HELLENIZMUS

Hendrik Nikoletta

2014. szeptember 19.

1) Datálás és történelmi háttér

• Datálás: 3 évszázadot ölel fel a hellenizmus klasszikus időszaka:

• Hellenizmus kezdete: Kr.e. 323: Alexandrosz halála.• Hellenizmus kezdete: Kr.e. 323: Alexandrosz halála.

• Hellenizmus vége: Kr.e. 31: Octavianus Marcus Antonius feletti győzelme az actiumi csatában. De a kései sztoicizmus egészen Kr. u 200-ig virágzik.

• Alexandrosz óriási mértékben kiterjesztette a görög világ határait

– bár a birodalom szétszakadt ugyan Alexandrosz korai halálát követően, a görög kultúra terjedését nem lehetett megállítani

• Görög kultúra & görög nyelv mint közös nyelv (koiné)

• A földrajzi terjeszkedés hatására megnőtt az érdeklődés a földrajz iránt

• A más kultúrákkal való érintkezés hatására: nagyobb érdeklődés a történelem iránt

• A filozófia fogalma a többi tudomány területének körvonalazódásának hatására leszűkült Arisztotelész idejéhez képestidejéhez képest

– A sztoikusoknál majd látni lehet a konkrét határokat, ami általában a kor filozófiai felosztását jellemezte:

• etika

• logika

• „fizika”: a „természet” tanulmányozása

A kitáguló, ismeretlen világra két válasz adható

Elfordulás a világtól

• Epikurosz: lemond a polgári életről• korai sztoa: függetlenség a külvilágtóla szemlélet lényege:

Megpróbálni megtalálni a

helyünket az új világban

középső és kései sztoa

a szemlélet lényege:

• a zűrzavar ellenére fontosak a a szemlélet lényege:

• egyedül az ember belső világa, az értelem szolgálhat egy nyugodt élet alapjául•a városállam a háttérbe szorul, és az az idők jele

• a zűrzavar ellenére fontosak a polgári erények • törekedni kell az együttműködésre• például a sztoában a kozmopolitizmus

Akármelyik válasz, akkor is szükség van arra, hogy a hellenizmus embere:• értelemezze identitását és• erkölcsi útmutatást kapjon.

2) Földrajzi elhelyezkedés

• Kr. e. 1. század elejéig Athén a központ

– ide érkeztek szerte a világból a filozófia iránt érdeklődők.

• Kr. e. 2. század közepétól a központ Róma lett, Athén jelentősége megszűnt

– további jelentős központok: Alexandria (görög alapítású, könyvtár és kutatóközpont), Rodosz (Poszeidóniosz a középső sztoából itt alapított iskolát), Antiókia (görög középső sztoából itt alapított iskolát), Antiókia (görög alapítású).

3) Fő témák

• Előtérbe kerültek az ismeret forrásainak és a tudás

igazolásának problémái.

• Jellemző az etika és az életproblémák előtérbe kerülése, de nem tűnik el a teória.

• Ezzel együtt több irányzat teljes filozófiára törekszik: • Ezzel együtt több irányzat teljes filozófiára törekszik: legerőteljesebben az epikureusok és a sztoikusok.

• Platón és Arisztotelész háttérbe szorul, a hellenisztikus filozófusok főleg Szókratészre építenek.

– Éppen Platón későbbi ismételt népszerűséget jelöli majd a hellenisztikus gondolkodás végét: újplatonizmus.

4) Filozófiai iskolák

A hellenisztikus korban a filozófiai iskolákba való tömörülés volt a jellemző: a különböző filozófusok egyéni vitái helyett iskolák versengése.

Az 2+3 legfontosabb filozófiai iskola a hellenizmus korában:

1. Platón – Akadémia (Kr. e. 387) – kevésbé népszerű (iskola)1. Platón – Akadémia (Kr. e. 387) – kevésbé népszerű (iskola)

2. Arisztotelész – Peripatosz / Lükeion (Kr. e. 335) – kevésbé

népszerű (iskola)

3. Epikurosz – Kert / Képosz (Kr. e. 306) - fontos (iskola)

4. Kitioni Zénón – Sztoa (Kr. e. 300) - fontos (iskola)

5. Pürrhón: szkepticizmus (Kr. e. 360 – 270) - fontos (nincs fizikai iskola)

A hellenizmus korának 3 legfontosabb filozófia irányzata

tehát: az epikureizmus, a szkepticizmus és a sztoicizmus.

Egymással versengtek, és gyakran bírálták is egymást, amely aztán gyümölcsözően hatott mindegyik iskolára:

• A sztoikusok és az epikureusok egymást bírálták.

• A szkeptikusok mindkettejüket bírálták.

Az Kr.u. 3. századra sok irányzat és iskola eltűnik vagy beleolvad az újplatonizmusba, amely Plótinosz óta „A

Filozófiának” számít már, egyedüli versenytársa csak a kereszténység.

Hellenizmushoz további ajánlott olvasmány:

• Boros G. (szerk.): Filozófia, Akadémiai, Budapest, 2013, 147–151., 189–193.

• Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia, Osiris, Budapest, 1998, 7–27.