0

2004 BABES BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR

1

Készült a Fejlődéslélektan szeminárium keretében

2004/2005

a tanulmányi könyvtár részére

Koordinálta és szerkesztette: Vincze Anna Emese

- „Szerinted honnan lesz a szivárvány?

- Hát, a fák közt, az erdőben lakik és ha arra járnánk

előbújik. Amikor kopogunk a cipővel, előbújik és

felszivárványozik”. (Ingrid, 4 éves)

2

Bevezető helyett

Köztudott és sokat

emlegetett tény,

hogy felgyorsult

körülöttünk az élet

és ebben a rohanó világban egyre kevesebb idő,

odafigyelés jut embertársainkra, és sajnos a családunkra.

A felnőttek komoly elfoglaltságaik, gondjaik közepette

sokszor elfelejtik, hogy közvetlen közelükben egy gyerek

nő fel a maga – számára nem kevésbé komoly – gondjaival,

problémáival. Hogyan érthetjük meg gyermekünket,

főként abban az életkorban, amikor a gyerek még nem is

beszél „rendesen”? Természetesen odafordulással,

türelemmel, de ezenkívül is szükség van valamiféle „közös

nyelv”, kommunikációs eszköz kialakítására, amelynek

segítségével a gyerek könnyebben ki tudná fejezni

mindazt, ami foglalkoztatja, ami bántja vagy éppen fáj

neki, a szülő számára pedig „érthetővé” válnának ezek a

3

problémák. Mennyivel harmonikusabb lenne így a szülő-

gyermek kapcsolat, hatékonyabb a nevelés!

De milyen közös nyelvezeten kommunikáljak a még alig

beszélő gyermekemmel? – kérdezhetné méltán a szülő, aki

bizony gyakran tapasztalja, hogy gyereke nem jelzi

idejében, ha valamije fáj, nem „mondja el”, hogy miért

szomorú, nem „árulja el”, hogy mitől fél...

Ezt a szülői kérdést már régóta feltették a

fejlődéslélektan kutatói is, megoldásokat is találtak,

amelyeket sikeresen alkalmaznak.

A megoldás, ama bizonyos közös „nyelvezet”: a játék. A

játék a gyerek életének szerves része, fontos

örömforrás. Az, ahogyan egy gyerek játszik, diagnosztikus

eszköz, amelyből következtethet a gyerek tüneteinek

okaira. A baba vagy maci "bőrébe bújva" a gyerek

bármilyen szerepet eljátszhat, bármit kimondhat, ami

foglalkoztatja.

A gyerek nem feltétlenül a beszélt nyelv által közöl, ahogy

azt mi felnőttek elvárnánk. És mi mást kedvelnének jobban

a gyerekek, mint a játékot? A játék lehet nevelési eszköz,

4

de ugyanakkor egy terápiás eljárás is arra, hogy bizonyos

betegségeket felfedezzünk (pszichés, szomatikus). Még

egy felnőtt számára is sokszor nagyon nehéz elmondani

vagy pontosan meghatározni a fájdalom helyét, hát még

egy gyereknek milyen bonyolult lehet ez a feladat!

Például nézzük csak a sírást, ezt a gyakori és sok gyerek

számára egyetlen kifejezőeszközt. A sírás nagyon sok

mindent jelezhet: éhséget, félelmet, elégedetlenséget,

haragot, fájdalmat. Gondoljuk csak el, milyen kockázatos

lehet másképp értelmezni a gyerek sírását olyankor

például, amikor azt próbálja a szülő tudomására hozni,

hogy fáj valamije. De akkor miért ne tanítanánk meg a

gyerekeket arra, hogy valamilyen más módon is kifejezze

érzelmeit? A fájdalom és a félelmek is „kezelhetőbbekké”

válnak, ha kifejezésre juttathatjuk, megértethetjük

másokkal őket. Ez fokozatosan megoldható úgy, hogy

megtanítjuk a gyereket lokalizálni, felismerni és közölni

fájdalmait. Elképzelésünk szerint ez a kis útmutató

sajátos gyermekkori problémákra (mint például:

sötétségtől, injekciótól, fogorvostól, spenóttól való

5

félelem) kínál játékos, szülők és nem szakemberek által is

alkalmazható megoldásokat. Gyűjteményünkben a

betegség közlésének problémája kiemelt szerepet kap,

hiszen talán ez a legfontosabb, de más, sajátos

kisgyermekkori „gondokra” is próbáltunk megoldást

keresni.

- „Mit jelent az, hogy szeretni valakit?

- Hát azt, hogy megengedem, hogy játsszon a

játékaimmal”. (Szilárd, 5 éves)

6

A probléma tüneteinek jelzésére szolgáló játékok

Ahhoz, hogy egy gyerek

tudatosan felfogja a

fájdalom első jeleit, még

játékos körülmények esetén

is, szükséges, hogy a gyerek

úgy illessze be a fájdalmat a

saját világába, mint egy

olyan valamit, amitől meg tud

szabadulni, azaz fogja fel, hogy a szenvedés elkerülhető.

Az olyan jellegű tanácsok, mint: „ha időben szólsz, amikor

fáj valamid, anyuka ad egy gyógyszert”, sokkal kevésbé

hatékonyabbak a gyerek szempontjából, mint egy terápiás

játék. Ezek a játékok lehetőséget adnak a gyereknek,

hogy a fájdalmat a saját világába „vigye”. A projekciót – a

személyes élmény „átköltöztetését” a kedvenc játékra

vagy egy másik tárgyra a közvetlen környezetéből – a

gyerekek gyakran tudattalanul használják. Fontos, hogy a

szülő tudjon erről, és értse meg, mikor szól a gyerek

7

játéka a fájdalom kivetítéséről. Másrészt jó, ha segítünk

a gyereknek abban, hogy hatékonyan használjon ehhez

hasonló eljárásokat. Ilyen céllal a gyerek azt is mondhatja,

hogy a fájdalom nem az övé, hanem a macié, vagy a babáké.

A problémához kötődő érzelmek kifejezését segítő

játékok

Ahhoz, hogy a gyerekek minél egyértelműbben fejezzék ki

a betegség okozta érzelmeiket, elsősorban a projekcióra

épülő játékok nyújtanak segítséget. Ez esetben is szükség

van az anya figyelmére, hogy észrevegye és értelmezze a

gyerek minden gesztusát és minden szavát. Mindezek

fontos információkat jelenthetnek a gyerek állapotáról. A

betegség vagy egy félelem, a szervi bántalmakon kívül

szubjektív nyugtalanságot is okoz, amit fel kell fedezni,

meg kell érteni, és el kell távolítani úgy, hogy ne okozzon

utólagos traumát. A gyereknek bűntudata lehet a

betegsége miatt, azt gondolhatja, hogy az édesanyja

haragszik rá, mert beteg. Mindezt - természetesen - nem

tudja nyíltan kifejezni. Sokkal könnyebb felfedezni az

8

ilyen gondolatok létrejöttének kockázatát, mielőtt még

azok megjelennének, vagy esetleg rögzülnének.

A fájdalom kontrollálására szolgáló játékok

Az, hogy végighaladunk az előbb említett fázisokon,

korántsem jelenti azt, hogy a fájdalomérzés nem térhet

vissza. Ezen a szinten azonban több módszere van a

fájdalom kontrollálásának, természetesen mindegyik egy-

egy játék. Az anya kezdeményezi ezt a játékot, amikor a

gyereknek visszatér a fájdalma. A felszínes fájdalmat

ezek a játékok eltüntethetik, amikor azonban mélyebb a

fájdalom, ezek a játékok a fájdalom ideiglenes kontrollját

segítik. Az orvos által előírt fájdalomcsillapítóval együtt is

alkalmazhatók. Ezeket a játékokat a gyerek igényeihez

9

kell igazítani. A nyugalom és kényelem érzését kell

biztosítaniuk a gyerek számára, vonzóknak kell lenniük, de

nem túl dinamikusaknak. Ezen játékok vezérelve: a

figyelem áttétele a fájdalom területéről egy külső

tényezőre. Minél következetesebben alkalmazzák ezeket a

játékokat, annál hatékonyabbak lesznek. A gyerek

megtanulhatja akár egyedül is játszani. Kapcsolat

fedezhető fel a gyerek nyugalma és a használt játék vagy

más tárgy között (ld. „Az elvarázsolt ruhácska” című

játékot). Például már a varázsruha meglátása vagy véletlen

felöltése után is megjelenhet a nyugodt fizikai és mentális

állapot. Egy átalakított változata ennek a játéknak

felnőtteknél is alkalmazható. Az ebben a könyvecskében

ajánlott játékok éppen abban térnek el kissé a szokványos

játékoktól, hogy különböző sérülések kezelését és a jólléti

állapotot segítik elő.

Tulajdonképpen játék-terápiáról van szó. Minden

játékot leírtunk, és pszichológiailag is indokoltunk,

alátámasztottunk. A „Követendő” cím alatt fontos

megfigyelési szempontokat ajánlunk, ezeket valóban

10

tanácsos követni, és egy megfigyelési lapot vezetni

(ahogyan ez a Függelékben látható). Ezáltal lehetővé válik

a gyerek viselkedésének követése és lejegyzése, és

szükség esetén a problémákat meg lehet beszélni a

szakemberrel. Ők sokkal biztosabban észreveszik, hogy

mikor áll fenn bármilyen jellegű veszély, és tudják, mi az,

ami leginkább elősegíti a gyerek fejlődését.

Hogyan született e könyv?

