I. Keresetlevél beadása jogi hatályainak fennmaradása (Pp. 132.§ (1) bekezdés és Pp. 161.§ (1) bekezdése) esetén az újra szabályszerűen benyújtott keresetlevélen lerovandó illeték mértéke A megye bíróságain nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása (Pp. 130.§ (1) bekezdés), illet�leg a per Pp. 157.§-ának a.) pontja alapján való megszüntetése esetén az err�l rendelkez� végzés joger�re emelkedését�l számított 30 nap alatt benyújtott keresetlevélen ahhoz, hogy az eredeti keresetlevél jogi hatályai fennmaradjanak az Illetéktörvény 42.§ (1) bekezdésének a.) pontja szerinti illetéket teljes egészében le kell-e róni, vagy csupán annak 90%-át azért, mert figyelembe kell venni azt a 10%-os mértéket, amelynek megfizetésére a felperest a bíróság a 2012. január 1. napjától hatályba lépett Itv. 58.§ (1) bekezdésének f.) pontja alapján kötelezte, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító vagy a pert megszüntet� joger�s végzésében. A 2011. évi CLVI. törvény 164.§-ával beiktatott Itv. 58.§ (1) bekezdés f.) pontja szerint az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157.§ a.) pontja alapján megszünteti. Az Illetéktörvény ezen módosulása azonban a Pp. -nek a jogi hatály fennmaradásáról rendelkez� Pp. 132.§-ának (1), illet�leg a Pp. 161.§-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek a módosulását nem eredményezte. A 2012. július 23. napjáig hatályos Pp. 132.§-ának (1) bekezdése szerint a keresetlevélnek a 130.§ alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat joger�re emelkedését�l számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszer�en újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszer�en érvényesíti. A Pp. 161.§-ának (1) bekezdése egyebek mellett arra az esetre, ha a bíróság a pert a 157.§ a.) pontja alapján szüntette meg, a keresetlevél beadásának és a perindítás jogi hatályainak a fennmaradása fel�l rendelkezik. A Pp. 132.§-ának (1) és a 161.§-ának (1) bekezdése tehát az Illetéktörvény mérsékelt illetékr�l rendelkez� 58.§ (1) bekezdés f.) pontjának 2012. január 1. napi hatályba lépésével nem módosult, s a jogi hatály fennmaradása nem csupán az anyagi jogi, hanem az eljárásjogi joghatások fennmaradását is jelenti, melynek indoka a következ� : A Pp. eredeti – 1953. január 1. napi hatályba lépéskori – 132.§-ának (1) bekezdése kifejezetten és kizárólag a polgári jogi joghatályok fennmaradásáról rendelkezett a

2

határozat joger�re emelkedését�l számított 30 nap alatti szabályszer�en újra benyújtott keresetlevél esetén. Az 1958. március 1. napjától hatályba lépett az 1957. évi VIII. törvény (II.Ppn.) 41.§-ának (1) bekezdésével módosított Pp. 132.§-ának (1) bekezdése azonban már a jogi hatályok – és nem a polgári jogi hatályok – fennmaradásáról rendelkezik. A II. Ppn. e szakaszhoz f�zött miniszteri indokolása szerint a Pp. 130.§ alapján elutasított kereset újbóli benyújtása esetén indokolt a perjogi hatályok fenntartása is. A javaslat ezért a jelenlegi „polgári jogi” hatályok kifejezés helyett a „jogi” hatályok kifejezést tartalmazza, amely mind a polgári jogi, mind a perjogi hatályokat magában foglalja. A Pp. 132.§ (1) bekezdésének speciális szabálya tehát az alaki és/vagy tartalmi hiányosságban szenved� keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a beadás jogi hatályainak fennmaradása érdekében a hiányok pótlásával történ� újbóli szabályszer� el�terjesztésre további 30 napot biztosít. Az újabb beadvány az eredetileg benyújtott keresetlevéllel és mellékletekkel való együttes értékelhet�sége miatt az eredeti keresetlevélen lerótt teljes illeték figyelembe veend�, és ezáltal az illetéklerovási kötelezettségének a felperes eleget tett, az illetéket – amennyiben azt az Itv. 42.§-ának (1) bekezdés a.) pontja szerinti mértékben lerótta – nem kell kiegészítenie a Pp. 130.§-a alapján meghozott elutasító végzésben az Itv. 58.§ (1) bekezdés f.) pontja szerint 10%-ban marasztaló illetékkel, hiszen a keresetlevél az eredeti id�pontban szabályszer�en beadottnak min�sül. Ennek a gyakorlatnak a helyességét támasztja alá az 1/2010. (XI. 8.) Közigazgatási-Polgári Jogegységi Határozat is, mely szerint a Pp. 132.§ (1) bekezdésének az alkalmazásakor a keresetlevél beadásához f�z�d� jogi hatályok fennmaradásához az újra benyújtott beadványt (és annak pótlólag el�terjesztett mellékleteit) az elutasított keresetlevéllel és annak mellékleteivel együtt kell értékelni. A Jogegységi Határozat indokolása szerint a Pp. a keresetlevelet min�síti olyan beadványnak, amelynek újbóli beadásához fennmaradható jogi hatály f�z�dik, amely azonban nem jelenti azt, hogy a szabályszer� benyújtás követelményeinek feltétlenül egy beadványban kell teljesülnie. A keresetlevél ugyanis kellékeivel, mellékleteivel (az eljárási illetékkel), a Pp. 95.§-a alkalmazásával pótolt hiányaival együttesen min�sül perindítási eszköznek. A keresetlevél szabályszer�en való újra benyújtása történhet a keresetlevél ismételt teljes kör� benyújtásával, de oly módon is, hogy a tartalmi hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. Így a keresetlevél újbóli szabályszer� benyújtása esetén az eredetileg benyújtott keresetlevélhez f�z�d� jogi hatályok fennmaradnak, a keresetlevelet az eredeti id�pontban szabályszer�en beadottnak kell tekinteni, tehát egy eljárásról beszélhetünk, azaz az illetékfizetési kötelezettség is csak egyszeres lehet. Azaz ha a felperes a Pp. 130.§-a alapján elutasított keresetlevélen vagy a Pp. 157.§ a.) pontja alapján megszüntetett perben benyújtott keresetlevélen az Itv. 42.§ (1) bekezdésének a.) pontja szerinti mérték� illetéket lerótta, a jogi hatályok fenntartását célzó újabb beadványon kereseti illetéket nem kell lerónia, függetlenül attól, hogy az elutasító illetve permegszüntet� végzésben marasztalva van az illeték 10%-ában. Álláspontom szerint a Pp. 132.§ (1) bekezdésének a 2012. évi CXVII. törvény 5.§-ával módosított és 2012. július 24-t�l hatályba lépett rendelkezése sem érintette,

3

illet�leg emiatt sem válik szükségessé az el�z� bekezdésben írt gyakorlat módosítása. A módosított Pp. 132.§ (1) bekezdése szerint : A keresetlevélnek a Pp. 130.§-a alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat joger�re emelkedését�l számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszer�en – a 121.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint, a már megfelel�en becsatolt mellékletek kivételével – újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszer�en érvényesíti. Ez a módosító rendelkezés a jogi hatályok fennmaradásának feltételeit annyiban szigorította, hogy az új keresetlevélnek önmagában meg kell felelnie a Pp. 121.§ (1) bekezdésében foglaltaknak. Az eljárási illeték azonban nem tartozik a keresetlevél kötelez� tartalmi elemei közzé, annak megfizetését az Itv. 74.§-ának (1) bekezdése írja el�. Így a Pp. módosított 132.§-ának (1) bekezdéséb�l sem következik, hogy a felperesnek a benyújtás jogi hatályainak a fenntartását célzó új keresetlevélen, amennyiben az eredeti keresetlevélen a teljes (100%-os) mérték� illetéket lerótta, további 10%-os mérték� illetéket kellene lerónia. A Pp. 132.§ (1) bekezdése alapján benyújtott keresetlevél az eredeti id�pontban szabályszer�en benyújtottnak tekintend� eljárási szempontból is, fel sem merülhet az, hogy a bíróság ezen id�pontot követ�en hozott végzése miatt a felperes az illetéket 10%-os mértékben elveszíti és a hiányok pótlásával egyidej�leg a jogi hatály fenntartása érdekében azt le kell rónia. Nyilvánvaló az is, hogy a korábbi gyakorlat analógiájával a 90%-os visszatérítést sem fogja kérni a NAV -tól, a keresetlevél utólagos ismételt benyújtása folytán a bíróság végzése mintegy hatálytalanná válik az illetéket érint� részében. „Az újabb keresetlevélen tett felperesi nyilatkozatból arra vonható alappal következtetés, hogy a felperes nem kíván a kereseti illeték visszatérítésének a lehet�ségével élni.” (BDT 2010. 2264.) Az Itv. 58.§ (1) bekezdés f.) pontjának rendelkezése ugyanis nem szankciós jelleg� rendelkezés, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító, illet�leg a pert megszüntet� végzés szerinti 10%-os mérték� illetéket a felperes csak akkor köteles viselni, amennyiben bármely okból kifolyólag a Pp. 132.§-ának (1) bekezdése alapján az ott írt határid�ben nem nyújtja be újból szabályszer�en a keresetlevelet. A fenti eltér� eset az, ha a felperes az eredeti, Pp. 130.§ alapján elutasított, vagy a Pp. 157.§-ának a.) pontja alapján megszüntetett perbeli keresetlevelén illetéket egyáltalán nem rótt le. A Pp. 132.§-ának (1) bekezdése a keresetlevél beadása jogi hatályainak fennmaradását ahhoz a feltételhez köti – egyebek mellett -, hogy a keresetlevél szabályszer�en újra benyújtásra kerül. Az Itv. 38.§-ának (1) bekezdéséb�l következ�en az illetéket – amennyiben a felet költségkedvezmény nem illeti meg – a keresetlevélen kell leróni. Az 1/2010. (XI. 8.) KPJE indokolása szerint a Pp. 132.§ (1) bekezdésének azon követelménye, hogy a keresetlevélnek kell szabályszer�en benyújtottnak lennie, abból ered, hogy a pert megindító kezd�irat (beadvány) a keresetlevél (Pp. 121.§ (1) bekezdés). A Pp. 132.§ (1) bekezdésének az alkalmazhatóságához a keresetlevelet újra szabályszer�en be kell nyújtani, amely történhet a keresetlevél

