Csáky Károly

HÍRESSELMECBÁNYAI TANÁROK

1

2

Csáky Károly

HÍRESSELMECBÁNYAI TANÁROK

Lilium AurumDunaszerdahely

2003

© Csáky Károly, 2003ISBN 80-8062-166-7

A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta.

Köszönet az Illyés Közalapítványnaka kutatás részleges támogatásáért

Selmecbánya, a múlt ma is csodálható emlékei-vel, hangulatos utcáival, évszázados épületei-vel immár a világörökség részét képezi. Sokmindennel dicsekedhet: a föld mélyén rejlõ kin-csei és gazdag bányái a várost már a középkor-ban messze földön híressé tették, de a hírnév-hez hozzájárult az itt felhalmozódott hatalmasszellemi érték, a megannyi tudományos felfe-dezés is.

A sokszínûségével, többféle kultúrájávalbüszkélkedhetõ várost ismertté tették iskolái,s a bennük oktató jó nevû tanárai is. Hiszen amessze földön híres tanintézetében, az 1735-ben alapított bányászati-kohászati alma mater-ben, a késõbbi Bányászati és Erdészeti Akadé-mián oktattak a világon elsõként tudományosalapon nyugvó kémiát, ásványtant, fizikát, me-chanikát és hidraulikát. Helybeli tanárok, mér-nökök találmányaként helyeztek mûködésbeelõször bányamûvelést könnyítõ gépeket ésszerkezeteket. Olyanokat, melyeknek csodájárajártak a német, a francia és az angol tudósok is.Az itteni hallgatók már a XVIII. században kor-szerû laboratóriumokban kísérleteztek közösenazon tanáraikkal, akik megannyi, évtizedekenát hasznosítható tankönyvet is kiadtak.

Selmec tehát a tudományok bölcsõje, a fel-fedezések mûhelye, a magyar és az európai mû-velõdéstörténet egyik központja volt. Hírnevétazonban nemcsak felsõfokú intézménye, ha-nem az ismereteket magas szinten alapozó, év-századokon át mûködõ evangélikus líceuma éstanítóképzõje, illetve katolikus gimnáziuma isnövelte.

Könyvemben az említett iskolák nagy taná-rainak állítok emléket. Selmec iskolatörténeté-nek vázlatos áttekintése után a kimagasló ered-ményeket, az egyedülálló sikereket a tanárok

tevékenységét tárgyalva mutatom be részlete-sebben. Mintegy százhatvan tanárról rajzolokkisportrét, s néhányukat rövidebb szócikkbenmutatom be. Nevüket felsorolni is nehéz lenneitt. Valamennyiükre jellemzõ a tudományos fel-készültség, az európai nyelvek ismerete. Meg-annyian tagjai voltak a különféle szakmai társu-lásoknak, az akadémiák elõdeinek; publikáltaka különbözõ nyelvû szaklapokban, tankönyve-ket és tudományos monográfiákat írtak, könyv-tárat, gyûjteményeket alapítottak, laboratóriu-mokat építettek stb. Emberi kvalitásaik,pedadógiai-tudományos munkásságuk a maikor embere elõtt is követendõ és ösztönzõ pél-da lehet. Mindannyiuk büszke volt a maganemzetiségére, ugyanakkor nyitottak voltak amásság iránt is. Legtöbbjük már századokkalezelõtt az európai szellemiséget példázta igenmagas fokon. Természetesen elõfordultak túl-kapások, nemzeti elfogultságok, a sokszínûség-bõl adódó súrlódások is. Ám a józan ész mindiggyõzedelmeskedett, s a tudás meg az emberitartás számított a legfõbb értéknek.

Az 1735-ben alapított selmeci bányatiszt-képzõnek már a kezdetekkor akadémiai jellegevolt, hisz az elsõ tanárok közt olyan neves sze-mélyiségekkel találkozhatunk, mint MikovinySámuel, a világhírû térképész és matematikus,Magyarország nagy polihisztora. N. J. Jacquina kísérletezéseket alapozta meg a kutatásban, segyike volt a kor leghíresebb botanikusainak is.Poda Mihály professzor a matematika–fizika–mechanika tanszéket vezette európai színvona-lon; csillagvizsgálót alapított, kiadta a selmecibányagépeket bemutató elsõ könyvet stb.Delius Tragott Kristóf bányamûveléstanát afrancia és német nyelvterületen is alapvetõkönyvnek tartották. Ruprecht Antal az Észak-

5

Bevezetés

Hontban létesített és világhírûvé vált amal-gánozó üzemet is vezette. Schittkó József aforgómozgású vízoszlopgépet találta fel. IllésNándor, Péch Antal, Fekete Zoltán a magyarnyelvû mûszaki szakoktatás úttörõi voltak.Pauer János, Mihalovits János és mások aziskola történetét dolgozták fel magas szinten. J.T. Peithner bányajogászként és könyvtáralapí-tóként, Sobó Jenõ az akadémia palotáinak épí-tõjeként vált ismertté. H. D. Wilckens a selme-ci erdészeti oktatás megteremtõje és európai hí-rû szakembere, Vadas Jenõ az erdészeti oktatástörténetének monográfusa. S akkor még a hí-rességeknek is csak töredékét említettük.

Igen komoly pedagógiai munkásságot fej-tettek ki az evangélikus líceum tanárai is.Fábry Tamás a XVI. század országosan is is-mert tanáregyénisége volt. Egynéhányan –Boleman István, Breznyik János, JezsovicsKároly, Scholz Vilmos – Petõfi és Mikszáth ta-náraiként is híressé váltak. Többen épp a szlo-vák közmûvelõdés jelesei lettek, mint példáulPavol Dobšinský, Lichard Dániel vagySamuel Ormis.

A katolikus gimnáziumot kezdetben a je-zsuiták, majd a piaristák felügyelték. Itt is vol-tak merész és tehetséges emberek, mint példáulBenyák Bernát, aki bátor rendtagként már aXIX. század elején hozzáfogott a magyar nyelvoktatásához és magas szintû ápolásához. Deemlíthetnénk anyanyelvi színiirodalmunk úttö-rõjét, Simai Kristófot, a biológus PachingerAlajost és még sok más neves tanárt innen is.

A híres tanárok közül már többet bemutat-tam két portrékötetemben (Honti arcképcsar-

nok, 1998; Neves elõdeink, 2002). A továbbikutatás eredményeként róluk is megpróbálokfriss adatokat közölni, eddigi portréjukat he-lyenként kiegészíteni. A tanárportrék nagyobbrésze még nem jelent meg kötetben. Az iskola-történetek ilyetén való megközelítése különbenis fehér foltja hazai magyar könyvkiadásunk-nak. Hisz Szlovákiában nem született még port-rékönyv a leghíresebb iskolák tanárairól sem.

Kötetemben a legtöbb esetben megkísérlema jeles személyiségek érdemeit, selmeci tevé-kenységét kiemelni, körvonalazva ezáltal em-beri arcukat. Természetesen ez nem mindenesetben sikerül egyenletesen, s könyvem nemnélkülözheti a száraznak tûnõ adatokat, a bio-gráfiai ismereteket vagy a szakirodalmi hivat-kozásokat sem. Ennek ellenére arra törekedtem,hogy olvasmányosan és tanulságosan tárjam azolvasó elé az életutakat, fotókkal, archív felvé-telekkel is dokumentálva azokat az épületeket,melyekben a tanárok egykor mûködtek, azegyes tanszékek kezdetben helyet kaptak. Alegtöbb tanárról képet közlök, közzéteszemegy-egy mûvük címlapját, bemutatom a Sel-mecbányán nyugvó hírességek síremlékét stb.Eme kötetem megjelentetésével sem törekszema teljességre. Célom az volt, hogy a már készanyag hasznosítható legyen az oktatásban: önis-meretre, önbecsülésre okítson, a tudományokiránti érdeklõdésre ösztönözzön, segítsen a hely-történeti kutatásokban határokon innen és túl.

Ipolyság, 2003. március 7-én

Csáky Károly

6

Ha Selmecbánya iskolatörténetérõl esik szó,mindenekelõtt a híres bányászati és erdészetiakadémiára gondolunk. Kétségtelen, hogy azakadémia emelkedett európai viszonylatban is alegmagasabb színvonalra, s ez tette még híre-sebbé a várost, ám az iskolatörténet Selmecenis korábbi gyökerû. Idõben még az ugyancsakjól ismert evangélikus líceum és a királyi kato-likus gimnázium alapításánál is elõbbre kellmennünk.

Iskolatörténeti vázlatunkban elsõsorban azemlített három intézettel, illetve a közvetlenelõzményekkel foglalkozunk. Nem célja e röpkeáttekintésnek a részletezés és a teljességre törek-vés. A könyv tanárportréiban egyébként gyakranlesz szó az egyes iskolák mûködésérõl, program-járól, ilyen-olyan törekvéseirõl és mindennapja-iról, hisz a pedagógust és munkahelyét nem is le-het egymástól szétválasztva tárgyalni.

Az iskolaalapítást illetõen a történelmi Hontmegye területén is komoly szerepe volt az egy-

háznak. Hisz már az Árpád-korban több templomépült errefelé, jól mûködõ plébániák létesültek, smellettük az oktatás is megkezdõdött.

A középkorban jeles egyházi intézmények,közmûvelõdési központok alakultak tájainkon.Talán elég, ha csak a Nagy Lajos alapítottamárianosztrai pálos kolostorra, a bozóki bencésapátságra vagy a sági premontrei prépostságragondolunk, melyek keretében neveléssel, elsõ-sorban szerzetes- és papképzéssel is foglalkoz-tak. (Csáky K., 1993. 7. l.)

A megye szabad királyi városában is azegyház rakta le az oktatás alapjait. A megyehajdani tanfelügyelõje írta, hogy Selmec-Bélabánya, a magyar kultúra és mûveltség„valódi határszéli védbástyáját képezõ” tör-vényhatósági joggal felruházott szabad királyiváros „közönsége fáradozik a vármegyében alegrégibb idõtõl kezdve dicséretre méltó buz-gósággal a kultúra emelésén”. (Rill J., 1906.210. l.)

7

Selmecbánya vázlatos iskolatörténete

Selmecbánya látképe

A régi népiskolát a püspökök és az egyhá-zak szervezték, nem csupán az egyházi jogkör-bõl eredõen, hanem azért is, mert a törvényho-zás „rájuk bízta a teendõket akkor, amikor Ma-gyarország még katolikus állam volt”. (Rill J.,1906. 209. l.)

Selmec középkori iskolatörténetét két jelesközépiskolai tanár is érintette dolgozatában. Azõ munkáikat azért említem, mert állításaikbannémi ellentétek is felfedezhetõk. Hamrák Béla,az evangélikus líceum pedagógusa írta a XX.század elején, hogy Selmecen már a honfogla-lás elõtt is járhattak hittérítõk, s a kereszténykultúrának a IX–X. században itt erõs gyökerevolt. Feltételezi, hogy „ha nem is valami na-gyon fejlett, de legalább a legelemibb ismerete-ket közlõ oktatásnak is kellett lennie itt”. Errenézve persze biztos adata nincs. 1239-ben„Magister Gerardius de Bana”-ként emlegetika város papját, s mint Hamrák írja: „Könnyenmeglehet, hogy ez a Gerardus az, aki kortársai-nál kiváló »philosophus et astronomus« híré-ben állott, s akit nagy tudománya miatt a királykésõbb udvari orvosává tett meg, s mint ilyen,befolyását érvényesíthette, hogy a király Sel-mecbányának legrégibb jogkönyvét szentesít-se.” (Hamrák B., 1910. 6. l.)

1252-ben Magister Renaldus a város papja,s az oktatás ez idõ tájt vehette kezdetét a plébá-niai iskolában, ahol a lelkész maga oktatta azegyházhoz tartozó gyermekeket a hit elemei-ben, az írás és olvasás tudományában.

A XIII. században a plébániai-városi iskolá-nak külön iskolamestere volt. Hamrák szerint avilági papok megtartották a tanítás vezetésétakkor is, amikor a prédikáló barátok, a domini-kánusok letelepültek a városban (1275). A vilá-gi pap felügyelete alatt mûködõ városi iskolaekkor azonban még nem fejlõdhetett középis-kolává. (Hamrák B., 1910. 8. l.) A városi isko-lát esetleg latin iskolának lehetett nevezni, deközépiskolának nem. Hamrák hangsúlyozza,hogy a dominikánusoknak nem is volt iskolá-juk Selmecen. Ezzel szemben viszont a megyekatolikus egyházának történetét összefoglalóKudora János arról ír, hogy „a dömések 1536-ban elüldözvén Selmeczbányáról, templomukatés iskolájukat az új hit követõi foglalták le, ígyazután a kath. hit követõi pásztor és tanítók nél-kül maradtak”. (Kudora J., 1906. 352. l.)

Hamrák úgy véli, hogy az iskolaügy Sel-mecen „egészen a XVI. századig csak szerényhatárok között mozoghatott, habár a XV. századmásodik felében mintha ledobta volna a szûkcipõket, magasabb színvonalra emelkedett”. Avárosi iskola tehát akár a középiskolai fokot iselérhette. (Hamrák B., 1910. 11. l.)

A magyar nevelés történetében MészárosIstván is arról ír, hogy a XV–XVI. századbanBudán kívül a humanista gimnáziumokhoz ha-sonló városi-humanista iskolák megléte máshelyeken is feltételezhetõ. „Selmecen példáulbizonyára a helyi iskola nagydiákjai is használ-ták azt a humanista tankönyvet, amely a helyiplébániai könyvtár 1501. évi lajstromábanszerepel. A könyv címe a katalógusban:Vocabularius Juniani, e megjelölés egy itáliaiszerzõ, Junianus Maius mûvét rejti, a címe:Liber de priscorum propietate verborum(Könyv a régi szavak jelentésérõl), s 1477-tõlszámos kiadásban ismert.” (Mészáros I., 1988.44. l.)

Hamrák állítja, hogy a külföldi egyeteme-ken tanuló selmeciek adataiból nem következ-tethetünk arra, hogy a városban lett volna 1515

8

A selmecbányai akadémia

elõtt középiskola. Szerinte 1528 óta minden va-lószínûség szerint mûködött itt gimnázium, s„ez volt az elsõ középiskola Selmecbányán ésegyúttal egyike a legelsõ protestáns gimnáziu-moknak is Magyarországon”. (Hamrák B.,1910. 14. l.)

A másik selmeci iskolatörténésznek,Szártorisz Ferencnek, a piarista gimnázium ta-nárának más véleménye volt a város iskolái –elsõsorban a katolikus gimnázium – alapításá-nak idejével kapcsolatban. Mint írja: „Hazánk-ban kevés oly érdekes intézet van, mint a sel-mecbányai kir. kath. õsi változatos és viszon-tagságos multu tanintézet...”, melyet a domon-kosok alapítottak. „Hogy Selmecen – olvashat-juk tovább Szártorisz fejtegetésében – már azÁrpád-királyok idejében a mai gymnasiumnakmegfelelõ s az akkori követelményeket kielégítõközépiskola létezett, az semmi kétséget nemszenved.” (Szártorisz F., 1896. 13. l.) Szártoriszszerint a középkorban Selmecen két plébániaielemi iskola is létezett, s ezek mellett a XIII.században volt még „monostori, vagyis a maigymnasiumokkal egy szinten álló és az akkorikövetelményeknek megfelelõ középiskola”,melyben grammatikát, dialektikát és retorikáttanítottak. (Szártorisz F., 1896. 15. l.)

Azt is Szártorisz állítja, hogy a domonko-sok kivonulása után, 1536-tól 1578-ig FábryTamás vezetése alatt világiak tanítottak a gim-náziumban. Ez valóban tévedés, hisz Fábry1566-ban került Selmecre, s csak rövid ideigvezette az evangélikus, nem pedig a katolikusiskolát. A kiváló tanár aztán a bártfai gimnázi-umba került.

Köztudott, hogy a Felvidék „töröktõl védettjómódú városainak evangélikus magisztrátusaimár a XVI. század utolsó évtizedeiben a meglé-võ korábbi helyi iskolákat magas színvonalúgimnáziumokká fejlesztették”, ahol a diákokatosztályokba osztották, meghatározták az egyesosztályokban elvégzendõ tananyagot, az alkal-mazandó módszereket, a használandó tanköny-

veket stb. (Mészáros I., 1988. 64. l.) A fonto-sabb felvidéki iskolák közt tartották számon aselmecbányait is.

Az evangélikus iskolákban a XV–XVII.században Melanchthon wittenbergi tanulmá-nyi rendjét alkalmazták, de „jelentõs mértékbenérvényesült a Sturm-féle iskolaszervezet hatá-sa, s az a mûvelõdési program, amelyet a bölcsés ékesszóló jámborság célkitûzésében foglal-tak össze”. (Nagy S. fõszerk., 1979. 406. l.) AXVIII. századtól az új pedagógiai törekvéseketis érvényesítették, elsõsorban a Halléban vég-zett tanárok.

Észak-Hontban elsõsorban Selmecbányánterjedt Luther tana. Az õ követõje lett a városplébánosa, Keck Simon is 1526-ban, s késõbb adomonkos rendiek közül is többen átálltak az újhitre. Az evangélikusok korán hozzáfogtak aziskolák szervezéséhez is. Hamrák szerint azevangélikus gimnázium 1528-tól mûködött. Aziskola és a selmeci evangélikus egyház történe-tét egyébként Breznyik János volt líceumi tanárkét kötetben dolgozta fel (Selmecbánya, 1883,1889). Ebben írja az alábbiakat: „Honunkban,mint az Ordo divinárium mutatja, a selmec-városi tanács elsõk közt volt, kik az ifjúság jobbnevelésérõl, gymnasium alapítása által gondoskodni szükségesnek látták.” (1883. 51. l.)

A Középszintû iskoláink kronológiája és to-pográfiája 996–1946 címû kiadványban is kö-

9

A Selmecbányai Királyi Katolikus Fõgimnázium

zölnek selmeci iskolára vonatkozó adatokat. Ittemlítik, hogy Selmec XV. században mûködöttvárosi plébániaiskolája a XVI. század elsõ évti-zedeiben „a humanizmus hatásaitól is érintve”volt, s az 1530-as években evangélikus szelle-mûvé vált, a humanista gimnázium tananyagátteológiával bõvítve. A kezdõ kisdiákok anya-nyelvükön, németül tanulták a latin nyelvet. AXVII. század elejétõl nagygimnázium lett.1674-tõl a tanítást politikai okokból szünetel-tették; 1682-tõl az intézet újra nagygimnázium-ként mûködött. 1748-tól csak a kisgimnáziumitananyag oktatását engedélyezték. A kezdõ osz-tályokban ekkor a német és a szlovák volt a ta-nítási nyelv. 1777-ben ismét nagygimnázium-má alakult 5 tanárral. Ekkor már bölcseleti ala-pozású teológiai oktatás is folyt a gimnázium-ban. 1837-tõl az intézmény neve líceum lett. Aziskola poetikai osztályának volt a diákja egykorPetõfi Sándor. Az õ idejében azonban még a la-tin volt a tannyelv, de már mûködött a MagyarLiteratúrai Társaság, melyet 1826-banHomokay Pál alapított. Az 1840-es évek elejé-tõl lett csak a magyar és a szlovák az oktatásnyelve. Ez azonban nem jelentette az összestantárgy ilyen nyelven történõ oktatását.

1858/59-ben saját tanterv szerint mûködõfõgimnáziummá alakult az iskola. 1861-ben amagyar, a német és a szlovák a tanítás nyelve.Az 1870-es évektõl magyarul oktattak, a németés a szlovák segédnyelv lett. Az iskola tanulójavolt egy ideig Mikszáth Kálmán, s itt tanult

Andrej Sládkoviè is. (Mészáros I., 1988.248–49. l.)

A XX. század elején a líceumi fõgimnáziu-mot az állam is segítette évi 32 000 koronával.Az iskolában ekkor tanítóképzõ, zeneintézet,zenetársaság, testgyakorló és gyorsíró kör, bib-liai egyesület, Petõfi-kör és élelmezõ mûködött.Az 1905/06-os tanévben már 401 diákja volt.(Rill J., 1906. 210. l.) 1919-ben a magyar államfelügyelete megszûnt az iskola fölött.

Híres tanárai közül megemlíthetjük a máremlített Fábry Tamást, Breznyik Jánost ésHamrák Bélát, de itt oktatott Boleman István,Csecsetka Sámuel, Händel Vilmos, Király Er-nõ, Király József Pál vagy Cserey Adolf,Severini János, a Szeberényiek néhány tagja(Gusztáv, János és János Mihály), JezsovicsKároly, a szlovák Pavol Dobšinský, LichardDániel, Suhajda Lajos és Samuel Ormis. A név-sor persze korántsem teljes, portréink közt mégtöbb líceumi tanárral találkozhatunk, akiknektevékenységét bemutatva fény derül az iskolaéletére is.

A Selmecbányai Királyi Katolikus Nagy-gimnázium alapítási évét a legtöbb irodalmiforrás 1649-re teszi. (Rill J., 1906; Mészáros I.,1988; Hamrák B., 1910; Csáky K., 1993) A je-zsuita rend ekkor vette át a lelkészkedést a vá-rosban, s megindították kisgimnáziumukat. „Ajezsuiták csakugyan nagy buzgalommal fogtakhozzá a feladatuk teljesítéséhez. Még ugyanezévben megnyitották a gimnázium elsõ osztályát,

10

A kémiai laboratórium

Az erdészeti palota

a következõ évben a II. osztályt, azután a har-madikat” – olvassuk a megye monográfiájá-ban. (Kudora J., 1906. 353. l.) Pártfogójuk voltLippay György esztergomi érsek is, s 1669-benvisszavették a protestánsok által eltulajdonítottNagyboldogasszony-templomot. 1678-ban adomonkos rendiek monostora helyén felépítet-ték a gimnáziumot. Az épületben egészen aXX. század második évtizedéig mûködött az is-kola. 1739-ben elkészült új rezidenciájuk,1744–1751 közt pedig polgári támogatással fel-építették a Kálváriát.

1687-ben megnyílt a IV. gimnáziumi osz-tály is, melyet syntaxisnak neveztek. A két alsóosztályban világi tanárok, a felsõben jezsuitáktanítottak. 1736-tól valamennyi osztályban arend tagjai oktattak. 1749-ben megnyitották apoezist (V. osztály), a következõ évben pedig arhetorikát, s 1751-tõl az intézmény nagygimná-ziummá vált. 1766-ban a hatosztályú gimnázi-um tantárgyai közé felvették a mechanikát és ahidraulikát, s ezeket nem kisebb kaliberû emberoktatta, mint az akadémia európai hírû tanára,Poda Mihály.

Az intézet falai közt a jezsuiták a növendé-kekkel minden évben színdarabot adtak elõ,melyek ugyan kezdetben csak szavalásból éspárbeszédekbõl álltak, de idõvel színmûveket,szomorújátékokat is bemutattak, s ezek megte-kintésére vendégeket is meghívtak. A feljegy-zések szerint az elsõ színjátékot 1690-ben mu-tatták be, s ez tekinthetõ a selmeci színjátszáskezdeteinek is.

A rend eltörlésétõl, 1773-tól 1776-ig fõlegvilági papokká vált jezsuiták tanítottak az isko-lában. 1776-ban az intézetet a piaristák vettékát. „A kegyes tanítórend alatt a gimnázium nemment át annyi viszontagságon, mint a jezsuitákalatt.” (Kudora J., 1906. 359. l.) A XIX. századeleji tûzvész okozta sebekbõl is ügyesen ki-gyógyultak.

Az elõadások nyelve kezdettõl fogva latinvolt. 1784. november 1-jén bevezették a német

nyelv tanítását is. 1807-tõl Benyák Bernát amagyar nyelvet külön tantárgyként adta elõ.1806-tól a második Ratio szerint az intézményújra nagygimnázium lett, 1844-tõl a tanításnyelve a magyar. Amikor a szabadságharc leve-rése után német nyelven kellett oktatni, a pia-risták öt évre elhagyták az iskolát.

1851-tõl az oktatási intézmény fõgimnázi-um lett, de 1859-tõl újra algimnáziumi szintrefokozták le. 1861-tõl a tannyelv a magyar és aszlovák volt. 1865-ben visszatértek a piaristák,s az 1870-es évektõl az iskola magyar tannyel-vûvé vált, a szlovák „segédnyelv” lett.

A XX. század elején az intézetnek közel200 diákja volt. Mûködött a segélyezõ egyesü-let, az énekkar, a Mária Társulat, a VörösmartyÖnképzõkör stb. Az iskola országos hírû gyûj-teményei közül fõleg a növénytani, az ásvány-tani és az állattani volt gazdag. Levéltára szin-tén sok értékes dokumentumot tartalmazott.

Tanárai közül is többen országos hírnévretettek szert. A már említett Poda Mihály, a mû-szaki tudományok elismert szakembere az or-szághatárokon túl is ismertté vált. Benyák Ber-nát nyelvészként, költõként, pedagóguskéntegyaránt sikeres volt. Cziczka Sándor a zeneiélet irányítójaként vált híressé. Tóth Imre, a

11

A Piari-kapu

város rendkívüli tehetségû orvosa egészségtantoktatott itt. De említhetnénk még a biológusPachinger Alajost, a történész-levéltárosMiklósy Zoltánt, a magyar nyelvû világi színi-irodalom úttörõjét, Simai Kristófot, a történészés utazó Rappensberger Vilmost vagy a máremlített iskolatörténészt, Szártorisz Ferencet smég sok más alakját a fõgimnáziumnak. Mun-kásságuk által nemcsak az iskola vált híressé,hanem teljesebbé lett a magyar közmûvelõdés,a rendi élet és a pedagógia is.

A selmeci Bányászati és Erdészeti Fõis-kola (ez az intézménymegnevezés 1904-tõl ér-vényes) története igen gazdag múltra tekint visz-sza, s összefügg a bányamûvelés történetével, abányászat kibontakozásával. Eme kisded váz-latban a múltat nehéz lenne összefoglalni. Aziskola történetérõl egyébként is több kitûnõösszefoglaló született, melyekre mi is gyakranutalunk portréinkban, s a közel 120 akadémi-ai tanárportré többször is érinti az iskolatörté-netet.

Köztudott, hogy a Kárpát-medencében mára XI–XII. századtól „szinte hihetetlen mérték-ben bontakozott ki a nemes- és színesfémterme-lés”, s az ezekbõl, illetve a pénzverésbõl és a sómonopóliumából származó bevételek „döntõsúllyal szerepeltek a kincstári bevételekben év-századokon át”. (Zsámboki L., 2002 b. 11. l.) AMagyarország területén folytatott bányászateurópai viszonylatban is jelentõs szerepet ját-szott. Mint Mihalovits János történeti munkájá-

ban olvassuk: „Hazánk területén foglaltákelõször írásba a különszerû bányajogot aXIII. század közepén; mint Karsten berlini tu-dós mondja: ez a dicsõség a bányászati statu-tumalkotás királyi privilégiumával felruhá-zott Selmec városát illeti.” (Mihalovits J.,1935. 4. l.)

A bányászat az iparág ama területe volt,amely nem mellõzhette a mûszaki és természet-tudományok ismereteit, nem kerülhette meg aképzés ilyen-olyan formáját. A bányászat ígyvált Európában s aztán Magyarországon is igenkorán a mûszaki-technikai haladás úttörõjévé, sa szorosan vett szakmai fejlesztésen túl – mintZsámboki László is hangsúlyozza – a gépészet,a mechanika, a geodézia, az ásványtan, a föld-tan, a kémia, a kémiai technológia, az erdészetstb. kutatásának mûhelyévé is.

Az expectánsok, azaz a praktikánsok, bá-nyatisztjelöltek kategóriája már az iskolai szin-tû szervezett képzést megelõzõen is ismert volt,hisz róluk egy 1632. évi udvari rendelet is meg-emlékezik (Mihalovits J., 1935. 7. l.), ám ennekkorántsem voltak olyan keretei, mint a XVIII.század elején Selmecbányán elkezdõdött kép-zésnek.

Az elsõ magyar bányatisztképzõ iskola – K.k. Bergschule – Bányászati-kohászati Tanin-tézet – III. Károly király nevéhez fûzõdik. Abécsi udvar 1735. június 22-i leirata részletesenszabályozta a Selmecen felállítandó intézménymûködését. Az Instrukció (tantervi utasítás) azaddigi célszerû képzési formákhoz viszonyítva„magasabb képzési formációt” jelentett. Elsõoktatója, Mikoviny Sámuel professzor, a Po-rosz k. r. Tudományos Társaság tagja, a tudo-mányos térképezés megalapítója, a selmeci víz-felfogó rendszer megteremtõje, a rendkívüli ké-pességû polihisztor, sok-sok diákból nevelt el-ismert szakembert a tudományok számára. „Azösszegyûjtött adatokból is kitûnik, hogy a tanin-tézet elsõ szakmai oktatói – bár nem közelítikmeg Mikoviny rendkívüli szakmai nagyságát –

12

A híres Joerges nyomda épülete

mind elméletileg, mind gyakorlati téren jól fel-készült, konstruktív, újító mérnökök voltak,akiktõl tanulhattak az akkori hallgatók. Kezükalól került ki az a bánya-kohómérnök nemze-dék, amely megteremtette a szakmai-gazdaságihátteret a világhírnevet szerzett bányászati-ko-hászati akadémiának. A tanintézetben végzett a18. század magyar mûszaki értelmiségének kétfénylõ csillaga: Karl Josef Hell, a világhírûgéptervezõ és építõ, valamint ChristofTraugott Delius, a bányászati szakirodalom-ban új korszakot nyitó bányamûveléstan halha-tatlan szerzõje.” (Zsámboki L., 2002. 23. l.)

A bányaiskola a hegybányai kamaraházegyik termében kezdte mûködését, itt kaptakhelyet a térképkészítéshez szükséges felszerelé-sek is. Selmecbányán azt a fõutcán álló épüle-tet, ahol Mikoviny lakott, s ahol 1742–46 kö-zött elõadásokat is tartott, emléktáblával jelöl-ték meg.

Bármilyen eredményes volt is az oktatásSelmecen, a kor igényei továbblépést sürgettek.1761–62 telén Johann Thaddäus Peithnerújabb részletes javaslatot nyújtott be az udvarikamarához a bányászati-kohászati tudományokoktatásának bevezetésére. 1762. október 22-éna Mária Terézia részvételével összeült tanács-kozás meghozta a határozatot, melynek értel-mében létre kell hozni egy, az egész Birodalomszámára bányász-kohász mûszaki szakembere-ket képzõ intézetet. Az intézetnek Selmecbá-nyán kell lennie, mert „a birodalmon belül itttalálhatók meg a legkorszerûbb s legsokrétûbbbányászati-kohászati berendezések”. Az inté-zetben nem latin, hanem német nyelven oktattak. Ez a rendelet teremtette meg az „aka-démiai” szintû képzést nemcsak Magyarorszá-gon, hanem az egész Birodalomban, sõt Euró-pában is.

1763. június 13-án kapta meg NikolausJacquin professzori és bányatanácsosi kineve-zését a selmeci akadémia elsõ tanszékére, a„gyakorlati bányászat és kémia” tanszékére,

más szóval a kohászat–kémia–ásványtan tan-székre, s 1764 szeptemberében a fõtérhez köze-li Krecsméry-házban (késõbb Mihalik-ház)kezdte meg az oktatást. Az épület ma is áll, em-léktáblával jelölték meg. Jacquin egyébként „amai modern kémia kiindulásának számító anti-flogisztenista kémia híve és mûvelõje volt”.(Zsámboki L., 2002. 31. l.)

1765. augusztus 13-án Nikolaus Poda je-zsuita szerzetes tudós tanárral betöltötték azakadémia második tanszékét, a mechanika éshidraulika vagy matematika–fizika–mechanikatanszéket. Ez a Kamaraházban (a mai Bányá-szati Múzeum igazgatóságának épülete) kapotthelyet, majd késõbb a Fritz-ház lett az otthona,akárcsak Jacquin laboratóriumainak a Belházy-ház. Poda professzor írta le elõször tudományosmegközelítéssel az akkor világszerte ismertselmeci bányagépeket.

1770-ben megalakult a „gyakorlati bányá-szat” tanszéke is, melynek Christof TraugottDelius lett az elsõ professzora, s õ írta az elsõrendszeres bányamûveléstant is. Ezzel s a há-rom évfolyamos oktatással az intézet a tényle-ges felsõoktatás szervezete lett, s Mária Terézia

13

Az evangélikus gimnázium fõbejárata,melyet sokszor átlépett

Petõfi Sándor és Mikszáth Kálmán is

hivatalosan is akadémiai rangra emelte (Berg-Akademie zu Schemnitz – Selmeci BányászatiAkadémia). Nehéz lenne itt az akadémia érde-meinek, a tanárok írta és szerkesztette tanköny-veknek csak a töredékét is bemutatni. Hisz akémiában, a matematikában, a mechanikában, ageológiában, a térképészetben egyaránt szület-tek itt olyan alkotások, amelyek világviszony-latban is megállták a helyüket. Zsámboki Lász-ló írja például: „Az 1770-es évek selmeci bá-nyászati-kohászati akadémiája úgy vonult be atudomány- és oktatástörténetbe, mint a kémiailabor-gyakorlati oktatás bölcsõje, ahonnan apárizsi Ecole Polyetchnique közvetítésévelmódszere elterjedt Európában, s általánossálett.” (Zsámboki L., 2002. 20. l.)

A tanárok közül azért még hadd említsükmeg a tiroli származású Giovanni AntonioScoppolit, akinek elõadásait a tudománytörté-net a világ elsõ tudományos igényû, szakembe-rek képzésére irányuló egyetemi szintû elõadá-sainak tekinti. Ruprecht Antal „tervei alapjánépült ki Selmecen az a hatalmas méretû, mo-dern kémiai-kohászati laboratórium, s rendsze-rezõdik benne az oktatási módszer, melynek év-tizedekig csodájára jártak Európa és Amerikaországaiból”. (Zsámboki L., 2002. 34. l.) J. T.Peithner, a nagy olvasottságú bányajogász kö-zel másfél ezer mûbõl álló könyvtára alapoztameg a Selmeci Mûemlékkönyvtárat. A könyv-

tár egyébként egyidõs az intézménnyel, ugyan-is már az 1735-ös Instrukció elõírta a Berg-Scholaroknak a bányászati-kohászati könyvekajánlott olvasását (Zsámboki L., 1989. 11. l.),akárcsak a tanároknak a saját tankönyv mielõb-bi megírását.

A késõbbi tanárok közül említhetnénkSchittko József nevét, aki bevezette a felsõbbmatematika kötelezõ hallgatását; a nemzetközi-leg elismert szakembert, Wehrle Alajost, aki-nek ásványok õrzik a nevét. S akkor még nememlítettük a geológus Pettko Jánost, akinekolyan tanítványai voltak Selmecen, mint SzabóJózsef, Pávai Vajna Ferenc, Böckh János, CsehLajos és mások. S nem esett szó a feltalálóKerpely Antalról vagy Péch Antalról, CsétiOttóról, Herrmann Emilrõl, Faller Károly-ról, a Farbakyakról s a megannyi hírességrõl,tudós tanárról. Talán kárpótol ezért a gazda-gabb portrésorozat, amely persze szintén nemlehet teljes.

Visszatérve az akadémia történetéhez, snagy léptekkel haladva az idõben, még el kellmondanunk néhány figyelemkeltõ dolgot.1808-ban az udvari kamara a bányászati akadé-mia mellett erdészeti tanintézetet létesített,melynek elsõ tanára H. D. Wilckens volt, aki1809-ben a Szentháromság téren álló Sembery-házban kezdett oktatni. Nem volt elégedett azerdészeti oktatás ilyetén való szervezésével,

14

Selmeci bányák

mert úgy érezte, mindez az akadémia keretébencsak másodlagos szerepet kap. (Lásd részlete-sebben: Lesenyi F., 1958. 25–115. l.)

1846-ban az erdészeti tanintézetet az aka-démia tanszékévé szervezték, s ettõl kezdve azakadémia neve Bányászati és Erdészeti Akadé-mia lett (Berg- und Forstakademie). A szabad-ságharc ideje alatt bevezették a magyar nyelvûoktatást, ezért több külföldi vagy idegen nyelvûdiák elhagyta az iskolát.

Az intézet 1867-ben vált magyar állami in-tézménnyé, 1868-ban a bányászat-kohászat ok-tatásban is bevezették a magyar nyelvet. Így aztmondhatjuk, hogy lényegében a magyar mû-szaki oktatás szaknyelvét is Selmecen kellettmegteremteni.

1873-ban az akadémia különvált a kamara-grófi hivataltól, élére igazgató került. PöschlEde volt tulajdonképpen az elsõ ilyen igazgató.

A XIX. század végén megkezdõdik a nagyépítkezések korszaka. 1892-re elkészül az erdé-szeti palota, majd a bányászati pavilon és a la-boratóriumok épülete. 1870-ben megünnepel-ték a megalakulás 100. évfordulóját, mely alka-lomból emlékérmet, emlékkönyvet adtak ki,akárcsak a millennium évében, 1896-ban.(Pauer J., 1896.)

1904-tõl az intézmény új neve: Bányászatiés Erdészeti Fõiskola, melynek Fodor Lászlólett az elsõ rektora. 1918. december 6-án dön-töttek elõször a fõiskola értéktárgyainakSelmecrõl való elszállításáról, 1919-ben pedigmár Sopronba költöztették az iskolát. Selmecéletében így vége lett egy nagyon szép fejezet-nek. Mert az akadémia bizony sokat jelentett avárosnak, s eltávozásával sokat veszített Sel-mec. Elköltöztek a híres tanárok, kiürültek avendéglõk és a kaszinók, tönkrementek anyomdák, ahol újságokat, tankönyveket adtakki. Eltûntek az ország, sõt Európa különbözõtájairól idesereglett diákok. Kihaltak a szép ha-gyományok, a „balekélet”, a ballagások, a „far-bõrugrások”, a bányajárások, a szalamander, aszakestélyek stb. Megszûntek a diákszerveze-tek: a Burschenschaft, a Selmeci Magyar Olva-sói Társulat, az Akadémiai Segélyezõ Egyesü-let, a Fõiskolai Hegyi Zászlóalj, az AkadémiaiAtléta-club, a Magyar Társaság; megszûnt aBástyánk nevû diákújság stb. Selmec szinte ha-lott város lett, kiüresedett bölcsõkkel és mûhe-lyekkel, magukra hagyott patinás épületekkel.S ebbõl a sebbõl a mai napig nem tudott telje-sen kigyógyulni!

15

16

Adda Kálmán(1862–1901)

A magyar geológusok és a selmeci tanár-egyéniségek kiemelkedõ képviselõje AddaKálmán is. Bár rövid életpályája nem tette lehe-tõvé számára az igazi kibontakozást, tudásánakés felkészültségének eredményesebb kamatoz-tatását, életmûve így is figyelemre méltó.

Az alig négy évtizedes életút megannyi ál-lomása a Felvidékhez kötötte õt. 1862. július30-án született a Trencsén megyei Borcsány-ban, vagyonos bányászcsaládban. Nyitrán, Po-zsonyban és Nagyszombatban végezte alap-, il-letve középiskolai tanulmányait. A körmöcbá-nyai fõreáliskola után a selmeci akadémiára ke-rült, ahol 1886-ban fejezte be stúdiumait. Egyideig bányászgyakornok Körmöcön és Nagybá-nyán, majd Budapesten a fémjelzõ és fémbe-váltó hivatal alkalmazottja.

1892-ben lett a selmeci akadémia ásvány-tan–földtan–õslénytan tanszékének ideiglenes,majd rendes tanára. Itt azonban nem sok idõttöltött, mivel a földmûvelésügyi miniszter1893. december 5-én kinevezte õt a KirályiFöldtani Intézet geológusává. 1900-ban márosztálygeológus ugyanitt. Sajnos, e minõség-ben nem tudta igazán kifejteni tehetségét, mertsúlyos betegsége megakadályozta ebben. Po-zsonyi rokonaihoz költözött, s ott is halt meg1901. június 26-án.

Pethõ Gyula mondotta temetési gyászbe-szédében: „Adda Kálmán azoknak egyike volt,akiket a hivatás, becsvágy és erõs elhatározásvonzott a geológiai pályára, hogy Magyaror-szág földét hegyeinek alkotásában s azokatminden rejtvényeikkel együtt kutassák: nagymunkájuk eredményeivel egyrészt a tiszta tudo-mányt gyarapítsák, másrészt a gyakorlati élettörekvéseit is támogassák.” (Pethõ Gy., 1902.4. l.)

Adda tudományos munkássága elsõsorbana Krassó-Szörény megyei hegyek tanulmányo-zására terjedt ki. Elkészítette azok térképezésétés geológiai vizsgálatát. Ezenkívül foglalkozotta petróleum magyarországi elõfordulásánakfeltárásával is. Geológiai tanulmányaiban meg-határozta a kutak helyét, mélységét stb.

Tanulmányai, szakirányú munkái a Földta-ni Intézet kiadványaiban jelentek meg. Ilyenekpéldául a Geológiai tanulmányok Krassó-Szörény megyében (Földtani Intézet Jelentései.Budapest, 1895); a Teregova délnyugati vidéké-nek, valamint Temes-Kövesd környékének geo-lógiai vizsgálatairól (Budapest, 1896); a Zemp-lén vármegye északi részének földtani és petró-leum elõfordulási viszonyai (Budapest, 1898); aPetroleum-kutatások érdekében Zemplén és Sá-ros vármegyében végzett földtani felvételekrõl(Budapest, 1900) stb. Ezeket a tanulmányokatszínes nyomású térképekkel egészítette ki.

Adda Kálmánt jelzik a szlovák kiadványok,lexikonok is. (Herèko, I., 1995. 5. l.; Mináè, V.és koll., 1986. 33. l.; Hajko, V. és koll., 1977.24. l.)

Adriany János(1799–1871)

A magyar szabadságharc eszméivel szim-patizáló selmeci tanárok egyike Adriany János.A megmozdulásokban tanúsított magatartásamiatt Lázár Jakabbal együtt õt is megfosztottákegy idõre állásától.

17

Adriany 1799-ben született. A középiskolaelvégzése után Selmecre került: 1823–26 kö-zött végezte tanulmányait az akadémia bányá-szati szakán. 1826-tól különbözõ helyeken gya-kornokoskodott, gépészként és fõgépészkénttevékenykedett.

1835-ben visszakerült az akadémiára, s1841-ig helyettes tanárként vezette a matemati-ka–fizika–mechanika tanszéket. 1844-tõl 1851-ig a bányamûvelés, bányamérés-bányagéptanvezetõ professzora. A két kiadást megértbányaméréstana – Leitfaden seiner vorlesungenüber Markscheidekunst. Wien, 1852, 1861 –korszerû mû volt a maga korában. (ZsámbokiL., 2002. 52. l.) Bergbaukunde für Grübe-naufseher címû bányászati szakkönyve kézirat-ban maradt.

Az akadémiát a gyakorlati élet követte.Fõbányatanácsosként a szomolnoki kincstáribányahivatal fõnöke lett. Fontos tevékenysé-get fejtett ki a borsodi szénbányászat megindí-tásánál is. Õ végezte az elsõ átfogó vizsgálatota barnaszéntelepek elhelyezkedésérõl, s rólanevezték el a borsodi szénelõfordulás egyiktelepét.

Néhány selmecbányai aknában az õ irányí-tásával épült ki a vasvágányrendszer. Sokat tetta vízoszlopos emelõ- és szivattyúgépek korsze-rûsítéséért, melyek a magyarországi bányászat-nál a hiányzó gõzgépeket helyettesítették. (SBSI., 1986. 35. l.)

Adriany János bányamérnököt, tanárt ésszakírót feltalálóként is jegyzik: „Az általaszerkesztett szivattyú ismertté tette nevét kül-földön is.” (Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 12. l.)

Az akadémia egykori neves tanára Miskol-con halt meg 1871. március 9-én.

Ambrózy Sámuel(1748–1806)

Ambrózy Sámuel evangélikus prédikátor,egyházi író 1748. március 22-én született a

Liptó megyei Szielnicen. Pozsonyban és Jéná-ban tanult; 1782-ben tért haza, s az Árva me-gyei Nagyfaluban tevékenykedett evangélikuslelkészként. Innen Poprádra, majd 1796-banSelmecbányára került.

Ambrózy életpályájának jelentõs állomásavolt Selmec. Írói-pedagógiai munkássága is ittbontakozott ki valójában. Fõleg német és latinnyelvû egyházi és világi mûveket írt, köztükprédikációkat, köszöntõ verseket, ünnepi be-szédeket, ismertetéseket stb. 1796-ban megje-lent például Selmecen nyomtatásban az evan-gélikus templom szentelésekor mondott németnyelvû beszéde Die Gotteshäuser derChristen... Ugyanitt adta ki 1804-ben egyik be-köszöntõ prédikátori beszédét Wie muss dieKirchengemeinde und ihr Lehramt beschaf-fen... címmel. Szintén Selmecen jelent meg1805-ben a Zweiter Bericht von der neuen unddoppelten Erziehungsnstalt in Schemnitz címûmunkája.

Ambrózy Selmecen folyóiratot is alapított,illetve szerkesztett. Az évnegyedes lapnak1793–1803 közt összesen kilenc kötete jelentmeg az alábbi címmel: Novi ecclesiastico-scholastici Annoles Evangelicorum august et.helvet confessionis in Austrica monarchia. Alatin nyelvû újság Schultzer Jánosnál jelentmeg, s a szlovák enciklopédiák szerint az aXVIII–XIX. századi szlovák kulturális életmegismerésének egyik fontos forrása. (SBS. I.,55. l.)

Ambrózy felvilágosult szellemû teológusés pedagógus volt. Tagjává választotta õt töb-bek közt a Jénai Mineralógiai Társaság is.Selmecen maga is alapított egy olyan társasá-got, amely a felvilágosult eszméket terjesztet-te. Ezenkívül létrehozott a városban egy le-ány- és fiúnevelõ intézetet is. Ez utóbbirólBreznyik János is megemlékezik iskolatörté-netében. Az intézetet Ambrózy 1804. szep-tember 1-jén nyitotta meg Selmecen, „hol õmaga »socratica methodo« a latin, német, ma-

18

gyar és tót nyelvet, mathesist, méhészetet, ker-tészetet, bányászatot (rem metallurgicum) és alatin stylust adta elõ; fõsegédje pedig s az in-tézet vezetõje »Rev. clarissimus« Oplatkay v.Teschinszky György a dieteticát s geographiát,miket mindnyájan tanultak, s magánórákban atermészeti jogot s elõkészítette a felsõ 3 osz-tálybeli növendékeket az iskolai tárgyakra,melyeket velök korrepetált, mint az alsó 3 osz-tálybeliekkel Klein Sámuel tanító tett, kire azintézetben a zenetanítás is volt bízva, különö-sen zongorázás, hegedülés és lant verés, má-sok rajzra és táncra tanítottak. A leánykák, –a két alsó osztálybeliek nyilvános iskolába isjártak – egyéb, nõknek kellõ tantárgyakon kí-vül, milyenek olvasás, szép- és helyesírás,számvetés, magyar, német s tót nyelvtan, föld-s természetrajz, – kertészetben, zenében, rajz-ban, táncban, fõzés- és hímzésben kaptak ok-tatást.” (Breznyik J., 1898. 222. l.)

Selmecen egyes tanári körökben ellenér-zést váltott ki Ambrózy iskolája, annak ellené-re is, hogy – különösen a leányintézet – „szük-ségét a városiak és a vidékiek egyaránt érez-ték”. A fiúnevelõ intézet ellen – Breznyik sze-rint – elsõsorban azért szólaltak fel a selmecitanárok, mert az „sok és vagyonosabb fiút, kiktanároknál fogadtak volna szállást és magán-órákat, elvont tõlük”. Mint látjuk, a személyiérdekeken már ekkor sem tudtak felülkereked-ni, az újtól féltették egzisztenciájukat és karri-erjüket azok, akik már megszokták a kényel-met és a régi beidegzõdéseket. PedigAmbrózy iskolája, vagy legalábbis iskolakon-cepciója próbált volna lépést tartani a korral,nyitott és befogadó volt az újjal szemben, al-kalmazkodott a gyakorlathoz és a helyi körül-ményekhez, tolerálta az együtt élõ nemzetisé-geket. Sajnos, az intézet csak Ambrózy selme-ci tevékenységének végéig, 1806-ig mûkö-dött. Ez év február 23-án ugyanis az alapító el-hunyt Selmecbányán.

Arany Dániel(1863–1945)

Arany Dániel matematikus, a KözépiskolaiMathematikai Lapok alapítója és több kitûnõtankönyv szerzõje életpályája során csak rövididõre került kapcsolatba a Felvidékkel. Az1863. július 11-én Pesten született tudós, miu-tán a gyõri fõreáliskolában 1872-ben leérettsé-gizett s a budapesti Tudományegyetemen mate-matikatanári oklevelet szerzett, a selmeci erdé-szeti akadémiára került.

1889–90-ben volt a mennyiségtani tanszéktanársegéde. A tehetséges fiatal matematikusnem véletlenül nyerte el a jó nevû akadémián atanársegédi állást, hisz már egyetemistakéntszéles körû matematikai érdeklõdésrõl tett ta-núbizonyságot. Matematikus hallgatókéntgyakran részt vett Eötvös Loránd fizikai elõ-adásain, s átjárt a Mûegyetemre is, hogy hall-gathassa a két kiváló szakember, Hunyadi Jenõés König Gyula elõadásait.

Selmecrõl rövid idõn belül visszatért voltiskolájába, Gyõrbe, matematikát oktatni. Itt in-dította 1894-ben a Középiskolai MathematikaiLapokat, melyet három éven át szerkesztett.Jellegét tekintve ez „a világon az elsõ ilyen kez-deményezés volt”. A mai napig mûködõ folyó-irat nagymértékben segíti a fiatal matematiku-sok fejlõdését. (Szénássy B., 1992. 26. l.)

1896-tól Arany Budapesten tanított külön-bözõ középiskolákban. Szíjártó Miklóssal kö-zösen több matematikakönyvet írt, melyek aszázadforduló idején igen népszerûek voltak.(Algebra a középiskolák felsõ osztályai számá-ra. Budapest, 1904; Számtan a középiskolák al-só osztályai számára 1–3 r. Budapest,1899–1900)

Arany Dániel „matematikai tudományoseredményeit a determinánselmélet, a matemati-kai statisztika, valóságszámítás és a klasszikusjátékelmélet területén érte el”. Radnai Gyulaemlíti, hogy Arany hetvenhét éves korában

19

még megtanult és eredményesen mûvelt egy újmatematikai diszciplínát, az analitikus három-szög-geometriát. (Radnai Gy., 1997. 128. l.)

A Magyar Tudóslexikon kiemeli Arany ki-terjedt nyelvismeretét és a világ sok-sok mate-matikusával folytatott levelezését. A tudósokfõleg problémamegoldó készségét és az elemimegoldások iránti vonzalmát értékelték nagyra.(Radnai Gy., 1997. 128. l.)

A magyar tudóst, sajnos, érdemei sem men-tették fel az alól, hogy származása miatt az1940-es évek közepén üldözzék. Lakásából ki-telepítették, s 1944-ben gettóba hurcolták. Ottpusztult el feleségével együtt 1945-ben. Hatal-mas matematikai könyvtárát elõtte még az Eöt-vös Loránd Matematikai Társulatnak adomá-nyozta. Nevét szaklexikonaink jegyzik. Emlé-két a matematikusok kegyelettel ápolják, s azifjúságot is emlékeztetik rá. Többek közt úgy,hogy Arany Dániel nevét viseli a gimnáziumok1. és 2. osztályosai számára évente megrende-zett országos matematikai verseny.

Bacskor István (Baèkor, 1845–1909)

Bacskor István piarista tanár nevét a MagyarKatolikus Lexikon sem jegyzi. A szlovák kiad-ványok említik õt (SBS I., 1986. 95. l.; Herèko,I., 1995. 13. l.; Klinka, Š., 2000. 106–107. l.), ki-emelve ama publikációs tevékenységét, melyet aSlovenský letopisban fejtett ki 1877-ben,1879–82-ben. Fõleg pozsonyszentgyörgyi levél-tári forrásokat tett itt közzé.

Bacskor István 1845. január 2-án született aBesztercebánya melletti Dóvalban. Rózsahe-gyen és Besztercebányán járt gimnáziumba,majd a piarista rend különbözõ helyein tanultteológiát. 1873-ban szentelték pappá. Ezt köve-tõen tanárként mûködött Szentgyörgyön.

1882-ben került Selmecbányára, s 1886-igtanított a katolikus fõgimnáziumban. 1910-benaz iskola értesítõjében is megemlékeztek róla,

ezt írva többek közt: „Tiszteltük benne a köte-lesség teljesítésében hajthatatlan erejû, szilárdjellemû férfiút, ki habozás, tétovázás és ingado-zás nélkül teljesített minden, nemegyszer nehézés kellemetlen feladatot; sohasem hajszolta ahiúság csillámait, sohasem kereste az olcsónépszerûség hízelgõ szavait.” (Rauchbauer J.,1910. 3. l.)

Selmecbányáról a rend más helyeire került,de 1903-ban Kisszebenbõl újra visszatért azészak-honti városba, s itt élt haláláig, 1909. au-gusztus 20-ig. Igaz, már csak nagybetegként le-hetett jelen a rendtagok között, de így is példátmutatott társainak. Mint olvassuk: „Idejét tudo-mányos mûvek olvasásával töltötte, melegenérdeklõdött a napi események iránt.” Nem fe-ledkezett meg a szegény sorsú diákokról sem:volt iskoláinak, a besztercebányai és a rózsahe-gyi gimnáziumnak, valamint a selmeci iskolá-nak 1000-1000 forintos alapítványt tett ilyencélból. Még bizakodott felépülésében, de a ha-talmas kór legyõzte õt. Életében azonban „so-ha egy panaszos szó sem hangzott el ajkáról,példás keresztény türelemmel viselte a kegyet-len sors csapásait”.

Halálával „a magyar tanításügy fáradhatat-lan munkását” veszítették el a piaristák.(Rauchbauer J., 1910. 4. l.)

Bachmann József(1791–1868)

Bachmann József vegyész, bányatanácsos,akadémiai tanár szintén több szállal kötõdikSelmecbányához és más településekhez is. Ta-nulmányait Selmecen és Bécsben végezte, azutóbbi helyen doktori címet is szerzett.

Bachmann Selmecbányán jó kapcsolatbanállt Wehrle Alajos professzorral, a kitûnõ ve-gyésszel, aki több kémiai módszert dolgozott ittki, laboratóriumokat, szakszertárakat építettstb. Bachmann is közremûködött azoknál a kí-sérleteknél, melyek során felfedezték az arany,

20

az ezüst és a réz száraz úton való elkülönítésé-nek módszerét.

Jeles elõdünk a kohászati-kémiai tanszékideiglenes, majd rendes és kinevezett tanáravolt (1845–1856). 1848-ban az akadémia nem-zetõrségének is parancsnoka lett. Mint tanárnaka már említett kísérleteken kívül több felfede-zése és szabadalma is volt Selmecen. Olyan be-rendezést szerkesztett például, amely a magaske-mencék levegõjének elõmelegítésére szolgált.(ES I., 1977. 100. l.)

A Természettudományi Társulat évkönyve-iben rendszeresen publikált, többek közt a réz-ércek „próbakémleletérõl”. Az 1830–40-esévekben kõnyomatos jegyzeteket adott ki a di-ákok számára, kéziratba rendezte kémiai elõ-adásait stb. 1856-ban meghatározta az ún.„selmeci délkört”.

Bachmann 1856-ban távozott el Selmecbá-nyáról. Ettõl kezdve 1862-ig a pøíbrami taninté-zet kohászati tanszékének tanára. Több németnyelvû mûvet publikált. Önálló kötete, aChemische Abhandlung über das Mangan1829-ben jelent meg Bécsben. A különféleszaklapokban is megjelent egynéhány kisebb-nagyobb tanulmánya.

Neves tudósunk 1868-ban Budán hunyt el.Természetesen Szlovákiában is számon tartjákõt: valamennyi lexikonban, enciklopédiábanmegtalálható a neve.

Balázs István(1881–1962)

A Felvidékrõl indult a kohászati tudomá-nyok egyik kiváló tanára, Balázs István vasko-hómérnök is. A Liptó megyei Kispalugyán szü-letett 1881. augusztus 20-án. A KörmöcbányaiÁllami Fõreáliskolában érettségizett, innen ke-rült 1900-ban Selmecbányára vaskohómérnök-hallgatónak.

1903-ban már a Bánya- és ErdõmérnökiFõiskola tanársegédje Barlai Béla mellett a vas-

kohászati tanszéken. 1906–1908-ban hazai éskülföldi vasgyárakban, kutatóintézetekben vettrészt tanulmányúton. Visszatérve Selmecbá-nyára adjunktusi kinevezést nyert, s megbíztákõt a „vaskohászati enciklopédia” elõadásával.

Az intézet áthelyezésekor õ is Sopronba ke-rült, s a fõiskolai tanács – mivel Barlai profesz-szor súlyos betegségben szenvedett – õt bíztameg a tanszék tanári teendõinek ellátásával.„Ekkor a tanszék minden gondja a vállára ne-hezedett. Üres, rideg, katonaságtól elhagyottlaktanyában mindennemû felszerelés nélkülkezdte meg az oktatást. Balázs István fáradsá-got nem kímélve vezette az oktatást, s a labora-tóriumi hiányokat nagy szakértelemmel páro-sult elõadókészséggel, képekkel, rajzokkal igye-kezett pótolni.” (Dr. Faller J., 1962. 199. l.)

Balázs István tehát mindent megtett az újhelyre került intézmény fejlesztése érdekében.1923-ban megszervezte és vezette a tüzelésta-ni–anyagvizsgálati tanszéket. 1929-ben a fõis-kola új épületében felépítette az új laboratóriu-mot, ahol „az új berendezéssel nagy szeretettelfolytatta most már az elmélet mellett a gyakor-lati oktatást is”. 1934-ben tanszékvezetõ egye-temi tanár lett. 1938-ban vonult nyugalomba,de nyugdíjas napjait Sopronban „a maga terem-tette csöndben, tudós munkával töltötte, és so-hasem szakadt el a szakmájától, melyet rajon-gásig szeretett”. (Faller J., 1962. 199. l.)

21

Balázs elsõsorban gyakorlati-szervezõ em-ber volt. A történelmi sorsfordulók sem tudtákõt letörni. Fiatalok ezreit oktatta a vaskohászat-ra. Az írásra csak kevés ideje jutott. Tanulmá-nyai elsõsorban a Bányászati és Kohászati La-pok hasábjain jelentek meg. 1908-ban részt vetta Kohászati enciklopédia szerkesztésében. Ne-vét a szlovákiai és a magyarországi lexikonokegyaránt számon tartják.

Baligó János(1852–1894)

Baligó János szintén a Selmecbányai Kirá-lyi Katolikus Fõgimnázium tanárainak egyikevolt. A piarista rend tagjának itteni tevékenysé-gérõl, sajnos, nem sokat tudunk, nem tartja õtszámon sem a jeles selmeciek lexikona(Herèko, I., 1985), sem a Szlovák BiográfiaiSzótár.

Szinnyei lexikonában természetesen megta-láljuk Baligó nevét (Szinnyei J., 1891.416–417. l.), akárcsak a legújabb Magyar Ka-tolikus Lexikonban (Diós I. fõszerk., 1993. 561.l.). Adatainkat mi is e forrásból merítettük.

Baligó János piarista szerzetestanár és íróKalocsán született 1852. január 26-án. Tanul-mányait szülõvárosában kezdte, majd 1868.szeptember 8-án belépett a rendbe. Vácott töl-tötte „újoncévét”, a gimnázium 7. és 8. osztá-lyát pedig Kecskeméten végezte. 1873-ban ün-nepélyes fogadalmat tett, Nyitrán teológiábólvizsgázott, s 1875-ben Vácott pappá szentelték.

1882-ben szerzett tanári oklevelet Kolozs-várott, de már ezt megelõzõleg 1871-tõl tanította rend gimnáziumaiban. Kezdetben Selmecbá-nyán, Léván, Veszprémben, Kecskeméten, Vá-cott, Máramarosszigeten, Szegeden és Kolozs-várott tanárkodott.

1888-tól a nagykárolyi gimnázium klasz-szika–filológia tanára, 1893-tól pedig a temes-vári gimnáziumban oktatott. Közben publikáci-ói jelentek meg az oktatásügy, az irodalomtör-

ténet és a mitológia körébõl. A kegyesrendiekmáramarosszigeti algimnáziumának értesítõi-ben látott napvilágot A piaristák alsóbb iskolá-inak tanmenete és módszere a Ratio education-is elõtt, valamint a Kisfaludy Sándor mint rege-költõ s hatása korára (1877, 1878) címû tanul-mánya. A szegedi fõgimnázium értesítõjében(1880/81) Az ó-kori mythosok magyarázásimódjai címmel értekezett. Tulcsik GyulávalMáramarosszigeten elõkészítette a Havasi Kürtcímû „vegyes tartalmú hetilap mutatvány-szá-mát”. (Szinnyei J., 1891. 417. l.)

A kegyes tanítórend tagja Temesváron haltmeg 1894. december 22-én.

Ballenegger Róbert(1882–1969)

A magyarországi talajtani kutatás és oktatáskiemelkedõ alakja, Ballenegger Róbert, aki pe-dagógiai-kutatói munkássága mellett jelentõspublikációs tevékenységet fejtett ki, rövid ideiga selmecbányai akadémia ásványtani–földtanitanszékén volt tanársegéd. Neve szerepel az in-tézet oktatóinak lexikonában is. (Zsámboki L.,1983. 113–115. l.)

A svájci származású tudós Temesváron szü-letett 1882. november 11-én. Gimnáziumi ta-nulmányai után a budapesti Tudományegyete-

22

men szerzett diplomát. Több mint egy évtizediga Földtani Intézetben dolgozott, 1922-tõl pediga Kertészeti Tanintézet tanára, ahol biokémiátés talajtant oktatott. Az 1920-as években ame-rikai tanulmányúton járt, s Michigan állam me-zõgazdasági fõiskoláján volt tanársegéd. A vi-lágháború után a gödöllõi AgrártudományiEgyetem Kertészeti Karán adott elõ.

Bellenegger Róbert munkásságát életrajzíróihárom korszakra tagolják. Kezdetben a FöldtaniIntézet munkatársaként „a talajok földrajzi, geo-lógiai, morfológiai tanulmányozása mellett nagyfigyelmet fordított a jellegzetes talaj-elõfordulá-sok kémiai és fizikai vizsgálatára. Tõle származ-nak leggyakrabban elõforduló talajtípusaink la-boratóriumi vizsgálatokon nyugvó elsõ leírásai”.(Dr. Fehér Gy., 1987. 104. l.)

Munkásságának következõ korszakában„elõtérbe kerültek szintetizáló jellegû tanulmá-nyai”. Vizsgálta, milyen biológiai és kémiai ha-tást gyakorol a talaj mésztartalma annak termé-kenységére. Elsõ szakkönyve 1921-ben jelentmeg Budapesten A termõföld címmel. Ezt kö-vette a Talajmûvelés és talajjavítás (Budapest,1924), valamint A termõföld hibái (Budapest,1934). Bittera Miklóssal közösen jelentettemeg Budapesten 1936-ban A talaj termõerejé-nek fenntartásáról címû kötetet.

Életének harmadik korszakában „kidolgoz-ta a magyarországi talajok ma már elfogadottosztályozási rendszerét; talajvizsgálati mód-szerkönyvet szerkesztett, amely összegezte alegjobb külföldi és hazai talajvizsgálatok mód-szertani eredményeit; kiemelkedõ tudománytör-téneti jelentõséggel bíró könyv társszerzõjekéntrészt vett a magyar talajtan történetének meg-írásában”. (Dr. Fehér Gy., 1987. 104. l.)

A Talajtani módszerkönyvet, melyet Mada-ras Lászlóval és Di Gléria Jánossal együtt szer-kesztett, három kiadásban is megjelentették(Budapest, 1944, 1953, 1962). A magyar talaj-tani kutatás története címû könyvet Finály Ist-vánnal írta (Budapest, 1963).

A Kossuth-díjas tudós 1969. november 13-án halt meg Budapesten. Fehér György írja aróla készített életrajzban az alábbiakat: „Bal-lenegger Róbertnek nagy érdeme volt abban,hogy Sigmund Elek és Treitz Péter után a ma-gyar talajtani kutatás eredményeit ismét elis-merték és megbecsülték külföldön is.” (Dr. Fe-hér Gy., 1987. 105. l.)

Barlai Béla(1870–1921)

Barlai Béla kohómérnök, fõiskolai tanár,szakíró és fõbányatanácsos 1870. október 2-ánszületett Mosonszolnokon német anyanyelvûszülõk gyermekeként. Eredeti nevét – Neuherz– 1904-ben változtatta Barlaira.

Tanulmányait a gyõri bencés fõgimnázium-ban kezdte. Innen a kegyes tanítórend váci inté-zetébe lépett, ahol egyszerû fogadalmat tett. Agimnáziumot Kecskeméten fejezte be 1890-ben, de nem lett szerzetes. A selmeci akadémi-án erdészeti tanulmányokba fogott, majd ké-sõbb átlépett a kohászati szakra. 1894-ben vég-zett, s a restei vasgyárhoz, illetve a Hernád-völgyi Magyar Vasgyár Rt. korompai henger-mûvéhez került. Tapasztalt mérnökként foglal-ta el újabb állomáshelyét a selmecbányai vas-kohászattani tanszéken. 1902-ben a kolozsvári

23

egyetemen a kémia doktorává avatták. Pályájagyorsan és eredményesen ívelt felfelé. „Dr.Barlai Béla 20 éves tanári mûködésének kezde-te abba az idõbe esik, amikor a vaskohászat ismindinkább a fizikai-chemiára és a metallográ-fiára, mint a tapasztalatnál és a rendszertelenpróbálgatásoknál a szilárdabb alapra kezd tá-maszkodni.” (Széki J., 1922. 1. l.) Elõadásai so-rán arra törekszik, hogy hallgatóinak „a gya-korlatban elõforduló problémák megértéséhezés megoldásához szükséges elméleti tudásamindig a kor színvonalán álljon”.

Már 1895-ben kidolgozta egy modern vas-kohászati laboratórium tervét. Ehhez sikerült azanyagi eszközöket is megszereznie, s1906–1908 között felépíthette és átadhatta ren-deltetésének azt az intézményt, amely berende-zéseit illetõen a kor színvonalán állott. Barlaiazáltal, hogy megszervezte a fõiskola vaskohá-szati kísérleti laboratóriumát, jelentõs munkátvégzett a magyarországi kohómérnökképzés, abányászati és kohászati felsõoktatás fejlesztéseés korszerûsítése terén. (Kenyeres Á. fõszerk.,1969. 119. l.)

Barlainak alkalma volt „a külföldi elsõran-gú vaskohászati intézményeket” is tanulmá-nyozni. 1907-ben Svédországban és Norvégiá-

ban járt; 1909-ben részt vett a NemzetköziAnyagvizsgáló Egyesület koppenhágai kong-resszusán; 1911-ben pedig Belgium, Lotaringiaés Luxemburg vasiparát tanulmányozta. Ilyenelõzmények után írta meg kétkötetes tan-könyvét. 1909-ben jelent meg Selmecbányán Avaskohászat kézikönyve elsõ kötete, amely a vasmetallurgiájával és a vaskohászati salakkal fog-lalkozik. A második kötet a Tüzeléstan, amelyszintén Selmecbányán jelent meg 1912-ben.Tankönyvei a magyarországi szakirodalomalapvetõ mûvei és hosszú idõn át használt kézi-könyvei voltak.

Természetesen színvonalas tankönyvein kí-vül sok egyéb mást is publikált még Barlai.1913-ban adták ki Selmecen A magyar királyibányászati és erdészeti fõiskola vaskohászatikísérleti laboratóriuma címû összefoglalóját.1915-ben ugyanott látott napvilágot A gazdasá-gosság érvényesítése az állami vasgyárak üze-meiben címû tanulmánya. Rendszeresen publi-kált a Bányászati és Kohászati Lapokban. Ittközzétett tanulmányaiban a tüzelésrõl, a man-gán szerepérõl, a vízgázról, a szén hõhatásánakkihasználásáról stb. értekezett.

Barlai hosszú idõn át tanszékvezetõ, egyideig pedig a fõiskola rektora is volt. Tanárként,tudósként egyaránt kiemelkedõ eredményeketért el. Kiváló és vonzó egyéniségnek, megnye-rõ munkatársnak tartották õt. A trianoni fordu-lat után õ is elhagyta Selmecbányát, de márelõtte azok közé tartozott, akik az intézetSelmecrõl való áthelyezését támogatták. 1919-ben javasolta a fõiskola Miskolcra helyezését.Korai betegsége, sajnos, derékba törte a mégfejlõdõképes, gazdagabb jövõ elõtt álló tudóst.1921. november 20-án halt meg Budapesten.

Bartha Béla(1861–1914)

Bartha Béla 1905 és 1912 között volt a sel-mecbányai fõiskola jogi tanszékének vezetõje.

24

A Szatmár megyei Fülesden született 1861. ok-tóber 27-én. Jogi tanulmányait Sárospatakon ésBudapesten végezte. 1887-ben szerzett jogidoktorátust, 1889-ben pedig államtudományidoktorrá avatták.

Eperjesen, Sárospatakon, Debrecenben ésSelmecbányán végzett tanári tevékenységet.Közben lapszerkesztõként, közéleti cikkekszerzõjeként és egyházpolitikai mûvek fordító-jaként is ismertté vált. A Statisztikai tanulmá-nyok a magyar protestantizmusról címû mun-kája már 1890-ben jelent meg Budapesten.1891-ben Kassán kiadta A házassági jog re-formja címû tanulmányát. Újabb kötetét 1892-ben publikálta (Budapest) A polgári házasságés a házassági bíráskodás címmel.

Jogakadémiai tanárként több tankönyvet,alapvetõ összefoglaló munkát írt. A magyar ál-lamgazdaság tan- és kézikönyve (Pénzügyi jog)Debrecenben jelent meg két kötetben1900–1901-ben. Ugyanitt adták ki 1900–1901-ben A magyar közigazgatási jog címû kétköte-tes tankönyvét.

Selmeci tanárként is sokat publikált, köny-veivel elõsegítette a jogi felvilágosítást és tájé-kozódást, amely a jövõ mûszaki szakembereiszámára is igen fontos volt, hisz az itt végzettek

legtöbbje vezetõ állásba, fontos tisztségekbekerült. Ez pedig a szakmai tudáson kívül meg-követelte a jogi tájékozódást is.

1908-ban Selmecen jelent meg második ki-adásban, átdolgozott formában A magyar köz-jog (Alkotmányjog) és belügyi közigazgatásijog tankönyve. Ezt megelõzõen 1907-ben márkiadták a Joerges nyomdában A magyar bányá-szati közigazgatás tankönyvét, s 1908-banugyancsak Selmecbányán jelent meg az Erdé-szeti törvények és gyakorlati közigazgatás címûmunkája.

Számos tanulmánya látott napvilágot a ko-rabeli szaklapokban is. Bartha Béla az államjogkiemelkedõ szakoktatója volt, és sokat tettazért, hogy az egyes szakmák mûvelõi is meg-felelõ jogi képzettséggel és tájékozottsággalrendelkezzenek.

1912-ben elköltözött Selmecbányáról. Éle-te hátralévõ éveit visszavonultságban töltötteTiszafüreden. Ugyanitt halt meg 1914. január26-án.

Belházy Gyula(1870–1923)

Jeles elõdeink címû arcképcsarnokunkbanfoglalkoztunk a híres Belházy családdal is. El-mondtuk, hogy 1756-ban Belházy János lettSelmecbánya városbírája, s azóta a család fo-lyamatosan honos volt Hont megyében. ABelházyak közül bemutattuk az ismert numiz-matikust, Belházy N. Jánost, a neves erdõmér-nök-szakírót és feltalálót, Belházy Emilt.(Csáky K., 2002. 18–19. l.)

Most Belházy Gyuláról ejtünk néhány szót,aki maga is erdészcsaládból származott. 1870.április 2-án született Zólyomlipcsén. Apja,Belházy Jenõ szintén kiváló szakember volt, sugyancsak oktatott a selmeci akadémián.

Bölcsházi Belházy Gyula tanár, szakíró, vá-rosi tanácsos és fõmérnök Selmecbányán vé-gezte erdõmérnöki tanulmányait. Ezt követõen

25

Kõrösmezõn tevékenykedett, majd 1894-tõl1898-ig tanársegéd volt az akadémián, az erdõ-használati tanszéken oktatott.

1898-tól kincstári erdészként dolgozottBácsdoroszlón, Karámon és Óasszonyréten.Eközben cikkeket írt a TermészettudományiKözlönybe és az Erdészeti Lapokba. Foglal-koztatta az erdõsítés s az ezzel összefüggõ kér-dések sora, fõleg a problémakör gazdasági vo-natkozásai. A vadászat szintén kedvelt idõtölté-se és szakterülete volt. Akárcsak édesapja, õ isgazdagította a vadászati szakirodalmat. 1903-ban Zomborban kiadta A vadász tíz parancsola-ta címû munkáját. 1895-ben az Erdészeti La-pokban jelent meg a Czélbalövés mesterségesvilágítás mellett címû dolgozata. Ugyancsak eszaklap hasábjain írt a Selmec város körülemelkedõ hegyek erdõsítésérõl, és azok lehet-séges hasznáról (1882).

1907-tõl a kincstári erdõk fõmérnöke ésgondnoka, 1915-õl pedig Nagyenyed város fõ-erdésze. Ott is hunyt el 1923. március 18-án.Neve a magyar és a szlovák nyelvû lexikonok-ban egyaránt megtalálható. (Gulyás P., 1940.940. l.; Zsámboki L. szerk., 1983. 118. l.;Mináè, V. fõszerk., 1986. 188–189. l.; Herèko,I., 1995. 18. l.)

Belházy Jenõ(1838–1906)

Bölcsházi Belházy Jenõ erdõtanácsos, tanárés szakíró 1838. augusztus 3-án születettBreznóbányán. 1856–61 között tanult erdésze-tet Selmecbányán. 1861-tõl 1868-ig tanárse-géd, illetve segédtanár az akadémián.

Vadas Jenõ írja iskolatörténetében, hogy azerdészeti akadémia 1867 elejére már „annyiraelárvult állapotban volt”, hogy miután 1866végén Schwartz Frigyes tanár is távozott,„Belházy Jenõ erdõgyakornok mint helyettesadjunktus egymaga teljesítette az erdészetiszakoktatás nehéz feladatát”. (Vadas J., 1896.

115. l.) Egyébként erre az idõszakra esik a ma-gyar nyelvû erdészeti szakoktatás alapjainak le-rakása is. Belházy aztán olyan tanárokkal okta-tott együtt, mint Wagner Károly, Lázár Jakab ésFekete Lajos.

1896 és 1900 között Belházy a kincstári er-dõknél volt alkalmazásban mint erdész, fõer-dész és erdõtanácsos. Dolgozott Zólyomlip-csén, Besztercebányán, Sóváron, Ungvárott,Máramarosszigeten és Lugoson.

1900-ban vonult nyugalomba mint erdõ-tanácsosi hivatalfõnök. Ekkor a fõvárosba ke-rült, ahol a Budapesti Polgári Lövészegyesülethelyettes lövészmestere volt egészen haláláig,1903-ig.

Belházy a magyar vadászati szakirodalom-nak is egyik kiváló mûvelõje és szakértõje,mondhatni elõfutára volt. A vadászati ismeretekkézikönyve címû mûvének 1. kötete (Fegyver-tan, Fogó-készülékek, Vadász-ebek) 1892-benjelent meg Budapesten. Belházy ezenkívül többtanulmányt publikált az Erdészeti Lapokban is(Fafogyaték beszáradás következtében. 1881; Afûrészelésnél elõforduló tiszta árukihozatal- ésfafogyasztékról. 1881; A hamu mint trágya.1882; Korcsfenyõ. 1882).

A volt selmeci tanár és felvidéki erdész, akitûnõ vadász szakember a máramarosi Kõ-rösmezõn halt meg 1908-ban (Zsámboki L.fõszerk., 1983. 118. l.; Herèko, I., 1995. 18. l.),más források szerint 1906-ban (Mináè, V. fõszerk., 1986. 188. l.; Gulyás P., 1940. 940. l.).

Bencze Gergely(1854–1925)

Bencze Gergely akadémiai, illetve fõiskolaitanár, erdõmérnök, vegyész és szakíró a Három-szék megyei Lemhényben született 1854. márci-us 8-án. Gimnáziumi tanulmányait Székely-udvarhelyen, Kézdivásárhelyt, Kolozsvárott ésMiskolcon végezte. 1875–79 között Selmecbá-nyán tanult, s erdõmérnöki képesítést szerzett.

26

1879-ben az óbudai magyar királyi jószág-igazgatósághoz került erdõgyakornokként,majd a gödöllõi, visegrádi és besztercebányaierdõhivataloknál teljesített szolgálatot. 1882-ben erdõgondnokká nevezték ki.

1882-ben a müncheni egyetemre küldték,ahol három évig vegytani, talajtani, meteorológi-ai s ezekkel összefüggõ tanulmányokat végzett.1885-ben I. osztályú erdészi kinevezést kapott, segyben megbízták õt az erdészeti akadémián avegytan, késõbb pedig a talaj- és klímatan oktatá-sával is. 1887-tõl fõerdész, 1888-tól rendkívüli,1891-tõl pedig rendes tanár, miközben a vegyta-ni tanszéket is vezette. 1911-ben fõerdõtanácsos,1919-ben pedig miniszteri tanácsos lett. BenczeGergely részt vett a akadémia Sopronba való köl-töztetésében is, s 1923-ig, nyugdíjba vonulásáigmaradt az intézet tanára.

Bencze nevéhez fûzõdik „az erdészeti kémi-ai oktatás megalapozása” (Zsámboki L., 1983.120. l.), õ volt ennek a tudománydiszciplínánakaz úttörõje. (Mináè, V. fõszerk., 1986. 205. l.)

Bencze nemcsak pedagógusként és szakte-rülete szervezõjeként járt az élvonalban, hanemkutatóként, szakíróként is eredményesen dolgo-zott. Már a fõiskolán mintaszerû laboratóriu-mot állított fel, s fõleg a bükkfa papírgyártásicélokra való feldolgozásával kísérletezett.

Jeles tanárunk számos olyan tanulmányt írt,amely gyakorlati megfigyeléseken alapult, s a

mindennapi szakmai tevékenységet, a termeléshatékonyságát szolgálta. Értekezett például azakácfahamuról mint trágyaszerrõl (ErdészetiLapok, 1893), a szénporból és széntörmelékbõlkészült tégláról (Erdészeti Közlemények,1900); közölt kísérleti adatokat a homok- ésagyagtalajok átázására és kiszáradására vonat-kozólag (EK, 1901), közzétette az erdészeti kí-sérleti állomásokon 1901-ben gyûjtött meteoro-lógiai adatokat (EK, 1902) stb.

Lexikonaink önálló mûveként jegyzik azÉszrevételek az agrogeológiai értekezletenmegtartott tanácskozások alkalmából (h. és é.n.) címû munkáját. Erdészeti vegytan címû mû-vét, amely kéziratban maradt, 1905-ben írta.

Bencze Gergely Sopronban hunyt el 1925.december 15-én.

Benyák József Bernát(1745–1829)

Benyák Bernátot, a kiváló piarista tanárt, azírót és filozófust, a nyelvészt és az iskolapoliti-kust szinte valamennyi régebbi és mai lexiko-nunk számon tartja, sõt a szlovák lexikonokbanis elõfordul a neve. Ennek ellenére talán még-sem ismerjük õt eléggé.

1745. december 6-án született Komárom-ban. A jómódú családban már fiatalon zenét ésfrancia nyelvet tanult. A nyelvek és a zene irán-ti szeretete különben egész életén át végigkísér-te. Felnõttkorában több hazafias és harci versetírt, melyeket maga zenésített meg, s azokat„sok helyen énekelték a magyar katonák a nagyfrancia forradalom idejében”. (Takáts S.,1891. 5. l.) Foglalkozott továbbá nyelvújítássalés nyelvkönyvek szerzésével, s anyanyelvén kí-vül beszélt németül, franciául, szlovákul, ola-szul, görögül és latinul.

A Felvidékhez több szállal is kapcsolódott.A komáromi gyerekkori évek után fiatalonPrivigyére került, ahol 1764-ben már a piaris-ták rendjének novíciusa volt. Bölcsészeti és

27

teológiai tanulmányait követõen a kegyesrendnyitrai konviktusának nevelõje. Szerzetes ta-nárként tevékenykedett többek közt Trencsén-ben és Selmecbányán is. Hont megye bányavá-rosában halt meg 1829. március 1-jén, s ott istemették el.

Eme néhány száraz életrajzi adat után haddvillantsunk most fel valamit munkásságából,tiszteletre méltó érdemei közül. Benyák felvilá-gosult gondolkodású, a magyarságért lelkesedõpedagógus volt. Filozófiai munkáiban a „gon-dolkodás során érvényesíthetõ egyéni véle-ményalkotás jogát a felvilágosodás szellemé-ben tárgyalta” – olvassuk a Magyar KatolikusLexikonban. (Diós I. fõszerk., 1993. 735. l.) Ezta tényt a Pedagógiai lexikon szerzõi is aláhúz-zák, megjegyezve ezenkívül, hogy már 1792-ben tervezetet dolgozott ki (Theoria Schola-rum) a hazai iskolarendszer korszerûsítésére.Fontosnak tartotta a polgári igényeknek megfe-lelõ tananyagot, valamint a magyar oktatásinyelvet. (Báthory Zs. szerk., 1997. 168. l.) Azállam és az egyház jogosultságát egyaránt elis-merte az oktatást illetõen. Nézetei miatt gyak-ran került összetûzésbe feletteseivel.

Benyák Bernát a pesti líceumban elsõkénttanította magyarul a filozófiát; 1777-ben Kalo-csán kiadta az Egész logikából és oktató fisiká-ból válogatott cikkelyek címû munkáját. 1783-ban pedig megjelentette magyarul ugyanottBruyes apát francia munkáját, az Okos elménekmulatozásait. Filozófiából magyar nyelvû ve-télkedõket szervezett, hogy minél jobban elsa-játíttassa a szakterminológiát. A piaristák szí-vósságával honosította meg az iskolai színját-szást, illetve az iskoladrámák írását.

Pedagógusként bátorságból is példát muta-tott. A magyar nyelv lelkes híveként gyakranszembeszegült a németesítõ iskolapolitikával.II. József nyelvrendelete után is készséggel vál-lalta a székesfehérvári gimnázium igazgatóiposztját, mert eleve elhatározta, hogy a logiká-nak ellentmondó rendeleteket nem hajtja végre.

Ebbéli mûködése kapcsán olvashatjuk az aláb-biakat: „Itt használhatóan, ügybuzgón, a felvi-lágosult pedagógia szellemében mûködött, deaz oktatás érdekeire hivatkozva a nyelvrendele-tet, ahol lehetett, nem hajtotta végre, a németülnem tudó tanárokat nem küldte el, sõt idõnkéntbíráló hangú jelentéseket terjesztett fel, kifejtve,hogy a német nyelv erõszakolása milyen ellen-hatást kelt az ifjúságban.” (Horváth M. fõsz-erk., 1988. 166. l.)

A komáromi nemes gombkötõmester fia anyitrai konviktusban is hazafias szellemben ne-velte a fõnemesek fiait. Késõbb a magyar filo-zófiai nyelv kialakításán fáradozott, hogy a„külsõ és már nagy tökéletességre lépett” nem-zetek között a magyar se maradjon el csúfosan.

Benyák összefoglalta a Ratio Educationis-szal kapcsolatos tapasztalatait is. Vélemény-nyilvánításában kifogásolta a tantárgyak túlzottsokféleségét, a túlterhelést, ugyanakkor bíráltaa fizika oktatásának elégtelenségét, a történe-lemkönyvek elavult felfogását stb. Harcolt egymagyar közoktatási hatóság felállításáért is.(Horváth M. fõszerk., 1988. 214. l.) Kidolgoz-ta egy kereskedelmi fõiskola tervét. A számosiskoladrámán kívül selmeci mûködése idején anemzetiségi tanulók számára magyar–latinnyelvkönyvet készített (Grammatica Hungari-ca. Selmecbánya, 1816).

A jeles piarista tanár nyelvészeti munkássá-ga is igen kiemelkedõ. Amint Takáts Sándor ír-ta róla szóló monográfiájában, nyelvészetimunkásságával nagy szolgálatot tett irodal-munknak. „Már 1790-ben, midõn Pázmándy amagyarok eredetérõl szóló nagy munkáját kiad-ta, egy értekezést írt az összehasonlító nyelvé-szetrõl...” (Takáts S., 1891. 238. l.) A nyelvújí-tást illetõen pedig „fõ törekvése az volt, hogy azúj szók és összetételek magyaros hangzásúaklegyenek, s hogy lehetõleg az analogia vagy eti-mologia törvényén alapuljanak”. (Takáts S.,1901. 421. l.) Új és felújított szavai közt olya-nokat találunk, mint a lét, kény, hangjegy, pol-

28

gárosodás, szemlélet, eszmélés, közlés, ho-mály, ítélet, képzet stb. Amikor azonban anyelvújítási harc személyeskedésbe és durva tá-madásokba csapott át, Benyák elhallgatott, snem avatkozott az elkeseredett harcba.

Földink több verseskötetet is publikált. ABenyák Bernard József magyar versei címû kö-tet Bécsben jelent meg 1820-ban. Költeményeielsõsorban a császárt, a fõnemeseket és a jelesférfiakat dicsõítik. 1766–1767-ben, veszprémitanárkodása idején készítette el a Veszprém vá-rosának nyájas leírását. Ötvennégy strófás ver-sének nincs költõi értéke, de „mint egyént, kort,nyelvet és ízlést jellemzõ írásmû nem fölöslegesadalék a megújhodás korának ismeretéhez”.(Irodalomtörténet. 1912. 539. l.)

Már említettük, hogy Selmecbánya volt Be-nyák földi pályájának utolsó állomása. A piaris-ták itt 1776-ban vették át a jezsuita alapításúgimnáziumot, amely 1777-ben ismét fõgimná-zium lett. Egyes szerzõk szerint Benyák 1816körül került Selmecbányára. (Herèko, J., 1995.20. l.; Mináè, V. és koll., 1986. 212. l.) A városközépiskoláinak történetét feldolgozó szerzõkazonban 1807-et jelölik meg Benyák elsõselmeci évének. (Szártorisz F., 1896. 55. l.;Hamrák B., 1910. 25. l.) Tudjuk, hogy a piaris-ták nagy gondot fordítottak az anyanyelvi okta-tásra. Selmecen azonban csak a XIX. századelején tudták részben megvalósítani céljukat.Ezzel, illetve Benyákkal kapcsolatban olvassuktöbbek közt az alábbiakat a gimnázium egyikévkönyvében: „1807/8. kezdték tanítani a ma-gyar nyelvet. Elsõ, ki a gymnasiumban a ma-gyar nyelvet elõadta, volt Benyák József, aszépmûvészetek és a bölcsészet doktora. Ma-gyar nyelvi tanszékre úgy lépett fel, hogy tanít-ványaihoz hazafias, lelkes magyar beszédet tar-tott. A beszéd könyvnyomatban is megjelent.”(Szártorisz F., 1896. 55. l.) Egy másik munká-ban így írnak: „1807-ben a kath. gimnásiumbanBenyák József, egyike a legkiválóbb piarista ta-nároknak s tudósoknak, kezdte külön tantárgy-

ként elõadni a magyar nyelvet.” (Hamrák B.,1910. 25. l.)

Selmecen több könyvet is megjelentetett, amár említetten kívül itt adták ki az Üdvösségesénekeit (1821) és a Magyar nyelvnek egyenesfolyását ismertetõ verseket (1826). Nyolcvan-négy éves korában halt meg az észak-honti vá-rosban, sok-sok kéziratot és hatalmas szellemiörökséget hagyva az utókorra. Minket ez feltét-lenül tiszteletadásra kell hogy sarkalljon.

Bergfest Árpád(1883–1964)

Bergfest Árpádot Hont megye helytörténe-tének kutatói elsõsorban az 1906-ban Selmecenkiadott (kiadó: Grohmann Gyula), az ipolyságiPolgár-nyomdában készült könyve, a Hont vár-megye történelmi földrajza alapján ismerik.

A szerzõ sikeres könyvecskéjének beveze-tõjében többek közt így vall arról a vidékrõl,ahol valójában az életpályája is kiteljesedett:„Ha végignézek a felföld sötétlõ völgykatlanja-in, felhõbe nyúló sziklabércein, mintha egy ez-redév szenvedéseinek siralomvölgyeit, egy ez-redév dicsõségének hatalmas hírnökeit látnámbennök, úgy hatnak reám. A krónikák, a törté-

29

nelem lapjain majd mindenütt akadunk oly ese-ményekre, amelyek e hegy-völgy koszorúzta te-rületen játszódtak le, melyek dicsfényt sugároz-nak azon helyekre, melyeket nemzeti hõseinkhonfiúi erényeikkel történelmi nevezetességûvéemeltek.” (Bergfest Á., 1906. 3. l.)

Könyvében Bergfest ír a megye alapításáról,bemutatja a nagyobb és jelentõsebb településeket(Ipolyság, Palást, Magyarád, Szántó, Borfõ, Bát,Bakabánya, Hegybánya-Szélakna, Selmecbánya,Szitnya, Bélabánya, Berencsfalu, Korpona,Bozók, Litva, Csábrágvarbók, Csáb, Csall,Szilistye, Kóvár, Drégelypalánk, Ipolyfödémes,Hont, Visk, Lontó, Pásztó, Bajta, Zebegény,Szob, Nagymaros, Márianosztra, Kemence), mi-közben felhívja a figyelmet az itt zajló nagyobbcsatákra, fontosabb eseményekre stb.

Bergfest Árpádnak természetesen több tör-ténelmi vonatkozású írása is van. Feldolgoztapéldául a selmecbányai bányászat történetét(Baníctvo v Banskej Štiavnici, 1938), a régi bá-nyamértékegységeket (Staré miery a váhypoužívané v slovenskom baníctve, 1953) stb.

Bergfest a szlovákiai bányatörténeti kutatá-sok úttörõje, a bányászati levéltár anyagánakegyik legalaposabb és leghozzáértõbb rendsze-rezõje. Történészi munkáját, tartalmas, nemmindennapi életútját Jozef Gindl mutatta beleghitelesebben. (Gindl, J., 1967. 189–192. l.)

Munkásságát a Szlovák Biográfiai Szótár-ban is számon tartják. Jeles elõdünk 1883.szeptember 15-én született Salgótarjánban, bá-nyászcsaládban. Élete java részét Selmecbá-nyán töltötte. 1903-ban az itteni evangélikusgimnáziumban érettségizett, s 1910-tõl aselmeci fõiskolán folytatott tanulmányokattávutas hallgatóként. Közben a hegybányai ele-mi iskolában tanított. 1919-ben, a magyar Vö-rös Hadsereg kivonulása után Terezínbe inter-nálták. Visszatérése után bányamérnökkéntdolgozott Selmecbányán, egy évig (1931) pe-dig Rozsnyón. Ezt megelõzõen Selmecbányapolgármesteri tisztségét is betöltötte (1922–25).

Bergfestet tehát hol mellõzték, hol elõléptették.Általában akkor emelték õt ki, amikor a legna-gyobb szükség volt rá, s rájöttek, hogy hatal-mas tudását, gazdag ismeretanyagát nem nélkü-lözhetik. Így alkalmazták õt bányamérõként abányaigazgatóságnál, sõt annak igazgatói tisz-tét is betölthette egy idõben.

Bergfest életvitalitása csodálatra méltó volt.Sosem lehetett õt megsemmisíteni, mert mindigképes volt a cselekvésre, tudását szívesen állí-totta a nemes ügyek szolgálatába. Amikor 1945után a közéletben mellõzték õt, a Selmeci Bá-nyászati és Erdészeti Technikum óraadó oktató-jaként fejtett ki eredményes pedagógiai mun-kát. 1951-ben újra levéltáros lett, a központi bá-nyászati levéltárban fõleg olyan anyagokat dol-gozott fel, melyek által elõsegíthette a bányá-szat újraindítását Selmecen és környékén. Na-gyon sok levéltári kutatáson alapuló történetimunkája kéziratban maradt. 1964. szeptember1-jén hunyt el Selmecbányán. Síremléke ahegybányai temetõben látható.

Bielek László(1744–1807)

Bielek László István piarista pap tanár ésegyházi író 1744. augusztus 25-én a Trencsénmegyei Kiszucaújhelyen született nemesi csa-ládban. Felvidékiként természetesen szerepel aszlovák lexikonokban is. (Mináè, V., 1986. 248.l.) 1764-ben lépett Privigyén a kegyesrendiektársaságába. Nyitrán végezte tanulmányait,1773-ban pappá szentelték, majd bölcsészdok-tori oklevelet szerzett. Elõbb azonban történel-met és matematikát oktatott a rózsahegyi rendigimnáziumban.

1776-tól 1782-ig a korponai és a nyitrai pi-arista gimnázium tanára volt. 1792–95-benMáramarosszigeten tanított bölcseletet, mate-matikát és történelmet.

Egy ideig plébános és magyar hitszónokvolt Debrecenben, Kalocsán és Nagykárolyban.

30

1800–1803-ban veszprémi és máramarosszigetivicerektor. 1803-ban ismét Nyitrára került, a pi-arista rendház alvikáriusává nevezték ki. 1805-ben a rend selmecbányai házában volt aligazga-tó. 1807. november 14-én hunyt el Kõszegen.

Közel húsz latin és tíz magyar nyelvû mû-vet adott ki, zömmel rövid, jeles egyházi sze-mélyiségeket dicsõítõ munkákat. A MagyarKatolikus Lexikon elsõsorban latin és magyarnyelven írt epigrammáit, magyar nyelvû hit-buzgalmi munkáit emeli ki. Fõ mûveként tartjaszámon a Maiores Hungarorumot, amely 1796-ban Pesten jelent meg. (Dr. Diós I. fõszerk.,1993. 834. l.) Az Epigrammatum libri III. szin-tén Pesten jelent meg 1789-ben. Az erkölcsi ok-tatást Kassán adták ki 1792-ben. Ugyanitt látottnapvilágot 1795-ben a Mária tisztelõje, SzentIstván magyar király címû mûve.

Több német nyelvû mûvet is lefordított.Ezek közül nyomtatásban megjelent az Aranygondolatok (Bécs, 1800), A kegyes alázatosságtárháza (Fuchs Xavér Ferenc mûve. Vác, 1803)és a Rövid jelentés a minden esztendõben tarta-ni szokott áhítatosságnak Selmecz városánakKálvária hegyén (Pest, 1806, II. kiadás: 1837)címû munkája.

Blattny (Blatný) Tibor(1883–1969)

A selmeci Frauenberi-temetõ 502. parcellá-jában, Cseh Lajos tanár síremlékének közelé-ben nyugszik az akadémia másik ismert oktató-ja, a híres erdõmérnök és botanikus, Blattny(Blatný) Tibor.

A szlovák biográfiai lexikonban azt írjákróla, hogy õ volt a szlovák növényföldrajz, adendrológia és az erdészettörténet úttörõje.(Mináè V. fõszerk., SBS I. 1986. 264. l.) Ememegállapítás ellen persze semmi kifogásunksincs, ám Blattny Tibort nem lehet ilyen egyér-telmûen kisajátítani. Hisz mûveinek egy részétmagyarul publikálta, s azok németül is megje-

lentek. A selmeci akadémián pedig segéde volta legtekintélyesebb magyar biológusnak, a hí-res professzornak, Fekete Lajosnak, akinek irá-nyításával a magyarországi erdõk fáinak éscserjéinek növényföldrajzi feldolgozását vé-gezte. Ennek során Magyarország szinte vala-mennyi erdõterületét bejárta, s tapasztalatairólcikkeiben számolt be. Írásai, tanulmányai aMagyar Erdész, az Erdészeti Lapok, az Erdé-szeti Kísérletek és a Botanikai Közleményekhasábjain jelentek meg, természetesen magyarnyelven. Igaz, Blattnyt a Magyar Életrajzi Le-xikon elsõ két kötete sem jegyzi, ám az Agrár-történeti Életrajzokban szépen írnak róla, meg-jegyezve: „Az elsõ világháborút lezáró trianonibékediktátum következtében Blattny mûködésikörzete az újonnan létrejött csehszlovák állam-hoz került. Mivel a korábban neki megígért mi-nisztériumi természetvédelmi osztály vezetõjévénem õt nevezték ki, úgy döntött, hogy nem tele-pül át az új határok közé kényszerített Magyar-országra.” (Pintér J., 1987. 234. l.) Sajnos, ré-gi-új hazájában is gyakran érte õt méltánytalan-ság. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogyBlattny európai mûveltségû tudós volt, aki amagyar és a szlovák tudományt egyaránt gaz-dagította, tapasztalataival hozzájárult az adottszakterület határok nélküli emelkedéséhez.

Blattny Tibor Kassán született 1883. febru-ár 22-én. 1900-ban a lõcsei fõreáliskolábanérettségizett. 1900–1903 között a selmeci aka-démián tanult. 1903-ban erdészgyakornok,közben tanársegéd az akadémián és a SelmeciErdõgazdaság vezetõje. 1918-ban Garamsze-gen dolgozik, majd átveszi Zólyomban a Cser-pataki Erdõgondnokság irányítását. 1921-tõlzsarnócai fõerdõtanácsosként a csehszlovák ál-lamerdészet alkalmazottja. 1938-ban Pozsony-ba került, ahol a szlovák államerdészet vezér-igazgatóságának igazgatóhelyettese. 1948-banRimaszombatba helyezik, s a járási levéltáratvezeti. Közben kutatja a Koháry-Coburg urada-lom erdõgazdálkodását.

31

Elsõ könyvét Fekete Lajossal együtt írta, sa kétkötetes munka Selmecbányán jelent meg1913-ban Az erdészeti jelentõségû fák és cser-jék elterjedése a magyar állam területén cím-mel. Ez a mû hosszú idõre a dendrológia alap-vetõ könyve lett, s német fordításban is megje-lent. Könyvükben a szerzõk foglalkoztak az er-dõk vízszintes elterjedéseivel, megadták a ma-gassági elterjedés határait, vizsgálták az erdõtájátalakulását stb.

Blattnynak több német nyelvû cikke is meg-jelent a Zentralblatt für das ges. Forstwessen cí-mû szaklapban. Szlovák nyelven szintén publi-kált néhány társszerzõs munkát. T. Šťastnýval afák természetes szaporodásának lehetõségeirõlértekeztek (Prirodzené rozšírenie lesných drevínna Slovensku. Bratislava, 1959). Ezenkívül írtKözép-Szlovákia növényföldrajzi érdekességei-rõl (Rastlinno-geografické zaujímavostiStredoslovenského kraja. Bratislava, 1960).

Jeles növénybiológusunk 1969. december12-én hunyt el Besztercebányán.

Boleman Géza(1876–1961)

Selmecbánya s egyben Hont megye jelesszülötteinek egyike Boleman Géza mûegyete-mi tanár, országos hírû fizikus és kutató. 1876.szeptember 15-én született elõkelõ felvidékicsaládban. Apja, Vihnye fürdõ kiváló orvosa,az egykori gyógyforrások felvirágoztatásábanszerzett elévülhetetlen érdemeket.

Boleman Géza Selmecbányán, Brassóbanés Budapesten végezte középiskoláit. A KirályiJózsef Mûegyetemen szerzett oklevelet, ahololyan tanárai voltak, mint az elektrotechnikaúttörõje, Wittmann Ferenc fizikus professzor ésZipernovsky Ferenc professzor, a transzformá-tor egyik feltalálója.

Már a Mûegyetemen kibontakoztatta kiválóképességeit. Tanulmányozta a külföldi szakiro-dalmat is, hisz mint egyetemi hallgató beszélt

németül, franciául és angolul. Fiatal mérnök-ként Bánki Donát tanszékén tanársegéd, majd avihnyei Kachelmann-gépgyárban „gyorsjárógõzgépet” szerkesztett.

