A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLVII. ÉVFOLYAM

2019/6

Tanácsköztársaság, 1919

Xántus János emlékezete

Kováts Dániel 90 éves

XLVII. évfolyam, 6. szám2019. december

Kiadja a HONISMERETI SZÖVETSÉG1088 Bp., Múzeum krt. 14–16.

Felelős kiadó:DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

elnökSzerkesztőbizottság:

ANDRÁSFALVY BERTALANBAKSA BRIGITTA, BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEF, GÁLNÉ JÁGER MÁRTAHALÁSZ PÉTER

HÁLA JÓZSEF, KOVÁCS GERGELYKOVÁTS DÁNIEL

SELMECZI KOVÁCS ATTILASZÉKELY ANDRÁS BERTALAN

VERES GÁBORSzerkeszti:

HÁLA JÓZSEFSzerkesztőség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: +36 1 327 7761Internetes elérési cím: www.honismeret.hu

INDEX 25387E-mail: honismeret25@gmail.com

Megjelenikaz Emberi Erőforrások Minisztériuma,

a Magyar Művészeti Akadémia,a Magyar Nemzeti Múzeum,a Nemzeti Kulturális Alap

és az Anyanyelvápolók Szövetségetámogatásával.

Előfi zetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Postacím: 1900 Budapest

Előfi zetésben megrendelhető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,

www.posta.hu WEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/storefront/),

e-mailen a hirlapelofi zetes@posta.hu címen, telefonon +36 1 767 8262 számon, levélben

a MP Zrt. 1900 Budapest címen. Kü lföldre és kü lföldön előfi zethető

a Magyar Posta Zrt.-nél: www.posta.huWEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/

storefront/), 1900 Budapest, +36 1 767 8262,hirlapelofi zetes@posta.huBelföldi előfi zetési díjak:

egy évre 2520 Ft, fél évre 1260 Ft

Arculat: Farkas AnnaTechnikai szerkesztő: Geiger Annamária

Nyomdai munkák: Opticult Bt., mondAT Kft .ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Bartha Lászlóné Borsó Katalinközgazdász, helytörténész, elnök,

Lovászpatonai Baráti Kör Közhasznú Egyesület, Lovászpatona

Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, DombóvárBognár Mária újságíró, elnökségi tag,

Jászok Egyesülete, BudakesziBrezsnyánszky Károly, PhD. aranyokleveles geológus,

kartográfus, a Magyar Állami Földtani Intézetny. igazgatója, Budapest

Bruckner Éva, Dr. művészettörténész, történész,ny. egyetemi docens, Budapest

Gali Máté, PhD. történész, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár, Budapest

Gergelyné Bodó Mária középiskolai tanár, SzegedGróf Péter főmuzeológus, régész, történész,

Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, Visegrád

Gubicza Ilona közgazdász, családtörténeti kutató, Veszprém

Gyarmati János muzeológus,Néprajzi Múzeum, Budapest

Halász Péter ny. főtanácsos, GyimesközéplokHarangozó Imre tanár, néprajzkutató, Újkígyós

Karacs Zsigmond helytörténész, BudapestKövér László, PhD. az Országgyűlés elnöke, Budapest

Krisztián Béla, Dr. c. egyetemi tanár, PécsKüllős Imola, DSc. folklórkutató,

c. habil. egyetemi tanár, ELTE Folklore Tanszék, Budapest

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, BudapestLukács László, DSc. néprajzkutató, egyetemi tanár,

Szent István Király Múzeum, SzékesfehérvárMáté György etnográfus, Feled

Novák László Ferenc, Dsc. néprajzkutató, történész,geográfus, Nagykőrös

Pálmány Lilla újságíró, BudapestPásztor Andrea muzeológus,

Janus Pannonius Múzeum, Történeti Osztály, PécsPetheő Judit, Dr. ny. közgazdász, tanár, Debrecen

Prohászka Péter, PhD. régész, Régészeti Intézet, NyitraRéthy Károly geológus, Budapest

Selmeczi Kovács Attila, DSc. etnográfus, GödTurán István helytörténész, Kiskőrös

Udvarhelyi Nándor geológus, helytörténeti kutató, Miskolc

Ujváry Gábor, Dr. habil. CSc.történész, levéltáros, intézetvezető,

VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár, BudapestVarga György ny. dekoratőr, Veszprém

A borítón: Betlehem, készítette Simon István 1962-ben Mezőkövesden, Györgyi Erzsébet néprajzkutató kérésére

(Néprajzi Múzeum, ltsz. 62.172.1;Sarnyai Krisztina felvétele)

1

TARTALOM

ÉVFORDULÓK150 éve alakult meg a Magyar Királyi Földtani Intézet (Brezsnyánszky Károly) ...................3„A hazafi ságot én soha sem tekintem ruhában, de tettben…”. Xántus János, a gyűjtő (Gyarmati János) .................................................................................8Ötven éve hunyt el Zsitvay Tibor, Visegrád mecénása (Gróf Péter) .......................................16Tanácsköztársaság, 1919 – Száz év távlatából A Magyarországi Tanácsköztársaság kulturális politikája (Ujváry Gábor) .....................21 Berzeviczy Albert és az 1919-es proletárdiktatúra (Gali Máté) ..........................................27 Emlékezés Kiskőrös 1919-es vértanúira (Turán István) .......................................................30 Nagy Jenő lovászpatonai plébános, a vörösterror áldozata (Bartha Lászlóné Borsó Katalin) ........................................................................................ 34 Nagykőrös a Tanácsköztársaság országvédő küzdelmében (Novák László Ferenc) ........37 Végzetes évek. Az őszirózsás forradalom, a bolsevik uralom és a román megszállás Földesen (Karacs Zsigmond) ...................................................... 44 Egy alaszkai aranyásó Budapesten. Joseph Whiteside Boyle a Magyarországot megszálló románok oldalán (Réthy Károly) .................................... 49

ISKOLA ÉS HONISMERETTanítómestereink Kisfaludy Sándor: Levél Kazinczy Ferencnek ........................................................................52

KÖZ-GYŰJTEMÉNYEKNegyven éve alakult meg a Magyarlukafai Néprajzi Műhely (Pásztor Andrea) ................. 54Látogatás az Albertfalvi Helytörténeti és Iskolamúzeumban (Pálmány Lilla) .................... 60Trianon áldozatai, a „magyar szívű” cipszerek. A „Kik a cipszerek? – A szepesi szász identitás családi emlékei” című kiállítás margójára (Bruckner Éva) ..63

TERMÉSArcok a múltból Szob és környéke régészeti emlékeinek kutatója, Horváth Adolf János (Prohászka Péter) ............................................................................ 68 Hajdú Vármegye legendás főlevéltárnoka, Herpay Gábor (Petheő Judit) ............... 75 Élete példa a tanítványok előtt. Leitold Ferenc (1904–1991) (Gubicza Ilona) .................. 80

KRÓNIKABogdán Lajos emléktáblájának felavatása (Gergelyné Bodó Mária) .......................................87Kidőlt a mecseki bányászhagyományokat tartó egyik pillér (Krisztián Béla) ..................... 88A lápafői Mária-szobor (Bodó Imre) .......................................................................................... 89A XXV. Jász Világtalálkozó Huszonöt éves a Jász Világtalálkozó (Bognár Mária) ......................................................... 90 Köszöntő a XXV. Jász Világtalálkozó megnyitóján (Jászkisér, 2019. június 8.) (Kövér László) ..........................................................................95

2

A 700 éves Csékút alapításának megünneplése (Varga György) ............................................ 96„Ne szűnjön meg az úr szívének hajlandósága után menni…”. A kilencvenesztendős dr. Kováts Dániel köszöntése (Halász Péter) ................................. 99Halász Péter nyolcvanéves „Valahányszor megszólalok – hirdetem, hogy magyar vagyok…”. Gyimesben és Csíkszeredában jártunk – Halász Pétert köszöntöttük (Harangozó Imre) ................................................................................................................ 104 Illyés Gyula Közművelődési Életműdíjat kapott Halász Péter .........................................107 A nyolcvanéves Halász Péter köszöntése (Lezsák Sándor) ............................................... 108

KÖNYVESPOLCNépköltészet a reformkorból (Küllős Imola) ............................................................................111Felvidéki bányavárosok szakrális kincsei (Udvarhelyi Nándor) ...........................................112Könyv a magyar népkutatás XX. századi történetéről (Lukács László)...............................115Biográfi a egy különleges múzeum megalapítójáról (Máté György) .....................................117

A 2019. ÉV TARTALOMJEGYZÉKE (Összeállította: Selmeczi Kovács Attila) .................119

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter) ........................................123

Pályázati felhívás hazai és határon túli középiskolás diákok honismereti, helytörténeti tudásának erősítésére ......................................................................................127Ott voltál? Hol voltál ’89-ben? Láttad? Ne mi mondjuk el helyetted! Hozd be! Mondd el! Emlékezz! Oszd meg! .......................................................................................... 128

Tisztelt Szerzőink!Kérjü k, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetőleg elektronikus úton egyszerű Word formátumban szíveskedjenek megkü ldeni a  honismeret25@gmail.com címre. Továbbá kér jü k, hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megkü ldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (10–15 ezer leü tést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérü nk, a képmellékleteket szintén elektronikusan, lehetőleg 300 dpi felbontásban kérjü k megkü l-deni. Aszerzői korrektúrát szintén elektronikus úton kü ldjü k meg.Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden páros hónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a  szerző nevének, titulusának és címének feltü ntetésével tudjuk fogadni. Kérjü k, hogy a lábjegyzeteket vagy irodalomjegyzéket tartalmazó írások esetében a hivat-kozások, bibliográfi ai adatok legyenek hiánytalanok, pontosak és azok a Honismeretben használt formában készü ljenek! Ellenkező esetben a cikket nem áll módunkban elfogadni! a Szerkesztőbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható: Honismeret Szerkesztősége (1053 Budapest, Magyar u. 40.), Magyar Nemzeti Múzeum Könyvesboltja (1088 Budapest, Múzeum krt. 14–16.)

3

ÉVFORDULÓK

150 éve alakult mega Magyar Királyi Földtani Intézet

1869. június 18. nevezetes dátum, Budapesten megalakult Magyarország első tudományos kutatóintézete, a Magyar Királyi Földtani Intézet, későbbi nevén Magyar Állami Földtani Intézet. A gondos, körültekintő szakmaisággal összeállított alapító okirat címlapján kalig-rafi kus betűkkel, kézzel írott magyar nyelvű szöveg, alatta I. Ferenc József uralkodó aláírá-sa. Az intézet létrejötte a nemzeti önállóságra való törekvés eredménye, mely a kiegyezést (1867) követően a politika, a kultúra és a tudomány terén is számos formában megnyilvá-nult. A kedvező politikai, gazdasági környezet mellett az intézményi önállóság megvalósu-lásának másik feltételét a tudományág fejlettségében és művelőinek felkészültségében kell keresnünk. Mindkét feltétel az intézet alapításának időpontjára, 1869-re adott volt.

A földtan tudománya a bányászat gyakorlatából, több évszázados ismereteiből, tapaszta-lataiból fejlődve a XIX. század elején vált önálló diszciplínává. Eddigre egyrészről az ásvá-nyok és kőzetek kémiai, fi zikai anyagismerete, másrészről a földfejlődés alapvető elmélete, az őslénytani, rétegtani természeti törvényszerűségek ismerete általánossá vált. Az angol William Smith (1769–1839) megalapozta a rétegtan, a sztratigráfi a tudományát, a francia Georges Cuvier (1769–1832) és Jean-Baptiste Lamarck (1744–1829) megteremtették a kor-szerű őslénytan, a paleontológia alapjait. Párhuzamosan az előbbiekkel a német Alexander von Humboldt (1769–1859) és Karl Ernst von Hoff (1771–1837) tevékenysége vezetett el a történeti földtan, a tulajdonképpe-ni geológia tudományának létrejöttéhez.

További, nem elhanyagolható technikai feltétel volt a meg-felelő részletességű, az ország egész területét lefedő, egységes méretarányú topográfi ai térképek rendelkezésre állása, amit az adott időre a II., és főleg a III. osztrák katonai felvétel áb-rázolásmódjában és méretarányában korszerű térképlapjai hazánk vonatkozásában is kielégítettek.

Ami a földtan hazai szakembereit illeti, ugyancsak biztosí-tottak voltak a szükséges feltételek. Szabó József, Zsigmondy Vilmos mint az intézet alapításának kezdeményezői, Hant-ken Miksa, Hofmann Károly, Böckh János, Koch Antal, In-key Béla, Schafarzik Ferenc, Szádeczky-Kardoss Gyula, akik az intézetnek rövidebb-hosszabb ideig voltak munkatársai, a kor színvonalának nemzetközi összehasonlításban is helyt-álló, kiváló kutatói voltak. Szakembereink felkészültsége részben a Mária Terézia által alapított selmecbányai bányá-szati akadémia nemzedékekre kiható képzési színvonalának, részben pedig az 1849-ben alapított bécsi Birodalmi Földtani Intézet keretében biztosított korszerű szakmai, gyakorlati továbbképző tanfolyamoknak volt köszönhető.

Hantken Miksa, a Földtani Intézet első igazgatója

4

A Földtani Intézet alapításával igazi nemzeti intézmény jött létre, mert tevékenységé-nek tárgyát az ország természeti viszonyainak, geológiai felépítésének, fejlődéstörténeté-nek kutatása, nyersanyagainak, ásvány- és vízkészleteinek hasznosításra való felajánlása jelentette. Nemzeti intézmény azért is, mert kutatási eredményeinek közreadásával, kiad-ványaiban hitet tett a nemzeti szaknyelv ápolásának, a szakterület nemzetközi színtéren való képviseletének.

Az intézet történetének első ötven éve az alapok megteremtésének, az úttörő, felfedező munka szépségének, az emberfeletti erőfeszítéseknek és szép, nemzetközi mércével is elis-merésre méltó sikereknek az időszaka. A mindössze 6 geológussal – 4 tag és 2 kültag – és kis létszámú kisegítő személyzettel induló intézet 1913-ban is csak 26 taggal és 12 kültaggal rendelkezett, működése viszont az egész történelmi Magyarország területére, a mainak háromszorosára terjedt ki.

Az intézet tevékenységének súlypontja a kezdeti időben az ország területének földta-ni megismerése volt. A megalapításig az Osztrák Birodalom területéről – beleértve Ma-gyarországot is – két áttekintő méretarányú földtani térkép jelent meg, melyek WilhelmHaidinger (1845) és Franz Ritter von Hauer (1867) bécsi geológusok nevéhez kötődnek. Ezek a térképek azonban sem méretarányukban, részletességükben, sem pedig (a tudományrohamos fejlődése következtében) korszerűségükben már nem állták meg a helyüket az újabb igényekkel szemben. A Dunántúl részletes térképezésével kezdődött munka nyolc év alatt sikeresen befejeződött. Nehézségek főként 1877-től kezdve mutatkoztak, amikor azintézet fokozatosan Erdély Ny-i határhegységeinek, a Déli- valamint az Északkeleti-Kárpátok felvételére tért át. A kis létszámmal, a magas hegységekben hónapokon át végzett munka, a nagy magasságkülönbségek, a zord időjárás, az erdő borította vidék elhagya-tottsága és a topográfi ai térképek pontatlansága rendkívüli erőfeszítést követelt a geológu- soktól.

Az intézet első és második igazgatóját, Hantken Miksát és Böckh Jánost 1908-ban köve-tő id. Lóczy Lajosnak sikerült nagyobb gazdasági stabilitást teremteni az intézet számára.

Növelte a létszámot és nagyszabású új programokat kezde-ményezett, köztük az Északi-Kárpátok újratérképezését, sőt, 1916-ban, a háborús helyzet következtében Horvátország, Nyugat-Szerbia, Bosznia és Kelet-Montenegro egyes terüle-teinek átnézetes földtani felvételezését. A vesztes háború, a Monarchia felbomlása azonban megakadályozta e munká-latok befejezését.

A térképezés, az ország földtani megismerésének feladatai mellett a gazdasági élet az út- és vasúthálózat nyomvonala-inak kijelölésében, a kőszén-, kősó- és érctelepek felkutatá-sában, az építő- és díszítőanyagok lelőhelyeinek biztosításá- ban, az ivó-, ipari és gyógyvízellátás, továbbá a folyószabá-lyozás kérdésében, a földfolyás és suvadás, a fi loxéra és a szi-kesedés elleni védekezés terén igényelte az intézet szakértő segítségét.

Ezen időszak alatt folyamatosan gyarapodott az intézet múzeumának és könyvtárának állománya, az Évkönyv és az Évi Jelentés mellett újabb periodika, a Geologica Hungarica is napvilágot látott. A térképezések eredményeit összesítő Magyarország földtani térképe az 1900-as párizsi világkiállí-

Lechner Ödön, a Földtani Intézet épületének tervezője

5

tás aranyérmét nyerte el. A Földtani Intézet rendezte meg 1909-ben Budapesten az I. Nem-zetközi Agrogeológiai Kongresszust. Sikerként könyvelhető el az is, hogy a székesfőváros és Semsey Andor földbirtokos, mecénás támogatásával 1899-ben önálló székházhoz jutott az intézet. A Lechner Ödön tervezte szecessziós épület ma műemléki védettséget élvez.

Az intézet történetének a két világháború közé eső szakasza az ország kétharmadának elvesztésével végződött vesztes világháború utáni útkeresés és az alkalmazott kutatások térnyerésével jellemezhető. Nopcsa Ferenc, Böckh Hugó, ifj . Lóczy Lajos, az intézet egy-mást váltó igazgatói, más és más kutatási területet előtérbe helyezve vezették a munkála-tokat. A korábbi évek térképezésének súlyponti területei az országhatáron kívülre kerül-tek, és a munkálatok jórészt félbeszakadtak. Az addig elért eredmények közlése pedig az anyagiak hiánya miatt el is maradt. Az intézeti tevékenység változásának irányát az ország gazdasági célkitűzései szabták meg. A hazai szénterületek és vasérc-előfordulások, később a szénhidrogén- és bauxit-előfordulások kutatására helyeződött a súlypont. Új, korszerű kutatási módszerek bevezetésére, többek között az Eötvös-ingának a szénhidrogént tároló szerkezetek kimutatásában való alkalmazására is sor került. A Dunántúli-középhegység bauxit- és mangánérc-telepeinek, valamint az észak-magyarországi kőolaj és gyógyvizek feltárása tekinthető a legjelentősebb eredményeknek.

A közvetlen gyakorlati célú kutatások másik irányát a korábbi kezdeményezéseken ala-puló, de az 1930-as évek közepén megújult mezőgazdasági célú talajkutató munkásság jel-lemezte.

A II. világháború világpolitikai eseményei ismét megváltoztatták az ország határait, és az intézet ismét jelentős térképezési munkálatokat folytatott a Kárpátalján, Észak-Erdély-ben és a Székelyföldön. A háború okozta károk és az azt követő politikai, gazdasági fordu-lat ismét új irányt szabott az intézet tevékenységének.

A világháborút követő éveket a nehézipar erőltetett fejlesztése, a szakmailag és pénz-ügyileg megalapozatlan nyersanyagkutatás jellemezte, mely az intézet nehézipari-bányá-

A Földtani Intézet a XX. század elején

6

szati orientációját eredményezte, ami egészen az 1970-es évek közepéig megszabta tevé-kenységének fő irányát. Néhány kétségtelen gyakorlati eredmény mellett – mint amilyen az uránérckutatás megindítása, a műszaki földtan, a mérnökgeológia meghonosítása és az Országos Földtani Adattár létrehozása – a tudományos munka színvonala csökkent, a tudományos művek publikálásának lehetősége erősen háttérbe szorult.

Az 1956-os forradalmat követően az intézet új igazgatója, Fülöp József a kutatások terü-leti koncentrálását, a földtani anyagvizsgálatok megerősítését, a dokumentációs munka korszerűsítését tűzte ki célul. Alapvető tudományos módszerként ismételten a földtani térképezést, és az azt segítő komplex anyagvizsgálatot, valamint a területi és tematikus monográfi ák készítését szorgalmazta. A fő feladatként kijelölt térképezés a nyersanyag pers-pektívák miatt a Mecsekben, a Tokaji-hegységben, valamint az Alföldön folyt, bőséges fel-adatot adva a megnövelt létszámú intézetnek. A rendszeres, térképlaponkénti térképezés, a földtani térképek, a hozzájuk tartozó magyarázó szövegek, összefoglaló művek közreadása erőteljesen megnövelte az intézet tudományos kiadványainak számát, a publikált eredmé-nyek pedig óriási fejlődést mutattak az előző évekhez viszonyítva.

Az 1969. év, az intézet fennállásának 100. éve, egy tevékenységében, szakmai tekinté-lyében megerősödött intézményre köszöntött, amelyik a centenáriumi évforduló méltó megünneplésével, az erre az alkalomra időzített, számos ország szakembereit vendégül látó konferenciával komoly nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett.

A következő években Konda József igazgatása alatt az intézet egyre inkább az ipari-bá-nyászati ágazat napi gazdaságpolitikai céljainak és feladatainak támogatására összponto-sította erőit és fejlődése egyoldalúan extenzív irányban történt. Ennek következménye volt, hogy a létszám 700 fő fölé emelkedett, és elérte addigi maximumát.

Az ipari kutatások mellett a területi elv érvényesítése is jelentős tényezőként szerepelt az intézet fejlesztésében. Az 1970-es évek első felében létrehozott Területi Földtani Szolgála-tok feladatai között, a szakhatósági tevékenység ellátása mellett, a működési területükre vonatkozó kutatási tevékenység, valamint speciális földtani információk gyűjtése és feldol-gozása is szerepelt. A Területi Földtani Szolgálatoknak jelentős szerep jutott olyan országos jelentőségű információs anyag összegyűjtésében és tárolási lehetőségeinek kialakításában, mint amilyen a nyersanyag- és szerkezetkutató mélyfúrások magminta-anyaga.

Az ipari és területi feladatok ellátása mellett kisebb jelentőség jutott az országos átfogó feladatok végzésére. Ezek közül azonban a mélységi vizek kutatása, különösen az Alföld talajvizeinek mélybeli elhelyezkedésére és összetételének vizsgálatára irányuló kutatások említésre méltóak.

Az 1970-es években új sorozatok bevezetésével tovább bővült az intézet hagyományos kiadványainak köre. A titkos minősítésű térképek folytatódó kiadása mellett megjelentek mindenki számára hozzáférhető, nyílt térképváltozatok is. A nemzetközi kapcsolatok bő-vülése, és az intézet létszámából adódó kapacitások lehetővé tették expedíciók indítását Mongóliába, Vietnamba és Kubába, melyek fő feladata a földtani térképezés és nyersanyag-kutatás volt.

Az extenzív bővítés idejét Hámor Géza igazgatósága alatt felváltotta a korábbi évtizedek eredményeinek szintetizálása és közreadása, az intézet arculatának nemzetközi gyakorlat-hoz igazodó kiépítése, a kutatási irányok megújítása és mindenre kiterjedő korszerűsítése. A korábbi nyersanyag centrikus kutatási irányt diff erenciáltabb célkitűzések, az alapku-tatás, a regionális földtani kutatás, az alkalmazott földtani célkutatás, a szaktudományi kiadói és szolgáltatói tevékenység bővítették, illetve váltották fel. Megerősödtek azok a ku-tatási irányok, melyek a tudományággal szemben támasztott társadalmi igények változása

7

miatt Európa-szerte előtérbe kerültek, mint a vízföldtan, az építésföldtan, a környezetvé-delem, az agrogeológia.

Az intézet alapkutatási tevékenysége az Országos Alapszelvény Program feladatai köré koncentrálódott. A földtani térképezési feladatok között lezárult a Börzsöny, a Bakony, a Nyugat-Mecsek és az Alföld kutatásának egy fázisa, és új kezdődött a Velencei- és az Aggtelek–Rudabányai-hegység, a Bükk, a Vértes–Gerecse, a Balatoni Agglomeráció és a Kisalföld területén. Említésre méltóak azok a kutatások, melyeknek egyes nyersanyagfaj-ták – bauxit, kőszén, nemfémes ásványi nyersanyagok stb. – hasznosításának prognózisát, előfordulásának lehetőségét szintetizálták, vagy azok a területi összesítések, melyek egyes térségek fejlesztését alapozták meg.

A szintetizáló munkák kiemelkedő eredményét jelenti a számos tematikát felölelő, Ma-gyarország földtani atlasza 1: 500 000 méretarányú térképsorozatának közreadása. Az in-tézet teljesítményének nemzetközi elismerése sem maradt el, ami hazai és külföldi rendez-vények sikerében, keresett, színvonalas kiadványok megjelenésében nyilvánult meg.

Mindennek ellentmondani látszik az 1991–1993-as években lejátszódott diktált folyamat, ami az intézet létszámának, tevékenységi körének, támogatottságának csökkenésével járt. A megváltozott társadalmi és gazdasági környezet megújulást kívánt, melynek eleget tu-dott tenni.

Az 1993-ban életbe lépett új bányatörvény a nyersanyagkutatást a vállalkozói szféra kö-rébe utalta, így az állami intézet hagyományos tevékenysége ezen a területen megszűnt, illetve koncessziós pályázatok előkészítésére korlátozódott. Az intézet a hagyományokra épülően, a földtani tudományok fejlődését, a nemzetgazdaság, a gazdálkodás feltételeinek változását, valamint az igényeket szem előtt tartva korszerűsödött Gaál Gábor, Brezs-nyánszky Károly és Kordos László rövid idejű igazgatósága alatt. Az új szervezeti hely-zetben a Magyar Geológiai Szolgálat kötelékében is sikerült megerősíteni önálló arculatát, nemzeti kutatóintézet jellegét, megteremteni szervezeti és gazdasági stabilitását. A kor igé-nyeinek megfelelően átalakult az intézmény kutatási profi lja, nagyobb szerepet kaptak a pályázati és szerződéses alkalmazott kutatási területek, mint a vízföldtan a környezetföld-tan és a nyersanyagpotenciál-felmérés. A gyakorlati feladatok megoldása révén lehetőség nyílt fontos alapkutatások végzésére is. Az alapadat és térképi adatbázisok térinformati-kai rendszerben történő feltöltésével megkezdődött az országos és regionális szintézisek, földtani modellek megalkotása. A Földtani Intézet legfontosabb eredményei közé soroljuk az ország 1:100 000 méretarányú digitális földtani térképének elkészítését és közreadását, az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezéséhez megfelelő földtani környezet kijelölését és részletes megkutatását, valamint az intézet in-tegrálását az európai földtani szolgálatokat tömörítő Eurogeosurveys szervezetbe. A hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer építésével, de főleg a kutatási eredmények, intézeti publi-kációk színvonalával, az információszolgáltatás kiterjesztésével sikerült az intézet hírnevét, elismertségét lényegesen megerősíteni.

Az intézmény története során, az országban zajlott társadalmi, politikai, gazdasági vál-tozások miatt több alkalommal került nehéz helyzetbe, amelyből mindig sikerült kilábal-nia. Az állami igazgatás átszervezési hulláma azonban 2012-ben elérte a Magyar Állami Földtani Intézetet is. Egy vonatkozó kormányrendelet következtében megszűnt létének folytonossága, korábbi kutatóintézeti identitása, megváltozott a neve. Tevékenysége leszű-kült, szakembergárdájának egy része új intézményi környezetben folytatja munkáját. Fel-bomlott az a kutatói közösség, amely szakmai sikereinek egyik tényezője volt. A Földtani Intézetnek a hazai föld megismeréséért végzett csaknem másfél évszázados tevékenysége

8

eredményeit megszámlálhatatlan könyv, kéziratos jelentés, térkép, kőzet-, ásvány- és ős-maradvány-minta őrzi, amelyek egyúttal zálogai is egy szakmai kultúrának.

Brezsnyánszky Károly

Irodalom. Böckh János–Szontagh Tamás: A Magyar Királyi Földtani Intézet. Bp., 1900; Fülöp József–Tasnádi Kubacska András (szerk.): 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Bp., 1969; Hála József (szerk.): 125 éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Tanulmányok. Bp., 1994; Hála József–Maros Gyula: Art Geo Palota a Stefánián. 100 éves a Földtani Intézet szecessziós épülete. Bp., 2000; Babinszki Edit: 150 éves a Földtani Intézet. Bp., 2019.

„A hazafi ságot én soha sem tekintemruhában, de tettben…”

Xántus János, a gyűjtő1

Aligha akad a hazai múzeumtörténetben Xántus Jánosnál sokoldalúbb vagy több műtár-gyat összehordó gyűjtő. Ebbéli tevékenysége csaknem fél évszázadot ölelt föl, amiből több

mint egy évtizedet az amerikai kontinensen töltött, de megfordult Dél- és Kelet-Ázsia jó részén, az indonéz szi-getvilágban és bejárta Magyarország zegét-zugát. Ösz-szeszedte a hajón futkosó rovarokat, lőtt orángutánokat, préselt növényeket, gyűjtött néprajzi és iparművészeti tárgyakat, embertani és régészeti leleteket, könyveket, kéziratokat, tér- és fényképeket, numizmatikai anyagot. Egyszóval: szinte mindent. A magyar, észak-amerikai és európai múzeumok számára összehordott tárgyai-nak száma minden bizonnyal meghaladja a kétszázezret. Egyedül az osztrák–magyar kelet-ázsiai expedícióból több mint 155  000 objektummal tért haza. Életét több könyvben feldolgozták, múzeumalapítói munkásságát számtalan cikkben méltatták, halálának 125 évfordulója alkalmából talán a rá leginkább jellemző tevékenységgel emlékezünk.

Amikor háromévnyi amerikai hányattatását követő-en, 1855 szeptemberében Xántus belépett az amerikai hadseregbe, a nem sokkal korábban alapított Kansas Territóriumbeli Riley-erődbe vezényelték, ahol annak az orvosként dolgozó William Hammondnak a segítőjévé vált, aki amatőr ornitológusként a washingtoni Smith-sonian Intézet és a philadelphiai Természettudományi

1 A tanulmány az NFKI OTKA K123911 Az Osztrák–Magyar kelet-ázsiai expedíció és Xántus János gyűjtemé-nye című pályázata keretében készült. A felhasznált idézeteket betűhíven közöljük.

Xántus János időskori fényképe, Kunfalvi Rezső felvétele 1885 körül (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 25771)

9

Akadémia számára gyűjtött. Hammond közbenjárására Xántus mindkét intézménnyel kapcsolatba lépett. Előbb a philadelphiai akadémia alelnökével, John L. LeConte-tal vette fel a kapcsolatot,2 leveleiben hosszasan taglalva 15 évre visszanyúló gyűjtői munkásságát. Elbeszélése ugyan nem mindenben fedte a valóságot, de napnál világosabban kitűnik be-lőle: Xántus ízig-vérig elhivatott gyűjtőalkat volt, állítva magáról, hogy már ifj úkorában eljegyezte magát a természettudományokkal. Természettudományos gyűjtőszenvedélyé-nek ez időből nincs nyoma, annak azonban igen, hogy 1847-ben, Somogy megyei aljegyző korában római érméket ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak, bizonyságát adva egyfelől gyűjtői vénájának, másfelől közgyűjtemények iránti elkötelezettségének.3 A következő megbízható adat 1853-ból való, amikor Karl von Scherzer, az osztrák–magyar kelet-ázsiai expedíció későbbi vezetője és kutatótársa, Moritz Wagner alkalmazta Xántust egy Mexi-kói-öbölhöz vezetett kutatóútja során.4

Ilyen előzményeket követően lépett az amerikai hadseregbe – mint LeConte-nak írta – abbéli reményében, hogy egysége gyakran fogja helyét változtatni, ami lehetővé teszi, hogy újabb és újabb területeken élje ki természettudományok iránti szenvedélyét. Ezért volt csalódott, amikor Fort Rileyben kellett állomásoznia, ahol a környezet olyan szegélyes volt, hogy egy gyűjtő számára gyorsan kimerült.5 Mivel Xántus látható módon szabadulni akart a katonai szolgálat kötelmei alól, ehhez mene-külési utat jelentett a két amerikai intézetnek végzett gyűjtőmunka. Hammond révén sikerült is elérnie, hogy a Smithsonian Intézet zooló-giai gyűjtéseit koordináló Spencer FullertonBaird közbenjárására 1857-ben átvezényeljék a dél-kaliforniai Tejon-erődbe. Ez a vidék azért volt különösen érdekes Baird számára, mert több földrajzi régió határterületének számított, ahol kis távolságon belül éles változás mutatkozottaz élővilágban, azaz gyűjtés szempontjából külö-nösen kedvező volt. Itteni gyűjtései a zoológia és a botanika számos ágára kiterjedtek, és nem csak beszerezte és preparálta a példányokat, hanem a Smithsonian Intézettől kapott gyűjtőfüzeteket is vezette és leírásokat, sőt, alkalmanként rajzokatis mellékelt a megszerzett példányokhoz. Mind-össze négy hónappal Fort Tejónba érkezését kö-vetően egy 154 madárfajból álló leíró katalógust küldött Bairdnek, melyek közül számosatszínes rajzokkal illusztrált és a madarak vándorlásával, fészkelésével kapcsolatos jegyzetekkel látott el.

Fizetség nem járt a munkájáért – igaz, így szerzett kapcsolatai révén egzisztenciális elő-nyökhöz jutott, és módja volt másodpéldányait áruba bocsátani –, de költségeit részben

2 Xántus János levelei Fort Rileyből, 1856. július 6., november 15. John L. LeConte papers, 1812–1897, Ameri-can Philosophical Society Library, Philadelphia.3 A magyar nemzeti Muzeum Régiség és Kincstár Jegyzőkönyve 1846–1856.4 Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécs, HHStA F34 Handel und Gewerbe (auch Schff art) Kt. 93–96 Österr. Expedition Ostasien, Südamerika 1868–1870 Akten 1866–1872 Fach 34 S.R. 95 r 55.5 Xántus János levele Fort Rileyből John L. LeConte-nak, 1856. november 15.

Ökörszem-cinege (Chamaea fasciata), Xántus rajza a Bairdnek küldött egyik,

1857. november 1-jén kelt levelében(SIA Record Unit 7212)

10

megtérítették, és ellátták némi gyűjtő-, preparáló- és csomagolóeszközzel. Miután felettesei akadályozták gyűjtőmunkájában, és úgy érezte, hogy kimerítette a Fort Tejón körüli gyűjtési lehetőségeket is,6 Baird segítségével kiléphetett a hadseregből, és 1859 januárjától a Partku-tató Szolgálat alkalmazásában a Kaliforniai-félsziget déli csücskén fekvő Szent Lukács-foki ár-apályvizsgáló állomáson vállalt szolgálatot. Noha az ottani berendezés működtetése helyhez kötötte, sokkal nagyobb szabadságot élvezett, mint a hadseregben, így módja volt távolabbi és hosszabb gyűjtőutakat tenni, ami tükröződött is a Smithsonian Intézetnek végzett gyűjtéseinek naplójában, és az odaküldött több mint 6000 tételre rúgó zoológiai anyagában.7 Az Amerikában végzett természettudományos gyűjtőmunkái közül ez bizonyult a legértékesebbnek, lévén, hogy ez a vidék még teljesen feltáratlan volt, és átmenetet képezett Észak- és Közép-Amerika között. Az általa fölfedezett 390 faj közül 290 erről a területről való,8 melyek közül csaknem ötven viseli Xántus nevét.9

Ebben az időszakban lépett kapcsolatba a Magyar Nemzeti Múzeummal. Részint saját, ré-szint csere útján szerzett gyűjtéseit szándékozott hazaküldeni annak érdekében, hogy a mú-zeum a teljes észak-amerikai faunát be tudja mutatni. Cserében azt kérte, hogy gyűjteményét a neve alatt külön teremben állítsák ki,10 annak jeleként, hogy milyen személyes motiváció állt szándékai mögött, de édesanyjához küldött egyik leveléből az is kitűnik, hogy hasonlóan fontos volt számára a nemzeti érzület is: „A magyar ruhák divatba jöttén örülök, ez is csak valami legalább, noha a hazafi ságot én soha sem tekintem ruhában, de tettben. Ki 1000 fo-rintot költ aranyos magyar ruhára, sokkal okosabban tenné ha csak 200 forintot költene, ’s adná a 800at jótékony nemzeti Intézetek felsegélésére vagy tudományos czélokra, mellynek aztán sokkal több hazafi ui látszatja lenne mindenestre…”11

Első gyűjteménye 1859 júniusában érkezett meg, és Amerikából való végleges hazatéréséig 7300 zoológiai objektummal gazdagította a Nemzeti Múzeumot, de arra is volt gondja, hogy a többes példányokból a múzeum a kolozsvári és a debreceni kollégium gyűjteményeinek is juttasson.12 Mindemellett kapcsolatba lépett Rómer Flórissal is, természettudományi gyűjte-ménnyel gyarapítva a Rómer által múzeummá alakított győri bencés gimnázium régiségtá-rát. Hazaküldött gyűjteményei ugyan csak természetrajzi anyagból álltak, de közöttük buk-kan fel első ízben amerikai néprajzi tárgy magyarországi közgyűjteményben: egy papagajo indiánok által agave rostból készített zacskó a Kaliforniai-félszigetről.13

Többszöri sikertelen próbálkozást követően ugyanebben az évben végre amnesztiát kapott és hazatérhetett.14 A személyét övező nagy lelkesedés ellenére azonban nem sikerült biztos egzisztenciát teremtenie, így 1862-ben ismét az Egyesült Államokba utazott. Egzisztenciális

6 Fort Tejónból összesen 24 nagy ládában közel 2000 madarat, 200 emlőst, sok száz madárfészket, ragadozót, halat, növényt, koponyát és csontvázat küldött a Smithsonian Intézetnek a lehető legmagasabb szinten prepa-rálva és csomagolva, olyan részletes információkkal, amihez fogható kevés érkezett az Egyesült Államokból (Annual report of the Board of Regents of the Smithsonian Institution 1858. 51.).7 Smithsonian Institution Manuscript Collections, Division of Birds Field Notebooks Box. No. 33.8 Sándor István: Xántus János. Magvető, Budapest, 1970. 134.9 Ann Zwinger: A Hungarian in Baja. Audubon, 1989. 87. 128.10 Xántus János levele Spencer F. Bairdnek, Fort Tejón, 1858. december 22. SIA Record Unit 7212. Pesti Napló 1859. március 17. 10. évfolyam. 2859.11 Xántus János levele édesanyjához, Revillagigedo-szigetek, 1860. április 10. Rómer Flóris Művészeti és Törté-neti Múzeum, Győr. Kiemelés az eredetiben.12 Frivaldszky János: Rövid vázlata azon szerzeményeknek, amelyekkel Xántus János a m. n. Muzeum állattani osztályát gazdagította. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók X. nagygyülésének évkönyve 1866. 2, 5.13 Magyar Nemzeti Múzeum Természetiek tárának gerinctelen állatok és kézműtani osztályába ajándok és szerzemény utján 1850ki január 1 óta begyült tárgyak jegyzőkönyve, 1860. augusztus 25.14 Xántus János levele Eisenbarth Károlynak, Cornwallis szigetek, 1860. február 18. Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr.

11

bizonytalanságából ismét Baird és Hammond, ekkor már az amerikai hadsereg főorvosa, segí-tett kiutat találni. Ajánlásuknak15 köszönhetően 1862. november 25-én Xántust az Egyesült Álla-mok konzuljának nevezték ki a Mexikó nyuga-ti partvidékén fekvő Colima állam kikötőjébe, Manzanillóba. A helyszín kiválasztásában sze-repet játszott, hogy Mexikó ezen vidéke termé-szetrajzi szempontból kevéssé feltárt és Dél-Ka-liforniától eltérő volt, így Bairdnek érdekében állt ott álláshoz juttatni Xántust, aki maga is úgy nyilatkozott, hogy kizárólag azért fogadta el a megbízatást, mert jövendőbeli állomáshelyén „... még úgyszólván semmi sem tétetett természettu-dományi tekintetben, s tehát a magyar nemzeti muzeum emelésére többet tehetek ottan, mint Washingtonban...”.16 Ezt mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy minden korábbi szolgálati helyé-nél nagyobb szabadságot élvezett, colimai állo-máshelyéről mindössze havonta egyszer látoga-tott Manzanillóba a tengerészeti ügyek ellátására, így módjában állt hosszabb utazásokat tenni.17

A szokásos lendülettel látott neki a gyűjtésnek, és alig hat héttel azután, hogy 1862. decem-ber 28-án elfoglalta hivatalát, útnak is indította első, mosómedve, hangyász, oposszum, és 59 madárfaj bőrét tartalmazó gyűjteményét Washingtonba.18 Ebből is látszik, nem véletlenül ajánlotta őt Baird azzal, hogy Xántus az általa valaha ismert legkiválóbb és legsikeresebb ter-mészettudományos gyűjtő.19 Gyűjtőnaplóinak tanúsága szerint mindössze féléves mexikói tartózkodása során Washingtonba küldött természetrajzi anyaga meghaladta a 4200 tételt, amihez további mintegy 2000 számozatlan kagyló, és alkoholban tartósított állat járult.20 Megbízatása ugyanis nem tartott sokáig, egy diplomáciai ballépés miatt 1863. június 18-án felmentették hivatalából.

Az állás nélkül maradt Xántus a hazatelepülés mellett döntött, s útban Magyarország felé, 1864-ben sorra látogatta a nyugat-európai állatkerteket annak érdekében, hogy hazatérve újabb lökést adjon az évek óta napirenden levő pesti állatkert ügyének. Tervét siker koronázta, 1866. augusztus 9-én az Állatkert megnyitotta kapuit.21 Igazgatói székét hamarosan Xántus foglalta el, aki amerikai életéhez híven, terepen való gyűjtéssel is igyekezett gyarapítani az Állatkert állományát: Titeltől Galațig beutazta az Al-Dunát, hogy vízi és gázló madarakat gyűjtsön az Állatkert számára.22

15 Spencer Fullerton Baird és William A. Hammond ajánlólevele, Washington, 1862. november 15., illetve december 5. NA Records of the Department of State RG 59, M 650 mikrofi lm, 53. tekercs.16 Xántus János: Levelek külföldről XV. Győri Közlöny 1863. május 14. 39. sz. 7. évf. 154.17 Xántus János levele B. Nyáry Alberthez, Colima, 1863. május 7. OSZK Levelestára. 18 Xántus János levele Spencer Fullerton Bairdnek, 1863. február 12. SIA Record Unit 7212.19 Spencer F. Baird levele W. M. Seward államtitkárnak, Washington, 1862. november 15. NA Records of the Department of State RG 59, M 650 mikrofi lm, 53. tekercs.20 Smithsonian Institution Manuscript Collections, Division of Birds Field Notebooks Box. No. 33.21 Vasárnapi Ujság 1866. augusztus 12. 13. évf. 32. sz. 388.22 Vasárnapi Ujság 1867 június 30. 14. évf. 26. sz. 328.

Xántus kinevezési okmánya Manzanillóba(Rómer Flóris Művészeti és

Történeti Múzeum, Győr)

12

Noha Xántus alighanem úgy tervezte, hogy szakmai pályafutását az Állatkert élén fe-jezi be, 1868-ban nem tudta elhárítani Eötvös József felkérését,23 hogy az Osztrák–Magyar Monarchia kelet-ázsiai expedíciójának tagjaként „… a magyar nemzeti Museum, magyar tudományos Akadémia, s a magyar Kir. tudom. Egyetem természetrajzi, népismei és köny-vészeti gyűjteményeit…” gyarapítsa.24 Az expedíció két, novemberben útnak indult hajójá-nak nyomába eredő Xántus nem tagadta meg önmagát: a Nemzeti Múzeum számára útnak indított legelső küldeménye „egy palack különös csótány” volt a Szuezből Ceylonba tartó gőzösről.25

A ceyloni Point de Galle kikötőjébe érkezése és a következő gőzhajó indulása között ren-delkezésére álló nem egészen három hetet magától értetődő módon gyűjtésre akarta fel-használni. Ehhez azonban helyi kapcsolatokra volt szüksége, s mivel a Monarchia konzulja ebben nem volt segítségére, előhúzta „amerikai polgári oklevelét”, és az amerikai konzul közbenjárása révén szerezte meg a gyűjtéshez szükséges támogatókat. Ezek egyike a sziget egyik legnagyobb kávéültetvényese volt, aki Xántus érdekében minden munkát beszünte-tett a birtokán, s 800 főből álló munkásseregét gyűjtéssel bízta meg. Estére, amint Xántus írta „már sok tamil-munkás várt, gyűjteményeiket kosarakban, fazekakban, szelenczékben, befőttes és borosüvegekben, sőt némelyik – nem lévén egyebe – kötényében s kendőjében is hozva”.26 Több mint 20 000 rovar és legalább 1500 egyéb állat került Xántus tárolószelen-céibe, és mire visszatért Point de Galle kikötőjébe, az amerikai konzul nem csak tovább gyarapította tengeri halakból álló gyűjteményét, de ládákat is készíttetett a Xántus által gyűjtött tárgyak csomagolásához, és segítségére volt hazaküldésükben, míg gyűjtőjük az ellenkező irányba, a Penang-sziget – ahol újabb zoológiai gyűjteményt szerzett be – és a Malaka-félsziget érintésével Szingapúr felé folytatta útját.

Az expedíció hajóinak késése miatt Szingapúrban csaknem kéthónapos várakozásra kényszerült. A már akkoriban is délkelet-ázsiai közlekedési csomópontnak számító vá-ros Xántus számára is kulcsfontosságúnak bizonyult, mert ez lett későbbi gyűjtőútjainak kiindulási és végpontja. Szerencséjére Ceylonnal ellentétben itt igazi támogatóra talált a Monarchia konzuljában. Úgyszólván mindenes ágensem volt, szólt elismerően róla Xántus, aki híven kezelte nemcsak a Nemzeti Múzeumnak szánt küldeményeket, hanem Xántus személyes vagyonát, sőt, végrendeletét is, utánaküldte leveleit, és beszerzett minden szük-séges felszerelést, sőt, olyan több nyelven beszélő szolgát is kerített számára, aki szakács-ként, testőrként és hajósként éppúgy segítette őt, mint gyűjtőként.

Ebbéli tevékenységét Xántus előbb magában a városban kezdte: „… tengeri gyűjteménye-ket szereztem, a várost és népeit tanulmányoztam s iparczikkeiből mindazt beszereztem, a mi népismei s embermivelődési szempontból kívánatosnak mutatkozott”.27 Noha az expedí-ció hajóinak bizonytalan érkezése miatt hosszabb gyűjtőútra nem vállalkozhatott, mégis módot talált arra, hogy egy bérelt vitorlás ladikkal nyolcnapos gyűjtőutat tegyen a Szinga-púrt a szárazföldtől elválasztó Johor-csatornán. Természetrajzi gyűjtéssel töltött napjai-ról ezt jegyezte fel: „Hét órakor aztán reggeliztem s kimentem az őserdőbe, az ültetvények közé, vagy éppen ladikon a folyó partjaira s mellékpatakjaiba, gyűjteni. […] 1 órakor már

23 Gyarmati János: A kezdetek kezdete – a Néprajzi Múzeum gyűjteményformálódásának előzményei. Néprajzi Értesítő 2013. 95. 17–26.24 Xántus János: Kelet Ázsiai kirándulásom, 1871. január. Kézirat, NM EA 1026.25 Jegyzéke a kelet-azsiai küldetésen gyüjtött ’s készpénzen vett természetismei/népismei tárgyaknak. MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény II–4–19 XJ–2/1.26 Xántus János: Néhány hét Ceylon szigetén. Franklin-Társulat Nyomdája, Budapest, 1877. 72.27 Xántus János: Uti emlékeim Singapoore és vidékéről. Győr, 1879. 11–13.

13

mindig otthon voltam, egy kis villásreggelit ettem, aztán 4 óráig rendeztem és pakkoltam a gyűjteményt, 4 órától napnyugtáig ismét puskával vagy rovarhálóval működtem, aztán egyet úsztam a folyóban, utána ebédeltem, s aztán éjfélig ismét rendeztem a gyűjteményt, catalogizáltam és lelhelyeztem a példányokat.” Ez a rövid leírás tökéletesen összefoglalja, hogy milyen összetett tevékenységet jelentett egy személyben gyűjtőnek, preparátornak, logisztikai menedzsernek és a tudomány emberének lenni a XIX. század második felében, amihez olyan tevékenységek is járultak, mint ládák készítése, bádoggal való behúzása, ci-nezése. Mindezeket, ha alkalmanként volt is segítsége, Xántusnak magának kellett végez-nie, s ezen túl folyamatosan alkalmazkodnia az expedíció hektikus menetrendjéhez.

Így történt Kínában is, ahol a csaknem három hónapra nyúlt várakozás során előbb Sanghajban és a város közvetlen szomszédságában szerezte be mindazokat a „régiségeket és ritkaságokat”, amelyeket a Nemzeti Múzeum számára kívánatosnak gondolt, majd a Jangcén hajózott fel 950 mérföld távolságra. Végül Ningpóba utazott, ahol elragadtatással nyilatkozott a város kézművesiparáról: „Láthatók e boltokban, mázos-, selyem-, bronzáruk ezer s ezer változatban, […] s minden képzelhető iparcikk, de különösen magára vonja fi gyel-münket a faipar, mely a faragás netovábbján áll Ningpóban. […] Igen nevezetes faragásokra megrendelést is tettem; s egy ilyes, melyről azt hinnénk, évek munkája, nyolc nap alatt ké-szen s birtokomban volt.”

1869 augusztusára az expedíció osztrák és magyar résztvevői közti politikai és szakmai ellentétek olyannyira elmélyültek, hogy Xántus a kiválás mellett döntött. Noha magára maradt, de ettől kezdve idejével és az Eötvös által juttatott forrásokkal szabadon rendel-kezhetett. Több gyűjtési helyszínt is számításba vett, de végül a csaknem érintetlen területnek számító Borneó mellett döntött, „… hogy az or-szág bensejéböl a dájekek által lakott területek-ről megszerezzek minden ethnographiai tárgyat, azontúl az ottan előforduló állatokat, különösen pedig az […] úgynevezett orángutánokat…”28 A helyzetében előállott változás azt is lehetővé tette, hogy erre a gyűjtőútjára felkészüljön: Szin- gapúrban igyekezett elsajátítani a maláj nyelvet, tanulmányozta a szakirodalmat, ajánlóleveleket szerzett be. Ez utóbbi tette lehetővé, hogy mint annyiszor, a helyi hatalmasságok segítségét ve-gye igénybe gyűjtőmunkájához. Sarawakban a rádzsa távollétében annak helyettese fogadta, és biztosított szállást számára. Segítsége nélkül le-hetetlen lett volna a közlekedés és a gyűjtés egy olyan szigeten, ahol naponta mindössze 2–3 eső-mentes órára számíthatott, és ahol csak hajóval tudott közlekedni. Négy hónapos borneói tar-tózkodása alatt 2000 mérföldet tett meg, hete-kig ladikban lakott, összesen kilenc orángutánt ejtett el, melyek tartósítása teljes konyak- és gin-

28 Xántus János: Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról. Földrajzi Közlemények 1880. 185.

Xántus János rajza sajátborneói házáról (NM EA R5531.35)

14

készletét felemésztette.29 Innen származik legértékesebb, legteljesebb néprajzi gyűjteménye, noha mint írta: „Egyetlen egy piacz sincs, hol számban lehetne népismei tárgyakat beszerez-ni, mindenért a helyszinére kell utazni a hol készitik és használják…”30 Alig egy hónappal később már nem csekély büszkeséggel jelentette Pulszky Ferencnek, a Nemzeti Múzeum frissen kinevezett igazgatójának: „Az Ethnogr. gyűjtemény ismét megfogja önt lepni. Gyö-nyörű valóban, különösen a fegyver gyűjtemény. Kopják, lándzsák, szigonyok, kardok, tőrők, paizsok, […] s előre is mondhatom hogy legalább is egyenlő lesz a museum des Pays Bas gyüjteményével Leydenben.”31

Borneói gyűjtését befejezve Xántus május 20-án32 érkezett vissza Szingapúrba, ahol felkészült utolsó, jávai gyűjtőútjára. Három hónapos ottani munkájában Borneóhoz és Ceylonhoz hasonlóan igénybe vette a helyi ültetvényesek segítségét, akik nagyszámú munkásaikon kívül lovakat, preparálásra szolgáló eszközöket, vadászokat, sőt, katonákat, ladikokat és egy kis gőzhajót is Xántus rendelkezésére bocsátottak. Húszládányi gyűjte-ményével szeptember 17-én indult el Jáváról, néhány napot Szumátrán töltött. Utolsó, 200. ládáját az expedíció egyik hajója, a Friedrich korvett szállította haza.33 Csaknem kétévnyi távollét után 1870. november 4-én érkezett vissza Triesztbe.34 A Nemzeti Múzeumban 1871 pünkösdjén bemutatott gyűjteménye olyan elismerést vívott ki, hogy annak „népismei” ré-széből 1872 márciusában létrehozták a múzeum Ethnographiai Osztályát, melynek élére a kultuszminiszter Xántust nevezte ki.

Az Ethnographiai Osztály megalapításával egy időben zajlottak az 1873-as bécsi világki-állítás előkészületei, melynek etnográfi ai részlegét a bécsi Iparművészeti Múzeum igazga-tóhelyettese, Jakob von Falke programja szerint valósították meg. Elképzelése szerint egy, a Föld különböző népeinek házaiból álló, úgynevezett etnográfi ai falut építettek fel a Prá-terben. Az ott kiállított, a nemzeti háziiparokat képviselő tárgyakat kívánták forrásként felhasználni művészeti elemzéshez és a műipar fejlesztéséhez.35 A Magyarország világki-állítási szereplését koordináló bizottmány a Nemzeti Múzeum két őrét, Xántust és a Régi-ségtárat vezető Rómer Flórist bízta meg a bemutatásra szánt gyűjtemény összeállításával.

Alig két héttel kinevezését követően Xántus egy hírlapi cikkben fejtette ki elképzeléseit arról, mi mindent (cserépneműeket, népies piperecikkeket és kézimunkákat, kivarrott láb-beliket és ruhaneműket, szőnyegeket, egyéb házi szövéseket, faedényeket, népies faragvá-nyokat, valamint zeneszereket) és milyen módon kellene összegyűjteni. A gyűjtés módját úgy képzelte el, hogy „… egy megbizható szakférfi személyesen utazná be az országot min-denütt érintkezésbe tenné magát e célra hivatott egyénekkel, megrendelné a szükségeseket saját belátása szerint, s a mit beszerezhetne, rögtön küldené Pestre”.36 A gyűjtés során tehát azt az eljárást kívánta követni, amit kelet-ázsiai expedíciója során is alkalmazott. Azaz, azt ugyan fontosnak tartotta, hogy „szakférfi ” utazzon a gyűjtés helyére, de annak, hogy a gyűjtést is maga végezze, nem látta szükségét. Elegendőnek vélte, hogy a szakember által adott instrukciók alapján helybeliek gyűjtsék egybe a megrendelt tárgyakat. A korabeli lapok tanúsága szerint így is történt: 1872 augusztusában előbb Brassóban töltött két napot,

29 Xántus János levele Pulszky Ferenchez, Sarawak, 1870. április 20. OSZK Levelestára Fond VIII/1177.30 Xántus János levele Pulszky Ferenchez, Sarawak, 1870. március 16. OSZK Levelestára Fond VIII/1177.31 Xántus János levele Pulszky Ferenchez, Sarawak, 1870. április 20. OSZK Levelestára Fond VIII/1177.32 Xántus-reliquiák: ázsiai hotelszámlák, hitellevelek etc., 1899. november 10. NMI 125/1899.33 Xántus gyűjteményeinek beérkezését igazoló bizonylatok. MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény II–4–19.34 Xántus-reliquiák: ázsiai hotelszámlák, hitellevelek etc., 1899. november 10. NMI 125/1899.35 Sinkó Katalin: A népművészet-szemlélet változásai és a Nemzeti Múzeum 1852–1898. Néprajzi Értesítő 2009. 91. 78.36 Xántus János: A magyar népismei kiállításról. Fővárosi Lapok 1872. 9. 62. 266–267.

15

majd onnan Sepsiszentgyörgyre érkezett néprajzi tárgyak gyűjtése céljából. Szeptember-ben a természetvizsgálók mehádiai (Bánság) nagygyűlésén rendezett tárlatot az általa ösz-szeszedett tárgyakból, októberben Szegeden, Tordán, Marosvásárhelyen, a Székelyföldön majd a besztercei szászok között gyűjtött.37 Emellett szűkebb pátriájában, Somogyban vál-lalta magára a gyűjtés feladatát, felhasználva rokoni, baráti kapcsolatait. Az általa és Rómer által összehordott tárgyak pontos száma ma már aligha megállapítható, de az Iparművé-szeti Múzeumban fennmaradt átvételi jegyzék alapján Xántus háziipari tárgyainak számát 1600 és 2000 közé tehetjük.38

A bécsi bemutatást követően Xántus abban remény-kedett, hogy a Rómerrel közös hazai és saját kelet-ázsiai gyűjteménye egy jelentős etnográfi ai múzeum alapjait veti meg, ám a világkiállítást követően nem csak a ma-gyarországi háziipari tárgyak kerültek az 1873-ban meg-alapított Iparművészeti Múzeumba, hanem kelet-ázsiai gyűjteményének jelentős része is, ami mintegy másfél év-tizedre megpecsételte a Néprajzi Osztály sorsát. A Xántus által „a tespedés és tengődés érájának” nevezett korszak-ban gyűjteménygyarapításra egyáltalán nem volt lehető-ség, sőt mi több maga az osztály is a megszüntetés szélére sodródott.39

A jövőt illető változás jelei 1887-ben mutatkoztak. Ek-kor kezdték el szervezni a Néprajzi Társaságot, és Szalay Imre osztálytanácsos, a Nemzeti Múzeum későbbi igaz-gatójának javaslatára Trefort Ágoston vallás- és köz-oktatásügyi miniszter ekkor biztosított első ízben 500 forintos éves tárgyvásárlási keretet az osztály számára.40 Az állam által nyújtott anyagi támogatás azon nyomban megmutatkozott a műtárgygyarapodásban is: másfél évtized után, 1887-ben került sor az első vásárlásra,41 de megmutatkozott Xántus újjáéledő aktivitásában is. Míg a megelőző időkben évente alig egy-két bejegyzést találunk az osztály tevékenységét rögzítő naplóban, 1888-tól kezdve ha-vonta több műtárgybeszerzéssel kapcsolatos levelet is kiküldött Xántus. Ezekből az derül ki, hogy a korábban jól bevált módszert alkalmazta: általa ismert helyi emberektől rendelt tárgyakat. Így saját szülőfalujából, Csokonyából Barta Szabó Józsefen keresztül42 egy olyan Dráva-vidéki együttest, melynek darabjai a múzeum törzskönyve szerint „Xántus János megrendelésére készültek”, ilyenformán a legelső olyan hazai kollekció, amely múzeumi tisztviselő gyűjtésének tekinthető, és közvetlenül be is került a gyűjteménybe.43 Megren-deléseivel nemcsak az egész országot hálózta be, a Rábaköztől Máramarosig, hanem arra is volt gondja, hogy a legkülönfélébb nemzetiségektől, a szászoktól a bolgárokig, származó

37 Fővárosi Lapok 1872. július 17. augusztus 28., szeptember 3., 17., október 18., 19.38 Iparművészeti Múzeum Adattára. Xántustól 1873. március 28-án átvett, 1634-ig sorszámozott 941 „tárgy-darab” (4/1873). 1873. április 22-én, 1638-tól 1662-ig sorszámozott pótlólag átadott tárgyak (6/1873).39 Gyarmati János: Pengeélen. A Néprajzi Múzeum első két évtizede. Ethnographia. 2016. 127. 2. 226–243.40 Xántus János: A Magyar Nemzeti Muzeum Ethnographiai Osztályának története, s egy inditvány jövőjét illetőleg. Ethnographia, 1892. 3. 7–10. 301.; NMI 2/1896; A m. n. muzeum Néprajzi Osztályának története.41 Az E. K. E. bazártól 32 tárgyat vásárolt az osztály (Tksz.: 34).42 Néprajzi Múzeum naplója, NM EA szám nélkül.43 Néprajzi Múzeum, Tksz.: 40.

Dohányzacskó, Debrecen,Xántus János gyűjtése, 1873

(NM 16030)

16

tárgyakkal gyarapítsa a múzeumot. Az osztály naplójának tanúsága szerint gyűjtői és szer-vezői tevékenysége a három évtizeddel korábbi amerikai aktivitását idézte: nem csupán Magyarországra kiterjedő gyűjtőhálózatot épített ki, hanem rendszeres levelezésben állt egy sor európai műkereskedő céggel44 és múzeummal, sorra fogadta a gyűjteménye iránt érdeklődő európai, sőt, tengerentúli tudósokat.

Hivatali teendői miatt gyűjtőútra aligha vállalkozhatott, de még éves szabadságát is gyűjtésre használta fel. 1890-ben a csehországi Marienbadban és szülőfalujában,45 majd 1892-ben, amint írta, betegsége ellenére sikerült „… igen szép székely és oláh gyűjteményt hozni össze, részint Borszéken, részint Bélbor és Holló községekben, ugy a Tölgyesi szoros-ban”.46 Ebben a másod-, sőt, harmadvirágzásában érte az a betegség, ami miatt család-ja néhány hónapos gyógykezelésre az Adriához vitte, ahol olyannyira sikerült egészségét helyreállítani, hogy erejéből még egy utolsó, főként halászeszközökből álló gyűjtemény összeállítására is futotta.47 Ez azonban már csupán az elmúlás előtti végső fellángolás volt, hazatérését követően nem sokkal, 1894. december 13-én Xántus János egyedülálló pálya-futása véget ért.

Gyarmati János

Rövidítésjegyzék. NA: National Archives, NMI: Néprajzi Múzeum Irattára, NM EA: Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum, MTM: Magyar Természettudományi Múzeum, OSZK: Országos Széchényi Könyvtár, SIA: Smithsonian Institution Archives.

