GAZDASÁGI TÁRSADALMI EGÉSZSÉG Z ANULMÁNYOK … · Ára: 1800,–ft tanulmÁnyok ii. az...

Ára: 1800,–Ft

TANULMÁNYOK II.AZ EGÉSZSÉG

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÖSSZEFÜGGÉSEI

EUR

ÓPA

I LA

KO

SSÁ

GI E

GÉS

ZSÉ

GFE

LMÉR

ÉS –

MA

GYA

RO

RSZ

ÁG, 2

00

9 /

3

TA

NU

LMÁ

NY

OK I

I. –

AZ E

GÉS

ZSÉ

G T

ÁR

SAD

ALM

I, G

AZ

DA

SÁG

I ÖSS

ZEF

ÜG

GÉS

EI

3.

K

ÖZ

PO

NT

I STA

TIS

ZT

IKA

I HIV

ATA

L

EUR

ÓPA

I LA

KO

SSÁ

GI E

GÉS

ZSÉ

GFE

LMÉR

ÉS

Tanulmányok II.

Budapest, 2012

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2012

Népesedési és szociális védelmi statisztikai főosztály

Szerkesztette és lektorálta: Az ELEF szerkesztőbizottsága:

Gárdos Éva (elnök)Józan Péter (MTA Demográfi ai Bizottság)

Jávorszkyné Nagy AnikóKovács Katalin (KSH, Népességtudományi Kutatóintézet)

Németh Eszter

Tördelőszerkesztők:Trybek Krisztina

Szerkesztő:Gárdos Éva

Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafi kai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát

képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.

ISBNISBN

Készült:a KSH Népesedési és szociális védelmi statisztikai főosztályán

Főosztályvezető:Tokaji Károlyné

Internet: http://[email protected]

(36-1) 345–6789 (telefon), (36-1) 345–6788 (fax)

Borítóterv: Rába JuditA borítón található kép a felmérés kapcsán meghirdetett gyermekrajzpályázat alkotása.

Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft. – 2012.125

3

Tartalom

Előszó ..................................................................................................................................... 7KOPP MÁRIA –MÉSZÁROS ESZTER: AZ ÉLETMINŐSÉG ÉS A JÓLLÉT TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÜLÖNBSÉGEI MAGYARORSZÁGON ................................... 9

1. Bevezetés és módszerek ................................................................................................... 9

2. Eredmények ..................................................................................................................... 102.1. Az egészséggel kapcsolatos életminőség jellemzők nem, életkor szerinti és területi megoszlása .................................................................................................... 10

2.1.1. Az egészségi állapot önbecslése ......................................................................... 102.1.2. Legalább hat hónapja tartó krónikus betegség .................................................... 122.1.3. Krónikus betegségek az élet során, illetve az elmúlt évben ................................ 122.1.4. Fájdalom: „Volt-e az elmúlt négy hétben Önnek fi zikai fájdalma vagy fi zikai problémája?” ..................................................................................................... 142.1.5. Korlátozottság: „Az elmúlt 6 hónapban korlátozta-e Önt valamilyen egészségi probléma a mindennapi tevékenységek elvégzésében, és ha igen, milyen mértékben?” .................................................................................................... 152.1.6. Munkaképtelenség: „Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e, hogy egészségi problémája miatt nem tudott dolgozni?” (munkahelyi hiányzás) ................................. 152.1.7. „Az elmúlt évben hány napot mulasztott munkahelyéről saját egészségi ok miatt?” .................................................................................................................... 152.1.8. „Az elmúlt 12 hónapban hányszor találkozott háziorvosával saját egészsége érdekében?”................................................................................................................ 15

2.2. Pszichológiaiéletminőség-tényezők ........................................................................... 162.2.1. Elégedettségmutatók ........................................................................................... 162.2.2. További pszichológiaiéletminőség-tényezők ....................................................... 19

2.3. Pozitív pszichológiaiéletminőség-jellemzők ............................................................... 202.3.1. Boldogság: az elmúlt négy héten milyen gyakran érezte boldognak magát? ...... 202.3.2. Energikusság ....................................................................................................... 22

2.4. Negatív pszichológiaiéletminőség-jellemzők.............................................................. 232.4.1. Szomorúság, kedvetlenség ................................................................................. 232.4.2. Nagyon idegesnek érzi magát ............................................................................. 242.4.3. Társas támogatottság .......................................................................................... 252.4.4. Munkahelyi stressz: „Mennyire jellemzi (jellemezte) az Ön munkahelyét szűk határidők, túl sok munka?”........................................................................................... 26

2.5. Többváltozós összefüggések: az egészségi állapot, életminőség, pszichológiai jellemzők és a társadalmi-gazdasági tényezők összefüggései ...................................... 28

2.5.1. Jó egészségi állapot és boldogság esélye iskolai végzettség, életkor, gazdasági aktivitás szerint .......................................................................................... 28

3. Összefoglalás ................................................................................................................... 30

Irodalom ............................................................................................................................... 32

TISTYÁN LÁSZLÓ–BUSA CSILLA–FÜZESI ZSUZSANNA: A MENTÁLISBETEGSÉGEK, PANASZOK ÉS AZ EGÉSZSÉG-MAGATARTÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI ...... 331. Mentális egészség ............................................................................................................ 34

1.1. Krónikus szorongás.................................................................................................... 34

Európai lakossági egészségfelmérés – Magyarország, 2009

4

1.2. Krónikus depresszió .................................................................................................. 351.3. Krónikus depresszió ................................................................................................... 35

2. A mentális betegségek, problémák halmozódása ............................................................ 352.1. Mentális betegségek előfordulása életkor szerint ...................................................... 362.2. Mentális betegségek előfordulása iskolai végzettség szerint .................................... 362.3. Mentális betegségek és tevékenységkorlátozottság .................................................. 36

3. Az egészség-magatartás egyes dimenziói, összefüggései a mentális betegségekkel és a társadalmi-gazdasági tényezőkkel ........................................................................... 37

3.1. A dohányzás és a mentális betegségek ..................................................................... 373.1.1. Dohányzási szokások .......................................................................................... 373.1.2. Dohányzás és mentális betegségek .................................................................... 38

3.2. Alkoholfogyasztás és mentális betegségek ............................................................... 393.2.1. Alkoholfogyasztási szokások ............................................................................... 393.2.2. Alkoholfogyasztás és mentális betegségek ......................................................... 40

4. Kábítószerek fogyasztása ................................................................................................ 43

5. Az egészségi állapot önértékelése és a mentális betegségek ......................................... 435.1. Az egészségi állapot önértékelése ........................................................................... 435.2. Az egészségi állapot önértékelése és a mentális betegségek ................................ 43

6. Az egészségtudatosság és a mentális betegségek .......................................................... 456.1. Az egészségtudatosság megítélése ......................................................................... 456.2. Az egészségtudatosság és a mentális betegségek .................................................. 45

7. Összefoglaló megállapítások............................................................................................ 47Irodalom ............................................................................................................................... 51

BÉNYI MÁRIA–KÉKI ZSUZSANNA: A MUNKA ÉS AZ EGÉSZSÉG KAPCSOLATA .......... 531. Szociális háttér ................................................................................................................. 542. Életmód ............................................................................................................................ 573. Betegségek....................................................................................................................... 594. Munkakörnyezeti tényezők ............................................................................................... 64

4.1. Pszichikai munkakörnyezeti tényezők........................................................................ 644.2. Fizikai és kémiai munkakörnyezeti tényezők, ergonómia, balesetveszély ................ 66

5. Összefoglalás ................................................................................................................... 69Irodalom ............................................................................................................................... 72

ELEKES ZSUZSANNA: ALKOHOLFOGYASZTÁS MAGYARORSZÁGON AZ ELEF2009 ADATAI ALAPJÁN ................................................................................................................ 731. Az alkoholfogyasztás méréséről ....................................................................................... 742. Az alkoholfogyasztás jellemzői az ELEF2009 adatai alapján ........................................... 74

2.1. Az előző 12 hónap alkoholfogyasztása ...................................................................... 742.2. Az előző hét alkoholfogyasztása ................................................................................ 75

3. A társadalmi-demográfi ai változók hatása az alkoholfogyasztásra .................................. 793.1. Családi állapot, háztartástípus ................................................................................... 793.2. Lakóhely ..................................................................................................................... 803.3. Társadalmi státus ....................................................................................................... 81

3.3.1. Iskolai végzettség ................................................................................................ 81

5

Tanulmányok II.

3.3.2. Gazdasági aktivitás............................................................................................ 8203.3.3. Jövedelem ........................................................................................................... 82

4. Nagyivók ........................................................................................................................... 834.1. Ivástípusok ................................................................................................................. 834.2. A nagyivó férfi ak jellemzői .......................................................................................... 84

5. Az eredmények értelmezése és összefoglalás................................................................. 865.1. A fogyasztás jellemzői ................................................................................................ 865.2. A fogyasztók jellemzői ................................................................................................ 88

Irodalom ............................................................................................................................... 89

AMBRUS ZOLTÁNNÉ – VARSÁNYI TAMÁS: AZ EGÉSZSÉG ÉS AZ ÉLETMÓD REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI ............................................................................................. 911. Bevezetés ......................................................................................................................... 912. Az egészséget befolyásoló néhány fontosabb tényező .................................................... 913. Az egészségi állapot önértékelésének regionális különbségei ......................................... 93

3.1. Az egészség szubjektív értékelése ............................................................................ 933.2. Korlátozottság ............................................................................................................ 953.3. Betegségek ................................................................................................................ 953.4. Mentális egészség ..................................................................................................... 963.5. Munkahelyi hiányzás .................................................................................................. 98

4. Az egészség-magatartás regionális különbségei ............................................................. 974.1. Testmozgás, táplálkozás ............................................................................................ 994.2. Dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószer-használat ............................................. 101

5. Összefoglalás ................................................................................................................. 105Irodalom ............................................................................................................................. 106

Jelmagyarázat

– Nem fordul elő. x Nem értelmezhető.

7

ELŐSZÓ

A KSH folytatja az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF2009) adatainak hasznosítá–sával készült tanulmányok közreadását. A hivatal munkatársai és az egészségtudományok el-ismert kutatói által jegyzett szakcikkek a mentális egészéggel, a gazdasági aktivitás és az egészségi állapot összefüggéseivel, a szeszesital-fogyasztással és a lakosság egészségének regionális jellemzőivel foglalkoznak.

Kopp Mária és Mészáros Eszter tanulmánya az életminőség és jóllét indikátorait mutatja be a lakosság egyes csoportjaiban. Elemzik a társadalmi-demográfi ai helyzet, ezen belül is az is-kolázottság, a gazdasági aktivitás, az urbanizáció foka, az életkor, valamint az életminőség leg-fontosabb összetevői közötti kapcsolatot.

Tistyán László és munkatársai azt vizsgálják, hogy vajon a mentális egészségi problémák-kal küzdő népesség milyen egészségmagatartási szokásokkal jellemezhető, és ezek a szoká-sok, magatartási formák mennyiben térnek el a népesség átlagától. Egyúttal foglalkoznak azzal is, hogy az egyes mentális betegségek, problémák megléte miként befolyásolja az egészség-tudatosságot.

Bényi Mária és Kéki Zsuzsa dolgozatukban az ELEF adatai alapján mutatják be a 18–64 éves lakosság egészségi állapotát gazdasági aktivitás szerint, és felhívják a fi gyelmet arra, hogy az utóbbi két évtizedben a munka világa és az aktív korúk szerepvállalása jelentős átren-deződésen ment át.

Elekes Zsuzsa az italozás népességbeli jellemzőit tárja az olvasó elé többféle mutató alkal-mazásával, és részletesen elemzi, hogy a demográfi ai, társadalmi-gazdasági ismérvek, ho-gyan befolyásolják a szeszesital-fogyasztást, illetve az alkoholabúzus esélyét.

Ambrus Zoltánné és Varsányi Tamás tanulmányukban az egészségi állapot, az életviteli jel-lemzők és az egészségügyi ellátórendszer igénybevételéről alkotott vélemények regionális kü-lönbségeit elemzik a térségek társadalmi és gazdasági jellemzőivel összefüggésben.

A szakcikkek adatforrásául szolgáló ELEF2009 felmérésről a közelmúltban megjelent össze-foglaló kiadványból lehet részletes tájékoztatást kapni, ami az adatfelvétel részletein túl annak legfontosabb eredményeit is tartalmazza.

9

Kopp Mária –Mészáros Eszter:*

Az életminőség és a jóllét társadalmi-gazdasági különbségei Magyarországon

Az életminőség és a jóllét mutatóit nem, életkor, aktivitás és település-népsűrűség szerin-ti különbségeit egységes szerkezetben mutatjuk be. Az egészséggel kapcsolatos életminőség-mutatók: az egészségi állapot önbecslése, a munkaképesség csökkenés, a fájdalmakkal kap-csolatos korlátozottság, munkaképtelen napok önbecslése, betegségek gyakorisága. Pozitív pszichológiaiéletminőség-mutatók a boldogság szubjektív minősítése, az energikusság, az élet-erő, a nyugodtság, negatív jellemzők a szomorúság, az idegesség, a kedvetlenség, a kimerült-ség. Az életminőség fontos mutatója az elégedettség az egészségügyi ellátással, az ezzel ösz-szefüggő hálapénz. Elemezzük a társadalmi-gazdasági helyzet, elsősorban az iskolázottság, a gazdasági aktivitás, urbanizáció foka, az életkor és az életminőség legfontosabb összetevői kö-zötti kapcsolatot.

Bevezetés és módszerek

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-os meghatározása szerint az egészség a tel-jes testi, lelki és társadalmi jóllét, és nem egyszerűen a betegségek vagy fogyatékosságok hi-ánya. Ez a megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy az egészségnek több dimenziója van, ezek a testi egészség, a lelki egészség és a társas, szociális, társadalmi egészség (Kopp, Martos 2011/, Pikó 1996; Pikó, 2003). Az egészségnek ez a dimenzionalitása jól tükrözi a bio-pszicho-szociális szemléletet.

A WHO legújabb meghatározása szerint a lelki (mentális) egészség a jóllét állapota, amiben a személy megvalósítja képességeit, meg tud küzdeni az élet átlagos stresszeivel, képes pro-duktívan és eredményesen dolgozni és hozzájárulni a közösség működéséhez (WHO 2009). Ezzel összhangban Seligman (2002) Authentic happiness című kötetében az életminőséget a boldogsággal azonosítja.

A leggyakrabban alkalmazott szociológiaiéletminőség-kutatás az egyes országok, régiók, társadalmi rétegek életminőségét vizsgálja. Erre a célra igen jelentős nemzetközi központokat hoztak létre, amelyek azonos módszerekkel elemzik az egyes országok életminőségét. A jelen tanulmányban bemutatott felmérés az ezzel kapcsolatos KSH-kutatás eredményeit tekinti át az egészséggel kapcsolatos életminőség és a jóllét szempontjából (Európai lakossági egészség-felmérés – Magyarország, 2009. Összefoglaló eredmények, KSH, 2012).

A fi zikai és pszichés életminőség nem, életkor, gazdasági aktivitás és a település népsűrű-sége szerinti különbségeit egységes szerkezetű táblázatokban mutatjuk be. Életkori bontásban ábrázoljuk az egészségi mutatók átlagértékeit, kor és társadalmi-gazdasági helyzet szerinti kü-lönbségeit. A három korcsoport: 20–34 év (fi atal kor), 35–64 év (középkor), 65 év felett (idős kor).

Egészséggel kapcsolatos életminőség-mutatók: 1. Az egészségi állapot önbecslése2. Legalább hat hónapja tartó krónikus betegség3. Krónikus betegségek az élet során, illetve az adatfelvételt megelőző évben: szív-ér beteg-

ség, mozgásszervi betegség, mentális betegség, egyéb betegség,

* Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet.

Európai lakossági egészségfelmérés – Magyarország 2009

10

4. Fájdalom: „Volt-e az elmúlt négy hétben Önnek fi zikai fájdalma vagy fi zikai problémája?”5. Korlátozottság: „Az elmúlt hat hónapban korlátozta-e Önt valamilyen egészségi probléma a

mindennapi tevékenységek elvégzésében, és ha igen, milyen mértékben? Kérem, csak az elmúlt hat hónapban végig fennálló korlátozottságra gondoljon! ”

6. Munkaképtelenség: „Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e, hogy egészségi problémája miatt nem tudott dolgozni?”

7. „Az elmúlt évben hány napot mulasztott munkahelyéről saját egészségi ok miatt?”8. „Az elmúlt 12 hónapban hányszor találkozott háziorvosával saját egészsége érdekében?”

1. tábla Pszichológiaiéletminőség-mutatók

Elégedettség-Pozitív Negatív

pszichológiai

mutatók

1. „Mennyire elégedett a kórházzal, szakorvosi el-látással, háziorvosi ellá-tással?”

2. A hálapénz havi össze-ge.

1. Boldogság2. Tele van életerővel3. Nyugodtnak, békésnek

érzi magát4. Tele van energiával5. Társas támogatás

6. Nagyon ideges7. Semmi nem tudja felvi-

dítani8. Szomorú és kedvetlen9. Kimerült10. Fáradt11. Munkahelyi stressz:

Mennyire jellemzi (jel-lemezte) az Ön munka-helyét szűk határidők, túl sok munka?

2. Eredmények

2.1. Az egészséggel kapcsolatos életminőség jellemzők nem, életkor szerinti és területi megoszlása

2.1.1. Az egészségi állapot önbecslése

Az 1. tábla az egészségi állapot önbecslésének nem és életkor szerinti megoszlását mutat-ja be a magyar népesség körében.

Az utóbbi években számos vizsgálat bizonyította, hogy az egészségi állapot önértékelése, az ún. self-rated health a halálozás megbízható előrejelzője, ezért igen fontos egészségi álla-pot jellemző (Idler–Benyamini 1997). Az egészségre vonatkozó kérdést ötfokozatú skálán kel-lett megítélniük a résztvevőknek: 5: nagyon jó; 4: jó; 3: kielégítő; 2: rossz; 1: nagyon rossz. Mi-nél magasabb értéket kapunk, annál jobb egy-egy népességcsoport egészséggel kapcsolatos életminősége.

11

Tanulmányok II.

2.táblaAz egészségi állapot önértékelése

(%)

Egészség Teljes minta Férfi Nő

20–34 35–64 65–

éves

Nagyon jó 16,8 19,6 14,3 32,4 10,8 2,9Jó 37,4 39,3 35,7 53,3 38,0 14,8Kielégítő 31,2 29,4 32,7 12,8 36,5 47,8Rossz 10,9 8,6 12,9 1,4 11,6 23,8Nagyon rossz 3,7 3,1 4,3 0,2 3,1 10,7Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A teljes 20 évnél idősebb népesség 54,2%-a minősítette nagyon jónak vagy jónak egészsé-gi állapotát, a férfi ak 58,9, a nők 50,0%-a. Ennek megfelelően a teljes mintában az egészségi állapot önértékelésének átlaga 3,53, a férfi aké 3,64, a nőké 3,42, erősen szignifi káns.

A nők – mint ez valamennyi korábbi vizsgálatban is kiderült – összességében rosszabbnak minősítik az egészségi állapotukat, mint a férfi ak. Életkor szerint is a férfi ak valamennyi életkor-ban jobbnak minősítik az egészségi állapotukat, mint a nők, ez a különbség a 20–34 éves kor-osztályban a legkisebb, 65 év felett a legnagyobb, de ebben természetesen alapvető szerepet játszik, hogy a nők közül többen élnek meg magasabb életkort (2. tábla).

3. tábla Az egészségi állapot átlaga nemek és korcsoportok szerint

Nem Életkor, év Egészségi állapot átlaga Átlag és standard hiba, SE

Férfi 20–34 4,2 0,0007

35–64 3,5 0,0007

65– 2,9 0,0012

Nő 20–34 4,2 0,0007

35–64 3,4 0,0006

65– 2,7 0,0009

Elemeztük az egyes társadalmi-gazdasági rétegek közötti különbségeket. Az egészség ál-lapot önbecslése az iskolázottsággal mutatta a legszorosabb kapcsolatot (1. ábra). A felsőfo-kú végzettségűek között nem volt különbség a nemek között az egészségi állapot önbecslése szerint, és az átlagérték a nagyon jó, jó kategóriába esett, a legrosszabb értékeket a nyolc ál-talánosnál kevesebbet végzettek közt kaptuk. Az idő előtti halálozási arányok különbségei ha-sonló iskolázottság szerinti mintázatot mutatnak, azonban ez az összefüggés lényegesen je-lentősebb a férfi ak, mint a nők között (Kopp 2003, Kopp–Skrabski 2009, Kopp és mtsai 1999, 2000, 2011). Mivel azonban az iskolázottság tekintetében igen jelentős különbségek vannak az egyes korcsoportok között – az idősebb korosztályban magasabb az alacsonyabb végzett-ségűek aránya –, külön elemeztük az iskolázottság, a nem és az egészségi állapot önbecslé-se közötti összefüggéseket. Ez az elemzés érdekes eredményeket hozott. Mind a 20–34 éves korosztályban, mind a középkorú, 35–64 éves korosztályban az alacsony végzettségű férfi ak rosszabbnak minősítették egészségi állapotukat, mint az azonos végzettségű és korú nők.

20–34 éves korosztály, 8 általánosnál kevesebb: férfi 3,5, nő 4,035–64 év, 8 általánosnál kevesebb: férfi 2,4, nő 2,6, A magasabb végzettségű rétegekben már a nők tartják rosszabbnak az egészségi állapotukat.


12

A varianciaanalízis iskolázottság szerint igen erősen szignifi káns különbséget mutatott ki az egészségi állapot önértékelésében mind a férfi ak, mind a nők között.

Aktivitás szerint a gyermekellátásban részesülő nők és férfi ak – bár a férfi ak igen kevesen vannak ebben a csoportban – minősítették legjobbnak az egészségi állapotukat. Érdekes mó-don a vállalkozók az egyetlen csoport, amelyben a nők jobbnak tartják az egészségi állapotu-kat, mint a férfi ak. Nyilvánvalóan a nyugdíjasok egészségi állapota a legrosszabb, de a munka-nélkülieké is rosszabb a többi csoportnál.

A varianciaanalízis aktivitás szerint igen erősen szignifi káns különbséget mutatott ki az egészségi állapot önértékelésében mind a férfi ak, mind a nők között.

A legrosszabbnak a ritkán lakott települések lakói tartják egészségi állapotukat, a legjobbnak pedig a sűrűn lakott települések lakói, azonban ez a különbség nem jelentős, a nők esetében nagyobb az eltérés. Ha kor szerint külön vizsgáljuk az összefüggéseket, a fi atal korosztályban még nincs különbség, a középkorúaknál is alig van eltérés, leginkább a ritkán lakott területen élő idős nők egészségi állapota rosszabb.

2.1.2. Legalább hat hónapja tartó krónikus betegség

Az arra a kérdésre adott válaszok alapján, hogy „van-e Önnek valamilyen krónikus beteg-sége vagy olyan egészségi problémája, ami legalább 6 hónapja tart, vagy előreláthatólag leg-alább 6 hónapig fog tartani?”, úgy lehet becsülni, hogy a 15 éves vagy idősebb népesség 69%-ának van krónikus betegsége – a férfi ak 65, a nők 73%-ának. A 20–34 évesek 45%-a, az ilyen korú férfi ak 43, a nők 47%-a szenved valamilyen idült egészségi problémától; a 35–64 évesek 75%-a, nemek szerint a férfi ak 72, a nők 79%-a; a 65 évesek vagy idősebbek 95%-a, és a korcsoporton belül a férfi ak 94, a nők 95%-a. Ezek európai összehasonlításban (Crimmins et al 2010, Gorman, Read 2006) rendkívül magas arányok.

A nemzetközi kutatások azt bizonyítják, hogy a megkérdezésen alapuló felmérési ered-mények statisztikai szempontból igen megbízhatóak (Bergmann és mtsai 1998, Goldman és mtsai 2003, Okura és mtsai 2004). A magyar férfi ak idő előtti halálozási arányai még a szomszédainkhoz képest is rendkívül rosszak. A 15–60 éves férfi ak halálozási aránya (OECD 2009) Svédországban 7,8, Ausztriában 10,5, Csehországban 14,8, Lengyelországban 20,9, Bulgáriában 21,9, Magyarországon 24,9, Oroszországban 43.2%.