4

ismételt teljes kör� benyújtásával, de oly módon is, hogy a tartalmi hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. Abból, hogy a jogi hatály fennmaradásához a keresetlevelet újra szabályszer�en kell benyújtani az következik, hogy amennyiben a felperes az eredeti keresetlevélen eljárási illetéket nem rótt le, az újabb beadványon az eljárási illetéket teljes egészében le kell rónia akkor is, ha a felperest a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasító vagy a pert megszüntet� végzésben a bíróság 10%-os mérték� illeték megfizetésére kötelezte. Tény, hogy ez esetben az Itv. 42.§ (1) bekezdésének a.) pontja szerinti illeték 110%-ának a teljesítésére kerül sor abban az esetben ha a felperes a végzés szerinti illetékfizetési kötelezettségét is teljesíti, ebben az esetben azonban a bíróság a perben az Itv. 80.§ (1) bekezdés i.) pontja megfelel� alkalmazásával a 81.§ (2) bekezdése alapján �t feljogosíthatja az illetéktöbblet visszaigénylésére. A másik megoldás abban az esetben ha a felperes a keresetlevél újbóli, a Pp. 132.§-ának (1) bekezdése szerinti szabályszer� benyújtása el�tt az elutasító vagy permegszüntet� végzés szerinti illetékfizetési kötelezettségét teljesítette és ezt megfelel�en igazolja a keresetlevél újbóli benyújtásával egyidej�leg, akkor csupán az Itv. 42.§ (1) bekezdés a.) pontja szerinti mérték� illeték 90%-át kell lerónia. Ez a megoldás azonban álláspontom szerint nem felel meg az 1/2010. (XI. 8.) Közigazgatási-Polgári Jogegységi Határozatban foglalt azon kitételnek, hogy a jogi hatályok fennmaradásához a keresetlevél ismételt teljes kör� benyújtása szükséges akár oly módon, hogy a hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. A kollégium állásfoglalását kérem tehát a következő kérdésekben : 1. A keresetlevélnek a Pp. 130.§-a alapján való idézés kibocsátása nélküli elutasítása és a pernek a Pp. 157.§ a.) pontja alapján való megszüntetése esetén amennyiben a felperes az eredeti keresetlevélen az Itv. 42.§ (1) bekezdés a.) pontja szerinti mértékű illetéket lerótta, a keresetlevél beadása jogi hatályainak a Pp. 132.§-ának (1), és a Pp. 161.§-ának (1) bekezdésében szabályozott fennmaradásához az újabb beadványon a kereseti illetéket nem kell lerónia. 2. a.) Amennyiben a felperes az eredeti, a Pp. 130.§-a alapján idézés kibocsátása nélkül elutasított vagy a Pp. 157.§ a.) pontja alapján megszüntetett perben benyújtott keresetlevelén illetéket nem rótt le, a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradását célzó, a Pp. 132.§-ának (1), illetőleg a Pp. 161.§-ának (1) bekezdése alapján benyújtott beadványon az Itv. 42.§ (1) bekezdés a.) pontja szerinti mértékű (100%-os) illetéket le kell rónia akkor is, ha az elutasító vagy pert megszüntető végzés őt 10%-os mértékű illeték megfizetésére kötelezte és ezen kötelezettségének végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatti, a keresetlevél jogi hatályainak fennmaradását célzó, újból szabályszerűen benyújtott keresetlevél benyújtásáig eleget tett és ezt megfelelően igazolja is. b.) Amennyiben a felperes az eredeti keresetlevélen nem rótt le illetéket, és a bíróság bármely okból a Pp. 130.§-ának (1) bekezdése alapján a

5

keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította vagy a pert a Pp. 157.§-ának a.) pontja alapján megszüntette és a végzésben a felperest 10%-os mértékű illeték megfizetésére kötelezi, a keresetlevél jogi hatályainak a Pp. 132.§-ának (1), illetve a Pp. 161.§-ának (1) bekezdésében foglaltak szerinti fennmaradásához abban az esetben ha a felperes a végzés szerinti 10%-os mértékű illetékfizetési kötelezettségét teljesítette és ezt igazolja az újra benyújtott keresetlevélen elegendő az Itv. 42.§ (1) bekezdés a.) pontja szerinti illeték 90%-os mértékben való lerovása. Debrecen, 2012. november 24.

Dr. Tardiné Dr. Szabó Piroska kollégiumvezet�

II.

6

Nem látszólagos keresethalmazat esetén mi a helyes gyakorlat, ha valamely kereseti kérelem elbírálására más bíróságnak van hatásköre, vagy illetékessége? A kollégák által felvetett kérdés: Mi a helyes gyakorlat azokban az ügyekben, ahol keresethalmazat (nem látszólagos) esetén a felperes által el�adott kereseti kérelmek valamelyikének elbírálása más bíróság hatáskörébe tartozik, illetve arra más bíróság illetékes. Ez utóbbi eset áll fenn például, ha a felperes két kölcsönszerz�désb�l ered� követelését érvényesíti, és a felek csak az egyikben rendelkeztek az általános illetékességi szabálytól eltér� más bíróság kizárólagos illetékességér�l. A Pp. 149. §-ának (1) bekezdésében rögzített elkülönítés, majd áttétel elrendelése – mely eljárás a kialakult bírói gyakorlat szerint jelenleg fennáll – célszer�, kézenfekv� megoldás lenne, ugyanakkor a hivatkozott jogszabályhelyhez f�zött magyarázatok, eseti döntések többször kiemelik, hogy az elkülönített tárgyalás elrendelése következtében nem keletkezik új ügy, így az elkülönített rész áttételére nincs lehet�ség (BH.1995.302.). Az elkülönítés csak azzal a hatással jár, hogy a döntésre váró vitás kérdéseket ugyanannak a pernek a keretein belül, de id�ben elkülönítetten tárgyalja a bíróság. Az érvénytelenségi perekben felmerül� egyes eljárási kérdésekr�l szóló 2/2010. (VI.28.) PK. vélemény 3.b; pontja rögzíti, hogy amennyiben a bíróságnak az els�dleges kereseti kérelem alapján fennáll a hatásköre és illetékessége, akkor nincs jelent�sége annak, hogy esetleg a további kereseti kérelmek között szerepel olyan, amelyre nézve a bíróság hatásköre vagy illetékessége nem állapítható meg. Ha a bíróság olyan kereseti kérelem vizsgálatához jut el, amelyet a törvény valamely más bíróság hatáskörébe, illetve kizárólagos illetékessége alá utal, akkor a már elbírált kérelmekr�l részítéletet kell hoznia és a soron következ� kérelemre tekintettel a keresetlevél áttételér�l kell határoznia. Kérdés, hogy a fentebb említett eljárás az érvénytelenségi pereken kívül követend�, alkalmazandó gyakorlat-e más típusú perek esetén is.

Előterjesztés: A kérdésben utalt 2/2010. (VI.28.) PK. vélemény 3.b; pontja kifejezetten a vagylagos, illet�leg az eshet�leges kereseti kérelmekre, azaz a látszólagos keresethalmazatokra vonatkozik, és alkalmazása – a látszólagos és a valóságos keresethalmazatok elbírálásának sajátosságában jelentkez� különbségekre is figyelemmel – a kérdéssel érintett valóságos keresethalmazatok esetén semmi esetre sem támogatható. A Pp. 149. §-ának (1) bekezdése szerinti elkülönítés általában és f�szabályként valóban nem eredményezi és nem eredményezheti, hogy az egy ügyszám alatt futó egy perb�l több ügyszám alatt futó több per keletkezzék. Az elkülönítés ezen

7

általános és f�szabályként érvényesül� eljárásjogi és ügyviteli következménye azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság a keresetlevelet pusztán valamely részében (valamely tárgyi vagy személyi részére vonatkozóan) utasíthasson el idézés kibocsátása nélkül, illet�leg utóbb a per tárgyalásának megkezdését követ�en a pert részben (valamely tárgyi vagy személyi részében részlegesen) szüntessen meg, és ugyanígy azt sem zárja ki, hogy a bíróság a keresetlevelet részben (valamely tárgyi vagy személyi részében részlegesen) tegyen át a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján az adott kereseti kérelem tárgyában az eljárásra hatáskörrel, illet�leg illetékességgel rendelkez� más bírósághoz. Tipikusan ilyen eljárást igényl� eset a kérdésben felvetett tényállás, mely szerint a keresetlevélben el�terjesztett valóságos tárgyi keresethalmazat csupán egyes részeire valamely másik bíróság alávetésen alapuló kizárólagos illetékessége áll fenn. Az ilyen esetekben az alávetést nem lehet kiterjeszt�en értelmezni, ezért az alávetés szerint kijelölt bíróság az alávetéssel nem érintett és a perbeli keresethalmazat részét képez� kereseti kérelmek tárgyában az eljárásra nem illetékes, míg az alávetéssel érintett és a keresethalmazat részét képez� más kereseti kérelmek tárgyában az eljárásra kizárólagosan illetékes, mely utóbbi körülmény folytán ezen kereseti kérelmek tárgyában más bíróság nem járhat el. Ehhez hasonló a jogi helyzet akkor is, amikor a fél egy keresetlevelében olyan valóságos keresethalmazatot terjeszt el�, melynek egyes részei a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak, míg más részeire a munkaügyi bíróság hatáskörrel semmilyen szabály alapján nem rendelkezik, így ezek tárgyalására kizárólag a rendes bíróság hatásköre áll fenn. A kérdés bár konkrétan nem érinti, ám utalunk arra, hogy objektíve még az sem zárható ki, hogy az egy keresetlevélben el�terjesztett több kereseti kérelem több ügyszám alatt futó külön perekben kerüljön tárgyalásra egyazon bíróság el�tt, így ha például a fél az egy keresetlevelében közigazgatási határozat felülvizsgálata, és ugyanazon alperessel szemben ezen a tárgykörön kívül es� egyéb (pl.: közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti) kereseti kérelmet is el�terjeszt, úgy a közigazgatási perek sajátos eljárási szabályaira figyelemmel a két kereseti kérelem egy perben nem kerülhet tárgyalásra. Ilyen jogértelmezést tartalmaz a korábbi, gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereire vonatkozó speciális eljárásjogi szabályozás mellett a BH.1990.182. számú jogeset is hivatkozással a Legfels�bb Bíróság Polgári és Gazdasági Kollégiuma tanácselnöki értekezletének PKT-GKT 3/1974. számú közös állásfoglalására („Ha a felek között nem egységes pertársaság jönne létre, a gazdálkodó szerv és a magánszemély ellen ugyanazon perben el�terjesztett kereseti kérelmeket el kell különíteni (Pp. 149. § (1) bekezdés), ami maga után vonhatja azt, hogy az elkülönített perekben nem azonos hatáskör� bíróságok járnak el”). A kérdésben felvetett és utalt BH.1995.302. szám alatt közzétett eseti döntés mindennek nem mond ellent, hiszen az - egyébiránt helyesen – pusztán arról rendelkezik, hogy az elkülönített tárgyalás elrendelése következtében f�szabályként nem keletkezik új ügy, míg az elkülönített rész más bírósághoz történ� áttétele a pertárgy értékére hivatkozással nem rendelhet� el. Miután a felvetett kérdés meglátásunk szerint sem jogértelmezési bizonytalanságot, sem eltér� vagy ellentmondásos bírói gyakorlatot nem érint, ezért az adott

8

tárgykörben kollégiumi vélemény vagy ajánlás megfogalmazását nem tartjuk indokoltnak. D e b r e c e n, 2010. évi november hó 22. napján Dr. Tardiné Dr. Szabó Piroska Dr. Tóth Endre Tamás kollégiumvezet� el�adó bíró

III.

