I. évfolyam, 6. szám. SZAKROVATVEZET İK: Apróvad vé-denie és vadászata: Dénes Zoltán. Bio-logla: Bethlenfolvy Ernı. Fegyvertechnika: Szulovsky Béla Kynológia: Pazdera K. Nagyvad védelme és vadászata: Jurecký Nándor Vadászati jog: Dux. Vadászati szépirodalom: Orosz Sándor. Vadvédelem: Jurán Vidor Zoologia és ornithologia : Fritsch Emil. VADÁSZ

A vadászat, vadvédelem és a vadászeb-

1927. augusztus l-én. SZERKESZTİSÉG ÉS KIADÓHIVA-TAL: Bratislava, Káptalan ucca 2. Elı-fizetési árak: A védegyleti tagok a lapot díjmentesen kapják. Nem tagok részére: Csehszlovákiában egy évre 36 Kčs, fél évre 18 Kčs, egyes szám ára 3 Kčs. ülı-fizetés, mindennemő hirdetés, megkeresés, sürgetés a szerkesztıség elmére Káptalan ucca 2. küldendı.

Nimród:

ÖZHÍVÁSKOR ,

Megkezdıdött a zöldkabátosok céhének vándorlása. Délszlovenszkón elıbb, a nagy hegyek között ké-

sıbben. De mindenhol és mindenkit elragadott a nagy láz: az

erdık sőrő lombsátrában megszólalt az a varázslatos hang, amely nemcsak a vadászok, hanem a töprengı, nıgyőlölı, vén bakok szivét is megremegteti.

Tikkasztó nyári éjszakákon, izzó nappalokon, lágyan, ideget remegtetıen hallatszik: pié ... pié...

Az ızkisasszony sokat ígérıen légyottra hív! Az ezüstszürke fejő, ékes agancsú öreg urak eddig

vajmi keveset törıdtek a némber népséggel. Az éveken át szerzett tapasztalatok alapján határozott ítélet jege-cesedett ki bennök e nemrıl. Mogorvaságukban eddig is kerülték a nyilvános társalkodást, legfeljebb, ha birodalmukban nyársas vagy villás valamelyik ızhöl-gyike mellé kisérı gavallérnak szegıdött, akkor aztán elırobogtak a rejtett sőrőbıl és a deli úrfi ugyancsak vitte az irhát, mivel a goromba legények éles agancsuk-kal véres csíkot hasítanak a karcsú és deli combokon:

De most: az más! Most valami megremeg a belsejükben! Ha most közvetlen közelökben nincs hölgy, a ter-

mészet ısi ösztöne vándorútra ösztökéli ıket. Elıbb a szomszédságot keresik föl, majd tovább állnak, hogy minden órának leszakasszák a virágát!

Az állományban valóságos felfordulás áll be! Ismert bakok, amelyek eddig a pagony egy részében

láthatók és nyomozhatók voltak, de amelyeket a halálos golyó eddig még nem ért utól, váratlanul eltőnnek, a sutavad nyomán pedig hirtelenül fölbukkannak soha nem látott, ismeretlen legények.

Az ısi ösztön, amely a természetben megakadá lyozza a fajok degenerálódását, az egyes családok fiait az erdıkön keresztül-kasul, más tőzhelyek felé őzi, hajtja, hogy a nász izzó lázában egy jövendı, erıs nemzedék létét biztosítsák.

* Amikor még a vadász tegezzel, íjjal, késıbben

elöltöltı puskával üldözte a vadat, alaposan megfigyelte életmódjának minden mozzanatát, megtanulta hangjukat híven utánozni, hogy a nehezen megközelíthetı zsákmányt magához lıtávolságra csalogassa.

Az öreg nimródok mind kiváló hívók voltak! Torkukkal oly hően utánozták a nehezen becsapható

vadgalamb búgását, hogy az egy kellemes légyott

reményében lépre ment és életével fizetett. A tenyéren utánzott nyúlsírás sok vörös bundát feszített ki a szá-rítódeszkán. A nyúl lábszárcsontjából kiváló császár-madárhívót faragtak, a főszál, nyírkéreg vagy a bükklevél az ızsuta hangjának utánzására szólt és a bıgı bika kihívását egy kerülı, vagy öreg vadász rekedt hangja jobban visszaadta, mint ma a kagyló vagy a tülök!

A modern vadász nem ér rá a természet állatvilágát, annak életmódját tanulmányozni. A fegyverkereskedı távcsöves, kilométerre hordó puskát, Uhlen-hut, Buttoló és más csalsípokat szállít, benzines kocsin dudálva kivágtat az erdıbe, ott gyorsan fölmászik a magaslesre, a fatokból elıveszi az agyondicsért hívót, a kisérı kottát kiteregeti a karfára és megkezdi a koncertet, az úgynevezett „hívás"-t!

A sípolásra elsınek megjelenik egy varjú, olykor a fiaiért aggódó ölyvmama, néha a kíváncsiság elıcsal egy tapasztalatlan ızsutát, hogy megnézze, ki az a hölgyike, akinek oly vágyteljesen remeg a hangja! És mert kísérıje sokszor egy nyársas vagy villás ficsúr, nimród úr a magaslesrıl türelmetlenül rádurrantja a távcsöves puska magját!

Mindenki nem lıhet erıs bakot! Sokkal többet ér egy fiatal ızike húsa, mint egy vén

dögé! Föl az autóra vele, gyerünk, mert este a kaszinóban

hencegve kell közhírré tenni: kapitális bakot lıttem!

A cserjés vágásban, ahol a nyár vérszopó piócái, a legyek és szúnyogok rajzása miatt a karcsú ızkisasszony korai hajnalokon és késıi alkonyatokon csipkedte a fiatal, zsenge hajtásokat, most nappal is eleven az élet.

Pié ... pié ... hangzik remegı hangon! Gyöngyös agancsú ızbak tolakodón ott követi a szinte

repülı ızünı nyomát. Keresztül-kasul száguldanak a vágáson, a hölgyike lihegve, fáradt hangon sípolja: pié .. . pié ... követıje ziháló mellel, táncoló orrcimpákkal mindenütt a nyomában. Sokszor egy bokorcsoport körül tucatszámra keringenek és a főbe tapossák azt a jellegzetes karikái, amelyet a nép „bo-szorkánygyőrő"-nek nevez. A vad hajrá aztán tovább megyén, be az erdı mélyébe, amelyet lombok sőrő fala takar a kíváncsi tekintet elıl.

1

teny észtés érdekeit szolg áló képes szaklap. A „SZLOVENSZKÓI VADÁSZATI VÉDEGYLET" úgyszintén helyicsoportjainak hivatalos

közlönye.

FELELİS SZERKESZTİ: CSECH CYPRIÁN • MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN

A málnák közepén ott áll egy öreg suta, mellette két

kis apróság hegyezi a füleit. Sóvárogva gondol a boldog órára, amely késıbben, talán már egy hét multán, az ı szivét is meg fogja remegtetni, ha mélyebb hívására váratlanul melléje fog szegıdni eddig még ismeretlen udvarlója.

A nagy nász kezdetén a karcsú ı/kisasszonyok lágy hangja reszket át a fonó levegıben, nekik jut ki az izzó mámor elsı része. És amikor az ismeretlen élvezetekbe szinte belecsömörölnek, félreállnak, hogy a mamák is kivegyék az ıkel megillelı részi!