Igen fontos megvizsgálni, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a fi atal korosztályban is megjelenő krónikus megbetegedések kialakulásában. Iskolázottság szerint jelentősek a kü-lönbségek, 20–34 éves korban a nyolc általánosnál kevesebbet végzettek között legalacso-nyabb ez az arány, ez azonban valószínűleg azt jelzi, hogy kevésbé ismerik fel a betegsége-iket, és később kezdik kezelni azokat. Aktivitás szerint legkevésbé a fi atal vállalkozóknak van hat hónapja tartó krónikus betegsége. A különbségek minden esetben magasan szignifi kánsak, mind iskolázottság, mind gazdasági aktivitás szerint.

2.1.3. Krónikus betegségek az élet során, illetve az elmúlt évben

– A keringési rendszer betegségei (szívinfarktus, szívroham, szívkoszorúér-megbetege-dés, magasvérnyomás-betegség, agyvérzés, egyéb szívbetegség) az élet során, illet-ve az elmúlt évben

A keringési rendszer betegségei a leggyakoribb halálokok. A 15 éves és idősebb népes-ség 39%-ának volt ilyen betegsége, 37%-ának az elmúlt évben, a férfi ak 35, illetve 32%-ának, a nők 42, illetve 40%-ának.

Korosztály szerint a 20–34 éves férfi ak 11, illetve 9%-ának, a nők 8, illetve 7%-ának; a 35–64 éves férfi ak 40, illetve 37%-ának, a nők 44, illetve 42%-ának; a 65 éves és idősebb férfi ak 74, illetve 70%-ának, a nők 81, illetve 78%-ának volt élete során, illetve az előző 12 hónapban az idetartozó betegségek valamelyike.

13

Tanulmányok II.

– Mozgásszervi betegségek (reuma, ízületi kopás, derékfájás, nyaki fájdalom) az élet so-rán, illetve a felmérést megelőző évben

A teljes népességben ez a leggyakoribb megbetegedéscsoport, a legalább 15 éves kor-osztály 44%-nak volt ilyen betegsége, 41%-nak a felmérést megelőző évben. A mozgásszer-vi megbetegedések a leggyakoribb okai a munkaképesség-csökkenésnek, ezért sokkal na-gyobb súlyt kellene fektetni a mozgásszervi elváltozások kialakulásának megelőzésére.

A teljes népességben a férfi ak 42, illetve 38%-ának, a nők 46, illetve 43%-ának van moz-gásszervi betegsége. Korosztály szerint az arányok a következők: A 20–34 éves férfi ak 20, illetve 17%-a, a nők 16, illetve 14%-a; a 35–64 éves férfi ak 49, illetve 44%-a, a nők 52, illet-ve 48%-a; a 65 éves és idősebb férfi ak 70, illetve 67%-a, a nők 73, illetve 69%-a.

Rendkívül magas arányban fordulnak elő mozgásszervi megbetegedések már a fi atal férfi ak között is: minden ötödik fi atal férfi nak volt ilyen betegsége.

– Mentális betegség (krónikus szorongás, depresszió, egyéb pszichés, mentális problé-mák) az élet során, illetve a felmérést megelőző évben

Saját bevallása szerint a teljes népesség 12%-ának volt ilyen betegsége, 11%-ának az elmúlt évben, a férfi ak 7,9, illetve 7,1%-ának, a nők 15,4, illetve 14%-ának.

Korosztály szerint az alábbi arányok adódnak: 20–34 éves férfi ak 4,3, illetve 4,1%-a; a nők 5,8, illetve 4,6%-a; a 35–64 éves férfi ak 9,6, illetve 8,6%-a, a nők 18, illetve 17%-a; a 65 éves és idősebb férfi ak 11, illetve 10%-a, a nők 22, illetve 20%-a.

A mentális megbetegedésekkel szembeni előítéletek miatt ezeknek a betegségeknek a felismerése és bevallása a magyar népesség körében a tényleges arányoknál feltételezhe-tően alacsonyabb, ennek ellenére saját bevallása szerint a férfi ak 8, a nők 15%-a volt men-tális beteg. A felmérések alapján a nők között gyakoribbak a mentális megbetegedések, legalábbis a ma használatos diagnosztikai kritériumok szerint, de érdekes módon a nyolc ál-talánosnál alacsonyabb végzettségű férfi ak számoltak be több mentális megbetegedésről. Összességében 35 év felett a férfi aknak mintegy egytizede, a nők mintegy egyötöde szen-vedett mentális megbetegedésben. Mivel az életminőség és a jóllét szempontjából a mentá-lis megbetegedéseknek különösen nagy jelentősége van, ezek gyakoriságát ábrán is bemu-tatjuk (1. és 2. ábra).

1. ábra Mentális betegségek előfordulása jelenleg vagy korábban

iskolázottság, korcsoportok és nemek szerint

éves éves éves éves

0%

25%

50%

20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65

8 általánosnálkev esebb

8 általános Érettségi Felsőfokú v agy Ph.D.

Férfi Nő

%50

25

0

felsőfokú vagy Ph.Dérettségi


14

2. ábra. Mentális betegség (krónikus szorongás, depresszió, egyéb pszichés, mentális problémák)

az élet során nemek, korcsoportok és gazdasági aktivitás szerint

– Egyéb betegség (asztma, krónikus hörghurut, cukorbetegség, allergia, gyomor vagy nyombélfekély, májbetegség, erős fejfájás, inkontinencia, sérülés, baleset, zsíranyag-csere-zavar, csontritkulás, súlyos fejlődési rendellenesség) az élet során, illetve a fel-mérést megelőző évben

A teljes népességben 50%-ának volt egyéb betegsége, 46%-ának a felmérést megelőző év-ben, a férfi ak 44, illetve 39%-ának, a nők 56, illetve 53%-ának. Korosztály szerint az arányok a következők: 20–34 éves férfi ak 34, illetve 29%-a, a nők 38, illetve 35%-a; a 35–64 éves fér-fi ak 45, illetve 41%-a, a nők 59, illetve 56%-a, a 65 éves és idősebb férfi ak 64, illetve 59%-a, a nők 72, illetve 70%-a.

Megállapítható tehát, hogy a népesség közel fele szenved további megbetegedésben, már a 20–34 éveseknek is több mint egyharmada, és különösen magasak ezek az arányok a 35 év-nél idősebb nők esetében.

A rosszindulatú daganatos megbetegedések aránya a felmérés adatai szerint irreálisan alacsony, csupán 2,1% a teljes népességben, 2,6 a férfi ak és 4,5% a nők között, valószínűleg a megkérdezettek daganatos megbetegedések többségét is az egyéb megbetegedések a ka-tegóriájába sorolták.

2.1.4. Fájdalom: „Volt-e az elmúlt négy hétben Önnek fi zikai fájdalma vagy fi zikai prob-lémája?”

A fájdalom igen fontos életminőséget károsító tényező, ötfokozatú skála szerint: 1 = nem volt érték jellemzi a legalább 15 éves népesség 45, a férfi ak 51, a nők 39%-át, 2 = kismértékű fájdalom jellemzi a 32, a férfi ak 30, a nők 34%-át, 3 = közepes fájdalom jellemzi a 17, a férfi ak 15, a nők 19%-át, 4 = súlyos fájdalom jellemzi a 5,5, a férfi ak 4,2, a nők 6,9%-át, 5 = elviselhetetlen fájdalom jellemzi a 1,0, a férfi ak 0,7, a nők 1,4%-át.

éves éves éves éveséves

0%

25%

50%

20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 20–34 35–64 –65 20–34 35–64

Alkalmazott Vállalkozó Gy ermek-ellátáson lévő

Ny ugdíjas, jár. Munkanélküli

Férfi Nő

Gyermekellá-táson lévő

Nyugdíjas, jár.

%50

25

0

15

Tanulmányok II.

2.1.5. Korlátozottság: „Az elmúlt 6 hónapban korlátozta-e Önt valamilyen egészségi probléma a mindennapi tevékenységek elvégzésében, és ha igen, milyen mértékben?”

A korlátozottság az egészséggel kapcsolatos életminőség romlásának egyik legfontosabb jellemzője, a munkaképesség csökkenésének, és a következményes rokkantnyugdíjazás alap-vető jellemzője.

Háromfokozatú skála szerint: – súlyosan korlátozott a 20 éves és idősebb népesség 8,6 , a férfi ak 8,1, a nők 9,0%-a, – korlátozott, de nem súlyosan 32, a férfi ak 28, a nők 36%-a, és– egészségi állapota nem korlátozza 59%-ot, a férfi ak 64, a nők 55%-át.

2.1.6. Munkaképtelenség: „Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e, hogy egészségi problé-mája miatt nem tudott dolgozni?” (munkahelyi hiányzás)

Ezt a kérdést csak az adatfelvétel idején dolgozóknak tették fel, ezért a megkérdezettek 54%-ánál hiányzik ez az adat, tehát a mintába kerülteknek körülbelül a fele válaszolt. Ez az arány a magyar népesség körében jellemző igen alacsony foglalkoztatási arányokra mutat rá, hiszen csak a munkahelyi hiányzással kapcsolatos munkaképtelenségre kérdeztek. Összességében a válaszolók 25%-ánál fordult elő egészségi ok miatti munkaképtelenség az előző évben: a férfi ak 22, a nők 28%-ánál. Érdekes módon ez az arány ugyanannyi mindhárom korcsoportban: 25%.

2.1.7. „Az elmúlt évben hány napot mulasztott munkahelyéről saját egészségi ok miatt?”

Ez a kérdés is csak a munkahelyen dolgozók betegség miatt kieső napjaira kérdezett rá.A munkahelyen dolgozó népesség körében a betegnapok száma az adatfelvételt megelő-

ző évben 22,85 ( 0,04) volt, a férfi ak esetében 24,38 ( 0,06), a nők esetében 21,41 ( 0,05).A 20–35 éves korosztályban a munkahelyi mulasztott napok átlagos száma 16,71 ( 0,05), a

35–64 évesek között 26,23 ( 0,05), és a 65 évesek vagy idősebbek között 23,51 ( 0,32). Az idős korosztályban a standard hiba sokkal magasabb, az ő esetükben lényegesen nagyobb különbsé-gek mutathatóak ki. A 65 évnél idősebbek a nyugdíj korhatárnál magasabb életkorban dolgoznak, érdekes, hogy esetükben az átlagos betegnapok száma a fi atalabb korosztályhoz képest még csökkent is – ez jelzi, hogy a rugalmas nyugdíjkorhatár az időskorban is munkaképes, dolgoz-ni kívánó emberek esetében mind saját maguk, mind a társadalom számára előnyt jelenthetne.

2.1.8. „Az elmúlt 12 hónapban hányszor találkozott háziorvosával saját egészsége érde-kében?”

A háziorvosi ellátás szempontjából lényeges, hogy az alacsonyabb végzettségű rétegek-ben minden korosztályban lényegesen magasabb az évenkénti házi (család) orvosi látogatá-sok száma: – a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségűek között 10,28 ( 0,018),– a nyolc általánost végzettek között 7,04 ( 0,006),– az érettségizettek között 5,40 ( 0,003),– a felsőfokú végzettségűek között 4,49 ( 0,004).

Kiugróan magas az arány a 20–34 éves, nyolc általánosnál kevesebbet végzett férfi ak kö-zött, valamint ugyanebben a korosztályban az álláskeresési támogatásban részesülő járulékos nők között. A gyermekellátásban részesülők keresik fel legritkábban a családorvosukat (3,40 ± 0,006), ennél többször fordulnak orvosukhoz az alkalmazottak és a vállalkozók (3,94 ± 0,003, illetve 4,18 ± 0,008). A munkanélküliek az elmúlt évben 5,04 (± 0,010), a nyugdíjasok 8,9 (± 0,005) alkalommal keresték fel a családorvosukat.


16

2.2. Pszichológiaiéletminőség-tényezők

2.2.1. Elégedettségmutatók

Az elégedettség az életminőség és jóllét egyik legfontosabb összetevője. A felmérés kereté-ben az egészségügyi ellátással való elégedettséget, valamint az ezzel bizonyos mértékig ösz-szefüggő kifi zetett hálapénz nagyságát vizsgálták három kérdésben.

Ezeknek a tényezőknek a megoszlását fontosságuk miatt részletesen is elemezzük.

– „Mennyire elégedett a kórházzal, szakorvosi ellátással, háziorvosi ellátással?”Az emberek túlnyomó többsége az egészségügyi ellátás minden nehézsége ellenére elége-

dett a háziorvosi (családorvosi) ellátással. A háziorvosi ellátással a népesség 83,0%-a elégedett, mindössze 5,4% elégedetlen, ez igen

jó arány.A szakorvosi ellátással is elégedett az emberek 64%-a, az elégedetlenek aránya 12%.A kórházi ellátással kapcsolatban már sokkal rosszabb a helyzet, csak 49% elégedett, 20%

elégedetlen. A nők mindhárom ellátási formával elégedettebbek, mint a férfi ak, az idősebbek elégedet-

tebbek, mint a fi atalabb korosztályok, illetve az alacsonyabb végzettségűek elégedettebbek, mint a magasabb végzettségűek. Gazdasági aktivitás szerint a vállalkozók a leginkább elége-detlenek, a nyugdíjasok a legelégedettebbek. A 3–5. ábrán az egészségügyi ellátás szempont-jából különösen fontos településszerkezet és az orvosi ellátással való elégedettség különbsé-geit mutatjuk be.

3. ábraA családi (házi-) orvosi ellátással való elégedettség átlaga a település népsűrűsége,

korcsoportok és nemek szerint

éves éves éves

0,00,51,01,52,02,53,03,54,04,55,0

20–34 35–64 –65 20–34 35–64 >65 20–34 35–64 –65

Sűrűn lakott Közepesen lakott Ritkán lakott

Elégedettségi átlag

Férfi Nő

17

Tanulmányok II.

4. ábraA szakorvosi ellátással való elégedettség átlaga a település népsűrűsége,


5. ábraA kórházi ellátással való elégedettség a település népsűrűsége,


– „Mennyi hálapénzt fi zetett az elmúlt évben az utolsó négy hét átlaga alapján?”A 20 éves és idősebb népesség körében az adatfelvételt megelőző négyheti hálapénz át-

lagos összege 804 forint, ez – feltéve, hogy a hálapénz az év során egyenletes – évi összesí-tésben fejenként 10 457, kerekítve 10 000 forint. A korcsoport egészére számítva évente kö-zel 83 milliárd forint adódik, és ha feltételezzük, hogy a 20 év alattiak ellátásakor is ugyanannyi hálapénzt adnak, mint az idősebbek esetén, a teljes népességre vonatkozóan a kifi zetett hála-pénz összege megközelítheti a 100 milliárd forintot. Ha ezt az összeget teljesítményarányosan, például önkéntes kölcsönös egészségpénztárakon keresztül kapnák meg az egészségügyben dolgozók, jelentősen javíthatná az egészségügyiek megalázóan alacsony hivatalos bérét.

éves éves éves

1,0

1,5

2,0

2,53,0

3,5

4,0

4,5

5,0

20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65



Férfi Nő

éves éves éves

0,00,51,01,52,02,53,03,54,04,55,0

20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65



Férfi Nő


18

Korábbi Hungarostudy – (Kopp 2003) felméréseinkből az derült ki, hogy az emberek jelen-tős hányada szívesen fi zetne azért, hogy kifi zessék helyettük a hálapénzt. A jelenlegi helyzet-ben a Zöld Kereszt mozgalom keretében1 lehetőség volna arra, hogy azok, akik ezt szeretnék, jövedelemarányosan az évi 10 000 forintnak megfelelő rájuk eső összeget önkéntes kölcsönös egészségpénztárakba fi zessék be, akik szerződést kötnek a velük kapcsolatban álló zöldke-resztes orvosokkal, akik ezeknek a betegeknek az ellátása esetében az önkéntes egészség-pénztáron keresztül kapnának többletösszeget teljesítményarányosan. Erre volt példa az Új-ságírók Egyesülete, amely 1990-ig így működött: az egyesület szerződött az orvosokkal, akik ellátták az egyesületbe belépő újságírókat és családtagjaikat, és a befi zetett összegből kaptak jövedelemkiegészítést. Így működnek a francia mutualiték, a kiegészítve társadalombiztosítást, illetve bizonyos értelemben a német Krankenkassek is.

Jelenleg a hazai hálapénzfi zetés rendszere teljesen diszfunkcionális, sőt kontraszelektáló, hiszen azok kapják a legnagyobb összegeket, akik visszaélnek a betegeik kiszolgáltatott hely-zetével. A nők több hálapénzt fi zetnek, mint a férfi ak, kor szerint a legtöbbet a 65 évesek és idő-sebbek, akiknek legnagyobb szükségük van egészségügyi ellátásra, ugyanakkor számukra ez már jelentős anyagi terhet jelent (6–8. ábra).

6. ábraAz évenként kifi zetett hálapénz összege iskolázottság, korcsoportok és nemek szerint

7. ábraAz évenként kifi zetett hálapénz összege gazdasági aktivitás, korcsoport és nem szerint

1 A mozgalom lényege, hogy zöld keresztet tűznének ki az orvosok, hogy jelezzék, nem fogadnak el hálapénzt, de cserébe dupla fi zetést kérnek.

0

5 00010 000

15 00020 000

25 000

30 00035 000

40 000

20-34 év esek8 általánosnál

kev esebb

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esek8 általános

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekérettségi

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekfelsőfokú v . phd

35-64 év esek>65 év esek

Hálapénz(Ft)

férfi nő

20–34

Forint

20–34 20–34 20–3435–64éves

8 általánosnál kevesebb

8 általános Érettségi

Férfi Nő

Felsőfokú vagy Phdéves éves éves

35–64 35–64 35–64–65 –65 –65 –65

0

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

70 000

20-34 évesekalkalmazott

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekvállalkozó

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekgyermekell.

35-64 évesek20-34 éveseknyugdíjas, jár.

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekmunkanélküli

35-64 évesek

Hálapénz(Ft)

férfi nő

20–34 20–34 20–34 20–34 20–3435–64éves

Alkalmazott Vállalkozó Gyermek-ellátáson lévő

Férfi Nő

Nyugdíjas, járulékos Munkanélküliéves éves éveséves

35–64 35–64 35–64 35–64–65 –65 –65

Forint

19

Tanulmányok II.

8. ábraAz évenként kifi zetett hálapénz összege településnagyság, korcsoportok és nemek szerint

2.2.2. További pszichológiaiéletminőség-tényezők

A pszichológiaiéletminőség-mutatók leírása a tanulmány bevezetésében szerepel, minden jellemzőt ötfokozatú skálával vizsgáltak, ahol 1 a soha, 5 az állandóan értéket jelenti.

4. táblaAz elmúlt 4 héten érzett állapotok gyakorisága

(%)

Állapot Állandóan Gyakran Időnként Ritkán Soha

Tele van életerővel 21,52 32,33 23,48 15,91 6,77Nagyon ideges 3,41 16,08 25,70 38,70 16,12Semmi nem tudja felvidítani 1,81 7,26 13,13 30,65 47,16Nyugodt, békés 25,53 40,00 19,82 12,24 2,42Tele van energiával 21,42 31,48 22,84 16,79 7,46Szomorú és kedvetlen 2,24 8,65 19,25 43,14 26,72Kimerült 3,83 17,54 30,46 33,46 14,71Boldog 23,36 37,56 23,83 11,88 3,37Fáradt 6,71 26,18 34,20 26,63 6,28

5. táblaAz elmúlt 4 héten érzett állapotok átlagértékei nemek szerint

MegnevezésFérfi Nő

átlag standard hiba, SE átlag Standard hiba, SE

Tele van életerővel 3,63 0,0006 3,31 0,0006Nagyon ideges 2,42 0,0005 2,61 0,0005Semmi nem tudja felvidítani 1,76 0,0005 1,94 0,0005Nyugodt, békés 3,84 0,0005 3,65 0,0005Tele van energiával 3,59 0,0006 3,28 0,0006Szomorú és kedvetlen 2,05 0,0005 2,27 0,0005Kimerült 2,5 0,0005 2,73 0,0005Boldog 3,73 0,0005 3,6 0,0005Fáradt 2,87 0,0005 3,12 0,0005

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

30 000

35 000

20-34 éveseksűrűn lakott

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekközepesen lakott

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekritkán lakott

35-64 évesek>65 évesek

Forint

férfi nő

20–34 20–34 20–3435–64éves

Sűrűn lakott Közepesen lakott

Férfi Nő

Ritkán lakottéves éves

35–64 35–64–65 –65 –65


20

Más vizsgálatok eredményeivel összhangban valamennyi pszichológiai életminőség-mutató tekintetében a nők rosszabbnak tartják az állapotukat, mint a férfi ak (Kopp 2008, Kopp és mun-katársai, 2010). Faktoranalízissel megvizsgáltuk, hogy a vizsgált pszichológia életminőség-mu-tatók közül melyek a leginkább jellemzőek, illetve, hogy azonos faktorba tartoznak-e. A faktor-analízis eredményei szerint a vizsgált változók egyetlen faktorba tartoznak, tehát igen szorosan összefüggnek egymással (9. ábra). A legjellemzőbb pozitív pszichológiai mutató az energikus-ság, a legjellemzőbb negatív mutató a szomorúság, kedvetlenség, ezért ezek megoszlását ele-mezzük részletesebben is. Mivel az utóbbi időben a boldogság vizsgálata rendkívül nagy ér-deklődést vált ki, ennek a mutatónak a megoszlását szintén külön elemezzük.

9. ábraA kedélyállapotot mérő változók faktormátrixa*

-0,79

-0,76

0,72

-0,70

0,68

-0,67

0,66

0,65

0,58

-1,10 -0,60 -0,10 0,40 0,90

tele v an energiáv al

tele v an életerőv el

szomorúnak és kedv etlennek

ny ugodtnak, békésnek

semmi nem tudja felv idítani

boldognak

kimerült

fáradt

nagy on ideges

2.3. Pozitív pszichológiaiéletminőség-jellemzők

2.3.1. Boldogság: az elmúlt négy héten milyen gyakran érezte boldognak magát?

A szubjektív boldogság érzet a pszichológiai életminőség legfontosabb mutatója.1 = állandóan érték jellemzi a vizsgált lakosság 23, a férfi ak 25, a nők 22%-át, 2 = gyakran érték jellemzi a vizsgált lakosság a 38, a férfi ak 38, a nők 37%-át, 3 = időnként érték jellemzi a vizsgált lakosság 24, a férfi ak 23, a nők 24%-át, 4 = ritkán érték jellemzi a vizsgált lakosság 12, a férfi ak 11, a nők 13%-át, 5 = soha érték jellemzi a vizsgált lakosság 3,4, a férfi ak 2,6, a nők 4,1%-át.

A korábbi felmérések eredményeivel összhangban a 35 évnél fi atalabb korosztályban a nők boldogabbak, 35–44 éves korban nincs jelentős különbség nők és férfi ak között ebben a tekin-tetben, 45–64 év között és 70 év felett viszont a férfi ak sokkal boldogabbak (Kopp 2008) (10. ábra). Az iskolázottság és a boldogság közt szoros kapcsolat van, különösen az idősebb isko-lázott réteg boldogabb, mint a hasonló korú, de alacsonyabb végzettségűeké, érdekes módon azonban a 8 általánosnál kevesebbet végzett fi atal férfi ak tartják magukat a legboldogabbnak (11. ábra). Gazdasági aktivitás szerint a fi atal vállalkozó nők és a gyermekellátásban részesü-lők a legboldogabbak – közöttük is kiugróan, minden alcsoportnál boldogabbak a gyermekel-látásban részesülő férfi ak. Különösen boldogtalanok a leszázalékolt fi atal nők (12. ábra). Nép-

Tele van enerigával

Tele van életérővel

Szomorúnak és kedvetlennek

Nyugodtnak, békésnek

Semmi nem tudja felvidítani

Boldognak

Kilmerült

Fáradt

Nagyon ideges

*Fakorsúlyok, maximum likelihood módszer.