1900-ban meghívást kapott Selmecbányára,a Bányászati és Erdészeti Akadémiára. Szülõ-városában egy ideig a mennyiségtani, illetve aszilárdságtani tanszéken dolgozott, majd a jónevû professzor, Hermann Emil utódaként amechanika–bányagéptani tanszéket vezette.1904-ben került az új fizika–elektrotechnikaitanszék élére.

„Boleman Géza Selmecen – olvassuk egykésõbbi megemlékezésben – olyan intézetet lé-tesít, amelyben a hallgatók mind elméleti, mindgyakorlati irányban kiváló elektrotechnikaiképzésben részesülnek. Egy évtizedes tanárimûködésének gyümölcseként jelenik meg Sel-mecbányán 1917-ben Elektrotechnika címûmûve, melynek az elsõ kiadása úygszólvánmegjelenése alatt elkelt, és amelyet 1919-ben amásodik kiadás követett.” (Gyulay Z., 1962.385–387. l.)

Könyve a magyar mûszaki irodalomban út-törõ, s „három és fél évtizedig az egyetlen ma-gyar nyelvû könyv, mely a tárgykört az egyete-mi oktatásnak megfelelõ szinten és részletes-séggel tárgyalja”. (Zsámboki L., 1983. 121. l.)

A fordulat után a fõiskola SelmecbányárólSopronba került. Boleman Géza követte az át-

32

költözést, s nagy érdeme volt abban, hogy azintézmény az ezzel járó sérelmeket és sérülése-ket kiheverte.

Tanártársai bizalmának eredményekénttöbb ízben is rektora az egyetemnek. AmintGyulay Zoltán írja: „Boleman Géza egész szívé-vel-lelkével pedagógus. (...) Mint oktatót a vilá-gos, kristálytiszta, mérnökien gondos elõadásjellemzi, a gyakorlatnak az elmélettel való sze-rencsés összehangolása. Mint nevelõt a meg-bízhatóságra, kötelességtudásra nevelés (...)Mint tudóst a tökéletes szakszerûség, a folya-matos együtthaladás a tudomány és technikahaladásával; a húszas évek hallgatói elõtt õ amodern mérnökprofesszor mintaképe.” (Gyu-lay Z., 1962. 386–387. l.)

Boleman Géza sokoldalú, széles látókörûtudós, akinek érdeklõdési köre is szerteágazóvolt. Szerette a természetet, a gyalogtúrákat; is-merte és mûvelte a komolyzenét, tanítványai-nak sorsát figyelemmel követte, velük haláláig„szenvedélyesen” levelezett.

A tudós „kivételesen tiszta, nagy egyénisé-gére az egész magyar bánya-, kohó- és erdõ-mérnök-társadalom nagy tisztelettel és hálávalemlékezik vissza.” (Gyulay Z., 1962. 287. l.)Jeles szülöttünkre mi is büszkék lehetünk, s il-lik számon tartani õt.

Boleman István(1795–1882)

A Trencsén vármegyei Dezsér helységbõleredõ nemes Boleman család hajdan több kivá-ló hazafit is adott az országnak. Közülük mostBoleman István tanárról és lelkészrõl, pedagó-giai és egyházi íróról, irodalomtörténészrõlszólunk részletesebben.

A csehországi Krzsichlicén született 1795.május 9-én evangélikus papi családban. Apjátnemsokára a Zólyom megyei Garamszeg lelké-szévé választották, s szüleivel így „régi honábaköltözött”. (Szinnyei J., 1891. 1192. l.) Sel-

mecen végezte a gimnáziumot, Pozsonyban ésTübingában teológiát tanult. Ezt követõenBaloghy Lajoséknál nevelõsködött a Nógrádmegyei Bercelen, majd 1815-tõl a losonci re-formátus líceum nevelõje, illetve szónoklatitanszékének tanára.

1820-ban került a jó nevû selmeci evangé-likus líceumba. Breznyik János iskolatörténeté-bõl tudjuk, hogy Boleman igen sikeres tanárvolt Selmecbányán, hisz mûködése alatt „leg-népesebb vala a syntaxis és rhetorika”. Osztá-lyaiban már az elsõ években 60–70 között moz-gott a tanulók száma, akiket elsõsorban az õhírneve vonzott. (Breznyik J., 1889. 288. l.)1827–1839 között az igazgatói posztot is több-ször betöltötte. Eme tevékenységének legjelen-tõsebb eseménye, hogy „annak elsõ éveiben agymnasium két emeletes imposans épülete jöttlétre”. (Breznyik J., 1889., 294. l.)

Breznyik János forrásértékû iskolatörténe-tében többször is foglalkozik Bolemannal. Egyhelyütt például így jellemzi elõdjét: „Külsõlegis szép, tekintélyes, megnyerõ alak, világos, ér-dekkeltõ fejtegetéseivel, bármily tantárgyatadott elõ..., azt tanítványaival meg tudta ked-veltetni. Nagy kedvvel adta elõ különösen arhetoricát, melynek szerkesztésével évekig fog-lalkozott, mindig találva benne valami igazíta-ni, javítani s tökéletesbíteni valót, mígnem1836-ban e cím alatt: Rhetorica ex indole ser-monis explicita atque ita a logica et syntaxiprobe separata poeticae vero reconciliatanyomtatásban is közzétette. Rhetoricai elõadá-sai s a nagy gond, melyet jó latin stylisták kép-zésére fordított, okozhatták, hogy a rhetorikaiosztály 1837/8–1840/1. években, míg õ itt volt,annyira megnépesedett, hogy a tanulókat a leg-nagyobb tanterem is alig fogadhatta be, lévén1837/8-ban 94 rhetor, a következõkben pedig87-88, amennyi soha, sem elõbb, sem utóbb. Õvolt a legutolsó tanár, ki latin költõket, legalábbverselõket képezett, nem mintha távozta utánutódai is nem értettek volna a latin verselés

33

mesterségéhez, de a viszonyok csak egynéhányév alatt is nagyon megváltoztak. (...) Alatta mégszokásban volt, hogy a tanulók a rhetorikábanéppúgy, mint a primában magok készítette latinbeszédeket szavalgattak el a stylusi órákban...”(Breznyik J., 1889. 303–305. l.)

Bolemanról nemcsak Breznyik írt elismerõ-leg, hanem Petõfi barátai s maga a költõ is sze-retettel beszélt róla. Petõfi egykori, sárszentlõ-rinci iskola- és lakótársa, Sárkány János, aki1838 szeptemberében távozott Selmecrõl, azalábbiakat írta: „T. Boleman István oktató Úralatt jól folytattam a Rhetoricában és Poeticá-ban. T. Boleman Úr akkoron jeles és elhíreszteltoktató volt a két tanban. A többi tanokban nemnagy elõmenetelt tehetett az ember...” (A leve-let idézi Jakus L., 1989. 20. l.)

Petõfi egy 1838. november 1-jén Selmecenkeltezett, egykori iskolatársának, Csörföly La-josnak írt levelében emlegeti Bolemant: „Azonszomorú hír volt, hogy a mi derék Bolemanunkhozzátok (Pozsonyba – Cs. K. megj.) fog köl-tözni, de hála az égnek, meg nem történt.” (Pe-tõfi Sándor Összes levelezése, 1964. 9. l.)

Boleman többek közt a költészettant, a stí-lusgyakorlatot és a latin szerzõk interpretálásáttanította Petõfinek. Valamennyi diszciplínábólkielégítõ osztályzatot (azaz hármast) kapott aköltõ. Boleman szigorú tanár hírében állott. Fe-kete Sándor ugyanakkor szóvá teszi a profesz-szor „csekélyke emberismeretét”, s szerinte atanárnak korábban, bátrabban és határozottab-ban fel kellett volna ismernie diákja tehetségét.(Fekete S., 1973. 123. l.) Breznyik János azt ki-fogásolta idézett könyvében, hogy a selmeci ta-nárok Petõfi idejében még járatlanok voltak amagyar nyelvben, s ez jellemzõ volt Bolemanrais, aki pedig „latinul könnyen és szépen be-szélt”. Késõbb természetesen e tekintetben istökéletesítette magát tanárunk.

Boleman Istvánt a Szlovák Biográfiai Szó-tár is számon tartja, egyéb adatain kívül megje-gyezve, hogy fellépett a Štúr-nemzedékkel

szemben, s támogatta a magyarosítást is.(Mináè, V., 1986. 288. l.)

A görög és a héber nyelvet, valamint a teoló-giát is oktató pedagógus több irodalomtörténetiés irodalomelméleti mûvet is írt latin nyelven.Ilyen a már említetten kívül a Carmen DanieliKanka rectori et professori primario címû mun-kája, melyet Selmecen adott ki 1814-ben.

Magyar nyelven jelent meg A dicsõ szabad-ságra emelkedõ oskola címû mûve (Pozsony,1848), melynek megjelenését a cenzúra eltörlé-se tette lehetõvé, s melyet a legújabb nevelés-történet is számon tart. (Horváth M. fõszerk.,1988. 379. l.) Ugyancsak magyarul adta ki rö-vid magyarázattal Pál apostolnak a korinthusi-akhoz írott elsõ levelét (Pozsony, 1860).

Néhány munkája kéziratban maradt, mintpéldául a Grammatica latina e sermonis indoleexplicita, A nyelv természetébõl megfejtett logi-ka és az Aesthetika.

1840-tõl Boleman a pozsonyi líceum teo-lógiatanára volt. A kor jeles pedagógusa és is-mert szakírója 1882. július 12-én hunyt el Po-zsonyban.

Böckh Hugó(1874–1931)

Talán csak a geológusok és a kõolajbányá-szat szakemberei tudják, hogy a XX. század el-sõ évtizedeiben Böckh Hugónak, a kiváló ma-gyar geológusnak köszönhetõen kezdõdhetettmeg a földgáz- és kõolajkutatás, illetve a nyers-anyagok kitermelése a Nyitra megyei Egbellen.Az õ javaslatára fogtak hozzá a feltárásokhoz1913 végén, miután az Eötvös-ingával sikerültkimutatnia a föld alatti, rejtett kõolajszerkezetet.

Böckh Hugó kezdeményezésére alkalmaz-ták a szénhidrogén-kutatásban elõször az Eöt-vös-féle torziós ingát. Az e téren szerzett tapasz-talatairól szóló tanulmányát német nyelven is kö-zölte a Petroleum címû lapban, s ezzel „indult el az Eötvös-inga világkörüli hódító útjára”.

34

(Dr. Vitális Gy., 1991. 17. l.) A tudós munkássá-ga tehát elsõsorban „az alkalmazott kõolajföld-tan területén teljesedett ki”, s Böckh „a magyarkõolajkutatás és tudomány egyik legnagyobb,világszerte elismert egyénisége, a hazai kõolaj-kutatás atyja” lett. (Csíky G., 1992. 73. l.)

Böckh Hugó 1874. június 15-én születettBudapesten az ugyancsak jól ismert geológus,Böckh János gyermekeként. Egyetemi tanul-mányait Budapesten és Münchenben végezte.Az elõzõ helyen olyan kiváló tanárai voltak,mint Szabó József, Koch Antal, id. Lóczy Lajosés Eötvös Loránd. Rövid ideig a Mûegyetemtanársegédje volt Pesten, majd 1899. szeptem-ber 5-én a selmeci akadémia rendkívüli tanáralett. 1900-tól az ásványtan, az õslénytan és atelepismerettan rendes tanára, rövid idõn belülpedig az ásvány–földtani tanszék vezetõje.

„A fiatal, 25 éves professzor a magával ho-zott tudással felvértezve, a selmeci alma materés a selmeci táj varázsától és ihletésétõl átszel-lemülve, sajátos hittel és lelkesedéssel kezdimeg küldetését.” (Dr. Vitális Gy., 1991. 15. l.)Európai színvonalra emelte a tanszék könyvtá-rát és gyûjteményét, megteremtette a segédesz-köz-beszerzés anyagi alapjait. „A fõiskolai ok-tatás színvonalának emelése érdekében végzettfáradhatatlan tevékenységének egyik nagysza-bású dokumentuma” a Geológia címû kétköte-tes munkája (Selmecbánya, 1904–1909). En-

nek kapcsán írja Rozlozsnyik Pál, hogy köny-vét Böckh Hugó „szerényen csak tankönyvneknevezi ugyan, de abból bõséges tanulságot me-ríthet a szakember is. (...) Eme kézikönyvben ta-láljuk meg Magyarország sztratigrafiai viszo-nyainak mindmáig legmodernebb egyetemes is-mertetését”. (Rozlozsnyik P., 1932. 15–36. l.)Az elsõ kötet az általános geológiáról szól, amásodik elsõként foglalja össze modern alaponaz ország rétegtani viszonyait. A magyar föld-tani irodalom korszakalkotó mûve ez, amelytöbb mint fél évszázadon át volt a geológusoklegfontosabb kézikönyve.

Selmecbánya jelentõs állomása voltBöckh Hugó életének. Közel másfél évtizedettöltött az akadémián, ahol a sokoldalú tudós-nak a gyakorlati geológia iránti érdeklõdése isegyre jobban kibontakozott. Amikor a Ma-gyarhoni Földtani Társulat tagjai 1901-benSelmecre kirándultak, már elkészítette értékestanulmányát, amely Elõzetes jelentés aSelmeczbánya vidékén elõforduló eruptív kõ-zetek korviszonyairól címmel a FöldrajziKözlönyben jelent meg (XXI. 1901.289–328). Ennek elõszavában írja a fiatal tu-dós az alábbiakat: „Mikor a selmeczi m. kir.bánya- és erdészeti akadémia ásvány-földtanitanszékét két év elõtt elfoglaltam, egy épp olyszép, mint nehéz örökséget vettem át. PettkóJános és Szabó József hagyták ezt rám. Az alángoló szeretet, az a nagy ügybuzgalom,

35

Kiránduló geológusok Selmecbánya vidékén(Balról az 5. Böckh Hugó)

mellyel a két nagy mester e vidék geológiájátkutatta, nékem is szent kötelességemmé tette,hogy azt, amit õk megkezdtek, én a tudománymai elõrehaladottabb álláspontjával elõbbrevigyem, amint azt õk is megtették volna, hamég közöttünk járnának.”

A selmeci hegyvidék áttanulmányozásaután Gömör hegyeinek vasércét és magnezitjétkutatta. Aztán megírta Az erdélyi medence föld-gázlelõ-forrásainak geológiájáról címû tanul-mányát (Bányászati és Kohászati Lapok.1911/14). 1911-ben jelent meg Selmecen Az er-délyi medence földgázt tartalmazó antiklináli-sairól címû munkája. Ezt követte a már említettegbelli kutatás, majd Horvát-Szlavónia terüle-tén tárt fel lelõhelyeket.

Idõközben fájó szívvel, de megválik az aka-démiától. Az Állami Bányászati Monopóliu-mok és Kutatások Központjának igazgatójalesz, késõbb pedig az Anglo Persian Oil Com-pany világtröszt geológiai tanácsadója. 1920-ban jelent meg Budapesten a Mining and stoneindustry in Hungary címû munkája.

Jelentõsek Böckh Hugó külföldi expedíci-ói is. Többször járt Irakban, Perzsiában és Al-bániában. 1925–26-ban egy angol, amerikai,francia és holland szakértõkbõl álló földtanibizottság irányítójaként egy óriás terület fel-táró munkálatait vezette Irakban. Az itteni ku-tatásokat foglalta össze W. J. Gregory Thestructure of Asia címû könyve, s ebben jelentmeg Böckh tanulmánya is (Contribution tothe stratigraphy and tectonics of the IranianRanges), mely nemzetközileg a tudós „leg-számottevõbb alkotása”. Amerikában is vég-zett kutatásokat. „A szénhidrogén-kutatás és -bányászat világgazdasági jelentõségû mun-kálataiban mindenütt irányító tevékenységetfejtett ki” – írja Vitális György (1911. 18).

1928-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetigazgatója, ahol emlékét ma is kegyelettel õrzik.Az épületben látható a tudós szobra is. A „min-dig tettre kész, vasenergiájú és csodás munkabí-

rású” tanár és kutató 1931. december 6-án haltmeg egy Kárpátokban tett kiránduláson.

Breznyik János(1815–1897)

Breznyik János, a selmeci líceum egykorijó nevû, országos hírû tanára, kiváló emberba-rát és nagy magyar, a klasszikus gondolkodásútudós pedagógus 1815-ben született a Pest me-gyei Ikladon. Aszódon, Selmecbányán és Po-zsonyban végezte gimnáziumi tanulmányait, azegyetemet Jénában és Halléban látogatta.

Breznyik neve szorosan összeforrott a híresselmeci evangélikus líceummal, hisz diákja, ta-nára és igazgatója volt az iskolának, feldolgoz-ta a történetét, ráhagyta vagyonát stb. Az ikladievangélikus szülõk 1827-ben íratták be gyer-meküket az intézetbe. Errõl a líceum anyaköny-ve tanúskodik. Itt-tartózkodásának természete-sen több dokumentum is õrzi emlékét. Arról,hogy a Magyar Literatúrai Társaságnak is tagjavolt, a kört alapító és annak történetét feldolgo-zó Homokay Pál könyvébõl értesülhetünk. AVálogatottabb munkák utáni Jegyzésben írja aszerzõ az alábbiakat: „Ezeken kívül (a kötetbenbemutatkozó szerzõkön kívül – Cs. K. megj.)dicséretes szorgalmuk által megkülönböztettékmagukat: Blajsza János, Bodó Leopold, Brez-

36

nyik János...” (Homokay P., 1832. 216. l.) Akör egyik érdemkönyvének kéziratos történeté-ben pedig arról olvashatunk, hogy Breznyik adiákszínjátszásból is kivette részét, a Tisztségrevágyók címû vígjátékban vállalt szerepet.(Pesthy I., 1893. 269. l.)

Breznyik János 1842. február 12-én kerülttanárként a városba. Amikor megérkezett agimnáziumba, az ünnepélyes beiktatáson lati-nul köszöntötték õt, „holott õ magyarul fejte-gette, hogy a gimnáziumi nevelés alapjául a be-állt magyarosodás korszakában is a hellen s la-tin classikusok tanulmányozását kell tenni, deaz épületnek, mely az alapon emeltetik, ma-gyarnak kell lennie, azaz a hellen s latin clas-sikusok magyarázata mellett a többi tantárgya-kat magyar nyelven elõadni”. (Breznyik J.,1889. 259. l.)

A líceum „magyar irodalmi tanszékének”felállítását csak az 1840-es évek elejére sikerültelérni. Azt a küzdelmes harcot, melyet ennekérdekében ki kellett fejteni, Breznyik jól érzé-kelteti iskolatörténetében, megemlítve többekközt, hogy „mikor a kerül. gyûlés 1808-ban aselmeci gimnasiumot kerületinek nyilvánította segy tanár díjazását elvállalá, ennek tisztévé tet-te, hogy a magyar nyelvet is elõadja. A nyelvetelõ is adták a felsõbb osztályokban latin nyel-ven Severlay nyelvtana szerint, de nem voltbenne nagy köszönet. Fõgondot mindig a latin-ra fordították, még a német nyelvet is nagyobbgonddal ápolták”. (Breznyik J., 1889. 313. l.)Magyarország történetét is csak a grammatikaiosztályban adták elõ magyarul. Éppen ezértSelmecen nagy szerepe volt a már 1826-ban„felállított” Magyar Társaságnak, melynek elsõtagjai közt ott találjuk Breznyiket is. Ennek ke-retében hetente két órában tartottak a felsõbbosztályosok magyarnyelvi-gyakorlatokat.

Breznyik, aki elsõsorban a magyar nyelv ésirodalom tanárának volt meghíva, „tekintetbenem véve, hogy elõdje csak a magyar nyelvtantadta elõ magyarul, a többi rábízott tárgyakat pe-

dig latinul, õ minden tantárgyat magyarul kezdettelõadni”. (Breznyik J., 1889. 217. l.) Így oktattaönkényesen, de bátran magyarul az állam- és új-kori történetet, valamint a statisztikát.

A magyar nyelv és irodalom tanáraként ter-mészetesen a magyar irodalmi kör munkáját isirányította és hathatóan segítette. Breznyikmindemellett a történeti diszciplínák oktatásá-ban és mûvelésében is szép sikereket ért el. Is-kolatörténeti munkájáról még lesz szó az aláb-biakban. A szlovák biográfiák természettudós-ként is számon tartják. Gazdag és értékes ás-ványgyûjteménnyel rendelkezett, melyet ké-sõbb iskolájának adományozott. (Herèko, I.,1995. 30. l.) 1849-ig az iskola igazgatói tisztjétkétszer is betöltötte. A szabadságharc utánazonban megfosztották hivatalától, s éveken átnevelõsködéssel kereste kenyerét. Az egyik ró-la szóló megemlékezésben olvassuk, hogy „lel-kiismeretesebb nemzetõre alig lehetett a ma-gyar hadak fõvezérének, mint a mi Breznyikünk”.(Vörös F., 1901. 73. l.)

1858-ban ismét igazgatóként térhetett visz-sza az intézetbe. Tisztségét 1889-ig töltötte be.„Arról a gondoskodásról, mellyel nagy család-ja tagjait: a vezetése alatt felvirágzott intézet

37

növendékeit elhalmozta, csodákat lehetne írni.Leleményessége, mellyel az egyes jótékony ala-pokat növelte, kifogyhatatlan vala.” (Vörös F.,1901. 73. l.) Kiválóan mûködött igazgatóságaalatt az iskola tápintézete, amely elsõsorban atanulók étkeztetésérõl gondoskodott. Breznyiknem riadt vissza az akadályoktól, és nem kese-redett el akkor sem, mikor az iskolától megvon-ták a támogatást. A kibocsátott háromnyelvû„folyamodvánnyal” a diákok felkeresték a me-cénásokat, s kérték a támogatásukat. Érdemesidéznünk egy 1888-as „folyamodványi köny-vecskébõl”:

„Mélyen tisztelt, kegyes Pártfogónk! Tanin-tézeteink azon ismeretes sorsánál fogva, hogyfenntartásukról – nem kapván, nem reményel-hetvén máshonnan segélyt – egyedül mindma-gunknak, evangélikusoknak, kell gondoskod-nunk: kénytelenek vagyunk ezidén is a selmecikerületi Lyceum nagyérdemû, jótevõ pártfogó-inak több ízben tapasztalt bõkezûségéhez folya-modni, az emberiség nevében könyörögvén,méltóztatnának az iskolánk kebelében tanulószámos (147) szegény ifjak tápláltatásának ter-hes gondját kegyes adakozások által ez évben iskönnyebbíteni. Kedves áldozatot fognak ez általtenni a haza, a vallás és emberiség oltárára.

Azon biztos reménnyel kecsegtetve magun-kat, hogy tisztelt Pártfogóink alumneumunktólmeg nem tagadják jótékony segélyöket, mélytisztelettel vagyunk Kegyes Pártfogóinknak.Selmeczen Június hó 22. 1888. Alázatos szolgái:Farbaky Istvány, a Lyceum helybeli felügyelõje.Breznyik János, a Lyceum igazgatótanára. SulczEndre, a lyceumi tápintézet gondnoka.”

Breznyik iskolapolitikusként, szakíróként,a pedagógia elméleti kérdéseivel foglalkozószakemberként országos hírnévre is szert tett.Már az 1840-es évek végén tevékenyen résztvett a pedagógiai mozgalmakban, Brassai Sá-muel, Péczely József, Tarczy Lajos és VandrákAndrás társaságában olyan nyilatkozatot írt alá,melyben felszólították a hazát, hogy „vallás-

szabadságot biztosítva, a tudományt és annaknevelõintézményét, az iskolát szabadítsa meg avallásfelekezeti korlátoktól. Szerintük a tanügy-nek a tanszabadság fenntartása mellett az ál-lamtól kell függnie, a tanítónak pedig a haza hi-vatalnokának kell lennie”. (Horváth M. fõszerk.,1988. 358. l.)

Breznyik közoktatással kapcsolatos értékesbeszédei a selmeci líceum Értesítõiben is meg-jelentek. 1852-ben Pesten kiadták a Tervezet amagyarhoni Ág. h. hv. tanodák czélszerû elren-dezésére címû munkáját is. Ugyanott látott nap-világot 1853-ban a Cigánynyelv elemei címûdolgozata. Szintén Pesten jelentette meg 1869-ben fontos munkáját az alábbi címmel: Aselmeczi bányakerületi ev. Lyceum tanári kará-nak véleményadása a m. kir. kormánynak agimnázioumokat és lyceumokat szervezõ tan-terve ügyében.

Országos viszonylatban is kiemelkedõmunka A selmecbányai Ágost. hitv. evang. egy-ház és Lyceum története, melynek elsõ kötete1883-ban, a második 1889-ben jelent meg Sel-mecbányán. A szerzõ hiteles forrásokra támasz-kodva, országos összefüggésekbe ágyazva dol-gozza fel a bányakerületi evangélikus egyház

38

Breznyik János síremléke a Kopogtató mellettievangélikus temetõben

és a híres líceum több évszázados történetét.Értékes leírásokat közöl a templom- és iskola-építésekre vonatkozólag, bemutatja az egyestanterveket, a gimnáziumi típusok változásaitstb. Figyelemre méltó adalékokat közöl az a fe-jezet is, melyben Petõfi selmeci hónapjairól,barátairól és tanárairól esik szó. Rámutat aproblémák hátterére: a pánszláv mozgalmak te-vékenységére, az anyanyelvi oktatás hiányára,a latin nyelv túlzott favorizálására, de érzékel-teti az iskola és a környék társadalmi és nemze-tiségi sokszínûségét is.

Breznyikrõl feltétlen el kell mondanunk,hogy õ volt Selmecen Mikszáth magyartanára, segyben az igazgatói teendõket is õ látta el akkor.A magyar nyelven és irodalmon kívül még oktat-ta Magyarország és a magyarhoni protestáns egy-ház történetét, valamint a hellén (görög) nyelvet.Mikszáth írásbeli érettségijekor Breznyik a ma-gyar és a görög nyelvet „ügyelte fel”.

Annak ellenére, hogy a kiváló igazgatótöbb nyelvet (latin, görög, német, szlovák) be-szélt, kezdettõl hangsúlyozta az anyanyelvi ok-tatás fontosságát. Bírálóan szólt több helyen isarról, hogy például Petõfi korában itt még a ma-gyar történelmet sem tanulhatták anyanyelvüköna diákok.

Breznyik János 1897. május 8-án hunyt elSelmecbányán. Temetésén több ezren kísérték õta selmeci evangélikus temetõbe, ahol a tanítvá-nyok 1900 õszén síremléket állítottak mesterük-nek. Hosszú idõn át ez volt a régi diákok egyikzarándokhelye, s a síremlék még ma is áll.

Bruimann Vilmos(1819–1896)

Bruimann Vilmos bányamérnök, geológus,akadémiai tanársegéd a Felvidékrõl került Sel-mecbányára. 1819. november 19-én születettEperjesen. Érettségi után itt kezdett jogot tanulni,majd 1839–43 között a selmeci akadémián vég-zett bányászati szakon. Selmeci tanulmányait kö-

vetõen Bécsbe ment, s W. Haidinger professzor-nál geológiai ismeretekre tett szert.

1846-ban ismét Selmecbányán találjuk õt,ahol 1853-ig volt a bányamûvelés–bányagéptantanszék tanársegéde Adriany János mellett, FallerGusztáv társaságában.

Bruimann Vilmos szabadságharc alatti tevé-kenységérõl a selmeci tanárlexikonban olvasha-tunk. 1849-ben az õ vezetésével menekítették acári csapatok elõl Pestre a körmöcbányai pénz-verde nemesfémkészletét és felszerelését.(Zsámboki L. szerk., 1983. 127. l.)

Selmecbányai tanároskodása után Bruimanna wieliczkai sóbányákhoz került, ahol 1858-igteljesített szolgálatot. 1858-tól 1867-ig a külön-bözõ bányakapitányságoknál dolgozott, többekközt Szomolnokon, Nagybányán és Kassán. Kö-vetkezõ állomása Gölnicbánya volt, ahol bánya-tanácsosi ranggal vezetõ beosztást töltött be(1867–68).

1869-ben ismét a sóbányákhoz került Mára-marosra, de ugyanabban az évben már a budaibányakerület kapitánya.

Cikkei, tanulmányai különféle szaklapokban(Földtani Közlöny, Bányászati és Kohászati La-pok, Oesterr Z. f. Bau- und Hüttenwesen) jelen-tek meg magyar és német nyelven.

Mûvei közül a sújtóléggel kapcsolatosakatemlítjük meg (Sújtólég felrobbanás a tokodi bar-naszénbányában, Esztergom mellett. Buda, 1871;A tokodi sújtólég felrobbanása. Földtani Közle-mények. 1872). A magyar korona országainakbányaipara 1864–1883 címû dolgozatának kivo-nata a Budapesti Országos Kiállítás VI. csoport-jának katalógusában jelent meg.

Bruimann Vilmos 1896-ban hunyt el Buda-pesten.

Burdáts Lajos(1869–1916)

Burdáts Lajos bányamérnök, geológus, ta-nár és szakíró életének java része Selmecbányá-

39

hoz kötõdött. E városban született 1869. augusz-tus 26-án. Összes iskoláját szülõvárosában vé-gezte, s 1892-ben itt szerzett bányamérnöki okle-velet. Litschauer Lajos írja róla: „Mint igényteleniparoscsalád gyermeke saját erejébõl, megfeszí-tett munkával, erõs akarattal felküzdötte magátgyermekkori álmai magaslatára.” (BKL,1916/2. 196. l.)

Tanulmányait befejezve, rövid számvevõségiszolgálat után, a selmecbányai bányaigazgató-sághoz tartozó vihnyei és pachertárói üzemeknélteljesített szolgálatot. Kezdetben helyettes zúzó-felügyelõ-segéd volt, késõbb helyettes bánya-üzem-vezetõ lett.

1893-tól 1895-ig az akadémia ásvány-tan–földtani tanszékének tanársegéde, olyan ki-váló szakemberek társaságában, mint Adda Kál-mán és Winkler Benõ. 1895-tõl három éven át aselmeci bányaigazgatóságon dolgozott. 1898-bana pénzügyminisztériumhoz került, ahol a bányá-szati osztályon teljesített szolgálatot. 1910-tõlugyanitt fõmérnök lett, s 1913-ban bányataná-csosi rangot kapott. Budapesten hunyt el 1916.augusztus 11-én.

Tagja volt a Bányászati és Kohászati Egyesü-letnek, s számos cikke, tanulmánya jelent meg aBányászati és Kohászati Lapokban. Ezek az írá-sok széles körû érdeklõdésrõl tesznek tanúbi-zonyságot. Publikált például az 1854. évi általá-nos bányatörvényrõl (BKL, 1909/1), a kõszénbá-nyákra vonatkozó angol törvényrõl (BKL.1910/1), a francia bányajogi reformtörekvésekrõl(BKL, 1911/1), a japán és a török szénbányászat-ról (BKL, 1911/12, 1913/1). Burdátsot azonbannemcsak a bányászat múltja, jogi vonatkozásaiérdekelték, hanem a szakma egyéb területei is.Így születtek publikációi például a kõzetfúrógé-pekrõl (BKL, 1911/2), a földgázsûrítésrõl (BKL,1912/1), az Erdélyi-medence földgáz-elõfordulá-sainak geológiájáról (BKL, 1911/2) stb.

Sajnos, a tevékeny és küzdõ bányaszakembermunkájának gyümölcsét már alig-alig élvezhette,mivel „az alattomos kór megtörte és megölte ak-

kor, mikor gondtalanul élhetett volna”.(Litschauer L., 1916. 196. l.)

Cotel Ernõ(1879–1954)

Cotel Ernõ vaskohómérnök, mûszaki egyete-mi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia leve-lezõ tagja (1945–49), az Országos Magyar Bá-nyászati és Kohászati Egyesület egykori alelnökeszintén a selmeci akadémia végzettje, a jeles diá-kok egyike.

1879. április 23-án született Salgótarjánban,Nógrád megyében. A Mûegyetem gépészmérnö-ki szakáról került 1898-ban a Hont megyei bá-nyavárosba, ahol 1902-ben szerzett vaskohómér-nöki oklevelet.

Rövid budapesti és diósgyõri szolgálat utántanársegédként került vissza a selmeci intézet bá-nyavegytani tanszékére. Igaz, itt is csak rövidideig volt, 1904-ben már Krassó-Szörény megyé-ben találjuk, ahol a nándorhegyi hengerde fõmér-nöke. 1912-tõl üzemmérnök a HernádvölgyiVasipari Rt. korompai vasgyárában, melynek1921-ben igazgatója is. Közben tudományos ku-tatásokat is végzett, s A modern hengerlési tech-nika alapelvei címû munkájával díjat is nyert.

1923-ban újra visszatér a pedagógiai pályára:a vaskohászati tanszék vezetõje Sopronban, egyideig pedig a fõiskola rektora. Mint tanár három

40

„rendkívüli jelentõségû mûvet” adott ki az alábbicímmel: A hengerlés alapelvei (Sopron, 1928), Anyersvasgyártás alapelvei (Sopron, 1933), Amartin-acélgyártás (Sopron, 1937). Ezek a mû-vek a hazai és a nemzetközi szakirodalombanegyaránt alapvetõ munkáknak számítanak. Ter-mészetesen Cotel Ernõ ezenkívül még más tanul-mányokat is megjelentetett magyar és németnyelven.

A kutatóként és feltalálóként, illetve újítókéntis számon tartott szakember már a XX. századelején felhívta a figyelmet a hengerlési mûveletnéhány kísérõjelenségének tisztázatlan voltára. Õvezette be többek közt Magyarországon a martin-kemencék automatikus ellenõrzését. Foglalko-zott a nagyolvasztók különbözõ berendezéseibenvaló vasgyártás lehetõségeivel. 1946-ban szaba-dalmaztatta a változó lángjárású martinkemencetûzfejét. (Dr. Vajda P., 1958. 229. l.)

Tanulmányai közül megemlíthetjük még az1920-as évek elején szabadalmaztatott ellipti-kus szelvényû forgó-aknás gázfejlesztõ készülé-ket, amely „az összesülõ szenek helyes és gaz-daságos gázosítását aránylag egyszerû ésüzembiztos eszközökkel oldotta meg”. (Dr. Vaj-da P., 1958. 229. l.)

Cotel Ernõ a tanári-szervezõi munka terén isjelentõs sikereket ért el. 1924–25-ben a fõiskolavas- és fémkohászati osztályának dékánja, 1926-ban a budapesti egyetemen szerez magántanáriképesítést, 1929-ben pedig megszervezi a sopro-ni vaskohászati intézetet.

A magyar vaskohászat kiemelkedõ szakem-bere, a tehetséges tanár és szakíró, a jeles kutatóés feltaláló 1954. november 8-án halt meg Buda-pesten. Méltán szerepelhet a selmeci tanárok je-leseinek sorában is.

Cziczka Sándor(1848–1928)

Selmecbánya zenei életének egyik jelesképviselõje és meghatározó egyénisége volt

Cziczka Sándor tanár, karmester és orgona-mûvész.

1848. február 7-én született egy selmeci bá-nyászcsaládban. A besztercebányai tanítóképzõelvégzése után a regensburgi orgona- és kar-mesteriskolát is abszolválta. 1918-ig Selmecbá-nyán élt: oktatott és szervezte a város zeneiprogramjait.

Kiemelkedõ Cziczka Sándor zenepedagó-gusi munkássága is. 1869–1909 közt karmeste-re volt a selmeci akadémia jó nevû énekkará-nak, amely kitûnõen pallérozta a mûszaki beál-lítottságú hallgatók lelkivilágát, sokszor része-sítette gazdag esztétikai élményben a város pol-gárságát. Mûvelte a kamarazenét, s létrehozottegy kis szimfonikus zenekart is a bányaváros-ban. Együttmûködött Tuka Antal orgonames-terrel és pedagógussal, akivel római katolikusegyházi énekeskönyvet állított össze s adott kiSelmecbányán (1903).

Segítette a Selmecbányai Királyi KatolikusFõgimnázium egyházi énekkarát. „A vallásosés hazafias érzület nemesítése céljából” szer-vezett „négyes hangú énekkar” fõleg ünnep- ésvasárnapokon a diákmiséken, valamint „a ha-zafias ünnepélyeken teljesítette lélekemelõ hi-vatását”. Az iskola 1910-es értesítõjében ol-vassuk, hogy a tanintézet az iskolaév elején ze-nekört alapított, hogy „növendékeinek alkalmatnyújtson a legnemesebb mûvészet elsajátításá-ra”. A zenetanítást Cziczka Sándor karnagy„fáradhatatlan ügybuzgalommal teljesítette”.Itt fõleg a hegedûoktatás terén ért el sikereket.(Dr. Rauchbauer J., 1910. 12–13. l.)

Cziczka Sándor nevét megtalálhatjuk a ne-ves selmeci személyiségeket bemutató lexikon-ban (Herèko, I., 1995. 41. l.), akárcsak a Szlo-vák Biográfiai Szótárban (SBS. I., 1986. 391.l.). Mindkettõ fõleg a nevezett selmecbányai te-vékenységével foglalkozik. A kiváló pedagó-gus az elsõ világháború után Lévára került, itttöltötte nyugdíjasnapjait. Ugyanitt hunyt el1928. október 1-jén. A városi temetõben nyug-

41

szik leányával, Cziczka Angélával együtt, akiszintén kiváló zenepedagógus, zongorista észeneszerzõ volt (1888–1973). Elsõ tanítója, akia zene világába bevezette õt, édesapja volt.

Cziczka Sándor lányának régi szárnyaszongoráját ma az ipolysági egyházi iskolábanõrzik. Volt gyóntatópapja, Bíróczi István aján-dékozta az iskolának, melynek diákjai néhányéven át halottak napján a lévai temetõt is felke-resték, s elhelyezték Cziczkáék sírján a kegye-let virágait.

Czimeg János(1823–1876)

Czimeg János mérnök, bányatanácsos ésfeltaláló a déli tájakról került az északi bánya-városba. 1823-ban született egy szegedi iparos-családban. Itt végezte a gimnáziumot is, majd aselmeci akadémián bányászatot hallgatott. MintSzinnyei említi: „Szeged fiai közül az elsõ s ed-dig egyedüli, ki e pályát választotta.” (SzinnyeiJ., 1893. 516. l.)

Selmecen a tehetséges szegedi fiú nemcsaka bányászati ismeretekre tett szert, hanem„akadémiai növendék korában a német nyel-ven kívül a francia s angol nyelvet is elsajátí-totta, és az idegen irodalomnak természettudo-mányi, földtani, õslénytani, vegytani irodalmáteredetiben tanulmányozta”. (Szinnyei J., 1893.516. l.)

Czimeg mint friss diplomás közel került aszabadságharc eszméihez. 1848-ban a honvéd-ség mérnökkari osztályának tagjaként részt vetta fõváros megerõsítésében. 1849-ben emigrált,de szaktudását külföldön is jól kamatoztatta –Párizsban találmányainak (ezüstözött tükörstb.) hasznosítására ipari üzemet létesített. (Ke-nyeres Á. fõszerk., 1967. 334. l.)

Találmányait „gazdagon jutalmazták”, alondoni és a párizsi kiállításokon pedig kitün-tették. Õ találta fel a selyemszálak ezüstözésétés aranyozását is. (Szinnyei J., 1893. 516. l.)

Párizsból visszatérve szülõföldje felvirá-goztatásához járult hozzá. Nevéhez fûzõdik aszegedi Széchenyi tér rendezésének terve, azipari és kereskedelmi bank létesítése, a Szegedcímû közmûvelõdési lap indítása stb.

1867-ben a Tápéi kerület országgyûlésiképviselõje, rövid ideig a pesti állatkert igazga-tója, majd a körmöcbányai pénzverõ intézet al-kalmazottja. A vegyészetnek sohasem fordítotthátat: elismert feltalálója lett például az ezüst-nek a réztõl való elválasztás módszerének.

Érdemei elismeréséül királyi bányataná-csossá nevezték ki, s országos „fõkémlõ” lett.Sajnos, egészsége megromlott, s hiába utazott agyógyulás reményében Bécsbe és Grácba, azutóbbi helyen aránylag fiatalon, 1876. február26-án elhunyt.

Csecsetka Sámuel(1818–1896)

A selmeci evangélikus líceum jeles tanárai-nak egyike Csecsetka Sámuel teológus, szakíróis. Nevét megtalálhatjuk mind a magyar, mind aszlovák lexikonokban. (Csanda S., 1981. 30. l.;Mináè, V., 1986. 410. l.; Herèko, I., 1995. 42. l.)

Neves elõdünk 1818. augusztus 9-én szüle-tett Besztercebányán. Selmecen és Miskolconvégezte gimnáziumi tanulmányait, Pozsonybanés Jénában járt teológiára. 1844-ben aGosztonyi család nevelõje volt Kishartyánban;1851-tõl 1856-ig Selmecbányán tevékenyke-dett. Mint Breznyik János írta: „Tudományosképzettségérõl és hazafias érzületérõl egyarántismeretes volt.” Vályko Endre utódaként „a be-lé helyezett bizalomnak négyévi itt mûködésealatt teljesen megfelelt”. Breznyik iskolatörté-netében olvassuk ezzel kapcsolatban az alábbi-akat: „Az õ szívós természetének s erélyes ellen-hatásának köszönheti nagyrészt, hogy az ötve-nes években a lyceum sem németté nem lett, mi-hez az akkori kormány szivesen nyújtott volnasegédkezet, sem tóttá, mire a pánszláv pártiak

42

kívánták átalakítani, hogy a felvidéken leg-alább egy fõiskolájuk legyen, hanem magyarjellegét az ellenséges viszonyok közt is folytonmegtartotta.” (Breznyik J., 1889. 318. l.)

Csecsetka Selmecen a történelem és a ma-gyar nyelv tanára volt. Két ízben (1852–53,1855–56) az igazgatói posztot is betöltötte. In-nen a pozsonyi evangélikus líceumba távozott.1882-ben elsõ igazgatója lett az ottani evangé-likus teológiai akadémiának. Fõleg egyházjog-gal és egyháztörténettel foglalkozott. Megírtanagylélegzetû munkáját, a háromkötetes Ma-gyarhoni evangélikus egyházjogtant (Pozsony,1888, 1891, 1892), szerkesztette a fõiskola ér-tesítõit és évkönyveit. Az 1886-os évkönyvbensaját tanulmánya is megjelent A pozsonyievang. fõiskola történetébõl címmel.

Csecsetka Sámuel megérdemelten írta benevét mind a magyar, mind a szlovák nemzet saz evangélikus egyház iskolatörténetébe. A je-les teológus, az ismert kutató, felekezetének fá-radhatatlan harcosa s az iskolaépítõ pedagógusszülõvárosában hunyt el 1896. október 22-én.

Cseh Lajos(1840–1908)

A selmecbányai temetõk egyikében, a Piari-kapuval szembeni Frauenberi-temetõ 463. szá-mú parcellájában pihen Cseh Lajos bányataná-csos, akadémiai tanár, a selmeci bányaigazga-tóság geológiai osztályának vezetõje. Síremlé-ke a Havas Boldogasszony tiszteletére szentelttemetõkápolna közelében található.

Szentkatolnai Cseh Lajos a Baranya me-gyei Battinán (más források szerint Kiskõsze-gen) született 1840. szeptember 29-én. Po-zsonyban érettségizett a fõreáliskolában, majd1860–63-ban a selmeci akadémián tanult bá-nyászatot-kohászatot. 1864-ben a szélaknai ki-rályi bányahivatalnál lépett állami szolgálatba.1878-ig a Selmec környéki kincstári bányaüze-meknél dolgozott. 1878-ban a Selmecbányai

Bányaigazgatóság újonnan létrehozott bánya-geológiai osztályának geológusa lett. (Zsámbo-ki L. szerk., 1983. 130. l.)

A geológiai osztály keretében egy „ásvány-áruda is szerveztetett”, melynek vezetésévelszintén Cseh Lajos „bizatott meg”, s ezt nagyszakértelemmel látta el. Részt vett többek közta bécsi és a párizsi nemzetközi kiállításon is, abudapesti ezredéves kiállításon pedig õ rendez-te és vezette a bányászati bemutatását. A rende-zés körüli érdemei elismeréséül bányatanácsosicímet kapott. (Jószerencsét. 1908. 45–47. l.)

Geológusi minõségben Cseh Lajos 1898–1904 között hatalmas ásvány- és kõzetgyûjte-ményt állított össze a Selmec környéki bányák-ból és lelõhelyekrõl. Ezzel alapozták meg ké-sõbb a selmeci Dionýz Štúr Bányamúzeum ás-ványgyûjteményét. (Herèko, I., 1995. 38. l.)

1878-ban a bányaigazgatóság Cseh Lajostmegbízta a város környéki bányák geológiaidokumentációjának elkészítésével, illetve aszakszerû geológiai térképezés folytatásával.Cseh Lajos mintegy 150 kilométernyi bányavá-jat rajzát készítette el. Gesell Sándorral közre-mûködött a Szabó József könyvéhez készültgeológiai térképek felvételeinél. (Selmec geoló-giai térképe és geológiai átmetszet a II. József

43

Cseh Lajos síremléke

Altáró vonalán. Budapest, 1882–1884; Aselmeci bányavidék ércelér vonulatai. Buda-pest, 1883) (SBS. I. 1972. 334. l.; Zsámboki L.szerk., 1983. 130. l.)

Cseh Lajos gazdag tudását és tehetségét azakadémián is kamatoztatta. 1866/67-ben és1867/68-ban Pöschl Ede professzort helyettesí-tette a bányagéptan–kohógéptan–építészet tan-széken. 1897-tõl az ásványtani–geológiai–pale-ontológiai tanszék lektoraként a tanulók geoló-giai gyakorlatait vezette. 1898–1904 közt se-gédtanárként mûködött az ásványtan-földtanitanszéken.

A Földrajzi Közleményekben megannyi ta-nulmánya látott napvilágot. Írt például a vih-nyei bányatelep földtani viszonyairól, a Végles-kálnokon elõforduló ásványokról, azok termõ-helyérõl. Amint a selmeci tanárlexikonban ol-vassuk: „Új módszerét a bányageológiai felvé-telek rendszerérõl itthon és külföldön egyarántelismerték.” (Zsámboki L. szerk., 1983. 130. l.)

Jeles tanárunk Selmecbányán hunyt el1908. április 10-én.

Cserey Adolf(1851–1928)

A selmeci evangélikus líceum neves tanára-inak sorában méltó helyet foglal el CsereyAdolf botanikus és entomológus, természetraj-zi író.

Breznyik János írja iskolatörténetében,hogy a természettudományi tárgyak, valamintaz egyetemes föld- és természetrajznak elõadá-sára „egy szakférfiúnak alkalmazása lévén kívá-natos” a XIX. század vége felé a selmeci evan-gélikus iskolában, annál is inkább, mivel az „újtanszék” nyitására lehetõség adódott. Erre az-tán 1885. június 29-én dr. Cserey Adolf tudóstanárférfiú „meg is hívatott”. (Breznyik J.,1889. 377. l.)

Cserey Besztercebányán született 1851. ok-tóber 28-án. Szülõvárosában és Egerben végez-

te gimnáziumi tanulmányait, s 1869-ben belé-pett a ciszterci rendbe. Mint „növendékpap sa-ját szorgalmából 1875-ben a budapesti egyete-men tanári vizsgálatot tett, és 1881. dec. 12-éntermészetrajzból és földrajzból tudorrá avat-ták”. (Szinnyei J., 1893. 286. l.) Késõbb kémia-tanári és gyorsírói oklevelet is szerzett.

Tanári pályafutását Pécsett kezdte; 1879-tõlBaján, 1880-tól pedig Székesfehérvárott taní-tott. Hogy megnõsülhessen, 1884-ben kilépett arendbõl, s evangélikus hitre tért át. Rövid ideigPesten volt korrektor, illetve szerkesztõ a Sze-gedi Naplónál. 1885-tõl 1893-ig a selmecilícuem tanára. Mint Breznyik említi: e helyen„szakavatottságát folytonos tanulmány általnöveli, minek a legújabban kiadott »Növény-határozójával« adta bizonyítványát, melynekhasználatát a minisztérium is ajánlotta a tanintézeteknek”. (Breznyik J., 1889. 377. l.)

Selmecbánya kedvenc helye volt a botani-kusoknak, zoológusoknak, geológusoknak. Etekintetben Cserey is jó helyre került: egy fel-készült biológus talált szakmai elfoglaltságot avárosban. 1887-ben itt adta ki Növényhatáro-zóját, amely 1906-ban már a negyedik kiadástis megélte. De gyakran tartott szakmai felol-vasást a helybeli természettudományi társulat-ban (A virágzatokról, Szitnya flórájáról), aföldtani társulatban (Ásatag harasztok osztá-lyozása), publikált a helyi sajtóban (A mohokszerepe a csapadék elosztásában) stb. 1893-ban szintén Selmecen adta ki a Botanikai ki-rándulások Selmeczbánya vidékén címû mun-káját, 1897-ben pedig a Selmecbányai Gyó-gyászati és Természettudományai Egyesületkiadványaként saját költségén jelentette megértékes könyvecskéjét Selmeczbánya vidékenövénytani tekintetben címmel. Ez tízévi gyûj-tõmunka eredménye volt, s „szerény társa”akart lenni a Selmecbányáról és vidékérõl ad-dig megjelent monográfiáknak. A bevezetõ-ben Cserey hangsúlyozza, hogy „e vidékrõleddig nevezetes flóra nem jelent meg, noha

44

több kitûnõ botanikus járt” errefelé. Ezek közülmegemlíti Kitaibel Pált, de feltételezi, hogyJacquin Miklós és Scopoli Antal is „botani-zált”. Külön felhívja a figyelmet a kegyesrendi-ek gazdag herbáriumára, Borbás Vince ésKmety (Kmeť) András tevékenységére.

Cserey más jellegû határozókat is kiadott.Ilyen például az Ásványhatározó (Budapest,1900), a Rovargyûjtõ (Budapest, 1901), a Lep-kehatározó és a Bogárhatározó (Budapest,1901). A Magyar Életrajzi Lexikonban azonbanazt olvassuk, hogy „ásványtani és florisztikaitanulmányai jelentéktelenek, de Növényhatáro-zója évtizedeken át jó szolgálatot tett”. (Kenye-res Á. fõszerk., 1969. 311. l.)

Többi szakjához sem lett teljesen hûtlen,hisz kiadta a Földrajz gymnasiumok használa-tára címû tankönyvet (Selmecbánya, 1888),valamint A gyermek nevelése címû kötetet is(Selmecbánya, 1896).

1893-ban Kassára költözött, az ottani gim-náziumban tanított. Két év múlva Egerbe,1903-ban pedig Budapestre került; itt hunyt el1928. július 28-án.

Csermely (Woditska) István(1862–1928)

A Bányászati és Kohászati Lapok 76. köte-tében olvassuk az alábbi nekrológsorokat:„Csermely (Woditska) István, a magyarországielektrolit-rézmûvek alkotója, a selmecbányaikohó utolsó magyar fõnöke július 22-én, életé-nek 66-ik évében, rövid szenvedés után Sopron-ban elhunyt.” (BKL, 1928. 374. l.)

Az egykor országosan, sõt világviszonylat-ban is ismert fémkohómérnök, akadémiai tanárés szakíró több szállal is kötõdött tájainkhoz.Woditska István 1862. június 6-án született azerdélyi Aknaszlatinán. Innen került Selmecbá-nyára, ahol 1878–81 között tanult az akadémi-án, s 1883-ban államvizsgázott fémkohászati

szakon. Ekkor kezdte tanári pályafutását az ál-talános és elemi vegytan tanszéken SchenekIstván professzor mellett. 1887-ig oktatott itt,miközben elektrotechnikával foglalkozott.„Ezeket az ismereteket késõbb, Nagybányárakerülve, kiváló eredményekkel érvényesítette agyakorlat terén. Itt tervezte és építette ugyanis1887–1892-ig az elsõ elektrolit-rézmûvet, s ittírta meg 1891-ben Elektrotechnika címû köny-vét, amely abban az idõben úttörõ munkát je-lentett.” (BKL, 1928. 374. l.) Könyvét „külö-nös tekintettel az elektromosságnak a bánya- éskohóiparban való alkalmazására” írta, s Mol-nár Mihály nyomdájában jelent meg (1891)Nagybányán.

1892-ben (más források szerint – ZsámbokiL. szerk., 1983. 358. l. – 1898-ban) Beszterce-bányára költözött, ahol 1907-ig az elektrolit-rézmû vezetõje volt. 1893-ban külföldi tanul-mányúton vett részt: a pøíbrami, poroszországi,szászországi kohókat, a frankfurti elektrolikusaranyolvasztó intézetet és a belgiumi ezüstko-hókat tanulmányozta.

1894–95-ben megírta a nagybányai m. kir.bányaigazgatósági kerület monográfiáját, s résztvett a millenniumi kiállítás rendezésében. A köz-ben országos hírûvé vált fémkohómérnökötmegbízták azzal, hogy az orosz cár Altájban fek-võ bányái részére nagyszabású elektrolitrézmû-tervet dolgozzon ki.

45

1897-ben befejezte a besztercebányai „mo-dern berendezésû rézkifejtõ-mû építését”,1904-ben pedig a Magyar–Francia Rt. Béla-bányán egy modern amerikai rézolvasztót tele-pített.

1908-ban bányatanácsosi ranggal Beszter-cebányáról ismét Selmecre került. A világhábo-rú befejeztével a határmódosítások ejtettek lel-kében mély sebeket. „Összetörve és elkesered-ve menekült 1919. április 28-án a cseh kor-mány marasztalása ellenére a fõiskolávalegyütt Sopronba, ahol azóta szerényen s elvo-nulva kesergett hazája sorsán.” (BKL, 1928.375. l.)

Woditska István a világtól elvonulva, 1928.július 22-én hunyt el, három évvel felesége ha-lála után.

Cséti Ottó(1836–1906)

A Budán született, korán árvaságra jutott te-hetséges gyermek, Cséti Ottó, aki késõbb a bá-nyászati tudományok kiemelkedõ képviselõjelett, már fiatalon dolgozni kényszerült. A Ganz-gyárban vállalt munkát, hogy megteremtse a to-

vábbtanuláshoz szükséges anyagiakat. Így ke-rülhetett 1856-ban a bécsi mûegyetemre, majd1858-tól négy éven át a selmeci akadémia hall-gatója volt. 1862-ben kincstári szolgálatba lé-pett: 1863-ban Szélaknán, 1867-ben Diósgyõr-ben dolgozott.

1872-ben visszakerült Selmecbányára, azakkor alakult bányaméréstan–geodézia tanszéktanára lett. Azon túl, hogy megteremtette a ma-gyar bányaméréstani és földméréstani szakiro-dalmat, több új mûszer megalkotásával s az újbányamérési módszerek egész sorával gazdagí-totta a bányaméréstan tudományát. Külföldönis ismert a róla elnevezett bányászati gyorsszin-tezõ eljárás, a „Cséti-féle tükör”, a teodolit- ésfeszítõállvány, a mérõasztal stb. Tachméterepedig „jóval megelõzte a hasonló szerkezetûLáska-féle tachmétert”. (Vajda P., 1958. 232. l.)

Pedagógiai tevékenysége szorosan össze-kapcsolódott a tudós kutató és szakíró tevé-kenységével. Amint a róla szóló nekrológbanhangsúlyozták: „Munkásságának oroszlánrészéttermészetesen a bányászati és erdészeti fõiskolá-nak és az ott tanuló ifjúság kiképezésének szen-telte. Az õ buzgalmának köszönhette az akadé-mia a mérõmûszereknek és -eszközöknek olygazdag szertárát, aminõvel akkoriban kevéstanintézet rendelkezett. Tõle származik a mérõ-eszközön számos újítás és tökéletesítés, mely-nek nagy része az õ közremûködésével és köz-

46

vetlen felügyelete alatt, az akadémia mûhelyé-ben készült el.” (Bányászati és Kohászati La-pok, 1906. 22. sz. 598. l.)

Tanári portréjának megrajzolásához nyújta-nak segítséget a nekrológ alábbi sorai is: „Ta-nítványai szerették és tisztelték, s megvolt ben-ne az a jó tulajdonság, hogy magasan szárnya-ló tudománya mellett is le tudott ereszkedni atanítványok ismeretkörének nívójára, nemazért, hogy ezen megmaradjon, hanem hogyonnét tanítványait annál könnyebben és bizto-san emelhesse magával.” (Bányászati és Kohá-szati Lapok, 1906. 22. sz. 598. l.)

Azt is tudnunk kell a jeles tudós tanárról,hogy „nemcsak élõ szóval” oktatott, hanem„maradandó formában a nyomtatott betû segít-ségével is”. 1888-ban megjelentette Budapes-ten Az erdészeti földméréstan címû munkáját,amellyel az Országos Erdészeti Egyesületnél100 aranyos pályadíjat nyert. 1889-ben Sel-mecbányán Az út, híd és erdészeti vasutak épí-tésérõl címû munkája jelent meg. 1894-ben aBányaméréstan és felsõ földméréstan... címûkézikönyvét adták ki ugyancsak Selmecbá-nyán. Hézagpótló munkáival az akadémia hall-gatóinak és a szakma gyakorló mûvelõinekegyaránt nagy szolgálatot tett.

Érdemei elismeréséül 1889-ben bányataná-csosi, 1894-ben pedig fõbányatanácsosi rang-gal tüntették ki.

1895-ben újabb könyve látott napvilágotSelmecen a Magyar bányászati szintmérõmû-szer címmel. 1900-ban az Általános földmérés-tant adta ki a bányaváros jó nevû Joergesnyomdája.

Munkásságát elismeréssel méltányolják azújabb szlovák kiadványok is. (Herèko, I., 1995.39. l.; Hajko, V. és koll., 1977. 335. l.)

1902-ben Cséti nyugalomba vonult, s el-hagyta Selmecbányát. Budapestre költözött,ahol 1904-ben elkészült a Bányatelepek terve-zése címû munkájával. Hosszú idõn át titkáravolt az Országos Magyar Bányászati és Kohá-

szati Egyesületnek. Éveken át szerkesztette aBányászati és Kohászati Lapokat.

Sajnos, egészségi állapota gyorsan meg-romlott. A kies fekvésû lucsivnai gyógyfürdõ-ben keresett enyhülést, ám a halált már nem ke-rülhette el: 1906. augusztus 9-én a szepesi für-dõben elhunyt.

Cséti Róbert(1872–1933)

Verbói Cséti Róbert vaskohómérnök, aka-démiai tanársegéd Selmecbányán született1872. december 18-án. Édesapja, Cséti Ottó, ajó nevû geodéta és feltaláló három évtizeden átvolt az akadémia bányaméréstan–geodézia tan-székének tanára.

Cséti Róbert középiskolai és felsõfokú ta-nulmányait is Selmecbányán végezte. Kohó-mérnöki oklevelének megszerzése után egyévig Esztergomban dolgozott, majd õ is a peda-gógiai pályára lépett, ám csak rövid ideig(1895–96) tevékenykedett (az építészeti tan-szék asszisztenseként – Sobó Jenõ mellett). En-nek ellenére kellemes benyomást tett hallgatóira,amit így idézett volt növendéke, Balsay Aladár:„Mindnyájan emlékezhetünk, akik ezen évekalatt az alma mater polgárai voltunk, milyenpéldásan viselkedett mindenkivel szemben, aki

47

tanácsért hozzá fordult, bármilyen tantárgybelikérdésben is a szó igaz értelmében nappal és éj-jel egyaránt önfeláldozóan rendelkezésre állott,amellett minden komoly és vidám együttlétbenszónoklattal, mókákkal és dalokkal, de minden-kor tisztes modorban vezette az ifjúságot aselmeci diákélet útjain elõre.” (Balsay A.,1933. 241. l.)

Cséti Róbert elsõsorban gyakorlati tevé-kenysége, illetve ennek eredményei alapjánvált halhatatlanná. Az akadémiát elhagyva ko-rán és fiatalon jutott felelõsségteljes tisztségek-be, ám ezt „általánosan elismert szakképzettsé-gével érdemelte ki”. Így lett az Elsõ MagyarAcélgyárnál vezetõ, késõbb pedig igazgató. Azigazgatói székben azonban nem pihent, s nemis csak a legszükségesebb teendõket látta el,hisz a gyárat „õ fejlesztette naggyá, éspedig jó-val korábban, mielõtt az általános konjunktúraazt a szárnyaira vette volna”. (Balsay A., 1933.242. l.)

Cséti mindig komolyan vette hivatását.Hogy többet tudjon s még többet tehessen, so-kat utazott, tanult, tárgyalt, s végezte fárasztóhivatalnokoskodását. Ennek következtébenegészségi állapota is megromlott, ezért vissza-vonult vidéki birtokára.

Balsay Aladár nekrológjában további szépjellemzéseket olvashatunk Csétirõl. Így ír töb-bek közt: „Élénk vidámsággal, de mindig szel-lemesen és találóan beszélt, klasszikus tömör-séggel írt”, szakmabeli, szociális vagy közgaz-dasági kérdésekrõl egyaránt. Cikkeire széleskörökben felfigyeltek.

A háború az õ pályáját is derékba törte, demég ekkor is volt reménye, mert az összeomlásután – mint olvassuk – „életcélul tûzte ki a köz-gazdaság tanulmányozását nemzetközi viszony-latban, és ebben nagy segítségére volt sokolda-lú nyelvismerete, mert a magyar, német és tótnyelven kívül tökéletesen beszélt és írt angolul,franciául, spanyolul és olaszul. Így hónapokat,sõt éveket töltött külföldön, de sohasem tétlen-

kedve, hanem annak tudatában, hogy mi semtudjuk saját erõnkbõl pótolni azt, amit elvesz-tettünk. Mindig kereste és kimélyítette a kap-csolatot oly tényezõkkel, kiktõl joggal remélhe-tett hasznot hazánk gazdasági helyzetének javí-tása érdekében”. (Balsay A., 1933. 242. l.)

Még szorosabb kapcsolatba lépett az ás-ványolajszakmával, megalapította az AmplaIpari és Kereskedelmi Részvénytársaságot, aValvolina Oil Company-t, de betegsége legyõz-te õt, s 1933. április 17-én Budapesten elhunyt.

Csiby Lõrinc(1849–1903)

Csiby Lõrinc erdõmérnök, fõiskolai tanárnevét a Magyar Életrajzi Lexikon is jegyzi. Ér-demeirõl például így ír: „Találmányai a gya-korlati geodéziai feladatok megkönnyítésétszolgáló kisebb jelentõségû ötletek megvalósí-tásai.” Csiby elsõként alkalmazta Magyaror-szágon a fotogrammetriát erdõgazdasági téren.(Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 314. l.)

S bár a selmecbányai erdészeti szakemberötletei, találmányai nem voltak világhírû szaba-dalmak, nagyban megkönnyítették az erdõmun-kások életét, elõrevitték faiparunk ügyét.

Csiby Ditrón született 1849. augusztus 6-án. 1870–1873 közt tanult erdészetet Selmec-bányán. 1874-ben a Besztercebányai KirályiJószágigazgatóságnál lépett állami szolgálatba,de dolgozott erdõbecslõként, erdõrendezõkéntés erdõmesterként Pozsonyban, Horvátország-ban, Lugoson és Orsován is.

1895-tõl a selmeci akadémia erdõhasznála-ti tanszékének tanára, majd vezetõje. 1897-benerdõtanácsosi rangot kapott. Az észak-honti vá-rosban élt haláláig. 1903. március 23-án hunytel, síremléke a Piargi kapuhoz közeli Úriteme-tõben látható. (Herèko, I., 1995. 39. l.)

Szerény, de jelentõs selmecbányai tevé-kenysége sokoldalúságáról tanúskodik. Õ ve-tette meg alapját az akadémiai gyümölcsfaisko-

48

lának, közremûködött az Erdészeti Mûszótárszerkesztésében, s jelentõs volt vízépítészetimunkássága is. Találmányai közül ismertté váltaz egyetemes felrakó mûszer, az összeadó gép,az új felrakó mérõmûszer stb. (Zsámboki L.szerk., 1983. 134. l.)

Figyelemkeltõ elõadásokat tartott a vadá-szat és a faipari termelés tárgykörébõl is.

A maga korában közismert volt Csibypublikációs tevékenysége is. Fõleg az Erdé-szeti Lapokban jelentek meg írásai. Közülükkiemelkednek a következõk: A sark-térmérõ(polar planiméter) elméleti és gyakorlati al-kalmazása (1883., 289–301. l.); Új összeadókészülék (1884., 592–599. l.); Delejtû nélküliszögrakók és új egyetemes felrakó-mérõmû-szer (1895., 1269–1286. l.); A keretfûrészekerõszükséglete és munkaeredménye (1896.,907–930. l.); A vízfogó gátak vastagságánakelmélete és viszonylagos anyagszükséglete(1899., 185–220. l.).

Fõiskolai elõadásait Ganzer László jelentet-te meg 1898-ban Selmecbányán Jegyzetek agátak és gerebenek szerkesztéstanából címmel.

Csik Imre(1857–1925)

Csik Imre erdõmérnök, természetvédõ éstanár az Ung megyei Nagybereznán született1857-ben. Pesti mûegyetemi tanulmányai utánSelmecbányán folytatta stúdiumait (1877–79),ahol késõbb az erdészeti tanszék tanára is volt(1881–1883).

1883-tól a brassói erdõfelügyelõségén,1886-tól a földmûvelésügyi minisztériumbandolgozott. 1889–1896 között a mára-marosszigeti, 1896–1904 között pedig a Buda-pesti Erdõfelügyelõség alkalmazottja. Ezt kö-vetõen 1909-ig a Liptóújvári Erdõhivatalt ve-zette. Hosszabb ideig (1909–1917) kormány-biztosként tevékenykedett. (Zsámboki L.szerk., 1983. 135. l.)

Csik Imre felvidéki kapcsolatai széles körû-ek, itteni vonatkozású tevékenysége figyelemreméltó. Mindezt számon tartja a Szlovák Biográ-fiai Lexikon is. Különösen az erdõmérnök Tát-rával kapcsolatos természetvédõi munkálkodá-sát, szervezõi tevékenységét emelik ki. CsikImre egyike volt azoknak, akik a komplex tát-rai természetvédelmet nemzeti parkok létreho-zása által vélték biztosítani. A természetvéde-lem érdekében javasolta a tátrai területek álla-mosítását.

Csik Imre sokat tett a tátrai turizmus és ide-genforgalom fellendítése érdekében, s az ittenivadászatnak is egyik népszerûsítõje volt. Érde-mei voltak a Grandhotel Prága (Tátralomnic), aHviezdoslav és a Kriváò (Csorba-tó) létrehozá-sa körül is. Ugyancsak szorgoskodott a Csorba-tói sporttelep kialakításánál. (SBS I., 1986.383. l.)

Tátrával kapcsolatos publikációi közülmegemlítjük a Magas-Tátra kincstári birtokosa-iról (Die staatlischen Besitzungen in der HohenTatra. Selmec, 1914) címû munkáját, valaminta Vadhonnemesítõ a Magas-Tátrában (Erdésze-ti Lapok, 1914), a Bison (amerikai bölény) éskõszáli kecske vadászata a Magas-Tátrában(Vadászati Lapok, 1907) címû cikkeit.

A Tátra-vidék fejlesztése körül szerzett ki-váló érdemein kívül megemlíthetjük a szak-lapokban közölt, fõleg a vadászattal kapcsolatospublikációit (Fõvadunk okszerû tenyésztésérõl.Erdészeti Lapok, 1902; Fajdkakas-dürgés, A tú-zok-dürgésrõl. Vadászati Lapok, 1914, 1915).

A kiváló vadász és erdõménök, a hajdaniselmeci tanár 1925. április 1-jén hunyt el Buda-pesten.

Delius Tragott Kristóf(1728–1779)

A selmeci akadémiának számos olyan taná-ra volt, akik távoli tájakról, más országokbólkerültek ide, hogy átadják tapasztalataikat; tu-

49

dásuk a Monarchia bányászatát gazdagítsa,munkásságukkal a magyar bányatörténet része-seivé váljanak. Közülük sokan itt is diákoskod-tak, majd megvetették alapját az intézet egy-egy tanszékének.

Az idegenek közül való volt Delius Kristófis, aki a türingiai Wallhausenben született1728-ban. Magdeburgi gimnáziumi tanulmá-nyai után a wittenbergi egyetemen tanult jogot,filozófiát, matematikát és más természettudo-mányi diszciplínákat. Amolyan rövid polihisz-tori képzés után 1751-tõl a selmeci bányaisko-la ösztöndíjasa lett: 1753-ig bányászatot és ko-hászatot tanult a Felvidék Hont megyei városá-ban. Három évig tájainkon is gyakornokosko-dott: a selmeci és a szomolnoki kincstári bányá-szatnál volt bányafõfelõr, bányamester, illetvebányaiskolai tanár.

Selmecbányán 1770-tõl tartózkodott má-sodízben. Mária Terézia akkor nevezte ki azakadémia újonnan alakult bányászati tanszé-kének tanárává és vezetõjévé. Feladatul kaptatöbbek közt a bányászat, a bányajog, a bánya-gazdaságtan és az erdészet oktatását.

Delius nagy lendülettel fogott munkához újállomáshelyén. Mint a Monarchia egyik legfon-tosabb ilyen intézetét, igyekezett jól kiépíteniés mûködtetni. Különös figyelmet szentelt atanszék segédeszköz-állományának, maga is

több szemléltetõeszközt készített. Ezenkívül újtanmenetet dolgozott ki, tankönyveket írt stb. Abányászattan elsõ professzoraként szorgalmaz-ta, hogy a bányászati tárgyakat összefüggéseik-ben adják elõ. 1770–72 között maga is többdiszciplínát oktatott az akadémián, például bá-nyászatot, bányajogot, bányagazdaságtant ésstatisztikát. Mint kutató különösen a geológiaterén ért el sikereket. Ama felfedezõk közé tar-tozott, akik kimutatták az opál kémiai összeté-telét. (Sopko, A., 1981. 85. l.)

Delius a geológiai, bányatechnikai és bá-nyagazdasági kérdéseket mindig a maguk ösz-szefüggéseiben vizsgálta, s így is akarta azokatmegoldani. Már Selmecre kerülésének évében,1770-ben kiadta Lipcsében a hegyek kialakulá-sáról és az ércképzõdményekrõl szóló könyvétaz alábbi címmel: Abhandlung von dem Ur-sprunge der Gebürge und der darinne befind-lichen Erzadern... (Buzulka, Š., 1981. 96. l.)

1773-ban adta ki egyik legfontosabb mun-káját, a bevezetést a bányászatba. Ez Bécsben je-lent meg ezzel a címmel: Einleitung zu derBergbaukunst nach ihrer Theorie und Ausübung,nebst einer Abhandlung von den Grundsätzender Berg-Kameralwissenschaft für die k. k.Schemnitzer Bergakademie entworfen. Delius-

50

nak ez a mûve tulajdonképpen az elsõ rendsze-res bányamûveléstan volt, amely a korábbi„empirikus-leíró jellegû mûvekkel ellentétben abányászat egészét – a bányászati földtant, a bá-nyamûvelést, ércelõkészítést, bányagéptant ésbányagazdaságtant – egységes rendszerbe fog-lalva, a kor tudományos színvonalának megfe-lelõ egzaktsággal tárgyalja. Könyvét a XIX.század közepéig alapvetõnek tartották, nem-csak a német nyelvterületen, hanem Franciaor-szágban is”. (Zsámboki L. szerk., 1983. 136. l.)

Delius a felsõ-magyarországi bánya- és ko-hóügyek legfõbb irányítójaként is nagy érde-meket szerzett. 1772-tõl a bécsi udvari kamarabányászati és pénzverészeti bizottságán teljesí-tett szolgálatot. Életpályája a sikerek ellenéresem volt teljesen gördülékeny. A hadakozások-

ból és civódásokból, a zaklatásokból és megnem értésbõl neki is volt bõven része. Fõleg apálya elsõ éveiben. Így egészsége is megrop-pant, s 1778-tól már csaknem hiába tartózko-dott betegszabadságon Itáliában. 1779. január21-én Firenzében, alig 51 évesen meghalt.

Dérer Mihály(1847–1915)

1847. január 18-án a Turóc megyei Turóc-liget községben született Dérer Mihály kohász,méréstechnikus, akadémiai tanár. 1867–1871között a selmeci akadémia diákja volt, bányá-szatot-kohászatot tanult.

1871-ben Zólyombereznán gyakornokos-kodott, 1872-ben az akadémia vaskohászat–vasgyártás tanszékének tanára. Az analitikaikémia tárgykörébõl diákjai számára tankönyvetjelentetett meg. A Kémlészettan kivonatokbankir. bányaiskolák számára címû munkáját1879-ben adták ki a selmecbányai Joergesnyomdában. Ezt megelõzõen már megjelentSelmecen Az új, vagyis a meter-méter házi ésközhasználatra, magyarázó példákkal és átszá-mító táblázatokkal ellátva címû munkája(1875). Ez német és szlovák nyelven is kiadás-ra került. (A szlovák kiadás címe: Nové alebometrické miery v domácnosti a obchode, prík-ladmi objasnené a potrebnými tabu¾ami na pre-ratúvanie opatrené)

Dérer igen sok cikket publikált a Bányásza-ti és Kohászati Lapokban a geológia, a kohá-szat, a gyártástechnológia és a géptan körébõlis. (Földtani észleletek. 1871; A dél-afrikai gyé-mántmezõk geológiai viszonyai. 1873; A zólyo-mi lemezgyár. 1876; A bányászati és kohászatiipar a philadelphiai köztárlaton. 1877; Egy újvillanygép szerkezete. 1877)

Dérer a gyakorlati életben is komoly tevé-kenységet végzett. Geológiai kutatásokat ésgeológiai térképezéseket vezetett a vihnyei-szklenói völgyben. Fõmérnöke volt a libet-

51

Delius gõzgépe

bányai vasgyárnak, 1896-tól helyettes fõnöke azólyombereznai gyárnak. 1897-tõl a vajdahu-nyadi kincstári vasmû fõmérnöke, 1906-tól akincstári vasgyárak felügyelõje.

Több mérnöki újítást dolgozott ki, elsõsor-ban az olvasztókemencékre vonatkozólag.1878-ban például a réz derítésének módszereitvizsgálta. De foglalkozott a zománcozás tech-nikájával, az acélöntéssel, a tûzálló téglák gyár-tásával stb.

Dérer tevékeny tagja volt a magyarországigeológusok selmecbányai társaságának, a sel-mecbányai Gyógyászati és Természettudomá-nyi Egyletnek stb.

1915. október 22-én halt meg Budapesten.

Dobšinský Pavol(1828–1885)

A selmeci evangélikus líceum a maga ne-mében jó színvonalú iskola volt annak ellenéreis, hogy idõnként a nemzetiségi ellentétek isfel-fellángoltak itt. Hol a magyarok panaszkod-tak az élénkülõ pánszláv mozgalmakra, hol pe-dig a másik fél neheztelt a szlovák fiatalokranehezülõ magyarosító nyomás miatt. Egy biz-tos: ez az iskola nem volt könnyû helyzetben azoktatás nyelvét illetõen. A szlovák, német, ma-gyar és latin nyelvi közeg, illetve nyelvi sokszí-

nûség nyilván szült olyan feszültségeket, mely-lyel másutt nem kellett a pedagógiai karnakszembenéznie. Ám az is igaz, hogy ezt az isko-lát – melynek megannyi nagyszerû tanára volt– több náció is magáénak tarthatja, hisz többfé-le kultúra csírái bontakoztak itt ki évszáza-dokon át. S ha még az Európa különbözõ vidé-keirõl idetelepült bányászszakemberek és okta-tók itt tanuló gyermekeire gondolunk, a nemze-tiségi tabló még tarkább képet mutat.

Az intézmény tanárai is különféle nációhoztartoztak. Itt tanított például a szlovák evangé-likus lelkész, író, publicista, mûfordító és nép-rajzi gyûjtõ, Pavol Dobšinský is. Õ 1828. már-cius 16-án született a Rozsnyóhoz közeliNagyszaboson. Rozsnyón, Miskolcon és Lõ-csén végezte gimnáziumi, illetve teológiai ta-nulmányait. 1855 és 1858 között Sebespatakonvolt evangélikus lelkész. 1858-ban került Sel-mecbányára Szeberényi János „kisegítésére”, segyben „a tót nyelv és irodalom elõadásával”is megbízták õt a líceum újjászervezett „szlo-vák tanszékén”.

A szlovák nyelvet ekkor az algimnáziumosztályaiban kötelezõen oktatták, természetesencsak a szlovák nemzetiségû tanulóknak. Szere-pelt a tantárgyak közt a szlovák a felsõ tagozat-

52

ban is, heti két órában. Dobšinský 1860 márciu-sában lemondott „lelkészi segédkezésérõl”, de„tanári állomásán” az 1860/61-es tanévben ismegmaradt. 1861 szeptemberében távozott a vá-rosból. (Breznyik J., 1889. 349–355. l.) A Rima-szombathoz közeli Derencsénybe került lelkész-nek. Ott is halt meg 1885. október 22-én.

Selmeci tevékenysége kapcsán még el kellmondanunk, hogy 1860–61-ben itt szerkesztet-te és adta ki a kor jól ismert irodalmi és mûvé-szeti lapját, a Sokolt. A folyóirat magyar vonat-kozású írásaira Kemény G. Gábor hívta fel a fi-gyelmet. Többek közt ¼udovít Kubáni ama ver-ses szózatát emeli ki, amely Eötvös József sza-badságot biztosító, nemzeti jogokról szóló nyi-latkozatával és a nemzeti megbékéléssel kap-csolatos (Básnický ohlas na slovo Ve¾možnéhoPána B. Josefa Eötvösa povedano v Pesti Nap-ló – ve dòa 22. nov. 1860 v otázke národnosti.Sokol, 1861. 9). Kemény G. Gábor megállapít-ja, hogy a Sokolban a „nemzeti öntudat jelekéntcsakhamar jelentkezett a versengés hangja”, sa költészet „a nemzetiségi érzület kifejezõje lettDobšinský folyóiratában” (Ctibor Zoch,Michal Máèay). Ám a magyar irodalom rend-szeres ismertetését is szorgalmazták, elsõsor-ban Viliam Pauliny-Tóth jóvoltából. (KeményG., 1977. 102. l.)

Az említett Kubánival Dobšinský levele-zésben állt. Egyik levelüket, amely bizonyosértelemben a szlovák–magyar viszonyt is érin-ti, Rudolf Chmel idézi: „Így hát, lám, itt vagyokGömörben eltemetve – és miért? Csupán azérta szörnyû gaztettért, hogy szlovák vagyok. Csakegyetlen szó, hogy magyar vagyok és akaroklenni, csupán egyetlen kis versecske a Vasárna-pi Újságban, és vivát, éljen. Azonnal legalábbesküdt lehetnék. Így azonban még a jegyzõségigse viszi az ember.” (Chmel, R., 1980. 86. l.)(Lám, mennyire hasonlít ez olykor a felvidékimagyarok helyzetéhez!)

Ugyancsak Chmel tesz említést Dobšinskýmagyar nyelvhez való viszonyulásáról. Dob-

šinský kéziratban maradt – Deje jednotymládeže slovenskej (A szlovák fiatalság egysé-gének története) – munkájából idézi az alábbia-kat: „A magyar nyelvet hetente egyszer gyako-rolta velünk Rimavský olyan formában, hogyrészint idéztük a magyar írók mûveit, részintszabadon, kapásból beszéltünk megadott témá-ról...” (Chmel, R., 1980. 84. l.)

Az idézetben szereplõ Rimavský (FrancisciJán, 1822–1905), akivel a magyar nyelvet gya-korolták Dobšinskýék, a „cseh-szlovák nyelv”segédtanára volt Lõcsén, s népmesegyûjtéssel isfoglalkozott. Valószínûleg Dobšinskýra eme te-vékenységével is hatott, hisz késõbb maga is azegyik legalaposabb és legtermékenyebb szlovákfolklórkutató lett. Hála József szóbeli közlésealapján feltételezhetjük, hogy nagy mesegyûj-tõnknek és mitológiakutatónknak, Ipolyi Ar-noldnak is küldött gyûjtésébõl. Hála József nép-rajzkutató ugyanis megtalálta Ipolyi egyik PajorIstvánhoz írott levelét, melyben Dobšinskýt em-legeti. (OSZK Kézirattár. Fond IX/463) Esetle-ges kapcsolatuk még feltárásra vár.

Dobšinský népmeséit a szlovák irodalom tör-ténetét magyarul megíró Szalatnai Rezsõ így ér-tékeli: „Van a korból azonban egy igazán hervad-hatatlan próza, egy szlovák népmesegyûjtemény,Pavel Dobšinský munkája. Dobšinský is evangé-likus lelkész volt, s egy életen át fáradhatatlanulés szakszerûen gyûjtötte a népmeséket. Nagykönyve, a Szlovák népmesék (Prostonárodnéslovenské povesti, 188) két évvel halála elõtt je-lent meg. Ez a szlovák nyelv aranykönyve, a népiképzeletvilág égboltja megvan magyarul is.”(Szalatnai R., 1964. 81–82. l.)

Dobšinský hatalmas gyûjteményében sze-repeltette az elõdök gyûjtéseinek legszebb da-rabjait is. Munkája így valóban kora legjelentõ-sebb klasszikus és reprezentatív terméke volt.Feldolgozásai hûen tükrözik a népnyelv és anéplélek sajátosságait. (Botík, J. és koll., 1995.96. l.) Dobšinský több, ma is hasznosíthatóelméleti munkát, folklórtanulmányt is írt. A

53

mesére realisztikusabban nézett, mint elõdei,felhívta a figyelmet a meseelemek vándorlásá-ra, a mesetípusok változataira stb.

Neve a Magyarországon kiadott régebbimagyar nyelvû lexikonokban is megtalálható.A Pallas Nagy Lexikona kiemeli selmeci tevé-kenységét, irodalmi és mûfordítói munkásságát(Byron- és Mickiewicz-fordításait), s fõlegnyolckötetes folklórgyûjteményére hívja fel afigyelmet. (Budapest, 1893. 394. l.) A Révai-le-xikon szócikkébõl az alábbi megállapítástemelhetjük ki: „Mûvei közül maradandó be-csûek a Tót mesék gyûjteménye (Slovensképovesti, elõbb Škultéty Ágosttal együtt,Selmeczbánya, 1861, azután újabb gyûjtemény-ben egyedül Turóczszentmártonon 1880–83, 8füzet) és a Tót népszokások, babonák és játékok(Prostonárodné obyèaje, povery a hry sloven-ské, uo., 1880).” (Budapest, 1912. 638. l.)

Doleschall (Dolezsal) Sándor(1830–1893)

Doleschall Sándor egyházi író, teológus éstanár a Pozsony melletti Modoron született1830. november 26-án. Gimnáziumi tanulmá-nyait is itt kezdte, a pozsonyi evangélikus líce-umban folytatta, majd a bécsi teológiai intézetnövendéke lett. Ezt követõen NagysuránybanSréter Horác házában nevelõsködött. Innen ke-rült 1855-ben a selmeci evangélikus líceumba.S bár – mint Breznyik János írja – „nem sokátanárkodott, de e rövid idõ alatt is megmutatta,hogy mint tanár épp úgy megfelelt a kívánal-maknak, mint... az egyházi téren lelkészi hivatá-sának”. (Breznyik J., 1889. 330–331. l.)

1858-ig tevékenykedett a selmeci gimnázi-umban, de volt tanítványai hosszú idõn átörömmel emlékeztek vissza „lelkes és lelkesítõelõadásaira, melyekben a felsõbb osztályokbana hit- és erkölcstudományt, az egyháztörténetet,a német irodalmat s német remekírók mûveitfejtegette és magyarázta”. Ezenkívül a görögnyelvet is sikerrel tanította. (Breznyik J., 1889.331. l.)

1858 augusztusában Besztercebányára híva-tott meg lelkésznek. Deloschall egyházi téren isbebizonyította tehetségét és szolgálatkészségét,ezért „dr. Székács superintendens lemondásaután a superintendensi méltóságra” õt is jelölték,s „nem csekély számú egyházak tisztelték megszavazatukkal”. (Breznyik J., 1889. 331. l.)

1865-tõl Besztercebánya választott szenyio-ra (evangélikus esperese), 1875-tõl pedig a bu-dapesti német evangélikus egyházközség papja.

Doleschall irodalmi munkássága is jelen-tõs. Írt alkalmi szentbeszédeket, egyéb egyházijellegû munkákat; publikált a magyar és a né-met nyelvû evangélikus lapokban: az Evangéli-kus Egyház és Iskolában, a Protestáns EgyháziIskolai Lapokban, a Jahrbuch des Protestantiz-musban. Önálló munkái közül a Szlovák Bio-gráfiai Szótár is jegyzi az alábbiakat: Nachruf

54

an Szeberínyi (Selmecbánya, 1857); A szenve-dõ hazánk vigasza (Besztercebánya, 1861);Reè, kterou pøi nastoupení úradu seniora cirkvia škol ev. a v. zvolenských... držel (Pozsony,1865); Beszéd tartva Ruttkay István emlékére(Budapest, 1871); Výklad menšího katechizmudoktora Martina Luthera (Besztercebánya,1872); Eine aufgefundene Luther-Reliquie (Bu-dapest, 1887).

Az evangélikus egyház jeles alakja Buda-pesten hunyt el 1893. február 15-én.

Doppler, Christian(1803–1853)

Christian Doppler szakíró, matematikus ésfizikus, akadémiai tanár neve ugyan nem szere-pel a kétkötetes Magyar Életrajzi Lexikonban,sem az Akadémiai Kislexikonban, mi mostmégis szerepeltetjük õt kötetünkben. Hisz aselmeci akadémia kiváló tudós tanárai közé tar-tozott, s akár sokan mások, külföldiként õ is po-zitív hatással volt a magyarországi tudományokfejlõdésére.

Nevét a szlovák kiadványokban (Encyklo-pédia Slovenska. Bratislava, 1977; Slovenskýbiografický slovník. Martin, 1986) megtalálhat-juk, de szerepel a Zsámboki László szerkesztettetanárlexikonban is (Miskolc, 1983).

A jeles tanárt a szlovák életrajzi lexikonosztrák matematikusként és fizikusként jegyzi.(Mináè., V. fõszerk., 1986. 495. l.) Doppler1803. november 24-én (Zsámboki szerint 29-én) született Salzburgban. Apja kõfaragómû-vész volt, s öt gyermeket nevelt. Kristóf fia abécsi politechnikumban és a salzburgi líceum-ban tanult. 1829-tõl négy éven át a bécsi mû-egyetem felsõbb matematikai tanszékének ta-nársegédje. 1835-tõl prágai reáliskolai tanár,majd a gyakorlati geometria tanára a prágaimûszaki intézetben.

1848–49-ben Selmecen tanított, az akadé-mia matematika–fizika–mechanika tanára volt.Selmecbányán bányatanácsosként is mûködött,s mint tudós többek közt a föld mágneses tere-inek meghatározásával foglalkozott.

1848-tól tagja volt a Bécsi TudományosAkadémiának. A bécsi mûegyetemen a gyakor-lati geometria tanára, a tudományegyetemenpedig a fizika professzora lett.

Doppler a modern asztrofizika terén nem-zetközi sikereket ért el, s felfedezõje volt a rólaelnevezett Doppler-effektus elvének. Tudomá-nyos munkáit német nyelven publikálta. Ezekközül a következõket említjük: Über das farbi-ge Licht der Doppelsterne (Praag, 1842);Arithmetik und Algebra. 1. Bd. Der Elementar-Mathematik (Praag, 1844). Elsõ munkájában a„kettõs-csillagok” színes fényhatásával foglal-kozik. Ebbõl született ugyanis a modern asztro-lógia Doppler-féle elmélete. Doppler egyéb-ként az akusztikai és fényhatások vizsgálatánakjeles képviselõje volt.

A világviszonylatban is ismert tudós Velen-cében halt meg 1853. március 17-én.

Fábry (Fábri) Tamás(XVI. sz. elsõ fele – 1592)

A selmeci evangélikus líceum a legelsõprotestáns gimnáziumok egyike volt a történel-mi Magyarországon. A városi tanács 1565. au-

55

gusztus 1-jén ebbe az intézetbe hívta megBártfáról igazgatónak Fábry Tamást.

Az egyházi író és pedagógus korának „hír-nevesebb evangélikus tanítói közé tartozott,rendkívül tudós ember, méltó tanítványa, majdutódja is nagy mesterének, Stöckel Lénárdnak,a bártfai iskola külföldön is elismert kimagaslóigazgatójának”. (Hamrák B., 1910. 16. l.)Stöckel Luthernek is személyes ismerõse volt,a boroszlói és a wittenbergi egyetemeket láto-gatta. Róla nevezték el a „Stöckel-féle bártfairendtartást”, amely a városi-humanista iskolaegyszerûbb változatát képviselte. (Mészáros I.,1988. 51. l.)

Fábry, aki a XVI. század elsõ felében szüle-tett Besztercebányán, a magas fokon álló bárt-fai gimnáziumból Stöckel ajánlására ment Wit-tenbergbe. Az egyetem befejezése után Erdély-be került, de 1560-ban már szülõvárosa gimná-ziumában tanított. Még ebben az évben átkerültBártfára, ahol feleségül vette volt tanárának,Stöckelnek a leányát. A selmeci gimnáziumoktörténetét röviden feldolgozó Hamrák Béla em-líti, hogy Fábry lakodalmába meghívták „a me-cénáskodásáról jól ismert selmeci tanácsot is,amely megtiszteléséért a tanács egy márkaezüstöt küldött Fábrynak ajándékul”. (HamrákB., 1910. 16. l.)

Apósa halála után a bártfaiak Fábryt válasz-tották igazgatónak. „Ebben az állásban érte õta selmeci tanácsnak a meghívása, hogy az itte-ni gimnázium vezetését vegye át.” A meghívástFábry bizonyos feltételek mellett elfogadta, s1566 januárjában érkezett Selmecbányára.(Hamrák B., 1910. 17. l.) Õ volt az elsõ igazga-tó itt, aki hetenként 3 forint fizetést kapott a ré-gebbi kettõ helyett. Sógorát, Stöckel Dénest iselhozta a gimnáziumba. Fábryt azonban a törökfosztogató csapatoktól való félelem elriasztottaa városból (Breznyik J., 1883. 341. l.), s 1567februárjában a selmeciek nagy szomorúságáraBártfára távozott. Mint Hamrák Béla írta: „Aselmeciek ugyan visszahívták, mert nagyon

megszerették a nagy tudományú férfiút, deFábry hû maradt Bártfához, melynek iskolájátazontúl haláláig igazgatta.” A városban olyantekintélynek örvendett, hogy õ volt az elsõ a ta-nárok közül, aki „a belsõ tanács tagjai közé ju-tott”. (Hamrák B., 1910. 17. l.)

Munkásságát a szlovák lexikonok is szá-mon tartják, kiemelve többek közt pedagógiai,irodalmi és vallási kérdésekkel foglalkozómunkáit. Mûvei közül az alábbi, latin nyelvenírt dolgozatokat említik: Examen thesium et re-gularum Zwinglianarum de coena Domini(Bártfa, 1586); Brevis methodus verae doctri-nae de coena Domini (Bártfa, 1590); Apologiaexaminis ecclesiae Barthensis (Bártfa, 1590);Historiae colloqui chepregiensis (Bártfa,1591). (Mináè, V., 1987. 39. l.) Megírta apósa,Stöckel Lénárd életrajzát is, de ez kéziratbanmaradt. (Gulyás P., 1992. 82. l.)

1592. január 5-én hunyt el Bártfán.

Faller Gusztáv(1816–1881)

Amikor Faller Gusztáv, a kor ismert mûsza-ki szakembere elhunyt, így írtak róla az egyikkorabeli szaklapban: „A nehéz harczot vívó, lé-téért küzdõ magyar bányászatnak ismét egyoszlopa dõlt ki, ismét egy régi jeles bajnokát ra-

56

gadta el a halál, ki úgy is mint gyakorló bá-nyász, úgy is mint bányászati író, de kiváltkép-pen mint a bányászati tudományoknak leghiva-tottabb apostola: mint akadémiai tanár, mara-dandó, hervadhatatlan érdemeket szerzett ma-gának...” (Farbaky I., 1881. 22–23. l.)

A jeles bányamérnök és bányászati akadé-miai tanár életútja szorosan összeforrott a Fel-vidékkel. Gölnicbányán született 1816. március2-án. A selmeci akadémián tanult 1836–1840között bányászatot, erdészetet és kohászatot.Egy ideig Bécsben Haidinger Vilmosnál geoló-giát hallgatott. 1843–1846-ban a bányamûve-lés–bányamérés–bányagéptan tanszékének ta-nársegéde, 1850–51-ben helyettes tanára,1855–1870 között pedig rendes tanára, illetvevezetõje volt. A szélaknai kincstári bányászat-nál bányatisztviselõként is tevékenykedett,nyugdíjba vonulása után pedig a jászói apátságbánya-, erdõ- és jószágügyi tanácsosa lett.„Csendes elvonultságban múlt ki e világból”1881. január 20-án.

Vajon milyen érdemei tették Faller Gusztávnevét halhatatlanná? Többek közt a tanári pá-lyán kifejtett magas szintû tevékenysége. A hí-res selmeci tanárdinasztiák egyikének alapítójaõ. Fia, Károly, ismert fémkohómérnök és szin-tén tudós tanár volt.

Faller Gusztávról, a kedves tanárról írtaegykor az akadémia igazgatója, Farbaky István,hogy „a selmeczi bányász- és erdészakadémiá-nak jó hírnevét Norvégiának hólepte bérczeitõla kapföldig és az európai civilisationak meghó-dolt Japántól a Sierra Nevada ércztelt hegylán-cáig segítette terjeszteni”. (Farbaky I., 1881.22. l.) A nagy mûveltségû, nyelveket ismerõ ta-nár „tanítványainak rendkívüli ragaszkodásátés szeretetét, megnyerõ modora és éppen oly ér-dekes mint jeles elõadásai, nemkülönben azonnagy jártasság által, melyet a bányászat külön-féle ágában minden alkalommal tanúsított, tel-jes mértékben kiérdemelte”. (Farbaky I., 1881.23. l.) Csath Béla is hangsúlyozza, hogy Faller

„életmûvének kiemelkedõ eseményei professzo-ri mûködéséhez fûzõdnek”. (Csath B., 1992.130. l.)

Faller szakirodalmi munkássága is nemzet-közi jelentõségû. A tudományágában ismertebbmûvei közül megemlíthetjük a Der schemnitzerMetall-bergbau... (Schemnitz, 1865) és aBeschreibung einiger wichtigerer metall-berg-baue der comitate Zips, Gömör und Abauj(Schemnitz, 1868) címûeket, melyekben aselmeci, a Szepes, Gömör és Abaúj megyeifémbányákat mutatja be. 1858–1867 között abirodalom három bányászati intézetének/Selmec, Leoben, Pøíbram/ periodikusan meg-jelentetett négy évkönyvét (Berg undHüttenmännisches Jahrbuch) is õ szerkesztette.

Faller történeti kutatásokkal is foglalkozott,õ volt a magyar bányászati-kohászati szakem-berképzés történetének elsõ alapos kutatója.Munkájának eredménye 1871-ben jelent megönálló kötetként Selmecbányán A selmeczi M.Kir. Bányász- és Erdészakadémia évszázadosfennállásának emlékkönyve címmel.

Faller Gusztáv gyakorlati szakemberként isnagy elismerést szerzett hazájának. A geológiaés a mineralógia behatóbb tanulmányozása vé-gett a Bécsi Bányászati Múzeumban végzett

57

megfigyeléseket. 1840-ben Horvátországbanvolt bányagyakornok. 1843-ban az udvari kan-cellária küldte õt a nevezetesebb hazai és kül-földi bányamûvek és telepek tanulmányozásá-ra. 1852-ben a tiroli bánya- és sómûvek mérnö-keként dolgozott. Természetesen legalaposab-ban a selmec-szélaknai bányatelepeket ismerte.A körülbelül „40 geográfiai mérföld hosszúsá-gú bányanyilamok, alagok és tárnák közt aligvolt egy-kettõ, melyet meg nem járt volna”.(Farbaky I., 1881. 23. l.) Nevéhez fûzõdik a do-rogi szénmedence geológiai és bányászati vi-szonyainak elsõ tudományos igényû vizsgálatais. (Zsámboki L., 1983. 147. l.)

Faller Gusztáv emlékét az észak-honti bá-nyavárosban is ápolják. Neve szerepel a Sel-mecbánya és környéke neves személyiségeitbemutató kiadványban. (Herèko., I., 1995. 60.l.) Illik hát nekünk is emlékeznünk nagy elõ-dünkre.

Faller Károly(1857–1913)

Faller Károly fémkohómérnök és fõiskolaioktató a híres selmecbányai tudós tanárdinasz-tiák egyikének a tagja. 1857. május 17-én szü-letett az õsi bányavárosban, Selmecen, aholmár édesapja is bányászati akadémiai tanárvolt. Más források szerint a születés dátuma1857. május 21. (Csath B., 1992. 130. l.)

Selmecbányán és Kassán végezte középis-kolai tanulmányait, 1875-tõl pedig a bányásza-ti akadémia diákja volt. A fõiskolai tanulmá-nyok befejezése után dolgozott Kassán, Nagy-bányán és Budapesten, majd 1882-ben Selme-cen a kohászat tanárának nevezték ki. Kisebbszakmai kitérõk után 1894-ben a fémkohászatitanszékre került, melynek 1913-ig volt a tanára.Közben a kormány külföldre küldte, hogy ta-nulmányozza a nevezetesebb kohómûveket. Akitekintés hasznos volt: tapasztalatairól eredetitanulmányokat, élményeirõl útleírásokat készí-

tett. Többek közt olyan fejlett ipari országok-ban járt, mint Németország, Olaszország,Svájc, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollan-dia és Svédország.

Selmecbányán az akadémia tudós tanáraiegyben tankönyvírók is voltak. Faller Károly ismegírta itt legnagyobb mûvét, A fémkohászat-tan kézikönyve címû monográfiáját. A négykö-tetes mû 1896-ban, 1898-ban, 1902-ben, illetve1904-ben jelent meg Selmecbányán. A szakem-berek szerint „Ez a könyv hosszú idõn keresztülvolt a fémkohászok segédkönyve. Értékességérejellemzõ, hogy idõsebb fémkohászaink még mais haszonnal forgatják. Jó ideig ez volt az egyet-len magyar nyelvû fémkohászati munka.” (Hor-váth Z., 1959. 556–561. l.)

Faller Károly a maga szakterületén az úttörõmunkák egész sorát végezte el. Magyarországonpéldául õ próbálta elsõként „a metallográfiaimódszereket a fémkohászatban lejátszódó jelen-ségek magyarázatára felhasználni”. (Horváth Z.,1959. 559. l.) 1903-ban Budapesten kiadta a Ta-nulmányok a metallográfia terén címû munkáját,1905-ben pedig ugyanott A kemény ólom mikro-struktúrája címû mûve jelent meg. Tanulmányo-kat írt az újabb robbanóanyagokról és a fémekkolloidális állapotáról is.

58

Nem szigetelte el magát a közélettõl sem. Avármegyei monográfia számára õ készítette el aFémkohászat címû fejezetet. Ebbõl megtudhat-juk, hogy a selmeci kohászat legrégibb korát„homály fedi”, de bizonyítható, hogy már aXIV. században léteztek itt kohók. Ez idõ tájtminden bányamûvelõ saját kohóval, illetvefémolvasztómûhellyel rendelkezett. A fémko-hók dolgozták fel a selmeci kerület bányáinakásványkincseit: az ezüst- és ólomércet, vala-mint az ólmos rézércet.

A gazdag tárgyi ismeretekkel rendelkezõtanár, a világjárt oktató pedagógiai módszereireis jellemzõ volt, hogy az elméleti oktatást ered-ményesen összekapcsolta a gyakorlattal. ErreSelmecen megvolt a lehetõség is, hisz a város„dús bányakincseivel” évszázadokon át élte avirágkorát. Nem véletlen hát az sem, hogy ami-kor a XVIII. század elején arról kellett dönteniea bécsi kormánynak, hol állítsák fel a bányásza-ti iskolát, Béccsel és Prágával szemben Selmeckerült elõtérbe. Hisz – amint a megokolásban

hangoztatták –: „A város kicsiny ugyan, de in-telligens karakterû, ahol a valódi bányászszel-lem réges-régen otthonos és meleg talajbangyökerezik...” (Sobó J., 1906. 199. l.)

