Hárman a szekrény tetejénnavigator.cerkabella.hu/szerzok/g_szabo_judit.pdf · 2013-10-31 · G....
1
„Nem vezetett egyenes út az íróságig. Ötéves korom óta zongoraművésznek ké- szültem. Sopronban születtem, nagyanyám házán máig is emléktábla hirdeti, hogy itt alkotott Goldmark Károly, a világhírű zeneszerző. Az egész família a zene bűvöletében élt, mindenki jól játszott valamilyen hangszeren. Előbb tanul- tam meg kottát olvasni, mint a betűt. A másik mániám a gyermekek voltak, így tanítóképzőt is végeztem. Mivel a rajzolás is nagyon vonzott, ezért nekivágtam a Képzőművészetinek is, ám közben rájöttem: talán jobb lenne egy polgári pá- lya. Üzemmérnökként húsz évig dolgoztam egy angyalföldi kazánépítő üzem- ben. Közben írogattam kis derűs történeteket, és a kollégáim biztatására elküld- tem néhány laphoz, majd közölték is azokat. Így kezdődött az írói korszakom. «Mosolyogtató derű, könnyfakasztó humor, emberség és szeretet jellemzi G. Szabó Judit műveit. A nyolcvanas éveiben járó írónő ma is fiatalos lendülettel fűzi tovább regénybeli hőseinek sorsát.» Ilyesmik olvashatók a velem készült ri- portokban. És a kétezer hetes év elhozta az Életmű-díjat… Jól esik azt remélni, hogy megérdemeltem.” És szerettem volna biciklit is, de ahelyett kivették a man- dulámat. Mondhatom, elég nagy különbség! Úgy kezdődött, hogy sokat fájt a torkom, és néha lázas is voltam, és anyánk megígérte: – Ha most az egyszer, kivételesen, szép nyugodtan az ágy- ba maradsz, akkor meggyógyulsz, és igazán megveszem ne- ked a kerékpárt. Soha még olyan nyugodtan nem feküdtem! Csakis ak- kor ugráltam ki az ágyból, ha anyánk messze járt. Akkor elég sokszor, mert én élénkebb leszek a láztól. Meg minden más- tól is. Ha nagy ritkán elhallgatok, akkor már kórusban aggó- dik értem a család, és a doktor bácsi csóválja a fejét. – Ezzel most már nem szabad tréfálni. Ki kell venni a manduláit! Mandulaműtét lett a gyönyörű, vadonatúj biciklim he- lyett! Habár használt is jó lett volna. Pityeregtem is egy kicsit. A doktor bácsi megsimogatott. – Katonadolog, Andrea! Szemrehányóan fújtam ki az orromat. – Nem az operációtól félek! De nem igazság, hogy vakáci- óban veszik ki, amikor inkább tanítási idő alatt kellene! Legrosszabbul az Éva járt, aki igazán sajnált, hogy beteg vagyok, és igazán örült, hogy nem neki kell kórházba men- nie. Addig nyüzsgött körülöttem, amíg a doktor bácsinak megakadt a szeme rajta. – Megnézem őt is, ha már itt vagyok. Éva nagyon aggódva tátotta el a száját, nem is alaptalanul, mert kiderült: – Neki nem annyira életbevágó, de ha már az Andreának úgyis kivesszük... Jöhetett ő is velem bömbölve a kórházba! De mindig csak olyankor bőgött, ha anyánk látta. Ha nem látta, akkor mentünk felfedező útra a többi kórterembe. Kér- dezték a betegek: – Hát ti kislányok? Hogy kerültök ide? De volt, aki mesélt nekünk, felolvasott a könyvéből meg ilyenek. A műtőben fehérbe öltözött a doktor bácsi, és felfelé tar- totta a kezét. Mindent másnak kellett megfogni helyette! A sok műszert mind megkérdeztem, micsoda. A legtöbbnek elég érdekes neve van. A műtős néni rázta a fejét, sóhajtott, nevetett. – Ha addig kérdezősködsz, amíg öreg este nem lesz, akkor is kivesszük a manduládat. Így belelátott a szívembe! KÖNYVEK A macskát visszafelé simogatják, ill. Szecskó Tamás, Móra, 2004. (első kiadás: Móra-Madách, 1971.) Hárman a szekrény tetején, ill. Várnai György, Móra, 2000, 2003, 2005, 2008. (első kiadás: 1973.) Megérjük a pénzünket! , ill. Sajdik Ferenc rajz, Móra, 