1

HAGYOMÁNYAINK EREDETE

Ifjúsági egyesületek

„ Ki az igazi selmeci diák? - Aki oly sokáig van az akadémián, vagy kislányt szeret reménytelenül, vagy sört kegyetlenül. "

A 19. század elsı negyedében a selmeci akadémián - elsısorban a bányász-

hallgatók között - jellegzetes diákszokások alakultak ki. Ezekre jellemzı, hogy gyökereik valószínőleg évszázados szokásokból sarjaznak, a német egyetemek közvetítésével kerültek hazánkba, és számtalan szállal át vannak szıve a bányá-szathoz főzıdı szokásokkal, emlékekkel.

A selmeci diákhagyományok a távoli középkorban alapított egyetemek (Pá-rizs, Bologna, Prága, Krakkó, Bécs, Heidelberg, Greifswald, Freiburg, Basel) diákéletéhez vezethetık vissza.

Az egyetemek sajátos helyzete - bizonyos mértékő és állandóan változó jelle-gő autonómiájuk - megteremtette felépítésük, igazgatásuk stb. lehetıségeit. Ezen belül természetesen a hallgatóság is egy különleges társadalmi réteget alkotott, amelynek megvoltak az általános szokásoktól eltérı íratlan törvényei, hagyomá-nyai.

„A beiratkozással ugyan diákjaink törvény szerint az universitas tagjai lettek, de ez még nem volt elegendı ahhoz, hogy a diákok közössége is befogadja ıket. Diáknak lenni a középkorban társadalmi rangot jelentett, és ez volt az indítéka a diákélet kezdetén zajlott sok és változatos beíratási, beavatási szertartásoknak. A gólyának vagy sárgacsırnek (beanus) nevezett újoncot, miután beiratkozott és az egyetem törvényeinek tiszteletben tartására esküt tett, diáktársai avatási szertar-tással fogadták be, amelyet depositio cornuum néven emlegettek”

A diákszokások kialakulásában a nagy tekintélyő és jól szervezett iparos cé-hek évszázadok alatt kialakult közösségösszetartó szokásai, szabályai is szerepet játszhattak. A céhek gyakran tartottak ún. „jó napot”, vidám lakomákkal egybe-kötött estéket (külön a mesterek és külön a céhlegények). Az estélyeknek egy évre megválasztott elnöke volt, akit mestereknél céhmesternek, vagy legényeknél atyamesternek hívtak. Az összejöveteleken a legifjabb mester szolgálta ki az idısebbeket, és támogatta haza az idı elıtt elázott mestereket. A legények kö-zösségbe való felvétele külön szertartáshoz volt kötve. A keresztelendınek bekö-tötték a szemét, borral és vízzel töltött poharak közül kellett választania, lába között vizes teknıt himbálva kellett különbözı kérdésekre felelnie. Ha válaszát elfogadták, úgy a keresztszülınek felkért két öreglegény vízzel leöntötte, és átlökte az eléje tett teknın. Ezzel a jelöltbıl „társpoharas legény lett”, és a fel-avatásról „keresztlevelet” kapott.

2

A XIX. század elsı felének diákélete

A selmecbányai akadémiára beiratkozó és korábban német nyelvő (osztrák, német) egyetemekkel, fıiskolákkal kapcsolatban lévı diákok magukkal hozták az ottani diákszervezetek, a Burschenschaftok szellemét. Az 1823-ban létreho-zott társaságukat „Deutsche Gesellschaft in Schemnitz"-nek nevezték.

Az elsı Burschenschaft-szervezet Jénában alakult 1815-ben, egyetemi taná-rokból és diákokból. A mozgalom a német egység mellett és az abszolutisztikus uralkodók ellen lépett fel.

Az 1830-40-es években az ifjúság közösségi élete s mozgalma a következı-képen rétegzıdött. Egyrészt létezett egy az ifjúság egészét megtestesítı és képvi-selı szervezet, emellett azonban egyéb társaságok is voltak, amelyek alapvetı vonatkozásban különböztek a testületi mozgalomtól: céljuk nem a hallgatóság egészének összefogása és képviselete volt, tehát nem is vett benne részt minden hallgató.