9

Az alapperben engedélyezett személyes költségmentesség, illeték-feljegyzési jog hatálya kiterjed-e a perújítási eljárásra, s a perújítási kérelem benyújtásakor a feltételek fennállását kell felülvizsgálni, vagy a perújítási kérelem benyújtásával egyidejűleg költségmentesség / illeték-feljegyzési jog engedélyezését kell kérni? Az alapperben meghatalmazott képviselő meghatalmazása kiterjed-e a perújítási eljárásra, vagy az alapperben meghatalmazott köteles a perújítási kérelemben külön meghatalmazást csatolni? A 2007. évi CLI. törvénnyel, és a 2008. évi XXX. törvénnyel módosított Pp. 84.§-ának (1) bekezdése szerint azt a természetes személy felet (ide értve a beavatkozót is), aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett – kérelmére – részleges, vagy teljes költségmentesség illeti meg. Míg a Pp. 86.§-ának (1) bekezdése szerint a költségmentességet kérelemre a bíróság engedélyezi, és a bíróság határoz az engedélyezett költségmentesség visszavonása tárgyában is. E § (2) bekezdése szerint a költségmentesség, az illetékmentesség és az illeték-feljegyzési jog hatálya – jogszabály eltér� rendelkezése hiányában – a kérelem el�terjesztését�l kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról – engedélyezésér�l, megvonásáról, felülvizsgálatáról - a többször módosított 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet (a továbbiakban Kmr.), míg a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról a 2/1968.(I.24.) IM. rendelet (továbbiakban IM. r.) rendelkezik. A Kmr. 16/A.§ (1) bekezdése szerint e rendelet szabályait az illeték-feljegyzési jog engedélyezésére, megtagadására, felülvizsgálatára, valamint a megvonására megfelel�en alkalmazni kell. A Pp. 70.§-ának (2) bekezdése szerint a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ide értve a 147.§ alá es� viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint annak során indított kereseteket, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek, vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is. A per egész tartama (Pp. 86.§ (2) bekezdés), illetőleg a per vitele (Pp. 70.§ (2) bekezdés) meghatározás felöleli-e a jogerős határozat meghozatala után lefolytatott rendkívüli perorvoslati eljárást? Rendkívüli perorvoslat a perújítási kérelem és a felülvizsgálati kérelem, mindkét eljárásnak a célja a joger�s határozat anyagi jogerejének a feloldása. A felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidej�leg – amennyiben a keresetlevéllel együtt, vagy a per folyamán benyújtott meghatalmazás a felülvizsgálati eljárásra korlátozást nem tartalmaz – a perbeli meghatalmazottnak új meghatalmazást csatolnia nem kell.

10

A Polgári perrendtartás magyarázatai, így a Complex Kiadó Polgári perrendtartás magyarázatának I. kötete (2006. évi kiadás) 185. oldalán kifejti, hogy amennyiben a per vitelére szóló meghatalmazás korlátozást nem tartalmaz, a meghatalmazott fel van jogosítva a perrel kapcsolatos valamennyi szükséges nyilatkozat megtételére és perbeli cselekményre. Ide értend� a viszontkereset emelése, a biztosítási intézkedések megtétele, a felülvizsgálati eljárás kezdeményezése, a perújítás, valamint a végrehajtási eljárás folyamatba tétele is. Míg a Polgári perrendtartás magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976.) I. kötetének 411. oldalán kifejtettek szerint a perrel kapcsolatos a részletekben való teljesítés utólagos engedélyezése, a perújítás és a törvényességi óvás ennek következtében a per vitelére szóló meghatalmazás ezekre az eljárásokra is kiterjed. S a Legfels�bb Bíróság PK. 148. sz. állásfoglalása szerint az igénypert megindító keresetlevél a végrehajtás alapjául szolgáló per vitelére meghatalmazott ügyvéd részére is hatályosan kézbesíthet�, mivel a kereset szót nemcsak aktív, hanem passzív értelemben is kell érteni. A./ A költségkedvezményekre vonatkozóan a Kmr. 8.§ (1) bekezdés c.) pontja csupán ezek feltételeinek a felülvizsgálatát írja el� a felülvizsgálati eljárásban. A bírói gyakorlat a felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidej�leg sem új meghatalmazást nem követel meg a perbeli meghatalmazottól, sem új költségmentesség / illeték-feljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem el�terjesztését a perben ilyen kedvezményben részesült félt�l. Mind a felülvizsgálati eljárás, mind a perújítási eljárás a joger�s határozat anyagi jogerejének a feloldására szolgáló rendkívüli perorvoslati eljárás. Ezen azonos célból és perorvoslati jellegb�l következ�en a költségkedvezmény és a meghatalmazás hatálya szempontjából is azonos feltételek vonatkoznak mindkét eljárásra. Ebb�l következ�en az alapügyben engedélyezett költségkedvezmény hatálya külön kérelem nélkül is kiterjed a perújítási eljárásra és a perújítási kérelem benyújtásával egyidej�leg az alapügybeni meghatalmazottnak új meghatalmazást csatolnia nem kell. B./ A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság gyakorlata nagyrészt egységes akként, hogy a perújítási kérelemmel együtt – az alapügyben engedélyezett költségkedvezmény esetén is új kérelem el�terjesztését és a feltételek fennállásának igazolását kívánja meg a perújítótól és abban az esetben is külön meghatalmazás csatolását kívánja meg a perújítótól, ha a meghatalmazottja ugyanaz mint az alapügyben. Ez a gyakorlat álláspontom szerint a következ� jogszabályi rendelkezésekre és érvekre alapítottan helyes. A Kmr. 5.§-ának (2) bekezdése szerint a költségmentesség engedélyezését a felperes (kérelmez�) a per megindítása el�tt, vagy azzal egyidej�leg, illetve az els�fokú eljárást befejez� határozat meghozataláig, az alperes (kérelmezett) legkés�bb a fellebbezés (ellentmondás) el�terjesztésével egyidej�leg kérheti. Perújításnak a joger�s ítélettel, a bíróság joger�s végzésével jóváhagyott egyezséggel, a joger�s bírósági meghagyással és a joger�s fizetési meghagyással szemben van helye.

11

A joger�s határozat – ítélet, egyezséget jóváhagyó végzés, bírósági meghagyás – meghozatala a per befejezését, a fizetési meghagyás joger�re emelkedése az eljárás befejezését eredményezi. A perújítási kérelem, mint rendkívüli perorvoslat a határozat anyagi jogerejének a feloldására szolgál, de nem a már joger�sen befejezett per folytatódik a kérelem benyújtásával, hanem a perújítási kérelmet új per keretében bírálja el a bíróság. Szemben a felülvizsgálati eljárással, amely a joger�s határozatot hozó els�- és másodfokú bíróságon f�szabály szerint nem keletkeztet új pert. Az alapper tehát befejez�dött. Mindezek alapján a perújítási kérelem benyújtása folytán indult új perre az alapperben engedélyezett költségmentesség hatálya nem terjed ki. Ez következik egyébként az illetékekr�l szóló 1990. évi XCIII. törvény 49.§-ának rendelkezéséb�l is, mely szerint a perújítási eljárásban az e törvény szerinti illetéket kell fizetni, tekintet nélkül az alapeljárásban teljesített illetékfizetésre. Ezt az álláspontot támasztják alá a Polgári perrendtartás magyarázatának I. kötetében foglaltak (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1976. 514. oldal), mely szerint a költségmentesség, az illetékmentesség és az illeték-feljegyzési jog hatálya azt jelenti, hogy az említett kedvezmények a peres felet „a per egész tartamára” és a végrehajtási eljárásra is megilletik. A „per egész tartama” azonban a perújítási eljárást nem öleli fel. Ezt az értelmezést fogadta el a bírói gyakorlat is, kimondva azt, hogy a költségmentesség engedélyezésének az els�fokú eljárás szabályainak megfelel� alkalmazásával a perújítási eljárásban is lehet helye (BH. 1996. évi 157. számú eseti döntés). A perújítási eljárásban az alapperben kérelmezett és engedélyezett személyes költségmentesség, illeték-feljegyzési jog felülvizsgálatára sem a perújító fél kérelmére, sem hivatalból a Kmr. 8.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem adnak lehet�séget. A Kmr. 8.§ (1) bekezdés a.) – c.) pontjai alapján ugyanis a személyes költségmentesség feltételei fennállását a bíróság az eljárás joger�s befejezéséig, a végrehajtható okirat kiállítása el�tt, illet�leg az eljárás bármely szakában vizsgálja, ha adat merül fel arra nézve, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb megsz�ntek. A felülvizsgálatra azonban csak az alapperben, illet�leg az alapper folyományaként indított végrehajtási eljárás elrendelése el�tt lehetséges, de nem terjedhet ki a perújítási eljárásra. Ezt támasztja alá az IM.r. 6.§ (3) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a nyomtatványon kiállított nyilatkozatot és igazolásokat az els� igazolás kiállításától számított 6 hónapon belül lehet felhasználni. A személyes költségmentességgel kapcsolatban kifejtettek szerint a per a joger�s határozattal befejez�dik. Ehhez képest álláspontom szerint helyes az a gyakorlat, amely a perújítási eljárásban akkor is külön meghatalmazás csatolását követeli meg, ha a perújító felet ugyanaz a meghatalmazott képviseli, mint az alapperben, akkor, ha az alapperbeli meghatalmazás kifejezetten nem tartalmazza azt, hogy a

12

meghatalmazás a perújítási eljárásra is kiterjed. Ez indokolható azzal, hogy e feltétel mellett elkerülhet� az, hogy eljárási szabálysértés történjen. Abban az esetben ugyanis, ha az alapperben meghatalmazott volt, a perújítási kérelmet azonban a perújító személyesen nyújtja be, és a bíróság az idézést a Pp. 97.§-a alapján a meghatalmazottnak kézbesíti, aki a tárgyaláson nem jelenik meg, a perújítási kérelem elutasításra kerül. A Pp. 70.§-ának (2) bekezdésében foglalt per vitelére kifejezésb�l, és abból, hogy a perújítás önálló per, nem következik, hogy az alapperben adott meghatalmazás a perújítási eljárásra is kiterjed, azonban ezzel az állásponttal ellentétes valamennyi, a Polgári perrendtartás magyarázatában kifejtett álláspont a már el�z�ekben ismertettek szerint. Mindezek alapján a kollégium állásfoglalását kérem a következ� kérdésekben: 1./ a./ A perújítási eljárásban – akkor is, ha az alapeljárásban a perújító személyes költségmentességben, vagy illeték-feljegyzési jogban részesült – új kérelmet kell el�terjeszteni az el�bbiek engedélyezése iránt és a bíróságnak a kedvezmény engedélyezésér�l kell határoznia. b./ Az alapeljárásban engedélyezett személyes költségmentesség, illeték-feljegyzési jog kiterjed a perújítási eljárásra is. A bíróságnak csupán a Kmr. 8.§-ának (1) bekezdése szerint felül kell vizsgálnia, hogy a költségmentesség feltételei fennállnak-e abban az esetben, ha az alapeljárásban engedélyezett költségkedvezmény engedélyezését�l számított 1 év eltelt. 2./ a./ Az alapügyben becsatolt meghatalmazás hatálya – amennyiben az korlátozást a perújítási eljárásban való képviseletre nem tartalmaz - kiterjed a perújítási eljárásra is, amennyiben ugyanaz a meghatalmazott képviseli a perújítót, úgy a perújítási kérelemhez külön meghatalmazást csatolni nem kell. b./ A perújítási kérelemhez mellékelni kell a meghatalmazást akkor is, ha ugyanaz a meghatalmazott képviseli a perújítót, mint az alapeljárásban. Debrecen, 2010. november 16. napján Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska kollégiumvezet�

IV.