21

Tanulmányok II.

sűrűség szerint a fi atalok között a ritkán és közepesen lakott területen lakók boldogabbak, az idős korosztályban azonban már a sűrűn lakott terület lakói mondták boldogabbnak magukat (13. ábra).

10. ábraBoldogságátlagok* korcsoportok és nemek szerint

0

1

2

3

4

5

15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-74 75-79 80-84 85+év es

Boldogságátlagok

Férfi Nő

*A felvételt megelőző 4 hétben milyen gyakran érezte boldognak magát? kérdésre adott válaszok alapján. (1=soha, 5=állandóan).

11. ábraBoldogságátlagok iskolázottság, korcsoportok és nemek szerint

0

1

2

3

4

5


kev esebb





Boldogságátlagok

férfi nőFérfi Nő

20–34 20–34 20–34 20–3435–64éves


8 általános Érettségi Felsőfokú vagy Ph.Déveséves

35–64 35–64 35–64–65 –65 –65 –65

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84 85–


22

12. ábraBoldogságátlagok gazdasági aktivitás, korcsoportok és nemek szerint

13. ábraBoldogságátlagok a település népsűrűsége, korcsoportok és nemek szerint

2.3.2. Energikusság

A 20 éves vagy idősebb lakosság 53%-a soha nem, vagy csak ritkán érzi úgy, hogy tele van energiával, 24%-a gyakran vagy állandóan így érez, tehát az emberek fele nem érzi magát energikusnak, közel egynegyede viszont kifejezetten energikus. A férfi ak általában energiku-sabbnak érzik saját magukat. Fiatal korban ebben a tekintetben nincs különbség az iskolázott-sági csoportok között, azonban már a középkorú alacsony végzettségű réteg is az átlagnál sok-kal kevésbé energikus (14 és 15. ábra).

0

1

2

3

4

5

20-34 év esekalkalmazott

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekv állalkozó

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekgy ermekell.

35-64 év esek20-34 év esekny ugdíjas, jár.

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekmunkanélküli

35-64 év esek

Boldogságátlagok

férfi nő

20–34 20–34 20–34 20–34 20–3435–64éves


Férfi Nő

Nyugdíjas, járulékos Munkanélküliéves éves éveséves

35–64 35–64 35–64 35–64–65 –65 –65

0

1

2

3

4

5

20-34 év eseksűrűn lakott

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekközepesen lakott

35-64 év esek>65 év esek20-34 év esekritkán lakott


Boldogságátlagok

férfi nő

20–34 20–34 20–3435–64éves


Férfi Nő

Ritkán lakottéves éves35–64 35–64–65 –65 –65

23

Tanulmányok II.

14. ábraEnergikusságátlagok iskolázottság, korcsoportok és nemek szerint

0

1

2

3

4

5

15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-74 75-79 80-84 85+év es

Férfi Nő

korcsoport, éves

15. ábraEnergikusságátlagok iskolázottság, korcsoportok és nemek szerint

éves éves éves éves

1

2

3

4

5

20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65 20–34 35–64 –65

8 általánosnál kev esebb 8 általános Érettségi Felsőfokú v . Ph D.

Energikusságátlagok

Férfi Nő

* A felvételt megelőző 4 hétben milyen gyakran (1=soha, 5=állandóan) érezte, hogy tele van enerrgiával adott válaszok alapján.

2.4. Negatív pszichológiaiéletminőség-jellemzők

2.4.1. Szomorúság, kedvetlenségA célpopuláció 70%-a soha nem, vagy csak ritkán érzi magát szomorúnak, kedvetlennek, vi-

szont 11% gyakran vagy állandóan szomorú, kedvetlen volt 2009 őszén. A nők általában szomo-rúbbnak érzik magukat, mint a férfi ak, azonban a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű férfi ak tartották magukat a leginkább szomorúnak. A férfi ak között a magasabb iskolázottságú csoportokban nem emelkedik az életkorral a szomorúság mértéke (16. és 17. ábra).


24

16. ábraA szomorúság, kedvetlenség átlaga korcsoportok és nemek szerint*

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-74 75-79 80-84 85+

év es

Szomorúságátlagok

Férfi Nő

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84 85–

17. ábraA szomorúság, kedvetlenség átlaga iskolázottság, korcsoportok és nemek szerint

0

1

2

3

4

5


kev esebb





Szomorúságátlagok

férfi nő

20–34 20–34 20–34 20–3435–64éves



Férfi Nő

Felsőfokú vagy Ph.D.éves éves éves

35–64 35–64 35–64–65 –65 –65 –65

2.4.2. Nagyon idegesnek érzi magát

2009 őszén a 20 éves és idősebb lakosság 20%-a soha nem, vagy csak ritkán érezte magát nagyon idegesnek, 55% gyakran vagy állandóan, ez utóbbi rendkívül magas arány, hiszen a felnőtt népesség több mint fele érzi magát nagyon idegesnek. A nők általában inkább érzik ma-gukat idegesnek, mint a férfi ak.

korcsoport, éves

25

Tanulmányok II.

2.4.3. Társas támogatottságIdősebb korban csökken a társas kapcsolatok erőssége, az idős emberek mintegy harmada

két vagy kevesebb emberre számíthat, ha nehéz helyzetbe kerül. A 65 évnél idősebbek 3,0%-a válaszolta, hogy senkire sem számíthat nehéz élethelyzetben, a férfi ak 2,2, a nők 1,9%-a.

6. táblaHány olyan ember van, akire számíthat, ha komoly személyes problémája van?

(%)

Támogatók száma Férfi Nő20–34 35–64 65–

éves

Nincs egy sem 2,24 1,87 1,09 2,31 3,02

Egy vagy kettő 28,54 28,77 21,99 30,94 36,15

Három–öt 38,07 39,79 39,36 38,32 39,26

Ötnél több 31,14 29,57 37,56 28,43 21,58

18. ábraA támogatók száma iskolázottság és nemek szerint

0,0

1,0

2,0

3,0

4,0

8 általánosnálkev esebb

8 általános érettségi felsőfokú v . phd

férfi nő

Érettségi

Férfi Nő

Felsőfokú vagy Ph.D.

Érdekes módon a vizsgált életminőség-tényezők közül a társas támogatottság mutatja a leg-szorosabb kapcsolatot az iskolázottsággal. Míg a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű-ek átlagosan csak 2,8 emberre számíthatnak nehéz élethelyzetben, ez az iskolázottsággal igen jelentősen növekszik. A nyolc általánost végzettek és az érettségizettek között a férfi ak számít-hatnak több emberre, a felsőfokú végzettek között ez a szám szignifi kánsan magasabb a nők között. Ugyanakkor a gazdasági aktivitás és a társas támogatás között nincs szoros kapcsolat, csak a nyugdíjasok társas támogatottsága alacsonyabb (18–20. ábra).


26

19. ábraA támogatók száma gazdasági aktivitás és nemek szerint

20. ábraA támogatók száma település népsűrűsége és nemek szerint

2,9 3,0 3,02,9 3,0 3,0

0

1

2

3

4

sűrűn lakott közepesen lakott ritkán lakott

férfi nőFérfi Nő


2.4.4. Munkahelyi stressz: „Mennyire jellemzi (jellemezte) az Ön munkahelyét szűk ha-táridők, túl sok munka?”

A munkahelyi stressz a pszichológiai életminőség egyik legfontosabb meghatározója (Lász-ló és munkatársai 2010, Salavecz és munkatársai 2010).

A férfi népesség 17, a nők 16%-át súlyos munkahelyi stressz jellemzi vagy jellemezte.

7. táblaMennyire jellemzi (jellemezte) az Ön munkahelyét

szűk határidők, túl sok munka?(%)

Jellemző Férfi Nő

Nagyon 16,9 16,2

Kissé 34,3 30,0

Egyáltalán nem 48,8 53,8

3,0 2,9

2,5

2,8 3,03,1 3,1 3,12,8

3,0

0,0

1,0

2,0

3,0

4,0

alkalmazott v állalkozó gy ermekell. ny ugdíjas, járadékos munkanélküli

férfi nő


Férfi Nő

Nyugdíjas, járulékos Munkanélküli

27

Tanulmányok II.

Bár a legfi atalabb és egyben legalacsonyabb iskolai végzettségű férfi ak panaszkodnak a legnagyobb mértékben a munkahelyi stresszre, összességében mégis a felsőfokú végzettsé-gűeket sújtja leginkább a túl sok munka terhe, és az érettségizetteket is nagyobb mértékben, mint a náluk kevésbé iskolázottakat. Az idősebbeket kevésbé érinti a munkahelyi stressz, mint a fi atalabbakat. A gazdasági aktivitást tekintve a fi atal vállalkozók munkahelyi stressz átlaga a legmagasabb. A sűrűbben lakott, azaz jellemzően urbanizáltabb településeken az emberek több munkahelyi stressznek vannak kitéve, mint a ritkábban lakottakon (21–23. ábra).

21. ábraA munkahelyi stressz (túl sok munka) átlaga iskolázottság,


0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5


kev esebb





Stresszátlagok

férfi nő

20–34 20–34 20–34 20–3435–64éves



Férfi Nő

Felsőfokú vagy Ph.D.éves éves éves

35–64 35–64 35–64–65 –65 –65 –65

22. ábraA munkahelyi stressz (túl sok munka) átlaga gazdasági aktivitás,


0,00,20,40,60,81,01,21,41,61,82,0

20-34 év esekalkalmazott

35-64 év esek >65 év esek 20-34 év esekv állalkozó

35-64 év esek >65 év esek 20-34 év esekmunkanélküli

35-64 év esek

Stresszátlag

férfi nő

20–34 20–34 20–3435–64éves

Alkalmazott Vállalkozó

Férfi Nő

Munkanélküliéves éves

35–64 35–64–65 –65


28

23. ábra A munkahelyi stressz (túl sok munka) és a település népsűrűségének kapcsolata

korcsoport és nem szerint

1,0

1,2

1,4

1,6

1,8

2,0

2,2

20-34 éveseksűrűn lakott

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekközepesen lakott

35-64 évesek>65 évesek20-34 évesekritkán lakott

35-64 évesek>65 évesek

Stresszátlag

férfi nő

20–34 20–34 20–3435–64éves


Férfi Nő

Ritkán lakottéves éves

35–64 35–64–65 –65 –65

2.5. Többváltozós összefüggések: az egészségi állapot, életminőség, pszichológiai jellemzők és a társadalmi-gazdasági tényezők összefüggései

2.5.1. Jó egészségi állapot és boldogság esélye iskolai végzettség, életkor, gazdasági aktivitás szerint

Logisztikus regresszióval is megvizsgáltuk az egészségi állapot önbecslésének és a boldog-ságnak a többváltozós összefüggéseit. Az elemzésben az életkort három fő csoportra osztottuk (20–34, 35–64, 65 és felette), a végzettséget is három csoportra (8 általános vagy kevesebb, érettségi, felsőfokú), illetve a gazdasági aktivitás csoportjait néztük. A logisztikus regresszió an-nak becslését teszi lehetővé, hogy egy kijelölt csoporthoz képest a többi csoportban mekkora eséllyel számolnak be jó egészségi állapotról, illetve boldogságról, ezt az arányt az esélyhá-nyados (odds ratio, OR) mutatja.

Az elemzésekből egyértelműen látszik, hogy a magasabb végzettségűeknek mind az egész-ségi állapot, mind a boldogság terén jobbak az esélyeik, míg az életkor emelkedésével az esé-lyek jelentősen csökkennek. Az eltérés a különböző csoportok közt minden esetben magasan szignifi káns.

A 24. ábra mutatja a jó egészségi állapot és a boldogság esélyhányadosait. A legidősebb csoporthoz viszonyítva a fi atalok jó egészségi állapotról több mint hússzoros eséllyel számol-nak be, de még a középső életkori csoport esetében is legalább háromszoros a jó egészségi állapot esélye mind a férfi ak (OR=3,618), mind a nők (OR=3,268) körében. A fi atalok 3,6-szer, a középkorúak 1,6-szer boldogabbak, mint az idősek. A nők esetében a boldogság sokkal in-kább csökken az életkorral, az idős nőkhöz képest a fi atal nők 4,3-szor, az idős férfi akhoz ké-pest a fi atal férfi ak 2,9-szer boldogabbak.

29

Tanulmányok II.

24. ábraJó egészségi állapot és boldogság esélyhányadosa, korcsoportok és nemek szerint,

végzettségre kontrollálva

EgyüttFérfi Nő

0

5

10

15

20

25

20–34 35–64 20–34 35–64 20–34 35–64 év es

%

Egészségi állapot Boldogság

Ha a végzettség szerint nézzük az esélyhányadosokat (25. ábra), szintén szignifi kánsan emelkedik a jó egészségi állapot és a boldogság esélye a végzettség növekedésével. Életkor-tól függetlenül a legfeljebb nyolc osztályt végzettekhez képest az érettségivel rendelkezők több mint kétszer nagyobb valószínűséggel egészségesek, míg a felsőfokú végzettség a férfi ak ese-tében hatszor, a nők esetében 5,5-szer jobb egészségi állapottal jár együtt. A boldogság ese-tében kisebb a különbség, ám szignifi káns, a magasabb iskolázottság a nők esetében kicsit nagyobb hatással javítja a boldogság esélyét, mint a férfi aknál. Ezek az eredmények arra mu-tatnak, hogy társadalmi méretekben mind az egészségi állapot, mind a boldogság, azaz a jóllét és életminőség legfontosabb előrejelzője a magasabb iskolázottság.

25. ábraJó egészségi állapot és boldogság esélyhányadosa végzettség szerint,

életkor alapján kontrollálva

A gazdasági aktivitás is erős összefüggést mutat az egészségi állapot önbecslésével. A ma-gukat a felsorolt csoportokba (alkalmazott, vállalkozó, gyermekellátáson lévő, nyugdíjas, mun-kanélküli) besorolni nem tudókhoz viszonyítva kapott esélyhányadosokat a 26. ábra mutatja be. Ezek életkor szerint korrigált adatok. A nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek a legalacso-

Férfi Nő Együtt

0

1

2

3

4

5

6

Érettségi Felsőfokú Érettségi Felsőfokú Érettségi Felsőfokú

%

Egészségi állapot Boldogság


30

nyabb az esélye a jó egészségi állapotra, őket követik a vállalkozók. Az alkalmazottak esélye másfélszeres, a gyermekellátásban részesülők esélyhányadosa 2,32, vagyis több mint kétszer nagyobb eséllyel érzik magukat egészségesnek (26. ábra).

26. ábraA jó egészségi állapot esélyhányadosa gazdasági aktivitás és életkor szerint

0

1

2

3

4

5

Alkalmazott Vállalkozó Gy es Ny ugdíj,járadék

Munkanélküli 20-34 35-64

%

Alkalmazott Vállalkozó Gyermek-ellátáson levő

Nyugdíj,járadék

Munkanélküli 20–34 éves

35–64

3. Összefoglalás

2009-ben a Gallup közvélemény-kutató intézet által végzett felmérés szerint a világ 120 or-szága közül Zimbabwe, Haiti és Burundi után (34,6–40,3%) Magyarországon volt a legmaga-sabb azoknak az aránya, akik az életminőségüket rossznak minősítették, és azt gondolták, hogy a következő öt évben is ilyen marad (34,0%; Gallup World Poll 2009). Az objektív egész-ségi mutatók szerint is rossz a helyzet nálunk, ami szorosan összefügg a szubjektív életminő-séggel.

Az OECD legújabb, Better Life Initiative, Compendium of OECD well-being indicators (OECD 2011) című áttekintése szerint az Európai Unió országai között a magyarok várható élettarta-ma a legalacsonyabb, a 74 év várható élettartam öt évvel rövidebb az OECD-országok átlagá-nál, de szomszédos Európai Uniós országok lakóinál is korábban halunk meg. Mindezek alap-ján nyilvánvaló, hogy a magyar népesség életminősége és egészségi állapota összességében igen rossznak tekinthető európai összehasonlításban és a szomszédjainkhoz viszonyítva is. Ennek megfelelően az egészségi állapot önértékelése Szlovákia után nálunk volt a legalacso-nyabb 2000-ben, amikor az OECD-felmérést végezték, a népesség 45%-a tartotta az egészsé-gi állapotát jónak vagy nagyon jónak, ez az arány a svájciak között 85% (OECD 2011).

Jelen felmérés 2009-ben készült, és a korábbi felméréshez képest határozott javulást mu-tat, a teljes 20 évnél idősebb népesség 54%-a minősítette nagyon jónak vagy jónak egészsé-gi állapotát, a férfi ak 59, a nők 50%-a. Összességében tehát annak ellenére, hogy a nők to-vább élnek, egészséggel kapcsolatos életminőségüket rosszabbnak minősítik. Az egészséggel kapcsolatos életminőség és a jóllét mutatói rendkívül nagy társadalmon belüli eltéréseket tük-röznek. Az egészségi állapot önbecslése az iskolázottsággal áll a legszorosabb kapcsolatban. A felsőfokú végzettségűek között nem volt különbség a nemek között az egészségi állapot ön-becslése szerint, és az átlagérték a nagyon jó, jó kategóriába esett, a legrosszabb értékeket a nyolc általánosnál kevesebbet végzettek közt kaptuk. Mind a 20–34 éves korosztályban, mind

31

Tanulmányok II.

a 35–64 éves korosztályban az alacsony végzettségű férfi ak rosszabbnak minősítették egész-ségi állapotukat, mint az azonos végzettségű és korú nők.

Az életminőség és jóllét igen fontos összetevője az elégedettség, ebből a szempontból a fel-mérés az egészségügyi ellátással való elégedettséget vizsgálta. Míg számos más szempontból a magyar népességet elégedetlenség jellemzi, az egészségügyi ellátással való elégedettség viszonylag magas, ami az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók, védőnők igen áldozatos munkájára utal az igen nehéz feltételek ellenére. A megkérdezettek túlnyomó többsége, 83%-a elégedett a háziorvosi (családorvosi) ellátással. A szakorvosi ellátással is elégedett az emberek 64%-a, azonban a kórházi ellátással már csak 49% elégedett, 20% elégedetlen. A nők mindhá-rom ellátási formával elégedettebbek, mint a férfi ak, ugyanakkor az idősebbek elégedettebbek, mint a fi atalabb korosztályok, és az alacsonyabb végzettségűek elégedettebbek, mint a maga-sabb végzettségűek. A magyar egészségügy rendkívül diszfunkcionális eleme a hálapénz, ami azonban jelenleg az egyetlen módszer a rendkívül alacsony bérek kompenzálására, ezért igen fontos annak vizsgálata, hogy ez milyen kapcsolatban van az egészségügyi dolgozók munká-jával, illetve az egészségügy működőképességének fenntartásában. A teljes népesség köré-ben az adatfelvételt megelőző négyheti hálapénz átlagos összege – ha a kifi zetések összegét statisztikusan azonosnak tekintjük – évi összesítésben 10 457, tehát kerekítve 10 000 forint fe-jenként a 15 éves és idősebb népességre vonatkozóan. A korcsoport egészére számítva közel 83 milliárd forint évente, és ha feltételezzük, hogy a 20 év alattiak ellátásakor is ugyanannyi há-lapénzt fi zetnek, mint az idősebbek esetén, a teljes népességre vonatkozóan a kifi zetett hála-pénz összege megközelítheti a 100 milliárd forintot.

A szubjektív boldogságérzet a pszichológiai életminőség legfontosabb mutatója. „Állandóan vagy gyakran” érték jellemezte a vizsgált lakosság 61, a férfi ak 62, a nők 59%-át. Ez érdekes módon ellentétben van azzal, hogy az OECD 2011 felmérés szerint a magyarok a kínaiak után a legelégedetlenebbek az életükkel, a 10 fokú skálán 4,6 pontos átlaggal, míg a skandináv or-szágok átlaga 7 pont feletti. A Hungarostudy 2002 felmérés alapján a magyar népesség 72% mondta boldognak magát, a férfi ak 75, a nők 69%-a, a 40 évnél fi atalabbak között a nők tartot-ták magukat boldogabbnak, a 40–69 éves korosztályban a nők sokkal kevésbé voltak boldo-gok, mint az azonos korú férfi ak. A legboldogabbak a tanulók (91%) és a gyesen, gyeden lévő édesanyák (86%), majd a közalkalmazottak (82%), vállalkozók (80%), alkalmazottak (79%), al-kalmi munkások (70%), munkanélküliek (70%), háztartásbeliek (67%), nyugdíjasok (62%), el-tartottak (59%) következnek, és a rokkantnyugdíjasok közül csak 49% mondta boldognak ma-gát. Igen nagyok tehát a társadalmon belüli életminőség-különbségek, ami önmagában igen jelentős mutatója egy társadalom jóllétének. A skandináv országokban igen kicsik ezek az elté-rések, míg nálunk különösen nagyok (Kopp–Martos, 2011).

A jelen felmérés szerint – összhangban a korábbi Hungarostudy-felmérések eredményeivel (Kopp 2008) – a 35 évnél fi atalabb korosztályban a nők boldogabbak, 35–44 éves korban nincs jelentős különbség nők és férfi ak között ebben a tekintetben, 45–64 év között és 70 év felett a fér-fi ak sokkal boldogabbak, mint a nők. Az iskolázottság és a boldogság közt szoros kapcsolat van, különösen az idősebb iskolázott réteg boldogabb, mint a hasonló korú, de alacsonyabb végzett-ségűeké, azonban érdekes módon a legboldogabbnak a 8 általánosnál kevesebbet végzett fi a-tal férfi ak tartják magukat. Gazdasági aktivitás szerint a legboldogabbak a fi atal vállalkozó nők és a gyermekellátásban részesülők közöttük is kiugróan, minden alcsoportnál boldogabbak a gyer-mekellátásban részesülő férfi ak. Különösen boldogtalanok a leszázalékolt fi atal nők.

Átfogó képet kaptunk a magyar társadalom egészségi állapotának, megbetegedési aránya-inak és idő előtti halálozásának legfontosabb életminőséggel kapcsolatos háttértényezőiről is. Mivel a hazai és nemzetközi vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy az egészséggel kapcsola-tos életminőség és a jóllét szubjektív mutatói igen megbízhatóan jelzik előre az egészségi ve-szélyeztetettséget, nagyon fontos volna megelőzési programokkal időben monitorozni ezeket a mutatókat, és ennek segítségével jó irányban befolyásolni a népesség mai, nemzetközi vi-szonylatban is igen rossz egészségi állapotát.