Ötven éve hunyt el Zsitvay Tibor,Visegrád mecénása

50 éve, 1969-ben hunyt el Zsitvay Tibor (1884–1969) jogász, igazságügyi miniszter, a Ma-gyar Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés Képviselőházának elnöke, a Magyar Turista Szövetség elnöke, majd védnök-elnöke.1

A Zsitvay család 1927-ben vette meg Visegrádon a mai Fő u. 17. sz. alatti telken levő há-zat, amelyet jelentősen átépítettek.2 Zsitvay Tibor politikai elfoglaltsága mellett is aktívan részt vett Visegrád közéletében: az egyházközségi képviselőtestület tiszteletbeli elnöke volt, támogatta az 1924-ben felszentelt új harang elkészíttetését, 1926-tól volt tagja a Visegrád műemlékeinek feltárását, megóvását és a nagyközönségnek történő bemutatását célul tűző civil szervezetnek, a Visegrádi Várbizottságnak. Zsitvay politikai kapcsolatait is igénybe vette, hogy támogatást szerezzen a Várbizottságnak. 1928-ban kihallgatást kért Horthy

44 1888-ban 59 (Tksz.: 39), 1889-ben pedig 63 (Tksz.: 45) afrikai, latin-amerikai és óceániai tárgyalt vásárolt az osztály Frank A. G. londoni kereskedőtől.45 Néprajzi Múzeum naplója, NM EA szám nélkül, illetve Tksz. 67.46 Néprajzi Múzeum naplója, NM EA szám nélkül, illetve Tksz. 88.47 Néprajzi Múzeum, Tksz.: 108.

1 Zsitvay Tibor életrajza. In Zsitvay Tibor emlékiratai. Magyarország 1921–1941. Szerk.: Sipos Péter. Budapest, 1999. 19–44.2 Györgyi Gézáné riportja Zsitvay Tibornéval, 1976. Beszélgetések Visegrádról 1976. I. 6. füzet. Kézirat. MNM Mátyás Király Múzeuma, Helytörténeti Gyűjtemény.

17

Miklóstól, s a kormányzó kilátásba helyezte, hogy elvállalja a Várbizottság fővédnökségét. 1929-ben és 1930-ban Zsitvay társaságában gróf Klebelsberg Kunó m. kir. vallás- és közok-tatásügyi miniszter látogatott Visegrádra és nagyobb minisztériumi támogatást ígért a vár helyreállításához.3

Zsitvay Tibor a magyar turistaélet kiemelkedő egyénisége volt, a Magyar Turista Szövet-ség társelnöke (1921–1923), elnöke (1924–1926), a politikai szerepvállalásai miatt védnök-el-nöke, majd 1933 és 1938 között ismét elnöke. Ő indította el 1938-ban a Szent István vándor-lást, a mai Országos Kéktúra elődjét.

1933-ban az ő támogatásával épült meg Visegrádon a Nagyvillám hegyen levő kilátó, amely 2005-ben lett fel-újítva és műemlékké nyilvánítva, s újra a Zsitvay-kilátó nevet viseli. 1934-ben szintén a Nagyvillámom a Buda-pesti Orvosok Turista Egyesületének turistaházát avat-hatta fel.4

Zsitvay Tibor nagy tisztelője volt a szabadságharc fő-vezérének, Görgei Artúrnak, aki élete utolsó négy évti-zedét jórészt Visegrádon töltötte.5 Ebben az is közrejátsz-hatott, hogy nagyapja, Zsitvay József (1797–1862) fogságot szenvedett 1848–49-es helytállása miatt, apja, Zsitvay Leó (1841–1915) kúriai tanácselnök, fi atal jogászként Görgei Artúr öccse, Görgey István irodájában dolgozott.6 Zsitvay Tibor 1933-ban a tábornokról elnevezett ún. Görgey-bér-cen a visegrádi villatulajdonosok és a magyar turisták támogatásával közadakozásból emlékművet emeltetett.7

Az 1933. június 24-i ünnepélyes avatásról a korabeli fi lmhiradó, a Magyar Távirati Iroda és számos újság is tudósított.8 A Bartha Lajos erdőmérnök tervei szerint készült, terméskőből épített emlékművön Zsákody Csi-szér János szobrászművész Görgei Artúr-reliefj e látható egy márványtáblával. Az eseményen a kormány nevében, Hóman Bálint kultuszminisztert helyettesítve Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy a bécsi levéltári források isme-retében semmilyen adat nem került elő, amely a tábornok elleni vádakat bizonyítaná. Jelen voltak Almássy László, a képviselőház elnöke, Preszly Elemér, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Huszár Aladár, Budapest főpolgármes-tere, Szukováthy Imre, a Testnevelési Főiskola igazgatója, a Görgey-család számos tagja, Görgey László és Papp József felsőházi tag, Nagy Emil, Erdődy-Harrach Tihamér ország-gyűlési képviselők, Fáy István főispán, a miskolci Görgey Artur 13.-ik gyalogezred, a tu-ristaszervezetek, Visegrád, Nagymaros községek képviselői, a Magyar Turista Szövetség, a Magyar Jogász Sport Egylet, a Magyar Turista Egyesület, a Pénzintézeti SE Ligájának

3 Schulek János Visegrád problémái és feladatai. A Visegrádi Várbizottság kiadványai 1936. 1. füzet 41–42.4 Magyar turista lexikon. Szerk.: Polgárdy Géza. Budapest, 1941. 231. 5 Gróf Péter: Görgei Artúr Visegrádon. Honismeret 2016. 2. 19–27.6 Újság 1941. XII. 25. 18. évf. 294. sz. 31. 7 Gróf Péter: Görgei Artúr visegrádi évtizedeihez. Folia Historica XXXI. 2016. 267–288. 8 Magyar Távirati Iroda 1933. június 24. 24 kiadás. Budapesti Hírlap 1933. június 25. 12.

Zsitvay Tibor fogadjaa Visegrádra érkező

Szent István túra résztvevőit,1938 nyara

18

Turista Osztálya stb. Az ünnepségen Zsitvay Tibor elsza-valta ez alkalomra írt versét, amelyet az emlékmű táblájára is rávéstek.

„Magányos bérc a zúgó rengetegben…Így állt soká. Keményen ….. Egymaga…Villám, ha gyúlt vádló fellegekben,Dacolva fénylett büszke homloka,Mélyében szikla, cserfalomb a vállán…Álmodta szentünk maga igazát, –Míg lassan-lassan szín valóra válván,Örök borostyán font rá koronát.”

Zsitvay Tibor Visegrád történelmi emlékeinek megóvá-sában és bemutatásában végzett önzetlen tevékenységének újabb jelentős állomása volt a Schulek János által 1934-ben megtalált királyi palota régészeti feltárásának időszaka.9 Ennek a munkának a támogatásában is meghatározó sze-repet játszott. Több levélben fordult Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, kérései sikeréről tanúsko-dik az alább idézett levél:

„Bp. 1942. II. 12.

Kedves Barátom!

Őszinte örömmel vettem a Nevedben Fáy államtitkár úr aláírásával kiadott 30,072/1942. III. sz. a. kelt és mai napon kézbesített elhatározást, amely a visegrádi ásatások folytatására és az eredmények meg-óvására újabb 20,000 pengő folyósítását en-gedélyezett.

Fogadd, kérlek, nagylelkű elhatározáso-dért a Várbizottság és szerény személyem tiszteletteljes, hálás köszönetének nyilvání-tását.

Engedd meg, hogy egyúttal arra kérjelek, hogy légy kegyes ezzel az üggyel kapcsolato-

san – alkalmas közeli időben – szóbeli előterjesztésemre alkalmat adni. Őszinte tisztelettel és szíves üdvözlettel

régi barátodZsitvay Tibor”10

9 A visegrádi királyi palota. Szerk.: Buzás Gergely–Orosz Krisztina. Budapest, 2010. 81. 10 OSZK Kézirattár. Fond 15/1743.

Zsitvay Tibor – a kép baloldalán – a Görgey-bércavatásán, 1933. június 24.

Zsitvay Tibor – a kép bal oldalán – a királyi palota feltárásán Schulek Jánossal, 1941

19

Zsitvay Tibor visegrádi mecénási tevékenységének talán legmonumentálisabb alkotása a Mátyás-emlékmű, a dunai torony és a várépítő IV. Béla király-szobor felállítása 1939-ben. 1939 és 1940 között Schulek János tervei alapján helyreállították a dunai tornyot, az alsóvár déli kapuját, az ún. budapesti kaput. Az északi kaputorony belső falán 1939-re készült el a Nagy Lajost ábrázoló dombormű. Az emlékmű- együttes elkészüléséről levélben számolt be Hóman Bálintnak:

„Kedves Bálint!

Isten segítségével a Visegrádon tervezett alkotások első sorozata befejezést nyert s most amikor a felavatásukra kerül sor, első sorban Hozzád fordulok ezzel a nekünk örvendetes hirrel, mert elsősorban a Te hathatós támogatásodnak köszönhetjük az elért sikert. A vizi-bástya, torony és kapu elkészült, rajta IV. Béla sikerült szobrával és az ugyancsak felavatásra váró országzászlóval. A most épült parti sétány másik végpontján áll Fadrusz kolozsvári Mátyás szobrának feje (az eredeti mintáról öntve) Schulek János pompás talapzatán, amely egyszersmind a hősi emléket is magában foglalja. Fent a Salamontorony udvarán a kapu-torony nyílása felett… ott díszlik Szentgyörgyi István utolsó kitűnő alkotása: Nagy Lajos bronzdomborműve. Mindez – művészi és történeti becsénél fogva országos fi gyelemre méltó-an – felavatását várja.

A hősi emlék avatását József főherceg tábornagy úr volt kegyes vállalni és október elsejét tűzte ki határnapúl. Most az összes illetékes tényezők tudtával és megbizásából arra kérlek, kegyeskedjél a Vár restaurált részeit és a három nagy király emlékét a Salamontorony udva-rán (autóval elérhető) tartandó ünnepi beszéddel felavatni.

Nagyon kérlek ne mondj nemet, hanem inkább mielőbbi igent, hogy a meghívókat kellő időben elkészíthessük.

Kedvező válaszodra biztosan számít és azt előre is köszöni, szívélyes üdvözletteltisztelő, régi barátod

Zsitvay TiborVisegrád 1939. IX. 15.

(Vizigarád)Visegrád telefon 276.

Nagyméltóságú Hóman Bálint úrnak Bpest”11

A korabeli sajtó így számolt be az avatási ünnepségről:„Nagyszabású ünnepségek színhelye volt vasárnap a történelmi múltú Visegrád, az árpád-

házi királyok és Nagy Lajos kedvelt vára. József főherceg és nagyszámú közönség jelenlétében vasárnap avatták fel itt a hősök emlékét, IV. Béla, Mátyás és Nagy Lajos szobrát, valamint az újjáalakított vízibástyát az országzászlóval együtt. Mátyás emlékműve Fadrusz János ko-lozsvári Mátyás-lovasszobra fejének hű mása, Nagy Lajos ércdomborműve pedig, amelyet az őrtorony falába illesztettek, a nemrég elhunyt Szentgyörgyi István alkotása. IV. Béla szobrát Krasznay Lajos készítette.

Az ünnepségek sorozata a hősi emlékműnél kezdődött, ahol a várbizottság elnöke, Zsitvay Tibor üdvözölte az egybegyűlteket és köszönetet mondott mindazoknak, akik az új alkotások létrehozatalában közreműködtek. József főherceg nagyhatású beszéddel avatta fel a hősök emlékművét, méltatta IV. Béla, Nagy Lajos és Mátyás uralkodói nagyságát, végül megemlé-

11 OSZK Kézirattár, Fond 15/1743.

20

kezett arról a hősiességről, amelyet Visegrád szülöttei a világháborúban az ő vezérlete alatt tanúsítottak.

Az országzászlónál Urmánczy Nándor szólott ‘a közönséghez, Salamon tornyánál Nagy Lajos domborművének felavatásánál pedig Kornis Gyula egyetemi tanár méltatta a nagy ki-rályok emlékét. Párhuzamot vont Nagy Lajos és Mátyás között, megállapítva, hogy mindket-tőjük lelkében hatalmas egyéni becsvágy lakott, de ez egybeforrott a nemzet érdekével. […]”12

A visegrádi plébániatemp-lom mellett áll Árpád-házi Boldog Margit szobra, ame-lyet 1943. július 19-én, Margit szentté avatása előtt néhány hónappal avattak fel. A vö-rös márványtalapzaton álló, zománcozott műanyagból készült szobrot, Madarassy Valter művészi alkotását, a Zsitvay-család adományozta Visegrád községének.13

Visegrád XX. századi me-cénásáról, Zsitvay Tiborról 2019. július 9-én, halálának 50. évfordulóján, Visegrádon a Királyi Palota Nagytermében

Visegrád Város Önkormányzata és a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma szervezésében konferenciával emlékeztek meg. A rendezvény fővédnöke Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, védnökei: Vízkelety Mariann, az Igazságügyi Minisztéri-um államtitkára és Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója voltak. Az ülésszakon elhangzott előadások Zsitvay Tiborról, a jogalkotóról, a politikusról, az Or-szággyűlési Múzeum szervezőjéről, Visegrád mecénásáról és a turistamozgalom vezető egyéniségéről szóltak. Az előadások után a Zsitvay Tibor támogatásával 80 éve felavatott Mátyás-emlékműhöz, majd a IV. Béla-szoborhoz ment a konferencia közönsége, ahol a koronás országzászlórúdra felvonták a magyar nemzeti lobogót. Ezután a Hazajáró Ho-nismereti és Turista Egylet szervezésében Zsitvay-emléktúra indult a Görgey-bérc – Zsit-vay-kilátó – Zsitvay-villa útvonalon.

Zsitvay Tibort 1945 után koholt vádakkal börtönbüntésre ítélték, amely elől kénytelen volt nyugatra menekülni. A számkivetettség éveiben, halála előtt írta az alább idézett, kissé érzelmes, de Zsitvay Tibor hazaszeretetéről, Magyarországhoz való kötődéséről tanúskodó verset:

„Szent vagy drága Magyarország!Minden nappal szentebb!Hitedet el nem orozták,Tűzben megedzett lett!Vallod a Szentháromságot

12 Esztergom és Vidéke 1939 október 8. 2. 13 Esti Újság 7. évf. 163. 1942. július 21.

A Mátyás-szobor és -emlékmű felavatása, 1939

21

Bármi kínban – híven.Ősi múltunk nem gyalázod,Úgy szép az, – amilyen!Elhagyhat az egész világ,Hited azért mégis szilárd,Hogy segít az Isten,Megsegít az Isten!

Zsitvay TiborÉlete 85. Karácsonyán, 1968.” 14

Gróf Péter

14 OSZK Kézirattár, Fond 451/3332. A cikkben közölt képeket Zsitvay Tibor unokája, Schandl Jánosné Szentgyörgyi Andrea bocsátotta rendelkezésemre, nagylelkű segítségét ezúton is szeretném megköszönni.

Tanácsköztársaság, 1919 – Száz év távlatából

A Magyarországi Tanácsköztársaságkulturális politikája

Folyamatosság és a teljes átalakításra törekvés; a körülmények józan mérlegelése, illetve a csodavárás; ésszerű, előremutató elképzelések hangoztatása, valamint légvárakat építő, a realitásoktól elrugaszkodott, megvalósíthatatlan törekvések ellentmondásos kettőssége jellemezte a proletárdiktatúrának nevezett 1919-es egypártrendszer kulturális politikáját, amelyet a többi, korabeli szakpolitikával szemben – legalábbis néhány elemében – akár kö-vetendőnek is nevezhetnék. Egy újabb paradoxonnal élve: annak ellenére is így volt, hogy a szellemi terror légköre és a szervezett szervezetlenség már a kommün kezdetétől érezhető, 1919 májusától pedig meghatározó volt.

Mindez a korábbi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot felváltó Közoktatásügyi Népbiztosság vezetésében is megmutatkozott. Az 1919. január 22-étől a miniszteri tisztsé-get betöltő Kunfi Zsigmond a kommün előtt a radikális átalakítást szorgalmazók közé tar-tozott, ám miután március 21-ét követően is megtartotta hivatalát – immár népbiztosként

–, mindinkább mérsékeltnek számított. Helyettese, a „kommunista fordulatát” 1918–1919 fordulóján végrehajtó ismert fi lozófus, Lukács György 1919 áprilisának elejétől már ugyan-csak népbiztosként tevékenykedett. Akárcsak a vele együtt ebbe a pozícióba emelt – nála és Kunfi nál jóval alárendeltebb szerepet játszó – társai: a kommunista agitáció szervezésén kívül nem sok vizet zavaró Szabados Sándor és a kulturális ügyek helyett a kegyetlen po-litikai megtorlást, a véres leszámolásokat kedvtelve irányító Szamuely Tibor. Április 5-étől június 24-ig tehát egyszerre négy közoktatásügyi népbiztos tevékenykedett a Forradalmi Kormányzótanácsnak nevezett kormányban, ami eleve magában hordozta a súrlódásokat. Közülük a legaktívabb az a Lukács György volt, aki dicstelen tetteit bonyolultan és nya-katekert módon öltöztette ideológiai köntösbe, kifejtve, hogy a bizonyosan bekövetkező

22

jót, azaz a kommunizmus győzelmét akár rossz eszközökkel is kötelesek szolgálni. Június 24-étől viszont a Tanácsköztársaság bukásáig az intrikusságáról és arroganciájáról ismert

– 1918 októberének végén a haderő felbomlását nagyban elősegítő katonatanácsok létreho-zásával kétes érdemeket szerzett – Pogány József immár egyedüliként büszkélkedhetett a népbiztosi címmel.

A népbiztosság nyolc csoportra, ezen belül ügyosztályokra tagolódott. A nyolc csoport-ból hat az oktatással, egy-egy pedig a művészeti kérdésekkel, illetve „a szocializmus állami

propagandájával” foglalkozott. A kulturális igazgatás népbiztosságon kívüli szerveként működött a már el-nevezésében is meglehetősen furcsa Szellemi Termé-kek Országos Tanácsa, amely a sajtótermékek kiadását engedélyezte és irányította, illetve az irodalompolitika központi intézménye volt, s számos további szervezeti egységet foglalt magában. Mellette szintén bonyolult felépítésű szervezetek alakultak: az országos könyv-tárügyi, valamint levéltári tanácsok, az Országos Mű-emléki Hivatal, a Társadalmasított Mozgóképüzemek Központi Üzemvezető Tanácsa, a Testnevelési Ügyek Direktóriuma, az Országos Gyermeküdülési Hivatal és az Országos Iskolai Gyermekvédelmi Központ. To-vábbi testületi szervek – főleg a kulturális javak és in-tézmények állami tulajdonba vételének végrehajtására

– szintén kulturális feladatokat láttak el, mint például a Színházakat Szocializáló Bizottság, a Műtárgyakat Tár-sadalmasító Bizottság, a műalkotások árát megállapító Állandó Vásárlási Bizottság vagy az állami propagan-dát koordináló Országos Propaganda Bizottság, illetve az Oktató Központ. Emellett írói, művészeti és múzeu-mi direktóriumokat is létrehoztak, amelyek ugyancsak a közoktatásügyi népbiztossághoz tartoztak.

A gyakran egymáshoz hasonló feladatot ellátó és a másik munkáját is átfedő – olykor in-kább akadályozó – intézményhálózat tovább mélyítette a kulturális igazgatásban amúgy is meglévő káoszt. Ennek következtében még a meggyőződéses kommunista, Lengyel József is úgy vélte: „Kultúrbürokrácia, szovjetbürokrácia dühöng a közoktatásügyi népbiztosság-nál is.” (Kultúrbürokrácia. Vörös Ujság 1919. július 3.)

A szovjet példákra, főleg Lunacsarszkijra előszeretettel hivatkozó kultúrpolitikusok közül Lukács György – Taktika és ethika című tanulmányában – már a Tanácsköztársa-ság előtt körvonalazta, milyen alapelvek határozzák meg gondolkodását. Megállapította:

„[…] vannak helyzetek – tragikus helyzetek –, amelyekben lehetetlen úgy cselekedni, hogy bűnt ne kövessünk el. […] gyilkolni nem szabad, feltétlen és megbocsáthatatlan bűn, de el-kerülhetetlenül szükséges; nem szabad megtenni, de meg kell tenni”, a végső cél, a kommu-nizmus megvalósítása érdekében. Kunfi Zsigmond 1919 áprilisában nála sokkal szelídeb-ben, indokolatlanul reménykedve nyilatkozott: „Minden egyébre lehet azt mondani, hogy a proletariátus nagy harcában csak eszköz – a kultúra, az már cél. Az elkövetkező egy év alatt most többet fog tenni a magyar proletariátus a kultúráért, mint a kapitalista uralom, minden cselekedetét és minden kormányát beleszámítva, az elmúlt ötven év alatt.” (Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos nyilatkozata. Fáklya 1919. április 20.) Révai József – a

Kunfi Zsigmond(Magyar Nemzeti Múzeum,Történeti Fényképtár)

23

Rákosi-korszak későbbi kultúrpápája – Kunfi nál sokkal nyer-sebben és őszintébben fogalmazott, amikor Polgári forrada-lom – Proletárforradalom című brosúrájában kijelentette: „A szellemi erőszak abból áll, hogy a nevelést a proletariátus a maga osztálycéljainak a szolgálatába állítja.” Ez bizony tiszta beszéd volt, amelyhez Révai hozzátette, hogy a fi zikai erőszak a proletárállam fennmaradásának rövid, a szellemi erőszak viszont hosszú távú biztosítéka.

Ennek jegyében érvényesült az a szimbolikus – többnyire viszont nagyon is direkt – politika, amely az intézmények, utcák átnevezésében, a május 1-jei budapesti és vidéki ün-nepségek koreográfi ájában, a sok kiváló művet alkotó plakát-művészetben, a fi lmekben vagy éppen a közoktatásügyi nép-biztosság kiadásában megjelenő brosúrák tömegében nyilvá-nult meg. A polgári sajtótermékeket fokozatosan betiltották,s bár a párton belüli viták napvilágot láthattak, ezen kívül semmiféle helye nem maradt a kritikának. Miként Lukács György megint csak „dialektikusan” kifejtette: „És itt ne té-vesszen meg senkit az, hogy a proletariátus a diktatúra előtt a sajtószabadságért küzdött. Az a küzdelem éppen úgy az osz-tályharc egy fázisa volt, mint például a választójogért való küz-delem, mely értelmét veszítette abban a pillanatban, amikor a forradalmi fejlődés ezt a fázist meghaladta. […] A szocialis-ta sajtó sohasem ismerte el tudniillik a burzsoázia vélemény-szabadságát.” (Sajtószabadság és kapitalizmus. Vörös Újság 1919. július 10.)

A közoktatás terén a fő törésvonalat az egyházak domi-nanciáját az egyik pillanatról a másikra megtörő államosítás jelentette. Az egyházi vagyonnak ugyanez lett a sorsa, s bár a kötelező iskolai hitoktatás megtartását vagy eltörlését a ta-nácsok népművelési osztályaira bízták, azok a felülről érkező javaslatok alapján a hittant a legtöbb helyen megszüntették. Az egyházi személyek csak akkor oktathattak tovább, ha vi-lágiakká váltak, és – átképzésen átesve – vállalták a kommün szolgálatát. Miként a Tanácsköztársaságot valójában irányító külügyi népbiztos, Kun Béla 1919. június 13-án az országos pártgyűlésen hangsúlyozta: „[…] a proletárdiktatúra egyrész-ről egy a termelést erőszakkal tenyésztő és fejlesztő intézmény, de másrészről a proletárdiktatúrának egy, a szocializmusra nevelő intézetnek kell lennie és az iskolát a szocializmusra való nevelés szolgálatába kell állítani.” Ennek megfelelően kívánták az ideológiai jellegű tárgyak, mindenekelőtt a tör-ténelem tanterveit mindenestül megváltoztatni, azaz jórészt az osztályharcok bemutatására redukálni. A tanítók és a ta-nárok feladatáról szintén Kun Béla közölte, hogy ezek „[…] világosak. Nagyon egyszerűen foglalhatom össze. Elvégezni azt, amit a proletárállam parancsol. Elvégezni az iskolánaka szocializmusra való nevelés szolgálatába állítását.” (A proletárdiktatúra és a tanítóság.

Lukács György(Magyar Nemzeti Múzeum,

Történeti Fényképtár)

Szabados Sándor(Magyar Nemzeti Múzeum,

Történeti Fényképtár)

24

Kun Béla előadása a tanítók előadóképző tanfolyamán [1919. július 4-én], megjelent a Köz-oktatásügyi Népbiztosság kiadásában.)

A népbiztosság június közepi rendelete alapján minden „tanító”-nak – ahogy a népisko-lai oktatóktól az egyetemi professzorokig egységesen hívták őket – meg kellett ismerkedni a kapitalizmus fejlődésének alapelveivel, illetve a kommunista társadalom feladataival és eszméivel. Marx, Engels és Buharin műveit kellett feldolgozniuk, s – külön díjazás mellett – a „népfelvilágosításban” is aktívan részt kellett venniük. Ezen túl, mint az Uj Korszak című lap felhívásából is megtudhatták: „Minden öntudatos proletárnak – így elsősorban tanító elvtársainknak – eminens kötelessége ma a legéberebb fi gyelemmel kísérni minden mozgoló-dást, alattomos kísérletet, mely a népuralom léte és fennmaradása ellen irányul. Azonnal föl kell jelenteni az ellenforradalom szítóit […].”

Ugyanakkor számos támogatandó intézkedés született e rövid időszak alatt. Az óvo-dák „játékiskolákká” váltak, általánossá kívánták őket tenni, s a kisgyermekek szórako-zását – társadalmi helyzetüktől függetlenül – vándor mesemondók, bábszínház és nekik szóló mozielőadások szolgálták országszerte. A gyermekvédelemre, a speciális nevelésre szorulókra is erősen fi gyeltek. A nem kellően átgondolt, teljes államosítás eredményeként mintegy 1600 községben 3000 osztatlan iskolát – amelyben a tanító egyszerre kellett fog-lalkozzon a 6–10 esztendő közötti nebulókat jelentő négy osztállyal – alakítottak osztottá. Ezt az tette lehetővé, hogy a korábban rengeteg községben különállóan, felekezeti alapo-kon szerveződő iskolákat egyesítették, így megnőtt az egy intézményben dolgozó tanerők száma. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy 1200, a történelmi Magyarország megszállt területeiről érkező tanítót is elhelyeztek, illetve a korábbi szakmáikban feleslegessé vált értelmiségieket – mint például az elbocsátott újságírókat – szintén erre a pályára kívántak terelni. A népiskolát nyolc évfolyamosra, legfeljebb negyvenfős osztályokban, alsó és felső tagozatra osztva szerették volna bővíteni, a tankötelezettség korhatárát pedig fokozatosan tizennyolc évre akarták fölemelni. A holt nyelvek helyett a modernek tanítását sürgették, az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásának jegyében munkaiskolákat alakítottak volna ki.

A középiskolák átfogó re-formját is előkészítették. A négyéves műhelyiskolának (szakközépiskolának) három típusa: ipari, mezőgazdasági és elosztóüzemi (azaz keres-kedelmi) lett volna, a felsőfo-kú tanulmányokra az ötéves és kéttagozatú gimnázium készített volna elő. Itt be kí-vánták vezetni a szocializmus alapelveiről szóló tantárgyat is. Meglehetősen érdekes ren-delkezésként megszüntették az érettségit, így a felsőokta-tásba e nélkül is bekerülhet-tek volna a fi atalok.

Mindezek alapján 1919 vé-gén a kiváló konzervatív pe-

Szamuely Tibor(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

25

dagógus és neveléstörténész, Fináczy Ernő is elismerte, hogy nemzetellenessége és túlpo-litizáltsága dacára „[…] az [1867-es] alkotmány helyreállta óta – talán Eötvös József kivéte-lével – nem volt közoktatásügyi miniszter, aki a közoktatást oly egységesen fogta volna fel és oly egységben látta meg, mint – sajnos, pártpolitikai indítékokból – a népbiztosság. […] az is-kolai életnek úgyszólva minden oldalára kiterjesztette fi gyelmét: tervezeteket készített a testi nevelésről, az énekoktatásról, az ifj úsági olvasmányokról és könyvtárakról, a munkaokta-tásról, a népiskolai »fonalas munkákról«, az iskolai műhelyekről, egy központi iparoktatási telepről, az iskolák építéséről, a kisegítő és erdei iskolák helyiségeiről.” (Fináczy Ernő: Négy hónap a magyar közoktatás történetéből. Magyar Pedagógia 1919. november–december.)

A budapesti tudományegyetem autonómiáját már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt másfél hónappal megszüntették, a kommün alatt pedig az egész felsőoktatást igyekeztek megtisztítani a „burzsoá tudományt” és a „klerikalizmust” hirdető professzoroktól. Az 1912-ben alapított debreceni és pozsonyi univerzitások még nagyon alacsony létszámmal működtek, ráadásul az utóbbi 1919 legelején csehszlovák fennhatóság alá került, miként 1918 karácsonyán román kézbe az 1872-ben létesített kolozsvári egyetem. A selmecbányai bányászati és erdészeti főiskola 1918 végén, 1919 elején menekült Magyarországra (a pozso-nyi és a kolozsvári egyetem majd a Tanácsköztársaság után tett ugyanígy), ezért átmeneti-leg a budapesti tudományegyetem maradt az egyetlen nagyobb felsőoktatási intézmény. Itt az eltávolított – többnyire egyébként neves – tanárok helyére olyan kiválóságokat neveztek ki – gyakran a képesítési követelményeket sem fi gyelembe véve –, mint Babits Mihály (mo-dern magyar irodalom és világirodalom), Fülep Lajos (olasz nyelv és irodalom), Meller Simon (művészettörténet), Hevesy György (fi zikai kémia) vagy a tanszékét el sem foglaló Szekfű Gyula. A tanítóképző főiskolán Mannheim Károly (fi lozófi a), Hauser Arnold (iro-dalomelmélet), Trostler József (német nyelv és irodalom), Benedek Marcell (francia nyelv és irodalom), Pólya György (matematika) és Gorka Sándor (állattan) jutottak katedrához

– többen közülük a kommün bukása után emigráltak, és nemzetközi karriert futottak be.Szétválasztották volna a tanár- és a tudósképzést, a jogi karokon és akadémiákon vi-

szont szüneteltették az oktatást, arra is hivatkozva, hogy az igazságos kommunista társa-dalomban nem lesz szükség a burzsoá jogtudományra. A hittudományi karok működé-sét felfüggesztették, ám az egyházak a saját költségükön továbbra is fenntarthatták volna azokat. Persze az illetékesek is tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy ez már azért sem lehetséges, mert az egyházakat szinte a teljes vagyonuktól megfosztották… A moszkvai munkásegyetem mintájára 1919. május 3-án megnyitották a munkáskáderek képzését szol-gáló Marx–Engels Munkásegyetemet, amelynek hallgatói kizárólag a proletárok közül ke-rülhettek ki. Mindeközben április 14-én Lukács György értesítette a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Berzeviczy Albertet, hogy a tudós testület – közelgő átszervezésére hi-vatkozva – „mindennemű működését” megszakítják.

Az ugyancsak államosított és központosított, bonyolult szervezeti keretekbe kénysze-rített és cenzúrára ítélt művészeti élet az egyik leginkább feldolgozott területe a kommün történetének, így ezzel itt nem foglalkozom. Kétségtelen, hogy a korszak neves írói, kép-zőművészei, zenészei, fi lmesei szinte valamennyien érdeklődéssel várták vagy egyenesen üdvözölték a Tanácsköztársaságot. Részben meggyőződésből, részben pedig alkalmazko-dóképességük miatt, hiszen egy művész általában a nehéz körülmények között, akár el-lenséges politikai légkörben is alkotásra és nyilvánosságra vágyik. Ráadásul sokan a tör-ténelmi Magyarországhoz tartozó területek – ha nem is teljességének – visszaszerzésében bizakodtak. Ám közülük még a kifejezetten baloldali érzelműek is hamarosan szembesül-tek azzal, hogy a terror szellemi téren is érvényesül. Ezért – és a diktatúra belső és külső

26

helyzetének fokozatos gyengülése miatt – májustól mind többen hallgattak el, ábrándultak ki és vonultak passzivitásba.

A kommün kulturális politikájáról az ítéletet az egyik főszereplő, Kunfi Zsigmond még népbiztosként mondta ki 1919. június 13-án, az országos pártgyűlésen: „A szellemi élet, kul-túra, tudomány-, irodalom és művészet terén – állította – az erőszak alkalmazásának helye egyáltalán nem vagy csak a legkisebb mértékben és végső szükség esetéit lehet. Szerintem a tudományos, irodalmi és művészeti élet a szabadságnak egy bizonyos légköre nélkül ki nem fejlődhetik; a proletariátus diktatúrájának ebben a tíz hetében minden szellemi és tudomá-nyos élet abszolút pangása észlelhető, rémület ül azokon az embereken, akiknek produkálni kellene és tudnának is, […] valóságos szellemi bénaság ül minden szellemi munkán és ez olyan dolog, amelyet nincsen okunk fönntartani.”

Bár Rákosi Mátyás és Lukács György másnap keményen támadták e mondatokat, Kunfi bírálata felettébb jogos volt. Miként a kommün alatt egyetemi tanárrá kinevezett, emiatt annak bukása után meghurcolt Babits Mihály Magyar költő 1919-ben című tanulmányában emlékezett: „Kísértetes idők voltak ezek! […] Irtózatos pusztulást hoztak minden magyar-ságra, nagyobbat mint a tatár, nagyobbat mint Mohács, nagyobbat mint a világháború! […] A Tömegek Diktatúrája dúlt. Fojtó, iszonyatos csönd az egész országon: siralomház csöndje. […] Evangéliumot hirdettek s Apokalipszis jött... Itt voltak újra: a népek Kivetettjei; a kul-túra Blazírtjai; a rajongó és okoskodó zsidók. Tabula rasát akartak csinálni... s egy új, ezer esztendő középkortól féltünk. Új civilizációt ordítottak s már romboltak mindent, amit a háború meghagyott. […] ha azt mondjuk: »a jog burzsoá fogalom«, ha a forradalom egyet-len törvényét emeljük e fölé – azaz az önkény egyetlen törvényét –: az már a káosz: teljes lerombolás, újrakezdése az épületnek, melyet kerek kétezer esztendő kellett: építeni! Lehet-e még egyszer fölépíteni? S érdemes-e? ahol az utód minden pillanatban mást gondolhat, s ledöntheti.”

Kunfi és Babits szavai s az előzőekben mondottak alapján tehát határozottan vissza kell utasítani azt a manapság ismét lábra kapó, újbaloldali, revizionista értékelést, miszerint a kommün és a kulturális élet akkori vezetőit a humanista idealizmus vezette, szépet és hasznosat álmodtak, csak a végrehajtásba csúszott némi hiba… A korábban dicsőségesnek nevezett 133 nap hamisítatlan diktatúra, s bizony a XX. századi magyar történelem egyik mélypontja volt, jó néhány pozitív intézkedése ellenére is.

A hatalmat a proletariátus nevében gyakorló párt vezetői jórészt olyan, magukat ko-rábban háttérbe szorítottnak érző középosztálybeliekből kerültek ki, akik tudományos-nak vélt, torz elképzeléseik alapján rendkívül türelmetlenül, a fi zikai és a szellemi terror eszközeivel igyekeztek az egész társadalmat gyökeresen átalakítani. Ehhez társult, hogy körükben az izraelita származásúak aránya jóval több, mint a tízszerese volt a zsidók la-kosságon belüli részesedésének, s emiatt széles néprétegek nevezték és ítélték zsidóuralom-nak a Tanácsköztársaságot. Ez még akkor is így volt, ha sokan tisztában voltak vele, hogy a kommün hangadóinak döntő többsége az ateizmus és a proletár nemzetköziség szellemé-ben megtagadta a zsidóságát; ám akkoriban mindenki számon tartotta, ki melyik felekezet tagjaként született. Ezért a keresztény magyar értelmiség és a közvélemény általános – az ennél sokkal bonyolultabb folyamatokat leegyszerűsítő – reakciója és magyarázata az volt, hogy a gazdasági és a kulturális élet kulcspozícióit a XIX. század végére, XX. század elejére elfoglaló zsidóság immár a politikai irányítást is magához szeretné ragadni.

Mindennek rendkívül súlyos következményei lettek: az 1919 őszétől a búvópatakként már addig is ható antiszemitizmus rendkívüli fölerősödése; a két világháború között a baloldali gondolkodás diszkreditálása és a zsidósággal való azonosítása; a napjainkig ható

27

népi-urbánus viták szokatlan hevessége; a modernizáció és a tradicionalizmus sokszor manapság is megnyilvánuló ellentétpárja. 1947-től az 1980-as évek végéig pedig – a Ta-nácsköztársaság eszméihez való részbeni visszakanyarodás eredményeként – a másként gondolkodók és a konzervatív ideológiák teljes háttérbe szorítása, majd 1990-től, immár a szabad véleménynyilvánítás jegyében a jó száz éves múltra visszatekintő viták heveny és érzelmileg túlfűtött kiújulása. Abban, hogy ez így alakult, a Tanácsköztársaság (kulturális) politikájának és az azt követő, 1919–1920-as, gyakran szélsőséges visszahatásnak is döntő szerepe volt. Akkor sem, de manapság sem szűrik le a régi tapasztalat lényegét, hogy a tör-ténelem és a politika fekete-fehér szemlélete és értelmezése sohasem vezet jóra.

Ujváry Gábor

Berzeviczy Albertés az 1919-es proletárdiktatúra

Közép-Európa első szovjet típusú hatalma, az 1919. március 21-én puccszerűen uralomra jutott Magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja során egy bolsevik típusú totális átalakulást kívánt véghezvinni, megtörve a magyar történelem folyamatosságát.1 A társadalom igen jelentős része szembehelyezkedett az internacionalista és antiklerikális, a magántulajdon minél teljesebb felszámolására törekvő rendszerrel.2 Közéjük tartozott az egyik legrégebbi – a XIII. századból eredeztetett – magyar nemesi családból származó berzevicei és kakaslomnici Ber-zeviczy Albert is, korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter (1903–1905), képviselőházi elnök (1910–1911), a Magyar Olim-piai Bizottság alapító elnöke (1895–1904), továbbá a Magyar Tudományos Akadémia mindmáig leghosszabb ideig hiva-talban lévő vezetője (1905–1936).3

A Sáros vármegyei dzsentricsaládban született – és a neves festővel, Szinyei Merse Pállal elsőfokú unokatestvériségben álló – Berzeviczy Albert politikai gondolkodása, társadalom- és világképe a XIX. századi konzervatív–liberális eszmerend-szerben gyökeredzett. Az 1867-es kiegyezés révén létrejött dualista rendszer feltétlen híve volt, mivel abban látta a szláv és germán népek közé ékelődött magyarság megmaradásá-nak zálogát. Politikai idoljának az egykori kétszeres minisz-terelnököt (1903–1905, 1913–1917), gróf Tisza Istvánt tartotta. A kétközpontú állam 1918 őszén végbement összeomlása, illetve Tisza István meggyilkolása után a kormányfői szék-be került gróf Károlyi Mihályt viszont a kabinetjével együtt

1 Romsics Ignác: A Nagy Háború és az 1918–19-es magyarországi forradalmak. Helikon Kiadó, Budapest, 2018. 303.2 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 127–129.3 Berzeviczy Albert életútját bővebben lásd Gali Máté: Berzeviczy Albert. A márványarcú miniszter. Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017.

Berzeviczy Albert 1915-ben(Magyar Nemzeti Múzeum,

Történeti Fényképtár)

28

alkalmatlannak ítélte a válságos helyzetben lévő ország irányítására. Rossz és felelőtlen politikusoknak vélte őket, akik a meglátásai szerint nem léptek fel kellő határozottsággal hazánk területi integritásának védelmében.4

Károlyi és kormánya az első világégést követő teljes szétesés, valamint azzal egyidejűleg a Kárpát-medencében beállt polgárháborús viszonyok közepette eredeti célkitűzéseinek nagy részét képtelen volt megvalósítani. Elmaradt a demokratikus választások megren-dezése, elkésett a földosztás megkezdése, és fokozatosan csalatkozniuk kellett a pacifi sta–wilsonista külpolitikai orientációban is. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy a gróf kezdetben meglévő támogatottsága egyre szűkült, amit politikai ellenfelei igyekeztek a saját javukra fordítani. Amikor pedig 1919. március 20-án az akkor már köztársasági elnök Károlyi Mihály bejelentette a Berinkey-kabinet lemondását, a szociáldemokraták balszárnya titokban kiegyezett a kormányalakításról a börtönben ülő Kun Bélával, a Kom-munisták Magyarországi Pártjának első emberével, és március 21-én kikiáltották a Ma-gyarországi Tanácsköztársaságot.5

A magántulajdon szocializálását meghirdető szovjethatalom rögvest az első napokban befagyasztotta Berzeviczy bankbetétjeit, államkövetvényei után nem fi zetett hozamot, és a záloglevelei is elvesztették jövedelmezőségüket. Budapesti hatszobás, nagypolgári lakása, melyben addig a feleségével, Kuzmik Zsófi ával élt, mind szűkösebbé vált számára. Egy március végi lakásrendelet értelmében ugyanis mindössze két szobára tarthattak igényt. Kettőbe az Erdélyből menekült Lilian lányuk költözött a férjével, míg a másik kettőbe in-kább Berzeviczy maga kérte fel lakónak az egyik rokonát, Berzeviczy Emilt, valamint a ház gépészének családtagját, egy tisztességes iparossegédet.6

A Berzeviczy által vezetett Magyar Tudományos Akadémiát a Lukács György fi lozófus, valamint Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos irányította kommunista kultúrpoli-tika „reakciósnak”, a hajdani konzervatív–feudális világ egyik támaszának ítélte, és ezért a működését 1919. április 14-én a Közoktatásügyi Népbiztosság rendeletileg határozatlan időre felfüggesztette.7 Az MTA palotáját, a rendőrséget és a csendőrséget felváltó Vörös Őrség rendelkezésére bocsátották.

A sápatag bőrszíne, illetve többnyire érzelmektől mentes viselkedése okán „márvány- arcú ember” néven is emlegetett Berzeviczy tisztában volt azzal, hogy az Akadémiával együtt annak elnöke is a régi rend hívének, azaz nemkívánatos személynek minősül Kun Béláék szemében. Amikor pedig a tanácskormány röviddel a hatalomra jutását követően elvette a lakástelefonját, már biztos lehetett abban, hogy további retorzióktól kell tarta-nia.8 Az 1919 húsvétvasárnapjáról húsvéthétfőre virradó éjjelen (április 20–21.) aztán Ber-zeviczyért egy detektív társaságában vöröskatonák érkeztek. Ellenforradalmi szervezkedés

– alaptalan – gyanúja miatt letartóztatták, és a Markó utcai törvényszéki épületbe hurcol-ták. Aznap éjszaka országszerte politikai érdekből végrehajtott túszejtések sora zajlott. Az államhatalom ezzel próbálta elejét venni az ellenforradalmi megmozdulásoknak. A túszok névsorát a lakásjegyzékből, valamint az Országos Kaszinó és a Nemzeti Kaszinó névjegy-

4 Búcsú a Monarchiától. Berzeviczy Albert naplója (1914–1920). S. a. r.: Gali Máté. Helikon Kiadó, Budapest, 2015. 223–240. 5 Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Jaff a Kiadó, Budapest, 2018. 385–416.6 Berzeviczy Albert: Berzeviczei házam története. Családi krónika. Kézirat, a Szalay–Berzeviczy család tulaj-dona, é. n. [1920] 225–226.7 Akadémiai Értesítő. 30. kötet. Szerk.: Heinrich Gusztáv. MTA, Budapest, 1919. 220. 8 Berzeviczy Albert: A bolsevizmus uralma alatt Budapesten. Naplójegyzetek. In A bolsevizmus Magyarországon. Szerk.: Gratz Gusztáv. Franklin Társulat, Budapest, 1921. 754.

29

zékéből állították össze. A listán a bolsevista forradalom előtti elit képviselői szerepeltek: politikusok, hírlapírók, gazdasági vezetők, arisztokraták, egyetemi tanárok stb.9

Berzeviczy a Markó utcában elsőként ellenforradalmárnak vélt fi atal katonákkal volt összezárva egy cellában, majd három kisstílű bűnözővel. A tömlöcben ugyan csak egyvaságy szalmazsákján aludt, ám az otthonról küldött élelmiszert fogyaszthatta, így nem volt a rossz minőségű rabkosztra kényszerülve. A második napon az épület másik szárnyá-ba szállították át, ahol több régi, szintén rabsorsa jutott ismerősével találkozott, például gróf Festetics Pál magyar király főkamarásmesterrel. Berzeviczynek jól esett társalogni velük, később azonban kiderült, hogy többen vannak, mint amennyi fekhely a rendelke-zésükre áll. Berzeviczy ezért egy rongyos szalmazsákon feküdt a nyirkos padlón. A rabok beszélgetéssel, illetve a Népszava – a tanácskormány hivatalos lapjának – olvasásával töl-tötték az idejüket a zárkában. A negyedik nap (április 24.) estéjén egy börtöntiszt lépett a cellájukba és felolvasta többük, köztük Berzeviczy nevét is. A börtönőrök ezután kivezet-ték a listán szereplőket a folyosóra, majd egy irodába kísérték, ahol közölték velük, hogy szabadok. Erről tanúsítványt is kaptak, melynek átadásakor az ifj ú kézbesítőfi ú közölte Berzeviczyvel, hogy a kiszabadulását Kunfi Zsigmondnak köszönheti.10

Berzeviczy megpróbáltatásai a későbbiekben sem értek véget. Május első felében előbb egy lakásrekviráló-bizottság majdnem elvette a maradék két szobájából az egyiket, később pedig a feleslegesnek ítélt fehérneműit kellett beszolgáltatnia a Vörös Hadsereg számára. Az újabb letartóztatástól tartva családja tanácsára a hónap végén egy hétig sógora, Kuzmik Pál sebész–egyetemi tanár Múzeum körúti lakásában bujkált. A kommünnel kapcsola-tos emlékeiről írt memoárjában jegyezte fel, hogy május legvégén úgy érezte, „Se éjjel, se nappal nyugtom nincs; éjjel mindig lessük, hogy a körúton száguldó autók valamelyike nem áll-e meg lakásom előtt, nappal pedig minden csengetésre fölrezzenünk; vajon nem lakásrek-virálást vagy házkutatást jelent-e?”11 1919. június 9-én, pünkösdhétfőn, újabb túszejtésekről értesült Berzeviczy. Fanyar humorral állapította meg, hogy számára úgy tűnik, „A szovjet-kormány a kereszténység nagy ünnepnapjait tömeges elfogatásokkal szereti megülni.”12

Május–június folyamán a megszaporodó „ellenforradalmi” cselekmények (vasutas- sztrájk a Dunántúlon, parasztfelkelés Kalocsa környékén, a Ludovika Akadémia tisztképző növendékeinek és a dunai fl ottilla hajóinak lázadása a fővárosban stb.) már jelezték, hogy az infl áció, az általános áru- és nyersanyaghiány, az elmaradt földosztás, a nem kielégítő szociális intézkedések, az erőszakos rekvirálások, vagy éppenséggel a vörösterror miatt a Magyarországi Tanácsköztársaság hátországát vesztette. Kun Béla ekkor a forradalom mellől elpártoltak visszahódítását egy nagy katonai győzelemmel remélte elérni. Célpontul a Tiszántúlt megszállva tartó Románia hadereje szolgált. A Vörös Hadsereg off enzívája július 20-án indult meg, azonban a nagy túlerőben lévő ellenséges csapatokkal szemben néhány nap alatt összeomlott. A románok ellentámadásba mentek át, üldözőbe véve a ren-dezetlenül nyugat felé menekülő, felbomlóban lévő magyar hadsereget.13

A Forradalmi Kormányzótanács felismerte helyzete reménytelenségét, 1919. augusztus elsején lemondott, az ország irányítása pedig egy mérsékelt szociáldemokrata politikusok-ból álló kabinet kezébe került, melynek élén a 133 nap alatt szerepet nem vállaló Peidl Gyula

9 Bödők Gergely: Vörös húsvét. A tanácshatalom túszai. Rubicon 2015. 3. 62–75.10 Berzeviczy Albert i. m. 1921. 759–763.11 Uo. 768.12 Uo. 769.13 Fogarassy László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása. Történelmi Szemle 1981. 1. 20–50.

30

állt. A Tanácsköztársaság vezetői a családtagjaikkal együtt még aznap késő este különvo-nattal Bécsbe menekültek a felelősségre vonás elől. A baloldali osztrák kormány ugyanis politika menedékjogot biztosított számukra.14

Berzeviczy a Tanácsköztársaság bukását gyakorlatilag „felszabadulásként” élte meg, mivel a magyarországi kommunistákat többségében tehetségtelen, korrupt és hazafi atlan társaságnak tartotta, akik csak a Károlyi-kormány tehetetlenségét kihasználva kerültek hatalomra. Szavai szerint: „Abban a társaságban, amely a körülmények szerencsétlen ta-lálkozása, az antant elvakult igazságtalansága, a magyar nemzetnek a kétségbeeséstől való fásultsága s a március 21-iki forradalmat megelőző kormány könnyelműsége vagy gyávasága következében a hatalmat ez országban magához ragadta, közveszélyes örültek mellett voltak kétségkívül nagytehetségű, nem közönséges készültségű s értékes energiával bíró emberek is; voltak végül meggyőződésnélküli korrupt alkalmazkodók és kapaszkodók; de egy dologban megegyeztek mind: hogy nem volt se lelkiismeretük, se hazafi ságuk. S azonkívül volt még egy uralkodó jellemvonása ennek a kormányzatnak, amely szomorúan különbözteti meg más, talán vérengzőbb, talán még kártékonyabb terroristák uralmától, az, hogy minden igazi, tiszta fanatizmus híján az úgyis rövid idejűnek ígérkező hatalom minél teljesebb kiélvezésé-re s mindenekfölött minél több pénz összeharácsolására irányult. Uralkodjunk és zsebeljünk! ezt a jelszót lehetett volna a magyar szovjetház kapujára írni.”15

Gali Máté

Emlékezés Kiskőrös 1919-es vértanúiraA Magyarországi Tanácsköztársaság legitimációja a Duna–Tisza közén kifejezetten gyen-gének volt mondható: hiába a kommunista agitátori tevékenység, és a kemény fellépések a

„régi rend hívei” ellen, a főként parasztemberekből álló társadalom nem mutatott hajlandó-ságot a bolsevik eszmék befogadására. Legfőbbképp a földosztás elmaradása és az egyházi oktatás felszámolása miatt a 133 nap során végig ott volt a levegőben, hogy inkább nem értik, és csak megtűrik Kun Béla tanácskormányának hatalmát, mintsem elfogadnák azt. Amikor aztán Hamburger Jenő népbiztos a kenyérgabona-fejadagok minden korábbinál alacsonyabb mennyiségéről (72 kg/fő) beszélt a Tanácsok Országos Gyűlésén (az ország- gyűlés megfelelője), valamint 1919 nyarán a román hadsereg felvonulása miatt a Hadügyi Népbiztosság újabb sorozást rendelt el, az ún. Duna melléken a kommün ellen szabályos lázadás, ha tetszik, „parasztforradalom”1 robbant ki, amely, ha nem is tartott sokáig (mind-összesen pár napról beszélünk), de előrevetíthette a rendszer nem oly sokára elérkező vég-napjait. 1919. június 18-án először Dunapatajon tört ki felkelés. Éjszaka letartóztatták a di-rektóriumot (helyi végrehajtó hatalom, az elöljáróság megfelelője), majd lefegyverezték a vörösőrséget (karhatalom, a csendőrség/rendőrség megfelelője). Innentől kezdve az esemé-nyek láncreakcióként terjedtek: először Kalocsa és a környékbeli falvak, majd Solt, Kecel, Soltvadkert, Kiskőrös stb. következtek. A 22-i napot nevezhetjük csúcspontnak, ekkor Dél-

14 Salamon Konrád: Nemzeti önpusztítás 1918–1920. Korona Kiadó, Budapest, 2001. 173–174.15 Berzeviczy Albert i. m. 1921. 780–781

1 A terminológiával és az országos nézőponttal kapcsolatban lásd Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság és a Duna-melléki „parasztforradalom”. Rubicon 2011. 2. 10–16.

31

Pest megye északi részeitől egészen Érsekcsanádig terjedt az ellenállás, sőt, még a Dunán-túlon, Tolna megyében is felütötte a fejét. Huszonharmadikán viszont már megérkeztek a vörös katonai egységek „rendet tenni”.2

A kiskőrösi történések a források alapján viszonylag jól rekonstruálhatóak. Az esemé-nyek előtt már korábban is nyilvánvaló volt, hogy a helyi vörösőrség jó része nem ideoló-giai okokból állt a proletárdiktatúra mellé, s ez június 22-én be is bizonyosodott. A keceli felkelők biztatására itt is kitört a lázadás: a piacon Pohankovics Pál korábbi rendőrbiztos kidobolta, hogy minden férfi 18-tól 50 éves koráig fegyverrel, legalább ásóval, kapával je-lentkezzen a Községházán. Ezek után a direktórium hatalmát felfüggesztették, a vörösőrség pedig minden ellenállás nélkül átállt a „parasztforradalom” oldalára. A többi településhez hasonlóan városparancsnokot választottak, ő lett előbb Gerspán Ferenc orvostanhallgató, majd Spang József, a fi atal takarékpénztári könyvelő, tartalékos főhadnagy, korábbi világ-háborús hős, de vezetőként megemlítik még Sós István községi végrehajtót is.3 A felkelők többségét, akárcsak másutt, itt is az egyszerű napszámosok, földművesek, volt katonák ad-ták. Ebből következik azonban az a tény, hogy a „parasztforradalom” nem jelentett és nem is jelenthetett komolyabb veszélyt a tanácskormányra. Híján voltak konkrét hosszabb távú céloknak, az egyes gócpontok közti összehangoltság nem létezett: miután megbuktatták a vörösöket, nem igazán tudták, hogyan kellene folytatni, igaz, idejük sem maradt a részletek kidolgozására.4

A tanácshatalom azonban tudta: már június 19-én mozgósították a Vörös Hadsereg egy-ségeit, valamint a Duna menti településekhez őrnaszádokat küldtek. A vezetéssel Szamu-ely Tibort bízták meg, neki ugyanis kellő hírneve volt régió- és országszerte. Kiskőrösön, ahogy értesültek az ellentámadásról, már azt terjesztették, hogy Szamuely két vagon akasz-tófával és egy vagon sámlival közelít.5 Hadműveleti szempontból a Kiskőrös–Kecel–Solt-vadkert háromszög képezett egységet, ennek megtisztítása Vágó Béla népbiztos 23-i jelen-tése alapján az I. hadtest tengerészezrede 3. (Peczkai6 József-féle) zászlóaljának a feladata volt. Ennek megfelelően Szőke József csapatparancsnok 23-án hajnalban Kiskunhalas felől Kecelt, majd Soltvadkertet támadta 7 századdal és 1 tüzérüteggel.7 Ezután következett Kis-kőrös, ahol az ellenállók nem várt módon védekeztek: nemcsak hogy visszaverték az evan-gélikus temető felől támadó vörös csapatokat, de még páncél pályakocsijukat is elfoglalták a vasúti pályaudvaron.8 Kalocsa felől vasúton nem érkezhetett erősítés, mivel a síneket még 19-én a hajósi győzelem után az ottani felkelők felszedték.9 Szőke visszavonulása után a kis-kőrösiek nem számítottak újabb támadó alakulatokra, azonban északról, Kunszentmiklós irányából már érkezett a Peczkai-zászlóaljból egy század tengerész és másfél század vasas munkás Vajda Zoltán, Braun Mór, Poór Ernő és Gábor Károly irányításával.

Az események leírása ezen a ponton némileg eltérő. Míg ugyanis a korábbi leírásokban a községbe vonaton érkező vörösök feljegyzései alapján azt találjuk, hogy a kiskőrösiek fegyverrel fogadták őket, sőt, heves ütközetben sikerült csak elfoglalni a községet (21 fe-

2 Romsics Ignác: A Duna-Tisza köze hatalmi politikai viszonyai 1918–19-ben, Akadémiai kiadó, Bp., 1982.3 Uo. 144.4 Romsics i. m. 143–146.5 Meskó Sándor (szerk.): Kiskőrös helytörténeti monográfi ája. Kiskőrös, 1989. 361.6 Peczkai, vagy Petzkay. Mindkét írásmód előfordul.7 Romsics Ignác (szerk.): Dokumentumok az 1918–19-es forradalmak Duna–Tisza közi történetéhez. Kecskemét, 1976. 580.8 Trsztyinszki János: Az ellenforradalom után. Kiskőrös és Járása – Társadalmi és Politikai Hetilap 1919. dec. 21. 2–3.9 Romsics Ignác: Kalocsa társadalmi politikai viszonyai 1918–19-ben. Cumania 3. 1975. 352.

32

hér halott volt), addig a helyiek beszámolója nyomán teljesen más kép rajzolódik ki. Gers-pán Ferenc városparancsnok elbeszéléséből tudjuk, hogy Vajda Zoltán Csengődön tartott kényszermegállója során telefonon kapcsolatba lépett vele és közölte, hogy ha ellenállást tapasztal, lövetni fog. Vajda szerint: miután a felszedett síneket helyreállították, megin-dultak Kiskőrös felé, ahol puskatűz fogadta őket, amelyre válaszoltak.10 Bachmann Frigyes állomásfőnök és több tanú azonban másként emlékezett: „[…] mikor a Peczkay-féle vonat bejött az állomásra, ott teljes és néma csend volt, a vonatból mégis őrült gépfegyver tűzzel és puskatűzzel árasztották el az állomást és a községet.”11 Gerspán Ferenc városparancsnok a csapatok megérkezése után az állomásra ment, hogy tárgyaljon a vörösök vezetőivel, ők azonban letartóztatták és fogva tartották.12

A vörös győzelem után megtorlás következett. Kalocsához és Dunapatajhoz viszonyítva Kiskőrösön kifejezetten „enyhe” volt a terror, a Braun Mór–Lévai Oszkár–Gábor Károly elnökletével összeült forradalmi törvényszék 3 halálos ítéletet hozott.13 A második város-parancsnok, Spang József június 24-én reggel önként jelentkezett a Községházán, délelőtt már fel is akasztották a piactér (mai főtér) egyik eperfájára. Bűne az volt, hogy telefonon segítséget kért a kalocsai fehérektől. Másnap, 25-én felakasztották Szenohradszki Pál Tab-diból való földműves gazdát, akinek tanyáján fegyvereket találtak. Végül 26-án szintén akasztással végezték ki Kutyifa János napszámost, akit Bobek János vörösőr tizedes meg- gyilkolásában találtak bűnösnek, annak ellenére, hogy a vádat nem sikerült bizonyítani.14 A többi letartóztatott 38 felkelő egy részét elengedték, voltak, akiket kényszermunkára, má-sokat pénzbüntetésre, sarc megfi zetésére ítéltek.15

Váry Albert 1922-ben megjelent munkájából (valamint a Lévai-per fennmaradt iratanya-gából) bővebben is értesülhetünk a kivégzésekről.16 A végrehajtók Mikula György vörös karhatalmi parancsnok és emberei17 voltak, „halottkémként” pedig Peczkai József felesége, Telek Ilona Márta orvosnő volt jelen. Spang Józsefet Mikula György egyik vöröskatonája akasztotta fel oly módon egy fára, hogy felülről ráugrott és mintegy lovagló helyzetben ráült a vonagló áldozat nyakára. Őt előbb teljesen összeverték és cigarettát dugtak a szájába. Az áldozat ütőerét az orvosnő fogta, s midőn érezte, hogy életben van, kijelentette, hogy még egy ideig hagyni kell a fán. A másik két kivégzettnél csak Kutyifa Jánossal kapcsolat-ban jegyzi meg a szerző, hogy kihallgatása során Lévai arcul ütötte.18

A felkelés leverése azonban csupán késleltetni tudta a kommün bukását, augusztus 1-jén véget ért a 133 napos fejezet. A román megszállást követően a magát ellenforradalminak deklaráló, Horthy Miklós irányítása alatt berendezkedő új politikai környezetben került sor Lévai Oszkár volt ceglédi és kiskőrösi kommunista városparancsnok, továbbá a Pecz- kai-féle különítmény „hóhérjainak” a tárgyalására Budapesten, a királyi törvényszéken.

10 A Lévai per iratai: BFL VII. 5. c. 1920–1875. V. Tárgyalási jegyzőkönyvek, 45.11 Uo. 46.12 Uo. 62.13 Braun Mór 23 éves, baloldali szociáldemokrata, szakszervezeti funkcionárius a Budapesti Munkástanács tagja (Romsics Ignác: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben, Cumania 3. 1975. 357.). LévaiOszkár 30 éves, betegpénztári tisztviselő, 1918-ban a Közalkalmazottak Szövetségének főtitkára, a Tanácsköz-társaság idején a Vörös Hadsereg politikai megbízottja, Cegléd, majd Kiskőrös városparancsnoka (Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei, 1919. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadvá-nyok 13a. Budapest, 1986. 354.). 14 Kiskőrös monográfi a 362.15 Kiskőrös és Járása i. m.16 Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest, 1922.17 Végh Miklós, Gál József, Zombori Endre, Nagy Kálmán, Klósz Dezső.18 Váry i. m. 85.

33

Braun Mór és Mikula György kivételével sikerült az egész társaságot kézre keríteni. Kis-kőrösről és környékéről 33 tanú ment el a tárgyalásra beszámolni a rémtettekről. Szeno-hradszki Pálné elmesélte, hogy amikor annak idején a férje holttestét kérte Lévaitól, az durván letorkolta: „[...] majd akkor vágatom le az urát az eperfáról, ha maga idehozza ne-kem a sógorát, Valach Istvánt! Addig az ura holtan is lógni fog a fán!”19 A május végén meg-hozott ítéletben Lévai Oszkárt, Végh Miklóst, Klósz Dezsőt gyilkosság bűntett miatt kötél általi halálra ítélték, Peczkai József és három társa 12 év fegyházat kapott, Peczkainé dr. Telek Ilonát ebben az ügyben felmentették, de más esetek miatt fogva tartották. A halálra ítéltek kegyelmi kérvényt adtak be, Horthy azonban csak Klósz Dezsőnek kegyelmezett meg. Lévai Oszkárt és Végh Miklóst két másik társukkal 1920. szeptember 9-én a budapes-ti gyűjtőfogház udvarán felakasztották.20

A „parasztforradalom” három kiskőrösi vértanújának, Spang Józsefnek, Szenohradszki Pálnak és Kutyifa Jánosnak a holttestét 1919 júniusában nem az evangélikus temetőbe, ha-nem annak szélső árkába hantolták el, sekély sírba. A lakosság a megfélemlítés után nem merte újratemetni őket, csupán valamennyi földet hordtak a területre, ahol ezután három kis halom jelezte hollétüket. Már a következő évtől minden évfordulón megemlékezéseket tartottak a síroknál, s éveken keresztül gyűjtöttek egy méltóbb emlékműre, mely azon-ban pénzhiány csak 1928 nyarára készülhetett el. Ekkor ünnepélyesen újratemették őket, immár méltó körülmények közt, majd felállították a ma is létező fehér obeliszket.21 Emléknapjuk minden évben a június 24-éhez legközelebb eső vasárnap lett, 1945-ig rendszeresen meg is tartották, utána először betiltották, majd feledésbe merült.