A hagyományok gazdagításához a maga te-rületén kétségtelenül jelentõsen hozzájárult je-les szülöttünk, magyar tanárelõdünk, aki 1913.május 30-án hunyt el Budapesten.

Farbaky Gyula(1870–1911)

Farbaky Gyula, a nagy tehetségû bányásza-ti és kohászati szakember, a selmeci akadémiatanszékvezetõ tanára, az európai mûveltségûtudós, 1911 októberében tragikus körülményekközt hunyt el Selmecbányán. Az akadémia épü-lõ „kémiai palotájának” ellenõrzése közben ér-te a halál: a leomló föld temette õt maga alá.

Farbaky – ahogyan az intézet rektora írtanekrológjában – a legképzettebb szakemberekközé tartozott. „Lelkes, buzgó tanár; nagy szor-galmú, fáradhatatlan szakember; õszinte barát,kedves kolléga volt.” (Litschauer L., 1911.)Farbaky 1870. április 18-án született Munká-cson. Kassán érettségizett, 1887-tõl 1891-ig pe-dig a selmeci akadémia hallgatója volt. A fém-kohászati szakon végzett, de késõbb bányászat-ból is diplomázott. 1892-ben lett asszisztensSelmecbányán, ám 1894–95-ben már az aache-ni mûegyetem tanársegédje a fémkohászati éskémlészettani tanszéken. 1895-ben Westfáliá-ban és Belgiumban, majd Svédországban tanul-mányozta a fémkohászatot. Tanulmányútjáról,külföldön szerzett tapasztalatairól rendszeresenbeszámolt a Bányászati és Kohászati Lapok ha-sábjain. 1892-ben például az Úti jegyzetek dél-olaszországi nevezetesebb fémkohókról címûbeszámolója látott napvilágot. 1896-ban ugyan-itt tette közzé a Fémkohászati úti jegyzetek Bel-gium, Hollandia, Svédhon, Norvégia, Németor-szág s Ausztriából címû munkáját is. Természe-tesen más hazai és külföldi lapokban is publi-

59

Faller Károly síremléke a Frauenbergi-temetõben

kált, s közölt tanulmányokat a SelmecbányaiGyógyászati és Természettudományi Egylet év-könyveiben is, például a tellurgyártásról.

1895-tõl a selmeci kohóhivatal mérnöke-ként dolgozott. 1896-ban a millenniumi kiállí-tás kohászati részét rendezte. 1901-ben cso-portbiztos volt a párizsi nemzetközi kiállításon.Közben egy ideig a pénzügyminisztériumban isdolgozott Budapesten. 1901-ben a selmeci aka-démia új épületét kollaodálta, s a következõévekben a bányagépészetet tanulmányozta Aa-chenben és Berlinben. 1905-tõl haláláig aselmeci fõiskola II. gépészeti tanszékének ren-des tanára, illetve vezetõje volt.

Külföldi tanulmányútjai és megfigyeléseisorán rengeteg tapasztalatra, új ismeretre tettszert. Szorgalmasan gyûjtötte az anyagot a szí-nesfémkohászatot bemutató monográfiájához.Részben elkészült A szakítógépek elmélete cí-mû tanulmánykötetével is. Sajnos, a halál fiata-lon derékba törte pályáját, s megakadályoztatervezett köteteinek megjelenését, a reménytel-jes jövõ kibontakozását.

A fõiskola egyik „jeles, nagy tehetségû,szorgalmas”, de fiatalon elhunyt tanárát 1911.október 5-én a gyászolók nagy tömege kísérteutolsó útjára. Händel Vilmos evangélikus espe-res temette õt, a tanári kar nevében pedig RézGéza búcsúztatta. Síremléke ma is áll a selme-ci evangélikus temetõben, az 521. számú par-cellában.

Farbaky István(1836–1928)

Farbaky István, a jeles feltaláló és szakíró,a kiváló iskolaszervezõ és fõiskolai tanár 1836.augusztus 15-én született Nyíregyházán. Azelemi iskolát és az algimnáziumot szülõvárosá-ban végezte. 1850-ben Eperjesre került, aholérettségit szerzett. 1854–58 között a selmeciakadémián bányászatot és kohászatot tanult.1859-ben a csehországi Pøíbramban volt gya-

kornok, majd ezt követõen 1859-ben az akadé-mia matematika–fizika–mechanika tanszé-kének tanársegédje lett. 1865-tõl rendes tanár,1872 és 1892 között az általános és vasgyárigéptan tanszékének elõadója és vezetõje. Köz-ben 1876-tól az akadémiának is igazgatója, il-letve rektora. Hatszor választják meg ebbe atisztségbe. Az intézmény rendkívül sokat kö-szönhet neki. Tudását és tehetségét már akkoris felismerték hallgatói, amikor még németülvolt kénytelen elõadni, dacára annak, hogy ak-kor nem beszélhette jól ezt a nyelvet. Minderreígy emlékszik vissza önéletrajzában: „Tapasz-taltam, hogy a német nyelv nem tökéletes bírá-sa dacára is a hallgatók és a tanári testület te-vékenységemmel meg voltak elégedve, és nem-csak az akadémia igazgatósága részesített azelõadásokért év végén külön remünerációban,ami aztán többször ismétlõdött, de az akad. if-júsága is kimutatta elismerését a maga módjaszerint úgy, hogy mikor a Schachtról (ifjúságikocsma) haza, illetõleg a városba menve abla-kaim alatt német énekszóval elvonult, sohasemmulasztotta el refrénképpen magyarul »ÉljenPista bácsi« hozzáfoglalni.” (Farbaky I., 1929.26. l.)

Erre az idõszakra esett Selmecbányán azErdészeti Lapok alapítása. A témát érintõ kuta-tók közül sokan megfeledkeztek Farbaky lap-alapítási érdemeirõl. Talán azért, mert õ maga

60

bányamérnök volt. Visszaemlékezéseibõl azon-ban kiderül, hogy Wagner Károly, Divald Adolfés mások mellett õ is sokat tett a magyar erdé-szeti szaknyelv érdekében. Igaz, Divald voltköztük a „legagilisabb és legnyughatatlanabb”,mert „õ tette szóvá és élesen kritizálta a germa-nizáló »Ungarische Forstverein«-nak és szak-lapjának, az »Ung. Forstzeitung«-nak szereplé-sét...” (Farbaky I., 1929. 26. l.)

A bécsi minisztériumnak nem is tetszett amagyar érzelmû selmecbányai tanárok tevé-kenysége, ezért Divaldot és Wagnert egy idõreelhelyezték innen. Ideiglenesen így Farbakyrabízták az Erdészeti Lapok kiadását és szerkesz-tését. Az eltávolított tanárok természetesen aháttérbõl is irányították a munkát.

Abban is nagy érdeme volt Farbakynak,hogy 1867 októberétõl az erdészeket magyarnyelven oktathatták. A bányászati akadémián,sajnos, továbbra is németül folyt a tanítás. Az1880-as években újabb sikereket értek elFarbaky irányítása alatt. 1881-ben megjelent aBányászati és Kohászati Lapok elsõ száma.Farbaky egyébként 1892-ig volt a folyóiratszerkesztõje, s nagyban hozzájárult a magyarbányászati szaknyelv kialakításához.

1884-ben az iskola helyiségeinek világításafoglalkoztatta a tudós tanárokat. Saját szerkesz-tésû akkumulátorok elõállítására törekedtek,amit sikerrel meg is oldottak. Ebben isFarbakyé volt a fõ érdem. „Nevét a magyar fel-találók között a Schenek Istvánnal közösen ki-fejlesztett nagy teljesítményû akkumulátorukrévén tartják számon.” (Zsámboki L., 1983.152. l.)

Farbaky dolgozta ki az akadémia új oktatá-si rendjét és tanterveit is. E szerint a bányásza-ti karon négy szakot oktattak, mégpedig a bá-nyászatot, a fémkohászatot, a vaskohászatot ésa gépészépítészetet. Péch Antallal együtt sokattett a selmeci bányászat korszerûsítéséért is.

A nagy építkezések korszaka szinténFarbaky rektorsága idejében kezdõdött. Több

épületet vásárolt és újított fel az intézet, gyara-podott gyûjteménye stb. Schulek Frigyes terveiszerint varázsolták újjá a Fritz házat, 1891-refelépült az új erdészeti „palota” stb. Közben ar-ra is volt energiájuk a tanároknak, hogy még anagy építkezések elõtt megalakítsák a MagyarBányászati Irodalmat Pártoló Egyesületet. Így aszakma nyelve is egyre erõteljesebben épült,bontakozott.

Szerteágazó volt Farbaky közéleti és szakiro-dalmi tevékenysége is. 1889-tõl fõbányataná-csos, 1903-tól miniszteri tanácsos lett. 1892 és1901 közt Selmecbánya országgyûlési képvise-lõje volt. Hosszú idõn át az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület alelnökitisztét is betöltötte, s éveken át felügyelte ahelybeli evangélikus líceumot.

Schenek Istvánnal alapvetõ tanulmányt írtaz elektromos akkumulátorokról (Bányászati ésKohászati Lapok, 1885). A fogaskerekek számí-tása címû úttörõ dolgozata 1892-ben Selmec-bányán jelent meg. 1901-ben ugyanott adták kimagyar és szlovák nyelven a Selmecbánya or-szággyûlési képviselõjének beszámolóját.

Farbaky István az akadémia Sopronba valótelepítése után is Selmecbányán maradt. Magá-

61

Farbaky István sírja a Kopogtató melletievangélikus temetõben

nyosan élt a városban (egy ideig a Szenthárom-ság téren, a Rubigall ház melletti épületben la-kott) és társtalanul hunyt el 1928. december 3-án. Síremléke ma a Kopogtató melletti evangé-likus temetõben látható. Megérdemli, hogy azidelátogató magyarok tiszteletüket tegyék erre-felé.

Fehér Dániel(1890–1955)

Fehér Dániel növényfilozófus, „a magyartalajbiológia nagymestere” szintén Selmecbá-nyán kapta meg a fõiskolai alapképzést, s váltfokozatosan az erdészeti tudományok, a nö-vényélettan, a sugárzásbiológia és a talajbioló-gia úttörõjévé, harcos kutatójává. (Soó R.,1955. 87. l.)

1890. október 27-én született a Gyõr me-gyei Tekepusztán. Budapesten érettségizett, s1912-ben végzett a selmeci erdészeti akadémi-án. Innen Berlinbe került, ahol a tudomány-egyetemen hallgatta a híres tudósok (Planck,Haberlandt, Fischer) elõadásait. A világháborúmegszakította tudományos pályáját, csak 1918-ban került vissza Selmecbányára, ahol a fõisko-la Növénytani Intézetében kapott tanársegédiállást. Valószínûleg rövid selmeci tanári tevé-kenysége miatt a többször idézett szlovák lexi-

konok s a selmeci tanárlexikon sem tartja õtszámon. Itteni mûködésérõl Kotlár Károly tu-dósít (1987., 513–516. l.), s mi is fontosnaktartjuk e rövid ideig tartó indulást megemlíteni,hisz a sikeres karrier elsõ állomásáról van szó.

Fehér közremûködött a fõiskola Sopronbaköltözésében, majd tovább képezte magát.Bécsben növényélettanból és kémiából tettdoktori szigorlatot. Az 1920–30-as években ta-nulmányutakon vett részt a skandináv államok-ban, Svájcban, Németországban, Franciaor-szágban és Olaszországban. 1930-ban nor-vég–magyar expedíciót szervezett a lappföldierdõk megismerésére. 1934-ben és 1936-ban aSzaharát járta be. Közben elõadásokat tartott azErdészeti Kutató Intézet nemzetközi kongresz-szusain.

1934-ben egyetemi nyilvános rendes tanáricímet kapott, 1949–50-ben dékán, 1951-ben azMTA Soproni Talajbiológiai Osztályának veze-tõje. 1954-ben a Magyar Tudományos Akadé-mia levelezõ tagjává választották.

Szakírói munkássága igen jelentõs, fõleg azerdõk szénsavtáplálkozásának biológiai vizsgá-lata szempontjából. 1928 és 1935 közöttMágócsy-Dietz Sándorral három kötetben fog-lalta össze az erdészeti növénytant: a morfológi-át, a fiziológiát és a részletes növénytant. (Erdé-szeti növénytan I–II–III. Sopron, 1929–1935)

Vági Istvánnal közösen két fontos könyvetis megírt (A szerves vegytan elemei. Sopron,1930; A talajtan elemei. Sopron, 1931). 1933-ban németül jelentette meg az Erdõtalajok mik-robiológiáját (Unter suchungen über dieMikrobiologie des Waldbodens. Berlin, 1933).

A Szahara-utazások eredményeként 1939-ben Párizsban francia nyelven adta ki A sivata-gi talajok mikrobiológiai kutatásait (Recher-ches sur la microbioloqie des sol désertiques.Párizs, 1939).

Az 1954-ben kiadott fõmûve, a Talajbioló-gia (Budapest) „ma is egyedülálló világvi-szonylatban is a maga területén. Korszerû bio-

62

cönológiai képet nyújt a talaj élõvilágáról, azökológiai tényezõk messzemenõ figyelembevé-telével”. (Kotlár K., 1987. 513–516. l.)

Életrajzírója megemlíti, hogy Fehér Dániel„kitûnõ elõadókészségû tanár volt, tanítványaifigyelmét színes gondolatfûzésével mindig letudta kötni. Elévülhetetlen érdemeket szerzett afõiskolai botanikus kert megteremtése terén is”.(Kotlár K., 1987. 515. l.)

Tudományos munkásságát így összegeziKotlár Károly: „Az ökológiai tényezõk elemzé-se során jutott el ahhoz a növénytani felisme-réshez, hogy elengedhetetlenül szükséges azelemek átható sugárzásának növényélettani ha-tásvizsgálata. Ehhez kidolgozott biofizikai eljá-rása kiemelkedõ eredményeket hozott, s alapjá-ul szolgált a késõbbi radioaktív izotópos kuta-tásokhoz.” (Kotlár K., 1987. 514. l.)

Fehér Dániel Sopronban halt meg 1955.február 22-én.

Feistmantel Rudolf(1805–1871)

Feistmantel Rudolf akadémiai tanár mun-kássága több szállal is kötõdött a magyar erdé-szethez. A kiváló szakember 1805. július 22-énszületett Bécs egyik külvárosában, Ottakring-ben. A marianbrunni erdészeti tanintézetben ta-

nult, s már fiatal erdõmérnökként hozzáfogottegy erdészeti tankönyv megírásához.

Az osztrák erdõhivatali mérnököt 1835áprilisában nevezték ki bányatanácsosi ranggala selmecbányai erdészeti tanintézet tanárává.Lang Nepomuk Jánossal ellentétben támogattaa tanintézet Selmecen való maradását. Elutasí-totta a mezõgazdasági tanintézettel történõ ösz-szekapcsolás gondolatát, mert szerinte a mezõ-gazdasági szakoktatás magángazdasági érdekvolt, míg a bányászat és az erdészet a nemzet-gazdaság ágazatai. Úgy gondolta, „amíg Sel-mecbányán a Bányászati Akadémia létezik, azErdészeti Tanintézetnek is ott van a helye”.(Lesenyi F., 1958. 84. l.)

Feistmantel Selmecre érkezése után újtantervet dolgozott ki, melynek alapján a hall-gatók az elsõ évben az alap-, a második ésharmadik évben az erdészeti képzést kapták.Az erdészettan tanáraként az elméleti oktatásmellett a gyakorlati képzést is fontosnak tar-totta. „Szorgalmazta a diákok erdõgazdaságimunkában, földmérési gyakorlatban és tanul-mányi kirándulásokon való részvételét. Tan-gyûjtemények szervezésével is igyekezett azelméletet szemléletesebbé, színesebbé tenni.Ugyancsak a gyakorlati oktatást szolgálta az1837-ben megszervezett kisiblyei tanulmányierdõ. Kisiblyén és 1838-ban a tanintézet »for-tuna háza« mellett botanikus kert kiépítésétkezdte el.” (Dr. Oroszi S., 1987. 524. l.)Selmecen kezdetben egymaga oktatta az erdé-szettel összefüggõ összes természettudomá-nyi tantárgyat és szakismeretet.

1835–1837 közt Bécsben kiadta négyköte-tes nagy összefoglaló erdészettanát az alábbicímmel: Die Fortwissenschaft nach ihremganzen Umfange und mit besonderer Rücksichtauf die österreichischen Staaten (Wien,1835–1837). Munkájában „nemcsak az erdé-szet korabeli összes ismeretét írta le, hanem anegyedik kötetbe jelentõs erdészetpolitikai cé-lokat is belefoglalt. Kifejtette többek között,

63

hogy az ún. feltétlen – mezõgazdasági mûvelés-re kevésbé alkalmas – erdõtalajokon a faállo-mányt fenn kell tartani, mivel közegészségügyi,éghajlati stb. szerepüknél fogva felbecsülhetet-len nemzetgazdasági jelentõségük van. Mivel ajövedelmet alig vagy nem hozó erdõk fennma-radását magántulajdonban nehéz biztosítani,legcélszerûbb, ha azokat az állam veszi birto-kába”. (Dr. Oroszi S., 1987. 523–524. l.) 1854-ben Bécsben jelent meg az AllgemeineWaldbestandstafeln címû mûve is.

A széles látókörû erdõgazda már 1837-benegy emlékiratot terjesztett az uralkodó elé azosztrák–magyar állami erdõk kezelésének ész-szerû szervezésérõl. Sajnos, „már ekkor érezniekellett a merev konzervatív bécsi legfelsõbb hi-vatalnokoknak a haladástól idegenkedõ szelle-mét, amellyel a késõbbi pályafutásán is annyinehéz harcot kellett megvívnia”. (Lesenyi F.,1958. 80. l.) A memorandumot háromévi „he-vertetés” után mégis elfogadták.

Feistmantel Rudolf nevéhez fûzõdik azOsztrák Birodalmi Erdészeti Egyesület megala-kítása, s õ segítette elõ az Országos ErdészetiEgyesület elõdjének, a Magyar Erdészegyesü-letnek 1852-ben történt megalakulását is.

1847-ig maradt Selmecbányán. Még meg-élte, hogy az erdészeti tanintézetet 1846-ban jo-gilag is egyesítették a bányászati akadémiával,s ettõl kezdve a két tanintézet Bányászati és Er-dészeti Akadémia néven mûködött tovább.Feistmantel sokat foglalkozott a tanulók szoci-ális problémáinak megoldásával is. Éppen ezértkedvelt embere volt az ifjúságnak, mely „any-nyira megkedvelte õt, hogy amikor 1841 telénsúlyosan megbetegedett, tanítványai ragasz-kodtak ahhoz, hogy amíg a veszély tart, szere-tett tanáruk betegágya mellett éjjeli õrséget áll-janak”. (Lesenyi F., 1958. 89. l.)

Selmecrõl való távozása után a pénzügymi-nisztériumhoz került, ahol a mûszaki erdészetiosztály fõnökévé nevezték ki. Bécsben haltmeg 1871. február 7-én. Halála elõtt azonban

még aktív német nyelvû szakirodalmi munkás-ságot fejtett ki.

Fekete Lajos(1837–1916)

A magyar erdészeti irodalom kezdete tulaj-donképpen 1862-ig nyúlik vissza, amikor Wag-ner Károly szerkesztésében megjelent az Erdé-szeti Lapok elsõ száma. 1867-ben aztán a sel-meci katedrán is „felcsendült a várva várt ma-gyar nyelv édes hangja”. A tanerõkrõl ugyan-csak Wagner Károly gondoskodott. Beosztott-jaitól a szakmai felkészültségen és az elõadóiképességeken kívül megkívánta a magyarnyelv tökéletes ismeretét, valamint az „odaadóhazafiságot” is.

Az elsõ magyarul oktató tanárok egyikevolt. Dr. Nemky Ernõ idézi az Erdészeti Lapok1966-os számában a Fekete Lajosról közölt so-rokat. Eszerint a jeles tanár neve a fõiskola„azon korszakával (39 évével) van összeforrva,amelyben a magyar erdészeti szakoktatásnakmár 1848-ban valóra vált, de a magyar szabad-ságharccal csaknem elbukott eszméje, alkotmá-nyunk újraéledésével, végre maradandó testetöltött, s magyar erdészeti irodalmunk és szaktu-dásunk – jóformán a semmibõl – tisztes magas-latra emelkedett”. (Dr. Nemky E., 1966. 199. l.)

64

Fekete Lajos 1837. június 18-án születettTordán. A kolozsvári unitárius gimnázium el-végzése után 1856-ban a Selmeci ErdészetiAkadémiára került. Ugyanitt 1867-tõl helyettessegédtanár és erdõgyakornok lett. 1869-tõl azErdészeti Akadémián a titkári teendõket is el-látta. 1873-ban rendkívüli tanárrá nevezték ki, sa növénytani–erdõnevelési tanszék vezetõjelett. Több tantárgyat is oktatott, például a nö-vénytant és gyakorlatot, az állattant és gyakor-latot, az erdészeti rovartant, az erdõtenyésztés-tant és az erdõvédelmet, valamint a vadászati ésúrbéri törvényeket. 1891-ben átvette az erdõ-rendezési tanszék vezetését; 1893-ban az aka-démia aligazgatója, az 1897–98-as és az1899–1900-as tanévben pedig igazgatója volt.

Fekete Lajos pedagógiai tevékenysége ki-emelkedõ a maga nemében. Mint egyik életrajz-írója megfogalmazta: „Éles elméje, széles körûtudása teljes mértékben képessé tették õt arra,hogy egyetlen tudományterület megalapozásá-ban és továbbfejlesztésében kiválót és maradan-dót alkothasson. Ez számára talán nagyobb elis-merést és több dicsõséget jelentett volna. Õazonban inkább választotta a kisebb elismerés-sel járó, kevesebb dicsõséget hozó munkát: azerdészeti tudományok magyar nyelvének kialakí-tását, s a hazai szakirodalomnak minél több tu-dományra való kiterjesztését; egyetemes magyarerdészeti irodalom megteremtését; magyar erdé-szeti szakemberek tudásának megalapozását ésezzel fejlõdésük megindítását. Ezért élete céljanem egyéni érdekeinek szolgálata, hanem a ma-gyar erdészeti szak jövendõ nagyságának meg-alapozása, fejlõdésének elindítása volt.” (Dr.Nemky E., 1966. 201. l.)

Oktatómunkáját az a cél vezérelte, hogyminél képzettebb, egyre nagyobb tudású szak-embereket neveljen. „Igazi pedagógus volt te-hát, akinek legnagyobb örömet okozott, ha lát-ta, hogy tanítása nem hiábavaló, hogy az ter-mékeny talajra hull és ott fejlõdésnek indul.”(Dr. Nemky E., 1966. 201. l.)

Mint pedagógus nagy súlyt fektetett aszemléltetésre. Ennek céljából különbözõgyûjteményeket alakított ki. „Tanítványaiegész életükön vallották, hogy nemcsak meg-ismerték, megtanulták, hanem meg is szeret-ték az általa tanított tárgyakat.” (Taraba M.,1987. 533. l.)

Fekete mint „az igazi munkásság és hala-dás valódi bajnoka fáradhatatlanul küzdött azerdészeti akadémia ügyének elõbbrevitelén. Be-rendezte az akadémia növénykertjét, melybenszámos külföldi fanemet honosított meg...” (Va-das J., 1896. 232. l.)

Fekete Lajos szakirodalmi munkássága isjelentõs. Tanulmányait fõleg az Erdészeti La-pokban publikálta, de számos önálló mûve ismegjelent. Elsõ könyvét Illés Nándorral kö-zösen írta. Ez 1873-ban jelent meg Budapes-ten Közerdész címmel. A következõ évben ad-ta ki Selmecen elsõ önálló munkáját, azErdõértékszámítás-tant. Szakmai hírnevét aMezõség kopárainak befásítása címû munká-ja alapozta meg (Kolozsvár, 1876). Selmecbá-nyán nagyon sok könyve jelent meg, többekközt Az erdõvédelem körvonalai (1877), azErdészeti rovartan (1878), az Erdészeti talaj-tan (1882), az Erdészet nyereségszámítás-tan(1900) vagy az Erdõrendezéstan (1902).

65

Vadas Jenõ írta róla, hogy mint erdészetiszakíró óriási munkát végzett. „Sokoldalúságá-val s gazdag tapasztalataival erdészeti kérdé-sekben annyira tájékozott, hogy az élõ erdésze-ti lexikon megtisztelõ melléknevet méltán meg-érdemli.” (Vadas J., 1896. 233. l.)

A Hont megyeivé lett jeles férfi a köz-ügyekben is tevékenyen részt vett. Alapító ésválasztmányi tagja volt az Országos ErdészetiEgyesületnek, a Természettudományi Társulat-nak. Elõadásokat tartott a Selmecbányai Orvos-Gyógyszerész és Természettudományi Egyesü-letben, tagja volt a Selmec-Bélabánya sz. kir.városok törvényhatósági bizottságának stb.1910-tõl a Magyar Tudományos Akadémia le-velezõ tagja.

Nyolcvanéves korában, 1916. június 29-énhalt meg Selmecen. Ott is temették el a Kopog-tató melletti temetõben. Vele a magyar erdészet„legérdemdúsabb” tagja szállt sírba. Mert„nincs senki, akinek a magyar erdészeti okta-tásügy körül annyi közvetlen érdeme lenne,mint Fekete Lajosnak”. (Dr. Nemky E., 1966.201. l.) Kijár hát neki is a tisztelet és a megbe-csülés. Egyébként számon tartják õt a szlováknyelvû lexikonok, enciklopédiák s az akadémiatörténetét tárgyaló szakkönyvek is.

Fekete Zoltán(1877–1962)

Fekete Zoltán erdõmérnök, egyetemi tanár,a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tag-ja, Selmecbányán született 1877. április 18-án.Közép- és fõiskolai tanulmányait is itt végezte,az Erdészeti Akadémián szerzett oklevelet. Ott,ahol apja, Fekete Lajos, a híres erdészprofesz-szor is oktatott. Az apa példaadó életével, taná-ri tevékenységével és tudós felkészültségévelkétségtelenül hatott gyermekére. Az õ ösztön-zésére végzett Fekete Zoltán már fiatalon nö-vényföldrajzi vizsgálatokat a Magas- és Ala-csony-Tátrában, a Liptói Havasokban, a Kis- ésNagy-Fátrában, a Kis-Kárpátokban, valamintErdélyben. Neves szülöttét, jeles tanáregyéni-ségét számon tartja a legújabb selmeci lexikonis, akárcsak édesapját. (Herèko., I., 1995. 62. l.)

Fekete 1901-ben a selmeci intézet erdõren-dezéstani tanszékére került tanársegédnek.Ugyanitt késõbb adjunktus lett, s ilyen minõ-ségben 1907-ig oktatott. Kis megszakítás után,1911-ben ismét visszakerült ide mint rendkívülitanár. 1913-tól rendes tanára a Bányászati és Er-dészeti Fõiskola erdõrendezéstani tanszékének.„Élete ettõl kezdve összefonódott a fõiskolasorsával.” 1918 után Sopronba került, aholnagy szerepe volt abban, hogy az iskola meg-õrizte szellemi folytonosságát, a háború okozta

66

sebekbõl korán felépült, immár a Dunántúlonbizonyítva életképességét.

Tanári, tanszékvezetõi tevékenysége mel-lett négy éven át volt az egyetem rektora, hétévig pedig dékánja. Összesen 47 évet töltött akatedrán. „Ezalatt erdõmérnök generációkat ta-nított és nevelt. Gondosan szerkesztett elõadá-sai, világos magyarázatai a legkorszerûbb ku-tatási eredményeket is felölelték, ugyanakkormagukba foglalták a tárgykör történeti vonat-kozásait is.” (Taraba M., 1987. 141–146 l.)

A fõiskolán, hogy könnyítse a hallgatókmunkáját és felkészülését, kiadta sokszorosítottelõadásjegyzeteit Erdõrendezéstan, Erdõrende-zés I., II. és Erdõértékszámítás címmel.

1951-ben jelent meg Sopronban Erdõbecs-léstan címû összefoglaló kézikönyve. Õ voltegyébként az, aki egyetemi tantárggyá bõvítet-te ezt a diszciplínát.

Fekete Zoltán egyetemi oktatóként mindigügyelt a lényeges vonatkozások kiemelésére,valamint arra, hogy igazságos vizsgáztató le-gyen. „Egyéniségének nevelõ hatása elsõsor-ban nagy tudásából, példaszerû emberi maga-tartásából, általános segítõkészségébõl eredt.”(Taraba M., 1987. 144–145. l.)

Mérnöktanárként bejárta Finnországot,Észt- és Lettországot, valamint Lengyelorszá-got is, elsõsorban azzal a céllal, hogy tanulmá-nyozza ezen országok szakoktatási rendszerét,erdészeti kísérleti telepeit. „Különösen nagygondot fordított a diákok elméleti és gyakorlatifoglalkoztatottságának tanulmányozására...”

Tanári munkássága mellett közéleti tevé-kenysége is jelentõs. Tagja volt például az Ag-rártudományi Társaságnak, az Országos Felsõ-oktatási Tanácsnak, a Mezõgazdasági Szakok-tatási Tanácsnak, levelezõ tagja a finn Erdészet-tudományi Társaságnak. Szerkesztette az ActaAgronomica címû folyóiratot és az ErdészetiLapokat.

Publikációs tevékenysége szintén számotte-võ. Erdõmérnöki segédtáblák címû munkája

még 1926-ban jelent meg Sopronban. Ezzel tu-lajdonképpen elõmozdította „az erdõrendezésországos jelentõségû gyakorlati munkáját”. Akét háború közt még számos önálló mûve jelentmeg Sopronban, késõbb pedig Budapesten is(például: Erdõbecslés és erdõértékszámítás,1943; Fatermelési és faállomány-szerkezetivizsgálatok hazai bükkösökben, 1958)

Vidékünk nagy szülötte, a „zöld-társadalomgyémántdiplomás tanítómestere, a magyar er-dészet külföldön is elismert tudósa” 1962. ápri-lis 4-én halt meg Sopronban.

Finkey József(1889–1941)

Közel egy évtizedet töltött SelmecbányánFinkey József, a világhírû tudós, az érc- ésszénelõkészítés-tan neves tanára, a „fáradha-tatlan kivitelezõ” és tervezõmérnök. Bár vala-mennyi szaklexikonunk s a Magyar ÉletrajziLexikon is említi nevét, a különben aprólékosSzlovák Biográfiai Lexikon nem foglalkozikvele. Igaz, a Selmec híres személyiségeit bemu-tató szlovák könyv említi õt. (Herèko, I., 1995.)

Sárospatakon született, s a jó nevû reformá-tus kollégiumból került a bányászati tudomá-nyok európai hírû fellegvárába. 1907 és 1911közt diákoskodott itt. Már másodéves hallgató

67

korában megjelent elsõ tudományos cikke,melyben „a matematika egy ritkán alkalmazottfejezetét kapcsolta be a bányászat szolgálatá-ba”. (Esztó P., 1941. 197. l.) Akadémistakéntmintegy hét tanulmányt publikált a matemati-ka, a mechanika és a gépészet körébõl. Ezekzömmel a Péch Antal alapította Bányászati ésErdészeti Lapokban jelentek meg (Vektor-mennyiségekrõl szóló tételek alkalmazása tech-nikai számításoknál. 1909/2. 436–440. l.; Váz-latok a vektoranalitikából. 1910/2. 222–228. l.;A nyújtó hengerelés és mechanikai elmélete.1911/1. 608–627. l.). Finkey sokoldalúságáróltanúskodnak a geológiával, geofizikával, geo-déziával és gépészettel foglalkozó cikkei is.

1914-tõl a selmeci fõiskola bányamûvelés-tani tanszékének tanársegédje. Tudományos ésgyakorlati eredményei fokozatosan az országhatárain túl terjedõ hírnevet szereztek számára.(Nekrológ Finkey Józsefrõl. Bányászati és Ko-hászati Lapok. LXXIV. évf. 9. sz. 1941. V. 1.162. l.) 1918-ban jelent meg Selmecbányán aJoerges nyomdában elsõ önálló kötete, a Bá-nyatelepek tervezése, amely sokáig mint kiválófõiskolai tankönyv is használatos volt.

Finkey a világháború után sem adta fel apedagógusi pályát. Mint tanár az elsõk, a leg-jobbak közé tartozott. Ahogyan nekrológjábanemlítették: „Éveken át dohos pincehelyiségbenasszisztens nélkül végezte nagy jelentõségû kí-sérleteit.” (Esztó P., 1941. 162. l.) 1924-benBerlinben német nyelven megjelentette a Ned-ves úton való ércelõkészítés alapjai címû köny-vét (Die wissenschaftliche Grundlagen dernassen Erzaufbereitung), amely nevét világhí-rûvé tette. Esztó Péter írta ennek kapcsán:„Könyvével egyszerre ismertté vált a neve szer-te a világon, ahol csak ércelõkészítéssel foglal-koznak. Szinte illik rá Petõfi híres verse: »Máscsak levelenként szedi a borostyánt, Neked rög-tön egész koszorút kell adni.« Könyvét a külföldbányamérnökei is alapvetõ mûnek ismerték el,és ezért csakhamar több nyelvre le is fordítot-

ták. Könyvének angol fordítása a Missouri ál-lambeli Rollai egyetem hivatalos kiadványa-ként jelent meg. Orosz fordítása a charkowi bá-nyászati fõiskola kiadványa. Holland nyelvû le-fordítására is kértek engedélyt. Azóta nem je-lent meg ércelõkészítés-tani könyv, amelybenoldalszámra ne lenne hivatkozás Finkey alap-vetõ munkájára.” (Esztó P., 1941. 198. l.) Azegész világon elismerték közleményeinek tudo-mányos értékeit is. Neve tehát méltán szerepel-het az olyan híres magyar bányászok, mint aDeliusok, Schittkók, Péchek és a Fallerok nevemellett is.

1930-ban Ásványszenek brikettezése cím-mel újabb sikeres könyve jelent meg, 1937-benpedig a Flotációs ásvány elõkészítõ eljárás cí-mû mûvét adták ki. Az újabb kutatások ered-ményeit összefoglaló mindkét munka tan-könyvként is „mintaszerû” kiadvány volt.

1934-tõl az MTA levelezõ, 1940-tõl rendestagja lett. Itthoni elismerésének minõsült az atény is, hogy a József Nádor Mûegyetem meg-alakulásakor rangsoron kívül õt választottákmeg a Bánya-, Kohó- és Erdõmérnöki Kar elsõdékánjának.

Finkey gyakorlati eredményei közül ki-emelkedõ jelentõségûnek tartják a recski érc-elõkészítõ tervét. Laboratóriumi kísérletei so-rán bebizonyította, hogy az úsztató és a flotáci-ós eljárással lehet az aranytartalmú piritet, arézércet a meddõrésztõl a leggazdaságosabbanelválasztani. Õ tervezte a komlói szénbányaszénelõkészítõ mûvének átalakítását is. Ugyan-csak az õ kutatásainak eredménye a hazai bar-naszenek megjavítását szolgáló Finkey-félelégszér stb. Alapvetõ munkát végzett az érc- ésszénelõkészítés elméletének kidolgozása terénis. (Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 512–513. l.)

Finkey József fiatalon halt meg – 1941. áp-rilis 7-én – Sopronban. Mint Esztó Péter meg-állapította: „Híres volt mint tudós, kiváló voltmint tanár és nagy volt mint alkotómérnök.”A rövid, de eredményes életpálya alatt elért

68

sok-sok siker és dicsõség után is „mindvégig,a sírig megmaradt szerénységben és puritán-ságban”.

Fodor László(1855–1924)

Fodor László tanár, kiváló matematikusélete szintén az egykori Felvidéken teljesedettki. A selmeci akadémia tanszékvezetõ profesz-szora, a Bányászati és Erdészeti Fõiskola elsõrektora 1855. január 25-én született a Nyitramegyei Szakolcán. A szülõvárosában megkez-dett középiskolai tanulmányait a Pozsonyi Ki-rályi Katolikus Gimnáziumban fejezte be. Eztkövetõen Pesten és Bécsben folytatott mûegye-temi tanulmányokat, s szerzett matematika–áb-rázoló geometria szakos tanári oklevelet. 1887-ben a kolozsvári tudományegyetemen doktoráltmatézisbõl, kísérleti fizikából és elméleti aszt-ronómiából.

Kiváló felkészültsége után Marburgba ka-pott meghívást, de õ visszatért a Felvidékre, aBesztercebányai Királyi Katolikus Fõgimnázi-um tanára lett. Itt oktatta majd egy évtizeden áta „rajzoló geometriát” s az ezzel összefüggõ„díszítményes rajzot”, illetve a szabadkézi raj-zot. Ezekre az évekre mindig szívesen emléke-zett vissza, hisz – mint a róla szóló nekrológban

olvassuk – „itt izmosodott meg finom pedagógi-ai érzéke, amelyrõl volt növendékei hálás ke-gyelettel beszélnek; itt aratta elsõ irodalmi si-kereit, amelyek nevét az országos szaktekinté-lyek sorába emelték...” (Bányászati és Kohá-szati Lapok, 1924. nov. 3. 158. l.)

Amikor 1887. augusztus 30-án Pöschl Ede,az akadémia ábrázoló geometria tanszékénekneves professzora nyugalomba vonult, s helyé-re Fodor László pályázott, volt igazgatója,Spitkó Lajos így jellemezte õt: „Igen alaposszakember, kinek dr. Wagner Alajossal együttkiadott rajzoló geometriai tankönyvei közelis-merésben részesülnek. Tehetséges, igen szor-galmas s önálló munkálatokra is képes mate-matikus. (...) Általános mûveltsége igen dicsé-retes. Teljesen bírja a magyar és német nyelvet,s tótul is jól beszél. Elõadási képessége mindentekintetben megfelelõ: folyékonyan, szabato-san, értelmesen és világosan beszél. Ért franci-ául és latinul is.” (Bányászati és Kohászati La-pok, 1924. nov. 3. 158. l.)

1883. december 3-án lett az akadémia ren-des tanára bányatanácsosi ranggal. 1904. janu-ár 26-tól fõbányatanácsos, 1919 januárjától pe-dig miniszteri tanácsos. 1887-tõl haláláig az áb-rázoló mértani tanszék tanára és vezetõje volt.A tanintézet hároméves akadémiai jellegét köz-ben fõiskolaira változtatták, melynek élén azigazgató helyett már a rektor állt. Tulajdonkép-pen Fodor László volt az elsõ rektor, aki ebbena minõségében is fontos feladatot végzett 1904és 1906 között. 1910-tõl 1912-ig ismét õ töltöt-te be ezt a szerepet.

Fodor Lászlót a magyarországi ábrázoló-geometria-oktatás úttörõjének tartják, akinektankönyveit „háromnegyed évszázadon át hasz-nálták a fõiskolai és középiskolai oktatásban”.(Zsámboki L., 1983. 168. l.) Wagner Alajossalírt elsõ könyve, a Rajzoló geometria a középis-kolák alsó osztályai számára Budepesten jelentmeg 1880-ban. Az ugyancsak társzerzõs kötet,a Rajzoló planimetria hét kiadást is megélt (Bu-

69

dapest, 1882, 1883, 1886, 1888, 1891, 1893), sBalázsfalván románul is megjelent (1887). Aközépiskolák II. osztálya számára írt Rajzolóplanimetriát ugyancsak kiadták románul(Balázsfalva, 1887), s magyarul hét kiadásbanjelent meg (Budapest, 1882, 1885 – Sztereo-metria címmel, 1889, 1892, 1896, 1903, 1911).Körülbelül hasonló sikert ért meg a Construktívplanimetria a középiskolák III.–IV. osztályaszámára címû tankönyve. Írt ábrázológeomet-ria-könyveket a reáliskolák számára is. Ugyan-csak egyedül írta Az ábrázoló geometria elemeicímû akadémiai tankönyvet (Budapest, 1882),melynek 2. kötete Selmecbányán jelent meg1896-ban. Számos publikációja látott napvilá-got a szaklapokban is, itthon és külföldön egy-aránt. A másik híres selmeci tanár, HerrmannEmil Szilárdságtan címû könyvéhez pedig õkészítette az ábrákat s „a gépészet igényeihezszabott grafosztatikai részt”. A mintegy húsznyelvre lefordított Rajzoló planimetriáját anyugati tanintézetekben is használták.

Fodor László a közéletben is jelen volt.Mûszaki irányú képzettsége mellett vonzódott amûvészetekhez, szerette a fotózást, a nyelveketstb. Még megélte szeretett tanintézete kilakol-tatását, s ott volt a soproni alapozásnál is. Bu-dapesten hunyt el 1924. augusztus 17-én.

Gálócsy Árpád(1864–1934)

Gálócsy Árpád vaskohászmérnök, az Or-szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egye-sület egykori elnöke, a Bányászati és Kohásza-ti Lapok szerkesztõje, a termékeny szakírószintén tanított a selmeci akadémián.

Gálócsy az Ung megyei Tarnócon született1864. május 14-én. 1883-ban iratkozott be aselmeci iskola vaskohászati szakára. Miután eztelvégezte, bányászatot és gépészetet is tanult, sközben tanársegéde volt az ábrázoló geometriatanszéknek.

1887-ben a vajdahunyadi vasgyárhoz ke-rült, 1889-ben Ausztriában kapott mérnöki al-kalmazást. 1890-ben a Brassói Bánya és KohóRészvénytársasághoz helyezték, az ottani vas-öntöde vezetését bízták rá. Mint az egyik mél-tatásban olvassuk: „õ volt az elsõ, ki itt mintázógépeket szerkesztett és alkalmazott, és így õ voltaz elsõ, ki több öntvénydarabot egy közös beön-tõ tölcsérrel egyszerre öntött”. (Schivetz F.,1934. 530. l.)

1896 és 1901 között az ózdi hengermûvekvezetõje, s itt hengerlési kísérletekkel foglalko-zott. Kísérletei – mint írták – „három évtizeddelelõzték meg korát”. Sajnos, „a magyar zseniörök tragikumaként – kísérleti eredményei meg-késve, akkor kerültek napvilágra, midõn hason-ló német kísérleteknek, 30 év elteltével, elisme-réssel adózott a tudományos világ”. (SchivetzF., 1934. 538. l.)

1902-tõl Gálócsy magánmérnökként dolgo-zott: márványbányák és vasgyárak tervezetétkészítette el. Közben rengeteget publikált. Köz-zétette az új bányatörvényrõl szóló javaslatát(1904), külön kiadványként jelentette meg ta-nulmányát A rozsda hatása az öntöttvasra és akovácsvasra, tekintettel a földbeásott víz- ésgázvezetékekre címmel (Budapest, 1907).

Ugyancsak 1909-ben jelent meg A bányacímû tudományos felolvasása (Budapest).Szorgalmazta továbbá a bányászati és kohásza-

70

ti szótárat (BKL, 1890), beszámolt a német vas-kohászok amerikai útjáról (BKL, 1891), írt azacél idomöntésérõl (BKL, 1891), a kokszégetõkemencék melléktermékeirõl (BKL, 1893), abronzéremgyártásról (BKL, 1895), a nyersvas-öntvényrõl (BKL, 1901) s az újabb martinacél-gyártási eljárásokról (BKL, 1903).

A selmeci alma mater egykori diákja, azakadémia egykori tanára kiváló szakmai egyé-niség, „megalkuvást nem tûrõ igaz magyar”, abányász- és kohászegyesület „buzgó elnöke”volt. (Schivetz F., 1934. 538. l.)

Gálócsy pályája 1934. november 26-án értvéget Budapesten.

Gellért Jenõ(1889–1948)

Gellért Jenõ Erdélybõl került a Felvidékre. AHunyad megyei Erdõháton (más források szerintDéván) született 1889. május 16-án. Középisko-láit Déván végezte, innen ment Selmecbányára,ahol fémkohászatot tanult (1908– 1912).

Már 1913-ban ifj. Litschauer Lajos tanárse-géde lett az építészeti tanszéken. Az elsõ világ-háború egy kicsit megzavarta pályáját: 1914–17-ben katonai szolgálatot teljesített, fémkohászatioklevelét így csak késõbb szerezte meg.

A világháború után visszakerült Selmecbá-nyára. 1918-tól a Schwartz Ottó vezette tanszékasszisztense. Már ezt megelõzõen, 1912-benHegyi Ferenccel Selmecen összeállította és ki-adta Walek Károly elõadásai alapján a Mennyi-ségtan címû könyvet. Az akadémia SelmecrõlSopronba való költöztetése után a matematikaitanszéken maradt.

1925-tõl hosszú idõn át a pénzverõnel és afémjelzõben teljesített szolgálatot. A magyarpénzverdét a második világháború után õ ho-zatta rendbe nem mindennapi körülmények kö-zött. Mint Jakoby László írta: „Az anyagbeszer-zés, a hiányzó gépi berendezés elõteremtése,munkaalkalmak szerzése, mind fárasztó utána-

járást és rengeteg idegölõ munkát kívántak.Nem csoda, (...) ez a sok idegölõ munka kikezd-te a szívét, a fáradt szív nem bírta tovább aziramot s július hó 4-én megszûnt dobogni.”(Jakoby L., 1948. 210. l.)

Jakoby szerint Gellért Jenõ elsõsorban em-ber volt a szó legszorosabb értelmében, akit ahatártalan jószívûség jellemzett. De kiválómérnök is volt, aki „állandóan fejlõdött és ta-nult, rengeteget olvasott, s az önképzésnekolyan iskolapéldáját láthattuk nála, ami párjátritkítja”. (Jakoby L., 1948. 210. l.)

Gellért földi pályája Budapesten ért véget1948. július 4-én.

Gerliczy Ferenc(1748–1833)

A selmeci akadémia élén egy idõben afõkamaragrófok álltak, azaz kinevezésük idejealatt egyben az intézet igazgatói tisztét is betöl-tötték. Az iskola mûködése alatt négy ilyenigazgató-fõkamaragróf fejtette ki tevékenysé-gét. Közülük aranyi és szentgerlistyei báróGerliczy Ferenc volt az elsõ az említett tiszt-ségben. Tevékenysége tehát hatással volt azakadémia életére is, hisz felügyelte azt, selmeciviszonylatban a legfõbb beleszólási joggal ren-delkezett az iskola mûködését illetõen.

71

A Gerliczy család „egyike a legrégibb csa-ládoknak”, bölcsõhelyük pedig Krassó várme-gye. „Törzsük” már II. István király ideje alatt(1114–1131) is élt. Mária Terézia 1777-benGerliczy János-Félixet emelte hûsége, a törökháborúk ideje alatt nyújtott bátorsága miatt ma-gyarországi bárói rangra.

Gerliczy Ferenc császári és királyi belsõ tit-kos tanácsos az alsó-magyarországi bányászatiszolgálat után az erdélyi bányászatok zalatnaifõmestere lett, s az ottani kincstári bányászatotvezette. (Nagy I., 1858. 381. l.) Mint Nagy Ivánemlíti: „Általa a Cerliczy család nemcsak Ma-gyarországon és a Bánságban, de Erdélyben isújra birtokoskodni kezdett.”

Gerliczy 1790-tõl „részt vett a magyar bá-nyatörvény megalkotásával megbízott ország-gyûlési bizottság munkájában”, 1798-tól pediga selmeci bányakamara fõgrófja lett, s egybenaz akadémia igazgatói posztját is betöltötte egé-szen 1810-ig. (Zsámboki L. szerk., 1983. 172.l.) 1807-tõl császári és királyi kamarás, 1808-tól pedig császári és királyi valóságos belsõ tit-kos tanácsos volt. (Szinnyei J., 1894. 1170. l.)

S most nézzük, vajon mi történt ez idõalatt a selmeci erdészet-bányászat terén, illet-ve az akadémia életében. 1880-ban a bánya-mûvelés pénzforgalma Selmecen meghaladtaa négy és fél milliót. 1804-ben megindult abányamûvelés a Ferenc-aknában, ami „bõezüsttermeléssel jutalmazta a munkálatokat”.(Litschauer L., 1906. 184. l.) 1808-ban azakadémia mellett erdészeti tanintézetet létesí-tenek, s megkezdi tanári pályafutásátWilckens professzor. 1809-ben rendszeresítikaz akadémián a felsõbb tanfolyamokra elõké-szítõ filozófiai kurzust, s a bölcsészeti tan-szék keretében kezdi Schittkó János tanár amatematika és fizika oktatását. Möhling Já-nos nagy színvonalra emeli a bányaméréstant,Lang Nepomuk János pedig ugyanazt teszi azerdõméréstannal. Folytatódik a kohászat szín-vonalas oktatása stb. Természetesen ez idõ

tájt is akadnak problémák bõven a szakma há-za táján.

A szakirodalom Gerliczy publikációs tevé-kenységét is jegyzi. Munkái közül az alábbia-kat tartják számon: Anfangsgründe derRechenkunst (Speyer, 1766), VollständigeSammlung der ersten... (Wien, 1768).

A révsebesi születésû (1748. aug. 15.)Gerliczy Ferenc Budán halt meg 1833. február4-én.

Greisiger Róbert János(1855–1917)

Greisiger Róbert Jánosnak szinte az egészélete a Felvidékhez kötõdött. A kiváló tanár,pénzbecsõr és bányatanácsos, a szakíró ésszervezõ Poprádfelkán (Szepes megye) szüle-tett 1855. július 31-én. A reáliskola hat osztá-lyát Kassán végezte, utána Budapesten tanulta Királyi József Mûegyetem középtanodai ta-nárképezdéjében (1875–78). A mûszaki–ve-gyészeti szaktanfolyam után 1879-ben meg-szerezte a tanképesítõ oklevelet is vegytanbólés természettanból.

1879-ben került Greisiger Selmecbányára,ahol az akadémia fémkohászati szakát is elvé-gezte. 1880-ban már az általános és elemivegytan tanszékének tanársegéde. György

72

Gusztáv társaságában 1883-ig volt a kiválóprofesszor, Schenek István asszisztense.

Greisiger következõ állomása Körmöcbá-nya, ahol haláláig, 1917. június 14-ig tevékeny-kedett. Az itteni pénzverõintézet fõmérnöke ésigazgatóhelyettese volt bányatanácsosi ranggal.

Jeles elõdünk felvidéki érdemeit a SzlovákBiográfiai Szótár is méltatja. Kiemelik avegyipar fejlesztése terén kifejtett tevékeny-ségét, az aranyveréssel kapcsolatos kísérlete-it, a drágafémeket számba vevõ statisztikaifeldolgozásait stb. (SBS II., 1987. 225. l.) ABányászati és Kohászati Lapok nekrológjá-ban többek közt így jellemezték õt: „Minttisztviselõ higgadt, nyugodt, csendes, fárad-hatatlan szorgalmú volt, s amellett kifogásta-lan, jóindulatú kolléga. Mint szakember pedignagy lelkesedéssel mûvelte szakját, s szóval éstollal állandóan fáradozott a hazai vegyészetinagyipar megteremtésén.” (Laczfalvi, 1917.486. l.)

Greisiger tagja volt a Bányászati és Kohá-szati Egyesület körmöcbányai szervezetének,publikált a szaksajtóban és az egyéb kiad-ványokban (Bányászati és Kohászati Lapok,Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom-pártoló Egyesület Évkönyve), de megjelentekönálló munkái is. Ilyen például a selmecbá-nyai Joerges nyomdában 1895-ben kiadott vé-kony füzetecske, a Magyar kohók és nagygyá-rak tervezésérõl és telepítésérõl, vagy azugyancsak Selmecen megjelent Fémkohóinkátváltozása kémiai nagygyárakká címû össze-foglalója.

A Bányászati és Kohászati Lapokban többérdekes írást és tanulmányt közölt a pénzve-rés tárgykörébõl is (A magyar pénz és pénzve-rés történetének vázlatos története. 1899; Akörmöcbányai m. kir. pénzverõhivatal felada-ta, szervezete és üzemei. 1899; Az érczpénzhamisítványokról. 1910).

Gretzmacher Gyula(1836–1906)

Selmecen, a Kopogtató melletti evangéli-kus temetõ 39. számú parcellájában állGretzmacher Gyula síremléke. Bár nem tarto-zott az európai hírû és élvonalbeli tudósok kö-zé, neve méltán szerepelhet kötetünkben. Aselmeci bányászati és erdészeti fõiskola megbe-csült tanáregyénisége volt õ is: „sokat látott éstapasztalt, tudományos, igaz bányász”. Élénkirodalmi tevékenységet fejtett ki mind a hazai,mind a német lapokban. Utazásairól színes le-írásokat, a bányamûvekrõl gazdag ismereteketközölt. Foglalkoztatták õt a bányászat vala-mennyi ágának kérdései, akárcsak az iparágtörténete. A sok-sok szakcikkén, tanulmányánkívül önálló kötetet is kiadott.

Lõcsén született 1836. augusztus 19-énevangélikus családban. Édesapja a város jó ne-vû lelkésze volt. A gyermek Gretzmacher Eper-jesen végezte a gimnáziumot, majd Selmecenlátogatta az akadémiát. 1860-ban bányászgya-kornokként ugyanide került. 1865–66-ban azábrázoló geometria–építészet tanszéken okta-tott Egy év múlva a bányagéptan–kohógép-tan–építészet tanszékre került. Késõbb abányamûveléstani és bányaméréstani tanszékasszisztense lett. 1871-tõl a szélaknai bánya-mérnökségen is kiváló eredményeket ért el:

73

„rendkívüli szolgálatokat teljesített, különösena selmeczvidéki bányászat átnézeti térképénekösszeállításánál, a domborzati viszonyok felmé-résénél”. (Gretzmacher Gyula +. Bányászati ésKohászati Lapok. 1906/5. 274. l.) Adatai egyönálló füzetben is megjelentek 1886-ban Sel-mecbányán Selmecz és környéke magassági vi-szonyai címmel.

Nagy érdemei voltak a bányamérnökség új-jászervezésében, illetve a II. József-altáró fõvá-gatának befejezési munkálatai körül. Az utób-biért 1879-ben a Ferenc József-rend lovagke-resztjét is megkapta.

1881-ben kinevezték a szélaknai bányahi-vatal fõnökévé.

1883-ban a bányamûveléstani tanszék ve-zetésével is megbízták. Mindezt bányataná-csosként „nagy sikerrel, hallgatói által minden-kor szeretettel körülvéve, 1904. év augusztushaváig látta el”. (Bányászati és Kohászati La-pok, 1906/5. 274. l.)

Nyugalomba vonulása után nemsokárameghalt. A 70 éves tanár – bár szép és eredmé-nyes pályát futott be – sok befejezetlen munkáthagyott maga után. Nem sikerült sajtó alá ren-

deznie a bányászatra vonatkozó értékes törté-nelmi ismereteit, s kéziratban maradt a Bányá-szati és Kohászati Irodalompártoló Egyesületáltal támogatott Bányamûveléstana is. De nemkészíthetett már válogatást azokból a szakcik-kekbõl sem, melyek a bányászati és KohászatiLapok hasábjain jelentek meg, s az iparág kü-lönbözõ területeit érintették. Ilyenek például aSzintezõ mérések a selmeczi bányakerületben(BKL, 1873), a Bányászati és kohászati szótá-runk érdekében (BKL, 1890), vagy Az arany ki-nyerése kényezõ által (BKL, 1897) címû tanul-mányai. (Zsámboki L., 1983. 174. l.)

Gratzmacher Gyula 1906. január 26-ánhunyt el Selmecbányán. A tanítványok nevébenRéz Géza tudós bányamérnök búcsúztatta õt.Nevét számon tartják a jeles selmeciek lexiko-nában is. Nem csoda, hisz egykor közéleti em-berként is jelen volt a városban. Szerette a túrá-zást, s a Szitnya Turisztikai Klub egyik alapító-ja volt. (Herèko I., 1995. 77. l.)

Grillusz Emil(1857–1920)

A selmeci akadémiának voltak igen tehetsé-ges, de szerencsétlen sorsú diákjai, illetve taná-rai is. Olyanok, akiknek jól indult a pályájuk,de késõbb derékba tört, a sok-sok apró munka,a kudarcok felemésztették energiájukat. Elsõ-sorban hát nem a megannyi szakkcikk és könyvtette nevüket halhatatlanná, hanem az adottszakágazat fejlesztése érdekében kifejtett pél-daadó és szorgalmas munka. Ezek közé tarto-zott Grillusz Emil is.

1857. május 21-én született Besztercebá-nyán. A selmeci akadémia bányászati szakántanult 1875–78 között, 1881-ben nyert okleve-let. Gyakornoki éveit Selmecen, Újbányán ésNagyágon töltötte. 1882-ben visszakerült azakadémiára, ahol Pöschl Ede asszisztense volt1884-ig az ábrázoló mértan tanszékén. Dolgo-zott a pénzügyminisztérium bányászati ügyosz-

74

Gretzmacher Gyula sírja a selmeci evangélikus temetõben

tályán is, a gyakorlat azonban mindig jobbanérdekelte õt. 1884–1891 közt a selmeci kincstá-ri bányák alkalmazottjaként tevékenykedett,majd újra a pénzügyminisztérium következett.Szeretett szülõföldjétõl azonban nem tudott el-szakadni. Mint halálakor írták a találó jellem-zést: „Grilluszt nem a családi összeköttetések se-gítették, hanem felettesei által is felismert arra-valósága predesztinálta e hatalmas feladat meg-oldására. S õ, a gyenge testben lobogva égõ am-bíciók tüzétõl hevítve, elhagyja minisztériumbelinyugalmas állását, hogy feláldozza magát szülõ-földjének rajongva szeretett bányászatáért.”(Abzinger Gy., 1920. 50. l.) Õ volt az, aki „összesenergiáját egy már-már teljesen lehanyatlott õsibányászat talpraállításának szolgálatába állítot-ta”, s akinek élete mégis „a meg nem értés, halá-la a csalódás tragikuma” volt.

Kétségtelen, hogy a rendelkezésére álló idõalatt nem tett meg, nem tehetett meg mindent.A gazdasági helyzet rosszabbodása a selmecibányászatra is kihatott. Különösen a háborúsévek befolyásolták negatívan Grillusz munká-ját. „Nagy tusákat vív lelke mélyén, látva, mintdöntik romba félig kész mûvét a háborús ba-jok.” S hiába szentelte egész életét Selmec jö-

võjének, végül számûzött lett saját szülõföld-jén, amely – mint a korabeli tudósító írja – „azanarchia tanyája lett, s vad idegenek lettek úr-rá rajta”. „Fájdalmas sors! – olvassuk a nekro-lógban. – Haló porát is idegen nemzet fiai áll-ják körül, s még a végtisztességet is, mit nemze-te kötelességbõl adott volna neki, idegentõl éskegyelembõl kellett elnyernie.” (Abzinger Gy.,1920. 51. l.) Sírja még áll a Kopogtató mellettitemetõben, de a temetõk jeles alakjainak sírem-lékeit bemutató mai kiadványban már nem sze-repel. (Klinka, Š., 2000.)

György Albert(1862–1941)

György Albert a maga korában a bányamû-velésnek szintén kiváló képviselõje és elismerttekintélye volt a hazai és a külföldi szakembe-rek elõtt egyaránt. A róla szóló megemlékezé-sek, méltatások és szócikkek mindenekelõtt út-törõ tevékenységét emelik ki. Például azt, hogyõ volt az elsõ magyarországi bányamérnök, akia bányavizek kiemelésére villanyerõt vettigénybe. Abban is elsõ volt Magyarországon,hogy betont alkalmazott az akna biztosítására.(Dr. Mohi R., 1941. 392. l.; Kenyeres Á. fõ-szerk., 1967. 643. l.)

75

Grillusz Emil síremlékea selmeci evangélikus temetõben

György Albert pályája több szállal is kötõ-dött a Hont megyei Selmecbányához. Itt tanul1881–84-ben, itt töltötte gyakornoki éveinekegy részét; 1887-tõl 1890-ig volt a bányamû-veléstan–ércelõkészítés-tan tanszék tanára; ok-tatta a bányamûveléstant, az ércelõkészítés-tant, valamint a bánya- és földméréstant.

Bányászati szakemberként sokoldalúanszolgálta a köz javát: eredményes munkát fej-tett ki a gázkitörések elfojtása terén, hatékonymódszereket alkalmazott a bányatüzek oltásá-nál, gondoskodott a bányászok gyerekeinekképzésérõl stb.

Hosszan lehetne még sorolni György Al-bert érdemeit, hisz aktív részese volt annak azidõszaknak, melyet „a magyar bányászat kü-lönleges létfeltételeinek felismerése és a mo-dern, részben teljesen különleges megoldásokalkalmazása jellemzi”. (Dr. Mohi R., 1941.394. l.) Még nyugdíjas korában is úttörõ mun-kát végzett a bauxitérc kutatása körül. Nevéhezfûzõdik a „jó szerencsét!” bányászköszöntõ be-vezetése és a bányászünnepség Szent István-napra tevése.

A máramarosi Aknaszlatináról indult (ittszületett 1862. december 22-én) német eredetûcsaládból (Gschwandtner). Õsei kiváló bányá-szok voltak, édesapja a máramarosi sóbányá-szatot igazgatta. Idegen származása ellenére issikerült elfogadtatnia magát a magyar szakem-berek közt. A jó családi háttéren kívül mindeztelsõsorban tehetségének és becsületes munká-jának köszönhette.

A nagy tudású, világot járt és tapasztalt szak-ember irodalmi munkássága is jelentõs. Elsõsor-ban „elemzõ kémiai könyve” értékes. 1894-benadta ki Selmecbányán alapvetõ munkáját ezzel acímmel: Mennyiségileg elemzõ vegytan különöstekintettel a fém- és vaskohó-laboratóriumbanelõforduló elemzésekre. Ennek 1907-ben máso-dik, bõvített kiadása is megjelent, ugyancsakSelmecen. 1912-ben a A nagybányai bányakerü-let monográfiájában is publikált.

Selmecbányáról való távozása után Doro-gon volt bányamérnök, majd a szászvári bányá-kat vezette. Egy ideig az Osztrák–Magyar Vas-úttársaság szén- és ércbányáinak felügyelõje isvolt. Nyugdíjba vonulása után még igazgatta ahorvátországi Croatia bányáit. Budapesten haltmeg 1941. október 13-án.

György Gusztáv(1864–1919)

György Gusztáv 1882–85 között tanult aselmecbányai akadémián. Aknaszlatinán szüle-tett 1864. május 23-án, Máramaroson végezteközépiskolai tanulmányait. Miután 1887-benjeles eredménnyel államvizsgázott, megszerez-te fémkohómérnöki diplomáját is.

A fõiskolai tanulmányok elvégzése és az ál-lamvizsga letétele közti idõt „gyakornoki minõ-ségben” töltötte a budapesti fémjelzõ és fémbe-váltó hivatalnál, a körmöcbányai pénzverõbenés a selmeci központi kohónál. 1887-ben Sche-nek István asszisztense lett az akadémia általá-nos és elemi vegytan tanszékén. 1891-tõl a szá-zadfordulóig a selmeci bányaigazgatóság vegy-elemzõje. 1900-tól 1903-ig fõmérnök a fer-nezelyi kohónál, 1904-tõl a világháború végéiga nagybányai bányaigazgatóság vegyelemzõje.E minõségében „sokat és behatóan tanulmá-

76

nyozta a cyanidlugzást, a kohófüst káros hatá-sát, a szállóporok kérdését stb”. (Litschauer L.,1919. 62. l.)

Jelentõs volt irodalmi munkássága is. Többtanulmányt publikált a cink térfogatos megha-tározásáról, a rézbányai bizmutércek kohósítá-sáról, az ólompróbákról, a vegyelemzõ-hivata-lokban véghezvitt elemzésekrõl, a kohók szál-lóporairól és kondenzáló berendezéseirõl stb.

1919. január 15-én Budapesten bekövetke-zett halála váratlanul érte a szakmát. Halálakapcsán eme fájdalmas sorokat olvashatjuk aBányászati és Kohászati Lapok hasábjain:„Szakunk pusztul. Halottaink száma szaporo-dik, és már-már alig tudjuk a sors kérlelhetet-len csapásait elviselni. Hazánk határai megszû-külnek, bányáink és kohóink idegen kézben, ésazok, kik a nemzetiségi határokon egész életü-kön át hûségesen õrt álltak, pusztulnak!”(Litschauer L.,1919. 61. l.)

Hrabák Josef(1833–1921)

Fél évtizedig volt tanársegéde a selmeciakadémiának a cseh származású tudós férfiú,Josef Hrabák – Hrabák József. Az intézet má-sodikként alakult jó nevû matematika–fizika–mechanika tanszékén dolgozott. Német és csehnyelven publikált elsõsorban, s talán ezért is hi-ányzik neve mind a magyar, mind a szlovákéletrajzi lexikonokból. Pedig ott kellene lennie,mint ahogyan a Zsámboki-féle lexikonban isjoggal és megérdemelten szerepel a kor nevestanáregyénisége, kiemelkedõ szakembere.(Zsámboki L. szerk., 1983)

Az 1765-ben alakult selmeci tanszék –melynek munkatársai valószínûleg Hrabákot isoktatták 1854–57 között, amikor õ Selmecentanult bányászatot és kohászatot – a Monarchiamûszaki tudományos életének jelentõs köz-pontja volt. Hisz olyan hírességek tanítottak itt,mint Poda Miklós, Christian Doppler, Schittko

József, Adriany János s még sokan mások.Hrabák eme helyen bontogatta szárnyait tanár-ként is. Ez idõ tájt a tanszék alkalmazottja volta kiváló cseh szakemberen kívül a jó magyarFarbaky István is. Egyikük sem anyanyelvénoktatott, hisz az akadémia tanítási nyelve akkormég a német volt. De mindketten hozzájárultaka mûszaki tudományok magyarországi fejlõdé-séhez, fellendítéséhez és gazdagításához. Ámnemcsak ehhez, hanem általában a monarchia-beli tudományos élet és gondolkodás formáló-dásához is. Sõt az adott szakterület európaiszintû és vonatkozású történéseibõl is kivettékrészüket. Hisz mindketten oktattak a birodalommás mûszaki intézményében is.

Josef Hrabák a csehországi Zbirovban szü-letett 1833. április 13-án. Miután Selmecen tu-dományos ismereteit megalapozta, gyakornokiés segédtanári tevékenységét 1862-ben befejez-te, a leobeni bányászati akadémia bánya–kohó-géptani tanszékére került, hogy tudását meg-ossza és gyarapítsa is egyben. Mindezt továbbkamatoztatva 1865-ben a pøíbrami kincstári bá-nyászatnál dolgozott, mint a gépészeti-építé-szeti hivatal fõnöke. 1867-ben az ottani akadé-mia elõadója lett; 1869-tõl pedig a bánya–kohó,gépészeti–építészeti tanszék professzora, illet-ve 1885-tõl az akadémia igazgatója.

A fejlõdõképes Hrabák tehát fokozatosaneljutott a szakma csúcsára: „a csehországi bá-nyászati-kohászati felsõoktatás és a cseh nyel-vû szakirodalom kimagasló alakja” lett. A gõz-gépekkel kapcsolatos szakirodalmi tevékenysé-ge pedig „nemzetközi jelentõségûvé” vált.(Zsámboki L. szerk., 1983. 190. l.)

Akárcsak Farbaky, Hrabák is gazdagította aszakma nemzetközi jó hírét, s egyben nemzeteanyanyelvi szakoktatásának alapjait is lerakta.Ehhez nyilván Selmecbánya is hozzájárult, smindez fordítva is érvényes: tudományos mun-kásságuk eredményeit Selmecen is hasznosítot-ták. Hrabák német nyelvû publikációi közül1869-ben Prágában jelent meg a Die Damph-

77

maschinen-Berechnung mittels praktiseherTabellen und Regein címû mûve, a Hilfsbuchfür Damphmaschinentechniker címût pedigBerlinben adták ki 1883-ban.

Cseh nyelvû munkái közül az alábbiakatemlítjük meg: Terminologický slovník hornickyNìmeckoèeský a èeskonìmecký (Praha, 1888),Prùvodce po Pøíbrami.... (Pøíbram, 1893).

Neves tanárunk 1921. július 15-én Pøíbram-ban fejezte be pályafutását.

Hamaliár Márton(1750–1812)

1750. november 9-én a Hont megyei Bátközségben született Hamaliár (Hamaljár) Már-ton, aki „egyike volt a tudományosan mûveltpapoknak”. (Gyürky A., 1882. 250–251. l.)

Iskoláit Selmecbányán, Lõcsén és Pozsony-ban végezte. 1774–77-ben a jénai egyetementanult. Az „akadémikus férfiakat” az evangéli-kus egyház elõször tanítani küldte, majd „lelké-szi állással kínálta meg õket”. Így kerültHamaliár is elõször Felsõszemerédre nevelõ-nek, majd Selmecbányára az evangélikus líce-umba, ahol 1778-tól az igazgatóhelyettesi posz-tot is betöltötte. 1781-ben Nagykürtösre nevez-ték ki lelkésznek. 1784-tõl selmecbányai németpap. Itteni lelkészkedését „a templomépítés te-szi nevezetessé”. A selmeciek ezt már II. Józsefalatt tervezték, de csak I. Ferenc uralkodásaidejében foghattak a nagy munkához. A temp-lom a fõutcán, házak közé épült Thalher terveiszerint. 1794-ben fogtak az építkezéshez, s kétév múlva már be is fejezték a munkálatokat. Akupolás templom felépítésére 15 000 pengõfo-rintot irányoztak elõ, de a duplájába került.Hamaliár említi egyik jegyzõkönyvében, hogyaz egyház „idegenektõl, hon és külföldön 1500forintot kapott, a többit maga állította ki”.(Breznyik J. 1889. 244. l.)

Hamaliár rövidesen esperes, majd bányake-rülete szuperintendense (protestáns püspök)

lett. Ebbõl az alkalomból négy nyelven (né-metül, szlovákul, magyarul és latinul) mondta elbeiktató beszédét, mely nyomtatásban is meg-jelent.

Elsõsorban az evangélikus írói, hitoktatóiés egyházszervezõi munkássága jelentõs. Négynyelven írt, magyarul a Passioi versecskék(1805) és a Két egyházi ének (1806) címû mun-kája jelent meg nyomtatásban.

Több egyházjogi könyvet, alkalmi beszédetés prédikációt is kiadott. Német nyelven jelen-tette meg például az alábbi mûveket: Mate-rialen zum öffentliechen Religions – Unterrichtin Kirchen und Schulen (Selmecbánya, 1790),Epistola pastoralis superintendis (Selmecbá-nya, 1796). Szlovák nyelven megjelent munká-jának címe: Agenda, to jest Poøadek práccýrkevnich (Selmecbánya, 1798). 1803-banBesztercebányán látott napvilágot a De gradi-bus consanquinitatis in matrimonio... címû la-tin nyelvû mûve.

Hamaliár 1803-ban Szarvasra került lel-késznek, ahol 62 éves korában, 1812. augusztus3-án meghalt.

Hatala Alajos(1817–1878)

Ivan Herèko a Selmecbánya és környéke je-les személyiségeit bemutató könyvében közölnéhány soros biográfiai adatot Hatala Alajos pi-arista tanárról és misszionáriusról. Nemzetéb-resztõnek nevezi õt, s kiemeli népmûvelõi tevé-kenységét, melyet nemzete szellemi felemelke-dése érdekében tett. Ezenkívül megemlíti, hogyHatala több latin nyelvû írás szerzõje, elsõsor-ban az ünnepi-alkalmi költészet mûvelõje volt.Forrásul hivatkozik a Szlovák Biográfiai Szó-tárra (SBS II., 1987), ám abban a jeles egyháziszemélyiség nem szerepel. (Herèko, I., 1995.85. l.) De nincs ott a neve a Borovszky-mono-gráfiában sem, pedig Hatala élete alkonyán aHont megyei Tópatakon tevékenykedett. Szere-

78

pel viszont a piarista teológus Szinnyei lexiko-nában, a Magyar Utazók Lexikonában s termé-szetesen a Magyar Katolikus Lexikonban is.

Hatala Alajosnak szintén sok felvidéki kö-tõdése volt. Nyitrán született 1817. október 11-én. 1837-ben Trencsénben lépett a piaristarendbe. 1839-tõl Vácott tanult bölcseletet,1841-tõl pedig teológiát hallgatott Nyitrán és aPozsony megyei Szentgyörgyön. Kalocsánszentelték pappá 1842-ben. Ezt követõenPodolinban (1843), Trencsénben (1845), Lévánés Kisszebenben (1846) volt kegyesrendi gim-náziumi tanár.

1847-ben Breznóbányán hitszónok és he-lyettes plébános, majd ismét a rend gimnáziu-maiban tanít, többek közt Selmecbányán ésNyitrán (1850), illetve Tatán (1852). Néhányévig szentgyörgymezei hitszónok.

1856-tól fejtett ki missziós tevékenységet.Az Amerikai Egyesült Államokban, Buffalo in-diánjai közt volt hittérítõ. (Dr. Diós I. fõszerk.,1998. 636–637. l.) 1863-ig mûködött missziósszolgálatban, utazásairól bõvebb adatok azon-ban nem ismeretesek. (Balázs D. szerk., 1993.152. l.)

A misszióból való hazatérése után egy évigMáramarosszigeten betegeskedett. 1865-benHont megyébe, Tópatakra került, ahol haláláig,1878. június 2-áig a helybeli plébánia admi-nisztrátora volt. A Magyar Katolikus Lexikonegy latin nyelvû mûvét jegyzi, melyet 1845-benjelentetett meg Nyitrán az alábbi címmel:Illustr. dno Antonio Marczibányi de Pucho etCsóka dum in munus Supprerni comitis includecomitatus Trenchiniensis introductus...

Hauch Antal(1823–1903)

Hauch Antal kohómérnök, tanár, szakíró ésfeltaláló 1823. június 8-án született a galíciaiKossban. A lembergi egyetemen végzett böl-csészeti és természettudományi szakot, majd a

selmeci akadémia hallgatója lett (1844–47),ahol bányászati–kohászati szakképesítést szer-zett.

1847-ben állami szolgálatba lépett a kincs-tári bánya- és kohómûveknél. 1851-ben kerültismét Selmecbányára, az akadémia kohá-szat–kémia tanszékére. 1856-ig tevékenykedettitt, miközben volt tanársegéd, tanár és tanszék-vezetõ.

1856-tól a maluzsinai, 1858-tól a szomol-noki kohó fõnöke. 1870–1884 között Zalatnána kohó- és aranyváltási hivatal vezetõje. 1884-ben bányatanácsosi rangot kapott.

Hauch a Monarchián kívüli elõkelõ üze-mekben is jól tájékozódott. Önköltséges alaponbejárta Európa nagy ipari központjait, több ta-nulmányutat tett Németországban, Angliában,Belgiumban, Franciaországban és máshol, fel-keresve elsõsorban a kohó- és bányaüzemeket.

Hauch maga is számos, az adott korban„korszerû fémkohászati eljárást dolgozott ki, svalósított meg nagyüzemi keretekben”. (Zsám-boki L. szerk., 1983. 182. l.) Tevékenységét aSzlovák Biográfiai Szótár is méltányolja, ki-emelve, hogy õ volt az úttörõje a színesfémko-hászatnak. 1862-ben a szomolnai kohó számá-ra új kénnyerési technológiát dolgozott ki.Ugyancsak korszerûsítette a rézgálic elõállítá-sának módját; kidolgozta a lángkemencék ter-vezetét és megépítette a rézolvasztó-kemencé-ket. (SBS III., 1987. 296. l.)

A Magyar Életrajzi Lexikonban is számontartják érdemeit, melyekrõl többek közt így ír-nak: „Európában több igen jelentõs fémkohá-szati eljárás feltalálása fûzõdik nevéhez.” Afelsõ-olaszországi Aranzóban például „a réz- ésezüsttartalmú fakóércek egyidejû értékesítésérekohómûvet tervezett és épített”. Zalatnán „azércek arany-, ezüst- és réztartalmának kivoná-sára a melléktermékeket is hasznosító gazdasá-gos eljárást talált fel, melyre egész Európárakiterjedõ szabadalmat szerzett”. Új eljárástdolgozott ki az erdélyi tellúrércek tellúrfém-tar-

79

talmának nagyban való elõállítására is. (Kenye-res Á. fõszerk., 1969. 864. l.)

Német és magyar nyelven publikált mûveiközül itt csupán néhányat sorolunk fel. Ilyentöbbek közt a Wozdnyakovszky József általközreadott Analytische Chemie 1–4. címûkönyve (Selmecbánya, 1855), a SchmöllmitzerHüttenprocesse... kezdetû, folytatásokban meg-jelent tanulmánya (ÕZBH, 1860), vagy a Bá-nyászati és Kohászati Lapok hasábjain megje-lent írásai közül az alábbiak: Észrevételek abaláni rézmûrõl..., A felsõmagyarországi és er-délyi sárgaérc értékesítésérõl (1876), A kohá-szathoz szükséges segédanyagok elõjövetelérõlés minõségérõl (1869).

A neves tanár, jeles kutató és feltaláló Bu-dapesten hunyt el 1903. június 3-án.

Händel Vilmos(1837–1925)

A selmeci Kopogtató mögötti evangélikustemetõ bejáratától nem messzire áll a jeles paptanár, Händel Vilmos sírja. A magyar lexikonoknemigen említik ennek az evangélikus egyháziírónak, Mikszáth selmecbányai tanárának a ne-vét. Praznovszky Mihály ír róla egyik tanulmá-nyában, jelezve, hogy a selmeci pap tanár a lé-lektant és az esztétikát oktatta Mikszáthnak.(Praznovszky M., 1999) Kézjegye ott van pél-dául azon a dokumentumon is, amely a hetedikosztályt ismétlõ író érdemjegyeit tartalmazza.(Tudósítás a selmeczi ágost. hitv. evang. kerüle-ti Lyceum tanuló ifjuságáról. 1864/65.) Mik-száth ekkor lélektanból kielégítõt kapott.

Händel Vilmos 1837. február 2-án születettSzepesváralján. Halálozási dátumát Praznovsz-ky Mihály sem jelöli, ezt a Szlovák BiográfiaiSzótárból ismerjük: a dátum 1925. december12. (Mináè, V. fõszerk., 1987. 280. l.) A papicsaládból származó Händel Nyíregyházán,Miskolcon és Eperjesen végezte iskoláit. Eztkövetõen egy évig Lánczy Jakab családjánál

nevelõsködött Felsõláncon, majd Miskolconkezdõdött egyházi pályája. Rövidesen külföld-re ment, két évig még Halléban és Jénában ta-nult.

Miután nagyobb utazást tett Németország-ban és Svájcban, 1862. április 2-án Selmecbá-nyára került németül és magyarul prédikáló lel-késznek. Selmecen szorgalmazta a magyarnyelvû istentiszteletek gyakoribbá tételét, köz-életi szereplést vállalt, s óraadóként oktatott azevangélikus líceumban.

Händel Vilmosról Breznyik János iskola-történetében is olvashatunk. Így ír többek közt:„Rendkívüli tanárokúl fáradoztak velünk legin-kább vallástani tárgyakkal foglalkozva HändelVilmos, itteni német–magyar lelkész ésHrencsik Károly, tót lelkész, kik nem akarták arájok bízott talentumokat elásni, s készséggelvállaltak el néhány órát ifjaink tanítására.”(Breznyik J., 1889. 379. l.) A már említett tan-tárgyakon kívül Händel a líceumban még taní-tott hit- és erkölcstudományt, egyháztörténetet,ó- és újszövetséget, valamint görög nyelvet.

Händel elsõsorban egyházi lapokban publi-kált, de megjelent néhány önálló mûve is, mintpéldául A keresztyén egyház története (Sel-mecz, 1877), A gyermek imái (Selmecz, 1890)és az Emléklapok, melyet Szeberényi Gusztávpüspök tiszteletére írt és szerkesztett (Buda-pest, 1890).

Selmecbányán Händel egyházi tisztségeketis betöltött. Megérdemelt pihenés után ebben avárosban hunyt el.

Herrmann Emil(1840–1925)

1840. november 13-án a Krassó-Szörénymegyei Dognácskabányán született HerrmannEmil fõbányatanácsos, akadémiai tanár, euró-pai hírû tudós. A bécsi politechnikumból kerülta mûegyetemre, majd Selmecbányára, ahol ko-hó- és bányamérnöki oklevelet szerzett.

80

Csaknem egész élete Selmechez kötötte õt.Rövid ideig a leobeni bányászati akadémiánvolt tanársegéd, de 1867-ben már Hont megyebányavárosában adott elõ ábrázoló geometriátés erdészeti erõmûtant a bányagéptan–kohó-géptan–építészet tanszéken. 1869-tõl a mate-matika–mechanika–gépszerkezettan tanszé-kének tanársegédje, 1872-tõl pedig két évtize-den át az akkor alakult erõmûtan–szilárdságtantanszéken dolgozott.

A német származású Herrmann Emil 1869-tõl az akadémián elsõk között adott elõ magyarnyelven. Ezt megelõzõen két hónap alatt Nagy-kõrösön olyannyira elsajátította nyelvünket,hogy nemsokára a magyar nyelvû mûszaki me-chanikai irodalom úttörõje lett. (Zsámboki L.szerk., 1983. 184. l.)

1879-ben Berlinben még német nyelven ad-ta ki a Compendium der mechanischen Wär-metheorie... címû munkáját, amely elsõsorbanértekezésein alapul, „de egészen új benne agõzgépek azon elmélete, melyet a szerzõ Farba-kyval saját kísérleteik alapján dolgozott ki”.(Szinnyei J., 1896. 774. l.)

1885-ben már magyar nyelven adott ki kétmunkát is Budapesten, a Technikai mechanikátés a Szilárdságtant. Az utóbbiról Tetmayer zü-richi tanár is elismerõen írt, megjegyezve, hogyHerrmann „tehetségének szárnyai azokat a te-rületeket érik el, amelyekbe az isteni kegy csak

kiváltságos szellemeket enged be”. 1894-benFarbaky Istvánnal közösen jelentették meg Atöbb pengével bíró fûrészelõ gépek munkabírá-sa (Budapest) címû könyvüket.

Herrmann a gázok termodinamikája és aszilárdságtan területén igen jelentõs elméleti ésszakirodalmi munkásságot fejtett ki. Magyaror-szágon õ foglalkozott elõször szakszerûen ahengersorok méretszámításával. (Zsámboki L.szerk., 1983. 184. l.) A mechanika örök érvé-nyû területeit ültette át a bányászati és kohásza-ti vonatkozású problémákra. Sokat tett a bá-nyák víztelenítése érdekében is. A Bányászatiés Kohászati Lapokban számos alapvetõ tanul-

mánya jelent meg, olyan címmel, mint az Egye-nes hengerû – egy irányban forgató vízoszlopgépekrõl (1871), a Vaslemez-tengely vízi kerékszámára (1872), A fogaskerekek fogainak szer-kesztése és meghatározása (1874), A szállítóbányagépek, a forgó, vízemelõ és fúvógépeklendítõkerekének meghatározása... (1873) stb.

Herrmann tanári mûködése kapcsán KövesiAntal értékelésében olvashatjuk az alábbiakat:„Nem sok olyan hatalmas teherbíró pillére voltaz Alma mater palotájának, mint a jó öregHermann bácsi... Lelke tisztaságát, szíve jósá-gát, mélyen szántó elméjének bölcsességét su-

81

gározta ki azokra, akiket szeretett és akikkelgyakran érintkezett, így figyelmes tanítványai-ra, és azok viszont áhítattal hallgatták és cso-dálták a nagy tudású Professzor fejtegetéseitvilágos elõadásaiban.” (Kövesi A., 1925.165–167. l.)

Jeles személyiségünk 1925. április 22-énhunyt el Budapesten. Egyébként testvére, Hu-gó is kohómérnök és akadémiai tanár volt Sel-mecen. Fia, Miksa, pedig itt született 1868-ban. Õ gépészmérnök, mûegyetemi tanár, il-letve kereskedelmi miniszter volt. A Honttal iskapcsolatban álló Herrmannok tehát vala-mennyien a nemzet felemelkedését szolgáltáktudósként, tanárként és közéleti személykéntegyaránt.

Herrmann Miksa(1868–1944)

Herrmann Miksának – mint a róla szólóegyik nekrológban is olvassuk – „technikai kul-túránk õsi fészkében ringott bölcsõje: 1868. ok-tóber 30-án született Selmecbányán”, ahol apjaaz alma mater európai hírû bányagépész tanáravolt. (Pattantyús–Ábrahám I., 1944. 213. l.)Miksa magánúton végezte középiskolai tanul-mányait; a körmöcbányai reáliskolában vizsgá-zott, illetve a szegedi fõreálban tett érettségit. A

bécsi mûegyetemen kiváló professzoroknál ta-nult (Radinger, Kick), majd 1894-ben szerzettgépészmérnöki oklevelet. Rövid kitérõk után1899-ben lett a selmeci akadémia géptani tan-székének rendkívüli tanára. A fiatal, alig 31éves tanár indulása kapcsán olvassuk egy he-lyütt az alábbiakat: „A hallgatóság eleinte igentartózkodóan fogadja a még valóságos éveinélis fiatalabbnak látszó tanárt, de szellemi fölé-nye, szuggesztív és biztos fellépése, nagy tudá-sa és kiváló elõadó tehetsége csakhamar egé-szen kivételes közelségbe hozza egymáshoz atanárt és tanítványait annyira, hogy ötletekkelfûszerezett ragyogó elõadásairól és színes kré-tákkal tüneményes technikával a fekete tábláravetett rajzairól legendák keringtek a selmecihallgatóság körében még akkor is, amikor õtmár a budapesti mûegyetem emelte magához.”(Pattantyús–Ábrahám I., 1944. 214. l.)

Sikeres bemutatkozása után 1900-ban ren-des tanárrá nevezték ki, sõt nemsokára a fõis-kola rektorává választották õt. Együttmûködötttanártársaival, például Böck Hugóval is, akinekmunkatársa és szaktanácsadója lett.

1911-tõl a Királyi József Mûegyetem taná-ra, három ízben pedig a gépészmérnöki kar dé-kánja. 1920–1931 közt képviselõ „keresztény-párti programmal”, s részt vesz „a trianoni bu-kásból felébredõ ország talpraállításában”.1926-ban a Bethlen-kormány kereskedelmi mi-niszterré nevezte ki. A magyar mérnökök „taní-tómestereként” is emlegették õt. Számos tanul-mányt publikált különféle hazai és külföldiszaklapokban, évkönyvekben. Úttörõ munkátvégzett a vas hengerlési munkájának matemati-kai vonatkozásait illetõen. A hajógépészet terénis európai szaktekintély volt.

Legnagyobb és legátfogóbb munkájaként aGépelemek címû klasszikus kézikönyvét tartjákszámon (Budapest, 1924). Ez a gyakorlati élet-ben és a gépszerkesztésben dolgozó mérnökök-nek egyaránt nagy szolgálatot tett. Gazdag amellékelt irodalomjegyzék és a külföldi szak-

82

irodalom tára is. Így írtak róla a kortársak: „Akönyv zamatos magyar nyelven, világos okfej-téssel a legmagasabb tudományos igényeket ki-elégítette, és a felsõbb matematikai módszereitfelhasználva mégsem elvont elmefuttatásokgyûjteménye, hanem a legnehezebb problémátis a gyakorlati szerkesztés tevékenységéhezhozza közel. Vezérelve a tanításnál, hogy a gép-elemek szerkesztésénél egy-egy elemet nem sza-bad mint önálló részt kezelni, hanem a legegy-szerûbb feladatokat is úgy kell összeválogatni,hogy az egyes elemek mint az egésznek részeiszerepeljenek, hogy kerek egészet kapjunk.Ezért a könyv lüktetõ életet lehel, és még sok el-jövendõ mérnöknemzedéknek fog értékes, hasz-nos és biztos útmutatást adni a gépszerkesztésnehéz területén, és ezzel írója örök hálára köte-lezte az egész magyar mérnöki társadalmat.”(Pattantyús–Ábrahám I., 1944. 215. l.)

Herrmann Miksa sok mindennel foglalko-zott még. Miniszterként elõadója volt több köz-igazgatási törvényjavaslatnak, szorgoskodott amagyar államvasutak elsõ világháború utánitalpraállításánál, szorgalmazta a borsodi barna-szén értékesítését, Szénellátásunk címmel terje-delmes, problémamegoldást keresõ tanulmánytírt stb. Tartalmas és fáradságos pályája 1944.április 28-án ért véget Budapesten.

Hrencsik Károly(1822–1907)

Hrencsik Károly 1861-ben került Selmec-bányára szlovák lelkésznek, s egyben az evan-gélikus líceumnak is tanára lett. Breznyik Jánosírja iskolatörténetében, hogy Händel Vilmosmagyar–német lelkésszel együtt azok közé tar-tozott, akik „nem akarták a rájuk bízott talentu-mokat elásni, s készséggel vállaltak el egyné-hány órát ifjaink tanítására”. Hrencsik a szlo-vák nyelvet tanította, amíg az a líceumban „elõ-adatott”. Ezenkívül oktatta a vallástant az I–II.osztályban, a tanítóképzõben, továbbá vezette a

Káté-magyarázatokat és a bibliai történetek ér-telmezését. (Breznyik J., 1889. 379–380. l.)

Hrencsik tanárkodása alatt látogatta a líce-um utolsó osztályait (1863–66) Mikszáth Kál-mán is. Praznovszky Mihály egyik tanulmányá-ban olvassuk, hogy Hrencsik Mikszáthnak az1863/64-es évben a „tót nyelvet”, 1864/65-benés 1865/66-ban a „szláv irodalom történetét”tanította. (Praznovszky M., 1999. 173. l.) Eztilyen egyértelmûen nem tudjuk elfogadni, mivela szerzõ maga is megemlíti, hogy a líceumbancsak a született szlovákoknak volt kötelezõ szlo-vákul tanulni, a többiek kérhettek felmentést, leg-alábbis ha a szülõk így akarták. Egyet a Relatioalapján biztosan állíthatunk: Mikszáthnak sosemvolt érdemjegy szlovákból beírva. A nyolcadikosztályban ilyen tantárgy már nem is szerepelt. Atanárok aláírásai közt ott találjuk a Hrencsikét is,de csak a 7. osztályos Relatióban.

A nagyrõcei születésû tanár (1822. október3) halálozási évét és helyét sem jelöli megPraznovszky. A szlovák kiadványok ezt viszontpontosan közlik: az idõpont 1907. október 10.,a hely pedig Selmecbánya. Síremléke ma ismegvan a Kopogtató mögötti evangélikus te-metõben. (SBS I., 1986. 406. l.; Klinka, Š.,2000. 49. l.; Herèko, I., 1995. 101. l.)

Hrencsik egyébként Osgyánban, Késmár-kon, Selmecen, Pozsonyban és Lõcsén végeztegimnáziumi tanulmányait. Teológiát Hallébanés Greiswaldban tanult. Már Lõcsén élenjáróvezetõje volt a szlovák ifjúsági mozgalmaknak.Foglalkoztatta õt a cseh és a szlovák nyelv:ilyen nyelvû „hazafias” verseket is írt. Gyûjtöt-te a népmondákat, cikkeket írt a korabeli lapok-nak stb. A gimnáziumban egy ideig a szlovákönképzõ kört is vezette.

Homokay Pál(1804–1858)

Aki a selmecbányai evangélikus gimnázi-um történetét kutatja, annak figyelmét nem ke-

83

rülheti el Homokay Pál neve. Hisz õ volt az ala-pítója az iskola nagy hírû önképzõkörének, aMagyar Literatúrai Társaságnak, melynekolyan hírességek is tagjai voltak, mint PetõfiSándor vagy Mikszáth Kálmán.

Homokay a társaság elsõ éveinek történetétis feldolgozta, s megjelentette egy kötetben atagok válogatott munkáival együtt. A könyvSelmecen nyomtattatott Mihálik István betûivel1832-ben. Címe: Kis Koszorú, vagy az ágostaihitvallást követõ evangelikusoknak selmeczifõbb oskolájokban virágzó Magyar LiteratúraiTársaság zsenge munkái.

Homokay Pál Kecskeméten született 1804.január 8-án szegény tanyasi földmûves család-ban. Szülei szegénységük ellenére is taníttattákgyermeküket, sõt hogy a felsõbb tudományokatis elsajátíthassa, Pozsonyba küldték õt gimnázi-umba. Minderre így emlékezett vissza a KisKoszorú bevezetõjében: „Engem a sors nem ál-dott meg fényes születéssel, jámbor szüleimneksem kedvezett annyira tölt erszénnyel, hogy tu-dományos neveltetést tulajdon házoknál ember-koromig, egy jól megfizetett s megajándékozottházi tanító által nyerhettem, de Vallásom részé-rõl oskola sem vólt Mezõ Városunkban, mely-ben a Káté esméreténél bõvebbet szerezhettemvólna. Korábban kellett tehát megválnom aszüléi nyájasságoktól s kóstolnom a szegények-kel egy nyomon járó sanyarúságot. Németülelmúlhatatlanúl kell tudni egy magasabb tudo-mányi pólcra jutni vágyó ifjúnak, mondák egye-bek után jó szüléim: s késõbb nem kis káromramár az alsóbb oskolai tudományokra Posonbaadtak, a´hol ki nem érzi elõre, hogy egy-két ma-gyar társammal minden lehetõ változásokon ál-tal esém? Ha deákul tanulásom folyt is vala-mennyire, de e német Káté majd elölt, s ámbárannak megértése miatt az egyes szavak felhaj-hászásában szállásomon minden idõmetelvesztém is, s miatta egyéb leczkéimre készü-letlen maradék is: fáradságom jutalma mind-azonáltal csak »ungarischer Ochs« lett másnap

mind tanítómtól, mint tanuló társaimtól.”(Homokay P., 1832. 23–24. l.) Megdöbbentõ,hogy az akkori Magyarországon egy magyardiák mennyire megaláztatott az iskola idegen-nyelvûsége miatt. Ez igencsak bántotta Homo-kayt, mint ahogyan az is, hogy a tanulóknaknem volt lehetõségük anyanyelvük ápolására.Ezért akart már Pozsonyban a „magyar nyelvapostolává” szegõdni azáltal is, hogy szerveztea sínylõdõ irodalmi társulatot.

Miután Selmecre került (1824), nyombanszorgalmazta a magyar társaságot, mert érezte ittis hiányát az anyanyelvi oktatásnak. A történetiösszefoglalójában áttekinti a magyar nyelvselmeci oktatásának kezdeteit is. Megemlíti,hogy a gimnáziumban „Schevrlay Mátyás úrban,a sz. Hittudomány Professorában oly deréklelkûférfiuval” találkozott, aki „a latin nyelv nagy sze-retete mellett nemzeti nyelvünk eránt is különöshajlandósággal viseltetett”. (1832. 27–28. l.) Kétév múlva aztán sikerült megalakítani a MagyarLiteratúrai Társaságot. Ezt megelõzõen azonbanmár magyar énekes kart létesített, s mint Szinnyeiírja: „Selmecen, mint a báró Prónay családnálnevelõ, sok küzdelmek közt szintén oltárt állított amagyar múzsáknak, és színi elõadások által a vá-rosi rendekben is rokonérzetet ébresztett nyel-vünk iránt. Hogy három év alatt több egészen né-met ajkú ifjat magyarrá, sõt magyar költõvé ké-pezett, mutatják az akkoron általa kiadott Kis Ko-szorúban írt sorai.” (Szinnyei J., 1896. 1036. l.)

A kötet közli többek közt Szeberényi Gusz-táv, Prónay István, Homokay Pál, Horváth Sá-muel, Royko Lajos, Lányi Károly, Fabó And-rás, Lessko Mihály, Blaskovics Lajos, VarsányiJános, Thuróczy János és mások munkáit. Min-denképp érdemes végigolvasnunk Homokayesszészerû összefoglalóját, amely a történelmihûségen kívül magas szinten fejtegeti az anya-nyelvi oktatás szükségességét; egymás kultúrá-jának megismerését szorgalmazza.

Homokay Selmecrõl Tótalmádra került abáró Prónay családhoz nevelõnek. 1832-ben

84

már a losonci református líceum tanára. 1855-ben Kecskemétre hívták, ahol 1858. június 8-ánhunyt el.

A Kis Koszorún kívül több munkát is írt.1837-ben Pesten jelent meg a tanítványai szá-mára írt Magyar költészet címû munkája. Errõl még Vörösmarty is úgy nyilatkozott, hogyrészben ennek az alapos költészettannak kö-szönheti könnyed verselõképességét. Több írá-sa (Latin verstan, Szónoklattan, Erkölcstan,Magyar irodalom és költészet története) kéz-iratban maradt.

Hültl József(1832–1909)

Hültl József neve nem szerepel sem a sel-meci akadémia egyes tanszékeit is példásan be-mutató 1983-as tanárlexikonban, sem a MagyarÉletrajzi Lexikon 1969-es kötetében. (Csakmegemlítjük, hogy az utóbbiban viszont jegy-zik két fiát: Hültl Dezsõt [1870–1946], a híresépítészt és mûegyetemi tanárt, az MTA levele-zõ tagját, a magyarországi újbarokk és újre-neszánsz építészeti stílus képviselõjét, illetveHültl Hümért [1868–1940], a modern sebészetúttörõjét, akinek szabadalmát, a gyomorbél-varrógépet az egész világon használják.) Meg-emlékeznek viszont Hültlrõl a Szlovák Biográ-

fiai Szótárban, számon tartva selmeci tanárimûködését s azt, hogy a város díszpolgára volt.Továbbá kiemelik szervezõkészségét, illetveama technikai és technológiai eljárásainak be-vezetését, aminek következtében sok tönk szé-lén álló üres üzem lábra kapott, sõt nyereséges-sé vált. (SBS II., 1987. 431. l.)

A Bányászati Lapok XLIII. évfolyamának2. számában (1910) az akadémia volt tanára,Farbaky István írt róla nekrológot. Hültl „a dé-libábos magyar Alföld szülötteinek” ama ritkatagja volt, aki a selmeci akadémiára elkerült.Baján született 1832. január 17-én jómódú, ré-gi nemesi család 16. gyermekeként. Testvér-bátyját, Hültl Móric honvéd õrnagyot a szabad-ságharc után halálra ítélték, de kegyelmet ka-pott. Unokatestvérét, Schweidel József tábor-nokot viszont ki is végezték.

Hültl a kegyesrendiek pesti gimnáziumábantanult, majd a budai József Ipartanodát látogat-ta. A szabadságharc után, 1851-ben a selmeciakadémiára iratkozott be. Az akadémia akkorielnök-igazgatója, Russegger József császári éskirályi miniszteri tanácsos „Hültl Józsefetmindjárt tanulmányainak befejezése után amennyiségtan, erõmûtan és természettan tan-széknél megüresedett asszisztensi állásra meg-hívta, melyet nevezett 1855. évi november 1-jénel is foglalt. Mikor pedig ezen tanszék rendestanára, Jenny Károly bányatanácsos 1856-banegy évi szabadsággal, a gépészet tanulmányo-zása végett külföldre ment, Hültl József bizatottmeg a helyettesítésével és a tanári teendõk vég-zésével”. (Farbaky I., 1910. 66. l.)

1853-ban Hültl Nagybányán volt gépészetiés építészeti felügyelõ, 1866-ban Felsõbányánzúzómû-felügyelõ. 1874-ben került Nagyágra,ahol a válságba jutott bányavállalatot „szakava-tott és erélyes eljárásával” megreformálta ésnyereségessé tette. 1889-ben újra Selmecre ke-rült, immár bányaigazgatónak. Dolgozott a vá-rosi törvényhatóságban s valamennyi kulturálisés jótékonysági egyesületben, de alapító tagja

85

volt az Országos Magyar Bányászati és Kohá-szati Egyesületnek is. 1900-ban érdemei elis-meréséül „a fõiskola nagy pavilonjának felava-tásával egybekapcsolt ünnepélyes közgyûlésenáltalános lelkesedéssel” az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület tiszteletbelitagjává választották.