13

Jóváhagyható-e a felek által írásban benyújtott egyezség, amennyiben a felek a tárgyaláson nem jelennek meg A kollégák által felvetett kérdés: Indokolt-e eltérni az egyezségek jóváhagyása vonatkozásában kialakult bírói gyakorlattól, és a felek távollétében is jóváhagyható-e az általuk benyújtott egyezség, figyelemmel arra, hogy a bírói gyakorlat ezen értelmezést a már hatályon kívül helyezett Pp-beli alapelvekre alapította. Előterjesztés: A bírói joggyakorlatban az egyes jogértelmezési kérdéseknél jellemz�en segítségül hívott kommentárok következetesen tartalmazzák azt az álláspontot, miszerint perbeli egyezség csak a felek tárgyaláson elhangzott, egyez� akaratnyilatkozata alapján jöhet létre, míg a bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek, és azt okiratba foglalva benyújtották a bírósághoz jóváhagyás végett. A korábbi magyarázatok ezen álláspont meger�sítéseként a BH.1970.6330. szám alatt közzétett eseti döntést, míg az újabb kommentárok a Legfels�bb Bíróság Pf.III.21.366/1992. szám alatti döntését hívják fel. A szélesebb joggyakorlat megismerése célzatával megkerestük az ország megyei bíróságait, hogy a kérdéssel kapcsolatos helyi joggyakorlatról, illet�leg jogértelmezésr�l tájékoztatást nyújtani szíveskedjenek, mely megkeresésre a jelen id�pontig csak részlegesen érkeztek válaszok, ám azok kategorikusan a kommentári álláspontot és joggyakorlatot igazolják vissza. Ahogyan az egyik kollégiumvezet�i válasz azt találóan és egyben jellemz�en tartalmazza, a kérdésre „mindenki azonnal rávágta, hogy csak tárgyaláson”. Bár a kollégiumi ülésünk id�pontjáig további megyei bíróságok visszajelzésében is bízunk, melyek esetlegesen tartalmazhatnak eltér� joggyakorlatra vagy jogértelmezésre vonatkozó utalást, az eddigi ismereteink alapján az rögzíthet�, hogy a kommentárokból idézett álláspont tekintetében a jelenlegi joggyakorlat egységesnek és következetesnek t�nik. Ezzel pedig jelenleg maradéktalan összhangban áll a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság joggyakorlata is. Érdemes azonban felidézni, hogy a kommentárok által idézett tézis sem a Pp. eredeti miniszteri indokolásában, sem a BH.1970.6330. szám alatt közzétett döntést megel�z�en, az 1952. évi III. törvényhez kapcsolódóan született szakirodalomban (Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar Polgári Eljárásjog 1959.; Névai-Szilbereky: Polgári Eljárásjog 1968.) nem fellelhet�(1), míg a hozzáférhet� bírói gyakorlat alaposabb szemügyre vétele az adott álláspontnak a bírói gyakorlaton belüli egységességével és következetességével szemben is aggályt kelt�. Érdemes ezért felidéznünk kicsit részletesebben a kommentárokban hivatkozott két bírósági határozatot, majd a témára vonatkoztatható néhány további bírósági határozatot. (1: Utalunk azonban arra, hogy az 1911. évi I. törvénycikk (régi Pp.) is tartalmazta a peregyesség intézményét, melynek a korabeli szakirodalmi magyarázata szerint a „peregyesség a per folyamán szóbeli tárgyaláson, illetve a felek közös kérelmére kiküldött, vagy megkeresett bíró el�tt a per tárgya

14

fölött kötött szerz�dés”, mely „csak a per folyamán a perbíróság el�tt köthet� meg”. „Minthogy a peregyesség a bíróság közrem�ködésével jön létre, róla a bíróság magától értet�d�leg nemcsak hogy tudomást vesz, hanem egyúttal annak is kifejezést ad, hogy az egyesség törvényeinkkel teljes összhangban van. A bíróság tehát közrem�ködvén az egyesség megkötésében, annak törvényszer�ségét is ellen�rzi.”(Dr. Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog – 1939.) A BH.1970.6330. szám alatt közzétett eseti döntés tényállása szerint a folyamatban lév� polgári per során, tárgyaláson kívül a peres felek nem teljes bizonyító erej� magánokiratot készítettek, melyben az alperes kijelentette, hogy a felperessel szemben fennálló 1.799,- Ft összeg� tartozását elismeri, és vállalja annak a megfizetését kamataival együtt havi 200,- Ft-os részletekben. Az okirat szerint a felperes az alperes ajánlatát elfogadta, de csak azzal a módosítással, hogy a részletekben való teljesítéshez nem járulhat hozzá. A felek az okiratban kijelentették azt is, hogy megállapodásukat egyezségnek kérik tekinteni, s kérik a járásbíróságot, hogy az egyezséget hagyja jóvá, a részletfizetés engedélyezése kérdésében pedig a bíróság hozzon határozatot. Az okirat elkészültét követ�en a felperes azt a bírósághoz benyújtotta, s kérte az abban foglalt egyezség jóváhagyását. Az els�fokú bíróság az egyezséget tárgyaláson kívül hozott végzésével jóváhagyta, mely végzéssel szemben fellebbezési óvás került el�terjesztésre. Az óvás folytán eljárt bíróság pedig az alábbiakat állapította meg: „A perbeli egyezség azonban csak a bíróság ellen�rzése mellett jöhet létre. A bíróság csak az el�tte megkötött egyezséget hagyhatja jóvá, de nem hagyhat jóvá az egyik fél kérelmére peren kívül megkötött egyezséget. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanis a Pp. 148. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanolyan hatálya van, mint a bírói ítéletnek. A bíróság közrem�ködése nélkül peren kívül megkötött egyezségnél pedig nincs meg a biztosíték arra vonatkozólag, hogy a felek az egyezséget az okiratban foglalt tartalommal kívánták megkötni, s az okirat helyesen tartalmazza-e a felek akaratát. Az els�fokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes beadványa folytán az ügyben tárgyalást t�z, arra a feleket megidézi, s a tárgyaláson a felek egyezségét írásbafoglalja, a Pp. 3. §-ában írt rendelkezéseknek megfelel�en a szükséges tájékoztatással ellátja �ket, s a jóváhagyás el�tt a felek meghallgatásával, szükség esetén egyéb bizonyítás felvételével tisztázza, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. Az els�fokú bíróság jogszabályt sértett, amikor az egyik fél kérelmére a peres felek peren kívül kötött egyezségét jóváhagyta a peres felek meghallgatása nélkül.” (Nyíregyházi Megyei Bíróság Pf.II.20.146/1969.) A Legfels�bb Bíróság Pf.III.21.366/1992/1. számú végzésének alapjául szolgáló tényállás szerint az els�fokú bíróság az 1992. október 22. napján – tárgyaláson kívül – meghozott végzésével jóváhagyta a peres felek által 1992. június 30-án írásban megkötött egyezséget. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen a felperes terjesztett el� fellebbezést, melyben arra hivatkozott, hogy a jogi képvisel� által megkötött egyezséget a felperes képvisel�-testülete utóbb nem hagyta jóvá, az egyezségben szerepl� beruházási munkák pénzügyi fedezet hiányában nem valósulnak meg, az alperes jogi képvisel�je pedig annak ellenére nyújtotta be az egyezséget a bírósághoz jóváhagyásra, hogy a felperes el�z�leg már közölte vele, ahhoz nem kívánja tartani magát. A Legfels�bb Bíróság a fellebbezést az alábbi indokolással tekintette alaposnak: „Az els�fokú bíróság a peres felek írásban kötött egyezségét csaknem 4 hónappal kés�bb az alperes egyoldalú bejelentése alapján

15

tárgyaláson kívül hozott végzéssel anélkül hagyta jóvá, hogy a felperest megnyilatkoztatta volna. Ilyen körülmények között az els�fokú bíróság nem lehetett abban a helyzetben, hogy megítélhesse: döntése pillanatában az egyezség megfelel-e a felek méltányos érdekeinek. Perbeli egyezséget a felek csak a tárgyaláson köthetnek. A bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek és azt okiratba foglalva benyújtották a bírósághoz jóváhagyás végett. A felek akaratnyilatkozatának a tárgyaláson kell elhangzania, mert a bíróság csak így tud eleget tenni a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerinti kötelezettségeinek.” A Legfels�bb Bíróság gazdasági tanácsai azonban úgy t�nik, eltér� jogi álláspontra helyezkedtek, noha ezeket a döntéseket ebben a kontextusban a kommentárok nem említik: A BH.1994.100. szám alatt közzétett eseti döntés tényállása szerint a folyamatban volt polgári per során, tárgyaláson kívül a peres felek 1992. július 28-án írásbafoglalták és cégszer� aláírással látták el egyezségüket, mely egyezség maga tartalmazta, hogy a felek közösen kérik annak jóváhagyását egyben a közöttük folyamatban lév� per egyezséggel történ� lezárását, és egyidej�leg bejelentik, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezési jogukról lemondanak. Az egyezség szövege tartalmazta még, hogy a felperes feladatát képezi annak a bírósághoz való benyújtása. Ezt követ�en az egyezséget tartalmazó okiratot az alperes az els�fokú bírósághoz benyújtotta, egyben kérte annak jóváhagyását. Az els�fokú bíróság ezt követ�en a perben tárgyalást tartott, melyen szabályszer� idézésre sem a felperes képvisel�je, sem az alperes képvisel�je nem jelent meg. Az els�fokú bíróság a tárgyalást megtartotta és a felek által írásbafoglalt és a bírósághoz jóváhagyás végett benyújtott egyezséget végzéssel jóváhagyta. A végzés ellen a felperes terjesztett el� fellebbezést, melyben egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a peres felek egyezséget csak a bíróság el�tt köthetnek, míg a bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek és azt okiratba foglalva a bírósághoz jóváhagyás végett benyújtottak. A Legfels�bb Bíróság noha az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezte, határozatának indokolása az alábbiakat tartalmazza: „A Pp. - a jelen eljárásban még alkalmazandó – 384. §-a nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra nézve, hogy az els�fokú bíróság a kit�zött és a szabályszer�en megidézett felek távollétében megtartott tárgyaláson a felek által kötött és jóváhagyás végett közösen benyújtott egyezséget jóváhagyja, de ilyen tiltó rendelkezés a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésében sem lelhet� fel. Az egyezségnek ily módon történ� jóváhagyásához azonban az szükséges, hogy a felek az egyezség jóváhagyását a bíróságtól közösen kérjék, erre nézve közös kérelmet terjesszenek el�. Az iratokból megállapítható, hogy a felek egyezséget kötöttek, annak szövegét írásbafoglalták, és azt valamennyi érdekelt aláírta. Az egyezség jóváhagyása iránti kérelmet azonban csupán az alperes terjesztette el�. Az egyezség szövege tartalmazza ugyan, hogy a felek közösen fogják kérni a bíróságtól az egyezség jóváhagyását, az egyezség szerint a felperes feladatát képezi annak a bírósághoz való benyújtása. A felperes azonban az egyezséget nem nyújtotta be és sem szóban, sem írásban nem kérte annak jóváhagyását. Ehhez képest az els�fokú bíróság nem azzal sértette meg az eljárás szabályait, hogy azt a szabályszer�en megidézett felek távollétében tartott