Volt azonban az újratemetésnek egy kellemetlen köz-játéka is. Az exhumálást végző sírásók ugyanis a sír-emlék betonkeretének kialakításakor csontokra akad-tak, de nem a megjelölt helyen. Később kiderült, hogy Spang József főhadnagy maradványai voltak azok, mi-vel gyilkosai annak idején nem sírt, csupán egy gödröt ástak neki, oda lökték bele, amikor pedig a lakosok a halmokat kialakították, az övé egy kicsivel távolabbra került. Kiásták és félretették őket, s mivel esteledett, ha-zamentek, otthagyva mindent őrizetlenül, a hatóságo-kat is csak másnap értesítették. Ők, amikor kiérkeztek a vizsgálatra, meglepődve tapasztalták, hogy addigra a koponya eltűnt. A korszak emberében élt még a régi világ babonás néphite, s akadt egy olyan felfogás, misze-rint, ha valaki galambjait emberkoponyából itatja meg, azok a madarak többé nem hagyhatják el a házat, ahová tartoznak. Ez volt legalábbis a találgatás, hogy miért vetemedhetett valaki arra, hogy ilyen dolgot műveljen. Szerencsére a csendőrség erélyes fellépése miatt az illető, aki eltulajdoní-

19 A Peczkai ügy tárgyalása c. rövid hír. Kiskőrösi Hírlap – Politikai, társadalmi, és közgazdasági hetilap, 1920. máj. 16. 4.20 Bella Tibor Zoltán–Szedmák Tamás–Turán István: Kiskőrös története. Kiskőrös Kultúrájáért Egyesület, Kiskőrös, 2018. 195.21 Kavarodás az ellenforradalmi vértanúk síremléke körül. Kiskőrösi Hírlap – Politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap 1928. júl. 14. 1.

Kirándulók az 1919-es vértanúk emlékművénél 1929-ben

34

totta, jobbnak látta hamar vissza-vinni azt helyére, így méltóképp újra tudták temetni a főhadnagy és társai földi maradványait.22

Érdekes adalék továbbá, hogy az emlékművet az államszocializ-mus éveiben futónövény takarta, sokak szerint megmentve a biztos elbontástól. A kiskőrösi lakosság emlékezetében az oda temetettek és emlékünnepük elhalványult, ám a népnyelv vértanúkként egy ideig tovább emlegette őket. Ami-kor azonban az 1980-as, és főként az 1990-es évektől valaki rákérde-zett, hogy kiknek az emlékhelye is pontosan az a bizonyos obeliszk,

az idős válaszadók sajátos képet társítottak hozzá: az „aradi vértanúk” emlékművének ne-vezték. Akkorra ugyanis az egykori ’19-esek kultusza már végképp kiveszett a köztudatból, így ők más vértanút az aradiakon kívül megnevezni nem tudtak.23

Az események 100 éves évfordulója alkalmából Kiskőrös Város Önkormányzata az em-lékművet felújíttatta, majd 2019. június 25-én ünnepélyes keretek között újraavatta. Az em-lékező beszédet Romsics Ignác történészprofesszor, akadémikus tartotta.

Turán István

22 Uo.23 Ma is élő szájhagyomány Kiskőrösön.

Az 1919-es emlékmű a 2000-es években

Nagy Jenő lovászpatonai plébános,a vörösterror áldozata

Nagy Jenő lovászpatonai lelkipásztor egyike volt annak a 497 áldozatnak, akiket 1919-ben a kommunista terror elpusztított, s akiknek 1936-ban Budapesten a Vértanúk terén emlék-művet állított az utókor. Ez az emlékmű ma már nincsen meg, nem is állt a helyén sokáig. Köveit elhordták a politikai változások viharai. Emléke azonban 100 év után is él, és példát mutat Lovászpatona hívő és hitetlen lakóinak.

Halálának 100. évfordulóján, 2019. augusztus 4-én koszorúzást tartottak a falu temető-jében a plébános sírjánál, ünnepi szentmisén emlékeztek a templomban, márványtáblát avattak, és a Lovászpatonai Irodalombarát Szakkör előadásában bemutatták életpályáját, mártírhalálának történetét.

Nagy Jenő Rábacsanakon 1886. március 11-én hívő katolikus családba született, amely több lelkipásztort és kántortanítót is adott az anyaszentegyháznak. Tudomásunk van Röj-tökmuzsajon és a Győri Egyházmegyében lévő Egyeden szolgáló paptestvéreiről is.

35

Középiskoláit Sopronban és Veszprémben végezte. 1908-ban szentelték pappá. Tótvá-zsonyból 1914. december 29-én, 28 évesen került Lovászpatonára, s lépett Mórocz Antal templom- és iskolaépítő plébános nyomdokaiba. Gazdag örökséget kapott: új templomot, új iskolát, rendezett temetőt és plébániaházat, elkötelezett egyházközségi testületet és is-tenfélő híveket. Itteni szolgálatának történelmi hátterét azonban nehéz örökség: az első világháború, a hadifogságba került vagy nyomorékká lett fi atal honvédek, és a fronton hősi halált halt 75 lovászpatonai katona tragédiája adta.

A több mint 1000 lelkes nyájának tevékeny pásztora volt. Épített, lelki vigaszt nyújtott, felebaráti szeretetre, munkára, hazaszeretetre nevelt. Korának rendje szerint iskolaszéki elnöke volt a helyi római katolikus elemi iskolának, ahol 230 minennapi és 70 ismétlő is-kolás gyerek vallásos nevelését, erkölcsi fejlődését három megbecsült tanító alapozta meg.

A templom két mellékoltára, a Lourdes-i Mária-oltár és az 1919-es Szent Sír-oltár az ő kezdeményezésére született. Még a háború éveiben gyűjtést indított a templom kifestésére, és az 1916-ban hadi célokra leszerelt József-harang pótlására ún. Hadi Harang Alapot ho-zott létre. A szomszédos Nagydémen emlékszobrok állítására mozgósított és templomot, iskolát szépített, újított fel.

Istenfélő emberként egyházi szolgálatának élt, híveinek lelki útmutatója, a szegények tá-masza volt. Az oroszországi lenini forradalom, majd a magyar Tanácsköztársaság 1919-es győzelmét megrendülve vette tudomásul, s a hitéért és hazájáért önként vállalt szolgálatát alázattal folytatta.

A proletárdiktatúra helyi szervezeteként, Újházi Gyula cséplőgép-tulajdonos cipész el-nökletével Lovászpatonán is megalakult a direktórium, és a kommunista hatalom kénysze-re megtört minden ellenállást. Lefoglalták a harangokra, a templomkifestésre, a szegény gyerekek iskoláztatására gyűjtött pénzt, a templom és az egyházi iskola teljes vagyonát, az orgonától kezdve a miseruhákig, az iskolapadoktól a köpőcsészékig. Szervezték a Veszp-rémi Vörösőr Ezred pápai zászlóaljának 5. századaként a Lovászpatonai Vörösőr Parancs-nokságot. A magyar zászlót mint „nemzetiszínű rongyot” betiltották és a direktórium ne-vében Lovászpatonán is vörös lobogóra cserélték.

A plébános hitte, hogy e vallásellenes intézkedések, a bibliai normák sárba tiprása, a vö-rös terror, amely elsősorban híveit, hittársait sújtotta, nem tarthat soká. Augusztus 1-jén az istenfélő emberek örömére a Magyar Tanácsköztársaság végleg elbukott. Nagy Jenő sietett is kifejezést adni hazaszeretetének, s kitűzte templomára a tanácshatalom alatt tilalmazott nemzeti színű magyar zászlót.

Augusztus 3-án Kiss Lajos hadügyi megbízott és Veér Endre, a karhatalom parancsnoka a Pápai járás egész területére statáriumot hirdetett. S ebben a visszás, kifordult világban,’19. augusztus 4-én hétfőn Lovászpatonán bekövetkezett a tragédia. A vörösőrség pápai zászlóaljának karhatalmistái Újházi Gyula hívására Lovászpatonára érkeztek, tűz alávették a plébánialakot, erőszakkal behatoltak, s Májer Lajos vörösőr közvetlen közelről lelőtte főtisztelendő Nagy Jenő 33 éves lovászpatonai plébánost, aki a helyszínen életét vesz-tette.

A Római Katolikus Egyházközség testülete augusztus 6-án jegyzőkönyvileg megállapí-totta, hogy a lövöldözés után „A plébánialakás teljesen összeromoltatott és lakatlan. A plé-bánia hivatal Stróbel Sándor uradalmi intéző engedelmével a plébánialak kijavításáig a grófi kastélyba tétetett át.” A templom vagyonát Gertner Ignác kerületi esperes ideiglenesen a faluban vendégeskedő Babics János nyugalmazott plébánosnak adta át, aki a lovászpatonai pékmester fi ainak, dr. Babics Endre kanonoknak és dr. Babics Antal Kossuth-díjas orvos-professzornak a nagybátyja volt.

36

A pápai királyi törvényszék a gyilkost halálra, Újházit lázadásra való felbujtásért 10 év fegyházra ítélte.

A tragikus esemény részleteit a „kommunista bűnpörök” bírósági irataiból, tanúvallomá-sokból és korabeli feljegyzésekből ismerjük. A történelmi források között megemlítendő Stirling János plébános 1920-as évekbeli kézirata, mely a közelben lakó Nagy Sándor római katolikus igazgató-kántortanító elbeszélését rögzítette. A kéziratnak azonban az ötvenes években nyoma veszett. 1942-ben dr. Meszlényi Antal történész, egyetemi tanár kérésére Stirling János lovászpatonai plébános két helybeli tanú, dr. Miklós István lovászpatonai körorvos és özvegy Böcskei Istvánné vallomását vette fel. Az esemény után 57 évvel később, a Kádár-érában Rácz István pápai járási tanácselnök-helyettes munkásmozgalmi interjú-jának tanúi bár árnyalják, de nem cáfolják a történteket.

Hogy a tragédia milyen mély nyomot hagyott az emberi lelkekben, arra példa Linksz Artúrnak, a devecseri zsidó rabbi fi ának visszaemlékezése, aki a pápai református gimná-zium frissen érettségizett tanulójából lett vörösőr. Később Amerikában híres szemészpro-fesszorként emlékezett vissza a Lovászpatonán történtekre. Bár aktívan nem vett részt az erőszakos cselekményekben, a lelőtt élettelen pap látványa „mint halom fekete rongycsomó” maradt meg emlékezetében. „Hogy ez mennyire az én bűnöm is, sohasem tudtam magam-mal tisztázni” – írja önéletrajzában.

A mártírhalált halt pap búcsúztatása hatalmas kom-münellenes demonstrációvá változott. Felekezettől füg-getlenül az egész falu és a környék együttérző tömege gyűlt össze, hogy tiltakozzon a vörösök gaztettei ellen.

A lelkész sírkövét a lovászpatonai temetőben a családja emeltette. Rajta a felirat: „Hívek! Hű pásztortok hitéért és hazájáért vértanúhalált halt. Főtisztelendő Nagy Jenőnek hamvai itt nyugosznak. Imádkozzatok lelkéért! Meghalt 1919. augusztus 4. Élete 33. évében”. Kultusza Stirling Já-nos plébános közreműködésével emelkedett igazán mél-tó rangra. 1929-ben 700 példányos emléklapot bocsátott ki tiszteletére. Még az évben gyűjtést indított, hogy Nagy Jenő emlékére a katolikus templomban új oltárszekrény állíttassék. A templom kegyura, Esterházy Pál gróf és dr. Babics Antal urológus bőkezű adományából, Glatz Sándor lovászpatonai származású gyömörei esperes ha-gyatékából, a Don mellett szolgáló honvédek és a hívek bőkezű adakozásából 1942 karácsonyán Nagy Jenő em-lékére új, ívelt falú, aranyozott tabernákulumot avattak a Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt lovászpatonai katolikus templom szentélyében. Az oltárszekrény ma is régi fényében ragyog, s hirdeti a hitéért és hazájáért már-tírhalált halt fi atal plébános emlékét.

Bartha Lászlóné Borsó Katalin

A Nagy Jenő tiszteletére 1929-ben készült emléklap első oldala

37

Nagykőrös a Tanácsköztársaság országvédő küzdelmében

Münnich Ferencet az április 16-án megindult román támadás után, április 19-én nevez-ték ki a Vörös Hadsereg VI. hadosztályának politikai biztosává.1 „Nehézséget jelentett a hadsereg fegyelmének helyreállítása […]. A csapatok annyira lezüllöttek, a fegyelem any-nyira meglazult, hogy Körös mögötti állásokat feladták és feltartóztathatatlanul özönlöttek a Tisza mögé. Csak friss csapatok harcbavetésével lehetett volna megállítani őket, ilyenek azonban a fronton nem voltak. A keleti hadsereg parancsnoksága a hadosztály gyülekezési pontjául Nagykőröst jelölte ki. Itt azután sikerült helyreállítani a hadosztály haderejét és megkezdeni a csapatrészek kiegészítését. […] Már május első napjaiban az egyik dandárt a tiszai átkelések megfi gyelésére toltuk előre. A másik továbbra is Nagykőrösön maradt. Ezt az időt felhasználtuk a csapatok továbbképzésére és politikai nevelésére. Naponta rendszeres katonai gyakorlatok folytak. […] Ezeknek az intézkedéseknek már akkor mutatkoztak az eredményei, amikor a hadosztályt Salgótarján védelmére kellett Budapesten keresztül át-dobni. A felvonulás a legteljesebb rendben folyt le, s a felújított hadosztály az első harcokban megmutatta, hogy a tiszántúli visszavonulás által előidézett züllést kiheverte. Ugyanakkor teljes rendben folyt le a hadosztály átcsoportosítása Kecskemét környékére, amikor a hadse-reg-parancsnokság a balkáni francia hadsereg támadását várta ebből az irányból […]” – írja visszaemlékezésében Münnich Ferenc.2

A demoralizálódott Vörös Hadsereg tehát Nagykőrösön került megregulázásra. Mün-nich Ferenc 1919. április 19-től működött Nagykőrösön, parancsnoksága a Hétvezér utca és a Ceglédi út sarkán álló Beretvás-féle kúriában volt (Ceglédi út 6.). Az Arany János Református Általános Iskola falán elhelyezett vörösmészkőtábla emlékezetett arra, hogy 1919 áprilisában ott szervezték a 31. vörös gyalogezredet, amelynek parancsnoka dr. Pogány Kálmán volt.3

Pogány egyik barátja és harcostársa, Forgács (Fischer) Béla – korábban a Monarchia hadseregének hadnagya -, meggyőződéses kommunistaként csatlakozott Pogány Kálmán hadtestéhez. Visszaemlékezésében nagykőrösi és kecskeméti eseményekről is beszámol:

„Stromfeld Aurél vezérkari főnök utasítására, Pogány Kálmán a 31-es gyalogezred megszer-vezéséhez és felállításához kezdett, majd ennek befejezése után átvette annak parancsnok-ságát. Az ezred székhelye Nagykőrös volt. Nagyon örült, hogy olyan ezred élére állhatott, amelynek állománya a viharsarok szegényparasztjaiból, temesvári és aradi munkásokból tevődött össze. Az egyik század csongrádi és Duna–Tisza közi zsellérekből és kubikusokból

1 Hetési Tibor: Dr. Münnich Ferenc. In Három forradalom hőse. Münnich Ferenc válogatott beszédei és írásai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 8–10.2 Münnich Ferenc: A proletárosztály hadserege (1921). Hetési Tibor i. .m. 75. 3 A gömöri Pelsőcön született 1882-ben (édesapja Pachl Viktor MÁV-tisztviselő). Egyetemi doktori művészet-történész diplomát szerzett 1907-ben Budapesten. A kommün elején Lukács (Löwinger) György népbiztoshe-lyettes munkatársaként működött, az általa megszervezett Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke és a muzeális műkincseket szocializáló bizottság vezetője volt. A háború kezdetekor a Vörös Hadsereg 31. gyalog-ezredének dandárparancsnokává nevezték ki. A bukás után letartóztatták, 1920-ban elbocsátották a Szépművé-szeti Múzeumból, ahol művészettörténészként, múzeumőrként dolgozott. 1945-ben rehabilitálták, s kinevezték minisztériumi államtitkár-helyettesnek, majd a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként dolgozott nyugdíja-zásáig. 1951-ben hunyt el. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Életrajzi lexikon. II. L–ZS. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969. 425.

38

állt, akik közül sokan már a földmunkások mozgalmaiban is részt vettek. Ezek a katonák a puszta kenyérért folyó küzdelemben edződtek. […] Nagykőrösön géppuskás tanfolyamot in-dítottunk. Időtartama két hét volt. A tanfolyamon nem csak 31-es vöröskatonák, hanem más ezredbeliek is részt vettek. Vezetője, mivel a világháborúban is géppuskás voltam, én lettem, s egyben a második zászlóalj géppuskás századának parancsnoki tisztét is betöltöttem. A kis városkában barátkoztunk a lakossággal […] Nagykőrösi tartózkodásunk alatt ezredünk létszáma annyira megnőtt, hogy a katonáknak járó zsoldot az ellátmányunk már nem fe-dezte. Pogány Kálmán az ezredirodába hívatott […] Téged kérnélek fel, hogy létszámunk nagy emelkedése miatt ellátmányunkat a Hadbiztosság megfelelő mértékben emelje fel. […] legközelebbi vonattal utazzatok Pestre! Kornis Alfrédot, Ermer Árpádot, Kádár Imrét és Ha-lászi Istvánt jelöltem ki magam mellé. Pestre érkezve a Hadügyi Népbiztosságon felkerestük a hadbiztost. […] Kun Béla elvtárshoz fordultam. […] Géppuskás századparancsnok vagyok és jelenleg a beteg gazdasági főnökünk helyett jöttem, hogy a pénzt mielőbb megkaphassuk. […] telefonon adott utasítást a kért összeg kifi zetésére […] négy hetet töltöttünk Nagykőrö-sön. Katonáink megfelelő kiképzésben részesültek. Új katonaruha, sapka, bakancs, hátizsák, kenyérzsák került kiosztásra, aminek nagyon örültek, de másnap már búcsút vettünk Nagy-kőrös velünk megbarátkozott, kedves lakosságától.

A 31-es gyalogezred a 6. hadosztály kötelékébe tartozott, amelynek politikai megbízottja Münnich Ferenc volt. Ezredünket Miskolcra rendelték, ahova május 27-én érkeztünk meg, s néhány órával később már menetkész állapotba helyeztek bennünket. Megkezdődtek a felvi-déki harcok. Ezredünk egymás után foglalt el fontos hídfőket, falvakat, városokat. […] Már éreztük a Magas Tátra fenyveseinek ózondús illatát, ott álltunk Igló és Poprád kapujában, amikor Bokányi Dezső és Rónai Zoltán népbiztosok érkezését jelentették. Pogány összehívta zászlóaljparancsnokait. Gölnicbányán kellett jelentkeznünk. Szép nyári nap volt. Egy nagy téren félkörben álltunk, amikor Bokányi Dezső elmondta, hogy szomorú hírt kell közölnie: a párizsi békekonferencia elnöke, Clemenceau, június 13-án, a békekonferencia nevében, ul-timátumot küldött. Ebben követelte, hogy a tanácskormány szüntesse be harci tevékenységét Csehszlovákia ellen és vonja vissza csapatait a megjelölt demarkációs vonal mögé. Ígére-tet tett az antant nevében arra, hogy a magyar tanácskormányt meghívja a párizsi béke-konferenciára és Tanácsmagyarország visszakapja a románok által megszállt területeket. Mindezt még külön sürgönyben is közölte Clemenceau. Az ultimátumra Magyarország ta-nácskongresszusa elfogadó választ adott. Mindannyian szomorúan hallgattuk Bokányit. Po-gány Kálmán mindannyiunk előtt megkérdezte: milyen garanciát kapott a tanácskormány a románok által megszállt területek kiürítésére? Bokányi Dezső röviden válaszolt: – Kinek hihet az ember, ha a békekonferencia elnökének nem!? […] Amikor sor került a visszavo-nulásra, katonáink dermedten hallgatták a parancsot. Sokan könnyeztek, sokan kiabáltak. Nem akarták elhinni, hogy a diadalmas, győzedelmes harcok után ki kell üríteni az elfoglalt területeket. Nehéz volt a helyzetünk, mert a románok által elfoglalt területek kiürítésében mi sem bíztunk! Július 2-án korán reggel megkezdődött ezredünk bevagonírozása. Kassáról a tiszai frontra indultunk. Miskolc pályaudvara előtt kisiklatták vonatunkat. Dolgoztak az ellenforradalmárok. Egy halottunk, néhány sérültünk is volt, közöttük Kornis és Pogány […]. Kun közölte Pogánnyal Stromfeld Aurél vezérkari főnök lemondását és hogy utódjául Julier volt alezredest nevezték ki. Pogány Kálmán sápadt, szomorú arccal jött fülkénkbe. Elmond-ta, hogy Kunnal beszélt, aki közölte, Stromfeld a visszavonulási parancs miatt lemondott és utódja a vezérkari székben Julier volt alezredes lett. Mindannyian fájdalmasan vettük ezt tudomásul. – Ide fi gyeljetek elvtársak, a felvidéket elvesztettük, vele együtt Stromfeld Aurélt és én így most már elveszettnek látom a háborút is. Juliért ismerem, köpönyegforgató, aki, ha

39

neki kedvező, balra tekint, ha úgy alakul a helyzet, akkor jobbra. Politikailag megbízhatat-lan és többségükben mindazok is, akik a vezérkarhoz tartoznak! Stromfeld volt az összes tisz-tek között politikailag a legképzettebb, benne volt a legtöbb erkölcsi erő, melyhez progresszív gondolkodás, tehetség és kimagaslóan nagy katonai képzettség is járult. Ö menthette volna meg egyedül a kétségtelenül nehéz helyzetet – mondta. […] Pogány Kálmán már a vonaton bejelentette, hogy a 31-es ezred 1. zászlóalja Abonyba, a 2. Újszászba, a 3. pedig Jászladányba kerül. Beosztotta a dandárcsoport többi egységeit is. A dandárcsoport parancsnoksága és az ezred trénparancsnoksága ugyancsak Abonyba települt. A katonák arcán még mindig ott ült a szomorúság, a bánat. Csak akkor engedett fel, amikor hírül vitték, hogy Kun Béla július 19-én Abonyba érkezik, hogy átadja a Forradalmi Kormányzótanács kitüntetését ezredünknek: a díszes hímzésű, nehéz selyemből készült frontlobogót…”4

A nagykőrösi történeti források a szerveződő hadseregről csupán elenyésző és igazán ellentmondásos dokumentummal szolgálnak. Annál is inkább lehetséges ez, mivel a had-seregszervezés a központi katonai hatóság körébe tartozott, a város csupán „elszenvedője” volt az eseményeknek. Az egykori vörös tiszt visszaemlékezése ideális viszonyokról beszél, de valójában a várost igen sújtotta a tömeges katonai jelenlét. Nagykőrös város hatvantagú Munkástanácsának ülését 1919. május 7-én tartották. Ezen a gyűlésen Zsembery Gyula direktóriumi elnök és Forberger Gyula párttitkár, valamint „sok felszólaló keserűen pa-naszolják, hogy a városunkba beszállásolt és folyton változó 10–12 000 főnyi Vörös hadsereg siralmas és kétségbeejtő helyzetbe juttatja városunkat, mert a katonák teljesen fegyelme-zetlenek, rabolnak, rombolnak, erőszakoskodnak, a lakosságot valósággal kiélik és kifoszt-ják mindenéből, a város és a lakosság élelmét, felszereléseit, eszközeit, butorait felhasználják, maguknak viszik vagy szét rombolják, köz és magánépületeket berondítják és megrongálják, a drága gabonavetéseket ledíbolják, lekaszálják, feletetik, a fogatokat, lovakat magukkalviszik, követelők és erőszakosak és senkinek nem fogadnak szót. Ha tovább így tart ez,hát rövidesen kipusztul a város mindenéből éhség és paraszt lázadást vált ki a vörös had-sereg garázda eljárása során. Mind e panaszokkal Zsembery és Forberger fent jártak Bpes-ten, de a proletár diktatura szelleméhez nem méltó akkora intolarenciával, tudatlansággal és nemtörődömséggel találkoztak az összes felsőbb hatóságoknál, addig utasítgatták egyikNépbiztosságtól a másikig, hogy végre is hazajöttek de semmit se tudtak végezni a Bpestentalált fejetlenségek közepette. Nyakunkra jönnek mennek az óriási katonai tömegek kiksemmivel sincsenek ellátva, itt esznek, itt szereljük fel őket és elviszik mindenünket. Eztnem orvosolja senki, mert odafenn tudatlan gyerekek és nők vannak az uj rendszer hiva-talaiban.

Tudósításul vesszük a megyei direktorium azon ígéretét, hogy ezen súlyos sérelmeket nyomban és gyökeresen orvosolni fogják, mihelyt Pestre érnek. […] Hosszas vita után el-határozzuk azt is, hogy azon tanácstagok, kik a Vörös hadseregbe belépnek, jelentkezzenek avégett holnapra a Munkásotthonban. Felhívjuk a város összes proletárjaikat hogy lépjenek be a Vörös hadseregbe, mentsük meg a proletár diktaturát” – fejezték ki álláspontjukat.

A kőrösi Munkástanács és Direktórium részéről hangoztatott és megfogalmazott jogos sérelmek közepette, valójában Nagykőrösön állt helyre a Vörös Hadsereg ütőképessége, mint arról Forgács Béla és Münnich Ferenc is ír. Az itt átvonuló és itt toborozott, megerő-södött több tízezres hadsereg sikeresen verte vissza csehek támadását, előrenyomulását, az

4 Forgács Béla: Emlékeim a Tanácsköztársaság harcairól. Hadtörténeti Közlemények XXVI. 1979. 1. sz. 69–77. A zászló eredetijét a Hadtörténeti Intézet őrzi, s a másolata pedig az Arany János Múzeum állandó kiállítási monográfi ájában volt látható. Novák László Ferenc i. m. (2008) 114–115.

40

antant hatalmak azonban megtiltották, leállíttatták a Vörös Hadsereg harci tevékenységét. Az antant hatalmak ígéretük ellenére, nem akadályozták meg a román királyi intervenciós hadsereg erdélyi és tiszántúli térhódítását.

Békés megyében is már március végén megkezdődött a Vörös Hadsereg toborzása. Ér-dekességként említhető meg – mivel nagykőrösi vonatkozásai is vannak –, hogy Mező-berényben március 30-án hirdették ki a rendeletet, s ekkor egy helyi, húszesztendős fi atal-ember – később kiváló építész –, Maász József belépett a Vörös Hadseregbe, a 101. gyalogos pótzászlóalj parancsnokságához került.5 Békéscsabára mentek, majd április 16-án Gyulá-ra vezényelték át. A román intervenciós hadsereg előrenyomulása következtében Aradról több százan menekültek Gyulára.

Mivel május 4-étől három hadtest megszervezését rendelték el, május 11-én a főparancs-nokság a Duna–Tisza közére vonta vissza a haderőket. A románok támadása miatt Gyula térségéből Nagykőrösre helyezték át a VI. hadtest parancsnokságát, mint erről Münnich Ferenc is beszámol visszaemlékezésében. Maász József is Nagykőrösre került alakulatá-val (ekkor már a 31. gyalogezred nem volt a városban). Május 31.–június 11. között Nagy-kőrösön vette fel a zsoldját.6 A hadtestet Nagykőrösről Ócsára vezényelték át (június 15-én Maász itt vette fel a zsoldját), majd Budapestre vonulva vissza már Alsónémedin voltak. Július 31-én Maász József itt kapott eltávozásra papírt augusztus 2-ig, hogy Pesten szem-üveget csináltasson, de vissza azonban már nem mehetett, mivel augusztus 1-jén meg-bukott a Tanácsköztársaság, a hadsereg is felbomlott.7 Jóllehet a VI. hadtest súlyos harco-kat vívott a csehekkel Felső-Magyarországon, majd a románokkal a Tiszántúlon, Maász József és katonatársai mint a tartalékparancsság katonái már nem vettek részt a honvédő háborúban.

Az országos eseményekkel együtt alakult a politikai helyzet Nagykőrösön is (pl. az őszi-rózsás forradalom mámorában Károlyi Mihályt örömmel üdvözölték kormányra jutása al-kalmából, a város díszpolgárává is választották8). Az adriai hadifl ottán volt haditengerész a nagykőrösi illetőségű Kántor József,9 aki az oroszországi vörös forradalom hatásaként ismerkedhetett meg a szocializmus eszméjével (ezt igazolja a matrózlázadás is 1919. február elején az Adrián, a Cattaroi-öbölben). Visszatérve szülővárosába, alapítója lett Nagykőrö-sön az 1918. november 18-án megszervezett Szociáldemokrata Párt helyi csoportjának. Ez a párt egyesült a kommunistákkal, s Nagykőrösön is hatalomra került a Tanácsköztársaság. A direktórium elnökévé Zsembery Gyulát választották meg, tagjai közé tartozott Kántor József, Láng István, Sasi György is. Megalakult a Munkástanács, a Vörös Őrség és a Forra-dalmi Törvényszék.

5 A bevonult vöröskatona teljes ruházatot, havi 240 korona zsoldot kapott, a családosoknak családi pótlék is járt, s egyéb juttatásban is részesült, pl. 1 kg sót kapott.6 A VI. hadtest ezredei ekkor már Felső-Magyarországon harcoltak a cseh megszállók ellen.7 Novák László Ferenc: Két mezőberényi építőmester, Maász Ádám és Maász (Mérai) József. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. Békéscsaba, 2006. 283–284.8 Nagykőrös díszpolgárai. Novák László Ferenc: Nagykőrös a XXI. század küszöbén. CEBA Kiadó, Budapest, 1999. A Tanácsköztársaság bukása után megvonták tőle ezt a megtiszteltetést. „Csupán az akkori politikai fél-reismerésből keletkezett eme határozatunkat, mellyel gróf Károlyi Mihályt Nagykőrös város díszpolgárává vá-lasztottuk, ezennel hatályon kívül helyezzük, gróf Károlyi Mihályt a díszpolgárságtól megfosztjuk, mert szomorú meggyőződés róla, hogy Károlyi Mihály átkos politikája vitte Magyarországot a vesztett háborút követő borzal-mas közállapotokba s ő készítette elő a ránk zudult bolsevizmust s az ő hibájának tudható be Magyarország jelenlegi válságot helyzetbe jutása” – fogalmazta meg álláspontját a tanácsülés. MNL PML NkV Jegyzőkönyv 8361/1919. Polgármesteri jelentés, 1919. okt. 19.9 A matrózruhás és katonasapkás haditengerész fényképe látható volt az Arany János Múzeum állandó kiállítá-sában. Novák László: Arany János Múzeum. Az Arany János Múzeum Kismonográfi ái I. Nagykőrös, 1989. 128.

41

A háborús állapotok révén, a végső időszakban, július 20-án helyezték át Kecskemétről Nagykőrösre városparancsnoknak Mészáros Jánost, aki foglalkozását tekintve asztalos-ként volt az aradi vagongyár munkása, művezetője.

A központi utasításoknak eleget téve hajtották végre a rendeleteket Nagykőrösön is. A felsőbb hatóságok követelték Budapest élelmiszerrel való segítését. Ez azonban szinte le-hetetlennek bizonyult, mivel Nagykőrösön is élelmiszerhiány, ellátási bajok uralkodtak. A zavaros állapotokra maga Zsembery Gyula világított rá a Munkástanács június 21-i ülésén:

„Zsembery Gyula elnök ismerteti a mai sajnálatos eseményeket, amikor ők a proletár érde-kek iránti lelkesedéssel, igazságosan, éjjelt nappalt egybetéve fáradoznak a nép ellátásáért és az uj társadalmi rend kifejlesztéséért, az őket meg nem értő proletárok csoportosan, a legdurvább szidalmakkal és élet veszélyes fenyegetésekkel támadják meg a direktoriumot. Nem látják hogy az élelmiszer hiány és nem a vezetőség a hibák forrása és az 5 éves háborút követő kimerülés. És amikor a direktorium ilyen fenyegetett helyzetben teljesíti feladatát, akkor a munkástanács tagok elhuzódnak, nem állnak segítségül a direktorium mellett. Ilyen körülmények közt Zsembery elnök a direktorium nevében is lemond a direktoriumi elnökség és tagságáról.”10

Zsembery lemondását nem fogadta el a Munkástanács. A helyzet azonban továbbra sem normalizálódott. Zsembery Gyula június 28-án már kormánybiztost és katonaságot kért a városba. Ezért is kerülhetett július 20-án Mészáros János városparancsnoknak Nagykőrös-re, aki Kecskeméten is volt már városparancsnok.11

A kőrösiek fi gyelemmel kísérték az országos politikai eseményeket is. A Munkástanács június 21-i ülésén szólalt fel Szűcs István, aki „előterjesztésében tiltakozik Hamburger [Jenő] népbiztosnak a tanácsok orsz. kongresszusán tett ama kijelentése ellen, hogy a proletár dik-taturát, a dolgozó munkások jogait és uralmát nem a föld, hanem az ipari munkások vívták ki és ezzel a földmunkások ország fenntartó munkásságának kellő értékelését tagadta meg”. Továbbiakban helyi ügyet érintve tett javaslatot: „sérelmezi a szesztilalom merev fenntar-tását és napi félliter bort követel a munkásoknak, mert a rekkenő nyári hőségben a sok víz élvezetétől megromlott egészséget egy kis szesszel lehet rendbetenni” – jelentette ki.12

A direktórium munkájában is részt vevő Kántor József továbbra is kapcsolatot tartott korábbi bajtársaival, haditengerész matrózokkal, s nem véletlen, hogy Nagykőrös válhatott az ezred központjává.

A helyben történt toborzás megmozgatta a lakosságot: beléptek a gyalogezredbe, de so-kan beálltak a tengerészek közé is. A Vörös Népújság május 23-i száma erről ad híradást:

„Alulírottak önkéntesen bevonulunk a Vörös Hadsereg tengerészdandár 26-os vadász roham-zászlóaljához […] üdvözlettel” – a nyilatkozat végén 34 bevonuló önkéntes aláírása.

A vörös tengerészet elitalakulatnak számított. Mielőtt az ezred frontra indult, május 23-án díszszemlét tartottak, amelyen magas rangú politikai vezetők is részt vettek. Erről így számol be a helyi vörös Népújság: „Délután 2 órakor autómobilon városunkba érkezett Vágó Béla hadügyi népbiztos és hadtest parancsnok13 Rákosi Mátyás politikai megbízott kíséreté-ben, hogy az itt állomásozó tengerészezred fölött szemlét tartson. A piactéren, szemben a

10 Lásd a 8. sz. jegyzetet.11 Békevári Sándor i. m. 335.12 Lásd a 8. sz. jegyzetet. V. napirendi pont.13 Vágó Béla Kecskeméten született 1882-ben. Édesapja Weisz Sándor kereskedő, édesanyja Kohn Cecil. A nagykőrösi születésű Vági Istvánnal együtt 1927-ben fogolycsere folytán a Szovjetunióba került. Vágót 1939-ben, Vágit 1941-ben koholt vádak alapján Sztálin kivégeztette. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexi-kon. II. (L–Z). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969.

42

szállodával, állott fel a tengerészek csapata századonként egymás mögött, teljes felszereléssel. Öröm volt nézni a kifogástalan ruhába öltözött matróz sapkás, egészséges arcú katonákat kiknek az arcáról a jókedv, a bátorság, s a proletár öntudat sugárzott. Vágó Béla gépkocsin megérkezvén, egyenesen a csapatokhoz ment, fogadta a zászlóalj jelentését, azután ellépett a szakaszok előtt …”

A tengerészezred a felső-magyarországi hadszínterekre vonult a cseh intervenciósok el-len, majd utána Szolnokra irányították, az előrenyomuló román hadsereg feltartóztatására. Münnich Ferenc visszaemlékezésében is említést tesz róluk: „A Vörös Hadsereg hiányos technikai felszerelése miatt a Tiszán való átkelés nehéz feladatot jelentett. Mégis sikerült megoldani. A Vörös Hadsereg fő ereje, melyet a szolnoki hídfő előtt felállított 210 löveg tüze támogatott, csodálatra méltó lendülettel, hősiesen hajtotta végre feladatát. A támadás július 20-án, hajnali 3 órakor indult meg. Elsőnek a 7. hadosztály csapatai keltek át a folyón. Há-rom csoporttá tagolódva támadtak: az északi csoportot a 6. hadosztály 101. ezrede, a középsőt a 7. hadosztály 4. ezrede, a délit a tengerész ezred képezte. A Vörös Hadsereg tüzérsége rövid idő alatt elhallgattatta a román hadseregnek a Tisza keleti partján felállított ütegeit és meg-bénította az ellenség ellenálló erejét…” – írja.

A Nagykőrösön toborzott 31. gyalogezred a Tisza vidékén is harcolt a románok ellen: „Súlyos harcok folytak a román bojárcsapatok ellen. Szolnokot az ellenség minden eszközzel meg akarta tartani. A szolnoki hidat ugyan megrongálták, de felrobbantaniuk már nem sikerült. Csapataink még időben érkeztek és szétszórták, szétverték az ellenséget. A júliusi tiszántúli harcokban is győzedelmes csatákat vívtunk. Mind nálunk, mind az ellenségnél sok volt a halott, sebesült. Eredményes harcok folytak egész Karcagig. Ágyúink azonban el-hallgattak, éles töltényeink elfogytak. Vaktöltényeket kaptunk, s a tüzérség is más méretű lövedékeket. Az ellenforradalom bomlasztó hatása, a munícióhiány, a sokszoros túlerő vé-gül is visszavonulásra kényszerítette csapatainkat. A 6. hadosztály visszavonulását a 31-es gyalogezred utóvédként fedezte, összeszedtük az éles töltényeket és biztosítottuk a hadosztály tiszai átkelését” – írja Forgács Béla, aki részese volt a harcoknak.14

A Vörös Hadsereg a Tiszántúlról nem volt képes a hatalmas erőket felvonultató románo-kat visszaszorítani, a Tisza vonalát sem bírták tartani. A Vörös Hadsereg ismét demorali-zálódott.15 A román intervenciós sereg Budapest irányába haladhatott, s oda – a franciák, az antant támogatását élvezve – bevonult augusztus 4-én.16

A Tanácsköztársaság bukását Nagykőrösön a direktórium elnöke, Zsembery Gyula az augusztus 2-i népgyűlésen jelentette be.

A főváros elfoglalásával egy időben – augusztus 4-én – vonultak be a románok Nagykő-rösre, Moşoiu tábornok parancsnoksága alatt: 3 tüzér-, 2 gyalog- és 1 huszárezred, 1 divízió, egy Lósorozó Bizottság. A törzskar a gimnázium és tanítóképző épületében volt elhelyezve, a katonaságot a lakosság házainál kvártélyozták el.

Augusztus 11-én már a régi összetételű közgyűlés tanácskozott, amelyen Danóczy An-tal előterjesztése nyomán állapítják meg, hogy a „hazánkra 1919. március 21-től aug. 1-ig

14 Forgács Béla i. m. 77–78.15 A visszavonulás során „Utunk Budapestre vezetett. Egységeinket iskolákban helyeztük el. Fegyvereinket, gép-puskáinkat megrongáltuk, értékes darabjainkat a csatornákba dobtuk. Gyászos visszavonulásunk alatt tapasz-taltuk és láttuk, hogy a jól őrzött katonaládákból tiszti mundérok kerülnek elő! És kik öltötték magukra őket? Az ellenforradalmár tisztek, köztük néhány jobboldali szocdempárti tiszt is. Két ellenséggel álltunk szemben: a belsőkkel és a külsőkkel…” – írja Forgács. Forgács Béla i. m. 78.16 Fogarassy László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása. Történelmi Szemle XXIV. 1981. 20–50.

43

nehezedett bolsevizmus és proletár diktatura a 4 1/8 éves háboru által […] kimerített ha-zánkat valósággal tönkre tette, javait elpusztította, jóérzésű polgárait üldözte és gyilkolta, az országot alig helyre hozható válságba sodorta. Épen ezért megvetésünket és utálatunkat fejezzük ki ezen bolsevizmus és proletárdiktatura iránt, undorral fordulunk el ugy ezen aljas rendszertől, valamint mindenkitől, akik ezen rabló és gyilkoló rendszerben tevékenykedtek, azt bármilyen irányú eljárásukkal elő segítették, az erőszakot szolgálták…” Ennek következ-tében dr. Kökény Dezső polgármestert lemondásra kényszerítették.17

A megszálló románok átvették a hatalmat, a közigazgatás irányítását. Kijárási tilalmat rendeltek el, hajszát indítottak „kommunisták”, „agitátorok”, „bujtogatók” ellen. A helyi kollaboránsok együttműködve a románokkal, karjukra húzták a „Garda voluntar” felira-tú fehér karszalagot. Megkezdődött a bosszúhadjárat. A románok az aradi illetőségű Mé-száros János városparancsnokot a városháza előtt tarkólövéssel kivégezték (Lőwy Gyula vörösőr is – aki a Népjóléti Bizottság mellett teljesített szolgálatot – hasonló sorsra jutott). Közvetlen beosztottjait megszégyenítették, Szabó Juditot, a kecskeméti vésztörvényszék bí-ráját – Mészáros János rejtegetése miatt is – kegyetlenül megbotozták. A város gazdasági élete is válságba került. A románok megtiltották a zöldség- és gyümölcskereskedelmet, a szabad piacozást. A román katonák gátlástalanul raboltak, fosztogattak. A hivatalos ki-mutatás szerint a román megszállás alatt a város 2 millió 857 ezer 468 aranykorona értékű kárt szenvedett.18 A románok kivonulása előtt felvett „hivatalos jegyzőkönyv” erről nem tesz említést.

A román hadsereg 1919. november 17-én vonult ki Nagykőrös városából.A kivonulás után, november 21-én tartott tanácsülésen dr. Szigethy László helyettes pol-

gármester (ti. dr. Kökény Dezső polgármestert augusztus 11-én lemondatták) jelentette be, hogy „A román megszálló csapatok kivonulása folytán a város egész igazgatását a rendes közigazgatás szerint átvették. A román katonai parancsnokság ezen átadásról hivatalos jegyzőkönyvet vett fel a város részére és köszönetét fejezte ki a város és a lakosság kifogásta-lan magatartásáért…”

Novák László Ferenc

17 Védekezésül „Dr. Kökény Dezső polgármester a feleletre előadja, hogy ő mint más tisztviselő a helyén maradt és dolgozott a letünt rendszer alatt mert a kérlelhetetlen terror kötelezte őt erre, azonban ő olyan jó szolgálatot tett a direktorium mellett a polgárságnak, hogy ezért örök hálával tartozik neki a város polgársága, mert ő mérsékelte a direktoriumot, s gátolt meg ott minden tulkapást, az ő érdeme, hogy Nagykőrösön nem volt rablás, gyilkolás, erőszak, sikkasztás, ő kereste és adta vissza a lakosság ékszereit is…” Mivel a Munkástanács követelésére 1919. áp-rilis 27-én „megesküdött a proletárdiktaturára”, nem maradhatott tovább polgármesteri megbízatásában. NML PML NkV Nagykőrös város jegyzőkönyve, 1919. aug. 11.18 Böőr László: Nagykőrös gazdasági és társadalmi viszonyai a két világháború között. In Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. Szerk.: Novák László. Az Arany János Múzeum Közleményei – Acta Musei de János Arany nominati I. Nagykőrös, 1978. 169–272.

44

Végzetes évekAz őszirózsás forradalom, a bolsevik uralom

és a román megszállás Földesen

AZ ŐSZIRÓZSA ÁRNYÉKÁBAN

A Nagy Háború elvesztése rengeteg szenvedést hozott. A frontról hazatérő katonák és a lakosság elégedetlensége miatt, 1918. október 30-án kitört az őszirózsás forradalom. El-kezdődött az ország végromlása. A naiv és erélytelen Károlyi-kormányzat egyre nagyobb területet engedett át a megszállók mohó étvágyának. Linder Béla hadügyminiszter nem akart katonákat látni, az országot nem volt kivel megvédeni.

Földesi „őszirózsás” katonák

Földes éppen az antant által 1916-ban Romániának ígért terület határára esett, a lakosság erről semmit nem tudott. Az akkor Földesen orvos Csáth Géza döbbenten írja Kosztolányi Dezsőnek: A 40–50 évesek bevonulása „Szívszaggató látvány volt, […] Már minden 3. csa-ládnak elesett halottja van.” Az orvosi naplója is tanúskodik, hogy a hiányzó mezőgazda-sági munkára igénybe vették a hadifoglyokat.

„1918 nov. havába a hazatért katonák fegyveröket elszórva jöttek a faluba.” Egy korabeli fénykép tanúsága szerint gomblyukukban a szívük fölött őszirózsával. A képen látható katonák mind a kilencen, az utódok szerint az 1873-ban születtek közé tartoztak. „Mind-

45

járt az első vasárnap a községházába összegyűltek, és kérdőre vonták az elöljáróságot, mint gazdálkodtak addig, míg ők oda voltak. […] Követelőztek, különösen a hadisegélyért, a ha-zatért katonák részére járó búzárét, zsírért, húsért és leszerelési illetékért. […] Megalakult a nemzeti tanács és a nemzetőrség, ebbe majdnem az összes hazatért katonák be akartak lépni, persze a nagy fi zetésért.” A heti 300 koronát, a főbíró Koroknay Gergely jótállásával a takarékpénztárból felvett összegből a község előlegezte. Az 1919. január 14-i képviselőtes-tületi ülésen az orosz fogságból hazatért Jeney Imrét, a nemzetőrség parancsnokát, Ercsey Gyula járási főszolgabíró támogatásával közélelmezési előadónak is megtették, a község-házán mindenki hozzá fordult tanácsért. Egyébként a közigazgatás az addig megszokott mederben folyt tovább, betöltötték a megürült bizottsági helyeket, a nagypolitikával nem foglalkoztak. Az addig rendelkezésükre álló ismert adatokból megpróbálták a háború okozta emberveszteséget felmérni. Az 1910-ben 5526 lélekszámú Földesről 800 főt hívtak be, több mint kétharmadát a 20–50 év közötti korosztálynak. 520 leszerelt katona tért haza, ebből hadirokkant 82. Elhalt 74, eltűnt 114 fő. Hadiözvegy 60. Az 1923-ban Kallós Ede által készített hősi emlékmű talapzatára 282 nevet véstek fel.

A VÖRÖS URALOM

A Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltása után mindenhol elrendelték a direktóri-umok felállítását. A háromtagú földesi direktórium elnöke Balogh Mihály „eléggé higgadt, komoly, józan gondolkodású” személy lett, tagjai Pálfi Antal és Gara Sándor (aki később a kivonuló vörösökkel elment). Rajtuk kívül, az addigi hagyományoknak megfelelően, 12 tanácsbeli volt, 25 korona napidíjért. Pálfi Antal nap mint nap gyűlést tartott a szocialista eszméket hirdetve, ahová főleg az asszonyok mentek el. Ott Jeney Imre ellen vádaskodtak, aki ennek következtében lemondott. A közigazgatás falun, a járásban majdnem a régi, az-zal a különbséggel, hogy minden vezető mellé egy megbízható proletárt tettek. Így történt ez a Hajdúszoboszlói Járásban ahová Földes tartozott. Ercsey főszolgabíró mellé, fölé Fa-zekas Sándor szoboszlai villanyszerelőt tették. Az alakuló Forradalmi Törvényszék elnöke pedig Malatinszky Zoltán lett. A megyei direktóriumtól Debrecenből szinte az első perctől jöttek az agitátorok Ercsey főszolgabíró és egy fegyveres hajdú kíséretével. A március 22-én a rendőrség politikai irányítását kézbevevő Kozma A. Lajos és Bartha István adták meg az utasításokat és az elöljárókat hazaküldték. 23-án kihirdették a szesztilalmat.

A Népakarat gazdasági rovatában április 5-én Földesről tudósít, ahol nincs megművelet-len föld. Az egykori nemesi öröklési gyakorlat következtében itt nem alakult ki nagybirtok, csupa közép- és kisbirtokos kezében volt a határ, így mindenki érdekelt volt a gazdálkodás folyamatos működésében.

A Szocialista Párt megyei közgyűlésén Kozma A. Lajost választották elnöknek. Közben gőzerővel folyt a bolsevik államhatalom kiépítése: „Pártunk e hó 6-án vasárnap a délelőtti órákban propaganda gyűléseket tart Hajdú megye községeiben.” Az 5-ös számú autót Te-tétlenre és Földesre küldték Schwáb István, a vasutas szakszervezet pénztárosa és Szegedi Gyula előadókkal. A megyei direktórium e napon adta ki a rendeletét a községeknek a választás lebonyolításához. Földes 50 tagú tanácsot választhat, ehhez szavazatszedő bizott-ságot kell alakítani. A 7-én lefolytatott szavazásról egyelőre optimista jelentések futnak a központba: „A választások lelkes hangulatban folynak. Az eredményét este 9 órakor hír-detjük ki. Bizonyos, hogy a hivatalos lista változatlanul keresztül fog menni.” A választá-son részt vehetett minden 18 éven felüli magyar állampolgár nemre való tekintet nélkül. A volt földesi főjegyző, Fodor Imre gazdag parasztok nevét tartalmazó ellenlistát igyekezett

46

győzelemre vinni. A kísérletet a megyei direktórium meghiúsította. Az esetet azzal ma-gyarázták, hogy Földes régi nemesi község, ahol a családi kapcsolatok még mindig érvé-nyesülnek. Az április 10-i sajtójelentés így értékelte a szavazást: „A tanácsi választások az egész megyében befejeződtek. Földes község kivételével mindenütt győzött a hivatalos lista. A direktórium a földesi választást, ahol szabálytalanság történt, megsemmisítette és vasár-napra új választást tűzött ki.”

Hajdú megye pedagógusainak nagygyűlését április 10-ére a debreceni Aranybika Szálló nagytermébe hívták össze: „Debrecen és Hajdú megye összes iskoláinak oktató személyzete, tanárok, tanítók, tanárnők, mintegy másfélezren, hogy meghallgassák a közoktatási népbi-zottság kiküldötteinek nyilatkozatát, a tanítóságnak az új társadalmi rendbe való beilleszke-déséről, a rájuk váró nagy feladatokról és kötelességekről.”

A 12-én megalakult járási tanácsban, sem a megyeiben földesi személyt nem találunk. A direktórium elrendelte, hogy „Minden község munkás-katona és földmíves tanácsa választ 3 proletár földművest, akikből áll a községi birtokrendező és termelést biztosító bizottság, amely mellett működik egy szakértő gazda mint birtokrendező biztos.” Már előbb láttuk, Földesen nem alakult ki nagybirtok. A következő főjegyző, Domokos Géza a megyei Köz-igazgatási Bizottságnak 1920-ban írt beszámolójából látjuk: „Megemlítésre való még, hogy Földes a Zichy-féle uradalomból mértek ki magoknak.” (A szomszédos Tetétlen gróf Zichy Géza, a félkarú zongoraművész, Liszt Ferenc barátjának birtoka volt, a tetétleniek a job-bágyi beidegzés miatt 1919-ben és 1945-ben sem nagyon mertek földet igényelni, a földesie-ket mindkét alkalommal le kellett állítani.) Egy újabb rendelettel az ellátatlanok összeírá-sát kérték, de nem tudjuk, beküldték-e az adatokat.

A megismételt választás után a háromtagú direktóriumot továbbra is Balogh Mihály ve-zette Pálfi Antallal és Lukács Sándorral, valamint a megválasztott tanáccsal vette kézbe az ügyeket. „Működésükben megmaradtak a régi törvényes határok között és semmi olyan ren-delkezést nem hajtottak végre, mely a köz és személy, valamint a vagyonbiztonságot legcse-kélyebb mértékben veszélyeztette volna.” Egy komolyabb eset mégis történt, a direktórium és a jegyző tiltakozása ellenében Papler Géza bérlőtől 7 sertést elvittek a felsőbb hatóságok a nagy tanács közreműködésével.

A pénzintézeteket március végére a munkások ellenőrzése alá helyezték. Budapestre áp-rilis 14-én küldtek jelentést a Vidéki Pénzintézetek Direktóriuma Pénzügyi Népbiztosának az ellenőrzés alá vett intézetekről. Földesen a Közbirtokossági Takarékpénztár és a Földesi Gazdasági Takarékpénztár ellenőrévé Bakó Zoltánt nevezték ki.

A bolsevista hatalom egyre szűkülő területén a létfontosságú élelmezés biztosítása miatt fokozottan ellenőrizték a mezőgazdaság állapotát. A Hajdúföld április 20-i száma továbbra is kiemelkedőnek mutatja be a földesi gazdák munkáját. A szövetkezetalakítás még nem aktuális.

Az állandóan támadó román csapatok már Debrecent fenyegették, 20-án az ellenállás szervezésére négy népbiztos is érkezett a cívis városba. „Landler Jenő népbiztos a megrágal-mazott székely katonák magatartása felett elismerését fejezte ki.” A toborzást a legszigorúbb eréllyel folytatták.

„Ha nem lesz meg a Vörös Hadsereg, akkor általános mozgósítással kényszerítünk min-den fegyverbíró férfi t a bevonulásra.” Kaba környékéről 2064 jelentkező volt. Különösen a leszerelt katonákra szerettek volna számítani. Földesről alig néhány személy nevét sikerült megtudni. A következő főjegyző, Domokos Béla 1920-ban így emlékezik: „A helyi szájhő-sök arra a hírre, hogy toboroznak, elbújtak, mindössze 20 14–15 éves hős ajánlkozott, akiket elvittek s még máig sem kerültek haza.” A már előbb is szerepelt Jenei Imre expressz levél-

47

ben ajánlotta fel szolgálatait Kun Bélának és pénzt kért tőle a Vörös Hadsereg szervezésére. Vörös-katona volt Füleki Lajos, Karmazsin Bálint, Pataki Lajos, az akkor 18 éves Nagy Károly, aki 1970-ben adta át katonaképét e sorok írójának. A volt direktóriumi tag, Gara Sándor elment a kivonuló csapatokkal, a 16 esztendős Sajtós Nagy Imre a Dunáig ment a vörösökkel.

A románok április 21-én már a szomszéd Berettyóúj-faluban voltak. 22-én „Egy zászlóalj nemzetközi vörös katonaság érkezett a községbe, nagy volt az ijedelem – de szerencsére a lakosság higgadtságának semmi komo-lyabb baj nem történt, mert megvendégelték a katonákat, kaptak tejet, szalonnát, kenyeret. 2 nap voltak a község-be, mert jött a hír, hogy jönnek a románok – mire össze-pakoltak elvonultak, elvittek 15 db lovat, 8 tehenet és 3 gyönyörű állami mént.”

Földesen az április 22-i túszok kiállítására szóló ren-deletet is megtagadták, a helyi direktórium megakadá-lyozta a köz és takarékpénztárak kiürítését.

Békési, a 4. vörös hadosztály parancsnoka 23-án dél-után értékelte a helyzetet Püspökladányban: „Visszaér-kezve Szamuely elvtárs fedezete alatt egy század bihari gárdát 4 óra 41 perckor Hajdúszoboszlóra toltam előre.” (Ekkor végezték ki a szoboszlai polgármestert két tár-sával.) „Feladata hajdúszoboszlói műút és vasútállomás, Szovátot és Szovát–Földesi utat tábori örs szerüleg meg-szállni. Tőle délre Földes–Sáp–Nagyrábé vonalra Be-rettyóújfalunál állott egy nemzetközi dandár csapatai rendeltettek.” Szamuely Tibor ekkor akarta Földesen agyonlőni Balogh Mihály direktóriumi elnököt, mert megakadályozta, hogy helyi nagygazdákat, vezetőket felakasszanak. „Midőn a vörösöknek híre jött, hogy talán még egyszer lesz rájuk jó világ. [Földesen] a Casinót elfoglalták és ott […] gyűlést tartottak, hol Papp Imre kántor tanító, a veje Bakk Zoltán is felolvasást tartott nekik.”

Április 24-én reggelig volt Földesen az internacionalista ezred, éjjel, nappal nyomott hangulatban vonultak Tetétlenre a csapatok. Egy ottani forrás szerint „8 órakor megjelent Szalai ezredes vezérkarával a földesi méneken lovagolva”. Este már a tetétleni Zichy-kastély-ban helyezkedett el Barabás népbiztossal és Nagel politikai megbízottal. Szamuely este 7 órakor átvette a Bárándon székelő dandárparancsnokságot és elrendelte a támadást, de az Aranyos-csárda–Kaba–Derecskei út mentén elhelyezkedő tetétleni zászlóalj ágyú nélkül nem akart harcolni, 26-ára visszahúzódtak.

„A Directórium tagjai nem menekültek el mert a szájaskodásnál nagyobb dolgotnem tettek. […] Így azóta dolgoznak otthon, aratni valót vállaltak, és kerülik a községházát […] azóta a községbe csend és rend van a szovjet tagjai elhúzódtak az Elöljáróság helyre állott.”

A Földesen születettek közül ketten kerültek magasabb pozícióba a vörös uralom idején. Nádass Lajos a gyógyszertári munkások szakszervezete direktóriumának vezetője volt Bu-dapesten. Szabó Gáspár Rabinovics József köréből lett a pápai huszárezred politikai meg-bízottja, Devecserben irányítója volt a megtorlásnak. Érdemeiért május 24-én Veszprém

Nagy Károly földesi vöröskatona

48

megyei kormányzótanácsi biztossá nevezték, ezután Tamásiban vezette a megtorlást. Már a tanácskormány alatt bíróság elé került. Még az év végén elfogták és a veszprémi ötös tanács ítélete alapján 1920 január 10-én kivégezték.

Karácsony Sándor Kassáról menekülve Budapesten a Közoktatásügyi Népbiztosságon Nagy László mellett dolgozott a nyolcosztályos általános iskola megvalósításán.

A ROMÁN MEGSZÁLLÁS

A vörösök kivonulása után két nap múlva, április 26-án jöttek be Földesre a románok. Szép rendben, senkinek semmi bántódása nem történt. Mindössze pár óra hosszáig volt benn a főcsapat, azután kivonultak. Aznap délben már rettenetes véres csatában Kabát elfoglal-ták. A románok 23 főt vesztettek, 17 civil is meghalt, a vöröskatonák közül csak az maradt életben, aki valahogy el tudott szökni. Az események ismertetője 600-ra teszi az elesettek számát. Tetétlenen a földesi útfélre zavarták ki a férfi akat és ott lőttek agyon egy sebesült vöröskatonát, miközben a faluban a nőkkel erőszakoskodtak.

Ezek után Földesen csak kisebb jelentőségű eseményekről tudunk. Elvittek egy Tamás Sándor nevű férfi t, akinél fegyvert találtak. Karmazsin Balázst, talán mint vöröskatonát 75 botütéssel „jutalmazták”. Jeney Imre Kun Bélának írt felajánlkozó levelét a postán megta-lálták, ezért a románok internálták. Minden leszerelt, vagy fogságból hazatért magyar ka-tonában legitimitásuk veszélyeztetését vélték felfedezni. Az olasz fogságból, a csáti leszerelő táborból haza igyekvő Szőke Imrét Budapesten október elején elfogták. 6-án már a brassói fellegvárban találta magát. Két nap múltán megkezdte kálváriáját a szintén nem emberba-rát barcasági internálótáborokban. Előbb december 11-ig Barcarozsnyóban, majd 28-ig Ke-resztyénfalvában. Csak december 29-én ölelhette Földesen keblére a családját. Nem tudjuk, hányan osztoztak a sorsában. A románok a szomszédos Sáp vasútállomáson 1000 fogoly vöröskatonát őriztek, akiket a kivonulásuk alkalmával adtak át a fehér hatóságoknak.

A közigazgatásban visszarendeződött a bolsevik uralom előtti állapot, csak most a ro-mán igényeket kellett kielégíteni. 1919 június közepén még az idős Koroknay Gergely vi-selte a bírói tisztet. A váltás időpontját nem tudjuk, de novemberben már Szőllősy Gábor a földesi főbíró. A főjegyző továbbra is Fodor Imre, akit a kivonulásukkor magukkal vittek a románok.

Természetesnek tartották, hogy a Tiszáig övék az ország. Földesen a románok részéről besoroztatott 137 darab ló, 180 darab tehén elrekviráltatott, azon kívül széna, szalma és igen sok termény. Carte de Legitimatie (Igazoló jegy) című kétnyelvű, személyazonosságot igazoló fényképes igazolványokat adtak ki, Judetul Hajdú körbélyegzővel, melynek a köze-pén Románia címere hivalkodik.

Földesről végül 1920. március 12-én vonultak ki a románok, amint Karacs Lajos a Bibli-ájában feljegyezte.