32

IrodalomBergmann és mtsai, (1998), Validity of self reported diagnoses leading to hospitalization: a comparison of self reports with hospital records in a prospective study of american adults, Am J Epidemiol 147, 969-77.Crimmins EM, Kim JK, Solé-Auró A (2010) Gender differences in health:results from SHARE, ELSA and HRS, Eur J Publ Hlth 21,1,81-91.Európai lakossági egészségfelmérés – Magyarország, 2009 Összefoglaló eredmények, KSH, 2012.Goldman és mtsai, (2003), Evaluating the quality of self-reports of hypertension and diabetes, J Clin Epidemiol 56, 148-54Gorman BK, Read JG (2006) Gender disparities in adult health: an examination of three measures of morbidity, J Health Soc Behav 47,95-110.Idler E. L., Benyamini Y. (1997) Self-rated health and mortality: A review of twenty-seven community studies. Journal of Health and Social Behavior, 38, 21-37.Kopp M. (2003) A mentális és magatartási betegségek és zavarok gyakorisága és az általuk okozott társadalmi teher, In: A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón, szerk: Ádány R., Medicina, MTA Orvosi Osztály, Budapest, pp.191-206.Kopp M, Skrabski Á (2009) Miért halnak meg idő előtt a magyar férfi ak? Neuropsychopharmacologia Hungarica XI/3,141-149.Kopp, M., Skrabski Á, Szedmák, S. (1999). A testi és lelki egészség összefüggései országos reprezentatív felmérések alapján. Demográfi a, 62, 88- 119.Kopp M., Skrabski Á, Szedmák S (2000) Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society. Social Science and Medicine, 51, 1350-1361.Kopp Mária, Balog Piroska, Konkoly Thege Barna, Salavecz Gyöngyvér, Stauder Adrienne, Bódizs Róbert (2010) A lelki egészség epidemiológiai, pszichofi ziológiai vizsgálata és a lelki egészségmegőrzés lehetőségei, Népegészségügy, 87,2,52-58Kopp MS, Skrabski Á, László KD, Janszky I (2011): Gender patterns of socioeconomic differences inpremature mortality: FOllow-up of the Hungarian epidemiological panel, Int J Behav Med, 18, 22-34.Kopp Mária, Martos Tamás: A társadalmi összjóllét jelentősége és vizsgálatának lehetőségei a mai magyar társadalomban I. Életminőség, gazdasági fejlődés és a Nemzeti Összjóllét Index, Mentálhigiéne és Pszichoszomatika (2011.12.évf.3.sz.László Krisztina, Pikhart H, Kopp MS, Bobak M, Pajak A, Malyutina S, Salavecz Gy, M. Marmot (2010) ”Job insecurity and health: a study in 16 European countries” Social Sciences and Medicine, 70, 867-874.Okura és mtsai, (2004), Agreeement between self-report questionnaires and medical record data was substantial for diebetes, hypertension, myocardial infarction and stroke but not for heart failure, J Clin Epidemiol 57,1096-103. Pikó B. (1996) Az egészségi állapot komplexitása és mérési lehetőségei. LAM 6: 474-477.Pikó B. (2003) Kultúra, társadalom és lélektan. Budapest: Akadémiai Kiadó.Salavecz Gy., T Chandola, H Pikhart, N Dragano, J Siegrist, K-H, Jöckel, R Erbel, A Pajak, Malyutina, R Kubinova, M Marmot, M Bobak, M Kopp. (2010): Work stress and health in Wes-tern European and post-communist countries: an East-West comparison study. J Epidemiol Community Health. Jan;64(1):57-62.Seligman (2002) Authentic happiness, Free Press, New YorkWHO (2009) Mental health: a state of well-being. http://www.who.int/features/factfi les/mental_health/en/. letöltés: 2011. március

33

Tistyán László–Busa Csilla*–Füzesi Zsuzsanna:**A mentális betegségek, panaszok

és az egészség-magatartás összefüggései

Ha áttekintjük a nemzetközi és a hazai statisztikákat, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a men-tális betegségek nem szerepelnek a vezető halálokok között, és az öngyilkosságot kivéve nem e betegségek miatt következik be a legtöbb életévveszteség sem. Kevesebb jókedvre ad okot viszont az a tény, hogy e kórképek az életminőséget jelentősen rontják, és a minőségi életév-veszteségek tekintetében mind a szorongásos kórképek, mind a depresszió a fejlett országok lakosainak életében már vezető helyet foglalnak el (Health on Course 2003). A hazai kutatások is megerősítik, hogy a pszichoszociális faktorok és a korai halálozás közötti közvetítő tényező a depressziós tünetegyüttes, ami a társadalmi szinten jelenlévő krónikus stressz legjobb mé-rőeszköze (Kopp 2008). A mentális tünetek, betegségek jelentősége e nyilvánvalóan bizonyí-tott tény ellenére is elhanyagolt a hazai egészségpolitikában és az egészségügyi ellátásban. Nemcsak hiányzó kapacitások, alulfi nanszírozottság jellemzik a területet, hanem egyfajta – jobb esetben semleges, rosszabb esetben – negatív beállítódás is, amelynek révén e problémacso-port a kevésbé fontos, beavatkozást nem sürgető kategóriába tartozik.

A mentális egészség és az egészségkárosító magatartásformák közötti kapcsolat összefüg-géseit többféle módon megközelíthetjük. A mindennapos orvosi gyakorlat szempontjából általá-ban a kedvezőtlen szokásokat tartják elsődlegesnek, amelyek hosszabb távon – a szomatikus betegségeken keresztül – a mentális egészséget is rombolják, és az érdeklődés középpontjá-ban a mennyiségi kérdések állnak (mennyit dohányoznak, isznak stb. az emberek, és ez ho-gyan hat az egészségi állapotukra). A társadalomtudományok, így a szociológia művelőit ez-zel szemben inkább a miértek foglalkoztatják (miért, minek a „pótlására” isznak, dohányoznak, vagy használnak más tudatmódosító szereket az egyének). Bárhonnan is közelítünk, a minden-napi – egészség-magatartással kapcsolatos – közbeszédben és egészségpolitikai gyakorlatban e viselkedések leegyszerűsítve jelennek meg, mint az egyéntől függő rossz szokások, ame-lyek egyszerű elhatározással megváltoztathatóak. A változtatás morális alapja, illetve az e szo-kásokkal kapcsolatos feltételezett információhiány lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a befo-lyásolásra irányuló törekvésekben (Taylor 2006), mint a társadalmi tényezők fi gyelembe vétele. A kutatások pedig azt igazolják, hogy az egyén iskolázottsága, foglalkozása, anyagi helyzete stb. nagyon jelentős hatással van egészség-magatartási szokásaira. A társadalmilag-gazdasá-gilag kedvezőtlen helyzetben lévő férfi ak akkor is korábban halnak meg a magasabb státusú, szerencsésebb helyzetű társaiknál, ha nem élnek nagyobb mértékben az egészségkárosítás különböző formáival (Marmot és munkatársai 1991).

A magyar népesség sajnálatos módon a kedvezőtlen egészség-magatartású európai uniós országok rangsorában „előkelő” helyet foglal el: a 27 tagország közül az egy főre jutó alkoholfo-gyasztást tekintve a negyedik, a rendszeres dohányzást illetően az ötödik helyen áll. Bár a legá-lisan hozzáférhető szerek – mint az alkohol és a dohánytermékek – túlzott mértékű fogyasztása jelentik ma is a legjelentősebb kockázatot az idő előtti halálozás egy jelentős részében, az ille-gális és a legális kábítószerek kipróbálása és használata a fi atal népesség körében – a közvé-leményt különösen aggasztó módon – növekszik. Míg a legális tudatmódosító szerek a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések és halálozás tekintetében számítanak na-gyon jelentős kockázati tényezőknek, az illegális szerek a baleseti és egyéb hirtelen halált oko-zó állapotok előidőzői lehetnek.1

* Fact Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatások Intézete.** Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet.1 Még úgy is, hogy az illegális kábítószer-fogyasztás okozta halálozás számszerű mértékét tekintve lényegesen alatta marad az alkohol és

dohányzás okozta eseteknek.


34

E tanulmány célja megvizsgálni, hogy vajon a mentális egészségi problémákkal küzdő né-pesség milyen egészség-magatartási szokásokkal jellemezhető, és ezek a szokások, magatar-tások mennyiben térnek el a népesség átlagától. Nem hagyhatjuk fi gyelmen kívül ezek mellett az egészségi állapot önértékelésének és a mentális betegségek kapcsolatának összefüggése-it sem, azaz, hogy az egyes mentális betegségek, problémák megléte miként befolyásolja az egészségtudatosságot.

Az elemzés a 2009-ben, a KSH irányításával megvalósított Európai lakossági egészségfel-mérés (továbbiakban: ELEF2009) magyarországi adataira támaszkodik.

Tanulmányunkban – az előzőekben meghatározott célok miatt – először áttekintjük a hazai lakosság mentális egészségét (pontosabban az e csoportba tartozó betegségek elterjedtségét) jellemző adatokat, különösen az adatfelvételt megelőző egy év vonatkozásában. Ezt követően az egészség-magatartási szokások népességbeli jellemzőinek rövid leírása mellett külön vizs-gáljuk e viselkedések mentális kórképekkel való összefüggéseit. Kiemelt fi gyelmet szentelünk annak elemzésére, hogy a demográfi ai és a társadalmi-gazdasági tényezők hogyan hatnak e két jelenség (a kórképek és az egészségviselkedési szokások) kapcsolatára.

A megállapítások értelmezéséhez hangsúlyozzuk, hogy mind a mentális egészség, mind a mentális betegség kifejezést leszűkítően használjuk ebben az írásban. A mentális egészség ugyanis jóval több, mint a mentális betegségek hiánya, a mentális betegségeknek pedig csak néhány – e kérdőív keretei között megragadható – dimenziójára szorítkozhatunk az elemzés során.

1. Mentális egészségA lelki egészség zavarai a fejlett országokban gyakoriak, társadalmi és egyéni szinten óriási

kiadásokat okozva rontják az életminőséget és jelentősen növelik a betegség okozta terheket. A hazai népesség, különösen a munkaképes korú férfi ak hosszú évtizedek óta krónikus

stresszben élnek (Kopp–Skrabski 2007). Az 1990-es évek elején a közép-kelet-európai orszá-gokban bekövetkező transzformációs, majd 2008-ban a társadalmi, gazdasági válság tovább növelte az egyenlőtlenségeket, rontotta a bizalomra épülő együttműködést a különböző társa-dalmi csoportok között, növelte a társadalmi tőke amúgy is súlyos defi citjét.

Az ELEF2009 a mentális egészséggel kapcsolatos betegségek, egészségi problémák meg-létét három területen vizsgálta: a krónikus szorongás, a krónikus depresszió valamint az „egyéb pszichés, mentális problémák“ közelebbről meg nem határozott területén. E három terület mind-egyikére három kérdés vonatkozott.2

1.1. Krónikus szorongás

Orvosi diagnózison alapuló krónikus szorongásos betegsége, vagy ilyen jellegű egészségi problémája az adatfelvétel idején – vagy valamikor korábban – a 15 éves és idősebb népes-ség 6,6%-ának volt. A népesség ezen csoportjához társul a vizsgált populáció további 2,0%-a, akiknek ilyen jellegű betegségét, egészségi problémáját nem orvos állapította meg. E két cso-port együtt a népesség 8,6%-át alkotja. A krónikus szorongás e populáció 7,9%-ára volt jel-lemző a vizsgálat előtti 12 hónapban is. (A továbbiakban azzal az adattal dolgozunk, amely a krónikus szorongás „elmúlt 12 hónapban“ jellemző prevalenciáját írja le.) Az adatfelvételt meg-előző egy évben a krónikus szorongás előfordulási gyakorisága a férfi ak esetében 4,9, a nők-nél 10,6% volt.2 A mentális (vagy más) betegségek, egészségi problémák meglétére vonatkozó első kérdés elemzéstechnikai problémákat vet fel. A „Van-e

jelenleg, vagy volt-e korábban…“ a válaszadónak adott betegsége, panasza kérdés alapján nem lehet eldönteni, hogy a válaszadónak az adott betegsége, egészségi problémája az adatfelvétel idején is fennállt-e, vagy valamikor korábban volt jellemző. Ezt a problémát csak az adott betegség meglétére vonatkozó újabb kérdéssel pontosíthatjuk, mely arra vonatkozott, hogy a válaszadónak az adott betegsége, egészségi problémája az elmúlt 12 hónapban is fennállt-e.

35

Tanulmányok II.

1.2. Krónikus depresszió

A krónikus depresszió előfordulási gyakorisága a vizsgált populációban kismértékben ala-csonyabb, mint a krónikus szorongás előfordulásával kapcsolatban regisztrált érték. Az orvosi diagnózison alapuló, jelenleg is, vagy korábban valamikor fennálló krónikus depresszió aránya 5,3%, míg a nem orvos diagnosztizálta krónikus depresszió 0,9%-os gyakoriságot mutat, e két betegcsoport aránya együtt 6,2%. Krónikus depresszió mint betegség vagy egészségi problé-ma az „elmúlt 12 hónapban“ az ELEF2009 által vizsgált népesség 5,5%-át jellemezte, és a fér-fi ak 3,1, a nők 7,6%-át érintette.

1.3. Egyéb mentális problémák

Az ELEF2009 idején is fennálló – vagy valamikor korábban jellemző –, orvos által is megálla-pított egyéb pszichés, mentális problémával a vizsgált népesség 2,9%-a küzd vagy küzdött, to-vábbi 0,5%-uk ilyen jellegű betegségét, panaszát nem támasztotta alá diagnózis. E két beteg-csoport együttes aránya 3,4%. Az „elmúlt 12 hónapban” egyéb pszichés, mentális problémája a 15 éves és idősebb népesség 2,9, ezen belül a férfi ak 2,5, a nők 3,3%-ának volt.

1. táblaMentális betegségek, problémák nemek és orvosi diagnózis szerint, 2009

(%)

Betegségek, problémák Férfi ak Nők Együtt

Krónikus szorongásVan-e jelenleg, volt-e korábban? 5,2 11,5 8,6A betegséget orvos állapította meg 3,8 9,0 6,6Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e? 4,9 10,6 7,9

Krónikus depresszióVan-e jelenleg, volt-e korábban? 3,7 8,4 6,2A betegséget orvos állapította meg 2,8 7,4 5,3Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e? 3,1 7,6 5,5

Egyéb pszichés, mentális problémákVan-e jelenleg, volt-e korábban? 2,9 3,8 3,4A betegséget orvos állapította meg 2,3 3,3 2,9Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e? 2,5 3,3 2,9

2. A mentális betegségek, problémák halmozódása

Az „elmúlt 12 hónapban” meglévő (előfordult) mentális betegségek, problémák halmozódá-sát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 15 éves és idősebb népesség 10,8%-a érintett legalább egy ilyen egészségi problémában. (A vizsgált mentális betegségek, problémák közül egy be-tegség a népesség 6,3, kettő 3,4, mindhárom pedig 1,1%-át sújtja.)

2. táblaMentális betegségek, problémák halmozódása az „elmúlt 12 hónapban”

(%)

Mentális betegségek, problémák száma Férfi ak Nők Együtt

Egy 4,5 7,9 6,3Kettő 1,9 4,6 3,4Három 0,7 1,5 1,1


36

A férfi ak körében az „elmúlt 12 hónapban” a mentális betegségek, problémák száma és hal-mozódása alacsonyabb arányú, mint a nőknél. A 15 éves és idősebb férfi népesség 7,1%-a, a nők 14,0%-a számol be legalább egy mentális betegségről, vagy egészségi problémáról az adatfelvételt megelőző időszakban.

2.1. Mentális betegségek előfordulása életkor szerint

Sajátos tendenciákat mutat a vizsgált három betegség előfordulási gyakorisága az életkor függvényében. (Az életkor és a mentális betegségek vizsgálatakor nem szűkítjük le e betegsé-geket az orvosi diagnózison alapulókra, hanem mindazon kérdezettek adatait fi gyelembe vesz-szük, ahol az érintett személy úgy véli, hogy az adott mentális betegség, probléma az elmúlt 12 hónapban az ő esetében fennáll.)

A krónikus szorongás és a krónikus depresszió esetében nagyon hasonlóak az életkor ala-kulásának függvényében feltárt tendenciák.

Elsőként a krónikus szorongásban szenvedők arányának változásait vizsgálva megállapít-ható, hogy az a 15–24 évesek körén belül nem éri el a 2%-ot sem. Ez az arány a 25–29 évesek korcsoportjában 3% fölé emelkedik. Az életkor előrehaladtával előfordulási gyakorisága lassan tovább emelkedik, a 45–49 évesek körében 6%-ot ér el. Ugrásszerű emelkedés regisztrálha-tó azonban a következő, az 50–54 évesek korcsoportján belül, mivel e problémában érintettek aránya 13,1%-ra, az 55–59 évesek körében pedig már 14,6%-ra nő. A 60 évnél idősebb népes-ségen belül egyértelmű tendencia nem rajzolódik ki, mindössze annyi fogalmazható meg, hogy – ha az egyes korcsoportokat tekintve változó mértékben is, de – az arány csökkenő.

Az elmúlt 12 hónapban előforduló krónikus depresszió életkori csoportok szerinti előfordu-lási gyakoriságait vizsgálva ez esetben is megfi gyelhető, hogy a legfi atalabb korcsoportokon belül (15–29 évesek korcsoportjai) a krónikus depresszió előfordulási gyakorisága nem éri el az 1,5%-ot sem. Ez az arány a 30–34 évesek körében 2,5%-ra nő, és az életkor előrehaladtával lassan emelkedik. E betegség előfordulási gyakorisága ismét ugrásszerűen növekszik az 55–59 évesek korcsoportjában, ahol a krónikus depresszióban szenvedők aránya 10,3%, a 60–64 évesek között pedig 11,2%, amely egyúttal e betegség esetében regisztrált legmagasabb elő-fordulási gyakoriság is. A krónikus depresszió előfordulása a 65–74 évesek korcsoportjain be-lül 9% körül ingadozik, majd az idősebb korcsoportokon belül folyamatosan csökkenő tenden-ciát mutat.

Az ELEF2009 által vizsgált harmadik mentális betegségcsoport, az „egyéb pszichés, men-tális problémák“ esetében felismerhető tendencia az előfordulási gyakoriságok életkor függvé-nyében történő vizsgálata során nem mutatható ki.

2.2. Mentális betegségek előfordulása iskolai végzettség szerint

A mentális betegségek előfordulási gyakorisága a népesség iskolai végzettsége szerint is el-téréseket mutat. Az iskolai végzettség önálló hatása abban a jól ismert tényben összegezhető e kutatás eredményei szerint is, hogy a mentális betegségek, panaszok nagyobb előfordulási gyakorisága az iskolázottság alacsonyabb szintjével függ össze.

A krónikus szorongással rendelkezők között (azaz nem a teljes 15 éves és idősebb népes-ségben) például a legalacsonyabb és a legmagasabb végzettségűek előfordulási arányaiban majd négyszeres különbséget regisztrálhatunk. A krónikus depresszió esetében is jelentős az ebben a dimenzióban mért eltérés, majd háromszoros az iskolai végzettség szélső pólusait te-kintve. Ez a számokat tekintve a következőképpen írható le. A krónikus szorongás a teljes min-tában a legfeljebb 8 osztályt végzettek körében 12,6, a felsőfokú végzettségűek körében 3,7%. A krónikus depresszió előfordulása pedig e két iskolai végzettségű csoportban 8,5, illetve 2,9%.

37

Tanulmányok II.

2.3. Mentális betegségek és tevékenységkorlátozottság

A mentális betegségek, egészségi problémák megléte – függetlenül attól, hogy azt orvos di-agnosztizálta-e, vagy sem – mindhárom vizsgált betegségcsoport esetében jelentős betegség-teherrel jár, és többnyire a mindennapi tevékenységek végzésének korlátját is jelenti.

E betegségek, egészségi problémák közül a krónikus depresszió, valamint az egyéb pszi-chés szorongások, mentális problémák azok okoztak legmagasabb gyakorisággal (gyakorla-tilag harmaduk számára) súlyos tevékenységkorlátozást az e betegségekről beszámolók szá-mára. Ez nem jelenti azt, hogy a krónikus szorongás nem jár tevékenységkorlátozottsággal, mivel a szorongók több mint egynegyede is súlyos tevékenységkorlátozottságot él át.

3. táblaAz adatfelvételt megelőző évben meglévő mentális betegségek, panaszok

és a betegség okozta tevékenységkorlátozottság (%)

Mentális betegségek, panaszokSúlyosan Nem súlyosan Nem

Együttkorlátozta mindennapi tevékenységeiben az elmúlt hat hónapban

Krónikus szorongás 26,9 57,2 15,9 100,0Krónikus depresszió 34,2 52,1 13,7 100,0Egyéb pszichés, mentális problémák 34,5 46,6 18,9 100,0

3. Az egészség-magatartás egyes dimenziói, összefüggései a mentális betegségekkel és a társadalmi-gazdasági tényezőkkel

3.1. A dohányzás és a mentális betegségek

3.1.1. Dohányzási szokások

A dohányzás – annak általánosan ismert egészségkárosító következményei miatt is – fon-tos eleme az egészség-magatartásnak, nem véletlenül tekintik a szakértők kiemelt életmódbe-li kockázati tényezőnek. Az e káros szenvedélyhez köthető súlyos egészségproblémák aránya és a következményként regisztrálható halandóság az elmúlt húsz évben ugyan mindkét nem-ben javult hazánkban, arányuk azonban mind a férfi ak, mind a nők összhalálozásban tovább növekedett. Nemzetközi összehasonlításban hátrányunk jelentős: az EU–15 országaihoz vi-szonyítva 2,5-szer, a visegrádi országokhoz képest 1,5-szer magasabb arányú a dohányzás-hoz köthető halandóság (Vitrai és munkatársai 2010).

A 15 éves és idősebb népesség 26,2%-a naponta, 4,3%-uk alkalmanként dohányzott az ELEF2009 idején.3 A napi rendszerességgel dohányzók 39,8%-a legalább napi egy, 60,2%-uk legfeljebb napi egy dobozzal szív.

Akik ebben az időszakban nem dohányoztak, azoknak valamivel több mint egynegyede (pontosan 26,6%-a) korábban napi vagy megközelítően napi rendszerességgel dohányzott leg-alább egy éven keresztül. Ugyanez az arány az adatfelvétel idején önmagukat alkalmi dohá-nyosnak minősítők körén belül 48,5% volt.

3 Az ELEF2009 adatai azt mutatják, hogy a hazai lakosság körében – a 2003. évi országos lakossági egészségfelmérése óta – valamelyest csökkent a dohányzás prevalenciája: 33,9%-ról 31,4%-ra (Boros és munkatársai 2004). Külön felhívjuk azonban arra a fi gyelmet, hogy a dohányzás továbbra is az egyik legsúlyosabb egészségkárosító tényező és az elmúlt évtizedek kutatási eredményeit, valamint ezek ösz-szefoglaló tanulmányait (Kovács 2010), tekintve – ha időnként örömmel is nyugtázhatjuk a százalékokban történő elmozdulást – a helyzet nem javult. Különösen aggasztó a nők körében tapasztalható dohányzás prevalenciája (Tombor és munkatársai 2010), amelynek súlyos következményei a megbetegedésekben és a halálozásban a jövőben jelentkeznek.


38

3.1.2. Dohányzás és mentális betegségek

A dohányzás alakulása, vagyis hogy valaki dohányzik-e vagy sem,4 és az ELEF2009 keretei között vizsgált mentális betegségek megléte vagy hiánya nem mutat statisztikailag igazolható összefüggéseket. (Az alábbi kontingenciatáblázatok egyetlen esetben sem tartalmaznak szig-nifi káns különbségeket.) A dohányosoknak a mentálisan egészséges, illetve beteg csoportjain belül jellemző megoszlása alapján látszik, amit a kiszámított esélyek, illetve esélyhányadosok is igazolnak: annak esélyét, hogy valaki dohányzik-e vagy sem, nem lehet jól előre jelezni az alapján, hogy ismerjük a mentális egészségét jellemző adatokat.

4. táblaMentális betegségek és a dohányzás – valószínűségek és esélyek

(%)

Az elmúlt 12 hónapban…

Jelenleg

rendszeres vagy alkalmi nem

dohányos

Krónikus szorongásavolt 30,7 (EMB

5=0,44) 69,3 nem volt 31,2 (EME=0,45) 68,8az esélyhányados értéke EH = 0,98

Krónikus depressziójavolt 30,6 (EMB =0,44) 69,4 nem volt 34,5 (EME=0,53) 65,5az esélyhányados értéke EH = 0,83

Egyéb pszichés/mentális problémájavolt 30,7 (EMB =0,44) 69,3nem volt 32,2 (EME=0,47) 67,8az esélyhányados értéke EH = 0,94

Mentális betegsége, problémája összesena)

volt 30,6 (EMB =0,44) 69,4 nem volt 32,1 (EME=0,47) 67,9az esélyhányados értéke EH = 0,94

a) Képzett változó, azt regisztrálja, hogy adott személynek az adatfelvételt megelőző 12 hónapban volt-e krónikus szorongása, krónikus depressziója, vagy egyéb pszichés/mentális problémája (ezek bármelyike, vagy több is, esetleg mindhárom).

A keresztösszefüggések vizsgálata alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy az ELEF2009 során vizsgált mentális betegségek, egészségi problémák megléte vagy hiánya nem hozható összefüggésbe azzal a ténnyel, hogy valaki dohányzik-e, vagy sem. Az esetle-ges közvetített hatások feltárása miatt bevontunk az elemzésbe néhány, a demográfi ai, illetve társadalmi státust jellemző változót: a nemet, az életkort (ötéves korcsoportos bontásban), az anyagi helyzetet, az iskolai végzettséget, a lakóhely regionális elhelyezkedését leíró adatokat, és a krónikus szorongás, a krónikus depresszió, illetve az egyéb pszichés, mentális problémák „elmúlt 12 hónapra” vonatkozó adatait. A dohányzást leíró függő változó, mint azt említettük, két kategóriát tartalmazott.6

4 A vizsgálat során a dohányzásra vonatkozó kérdés három csoportot képzett: a naponta dohányzók, az alkalmanként dohányzók, és az adatfelvétel idején nem dohányzók. Jelen elemzés keretei között a naponta és az alkalmanként dohányzók csoportjait összevontuk, így elemzésünk a dohányzás szempontjából a populációt két részre osztja: akik dohányoznak és akik nem dohányoznak.