Farbaky kiemeli Hültl gyûjtõszenvedélyét,szakszerûen rendezett gyûjteményeit. Buda-pestre költözése után „szenvedéllyel és szere-tettel foglalkozott az éremmûvészettel, és mo-dern érmekbõl és plakettekbõl 600 darabnál istöbbet gyûjtött hazánkban páratlan szép gyûjte-ményébe”. (Farbaky I., 1910. 67. l.) A jeleselõd, a Felvidéknek is egyik büszkesége 1909.dec. 17-én hunyt el Budapesten.

Illés Nándor(1836–1907)

Az ismert pedagógus és szakíró, a magyarerdészeti szakirodalom úttörõje 1836. május15-én született a Hont megyei Királyfia-pusz-tán. (Más források szerint a Zólyom megyei Ki-rályfián.) Édesapja ekkor uradalmi erdész volt,s gyermekét is ilyen pályára irányította. Aselmeci és a rozsnyói gimnáziumi évek után afiatal Illés az erdészeti akadémia hallgatója lett(1858–61).

A selmecbányai akadémia kiváló tanárai õtis alapos ismeretekkel vértezték fel. A tehetsé-ges erdõmérnök jól tájékozódott a szakiroda-lomban, miközben arra is rádöbbent, hogy en-nek a szakmának a nyelve Magyarországon,sajnos, nem a magyar. Hisz az oktatás sem ezena nyelven folyt. Ezt ellensúlyozandó indítottákmeg 1862-ben az Erdészeti Lapokat, melynekcélja „a magyar erdészeti irodalom életre-hívása és ápolása” volt. Itt jelentek meg egyresûrûbben Illés Nándor szakcikkei is.

A magyar nyelvû oktatás az erdészeti aka-démián csak 1867-ben indult meg. 1868-tól Il-lés Nándor is tanársegéde lett az intézménynek.Növénytant, erdõmûveléstant, vadászattant ésiparmûtant adott elõ. Közben az akadémia bo-tanikus kertjét is „jelentõsen fejlesztette”.(Oroszi, 1988. 9. l.) A Feistmantel Rudolf ala-pította botanikus kertben újabb fafajokat hono-sított meg, kidolgozta a kisiblyei botanikus kerthosszú távú fejlesztési tervét stb.

Szécsi Zsigmonddal, Wagner Károllyal,Lázár Jakabbal és Fekete Lajossal együtt jelen-tõs szerepet vállalt a selmeci akadémia „ma-gyarításában”, az iskola elsõ anyanyelven okta-tó pedagógusai közé tartozott. Az indulásrólígy ír visszaemlékezéseiben: „Nem csekély ne-hézségbe ütközött a tanítás megkezdése magyarnyelven. Nemcsak az képezett nehézséget, mertnem létezett az elõadások alapjául szolgálhatómagyar nyelven írott munka, de mert a segédtu-dományok mûnyelve sem volt akkor még megál-lapítva.” A kezdeti nehézségeket, a kellemet-len hátteret a továbbiakban ekképp vázolja afiatal tudós: „Ha a tisztviselõnek, ki születésé-re magyar volt ugyan, de szakmabeli nevelésétnémet nyelven nyerte, és addig németül írá je-lentéseit, lépten-nyomon nehézségekbe kellettütköznie fogalmazás közben, mennyivel na-gyobb és számosabb akadállyal kellett meg-küzdeni a tanárnak elõadás alkalmával, ki ha-sonló származású és nevelésû vala.” (Vadas J.,1896. 129. l.)

86

S vajon mit tett Illés Nándor annak érdeké-ben, hogy az áldatlan állapoton változtatni le-hessen? Részt vett többek közt a DivaldAdolf–Wagner Károly-féle erdészeti mûszótárszerkesztési munkálataiban (Magyar–német ésnémet–magyar erdészeti mûszótár. Budapest,1868). Megírta alapvetõ mûvét, az Erdõte-nyésztéstant, amely 1871-ben jelent meg Buda-pesten. Ez a könyv volt az elsõ, amely e téma-körbõl magyar nyelven megjelent. Egyik élet-rajzírója így értékelte ezt: „Ebben teljes egészé-ben az erdészeti tudományok akkori színvona-lán állva, olyan szabatos és közérthetõ nyelventárgyalta az erdõmûvelést, hogy azt még a nemszakember is minden különösebb nehézség nél-kül megérthette. Nagy jelentõségû, nélkülözhe-tetlen és feltétlenül hiányt pótló munka voltmind a gyakorlati szakemberek, mind a tanuló-ifjúság számára. Ez a könyv egymaga megörö-kítette volna Illés Nándor nevét mind a magyarerdészeti szakirodalom, mind pedig az erdésze-ti felsõoktatás történetében.” (Magyar P., 1957.156–160. l.)

Illés Nándor fáradhatatlan iskolaszervezõ-ként is nagyot alkotott. Kivette részét a ma-gyar nyelvû erdõõri szakiskolák alapításából:számukra 1907-ben A vadõr címmel tanköny-vet írt.

Illés Nándor érdemeit hosszan sorolhatnánkmég. Õ volt például az a szakíró, aki megtetteaz elsõ lépéseket Magyarország erdészeti célúnövényföldrajzi leírásához. Az erdõesztétikamellett ugyancsak szószólója volt a természetvédelmének. „Szociális gondolkodású, meleg-szívû ember”, aki „az erdészet érdekeit igyek-szik mindig összeegyeztetni a nép érdekeivel” –írja róla találóan Magyar Pál. (Az Erdõ.1957/4.)

Az említetteken kívül megírta még az olyanalapozó szakkönyveket, mint A futóhomokmegkötése, befásítása, és használata (Buda-pest, 1885), A vadászati ismeretek kézikönyve(Budapest, 1895).

1873-tól a Károlyi grófok erdõmestere volt.1879-tõl az Esterházyak erdõfelügyelõje. 1880-ban Budapestre került, a földmûvelõdési mi-nisztérium erdészeti osztályának vezetõjekéntdolgozott.

Aztán egy ideig Losoncon élt, ahol egyébteendõi mellett szorgalommal és becsülettel el-látta az iskolaszékelnöki teendõit, gyámja voltaz árváknak és a szegényeknek. Pályafutását1907. május 2-án fejezte be a Bács megyeiPalánkán. „Nyugtalanul elõretörekvõ szellememindig a haladást, a magyar erdészet fejleszté-sét szorgalmazta.” (Oroszi, 1988. 11. l.)

Jacquin Miklós József–Nikolaus Josef(1727–1817)

Áll Selmecbányán nem messzire a Szenthá-romság tértõl, az Andrej Kmeťrõl elnevezett fõ-utcán egy régi, eredetileg XVI. századi gótikus-reneszánsz épület, a ma klasszicista homlokza-tú Krecsmáry ház. Bejárati ajtaja felett emlék-tábla hirdeti, hogy 1764. szeptember 18-án ittkezdte meg az oktatást a bányászati–kohászatitanintézet elsõ tanszékének professzora,Jacquin Miklós. A több tanszékes intézet kiépí-tése Mária Terézia 1763-as rendelete értelmé-ben kezdõdött meg, hogy aztán 1770-ig megte-

87

remtõdhessen a tényleges felsõoktatási szerve-zet, a bányászati akadémia.

Jacquin Nikolaus Josef vegyész, botanikus,orvos és akadémiai tanár németalföldi franciaszármazású család gyermeke volt. 1727. febru-ár 16-án született Leydenben. Bölcsészeti, or-vosi és természettudományi tanulmányokatfolytatott Leuvenben, Párizsban és Bécsben.

1755–1759 között tudományos expedíciótvezetett Nyugat-Indiában. Ide I. LotharingiaiFerenc német-római császár megbízásábóluatzott. (Balázs D. szerk., 1993. 171. l.) Kuta-tóútjáról sok új növényt hozott a bécsi császá-

ri parkokba. A schönbrunni növénykertet szin-tén õ rendezte, s ennek gazdag anyagát is fel-dolgozta.

Jacquin Nikolaus Josef „botanikai munkás-ságával a legnagyobbak közé emelkedett, aXVIII. század végi Bécs leghíresebb tudósánaktartották”: Bécs Linnéjeként is emlegették.(Zsámboki L. szerk., 1983. 199. l.)

A botanika európai szintû szakembere fel-dolgozta Ausztria és a vele szomszédos ma-gyar területek növényvilágát is. Számos ma-gyarországi növényt õ írt le és nevezett el elõ-ször. Hosszabb ideig a bécsi egyetem botani-kai tanszékének tanára volt. Az érintett téma-körbõl több kiemelkedõ kötetet is publikált.Ilyen az Observationes botanicae... (Vindo-banae, 1764) és a Flora Austrica I–IV(Viennae, 1770–1776).

Jacquin Nikolaus Josef volt tehát az 1763-ban felállított selmecbányai akadémia legelsõ –és 1765-ig egyetlen – tanszékének (kohászat–kémia–ásványtan) elsõ tanára. Selmecbányán –s egyben Magyarországon is – õ honosítottameg elsõként a kémiai kutatásban „az elõítéle-tektõl mentes kísérletezõ módszert, az oktatás-ban a laboratóriumi gyakorlatokat”. (KenyeresÁ. fõszerk., 1967. 789–790. l.)

Jacquin már Selmecre érkezésének évébenmegépítette a kémiai-metallurgiai laboratóriu-mot, amely a maga nemében az elsõ volt a vilá-

88

Jacquin kémiai elõadásának kézirata

A Krecsméry ház, ahol Jacquin 1764-benmegindította az akadémia elsõ tanszékét

gon. Lerakta alapjait az intézet ásványtanigyûjteményének is. (SBS. II., 1987. 305. l.)

Selmecen Gellert Anfangsgründe zur met-tallurgischen Chemie címû könyvét használtaelõadásai vezérfonalául. „Kutatásai közben pe-dig mészégetéssel is foglalkozott az akkori tu-domány állásához mérten igen magas színvo-nalon.” Magyarországon egyébként elsõkéntvégzett 1768-ban kõszénlepárlási kísérleteket.(Horváth Z., 1959. 556. l.)

Jacquin munkásságát Lavoisier is elismerteés nagyra értékelte. Selmecbányai elõadásai éskohászati-kémiai laboratóriumi gyakorlatai etéren világhírnevet szereztek számára. Zsámbo-ki László könyvében olvassuk: „Selmecen az õlaboratóriumi oktatási vonalát továbbvivõ G.Scopoli és Rupprecht Antal módszereit vettékát a világ elsõ mûszaki egyetemének, a párizsiÉcole Polytechniquenek megszervezéséhez(1794).” (Zsámboki L., 1983. 199. l.)

A világhírû tudós öt éven át oktatta Sel-mecen a kémiát és az ásványtant. Elõadásaittartalmazó kéziratainak egy részét az OrszágosSzéchényi Könyvtárban õrzik. Selmecen vé-gezte a flogisztonelméletet támadó könyvénekkísérleteit is. A kémia tárgykörét érintõ alapve-tõ mûve 1793-ban jelent meg Bécsben az aláb-bi címmel: Lehrbuch der algemeinen und medi-zinischen Chemie. Ugyanitt halt meg 1817. ok-tóber 26-án.

Jankó Sándor(1866–1923)

Az 1866. február 28-án született Jankó Sán-dor erdõmérnök tanárról, mûszaki alkotóról ésszakíróról több lexikonban, összefoglalóban isolvashatunk. A selmecbányai akadémia oktató-inak lexikonában többek közt azt írják róla,hogy „az erdészeti geodézia és erdészeti szállí-tástan tudományos alapjainak lefektetésébenszerzett érdemeket”. (Zsámboki L. szerk.,1938. 205. l.) A Magyar Mûszaki Alkotók címûösszefoglalóban megemlítik, hogy „tanári mû-ködése alatt tanszéke részére sok mûszert szer-zett be, és így a hallgatók alaposabb gyakorla-ti kiképzést kaphattak”. (Révész ArnoldI.–Varga V. szerk., 1964. 24. l.) A Magyar Élet-rajzi Lexikon szakirodalmi munkásságának je-lentõségét emeli ki. Õ volt ugyanis az elsõ ma-gyar nyelvû fotogrammetriai munka szerzõje.(Kenyeres Á. szerk., 1967. 798. l.) Kotlár Ká-roly a Magyar Agrártörténeti Életrajzokban ígysommázza vele kapcsolatos megállapításait:„Kiemelkedõ matematikai megalapozottsága,másfél évtizedes üzemi tapasztalataival kifej-lesztett gyakorlati érzéke, pedagógiai hivatás-tudata kitûnõ fõiskolai oktatót formált JankóSándorból, akit mindenkori hallgatósága õszin-tén tisztelt és szeretett.” (Kotlár K., 1988. 34. l.)

Fel-felbukkan Jankó neve a szlovák nyelvûkiadványokban is. A Selmecbánya és környékejeles személyiségeit bemutató összefoglalóbanIvan Herèko a tankönyvíró Jankóra hívja fel afigyelmet (Herèko, I., 1995. 109. l.), JozefUrgela az 1904-ben fõiskolává alakult selmeciintézet tanszékeit bemutatva tér ki Jankóra, akia földméréstani tanszéket vezette, s itt vált elis-mert geodétává. (Urgela, J., 1985. 195. l.)

A vasvári földbirtokos család gyermekeegyébként a soproni gimnáziumból került1887-ben a selmeci akadémiára. „Már hallgatókorában kitûnt társai közül matematikai és áb-rázoló geometriai tudásával.” (Kotlár K.,

89

Jacquin híres laboratóriumának otthona,a Belházy ház

1988. 33. l.) 1890-tõl mint gyakornok a lugosierdõigazgatóságnál is elsõsorban földmérésimunkálatokat végzett. 1893-ban a földmûve-lésügyi minisztérium erdõrendezési ügyosz-tályára került, ahonnan közép-európai tanul-mányútra küldték. 1906-ban kinevezték azakkor már Erdészeti és Bányászati Fõiskolatanárává. A Szlovák Biográfiai Szótár szerinterre 1904-ben került sor, s 1918-ig volt az er-dészeti földméréstan tanszékvezetõje. (SBS.II., 1987. 526. l.) Mint Kotlár Károly említi:„Szívós akaraterõvel látott hozzá a tanszékfejlesztéséhez, az alapos gyakorlati oktatás-hoz elengedhetetlenül szükséges mûszerparkbõvítéséhez.” 1911-ben a fõiskola rendes ta-nára, 1916-ban fõerdõtanácsos lett. Rendsze-resen publikált az Erdészeti Lapokban és aKataszteri Közlönyben. Az erdõgazdálkodásterén alkalmazott mûszaki tudományok „ki-váló, univerzális ismerõjévé” fejlõdött, akimagas szinten tudta elõadni tudományát. Elõ-adott tárgyaiból hallgatói számára összefogla-ló mûveket is írt. 1908–09-ben adták ki az Er-dészeti földméréstani feladatokat (Selmecbá-nya). 1913-ban az Erdészeti szállító eszközökés berendezések címû mûve látott napvilágot(Selmecbánya). 1916-ban Selmecbányánmegjelent a Vadpatak-szabályozás címû mun-kája. 1917-ben Pozsonyban kiadták a Foto-grammetriát. Ezt követte az Erdészeti szállí-tóberendezések I., II. kötete (Sopron, 1920).Az elsõ részben a mesterséges pályák tervezé-sével foglalkozik: a vontatóutakról, a csúszta-tókról, az úsztatóvályúkról, a siklókról éskötélypályákról ír elsõsorban. A csúsztatóu-takról írottak ma már „kultúrtörténeti jelentõ-ségûek”, mert ilyen berendezés régóta nincs aszakmában. A kötet második részében a víziszállítóberendezéseket mutatja be.

Fontos mûve a kétkötetes Erdészeti földmé-réstan is (Sopron, 1922). Olvashatunk ezekbena távolság- és szögmérõ mûszerekrõl, a mérõ-asztalokról, a térképmásoló mûszerekrõl stb.

Jankónak számos geodéziai szabadalma keltettnagy figyelmet.

Az erdészeti geodézia nagy tudósa, az erdé-szeti szállítóeszközök és berendezések értõszakembere a természetnek is nagy barátja ésmûvelõje volt. Hosszú idõn át tagja és tanárel-nöke az Akadémiai Athleta Clubnak. Az akadé-mia elköltözésével – melyet már maga is szor-galmazott – örökre eltávozott Selmecbányáról,s nemsokára az életbõl is. A nehéz idõkben(1920–1922) még rektora volt a fõiskolánakSopronban, de 57 évesen, 1923. május 14-én aVas megyei Vönöckön meghalt.

Jákó Gyula(1857–1908)

„Ama kevesek közül, kik hazánk fejlõdõ bá-nyászatát teljes odaadással, szívvel-lélekkelszolgálják, ismét kidõlt egy...” – olvassuk a Bá-nyászati és Kohászati Lapok hasábján ZágoniJákó Gyula bányamérnök, tanár és geológushalála kapcsán. (Vnutsko F., 1908. 65. l.)

Jákó Gyula 1857. március 3-án született aHáromszék megyei Felsõdobolyon. Nagy-enyedi középiskolai tanulmányai után Selmec-bányára jött, hogy elvégezze a bányászati sza-kot. Pályája során többször is kapcsolatba ke-rült a felvidéki várossal. 1878–81 között itt volt

90

akademista, 1885-ben itt államvizsgázott, sugyanettõl az évtõl Winkler Benõ tanársegédeaz ásványtan–geológia–paleontológia tanszé-ken (1885–87). 1895-ben került ismét a város-ba üzemvezetõ bányamérnöknek, majd a szél-aknai bányahivatal fõmérnöke lett.

Rövid élete során Jákó dolgozott a rónaszé-ki sóbányáknál (1887-tõl), a nagyági ércbá-nyáknál (1889-tõl), az abrudbányai bánya- ésfémbeváltó hivatalnál (1906–08).

Egyéb érdemei közt megemlíthetjük a Bá-nyászati és Kohászati Szakirodalmat PártolóEgyesületben kifejtett tevékenységét. Ennekkapcsán írja Vnutsko Ferenc az alábbiakat: „Amúlt század nyolczvanas éveiben, akkor midõna magyar bányászati irodalom csecsemõkorátélte, s egy-két tankönyvön kívül egyebeket fel-mutatni alig tudott, amidõn az Országos Ma-gyar Bányászati és Kohászati Egyesület meg-alakítására irányuló törekvések hajótöréstszenvedtek: a lelkes fiatal bányamérnökök né-hány tagja megalakította a Bányászati és Ko-hászati Szakirodalmat Pártoló Egyesületet.”(Vnutsko F., 1908. 66. l.) Jákót az alakuló köz-gyûlés 1887. július 6-án titkárul választotta, sígy õ lett annak alapító és elsõ titkára. Társszer-zõkkel együtt kidolgozta és megjelentette a Bá-nyászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesü-let alapszabály-tervezetét is (BKL, 1887).

A fenti egyesületbõl fejlõdött ki tulajdon-képpen az Országos Magyar Bányászati és Ko-hászati Egyesület is, s voltaképpen ennek isJákó tekinthetõ az elsõ titkárának.

Sajnos, jeles elõdünk pályája idõ elõtt befe-jezõdött. Jákó 1908. június 5-én Abrudbányánmeghalt, s így nem bontakoztathatta ki a bennerejtekezõ értékeket.

Járosy Mihály(1756–1804)

Járosy Mihály tanár, egyházi író adatai a Ma-gyar Életrajzi Lexikon 1969-es kötetében nem

szerepelnek, de a Szlovák Biográfiai Szótár jegy-zi õt (SBS II., 1987. 537. l.), nevét Jároši-ként ír-va, s feltüntetve a Járossi változatot is.

A neves pedagógust számon tartja a jelen-kori magyar neveléstudomány is. Kosáry Do-mokos írja az 1777-es Ratio Educationis kap-csán, hogy annak követelményeit Magyaror-szágon a legfontosabb evangélikus iskolákonkívül – anyagi okok miatt – még csak néhánytudta teljesíteni. Ilyen volt a selmecbányai isko-la is, ahol Severini János kezdte meg a felsõbbosztályok visszaállítását s a filozófia oktatását.Munkáját az igazgatói székben Járosy Mihályfolytatta, aki 1789-tõl már az államtan oktatásátis bevezette. (Kosáry D., 1988. 189. l.)

Járosy 1756-ban született evangélikus pap-családban Szarvason. 1772–75-ben a jénaiegyetemen tanult, majd a selmecbányai evan-gélikus gimnázium tanára, késõbb rektora lett.Ezt a munkát haláláig, 1804. július 5-ig folytat-ta. Selmecbányán hunyt el. Itteni tevékenységé-rõl Breznyik János iskolatörténete alapján al-kothatunk képet.

Járosy Jénából visszatérve azokat a pedagó-giai újításokat, melyeket „Németországban lá-tott és tapasztalt a nevelés és oktatás terén, jó-nak látta Selmecen is bevezetni s alkalmazni amagyar ifjak kiképzésénél”. (Breznyik J., 1889.267. l.) A primában ez idõ tájt például olyantantárgyakat oktattak, mint az etika, politika,pedagógia, statisztika és geometria. Irodalom-ból Horatius és Cicero mûveivel foglalkoztak.Érdemes még megemlíteni, hogy Járosy azegészségtan bevezetésével megelõzte TrefortÁgoston minisztert is, aki azt „legalább rendkí-vüli tantárgyul a gymnasiumokban is kívántaelõadatni”.

A szintaxisban új tantárgyként vezették beSelmecen is a fizikát és a logikát, a gramma-tikában pedig a mitilógiát is tanították. Járosyidejében a gimnázium tanulóinak száma mármegközelítette a háromszázat. Fellendült aziskolai színjátszás, javult a tanárok fizetése stb.

91

Publikációi közül a szlovák lexikon két la-tin nyelven írt munkáját tartja nyilván a kiadáshelyének megjelölése nélkül. Ezek a követke-zõk: De unione christianorum in religione(1791); Commentatio brevis de unione protes-tantium in genere praesertium in Hungaria(1791).

Jenny Károly (Karl Jenny)(1819–1893)

A selmeci akadémia megannyi nem magyarszármazású tanárainak egyike volt Jenny Ká-roly – Karl Jenny is. 1819. január 11-én szüle-tett Bécsben egy svájci eredetû vállalkozócsa-ládban.

A bécsi mûegyetemen végzett gépészeti ta-nulmányokat, s egy ideig (1848–50) ugyanottvolt tanársegéd. 1850-ben került Selmecbányá-ra, a matematika–fizika–mechanika tanszékére.1852-tõl 1866-ig az akadémia rendes tanára-ként a mechanikát és a géptant oktatta. 1866-ban visszakerült a bécsi mûegyetemre, ahol amûszaki mechanika és a gépészettan tanszéké-nek oktatójaként tevékenykedett. Egy ideig agépészeti osztály dékánja, illetve az egyetemrektora is volt.

Mûszaki szakemberként tanulmányoztaNyugat-Európa gépgyárait, továbbfejlesztetteegykori elõdjének, A. Burgnak munkásságát; aklasszikus bécsi gépésziskolát pedig „európairangra emelte”. (Zsámboki L. szerk., 1983.206. l.)

Figyelemre méltóak voltak anyagvizsgálatikísérletei. Vizsgálta továbbá a vízikerekek tel-jesítõképességét, s kidolgozta a kétütemû gõz-gépek sajátos konstrukcióját. (SBS II., 1987.550. l.)

A bányatanácsos gépészmérnök és nevestanár irodalmi munkássága is figyelemre méltó.1878-ban Bécsben megjelent tanulmányainakés cikkeinek válogatott kötete az alábbi cím-mel: Festigkeits- Versuche und die debei ver-

wendeten Maschinen und Apparate an der K.K.Technischen Hochschule in Wien.

1873-ban a Magyar Királyi Pénzügymi-nisztérium kiadványaként jelent meg társszer-kesztõs munkája, A magyar birodalomban ho-nos fák szilárdságának kipuhatolása tárgyá-ban...

Bécsben további két munkája is kikerültmég a nyomdából: az Über den Einfluss dermechanischen Technik auf unser Kulturleben(1876) és a Bericht über Studienreise... (1884).Ezenkívül nagyon sok tanulmánya látott napvi-lágot a különféle német nyelvû szaklapokban ésévkönyvekben.

Jenny Károly 1893. október 9-én halt meg aMonarchia fõvárosában, Bécsben.

Jezsovics Károly(1834–1924)

Mikszáth Kálmán selmecbányai tanárainakegyike volt õ is. Czobor László, aki az 1860-asévekben szintén tanítványa volt a jeles pedagó-gusnak, írja egy helyütt, hogy Jezsovics Károly,Händel Vilmos és Farbaky István „megcsodál-nivaló három ember” volt Selmecen még a XX.század elején is. Jezsovics, a volt líceumi igaz-gató még a háború idején is változatlan munka-bírással oktatta a gimnáziumban a hadba vonulttanár helyett a matézist. (Czobor L., 1927.78–79. l.) Jezsovics a Bars megyei Alsósze-lezsényben született 1834. január 28-án Je-zsovics Mihály evangélikus lelkész és DévánKarolina fiaként. A selmeci líceumban tanult,majd Pozsonyban teológiát végzett. Rövid ide-ig a Palugyayaknál nevelõsködött Deménden,aztán külföldi egyetemeket látogatott. Berlin-ben, Göttingenben és Halléban hallgatott elõ-adásokat kiváló professzoroktól.

1861-tõl 1903-ig volt a selmeci evangélikuslíceum tanára, elsõsorban fizikát, matematikát éstermészettant tanított. Közben, hogy állandóanképezze magát, bejárt az akadémiára mennyi-

92

ség- és természettant hallgatni. 1894-tõl a líce-umnak igazgatója is volt.

Mikszáthnak elõször természettant, majd„mathezist” és természettant tanított. Tudjuk,hogy matematikából az elsõ selmeci évben azíró igen gyenge eredményt ért el, s a hetedikosztályt meg is ismételte. A második évben márkét fokozattal jobb jegyet kapott Jezsovicsnálalgebrából. Természettanból is kielégítõ osz-tályzata volt. Igaz ugyan, hogy az érettségin„mathezisbõl” pótvizsgára utasították, de avizsgát letette, s az érettségit kézbe vehette.

Jezsovicsról Breznyik János is megemléke-zett könyvében. Megjegyzi, hogy 1861-ben vá-lasztatott meg az iskola tanárának, s nemcsak anémet egyetemeken a fizikusokat és matemati-kusokat, de „itteni tanárkodása alatt a bá-nyász. akad. elõadásokat is látogatva, hosszabbideig készülgetett”. (Breznyik J., 1889. 356. l.)

Publikációs tevékenységet is végzett: cik-kei, könyvismertetései az Országos TanáregyletKözlönyében jelentek meg. Német nyelvbõl le-fordította John Tyndall eredetileg angolul írt fi-zikai mûvét, amely A hõ mint a mozgás egyikneme címmel jelent meg 1874-ben Budapesten109 fametszetû ábrával a Királyi Magyar Ter-mészettudományi Társulat Könyvkiadó Válla-latánál. A könyvhöz Szily Kálmán (1838–1924) nyelvész, természettudós írt elõszót, mél-tányolva Jezsovics „szerencsés” fordítását, sazt a „physikai” magyar mûszójegyzéket, me-lyet a fordító mellékelt a könyvhöz.

Jezsovics a közélet terén is tevékenykedett.Tagja volt a selmeci városi tanácsnak, szervez-te a turisztikai mozgalmakat stb. Czobor Lász-ló írja visszaemlékezésében, hogy Jezsovicsnaka Szitnyára felsétálni „egy délelõttre való szó-rakozás” volt, mit a nagy havazások idején ismegcselekedett. (Czobor L., 1927. 79. l.)

1924. március 6-án hunyt el Selmecbányán.Síremléke a Kopogtató mögötti evangélikus te-metõben látható.

Kachelmann János(1806–1873)

Breznyik János iskolatörténetét lapozgatvas a líceum tanárai után kutatva bukkantamKachelmann János nevére, aki az 1855/56-os tan-évben önként ajánlkozott némely tantárgyak,mint például a német nyelv, Magyarország törté-nete és földrajza, a római klasszikusok s a protes-táns egyházjog elõadására. Az ajánlatot az iskolakészséggel fogadta, hisz Kachelmann jogi vég-zettséggel rendelkezett, s nyugalmazott várositanácsos volt, egyszóval képzett, széles látókö-rû ember hírében állott. Ám mint Breznyikkönyvében olvassuk: „Az akarat jó volt, denagy baj vala, hogy bármely osztályban alkal-mazták, akár fönt, akár lent, a fegyelmet nemtudta fenntartani; a fiúk tõle, bár alapos isme-retekkel bírt s kitûnõ latin volt, nem sokat tanul-tak.” (Breznyik J., 1889. 333. l.)

Kachelmann János Selmecbányán született1806. július 9-én. Középiskolai tanulmányaitaz itteni líceumban végezte, jogot Budapestentanult. Szülõvárosában jogászként tevékenyke-dett, s egy idõben polgármester is volt. A Szent-háromság tér egyik XVI. századi reneszánszházában lakott. (Bartha D.–Oroszi S., 1991. 50.l.). Számon tartják õt történészként is. Foglal-kozott bányatörténettel, iskolatörténettel, ku-tatta a magyarországi bányavárosok múltjátstb. Gyakran hivatkoznak rá a selmeci közép-iskolák történetének kutatói, akárcsak az aka-démia múltját feldolgozó történészek.Hamrák Béla például Kachelmannak a városeredetével kapcsolatos fejtegetéseit idézi,mely szerint Selmecet a Krisztus utáni elsõévszázadban Vannius quád király alapította.(Hamrák B., 1910. 4. l.) A Szlovák BiográfiaiSzótár is számon tartja Kachelmannt, mûveiközül pedig az alábbiakat jegyzik: Geschichteder ungarischen und ihrer Umgebung 1–3.(Selmecbánya, 1857–63); Des Alter und dieSchicksale des ungarischen... (Pozsony,

93

1870); Huldigung der Schemnitzer Berg-register (Selmecbánya, é. n.).

S bár az evangélikus líceumban nem sokáigoktatott Kachelmann, s nem is volt sikeres tanár,mégis méltónak tartjuk õt az említésre. Hisz aKachelmann család – köztük János is – jelentõsszerepet töltött be Selmecbánya életében. Köztükkereskedõk, bányamérnökök, sikeres vállalkozókés mecénások egyaránt akadtak. S a család – mintBreznyik is említi – „sosem vonult vissza, hol ne-mes célra kellett áldozni”. Õk adományozták azevangélikus egyháznak a líceum melletti házukatis, ahol a tanárok laktak, s egyes osztályok voltakelhelyezve.

Kachelmann János, a kiváló jogász és törté-nész, a város iskolatörténetének kutatója, a me-cénás és oktató 1873. november 28-án hunyt elSelmecbányán.

Kachelmann Willibald(1814–1880)

A selmecbányai Kopogtató mögötti evan-gélikus temetõben a híres Kachelmann családtöbb tagja is nyugszik. A 112. számú sírboltbanpihen például az egykori kohómérnök és tanár,Kachelmann Willibald.

A Zsámboki-féle tanárlexikon Kachelmannbiográfiai adatai közt a szülõhelyet nem tüntetifel pontosan, csupán Magyarországot ír, a szü-letési évet pedig 1811-ben jelöli meg. (Zsám-boki L. szerk., 1983. 207. l.) A Szlovák Biográ-fiai Szótár szerint a születés dátuma 1814. júli-us 8., a hely pedig Selmecbánya. (SBS III., 17.l.) Willibald testvére volt a város egykori pol-gármesterének, Kachelmann János történész-nek és jogásznak.

1839–43 közt a selmeci akadémián bányá-szatot és kohászatot tanult. Késõbb rövid ideiga kohászat–kémia tanszék tanársegéde volt(1846–48), majd a selmeci kincstári kohómûnéldolgozott. 1861-tõl haláláig a selmeci kohóhi-vatal fõnöke. Fõ mûve – A fémkohó újjászületé-

se – is e témakörrel foglalkozik. Sajnos, a mun-ka kéziratban maradt.

Kachelmann foglalkozott még az ólom fi-nomításának módjaival, a vasolvasztással, aselmeci kohók újjászervezésének problemati-kájával stb. Tanulmányai német nyelvû szak-lapokban, évkönyvekben láttak napvilágot.Ilyen az Über das Röstungsverfahren der Ble-igeschicke in Flammöfen... (Österreichischeszeitschrift für Berg- ung Hüttenwesen 1857)vagy a Combinirte Saigerungs- und Raffini-rungsmethode des Bleies in der k. k. Silmer-hütte zu Schemnitz címû dolgozata (Berg- undHüttenmännisches Jahrbuch 1862).

Kachelmann Willibald 1880. március 30-ánhalt meg Selmecbányán.

Kanka Dániel(1776–1850)

Az olyan jó nevû pedagógusokat, mintSeverini János és Járosy Mihály, Kanka Dánielteológus, tanár, egyházi író követte a selmecievangélikus gimnázium igazgatói székében. Snoha õt az egyetemes magyar neveléstörténetmár nem tartja számon, neve érdemes az emlí-tésre. Hisz õ is sokat tett a selmeci intézet érde-kében: többek közt az õ idejében (1808. június15.) nyilvánították a selmeci iskolát kerületigimnáziummá.

Jeles pedagógusunk szerepel a Szlovák Bio-gráfiai Szótárban is, amely latin nyelven írt pe-dagógiai munkái közül is nyilvántart néhányat.Ilyenek például a következõk: Programmabreve, observationes de praesenti scholarumevang. A. C. Hungariae statu complectens (Sel-mecbánya, 1806); De studio linguarum (Sel-mecbánya, 1810); Programma... pro examinepublico gymnasio A. C. Schemniciensi anno1811... (Selmecbánya, 1811); Dissertatio de viet efficacia scientiarum physicarum praesertimvero astronomiae (Selmecbánya, 1812). (SBS.III., 1989. 32. l.)

94

Kanka Dániel a Poprádhoz közeli Batizfal-ván született 1776. december 15-én. 1790-tõl aselmeci gimnázium tanulója; filozófiát és teoló-giát Pozsonyban tanult, 1799-tõl pedig a wit-tenbergi egyetemet látogatta. A selmeci egy-házközség 1804-ben hívta õt meg a csetneki ne-velõintézetbõl Járosy utódjának.

Kanka rektorként nem volt megelégedve aselmeci iskola szervezetével „s az abban köve-tett tanítás menetével”. Az oktatás átszervezé-sével kapcsolatos emlékiratában kifejtette amanézeteit, melyek szerint a tanügyet az újabb ko-ri jeles pedagógusok (Schwarz, Pestalozzi) el-vei alapján kellene „célszerûen berendezni”.Az elemi osztályokban szorgalmazta az olvasásés az írás egyszerre gyakorlását, az erkölcsi me-sék (fabulae morales) bevezetését, illetve alkal-mazását a beszédgyakorlatoknál. (Breznyik J.,1889. 273. l.)

Breznyik János iskolatörténetében olvas-suk: „A gyakorlati tanmódot, melyet Kanka alatin nyelv tanításánál ajánlott, tantársai, hanem is mindenben, készséggel elfogadták és kö-vették. Belátták, hogy a szókat összefüggõ szer-kezetben tanulni jobb, mint összefüggés nélküliszóhalmazként.” (Breznyik J., 1889. 275. l.)

Kanka a pedagógiai racionalizmus hívevolt. Sajnálattal vette tudomásul, hogy miután aselmeci iskolát sikerült magasabb szintre emel-nie, „a papírpénz elértéktelenedése folytánuralkodott drágaság” – mely akkor az ország-ban felütötte a fejét – a selmeci iskolát is nega-tívan érintette. A tanárok és a szegény tanulók„nagy szükséggel” küzdöttek, nyomorúságbanéltek. S hogy mégis megélhettek, s az iskolánaknem kellett beszüntetnie a tanítást, az részbenKanka buzgólkodásának köszönhetõ. Hisz „aszünnapokat felhasználva maga is koldus-ta-risznyát kötött a nyakába”, Hontot s a közelimegyéket járva adományokat gyûjtött „az élel-mezõ” számára. S miután az iskola megmene-kült, Kanka Modorba ment rektornak (1817–1822). Innen Bécsbe „hívatott a Ferenc császár

által 1821-ben alapított protestáns teológiai in-tézetbe teológiai tanárnak, hol munkás életének1847-ben bekövetkezett halála vetett véget”.(Breznyik J., 1889. 285. l.) A Szlovák Biográfi-ai Szótár szerint Kanka 1850. május 31-én haltmeg az ausztriai Hinterbrülben.

Kelle Artúr(1882–1945)

Kelle Artúr erdõmérnök, szakíró és fõisko-lai tanár nem szerepel a Zsámboki László szer-kesztette, a selmeci akadémia egyes tanszéké-nek tanárait felsoroló könyv jegyzékében. Hi-ányzik a Szlovák Biográfiai Szótárból is, ámJozef Urgela Szlovákia erdészeti oktatásánaktörténetét összefoglaló monográfiájában meg-találjuk a nevét. (Urgela, J., 1985. 208. l.) Jeleselõdeink címû kötetünkben mi is csupán egy rö-vid szócikkben emlékeztünk rá. (Csáky K.,2002. 160. l.)

A Magyar Agrártörténeti ÉletrajzokbanOroszi Sándor rajzol portrét a neves tanárról éserdészeti szakemberrõl. Kelle Artúr 1882. júli-us 18-án született a ma Romániához tartozóPerjámoson. Szegeden végezte a középiskolát,s 1900-ban kezdte erdészeti tanulmányait Sel-mecbányán. Gyakornokként Lipótújvárra ke-rült, az ottani erdõõri szakiskola kísérleti állo-

95

másán tevékenykedett. A kísérleteken kívül ok-tatói feladatokat is ellátott, s mivel az 1898-banfelállított kísérleti állomás központja Selmecvolt, kapcsolata nem szakadt meg a várossal, il-letve annak fõiskolájával.

1912-ben került a jó nevû intézmény erdõ-mûvelési tanszékére, melynek akkor Vadas Je-nõ volt a vezetõje. Az erdõrendezéstant adta elõaz elsõ világháború utáni államfordulatig, mi-kor is Sopronba került. Amint Oroszi Sándor ír-ja: „igyekezett legalább a tanszéki berendezéstSopronba vinni, azonban az értékes gyûjtemé-nyeket újra össze kellett állítani, a gyûjtést szin-te elölrõl kezdeni”. (Oroszi S., 1988. 127. l.)

1922-ben Sopronban megalapították az er-dõvédelmi tanszéket is, melynek Vadas Jenõhalála után Kelle lett a vezetõje. Nevéhez fûzõ-dik „a tanszék szemléltetõ eszközökkel történõ(ma is) mintaszerû berendezése”. 1925-benösszefoglalta az erdõvédelemtan és az erdésze-ti állattan oktatásának programját, felhívta a fi-gyelmet az erdõket fenyegetõ veszélyek megis-merésének fontosságára. Szorgalmazta az ele-gyes erdõk létrehozását és a természetes fej-lesztést, mert szerinte csak így lehetett véde-kezni az erdõket fenyegetõ veszély ellen.(Oroszi S., 1988. 128. l.)

Szakemberként és erdõvédõként feldolgoz-ta a tölgygolyvabetegségeket, rámutatott azokokozójára is. Ugyancsak feltárta a szilfabeteg-ségek „elsõdleges okát”, s hasonló címmel ta-nulmányt jelentetett meg (Sopron, 1940). Atölgyfagolyváról ezt megelõzõen az ErdészetiLapokban publikált tanulmányt (1937/1.).

Ugyancsak Oroszi említi, hogy Kellének„bár kevés tanulmánya jelent meg, ezekben ki-érlelt, saját maga által többször is ellenõrzötteredményekkel lépett a nyilvánosság elé”.(Oroszi S., 1988. 129. l.)

Az erdõk szerelmese, a kötelességtudó ok-tató 1945. január 8-án halt meg, s Ágfalván he-lyezték õt örök nyugalomra.

Kerpely Antal(1837–1907)

A jeles selmecbányai tanárok sorában elõ-kelõ helyet foglalnak el a Kerpelyek is. IdõsebbKerpely Antal nevét jegyzik lexikonaink, en-ciklopédiáink, akárcsak a vaskohászat magyar-országi, szlovákiai és külföldi szakkönyvei. AzAkadémiai Kislexikon szerint õ volt „a magyarvaskohászati szakirodalom és oktatás megte-remtõje” s nemzetközileg elismert szakértõje.(Beck M. fõszerk., 1989. 936. l.) A MagyarÉletrajzi Lexikon kiemeli, hogy nevéhez fûzõ-dik az elhagyott magyar vasgyárak és vasmû-vek korszerûsítése. Továbbá hangsúlyozza,

96

hogy Kerpely úttörõ munkát végzett a kohásza-ti szakirodalmi tájékoztatás terén. (Kenyeres Á.fõszerk., 1967) Szlovákia Enciklopédiája peda-gógiai munkásságát emeli ki, s rámutat arra,hogy tudományos alkotómunkája révén világ-viszonylatban is a vaskohászat elõkelõ képvise-lõi közé tartozott. (Hajko, V. és koll., 1979. 65.l.) A Szlovák Biográfiai Szótár a selmeci akadé-mia legenergikusabb tudományos kutatói ésmûszaki feltalálói közt tartja õt számon, kinagyban hozzájárult az intézet európai szintreemeléséhez. (SBS. III., 1989. 73. l.)

Kerpely Antal az Arad megyei Kurticsrólszármazik, itt született 1837. február 5-én.1859-tõl Selmecbányán tanult bányászatot éskohászatot. 1862-tõl az aninoszai vasgyár mér-nöke, 1864-ben az oravicbányai parafingyárvegyésze, 1865-ben pedig az általa tervezettbrassói bánya- és kohóvállalat ruszkabányaivasgyárának építését vezette. Ugyanebben azévben már szabadalmaztatta „a nyersvas kén-tõl, foszfortól és réztõl való megtisztítására vo-natkozó eljárását”. 1866-ban szabadalmátSzászországban be is mutatta, s jelentõs kohá-szati üzemekben szakértõként mûködött. Haza-térve a kisgarami vasgyár segédigazgatójávánevezték ki.

1868-ban visszatért Selmecbányára, ahol azakadémia kohászat–kémlészet (1868–1872), il-letve az általa szervezett vaskohászat–vasgyár-tás tanszékének tanára és vezetõje lett (1872–1881). Az akadémia tanárait bemutató kiad-ványban olvassuk: „Kerpely nemcsak a hazaivaskohászati oktatás megteremtõje, de a ma-gyar vaskohászati ipar föllendítésének elindító-ja, több vasgyártelep újjászervezõje is volt.”Kerpely ezenkívül „a nemzetközi vaskohászatiszakirodalom nagyhatású alakja: a vasgyáraktelepítéstanának elsõ kidolgozója és fõiskolaioktatója, a nemzetközi vaskohászati szakirodal-mi dokumentáció megindítója”. (Zsámboki L.szerk., 1983. 209. l.) Az akadémián új tantárgy-ként vezette be a tüzeléstant és a vasgyárak te-lepítését. Szakmai munkássága világhírt szerzettszámára. 1880-ban „a mész- és magnéziakötésûtéglagyártási eljárást”, 1884-ben „az új rend-szerû kettõs regeneratív kavarókemencéjét”szabadalmaztatta. (Kenyeres Á. Fõszerk., 1967.908. l.)

Egyik méltatója, Vajda Pál említi: „Olyanirodalmi munkásságot fejtett ki, melyre méltánfigyelt fel az egész világ szakirodalma, Német-országban megbízták a vaskohászati technikaévenkénti fejlõdésének méltatásával. Ezek aLeipzigben évenként megjelenõ könyvei (Be-richte über die Fortschritte der Eisenhütten-technik) világhírt és nagy tekintélyt szereztekKerpelynek.” (Dr. Vajda P., 1958. 273. l.)

Magyar nyelven megjelent önálló mûveiközül az alábbiakat említjük meg: A vaskohá-szat elméleti és gyakorlati kézikönyve I–II.(Selmecbánya, 1873–74), Magyarország vas-kövei és vasterményei (Budapest, 1877), A ma-gyar vasipar jövõje (Budapest, 1884).

Közel egy évtizeden át szerkesztette a Bá-nyászati és Kohászati Lapokat. 1877-tõl azMTA levelezõ tagja volt. Több tanulmányutattett Németországon kívül Angliában, Belgium-ban és Franciaországban. Rendes tagja volt azangol Iron and Steel Institute társaságnak.

97

Kerpely Antal 1907. július 22-én hunyt elSelmecbányán. Családi sírboltja a Kopogtatómögötti evangélikus temetõben van. A 604.számú, rendben tartott síremlék a vaskohászatszakembereinek egyik zarándokhelye.

Király Ernõ(1855–1933)

A selmeci gimnázium jó nevû tanárának ésigazgatójának, Király József Károlynak volt afia Király Ernõ történész, pedagógus és szakíró,aki 1855. március 12-én született Sopronban.Itt végezte gimnáziumi tanulmányait, aztán abécsi egyetemen jogot, a pestin bölcsészetet ta-nult.

Pályafutását az országos protestáns árva-háznál kezdte mint kisegítõ, majd FöldváryMiklós családjánál volt nevelõ Budapesten.Közben katonáskodott, 1881-ben beutazta Né-metországot, végül Selmecbányára került, ahol1885–1913 közt volt az evangélikus líceum ta-nára, illetve igazgatója.

Selmecen igen aktív pedagógiai és közéle-ti munkát fejtett ki. 1885-tõl tagja volt aGyógyászati és Természettudományi Egylet-nek, támogatta a turisztikai mozgalmakat, smint rendszeres természetjáró kijelölte a gya-logösvényeket és turistautakat a Szitnya körül.(SBS III., 1989. 81–82. l.)

Király több könyvet megjelentetett, 1894-ben például Selmecbányán adta ki egyik tan-

könyvét az alábbi címmel: VilágtörténelemAugustustól napjainkig Magyarország történel-mével kapcsolatban tárgyalva. A Mangold-félevilágtörténelemhez készült „vázlatot” azV–VIII. osztály számára szerkesztette.

1896-ban Hlavacsek Andrással ugyancsakSelmecen jelentették meg iskolatörténetüketezzel a címmel: A selmecbányai ág. hitv. ev. ke-rületi lyceum története (Breznyik Jánosnak »Aselmecbányai ág. hitv. ev. egyház és lyceumtörténete« cz. mûve alapján kivonatosan össze-állították és 1889–1896. évig szerkesztettékHlavacsek András és Király Ernõ).

A vármegye monográfiája számára RichterEdével õ írta a Selmeczbánya címû fejezetet.(Borovszky S. szerk., 1906. 85–127. l.) KirálySelmecbányának a szatmári békétõl a szabad-ságharcig terjedõ idõszakát dolgozta fel. Bemu-tatja a város XVIII. századi életét, tárgyalva atársadalmi rétegzõdésbõl, a nyelvi és vallásikülönbözõségekbõl adódó problémákat; azevangélikus iskola küzdelmeit, a jezsuiták he-lyébe lépõ kegyesrendiek mûködését, a bánya-birtoklás változatait stb. Ír a királylátogatások-ról, az akadémia fejlõdésérõl, a magyar nyelvtérhódításáról, a selmeci vízvezetékrõl, a kálvá-ria és az evangélikus templom megépítésérõl, s

98

A Kerpely család selmeci sírboltja

kitér a szabadságharc eseményeinek rövid átte-kintésére is.

1906-ban a Habsburg-monarchia címmelpublikált könyvet Selmecen. Közben szerkesz-tette iskolája értesítõit. Az 1910-ben általa köz-readott kiadványban jelent meg példáulHamrák Bélának a selmecbányai középiskolák-ról írt forrásértékû tanulmánya (4–27. l.). Az1901-es értesítõben Király Jezsovics Károlyrólírt megemlékezést.

Neves tanárunk publikált még az OrszágosKözépiskolai Tanáregyesület Közlönyében és aSelmecbányai Hetilapban is.

1919-ben Budapestre költözött, ahol egy évmúlva gimnáziumi tanárként ment nyugdíjba.Ugyanott halt meg 1933. április 29-én.

Király József Pál(1810–1887)

Jeles elõdeink címû kötetünkben csak né-hány soros szócikkben emlékeztünk meg a hí-res selmeci tanárról, Király József Pálról, akihárom ízben igazgatója is volt az evangélikusgimnáziumnak. (Csáky K., 2002. 159. l.)

Király 1810. január 20-án született Nyír-egyházán tanítócsaládban. Eperjesen, Pozsony-ban és Bécsben tanult. Az utóbbi helyen a teo-lógiai intézetet látogatta, majd nyolc évigGhymesen a Forgách családnál nevelõsködött.Ezt követõen Selmecre ment „azon nemes szán-dékkal, hogy bõ ismereteit a lyceumi ifjúság ja-vára fogja felhasználni”. Breznyik János sze-rint ugyanis „e sokoldalúlag képzett férfiut nema kénytelenség vitte a tanári pályára, hanemhivatottságérzete, az ifjúság szeretete”. A te-hetséges és sokoldalú ember természetesen ala-pos tudással is fel volt vértezve. Jártas volt aklasszikus nyelvekben, kivált a latinban, „mirõlnyomtatásban is megjelent Epigrammái és szá-mos alkalmi ódái szolgáltak bizonyságul”. AzEpigrammata nova címû kötete például éppSelmecre érkezésének évében jelent meg

nyomtatásban (Vindobonae, 1843). Királyezenkívül anyanyelvi szinten beszélte a ma-gyart, a németet és a szlovákot, s „kiváló jár-tassággal bírt” a franciában és az angolban is.Kitûnt a zongorázásban és az éneklésben, s olyhanggal rendelkezett, hogy – mint Breznyik ír-ja – „a bécsi dalszínház igazgatója szívesenszerzõdtette volna az operához, ha, mihez szívevonzotta, s mire készült, a tanári pályát készvolt volna a színészivel cserélni”. (Breznyik J.,1889. 326. l.) Azt is tudjuk róla, hogy mielõttnevelõsködni kezdett, 1835-ben végigutaztaNyugat-Európát.

A fentiek után nem csoda hát, ha Selmecenaz iskola akkori igazgatója, Breznyik Jánosörömmel iktatta õt be „hivatalába”. Lichardután 1843–44-ben a primában díjtalanul adtaelõ a logikát, a retorban pedig a természetraj-zot, az újkori földrajzot és a latin klasszikuso-kat. De tanított római régiségtant, számtant ésmértant is. Rendkívüli órákban pedig elõadta afrancia nyelvet négyforintnyi díjért, amit õ atermészetrajzi szertár gyarapítására fordított. Anémetet pedig, amely akkor a felsõ osztályok-ban nem „taníttatott”, ingyen oktatta. Sõt németirodalmi kört is alapított azok számára, akik„magokat a német nyelvben kiképezni kíván-ták”. „S mivel a lyceumon létezõ magyar s tótirodalmi körökben külön könyvtáruk is volt, azáltala életbe léptetett körnek õ is létesítettkönyvtárat”, s ennek gyarapítására sok ismerõ-sét felszólította. (Breznyik J., 1889. 327. l.)

Király a szabadságharc elõtt két ízben isvolt igazgató Selmecen, ahol az iskola ponto-san vezetett jegyzõkönyveit magyarul íratta,szemben Suhaydával, akinél végig latinul írták.Harmadszori igazgatósága alatt (1850/51) az is-kolát nagy szerencsétlenség érte: az épület egytûzvész folytán szinte porig égett. Király gyorsadakozásra serkentette a város és a megye pol-gárait, s az iskola gyorsan újjáéledt. 1853-banazonban már Sopronban találjuk õt, ahol a líce-um állandó igazgatójává választották. Itt külö-

99

nös érdemeket szerzett a tanítóképzõ létesítéseés vezetése körül is. Az evangélikus tanítókép-zõ intézetet nyugalomba vonulásáig (1883)igazgatta, s egyben a magyar tanítóképzés jelesszakemberévé vált. (Kenyeres Á. fõszerk.,1969. 918. l.)

Mûvei közül megemlíthetjük még a Szózata magyarhoni szabadkõmûvesek nagypáholyá-hoz (Oedenburg, 1877) és az Erinerungen(Oedenburg, 1866) címû munkáját. Földi pályá-ja Kismartonban ért véget 1887. április 26-án.

Kövesi Antal(1876–1961)

Kövesi Antal szakíró, egyetemi tanár csak-nem fél évszázadot töltött el a magyar bánya-,kohó- és mérnöknevelés szolgálatában.

1876. augusztus 31-én született Pest me-gyében, Tápióságon. Budapesten érettségizett,majd a Királyi József Mûegyetem gépészmér-nöki karára került. Nem sokkal oklevelénekmegszerzése után Herrmann Emil, a híres pro-fesszor a selmeci Bányászati és Erdészeti Aka-démiára hívta õt. 1901-tõl lett az általános ésvasgyári géptan tanszékének tanársegédje.1904-tõl az I. számú géptani tanszék oktatója.Fiatal évei szorosan összeforrottak a Hont me-gyei Selmeccel, illetve annak nagy hírû iskolá-

jával. Itteni oktatáspolitikai, pedagógiai-szer-vezõi, elõadói és szakírói munkássága egyarántkiemelkedõ. Alig harmincéves, s már az intézetrendes tanára, illetve a mechanikai tanszék ve-zetõje. „Mint tanár, pályáját hivatásnak tekinti,és csak annak él. Mestere a világos, tiszta, nyu-godt elõadásnak. Hallgatóival szemben igé-nyes, szigorú, de igazságos.” (Gyulay Z., 1962.173. l.) Fõleg mechanikával és statikával fog-lalkozott, illetve az anyagok szilárdságvizsgá-latát végezte.

Selmecbányán több kitûnõ tankönyvet iskiadott. Ilyen például az Általános géptan(1901), az Erdõmûtan és szilárdságtan I–II.(1905), a Példatár az erdõmûtan és szilárdság-tan 2. részéhez (1905), a Példatár a mechanikaés erdészeti géptanhoz (1905), az Erdészeti erõ-mûtan (1906), a Példatár az erõmûtan és szi-lárdságtan 1. részéhez (1908) vagy a Grafosz-tatika és vasszerkezetek (1910).

1904-re esik a Bányászati és Erdészeti Aka-démia fõiskolává való szervezése. „Ennek anagyarányú átszervezésnek egyik erõteljesmunkása Kövesi Antal.” Sokat tett a fõiskola if-júságáért is. Õ alapította meg Selmecen a sze-gény sorsú diákokat támogató Mensa Academi-cát, amely díszelnökévé választotta õt. Tiszte-letbeli tagja volt a Segélyezõ Egyesületnek ésaz Ifjúsági Körnek is.

1916 és 1918 között a fõiskola rektora.Ilyen minõségében terjesztette elõ Barlai Bélá-val együtt a tanári kar egyik részének ama ja-vaslatát, hogy a fõiskola Budapestre kerüljön.Ezt azzal magyarázták, hogy „Selmecbánya, azegykori fényes hírû bányaváros – Schemniciumglorisum – halódó ércbányászatával és szûk ke-reteivel nem megfelelõ székhely többé egy fej-lõdni akaró mûszaki fõiskola számára”.(Gyulay Z., 1962. 173. l.) Ezt a tervet azonbanakkor a bánya-kohómérnök-társadalom érzelmialapon elutasította, hisz nagy részük az itteniakadémián szerzett képesítést. 1917-ben a fõis-kola Kassára történõ áthelyezését kérték. A

100

székhelyet illetõen megoszlottak a vélemények,a pró és kontra érvek. Való igaz, hogy Selmec-bánya ekkorra már sokat veszített régi patinájá-ból. A magyar nyelvû oktatásra való áttéréssela külföldi diákok is elmaradoztak. Nehézkesvolt a város megközelítése is. Jánossy Józsefhajdani diák, a petrozsényi bányatanácsos,mégis más véleményen volt. Õ a 150 éves in-tézmény további selmeci mûködése mellettágált, hivatkozva a hely szellemére, a nagymúltra, az elért eredményekre, a tanárok irodal-mi munkásságára, a diákok olcsó szálláslehetõ-ségeire, a tanuláshoz biztosított nyugodt kör-nyezetre stb. (Jánossy J., 1918)

Fölöttébb érdekes a felmerült vitát illetõenKövesi állásfoglalása, illetve magatartása. Hisza jó nevû és népszerû tanár, a sikeres szakíró ittbontakoztatta ki tehetségét. Rektora volt annakaz intézetnek, melyet nemrég szerveztek át fõ-iskolává, amely új pavilonokat kapott, újabbgyûjteményekkel gazdagodott. Mégis áthelye-zési javaslatot terjesztett elõ. Talán kényszervagy nyomás hatása alá került? Vagy valóban õis máshol látta biztosítottabbnak a fejlõdés le-hetõségeit? Mindenesetre „a székhely kérdésétvégül a történelem oldja meg. 1919-ben, a vesz-tett háború után a magyar kormány a fõiskolátSopronban telepíti le.” Az átköltözést Kövesiprofesszor „féltõ gonddal” vezette.

A bánya- és kohómérnöki kart aztán továbbköltöztették Sopronból is. Kövesi „barátai egyrészét elveszti, családja is szétszóródik, így éle-te alkonyán egyedül marad”. (Gyulay Z., 1962.174. l.)

1961. november 1-jén halt meg Sopronban.A jeles tudós azonban sokat tett még haláláig.Tagja volt a soproni törvényhatósági bizottság-nak, 1952-ben elnyerte a mûszaki tudományokkandidátusa címet. Tanulmányutakon vett résztnyugati országokban, újabb tankönyveket írt,melyekbõl mérnökgenerációk tanultak ered-ménnyel. Ilyen például a Szilárdságtan (Buda-pest, 1927) és a Hidraulika (Budapest, 1946).

A több ezer mérnök kiváló tanára és a sorsfor-dulók áldozata megérdemli az utókor tisztele-tét, emlékezését.

Kövessi Ferenc(1875–1945)

A híres selmeci pedagógusok egyike Kö-vessi Ferenc biológus és egyetemi tanár is, aki1875-ben született a Bihar megyei Érolasziban.Élete egyik szakasza Selmecbányához fûzte õt:1904-tõl a Bányászati és Erdészeti Fõiskola nö-vénytani tanszékének tanára volt egészen az in-tézmény kényszerû megszûnéséig.

Tanulmányait a debreceni gazdasági tanin-tézetben kezdte, majd Budapesten a FelsõbbSzõlõ és Borászati Tanfolyamon folytatta. Aföldmûvelésügyi minisztérium felügyelõjeként1896-ban õ rendezte a millenniumi kiállításszõlészeti részlegét.

1897–19001 között több tanulmányutat tettEurópa országaiban, s a Sorbonne-on befejezteszõlészeti tanulmányait. Ugyanitt a növényfizi-ológia tudományával jegyezte el magát, s ki-tüntetéssel doktorált.

A selmeci akadémia tanáraként „jelentõsérdemeket szerzett a tanszék mellett szervezettkutatóintézet létrehozásával”. (Kenyeres Á.szerk., 1967. 1011. l.) Szorgalma nyomán vált a

101

tanszék jól felszerelt kutatóhellyé. Kiváló szer-vezõképességét nemcsak a laboratórium létre-hozása, hanem az iskola körüli botanikus kertkialakítása, az alapvetõ mûszerek kifejlesztéseés a gyûjtemények kialakítása is bizonyította.(Takács I., 1988. 287. l.)

Selmecbányán hallgatói számára több tan-könyvet is írt. 1907-ben jelent meg a Vezérfonalaz erdészeti fõiskolán a növényanatómiai gya-korlatok végzéséhez címû kötet. A következõévben a Fák anatómiája és fiziológiája címmeladott ki könyvet. 1910-ben készült el a Növény-tan 2. része. Ugyancsak Selmecen jelent megév nélkül a Növénykórtan. Pathológia címûmunka.

A trianoni államfordulat után a soproni Er-dészeti Fõiskolán folytatta õ is tevékenységét,majd a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtu-dományi Egyetem Mezõgazdasági és Állator-vosi Karának dékánja lett. Számos tanulmányajelent meg az Erdészeti Lapokban és az Agrár-tudományi Szemlében, akárcsak a külföldiszaklapokban.

Pályája elején elsõsorban szõlészeti kérdé-sekkel foglalkozott, késõbb elméleti biológiai,növényfiziológiai és mikrobiológiai kutatáso-kat végzett. (Zsámboki L. szerk., 1983. 227. l.)Az életjelenségek lefolyásának matematikaiösszefüggéseit vizsgálta, s a biofizika alaptör-vényeinek meghatározására törekedett. Az élet-jelenségek leírására matematikai formulákat ál-lapított meg. A jelenségeket kísérleti úton elsõ-ként ábrázolta koordináta-rendszerben. 1935-ben Budapesten e témakörbõl megjelentette Azélõlények fejlõdése szabályozásának magyará-zata címû tanulmánykötetét.

A kiváló tudós és pedagógus 1945-benhunyt el Budapesten.

Krippel Móric(1867–1945)

Krippel Móric erdõmérnök, szakíró és fõis-kolai tanár neve elsõsorban a szakmabeliek kö-rében ismert. Az erdészet sokoldalú mûvelõjevolt. Foglalkozott erdõnemesítéssel, fakiterme-léssel, faiparral, erdei legelõmûveléssel, vadá-szattal és fegyvertannal. A Felvidékrõl indult õis, a Pozsony vármegyei Kátlón született 1867.szeptember 5-én. Miután tanulmányait 1890-ben sikeresen befejezte a selmecbányai erdé-szeti akadémián, a kincstári erdészetnél teljesí-tett szolgálatot, többek közt Besztercebányánés Erdélyben.

Gyakorlati tevékenysége közben elméletikérdésekkel is foglalkozott. Ilyen jellegû közle-ményei a selmeci Erdészeti Lapokban jelentekmeg. Gyakorlati mérnökként több találmánnyalgazdagította a geodéziát. Számos újítása volt aföldmérési mûszertechnikával kapcsolatosan.(Zsámboki L. szerk., 1983. 230. l.) A Krippel-féle „szögrakó készüléket” például „kiterjedtenhasználták a századforduló geodéziai és erdõ-gazdasági gyakorlatában”. (Dr. Oroszi S.,1989. 302. l.)

A századforduló erdészgenerációjának leg-tehetségesebb tagját 1907-ben a selmeci fõisko-la erdõhasználati tanszékére hívták meg tanár-nak. Pedagógusként fontosnak tartotta az új is-

102

meretek alkalmazását, a magyar nyelvû szak-irodalom mûvelését, a szemléltetést és a gya-korlati életre való nevelést. Rövid idõ alatt ko-moly erdõhasználati gyûjteményt állított össze,elõadásai, jegyzetei pedig nyomtatásban is nap-világot láttak. 1908-ban Pellion Árpádnál jelentmeg Selmecen a jegyzetei alapján készültek Er-dészeti törvények és gyakorlati igazgatás címûkiadvány. Ugyanabban az évben Az erdõhasz-nálat vázlatát is kiadta. 1909-ben Fodor Vincenyomdájából került ki a Fakereskedelem címûkönyve. Selmecen még további három kötetejelent meg: 1910-ben a Mezõ- és legelõgazda-ság-tan, 1912-ben a Vadászat- és fegyvertan,1914-ben pedig az Erdõhasználattan és erdé-szeti iparmûtan.

1914-ben a fõiskola rektora lett. Sajnos,Trianon nagy kárt tett ebben az intézménybenis. Jelentõsen megrongálódott Krippel gyûjte-ménye, de megszûnt az oktatás is Selmecen.Krippel Móric azonban nem roppant össze:„A fõiskola soproni elhelyezésének, az újra-kezdés nehéz idõszakában is vállalta az intéz-mény vezetésével járó munkát.” Megírta akétkötetes Erdõhasználattan címû mûvét(Sopron, 1920– 21), hogy a háborúból haza-tért hallgatóknak legyen mibõl készülniük.Mûve azonban sokkal több volt egy hirtelenösszeállított kötetnél. Oroszi Sándor szerint„a korabeli erdõhasználati és faipari tudomá-nyok legteljesebb összefoglalóját jelentette”.(Oroszi S., 1989. 303. l.)

A soproni fõiskola vezetõ tanáraként egyfavizsgálati laboratóriumot is kiépített. 1930-ban újabb könyvvel jelentkezett. Erdészeti ke-reskedelemtana „a maga nemében az elsõ ilyenmagyar nyelvû mû volt”. Tökéletes szakmunka,amely „teljes mértékben tartalmazta a korabe-li faipari tudományokat”.

Krippel Móric kiváló mûvelõje volt a ma-gyar nyelvû erdészeti szakirodalomnak. Orosziírja róla, hogy talán õ volt az utolsó, aki „a ma-gyar erdészeti szaknyelv tudatos alakításán,

mûszavak alkotásán felelõsségteljesen dolgo-zott. Mint ilyen, igazi mestere kívánt lenni sza-kának, de nyelvének is”. Adatok a magyar erdé-szeti szaknyelvhez címû mûve 1939-ben jelentmeg Sopronban. Ebben több erdélyi tájszótszakszóvá nyilvánított, s új erdészeti mûszava-kat alkotott. (Oroszi S., 1989. 304. l.)

Krippel négy évtizeden át volt hallgatóipártfogója. A szeretett tanárt, az erdészet ésfaipar tudósát, a szaknyelv mesterét tanítvá-nyai mindig nagy szeretettel vették körül.

1945. november 23-án halt meg Sopronban.

Lang Nepomuk János(1770–1842)

Az osztrák származású bányamérnök, tudósakadémiai tanár 1770. november 5-én születetta karintiai Gmündben bányász-hivatalnok csa-ládban. 1791-ben került a selmeci akadémiára,ahol bányászatot és kohászatot tanult. Ugyanittvolt a kincstári bányászatnál segédbányamérõ,majd 1803-tól megbízott oktatóként az akadé-mián adta elõ az erdõméréstant, s vezette a rajzoktatását. 1812-ben kinevezték a bányamérés-tani tanszék élére, ahol 1841-ig tanított.

Lang Nepomuk János nemzetközileg is el-ismert tudós tanár volt, akinek a selmecbányaiiskola s a tágabb tudományos szakma egyarántsokat köszönhet. Az intézet számára több bá-nyász- és erdészettani tantervet dolgozott ki, ahallgatóknak új diszciplínákat vezetett be. Õoktatta elõször vizsgaköteles tantárgyként pél-dául a bányamérést.

Tudományos munkáit német nyelven publi-kálta. 1817-ben Selmecbányán adta ki azAnleitung zur Hallurgie... címû munkáját. Má-sik nagy mûve, az Anleitung zur Markscheide-kunst Pesten jelent meg 1835-ben. „Könyvétkorának legjobbjaként tartották számon”, hiszebben a világon elsõként javasolta többek közt„a teodolitnak bányatérségek felvételére valóalkalmazását”. (Zsámboki L., 1983. 232. l.)

103

Langot a bányaméréstan nemzetközileg el-ismert oktatójaként és mûvelõjeként tartják szá-mon az egész világon. Eredményeit nemcsak amaga korában, hanem késõbb is sikeresen fel-használták a szakmában. Bár nem publikált sokkönyvet, találmányai, újításai korszakalkotóakvoltak. Számos bányatérképet is összeállított,színvonalas elõadásai során pedig bányamér-nökjelöltek százait oktatta a szakma rejtelmei-re: a bányaméréstanra, a mechanikára, a geo-metriára és a rajzra.

Nevét valamennyi magyar szak- vagy élet-rajzi lexikonban megtalálhatjuk, akárcsak aszlovák nyelvû kiadványokban. Európa s a kétnemzet mûvelõdéstörténete egyaránt jegyzi õt.Méltán foglalja hát el helyét a selmeci akadé-mia kiemelkedõ tanárainak sorában.

Érdemdús tevékenységet hagyva magaután, 1842. december 16-án halt meg Selmec-bányán. Egy évvel halála elõtt a város díszpol-gára lett.

Lázár Jakab(1824–1895)

A selmecbányai akadémián 1848-ban kísé-relték meg elõször a magyar nyelvû oktatást.Az erdészeti kar történetét feldolgozó Vadas Je-nõ írta: „Az alkotmányos korszak szabad intéz-

ményeinek felhasználásával a selmeczbányaiakadémia fiatalsága a magyar minisztériumhozmagyar elõadások tartása végett folyamodott,mire a magyar oktatásügyi minisztérium LázárJakabot 1848. november havában az akadémi-ára erdészeti segédtanárrá nevezte ki, s így szo-rosan véve õ volt az elsõ, aki a selmeczi akadé-mián már 1848-ban a magyar elõadásokatmegkezdte.” (Vadas J., 1896. 353. l.)

Az iskola egykori diákja 1824. január 19-énszületett az erdélyi Alvincen. A gyulafehérvárigimnázium és a kolozsvári líceum elvégzéseután Hont megyébe jött, hogy a selmeci akadé-mián oklevelet szerezzen. 1846-tól 1848-ig Bu-dán, az udvari kamaránál teljesített szolgálatot.Tevékenyen részt vett a márciusi események-ben és a forradalmi mozgalmakban. A szabad-ságharc eszméitõl fölvértezetten került ismétSelmecbányára, ahol a magyarérzelmûeknekmagyar nyelven tartotta az elõadásokat az erdé-szet tanszéken (1848–1850). 1849-tõl azonbanmár csak megszakításokkal folyt a tanítás, míg-nem a szabadságharc bukása után az akadémiátideiglenesen bezárták, Lázár pedig Bélabányánerdészként dolgozott tovább. Innen Fogarasrakerült, ahol mint kiváló gyakorlati szakemberfelújította az elavult faúsztatási rendszert, aszénkohók közelében beindította az erdei szén-égetést stb.

A kiegyezés után újra Selmecbányára hív-ták Lázárt, ahol „Wagner Károly tanártársávalegyütt, Fekete, Illés és Szécsi segédtanárok köz-remûködése mellett, az erdészeti akadémia ma-gyarrá alakítását 3 évi ciklus alatt befejezték”.(Vadas J., 1896. 353. l.) Lázár Jakab részt vettaz Országos Erdészeti Egyesület 1867-es pá-lyázatán, melyen kéziratával „dicséretes” ered-ménnyel szerepelt. Megírta a legelsõ magyarnyelvû erdészeti tankönyvet, amely 1871-benPesten jelent meg Heckenast nyomdájában azalábbi címmel: Erdészeti kézikönyv mûszaki se-gédszemélyzet, nemkülönben erdõbirtokosok,gazdatisztek, községek és gazdasági intézetek

104

számára. Könyvében foglalkozik az erdei fák-kal, az „erdõmûvelés alapvonalaival”, az erdõ-használattal, az erdei melléktermékekkel, a fa-mértannal stb.

Oroszi Sándor említi, hogy „Lázár Jakabneve örökké az elsõ magyar nyelvû selmeci elõ-adásai révén, illetve az elsõ magyar erdészetitankönyv szerzõjeként fog élni”. (Dr. Oroszi S.,1988. 359. l.)

A magyar erdészeti tanügyi irodalom úttö-rõje azonban gyakorlati mérnökként is kiválóvolt. Hivatott szakértõje lett a fák szállításának,megszervezte a híres fogarasi uradalmat stb.Mindig „a fejlõdést, az újat szorgalmazta”. Atársadalmi munka sem volt idegen számára; ki-vette részét a közéletbõl is. Fogarason elnökevolt a Megyei Lótenyésztési Bizottságnak és aGazdasági Egyesületnek, dolgozott a városiképviselõ-testületben, az iskolaszékben és aVöröskereszt fiókegyesületében. Közben szak-tanulmányokat publikált a Gazdasági Lapok-ban, valamint az Erdészeti és Gazdasági La-pokban.

Selmecbányára többször is visszatért még.1895. február 1-jén halt meg Bécsben.

Lehoczky Gyula(1837–1892)

Királylehotai Lehoczky Gyula bányataná-csos és akadémiai tanár a mai Liptószentmik-lósi járáshoz tartozó Királylehotán született1837. május 6-án. Gimnáziumi tanulmányaitEperjesen végezte, ahol „a nagy hírû Vandrákigazgatónak különös pártfogoltja volt”. (BKL,1892/7. 57. l.)

1856-ban került Selmecbányára, ahol 1860-ban végzett az akadémia bányászati–kohászatiszakán. Tanulmányai befejezése után rövid ide-ig a szélaknai gépfelügyelõségnél teljesítettszolgálatot, majd a kisgarami vasgyárnál letttisztjelölt-hivatalnok. Ezt követõen három évig(1864–67) a pøíbrami bányászati akadémián

oktatott a gépészeti tanszéken. Az 1867/68-astanévben Pöschl Ede asszisztense volt a selme-ci akadémia bányagéptan–kohógéptan–építé-szet tanszékén.

1868-ban került a lopéri vasgyárhoz, aholkezdetben ellenõrzõhelyettesként, késõbb el-lenõrzõként dolgozott. Kisgaram és Lopér jelen-tõs állomáshelyei voltak életének. Mint tekinté-lyes mérnök sokat foglalkozott a vasgyárak gé-pi berendezéseinek és technológiai eljárásainakmodernizálásával. Ezzel kapcsolatos publikáci-ói, szakcikkei a bécsi Erfahrungen-ben jelentekmeg (Dampfgebläse auf dem neuerbauten k. k.Schemeitz und gusswerke in Rhonitz. 1861; DasDampfgebläse in der neuen Schemeitzhütte zuRhonitz. 1863). Ezeken a helyeken „társadalmitéren” is fejtett ki munkásságot, különösenKisgaramon, ahol vasárnapi iskolát alapított, sa tanoncokat szabadkézi és mértani rajzban issikerrel oktatta, ami által „kiválóan üdvös mun-kát végzett, amennyiben a kincstári mûvek ezáltal értelmesebb munkásokat nyertek az õ kezealól kikerült ifjakban”. (BKL, 1892/7. 57. l.)

1873-ban újra Selmecre került, ahol közelkét évtizeden át (1892-ig) az építészeti tanszéktanára, illetve vezetõje volt. Sikerrel oktatta avíz-, út-, vasút- és hídépítészetet, az aknaházakrajzát és az architektorális alaktant. Munkájaelismeréséül bányatanácsosi rangot is kapott.Selmecbányán több társaságnak, társulatnak istagja volt. A selmeci m. k. bányakadémia szer-vezetérõl címmel összefoglaló írást publikált aBányászati és Kohászati Lapokban (1868). Azészak-honti bányavárosban hunyt el 1892. ápri-lis 13-án.

Lichard Dániel(1812–1882)

Lichard Dánielnak, illetve Daniel GabrielLichardnak hívták a híres selmecbányai líceumama professzorát, aki megbuktatta Petõfit, azaza költõ szavai szerint „szekundába ponálta”

105

(„beszekundáztatta”). Az egykori tanár bizo-nyára ellentmondásos ember lehetett, s ilyenvolt késõbbi megítélése is.

Illyés Gyula például így ír róla a nagy sike-rû Petõfi-életrajzban: „Félévkor Lichard, a lel-kek ápolója, hittanból és római régiségtanból afiúnak alig kielégítõt ad, magyar történelembõlpedig, magyar történelembõl! szekundát.” (Ily-lyés Gy., 1967. 43. l.) Lichardról még többet iselmond Illyés: „nyugodtan rossz tanárnak,rossz embernek, ráadásul rossz hazafinak istarthatjuk” – írja könyvében. (41. l.)

Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk,hogy már Breznyik János, a líceum egykori jónevû igazgatója, nagyszerû embere és kiválópedagógusa is árnyaltabban fogalmazott, smásképp vélekedett Lichardról az intézménytörténetét összefoglaló kötetében. Ebbõl többekközt arról értesülünk, hogy az 1830-as évek vé-gén az iskolába „Lichard Dániel mártonházilelkész hivatott meg, kivel az iskola kitûnõ tan-erõt nyert. Tanszékét 1838. november 9-én fog-lalta el”. Majd így folytatja a bemutatást a szer-zõ: „Ha alapos s bõ tudomány, kivált az illetõszakban, világos, tanulságos, érdekkeltõ elõ-adás, tanári teendõkben lelkiismeretes, pontoseljárás, szigorú fegyelemtartás oly kellékek,melyek a jó tanárnál megkívántatnak: úgy ezekLichardban nagymértékben megvoltak. Külö-nösen a mennyiség- és természettant tudta ér-

dekessé tenni s megkedveltetni növendékeivel,miket nem dictált, mint egyik elõdje, Royko, ha-nem vezérfonalul Martinyi pozsonyi tanár kézikönyveit használta: sõt az elõbbi a zay-ugróciterv szerint a rhetorikában is lévén elõadandó,növendékei számára, éspedig magyar nyelven,maga is szerkesztett »Mathematikai elõcsar-nok«-ot, melyrõl a szakférfiak még most is he-lyeslõleg nyilatkoznak.” (Breznyik J., 1889.294–299. l.)

A további fejezetekben Breznyik a Petõfi-vel szemben elkövetett „beszekundáztatásra” iskitér: „Osztályzásnál szigorúbb lévén, mint col-légája, Boleman, Petrovics (Petõfi) Sándornak1839-ben õ adott secundát (...) Magyarországtörténetébõl, mely ekkor a rhetorikában, éspe-dig latin nyelven adatott elõ; éppúgy hittanbólés görög régiségtanból is primae ex ultimist,vagyis alig kielégítõt, mely kitüntetésbenegyébiránt rajta kívül mások is részesültek, és-pedig magyar és tót fiúk egyaránt, amiért nemállíthatni, hogy Petrovicsot mint magyar fiútsecundáztatta volna meg; bár igaz, hogy nem-zetiségre nézve Suhaydával egy húron pendült,s ha tovább marad itt, a lyceumon a két tanárkegyezése alatt itt is, hol számos felvidéki tót fiúsereglett össze, könnyen oly viszonyok fejlõdnekki, amilyenekrõl a lõcsei iskola elhírhedt...”(Breznyik J., 1889. 325. l.)

Illyésnek abban mindenképp igaza van,hogy a selmeci tanár urak egy kicsit talánméltánytalanok voltak Petõfivel szemben. Ha-sonló nézeten volt a legjobb selmeci barát,Szeberényi Lajos unokája, László is, aki szerintmindezt a költõ magyar történelembõl való osz-tályzata mutatta legjobban. Pedig szerinte Petõ-fi ezt a diszciplínát „a legnagyobb buzgalom-mal tanulta, csakhogy nem az iskolai könyvek-bõl, hanem az akkori legújabb magyar mûvek-bõl”. S ez az akkori magoló rendszert nem elé-gítette ki. (Szeberényi L., 1908.)

Lichard Petõfivel szembeni valós és feltéte-lezett magatartását, sajnos, hosszú idõn át elég-

106

gé eltúlozták. Ezzel kapcsolatban újabban talánCsukás István vázolt fel megbízható képet, el-ismerve, hogy a selmeci iskola légköre Petõfiidejében nemzeti elõítéletektõl feszült, de azt ismegemlítve, hogy az akkoriban ott diákoskodó,késõbb híres szlovák költõ, Andrej Sládkoviè„a szlovák fiatalokra nehezülõ erõs magyarnyomásról számol be”. (Csukás I., 1979. 52. l.)Lichard tanár ekkor itt valóban a szlovák nem-zeti öntudat szenvedélyes ébresztõje volt. Csu-kás azonban felhívja a figyelmet: „A századvégmagyar nacionalizmusa elõszeretettel hangsú-lyozta a selmeci »pánszláv törekvéseket«, az an-tagonisztikus nemzeti ellentéteket, kellõ hátteretfestve ezzel saját korának elnyomó politikai tö-rekvéseihez és az ennek érdekei szerint hamisítottPetõfi-képhez.” (Csukás I., 1979. 43. l.) Csukástanulmányából is következtetve tehát: Petõfi nemcsak magyarsága miatt kapott elégtelen osztály-zatot, és Selmecrõl történt távozását sem lehet ki-zárólag Lichard számlájára írni.

A Lichard-kép árnyaltabbá tételét sokanmások is megkísérelték. Jakus Lajos Petõfi-kutató szerint Lichard kéziratai „nagyon fe-gyelmezett, rendszeretõ emberre vallanak”, snem állt bosszút Petõfin jegyei lerontásával.„Ennek nincs semmi írásos bizonyítéka, azegész csak rosszhiszemû feltételezés.” (JakusL., 1989. 22. l.)

Kerényi Ferenc munkájában olvassuk,hogy Lichard „utóbb ideális bûnbaknak bizo-nyult Petõfi távozásáért, minthogy szlováksá-gának mindig hangot adott, Selemcen pedig amagyar és a német önképzõkör mellett meg-szervezte a szlovák diákokét is. Arra azonbansemmilyen adat nincsen, hogy pedagógusierényeit nemzeti-nyelvi szempontok is igaz-gatták volna”. (Kerényi F., 1998. 20. l.)

Fekete Sándor is hangsúlyozza: „Nincs jo-gunk Lichard szlovák nemzeti érdemeit kiseb-bítenünk, ám arra is következtethetünk, hogyLichardot Petõfivel szemben nemzetiségi elfo-gultság vezette.” (Fekete S., 1973. 121. l.)

Lichard Petõfin kívül a retorban még hat ta-nulót bukatott meg történelembõl, s köztük va-lóban akadtak tanulók az északi megyékbõl is.Magaviseletbõl is mindenkit szigorú mércévelmértek, hisz összesen huszonkilencen kaptakkielégítõ (azaz hármas) osztályzatot, illetve mi-nõsítést. Erre szükség is volt, hisz Lichard igaz-gatósága elõtt igen fellazult a fegyelem a líce-umban.

Lichard 1812. január 12-én született Tót-lipcsén. Tanulmányait Rimaszombatban, Kés-márkon, Pozsonyban és Bécsben végezte. Po-zsonyban lett a fiatalabb Štúr-nemzedék tagja.1838 és 1844 között volt a selmeci líceum taná-ra. Az egykori tanárt és teológust természetesenszámon tartja a szlovák mûvelõdéstörténet is.Kiemeli széles körû publicisztikai és népmûve-lõi tevékenységét. Népszerû kalendáriumokat(Malý gazda, Domová pokladnica, Slovenskýkalendár), szakfolyóiratot (Obzor) és tanköny-veket (Dvojdielna Slovenská obrázková èítan-ka, Gramatica linquae italicae) szerkesztett.Számon tartják a már említett, magyarul megje-lent tankönyvét is (Mathematikai elõcsarnok.Pozsony, 1842). Minden erejével a közmûvelõ-dést, nemzete szellemi-gazdasági felemelkedé-sét szolgálta. Ezért írt több száz olyan népsze-rûsítõ cikket, melyekkel népét a színvonalasabbmezõgazdálkodásra oktatta. Ezért támogatta az

107

Illusztráció Lichard képes Olvasókönyvébõl

egyesületek és gazdasági szervezetek, illetvepénzintézetek mûködtetését. Tudatos népszerû-sítõje volt a természettudományoknak, melyekeredményeit népe felemelkedése érdekébenpróbálta kamatoztatni.

Természetesen arról is tudósítanak a szlo-vák nyelvû lexikonok, enciklopédiák (Mináè,V. fõszerk., 1989; Encyklopédia Slovenska III.Bratislava, 1979), hogy Lichard a magyar sza-badságharc után behódolt az osztrákoknak, stagja volt annak a küldöttségnek, amely FerencJózsef császárnál tette hódolatát a válságos idõ-ben. Az ellentmondásos ember 1882. november7-én Szakolcán hunyt el.

Liszkay Gusztáv(1843–1889)

Liszkay Gusztáv bányamérnököt és tanárt aszakma elsõsorban mint a magyar mûszaki éshivatalos nyelv egyik kialakítóját tartja szá-mon. Dr. Faller Jenõ írta róla az Elfelejtettnagyjaink címû sorozatában, hogy bár „rövidéletmûvében nincsenek kimagasló nagy alkotá-sok”, elvitathatatlan az a tény, hogy „magyarbányanyelvünk megteremtésében és kialakítá-sában Péch Antal mellett igen nagy érdemevolt”. Bizonyítják ezt a különféle szaklapokbanmegjelent, „élvezetes magyarsággal írt tanul-

mányai, valamint könyvei, melyek nyelvezetüktisztaságával messze kimagaslanak akkori szak-irodalmunkból”. (Dr. Faller J., 1958. 730. l.)

Liszkay 1843. augusztus 2-án született aGömör megyei Derencsényben. TanulmányaitRimaszombatban kezdte, Késmárkon érettségi-zett, majd 1866-ban a selmeci akadémián szer-zett oklevelet bányászat–kohászat szakon. Félévtizedig a bánsági vasmûvekben teljesítettszolgálatot. 1871-ben visszatért Selmecbányá-ra, ahol haláláig tevékenykedett. Elõször a bá-nyaigazgatóságnál volt fogalmazó, majd 1873-ban a selmeci bányaiskola szervezésével, illet-ve igazgatásával bízták meg. 1872–1880 köztmeghívott segédtanárként az akadémián is elõ-adta az iránytant, valamint a hivatalszervezésés szabványtan nevû, akkor rendszeresített tár-gyakat. (Zsámboki L., 1983. 236. l.)

Faller Jenõ említi, hogy Liszkayt „elsõsor-ban tökéletes magyar nyelvtudása miatt hoztákSelmecre, hol ez idõben kellett átállítani az ed-dig német nyelvû bányászati adminisztrációt ésakadémiai tanítást magyarra”. (Faller J., 1958.730. l.) Liszkay már 1878-ban kiadta Selmec-bányán híres Bányatanát. Könyvét a királyi bá-nyaiskolák számára és magánhasználatra írta„több kútfõ után”. Tulajdonképpen ez az elsõteljes bányatanunk. S bár a munkának a szak-emberek szerint számos hiányossága van, tár-gyalási módja leíró s a régi rendszerezést köve-ti, eme fogyatékosságai mellett is jelentõs alko-tás. E fontos mûvet már megelõzte 1877-ben aSelmecen kiadott Iránytan, melyet államhiva-talnokok és kincstári tisztviselõk számára írt, samely szintén úttörõ munka, „elsõ foglalatabányászatunk magyar nyelvû hivatali admi-nisztrálásának”. (Faller J., 1958. 731. l.)

1885-ben Liszkay a selmeci Joerges nyom-dában megjelentette E. F. Scholl német nyelvûGépész kalauzának magyar változatát. Ennekmagyar viszonyokra való alkalmazásával nagyszolgálatot tett hazájának abban az idõben,amikor „a gõzgép használata rohamosan ter-

108

jedt”, de idevonatkozó magyar szakkönyv mégnem létezett.

Liszkay szakmai tevékenységét és érdemeitvalamennyi lexikonunk számon tartja. Nevétmegtalálhatjuk a szlovák nyelvû összefoglalók-ban is. A Szlovák Biográfiai Szótár is kiemeliLiszkaynak a magyar szaknyelv területén kifej-tett tevékenységét. Megemlíti továbbá ama leíróés rendszerezõ munkáját, melyet a Selmecbánya,Bakabánya, Hodrusbánya, Újbánya, Zsarnóca ésa Szepesség környéki ásványokat illetõen vég-zett. (Mináè, V. fõszerk., 1989. 415. l.)

A fenti témakörbõl Liszkaynak több nagytanulmánya is megjelent. Ilyen például aSelmeczvidéki ásványok elõfordulásáról (Föld-tani Közlöny, 1876), az Adatok Zsarnóca vidé-kének földtani-bányászati viszonyaihoz (1877)vagy a Tiszolczi márványfajok címû munkája.Ezeket az írásokat is „elmélyült szaktudás, ahazai és külföldi szakirodalom tökéletes ismere-te, az éles megfigyelõképesség és bölcs tárgyi-lagosság jellemzik, nem szólva nyelvezetük csi-szoltságáról, ami az 1870-es évek elején, ami-kor nyelvünk még nehezen gördült, fontos ésnagy jelentõségû volt”. (Faller J., 1958. 731. l.)

Liszkay sokat tevékenykedett Selmec ki-egyezés utáni „újszellemû átszervezésében is”.Tagja volt a Selmeci Orovosok és Természet-vizsgálók Társaságának, valamint a Magyarho-ni Földtani Társulat selmecbányai részlegének.

1889. június 3-án, aránylag fiatalon haltmeg az észak-honti bányavárosban. Sírja a Ko-pogtató melletti evangélikus temetõben van.

Litschauer Lajos(1858–1937)

A selmeci akadémia jeles tanárainak sorá-ban két Litschauer Lajost is találunk. Az idõ-sebb a bányamûvelés kitûnõ oktatója volt, aki„a bányászati mûnyelv kialakításában is érde-meket szerzett”. (Kenyeres Á., 1969. 82. l.) Fia,ifjabb Litschauer Lajos 1858. április 13-án szü-letett a Hunyad megyei Nagyságon. Gyulafe-hérvárott, Gyõrben és Selmecen végezte a gim-náziumot, majd az utóbbi helyen bányászatot,gépészetet és építészetet tanult (1876–79). Ma-gánúton Nagyváradon a jogi akadémiát is elvé-gezte.

A bányamérnökként, építészként, gépész-ként és bányajogászként egyaránt ismertté váltszakember Marosvárott és Körmöcbányánkezdte gyakornoki éveit (1881–83). 1886-bankerült vissza Selmecre. Kezdetben az építészeti

109

Liszkay Gusztáv sírja a selmeci evangélikus temetõben

tanszék tanársegédje volt. Mintegy negyedszá-zadot töltött a katedrán. Hosszú idõn át ügyve-zetõ tanácsadóként is tevékenykedett. A róla írtnekrológban olvassuk: „Vezértanársága hosszúideje alatt a selmecbányai bányaiskola fokoza-tosan fejlõdött azzá az intézetté, amely Magyar-ország majdnem minden bánya- és kohómûverészére nevelte a mérnöki kar elsõ és közvetlenmunkatársait.” (J. L. 1937, 220. l.)

Tanári mûködésével párhuzamosan sokol-dalú munkásságot fejtett ki. Több éven át szer-kesztõje, illetve fõszerkesztõje volt a Bányá-szati és Kohászati Lapoknak. Mivel jogi vég-zettséggel is rendelkezett, 1878-ban Selmecbá-nyán kiadta a Magyar bányajog kérdésekben ésfeleletekben címû alapvetõ munkáját. 1886-banugyanott megjelent újabb könyve, az Általánosbányatörvény a reá vonatkozó rendeletekkel.

A bányászat sokoldalú szakembereként ter-mészetesen más témakörbõl is publikált mûve-ket. Kiadta például A magyar viszonyokat telje-sen felölelõ magyar bányamíveléstant (Selmec-bánya, 1890–94), melynek a magyar bányásza-ti szaknyelv megújításában is különös jelentõ-sége volt.

Selmecbányán még több fontos mûve látottnapvilágot. Ilyenek például A fémes ásványoktelepének ércesedésviszonyai (1891), az Ás-ványtan (1898), a Földtan (1898), a Kõzettan ésõslénytan (1899), a Telepismeret (1899), aMélyfúrás... (1899) és a Középítéstan (1909).

Litschauer sokoldalúságát mutatja, hogy azemlítetteken kívül foglalkozott még a bányajogkutatásával, írt a bányamûvelés technikájánaktörténetérõl stb. 1902-ben Budapesten Jósze-

rencsét címmel új folyóiratot indított. 32 évenát titkára volt a bányászok és kohászok egyesü-letének.

1911 és 1918 közt a pénzügyminisztériumbányatanácsosaként is tevékenykedett. Tagjavolt továbbá a Selmecbányai Orvosok és Ter-mészetvizsgálók Társaságának, a MagyarhoniFöldtani Társulatnak stb.

A gazdag életpálya Budapesten zárult le1937. május 31-én bekövetkezett halálával.

Mágócsy-Dietz Sándor(1855–1945)

Mágócsy-Dietz Sándor botanikus, egyete-mi tanár, az MTA tagja 1855. december 7-énszületett Ungvárott. A természetrajzot mégnagybátyja, Hazslinszky Ferenc, az eperjesi fõ-iskola tanára szerettette meg vele. Gimnáziumitanulmányait 1886 és 1874 között Eperjesenvégezte. Utána a budapesti egyetem természet-rajz–kémia szakos hallgatója lett. Késõbb aföldrajz szakot is megszerezte, s 1883-ban nö-vénytanból doktorált.

Egy ideig Jurányi Lajos professzornál volttanársegéd az egyetem növénytani tanszékén.1886–87-ben tanulmányúton vett részt Német-országban és Svájcban, majd Budapest külön-

110

bözõ középiskoláiban oktatott. A Felsõbb Szõ-lõ- és Borgazdasági Tanfolyamon növénytant,illetve növénykórtant adott elõ. 1895-ben ismétkülföldi tanulmányútra indult, ezúttal Francia-országban és Olaszországban vizsgálta a szõlõ-betegségeket.

Tájainkhoz Selmecbánya révén is kötõdik.1879/80-ban az erdészeti akadémián kapott ta-nársegédi állást a növénytani tanszéken. Itt azerdészeti tárgyakból maga is „vizsgálatot tett”.Selmeci vonatkozású kapcsolatait szakírói pá-lyáján is kamatoztatta. Az 1891-ben megjelentErdészeti növénytan címû könyvet például Fe-kete Lajossal, az akadémia ismert tanárával ésRejtõ Adolffal, a budapesti és selmecbányainövénytani tanszék volt tanársegédjével írta.1896-ban megjelent a tanulmány második köte-te is. A munka elsõ része „vezette be a magyarirodalomba a korszerû növényi sejt-, szövet- ésállattant”. A második kötet „az erdészetilegfontos fák elsõ részletes magyar nyelvû leírá-sa”. Munkájában Magócsy-Dietz Sándor „azelsõk között szállt szembe azzal a nézettel, hogyaz Alföld természetes növénytakarója a sztyepp,tehát alkalmatlan fák telepítésére”. (Dr. FülöpÉva M., 1988. 438. l.)

Selmecbányán a növénykertek kérdésévelis foglalkozott. A Selmecbányai M. Kir. Erdész-akadémia növénykertjei címmel tanulmányt ispublikált. Ez irányú érdeklõdése Budapesten is

megmaradt: vezette és irányította az egyetembotanikus kertjét. Az egyetemen fõleg növény-alak- és élettant, illetve növényrendszertant ok-tatott.

1897-ben lett az akadémia levelezõ tagja,1908-ban pedig az MTA rendes tagjává válasz-tották. Szakirodalmi munkássága mellett a tu-dományos ismeretterjesztésre is nagy gondotfordított. A Révai Nagy Lexikona munkatársa-ként õ írta 1911–1935 között a növénytanirészt. 1909-ben kiadta A növények táplálkozásacímû könyvét, amely az elsõ „részletes magyarnépszerûsítõ növényélettani munka” volt. Köz-életi tevékenysége szintén sokrétû. Tevékeny-kedett a Királyi Magyar TermészettudományiTársulat, az Országos Kertészeti Egyesület, aMagyar Turista Egyesület, az Országos Erdé-szeti Egyesület, a Magyarhoni Földtani Társu-lat és a Magyar Gyógyszertudományi Társaságtagjaként. Többnek alapítója és vezetõségi tag-ja is volt.

A gazdag pálya Budapesten ért véget: 1945.február 27-én hunyt el.

Mály Sándor(1848–1929)

Kissármási Mály Sándor miniszteri taná-csos, bányamérnök és tanár 1848. december 9-

111

én született a Torontál megyei Zsombolyán.Szegeden végezte középiskolai tanulmányait,ahol egy ideig együtt lakott Petõfi Zoltánnal is.

Érettségije után erdészeti szakra jelentke-zett Selmecbányára, de az elsõ szemesztert kö-vetõen átlépett a bányászati–kohászati szakra.Tanulmányai befejeztével Kapnikbányán ésRavaszpatakán dolgozott a kincstári kohómû-veknél, majd 1877–89 között Zalatnán volt avegyjelzõ kémlésze.

1892-ben ismét Selmecbányára került, azakadémia rendes tanára lett, a fémkohászat–fémkohótelepek tervezése tanszéket vezette.1894-tõl 1913-ig a pénzügyminisztériumbanteljesített szolgálatot. A bányászati fõosztályvezetõjeként sokat tett a selmeci akadémia,majd fõiskola fejlesztéséért. Litschauer Lajosírja Mály Sándorról szóló nekrológjában: „Abányászat és kohászat tudományos iránybantörténõ fejlesztése, bányászati és kohászati fõis-kolánk mintaszerû felszerelése és kifejlõdésenagyrészt az 1908–1913. évek közére esik, merthabár az új elektromos központ engedélyezésemár 1905-ben, a fõiskola rendszabályainakmódosítása már 1906-ban, a vaskohászati kí-sérleti laboratórium és az ércelõkészítési labo-ratórium engedélyezése már 1907. évben tör-tént meg, a tanári kar fizetésének rendezése, aszaktanszékek mintaszerû felszerelése az 1908.évbõl, az új kémiai laboratórium engedélyezéseaz 1909. évbõl, a Mensa Academica segélyezé-se s az ásvány-földtani tanszék kettéosztása az1912. évbõl datálódnak, s így tagadhatatlan aza tény, hogy a fõiskola történetében sehol semtalálunk oly nagyfokú fejlõdést, mint az 1908.évvel kezdõdõ és 1913. évvel záródó idõszak-ban.” (Litschauer L., 1929. 510. l.) S emögöttbizony ott volt Mály Sándor hathatós támogatá-sa, aki beosztásánál fogva kedvezõ irányba tud-ta befolyásolni a szakminisztériumot.

Málynak természetesen sok egyéb érdeme isvolt. Neki köszönhetõ többek közt, hogy a pénz-verés, a fémjelzés és fémbeváltás a kor szellemé-

ben fejlõdött; Zalatnán bõvítették a szénkén-gyárat, újra fellendült a sóbányászat stb. Az álla-mi szénbányászat körül is elévülhetetlen érdeme-ket szerzett. 1907-ben hozzájárult a kincstári bá-nyászat legújabb ágának, a földgáz-, petróleum-és kálisókutatás megteremtéséhez. Mint olvas-suk: „Mály miniszteri tanácsos javaslatára kül-dötte ki az akkori pénzügyminiszter Lóczy Lajosegyetemi tanárt 1907-ben az erdélyi medencékkáliumsókutatás szempontjából való átvizsgálá-sára és késõbb Papp Károlyt a mellé rendeltBöhm és Budai bányamérnökkel az elsõ fúrás ki-tûzésére.” (Litschauer L., 1929. 511. l.)

Részben neki köszönhetõ a mezõségi föld-gáz feltárása is, hisz õ kért fel geológusokat, il-letve hívta fel a figyelmüket e területre, annakkutatására, s miniszteri tanácsosként az ehhezszükséges anyagiakat is biztosította.

A kiváló szakember több fontos munkát ispublikált. Ilyen például a Tanulmány a zalatnaikénsavgyártás üzemérõl (BK, 1884), A tellurfém gyártásáról (BKL, 1894), a Fémkohászat(Budapest, 1898).

Mály Sándor 1929. november 13-án hunytel Budapesten.

Marschan József(1803–1872)

Marschan József bányamérnök, térképész,akadémiai tanár és szakíró a Zólyom megyeiMosódon született 1803. augusztus 26-án.1821-ben kezdte tanulmányait a selmeci akadé-mián, s 1824-ben végzett bányászat–kohászatszakon.

Gyakornoki éveit a garamszegi vasmûnél, aselmeci bányaigazgatóságnál és a szélaknai bá-nyáknál töltötte. Volt bányamérõ és gépészetifõmérnök, 1837–1843 között pedig rajzot taní-tott Selmecbányán, s részt vett a bányaméréstangyakorlati oktatásában. 1843-tól 1847-ig azakadémia ábrázoló geometria–építészet tan-székének helyettesítõ tanára, illetve vezetõje.

112

1848–49-ben a selmecbányai munkások bé-csi kormány elleni fellépését vezette (SBS IV.,1990. 84. l.); az 1848 szeptemberében Kossuth-hoz benyújtott javaslata alapján pedig selmecibánya- és kohómérnökök, hallgatók és bánya-munkások készítették el a fõváros védelmi erõ-dítését. (Zsámboki L., 1983. 251. l.)

Marschan József tagja volt annak a bizott-ságnak, amely megalapította a MagyarhoniFöldtani Társulatot. A tagok – Kubinyi Ágos-ton, Marschan József, Pettkó János, ZipserKeresztély András és Kubinyi Ferenc – a Lo-sonc melletti Videfalván jöttek össze aKubinyiak kastélyában, s Kubinyi Ágostont vá-lasztották meg a társulat elnökévé. A társulatmegbízásából Marschan József Mikecz And-rással Budapest vidékét tanulmányozta, s egyföldtani térkép elkészítésén fáradozott. (Dr.Vendl A., 1958. 48. l.)