A betegség kommunikálásával kapcsolatos játékok egy

részét a „Therapeutic Play Activities for Hospitalized

Children” című könyvből vettük át (szerzői: Robyn Hart,

Patricia L. Mather, Jeanne F. Slack, Marcia A. Powell),

valamint Oana Benga Jocuri terapeutice című útmutatóját

ültettük át magyarra, de e kis könyvben megjelenő legtöbb

játék azonban a szerzők kreativitásának terméke. A

gyakorlatokat útmutatónak szántuk, ötleteket kínálunk a

játékokhoz, amelyek további kreativitással alakíthatóak,

kellő rugalmassággal alkalmazhatók a gyermek és az adott

helyzet igényei szerint. A gyerekrajzokat nem csak

11

díszítésnek szántuk hanem kapunak a gyermekvilág jobb

megértéséhez. Az idézeteket a pszichológia II év által 3-

7 éves gyerekekkel készített interjúkból származnak és

egy sajátos gyermeki „mágikus” gondolkodást tükröznek.

Reméljük általuk mi felnőttek is közelebb kerülünk ehhez

a csodákkal teli világhoz.

A könyv elkészítésekor abból az elképzelésből indultunk

ki, hogy a kicsik többre képesek, mint amit a felnőttek

általában hisznek róluk, nekik tulajdonított esetlenségük

pedig nem is létezik. Vagy ha mégis, akkor ez inkább a

felnőttek hozzáállásának köszönhető. Tulajdonképpen nem

kell mást tennünk, mint nyitott szemmel és a szívvel

lehajolni, odafordulni hozzájuk. A szerzők

-

-

- „(...) és szerinted mi az élet?

- Hát hogy tudok lábujjhegyen járni, meg ki tudom

csavarni a kezem”. (5 éves)

12

Játékok a test tudatosítására

- „Szerinted hogyan születik a kisbaba?

- Hát, úgy ha valaki akar kisbabát, ír egy levelet a

gólyának. (...) Kiteszi az ablakba, és rak mellé egy

kanál cukrot is, hogy jöjjön hamarabb.” (Bálint, 4 éves)

13

„Az én testem” játék.

1. változat

A játék leírása

A gyereket ráfektetjük

egy nagy kartonlapra vagy

akár egy újságpapírra, amely

legalább olyan hosszú, mint

a gyerek magassága, és egy színes filctollal körberajzoljuk

testének kontúrját. Amikor a gyerek felemelkedik a

kartonról, fentről láthatja saját testének a rajzát. A

szülő megmutathatja a rajzon azokat a részeket, amelyek

az emberi testet alkotják. A testrészeket a szülő

segítségével elemezni lehet, majd később a gyerek

egyedül is azonosíthatja őket. Majd második lépésként a

belső testrészeket is be lehet rajzolni. A rajzolás alatt

pedig mesélgethetünk arról, hogy „mit is tesznek ezek a

szervek”. Ajánlott, hogy a gyereket hagyjuk, hogy egyedül

fedezze fel és nevezze meg ezeket a testrészeket, a

szülő csak segítő szerepet töltsön be.

14

„Az én testem” játék.

2. változat

A játék leírása

A gyereket egy alumíniumfóliára fektetjük és

„becsomagoljuk”, eljátszva, hogy ő most egy múmia. Úgy

csomagoljuk ki, hogy a fólia megőrizze a test körvonalait,

majd együttesen szemügyre vesszük a „múmia” formáját.

Ez a játék szintén a testi tudatosság-érzetet formálja.

Előnye abban áll, hogy a test háromdimenziós képét

ismerteti a gyermekkel.

Pszichológiai indoklás

Legtöbb gyerek úgy képzeli, hogy a teste üres belül,

nehezére esik elképzelni, hogy ami nem látható, az létezik.

Így néha titokzatosnak, ennélfogva ijesztőnek tűnhet egy

belső fájdalom. A test tudatosítása segítségére lehet a

gyereknek a fájdalom lokalizálásában, és ennek

kommunikálásában.

Követendő:

15

figyeljük meg a gyermek első reakcióját, miután ránéz

saját, színes ceruzával vagy markerrel kirajzolt testére

figyeljük meg, hogyan ismeri fel saját testrészeit.

figyeljük meg, hogyan nevezi meg a test alkotórészeit.

figyeljük meg, hogy milyen mértékben vesz részt a

játékban

„Miért van szívünk?

Hogy vigyázzon ránk. Ott megy le az étel”.

(Eszter, 4 éves)

16

„Ma hogyan érzem magam?” játék

A játék leírása

E gyakorlat célja a

fentihez hasonló, segít a

gyermeknek saját teste

jelzéseinek és érzelmi

állapotainak tudatosításában,

azonosításában.

A szoba falára vagy ajtajára felakasztunk egy kartonból

készült, a gyerek méreteinek megfelelő emberalak-

formát. Készíthetjük az előző gyakorlatban leírt

módszerrel. Az adott formára rárajzoljuk az emberi test

alapvető belső szerveit. Akkor ajánlatos ez a játék, miután

a gyerek tudatosította testének belső és külső

felépítését. A gyereknek két kis rajzolt kartonformát

adunk: egy napocskát és egy felhőcskét. Attól függően,

hogy aznap hogyan érzi magát, helyezze különböző

testrészekre az emberalak-formán a felhőcskét vagy

napocskát.

17

Pszichológiai indoklás

A játékos gyakorlat a testi érzetek (jóllét, rosszullét) és

az ezekhez kapcsolódó érzelmek közti különbségek

tudatosítását, felismerését fejleszti.

Követendő:

milyen mértékben ismeri fel, találja meg a saját belső

szerveinek megfelelőit a kartonformán

milyen mértékben különbözteti meg a jóllétet a szervi

fájdalomtól

a megfeleltetés, amit a karton napocska és felhőcske

jelentése és a szervezet állapota között tesz

Megjegyzés: Ajánlott, hogy a szülő felügyelje a játékot, amíg

megszokottá nem válik. Ahogy nő a gyerek, egyre inkább képes lesz

arra, hogy szavakban kifejezze, mit érez.

18

“Mit látsz a fényképen?” játék

A játék leírása

Ez a játék főleg olyan gyerekeknek ajánlott, akik röntgen-

vizsgálaton vettek részt, de bármilyen gyereknek

segítségére lehet abban, hogy testével közvetlenebb

kapcsolatot teremtsen. A gyereknek megmutatjuk a

testéről készített röntgenfelvételeket (amennyiben

készült ilyen), de más hasonló felvételt is fel lehet

használni, közben elmagyarázzuk neki a csontok

elhelyezkedését, szerepét, aztán a folyamatot, amely

során a felvételek készültek.

A gyereket arra kérjük, hogy nézze meg a felvételen

testének belső összetevőit, saját anatómiáját, így

biztosítjuk számára a lehetőséget, hogy összehasonlítson,

és megtalálja az összefüggést a fénykép és a

röntgenfelvétel, vagyis a külső és a belső között. Sőt, a

szülő még azelőtt elmagyarázhatja a gyereknek, hogy mi

fog következni, mielőtt még megtörténne a vizsgálat.

Összehasonlíthatjuk a fényképet és a röntgenfelvételt. A

19

gyakorlat segít a testi tudatosság kialakításában és a

fájdalom lokalizálásában.

Pszichológiai indoklás

A gyerekek általában úgy

képzelik a testük belül üreges

legjobb esetben egy hasból áll,

így gyakran nem értik mi fáj belül. Fontos, hogy a gyerek

megértse a kapcsolatot a röntgenfelvétel és a saját teste

között, vagyis a konkrétum (amit a felvételen lát) és az

absztrakt, nehezen érthető, belső anatómiára vonatkozó

fogalmak között. Így szert tesz egy-egy konkrét

„megfelelőjére” mindazon új fogalmaknak, melyek az

orvosi vizsgálat eseményekor bukkannak fel, másképp az

új fogalmak úgy maradhatnak meg a fejében, mint saját

betegségének negatív következményei (pl. „nekem van

odabent egy hasam, mert beteg vagyok; a játék babámnak

nincs, mert ő egészséges”).

20

Követendő:

a külső és belső közti analógia megértésének képessége

az a nehézség, amivel szembesül annak megértésekor,

hogy a röntgen-felvétel saját testének belsejét tükrözi,

mivelhogy az emberek nem “üresek” belülről

annak mértéke, hogy mennyire érti meg azt, hogy a

betegség akkor jelenik meg, amikor a belső szerveket

elváltozás éri (az ok-okozati összefüggés észrevétele),

viszont a szervek időben állandóan léteznek, nemcsak

akkor, amikor a gyerek megbetegszik.

Megjegyzés:

A játékoknál figyelembe

kell vennünk a gyerek

életkorát, érettségi

szntjét, hogy elkerüljük a

túl alacsony életkornak

tulajdonítható megértési

nehézségeket. A fenti játék főleg 3 és fél éves vagy ennél nagyobb

gyerekeknek ajánlott.

21

Féleleműző játékok

- Mit csinált Brigitta, amikor a doktor néni kihúzta

anyának a hasából?

- Amikor kifelé húzták, nagyon sírt, mert megijedt.

- Te is sírtál? Nem voltál megijedve?

- Én nem sírtam, csak csiripeltem, mint a madaraim.”