Az ifjúság egészét magába tömörítı szervezetrıl (amelynek ekkor még nem

volt hivatalos neve és szervezeti szabályzata) egy 1838-as emlékirat így ír: „Az akadémikusok társas összejövetelére szolgáló helyiség az »Arany Bá-

nyamécs«-hez (Zum Goldenen Grubenlicht) címzett kávéház volt: nem volt ez különben közönséges kávéház, mert az egyszersmind az akadémikusok összessé-gének (az »akadémiának«: mondottuk mi, de kitaníttattunk hivatalosan, hogy mi tanulók magunkban még meg nem képezzük az akadémiát) hivatalos helyisége. Itt tartottak felsıbb engedelemmel a közgyőlések (Versammlung) - itt volt az olvasóterem az újságokat olvasók számára, mely újságokat közös költségen tar-tattak.”

Ebbıl az idézetbıl is kiderül, hogy az akadémikusoknak már ekkor a teljes if-júságot átfogó szervezete volt, melyet egyszerően „akadémiának” neveztek. Más forrásból ismeretes, hogy választott tisztségviselıi is voltak: elnök, jegyzı, pénz-táros, könyvtáros stb.

Az egyéb társaságok közül a legjelentısebbek a Burschenschaft és a nemzeti mővelıdési társaságok - pl. a Selmeci Magyar Olvasó Társulat – voltak. A Burschenschaft-ban fıleg a mulatós kedvő hallgatók vettek részt, törzshelyük évtizedek óta a Schacht kocsma volt. Itt végtelen sörözések és nótázás közben, a selmeci színekkel tarkított nemzetközi diák és bányászszokásoknak megfelelıen rendezték szertartásos összejöveteleiket a választott tréfás tisztségviselık vezeté-se alatt. Céljuk az összetartozás érzésének - igaz mulatozáson és közös csínyte-vésen alapuló - kialakítása volt. Minden új tagot felavattak különféle ceremóniák között, melyek ivásból, farbırön átugrásból, éneklésbıl stb. álltak.

A Burschenschaft mozgalma és szokásai ebben az idıben még nem hatották át az ifjúság egészét, tevékenysége szinte kizárólag a város falain kívül esı, temetıszéli, elhagyott bányaépületben mőködı Schacht kocsmára korlátozódott. A „schachtozók” a kocsma falain kívül soha nem léptek fel testületileg ebben az idıben; bálokat, felvonulásokat, rendezvényeket nem szerveztek, közös vagyo-

3

nuk, vagyontárgyaik nem voltak. Tehát a selmeci ifjúsági mozgalom és a Burschenschaft ebben az idıben nem volt egy és ugyanaz.

A nemzeti mővelıdési társaságok közt vezetı szerepet töltött be a Selmeci Magyar Olvasó Társulat, amelyet 1832-ben hoztak létre. A társulat két évtizedes fennállása során elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar mővelıdés (rendkí-vül gazdag könyvtár) és a magyar nyelv (bányászati szakszótár) szolgálatában, emellett fontos szerepet vállalt a szabadságharcban.

A Schacht

A szabadságharc leverése után megváltozott az akadémiai ifjúság szervezete-inek struktúrája. A Bach-rendszer betiltott minden nemzeti jellegő társulást. A német származású hallgatók arányának megemelkedése és a felerısödött nem-zetközi burschenschaft-mozgalom hatására az akadémikusok között megnıtt a Burschenschaft szerepe. Ebben az abszolutisztikus idıszakban a magyar, lengyel és olasz diákok is szinte fenntartás nélkül csatlakoztak az egységes nagy Német-ország megteremtéséért lelkesülı diákbajtársi szervezethez, annak Habsburg-ellenes volta miatt. A Burschenschaft szelleme magával hozta a bursch szokások és a bursch magatartás általánossá válását az akadémián. Amíg az 1830-40-es években az „Arany Bányamécs"-ben mőködı, a teljes ifjúságot összefogó egye-sület életét éles vonal választotta el a Schacht kocsma mulatozásaitól, addig az 1850-es évekre ez a határvonal mindinkább elmosódott és az évtized végére teljesen megszőnt. 1858-ban megalakult a teljes hallgatóságot egy szervezetbe tömöríteni kívánó bursch egylet: a Schacht.

A Schacht írásban rögzített szabályzattal rendelkezett, közgyőléseket tartott, jegyzıkönyvet vezetett. Megszervezte a hallgatók betegellátását, segélyezését, temetését; újságot adott ki („Deutsche Kneip-Zeitung”), tisztségviselıket válasz-tott. Az akadémia ifjúsága kevés kivétellel mind bursch volt.