2001, 2003, 2005, 2008. (első kiadás: 1981.) G. Szabó Judit (Sopron, 1925 – Sopron, 2010) G. SZABÓ JUDIT Hárman a szekrény tetején, előadja: Zakariás Éva, Móra, 2008. És tényleg nekifogtak, vágni is kellett meg kanalazni meg csípni, vagy mit. – Egészen különleges eset! Nekem is megmutatták a saját mandulámat, csak forgat- tam a szemem lelkesen, hogy tényleg, mennyire különleges, pedig nem láttam rajta semmi érdekeset. Csak azt, hogy jobb azért túl lenni az egészen. És örültem, hogy már kivezetnek, a sápadt Évát pedig befelé. Eléggé bömbölt, és nem várhattam meg az ajtóban, elterelt a nővérke: – Hogyisne, hogy te is rázendíts nekem. De hamarosan jött ő is, fancsali képet vágott, és nem volt szabad beszélnünk. Éva gyógyult szebben, és én voltam a hős, a doktor bácsi osztotta be így. Egyszer elvittük sétálni a többi kisgyereket is, úgyis olyan sápadtak és árvák voltak, úgyis mind jönni akartak velem! Le- mentünk a kertbe csigákat gyűjteni. Elég sokat találtunk, és érdekeset is. […] Este mindannyian lefeküdtünk aludni, leszámítva a csigá- kat. Az a rengeteg csigabiga mind széjjelmászott. Sose hittem volna, hogy a lassú csiga ilyen szorgalmasan halad, és mindenhová jut belőle. Tele lett velük az egész kór- terem, jutott a falakra, a mennyezetre, lámpákra, asztalokra. Általában mindenütt csiga volt – a nővérke könyvén is, a láz- táblán is. És akinek nem volt kötelező a fekvés, az segíthetett összeszedni. Szaladgáltunk utánuk, sokat nevettünk, és a leg- több gyerek elismerte: – Amíg Andrea nem volt köztünk, nem történtek ilyen ér- dekes dolgok. Jöttek más kórteremből is nővérkék segíteni, hogy a láto- gatás idejére rend legyen. Kérdezgették: – Melyik is az a kislány? És mosolyogtak rám. De a mi nővérkénk, aki már hajnal óta mindenütt folyton csak csigát talált, egyre komolyabb lett. És amikor a lázmérőn is meglátott egyet, akkor nagyon na- gyot sikított: – Esküszöm, beleőrülök, ha még egy csiga előmászik nekem! Igazgatta a szép, fehér köpenyét, és mesélte: – Már úgy érzem, hogy rajtam is ezer csiga mászkál! Nagyon érdekes érzés lehet! Nekem meg eszembe jutott: Ha betanítanám a csigabigáimat arra, hogy mindig vissza- másszanak hozzám, akkor csak egy marékkal kellene belőlük, mégis rengeteg dobozra telne! De ezen még gondolkoznom kellett. Hárman a szekrény tetején (részlet) „Nincsenek kis gondok és nagy gondok. Nincsenek felnőttek és gyerekek. Emberek vannak. És embernek lenni nem is olyan egyszerű...” Mari, ne bomolj! , ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2002, 2004, 2008. (első kiadás: Kossuth, 1990.) Ez mindennek a teteje! , ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2003, 2007. Barbara, ez több a soknál! , ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2004, 2006. Rózsás Letícia, ill. Sajdik Ferenc rajz, Móra, 2005, 2007. Sok a csinos lány, ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2005, 2006, 2009. A Madárijesztő-ház, ill. Kelemen István, Móra, 2007, 2008. Különös sziget, ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2008. Kristályszív akció, ill. Kelemen István rajz, Móra, 2009. HANGOSKÖNYV IBBY-életműdíj, 2007. FONTOSABB DÍJAK „Hiszek a szeretetben és a humorban. Fontos, hogy a gyerek érezze, akkor is szeretik, ha komisz és nagyszájú, ha nem hoz ötösöket, és időnként tönkreteszi a felnőttek életét. Tulaj- donképpen erről szólnak a könyveim.” 65 64
Transcript of Hárman a szekrény tetejénnavigator.cerkabella.hu/szerzok/g_szabo_judit.pdf · 2013-10-31 · G....