Karacs Zsigmond

Források. Bényei Miklós: A Tanácsköztársaság debreceni sajtójának repertóriuma. Debrecen, 1979; Csaba Imre: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Veszprém, 1959; Domokos Géza földesi főjegyző jelentése 1920. HBmlt. IV. B. 912. b. 10.; EMKE jubileumi emlékkönyv. Kolozsvár, 1910. 35.; Herpay Gábor: Földes község története. Debrecen, 1936; Hetés Tibor: A 80. nemzetközi dandár. Budapest, 1963; Karacs Lajos feljegyzése, 1920; Ka-racs Zsigmond: Tiszántúli rapszódia. Csáth Géza földesi napjairól. Üzenet XXVII. évf. 1997. 9–10. szám; Komoróczy György: A Tanácsköztársaság Hajdú Biharban 1919. Debrecen 1959;

49

Láng Péter: A Magyar Tanácsköztársaság egészségügyének válogatott sajtódokumentumai. Budapest, 1968; Nagy László: A Tanácsköztársaság Veszprém megyei sajtójának cikkbiblio-gráfi ája. Veszprém, 1959; Ormos Mária: Világháború és forradalmak. 1914–1919. Budapest, 2009 (Magyarország története 17.); Püski Levente: A tőkésviszonyok érdekrendszerei. Bakó Endre (szerk.): Földes története. II. 1849–2000. Földes, 2018; Szabó Géza: A csóti hadifo-golytábor története. 1915–1923. Csót, 1983; Szőke Imre iratai 1915–1919; Ványi Bálintné két-nyelvű (román–magyar) igazolványa, 1920.

Egy alaszkai aranyásó BudapestenJoseph Whiteside Boyle a Magyarországot megszálló

románok oldalán

A budapesti látogatás még azokban az években történt, amikor Magyarország sorsa végleg megpecsételődött. A szóba hozott híres alaszkai aranyásó pedig, akiről talán nem sokan hallottak, az ír származású amerikai Joe Boyle, vagyis Joseph Whiteside Boyle (1867–1923), a Canadian Klondike Mining Company alapítója, Klondike aranykirálya volt. Akinek élet-útja New Yorkban kezdődött, s nem sokkal a klondikei aranymező felfedezése után Alasz-kában folytatódott. Miután a fi atal Joe Boyle, aki volt már trubadúr, bokszoló és tengerész, amikor 1897-ben 22 dollárral megérkezett Dawson Citybe, s megismerte a Yukon folyó vidékét, és az aranymosás, aranykitermelés minden titkát, elhatározta, hogy Alaszkában marad és aranyásó lesz.

Jack London neves író, „Klondike Kiplingje”, akit 1897-ben a kaland mellett szintén az alaszkai aranyláz vonzott északra, Carmackban találkozott Joe Boyle-val. Őt nagyon érdekes embernek tartotta, s egy hónapig tanulmányozta annak mindennapjait, s akit a Forró napok című regénye főhőse modelljének tartanak. Későbbi írásaiban, mint az Aranyásók Alaszkában, a Vadon szava és a Fehér csend is, többször előtérbe került a mindenre képes fehér ember, aki méltó az északi vidék meghódítására. De Joe Boyle életéről a Leonard W. Taylor (1911–1991) Torontóban 1983-ban meg-jelent Th e Sourdough and the Queen, s a Klondike Joe Boyle című könyveiből többet is megtudhatunk.

Ez az erős fi zikumú, jóképű, merész és világos látásmó-dú fi atalember, akit északon mindenki tisztelt, a Rothschild-bankház és a Guggenheim Társaság pénzügyi támogatásá-val, a következő években az alaszkai aranytermelésben jelen-tős fejlesztéseket végzett, és sikereket ért el, s 1916-ra Kanada egyik legbefolyásosabb embere lett. Aki az első világháború kitörése után belépett a kanadai hadseregbe, s mint annak ezredese, több európai misszióban vett részt. Míg végül Romániába is eljutott, és 1916-tól az antanti hatalmak oldalán részt vett a központi hatalmak elleni háborúban.

Joseph W. Boyle

50

Romániában Joe Boyle kitűnő kapcsolatot ápolt a királyi családdal, I. Ferdinánd román királlyal (1917–1927) és az edinburgi hercegi családból származó szépséges feleségével, a 43 éves Mária királynéval, aki nem teljesen volt elégedett a trón megtartása érdekében kötött érdekházasságával. 1918-ban Boyle már több meghívást is kapott a Cotroceni királyi palo-tába, és Mária királyné nem rejtette véka alá, hogy tetszik neki a kanadai, s neki is tetszett a királyné, végül a sors egymás karjaiba taszította őket. Többször utaztak együtt Románi-ában, és a kanadai az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában, Franciaor-szágban mindent megmozgatott, hogy segítse Romániát. Ennek érdekében 1918. december 29-én Londonban még Sir Robert Bordennel, Kanada miniszterelnökével (1911–1920) is kapcsolatba lépett. Végül a Joe Boyle és Mária királyné közti kapcsolat annyira elmélyült, hogy már nemcsak pletykáltak róluk, hanem az újságok is megírták. Ennek ellenére, a Romániáért hozott szolgálataiért, a királyné személyes javaslatára Joe Boyle a Románia Lobogója – Steagul României kitüntetést és Jászvásár (Jași) hercege címet is megkapta. Ami felhatalmazta arra, hogy hivatalos ünnepeken a királyné mellett álljon. S miután Románia részt vett a Magyar Tanácsköztársaság ellen irányuló intervencióban, a kanadai a román kormánynak felajánlotta tanácsadói tevékenységét. Joe Boyle I. Ferdinánd román király és Mária királyné mellett, még Versaillesbe, az 1919. januári békekonferenciára is meghívást kapott, hogy Románia érdekében érveljenek. S a politikusok, tábornokok és mások mellett Boyle is ott ült, a mellett a nagy kerek asztal mellett, melyet volt szerencsém látni.

Miután 1919. augusztus 3-án és 4-én a Gheorghe Rusescu, Traian Moșoiu és Constantin Șerbescu tábornokok vezényelte román csapatok bevonultak Budapestre, minden jelentő-sebb szállodát lefoglaltak. A békekonferencia tiltása ellenére az utóbbi akarta 1919. október 5-én kifosztani a Magyar Nemzeti Múzeumot, de azt Harry Hill Brandholtz (1864–1925) a lovaglópálcájával felvértezve megakadályozta, amelyet később a Magyar Nemzeti Múze-umnak adományozott.

A román parancsnokság Budapesten a Gellért Szállodába rendezkedett be, Rusescu tábornok a Dorottya utcai Ma-gyar Király szállodába, mások és az antant tisztjei a Hungária Hotelbe fészkelték be magukat. S miután a román csapatok el-kezdték terrorizálni a lakosságot és kifosz-tani az országot, a párizsi békekonferen-cia a német származású amerikai Harry Hill Brandholtz tábornok vezetésével egy küldöttséget irányított Budapestre, hogy ellenőrizze a román csapatok tevékenysé-gét és megfékezze a rablásokat. Másfelől Sir George Russell Clerk (1874–1951) brit diplomatát is Budapestre küldték, hogy a román csapatok kivonulásáról tárgyaljon. Romániát pedig a nem nagy tiszteletnek örvendő I. Ferdinánd király és Ion I. C. Brătianu miniszterelnök (1918–1919) meg-bízásából, a Budapesten tartózkodó ro-mán tábornokok mellett, Joe Boyle és ba-rátja, Frank Reid őrnagy képviselte, akik a Harry Hill Brandholtz

51

budapesti tartózkodásuk alatt a Hungária Hotelbe voltak elszállásolva. Így került a híres alaszkai aranyásó, Joe Boyle Budapestre, de sajnálatos módon nem a magyarság érdekeit képviselte. Mint feljegyzéseiben írta: „Lehetetlen volt elképzelni azt a mély gyűlöletet, amit a magyarok éreztek a románok iránt, akiknek hatalmas nehézségeket okoztak a megszállás ideje alatt. S ez volt az egyetlen, ami a magyar kommunisták és ellenfeleikkel közös volt.” A tárgyalás eredménye azonban az lett, hogy miután a megszállók kb. 1,5 milliárd korona értékű kárt okoztak az országnak, november 14-én távoztak a kifosztott Budapestről.

1920-ban már a király ellenfelei sem néz-ték jó szemmel a kanadainak a királynéval való viszonyát, amit az újságok is megszel-lőztettek. Így annak ellenére, hogy a királyné ragaszkodott hozzá, Joe Boylenak el kellett hagynia Romániát, és Londonban telepe-dett le. 1921-ben, útban Konstantinápoly felé, Boyle még meglátogatta a királynét, s két hétig élvezték egymás társaságát, majd 1923. április 14-én Londonban elhunyt.

Később Mária királyné, aki hitt a parapszi-chológiai jelenségekben, miután Londonban meglátogatta Joe Boyle sírját és egy szertar-tást is rendeztek, az egykori szerelmének egy új síremléket állítatott, amelybe bevésette a Mária királyné Rend jelképét.

A harmincas években egy magyar szár-mazású amerikai őrnagy, Eugene Boross jó-voltából gyűjtés kezdődött, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum megmentőjének, Harry Hill Brandholtznak Budapesten szobrot ál-lítsanak, ami heves tiltakozást váltott ki a washingtoni román követség részéről. En-nek ellenére, kisebb kompromisszumok árán, 1936-ban sikerült leleplezni a Ligeti Miklós szobrász alkotta szobrot a budapesti Szabadság téren, az amerikai nagykövetség előtt. A Nemzeti Múzeumnál száz éve történt események emlékére, tiszteletünk jeléül, vigyünk legalább egy szál virágot Brandholtz szobrához!

Réthy Károly

Brandholtz budapesti szobra

52

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Kisfaludy Sándor:Levél Kazinczy Ferencnek1

Kazinczy Ferencnek Kisfaludy Sándor tiszteletet, barátságot, boldogságot! […]Sümeg mezőváros, a veszprémi püspöké s ennek szomszédságában birtokos nehány föl-

desurak itt lakunk kvázi kuriális házainkban. Eleink a többnyire Sümegen lakott veszpri-mi püspöknek baráti és társalkodói lévén, télen többnyire ide vevék öszve magokat; […] itt telepedtem le én is boldogult anyámnak jószágán, és itt fogok maradni, valamig atyám él, ki Győr vármegyében Téten lakik. Sümegnél kezdve, egész a Balatonig, ez a vidék oly szép, oly változó ‒ oly romántos és zseniális, hogy ‒ szép tájairól hires Helvécia bajjal mutathatna szebbet. […]

Egyedül azt kívánnám tőled, hogy valamely igazságos vagyok én a mesternek nagyobb érdemei eránt, oly igazságos volnál te a tanítványnak talán szintén oly jó szándéka, de sok-kal kisebb érdeme eránt, és ne magasztalnál többre, mintsem érdemlem: mert én az egész magyar világ és Helikon előtt örömmel vallom, hogy te valál mesterem a magyar írásban, és ha te előttem nem írsz vala, nyelvem bizonyosan sokkal szegényebb és hiánosabb volna. Az elme a természetnek ajándéka, de a nyelvnek szépségét, erejét és hatalmát a jó írók-nak köszönheti a haza. […] Hogy regéim nem nyerhették meg egészen tetszésedet, valahol már hallottam. Hogy kényesebb litterátorink fogyatkozást és hiánosságot találnak ben-nek, nem csudálom, mert csakugyan találhatnak is. Inkább hazafi úi, mintsem litterátori szándékból (mert litterátornak nem is tartom magamat) még a múlt diétán közre akarván bocsátani, amint meg is történt, ezen csupán nemzeti lelket lehellő játékomat, holott csak akkor készültem el Somlóval, csak úgy jöhettek ki kezemből Regéim, amint azok heve-nyében írva valának, anélkül, hogy egy kevéssé megegyengethettem volna azokat. Utóbb vevém észre a sok hibát. S mégis minden hiba mellett, nem tudom minő capriceből,2 kivált Somló, igen kedves kölykem. […]

Megbosszonkodtam a Tübingai kérdésekre én is,3 és kész volnék poroszló lenni a ma-gyar nyelv mellett, és mindazokat kikorbácsolni hazámból, kik a magyar levegővel és ke-nyérrel örömest élnek, és magyarul tudni mégsem akarnak. S ha igaz, amint hallám, hogy ezen kérdések azoknak eszközléséből tétettek, kiktől a nemzet kötelesség gyanánt várhatja

1 1772. szeptember 27-én Sümegen született, s ugyanott 175 évvel ezelőtt, 1844. október 28-án hunyt el Kisfa-ludy Sándor, a nagy hatású költő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Közleményünk forrása: Kazinczy Ferencz levelezése. Közzé teszi: Váczy János. Bp., 1895. VI. kötet, 83‒86. Közlésünk a mai helyesírást követi a szerző stílusjegyeinek megtartásával. A kihagyásokat […] jelzi. (A szerk.)2 szeszélyből3 A császári kormány a tübingai Cotta könyvkereskedés útján 1808-ban provokatív pályázatot hirdettetett: lehetséges és tanácsos-e, összeegyeztethető-e a magyarországi nemzetiségek szabadságaival a magyar nyelvet tenni az országban hivatalossá, s alkalmas-e arra a magyar nyelv? Kazinczy is pályázott A’ magyar nyelvnek polgári nyelvvé emelése felől címmel. Röviddel Kisfaludy halála után, 1844. november 13-án, 175 évvel ezelőtt tette a törvény hivatalos államnyelvvé a magyart.

53

javát, hát ‒ nem csudálnám, ha minden magyar szív hiénává válna ellenséges tapodói eránt. […] Én is írtam volna, ha ily pályát víni elég tudósnak érzeném magamat; de én hazafi úi dühömben csak egy átkozódó és vagdalkozó Ibist4 tudnék írni, amit a hidegvérű nem-ma-gyar mégis csak kacagna. Keserű siralom az, hogy oly nehéz és boldogtalan dolog magyar-nak lenni Magyarországban! A külföldi ezt el nem tudja hinni, és magam is kész volnék kételkedni néha eszemmel, ha a szív nem fájna bennem. […]

A dramaturgiának nagy kedvelője lévén, miolta a magyar teátrom lábra kezde kapni ismét, már több izben is meg-megszállott egy kis kedv, egy eredeti, hazai tragédiának ké-szítésére5 (mert mit írjon a bús magyar szomorúnál egyebet?). De sohasem tudtam meg-határozni magamban; ha a franciák példája szerint a ritmus-e vagy a görögök és az újabb németek után a metrum illene-e jobban egy magyar tragédiához vagy talán leginkább a poética próza? Szeretném ez eránt való vélekedésedet tudni, noha talán fenn emlitett ked-vem már örökre elmúlt, mert elhányt gazdaságomnak többnyire nem szerencsés volta és feleségemnek gyakran változó egészsége a muzsákkal való társalkodásomnak örömét igen megkeseríti.

Én a nagyvilágtól, melynek fényes nyomoruságát, lármás hiuságát katonakoromban igen meguntam, és a fényes társalkodástól, melynek veszedelmes lesseit a gondolkodó és érző ember eléggé nem kerülheti, egészen elvonulva, magánosan élek, és csak ritkán talál-kozom emberekkel, kik a magyar literaturát kedvellenék és munkálkodásaikkal segítenék; a te lakhelyednek vidéke talán termékenyebb ezen részről a formáltabb lelkekben, kérlek biztasd tudománykedvellő és mivelő hazánkfi ait, hogy írjanak színjátékokat vagy fordítsák a legjobb francia, ángoly és német drámákat magyarra, hogy a fel alig emelkedett magyar teátrom a nyelvmívelésnek ezen egyik fő eszköze, a játszani való jó darabok fogyatkozása miatt ismét dugába ne dűljön.

Élj boldogúl dicső hazafi , a muzsáknak kedveltje! Ha az ég annyi szerencsét ád, ameny-nyit kívánok, hát Széphalom ‒ Boldoghalom lesz. Kár, hogy a Duna, Tisza és annyi hegy, völgy és puszta választ el egymástól bennünket. […] Sümegen 15-dik szept. 1808.

4 Kétértelmű szólást.5 A tervezett tragédia tárgya Bánk bán története; 1821-ben meg is írta.

HÍREK

Befejezték a „Toldi” forgatását. Az első fi lmes Baranyai Tamás rendezésében befejezték a Toldi című fi lm forgatását Gyulán. Arany János elbeszélő költeményének XXI. századi feldolgozásában a helyi fi atalok mellett olyan színészek is szerepet vállaltak, mint például Koncz Gábor, Reviczky Gábor és Kovács István, sőt, szerepel a fi lmben – mint cseh vitéz

– az erőemelő Fekete László is. A mintegy 13 millió forint költségvetésű, egyórás játékfi lm utómunkálatain most dolgoznak. (MTI, 2019. szept. 4.)

54

KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK

Negyven éve alakult mega Magyarlukafai Néprajzi Műhely

„Magyarlukafa jelkép, nemcsak abban, amit már megvalósított;hanem ami a szándéka, amit az egész országban akar:

a hagyományok megismerését és az azokban való megújulást.”(Andrásfalvy Bertalan)1

Magyarlukafa baranyai aprófalu Somogy megye határán. Amióta népszámlálási adatok rendelkezésre állnak, lakossága csökken. Állandó lakóinak száma ma 68 fő.2 A népesség-fogyás különösen az 1960-as évektől ugrott meg, pedig a második világháború utáni új-rakezdés biztatóan indult. A sváb lakosság kitelepítését, a felvidéki és horvát területekről érkező magyar telepesek beköltöztetését követően hamarosan konszolidálódott a régi és az új lakosok viszonya, amihez a földosztás is hozzájárulhatott. 1955-ben létrehozták az első termelőszövetkezetet, de ebből a falu családjainak majdnem fele kimaradt. Hogy ezt a konfl iktushelyzetet korrigálják, 1959-ben megalakították a Győzelem téeszt, amelybe már minden gazda belépett, így a falu lakói közösen, maguknak dolgoztak a saját határukban. Két év múlva azonban a járási vezetők úgy döntöttek, hogy a lukafai téeszt a szomszédos

somogyhárságyi téeszhez csatolják. 1966-ban aztán a két falu közös, Vö-rös Sugár nevű termelőszövetkezete egyesült a Vásárosbéc–Dióspusztai téesszel. Ebben az évben megszűnt az önálló magyarlukafai tanács is. A reményvesztett gazdanépes-ség elvándorolása ekkor kezdődött. Helyükre a környező pusztákról érkezett munkaerő, illetve a téesz-vezetősége támogatta a romák be-települését. 1974-ben ezt a téeszt is betagolták a még távolabbi mozsgói téeszbe, ezzel végleg elveszett a lu-kafaiak minden önrendelkezéssel kapcsolatos illúziója. Úgy érezték, minden változtatással egyre hátrá-nyosabb helyzetbe kerültek.3

1 Andrásfalvy 1985. 13.2 Bóday 2018. 35.3 Kovács 1984. 16–21.

Magyarlukafa lakóinak számaa népszámlálási adatok alapján, 1870–2011

55

A környező településekhez képest további hátrányt jelentett, hogy zsákfaluként átmenő forgalma nincs, és ezen a helyzeten az 1966-ban épített bekötőút sem javíthatott.4 Ehhez járult még a ’70-es évek iparosításra törekvő településpolitikája, amely a falvak lakóit az üzemek közelébe, nagyobb városokba igyekezett költöztetni. Ennek egyik eszköze volt a falvakat sújtó építkezési tilalom. Mindezek eredményeként a fi atalok elköltöztek, főként Szigetvárra, Kaposvárra, a környező nagyobb falvakba, vagy Pécsre. A ’70-es években több baranyai településhez hasonlóan az elnéptelenedés veszélye fenyegette Lukafát.

A sok kedvezőtlen eseménynek és intézkedésnek mégis lett egy előnyös hozadéka a falu közösségére nézve. Miután az egyik utolsó református gazda az építési és korszerűsítési ti-lalom miatt nem újíthatta fel az akkor már százéves házát, ez a tősgyökeres család is kény-telen volt a portát hátrahagyva az elköltözés mellett dönteni.5 Mindez nem sokkal az előtt történt, hogy a népi műemlékek első országos felmérése során Füzes Endre pécsi néprajzos muzeológus rátalált a Zselic baranyai részének népi építészetét már akkor is egyedülállóan képviselő, Fő utca 16. szám alatti zsúpfedeles, füstöskonyhás talpasházra.6 A házat a Bara-nya Megyei Tanács megvásárolta, felújíttatta, majd 1978 októberében, a Műemléki Hónap keretében átadta a működtetéssel megbízott Janus Pannonius Múzeum (JPM) Néprajzi Osztályának.

4 Temesi 2003. 98.5 Kovács 1984. 38.6 Tarján 1982. 250.

Andrásfalvy Bertalan és a Mecsek Táncegyüttes táncosai somogyi ugróst táncolnak a tájház átadóünnepségén (Janus Pannonius Múzeum, Fotótár)

56

A pécsi múzeum néprajzosai az eredeti terv (statikus kiállítás berendezése) helyett egy teljesen újszerű ötlettel álltak elő: a felújított tájházban és annak telkén népművészeti al-kotótáborokat szerveznek. A Néprajzi Osztály vezetője akkor Andrásfalvy Bertalan volt, aki a szervezést fi atal muzeológus kollégájára bízta. Tarján Gábor nem sokkal korábban került Pécsre Budapestről, ahol a „nomád nemzedék” tagjaként szoros kapcsolatokat ápolt a Fiatalok Népművészeti Stúdiójával és az Iparművészeti Főiskolával, így kapcsolatai révén fővárosi fi atalok részvételével szervezte meg az első tábort 1979 nyarán.7 Éppen 40 évvel ezelőtt.

A nyolcvanas évek elején változott a településpolitika és azon belül a falvak megítélése.A kihalófélben lévő aprófalvak a kutatás látóterébe kerültek. Olyan javaslatok megfogal-mazására törekedtek, amelyek a falvak elnéptelenedését megállíthatják, lehetőséget terem-tenek a fennmaradásra. Az átfogó társadalmi, gazdasági vizsgálatok részeként felmérték a falvak történeti, földrajzi, néprajzi, közigazgatási, szociológiai és műemléki helyzetét.8A tájháznak köszönhetően Magyarlukafa különlegessé vált a hozzá hasonló aprófalvak körében. A Janus Pannonius Múzeum megbízásából, Andrásfalvy Bertalan szakmai ve-zetésével 1983 és 1984 folyamán komplex szociológiai, társadalomtörténeti vizsgálat folyt a faluban.9

Új korszak kezdődött a település életében. A „magyarlukafai kísérlet” vagy „lukafai mo-dell” néven is emlegetett jelenség egy elnéptelenedő falu megmentésére tett kísérlet volt. 40 év távlatából érdekes felidézni, a szociológus hogyan mérlegelte akkor ennek a próbálko-zásnak az esélyeit. 1984-ben az alkotótáborok gondnoka Budapestről költözött be az iskola melletti nagy házba feleségével és két gyermekével. Őket a Janus Pannonius Múzeum al-kalmazta, így ez a család állandó, városi mércével mérve is megfelelő jövedelemmel rendel-kezett. Elsőként azonban két városból érkezett kézműves fi atal telepedett le a faluban, akik a felmérés idején már egy párt alkottak. Számukra Lukafa elsősorban a lakásproblémájuk megoldását jelentette, hiszen a letelepedő táborlakók a Baranya Megyei Tanács által felvá-sárolt elhagyott házakat bérelték. A népművészeti tevékenységből származó bizonytalan jövedelem azonban a megélhetéshez, különösen pedig egy család eltartásához nem volt elegendő, mellette egyéb munkákat kellett vállalniuk, ami Magyarlukafán és környékén nehezen volt megoldható. Kovács Katalin megállapításait az idő igazolta: a lukafai modell nem biztosított megfelelő anyagi keretet a letelepedőknek. Ahhoz, hogy a Néprajzi Műhely kézműveseket eltartani tudó, jövedelmező vállalkozássá váljon, tőkére lett volna szükség, amely jó minőségű alapanyagok rendszeres beszerzését biztosította volna. A tájházban be-rendezett műhelyek sem nyújtottak kellemes munkafeltételeket, és nem voltak egész éven át használhatóak.10 Ennek ellenére a következő pár évtizedben néhány fi atalnak a nehézsé-gek ellenére sikerült hosszú távon gyökeret vernie a faluban. Őket a kézműves közösség és talán a természetes falusi közeg romantikája vonzotta, még a nehezebb megélhetés árán is, és annak ellenére, hogy sok mindenről lemondani kényszerültek, ami a városokban adott volt számukra.

7 Köszönöm Andrásfalvy Bertalannak és Tarján Gábornak a Magyarlukafai Néprajzi Műhelyről közölt ada-tokat.8 Hidasi–Mersits–Szabó 1985. 1.9 A társadalomstatisztikus szemszögéből Barakonyiné dr. Viniczai Klára közgazdász készített tanulmányt.A társadalmi változások feltárását Kovács Katalin szociológus, a falu társadalom- és gazdaságtörténetét Tarján Gábor készítette. Az épületállomány műszaki és műemléki vizsgálatát Hidasi Ágnes, Mersits Ildikó és Szabó Éva építészmérnökök végezték. A vizsgálatok eredményeit összefoglaló kéziratok a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Adattárában találhatók.10 Kovács 1984. 49–51.

57

A fi atalok beköltözése járulékos, eredetileg nem tervezett eredménye volt a Néprajzi Mű-helynek, ami teljesítette a küldetésében kijelölt feladatát: kézműves fi atalokat nevelt, és a népművészetek iránt érdeklődők egy generációjának formálta a szemléletét. Az alkotótá-borok országosan ismertté tették Magyarlukafát, amely így bevonult az 1970-es, 1980-as évek népművészeti mozgalmának történetébe.

Az első alkotótábor, a háttérben Tarján Gábor áll(Janus Pannonius Múzeum, Fotótár)

A „NOMÁD NEMZEDÉK”

A Magyarlukafai Néprajzi Műhely illeszkedik abba az 1970-es években indult népművésze-ti mozgalomba, amely újra felfedezte11 az autentikus népi kultúrát. Az 1950–60-as években a munkás–paraszt barátság politikai ideológiájának alátámasztására szolgált a szocialista háziipar intézménye, amelyet a Népi Iparművészeti Tanács minősítési rendszere irányított és tartott kontoll alatt. A következő évtized fi atal generációja fellázadt a kirakatba tett, kiüresedett népi iparművészet ellen, és kereste a még fellelhető autentikus forrásokat.12 Érezhető volt ekkor, hogy pár évtizeden belül eltűnnek azok, akik még a hagyományos pa-raszti kultúrában nőttek fel, emlékeztek a faluközösségek földművelési szokásaira, a népi kézműves mesterségekre, a folklórra. Elveszni látszott egy évszázadokon keresztül állandó életforma és felhalmozott tudása. Falvakba irányuló mozgalom indult, elsősorban városi fi atalok körében, a még menthető emlékek feltárására, megőrzésére. Ekkor indult útjára a táncházmozgalom, és kézműves alkotóközösségek jöttek létre a régi kézműipar feltámasz-

11 Elődjüknek tekintették a XX. század első évtizedeinek népművészeti gyűjésekre alapozott művészeti moz-galmát: „Mi, akik az originálishoz akartunk tartozni – nekünk a Bartók, a Kodály voltak az isteneink –, mi a »Gyöngyös bokrétát« látványos meghamisításnak éreztük...” – Interjú Jancsó Miklóssal (Nomád nemzedék, 1994).12 Gombosi 2015.

58

tására. A kor kultúrpolitikája nemcsak megtűrte, támogatta is az alternatív mozgalmat, így lehetősége nyílt a betekintésre és a keretek meghatározására.13

A KISZ KB, a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet 1970-től kezdő-dően évente pályázatot hirdetett népművészettel foglalkozó fi atalok részére, a Fadd-Dom-boriban rendezett országos népművészeti táborban való részvételre. A tábor lakóinak kezdeményezésére, a Népművelési Intézet égisze alatt 1973-ban megalakult a Fiatal Nép-művészek Stúdiója, „a népi hagyományokra épülő művészeti és kulturális tevékenységgel foglalkozó fi atalok összefogó, szakmai-ideológiai továbbképző és érdekvédő szerve”.14 Felada-tai között szerepelt például tanulmányutak szervezése az élő népművészeti hagyományok megismerésére, vagy kísérleti műhelyek létesítése. Kezdeményezésükre 1975-től szerte az országban alkotótáborok alakultak: Kecskeméten kerámiastúdió, Etyeken szövőház, Ve-lemben fafaragó tábor, Tokajban alkotóház. Bodor Ferenc, a mozgalom egyik szervező-je, a lukafai táborok rendszeres résztvevője a Nomád nemzedék – Ifj úság és népmu ̋vészet Magyarországon 1970–1980 című dokumentumkötetben állított emléket a hetvenes évek ifj úsági, népművészeti mozgalmának.

A Janus Pannonius Múzeum bevonta munkájába a Fiatal Népművészek Stúdióját, velük közösen szervezte a megyei tanács és a helyi termelőszövetkezetek támogatásával működő lukafai alkotótáborokat. A népművészeti mozgalom és a múzeum összekapcsolódott: a múzeumokban konzervált tárgyak forrásai voltak a mozgalomnak, ugyanakkor megin-dult a „nomád nemzedék” kortárs alkotásainak muzealizálása.

A nyolcvanas években a „nomád nemzedék” fi ataljait egyre inkább az egzisztenciaterem-tés kötötte le. A hagyományos tárgyak alkotásából keveseknek sikerült megélni. Mozgal-muk veszített lendületébo ̋ l, csökkeni kezdett az alkotótáborok látogatottsága. A hagyo-mányokon alapuló szellemi és tárgykultúra kutatása alternatív mozgalomból az intézmé-nyesülés felé mozdult. Eredményei és szellemisége lassan helyet kaptak az oktatásban. Az intézményesülés első momentumaként 1982-ben megszervezték az első országos táncház-találkozót, aminek az ország legnagyobb fedett stadionja adott otthont. Ugyanebben az évben a Fiatal Népművészek Stúdiójából létrejött a Népművészeti Egyesület, amely 1987. augusztus 20-án a Budai Várban megrendezte az első Mesterségek Ünnepét.15

MIGRÁCIÓS HULLÁMOK

Tarján Gábor A megmaradás reménysége cím alatt foglalta össze a lukafai műhely külde-tését: „Egyetlen szempont érvényesül következetesen: a hagyományos kultúrából átmenteni mindazt, ami a mához is szól. [...] Nehéz volna megmondani, mi marad fenn az eljövendő korokra népünk szóban, dalban és tárgyakban meglévő kincseiből. De, hogy remény legyen a fennmaradásra, ahhoz újból élővé kell tenni az értékeket. Talán ebben a munkában vállal hasznosat a lukafai ház.”16

A Néprajzi Műhely a helyszínt adó falu számára is reményt hozott a megmaradásra. Le-telepedési lehetőséget adott az alkotótelep azon tagjainak, akik részévé váltak a nyolcvanas évek városról falura irányuló migrációjának. E mozgalom résztvevői jellemzően értelmisé-giek, művészek voltak. Kiköltözésük „A krízis és az elvágyódás elképzeléseiből táplálkozott,

13 Uo.14 Zelnik 1973. 7415 Jávorszky 2013. 136–137.16 Tarján 1985.

59

[...] ily módon is egy ellenvilágot képeztek, [...] a migráció célpontját pedig hanyatlófélben lévő és megmentésre szoruló kulturális régióként értelmezték az odaköltözők.”17 Magyarlukafa a társadalomból való kivonulás egy kivételes helyszíne lett. A múzeum tudományos-szak-mai állásfoglalása és befolyása, a tájház megmentésének és fenntartásának kényszere is szerepet játszhatott abban, hogy az enyhülő diktatúrában a hatalom az egy évtizeddel korábban még pusztulásra ítélt faluban támogatta az egzisztenciájukat a megszokottól eltérő módon elképzelő városi fi atalok letelepedését. Pár évtizedig láthatóan csökkent a lakosság fogyásának üteme. Sikerült olyan közösséget kovácsolni, amely életre keltette az elnéptelenedő falut. A felpezsdülés jeleként értékelhetjük, hogy a nyolcvanas évek végén faluház épült Lukafán. A kilencvenes évek elején újabb betelepülők érkeztek: alternatív életmódot18 választó fi atal kézművesek vásároltak itt telkeket és alapítottak családot. Jöttek Szigetvárról, Pécsről, de akadt, aki a délszláv területekről, a háború elől menekült. Ebből a mozgalomból a szomszédos Vásárosbéc is profi tált, ahová a kilencvenes években Lukafa vonzásának köszönhetően szintén fi atalok települtek. Körükben Vásárosbéc máig a Ma-gyarlukafáról valamilyen okból kiköltözők alternatívája.

Lukafa az ökológiai, közösségi szemléletformálás egyik műhelyévé vált, ahol a hagyo-mányos népi kismesterségek alapfogásait sajátíthatták el a falusi életmódra vágyó városiak. Ennek példája az a két ökofalu, amelyet az 1990-es évek elején városból vidékre költöző fi atalok alapítottak a környék kihalt vagy kihalóban lévő településein. Az 1970-ben elnép-telenedett Gyűrűfűn az ökológiai gazdálkodást és a korszerű technológiát ötvöző zárt kö-zösséget hoztak létre.19 Visnyeszéplakon főként Budapestet maguk mögött hagyó fi atalok önellátásra épülő, a hagyományos falusi értékrendet másoló, archaizáló életmódot foly-tatnak. Bár zárt közösségben élnek, mindkét falunak szoros a kapcsolata a lukafaiakkal. Többen részt vettek a Néprajzi Műhely tanfolyamain, ahol elsajátíthatták a természethez, a hagyományos életmódhoz való visszatérés kézműves fogásait.20

A nyolcvanas évek második felében az elhagyott házakba költöző városi kézmű ves fi a-talok nagy része a beszű kült lehető ségek, gyermekeik iskoláztatása miatt – ha anyagi le-hetőségük engedte – elköltözött a faluból. A rendszerváltást követően külföldiek fedezték fel a gyönyörű természeti környezetben fekvő hangulatos aprófalut. Közülük az első az 1980-as évek végén vásárolt itt házat, majd németek, hollandok, belgák, norvégok követték, akik egy-két kivételtő l eltekintve idényszerű en laknak itt. Ma a lukafai porták egyharmada külföldiek tulajdonában van, akik távollétükben a helyieket bízzák meg a házak és telkek gondozásával. A település öregszik, az egyre több külföldinek köszönhetően erősödik az üdülőfalu jelleg.

Pásztor Andrea

Irodalomjegyzék. Andrásfalvy Bertalan, 1985: Tájház és közművelődés. In Tarjá n Gá -bor (szerk.): Magyarlukafa. Né prajzi Mű hely 1979–1984. Guzsalyas Kö r Kö zmű velő dé si Egyesü let, Pé cs; Bó day Pá l (szerk.), 2019: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2019.

17 Szíjártó Zsolt megálllapítását közli: Farkas 2014. 59.18 Farkas 2014.19 Farkas 2009.20 1993-ban egy lukafai szövőtanfolyam résztvevőiről megtudta az újságíró, hogy „Visnyeszé plakró l jö ttek ide, hogy megtanuljá k: miké nt kell a szö vőszé k felvetőjé t kezelni, mert szeretné k az otthoni szö vőszé kü ket rendszere-sen haszná lni. Budapestről kö ltö ztek a Vá sá rosbé c kö zelé ben lé vő, szinte elné ptelenedett telepü lé sre, ahova fö ldú t vezet, s ahol mé g villany sincs minden há zná l. Maguk sü tik a kenyeret, sajtot ké szí tenek, biogazdá lkodá st foly-tatnak. Mindent meg akarnak tanulni, ami ősi mestersé gnek szá mí t.” (Ősi mestersé gek vará zsa. Szövőműhely Magyarlukafán. Új Dunántúli Napló 1993. április 26. 1.)

60

január 1. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest; Farkas Judit, 2009: „Meghalt Gyűrűfű – éljen Gyűrűfű!”. Egy jelképpé vált falutörténet (újra)hasznosítása. Tabula 12. 1. 75–94.; Far-kas Judit, 2014: „Kicsi kis hő sö k.” Az ö kofalu-mozgalom tö rté nete é s gyö kerei. Ková sz 18. 1‒4. 43‒66. http://kovasz.uni-corvinus.hu/2014/farkas.php; Gombosi Beatrix, 2015: Örökség és újítás. Magyar Múzeumok. A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület online magazinja. http://archiv.magyarmuzeumok.hu/kiallitas/2723_orokseg_es_ujitas (letöltés: 2018. 03. 23.); Hidasi Ágnes–Mersits Ildikó–Szabó Éva, 1985: Magyarlukafa építészeti és mű-emléki vizsgálata. Összefoglaló javaslat. Pollack Mihály Műszaki Főiskola. Kézirat. JPM Néprajzi Adattár 535–86/II.; Jávorszky Béla, 2013: A magyar folk története. Kossuth Kiadó, Budapest; Kovács Katalin, 1984: Adalékok egy aprófalu huszadik századi történetéhez. Be-számoló egy Magyarlukafán végzett vizsgálatról. Kézirat. JPM Néprajzi Adattár 535–86/II.; Nomád nemzedék, 1994: Nomád nemzedék. Ifj úsági népművészeti mozgalom a hetvenes években. Ökotáj 9. 49–59. http://www.okotaj.hu/szamok/09/maradt.html (letöltés: 2018. 03. 16); Tarján Gábor, 1982: A Dél-Zselic népi építészete. A Janus Pannonius Múzeum Évköny-ve 27. 217–266.; Tarján Gábor, 1984: Adatok Magyarlukafa társadalom- és gazdaságtörté-netéhez. Kézirat. JPM Néprajzi Adattár 535–86/II.; Tarján Gábor, 1985: A megmaradás re-ménysége. In Tarjá n Gá bor (szerk.): Magyarlukafa. Né prajzi Mű hely 1979–1984. Guzsalyas Kö r Kö zmű velő dé si Egyesü let, Pé cs; Tarján Gábor, 1986: A Guzsalyas Kör. In Gárdonyi Ta-más (szerk.): Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1. 1986 október. Pécs. 11.; Temesi Ferenc, 2003: Az állami közútkezelés története Baranya megyében. Baranya Megyei Állami Közútkezelő KHT., Kiskőrös; Zelnik József, 1973: Egy kezdeményezésről elfogultan. Honismeret 1973. 3. 71–75.

Látogatás az Albertfalvi Helytörténetiés Iskolamúzeumban

Albertfalva eredetileg önálló falu, majd nagyközség volt. Megalakulásának idén, 2019-ben ünnepeljük 200. évfordulóját. A település 1950-ben az akkor létrejött Nagy-Budapest XI. ke-rületéhez került, délről a XXII. kerület budafoki részével, északról a XI. kerületi Kelenföld-del, keletről pedig a Duna folyóval határos. Ezen a 3 km2 -nyi területen 2011-ben 12,5 ezer ember lakott. A városrésznek jelenleg három általános iskolája van. A Don Bosco Katolikus Általános Iskola mellett található az Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúze-um, melynek megalapítója 1980-ban Beleznay Andor, az albertfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola egykori igazgatója volt. Itt dolgozik Ürmös Péter, akit meglátogattam a kis épületben.

– Kérem, mutassa be magát és a múzeumot!– Ürmös Péter, az Albertfalvi Helytörténeti gyűjtemény és Iskolamúzeum munkatár-

sa vagyok. Korábban sokáig tanítottam a szomszédos Petőfi Sándor Általános Iskolában. Akkoriban segédkeztem a múzeum első formájának kialakításában, ami az iskolaudvaron levő technikai épületben kapott helyet. A múzeumban azóta is félállásban dolgozom.

– Mit tud arról, hogy tavasszal a kerületben járt Habsburg Mihály, illetve IV. Károly király unokája, Habsburg Ottó fi a, Habsburg György?

– Én nem vettem részt ezen a rendezvényen, mert itt volt szerepem, vártam a látogatókat. Albertfalvát éppen 200 éve a Habsburg uralkodóházba nősült Albert Kázmér szásztescheni

61

herceg alapította és az új település fejlesztésére évtizedekig gondot fordított. E hagyomány őrzőiként Habsburg Mihály adományából sikerült korszerűsíteni a Mezőkövesd utcai isko-lát, és ő azóta is anyagilag támogatja ezt az intézményt. Habsburg Györggyel kapcsolatban annyit mondanék, hogy a két Habsburg ágnak a közös ünnepe e jubileum.

– Mikor nyílt meg a múzeum?– Egy kicsit vissza kell tekintünk az 1828-as iskolakezdésre, az első elemi iskola ekkor ala-

kult. A 150. évfordulóra a Petőfi Sándor Általános Iskola rendezett egy kiállítást, amelyet Beleznay Andor érdemesült iskolaigazgató úr szervezett, illetve gyűjtött be tárgyakat régi albertfalvi lakosoktól. Ez képezte az alapját a Hely- és Iskolatörténeti Múzeumnak, később lettünk Albertfalvi Helytörténeti és Iskolamúzeum. A múzeum akkoriban itt volt az isko-laudvaron, csak azt az épületet lebontották.

– Mikor látogatható a múzeum és ki a fenntartója?– A nyitvatartási időnk kedd, csütörtök és szombat 14–18 óra. A fenntartó a kerület által

üzemeltetett, illetve létrehozott Központ Kft ., amelyhez a kerületi Újbuda TV, a kerületi Újbuda című újság és a kerületi művelődési házak üzemeltetése is tartozik.

– A XI. kerületi önkormányzat már nem fenntartó?– Egy ideig az volt, de mostanra már kiszervezték és a Központ Kft .-hez került.– Kik látogatják a múzeumot?– Részben az albertfalvi kötődésű régi és új lakosok, az ide járó és ide járt diákok. Időn-

ként vannak különleges vendégeink, például ezt az oldalt egy japán diákcsoport írta be az emlékkönyvbe, amikor itt tartottak egy kihelyezett órát. Találtak egy üveg japán bort is.

– Egy tantermes épület volt?– A legelső iskolaépület a mai Cérnázógyár helyén állt, ennek a makettjét itt láthatjuk

a középső üvegtárolóban, és helyét egy emléktábla jelzi a gyárépület falán. Később ez az épület vándorolt, a következő fázisban a Fő utca – mai Fehérvári út – 26. számú ház he-lyén volt a 24–29-ben. A következő fázis, amikor 1930-ban megépítették a mellettünk lévő, mai Albertfalva utcai téglaépületet az elemi iskola helyszínének, ennek szomszédságában lévő épület akkor igazgatói lakás volt, jelenleg múzeum. 1948-ban a mai Albertfalva ut-cai épületre emeletet építettek. Következő lépcsőben egy hatalmas arányú iskolabővítés-nek voltunk a tanúi. 1978-tól működik a házgyári elemekből összeállított iskola, végül a sportpályán is épült egy 8 tantermes kisépület. 1992-től a régi téglaépület a nyolcosztályos Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskolának ad otthont, később a Bükköny utca 9-ben óvodát is nyitottak. A házgyári épület megmaradt Petőfi Sándor Általános Iskolá-nak, bár közben lett itt gimnázium is, és felnőttoktatási szakképzésnek is helyt adott. Je-lenleg ismét Újbudai Petőfi Sándor Általános Iskolának nevezik. A kis épületben az óvoda lett, azt elvették tőlünk. A sportpályát három részre osztották, az egyik harmada a Petőfi iskoláé, a középső az óvodáé és egy kisebbik része a Don Bosco Iskoláé.

– A gimnáziumot miért zárták be?– Ezt mi sem értjük, ez „kifutó rendszerben” megszűnt. Az általános iskola VIII. osztá-

lyig megy. Előtte volt még egy iskolaösszevonás: a Mezőkövesd úti Általános Iskolát meg-szüntetve egyesítették a két intézményt. Ide jöttek az ottani tanulók, az az iskolaépület pedig ezután a Szent II. János Pál Iskolaközpontnak adott helyt, melyhez egyházi óvoda, általános iskola és hat évfolyamos, két tanítási nyelvű gimnázium tartozik.

– Milyen értékek vannak itt a helytörténeti gyűjteményben?– Elmondtam az iskolatörténeti vonatkozását, az iskolatörténetei emlékek folyamatosan,

évről évre bővülnek. Ezt kiegészítve a helytörténeti gyűjteménynek a részeit ismertetném. A folyosón az 1947-től kezdett római kori feltárások anyaga található. Először az öntödei

62

vállalat telephelyét tárták fel, később, a Savoya Park üzletközpont építésekor is voltak feltárások, az ottani római kori emlékeket kutatták. A folyóson kiállított fotóanyagot az Aquincum Múzeum munkatársai készítették és adományozták nekünk. Itt látható a híres repülőgépgyár makettje, amelynek létrejöttét az motiválta, hogy akkoriban Albertfalván szakképzett asztalosok álltak rendelkezésre a hidroplánok készítéséhez. Ezek fa úszótesten vízre leszálló, vízen sikló repülőgépek voltak. Winkler László repülőgépmérnök és csapata készítette a gépeket, itt az Albertfalva utca Duna felé való folytatásánál voltak a hangárok. Ezen gépeket a szerelőcsarnokban szárazföldi leszállásra is át tudták alakítani, ha kereket kaptak. A repülőgépek szám szerinti típusát, műszaki paramétereit meg lehet keresni a táblán, Winkler László állította össze. Ezt a gyárat a trianoni békeszerződés miatt sajnos be kellett zárni.

– Ez volt az egyetlen repülőgépgyár Magyarországon?– Nem, Mátyásföldön is volt egy.– A múzeumban ki van állítva az iskolai osztályok egy részének fényképe.– A 150. évfordulóig bezárólag az osztálytablók, évközi események láthatóak. Megmu-

tatnám a legkülönlegesebb részét a kiállításnak, Mahunka Imre (1869–1923) bútorgyáros (1920–1922-ben nemzetgyűlési képviselő) emlékszobáját, aki a leghíresebb asztalosmeste-rünk volt. Ő már művészi szinten művelte a bútoripart, ezek a Lyka Károly-féle korabeli füzetekből lettek kivágva. Mahunka az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert a bútoraival. A múzeumban látható bútorgarnitúráját az önkormányzat anyagi hozzájá-rulásával sikerült megvásárolni egy akkori vevőtől. Különlegessége, hogy a bútorokban található egy cégjelzés, ami fémlemezbe gravírozva lett beszegecselve, illetve intarziával is készítették az eredetit. Van egy tálalószekrényünk és egy edényszekrényünk is, ami a Pesterzsébeti Múzeum adományaként került hozzánk. Tablón láthatóak az albertfalvi asz-talosdinasztiák jeles tagjai.

– Milyen részei vannak még a múzeumnak?– A múzeum lenti, pincei részén a kápolnatörténet, a helytörténet és a borgyűjtemény lát-

ható. A templom azért érdekes, mert a Mahunka-hagyatékból, -örökségből lett létrehozva. Az állandó kiállításokat Beleznay Andor elképzelése alapján állították össze a munkatársak. Vannak ideiglenes kiállítások is, a nagyteremben lévő tablókat szoktuk hátoldallal megfor-dítani, azok üresek, és azokon szoktunk ideiglenes festmény-, fotó- és egyéb kiállításokat rendezni. Az alsó szinten lévő négy helyiség gyűjteményei közül a templomtörténet az első. A mai plébániát 1928-ban kezdték építeni Mahunka adományaiból. 1940-ben volt az alapkőletétel, 1941-ben szentelték fel Szent Mihály tiszteletére. Lechner Jenő által Bauhaus stílusban épült. Amíg nem volt meg a mai templom, az 1920-as évektől a helyi kápolna az iskola tornatermében volt berendezve vasárnaponként, utána visszarendezték. Egyházilag a budafoki plébániához tartozott. Volt egy kis harangtorony az egyszintes épület tetején. A helytörténeti gyűjtemény legérdekesebb részén korabeli fotók alapján rekonstruálták az akkori Fő utcát, a mai Fehérvári utat. Ezt Sajtos Gyula kolléga, művésztanár készítette. Rajztechnikailag úgy kell elképzelni, hogy egy tekercs papírra rajzolta végig az utcát, nincs megvágva. Ezt Beleznay igazgató úr végigfényképezte, hogy lehessen látni az akkori álla-potokat. Ezen a területen akkor már bontottak, lakóparkot alakítottak. Volt egy „lóden ház”, a lóden posztógyárnak egy épülete, és itt voltak a repülőgépgyári hangárok koráb-ban. Tizenkét albertfalvi képeslapot ismertünk egészen mostanáig, pár éve előkerült a 13. is. Itt láthatóak a képeslapok, korabeli fotók, meg lehet nézni mindegyik háznál, kinek a tulajdona és milyen funkciót látott el. Külön tárlóban a bontásra került községháza doku-mentumai, pecsétjei is láthatóak. Jelenleg nincs községháza, mert Albertfalva Budapest

63

XI. kerületéhez, a Zsombolyai úti polgármesteri hivatalhozhoz tartozik közigazgatásilag. Kisboltok voltak ezen a területen és vendéglő. A másik képen az iparosoknak a leszárma-zottjai láthatóak.

– Milyen érdekességek lettek még kiállítva?– Még egy különlegességet mutatok, a céhes zászlót, melynek a zászlórúdjába akkor ütöt-

ték be a mesterek neveit, amikor letették a vizsgát, és onnantól önálló munkát végezhettek. Látható az asztalosipar céhládája, ebben voltak a céhes iratok. 1886-tól indult ipartestület. A 200 éves évfordulóra kaptuk ezt kölcsönbe a történeti múzeumtól. Utolsó gyűjtemény pedig a borgyűjtemény. Beleznay igazgató úr nem fogadott el semmit a 30–40 éves igazga-tói pályafutása alatt, csak egy-egy üveg bort, és ebből lett összerakva a gyűjtemény.

– Köszönjük a bemutatást és sok látogatót kívánunk!Pálmány Lilla

Trianon áldozatai,a „magyar szívű” cipszerek

A „Kik a cipszerek? – A szepesi szász identitáscsaládi emlékei” című kiállítás margójára

„Mélységes mély a múltnak kútja”– állapítja meg Th omas Mann, majd hozzáteszi: „Ne mondjuk inkább feneketlennek?”1 Ebbe, a szinte végtelen verembe az évezredek, évszáza-dok folyamán népek, nemzetek, civilizációk, nagyhatalmak süllyedtek le. Ahhoz, hogy ráakadjunk többek között az egységes, számban jelentős cipszer népre, ennek a kútnak magyar labirintjában száz évre visszamenőleg kell kutakodnunk. A történelemben 100 év nem nagy idő, mégis a ma élő emberek köreiben sokan nem tudják, kiket rejt magában a cipszer elnevezés. Ennek feloldását, megváltoztatását kezdeményezte egy vándorkiállítás Cipszerek és a reformáció elnevezéssel 2017–18-ban.2 Mintegy ezt folyatva, 2019. október 10-től 2020. február 8-ig az Evangélikus Országos Múzeumban Kik a cipszerek? – A szepesi szász identitás családi emlékei3 című tárlat várja látogatóit.

A kiállítás bemutatja a XXI. század embereinek azt a különleges, érdekes, értékes nép-csoportot, amely egykor a történelmi Magyarország felvidéki tájegységén elhelyezkedő Szepes vármegyében élt. A ma már csak – Európa különböző részein – diaszpórában létező népnek az őseit a történelmi Magyarországnak e területére – valószínűleg4 – II. Géza ide-jén, Németföldről telepítették be. Közismertté, abból eredően, hogy a Szepesség németül Zips, cipszer néven váltak. 1271-ben V. István király az értelmes, szorgalmas szepesi szá-

1 Th omas Mann: József és testvérei. https://mek.oszk.hu/03600/03655/html/01.htm Leolvasás: 2019. október. 7.2 A kiállítás állomásai voltak: 2017-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2018-ban az Országos Széchényi Könyvtár és a német gyökerekkel is rendelkező Hold utcai református gyülekezet temploma.3 Kurátorok: Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár vezetője és Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője.4 A szászok betelepülésének ideje vitatott. Ahány irodalom, annyi dátum. Ezek közül II. Géza telepítése a legel-fogadottabb, de minden bizonnyal több hullámban jöttek be a Szepességbe.

64

szoknak privilégiumokat adott (önálló jogszolgáltatás a Zipser Willkühr, vásártartási, áru-megállító, bányászati jogok, vámmentesség stb.), amelyeknek következtében lakóhelyeik a művelődésnek, a művészetnek, az iparnak és a kereskedelemnek középpontjaivá lettek és számos helységük várossá nőtt. Az itt élő polgárok – lelkészek, orvosok, írók, iskolameste-rek, kereskedők, zenészek, kézművesek, iparosok – pedig a vidék jómódú embereivé váltak. Német anyanyelvük ellenére a Magyar Királysághoz tartozónak érezték magukat, „azono-sultak a Magyarhon ügyével”5 és „hungarus öntudatú”6 mentalitás jellemezte őket. „Ez a sok mindenféle tarkabarka nép, ami külső viseletére nézve Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít, csupa merő német – mutatja be őket Jókai –, a nyelvüket megtartották, minden más egyébben magyarokká lettek. [...] Annyi viszontagságos századok során át ezek a né-met magyarok mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabadság ügyének.”7 Évszázadokon keresztül súlyuk, tekintélyük volt a magyar sors alakításában, különös te-kintettel a felerősödő Habsburg-ellenesség idején a Bocskai-, a Th ököly- és a Rákóczi-sza-badságharc szövetségeseiként.

A XVI. században a szászokra nagy hatással volt az európai államok társadalmát, egy-házi viszonyait átalakító nagy szellemi mozgalom, a reformáció. A cipszerek szívvel, lé-lekkel tértek át az evangélikus vallásra.8 A tehetős, kulturált, protestáns polgárok pedig a templomaikba neves korabeli német és magyar műhelyek mestereinek ma is a világ leg-szebb, legértékesebb kincsei közé tartozó alkotásait – gótikus és reneszánsz stílusú, bibliai jeleneteket ábrázoló szárnyas oltárokat, szobrokat – rendelték meg. A prédikátorok az ide összegyűlt embereknek anyanyelven hirdették az új tanokat, melyeket vándordiákokként (peregrinusokként) német egyetemeken (Wittenberg, Jéna, Halle, Heidelberg, Göttinga) sajátítottak el. Ezeknek az eszméknek a terjesztését a szaporodó nyomdászati termékeik is segítették. Lőcsén a XVII. század elején indult virágzásnak a hazai könyvkiadásban is jelentős szerepet játszó Breuer-nyomda. Gondozásában a szepességi nemzetiségek (német, szlovák, magyar) anyanyelvén jelentek meg evangélikus énekeskönyvek, olvasmányok. Ezt illusztrálja például a jelenlegi kiállítás egyik vitrinjében a XVII. századból a Breuer-nyom-da miniatűr kivitelezésében Luther Márton kátéja.

A tárlat iskolával foglalkozó részéből kiviláglik, hogy a szepességi városokban terjedő evangélikus vallást képviselő cipszereknek fontos bástyái voltak az egyre nagyobb hírre szert tevő iskolák, elit líceumok (Lőcse, Késmárk), ahol polihisztor oktatók adták tovább a tudást tanítványaiknak. Köztük tallózva például a „magyar Wittenberget” Bártfán létreho-zó Stöckel Lénárd (1510–1560), a természettudós ifj . Buchholz György (1688–1737), a magyar nyelvet kutató és az 1848-as szabadságharcban részt vevő Hunfalvy Pál (eredeti nevén: Paul Hunsdorfer,1810–1891).9

Nem véletlen, hogy a reformáció terjedését kezdettől fogva itt is üldözés kísérte. Bezár-ták a protestáns templomokat, iskolákat, a nyomdáktól megvonták az engedélyeket, az új hit hirdetőit elüldözték és gályarabságra ítélték. Azonban a rekatolizáció elleni küzdelem nem törte meg a cipszereket, sőt, attól megedzve, sikerült nekik a következő századok fo-

5 Ábrahám Barna: A régi Szepesség képe a magyar történetírásban 1945 előtt, http://adatbank.transindex.ro/regio/kutatoioldalak/index.php?a=htm&k=15&p=157.htm, Leolvasás: 2019. április 2.6 Ez azt jelentette, hogy az állampolgári hovatartozáshoz képest a nyelvi összetartozás alárendelt szerepet játszott.7 Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony. Révai testvérek, Bp., 1909. 7–9.8 Bruckner Győző: A reformáció és az ellenreformáció története a Szepességben (1520–1745). Előszó. Grill Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedése, Bp., 1922.9 Bruckner Éva: Egy elfelejtett magyar elit iskola: a késmárki líceum. Polgári Szemle 2016. 4–6. 395–417.

65

lyamán e tájegység városaiban, templomaiban, iskoláiban egyre felkészültebb tisztségvise-lőikkel, prédikátoraikkal, lelkészeikkel, tanítóikkal betölteni az állásokat.

Mindez a történelmi Magyarországnak olyan vármegyéjében következett be, ahol a la-kosság messze nem volt egységes. Együtt élt itt évszázadokon keresztül szlovák, német, magyar, rutén, szerb, zsidó, cigány. „Közép-európai múltunknak ezt az egyedülálló hagyo-mányát akkor érthetjük meg, ha megpróbáljuk beleélni magunkat egy olyan közegbe, ahol természetes volt több kultúra naponkénti egymás mellett élése és az azzal járó nyelvi sok-színűség, amely a szüntelen közvetítés és befogadás állapotát jelentette” – fogalmazott Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész, egyetemi tanár, a kiállítás megnyitóján.10 Tör-ténelmünk egyik legzivatarosabb százada, a XX. század azonban elsodorta ezt az együtt-élést, s vele a cipszerek történelmi életformáját is. Az első világháború után a Szepesség Csehszlovákia része lett. Az eddig ott élő magyarok és cipszerek nagy része otthonuk és munkahelyük elhagyására kényszerült. Nem egy közülük magyarországi pályaudvarok melletti vagonokban vagy barakkvárosokban élt hónapokig, évekig, egészen addig, míg végre sikerült beilleszkednie Csonka-Magyarország társadalmába.

A két világháború között a menekült szepesiek szervezetei és egyesületei aktívan működ-tek, erős azonosságtudat és egység jellemezte őket. Összetartotta őket az elveszített haza iránt érzett hűség. Kiadványaikkal, rendezvényeikkel megpróbálták a Trianon következ-tében elvesztett világot átmenteni.11 A második világháború után a Felvidéken maradtak egy részét szovjet fogságba vitték vagy a csehszlovák hatóságok internálták, s nemegyszer ki is toloncolták őket. Az új hatalom elvette vagyonukat, s megalázták a tájukhoz, szülő-földjükhöz hűségesen kötődőket. A szocialista világrendszerben kibontakozó kommunista vezetés diktatórikus intézkedései beszüntették a nálunk is gyökeret eresztett cipszereknek az addig működő szerveze-teit, szervezkedéseit. Nem maradt más lehetőség az összefo-gásra, mint baráti kör, asztaltársaság vagy közös visszaláto-gatás a HAZÁba.

A Szepességet elhagyók és azok leszármazottjainak ma-radéka (1–2 ezer fő) jelenleg Németországban, Ausztriában, Magyarországon él és rendületlenül őrzi szülőföldjének emlékét. Budapesten a Szepesi Baráti Körnek kb. 150 tagja folytatja a szepességiek legendás összetartozását. Rendsze-resen leveleznek, segítik egymást, különös tekintettel a szá-mukra nagyon fontos családfa felállításában, találkoznak a Szepességhez kapcsolódó események alkalmával – például a cipszer Görgei Artúr új szempontból való megközelíté-se apropóján megnyílt kiállításon, és a hozzá kapcsolódó tudományos üléseken. Évente egyszer összejönnek, hogy cipszer halottaikra emlékezzenek, 4 évente elmennek az egykori Szepesség (ma Szlovákia része) városaiba, temető-ket látogatnak, túrákat szerveznek a Tátrába és találkoznak ott élő cipszerekkel, valamint régi és új szlovák barátaikkal.

10 Kiss Gy. Csaba mind a két kiállításon beszélt a cipszerekről.11 Ablonczy Balázs: Trianon árvái. https://mta.hu/tudomany_hirei/trianon-arvai-106742, Leolvasás: 2019. ok-tóber 31.; Bruckner Éva: Vagon- és barakkvárosok. A trianoni utódállamok menekültjeinek életkörülménye. Polgári Szemle 2017. 13. 1–3. 243–255.

Egy cipszer női ruhaa kiállításban

66

Az Evangélikus Országos Múzeumban októberben megnyílt kiállításon az e körbe tar-tozó négy család leszármazottja tulajdonában lévő tárgyak (ereklyék, iratok, könyvek, fo-tók, ruhák, bútorok), valamint a felmenőik által és a beadó gyerekként megélt családi élet jeleneteit, szórakozási formáit bemutató képek, szinte a régi tulajdonosaiknak az aurájától körülvéve, keltik éltre a cipszerek szepességi világát. A szemlélődő úgy érzi, hogy Lőcse egy évszázaddal ezelőtti kövezetét koptatva betér a Greschik-Steinhausz, Barcs-Spóner, Scher-mann, ruszkini Lorx família házának tiszta fogadószobájába, ahol leül egy kényelmes ka-rosszékbe az asztal mellé, és olvassa az oda készített Szepesi Híradót vagy a cipszer Bibliát. Közben a gyerekek „a jó és mérges gombákat megkülönböztető társasjátékkal” játszanak, a fogason pedig ott lóg az ünneplő ruha, melyet a nagymama az istentiszteletre vesz majd fel. Az ezeket a miliőket illusztráló vitrinek felett a század eleji Szepesség sokoldalú isme-rőjének, a történész Bruckner Győzőnek az írásából vett idézetek egészítik ki a látottakat. Így például: „A szepesi szászok családi élete tiszta és bensőségteljes. A házastársak egymást megbecsülik, a gyermekeket áldásnak tekintik s gondosan, szeretettel nevelik fel.”12

A nézelődő ezektől az enteriőröktől elbúcsúzva, a tárlatnak egy másik helyén részt vehet egy ünnepségen, s megismerkedhet a cipszer himnusszal: „Isten, ki őseink raját / magyar földre vezette, / Unokáinknak és nekünk / Honunkká díszítette…”13 Aki a kiállítás megnyitó-

12 Bruckner Győző: A Szepesség népe. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmány. Kellner Ernő könyvnyomdája, Bp., 1922. 25.13 Az eredeti német szöveget Friedrich Scholz késmárki tanár szerezte, Wilhelm Wagner lőcsei evangélikus kántor zenésítette meg, magyarra Márton László fordította.

Cipszer szobaenteriőr

67

ján lépett be a cipszerek világát életre hívó helyiségbe, az előtte, a templomban elhangzott XVII. századi szepesi evangélikus egyházzenétől14 átmelegítve lehetett az élményeknek résztvevője.