A Schacht a híres selmeci kollegalitás jegyében mőködött, jelszava a „min-denki egyért, egy mindenkiért" volt. Aki a társaság írott és íratlan szabályait nem tartotta be, verschiess-szel büntették, azaz kiközösítették. A burschok életében mindennaposak voltak a mulatozások, a sörfogyasztást szinte versenyszerően őzték. Két törzshelyük a Schacht kocsma és az Arany Bányamécs volt. A Schatchtban tartották hivatalos összejöveteleiket, a Schachttag-okat (szakesté-lyeket), szerdánként és szombatonként szigorú formalitások között.

Egy magyar hallgató így emlékezett vissza a Schacht Egylet megalakulásá-nak éveiben folytatott tagfelvételre:

„A tanulóknak felvétele a Schacht Társaság kötelékébe éppen olyan szertar-tások mellett történt, mint egyes nagy német Burschenschaftoknál. A keresztapá-nak megkért harmad- vagy negyedéves (veterán vagy veteranissimus) tanulótárs bejelentette a felveendıt, a »tevét« a Schacht elnökének, aki a bejelentetteket mind, rendesen a lakoma végén a felavatási ugrásokra kiszólította. A söröspoha-rakkal felfegyverzett tevék hátrafelé sorakoztak. Elıl két veterán vagy veteranissimus a tanulók által is viselt »farbırt« (bányakötıt) tartotta. A

4

Schacht-társaság elénekelte a »Was kommt dort von der Höh?« (»Mi tündöklik ott fenn...«) kezdető dallamot és annál a versszaknál »Schaut einmal den Fuchsen an, wie der Fuchse springen kann«, a tevék egymás után átugrottak a bırkötın, elıre is, vissza is.

Aki a rókaugrást megtette, annak most már »Fuchs« a méltósága. Ez az idı-sebb tanulótársait egész éven át és minden nyilvános helyen kiszolgálni köteles, hacsak valamely veterán vagy veteranissimus saját rókájává, - Leibfuchs - nem avatja. A tulajdonképpeni elkeresztelést a Schacht elnöke közvetlenül az ugrás után vagy máskor ejti meg. Ez alkalommal a felavatott Fuchs a keresztatyja által ajánlott valamilyen jellemzı gúnynevet kapott, melyen társai azon túl szólítani szokták.”

A Schacht bukása

Az 1860-as évek után a hallgatók egy részét sem nemzeti érzésük, sem mő-

veltségi szintjük miatt nem elégítették ki tartósan a Schacht által nyújtott lehetı-ségek, még akkor sem, ha a Schachton belül kezdettıl fogva megvolt a törekvés az igényesebb szellemi tevékenységre is. A polgári élettel egyre jobban szembe-kerülı, egyre inkább elburjánzó diákszokások az egylet kizárólagos ismertetı és meghatározó jegyeivé kezdtek válni. Másfél évtizedes küzdelem folyt az ifjúság magyarrá tételéért és a Schacht egyeduralmának megtöréséért.

A korábbi sikertelen próbálkozások után az elsı áttörést az 1863-ban meg-alakult Önképzı és Társalgó Kör jelentette. Alapszabályuk szerint tisztségvise-lıket választottak, magyar folyóiratokat és hírlapokat járattak és könyvtárat tar-tottak fenn. Ebben az idıben Concordia és Casino néven német mővelıdési egy-letek is alakultak. A továbbiakban ezen mővelıdési társaságok fejlıdése és ala-kulása vezetett el az egységes magyar ifjúsági szervezet, az Akadémiai Ifjúsági Kör megalakulásához. 1869-ben a Concordia és az Önképzı és Társalgó Kör egyesült Általános Társaság néven. A társaság azonban schachtista befolyás alá került, és az eredeti célkitőzésekkel ellentétben a Schacht-szokások váltak ural-kodóvá.