Marschan 1848–49-es tevékenysége miatt1850-ben elveszítette állását, s ettõl kezdvenyugdíjasként élt. (SBS IV., 1990. 84. l.) Szak-mai tevékenysége kiemelkedõ volt a maga ko-rában. Széles körû ténykedései közül megem-líthetjük a zsarnócai ezüstkohó korszerûsítésekörül kifejtett munkáját, a Klinger-tó építésé-nek vezetését, a selmeci bányaaknákban vég-zett méréseit stb. Õ dolgozta ki a Zsarnóca-patakon építendõ vízduzzasztó tervét; úttörõmunkát végzett a vasutak építése terén, mint-egy 20 térképet készített a selmeci bányák érc-lelõhelyeirõl, s nem elhanyagolható németnyelvû irodalmi munkássága sem. A DerTransport im Allgemeinen und Plan zurvortheilhaftesten Anlage der Eisen- undHäuserbahnen címû munkája Pozsonyban ésSopronban jelent meg 1836-ban. Bécsben adtákki 1855-ben a Das Verkommen desWaschgoldes in Ungarn wie am Ural, inBrasilien und Californien címû mûvét.

Marschan József Pesten hunyt el 1872-ben.

Mednyánszky Dénes(1830–1911)

A szellemi kapcsolatok alakulásai sokszorkiszámíthatatlanok; szerteágazóak, s mégisösszefüggéseket rejtegetnek. Távoli tájak, esz-mék és neves személyiségek kötõdhetnek vala-milyen alapon egymáshoz.

Báró Mednyánszky Dénes, aki 1830. no-vember 19-én született Veszelen, a hajdaniNyitra vármegye északi részén, több szálon iskapcsolatba hozható Honttal. Teológiai tanul-mányainak befejezése után, de még pappászentelése elõtt a Hont megyei születésû IpolyiArnold tudós fõpap volt két évig (1845–47)Mednyánszky Dénes nevelõje. A bárófiú böl-csészeti tanulmányait vezette, s az együtt töltöttévek mindkettõjük számára hasznosak voltak.Ipolyinak lehetõsége nyílott eddigi tudásánakelmélyítésére, hisz egyrészt itt állott a családgazdag könyvtára és levéltára, másrészt sûrûnutazott tanítványával együtt hazai és külfölditájakon, elsõsorban Németországban. Ipolyitisztelte a családfõt, báró Mednyánszky Alajostis, a történeti, régészeti és földrajzi tanulmá-nyok szerzõjét, a közoktatás magyar nyelvûsé-géért küzdõ mûvelõdéspolitikust, akit mi elsõ-sorban a Festõi utazás a Vág folyón Magyaror-szágon címû könyve alapján ismerünk. Nos, er-rõl a Mednyánszkyról tanulmányt is írt Ipolyi

113

1854-ben az Új Magyar Múzeumban. Az újmagyar történeti iskola egyik alapítójának ne-vezte õt. Ipolyi a Mednyánszky-házban ismertemeg többek közt „a nemzetiségek megértését,szeretetét és kultúrájának tiszteletét is”.

Természetesen Mednyánszky Dénesre is jóhatással volt a fiatal, széles látókörû, mûveltkispap. Nagy tisztelõje lett késõbb is a mester-nek: a Pesti Naplóban elsõk közt írt ismertetést1854-ben a Magyar Mythologiáról.

Mednyánszky a bécsi mûegyetemen kezd-te tanulmányait, majd a berlini egyetemenhallgatott jogot és természettudományokat. Ageológiában, a történelemben, a mûvészetek-ben egyaránt járatos volt a tehetséges nemesifjú. Számos folyóiratban publikált, több kiad-ványban, tanulmánykötetben jelentek meg írá-sai. Földtani séta hazánk néhány érdekes vidé-kén címû dolgozatát az Új Magyar Múzeum-ban közölte (1851–52. 2). A Jegyzetek néhányhazai kövületlelõhelyrõl címû írása a Magyar-honi Földtani Társulat Munkálataiban jelentmeg /1863. 2). De publikált az ArcheológiaiÉrtesítõben (Vágvidéki lelõhelyek... 1887; Õs-kori lelõhelyek a Vág mentén. 1888), az Aka-démiai Értesítõben (Pettkó János emlékezete.1892), a Történelmi Tárban (A 16. századi ma-gyar hölgyruhák. 1883), a Századokban (Bo-szorkánytárgyalás a múlt században. 1883),az Erdészeti Lapokban (Franciaország fenyõ-fatermelése és fogyasztása. 1876), az Erdésze-ti és Kohászati Lapokban (Az Észak-amerikaiEgyesült Államok arany- s ezüstbányászata sannak legújabb jelenségei. 1876). Írásait hos-szan lehetne még sorolni. Önálló munkája1870-ben jelent meg Pesten A mész geológiaiés technikai jelentõsége Magyarországon cím-mel. Már említett publikációinak mennyiségé-bõl és címébõl is arra következtethetünk, hogyMednyánszky valóban sokoldalú, igazi rene-szánsz szabású tudósember volt. 1865-ben azMTA levelezõ tagjainak sorába választotta anemes férfiút.

Mednyánszky a közügyeket támogató haza-fiként és magyarként is nagyszerû ember volt,akárcsak édesapja, Alajos. Értékes könyvtárát1896-ban a budapesti Eötvös Kollégiumrahagyta, a család egyik ágának levéltárát pedig aNemzeti Múzeumnak adományozta.

Hont megyével valójában 1867-ben kerültkapcsolatba. Hat éven át volt fõbányagrófi cím-mel a selmeci bányakerület vezetõje, s LandererFerdinandot követve egyben az utolsó ebben atisztségben. Hivatalánál fogva ez idõ tájt aselmeci akadémia igazgatói tisztét is betöltötte.Mednyánszky bizonyára köztiszteletben állt erre-felé, hisz 1869 és 1881 közt négy ízben is a haj-dani szabad királyi város országgyûlési képvise-lõjévé választották. Közben 1865-ben Trencsénvármegyének is fõispánja lett.

Az elõkelõ fõnemes és kiváló hazafi, a teo-lógiai, bányászati-geológiai, régészeti, történel-mi és mûvelõdéstörténeti szakirodalmi mun-kásságot kifejtõ tudós 1911. december 28-ánhunyt el Bécsben. Szellemi hagyatéka és a Fel-vidékhez fûzõdõ hagyatéka tiszteletadásrakésztet bennünket is. Mednyánszky Dénest amagyar és a szlovák biográfiák egyaránt szá-mon tartják. Halálakor a szaksajtó is közölt ró-la nekrológot. (Bányászati és Kohászati Lapok,1912. II. 1. 16–17. l.)

Mihalovits János(1877–1939)

Mihalovits Jánosról, a selmeci fõiskola ta-náráról Jeles elõdeink címû kötetünkben csu-pán egy rövid szócikkben emlékeztünk meg.(Csáky K., 2002. 160. l.) A neves professzor aMagyar Életrajzi Lexikon 1969-es kötetébõlsajnálatos módon kimaradt. Viszont szerepel aSzlovák Biográfiai Szótárban Mihaloviè Jánnévvel; igaz, zárójelben a rendes névalakot isfeltüntetik. (SBS IV., 1990. 167–167. l.)Ugyancsak ott van Ivan Herèko selmecbányailexikonában (Herèko, I., 1995. 161. l.), s termé-

114

szetesen találkozhatunk vele a Zsámboki-féletanárlexikonban is. (Zsámboki L. szerk., 1983.254–255. l.)

A kiváló jogász, bányamérnök, pedagógus és„a bányászat történetének egyik hivatott,színestollú írója” a felvidéki Privigyén született1877. május 31-én. Apja pénzügyõrségi tisztvise-lõ volt ebben a Nyitra megyei városban.

Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és Sop-ronban végezte. Budapesten jogot hallgatott,ahol 1901-ben államtudományi doktorrá avat-ták. Sokoldalú érdeklõdését eme stúdiumokazonban nem elégítették ki; beiratkozott aselmeci akadémiára, ahol megszerezte a bánya-mérnöki oklevelet is. S mint késõbb írták róla:már selmecbányai hallgató korában megismer-kedett az õsi bányászszellemmel, a bányászszo-kásokkal és hagyományokkal is, melyek „a ro-mantika iránt fogékony lelkében eltörölhetetlennyomot hagytak, és a bányászat múltja irántiérdeklõdését, a szak iránti szeretetét keltettékfel benne”. (Dr. Walek K., 1939. 46. l.)

Bányamérnöki tanulmányai befejezése utána Magyar Királyi Pénzügyminisztérium bánya-esküdtté nevezte ki, s további gyakorlati képzéscéljából az osztrák–magyar állami vasúttársa-ság ganinai üzeméhez osztotta be. InnenGölnicbányára került az ottani bányabiztosság-hoz, ahol 1910-ig szolgált. Ezt követõen a zág-rábi bányakapitányságnál helyezkedett el.

1911-ben, „amikor a selmeci fõiskolán abányajogi tanszék megüresedett, felettes ható-sága õt rendelte ki az említett tanszék tanári te-endõinek ellátására”. Pauer János és BarthaBéla után õ volt az 1904-ben alakult tanszékharmadik vezetõje. Az a reformált tanterv, me-lyet ebben az idõben vezettek be a fõiskolán,„súlyos terheket rótt a jogi tanszék vezetõjére”,hisz munkakörébe olyan heterogén tantárgyakoktatása tartozott, mint a bánya- és vízjog, azerdészeti törvények és gyakorlati közigazgatás,a bányászati adminisztráció, a magán-, kereske-delmi és váltójog vagy a nemzetgazdaságtan ésa pénzügytan. S ahogyan a kortársak visszaem-lékeznek: „A nehézségeket fokozta még az a kö-rülmény, hogy a tanszék sem könyvekkel, semjegyzetekkel nem rendelkezett”, így Mihalo-vitsra várt „az a nagy munka is, hogy ezeket asegédeszközöket, melyek nélkül eredményes ok-tatás el sem képzelhetõ, elõteremtse”. (Dr.Walek K., 1939. 46. l.)

Mihalovits János nem esett kétségbeSelmecen sem. Nagy-nagy kitartással és szí-vóssággal emelte a jogi tanszéket a már régeb-ben mûködõk szintjére. Példás rendszerbe fog-lalt elõadásai alapján 1913-ban kiadták Selmec-bányán a Bányajogi jegyzet címû kõnyomatosmunkáját (összeállította Szokol Valér), illetveKözgazdasági jog és bányászati adminisztrációcímû mûvét (összeállította Steiner Lajos). AMagyar erdészeti jog címû alapvetõ munkája1918–19-ben jelent meg (Selmecbánya–Zsol-na). Közben lefordította magyarra és kiadtaAgricola De re metallicajának elsõ öt kötetét,valamint Delius geológiai és bányagazdaság-tani tanulmányait. (Zsámboki L. szerk., 1983.254. l.) 1923/24-ben – az idõközben SelmecrõlSopronba áthelyezett – fõiskola rektora is volt.Walek Károly, aki szintén tanára volt a selmecialma maternek, így jellemezte õt egy helyütt:„A magánérintkezésben egyike volt a legszere-tetreméltóbb embereknek; egyenesség, õszinte-ség, kartársi együttérzés és szakszeretet voltak

115

nemes egyéniségének fõbb vonásai. Tanítvá-nyai is igaz, komoly barátjuknak ismerték.”(Walek K., 1939. 46. l.)

Mihalovits bánya- és iskolatörténeti mun-kássága is jelentõs. Foglalkozott a Bányamér-nöki és Erdõmérnöki Fõiskola múltjával, a bá-nyatisztképzõ alapításával, az 1573. évi Miksa-féle bányarendtartással, Delius Kristóf munkás-ságával stb. Alapvetõ munkája, Az elsõ bánya-tisztképzõ tanintézet alapítása Magyarországonpéldául 1935-ben jelent meg Sopronban. ASelmecen 1735-ben alapított iskola 200 évesévfordulóján közzétett tanulmányában hangsú-lyozza, hogy „a rendszeres természetismeret el-sõ csírái nagyrészt a bányászat titokzatos mé-hében fogantak”, mivel ez a szakágazat a bá-nyák vezetõit szerteágazó és heterogén felada-tok elé állította, melyek „ásványtani, kémiai, fi-zikai, technikai, erdészeti, gazdasági, jogi ésüzleti ismereteket tételeztek föl, s lelkületbenmagasfokú szociális érzéket kívántak meg”.(Mihalovits J., 1935. 5. l.) Az elsõ magyar bá-nyászati tanintézet alapítása III. Károly királyés Selmec szabad királyi bányaváros nevéhezfûzõdik. Dolgozatában Mihalovits megemléke-zik az iskola elsõ vezetõjérõl, Mikoviny Sámu-elrõl, „a térképészet, a vízi- és középítkezés eu-rópai tekintélyérõl”. Részletesen ismerteti to-vábbá az iskola tanmenetét, az elsõ oktatott tan-tárgyakat: a mechanikát, az ásványtant és geo-lógiát, a bányamívelést, a bányajogot, a bánya-mérést, az ércelõkészítést és ércolvasztást. Kü-lön ismerteti Mihalovits a tanintézet erkölcsi ésfegyelmi rendjét, melynek értelmében: „Azexpektáns köteles erkölcsös és jámbor keresz-tény életmódot folytatni, a mulatozást és máshaszontalan idõtöltést kerülni, és az elõírt bá-nyatudományokban ernyedetlen szorgalmat ta-núsítani. Jó erkölcsû magaviselet nélkül – mégha a szükséges szakismerettel rendelkezik is,senki sem alkalmazható.” (1935. 17. l.)

A bányatisztképzõ mûködése 1763-ig tar-tott. Ekkor ugyanis megkezdõdött a Mária Te-

rézia által alapított Selmeci Bányászati Akadé-mia fokozatos kiépítése. Az átmenetet képezõbányaiskola tehát 1770-ig mûködött. Miha-lovits idéz Mária Terézia alapítólevelébõl is,többek közt azt a részt, melyben a császárnõ azakadémia Selmecen való alapításának jogossá-gát indokolja: „És miután egy ilyen bányászatiiskola számára Selmecnél alkalmasabb helyet acsászári, királyi örökös tartományokban seholsem lehet választani, mert éppen ott az ércbá-nyák úgyszólván minden fajtája együttesen ren-delkezésre áll, a legkiválóbb mûszaki szerkeze-tek és gépek vannak berendezve, továbbá a tö-kéletes igazgatás elsajátítására és ily irányúszándékaink hatékonyabb elõmozdítására azérdemes fõnökbõl és tisztviselõkbõl álló ugyan-itteni fõkamaragrófi hivatal szolgálhat: – ígyönmagából adódott, hogy ez a bányászati tan-intézet a jövõben is egyedül csak itt marad-hat...” (Mihalovits J., 1935. 22. l.)

A neves tanár aránylag fiatalon és váratla-nul hunyt el Sopronban 1939. január 3-án.

Miklósy Zoltán(1883–1962)

Miklósy Zoltán levéltáros, történész, kö-zépiskolai tanár a nyitrai járásbeli Lapásgyar-maton született 1883. március 12-én. Középis-kolai tanulmányait a nyitrai gimnáziumban vé-gezte. A budapesti Tudományegyetemen 1909-ben tanári, 1912-ben bölcsészdoktori okleveletszerzett.

Pályafutását polgári iskolai tanárként kezd-te Sarkadon. Innen Selmecbányára került, aholRichter Ede halála után kinevezték a városfõlevéltárosává. Ugyanakkor a múzeumõritisztséget is betöltötte. Közben a helybeli Kirá-lyi Katolikus Fõgimnázium tanáraként is mû-ködött.

Egyes források szerint az 1912/13-as tanév-ben tanított a sarkadi iskolában, s 1913. április4-én nevezték ki az õsi bányaváros fõlevél-

116

tárosává. (Bakács I., 1962. 305. l.) Más adatokalapján a Selmecre érkezés éve 1912, s levéltá-rosi esküjét 1913. április 10-én tette le. (Hock,M., 1993. 145. l.)

A Selmecbányai Királyi Katolikus Fõgim-názium 1916. évi értesítõjében ott találjukMiklósyt az iskola tanárai közt, s az alábbiadatközlést olvashatjuk vele kapcsolatban: „Dr.Miklósy Zoltán, világi, Selmecz- és Bélabányatvhj. sz. kir. város fõlevéltárnoka és törvényha-tósági bizottságának tagja, múzeumõr, voltgimnáziumi rendes tanár; a hadiszolgálatbanlévõ tanerõk helyettesítésére önként és díjtala-nul vállalkozott tanár; a Magyar Heraldikai ésGeneológiai Társaság, a Magyar Néprajzi Tár-saság, a Magyar Történelmi Társulat, az Orszá-gos Régészeti és Embertani Társaság, a Levél-tárosok Országos Egyesülete és az OrszágosKözépiskolai Tanáregyesület tagja, tanította atörténelmet a IV. és a görögpótló irodalmat aVIII. osztályban heti 6 órában. Tanít 5 év óta.”(Dr. Rauchbauer J. szerk., 1916. 20. l.)

Selmecbányai levéltári mûködése kapcsánBakács István megjegyzi: „Ottani szorgos mun-káját máig bizonyítja sok száz Mohács elõtti le-vél borítékolása, keletfeloldása.” (Bakács I.,1962. 305. l.)

1915-ben Miklósy letette a levéltári fogal-mazói szakvizsgát is. 1918-ban már Budapes-ten, az Országos Levéltárban teljesített szolgá-latot. Itt jegyezzük meg, hogy egyes selmeciszlovák kiadványokban halálának évét tévedés-bõl 1918-ra teszik. (Hock, M., 1993. 145. l.;Herèko, I., 1995. 162. l.) Köztudott, hogyMiklósy 1962. február 18-án hunyt el Budapes-ten. A Levéltári Szemlében nem kisebb szemé-lyiség írt róla nekrológot, mint Bakács István,akinek Hont vármegye Mohács elõtt címû mo-nográfiája sokunk elõtt ismeretes. Rövid írásá-ban Bakács kiemeli Miklósy emberi kvalitásait.Kutatótermi felügyelõként például mindenki-nek készségesen segített: „Nagy olvasottságá-val, széles körû ismeretanyagával tudott támo-

gatást adni, s a kutatók figyelmét felhívni egy-egy forrásanyagra.”

1922-ben, a gyûjteményegyetem megszer-vezése után tudományos allevéltárnoki rangbakerült, 1942-ben pedig fõlevéltárnokká nevez-ték ki. Fontosabb munkái közül megemlíthet-jük az 1911-ben Budapesten megjelent II. End-re és a trónkeresõk címû mûvét és a Tengerha-jóhadunk a középkorban (Budapest, 1933) cí-mû könyvét.

Bakács István sajnálattal állapítja meg,hogy bel- és külföldi oklevéltárak alapján ké-szült adatközlõ munkáját az akkor megindulószellemtörténetírás nem méltatta eléggé. A hite-leshely és iskola a középkorban címû munkája„szintén nagy adattömegen épül fel”. Ám, mintBakács írja méltatásában, „munkái, valamintszámos ismertetése, amelyek nyelvtudásának ésnagy ismeretanyagon felépülõ kritikai érzéké-nek tanúbizonyságai, mindenkorra megõrzikemlékét”. (Bakács I., 1962. 305. l.)

A hívõ keresztény tanár és történész 1962.február 22-én hunyt el Budapesten.

Mikó Béla(1843–1912)

Mikó Béla bánya- és kohómérnök, akadé-miai oktató és szakíró az erdélyi Alsó-Fehérmegyei Zalatnán született 1843. július 1-jén. Akolozsvári unitárius fõgimnázium elvégzéseután a selmeci akadémia hallgatója lett, ahol1861–1865 között bányászatot-kohászatot ta-nult.

Két évig a nagybányai kincstári bányáknálgyakornokoskodott, s tisztjelölti bizonyítványtnyert. Ezt követõen kincstári ösztöndíjaskéntBécsbe utazott, ahol az egyetemen, a mûegye-temen és a földtani intézetben kémiai tanulmá-nyokat végzett.

1867-ben a magyar pénzügyminiszter által„a selmeci bányaakadémiához rendeltetett kise-gítõ tanársegédnek a német nyelvvel párhuza-

117

mosan felállított physikai és vegytani magyarelõadások tartása végett”. (Szinnyei J., 1902.1343. l.)

1869-ig volt Schwartz Ottó társaságábanRichter Róbert asszisztense a kémiai–fizikaitanszéken. A fizikát elsõként õ adta elõ az aka-démián magyar nyelven. (Zsámboki L. szerk.,1983. 255. l.)

Selmecbányáról a pénzügyminisztériumbányászati osztályára került Budapestre. 1870-ben Rézbányán volt királyi kohótiszt. 1872-benkirályi vegyelemzõnek nevezték ki Nagybá-nyára. 1908-ban nyugdíjasként lett bányataná-csos; 1912. június 23-án az Arad megyeiPankotán hunyt el.

Kisebb-nagyobb publikációi elsõsorban aszaklapokban jelentek meg. A Bányászati ésKohászati Lapokban láttak napvilágot az alábbiírások: Az ólom ezüsttartalmának kiváltásahorgannyal (1868); A horgany jelenlegi hasz-nálata (1868); A selmeci bányaakadémia szer-vezésérõl (1868); A magyar antimonkohászatproblémáiról (1868).

Az Erdészeti Lapok közölte a Rövid szavakhazai erdõgazdáinkhoz, erdészeinkhez és ve-gyészeinkhez címû írását (1868); Az erdõk befo-lyása a légköri csapadékok elfolyásának mér-séklésére címû dolgozatát (1869) stb. Az Or-szágos Erdészeti Egyesület Évkönyvében jelentmeg a Fészekedények rovarpusztító madarakszámára címû dolgozata (1868).

Mikoviny Sámuel(1700–1750)

1735. június 22-én alapították Selmecbá-nyán a világ legrégibb mûszaki fõiskolái egyi-kének elõdjét, a Bányatisztképzõ Tanintézetet.A kor elsõ mérnökeit ebben az iskolában márpontos tanmenet szerint oktatták. A selmeci bá-nyaiskolának tulajdonképpen alapításakor isakadémiai jellege volt, hisz „ha összehasonlít-juk a selmeci bányatisztképzõ intézet tananya-

gát az egyetemek egykorú matematikai és ter-mészettudományi elõadásaival, az összehason-lítás korántsem üt ki a selmeci iskola hátrányá-ra”. (Dr. Tárczy-Hornoch A., 1938. 34. l.) Az1770-es „akadémiai” elnevezés tehát csupán ki-nyilvánította a már fennálló akadémiai rend-szert.

Az iskola sikerei elsõsorban annak köszön-hetõek, hogy már az induláskor olyan tanárokkerültek ide, mint Mikoviny Sámuel. Koránakjelentõs magyar polihisztorát, világhírû térké-pészét és kiváló matematikusát III. Károly csá-szár 1735. szeptember 28-án nevezte ki Sel-mecbányára. Az iskola évi 600 forint javadal-

118

Mikoviny Sámuel kézírása

mazással alkalmazta õt. Ezenkívül lakást és tû-zifát kapott. Selmeci háza még ma is áll, emlék-táblával jelölték meg.

Az emléktáblán ez a szlovák nyelvû szövegolvasható: „Mesto Banská Štiavnica jubilejnýmrokom spomína na prvú banskú školu v Európeumiestnenú v tomto dome v rokoch 1742–1746,na ktorej prednášal prof. Samuel Mikoviny(1700 – 23. III. 1750).” (Selmecbánya városa ajubileumi évben emlékezik Európa elsõ bá-nyásziskolájára, melyet 1742–1746 között eb-ben az épületben helyeztek el, s melynek taná-ra volt Mikoviny Sámuel professzor.)

Mihalovits János írja a bányatisztképzõtörténetét összefoglaló munkájában, hogy abányaiskola elõször a Selmec melletti hegy-bányai kamaraház egyik nagytermében voltelhelyezve. Késõbb az innen kitelepített prak-tikánsok gyakorlati és rajzórái a bányamérõmagánházához tartozó hivatalos szobájában„ejtettek meg, s ezért a bányamérõ magasabblakpénzt (50 frt.) élvezett”. (Mihalovits J.,1935. 9. l.)

Mikoviny „másfél évtizeden nagyszerû ok-tató és szervezõ munkásságával megalapoztaés életképessé tette a tanintézetet”. (Deák A.,1987. 29. l.) A térképészet, a vízi- és középítke-zés európai tekintélye, aki a „MembrumSocitatitatis Regiae Scientiarum Boruss” címetis viselte, maga adta elõ a „mathematica” névalatt összefoglaló elméleti tárgyakat. A XVIII.század sokoldalú mûszaki tudósa, a Berlini Ki-rályi Tudós Társaság tagja tehát mechanikát,hidraulikát és geodéziát is tanított az akkori tu-dományszint legmagasabb fokán. A magyarmûszaki felsõoktatás úttörõjeként Selmecbá-nyán végzett tevékenységére világviszonylat-ban is felfigyeltek. Itteni mûködése alatt ké-szült bányatérképeinek egy része. A térképé-szetben sikerült hallgatóit is alaposan kiképez-nie, s így a bánya- és földméréstanon kívül „amai értelemben vett térképészeti tudományokintézményes mûvelése is több mint kétszáz éves

múltra tekinthet vissza hazánkban”. (Tárczy-Hornoch A., 1938. 34. l.)

Még jelentõsebbek alkotásai a selmeci bá-nyászat vízgazdálkodása terén. Már elõtte istörténtek e téren kísérletek, de ezek hasznave-hetetlennek bizonyultak. Mikoviny „a selmecibányamûvek energiaellátásának biztosításárakorában egyedülálló méretû víztároló rendszertépített ki, amely összesen 7 millió m3 befogadóképességû 16 tárolómedencébõl állt”. (Kenye-res Á. szerk., 1969. 214. l.) Tervére a kor vala-mennyi neves mérnöke felfigyelt, hisz „hason-ló nagyszabású és különleges természetû mér-nöki munkát elõzõleg a világ más bányahelyénsehol nem végeztek”. (Tárczy-Hornoch A.,1938. 36. l.)

A gépészetben szintén szép eredményeketért el Selmecbányán. 1743-ban az általa felta-lált váltóvízkerékkel és hidraulikus sajtóvaltette emlékezetessé nevét. Több vízemelõ éshidraulikus bányagépet szerkesztett kiváló ta-nítványával, Hell József Károllyal is. Bizo-nyára a fiatal Hell Miksa csillagász szintén fi-gyelte Mikoviny tevékenységét, aki a térké-pezésben már akkor alkalmazott csillagászatimódszereket.

119

A Mikoviny család címere

Tanárként fontosnak tartotta Mikoviny agyakorlatot megelõzõ alapos elméleti oktatást,mert szerinte „amiként téves elméletbõl nemszülethetik helyes gyakorlat, éppúgy helyes el-mélet nem eredményezhet helytelen gyakorla-tot”. Elõadásmódja világos és könnyen érthetõvolt, amelyet szigorúan logikus okfejtés ésrendkívüli tárgyi ismeret jellemzett.

Selmeci évein kívül természetesen mást is il-lik tudnunk Mikovinyrõl. Születésének pontosdátumát nem ismerjük. Az biztos, hogy 1700-banszületett a Nógrád megyei Ábelfalván, ahol apjaevangélikus lelkész volt. „A Mikoviny-família a17–18. században, de még a múlt század elejénis, Zólyom, Trencsén, Nyitra és Nógrád megyék-ben kisebb földbirtokokkal rendelkezõ õsi, ma-gyar nemesi család” – olvashatjuk a származáskapcsán. Bendefy László említi, hogy Tárczy-Hornoch professzor meggyõzõ érvekkel utasítot-ta vissza Vojtech Baker ama próbálkozásánakalaptalanságát, hogy bebizonyítsa, miszerint aMikoviny család eredetileg német anyanyelvûvolt. Szlovák részrõl olyan vélemények is el-hangzottak, hogy az ábelfalvi tiszteletes családjá-nak az anyanyelve szlovák volt. Bendefy szerintkétségtelen, hogy „Ábelová századok óta szlovákfalu volt. A falu papjának ismernie kellett a nyel-vet, mert különben nem hívták volna meg lelkész-nek. De ismerte már azért is, mert elõzõleg a

szlovákság fõ szellemi központjában: Rózsahe-gyen, ezt megelõzõen pedig szintén egy szlovákközségben: Turicskán látta el az egyházi szolgá-latot. Az is bizonyos, hogy a Mikoviny-gyerekekmellett szlovák pesztonkák voltak: a kis Sámueltehát egészen serdülõ korában megtanulta és be-szélte a szlovák nyelvet, de ebbõl még nem követ-kezik az, hogy a család szlovák volt. Ellenkezõ-leg: a Mikoviny család nagyon is számon tartot-ta magyar nemességét”. (Bendefy L., 1976.9–10. l.) Azt hiszem, az idõ távlatából talán feles-leges a származást illetõen hosszas fejtegetésbebocsátkoznunk. Tény, hogy Mikoviny magyarulés szlovákul egyaránt jól beszélt, és magyar ne-mesi családból származott. Jelentéseit, leveleitlegtöbbször saját kezûleg írta magyarul.Selmecen németül oktatott, tanulmányait latinulközölte az európai mûveltségû szakember. 1708és 1714 között Besztercebányán tanult. Bél Má-tyás volt kiváló mestere, akivel egy egész életreszóló barátságot és kapcsolatot alakított ki. 1719-ben Nürnbergben tartózkodott, 1721-ben az alt-dorfi egyetemen matematikát tanult, 1723-banJénában a térképészettel ismerkedett. Igazi rene-szánsz ember volt õ is, akinek tudós nagyságátkortársai is tisztelettel elismerték. „Mikoviny amegbecsülést messzemenõen kiérdemelte, mertkorának nemcsak egyik legkitûnõbb mérnöke, ge-odétája és kartográfusa, hanem kimagasló mate-matikusa, bánya- és vízügyi szakértõje és régészeis volt. És mindezek mellett a selmeci akadémiaalapítója, szervezõje és igen kitûnõ tanára.”(Bendefy L., 1976. 12. l.) A kiváló elméleti ésgyakorlati szakember folyókat szabályozott, mo-csarakat csapolt le, gépeket, hidakat, tavakat ésvárakat épített, javított; foglalkozott hallgatóigyakorlati oktatásával, bejárta és feltérképezte ahaza minden talpalatnyi földjét, jártas volt a csil-lagászatban stb.

Még fiatal korában kivette részét a Csalló-köz töltéseinek vizsgálatából. 1726-ban a Vágszabályozását irányította, 1726-tól Pozsony ge-odétája, 1729-tõl pedig az udvari kamara mér-

120

A ház, amelyben Mikoviny élt és tanított

nöke. A pozsonyi vár egyik tornyán keresztülmegvonta az elsõ magyar kezdõ meridiánt,amelyre vonatkozó alappontjait földrajzihelyzetmeghatározásokkal, bázisméréssel, há-romszögelésekkel és mágneses mérésekkel ha-tározta meg. Ezért õt tartják a magyar tudomá-nyos kartográfia elsõ mûvelõjének. Elkészítettea Bél Mátyás által kiadott Notitia Hungariae1735-, 1736-, 1737- és 1742-ben megjelentnégy kötetének tizenegy vármegyét ábrázolótérképét. A Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó,Pest, Pilis, Solt, Nógrád, Nyitra és Hont megyé-rõl készült térképek azonban csak töredékeit al-kotják munkáinak. A bécsi levéltárban késõbbelõkerültek a Sopron, Moson és Gyõr,Trencsén, Gömör, Abaúj, Szepes, Sáros, Árva,Máramaros, Temes és Jászkun megyéket bemu-tató térképek is. Az Akadémiai Könyvtár Kéz-iratának Mikoviny-térképeit 1976-ban jelentettemeg Bendefy László.

A magyar városokról készült plasztikus táj-képei kiváló bizonyítékai nagy mûvészi érzéké-nek, melyek „méltán biztosítottak neki helyet amagyar képzõmûvészek között”. (Tarczy-Hornoch A., 1938. 31. l.)

1731–32 telén írta Bél Mátyáshoz híres fik-tív levelét, amelyben „a korszerû térképkészítés

alapelveit Európában elsõk között fogalmaztameg”. (Deák A., 1987. 22. l.) Ez 1732-ben Po-zsonyban nyomtatásban is megjelent Epistolade methodo concinnandarum mapparumHungariae... címmel. Ezt megelõzte a körnégyszögesítésével foglalkozó értekezése,amely Bécsben jelent meg 1730-ban Epistolade quardratura circuli címmel. Többek közteme munkái alapján választották õt a berlini tu-dományos akadémia tagjává.

Mikoviny kapta az udvari kamarától azt azutasítást, hogy készítse el a Tisza–Duna–Sió–Balaton–Dráva hajózható csatorna tervét. Má-ria Terézia külön kívánságára a magyarországivárak és erõsségek megvizsgálására kiküldöttbizottság tagjai közé választották. Mint vízi-mérnök, pontosan látta a malmok káros, árvize-ket elõidézõ hatásait is. Tudta, hogy a malomelõtti hosszú szakaszon a víz lelassul, a mederígy megtelik iszappal, s ha azt nem tisztítják,nyomtalanul eltûnik. Eme megállapításkor aka-ratlanul is a mi síkvidéki erõmûveink veszélye-ire gondolunk.

1750-ben, tervének kidolgozásakor Tren-csén városát mentették meg az áradás veszélyé-tõl. Maga azonban a Vág mentének bejárásaután súlyosan megbetegedett, és Selmecbányá-ra való visszatértekor, Észak-Hont felé tartvahalt meg 1750. március 23-án. Így sok-sok ter-ve nem valósulhatott meg. Szerette volna pél-dául elkészíteni Magyarország újfajta térképét.A halál ebben megakadályozta. „Pedig haszándékát véghez tudja vinni, valószínûleg Ma-gyarország lett volna a világ elsõ olyan orszá-ga, melyrõl topográfiai térkép készül. Így ez adicsõség Franciaországnak jutott.”

Miller Albert(1818–1897)

Miller Albert mérnök, a selmeci és aleobeni akadémia tanára a magyar s az európaitudománytörténetnek egyaránt ismert alakja.

121

1818. február 6-án született Tápiószelén.1837–1840-ben Selmecbányán tanult bányá-szatot-kohászatot. Gyakorlati idejét Bécsbentöltötte, illetve mérnökként dolgozott az auszt-riai sóbányáknál.

1847-ben került a selmeci akadémiára, ahola geometria–építészet tanszék tanára, majd ve-zetõje lett. A szabadságharc kettészakította itte-ni karrierjét; 1848-ban Leobenbe távozott, s azottani akadémián tevékenykedett nyugdíjba vo-nulásáig, 1872-ig. 1897. november 5-én hunytel Grazban.

A Zsámboki László szerkesztette tanárlexi-kon szerint Miller „geodéziai elméleti munkás-sága nemzetközi jelentõségû”, hisz õ volt a po-láris és kompenzáló planiméter feltalálója.(Zsámboki L., 1983. 259. l.)

Vajda Páltól tudjuk, hogy Miller 1855-benJakab Amslertõl függetlenül, de vele egyidejû-leg találta fel és szabadalmaztatta a poláris ésorthogonális rudas planimétert, amely a területmérésére szolgáló mûszer. A síkmértan (plani-metria) kiváló mûvelõje feltalálta még a kom-penzáló poláris planimétert, s „nevéhez fûzõdika gömbplaniméter elvének lefektetése is” (Vaj-da P., 1958. 306. l.), ugyanis „õ fogalmazta megelsõként a gömbplaniméter elvét”. (KenyeresÁ. szerk., 1969. 218. l.)

Miller elsõsorban német nyelven publikáltamûveit, tanulmányait. Közülük néhányat emlí-

tünk csupán: Die höhere Marscheidekunst(Bécs, 1868); Die Gezertze der Kometen(1875); Die Daulfunctionen und ihreIntegration (1880).

Miller Albert neve rövid selmeci tanárko-dása ellenére is méltán szerepelhet a híres taná-rok arcképcsarnokában, hisz szakmai-pedagó-giai tevékenysége mindenképp feljogosítja õterre. Munkásságát egyébként jegyzik a MagyarÉletrajzi Lexikonban meg a híres selmeci ésSelmec környéki személyiségeket bemutató ki-adványban is. (Herèko, I., 1995. 163. l.)

Möhling János(1760– ? )

A selmeci akadémia a kezdetektõl nagygondot fordított a bányaméréstan, a mérnökrajzés a térképezés oktatására. E témakörbõl többkiváló és alapvetõ tankönyvet is kiadtak itt. Azakadémia tanárai megannyi bányatérképet ké-szítettek az utódok számára.

A bányatérképezés egyik jeles képviselõjevolt a Csehországból Selmecbányára kerültMöhling János is, aki 1782-ben kezdte meg ta-nulmányait az akadémián. 1787-ben hivatalosbányamérõ Hegybányán, majd 1798-ban azakadémia matematikai–fizikai–mechanikai tan-székének tanára lett. Különösen a bányamérés-

122

tan és rajzolás oktatásában ért el sikereket. Di-ákjait bevezette mind az elméleti ismeretek,mind a terepmunka titkaiba. Számos új, térkép-készítésnél alkalmazott módszert dolgozott ki;egyszerûsítette azokat a jeleket, melyeket a ko-rabeli térképeken feltüntettek. Elsõ önálló mû-ve Anleitung zur Markscheidekunst címmelBécsben jelent meg 1793-ban. 1801-ben egyújabb kézirattal is elkészült, amellyel a hallga-tók munkáját kívánta segíteni. Új tankönyveazonban csak 1826-ban jelent meg Bécsben akövetkezõ címmel: Handbuch für Schüller,welche die Grössen-Lehre unter Anleitungeines Lehrers lernen I–IV. A könyv utolsó köte-te méréstani ismereteket tartalmaz. (Vozár, J.1969. 148. l.)

Möhling selmeci tevékenysége az oktatá-son kívül más területekre is kiterjedt. Odafi-gyelt például a bányászok szociális problémái-ra is. Életük javítása érdekében egy manufaktú-rát akart létrehozni, ahol a bányászfeleségekdolgozhattak volna.

Rajzkészségét képzõmûvészként is kama-toztatta, melyre Selmec a maga hangulatával isinspirálta õt. Az itteni galériában õrzött négyfestménye a város régi világát örökíti meg.(Gindl, J., 1989. 68. l.)

1805-ben a stájerországi Leobenbe került,ahol magas tisztségeket töltött be. Elsõsorbanolyanokat, melyek a szakmajával kapcsolódtakössze.

Muzsnay Géza(1865–1935)

Muzsnay Géza erdõmérnökrõl, fõiskolai ta-nárról és szakíróról Oroszi Sándor rajzolt szépportrét a Magyar Agrártörténeti Életrajzok cí-mû kiadványban. Ebben olvassuk, hogy jeleselõdünk „a századforduló erdészei között elsõ-sorban nagy tudású és komoly elméleti, gyakor-lati eredményeket elérõ erdõrendezõként voltismert. Selmeci professzorként, szakcikkei ré-

vén jelentõs erdészetpolitikai tevékenységetvégzett. A sikeres természetes felújítási eljárá-sai miatt gyakorlati erdõmûvelõként is tisztel-hetjük õt. Sõt néhány írása az erdészettörténetiránt érdeklõdõk számára is becses”. (OrosziS., 1988. 585. l.)

Muzsnay életpályája elsõsorban szülõföld-jéhez és a Felvidékhez kötõdött. 1865 augusz-tusában született a Torda-Aranyos vármegyeiKercseden. 1883-ban került elõször Selmecre,ahol 1886-ig erdészetet tanult az akadémián.1888-ban államvizsgázott, de már ezt megelõ-zõen a Lippai Fõerdõhivatalnál mûszaki díj-nokként dolgozott, a Maros menti tölgyerdõkkezelésével ismerkedett. 1890-ben rövid idõrea földmûvelõdésügyi minisztériumba került,ahonnan visszatért a Felvidékre. Zsarnócán azerdõrendezési hivatalt vezette, s mint Oroszi ír-ja: „Muzsnayt zsarnócai mûködése tette orszá-gos hírû erdésszé.” Különösen az erdõfelújításterén ért el szép sikereket. „Az alkalmazott fo-kozatos felújítási eljárást a századfordulón mára »zsarnócai rendszerként« emlegették az or-szágban.” (Oroszi S., 1988. 583. l.)

Zsarnócai mûködése alatt kezdte publikáci-ós tevékenységét is. Cikkeket írt az ErdészetiLapokba a növényfajokról, a növénytani kérdé-sekrõl stb. 1900-ban a párizsi világkiállításra iseljutott, ahol tölgy- és jegenyefenyõ termelésitáblákat mutatott be.

1904-ben Kolozsvárott vezette az erdõren-dezõséget, 1905-ben újra minisztériumi állástkapott. 1906-ban, Fekete Lajos nyugdíjba vo-nulása után kinevezték a selmeci fõiskolaerdõrendezéstani tanszékének élére. Ezt a tiszt-séget 1911-ig töltötte be. 1910-ben reformter-vezetet dolgozott ki az erdészeti diszciplína fõ-iskolai oktatására vonatkozólag. Arra töreke-dett, hogy e szakterület nagyobb önállóságátvívja ki, különösen a bányászattal és kohászat-tal szemben. Rámutatott arra, hogy a matemati-kai-mûszaki és közgazdasági tárgyak oktatásá-nál nem történik meg az erdészetre való elégsé-

123

ges és megfelelõ specializálás. (Urgely, J.,1985. 207. l.) Mint Oroszi említi: „Elõadásai-ban, az erdõrendezés és a hozzá kapcsolódótárgyak oktatásában õ maga igyekezett ezeketaz elveket megvalósítani. Az erdõrendezéstant,mint az erdõk számbavételét, az erdõben szük-ségessé váló munkák tervezését, az erdõk leírá-sát, beosztását és nyilvántartását, továbbá ezekmegvalósításának elemzését tárgyaló elõadása-it a hallgatók jegyzetei alapján sokszorosítot-ták.” (Oroszi S., 1988. 584. l.) Muzsnay a szak-terület újabb tankönyveit is megírta: 1911-benmegjelentette az Erdõrendezésünk fejlesztésé-rõl szóló könyvét, 1912-ben pedig kiadtaErdõrendzéstanát (Selmecbánya, Budapest).Ezzel a két könyvvel „korának legkitûnõbb er-dõrendezési szakírójává vált”.

A szerzõ további munkái közül megemlít-hetjük még az alábbiakat: A középhegységi er-dõk felújítása körébõl (Budapest, 1901); Akincstári erdõkre vonatkozó üzemtervek... (Er-dészeti Lapok, 1908). Elõadásai alapján Sel-mecbányán több kõnyomatos munkája is köz-kézre került (Erdõértékszámítási jegyzetek,1907–1908.; Erdészeti statisztika és admi-nistráció, 1906; Jegyzetek az erdõrendezéstan-ból, 1907).

Muzsnay 1911-ben ismét Zsarnócára ke-rült, ahol folytatta az erdõk természetes felújí-tási munkálatait. 1918-ban, vállalva a kisebbsé-gi sorsot, visszatért szülõföldjére. Aradon haltmeg 1935. november 19-én.

Ormis, Samuel(1824–1875)

A selmecbányai evangélikus líceum szlo-vák származású diákjainak, illetve tanárainakegyike volt Samuel Ormis (Ormisz Sámuel) is.A szlovák szellemi élet jeles egyénisége, a ki-váló pedagógus, teológus és népmûvelõ, a ter-mékeny író, szerkesztõ és tankönyvszerzõNagyrõcén született 1824. július 1-jén.

Az általános iskolát szülõhelyén látogatta,majd 1838–46 között a selmeci líceumban ta-nult. Már tanulmányai alatt tevékenykedett aszlovák fiatalok irodalmi körében, szerkesztet-te a Štiavnický zábavnik címû kézírásos lapot,amelyet késõbb Sitno címmel jelentettek meg.

1846-tól 1848-ig Pozsonyban tanult teoló-giát. Utána egy évig Rimajánosiban az Ordassicsaládnál volt nevelõ. 1849-ben újra Selmecbá-nyára került, ahol 1852-ig kisegítõ tanára volt alíceumnak is. A szabadságharcban nem vettrészt. Itteni újabb mûködése idején szlovákkönyvek kiadása céljából létrehozta aSpoloènosť podsitnianskanevû társaságot, s abányászok részére vasárnapi iskolát alapított. ASzlovák Biográfiai Szótárban olvassuk, hogy1852-ben a bécsi Slovenské noviny címû újság-ban lázító cikket írt, melynek hatására a sze-gény selmeci bányászok fellázadtak, s csak akatonaság tudta õket megakadályozni továbbiforrongásukban. (SBS IV., 1990. 348. l.)

Eme ténykedése és selmeci tanárkodásakapcsán Breznyik János így írt iskolatörténeté-ben: „1850-ben a nyugalmazott Klein Sámuelhelyébe lánytanítónak választatott meg a dona-tusba – leginkább Suhayda akkori igazgatóközremûködésére – Ormisz Sámuel, ki a selme-ci és pozsonyi lyceumokban végezte tanulmá-nyait, de itt már tanuló korában ismeretes voltmagyarellenes érzelmeirõl, alkalmaztatott taní-tónak s német kántor és orgonistának. Ez 1852-nek elején valakitõl azt hallván, hogyRussegger miniszteri tanácsos (a hajdani ka-maragrófok utódja) és Landerer bányatanácsosa császárnál a hevérek számára, mit rég vártak,nagyobb bért eszközöltek volna ki. Ezt anélkül,hogy tudakozódott volna, megírta Lichardnak,ki akkor, mint egy hivatalos tót lap szerkesztõjeBécsben tartózkodék, s megkérte, hogy lapjá-ban közölje, s neki a hevérek közt leendõ elosz-tás végett több számot küldjön. A hevérek a cikkáltal felizgatva, miután a béremelésre hetekighiába vártak, s folyamodásukkal a császár ke-

124

gyelmes határozatának valósítása irántRusseggertõl bosszúsan elutasíttattak –kérvényöket küldötteik lábaihoz dobta –, febr.16-án összecsõdültek, s a béremelést kierõsza-kolni akarták. Nagy nehezen csillapíttattak le.Ormiszt, mint a zendülésnek cikkével okozóját azsandárok már 17-én, éppen amikor az iskolá-ban tanítással vala elfoglalva, innen kivezetve aKopogóra, onnan pedig haditörvényszék elé Po-zsonyba vitték. A katonaság megjöttével a zendü-lõk közül is többen elfogattak, s Ormisszalegyütt, ki a vádlottakkal leendõ szembesítés vé-gett Pozsonyból visszahozattatott, hónapokigfogva tartattak, míg a júl. 8-án Selmecen átuta-zó császár által megkegyelmeztetve szabadonbocsáttattak.” (Breznyik J., 1889. 334. l.)Ormisz ezután Gömörbe ment szüleihez,Selmecen csak „kevesektõl sajnáltatva”.

1853-tól a rozsnyói gimnáziumban tanított.1855-ben pappá szentelték, s 1863-ig alsósajóievangélikus papként tevékenykedett. Ekkor anagyrõcei gimnáziumba került, melynek egé-szen 1874-ig tanára volt. Tovább folytatta nép-mûvelõi tevékenységét: ott volt a városi polgá-ri olvasókör szervezésénél, kivette részét anagyrõcei iparosok mûvelõdési körének szer-vezésébõl stb. Népszerûsítette a modern mezõ-gazdaságot, a gyümölcstermesztést és a méhé-szetet. E témakörbõl több népmûvelõ-népsze-rûsítõ cikket írt a Pešťbudínske vedomosti és aŽivena lapokban. De publikált a vallási (Cir-kevné listy), a pedagógiai (Uèite¾ské noviny) ésaz irodalmi lapokban is.

Haladó gondolkodású tanár volt: Komen-skýt, Rousseau-t, Peztalozzit tartotta példaké-pének. Harcolt az anyanyelvi oktatásért, a peda-gógia demokratizálásáért, az egységes iskola-politikáért. Szorgalmazta az egyén harmonikusfejlõdését, a testnevelés bevezetését, az iskolánkívüli tevékenység fontosságát stb. Oktatott arõcei tanítóképzõ intézetben, a leánynevelõ in-tézetben. Gyûjtötte a népi hagyományokat, írtdrámát és tankönyvet. Mataj címû drámáját

Rozsnyón adta ki 1863-ban, a Széchi Máriát aSlovenské poh¾ady közölte 1914-ben. Tan-könyvei közül megemlítjük az alábbiakat:Zemepis malý pro žáky a žáèky (BanskáBystrica, 1850), Evanjelický šlabikár (Rož-òava, 1857), Dejepis Uhorska pre VII. tr., His-tória maïarskej literatúry pre VII. tr. (ez utób-bi kettõ kéziratban maradt).

Ormis 1875. október 18-án halt meg szülõ-városában.

Pachinger Alajos(1846–1913)

A Selmecbányai Királyi Katolikus Fõgim-názium piarista pedagógusai közé tartozottPachinger Alajos szerzetes paptanár, zoológus,bölcseleti doktor és gyorsíró is. Igaz, csak kétévig volt az intézet oktatója, ám felvidéki kötõ-dései szerteágazóak.

A Selmechez tartozó Steffultó-bánya-telepen született 1846. június 5-én. Fiatalabbrendtársa, Karl János – aki szintén tanára volt aselmeci iskolának – írta a róla szóló portréban:„A szülõi házat sajátságos légkör jellemezte,ami akkor a Felvidék nem egy városában elég-gé általános volt. A múlt erõs hatásaként a ma-gán- és hivatalos érintkezésben uralkodó a né-met nyelv volt. Minden valamirevaló »nadrá-

125

gos« ember azonban még két nyelvet beszélt.”S amint Karl a továbbiakban megjegyzi: hetipi-acok és vásárok alkalmával az apró szlovák fal-vak lakói Selmecet is „valósággal ellepték”, skönnyebben ment velük az érintkezés, ha„ügyes-bajos dolgaik elintézése anyanyelvüköntörtént”. De egyre öntudatosabban bontogattaszárnyait Selmecen a magyar irodalom és szí-nészet is, s „a germán ízlést sugárzó falak kö-zött mind gyakrabban hangzott magyar szó”.Eme sokszínûség ellenére „a több nyelvet be-szélõ városi patrióták érzelmüket illetõen még-is csodálatosan egyek voltak”; keretét és tartal-mát tekintve pedig Selmec „a magyar föld va-lóságos gyöngye” lett. (Karl J., 1942. 272. l.)Ilyen környezetben teltek hát Pachinger ifjúko-ri évei, ilyen körülmények között vált többnyel-vûvé és igazi hazafivá, sõt jó magyar emberré.Mindezt talán piarista neveltetésének is kö-szönhette.

Az elemi iskolát és a gimnázium hat osztá-lyát szülõvárosában végezte. 1863-ban jelent-kezett felvételre a piarista rendbe. A Vácott töl-tött próbaév után Kecskeméten és Kolozsvárottfolytatta a gimnáziumot. Teológiai tanulmánya-it Pozsonyszentgyörgyön fejezte be, s 1870-benáldozópappá szentelték. Közben megismerke-dett újabb idegen nyelvekkel is, s magánszor-galomból elsajátította az angolt és a franciát.1871-ben pedig megszerezte az akkor még rit-kaságszámba menõ gyorsírói tanítói oklevelet.Felszentelése után négy-négy évet a nagy-becskereki kis- és a váci nagygimnáziumbantöltött, már „az új idõk szellemének megfelelõtanításban”. Állattant és növénytant oktatott,miközben rájött, hogy „a kor pedagógiai felfo-gásában a természetrajz még mindig csak a ré-gi leíró jellegû, ismereteit gyûjtéssel, észlelésselés összehasonlítással gyarapító tudomány”.Pachinger tudatosította: egészen más tartalmútermészetrajz „kopogtat a skolák kapuján”. Õaz indukció és dedukció mellett alkalmazta azösszehasonlítást, és sok-sok kísérletet végzett.

Szemlélete nem materialisztikus, hanem rea-lisztikus volt: az értelem fejlesztésével párhu-zamosan gondoskodott az érzelmek elmélyíté-sérõl is. A természet szépségeiben megérezte ésmegéreztette a Gondviselõ kezét. Tapasztalata-it A természet tanításának méltatása címmel akegyesrendiek váci nagygimnáziumának1877/78-as Értesítõjében foglalta össze. Mód-szertani ismereteit az 1880. évben megjelent Uta-sítások a gymnásiumi tanítás tervéhez címû kiad-ványban is összegezte. (Karl J., 1942. 274. l.)

Karl János szerint a XIX. század utolsó ne-gyedében Pachinger volt az „egyik legképzet-tebb, bölcseletileg legjobban felvértezett didak-tikus a természetrajz terén”. 1881-ben tanárioklevelet szerzett természetrajz–vegytanból;1883-ban a kolozsvári egyetemen bölcsészdok-torrá avatták, s ugyanakkor egyetemi magánta-nári képesítést is nyert. Doktori értekezéseDistoma Cygnoides bonctana címmel jelentmeg „önálló búvárlatok alapján, 36 ábrával”(Kolozsvár, 1883).

Pachinger „állattani irodalmunkat saját ku-tatáson és boncoláson alapuló megfigyelésekleírásával gyarapította”. (Kenyeres Á. fõ-szerk., 1969. 366. l.) Fõleg a parazitológia kö-rébõl jelent meg több tanulmánya (Eredeti ada-tok az Acanthocephalák természetrajzához. Ko-lozsvár, 1884).

Pachinger valamennyi mûködési helyénfelszerelte az iskolák természetrajzi–kémiaiszertárát. Kolozsvárott például 363 darabból ál-ló csiga- és kagylógyûjteményt adományozottaz iskolának. Nápolyból, a Földközi-tengerpartjáról tengeri állatokat hozott iskolája szá-mára. Itt jegyezzük meg, hogy Kolozsvárottkezdte meg „tüneményes pályafutását” sokolyan híresség is, mint Herman Ottó, Mikó Im-re, Brassai Sámuel és Daday Jenõ. Õk termé-szetesen Pachingerre is nagy hatással voltak. Apodolini gimnázium igazgatójaként Pachinger„különleges, tudományos beccsel bíró mikro-szkópi preparátum-gyûjteménnyel” ajándékoz-

126

ta meg az intézetet. Neves elõdünk nemcsak aszázadvég „legképzettebb természetrajzi didak-tikusa”, hanem a „munkáltató típustanítást kö-vetõ biológiai oktatásnak gyakorlati úttörõjeis” volt. (Karl J., 1942. 275. l.)

Jelentõsek voltak a tudós tanár növénytanikutatásai is, melyekkel a közjót szolgálta. Vizs-gálta a veszedelmes kórokozók szerkezetét ésfejlõdését, foglalkozott az ellenük való küzde-lem módjával (A gabonarozsda. 1873) stb. Ér-dekelték õt a lepkék, a bogarak, a kõzetek is,melyekbõl szintén gazdag gyûjteményeket állí-tott össze.

Az említett városokon kívül tanított mégTrencsénben és Nyitrán is. Selmecbányára éle-te utolsó szakaszában került. Az 1907/08, illet-ve az 1908/09-es tanévben tanította heti 16 órá-ban a természetrajzot és a mennyiségtant, segyben a természetrajzi és vegytani szertár õreis volt. (Dr. Rauchbauer J., 1909. 83. l.)

Távozásáról az intézet 1910-es Értesítõjetudósít. Selmecrõl Temesvárra költözött, ahol1913. szeptember 11-én hunyt el.

Papp Simon(1886–1970)

„Minden nép történetében vannak olyanszemélyiségek, akiknek neve egy-egy korszaknemes törekvéseinek, a nemzeti haladás jelkép-

évé válnak. De nemcsak a politikai történet õrizilyen neveket, hanem az ország tudományos ésmûszaki haladásának története is. Ilyen szemé-lyiség volt Papp Simon is, a Magyarhoni Föld-tani Társulat 14-ik elnöke és tiszteletbeli tagja,az Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesület volt elnöke és alapító tagja, egyetemitanár, a M. Tudományos Akadémia volt tagja, amagyar kõolajbányászat megteremtõje.”

Csíky Gábor írta a fenti sorokat Papp Si-monról, s többek közt ezekkel kezdte visszaem-lékezését a Magyarhoni Földtani Társulat 1971.március 24-i közgyûlésén. (Csíky G., 1971.251. l.)

Papp Simon az erdélyi (Szatmár megye)Kapnikbányán született 1886. február 14-én. AKolozsvári Tudományegyetemen végzett felsõ-fokú tanulmányokat, s itt is doktorált 1909-ben.Az egyetem ásványtan–földtani tanszékén márfiatalon Szádeczky Kardos Gyula professzor ta-nársegéde lett.

1911-ben került Selmecbányára, a fõiskolaásványtan–földtani tanszékére. Az ugyancsakerdélyi Pávai Vajna Ferenccel együtt BöckhHugó professzor asszisztense lett, s nyombanrészt vettek az erdélyi-medencebeli gázkutatásiföldtani térképezõ csoport munkájában, s „ígylettek a mester legjobb tanítványai, munkatár-sai és mellette egy életre eljegyezték magukat aszénhidrogén-kutatással”.

Papp Simon térképezte fel a Nyitra megyeiEgbell környéki területet, mutatta ki földtaniszerkezetét; Böckh Hugóval pedig kitûzte az 1.számú fúrást, amely által feltárták a történelmiMagyarország elsõ megkutatott olajmezejét.(Csíky G., 1977. 51. l.)

1915–1918 között társával, Pávai Vajna Fe-renccel és Lázár Vazullal a Dráva és a Szávaközti területek térképezését végezte, melynekeredményeként a horvát területen is sikerült fel-tárniuk a kõolaj-földgáz elõfordulását.

A világháború után Papp Simon kivált azállami szolgálatból, 1920–1930 között világcé-

127

gek vezetõ geológusaként szénhidrogén-kutatá-sokat végzett a Balkánon, Kis-Ázsában, Új-Guineában, az Egyesült Államokban és Német-országban. Közben a Sopronba került fõiskolaföldtan–terepismerettani tanszékén adjunktusimunkakört is betöltött. 1930-ban elõadta „azáltala összeállított gáz- és olajkutatás címû tár-gyat”. (Zsámboki L. szerk. 1983. 268. l.)

1937-tõl a magyarországi szénhidrogén-ku-tatás vezetõ személyiségévé vált, „egy nehéz ésvajúdó korban teremtette, alapozta meg a ma-gyar kõolajbányászatot – vállalkozása ipartör-ténetünkben egyike a legnagyobbaknak”.(Csíky G., 1977. 52. l.)

Papp Simonnak sokat köszönhet a Magyar-honi Földtani Társulat is, melynek Semsey An-dor mellett legnagyobb mecénása volt: 22 000pengõvel segítette a társulatot.

Csíky Gábor említi, hogy Papp Simon pá-lyafutása nem volt zökkenõmentes: „a társa-dalmi erõk nem egyengették egy falusi tanító fi-ának útját”. Õ önerõbõl lett azzá, ami: a szak-ma kiemelkedõ tudósa, aki helytállásával ésemberi magatartásával bebizonyította, hogy„szakemberi magatartás, humanista-embermagatartás és hazaszeretet egy ötvözetben le-hetséges”. (Csíky G., 1971. 353. l.)

A Budapesten 1970. július 27-én elhunytszakember mûvei közül is hadd említsünk megnéhányat: Adatok a Hidegszamos Vaskapu szo-rosának kõzettani ismeretéhez (Kolozsvár,1908), A Gyulai havasok, Cercul-Dobrinuli,Marisel, Prizkop és a Vrl. Cherului közötti ré-szének kõzettani és geológiai viszonyai (Dokto-ri értekezés. Kolozsvár, 1909), Obszidiánnucleus Szucsákról (Kolozsvár, 1910), Adatoka nyitravármegyei Egbell környékének tektoni-kai és geológiai viszonyaihoz. Jelentés a föld-gáz és petróleumkutatás érdekében 1914. júli-ustól 1915. márciusig végzett felvételrõl(1915), Geology of the North-Eastern part ofthe Sepic District, Mandated Territory of New-Guinea (London, 1929), Olajkutatás és terme-

lés a Dunántúlon (Földrajzi zsebkönyv, 1941),Geological Report on Albania Test Ells. R. T.(Valona, 1927), Report on the Rotenburg area(Northwestern Germany) (Hannover, 1932).

Patzier Mihály(1763–1811)

Patzier Mihály vegyész, akadémiai tanárpályafutásáról azt olvashatjuk a Magyar Élet-rajzi Lexikonban, hogy 1788-ban a mennyiség-tant, a fizikát és a gépészetet oktatta Selmecbá-nyán, majd Rupprecht Antal utódaként a kémia,ásványtan és kohászat tanszékének vezetésétkapta meg. „Elõadásainak anyagát magasszínvonalú 4 kötetes tankönyvben tette közzé.”(Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 371. l.) A kiad-vány nem közli Patzier pontos biográfiai adata-it: születését az 1760-as évek elejére, halálátpedig a XIX. század elsõ éveire teszi.

A jeles tanár szerepel természetesen aZsámboki László szerkesztette lexikonban is.Ebben azt írják, hogy Patzier 1763 körül szüle-tett Magyarországon, és Selmecbányán hunytel 1811. augusztus 29-én. Magyarországi ho-nosként 1781–84 között saját költségén bányá-szatot–kohászatot tanult az akadémián. Ezt kö-vetõen Selmecen dolgozott kamarai kém-lészként és akadémiai oktatóként. (ZsámbokiL. szerk., 1983. 269. l.)

A Szlovák Biográfiai Szótár a fentiektõl egykicsit eltérõ adatokat közöl, különösen a szüle-tést és a selmeci tanulmányokig tartó idõszakotilletõen. Eszerint Patzier az iglói járásbeliKorompán született 1748. szeptember 25-én.Selmeci tanulmányait megelõzõen 1774-ben aszomolnoki rézmûveknél, 1880-ban pedig abesztercebányai ezüstkohónál és a tajói kohó-nál dolgozott. (SBS. IV., 1990. 405. l.)

A további magyar és szlovák lexikonbeliadatok már egyeznek. 1786-ban lett akohászat–kémia–ásványtan tanszék helyettestanára, ahol 1788-ig vegytant és kohászatot ok-

128

tatott. 1789 és 1792 között a matematika–fizika–mechanika tanszék helyettes, illetve ren-des tanára. Kezdetben matematikát, késõbb bá-nyamûveléstant adott elõ.

1792-tõl haláláig a kohászat–kémia–ásványtan tanszék vezetõje. Itt olyan híres elõ-adók után vette át a munkát, mint Jacquin Mik-lós, Scopoli Antal és Rupprecht Antal. A máremlített négykötetes kohászati vegytana a maganemében „korszerû volt, s a hazai szakiroda-lomban úttörõ jellegû”. (Zsámboki L. szerk.,1983. 269. l.) Patzier kiemelkedõ mûvérõl Hor-váth Zoltán is ír a fémkohászattan oktatásánaktörténetét összefoglaló tanulmányában. Többekközt így sommázza Patzier könyvével kapcso-latos véleményét: „Rupprecht utóda, PatzierMihály Ignácz négykötetes munkát írtAnleitung zur metallurgischen Chemie címen.Ez az 1805-ben Budán megjelent könyv Patzierelõadásainak anyagát tartalmazza. Ebbõl ismegállapítható, hogy az elõadásokban a kohá-szatnak a tárgyalása jelentõs helyet foglalt el.”(Horváth Z., 1959. 556. l.)

Pauer János(1846–1904)

Aki a selmeci Bányászati és Erdészeti Aka-démia történetét kutatja, nem kerülheti el PauerJános nevét. Több oknál fogva sem. Hisz a tája-inkról indult jogász és bányamérnök diákja, il-letve tanára volt az akadémiának, megírta an-nak történetét, vezette könyvtárát stb.

Pauer János 1846. december 23-án születetta Liptó megyei Andrásfalván kisnemesi család-ban. Késmárkon és Rozsnyón végezte középis-kolai tanulmányait, majd az eperjesi jogakadé-mián szerzett oklevelet, 1872-ben pedig a bíróiállamvizsgát is letette.

Pauer sokoldalú ember volt, hisz a jogi ta-nulmányokat egy újabb stúdium követte:1868–71-ben a selmeci akadémián bányásza-tot–kohászatot hallgatott. Egy ideig az oraviceibányakapitányságnál dolgozott mint bányaes-küdt, majd visszakerült Selmecbányára. Itt azakadémia titkára és rendkívüli tanára lett. 1904-ig nemzetgazdaságtant, pénzügytant, bánya- ésvízjogot, valamint váltójogot adott elõ. Hivata-lánál fogva egy ideig az akadémiai könyvtáratis vezette. Halálának évében, 1904-ben nevez-ték ki az akkor indult jogi tanszék vezetõjévé,melynek tulajdonképpen az elsõ vezetõje isvolt. 1904. december 21-én hunyt el Selmecbá-nyán.

A millennium évében, 1896-ban adta kiSelmecbányán a Joerges nyomdában 364 olda-las iskolatörténetét az alábbi címmel: ASelmeczbányai Magyar Királyi Bányászati ésErdészeti Akadémia története alapításától,vagyis 1770-tõl az 1895/96. tanév végéig.Alapvetõ munkájában értékes portrékat közölaz intézet kiemelkedõ tanárairól; értékeli mun-kásságukat és tudományos tevékenységüket. Apublikációban közli a végzettek névsorát, évekszerint kimutatja a hallgatók számát stb. Külö-nösen érdekes és értékes az Akadémiai épületekés a tancélra használt bérházak címû fejezet,

129

melyben nyomon követhetjük az intézet helyértvívott küzdelmeit, a több évtizeden át tartószétszórtságot stb.

Az 1763-ban alakult elsõ tanszék például avolt Kresméry házban (Mihalik ház) kapott he-lyet, itt kezdte meg 1764-ben Jacquin Miklósaz oktatást. A fõtéren álló Fritz házban már1829-ben voltak termei az akadémiának. Deoktattak 1838-tól a városi kórház épületében,az akadémia tulajdonába került Belházy ház-ban, akárcsak a város több más pontján.

Olvashatunk még Pauer könyvében az er-dészeti palota építése körüli küzdelmekrõl; aszerzõ közli annak tervrajzait, ír az 1892-es át-adási ünnepségekrõl, az 1896-os millenniumirendezvényekrõl stb.

A selmeci szakoktatás történetét illetõen aszerzõ büszkén jegyzi meg: „Midõn Európá-ban még nem érkezett meg a felsõbb mûszakiintézetek korszaka: honunk a selmeczbányaibányász akadémiában már bírt egy intézettel,mely kebelébe gyûjté az egész világból a tanul-ni és magát különösen a bányászatra kiképeznitörekvõk seregét.” (Pauer J., 1896. 208. l.)

Könyvtárosként is pontos munkát végzett, skiadta az intézet könyvállományának jegyzé-két. (A Magyar Kir. Bányászati és ErdészetiAkadémia könyveinek jegyzéke szerzõk szerint.Selmecbánya, 1894; A Magyar Kir. Bányászatiés Erdészeti Akadémia könyveinek címjegyzéke.Selmecbánya, 1899) Selmecre érkezésekor azakadémiának 19 078 kötetes könyvtára volt, saz éves támogatás 2000 aranykoronát tett ki.(Urgela, J., 1895)

Iskolatörténeti szempontból fontosak aPeuer szerkesztette értesítõk, programfüzetekis. (A Selmeczbányai M. Kir. Bányászati és Er-dészeti Akadémia értesítõje. 1896; ASelmeczbányai M. Kir. Bányászati és ErdészetiFõiskola programja az 1904–1905. tanévre.Selmecbánya, 1904) 1898-ban A selmeczbá-nyai takarékpénztár ötven éves történetét(1847–1897) is megírta.

Jeles elõdünk a közügyekben is aktív volt.Támogatta az Akadémiai Ifjúsági SegélyezõEgyletet, a Vadászegyletet; fõparancsnoka volta Tûzoltóegyletnek, tagja a selmeci takarék-pénztár igazgatótanácsának. A közigazgatásitéren kifejtett tevékeny munkájáért a földmûve-lésügyi miniszter elõadónak, a fõispán pedigtiszteletbeli városi tanácsosnak nevezte ki. Ha-lála nagy ûrt hagyott maga után mind a közélet-ben, mind az akadémiai munkában.

Pauliny Sándor(1831–1868)

Pauliny Sándor mineralógus, kohász, aka-démiai tanár egész életpályája a Felvidékhezkötõdik. 1831. február 11-én született Körmöc-bányán. (Zsámboki 1983-as tanárlexikona aszületési helyet és annak pontos dátumát nemtünteti fel, a Szlovák Biográfiai Szótár viszontanyakönyvi kivonatra hivatkozva közli azt.)

1850–54 közt tanult bányászatot és kohá-szatot a selmeci akadémián. 1857-ben került azásványtan–geológia–paleontológia tanszékre,ahol Pettkó János asszisztense volt. Szeretettprofesszorától igen sokat tanulhatott, hisz leg-kiemelkedõbb tevékenysége közé tartozott akörmöcbányai ásványok elemzése, s mesterérõlaz egyik ásványt – pettkovit – is elnevezte. Azúj ásványról német nyelvû publikációt is meg-jelentetett 1867-ben (Neues Mineral ausKremnitz [Pettkoit]; Oesterreichische Zeitschriftfür Berg- und Hüttenwessen 15.).

1857-tõl a kohászat–kémlészet tanszék ok-tatója lett Kerpely Antal mellett, s az ásványokkémiai vizsgálatával foglalkozott hathatósan.Érdekelte õt az erdõk problematikája is. Tanul-mányozta az új fafajtákat, az erdészeti statiszti-kát; vizsgálta a fa tartósságát, a földkéreg víz-tartó képességét stb. A témával foglalkozószakcikkeit az Erdészeti Lapokban közölte(Adatok Magyarország erdõszeti statisztikájá-hoz I., 1862; A fa tartósságának öregbítése be-

130

itatás – impregratio – által, 1863; A földkéregés a mohák víztartó képessége az erdõkben,1864; Néhány szó magyarázatul az új növényekfeltûnéséhez, 1864).

Pauliny fiatalon hunyt el 1868. december20-án Selmecbányán. Márvány síremléke a Ko-pogtató mögötti evangélikus temetõben látható.

Pávai Vajna Ferenc(1886–1964)

Pávai Vajna Ferenc geológus, a magyar kõ-olaj- és földgázkutatás úttörõje, a hévízkutatásés -hasznosítás atyja 1886. március 6-án szüle-tett a Nagyenyed melletti Csongván. Miutánközépiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégi-umban befejezte, a Pázmány Péter Tudomány-egyetemre került természetrajz–földrajz–kémiaszakos hallgatónak. Itt nagy hatással volt ráKoch Antal professzor, aki a geológia feléirányította õt. Vajnait egyébként egyaránt érde-kelte az állattan, az õstörténet, a néprajz, a hid-rogeológia és a barlangkutatás. Ám késõbbsokoldalú munkássága lényegileg a tektonika, a

kõolajföldtan és a vízföldtan területén teljese-dett ki. (Vajna F., 1965. 278. l.)

A fiatal tudós már 1909-ben tagja lett aFöldtani Társulatnak, 1910-ben pedig a buda-pesti Tudományegyetemen bölcsészdoktori cí-met szerzett. 1911-ben került a Selmeci Bányá-szati és Erdészeti Fõiskolára, ahol a híres geo-lógus, Böckh Hugó mellett az ásványtan–föld-tan–teleptan tanszékenek tanársegédje lett.1914-ben a Szilágyságban, 1915-ben Horvátor-szágban végzett kutatásokat. Egy ideig a pénz-ügyminisztérium bányászati fõosztályán dolgo-zott, majd 1921-ben újabb kutatóúton vett résztDél-Franciaországban.

A selmeci tanszéken töltött éveirõl, híresmesterérõl, Böckh Hugóról és tanártársairól,Vitális Istvánról meg Papp Simonról újabbanCsíky Gábor írt kiváló értékelést. (Dr. Csíky G.,1977. 49–59. l.) Csíky szerint az, hogy egy tan-széken egy idõben négy ilyen szakember-egyé-niség jött össze, olyan rendkívüli esemény,mint „a bolygók ritka együttállása a csillagá-szatban”. A szerzõ magát Pávai Vajna Ferencetidézi, aki 1947-ben így írt visszaemlékezései-ben a selmeci tanszékrõl, annak tanárairól s azott történtekrõl: „A Selmecbányai Bányászatiés Erdészeti Fõiskola geológiai és telepis-merettani tanszékén boldogult Böckh Hugóprofesszor három asszisztense, Vitális István,Papp Simon és Pávai Vajna Ferenc találkoztak

131

Pauliny Sándor síroszlopa az evangélikus temetõben

össze, a magyar geológia és bányászat sors-döntõ idejében és nagy vitáinak színhelyén. Amagyar földgáz erdélyi kutatása tartotta akkorlázban tanszékünket, hiszen Böckhkel mi csi-náltuk a munka oroszlánrészét. (...) Böckh Hu-gó magyar geológiai iskolát alapított, s azt há-rom asszisztense három irányban sikerrel vittetovább (...), amelynek egyike a Vitális István ál-tal felkutatott nagy magyar szénkincs kiterme-lésének biztosítását célozza; másik a Papp Si-mon vezetése alatt feltárt dunántúli kõolaj ésföldgáz kitermelésének kérdése; a harmadik pe-dig a víz földbeni életével és a Föld legfiata-labb kéregmozgásainak problémáival magya-rázható felszökõ meleg és forró, meg a karszt-vizek gazdaságos felhasználása egyrészrõl,másrészt az utóbbiaktól való védekezés.”(Csíky G., 1977. 51. l.)

A Földtani Intézet fõgeológusaként itthon isfontos és alapvetõ munkálatokat végzett hát Pá-vai. Részt vett az Ipoly és a Garam mente föld-tani térképezésében, a Máramarosi-medencekõolajkutatásában, a komlói kõszénterület fel-tárásában, a barlang- és hévízkutatásokban stb.Csíky Gábor írja, hogy Pávai Vajna Ferenc„szegényes eszközökkel, de annál nagyobb lel-kesedéssel harcolt a Magyar Alföld ismeretlenmélységeinek és kincseinek felkutatásáért.(...)Nem egészen rajta múlott, hogy erõfeszítéseitnem kísérte teljes siker, hogy nem tudta ener-giaszegény hazáját kõolajjal és földgázzal meg-ajándékozni. Pedig ez volt leghõbb vágya. Fel-dolgozása mégsem volt eredménytelen. Az õtérképezõ módszerével kimutatott alföldi szer-kezetek közül megfúrt hajdúszoboszlói, karcagiés debreceni földgázas hévizek a hõenergiábanszegény Alföldnek igen komoly és ma már nél-külözhetetlen gyógytényezõi”. (Csíky G., 1965.277–278. l.)

Pávai elõfutára volt a földtani alapon törté-nõ magyar kõolajkutatásnak. S bár a korszerûkutatási módszerekig nem jutott el, általánoskõolajföldtani elgondolásai helyesek voltak.

(Csíky G., 1965. 279. l.) Csíky Gábor szerint õvolt a magyar földtani tudomány és irodalom„szabódezsõi epigonja”. Már Selmecbányánolyan fontos írásai jelentek meg rövid külön-nyomatokban a Joerges nyomdánál, mint A ma-gyar földtani gáz és petróleum elõfordulásairólvagy A hasznosítható ásványok kutatásánaknemzetgazdasági jelentõsége (1914). De érte-kezett Az Erdélyrészi medence löszfoltjairól(1911), tanulmányt írt a barlangokról (Néhányújabb barlang ismertetése. Földtani Közlöny,1911), Oláhpáld környékének földtani viszo-nyairól (Földtani Közlöny, 1910) stb.

Jelentõs szerepe volt a dunántúli szénhidro-gén-kutatásban is. 1950-ben még visszakerült aFöldtani Intézetbe, idõs korára mégis magáramaradt. 1957-tõl a komlói kõszénterület egy kisbányászházában töltötte utolsó éveit, 1964. ja-nuár 13-án bekövetkezett haláláig. Mint egyikéletrajzírója megjegyezte: „Hite, fanatizmusa,kitartása megdöbbentõ, áldozatvállalása,magáramaradottsága tragikus.” (Csíky G.,1965. 280. l.)

Pávai Vajna Ferencet a néprajztudomány iscsaknem elfelejtette. Neve hiányzik a MagyarNéprajzi Lexikonból is. Pedig egy ideig szoroskapcsolatban állt a Nemzeti Múzeum NéprajziOsztályával, név szerint Györffy Istvánnal ésBátky Zsigmonddal. 1905 és 1909 közöttNagyenyed környéki gyûjtései alapján hat nép-rajzi cikket és tanulmányt publikált, többekközt az Ethnographiában és a Néprajzi Értesítõ-ben. Számos írása kéziratban maradt, fotóit pe-dig (mintegy 60 darabot) a Néprajzi Múzeumfényképtára õrzi. A kutatásokból tudjuk, hogyírásai elsõsorban nem értéktelenségük miattmaradtak az asztalfiókban. Nemrégiben HálaJózsef közölt hosszabb tanulmányt Pávairól,közzétéve több eredeti fotóját s a tárgyi néprajzkörébe esõ néhány kéziratát is; munkái alapjánmegállapítja, hogy Pávai „kitûnõen ismerte atermészeti környezetet és az ember kapcsola-tát”. Gunda Bélát idézi, aki szerint Pávai Vajna

132

Ferenc „írásai elõfutárai annak a néprajziirányzatnak, melyet ma kulturális ökológiánaknevezünk”. (Hála J., 1991. 175–195. l.)

Péch Antal(1822–1895)

A selmecbányai Öregtemetõben, a Piari-kapu közelében, a 293. számú parcellábanalussza örök álmát az egykori kohász, bánya-mérnök és szakíró, az MTA levelezõ tagja,Péch Antal. Sírján, amely ma is zarándokhelyea magyar bányászoknak és kohászoknak, min-dig van friss virág vagy koszorú. Mert jönnekide messzi földrõl is az utódok, hogy emlékez-zenek „a legnagyobb magyar bányászra”, fejethajtsanak a jeles tudós és kiváló szervezõ szel-leme elõtt. S bár Péch nem volt a szó szoros ér-telmében tanárember, mégis joggal szerepeltet-jük õt portrékötetünkben. Hisz éveken át aselmeci bányakerületet igazgatta, megteremtvea magyar bányászati szaknyelvet; szakszótártés szakkönyveket írt, szaklapot indított, s ilyenalapon bizony köze volt a bányászképzés fel-lendítéséhez is.

Péch Antal Nagyváradról indult. Ott szüle-tett 1822. január 14-én. Temesváron és Nagy-váradon tanult, majd a selmeci bányászati aka-démián szerzett mérnöki oklevelet, s kincstáriszolgálatba lépett. A csehországi Joachimban a

zúzómûvek építésével foglalkozott. 1848-bankörmöci bányatisztként Kossuth pénzügymi-nisztériumának bányászati osztályára került. Aforradalom utolsó hetét Nagy Sándor táborábantöltötte mint önkéntes. Mivel azonban nem volt„valóságos” katona, nem ítélték õt börtönre.Az abszolutikus kormányzás alatt állást isígértek neki, de õ visszautasította a kincstárimegbízást. Nem volt hajlandó aláírni olyannyilatkozatot, hogy korábbi politikai meggyõ-zõdésében csalódott. Inkább éhbérért dolgo-zott, hogy eltarthassa nagy családját. (PauerJ., 1896. 355. l.) Zsámboki könyvében írjákróla: „Igazi magyar ember volt, aki magyar-ságát nem kabátja hajtókáján, hanem szívé-ben viselte, akinek magyarságát tettei hirdet-ték: magyar szakoktatás, szaknyelv, szakiro-dalom, szakfolyóirat, szakegyesület és ma-gyar bányász-kohász köszöntés.” (ZsámbokiL. szerk., 1983. 242. l.)

Péch Antal 1867-ben, a kiegyezés után ke-rült ismét a pénzügyminisztériumba. Ezt meg-elõzõen volt szénbányaigazgató Csehország-ban, napidíjas a Tisza szabályozásánál, bánya-vezetõ Poroszországban és a Mátrában, bérlõ anógrádi szénbányáknál stb. Minisztériumi osz-tálytanácsosként sokat tett az állami bányászatés kohászat újjászervezése érdekében.

Jeles személyiségünk sokszínû életmûvérejellemzõ volt a magas szintû szakmaiság, a „szi-gorú pontosságra törekvés” és a „gondolatimélység”. A szociális elhivatottság s a „szilárdemberi tartás” ugyancsak jellembeli sajátosságavolt. Modernizálta a selmeci bányakerület egész-ségügyi és biztosítási rendszerét, emberségeseb-bé téve ezáltal a bányászok életét.

A bányászatot mindig komplexitásábanvizsgálta. Tökéletesítette a technológiát: azaltárnák munkálatainak gyorsítása érdekébenbevezette a sûrített levegõvel hajtott fúrógépekalkalmazását; javított a bányatérképezés mód-szerein, elõmozdította a kohóüzemek tökélete-sítését. (Pauer J., 1896. 356. l.)

133

A kiváló bányamérnök úttörõként foglalko-zott a földkéregmozgásokkal, s nagy érdemeivannak a magyar bányászati szaknyelv megte-remtésében is. (Kenyeres Á. szerk., 1966. 181.l.) 1868-ban indította az elsõ magyar nyelvûszaklapot, a Bányászati és Kohászati Lapokat.A havonta megjelenõ újság kiadásával az volt acélja, hogy teret adjon „a hazai érdekes jelensé-gek, tapasztalatok és kísérletek” megjelenítésé-nek, az egyes vidékek földtani leírásának, akár-csak a külföldi publikációk magyar nyelvû is-mertetésének. Az elsõ szám szerkesztõi üdvöz-letében többek közt így ír: „Hogy szükségünkvan egy ily közegre, mely egyes szaktársaink is-mereteit, tapasztalásait és búvárkodásánakeredményeit a legrövidebb úton mindnyájunkközös tulajdonává változtassa; mely a széles vi-lág minden szögébõl összehordja az érdekest éstanulságost, hogy benne gyönyörködhessünk, sáltala ismereteinket terjeszthessük; mely alkal-mat és tért adjon mindenkinek, ki arra hivatvaérzi magát, hogy szellemi tevékenységének nyo-mát hagyja azon átalakulási folyamatban,melynek eredménye bányaiparunk fejlõdése; –ki tagadhatná, hogy egy ily közegre szükségünkvan?” (Péch A., 1868)

1879-ben jelent meg összeállításában Sel-mecbányán a Magyar és német bányászati szó-tár (Német–magyar szótárát ugyanitt adták ki1891-ben). Munkájával felbecsülhetetlen szol-gálatot tett a szakmának, s nagyban hozzájárulta magyar nyelvû bányászati szaknyelv megala-pozásához. Elõszavában olvashatjuk az alábbi-akat: „Magam legkevésbé sem vagyok e mû-vemmel megelégedve, mert jól tudom, hogymennyire hiányos; de hát végre egyszer márcsak be kellett fejeznem, és úgy, ahogy van, átkellett adnom a közönségnek, mert ha azt akar-tam volna bevárni, hogy szótárom teljes és tö-kéletes legyen, akkor örökké kéziratban kellettvolna maradnia.”

Az 1893-ban Budapesten kiadott PallasNagy Lexikona I. kötetében több címszót írt a

bányászat körébõl. Számos tanulmányában ér-tekezett továbbá a bányamûvelés múltjáról. Azilyen jellegû kutatásokat fontosnak tartotta, s„számára a történelem nem bújócska vagy sér-tõdõs menekülés, hanem jövõt építõ programjá-nak része”. (Zsámboki L., 1983. 242. l.)

Péch Antal számos, a bányászattal kapcso-latos könyvet publikált még. Az érczek elõkészí-tésének elvei és gyakorlati szabályai címû mun-kája Budapesten jelent meg 1869-ben. Ugyanittadták ki 1884-ben A selmeczi bányavállalatoktörténete címû könyvét. Szintén 1884-ben látottnapvilágot Budapesten az Alsó-Magyarországbányamûvelésének története címû kiadvány.1885-ben Selmecen jelentette meg újabb köny-vét Selmeczbánya vidéke földtani szerkezeténekés a m. k. felsõbiebertárnai bányák mûvelési vi-szonyainak ismertetése címmel.

A XIX. század második felének legjelentõ-sebb bányamérnöke 1873-tól másfél évtizedigvolt a selmeci bányakerület igazgatója. A köz-életnek nyugdíjba vonulása után sem fordítotthátat. 1889-tõl 1892-ig országgyûlési képvise-lõ. 1892-ben tiszteletbeli tagja lett a Selmecbá-nyán megalakuló Országos Magyar Bányászatiés Kohászati Egyesületnek.

134

Péch Antal síremléke a Piari-kapu mögötti Úritemetõben

A magyar gazdasági és tudományos életnagy alakja 1895. szeptember 18-án hunyt elSelmecbányán. Olyan ember volt õ, aki „szá-mára a szolgálat, s nem a hivatal és pozícióvolt a fontos”. A bányászat és a haza felvirá-goztatásán fáradozott. Egyik kései vallomásá-ban olvashatjuk ezeket a sorokat: „...én pedigmár öreg vagyok, kinek napjai megszámlál-ván. De nem lennék bányász, ha a cél távolsá-ga miatt lemondanék vállalatomról; a bá-nyász ritkán érheti meg nagyobb vállalataieredményét, de azért lankadatlan szorgalom-mal folytatja munkáját, mert tudja, hogy a jóirányba kezdett vállalatot majd célhoz vezetikmások, ha õ már kidõlt!” (Péch A., 1993.243. l.)

Emlékét az Országos Magyar Bányászati ésKohászati Egyesület az 1939-ben alapított PéchAntal-serleg és az 1963-ban alapított Péch An-tal-emlékérem által is õrzi. Budapesten ésSelmecen utcát, Tatabányán technikumot ne-veztek el róla. (Érsek E., 1992. 400. l.)

Peithner, Johann Thaddeus(1727–1792)

Az egykori osztrák bánya- és udvari ta-nácsos, a birodalom bányászatának és kohá-szatának fõfelügyelõje, a bányaoktatás úttö-rõje, a prágai egyetem és a selmeci akadémia

kiváló tanára, Johann Thaddeus Peithner acsehországi Jáchymovban született 1727. áp-rilis 8-án.

A középiskolai tanulmányok után a prágaiegyetemen bölcseletet hallgatott; filozófiai ésjogi tanulmányait a doktorátus megszerzésévelfejezte be. Ezt követõen kincstári szolgálatbalépett: a csehországi legfelsõ bányászati éspénzverészeti hivatal alkalmazottja lett.

1761-ben javaslatot dolgozott ki a felsõfo-kú bányászati–kohászati képzés megszervezé-sére. Mária Terézia ennek alapján a prágaiegyetemen bányászati–bányajogi tanszéket lé-tesített, melynek tanárává Peithnert neveztékki. A császárnõ Peithner terve alapján adta ki1762. október 22-én a selmeci akadémia elõd-jének (Praktische Lehrschule) alapításáról szó-ló rendeletét. Peithner tehát valójában a felsõ-fokú bányászati–kohászati képzés megálmodó-ja és megalapozója volt a birodalomban. (BeckM.–Peschka V. fõszerk., 1990. 410. l.)

1772-ben Peithner is Selmecre érkezett, sDelius Tragott Kristóf után õ lett az akadémia1770-ben alapított bányamûvelés–bánya-mérés–bányagéptan tanszékének második ve-zetõje. Öt éven át oktatta itt a bányászatot, a bá-nyajogot és bányagazdaságtant. Elõdjéhez hí-ven elõadásai során már erdészeti ismereteketis tanított. (Urgela, J., 1985. 24. l.)

Az õ 1392 kötetbõl álló gyûjteménye azalapja a világhírûvé vált Selmeci Mûemlék-könyvtárnak, melyet ma Miskolcon õriznek. A„rendkívül értékes, alapvetõ bányászati-kohá-szati és természettudományos mûveket tartal-mazó” könyvtárat 1774–76-ban vásárolta megtõle a kincstár. (Zsámboki L. szerk., 1983. 273.l.) A mintegy 2000 darabból álló ásványgyûjte-ményét szintén megvásárolták. Peithner egyéb-ként már nyomban a selmeci bányászati tan-székre helyezése után „beadvánnyal fordult abécsi udvari kamarához szakszerû akadémiaikönyvtár felállítása ügyében”. (Zsámboki L.,1989. 26. l.)

135

Thaddeus Peithner is azok közé a kiválóselmeci tanárok közé (G. A. Scoppoli,Rupprecht Antal, N. Poda, Chr. T. Delius) tar-tozott, akik „szakirodalmi munkásságukkal éskonstruktív mûszaki tevékenységükkel megala-pozták az akadémia nemzetközi hírnevét”.(Zsámboki L., 1989. 23. l.) A jeles tudós többbányászati, kohászati, ásványtani, bányatörté-neti könyv szerzõje. Ezeket német nyelven írta,s Bécsben és Prágában adta ki. Ilyenek példáulaz alábbiak: Grundriss Sammentlieher Metal-lurgischer Wissenschaften... (Prága, 1768),Erste Gründe der Bergerkswissenschaften ausdenen Physisch-Metallurgischen Vorlesungen(Prága, 1770), Zweite Ablandlung über dieMineralogie in tabellarischner Ordung vor-gestellt (Prága, 1770), Versuch über die na-türlische und politische Geschichte der böh-mischen und mährischen Bergwerke (Bécs,1780).

1771-tõl 1791-ig a bécsi bányászati éspénzverészeti udvari kamaránál dolgozott,1791-tõl pedig a birodalom bányászatának éskohászatának fõfelügyelõje volt. 1792. június22-én hunyt el Bécsben.

Pethe Lajos(1879–1958)

Pethe Lajos bánya- és vaskohómérnök, ta-nár és szakíró selmecbányai kötõdése is sokré-tû. Az Abaúj-Tolna megyei Jabloncán született1879. március 12-én. A Rozsnyón tett érettségivizsga után került elõször Selmecre, 1898–1902 között vaskohászatot és bányászatot ta-nult az akadémián.

Gyakornoki idejét is a bányaváros közelé-ben töltötte, 1902–1906 között Szélaknán tevé-kenykedett. 1906-ban diplomázott, s ugyanek-kor tanársegéd lett az akadémián. (Zsámboki L.szerk., 1983. 274. l.)

Néhány évig a parajdi sóbányahivatalnáldolgozott, majd a veresvízi és a felsõbányai

kincstári ércbányászathoz került. Az I. világhá-ború alatt az országos hatáskörû bányafelü-gyelõséget vezette, illetve 86 bánya- és kohó-mûben irányította „a hadifontosságú fémek ter-melését”. (Kenyeres Á. fõszerk., 1981. 612. l.)

1918-tól Nagybányán a bányaigazgatósá-gon dolgozott. 1921-tõl a pénzügyminisztériumalkalmazottja, 1935-tõl az iparügyi minisztéri-um fõbányatanácsosa volt. Közben az OrszágosMagyar Bányászati és Kohászati Egyesület al-elnöki tisztét is betöltötte.

Pethe Lajos nagyban hozzájárult a magyar-országi ércbányászat fejlesztéséhez, kezdemé-nyezte a bauxitkutatásokat, támogatta a komlóikokszosítási kísérletek elindítását, az ásvány-olaj-kutatásokat stb.

Ama tevékenységét, mellyel a selmeci fõis-kola Sopronba való költöztetését támogatta, aszlovák összefoglalók is elismerik. (SBS IV.,1990. 442. l.) Ennek kapcsán a Zsámboki-féletanárlexikonban is megjegyzik, hogy különö-sen sokat tett a nagy hírû intézmény fennmara-dásáért és megerõsítéséért; „a fõiskola sopronielsõ évtizedének kritikus idõszakaiban a fõha-tóság messzemenõ segítõkészségét biztosítot-ta”. (Zsámboki L. szerk., 1983. 274. l.) 1920–1935 között a pénzügyminisztériumban a bá-nyászati és kohászati felsõoktatást is irányítot-ta, s ilyen minõségében négy új tanszék létesí-tését készítette elõ. (Kenyeres Á. fõszerk.,1981. 613. l.)

Szakirodalmi munkássága közül megem-líthetjük az Újabb feltárások a veresvízi m.kir. bányamû nyugati osztályában címû mun-káját (Budapest, 1911) s a Fémbányászatunktechnikai fejlõdése címû mûvét (Budapest,1929). A Bányászati és Kohászati Lapok1937-es évfolyamának számában (281–282.l.) a volt bányamérnöki fõiskola rektori és dé-káni jelvényeirõl írt.

Pethe Lajos Budapesten hunyt el 1958. au-gusztus 20-án.

136

Pettkó János(1812–1890)

Kötetünkben különös tisztelettel illik meg-emlékeznünk Pettkó Jánosról, a kiváló selmecbá-nyai tanárról és geológusról, hajdani tudományoskezdeményezésû mozgalmaink fáradhatatlantagjáról. Hisz csaknem egész életpályája a Felvi-dékhez kötötte õt; a magyar és a szlovák tudo-mánytörténet egyaránt magáénak vallhatja a jelesbányamérnököt.

Pettkó János 1812. november 11-én szüle-tett a Trencsén megyei Drétomán. Falujában1965-ben rendeztek tiszteletére ünnepséget. ADionýz Štúr Földtani Intézet szervezte emlék-tábla-avatón a földtani tudományok szlovákiaiúttörõjeként emlegették õt. Végeredményben eza minõsítés is helyénvaló, s amint VadászElemér írta tudománytörténeti jegyzeteiben:„Ehhez a találó megállapításhoz hozzátehetjük,hogy Pettkó János érdemleges mûködését a ma-gyar földtantudomány történetében is nyilván-tartjuk...” (Dr. Vadász E., 1969. 9. sz. 641. l.) Ageológiai kutatások selmecbányai mûhelyét il-letõen Pettkót általában együtt emlegetik SzabóJózsef professzorral.

Pettkónak a selmeci akadémián olyan kitûnõ,késõbb híressé vált szlovák és magyar tanítvá-nyai voltak, mint Dionýz Štúr, Szabó József,

Böckh János, Cseh Lajos és mások. Mesterükneknem voltak nyelvi gondjai, hisz több nyelven ki-tûnõen beszélt. Igaz, kezdetben otthon csak aszlovákot és a latint beszélték, de nemesi szárma-zású, a vármegye táblabírói tisztét betöltõ édes-apja már az algimnáziumba Gyõrbe járatta õt,hogy a magyart is jól elsajátítsa. Aztán németszóra Pozsonyba került, ahol a líceumot befejez-ve teológiát is tanult. Tisztviselõi állást vállalva1836-ban Eperjesen szerzett jogi képesítést, desokoldalú érdeklõdését ez sem elégítette ki telje-sen. Amint önéletrajzában írta: „Az utat Eperjes-re gyalog tettem. Útközben találkoztam bányá-szati gyakornokokkal, és kérdezõsködtem aselmeci bányászati akadémiáról. Azt hallottamtõlük, hogy a Mathematikát ott terjedelmesebbentanulják, mint bármelly más hazai tanintézet-ben...” (Pettkó János önéletírása. MTA Kézirat-tára. RALK 1232: 20. Köszönöm Hála József-nek, hogy a kézirat fénymásolt lapjait számomramegküldte.) Pettkó tehát rövidesen selmeci diáklett, s 1836–39-ben bányászatot–kohászatot ta-nult. Közben matematikából is igazi képzettségretett szert, sõt erdészeti ismeretekkel is gyarapítot-ta tudását. Az angol nyelvet szintén Selmecbá-nyán sajátította el. Az ismeretszerzés utáni vágyaazonban még akkor sem hagyott alább: Bécsbement, ahol W. Haidingernél geológiai tanulmá-nyokat folytatott.

Kisebb kitérõ után 1843-ban visszakerültSelmecbányára, ahol az 1840-ben létesítettmineralógia–geológia–paleontológia tanszéktanára, késõbb vezetõje lett. 1871-ig végzett ittkomoly és alapozó munkát kevés pénzért, oly-kor nehéz körülmények között. Vezetésével ál-lították össze a selmeci akadémia magyar hall-gatói, köztük Szabó József, az elsõ Magyar–né-met bányászati szótárt. (Zsámboki L. szerk.,1983. 275. l.) Vezetése alatt az új tanszék „erõ-teljes fejlõdésnek” indult. Pettkó továbbfejlesz-tette például a Scopoli által létrehozott ásvány-tani-földtani gyûjteményt is, amely késõbb igenhíressé vált. (Csíky G., 1992. 409. l.)

137

Pettkó János kézírása

Vadász Elemér írja: „Tanári mûködésénekvégsõ szakaszában magyar nyelven adott elõ,sõt az elõadásairól készített elõadói füzeteit fel-ajánlotta a magyar kormánynak. Pettkó Jánosszlováksága különben sem lehetett olyan en-gesztelhetetlen mértékû és irányú, amivé ezt anemzetiségi kérdést a gyûlöletes habsburgi po-litika kétszínûsége a magyarság ellen kiélezte,nagyra fejlesztette és felhasználta. Ugyanez azévszázados országpusztító politika, a nemzeti-ségi megosztottság ellentétein kívül, a vallásiellentétek szításával, további megosztottságrais törekedett.” (Vadász E., 1969. 641. l.)

Sajnos, magát Pettkót is több csalódás érteaz életben. Méltánytalanok voltak vele szem-ben a bécsi tudósok, konfliktusba került a pestiegyetem geológusaival, megalázó anyagi hely-zetbe hozták felettesei és közvetlen munkatár-sai stb. Pedig õ mindig csak a közügyet, a tudo-mányt és az új nemzedéket kívánta becsületesenszolgálni. Fõleg Selmec vidékének geológiai ta-nulmányozása terén szerzett érdemeket. (Kenye-res Á. fõszerk., 1969. 421. l.) E témakörbõl Bécs-ben három német nyelvû munkája is megjelent azalábbi címmel: Geognostische skizze der gegendvon Kremnitz (1847), Tubicaulis von Ilia beiSchemnitz (1849), Geologische karte der gegendvon Schemnitz (1853).

1847-ben jelen volt az Orvostermészettudo-mányi Egyesület pozsonyi ülésén, 1848-banpedig tagja volt a Magyarhoni Földtani Társula-tot megalapító bizottságnak. 1861-ben az MTAlevelezõ tagja lett, székfoglalóját A geológiaijégkorszak címmel tartotta meg. Ugyancsak ön-életrajzában említi, hogy tanárságának utolsókét évében magyarul írt Mineralógiát, Geológi-át és Paleontológiát. Amint írja: „Nyugalmaz-tatásom alkalmával felajánlottam munkáimat aminisztériumnak, venné meg utódom számára.”A munka, sajnos, kéziratban maradt.

Pettkó élete utolsó éveit Pozsonyban töltöt-te, lánya és családja tartotta el õt. 1890. október26-án hunyt el.

Poda Miklós(1723–1789)

Amikor 1770-ben Mária Terézia a selmecibányaiskolát akadémiai rangra emelte (Berg-Academie zu Schemnitz), létrejött egy új tan-szék is, melyen a bányászatot már önálló tudo-mányként adták elõ. A bányászat oktatásánaktörténete azonban ennél korábbi, hisz ezt adiszciplínát már a bányászati fõtanintézetben(Praktische Lehrschule) is elõadták. Az akkoriII. tanszéken (matematika–fizika–mechanikatanszék) Poda Miklós osztrák származású egye-temi és akadémiai tanár, nemzetközi hírû pro-fesszor tanított elõször tudományos alapokonnyugvó bányaismereteket.

Poda 1723. október 3-án született Bécsben.1741-ben a jezsuita rend tagja, késõbb annakpapja lett; a feloszlatás után pedig világi papmaradt. A grazi egyetemen bölcsészdoktorátustszerzett, s matematikát oktatott Klagenfurtbanés Linzben. 1756 és 1771 közt mûködött Sel-mecbányán. Tanszékét 1756. augusztus 13-ánnyitották meg az egykori kamaraházban, a bá-nyakormányzók épületében (Kammerhof),amely ma a Szlovák Bányászati Múzeum köz-ponti székháza. (Urgela, J., 1985. 20–21. l.)Poda a hazai mûszaki felsõoktatás terén úttörõmunkát végzett: világelsõként teremtette meg amagas szintû bányászképzést, tevékenységénekpedig nemzetközi szakmai-tudományos kisu-gárzása volt.