5 Jelen tanulmány keretei között itt és később is „E“-vel jelöljük az esély mérőszámát, amely két komplementer valószínűség hányadosa. A kiegészítő jelölések a válaszadók egy csoportjára, jelen esetben az EMB a mentális betegség, egészségi probléma által érintettek, az EME pedig az ELEF keretében vizsgált mentális betegségekben nem érintettek (mentálisan egészségesek) csoportjaira utalnak.

6 Abban az esetben, ha a dohányzást leíró változó értékei alapján képzett két kategória a naponta dohányzók és a naponta nem dohányzók (vagyis az alkalmi dohányosok és a nem dohányzók egy csoportba kerülnének) csoportja, a logisztikus regressziós modellből kikerül a krónikus depresszió meglétét vagy hiányát leíró változó. Ennél a modellnél a modell magyarázó ereje 19%-ra emelkedik.

39

Tanulmányok II.

Az elemzésbe bevont és a dohányzás alakulására szignifi káns hatást gyakorló változók a kö-vetkezők voltak: az életkor, az anyagi helyzet, az iskolai végzettség, a krónikus depresszió „elmúlt 12 hónapban” való megléte vagy hiánya, illetve a lakóhely regionális elhelyezkedése. A modellbe bevont független változók egymás közötti interakcióját jelen elemzés keretei között sem itt, sem később nem vizsgáljuk. (A mentális betegségeket jellemző adatok közül tehát a krónikus depresz-szió meglétét vagy hiányát leíró változó annak ellenére bekerült a modellbe, még ha nagyon ala-csony relatív fontossággal is, az egyszerű keresztösszefüggések vizsgálata során ez a tényező nem befolyásolta szignifi káns módon a dohányzást jellemző adatok alakulását.)

A fentiekben felsorolt öt függő változót tartalmazó modell magyarázó ereje nem túl erős, az R2 értéke 0,14, azaz ez a modell mindössze 14%-ban magyarázza a dohányzást leíró adatok alakulását.

5. táblaA dohányzás kapcsolata a demográfi ai, társadalmi háttérváltozókkal, valamint

a mentális betegségekkel, 2009

Magyarázó tényező Parciális Ra) Esély-hányadosb)

95%-os megbízhatósági tartomány

Életkor (5 éves korcsoportok) 0,13 1,09 1,07 1,11Anyagi helyzet 0,04 1,11 1,04 1,18Iskolai végzettség 0,02 1,06 1,00 1,12Az elmúlt 12 hónapban volt-e krónikus depressziója 0,02 0,74 0,56 0,96Régió 0,02 0,97 0,95 0,99

a) A parciális R a modellbe bevont független változó relatív fontosságát jellemzi.b) Az esélyhányados /Exp(B)/ azt fejezi ki, hogy az adott független változó egységnyi változása „hányszorosára“ növeli az esélyét a függő változó értékváltozásának.

A parciális R-ek értékeire fi gyelemmel ebben a modellben, ahol dohányosnak tekintettük a napi rendszerességgel dohányzókat, és az alkalmi dohányosokat, a relatíve legfontosabb „ma-gyarázó változó“ az életkor, az összes többi magyarázó változó relatív fontossága ennél lénye-gesen alacsonyabb.

3.2. Alkoholfogyasztás és mentális betegségek

3.2.1. Alkoholfogyasztási szokások

Az alkoholfogyasztással, pontosabban a nagyivással összefüggő megbetegedések7 és ha-landóság az elmúlt két évtizedben örvendetes javulást mutatott mind a férfi ak, mind a nők kö-rében, sőt – a dohányzással ellentétben – az összhalálozásban mutatkozó arány is kedvezően változott mindkét nemben. Ez a javulás azonban nem volt elegendő arra, hogy az EU-15-ökhöz képest még ne mindig kétszeres (nők) és 2,5-szeres (férfi ak), a visegrádi országokhoz viszo-nyítva pedig ne 1,6-szoros (nők) és 1,4-szeres (férfi ak) legyen a magyarországi halandósági szint e káros szenvedélyhez köthetően. (Vitrai és mtsai 2010)

Az ELEF adatai szerint a 15 éves és idősebb népesség 36,5%-a az alkoholfogyasztást ille-tően absztinensnek vallotta magát. Magas, 26,3% azok aránya, akik ugyan fogyasztanak alko-holt, de fogyasztásuk gyakorisága legfeljebb havonta egy alkalmat jelent. Az alkoholt havi 2–4 alkalommal fogyasztók gyakorisága 16,5%. A hetente 2–3 alkalommal ivók 10,8%-os súllyal, a hetente 4-6 alkalommal fogyasztók 2,9%-os súllyal vannak jelen a vizsgált populációban. A na-pi rendszerességgel alkoholtartalmú italt fogyasztók aránya 5,6%.8

7 A mérsékelt alkoholfogyasztás bizonyítottan kedvező hatással van az egészségre, például csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedé-sek kialakulásának kockázatát. A nagyivás, a tartós és kontrollálatlan alkoholfogyasztás viszont számos betegség kialakulásában játszik szerepet, növeli a közlekedési balesetek számát és az anya alkoholfogyasztása káros hatással van a magzat fejlődésére.

8 Az OLEF2003 részben eltérő gyakorisági kategóriákat alkalmazott, mint az ELEF2009, de megállapítható, hogy 2009-re csökkent az alko-holt egyáltalán nem fogyasztók, azaz az abszinensek aránya és növekedett az ”alkalmi”, illetve a gyakran fogyasztóké.


40

3.2.2. Alkoholfogyasztás és mentális betegségek

Az alkoholfogyasztás alakulását befolyásoló tényezők, így a mentális betegségek elemzé-se során döntést kellett hoznunk abban a tekintetben, hogy az alkoholfogyasztók mely típusait határozzuk meg az ELEF2009 rendelkezésre álló adatai alapján.9 Az alkoholfogyasztók típusa-inak meghatározása az alkoholfogyasztás gyakorisága alapján történt, a besorolás nem veszi fi gyelembe az elfogyasztott alkohol mennyiségét. Az alkoholtartalmú italok fogyasztása szem-pontjából két csoportba soroltuk a populáció tagjait: a gyakorlatilag absztinensek csoportjába, illetve az alkoholt fogyasztók csoportjába. Előbbi csoportba kerültek azok, akik az „elmúlt 12 hónapban” egyáltalán nem fogyasztottak alkoholtartalmú italokat, valamint azok is, akik havon-ta egyszer, vagy ennél ritkábban ittak valamilyen szeszes italt. Mindenki más tehát, aki a havi egy alkalomnál többször ivott, az alkoholt fogyasztók csoportjába került.

Az eddig követett módszer szerint elsőként megvizsgáljuk az adatfelvételt megelőző egy év-ben a mentális betegségek meglétére, vagy hiányára vonatkozó, és az alkoholfogyasztási szo-kásokat jellemző adatok összefüggéseit.

A keresztösszefüggések vizsgálata során elvégzett statisztikai próbák adatai szerint a vizsgált mentális betegségek, egészségi problémák megléte vagy hiánya szignifi káns módon befolyásol-ja az alkoholfogyasztási szokásokat, abban a csoportosításban, ahogy a fentiekben leírtuk.

Az esélymutatókat (EMB és MEM) vizsgálva ugyancsak egyértelmű, és konzekvens tenden-cia rajzolódik ki: amennyiben az érintett populáció tagjának az adatfelvételt megelőző 12 hó-napban mentális betegsége vagy problémája volt, több mint másfélszer nagyobb az esély arra, hogy a megelőző 12 hónapban fogyasztott alkoholt, mint ha ilyen betegsége, problémája egy-általán nem volt.

6. táblaMentális betegségek valószínűsége és esélye

az alkoholfogyasztás szerint, 2009

(%)

„Az elmúlt 12 hónapban…”„Fogyasztott-e alkoholtartalmú italt?”

gyakorlatilag absztinens igen

Krónikus szorongásavolt 62,6 (EMB= 1,67) 37,4nem volt 76,9 (EME= 3,33) 23,1az esélyhányados értéke EH = 0,50

Krónikus depressziójavolt 62,8 (EMB = 1,69) 37,2nem volt 80,9 (EME= 4,24) 19,1az esélyhányados értéke EH = 0,40

Egyéb pszichés/mentális problémájavolt 63,3 (EMB = 1,72) 36,7nem volt 79,6 (EME= 3,90) 20,4az esélyhányados értéke EH = 0,44


volt 62,2 (EMB = 1,65) 37,8nem volt 76,6 (EME= 3,27) 23,4az esélyhányados értéke EH = 0,50

a) Képzett változó, azt regisztrálja, hogy adott személynek az adatfelvételt megelőző 12 hónapban volt-e krónikus szorongása, krónikus depressziója, vagy egyéb pszichés/mentális problémája (ezek bármelyike, vagy több is, esetleg mindhárom).

9 Az ELEF az alkoholfogyasztás „elmúlt 12 hónapra“ vonatkozó gyakoriságát a következő kategóriákat használva írta le: a populáció adott tagja nem fogyasztott, havonta egyszer vagy ritkábban, havonta 2–4 alkalommal, hetente 2–3 alkalommal, hetente 4–6 alkalommal, illetve minden nap fogyasztott alkoholtartalmú italt.

41

Tanulmányok II.

A két tényezőre (az alkoholfogyasztási szokásokat, illetve az egyes mentális betegségek, problémák meglétét vagy hiányát leíró változókra) támaszkodó elemzést követően a korábban már megadott státusjellemző változókra támaszkodó modellépítést is elvégeztük.

Mint azt már említettük, ebben a modellben az alkoholfogyasztók két csoportja a követke-ző volt. Az egyik csoportot a „gyakorlatilag absztinensek“ alkották, a másik csoportot pedig az „alkoholfogyasztók“. (A kategorizálás a fogyasztás gyakoriságára épült, és nem alkalmas a fo-gyasztás mennyiségének a megjelenítésére.)

Ebben a megközelítésben hat befolyásoló tényező hatása eredményez szignifi káns változá-sokat az alkoholfogyasztás gyakoriságát illetően. E hat tényező közül kettő a mentális egész-séggel összefüggő tényező. A hat független változó együttes hatása a modell magyarázó ere-jét 17%-ig erősíti (az R2 értéke 0,17).

Az alkoholfogyasztás gyakoriságára a most vizsgált megközelítésben viszonylag legerőtel-jesebb hatása a nemnek van (e független változó esetében a parciális R értéke 0,30), minden más tényező ennél lényegesen gyengébb hatással vesz részt a modellben. A két leggyengébb relatív hatással jellemezhető hatótényező a krónikus depresszió, illetve az egyéb pszichés/mentális betegségek meglétére vagy hiányára utaló változó.

7. táblaAz alkoholfogyasztás kapcsolata a demográfi ai, társadalmi háttérváltozókkal,

valamint a mentális betegségekkel, 2009

Magyarázó tényező Parciális R Esély-hányados


Nem 0,30 0,22 0,20 0,25Iskolai végzettség 0,13 1,42 1,33 1,51Életkor (5 éves korcsoportok) 0,08 1,06 1,04 1,07Anyagi helyzet 0,06 1,17 1,10 1,25Az elmúlt 12 hónapban volt-e krónikus depressziója 0,02 0,66 0,47 0,92Az elmúlt 12 hónapban volt-e pszichés, mentális problémája 0,02 0,56 0,35 0,89

Az alkoholfogyasztási szokások vizsgálata az eddig leírtaktól eltérő megközelítésben is megtörtént.

A következő modellből a hatótényezők vizsgálata során kizártuk azokat a „gyakorlatilag absztinenseket“, akik vagy soha, vagy ritkábban mint havonta fogyasztanak alkoholtartalmú italokat. A valamilyen gyakorisággal alkoholfogyasztó populációt további két csoportba sorol-tuk. Az egyik csoportba azok kerültek, akik havonta legalább két alkalommal, de legfeljebb heti 3 alkalommal fogyasztanak szeszes italt, míg a másik csoportba azok, akik legalább he-ti négy alkalommal, vagy ennél gyakrabban, vagy napi rendszerességgel fogyasztanak alko-holt.10

A fentiek szerint képzett csoportok szerint mentális betegségenként vizsgáltuk meg a beteg-ség meglétének, vagy hiányának hatását az alkoholfogyasztás gyakoriságára. Ebben a cso-portosításban, annak ellenére, hogy az esélyértékek és az esélyhányadosok még mutatnak kismértékű eltéréseket, az egyes táblázatok adataiban regisztrálható különbségek statisztikai értelemben már nem szignifi kánsak. Másként fogalmazva: az alkoholtartalmú italokat fogyasz-tók esetében a heti legfeljebb 3 alkalommal, valamint a heti legalább 4 alkalommal szeszesitalt ivók csoportjain belül a vizsgált mentális betegségek megléte vagy hiánya nem eredményez szignifi káns eltéréseket.

10 Az elfogyasztott alkohol mennyiségét ez alkalommal sem vettük fi gyelembe.


42

8. táblaMentális betegségek valószínűsége és esélye

az alkoholfogyasztás gyakorisága szerint, 2009(%)

„Az elmúlt 12 hónapban…”„Fogyasztott-e alkoholtartalmú italt?”

havi legalább 2, heti legfeljebb 3 alkalommal

heti 4-6 alkalommal, naponta

Krónikus szorongásaVolt 76,1 (EMB= 3,18) 23,9Nem volt 79,3 (EME= 3,83) 20,7Az esélyhányados értéke EH = 0,83

Krónikus depressziójaVolt 76,3 (EMB = 3,22) 23,7Nem volt 75,0 (EME= 3,00) 25,0Az esélyhányados értéke EH = 1,07

Egyéb pszichés/mentális problémájaVolt 76,4 (EMB = 3,24) 23,6Nem volt 69,0 (EME= 2,23) 31,0Az esélyhányados értéke EH = 1,45


Volt 76,3 (EMB = 3,22) 23,7Nem volt 76,0 (EME= 3,17) 24,0Az esélyhányados értéke EH = 1,02

* A képzett változó azt regisztrálja, hogy adott személynek az elmúlt 12 hónapban volt-e krónikus szorongása, krónikus depressziója, vagy egyéb pszichés/mentális problémája (ezek bármelyike, vagy több is, esetleg mindhárom).

Az alkoholfogyasztás gyakoriságát tekintve a fent leírt módon megszűrt populáció releváns részére vonatkozóan is elvégeztük a logisztikus regresszió-analízist. Az elemzés végeredmé-nye arra utal, hogy a két alkoholfogyasztói csoportot tekintve a fogyasztás gyakoriságát (azaz, hogy melyik alkoholfogyasztó-csoportba kerül a konkrét egyén) legerőteljesebben az életkor és az iskolai végzettség alakítja. (Az említett két tényező esetében a parciális R értékei meg-haladják a 0,2-t.) Ennek a két változónak a relatív fontosságához mérten már igen gyengének tekinthetjük a nem és az anyagi helyzet ivási szokásokra gyakorolt hatását. E négy tényező együttes hatásának mértékét becslő R2 értéke – különösen a korábban számított R2 értékekhez képest – viszonylag kedvezőnek tekinthető, 0,33, vagyis e négy tényező együttes hatása 33%-ban magyarázza az alkoholfogyasztási szokások mostani csoportosítás keretei között értelme-zhető változásait. E négy tényező között már nem szerepelnek a mentális egészség szempont-jából jellemző erővel bíró változók, mivel hatásuk a most vizsgált modellben nem eredményez szignifi káns változásokat.

9. táblaAz alkoholfogyasztás kapcsolata a demográfi ai

és a társadalmi háttérváltozókkal, 2009



Életkor (5 éves korcsoportok) 0,27 1,28 1,23 1,32Iskolai végzettség 0,22 0,83 0,74 0,93Nem 0,06 0,20 0,15 0,26Anyagi helyzet 0,05 0,82 0,71 0,93

43

Tanulmányok II.

4. Kábítószerek fogyasztásaA vizsgálat az illegális pszichoaktív szerek fogyasztásával kapcsolatban a kanna bisz-

származékok, illetve a kokain-, amfetaminszármazékok és egyéb szerek fogyasztásával kap-csolatban tett fel kérdéseket a vizsgálatba bevont személyeknek. Az ELEF2009 eredményei szerint az „elmúlt 12 hónapban” a 15 éves és idősebb népesség mindössze 1,0%-a fogyasztott valamilyen kannabiszszármazékot és 0,4%-uk kokaint, amfetamint, extasyt vagy másféle kábí-tószert. A halmozódás (vagyis az a jelenség, hogy valaki kannabiszszármazékot, kokaint, am-fetamint stb. is fogyasztott) az érintett népesség 1,0%-ára jellemző.

Az illegális kábítószer-fogyasztás önbevalláson alapuló adatai olyan alacsony arányúak, hogy további elemzésük nem lehetséges.11

5. Az egészségi állapot önértékelése és a mentális betegségek

5.1. Az egészségi állapot önértékeléseAz egészségi állapot önértékelése az egyik legmegbízhatóbb indikátor az emberek egész-

ségéről, és a különböző vizsgálatok is azt mutatják, hogy jobb prediktora a halandóságnak, mint a legtöbb objektívnek tekintett orvosi vizsgálat (Idler–Kasl 1991, Idler–Benyamini 1997). Az önértékelt egészségi állapot dimenziói között ugyanis olyan szubjektív elemek is találhatók, amelyek más vizsgálatokkal, mutatókkal nem mérhetők, mint például a közérzet vagy a vitalitás (Kollányi–Imecs 2007). Az egészség tehát nem szűkül le valamely, külső szakértők által meg-határozott specifi kus dimenzióra. Személyes értékelést tartalmaz, ami függ az egyén társadal-mi, gazdasági helyzetétől, értékrendjétől, az egészségről, betegségről alkotott felfogásától.

Az ELEF2009 adataira támaszkodva a 15 éves és idősebb népesség egészségi állapota e populáció átlagát tekintve a kielégítő és a jó közé tehető – legalábbis így értelmezhetők azok az adatok, amelyek az egészségi állapot szubjektív megítélését tükrözik.12 A szemantikus dif-ferenciálskálaként is értelmezhető kérdésre adott válaszokból számított átlag értéke a vizsgált népesség esetében 3,5 az ötfokozatú skálán.13

5.2. Az egészségi állapot önértékelése és a mentális betegségek

Az ELEF2009 keretében a keresztösszefüggések vizsgálata során számított statisztikai pró-bák (elsősorban a chi-négyzet próba) azt igazolják, hogy a mentális betegségek megléte, vagy hiánya szignifi káns módon befolyásolja az egészségi állapot önértékelésének alakulását. Ez az állítás igaz akkor is, ha az egészségi állapot önértékelése alapján a populációt két csoportba soroltuk, ahol az egyik csoportba azok kerültek, akik egészségi állapotukat nagyon rossznak, vagy rossznak tartották, míg a másik csoportba azok, akik véleménye szerint egészségi állapo-tuk kielégítő, jó vagy nagyon jó.

11 Más vizsgálatok a fenti adatokhoz képest jelentős eltérést mutatnak. A 2007-es ESPAD-vizsgálat az iskolákban tanuló 8–10. évfolyamosok országos reprezentatív mintáján vizsgálta a tiltottszer-fogyasztást. E korosztály 15,9%-a fogyasztott már életében tiltott szert, a fi úk szigni-fi kánsan nagyobb arányban, mint a lányok (17,7–14,2%). Ennél is magasabb azon fi atal fogyasztók aránya, akik biztosan droghasználati célból tették ezt. A legelterjedtebb szerek a marihuána, a gyógyszer alkohollal kombinálva, a nyugtatók és a szipuzás (Elekes 2009).

Szintén 2007-ben készült el az Országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról (OLAAP) című reprezentatív kutatás a hazai felnőtt populáció körében. A kutatás eredményei szerint a 18–64 évesek 9,3%-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert, ezek közül a kannabisz a legelterjedtebb, ezt követi az ecstasy, az amfetamin és a szipuzás. Míg az évezred elején növekedett a tiltott szerek fogyasztása, addig 2004–2007 között a fogyasztás növekedése nem folytatódott a fi atal felnőttek körében (Paksi– Arnold 2010). Napjaink-ban a tiltólistán nem szereplő ún. dizájnerdrogok is a fi gyelem középpontjába kerültek.

12 Bár az egészségi állapot szubjektív értékelésére szolgáló változó kategoriális változó, jellege szerint hasonló az ún. szemantikus differen-ciálskálákhoz, ezért az elemzés során, ahol ez indokoltnak mutatkozott, az egyes változóértékeket egy egytől ötig terjedő skála értékeiként fogtuk fel, és átlagokat számítottunk belőlük. A számított átlagok a könnyebb értelmezhetőség kedvéért az alapkérdés egyes válaszkate-góriáihoz rendelt számok a jelen elemzés keretei között a következők voltak: a válaszadó egészsége általában „nagyon jó“=5, „jó“=4, „ki-elégítő“=3, „rossz“=2, „nagyon rossz“=1. Ennek megfelelően a számított átlagok a magyar iskolai rendszerben alkalmazott osztályozásból számított átlagok analógiájára értelmezhetőek.

13 A közölt átlag szórása elég magas, értéke 1,0. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy fi gyelemmel a népesség különböző dimenziók-ban jellemző heterogenitására, ezek a különbségek az egészségi állapot értékelésében is visszatükröződnek.


44

Az esélymutatókat (EMN és EME) vizsgálva a tendenciák is könnyen felismerhetőek: amennyi-ben a vizsgálattal érintett populáció tagjának az „elmúlt 12 hónapban“ nem volt krónikus szo-rongása, abban az esetben 0,13-szoros annak az esélye, hogy egészségi állapotát rossznak, nagyon rossznak minősíti ahhoz képest, hogy ez a minősítés a kielégítő, a jó, vagy a nagyon jó kategóriába kerüljön. Hasonlóak a tendenciák a krónikus depresszió, illetve az egyéb pszichés, mentális betegségek esetében is, csupán az esélyek nagysága mutat eltéréseket.

10. táblaMentális betegségek valószínűsége és esélye az egészségi állapot önértékelése szerint

(%)

„Az elmúlt 12 hónapban…”„Milyen az Ön egészsége általában?“

nagyon rossz, rossz kielégítő, jó, nagyon jó

Krónikus szorongásaVolt 51,5 (EMB=1,06) 48,5 Nem volt 11,5 (EME=0,13) 88,5Az esélyhányados értéke EH = 8,22

Krónikus depressziójaVolt 60,4 (EMB =1,53) 39,6 Nem volt 12,0 (EME=0,13) 88,0Az esélyhányados értéke EH = 11,77

Egyéb pszichés/mentális problémájaVolt 53,1 (EMB =1,13) 46,9Nem volt 13,5 (EME=0,16) 86,5Az esélyhányados értéke EH = 7,06

Mentális betegsége, problémája*Volt 49,8 (EMB =0,99) 50,2 Nem volt 10,4 (EME=0,12) 89,6Az esélyhányados értéke EH = 8,25

* Képzett változó, azt regisztrálja, hogy adott személynek az adatfelvételt megelőző 12 hónapban volt-e krónikus szorongása, krónikus depressziója, vagy egyéb pszichés/mentális problémája (ezek bármelyike, vagy több is, esetleg mindhárom).

Két tényező, azaz az egészségi állapot önértékelése és az adatfelvételt megelőző egy év-ben meglévő mentális betegségek, vagy azok hiánya között mutatkozó összefüggések vizsgá-latát követően elemeztük azt is, milyen megállapításokat fogalmazhatunk meg az egészségi ál-lapot önértékelésének alakulását illetően akkor, ha a „befolyásoló tényezők“ körébe bevonjuk a rendelkezésünkre álló demográfi ai és társadalmi státust jelző változókat.