„Nem vezetett egyenes út az íróságig. Ötéves korom óta zongoraművésznek ké-szültem. Sopronban születtem, nagyanyám házán máig is emléktábla hirdeti, hogy itt alkotott Goldmark Károly, a világhírű zeneszerző. Az egész família a zene bűvöletében élt, mindenki jól játszott valamilyen hangszeren. Előbb tanul-tam meg kottát olvasni, mint a betűt. A másik mániám a gyermekek voltak, így tanítóképzőt is végeztem. Mivel a rajzolás is nagyon vonzott, ezért nekivágtam a Képzőművészetinek is, ám közben rájöttem: talán jobb lenne egy polgári pá-lya. Üzemmérnökként húsz évig dolgoztam egy angyalföldi kazánépítő üzem-ben. Közben írogattam kis derűs történeteket, és a kollégáim biztatására elküld-tem néhány laphoz, majd közölték is azokat. Így kezdődött az írói korszakom. «Mosolyogtató derű, könnyfakasztó humor, emberség és szeretet jellemzi G. Szabó Judit műveit. A nyolcvanas éveiben járó írónő ma is fiatalos lendülettel fűzi tovább regénybeli hőseinek sorsát.» Ilyesmik olvashatók a velem készült ri-portokban. És a kétezer hetes év elhozta az Életmű-díjat… Jól esik azt remélni, hogy megérdemeltem.”
És szerettem volna biciklit is, de ahelyett kivették a man-dulámat. Mondhatom, elég nagy különbség!
Úgy kezdődött, hogy sokat fájt a torkom, és néha lázas is voltam, és anyánk megígérte:
– Ha most az egyszer, kivételesen, szép nyugodtan az ágy-ba maradsz, akkor meggyógyulsz, és igazán megveszem ne-ked a kerékpárt.
Soha még olyan nyugodtan nem feküdtem! Csakis ak-kor ugráltam ki az ágyból, ha anyánk messze járt. Akkor elég sokszor, mert én élénkebb leszek a láztól. Meg minden más-tól is. Ha nagy ritkán elhallgatok, akkor már kórusban aggó-dik értem a család, és a doktor bácsi csóválja a fejét.
– Ezzel most már nem szabad tréfálni. Ki kell venni a manduláit!
Mandulaműtét lett a gyönyörű, vadonatúj biciklim he-lyett! Habár használt is jó lett volna. Pityeregtem is egy kicsit. A doktor bácsi megsimogatott.
– Katonadolog, Andrea!Szemrehányóan fújtam ki az orromat.– Nem az operációtól félek! De nem igazság, hogy vakáci-
óban veszik ki, amikor inkább tanítási idő alatt kellene!Legrosszabbul az Éva járt, aki igazán sajnált, hogy beteg
vagyok, és igazán örült, hogy nem neki kell kórházba men-nie. Addig nyüzsgött körülöttem, amíg a doktor bácsinak megakadt a szeme rajta.
– Megnézem őt is, ha már itt vagyok.Éva nagyon aggódva tátotta el a száját, nem is alaptalanul,
mert kiderült:– Neki nem annyira életbevágó, de ha már az Andreának
úgyis kivesszük...Jöhetett ő is velem bömbölve a kórházba!De mindig csak olyankor bőgött, ha anyánk látta. Ha nem
látta, akkor mentünk felfedező útra a többi kórterembe. Kér-dezték a betegek:
– Hát ti kislányok? Hogy kerültök ide?De volt, aki mesélt nekünk, felolvasott a könyvéből meg
ilyenek.A műtőben fehérbe öltözött a doktor bácsi, és felfelé tar-
totta a kezét. Mindent másnak kellett megfogni helyette! A sok műszert mind megkérdeztem, micsoda. A legtöbbnek elég érdekes neve van. A műtős néni rázta a fejét, sóhajtott, nevetett.
– Ha addig kérdezősködsz, amíg öreg este nem lesz, akkor is kivesszük a manduládat.
Így belelátott a szívembe!
KÖNYVEK
A macskát visszafelé simogatják, ill. Szecskó Tamás, Móra, 2004. (első kiadás: Móra-Madách, 1971.)Hárman a szekrény tetején, ill. Várnai György, Móra, 2000, 2003, 2005, 2008. (első kiadás: 1973.)Megérjük a pénzünket! , ill. Sajdik Ferenc rajz, Móra, 2001, 2003, 2005, 2008. (első kiadás: 1981.)