*

Tanácsot vársz, fiatal barátom, hogy miként kezeld a csalsípot?

Rossz tanácsadó vagyok! Mert a vadászatot papirosra nyomtatott betőkbıl nem lehet megtanulni! Ha van a közeledben öreg vadászcimbora, az sokat tud elárulni abból, amire ıt a tapasztalat tanította.

Csalsíp kezeléséhez elsısorban is jó és finom hallás, azonfelül éles megfigyelés kell. Aki az ızünı hangját még soha sem hallotta, akinek nincs finom hallása, az sem Buttolóval, sem Uhlenhuttal nem fogja a hangját utánozni.

A hívásnál nagyon óvatosak legyünk. Hamis sípo lással a bakokat úgy elvadítjuk, hogy ebben az évben még a fiatalja sem fog sípra ugrani. A csalsíp kétélő fegyver: a mester sikereket, a kezdı kudarcot arat vele! Aki nem tanulta el az igazi hívás hangját, mert a gida, az ızünı és a vén suta hangja között igen nagy-árnyalatok vannak, az inkább ne sípoljon, hanem cserkészve járja be vadászterületét, a csatangoló erıs bakokból elıbb fog teritékre kapni egyet, mint hívással. Sok vérbeli nimródot ismerek, aki elvbıl nem sípol, csak egész napon át cserkészik és legtöbbször szebb eredménnyel, mint a sípoló! Az ızek nászidejét fölhasználja arra, hogy az ivarnemek arányát fegyverrel szabályozza.

Mikor kezdıdik a tulajdonképeni hívás? Általában a síkokon már július derekán megindul a

keringés, a lankákon július végén, a középhegységeken augusztus 4—8 körül, a havasokon augusztus 15—20 körül jól ugranak a bakok. Részint az idıjárásnak, de kivált a hold állásának a nemi ösztön korábbi vagy késıbbi fejlıdésére döntı jelentısége van.

Kár, hogy a modern vadászok az utóbbi körül ménynek oly kevés figyelmet szentelnek!

A nap mely idıszakában hívjunk? Szabályt itt sem lehet fölállítani, sokszor rekkenı

hıségben, déli órákban, vagy zivatarok után, a bakok bomlottan, nagy zajjal ugranak. Elıfordul néha, hogy két bak ellenkezı irányból közeledik és esztelenül egymásnak ront. Máskor ezen idıben nem mozdul semmi, csak korán hajnalban, vagy alkonyat felé.

A csalsípvadászat egész nap őzhetı, mivel egy pa-gonyban is különféleképen ugranak a bakok.

Pié . . . pié . . . Az üzekedı ızsutának ezt a hangját használja föl a

vadász híváskor. Ennek természető kiejtésén fordul meg a vadászat igazi sikere. A gida hangja nagyon finom, magas, a végén az „e"-t szinte nem is lehet hallani. Az ünı hangjában az „e" inkább nagyon rövid ,,é"-nek cseng, viszont az öreg suta hangja mélyebb, az „e" tiszta. Mindkettınél az „é" nagyon röviden, szinte csak visszhangként cseng.

Az üzekedést elsınek az ünı kezdi, körülbelül egy hét múlva az öreg suták folytatják. Nagy hiba lenne, ha a hívás elsı szakában mély, a végén pedig magasabb

hangon sípolnánk, mivel a bakok jobban tudják, hogy mikor udvarojanak a kisasszonyoknak és mikor a mamáknak!

Hibás híváskor sokszor a gida, vagy az ızsula kö-zeledik. Legyünk körültekintık, a sutát sokszor bak is kiséri. Természetesen csak g o 1 y ó é r e t t bakot illeti meg a g o 1 y ó!

. * Külön fejezetbe való az „Angstgeschrei", vagyis: a

megrémüli gidának, sutának, baknak az a hangja, melyet félelmében, rettegésben hallal.

Sokan azért veszik elı és használják az „Angslge-schrei" hívóját, hogy a gyanakodó, láthatatlan vén bakot léprecsalják.

E csalsíp alkalmazásánál minden sípolót a legnagyobb óvatosságra intek, mivel többét ronthatunk a pagonyban, mint használunk. Mikor az ızünı szorongatottságában, bak által hosszabb ideig hajtva menekül, szőzies remegésében hallatja azt a hangot, amely éles: í—í—í-vei kezdıdik és hirtelenül lecsap a mély „e"-be. Olykor ,,a"-ba, vagy „ı"-be, vagy „é"-be. Ez az utolsó „e", vagy „é", vagy „ı" dönti el a sikert.

A hívás mővészet! Nagyon kevés hivatásos vadásztól hallottam az

„Angstgeschrei" természethő utánzását, miért is vadász-társaimnak melegen ajánlom, hagyják ezt a sípot otthon, sokkal többet rontanak a hívás esetleges sikerén, mint nyernének vele!

A múlt évben a véletlen egy trencséni vadászúrral hozott össze, aki nemcsak a hívást, hanem az „Angst-geschrei"-t egy főszállal oly természetimen és válto-zatosan utánozta, hogy megdöbbentem. Csak természetes, hogy elsırendő vadászterületén, ahol elıtte már többen eredménytelenül sípoltak, ı a legerısebb bakokat hozza terítékre!

Ez a hívás mővészete! *

Cimborám: ha soha, hát a hívásnál elsı sorban is hagyd otthon az idıt, a teljes gondtalanság vezessen az erdıbe, mindig és mindenkor csak a szél-, vágy lég-áramlat irányára figyelj, mert ez a vad — kivált a vén bak — iránytője is! Mindenhol és mindig a leg-nagyob csöndben járj, egy társnál többet ne végy magad mellé, mivel az ember sokszor önmagának a legnagyobb terhe.

Ha ketten vagytok, üljetek, vagy álljatok háttal egymásnak, hogy egész körben átnézhessétek a terepet. Visszafojtott lélegzettel negyedóráig teljes csöndben, de lövésre kész fegyverrel várjatok. A hozzáértı fújjon bele a sípba. Utána három percnyi csönd, megint hívás, megint ötpercnyi csönd, megint hívás és csönd! A vén bak csak akkor, ha üzekedı, vagy vérzı suta nyomát vérebként követi, ugrik vadul a csalšípra. Másként óvatosan, minden takarást kihasználva, közeledik, a sőrőség szélén megáll, neki minden muzsika még a nıi is, gyanús, félkört, esetleg egész kört is leír, hogy a hívás helye felıl szelet kapjon.

A legkisebb nesz, vagy mozdulat elriasztja. Sokszor csak akkor vesszük észre, hogy a várvavárt közelünkben volt, ha fölkelünk és e zajra a sőrőben fölhangzik a sokat mondó: bı . .. bıı .. . bıı ...

Azért mondom: hagyjuk otthon az idıt és a hirte-lenkedést!