Az egészségi állapot önértékelésére hatást gyakorló tényezők e kibővített vizsgálata ered-ményeképpen megállapítható, hogy a vizsgált változók közül hét olyan akadt, amelynek hatá-sa az egészségi állapot önértékelésére statisztikai értelemben is szignifi káns. (Az elemzésbe bevont tényezők közül egyedül a lakóhely regionális elhelyezkedését leíró változó hatása nem szignifi káns.)

A hét független változó hatását leíró modell magyarázó ereje jelentős, 53,6% (az R2 értéke 0,536).

Az egészségi állapot önértékelésének változásait magyarázó modellben a relatíve legjelen-tősebb súlyú tényező a populáció adott tagjának (ötéves korcsoportos besorolás szerint tekin-tett) életkora. E tényező esetében a változó relatív fontosságát jelző parciális R értéke 0,23 – a legmagasabb érték. Az életkorhoz hasonlóan fontos az anyagi helyzet is. Az iskolai végzettség modellbeli relatív fontossága már kevésbé jelentős. A krónikus depresszió és a krónikus szo-rongás tényezők relatív fontossága pedig már kevesebb mint fele az iskolai végzettség relatív fontosságának.

45

Tanulmányok II.

11. táblaAz egészségi állapot önértékelésének kapcsolata a demográfi ai, társadalmi háttérváltozókkal,

valamint a mentális betegségekkel, 2009



Életkor (5 éves korcsoportok) 0,23 0,77 0,75 0,79

Anyagi helyzet 0,21 2,58 2,31 2,87

Iskolai végzettség 0,15 1,77 1,61 1,94

Az „elmúlt 12 hónapban“ volt-e krónikus depressziója? 0,08 0,30 0,21 0,42

Az „elmúlt 12 hónapban“ volt-e krónikus szorongása? 0,08 0,35 0,26 0,47

Neme 0,05 1,46 1,25 1,72

Az „elmúlt 12 hónapban“ volt-e egyéb pszichés, mentális betegsége? 0,04 0,45 0,29 0,70

6. Az egészségtudatosság és a mentális betegségek

6.1. Az egészségtudatosság megítéléseAz ELEF2009 által érintett népesség 21,7%-a úgy véli, hogy „nagyon sokat“, 53,8%-uk pe-

dig úgy, hogy „sokat“ tehet egészségéért. Azok aránya, akik szerint „keveset“ tehetnek egész-ségükért, 20,1, míg azoké, akik szerint „semmit sem“ lehet tenni, 4,2%.

6.2. Az egészségtudatosság és a mentális betegségek

Az egészségtudatosság alakulása, vagyis annak megítélése, hogy az egyén mennyit te-het egészsége alakítása érdekében, összefüggést mutat a mentális állapot, jelen esetben az ELEF2009 által vizsgált kérdések körén belül maradva a mentális betegségek, egészségi prob-lémák meglétével vagy hiányával.14

A mentális betegségek, egészségi problémák megléte vagy hiánya erősen befolyásolja azt a tényt, hogy miként gondolkodnak a vizsgált populáció tagjai arról, mennyit tehetnek egészsé-gükért. A véleményekben mutatkozó különbségek e két ismérv mentén vizsgálva erősen szig-nifi káns eltéréseket mutatnak.15

Ezek a markáns „véleménybeli eltérések“ úgy is megfogalmazhatóak, hogy a mentális be-tegségek, pszichés panaszok bármelyikének (vagy e betegségek kombinációinak) előfordulá-sa esetén gyakorlatilag harmad-, illetve negyedakkora annak az esélye, hogy az érintettek úgy vélik, egészségükért sokat, nagyon sokat tehetnek, mint ha e mentális betegségek egyike sem fordult elő velük az adatfelvételt megelőző egy évben.

Az egészségtudatosság alakulását – bár a mentális betegségek valamelyikében, vagy ezek kombinációiban érintettek és a mentálisan önmagukat egészségesnek minősítők cso-portjai közötti különbségek e kérdés esetében erősen szignifi kánsak – önmagában alig-alig magyarázza a mentális betegségek megléte, vagy azok hiánya, ezért célszerű a demográfi ai és társadalmi státust jellemző további változók hatásait is megvizsgálni, és e hatásokat mo-dellbe foglalni.

14 A mentális betegségek, egészségi problémák meglétével kapcsolatban az „elmúlt 12 hónap“-ra vonatkozó kérdések adataival dolgozunk.15 A szignifi kancia szintje minden esetben 0,000.


46

12. táblaMentális betegségek és az egészségtudatosság – valószínűségek és esélyek

(%)

„Az elmúlt 12 hónapban…”Az egészségért

nagyon sokat, sokat tehet

keveset, semmit nem tehet

Krónikus szorongásaVolt 48,0 (EMB=0,9) 52,0 Nem volt 78,0 (EME=3,5) 22,0Az esélyhányados értéke EH = 0,29

Krónikus depressziójaVolt 41,9 (EMB =0,9) 58,1 Nem volt 77,6 (EME=3,5) 22,4Az esélyhányados értéke EH = 0,26

Egyéb pszichés/mentális problémájaVolt 49,0 (EMB =1,0) 51,0Nem volt 76,4 (EME=3,2) 23,6Az esélyhányados értéke EH = 0,31


Volt 49,4 (EMB =1,0) 50,6 Nem volt 78,8 (EME=3,7) 21,2Az esélyhányados értéke EH = 0,27

a) Képzett változó, azt regisztrálja, hogy adott személynek az „elmúlt 12 hónapban” volt-e krónikus szorongása, krónikus depressziója, vagy egyéb pszichés/mentális problémája (ezek bármelyike, vagy több is, esetleg mindhárom).

Az egészségtudatosság (mint függő változó) alakulását befolyásoló ágenseknek (függet-len változóknak) a kiindulás során ez esetben is a következő tényezőket tekintettük, és vontuk be a modellbe: krónikus szorongás, krónikus depresszió, egyéb pszichés/mentális betegsé-gek, nem, életkor 5 éves korcsoportos bontásban, iskolai végzettség, anyagi helyzet szubjektív megítélése, a lakóhely regionális elhelyezkedése.

A modellbe bevont tényezők közül az egyéb pszichés/mentális betegségek megléte, vagy hiánya, illetve a lakóhely regionális elhelyezkedése nem bizonyult statisztikailag is igazolható, azaz szignifi káns hatást gyakorló olyan tényezőnek, amely az egészségtudatosság alakulását befolyásolja.

Az egészségtudatosság alakulására statisztikai értelemben is igazolható (szignifi káns) ha-tásúaknak a következő tényezők bizonyultak: az életkor (ötéves korcsoportos bontásban), az anyagi helyzet, az iskolai végzettség, az „elmúlt 12 hónapban” meglévő krónikus depresszió és krónikus szorongás, vagy azok hiánya, illetve a nem.

Ezekkel a hatótényezőkkel a modell magyarázóerejét jellemző R2 értéke 0,33, azaz az egészségtudatosság alakulását a most felsorolt tényezők 33%-ban magyarázzák meg.

Az egészségtudatosság alakulására hatást gyakorló tényezők előbbi felsorolásának sor-rendje már megfelel az adott tényező e modell keretei között meghatározható „befolyásoló ere-jének“ is.

47

Tanulmányok II.

13. táblaAz egészségtudatosság kapcsolata a demográfi ai, társadalmi háttérváltozókkal,

valamint a mentális betegségekkel



Életkor (ötéves korcsoportok) 0,21 0,84 0,83 0,86Anyagi helyzet 0,16 1,69 1,56 1,83Iskolai végzettség 0,15 1,56 1,45 1,66Az „elmúlt 12 hónapban” volt-e krónikus depressziója? 0,05 0,47 0,35 ,065

Az „elmúlt 12 hónapban” volt-e krónikus szorongása? 0,04 0,59 0,45 0,77

Neme 0,02 1,15 1,02 1,30

Az egészségtudatosságot – bár annak alakulására, ha kismértékben is, de kétségtelenül hat a mentális állapot is – viszonylag legerőteljesebben az életkor befolyásolja. Az egészségtuda-tosság alakulása szempontjából relatíve fontos még az anyagi helyzet és az iskolai végzettség is. A nem, az „elmúlt 12 hónapban” esetleg meglévő krónikus depresszió, illetve krónikus szo-rongás „relatív fontossága“ a magyarázó modell szempontjából már csupán töredéke az élet-kor, illetve az anyagi helyzet és az iskolai végzettség relatív fontosságának.

7. Összefoglaló megállapításokA mentális betegségek, tünetek, panaszok a fejlett országok lakosságának egyre súlyo-

sabb problémáját jelentik. A krónikus szorongás és depresszió előfordulása az Eurobarometer (2006) szerint hazánkban hasonló volt az EU-15-ök és a V3 országaiban tapasztaltakhoz. A V3 országaiban – benne Magyarországon – 10, az EU-15 országaiban 9%. (Health in the Europe-an Union 2007, Vitrai és munkatársai 2010)

Az Európai lakossági egészségfelmérés 2009. évi adatai sem mutatnak ettől jelentős elté-rést. Krónikus szorongásról a népesség 8,6, krónikus depresszióról 6,2, egyéb mentális prob-lémáról 3,4%-uk számolt be. A mentális betegségek összesen a vizsgált népesség 10,8%-át érintették.

A mentális betegségek előfordulása, valamint a nem és az életkor között viszonylag szoros a kapcsolat. A nők kétszer annyian számoltak be ilyen jellegű betegségekről, mint a férfi ak. Az életkori csoportokat tekintve e betegségek előfordulása leginkább a negyvenes évek közepé-től kezd emelkedni, hogy mind a krónikus szorongás, mind a krónikus depresszió esetében az 50–64 évesek között érje el a legnagyobb előfordulási gyakoriságot.

A demográfi ai hatások mellett nem elhanyagolhatóak a társadalmi tényezők sem. Erős befo-lyásoló szerepe van az iskolai végzettségnek, mégpedig oly módon, hogy a kedvezőtlen men-tális állapotok gyakorisága az iskolázottság alacsonyabb szintjével függ össze. A krónikus szo-rongásnál a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolai végzettségűek közötti különbség majd négyszeres, míg a krónikus depressziónál az eltérés majd háromszoros – ugyanezen szélső végzettségi pólusokat tekintve.

A betegségek okozta tevékenységkorlátozottság jelentős, mivel az érintettek negyede-har-mada súlyos korlátozottságról számolt be, s minden betegségtípusnál egyötöd alatt maradt azok aránya, akiket betegségük egyáltalán nem korlátozott mindennapi tevékenységükben.

Fontos részét képezte elemzésünknek annak vizsgálata, hogy vajon a mentális betegségek előfordulása alapján megbecsülhetőek-e az egyes kedvezőtlen egészség-magatartási szoká-sok, mint a dohányzás és az alkoholfogyasztás.


48

A dohányzást tekintve e feltételezés nem igazolódott, azaz azt, hogy valaki dohányzik vagy sem, nem lehet előre jelezni az adatfelvétel során nyert, a mentális betegségekre vonatkozó adatokkal.

E betegségek megléte vagy hiánya viszont szignifi káns (de nem domináns) módon befolyá-solja az alkoholfogyasztási szokások alakulását, miszerint a betegségről, vagy egészségi prob-lémáról beszámolóknak több mint másfélszer nagyobb az esélye arra, hogy az alkoholt valami-lyen gyakorisággal fogyasztók16 kategóriájába kerüljenek, mint az absztinensekébe.

Az illegális kábítószerek fogyasztására vonatkozó alacsony gyakoriság nem tette lehetővé annak részletesebb – és más tényezőkkel kapcsolatos összefüggéseinek – vizsgálatát.

Az egészségi állapot önértékelésének alakulására jelentős mértékben hat a mentális beteg-ségek megléte vagy azok hiánya, bár a szomatikus betegségek hatását nem múlják felül. Akik-nek nem volt az adatfelvételt megelőző évben mentális betegségük, nagyon kicsi eséllyel ke-rülnek az egészségi állapotukat kedvezőtlenül megítélő csoportba. A demográfi ai és társadalmi tényezők közül az életkornak, az anyagi helyzetnek, majd ezeket követően az iskolai végzett-ségnek van a legerőteljesebb hatása a szubjektív egészségi állapot minősítésére.

A mentális betegségek megléte vagy hiánya ugyancsak befolyásoló erővel bír az egészség-tudatosság alakulására. Akik nem számoltak be mentális betegségekről, azok legnagyobb ré-sze úgy véli, hogy nagyon sokat, vagy sokat tehet az egészségéért. Az egészségi állapot önér-tékeléséhez hasonlóan az életkor, az anyagi helyzet és az iskolai végzettség hat jelentősen az egészségtudatosság alakulására.

A mentális betegségek előfordulása a legtöbb vizsgált korcsoportban eléri a népbetegség kritériumát. A lelki egészség javítása ugyanakkor nem feltétlenül esik egybe a társadalmak, kü-lönösen a fogyasztói társadalmak érdekeivel. „Modern paradoxon, hogy az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember.” (Kopp–Bugán 2009) Ennek ellentmond, hogy a fi atalabbaknál a munkakép-telenségi okok között vezető helyen állnak a mentális zavarok (melyek végső soron a fi zetőké-pes vásárlóerő nagyságát csökkentik). A kedvezőtlen tendenciák (és akár a mögöttes érdekek) elfogadása nem törvényszerű, és számos sikeres program bizonyítja, hogy van megoldás e be-tegségek csökkentésére és lelki egészség fejlesztésére, megteremtésére.

Összességében megállapítható, hogy a 2009-ben megvalósított Európai lakossági egész-ségfelmérés eredményei szerint a hazai 15 éves és idősebb népesség mentális egészsége, egészség-magatartása nem tér el jelentősen a korábbi országos kutatások adatfelvétele so-rán regisztrált eredményektől. Egyes mutatók esetében (pl. kábítószer-fogyasztás) az ada-tok kedvezőbbnek tűnnek, ám ennek okai az adatfelvétel specialitásában is kereshetőek. Az ún. szenzitív kérdések önkitöltős kérdőív segítségével történő szakmailag korrekt kérdezé-se sem kompenzálhatja az adatfelvétel jellegét, miszerint e kutatásban az egészségről, az egészség védelmét szolgáló tevékenységekről volt szó, mely a kérdezetteket válaszadásuk-ban akaratlanul is befolyásolhatta. A társadalmilag elfogadott (vagy legalábbis nem elítélt) magatartások esetében (például a dohányzásnál), a válaszok torzításával kevésbé kell szá-molni, míg a törvényileg is tiltott szerek használatának mérése már nehézségekbe ütközik. A társadalmi bizalom szintje is hozzájárul – egyes kérdések esetében – az adatfelvételek ne-hézségéhez. Mindezek fi gyelembe vétele mellett is kijelenthető, hogy az ELEF2009 hozzájá-rul a hazai lakosság egészségi állapotának, egészség-magatartásának, önértékelt egészsé-gének feltárásához.

Bár a jelenlegi tanulmány nem talált markáns összefüggéseket az egyes egészségkárosí-tó magatartásformák és a mentális egészség vizsgált tényezői között, mégsem kérdőjelezhe-tőek meg a korábbi kutatások eredményei. Továbbra is fi gyelembe kell vennünk, hogy e rizikó-magatartások egy részét megküzdési stratégiaként tartja számon a szakirodalom. Hogy ez a megküzdési stratégia inadaptív, vagy éppen az adott helyzetben adaptívnak tekinthető-e (pl. a 16 Hangsúlyozzuk, hogy az ivás mértékéről ezek az adatok nem tájékoztatnak bennünket.

49

Tanulmányok II.

szerhasználó személy szempontjából17), az már egyre többször, még a szakemberek között is vita tárgyát képezi18.

Az emberi egészséget, a hosszú távú következményeket tekintve azonban nem lehet kér-déses, hogy nem e szerek választása és visszaélésszerű fogyasztása a problémafókuszú (Lazarus–Folkman 1984) aktív megküzdési mód ideáltipikus útja. Az is fi gyelemre méltó tény azonban, ha egy társadalomban (és itt most nem csak a hazai társadalomról van szó), a rizi-kómagatartások ennyire elterjedtek, azaz, ha a népesség jelentős része naponta, vagy nagyon gyakran és túlzott mértékben él e szerekkel, a társadalom működésébe, felkínált magatartás-mintáiba, normarendszerbe nincs-e beépítve a megküzdésnek ez az inadaptív módja?

A károsszer-használat és a mentális egészség összefüggéseinek vizsgálatában nincse-nek egyértelmű adatok arra vonatkozóan, hogy a káros szerek használata vezet-e a mentá-lis egészség romlásához, vagy az érzelmi problémák hajlamosítanak ezek fokozottabb hasz-nálatára. Jelentős eltérések lehetnek ugyanis az egyes életciklusok (korcsoportok), a nemek, a társadalmi-gazdasági státusz stb. és a szerhasználat intenzitásában. Bizonyos életkori cso-portokban, pl. a serdülőknél e magatartásformák kipróbálása nem minősíthető mindenkor pa-tológiásnak, sokkal inkább a kortárs csoport hatásaival kell számolnunk. Egyetemi hallgatók körében folytatott kutatásaink eredményeiből (Fact Intézet 2003) – amely szerint a különböző szerek használata meglehetősen elterjedt körükben – sem lehet azt a következtetést levon-ni, hogy e szokások a végzést és munkába állást követően is megmaradnak. Sokkal inkább az adott helyzethez kötődő copingnak, vagy normakövetésnek, a csoportba való integráló-dás részének tarthatjuk19. Figyelemre méltó Heath (2008) egyetemi hallgatók mintáján végzett vizsgálata is, amely azt mutatta, hogy az egyes életmódelemeknek (amelyben a hagyomá-nyos egészségkárosító magatartásformák, mint az alkohol, a dohányzás, kábítószer-fogyasz-tás nem szerepeltek) alig van kapcsolatuk a distresszel.

A társadalmi-gazdasági státus szerepe nem elhanyagolható tényező, régóta és többszörö-sen bizonyított kapcsolat van a káros szerhasználat és az alacsonyabb státusz között. Sokan ezt az alacsonyabb iskolai végzettségből adódó ismeretek, az egészségtudatosság hiányával magyarázzák.20 A közvetítő tényezők itt is szerepet játszanak, pl. hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű, nehezebb munkát végzők, illetve egzisztenciájukat tekintve bizonytalanabb meg-élhetéssel, jövővel rendelkezők körében éppen a rosszabb mentális egészség lehet az a té-nyező, amely kiváltja a káros szerek nagyobb arányú és mértékű használatát. Urbán Róbert ki-váló könyvében (Urbán 2005) a rizikómagatartások közül a dohányzást elemzi és mutatja be a bizonyított, részben bizonyított vagy megválaszolásra váró kérdéseket e szokás kiváltó okai, fennmaradása illetve a leszokás vonatkozásában. Részletesen bemutatja a dohányzás és a depresszió, az öngyilkosság és a szorongás kapcsolatát a különböző kutatások ismeretében. A kapcsolatok természete, állapítja meg, – ahogy azt korábban mi is említettük – nem minden esetben feltárt még.

A magatartáskutatók, magatartásorvoslást végzők számára az elméleti alapkutatások mel-lett nagyon fontos kérdés, hogyan, milyen módon avatkozhatunk be e jelentős népegészség-ügyi problémákat okozó káros magatartásformák csökkentésének, illetve a mentális egészség javításának folyamatába.

17 A szerhasználat (szerek alatt értve minden egészségkárosító szert, nemcsak az illegális drogokat) fő oka a negatív emocionális állapotok elkerülése vagy oldása, vallják nemcsak az epidemiológiai, egészségszociológia kutatások során megkérdezettek (pl. a stressz csökken-tésére), hanem az öngyógyító elméletek képviselői is (Baker és munkatársai 2004).

18 Az antidepresszáns gyógyszeres kezelés sem a legelfogadottabb módszer a depressziós tinédzserek kezelésében, de amíg nincs más, szakmailag megfelelő és hozzá is férhető (!) terápia számukra, ideig-óráig (pl. a pszichoterápia megkezdéséig) mégis ezzel a módszerrel tartják az orvosok az élet oldalán a segítségre szoruló fi atalokat. Vagyis lehet, hogy az orvosi kezelés is inadaptív, az adott helyzetben azonban adaptívnak minősíthető (Sándor–Szabó–Földvári 2011).

19 Lásd például a diákszubkultúrában elterjedt, az elsőévesek beilleszkedését „segítő” kocsmatúrák szervezését a hazai felsőoktatási intéz-mények jó részében.

20 Természetesen az tény, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban dohányoznak, fogyasztanak alkoholt (legalábbis rosszabb minőségűt) mint a magasabb végzettségűek (Towsend–Roderick–Cooper 1994), de e szignifi káns összefüggés nem jelent fel-tétlenül ok-okozati kapcsolatot, nem zárhatjuk ki a közvetítő tényezők szerepét sem.


50

Új utakat jelez e területen az életmóddal kapcsolatos szakirodalom egy része. Az életmódté-nyezők és a mentális egészség kapcsolatát – szemben a megszokottól - nem a negatív pólus-ról közelítik: azaz nem azt mutatják be, hogy az egészségkárosító tényezők miként gyakorol-nak kedvezőtlen hatást a mentális egészségre, hanem, hogy milyen életmód tényezők segítik elő a mentális állapot javítását. E megközelítés elkötelezettje többek között Walsh (2011), aki a mozgást, a szabadban való tartózkodást, a táplálkozást (diétát), a kapcsolatokat, a rekreáci-ót, relaxációt, a stressz menedzsmentet, a vallásosságot vagy spirituálitást, és más emberek segítését, szolgálatát jelöli meg olyan tényezőkként, amelyek nagymértékben javítják a men-tális (és fi zikai) egészéget. Sőt a terápiás életmód változtatást mint gyógymódot alkalmazza az összetett pszichopathológia kórképek kezelésének részeként (TLC= therapeutic lifestyle changes), mivel hatékonysága megegyezik a pszicho- és farmakoterápiáéval. Walsh javasla-taiban túllép a mentális egészség gyógyításának kérdésein, és ezt a módszert javasolja az or-voslás és a népegészségügy fókuszába is állítani.21

A hazai szakemberek közül Urbán (2007) az egészség-magatartás befolyásolásának, meg-változtatásának elméleti modelljeit mutatja be, és konkrét, jól használható útmutatót ad az egészségügyi, ezen belül is az alapellátásban dolgozó szakembereknek a dohányzás leszok-tatásával kapcsolatban – egészségpszichológia megközelítésből. Bagdy (2007) is meggyő-zően bizonyítja az életmód szerepét a mentális és a fi zikai egészségi állapotra. Az általa vita-litásgenerátoroknak nevezett aktivitások nemcsak természetesek, hanem a mindennapi élet szerves részei (pl. a humor, az érintés-érintkezés), vagy azzá tehetők (pl. a testmozgás, a ko-cogás), élvezettel járnak, javítják a szubjektív jóllétérzést, és mindenkinek a rendelkezésére állnak (azaz nem kerülnek pénzbe). Olyan örömforrások, amelyek természetes ön- és egyben közösségépítő erővel bírnak.

Az itt és most idézett szerzők tehát nem a káros magatartásformák felöl közelítenek. Nem tiltanak, korlátoznak, hanem alternatívákat kínálnak fel, amelynek következménye nemcsak a mentális egészség javulása, hanem a káros magatartásformák visszaszorulása, illetve mérték-kel való felelős használata lehet.

Nagyon fontos szemléletváltást jelentene, ha a káros szokások (sőt gyakran e szokások tár-gyát képező termékek) ellen való küzdelem helyett, melynek kimenetele gyakran eredményte-len, az e szokásokkal élő ember megértése és magatartásváltozásának segítése kerülne a mo-dern prevenció és terápiák fókuszába. Ennek ma még számos ellenérdekeltsége mutatkozik, akár gazdasági, akár szervezeti, akár a hivatási érdekeket vizsgálunk.

21 Figyelemre méltó, hogy egyre több internetes oldal is foglalkozik olyan tanácsadással, amely az életmód változtatással javasolja a mentális egészség megőrzését (pl. http://helpguide.org/, Take charge of your life by making healthy choices)

51

Tanulmányok II.