(Ingrid, 4 éves)

22

„Árnyjáték”

A gyerekek leggyakrabban a sötétségtől félnek, de a

besütő hold vagy utcai lámpa fénye félelmetes árnyakat

varázsolhat a szoba falára, amelyek aztán szörnyekké

változnak a gyerek fantáziájában. A kisgyerekek gyakran

kérik, hogy a szülő bent maradjon, velük aludjon, hagyja

nyitva az ajtót, hogy a világosság beszűrődjön. E félelem

kezelésére szolgálhat a gyerekek által kedvelt és

népszerű árnyjáték.

A játék leírása

Kezünkkel vagy akár tárgyak segítségével különböző

figurákat eleveníthetünk meg a szoba falán. Megmutatjuk

neki, hogy azok nem tudják bántani őt, és az történik

velük, amit ő akar, azaz általa is irányíthatóak a

félelmetes árnyak. Ha a kezünkből formált nyuszit nem

akarjuk látni, elvesszük a kezünket a lámpa elől, és a

nyuszi el is tűnt. Sőt a krokodil, a dinoszaurusz is egészen

barátságosan és engedelmesen viselkedhet. Mikor a

gyerek már megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy ő

23

saját maga irányíthatja az árnyékokat, és rávezettük arra,

hogy ezek a formák általa igen jól ismert tárgyaknak az

árnyékképei, és nem valami szörnyek, odaküldjük az

ablakhoz, hogy behúzza a sötétítőt, hogy ő legyen az, aki

megszünteti saját félelmének forrását.

Pszichológiai indoklás

A gyerekkori félelmek forrásai

gyakran titokzatosak, megfog-

hatatlanok, tárgytalanok,

amelyeket ha kimondunk,

megfoghatókká és ismertekké

teszünk így félelem-keltő erejük csökken. Továbbá a

kisgyereket rávezetjük arra, hogy félelmeinek forrását ő

maga is irányítani tudja. Ezáltal a gyermek autonómia-

érzése, önbecsülése is fejlődik. Rájön arra, hogy amitől

fél, az a fantáziája szülötte, és épp ezért neki van a

legnagyobb hatalma fölötte. Így már nincs is mitől félnie.

24

- „Amikor este van, akkor miért csillog úgy az ég?

- Hát, mert akkor a csillagok kijönnek játszani.

- És nappal miért nem jönnek ki?

- Mert az anyukájuk nem engedi. Nekik nappal kell aludni.

- De neked éjszaka kell aludnod. Nekik miért nappal?

- Hát, mert nappal nem láthatnánk az új ruhájukat”.

(Anita, 5 éves)

-„Szerinted mitől világítanak a csillagok?

-Hát, nem tudtad, hogy a holdnak a hasában van egy lámpa, és

az kivilágít a holdnak a szemén?” (Ingrid, 4éves)

25

„Az álmok valóra váltása” játék

A játék leírása

A kisgyerekek képzeletének

varázslatos világát gyakran

riasztó álmok is átszövik.

Élénk fantáziájukban a látott

rajzfilm vagy mese negatív figurái, de akár saját

elképzelt félelmeik (például elhagyás) gyakran

visszatérnek. Az éjszakai fantasztikus álmok

„megszelídíthetőek”, ha nappal újraéljük őket, immár

reális és biztonságos környezetben. Amikor a

kisgyereknek sorozatosan rossz álmai vagy visszatérő

rémálmai vannak, hasznos, ha a szülő lejegyzi a fontosabb

álomtartalmakat, történéseket. Másnap újrajátszhatjuk

az álmot a gyerekkel együtt. Az álom lehet egy játék

kerete, indító története. Különböző eszközöket

használhatunk fel hogy játékot minél minél

valóságosabbnak tűnjön, és hogy a helyzetet megfossza

26

félelemkeltő jellegétől azáltal, hogy megfoghatóvá, s így

kezelhetővé válik a gyermek számára.

Pszichológiai indoklás

A játék lényege és eredménye az álom keltette feszültség

és félelem levezetése, feldolgozása a nap folyamán egy

mellékszereplő (a szülő) segítségével, akinek jelenléte

biztonságot jelent. A gyereknek így lehetősége

teremtődik az egyenlő küzdelemre, immár hatalma lehet,

és tudatosan leküzdheti az álombeli félelmet. Az álom

nem csak a tudatában létezik amivel nem tudott mit

kezdeni, hanem a maga valóságában mutatkozik meg, és

már nem is egyedül kell szembenéznie vele, mivel ott van

egy felnőtt, aki megóvja bármilyen bajtól. Az álom a

27

félelmek szimbolikus kifejeződése. A játék egy másik

verziójában e rejtett tartalmakra lehet fényt deríteni,

amennyiben visszatérő rémálmokról van szó, ez azonban

már a szakember dolga.

Követendő:

a gyermek álomhoz való viszonyulása (például a félelem

intenzitása)

hogy a gyermek sorozatos felébredései megszűnnek-e

éjszakánként vagy nem

az álom-játékban való szerepvállalás (aktív vagy passzív)

a kimenetel (pozitív vagy negatív, legyőzi-e a félelmi

helyzetet vagy nem törekszik erre)

28

„Levél a Sötétkétől” játék

Sok gyerek nem mer este egyedül maradni villanyoltás

után, mert fél a sötétségtől. Egy esti játék során

megszemélyesíthetjük a sötétséget úgy, hogy egy levelet

írunk a nevében, amely valahogy így fog hangzani: „Kedves

x (a gyerek neve), azt súgta nekem egy kismadár (vagy

amiben a gyerek hisz, télapó, angyal, tündér, stb.), hogy

félsz tőlem. Nagyon sajnálom, hogy ilyen kedves

kisgyereket, mint te, megijesztettelek, de igazán nem volt

szándékomban. Azért vagyok ilyen sötét, hogy a kisfiúk és

kislányok aludhassanak, és csodálhassák a csillagokat,

ugyanis a csillagok nem látszanak, amikor a napocska, aki

amúgy kedves barátom, süt. Remélem ezután kevésbé

fogsz félni, ne feledd, én vigyázok rád. Jó éjszakát, szép

álmokat. A te barátod, Sötétke."

29

Pszichológiai indoklás

A gyerekekre jellemző a természeti jelenségek

megszemélyesítése, és egyáltalán nem csodálkoznának ha

egy ilyen barátságos levelet kapnának „Sötétkétől” akiről

most kiderülne hogy nem is olyan félelmetes lény mint

ahogy látszik. A gyermek számára egy addig ismeretlen

lény most hirtelen ismerőssé sőt jóakaratú baráttá válik,

így már a félelem is kezelhetőbb lesz.

- „(...)és hogyan csinál ilyen jó meleget a napocska?

- Van egy kályhája, és oda bújik a kályhához, mert ott lakik. Ott

melegíti magát a napocska.

- Hová tűnik este a napocska?

- Este elalszik. Lent alszik a puha felhőn és álmodni is szokott.

- Mit szokott álmodni a napocska?

- Azt szokta álmodni, hogy megy az erdőben, és addig nem hullik a

hó. Ő alszik és csüng lefelé egy fán”. (Ingrid, 4 éves)

30

„Pókmese” játék

Ámbár egyes gyerekek bátrabbak, mint sok felnőtt,

amikor bogarakról, pókokról van szó, sok gyereknek nagy

gondot okoz az esti lefekvés, ha tudja, hogy pók lehet a

szobában, sátorban. A pókoktól való félelem gyógyítására

eszközként szolgálhat a barátságos Vízipók meséje vagy

akár a hős pókemberről szóló rajzfilm, ezeknek terápiás

hatásuk van a gyerekeknél a pókfóbia gyógyításában

azáltal, hogy közelebb hozzák a nézőhöz a félelmetes

lényt, és pozitív oldaláról mutatják be. De a szülők is

kitalálhatnak ilyen terápiás történetet, amely az esti

mesét is helyettesítheti. A gyerekek nagy kedvvel

hallgatják az olyan meséket, amelyekben saját

félelmeikről van szó, és a félelem mesebeli legyőzése

katartikus hatást válthat ki. A pókmese így hangozhatna:

„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl...

volt egyszer egy gyönyörű szép királylány, akit a hétfejű

sárkány elrabolt, és a kastélyában őrzött. Számtalan

királyfi próbálkozott már a megmentésével, de

31

mindannyian odavesztek.(...) A mese innen számos

fordulatot vehet, például a kispók éppen tulajdonságainak

köszönhetően (hálót fon) megmenti a királylányt, vagy

segítséget nyújt a királyfinak a szerencsepróbákon. A

félelemkelő tárgyak tulajdonságainak semlegesítése (a

negatív mellett a pozitívak, bemutatása fejleszti az

egészséges gondolkodásmódot és csökkenti a félelmeket).

Következő lépés lehet egy játékpókkal való eljátszadozás,

vagy a „vízipók” mesefilm megtekintése, majd egy icipici

igazi pókocska látványa...

Pszichológiai indoklás:

A fent említett „félelem űző” játék bármilyen félelemre

alkalmazható. Lényege az un. deszenzitáló (kioltó)

folyamat, azaz ha a félelemkeltő ingerrel fokozatosan

szembesülünk (például: először mese formájában, majd

film, rajz, stb.) a félelem kioltódik.

32

Megjegyzés: Ha nagyon zavaró és a gyerek

alkalmazkodását gátló félelemről van szó minidig ajánlott

pszichológushoz fordulni.

- „Mit szoktak szerinted csinálni a méhecskék a

kaptárban?

- Hát, ott benn szoktak főzni, van sok edényük.

- Mit szoktak főzni a méhecskék?

- Mézet szoktak főzni.

- Miből főzik a mézet?

- Fából…

- De akkor mitől lesz édes?