16

tárgyaláson hagyta jóvá, hanem azzal, hogy az alperes egyoldalúan el�terjesztett kérelme alapján került sor annak jóváhagyására.” (Legf.Bír. Gf.I.33.798/1992.) A BH.1994.214. szám alatt közzétett eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint az els�fokú bíróság végzésével megtagadta a peres felek által az iratokhoz becsatolt, 1993. február 23-án kelt okiratba foglalt egyezség jóváhagyását. Végzését pedig azzal indokolta, hogy az egyezség alaki hiányosságban szenved, ugyanis azt a felszámolás alatt álló felperes jogi képvisel�je nem írta alá (az okiratba foglalt egyezség megkötésénél a felperes képviseletében nem a felszámoló által meghatalmazott jogi képvisel� járt el, hanem a felszámoló helyi megbízottja, akinek az egyezség kötésére is kiterjed� megbízása nem volt igazolva). Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfels�bb Bíróság mint másodfokú bíróság helybenhagyta ugyan az egyezség jóváhagyását megtagadó els�fokú végzést, ám határozatát kizárólag azzal indokolta, hogy: „Minthogy a felperes részér�l ez az aláírás hiányzik, az egyezség a felek között joghatályosan nem jött létre, ezért az els�fokú bíróság a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján annak bírósági jóváhagyását helyesen tagadta meg.” A másodfokú határozat nem tesz említést arról, hogy a peres felek által tárgyaláson kívül írásban megkötött, és jóváhagyásra a bíróságnak benyújtott egyezség egyébként (ha az alaki és tartalmi hiányosságoktól mentes) ne lenne végzéssel jóváhagyható. (A Legf.Bír. Gf.VI.31.422/1993.) A BH.1989.284. szám alatt közzétett eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint pedig a peres felek a per tartama alatt egyeztet� tárgyalást tartottak, majd a felperes az egyeztet� tárgyaláson felvett jegyz�könyvet becsatolva az iratokhoz kérte az abban foglalt egyezség jóváhagyását, és egyúttal a perköltségr�l történ� rendelkezést is. Az els�fokú bíróság a felek egyezségét jóváhagyta, és jóváhagyó végzésében rendelkezett a felek perköltségben való marasztalásáról. A végzéssel szemben el�terjesztett fellebbezés folytán eljárt Legfels�bb Bíróság az els�fokú határozatot bár hatályon kívül helyezte, az indokolás az alábbiakat tartalmazza: „A Legfels�bb Bíróság az iratokból megállapította, hogy az els�fokú bíróság a felperes egyoldalú kérelmére, az alperesek meghallgatása nélkül döntött az egyezség jóváhagyásakor a perköltség viselésér�l. A Pp. 78. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság egyezség esetén csak a felek kérelmére határozhat a perköltség fel�l. Erre, valamint a Pp. 148. §-ának (3) és a 213. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a feleknek a perben érvényesített követeléseket rendez� egyezsége csak akkor hagyható jóvá, ha a felek a perköltségr�l is megállapodnak, vagy közösen kérik, hogy a perköltségr�l a bíróság rendelkezzen. Ennek hiányában az els�fokú bíróság az eljárás lényeges szabályát sértve hagyta jóvá az egyezséget és rendelkezett a költségekr�l.” A határozat indokolása önmagában azt az eljárást, hogy a bíróság a felek tárgyaláson kívül kötött, írásbafoglalt és jóváhagyás végett a bírósághoz benyújtott egyezségét hagyta jóvá, nem kifogásolja. (Legf.Bír. Gf.IV.31.140/1988.) A fentiekben idézett gazdasági gyakorlat vonatkozásában szükségszer� felidézni, hogy az említett határozatok meghozatalakor hatályban volt Pp. 384. §-a a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban alkalmazandó eljárás speciális szabályaként azt tartalmazta az egyezség vonatkozásában, hogy: „Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a felek méltányos érdekeinek és a népgazdaság

17

érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkez� esetben a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. E mellett a jelenlegi Pp. 148. §-ának (1) és (4) bekezdése az akkori Pp. 148. §-ának (1) és (3) bekezdéseként változatlan szöveggel volt hatályban. Nem elhanyagolható azonban, hogy a korabeli eljárásjogi szabályozás (Pp. 376. §) a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban lehet�vé tette, hogy amennyiben a ténybeli és jogi megítélés szempontjából az ügy egyszer�, úgy azt a bíróság tárgyalás kit�zése nélkül, az alperes írásbeli nyilatkozata alapján is eldönthesse. Az eltér� szemlélet mögött talán a gazdasági joggyakorlatnak ezt a specialitását sejthetjük. A fentiekben idézett valamennyi határozat 1995. el�tt született, és arra mutatnak rá, hogy a kérdés megítélése már a kollegák által felvetett alapelvi változásokat megel�z�en sem volt olyan egységes és következetes, mint azt egy-két kommentár felütésével hihettük. A kérdést érint� alapelvi változások pedig az 1995. évi LX. törvénnyel a perbeli egyezséget szemléleti szintig és közvetlenül érintették. A hivatkozott törvény hatályon kívül helyezte mind a Pp. 4. §-ából, mind a 148. §-ának (2) bekezdéséb�l az egyezségnek a felek méltányos érdekeivel való szükségszer� megfeleltetését, és általános jelleggel megszüntette a bíróságoknak az anyagi igazság feletti feltétlen �rködését. Új alapokra került a rendelkezési elv kiszélesítve a peres felek önrendelkezési jogát, egyben visszaszorítva a bírói beavatkozást és a hivatalbóliságot. Mindez közvetlenül érinti az egyezség jóváhagyását (ne feledjük, hogy a korábbi bírói gyakorlat az anyagi igazság biztosítása és a felek méltányos érdekeivel való megfeleltetés céljából még a peres felek egyez� egyezségkötési szándéknyilatkozata esetén is megkívánta a tényállás bizonyos fokú bírói feltárását, melyhez biztosította egyben a hivatalbóli bizonyítás lehet�ségét is), ám úgy gondoljuk, hogy valójában a kérdés megválaszolásának lényege nem a Pp. alapelveiben és azok változásában, még csak nem is a Pp. 4. §-ának, illetve 148. §-a (2) bekezdésének változásában ragadható meg, hiszen ezek a szabályok 1995. el�tt sem tették szükségszer�vé teljesen általános jelleggel és minden esetre, hogy a felek az egyezségi akaratnyilatkozataikat szükségszer�en a tárgyaláson terjesszék el�. Ezt alátámasztja a fentiekben idézett gazdasági jogi gyakorlat is, de azon túlmutatva is elmondható, hogy az adott per állásához képest az egyezségnek az anyagi jogi igazsághoz való viszonya, a jogszabályoknak, vagy akár a felek méltányos érdekeinek való megfeleltetése egyformán megítélhet� egy megfelel�en megszerkesztett okirati tartalom, és a tárgyalóban elhangzó szóbeli nyilatkozat tartalma szerint is. Nem lehet levezetni a tárgyaláson elhangzó nyilatkozatok szükségszer�ségét abból sem, hogy a Pp. az egyezség szabályait a tárgyalás szabályai között taglalja, hiszen ugyanezen fejezetben jelennek meg az eljárás szünetelésének, a tárgyalás felfüggesztésének, illet�leg a per megszüntetésének szabályai is, melyekr�l tárgyaláson kívül is nem vitásan határozhatunk. És nem megfelel� érv erre az sem, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezség hatálya azonos az ítélet hatályával, és miután ítéletet csak tárgyaláson lehet hozni, így az egyezség is csak tárgyaláson köthet�. A másodfokú eljárásban ugyanis tág tere van a tárgyaláson kívüli ítélethozatalnak, márpedig egyezség a másodfokú eljárásban is köthet�, emellett az alapelvi változásokat megel�z�en is születtek olyan határozatok, melyek szerint annak nincs akadálya, hogy a bíróság a tárgyaláson megkötött egyezséget, ha a tárgyalást valamely okból el kell halasztania, úgy utóbb

18

tárgyaláson kívül hozott végzéssel hagyja jóvá (BH.1970.6330., P.törv.II.21.339/1971). Mindezekkel szemben úgy érezzük, hogy a peres felek egyezségi nyilatkozatának hitelessége fölötti bírói kontroll, valamint a perbeli egyezségnek és az azt jóváhagyó végzésnek a bírósági ítélethez hasonlatosan az együttes és bíróság által kiállított közokiratban való megjelenítésének az igénye az, ami eltántorít minket a peres felek által írásban megkötött és jóváhagyás céljából beterjesztett egyezségek befogadásától. A joger�s végzéssel jóváhagyott egyezség bár a joger�s ítélet hatályával azonos hatállyal bír, ám még a tárgyalóteremben kötött egyezség is nagyobb támadási felületet nyújt az egyezséget köt� felek akarathibái folytán, mint az ítélet. Ez a támadási felület pedig beláthatatlanná válhat ha a bírói kontroll (felügyelet) minimális körre sz�kül egy bíróság elé terjesztett, egyezséget tartalmazó okirat alaki és tartalmi vizsgálatával. Noha a bíróság által jóváhagyott egyezségek létre nem jöttére, vagylagosan érvénytelenségére alapítottan önálló polgári per indítható, nem szolgálja a jogbiztonságot ha az ítélet hatályú bírósági egyezségeknek tág támadási felületet engedünk. A bíróság ellen�rz� szerepe pedig az egyezség jogszabályoknak való megfelelése tekintetében jelenleg is fennáll (Pp. 148. § (3) bekezdés), mely alatt bár általában tartalmi anyagi jogi megfelelést értünk, az alá besorolható az a processzuális megfelelés is, hogy az egyezségi nyilatkozatok valóban a peres felekt�l származó, valóban egybehangzó és felismerhet� érvényességi hibában nem szenved� nyilatkozatok. Ezt pedig leginkább azt szolgálja, ha a bíróság megkívánja a peres felek jelenlétét a tárgyaláson, és az egyezségkötésre így, „bírói ellen�rzés” mellett kerül sor. Ez az eljárás egyben lehet�séget teremt arra, hogy a felek egyezsége a tárgyalási jegyz�könyvben mint a bíróság által kiállított közokiratban jelenjen meg. A fentiek mellett megjegyzést kíván azonban, hogy a jelenleg hatályos Pp. 148. §-ának (2) bekezdése maga is áttöri a fentiekben idézett eljárási rendet azzal, hogy a 2002. évi LV. törvény 35. §-ának (2) bekezdése szerinti, és a közvetít�i eljárásban létrejött, külön okiratba foglalt megállapodást a bíróság által jóváhagyhatónak tekinti, míg a gyakorlatunk alapján elmondható, hogy számtalan esetben segítené a perek egyezséggel történ� befejezését (annak minden el�nyével együtt), ha legalább oldanánk a jelenlegi merev gyakorlatot. Azokban a perekben, amelyekben nincs kétségünk afel�l, hogy az írásban el�terjesztett egyezségi nyilatkozatot (akár a tárgyaláson kívül létrejött teljes egyezséget tartalmazó okiratot, akár az egyoldalú és kell�en határozott egyezségi javaslatot) valóban az adott fél, akarathibától mentesen és legalább a teljes bizonyító erej� magánokiratnak megfelel� alakisággal terjeszti el� (pl.: a MABISZ, az ARTISJUS, biztosítótársaságok, pénzintézetek, melyek nagyobb számú peres ügyük mellett képvisel�ik révén a tárgyalásokon nem jelennek meg, ám egyezség kötésére hajlandóak lennének, és ezt pusztán az egyezségkötés processzusára vonatkozó jelenlegi jogértelmezésünk hiúsítja meg), ott a bíróság vonatkozó ellen�rz� szerepét szükségtelen odáig vinni, hogy megkívánja az adott fél (illetve képvisel�jének) tárgyaláson elhangzó nyilatkozatát. Összefoglalva a magunk részér�l célszer�nek és a jelenlegi jogszabályi környezettel is megfeleltethet�nek éreznénk egy olyan tartalmú jogértelmezést, mely a bíróság