Irodalom

Bagdy E.: Vitalitásgenerátorok. Szubjektív jóllétérzésünk erősítésének és egszséggondozá-sunk természetes eszközei. In: Egészségpszichológia a gyakorlatban (szerk. Kállai, Varga, Oláh), Medicina, 239-278, 2007

Baker, T. B., Piper M. E., McCharty, D. E., Majeskie, M. R., Fiore, M. C.: Addiction motivation reformulated: an affective processing model of negative reinforcement. Psychological Review, 84(2), 191-215, 2004

Boros J., Csizmadia P., Hermann D., Kéki Zs., Kiss G., Németh R., Országh S., Vitrai J., Vizi J., Zakariás I.: Összefoglaló Jelentés OLEF2003 Johan Béla Országos Epidemiológia Központ, Budapest, 2004

Elekes Zs.: Egy változó kor változó ifjúság – A fi atalok alkohol- és egyéb drogfogyasztása Ma-gyarországon – ESPAD 2007. NDI – L’Hartmattan, 2009

Fact Intézet: Drogok a felsőoktatásban. Kézirat, 2003, hivatkozza: Jelentés a magyarorszá-gi kábítószerhelyzetről. Új fejlemények, trendek és részletes információk. Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 2004

Idler, E. L., Kasl S. V.: Health Perceptions and Survival: Do Global Evaluations of Health Status Really Predict Mortality? Journal of Gerontology 46. 1991

Idler, E. L., Benyamini Y.: Self-Rated Health and Mortality: A Review of Twenty-Seven Community Studies. Journal of Health and Social Behavior 38. 1997

Health in the European Union. Special Eurobarometer 272e / Wave 66.2 – TNS Opinion & Social, 2007

http://ec.europa.eu/health/ph_publication/eb_health_en.pdf

Health on Course? The 2002 Dutch Public Health Status and Forecasts Report. (Ed: J.A.M. van Oers) RIVM, 2003

Heath, C. J.: Evolutionary Lifestyle and Mental Health. Evolutionary Psychology. www.epjour-nal.net – 2008. 6(1):67-76

Kollányi Zs., Imecs O.: Az egészség-befektetés. Az egészségi állapot hatása a gazdasági tel-jesítőképességre és az életminőségre. DEMOS Magyarország, 2007

Kovács G.: A hazai dohányzási szokások és a leszokás támogatás változása az elmúlt ötven évben. Népegészségügy, 88: 119-125. 2010

Kopp M., Bugán A.: A magyar lakosság mentális egészségi állapota, annak kezelése. Nép-egészségügy, 87:291-300, 2009

Kopp M.: Bevezetés: Az esélyerősítés magatartástudományi modellje. In: Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. (szerk: Kopp M.) Semmel-weis Kiadó, Budapest, 2008

Kopp M., Skrabski Á.: Mi magyarázhatja a magyar férfi ak idő előtti egészségromlását és halá-lozási arányait? Polgári Szemle, 6. 2-12. 2007

Lazarus, R. S., Folkman, S.: Stress, appraisal, and coping. New York, Springer, 1984


52

Marmot, M. G., Smith, G. D. Standsfeld, S., Patel, C., North, F., Head, J. et al.: Health inequalities among British servants: The Whitehall II. Study, Lancet 337:1387-1393, 1991

Paksi B., Arnold P.: A magyarországi felnőtt népesség drogérintettsége – új fejlemények. Addiktológia, 2007. Supplementum 1. p. 49. Elhangzott a Magyar Addiktológiai Társaság VI. Országos Kongresszusán. Siófok (2007. 11. 22-24.) Hivatkozza: 2010-es éves jelentés az EMCDDA számára. Nemzeti Drogfókuszpont, 2010

Sándor J., Szabó E., Földvári A.: Az öngyilkosság okozta halálozás és az antidepresszáns-fo-gyasztás kapcsolata Magyarországon tinédzserek közt. Népegészségügy, 89(3) 262-263, 2011. Elhangzott a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek V. Konferenciáján, Szeged, 2011. au-gusztus 31 - szeptember 2.

Taylor, S. E.: Health Psychology. International edition. McGroaw-Hill, 2006

Tombor I., Paksi B., Urbán R., Kun B., Arnold P., Rózsa S., Demetrovics Zs.: A dohányzás elter-jedtsége a magyar felnőtt lakosság körében. Népegészségügy, 88: 131-136. 2010

Townsend, J., Roderick, P., Cooper J.: Cigarette smokink by socioeconomic group, sex, and age: effects of price, income, and health publicity. British Medical Journal, 309, 923-927, 1994

Urbán R.: A dohányzás egészségpszichológiája. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2005

Urbán R.: Az egészségkárosító viselkedések klinikai egészségpszichológiai megközelítése. In: Egészségpszichológia a gyakorlatban (szerk. Kállai, Varga, Oláh), Medicina, 279-303, 2007

Vitrai J., Bakacs M., Juhász A., Kaposvári Cs., Nagy Cs.: Jelentés egy egészségben elmaradott országból. Egészségjelentés - 2010 - összefoglaló. Lege Artis Med; 20:217-221. 2010

Walsh, R.: Lifestyle and Mental Health. American Psychologist. Advance online publication. doi: 10.1037/a0021769, 2011, January 17

53

Bényi Mária–Kéki Zsuzsanna:*

A munka és az egészség kapcsolata

A munkaképes felnőtt társadalom erősen rétegezett napjainkban hazánkban. Vannak regiszt-rált munkavállalók, vállalkozók, munkanélküliek, vagy hivatalosan egyetlen kategóriába se so-rolható, ám munkát végző emberek.

Bármilyen jogviszonyban legyen is a munkavégzést illetően az ember, akkor tudja hatéko-nyan ellátni a munkáját, ha egészséges.

A munkavállaló egészségi állapotával való törődés hazánkban hosszú időre nyúlik vissza (Ungváry 2010). A jelenleg is érvényes vonatkozó szabályok többsége az 1990-es években született.1 Ezek szerint annak munkáltatónak, aki munkavállalót szervezett munkavégzés kere-tében foglalkoztat, minden munkavállalója számára foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást kell biztosítani. Munkavállalónak minősül az a személy, aki szervezett munka keretében végzi munkáját, függetlenül attól, hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok évente összefoglaló jelentést2 készítenek, me-lyet az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) összesít, és tesz közzé (Nagy és mtsai 2010). Ugyancsak az OMFI kezeli és ismerteti az országban évente bejelentett foglalkozási megbetegedéseket és fokozott expozíciós eseteket (Nagy és mtsa 2010 (2).

A nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetéről kormányrendelet alapján3 az elmúlt években tájékoztató jelentés készült a kormány részére, ami elsősorban a munkavédelem állami felada-tainak végrehajtásáért felelős szervek beszámolóin alapult (SzMM 2009). Ebben a tanulmány-ban olvashatók a már említett OMFI-jelentések is.

Magyarországon 2009-re vonatkozóan a foglalkoztatottak 73%-ának munkakörülményeiről, egészségi állapotáról volt a foglalkozás-egészségügyi ellátást végzőknek tudomása. A jelentés 2 025 986 munkavállalóról adott információt. (Az alkalmazásban állók száma a 2008. évi KSH-adatok szerint 2 761 931 fő volt.) Az alkalmazásban nem álló munkavégzők munkahelyi ártal-mairól, egészségi állapotáról még teljes foglalkozás-egészségügyi ellátás esetén sem szerez-hetnénk tudomást.

A lakossági felmérések ebben a tekintetben is hiánypótlók, bővíthetik ismereteinket a munka és egészség kapcsolatáról.

Az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) adataiból átfogó képet kaphatunk a gazda-sági szempontból munkaképes korban lévő, ám különböző aktivitású lakosság egészségi ál-lapotáról. A munkavállalás korát az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 15–74 évben ha-tározza meg. Ebben tanulmányban a 18–64 éves korosztályt tekintjük munkaképes korúnak – fi gyelembe véve az iskolai korkötelezettséget és nyugdíjba vonulás időpontját.

A munka világa és benne az aktív korúak szerepvállalása jelentős átrendeződésen ment át az utóbbi két évtizedben (Laky 1998).

A 2009. évi ELEF adatai azt mutatják, hogy a kiválasztott korcsoport legnagyobb része (55%) alkalmazott. Mint az 1. ábrán látható, közel 10% a nyugdíjasok, munkanélküliek, rokkantnyug-díjasok és az ún. egyéb kategóriába sorolhatók aránya. A gyermekellátásban részesülők (gyes) aránya a teljes populációra 4,9, csak a nők körében viszont 9,6%. (A továbbiakban ezeket a csoportokat tekintjük az elemzésünk egységeinek. Az „egyéb” kategóriát, melynek összetétele nem ismert, nem jellemezzük.)

* Országos Egészségfejlesztési Intézet, Egészségmonitorozás és nem fertőző betegségek epidemiológiája osztály1 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről. A törvénynek a foglalkozás-egészségügyre vonatkozó végrehajtási utasításait a 89/ 1995

Korm. számú rendelet és a 27/1995 NM számú rendelet tartalmazza2 1485 számú Beszámoló jelentés a foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkájáról3 A szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 107/2066.(VIII.28.) Korm. számú rendelet


54

1. ábraA 18–64 évesek megoszlása gazdasági aktivitás szerint, 2009

Gy es4,9

Ny ugdíjas 8,7

Egy éb9,6

Alkalmazott 55,3

Munkanélküli 9,1

Rokkantny ugdíjas 7,9

Vállalkozó 4,5

Forrás: ELEF2009.

A nemenkénti különbség a foglalkoztatásban is megmutatkozik. Az alkalmazotti szféra átlag-értékét (55%) a férfi ak 60%-a, a nők 51%-os aránya eredményezi. A vállalkozók is férfi többletet mutatnak (férfi : 6,7, nő: 2,5%). A rokkantnyugdíjasok 7,9%-os részt képviselnek mindkét nemben. Az öregségi nyugdíjban 64 év alatt többen vannak nők, mint férfi ak (7,1 férfi , 10,3% nő).

1. Szociális háttérAz iskolai végzettséget az elhelyezkedés, a munkavállalás egyik fontos tényezőjének tartjuk.

A 2. ábrán látható, hogy a rokkantnyugdíjasok körében legmagasabb, 38% az átlag 18%-hoz képest az alacsony iskolázottságúak aránya.

A munkanélküliek körében mintegy 30%-ot tesz ki a legkevésbé iskolázott csoport és hason-ló az érettségi nélküliek, valamint az érettségizettek aránya is.

Elgondolkodtató, hogy a gyesen lévők kismamák közül 20% nem rendelkezik csak legföljebb 8 osztályos általános iskolai végzettséggel. Viszont körükben a legmagasabb (30%) a felsőfo-kú végzettségűek aránya is.

Az egészségfelmérésekben ma már általánosan elfogadott a holisztikus megközelítés. So-kat elmond, hogyan értékelik az emberek az egészségi állapotukat. Bármennyire szubjektív is ez a válasz, nagyon jól tükrözik a testi-lelki jóllétünket, kifejezőbb, mintha objektív mutatók, konkrét betegségek kapcsán próbáljuk összerakni az egészségképet.

Az 1. táblázatból kitűnik, hogy az aktív korban lévő alkalmazottak mindössze 3,5%-a érzi, hogy rossz vagy nagyon rossz az egészségi állapota. Náluk jobban csak a fi atal, gyesen lé-vő anyák érzik magukat.(Az összehasonlítás során tartsuk fejben, hogy a kismamák a fi ata-labb korosztályból kerülnek ki. Ezzel együtt fontosnak tartjuk, hogy erről a rétegről külön jellem-zést adjunk.) Még a nyugdíjasok között is 30% azoknak aránya, aki „jól, nagyon jól” érzi magát. Saját állapotukat a rokkantnyugdíjban lévők értékelik a legrosszabbnak. A munkanélkülieknél nagy a valószínűsége, hogy nemcsak a konkrét betegség, hanem a bizonytalansággal, kiszol-gáltatottsággal kapcsolatos negatív érzések okai részben a magasabb arányú „rosszul érzem magam” állapotnak. (Azon betegségek előfordulásáról, amelyeknek hatásuk lehet az egészsé-gi állapot szubjektív megítélésére, a 6. táblázatban találhatók adatok.)

Rokkantnyugdíjas

Nyugdíjas

Gyes

Egyéb

55

Tanulmányok II.

2. ábraA 15 éves és idősebb népesség megoszlása gazdasági aktivitás

és iskolai végzettség szerint, %

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45

Alkalmazott

Vállalkozó

Gyesen lévő

Nyugdíjas

Munkanélküli

Rokkantnyugdíjas

%

Legfeljebb 8 általános Érettségi nélkül Érettségi Felsőfokú végzettség

Forrás: ELEF2009.

1.táblaA saját egészség megítélése az egyes, gazdasági aktivitás szerinti csoportokban

a 18-64 éves korosztályban az ELEF2009 adatai alapján(%)

Gazdasági aktivitás Jó, nagyon jó Kielégítő Rossz, nagyon rossz

Alkalmazott 71,4 25 3,5

Vállalkozó 59,1 37,9 3,1a)

Gyes 84,3 14,1 1,5a)

Munkanélküli 58,9 27,2 13,9

Rokkantnyugdíjasb) 3,7 39,1 57,2

Nyugdíjasb) 29,9 53,5 16,6a) Nagyon alacsony esetszám van mögötte.b) Mindenki a 35–64 éves korcsoportba esik.

A 2. táblában bemutatjuk, hogyan ítélték meg az anyagi helyzetüket a 18–64 éves korosz-tály egyes csoportjai gazdasági aktivitás szerint. Az aktívan dolgozni képesek (alkalmazottak, vállalkozók) kb. 18–23%-a érzi úgy, hogy anyagi helyzete kedvezőtlen. A munkanélküliek és a rokkantnyugdíjasok között 55% körül van a magukat rossz anyagi helyzetbe pozícionálók ará-nya. Az inaktívak közül a gyeses és rendes nyugdíjat élvezők körében az anyagi helyzetükkel nagyon elégedetlenek aránya 2–5%-kal volt magasabb az alkalmazottakénál 2009-ben. (Ez az eredmény nem igazolja egyértelműen azt a sokszor hallható megállapítást, hogy gyermekvál-lalás és a nyugdíj jelentősen elszegényíti az embereket.)


56

2. táblaA saját anyagi helyzet megítélése gazdasági aktivitás szerint a 18–64 éves korosztályban

az ELEF2009 adatai alapján szerint(%)

Gazdasági aktivitásAnyagi helyzete

nagyon jó jó megfelelő rossz nagyon rossz

Alkalmazott 1,2 12,8 63 17,5 5,5

Vállalkozó 3,4 14,5 64,3 15,9 1,8

Gyes 2,1 15,7 54,1 22,2 5,9

Nyugdíjas 1,1 10,9 63,5 19,9 4,6

Munkanélküli 0,5 4,5 40,1 35,1 19,8

Rokkantnyugdíjas 0,2 3,4 40,2 33,8 22,3

3. ábraVélt egészség a szubjektív anyagi helyzet szerint

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Nagy on jó Jó Megfelelő Rossz Nagy on rossz

Jó v agy nagy on jó Kielégítő Rossz v agy nagy on rossz

Forrás: ELEF2009.

Azok között, akik jónak vagy nagyon jónak tartják az anyagi helyzetüket, 80% a jó vagy nagyon jó egészséget említők aránya, a rossz és nagyon rossz anyagi helyzetben lévők en-nek a fele (cca. 40%; 3. ábra). Gyakorlatilag hasonló arányt tapasztalunk a 8 általános vagy kevesebb iskolai végzettségűek és a felsőfokú végzettségűek „vélt jó vagy nagyon jó” egész-sége között is.

A munkanélküliségnek, még ha nem is tart hosszú ideig, közvetlen hatása van az egész-ségre. Az állásvesztés jelentősen rontja a közérzetet, különösen a kétkezi munkások körében (Strully 2009). 20 évvel a rendszerváltás után érdemes hazánkban is megvizsgálni, hogy ösz-szességében mennyi embert is ért már a munkahely elvesztésével járó trauma.

Az ELEF2009-ben feltett kérdésre adott válaszok, miszerint az elmúlt 20 évben volt-e mun-kanélküli, a 4. ábrán olvashatók az egyes gazdasági aktivitási csoportok szerint.

Az elmúlt két évtizedben emberek jelentős hányada, akiknek egy része csak történelemköny-vekben tanult a munkanélküliségről, saját bőrén tapasztalhatta meg a munkahely elvesztését. A jelenleg dolgozó alkalmazottak 44%-a volt már munkanélküli az elmúlt 20 évben. Magas ez az arány akkor is, ha nem feltétlenül felel meg teljes mértékben a statisztika által használt fo-

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

Nagyon jó Nagyon rossz

Rossz vagy nagyon rosszJó vagy nagyon jó

57

Tanulmányok II.

galomnak (pl. a válaszadó nem volt regisztrált munkanélküli, „csak” elvesztette az állását.) A vállalkozók 1/3-a is megtapasztalta már a munkanélküliséget. (Hogy mennyien lettek közülük kényszervállalkozók, az ebből a felmérésből nem derül ki.)

A gyesen lévő fi atalabb korosztályban 40%-os a munkanélküliségi előéletre utaló arány. Ez meglehetősen magas.

A legkedvezőbb képet állásvesztés tekintetben a nyugdíjasok mutatják – egy részük feltehe-tően a munkanélküliség alternatívájaként került nyugdíjasstátusba.

Azok közül, akik 2009-ben munkanélküliek voltak, 97% – azaz majdnem mindenki! – volt már az elmúlt 20 évben hasonló helyzetben.

A jelenlegi rokkantnyugdíjasoknak 38%-a volt már élete során munkanélküli.

4. ábraA munkanélküli anamnézissel rendelkezők aránya a 18–64 éves korosztályban

gazdasági aktivitás szerint, %

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Alkalmazott

Vállakozó

Gy es

Ny ugdíjas

Munkanélküli

Rokkantny ugdíjas

%

Forrás: ELEF2009.

2. ÉletmódAz egészség olyan állapot, amely csak részben adottság kérdése. Mindenki saját maga az

életvitelével javíthat, vagy ronthat is rajta. A felmérésből megtudhatjuk, hogy az általunk vizs-gált csoportok miként határozzák meg a saját felelősségüket az egészségük megtartása terén.

A kérdés így hangzott: „Mennyit tehet az egészségéért?”A válaszok optimizmusra adhatnak okot – még akkor is, ha tudjuk, hogy könnyebb dolog

e téren nyilatkozni, mint valóban tenni, változtatni szokásainkon. Összességében jelentős az egészségükért nagyon sokat vagy sokat tenni vágyók aránya a 18–64 évesek körében. A tett-rekészség a gyesen lévőknél a legmagasabb: 88% (3. táblázat). Nem sokkal maradnak el tő-lük az alkalmazottak sem: körükben 85% az aktív, egészségéért cselekvésre törekvőek ará-nya. A saját egészségüket a munkanélküliek is 76%-ban védendőnek, ápolandónak tartják. A nyugdíjasok körében 73%, aki úgy gondolja, hogy nemcsak az egészségügy, de saját maga is tevékeny részese kell, hogy legyen az egészségi állapotának. Az összes csoport közül csak a rokkantnyugdíjasok körében magas, közel 60% azok aránya, akik már lemondtak arról, hogy alakítsanak helyzetükön.


58

3. táblaA „Mennyit tehet az egészségéért” kérdésre adott válaszok megoszlása

gazdasági aktivitás szerint, 2009(%)

Gazdasági aktivitás

Egészségéért

nagyon sokat sokat keveset semmit sem

tehet

Alkalmazott 26,7 58,3 13,6 1,4

Vállalkozó 30,1 51,1 17,5 1,3

Gyes 24,3 63,9 11,2 0,6

Nyugdíjas 14 59 23,2 3,8

Munkanélküli 17,4 58,4 19,6 4,6

Rokkantnyugdíjas 6,6 35 44,4 14,1

Forrás: ELEF2009

Az, hogy milyen területen lehetne, illetve kellene tenni az egészségért, a következő néhány életmódbeli rizikótényezőkkel tudjuk illusztrálni.

Az elhízás mértékét az adott válaszokból testtömeg indexszel mértük (testtömeg kilogramm-ban, osztva a magasság méterben mért négyzetével, értékek: 18 alatt sovány, 25 felett túlsú-lyos, 30 fölött elhízott). A súlyfelesleggel rendelkezők aránya az egyes csoportokban a 4. táb-lázatban látható.

4. táblaA 18–64 évesek testtömegindex alapján meghatározott tápláltsága

gazdasági aktivitás szerint, 2009(%)

Gazdasági aktivitásTápláltság

sovány normál testsúlyú túlsúlyos elhízott

Alkalmazott 3,2 42,9 36,2 17,7

Vállalkozó 1,1 38 41,2 19,7

Gyes 5,7 65,2 20 9

Nyugdíjas 1,3 25,1 44,9 28,8

Munkanélküli 3,1 52,6 25,3 18,9

Rokkantnyugdíjas 4,4 31,8 34,4 29,5

Forrás: ELEF2009

Átlagosan – korcsoportokat nem vizsgálva – 54%-nyi alkalmazottnak lehetne dolgozni a testsúly lefaragásán. A vállalkozóknál még nagyobb a fogyási lehetőség: 61% a túlsúllyal ren-delkezők aránya. A gyesen lévő anyák 29%-án van felesleges súly. Ez azért fi gyelemre méltó, mivel a 18–34 éves korcsoportban átlagosan ennél alacsonyabb az elhízás mértéke nők kö-zött: 21%. (A terhesség vagy szoptatás nem ok az elhízásra. A kismamák mintegy harmadát érintő túlsúly kórtünet. Fontos ezt fi gyelembe venni, és a csökkentésén gondolkodni, hiszen a kisgyermeket nevelő nők mintaadók a család minden tagja számára.)

Az idősebb korban (35–64 éves korcsoporton belül) az aktív korban lévő nyugdíjasoknál már 74% a súlytöbblettel bírók részaránya. Feltehetően az inaktivitás miatt a rokkantnyugdíjasok körében is jelentős (64%) a magas testtömeg indexszel rendelkezők aránya.

Az elhízás mértékét látva valószínű, hogy saját fi zikai aktivitásukat kissé fölülértékelik a válasz-adók. Lehet, nem megfelelő a kérdésfelvetés, mert a rokkantnyugdíjasok kivételével több mint 80%-uk kielégítő fi zikai aktivitásról számolt be, miközben jelentős súlyfelesleggel rendelkezik (5. ábra).

59

Tanulmányok II.

5. ábraA megfelelő fi zikai aktivitásúak aránya a 18–64 évesek között tápláltság

és gazdasági aktivitás szerint, %

0102030405060708090

100

Sov ány v agy normál súly ú Túlsúly os Elhízott

%

Alkalmazott Vállakozó Gy es Ny ugdíjas Munkanélküli Rokkantny ugdíjas

Forrás: ELEF2009.

A súlytöbblet ledolgozása mellett a dohányzásról való leszokás is abba a körbe tartozik, mellyel bizonyíthatóan teszünk az egészségünkért.

Az 5. táblában a dohányzási szokásokat látjuk az egyes aktivitási csoportokban.

5. tábla Dohányzási szokások a 18–64 évesek között gazdasági aktivitás szerint, 2009

(%)

Gazdasági aktivitásMinimum Kevesebb mint

Alkalomszerűen Leszokott Sohaegy doboz naponta

Alkalmazott 13,3 19,8 4,6 17,8 44,4

Vállalkozó 14,6 8,9 6,0 16,5 54,0

Gyes 6,5 15,6 3,9 25,7 48,4

Nyugdíjas 11,2 16,3 2,4 23,7 46,4

Munkanélküli 21,3 23,3 5,4 14,2 35,9

Rokkantnyugdíjas 16,8 20,0 4,6 23,2 35,4

Forrás: ELEF2009

A munkanélküliek körében fordul elő a legnagyobb arányban a dohányzás (44%), az alkal-mazottak 34%, a gyesen lévők 22%-a dohányzik.

A leszokás nem lehetetlen, ezt mutatják az adatok is. Különösen érvényes a megjegyzés a gyesen lévőkre, nyugdíjasokra, rokkantnyugdíjasokra.