Már Grazban egyetemi elõadóként nagy fo-kon oktatta a matematikát, ezenkívül termé-szettudományi múzeumot alapított és csillag-vizsgálót igazgatott. Selmecen modellek egészsorát készítette, hogy az oktatást szemléleteseb-bé tegye. Könyvtárat alapított, hogy a szakiro-dalom hozzáférhetõbb legyen tanároknak és di-ákoknak egyaránt. Részt vett a világ elsõ nem-zetközi mûszaki tudományos társaságának, aSociatät der Bergbau-Kunde megszervezésé-ben. (Kenyeres Á., 1969. 422. l.)

138

Poda Miklós szakírói munkássága is ki-emelkedõ. A világhírûként ismert Selmeci Mû-emlékkönyvtárban õrzött, 1771-ben Prágábanmegjelent mûvét (Kurzgefasste Beschreibung de,bey dem Bergbau zu Schemnitz in Nider-Hungarn errichten Maschinen) nemrég adták kikétnyelvû hasonmás kiadásában (A selmeci bá-nyagépekrõl – Bergmaschinen von Schemnitz1771. Miskolc–Rudabánya, 2002). A kötethezZsámboki László írt utószót, s õ szerkesztette amaga nemében rendkívüli mûvet. A kiadvány-ban Poda azokat az ismereteket közli, melyeketa selmeci akadémián tanuló hallgatóknak elkellett sajátítaniuk a bányászatban használatosgépekrõl. A gépek érdekessége, hogy azok ak-kor „nem mûhelyekben, sorozatgyártásban ké-szültek, hanem adott helyekre (aknaszájhoz,földalatti vágatokban, akna-táró keresztezésnélstb.), adott méretekben és adott teljesítménnyelstb.”. (Zsámboki L., 2002. 138. l.) A sokféleberendezés közt találunk lójárgányokat, váltóvízkerekeket, szivattyúkat, gõzerejû gépeket,vízoszlopos gépeket, léggépeket stb. Poda vala-mennyi találmánynak közli a pontos mûszakiadatait, teljesítményét, alkalmazásának helyétstb. A könyvet egykor a felvilágosult prágai bá-nyatanácsos, Born Ignác adta ki, hogy „közhír-ré tegye” az akkor még hivatali titokként õrzötttudományos adatokat, korszakalkotó találmá-nyokat.

Poda Miklós további selmeci vonatkozásúmunkája még az alábbi két német nyelvûkönyv: Berechnung der Luftmaschine der zuSchemnitz bey der Amalia Schacht von JosephKarl Höll... (Wien, 1771); AkademischeVarlesung über die zu Schemniz... (Dresden,1773).

Poda 1771-ben elhagyta Selmecet. Bécsbenhunyt el 1789. április 29-én.

Pöschl Ede(1820–1898)

Pöschl Ede bányamérnök és szaktanár, aselmeci akadémia „elsõ választott igazgatója”1820. május 11-én született Bécsben.

Elõször jogot hallgatott Gyõrben, majdSelmecen bányászatot és kohászatot tanult(1837–1841). A selmeci stúdiumok után a bécsifõpénzverõ hivatal alkalmazottja lett. KözbenBécsben természettudományi-mûszaki ismere-teit bõvítette, s a Montanistisches Museumbanfolytatott geológiai tanulmányokat.

Bécsbõl visszatérve 1846-ban kincstári szol-gálatba lépett, 1850-tõl pedig a selmeci akadé-mia ideiglenes tanára lett az építészet–ábrázológeometria tanszéken, majd 1855-ben kineveztékannak rendes tanárává. 1866-tól a bányagép-tan–kohászattan–építészet tanára, 1872-tõl azábrázoló mértan tanszékének vezetõje. 1873-tól1876-ig az akadémia rektora.

Elsõsorban a vízemelõ gõzgépek teljesítmé-nyének matematikai számításával, a fúrógépekés kompresszorok mûködésével foglalkozott.Szakcikkei a Berg- und HüttenmännischesJahrbuchban, valamint a Bányászati és Kohásza-ti Lapokban jelentek meg.

A selmecbányai jeles személyiségeket be-mutató szlovák nyelvû kiadvány tesz említéstPöschl Ede zenei érdeklõdésérõl, s zenemûvész-ként (fuvolamûvész) is jegyezte õt. (Herèko, I.,1995. 192. l.)

139

Pöschl Ede Selmecen született fia, PöschlImre (1871–1963), aki Honti arcképcsarno-kunkból (Csáky K., 1998.) sajnálatos módon ki-maradt, kiváló gépészmérnök és mûegyetemitanár volt. Zipernovszky Károly munkatársa-ként részt vett a villamos motorok továbbfej-lesztésében, Kandó Kálmánnal pedig a kísérle-ti fázisváltós motorok kifejlesztésén dolgozott.

Pöschl Ede 1887-ben vonult nyugdíjba, sBudapesten halt meg 1898. november 29-én.

Radlinský, Andrej(1817–1879)

A Szlovák Pedagógiai Enciklopédiában ol-vashatjuk, hogy az 1776-tól 1919-ig a piaristákáltal irányított Selmecbányai Királyi KatolikusNagygimnáziumban a XIX. században több ki-váló szlovák nemzetébresztõ tanár is tevékeny-kedett. Ezek egyike volt Andrej Radlinskýszerkesztõ, könyvkiadó, nyelvész és paptanár.(Pavlík, O. szerk., 1985. 62. l.)

A katolikus gimnázium tanítási nyelveegyébként hosszú idõn át itt is a latin volt. Amagyart 1807-ben kezdték külön tantárgykénttanítani, s csak 1844-tõl vált tanítási nyelvvé.1861-tõl a tannyelv vegyes – magyar és szlovák– volt. A német nyelvet már 1784-ben kötelezõtantárgyként vezették be, s a szabadságharc le-verése után, 1850-tõl 1860-ig az oktatás is ezena nyelven folyt. 1870-tõl újra a magyar lett azoktatás nyelve, a szlovákot pedig segédnyelv-ként használták. E nyelv fakultatív oktatása ter-mészetesen már elõbb is engedélyezett volt.(Mészáros I., 1988. 249. l.; Szártorisz F., 1896.54–55. l.)

Radlinský 1843–49 közt volt selmecbányaikáplán, tehát ez idõ tájt oktathatott a nevezettiskolában is. A szlovák nemzetébresztõ, népeirodalmi-kulturális életének egyik szervezõje, aszlovák irodalmi nyelv bevezetésének sürgetõ-je Alsókubinban született 1817. július 8-án.Körmöcbányán, Rózsahegyen és Budán járt

gimnáziumba; a nagyszombati Oláh-szeminári-umban filozófiát tanult, a bécsi egyetemen pe-dig elvégezte a teológiát. Pesten doktorált1841-ben, s ekkor szentelték õt pappá is. Egyideig Budán volt káplán, Zágrábban matemati-kát tanított, majd aranyosmaróti káplánkodásaután Selmecbányára került. Itteni tevékenységeigen jelentõs volt a szlovák kultúra és közmû-velõdés szempontjából. Samuel Ormisszal ésmásokkal megalapította például a nõegyletet, avasárnapi iskolát, a szlovák öntevékeny színhá-zat, a takarékpénztárat stb. Ugyanitt jelentettemeg 1847-ben prédikációgyûjteményét Pokla-dy kázate¾ského reèníctva címmel. Ennek má-sodik kötetét már a Štúrék által alkalmazottszlovák nyelven adta ki 1849-ben. Radlinskýegyébként mint kiváló filozófus egyféle össze-kötõ szerepet töltött be a Štúrék és Bernolákékközt kialakult nyelvi vitákban. A Tatrin 1847-eskongresszusán elõterjesztette – mérséklendõ akét tábor közti vitát – latinul írt szlovák nyelv-tanát (Grammatica linguae Slavicae interSlavos Hungariae vigentis), amely azonbannem jelent meg nyomtatásban. 1850-ben kiadtaaz ószláv nyelv helyesírási kézikönyvét, aPravopis slovenský s krátkou mluvnicit. (SBSV., 1992. 16–19. l.)

A magyar szabadságharc eszméit valójábannem támogatta, s tagja volt annak a szlovákküldöttségnek, amely Bécsben is járt Ferenc Jó-zsef császárnál. Nem sikerült neki bekerülnieaztán a magyar parlamentbe sem.

1861-tõl haláláig, 1879. április 26-igJókúton volt plébános. Együttmûködött aTatrinnal és a Matica slovenskával, szerkesztet-te a Cyrill és Method címû lapot és annak mel-lékletét, a Priate¾ školy a literatúryt; kiadta aŠkolnik címû asztronómiai, földrjazi, fizikai,természettani, gazdasági ismereteket tartalma-zó könyvét (1871), a Dejepis Uhorska svetský acirkevný pre katolícke elementárne školy (Bécs,1876) címû tankönyvét, s népe számára mégmegannyi termékenyítõ munkát végzett el.

140

Rappensberger Vilmos(1848–1928)

Rappensberger Vilmos piarista szerzetes,történész, utazó, természetrajz–kémia szakospaptanár munkásságát Honti arcképcsarnok cí-mû kötetünkben is méltattuk (Csáky K., 1998.101. l.), ám halálozási helyét és évszámát nemtüntettük fel. Arról sem írtunk, hogy pályájautolsó szakasza is szülõföldjéhez kötötte õt.

A tudós szerzetestanár a szabadságharcévében, 1848. szeptember 14-én Bélabányánszületett bányászcsaládban. A gimnázium hatosztályát a közeli Selmecbányán végezte, sNyitrán tett érettségi vizsgát. Ugyanitt 1866-ban belépett a piarista rendbe. Novíciusi éveután teológiát tanult, majd ezt befejezve 1872-ben pappá szentelték. Tanulmányait 1876-tól apesti egyetemen folytatta, ahol 1879-ben ter-mészetrajz–kémia szakos tanári oklevelet szer-zett. Tanított a piarista rend gimnáziumaiban:Rózsahegyen, Nyitrán, Szentgyörgyön, Buda-pesten, Kisszebenben, Trencsénben, Mosonma-gyaróváron és Nagybecskereken. Közben többhelyen volt rendfõnök, illetve iskolaigazgató is.

1876-tól majdnem minden szabad idejétutazásra fordította. Beutazta Európát, járt Ázsi-ában és Afrikában is. Utazásairól rendszeresenpublikált cikkeket, beszámolókat. Több írásajelent meg a Természettudományi Közlönyben,a Mosonmegyei Lapokban és másutt.

A magyaróvári gymnasium története 1739–1894 címû munkája Gyõrben jelent meg 1896-ban. Ugyanott s ugyanakkor adták ki másikmunkáját, A magyaróvári gymnasium könyvtá-ra és tanszergyûjteménye címmel. Magyaróvá-ron látott napvilágot 1897-ben újabb könyve,az Utazás az Északi-fokig. Kiadták két másikútikönyvét is: A Brenneren át az Adriához(Gyõr, 1901), valamint a Négy hét a Pyrenaei-félszigeten (Gyõr, 1905) címût.

Közéleti tevékenysége is jelentõs volt, többnépszerûsítõ és tudományos elõadást tartott a

különféle egyletekben, egyesületekben. Szer-kesztette a Trencsénmegyei Természettudomá-nyi Egylet évkönyveit stb.

Rappensberger nevét az újabb lexikonokmár nem említik, Szinnyei József azonban rész-letesen ír róla többkötetes összefoglalójában.(Szinnyei J., 1906. XI. 561–562. l.) SzerepelBorovszky monográfiájában is (Borovszky S.szerk., 1906. 270. l.), akárcsak a Selmec és kör-nyéke jeles személyiségeit bemutató kiadvány-ban (Herèko, I., 1995. 196. l.), sõt a SzlovákBiográfiai Szótárban is (Mináè, V. fõszerk.,1992. 42. l.).

Nyugdíjaséveit Selmecbányán töltötte, ám– mint az a Selmecbányai Kir. Katolikus Fõ-gimnázium értesítõibõl is kiderül – itt sem pi-hent. Az elsõ világháború alatt ugyanis sok ta-nár bevonult a hadseregbe, s ez bizony gondotokozott az oktatásban. A helyzet hasonló voltSelmecen is, ahol olyan „önzetlen férfiak”mentették meg az iskolát, mint RappensbergerVilmos nyug. igazgató, dr. Vas Antal nyug.igazgató és dr. Miklóssy Zoltán okl. fõgimnázi-umi tanár, fõlevéltáros. Rappensbergerrõlegyébként az alábbiakat olvassuk az iskola1915/16. tanévének Értesítõjében: „Kegyesren-di áldozópap és házi másodfõnök, nyugalma-zott házfõnök és gimn. igazgató; a hadiszolgá-latban lévõ tanerõk helyettesítésére önként ésdíjtalanul vállalkozott rendes tanár; a fõgimná-ziumi Segélyzõ-Egyesület alapító-, választmá-nyi- és igazgató-tanácsi tagja, Selmecz- ésBélabánya törvényhatóságának és a róm. kath.elemi iskolaszéknek választott-, a róm. kath.polgári leányiskola gondnokságának kineve-zett-, a K. M. Természettudományi Társaság ésa Kath. Tanáregyesületnek rendes tagja; taní-totta a német nyelvet és irodalmat a VIII. osz-tályban, heti 3 órában. Tanít 43 év óta.” (Dr.Rauchbauer J., 1916. 20–21. l.)

A neves tanár 1928. október 14-én hunyt elSelmecbányán. Síremléke a Piari-kapu mögöttiÚritemetõ 505-ös parcellájában található.

141

Rauchbauer József(1855–19 ? )

A Selmecbányai Királyi Katolikus Fõgim-názium fejlõdése a XX. század elsõ évtizedébenegyre erõteljesebben ívelt felfelé. A hatosztá-lyos intézet újra nyolcosztályossá alakult, az is-kola korszerû új épületbe költözött stb. Kiválótanárai nemcsak oktattak, hanem vezették azönképzõkört, a dalegyletet, a Mária Társulatot,s jelen voltak a város társadalmi, kulturális éle-tében is. Az 1870-es évektõl az iskola magyarjellege is egyre inkább kiteljesedett. Mindezazonban az elsõ világháborúval véget ért: 1919után „az iskola felett megszûnt a magyar tanügy-igazgatóság illetékessége”. (Mészáros I., 1988.249. l.)

A tanintézet utolsó s egyben legtekintélye-sebb igazgatója volt Rauchbauer József ke-gyesrendi áldozópap, kánonjogi doktor, gimná-ziumi tanár. Esztergomban született 1855. feb-ruár 11-én. 1871-ben lépett a piarista rendbe,Vácott volt novícius, s 1878. augusztus 4-énszentelték õt pappá. 1885-ben tanári vizsgát tettmennyiségtanból és bölcseletbõl, majd a vácifõgimnáziumban kezdett tanítani. Oktatott Lé-ván, Tatán, Nagykárolyban és Budapesten is.1895-ben a Trencséni Királyi Katolikus Fõgim-názium igazgatója lett.

Rauchbauer 1903-ban került Selmecbányá-ra. Az egyik regionális kislexikonban olvassuk

(nevét itt Rauchbergernek írják), hogy1905–1906, illetve 1917–1919 között volt agimnázium igazgatója. (Herèko, I., 1995. 196.l.) Szinnyei lexikona viszont azt közli, hogyRauchbauer már 1903-tól a Selmeci KirályiKatolikus Nagygimnázium igazgatója, az isko-la mennyiségtantanára s egyben házfõnök, ta-nulmányi ügykezelõ, az alumneumi egyesületelnöke. (Szinnyei J., 1906. 613. l.) S az is biz-tos, hogy 1917 elõtt is igazgató volt, hisz intéz-ményvezetõként õ szerkesztette az iskola fenn-maradt értesítõit. Selmeci tevékenységérõl atanintézet 1914-ben megjelent értesítõjében ol-vashatunk részletesebben. Úgy jellemzik õt,mint a tanügy „buzgó, fáradhatatlan, csöndesharcosát”, akinek munkássága „soha nem ke-reste a feltûnést, hiszen egész lényét, mûködéséta szerénység és a szeretet aranyozta be”. (PuderJ., 1914. 1. l.)

Igazgatóként az õ nevéhez fûzõdött „a hat-osztályos intézetnek nyolcosztályossá történtfejlesztése 1907-ben, valamint a fõgimnáziumúj épületének építése is”. Rauchbauer „Soha-sem feszelgett a magas igazgatói polcon tün-döklõ igazgató köntösében. Õszinte, lebilincse-lõ modorával, nemesen lüktetõ szívével, az

142

igazgatása alatt álló tanári karban a melegközvetlen kollegialitást tûzte ki ideálúl, és aztmindenütt meg is honosította. »Legyünk egy-más iránt elnézõk, nincs egyikünk se hiba nél-kül, a nézeteltéréseket intézzük el szeretettel«,ezek jelszavai a tanári szobában. A tanulók iga-zi jószívû apja. Tanárait mindig szeretettel pá-rosult szigorral figyelmeztette. »Ne legyünk bí-rák a harag hevében, hanem akkor, ha lecsen-desedünk, animozitás ne vezessen bennünket atanulókkal szemben, hiszen oly könnyû dolog atanárnak a fiúval végezni, az osztályfõnök vé-dõje legyen osztályának, hiszen a legnagyobbgonosztevõnek is van védõje.« Társadalmiérintkezésében az õszinteség, közvetlenség, jó,derûs kedv a signaturái. A régi kellemes piaris-ta életbõl sok remineszcencia, anekdota hang-zik el ajkáról. Sohasem barátja – hiszen énjé-nek alaptermészetével teljesen ellenkezik – apózolásnak, hanem mindenütt és mindenbentermészetes modorával hódít, s ez fõoka nagynépszerûségének”. (Puder J., 1914. 2–3. l.)

Szaktanárnak is kitûnõ ember voltRauchbauer, aki „a mathematikát, amely rende-sen a tanulók réme, közvetlen modorával, a nö-vendékek szellemi nívójához leereszkedõ eljá-rásával meg tudta kedveltetni a tanulókkal”.(Puder J., 1914. 2. l.)

Gimnáziumában eredményesen dolgoztaka humán szakkörök is: a Vörösmarty Önkép-zõkör; a Legszentebb Szív Asszonyi Imaegy-let, mely a hitbuzgalmat erõsítette; az egyhá-zi énekkar, mely a zenei kultúrát mélyítette el.A zenekört például olyan tehetséges emberirányította, mint Cziczka Sándor zeneszerzõés karnagy.

1916-ban Rauchbauer boldogan írta az is-kolai értesítõben, hogy hosszú, küzdelmesmunka után végre felépült az intézet új otthona.A történelmi sorsfordulók, sajnos, nem sokatengedtek az örömnek. Megszûnt a magyarnyelvû oktatás, s az igazgató is háttérbe szorult.A Selmec és környéke jeles személyiségeit be-

mutató lexikon halálának évét sem közli. Nemszerepel Rauchbauer az újabb lexikonokbansem, bár azokban, amelyek még életében jelen-tek meg, ott a neve. Perger Lajos Rauchbauerirodalmi mûveként említi A delejes és villamostünemények rokonsága címû munkáját, amely1880-ban jelent meg a tatai gimnázium értesítõ-jében. (Perger L., 1887. 119. l.)

Reichenhaller Kálmán(1852–1919)

Reichenhaller Kálmán kémikus, vegyészetiszakíró szintén csak rövid ideig volt a selmeciakadémia tanára. Életének mégis meghatározóállomása volt ez a város, hisz vegyészi karrier-je tulajdonképpen itt kezdõdött. Igaz, a beosz-tását illetõen nem beszélhetünk igazi karrierrõl;pályája nagyobb részét középiskolai tanárkéntélte meg, ám pedagógiai-szakírói munkásságaannál jelentõsebb. De vessünk egy pillantástaránylag rövid és termékeny életére.

Pesten született 1852. március 16-án. Kö-zépiskoláit Vácott és Sopronban végezte, majda keszthelyi gazdasági tanintézetben, a magyar-óvári gazdasági akadémián és a selmeci bányá-szati akadémián tanult. Az utóbbi helyen 1872-tõl 1874-ig volt a kiváló professzor, SchenekIstván tanársegéde az általános és elemi vegy-tan (bányavegytan) tanszéken. 1874-ben az in-tézet ösztöndíjával három évre külföldre küld-ték. Tanult és kutatott a heidelbergi, a hohen-heimi és a müncheni egyetemen. Heidelberg-ben Bunsen mellett volt tanársegéd, s ugyanittelnyerte a kémia doktora címet 1877-ben.1878-ban Budapesten is doktorált vegytanból.

Visszatérése után az aradi fõreáliskola ké-miatanárává nevezték ki. Három évig mûködöttitt, s „fölállította az intézet chemiai laboratóri-umát”. (Szinnyei J., 1906. 669. l.) Utána abudapesti V. kerületi fõreáliskolában tanított.Ennek laboratóriumát szintén „fölszerelte”, segyéb munkái mellett a reáliskolák részére több

143

tankönyvet írt. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969.496. l.) Ilyenek például az Általános anorgani-kus és organikus chemia középiskolák és tanító-intézetek számára (Budapest, 1889, 1890), azAnorganikus chemia és mineralógia fõreálisko-lák és tanítóképzõ-intézetek számára (Buda-pest, 1901), a Chemia és mineralógia a fõgim-náziumok VI. osztálya számára (Budapest,1901) és az Organikus chemia a fõreáliskolákVII. osztálya számára (Budapest, 1902).

A magyar kémikusok jeles alakja a vegytankörébõl más, nem épp tankönyv jellegû kiadvá-nyokat is megjelentetett. Ilyen többek közt Amûszaki vegytan egyes fejezetei, melyet a„pénzügyi közegek, a gazdasági és iparintéze-tek számára” írt (Budapest, 1887), a Szeszgyár-tás és ecetgyártás (Budapest, 1890), a Kémiaitechnológia (Hankó Vilmos társszerzõvel. Bu-dapest, 1910).

Felmerül a kérdés: vajon az ilyen képzett,felkészült, külföldi egyetemeket is megjárt, ottés itthon tanársegédként is tevékenykedõ szak-embernek nem volt-e szûkös a középiskolai ka-tedra? Persze ez csupán költõi kérdés. HiszReichenhaller a neki szabott pálya során min-denképp megtette a magáét, s az adott poszto-kon is hasznos munkát végzett.

1919. április 16-án hunyt el Budapesten.

Réz Géza(1865–1936)

Réz Gézáról, a kiváló bányamérnökrõl ésakadémiai tanárról, a magyar petróleum- és kõ-olajkutatás egyik úttörõjérõl Honti arcképcsar-nok címû kötetünkben mindössze egy rövidszócikkben emlékeztünk meg. (Csáky K.,1998. 154. l.)

Neves szülöttünket a magyar és a szlovákéletrajzi és szaklexikonok egyaránt számontartják. Réz (1901-ig Richter) Géza 1865. ápri-lis 7-én született Selmecbányán, RichterGyörgy bányatanácsos és Tanenberger Mária

gyermekeként. Itt végezte a középiskoláit is,1882–86 között pedig a helybeli akadémián ta-nult bányászatot. 1888-ban, az államvizsga le-tétele után Nagybányán kezdte gyakornoki éve-it, majd Selmecbányán, Körmöcbányán ésKapnikbányán ismerkedett a szakmával.

A tanári pályával elõször 1890-ben kerültkapcsolatba. Ekkor lett Winkler Benõ asszisz-tense a selmeci akadémia ásványtan–geoló-gia–paleontológia tanszéken. Egy év múlvaazonban már a szélaknai kincstári bányászat se-gédmérnöke, 1902-tõl 1904-ig pedig a pénz-ügyminisztérium bányászati ügyosztályán dol-gozott.

1904-ben ismét Selmecre került, az akkorramár fõiskolává alakult intézet bányamûvelés-tan–ércelõkészítéstan tanszékére. GretzmacherGyula halála után kezdetben mint helyettes,majd rendkívüli, 1907-tõl pedig rendes tanár-ként vezette a tanszéket 1918-ig. 1907-tõl egy-ben a Bányászati Fakultás dékánja volt,1918–19-ben pedig a fõiskola rektori tisztét isbetöltötte.

Réz Géza egész életén át képezte magát, sszámtalan tisztséget töltött be szakterületén.1900-ban a párizsi világkiállításon csoportfel-ügyelõként tevékenykedett. 1905-ben amerikaitanulmányúton vett részt. 1907-ben sorra láto-gatta Ausztria, Németország, Belgium, Fran-ciaország és Anglia bányászati fõiskoláit. Többvilágnyelvet beszélt.

144

Réz Géza foglalkozott geológiával, bányá-szattal, bányaméréstannal és bányarendezéssel.E tekintetben a nagyvilágot járva, a párizsi ésamerikai világkiállításokon is elismerést szer-zett a magyar névnek. A II. József-aknáról ké-szített geológiai térképét a selmeci levéltárbanõrzik. Bányamûveléstan címû könyvének elsõkötetét – Tankönyv a selmecbányai m. kir. Bá-nyászati és Erdészeti Fõiskola bányamér-nökhallgatói számára – a selmeci Joergesnyomdában adta ki 1910-ben. A második kötetcsak kõnyomatos formában látott napvilágot1918-ban, ugyanott. Sikeres és alapos könyvé-bõl három évtizeden át tanultak a hallgatókszakmai alapismereteket. Az utókor Réz Gézaszakmai tanulmányait is elõszeretettel forgatta.Ezek fõleg a Bányászati és Kohászati Lapok-ban jelentek meg (Miképpen került az arany akvarczerekbe, 1895; Galícia petroleum vidéké-rõl, 1897; Zsibói mélyfúrásokról, 1899; Aselmeczi bányavidék erdõvízgazdászatának rö-vid ismertetése, 1907; Adatok a Magyarorszá-gon eddig végzett petróleumkutatások eredmé-nyeirõl, 1908).

Lefordította s 1914-ben a Franklin Társulat-nál Budapesten kiadta Williams Archibald Amodern bányászat (The modern mining) címûkönyvét. A Lóczy Lajos szerkesztette kötetben(A Magyar Szent Korona országainak... Buda-pest, 1918) megírta a Magyarország bányásza-ta címû fejezetet.

Hogy a Selmecen „hazátlanná” lett fõiskolaSopronban „fõnixmadárként új életre kelhe-tett”, abban is nagy érdeme volt Réz Gézá-nak. A magyar petróleumkutatások kimagaslószakemberérõl Walek Károly mondta kerepe-si temetõbeli gyászbeszédében, hogy halálá-val „egy érdemekben gazdag, alkotó munká-val nemesített élet” zárult le. Olyan emberélete, aki példát mutatott a marosújvári elful-ladt bányák mentési munkálatainál vagy a bu-dai alagút víztelenítésénél is. (E. P. – BKL.1936-. 145–147. l.)

A „vérbeli bányász” Budapesten hunyt el1936. február 29-én.

Rojko (Roiko, Royko) Ján(1774–1838)

Rojko Ján – Rojko János – pedagógus, líce-umi igazgató munkásságának megítélése – külö-nösen magyar szemszögbõl nézve – nem könnyûdolog. Hisz olyan tanára volt õ a híres kollé-giumnak, aki magyarul nem is beszélt. Akkormiért foglalkozunk mégis vele? Mert a selmecievangélikus gimnáziumról alkotott kép az õmunkásságának megismerése által is tökélete-sebb lehet, hisz az iskola több kultúrának is amelegágya volt. S noha Royko közel állt a pán-szláv eszmékhez, pedagógiai-szervezõi térenvoltak érdemei.

Royko János elõkelõ csizmadiamester fia-ként született Besztercebányán 1774. február 3-án. Középiskolai tanulmányait helyben végez-te, majd 1797–98-ban a wittenbergi egyetemen,1798-tól pedig Jénában tanult. Hazatérése utánleánynevelõ intézetet alapított szülõvárosában,aztán a fiúk számára is létrehozott egy ilyen is-kolát.

Az 1804/05-ös tanévben került a selmecievangélikus líceumba tanárnak. 1817-tõl többalkalommal is volt igazgató: Severlay Mátyás-sal, Boleman Istvánnal és másokkal váltakozottebben a pozícióban. Tulajdonképpen az õ nevé-hez is kötõdik a nagy iskolaépítés korszaka,amikor is elkészült az intézet korszerû, modernotthona.

Roykót a szlovákság nemzetébresztõ peda-gógusként tartja számon, akinek Severlayval si-került az iskolát „elszlovákosítania”. Népe szá-mára sok jeles embert nevelt, többek köztSamuel Godrát és Andrej Sládkovièot. A szlo-vák biográfiákban azt olvassuk, hogy 1810-benõ lett a líceum „csehszlovák” tanszékének taná-ra. Elõadásai Syntax Slavo-bohemica címmelkéziratban maradtak. Ezenkívül több szlovák

145

népdalt gyûjtött, egyebek közt Ján Kollár szá-mára is. (Mináè, V., fõszerk., 1992. 106. l.)

Royko iskolaépítõ munkáját elismerteBreznyik János is. Kétkötetes líceumi történe-tében ír a szlovákság ama törekvéseirõl is, me-lyek az anyanyelv oktatásának bevezetéséreirányultak. 1810-ben például követelték, hogya teológusoknak a „tót nyelv” Selmecen is adas-sék elõ. Nyelvtanárnak Royko János (JánRoyko) volt kiszemelve, „maga is tagja lévénazon tót társaságnak, mely a Felvidéken vallá-sos és népszerû könyvek kiadására 1810-benjött létre, s melyet legnagyobbrészt ev. papok éstanítók alkották”. A tanszékre 1810-ben azon-ban még nem gyûlt össze az elegendõ pénzösz-szeg, s mint Breznyik írja: „a tót nyelv elõadá-sa alkalmasint e miatt maradt el, legalább se-hol sem olvassuk, hogy ezt Royko vagy más va-laki elõadta volna”. (Breznyik J., 1889.186–287. l.) Késõbb természetesen megindultaz oktatás.

Royko egyébként hit- és erkölcstant, görögés római régiségtant, történelmet, német nyel-vet és számtant is tanított Selmecen. Tanításimódszerei kapcsán Breznyik az alábbiakat köz-li: Royko ifjabb éveiben „alkalmasint nagyobbhatással és sikerrel” oktatott, mint „megéleme-dett korában, midõn tanítványai benne inkábba jó embert becsülték, mintsem oly tanárt, kitõlsokat tanulhatnak. Füzetei ügyesen voltak szer-kesztve, magában értetik, mind latin nyelven,de tanítása abból állott, hogy a paragrafusokatlediktálta, s ha magyarázott is, csak a diktáltatismételte egy kissé változtatva. Tantárgyai közétartozott a primában a mennyiség- és termé-szettan is. Egyik évben elõadta az algebrát, má-sikban a geometriát, harmadikban a physicát.De az algebrai mûveleteket kevésnek tudta fel-foghatóvá tenni... Ha valamit a táblán leveze-tett, a tanulók nézték, azonban sokról volt el-mondható az írással: látván nem látnak és hall-ván nem hallanak, sem értenek. A physicát iscsak diktálta, mint másutt, itt is keveset magya-

rázva, kísérletekkel, mert szerekkel nem rendel-kezett, keveset mutatva be; miért is érdekkeltés-rõl a tudomány iránt szó sem lehetett”.(Breznyik J., 1889. 303. l.)

Royko János 1838. május 19-én hunyt elSelmecbányán.

Roth Gyula(1873–1961)

Roth Gyula Kossuth-díjas erdõmérnök,egyetemi tanár és szakíró, „a magyar erdésze-ti felsõoktatás és tudományos kutatás geszto-ra” 1961. január 7-én hunyt el Sopronban. Azországhatárokon túl is elismert professzor, aselmecbányai akadémia egykori diákja és ta-nára egy itteni iparoscsaládban született 1873.szeptember 26-án. Miután helyben az érettsé-git is megszerezte, az erdészeti akadémiahallgatója lett. Tanulmányait 1896-ban fejez-te be kiváló eredménnyel. Egy ideig gyakor-nokként dolgozott a lugosi erdõigazgatósá-gon, miközben kitüntetéses oklevelet szerzett1898-ban Budapesten. 1900-ban a görgény-szentimrei szakiskolában oktatott. Innen1904-ben Vadas Jenõ ösztönzésére Selmecbá-nyára került az erdészeti kísérleti állomásközpontjába. Ekkor alkalma nyílott az utazás-ra, s megismerkedhetett Európa több hasonlóintézetével.

146

1907-ben már erdõmûveléstani gyakorlato-kat vezetett a fõiskolán, illetve az erdészeti kí-sérletek nevû tantárgyat oktatta az erdõmûve-léstan tanszékén, ahol Vadas Jenõ volt a vezetõ.Ezt megelõzõen a fõiskola kisiblyei pagonyá-ban megindította az elsõ „erdõlési” kísérleteit.Ugyancsak õ volt az elsõ, aki az akkori Ma-gyarországon felhívta a szakemberek figyelméta „szálaló erdõre”. (Magyar P., 1961. 85. l.)

1911-ben fõerdõmérnökké és kísérletügyiadjunktussá nevezték ki, 1917-ben pedig erdõ-tanácsos lett. 1918-ig volt az említett tanszéktanára. Nemzetközi kongresszusokon tartottelõadásokat Németországban, Belgiumban ésFranciaországban. A nemzetközi szaktekintélykitûnõ nyelvismerettel rendelkezett, így 1929-ben alelnöke, 1932-ben elnöke, késõbb örökösdíszelnöke lett az erdészeti kutatóintézeteknemzetközi uniójának. „Elsõsorban az erdõ-mûvelés kérdéseivel foglalkozott. Külföldi fafa-jokat honosított meg. Új faosztályzási és szála-lási eljárásokat dolgozott ki.” (Kenyeres Á.fõszerk., 1969. 538. l.)

Már Selmecbányán tanulmányozta az erdõ-állományok ápolását, a természetes és mestersé-ges felújítás különbözõ rendszereit. Foglalko-zott vetõmagvizsgálattal, vadtenyésztéssel és avadkárok elleni védekezéssel. Gyakorlati kérdé-sekkel foglalkozó írásai már ekkor megjelentekaz Erdészeti Kísérletek és az Erdészeti Lapokhasábjain. (Zsámboki L. szerk., 1983. 288. l.)

1919-ben a kutatóintézettel és a fõiskolávalegyütt Roth Gyula is Sopronba került. Elsõsor-ban õ harcolta ki, hogy „az elsõ világháborúvégén hajléktalanná volt selmecbányai bánya-és erdõmérnöki fõiskola Sopronban kapott má-sodik otthont, ami a továbbiakban aztán amessze jövõre kiható eredménynek bizonyult”.(Magyar P., 1961. 82. l.) Sopronban Roth tan-székvezetõ tanár lett, átvette a kísérleti állomásvezetését is, s 1926-ban újraindította az Erdé-szeti Kísérletek címû szakfolyóiratot. Rothmint kiváló elméleti és gyakorlati szakember

„nemcsak felismeri a korszerû állományápoláshatalmas erdõ- és közigazgatási jelentõségét,hanem minden erejét az ügy szolgálatába állít-va törekszik annak mind elméleti, mind gyakor-lati megoldására”. Mint egyik életrajzírójahangsúlyozza: Roth Gyula „szóban és írásbanfáradhatatlanul hirdette az újat, a jobbat, a ter-mészetesebbet, a több gondot, tudást és fárad-ságot, kiadást igénylõ, de végeredményben töb-bet, jobbat, értékesebbet ígérõ, biztosabb ala-pokon álló, a jövõt is szem elõtt tartó gazdálko-dást”. (Magyar P., 1961. 85. l.)

A külföldi fafajok honosításával foglalkoz-va Roth már az elsõ világháború elõtt arborétu-mot létesített Selmecbányán és Szabédon, a há-ború után pedig a gödöllõit fejlesztette tovább.Szakirodalmi munkássága is egyre inkább bon-takozott. Több száz tanulmánya jelent meg ha-zai és külföldi lapokban. Megírta fõmûvét, aháromkötetes Erdõmûveléstant, melynek elsõkét kötete – az Alapvetõ rész és az Alkalmazottrész – 1935-ben, a harmadik, A magyar erdõ-mûvelés különleges feladatai pedig 1953-banjelent meg.

A soproni Erdészeti és Faipari Szakközép-iskola névadójának „egyik legmaradandóbbvonása volt a diákokkal való szoros, baráti kap-csolata”. Ennek is köszönhetõ, hogy „a tudáspéldaképeként él a magyar erdészek emlékeze-tében”. (Kotlár K., 1989. 84. l.)

Rupprecht Antal(1748–1814)

A kohászat gyors fejlõdésének következté-ben a XVIII. század elején szükségessé vált,hogy a szakembereket az ágazatnak megfelelõ,magas színvonalat biztosító iskolákban képez-zék. Ezért lett a selmeci bányászati akadémiaelsõ tanszékeinek is egyike az ásványtani–kohászati–kémiai tanszék, melynek 1779-tõlRupprecht Antal is munkatársa lett, a híres tu-dós, Scopoli után foglalva el e helyet.

147

A kiváló tanár és jeles tudós 1748. novem-ber 14-én született Szomolnokon, Szepes me-gyében. (A Magyar Életrajzi Lexikon 1969-eskötetére hagyatkozva Honti arcképcsarnok cí-mû kötetünkbe téves biográfiai adatok is beke-rültek. Csáky K., 1998. 30–31. l.) Rupprecht aselmeci akadémián tanult, majd Stockholmban,jó nevû professzoroknál végzett további stúdiu-mokat. Selmecen aztán 1792-ig vezette a híresintézmény szóban forgó tanszékét.

Oktatómunkája mellett rendszeres kísérle-teket végzett, tanulmányokat publikált a leg-jobb és legismertebb szakkiadványokban.1786-ban új vegyi laboratóriumot épített, s köz-ben rendszerezte és kiépítette az intézet ásvány-gyûjteményét. Laboratóriumának híre a Monar-chia határain túlra is eljutott, s felkereste aztpéldául a galvánelemek felfedezõje, az olaszVolta is.

Rupprecht elsõsorban „a nagyon idõszerûtellur-problémával” foglalkozott. Együttmûkö-dött és hosszas vitát folytatott Müller Ferenccel(1740–1825), a tekintélyes mineralógussal. Vi-tájuk eredményeként fedezte fel Müller a tel-lurt. Ez a félfém és ritka elem fõleg az arany-,ezüst- és ólomércekben fordul elõ.

Rupprecht Selmecbányán kitûnõ olvasztó-kemencét épített, ahol több, a „földek fémesíté-sére irányuló redukciós kísérletet végzett”. Kí-sérletei során sikerült platinát és mangánt elõál-lítania.

A fémkohászati tanszék történetét feldolgo-zó Horváth Zoltán szerint „ezek a redukciós kí-sérletek abban az idõben igen nagy feltûnéstkeltettek”. (Dr. Horváth Z., 1959. 556–561. l.)Ugyancsak Horváth említi: „Rupprecht vezettea Selmecen létesített és világhírûvé vált amal-gámozó üzemet, és õ tovább is fejlesztette BornIgnác eljárását.” [Az ezüstércek foncsorítássalvaló feldolgozásáról van szó. Born Ignác(1742–1791) geológus a nemesfémkinyerõ el-járások úttörõ tudósa volt. Szklenói kohója ésbécsi laboratóriuma a bányászati, kohászati és

vegytani tudományok jelentõs mûhelyeivé vál-tak. (Beck M. fõszerk., 1990.)]

Rupprecht mint pedagógus elsõ volt Ma-gyarországon, aki „a kémiai folyamatok jelölé-sét az oktatásban alkalmazta”. (Kenyeres Á.fõszerk., 1969.) Szakcikkei, tanulmányai aChemische Annelenben, a Physikalische Ar-beitenben és Poggendorf Handwörtenbuch-jában jelentek meg.

A Hont megyében is mûködõ híres tudós éspedagógus 1792-tõl Bécsben a birodalom bá-nyászati és kohászati ügyeinek irányítója lett.Ugyanott halt meg 1814-ben.

Russegger, Josef(1802–1863)

Russegger József bányamérnök, világot jártgeológus, több tudós társaság tagja a MagyarÉletrajzi Lexikonban nem szerepel, a SzlovákBiográfiai Szótárban és a Zsámboki-féle lexi-konban viszont ott a neve. Joggal, hisz „tizen-három évi magyarországi mûködése alatt jelen-tõsen korszerûsítette a Selmec környéki kincstá-ri bányászatot és kohászatot. A rhónici vas-gyártás fellendítése is neki köszönhetõ”.1850–63 között hivatalánál fogva (az alsó-ma-gyarországi – selmeci – bányakerület igazgató-ja) a selmeci akadémiának is igazgatója volt.Számon tartották õt úgy is, mint „a bányászati-

148

kohászati felsõoktatás megreformálásának kez-deményezõjét”. (Zsámboki L. szerk., 1983.292. l.)

Russegger 1802. október 18-án született azausztriai Salzburgban. Itt végezte középiskolá-it, majd 1822–26 között Selmecbányán tanultbányászatot-kohászatot. Ezt követõen az auszt-riai kincstári bányáknál dolgozott. Volt bánya-mester Mühlbachban és Böcksteinben, majdbányászati–geológiai expedíciót vezetettEgyiptomban, Líbiában, Szudánban, a Sínai-félszigeten, Palesztinában, Szíriában, Libanon-ban, Kis-Ázsiában, Görögországban, Olaszor-szágban és Szicílián (1835–39). 1840–41-benNémetországban, Franciaországban, Belgium-ban, Angliában, Skóciában, Svédországban ésNorvégiában járt hasonló céllal.

1841–42-ben a bécsi udvari kamara bánya-tanácsosa. 1843-ban újabb expedícióra indul.Nem csoda hát, ha utazásaival „európai hírnév-re tett szert”.

Russeggernek különös érdemei vannak aközép-szlovákiai bányászat fellendítése terén,fõleg a szivattyúgépek, a Watt-féle gõzgépekalkalmazását illetõen. A kohászatban több újí-tás fûzõdik a nevéhez. Kedvezõ változásokatvezetett be a Felsõ-Garam menti vasmûveknél,a magaskemencék rekonstrukciójánál stb.

Russegger levelezõ tagja volt a Bécsi Csá-szári Akadémiának, a párizsi és a berlini föld-rajzi társulatnak stb. Német nyelvû publikációiközül itt csak kettõt említünk: Der Aufbe-reitungs-Prozess, Gold- und Silber-haltigerPocherze im Salzburgischen Montan-Bezirk(Stuttgart, 1841); Reisen in Europa, Asien undAfrika (Stuttgart, 1841–48).

A neves tudós Selmecbányán halt meg1863. június 20-án.

Scopoli, Giovanni Antonio – Scopoli János Antal(1723–1788)

Mária Terézia királynõ rendeletére 1763-ban kezdõdött meg Selmecbányán a több tan-székes bányászati-kohászati tanintézet kiépíté-se. (Zsámboki L., 1983. 47. l.) Nicolas Jacquin– Jacquin Miklós németalföldi tanár irányításá-val indult az elsõ tanszék, melyen 1764-benkezdte meg elõadásait a francia származású tu-dós, Jacquin professzor. Õt követte a kohászat–kémia–ásványtan tanszéken Scopoli János An-tal, az olasz származású természettudós, orvosés egyetemi tanár. Mint láthatjuk, a nemzetközijelleg már ekkor dominált Selmecbányán.

Scopoli a távoli Cavalesében született1723. június 3-án. Tridentben és az ausztriaiHallban végezte a gimnáziumot, majd 1743-ban nyert orvosi oklevelet az innsbrucki egye-temen. 1755-ben bányaorvos Idrián, miközbenbotanikával és rovartannal foglalkozik, ezenkí-vül kémiát és kohászatot ad elõ az ottani bánya-tisztképzõ iskolán.

1769-ben került Selmecbányára, ahol tízéven át volt a közben akadémiai rangra emeltintézet említett tanszékének tanára, illetve ve-zetõje. Itteni tevékenysége is igen gazdag éstermékeny volt; selmeci mûködése idején adtaki a természettudományok széles körét felölelõértekezéseit Annus historici naturalis I–IV.

149

címmel (Leipzig, 1767–1772). Selmecen a me-tallurgiai és botanikai kutatásokra összpontosí-tott. Vizsgálta például az ezüstércek elõfordulá-sát, tulajdonságát, kitermelésük lehetõségeit,feldolgozásuk módját stb. Az akadémia számá-ra létrehozta az ásványgyûjteményt, további 14könyvet jelentetett meg, köztük a magyarorszá-gi kristályokról (1776) szólót és a metallurgiaalapjait összefoglaló német nyelvû mûvét(1798). Lefordította továbbá olasz nyelvre P. J.Meurer francia nyelvû kémiai szótárát, kiegé-szítve azt a Felvidékkel kapcsolatos ásványtaniés kohászati ismeretekkel. Közben orvosi tevé-kenységet is végzett, fõleg az állatkórok vizs-gálata terén tett szert hasznos tapasztalatokra.(Mináè, V., fõszerk., 1992. 184. l.)

1792-tõl Scopoli a paviai egyetem tanára, akémiai és botanikai tanszéken oktatott. Az egy-kori selmeci professzor korának elismert bota-nikusa volt. Tirol növényvilágának „egyik elsõ,szakszerû leírója”. (Zsámboki L., 1983. 310. l.)Mint botanikusnak több növény viseli a nevét.(Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 609. l.) E téma-körbõl számos könyve is megjelent, például aMethodus plantarum enumerandis stirpibus abso repertis destinata (Wien, 1754), a Flora

carniolica (Wien, 1760). Ez utóbbi 1772-bentársszerzõkkel Bécsben két kötetben másodikkiadásban is megjelent.

A kémiai oktatásban Scopoli a Jacquin általSelmecen meghonosított módszert követte.Számottevõ ásványtani munkássága is, amintazt már a fentiekben is érintettük. Ilyen vonat-kozású mûveibõl is megjelent egynéhány önál-ló kiadvány. Csak néhányat említünk itt közü-lük: Mineralogische Worlesungen für dieandere Classe der Bergakademie zu Schemnitz(Wien, 1771); Principia mineralogiae system-aticas et practicas succinctae exhibentia struc-turam telluris (Prága, 1772); CrystallographiaHungarica 1. (Prága, 1776).

A kémia alapjai címû mûvét ugyancsakselmeci pályafutása alatt írta, s az eredetileg la-tin nyelvû mû (Fundamenta chemiae – Prága,1777) olaszul (Pavia, 1780) és németül is meg-jelent (1786).

Amint Scopoli tevékenysége is példázza, amagyarországi természettudományok fejlõdé-séhez, a selmeci tudományos mûhely sikerei-hez nagyban hozzájárultak az olyan nem ma-gyar származású külföldi tudósok is, mintScopoli vagy mások. Mert Selmec nyitott helyvolt, az akadémia pedig nagy befogadó. Olyanegyéneket vonzott, akik az európai mûvelõdés-történetnek, sõt a világ egyetemes tudomány-történetének is meghatározó alakjai voltak. AXVIII. század ilyen kiemelkedõ egyéniségevolt Scopoli, aki Selmecet s így a Felvidéket,sõt Magyarországot is bekapcsolta a tudomá-nyok nagy vérkeringésébe. Híres tanárunk1788. május 8-án hunyt el az itáliai Paviában.

Sébor János(1890–1965)

A Felvidékhez is kötõdõ jeles személyisé-gek egyike Sébor János erdõmérnök, földmérõ,egyetemi tanár és szakíró. A ma Zsolnai járás-hoz tartozó Facskó községben született 1890.

150

december 27-én erdészcsaládban. Gyermekko-rát már a délvidéki Zentán töltötte, itt is érettsé-gizett 1909-ben, s innen került a selmeci fõis-kola erdõmérnöki karára.

Sébor 1909–1913 közt tanult az észak-hontivárosban. Lugoson és Orsován gyakornokosko-dott; 1915-ben kitûnõ eredménnyel államvizsgá-zott. Tanulmányai után a Lugosi Erdõigazgató-ságnál vezette az erdei vasutak építését. Ugyan-ilyen beosztásban Besztercebányán is dolgozott,majd 1918-ban a selmeci fõiskolára került, aholaz erdészeti–földméréstani tanszéken Jankó Já-nos asszisztense volt. (A Zsámboki László szer-kesztette tanárlexikonban nem szerepel az elõ-adókat tanszékenként felsoroló névsorban.)

1919-ben a fõiskola áthelyezésével õ isSopronba került, s Jankó halála után a tanszékvezetõje lett. Közben a bécsi mûegyetemen aföldmérõ mérnöki szakot is elvégezte. 1943-ban a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudo-mányi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdõmérnö-ki Karának dékánjává nevezték ki. 1949-benközremûködött a földmérõmérnöki kar szerve-zésében.

1953-ban kiadta fõmûvének, az Általánosgeodéziának elsõ kötetét (Budapest). A munkamásodik kötete 1955-ben jelent meg ugyancsakBudapesten. Ezt megelõzõen már publikálta azerdészeti földmérésrõl írt terjedelmes tanulmá-nyát, a Földmérést (Erdészeti Zsebnaptár.Szerk. Mihályi Zoltán. Budapest, 1943).

Szakirodalmi munkásságában mindenek-elõtt „a vektorális kiegyenlítés és a fotogram-metria kérdésével foglalkozott”. Sébor koránfelismerte „a fotogrammetria jelentõségét azerdészet szempontjából, s bevezette önállótárgyként való oktatását”. (Kenyeres Á. fõszerk.,1969. 612. l.)

A kiváló szakemberrõl a Magyar Agrártör-téneti Életrajzokban Kotlár Károly rajzolt port-rét, hangsúlyozva, hogy Sébor „elsõsorbanpéldamutató oktató és nevelõ, kiemelkedõ pe-dagógusegyéniség volt”. A szó szoros értelmé-ben gyakorlati oktató, „aki a tudományos igé-nyû elméleti elõadásai mellett a gyakorlatokonszemélyesen is oktatta a mérés kisebb-nagyobbmesterségbeli fogásaira, a mûszerek kezeléséretanítványait”. Oktatási módszerének – mint eztKotlár is hangsúlyozza – „európai viszonylat-ban is egyedülálló eredménye volt, hogy a ta-nítványai valamennyi, a gyakorlati életben elõ-forduló geodéziai munkát önállóan tudták vé-gezni”. (Kotlár K., 1989. 185. l.)

Sébor János Sopronban halt meg 1965. feb-ruár 26-án. Munkásságát számon tartják a szlo-vákiai lexikonok (SBS V., 1992. 188. l.;Herèko, I., 1995. 214. l.) is.

Severini János(1716–1789)

A magyar és a szlovák mûvelõdéstörténetáltal egyaránt számon tartott polihisztor, tanár,filozófus és író, Severini János a Nógrád me-gyei Alsósztregován született 1716. június 23-án. Apja a Madáchoknál volt gazdatiszt, segyéb teendõi mellett kiemelten kezelte fia ne-velését és iskoláztatását is.

Mivel Sztregováról Borsosberénybe kerül-tek az Ócsai Balogh családhoz, Severini az ot-tani katolikus iskolában kezdte meg tanulmá-nyait. A helybéli plébános ministránsaként any-nyira megszerette a katolikus szertartásokat,hogy „szüleit megkérte, engedjék meg neki a

151

katolikus vallásra áttérnie”. (Breznyik J.,1889. 225. l.) Hitéhez ragaszkodó apja ehelyettazonban átvitte õt a közeli Bánkra, ahol BlahoGyörgy evangélikus iskolájában folytatta tanul-mányait. Nemsokára az akkor még „tisztán ma-gyar” Hont megyei Hársasterénybe küldte õt,ám itt „latinban a tanító ügyetlensége miatt nemsokra mehetvén, szülei félév múlva magukhozvették a közel fekvõ Szalatnyára”. 1734-benmár Udvarnokra küldték Frentol Sámuelhez,„kinek vallásos, jámbor élete a fiú vallásos ér-zületére jótékonyan hatott, de itt fejfájdalmaimegújulván, az iskolát csakhamar elhagynikényszerült”. (Breznyik J., 1889. 225. l.) IsmétBánkra került, ahol Fábry Sámuel lelkész „a fi-úban szép lelki tehetséget ismert fel”, s Zellõreküldte õt Farkas András jó nevû iskolájába,ahol olyan elõkelõ családok gyermekei is tanul-tak, mint a Prónayak, Gedeyek vagy azOkolicsányiak. Zellõt a Weigel János vezette,jó hírben álló besztercebányai, majd a sopronigimnázium követte, ahol Hajnóczy Dániel taní-tott. A következõ állomáshely Pozsony volt.Nevelõsködése közben itt az Animadversionesin Heieneccii Fundamenta stili cultioris latinicímû könyvet is megírta, amely „Selmecen isvezérfonalul használtatott a rhetorikában”.

Már 32 éves, sok tapasztalatra és ismeretreszert tett, megannyi helyen felbukkant fiatal-ember volt, amikor Tübingába ment az egye-temre, „ahol a magyar tanulók a fejedelemnagylelkûségébõl szabad asztalt élveztek, me-lyet az õ számára is kieszközöltek”. S amintBreznyik feljegyezte: „Pozsonyból Tübingáiggyalog tette meg az utat, és 3 év múlva, melyetaz ottani egyetemen töltött, másfelé menve, mi-dõn több német egyetemi várost, pl. Jénát,Göttingát, Helmstadtot, Wittenbergát, Hallét,Lipcsét ejte útjába, hol mindenütt sok tudós fér-fiúval (Göttingában Mosheimmal, Helmstadt-ban Karpsowiussal, Halléban Wolffal) ismerke-dett meg, kikkel késõbb levelezésben állott.Ugyancsak gyalog tért vissza ismeret- és ta-

pasztalatdúsan honába 1751. szeptemberben,éppen mikor az ország rendei nádorválasztás segyéb ügyek elintézése végett Pozsonyban vol-tak összegyûlve. Itt a Jeszenák család örömmelfogadta, de mivel a házban nevelõre nem sokávolt szükség, Kiszellõre ment, honnanLissovényi András, selmeci bányabirtokos ne-velõül fiához hítta Selmecre.” (Breznyik J.,1889. 228. l.)

Selmecrõl már nem ment tovább: GazsúrSándor távozása után 1755. április 18-án, 39éves korában átvette az evangélikus gimnáziumigazgatását, s mint „tapasztalt nevelõ, ügyes,szorgalmas tanár, az iskola ügyeit teljes 34 éviga legjobb sikerrel vezette, életében több köny-vet” írt. Breznyik szerint Severini sokat tett azintézet érdekében, hisz „az iskola életében nagymozzanat, hogy 1778-ban a felsõ osztályt(primát) ismét megnyitotta, vagyis mostani ki-fejezéssel élve, az algymnasiumot felgymnasi-ummá emelte”. (Breznyik J., 1889. 229. l.)

Severini iskolaszervezõi tevékenységétXX. századi távlatból is elismerik. Kosáry Do-mokos például témánkat is érintve így ír A fel-világosult abszolutizmus oktatásügyi reformjai(1765–1790) címû összefoglalójában: „Ahhoz,hogy a fõbb iskolákon túlmenõen (Pozsony,Sopron, Késmárk, Lõcse, Eperjes iskoláiról vanszó. – Cs. K. megj.) a többit is a Ratio követel-ményeinek megfelelõen fejlesszék, az evangéli-kusoknak már nemigen volt anyagi erejük. Deazért például Selmecbányán Severini Jánosrektor már 1777-ben elkezdte a magasabb osz-tályok visszaállítását, a filozófia oktatását, utó-da, Járosy Mihály pedig 1789-tõl már állam-tant is oktatott.” (Kosáry D., 1988. 189. l.)

A szlovák biográfusok kiemelik a tudós BélMátyással való együttmûködését, s hangsú-lyozzák, hogy a selmeci gimnázium színvona-lának emeléséhez Severini saját irodalmi mun-kásságával is hozzájárult. Filozófiájában a nyu-gat-európai racionalista és empirikus gondol-kodásmódot (Wolf, Herder, Leibnitz, Kant) kö-

152

vette; az angol Lock érzéki megismeréssel kap-csolatos nézeteit propagálta. Az e témakört ösz-szefoglaló alapvetõ tankönyve 1789-ben, halá-la után jelent meg Selmecbányán Philosophiarationalis, seu logica... címmel.

Õ írta az elsõ zoológiai középiskolai tan-könyvet is Tentamen zoologiae Hungaricae...címmel (Pozsony, 1779), melyben többek köztfelhívta a figyelmet a természettudományoknyugat-európai gyors fejlõdésére, s egyben atudományág magyarországi mûvelésének fon-tosságát is hangsúlyozta. Állattani könyvébenkidolgozta saját rendszerét, az élõlények meg-nevezését pedig a latin, német és magyar nyel-ven kívül szlovákul is feltüntette. (SBS V.,1992. 212. l.)

Történelemkönyveit ugyancsak számontartják lexikonaink (Commentatio historica deveteribus incolis Hungariae... Sopron, 1767;Conspectus historiae Hungariae... Lepzig,1769; Fundamenta historiae civilis... Pozsony,1773), bár ezekrõl megjegyzik, hogy „nem túl-ságosan jelentõs” alkotások. (Kenyeres Á.fõszerk., 1969. 622. l.)

A polihisztor Severini Selmecen egyarántsikerrel oktatta a matematikát, a természetrajzot,a földrajzot, a történelmet, a filozófiát és a nyel-vészetet. Amint késõbbi utóda írta: „Minél többkönyvet adott ki Severini, a neve is annál széle-sebb körben lett ismertté. Jó hírneve az országminden részébõl számos, minden rendû növendé-ket csábított Selmecre.” (Breznyik J., 1889. 237.l.) Az iskola több osztállyal „nagyobbodott”: a„secundával” például, melyet késõbb retorikánakneveztek, és a primával, melyben filozófiai és te-ológiai tárgyakat is oktattak. Ugyancsak megin-dult a harmadik osztály, ahol a grammatikát adtaelõ, s a „conrektorok” itt már többnyireakademikus férfiak voltak, akik német egyete-meken is megfordultak.

1789. július 21-én Severini János Selmec-bányán rövid, súlyos betegség után elhunyt. Amagyar oktatás- és mûvelõdéstörténet, a XVIII.

századi tudományos élet sokak által nagyra be-csült alakját Selmecen is tisztelet vette körül.Temetése kapcsán ezt írták az evangélikus líce-um történetét megörökítõ kétkötetes mû lapja-in: „Közrészvét mellett, melynek megjelenésükáltal a kegyesrendi atyák is, a jezsuitáknak akath. gymnasiumban utódai, adtak kifejezést, azújvár melletti ev. temetõben takaríttatott el.”Tisztelõi késõbb ezt a latin „iratot” vésették sír-kövére: D.O.M.S. Heic situs est ludi litt. aug.conf. Schemnicien. XXXIV. annis et ampl. rec-tor clariss. Joannes Severini hung. Adolescensfortuman advers. expertus, adolescentiae fortu-nas mirifice adjuvit. Educator liberos nullos,libros plures reliquit. Patriae rerum seriptorprobabilis, meritis immort. annos natus LXX.III. Obit aerae christ. MDCCLXXXIX. XII. kal.Julii.

Síremléke azóta is áll a selmeci temetõben,hogy szelleme elõtt évszázadok múltán is leró-hassa kegyeletét az utókor.

153

Severini János síremlékea selmeci evangélikus temetõben

Schelle Róbert(1851–1925)

Schelle Róbert nemzetközi hírû fémkohó-mérnököt, tanszékvezetõ akadémiai tanárt, ve-gyészt és feltalálót több évtizedes kapcsolatfûzte Selmecbányához s a Felvidékhez. Pop-rádfelkán született 1851. április 11-én. 1870–74-ben Selmecen bányászatot és kohászatot ta-nult. Egy ideig az itteni vegyelemzõ hivatalbanvolt gyakornok.

Miután a bécsi mûegyetemen kémiát és ás-ványtant tanult, az akadémia általános és elemivegytani tanszékének lett a tanársegédje(1875–78). 1878-ban a körmöcbányai pénzverõellenõre, majd ismét Selmecre került kohóel-lenõrnek. 1881–1888 közt a selmeci bányaigaz-gatóság vegyelemzõje.

Többször járt külföldi tanulmányúton:1887–88-ban a heidelbergi és az aacheni egye-tem laboratóriumaiban dolgozott, de felkeresteNémetország, Belgium és Ausztria legkorsze-rûbb kémiai és kohászati üzemeit is.

1888-tól ismét az akadémia tanára lett,1892-ig a fémkohászati tanszéket vezette. Taní-tott, kísérletezett, fémkohótelepeket tervezett,laboratóriumokat épített és publikált egy idõ-ben. 1892-tõl az általános és elemi vegytanitanszék vezetõje 1918-ig. Az õ érdeme is volt,hogy felépült az akadémia új épülete, melybenhelyet kapott a kémiai tanszék. Elsõsorban az isneki köszönhetõ, hogy 1912-ben „világszínvo-nalon álló kémiai laboratóriumot” kapott aselmeci akadémia. Ebben „nemzetközileg elis-mert eredményeket ért el a réz ezüsttelenítése,az ón elektrolízissel való meghatározása és atiszta tellúr elõállítása területén”. (ZsámbokiL. szerk. 1983. 296. l.) A professzor egyébkéntSelmecen a híres Belházy házban lakott,amelyben hajdan az akadémia laboratóriumaivoltak.

Hogy laboratóriumát korszerû színvonalraemelte, talán annak is köszönheti, hogy pályája

elején olyan kiemelkedõ tudós tanár segédje le-hetett Selmecen, mint Schenek István.

Schelle Róbert számos kitûnõ tanulmánytpublikált magyar és német nyelven az egykoriszaklapokban. A Bányászati és Kohászati La-pokban jelentek meg az olyan alapvetõ tanul-mányai, mint A zsarnócai kohó régi salakjainakvegyelemzése (1884), Az aranyidai ércek vegy-elemzése (1884) vagy Az antimon meghatáro-zása... (1887).

Elõadásait Általános vegytan címmel Ka-lotsa Imre rendezte sajtó alá s adta ki Selmec-bányán 1908-ban. Bencze Gergellyel együtt ír-ta A selmecbányai m. kir. Bányászati és Erdé-szeti Fõiskola chemiai intézete címû összefog-lalót (Budapest, 1916).

Értekezett több kisebb-nagyobb tanulmá-nyában a kútvizekrõl, a forrásvizek elemzésé-rõl, a kohófüstrõl stb.

Az akadémia Selmecrõl való elköltözésévelpályafutását is befejezte. 1925. július 31-én haltmeg Budapesten.

Schenek István(1830–1909)

Schenek Istvánnak, az „elraktározott villa-mosság”, azaz a tökéletesített ólomakkumulátorfeltalálójának is vannak felvidéki, illetve Hontmegyei kötõdései. A kiváló kémikus, az MTA le-

154

velezõ tagja, Esztergomban született 1830. július3-án. Itt végezte a középiskolát is, majd Pozsony-ban, Nyitrán és Barsújbányán volt gyógyszerész-gyakornok.

1851-ben került a bécsi egyetemre, aholelõbb gyógyszerészeti oklevelet, késõbb középis-kolai tanári képesítést és bölcsészdoktorátustszerzett. Egy ideig az egyetem vegyészeti tan-székének tanársegédjeként dolgozott. 1859–67között a kassai fõreáliskola tanára. Ezt követõena keszthelyi Országos Gazdasági Fõtanintézetbentanított. Innen kapott meghívást a selmecbányaiakadémiára.

Schenek pályájának jelentõs állomása voltaz észak-honti város. 1870-tõl 1892-ig mûködöttitt. Kezdetben a kémia–fizika tanszéken tanított,1872-tõl pedig az általános és elemi vegytan tan-székének tanára, illetve vezetõje volt. Selmecbá-nyán kezdeményezte az akadémia laboratóriu-mainak átalakítását, s létrehozta a gépészeti mû-helyt. Az akadémián aztán meg tudta valósítania különbözõ tanulmányaihoz nélkülözhetetlenkísérleteit, melyek közül legjelentõsebbek azólomakkumulátorokkal kapcsolatosak. Olyanmegoldást dolgozott ki munkatársaival, „amelylehetõvé tette az akkumulátor tartós üzembentartását. A tökéletesített telepek több éven át mû-ködtek”. (Nagy F. fõszerk., 1992. 455. l.) Ezekmegvalósításához nagy segítséget nyújtott tanár-társa, Farbaky István.

Schenek akkumulátorának elektródái tu-lajdonképpen színólomból készültek, s ezek-nek formálás közben kellett aktívvá válniuk.Teljesítményük azonban alacsony volt, s idõ-tartamuk is rövidre sikeredett. Kísérleteik so-rán Schenekék rájöttek, hogy a színólom-elektród helyett pépszerû anyagból készültelektródokat kell használni. Az akkumulátort30 százalékos hígított kénsavval töltöttékmeg.

1866-tól az akadémia összes helyiségében ésa bányaigazgatóság épületében az akkumulátor-ról táplált világítás hosszú éveken keresztül

üzemzavar nélkül mûködött. (Dr. Vajda P., 1958.99. l.)

1885-ben, a bécsi operaház akkumulátor-szükségletének ellátására hirdetett nemzetközipályázaton a Schenek–Farbaky-féle akkumulá-torok gyõztek. „A szakértõi vélemények is meg-állapították, hogy »ezek az eredmények a leg-jobbak, amelyeket eddig akkumulátorokkalegyáltalán elértek«.” (Nagy F. fõszerk., 1992.455. l.)

Schenek István publikációs tevékenysége isjelentõs. Több tanulmánya jelent meg a korabe-li szakfolyóiratokban, köztük a Bányászati ésKohászati Lapokban. Ilyen például aFarbakyval írt munkája, Az elektromos akkumu-látorról (1885), a Színképelemzés (1871) vagyA szomolnoki cementvizekrõl (1880) készült ta-nulmány.

A másodrendû galvánelemekrõl készültdolgozatot (1885) az MTA Marczibányi-díjjaltüntette ki. A Kísérleti adatok az akkumuláto-rok mûködéséhez címû munka 1880-ban jelentmeg különnyomatban Budapesten.

A Szlovák Biográfiai Szótár még jegyziSchenek István Általános vegytan (Selmecbánya,1872) címû magyar és Construction und

155

Wirkungsweise der Akkumulateren (Berlin, 1890)címû német nyelvû mûvét. (SBS V., 1992. 217. l.)

Feltétlenül meg kell említenünk Schenekegyéb selmeci tevékenységét is. Õ volt a kezde-ményezõje a bányavároshoz közeli Vihnye-fürdõ átépítésének és az ottani vízvezetékrend-szer felújításának. Ugyancsak szorgalmazta aselmecbányai gázgyár megépítését, a szkle-nófürdõi gyógyforrások vizének szakmai vizs-gálatát stb. (Herèko, I., 1995. 217. l.)

Tevékeny életpálya után jeles feltalálónk1892-ben nyugdíjba vonult. Budapesten haltmeg 1909. július 26-án.

Schittkó József(1776–1833)

Schittkó József életrajzi adatai nemigen is-mertek. Annál több viszont az érdemeirõl szólóinformáció. A neves akadémiai tanár és bánya-tanácsos születési helyét sem közli a MagyarÉletrajzi Lexikon (Budapest, 1969). A Bo-rovszky-monográfia Selmecbányát jelöli megszülõvárosául, más helyen viszont Èeský Tìšínszerepel.

Tanári mûködésérõl annyit tudunk, hogy1809-ben hívatott meg a selmeci akadémiára, abölcseleti tanszékre. A matematika és a fizikaugyanis „az ekkor szervezett »filozófiai kurzus«tanszékének ügykörébe ment át, amelyet1809–1833 közt Schittkó József látott el”.(Mihalovits, 1936. 13. l.)

Korábban Schittkó Linzben a fizika tanáravolt. A tudós professzornak Selmecbányán „Abányagépészet terén több jelentõs találmányavolt. Lényegesen tökéletesítette a közvetlen ha-tású vízoszlopgépek vezérmûvét, s feltalálta aforgó mozgású vízoszlopgépet. A selmeci lipót-aknai vízemelõ s a bélabányai vízoszlop-zúzóerõgépek az õ tervei alapján épültek”. (Kenye-res Á. fõszerk., 1969. 589. l.)

Az elméleti és a gyakorlati kérdésekkel ma-gas szinten foglalkozó tanár és tudós kutató ér-

demeit dr. Mihalovits János így foglalta összeaz akadémiáról írt tanulmányában: „Schittkó el-vei, melyek szerint õ a csõkészülék (Lettenap-parat) segítségével az elõkészítendõ ércek kon-centrációját akarta végrehajtani, s mely elvek ké-sõbb az osztályozásnál alkalmazást nyertek –lángelmérõl tanúskodnak. Többi között megjaví-totta a közvetlen hatású vízoszlopos gépek vezér-mûvét is, és feltalálta a forgó mozgással dolgozóvízoszlopos gépet.” (Mihalovits, 1936. 13. l.)

Szinnyei József szerint Schittkó „Gõz- éshõ-feletti páratlan theoriája, hydrodynamikaiúj elvei, melyek korszakot szültek a mechanikatudományban, megõrizték õt a feledéstõl.”

Továbbfejlesztette a vízoszlopos gépeket, sezek helyettesítették Hell addigi találmányait.

Kutatásairól szóló munkája 1833-ban két kö-tetben jelent meg Bécsben az alábbi címmel:Bergbau-Kunde, insbesondore zur Bergma-schinen-Lehre. Munkáját az akadémiáról szólóvalamennyi tanulmányban értékelik. A jeles tanárés feltaláló Selmecbányán hunyt el 1833. novem-ber 25-én.

Schleicher Aladár(1880–1962)

Schleicher Aladár kohómérnököt és metal-lográfust, szakírót és egyetemi tanárt, bár nemSelmecen fejtette ki tevékenysége színe-javát,azért szerepeltetjük portrésorozatunkban, merte városban szerzett oklevelet, s egy kis ideig ta-nárként is mûködött az akadémián.

Zagyvapálfalván született 1880. július 12-én. 1899 és 1902 között volt a Selmeci Bányá-szati és Erdészeti Akadémia hallgatója. Vasko-hászatot és fémkohászatot tanult: 1904-ben ka-pott fémkohómérnöki diplomát. Ugyanebbenaz évben tanársegéd lett a fémkohászati tanszé-ken, ám 1906-tól már Budapesten a fõfémjelzõés fémbeváltó hivatalnál szolgál. Közben(1910) bölcsészdoktori címet szerzett kémiábóla budapesti Tudományegyetemen, Berlinben

156

pedig metallográfiai tanulmányokat folytatott.1922-tõl tanácsadói magánmérnök, 1923–28között pedig a soproni fõiskolán oktatta a me-tallográfiát és a fémtechnológiát. 1946-tól1950-ig a budapesti Mûegyetemen tanított.1961-ben a miskolci egyetem díszdoktoráváavatták.

Schleicher Aladár tudományos munkássága„elsõsorban a készfémek és ötvözetek tanulmá-nyozására terjedt ki”. (Kenyeres Á. fõszerk.,1969. 590. l.) Foglalkozott ezenkívül fémkohá-szat-történettel, s szerkesztette a Magyar Tudo-mányos Akadémia Acta Technica és a Vaskohá-szati Enciklopédia címû osztályközleményeit.

Az egykori selmeci akadémia tanárait be-mutató Zsámboki-féle lexikon Schleichert aXX. század elején kibontakozó metallográfiaitudomány nemzetközileg elismert úttörõjekénttartja számon, aki egyben a meginduló magyar-országi metallográfiai irodalom „legnagyobbhatású személyisége, metallográfus-nemzedé-kek tanítója, nevelõje” volt. (Zsámboki L.,1983. 303. l.)

Szakmája alapvetõ mûvének számító mun-káját, A metallografia alapfogalmait 1917-benadta ki Budapesten az Országos Magyar Bá-

nyászati és Kohászati Egyesület. Ezt megelõzõ-en több német és magyar nyelvû tanulmánytközölt a Zeitschrift für Elektrochemie, aMetallurgie, valamint a Bányászati és Kohásza-ti Lapokban. Doktori értekezését 1910-ben ad-ta ki Budapesten A cyansav hydrolytos bomlá-sáról és erõsségérõl címmel.

A Selmecbányáról indult híres tanár 1962.szeptember 28-án halt meg Budapesten.

Scholz Vilmos(1832–1882)

Mikszáth Kálmán – rimaszombati tanítóirólírt vallomásaival ellentétben – egyetlen selmecitanáráról sem emlékezett meg. Illetve egy le-véltöredék, amelyben Scholz Vilmos emlékétidézi, mégis kivételt képez. (Praznovszky M.,1999. 175. l.)

A Mikszáth Kálmán Összes Mûveinek 26.kötetében 472. szám alatt közzétett levél(Bisztray Gy.–Király I. szerk., 1962. 132. l.)azok közül való, mely 1910-ben félbehagyvamaradt íróasztalán. A nagy palócot nyilván azösztönözte ennek megírására, hogy egykori al-ma matere és annak önképzõköre is ünnepélye-sen emlékezett meg írói jubileumáról, s mind-errõl táviratban õt is értesítette. Mikszáth befe-jezetlen munkája tulajdonképpen egy „levél-formában írott visszaemlékezés az ifjúságra éselsõ írói szárnypróbálgatásaira”. (MKÖM. 26.248. l.)

A „fogalmazványtöredék” így szól:„Kedves Scholz tanár úr! Tudom, hogy ön

nem kapja meg ezt a levelet, mert Ön meghalt,és mintegy húsz éve porladozik már a selmeciföldben, ahol az ön szíve arannyá fog változniés kibányásztatik egy napon, de nem is az öntestéhez van adresszálva ez a levél, a lelkéhezszól, senki máshoz nem is szólhat, az ön lelkepedig ott él azokban, akik az ön dolgait folytat-ják a selmeci Petõfi Körben, ahol PetrovicsSándor bontogatta ki szárnyait, s ahol az elsõ

157

ingadozó lépéseket tettem én is a Parnassus fe-lé, negyven és néhány év elõtt az ön meleg, si-mogató, biztató tekintetétõl felvillanyozva.

Emlékszik-e kedves tanár úr arra a nagy te-remre a pékbolttal szemben, ahol az önképzõköri felolvasásokat tartottuk? Tudja-e, mikorálltunk ott utoljára egymással szemtõl szembe?– 1866-ban. Egy Brozik Titusz nevû társunk csi-nos munkát olvasott fel. – Önnek sehogy se férta fejébe, hogy azt õ írta volna. – Elkezdteinquirálni, s kisült, hogy a munkát én írtamBroziknak. Ön erre kegyetlenül megdorgált en-gem s jegyzõkönyvi megrovásra ítélt, de kikö-tötte, hogy Brozik neve ne is említtessék, ne-hogy az enyimmel szerepelve, egykor ez tisztes-ség számba menjen. Ön még ütni is úgy tudott,kedves Scholz tanár úr, hogy az nem fájt, ellen-kezõleg gyönyörûséget okozott – ”

Vajon ki volt ez a Scholz tanár, akire Mik-száth ugyan késõn, de annál nagyobb szere-tettel emlékezett? Ki volt az az ember, aki azíró selmeci szárnypróbálgatásait egyengette, saki ezért méltán került be a Mikszáth-szakiro-dalomba?

Scholz Vilmos ugyan nem írt önálló mûve-ket, munkássága, pedagógusi tevékenysége, ön-képzõköri vezetõstílusa mégis feljogosít bennün-ket arra, hogy rövid portréját az idõ távlatából ta-nítványai és munkatársai segítségével megpró-báljuk felvázolni. Szepes megyében születettLeibic községben. Miskolcon, Késmárkon ésEperjesen végezte tanulmányait. A diploma meg-szerzése után segédjegyzõi tisztséget töltött be,de a pedagógia iránt nagyobb vonzalmat érzett.1859-ben a Hont megyei Alsófehérkútról érke-zett Selmecre. Egy ideig Laszkári Miklós házá-ban nevelõsködött. Tantárgyaiul Selmecen „azalgymnasiumban Magyarország földrajza, a fel-gymnasiumban pedig az egyetemes történelem sa német nyelv jelöltetett ki. Ezekhez késõbb a nö-vény- és állattan is hozzájárult, miket mindvégiglelkesedéssel s igen kedvezõ sikerrel adott elõ”.(Breznyik J., 1889. 350. l.)

Tudjuk, hogy Mikszáth Kálmán a selmecifõgimnázium utolsó két osztályát három évalatt végezte el. Az 1863/64-es tanévben hete-dikes volt, s csak az elsõ félévben kapott osz-tályzatot. Scholz Vilmos ekkor a német nyelvetés az újkori történelmet tanította Mikszáthnak,aki ezekbõl kielégítõ osztályzatot (hármast) ka-pott. A következõ évben ismételte az osztályt, sújkori történelembõl év végére már dicséretesosztályzatot ért el. Az 1865/66-os tanévben voltnyolcadikos, és Scholz tanár úr tantárgyából,német irodalomból dicséretest kapott. Valószí-nû, hogy a tanár iránti szimpátia is hozzájárultaz adott diszciplínából való egyre jobb ered-mény eléréséhez.

Selmeci évei alatt Mikszáth az önképzõkör-ben is gyakran találkozott Scholzcal. Erre vo-natkozó adatokat is fellelhetünk Breznyik Já-nos iskolatörténetében. Scholz egykori igaz-gatója és kollégája többek közt ezt írta: „Újraföléledt s felvirult a kör Solc Vilmos vezetésealatt, ki ugyan, mint elõdje sem, nem volt ma-gyar irod. tanár, de a felajánlott elnökségetkészséggel elfogadta s lelkesedéssel vittehaláláiglan, 1861/2 – 1881/2. közt. Az õ idejé-ben volt a körnek tagja Mikszáth Kálmán1864/5. és 1865/6-ban, és mint VII. s VIII.oszt. tanuló a Korány címû havi lapnak szer-kesztésével s fõjegyzõséggel is megbizatott.Ugyancsak azon évben két munkája: »Az öregnemes« címû költeménye és »Az én Gyuri bá-csim« címû humoreszkje, mellyel a jegyzõkönyvszerint az egész kört felvidámította, érdemesnektaláltatott az Érdemkönyvbe való felvételre. Ezutóbbi elmeszüleményénél nyilatkozott elõttünkSolc, ha Mikszáth így fog fejlõdni, kitûnõ be-szélyíró válik belõle. Miért mondott le 1864/65-ben a tanév közben a fõjegyzõségrõl, s a követ-kezõben miért szûnt meg tagja lenni a körnek,elmondani nem tartjuk ide valónak.” (BreznyikJ., 1889. 450–451. l.) Breznyik János szemér-messége ellenére is tudjuk már az említett dol-gok okait.

158

Scholz Vilmos, aki annyiszor megdicsérteMikszáthot, aki biztatta õt, s oly szépen beszéltróla, kénytelen volt megfeddni is a fiatal tehet-séget. Mert Mikszáth kihasználta tehetségét ésravaszságát oly értelemben is, hogy saját tolla-ival másokat ékesített, másoknak írt dolgozato-kat olvastatott fel. Több alkalommal is megtet-te ezt, ami pedig a körbõl való kizáráshoz veze-tett. Mert a társaság komoly és szigorú törvény-könyve, melyet Scholz szerkesztett, nem en-gedte meg a csalást, a nem megérdemelt elõre-törést. Mindezekrõl a kör történetét késõbb fel-dolgozó Pesthy István is megemlékezett, akár-csak Scholz tanár úr tevékenységérõl. 1865.március 4-én az elnök „Sólc Vilmos szót emelt akör elõtt, hogy Mikszáth egyik tantársának,Bródy Zsigmondnak egy dolgozatot készített.Bródy ezt elfogadva be is adta a körbe»Hazámhoz« cím alatt. A kört kéri tehát, hogyMikszáthot büntesse meg. Ki is mondták reája ajegyzõkönyvi megrovást. Ez azonban még nemrettentette el õt attól, hogy hasonló tettet újraelkövessen. 1865-ben Bothár Ede tagtársánakdolgozatát javította át...” (Pesthy I., 1893. 284.l.) Harmadszor Folkusházy Sándor dolgozatátjavította át, amiért aztán 1866. január 20-án akörbõl kizárták õt. Azt is megírta Pesthy, hogyScholz tanár úr pályadíjakat is kitûzött a kör-ben. Mikszáth Gyula vezér címû balladájáértnyerte el tõle Katona Bánk bán címû könyvét.

Gajdács Pál egykori önképzõköri tag leve-lét, melyben ugyancsak Mikszáthra és Scholzraemlékezik, az MTA Kézirattárában õrzik. Eb-ben írja az alábbiakat: „Mikszáth Kálmán,selmeci iskolatársam, diákkori cimborám s ke-nyeres pajtásom jubileuma alkalmából diákko-ri irodalmi munkáiból itt közlöm Az én Gyuribácsim címû humoreszkjét, melyet az ottani lí-ceumi önképzõkör egyik gyûlésén olvasott fel, svele oly élénk derültséget okozott, hogy maga amáskülönben komoly Scholz Vilmos irodalom-történeti tanárunk, az önképzõkör akkori veze-tõje is úgy nevetett, hogy szinte könnyezett bele,

s tanártársai elõtt valóságos prófétai ihletett-séggel s extázissal beszélt Mikszáth jövendõnagysága felöl.” (MKÖM. 26. 248–249. l.)

Breznyik Scholz Vilmosról szóló állításánakhitelességét egy mai Mikszáth-kutató, Praz-novszky Mihály Törs Kálmánnak 1882-ben kö-zölt írásával (Mikszáth Kálmán. Vasárnapi Ujság.1882. 16. sz.) véli megerõsíteni. Az alábbi soro-kat idézi Törs Kálmántól: „Solz Vilmos, az önkép-zõkör elnöke, melynek egykor Petõfi is tagja volt,már akkor fölismerte benne az írói tehetséget serõs meggyõzõdéssel állította: meglássátok, egyerekbõl még író válik. Persze nem hitték el ne-ki s kinevették a tanárt, kinevették kedvencét is.”(Praznovszky M., 1999. 175. l.)

Ma már tudjuk, Scholz Vilmosnak valóbanigaza volt, s nem véletlenül születtek Mikszáthbevezetõnkben idézett gyönyörû és meghatósorai sem. A kiváló mester „23 évi sikeres mun-kálkodásának 1882. március 18-án hosszasszenvedés után bekövetkezett halála vetett vé-get” Selmecbányán.

Schwartz Ottó(1847–1910)

A selmeci Úritemetõ 295. számú sírjábannyugszik az akadémia egykori jeles tanára,Schwartz Ottó fizikus, tudós szakíró. Sobó Je-

159

nõ említette nekrológjában a diákok kedvenc„Schwartz papájáról” 1910-ben: „Vele egy ti-pikus alakja dõlt ki az élõk sorából annak a ta-nári gárdának, amely alkotmányunk visszaállí-tása és bányászati fõiskolánk megmagyarosítá-sa után buzgó lelkesedéssel indult neki a nehéz,csaknem töretlen útnak, mely a bányászati tu-dományoknak nemzeti irányban való fejleszté-sét célozta.” (Sobó J., 1910. 401. l.)

Dr. Schwartz Ottó a Bács-Bodrog megyeiBezdánban született 1847. szeptember 29-én.Középiskoláit Temesvárott és Budán végezte.Az utóbbi helyen érettségizett. Közben mér-nök apját Besztercebányára helyezték, ahol azállamépítészeti hivatal fõnöke volt. Ottó fiaezalatt Bécsbe került, ahol négy évet töltött azegyetemen, illetve a fizikai intézetben. 1869-ben tanári vizsgát tett, 1871-ben pedig bölcsé-szeti doktorátust szerzett. 1869-ben lett azakadémia tanársegéde a kémiai és matemati-kai tanszéken, melyen többek közt a fizikaönálló elõadásával bízták meg. 1872-benrendkívüli, 1878-ban rendes tanára, 1890-benbányatanácsos, 1894-ben pedig fõbánya-tanácsos lett.

Az akadémián kezdetben csak fizikát,1872-tõl már matematikát is tanított. Mint a ró-la szóló biográfiában olvassuk: „Nagy figye-lemmel kísérte az elektrotechnika fejlõdését, saz õ sürgetésére vétetett föl az elektrotechnika1896-ban az akadémia rendes tantárgyai közé.Minthogy nyolcz éven át a legnagyobb meg-erõltetéssel ezt is tanította, egészen 1894-ig,amikor az elektrotechnika külön tanszéket ka-pott.” (Sobó J., 1910. 403. l.)

Mint Sobó Jenõ is hangsúlyozta: SchwartzOttó ember és tanítómester volt a szó szoros ér-telmében. Emberként a szigorú kötelességérzetés a közjó szeretete vezérelte õt. Mint tanárnagy tudással rendelkezett, tanártársainak és ta-nítványainak egyaránt jó barátja volt. „Higgadtbölcsesség, józan okosság, bõ tapasztalat, tisz-ta tudáson alapuló, egészséges ítélõképesség és

tudós szerénysége voltak tanári karakterének fõvonásai.” (Sobó J., 1910. 402. l.)

Schwartz Ottó a természettudományok szé-les skáláját mûvelte. Szakcikkeket publikált ahazai és angol folyóiratokban a horganyércekelektromos úton való kezelésérõl, az ólomércekvegyelemzésérõl, a kazánrobbanások elleni vé-dekezésrõl, a bóracélról stb. Selmecbányán je-lent meg a Kísérleti természettan (1885), a Kli-matológia (1891) és a Fizika (1895) címû mun-kája. (SBS. V., 1992. 248. l.)

Selmecbányán közel négy évtizeden át vég-zett meteorológiai megfigyeléseket; részt vett ahullócsillagok megfigyelésében, foglalkozott amadárvilággal, tanulmányozta a selmeci bá-nyák hõmérsékleti viszonyait stb. Népszerûsí-tõje volt a tudományos felfedezéseknek, a drót-nélküli távközlésnek és a röntgenezésnek.

Figyelemmel kísérte a külföldi természettu-dományi irodalmat; több szakcikket fordítottmaga is angolból. Alapító és aktív tagja volt aSelmecbányai Gyógyászati és Természettudo-mányi Egyletnek, melynek szervezésében igensok elõadást tartott.

160

Schwartz Ottó síremléke a Piari-kapu mögötti Úritemetõben

A közéletben is megbecsült Schwartz Ottó1896–1907 közt négy ízben volt az akadémiaigazgatója. 1910. március 15-én hunyt el Sel-mecbányán.

Simai Kristóf(1742–1833)

Simai Kristóf, a magyar nyelvû világi színi-irodalom egyik úttörõje, a szótáríró és kegyes-rendi pap, a Magyar Tudományos Akadémia le-velezõ tagja 1742. november 2-án született Ko-máromban.

A kegyes tanítórend tanáraként az országtöbb városában is mûködött: 1776-tól 1790-igKassán, 1790-tõl 1820-ig Körmöcbányán telje-sített szolgálatot. Az ugyancsak tehetséges pia-rista szerzetes és író, Benyák Bernát után 1829-ben Selmecbányára került, s a piarista rendszeniora lett. Az észak-honti bányavárosbanhunyt el 1833. augusztus 12-én.

Diákjai számára több iskolai drámát írt, dekísérletezett világi színmûvekkel is. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 627. l.)

Bán Imre szerint: „A világiasodó XVIII.századi iskoladráma egyenes elõkészítõje amagyar színiirodalomnak.” Ezért amikor Ke-lemen László elsõ magyar színtársulata 1790.október 25-én Budán bemutatkozó elõadásttart, Simai Kristóf piarista író Igazházi címûiskoladrámáját tûzik mûsorukra. (Szauder J.szerk., 1968. 184. l.) Világi drámáiban Simaitöbbnyire idegen írók mûveit dolgozta át,köztük Molieré-t is.

A jeles felvidéki egyházi személyiség, amûvész tanárember és tudós pap nyelvészeti ta-nulmányokkal, szótárírással is foglalkozott.Összegyûjtötte a XVIII. századi „népies színe-zetû irodalmi nyelv” teljes szótárkincsét, vala-mint a rokon táj- és régi szavakat. (Kenyeres Á.fõszerk., 1969. 627. l.) Még szakácskönyvet isszerkesztett. Nyelvészeti munkái közül megje-lent a Végtagokra szedett szó tár I-II. címû mû-

ve (1809–1810). A Gazdag szótár címû mûvekéziratban maradt. A mintegy 70 000 címszóttartalmazó munkáról írta Gáldi László, hogy anagy mûvet „Toldy és Vörösmarty, majd késõbbCzuczor és Fogarasi állandóan forgatták”.Simai fõ érdeme a XVIII. század szó- és kifeje-zéskészletének „nem normatív jellegû, hanemadatgyûjtõ szótárazása”. Simai Szenczi Mol-nár Albert és Pápai Páriz Ferenc alapanyagátszerencsésen egészítette ki Baróti Szabó Dávidés mások gyûjteményeivel, illetve saját adatai-val, melyek közt sok a tájszó és a mesterségszó.A szótár igen gondos „sehol másutt fel nemjegyzett összetételekben”. Gáldi szerint „a ma-gyar nyelv nagy szótárának megszerkesztéséreaz agg Simai tette a leghõsiesebb kísérletet”,ezért „kívánatos lenne, hogy mûvét eredetialakjában tegyük hozzáférhetõvé, s nem csupánkészülõ nagyszótárunk többmilliós adatgyûjté-sével együtt”. (Gáldi L., 1957. 11. l.)

A jeles személyiség nevét jegyzik a szlováklexikonok is. Munkái közül megemlítik még azalábbiakat: Mesterséges ravaszság (dráma;Pest. 1775), Gyásszal vegyes öröm vers... (Sel-mecbánya, 1881). (SBS V., 1992. 449. l.)

Sobó Jenõ(1853–1920)

A Bányászati és Kohászati Lapok 1920. de-cember 1-jei száma közli a szomorú hírt, hogySobó Jenõ, a Bányászati és Erdészeti Fõiskolarendes tanára, miniszteri tanácsos, az OrszágosBányászati és Kohászati Egyesület régebbi al-elnöke, 1920. október 31-én Sopronban jobb-létre szenderült.

Sobó Jenõ „negyedszázadon át terjesztettekatedrájáról a mûszaki tudományok fényét;több vaskos kötet s számtalan kisebb munkatesz tanúságot lelkiismeretes irodalmi tevé-kenységérõl; monumentális paloták, a kultúraés a vallásos élet számtalan hajléka hirdetiktettekkel alkotóerejét”. A továbbiakban

161

Mihalovits János így jellemezte Sobót: „Kerte-lést nem ismerõ, sokszor darabos egyenesség,acélos akarat, fáradhatatlan szorgalom ésbüszkeséggel határos önérzet voltak az elhunytjellemének kidomborodó vonásai. Kevesekettüntetett ki bizalmával; zárt lelke bizonyos hû-vös határt vont maga köré, mely tartózkodásátsokan ridegnek bélyegezték. Pedig a hideg kül-szín, melyet legtöbbször csak védõpajzzsulhasznált saját ellágyulásának leküzdésére, va-lójában meleg érzéseket és gazdag kedélyt ta-kart.” (Mihalovits J., 1920. 253–254. l.)

A selmeci akadémia neves tanárainak egyi-ke a Hont megyei Hodrusbányán született1853. március 15-én egy Staudner nevû sze-gény bányamunkás gyermekeként. A hat elemielvégzése után vájárfiú lett, majd elvégezte azevangélikus líceumot. 1874-ben jeles ered-ménnyel érettségizett, 1877-ben pedig befejez-te tanulmányait az akadémia vaskohászati sza-kán. Rövid ideig bányagyakornok volt akisgarami vasgyárnál, s a pénzügyminisztéri-umban a Gesell Sándor fõgeológus vezette pá-rizsi kiállítási irodában dolgozott.

1880-ban, a vaskohómérnöki oklevél meg-szerzése után Zólyombereznára került, ahol egyideig vasgyári mérnökként dolgozott, s „tevé-keny részt vett a kincstári vasgyárak rekonstru-álásában és kiépítésében”. (Szinnyei J., 1920.255. l.)

1892-tõl az akadémia tanára Selmecbányán,ahol 1918-ig vezette az építészeti tanszéket. Ittkezdte irodalmi munkásságát is a Bányászati ésKohászati Lapokban. Vezetõ professzorként „tel-jesen rekonstruálta az építéstani tanszéket, inten-zívebbé tette mûködését, s megírta az ehhez szük-séges tan- és kézikönyveket”. (Mihalovits J.,1920. 256. l.) Középítéstan címû mûvét például,amely az erdészeti építéstan elsõ része, két kötet-ben jelentette meg Selmecbányán (1898–99). Atémakör további részét az ugyancsak Selmecenkiadott másik könyvében érinti, melynek címe:Út-, vasút és hídépítéstan. A drótkötél-pályákrólcímû könyve is Selmecen látott elõször napvilá-got 1898-ban. Ugyanott ezt 1900-ban németnyelven is kiadták.

Hont vármegye monográfiájában õ írta aMagyar Királyi Bányászati és Erdészeti Fõis-kola címû fejezetet. Bár írásába egy-két pontat-lanság is becsúszott, dolgozata értékes adalékaSelmec iskolatörténetének. Bevezetõjében em-líti, hogy az „évszázadok óta fennálló bányá-szatán kívül, melynek a város keletkezését, régidicsõségét, királyi kiváltságát köszöni, Selmecarról is nevezetes, hogy egész Európában itt ke-letkezett 1763-ban a legelsõ bányászati fõisko-la, mely a városnak most is kiváló dísze és büsz-kesége”. (Sobó J., 1906. 199. l.)

Írásában Sobó nyomatékosan hangsúlyoz-za, hogy már Mária Terézia „igen nagy gondotfordított arra, hogy az általa alapított taninté-zetre csak jeles tanárok hívassanak meg, akikkiváló szellemi tulajdonságokkal és alapos tu-dománnyal rendelkeznek”. (Sobó J., 1906. 203.l.) Ezeket a tanárokat aztán jól meg is fizették,hisz már a tanintézet elsõ oktatója, NikolausJacquin 2000 forint fizetést kapott, ami 1764-ben „jelentékeny dotáció volt”.

Dolgozatában Sobó bemutatja a fõiskolastruktúráját, az egyes tanszékeket, az intéz-mény felszereltségét, az ott folyó tudományosés kutatómunkát stb. Szól a diákéletrõl, a városés az intézmény kapcsolatáról is.

162

1903-ban a fõiskolai tanács aligazgatóváválasztotta õt; 1916-ban pedig „egyhangúlagfelajánlották neki a rektori méltóságot, amelyetazonban megrendült egyészségi állapotára va-ló tekintettel magától elhárított”. (MihalovitsJ., 1920. 256. l.)

Sobó a közéletben is részt vett a maga mód-ján és az adott lehetõségekhez mérten. Tevé-kenykedett a Felvidéki Közmûvelõdési Egye-sületben, az Országos Vöröskereszt Egyesület-ben, az evangélikus egyházban, Selmecbányavégrehajtó bizottságában; vezette a korponaivárosháza építését, akárcsak a Fõiskolai IfjúságKör új otthonának építését, s bábáskodott azakadémiai épületek létrehozásánál is.

A trianoni diktátum Sobó lelkében is mélysebeket ejtett. Nem sokkal halála elõtt kellettezt a tragédiát megélnie. Mert mint MihalovitsJános, az intézet történetének kutatója és volttanára írja: „A cseh invázió idegenbe ûzi szülõ-földjérõl; a fõiskola úgy az új székhely, mintbelsõ szervezetét tekintve, válságos helyzetbekerül; büszke alkotásai, a selmeci akadémiaipaloták zsebrák kézre jutnak; forrón szeretetthazája térben és erkölcsi erõben fokról fokrasüllyed...”

Sóltz Vilmos(1833–1901)

A rangos selmeci akadémia tanárainak leg-többje a katedrán végzett eredményes munká-ján kívül is figyelemre méltó és sokirányú tevé-kenységet fejtett ki; az iskolaszervezés, a szak-irodalom mûvelése és a közéletbe való bekap-csolódás terén egyaránt. A tehetséges pedagó-gus tehát mindenütt ott volt, ahol szükségétérezték jelenlétének. Az ilyen tanáregyéniségekközé tartozott Sóltz Vilmos kohómérnök, felta-láló és szakíró is.

A Felvidékrõl indult, s életpályájának nagyrésze is ide kötötte. 1833. december 8-án szüle-tett a Szepes megyei Svedléren. A gimnáziumot

Eperjesen és Kassán végezte. 1854–1858 kö-zött volt a selmeci akadémia hallgatója bányá-szat–kohászat szakon. Miután tanulmányait ki-váló eredménnyel befejezte, Pøíbramba ment,ahol „magas színvonalú mechanikai-gépészetitovábbképzõ tanfolyamon vett részt”. (RemportZ., 1992. 471. l.) Utána kincstári szolgálatbalépett. Volt kohómester és felügyelõ a tur-jaremetei és a pojniki vasgyárnál, dolgozott atiszolci vasgyár vezetõjeként stb.

1881-ben lett a selmeci vaskohászati tanszékhelyettes tanára. 1882-tõl Kerpely Antal utódja-ként már a tanszék vezetõje egészen 1901-ig.1892-tõl négy éven át az akadémia igazgatói tisz-tét is betöltötte. Irányítása alatt „az akadémiai ok-tatás és szervezet jelentõsen korszerûsödött”.(Zsámboki L. szerk., 1983. 318. l.)

Sóltz Vilmos tudományos kutatásainakeredményeként több hasznosítható találmánytdolgozott ki. Olyan szabadalmak fûzõdnek ne-véhez, mint a folytonosan mûködõ vízgázfej-lesztõ készülék, a Sóltz-féle acélpest vagy anagyolvasztóknál alkalmazott Sóltz-féle ada-goló és gázfogókészülék. Sóltz a gyakorlatbantehát elsõsorban tüzeléstechnikai kérdésekkel,vasgyártási eljárásokkal és vaskohászati újítá-sokkal foglalkozott.

Szakirodalmi tevékenysége is kiemelkedõ.A Sóltz-féle adagoló címû munkája 1896-banjelent meg Budapesten, A tégelyaczél-gyártástpedig Selmecen adták ki 1897-ben. Sokat pub-

163

likált a különbözõ magyar és német nyelvû la-pokban, évkönyvekben is. 1879-ben jelent megfolytatásos tanulmánya a Bányászati és Kohá-szati Lapokban A generátorok és a Siemens-fé-le generátorgázfûtés elméletéhez címmel. Az1890-es Bányászati és Kohászati Zsebnaptár-ban közölték Vaskohászattan címû terjedelmesösszefoglalóját. A martinkemencékrõl 1892-benközölt alapvetõ tanulmányt. (A Magyar Bányá-szati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület1891-i Évkönyve)

Sóltz Vilmos tevékenyen részt vett a Bá-nyászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesü-let munkájában. 1891-ben szerkesztette annakévkönyvét is. Neve összeforrott az OrszágosMagyar Bányászati és Kohászati Egyesületmunkájával, melynek egy ideig ügyvezetõ alel-nöke is volt.

1901-ben – már betegen – költözött a buda-pesti tisztviselõ telepre. Nekrológírója szerintkár volt ezt tennie, mert „amint mûködéshelyételhagyta, mûködése területérõl lelépett, azon-nal megszûnt létezni! Munka nélkül nem tudottlenni. Tanszékének, ügyvivõi székének elhagyá-sával testi, lelki ereje is elhagyta õt...” (SóltzVilmos. Az Országos Magyar Bányászati és

Kohászati Egyesület Közlései. 1901. XI. 1. V.évf. 17. sz. 137. l.)

1901. október 12-én halt meg Budapesten.A Kerepesi úti temetõben helyezték örök nyu-galomra. Emlékét megõrizte a vaskohászok ésa tanítványok többezres tábora.

Suhajda (Suhayda, Šhajda,Schuchajda) Lajos(1806–1872)

Mikszáth Kálmán egykori tanára, SuhajdaLajos evangélikus lelkész 1806. december 20-án született Selmecbányán. A legendák szerintmég Petõfit is tanította volna a líceumban, s õ isbuktatta meg. Ez azonban tévedés, hisz Suhajdacsak késõbb került a selmeci iskolába tanárnak.(Praznovszky M., 1999. 176. l.) Szlovák szár-mazású apja a város tekintélyes polgára (szûcs-mestere) volt. Gyermekét Pozsonyba küldte,hogy teológiai tanulmányokat végezzen.