- Attól lesz olyan édes, hogy raknak bele cukorkát, utána

az egészet megkavarják, és még tesznek bele cukrot, és

még… chipset is (...)” (Ingrid, 4 éves)

33

„Az orvosnál” játék

A játék leírása

A legtöbb gyerek egyik

sajátos félelme a

fehérköpenytől való félelem.

A gyerekkori oltások

és egyéb kellemetlen

tapasztalatok ezt érthetővé is teszik. A kisgyerekek

világában már elkülönül a jó és a rossz, a kellemes és a

kellemetlen, olyan köztes állapot nemigen létezik, ahol a

rossz néha jó is. Nehezen tudják elképzelni, hogy lehet

egy injekció jó, ha egyszer az fáj. Szavakkal nehezen is

magyarázhatnánk el neki ezt a logikai ellentmondást.

Ezt a játékot, ha megfigyeltük, nagyobb gyerekek egymás

közt gyakran játsszák, ez az ún. „orvososdit”. Terápiás

célból, például orvoslátogatás előtt, ha a gyerek nagyon

fél, a szülővel kettesben is játszhatják. A „ színhely” az

orvosi rendelő. A gyerek szabadon választhat, hogy orvos

lesz-e vagy páciens, de jó, ha mindkét szerepet

34

megtapasztalja. A játék menete szabadon választható, az

aktuális problémától függően alakítható.

Pszichológiai indoklás

Azáltal, hogy a gyerek családias, kontrollálható

környezetben egy kevésbé kellemes szituációt képzel el,

bizonyos értelemben egyfajta érzéstelenítő

(deszenzitáló) hatással bír. Vagyis egy olyan helyzetet

teremtünk, amelyben a félelmek biztonságosabban

kiélhetők, levezethetők, és így megtapasztalva a félelmet

keltő tárgy ismerőssé válik.

Másrészt, az orvos helyzetébe képzelve magát, a gyerek

számára lehetőség teremtődik, hogy kikerüljön a páciens-

szerepből, ami amúgy kellemetlen lenne számára, és nem

utolsó sorban megtapasztalhatja azt is, hogy az orvosok

nem feltétlenül rosszat akarnak, amikor „megszúrják”,

hanem cselekedetüket jó szándék vezérli, így a fájdalom

sem lesz olyan keserves.

35

Oltás-játék

-Az injekciótól való félelem leküzdése-

A játék leírása

Az orvosi rendelőtől, injekciótól, oltástól való félelem

hatékonyan leküzdhető különböző szerepjátékokkal. Ha a

gyereknek lehetősége adódik a szerep gyakorlására a

szülő vagy kedvenc játéka segítségével, félelme csökkenni

fog. „Az orvosnál” játékhoz hasonlóan, a gyerek és szülő

felváltva eljátszhatja a páciens és az orvos szerepét pl.

egy oltásadás helyzetben. A szülő legfontosabb szerepe

az lenne, hogy fejezze ki, hogy számára sem kellemes az

injekció, és bár fél kissé, de elmegy és kibírja a tűszúrást,

ezzel nyújt modellt a gyerekének. A gyermek életkorától

függően néha úgy hat hitelesebben ez a szerep, ha a

félelemmel való megküzdést egy nagyobb testvér vagy a

gyerek kedvenc játéka játssza el. Így kialakítja a

gyerekben azt, hogy „ha ő képes, én is képes vagyok rá”.

Mivel a gyermekek általában utánozzák a nagyobbak és a

„kedvencek” viselkedését, többnyire ők is ugyanazt fogják

36

tenni. Ezekben az esetekben fontos a dicséret is, amely

megerősíti a viselkedést. Utána pedig történjen

szerepcsere, legyen a gyerek az, aki injekciót ad, hogy

megtapasztalhassa az élményt a másik oldalról is.

Pszichológiai indoklás

A gyereknek nem mondhatjuk, hogy az injekció kellemes

dolog, valószínű úgy érezné, hogy be akarjuk csapni, de

fontos, hogy megmutassuk neki, hogy e félelem

leküzdhető, és tőlünk függ, mennyire fájdalmas. Ha látja,

hogy a szülő, testvér, maci vagy a baba ugyan szintén fél

az injekciótól, de félelmét sikeresen leküzdi, akkor

számára is könnyebb lesz megbirkózni a kellemetlen

eseménnyel. A tény, hogy „tőlem függ, hogy fájni fog vagy

sem”, azaz én kontrolálhatom a dolgokat, csökkenti a

félelmet és fájdalomérzetet.

A fájdalom talán nem is önmagában fájdalmas, hanem az a

gondolat teszi azzá, hogy bizonyára neki rosszat akarnak,

ettől aztán még keservesebb. Fontos, hogy a gyermek

megtapasztalja az orvos szempontjából is ezt a

37

folyamatot, így megértheti, hogy ő csak jót akar,

hasonlóképpen a szülő is, aki az orvoshoz viszi, és az

injekció vagy oltás egy „pici rossz”, ami egy későbbi „nagy

rosszat” előz meg.

Követendő:

melyik szerepben érzi jobban magát a gyermek

hogyan kezeli a betegét, amikor az orvos szerepében van

(valószínűleg olyan bánásmódban részesíti majd a betegét,

amilyent ő is igényel)

hogyan mutatja be a betegségét mint páciens

- „Honnan tudják a tévében,

hogy milyen idő lesz holnap?

- Az ember a tévében onnan

tudja, hogy holnap esni fog,

hogy elolvassa egy cetliről. A

cetlit az anyukája írta neki”.

(6 éves )

- “Szerinted miért fúj a szél?

- Hát hogy megszáradjanak a

ruhák, meg nyáron a hajunk.”

(Anita, 5 éves)

„Repülős” játék

38

A játék leírása

A gyermek a szülő segítségével különböző tárgyakat

készíthet, melyek önmagukban is szórakoztatóak és

fejlesztőek lehetnek: gyurmából, papírból, fadarabokból,

lego-darabokból fákat, utakat, házakat, embereket

alakíthatunk ki. Elkészíthetünk egy külön kis világot. Az

elkészített dolgokat egy nagyobb sík felületre vagy egy

dobozba a gyermek tetszése szerint helyezheti el, majd

kartonból egy repülőgép formát vágnak ki, amelyet a

gyerek kiszínezhet.

A játék során a gyermek lesz a repülőgép pilótája,

szimbolikusan ő fogja vezetni a kartonból kivágott

repülőgépet. Ha a játékban kislány vesz részt, és nem

szeretne pilóta lenni, felveheti a stewardess szerepét is.

A gyermek eldöntheti, hogy kit visz magával az utazásra,

és azt is, hogy milyen úticélt választ. Magával viheti az

éppen jelen lévő szülőt, de bárki más, nem jelen lévő

személyt, szülőt, barátokat is.

39

A gyermek a kezében fogja a kartonrepülőt, „felszáll”,

majd fokozatosan egyre nagyobb magasságba „emelkedik”.

Ezt a szülő, ha esetleg a gyermek másodpilótának

választotta, verbálisan, szavakkal is jelezheti: pl. így:

„Kapitány, a repülést megkezdtük, biztonsági öveket

kérjük bekapcsolni, a magasságunk elérte a 100 métert, a

200 métert…, 1000 métert, 10000 métert…” stb.A

repülőgép vezetését innen kezdve a gyermek is átveheti

és parancsokat adhat a személyzetnek, akiknek a szerepét

a szülő tölti be .

40

A képzeletbeli repülés az első fázisban elkészített

tárgyak felett történik. A gyermek tudósíthatja a vezérlő

tornyot az éghajlati viszonyokról, a repülőgép

működéséről. Elmesélheti a toronynak, hogy éppen mit lát

a repülőből, milyennek látja ezeket a dolgokat a magasból,

és arról is beszámolhat, hogy milyen érzés tölti el, amikor

ilyen magasból lenéz. Útközben találkozhat felhőkkel,

amiket akár vattából is elkészíthetünk, madarakkal vagy

más járművekkel is. Amikor a gyermek elérte az általa

kiválasztott landolási célt, a magasságot fokozatosan

csökkentve levezetheti a repülőt a megfelelő helyre, majd

kiszállhat a repülőből, és körülnézhet azon a világrészen,

ahová éppen eljutott.

41

Pszichológiai indoklás

A repülős játék segítséget nyújthat a gyerekek

számára, hogy leküzdjék a repülőktől, a magasságtól való

félelmüket. A játék tartalmazza a pszichodráma és a

világjáték elemeit is, mivel a gyermeknek meg kell építenie

különböző alapanyagokból az általa elképzelt világot,

ugyanakkor magára kell öltenie a pilóta szerepét is, és el

kell játszania egy, a fantáziája által megalkotott

történést.

A játék során a gyermek szembenézhet a magasság

félelmetesnek tűnő élményével, megbarátkozhat a

repülőgéppel, és így nem lesz majd számára ijesztő a

valóságos gép (a gyerek számára a repülőgép-fogalomhoz a

piciny arányok társulnak, nyilván, mert a földről nézve

szerzi első tapasztalatait), vagyis feloldódhatnak vagy

elkerülhetőek, lesznek a repüléssel kapcsolatos

szorongások. A játék alkalmas a gyermek önállóságának,

vezetőképességének, önbizalmának, képzeletvilágának,

fantáziájának fejlesztésére, ugyanakkor erősíti, elmélyíti

a szülő-gyermek kapcsolatot is, mivel a gyermek a szülő

42

támogatását kérheti a játék során adódó problémákban. A

játék segíti a gyermek szülő iránti bizalmának,

kötődésének megszilárdulását, és lehetőséget nyújt a

sokszor elfoglalt szülőnek a gyermekkel való,

kikapcsolódást jelentő időtöltésre. A játék során a szülő

jobban megismerheti gyermeke lelkivilágát, hiszen az

általa megépített világ, az útitársul választott személyek,

az úticél megválasztása szimbolikus értelemben fontos

közléstartalmakat, üzeneteket hordozhatnak.