Már a XX. század elején a Szepesség ismerői azt jósolták, hogy „100 év múlva a nagymúl-tú és nagyrahívatott czipszer nép elenyészik.”15 A jelenben úgy tűnik, hogy ez a jövendölés valóra vált. Azonban a 2019-ben megrendezett Kik a cipszerek? – A szepesi szász identitás családi emlékei című kiállítás és az ehhez szervesen kapcsolódott Cipszerek öröksége nevet viselő konferenciának 2019. október 17-én elhangzott előadásai, melyeket a tájegység és a korszak neves ismerői, tudósai (Ablonczy Balázs, Czenthe Miklós, Berzeviczy Klára, Pa-vercsik Ilona, Szabó András Péter) tartottak,16 azt üzenik, hogy az idő olyan, mint egy nagy sodrású folyó. Elzúg mellettünk, miközben hullámai között ott lebegnek az emberi, tár-gyi hordalékok, melyeknek mindegyikében egyúttal egy történet is rejtőzködik. Reméljük, hogy a XXI. század magyar emberei a víz hangos csobogása ellenére meghallják a letűnt cipszerekről szólót. Mert e nemzetiség tagjai azok közé tartoznak, akik magyar hazafi ként harcoltak a polgárosodásért vívott küzdelmeinkben, mint például Görgei Artur. Közös értékeinket, kultúránkat, nyelvünket gyarapították, mint Hunfalvy Pál. Hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez, akárcsak a gyermekgyógyász Bókay János és a nemzetközi hírnévnek örvendő, késmárki röntgenológus, Alexander Béla. Ecsetjeikkel hazai tájainkat felsőfokon örökítették meg, mint például Szinnyei Merse Pál. Azok, kik a magyar iroda-lom legjelesebb képviselői közé emelkedtek, akárcsak a „magyar szívű” szász őseire büszke Márai Sándor.

Bruckner Éva

14 A műsort a szlovákiai, nagyszombati Vox Aurumque kórus adta elő, melyet a cipszer származású Hana von Schlosser alapított és vezényelt.15 Dr. Forberger Béla: A szepesi német elem pusztulásáról. Igló, 1909. 10.16 Pavercsik Ilona a XVII–XVIII. századi neves lőcsei evangélikus Breuer-nyomdáról értekezett, Szabó András Péter egy XVII. századi evangélikus lelkésznaplót ismertetett, Ablonczy Balázs a XX. század első felében Bu-dapesten működött szepesi egyesületekkel foglalkozott, Berzeviczy Klára egy neves cipszer költő, Lám Frigyes munkáit, Czenthe Miklós pedig a lőcsei evangélikus levéltárat mutatta be.

HÍREK

Kincset ér a kuvasz. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a magyar kutyafajták DNS-alapú származási ellenőrzéséhez szükséges laboratóriumi háttér fejlesztésére 65 mil-lió forintos forrást csoportosított át – mondta Nagy István agrárminiszter a Nemzetközi Kuvasztenyésztési Konferencián. A miniszter hozzátette: ötvenmillió forinttal támogatják a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületén keresztül a tenyésztő szervezeteket és a ma-gyar fajták népszerűsítését. Az Agrárminisztérium által két évvel ezelőtt készített génmeg-őrzési stratégia részét képezi a kuvasz és további nyolc magyar ebfajta támogatása. Nagy István mindezt azzal indokolta, hogy a kuvasz igazi kincs, örökség. (MTI, 2019. szept. 16.)

68

TERMÉS

Arcok a múltból

Szob és környéke régészeti emlékeinekkutatója, Horváth Adolf János

BEVEZETÉS

A Dunakanyar északi részének régészeti kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Horváth Adolf János tanár, aki elsősorban Szob régészeti emlékeinek kutatójaként vált is-mertté.1 Feltárásainak eredményei, az előkerült különböző korú leletek elsősorban a Ma-gyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagították, ám jutott belőlük az eszter-gomi, valamint a balassagyarmati és a váci múzeumokba is. Horváth bejárta az első bécsi döntés következtében visszacsatolt területeket a Duna mellett Váctól egészen Komáromig, illetve a Csallóközig, valamint Hont megye déli területeit is. A Duna déli partján pedig elsősorban Pilismaróton és környékén folytatott régészeti feltárásokat. Nevéhez fűződik a szobi görög bronz kantharosz (kétfülű edény) megmentése és közreadása, amely a vaskori Kárpát-medence és Görögország kapcsolatainak különleges és rendkívül fontos emléke.2 Horváth azonban nem csupán feltárta, összegyűjtötte és megfi gyelte a különféle korszakok régészeti emlékeit, hanem azokat dokumentálta is. Dokumentációinak egy részét ugyan-csak a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, melyekben rajzokkal illusztrálva jegyezte le a megfi -gyeléseit és az előkerült leleteket. Életéről és működéséről azonban igen szűkösek a rendel-kezésünkre álló adatok, melyek alapján tudjuk, hogy régészeti működését az 1930-as évek-től kezdődően fejtette ki egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig.3 Az életrajz, valamint a tudományos működés bemutatása egy szerencsés véletlennek köszönhetően vált lehetővé. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya iratanyagának átnézése során előkerült egy olyan akta, amely a Horváth A. János gyűjteményével kapcsolatos ügyintézés iratait tartalmazza. Ráadásul az aktában található Horváth lányának, Wittich Ignácné Horváth Lenkének 1945. október 19-én Grazban kelt levele, amelyben a múzeum felkérésére édes-apja életének jelentősebb állomásait mutatta be.4 A múzeum munkatársai ezen életrajzi adatokat egy nekrológ megírásához kérték, amely azonban – valószínűleg politikai okok miatt – nem készült el.

HORVÁTH ADOLF JÁNOS ÉLETRAJZA

Horváth Lenke leveléből csupán azokat a részeket közöljük, amelyek édesapjának életéreés gyűjteményére vonatkoznak. Ezek, kiegészítve Horváth munkahelyeinek felsorolásá-

1 Itt szeretném megköszönni Mándli Gyulának a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségét, valamint a Horváth Adolf Jánost ábrázoló fényképet.2 Szabó Miklós: Kelták a Kárpát-medencében. Budapest, 1971. 11. 3 Dinnyés István és mások: Pest megye régészeti topográfi ája 9. A Szobi és a Váci járás. Budapest. 1993.4 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) Adattár, Régészeti Osztály 78/1947.

69

val, a különféle iskoláknak az értesítőivel, valamint a szakirodalomban található elszórtemlítéseivel lehetővé tették életrajzának, valamint régészeti működésének rekonstruá-lását.

„Felszólításának készséggel teszek eleget, annál is inkább, mert a folyóiratukban közölni szándékolt nekrológ drága elhunytnak önzetlen munkásságát domborítja majd ki a régészet terén. Amikor Önnek ezért a megtiszteltetésért és megbecsülésért hálatelt szívvel köszönetet mondok, sajnálattal arról kell értesítenem, hogy nincsen tudomásom arról, hogy édesapám régészeti feljegyzései hol vannak. Amennyiben hazatérésem után feltalálom őket, úgy ter-mészetesen örömmel rendelkezésére bocsátom azokat, a még feltalálható régészeti anyaggal együtt, amelyeket felszólítás nélkül is odajuttathattam volna. Hazatérésem előtt, miután há-zamat és benne lévő ingóságokat csak azért, mert nyugaton vagyok, ahol beteg férjemet nem hagyhatom magára, elkobozták, innen a régészeti iratok és anyag tekintetében intézkedni nem áll módomban.

Drága édesapám életrajzi adatait az alábbiakban közlöm:Horváth A. János 1870. évi június hó 1-én a Pozsony megyei Boldogfalván született, mint

néhai Horvatovich János tanító és Szüllő Amália fi a. Négyen voltak fi ú testvérek s mind a négyen az értelmiségi pályán tevékenykedtek; egyik állatorvos, a másik járásbíró, a harma-dik jegyző, apám pedig tanítóképezdei tanár volt. Iskoláit valamennyit Pozsonyban végezte. Először Dobsinán (Gömör megyében) mint polgári iskolai tanár működött, később tovább került és Budapesten elnyerte a tanítóképzői intézeti tanári képesítést. 1893. évben magyaro-sította nevét Horvatovichról Horváth-ra. 1897-ben kötött Dobsinán házasságot néhai Ruffi -nyi Jenő bányatulajdonos és bányatanácsos és a híres dobsinai jégbarlang felfedezőjének és néhai Sárkány Laura leányával, Margittal. A házasságból született Jenő fi a, aki szülei mély bánatára 1933. évben tüdővészben meghalt, és Lenke leánya, én. Drága édesanyám fi a elha-lálozása feletti bánatában 1937-ben halt meg. Édes apám azóta nagyon csendes és szomorú volt. – Mint tanítóképezdei tanár Lévára került, ahol 2–3 évig (pontos adatok ismeretlenek) tanított s onnan Iglóra (Szepes megye) került, ahol évekig működött s a legnagyobb közsze-retetnek örvendett, 1918-ban a csehek bejövetelekor, elbocsájtották s így kénytelen volt Ma-gyarországba költözni s nemsokára családját is kiutasították, több száz magyarral egyetem-ben. Rövid ideig Sárospatakon tanított, onnan Szegedre majd később Váczra (1922–1925), s az ottani tanítóképezde feloszlatása után Kiskunfélegyházára került, ahol mivel lakást nem tudott kapni, csak rövid ideig tanított és tanítóképezdei tanár minőségben Nagymarosra a polgári iskolába helyeztetett át, ahonnan 1931-ben nyugalomba vonult. Ezen időtől kezdve a haláláig intenzívebben foglalkozott régészettel, ahol meglehetős sikerei voltak. Halála előtt néhány évvel a Magyar Nemzeti Múzeum felterjesztésére a bronz érdeméremmel tüntettetett ki. Utolsó évtizedét úgyszólván teljesen a régészetnek szentelte s hogy ezen történelmi talajt ne kelljen elhagynia, megtakarított garasain egy családi házat vett, amit 1932-ben Lenke lányára íratott át, mint szükséges házassági óvadékot. Soha sem politizált, nem ivott, nem kártyázott s csakis így vehette a kis házat, melyet teljesen ártatlanul elkoboztak.

Édesapámat rengeteg tanítványa és tisztelői, úgy szólván az egész falú, kísérte utolsó útjá-ra, mint értesültünk.”

Horváth Adolf János halálának időpontja nem szerepel lánya írásában. Erre egy másik levél utal, melyet a nagymarosi általános iskola igazgatója – Bundy Miklós – írt a Nemzeti Múzeumnak. Eszerint Szob régészeti emlékeinek kutatója 1945. szeptember 22-én hunyt el.5

5 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) Adattár, Régészeti Osztály 78/1947.

70

Horváth Adolf János életrajzát, kiegészítve az irodalmi adatokkal, a következőképpen rekonstruálhatjuk. 1870. június 1-jén Boldogfalván (ma: Szlovákia) született Horvátovich János és Szüllő Amália fi aként. Nevét 1893-ban magyarosította Horváthra. Iskoláit Po-zsonyban végezte, azonban a tanítóképzői intézeti tanári képesítést Budapesten nyerte el. Először Dobsinán (Gömör megyében) mint polgári iskolai tanár működött, ahol megis-merkedett, majd 1897-ben házasságot kötött néhai Ruffi nyi Jenő bányatulajdonos és bá-nyatanácsos, a híres dobsinai jégbarlang felfedezőjének leányával, Margittal. Mint tanító-képezdei tanár 1900-ban került Lévára, ahol az Állami Tanítóképző Intézet először segéd-, majd rendes tanára. A mennyiségtan, a természettudományok és a történelem tanítása mellett a fi zikai és kémiai szertár őre is volt.6 1905-ben kívánságára Iglóra helyezték át.7 A lévai iskola értesítőjében működéséről a következőképpen emlékeztek meg: „Horváth A. János hosszú ittléte alatt szerény magaviseletével, kötelességeinek lelkiismeretes teljesítésével úgy a helybeli társadalom, valamint a tanári testület és a tanítványok becsülését és szeretetét kiérdemelte. Intézetünk ifj úsági segélyegyletének szervezése, régiség-gyűjteményünk kezde-ményezése, gyarapítása körül nagy szolgálatokat tett.”8

Tanári működését Horváth A. János az iglói Magyar Királyi Tanítóképző-Intézetben folytatta, ahol, annak értesítője szerint: „reáliskolai tanár, az »Ifj úsági segítő egyesület« ügy-vívő elnöke, a természettudományi szertár őre. Tanít földrajzot, természetrajzot és fi zikát”.9 A szertárokat különösen a szívén viselte, amelyre az iskolai értesítő is utalt: „Horváth A. Já-nos tanár úr a természetrajzi szertárokat a lefolyt tanévben is nemcsak lelkiismeretes gond-dal kezelte, hanem lankadatlan fáradozással gyarapította.”10 Az első világháborút követően a Felvidék cseh megszállása kihatott Horváth életére is, akit több ezer tanárhoz, hivatal-nokhoz hasonlóan az új hatalom elbocsátott, majd kiutasított Csehszlovákiából. Család-jával a megcsonkított Magyarországra költözve rövid ideig Sárospatakon, majd Szegeden, később pedig Vácon (1922–1925) tanított. Rövid kiskunfélegyházi kitérő után Nagymaro-son a polgári iskolában helyezkedett el. Amint arról az iskola értesítője beszámol: „Horváth Adolf János rendes tanár, képesítve polg. iskolákra a mennyiség- és term tud szakr, szolg. tételre beosztott tanítóképzői tanár. […] Tanította a természettant III., vegytant IV., a föld-rajzot I–IV., a gazdaságtant I–IV. osztályban, heti 20 órában. A IV. osztály fönöke, a termé-szettani, vegytani és földrajzi szertár őre.”11 Nyugdíjba vonulásáról és kötelességtudatáról ugyancsak megemlékezik az iskola értesítője: „A VKM Úr Horváth A. János szolgálattételre leosztott tanítóképzőintézeti tanárt okt. hó 3-án Újpestre helyezte, ki új állomáshelyének el-foglalásáig illetve nyugállományba helyezéséig február hó 5-ig, igazi lelkesedésből, a tanügy iránti szeretetből óráit továbbra is ellátta.”12 Amint arra lánya is utal, nyugdíjba vonulását követően teljesedett ki régészeti tevékenysége, amelynek során Szobon és környékén, va-

6 A lévai Állami Tanítóképző-Intézet 1900/1901. és 1901/1902. iskolaéveinek értesítője. Szerk.: Pethes János. Léva, 1902. 31. 7 A lévai M. Kir. Állami Tanítóképző Intézet Értesítője az 1904/5. (XXXV.) iskolai évről. Szerk.: Pethes János. Léva, 1905. 3.: „A vall. és közokt. m. kir. miniszter úr 1904. évi 68.007. sz. a. kelt rendeletével Horváth A. János rendes tanárt, már régebben és újabban is kifejezett kivánságához képest, áthelyezte ugyanezen minőségben Sze-pes-Iglóra s helyébe 63.006 szám alatt kelt rendelettel Jankó László r. tanárt helyezte ide Pápáról.”8 Uo.9 Az iglói M. Kir. Tanítóképző-Intézet XVI-ik értesítője az 1906–7. iskolai évről. Kiadja: Gömöri Sándor. Igló, 1907. 14.10 Uo. 61.11 A nagymarosi m. kir. állami polgári fi úiskola értesítője az 1925/26. iskolai évről. Közli: Aágh József. Nagymaros, 1926. 8.12 A nagymarosi m. kir. állami polgári fi úiskola értesítője az 1929/30. iskolai évről. Közli: Aágh József. Nagymaros, 1930. 3.

71

lamint a Duna mindkét oldalán Komáromtól Vácig folytatta kutatásait. Ez irányú műkö-dése a korabeli sajtó mellett a Magyar Nemzeti Múzeummal folytatott levelezése alapján rekonstruálható.13

HORVÁTH ADOLF JÁNOS RÉGÉSZETI MŰKÖDÉSE

Horváth régészeti kutatásai az országos lapoknak köszönhetően váltak széles körben is-mertté.14 Leánya levelében – sajnos – nem utal arra, mikortól kezdett el foglalkozni a régé-szeti leletekkel. Lévai működése során, amint arra az értesítőben utalnak, a kezdeménye-zésére alakult meg az iskola régiséggyűjteménye,15 amelynek alapítása 1902-ben történt.16 Horváth a következő év január 10-én lett tagja a Magyar Numizmatikai Társulatnak.17 Pár évvel később már a társulat értesítőjében ismertette a Dobsina-Gölnitzkohó mellett talált éremleletet, amelyet még az 1890-es években talált egy bányász. A közel 10–12 kg súlyú lelet ugyan szétszóródott, azonban Horváthoz került egy maroknyi érem, melyeket a ta-láló tartott meg magának emlékül.18 Ezek legnagyobb része Zsigmond király korabeli dé-nár és obulus volt. 1908-ban a dobsinai szükségpénzekről értekezett az értesítőben,19 majd 1909-ben a késmárki iskolai signumokról,20 illetve az iglói gimnázium éremgyűjteményét mutatta be.21 Ugyanakkor foglalkozott az 1860-as évek dobsinai papírpénzeivel,22 és a tót érmekkel és jelvényekkel is.23 1914-ben a Numizmatikai Közlönyben jelent meg tanulmánya Szepes vármegye érmeiről.24

Az iglói tanintézet évkönyveiben régészeti működéséről nem emlékeztek meg. Való-színűleg nagymarosi megtelepedését követően kezdett csak ismét régészeti kutatással fog-lalkozni, ugyanakkor az iskolában nem szervezett régiségtárat. Az iskola értesítőjében is jóval a nyugdíjba vonulását követően jelent meg egy kis tanulmánya a nagymarosi Főtér közelében megfi gyelt, általa török korinak tartott kemencékről és cserepekről.25

13 Sajnos a Magyarország Régészeti Topográfi ája 5. és 9. kötetének a szerzői ezen adatokat alig használták fel, pedig igen fontos forrásai a helyi régészeti lelőhelyek kutatásának. 14 Lásd pl. A Pesti Hírlap Képes melléklete 51. évf. 1929. 240. sz. október 22., amely az egyik szobi sír mellék-leteinek fényképét közölte vagy a rövid híreket, mint pl.: Géza fejedelem korából való magyar sírokat találtak Szobon. Magyarság 9. évf. 1930. május 23, 12.: „Vácról jelentik: A szobi szőlőkben a szőlőmunkások kapája em-bercsontokat vetett ki, mire a szőlőtulajdonosok engedelmével Horváth A. János nyugalmazott tanítóképzőinté-zeti tanár megkezdte a feltárást és oly leleteket talált, hogy jónak látta a Nemzeti Múzeum történelmi osztályát értesíteni. Varju Elemér és Hölrigel József muzeumi őr ki is utaztak Szobra, a feltárás helyére s a régi sírokat Szent István korabelinek állapították meg. A régi temetkezőhelyen talált sírleletek az első király uralkodásának elejére, vagy még inkább Géza fejedelem idejére vallanak, mivel számos pogánykori vonatkozás állapítható meg. Az érté-kes edénytöredékeket, fegyverzeti és ékszerleleteket, emberi és állati csontmaradványokat a Nemzeti Muzeumba szállították.” 15 A lévai M. Kir. Állami Tanítóképző Intézet Értesítője az 1904/5. (XXXV.) iskolai évről. Szerk.: Pethes János. Léva, 1905. 3.16 Gohl Ödön: A magyarországi múzeumok, köz- és tanintézetek éremgyűjteményei. Numizmatikai Közlöny 5 (1906) 60.17 Társulati élet. Numizmatikai Közlöny 2 (1903) 50.: Horváth A. János, tan.-képző-int. tanár. Léva. 18 Horváth A. János: Éremlelet Dobsinán. Numizmatikai Közlöny 5 (1906) 20–21.19 Horváth A. János: Adatok a dobsinai szükségbankókhoz. Numizmatikai Közlöny 7 (1908) 12–13.20 Horváth A. János: Iskolai signumok. Numizmatikai Közlöny 8 (1909) 111–112.21 Horváth A. János: Az iglói ág. ev. főgimnázium éremgyűjteménye. Numizmatikai Közlöny 8 (1909) 112–113.22 Horváth A. János: Adatok a dobsinai papírpénzekhez. Numizmatikai Közlöny 8 (1909) 134–135.23 Horváth A. János: A tót érmek és jelvények. Numizmatikai Közlöny 9 (1910) 70–71.24 Horváth A. János: Szepes vármegye érmei. Numizmatikai Közlöny 13 (1914) 123–131.25 Horváth A. János: Nagymaros történetének a nyomai. A Nagymarosi M. kir. Állami Polgári Fiúiskola Év-könyve 1942/1943. Nagymaros, 1943. 3–4.

72

A Magyar Nemzeti Múzeummal (a rendelkezésünkre álló adatok alapján) 1927 augusz-tusában vette fel a kapcsolatot, méghozzá személyesen, amikor az általa feltárt leleteket, va-lamint jegyzeteit átadta.26 Az ezt követő közel 18 évben Horváth igen kiterjedt régészeti ku-tatásokat végzett a Duna mindkét partján Izsától egészen Vácig. A déli parton igen jelentős volt a pilismaróti Öregek-dűlőben, a református temető mellett általa feltárt 32 sírja egy késő római temetőnek, melynek leletanyaga a Nemzeti Múzeumba jutott.27 Emellett 1937-ben a Helemba-szigeten kezdte meg a középkori templom és érseki udvarház feltárását.28

Legfontosabb eredményei azonban kétségkívül a szobi kutatásaihoz kapcsolódnak, me-lyek során nem csupán a szobi kantharosz került elő, hanem számos más korszak régészeti emléke is. A sorra napvilágra kerülő sírokról, leletekről és épületmaradványokról Horváth Adolf János a Nógrádi Hírlapban részletes tudósításokat jelentetett meg,29 melyek azon-

26 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) Adattár, Történeti Tár 203/1927. A múzeum köszönőlevelében ezek-re is kitért Varjú Elemér: „A szobi ásatásokból eredő s osztályunkban személyesen átadott régiségekért őszinte köszönetet mondva s a csatolt jegyzeteket visszaszármaztatva, értesítem Tanár úrat, hogy a további ásatások eredményei elé nagy érdeklődéssel tekintve, minthogy azonban tisztviselőink nagy része szabadságon van, csak október folyamán küldhetek szakembert ezek irányítására. Kívánatosnak tartanám az ásatásokat addig szünetel-tetni, s október elején ígéretemre levelezőlapon fi gyelmeztetni méltóztassék.”27 Barkóczi László: Későrómai temető Pilismaróton. Folia Archaeologica 12 (1960) 111–132.28 Kovalovszki Júlia: Középkori emlékek a Helemba-szigeten. Méri István ásatása, 1959. In Dunai régészeti közlemények. Budapest, 1989. 77–81. A szerző Horváth A. János dokumentációját is felhasználta.29 Lásd például: Horváth Adolf János: Szob történelméhez. Nógrádi Hírlap 41. évf. 1933. 53. szám, október 22.

Horváth Adolf János (álló sor, balról jobbra a második) ásatás közben

73

ban a régészeti kutatás számára mindeddig kiaknázatlanok maradtak.30 Az ásatásain tett megfi gyeléseket és a különféle leleteket füzetekben dokumentálta, melyek alapján számos jelentést tett a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahová az esztergomi és a balassagyarmati múzeumok mellett legnagyobb részt a leletek is kerültek. Ezen feljegyzései alapján írta meg ugyancsak a Nógrádi Hírlapban Szob történetét az őskortól,31 valamint ismertette a szobi és környéki tudomására jutott érmeket és éremleleteket a Numizmatikai Közlöny-ben.32 Őskori ásatásai közül kiemelendőek a Szob-Verbiceken feltárt rézkori temető sírjai,33 valamint az 1935-ben a belterületre eső Kőzúzón kisebb ásatás során megmentett 16 kelta hamvasztásos és egy csontvázas sír,34 melyek közül az elsőben volt a már többször említett bronz kantharosz. Ugyanebben az évben a szobi Kálváriát északon határoló műút építése során tíz hun kori sírt dúlnak fel, ám ezek mellékleteinek egy részét Horváthnak sikerül összeszednie.35

1927–1936 között a Homokok-dűlő déli részén egy avar temető 115 sírját tárta fel.36 Ásatási módszere a korszakban általánosan alkalmazott volt, így a kijelölt területen 1–1,5 ásónyom szélességű, több méter hosszú árkokat húzatott, egymástól általában 40–50 cm távolság-nyira és így bukkant rá a sírokra.37 Ezek közül legnagyobb számban X–XI. századiakat tárt fel, számos korabeli temetőt felfedezve. Ezen ásatásairól ugyancsak részletesen beszámolt a Nógrádi Hírlapban.38 1929 és 1933 között Szob Vendelin-földeken 142 sírt tárt fel,39 majd 1936 és 1938 között Szob-Kiserdőn további 49 darab X-XI. századi temetkezést,40 Szob-Ko-libán pedig 73-at.41 Az Ipoly partján ugyanakkor 1935-ben egy honfoglaló temető kutatását végezte.42 Árpád-kori templomokat, valamint temetőiket tárta fel Bészob-Matyóktanyán 1934-ben,43 valamint a Bészobi-patak keleti oldalán 1927/1928-ban, illetve1933-ban, ahol 56 sír került elő.44 Ezen temetkezések mellékletei legnagyobb részben a Magyar Nemzeti Mú-zeumba jutottak, és közreadásuk Horváth feljegyzései alapján megtörtént.

30 Ezeket a régészeti topográfi a készítői sem ismerték, illetve használták fel, lásd: MRT 9.31 Horváth Adolf János: Szob történetéhez. Kutatásai nyomán írta Horváth Adolf János. Nógrádi Hírlap 56. évf. 1938. 41. szám, október 9., a folytatást ld.: Nógrádi Hírlap 56. évf. 1938. 42. szám, október 16.32 Horváth A. János: Éremleletek Szobon és vidékén. Numizmatikai Közlöny 34–35 (1935–1936) 76–77.33 MRT 9., 335, 26/34. lelőhely.34 Horváth Adolf János: A szobi kelta temető. Folia Archaeologica 5 (1945) 60–65. Vö. MRT 9., 327, 26/27. lelőhely.35 MRT 9., 333, 26/32. lelőhely. A leletek közlése: Kovrig Ilona: Nouvelles trouvailles du Ve siécle découvertes en Hongrie (Szob, Pilismarót, Csővár, Németkér). Acta Archaeologica Hungarica 10 (1959) 209–211.36 Kovrig Ilona: Th e Szob Cemetery. Avar Finds in the Hungarian National Museum. Szerk: Kovrig Ilona. Budapest, 1975. 157–239. Vö. MRT 9., 329, 26/30. lelőhely.37 Bakay Kornél: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők az Ipoly mentén. Szentendre, 1978. 8.38 Horváth Adolf János: Adatok Szob történelméhez. Régebbi Árpádkirályok korabeli templom és temető. Nóg-rádi Hírlap 52. évf. 1934. 3. szám, január 21.; Horváth Adolf János: Adatok Szob történelméhez. Régebbi Árpád-királyok korabeli templom és temető. Nógrádi Hírlap 52. évf. 1934. 4. szám, január 28.; Horváth Adolf János: Szob történelméhez. Árpádok idejéből való harmadik temető Szobon. A kolibai temető. Nógrádi Hírlap 52. évf. 1934. 51. szám, december 23. Vö. Horváth Adolf János: Szob történelméhez. Árpádok idejéből való harmadik temető Szobon. A kolibai temető. Nógrádi Hírlap 52. évf. 1934.. 52. szám, december 30.; Horváth Adolf János: Szob történelméhez. Árpádok idejéből való harmadik temető Szobon. A kolibai temető. Nógrádi Hírlap 53. évf. 1935. 1. szám, január 6.39 Török Gyula: A szobi Vendelin-földek X–XI. századi temetője. Folia Archaeologica 8 (1956) 129–136. Vö. MRT 9., 320–321, 26/14. lelőhely.40 Bakay i. m. 8. Vö. MRT 9., 330–331, 26/31. lelőhely.41 B. Mikes Katalin: A szob-kolibai X–XI. századi temető. Folia Archaeologica 8 (1956) 115–127. Vö. MRT 9., 322, 26/15. lelőhely.42 MRT 9., 325, 26/23. lelőhely.43 MRT 9., 337, 26/36. lelőhely.44 MRT 9., 339–343, 26/38. lelőhely.

74

Horváth A. János azonban saját gyűjteménnyel is bírt, melynek sorsába a Nemzeti Múzeumban található levelezés kínál betekintést.45 Amint arról a múzeum tisztviselői értesültek, a tudós tanár 1945. szeptember 22-én elhunyt. Ezt követően egy volt kollégája vette bérbe a lakóházát, aki a gyűjteményt és a feljegyzéseket rendben tartotta. 1947 ápri-lisában azonban Horváth lányának ausztriai tartózkodása miatt az ingatlant a hatóságok elkobozták és azt egy budapesti nőnek utalták ki, aki a lakásban talált értékes régészeti gyűjteményt, annak egész anyagát szemétdombra hordatta. Mivel a múzeum munkatársai feltételezték, hogy az anyagból, köztük Horváth írásbeli feljegyzéseiből, valami megment-hető lehetne, ezért kérték a hivatalos szervek intézkedését. Ezek helyett azonban Laczus Géza tanító tett lépéseket, aki a Nemzeti Múzeumnak 1948. november végén írt levelében számolt be a Horváth gyűjtemény maradványairól: „Néhai Horváth tanár úr régészeti ha-gyatéka ügyében eljártam Nagymaroson. Sikerült is némi eredményt elérnem. A tanár úr lakásában – bár eddig már négy lakó lakott ott – találtam néhány apróságot még: neolith kőbalta éleket, bronzkori vésőt, neolith és kelta kerámiát összesen 10 drb-ot, a pincében egy sarokban felhalmozva sok kerámia töredéket, orsógombot, pattintott kovapengéket, bronz-csörgőt, római csonttűket, különféle katonai érdemkitüntetéseket, plaketteket. Megtaláltam ezeken kívül a tanár úr naplóját, amelyet az első világháború alatt írt Iglón. Az egyik ma-gánháznál megleltem a szükségpénz gyűjteményét. Az ércpénzgyűjteményét – Némedi János szobi lakos nálam lévő levele szerint – az a vaskazetta tartalmazza, amelyet a nagymarosi Előljáróság őriz lepecsételve a községi vaspénztárban. Ugyanis amikor ezt a vaskazettát a községi Előljáróság részéről Dr. Bánfalvi Pál főjegyző néhai Horváth tanár úr lakásán megőr-zésre átvette, jelen volt az átvételnél Némedi József szobi lakos is, aki a tanár úrral járt annak idején kutató munkára és aki jelenleg Nyugaton tartózkodik. [...] A tanár úr feljegyzéseiből találtam egy füzetet, megtaláltam a szobi ásatásokból a Nemzeti Múzeumba beszolgáltatott tárgyak fényképmásolatait is. Szakkönyvet nem találtam, csak néhány folyóiratot: 20 Nu-mizmatikai Közlönyt és 10 Archaeologia Hungarica füzetet, amelyekből jelenleg régészeti ismereteimet bővítem.”46 Laczus Gézának köszönhető Horváth szobi lelőhelyekről készített rajzos kataszterének megmentése, melynek másolata a Nemzeti Múzeum adattárában ta-lálható. Ugyancsak ő volt az, aki átvéve a stafétát a tudós nagymarosi tanártól, folytatta a környéken előkerülő régészeti leletek dokumentálását és megmentését.47

Horváth Adolf János változatos életútja után látott hozzá Szob és tágabb környéke ré-gészeti kutatásához, melyet közel húsz évig folytatott számos fontos leletet megmentve. Életrajzával azonban mindeddig adós maradt a honismereti és régészeti kutatás, amit e tanulmánnyal igyekeztünk törleszteni.

Prohászka Péter

45 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) Adattár, Régészeti Osztály 78/1947.46 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) Adattár, Régészeti Osztály 72/1948.47 MRT 9., 9.

75

Hajdú Vármegye legendásfőlevéltárnoka, Herpay Gábor

Herpay Gábor 1885. október 5-én született Szabadszálláson, armalista nemes (a család 1754-ben Mária Teréziától kapott birtokadomány nélküli címeres levelet), szegény földműves kiskun szülők első gyermekeként.

Édesapja, Herpai János (1856–1942) másodunokatestvére volt Petőfi Zoltánnak, ugyanis Petőfi Sándor szülei Szabadszállásra költözésük után odahívták Hrúz Mária Anna nevű testvérét, aki férjhez ment egy ottani mészároshoz, Baranyai Péterhez, s az ő Zsuzsanna nevű lányukat, a költő unokatestvérét pedig Herpai János – az idősebb – vette feleségül. Az ifj abb Herpai János és testvérnénje, Baky Józsefné Herpai Zsuzsanna (1852–1947) vol-tak azok a rokonok, akik a Petőfi -kutatóknak elmesélték a költő szabadszállási születésének tényeit, körülményeit.

Herpai Jánosnak és feleségének, Kovács Zsófi ának Gábor fi uk után még két gyermekük született: Imre 1887-ben (1945-ben az oroszok Budapesten az utcáról elhurcolták, s feltételezhetően már Temesváron meghalt tífuszban, abban a gyűjtőtáborban, melynek helyét lakóteleppel tüntették el a románok), neki saját gyermeke nem volt; az 1889-es születésű Mária leszármazottai pedig ma is Szabadszálláson élnek.

Herpai Gábor tehetsége korán megmutatkozott, de szülei saját költségükön nem tud-ták volna taníttatni. 7 évesen íratták be az iskolába, s 6 elemit elvégzett Szabadszálláson, csak ekkor vált lehetővé, Baksay Sándor református esperes segítségével, a gimnáziumi továbbtanulás. Kunszentmiklósra került bentlakásra, itt járt ki 4 osztályt, majd 17 évesen odahagyta a kiskun ősök földjét, s a gimnázium felső osztályait már Debrecenben, az ősi Kollégiumban végezte el. 1906-ban érettségizett jeles eredménnyel. Ezután beiratkozott a református teológiára. Mint akadémiai hallgató nemcsak a mindennapi iskolai munkát végezte el kiválóan, de kitűnt pályamunkáival is. Négy ízben nyert pályadíjat, ebből há-romszor latin nyelven (sőt! egyszer matematikából) írott dolgozattal. Az akadémiai ok-tatók véleménye szerint a hallgatók között ritkán akad ilyen tehetséges, kiváló képességű ifj ú. Tanárai közül a nagynevű S. Szabó József nemcsak talentumát ismerte fel, hanem terelgette is a könyvek, levéltári dokumentumok, az egyháztörténet világában, s fel is hasz-nálta kimagasló latin tudását, íráskészségét is. Herpai Gábor tanulmányait alapítványok támogatásával, pályadíjakkal nyert, házitanítóskodással megkeresett pénzekből, a kiváló tanulmányi eredményeivel kiérdemelt tandíjmentesség, ingyenes internátusi, tápintézeti ellátás segítségével tudta folytatni. A teológiai alapvizsgát 1910-ben (ekkor már nős, 1908-ban kötött házasságot kendilónai Szász Matilddal), majd az első és a második lelkészképe-sítő vizsgát is jeles eredménnyel tette le 1912-ben.

Az 1910–11-es tanévtől a Kollégium főgimnáziumában lett segédtanár, vallástant, termé-szetrajzot, földrajzot és szépírást tanított. 1911 júniusában megszerezte a népiskolai tanítói oklevelet is, s ekkor már kinevezett segédlelkész volt Szele György mellett.

1912-ben Herpai Gábor megtalálta igazi hivatását, levéltárosi szakképesítést szerzett (Budapesten, egyhangú eredménnyel), megpályázta és meg is kapta Debrecen város újon-nan szervezett segédlevéltárnoki állását, Koncz Ákos mellett.

Herpay Gábor

76

1912. január 31-ével abbahagyta a tanítást és természetesen a lelkészi szolgálatot sem foly-tatta tovább. „Végleg eljegyzi magát a magyar múlttal… s ezután – egyre népesedő családja mellett – minden idejét a levéltárnoki munkának szenteli, s egymás után jelennek meg cikkei, tanulmányai, könyvei.”1 A Debreceni Protestáns Lap így nyugtázta a kinevezést: „Herpay lelkészi jellégét továbbra is megtartja, s egyházunkra nézve csak nyereség az, ha Debrecen városánál ilyen fontos állást lelkészi képesítésű ember tölt be.” 2

1916 júniusában Herpai Gábor Hajdú vármegye főlevéltárnoka lett, de a megkezdett rendezési munkálatok (a magánlevéltár megnyitása, a magán- és közlevéltári anyag egye-sítésével a tudományos kutatás céljait szolgáló történelmi levéltár létrehozása, a korszerű berendezések, levéltári állványok beszerzése stb.) befejezéséig a városi levéltárban is tovább dolgozott.

A Herpai család a Vármegyeházára költözött. Ekkor két kisfi úk volt, az 1913-ban szüle-tett Zsombor és az 1914-es Tibor. Az első gyerekük, Gábor 1911-ben született, de 9 hónapos korában meghalt. Már a megyeházán jöttek 1916-ban az ikerlányok, Borbála és Anna, de 20 hónapos korában Annuskát is elvesztették. 1921-ben született a kis „vakarék”, Ibolya, azaz Iborka.

1917. júniusában a Debreczeni Magyar Királyi Tudományegyetem Tanácsa a történelmi kutatások és a történetírás terén kifejtett kiváló eredményeiért a bölcsészettudományok (ezen belül a diplomatika) doktorává avatta Herpay Gábort (a nevét ettől kezdve írta y-nal). Ezt, a levéltári kinevezéshez hasonlóan, fontos eseményként üdvözölték a korabeli sajtó-ban: „Dr. Herpay Gábor neve, képessége és képzettsége nemcsak lapunk olvasói körében, ha-nem általában a történelmi tudományok forráskutatói és művelői előtt is előnyösen ismere-tes. Férfi as, állhatatos és céltudatos munkálkodásának legnyilvánvalóbb újabb bizonysága, hogy a debreceni tudományegyetemen a bölcsészeti doktori grádust kiérdemelte... A méltó-képpen kitűntetett jeles tudóst életének e jeles eseménye alkalmából elismerő rokonszenvvel üdvözöljük és további sikereihez erőt, kitartást kívánunk.” 3

Herpay Gábor nemcsak a rábízott munkakört látta el nagy szorgalommal és szaktu-dással, de a megyének, Debrecennek és a református egyháznak is sokféle megbízatásban volt gondos, lelkiismeretes munkása, szolgálója. Hivatali vezetői megbecsülték, de ki is használták tudását, becsületességét, óriási munkabírását. Egy 1931-ben kelt, a Hajdú vár-megyei alispáni hivatalnál tartott közigazgatási vizsgálat jegyzőkönyve szerint dr. Herpay Gábor vármegyei főlevéltárnok különösen érdemes munkásságot fejtett ki a régi levéltári anyag rendezése és feldolgozása terén, kiváló szaktudással, és időt, fáradságot nem kímélve, magas színvonalra emelte a vármegye levéltárát. A levéltárban elhelyezett iratokat min-den tekintetben megfelelően kezelte és rendben tartotta. Levéltári teendőinek dicséretre méltó ellátása mellett még mint alispáni előadó is szorgalmas munkásságot fejtett ki. Az anyakönyvi, névmagyarosítási, jótékonysági, adománygyűjtési ügyeket, valamint az is-kolaügyeket lelkiismeretes szorgalommal intézte. Mindezen elfoglaltsága mellett még a házipénztárat is kezelte.4

1 Dr. Petheő Károly: Emlékezés Herpay Gáborra. Szülőföldünk. A Hazafi as Népfront Debrecen Városi Bizottsá-ga mellett működő Honismereti, Helytörténeti és Műemlékvédő Albizottság Kiadója, Debrecen, 1968. 1. szám. 5–6. Dr. Petheő Judit megjegyzése: dr. Petheő Károly az édesapám, dr. Herpay Gábor az anyai nagyapám, édes-anyám Herpay Ibolya volt.2 Debreceni Protestáns Lap, Debrecen, 1912. 6. szám. 94.3 Debreceni Protestáns Lap, Debrecen, 1917. 23. szám. 186–187.4 MNL–HBML, Debrecen, IV. B. 205. b. 219. cs.

77

Sok olyan munkát elvállalt, ami nem lett volna a feladata: a különböző ünnepi alkal-makra az egymást követő alispánok vele íratták meg beszédeiket, s nem egyszer el is kellett mondja helyettük...

Nemigen lehetett olyan kéréssel fordulni hozzá, amit – ha módjában állt – ne teljesített volna. A szegény falusiakon gyakran úgy is segített, hogy kifi zette helyettük a kért bizo-nyítvány, vagy egyéb irat kiállítási díját, vagy adott nekik pénzt a hazautazásra.

Az 1944-es év történései a Herpay család életében is igen nagy változásokat hoztak. Herpay Gábor ekkor kapta legjelentősebb közéleti megbízatását. Miután a polgári és kato-nai menekülők után az elöljáróság is elhagyta Debrecent a város értékeivel, a polgármester és a főispán vezetésével, a csaknem elpusztult, rommá bombázott Debrecen közhatalmat gyakorló magyar katonai parancsnoka, Martinovics István – „a polgári lakosság kérésére is”5 – a megyei és városi törvényhatóság vezetőjévé nevezte ki Herpay Gábort, főispáni minőségben. Ugyanakkor Vásáry István képviselőt megbízta a polgármesteri teendők el-végzésével, a közellátási ügyek intézését pedig Zöld József nyugalmazott polgármester-he-lyettes vette át.

1944. október 19-én a szovjetek elfoglalták a várost, 20-án a katonai parancsnokságuk elhelyezkedett a Kossuth utcai pénzügy-igazgatóság épületében, 21-én pedig Herpay Gá-bort megyei alispánnak nevezték ki és megbízták a helyi közigazgatás megszervezésével. A Debreczeni Képes Kalendáriomban6 megfogalmazták, hogy „a város itt maradt tisztviselői emberfeletti munkát végeztek, hogy a rendet helyreállítsák, a katonai parancsnokságok kö-veteléseit teljesítsék, a lakosság élelmezését biztosítsák”.

Herpay Gábor alispáni intézkedései közül ki kell emelni a zsidókat sújtó rendeletek ha-tályon kívül helyezését, a postai futárszolgálatnak – az országban egyedülálló megoldással történt – megszervezését: a megyében alkalmazott 150 útkaparó volt a postás is, előterem-tette a németek által felrobbantott hidak helyett gyorsan szükségessé vált pontonhidakhoz a hordókat stb.

Nagyon sok mindennek volt a lelke és mozgatója, A szovjet csapatok helyi parancsno-kai, Szotnyikov és Jegorov csak vele, a „gubernátor”-ral7 (ők csak így hívták) tárgyaltak, őt vitték magukkal mindenhová a megyében, hogy céljaikat elérjék. A neki „kiutalt” autóban sohasem ült, mert azt hol ez, hol az kérte kölcsön, neki maradt a katonai teherautó (nyitott platós, alaposan meg is fázott...), a páncélkocsi, szekér, mikor mi. A falvakban nemegyszer szeme láttára hajtották el a jószágot, de az is előfordult, hogy embereket, olyan is volt, hogy rájuk lőttek, egyszer átlőtték a kalapját.

A „gubernátor”-t az oroszok is tisztelték, még az a Jegorov is, aki ideges, asztalt verő em-ber volt, s mindenki félt tőle. „Akármikor mentek a gubernátorhoz, mindig munkában ta-lálták.” Herpay Gábor valóban megállás nélkül dolgozott. Közben otthona feldúlva, összes javait elveszítette, családja szétszórva, kifosztva, menekülésben, a kapcsolattartás minden lehetősége és reménye nélkül. Saját szavaival: „... az ostrom után azonnal szolgálatba ál-líttattam… Zsombor fi am (házuk minden berendezésével tövig leégett) a klinikán kapott egyszobás lakást, mi8 is velök voltunk, ágyrajárók… .megyeházi lakásunkban egy szeg, egy kilincs nem volt, s ott katonai alakulatok voltak állandóan... az első 17 nap egyszer ettem a népkonyhán, a polgármesterrel együtt... borzasztó volt elgondolni is, mi vár még ránk?!”

5 Debreczeni Képes Kalendáriom, Debrecen, 1946. 66.6 Debreczeni Képes Kalendáriom, Debrecen, 1946. 69.7 Gubernátor = kormányzó.8 A feleségével.

78

Még 1944. október végén kellett elszenvednie egy komoly lelki megrázkódtatást oko-zó hamisítási „akciót”, Vásáry István polgármesterrel, Révész Imre református püspökkel, Bánáss László római katolikus prépost-plébánossal és Bodnár János egyetemi prorektor-ral együtt. Szotnyikov szovjet parancsnok „kérésére” ötőjüknek kellett, mint valamiféle minisztertanácsnak, nyilatkozatot írni arról, hogy a szovjet haderő korrektül viselkedik, az élet megindult, s az oroszok tiszteletben tartják a magyar értékeket! Az általuk fogal-mazott szöveget színleg elfogadták a szovjetek, majd a saját, előre megírt, a fasiszták elleni összefogásra felszólító háborús kiáltványuk fölé az öt férfi fotóját, alá pedig aláírásaikat montírozva elkészítették azt a röplapot, melyet repülőkről szórtak le az általuk még el nem foglalt területeken, településeken!

Amikor Debrecen másodszor is az ország fővárosa lett, Herpay Gáborra rengeteg feladat hárult az ún. békegyűlés, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítésében, lebonyolítá-sában is.

1945 januárjában a miniszterelnök kinevezte Hajdú megyéhez az új főispánt, Őry Istvánt, az Ideiglenes Nemzeti Kormány pedig rendeletet hozott a közigazgatás ideiglenes rend-szeréről, amelyben az önkormányzati testületek újjáalakítását az ún. nemzeti bizottságok feladatává tette, hangsúlyozva azok politikai jellegét. Meg is indultak, illetve felerősödtek a pártcsatározások, fokozódott és egyre nyíltabb lett a kommunisták nyomulása. Gyakor-latilag kialakult a kettős hatalom. Herpay Gábornak igazolnia kellett saját magát és az ap-parátus dolgozóit is, ezt a nyilatkozatot elfogadva megerősítették alispáni állásában. A kö-vetkező hónapokban többször is kérte a főispánt, hogy mentse fel (ekkor már betegeskedett a tüdejével, a nehéz hónapok és a kifázás felőrölték legendásan erős szervezetét), szeretett volna visszatérni „szerelmetes” levéltárába!

Az új törvényhatósági bizottság június 28-ára kitűzött ülésének napirendjén azonban az alispáni beszámoló meghallgatása mellett megbízatásának megerősítése szerepelt. Herpay Gábor ezért most már írásban is kérte felmentését, amiről a szovjeteket is tájékoztatta. A főispán nem mentette fel, bár színre lépett egy önjelölt, párttámogatással megerősítve, aki pályázott a ki sem írt pályázaton alispánnak. A közgyűlésen – a napirendnek megfelelően

– Herpay Gábor elmondta beszámolóját, majd a főispán ismertette, hogy az alispán be-adott lemondását nem fogadta el, mivel igen nagyra értékeli a legnehezebb időkben végzett munkáját. Ekkor az önjelölt és támogatói „akcióba léptek”, gyakorlatilag – a jogászkodás köntösébe és ködébe bújtatva fellépésüket – megzsarolták a főispánt, kierőszakolták az alispánválasztást, s a titkos szavazás Torma Kálmán alispánná választásával végződött.

Ez azonban már nem jelenthette Herpay Gábor nyugodt – és egyébként nagyon is kívánt – visszatérését a levéltári, történetkutatói munkájához. Egyre többet betegeskedett, több-ször kezelték a tüdőszanatóriumban is, de hivatalát ellátta és még ekkor is jelentős megbí-zatásokban szolgálta a református egyházat. Szervezete leromlásához az a megrázkódtatás is hozzájárult, hogy amíg a szovjetek birtokolták a megyeházát, a levéltárat is feldúlták, sok iratot kihajigáltak, elpusztítottak. Ezek között voltak kutatásainak eredményei, a feldolgo-zásra rendszerezett, vagy már kiadásra előkészített jegyzetei, kéziratai, beleértve a Herpay család történetére vonatkozó kutatási anyagot is.

1946-ban, amikor Herpay Gábor 30 éve volt megyei főlevéltárnok, a létszámapasztó bi-zottság B-listára helyezte. A döntést, ami még nem volt jogerős, megfellebbezte: „... Testben, lélekben összetörve és a legnagyobb anyagi gondok között... – betegségem emberi számítás szerint gyógyíthatatlan – ...rám és özvegyemre nézve... létfontosságú, hogy életem utolsó he-teiben ne fosszanak meg attól a csekély anyagi lehetőségtől, amit a rendes úton való nyugdí-jazás és a természetbeni lakásnak még néhány hónapig való használata számunkra jelent...”

79

Mire a belügyminisztériumtól megérkezett a határozat a nyugdíj-megállapításról, Herpay Gábor már nem volt az élők sorában.

1946. augusztus 15-én hunyt el. Még nem volt 61 éves.Révész Imre, református püspök barátja búcsúztatta, miközben utolsó tiszteletadásként

szovjet repülőgép körözött a temető fölött. Debrecen városa – a család kérésére – díszsír-helyet adományozott, 1986-ban pedig utcát neveztek el Herpay Gáborról.

A Debreczeni Képes Kalendáriomban9 legjobb barátja, „a Koma” (több gyermekének ke-resztapja), dr. Erdős Károly teológiai professzor írt róla nekrológot: „Élete végéig meglát-szott rajta a kunok jellemző tulajdonsága: a hűség. Hű volt az iskolai éveiben [...], hű volt a rábízott munkakörben, hű volt tehetségének kamatoztatásában, hű volt mint barát, hű volt családjához, hű volt hazájához és városunkhoz... Emlékét híven őrzi mindenki, aki ismerte és áldással emlegeti, aki műveit használni fogja.” A Levéltári Közleményekben10 Ila Bálint így írt: „Herpay Gáborra, a Kiskunság szülöttére úgy emlékezünk, mint kötelességét minden körülmények között lelkiismeretesen és híven teljesítő igaz magyar emberre.” A Reformátu-sok Lapjában11 Gyökössy Endre 1973-ban így emlékezett vissza Herpay Gáborra: „... Igen rokonszenves ember volt. [...] Nagyszerű munkása a vármegyének. A levéltárnak szerelmese is, tudósa is, napszámosa is...”

Végül Herpay Gábor szavait idézem: „A kun embör szívét bicska nélkül is ki lehet venni.”

Petheő Judit

Herpay Gábor írásai. Sinay Miklósnak a híres-neves debreceni Reform. Főiskolában a történelem és a latin-görög philologia nyilvános, rendes tanárának közönséges előadásai a XVI-ik század egyháztörténetéről. Sajtó alá rend. és ford.: Herpay Gábor. Rev. és bev.: S. Szabó József. Debrecen, 1911; Debreczen szab. kir. városi rangra emelésének története. Összeáll.: Koncz Ákos–Herpay Gábor. Debrecen, 1915; Debreczen szab. kir. város levél-tára diplomagyűjteményének regesztái. Összeáll: Herpay Gábor. Debrecen, 1916; Nemes családok Debrecenben. Debrecen, 1925; Nemes családok Hajdúvármegyében. Debrecen, 1926; A Debreczeni Református Ispotály története. 1529–1929. Debrecen, 1929; Fenevad dühöngőse Magyarországon a Jézus Krisztusról bizonyságot tevők ellen 1676. Ford. és sajtó alá rendezte: Herpay Gábor. Előszóval ellátta: Csikesz Sándor. Budapest, 1933; Földes község története. Debrecen, 1936; Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. vá-ros. Szerk.: Csobán Endre. Főmunkatárs: Herpay Gábor. Benne Herpay Gábor: Hajdúság története. Vármegyei Szociográfi ák XII–XIII. Budapest, 1940. A Debreczeni Képes Kalen-dáriomban megjelent írásai: A debreczeni agglegényadó; Istentiszteletek Debreczenben a múltban; Visszapillantás a debreceni róm. kat. egyház 200 éves történetére; Szomjas Gusz-táv, Hajdú vármegye főispánja; Szegedy Gergely. 1557–1566; A nagybányai Horthy család debreceni összeköttetései. A Debreceni Közlönyben (1915 előtt: A Város) megjelent írásai közül a könyvalakban kiadásra tervezett, de meg nem jelent, folytatásokban közölt A vég-rendelet-gyűjtemény ismertetése című a legfontosabb. Sok írását közölte a Közlöny, a Ma-gyar Protestáns Th eologus Szövetség hivatalos lapja, s a Debreceni Protestáns Lapban is gyakran jelentek meg kisebb tanulmányai.

9 Debreczeni Képes Kalendáriom, Debrecen, 1947. 82–83.10 Levéltári Közlemények, Budapest, 1945. 350.11 Reformátusok Lapja, Budapest, 1973. május 3. 3.

80

Élete példa a tanítványok előttLeitold Ferenc (1904–1991)

Leitold Ferenc 1904. november 14-én született Németbarnagon (Barnag, Veszprém megye). A Zichy család a nagyvázsonyi uradalmába a francia–svájci–német háromszögből, Billig-heim környékéről, valamint Elzász déli részéről és Schwarzwaldból toborozott telepese-ket.1 2 Leitold családok is ekkor érkeztek Magyarországra, Barnag községbe. A betelepült jövevények közül az első generációhoz tartozó Leitold Josephus (1727–1787) leszármazottai mezőgazdasággal foglalkoztak, de életvitelükben hozták szülőföldjük szokásait, melyek évszázadokig fennmaradtak. A Magyarországra érkező telepesek a német nyelvterület ak-kor gazdaságilag legfejlettebb vidékeiről érkeztek, ahol a korszerű árutermelő gazdaság már megszokott volt.

Leitold Ferenc szülei, Leitold Ambrus (1875–1948) és Rieger Rozália (1886–1973) házasságából három gyermek született. Magyarországon a hatodik generációhoz tartozó Leitold Amb-rus (1875–1948) Vöröstó Fő utcájában építette a ma is eredeti formában meglévő családi házat, amely mellett földművelés-sel, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Leitold Ambrus (1875–1948) az I. világháború idején bevonult katoná-nak és 1918. november 21-én került haza. Távollétében nehéz körülmények között élt családja és folytatta a gazdálkodást.3

ISKOLÁK, BALATONFÜRED ÉS ESZTERGOM

Gyermekeik közül Ferenc (1904–1991) a család anyagi nehézsé-gei és lemondása árán tanulhatott. A polgári iskola I-II. osztá-lyát magánúton, majd a III–IV. osztályát Balatonfüreden, a Ma-gyar Királyi Állami Polgári Fiúiskolában végezte el. Az iskola igazgatója Náray Sándor, osztályfőnök Urhegyi Jenő volt.

Az egyes tanévek értesítőiből lehet megismerni, hogy milyen körülmények között tanulhattak, élhettek mintegy száz évvel ezelőtt a kisdiákok. Az iskola internátusában 60 bentlakó és tejes ellátást élvező növendéket helyeztek el, ebből 30 teljes fi zető, 17 féldíjas, 13 ingyenes volt. A teljes fi zetők 800 koronát, a féldíjasok 400 koronát fi zettek havonta. Az internátus céljára szolgált 2 nagy hálóterem, 1 ebédlő, 2 nappali szoba, 2 mosdó-szoba, 1 fürdőszoba és egy szoba a betegek részére.4

Leitold Ferenc 1922–1927 között az Esztergomi Érseki Római Katholikus Tanítókép-ző-intézetben tanult tovább. Osztályfőnöke Rosta József, az intézmény igazgatója Bartal Alajos volt. Itt a növendékek kisebb része internátusban, a papnevelő földszinti tágas helyi-

1 Márkusné Vörös Hajnalka: A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai. In Apró Erzsébet–Tóth Ágnes (szerk.): A magyarországi németek történetének levéltári forrásai 1670–1950. München–Budapest, 2010. 930–1025. 1008. http://mek.oszk.hu/16900/16931/16931.pdf2 A Veszprém megyei németek történetének levéltári forrásai 5. http://www.veml.hu/data/fi les/000135_02.swf3 Gubicza Ilona: Családjaim története. Honismeret 2016. 3. 83–84.4 Balatonfüredi Állami Polgári Fiúiskola 1920/21. tanév Értesítője 6–10.

Leitold Ferenc

81

ségeiben nyert elhelyezést, míg többségük magánlakásokban lakott. Leitold Ferenc az I–V. évfolyam ideje alatt az internátus lakója volt.5 Az osztályban 24-en végeztek, ők 1927-ben népiskolai tanítói és kántortanítói képesítést kaptak. A jelenlegi tanítóképző patinás épület. Lépcsőházának falán az immár száz évnél régebben végzettek tablója sorakozik. Az első emeleti fordulóban látható az 1927-ben végzettek osztályképe.

1927-től Etyeken kezdett tanítani, a sváb faluban németül és magyarul folyt az oktatás. A következő tanévre a szülőfalujához közeli Öcs községbe választották meg tanítónak, ahol 1928-tól 1933-ig tanított. E településen összevont, nagy létszámú, osztatlan osztályokban folyt a tanítás. Az új, fi atal tanító a falu életében is változást hozott, felvállalta, megszer-vezte és sikeresen vezette a népszerű színjátszó kört. Öcsön ismerte meg Kelemen Etelkát (1910–1992), akivel házasságot kötöttek. Házasságukból három gyermek született.

Leitold Ferenc az osztályával Öcsön az 1932–1933-as tanévben

ELEMI ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLÁK TANÍTÓJAMÉNFŐN, MÉNFŐCSANAKON

1933. július 1-től Ménfőn vállalt tanítói állást, és családjával a faluba költöztek. LeitoldFerenc itt a Ménfői Katolikus Elemi Népiskolában tanított. 1934. január elsejével a három település – Csanak, Csanakhegy és Ménfő – közigazgatásilag egyesült Ménfőcsanak néven. 1943-ban felépült a Ménfői Katolikus Elemi Népiskola harmadik tanterme is. Az intézmény kiemelkedő nevelői közé tartozott Kovách Mihály, Szabó Kálmán, Rode Imre, LeitoldFerenc és Tóth László.6 Ebből az iskolából indult és jutott el a hazai és a nemzetközi hír-

5 Osztály-anyakönyv az esztergomi érs. róm. kath. tanítóképző részére. I–V. osztály, iktsz: 0348. 1926/27.6 A ménfőcsanaki Petőfi Sándor ÁMK történetének legfontosabb eseményei. http://www.psamk.sulinet.hu/isktort.html.

82

névig Galgóczi Erzsébet József Attila- és Kossuth-díjas író, valamint Sulyok (Sklánicz) Vinceköltő, műfordító. Galgóczi Erzsébet írásainak szereplőit többször szülőfalújában élő sze-mélyekről formálta meg, így tanítóját, Leitold Ferencet is – más néven – példaképkéntállította.

A Ménfői Katolikus Elemi Népiskola tanáraik és tanulóik számának alakulását (1930–1940-es évek) a mellékelt táblázat mutatja.7

RÉSZLETEK LEITOLD FERENC MUNKÁJÁNAK MINŐSÍTÉSÉBŐL

Az 1939. évben az I. osztály tanulóinak száma 79, a III. osztályé 76 volt. Az osztályában általában igen jó az eredmény. A tanító az anyagot mindenre kiterjedő fi gyelemmel dol-gozta fel. Bátran beszélnek tanulói és még a legkisebbek is összefüggően adják elő monda-nivalójukat. Szép eredményt értek el számtanból, különösen gondos a műveletek tanítása, a helyi értékek tudatos használata. Leitold Ferenc jó képességű, ambiciózus, tervszerűen, tudatosan dolgozó, szorgalmas, tanítói működése kiváló, szolgálati magatartása példás. El-sőrangúnak osztályozható.8

Az 1942–1943. iskolai tanévben az I–III. osztályt tanította. Munkáját élénkség, vallás és hazafi as szellem hatja át, a gyermekek fi gyelmét le tudja kötni. Nagy fi gyelmet fordított az értelem fejlesztésre, az önálló gondolkodás kialakítására. A beszédértékelés gyakorlatánál a gyerekek szépen fogalmaznak. A nagy létszám mellett is jó a fegyelmezése. Sok gondot fordít a felkészülésre, a tanítói készsége ügyes, munkája lelkiismeretes. A tanítói működése kiváló, szolgálati magatartása példás, képességeinél és munkájánál fogva megérdemli a kiváló és példás minősítést.9

1948-ban megtörtént a község három felekezeti iskolájának államosítása, így a Ménfői Katolikus Elemi Népiskola is az egységes állami iskola részévé vált. A tantestülethez két új tanár csatlakozott, igazgatójuk Gergely Gyula lett. A 482 tanuló 7 tanteremben tanult, szükségtantermek, óriási zsúfoltság, szétszórtság, váltótanítás jellemző erre az időszakra.10

7 A ménfői Katolikus Elemi Népiskola kimutatása Takács Géza ny. iskolaig. gyűjtéséből.8 Jegyzőkönyv, 1939. Csollány Nándor körzeti iskolafelügyelő, Takács Géza ny. iskolaig. gyűjtéséből; 1939–1940, Évzáró jelentés, Pogátsa János kerületi tanfelügyelő, Takács Géza ny. iskolaig. gyűjtéséből; 1941–1943, Szalay János plébános értékelései, Takács Géza ny. iskolaig. gyűjtéséből.9 1942–1943, Évzáró jelentés, Pogátsa János kerületi tanfelügyelő, Takács Géza ny. iskolaig. gyűjtéséből.10 A Ménfőcsanaki Petőfi Sándor ÁMK történetének legfontosabb eseményei. http://www.psamk.sulinet.hu/isktort.html

Év Fő TanítókTan-

teremszáma

TankötelesekMinden-

napi Ismétlő Összesen

1936 2 Tóth László kántortanítóLeitold Ferenc tanító 2 133 66 199

1940 2 Tóth László kántortanítóLeitold Ferenc tanító

2 148 48 196

1943 3Tóth László kántortanítóLeitold Ferenc tanítóGottvald Edit tanító

3 203 22 225

83

A tanteremhiány megszüntetésére 1952-ben négy tantermes iskola épült kultúrteremmel.11 Az iskola pedagógusaira óriási feladatok hárultak abban az időben. Oktató-nevelő munká-jukon kívül ők irányították a falu kulturális és társadalmi életét is.