1827-ben Suhajda nevelõ volt báró PrónayKálmán kastélyában Acsán. Egy év után Bécs-be indult, hogy tanulmányát tovább folytassa.1829-ben a jénai egyetemen hallgatott teológiaielõadásokat.

1830-ban szentelték segédlelkésszé, majdApostagra, késõbb pedig Ceglédre helyezték.Elsõ lelkészi állomásai kapcsán Breznyik Já-nos, a selmeci líceum igazgatója jegyezte felSuhajdáról az alábbiakat: „Egy ideig Lovichsuperintendensnél káplánkodott, onnanApostagra, Pest megyébe ment lelkésznek, demivel itt némely urak tõle azt követelték, hogymagyarul is prédikáljon, õ pedig elveivel meg-egyezõnek nem találta, hogy tót híveinek ma-gyar szónoklatot tartson, az urak az istentiszte-letet úgy sem látogatták: Ceglédre, tisztán ma-gyar egyházba hivatván el lelkésznek; a meghí-vót készséggel elfogadta, s mit Apostagon tenniszabadkozott, itt magyar híveinek minden ellen-kezés nélkül megtette. Azonban Alföldön, éppenmagyar városban magát nem jól érezte, ki

164

egész életében a tótokhoz szított...” (BreznyikJ., 1889. 322. l.)

1840-ben szülõvárosába, a selmeci líceum-ba hívták õt meg tanárnak. A hittant, a költé-szettant és a szónoklattant tanította. Többszörvolt a líceum igazgatója is. Oktatta továbbá alatin nyelvet, az egyháztörténetet, a logikát és apszichológiát.

1872. július 11-én halt meg Selmecbányán.Könyvtárát a líceumra, „szerzeményei tetemesrészét” pedig a Matica slovenskára hagyta, bi-zonyítva ezáltal is vonzalmát a szlovák kultúrá-hoz.

Suhajda Lajos Mikszáth Kálmánnak a latinnyelvet, a vallás- és erkölcstant, a lélektant, alogikát és a bölcsészetet tanította. Amint errõlaz idõszakról Breznyik írja: cselekedetei „ele-gendõ bizonysággal szolgálnak magyarellenesirányának, melyet, bár óvatosan, tanárkodásaalatt is követett, s hogy a tanulókra nem volt ká-ros befolyással, annak köszönheti, hogy a taná-ri karban mindig voltak olyanok, kik hatását el-lensúlyozták. Különben nagy eszét, bõ és ala-pos ismereteit a bölcsészetben s theologiában,jártasságát a római classicus irodalomban,classicitását a magyar nyelvben, ki ismerte,senki sem vonhatta kétségbe. Ki tanulni akart,elõadásain sokat tanulhatott”. (Breznyik J.,1885. 322. l.)

Néhány cikke és latinul írt verse jelent mega gimnázium kiadványaiban. Magyarellenessé-gének ad hangot németül írt, Der Magyarismusin Ungarn címû mûvében is, amely 1834-benjelent meg Selmecbányán.

A magyarok ázsiai eredete és elsõ európaimûködésükrõl címû munkáját Pesten adták ki1837-ben. A németül is megjelent munkájárólFejér György írt elmarasztaló ismertetést a Tu-dományos Gyûjtemény 1837. évi III. köteté-ben. Fejér Suhajdát dilettáns történésznek tart-ja, akinek munkájában „egyetlenegy eredetikútfõnek szavait se olvashatván” (112. l.).Mondanivalóját összegezve Fejér leszögezi,

hogy Suhajda munkájából „készületlensége ki-tetszik eléggé”, s csak a „tudománytalan kriti-kusainknak számát eggyel nevelte”, s „literatú-ránk becsét” Suhajda „a külföldieknél csak ki-sebbíteni fogja”.

Suhajdát a szlovák biográfiák természete-sen pozitívan értékelik. Kiemelik mecénásko-dását; megemlítik, hogy Selmecen szlovák iro-dalmi kört vezetett, s több, tanulók számáraösszeállított kézikönyv szerzõje volt. (Herèko,I., 1995. 247. l.) Praznovszky Mihály említiegyik kisportréjában, hogy Suhajda „furcsaember volt. Tanártársai szerint kitûnõen felké-szült, nagy tudású professzor, akitõl a diákjai,ha akartak, nagyon sok tudományt kaphattak.Ugyanakkor egyáltalán nem volt kedve taníta-ni. A heti 18 kötelezõ órája helyett jó ha 10-12órát adott”. (Praznovszky M., 1999. 176. l.)

Szártorisz Ferenc(1834 – 19..?)

Szártorisz Ferenc Szatmár egyházmegyeiáldozópap, a Selmecbányai Katolikus Nagy-gimnázium okleveles tanára, iskolatörténeti író1834-ben született a Trencsén megyei Nagy-szalatnán. Nevét csupán régebbi lexikonainkjegyzik, de pedagógiai munkájára hivatkozik aközépszintû iskoláink kronológiáját öszszeállí-tó Mészáros István is. (1988. 249. l.)

Tanári oklevelét 1877-ben szerezte. Nevé-vel a selmeci gimnázium 1889/90. évi értesítõ-jében is találkozhatunk. Végzettségén kívül ittmegemlítik, hogy tagja volt a Magyar KirályiTermészettudományi Társulatnak, a FelvidékiMagyar Közmûvelõdésügyi Egyesületnek, va-lamint a gimnázium Segélyezõ Egyesületének.Ezenkívül vezette az ifjúsági könyvtárat, taní-totta a magyar, a német és a francia nyelvet.

Az iskola 1895/96. évi értesítõje közli Aselmeczbányai kir. kath. gamnasium történetecímû terjedelmes dolgozatát (1896. 7–73. l.).Szártorisz a gimnázium megalakulásának idejét

165

a XIII. századra teszi. Szerinte az intézetet az1275-ben Selmecre került dominikánus szerze-tesek alapították, s a XVI. században Fábry Ta-más igazgató vezetése alatt világiak tanítottakitt. Szártorisz eme állítását egyébként cáfolta amásik selmeci iskolatörténet-író, Hamrák Béla,aki az evangélikus líceum 1910-es évkönyvé-ben hangsúlyozza, hogy Selmecen a reformációkora elõtt nem volt középiskola, s az elsõ gim-názium evangélikus alapítású volt. (Hamrák B.,1910. 11–13. l.)

Nem pontos Szártorisz Fábry Tamássalkapcsolatos állítása sem. Hisz Fábry 1536-banmég nem volt Selmecen, csupán 1566 januárjá-ban érkezett a városba. Csak rövid ideig vezet-te az evangélikus iskolát, s aztán a híres bártfaigimnáziumban tanított.

A fenti pontatlanságok ellenére Szártoriszsok hasznosítható adatot közöl tanulmányában.Részletesen ír például a jezsuiták selmeci tevé-kenységérõl, iskolaszervezõi munkájáról. Ki-emeli, hogy már 1766-ban a hatosztályos gim-názium tanmenetébe felvették a mechanikát ésa hidraulikát, oktatott az iskolában a világhírûtudós, Poda Miklós is, aki szintén tagja volt arendnek.

1776-ban a piaristák vették át a gimnáziu-mot, akik sokat foglalkoztak a színjátszással, azanyanyelv ápolásával stb. Benyák Bernát voltaz elsõ, aki a XIX. század elején a magyar nyel-vet magas szinten oktatta Selmecen. Ugyan-csak magas szinten oktatták a rajzot, a tornát ésa zenét; híresek voltak az iskola szertárai, külö-nösen a növénytani, állattani és az ásványtanigyûjteménye.

Szártorisz Ferenc a gimnázium 1909-es ér-tesítõjében is szerepel még. Innen tudjuk, hogyigazgatója volt a selmeci és a hegybányai rómaikatolikus polgári leányiskolának is, s az elõbbemlítetteken kívül tevékenykedett a Szent Ist-ván Társulatban, az Országos Régészeti és Em-bertani Társulatban; rendes tagja volt a Buda-pesti Filológiai Társaságnak is. Több alkalom-

mal helyettesítette a gimnázium betegeskedõigazgatóját, Panek Ödönt. A Szinnyei-lexikonjegyzi az Emlékbeszéd Deák Ferenc tiszteletérecímû munkáját, amely 1904-ben második ki-adásban is megjelent Selmecen.

Szeberényi Gusztáv(1816–1890)

A Hont megyével is kapcsolatba kerülõSzeberényi család tagjai jelentõs szerepet töl-töttek be mind a magyar, mind a szlovák köz-mûvelõdésben. Az evangélikus család leszár-mazottai közül többen papok és pedagógusokvoltak, s a magyar, a szlovák és a német kultú-rával egyaránt érintkeztek. Általában a hazaievangélikus líceumokat látogatták, majd németegyetemeken tanultak, aztán legtöbb esetbenszlovák gyülekezetek papjai lettek. Nemzetihovatartozásuk megítélése nem könnyû, hiszszármazásuk, vallásuk, környezetük, betöltöttpozíciójuk és karrierjük egyaránt befolyásoltaidentitástudatukat.

Szeberényi Gusztáv teológiai doktor, evan-gélikus püspök, egyházi író a Trencsén megyeiVágkohányon született 1816. október 8-án. Ap-ja, dr. Szeberényi János ekkor épp a településpapja volt. 1819-ben Selmecbányára hívták õt„tótajkú lelkésznek”. Fia így már itt kezdte megtanulmányait, s a középiskolát is Selmecen vé-gezte. A család társalgási nyelve otthon a németvolt. Hogy Szeberényi a magyart is jól elsajátít-sa, apja a nyári szünet alatt a szecsõi reformá-tus paphoz küldte. A selmeci líceumban mártagja volt a Homokay Pál alapította „magyaregyletnek”.

1835-ben Pozsonyba került, ahol olyan diá-kokkal lakott együtt, mint a késõbbi selmeci lí-ceumigazgató, a hazafinak és magyarnak is ki-váló, a szabadságharcba is bekapcsolódóBreznyik János vagy a kiscsalomjai lelkész,Geduly Tivadar. 1838-ban a jénai egyetem hall-gatója lett. Egyik életrajzírója említi: „Innen

166

1840-ben tért haza azon elhatározással, hogyvagy német papi vagy pedig tanári állást igyek-szik majd elnyerni, mert tótul nem tudott jól.Hazatérte után csakhamar Székács József aján-latára meghívatott Világosra nevelõül BohusJános 3 fiához.” (Händel V., 1890. 6. l.)

1842-ben apja mellett volt káplán, de rövididõn belül a Hont megyei Egyházmarót lelkészelett, ahol tíz évet töltött „közhasznú áldásos tevé-kenységben, felkarolva s segítve a Sembry,Zmeskall, gr. Stainlein s Ivánka egyházhoz tarto-zó elõkelõ családok által”. (Händel V., 1890. 7. l.)

1853-ban Békéscsabára került, ahol sikere-sen „emelte a sokszorosan megingatott közer-kölcsi állapotokat”. Szeberényi mûködése alattrendszeressé váltak Békéscsabán az istentiszte-letek, a köznapi templomlátogatások is. „Kez-deményezése folytán történt az, hogy a közpon-ti ún. kisebb templomban, már évekkel ez elõtt,minden vasárnapon tartandó magyar istentisz-telet rendeztetett be, s végzésével, megfelelõ dí-jazás mellett, megbízatott a magyar iskola taní-tója.” (Händel V., 1890. 8. l.) Békéscsabán iro-dalmi tevékenységet is kifejtett Szeberényi. ASzemián Pál Benjamin felett tartott gyászbeszé-de Truchloøeè... címmel még szlovákul jelentmeg 1858-ban Gyulán. Ugyanott adta ki Kázeòcímmel szlovák nyelvû prédikációját is. A nagyAgenda is szlovákul látott napvilágot Pesten1867-ben. Szintén ugyanitt jelent meg 1876-ban a Konfirmációs tanítás és a Luther kis ká-téja. A Kézi agenda már magyar, magyar–szlo-vák és magyar–német–szlovák kiadásban ismegjelent.

Amint Händel Vilmos Emléklapjában ol-vassuk, „a confirmandusok kézikönyvének ma-gyarítása” is Szeberényi „gondjaival történt”.Ezenkívül részt vett a Magyar Agenda szer-kesztésében, s „megfáradt kezeibõl kiesett amár szerkesztésben lévõ Bányakerületi magyarénekeskönyv”. (Händel V., 1890. 8–9. l.)

1870-ben a bécsi teológiai fakultáson doktoricímet szerzett. 1872-tõl a bányai kerület püspö-

kévé választották. Nagy támogatója volt az isko-láknak, melyekrõl nemcsak azt vallotta, hogyazok az egyház „veteményes kertjei”, hanem aztis hangsúlyozta, hogy az iskolák állandó felvirá-goztatása „legsajátosabb ügyünknek jobbra for-dulását” jelenti. Különösen a három líceum –soproni, pesti és selmeci – mûködését követte fi-gyelemmel. Selmecen Breznyik Jánossal együttfelvirágoztatta a „kerületi segélyezõ-intézetet”,amely hatékonyan támogatta a szegény sorsú di-ákokat. Részt vett az érettségi vizsgálatokon, fi-gyelemmel követte a diákok és az iskola sorsát.Bár a szó szoros értelmében nem volt pedagógus,mégis érdemes arra, hogy a jeles selmeci tanárok,illetve iskolaépítõk közt említsük.

Az evangélikus egyház jeles alakja 1890.augusztus 19-én halt meg Békéscsabán.

Szeberényi (Seberini) János(1780–1857)

Szeberényi Gusztáv evangélikus püspökédesapját, Szeberényi Jánost a Szlovák pedagó-giai enciklopédia úgy tartja számon, mint aXIX. század legjelentõsebb szlovák pedagógu-sát, akit Ján Kollár is emlegetett Slávydcérájában, de verset szentelt neki AndrejSládkoviè és Bohuslav Tablic szlovák költõ is.

Különösen pedagógiai-szervezõ munkájáttartják említésre érdemesnek, hisz 1842-ben abányászszülõk gyermekei számára elemi isko-lát alapított, a pedagógusok zenei képzése cél-jából Selmecbányán zenei intézetet hozott létrestb. Nagy súlyt fektetett a testnevelés és az esz-tétikai nevelés oktatására. Pedagógiai munkáiközül kiemelkedik a De praecipuis capitibusprimae educationis... címû mûve, amely 1810-ben jelent meg Pozsonyban. Ebben saját peda-gógiai tapasztalatait foglalja össze, érvényesít-ve Komenský, Rousseau és Pestalozzi pedagó-giai elveit. (Pavlík, O., 1985. 215. l.)

Itt említjük meg, hogy a jeles egyházi sze-mélyiség elsõsorban németül és latinul publi-

167

kált, családjában pedig a német volt a társalgásnyelve. Ugyancsak latinul írta és Selmecbá-nyán jelentette meg 1835-ben az alábbi teológi-ai munkáját: De praecipuis ideis theoligiaepastoralis evangelicae. A Vezérfonal a konfir-málandó oktatásában címû munkáját Sze-berényi Gusztáv adta ki 1886-ban Budapesten.Szlovák nyelven fõleg gyászbeszédei és egyhá-zi beszédei jelentek meg.

Szeberényi 1780. január 1-jén született azÁrva megyei Nagyfaluban. Isztebnén, Rozs-nyón, Eperjesen, Késmárkon és Pozsonybanvégezte középiskoláit. 1804-ben a jénai egye-temre került. 1805-ben Pozsonyban nevelõskö-dött, majd Nyitraszerdahely lelkésze lett. 1811-ben Vágkohányon mûködött, 1819-ben Selmec-bányára választották meg lelkésznek. 1829-benhonti esperes, 1834-ben szuperintendens. 1839-ben a jénai egyetemen teológiai doktori okleve-let szerzett.

Szeberényi selmecbányai tevékenységérõl smagyar vonatkozású kapcsolatáról BreznyikJános közölt figyelemkeltõ adatokat. Õ említi,hogy a jeles teológus és pedagógus már diákko-rában vonzódott a magyar kultúrához. Rozs-nyóra is azért ment, hogy ott egy évig a ma-gyar nyelvet megtanulja. Ám tanára „az elsõórában – mit tõle magától hallottunk – irgal-matlanul megverte, mivel a Kistükörbõl fel-adott leckét, melybõl egy szót sem értett, megnem tanulta, s azontúl minden kedvet veszítetta magyar nyelv tanulásához, csak annyit ta-nult, mennyi a városban rá ragadt.”(Breznyik J., 1889. 247. l.)

Selmecre érkezése után a gimnáziumbancsakhamar megalapította a „homiletikai társa-ságot”, melynek célja az volt, hogy a leendõlelkészek a „szónoklást és ketachizálást” gya-korolhassák. Szeberényi elõadásai „szerfölöttvonzók s útmutatásai tanulságosak lévén, nem-csak leeendõ theologusok, hanem olyanok is,kik világi pályára készültek, látogatták az órá-kat...” (Breznyik J., 1889. 290. l.)

Szeberényi közremûködésével és buzdítá-sára 1820-ban egy „zeneintézet” is létrejött a lí-ceumon belül, hogy a leendõ tanítók az egyhá-zi éneklésben és orgonálásban tökéletesíthessékmagukat.

1842-ben régi óhaja vált valóra azáltal, hogymegalapíthatta „az alsó utcai bányász- vagyhevér iskolát”. Itt a szegény bányászgyermeke-ket oktatták színvonalasan és kedvezményesen.

Szeberényi a nehéz idõkben a líceum sorsátis megmentette, s fõ szerepet vállalt az iskolaújjáépítésében is. Ugyancsak Breznyik említi,hogy a klasszikus latinsággal, alapos teológiaitudással és kitûnõ szónoki tehetséggel rendel-kezõ és fáradhatatlan munkabírású Szeberényitsokan „pánszlávnak tartották”, pedig nagy ré-sze volt „a lyceumi magyar irod. tanszék alapí-tásában is”. Ami pedig a magyar szabadságesz-mét illeti, Breznyik így ír iskolatörténetébenSzeberényi viszonyulása kapcsán: „Tántorítha-tatlan ragaszkodása miatt a magyar nemzetiügyhöz 1848. és 1849-ben, mirõl némely egyhá-zi beszédei és fõpásztori levelei világos bizony-ságul szolgáltak, elébb szuperintendensi méltó-ságától megfosztva, 1851-ben a pozsonyi vész-törvényszék elé vitetett, hol bebörtönöztetvénhalálra, s kegyelembõl 10 évi várfogságra ítél-tetett; azonban számtalanok közbenjárására(...) végképpen megkegyelmeztetvén szabadonbocsáttatott, s hívei nagy örömére papi hivata-lát tovább is viselheté...” (Breznyik J., 1889.247–248. l.)

1857. február 10-én halt meg Selmecbá-nyán.

Szeberényi János Mihály(1825–1915)

A selmeci líceumnak is megvolt a magakálváriája: a sikereket olykor sötét korszakokárnyékolták be, az eredményes idõszakokathullámvölgyek követték. Így volt ez Sze-berényi János (1780–1857) életében is. A meg-

168

annyi törekvést és pedagógiai reformot, az is-kolaépítést meg a szellemi építkezést a szabad-ságharcot követõ abszolutizmus bénította.

A volt igazgatót, Szeberényi Jánost „utolsóéveiben szerfelett aggasztotta a lyceum sorsa,melynek bukása elõre volt látható”. 1867. feb-ruár 15-én gróf Attems pozsonyi helytartó „le-iratot küldött az egyházi és iskolai elöljáróság-hoz, melyben kijelenti, hogy az iskolának szer-vezetlen volta miatt ezentúl nem szabad »gym-nasium« címmel élnie, sem jogérvényes bizo-nyítványokat ki nem állíthat”. (Breznyik J.,1889. 343–344. l.) Az ok elsõsorban az iskola-vezetésnek a szabadságharc alatt tanúsított ma-gatartása, ami miatt aztán az anyagi támogatástis megvonták az intézettõl.

A helyzetet Szeberényi halála után fiának,ifjabb Szeberényi Jásnosnak sikerült megolda-nia. Õt választották ugyanis az elhunyt utódjá-vá. Ezt „hitbuzgóságának, erélyes munkálkodá-sának, szónoki tehetségének” bizonyításával iskiérdemelte. Hisz lelkészként már Egyházma-róton és Nagybörzsönyben is „nagy tevékeny-séget fejtett ki”. Az utóbbi helyen a leégetttemplom újjáépítése körül szerzett komoly ér-demeket, különösen némethoni ismeretsége ré-vén. De egyéb érdemei is közrejátszottak abban, hogy a selmeciek õt apja utódjául meg-választották. Többek közt például az is, hogy„német, tót, magyar nyelven egyaránt jelesenszónokolhatott”.

1857. június 21-én iktatták õt be hivatalába, snovember elsején a német egyház vezetését is át-vette. Némethoni ismeretségét, elsõsorban aGusztáv Adolf-féle segélyegyesületnél, nyombanfelhasználta a bajba jutott líceum javára. De meg-nyerte támogatóul a híres selmeci Kachelmancsaládot, a megyebeli Steinlein Ottót, SemberyImrét, Ivánka Zsigmondot és másokat is. Jómagais komoly alapítványt tett, s ezáltal a gimnáziummûködését hosszabb idõre sikerült biztosítania.

Szeberényi János Mihály egyházi író, teoló-giai doktor, evangélikus lelkész és tanár 1825.

február 16-án született Selmecbányán. Itt vé-gezte a gimnáziumot is, majd az eperjesi teoló-gia után a jénai egyetemre iratkozott be(1845–47). Fél szemesztert Berlinben is tanult,majd egy évig Váchartyánban a Gosztonyi csa-ládnál nevelõsködött. 1849-ben pappá szentel-ték, s 1852-ig Nagybörzsönyben tevékenyke-dett mint káplán. 1853-ban bátyja, SzeberényiGusztáv helyére került Egyházmarótra. Itt1857-ig dolgozott, mígnem Selmecbányára ke-rült. Selmecbányán német híveivel összekülön-bözött, mert – mint Breznyik írja – „gyakrab-ban prédikált a teli tót, mint a hívek csekélyszáma miatt többnyire üres német templomban,holott az egyház terheit leginkább a vagyono-sabb német hívek vitték”, s azok természetesenkülön német papot kívántak. Akár Szeberényitis elfogadták volna, de az „egypaprendszerrelbe nem érhették”. (Breznyik J., 1889. 2543 l.)Szeberényi e mögött bizalmatlanságot érzett, sa német lelkészségrõl lemondott. De mivel„mint tót lelkész a városban meg nem élhetett”,arról is kénytelen volt lemondani, s 1860. júli-us 29-én Bécsbe ment, ahol elfoglalta táborilelkészi állomását.

A Monarchia székvárosában nagy karriertfutott be: a roztoki egyetemen doktori címetszerzett, elõadott a bécsi protestáns teológiaifakultáson; a hadügyminisztériumnál a protes-táns ügyek elõadója lett, a közös hadsereg tábo-ri superintendensévé választották, s a FerencJózsef-rend lovagjává nevezték ki.

Szeberényi (Szeberinyi) szlovák érzelmû lel-kész volt: támogatta a szlovák nemzeti kulturálismozgalmakat, a Matica slovenská választmányitagjaként is dolgozott. (SBS. V., 1992. 185. l.)

Több munkája jelent meg szlovák, német ésmagyar nyelven. Szlovák nyelven adta ki 1857-ben Selmecbányán První kázaní... címû mun-káját. Ugyanott s ugyanakkor jelent meg a Be-iktató beszéd, melyet... Grizsa Ede úrnak... tar-tott. 1860-ban látott napvilágot a Kibocsátó be-széd Selmecbányáról.

169

Bécsben jelent meg 1865-ben német nyel-ven a Der Pseudoprotestantismus auf kirchen-rechtnichem címû mûve. Több egyházi érteke-zést írt a protestáns lapokba. Fontos mûve azEszmetöredékek a magyarhoni protestantizmusjelen stádiumán, amely Pesten két kiadást ismegélt (1857, 1860). Szintén Pesten adták ki1860-ban A császár, király és ref. vallás címûmunkáját.

Szeberényi János Mihály Bécsben halt meg1915. január 19-én.

Szécsi Zsigmond(1841–1895)

A neves erdészeti és vadászati szakíró, ki-váló akadémiai tanár, Szécsi Zsigmond csak-nem egész élete a Felvidékhez kötõdött. 1841.október 6-án született Kisgaramon. Beszterce-bányán végezte gimnáziumi tanulmányait, s aselmecbányai erdészeti akadémia hallgatójavolt.

1867-ben lett selmecbányai fõiskolai tanár-segéd az erdészeti tanszéken. Miután ez többrészre oszlott, az erdõhasználattani tanszéketvezette 1895-ig. Neve összekapcsolódott a ma-gyar nyelvû oktatás kezdeteivel s a szakiroda-lom kibontakozásával. Pauer János írja, hogyez idõ tájt, „az akadémia megmagyarosítása

idején” a tanároknak „nagy fáradságot adott,sok küzdelmet okozott a szakkifejezések meg-magyarosítása”. (Pauer J., 1896. 361. l.) Szécsiis sokat fáradozott e téren. Tagja volt az akadé-mia elsõ magyar nyelvû tanári karának, s „kü-lönösen nagy feladat hárult rá a magyar nyel-vû, a kor európai színvonalán álló szakiroda-lom megteremtésében is”. (Dr. Oroszi S., 1989.319. l.)

Irodalmi munkásságának kiemelkedõ alko-tását, Az erdõhasználattan kézikönyvét 1884-ben adta ki Budapesten az Országos ErdészetiEgyesület. Vaskos kötetében a téma valameny-nyi területét érinti. Alaposan bemutatja példáula fakitermelés és fafeldolgozás szerszámait,eszközeit. A faanyag vízen való szállítását tár-gyaló rész „olyan alapos ma is, amelybõl a kortutajformái, szokásos vízi berendezései megis-merhetõk”. (Dr. Oroszi S., 1989. 320. l.)

Szécsi akadémiai tanárként kifejtett szak-irányú tevékenysége sokoldalú volt. Elõadtahallgatóinak az erdõhasználattant s az általánosmezõgazdaságtant; foglalkozott köz-, víz- ésútépítéstannal. Az õ kezdeményezésére vezet-ték be az akadémiai tantárgyak közé a mester-séges haltenyésztés és a vadászati-fegyvertanielõadásokat is. Ezenkívül egyéb érdemei is vol-tak. Az akadémia tanszéke számára hatalmasmennyiségû szemléltetõanyagot gyûjtött.Amint Pauer János említi: a gyûjtemények ösz-szeállítása rendkívül sok munkát, nagy körülte-kintést igényelt, fáradhatatlan utánjárást kívánt,de „szerencsére Szécsinek szívósságát az új ésúj nehézségek inkább fokozták, ereje soha kinem fáradt, kitartása el nem lanyhult, s ha va-lamit hivatása körében hasznos újításnak vélt,vagy ha gyûjteményeinek gyarapítása volt szó-ban, minden eszközt felhasznált a siker elérésé-re”. (Pauer J., 1896. 362. l.) Szemléltetõeszkö-zeit az 1885. évi budapesti kiállításon is bemu-tatta. Az erdészeti anyag összegyûjtésébenszerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovag-keresztjét is megkapta. A kiállítás alkalmából

170

Selmecen megjelentette A Selmeczi Magy. Kir.Erdészeti Akadémia Értesítõjét.

Az 1871-tõl tanszékvezetõként dolgozóSzécsi az akadémia építkezései körül is elévül-hetetlen érdemeket szerzett. Õ készítette a leg-több tervet, melyeket valóra is váltottak. (VadasJ., 1896. 357. l.)

Szécsi nagy kedvelõje volt a vadászatnak ésa céllövészetnek is. Amint ennek kapcsán írtákegy helyütt: „Sok ifjú erdészben az õ lelkesedé-se s a vadászat és czéllövészet nemes sportjáróltartott elõadásai keltették fel a vadászszenve-délyt.” (Vadas J., 1896. 358. l.) 1892-ben Buda-pesten megjelent A vadászati ismeretek kézi-könyvének második kötete. Ez a hazai vadaktermészetrajzáról szól: „Az egyes állatok mor-fológiai leírásán kívül foglalkozott azok élet-módjával, életkörülményeivel, majd vadászatiszempontból is értékelte õket.” (Oroszi S.,1989. 320. l.)

Szécsi közel három évtizeden át oktatta di-ákjait az akadémián. Sokoldalú ember volt, szé-les körû tevékenységet fejtett ki. Publikált,szervezett, építkezett, segédeszközöket készí-tett, vadászott, szakköröket alapított stb. Tanít-ványai szerették õt, hisz minden idegszálávalértük dolgozott. Selmecbányán halt meg 1895.október 8-án. Megérdemli, hogy fejet hajtsunkszelleme és emléke elõtt. Hisz hazája s a nem-zet napszámosa volt.

Szentistványi Gyula(1854–1928)

Tulajdonképpen Szentistványi (Szent-Istványi, Szent-Istvány) Gyula, bányamérnök,szakíró, feltaláló és akadémiai tanár életpályá-ját is az elsõ világháború szakította ketté. Azéletút elsõ és nagyobbik fele a Felvidékhez kö-tötte õt.

Gölnicbányán született 1854. április 6-án,ahol apja bányafelügyelõ volt. Középiskolai ta-nulmányait Kassán fejezte be. Innen került

1874-ben a selmeci akadémiára, s ugyanitt1879-ben bányamérnöki oklevelet szerzett. Azerdélyi Nagybányán és a szélaknai kincstári bá-nyászatnál gyakornokoskodott. 1880-tól közelhúsz évig Hodrusbányán tevékenykedett, snagy gyakorlati ismeretre tett szert. 1897-tõl ahodrusi és a selmeci kincstári bányák üzemve-zetõ fõmérnöke.

1902-ben átvette Cséti Ottó tanszékvezetõhelyét a selmeci akadémia bányaméréstan–geo-dézia tanszékén. Gyakorlati ismereteit jól ka-matoztatta: tanárként és feltalálóként egyarántsikeresen tevékenykedett. Tankönyveit példáulmérnöknemzedékek használták. Ilyen kiadvá-nya többek közt a kõnyomatos Felsõmennyi-ségtan (Selmecbánya, 1904) vagy a Gyakorlatibányaméréstan, amely a selmeci Joerges nyom-da kiadványaként jelent meg 1911-ben. Ezenkí-vül megannyi tanulmányt publikált a Bányá-szati és Kohászati Lapokban (A carboli-neumról, 1895; Geodéziai tanulmányok a drez-dai városrendezõ kiállításon, 1904; A lejtõak-namérés, 1905; Kapcsoló és tájékozó mérés,1907; Az új Heyde-féle fogaskerekû theodolit,1912).

Szentistványi több bányamûszert szerkesz-tett és tökéletesített, melyek által nemzetközihírnévre is szert tett. (Zsámboki L. szerk.,1983. 327. l.) Nagyban hozzájárult a bánya-méréstan fejlesztéséhez és tökéletesítéséhez.Több mûszert is finomított és továbbfejlesztett.Ilyenek például a bányaaknákban használtCséti-féle mérõeszközök is. Az elektromágne-ses tér felhasználásának segítségével tökélete-sítette továbbá a függõónos mérést; új teodoli-tot, nivellációs eszközt szabadalmaztatott stb.(SBS V., 1992. 411. l.)

1919-ben Szentistványi Gyula is Sopronbakerült, s még 1926-ig tanított a Selmecrõl idehelyezett intézetben. Ugyanitt halt meg 1928.január 16-án. Amint a Bányászati és KohászatiLapokban írták: „kedves kollégát, kitûnõ szak-embert, derék tanárt” vesztett el általa a szak-

171

ma, de „48 éves közszolgálati s 25 éves tanárimûködése dús eredményeket hozott a bányásza-ti szaknak, sikert és elismerést a bányászati, bá-nyamérnöki tudománynak”.

Szitnyai Elek(1854–1923)

A Szentantalhoz közeli Berencsfalun – ahola falu kocsmárosa, Petõfi „elsõ mecénása”megmentette hajdan a költõt az éh- és fagyha-láltól – született 1854. augusztus 6-án SzitnyaiElek tanár, szakíró, filozófus és pszichológus.Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán, azegyetemet pedig Budapesten végezte, ahol ma-gyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett.

A tanári diploma kézhezvétele után hét évigegykori diákvárosában, Selmecen, 1887-tõl1896-ig pedig Nagybányán tanított. Ekkor abudapesti VII. kerületi állami fõgimnáziumhoznevezték ki a bölcselet és a magyar irodalomtanárának.

Szitnyai Elek nemcsak kiváló pedagógus,hanem termékeny szakíró és tehetséges szer-kesztõ is volt. Öt éven át szerkesztette a Filozó-fiai Társaság Közleményeit, s a társaságnak egyidõben a titkári teendõit is ellátta. Publikált to-vábbá az Országos Középiskolai Tanáregyesü-let Közleményében, a gimnáziumok értesítõi-ben, valamint az Akadémiai Értesítõben.

Eszmék a meggyõzõ elõadás kellékeihez cí-mû szakkönyve még Selmecbányán jelent meg1887-ben. Levelek egy tanító ifjúhoz címû köte-tét elõször Budapesten adták ki 1892-ben.Ugyanott látott napvilágot 1893-ban újabbkönyve Tanulmányok címmel. Ezt „a magyarifjúság és a mûvelt közönség számára” írta.

Több tanulmányt jelentetett meg a lélektantárgykörébõl. Budapesten adták ki például aLélektani tanulmányok (1895), a Lélektan és lo-gika középiskolások számára (1899) címûmunkáit. Az utóbbi öt kiadást is megélt. Az Észés szív ugyancsak több kiadásban jelent meg

(1900, 1908). Ennek alcíme: Értekezések a lé-lektan, neveléstan és életbölcselet körébõl. Afelsõbb leányiskolák számára Lélektan és neve-léstan címmel jelentetett meg tankönyvet 1902-ben. 1903-ban Az állam és jelentõsége, 1905-ben A szellemi tehetségek eredete, 1906-ban pe-dig A hibás gondolkodás mint a boldogulás leg-fõbb akadálya címû tanulmánykötetei kerülteka szakemberek kezébe.

1915-ben a Franklin Társulat adta ki Miértvagyunk jók vagy rosszak? címû lélektani ta-nulmánykötetét. Errõl részletesebben is szeret-nék szólni. A munka ugyanis egy széles látókö-rû, nagy mûveltségû és modern gondolkodásúszakemberrõl tanúskodik. Szitnyai Elek a szá-zad elején olyan mûvet alkotott, melynek meg-állapításai kiállták az idõk próbáját, ma is meg-szívlelendõk.

Az elsõ fejezetben az erkölccsel, a bûnösemberrel foglalkozik. Megállapítja: azt, hogyaz erkölcsiségnek a szeretet az alapvetõ tulaj-donsága, „eddig is többen tanították, de éppenaz, amit a szeretetrõl, az erkölcsiség lényegérõltanítottak és tanítanak, s amivel tele vannak lé-lektanaink és pedagogikáink, hogy ti. a szeretet,az erkölcsiség az emberekben mesterségesenúgy megteremthetõ, mint az intelligentia, nemfelel meg sem a szeretet, sem az erkölcs lénye-gének” (6. l.). Szerinte ugyanis „a szeretet nemvalami kívülrõl belénk importált elem, ami ne-veléssel, tanítással megteremthetõ és tetszésünkszerint fokozható, vagy idomítható valami, ha-nem (...) az erkölcsiség alapjában véve olyanöröklött tulajdonság, egész szervezetünknekolyan productuma, melynek egyes elemeit nem-csak az agyvelõ sejtjei s a külvilág hatásai ké-szítik, hanem melynek létrehozásában csaknemminden fontosabb szervünk dolgozik valamit”(6. l.). Hiányolja, hogy „az ezen kérdéssel fog-lalkozó egész irodalom, a legkiválóbb psy-chologiai, ethikai, kriminologiai mûvek mindcsak azzal foglalkoznak, hogy milyen szociálisviszonyok, hatások sodorják bûnbe az embere-

172

ket, de nem kutatják a saját szervezetünkbenrejlõ hajtó-erõket, nem keresik, hogy miért jó azember, vagy miért olyan, amilyen” (7. l.).

Szitnyai Elek összefüggéseiben vizsgálja alelki jelenségeket: figyelembe veszi a genetikaisajátosságokat, a testi-szervi tényezõket. Meg-állapítja, hogy szervezetünk és cselekvéseink –így erkölcsi cselekvéseink – közt is összefüg-gésnek kell lennie. Azt mondja, hogy a gondo-latok, érzések, vágyak „laboratóriuma nempusztán az agyvelõben van, hanem egész szer-vezetünkre”, teremtett lényünkre kiterjed.

Figyelemkeltõ az is, amit a testi fájdalomrólmond. Mert ennek „tûrését illetõleg is nagyonsok téves nézet van elterjedve. Azt hiszik, hogyakaraterõvel, bátorsággal, önuralommal bármilyfájdalmat moccanás, jajszó nélkül lehet elszen-vedni. Az ily természetû embert aztán bátornak,hõsnek, férfiasnak nevezik, aki pedig a fájdalmat,a kínt erõs emótióval kíséri, aki mozog, jajgat, or-dít, ha fájdalma van, aki aztán fél a fájdalomtól,azt gyengének, sõt gyávának mondják”. Pedig afájdalom iránti érzékenység nagyon különbözõaz emberekben. Érdemes Szitnyai alábbi sorairais odafigyelni: „A nagy érzékenységet, különösenpedig a testi fájdalom iránt való nagy érzékeny-séget már régóta a geniális ember tulajdonságá-nak ismerték. (...) Vad állapotban lévõ népeknekés primitív embereknek a fájdalom iránt való ér-zéketlensége egyébiránt azt bizonyítja, hogy az azeredeti, az õsállapot és hogy az emberiség ideg-rendszerének túlhasználata folytán jutott az érzé-kenyebb állapotba.” (22. l.)

A harmadik fejezetben is közérdeklõdésreszámot tartó problémát elemez: a munkásság ésmunkátlanság örökölt tulajdonságait vizsgálja.Mert ezek is velünk született tulajdonságok.„Amit azonban a természet adott nekünk, akártalentum legyen az, akár ösztön, azon ember-társaink keveset tudnak lendíteni. Hiszen azösztön a szervezet elemeibõl meríti energiáját, sígy sem tanítással, sem büntetéssel meg nem te-remthetõ.” Úgy gondolom, amikor egy ember fe-

lett ítélkezünk, a fent elmondottakra is jó gondol-nunk. Amikor valakit próbálunk megérteni, hely-zetén javítani akarunk, a fentieket is megéri fi-gyelembe vennünk. S ebben rejlik elsõsorbanSzitnyai Elek könyvének pozitívuma is.

1923-ban Szitnyai még kiadta Az igazsá-gosságról címû könyvét, de ugyanazon év ápri-lis 6-án Budapesten örökre eltávozott az élõksorából. Nevét a magyar és a szlovák életrajzilexikonok egyaránt jegyzik.

Tavy Károly(1858–1929)

Tavy Károly tanár, kohómérnök és szakíróéletútjának jelentõs szakasza szintén a Felvi-dékhez kötõdik. Szomolnokon született 1858.január 23-án Seefranz Antal hivatalnok és VolfAmália gyermekeként. Bátyja, Tavy Gusztáverdõmérnök is innen indult Selmecbányára.

Tavy Károly a kassai fõreáliskola elvégzéseután gróf Károlyi Ede füzérradványi uradalmá-ban volt erdészeti gyakornok. 1876–79 között aselmeci akadémián tanult fémkohászatot, majdNagybányán lépett kincstári szolgálatba.

1880-ban ismét Selmecbányára került,ahol két évig volt Schréder Rezsõ assziszten-se a fémkohászat–fémkohótelepek tervezésetanszéken. Ezt követõen az építészeti tanszéktanársegéde volt.

173

1883-ban a pénzügyminisztérium hosz-szabb tanulmányútra küldte õt Németországbaa fémkohótelepek tanulmányozása céljából.Visszatérve Zalatnán lett aranybeváltó s a vegy-elemzõ hivatal kémlésze. Budapesten hasonlófeladatokat végzett. 1910-ben megkapta abányatanácsosi, 1917-ben a fõbányatanácsosirangot.

Tavy már tanársegéd korában kezdett fog-lalkozni a kohászati szakirodalommal; írásaifõleg a Bányászati és Kohászati Lapokban je-lentek meg. Ilyen például Az újabb zinkpró-bákról (1882), Útijegyzetek a németországifémkohászat körébõl (1884), az AranytermelésErdélyben (1888) vagy A fémjelzésrõl (1897)címû munkája.

1918-ban megírta a fémjelzõ és fémbeváltóhivatal 50 éves történetét. 1902-ben az Iparmû-vészet könyvében Ráth Györggyel õ készítetteel Az érem címû fejezetet. 1904-ben Az európaiállamok fémjelzési törvényei címmel publikálttanulmányt.

Tavy Károly Budapesten hunyt el 1929.május 6-án. A Farkasréti temetõben helyeztékörök nyugalomra. A szakma „nagynevû, áldottemlékû mesterének” halálhírét a Bányászati ésKohászati Lapok is közölte, melynek „homlok-oldalára” Litschauer Lajos írt nekrológot.(BKL, 1929. 11. sz. 235–236. l.)

Téglás Károly(1864–1916)

Téglás Károly erdõmérnök, szakíró, akadé-miai és fõiskolai tanár Erdélybõl jött a Felvi-dékre. Sepsiszentgyörgyön született 1864. már-cius 15-én. A dévai reálgimnáziumban érettsé-gizett, innen került 1882-ben Selmecbányára,amely életének jelentõs állomáshelye volt.1885-ben itt végzett erdészeti szakon; a zsarnó-cai erdõhivatalnál töltött gyakorlati évei után ittállamvizsgázott, s mint Vadas Jenõ írja: „1888õszén az államvizsgának jeles eredménnyel tör-

tént letétele után elsõ oszt. gyakornokká elõlép-tetve, a szinevárpolyánai erdõgondnokság ide-iglenes vezetésével bízatott meg”. (Vadas J.,1896. 377. l.)

1890-ben ismét visszakerült Selmecre, aholVadas Jenõ asszisztense lett a növénytan tan-széken. Fõnöke írta róla késõbb: „Az akadémi-án töltött 3 év alatt kitartó szorgalommal fõ-képp az erdõvédelem körébe tartozó tanulmá-nyokkal foglalkozott, s ezek alapján megírtaErdõvédelemtan címû jeles mûvét, mely e tárgyelõadásánál tankönyvül igen jól használható.”(Vadas J., 1896. 377. l.) Könyve Selmecbányánjelent meg 1893-ban.

Jól indult hát Téglás tanári karrierje. Ennekellenére 1893-ban visszatért szülõföldjére, azerdélyi Topánfalván erdõgondnokként tevé-kenykedett. 1896-tól hét éven át a brassói erdõ-hivatal alkalmazottja, illetve vezetõje volt.

1903-ban újra Selmecbányán találjuk.Csiby Lõrinc halála után átvette az erdõhasz-nálattan tanszékének vezetését. Több tantárgyatis elõadott, például a fakitermeléstant, a fa tech-nológiáját, a vadászat- és fegyverismerettantstb. (SBS VI., 1994. 36. l.; Urgela, J., 1985.195. l.)

1907-ig maradt Selmecbányán, s ez alatt azidõ alatt újabb tankönyvei születtek. 1907-benjelent meg Selmecen a Mezõgazdasági enciklo-pédia, 1908-ban adták ki ugyanitt az Erdõhasz-nálattant, valamint a Vadászattan és fegyver-

174

tant. Több gyakorlati szakcikket publikált azErdészeti Lapokban is.

1907-tõl 1916-ig a földmûvelõdésügyi mi-nisztérium alkalmazottja volt különbözõ beosztá-sokban. Budapesten hunyt el 1916. június 30-án.

Tettamanti Jenõ(1883–1959)

Tettamanti Jenõ gépészmérnök, ipari léte-sítmények tervezõje, szakíró, a selmeci Bányá-szati és Erdészeti Fõiskola tanszékvezetõ taná-ra, az intézet soproni jogutódjának rektora Bu-dapesten született 1883. augusztus 14-én. AHoránszky utcai fõreáliskolában érettségizett,majd 1905-ben a budapesti Mûegyetemen nyertoklevelet. Szûkös anyagi háttere miatt szintevégig önmagának kellett a tanulás költségeit fe-deznie, ezért házitanítóskodott, nyári szünidejealatt pedig a Ganz Vagongyár mûhelyében dol-gozott.

A fiatalkori munka hasznára vált, hisz isme-reteit a gyakorlatban is érvényesíthette. Ígynem csoda, hogy tanulmányai befejezése után agyár gázmotorszerkesztési osztályára került,ahol rövidesen vezetõmérnök lett. Kutatómun-kájának gyümölcse sem maradt el: „1910-ben agyár villamos központjában eddigi kézitüzelésûkazánjait láncrostélyokkal szerelte fel, s vezette

be elsõnek az országban a salgótarjáni szenetaz önmûködõ rostélytüzelésnél.” (Faller J.,1959. 860. l.)

1913-ban lépett a tanári pályára, s elfoglal-ta a Farbaky Gyula tragikus halálával megüre-sedett géptan II. (késõbbi nevén bányagéptaniés fémkohógéptani) tanszékének vezetését.1919-tõl Sopronban is folytatta pedagógiai te-vékenységét, s 1924–26 között a fõiskola rekto-ri tisztét is betöltötte. Figyelme egyre inkább abányagépészet felé fordult. Tanári tevékenysé-ge mellett „széles körû tudományos kutatómun-kát fejtett ki, különösen a bányaszállítógépek, abányavíz-mentesítõ telepek és a bányák ener-giagazdálkodása területén”. (Faller J., 1959.861. l.)

Jelentõs a bányagépészetet érintõ munkás-sága is (Zsámboki L. szerk., 1983. 331. l.). Bá-nyagéptan I. (Bányavíz-mentesítés, Bányaszi-vattyúk, Kompresszorok) címû kötetét elõadásaiután Gálffy Lajos állította össze, és Selmecbá-nyán jelent meg sokszorosított formában 1918-ban. A Nagynyomású centrifugális szivattyúk ésbányavíz-mentesítõ telepek (Sopron, 1940) cí-mû, két kiadást megélt szakkönyve „alapvetõés egyedülálló szakirodalmunkban”. (Faller J.,1959. 861. l.) Fontos tanulmányai láttak napvi-lágot a Bányászati és Kohászati Lapokban(Gõzszállítógépek dinamikai viszonyai, 1928; Acentrifugál szivattyúk üzemi viszonyai, 1928), snépszerûsítõ írások egész sorát közölte a Mol-nárok Lapjában. Húsz éven át szerkesztette afõiskola többnyelvû Közlemények címû kiadvá-nyát, mely által bekapcsolta az intézetet az eu-rópai tudományos mûszaki élet vérkeringésébe.Egy ideig igazgatta a Bánya-, Kohó- ésErdõménöki Karok Központi Könyvtárát is, s aközben világhírnévre szert tett selmeci könyv-tár „állományának megóvását és földolgozásátnagy szeretettel és hozzáértéssel irányította”.(Zsámboki L. szerk., 1983. 331. l.)

Tettamanti „szakértõként részt vett többnagy jelentõségû létesítmény megszervezésé-

175

ben, korszerûsítésében és fölülvizsgálatában”.(Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 849. l.) Ilyen voltpéldául a recski ércbánya flotáló üzeme, Tata-bánya és Petõfibánya gépészeti berendezésénekkorszerûsítése, a budapesti pénzverõ régi be-rendezésének felülvizsgálata, a komlói bányá-szat villamos központjának szervezése stb.

Tettamanti 1959. augusztus 21-én hunyt elDorogon. Búcsúbeszédében Zámbó János a ka-tedra nagy alakját idézte, aki négy évtizeden átállt hallgatói elõtt „mûvészeként a szónak, mes-tereként a mérnöki tudománynak”. S mint amásik szaktárs, Falk Richárd mondotta:Tettamanti egyéniség volt a szó legnemesebbértelmében, és színvonalat jelentett mindenbenés mindenkor. (BKL. 1959. 859. l.)

Tomasovszky Imre(1871–1946)

Tomasovszky Lajos fémkohómérnök öccse,Imre, szintén diákja és egykori tanára volt aselmeci akadémiának. Tiszaújlakon született1871. május 5-én.

Az erdõakadémia hallgatóinak névsorát isközzétevõ Vadas-féle kiadványban az 1889/90-es tanévre felvett „rendes erdészek” közt talál-juk ifj. Tomasovszky Imre nevét. (Vadas J.,1896. 347.) 1892-ig tanult erdészetet az észak-honti városban, s 1894-ben tette le az állam-vizsgát. 1896-ig több helyen dolgozott: Felsõ-bányán, Máramarosszigeten, Lipótújváron tel-jesített szolgálatot.

Már hallgató korában, 1891-ben megjelen-tette Selmecen kõnyomatos Klímatanát. 1896-ban került ismét Selmecbányára, ahol az erdõ-akadémia növénytani tanszékének asszin-sztense lett Vadas Jenõ mellett.

Következõ állomáshelyei közül megem-líthetjük még a máramarosi erdõigazgatósá-got, ahol erdészként dolgozott (1902), a sóvá-ri erdõhivatalt (1903–1908), ahol fõerdészvolt.

1909-ben a földmûvelésügyi minisztériumfõerdészévé nevezték ki, 1918-ban pedig erdõ-tanácsosi rangot kapott. (Zsámboki L. szerk.,1983. 332. l.)

Jelentõs Tomasovszky publikációs tevékeny-sége is. Gyakorlati mûvei közül megemlíthetjüka következõket: Betûrendes tárgymutató az Erdé-szeti Rendeletek Tára (1880–1904. évi) 1–24. év-folyamához (Selmecbánya, 1905); Erdõmérés-,becslés- és gazdaságtan (Budapest, 1913); Az er-dõtiszt védkerületi teendõi (Budapest, 1915).

Több fontos, selmeci vonatkozású írása je-lent meg az Erdészeti Közleményekben, az Er-dészeti Lapokban, illetve a Bányászati és Ko-hászati Lapokban. Ilyenek például az alábbiak:A kisiblyei erdészeti kísérleti telep (ErdészetiKözlemények, 1899); Erzsébet királyné emlék-fái a selmeczbányai m. kir. erdõakadémia tan-rendjében (Erdészeti Lapok, 1899); a Magyarerdészeti mérõadat és buszula-mûszer (Erdé-szeti Lapok, 1900); A karszt erdõsítése (Erdé-szeti Lapok, 1902).

Tomasovszky Imre Sopronban hunyt el1946. december 6-án.

Tomcsányi Gusztáv(1852–1911)

Tomcsányi Gusztáv erdõmérnöknek ésszakírónak is szoros kötõdései vannak a Felvi-dékhez. Az Abaúj vármegyei Ósván született1852. február 13-án. A kassai fõreáliskolábanvégezte középiskolai tanulmányait. Innen ke-rült a selmecbányai akadémiára, ahol 1871 és1874 között erdészetet tanult.

A sors késõbb is errefelé terelte õt: az ung-vári kincstári uradalomból ismét a Hont megyeiSelmecbányára került, de immár oktatóként.Rövid idõre (1877–78) az akadémia növény- éserdõmûveléstani tanszékének tanársegéde lett.Az intézet ösztöndíjával külföldi tanulmányutattett, elsõsorban Németország erdõgazdasági vi-szonyait vizsgálta.

176

1881-tõl a besztercebányai erdõigazgatóságalkalmazottja. 1883-tól 1890-ig pénzügymi-niszteri szolgálatban volt Budapesten. Ekkorkapcsolódott be az Országos Erdészeti Egyesü-let munkájába is. 1889-ben jelentette meg Bu-dapesten az Erdei facsemeték nevelése címûhasznos és fontos könyvét. (Dr. Oroszi S.,1989. 441–443. l.)

Tomcsányi igazi erdõgazda volt a szó leg-nemesebb értelmében, aki „páratlan munka-szeretettel szolgálta hazáját s a magyar erdõ-gazdaság érdekeit”. Említett könyve „kitûnõútmutató a csemetenevelés terén”. (–: Tomcsá-nyi Gusztáv. Nekrológ. Erdészeti Lapok. 1911.nov. 1. 1099–1101. l.) Részletesen ismertetibenne az egyes csemetekerti munkákat, bemu-tatja a különféle mûveleteket s az egyes beren-dezéseket. Ebben a könyvében ismertette a róla elnevezett Tomcsányi-féle makktelelõkunyhót.

Újításairól, gyakorlati eredményeirõl rend-szeresen beszámolt az Erdészeti Lapok hasáb-jain, ahol több módszertani cikket, tanulmánytis megjelentetett. Tomcsányi Gusztáv az erdõ-mûvelés legkiválóbb szakembere lett: õ volt alégfûtésre berendezett magpergetõ és a máremlített tölgyfamakktelelõ tervezõje. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 877. l.)

Kitûnõ gyakorlati eredményeinek köszön-heti, hogy 1894-ben Kárpátalján fõerdõmester

lett, 1899-tõl pedig a máramarosszigeti erdõ-gazdaságot igazgathatta. Nevéhez fûzõdik az atény, hogy a kedvezõ fekvésû havasi réteken éslegelõkön elkezdõdött Magyarországon az in-tenzív havasi gazdálkodás. (Dr. Oroszi S.,1989. 442. l.)

1911. október 6-án halt meg Máramaros-szigeten. „Személyében az egyik legnagyobbgyakorlati erdészt vesztette el az erdész szak, ahavasi gazdálkodás hívei pedig legfontosabbpártfogójukat.” (Dr. Oroszi S., 1989. 443. l.)

Tóth Imre(1844–1928)

Az, hogy Mikszáth Kálmán egy-egy no-vellájában szatirikusan írt Selmecbányáról,ironikus hangnemben szólt az itteniek egész-ségi állapotáról, nem véletlen. A már-már ma-ró gúnynak tûnõ megállapítások mögött, saj-nos, sok volt az igazság. Az arany kisasszonycímû Mikszáth-írásban többek közt az alábbia-kat olvashatjuk: „Szomorú város ez! A leve-gõje méreg a bányák kipárolgásától, vizétõl»golyva nõ a halványarcú leányok és idétlenférfinép nyakán«. A harmadévi újoncozásnálhatszáz katonakötelezett ifjú közül négy váltbe »császár emberinek«. Szinte szégyellemmegírni.”

177

S noha némi túlzás van is ezekben az írá-sokban, valóban kevés itteni fiatalt lehetett had-kötelességre fogni. Jelentõs volt a golyvásodás,a tbc és más légúti megbetegedések száma;pusztított az ólommérgezés, a hagymáz, az al-koholizmus s még megannyi fertõzõ és járvá-nyos kór. A bányászok fiatalon haltak meg, aligérték el a 40-50 évet.

Selmecbányán tehát nemcsak a technika ésa tudomány fejlõdött, nemcsak a munkahelyekszáma növekedett, s a bányászat lett európai hí-rû, hanem a betegségek száma és fajtája is év-rõl évre emelkedett. A ragályok és járványoskórok elsõsorban az alsóbb rétegeket pusztítot-ták. A foglalkozási ártalmakból adódó betegsé-gekkel a XVIII–XIX. századig szinte alig-aligfoglalkoztak, nem szenteltek neki különösebbfigyelmet. Pedig azok egy része már a XVI.században felütötte a fejét. A bányászaszályttöbbek közt olasz bányászok hozták magukkaltájainkra. Ez a ragályos betegség (cachexi-aanaemia montana) gyengeséggel, kiszáradás-sal és vérszegénységgel járt; okozója többekközt a rossz levegõ és ivóvíz, a rossz táplálko-zás és az alkoholizmus volt.

A Selmecbányán is terjedõ kórra Tóth Imrefigyelt fel alaposabban. A kiváló szakemberBudapestrõl került ide. Ságváron, Somogy me-gyében született 1844. február 27-én, szegénycsaládban. Veszprémben és Székesfehérvárottvégezte középiskolai tanulmányait, majd Pes-ten szerzett orvosi diplomát. 1868-tól a felvidé-ki kötõdésû Kovács Sebestyén Endre kiváló se-bészdoktor mellett volt asszisztens a RókusKórházban. Az egyetemi klinikáról a selmecimûtõ-orvosi állomásra került. A bányakórház-ban is dolgozott, majd bányafõorvossá nevez-ték ki. 1880-tól higiéniát adott elõ a város kö-zépiskoláiban, 1885-tõl pedig a bányászati aka-démián. Tanára és iskolaorvosa volt a Selmec-bányai Királyi Katolikus Fõgimnáziumnak. Aziskola 1916-ban kiadott értesítõjében maga írtapéldául az alábbiakat: „A kir. kath. fõgimnázi-

umban a lefolyt iskolai év alatt elõadtam dr.Fodor József könyve alapján az egészségtanbóla VII. osztályban a táplálkozást, a lakás- éstestápolást, a VIII. osztályban a munka és fog-lalkozást, a fertõzõ betegségek hygienáját és azéletmentést. A tanulók a tantárgyból év alatt fe-leltek és vizsgáztak is. Évrõl évre való tapaszta-latom, hogy a tanulók nem érdeklõdnek azegészségtan iránt oly mértékben, mint azt a tan-tárgy fontossága megkívánja, ez csak akkor fogbekövetkezni, ha az egészségtan kötelezõ, ren-des tantárgy lesz. Dr. Vértesi Tóth Imre, bánya-kerületi fõorvos.” (Dr. Rauchbauer J., 1916.16–17. l.)

Egy ideig a szentantali Coburg hercegi csa-lád háziorvosa is volt. Nevével, sajnos, sem aMagyar Életrajzi Lexikonban (Kenyeres Á.fõszerk., 1969), sem az Akadémiai Kislexikon-ban (Beck M. fõszerk., 1990) nem találkozha-tunk. Szlovákia Enciklopédiája (Hajko, V. éskoll., 1982. 98. l.) viszont méltatja érdemeit, sszámon tartja õt a Selmecbánya és környéke ne-ves személyiségeit bemutató kiadvány is(Herèko, I., 1995. 257. l.), a Szlovák BányászatiMúzeum Évkönyve pedig egy hosszabb tanul-mányt közöl róla. (Blázy, M., 1979. 217–242. l.)

Tóth Imre már 1881-ben kutatási tárgyávátette a selmeci bányamunkások körében évszá-zadok óta uralkodó betegségeket, elsõsorban abányászaszályt. Sorra járta a tárnákat, a bányá-szok otthonait; figyelte az életkörülményeket, amunkások tisztálkodási szokásait, táplálkozásátstb. Miután tisztába jött a betegség természeté-vel és ragályos körülményeivel, 1882-ben sike-rült legyõznie és beszüntetnie. Selmecen azótaez nem fordult elõ. Mindez azért is figyelemreméltó tény, mert a bányászaszályról csak aXIX. század második felében születtek tanul-mányok, dr. Tóth Imre tollából. (A bányász-aszály és annak oktana. Orvosi Hetilap, 1883;Über die Ausrottung der Anchylostoniasis inden Bergwerken von Selmecbánya, Therapieder gegen Wart. Berlin–Wien, 1904) Tóth Imre

178

sikereinek különös jelentõségét növeli az atény, hogy neki sikerült a veszélyes kórt le-gyõznie akkor, amikor ez a fejlettebb országok-ban még mindig pusztított.

A bányászaszállyal egy idõben kezdte meg aselmeci fémkohó munkásai közt uralkodó ólom-mérgezés elleni harcot is. Ezt a betegséget 1903-ban sikerült legyõznie. Minderrõl 1906-ban szá-molt be az Orvosi Hetilapban a Küzdelem azólommérgezés ellen címû tanulmányában.

A környezetszennyezés századunk elejénújabb járványos megbetegedést okozott Sel-mecbányán is. A hasi hagymáz okozójára is rá-mutatott Tóth Imre. Ez tulajdonképpen a tífuszbacilusa volt, amely a beteg beleiben szaporo-dott el, s az ürülékkel a vízbe kerülve ismét fer-tõzött. Ennek veszedelmeire a fõorvos a Sel-mecbányai Gyógyászati és Természettudomá-nyi Egylet Évkönyvében hívta fel a figyelmet.(Tóth I., 1904. 102–110. l.)

Tóth Imrének Selmecbányán annak ellenéreis számos megpróbáltatásban volt része, hogy aköz javát szolgálta. Közöny, ellenségeskedésvette õt körül, fõleg azok részérõl, akik javáratevékenykedett. Õ volt az elsõ Magyarorszá-gon, aki az alkoholizmust betegségnek ismerteel. Éppen ezért sokat fáradozott azon, hogy abajbajutottakon segítsen. Úgy is, hogy felvilá-gosító elõadásokat tartott, harcolt a túl sok ital-mérõ ellen; a betegek számára megfelelõ inté-zeteket akart felállítani stb. Hont megye mo-nográfiájában olvassuk: „Amikor az iszákosságmeggátlására a városi szeszmonopólium ellenlépett fel, a városi tanács az orvosi oklevelétõlakarta megfosztani. Ebben a küzdelmében vív-ta ki nagy eredményeit, amelyekkel utóbb az or-vosi tudományos világ háláját szerezte meg.”(Osváth Gy., 1906. 275–276. l.) Az alkoholiz-musról is több tanulmányt publikált. Ilyen pél-dául az Alkoholizmus a társadalomban címûmunkája (1899) is.

Tóth Imrét az emberek egészségének jobbí-tásáért folytatott küzdelem éltette. Az elsõ vi-

lágháború alatt például ingyen gyógyította aselmeci kórházban a sebesülteket. A bányászje-lölteknek felvilágosító elõadásokat tartott a rá-juk leselkedõ veszélyekrõl, megtanította õketaz elsõsegélynyújtás alapjaira stb. A kolerárólés más betegségekrõl tájékoztató szórólapokatszerkesztett az egyszerû nép számára – szlováknyelven is.

A fõorvos a kultúra és a gazdaság terén islelkes tevékenységet fejtett ki. Tiszteletbeli tag-ja volt az Országos Közegészségügyi Egyesü-letnek, alapító tagja a természettudományi ésorvosi könyvkiadónak.

Még orvosnövendék korában foglalkozott améhészet, a gyümölcsészet és a borászat tanul-mányozásával. 1872-ben Az okszerû méhészetcímmel könyvet is kiadott, s részt vett társszer-zõs kötet publikálásában is. Ebbéli ténykedésé-vel Selmecbányán sem hagyott fel. A híres Kál-vária alatt szép gyümölcsöst telepített, akadé-miai diákjaival diófákat ültetett az utak szélére,s a város szegényei közt mintegy 2000 darabdiófacsemetét osztott ki. Ez ugyanis jól megter-mett errefelé, és segített az egyszerû bányászokanyagi helyzetén.

179

Tóth Imre sírja a Piari-kapu mögötti Úritemetõben

Küzdelmes, de szép pályája 1928. január27-én zárult le Selmecbányán. Mivel a városmindhárom nemzetiségét – szlovákokat, néme-teket, magyarokat – egyaránt szerette és tisztel-te, nyelvüket beszélte, egészségükre vigyázott,sorsukat figyelemmel követte, temetésén mint-egy tízezer ember kísérte õt utolsó útjára, aPiergi-kapu melletti Úritemetõbe, ahol síremlé-ke ma is áll.

Tuzson János(1870–1943)

Tuzson János botanikus, erdõmérnök ésegyetemi tanár, „a közszeretetben és köztiszte-letben álló tudós, aki szerette az ifjúságot éstöbb jóléti intézményt alapított”, 1870. május10-én született Szászcsanádon. Középiskolaitanulmányainak elvégzése után, 1887-ben ke-rült Selmecbányára, ahol a Bányászati és Erdé-szeti Akadémia erdészeti szakának hallgatójalett. (Dr. Laposa J., 1989. 491. l.) Ugyanitt há-rom évig a kincstári erdészetben dolgozott,majd az akadémiára került tanársegédnek.1894–98-ban az erdõrendezéstani tanszékendolgozott. 1898-tól az Erdészeti Kísérleti Állo-más adjunktusa, a híres botanikus kert egyik ki-építõje. Õ telepítette az elsõ külföldi facsemeté-ket. Hosszabb európai tanulmányutak után,

1903-tól a növénytan helyettes tanárává nevez-ték ki az akadémiára (1903–1904). Tuzson tu-dósi életútjának meghatározója volt a selmec-bányai alma mater: „pályájának csúcspontján isahhoz a közösséghez tartozónak vallotta magát,amelyet a selmeci fõiskolát jellemzõ baráti szel-lem kovácsolt össze maradandóan és el nemszakíthatóan”. (Dr. Nemky E., 1970. 423. l.)

1904-tõl már a budapesti József Mûegye-tem növénytani tanszékének adjunktusa, 1909-tõl pedig az MTA levelezõ tagja. 1918-tól a nö-vényrendszertan rendes tanára, valamint az ál-tala létesített Növényrendszertani és Növény-földrajzi Intézet vezetõje.

Tuzson János tudományos munkásságasokirányú. Elõször a fás növények anatómiájá-val foglalkozott. Ennek eredményeként jelentmeg 1907-ben A növények belsõ szerkezete cí-mû összefoglalója, de már ezt megelõzõen ki-adta 1897-ben A fák anatómiai szerkezete címûmunkáját.

Foglalkozott Magyarország növényzeténekszármazásával is, de erre vonatkozó nézeteitmár kortársai megcáfolták, s késõbb maga iskorrigálta.

Fõ mûvének, a Rendszeres növénytannak I.kötete (Általános rész és a virágtalan növé-nyek) 1911-ben jelent meg Budapesten. Mun-kája kedvezõ fogadtatásra talált, hisz „régótahiányzó tudományos kézikönyvet adott az egye-temi hallgatóknak és a növénytannal foglalko-zók számára”. Egyik méltatója szerint ez volt„az elsõ modern magyar növényrendszertan”.(Dr. Laposa J., 1989. 492. l.) A második kötetet(Virágos növények) 1926-ban adták ki. Ebbenaz Engler-féle rendszert a törzsek további bõví-tésével módosította.

1901-ben alapítója, majd hosszú idõn átszerkesztõje volt a Növénytani, illetve Botani-kai Közleményeknek. Nemky Ernõ szerintTuzson „a legérdemesebb eredményekkel a nö-vényföldrajz területén dolgozott”. (Dr. NemkyE., 1970. 424. l.) Alaposan feltárta és leírta pél-

180

dául az Alföld növényformációját; 1914-benkiadta A Magyar Alföld növényformációi, majd1915-ben A Magyar Alföld növényföldrajzi ta-golódása címû munkáját. Sokat foglalkozott azitteni területek fásításával. Álláspontja szerintaz Alföld valamennyi területe alkalmas növé-nyi, illetve fatermesztésre.

Külföldi útjai során alaposan vizsgálta mástájegységek, így például a délorosz sztyeppéknövényföldrajzát is. Megállapította, hogy azAlföld flóráját nem a délorosz sztyeppékrõl,hanem Délnyugat-Európából kell származtatni.

1928-tól Tuzson lett a budapesti EgyetemiFüvészkert vezetõje. Tudományos munkásságátekkor már nemzetközi szinten is elismerték. ANövényrendszertani és Növényföldrajzi Intézetetolyan fejlett tudományos intézménnyé alakította,amely már 1940-ben 400 000 növénygyûjte-ménnyel, 2600 növénykövületet tartalmazó pa-leobotanikai gyûjteménnyel és 9000 köteteskönyvtárral rendelkezett. Nagy tudósunk 1943.december 18-án hunyt el Budapesten.

Vadas Jenõ(1857–1922)

Vadas Jenõ, a nemzetközi hírû tudós és ki-emelkedõ szakíró, a zoológus és botanikus, amagyar erdészeti kutatások megszervezõje, az

Erdészeti Kísérletek címû szakfolyóirat alapí-tója, a tehetséges fõiskolai oktató tulajdonkép-pen Selmecbányán bontakoztatta ki tehetségét,s gyarapította azt az örökséget, melyet családjá-tól kapott.

A ma Miskolchoz tartozó Felsõhámoron szü-letett 1857. április 2-án. Családi neve eredetilegVlkolinszky volt. Édesanyját Herman Franciská-nak hívták, s testvére volt a nagy természettudós-nak, Herman Ottónak. Mivel Vadas Jenõ koránelveszítette édesapját, az anyai nagybácsi jelentõsszerepet vállalt nevelésében. A fiatal Vadas nekiis köszönheti természetszeretetét.

Miskolcon és a selmeci evangélikus líce-umban végezte középiskolai tanulmányait.1874-tõl erdészetet tanult a selmeci akadémián.1881-ben a máramarosszigeti, 1882-ben pedigaz óvári erdõgazdaságnál gyakornokoskodott.1885-ben Vadászerdõre került Temesvár mellé,ahol az ország második erdõõri szakiskolájátigazgatta. Itt a gyakorlati oktatásra helyezték ahangsúlyt.

1891-ben került vissza Selmecbányára, s1904-ig az akadémia növénytani tanszékén dol-gozott. 1904-tõl az elsõ államfordulatig az inté-zet erdõmûveléstani tanszékének tanára és ve-zetõje, közben az 1908–1910-es tanévekben azakadémia rektora is.

A selmecbányai évtizedek gazdag tevé-kenységgel teltek el. 1897-ben az akadémiamellett megalapította a Központi Erdészeti Ku-tatóállomást, s közremûködött a Kisiblyei Ar-borétum megteremtésében is. 1908-ban felépí-tette az erdészeti laboratórium épületét.(Herèko, I., 1995. 263. l.)

Vadas fõiskolai mûködése „meghatározóvolt a magyar erdõgazdaság története szem-pontjából is. Nemzedékek sorát nevelte fel, akika hazai erdõgazdaság minden ágában hirdet-ték, alkalmazták professzoruk elveit, eredmé-nyeit”. (Dr. Oroszi S., 1989. 532–536. l.)

A millennium évében Vadas feldolgozta aselmeci erdészeti akadémia történetét, amely

181

Budapesten jelent meg (1896) az alábbi cím-mel: A Selmecbányai M. Kir. Erdõakadémiatörténete és értesítõje. A közel 400 oldalas ki-advány három idõszakra tagolva tárgyalja azintézet történetét. Az elsõ idõszak az intézetalapításától az akadémia alapításáig (1808–1846), a második az erdészeti tanintézet akadé-miává történt átalakításától kezdve a németnyelv eltörléséig (1846–1867), a harmadik pe-dig a magyar tannyelv életbelépésétõl (1867)Magyarország fennállásának ezredik évéig(1896) terjed. Az akadémia történetének részle-tes áttekintését és elemzését a tantervek ismer-tetése, a taneszközök és laboratóriumok, a kí-sérleti telepek bemutatása követi. A szerzõezenkívül közli az erdõakadémia egykori hall-gatóinak névsorát, s a jeles tanárok (WagnerKároly, Lázár Jakab, Illés Nándor, Sóltz Gyula,Szécsi Zsigmond, Bedõ Albert, BeiwinklerKároly, Belházy Emil, Divald Adolf stb.) rész-letes életrajzát. Vadas könyve „ma is egyikalapforrása” az erdészeti szakoktatás történe-tének. (Oroszi S., 1989. 533. l.)

A millennium elõtt s az ünnepségek utánVadas sok külföldi utat tett. 1893-ban Németor-szágban és Svájcban az erdészeti kutatásügyetvizsgálta. Ugyanabban az évben Bécsben résztvett az Erdészeti Kutatóállomások NemzetköziSzövetségének elsõ kongresszusán is. Itt je-gyezzük meg, hogy ez a társaság 1910-ben, aIV. nagygyûlésén Brüsszelben elnökké válasz-totta Vadast.

1895-ben Boszniában, 1897-ben Stock-holmban járt. Közben kitartóan szorgalmazta amagyarországi erdészeti kísérleti állomásokfelállítását, mígnem 1897-ben Darányi Ignácföldmûvelésügyi miniszter azt el is rendelte.Vadas lett a kísérleti állomások elsõ vezetõje,aki még jelentõsebb tudományszervezõ és gya-korlati kísérletezõ munkába kezdett.

A magyarországi erdészeti kísérletügymegteremtõje szakirodalmi munkásságában iskiemelkedõ eredményeket ért el. 1898-ban Bu-

dapesten megjelent az Erdõneveléstana, amelytartalmazza az erdõmûvelés alapfogalmait éseszközeit, a jelentõs fafajták erdõmûvelésimunkáit stb.

Ugyancsak 1898-ban adták ki Budapesten Azárvízvédelmi füzesek telepítése és nevelése címûkönyvét is. Ez jó segítséget nyújtott a folyók sza-bályozásához és az árterületek rendezéséhez.

1911-ben közzétette újabb mûvét, Az akác-fa címû monográfiáját, amely 1914-ben néme-tül is megjelent.

A világháború utáni államfordulat nagy tö-rést jelentett Vadas életében. Hisz az elcsatoltterületeken maradtak az általa kiépített olyanjelentõs kísérleti állomások, mint a szabadkaiés a temesvári, illetve a selmecbányai, a besz-tercebányai, likavkai, csorbai és a tátralomnici.

Hátralévõ éveiben Vadas alig alkotott vala-mit. 1922. július 21-én Budapesten hunyt el. AFarkasréti temetõben helyezték õt örök nyuga-lomra. Tiszteletére 1930-ban Sopronban szob-rot állítottak. Itt jegyezzük meg, hogy a selme-ci jeles személyiségek lexikonában Vadas halá-lozási helyét tévesen Selmecként tüntetik fel.(Herèko, 1995. 263. l.)

Vas Antal(1851–1916 ?)

Dr. Vas Antal tanár, irodalmár, muzeológusés helytörténész neve nem szerepel sem a Ma-gyar Életrajzi Lexikon 1969-es kötetében, sema szlovákiai magyar lexikonokban. A SzlovákBiográfiai Szótárban (SBS VI., 1994. 240. l.)és Szinnyei lexikonában (1914. 954. l.) viszontjegyzik õt.

A Selmeci Királyi Katolikus Fõgimnáziumegykori pedagógusa 1851. május 1-jén születettBaján. A gimnáziumot is itt kezdte, és Pécsettfolytatta. Az utóbbi helyen harmadfél évig teo-lógiát hallgatott, majd Pesten három évig böl-cseletet tanult. Bölcseletbõl, latinból és görög-bõl szerzett középiskolai tanári képesítést.

182

1876-ban lépett a tanári pályára, kezdetben Sel-mecbányán tanított. 1882-tõl Zsolnán tanár,1890-ben Zomborba került, ahol a kereskedel-mi iskolában a német nyelvet is tanította. Ez idõtájt változtatta Eiselt családi nevét Vasra.

1900-tól a bártfai magyar királyi államigimnázium igazgatója. 1907-ig töltötte be ezt atisztséget. Közben filozófiával, pedagógiávalés nyelvtudománnyal foglalkozott, de érdekelteõt a muzeológia is. Egyik alapítója, 1907-tõlpedig elsõ igazgatója volt a Sárosi Múzeum-nak. Divald Károly irányításával már régebbtõlrészt vett Sáros megye múzeumi tárgyainakgyûjtésében. 1900-ban Bártfán önálló kiad-ványként jelentette meg a város és környékenevezetességeirõl szóló honismereti munkájátaz alábbi címmel: Bártfán és környékén talál-ható mû- és történeti emlék és egyéb nevezetes-ségek. Elkészítette a Sárosi Múzeum kiállítása-inak katalógusát is, amely szintén megjelentönálló kiadványként Vezetõ a Sáros megyei mú-zeum oklevélkiállításához Bártfán címmel(Bártfa, 1907). Tagja volt a bártfai SzéchenyiIrodalmi Körnek is. (SBS VI., 1994. 240. l.)

Több cikket publikált a szaklapokban s azegyes gimnáziumok évkönyveiben (Az akarat-ról és annak szabadságáról. 1881; Az ismeretekeredetére vonatkozó források eredetérõl ésmegbírálásáról; Euripides vallási és bölcseletinézeteirõl; A nyelvtanítás reformjáról stb.) AzAesopus és aesopusi mesék címû dolgozataEiselt névvel jelent meg a selmeci gimnáziumévkönyvében 1882-ben. (Szinnyei J., 1914.953. l.)

A Szlovák Biográfiai Lexikon szerint VasAntal 1913 után halt meg. Pontos halálozási dá-tumát egyelõre nem sikerült kiderítenünk, mintahogyan azt sem tudjuk, hogyan és miért kerültBártfáról újra Selmecbányára. A katolikus gim-názium 1916-ban kiadott Értesítõjében ugyanisaz iskola tanárai közt szerepel; ezt írják róla:„Dr. Vas Antal, vil. m. kir. áll. gimn. nyugalma-zott igazgatója, a hadiszolgálatban lévõ tan-

erõk helyettesítésére önként és díjtalanul vállal-kozott tanár. A fõgimnáziumi Segélyzõ-Egyesület választmányi és igazgatósági, aKath. és az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület,Selmecz- és Bélabánya törvényhatóságának ésa róm. kath. elemi iskolaszéknek választott tag-ja tanította a IV. osztályban a magyar nyelvet, aIII. osztályban a történelmet, heti 7 órában. Ta-nít 39 év óta.” (Dr. Rauchbauer J., 1916. 21. l.)

Vitális István(1871–1947)

A Vitális család megbecsült família voltHont megyében. Az õsök a Liptó megyeiVitalisfaluról származnak. Vitális Pál a XVIII.században telepedett le tájainkon: fia, Sámuel,ügyvéd lett Balassagyarmaton, Pál Felsõsze-lezsényben gazdálkodott, István pedig Nógrádfõszolgabírája volt.

Vitális István tanár, szakíró és geológushosszú ideig Selmecbányán lakott. Õ egyéb-ként az Orosháza melletti Pusztaszenttornyánszületett Békés megyében 1871. március 14-én.Tanulmányait a szarvasi gimnáziumban kezdte,majd a budapesti Tudomány- és Mûegyetemenfolytatta. Többek között olyan kiváló szakem-bert tudhatott tanárának, mint a kor kiemelkedõföldrajztudósa, Lóczy Lajos volt. Vele egy élet-

183

re szóló szakmai és baráti kapcsolatot alakítottki. Egy ideig tanársegédként is dolgozott a Mû-egyetemen.

A tehetséges tanítvány, Vitális István máregyetemista korában is oktatott a gyakorlógim-náziumban Budapesten. 1894-ben került Sel-mecbányára, s az evangélikus líceum tanáralett. Az Alsó-Rózsa utca 47. számú házában la-kott. A fiatal pedagógus igen szerette a termé-szetet, kutatta annak titkait s a föld rejtett kin-cseit. Az ezredéves országos kiállításon ígymár bemutatkozhatott önálló hegyvidéki termé-szetrajzi mintagyûjteményével. (Borovszky S.szerk., é. n. 277. l.)

A szûkebb pátria természetföldrajza, az or-szág tájai s a nagyvilág egyaránt érdekelték.1896-ban részt vett a földrajztanárok egyiptomitanulmányútján; 1901-ben pedig iskolája támo-gatásával a kutatók greifswaldi nyári kurzusátlátogatta. Tette tehát azt, ami egy igazi tudós ta-nárhoz illett: tanult, utazott, kutatott és publi-kált. A Pallas Nagy Lexikona I. kötete számáramegírta az Afrikáról szóló részt.

Tizenhét évi középiskolai tanárkodása után,1903-ban a selmeci Bányászati és Erdészeti Fõ-iskola adjunktusa lett. Közben 1904-ben ás-ványtan, földtan és földrajz szaktantárgyakbólbölcsészdoktorrá avatták. Értekezését a Bala-ton-felvidék bazaltos kõzeteirõl írta. (WinklerL., 1992. 563. l.)

Hosszú idõn át szakelnöke volt a Selmecz-bányai Gyógyászati és TermészettudományiEgyletnek, 1896-tól szerkesztette annak év-könyveit. Ezekben több kiváló szakdolgozatajelent meg, például a búrokról, az Al-Dunáról,a Balatonra vonatkozó földrajzi ismeretekrõl,egyiptomi útjáról stb. Az 1903. évi kiadvány-ban (Vitális I. szerk., 1904) közli ama terjedel-mes elõadását, melyet a selmeci akadémia ás-vány-földtani intézetében tartott. A tanulmánycíme: Adatok a Balaton-fölvidék bazaltos kõze-teinek ismeretéhez. Kedves tanára, Lóczy Lajosszólította fel õt, hogy a Balaton-felvidék bazal-

tos kõzeteit tegye petrográfiai vizsgálatok tár-gyává. Kutatásait Vitális a nagy elõdök (BöckhJános, Hofmann Károly) eredményeit felhasz-nálva, de már a petrográfia modernebb módsze-reit, a vulkanológia újabb nézõpontjait figye-lembe véve végzi. Így sikerült kimutatnia az el-szigetelt és egymástól távol álló eruptív kõze-tek különbségét, másrészt viszont bizonyosegyezéseit is.

A század elején megírta Borovszky monog-ráfiája számára a Hont vármegye természeti vi-szonyai címû fejezetet. Szakszerûen, de egybennépszerûsítõ formában megírt tanulmányábantöbbek közt felhívja a figyelmet arra, hogy atermészeti viszonyok változatossága Hont me-gyét „az ország legérdekesebb vármegyéi közéemeli”. Itt található a Selmeci-hegyvidék leg-magasabb csúcsa, a Szitnya (1011 m), akárcsakdélen a Börzsönyé, a 939 m magas Csóványos.Ásványos forrásokban is az ország leggazda-gabb tájéka ez a kicsiny megye. Itt buzog a„Bori buzgó”, a magyaradi és szántói mészkõ-bõl elõtörõ több forrás, a gyügyi kénes víz, akörnyék legjobb asztali vize, a szántói gyógy-víz. A megye északnyugati csücske geológiai-lag is a legérdekesebb része volt a történelmi

184

Magyarországnak, hisz aranyat, ezüstöt és másértékes kincset egyaránt rejtegetett a föld mé-lye. Az idõjárási tényezõk szintén változatosakezen a kis földrészen. Észak és dél átlaghõmér-séklete közt többfoknyi különbség van, a csa-padékmennyiség közti különbség is jelentõs.Pedig az észak–déli pont közti távolság mind-össze 83 km. Florisztikailag ugyancsak sokszí-nû Hont megye, hisz „éjszaki magasabb helye-in néhány havasalji faj is társul szegõdött”.(Vitális I., 1906. 15. l.)

Az evangélikus líceumban az intézeti év-könyveket is szerkesztette. Ezekben szintén so-kat publikált, többek közt megírta Breznyik Já-nos igazgató életrajzát is. 1911-ben megjelentBudapesten A Balaton-vidéki bazaltok címûmunkája. Közben számos tanulmánya látottnapvilágot a Bányászati és Kohászati Lapok-ban. Megírta a gimnáziumi Földrajzkönyv I. ésII. kötetét. 1912-ben átvette a fõiskola ásvány-tani tanszékének vezetését, majd 1919-ben aSopronba áttelepített intézet rektora lett. 1920-ban az MTA levelezõ, 1943-ban pedig rendestagjává választották.

Vitális István érdemeit hosszasan lehetnemég sorolni. Hisz bekapcsolódott az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljaiszénhidrogén-kutatások földtani felvételeibe,továbbra is tanulmányozta a Balaton környéké-nek földtanát stb. Legkiemelkedõbb eredmé-nyét a szénkutatás terén érte el. Javaslatára többbányát tártak fel, s õ kutatta ki a mátraalji pan-nóniai fás barnaszéntelepeket. (Kenyeres Á.fõszerk., 1969. 1007. l.)

Neves tudósunk 1947. november 9-énhunyt el Budapesten. Geológia iránti szeretetétnemcsak diákjaiba oltotta be, hanem családjá-ban is örökül hagyta. Fia, Vitális Sándor, akimég Selmecbányán született 1900-ban, szinténa földtan kiemelkedõ mûvelõje lett.

Wagner Károly(1830–1879)

Köztudott, hogy a selmecbányai MagyarKirályi Erdõakadémia oktatási nyelve sokáignem a magyar volt. Amikor ennek változtatá-sára lehetõség nyílott, akkor sem volt könnyûaz ügy, hisz elõször meg kellett teremteni aszakterminológiát s a szaknyelvet. E téren kétjeles szakember, Divald Adolf és WagnerKároly járt elöl. 1862-ben többek közt meg-alapították a nagy múltú és sokak által ismertErdészeti Lapokat, két év múlva kiadták azelsõ Erdészeti Mûszótárt, 1868-ban pedigMagyar–német és Német–magyar ErdészetiMûszótárt szerkesztettek. A szerkesztõk mû-szótárbeli elõszavából idézi Köpeczi Béla azalábbiakat: „Jól tudjuk, hogy minden rosszmûszóért, amelyet elfogadunk és habár aszükségtõl kényszerítve forgalomba hozunk, afelelõsség minket terhel; és miután a tapasz-talás tanítja, mily nehéz egy megrontott mû-nyelvbõl a rossz szavakat, ha már forgalombajöttek, kiirtani, e részben nagy elõvigyázattalés lelkiismeretességgel jártunk el... Fõ törek-vésünk volt mindig odahatni, hogy mûnyel-vünk az élet nyelvétõl lehetõleg kevéssé térjenel.” Köpeczi szerint: „Ezek olyan elvek, ame-lyek a modern nyelvészet szemléletének ismegfelelnek...” (Köpeczi B., 1979/10. 436. l.)

185

A szótár egyik szerzõje, a kiváló pedagógusés nagyszerû ember, Wagner Károly 1830. ok-tóber 6-án született a Máramaros megyeiAknasugatagon. Édesapja kincstári erdész volt,s valószínûleg „már az idõben nyert hivatást” õis az erdészethez. Szatmári középiskolai tanul-mányainak elvégzése után került Hont megyé-be, a selmeci akadémiára. 1859-ben ugyanittsegédtanár lett 1864-ig. Illés Nándor mondtaróla egyik beszédében az alábbiakat: „Szakunkelméletével való foglalkozásának lehet tulajdo-nítani fõképpen, hogy a magyar erdészeti iro-dalom létesítése agyában megfogamzott; a ta-nítással való foglalkozás, a tanulóifjúsággalvaló folytonos érintkezés és annak mindig újrameg újra ismétlõdõ vágyakodása a tudomá-nyoknak magyar nyelven való hallgatása utánsarkantyúként hatottak (...) a nemzeti haladá-sért lelkesülõ keblére, és az eszme végrehajtá-sára unszolták.” (Idézi: Vadas J., 1896. 350. l.)

1864-ben áthelyezték õt Nagybányára, ami„fölötte érzékenyen sújtotta kezdõ irodalmunkügyét, s az Erdészeti Lapok kiadása majdnemfönnakadt”. (Vadas J., 1896. 351. l.) A tanáripályától azonban csak rövid idõre szakadt el.Keszthelyre ment, ahol az Országos Gazdaságiés Erdészeti Tanintézet tanáraként dolgozott.

Egyike volt az iskola legkedveltebb oktatóinak:tanítványai „mind elõadásáról, mind bánás-módjáról” szeretettel emlékeztek meg.

1867-ben ismét Selmecbányára került, „azerdészeti akadémia vezértanárává neveztetett kierdõtanácsosi címmel”. 1871-ig vezette az er-dészeti tanszéket, amelybõl aztán 1872-ben to-vábbi tanszékek alakultak. Addig õ adta elõ azerdõrendezéstant, az erdõhasználattant és az er-dészeti földmérést is. Életének legboldogabbéveit töltötte itt; az akadémiai idõszak munkás-ságának fénypontja volt egyben. Vadas Jenõkönyvében olvassuk: „Ezen idõ alatt nemcsakegészen magyarosította az akadémiát, hanemannak tervét is egészen a jelenkor igényeinekmegfelelõen alakította.” (Vadas J., 1896. 351.l.) Wagner tudta: „Az erdészeti szaknyelv ma-gyar kifejezéseinek a megalkotása és a szakiro-dalom létrehozása az 1850–60-as években egy-re sürgetõbbé vált. A szabadságharc leverésétkövetõen nemcsak az osztrák erdészeti törvé-nyeket terjesztették ki Magyarországra, hanemosztrák és cseh erdõtiszteket neveztek ki az er-dõk kezelésére.” (Dr. Oroszi S., 1989. 607. l.)

1871-ben a pénzügyminisztérium erdészetiosztályára került, ahol „egyszersmind a folya-matban levõ földadó-szabályozás erdészetiügyeit az országot hálára kötelezõ alapos mun-kálattal vezette”. (Pauer J., 1896. 350. l.)

Wagner Károly munkásságát mindig a szor-galom, a példaadó igazságszeretet és az állam-érdek jellemezte. Mint ember „egyike volt alegnemesebbeknek, soha senkinek sem ártott,jót azonban sokat tett, s néha csak évek múlvavagy sohasem tudta meg az illetõ, hogy ki volta pártfogója. De csak a jót pártolta, csalásnaktartván a haszontalan ajánlást”. (Vadas J.,1896. 352. l.)

Munkásságát az említetteken kívül olyanmûvek is fémjelzik, mint a Segédtáblákérdõszök és erdõbirtokosok számára (DivaldAdolffal. Selmecz, 1864) vagy A Lo-Presti pá-lya, mint erdõszállítási eszköz (Pest, 1871).

186

A kiváló erdõmérnök 1879-ben hunyt el Bu-dapesten. Gazdag tevékenységét az utókor is elis-merte. Mellszobrát 1979-ben leplezték le Buda-pesten a mezõgazdasági és élelmezésügyi minisz-térium székházának árkádsorában, ahol azoknakállítanak emléket, akik „különös érdemeket sze-reztek a magyar mezõgazdaság, erdészet, földmé-rés és élelmiszeripar fejlesztésében”. Van szobra asoproni egyetem botanikus kertjében is, sírja pe-dig a Farkasréti temetõben található.

Wagner Vilmos(1839–1900)

Wagner Vilmos bányamérnök, miniszteritanácsos, a magyar vas- és acélgyártás kiválószakembere szintén felvidéki kötõdésû. Besz-tercebányán született 1839. április 25-én. Sel-mecbányán tanulta a bányászatot és kohászatot.1863-tól három éven át Nagybányán volt tiszt-jelölt és bányagyakornok.

1866-ban újra visszatért Selmecre, aholPöschl Ede asszisztenseként tevékenykedett azakadémia bányagéptan–kohógéptan–építészettanszékén. Amennyiben azonban a gyakorlat ésa szervezõmunka jobban érdekelte õt, vissza-ment Nagybányára gépfelügyelõ-segédnek.1869-ben a máramarosszigeti bányaigazgató-ság mérnöke lett. Ezt követõen hat évig a mi-

nisztérium erdészeti osztályának gépészeti ésépítészeti fõmérnökeként dolgozott. 1881-tõl aminisztérium központi vasmû-igazgatóságánakfõmérnöke.

Következõ állomáshelye a Felsõ-Garammenti Zólyomberezna, ahol a kincstári vasmû-vek igazgatója volt több mint egy évtizedig.1889-ben fõbányatanácsos lett, s 1897-tõl halá-láig újra a pénzügyminisztérium kincstári vas-mûveit igazgatta.

Wagner Vilmos pályája során „jelentõs ér-demeket szerzett az állami vasgyárak, elsõsor-ban a zólyombrézói vasmûvek korszerûsítésé-ben és nagyarányú fejlesztésében”. (ZsámbokiL. szerk., 1983. 352. l.) Zólyombereznán kibõ-vítette a csõgyár üzemét, s bevezette a csövekgalvanikus cinkezését. Zólyomberezna mindigis szívügye volt Wagnernek. Figyelme szintemindenre kiterjedt, ami a vasgyári üzem érde-keivel kapcsolatos volt. Amint a Bányászati ésKohászati Lapokban írták, Wagner „nem cse-kély mértékben folyt be fõleg Zólyom-Brézó vi-déke gazdasági érdekeinek elõmozdítására azáltal, hogy az ottani vasgyári üzemnek nemcsakcsorbíthatatlan fenntartását, de tetemes kibõví-tését is elõmozdította, mi által ezen vidék lakó-inak becsülését, de szeretetét és háláját is kivív-ta”. (BKL, 1900. 46. l.) Egy üzemlátogatás so-rán váratlanul itt érte õt a halál is.

1900. január 18-án történt a szomorú eset, skét nap múlva a munkások és szakemberek ez-rei kísérték õt utolsó útjára a helybeli evangéli-kus temetõben. Éppen ezért csodálkozunk,hogy neve a különben aprólékos Szlovák Bio-gráfiai Szótárból kimaradt.

Természetesen Wagnernek egyéb érdemeiis voltak. Neki köszönhetõ például a vaskõbá-nyászat fejlesztése, elsõsorban Vashegyen ésRozsnyó vidékén. A léghevítõk emelése és sza-porítása által fellendítette a vajdahunyadi és atiszolci vasolvasztók nyersvastermelését. Mû-szaki felügyelõként részt vett a kincstári vas-mûvek rekonstrukciós munkálataiban stb.

187

Kisebb publikációi is elsõsorban gyakorlatitevékenységével voltak kapcsolatosak. 1877-ben adta ki Budapesten terjedelmes munkájátaz alábbi címmel: Építési illetékkiszabás, átszá-mítás és segédtáblák a métermértékre alkal-mazva a m. kir. Pénzügyminisztérium fõfelügye-lete alatt álló hivatalok számára.

Wehrle Alajos (Vehrle, Alois)(1791–1835)

1820-ban került a selmeci akadémiakohászat–kémia–ásványtan tanszékére a híresvegyész, mineralógus és tudós professzor,Wehrle Alajos. Selmecbánya ekkor a kémiaikutatások egyik bölcsõhelye volt; itt mûködteke szakterület új tanainak és irányzatainak fák-lyavivõi, a nagy felfedezések úttörõi, akik sokdologban megelõzték a nagyszombati és a pes-ti egyetemek kiváló tudósait is.

Wehrle Alajos olyan hírességek után kerültide, mint Jacquin Miklós, Scopoli János,Rupprecht Antal vagy Patzier Mihály. Jacquin-ról például azt olvassuk egy helyütt, hogy „kuta-tásai révén õt az angol Black-kel együtt Lavosieregyik legnevezetesebb elõfutárának kell tekinte-nünk”. (Proszt J., 1958. 124. l.)

Wehrle 1835-ig oktatott Selmecbányán.1791. július 3-án született a morvaországi Kromìøížben. A bécsi egyetemen végzett kémi-ai és gyógyszerészeti tanulmányokat, 1819-benpedig doktori címet is szerzett. Tevékenységét abécsi egyetemen kezdte tanársegédként, illetve1820-tól rendkívüli tanárként. Ezt követteselmeci állomáshelye. A nemzetközileg elis-mert tudós szakirodalmi munkássága is öregbí-tette az akadémia hírnevét. (Zsámboki L., 1983.353. l.)

Selmecbányán kiemelkedõ elemzéseketvégzett, korszerû tankönyveket szerkesztett, segész sor gyakorlati újítást, korszakalkotó in-tézkedést vezetett be. Találmányai közül legér-tékesebb volt ama védõkészülék, amely a bá-

nyászokat a mérgezõ gázokkal szemben védte.Ezenkívül elsõként dolgozta ki Magyarorszá-gon a szerencsétlenül járt bányászok segítésérefelállítandó mentést és elsõsegélyt nyújtó állo-más tervét. Továbbfejlesztette az akadémia ás-ványtani gyûjteményét és laboratóriumait.(Mináè, V., fõszerk., SBS VI. 1994. 348. l.)

Wehrle több magyarországi ásványt elem-zett és határozott meg. Elsõként elemezte pél-dául a nevét viselõ szarvaskõi diallagperidotitkõzetet, melyet elõtte lievrit ásványnak tartot-tak. „Ugyancsak Wehrle elemezte a Selmecbá-nya környéki, ezüstöt tartalmazó tetradimitet ésa Hont megyei Börzsöny hegység bizmuttel-lurid ásványát, amely szintén nevét viseli.”(Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 1028. l.)

1833-ban tervjavaslatot dolgozott ki azezüst és az arany rézércekbõl való eltávolításá-nak új módszerére. Idriában felfedezte a higanyelõállításának új módszerét.

Szakirodalmi munkásságának eredményeiközül a következõ önálló kiadványokat említ-jük: Lehrbuch der Probier- und Hüttenkundeals Leitfaden für akademische Vorlesungen1–2. (Wien, 1841); Dissertatio inauguralischemica sistens historiam acidi muriatici (Wi-

188

en, 1919); Die Grubenwetter (Wien, 1835);Geschichte der Salzsäure (Wien, 1919).

1835-ben Wehrlét Selmecrõl Bécsbe ren-delték kísérletek végzésére, ám híres tanárunkitt 1835. december 13-án meghalt.

Wilckens Henrik Dávid(1763–1832)

A magyar erdészeti szakképzés alapjait isegy idegen származású professzor teremtettemeg a selmeci akadémián. A német tudóstWilckens Henrik Dávidnak hívták. A braun-schweigi hercegség pincemesterének fia 1763.november 14-én született Wolfenbüttelben. Ahelmstedti egyetem orvosi karán, a freinbergibányászati akadémián és a göttingeni egyete-men végezte tanulmányait. Igazi polihisztoriképzettségre tett szert: foglalkozott matemati-kával, kémiával, fizikával és földrajzzal, sõtmég tudománytörténettel is.

1795–1799 között erdészeti tanár volt athüringiai Walterschausenben. Ezt megelõzõenSaarbrückenben gyógyszerészként is dolgozott.Mivel az erdészeti oktatást már Mária Terézia1769. évi erdõrendtartási törvénye is igen sür-gette, Wilckens Thüringiában egyre inkább azerdészeti témák felé fordult. Amikor a Monar-chia keleti felében, Selmecbányán, a már mû-ködõ bányászati akadémián is megszerveztékaz erdészeti tanszéket, Wilckenst 1808-ban ki-nevezték annak tanárává. Tevékenysége innen-tõl kezdve több mint két évtizedre összeforrottSelmecbányával.

Tulajdonképpen a Selmecbányán felállítottErdészeti Tanintézetet tekinthetjük az önállómagyarországi erdészeti felsõfokú oktatás kez-detének. (Dr. Oroszi S., 1989. 645–647. l.)Wilckens tehát az erdészettudomány elsõ pro-fesszora lett Magyarországon. Õ rakta le alap-jait az intézetnek. Az oktatás érdekében rügy-,lomb-, virág- és maggyûjteményeket állítottössze. Fiziológiai és növénykórtani gyûjtemé-

nyeket szerzett be, megtervezte a botanikuskert és a tanulmányi erdõ létesítését. Szakköny-veket vásárolt az akadémiának, tanterveket ké-szített és jegyzeteket írt. Ötkötetes erdészettana(Forstkunde) kéziratban maradt. A német nyel-vû munka elsõ kötetében az általános növény-tannal, a másodikban az erdészeti növények is-mertetésével, a harmadikban a természetes fa-termesztéssel, a negyedikben az erdõhasználat-tal, az ötödikben pedig mesterséges fatenyész-téssel foglalkozott. Elõadásai az akadémián át-fogták az erdészeti tudományok egészét: az er-dészeti tervrajzok és térképek, az építészeti raj-zok készítésén át a jogismeretig és a bánya-ácsolásig szinte mindent tanított. 1809-tõl1832-ig mintegy 232 erdészhallgatója volt,akik aztán „professzoruk útmutatása alapjánmeghatározói lettek a hazai erdõgazdaság fej-lesztésének”. (Dr. Oroszi S., 1989. 646. l.)

A Szentháromság téri Sembery házat, aholWilckens az oktatást megkezdte, emléktáblávaljelölték meg. Szövege így hangzik: „V tejtobudove sídlila prvá samostatná Katedralesníckych náukov ustanovená v r. 1807 priBanskej akadémii v Banskej Štiavnici, ktorúviedol prof. dr. Henrik D. Wilckens.” (Ebben azépületben székelt az erdészeti tudományok elsõtanszéke, melyet 1807-ben alapítottak a Sel-mecbányai Bányászati Akadémia mellett, s me-lyet prof. dr. Henrik D. Wilckens vezetett.)