- „Miből lesz szerinted a hó?

- A felhők csinálják, ha unatkoznak, összeülnek

félkörbe, eltakarják a napocskát, és akkor

kötnek. Most már télen is olyan hamar elolvadt a

hó, kell venni nekik valami más fonalat”. (5

éves)

43

„Egymásnak háttal” játék

A játék leírása

Játszhatja szülő és gyerek vagy két testvér, két barát. A

felek egymásnak háttal ülnek. Mindketten rajzolnak

valamit, majd az egyik kézbe veszi a rajzát, és

részletenként, vonalról-vonalra haladva szóban irányítja a

párját, hogy mit rajzoljon. A társ az útmutatás alapján

készíti el az általa nem látható rajzot. Aztán cserélnek, és

aki eddig rajzolt, most utasításokat ad. Amikor

elkészültek, megnézik együtt, összehasonlítják az eredeti

példányokat az útmutatás nyomán készült rajzokkal.

Pszichológiai indoklás

A játék lehetőséget ad a verbális irányítás alapján

történő kivitelezésre, fejleszti az egymásra figyelés

képességét, elősegíti a jó kapcsolatot a gyermek és szülő

között, de a kézügyesség fejlesztéséhez is hozzájárul.

Rámutat arra, hogy ugyanazt az utasítást mindenki

másképp értelmezi, mert különbözünk egymástól. Segít a

44

színek tanulásában, gyakorlásában, az irányok (fent, lent,

alatt, fölött, jobb, bal stb.) megértésében,

alkalmazásában. A gyermekek nagyon élvezik a játékot, az

eredmény mindig meglepetést jelent.

- „Hova megy a Nap este, amikor lefekszik?

- A pincébe.

- És aztán?

- Jön fel, mert kell hozza anyunak a zöldséget,

hogy főzzön”. (4 éves)

45

A probléma tüneteinek jelzésére szolgáló játékok

- „(...) És az ezüst?

- Az ezüst, az nem csillog csak értékes, értékesebb,

mint az arany...

- Miért értékesebb, mint az arany?

- Azért értékesebb, mert nekem tetszik.” (7éves)

46

„Beszél a testem” játék

A játék leírása

A gyereknek azt sugalljuk, hogy az érintett szerv vagy

testrész beszél (a piros torok, a megkarcolt kéz vagy a

leütött térd). A gyereknek beszélnie kell a

megszemélyesített testrésszel. Például megkérdezheti:

„ma hogy érzi magát”, „mire lenne szüksége”, „mitől fél”...

Pszichológiai indoklás

A gyerekekkor egyik jelmező sajátossága hogy a gyerek

beszédkészséggel látja el a környező tárgyakat, erre

építhetünk játékosan! A beszélgetés az érintett szervvel

arra ösztönzi a gyereket, hogy kifejezze a betegség által

kiváltott állapotát, és hogy a sugalmazás segítségével

bizonyos megéléseket csökkentsen (pl.: „én erősebb

vagyok, mint te, torkocska, és nem hagyom, hogy

szenvedést okozz nekem!”). A gyerek veszekedhet is az

érintett szervvel, vagy nyugodtan elmagyarázhatja neki,

hogy mennyire szenved. A játékban megteremtődik az a

47

lehetőség, hogy szenvedést, a fájdalmat és az érzelmi

átélést megfogalmazza, szavakba öntse és ezáltal

enyhíthesse. Megteremtődik a lehetőség az érintett szerv

iránt érzett düh levezetésére és konstruktív

átformálására (a gyerekek gyakran dühösek a fájó

tejfogra, leütött térdre, mintha ezek szervek lennének a

hibásak a fajdalomért).

Követendő:

az a hevesség, amellyel az állapotát kifejezi (mit mond az

érintett szervnek, mit válaszol ő a szerv helyett)

a párbeszédben használt stratégiák (hogyan beszél a

szervvel, hogyan harcol annak problémáival, hogy próbálja

megvédeni magát a rossztól, ami a fájdalom vagy a

betegség okozója).

milyennek látja saját szerepét a fájdalom enyhítésében

(inkább kívülről vagy önmagától várja-e a segítséget).

48

Megjegyzés: ezek a gyakorlatok elsősorban

tünetjelzők, és fontos, hogy más forrást is felhasználjunk a

gyermek problémáinak, betegségének felfedezésére. A

gyerekek fantáziája nagyon élénk, történeteikbe gyakran

keverednek meseelemek, álmok vagy akár mások problémái.

Nem minden viselkedés értelmezhető projektív szinten,

csupán támpontként szolgál a problémák azonosítására.

- „Miért patkolják meg a lovakat?

- Azért, hogy ne boruljon fel a ló, mert mikor fékez, akkor a

patkókkal kapaszkodik”.(6 éves)

- „Azért, hogy csattogjon velük az utcán, mert ha nem

csattog, akkor nem is ló”. (7 éves)

49

Beteg a játékszer” játék

A játék leírása

A gyereknek sugallhatjuk, hogy kedvenc játékszere

(használjuk a játékszer nevét) is elkapta tőle pl. az

influenzát (vagy hasonló problémája van, mint neki). De a

játékszer csak vele beszélget, így ő az egyedüli, aki tudja,

hogy a maci, baba, kisautó mikor kedvetlen, türelmetlen,

álmos, fáradt, éhes vagy fáj valamije. Ha a gyerek azt

akarja, hogy a kedvence ne sírjon a probléma miatt, minél

hamarabb kell szólnia az anyukájának, hogy együtt

segíthessenek rajta.

- „Hogyan értik meg egymást a madarak, az állatok, hiszen nem

tudnak beszélni?

- A madarak és az állatok egymáshoz nagyon közel mennek, és

suttogva beszélnek és nekünk csak annyit mondanak, hogy

"miau". (10 éves )

50

Ha elfelejti, és túl későre szól, esetleg már elkésett a

gyógyszer-bevétellel, és így nehezebben oldható meg a

probléma. Miután a gyerek jelzi a játékszer fájdalmát

vagy más gondját, meg lehet neki mondani, hogy együtt

vegyék be a gyógyszereket – mert a játékszer „még kis

buta” – , de ő (a gyerek) jó példát mutat majd neki,

hiszen ő nagyobb és bátrabb.

Pszichológiai indoklás

A kedvenc játékszerre való kivetítés egy könnyen

elsajátítható és jól alkalmazható módszer. A fent leírt

játékban a gyermek fájdalomérzetének kivetítését és

könnyebb megszövegezését követhetjük nyomon. Ráadásul

a gyermek fontosnak, felelősnek érzi magát, mivel ő volt

az, aki segített a játékszeren, hogy ne szenvedjen tovább.

Követendő:

a gyermek milyen gyakran jelzi a játékszer fájdalmát és

gondjait

milyen játékszert használ ennél a játéknál

51

milyen mértékben igazolódik be utólag az, amit a gyermek

állítot

Megjegyzés: noha a gyerekek úgy viselkednek, mintha egy

elvarázsolt világban élnének, a macit és a babát életre

keltik, valójában tudják, hogy ők játékok. Amikor

homoktortát készítenek, nem eszik meg, és nem félnek a

játék injekciós tűtől. Nem kell attól félnünk, hogy

gyerekeink így becsapják magukat, hisz ők tudják, hogy

játszanak, de azt olyan komolyan veszik, mint a valóságot,

és ez a varázslatos benne.

- „(...) és szerinted miért teremtette Isten a fákat?

- A fákat nem Isten teremtette.

- De hisz azt mondtad, hogy az egész világot Ő

teremtette.

- Igen. De a fákat nem. Azokat a nagyi ültette”.

(Anita, 5 éves)

52

„Menjünk moziba” játék

A játék leírása

E játékhoz szükség van

egy vetítő felületre

(megfelel egy fehér vászon

vagy fehérre meszelt fal is)

és egy vetítőgépre, amellyel

diafilmet vetíthetünk a

gyereknek. Használhatunk egy videólejátszót is egy

rajzfilm bemutatásához. A kiválasztott filmet levetítjük,

de a befejezés előtt megállítjuk a filmet, hogy a gyerek

maga próbálja meg kitalálni a befejezést.

Megjegyzés: Fontos megbizonyosodnunk afelől, hogy a

gyerek még nem látta a kiválasztott rajzfilmet, mert ha

ismeri, akkor már tudja, hogyan fog végződni, és ez

esetben nem a saját világát, érzéseit vetítené ki.

53

Pszichológiai indoklás

A film vagy mese befejezése általában a gyermek saját

vágyait, félelmeit, tükrözi. Ennek a játékos gyakorlatnak a

segítségével a gyerek is„szereplővé” válik a filmben,

kivetíti lelkiállapotát, megéléseit, belső szükségleteit,

illetve azt, hogy ő milyen megoldást képzel el a saját

helyzetére,- tehát közlő funkciója van.