Sokszor ajánlatos, ha az egyik vadász az ismert váltó alatt, a másik pedig 60—80 lépésre fölötte áll, hogy a közeledı és a sípolás irányába gyanakodó bakot elıbb észlelhesse. A gyakorlati keresztülvitelre itt nem lehel szabályt fölállítani. Sokan ülve sípolnak: a

2

látókör kisebb ugyan, de az észrevehetıség is kisebb. Ha állunk, okvetlenül fatörzs takarjon, mivel a törzs jobban fedez, mint a gally. Nagyon jók az ember magasságu lesek is, de azokat friss gallyakkal jól kell elıbb leplezni.

A ruházat a környezetbe folyó, puha legyen, kitőnı a gumitalpú cipı. A fegyvert akkor emeljük lövésre, ha a vad takarva van.

Jelige: mozdulatlanság! Csak a tekintet repüljön hatványozott éberséggel a kalap karimája alatt szerteszét, mivel sohasem tudhatjuk, hogy a vad mely irány ból jöhet.

Oly nesztelenül távozzunk, hogy azt sem a cinkék, szajkók és az erdı más titkos rendırei ne észleljék, mivel riadójuk azonnal belesikít a nagy csöndbe!

Azt pedig az erdı minden lakója ismeri!

* A hívás mővészet! Mővészetet máról holnapra nem lehet megtanulni.

Csak sok-sok gyakorlat és tapasztalat avatja a kezdıt mesterré.

A jó hívás azonban nemcsak az ızbak léprecsalója, hanem az éhes ragadozóké is. Farkas, hiúz, vadmacska, nyest, róka, sas, de kivált a hangtalanul vadászó házırzık is pecsenyére vetemednék és puskacsı elé kerülnek. Kutató tekintetünk ne csak a földet, hanem a fatörzseket is figyelje!

Az ızhívást egykoron a feketevági erdımester diákfiától, néhai Adriányi Pali jóbarátomtól tanultam. A fiu ötödik gimnazista korában síp nélkül, csak az ajkával úgy hívta a bakót, hogy az mesébe is beillett.

Surbankó korom felejthetetlen emléke a szvarini vadászat.

Éjfél körül járt az idı, mi a feketevági uton, erdı közepén megálltunk pihenni. Jobbra erdei rét terpesz-kedett. Pali egyszerre csak lágyan, pihegve megfújja a sutácska hangját. Másodszor, harmadszor is megismétli, a rétet néztük, nem vöröslik-e ott a bak gúnyája?

Véletlenül az útra, oldalt fordult a tekintetem: alig húsz lépésre, egy kırakáson, két zöld fényben égı szem tüze foszforeszkált. Meglöktem a fiút. Erre a

kırakásról, mint a labda, fölpattant egy sötét folt és a közeli erdıbe vetette magát.

Vadmacska volt. Másnap 6 drb. hatos bakot lıttünk, mindegyiket 30—

40 lépésrıl. Harmadnap történt valami. A havas alatti erdıben egész délelıtt eredménytelenül

hívtunk, ıznek még nyomát sem láttuk. Délben egy sziklafal alatt ültünk és folytattuk a sípolást. Eredménytelenül. Fölkeltünk. Pali fölsegíti a hátizsákot. Véletlenül balra, az alattunk fekvı szálerdıbe esett a tekintetem: a fák között, vagy 80 lépésre, föltőnt egy lomhán vonuló, vörös folt.

— Bak — súgom a fiúnak és a szememmel az erdı felé intek.

Pali odanéz, gyorsan fordul, a sziklához támasztott puskát megragadja, ekkor már én is megláttam a hívóra jött, de baknak vélt állat fülén, a két szır-pamacsot.

A hiúz észrevette a gyors mozdulatot, két hatalmas ugrással eltőnt az aljerdıben.

Azóta sok víz folyt le a Feketevágon és szegény, Palkó valahol a nagy orosz síkon álmodja szvarini szép vadászálmait!

E két példát annak igazolására elevenítettem föl ifjúkorom vadászemlékeimbıl, hogy megtörtént adattál igazoljam, hogy nemcsak a bak, hanem a ragadozó is beugrik a jó hívásra. A választás könnyő: a dúvadat máskor nem kapjuk csı elé, viszont a bak megmarad a területen, legfeljebb egy évvel késıbben kerül teritékre. Akkor az agancsa is szebb, erısebb lesz!

És ha netalán a várt ızbak helyett sompolyogva, lapulva egy bundás, vagy az újonnan fölkapott német juhászebek, a modern farkasok valamelyike közeledik a vélt ızpecsenyéhez, cimbora, markold meg jól puskád agyát, az ezüst célgömb ott pihenjen a vállap közepén és: neki! Ha a golyó fölbuktatja, tőnj el e helyrıl, mert az öröm melledet repeszti! A sőrőben, ahol senki emberfia nem lát, vedd elı kulacsodat és a jı lövés örömére kettıs kortyot hörpints abból az italból, amelyet más zsákmány avatására magaddal hoztál!

Obán J.:

AZ IGAZ VADÁSZ-MORÁL SZABÁLYAI SZERINT KORREKTNEK TARTHATÓ-E AZ İZNEK

HAJTÁSBAN SÖRÉTTEL VALÓ VADÁSZATA? - Folytatás.

Ugyan t. sörétlövésre esküdı uraim, hát annyira kihalt már belılünk a régi, jó meleg emberi vadászérzés a törvénynél is erısebb korrekt vadászszokások lisztelete, hogy az erıszakkal elıráncigált érvek alapján (amelyek a szarvasra golyóval való lövésnél is elıfordulhatnak s bizony szomorú valóságok, ha véletlenül megtörténnek) itt Szlovenszkón mindig és mindenütt — a speciális viszonyokra hivatkozva — a söréttel való nagyvad vadászatát akarjuk szentesíteni?! Szomorú valóság, de úgy van, hogy ez még ma igen — igen sok helyen nem szégyen, sıt korrektnek tartott vadászati mód, s ezen felfogás némely vadászkörben rivalgó tetszés nyilvánitással találkozik; az, aki ilyen nézeteket vall és még hozzá van bátorsága, hogy ebbeli véleményét a „Vadászati védegylet" hivatalos lapjában közzé tegye és a „szlovenszkói vadász viszonyokra" módosításra ajánlja azért, hogy a tág lelkiismerető "igazvadászok" a természet

elleni eme bőneik mentségére védelmül felhozhassák: „hiszen a védegyleti lapban is közölve lett a kivételes és speciális viszonyok indokolta" ezen vadászati mód és senki sem emelte fel ellene tiltakozását!

Ha a cikkíró úrnak ızre és vadmalacra söréttel való vadászata mellett legfıbb érvül felhozott elriasztó esetei oly gyakran fordulnának elı, mint azt sejtetni engedi, úgy azokban az igazvadász körökben — ahol golyóval vadásznak — se szeri se száma nem volna azon baleseteknek, melyek a „száraz fenyıgallyak" és „fagyott talaj" által eltérített „modern" golyóktól származnak. — Ez pedig — hála Istennek, nem így áll!

Mi az ördögnek töri akkor az a sok fegyvertechnikus a fejét azon, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban ölı golyókkal lássák el a vadászokat, ha vissza akarunk térni ısapáink vágott ólommal töl-lött mordályaihoz?!