1871-ben alakult meg az Akadémiai Olvasókör, amely alapszabályaként a Schachttal való szembenállást jelölte meg. Az alakuló közgyőlést a „Szılı" néven emlegetett Ertl-féle vendéglıben tartották. Ez a vendéglı volt az 1860-70-es években a magyar érzelmő akadémisták hagyományos mulatóhelye, ahol bort ittak és magyar nótákat énekeltek. Ez a „jönköpingsek”-nek nevezett réteg nagy-ban hozzájárult a bursch szokások bomlasztásához. (A „jönköpingsek” nevüket az akkoriban használatba jött svéd gyújtókról kapták. Új volt a gyújtó, újak vol-tak a Burschenschaft elleni törekvések. Innen származott a gúnynév.)

Az Olvasókör tagjainak legnagyobb lelkesedése ellenére sem tudott döntı be-folyást gyakorolni a hallgatóság egészére. Érdeme abban nyilvánult meg, hogy elıször próbált magyaros és kultúrált diákszokásokat meghonosítani.

A magyar hallgatók egy része - Vörös Ferenc erdészhallgató egy akadémista temetésén elhangzott beszédének hatására - 1875-ben megalakította a Magyar

5

Társaságot, mely azonban csak a Schacht végleges felszámolásával volt képes megerısödni.. A Társaság a közösség összetartására jól bevált szokásokat nem tartotta összeegyeztethetetlennek a magyar nemzeti érzéssel.

A Schacht bukása végül is elsısorban külsı okokra vezethetı vissza. Az aka-démia vezetése, a Pénzügyminisztérium, valamint a városi elıjáróság nem tőr-hette tovább az akadémia oktatási rendjével össze nem egyeztethetı életformát. Felsıbb nyomásra 1876. december 3-án a Schacht kocsmában megtartott köz-győlés egyetlen szavazattöbbséggel kimondta a Schacht feloszlatását, majd 1877. február 3-án megtartották a hivatalos feloszlási ceremóniát. A burschenschaft ezüst-zöld-ezüst színő, ezüstös „Glück auf” feliratú zászlója, jegyzıkönyvei, névkönyvei a Szepesi Társaságra maradtak. A tagok sörösstiblijeiket összetörték, a fuchsok jelvényét - a rókát - eltemették. A magyarosítók küzdelmét a Pénz-ügyminisztérium 1877-es rendelete is elısegítette, melyben minden német diák-szokásra emlékeztetı dolgot betiltottak.

A magyaros érzelem feltörésével 1848 után Leobenben felállították a német bányászati fıiskolát. A Selmecrıl átkerült hallgatók vitték magukkal a selmeci szokásokat, és 1870-ben „Schacht”-társaságot alapítottak. 1873-ban „Corps Schacht" alakult, és ma is a selmeci szokásokat használják, élik. 1909-ig Bécs-ben össze is jöttek a selmeci és leobeni hallgatók.

Az Ifjúsági Kör

1879-ben az Általános Társaság és a Magyar Társaság összeolvadása révén

megalakult az egységes ifjúsági szervezet, a selmeci Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia Ifjúsági Köre. Az alapítás évében avatták fel a kör zászla-ját.

A zászló nemzeti színő selyemzászló volt, amelynek közepére a bányász és

erdész címereket hímezték aranyfonállal, bordó bársonyalapon. A zászlóra hím-zett felirat: „Tetteitek zengjék a haza dicsı nevét!”. A zászlóra kötött kék szala-gon „Szerencse fel!”, a piros szalagon „Erdész üdv!” felírás olvasható. „Hazafi-asság, baráti egyetértés minden iránt, ami szép, nemes, magasztos” - ezek voltak a jelszavak, amellyel a kör zászlaját kibontották.

Az Ifjúsági Kör vezetıségét évente választották. A vezetıséget az elnök, alel-

nök, titkár, pénztáros, ellenır, háznagy alkotta. Az elnököt nagy tisztelet övezte. Az évenkénti elnökválasztást megelızıen a jelöltek támogatói kampányt folytat-tak. Az elnök jelöléséhez bizonyos számú aláírásra volt szükség. Az elnökjelöl-tek neveit kiplakátolták, jelszavak kíséretében a járdára festették, s így az egész város tudomására hozták. Az ifjúsági szervezet céljait, a tagok kötelességeit és jogait, a közgyőlések és tisztújítások rendszerét stb. az alapszabályzatban rögzí-tették. Az Ifjúsági Kör a Szentháromság téren székházat bérelt, amelyben olvasó-, könyvtár-, biliárd-, kártya- és étkezıszobák voltak berendezve a hallgatóság részére. Számos hazafias ünnepélyt, kivonulást szerveztek. (Ilyenek voltak a

6

március 15-ére, október 6-ára, Kossuth halálának évfordulójára stb. rendezett megemlékezések.) Színielıadások, irodalmi, ismerkedési és búcsúestek is szere-peltek a kör hivatalos rendezvényei között. A fontosabb köri szervezetek a kö-vetkezık voltak: sportszervezetek (Akadémiai Torna és Vívóegylet, Akadémiai Athléta Club), Mensa Academica Egyesület - amely a szegényebb hallgatókat részesítette étkezési segélyben -, Önképzı Kör, Ének- és Zene Kör.