19

által jóváhagyott egyezségek tekintetében a Pp. 148. §-ának (3) bekezdéséb�l levezetett, és a jogszabályoknak való megfeleltetés körében a bíróság ellen�rz� feladatává tenné az egyezségi nyilatkozatok hitelességének (e körben értve els�sorban, hogy a nyilatkozat valóban a félt�l származik, valóban egybehangzó, illet�leg felismerhet� érvényességi hibában nem szenved) vizsgálatát, ám ezt nem szorítaná feltétlenül és minden esetben arra a szintre, hogy az egyezségi nyilatkozatot a fél a bíróság el�tt, a tárgyalóteremben tegye meg. Mindamellett az egységes jogértelmezés és az egyes jogintézmények kiszámítható m�ködtetése valamennyi bíróságnak a jogbiztonság követelményéb�l fakadó általános kötelezettsége, így a jelenlegi, és a jelenlegi ismereteink szerint valószín�síthet�en országosan egységes gyakorlat megváltoztatását megyei bírósági szinten nem javasoljuk és nem támogatjuk. A joggyakorlat esetleges megváltoztatására egy, a megyénken túlmutató szélesebb kör� támogatottság és hajlandóság esetén látunk lehet�séget. A kérdés felvetése ugyanakkor korántsem érdektelen. D e b r e c e n, 2010. évi november hó 19. napján Dr. Tardiné Dr. Szabó Piroska Dr. Tóth Endre Tamás kollégiumvezet� el�adó bíró

20

V.

A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a jogi hatályok fenntartása iránti kérelem előterjesztése A kollégák által felvetett kérdés: Figyelemmel az eltér� gyakorlatra (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Pf. 22 130/2009/2., Pf. 20 778/2010/2., Debreceni Ítél�tábla Gf. IV. 30 108/2010/3.) mi a kollégium által ajánlott eljárás arra az esetre, amennyiben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követ�en a jogi hatályok fennmaradása iránt terjesztenek el� kérelmet, azonban ezen kérelem nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, szükséges-e ez esetben végzést hozni, ha igen az fellebbezhet�-e, különösen akkor, ha a jogszabály a keresetindításra határid�t állapít meg.

E l ő t e r j e s z t é s: A kérdésben felvetett eltér� gyakorlat és jogértelmezés valós, mely azonban nem pusztán a megyénk ítélkezési tevékenységének, hanem mint ahogyan arra az 1/2010. KPJE. indokolása is utal, és mint ahogyan azt a hozzáférhet� és vonatkozó fels�bb bírósági döntések áttekintése is mutatja ( BH. 2004. 66., KGD. 2002. 274., BDT. 2010/5/95., Debreceni Ítél�tábla Gf. IV. 30 510/2005/2., Debreceni Ítél�tábla Pf. I. 20 289/2006/2., Debreceni Ítél�tábla Pf. I. 20 316/2008/2., Gy�ri Ítél�tábla Gpkf. V. 25 059/2010/2., F�városi Ítél�tábla 2.Kf. 27 198/2007/2., F�városi Ítél�tábla 3. Pkf.25 039/2008/1. ) az országosan is tapasztalható. A kérdés megválaszolását segíti, hogy az annak felvetése óta eltelt id�ben (2010. október 11-én) a Legfels�bb Bíróság megalkotta az 1/2010.KPJE. határozatot, mely az eltér� gyakorlat mögött álló és a Pp. 132. §-ának értelmezése körében kialakult két álláspont dilemmáját feloldja. A jogegységi határozat bár a felvetett kérdésre nem ad konkrét választ, annak szelleméb�l és egyéb megállapításaiból az logikailag következtethet�. A jogegységi határozat rendelkez� része: 1./ A keresetlevélnek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ( a továbbiakban: Pp.) 130. §-a alapján való elutasítása esetén, a Pp. 132. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásakor a keresetlevél benyújtásához f�z�d� jogi hatályok fennmaradásához az újra benyújtott beadványt (és annak pótlólag el�terjesztett mellékleteit ) az elutasított keresetlevéllel és annak mellékletével együtt kell értékelni. 2./ A Pp. 132. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásához elegend�, ha – a hiányzó tartalmi kellékek, illetve mellékletek pótlása mellett – a beadvány tartalmából kiderül,

21

hogy az ismételt benyújtásra az elutasítással összefüggésben, a keresetlevél jogi hatályainak fennmaradása érdekében került sor. A jogegységi határozat indokolásából: „ A Pp. a keresetlevelet min�síti tehát olyan beadványnak, amely újbóli beadásához fennmaradható jogi hatály f�z�dik, amely azonban nem jelenti azt, hogy a szabályszer� benyújtás követelményeinek feltétlenül egy beadványban kell teljesülnie. A keresetlevél ugyanis kellékeivel, mellékleteivel (az eljárási illetékkel), a Pp. 95. §-a alkalmazásával pótolt hiányaival együttesen min�sül a perindítás eszközének.” „A Pp. 132. §-ának (1) bekezdésének az alkalmazhatóságához a keresetlevelet újra szabályszer�en be kell nyújtani. Ez történhet a keresetlevél ismételt teljes kör� benyújtásával, de oly módon is, hogy a tartalmi hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. A nem csatolt melléklet (meghatalmazás, vagy a le nem rótt illeték) pótolható önmagában is az eredetileg benyújtott keresetlevéllel és mellékletekkel való együttes értékelhet�ség miatt.” „A Pp. 132. §-ának (1) bekezdésének szövege nem tartalmazza, hogy alkalmazásához a felperesnek kifejezett kérelmet kellene el�terjesztenie. E jogszabályhely alapján a felperesi eljárási cselekmények maradéktalan teljesítése esetén, kifejezett kérelem nélkül is fennmaradnak tehát a keresetlevél beadásának jogi hatályai. Ügyviteli szempontból az eljárás folytatását igényl� keresetlevelet, illetve beadványt abban a periratban kell utóiratként elbírálni, amelyben a bíróság a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról határozott. Új számra történ� lajstromozásra akkor kerül sor, ha az együttesen értékelt beadványok a keresetlevél törvényi feltételeinek megfelelnek. A befejezett ügyirat végleges szereléssel (a Bírósági Ügyvitel Szabályairól szóló 14/2002(VIII. 1.) IM. rendelet 2. §-ának 15. pontja ), mint el�zményi irat az új lajstromszámú perirat részévé válik.” A jogegységi döntés mind a rendelkez� részéb�l mind az indokolásából kit�n�en az eredetileg el�terjesztett keresetlevél, valamint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követ�en el�terjesztett és a Pp. 132. §-a szerinti joghatályok fenntartását célzó újabb beadvány tekintetében az eljárás egységessége mellett foglal állást. A jogegységi határozat indokolása pedig kifejezetten tartalmazza az idézettek szerint, hogy a Pp. 132. §-a szerinti jogi hatályok fenntartását célzó újabb beadványt ügyvitelileg abban a periratban kell utóiratként szerelni, amelyben a bíróság a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról határozott, egyben az adott periratban és utóiratként kell azt elbírálni. Szintén tartalmazza az indokolás, hogy amennyiben az együttesen értékelt beadványok a keresetlevél törvényi feltételeinek megfelelnek, úgy az újabb beadványt az elbírálás eredményeként új számra kell lajstromoztatni. Noha a jogegységi határozat indokolása ezt a kérdéskört már nem érinti, a fentiekb�l következtethet�, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követ�en el�terjesztett és a Pp. 132. §-a szerinti jogi hatályok fenntartását célzó, ám az együttes értékelés mellett is tartalmilag és – vagy alakilag hiányos újabb keresetlevél, illet�leg beadvány is az eredeti periratban kerül utóiratként szerelésre, és az eredeti periratban utóiratként kell, hogy elbírálásra kerüljön. Ez az elbírálás pedig erre tekintettel nem lehet más, mint hogy a bíróság a

22

kifejezetten el�terjesztett, vagy a Pp. 3. §-ának (2) bekezdése alapján a tartalma szerint annak min�sül� keresetlevél beadásához f�z�d� jogi hatályok fenntartása iránti kérelmet végzéssel elutasítja. A fenti jogértelmezéssel azonos és következetesnek t�n� ítélkezési gyakorlatot folytat a Debreceni Ítél�tábla már 2005-t�l kimutathatóan (Gf. IV. 30 510/2005/2., Pf. I. 20 289/2006/2., Pf. I. 20 316/2008/2., Gf. IV. 30 108/2010/3.). A fentiek szerinti és szövegezése szerint a keresetlevél beadásához f�z�d� jogi hatályok fenntartása iránti kérelmet elutasító végzés ügyvitelileg nem min�sül az eljárást befejez� végzésnek, hiszen ügyvitelileg az adott peres ügy már a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzéssel befejezést nyer. A joghatását tekintve azonban ez a végzés zárja le véglegesen az eredeti keresetlevél, és az újabb beadvány vonatkozásában egységesként kezelt eljárást, így az ügyviteli megközelítést�l eltér�en a tartalma szerint eljárást befejez� végzésnek min�sül. A Legfels�bb Bíróság 2/2008.(V.19.) PK. véleményének indokolásában rögzítettek szerint az els�fokú bíróság által hozott határozatok közül fellebbezhet�k az eljárást befejez� végzések, míg a „pervezet�”, illetve „az eljárás folyamán hozott” végzések értékelése körébe nem annak van jelent�sége, hogy a végzés ügyviteli jelleg� rendelkezést tartalmaz-e, hanem annak, hogy az adott végzés – joghatását tekintve – az eljárást befejezi-e, vagy sem. A fentiek figyelembevételével úgy véljük, hogy a keresetlevél beadásához f�z�d� jogi hatályok fenntartása iránti kérelmet elutasító végzés, mint joghatását tekintve az egységesként kezelt eljárást befejez� végzés szükségképpen a fellebbezhet� végzések körébe tartozik. Bár a kérdés külön indokolása nélkül, de ezzel tartalmilag azonos jogértelmezést követ a Debreceni Ítél�tábla a fentiekben is hivatkozott négy határozata /Gf. IV.30 510/2005/2., Pf. I. 20 289/2006/2., Pf. I. 20 316/2008/2., és Gf. IV. 30 108/2010/3.), hiszen az adott határozatokkal az ítél�tábla mint másodfokú bíróság a keresetlevél beadásához f�z�d� jogi hatályok fenntartása iránt el�terjesztett kérelmeket elutasító végzésekkel szemben el�terjesztett fellebbezéseket érdemben elbírálta. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ett�l eltér� jogértelmezés is tetten érhet� az ítél�táblák gyakorlatában. A F�városi Ítél�tábla 3. Pkf. 25 039/2008/1. szám alatti és az els�fokú bíróság fellebbezést hivatalból elutasító végzését helybenhagyó végzésének indokolásában azt rögzítette, hogy „a 19-I. sorszámú végzéssel, amelyben az els�fokú bíróság azt állapította meg, hogy a keresetlevél beadásának és a perindításnak a jogi hatályai nem maradtak fenn, nem döntött a keresetlevél sorsáról, tehát az eljárás befejezésér�l. Az olyan pervezet� végzés, amelyhez maga az els�fokú bíróság sincs kötve”. Ezért azzal szemben fellebbezésnek nincs helye. És ezzel összhangban álló indokolást tartalmaz a Gy�ri Ítél�tábla fellebbezést hivatalból elutasító Gpkf. V. 25 559/2010/2. sorszám alatti végzésének az indokolása is megállapítva, hogy: „ A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével külön határozott abban a kérdésben, hogy a felperes újabb beadványa nem alkalmas fenntartani a keresetlevél beadásának jogi hatályait. Határozata joghatását tekintve nem fejezi be az eljárást,