3

A cikkíró úr jobb ügyhöz méltó erélyességgel „go-

rombán rárivalt" arra a fiatal „nimródra" aki az ızet söréttel hasba „spriccelte" és a szegény ız fájdalmában „összezsugorodva" a „vadászkopók" vagy hogy a cikkíró úr szavaival éljek a „dögök" elıl halálfélelmében még jó pár száz méternyit futott, míg végre lefogták és „jó hajtó kutyákhoz méltó módon megtépték" ... A „csodálkozóknak" azonban a cikkíró úr is megfelel a „nyilvánosság elıtt tárgyalt" ezen esetnek leírásával arról, hogy jogos vadászfelháborodásában a fiatal nimródra nem azért „rivalt rá gorombán", hogy az ızet postával merte megcsúfolni, hanem azért, mert arra 73 lépésrıl lıtt rá és nem csak a cikkíró úr „igazvadászos" felfogásával is megegyezı 40- lépésrıl!

Mivel ellenvéleményemet részletesebben óhajtván kifejteni s cikkem már így is elég hosszúra nyúlt, tehát válaszomat én is pontokba foglalom:

1. Igaza van a cikkíró úrnak, midın azt irja, hogy minden nimród erkölcsi és vadászkötelessége minden vadat lehetı leggyorsabban és legkevesebb kín mellett teritékre hozni! Ehhez én még hozzá teszem, hogy a vadászt a vad elejtésénél ne a zsákmány birtokbavehe- téséért megnyilvánuló ıs ragadozó ösztön, hanem a természet élı és érzı mindennemő — tehát a raga dozó vadakat is beleértem — vadjának a vadászat szen vedélye mellett is az emberi, nemesebb és finomultabb érzés vezérelje.

Hogy a sörétlövés nagyobb csokkot okoz a nagyobb felületen való találás folytán, mint egy modern golyólövés, lehet róla vitatkozni. A mai modern 600—800 ms. kezdısebességgel és 250—400 mkgr. eleven erıvel felütıdı lövedékek oly hirtelen bénulást okoznak, hogy azt a sörétlövés megsem közelíti! Ennél rnég rossz lövés esetén is kevesebb a döggé lövés lehetısége, mint a sörétnél. Méltóztassék c tekintetben bármelyik lıkisérleti állomást megkérdezni.

Sajnos, szégyenkezve vallom be, hogy én is régebben többször vadásztam ızre söréttel, még pedig jó lövıkkel és oly szomorú tapasztalatra tettem szert, hogy mindenkit óva intek tıle. Ha nem lett volna szokásban a másnapi utánkeresés. bizony a 30—40 lépés távolságról meglövöldözött ızek jórésze döggé vált volna.

2. Nagyon téved a cikkíró úr akkor, midın a kis kaliberő lövedékek fölött pálcát tör és rá fogja, hogy azokat a főszál és kis galy is eltéríti utjokból. —- Szí veskedjék elolvasni a neudammi „Deutsche Jäger-Zei- tung" május 8.-i 19. számát, ahol a németországi lı kisérleti állomás egy hasonló nézeten lévı úr ebbeli véleményét cáfolja és azt mondja: „A vadászok a gyorsan mozgó, vagy pillanatig álló vadra leadott eme öntudatlan hibás lövésére szívesen használják azt a mentséget, hogy a főszál, vagy a galy okozta a hibás vagy rossz lövést, mert eltérítette a golyót. S ha a cikk író úr által emlitett „közismert vadászati szaktekin télyünk" párszori esetbıl kifolyólag a kis kaliberő lö vedék használatától vissza tért az ólombolygók hasz nálatára de nem a sörétlövésre!), miért ajánlja akkor a cikkíró úr — mikor állítása szerint maga is ilyen golyókat használ — a söréttel való vadászatot?! Miért éppen csak az ızre és a vadmalacra kötelezné a vadá szokat söréttel vadászni — ha tıle függne — és nem medvére és vadkanra is? Ezek golyóval való vadásza tánál is eltérítheti a lövedéket a „vékony galy és fő szál"? Igen ám, de ezek egy marék posta applikálását viszonozzák is — mig az ızike és malacka nem! Gon doljon csak a cikkíró úr arra, hogy az a nagy kezdı sebességgel és eleven erıvel kemény tárgyra felütıdı

kis kaliberő golyó ezer darabra fröccsen szét s az u. n. „geller" a legritkább esetben fordul csak elı. — Fagyott talajon könnyen megtörténhetik a „geller" a sörétlövésnél is. Ez nem elég ok tehát arra, hogy csak az ızekre lıhessünk hajtóvadászatokon söréttel! Az amúgy sem tulszaporulatban levı ızeink lelövendı hányadát cserkészve, vagy barkácsolva — a társaság tagjainak részére kijelölt számban és beosztott napokon — módjukban van azt golyóval is elejteni úgy, hogy senki testi épségét a golyó nem veszélyezteti. — Természetesen ilyen módon nem lehet a nyulvadásza-tokkal egybekötve az ızeket könnyő szerrel és tömegesen teritékre hozni, hanem ehhez egy kis fáradság és vadászügyesség, az ızek természetének és szolsásainak ismerete is szükséges. — Nem tehetek róla, de én még hajtásban is, ha már elkerülhetetlen, az ızsuták lelövését is — mert hiszen csak errıl lehet szó — csupán golyóval tartom vadásziasnak és nemesnek.

3. A cikkíró úr igen helyesen kárhoztatja a háború és az azt követı felfordulást és mégis a fejetete-jérıl lassan vissza forduló vadásztiszteséget nem hogy segítené újra lábra állítani, hanem az új váratlanul felbukkant generáció vadászias nevelését hangoztatva az intellektuel osztály szimpátiáját a legfájóbb oldalról — a vadászterületekrıl anyagiak hiányában történt leszorítását világítva meg — egy csapásra maga részére biztosítani akarván az ız söréttel való vadászatának propagálójává lép fel! Hogy képzeli el tehát a cikkíró úr az új vadászoknak a régi békebeli kiforrott tradíciók szerinti nevelését és ezeknek tovább terjesztését, mikor a vadászati mód egyik sarkalatos szabályát, melyet már minden igazvadász elfogadott és törvénynek tart, a szlovenszkói viszonyokra nézve módosítani ajánlja?!

Azoknak a „korrekt Nimródoknak" akik „nagy ön-megtagadás és önfegyelmezés mellett" (de ugyan ki tudja azt megtenni, hogy egy jól futó ıznél becsülgesse a távolságot — pláne síkon! — és bevárja még az ız annyira közel jön!) 40 lépésrıl ızre söréttel spriccelnek, hogy milyen nevet szokott a vadászszokásokat tiszteletben tartó vadásztársadalom adni intézzen a I. cikkíró úr a vadászethikában tökéletessen jártas és nekünk szegény tévelygı szlovenszkói Nimródoknak minden tekintetben példaképül szolgálható német vadásztársadalomhoz.

A háború, a forradalom és a komunizmus vérgızétıl megkótyagosodott némely magyarországi vadász ember is erıs támogatója volt a cikkíró úr által felvetett eszmének és annak idején ezen théma körül erıs tollharc folyt az igazvadász erkölcsök és szokások törhetetlen apostola és a kilengések kérhetetlen kri t ikusa és üldözıje gyöngyöshalászi Takách Gyula és az ıznek söréttel való vadászás hívei között. Végre is a fent nevezett igazvadász e kérdés eldöntését a német vadásztársadalom itélı széke elé vitte, hol azt felelték: „Az ıznek és minden csülkös vadnak minden körülmények között a golyó való!" Tessék a cikkíró úrnak a neudammi „Deutsche Jüger-Zeitung" 1925. évi aug. havi 1.1. számában Gyöngyhalászi erre vonatkozó cikkét és a kapott feleletet elolvasni.