Követendő

a befejezés általános érzelmi hangulata (vidám vagy

szomorú végkifejlet, mely szereplők szenvednek, kik

győznek, hogy viszonyul a szélsőséges érzelmi

állapotokhoz, pl. agresszivitáshoz, stb.)

mely figurával azonosul a gyerek (főszereplő,

mellékszereplő, gonosz, jó)

milyen a központi szereplő környezete (ellenséges,

barátságos, segítő vagy hátráltató)

új szereplők bevezetése: milyen alakot öltenek és mi a

szerepük a mesében

54

a befejezés megjelenésének pillanata (a befejezés rögtön

az utolsó esemény után jelenik meg, vagy a gyerek még új

eseményekkel is kibővíti)

- Mi a véleményed, hogyan kerültek be a bácsik és a nénik

a tévébe?

- Ők ott dolgoznak. Úgy mentek oda be, hogy belemásztak.

Jött egy bácsi, kihúzta a tévé tetejét, kivágta, és utána

belerakta az embereket. Most már ott maradnak benn,

nem akarnak onnan kijönni. Én is bele akarok mászni.

(Ingrid, 4 éves)

55

„Mesélő vagyok” - játék

A játék leírása

Amikor este lefekvés előtt mesét olvasunk gyerekünknek,

hagyjuk, hogy ő folytassa vagy fejezze be a mesét. A

hagyományos gyermekmesék, mint Andersen, Grimm,

Benedek Elek meséi, önmagukban is gyógyító, katartikus

hatással bírnak, és jól megfelelnek ennek a célnak. A mese

befejezése, folytatatása lehetőséget nyújt a gyermeknek,

hogy saját lelkivilágát, problémáit, érzelmeit vetítse a

mesébe, és ezáltal kifejezze ezeket, és lehetséges

megoldásokat keressen rájuk.

Amennyiben egy konkrét és gyanított problémáról van szó,

mi magunk találhatunk ki egy mesét, amely érinti az adott

kényes területet. A mese főszereplőjét (aki lehet

állatfigura vagy gyerek) a gyerekhez hasonló

tulajdonságokkal ruházhatjuk fel, így megkönnyítjük az

azonosulást.

56

Pl. „Egy x éves (a gyermek életkorát mondjuk), barna hajú,

kék szemű gyermek (a gyermek külsőjéhez hasonlító

tulajdonságokat mondunk) egy tavaszi napon elindult…”

Pszichológiai indoklás

A mesék, mesehősök nagyon közel állnak a gyermeki

világhoz. A kicsik igen képesek azonosulni a szereplőkkel,

és sokszor szeretnének rájuk hasonlítani. Erre is alkalmat

teremt ez a játék, ugyanakkor a mesehős szerepében

megküzdhet félelmeivel, le is győzheti őket. Később

megbizonyosodik arról, hogy nincs mitől félnie, s nemcsak

a hős szerepében, hanem minden más helyzetben is

szembeszáll a félelmekkel.

57

A gyermek által kitalált történet tükrözi a gyermek belső

állapotát, kifejez bizonyos vágyakat, gondolatokat,

szükségleteket, beleértve a betegséggel kapcsolatosakat

is. Az általunk megadott mesekezdet biztosítja, hogy

azokat az információkat kapjuk meg, amikre szükségünk

van. Az sem közömbös szempont ebben az esetben, hogy

lehetőséget biztosítunk a gyermeknek arra, hogy ő legyen

a mesélő, a „meseíró”; ez a szerepkör fontos értékelési,

megbecsülési jelzés a gyermek számára, aminek hatására

nő az önbizalma, azaz pozitív véleményt fog kialakítani

saját személyiségéről.

Követendő:

a gyermek által mondott történet érzelmi hangulata

a történet végkimenetele (pozitív vagy negatív)

hogyan látja önmagát a mesében (erős, bátor vagy inkább

meghunyászkodó)

hogyan jelennek meg mások a történetben (félelemkeltők

vagy segítőkészek)

58

a gyermek által alkotott személyek és a gyermek által

ismert személyek közti megfelelés

a mesélés közbeni szünetek és megtorpanások

a hanghordozás általában és annak függvényében, hogy

milyen személyekről mesél a gyermek

- „Szereted a meséket?

- Igen. Azokat a meséket szeretem a legjobban,

amelyikben a királyok szeretkeznek a királynőkkel.

- Ez melyik mesében van?

- Azt nem tudom, de sokban”. (Anita, 4 éves)

59

„Befejezetlen mondatok” játék

A játék leírása

Ezt a játékot leginkább 4-5 fős csoportban lehet játszani,

testvérekkel, szülőkkel, szomszéd gyerekekkel.

Egy kalapba vagy tálkába színes papírdarabkákat teszünk,

amelyekre ilyen kezedetű mondatokat írunk: „Annak

örülnék...”, „Attól félek...”, „Azt szeretném...” A gyerekek

folytassák írásban a mondatot, vagy ha kisebbek, rajzolják

le, mit szeretnének, mitől félnek, stb. A papírlapot

összehajtva visszateszik a tálkába, a tálka körbemegy, és

mindenki húz egy lapot, majd a kiegészített mondatokat,

rajzokat felolvassák, megnézik, megbeszélik a szülő

irányításával.

Pszichológiai indoklás

A játék alkalmat teremt egymás jobb megismerésére, és

elindítja az egymással, egymásról való beszélgetést. A

többiek meghallgatása ugyanakkor oldja a gyermekben azt

feszültséget, bűntudatot, hogy „biztos csak én félek a

sötétségtől, cigányoktól, hiszek a mikulásban vagy

60

állandóan csak csokit, ennék”. Mindemellett a játék azt is

bemutatja, hogy különbözőek vagyunk.

“Emberke” játék

A játék leírása

A test tudatosítására és a különböző érzelmek, érzetek

felismerésére szolgáló gyakorlatoknak számos variációja

lehet. A testrészeket akár kis állat- vagy ember-

figurákkal is ábrázolhatjuk, amelyek

megszólalnak, közölnek, megszemélyesítve ezáltal az adott

testrészeket. Ebben a gyakorlatban felhasználhatjuk a

gyermek babáit, katonáit, különböző „szobalakókat”,

61

kedvenc figurákat, akik akár egy kis családot is

alkothatnak, és akik egy-egy testrészért lesznek

felelősek, és az a feladatuk, hogy időnként beszámoljanak

a testrész állapotáról. A szülő meg-meglátogatja ezt a

„családot” és érdeklődik „pártfogoltjaik” állapota felől.

Pszichológiai alátámasztás

A kisgyermek világára jellemző, hogy a tárgyakat élettel

látja el, a maci, a virág, a felhő beszél, éhes, álmos, sőt

anyukája is van. A gyermeknek sokkal könnyebb így, a

megszemélyesítés által, közölnie valamit egy tárgyról vagy

egy testrészéről.

62

Továbbá a gyakorlat a projekciót használja, mint a

fájdalom egy közlési módját. A kisgyermek inkább közöl

közvetetten, egy játékon keresztül, mint első személyben.

Követendő:

hogy a gyerek megjegyezze mindegyik figura szerepét

hogy képesek legyünk elválasztani a fontos és valós

információt a fantázia-világtól. A beszédesebb, kreatív

gyerekek egész történetet, mesét szőhetnek egy-egy

figura köré.

- „Tudod hogy lesz a barack?

- Az üzletből.

- Hogyan?

- A néni az üzletből beteszi a lerbe és kész”.

(András, 5 éves)

- „Honnan van illata a virágoknak?

- Anyuka befújja parfümmel”. (Szilárd, 5 éves)

63

A problémához fűződő érzelmek kifejezésére szolgáló

játékok

- „Miért nem esünk le, ha egyszer forog a Föld ?

- Azért, mert csak a Föld forog, nem az aszfalt”.

(6 éves )

- „Ha a Föld forog mi, hogy nem esünk le?

- Mert van szárnyunk és kirepülünk.

Gyermekszárnyak.

- És akinek nincs szárnya?

- Akinek nincs leesik. Az asszonyok kérnek a

szomszédoktól”. (5 éves)

64

„Ember-arcok” kártyajáték

A játék leírása

A gyermeknek többféle érzelmi állapotot (szomorúság,

boldogság, meglepetés, félelem, csodálkozás,

csalódottság, undor, kíváncsiság, szenvedés, stb.) ábrázoló

kártyalapot mutatunk. Engedjük neki, hogy ezekkel

eljátszadozzon, s közben megfigyeljük, hogy a gyermek

melyiket részesíti előnyben, melyikkel játszik

szívesebben. Röviden el is lehet beszélgetni a választott

kártyalapokról.

Lehetséges kérdések:

- Kié ez az arc?

- Mit mond nekünk ez az arc?

- Miért mérges / örül / szomorú…?

- Ki haragította / ijesztette meg…?

(Más, a gyermek válaszától függően megfogalmazott

kérdéseket is fel lehet tenni.) Meg lehet kérni a

gyermeket, hogy utánozza a választott kártyalapon

ábrázolt arckifejezést.

65

Pszichológiai indoklás

Az emberi arcok már az élet első heteiben ismerős

elemekként épülnek be a gyermek világába, sőt bármilyen

más látványnál, alakzatnál jobban kedvelik ezeket.

A különböző, rajzokon vagy fényképeken ábrázolt

érzelem-kifejezések sikeresen használhatók a gyermek

érzelmi állapotának felbecsülésére, valamint annak a

képességnek a megállapítására, hogy milyen sikeresen

olvassa le az arckifejezésekről az információt. Ha a

gyermeket megkérjük, hogy utánozza a kártyán látható

arckifejezést, voltaképpen a belső történések és külső

megnyilvánulások közti kapcsolatra éreztetünk rá, sőt

megtaníthatjuk arra, hogy hogyan fejezze ki saját

érzelmeit, hogy megértesse magát másokkal, vagy hogy

olvasni tudjon mások arckifejezéséből. Ha a kisgyerek

lehangolt valami miatt vagy foglalkoztatja a betegsége,

akkor nagy a valószínűsége, hogy a gyermek által

választott arc kifejezi majd lelkiállapotát.