Leitold Ferenc általános iskolai tanító az 1952–1953. iskolai évben végzett munkáját Ger-gely Gyula, a Ménfőcsanaki Általános Iskola igazgatója a következőképpen értékelte. A VI. b. osztályfőnöke volt. Osztálya az év folyamán szépen fejlődött, átlageredményét javította, a magatartás is javult. Munkáját a leglelkiismeretesebben végzi. A leggondosabban előké-szül minden tanításra és pontos, részletes vázlatokat készít, a szemléltetési anyagról is idő-ben gondoskodik. A megbízatásokat készséggel teljesíti. A tantestület közösségi ügyeiben, munkáiban részt vesz, tapasztalatit szívesen átadja. Iskolán kívüli társadalmi munkában mint népnevelő vett részt.12

Leitold Ferenc tanító az 1953–1954. tanévben a II. b. osztályt vezette. Az egyik legjobb szakmai tudással és nagy gyakorlattal rendelkező alsó tagozati nevelő. A lelkiismeretes, a tanulók tudásáért és jobb magatartásáért harcoló nevelő példaképe. Tanítási óráin mindig meglátszott a pontos felkészülés, és az a határtalan lelkesedés, amely alaptermészetéből fakad. Óravezetése mindig csupa élet, lendület. Írás órán bebizonyította, hogy az írás a gondolat rögzítője, jelentős eszköze a nyelvművelésnek, tehát az olvasással, nyelvtannal, helyesírással rendszeresen kapcsolható. A gyengékkel való állandó foglalkozás, korrepetá-lás nagy érdeme. Rendszeres családlátogatást végzett, a szülőkkel való kapcsolata jó.13

ÉLET A HÁBORÚ ALATT

Leitold Ferenc részt vett a II. világháborúban. 1940. január 3-án besorozták. 1942. augusz-tus 1-től szeptember 30-ig Magyaróváron kiképzésen vett rész a 16/III. zászlóaljnál. 1943. augusztus 2-án behívták a hadseregbe és 1943. szeptember 12-én kivitték Fehéroroszor-szágba. 1945. április 4-ig századírnok volt, Szevasztopolban fogságba esett, majd 1945. no-vember 15-én betegsége miatt hazaszállították és leszerelték.14

A háborús évek mindenkinek nehézséget jelentettek, annak pedig különösen, aki egye-dül maradt itthon három kisgyermekkel. Leitold Ferenc felesége három gyermekével

–1943-ban Ferenc tíz-, László hat-, Márta egyéves volt – maradt egyedül. Nehéz körülmé-nyek között éltek. Az édesanya példásan gondoskodott gyermekeiről.

Leitold Ferenc a leszerelést követően az 1945. november 15-én kelt Győri III. sz. Igazoló Bizottság Határozata alapján folytathatta tanítói minőségben a közszolgálatot.

TANÍTVÁNYOK EMLÉKEZNEK

Dr. Józsa Ödön, egykori tanítvány, a munkaügyi kutatóintézet igazgatója, egyetemi docens:„A ménfői kis nádfedeles elemi iskolában egy életútra szóló alamizsnát kaptam. Szeretett

tanítóm, Leitold Ferenc küzdeni tudásra, kitartó, szorgalmas munkára nevelt. Az 1930-as évek végén ebben az iskolában a tanulók szellemi és fi zikai felkészítése egyaránt eredménye-sen valósult meg. Frissek az élmények, de az idő mégis, hogy elszállt.”15

11 A Győr–Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola 175 éve, 1978. – családi archívum.12 Gergely Gyula igazgató: Értékelés, Ménfőcsanak, 1953. július 20. – családi archívum.13 Németh Dénes igazgató: Értékelés, Ménfőcsanak, 1954. június 22. – családi archívum.14 Leitold Ferenc: Önéletrajz. 1952. szeptember 20. – családi archívum.15 A Győr–Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola 175 éve, 1978. – családi archívum.

84

Baksa Kálmánné, a Győr–Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola tanára: „A taní-tó úr 1933-ban került a ménfőcsanaki katolikus elemi népiskolába. Összevont osztályokban tanított, elsőtől negyedikig, 75 gyermeket. A tanári magyarázathoz a segítséget csak a kréta és a tábla adta, no meg a könyvek. Meggyőződése volt, hogy a gyerekek számára a család, a szülő és a nevelő az első példa. A környezet és a pedagógus beszédével, megjelenésével, embe-ri tartásával nevel. Kitüntetéseket az 1930-as, 1940-es években nem osztottak. Egész életében hívő katolikus volt, ez akkor hátrányt jelentett. Vallásosságát akkor sem tagadta meg, mikor ezt elvárták tőle. Élete mégis szép volt, a pálya öröme mindenért kárpótolta. Idős korában is köszöntik a pedagógust a gyerekek. Tanítványaitól néha leveleket kap. Külföldről megláto-gatják. Pedig a tanító úr nagyon szigorú volt.”16

Takács Géza, a Ménfőcsanaki Általános Iskola nyugdíjas iskolaigazgatójának – a szemé-lyes találkozásunkkor elmondott – visszaemlékezése: „Leitold Ferenc tanító korábbi egy-házi iskolai munkáját igen jól megismerhettem a Győri Püspöki Levéltárban végzett kutatá-saim alapján. 1933-ban került Ménfőre, hihetetlenül értékes tevékenységét már egy év múlva tanfelügyelője kiválóra minősítette. Megismerte a helyi viszonyokat, bekapcsolódott a falu életébe, a szülőkkel is jó kapcsolatot alakított ki, ezért tisztelték, becsülték, szerették. Nagyon becsületes, közvetlen, következetes pedagógus munkát végzett. Kiváló volt a szakmai mun-kája, feladatait mindig magas színvonalon látta el. Tanítványaival szemben szigorú, követ-kezetes, igazságos volt. Tanítványai olyan teljesítményt nyújtottak, hogy továbbtanuláskor is megtartották az eredményüket, még a kitűnő eredményt is. A Galgóczi családból több gyermeket is tanított, így Galgóczi József építészmérnököt is. Nemcsak szorosan vett tanítói szakmai tevékenységére jellemző ez, hanem az akkori kiegészítő munkájához tartozott az úttörő munkának a segítése, támogatása. Hihetetlenül jó teljesítményt végzett ezen a terü-leten is – a gyerekek nagy örömére –, az egész úttörőőrsöt elvihette Budapestre, a csillebérci táborba. A tanító a II. osztályos tanítványaival két hétig volt a táborban, ahonnan felejthe-tetlen élményekkel tértek vissza Ménfőcsanakra. Egész élete példakép a tanítványok előtt.”17

Galgóczi József építészmérnök visszaemlékezése: „A tanító úr fi atal feleségével és kisfi á-val érkezett Ménfőre. A két tantermes iskolában Leitold tanító úr az alsó – első, második és harmadik – osztályt tanította, Tóth tanító úr pedig a négy, öt, hat osztatlan osztályt. A tanító nagyon szigorú volt, és a munkája eredményes, még a leggyengébb képességű tanulókat is megtanította az alapokra, az írás-olvasásra és a számolásra. Aki gyenge volt a második osz-tályban, annak az első osztállyal is együtt kellett tanulnia. Az írás órákon ábrákkal tanította a betűket, egy-egy betű után kezdtük az összeolvasást. Szépen megtanultunk írni, olvasni, számolni. Az osztály rendje is szervezett volt. Emlékszem – osztatlan osztályba jártam – én harmadikos voltam, a reggeli tanítás kezdete előtt hangosan, versszerűen mondtuk az egy-szeregyet. Így az elsősök is eltanulták tőlünk. Az osztályban a fi úk a bal oldali oszlopban, a lányok a jobb oldaliban ültek. Az első sorban ültek a jó tanulók, utána sorrendben a kevésbé jó tanulók. Így az ülésrendről lehetett tudni, hogy ki milyen eredményes tanuló. Nyolc órakor érkezett a tanító úr, ekkor felállva hangosan köszöntöttük: »Dicsértessék a Jézus Krisztus«, majd elmondtuk a reggeli imát, és utána kezdődött a tanítás. Szigorú volt a Leitold taní-tó, fegyelmezettek voltunk az órákon, akit ismételten fi gyelmeztetni kellett, körmöst kapott. Minden szülő elfogadta a szigorát, örültek, hogy a tanító jó eredményeket ért el a gyerekeknél. Minden jó tanuló gyerek szüleivel külön beszélt, hogy a továbbtanulást elérje a szülőknél. Amikor én első osztályos voltam, már akkor megkereste a szüleimet, és közölte, hogy a Józsi

16 A tanító úr. Hegyalja. 1990. március. – családi archívum.17 Takács Géza nyugdíjas igazgató visszaemlékezése, interjú, 2018.

85

gyerek tehetséges, neki tovább kell tanulni. Családunkból Leitold tanító több gyereket is taní-tott, Bözsit, Róbertet és engem, mindhárman továbbtanultunk, Bözsi is negyediktől Győrben polgáriba járt, én meg a Bencés Gimnáziumba kerültem negyediktől. Sokan köszönhettük, hogy a Leitold és a Tóth tanítók felismerték, segítették, ösztönözték a tehetséges gyerekek to-vábbtanulását. A két tanító beszélte rá a paraszt szülőket a gyermekeik továbbtaníttatására. Ezzel a jövőnket is meghatározták.”18

Tanítványai az iskola találkozóin gyakran emlegetik, visszaemlékeznek, példaképüknek tekintik volt tanítójukat. Az ötvenéves találkozón szeretettel idézték vissza, hogy Gáspár-házáról gyalog vagy alkalmanként lovas kocsival érkeztek az iskolába az esőben, hóban átfagyott 6–10 éves gyerekek, akkor a tanító mindig a kályha mellé ültette őket.

Leitold Ferenc tanító 1965. július 31-én vonult nyugállományba, de továbbra is dolgozott napközis nevelőként és egyéb, adminisztratív feladatokat látott el.

Legidősebb gyermeke, Ferenc fi a 1977-ben 44. életévében tragikus hirtelenséggel el-hunyt. Gyermekük elvesztése gyógyíthatatlan fájdalmat okozott a szülőknek. Ezt követően visszavonultan élt családjával.

Tartotta a kapcsolatot az esztergomi tanítóképzős évfolyamtársaival, leveleztek és Esz-tergomban az 1970-es évektől már évenként találkoztak. 1977-ben Aranyoklevelet, 1987-ben Gyémántoklevelet vehetett át a Győri Tanítóképző Főiskolán.

ÖSSZETARTOZÁS A CSALÁDBAN

Büszke volt gyermekei szorgalmára, a megszerzett diplomáikra, hogy mindannyian meg-állták helyüket, sikeresek voltak munkájukban. Szoros volt a családi kapcsolat, gyermekei, unokái gyakran látogatták ménfőcsanaki otthonukban. Családi ünnepeken a tágas ebéd-lőben, az ovális asztal körül mindig együtt volt a három, később már a négy generáció.

Az unokák sokszor nyaraltak Ménfőcsanakon, esténként a nagyapa régi, gyerekkori történeteit hallgatták, társasjátékoztak. A nagyapa akkoriban, a szokásos levélváltások-ban gyakran érdeklődött az unokákról, fi gyelemmel kísérte iskolai teljesítményeiket, fej-lődésüket, büszke volt a szép eredményeikre, a dicséretes bizonyítványukra. Örült, hogy gyermekei továbbvitték családjukba a gyermekkorukban megtapasztalt családszeretetet, az összetartozást, a szokásokat, a becsületes munkát.

Leitold Ferenc tanítónak mind a hat unokája diplomát szerzett. Megélhette legidősebb unokája esküvőjét, ahol fi a korai halála miatt a nagyapa köszöntötte az ifj ú párt, és pár év múlva boldogan fogadta az első dédunoka érkezését a családba.

Napjainkban az unokák feladata, hogy a nyolc dédunoka is folytatója legyen a Leitold családban megtapasztalt összetartozásnak, szeretetnek, egymás segítésének, a szokások és a hagyományok ápolásának.

Leitold Ferenc családjával Ménfőcsanakon családi házban lakott. Idős korukban gyer-mekei, elsősorban lányuk gondoskodott a szülők mindennapjairól. 87. évében, 1991. május 7-én hunyt el. Feleségével közös sírja Ménfőcsanakon, a Koroncói úti temetőben található.

EMLÉKÉNEK ŐRZÉSE

Közel hatvan évet élt Ménfőcsanakon. Három generáció gyermekeit tanította az írás, ol-vasás, számolás alapjaira, nevelte a becsületes életre az ifj úságot. A faluban nem volt olyan

18 Galgóczi József építészmérnök visszaemlékezése, interjú, 2018.

86

család, melyben ne lett volna tanítványa. Élete végéig szeretet, tisztelet, megbecsülés övezte a községben.

Szűkebb családjában az összetartozás az elmúlt évtizedekben is megmaradt. A testvérek leszármazottjai a mai rohanó világban is tudnak egymásról, találkoznak.

Sokévi kutatással elkészült a nagy családfa, a családtörténet és az interneten elérhető honlap is.19

Ötévente a szülőfaluban, Barnagon találkoznak a Leitold família leszármazottai. 2010-ben és 2015-ben szerveztük meg a nagy családi találkozót. Ezen már a Barnag községbe bevándoroltak leszármazottai nagy létszámmal, 160–180-an vettek részt. Hagyomány te-remtődött az összetartozás erősítésére.20

Gubicza Ilona

19 Honlap: http://www.csaladfa.info/– készítette dr. Leitold Ferenc.20 A szerző az összeállításhoz kapott segítségért köszönetet mond Galgóczi Józsefnek, Szabady Jánosnak.Külön köszönet Takács Géza ny. iskolaigazgatónak, aki a korabeli iskolai feljegyzéseket és jegyzőkönyveket megőrizte és forrásanyagul a szerző rendelkezésére bocsátotta.

HÍREK

Jeles honismerők kitüntetése. A közelmúltban a következő jeles honismerők kitünteté-séről szereztünk tudomást.

A kitüntetetésekhez gratulálunk és további eredményes munkát kívánunk!

(Az elnökség)

Fodor István Ferencny. könyvtáros, helytörténész

(Jászjákóhalma)Magyar Ezüst Érdemkereszt

*Zika Klára

tanár, közíró, szerkesztő(Budapest)

Márton Áron-emlékérem

„Dósai” Honismereti SzakkörVezető: Zsidei Andrásné

(Jászdózsa)Jászsági Civil Vándordíj

*Ruszoly Barnabás

ny. polgármester, helytörténész(Bagamér)

Bagamér nagyközség díszpolgára

87

KRÓNIKA

Bogdán Lajos emléktáblájánakfelavatása

Prof. dr. Blazovich László és a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület kezdeményezésére emléktáblát helyeztünk el Bogdán Lajos, az egyesület örökös, tiszteletbeli titkára tiszte-letére valamikori otthona, a Szeged, Bartók tér 4. számú ház falára. Az ünnepségre 2019. április 26-án 15 órától került sor. Táblaavató beszédet prof. dr. Blazovich László, Szeged vá-ros díszpolgára, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület előző elnöke mondott. Bogdán Lajos munkáját Kiss Ernő, a Csongrád Megyei Népművelők Egyesületének elnöke méltatta. Bogdán Lajos 1963-tól dolgozott az évtizedek alatt többször is nevet változtató Csongrád Megyei Művelődési Központban, amelynek 32 évig volt munkatársa. Alapító tagja volt a Népművelők Egyesületének, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek pedig titkári feladatait látta el. 2008-ban megkapta a közművelődési szakma miniszteri elismerését, a Wlassics Gyula-díjat. Az ünnepségen közreműködött Kovács Gyula, a Szegedi Szakképzési Centrum Déri Miksa Szakgimnáziuma tanulója.

Az emléktábla szövege: „E házban élt Bogdán Lajos (1935–2017), a Szegedért fáradozó Wlassics Gyula-díjas népművelő, az egykori Csongrád Megyei Művelődési Központ volt

Az emléktábla-avatás résztvevői

88

munkatársa, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület örökös titkára / Csongrád Megyei Népművelők Egyesülete, Csongrád Megyei Honismereti Egyesület, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata 2019”

Az emléktábla költségeit felerészben a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület és a Csongrád Megyei Népművelők Egyesülete, valamint felerészben az önkormányzat, Kerek Attila ügyszeretete ösztönzésére, vállalták. Köszönet érte!

Gergelyné Bodó Mária

Kidőlt a mecseki bányászhagyományokattartó egyik pillér

Az ezer év óta ismert mecseki bányászat változatos története, az ércbányászat (1000 előttről datálhatóan), az uránércbányászat (1953), majd a kőszénbányászat (1782-től), üzemszerűen a DGT megjelenésével (1853), kiteljesedve az állami szénbányászat megjelenésével (1909, 1945–2005), sok tárgyi emléket, írásos dokumentációt, szellemi értéket teremtett meg. Az idő múlásával ezek jó része eltűnt – a változó emlékezetőrzés és tárgyi mentés a múzeumi rendszerek kialakulásával és változásával, egyéni és csoportos hagyománymentést tartott fenn. Az átrendeződődést a bányászat is érzékelte, és a korszakok lehetőségei fi gyelem-bevételével igyekezett minél tartósabb szervezeti megoldásokat találni a bányászhagyo-mány-őrzés fenntartására. A mecseki szénvidéken ilyen fordulat volt a Pécsi Bányásztör-téneti Alapítvány létrehozása. Az alapítvány tizennyolc éves működését most megszakí-totta az alapítók kezdeményezésére a Pécsi Törvényszék, amely 2019. május 14-én keltezett levelében megszűntnek mondta ki. Az alapítás sem volt gondtalan, de az akkori kezdeti remények biztató távlatokat adtak az alapítványi munkához, mely az alapítók szakértő lel-kesedése, a szűkebb bányászati közösség támogatása, a társadalmi megbecsültség változá-sa, az egyre szűkülő forráslehetőségek és a feladatellátás–megítélés egyenetlensége között is jelentős eredményekhez vezetett. A megszűnés okait az alapítvány nem részletezi, de abból, hogy „nyomós ok” következtében fejezte be tevékenységét, felsejlenek a befolyásoló körülmények, melyekre talán egyszer több fény derül.

Az alapítvány fáradságos munkájának eredményei számos emlékhely létesítésében, do-kumentáció kiadásában, a személyi elhivatottság példás formáiban tükröződnek. Az ala-pítvány mindig a nagy nyilvánosság előtt dolgozott, „Igyekeztünk munkánkat nem nyom nélkül befejezni! ” – vallották. A kitartó munkáról számos referendum készült, ezeket a BKL Bányászat, a Mecsek Egyesület Évkönyve (2018), a Janus Pannonius Múzeum, a Dél-Dunán-túli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, a Csorba Győző Megyei–Városi Könyvtár őrzi. Az alapítvány megszűnésével számos további gyűjtemény került a fenti szervezetekhez. A mecseki bányászati tevékenységet megörökítő 82 emlékkő és tábla, közte a pécsi Ágoston téri emlékjelek és a Mecseki Központi Szén- és Uránbányászati Emlékmű mindennap em-lékeztet a terület egykor meghatározó tevékenységére. Ma az országban öt, a Mecsekben 13 bányász tiszteletadó zenélőóra működik, gazdagítva a hazai zenekultúrát.

A bányászhagyományok megőrzésének igyekezete a Bányásznap rendezvényein, a Bor-bála-időszakhoz fűződő rendkívül sokrétű megemlékezéseken a társadalmi érték létre-hozása és az egyre fogyatkozó bányászság összetartó erejének biztosítása: ebben vállalt

89

feladatot a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány. Szükség volt a célorientált munkára, hisz a múzeumi gondozás önmagában kevéssé képes a hathatós hagyományőrzés szükségletei-nek és érdekeinek fenntartható érvényesítésére. Az alapítvány mozgósító képessége, hat-hatós kapcsolatrendszere ezzel megszűnt ugyan, de biztató, hogy „A megszűnt Alapítvány volt munkatársai, amíg tudják, egyénenként ezután is készek más keretek között bányászati emlékeink megőrzésében tevékenykedni.”

A mecseki bányászat történetével az alapítvány mellett számosan foglalkoznak, rájuk most még nagyobb felelősség hárul. A gyorsan múló évek sodrásában feltűnnek az évszá-mok: a pécsi OMBKE (1898 szeptember), a Mecsekben megjelenő kincstári/állami kőszén-bányászat (1909), a bányaállamosítás (1945), az ifj úsági bányászképzés (1949 Komló, Nagy-mányok, 1953 Pécs), az uránércbányászat (1953), a mecseki mélybányászat befejezése (2004)

– hogy csak ezeket említsük. Települések változtak várossá, lakótelepek, városrészek őrzik a bányászat környezetre ható kedvező befolyását. Változatlan az érdeklődés a kulturális körre: szakdolgozati témák, kutatási kezdeményezések jelzik az érdeklődést.

A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány ösztönözte a terület hagyományőrzésének sokrétű formáját, munkájuk például szolgál, a benne dolgozók elkötelezettsége köszönetet érdemel. A bányászat hagyományőrzése a Mecsekben folytatódik abban a szellemben, amelyet a „Jó szerencsét!” sugall.

Krisztián Béla

A lápafői Mária-szoborLápafő Tolna megye nyugati szélén található református köz-ség. Történetével most nem kívánok részletesen foglalkozni, csak annyit jegyeznék meg, hogy a törökök kiűzése után meg-maradt lakossághoz a Zala megyei Becsvölgyéből érkeztek re-formátus telepesek az 1710-es években. Ez az egyetlen település a környéken, amely megőrizte református hitét, a környező fal-vak hívei mind visszatértek a katolikus vallásra. Természetesen pár katolikus család is élt a múltban és ma is él, erről tanúsko-dik a Mária-szobor, a lápafői lakosok ma is Mária képe néven tisztelik.

A szoborhoz egy monda is kapcsolódik a faluban, melyet Kirtyán Károly polgármester úr hallott és azt fel is tette az ön-kormányzat honlapjára. Jómagam még az 1970-es évek elején hallottam Balla Mihály (1912–1990) lápafői helytörténeti kuta-tótól ezt a mondát.

Lápafőnek több kisnemese is volt, többek között a katolikus Takács Pál. Neki volt egy szép leánya, Mária, aki beleszeretett egy hozzá nem illő jobbágyfi úba. A szülők azonban tiltották ezt a szerelmet. A lány végső elkeseredésében öngyilkos lett, belevetette magát a kútba. A szülők ennek a szobornak az előd-jét emeltették Mária leányuk emlékére, amelyet a 60-as évek-ben lápafői fi atalok megrongáltak. Mária fejét leverték, azóta

A helyreállítottMária-szobor Lápafőn

90

is így volt látható a szakcsi út mentén. Az önkormányzat tavaly döntött a szobor újbóli felállításáról.

Kirtyán Károly polgármesternek és Bognár Dezső alpolgármesternek Tövisháti And-rás restaurátort, szobrászt ajánlottam, aki helyre is állította, illetve megújította a szobrot. Amikor Tövisháti András barátom meglátta, azt mondta, hogy ezt a szobrot ismeri. Fá-

cánkerten is áll egy ún. Mária-oszlop. Az ottani szobrot 1828-ban állították és valószínű, hogy a lápafőinek is ugyan-az a személy az alkotója. Minden bi-zonnyal egy időszakban is készültek, de erről pontos adat nem áll rendelke-zésre a lápafői egyházközség irattárá-ban.

A Takács név hallatán eszembe jutott Takáts Gyula kaposvári költő, író, aki még 1984-ben említette nekem lápafői származását. Elődei földje vesztett kis-nemesek voltak. Minden bizonnyal üknagyapja volt az említett Takács Pál. Nagyapja már férfi öltöny- készítőként tevékenykedett Tabon. Édesapja tanár lett, aki a kaposvári polgári iskolában volt történelem- és testnevelőtanár. Többek között ott tanította Fekete Ist-

vánt, a későbbi híres magyar írót is. Ezek az adatok újabb adalékok a kis község történeté-hez, mely köztudottan ősrégi magyar település.

Az elkészült Mária-szobrot 2019. május 18-án Bartha Zsolt szakcsi római katolikus plé-bános áldotta meg, majd Kirtyán Károly polgármester és jómagam mint helytörténész adtuk át Lápafő lakosságának. A kis falu újabb értéke közadakozásból és önkormányzati hozzájárulásból valósulhatott meg.

Bodó Imre

Bartha Zsolt plébános megáldja a Mária-szobrot

A XXV. Jász Világtalálkozó

Huszonöt éves a Jász VilágtalálkozóNegyedszázados jubileumához érkezett 2019-ben a jászok legrangosabb ünnepe, a Jász Vi-lágtalálkozó. Minden év tavaszán a jászkun önmegváltásra (redemptiora), az ősi szabadsá-got visszaszerző elődökre emlékeznek, ünneplik szabadságukat, eredményeiket, ünneplik a találkozásokat, a barátokat, rokonokat, jászokat, kunokat, magyarokat. Az elszármazot-takat és az otthon élőket összekapcsoló szervezet, a Jászok Egyesülete kezdetektől fogva a vendéglátó településsel karöltve szervezi a jeles eseményt.

Az indulást dr. Dobos László, az egyesület elnöke idézte fel. A redemptio 250. évfordu-lóján, 1995-ben került sor az első Jász Világtalálkozóra, amelyet Jászberényben rendeztek

91

meg. Az ötletadó a kocséri gyökerű Muhoray György volt, foglalkozására nézve mérnök, aki a Jász Múzeum kutatója is volt. Nevéhez fűződik – sok egyéb kezdeményezés mellett

– a Redemptio folyóirat létrejötte is. Műszaki végzettsége ellenére rendkívüli humán mű-veltségű ember volt.

A jász székváros után a többi jász település következett, és 18 év alatt mindegyikre sor került, az első kört 2012-ben Jászfelsőszentgyörgy zárta. Aztán újra kezdődött minden, és a második kör keretében idén a 25. világtalálkozót Jászkisér rendezte. Az évek során kiala-kult a programok sora, az ismétlődő eseményekhez azonban minden évben tett valami újat, csak ott előfordulót az aktuális szervező település. Az egynapos rendezvény mostanra há-romnaposra bővült, és a pénteket, szombatot, vasárnapot öleli fel. Kezdetben pünkösdhöz kötődött, aztán május és július között mozgott. Az idén visszatértek a pünkösdhöz.

A Jász Világtalálkozó a magyarországi rendezvények között különleges helyet foglal el, lévén hogy nem egy közönséges sörfesztivál, hanem a hagyományápolásnak egy különle-ges formája, mely a Jászsághoz és a jászkun hagyományokhoz kötődik. Ezért is volt az idén a nagykunsági Karcag a díszvendég, hiszen a múlt összeköti a jászokat a kunokkal. A Jász-ság és a Kunság közötti kapcsolatot megtestesítő Jászkisér a jubileumi találkozó esemény-sorozatát a múlt-jelen-jövő hármas mottója köré szervezte. Érdekesség, hogy Jászkisér ere-detileg nem jász település volt, korábban kunok lakták, csak később csatolták a Jászsághoz.

Minthogy a jászok katolikusok, a szentmise elmaradhatatlan része a találkozónak. Ezt csaknem mindig az egri érsek, dr. Ternyák Csaba celebrálta. A legutóbbi világtalálkozó e tekintetben némiképp kivétel volt, mivel ezen ökumenikus istentiszteletet tartottak – te-kintettel a rendező Jászkisér nagyszámú református lakosára. Az ő nevükben Takaró And-rás kiskun esperes hirdetett igét, és maga az istentisztelet is – természetesen ezúttal is dr. Ternyák Csaba egri érsek részvételével – a református templomban zajlott. Szintén fi x pont az ünnepélyes felvonulás, amelyen a 18 jászsági település mellett a jász kirajzásként létrejött helységek vesznek részt, illetve azok, amelyek a kirajzások, kitelepítések során nagyszámú jászt fogadtak be. Ezek között Újireg a Dunántúlon, Magyarkanizsa és Temerin pedig a Délvidéken van. Ezekben máig él a tudat, hogy a török kiűzése után sok jász érkezett hoz-zájuk. A színpompás felvonuláson sokan népviseletben vesznek részt, de mazsorettek, hu-szárok, lovas hagyományőrzők is színesítik a képet. A reneszánszát élő jász viselet – brokát viganó, habos ingvállak, pruszlikok, nyárikák, kerepélyes féketők (főkötők) – színpompás kavalkádjában gyönyörködhetünk.

A világtalálkozó egyik csúcspontja a jászkapitány beiktatása. Tisztsége valamikor közjo-gi szerepű is volt, ma azonban inkább jelképes. Jelenleg olyan köztiszteletben álló személy-re esik a választás, aki egy éven keresztül megtestesíti a jászok összetartozását. Beiktatása fényes külsőségek között zajlik, ruházata is hagyományőrző, mint ahogy lóra pattanása és ellovaglása is az egykori időket idézi. Megválasztására az újabb időkben először 1998-ban, Jászfényszarun került sor. Ünnepélyes eskütételét követően megkapja a tisztségéhez járó jelvényeket, így a kapitányi pecsétet, medált, kapitányi kardot, a süveget, a nyakravalót és a zsinóros, prémes bársony mentét, a megbízatásáról szóló oklevelet. A beiktatási ceremónia végén Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója a másként Lehel kürtjének ismert Jászkürt hiteles másolatát adja át a jászkapitánynak. Ezt egykor csakis ivókürtnek vélték, mígnem sikerült megszólaltatni, sőt, a világtalálkozó díszünnepsége is mindig ennek a hangjára veszi kezdetét. A kürtbe tett ezüst ivópohárba a vendéglátó település polgármes-tere bort tölt, amit a jászkapitány a jászok, a kunok és minden magyarok köszöntéseként hörpint ki. Az új jászkapitányt három ágyúlövés köszönti, majd a huszárok kíséretében ellovagol. A kapitány regnálása egy évig tart, de leköszönése után is emeritus (tisztelet-

92

beli) jászkapitányként aktívan részt vesz a Jászkun Kapitányok Tanácsa munkájában. A 2006-ban Jászfényszarun megalapított Jászkun Kapitányok Tanácsa protokollszabályzatát a történelmi hagyományok alapján, de a választásban résztvevő önkormányzatok, hagyo-mányőrző közösségek javaslatainak fi gyelembevételével alakították ki.

A kapitánybeiktatás része a leköszönő jászkapitány beszámolója egész évi tevékenységé-ről, mindazokról a rendezvényekről, kezdeményezésekről, amelyekben részt vett. Az első hagyományőrző jászkapitány Ézsiás István volt. 2018-ban, Jászfényszarun újra egy Ézsiás nevűt választottak meg, Barnabást. Őt 2019-ben Jászkiséren Nemes József követte, aki te-hát most a regnáló jászkapitány.

A Jász Világtalálkozó kezdetektől fontos mozzanata az 1 millió forinttal járó Jászságért Díj átadása, amelyet többen a „jászok Nobel-díjának” is neveznek. Dr. Dobos László, aJászok Egyesületének az elnöke idén adta át a 28. Jászságért Díjat, amelyet Bugyi László

(Guriga) fotográfus érdemelt ki. Az első három díj még a vi-lágtalálkozók elindítása előtt átadásra került. Az elsőt a jász-telki volt főjegyző, Rusvai Lajos kapta. A díj különös jelentősége, hogy egy civil szervezet évről évre ekkora összeget tud fel-ajánlani, és azt minden jászok képviselői, az otthon élők és elszármazottak előtt veheti át a díjazott. A díjazottak között volt már történész, festőművész, helytörténeti kutató, néprajzku-tató, pedagógus és ötvösművész is. Odaítélésénél a fő kritérium, hogy a díjazott munkája vala-milyen formában a Jászsághoz kapcsolódjon, hagyományai-nak, szépségeinek ápolására, is-mertetésére irányuljon.

A XIX. Jász Világtalálko-zó óta Hortiné dr. Bathó Edit a szombati díszünnepségen nyújtja át a Jászok Nagykönyvét a település polgármesterének, hogy a látogatók megörökítsék nevüket az utókornak.

Az utóbbi években a szombati díszünnepség zárásaként fele-melő pillanat a galambröptetés. A 18 jász település polgármeste-re egy-egy gyönyörű galambot röptet az ég felé, a jászok össze-tartozását szimbolizálva.

Dr. Dobos László átadja a Jászságért DíjatTóth Tibornak (Bognár Mária felvétele)

Galambröptetés a XXV. Jász Világtalálkozón(Bognár Mária felvétele)

93

Fontos programpont a világtalálkozókon a hagyományőrző csoportok színpadi műso-ra. A rendszeres fellépők között van a Jászság Népi Együttes és a Jászsági Hagyományőrző Egylet. Utóbbinak emlékezetes produkciója volt 2010-ben a jász lakodalmas felelevenítése.A kisszínpadon a jász települések művészeti csoportjai, táncosai, népdalkörök, zenészek, kó-rusok kapnak bemutatkozási lehetőséget. Jászsági bajuszmustrát is tartanak, 2018-ban volt az első. A programkavalkád része a főzőverseny és az embert próbáló virtus vetélkedő is.

A világtalálkozók rendszeres vendégei a jászokkal rokon oszét nép képviselői is. A jász öntudat része a rokon észak-iráni népeknek – a szkítáknak, szarmatáknak, alánoknak – az utódaival való kapcsolat ápolása. Ezek legközelebbi rokon képviselői a kaukázusi oszétek, akik az alánok utódai, az Oroszországhoz tartozó hazájukat, Észak-Oszétiát saját nyelvü-kön ma is Alániának nevezik. A XIX. Jász Világtalálkozón, Jászberényben az oszét kép-zőművészek kiállításának képein keresztül bepillanthattunk a háromezer éves Nárt-epo-szuk hősi világába.

A világtalálkozók népszerű rendezvényei az esti könnyűzenei koncertek, melyeken rendre országos hírű zenekarok, énekesek lépnek fel. Mindhárom napon várja az érdek-lődőket a jász települések utcája, kirakodóvásárral, ízek utcájával, kézműves mesterségek műhelyeivel. A világtalálkozóhoz kapcsolódva izgalmas és érdekes kiállítások adnak bepillantást a helybeli, illetve az adott településről elszármazott vagy a településhez kötődő alkotók munkáiba. A világtalálkozó zárásaként a vendéglátó település polgármestere átadja a soron következő Jász Világ-találkozó rendezési jogát jelképező vándorbotot. A jászok nagy találkozója színpompás tűzijátékkal köszön el.

A világtalálkozók évről évre népszerűbbek, a programok egyre színesednek, bővülnek, és immár nem csak jászok vesznek részt rajtuk. Sok jász évente egyszer, a világtalál-kozó idejére hazalátogat, köztük olyanok is, akik már nem találhatnak itt élő rokont. Sokan a szabadságukat is ehhez igazítják.

A jászok példáját követve 2000-től a nagykunok, 2005-től pedig a kiskunok is választanak kapitányt, ők azonban há-rom évre, kétévente pedig Kun Világtalálkozót szerveznek. A Jász Világtalálkozó jó példája annak, hogy a hagyományo-kat nem csak ápolni lehet, hanem a mai korban is van mód hagyományokat teremteni.

Jász világtalálkozók Jász kapitányok1995 Jászberény1996 Jászárokszállás1997 Jászapáti1998 Jászfényszaru Ézsiás István1999 Jászalsószentgyörgy Talált József 2000 Jászkisér Gubicz András2001 Jászdózsa Bollók György 2002 Jászjákóhalma Gubicz András

Talált József jászkapitány (Bognár Mária felvétele)

94

2003 Jásztelek Tamás Zoltán 2004 Jászladány Gubicz István2005 Jánoshida Zámbori János2006 Jászboldogháza Nagy Albert2007 Jászszentandrás Dávid Sándor2008 Pusztamonostor Percz László2009 Alattyán Vass Lajos2010 Jászágó Dobos Gergely 2011 Jászivány Borbás Ferenc 2012 Jászfelsőszentgyörgy Bolla János2013 Jászberény Bolla János2014 Jászapáti Borbás Ferenc2015 Jászalsószentgyörgy Talált József2016 Jászárokszállás Csikós Miklós2017 Jászladány Bertalan János2018 Jászfényszaru Ézsiás Barnabás 2019 Jászkisér Nemes József

Kik is valójában a jászok? Egy biztos, nagy múltú nép leszármazottai, történelmüknek legbiztosabb pontja iráni származásuk. A közismertnek számító tényt, miszerint a tatárjá-rást követően a kunokkal települtek be, nem minden történész fogadja el: egyesek szerint a már a római időkben a Duna–Tisza közén élt szarmata népnek, a jazigoknak az itt maradt leszármazottai. Az alánokkal való rokonság azonban biztosabb alapokon nyugszik.

Kalandos múltjuk során az alánok sokfelé elvetődtek. Harcoltak az ókor legnagyobbnak mondott csatájában, Catalaunumnál, nagyobb részük a rómaiakat segítve, kisebb részük a hunok oldalán, Attila mellett. Aztán Hispániába vonultak, ahol utódaik a mai Spanyolor-szágban máig élnek. Egyes feltételezések szerint a katalánokban, mivelhogy a „katalán” nép-név gót+alán jelentésű lenne. (Mások szerint inkább a portugálokba olvadtak be.) A magyar-országi jászok a XV. században olvadtak be a magyarságba, addig még létezett a jász nyelv.

Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az idei rendezvény fővédnöke szerint a jász megmaradás titka az erős öntudat, amely évszázadok óta saját nyelv hiányában is képes éltetni a különbség méltóságát a jász emberekben. „A vagyonodat elvehetik, de ha öntu-datodat megörzöd, mindent visszaszerezhetsz. […] A jászok ezt a történelmi leckét a XVIII. században tanulták meg.”

A jászok öntudatát erősítő Jász Világtalálkozó és a Jászkürt mellett identitásukat szá-mos egyéb jelkép is képviseli. Ilyenek a Jász emlékmű, a Kapitánykert, a Jászok köve, és az ezekhez kapcsolódó újkori ünnepségek, a hagyományokra épülő város- és falunapok, hagyományőrző rendezvények, a helyi és kistérségi újságok. Talán a leghíresebb a Jász-kürt, egy elefántagyarból faragott, 43 centiméter hosszú tárgy, melyet a Jász Múzeumban őriznek. Ha nem is volt Lehel kezében, nagyon régi, talán a XII. századból származó kijevi vagy magyar munka – eredetéről, koráról még vita folyik. Évszázadokig ismeretlen helyen rejtőzött, a XVII. században a jászberényi Nagyboldogasszony-főtemplom falán függött. A múzeumba 1874-ben került.

Bognár Mária

95

Köszöntő a XXV. Jász Világtalálkozómegnyitóján

(Jászkisér, 2019. június 8.)

Tisztelt Jászok itthonról és a nagyvilágból, Tisztelt Ünneplő Közösség, Kedves Vendégek!

„Amit keresel, Téged keres” – a XIII. században élt legnagyobb perzsa fi lozófus és köl-tő, Dzsalál ad-Din Rúmi azokban az időkben fogalmazta meg ezen gondolatát, amikor a keleti őshazából útra kelő jászok megtalálták új hazájukat a Kárpát-medencében. A több mint nyolcszáz éves perzsa bölcsesség nemcsak a mai XXV. Jász Világtalálkozót erősítheti, hanem szavakba önti a magyarok és a jászok közötti Kárpát-medencei sorsközösséget is.

A nagyvilágban, a Kárpát-medencében, Magyarországon és a Jászságban egymást szá-montartó és kereső jászok a mai világtalálkozón egymásra találhatnak, és együttlétükkel megerősíthetik közösségüket, mert az egyén és közösség viszonyában is igaz, hogy „Amit keresel, Téged keres”, az összetartozás legbelső lelki élményét kereső jász embert várja és keresi a jász közössége is. A sorsközösségben és a nyelvben összeolvadó, de öntudatukat büszkén megőrző magyar és jász közösségek együttélésében is igaz, hogy „Amit keresel, Téged keres”.

A legnyugatibb keleti népként a magyarok lélektársakat kerestek a Kárpát-medencei tör-ténelmi helytálláshoz, mert nekünk, magyaroknak nemcsak a lélek szavunk, hanem lelki-ségünk is Keletről származik. Az őshazájukból kiszakadó jászok pedig azt keresték, ami a Kárpát-medencében várta őket: rokon lelkeket és olyan földet, amely küzdelem, munka és áldozatok árán otthonukká és szülőföldjükké lényegül. Így maradtak meg jászoknak a já-szok Magyarországon, és mutatnak napjainkban is példát megmaradásból minden európai nemzeti közösségnek.

Mi lehet a titka a jász megmaradásnak? A történelem során sokan keresték a választ erre a kérdésre. A jászok ellenségei soha nem találták meg a választ, mert nem megérezni, hanem megfejteni és szétzúzni akarták a titkot. A jászok csak azoknak a barátaiknak nyíl-tak meg, akiknek volt lelkük átérezni a megmaradás titkát, mely titok a jász öntudatban rejtőzik. A közös történelmi tudat, a közös ősök és származás tudata, a közösségi áldozat-vállalás tudata. Olyan erős ez a tudat, hogy – igazi jász virtus gyanánt – évszázadok óta saját jász nyelv hiányában is képes éltetni a különbözőség méltóságát a jász emberekben.

A vagyonodat elvehetik, de ha öntudatodat megőrzöd, mindent visszaszerezhetsz. Ha öntudatodat elveszik, mindened elvész és semmit nem szerezhetsz vissza. A jászok ezt a történelmi leckét a XVIII. században tanulták meg, amikor volt erejük verejtékes mun-kából származó tömérdek pénzzel visszaszerezni földjeiket, és megváltani szabadságukat azon korabeli hatalmasságoktól, akik megfosztották őket szülőföldjük tulajdonától. Ez az öntudat a magyarázata annak, hogy a jászok soha nem a felejtés, hanem mindig az emlé-kezés népe, soha nem a tudatlanság, hanem mindig a tudatosság népe, soha nem a gyökér-telen kozmopolitizmus, hanem mindig a szülőföldben gyökerező lokálpatriotizmus népe volt és maradt.

A jászok önmagukat nem magyar szülőföldjük spekuláns hitelezőinek és busás haszon-húzóinak, hanem – mint ahogyan 1991-ben az újjáalakuló Jászok Egyesülete alapítói ezt

96

szívből jövően meg is fogalmazták – önmagukat a magyar szülőföld adósainak tartják, akik értékteremtő hittel és munkával akarják gyarapítani azt.

A magyarországi jászok azt üzenik ma a nagyvilágnak – és benne Európa nemzeteinek –, hogy mindazok, akik a szülőföldjük hitelezőinek gondolják magukat – és akként is visel-kednek –, azok előbb vagy utóbb el fogják veszíteni szülőföldjüket, és leírja őket a történe-lem, akik viszont a szülőföldjük adósainak érzik magukat – és akként cselekszenek –, azok megmaradnak, megerősödnek, és ők írják tovább a történelmet.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Jászok Egyesülete és a Jászságért Alapítvány tagjainak, illetve támogatóinak, akik lassan három évtizede alázatosan, következetesen és okosan szolgálják a jász összetartozás ügyét.

Tisztelt Dobos László Elnök Úr, kérem, tolmácsolja elismerésünket munkatársainak és egyesületi tagságának. Az Önök társadalmi szolgálata példaértékű mindazon emberek számára, akik szeretik azokat a közösségeket, amelyek sorába a Gondviselés állította őket, és tenni is akarnak érte. Köszönjük a házigazda Jászkisér városának vendéglátását, kíván-juk Önöknek, hogy az ötvenedik Jász Világtalálkozót is láthassák majd vendégül!

Végül, de nem utolsósorban, örömmel üdvözlöm a XXV. Jász Világtalálkozó oszét ven-dégeit, megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Vjacseszlav Dzagojev urat, Oszétia Leg-felsőbb Tanácsának az elnökét. Érezzék magukat otthon Magyarországon, és vigyék hírét annak, hogy a magyarok és jászok számon tartják a rokon tudatú keleti népeket, akik min-dig szívesen látott vendégek nálunk!

Isten éltesse a Jászságot, és segítse a jászokat itthon és szerte a nagyvilágban!Kövér László

A 700 éves Csékút alapításánakmegünneplése

2019. június 17-én volt 700 éve, hogy egy valaha önálló bakonyalji falut hitelt érdemlően először említett oklevél. Tudós kutatók véleménye szerint az ezt megelőző, 1092-re datált oklevél hamisítvány. Ezért, a volt község helyben élő és elszármazott lakói az előző, 1319-es dátumot fogadjuk el hitelesnek. Bár vélhetően évekkel az oklevél kiállítása előtt is élhettek itt emberek.

Az alapítás idején Cheukutnak, majd később Chewkutnak, Cehkutnak, Csikutnak is ne-vezett település – 642 év önállóság után – 1961-ben Padraggal összevonva Padragkút nagy-község, majd 1984-ben Ajka városhoz csatolva Ajka része lett. A Csékúti Baráti Kör tagjai, úgy gondolták, hogy ez a volt község, ez a kis közösség megérdemelne egy visszaemlékező ünnepséget.

Az nyilvánvaló, hogy az ember nem szeret önmagában ünnepelni. Ezért azután a csékúti megemlékezéseket, ünnepségeket, emlékjel- és szoboravatásokat minden esetben koordi-náló Baráti Kör vendégeket hívott. Meghívtuk egy közös ünneplésre azokat a Veszprém megyei falvakat, melyeknek a neve kút-tal végződik. Meghívásunk célja az volt, hogy be-

97

mutassuk nekik a mi kis falunk történetét, illetve vegyenek részt a 700 évre emlékeztető márványtábla avatásán. Az ünnepi ceremónia után pedig egy kultúrműsor keretében mu-tatkozzanak be ők is nekünk.

A bemutatkozáshoz, a fényképek, ismertetők kihelyezéséhez kiállítási paravánokat biz-tosítottunk. Lehetőségük volt a hozzánk érkezett küldöttségeknek szóban, képekben és tárgyakban is bemutatni településüket, helytörténeti értékeiket.

Meghívásunkat először nagy lelkesedéssel fogadták. Az ünnepségre – különböző indo-kokat felhozva – mégsem jött el mindenki. Megtiszteltek bennünket megjelenésükkel a hárskúti, lókúti, úrkúti barátaink. A valaha volt és a bauxitbányászatnak áldozatául esett, ezért szétszóródott Iharkút lakóit dr. Tölgyesi József docens, a Veszprém Megyei Honisme-reti Egyesület elnökségi tagja képviselte.

Az említett falvak egy-egy kiállítási paravánon helyezhették és helyezték el településük érdekes fotóit és a szöveges információt. Bemutatták helységük jellegzetes tárgyait, a falu-ban alkotó emberek műveit. Hidegkút, Kékkút, Iharkút kiállítási tablóira elsősorban ezek-ből a falvakból küldött ismertető anyagok kerültek fel, de Paksa Jenőné, a Baráti Kör egyik legaktívabb tagja által az internetről is töltött le és nyomtatott ki anyagokat. Az ünnepség megrendezésében nagy szerepet vállalt a Bencsay házaspár, de a Baráti Kör több tagja is. A Pénzeskút és Kisgyőr falvak összevonásából létrejött Pénzesgyőr nem vett részt az ösz-szejövetelen. Pedig ennek a községnek a volt Pénzeskút részén élő lakossága megérdemelte volna, hogy bemutatkozhasson.

Az ünnepség két részből állt. Először a falu függetlenségének emlékére állított (csillés) emlékműnél a Padragi Bányász Férfi kórus műsora részeként e sorok írója emlékezett és emlékeztetett a település múltjára. Azért, hogy a kedves olvasó is némi betekintést kapjon volt községünkről, álljon itt egy rövid idézet az ünnepi beszédből. Csékút neve az 1300-as évek írásmódja szerint Cheukut, ami azt jelentette, hogy egy olyan forrás, melyből a víz egy csövön folyt ki. Ebben az időben ugyanis a forrásokat kútnak nevezték. Azt talán még sok csékúti lakos sem tudja, hogy a szőlőhegy felső dűlőjében ma is található egy bővizű forrás egy úgynevezett foglalt kútban. Végül is akár ez a forrás is adhatta a falu nevét. Vélhetően több forrás is lehetett a falu környékén, hiszen még ma is csordogál a víz a valamikori lege-lő területén fellelhető Hatvályús forrásból. Ide a hat vályúhoz hajtották az állatokat itatásra. Kristálytiszta vize emberi fogyasztásra is alkalmas.

A Csékúti Baráti Kör erre az alkalomra állíttatta fel a falu önállóságát jelképező em-lékművet. A szikla az örökkévalóságot, szilárdságot, elpusztíthatatlanságot jelképezi. A csille arra emlékeztet, hogy Csékútnak szénbányája és kőbányái is voltak. Szénbányája Csékúti-bánya, majd Jókai-bánya néven volt ismert. Az egyik kőbányája, melyből mészkö-vet bányásztak, a csingervölgyi Köleskepe-árok bejáratánál volt található. A másik bánya, amelyből a szürkéskék bazaltkövet bányászták, még ma is fellelhető a szőlőhegyi Felső-dű-lő fölötti szőlősorok közé beékelődő erdőben. A szarvasok és vaddisznók kijárta csapáson még ma is elérhetőek az impozáns látványt nyújtó lebányászott sziklafalak. Az oly sok csékúti lakóház és pince építkezéséhez használt bazaltkő bányászata a hatvanas években megszűnt és már nyoma sincs a valamikori lóvontatású kisvasútnak sem. Az emlékmű részét képező hordó a szőlőhegy jelképe. A virág a reményé és azé a szereteté, amellyel mi fogadunk minden ide látogatót.

700 év. Keveset – és sokat is – tudunk róla. A Landor nemzetség Csikut nevű kasté-lyát a mai napig várként emlegeti a néphagyomány. A török időkben a falu és a környék települései is elnéptelenedtek. A XVIII. századi, svábokkal – katolikusokkal és evangé-likusokkal – való újratelepítés után aránylag rövid időn belül elmagyarosodik a falu. Az

98

1949-ben lebontott középkori katolikus templomnak csak a tornya maradt meg. Köveiből épült az 1957-ben felszentelt új templom. Az evangélikusok 1823-ban – állítólag – mocsaras területen gerendákra építettek egy torony nélküli templomot, amit azután 1844-ben egy 28 méter magas toronnyal egészítettek ki. Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharcban Csékúton alakult meg az 56. számú nemzetőr kapitányság 73 csékúti nemzetőrrel. Kilenc csékúti fi atal honvédként szolgált. Az ő emléküket őrzi – 2012-től – egy közadakozásból készített kopjafás emlékmű. (Látható a Honismeret 2014/4. számának fedőlapján.)

Nagy jelentőséggel bírt a falu életében a környékbeli szénbányászat megindulása, amely viszonylagos jólétet hozott a lakosságnak. Ettől az időtől mondhatjuk, hogy Csékút bá-nyászfalu volt. Ma már a bányák bezárása utáni idők anomáliáiról is sokat tudnának me-sélni a még élő bányászok és azok családtagjai. Visszaemlékezésünkből nem maradhatnak ki a falu köztiszteletnek örvendő néhai lelkészei, tanítói, diakonisszája és elöljárói, vagy az évekig itt élt Molnár Gábor író sem. Az ő emléküket őrzik a tiszteletükre készíttetett emléktábláink. Az első és a második világháború hősi halottai és áldozatai emléke előtt is tisztelegtünk. Joggal büszkélkedhetünk az 1934-ben emelt, és a múlt évben felújított, 26

kopjafával kiegészített emlékművel és kopjakerttel. Az ünnepé-lyes újraavatás katonai tiszteletadással történt.

Külön történet Csékút és Padrag 1961-ben Padragkút néven történt egyesítése. Még most, ennyi idő után is sebeket tép fel a falu 642 éves önállóságának elvesztése. Az is igaz, hogy mára azért ez főként csak az idősebb korosztályban hagyott kitörölhetetlen emlékeket. Ugyanúgy, mint a már csak a falu címerében és egy szobor formájában, valamint egy buszmegál-ló elnevezésében létező középkori templom csonka tornyának 1984-ben katonai segítséggel történt lerombolása.

Az évfordulón szerettünk volna az emlékmű mellé egy óri-ásfenyő-csemetét ültetni, amely sok évig hirdethette volna ezt a jeles eseményt. A közművek közelsége azonban ezt nem tette lehetővé. A Baráti Kör ezért úgy döntött, hogy egy márvány-táblát készíttet az emlékmű kiegészítésére. Az alapítási évszám és a falu akkori neve, valamint a 2019-es évszám és a Csékút

név került a táblára. Ezek fogják köz-re a község 1700-as években haszná-latos pecsétnyomatának felnagyított plasztikáját. Az emlékmű leleplezését mintegy 60–80 helyi érdeklődő és vendég kísérte fi gyelemmel.

Az avatást követően a Bányász Mű-velődési Házban került sor a települé-sek már említett bemutatkozására. A vendéglátó Csékút múltja is nyomon követhető volt a kiállított több száz fényképen. Vendégeink közül Hárs-kutat Tábori Ferenc polgármester úr, Lókutat Kuti Csaba, a megyei köz-gyűlés volt elnöke, a nyugdíjas klub tagja mutatta be. Úrkút múltjába So-

Csékút címerea csonka toronnyal

A 2019-ben felavatott emléktábla

99

mogyi Imréné, a Faluvédő és Kulturális Egyesület tagja vezette be a hallgatóságot. A ma már csak a dinoszaurusz-kutatások kapcsán emlegetett valamikori Iharkútra dr. Tölgyesi József emlékezett. A többi falu rövid történetét Puskás Károly, Padragkút önkormányzati képviselője ismertette. A rendezvényen részt vett Schwartz Béla, Ajka város polgármestere is. Ő a köszöntőjében kiemelte, hogy ez az ünnepség is a most folyó „Ajka 60” program-sorozat egyik eleme. A kétéves akció, ezen belül Ajka településrészeinek versengése az év végéig tart.

A vendéglátó csékútiakat és a vendégeket, a meghívott falvak képviselőit (mintegy 180 fő) előbb az Ajka–Padragkút Tánc Együttes színvonalas vidám táncjelenetekkel, majd az úrkúti Orfeum operettegyüttes zenés, énekes műsorral szórakoztatta. Bemutattuk a Csé-kútról készült rövidfi lmet is. A műsorszámok utáni baráti beszélgetéseket szerény vendég-látással fűszereztük.

Így emlékeztünk mi, az elmúlt 700 év utódai szeretett falunk megalapítására, melyet hívhatnak bármilyen néven, a mi szívünkben akkor is csak Csékút marad.

Varga György

„Ne szűnjön meg az úr szívénekhajlandósága után menni…”

A kilencvenesztendős dr. Kováts Dániel köszöntése

Nem véletlenül adtam ezt a címet a nálam éppen tíz esz-tendővel idősebb barátomat köszöntő írásomnak. Besse-nyeitől kapta Kazinczy Ferenc az életre szóló intelmet, de illik Kováts Dániel munkásságára is. Annál inkább, mert ő maga is jelentősnek tartja: Sátoraljaújhely lexikonának Kazinczyről általa írt szócikkében idézi. Hiszen Kováts Dániel tanár úr is szívének hajlandóságát igyekezett kö-vetni és követte is – amikor hagyták a földi hatalmak. Mert oly korban élt, amikor ehhez nem volt elég a hajlan-dóság, meg is kellett találni ennek sokszor körülményes módját. S „Dani uraság” nemcsak a célok meglátásában, hanem az utak meglelésében is jeleskedett.

Hogy mikor és hogyan ismertem meg Kováts Dánielt, sajnos nem emlékszem. Alighanem a sokunkat összebo-ronáló Morvay Péter, az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom fő szervezője igazított hozzá valamikor az idők kezdetén. Olyan tudománysegítő, magyarságismereti mozgalom volt, amit ő létrehozott, amire a XX. század apokaliptikus megpróbáltatásai között különösen nagy szüksége volt a nemzetnek, s voltunk jó néhányan, akik ebben találtuk meg a hajlan-dóságunkhoz igazodó szolgálat lehetőségét. De ha a „megismerkedés”-re nem is, az „elra-gadtatás” alkalmára annál jobban emlékszem. Az 1970-es évek első felében, valamilyen honismereti szervezés dolgában Sárospatakon jártam, s Kováts tanár úrra az osztályával

Kováts Dániel

100

szomszédos teremben várakozva fültanúja lehettem egy magyarirodalom-órájának. Nem előadásának témája ragadott meg elsősorban, hanem a módja. Felépítettsége, stílusa, több-szólamúsága: amivel középiskolás diákjai fi gyelmét ébren tartotta, kérdéseivel az óra me-netébe bevonta, ahogy rávezette ifj ú közönségét egy-egy jelenségre, összefüggésre. Nem az oly gyakori monoton tanári duruzsolás hangja szűrődött át hozzám a félig behajtott ajtón, hanem az eleven és éber fi gyelem és részvétel, amit így – látatlanban – is érzékeltem, s amit Németh László a sikeres tanóra feltételének és jutalmának tekintett; amikor létrejön a tanár és a diák közt az „üvegharang alatt megvalósuló szellemi kapcsolat”. Nekem is volt néhány kiváló tanárom – 12 esztendő alatt pontosan négy –, és itt újra átélhettem azt a (sajnos) ritka élményt, amit az igazi tanár képes maga köré varázsolni. Azóta tudom, hogy Kováts Dániel tanár úr olyan ember, aki nem „egy a sok közül”!

A trianoni békediktátum által Magyarországtól elszakított, Kassa közelében lévő Aba-újnádasdon született, iskolai tanulmányait szlovák tanítási nyelvű iskolában kezdte, majd a Felvidék egy részének visszatértét lehetővé tevő bécsi döntés után a kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreáliskolában folytatta. A miskolci Lévay József Református Gimnázi-umban érettségizett még az államosítás előtt, ahol szíve hajlandóságát követve, az iskolá-ban működő Kazinczy Kör elnöke lett. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen a magyar és az angol nyelv és irodalom szak hallgatója, s – ismét szívére hallgatva – a népi írók eszmevilágát tekintette iránymutatójának. Ez az irány azonban akkoriban a nemzeti értékek iránt fogékony és gondolkodó ember számára a börtön és a kényszermunkatábor felé mutatott. Édesanyjával és nővérével együtt hamarosan a Hortobágyra került, ahonnan csak 1954-ben szabadult, és levelezőn fejezhette be az egyetemet. Ezután szülőföldje tája-in, Zemplénagárdon, Sátoraljaújhelyen, majd Sárospatakon kapott immár képzettségének megfelelő pedagógusi munkakört.

Kováts Dániel fi atal tanár korában is azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik – Kodály szavaival – nem dobják vissza déli harangszókor a maltert a ládába, magyarán nem csak feladatnak tekintik a pályát, hanem lehetőségnek is. Már Zemplénagárd isko-lájában fölhasználta az alkalmat, hogy hagyományos népi értékeket gyűjtsön, tehetséges diákjait tanulmányi versenyekre készítse és küldje. A nemzeti irodalmunkon felnőtt fi a-tal pedagógus ez irányú vonzalma támaszkodhatott a pataki Újszászy Kálmán professzorés Balassa Iván múzeumigazgató szakmai támogatására, valamint a már említett Morvay Péter néprajzkutató és Végh József nyelvész pártfogó útmutatására. Az internacionalizmust hangoztató, valójában a szovjet érdekeket kiszolgáló diktatórikus rendszerben a nemzeti érdekek szolgálatát kereső érdeklődése az 1956-os forradalom leverését követően őt is arésnyi lehetőséget kínáló Hazafi as Népfront keretei között létrejött Honismereti Bizott-ságba vezette, amelynek tíz éven keresztül megyei elnöke volt. Megindította és szerkesz-tette a ma is élő Szülőföldünk és a Széphalom folyóiratot, s pedagógusi munkássága mel-lett kihasználta a civil szférában rejlő lehetőségeket is. Nyugdíjba vonulásáig a KazinczyFerenc Társaság elnöke volt, bekapcsolódott az országos honismereti és az anyanyelvi moz-galomba.

1993-ban családi késztetéssel Szegedre költözött, ahol – értékes évkönyveik szerkesztésé-ben való közreműködésével – részt vett a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület mun-kájában is. Ugyancsak családja mozgásával függött össze Budapestre költözése, aminek hírét nagy együttérzéssel hallottam, hiszen nemrég magam is átéltem a költözködés nem mindig felemelő élményét. Ezért az utóbbi években már csak a villámposta s néha a telefon segítségével tarthattuk a kapcsolatot. Innen tudtam, s ámulva láttam, hogy Dani bátyám szellemi termékenysége évei gyarapodásával nemhogy csökkenne, de mintha éppen nö-

101

vekedne. Betöltve 80. évét, egyre szaporodott a betakarított és magtárba hordott termés. Sajnos nem kaptam kézhez eddigi életművét bemutató teljes bibliográfi át, de a szétszórt és korántsem teljes adatokból úgy látom, mintha exponenciálisan növekedne a megjelent kisebb, de inkább nagyobb műveinek száma. És milyen művek! Méltók a termékeny, sok-oldalú, polihisztorságra hajló szerző minden nemzeti ügyért aggódó, minden ilyen jellegű kezdeményezést segítő elkötelezettségéhez.

Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést, hogy folyóiratunkban köszöntsem honis-mereti mozgalmunk doyenjét, először is könyvespolcaimon néztem szét. Hét önálló, vagy társszerzővel készült kötetét találtam, ami sajnos még harmada sincs a wikipédián nyil-vántartottaknak, bár az sem teljes, és mennyi lehet az általa szerkesztett vagy „közremű-ködésével szerkesztett”, gondozott kötet, a legkülönbözőbb folyóiratokban, évkönyvekben, vagy – urambocsá! – napilapokban megjelent írások sokasága, amelyekről félszáznyi válo-gatást nemrég kaptam kézhez. A távolság, s a mindkettőnket sújtó baleset miatt immár „lé-giessé” vált kapcsolatunk ellenére úgy érzem, hogy a körülményekhez képest fi gyelemmel tudom kísérni ünnepeltünk sokoldalú munkásságát, s azokat az elemeket is, amelyekből személyisége építkezik.