G. Szabó Judit (Sopron, 1925 – Sopron, 2010)G
. SZA
BÓ JU
DIT
Hárman a szekrény tetején, előadja: Zakariás Éva, Móra, 2008.
És tényleg nekifogtak, vágni is kellett meg kanalazni meg csípni, vagy mit.
– Egészen különleges eset!Nekem is megmutatták a saját mandulámat, csak forgat-
tam a szemem lelkesen, hogy tényleg, mennyire különleges, pedig nem láttam rajta semmi érdekeset. Csak azt, hogy jobb azért túl lenni az egészen. És örültem, hogy már kivezetnek, a sápadt Évát pedig befelé. Eléggé bömbölt, és nem várhattam meg az ajtóban, elterelt a nővérke:
– Hogyisne, hogy te is rázendíts nekem.De hamarosan jött ő is, fancsali képet vágott, és nem volt
szabad beszélnünk.Éva gyógyult szebben, és én voltam a hős, a doktor bácsi
osztotta be így.Egyszer elvittük sétálni a többi kisgyereket is, úgyis olyan
sápadtak és árvák voltak, úgyis mind jönni akartak velem! Le-mentünk a kertbe csigákat gyűjteni. Elég sokat találtunk, és érdekeset is. […]
Este mindannyian lefeküdtünk aludni, leszámítva a csigá-kat. Az a rengeteg csigabiga mind széjjelmászott.
Sose hittem volna, hogy a lassú csiga ilyen szorgalmasan halad, és mindenhová jut belőle. Tele lett velük az egész kór-terem, jutott a falakra, a mennyezetre, lámpákra, asztalokra. Általában mindenütt csiga volt – a nővérke könyvén is, a láz-táblán is. És akinek nem volt kötelező a fekvés, az segíthetett összeszedni. Szaladgáltunk utánuk, sokat nevettünk, és a leg-több gyerek elismerte:
– Amíg Andrea nem volt köztünk, nem történtek ilyen ér-dekes dolgok.
Jöttek más kórteremből is nővérkék segíteni, hogy a láto-gatás idejére rend legyen. Kérdezgették:
– Melyik is az a kislány?És mosolyogtak rám. De a mi nővérkénk, aki már hajnal
óta mindenütt folyton csak csigát talált, egyre komolyabb lett. És amikor a lázmérőn is meglátott egyet, akkor nagyon na-gyot sikított:
– Esküszöm, beleőrülök, ha még egy csiga előmászik nekem!Igazgatta a szép, fehér köpenyét, és mesélte:– Már úgy érzem, hogy rajtam is ezer csiga mászkál!Nagyon érdekes érzés lehet!Nekem meg eszembe jutott:Ha betanítanám a csigabigáimat arra, hogy mindig vissza-
másszanak hozzám, akkor csak egy marékkal kellene belőlük, mégis rengeteg dobozra telne!
De ezen még gondolkoznom kellett.
Hárman a szekrény tetején (részlet)
„Nincsenek kis gondok és nagy gondok.
Nincsenek felnőttek és gyerekek. Emberek
vannak. És embernek lenni nem is olyan
egyszerű...”
Mari, ne bomolj! , ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2002, 2004, 2008. (első kiadás: Kossuth, 1990.)Ez mindennek a teteje! , ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2003, 2007.Barbara, ez több a soknál! , ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2004, 2006.Rózsás Letícia, ill. Sajdik Ferenc rajz, Móra, 2005, 2007.
Sok a csinos lány, ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2005, 2006, 2009.A Madárijesztő-ház, ill. Kelemen István, Móra, 2007, 2008.Különös sziget, ill. Sajdik Ferenc, Móra, 2008.Kristályszív akció, ill. Kelemen István rajz, Móra, 2009.
HANGOSKÖNYV
IBBY-életműdíj, 2007.
FONTOSABB DÍJAK
„Hiszek a szeretetben és a humorban. Fontos, hogy a gyerek érezze, akkor is szeretik, ha komisz és nagyszájú, ha nem hoz ötösöket, és időnként tönkreteszi a felnőttek életét. Tulaj-donképpen erről szólnak a könyveim.”
6564