66

Követendő:

a választott kártyákon ábrázolt érzelem-kifejezés (pl.

olyan arcok, amelyek pozitív érzelmi állapotról

tanúskodnak: vidámság, öröm, mosoly vagy negatív érzelmi

állapotot fejeznek ki: szomorúság , félelem).

ha hosszabb időn keresztül ugyanazokat a kártyákat

választja egy játékban vagy esetleg több játékban is.

a gyermek arckifejezése egy bizonyos kártya

választásakor.

a gyermek látható érzelmi állapota és a választott kártya

közti viszony.

67

„Mutasd magad!” játék

A játék leírása

Ez egy variáns lehet a fentebb leírt játékra. Mondunk egy

mesét a gyereknek, melyben a főszereplő valamilyen

érzelmet, érzést él át (öröm, szomorúság, gyűlölet, harag,

félelem, undor, megvetés, meglepetés, aggodalom, siker,

türelmetlenség, rettegés, közöny, csodálkozás stb). A

gyereknek ezeket az átéléseket be kell mutatnia

arckifejezéssel vagy mozdulatokkal, gesztusokkal, de

lehet „szobrot állva” is. Megkérdezhetjük: „szerinted a kis

királyfi milyen arcot vágott, amikor meglátta, hogy a

sárkány elrabolta szíve választottját?” Mulatságossá és

élvezetessé tehető a mesehallgatás.

Pszichológiai indoklás

Sokat segíthet ez a játék abban, hogy a gyermek később

sikeresen és nehézségek nélkül tudja kifejezni érzéseit,

illetve következtetni tudjon mások érzelmeire a

viselkedésükből, és meg is értse ezeket. Ha a gyermek

68

nem akar egy érzelmet, érzést megjeleníteni, nem kell

erőltetni, de nem jó, ha abbahagyjuk a játékot. Ehelyett

inkább változtassunk a helyzeten, alakítsunk a mesén a

gyermek segítségével. Kérdezzük meg, miért nem akarja

megjeleníteni azt az érzelmet, majd alakítsuk át olyanná,

amilyet szívesen megjelenít (pl. ha a gyermek nem akar

azonosulni a szomorú figurával, találjuk ki vele együtt,

miért lett a szereplő jókedvű, s jelenítse meg azt). A

szülő is megjelenítheti az érzelmeket, melyek egyrészt

segítik a gyermeket, másrészt pedig élvezetesebbé teszik

a játékot.

69

„Tudok rajzolni” játék

A játék leírása

A gyermeknek különböző méretű lapokat és színes ceruzát

adunk. Azt mondjuk neki: „Azt a lapot és azokat a

színeket használhatod, melyek legjobban tetszenek, hogy

rajzold le magad. Készíts egy képet magadról, melyet

aztán a szobád falára teszünk.”

A rajz befejezése után a gyermeket megkérhetjük, hogy

magyarázza el, mit rajzolt, miért rajzolt bizonyos

elemeket, s mit éreznek azok a szereplők, akiket lerajzolt,

s főként hogy ő mit érez a rajzon szereplő személyek

iránt (abban az esetben, ha több személy jelenik meg). Ha

a rajz megfelel az utasításnak, vagyis csak saját magát

ábrázolta, az olyan kérdésekre fektetjük a hangsúlyt,

hogy ő mit miért tesz, mit érez. Vagyis arra kérjük a

gyermeket, hogy beszéljen önmagáról mint a rajz

szereplőjéről, s nem önmagáról mint személyről. Ha mások

is megjelennek a rajzon, megkérjük, hogy magyarázza meg

nekünk kinek mi a szerepe, ki kicsoda, mit csinál.

70

Pszichológiai indoklás

A rajz a gyermekek kedvelt kommunikációs eszköze,

amellyel egy számukra „kézenfekvőbb” nyelvezeten

fejezhetik ki magukat. A szülő ezúttal ezen a nyelven

értesül arról, hogy gyermeke hogyan észleli saját magát a

betegségben. A rajza által, tudattalanul, a gyermek olyan

érzéseit fogja kifejezni, melyeket egyébként nem tud

közölni, vagy csak nehezen tud kifejezésre juttatni.

71

Követendő:

a rajzban használt színek (az élénk, világos színek pozitív

érzelmi állapotot tükröznek, a sötétek szomorúságot,

frusztrációt vagy bizonyos dolgok meg nem értését

jelenthetik);

a használt színtípusok állandósága több rajzban egy

hosszabb időszak során; a kontúrok milyensége (a vékony

és bizonytalan vonalak bizonytalanságot, szégyenlősséget,

sőt félelmet tükrözhetnek; a vastag, megnyomott vonalak

merevséget, túlzott kontrollvágyat, a figyelem

felkeltésének szükségletét jelenthetik; a törlések vagy

javítások bizonytalanságot, pontatlanságot,

határozatlanságot fejezhetnek ki);

a lapon való elhelyezés (központi elhelyezésű vagy a lap

különböző szélein van a rajz);

kiegészítő elemek (milyen elemekkel díszíti a rajzot,

milyen a rajzok kontextusa, milyen más személyek vannak

jelen.

72

„Babák játéka” játék. 1. változat

A játék bemutatása

A gyerekek gyakran babáznak, ez nagyszerű alkalom a

gyerek viselkedésének megfigyelésére. A szülő is

bekapcsolódhat, a gyermek gyakran igényli is ezt, de

mindig hagyjuk, hogy a gyerek irányítsa a játékot, mi csak

néha lépjünk közbe. A babacsaláddal (anyuka, apuka, a

gyerek) általában a gyerek saját családját jeleníti meg.

Amikor a gyerek az anyukát játssza, gyakran szólal meg az

ő hangján.

„Babák játéka” játék. 2. változat

A játék bemutatása

A gyerek babáiból áll össze a család (a gyerek családja),

mindenik családtagot egy-egy baba képviseli. Ezúttal az

anya nem csupán spontán megfigyelője lesz a játéknak,

hanem gyermekének játszótársa is. Éspedig, azt a babát

fogja irányítani, amelyik az anya szerepét kapta, a

gyermek pedig azt, amelyik őt képviseli.

73

A játék a szerepek folytonos felcserélésével

folytatódik oly módon, hogy a gyermek rendre mindegyik

családtag szerepét magára öltse.

Pszichológiai indoklás

Ezzel a játékkal azt kívánjuk elérni, hogy a kicsi annak a

babának szerepébe projektálja magát, amellyel játszik.

Amennyiben a gyermek valamilyen problémával küzd, az ő

állapotával kapcsolatos elemeket fog használni játékában.

Az 1. változatban az, hogy a babának ugyanaz a neve, mint

neki, azt sugallja indirekt módon a gyermeknek, hogy az a

baba tulajdonképpen ő (de nem azt mondjuk a gyermeknek,

hogy „ez a baba te vagy”, hanem: „ezt a babát x-nek – a

gyerek neve - hívják”). A 2. változatban a gyermek, azáltal

hogy a család tagjait reprezentáló babákkal játszik,

megmutatja, hogy miként észleli őket, milyennek szeretné

őket, vagy mint szeretné, hogy bánjanak vele.

Követendő:

a gyermek viselkedése a játék során;

74

a használt verbális (amit szavakkal mond) és nonverbális

(amit gesztusok, testhelyzet, hanglejtés, stb. által fejez

ki) nyelvezet;

az arckifejezés (az arca vidám, gondtalan, szomorú, mord,

az arc színe normális vagy sápadt);

az egyes szereplőkkel szemben kifejezett érzelmek

(agresszív megnyilvánulások, a baba ütése vagy eldobása, a

megszólítási mód, egy adott szerep felvállalásának

megtagadása, stb.);

a betegséggel asszociált elemek (pl. a gyermek nevét

viselő baba beteg, szomorú, az anya-baba nem látja, hogy

a gyermek-baba beteg vagy fáj valamije, stb.)

fontos, hogy a játékot felügyelő személy a játék

protokollumában (lásd melléklet) minél több részletet

feljegyezzen azok közül, melyek a játék során

megjelennek.

75

A probléma enyhítésre szolgáló játékok

- „Miből van az ég?

- Díszekből. Sok-sok díszből, amit az emberek

kékre festettek”.

76

„Az elvarázsolt ruhácska” játék

A játék leírása

A kisgyerekek játékaik során gyakran folyamodnak

varázseszközökhöz a gonosz boszorkánnyal, a sárkánnyal

vagy akár a doktor bácsival való megküzdésben.

Használjunk mi is egy ilyen varázseszközt a fájdalom vagy

szomorúság enyhítésére, leküzdésére. Egy olyan ruhát

veszünk elő, amely kedves a gyereknek, és ezt elvarázsolt

ruhácskának fogjuk nevezni.

A ruhának a „varázsereje” abban rejlik, hogy képes

megszüntetni a fájdalmat, elűzi a gondokat. Valahányszor

77

felvesszük, máris jobb kedvünk lesz, kedvesebbek leszünk,

udvariasabbak, és a fájdalom is megszűnik. A ruha helyett

használhatunk más varázseszközöket is (kedvenc takaró,

kalap, varázspálca).

„A jó tündér” játék

A játék leírása

A jó tündért egy játékbaba

is képviselheti.