23

így az eljárás folyamán hozott határozatnak min�sül. Miután vele szemben a törvény fellebbezést külön nem enged, és nem perköltségben - , illetve pénzbírságban marasztaló végzés, a Pp. 233. §-ának /2/ bekezdése értelmében nincs ellene helye fellebbezésnek”. (Utóbbi végzés tekintetében utalnunk kell arra, hogy az adott végzés az indokolásának f� irányában azt az id�közben megszületett 1/2010.KPJE. határozattal elvetett jogértelmezést követte, miszerint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követ�en el�terjesztett és a Pp. 132. §-a szerinti jogi hatályok fenntartását célzó keresetlevelet kezd� iratként új ügyszámon kell érkeztetni, és amennyiben az nem felel meg a keresetlevél jogszabályban megkívánt alaki és tartalmi feltételeinek, úgy a körülmények függvényében jogkövetkezményként a bíróság azt hiánypótlásra visszaadja, vagylagosan idézés kibocsátása nélkül elutasítja.) A fentiek figyelembevételével a kollégium számára az alábbi tartalmú vélemény elfogadását, és a jövőre nézve egységes követését javasoljuk: Amennyiben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követően a Pp. 132. §-a szerinti jogi hatályok fenntartását célzó újabb keresetlevelet /beadványt/ terjeszt elő a fél, ám az az elutasított keresetlevéllel és annak mellékleteivel együtt sem felel meg a keresetlevél jogszabályban meghatározott tartalmi és – vagy alaki követelményeinek, úgy a bíróságnak az eredeti peres ügyszámon, az újabb keresetlevelet (beadványt) utóiratként elbírálva alakszerű végzéssel rendelkeznie kell a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fenntartása iránt előterjesztett kérelem elutasításáról. E végzés ellen pedig fellebbezésnek van helye. Debrecen, 2010. november 17. napján Dr. Tardyné Dr. Szabó Piroska Dr. Tóth Endre Tamás kollégiumvezet� el�adó bíró

24

VI.

Kisértékű perekben a bizonyítékok és a bizonyítási indítványok előterjesztése A Debreceni Városi Bíróság bírái által feltett kérdés a következ�: A kisérték� perekben az els� tárgyaláson el�terjesztend� bizonyítási indítványoknak mennyire kell meghatározottnak lenni, adott esetben elegend�-e az, hogy a fél valamely tény bizonyítására tanúkat kíván bejelenteni, vagy a tanúk nevét (esetleg hogy hány tanút kér kihallgatni) is be kell jelenteni, ugyanígy, figyelemmel arra, hogy a Pp. 389.§ (2) bekezdése csupán a bizonyítási indítványokról tesz említést, pl. okirati bizonyíték el�terjeszthet�-e az els� tárgyalást követ�en, vagy a Pp. 322.§ (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel már az els� tárgyaláson sem. A 2008. évi XXX. törvénnyel módosított 2009. január 1-t�l hatályos, és az ezt követ�en indult ügyekben alkalmazandó Pp. 322.§-ának (1) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy a bíróság az ellentmondás kézbesítésével egyidej�leg felhívja a jogosultat, hogy – amennyiben azt még nem tette meg – az illetéket 8 napon belül a peres eljárás illetékének összegére egészítse ki, az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja el�, és bizonyítékait terjessze el�. Az el�bbiekkel azonosan rendelkezik – a 8 napos határid� kivételével – a fizetési meghagyásos eljárást közjegyz�i hatáskörbe telepít� 2009. évi L. törvény 37.§-ának (3) bekezdése, mely szerint a közjegyz� az ellentmondásról szóló értesítés kézbesítésével egyidej�leg felhívja a jogosultat, hogy az értesítés kézbesítését�l számított 15 napon belül a bíróságnak benyújtott beadványon a peres eljárás illetékét rója le és az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja el�, és bizonyítékait terjessze el�. A 2008. évi XXX. törvénnyel módosított, a Pp. kisérték� perekre vonatkozó V. Része 389.§-ának (2) bekezdése szerint – mely a Pp. 2009. évi L. törvénnyel való módosítását követ�en is változatlan tartalommal van hatályban – a fél a bizonyítási indítványait – amennyiben a (3)–(6) bekezdés másként nem rendelkezik – legkés�bb az els� tárgyalási napon terjesztheti el�. A kivételek körét – azaz, amikor az els� tárgyalást követ�en is el�terjesztheti a fél a bizonyítási indítványait – a Pp. taxatíve felsorolja. Ezek a következ�k: - keresetváltoztatás, - viszontkereset vagy beszámítási kifogás el�terjesztése, - a bíróság az alperesnek a tárgyalásra történ� felkészülésre határid�t biztosít, - a bizonyítandó tény, vagy a bizonyíték a félnek önhibáján kívül kés�bb jutott a tudomására, - az ellenérdek� fél ebbe beleegyezik.

25

Az el�bbi kivételekt�l eltekintve tehát f�szabály szerint a félnek legkés�bb az els� tárgyalási napon el� kell terjesztenie bizonyítási indítványait. A Pp. 389.§-ának (7) bekezdése szerint az e § rendelkezéseivel ellentétesen el�terjesztett bizonyítási indítványt a bíróság köteles figyelmen kívül hagyni. A 2008. évi XXX. törvény indokolása szerint a perel�készítés kötelezettségét er�síti a felperes oldalán az a szabály, miszerint a bíróság az ellentmondás kézbesítésével egyidej�leg felhívja a jogosultat, hogy az ügyre vonatkozó részletes tényállásait adja el� és bizonyítékait terjessze el�. A fizetési meghagyás iránti kérelmet el�terjeszt� jogosulttól ugyanis elvárható, hogy minden szükséges irat már az eljárás megindítása el�tt álljon a rendelkezésére és ellentmondás esetén ezeket azonnal be tudja nyújtani a bíróságnak. Ebben az esetben a bíróságnak – és az alperesnek is – lesz lehet�sége az els� tárgyalásra felkészülni és éppen ezért realizálható már az els� (vagy második) tárgyaláson való érdemi befejezés kívánalma. Mindezek alapján a Pp. 389.§-ának (2) bekezdése szerinti f�szabály alapján, mely szerint a fél a bizonyítási indítványait legkés�bb az els� tárgyalási napon terjesztheti el�, azt a kötelezettséget rója a felekre, hogy a bizonyítási indítványaikat – a 389.§ (3)-(6) bekezdésében foglalt kivételekt�l eltekintve – már az els� tárgyaláson határozottan és konkrétan jelöljék meg. Azaz jelöljék meg azt, hogy mely tényt milyen bizonyítási eszközzel kívánnak bizonyítani, tehát nem elegend� csupán az, hogy erre a tényre kés�bb tanúkat kíván bejelenteni, hanem pontosan meg kell jelölnie a tanúk nevét és Pp. 167.§-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelel�en az idézhet� címüket is, figyelemmel arra is, hogy a Pp. 391.§-a szerint a folytatólagos tárgyalást úgy kell kit�zni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követ�en legkés�bb 30 napon belül megtartható legyen. Tény, hogy a Pp. 389.§-ának (2) bekezdése csupán arról rendelkezik, hogy a fél a bizonyítási indítványait legkés�bb az els� tárgyalási napon terjesztheti el�, azonban a 2010. május 31. napjáig hatályos Pp. 322.§-ának (1) bekezdése, illet�leg a 2009. évi L. törvény 37. §-ának (3) bekezdése, valamint a Pp. 389.§-a (2) bekezdése rendelkezéseinek együttes értelmezéséb�l, valamint a 2008. évi XXX. törvény fentiekben idézett indokolásából az következik, hogy a fél az okirati bizonyítékát is legkés�bb az els� tárgyaláson köteles el�terjeszteni. A Pp. 322.§-ának (1) bekezdésének azon rendelkezéséb�l, hogy a bíróság permegszüntetés terhe mellett az ellentmondás kézbesítésével egyidej�leg felhívja a jogosultat arra, hogy a bizonyítékait terjessze el� 8 nap alatt, – illet�leg a 2009. évi L. törvény 37.§-ának (3) bekezdése alapján a közjegyz�, hogy a bizonyítékai 15 nap alatt terjessze el� – az nem következik, hogy pl. az okirati bizonyítékot, vagy bármely más bizonyítékot a felperes az els� tárgyaláson nem terjeszthet már el�. Álláspontom szerint az is lehetséges, hogy a törvényalkotó nem tudatosan használta a Pp. 322.§ (1) bekezdésében a bizonyíték, illetve a Pp. 389.§ (2) bekezdésében a bizonyítási indítvány kifejezést. Az a gyakorlat azonban álláspontom szerint mindenképpen helytelen, ha a bíróság a pert azért szünteti meg a bizonyíték el�terjesztésének hiánya miatt, mert álláspontja szerint az el�terjesztett bizonyíték(ok) nem elegend�k a per érdemi elbírálásához. A bizonyíték el�terjesztésének elmulasztása csak akkor vezethet a per megszüntetésére, ha a felperes 8, illetve 15 nap alatt egyáltalán nem jelöl meg bizonyítékot.