Befejezésül még valamit: 1. Aki nem tud golyóval lıni az vegyen magának egy

„Geco" vagy más kis kaliberő golyóra való olcsó puskát és gyakorolja magát a mozgó céltáblán a lövésben. És addig amig a golyós fegyver használatát nem tanulta meg és nem tud vele úgy lıni, hogy más tesi épségét ne veszélyeztesse — társas vadászatokra ne menjen.

4

2. Akinek nincs módja, hogy golyós fegyvert vegyen, ne resteljen a már számtalan sörétes fegyverhez való golyóval vadászni. Ezzel 60—70 lépésre is oly pontossággal lehet lıni, hogy akik még nem látták, csodálkoznak majd rajta! Ha valaki hajtóvadászaton posta helyett ilyennel lı, senki sem fogja mondani, hogy „dögvadász" módjára vadászik. Ennek a sörétes csıbıl kilıtt golyónak oly frappáns hatása van, hogy a vállapon lıtt vadkan is a tőzben marad. Hát még a szegény gyenge ızike — rossz lövés esetén is! Hiszen Oroszországban a téli szállásán felkeresett medvét sok fıúri vadász — a könnyebb kezelhetıség és frappáns hatása miatt — sörétes csıbıl kilıtt golyóval vadászta. Nem egy disznót lıttem magam is régebben Bren-necke, Ideál és gömbölyő golyóval és egyszer sem cselt meg velem, hogy vékonyan átlıtt disznót elvesztettem volna. Pedig a vaddisznó szívós állat és sokat kibír. Dehát volt elegendı vérnyom — amit a posta nem ád — s nem nyugodtam bele, hogy az „úgy is elviszi, a rossz lövést kiheveri", hanem kilométerekre követtem, mig végre vagy megtaláltam megdermedve, vagy pedig a kegyelemlövést megadhattam neki.

Tisztában vagyok vele, hogy ezen ellenvéleményemmel sok vadásztársam titkolt ellenszenvét váltottam ki és azzal is, hogy ezen cikkemmel még nem fogom elérni azt, hogy ızre söréttel ne vadásszanak. Sajnos ez még nagyon sokáig divatban lesz! Dacára ennek sem hallgathatom el, hogy a „módosító ajánlat" az igazvadász szokásokkal és morállal össze nem egyeztethetı és azok, akik ilyen módon vadásznak, önmagukat fosztják meg az igazvadászos élvezettıl és saját vadállományukban — a meglıdözés folytán — nem is sejtett kárt okoznak! Nem nézhetem el azt sem, hogy ezen ma már nem általánosan divó vadászati módot valaki a Védegyleti-lapban ellenvélemény nélkül propagálja és azt a látszatot keltse, hogy ez igazvadászos vadászati mód. S ha ezen szerény az intellektuel osztály „fıvadja!" mellett keményen sikra szálló irásommal csak néhány ifjú vadásztársamat tudtam a szerintem egyedüli nemes vadászati módnak megnyerni — úgy nem végeztem fölösleges munkát. És ha ık is követni fogják példámat és az igazvadászszokásokat tiszteletben tartják — végül mégis csak elérjük azt, hogy még itt Szlovenszkón is „a speciális viszonyokat" is figye-lembe véve — az ızre is csak golyóval vadászunk!!

E ritka zsákmányt Henschl erdımest. ejtette Zbojén, Uliče mellett.

M. Gy.: Karlsbad, 1927. július 18-án.

A CÉL- ÉS AGYAGGALAMBLÖVÉSZET KARLSBADBAN . A magam korombeli emberre már nagyon ráfér, hogy

megrongált egészségét alkalmas fürdıhelyen helyrehozza. Tapasztalatom szerint egészségemre a három-négy

hetes karlsbadi üdülés jótékonyan hat. Azért rándulok ide néhány év óta, ahol a karlsbadi jó moor- és szénsavas fürdı ismét helyrehozza reumás lábaimat. Ugyanily gyógyító és üdítı hatással van a jó házi koszt emésztésébe belefáradt gyomromra a csodahatású Sarudul és Mühlbrunn vize. Ezáltal fáradt izmaim erıt nyernek Kiskárpátaink megmászására és rendbe hozott gyomrom ismét könnyedén emészti majd meg a pattogóan-lángoló

tőznél sült kolbászt és pirított szalonnát és egy pohár borocskát.

Mert ıszintén szólva ez az én vadászati kirándulásaim legfıbb célja és élvezete. Mert öreg tagjaim már képtelenek felkapaszkodni a meredek hegyek csúcsára, ahol a vad át szokott váltani, erre nem vállalkoznám még akkor sem, ha az agyaras dísze akkora volna, mint a fókáé, de még a tulipánagancsú ızbak kedvéért sem. Az alsó hegységben ritkán jut lövéshez a vadász (ha néhanapján mégis hozzájut, a reszketı kéz nem téveszt célt, amint ezt e szerény sorok irója be is bizonyította).

5

Az öreg nimród örül, ha hébe-hóba akad valami a puskacsı elé. Különben lıjjenek a fiatalok. Nekünk volt már abban elég részünk. A tilalmi idıt az öreg nimród üdülésre használja föl. Azért felrándultunk feleségemmel Karlsbadba. Utazásunkat kellemessé lette egy régi jó ismerısünkkel való összetalálkozá-sunk és alig vettük észre, hogy a nehéz 14 órás út kellemes csevegésben mily hamar telt el. Már messzirıl üdvözöltek minket a hegycsúcsokon felállított sudár kilátók, nyalka tornyok és a szebbnél szebb regényes magaslatok. Alig vettük észre, hogy vonatunk befutott Karlsbadba.

Karlsbad sok nevezetessége közül kimagaslik a híres pirkeríhammeri céllövölde, amely gyönyörő bükkös-fenyves völgyben terül el és a legmodernebbül van berendezve. Ottlétem alkalmával sohasem mulasztom el és meglátogatom a hatalmas lövöldét és leadok egy sorozat lövést az ızbákcéltáblára, amelyen az ızbak bizonyos idıben megjelenik és azután ismét elbúj. A hotel Nürnberg zászlórúdját lenge lobogó díszíti, ugyancsak több épületen is hasonló lobogót lenget a szél. Nagy, zöld céltáblás falragaszok felhívják a fürdıközönség figyelmét az itt július 2.-ától 11.-ig megtartandó nemzetközi agyaggalamblövı versenyre.