Kezdem Újszászy Kálmánnal, akivel nemcsak a „pataki szellem”, a genius loci köti össze mindmáig, de a nemzeti szolgálat eszméje is. Jól kifejezik ezt a rokon érzést Újszászy pro-fesszor 1988-ban hozzá írt szavai: „… két városban várnak azok a feladatok, amelyeknek végzésére Te rendeltettél”, ezért „nincs is értelme másként élni, mint szolgálni a szűkebb és tágabb hazát, és benne, mint az elődök is tették, mindig a nemzetet”. Úgy érzem, Kováts Dániel megfelelt a professzor úr „elvárásainak”. Mint a gazdagon bugyogó, Sárospatak és Sátoraljaújhely térségében feltört forrás itatta a hely kultúrájára szomjazókat, de munkás-sága – mint a felfakadó víz – egyre táguló koncentrikus körökben termékenyíti és táplálja Zemplén, Abaúj művelődési életét, majd az egész összetákolt megyéét, aztán a „megfara-gott” országét, hogy aztán annak határain is átnyúlva az egész térséget, ahol valamikor elevenen virágzott – vagy éppen raboskodott – a magyar szellem, a magyar nyelv és a magyar gondolat.

A súlyra sem csekély Újszászy-emlékkönyv egyik szerkesztőjeként lélegzetelállítóan gazdag szerzőgárdát sikerült összetoboroznia szellemi atyamesterük tiszteletére, de az egyik fő fejezet címével – Ember és szerep – a Patakhoz számos lelki szállal kötődő Németh Lászlóra is vet egy összekacsintó pillantást. Kováts Dániel munkásságában jelentős helyet kapott a nyelvművelés, a helyes beszéd- és magatartáskultúra művelése. Nagy szerencsénk, hogy az e témával foglalkozó írásainak jelentős részét nemrég megjelentette a győri Ka-zinczy Ferenc Gimnázium alapítványa. Nem véletlen, hogy a Rába-parti város Kazinczy nevét viselő gimnáziuma adta ki a gyűjteményt. Az itt szervezett nyelvművelő versenyek zsűrijében rendszeresen résztvevő Kováts Dánielről írja a könyvet szerkesztő Németh Ti-bor: „hosszú évtizedek óta fi gyeli a nyelv és a beszédkultúra jelenségeit, vizsgálja a nyelv és a magatartás kapcsolatát”. Írásának egy része – Emberségünk tükre: a beszéd címmel keretbe foglalva – a szülőföld, a jellem és az iskola beszédünkre gyakorolt hatásával foglalkozik, s kiemeli a honismeret és az anyanyelvápolás kapcsolatának jelentőségét. Mert – mint írja –

„Az anyanyelvvel való foglalkozás nélkül a honismereti tevékenység elképzelhetetlen”, hiszen „mindkét mozgalom – noha a múlt örökségét gondozza – a jelennek és a jövőnek dolgozik.” A gyűjtemény második része – Cyranóra utalva – a Mondhatta volna szebben címet viseli és Kováts tanár úr több mint félszáz nyelvművelő, beszédünket pallérozó írását adja közre.

Kováts Dániel szinte minden valamikori lakóhelyén – vagy annak táján – otthagyta ke-zének és gondolatainak nyomát, Anteusként merítve az erőt és osztva az áldást. Bánfalva,

102

az abaúji Hegyköz, Kassa, Kázsmárk, Zemplénagárd… De Sárospatak és Sátoraljaújhely érthető módon kiemelkedik közülük, persze nem is csak a tanár úr munkásságában. A több mint 2200 szócikkből, csaknem 800 illusztrációból álló és 1490 forrásmunkára tá-maszkodó Sátoraljaújhely lexikona helytörténeti irodalmunk párját ritkító vállalkozása, amelyet a szerkesztést végző Kováts Dánielnek és a szerkesztőbizottság további négy tag-jának húsz szerző munkáját összefogva sikerült megvalósítania. Műfajilag teljesen más a Sárospatak ege alatt című tanulmánykötet, amelyben ünnepeltünk nem kevesebb, mint nyolcvannyolc tanulmánya feszít szivárványt az amúgy is ezerszínű „Bodrog-parti Athén” fölé. Itt bontakozik ki teljes pompájában Kováts Dániel palettája: a város és táj múltjának drágakőként csillogó értékei, a pataki szellemi műhely glóriájának messze sugárzó ere-je, amit a történelem pörölycsapásai sem tudtak összetörni. Balassi Bálinttól, Lorántff y Zsuzsannától és Amos Comeniustól Móricz Zsigmondon, Cs. Szabó Lászlón és Németh Lászlón keresztül, a kortárs, Balassa Ivánig, Barsi Ernőig – hogy e néhány kiemelt névvel érzékeltessem a Kováts Dániel által megidézett szellemi honvédsereg körét és méreteit. A legtöbbet persze a Kazinczy Ferencről és az Újszászy Kálmánról írottak közül emelt be a szerző a kötetbe. Ezekből láthatjuk igazán Kováts tanár úr azon képességét, hogy mennyi oldalról, milyen sok szögből és szempontból tud bemutatni egy-egy személyt, eseményt, jelenséget úgy, hogy mindig újat kapunk. Olvasása nyomán mi is elmondhatjuk a több ízben ott vendégeskedő Németh Lászlóval: „Patak eddig egy barátságos gyűjtőnév volt szá-momra, de most már kezdenek kibontakozni belőle a hozzám közelebb eső arcok.”

Kazinczy Ferencről azonban nem csak az említett kötetekben talált tanulmányokat olvashatom szerény házi könyvtáramban, hanem két, kiállításával tartalmához méltóan igazodó, eleganciájával is megkapó könyve is itt van a kezem ügyében. Amíg ezekbe temet-keztem, Kováts tanár úr vendégének érezhettem magam, akit a házigazda folyamatosan gazdag gondolataival lát el. A „Fény s nagyvilág énnekem Széphalom” című a Kazinczy Ferenc-emlékhely keletkezésének történetét és utóéletét foglalja össze. Megismerhetjük be-lőle a széphalmi „emlékhely komplexum” múltját, jelenét és – amennyire ez lehetséges – a jövőjét is. Jó alkalom arra, hogy megismertessen a széphalmi mester magának „otthont és műhelyt teremtő”, a helynek rangot és nevet adó törekvésével, ahol aztán tengernyi fi zikai és szellemi munka, gond, megaláztatás, és ritka rátaláló megelégedettség és öröm várta. Mégis, innen szökken szárba, majd borul virágba a felvilágosodás korának bimbózó ma-gyar irodalma.

Németh László ugyan olykor ellentmondásosnak ítélte Kazinczy néha merev nyelvújító és időnként egyoldalú irodalompártoló szerepét, de „művelődésszervezéséről” ő is elis-meréssel ír: „Embereket szervez és embereket oszt szét, fi atalokat bátorít és öregeknek sze-rez kedvetlenséget, a szellem pókjaként hálózva be magával Magyarországot.”1 S a „hálás” utókor, talán szégyenkezve is a Petőfi által ott talált és meg is verselt riasztó állapotokon, idővel felfedezte a hely emlékének jelentőségét, és „a széphalmi sír – valóságosan, vagy vir-tuálisan – költők, írók zarándokhelye” lett. Tisztelgett a sírnál Petőfi n kívül Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór és még sokan mások, de csak a költő halálának centenáriuma után jutott odáig a „nemzeti lelkesedés”, hogy érdemben cselekedjék. Kováts Dániel gondos lelkiismeretességgel veszi számba az emlékhely formálódásának állomásait: a sír rendbe-tételét, az emlékcsarnok felépítését, a Kazinczy-relikviák összegyűjtését és kiállítását. S az emlékhelyre koronaként felkerült nagyszabású létesítményt, a Magyar Nyelv Múzeumát,

1 Németh László: Négy kísérlet. A minőség forradalma. Kisebbségben. Politikai és irodalmi tanulmányok, be-szédek, vitairatok. I. Püski. Bp., 1992. 527.

103

amely dr. Pásztor Emil nyelvészprofesszor ötlete nyomán a Kazinczy Ferenc Társaság kez-deményezésére keletkezett. 2001-ben helyezték el az alapkövét, s számos kiváló személyiség és rangos intézmény összefogásával, mesebeli hét esztendő alatt lett kész, hogy Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján megnyithassa első kiállítását. Mondanom sem kell, hogy Kazinczy legújabb s egyik legrangosabb létesítményének létrejöttében, beosztásának szakmai szempontú megalapozásában és kivitelezésében az akkorra már nyugdíjban – de nem nyugalomban – lévő Kováts Dániel is alaposan kivette részét, még ha erről tiszteletre méltó szűkszavúsággal emlékezik is meg könyvében.

A Kazinczy alakját felidéző másik könyve már címlapján is különleges műfajt ígér: A rab Kazinczy útján – Párhuzamos útinapló, olvashatjuk a Kemecsei Balázs fotóművésszel és más fotográfusokkal közösen alkotott mű címoldalán. Párhuzamos útinapló? Igen, több mint két évszázadnyi időeltolással indult el a Kazinczy Ferenc Társaság néhány elszánt tagja, hogy végigjárják az őfelsége I. Ferenc kíméletlen elnyomó apparátusával fogságba hurcolt névadójuk gondos topográfi ai körültekintéssel rögzített útvonalát. Hogy Kováts Dániel nyolcvanesztendős korban vállalkozott erre a 3000 kilométeres zarándokútra, nemcsak szívós és jól karbantartott fi zikumát, de a nagy szellemi előd iránti lankadatlan érdeklődését és tiszteletét is mutatja. Az pedig, hogy a nem mindennapi tapasztalatokat és élményeket nyújtó utazásról még abban az esztendőben írásos beszámolót közölt a Szép-halom évkönyvben, majd kiállításokon is bemutatták az úton készült képeket, érzékelteti, milyen fontosnak tartották a zarándokút résztvevői, és személy szerint Kováts tanár úr a művelődéstörténeti értékű anyag mielőbbi közkinccsé tételét.

Habent sua fata libelli! Az én birtokomban lévő Rab Kazinczy útján című könyvnek az volt a sorsa, Daninak kétszer kellett elküldenie hozzám, hogy egyszer megérkezzen, de így talán még nagyobb örömöt szerzett. Nemcsak a valamikori ország hatfelé hullott részeinek egy-egy mai helyszínével ismerkedhettem, de a tanár úr „helyben született” gondolataival is, hiszen mint írja: „rabsága hat és fél esztendejének nyomon követése tanulságos élmény ma is”. Időről időre érzékelhetjük is azt a szívdobogtató átélést, ami elfoghatta barátainkat, amikor ugyanazoknak a hegyeknek, utaknak, épületeknek jelenkori képét láthatták, amire a többször vasra verten utazó rab is tekinthetett. Budai fogságának első helyszínén meg-illetődve pillanthattak ki azon a rácsos ablakon, amerre „vezették s ment kétségek között, hallgatta halálos ítéletét, s kellett 35 évesen szembenéznie sötét és reménytelen jövőjével”.

Torokszorító lehetett látni Spielberg, Brünn – az egykori Morvaberény –, Kufstein, majd Munkács várainak börtöncelláit, a lépcsőt, amelyen ő is lépkedett, az ablakot, amelyen ő is kitekinthetett, s a gyönyörűséges tájakat, amelyeket ő is simogathatott a tekintetével, el-gondolva: milyen szép lehet itt élni – de szabadon! „A szenvedők iránti tisztelettel jártuk kö-rül az épületegyütteseket” – jegyzi meg a zarándokút krónikása. Ugyanígy meghatódhat-tak, amikor már visszafelé követve a Napóleon seregei elől Munkácsra „visszavont”, még mindig rab Kazinczyt, mert Dévénynél felidézték a Fogságom naplójából a jelenetet, amint az ismét magyar földre lépő Kazinczy – mint írja – térdre esvén: „Megcsókolám jobbom ujját s csókomat úgy nyomtam az anyaföldre. Patria, te teneo!”2 De bizony ez a „haza” ak-kor ugyanolyan rab volt, mint az, akit fogolyként kísértek benne újabb és újabb börtönébe. Akitől, amikor végre, összesen 2387 napos rabság után kiszabadult, a börtönparancsnok e szavakkal búcsúzott el: „Most az egyik rabságból a másikba kerül!”

* * *

2 „Tarts meg hazám!”

104

Mondják, hogy a másik embert, még barátot is, a vele való utazás közben lehet igazán megismerni, és – megszeretni. Én is utaztam néhányszor Kováts Dániellel, de csak rövi-debb távokon. Kellemes együttlét volt valamennyi, de igazából nem azokon zártam őt a szívembe, hanem a már említett régi-régi találkozásunkon, amikor „lesből” részese lehet-tem sárospataki magyarórájának. De most ez az „utazás” a rab Kazinczy útján, részemről bármennyire is virtuális volt, olyan szellemi élményt jelentett, amit alighanem jobban él-veztem, mintha fi zikailag is részese lehettem volna. Mert most vált világossá számomra: mindig így kellene utaznunk, hogy aközben egy mindentudó barát táplálja belénk – mint autónkba a kutaknál a benzint – az élményeket rögzítő tudást, s az ehhez szükséges érzelmi hátteret.

Köszönöm az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomnak és a honismereti mozgalom „sze-kértáborának”, hogy megismerhettem – már csak így jön a nyelvemre – Danit. Köszönöm a Gondviselésnek, hogy magunk között tudhatunk, hogy ha távolból is, de olykor levelet válthatunk. És kérem a Fennvalót, hogy még sokáig tartson meg mindnyájunk javára és örömére!

Halász Péter

Források. Kemecsei Balázs–Kováts Dániel: A rab Kazinczy útján. Párhuzamos útinapló. Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaújhely, 2017; Kováts Dániel: Anyanyelv, emberség, be-szédmód. Írások a beszéd- és magatartáskultúráról. Kiadja a Kazinczy Ferenc Gimnázium Az Iskoláért és az Anyanyelvért Alapítványa, Győr, 2017; Kováts Dániel: „Fény s nagyvilág énnékem Széphalom”. A Kazinczy Ferenc emlékhely története és hatása. Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaújhely, 2009; Kováts Dániel: Sárospatak ege alatt. Esszék, tanulmányok. Sárospatak, 2014; Sátoraljaújhely lexikona. Szerk.: Dr. Kováts Dániel. Kazinczy Ferenc Tár-saság, Sátoraljaújhely, 2001; Újszászy Kálmán emlékkönyv. Szerk.: Balassa Iván, Kováts Dániel, Szentimrei Mihály. Szabad Tér, Budapest–Sárospatak, 1996; Kováts Dániel–Fehér József: Királyhelmecről indultak… Helmeczy Mihály és Kemechey Jenő életútja és életmű-ve. Kiadta a Kazinczy Ferenc Társaság és a Lorántff y Zsuzsanna a Bodrogköz fejlesztéséért Társulás, Sátoraljaújhely–Királyhelmec, 2018.

Halász Péter nyolcvanéves

„Valahányszor megszólalok – hirdetem,hogy magyar vagyok…”

Gyimesben és Csíkszeredában jártunk –Halász Pétert köszöntöttük

Halász Péter, a moldvai magyarok elkötelezett és szenvedélyes kutatója ebben az évben ünnepelte 80. születésnapját. A Honismereti Szövetség és a Honismeret című folyóirat szer-kesztőjével és szerkesztőbizottsági tagjaival 2019. október 27-én látogattuk meg őt gyimes-középloki otthonában.

105

Péter 1939. október 28-án született Budapesten. Anyai ágon felvidéki nemesi, édesapja részéről pedig cipszer, azaz szepességi szász felmenői voltak. Gazdag szakmai pályájának részletes fölsorolása meghaladja írásunk kereteit, itt elég annyi, hogy 1990 után, a szabadon választott Antall-kormány idején a Magyar Művelődési Intézet igazgatója, később a Duna Televízió főszerkesztője volt. Évtizedeken keresztül volt a Honismeret folyóirat főszerkesz-tője. Ifj úkora óta az ember és az ember alkotta közösség kérdései foglalkoztatták. A közös-ségek gazdálkodása, kultúrája, ünnepei és mindennapjai. Az 1960-as évektől járja az egész Kárpát-medencét és különös kitartással Moldvát, s az ott élő csángómagyarok településeit. Fáradhatatlanul gyűjt, rendszerez, szervez, ír, szerkeszt és publikál.

Október 27-én délelőtt kihelyezett szerkesztőbizottsági ülésre került sor, majd egy fi -nom ebéd után közös kirándulásra indultunk „Bé napkeletre”, oda, ahol a Kárenta-pataka beletorkollik a Tatrosba, valamikor, a régi „üdőkbe” ott húzódott az ezeréves határ. A Tat-ros-kanyar fölé magasodó dombon áll a hazánkba érkezőt köszöntő első katolikus temp-lom, a kontumáci Nagyboldogasszony-kápolna. Mellette, az egykori vámépületek romja-inál világháborús katonai emlékhely fogadott. Szemben, a szorosban a MÁV legkeletibb őrháza található, s fölötte, a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű nyúlványán áll(ott) a Rákóczi-vár, melynek szerepe mindig is a határ ellenőrzése volt.

Meglátogattuk Péter régi barátját és harcostársát, a mindnyájunk számára hiteles példát fölmutató nyugalmazott iskolaigazgatót, Deáky Andrást. Az ősi magyar határhoz közel fekvő Gyimesbükköt és Nagygyimest először a trianoni diktátum szakította le Magyar-

Halász Péter, felesége és barátai Gyimesközéplokon

106

országról, majd alig fél évszázad múlva az akkoriban alakuló magyar többségű Hargita megyétől csatolták el a számára minden szempontból távoli Bákó városához mint megye-székhelyhez.

Fejet hajtottunk a Deáky Panzió kertjében, a nemzeti nagyjaink emléke előtt tisztelgő történelmi emlékhelyen. Szent István, Rákóczi fejedelem és Wass Albert szobra előtt. Meg Sebő Ödön, a 32. m. kir. hegyi határvadász-zászlóalj vitéz főhadnagyának mellszobránál is, aki 1944 őszén embereivel hatalmas túlerővel szemben, emberfeletti kitartással védel-mezte a Gyimesi-szorost. Jó volt hallgatni Deáky András szavait, s olvasni a kertben álló harangláb kis harangjának azzal egybecsengő föliratát: „Valahányszor megszólalok – hir-detem, hogy magyar vagyok”.

Megálltunk a legendás Dani Gergely plébános sírjánál, aki 1983-ban szentmise közben, az oltárnál hunyt el, s itt, az ő vezetésével épített nagygyimesi templom kertjében nyugszik. A templom azóta valóságos kegyhellyé vált. Mai hivatali utóda a lujzikalagori születésű Sa-lamon József plébános úr vendégül látott, s körbevezetett minket. Nagy elődjére emlékezve elmondta: „Templomot és közösséget épített, akkor, amikor ez szinte lehetetlen volt. Patkós csizmában, olvasóval a kezében járta Bukarestben a különböző minisztériumok folyosóit és addig nem távozott, míg nem fogadták.”

Ez a tartalmas, szép őszi nap éppen október 27-e, a székely autonómia-törekvések napja volt. Este Gyimesközéplok központjában is őrtűz lobbant. S a lángok fényénél mindnyájan éreztük: szükségünk van ezekre a tüzekre, hogy lássuk egymást, hogy melegedjünk kicsit, s mások is tudják, hogy vagyunk...

Szállásunk Csíksomlyón, a kegytemplom tőszomszédságában, a Gyulafehérvári Caritas által működtetett Jakab Antal Házban volt. Hétfőn meglátogattuk a kegytemplomot és a ferences zárdát. A látogatás kapcsán e sorok írója napokon át számolgatta, mióta is isme-ri személyesen Márk József ferences atyát? Arra jutott, hogy idestova bizony harmincöt esztendeje – első csíksomlyói útja óta. József atya kis híján végigélte a mögöttünk hagyott meglehetősen huzatos évszázadot. Kereken fél évszázada a Szűzanya csíki kegyhelyének őrzője. Azok közé tartozik, akik a legsötétebb diktatúra idején is helytálltak, s akiknek volt erejük és hitük haló poraiból életre kelteni Szent Ferenc erdélyi rendtartományát és a Som-lyai Szűzanya megtartó erejű tiszteletét, a búcsújárás hagyományát. Vállait kilencvenkét esztendő nyomja, hite, reménye, letisztult székely derűje ma is megkapóan sugárzó. Sze-mélyisége ékes bizonysága annak az erőnek, amit csak a somlyói Szent Szűz közelségéből meríthetünk! Amikor a zsúfolásig telt somlyói kegytemplomban fölzeng az ének: „Eljöt-tünk hozzád, Szűz Anyánk, / Hallgass meg minket, s tekints ránk…” – kevesen tudják, hogy annak szerzője József atya. Köszöntsük most az éneket lezáró versszakkal: Isten éltesse Őt erőben, egészségben az emberi kor legvégső határáig!

„Tarts meg az ősi szent hitben,Téged dicsérjünk szüntelen,Köszöntünk Somlyó szép Csillaga,Üdvöz légy áldott Szűz Mária!”

Halász Pétert születésének kerek évfordulóján barátok, tisztelők, pályatársak népes gyü-lekezetében köszöntöttük Csíkszeredában a Székelyföldi Oktatási és Módszertani Köz-pont díszteremében október 28-án. Az ünnepi rendezvény a Honismeret határok nélkül címet viselte. A Honismeret folyóirat történetét Hála József szerkesztő ismertette, majd Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke beszélgetett az ünnepelttel. Ezt

107

követően Pozsony Ferenc tiszteletbeli elnök a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság életműdíját adta át Halász Péternek. A rendezvényen még többen köszöntötték az ünne-peltet, énekszóval közreműködött Tímár Karina, a Pusztinai Szent István Egyesület és a Csángó Továbbtanulók Közösségének Izva Ifj úsági Ha-gyományőrző Csoportja. Ezután következett a meglepe-tés. Debreczeni-Droppán Béla és Hála József átadta Halász Péternek a születésnapjára szánt ajándékot: A Honismeret 2019. évi, tartalmas és szép kivitelű különszámát, amely a borítóján olvasható ajánló szavak értelmében a „Halász Péter köszöntése – Bukovina, Gyimes, Moldva – Honisme-ret, néprajz, történelem” jegyében készült. Az ünnepség állófogadással és késő estébe nyúló baráti beszélgetéssel zárult.

Emlékezetesen szép utunk összegzését zárjuk kedves ünnepeltünk szavaival. „Lassan tíz esztendeje költöztem a Gyimesekbe, de nem szakítottam meg a kapcsolatot az anyaországgal. Máig is írok a Honismeret folyóiratnak, és a szerkesztőségének a tagja vagyok. Több mint fél évszáza-don át jártam Moldvába gyűjteni, kutatni. Az adatok java részét már feldolgoztam s az elérhető az érdeklődők számá-ra könyvek, tanulmányok formájában. Persze van még bő-ven anyag, ami feldolgozásra vár! Mostanában a moldvai magyarok párválasztáshoz, szerelemhez, családalapítás-hoz, gyermekszüléshez, és a gyermekneveléshez kapcsolódó hiedelem- és szokásvilágáról írtam egy könyvre való kéziratot, amelyhez éppen kiadót keres-nek. De még így is jelentős anyag maradt feldolgozatlan…”

Azt hiszem, mindnyájunk nevében megfogalmazhatjuk a kérést: adjon az Isten még sok testi és szellemi erőt és időt Halász Péternek, hogy minden rá váró feladatot elvégezhessen, a moldvai csángómagyarok, vagy sokkal inkább az egész magyar nemzet hasznára!

Harangozó Imre

Halász Péter a Kriza János Néprajzi Társaság oklevelével

Illyés Gyula Közművelődési Életműdíjatkapott Halász Péter

Illyés Gyula Közművelődési Életműdíjjal tüntették ki Halász Péter néprajzkutatót a közös-ségi művelődés területén végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége, valamint a nemzeti kultúra megőrzésére irányuló több évtizedes áldozatos munkája elismeréseként, amelybe beletartozott a moldvai magyarság hosszú évtizedeken át tartó kutatása is. A kitüntetést 2019. november 10-én, a vasárnapi szentmisét követően a gyimesközéploki templomban vehette át Lezsák Sándortól, a Magyar Országgyűlés alelnökétől, valamint a díjat alapí-tó Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetőjétől, Závogyán Magdolnától. Az alábbiakbanLezsák Sándor köszöntőjét közöljük.

A szerk.

108

A nyolcvanéves Halász Péter köszöntéseOrvosok és lélektannal foglalkozó szakemberek szerint azoknak az élete leginkább konfl iktusmentes, akiknek a hivatalos munkájuk és a szenvedélyük egybeesik. Halász Péter is ebbe a szerencsés körbe tartozik, mert hatalmas néprajzi életművét csak úgy hal-mozhatta fel, ha gyakran észre sem vette az átmenetet a munkaideje és a szenvedélyével töltött szabadideje között. Már fi atal gyermekként fi gyelte a természetet – hogy megértse a működését. Erre így emlékezik: „Budapesti születésű vagyok, ezen belül a Lágymányost tarthatom szülőhelyemnek. Gyermekkoromban elsősorban a természet, az élővilág vonzott. Az akkori »lágymányosi puszták«-on a búbospacsirták és a foglyok fészkelőhelyét fi gyel-tem, a Gellért-hegy oldalában a feketerigók fi ókanevelését lestem meg, a Schmidt-kertben gyűjtöttem herbáriumom első növényeit. Nagyapám Budafoki úti házának erkélyén erdei pintyet, zöldikét tartottam, fehéregereket tenyésztettem, fürdőkádunkban piócákat úsz-tattam.”

Sikerekkel teli életútját olyan hátránnyal kezdte, ami nagyon sok magyart sújtott a múlt század első felében. „A szüleim felvidékiek” – mondta el egy vele készített interjúban. „Apám losonci, anyám sajógömöri, ahol Mátyás király a néphagyomány szerint megkapáltatta az urakat. Szüleim az első világháború után menekültek Magyarországra a cseh megszállás elől és Budapesten ismerték meg egymást. A fővárosban a Toldy Ferenc Gimnáziumba jártam, ahol Antall József is történelemtanárom volt. A gimnáziumban 1957. október 23-án megszer-veztük, hogy délután 2 órakor minden osztályban felálltak a diákok, és közösen elénekeltük a Himnuszt. Így emlékeztünk az 1956-os szabadságharc első évfordulóján. Az igazgatóhelyet-tes ebből ügyet csinált. Kerestette a szervezőket, és mindenki, akinek köze volt az ügyhöz, pri-uszt kapott. Emiatt én nem mehettem a tanárképző egyetemre.” Végül az Agrártudományi Egyetemen tanult, és szerzett diplomát 1962-ben. Már középiskolásként eljegyezte magát a néprajz tudományával, és ez a kötelék máig szilárd maradt. Az egyik könyvében van egy rövidnadrágos fénykép, amely első néprajzi gyűjtőútján készült róla Hollókőn. Talán

nagyapja lakókörnyezete hatá-sára – aki Hollókőn született, és amely falu ma jellegzetes palóc házaival hivatalosan is a világörökség része – 1959-től már szervezetten részt vett az önkéntes néprajzi gyűjtő moz-galomban. Sokat olvasott, a népi írók művein nevelkedett, és már fi atalon megkülönböz-tette a vásári giccset a nemzeti kulturális értékektől. Egyete-mista társaival Veres Péterhez jártak úgymond „szeminári-umra”, megismerni a falukuta-tó írók szociográfi ai munkáit. Az önkéntes néprajzi gyűjtő-munkáját elismerte a szakma, így a Magyar Néprajzi Társa-

Halász Péter és Lezsák Sándora gyimesközéploki templomban (Gábos Albin felvétele)

109

ság Önkéntes Gyűjtők Szakosztályának 1968-tól volt titkára, majd a következő húsz évben, 1989-től 2009-ig az elnöke.

A Kiskunsági Állami Gazdaság volt az első munkahelye Dömsödön, de már munkája mellett ott is néprajzi adatokat gyűjtött. Később műszaki ügyintéző volt az Agrártudo-mányi Egyetemen, majd 27 éven keresztül az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt. Feladatköre elsősorban az állattartás körülménye-ire, a termelőszövetkezetek történetére, a háztáji gazdaságok működtetési körülményeire, valamint az elmaradt mezőgazdasági térségek fejlesztésére irányult. Ezen feladatok telje-sítése során sok olyan néprajzi ismeretet is feljegyzett, amelyeket ma már lehetetlen lenne összegyűjteni. Elég csak egyetlen példával érzékeltetni, hogy hogyan kapcsolódott össze a hivatalos munkája a néprajzi gyűjtőmunkájával. az Agrárgazdasági Kutató Intézetben fel-adatköre volt a háztáji gazdaságokban történő állattartás körülményeinek a megfi gyelése. Mintegy húsz évvel ezt követően jelent meg 2007-ben A moldvai magyarok hagyományos állattartása című könyve. A kötet 500 oldalon tárja elénk a csángó településeken évtizedek folyamán összegyűjtött ismereteket a ló-, a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a baromfi -tartás népi gyakorlatáról, a ma élő és a régebbi nemzedékek állattartó és állatgyógyító tu-dásanyagáról.

Tükröződik agrárgazdasági kutatói munkássága a 2010-ben megjelent, Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban című, mintegy félezer oldalas kötetében. A botanikai kutatások során Halász Péter újra jól tudta hasznosítani eredeti agrármérnöki végzettségét és tudását. Adattára tartalmazza a moldvai vadnövények rend-szertani elnevezéseit és elterjedését, illetve köznépi megnevezéseit is. Utal a szerző a nö-vények táplálkozásban és a gyógyításban egykor betöltött szerepeire, és kitér a növények különböző ábrázolására is a népművészeti tárgyakon.

1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével és néprajzával. A Magyar Nép-rajzi Atlasz anyagához gyűjtött adatokat a csángók között, és később sok éven keresztül csaknem minden nyári szabadságát „feláldozta” ennek érdekében. Elsősorban a helyne-veket, a gyűjtögetés, a gazdálkodás, az állattartás, a naptári évhez kötődő népszokások, az építkezés és a hiedelemvilág ismeretanyagát kutatta. A Magyar Névtani Dolgozatok című nyelvtudományi kiadványok sorában a nyolcvanas-kilencvenes években folyamatosan jelentek meg Pusztina, Szabófalva, Külsőrekecsin, Lészped, Klézse, Lábnyik és Ónfalva magyar helyneveit felkutató munkái. 1990 óta a Katolikus Lexikon, 1998 óta pedig az Új Révai Lexikon moldvai csángókkal foglalkozó szócikkeit ő írja. Miért hozta ezt a sok „ál-dozatot”? Elfogadja és magáénak érzi Szabó Dezső hitvallását, miszerint „Minden magyar felelős minden magyarért!”

A román hatóságok tiltották a magyar, közte a csángó kisebbség néprajzi emlékeinek a kutatását. Ortutay Gyula miniszter kétszer is járt az engedélyek érdekében Bukarestben, sikertelenül. Csak hamis indokok segítségével – például úgymond „rokonlátogatás” ürü-gyén – lehetett eljutni a moldvai magyarok lakóhelyeire. Garabonciás diákként barangolt Halász Péter, fáradhatatlanul. Ha nem talált szállást, elaludt a szénakazalban is, ha a ro-mán rendőrök szimatoltak utána, a kertek alatt járta a falut, és titokban kopogtatott be a házakba. Pedig a tudomány nyílt útjait járta volna Moldvában, de ott ez a leggyanúsabb és legveszedelmesebb cselekedet volt. Magyarországon is a „tűrt és a tiltott” tettek határvona-lán kellett egyensúlyoznia. Erre így emlékezik: „Itthon 1976-ban összehívtam azokat, akik kijárogattunk Moldvába. Azt akartam, tudjunk egymásról, és próbáljunk moldvai csángó-kat meghívni Magyarországra, mutassuk meg nekik az anyaországot. Botrány kerekedett belőle, még a neves néprajzkutatót, Domokos Pál Pétert is beidézték a rendőrségre.” Nem

110

csak a moldvai magyarsággal történő kapcsolattartást nehezményezték itthon, erre így emlékezik: „A Népművészeti Baráti Kör rendezvényeit rendőrségi engedélyhez kötötték, és amikor a felvidékieket hívtuk meg, beidéztek a XIV. kerületi pártbizottságra.”

Nagyban erősítette a néprajz iránti kötődését Morvay Péter, akit 1959-ben ismert meg, amikor egyetemistaként bement a Néprajzi Múzeum akkori, Könyves Kálmán körúton lévő épületébe, mert Hollókő hagyományos paraszti gazdálkodásának ismeretanyagával akart részt venni az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton. Hamarosan kide-rült, hogy édesapja és Morvay Péter egy táborban volt hadifogoly Oroszországban. Morvay atyai jó barátja lett, támogatta a kutatásait, és bevezette az akkoriban még csak időszakos kiadványként megjelenő Honismeret folyóirat szerkesztői feladataiba. A hetvenes évek ele-jétől a „Repülj, páva!” népdaléneklő műsor és mozgalom hatására országos méreteket öl-tött a helyi néphagyományok és népdalok kutatása. Ahogyan Halász Péter megfogalmazta:

„A Röpülj, páva! mozgalom valóban csoda volt, ahogy hamvaiból újjászülető főnixmadár-ként föltűnt a magyar kultúra elborult egén.” Hatására a Honismeret folyóirat rendszeresen megjelenő kiadvánnyá vált. Halász Péter 1974-től 2000-ig ennek szerkesztőjeként, 1995-től 2010-ig a Honismereti Szövetség elnökeként dolgozott. 1992. áprilisától 1995-ig vezette a Magyar Művelődési Intézetet, Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter biztatására pályázva meg ezt a posztot. Az intézet 1946-ban jött létre, Illyés Gyula vezetésével, Magyar Népi Művelődési Intézet névvel. 1997-ig tudományos főmunkatárs volt itt, amikor Sára Sándor a Duna Televízióba hívta műhelyvezetőnek, majd főszerkesztőnek.

Az 1990-es évek közepén négy esztendeig tagja volt a Nemzeti Kulturális Alap Köz-művelődési Szakkuratóriumának. Évente több mint ezer pályázatot bíráltak itt el, és ezzel is elősegítették a kisközösségek, közművelődési szervezetek újjáéledését. 2000-től 2010-ig a Magyar Művelődési Intézet főtanácsosa volt.

2010-ben Budapestről Gyimesközéplokra költözött Innen folytatja a moldvai magyarság népéletének a kutatását. 2011-től a Csíkszeredában megjelenő Moldvai Magyarság című fo-lyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Megalakulása óta titkára a Lakatos Demeter Csán-gómagyar Kulturális Egyesületnek, 2000-től 2018-ig egyik szervezője volt a Budakalászon megrendezett Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek fó-rumának.

75-ik születésnapjára tisztelői összeállították szakmai bibliográfi áját. Adataik alapján Halász Péter önálló köteteinek és az általa szerkesztett könyvek száma 54. Első, még 1962-ben megjelent tanulmányától 2014 októberéig 1121 tétel szerepel a bibliográfi ában.

2016 őszétől a Gyimesi Kollégium szakmai vezetőjeként részt vett a Lakitelek Alapítvány Kárpát-medencei értékeket feltáró munkájában, s harmadmagával szerkesztője lett az eb-ből készült kötetnek. A programot a Lakiteleki Népfőiskola szervezte meg az Emberi Erő-forrás Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával. A program célja a gyimesi csángók életterének, természeti környezetének, valamint szellemi és kulturális értékeinek feltárása. A kutatás fő eredményeiről könyv is megjelent és fi lm is született.

Az állami és a szakmai kitüntetések, elismerések gazdag listáját most az első ízben meg-ítélt Illyés Gyula Közművelődési Életműdíj gyarapítja.

Isten éltesse Halász Pétert családja és gyimesi barátai, honfi társaink körében!Lezsák Sándor

111

NÉPKÖLTÉSZET A REFORMKORBÓL

1846-ban jelent meg az Erdélyi János által sajtó alá rendezett Népdalok és Mondák I. kötete, vagy ahogy a tudós szerkesztő és kiadó nevezte: „a magyar népnek első könyve”. Nemcsak ez nyitotta meg a XIX. századi népköltési gyűjtemények sorát, de több mint fél évszázadon át mintát is adott a népköltészet és a népmesék további kiadá-sához. A címben szereplő monda akkoriban még mesét jelölt, s a dalok kottáit anyagi okok miatt nem tudták közreadni, holott Erdélyi és kortársai is jól tudták, hogy a népdal nem vers, csak dallamával együtt lé-tezik. Az első népköltési gyűjtemény helyte-len példája mégis napjainkig meghatározta kiadványaink arculatát.

1846 márciusában (a József-napi vásáron) már kapható volt az 5 ezer (!) példányban kinyomtatott „népkönyv”, amely 32 nyom-dai íven 476 dalt és 3 mondát tartalmazott, egy drágább és egy olcsóbb kiadásban. Az olcsóbbat a „falusi s szegényebb sorsú köz-nép” számára vidéken forgalmazták. A kiadás költségeit egy nevét elhallgató ügy-véd előlegezte meg Erdélyinek, aki a Tu-dományos Akadémiához, ill. a Kisfaludy Irodalmi Társasághoz beküldött kéziratos dalgyűjtemények szövegeiből válogatott. A Népdalok és mondák II. kötete 1847-ben, a III. kötete pedig 1848-ban jelent meg. A II. kötetben adta közre Erdélyi máig érvényes, mélyenszántó gondolatait Népdalköltésze-tünkről, amely a néprajz szakos hallgatók számára évtizedeken át kötelező olvasmány volt az ELTE Folklore Tanszékén. E három kötetet követte az 1851-ben kiadott Magyar közmondások könyve, amelyet ugyancsak a Kisfaludy Társaság megbízásából készített el Erdélyi János, majd évtizedeken át egy nyomdai korrektúrapéldányba bekötött

üres lapokon folyamatosan bővítgetett. Ez a korrektúrapéldány az Erdélyi hagyatékot gondozó T. Erdélyi Ilona irodalomtörté-nész (János unokája) lakásában van, és év-tizedek óta kritikai kiadásra vár a Népdalok és mondák köteteivel együtt.

Mindezeket azért bocsátottam előre, mert ezek a 170 évnél régibb népköltési gyűjtemények és az MTA Kézirattárában őrzött eredeti kéziratok ma már a szak-könyvtárak rejtett (sajnos, egyre fogyat-kozó) kincseinek számítanak, kutatók és egyetemi hallgatók sem igen forgatják lap-jaikat – legfeljebb oneline –, nemhogy az átlagolvasó, akinek számára egykor ezek készültek.

Ezért örvendetes és méltánylandó hát az a törekvés Erdélyi János szülőföldje, Nagy-kapos és földije, Demjénné Kovács Erna részéről, hogy a hajdan kiadott dalok, me-sék és szólásmondások legjava újra a keze ügyébe kerülhessen a népköltészet iránt ér-deklődőknek.

A kötet anyagát összeállító és válogató szerkesztő az Erdélyi János által kialakított/megnevezett témacsoportok szerint (Szerel-mi dalok; Lakodalmi és ünnepélyi verseze-tek; Bor- lakoma- és táncdalok; Gúnydalok és rokonneműek; Komolyneműek és rokon-neműek; Szent énekek; Történeti és nemze-ti dalok; Katona- és hadi dalok; Románcok és rokonneműek; Játék- és gyermekdalok; Csángó dalok; Székely dalok; Íróktúl; Ha-zafi dal), a számbeli arányosság elvét szeme előtt tartva 205 dalt és monda elnevezéssel 10 mesét adott újra közre, modernizált he-lyesírással. A Népdalok és mondák három kötetében összesen 1320 dal és 32 prózai al-kotás szerepelt, feltüntetve azok származási helyét, a jegyzetekben pedig megnevezve a jelentősebb gyűjtőket is, sőt tükröztetve Erdélyi szépítő/javító, változatokat egysé-gesítő kiadási elgondolásait. Szándékosan

KÖNYVESPOLC

112

nem írok népdalt, mert az eredeti gyűjte-mény elég jelentős része (több, mint 1/3-a) közismert, közszájon élő ún. „közköltészeti” alkotás volt, nem is beszélve az Íróktúl című fejezet verseiről. A fenti tematikus csopor-tosítás egyébként jól mutatja, hogy nemcsak a lírai dalok, hanem az epikus balladák, vallásos népénekek, lakodalmi versezetek is helyet kaptak a Népdalok és mondák kö-teteiben.

A szép kiadású, megnyerő külsejű válogatás egyik fon-tos újítása az, hogy 960 szólást és köz-mondást is tartal-maz a tárgyszavak betűrendjében és az eredeti, 1851-es kiadás szerkesztői jegyzeteivel, köztük jó néhány olyat is,

amelyet T. Erdélyi Ilona a családi archí-vumból bocsátott Demjénné Kovács Erna rendelkezésére. A kiadvány másik érték-növelő újdonsága T. Erdélyi Ilona lényegre törő összefoglalása a kötet elején (Életmű és személyiség. Erdélyi János, 1814–1868). Ez a bevezető tanulmány rövid – a családi köte-lék ellenére is objektivitásra törő – summája a parasztsorból kinőtt, sokoldalú, a szó va-lódi értelmében európai látókörű és igényű tudóssá vált Erdélyi János életpályájának. Az unoka a kortársi vallomások segítsé-gével (Vachot Imre, Arany János) árnyalt és megnyerő képet rajzolt Erdélyi emberi személyiségéről. (A monografi kus igényű pályakép T. Erdélyi Ilona tollából 2015-ben jelent meg a pozsonyi Kalligram Kiadónál.).

A kötet másik információgazdag tanul-mánya a szerkesztő Demjénné Kovács Erna történeti visszapillantása Erdélyi János népköltészeti gyűjteményeiről és a népköl-tészetről, közmondásokról vallott felfogá-sáról. Mindenkinek illő és érdemes tudni, hogy a folklór, a szellemi néphagyományok, s benne a népköltészet gyűjtése és kiadása a

XIX. században még hazafi as feladatválla-lás volt. A népköltészet gyűjtése és kiadása a magyar kultúra területén végzett közmun-kának számított. A tájszavak, régies kifeje-zések magyarázata, az ABC-rendbe szedett dalkezdősorok mutatója, a mondák és me-sék első megjelenésének helyei, a kiadásban szereplő 960 közmondás értelmező/magya-rázó jegyzeteire történő utalások zárják a válogatást.

Végezetül: bár a válogatás megjelenteté-sét nemcsak a Nagykapos és Vidéke Tár-sulás, hanem a Nemzetstratégiai Intézet is szorgalmazta, támogatta (eredetileg az 1846-os kiadvány 170. évfordulójára, a 2016-os ún. Erdélyi Emlékév keretében), nem hallgathatom el hiányérzetemet, azt a tényt, hogy még a kötet születésénél bábáskodó kutatók sem tudják, hol, kinél lehet hoz-zájutni a példányokhoz. Pedig ott lenne a helye az egyetemi tanszékek, középiskolák, művelődési házak könyvtáraiban, hiszen – mint cseppben a tenger – a népdal/népme-se/közmondás fogalom 200 évvel ezelőtti jelentését mutatja meg, ezért tehát a XIX. századi népies irodalom- és folklóresztéti-ka „alapművének” tekinthető.

(„...a népek ajkiról eltanulva...” Válogatás Erdélyi János népköltési gyűjteményéből. Válogatta, összeállította és sajtó alá rendez-te: Demjénné Kovács Erna. Nemzetstratégi-ai Kutatóintézet–Nagykapos és Vidéke Tár-sulás, Budapest–Nagykapos, 2017. 315 oldal)

Küllős Imola

FELVIDÉKI BÁNYAVÁROSOK SZAKRÁLIS KINCSEI

A középkori Magyarország arany-, ezüst- és színesércbányászata Európában kiemelke-dő jelentőségű volt. Az Árpád-kor végén, a XIII. század második felében az európai aranytermelés négyötödét (mintegy ezer kg/év), az ezüsttermelésnek pedig több mint egynegyedét (tízezer kg/év) a Magyar Királyság adta.

113

Árpád-házi királyaink elsősorban né-met földről hívtak tapasztalt bányászokat az országba, akik létrehozták az első bá-nyatelepeket. A hospesekkel benépesített bányatelepeket uralkodóink hamarosan városi rangra emelték, és kiváltságokkal látták el. A tatárjárás után, 1245-ben kapott városi privilégiumokat Selmecbánya, 1255-ben Besztercebánya, 1264-ben Gölnicbánya, 1271-ben Igló.

A bányavárosok mentesültek a vám, a ti-zed, a harmincad alól, szabadon választhat-ták meg bíráikat, szenátoraikat, papjaikat.Az uralkodó zászlaja alatt teljesítettek katonai szolgálatot, és közvetlenül a királynak adóz-tak. A nemesércbányászat az Árpád-korban királyi jog volt, az egyik legfontosabb ural-kodói jövedelemforrás. A bányavárosok pol-gárai bányaművelési monopóliumot kaptak, és a kitermelt érc után járadékot, ún. urburát fi zettek a királynak. Később a bányákkal is rendelkező földterületek eladományozásával egyházi személyek és földesurak is kaphat-tak bányászati jogosultságot.

Károly Róbert az egyházi vagy világi földbirtokosokat is érdekeltté tette az ércek kutatásában és kitermelésében, ők kapták meg a befi zetett urbura egy részét. Az An-jou királyok idején így tovább fejlődött a bányászat, az aranyérc-kitermelésünk több mint kétszeresére nőtt. A bányavárosok is egyre gazdagodtak, 1328-ban szabad királyi városi rangot kapott Körmöcbánya is, ahol pénzverdét létesítettek, és a híres körmöci aranyforintot verték.

A bányavárosok érdekeik védelmében a XIV–XV. századtól kezdve szövetségre lép-tek. A Felvidéken így két bányászati körzet jött létre. A Garam folyó bányavidékén lévő hat alsó-magyarországi bányaváros 1388-ban kötött szövetséget. Az alsó-magyaror-szági bányavárosok rangsor szerint a kö-vetkezők voltak: Körmöcbánya, Selmecbá-nya, Újbánya, Bakabánya, Besztercebánya, Libetbánya és 1442-től a Selmecbányától különvált Bélabánya. A Gömör–Szepesi–érchegységben található hét ún. felső-ma-

gyarországi bányaváros 1487-ben létesített gazdasági szövetséget. Ezek a városok Göl-nicbánya, Szomolnok, Jászó, Rozsnyó, Igló, Rudabánya és Telkibánya voltak. Köztük nemcsak királyi bányavárosok voltak, ha-nem mindvégig földesúri függőségben lévő városok is, ilyen volt például Rozsnyó, Jászó és a szövetségben nem szereplő Csetnek.

A bányavárosokban már a XII. század vé-gén felépültek az első román stílusú templo-mok, melyeket azután a következő évszáza-dokban a gótika ízlésében építették át, bőví-tették, díszítették, tükrözve a bányavárosok gazdagságát, jelentőségét.

Ezeket a középkori templomokat mutatja be a Kovács László és Görföl Jenő felvidéki szerzőpáros, képekkel gazdagon illusztrált könyvében. A szerzők a trianoni békediktá-tum során Csehszlo-vákiához került, jelen-leg Szlovákiában lévő 12 bányaváros közül tíznek mutatják be a templomát, ugyanis az alsó-magyarországi bányavárosok kö-zül Libetbányának, a felső-magyarországi bányavárosok közül pedig Szomolnoknak és Jászónak nem maradt meg a középkori temploma. Helyettük Csetnek evangélikus temploma került be a könyvbe.

Az egyes templomokat egy rövid, egy ol-dalba sűrített építéstörténeti, művészettörté-neti leírás mutatja be, majd tíz-húsz oldal kép-anyag következik, a templom külső és bel-ső részleteinek megismertetésére. Egyedül a bélabányai Szent János-plébániatemplom-hoz kapcsolódik rövidebb képsorozat, mert itt belső képek nem készültek. Ez a legrégeb-bi istenhajlék, melyet 1243-ban szenteltek fel, alig egy évvel a tatárjárás után. A templom falai ma is őrzik a romanika korának stílus-jegyeit, bár az 1590-es években késő gótikus stílusban jelentősen átalakították.

114

A második legrégebbi plébániatemplo-mot Besztercebányán építették, s 1255-ben Szűz Mária tiszteletére szentelték. A XV. században ezt is késő gótikus stílusban alakították át, így láthatjuk napjainkban is. Belsejét viszont nem kerülhette el a barokk kor átalakító hulláma.

Több más templomnak is volt Árpád-kori előzménye, amit általában lebontottak és helyére emelték az új, ma is álló templo-mot.

A bemutatott bányavárosi templomok közül a selmecbányai Szent Katalin-temp-lom épült a legkésőbb, 1488–1500 között, pompás gótikus hálós csillagboltozattal, a boltozat gyámkövein gazdagon faragott, festett konzolszobrokkal, kőfaragásos ke-resztelőmedencével, fából faragott Madon-na-szoborral. A hajó északi falán egy mo-numentális Utolsó ítélet falkép látható, mely sajnos elég rossz állapotban van.

Gótikus falképeket találunk Besztercebá-nyán és Iglón is, de a leggazdagabb falké-pes templom a csetneki Szűz Mária-temp-lom. A Nagy Lajos és Zsigmond királyok korában festett falképek közt láthatjuk a Passió-ciklus nyolc jelenetét, Szűz Mária és Jézus életéből vett képeket, de felfedezhet-jük a magyar szent királyokat is. A három magyar szent király, István, Imre és László alakja megjelenik Besztercebánya konzol-szobrain és freskóin is.

A szentábrázolások között legtöbb helyen találkozunk Szent Borbálával, a bányászok védőszentjével, de Alexandriai Szent Ka-talin ókeresztény vértanú is igen népszerű e vidéken. Selmecbánya és Körmöcbánya templomát az ő tiszteletére szentelték, de oltára van Iglón, s megtalálható szobra a bakabányai Szűz Mária-oltáron is.

Ha valakit a késő gótikus szárnyasoltárok nyűgöznek le, annak feltétlenül el kell láto-gatnia Bakabányára. Ebben az alig ismert egykori Hont megyei bányavároskában, a plébániatemplomban öt csodálatos szár-nyasoltárt lehet látni. A Szűz Mária-oltár a legrégebbi, 1470 körül készült, a többi a kö-

vetkező két évtizedben. A templom főhajó-ját 1506-ban gazdag hálóboltozattal fedték, ami a selmecbányai Szent Katalin-templom mennyezetéhez hasonló. Bakabánya nem tartozott a leggazdagabb bányavárosok so-rába, a polgárai mégis rengeteget áldoztak a művészetek oltárán, s bőkezűen támogat-ták templomuk szépítését. Az itt dolgozó művészek alkotásai megbízható képet ad-nak a hazai gótikus művészet színvonaláról. Más városokban még monumentálisabb főoltárok épültek, Besztercebányán például a lőcseinél is méretesebb főoltárt emeltek, de ez az alkotás tíz másik oltárral együtt sajnos elpusztult, amikor 1760-ban tűzvész pusztított a templomban.

A táblaképek közül kiemelkedik a rozs-nyói Mettercia-kép 1513-ból. A Szent Annát, Szűz Máriát és a kisded Jézust ábrázoló kép hátterében a bányászati munkaművelete-ket ábrázolták, a bánya kimérésétől az érc elszállításáig. Ez a korabeli bányászat egyik legrégebbi grafi kus ábrázolása.

A gótika csodálatos kincsei, mérműves ablakok, faragott portálék, bordás hálóbol-tozatok, oszlopfők, zárókövek, díszes szent-ségházak, ülőfülkék, alakos kőfaragványok, domborművek, faszobrok, festett táblákkal és faragott szobrokkal díszített szárnyasol-tárok, falfreskók, oltárképek tűnnek fel a könyv képein.

A mű a felvidéki középkori templomépí-tészet kincseit mutatja be, s egyúttal kedvet ébreszt ahhoz, hogy minél többen keljünk útra és keressük fel ezeket a műemlék temp-lomokat.

Elismerve és hangsúlyozva a könyv ér-tékeit, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a kiadvány néhány képe homályos, életlen, gyenge minőségű. A mai fotótechnika és képfeldolgozás lehetőségeit ismerve ez bi-zony eléggé lerontja a képes album látvány-világának élvezhetőségét.

(Kovács László–Görföl Jenő: A felvidéki bányavárosok középkori templomai. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2018. 152 oldal)

Udvarhelyi Nándor

115

KÖNYV A MAGYAR NÉPKUTATÁS XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL

Paládi-Kovács Attila könyve folytatása a Magyar népismeret a 19. században című, 2016-ban megjelent művének, melyben a kialakuló magyar néprajztudomány XIX. századi előfutárait és klasszikusait mutatta be (Lásd Honismeret 2018/2. 119–120.). Az első tudósnemzedéket, amely a szak alap-jait lerakta, intézményrendszerét (múze-um, társaság, folyóirat) megteremtette. Új kötete a XX. századi magyar etnográfi a és folklorisztika jeles személyiségeivel foglal-kozik, a második és a harmadik, részben a negyedik tudósnemzedékkel, akiknek törekvései eredményeként néprajztudomá-nyunk egyetemi tanszékekkel, akadémiai elismertséggel, kutatóintézettel, lexikon-nal, atlasszal, kézikönyvvel, idegen nyelvű szakfolyóirattal bővült. A negyedik nem-zedék, benne a Szerzővel és e recenzió író-jával, az európai elismertséggel rendelkező magyar néprajztudomány neveltje, képvi-selője, értékeinek őrzője, továbbfejlesztője. Paládi-Kovács Attila a negyedik nemzedék vezető személyiségeként tekinti át XX. szá-zadi elődeink munkásságát: „Esetenként foglalkozik életútjuk, pályaképük felszámo-lásával, személyiségük, tudós alkatuk ala-kulásával, a törekvéseiket motiváló célok és ambíciók hátterével is.” (7. old.) Könyvén végigvonul az elért eredmények megtartá-sáért, a magyar néprajztudomány egysé-gének fennmaradásáért, munkánk, kuta-tásaink társadalmi hasznosságáért érzett felelősség, aggódás.

Néprajztudományunk a most elmúlt évszázadban örvendetesen kilombosodott, személyi állománya kibővült. Nem egysze-rű áttekinteni, megfelelő módon csopor-tosítani azt a hatalmas anyagot, amelyet Paládi-Kovács Attila bemutat. Az alapokat jelentősen megerősítő második nemzeték a Nagy triász a Néprajzi Múzeumban fejezet-be került (Bátky Zsigmond, Györff y István, Viski Károly). A terebélyes harmadik és

negyedik nemzedék, négy fejezetben sze-repel: a Népköltészet, folklórműveltségben Braun Soma és Ortutay Gyula mesekutatók, Manga János, a palócság tudósa, Vargyas Lajos balladakutató. A Terepkutató tárgyi néprajz képviselői voltak: Gunda Béla, a műhelyteremtő, tanítványokat nevelő tanár, K. Kovács László, az anyagi kultúra kutatója, K. Kovács Péter, a Néprajzi Múzeum Ethno-lógiai Adattárának őre, Bakó Ferenc, a népi építészet kutatója, a palóckutatás irányítója, sikeres lezárója. Az anyagi kultúra törté-nete fejezetbe került Belényesy Márta kö-zépkori anyagi kul-túránk, K. Csilléry Klára lakáskultúránk, népi bútoraink feltá-rója, Hoff mann Ta-más agráretnográfi ai munkássága, Szabad-falvi József, a pász-torkodás kutatója, Füzes Endre, a gabo-natárolás építményeinek dokumentálója. A hagyományos társadalom működésmódja Tárkány Szücs Ernő jogtörténész és Hofer Tamás etnográfus-kulturális antropológus munkássága nyomán vált ismertté.

A könyv utolsó, legnagyobb terjedelmű fejezete A néprajz szak helyzetváltozásai címet viseli, azokat a beszámolókat, jelen-téseket, értékeléseket, köszöntéseket tar-talmazza, amelyeket Paládi-Kovács Attila intézetvezetőként, akadémiai tisztségvi-selőként írt. Itt is időrendben következnek a beszámolók: a néprajz akadémiai diszcip-línává válásáról, a 125 éves Ethnographia fo-lyóirat történetéről, a nemzetiségi néprajzi kutatásokról. A magyar néprajztudomány helyzetét a XX. század derekán a két bu-dapesti professzor, Ortutay Gyula és Tálasi István emlékét idéző konferencia köszön-tőjében érintette. Néprajztudományunk nagy kollektív vállalkozásai közül a Magyar Néprajzi Atlaszt és a Magyar Néprajz kézi-

116

könyvet testközelből mutathatta be, hiszen mindkét mű anyaggyűjtésében, írásában, szerkesztésében, kiadásában oroszlánrészt vállalt. Fáradhatatlanul harcolt mindkét vállalkozás sikeres befejezéséért. Két beszá-molóban mérte fel, foglalta össze néprajz-tudományunk helyzetét ezredfordulónkon. Végül néprajzi helyzetértékelését, annak személyes vonatkozásait a Vidéktörténet szerkesztőségének kérdéseire adott válaszá-ban olvashatjuk.

Egy-egy tudósi életmű eredményeit a mai kutatónemzedék számára követendő példaként állítja. Györff y Istvánnak az al-földi pásztorépítményekről szóló könyvét életműve kiemelkedő csúcsának tartja:

„Ezzel is hangsúlyozni szeretném, hogy a leíró-rendszerező tárgyi monográfi ák ideje nem járt le. Ez a műfaj ‒ minden látszat el-lenére ‒ ma is időszerű, korszerű.” (48. old.) Főként Viski Károly muzeológiai tevékeny-sége eredményeként, a Néprajzi Múzeum 1929-ben megnyílt állandó kiállításának hatásáról: „A budapesti Néprajzi Múzeum állandó kiállításának a szakmában híre ment, katalógusa igen kelendő volt. Egész Európából érkeztek látogatók, köztük je-les tudósok, hogy a kiállítást megtekintsék és a magyar kollégákkal ismerkedjenek…” (62. old.) Ortutay Gyula javaslatára Kozma Miklós a Magyar Rádió Rt. elnöke évi 25‒30 ezer pengőt szavaztatott meg a részvénye-sekkel néprajzi hanglemezek felvételére, el-készíttetésére. (105. old.) Az 1930-as évek vé-gén igen erős pengőben ez egy rózsadombi villa felépítésének költségvetésével azonos. Gunda Béla tanítványainak nagy száma, tudományos eredményei alapján: „Nála si-keresebb egyetemi tanár nem volt és aligha lesz valaha a néprajztudomány hazai tör-ténetében.” (159. old.) A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárát alapító K. Kovács László életműve kapcsán: „A múzeum lelke nem a kiállítás, hanem a nyilvántartás, az adattár, a könyvtár, a dokumentáció. A Nép-rajzi Múzeum tárgygyűjteményei, kézirat-tára, fotó-, diapozitív-, mozgófi lm-, rajz- és

egyéb gyűjteményei egyedülálló, pótolhatat-lan értékek. A budapesti Néprajzi Múzeum Európában egyedülálló, a magyar mellett a világ sok népének kulturális emlékeit őrző »értéktár«, és ilyen értelemben is »nemzeti kincs«.” (196–197. old.)

Belényesy Márta elsőként állapította meg, hogy a XIV–XV. századi magyar mezőgaz-daság egy szinten állt a nyugat-európai ki-rályságokéval. (237. old.) A mindenkori ki-csinységünket, elmaradottságunkat hang-súlyozók számára is üzenünk ezzel. Füzes Endre Mecsek-Hegyalja népi építészetét fel-dolgozó tanulmánya kapcsán a tájkutatást szorgalmazza: „… csak sajnálni lehet, hogy erről a falucsoportról, régi magyar népcso-portról máig nem készült egy néprajzi táj-monográfi a”. (269. old.)

Néprajztudományunkról mint akadémi-ai diszciplínáról szólva a második világhá-borút követő évtizedekről Paládi-Kovács Attila hangsúlyozza: „A néprajz szeren-cséje, hogy saját diszciplináris bizottságát mindvégig meg tudta őrizni, s az akadémiai szubvenciók révén számos kutatási projektet tudott fi nanszírozni (pl. Magyar Néprajzi Atlasz, Néprajzi Lexikon, Szabadtéri Nép-rajzi Múzeum tervezése). Kiváló pozíciókat szerzett a könyvkiadásban és a nemzetközi kapcsolatok építésében is. Akkoriban Buda-pesten idegen nyelveken kiadott tematikus ésgyűjteménye kötetek világszerte elismerést arattak, emelték a magyar tudomány nem-zetközi presztízsét… A néprajz kiváló akadé-miai pozíciójának megteremtésében döntő része volt Kodály Zoltán akadémiai elnöksé-gének, páratlan presztízsének, továbbá Or-tutay Gyulának, aki aktív akadémiai és poli-tikai szerepvállalással építette a néprajz hídfő-állásait, intézményeit… Ortutay alapította meg 1963-ban a budapesti egyetem tanszéki kutatócsoportját, melyből 1967-ben az MTA Néprajzi Kutatóintézet előde kinőtt, s önálló akadémiai intézménnyé vált.” (302. old.)

Ezredfordulónk néprajzi helyzetértékelé-sében Paládi-Kovács Attila a legfontosabb eredménynek tartja, hogy a magyar nép-

117

rajztudomány megőrizte identitását, foly-tatta, továbbfejlesztette a nagy elődök törek-véseit. Identitásának megőrzésében jelentős szerepet játszott a nemzetiségi kutatásoktól a vallási néprajzig vagy a nemesség, a mun-kásság vizsgálatáig terjedő tematikai bővü-lés. Identitásőrzőnek bizonyult a szak nagy kollektív vállalkozásainak megvalósítása: a lexikontól az atlaszig, a kézikönyvig, a pa-lóckutatásról, és a Szabadtéri Néprajzi Mú-zeum megszületéséről sem feledkezve meg. Identitásunk őre a néprajzi közművelődés, a múzeumi kutatások és a táncházmozga-lom is. Magyarországon nagy elődeinkre emlékülések, emlékkönyvek, emléktáblák, domborművek, szobrok, utca- és intéz-ménynevek emlékeztetnek, de életművük megbecsülésének legfontosabb jele, hogy eredményeikre a saját kutatásaink során építünk. Erre sarkall minket Paládi-Kovács Attila könyve.