189

1809-ben e házban (Sembery ház) kezdett oktatni az erdészet elsõ tanára, Wilckens

Ezek után úgy gondolhatnánk, hogyWilckens pályája egyenesen ívelt felfelé, életezökkenõmentes volt. Pedig neki is sokat kelletthadakoznia Selmecbányán. A fölöttes kamaraihatóságok gáncsoskodásai nehezítették az okta-tást, az új intézmény gyors és színvonalas ki-építését. Csak nehezen tudta például saját se-gédeszközkészletét és gyûjteményét átszállítaniSelmecbányára. Pedig ezzel a köz javát, az ok-tatás színvonalát, a tudomány jobb kibontako-zását szolgálta. Sokszor akadályozták a megfe-lelõ szakkönyvek beszerzését is. Wilckensegyébként Selmecbányát nem találta a legalkal-masabbnak az Erdészeti Tanintézet számára.„Vélekedését a vidék termõhelyi és erdõállomá-nyi viszonyaival támasztotta alá.” (Dr. OrosziS., 1989. 646. l.) Az intézmény mégis Selme-cen maradt, s európai hírûvé fejlõdött.

Lesenyi Ferenc azonban az indulás küzdel-meirõl sem feledkezett meg jubileumi tanulmá-nyában. Így írt többek közt: „Az a körülmény,hogy az Erdészeti Tanintézet a Bányászati Aka-démia mellett hivatott életre, és hogy a Bányá-szati Akadémia hallgatóit rendszeres oktatás-ban részesítette, továbbá hogy a fölötte gyako-rolt közvetlen felügyelet tekintetében szintén a

selmecbányai fõkamaragrófi hivatal igazgató-sági hatósága alá rendeltetett, az ErdészetiTanintézetnek önálló jellegét sok tekintetben el-homályosította.” (Lesenyi F., 1958. 26. l.)

Wilckens selmecbányai küzdelmeit s az in-tézmény fejlesztése érdekében végzett áldozatosmunkáját jól tükrözi Hiller István tanulmánya is,melyet az Erdészeti és Faipari Egyetem Tudomá-nyos Közleményeiben tett közzé 1983-ban.

Oroszi Sándor kiemeli a tudós tanár egyébérdemeit is. Azt például, hogy nemcsak a hall-gatókkal, hanem az erdõben, fûrésztelepekendolgozó munkásokkal is sokat törõdött. „Több-ször járt el a felettes hatóságoknál az erdeimunkások élet- és munkakörülményei javításá-nak ügyében. (Még nagybetegen is kijárt a kö-zeli erdõkbe, hogy intézkedései végrehajtását ahelyszínen ellenõrizze.)” (Dr. Oroszi S., 1989.646. l.)

Mûvei közül egynéhány nyomtatásban ismegjelent, mint például a következõk: DieForstmännische lehre von dem Oertlichen(Braunschweig, 1800), Die Aufgangsgründe dernatürlischen Holzzucht (Braunschweig, 1801).

A kiváló erdész, természettudós, a magyarerdészeti szakoktatás megalapítója Selmecbá-nyán halt meg 1832. május 25-én. Az evangéli-kus temetõben helyezték örök nyugalomra, desírja már nem található meg. Azt az emlékosz-lopot is ledöntötték Trianon után, melyet 1912-ben állítottak tisztelõi. 1958-ban a soproni Er-dészeti és Faipari Egyetem botanikus kertjébenállítottak tiszteletére emlékmûvet.

Winkler Benõ(1835–1915)

„A tanár az ismeretek közlésével s önállóvizsgálataival ércnél maradandóbb emléket állít-hat magának. Ezt a tételt példázza KõszegiWinkler Benõnek, a selmecbányai bányászati éserdészeti fõiskola kiérdemült tanárának az életfo-lyása is.” Vitális István írta az idézett sorokat

190

Wilckens pályázati kérvénye

Winkler Benõ halálának évében a Bányászati ésKohászati Lapokban. (Vitális I., 1915. 425. l.)

Winkler Benõ tanár, geológus és paleontoló-gus 1835. október 25-én született a Sáros megyeiMagyarraszlovicán egy tizennégy gyermekes ne-mesi családban. Apja Sáros megye fõjegyzõjevolt, s valamennyi gyermekét taníttatta. BenõBártfán, Kisszebenben, Eperjesen és Kassán vé-gezte középiskoláit. Selmecen 1854–57 közöttbányászatot-kohászatot tanult. A kiváló tudós ésnagyszerû tanárember, Pettkó János kedveltettemeg vele a geológiát, az ásványtant és a paleonto-lógiát. Már kincstári gyakornokként foglalkozotta gyalári vasércek bányageológiai viszonyaival.

1863-ban a bécsi Császári és Királyi Földta-ni Intézet munkatársa, s olyan szakemberek mel-lett dolgozik, akiknek „hazánk átnézetes földtanifölvételeit” köszönhetjük. A geológiai térképe-zést a szakma egyik legkiválóbb mesterének,Hauernek az oldalán sajátította el. 1864-ben mármaga is önálló geológiai felvételeket készített aNyitra-Zsitva közén, a Tribecs-hegységben ésmáshol. Ezekrõl nyomban be is számolt a szak-mai üléseken és a német nyelvû szaklapokban.

1865-ben a zsilvölgyi széntelepeket kutatta.Errõl 1870-ben a Természettudományi Társulatülésén tájékoztatta hallgatóit. A zsilvölgyi kõszén-medencérõl címû tanulmánya nyomtatásban ismegjelent a Bányászati és Kohászati Lapokban.(1870/3. 51–55. l.)

1869-ben az újonnan felállított önálló Ma-gyar Királyi Földtani Intézet segédgeológusa lett.Nemsokára pedig a Földtani Társulat elsõ titkárá-vá választották, s megbízták õt a Földtani Köz-löny szerkesztésével is. Ebben maga is több ta-nulmányt publikált, például a Székesfehérvári-ve-lencei hegység földtani alkotása (1871) vagy aVerespataki aranybányászat viszonyai (1879) cí-mûeket.

1871-ben Berlinben képezte tovább magát:Rose, Beyrich és Groth professzorok elõadásaithallgatta, hogy „alapos felkészültséggel foglal-hassa el a bányászati és erdészeti akadémián azásvány-, föld- és õslénytani tanszéket, amelyPettkó János nyugalombavonulásával megürese-dett”. Itt 1871-tõl 27 éven át oktatott. Amint Vi-tális írta: „Tanított teljes erejével, egész tehetsé-gével, mert Winkler a tanítást tartotta elsõ és leg-fontosabb feladatának. Tanítványaiba az ásvány-,föld- és õslénytan szeretetét részint szabatos elõ-adásaival, részint a tanulmányi kirándulásokongyakorlati útmutatásaival oltotta be. Tanítványa-it igazán szerette, a segélyre szorulókat jó szívvelsegítette. Tanártársai irányában mindig elõzé-keny, kedves kartárs volt. A társas életben: úr ésgavallér a szó nemes értelmében.” (Vitális I.,1915. 426. l.)

Winkler ennek ellenére mégis szerencsétlen-nek érezte magát. Mint kortársa megjegyezte:„Mind a két irányban éreznie kell a vidéki elszi-geteltség deprimáló hatását (...) írói élete példá-ja a vidéken vergõdõ szakíró átlagos sorsának”.Hiába fedezte fel például az „úrvölgyit” nevû ás-ványt is, „a prioritás babérkoszorúját nevesebbásványtudósok ragadják el tõle”. (Vitális I.,1915. 426. l.) Pedig errõl is publikált a FöldtaniKözlönyben (Urvölgyit, egy új rézásvány Úr-völgyrõl. 1879), mint ahogyan a már említett,más jellegû kutatásairól is.

Winkler ennek ellenére élete végéig serény-kedett. A selmeci akadémia ásványtani gyûjte-ményét Neumann kémiai rendszere alapján osz-tályozta, s 1875-ig ezt mintegy 1300 darabbal

191

gazdagította. 1892-ben az értékes anyagot azakadémia új épületébe költöztette, s 1896-ban avilágszínvonalú gyûjtemény már elérte a 4731-et.

Winkler 1915. november 10-én hunyt el Sel-mecbányán. Szelleme és emlékezete azonbanörökre megmaradt, hisz „az úrvölgyit nevû ásvá-nya a mineralógiában, a Tribecsrõl, a Velenceihegységrõl, a Vértes-Gerecsérõl írott értekezéseia geológiában, a gyalári vasércekrõl, a zsilvölgyiszénmedencérõl, a verespataki aranybányászat-ról szóló cikkei a telepismerettanban s aLimnocardium Winkleri, mellyel egyik leghíre-sebb tanítványa, Halaváts Gyula tisztelte meg, apaleontológiában megörökítették Winkler nevét”.

Zemplén Géza(1883–1956)

Zemplén Géza természettudós, vegyész, mû-egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadé-mia tagja közel egy évtizedig volt a selmeci Er-dészeti és Bányászati Fõiskola tanársegéde, illet-ve adjunktusa. Fõleg magyar és német nyelvenpublikált, ám szerepeltetik õt a Szlovák Biográfi-ai Szótárban is. Bizonyára azért, mert a ma Szlo-vákiához tartozó Trencsénben született 1883. ok-tóber 26-án, ahol apja a távíróhivatal munkatársavolt. Selmecen pedig 1905–1913 között oktatta akémiát, s rendszeresen közölt tanulmányokat azerdészeti kutatóállomás évkönyvében, az Erdé-szeti Kísérletekben. (SBS. VI. 1994. 436–437. l.)

A Kossuth-díjas tudós az Eötvös-kollégiumtagjaként kezdte tanulmányait 1900-ban a buda-pesti Tudományegyetemen, ahol 1904-ben böl-csészdoktori címet szerzett. Doktori értekezése aVizes oldatok felületi feszültségérõl címmel jelentmeg a budapesti Franklin Nyomdánál 1904-ben.1905-ben középiskolai tanári képesítést is nyert,s már ugyanabban az évben Selmecen adott elõkémiát.

1907-ben tovább képezte magát: a berliniegyetemen az enzimek kémiájával foglalkozott.Fischer Emil közvetlen munkatársa lett, s közös

kísérleteik eredményei közé tartozik „a két opti-kailag aktív protin szintézise”. 1910-ben újravisszatért Selmecbányára, ahol a fák kémiai tech-nológiájával foglalkozott. E témakörbõl jelentet-te meg 1910-ben Budapesten a Fából készültczukor és alkohol címû munkáját. Ugyancsakfoglalkoztatták õt a fehérjék, az enzimek és azaminosavak. 1911-ben a berlini biokémiai lexi-konba több tanulmányt is írt az alábbi címekkel:Alipatische Aminosäuren; Sech wefelhaltigeAminosäuren; Indol und Indolabkömmlinge.

1913-tól a budapesti Mûegyetem újonnanszervezett szerves kémia tanszékének tanára.Zemplén Géza „jelentõs szerepet játszott” a ma-gyarországi vegyipar kialakításában, s „szerveskémiai kutatásai alapvetõek”. (Zsámboki L.szerk., 1983. 360. l.)

Foglalkoztatták õt az ipari problémák is. Ígykerült kapcsolatba a Chinoin-gyárral, s formálójavolt a szerves vegyipar kialakulásának.

Munkásságának fõ eredményei „a cukor-acettátok nátriumetilátos szappanosítása”, vala-mint „több fontos glükozid szerkezetének felderí-tése és szintézise”. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969.1068. l.) Fõ mûve, a Szerves kémia 1952-ben je-lent meg Budapesten.

Zemplén Géza termékeny és eredményes pá-lyafutása 1956. július 24-én ért véget Budapes-ten.

192

Alman Dániel(1818–1902)

Alman Dániel evangélikus tanár, verselõ1818. augusztus 17-én született Selmecbányán.Itt végezte az evangélikus líceumot is, majdEperjesen jogi tanfolyamot látogatott. Egy ide-ig földbirtokos családoknál nevelõsködött,1849-tõl a selmeci evangélikus iskola oktatója,s 1858-ban a líceumban is tanított.

Szlovák, magyar, német és latin nyelvû al-kalmi verseket írt. Abeceda zlatá (Arany ábécé,1859) címû kéziratában mintegy 73 települést írle humoros formában; gazdag honismereti éstörténeti anyagot is közölve. Ez a mûve 1982-ben nyomtatásban is megjelent Abeceda zlatáalebo žartovný slovník slovenských miest a obcícímmel. Alman Selmecen halt meg 1902. ápri-lis 14-én.

Altmann Imre(?1851–1929)

Altmann Imre egy ideig a selmeci piaristagimnázium óraadó tanára volt. Selmec városaszolgálatában 1898-ban a levéltárosi tisztségetis betöltötte. Érdemeket szerzett a helybeliénekkar megalakítása körül is. 1891-ben aSelmeczbányai Híradót szerkesztette. 1929. ok-tóber 2-án hunyt el Selmecbányán.

Babilon Sámuel(1807–1866)

Babilon Sámuel nevét csak a mai szlovákenciklopédiák jegyzik. (Herèko, I., 1995. 12. l.;SBS I.,1986. 89. l.) Zólyomradványban szüle-tett 1807. január 13-án. A besztercebányai és aselmeci evangélikus líceumban végezte közép-iskolai tanulmányait, majd Pozsonyba került,

aztán egy évig a jénai egyetemet látogatta. Ta-nított Besztercebányán, két évig pedig(1833–35) a selmeci líceum tanára volt. 1835-tõl 1837-ig Libetbánya evangélikus papja. Mára pozsonyi líceumban aktív közéleti tevékeny-séget fejtett ki; társalapítója volt a cseh–szlováktársaságnak, nemzetébresztõ verset publikált(Já jen Slovanem budú – Én csak szláv leszek)az egyesület almanachjában. Libetbányán ösz-szetûzésbe került felettesével, ezért a jugoszlávi-ai Szilbásra helyezték. Cirill és Metód ünnepsé-geket szervezett, támogatta a protestáns pátensetstb. Szilbáson halt meg 1866. január 23-án.

Bíró János(1861–1936)

Bíró János erdõmérnök, tanársegéd 1889–91-ben volt az akadémia erdõrendezéstani tan-székének asszisztense a híres professzor, Feke-te Lajos mellett. Tanulmányait Selmecen vé-gezte 1882–85 között, 1887-ben államvizsgá-zott. Tanári állása elõtt az orsovai kincstári er-dõknél gyakornokoskodott. 1891-tõl négy évti-zeden át a kincstárnál teljesített szolgálatot Za-laegerszegen és Marosvásárhelyen. Dolgozott aföldmûvelésügyi minisztériumban is. Fõerdõta-nácsosi és miniszteri tanácsosi rangot kapott.Színes árnyak címû könyve Nagyváradon jelentmeg 1902-ben. Több szakcikket, tanulmányt írtaz Erdészeti Lapokba (Optikai távolságmérésReichenbach módja szerint. 1889; A legelõ-er-dõk berendezésérõl és gyepesítésérõl... 1910;Útmutatás a domb- és hegyvidéki legelõkhasznosításához... 1911). Bíró a Baranya me-gyei Belyérõl indult, itt született 1861. szep-tember 20-án. Budapesten hunyt el 1936. no-vember 9-én.

193

További neves tanárok

Curter Ignác(1812–1893)

Curter Ignác vegyész, akadémiai tanárAusztriából került a Felvidékre. Leobenbenszületett 1812. augusztus 12-én. Többször meg-fordult Selmecbányán, ahol 1850-ben volt elõ-ször a kémia–kohászat tanszék asszisztense.1852-ben a pøíbrami akadémia helyettes tanára.1857-ben újra a selmeci akadémián mûködött,1866-ban a bányavárosban kohászati és kém-lészeti tanszéket alapítottak, bizonyítva ezáltalis a kohászattan oktatásának fontosságát. E tan-széknek lett elsõ tanára Curter, aki feltalálókéntis ismertté vált a szakmában. Õ találta fel a ben-zinre mûködõ bányászlámpát, amit róla nevez-tek el Curter-lámpának. 1983. április 1-jénhunyt el Bécsben.

Csia Ignác(1857–1929)

Csia Ignác bányamérnök, akadémiai tanár-segéd, tankönyvíró az erdélyi Háromszék me-gyébõl indult. Csófalván született 1857. április19-én. Selmecen végezte tanulmányait 1877 és1881 között. Bányászati szakon tett államvizs-gát 1884-ben, s ettõl kezdve három éven átGretzmacher Gyula asszisztense a bányamûve-léstan–ércelõkészítéstan tanszéken. Tanári te-vékenységét a gyakorlati élettel váltotta fel:dolgozott Aknasugatagon, a rónaszéki sóhiva-talnál, a szélaknai kincstári bányáknál mint fõ-mérnök, az erdélyi kincstári fémbányászatnálés a szalatnai arany-ezüst kohóvállalatnál.Önálló mûvét 1904-ben jelentette megSelmecen az alábbi címmel: Bányaméréstan,különös tekintettel Magyarország bányászativiszonyaira. Szentendrén halt meg 1929. szep-tember 26-án.

Divald József(1827–1879)

Divald József bányamérnököt, történészt,pénzügyi szakembert a szlovák biográfiai ki-adványok a selmeci akadémia tanáraként isszámon tartják. (SBS I., 1986. 474. l.;Herèko, I., 1995. 48. l.; Klinka, Š., 2000. 109.l.) A jeles szakember Selmecbányán született1827. március 21-én. Az akadémián szerzettfelsõfokú képesítést, ahol 1846-tól tanárkéntis tevékenykedett. 1871-tõl a pénzügyminisz-térium alkalmazottja volt Budapesten.

Wagner Károllyal Selmecbányán sokattett az erdészet ügyéért is; többek közt neki isnagy érdemei vannak abban, hogy az Erdé-szeti Lapok megjelenhetett. Több bányatörté-neti munkát közölt a Bányászati és KohászatiLapokban, a Történelmi Tárban, valamint aSzázadokban. (A szepesi bányászat történeté-hez. BKL, 1878; Adalékok a rozsnyói bányá-szat történetéhez. BKL; Adalékok a szepesibányászat történetéhez a XVII. század elején.Történelmi Tár, 1878–79; Thurzó György és abányakamara. Századok, 1880).

Drevenyák Xavér Ferenc(1751–1818)

A sasvári születésû Drevenyák Ferenc nagykarriert futott be a bányászat terén. Érdemeiértszámos kitüntetésben részesült, s megkapta a ne-mesi rangot is (Taktakenyészi).

Felsõfokú tanulmányait a selmeci akadémiánkezdte 1773-ban. Egy ideig a közép-szlovákiaibányákban gyakornokoskodott, 1788-tól pedigSzomolnokon volt bányakamarai jogász. 1791-tõlbányatanácsos, 1801-tõl pedig fõbányaellenõr.1816-tól a hét közép-szlovákiai bányaváros fõbányakamaragrófja Selmecen, s egyben az akadé-miának is igazgatója. (Herèko, I., 1995. 50. l.)

Érdekelte õt a mineralógia is: tagja volt ajénai mineralógiai társaságnak; gazdag ásvány-gyûjteménnyel rendelkezett, melyet Jónás Jó-

194

zsef vásárolt meg tõle a pesti Nemzeti Múzeumszámára.

A kiváló bányaszervezõ, bányapolitikus ésjogász sokat tett a felvidéki bányászat fellendí-téséért. Neki köszönhetõ többek közt az is,hogy a kelet-szlovákiai bányák és kohók mindszervezésileg, mind technikailag magas szintreemelkedtek. A rá vonatkozó emlékek közül aSzlovák Biográfiai Szótár említést tesz arról akét festményrõl, amely Drevenyákot a fõkama-ragrófok közt ábrázolja, s valószínûleg J.Czauczik az alkotója. (SBS I., 1986. 502. l.) AHerèko-féle lexikon két róla készült portrét em-lít. Az olajképeken háttérben a selmeci bányákláthatók. (Herèko, 1995. 50. l.)

Gálfy Lajos(1890–1942)

Gálfy Lajos gépészmérnök, akadémiai ad-junktus, tankönyvszerzõ Nagybányán született1890. szeptember 5-én. A budapesti Mûegyete-men végezte gépészmérnöki tanulmányait(1908–12). 1914-ben került SelmecbányáraTettamanti Jenõ tanszékére. Helyettes tanár-ként, illetve adjunktusként professzora távollé-tében a tanszéki elõadásokat is tartotta a géptanII. (bányagéptan és fémkohógéptan) tanszéken.Közben Tettamanti elõadásai alapján összeállí-totta és kiadta Selmecen 1918-ban a Bányagép-tan I. Bányavízmentesítés. Bányavízszivattyúk.Kompresszorok címû tankönyvet, s tanulmá-nyokat végzett a vaskohászati szakon.(Zsámboki L. szerk., 1983. 170. l.) Budapestenhunyt el 1942 áprilisában.

Golián Károly(1851–1896)

Golián Károly kohómérnök, tanár és szak-író Lõcsén született 1851-ben. Innen került Sel-mecbányára, ahol az akadémia hallgatója volt1871–75 között. 1875-tõl 1878-ig a mennyiség-tan tanszékének asszisztense. Dolgozott akincstári bányáknál Szélaknán és Nagyágon.

Kapnikbányán a bánya- és kohóhivatal fõnökevolt, 1896-ban pedig a kincstári bányászat igaz-gatója bányatanácsosi ranggal Nagyágon. Itt ishalt meg 1896. szeptember 25-én. Szakkcikkeia Bányászati és Kohászati Lapokban jelentekmeg.

Hönig János(? – ?)

A bécsi Mûegyetem tanársegédjeként kerültSelmecbányára, ahol az akadémia újjászerve-zett ábrázoló geometria–építészet tanszékénekvezetõje volt 1839–43 között. Ekkor visszake-rült Bécsbe, s a Mûegyetem geometriai pro-fesszora lett. Egy idõben a rektori tisztséget isbetöltötte. A Zsámboki-féle tanárlexikon azAnleitung zum studium der darstellendeGeometrie I. (Wien, 1845) címû mûvét tartjaszámon. (1983. 190. l.)

Jónás (Jónásch) Antal(1850–1945)

A majd egy évszázadot megélt Jónás Antalbánya- és kohómérnök Svedléren született1850. december 19-én. 1871–74-ben végeztefelsõfokú tanulmányait a selmeci akadémián.Két évig a salgótarjáni vasgyárban gyakorno-koskodott, majd visszatért Selmecre, s KerpelyAntal tanársegédje lett (1876–79) a vaskohá-szat–vasgyártás tanszéken. Ezt követõenRójahidán kincstári kohómérnökként dolgo-zott. 1888-tól 1920-ig a Rimamurány-Salgó-tarjáni Rt. salgótarjáni vasgyárában mérnök-ként tevékenykedett, s egy ideig igazgatója isvolt az üzemnek. Egyébként Borbély Lajos irá-nyításával õ vezette itt az elsõ gázfûtésû kava-rókemencék építését. (Kenyeres Á. fõszerk.,1967. 817. l.) A Bányászati és Kohászati La-pokban több szakcikket közölt. Kéziratban ma-radt „Curriculum vitae”-je több fontos és értékesipartörténeti adatot is tartalmaz. (SBS II., 1987.566. l.; Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 817. l.)

195

Knöpfler Gyula(1850–1916)

Az erdélyi származású bánya- és kohómér-nök 1868–71 között tanult a selmeci akadémi-án. 1876-tól 1879-ig Winkler Benõ tanársegéd-je az ásványtan–geológia–paleontológia tan-széken. Ezt követõen közel két évtizeden át Er-délyben volt bányamérnök. 1901-tõl 1908-ig akörmöci bányahivatal igazgatója, késõbb apénzügyminisztérium bányatanácsosa.

Hosszan tartó kutatásokat végzett Selmec-bánya készülõ geológiai monográfiájához.Részt vett Selmec és környéke geológiai térké-pezésében is. Az akadémia hallgatói számárasegédanyagot adott ki az ásványok meghatáro-zásához. Mûvei közül az alábbiakat említjükmeg: Utasítások és táblázatok a közönségesebbásványok meghatározására. Selmecbánya,1878; A körmöczi Nándor-altáró története (Bá-nyászati és Kohászati Lapok. 49/2. 1916).

Koøistka, Karel (Korzicska, Korzitska)(1825–1906)

Cseh származású geográfus, földmérõ éskartográfus. 1825. február 7-én születettBøezová nad Svitavouban. Jihlaván és Brünn-ben végezte a gimnáziumot, a bécsi egyetemenés Mûegyetemen filozófiát, matematikát és me-chanikát hallgatott. 1843–47-ben a selmeciakadémián bányászatot–kohászatot, bécsi gya-kornokoskodása alatt pedig geológiát is tanultHaidingernél. 1848/49-ben Doppler Christiántanársegédje Selmecbányán a matematika–fizika–mechanika tanszéken. Tanított a brünniés a prágai mûszaki fõiskolán is. Az utóbbin amatematikát és a geodéziát oktatta, s egy idõ-ben rektora is volt a fõiskolának.

1860-ban térszíni kutatásokat végzett a Ma-gas-Tátrában. Ezenkívül magaslati pontokat ha-tározott meg a Tátra hegyeiben, elsõként lépettegy-egy csúcsra, s mérései alapján kidolgozta a

hegyvonulatok térképét. Önálló mûve DieHohe Tatra in Central Karpathen címmel jelentmeg (Gotha, 1864). Prágában hunyt el 1906. ja-nuár 19-én.

Kremnitzky Ottó(1860–1888)

A rövid életû Kremnitzky Ottó pályája sike-resen indult. A bukovinai Jakobenibõl kerültSelmecbányára, ahol 1877–81 között tanult bá-nyászatot. 1882-ben államvizsgázott, 1884-benpedig doktorált a kolozsvári egyetemen. Disz-szertációja A térbeli görbe vonal görbülési su-garának meghatározása és alkalmazása cím-mel jelent meg (Kolozsvár, 1884). 1883-tól ha-láláig az akadémia mennyiségtani tanszékénektanársegédje volt. Alapító tagja és elsõ titkáravolt az általa is kezdeményezett Bányászati ésKohászati Irodalompártoló Egyesületnek. Sel-mecbányán halt meg 1888. május 14-én.

Landerer, Ferdinánd(1803–1888)

Svájcból került Selmecbányára, az itteniakadémián tanult bányászatot és kohászatot(1824–27). A Felvidék különbözõ helyein tevé-kenykedett, 1838-tól elõadott az akadémián,1841-tõl a bányamûvelés, bányamérés–bánya-géptan tanára, illetve a tanszék vezetõje. 1863-tól 1867-ig az intézetet is igazgatta. Bányamé-réssel és térképezéssel foglalkozott alaposab-ban. Térképei közül a Selmeci Bányászati Le-véltár is többet õriz.

Méhes Rezsõ(1830–1869)

Méhes Rezsõ kohómérnök, akadémiai tanára legújabb biográfiai adatok szerint Bukoviná-ban született 1830-ban, s fiatalon hunyt el Sel-mecbányán 1869. március 19-én. (SBS IV.,1990. 141. l.; Klinka, Š., 2000. 119. l.) Egy éviga bécsi Mûegyetem hallgatója volt, 1851–55között pedig Selmecen tanult bányászatot és

196

kohászatot. 1856-tól 1867-ig az akadémia ko-hászat–kémia tanszékén dolgozott asszisztens-ként és helyettesítõ tanszékvezetõként. Az Er-dészeti Lapokban publikált (Van-e szüksége azerdésznek vegytanra? 1862; Néhány szó az er-dei gyapot tulajdonságáról és készítésénekmódjáról. 1864).

Mészáros Gyula(1855–1895)

Debrecenben született 1855. augusztus 26-án. Érettségi után a selmeci akadémia hallgató-ja lett (1876–79). 1880-ban bányamérnöki ok-levelet szerzett, s id. Litschauer Lajos asszisz-tenseként a bányamûvesléstan–ércelõkészítés-tan tanszékén oktatott. Elõadóként és kísérlete-zõ tanárként egyaránt sikeres volt. Eredménye-irõl rendszeresen beszámolt a Bányászati ésKohászati Lapok hasábjain is (Az úrvölgyi érc-települési viszonyokról. 1882; Ércztöményítésvillám-delejjel; A kölüérczek elõkészítése Sel-meczen 1880-ban. 1883).

Selmecbányáról elköltözve a gyakorlati pá-lyára lépett. Veresvizen és Verespatakon az érc-bányák mérnökeként dolgozott. 1892-tõl azabrudbányai fémbeváltó hivatalt vezette.Ugyanott halt meg 1895. augusztus 17-én.

Mrázek, Vaclaw(1826–1874)

A Pøíbramban született (1826. május 11.)Mrázek Vaclaw három évig volt az akadémiakohászat–kémia tanszékének tanársegédjeSelmecen. Eredetileg Bécsben nevelõsködött ésfilozófiát tanult (1844–46), majd egy évig a bé-csi fõpénzverde gyakornoka volt. Az egyete-men közgazdaságtant és könyvelést is tanult,majd tanulmányokat végzett a selmeci akadé-mián, a bécsi bányászati–földtani múzeumbanés a földtani intézet laboratóriumában. 1852–55közt volt a selmeci akadémia tanára, az erdé-szeti kémiát adta elõ. 1862-tõl a pøíbrami bá-nyászati tanintézetben tanított. Szakcikkeit, ta-

nulmányait német nyelven írta a korabeli év-könyvekben, szaklapokban.

Myskovszky Emil(1874–1944)

Az észak-mecseki szénterület kutatója éskiváló ismerõje (Zsámboki L. szerk., 1983.263. l.), a kassai Myskovszky Emil (szül. 1874.november 16.) 1892-ben került Selmecre.1895-ig tanult az akadémián erdészetet és bá-nyászatot, 1898-ban szerzett bányamérnöki ok-levelet. 1897-ben már tanársegéd lett az ás-ványtan, geológia, paleontológia tanszéken,többek közt Böckh Hugónál is dolgozott. Ké-sõbb felügyelte a pécsi püspökségi bányaura-dalmat, s mint bányafelügyelõ halt meg Pécsett1944. október 20-án. Publikált a Bányászati ésKohászati Lapokban (A bányatechnikus fölada-táról és más egyebekrõl. 1900), valamint a Sel-mecbányai Gyógyászati és Természettudomá-nyi Egylet évkönyvében (Az emberi nem koraés fejlõdése. 1898).

Nagy Gyula(1850–1903)

Az erdélyi származású Nagy Gyula (Kézdi-vásárhely) bányászatot és erdészetet tanult1869–72 között az akadémián. Szécsi Zsig-mond idejében (1873–75) az erdõhasználatitanszék tanársegédje volt. Ezt követõen külön-bözõ helyeken dolgozott: 1876–84-ben Ungvá-rott erdõhivatali számvevõ; 1884–91-ben erdõ-felügyelõ Brassóban, 1892–98 között pedig aszegedi erdõfelügyelõség vezetõje. (ZsámbokiL. szerk., 1983. 264. l.) Budapesten hunyt el1903-ban.

Nedoli (Nedolyi) János(1806–1876)

A szlovák biográfiai kiadványok örökítikmeg nevét és állítanak emléket munkásságá-nak. (SBS IV., 1990. 269. l.; Klinka, Š., 2000.120. l.; Herèko, I., 1975. 169. l.) A piarista rend

197

tagja, a selmeci katolikus gimnázium tanáravolt.

A tehetséges pedagógus és publicista 1806.június 24-én született Selmecbányán. 1825-benTrencsénben lépett a piarista rendbe. 1829-benpappá szentelték, s a podolini gimnázium tanáralett. 1830–31-ben Selmecbányán, 1831-tõl újraPodolinban tanított. 1833–35 között a kisszebenigimnázium tanára. 1836-ban ismét Selmecbá-nyára került, de csak rövid idõre. 1837-ben Pest akövetkezõ állomáshelye, aztán egy évtizedig(1839–1850) a báró Lamberg család nevelõje.

1850-tõl tanított görög nyelvet, nemsokárapedig a selmeci gimnázium tanára, illetve a vá-ci szeminárium magisztere. 1856-tól Selmecbá-nyán igazgató, 1859–62 között pedig Trencsén-ben tevékenykedett, ahol alapítója lett a gimná-zium muzeológiai gyûjteményének, s az egyhá-zi lapokban publikált.

1863-tól 1875-ig ismét Selmec az újabb ál-lomáshelye. Abban az idõben volt igazgató,amikor az oktatási nyelv a magyar és a szlovákvolt, majd egyre erõsödött a magyar szerepe. Adiákok közt népszerû és kedvelt tanár Selmecenhunyt el 1876. január 14-én.

Niederrist, Josef(1807–1865)

Niederrist Josef Pettkó János elõtt egy évig(1842–43) vezette a selmeci akadémia híresásványtan–geológia–paleontológia tanszéket.Az ausztriai Salfeldben született 1807. október9-én. Bányamunkásként kezdte pályáját, s ösz-töndíjas bányászként került az akadémiára,ahol 1832–36 között tanult. 1842-ig különbözõbányavidékeket tanulmányozott, majd helyettestanárként vezette a szóban forgó tanszéket.Selmecrõl aztán visszatért hazájába, ahol kü-lönféle bányaüzemeket vezetett és tanárként te-vékenykedett. Bleibergben hunyt el 1865 de-cemberében. Több tanulmányt publikált, s né-hány könyvet is megjelentetett. Ilyen például az

alábbi: Naturgeschichte des Mineralreichs fürden praktischen Bergmann (Brünn, 1857).

Nyári Ferenc(1837–1891)

Nyári azon kevesek egyike volt, akik az Al-földrõl kerültek a Felvidékre. 1837. július 1-jénszületett Nagykõrösön. Eredetileg gyógysze-rész- és kémiatanári képesítést szerzett. 1869-ben kapott kinevezést Selmecre, az akadémiakémia–fizika tanszékére. Schwartz Ottó ésSchenek István ismert professzorok assziszten-se volt. Oktatott az általános és elemi vegytantanszéken is. 1873-tól Tarcalon vezette a bá-nyászati iskolát, késõbb pedig a nagybecskere-ki fõgimnázium tanára lett. Zsámboki lexikonais jegyzi õt, s úgy emlegetik, mint „a hazai me-zõgazdasági ismeretterjesztõ irodalom egyik je-lentõs alakjá”-t. (1983. 266. l.) Mûvei közültöbb Selmecbányán jelent meg nyomtatásban.Ilyen a Minõségileg elemzõ vegytan kezdõk szá-mára (1872); a Minõségileg és mennyiségilegelemzõ vegytan kezdõk számára (1873); a Szõ-lõ és pince. Az okszerû szõlõmûvelés és borke-zelés kézikönyve (1876).

Osgyáni Árpád(1871–?)

Az általános és elemi vegytan tanszék ta-nársegédje volt 1892–94 között az Ózdon szü-letett Osgyáni Árpád is. 1896-ban külföldrement, Amerikában vegyészkedett. 1903-ban aNew York Steel and Wire Co. alkalmazottja.Itthon és külföldön egyaránt publikált a szak-lapokban. Több cikke jelent meg a Bányászatiés Kohászati Lapokban (Rossz kazánvíz általokozott nehézségek az acélgyártásban. 1903;Amerikai vegyelemzési módok. 1903).

Pantó Dezsõ(1884–1975)

A tiszaföldvári Pantó Dezsõ is többszörö-sen kötõdött a Felvidékhez. 1902–05-ben Sel-

198

mecbányán tanult, 1907-ben itt szerzett bánya-mérnöki oklevelet, s ugyanettõl az idõponttólkét éven át az erõmûtani tanszék tanára. Aztána Földtani Intézet munkatársa (1916–18), majda pénzügyminisztérium alkalmazottja. Egy idõ-ben (1921–24) a Hungarian Oil geológusa. Fõ-leg gyakorlati tevékenysége jelentõs. Budapes-ten halt meg 1975. november 28-án.

Probstner Alfréd(1857– ? )

Probstner Alfréd diákja és tanára volt aselmeci akadémiának. Lõcsén született 1857.szeptember 2-án. 1876–79 közt tanult vaskohá-szatot, s 1881-ben diplomázott. 1879-ben mártanszéksegédként is tevékenykedett a vaskohá-szat–vasgyártás tanszéken Kerpely Antal pro-fesszor mellett. 1882-tõl a pénzügyminisztéri-um különbözõ osztályain dolgozott. Gyakranpublikált a Bányászati és Kohászati Lapokban(Az ezüstkérdéshez. 1906; A világ ezüsttermelé-se), 1883-ban pedig lefordította és kiadtaSelmecen Fridolin Reiser Az aczél edzése elmé-let és gyakorlatban címû mûvét. Halálának évétnem tudjuk. A Szlovák Biográfiai Szótár szerintfeltételezhetõen Iglón hunyt el. (SBS IV., 1990.544. l.)

Reichetzer Ferenc(1770–1835)

A kiváló geológus, bányaszakember és aka-démiai tanár Bécsben született 1770. március3-án. 1785–87-ben filozófiát, jogot, matemati-kát és mechanikát tanult a bécsi egyetemen.1787–89 közt a selmeci akadémián bányászatothallgatott. Már fiatalon a selmeci bányakama-ránál töltött be felelõsségteljes tisztségeket. Jóismerõje volt a bányajognak is. 1805–1812 kö-zött matematikát, mechanikát, bányászatot ésbányajogot adott elõ az akadémián. Érdemeketszerzett a földtan oktatásában is.

Nagyban hozzájárult a selmeci bányák mû-szaki fejlesztéséhez: szorgalmazta a gõzgép al-

kalmazását a bányaüzemeknél, a vízemelõ-gépek tökéletesítését, elsõként alkalmazta a ló-vasutat az aknákban stb. Önálló munkája 1812-ben Bécsben jelent meg Anleitung zur Geog-nosie, insbesondere zur Gebirgskunde... cím-mel. Valószínûleg Bécsben hunyt el, 1835-ben.

Richter Gusztáv(1825–1902)

Selmecen született 1825. július 12-én. Ittvégezte középiskolai és felsõfokú tanulmányaitis; 1846–1850-ben volt az akadémia hallgatója.A kiváló bányamérnök és feltaláló több helyenmegfordult az országban: kutatta a Pécs kör-nyéki vasérctelepeket, jelen volt a Selmec kör-nyéki bányamûvek építésénél, felügyelte az er-délyi bányagépeket stb. 1891-ben a selmeci bá-nyaiskola vezetõ tanára volt.

Elsõként vezette be Magyarországon a lég-nyomással mûködtetett fúrógépet, tökéletesítet-te a Sachs-féle fúrógépet és más gépi fúróesz-közt stb. 1902. február 4-én hunyt el Selmecbá-nyán. Sírja a Kopogtató mögötti evangélikustemetõben van. (Klinka, Š., 2000. 56. l.)

Richter Róbert(1824–1871)

Richter Róbert vegyész, tanár és szakíró anémetországi Freibergben született 1824. már-cius 21-én. Itt tanult 1841–45 között bányásza-tot és kohászatot. 1857-tõl 1866-ig a leobeniegyetem kémiai tanszékének tanára, 1866–69között pedig a selmeci akadémia kémia–fizikatanszékének vezetõje. Selmecbányán kimon-dottan a pedagógiának szentelte idejét. Fõleg afémek és az ércek kémiai analízisével foglalko-zott. Felfedezéseirõl német nyelven publikált,elsõsorban a Berg- und hüttenmannischeJahrbuchban jelentette meg írásait. 1869-tõlBudapesten dolgozott, s ott is halt meg 1871.február 21-én.

199

Rochelt, Frantz(1835–1899)

Rochelt Ferenc, a kiváló tanár és szakíró acsehországi Oberliebichben született 1835. jú-nius 23-án. Prágában, Pøíbramban, Selmecbá-nyán és Leobenben végzett felsõfokú mûszakitanulmányokat. A szélaknai bányánál és arhonici vasgyárnál volt gépész, majd FallerGusztáv tanársegédje a bányamûvelés, bánya-mérés, bányagéptan tanszéken (1862–64)Selmecen. Dolgozott Bécsben a pénzügymi-nisztériumban, a tiroli Hallban, oktatott aleobeni akadémián. Fõleg német nyelven publi-kált. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban ésképekben címû kiadvány számára õ foglaltaössze a Sóipar és bányászat címû fejezetet (Bu-dapest, 1889). Leobenben halt meg 1899. janu-ár 23-án.

Schréder Rezsõ(1826–1888)

Schréder Rezsõ bányamérnök, fémkohász,tanár és író besztercebányai iparoscsaládbanszületett 1826. április 16-án. Az alapiskolát Zó-lyomban, a gimnáziumot Selmecen és Vácottvégezte. 1846–1850 között a selmeci akadémiahallgatója, majd Besztercén és Selmecen töltigyakornoki éveit. 1853-tól a szomolnoki amal-gánozó üzemet vezeti, 1856-tól kohóellenõrBesztercebányán, 1858-tól Zsarnócán dolgo-zik, többek közt az ottani kohó felügyelõje.1870-ben visszatért Selmecbányára, ahol 1888-ig a kohászati tanszék tanára, illetve vezetõje.

Schréder Rezsõ volt az, aki Besztercebá-nyán „az ezüsttartalmú rézérceket elõször láng-kemencében klórozólag pörkölte”. Zsarnócán adús ólom elõállításában és annak feldolgozásaterén ért el kimagasló eredményeket. Tanszé-kén elõadta a fémkohászattan, fémkohótelepektervezése tantárgyakat is. (Horváth Z., 1959.557. l.) Publikált a Bányászati és Kohászati La-pokban, az Österreichische Zeitschrift für

Berg- und Hüttenwessenben. Részt vett a kohá-szati terminológiai szótár munkálataiban. 1888.április 14-én hunyt el Selmecbányán.

Schweitzer Gábor(1784–1845)

A kassai születésû (1784. június 11.) bánya-szakember szintén nagyban hozzájárult az egy-kori bányászat fejlõdéséhez. 1834–1845 köztfõkamaragróf volt Selmecbányán, s egyben azakadémia igazgatói tisztségét is betöltötte.

Érdemei közül megemlíthetjük, hogy kez-deményezésére alkalmaztak a Krisztina-akná-ban elõször 1836-ban kézi fonású bányakötelet.Nem sokkal ezután szintén az õ szorgalmazásá-ra kezdték alkalmazni az acél bányaköteleketSelmecen. A bányatérképezés számára több újmódszert dolgozott ki. Erdélyben hunyt el1845. augusztus 4-én. Portréját Bernhard F.festménye örökítette meg, melyet a SelmeciBányászati Múzeumban õriznek.

Schwartz Ignác(1815–1866)

Schwartz Ignác botanikus, erdõmérnök ésakadémiai tanár Bécsben született 1815-ben. Õis Selmecen tanult bányászatot, kohászatot éserdészetet. 1838-ban Feistmantel asszisztenselett, 1840–48 közt az erdészeti tanszék tanárse-gédje, 1848-ban rendes tanára. 1841-ben azakadémiai könyvtárnak is vezetõje volt.

Nagyban hozzájárult az erdészeti oktatásfejlesztéséhez; a gyakorlati képzés keretébenhallgatóival botanikus kertet alakított ki, s kö-zel ötszáz hazai és külföldi fafajtát telepítettide. Hallgatói számára tankönyvet is szerkesz-tett. 1859-ban elõadta az állattant, azerdõméréstant és más erdészeti szaktárgyat is.Mûveinek válogatott kötete 1852-ben jelentmeg Bécsben Die Forstwissenschaft in kurzenUmrissen címmel.

200

Szabó Ferenc(1866–1916)

Szabó Ferenc a Fejér megyei Alsóalaprólkerült Selmecbányára. 1885-tõl volt az akadé-mia hallgatója; 1888-ig erdészetet tanult. Az1888/89-es tanévben Schwartz Ottó assziszten-se a mennyiségtan tanszéken. Ezt követõen er-dõmérnökként dolgozott Fenyõházán, majd1912-tõl a földmûvelõdésügyi minisztérium al-kalmazottjaként erdõtanácsosi rangban az erdé-szeti fõosztály fõmérnöke. Pályafutását Ko-lozsvárott folytatta az erdõigazgatósági köz-pont szolgálatában. 1916. február 8-án halt megBudapesten.

Széki János(1879–1952)

Szadán született 1879. március 30-án.Aszódon és Pozsonyban járt gimnáziumba. Fel-sõfokú tanulmányait 1898-ban kezdte a buda-pesti József Mûegyetemen, majd Selmecen fe-jezte be fémkohászati szakon. 1902-ben államiszolgálatba lépett: Kapnikbányán, Alsóferne-zelyen és Zalatnán dolgozott. 1913-ban kine-vezték õt a fémkohászati tanszékre. 1918-igtöltötte be a tanszékvezetõi tisztséget. Ezután afõiskolával együtt Sopronba költözött.

Egyetemi tanári oktatói mûködése mellettfontos tudományos munkát is végzett. „Aporalakú félkoksznak darabos házi tüzelõszénnévaló átalakításával kapcsolatban végzett labora-tóriumi kísérletei és elgondolásai Dorogon aszénlepárló üzemben kerültek megvalósításra.”

Hosszú idõn át foglalkozott a recski ércgazdaságos felhasználásával, akárcsak a vasbandús bauxitok feldolgozásának problémájával.Megírta a magyar fémkohászat fejlõdésénektörténetét is. Több szabadalmat dolgozott ki azaranytartalmú pirit-szénporok feldolgozására.Budapesten hunyt el 1952. november 14-én.(Horváth Z., 1959. 559–560. l.)

Tetmajer László(1862–1904)

„A hazai kohászatnak nagy gyásza van – ír-ták a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain1904. február 1-jén. – Tetmajer László, a Rima-murányi-Salgótarjáni Vasmû részvénytársaságközponti mûszaki igazgatója, az Unió Vasbá-doggyár, a Hernádvölgyi Vasipar r.-társaságigazgatója f. évi január hó 24-én váratlanul el-hunyt.” (295. l.)

Tetmajer a Szepes megyei Korompán szü-letett 1862-ben. 1879–82-ben volt az akadémiahallgatója Selmecen, s 1886-ban szerzett diplo-mát vaskohászati szakon. Dolgozott a zólyom-bereznai vasgyárnál. 1884–86-ban Farbaky Ist-ván professzor tanársegédje az általános és vas-gyári géptan tanszéken. Volt acélgyári fõnökSalgótarjánban, tanulmányozta a fejlett nyugat-európai üzemeket és az észak-európai vállalato-kat. Publikált a szaklapokban, s 1897-ben meg-jelentette Salgótarjánban A bányászati szakok-tatás kérdéséhez címû dolgozatát. Budapestenhunyt el 1904. január 24-én.

Tomasovszky Lajos(1869–1944)

Õ is több szállal kötõdött tájainkhoz. Ti-szaújlakon született 1869-ben. 1888–91 közötttanult a selmeci akadémián; 1894-ben állam-vizsgázott fémkohászati szakon. Egy évig MálySándor asszisztense a fémkohászat–fémko-hótelepek tervezése tanszéken. 1893-tól 1895-ig Schelle Róbert segédje az általános és elemivegytan tanszéken. Rövid ideig Körmöcbányándolgozott a fõkémlõhivatalnál, 1897-tõl pedigNagybányán volt vegyelemzõ.

1902-ben újra visszakerült Selmecbányáraasszisztensnek, s 1916-tól a vegytan tanszéketis vezette. Az akadémiával együtt Trianon utánõ is Sopronba került. Két ízben a kohómérnökiosztálynak a dékánja is volt. A város bombázá-sakor halt meg 1944. december 6-án. (Zsám-

201

boki L. szerk., 1983. 333. l.) Fõleg a Bányásza-ti és Kohászati Lapokban publikált (A pyritkéntartalmának meghatározása. 1906; A salét-romsav gravimetrikus meghatározásáról. 1909;Keverékszámítások. 1911).

Walek Károly(1878–1952)

Walek Károly bányamérnök, matematikus,fõiskolai tanár Pécsett született 1878. szeptem-ber 13-án. A középiskola elvégzése után aselmeci akadémián folytatott tanulmányokat,majd Nagybányán gyakornokoskodott. 1902-ben visszatért Selmecbányára, ahol 1918-ig amennyiségtan tanszék adjunktusa volt. Közbenmérnöki diplomát szerzett, a müncheni egyete-men matematikai tanulmányokat végzett, sugyanitt bölcsészdoktori oklevelet szerzett.Disszertációja 1908-ban Selmecbányán nyom-tatásban is megjelent Binäre Kubische-Transformation aus Complexen címmel.

1910-tõl õ vezette a selmeci tanszéket.1911–12-ben kiadta Selmecbányán kétkötetesMennyiségtanát. Az Alkalmazott matematikamérnökök számára címû mûve kéziratban ma-radt. A Selmeci Királyi Katolikus Fõgimnázi-um Értesítõjébõl tudjuk, hogy óraadóként eb-ben az iskolában is oktatott mennyiségtant.

Trianon után õ is Sopronba került, ahol kétízben a dékáni tisztséget is betöltötte. 1935–38-ban az Országos Bányászati és Kohászati Egye-sület elnöke volt. Sopronban hunyt el 1952.szeptember 3-án.

Zsitvay János(1870–1918)

1895 és 1918 között volt a selmeci katoli-kus gimnázium világi tanára Zsitvay Jánosfestõmûvész. Gyõrben született 1870. január5-én. Budapesten tanult képzõmûvészetet. El-

sõsorban tájképeket és portrékat festett. ASelmeci Bányamúzeumban õrzik a Dreve-nyák Ferenc és Russegger József kamaragró-fokról készült festményeit. A Báti sírhalomcímû tájképének reprodukcióját a faluról ké-szült monográfiában is közlik. (Úradník, V.,1970. 11. l.)

Zsitvay János restaurálta a Coburgok szen-tantali családi képtárának festményeit is. A bol-gár cár megbízásából a családi képtár számáranéhány portrét is festett, többek közt CoburgFülöpét 1897-ben. Együttmûködött AndrejKmeť (Kmetty András) botanikussal, katolikuspappal, s több rajzot készített számára régésze-ti és természettani gyûjteménye alapján.

Neve szerepel a selmeci gimnázium tanára-inak névsorában is. Az 1908/09. tanév értesítõ-jében például ezt írják róla: „Zsitvay János, vi-lági rendes tanár, a rajzszertár õre, a fõgimn.segélyezõ egyesület választmányának, a sel-mecbányai róm. kath. elemi iskolaszéknek, aKatholikus Tanáregyesületnek tagja, tandíjke-zelõ; tanította a rajzoló mértant az I., II., III. ésIV., a görögpótló szabadkézi rajzot az V–VIII.osztályban heti 18, a rendkívüli rajzot heti 2, azegyházi éneket heti 2 órában. Tanít 18 év óta.”(Rauchbauer J., 1909. 84. l.) Mestere voltGwerk Ödön ismert festõmûvésznek is. Sel-mecbányán hunyt el 1918. október 15-én.

202

ABZINGER GYULA

1921 Grillusz Emil. Bányászati és Kohászati

Lapok. LIV. IV. 49–51.

ÁRVANAGYFALVI FARBAKY ISTVÁN

1929 Árvanagyfalvi Farbaky István ny. bá-

nyász- és erdészszak. tanár és igazgató,

min. tanácsosnak önéletrajza. Bányá-

szati és Kohászati Lapok. LXII. évf. 2.

sz. 1929. jan. 18. 25.

A Selmeci Ágost. hitv. evang. Lyceumnak Anya-

könyve 1826-tól 1864-ig

A Selmeci Magyar Irodalmi Társaságnak az

1864-ik és 1865-dik évben megújított

Alapszabályai (Selmeci Evang. Egyház

Levéltára)

A Selmeci Magyar Irodalmi Társaság Törvény-

könyve. Selmecbánya, 1866. (A Selmeci

Evangélikus Egyház Levéltára)

BAKÁCS ISTVÁN

1962 Miklósy Zoltán. Levéltári Szemle. III.

évf. 2. sz. (1962 305.)

1971 Hont vármegye Mohács elõtt. Budapest

BALÁZS DÉNES szerk.

1993 Magyar Utazók Lexikona. Budapest

BALONYI GYÖRGY szerk.

1942 Magyar piaristák a XIX. és XX. század-

ban. Budapest

BALSAY ALADÁR

1933 Verbói Cséti Róbert. Bányászati és Ko-

hászati Lapok. LXVI. évf. 11. szám.

241–242.

BARLAI BÉLA

1913 A M. Kir. Bányászati és Erdészeti Fõis-

kola vaskohászati kísérleti laboratóriu-

ma. Selmeczbánya

BARTHA DÉNES–OROSZI SÁNDOR

1991 Selmec, Selmec, sáros Selmec... Buda-

pest–Sopron

BÁTHORY ZSOLT és koll. szerk.

1997 Pedagógiai Lexikon. Budapest

BECK MIHÁLY fõszerk.

1989 Kémiai Kislexikon. Budapest

BECK MIHÁLY–PESCHKA VILMOS fõszerk.

1989 Akadémiai Kislexikon I. Budapest

1990 Akadémiai Kislexikon II. Budapest

BEKE MARGIT

1989 Esztergomi kanonokok. Unterhaching

BENDE LÁSZLÓ

2001 Diákhagyományok, szokások. In:

Benke I. fõszerk. 469–712. Budapest

BENDEFY LÁSZLÓ

1976 Mikoviny Sámuel megyei térképei. Bu-

dapest

BENEDEK MARCELL fõszerk.

1963 Magyar Irodalmi Lexikon A–K. Buda-

pest

BENKE ISTVÁN fõszerk.

2001 A magyar bányászat évezredes történe-

te III. Budapest

BERGFEST ÁRPÁD

1906 Hont vármegye történelmi földrajza.

Selmecbánya

BERZA LÁSZLÓ fõszerk.

1993 Budapest Lexikon I–II. Budapest

BLÁZY, MIKULÁŠ

1979 Imrich Tóth – hlavný banskoštiavnický

banský lekár. In: Novák, J. zost.:

Zborník Slovenského banského múzea.

217–245. Banská Štiavnica

BONA GÁBOR

1987 Tábornokok és törzstisztek a szabad-

ságharcban. 1848–1849. Budapest

BOROVSZKY SAMU szerk.

é. n. (1906) Magyarország vármegyéi és váro-

sai. Hont megye és Selmecbánya sz. kir.

város. Budapest

203

Irodalom, forrásmunkák

BOTIK, JÁN red.

1988 Hont. Tradície ¾udovej kultúry. Banská

Bystrica

BOTIK, JÁN a kol.

1995 Encyklopédia slovenskej ¾udovej

kultúry 1–2. Bratislava

BÖCK HUGÓ

1901 Elõzetes jelentés a Selmecbánya vidé-

kén elõforduló eruptív kõzetek korvi-

szonyáról. Földr. Közl. XXX. 1901.

289–328.

BREZNYIK JÁNOS

1883 A selmecbányai ágost. hitv. evang. Egy-

ház és Lyceum története. Elsõ füzet. A XVI

-ik századbeli események. Selmecbánya

1889 A selmecbányai ágost. hitv. evang. Egy-

ház és Lyceum története. Második és

harmadik füzet. A XVII–XIX-ik század-

beli események. Selmecbánya

BREZNYIK JÁNOS közzéteszi

1883 A selmeczbányai ágost. hitv. ev. kerül.

lyceum Értesítõje az 1882/83. tanévrõl.

Selmeczbánya

BUZULKA, ŠTEFAN

1981 Pôsobenie Krištofa Tragotta Delia v

Banskej Štiavnici. Hock, Milan zost.

Zborník Slovenského Banského Múzea.

Banská Štiavnica

CHMEL, RUDOLF

1980 Két irodalom kapcsolatai (Ford. Zsilka

Tibor). Bratislava

CSÁKY KÁROLY

1985 Honti barangolások. Bratislava

1993a Nyolc évtized sorsfordulók tükrében.

Ipolyság

1993b Isten házai és szolgái. Az Ipoly mente

egyházi mûemlékei és jeles személyisé-

gei. Dunaszerdahely

1997 Mikszáth Kálmán selmecbányai évei-

rõl. Az újabb Mikszáth-kutatások ered-

ményei. In: Tyekvicska Árpád, szerk.:

Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve.

103–130. Balassagyarmat

1998a Felsõszemeréd, a rovásírásos emlék-

hely. Komárom

1998b Honti arcképcsarnok. Dunaszerdahely

2001 Petõfi és Selmecbánya. Irodalmi Szem-

le. 2001/4.

2002 Jeles elõdeink. Dunaszerdahely

CSANDA SÁNDOR

1977 Szülõföld és irodalom. Bratislava

1985 A Matunák Mihály gyûjtötte kuruc da-

lok és történeti énekek. In: Csanda Sán-

dor: Nemzetiségi irodalmunk és kap-

csolatai. 165–225. Pozsony

CSANDA SÁNDOR fõszerk.

1981 Magyar irodalmi hagyományok szlová-

kiai lexikona. Bratislava

CSEKEY ISTVÁN

1966 Hannulik János oroszországi kapcsola-

tai. Filológiai Közlöny II. évf. 1966. 4.

sz. 460–469.

CSEREY ADOLF

1897 Selmeczbánya vidéke növénytani tekin-

tetben. Selmeczbánya

CSÍKY GÁBOR

1965 Dr. Pávai Vajna Ferenc emlékezete.

Földtani Közlöny XCV. 1965. 278.

1971 Dr. Papp Simon emlékezete

(1886–1970). In: Földtani Közlöny.

1971. 101. kötet. 4. füzet. 351–355.

1977 Emlékezés Papp Simonra és Pávai

Vajna Ferencre. In: Földtani Tudo-

mánytörténeti Évkönyv. Szerk. Csiky

G. Budapest 49–57.

1992a Pettkó János. In: Magyarok a termé-

szettudomány és a technika történeté-

ben. In: Nagy F. fõszerk. 409. Budapest

1992b Böckh Hugó. In: Magyarok a termé-

szettudomány és a technika történeté-

ben. In: Nagy F. fõszerk. 72–73. Buda-

pest

CSÍKY GÁBOR szerk.

1977 Földtani Tudománytörténeti Évkönyv.

5. szám. (Kézirat) Budapest (Magyar-

honi Földtani Társulat)

204

CSUKÁS ISTVÁN

1979 Petõfi és a szlovákok. Bratislava

CZOBOR LÁSZLÓ

1927 Honti históriák. Budapest

DEÁK ANTAL ANDRÁS

1987 Mikoviny Sámuel élete és munkássága.

Budapest

DIÓS ISTVÁN fõszerk.

1993 Magyar Katolikus Lexikon I. Budapest

é. n. Magyar Katolikus Lexikon II. Budapest

1997 Magyar Katolikus Lexikon III. Budapest

1998 Magyar Katolikus Lexikon IV. Buda-

pest

ÉRSEK ELEK

1992 Péch Antal. In: Magyarok a természet-

tudomány és a technika világában.

Nagy F. fõszerk. 399–400. Budapest

ESZTÓ PÉTER

1936 Réz Géza. Bányászati és Kohászati La-

pok. LXIX. évf. 7. szám, 145–147.

1941 Esztó Péter emlékbeszéde Finkey Jó-

zsefrõl. Bányászati és Kohászati Lapok.

LXXIV. évf. 11. sz. 1941. VI. 1. 197.

FALLER JENÕ

1958 Elfelejtett nagyjaink. Liszkay Gusztáv.

Bányászati Lapok 1958/10–11. sz. 730.

1959 Tettamanti Jenõ. Bányászati Lapok.

XIV. évf. (XCII.) 1. szám. 859–861.

1962 Balázs István. Kohászati Lapok 1962/5.

199.

1964 Born Ignác. Bányászati és Kohászati

Lapok. 1964/2. 142.

FARBAKY ISTVÁN

1881 Faller Gusztáv. Bányászati és Kohásza-

ti Lapok. XIV. évf. 1881. 22–23.

1910 Hültl József. Bányászati és Kohászati

Lapok. XLIII. évf. 2. szám. 66–67.

FEHÉR GYÖRGY

1987 Ballenegger Róbert. In: Magyar Agrár-

történeti Életrajzok I. Szerk.: Dr. Für

Lajos–Dr. Pintér János. 104. Budapest

FEKETE SÁNDOR

1973 Petõfi Sándor életrajza I. Budapest

FÜLÖP ÉVA MÁRTA

1988 Mágócsy-Dietz Sándor. In: Magyar Ag-

rártörténeti Életrajzok I–P. Szerk.: Dr. Für

Lajos–Dr. Pintér János. 438. Budapest

FÜR LAJOS dr.–PINTÉR JÁNOS dr. szerk.

1987 Magyar Agrártörténeti Életrajzok A–H.

Budapest

1988 Magyar Agrártörténeti Életrajzok I–P.

Budapest

1989 Magyar Agrártörténeti Életrajzok

P–Zs. Budapest

GÁLDI LÁSZLÓ

1957 A magyar szótári irodalom a felvilágoso-

dás korában és a reformkorban. Budapest

GINDL, JOZEF

1967 Ing. Árpád Bergfest (1883–1964).

Sborník Slovenského banského múzea

III. 189–192. Banská Štiavnica

1989 Banskoštiavnický pobyt profesora Jána

Möhlinga. In: Hock, M. zost. 65–73.

Banská Štiavnica

GULYÁS PÁL

1940 Magyar írók élete és munkái.II. Buda-

pest. Hasonmás kiadás, 1993. Budapest

1941 Magyar írók élete és munkái. III. Buda-

pest. Hasonmás kiadás, 1995. Budapest

1992 Magyar írók élete és munkái. VIII. Buda-

pest

1992 Magyar írók élete és munkái. IX. Buda-

pest

1995 Magyar írók élete és munkái. VIII. Buda-

pest

GYÖRFFY GYÖRGY

1987 Az Árpád-kori Magyarország történeti

földrajza III. Budapest

GYULAY ZOLTÁN

1962a Kövesi Antal. Soproni Szemle, 1962/2.

173.

1962b Boleman Géza. Soproni Szemle.

1962/3. 385–387.

GYÜRKY Antal

1874 Ötvennégy év Hontvármegye történeté-

bõl. 1820-tól 1874-ik évig. Vácz

205

1882 Ötvennégy év Hontvármegye történeté-

bõl. 1820–1874. Második kötet. Vácz

HAJKO, VLADIMÍR és koll.

1977 Encyklopédia Slovenska A–D. Bratislava

1978 Encyklopédia Slovenska E–J. Bratislava

1979 Encyklopédia Slovenska K–M.

Bratislava

1980 Encyklopédia Slovenska N–Q. Bratislava

1981 Encyklopédia Slovenska R–Š. Bratislava

1982 Encyklopédia Slovenska T–Ž. Bratislava

HÁLA JÓZSEF

1987 Rocks, fossils and history. Budapest.

256–266.

1989 Szabó József észak-amerikai utazásá-

nak tudományos eredményei. Földrajzi

Múzeumi Tanulmányok 1989/7. 11.

1991 Pávai-Vajna Ferenc néprajzi megfigye-

lései és fényképei Nagyenyed környéké-

rõl és a Radnai-havasok vidékérõl. In:

Ház és ember 7. Szentendre. 175–195.

HAMRÁK BÉLA

1910 Selmeczbánya középiskoláinak történe-

tébõl. In: Király E. szerk. 1919. 4–25.

HÄNDEL VILMOS

1890 Emléklapok. Kegyelete jeléül kiadta a

bányai ág. hitv. ev. egyházkerület néhai

Dr. Szeberényi Gusztáv szeretett püs-

pökének emlékére. Budapest

HERÈKO, IVAN

1995 Osobnosti Banskej Štiavnice a okolia.

Banská Štiavnica

HILLER ISTVÁN dr.

1983 Dr. H. D. Wilckens, az erdészettudo-

mány elsõ professzora Magyarorszá-

gon. Erdészeti és Faipari Egyetem Tu-

dományos Közleményei. Sopron

HILLER ISTVÁN–ZSÁMBOKI LÁSZ-

LÓ–ZSIDAI JÓZSEF

1989 A mûszaki felsõoktatás elsõ könyvtára

Magyarországon. 1735–1985. Miskolc

HOCK, MILAN

1993 Ku vzniku banskoštiavnického muzej-

níctva a archivníctva. In: Zborník

Slovenského banského múzea XVI.

Labuda, J. zost. 127–150. Banská Šti-

avnica

HOCK, MILAN zost.

1985 Zborník Slovenského banského múzea

XII. Banská Štiavnica

1989 Zborník Banského múzea XIV. Banská

Štiavnica

HOMOKAY PÁL

1832 Kis koszorú, vagy az ágostai hitvallást

követõ evangélikusoknak selmeczi fõbb

oskolájában virágzó Magyar Literatú-

rai Társaság zsenge munkái. Selmecz

HORVÁTH MÁRTON fõszerk.

1988 A magyar nevelés története I. Budapest

HORVÁTH ZOLTÁN

1959 A fémkohászattan oktatásának és a

Fémkohászati Tanszék története. In:

Kohászati Lapok. 1959/12. 556–561.

ILLÉS NÁNDOR

1883 A magyar erdészet két vezéralakja:

Wagner Károly, Bedõ Albert. Vasárnapi

Ujság, 1883/34. XXX. évf. 544–547.

ILLYÉS GYULA

1967 Petõfi Sándor. Budapest

IPOLYI ARNOLD

Levelezése. OSZK Kézirattár. Fond

IX/463.

JAKOBY LÁSZLÓ

1948 Gellért Jenõ. Bányászati és Kohászati

Lapok. III. (LXXXII. évf.) 5. szám.

210–211.

JAKUS LAJOS

1989 Életképek Petõfi diák- és ifjúkorából.

In: Studia Comitatensia Pestensis. 19.

kötet. Szentendre

JÁNOSSY JÓZSEF

1918 Elvigyük-e a M. Kir. Bányászati és Er-

dészeti Fõiskolát Selmecbányáról? Sel-

mecbánya

J. L.

1937 Litschauer Lajos. Bányászati és Kohá-

szati Lapok, 1937/12. LXX. évf. 220.

206

JEZSOVICS KÁROLY közzéteszi

1898 A Selmeczbányai Evagelikus Lyceum

Értesítõje az 1897–98-iki tanévrõl.

Selmeczbánya

1902 A Selmeczbányai Evagelikus Lyceum

Értesítõje az 1901/2-iki tanévrõl.

Selmeczbánya

1903 A Selmeczbányai Evagelikus Lyceum

Értesítõje az 1902/03-iki tanévrõl.

Selmeczbánya

KARL JÁNOS

1942 Pachinger Alajos. In: Bakonyi Gy.

szerk. 271–279. Budapest

KELECSÉNYI LÁSZLÓ

1910 Adatok a magyarországi latin költészet

történetéhez. Egyetemes Philologiai

Közlöny. 1910. 680–683.

KEMÉNY G. GÁBOR

1977 Kapcsolatok vonzásában. Bratislava

KENYERES ÁGNES fõszerk.

1967 Magyar Életrjazi Lexikon A–K. Buda-

pest

1969 Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Buda-

pest

1981 Magyar Életrajzi Lexikon. Harmadik,

kiegészítõ kötet A–Z. Budapest

KERÉNYI FERENC

1998 Petõfi Sándor élete és kora. Budapest

KIRÁLY ERNÕ

1901 Jezsovics Károly. In: A Selmeczbányai

Evangelikus Lyceum Értesítõje az

1900/1901-iki tanévrõl. Közzéteszi Ki-

rály Ernõ. 19–20. Selmeczbánya

KIRÁLY ERNÕ közzéteszi

1910 A Selmeczbányai Ág. Hitv. Evang. Lic.

Fõgimnázium Értesítõje az 1909–10-iki

tanévrõl. Selmeczbánya

KISS LÁSZLÓ dr.–OZOGÁNY ERNÕ–

LACZA TIHAMÉR

1994 A magyar tudomány évszázadai. Po-

zsony

1996 A magyar tudomány évszázadai II. Po-

zsony

KOCH ANTAL

1887 Herbich Ferenc. Földtani Közlöny

1887. XVIII. 1–3. füzet. 60.

KOLLÁNYI FERENC

1900 Esztergomi kanonokok. Esztergom

KOSÁRY DOMOKOS

1988 A felvilágosult abszolutizmus oktatás-

ügyi reformjai (1766–1790). In: A ma-

gyar nevelés története I. Horváth M.

fõszerk. 143–211. Budapest

KOTTLÁR KÁROLY

1987 Fehér Dániel. In: Für L.–Pintér J.

szerk.: Magyar Agrártörténeti Életraj-

zok A–H. 513–516. Budapest

1988 Jankó János. In: Für L.–Pintér J. szerk.

34.

Lesenyi Ferenc. In: Für L.–Pintér J.

381–383.

1989 Roth Gyula. In: Für L.–Pintér J. 84.

Sébor János. In: Für L.–Pintér J. 185.

KÖPECZI BÉLA

1979 Szoboravatás (Wagner Károly). Az Er-

dõ, 1979/10. 436.

KÖVESI ANTAL

1925 Herrmann Emil. Bányászati és Kohá-

szati Lapok, 1925. VI. 3. 11. sz. LVIII.

évf. 165–167.

KUDORA JÁNOS

1906 Hont vármegye története (Római kato-

likus egyház). In: Borovszky S. szerk.

279–413.

LABUDA, JOZEF zost.

1993 Zborník Slovenského banského múzea

XVI. Banská Štiavnica

LACZFALVI

1917 Greisiger Róbert János. Bányászati és

Kohászati Lapok. L. évf. II. kötet. 14.

szám. 485–486.

LÁNCZOS PÁL

1992 Péch Antal. In: Nagy Ferenc fõsz-

erk.: Magyarok a természettudomány

és a technika történetében. 401. Bu-

dapest

207

LAPOSA JÓZSEF dr.

1989 Tuzson János. In: Magyar Agrártörté-

neti Életrajzok. 491. Budapest

LESENYI FERENC

1958 A selmecbányai erdészeti tanintézet tör-

ténete (1808–1846). Sopron

LITSCHAUER LAJOS

1906a Gerliczy Ferenc. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. 1906. 184.

1911 Farbaky Gyula. Bányászati és Kohászati

Lapok. XLIV. évf. 22. sz. 1911. XI. 15.

1916 Burdáts Lajos. Bányászati és Kohászati

Lapok. 1916/2. 196–197.

1919 A. György Gusztáv. Bányászati és Ko-

hászati Lapok. LII. évf. I. kötet. 3–6.

szám. 61–62.

1928 Halálozás (Szentistvány Gyula). Bá-

nyászati és Kohászati Lapok. LXI. évf.

2. szám. 63.

1929a Tavy Károly. Bányászati és Kohászati

Lapok. LXII. évf. 11. szám. 235–236.

1929b Kissármási Mály Sándor. Bányászati és

Kohászati Lapok. LXII. évf. 23. szám.

509–513.

MAGYAR PÁL

1957 Illés Nándor halálának 50. évfordulójá-

ra. Az Erdõ. 1957. 4. szám. 156–160.

1961 Roth Gyula. Az Erdõ, 1961/3. 85.

MAGYAR ZOLTÁN

2000 Petõfi a Felvidéken. Dunaszerdahely

MATRICULAE Gymnasia Philosophia

Districtualis aug. conf. additorium.

Selmec. (Selmecbányai Evangélikus

Egyházközség Levéltára)

MÉSZÁROS ISTVÁN

1988a Középszintû iskoláink kronológiája és

topográfiája 996–1948. Budapest

1988b Reneszánsz a nevelésben. A három

részre szakadt ország nevelésügye. In:

Horváth M. fõszerk. 29–81. Budapest

MIHALOVITS JÁNOS dr.

1920 Sobó Jenõ. Bányászati és Kohászati La-

pok. LIII. évf. I. köt. 23. szám 253–259.

1935 Az elsõ bányatisztképzõ tanintézet ala-

pítása Magyarországon. Sopron

1936 A selmeci bányászati akadémia alapítá-

sa és fejlõdése. Sopron

MIKSZÁTH KÁLMÁN

1908 Fábry János. Vasárnapi Újság, 1908/6.

102–104.

1962 Összes Mûvei 26. kötet. Szerk.:

Bisztray Gyula–Király István. Buda-

pest

MINÁÈ, VLADIMÍR fõszerk.

1986 Slovenský biografický slovník I. Martin

1987 Slovenský biografický slovník II. Martin

1989 Slovenský biografický slovník III. Mar-

tin

1990 Slovenský biografický slovník IV. Mar-

tin

1991 Slovenský biografický slovník V. Martin

1992 Slovenský biografický slovník VI. Mar-

tin

MOHI REZSÕ dr.

1941 Aknaszlatinai György Albert. Bányá-

szati és Kohászati Lapok, 1941. nov. 1.

LXXIV. évf. 21. sz. 392.

NAGY FERENC fõszerk.

1992 Magyarok a természettudomány és

technika történetében. Életrajzi Lexi-

kon A-tól Z-ig. Budapest

1997 Magyar Tudóslexikon A-tól ZS-ig. Bu-

dapest

NAGY IVÁN

1857–1863 Magyarország családai czimerekkel

és nemzedékrendi táblákkal. Pest

NAGY SÁNDOR fõszerk.

1979 Pedagógiai Lexikon R–Z. Budapest

NEMKY ERNÕ dr.

1966 Fekete Lajos emlékezete halálának 50

éves évfordulójára. Az Erdõ, 1966/5.

1970 Tuzson János születésének 100. évfor-

dulójára. Az Erdõ. 1970. 9. sz.

NOVÁK, JÁN

1986 Výuka baníctva na banskoštiavnickej

Banskej akadémii... In: Zborník

208

Slovenského banského múzea. Hock,

M. zost. 225–240. Banská Štiavnica

NOVÁK, JÁN zost.

1979 Zborník Slovenského banského múzea.

Banská Štiavnica

OROSZI SÁNDOR dr.

1987 Barlai Ervin. In: Magyar Agrártörténe-

ti Életrajzok A–H. Szerk.: Dr. Für

L.–Dr. Pintér J. 113–117. (Továbbiak-

ban: MAÉ.) Budapest

Bedõ Albert. MAÉ. A–H. 137–141.

Belházy Emil. MAÉ. A–H. 171–175.

Feistmantel Rudolf. MAÉ. A–H.

523–527.

1988 Kaán Károly. MAÉ. 60–65. Budapest

Illés Nándor. MAÉ. J–P. 9–11.

Kallivoda Andor. MAÉ. I–P. 81–85.

Kelle Artúr. MAÉ. I–P. 127–131.

Kiss Ferenc. MAÉ. I–P. 162–166.

Krippel Móricz. MAÉ. I–P. 302–306.

Lázár Jakab. MAÉ. I–P. 357–360.

1989 Sóltz Gyula. MAÉ. R–Zs. 214–217.

1990 Szécsi Zsigmond. MAÉ. R–Zs.

319–322.

1989 Tomcsányi Gusztáv. MAÉ. R–Zs.

441–444.

Vadas Jenõ. MAÉ. R–Zs. 532–537.

Wagner Károly. MAÉ. R–Zs. 607-612.

Wilckens Henrik Dávid. MAÉ. R–Zs.

645–648.

OSVÁTH GYULA

1906 Irodalom, tudomány, mûvészet. In:

Borovszky Samu szerk.: Hont várme-

gye... Budapest

PALLAS

1893 A Pallas Nagy Lexikona V. Budapest

PANEK ÖDÖN

1890 A Selmeczbányai Kir. Kath. Nagygym-

nasium Értesítõje az 1889–1890. tanév-

rõl. Selmeczbánya

1896 A Selmeczbányai Kir. Kath. Nagygym-

nasium Értesítõje az 1895–1896-iki

tanévrõl. Selmeczbánya

PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM IMRE

1944 Herrmann Miksa. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. 213–215.

PAUER JÁNOS

1896 A selmeczbányai Magy. Kir. Bányászati

és Erdészeti Akadémia története alapí-

tásától, vagyis 1770-tõl az 1895/96.

tanév végéig. Selmeczbánya

PAVLÍK, ONDREJ és koll.

1984 Pedagogická encyklopédia Slovenska I.

Bratislava

1985 Pedagogická encyklopédia Slovenska

II. Bratislava

PÉCH ANTAL

1868 Szerkesztõi üdvözlet. Bányászati és Ko-

hászati Lapok. I. évf. 1. szám (1868.

jan. 15. l.)

1879 Magyar–német bányászati szótár.

Selmeczbánya

1993 Péch Antal kisebb munkái. Szerk.:

Zsámboki László. Miskolc

PERGER LAJOS

1887 Esztergom város és vármegye egyházi

és világi íróinak koszorúja. Esztergom

PESTHY ISTVÁN

1893 A selmecbányai lyceumi Petõfi kör

története.. In: A Selmecbányai Petõfi

Kör Érdemkönyve. 253–306 Selmec-

bánya

PETHÕ GYULA

1902 Emlékezés Adda Kálmánról. Földtani

Közlöny. XXXII. kötet. 1902. 1–4. fü-

zet. 2–5.

PETÕFI SÁNDOR

1964 Petõfi Sándor Összes Levelezése. Sajtó

alá rendezte Kiss József és V. Nyilassy

Vilma. Budapest

PETTKÓ JÁNOS

é. n. Pettkó János önéletírása. MTA Kéz-

irattára. RALK: 1342.

PINTÉR JÁNOS

1987 Blattny Tibor. In: Magyar Agrártörténe-

ti Életrajzok A–H. Szerk.: Dr. Für

209

Lajos–Dr. Pintér János. 233–235. Bu-

dapest

PODA, NICOLAUS

2002 Rövid leírása az alsó-magyarországi

Selmecbányán folytatott bányászatnál

használatos gépekrõl. Szerk. Zsámboki

L. Miskolc–Rudabánya

PONGRÁCZ ELEMÉR szerk.

1893 Hont Megyei Almanach. Ipolyság

1907 Honti Naptár 1907. VIII. évf. Ipolyság

PRAZNOVSZKY MIHÁLY

1999 Mikszáth Kálmán tanárai. In: Nógrád

Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII.

Szerk.: Szvircsek Ferenc. 153–179.

Salgótarján

PUDER JÓZSEF

1914 Rauchbauer József dr. In: A

Selmeczbányai Kir. Kath. Fõgimnázi-

um Értesítõje. 1–3. Selmeczbánya

RADNAI GYULA

1997 Arany Dániel. In: Magyar Tudóslexi-

kon A-tól Zs-ig. Fõszerk.: Nagy F. 128.

Budapest

RAUCHBAUER JÓZSEF közli

1909 A Selmeczbányai Kir. Kath. Fõgimnázi-

um Értesítõje az 1908–1909. tanévrõl.

Selmeczbánya

1910 A Selmeczbányai Kir. Kath. Fõgimnázi-

um Értesítõje az 1909–1910. tanévrõl.

Selmeczbánya

1914 A Selmeczbányai Kir. Kath. Fõgimnázi-

um Értesítõje az 1913–1914. tanévrõl.

Selmeczbánya

1916 A Selmeczbányai Kir. Kath. Fõgimnázi-

um Értesítõje az 1915–1916. tanévrõl.

Selmeczbánya

REJTÕ ISTVÁN

1959 Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák.

Budapest

1982 Mikszáth Kálmán és Selmecbánya. In:

Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve.

333–354. Salgótarján

1992 Mikszáthiáda. Budapest

REMPORT ZOLTÁN

1992 Sóltz Vilmos. In: Magyarok a természet-

tudomány és a technika történetében.

Nagy F. fõszerk. 471–472. Budapest

RÉTI ENDRE

1959 Nagy magyar orvosok. Budapest

RÉVAI

1912 Révai Nagy Lexikona V. Budapest

RÉVÉSZ ARNOLD ISTVÁN–VARGA VILMOS

1984 Magyar Mûszaki Alkotók. Budapest

RICHTE EDE–KIRÁLY ERNÕ

1906 Selmeczbánya. In: Borovszky Samu

szerk. 85–127. Budapest

RILL JÓZSEF

(é. n.) (1906) Hontvármegye közoktatásügye. In:

Borovszky Samu szerk.: Hont várme-

gye... Budapest

ROZLOZSNYIK PÁL

1932 Nagysúri Böckh Hugó élete és munkái.

Földtani Közlöny LXI. kötet. 15–36.

Budapest

SCHIVETZ FERENC

1934 G. Gálócsy Árpád. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. LXVII. évf. 24. szám.

530–540.

SOBÓ JENÕ

1906 Magyar Királyi Bányászati és Erdésze-

ti Föiskola. In: Hont vármegye monog-

ráfiája. Szerk.: Borovszky Samu Buda-

pest é. n. (1906)

1910 Dr. Schwartz Ottó. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. XLIII. évf. I. kötet. 7.

szám. 401–404.

SOMKÚTI ELEMÉR

1963 Lesenyi Ferenc. Az Erdészeti és Faipa-

ri Egyetem Tudományos Közleményei.

1963/1–2. sz. 306.

SOMOGYI EDE szerk.

1879–1885 Magyar Lexikon I–XV. Kiadja

Rautmann Frigyes. Budapest

SOÓ REZSÕ

1956 Fehér Dániel. Akadémiai Értesítõ

1956. LXII. kötet. 508. sz. 87.

210

SOPKO, ANTON

1981 Krištof Tragot Delius, prvý profesor na

katedre baníctva Banskej akadémie v

Banskej Štiavnici. In: Zborník

Slovenského banského múzea X.

Zostavil: Hock, Milan. Banská Štiavnica

SZABÓ DÉNES

1959 Magyar nyelvemlékek. Budapest

SZALATNAI REZSÕ

1964 A szlovák irodalom története. Budapest

SZÁRTORISZ FERENC

1896 A selmeczbányai kir. kath. gymnasium

története. In: Panek Ö. szerk. 7–72.

SZAUDER JÓZSEF szerk.

1968 A magyar irodalom története 1849-ig.

Budapest

SZEBERÉNYI LAJOS

1861 Néhány év Petõfi életébõl. Szeged

SZEBERÉNYI LÁSZLÓ

1908 Selmeci Petõfi-emlékek. In: Pongrácz

Elemér szerk.: Honti Naptár 1908.

54–67. Ipolyság

SZÉKI JÁNOS

1922 Dr. Barlai Béla. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. LV. 1. 1922. jan. 11. 1.

SZÉNÁSSY BARNA

1992 Arany Dániel. In: Magyarok a termé-

szettudomány és a technika történeté-

ben. Életrajzi Lexikon A-tól Z-ig.

Fõszerk.: Nagy F. 26. Budapest

SZINNYEI JÓZSEF

1891–1814 Magyar írók élete és munkái I–XIV.

Budapest

SZITNYAI ELEK

1915 Miért vagyunk jók vagy rosszak? Buda-

pest

SZVIRCSEK FERENC szerk.

1999 Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve

XXIII. Salgótarján

TAKÁCS ISTVÁN

1988 Kövessi Ferenc. In: Magyar Agrártörté-

neti Életrajzok. Szerk.: Dr. Für L.–Dr.

Pintér J. 287–289. Budapest

TAKÁTS SÁNDOR

1891 Benyák Bernát és a magyar oktatásügy.

Budapest

1901 Egy elfelejtett nyelvújító. Magyar

Nyelvõr. 1901. szept. 15. IX. füzet

TARABA MÁRIA

1987 Fekete Lajos. Magyar Agrártörténeti

Életrajzok. Szerk.: Dr. Für L.–Dr. Pin-

tér J. 533–535. Budapest

TÁRCZY-HORNOCH ANTAL dr.

1938 Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatiszt-

képzõ tanintézet elsõ tanára. Sopron

TIBENSKÝ, JÁN

1962 Z dejín vied a techniky na Slovensku I.

Bratislava

1963 Z dejín vied a techniky na Slovensku II.

Bratislava

1969 Z dejín vied a techniky na Slovensku V.

Bratislava

TÓTH IMRE

1904 A tópataki vízvezeték által okozott hasi

hagymáz járvány. In: Vitális J. összeáll.

102–111. Selmecbánya

TÖRS KÁLMÁN

1882 Mikszáth Kálmán. Vasárnapi Ujság,

1882. 16. sz.

TUDÓSÍTÁS

1863 Tudósítás a selmeczi ágost. hitv. evang.

kerületi Lyceum tanuló ifjúságáról, kü-

lönösen a VI-ik és a VIII-ik osztály nö-

vendékeinek az 1863/64-ik tanév I-sõ és

II-ik felérõl.

ÚRADNÍK, VENDELÍN

1970 Z minulosti Bátoviec. Bátovce

URGELA, JOZEF

1985 Dejiny lesníckeho školstva a vedy na

Slovensku. Martin

VADAS JENÕ

1896 A selmecbányai magyar királyi erdõaka-

démia története és ismertetõje. Budapest

VADÁSZ ELEMÉR dr.

1969 Tudománytörténeti jegyzetek Pettkó Já-

nosról. Bányászati Lapok, 1969/9. 641.

211

VAJDA PÁL dr.

1958 Nagy magyar feltalálók. Budapest

VAJDA PÁL–VAJDÁNÉ CSIZMARIK IRÉN

1992 Schenek István. In: Nagy F. fõszerk.:

Magyarok a természettudomány és a

technika történetében. Életrajzi Lexi-

kon A-tól Z-ig. 455. Budapest

VÉBER KÁROLY

1986 Mikszáth Kálmán. Bratislava

VÉGVÁRI LAJOS

1989 Az európai mûvészet története. Buda-

pest

VENDL ALADÁR

1958 A százéves Magyarhoni Földtani Társu-

lat története. Budapest

VITÁLIS GYÖRGY dr.

1991 Böckh János és Böckh Hugó szerepe a

magyar geológiában. Budapest

VITÁLIS ISTVÁN

1904 Szerk.: A selmecbányai Gyógyászati és

Természettudományi Egylet Évkönyve.

1904. Selmecbánya

1906 Hont vármegye természeti viszonyai.

In: Borovszky S. szerk.: Hont várme-

gye... Budapest

1915 Winkler Benõ. Bányászati és Kohászati

Lapok. XLVIII. évf. (1915) 425–428.

VNUTSKO FERENC

1908 Zágoni Jákó Gyula. Bányászati és Ko-

hászati Lapok. XVI. évf. 14. szám.

65–66.

VOZÁR, JOZEF

1969 Vývoj banskej kartográfie na

Slovensku. In: Z dejín vied a techniky

na Slovensku V. Tibenský, J. ved. red.

147–211. Bratislava

VÖRÖS FERENC

1901 Breznyikrõl. Honti Naptár. Szerk.:

Pongrácz E. 73. Ipolyság

WALEK KÁROLY

1939 Dr. Mihalovits János. Bányászati és

Kohászati Lapok. LXXII. évf. (1939) 3.

szám. 45–48.

WESZPRÉMI ISTVÁN

1870 Magyarország és Erdély orvosainak rö-

vid életrajza IV. Fordította Vida Tiva-

dar. 1970. Budapest

WINKLER LÁSZLÓ

1992 Vitális István. In: Magyarok a termé-

szettudomány és a technika történeté-

ben. Nagy F. fõszerk. 563–564. Buda-

pest

ZÁDOR ANNA–GENTHON ISTVÁN fõszerk.

1967 Mûvészeti Lexikon L–Q. Budapest

ZELLIGER ALAJOS

1893 Egyházi írók csarnoka. Nagyszombat

ZENEI LEXIKON

1965 Budapest

ZSÁMBOKI LÁSZLÓ

2002a Két és fél évszázad a bányamérnökkép-

zés szolgálatában. In: Zsámboki L.

szerk. 11–79.

2002b Utószó Poda Mihály könyvéhez.

131–141. Miskolc-Rudabánya

ZSÁMBOKI LÁSZLÓ szerk.

1983 A selmeci Bányászati és Erdészeti Aka-

démia oktatóinak rövid életrajza és

szakirodalmi munkássága 1735–1818.

Miskolc

1993 Péch Antal kisebb munkái. Miskolc

2002a Emlékkönyv az akadémiai képzés meg-

születésének évfordulóján Selmecbánya

1762. Miskolc–Košice

2002b Nicolaus Poda: A selmeci bányagépek-

rõl. Bergmaschinen von Schemnitz.

1771. Prága

(–) Balás Jenõ (1882–1938). Bányászati és

Kohászati Lapok. 1938. 105.

Benyák Bernát. Irodalomtörténet. 1912.

539.

Cseh Lajos. Jó szerencsét. 1908. I/29.

45–47.

Csermely (Woditska) István. Bányásza-

ti és Kohászati Lapok. 1928. 76. köt.

374–375.

212

Cséti Ottó. Bányászati és Kohászati La-

pok. 1906. 598.

Fodor László. Bányászati és Kohászati

Lapok. 1924. XI. 3. 158.

Fekete Lajos emlékezete. Az Erdõ.

1966. 199.

G. Gálócsy Árpád. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. LXVII. évf. (1934) 24.

szám. 537–540.

Gellért Jenõ. Bányászati és Kohászati

Lapok. 1948. V. 15. 210–211.

Greczmacher Gyula. Bányászati és Ko-

hászati Lapok. 1906. 274.

Kalivoda Andor (1866–1936). Erdésze-

ti Lapok. 1936. 2. füz. 1.

Királylehotai Lehoczky Gyula. Bányá-

szati és Kohászati Lapok. XXV. évf.

(1892) 7. szám. 57.

Lehoczky Gyula. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. 1892/7. 57.

Dr. Mednyánszky Dénes. Bányászati és

Kohászati Lapok. XLV. évf. (1912) 3.

szám. 121–122.

Kõszegi Winkler Benõ emlékezete. Bá-

nyászati és Kohászati Lapok. XLVIII.

évf. II. köt. 23. szám. 425–427.

Sóltz Vilmos. Az Országos Magyar Bá-

nyászati és Kohászati Egyesület Közlé-

sei. 1901. XI. 1. V. évf. 17. sz. 137.

Tarcsányi Gusztáv. Nekrológ. Erdészeti

Lapok. 1911. nov. 1. 1099–1101.

Tetmajer László. Bányászati és Kohá-

szati Lapok. XXXVII. évf. I. kötet

(1904) 3. szám. 295.

Wagner Vilmos. Bányászati és Kohászati

Lapok. XXXIII. évf. (1900) 44–45.

213

214

Ábelfalva – Abelová

Alsófehérkút – Príbelce

Alsókubin – Dolný Kubín

Alsósajó – Nižná Slaná

Alsószelezsény – S¾ažany

Alsósztregova – Dolná Strehová

Andrásfalva – Ondrašová

Aranyida – Zlatá Idka

Aranyosmarót – Zlaté Moravce

Bajta – Bajtava

Bakabánya – Pukanec

Bártfa – Bardejov

Bát – Bátovce

Batizfalva – Batizovce

Bélabánya – Banská Belá

Berencsfalu – Prenèov

Besztercebánya – Banská Bystrica

Borcsány – Borèany

Bori – Bory

Bozók – Bzovík

Breznóbánya – Brezno

Csáb – Èebovce

Csábrágvarbók – Èabradský Vrbovok

Csall – Èelovce

Cserpatak – Osrblie

Csorba – Štrba

Deménd – Demandice

Derencsény – Drienèany

Dezsér – Dežerice

Dóval – Donovaly

Drétoma – Drietoma

Egbell – Gbely

Egyházmarót – Hontianske Moravce

Eperjes – Prešov

Etrefalva – Turíèky

Facskó – Faèkov

Felsõlánc – Vyšný Lánec

Felsõszelezsény – Horné S¾ažany

Felsõszemeréd – Horné Semerovce

Fenyõháza – ¼ubochòa

Garamszeg – Hronsek

Ghymes – Jelenec

Gölnicbánya – Gelnica

Gyügy – Dudince

Hársasterény – Lipník

Hegybánya – Štiavnické Bane

Hordusbánya – Hodrušské Bane

Igló – Spišská Nová Ves

Ipolyfödémes – Ipe¾ské Ú¾any

Ipolypásztó – Pastovce

Ipolyság – Šahy

Isztebne – Istebné

Jablonca – Silická Jablonca

Jókút – Kúty

Kassa – Košice

Kátló – Kátlovce

Késmárk – Kežmarok

Kiscsalomja – Malá Èalomija

Kisgaram – Hronec

Királyfia – Krá¾ovanky

Királylehota – Krá¾ova Lehota

Királyfia-puszta – (Ma Egeg – Hokovce része)

Kispalugya – Palúdzka

Kisszeben – Sabinov

Kiszucaújhely – Kysucké Nové Mesto

Komárom – Komárno

Korompa – Krompachy

Korpona – Krupina

Kóvár – Koláre

Körmöcbánya – Kremnica

Lapásgyarmat – Golianovo

Leibic – ¼ubica

Léva – Levice

Libetbánya – ¼ubietova

Likavka – Likavka

Liptószentmiklós – Liptovský Mikuláš

215

Magyar–szlovák helységnévtár

Lipótújvár – Liptovský Hrádok

Litva – Litava

Lontó – Lontov

Lopér – Podbrezová

Losonc – Luèenec

Lõcse – Levoèa

Lucsina – Luèivná

Magyarraszlavica – Uherské Raslivce

Maluzsina – Malužiná

Martonháza – Ochtiná

Modor – Modra

Mosód – Moštenica

Nagyfalu – Velièná

Nagykürtös – Ve¾ký Krtíš

Nagyrõce – Revúca

Nagysurány – Šurany

Nagyszabos – Slavošovce

Nagyszalatna – Zvolenská Slatina

Nagyszombat – Trnava

Nyitra – Nitra

Nyitraszedahely – Nitrianska Streda

Osgyán – Ožïany

Ósva – Olšovany

Óvár – Olováry

Palást – Plášťovce

Podolin – Podolinec

Poprád – Poprad

Popárdfelka – Ve¾ká

Pozsony – Bratislava

Privigye – Prievidza

Reste – Rešica

Rimajánosi – Rimavské Janovce

Rimaszombat – Rimavská Sobota

Rózsahegy – Ružomberok

Rozsnyó – Rožòava

Sasvár – Šaštín-Stráže

Sebespatak – Rožòavské Bystré

Selmecbánya – Banská Štiavnica

Svedlér – Švedlár

Szakolca – Skalica

Szalatnya – Slatina

Szántó – Santovka

Szélakna – Banská Štiavnica része

Szentantal – Svätý Anton

Szentgyörgy (Pozsonyszentgyörgy) – Svätý Jur

Szepesváralja – Spišské Podhradie

Szielnic – Liptovská Sielnica

Szilistye – Slizské

Szitnya – Sitnianska

Szklenõfürdõ – Sklené Teplice

Szomolnok – Smolník

Tajó – Tajov

Tarnóc – Liptovský Trnovec

Tiszolc – Tisovec

Tópatak – Banský Studenec (Kolpachy)

Tótalmád – Jabloò

Tótlipcse – Slovenská ¼upèa

Trencsén – Trenèín

Turócliget – Háj

Udvarnok – Dvorníky

Újbánya – Nová Baòa

Vágkohány – Kochanovce

Végleskálnok – Kalinka

Veszele – Oravské Veselé

Videfalva – Vidiná

Vihnyepeszerény – Vyhne

Vitálisfalu – Vitálišovce

Zayugróc – Uhrovec

Zellõ – Zvala

Zólyom – Zvolen

Zólyomberezna – Breziny

Zólyomlipcse – Slovenská ¼upèa

Zólyomradvány – Radvaò-Krá¾ová

Zsarnóca – Žarnovice

Zsolna – Žilina

216

Bevezetés 5Selmecbánya vázlatos iskolatörténete 7

Adda Kálmán 17Adriany János 17Ambrózy Sámuel 18Arany Dániel 19Bacskor István 20Bachmann József 20Balázs István 21Baligó János 22Ballenegger Róbert 22Barlai Béla 23Bartha Béla 24Belházy Gyula 25Belházy Jenõ 26Bencze Gergely 26Benyák József Bernát 27Bergfest Árpád 29Bielek László 30Blattny (Blatný) Tibor 31Boleman Géza 32Boleman István 33Böckh Hugó 34Breznyik János 36Bruimann Vilmos 39Burdáts Lajos 39Cotel Ernõ 40Cziczka Sándor 41Czimeg János 42Csecsetka Sámuel 42Cseh Lajos 43Cserey Adolf 44Csermely (Woditska) István 45Cséti Ottó 46Cséti Róbert 47Csiby Lõrinc 48Csik Imre 49Delius Tragott Kristóf 49Dérer Mihály 51Dobšinský Pavol 52Doleschall (Dolezsal) Sándor 54Doppler Christian 55Fábry (Fábri) Tamás 55Faller Gusztáv 56Faller Károly 58

Farbaky Gyula 59Farbaky István 60Fehér Dániel 62Feistmantel Rudolf 63Fekete Lajos 64Fekete Zoltán 66Finkey József 67Fodor László 69Gálócsy Árpád 70Gellért Jenõ 71Gerliczy Ferenc 71Greisiger Róbert János 72Gretzmacher Gyula 73Grillusz Emil 74György Albert 75György Gusztáv 76Hrabák Josef 77Hamaliár Márton 78Hatala Alajos 78Hauch Antal 79Händel Vilmos 80Herrmann Emil 80Herrmann Miksa 82Hrencsik Károly 83Homokay Pál 83Hültl József 85Illés Nándor 86Jacquin Miklós József (Nikolaus Josef) 87Jankó Sándor 89Jákó Gyula 90Járosy Mihály 91Jenny Károly (Karl Jenny) 92Jezsovics Károly 92Kachelmann János 93Kachelmann Willibald 94Kanka Dániel 94Kelle Artúr 95Kerpely Antal 96Király Ernõ 98Király József Pál 99Kövesi Antal 100Kövessi Ferenc 101Krippel Móric 102Lang Nepomuk János 103Lázár Jakab 104Lehoczky Gyula 105

217

Tartalom

Lichard Dániel 105Liszkay Gusztáv 108Litschauer Lajos 109Mágócsy-Dietz Sándor 110Mály Sándor 111Marschan József 112Mednyánszky Dénes 113Mihalovits János 114Miklósy Zoltán 116Mikó Béla 117Mikoviny Sámuel 118Miller Albert 121Möhling János 122Muzsnay Géza 123Ormis, Samuel 124Pachinger Alajos 125Papp Simon 127Patzier Mihály 128Pauer János 129Pauliny Sándor 130Pávai Vajna Ferenc 131Péch Antal 133Peithner, Johann Thaddeus 135Pethe Lajos 136Pettkó János 137Poda Miklós 138Pöschl Ede 139Radlinský, Andrej 140Rappensberger Vilmos 141Rauchbauer József 142Reichenhaller Kálmán 143Réz Géza 144Rojko (Roiko, Royko) Ján 145Roth Gyula 146Rupprecht Antal 147Russegger, Josef 148Scopoli János Antal (Giovanni Antonio) 149Sébor János 150

Severini János 151Schelle Róbert 154Schenek István 154Schittkó József 156Schleicher Aladár 156Scholz Vilmos 157Schwartz Ottó 159Simai Kristóf 161Sobó Jenõ 161Sóltz Vilmos 163Suhajda (Suhayda, Šhajda, Schuchajda) Lajos 164Szártorisz Ferenc 165Szeberényi Gusztáv 166Szeberényi (Seberini) János 167Szeberényi János Mihály 168Szécsi Zsigmond 170Szentistványi Gyula 171Szitnyai Elek 172Tavy Károly 173Téglás Károly 174Tettamanti Jenõ 175Tomasovszky Imre 176Tomcsányi Gusztáv 176Tóth Imre 177Tuzson János 180Vadas Jenõ 181Vas Antal 182Vitális István 183Wagner Károly 185Wagner Vilmos 187Wehrle Alajos (Vehrle, Alois) 188Wilckens Henrik Dávid 189Winkler Benõ 190Zemplén Géza 192További neves tanárok 193Irodalom, forrásmunkák 203Magyar-szlovák helységnévtár 215Tartalom 217

218

219

Köszönetet mondok mindazoknak,akik munkámat a kutatások során támogatták.

Név szerint is szeretném megemlíteniHála Józsefet, a Magyar Állami Földtani Intézet

tudományos fõmunkatársát; Zsámboki Lászlót, a Miskolci Egyetem

Mûszaki Földtudományi Kar könyvtárának igazgatóját;Tesák Pétert, a Lévai Járási Levéltár igazgatóját,

Jozef Labudát, a Szlovák Bányászati Múzeum igazgatóját,Horváth Csabát, a soproni Széchenyi Városi Könyvtár

osztályvezetõjét és munkatársait,illetve az Illyés Közalapítványt.

Csáky Károly

HÍRESSELMECBÁNYAI TANÁROK

Elsõ kiadás

Felelõs kiadó: Hodossy Gyula

Felelõs szerkesztõ: Kulcsár Ferenc

Borító: Szabó Anikó

Nyomdai elõkészítés: Mészáros Angelika

Nyomta: EXPRESPRINT, s.r.o., Bánovce nad Bebravou

Kiadta: Lilium Aurum, Dunaszerdahely – Dunajská Streda, 2003

ISBN 80-8062-166-7