Az akadémián az ország egyes vidékeirıl származó diákok baráti tömörülé-sét, egymás megsegítését szolgálták a különbözı vidéki körök. Ilyen vidéki kör volt az Erdélyi Kör, a Bánátia, a Szepesi Kör, a Dunántúli Kör, a Dunáninneni Kör és az Alföld-Tiszavidéki Kör. Némelyikük kialakulása a XVIII. század vé-gére tehetı. Egyes vidéki köröknek nagy szerepe volt a magyar diákélet létreho-zásában, valamint az Ifjúsági Kör megalapításában. Az Ifjúsági Kör mőködése idején azonban nem igazán szolgálták az ifjúság egyetemes érdekeit.

Az Ifjúsági Kör nem lett hőtlen a régi tradíciókhoz, a magyaros szellemmel összeegyeztethetı bursch szokásokat az egészséges humorral egyetemben meg-tartotta, azonban a korábbi német kifejezéseket átültették a magyar nyelvbe, így vált például használatossá a schachtag helyett a szakestély, a fuchs helyett a balek kifejezés. Az ifjúsági élethez szervesen hozzátartozó nóták szövegének magyarosítására azonban tovább kellett várni. A Kör a régebbi Burschenschaft merevebb szellemével szemben oldottabb, közvetlenebb kapcsolatok kialakításá-ra törekedett.

Az Ifjúsági Kör Trianon után is tovább mőködött Sopronban. Magyar szelle-miségét ezután is megırizte, melyet a határszerzıdések által keltett nemzeti elégedetlenség még inkább fokozott. E korszak ifjúsági életére, mozgalmára nagy hatást gyakorló események a nyugat-magyarországi felkelı mozgalom, a második királypuccs és a soproni népszavazás voltak, amelyekben a kör ifjúsága fontos szerepet töltött be. A hallgatóság mereven elutasította a náci ideológiát. Sem a német nyomásnak, sem a szélsıjobboldali belsı nyomásnak nem engedett.

Diákélet a II. világháború után

A II. világháború után az akkori vezetıség nem nézte jó szemmel a hazafias

szellemben mőködı Ifjúsági Kör létezését. 1948-ban a politikai nyomásnak en-gedve az Ifjúsági Kör önként feloszlott. Minden „selmeci hagyományok" névvel összefoglalt tradicionális szokást elítéltek, betiltottak, azokat reakciósnak, ide-jétmúltnak, az „új kialakuló társadalom” ifjúságához méltatlannak tartották. A hallgatók egy része azonban (fıleg azok, akik a háború miatt megszakított ta-nulmányaikat folytatták) ragaszkodott a hagyományokhoz. Mivel nyíltan nem lehetett például szakestélyt, balekkeresztelıt stb. tartani, ezeket titokban rendez-ték meg.

7

1951-ben tömegesen zárták ki a hallgatókat a selmeci hagyományok ápolása miatt. A betiltás tárgyai elsısorban a szakestély, a balek-Firma viszony, az egyenruha és a selmeci dalok többsége voltak. Ezzel szemben például a ballagás, a gyászszertartások és néhány selmeci dal nem került tilalmi listára. A selmeci hagyományok lassú, fokozatos visszatérése az 1950-es évek végén indult meg. Ekkortól tartottak például ismét valéta szakestélyt. 1969-tıl a politikai légkör lehetıvé tette a hagyományok feltárását és újbóli felélesztését. Az 1970-es évek-tıl a hagyományok fenntartásának sajátos módszere alakult ki. balekoktatás címén ekkortól hívták Sopronba az elsıéves hallgatókat, ahol az egyetem és a város bemutatásán túl megismertették ıket hagyományainkkal, nótáinkkal. Ez a szokás él ma is. 1971-ben a Vadászati Világkiállítás alkalmat adott rá, hogy a hallgatók ismét viseljék a Waldent.