(Paládi-Kovács Attila: Magyar népkuta-tás a 20. században. Documentatio Ethno-graphica 32. L’Harmattan Könyvkiadó, Bu-dapest, 2018. 378 oldal + 27 fekete-fehér il-lusztráció)

Lukács László

BIOGRÁFIA EGY KÜLÖNLEGES MÚZEUM MEGALAPÍTÓJÁRÓL

Kevesek számára ismert Bittermann Béla neve, pedig példaértékű munkásságát, a kort hűen tükröző élettörténetét érdemes megismernie mindenkinek. Ebben nyújt nagy segítséget a róla – és a „csempészmú-zeum”-ról – szóló könyv, amely születésé-nek 140. évfordulójára jelent meg 2019-ben. Szerzője – és egyben emlékének gondos ápolója – Turi Zsolt pénzügyőr őrnagy, kul-turális főreferens, a Nemzeti Adó- és Vám-hivatal Kulturális, Képzési és Egészségügyi Intézet (NAV KEKI) Pénzügyőr- és Adó-zástörténeti Múzeum munkatársa.

Több tekintetben is érdekes olvasmány ez az aprólékos munkával összeállított kö-

tet. Bittermann Bélának (1879–1957), a m. kir. pénzügyőri főfelügyelő életének rész-letes bemutatásából kiderül, hogy Zombor-ban született, itt is járta az iskoláit, majd a katonai pályát választotta. 1908-ban került át a Pénzügyőrség állományába – előtte si-keresen elvégezte az ehhez szükség biztosi tanfolyamot – és előbb Kunszentmiklósra, majd Erzsébetfalvára (a mai Pesterzsébetre) helyezték. Az I. világháború kitörése után több pénzügyőr, így Bittermann is har-coló alakulathoz ke-rült. 1916-tól nyugál-lományba vonulásáig (1935) több települé-sen teljesített szolgá-latot. Ezt követően is aktív maradt, az 1940-es években volt a Szolnoki Cukor-gyár Rt. igazgatója is.

A kulturális terü-leten végzett mun-kásságának az átte-kintése közben elénk tárul egy új múzeum születése, amely az ő nevéhez fűződik. A Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeum megalapítása 1927-re nyúlik vissza, ekkor indítványozta Bittermann az anyagok gyűj-tését. Néhány év múlva, 1930. október 4-én Budapesten, a Fiumei úti pénzügyőrlakta-nyában meg is nyílt az új intézmény. (Ezt megelőzően Európában csupán Párizsban és Berlinben volt hasonló!) A pénzügyőr-ség történeti emlékanyagának bemutatása mellett a lefoglalt bűnjelek, az elkobzott tárgyak, azaz a legkülönbözőbb csempésze-ti módszerek a nagyközönség által is megte-kinthető kiállítása oktatási célokat szolgált: a pénzügyőrök így ismerhették meg a leg-különfélébb trükköket, rejtekhelyeket. Ezek mellett láthatóak voltak – többek között

– illegális szeszfőző készülékek, különböző hamisítványok, dohányvágógépek stb.

A második világháborúban az értékes anyag súlyos károkat szenvedett, ami

118

megmaradt, az „gazdátlanná” vált, a mú-zeum egy időre feledésbe merült. Ez egé-szen az 1970–80-as évekig tartott, amikor is a Vám- és Pénzügyőrség akkori mun-katársai különböző helyszíneken több kiállítást is rendeztek a testület történe-téről. Az 1990-es évek elején még jobban felerősödött az az igény, hogy újra legyen egy olyan múzeum, amelyet annak idején Bittermann Béla megálmodott és életre keltett. Ehhez hivatalosan is létrehozták a Vám- és Pénzügyőrség Testülettörté-neti Gyűjteményét, illetve megvásárolták Budapesten a VI. kerületben az egyko-ri Schiff er-villát, ahol napjainkban már egy nagyobb, a pénzügyőrség történetét bemutató állandó kiállítással várja az ér-deklődőket a NAV KEKI Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum. (A magyar adó-zástörténeti kiállítás egy másik helyen, a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Fő-igazgatóságának VII. kerületi épületében tekinthető meg.)

A fényképekben, korabeli dokumentu-mokban, illusztrációkban gazdag kötet Bitterman Béla családjáról, leszármazotta-iról is szót ejt. Ebből kiderül, hogy – má-sok mellett – felesége révén rokoni szálak fűzik a hajdani pénzügyőri főfelügyelőhöz Andrásfalvy Bertalant is, aki a könyv elején olvasható ajánlását így kezdi: „Turi Zsolt munkája nem egyszerűen egy fontos orszá-gos intézmény alapítójáról szól, hanem el-gondolkoztató bepillantást ad a 20. századi magyar társadalom középosztályának éle-tébe. […] Hasonló részletes élettörténetekre nagyon nagy szükség van, hogy a magyar történelem e korszakában eligazodhassunk.”

A könyv sikerét jelzi, hogy gyorsan elfo-gytak a példányok. A szerző pedig már amásodik, bővített kiadáson dolgozik, amely-nek megjelenése a 2019. év végére várható.

(Turi Zsolt: Bittermann Béla, a Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeum alapítója. Magánkiadás, Komárom, 2019. 180 oldal)

Máté György

HÍREK

Újranyitott a felújított Sóstói Múzeumfalu. Idén Nyíregyházán rendezte meg a Kár-pát-medencei táncházzenészek találkozóját a Hagyományok Háza: az ingyenes rendez-vénnyel nyitott újra 2019. szeptember 7-én a felújított Sóstói Múzeumfalu, ahol öt portán tizenöt zenekar muzsikált. Az érdeklődők találkozhattak többek között a Bazseva, a Bür-kös, a Tükrös, a Bakator és a Khamaro zenekarral, ugyanakkor tánc- és énektanítás, hang-szerbemutató, mesemondás, kézművesség és vásár is várta a közönséget. (MTI)

*Az őshonos nemzetiségek támogatása. 2010 óta megnégyszereződött az őshonos ma-

gyarországi nemzetiségek támogatása Míg 2010-ben 12 oktatási-nevelési intézmény volt nemzetiségi fenntartású, számuk az idei évre 91-re bővült, és összesen 15 ezer diák tanul ilyen iskolákban – számolt be róla 2019. szeptember 19-én Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes az Ösztöndíjas Nem-zetiségi Pedagógushallgatók I. Országos Konferenciáján. – Nagy az igény arra, hogy továb-bi intézmények kerüljenek nemzetiségi fenntartásba, és ezt a magyar kormány támogatja

– tette hozzá Semjén Zsolt, aki arra is kitért, hogy a nemzetiségi pedagógusok bérpótléka idén harminc százalékkal nőtt, 2020-ra plusz negyvenszázalékos bővüléssel lehet számol-ni. (MTI, 2019. szept. 20.)

119

KÖSZÖNTÉSKöszöntjük a XLVII. Országos Honismereti Akadé-miát! Nyíregyháza, 2019. július 7–12.Kovács Ferenc: Polgármesteri köszöntő 3/3

ÉVFORDULÓKBrezsnyánszky Károly: 150 éve alakult meg a Magyar Királyi Földtani Intézet 6/3Debreczeni-Droppán-Béla: Humboldt-emlékmű a Ma-gyar Nemzeti Múzeum kertjében 4/17Gróf Péter: Ötven éve hunyt el Zsitvay Tibor, Visegrád mecénása 6/16Gulyás Zoltán: Reguly Antal, az uráli vidékek magyar térképezője 4/25Gyarmati János: „A hazafi ságot én soha sem tekintem ruhában, de tettben…”. Xántus János, a gyűjtő 6/8Lukács László: Maga egy egész akadémia! Alexander von Humboldt magyar kapcsolatairól, születésének 250. évfordulóján 4/3Ruttkay-Miklián Eszter – Vándor Anna: Kiállítás az Urálban Reguly Antalról 4/29Selmeczi Kovács Attila: Emlékezés a kétszáz éve szüle-tett Reguly Antalra 4/22Somogyváry Ákos: 175 éves a megzenésített Himnusz 3/5Száz éve hunyt el Eötvös Loránd

Csath Béla: Az egbelli torziósinga-mérések és hatá-suk a szénhidrogén-kutatásokra 5/19Kis Domokos Dániel: A csúcson. Báró Eötvös Lo-ránd, a tudós hegymászó 5/30Kovács László: Eötvös Loránd, a tanár 5/21Molnár Andrea: Eötvös Loránd, az ember 5/36Pozsonyi József: A vásárosnaményi Eötvös család 5/3Szabó Zoltán: Eötvös Loránd, a geofi zikus 5/9

Tanácsköztársaság, 1919. – Száz év távlatábólBartha Lászlóné Borsó Katalin: Nagy Jenő lovász-patonai plébános, a vörösterror áldozata 6/34Gali Máté: Berzeviczy Albert és az 1919-es prole-tárdiktatúra 6/27Karacs Zsigmond: Végzetes évek. Az őszirózsás for-radalom, a bolsevik uralom és a román megszállás Földesen 6/44Novák László Ferenc: Nagykőrös a Tanácsköztársa-ság országvédő küzdelmében 6/37Réthy Károly: Egy alaszkai aranyásó Budapesten. Joseph Whiteside Boyle a Magyarországot meg-szálló románok oldalán 6/49Turán István: Emlékezés Kiskőrös 1919-es vérta-núira 6/30Ujváry Gábor: A Magyarországi Tanácsköztársa-ság kulturális politikája 6/21

ISKOLA ÉS HONISMERETTanítómestereink

Kármán József: A nemzet csinosodása 2/3Kisfaludy Sándor: Levél Kazinczy Ferencnek 6/52Kodolányi János: Egy tragédia kulcsszava: egyke 4/33

Korponay János: A mezőgazdászat és gazdászati ipar jövője és emelési módja (Részlet) 3/12Mendöl Tibor: Mit adhat a földrajz a néprajznak? 1/3Péchy Blanka: Védelmezzük beszédünk tisztaságát! 5/42

Bajcsiné Forgó Éva – Kispál Judit: Egy szegedi honis-mereti pályázat története 3/14Csehné Rákos Judit: Itt éltek előttünk. Honismereti vetélkedő középiskolásoknak a székesfehérvári Vö-rösmarty Mihály Könyvtárban 4/35Debreczeni-Droppán Béla: A hon- és népismeret újra a Nemzeti Alaptantervben 1/7Debreczeni-Droppán Béla elnök levele dr. Kásler Miklóshoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Melléklet 1/8Debreczeni-Droppán Béla: Megnyitóbeszéd az V. Or-szágos Hon- és Népismeret Konferencián 2/12Forróné Virág Zsuzsa: Az V. Országos Hon- és Népis-meret Konferencia. (Esztergom 2018. október 26–28.) 2/9Hajdu Hajnalka: Középiskolások honismereti vetél-kedője Székesfehérváron 3/16Heilauf Zsuzsa: Eötvös Loránd nyomában Pestszent-lőrincen. Akadályverseny a világhírű tudós emlékére 5/43Horváth Zoltán: Népfőiskolák Magyarországon 2/5Kolics Pál: Iskola Lukafán 1/4Szőnyegi Hajnalka: A hely, ahol élünk. Bevezetés a he-lyismeret forrásaiba Székesfehérváron 5/45

SORSKÉRDÉSEKHalász Péter: „Magyar gyermeknek magyar iskolá-ban van a helye!” Száz esztendeje született Dani Ger-gely, Gyimesbükk esperesplébánosa 4/48Kiss Jenő: Gondolatok a magyar nyelvről 1/10Kováts Dániel: Széphalom öröksége és az ifj úság. Gondolatok A Magyar Nyelv Múzeuma 10. születés-napján 1/17Pátkai J. Róbert: Szent István-i örökség az európaiság jegyében 4/45Péntek János: A hűség próbája: megmaradás a nyelv-ben 1/13

FÓRUMGyóni Gábor: Megjegyzések Végső István írásához 2/16Handó Péter: Várostörténet Salgótarján értelmiségé-nek szemszögéből 5/48Horváth Zoltán: Közművelődés és honismeret a mó-dosított kulturális törvény tükrében 4/9Karacs Zsigmond: A Jászkunság 1699-ben. Egy törté-nelmi munkáról – kritikával 4/37Pálmány Lilla: „Őshonos albertfalvai vagyok…”. Be-szélgetés Sümegh László történésszel, albertfalvai lo-kálpatriótával 4/41Valentyik Ferenc: Lukácsy Lajos művészetének cente-náriumi aktualitásáról 5/52

A 2019. ÉV TARTALOMJEGYZÉKE

120

HAGYOMÁNYAment-Kovács Bence: Háziipari és népi iparművészeti szövetkezetek a második világháború utáni Magyar-országon 3/17Béres Sándor: Juhásziskola 1/26Riskó Kata: A domaházi hagyományőrzés és a „vasvá-ri verbunk” 1/21

EMLÉKHELYEKUdvarhelyi Nándor: Egy elfeledett magyar vonatkozá-sú kegyhely Lengyelországban 2/18Udvarhelyi Nándor: Báthory András püspöki székhe-lye: Lidzbark Warmiński vára 5/55Vasné Tóth Kornélia: Kossuth 1849. évi kápolnai imá-ja. Tévhitek és a valóság 1/30

KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK„Az Év Múzeuma 2019” és „Az Év Kiállítása 2019” pá-lyázat eredménye 4/51Bruckner Éva: Trianon áldozatai, a „magyar szívű” cipszerek. A „Kik a cipszerek? – A szepesi szász iden-titás családi emlékei” című kiállítás margójára 6/63Dankó Dalma – Ifj . Kovács Balázs: A Nemzeti Emlé-kezet Múzeuma 4/53Dombi Alajosné: A Felpéci Tájház 5/60Heilauf Zsuzsanna – Szabó Zsófi a Lilla: A Tomory La-jos Múzeum díjazott kiállításáról 4/58Novák László Ferenc: Arany János nagykőrösi múze-uma 1/39Pálmány Lilla: Látogatás az Albertfalvi Helytörténeti és Iskolamúzeumban 6/60Pásztor Andrea: Negyven éve alakult meg a Magyar-lukafai Néprajzi Műhely 6/54S. Lackovits Emőke: Vajkai Aurél világa. Emlékkiállí-tás születésének 115. évfordulóján 1/48

TERMÉSAmbrus László: Adalékok a Zemplén vármegyéből elvándoroltak történetéhez. „Amerikás” magyarok a Nagy Háború idején 2/33Balázs Lajos: Szent László királyunk és a székelyek 1/67Bene János: Múzeumok és kiállítóhelyek Szabolcs- Szatmár-Beregben 3/37D. Rácz Magdolna: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jelentősebb nemesi írói 3/29Filep Antal: Egy cseregyerek emlékei Mihályiról 3/63Fodor István Ferenc: Két generáció két háborúja fény-képeken 2/46Fülöp László: Egy Bécsben tanuló magyar diák vég-rendelete 1521-ből 4/61Gortva János: A pásztói Alapítványi Margit Kórház megalapítása 1/54Gubicza Ilona: Élete példa a tanítványok előtt. Leitold Ferenc (1904–1991) 6/80Gyarmati Tiborné: Emlékezés gróf Sigray Antalra 4/73Halász Péter: Szent László király emléke Moldvában 1/71Hála József: Herman Ottó és Jósa András közös gyűj-tőútja Szabolcs vármegyében 3/57Holmár Zoltán: Nyíregyháza története 3/24Kádár Tamás: Jolánta, az elfeledett magyar királyné 1/77

Kiss Jenő: A rábaközi Mihályi évszázadai 3/62Kis Krisztián Bálint: Adalékok a székelyföldi és a kár-pátaljai nyomdászat dualizmus kori történetéhez 1/58Kis Krisztián Bálint: Leventeegyesületek a visszacsa-tolt dél-dunántúli területeken 2/37Kis Krisztián Bálint: Marcali nyomdászata, sajtóter-mékei és könyvkereskedelme a kezdetektől napjain-kig 5/94Kovács Gergely: Egy boldog király. IV. Károly viszon-tagságos élete 1/87Kökényesi Zsolt: Udvari pompa és ami mögötte van. Magyar (fő)nemesi reprezentáció a XVIII. századi Bécsben 5/69Kulcsár Beáta: Inggomb, hegedű és platinalapocska: Vaiszlovich Emil az emlékezés fókuszában 3/65Kurucz Ádám: Vitéz Bethlenfalvy Gyula, címzetes tá-bornok, vitézi székkapitány 2/22Kührner Éva: A Bessenyei Társaság és Nyíregyháza 3/50Lukács László: Árkádos házak a Káli-medencében 5/76Mándics Mihály: A magyarországi bunyevácokról és címerükről 4/67Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter: Adalékok Gond Ignác régészeti működéséhez 1/60Novák Ádám: Gondolatok a magyar arisztokrácia reprezentációjáról: pecséthasználat és rezidencia a késő középkorban 5/64Oltárczi Ferenc: Erzsébet királyné 1273. évi oklevele és Szentbékkálla 1/84Pálmány Béla: Ócsai Balogh Péter (1748–1818) az 1790–1812 közötti rendi országgyűlések egyik vezető elméje 4/69 Petheő Judit: Hajdú Vármegye legendás főlevéltárno-ka, Herpay Gábor 6/75Prohászka Péter: Szob és környéke régészeti emlékei-nek kutatója, Horváth Adolf János 6/68Salamon Ferenc: Az ötödik Székely Hírmondó 5/99Sallai József: Intézmények összefogása a honismere-tért Nyíregyházán 3/47Szakál Gyula: A folyóvizek szerepe Győr történeti modellváltásaiban 1/50Szalai József: Fél évtized a kommunisták börtöneiben. Vári Ferenc aranydiplomás plébános, püspöki taná-csos 2/48Sztyahula László: A Palásti Szent György Plébánia egyházi közigazgatásának története 5/83Tornai Csongor Gáspár: A Regnum Marianum rövid története 5/92Varga István József: Kirner Adalbert Bertalan – egy református lelkész a Nagy Háborúban 2/26 Varga Istvánné Fajszi Mária: Dr. Bodonhelyi József református lelkész emlékezete 2/51Varga Kamill: „Atyám, hadd lehessek bárány a far-kasok között!”. Lukács László Pelbárt OFM élete és vértanúsága 2/57Varga Mihály: A tolnai rév a XVIII–XX. században 5/87Vincze Gábor: Ébredő nyilasok. Egy megzavart Ár-pád-ünnepség 1937-ben 2/43

ZSENGE TERMÉSVégső István: Gasztronómiai hagyományok, étkezési szokások családomban, környezetemben. A XXIII.

121

Országos Ifj úsági Honismereti Akadémia Szigetvá-ron 2/63Báti Anikó: Ételek, szokások, hagyományőrzés. Elő-szó a receptekhez 2/66 Bíró Endre, Tóth Réka, Vratarics Adél, Csuka Luca, Mikóczi Leila, Lőkös Mihály, Csősz Ivett Bernadett, Tóth Hanna, Csáki Apor, Juhász Anita, Almási Na-tália: A szigetvári honismereti akadémia résztvevői által beküldött receptek 2/67

KRÓNIKABartha Dénes: Az Év Fája, a sajmeggy 2/86Berényi Zsuzsanna Ágnes: Emlékezés 1848–1849-re egy horvátországi magyar faluban, Csúzán 5/104Bodó Imre: Fekete István-emlékmű Zircen 2/81Bodó Imre: Szent Vendelre emlékeztek Göllében 3/80Bodó Imre: Kopjafát avattak Lápafőn Sobri Jóska em-lékére 4/96Bodó Imre: A lápafői Mária-szobor 6/89Bognár Mária: Huszonöt éves a Jász Világtalálkozó 6/90Dukrét Géza: A XXIV. Partiumi Honismereti Konfe-rencia. Beszámoló 1/93Dukrét Géza: Huszonöt éves a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2/70Gergelyné Bodó Mária: Bogdán Lajos emléktáblájának felavatása 6/87Grétsy László: Balázs Géza hatvanéves 5/105Halász Péter: Az Év Kétéltűje, a foltos szalamandra 3/86Halász Péter: „Ne szűnjön meg az úr szívének hajlan-dósága után menni…”. A kilencvenesztendős dr. Ko-váts Dániel köszöntése 6/99Harangozó Imre: „Valahányszor megszólalok – hirde-tem, hogy magyar vagyok…”. Gyimesben és Csíksze-redában jártunk – Halász Pétert köszöntöttük 6/104Jánosi Melinda: A „szürke barát” avagy fordult a koc-ka. Az Év Ásványa, a galenit 3/82Kovács Sándor: Érdi Napok a Magyar Földrajzi Mú-zeumban 2/76Kövér László: Köszöntő a XXV. Jász Világtalálkozó megnyitóján. (Jászkisér, 2019. június 8.) 6/95Krisztián Béla: Kidőlt a mecseki bányászhagyomá-nyokat tartó egyik pillér 6/88Lezsák Sándor: A nyolcvanéves Halász Péter köszön-tése 6/108Makádi László: Az Év Ősmaradványa, a „Komlosau-rus carbonis”: a mecseki dinoszaurusz 2/82Paládi-Kovács Attila: Egyed Antal emlékezete 1/96Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Harmincéves a Makói Honismereti Kör 3/76Petheő Judit: Petőfi Sándor oldalági rokonainak má-sodik találkozója (Kiskunfélegyháza, 2019. május 18.) 4/98Péter I. Zoltán: Ezüstfenyő Díjat kapott Dukrét Géza. Laudáció 3/81Ruszoly Barnabás: A Bagaméri Kör két évtizede 5/103Selmeczi Kovács Ádám: Az Év Madara, a gólyatöcs 2/96Somogyi Dóra – Nyeste Krisztián – Antal László: Az Év Hala, a vörösszárnyú keszeg 2/93Szabó Géza: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hon-ismereti Egyesület két évtizede 3/71

Szél Győző: Az Év Rovara, a havasi cincér 2/91Varga György: A 700 éves Csékút alapításának megün-neplése 6/96Vidák Tünde – Huszár Mihály: Gál József-emléknap a Marcali Múzeumban 2/78A LXVII. Országos Honismereti Akadémia.Nyíregyháza, 2019. július 7–12.

Debreczeni-Droppán Béla: A nemesség kötelez. Ün-nepi megnyitó 4/77

A Honismereti Akadémia kitüntetettjeiBél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérem kitün-tetésben részesültek 4/81Honismereti Munkáért Emlékéremmel kitüntetet-tek 4/85Honismereti Emléklappal kitüntetettek 4/88

A szekcióülések beszámolói1. szekció. A nemesség mecénás tevékenysége (Kuj-busné Mecsei Éva) 4/902. szekció. A nemesség és a jobbágyság (Takács Pé-ter) 4/923. szekció. A nemesség épített öröksége (Szatmári István) 46/95

In memoriamHortiné Bathó Edit: Búcsú dr. Gulyás Éva néprajz-kutatótól (1946–2019) 4/99Marjanucz László: Labádi Lajos emlékére 5/108Miklós Péter: Elhunyt Vecsernyés János, Újszenti-ván helytörténésze 4/101Miss Nándor: Elhunyt Vöő Imre, Szigetszentmik-lós helytörténésze 1/108Nagy Ákos: „Fordulj, kedves lovam, napszentület felé!” Kallós Zoltán utolsó útja 1/99Novák László Ferenc: Dr. Németh Balázs (1931–2018) 3/90Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna „Makó igézetében”. Dr. Tóth Ferenc emlékére 1/107Ricz Péter: Kihullott egy láncszem. Szabó Lajos em-lékezete 3/88Szabó Zsófi a Lilla: Nemcsics Antal emlékezete 5/110Tringli István: Torma István (1940–2018) 2/97Valentyik Ferenc: Kapui Ágota emlékezete 1/104

KÖNYVESPOLCA.Gergely András: Fényképalbum a régi Ormánságról 1/116Bihari Nagy Éva: Könyv a régi népéletről 3/99Blankó Miklós: A bánki hang szótárra „átültetve” 4/109Blazovich László: Marsallbot az indulóknak 1/115Bodnár Mónika: Könyv Szirmáról és kastélyáról 4/108Csendesné Bosits Éva: Csékútiak a Nagy Háborúban 2/106Csirmazné Cservenyák Ilona: Hiánypótló mű a Bükki Hegyhát emlékeiről 1/120Csoma Zsigmond: Monográfi a egy győri templomról 3/115Dabóczi Ákos: Kétnyelvű fotóalbum a kismarosi ha-gyományokról 3/110Fehér Zoltán: A régi bácsalmási tanyavilág 4/111Ferencz Győző: Könyvek Zaláról, Zalából 1/123Ferencz Győző: A Festeticsek emléke Zalában 3/98Ferencz Győző: Könyvek Zalából 5/112

122

Főzy István: Új könyv a kalandos életű báró Nopcsa Ferencről 2/105Gerencsér Péter: Az első világháború rábaközi szob-rásza 3/106Halász Péter: A „partiumi tudat” kézikönyve 3/117Halász Péter: „…gyújt régi fénynél új szövétneket” 5/115Hágen Ádám: Időutazás a legdélebbi palóc faluba 2/102Kissné Kovács Adrienne: Irodalmi útikalauz Debre-cenből 3/113Kondorosy Szabolcs: Napló a kommunista román ál-lam börtönéletéről 3/108Kozma Katalin: Frisnyák Professzor Úr műveinek jegyzéke 5/119Krisztián Béla: Mecseki bányász emlékhelyek és em-lékjelek 2/104Küllős Imola Népköltészet a reformkorból 6/111Lőkös Péter: Kényszermigrációs sors a második világ-háború után 5/118Lukács László: Könyv a magyar népkutatás XX. száza-di történetéről 6/115Máté György: Biográfi a egy különleges múzeum meg-alapítójáról 6/117Ménes András: Egy pécsi lokálpatrióta, dr. Várnagy Elemér krónikája 3/102Mihalovicsné Lengyel Alojzia: Értékmentő alkotás Bu-dafok-Tétényről 3/111Molnár Gyula – Andrési Pál: Civilizációs károk a ha-zai élővilágban 4/105Oroszi Sándor: Rétgazdálkodás a Nagykunságban 4/103Paládi-Kovács Attila: Legújabb tájszótárunk 4/106Reppmann Dékány Zsuzsanna: Mozaikkockák egy Árpád-kori drávaszögi magyar falu históriájából 5/113Rémiás Tibor: Hét kötet a jubileumi évben. A 150 éves nyíregyházi Jósa András Múzeum 2018. évi könyvter-mése 3/93S. Lackovits Emőke: Jogi néprajzi monográfi a Sárke-resztesről 2/102S. Lackovits Emőke: „Tájregény” a Balaton-felvidékről 3/119Selmeczi Kovács Attila: Monográfi a a Káli-medence lakóházairól 1/118Silling István: Korszerű nyelvjárási értéktár a Vajda-ságból 4/102Surányi Dezső: Két könyv a gyümölcsnevekről 1/120Szende László: Tanulmánykötet I. (Szent) László ki-rályról 1/111Tátrai Zsuzsanna: Új könyv a magyar népművészetről 1/114Tölgyesi József: Egy gróf a Nagy Háborúban 2/100Tölgyesi József: Egy nemesi múltú kisközség, Takácsi története 3/103Udvarhelyi Nándor: Felvidéki bányavárosok szakrális kincsei 6/112Valentyik Ferenc: Természetvédelem a Turjánvidék-ben 3/121Veres Gábor: Noszvaj középkori templomának festett famennyezete 5/120

A 2019. év tartalomjegyzéke (Összeállította: Selmeczi Kovács Attila) 6/119

Az országos honismereti-helytörténeti pályázat ered-ménye 1/125Honismereti bibliográfi a (összeállította: Halász Péter) 2/109Honismereti bibliográfi a. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye válogatott honismereti bibliográfi ája (2003–2018) (összeállította: Riczu Éva) 3/24Honismereti bibliográfi a (összeállította: Halász Péter) 4/112Honismereti bibliográfi a (Összeállította: Halász Pé-ter) 6/123Honismereti évfordulónaptár, 2020 (összeállította: Halász Péter) 5/122Ifj úsági Akadémia – pályázati felhívás 1/126Közös időnk – felhívás 1/128Pályázati felhívás hazai és határon túli középiskolás diákok honismereti, helytörténeti tudásának erősíté-sére 6/127Ott voltál? Hol voltál ’89-ben? Láttad? Ne mi mond-juk el helyetted! Hozd be! Mondd el! Emlékezz! Oszd meg! 6/128Szent István király kultusza a XX. században. A hely-történeti pályázat eredménye 3/123

HÍREKA Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjai 2/126A hajdú kultúra támogatása 2/125A limest kutatják 4/127A Nemzet Művészei, 2018 2/125A PIM-ben is látható a fi lm Ady temetéséről 4/76Az Év Múzeuma 2019: Jósa András Múzeum 3/128Az őshonos nemzetiségek támogatása 6/118Árpád és vezérei – új szoborcsoport Ópusztaszeren 5/51Ásatások az Ördögárokban 2/125Átadták a megszépült soproni utcákat 2/127Azopan – erdélyi és romániai fotótár 4/126Befejezték a Toldi forgatását 6/53Dávid Ferenc szobra Kolozsváron 5/128Dunai kincseket találtak 1/20Elhunyt Sebestyén Kálmán 1/9Elkészül a Magyar Szent Család zarándokút 4/128Elkészült a Szent István-bazilika legrégebbi szakrális tere 4/125Első világháborús emlékek a skanzenben 5/102Erdélyi digitális tudománytár 5/128Erdély településeinek grafi kus ábrázolása 2/127Eötvös Lóránd egyetemi jegyzetei 4/76Ezerötszáz éves titok 4/125Felújították az esztergomi Kerek-templomot 2/127Feltárják Baglyaskő várát Salgótarjánban 4/127Hagyományaink digitális alkalmazásban 4/126Jeles honismerők kitüntetése 4/36Jeles honismerők kitüntetése 5/47Jeles honismerők kitüntetése 6/86Két szövetség szövetsége 3/4Kincset ér a kuvasz 6/67Kokonyaszentelés székely módra 4/126Kőszegi szőlőjövés, kékfestés – Bővült a Magyar Ér-téktár 4/125Látogatóközpont létesül a Recski Nemzeti Emlékhe-lyen 4/127Lovas szobrot kapott Árpád fejedelem 2/126

123

Madárvédelmi megállapodást írtak alá 2/127Magyar Örökség Díjasok 1/124Másfél milliárd forintból fejlesztik a Károlyi-kastélyt 1/29Megszépül a diósgyőri vár 2/128Megkezdte működését a Magyarságkutató Intézet 4/44Megújul a legősibb kegyhely Bodajkon 4/125Megújult a kiskunhalasi Csipkemúzeum 4/128Megújult a tihanyi apátság környezete 2/126Műemlékvédelmi díjakat adtak át 4/126Négy új elem szellemi hagyományaink nemzeti jegy-zékében 1/20Pécsi lett Európa fája 4/44

Pihenőtavat alakítanak ki Dunaalmáson 4/127Prima Primissima díjasok 2/127Régészeti leletek a szentesi színház alagsorában 4/125Régészeti park épül Komáromban 1/20Sokác házat adtak át 5/41Százötven éves az első postai levelezőlap 4/126Székely porta Kismányokon 2/125Tovább fejlesztik a Kállay-kúriát 5/102Új madárfajt fi gyeltek meg Magyarországon 2/126Újra megnyílt a Hagyományok Háza 2/125Újranyitott a felújított Sóstói Múzeumfalu 6/118Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa 2/128

Összeállította: Selmeczi Kovács Attila

Balassa M. Iván: Székelykapuk régen és ma. Székely Nemzeti Múzeum. Sepsiszentgyörgy. 2016. 183 old.

Balázsi Károly: Idő és rend a közösségi művelődés-ben. Antológia Kiadó. Lakitelek 2017.

Bata Tímea: Talpasház és bikla: egy archaikus nép-rajzi világ nyomában. Válogatás a Néprajzi Múzeum ormánsági fényképeiből (1910–1935). Néprajzi Múze-um. Bp. 2017. 128 old.

Barna Gábor: Kunszentmárton. Történeti néprajzi tanulmányok. SZTE Néprajzi és Kulturális Antropo-lógiai Tanszék. Szeged 2015. 140 old.

Barna Gábor – Halász Tamás: Egyházi ünnepek régi képeslapokon. Royal Bind Kft . Makó 2017. 180 old.

Bartha Júlia – Hoppál Mihály (szerk.): Török hagya-ték. Tanulmányok a magyar kultúra török kapcsolata-iról. Európai Folklór Központért Egyesület. Bp. 2017. 291 old.

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun szabadság. A törvényesség helyi sajátosságai a Jászkun kerület népi kultúrájában. (1682–1876) Jogi kultúrtörténeti, jogi néprajzi kiskönyvtár 3. Pécsi Tudományegyetem Kul-túratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar. Szekszárd 2017. 234 old.

Bárth Dániel: A zombori ördögűző. Egy 18. szd.-i fe-rences mentalitása. Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából. 3. Balassi Kiadó. Bp. 2016. 316 old.

Bárth János: Bácskai magyar reformátusok a XIX. szd. elején. Vajdasági helytörténeti adattár 1. Vajda-

sági Magyar Helytörténeti Egyesület. Topolya 2017. 88 old.

Beke József: Bánk bán szótár. Katona József Bánk bán című drámájának szókészlete. ASZ–Inter. Bp. 2019.

Bécsi Napló. Az ausztriai magyarok lapja. Főszerk.: Deák Ernő. Bécs 2019. 2. 12 old. – A tartalomból: Hol-lós József: Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szerve-zetek Központi Szövetségének jelentése a 2018/19. évi tevékenyégéről; ifj . Bertényi Iván: A Tanácsköztársa-ságról alkotott képek, 1919–2019; Ress Imre: A horvát–magyar kiegyezés alternatívái 1861–1868; Petrasovits Anna: A kivándorlás, mint a rendszerváltozás kísérő-jelensége; dr. Bodó Barna: A román politika kettős-sége: A Kövesi-dilemma; Petíció a Székely Szabadság Napján Románia kormányának és parlamentjének; Hordósi Dániel: A horvátországi magyarság aktuális helyzete; D. E.: Kulman Sándor [a Közép-Burgen-landi Magyar Kultúregyesület leköszönő elnöke] bi-zakodása; Paládi Renáta: Márciusi ünnepségek Kár-pátalján; Ötvös Anna: Márai Sándor Emlékkiállítás Kassán; VaSa: A szlovákok is felfedezik Márait; Kepe Kocon Lili: A 30 éves Muratáj méltatása; Duray Mik-lós: A felvidéki magyar kitelepítettek emléknapja.

Bécsi Napló. Az ausztriai magyarok lapja. Főszerk.: Deák Ernő. Bécs 2019. 3. 12 old. – A tartalomból: Fried István: Ady Endre Kelet-Közép-Európában; dr. Szili Katalin: Kisebbségi jogok a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége közgyűlésén; dr. Bodó Barna: Románia alulnézetben; Forgó László: 35 éves a Kaláka-klub.

Bognár Szabina: A népi jogélet kutatása Magyaror-szágon. Néprajzi értekezések 5. Magyar Néprajzi Tár-saság. Bp. 2016. 275 old. és 39 kép.

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA

124

Bognár Zoltán: Malenkij robot – A Magyarország-ról ítélet nélkül szovjetunió általi kényszermunkára elhurcolt civilek története. Kariosz Könyvkiadó. Bp. 2018.

Bokányi Péter: Szombathely. Szerk: Horváth Vilmos. Fényképezte: Németh József és mások. Szülőföld Kvk., Gencsapáti 2018. 141 old. – A város közterületeiről, parkjairól, épületeiről, közintézményeiről, szobrai-ról, jelentősebb eseményeiről, stb. készült fotók, rövid szöveges ismertetésekkel.

Borsi-Kálmán Béla: Elvetélt bizánci reneszánszból Nagy-Románia. Egy állameszme etnogenezise. Ma-gyar Szemle Könyvek. Bp. 2018.

Bőle Kornél: Utaim – egy domonkos szerzetes vissza-emlékezési, 1887-1944. Kiadás alá rendezte: Gilányi Magdolna. Magyar domonkos rendtörténet 3. Kiadta a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény. Vasvár – M. Napló – Írott Szó Alapítvány. Bp. 2018. 268 old.

Buczkó József: Nagymamáink receptjeiből. Váloga-tás az első hajdúnánásii katolikusok és az újabban le-települtek ételeiből. Juhász Imre plébános előszavával. Kiadja a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény valamint a Hajdúnánási Értéktár Bizott-ság. Hajdúnánás 2018. 64 old.

Büky László: Lírai én a tárgyi és szellemi világban. Füst Milán költői nyelvének szemiotikai, szövegtani és stilisztikai háttere. Magyar Szemiotikai Társaság. Bp. 2018. 184 old.

Centenáriumi idő. Szabó László – Gyulay András – Kiss Ferenc: Feljegyzések a Nagy Háborúról; ifj . Bucz-kó József: Fejezetek Hajdúnánás román megszállásá-nak idejéből 1919–1920. Nánási Füzetek 30. Kiadja a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjte-mény és a Hajdúnánási Értéktár Bizottság. Hajdúná-nás 2018. 120 old.

Cserényi-Zitmányi Ildikó: Aknamunka. Szabotázs-perek a Rákosi-korszakban. Jaff a Kiadó és Kereske-delmi Kft . Bp. 2019. 232 old.

A Csongrád Megyei Honismeret Egyesület Évköny-ve 2016–2017. Szerk: Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa és Ko-váts Dániel. Kiadja a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület és a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád megye Levéltára. Szeged 2018. 344 old. – Blazovich László: Ajánlás; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Előszó; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Blazovich László kö-szöntése; Fári Irén: Szeged műemlékei; Labádi Lajos: Szentes szellemi értékei; Ormos Zsuzsanna: Vásár-hely – az alföldi festészet fővárosa; Miklós Péter: A tízéves hódmezővásárhelyi Emlékpont; Blazovich László: Mozaikok a makói honismereti akadémiáról; Török József: Gellért püspök, a tudós és egyházszer-vező főpap; Hegyi Klára: A kétarcú Dél-Alföld a török korban; Nagy Janka Teodóra: Az ország újjászerve-zése a török korban; Csapody Miklós: Bálint Sándor és a szegedi nagytáj; Barna Gábor: Bálint Sándor, a

barokk népi vallásosság kutatója; Miklós Péter: Bálint Sándor a néprajztudós és honismerő tanár; Pál Lász-lóné Szabó Zsuzsa: Sorsfordító események tanítása; Marjanucz László: Kiemelkedő helytörténeti kutatók a megyékben; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Kulturális és szabadidős programok a XLIV. Országos Honisme-reti Akadémián; Marjanucz László–Gergelyné Bodó Mária: Tanulmányút a Makó–Kiszombor–Szeged–Ópusztaszer–Csongrád útvonalon; Georgiádes Ildikó: A honismereti akadémia csongrádi programja; Ormos Zsuzsanna: Az Óföldeák–Hódmezővásárhely–Mind-szent–Szegvár–Szentes útvonal; Labádi Lajos – Móra József: A Szentes városi program; Blazovich László: Raymundus Partheopeis: A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata; Blazovich László: Református iskolakultúra a Dél-Alföldön a török hódoltság után; Bagoly József Ágoston: A Maros tájesztétikai-ökoló-giai hagyománya és az irodalom emlékezete; Komá-romi Csaba: A kiskundorozsmai egyházközösséghez kapcsolódó egyesületek; Deli Albin: Nepomuki Szent János-szobor Kiskundorozsmán; Labádi Lajos: A [szentesi] Zöldkoszorú Vendégfogadó helyett de-koratív nagyszálló; Labádi Lajos: 140 éve hunyt el Deák Ferenc, a „Haza Bölcse” – A nagy államférfi és Szentes kapcsolata; Marjanucz László: „Boldog bé-keidők” – Kiegyezéstől a fölbomlásig; Miklós Péter: A csanádi egyházmegyei központok története; Nagy-györgy Zoltán: Dr. Zsilinszky Mihály történelemtudós Horgos-Kamaráson; Pálinkó Máté: A Szent Jobb láto-gatása Mindszenten és Szentesen 1938-ban; Zeitler Ádám: Lajtabánság mint állam? – Prónai Pál szerepe; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Kutatásra ösztönző hely-történeti [diák]pályázatok a makói József Attila Gim-náziumban (1991–2011); Némethné Balázs Katalin: Regionális honismereti-helytörténeti középiskolai tanári műhely Szegeden (2016); Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: A települési értéktárak a helytörténeti-hon-ismereti oktatás és nevelés szemszögéből; Némethné Balázs Katalin; III. Regionális honismereti-helytör-téneti középiskolai tanári műhely Szegeden (2017); Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Fiatalok bevonása ahonismereti mozgalomba és a civil szervezetekbe;úRostáné Hajdú Erzsébet: Határokon átívelő honis-mereti versenyek Csongrádon (2016-17); Kocsis Pál: Pitvarosi helytörténeti vetélkedő; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Návay Lajos történelem emlékverseny Ma-kón; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Kárpát-medencei kreatív művelődéstörténeti vetélkedő a kiegyezés és a dualizmus időszakáról; Markos Gyöngyi: A Dorozs-mai Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény; Bagoly Jó-zsef Ágoston: A Dorozsmai Hagyományőrző és Kultu-rális Egyesület első időszaka; Langó Imre: „Langó Ha-gyományőrző Ház” – Apátfalva; Nagy Gábor: „Egyik tárgy hozta a másikat, nincs két egyforma” – Börcsök Attila néprajzi gyűjtő és gyűjteménykezelő 30 éves munkássága; Zeitler Ádám: A makói Szirbik Miklós Egyesület; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Fecskésparti emlékhely; Antal Tamás: A Középkori európai városi jog világa – Blazovich László műveiről; Ábrahám Vera: Szeged zsidó temetői és Szegedi Judaisztikai Közlemé-nyek; Labádi Lajos: Szecessziós építészet Csongrádon; Schulcz Péter: Szecesszió napjainkban; Miklós Péter: Trianon szülötte – Marjanucz László kötete Gyálarét

125

múltjáról; Miklós Péter: A történelmi tisztánlátás ér-dekében – Az Emlékpont folyóirata és könyvsoroza-ta; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: A Makói József AttilaMúzeum évkönyve I.; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Csongrád Megyei Honismereti Egyesületünk ható-köre; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Civil Piknik; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Kapcsolat a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesülettel; Károlyi Attila: Regionális honismereti civil találkozó Zentán; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: A 25 éves Csongrád Megyei Honismereti Egyesület értékei; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Honismeret napi rendezvények Csongrád megyében 2016-2017-ben; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa:A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület 2016 és 2017. évi programjainak kronológiája; Blazovich László – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Honismereti ki-tüntetések; Blazovich László: Széljegyzetek egy város-történeti előadás-sorozathoz; Némethné Balázs Ka-talin: A magyar nyelv ünnepe; Némethné Balázs Ka-talin: Anyanyelvi vetélkedő és ünnepség 2017-ben a magyar nyelv napja tiszteletére; Gergely István – Ger-gelyné Bodó Mária: Szent-Györgyi Albert emlékezete Szegeden; Tóth István: Egyesületünk felvidéki tanul-mányútja; Ormos Zsuzsanna: Alkotó honismerők; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsa: Kiállítás Vajnai János Juhász Gyula és József Attila verseihez készített grafi káiból; Kiss Jenő – Blazovich László: In memoriam Bogdán Lajos; Egyesületünk új tagjai (2016–2017); A Csong-rád Megyei Honismereti Egyesület tisztségviselői és tagjai.

Csorba Béla: Temerini kenyér. Tanulmányok és esz-szék Alsó-Bácska népéletéről. Életjel Kiadó. Szabadka 2017. 166 old.

Dani Gergely az Isten és Gyimesbükk szívében. Szerk: Salamon József. Csíkszereda 2019. 183 old.

Diáknyelv – diákszótár. Egy anyanyelvi pályázat legjobb munkái. Szerk.: Balázs Géza – Minya Károly. ASZ–Inter. Bp. 2018.

Donát Ármin: Emlékezés az 1956-os magyar forra-dalom és szabadságharc 60. évfordulóján. Szülőföld K., Gencsapáti 2016. 79 old.

„Egy kicsit mindig hiányzott”. Varga Gyula élete és munkássága. Szerk.: Solymos József. A Debreceni Déri Múzeum Közleményei 1. Debrecen 2016. 175 old.

Dindi István: Nagytétény az 1950. évi városegyesítés után. Nagytétényi Polgári Kör. Bp. 2018.

Drucza Attila: A Dudás-ügy – 1956 – Létezett-e Nemzeti Bal? A megtorlás első pere: Dudás József és Szabó János elítélése. Tófalvi Zoltán tanulmányával. Porta Historia Kiadó. Bp. 2017. 448 old.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. Főszerk. Radeczki Éva. 2018. 5. 35 old. – A tartalomból: Dá-vid Áron: Középső bronzkori temető Encs határában; Horváth Csabáné: Honismereti kirándulás – Encs–Kassa–Jászó–Stósz.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. Főszerk. Radeczki Éva. 2019. 1. 47 old. – A tartalomból: Kér-csi: 30 éves az Encsi Hírek; Horváth Csabáné: 100 éve hunyt el Ady Endre; Horváth Csabáné: Petőfi Sándor-né Szendrey Júlia.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület folyó-irata. Fel. szerk.: Deák László. Kolozsvár 2019. 2. 44 old. – A tartalomból: Dr. Kovács Lehel István: Had-színtér-turizmus Erdélyben; Veres Ágnes: XV. EKE gyermeksíverseny; Gáspár László Zsolt: EKE Három-szék; Pál Gyöngyi: EKE Kolozsvár; Kocsis András–Pánczél Tibor–Ősz István Béla–András Erika–Német Levente–Vita Erzsébet: EKE Marosvásárhely; Mik-lós Melinda: EKE Négyfalu; Péterff y Ágnes-Katalin: Csíkszéki EKE; Kinczel Ferenc: EKE Gutin Osztály Nagybánya; Szolláth Hunor: Szovátafürdő – a Sóvi-dék gyöngye; dr. Kálmán Attila: Maros megyei kas-télyok – Honismereti buszos túra; Kocsis András–Ősz István Béla: Istenszéke-túra; Kovács Kendi Lehel: EKE Székelyudvarhely; Bara Lilla: EKE Nagyvárad-Bihar; Laczkó-Szentmiklósi Endre: Sissi-emlékek Székelyföl-dön (3.); Kenyeres Oszkár: Hazajárás Erdélybe: Há-romszékből Csángóföldre; Nyisztor Miklós: Veres Fe-renc portréja Czárán Gyuláról; Balázs Katalin: EKE Gyergyó; Jánosi Csaba: Tusnádfürdői séta Bányai Jánossal; Péterff y Ágnes-Katalin: Túra Daradics Pan-ni néni emlékére a Melegárokban; Bélfenyéri Gábor: A pöfeteggombák világa; Bartók Attila: A Retyezát Nemzeti Park (1.); A házsongárdi temetőben nyugvó EKE-személyiségek: Bagaméri Béla (2922–2013); dr. Rusz Ottilia: Meteorológiával kapcsolatos írások régi turistalapokban (1.).

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel. szerk.: Deák László. Kolozsvár 2019. 3. 44 old. – A tartalomból: Dr. Kovács Lehel István: Turisták motivációi; Szolláth Hunor: Szováta, mint fürdőhelység kialakulása és korai története (2); Sa-lat Csaba. dr.: Nagy-Küküllő mente – három nemzet épített öröksége; Benkő József: Bekecs – hadtörténeti túra; Dósa László: Gyalogtúra a Nagy-Mező-havasra; Farkas Aladár: Lendvától az Adriáig; Kovács Lehel Ist-ván dr.: Négy falu – négy csoda Fogarasföldön; Jánosi Csaba: A homoródalmási Sómerő vagy Sóskút; Lacz-kó-Szentmiklósi Endre: Sissi-emlékhelyek Székelyföl-dön (4); Kenyeres Oszkár: Emberek a havason, széke-lyek a harcmezőn; Bartók Attila: A Retyezát Nemzeti Park (2); Daray Erzsébet: Bánff y Miklós Emlék- és Teljesítménytúra; A Házsongárdi temetőben nyugvó EKE-személyiségek: Dr. Balogh Ernő; Lózer Beáta: Tasnád környéki honismereti kerékpártúra.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel. szerk.: Deák László. Kolozsvár 2019. 4. 44 old. – A tartalomból: Dr. Kovács Lehel István: A tündérek és a boszorkányok is velünk táboroznak, ugye? Balázs Katalin: Botjelvény: a múltból jelenbe hozott érték; Megénekelt turistaság – Az EKE-napi pályázat eredményhirdetése; Kocsis András: Fir-tos-túra – hegyre szúrt falvak között; Péterff y Ágnes: Hegyes-havas hátán hófoltokkal; Szabó Katalin: EKE Szatmárnémeti; Sípos Árpád: Élmény-, gyógy- és sze-

126

zonfelkészítő túra; Gáspár László Zsolt–Kovács Lehel István: VI. Kisbakanancs – minitábor Négyfaluban; Péterff y Ágnes: Széphavas – az angyalok tisztása; Laczkó-Szentmiklósi Endre: Sissi-emlékhelyek Szé-kelyföldön (5); Balázs Katalin: Erőss Zsolt Teljesít-ménytúra hatodszorra; Balázs Katalin: EKE Gyergyó; dr. Rusz Ottilia: Meteorológiával kapcsolatos írások régi turistalapokban (3.); Téglás Zoltán–Bélfenyéri Gábor: Fűszergombáinkról; Kenyeres Oszkár: Betel-jesülő álmok a Zsiltől a Homoródig; Jánosi Csaba: A csíklázárfalvi Büdös-patak fortyogói; Bara Lilla: EKE

’91 Nagyvárad-Bihar; Pál Gyöngyi: EKE-Kolozsvár; Kovács-Kendi Lehel: EKE Székelyudvarhely; Miklós Melinda: EKE Négyfalu; Szilágyi Eszter, Dósan László, Gáspár András, Kocsis András: EKE Marosvásárhely; Péterff y Ágnes-Katalin: Csíkszéki EKE; Gáspár Lász-ló Zsolt: EKE Háromszék; Kinczel Ferenc: EKE Gutin Osztály Nagybánya; A házsongárdi temetőben nyug-vó EKE-személyiségek: Behebetz Magda.

Erdélyi Örmény Gyökerek. Kiadja az EÖGy Kultu-rális Egyesület. Szerk: dr. Issekutz Sarolta. Bp. 2019. 242. sz. 60 old. –A tartalomból: Fancsali János: A Kárpát-medencében élő örmények hagyományából II.; Bálintné Kovács Júlia: Gorove család III.; Kövér István: Megemlékezés családunk beköltözésének 350. évfordulójáról; Bálintné Kovács Júlia: Az Abé, Ábé, Azbej, Ázbej családnevű örményekről III.; Szabó Ró-bert: Száz éve született Keresztes Sándor, aki a XX. szd-ban háromszor is alapította a KDNP-t; Szépvízi Örmény Családok Találkozója; Zakariás Antal Dirán: Zarándokút az ezeréves örmény templomokhoz; Gyertyánff y Ágnes: Kicsi, furcsa életem III.

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóira-ta. Fel. szerk.: Viga Gyula. 2018. CXXIX. 1. 1–182. old.

– A tartalomból: Magyar Zoltán: A Magyar Népmese Archívum és az új magyar népmese katalógus (típus és motívumindex). Eredmények, feladatok, előmun-kálatok; Fügedi János: Egyidejű mozdulatesemények, párhuzamos témák, térbeli ellentétek, a néptánc ösz-szehasonlító tartalmi elemzése; Tari Lujza: Csalló-köztől a történelmi Felvidékig: Felső-Magyarország a Kodályi életműben; Selmeczi Kovács Attila: Balassa Iván néprajztudományi munkássága; Kiss Jenő: Balas-sa Iván munkásságának nyelvészeti vonatkozásairól; Bodó Sándor: Balassa Iván a muzeológus.

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóira-ta. Fel. szerk.: Viga Gyula. 2018. CXXIX. 2. 183–366. old. – A tartalomból: Petercsák Tivadar: Egy új sző-lővédő szent kultusza Tokaj-Hegyalján. Szent Orbán tisztelete Tokaj-Hegyalján a 21. században; Reich Sza-

bina: Kora újkori kegyérmék; Koudela Pál – Yoo Jinil: Kertvárosi erődítmény Törökbálinton: területi kü-lönbségek a társadalmi térkontrukcióban; Gyöngyössy Orsolya: A „két nemes ember”: Mátyus János plébános Csépán (1792–1802); Küllős Imola: „Forrás”-kutatása-im: lírai pályakép; Hála József: A magyar néprajztu-domány „közkatonái”-ról.

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóira-ta. Fel. szerk.: Viga Gyula. 2018. CXXIX. 3. 367–594. old. – A tartalomból: Nagy Zoltán: A Pécsi Tudomány-egyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszéké-nek bemutatkozása elé; Máté Gábor: A dél-dunántúli rácok történeti néprajzi kérdései a 17–18. szd.-ban; Farkas Judit: „Megtalálnak a fák”. Gyümölcsész moz-galom Magyarországon; Hauptmann Gyöngyi: „Várni töretlen vágyakozással állandóan a jobb jövőt. Hábo-rús mindennapok egy kisvárosi ügyvéd naplójában; Balatonyi Judit: Lakodalmi ajándékozás Gyimesben.

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóira-ta. Fel. szerk.: Viga Gyula. 2018. CXXIX.. 4. 595–810. old. – A tartalomból: Fejős Zoltán: Indiai pantheon. Elmulasztott lehetőség etnográfi ai múzeum alapí-tására Magyarországon 1840-ben; Gulyás Judit: Az Arany család kéziratos mesehagyatékának története; Domokos Mariann: Arany László népmeséi a 19. szd-i magyar olvasókönyvekben; Halász Péter: Hagyomá-nyos szénamunka a moldvai magyaroknál; Horváth Sándor: Egy szalafői paszita 1818-ból; Eitler Ágnes: A kónyi verbunk nyomában. A helyi társadalom át-alakulása a táncos gyakorlat tükrében; Berlász Melin-da: Veress Sándor, a magyar népzenekutatás európai

„nagykövete”; Tánczos Vilmos: A moldvai magyar táj-nyelv szótáráról; Paládi-Kovács Attila: A moldvai ma-gyar tájszótár etnográfus szemmel; Magyar Zoltán: Gömöri hősepika?; Megjegyzések B. Kovács István folklórkötetéhez.

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyó-irata. Fel. szerk.: Viga Gyula. 2019. CXXX. 1. 1–168. old. – A tartalomból: Tamás Ildikó: Mit jelentenek a gyermekmondókák? A vallástörténeti olvasat problé-mái; Komáromi Tünde: Mágikusan befolyásolt házas-ságok egy erdélyi [mezőségi] faluban; Brauer-Benke József: A citera főbb típusai és elterjedése a magyar nyelvterületen; Posta Máté–Posta József: Az amerikai citera és európai kapcsolatai; Szabó Géza: A régészet és a néprajz határán: folyamatosság és megújulás a magyar népi kerámia alakulásában a Sárköz környéki újabb leletek tükrében.

Összeállította: Halász Péter

127

PÁLYÁZATI FELHÍVÁShazai és határon túli középiskolás diákok honismereti,

helytörténeti tudásának erősítésére

A Honismereti Szövetség a Kőváry László Honismereti Körrelegyüttműködve rendezi 2020. augusztus 10–15. között az erdélyi Kalotaszentkirályon

a XXV. ORSZÁGOS IFJÚSÁGI HONISMERETI AKADÉMIÁT ÉS TÁBORT

A jövő évi ifj úsági akadémia témája, címe:Kincses Kárpát-medence

A magyarság hagyományos értékei

A választott téma nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy

– a középiskolai diákok még alaposabban megis-merjék a felkészülés és közös együttlét során hazánk tájegységeinek jellemzőit, szépségeit, településük, megyéjük megőrzésre méltó természeti, kulturális, építészeti, tudományos, hagyománybeli értékeit, nép-művészeti kincseit;

– pályázati témaválasztásukban hangsúlyosan sze-repeljenek a településük, környezetük értéktárakban is feltüntetett értékei, vagy néprajzilag fontos kistájuk népművészeti hagyományai;

– pályamunkájukban környezetük hagyományos, a tájegységre jellemző szokásait, értékeit mutassák be. (Például egy néprajzi tájegység megismertetetése, nevének értelmezése, elhelyezkedése, néprajzi jel-legzetességei, népművészete, annak technikái, népi kismesterségek, a táj népzenéje, népdalai, népmeséi, népköltészete, nyelvjárása, tárgyi népi kultúrája, eset-leg az ezeket őrző és kutató neves szülötteinek bemu-tatása.);

– a tágabb hazában élő más hagyományú kisebbsé-gek, nemzetiségek értékeit, kultúráját, hagyományait, szokásait is közismertté tehessék;

– a bemutatott példákkal utaljanak a természeti környezet, a gazdálkodás, a társadalom, a tárgyi és szellemi kultúra kölcsönhatásaira és összefüggéseire;

– összegyűjtsék az általuk prezentált értékek meg-becsülése terén környezetükben elért eredményeket.

Célunk, hogy – a fi atalokban szülőföldjük, környezetük értékei-

nek, hagyományainak jobb megismerése erősítse a hazájukhoz való kötődést, az igazi értékek jobb meg-becsülését, és felkeltse bennük azok megóvásáért a cselekvés szükségességét;

– a választott téma előadásával, az aktivitások sok-féleségével a táborban alakuljon ki majd élményekben gazdag, fi atalos atmoszféra, a honismeretben is össze-tartozó baráti közösség.

A honismereti akadémiát és tábort 7–12. évfolya-mos diákok számára rendezzük, melynek tartalmi és szervezési előkészítéseként hirdetjük meg ezt a pályá-zatot. Nincsenek külön korcsoportonkénti kategóriák.

Pályázni lehet: – vagy egy választott helyi értéket/értékeket bemu-

tató min. 2, max. 3 oldalas pályamunkával (dolgo-zattal), melynek formátuma: Times New Roman be-tűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sortáv, a szakirodalom

feltüntetésével, esetleg lábjegyzetekkel (az oldalszám nem tartalmazza az írott és képi mellékleteket);

– vagy szabadon választott, bármely műfajú digitá-lis összeállítással, lásd ppt (10–15 dia); fi lm (3–10 perc, max. 400MB);

– vagy az értéket/értékeket prezentáló játékos isme-rethordozó applikációval (max. 400MB);

– vagy saját készítésű népművészeti alkotással, amelyről fényképeket és a népművészeti értékeit be-mutató leírást küldenek be, és majd az akadémiára is elhozzák bemutatni.

Tartalmi követelmény, hogy a beküldött pályázati anyagból kitűnjön, hogy a pályázó miért választotta az adott tájegység valamely értékének/értékeinek be-mutatását, fogalmazódjék meg kötődése a bemutatott érték(ek)hez.

Felhívjuk a fi gyelmet, hogy a pályázatban a telepü-léshez, megyéhez, tájegységhez kötődő kiemelkedő, közismert vagy még ismeretlen értékről írjanak.

Nevezési díj nincs.Pályázni lehet egyénileg, illetve 2 fős csapatok-

ban. A legjobb megyei pályázatokat a megyei honisme-

reti egyesületek, illetve a Honismereti Szövetség érté-kes jutalomban részesíti. Lehetőség lesz arra, hogy a legkiválóbb munkákat az akadémián a diákok bemu-tassák, illetve a legjobb alkotások szerzői meghívást kapnak az akadémiára, a táborba, azon ingyen vehet-nek részt.

Pályamunkák beküldése: 2020. március 10.Értékelés, bírálat: 2020. április 10.

A pályázat anyagát kérjük megküldeni a honisme-rettitkar@gmail.com e-mail címre.

A diákok/csapatok feltétlenül tüntessék fel váro-suk, iskolájuk nevét, évfolyamukat, elérhetőségü-ket/e-mail címüket, felkészítőjük/segítőjük nevét és e-mail címét!

A vetélkedővel kapcsolatos további információk a honismerettitkar@gmail.com e-mail címre írva vagy a +36 1 327–77–61-es telefonszámon kérhetők.

Várva a téma kifejtését, megjelenítését, sikeres fel-készülést kíván:

a Honismereti Szövetségés Pedagógiai Munkabizottsága

Budapest, 2019. november 20.

128

OTT VOLTÁL? HOL VOLTÁL ’89-BEN?

LÁTTAD? NE MI MONDJUK EL HELYETTED!

HOZD BE! MONDD EL! EMLÉKEZZ! OSZD MEG!

A Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású, országos tárgy- és emlékgyűjtést hirdet a rendszerváltoztatás 30. évfordulója alkalmából!

Hozzák el a rendszerváltoztatás korára refl ektáló tárgyaikat a Magyar Nemzeti Múze-umba! Osszák meg velünk emlékeiket és élményeiket! Nagymamák és nagypapák, kotor-ják elő a kamrák mélyéről emlékeiket rejtő dobozaikat! Apukák és anyukák, akik 1989-ben élték gyerekkorukat, nézzenek körül a szekrények mélyén, pincében-padláson! Gyerekek, nyaggassátok az „ősöket”, meséljenek nektek (és nekünk) azokról a daliás időkről!

Szakembereink várják jelentkezésüket. A múzeum részére felajánlott tárgyakat rendsze-rezzük, több szakmai színtéren bemutatjuk és jelentős részüket az év végére tervezett Közös időnk – 1989 című időszaki tárlatunkon kiállítjuk.

Történeteiket és szóbeli közléseiket is szeretettel várjuk, feldolgozzuk, közreadjuk.Figyeljék online felületeinket és keressék a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Múzeummal!

Részletesebb felvilágosítást programunkról az alábbi e-mail címen kaphatnak:

1989@mnm.huTelefon:

Gál Vilmos, projektvezető: 061–327–77–64Berta Erika, közönségkapcsolatok: 061–327–77–00/343 mellék

Megrendelőlap

Megrendelem a Honismeret című folyóiratot ………………………………… példányban.Az előfi zetési csekket az alábbi címre kérem:Név: ……………………………………………… irányítószám: ………………………………Cím: ………………………………………………………………………………………………Az előfi zetés díja egy évre: 2520,-Ft

A megrendelőlapot kérjük a Honismeret Szövetség címére visszaküldeni: 1370 Budapest, Pf. 364. Tel./fax:327-77-61

Dátum: …………………………………… ……………………………… aláírás

Dajak harcos, Xántus János rajza, Batang Lupar, 1870. május 23.(Néprajzi Múzeum, Etnológiai Archívum, R5531.91; Gyarmati János cikkéhez)

670 Ft670 Ft

EMBERI ERŐFORRÁSTÁMOGATÁSKEZELŐ

A Magyar Állami Földtani Intézet és előcsarnoka(Brezsnyánszky Károly cikkéhez)