Amikor a gyermeknek

fájdalmai vannak, jön a jó

tündér, és elűzi azokat. A baba mozdulatait a szülő

irányíthatja. Ugyanakkor a baba megjelenését

egy mesével kísérheti, amely által azt sugallja, hogy a

babának varázsereje van, és képes eltüntetni a negatív

gondolatokat, érzelmeket, fájdalmakat. A jó tündért más

mesealakok is helyettesítik akiknek a gyereke csodás erőt

tulajdonít.

78

„Szappanbuborék” játék

A játék leírása

Amikor a gyermeknek valamilyen problémája van, szomorú,

frusztrált, sértődött, haragos vagy fájdalmat érez,

vegyük elő a szappanbuborék készletet. Miközben a szülő

buborékokat fúj, a következőket mondhatja:

„Te egy csodálatos, erős gyerek vagy. A buborékok,

amelyeket te fújsz, a legszebb buborékok, amiket valaha

is láttam. Egyre jobban érzed magad játék közben. Minden

buborékba teljes erődből belefújsz egy kicsit a

fájdalmadból, könnyekből, haragból és minden buborékkal

érzed, ahogyan az elmegy, elmegy, elmegy... Nézd, amint a

buborékok egyre többen és többen lesznek, és egyik a

másik után egyre feljebb száll, és velük egyszerre a

probléma is eltűnik, te pedig nyugodt vagy, és jól érzed

magad.”

(Ez a szöveg a szülő és gyermek igényei szerint

módosítható, de ragaszkodni kell ahhoz a gondolathoz,

hogy a buborékokkal egyszerre a negatív gondolatok,

79

érzelmek, fájdalom is elszállnak. Ugyancsak fontos a

gyermekkel való interakció kialakítása: kérdéseket

tehetünk fel neki, és bátoríthatjuk, hogy beszéljen arról,

ami bántja.

Pszichológiai indoklás

Ezek a kis gyakorlatok a szuggesztió terápiás hatására

épít, amit mi felnőttek is sokszor használunk tudattalanul.

Azáltal, hogy tudjuk, hogy a fájdalom kontroll alatt

tartható, kevésbé lesz ijesztő és fájdalmas. Az ebbe a

kategóriába tartozó játékok funkciója, hogy a figyelmet

elvonják a fájdalmas zónáról és külső, a gyerek testén

kívül levő dolgokra összpontosítsák. Az ilyen

figyelemelterelő gyakorlatok leginkább akkor hatásosak,

ha a fájdalom inkább ijedtség vagy félelem eredménye,

80

nem valós, betegséget jelentő fájdalom. Ajánlatos, hogy

hangsúlyunk és hanglejtésünk biztonságot és nyugodtságot

sugalljon, és hogy a gyereket ténylegesen aktívan vonjuk

be a játékba, de az aktív részvételnek nem kell föltétlenül

fizikai értelemben dinamikusnak lenni. Fontos, hogy olyan

helyzetet teremtsünk, amely a gyerek testének relaxációs

állapotot biztosít.

- „(...) és hogyan tudnak a vándormadarak több

ezer kilométert megtenni egyfolytában, repülve,

éjjel-nappal ?

- A madarak, mikor ilyen messze indulnak, visznek

magukkal élelmet egy tarisznyában. A repülés

előtt pedig egy-két hónapig még nem indulnak el,

hogy pihentek legyenek”. (7 éves)

81

„Hajók a tengeren” játék

A játék leírása

A gyermekben sok feszültség gyűlhet fel. Sokszor

haragszik a nagymamára, anyukára, apukára, tesvérre vagy

barátra, megbántódik vagy fél valamitől. Jó, ha

levezetheti a feszültséget, amely zavaró lehet, amikor

más konstruktívabb dolgokkal kell foglalkoznia. A játék

arról szól, hogy ezeket a negatív érzelmeket

„száműzhetjük” egy idegen országba vagy egy távoli

szigetre. Fontos, hogy egy semleges vagy szimbolikus

dolgot nevezzünk ki a száműzetés helyének.

82

Fessünk együtt be egy nagy ív csomagolópapírt kékre. Ez

lesz a tenger. Hajtogassunk hajókat, ez már önmagában is

szórakoztató játékot ígér. Azt mondhatjuk a gyereknek,

aki haragos vagy szomorú valamiért "gyere, csomagoljuk

be azt a szomorúságot (haragot, dühöt, félelemét, esetleg

azt, aki bántott), tegyük fel a hajóra és küldjük el egy jó

messzi országba vagy egy lakatlan szigetre. A negatív

érzelmeket meg is lehet jeleníteni, lerajzoljuk, kivágjuk és

felültetjük őket a hajócskákra, hogy vigye a tenger.

Pszichológiai indoklás

Ez a gyakorlat gyakran használatos a felnőtt

pszichoterápiában is olyankor, amikor egy időre a makacs

negatív gondolatokat, érzelmeket félre kell tennünk

ahhoz, hogy pozitívakkal foglalkozhassunk. Fontos

megjegyezni, hogy ezeket az érzelmeket nem szabad a

szőnyeg alá söpörni, úgy tenni, mintha nem léteznének

(nem szabad ezzel összetéveszteni ezt a gyakorlatot),

hanem el kell ismerni, hogy bántóak, léteznek, de útjukra

83

kell engedni őket. Ezt a technikát a szakirodalomban

„clearing te spacenek” nevezik.

- „Mi az a szivárvány?

- Hát, amikor olyan színes lesz az és, mert kinyitod a

Tedit.

- Te is szoktál akkor szivárványt csinálni?

- Nem. Nekem sosem sikerült. De a macinak tévében

mindig sikerül. Egyszer én is nagy leszek és akkor nekem

is menni fog”. (Anita, 5 éves)

Relaxációs gyakorlat

„Itt vannak ezek a kavicsok. Látod, van mindenféle, sárga,

szürke, kicsi, nagy...Választunk egyet, de nem a legszebbet

és nem is a legnagyobbat, egy olyat választunk, amelyik a

legjobban beleillik a tenyerünkbe... Most megfogjuk,

felvesszük és bezárjuk a tenyerünkbe... Érezzük, ahogy a

tenyerünkhöz simul, a hidegségét, a formáját... Játszunk

kicsit vele a tenyerünkben, görgetjük ide-oda,

ismerkedünk vele... Minden oldalát igyekszünk a tenyerünk

közepébe görgetni, érezni, megismerni. Most pedig

megállítjuk egy helyen a tenyerünkben...

84

A kezünk teljesen bezárja. Ott tartjuk és tartjuk...

sokáig..., már érezzük, ahogy izzad a tenyerünk tőle..., de

nem törődünk vele, mi csak tartjuk bent, fogjuk egy

helyben..., nem engedjük, hogy kilátsszon belőle egy csepp

se..., meg kell védenünk őt a fénytől. Most elkezdjük

szorítani is, de nem nagyon, ne fájjon neki, csak szépen,

lassan éreztetjük vele, hogy egyre szorosabb a

„háza”...Lassan, fokozatosan, egyre jobban szorítjuk, már

nem kellemes a tenyerünknek se, de akkor se hagyjuk

abba, megpróbáljuk egyre jobban

szorítani. Egyszer csak érezzük, hogy ha ennél jobban

szorítanánk, az már fájna a tenyerünknek, úgyhogy

85

egyszerre csak kiengedjük az erőt a markunkból, és

hagyjuk, hogy ellazulva szétnyíljanak az ujjaink, a két

kezünk teljesen szétnyíljon, mintha semmi se lett volna

köztük, és hagyjuk, hogy a kavics leessen a földre...

Érezzük a két tenyerünkön, ahogy megkönnyebbül, ellazul,

kezd megszáradni rajta az izzadság, és „elmúlni” a kavics

helye...

- „(...) és a mosoly, mit jelent?

- A mosoly az, amikor az emberek csukott szájjal

nevetnek, hogy ne zavarják a szomszédokat”.

- (7 éves )

0

Felhős játék

A játék leírása

Kirándulás, sétálás alkalmával jó időtöltés a felhők

nézegetése, ki mit lát bennük, milyen állatot, mesealakot

vagy jelenetet.

Pszichológiai indoklás: A játék a projekciós tesztek (pl.

CAT vagy Roschart) technikáját használja fel. A felhők

a tintafoltokhoz hasonló több értelmű alakzatok

melyekbe a gyerek belevetítheti érzelmeit, gondolatait.

Követendő

A megnevezett forma jellege

A gyermek viselkedése a játék során;

a használt verbális (amit szavakkal mond) és

nonverbális kommunikáció (amit gesztusok,

testhelyzet, hanglejtés, stb. által fejez ki)

nyelvezet;

az arckifejezés (az arca vidám, gondtalan, szomorú,

mord, az arc színe normális vagy sápadt);

1

az egyes „felhő alakokkal” szemben kifejezett

érzelmek

- „Miből vannak a felhők?

- Olyan puhából… bundából… a farkasnak a bundájából

van! A Szeles bácsi levágta a bundáját.

- De az, hogy lehet, hogy a felhők nem esnek le az

égből?

- A Szeles bácsi felkötötte őket egy madzaggal és

megállnak. Lefele csüngenek”. (Ingrid, 4 éves)

2

Bibliográfia:

Robyn Hart, Patricia L. Mather, Jeanne F. Slack,

Marcia A. Powell: „Therapeutic Play Activities for

Hospitalized Children, Mosby-Year Book, 1992, USA

Oana Benga: Jocuri terapeutice, ASCR, 2004,

Kolozsvár