EGYLETI ÉLET

A V. V. E. összes helyicsoportjának. A V. V. E. elnöksége újból és nyomatékosan felhívja a helyicsoportok vezetıségét, hogy tegyenek meg minden

lehetıt és hajtsák be a hátralékos tagsági díjakat a kése-delmes tagoktól és ezeket aug. 25.-ig küldjék be a V. V. E.-nek. A V. V. E elnöksége határozottan kijelenti, hogy azon tagoknak, akik a meghatározott Idıpontig tagsági díjukat meg nem fizetik, beszünteti a szaklap küldését és félmondja biztosítását. Esetleges utólagos reklamációkat és nehezteléseket nem veszünk figyelembe. A helyicsoportok tıröljék ki a névjegyzékbıl mindazon tagokat, akik tagsági kötelezettségüknek nem tettek eleget, vonják be tılük az iqazolvánvokat és neveiket közölték velünk, hogy az egyesület törzskönyvébıl szintén kitörülhessük. Ez által nagy nyomda és adminisztrációs kiadásokat takarítunk meg.

Meghívó a. V. V. K žilinai helyicsoport évi közgyőlésére, amely

1927 aug. 7.-én délután 15 órakor tartatik meg a rajeczi fürdıvendéglı nagytermében.

b. T á r g y s o r o z a t .

1. Elnöki jelentés. 2. Titkári jelentés. 3 Pénztári jelentés

4. Vadászati elıadás. 5. A žilinai »Hubertus» vadászegyesületnek

díszoklevéllel való kitüntetése. 6. Szabad indítványok. Este 19 órakor közös vacsora Jelentkezéseket elfogad

1927 aug. hó 5.-ig a csoport titkára, Vendégeket szívesen látunk.

Žilina, 1927. júl hó 20.-án. Ing Bresztyenszky Kálmán, s. k. tit. Dr. Krupec József, s k. Nyilvános elismerés.

A Poprádon rendezett I. szlovenszkói vadászati kiállí-tás rendezısége ez úton a nyilvánosság elıtt igazolja és elismeri, hogy a Duna biztosító társaság a sérült kiállítási tárgyakért iáró kártérítéseket, elızékeny és kuláns módon kifizette. miért is az érdekeltek nevében e helyen legmele-gebb köszönetünket tolmácsoljuk.

Poprád, 1927. évi július 7-én Jurán Vidor, kiállítási rendezı.

Lövészverseny. A V. V, F, túrócszentmártoni helyicsoportja szeptem-

ber 3 -á.n és 4 -én nyilvános lövészversenyt rendez A ver-seny mősora: Szeptember 3.-án: agyaggalamb lövészet,

Azon szálloda falán, ahol lakást váltottam, tölgy és fenyıgaly koszorúba foglalt meghívó hívja meg a vadászokat egy kedélyes társas vacsorára a szállónak „In der Jägerecke" helyiségébe. Más falragasz reggeli találkozásra toborozza a zöld kabátosokat.

Július 2.-án reggel a vadászok tarka serege leple el az utcát.

A „Karlsbader Sebeiben- u. Standsehützenverein", amelynek lövöldéje felé igyekeznek a vadászok, még 1830.-ban alakult és ettıl az idıtıl kezdve saját cél-lövöldéje volt közvetlenül a város alatti réten, az Éger folyó partján.

A XIX. század második felében több hasonló egye sület is alakult: a „Landesverband deutscher Schützen in Böhmen", „Verein der Schútzenfreunde in Karls bad", „St. Hubertus 40. Zweigverein Karlsbad", ezek közül mindegyiknek volt saját lövöldéje, de idıvel csak a „Verein der Schützenfreunde in Karlsbad" tudta azt föntartani és 1894.-ben egyesült a „Karls- bader Scheiben- und Standschützenverein"-nel. Ennek emlékére, az egyesülés alkalmával rendezett céllövı versenyen egy olyan céltáblára lıttek, amelyen a cél körök alatt két barátságosan összefogó kéz jelzi az egyesülést. (Folytatjuk.)

szeptember 4.-én: golyósfegyverlövészet. Részletes mősort és felvilágosítást lakást és ellátás ügyében kézséggel nyújt a helyicsoport titkára: Tóbiás József, man. rotm. horského práporu I. v Turčianskom Sv. Martine.

A murányvölgyi helyicsoport évi közgyőlése. A murányvölgyi helyicsoport folyó év július hó 10-én

Veľká-Revucán, a város tanácstermében tartotta meg az 5-ik évi rendes közgyőlését. — A győlésen megjelent tagok száma: 39 volt.

Napirend elıtt a közgyőlés közfelállással fejezte ki részvétét a vadászaton történt baleset folytán meghalt, tagnak Filip Bélának és úgyszintén Barabás József co-burghercegi erdıırnek, akit erdııri szolgálata közben agyonlıtt egy orvvadász gyilkos golyója. — A megelızı évi jegyzıkönyv felolvasása után az elnökség örömmel jelentette, hogy a helvicsoport taglétszáma, amely 1926-ban 108 volt, a folyó évben már eddig 126-ra emelkedett.

Felolvastatott az 1926-évi azon hasznos és kértékony-vad lıjegyzéke, amely a helyicsoport területén 1926. évben terítékre került.

Terítékre került a járás területén: Szarvasbika: 8 drb. Szarvastehén: 9 drb. Özbak: 48 drb. Siketfajdkakas: 1 drb. Nvírfajdkakas: 2 drb. Császármadár: 25 drb. Nyúl: 316 drb. Róka: 98 drb Vadmacska: 6 drb. Nyest: 12 drb Kó-boreb: 95 drb. Házimacska: 74 drb. és sok száz kártékony madár, összesen: 663 drb. hasznosvad és 1361 drb. kárté-konyvad.

Az elnök indítványára a közgyőlés egyhangúlag jegy-zıkönyvi köszönetét fejezte ki: Dr Čech János, járási fınök és Luštšek A fıszolgabíró dr Mariányi Pál helvicsoport ügyész és Safcsák Alfonz helyicsoport, alelnök, tagtársaknak, akik agilis és produktív munkálkodásukkal nagyban elısegítették a helyicsoport konszolidációs munkáját.

Jegyzıkönyvi dicséretet kapott Molnár József, licincei lakos, földmíves, a helyicsoport tagja. aki az általa bérelt községi vadászterületen a hasznosvadállomány megvédése, tenyésztése, nem különben az okszerő vadászat érdekében jó példával jár elı és társait is erre készteti, vezeti.

A közgyőlés ugyancsak egyhangúlag köszönetet mon-dott a Sicurtica biztosító intézetnek azon méltányos eljá-rásáért, hogy Filip Béla özvegyének járó biztosítási ösz-szeget 10.000 kč-át minden huza-vona nélkül 2 héten belül kifizette.

Ezen közgyőlés elfogadta a leiárat mandátuma miatt az elnökség lemondását, de ugyanakkor egyhangúlag, to-vábbi 3 évre ismét, megválasztotta a volt elnökséget El-nök: .Tureczky Nándor. Ügyésznek: Dr. Mariányi Pál. Alelnök-pénztárnoknak: Safcsák Alfonz

A közgyőlés ezután egyhangú határozattal » követ-kezıképen hosszabbította meg a hasznosvadak tilalmi ide-iét, jövı év, azaz 1928. aug. 1-íg terjedı idényre: Nyúl: febr. 1 —aug. 31.-ig. A nyúlnak lesbıl voló lövését teljesen

6

eltiltotta, İzbak: jan. 1.—máj. 15.-ig Szarvasbika: okt. 16.—aug. 1.-ig

Határozatilag ki lett mondva, hogy az a tag, aki ezen tilalmi határozat ellen vét, az minden további nélkül ki lesz zárva a védegylet tagjai sorából.