A diákélet napjainkban

A selmeci hagyományok a bányászok és kohászok elkerülése és a geodétaképzés székesfehérvári beindítása miatt ma négy városban folytatódnak: Sopronon kívül Miskolcon, Dunaújvárosban és Székesfehérváron. A szakok szétszóródása miatt a hagyományokban is mutatkozik eltérés a különbözı test-vérkarokon. Helyi jelleget mutat például Miskolcon a bányajárás, az UV-dombi szokások, UV-király választás; Miskolcon, Dunaújvárosban és Székesfehérváron a győrőavatás. Sopronban helyi jellegő a tanszékek keretében folytatott balekok-tatás. A testvérkarok kapcsolatának fenntartását szolgálják a közös szakestek, a Selmeczi Diáknapok és a testvérkarok kölcsönös meghívásai egymás szakestjei-re.

A Selmeci Társaság

1989-ben a Soproni Egyetemen egy új diákszervezet alakult meg Erdı- és Fa-ipari Mérnökhallgatók Selmeci Társasága néven. Ismertebb nevén a Selmeci Társaság vagy ST. A Selmeci Társaság nem baráti társaság, hanem a különbözı baráti társaságokat kívánja összefogni. Célja egy olyan diákélet kialakítása és támogatása, mely a kor követelményeinek és a hagyományoknak egyaránt meg-felel.

A társaság kiemelt jelentıségő feladatának tartja a selmecbányai Akadémiá-ról örökölt diákhagyományok csorbítatlan fenntartását, illetve az Akadémia és a magyarság történetében bekövetkezett derős és tragikus pillanatokról történı megemlékezést. Nagy figyelmet szentelnek a hagyományos balekbál és Valétabál illı megszervezésére, és a megfelelı körülmények biztosítására. A Társaság fontosnak érzi szakmai és diáktörténeti könyvek és mővek kiadását. A Társaság könyvtárat is mőködtet, amit az egyetemi hallgatóság igénybe is vehet a félévek során.

8

Közgazdász Hallgatói Burs Egylet

Az alapító tagok eltökélték, hogy a Selmeci Hagyományok védelmében, a közösség összetartásának érdekében, a megváltozott oktatási rendszerben, valamint a jelenlegi értékekben és erényekben szegény társadalomban szükséges egy új diákszervezet. Az Egylet létrehozását a Közgazdaságtudományi Kar 2008/09. évi Valete Bizottsága kezdeményezte 2009. február 11-ei Kari Győlésen. Az indítványt a győlés elfogadta; ennek értelmében egy Selmeci Szellemben mőködı diákszervezet jött létre, a Közgazdász Hallgatói Burs Egylet, amely felváltotta az addig mőködı Valete Bizottságot. Az Egyletben minden évfolyam képviselteti magát, így a problémákat, megol-dandó feladatokat, lehetıségeket több szemszögbıl értékelheti, így biztosítva az évfolyamok közötti párbeszédet, együttmőködést és a keresztelt hallgatóságot érintı programok és kulturális rendezvények hatékony szervezését. A Burs Egy-let szervezeti felépítése úgy van kidolgozta, hogy a bolognai rendszerben is meg-felelı keretet adjon a Selmeci Hagyományok megırzéséhez és továbbadásához. Az Egylet minden év májusában tagfelvételt hirdet, amely során a stafétát átvett elsı évesek kerülnek felvételre.

Az Egyesület legfıbb célja a Selmeci diák hagyományok szellemiségének jegyében, a közgazdász hallgatók összefogása és segítése, a diákéletet színesítı rendezvények szervezése, illetve ezen diákhagyományok méltó ápolása és meg-ırzése.

A Burs Egylet általános céljai: nemzeti ünnepeinkrıl való megemlékezések, hagyománytörténeti elıadások szervezése, hagyománytörténeti kutatás, archivá-lás, kirándulások, szakkörök, sport és szabadidıs rendezvények szervezése, ha-gyományainkkal kapcsolatos feladatok összefogása és támogatása, kapcsolattar-tás a Selmeci Akadémia utódintézményeivel és azok szervezeteivel valamint kiadványok szerkesztése és kiadása.

9

Diáklapok az 1930-as évekbıl