26

A bizonyítási indítvány késedelmes el�terjesztése körében azonban nem hagyható figyelmen kívül a Pp. 3.§-a (3) bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekr�l, a bizonyítási teherr�l, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeir�l a feleket el�zetesen tájékoztatni. E rendelkezésb�l az következik, hogy az a f�szabály, amely szerint a fél legkés�bb az els� tárgyaláson terjesztheti el� bizonyítási indítványait, csak akkor érvényesülhet, ha a bíróság – a rendelkezésre álló adatok, nyilatkozatok alapján – már az els� tárgyalást megel�z�en meg tudja állapítani, hogy mely tények szorulnak bizonyításra, s hogy a bizonyítás melyik felet terheli, s err�l még olyan id�ben tájékoztatni tudja a feleket, hogy a bizonyításra köteles félnek megfelel� id� álljon a rendelkezésére ahhoz, hogy a tárgyaláson el� tudja terjeszteni a bizonyítási indítványait. S a késedelmesen el�terjesztett bizonyítási indítvány mell�zésére csak akkor van lehet�ség, ha erre, mint a késedelem jogkövetkezményére a bíróság el�zetesen figyelmeztette a felet. Debrecen, 2010. november 17. napján Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska kollégiumvezet�

27

VII. A megel�z� távoltartási eljárással kapcsolatban Dr. Garai Róbert hajdúszoboszlói városi bíró az alábbi kérdéseket vetette fel. Mi a teend� akkor, ha a hivatalból indult eljárás során tartott meghallgatáson sem a bántalmazott, sem a bántalmazó nem jelenik meg, azonban nem állapítható meg, hogy idézésük szabályszer� volt-e, mert a vétív nem érkezett vissza, és telefonon sem elérhet�ek. Helyesen tartalmazza a felvetés azt, hogy bár a 2009. évi LXXII. törvény 15. § /2/ bekezdése szerint a hivatalból indult eljárásban a döntéshozatalnak nem akadálya az, hogy a felek a személyes meghallgatáson nem jelentek meg, azonban a Pp. szabályai szerint – amelyeket a nemperes eljárásban is megfelel�en alkalmazni kell – vétiv hiányában nem lehet a meghallgatást megtartottnak, illetve megkíséreltnek tekinteni. A törvény 15. § /1/ bekezdése szerint a felek személyes meghallgatását legalább egyszer meg kell kísérelnie a bíróságnak. Helyesen fejtette ki Dr. Garai Róbert azt is, hogy a nyilatkozattételi jog a polgári eljárásokban olyan alapvet� garanciális jogot jelent, amelyet törvényi felhatalmazás hiányában a bíróság át nem hághat, ezért megfelel� megoldásnak a bántalmazott érdekeinek védelme mellett is az t�nik, ha a bíróság a személyes meghallgatás id�pontját elhalasztja egy kés�bbi id�pontra. A fenti állásponttal azért is értünk egyet, mert a távoltartás intézménye a bántalmazó szabadságjogainak korlátozását jelenti /pl. megfosztjuk attól a lehet�ségt�l, hogy a tulajdonát képez� ingatlant használhassa, megfosztjuk a szül�i felügyeleti jogból fakadó kapcsolattartási jogától, de adott esetben az is el�fordulhat, hogy vállalkozásának telephelyére sem járhat be, melynek következében munkát sem tud végezni /. Ebb�l fakadóan a bíróságnak maximálisan ügyelnie kell arra, hogy a korlátozás az eljárási törvények megtartása mellett következzen be. A távoltartásról szóló törvénnyel kapcsolatban megjegyezzük, hogy szakmai körökben egyértelm� az az álláspont, hogy a törvény hiányos, átgondolatlan, figyelmen kívül hagy egyéb jogszabályokat és garanciális intézményeket. Az alábbiakban néhány jogesetet említünk meg. 1./ A távoltartásról szóló törvény 1. § /5/ bekezdése szerint e törvény alkalmazásában hozzátartozónak kell tekinteni a Ptk. 685. § b/ pontjában meghatározott közeli és egyéb hozzátartozókat, valamint a volt házastársat, a volt bejegyzett élettársat, a gondnokot, a gondokoltat, a gyámot, a gyámoltat. Mivel a Ptk. 685. § b/ pontja élettársi viszonylatban a meglév� élettársra utal, a távoltartási törvény idézett §-a pedig a volt bejegyzett élettársra, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy a volt /de nem bejegyzett/ élettárs ellen megel�z� távoltartás nem kérhet�. Tény, hogy a törvény indokolása tartalmazza a következ�ket „figyelemmel

28

arra, hogy a házasság, illetve az élettársi kapcsolat megsz�nése számos esetben nem szünteti meg az érzelmi kapcsolatot, illetve az indulatokat a volt partnerek között, valamint a volt házastársak, vagy élettársak gyakran – kényszer�ségb�l – továbbra is közös lakásban élnek, a törvény hatálya rájuk is ki kell, hogy terjedjen”. Álláspontunk az volt, hogy a törvény indokolása nem bír jogszabályi kényszerít� er�vel és minthogy a törvény szövegében a volt élettárs nem szerepel, ezért a kérelmet el kell utasítani. A bejegyzett élettárssal a volt élettárs nem azonosítható, hiszen a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. számú törvény meghozatalára azzal a céllal került sor, hogy megfelel� jogi védelmet biztosítson az azonos nem�ek számára. Az általunk elfoglalt álláspontot a Hajdú-Bihar F�ügyészség egy fellebbezésben hasonló módon fejtette ki. 2. / Megkérd�jelezzük a törvény 15. §-ából levezethet� azon rendelkezést, hogy abban az esetben, ha az eljárás kérelemre indul a felek távolléte esetén az eljárás megszüntethet�, de nem alkalmazható-e következmény akkor, ha az eljárás hivatalból indult, még abban az esetben sem, ha azt a bántalmazott kifejezetten kéri. Álláspontunk szerint a jogalkotónak nem lehetett olyan célja, hogy a bántalmazót a családi környezetb�l és egyúttal a gyermekeit�l tartósan el - vagy kiszakítsa abban az esetben ha a családi viszonyok rendez�dnek, netán az események nem is, vagy nem úgy történtek meg, ahogy azt a rend�rségen történt meghallgatás során el�adták. A törvény a családok, illetve a bántalmazottak védelmében született, azonban az eljárás nem válhat öncélúvá, hiszen ez esetben éppen ellenkez� hatást válthat ki. Nyilvánvaló ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a bántalmazott kényszerít� körülmények hatására vonja vissza a nyilatkozatát. Ezt a bíróságnak körültekint�en vizsgálnia kell. Ez is azt er�síti meg, hogy ezekben az ügyekben a személyes meghallgatásnak nagy jelent�sége van. 3. / Gyakran tapasztaljuk a távoltartási ügyekben, hogy mire az eljárásjogi határid�k betartása mellett a felek valamelyikének fellebbezése felterjesztésre kerül, a 30 napos távoltartási határid� befejez�dött, így a fellebbezés elbírálása okafogyottá, értelmetlenné vált. El�fordult olyan eset is, hogy hatályon kívül kellett helyeznünk az els�fokú határozatot, és ebb�l fakadóan felmerült kérdésként az, hogy a távoltartási határid� mikor kezd�djön. A f�ügyészség álláspontja szerint a határozat közlését�l kell elrendelni a távoltartást, nem pedig visszamen�legesen, a bántalmazás id�pontjától. Ezt azzal indokolta, hogy csak így lehetséges a végrehajtás, ezen túlmen�en pedig a távoltartó határozat szabályainak megszegése szabálysértésnek is min�sül, elzárással, vagy 150 000 Ft-ig terjed� pénzbírsággal sújtható.

29

Osztottuk a f�ügyészség álláspontját a végrehajthatóság kérdésében, ugyanakkor rámutattunk arra, hogy a törvény ilyen esetre nem tartalmaz rendelkezést és a jogalkotó mulasztását a bíróság nem pótolhatja úgy, hogy elvonatkoztat a megel�z� távoltartás indokoltságát el�idéz� eseményt�l, hiszen a törvény célja az, hogy azt megel�z�en kezelje a családon belüli er�szak jelenségét, miel�tt egy súlyosabb helyzet, sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó b�ncselekmény elkövetése bekövetkezik. A jogalkotó szándéka az volt, hogy meghatározott, adott id�pontban megtörtént cselekményhez kötötten, arra reagálva rendelje el azonnali intézkedésként a megel�z� távoltartást. Az semmiképpen sem lehetett célja, hogy az elrendelésre okot adó esemény bekövetkezését követ� több hónap után, a jöv�re nézve alkalmazzon a bíróság ilyen súlyos intézkedést. Ez a már korábban példálózva megjelölt szabadságjogokat is súlyosan korlátozná. Debrecen, 2010. november 3. Lokodyné Dr. Csordás Margit Dr. Endr�diné Dr. Mészáros Gabriella tanácselnök tanácselnök

30

VIII. Dr. Garai Róbert kollégánk felvetette azt a kérdést, hogy ha a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata iránti perekben a felperes /a gyámhatóság/ a gondnokság alá helyezés fenntartását kéri, de a bíróság álláspontja szerint annak megszüntetése lenne indokolt, viszont a gondnokság alatt álló alperes viszontkeresetet nem támaszt a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt /vagy esetleg erre jogi lehet�sége nincs is/ a bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasítva megszüntetheti-e a gondnokság alá helyezést, avagy ez a kereseti kérelmen túlterjeszkedésnek min�sül-e. A kérdéssel kapcsolatban álláspontunk a következ�: Els�dleges kérdés adott esetben az, hogy mi tekintend� kereseti kérelemnek? Az, hogy a felperesi gyámhivatal a gondnokság alá helyezés fenntartását javasolja vagy egyéb. Álláspontunk szerint adott esetben a per tárgya a korábban elrendelt gondnokság alá helyezés felülvizsgálata és nem az, hogy ezen belül a gyámhatóság annak fenntartását kéri-e, avagy valamilyen módosítását, netán annak megszüntetését. Analógiaként hivatkozunk a Legfels�bb Bíróság PK. 298. számú állásfoglalására, amely I. pontjában kimondja, hogy a házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvitában a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, amelyen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság feladata. Ezt az álláspontot er�síti meg a polgári törvénykönyv magyarázata /KJK-Kerszöv kiadványok Budapest 2004./ I. kötet 125. oldalán az alábbi rész: a felülvizsgálati eljárás felperese a gyámhatóság, alperese a gondnokolt. A felülvizsgálat eredményeképpen lehet�ség van a cselekv�képesség fokozata vonatkozásában is változtatásra: a cselekv�képességet kizáró és korlátozó gondnokság alá helyezésre, illetve a gondnokság alá helyezés megszüntetésével a teljes cselekv�képesség biztosítására, de lehet�ség van arra is, hogy a bíróság a korlátozott cselekv�képesség fokozatán belül szabályozza a korábbi döntéséhez képest eltér�en a gondnokolt egyes jogainak korlátozását. A kifejtettekre tekintettel álláspontunk az, hogy alperesi viszontkereset nélkül is dönthet a bíróság akként, hogy a felülvizsgálattal kapcsolatos bizonyítási anyag alapján a gondnokság alá helyezést megszünteti. Értelemszer�en következik a fentiekb�l, hogy a bíróság nem utasítja el a felperesi keresetet.

31

Debrecen, 2010. november 3. Lokodyné Dr. Csordás Margit Dr. Endr�diné Dr. Mészáros Gabriella tanácselnök tanácselnök