A V. V. E. trnavai helyicsoportja a következı vitás ügyben kér felvilágosítást:

A községünk vadászterületét, amely Kátlovce, Rado-šovce, Nižiná, Dubové, Lopašov községek birtokain terül el, ez évben a földhivatal felparcellázta. Az illetı közsé-gek még nem szereztek vadászjogot ezen elvett területe-ken, ennek következtében e területeket még vadász cé-lokra sem adták ki senkinek. Felmerül az a kérdés, jo-gunkban van-e ezen elvett területeken vadászni és az illetı községek akadályozhatnak-e minket vadászati jogunk gyakorlásában, mivel e területek még nem lettek a községi vadászterületbe bekebelezve?

F e l e t : A vadászati törvény 1. §-a azt mondja, hogy a vadá-

szatijog a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka. Az ehhez főzıdı 49.862/95. B. M. H. ezen szakasz szósze-rinti értelmezését imperatíve elıirja.

A földreform törvény az elparcellázott ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogot elvette a nagybirtokosoktól, mint volt tulajdonosoktól, igy ezen ingatlanok feletti rendel-kezési jog a volt tulajdonost már nem illeti meg, ezen ingatlanok törvényes alapon osztatván ki, a tulajdonjog azokra szállt, kiknek ezen földterületek kiosztattak

Az ingatlan tulajdonjoga és az ezen területen gyako-rolható vadászati jog szerves összefüggésben állván, a felparcellázott ingatlanokon a vadászati jog nem illeti meg a volt tulajdonost.

Azon ténykörülmény, hogy ezen felparcellázott inga-tlanokra vonatkozó vadászati jog a község által haszno-sítva nincsen, nem változtat a. helyzeten.

A községek, mennyiben az újonnan keletkezett terü-letek a 2 000 kat. holdat megütik, a vad. törvény 3. §-a alapján jogosultak azokat külön is bérbeadni, ha azonban ezen területek kisebbek, akkor kötelesek azokat a meglévı területekbe beolvasztani..

A földreform új kelető intézmény. A felparcellázott ingatlanok telekkönyvileg még rendezetlenek lévén (ami azonban a tulajdonjogon nem változtat), eddigelé az ezen területeken gyakorolható vadászati jog mikénti kezelése rendezetlen. A régi vadászati judikatúrában földreformról nincs említés, tudtommal a Čsl. správny súd ily ügyben elvi határozatot eddig nem hozott, ilyet még senki sem provokált.

Elıfordult azonban a régi vadászatjogi gyakorlatban egy analóg eset. hol két kis községnek egyesülése alkal-mával kellett abban a kérdésben, hogy ezen két község vadászterületi jogai, mivel külömbözı idıben járnak le olyképen adassanak bérbe, hogy az ujabb lejáratideie egybeessék, már tekintettel a vadásztörvénv 3. § -ának imperatív rendelkezésére, mely szerint a vadászati jogok mindenkor minimálisan hat évre adandók bérbe

Felebbezés folytán az ügy a belügyminisztérium el-bírálása alá került, hol a következıképen határoztak:

29 785/1892. B. M. H. O. község Kis O. részéhez tartozó vadászterület 3 évre lett bérbeadása tárgyában hozott, alispáni határozatot gr. F. A. felebbezése folytán felülvizsgálván, azt oly kikötéssel hagyom helyben, hogy azon esetben, ha a Nagy O. terület bérlıje a Kis 0. vadászterület bérszerzıdésének tartamára az árverésen elért áron megtartani hajlandó lenne és e részbeni hajlandóságát a hozzá intézendı felszóllítás kézbesítésének napiától számított 8 nap alatt nyilvánítaná, részére elsıbbség lesz adandó, vagyis ugyanazon szerzıdés vele megkötendı. Mert igaz ugyan, hogy az 1883 évi XX. te. 3 §-a értelmében a községi vadászterületek legalább 6 évre adandók bérbe, ámde a t ö r v é n y r e n d e l k e z é s e csak a m ä r m e g a l a k u l t nem p e d i g az i dı k ö z b e n alakuló k ö z s é g e k e t t a r t j a szem elıtt.

A vadászati törvény fıcélja, hogy a község vadász-területek a vadállomány szaporítása és ezen nemzetgaz-dasági érték növelése és evégre az ingatlan birtoknak ily irányú sikeresebb értékesítésié végett is bérbe adassanak, amidın tehát ily kivételes körülmények között a bérleti idıszak rövidebbre vonatik, azért, hogy a községi terület másik részére vonatkozó idıponttal mielıbb ösz-szeejtethessék, úgy, hogy akkor az egész községi terület együttesen a törvényben elıírt 6 évi idıtartamra adassék ki, az ily intézkedés nemcsak hogy a törvény intenció-

jávai nem ellenkezik, hanem mint a. kivételes helyzetben rejlı anomália mielıbbi elenyésztésére vezetı, helyese-lendı is.

Mivel azonban az iratok szerint a vadászterületek egyiké 138 hold, a másika pedig 1113 hold kiterjedéssel bír, az ily terjedelmő és egyfolytonosságban lévı terüle-teket pedig az imént idézett törvényszakasz egyben rendeli bérbeadatni, oly megoldási mód, melynél fogva a Kis O. területet a nagy O. területrész bérlıje venné át elınyösebbnek tekintendı, mert ezáltal nemcsak a bérleti idıszak egyenlıtlensége szintén megszüntettetnék, hanem amellett még a vadászati törvény, másodsorban említett és a vadászati jog észszerő gyakorlására irányzott redelkezésének is már most elég tétetnék.

Ezen eljárást tartom a legcélszerőbbnek a parcellázás folytán területben gyarapodott vadászati jogok bérbeadá-sánál is.

Megjegyzem, hogy a meglévı gyakorlat szerint a köz ségek fel nem menthetık a községi vadászterületek bér beadása alól. B. M. 10.708/86. sz. Hat. Nézetem szerint a célravezetı az lenne, ha az oly területek bérlıi, kiknek községében parcellázott terület van, ezen parcellázott ré szeknek bevonását a község képviselıtestületeitıl kérel mezzék. Dux.

Újból felhívjuk tagjaink figyelmét a Bratislavaban,

aug. hó 7.-én, a katonai lıtéren megtartandó nemzetközi lövészversenyre.

A belügyminisztérium szlov. osztálya megígérte, hogy az orvvadászoktól elkobzott vadászpuskákat a bratislavai mezıgazdasági múzeumnak és a Kárpáti múzeumnak adományozza.

Lapunk szlovák részében közölt kedélyes »Misu» tulajdonosa J. Jarí, állami erdımester, Bogdán, Podk. lius.

Közömbösség vagy irigység? A V. V. E. helyicsoportja m. h. 14.-én a Royal szállóban fontos értekezletet hívott össze a vadóvás és a tilalmi idıszak meghosszabításának ügyében E tekintetben a V. V. E. már a múltban is dicséretre méltó munkát végzett, E győlésre meghívta a »Hu-bertus» vad ászegyesületnek helybeli csoportját. Sajnálattal kellett azonban konstatálnunk, hogy e felette fontos és idıszerő értekezleten a meghívott vendég távollétével tüntetett. Ezen eljárás elbírálását tagjaink szabad belátására bizzuk!

DRAŽOBNÉ OZNÁMI. Oznam poľovnej

dražby. Býv urbarialistov majitelstvo v obci Porubka dá do

prenájmu na verejnej ústnej a. písomnej dražbe, ktorá sa bude vydržiavať dňa 17. VIII. 1927 o 9. hod. dopol. v obci Porubka poľovnícke právo na spoločnej lesnej a pasien-kovej ploche, tvoriacej spoločné vlastníctvo horeudaného majiteľstva a. ležiaci v chotári obce Porubka v rozmere asi 250 kj. Poľovnícke právo sa dá do prenájmu na dobu šesť rokov do 31. VII. 1933.

Vádium obnáša 50 proc. výkričnej ceny t. j. 50 Kčs. Neskoršie podané oferty a oferty pod výkričnou cenou

sa neprijímajú. So zodpovedajúcim vádiumom a po hárku s 5 koru-

novým kolkom opatrené uzavreté písomné oferty musia byť pred započatím ústnej dražby podané a v týchto ofer-tách sú povinní ofertupodávajúci svoje meno, zostavenie a bydlisko jasne označiť, nabídnutý obnos s písmenami a s číslicami vypísať a konečne i to osvedčenie podať, že sú im dražobné podmienky známe a že sa týmto podriaďujú.

Obálka oferty musí byť opatrená nápisom »Oferta na poľovku býv. urbarialistov» v obci Jaseňové.

O podrobných dražobných podmienkach možno sa poučiť u predsedu majiteľstva v obci Porubka a u okres-ného úradu v Žiline les odd.

V Porubke, dňa 23, VII. 1927. Šimon Frko v. r. predseda.

Oznam polovnej dražby. Býv. urbarialistov majiteľstvo v obci Podhorie dá do

prenájmu na verejnej a ústnej písomnej dražbe, ktorá sa bude vydržiavať dňa 17. VIII. 1927 o 12. hod. dopol. v obci Podhorie poľovnícke právo na spoločnej lesnej a pasien-kovej ploche, tvoriacej spoločné vlastníctvo horeudaného

7

majiteľstva a ležiaci v chotári obce Podhorie v rozmere asi 252 kj. Poľovnícke právo sa dá do prenájmu na dobu šesť rokov do 31. VII. 1933.

Vádium obnáša 50 proc. výkričnej ceny, t. j. 75 Kčs. Neskoršie podané oferty a oferty pod výkričnou cenou sa.

neprijímajú. So zodpovedajúcim vádiumom a po hárku s 5 korunovým

kolkom opatrené uzavreté písomné oferty musia byť pred započatím ústnej dražby podané a v týchto ofer-tách sú povinní ofertupodávajúci svoje meno, postavenie a bydlisko jasne označiť, nabídnutý obnos s písmenami a s číslicami vypísať a konečne i to osvedčenie podať, že sú im dražobné podmienky známe a žesa týmto podriaďujú.

Obálka oferty musí byť opatrená nápisom »Oferta na poľovku býv. urbarialistov» v obci Podhorie,

O podrobných dražobných podmienkach možno sa poučiť u predsedu majitelstva v obci Podhorie a u okresného úradu v Žiline les. odd.

V Podhori, dňa 22. júla 1927.

Mikuláš Masný v. r. predseda. Oznam polovnej dražby.

Býv. urbarialistov majitelstva v obci Jaseňové dá do

prenájmu na verejnej ústnej a písomnej dražbe, ktorá sa bude vydržiavať dňa 18. VIII. 1927 o 10. hod. dopol. v obci Jaseňové poľovnícke právo na spoločnej lesnej a pasienkovej ploche, tvoriacej spoločné vlastníctvo horeudaneho majitelstva a ležiaci v chotári obce Jaseňové v rozmere asi 560 kj. Poľovnícke právo sa dá do prenájmu na dobu šesť rokov do 31. VII. 1933.

Vádium obnáša 50 proc. výkričnej ceny t. j. 150 Kčs. Neskoršie podané oferty a oferty pod výkričnou cenou sa

neprijímajú. So zodpovedajúcim vádiumom a po hárku s 5 korunovým

kolkom opatrené uzavreté písomné oferty musia byť pred započatím ústnej dražby podané a v týchto ofer-tách sú povinní ofertupodávajúci svoje meno, postavenie a, bydlisko jasne označiť, nabídnutý obnos s písmenami a s číslicami vypísať a konečne i to osvedčenie podať, že sú im dražobné podmienky známe a že sa týmto pod-riaďujú.

Obálka oferty musí byť opatrená nápisom »Oferta na poľovku býv urbarialistov» v obci Jaseňové.

O podrobných dražobných podmienkach možno sa poučiť u predsedu majiteľstva v obci Jaseňové a u okresného úradu v Žiline les. odd.

V Jaseňové, dňa 20. júla 1927. Marek Smolka v r.

predseda.

SZERKESZTİI ÜZENETEK. Információ kedvéért közöljük, hogy a »Vadász» lap

zárta minden hó 15.-én van. Azért tisztelettel kérjük a helyicsoportokat, tudósítóinkat és munkatársainkat, hogy közleményeiket, kézirataikat és cikkeiket ezen idıpontig küldjék be, mert ellenkezı esetben nem felelhetünk a be küldött hirdetmények és szakcikkek pontos megjelenésé ért. Szerkesztıség.

APRÓ HIRDETÉSEK.

Eladó 1 drb. 3/4 éves barna rövidszırő vizsla és 3 drb. 3 hónapos barna röviclszırő vizsla. Cím a kiadóban.

Keresek 3—4 éves teljesen ferm törzslapozott elsırangú kanvizslát. Höcher Károly, Pozsony, Palacky 10.

Eladó 2 drb. drótszırő törzskönyvezeti foxterrier, kan 2 éves, szuka 1 1/2 éves; mindkettı nagyon jó hajtó és kotorékeb. Kívánatra 8 napi próbára kiadom. Papp Sándor, Šahy. ž. XVIII.

Eladó egy két éves német rövidszırő nagy pedigreejő nıstény vizsla. A D. I. St. H. 349 F. szám alatt bevezetve, „Alma von der Enzersloh". Apja Frey Kwasney, anyja Drossel von Spitzberg. (Korbi v. Kauffungen és Géva v. Spitzberg). Galopp keresı, igen jó apportır, vízbıl is. Ra-gadozóval szemben igen fogas.

Cím: Czékus László, földbirtokos, posta Licince-Hucin ž. XIX. Slovensko.

Faj tacskó másfél éves hosszúszırő, sárga, nıstény eladó, ára 200 Kčs, cím: Baross Gábor, Košice, Kováčska ul. číslo 24.

A »MÉHÉSZUJSÁG»

a legcsinosabb magyar nyelven megjelenö méhészeti szaklap, amely havonta 28—38 old. terjedelemben a legismertebb szakírók tollából Zoller Antal szerkesztésében, famentes papiron, képekkel illusztrálva jelenik meg, megrendelhetı évi 36 Kčs ellenében, Bratislnván Kórház n. 3. sz. alatt feltalálható szerkesztıségben.

Nyomtatott „UNIVERSUM" r. t. Bratislava, Álagútsor 71 sz.

8.