3. BetegségekMindezek után nézzük, milyen az aktív korosztály, azon belül is különösen az alkalmazottak

és a vállalkozók betegségi mintázata. A fő kérdés az volt, hogy volt-e beteg az elmúlt 12 hónap-ban, és ha igen az a munkájával összefüggött-e vagy sem? A válaszok a 6. táblában láthatók.

Sovány vagy normál súlyú Túlsúlyos

Gyes Nyugdíjas Rokkantnyugdíjas

Elhízott


60

6. táblaBetegség előfordulása és oka az elmúlt 12 hónapban az egyes gazdasági aktivitás

szerinti csoportokban a 18–64 éves korosztályban az ELEF2009 szerint(%)

Gazdasági aktivitás Nem volt beteg

Volt beteg,

de nem függ össze a és összefügg a

munkájával

Alkalmazott 35,5 59,3 5,2

Vállalkozó 31,2 59,6 9,2

Gyes 40,2 57,4 2,4

Nyugdíjas 12,1 84,3 3,6


Rokkantnyugdíjas 0,3 91,6 8,1

Forrás: ELEF2009

A gyesen lévők közt volt a legkevesebb beteg, a legtöbb pedig a rokkantnyugdíjasok között. Meglehetősen magas a nyugdíjasok körében is az elmúlt 12 hónapban betegséget jelzők aránya.

A betegségek egyik legfontosabb következménye, hogy korlátozzák a mindennapi tevékeny-ségünket, így a munkavégzést is.

A felmérésből az látható, hogy a 18–64 éves korosztályba tartozó, különböző gazdasági ak-tivitású csoportok tagjainak 50%-ot meghaladó mértékben van olyan krónikus betegsége, mely az adatfelvételt megelőző hat hónapban problémát jelentett számukra (6. ábra). A rokkantnyug-díjasoknál az arány 100%, tehát mindenkinek van legalább egy krónikus betegsége.

6. ábraA krónikus betegek aránya, akiknek a betegsége az előző 6 hónapban problémát okozott

a 18–64 évesek között gazdasági aktivitás szerint, 2009

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

Alkalmazott

Vállakozó

Gy es

Ny ugdíjas

Munkanélküli

Rokkantny ugdíjas

%

Forrás: ELEF2009

A súlyos korlátozottság mértéke a rokkantnyugdíjasoknál a legmagasabb: 43% (7. ábra).A meglévő betegségek mellett a nem súlyos mértékű korlátozottság aránya 23–48% között

mozog, ha az összes csoportot nézzük. Az alkalmazottak körében 24, munkanélküliek körében 31, a rokkantnyugdíjasoknál 48%. A súlyos és középsúlyos korlátozottság együttvéve a nyug-díjasoknál 50, a rokkantnyugdíjasoknál 91%.

61

Tanulmányok II.

7. ábra A korlátozottsággal élők aránya annak mértéke szerint és a krónikus betegek aránya

a 18–64 évesek között az egyes gazdasági aktivitású csoportokban, 2009

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Súly osan korlátoz Korlátoz, de nem súly osan Krónikus betegsége v an

%

Alkalmazott Vállakozó Gy es Ny ugdíjas Munkanélküli Rokkant ny ugdíjas

Forrás: ELEF2009.

Az ELEF2009 lehetőséget adott arra, hogy megvizsgáljuk, melyek a leggyakoribb krónikus betegségek az alkalmazottak között.4 Mozgásszervi betegségből van a legtöbb. Előfordul, hogy egy-egy személynél a diagnózisok halmozódnak ezen a betegségkörön belül is.

A derékfájás az abszolút leggyakoribb arányban (21%) jelzett tünet, mintegy 700 000 főt érint az alkalmazotti körben. Ezt követi gyakoriságban (19%) a magas vérnyomás, 600 000 főt meghaladó számban. Az allergiások aránya 14%, számuk az alkalmazotti körben mintegy fél-millió. Hasonló mértékű és nagyságú a fejfájással küszködők száma is.

Azok a betegségek, amelyeket 3% körül arányban jelezték az alkalmazottak, mintegy 100 000 főt érintenek (8., 9., 10. ábra).

8. ábraA mozgásszervi betegségek előfordulása a 18–64 éves alkalmazottaknál, 2009

0

5

10

15

20

25

Derékfájás Reuma, izületi gy ulladás Izületi kopás Ny aki fájdalom

%

Forrás: ELEF2009.

4 A többi csoportban olyan kicsi az esetszám, hogy a populációra vonatkozó becslést nem lehet végrehajtani.


62

9. ábraEgyes idegrendszeri betegségben szenvedő 18–64 éves

alkalmazottak aránya, 2009

0

2

4

6

8

10

12

14

16

Fejfájás, migrén Krónikus szorongás Krónikus depresszió Pszichés, mentálisproblémák

%

Forrás: ELEF2009.

10. ábraAz egyéb krónikus betegségben szenvedő 18–64 éves

alkalmazottak aránya, 2009

02468

101214161820

Magasv érny omás-betegség

Allergia Gy omor ésny ombél fekély

Asztma Cukorbetegség Krónikus hörghurut

%

Forrás: ELEF2009.

Az alkalmazottak körében előforduló betegségek az ELEF2009 alapján becsült száma a 7. táblában látható.

Külön kérdés, melyet a munka egészségre gyakorolt hatásának vizsgálata során fontos megvizsgálni, hogy volt-e olyan betegség, amit az emberek az általuk végzett munkával össze-függésbe hoznak (foglalkozási vagy foglalkozással összefüggő megbetegedés).

Az alkalmazottak 5,2%-a gondolta úgy, hogy betegsége a munkájával összefüggött. Az al-kalmazottak körében ez kb. 180 000 főt jelent. Nemenként mintegy fele-fele arányban vannak a férfi ak és nők. 29%-uk a 18–34 éves korosztályba, 71%-uk a 35–64 éves korosztályba tartozik.

Az egészségfelmérésben megkérdezettek tehát sokkal nagyobb arányban hozzák megbete-gedésüket kapcsolatba a munkájukkal, mint a foglalkozás-egészségügyi ellátását végző szak-emberek. Az utóbbiak éves jelentéséből az derül ki, hogy 2009-ben – amit az ELEF2009 is ké-szült – 2215 esetben került sor foglalkozási megbetegedés miatti gondozásra.

63

Tanulmányok II.

7. táblaA betegek becsült száma a 18–64 éves alkalmazottak körében

az ELEF2009 alapján

Betegség A betegség előfordulása

Asztma 133 000Krónikus hörghurut 65 000Szívritmuszavar 202 000Magasvérnyomás-betegség 670 000Reuma, ízületi gyulladás 426 000Ízületi kopás 396 000Derékfájás 762 000Nyaki fájdalom 333 000Cukorbetegség 114 000Allergia 511 000Gyomor, nyombélfekély 171 000Fejfájás, migrén 505 000Krónikus szorongás 125 000Depresszió 74 000Egyéb pszichés probléma 41 000Sérülés, baleset maradandó fogyatékosság 34 000Csontritkulás 70 000

Forrás: ELEF2009.

A nagy különbségnek az is oka, hogy másként határozza meg a közember és a szakem-ber a foglalkozási betegséget. A foglalkozási betegségeknél lényegesen több a foglalkozással összefüggő megbetegedés, a dolgozók által jelzett betegségek egy része feltehetően ebbe a kategóriába tartozik. Erre vonatkozóan azonban a foglalkozás-egészségügyi ellátás jelentése nem tartalmaz adatot, egyes kiemelt betegségek miatti gondozottak abszolút számát azonban közli (8. táblázat).

8. táblaAz egyes betegségek miatt foglalkozás-egészségügyi ellátásban

gondozottak száma és aránya, 2009Betegség/állapot Esetszám Arány, %

Foglalkozási megbetegedés 2 215 1

Szív-érrendszer 118 069 29

Mozgásszerv 49 514 12

Anyagcsere 38 069 9

Idegrendszer 15 468 4

Légzőrendszer 23 794 6

Emésztőszerv 20 382 5

Sérülékeny csoport 43 334 10

Rehabilitált gondozott beteg 75 707 18

Egyéb 25 982 6

Forrás: foglalkozás-egészségügyi ellátók 2009. évi jelentése.

A 7. és 8. táblázatban láthatóan nagyságrendi a különbség az ELEF2009 szerint a foglalkoz-tatottak körében előforduló betegségek és a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok által gon-dozott betegek között. Több okból nem is lehet teljes az átfedés. Bár a szomatikus betegsége-ket a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak ismernie kell, elegendő, ha azokat a dolgozókat


64

kezeli, akik erre a foglalkozásuk miatt különösen rászorulnak, vagy a háziorvosi ellátáshoz va-ló hozzáférésük nehezített.

Tekintettel arra, hogy a vállalkozóknak nincs foglalkozás-egészségügyi ellátásuk, egészség-ügyi kimutatás sem készül róluk. Az ELEF2009 szerint viszont körükben 9,2% az aránya azok-nak, akik a betegségüket a munkával hozzák összefüggésbe.5

4. Munkakörnyezeti tényezők A foglalkozási és foglalkozással összefüggő betegségek hátterében bizonyos munkahelyi

kockázati tényezők állhatnak. Ezek kiterjedtségéről és mértékéről is kaphatunk az ELEF2009-ből betekintést6.

A munkahelyi környezettel kapcsolatban feltett kérdések mind a pszichikai, mind a fi zikai, ké-miai komponenseket célba veszik az ELEF2009-ben.7

4.1. Pszichikai munkakörnyezeti tényezők

A negatív pszichés hatások közül a zaklatás, durva bánásmód, a hátrányos megkülön-böztetés, erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés került a kérdőívre. Az adott válaszokból az szűrhető le, hogy a pszichikai bántalmazás durva megjelenési módja hazánkban nem jel-lemző. Azon válaszadók száma, akik „nagyon” durva bánásmódról számoltak be, olyan kicsi, hogy az adat statisztikailag nem értékelhető.

A „kisebb mérvű” zaklatás vagy hátrányos megkülönböztetés illetve erőszak már statisztika-ilag is mérhető. A zaklatás vagy durva bánásmód 7,5%-os arányban van jelen a munkahelye-ken, míg a hátrányos megkülönböztetés és erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés aránya 3,2%-ban (9. táblázat). Más felmérések azt mutatják, hogy az országon belül e tekintetben a területi különbségek jelentősek (Bényi és mtsai 2009).

9. táblaEgyes negatív munkahelyi tényezők súlya az ELEF2009 18–64 éves válaszadói körében

(%)

Mennyire jellemzi az Ön munkahelyét…Fokozat

nagyon kissé egyáltalán nem

zaklatás, durva bánásmód? –a) 7,5 91,8

a hátrányos megkülönböztetés? –a) 3,2 96,3

erőszak, vagy erőszakkal való fenyegetés? –a) 3,2 95,7

a) Nincs értékelhető adat.

Ugyancsak pszichés hatást fejtenek ki a munkaszervezésből adódó problémák (10. táb-lázat). A szűk határidők, túl sok munka a munkavállalók 19%-a szerint nagymértékben jellemzi a munkájukat. Azokkal együtt , akik arról tesznek említést, hogy „kissé” nehezen tartható be a határidő, a válaszadók már több mint 50%-a érintett.

Szűk határidő szorító érzése az iskolai végzettséggel arányosan nő. Míg a 8 általánost vég-zetteknek csak 9,8%-a, addig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 26%-a érzi a problémát jelentősnek a munkahelyén.

5 További vizsgálatot igényel, az esetszám ugyanis, amiből a viszonylag magas arány származik, kicsi.6 A válaszok a dolgozó szubjektív megítélésén alapulnak. Ezért nem lehet az eredményeket a munkahigiénikusok által mért adatokkal teljes

mértékben összevetni.7 A biológiai kockázati tényezők ebből a felmérésből kimaradtak.

65

Tanulmányok II.

A megerőltető tempójú munkavégzést 15%-ban nagyon találónak tartották a munkájukra vo-natkozóan a válaszadók. (Azokat is fi gyelembe véve, akik kisebb mértékben, de jellemzőnek tartják munkájukra a túlzott munkatempót, összesen 46%-os a jelenség előfordulása.)

Az intenzív munka mellett a gyakori túlmunka a munkahelyek 17%-ban kifejezetten jellemző, kissé jellemző további 30%-ban.

10. táblaA munkaszervezésből adódó problémák mértéke a

18–64 évesek között, 2009(%)

Munkaszervezési probléma Nagyon Kissé Egyáltalán nem

Szűk határidők, túl sok munka 19,1 35,4 45,5

Monotonitás, egyhangúság 11,5 23,5 65,0

Megerőltető tempójú munkavégzés 14,9 32,0 53,2

Gyakori túlmunka 16,7 29,8 53,5

Nehéz a követelményeknek megfelelni 11,0 25,7 63,2

Az emberekkel való kommunikáció feszültségeket okozott 4,2 12,8 83,1

Forrás: ELEF2009.

A nagyon gyakori túlmunka a felsőfokú végzettségűek körében fordul elő a legmagasabb arányban, míg a „körülményeknek nagyon nehéz megfelelni” válaszok a nem érettségizett, de 8 általánost végzetteknél jelentkeznek legnagyobb mértékben (11. táblázat).

11. táblaA túlmunka és megfelelési nehézség előfordulása iskolai végzettség szerint

az ELEF2009 alapján 18–64 évesek között(%)

Iskolai végzettség Gyakori túlmunka Nehéz megfelelni a körülményeknek

Legfeljebb 8 általános 13,9 6,8

Érettségi nélkül 15,7 12,3

Érettségi 16,6 11,2

Felsőfokú végzettség 19,4 10,8

Forrás: ELEF2009.

Az eredményekből ítélve munkavállalók megválasztása az adott feladatra többségében jó-nak mondható. Mindössze 11%-a érzi úgy a válaszadóknak, nagyon nehéz a követelmények-nek megfelelni, további 26% szerint pedig kissé magasak az elvárások.

A munka egyhangúsága a dolgozók 12%-át érinti jelentős mértékben. A monotónia a felső-fokú végzettségűek körében is jelen van (5,9%-ban). A kevésbé iskolázottak körében a felsőfo-kú végzettségűekhez képest 2–3-szoros azoknak az aránya, akiknek a munkája egyhangú. Al-kalmazott és vállalkozó között itt sincs jelentős eltérés.

Az emberekkel való kommunikáció a válaszadók 83%-ának egyáltalán nem okoz problémát.A munkavállaló ötletességére, találékonyságára, önálló döntési képességeire 40–60%-ban

építenek a munkáltatók (12. táblázat).Az előrelépésre lehetősége még ennél is gyengébb motiváló erő: munkavállalók 64%-ának

nem adatik meg.


66

12. táblaEgyes pozitív munkahelyi tényezők gyakorisága az ELEF2009 szerint

(%)

Tényező Nagyon Kissé Egyáltalán nem

Tudás, képesség kihasználása 39,8 24,1 36,1A munka sok önálló ötletet, találékonyságot kívánt 40,5 25,0 34,5Önálló döntés lehetősége 45,1 23,9 31,0Előrelépési lehetőség 13,7 22,3 64,0

Forrás: ELEF2009.

4.2. Fizikai és kémiai munkakörnyezeti tényezők, ergonómia, balesetveszélyA hagyományosan számon tartott és vizsgált munkakörnyezeti tényezők, mint a vegyi anya-

gok, zaj, vibráció, illetve az ergonómiai tényezők és a balesetveszély átlagosan 11–17%-ban fordultak elő, a munkavállalók saját megítélése szerint jelentős mértékben (13. táblázat).

Kémiai szempontból biztonságosnak ítéli a munkahelyét a válaszadók 70%-a. Zaj és vibrá-ció a munkavállalók 57%-át nem zavarja munkakörnyezetében.

56%-ban nem minősítik balesetveszélyesnek a munkahelyet.A nehéz terhek emelése, vagy kényelmetlen testhelyzet gyakran jellemzi a munkát, a válasz-

adók szerint. Ettől a dolgozók 53%-a mentes.

13. táblaA fi zikai, kémiai, ergonómiai munkahelyi tényezők és a balesetveszély

szubjektív megítélése, 2009(%)

Tényező nagyon kissé egyáltalán nem

vegyi anyagok, por, gáz, füst, gőz? 11,4 18,6 70,1 zaj, vibráció (rezgés)? 16,2 26,6 57,2 a kényelmetlen testhelyzet, nehéz terhek emelése? 15,9 31,1 53,0a balesetveszély? 16,8 26,8 56,4

Forrás: ELEF2009.

A kémiai és fi zikai kóroki tényezők jellemzően az érettségivel nem rendelkező, de 8 általá-nosnál magasabb iskolai végzettségűeket – feltehetően a szakmunkásokat – érik, ahogy a bal-esetveszély, és a monotonitás is az ő munkakörükben a legnagyobb (14. táblázat).

14. táblaEgyes munkakörnyezeti tényezők gyakorisága iskolai végzettség szerint, 2009

(%)

Iskolai végzettség Vegyi anyag (por, gáz, füst gőz)

Zaj, rezgés, vibráció

Kényelmetlen testhelyzet, nehéz

terhek emelésBaleset-veszély Monotonitás,

egyhangúság

Legfeljebb 8 általános 9,4 17,4 16,7 21,3 11,5Érettségi nélkül 17,5 25,4 23,5 27,3 16,6Érettségi 11,0 12,8 14,8 14,1 10,4Felsőfokú végzettség 4,0 8,1 6,3 4,5 5,9

Forrás: ELEF2009.

67

Tanulmányok II.

A felmérés lehetőséget ad arra is, hogy az alkalmazottak és vállalkozók munkakörülményeit – nehezítőket és támogatókat – egymással összevessük. Ami a 15. táblázat oszlopainak adata-it összevetve azonnal megállapítható, a munkát zavaró, kellemetlen munkakörülmények a vál-lalkozók körében sem alacsonyabbak, mint az alkalmazottaknál. Ellenkezőleg, szinte minden negatív paraméter kissé magasabb a vállalkozói körben, mint az alkalmazottaknál.

A szorító határidő, a nehéz terhek cipelése, a kényelmetlen testhelyzet, a megerőltető mun-katempó, gyakori túlmunka, ha egyenként vizsgáljuk, a vállalkozók mintegy 1/5-énél megfi gyel-hető. (Ezek közül több együttesen van jelen egy munkahelyen (Bényi és mtsai 2009))

A körülményeknek „nehéz megfelelni” válasznak igen sok oka lehet. Nem biztos, hogy ugyanazt érti rajta az alkalmazott, mint a vállalkozó, de az eredője minden esetben a megfele-lési kényszer szülte stresszhelyzet.

15. táblaA munkahely negatív jellemzőinek gyakorisága az alkalmazottak

és a vállalkozók között az ELEF2009 szerint(%)

Munka vagy munkahely jellemzője Alkalmazott Vállalkozó

Szűk határidő 18,9 21,8

Vegyi anyag 11,3 12,3

Zaj, vibráció 16,5 12,6

Nehéz teher, kényelmetlen testhelyzet 15,4 21,3

Balesetveszély 16,8 17,2

Monotónia 11,7 9,1

Megerőltető munkatempó 14,3 21,2

Gyakori túlmunka 16,1 23,5

Nehéz a körülményeknek megfelelni 10,6 16,5

Forrás: ELEF2009.

Figyelemre méltó, hogy a munkát pozitívan befolyásoló jellemzők aránya is magasabb a vál-lalkozói körben, mint az alkalmazottaknál: jobban kihasználják a tudásukat, képességüket, öt-letesebbek, önállóbbak, és még az előrelépés valószínűsége is jobban megadatik számukra (16. táblázat). Mivel a hagyományos foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok a munka pozitív ol-dalát hangsúlyozó kérdésekre nem vonatkoznak, az ELEF2009 ebben a tekintetben is nagyon hasznos információval szolgál.

16. táblaA munkahely pozitív jellemzőinek gyakorisága az alkalmazottak

és a vállalkozók között az ELEF2009 szerint(%)

Munka vagy munkahely jellemzője Alkalmazott Vállalkozó

Tudás, képesség kihasználása 39,2 46,8

Ötlet, találékonyság 38,7 61,8

Önálló döntés 42,8 73,8

Lehetőség az előrelépésre 13,3 18,8


68

Az ELEF2009 viszonylag kicsi esetszáma nem teszi lehetővé, hogy az adatok további cso-portosítása után az egyes rizikótényező betegségtöbbletet okozó hatását mérjük.

2009-ben történt egy nagyobb esetszámú felmérés is,8 amiben több mint 14 000 munkavál-laló vett részt (Bényi és mtsai 2011, POEU 2010), a továbbiakban ebből közlünk néhány, az ELEF2009-et kiegészítő adatot.

Tekintettel arra, hogy a rizikótényezőkkel kapcsolatos kérdésfelvetés az OLEF-ben kissé el-tért az ELEF2009-től, közöljük a kérdést is az eredmények mellett (17. táblázat). A felsorolt a kockázati tényezőkkel összefüggésben vizsgáljuk egy-egy betegség gyakoriságát, illetve vi-szonyítjuk a nem exponáltaknál tapasztalt betegség-gyakorisághoz. A kettő viszonyát esélyhá-nyadossal fejezzük ki (EH). Az esetek többségében szignifi káns eltérést találtunk a betegségek terén a jelentősebben exponáltak körében. A 17. táblázatban közöljük azokat az eredménye-ket is, melyekben a hipotézis – mely szerint szignifi káns eltérés van a két vizsgált csoport kö-zött – nem igazolódott.

17. táblaA munkahelyi környezeti tényezők és a velük kapcsolatba hozható betegségek, 2009

Rizikótényező Érintettek aránya(becsült számaa)

Figyelembe vett betegségek EHb)

Szignifi kancia(CI alsó-CI felső)

p<0,05

Számítógépes és/vagy nem megfelelő fényviszonnyal rendelkező munkahely

29,3%(1 099 000)

Fejfájás 1,18 1,02–1,37

Látás romlása 1,40 1,25–1,58

Pszichikai stresszorok 22,3%(836 000)

Fejfájás 1,40 1,21–1,63

Szorongás 2,64 2,18–3,21

Magasvérnyomás- betegség

1,27 1,10–1,47

Klíma – szélsőséges hőmérsékleti viszonyok

20%(750 000)

Ízületi bántalmakc) 1,50 1,25–1,80

Gerincoszlop- problémákd)

1,26 1,07–1,49

Fizikai megterhelés 17,7%(664 000)


Gerincoszlop- problémákd)

1,66 1,37–1,98

Por 14,8%(555 000)

Allergiad) Nincs szignifi káns eltérés

Asztma 1,4 1,01–2,13

Krónikus hörghurut, bronchitis, tüdőtágulás

Nincs szignifi káns eltérés

Vegyi anyagok 10,5%(393 000)

Allergiae) Nincs szignifi káns eltérés

Asztma Nincs szignifi káns eltérés

Krónikus hörghurut, bronchitis, tüdőtágulás

Nincs szignifi káns eltérés

Vibráció 6,2%(232 000)


Zaj 15,4%(577 000)

Hallásromlás Nincs szignifi káns eltérés

a) Alapként a 2009. évi 15–64 éves dolgozók létszám tekintettük: 3,7 millió fő.b) Az adott rizikótényezőnek kitettek körében a betegség előfordulásának esélyhányadosa a rizikómentes népességhez viszonyítvac) Ízületi bántalmak: reuma, ízületi gyulladás, izületi kopás (arthrozis, osteoarthritis).d) Gerincoszlop-problémák: derékfájás vagy egyéb krónikus hátgerincprobléma, nyaki fájdalom vagy egyéb krónikus nyaki gerincprobléma.e) Allergia: szénanátha, ekcéma.

Forrás: ELEF2009.

8 Országos lakossági egészségfelmérés(OLEF) 2009. Ld. http://www.epidemiologia.atw.hu/

69

Tanulmányok II.

5. Összefoglalás

A lakossági egészségfelmérések jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a munka hatásáról, az egészséggel való összefüggéséről teljesebb képet alkothassunk. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók jelentései szűkebb társadalmi rétegről (csak az alkalmazásban álló ellátottakról) adnak képet. A jelentés statikus, az adatok összevontak, ez nem tesz lehetővé olyan elemzé-seket, amelyekkel összefüggéseket lehetne kimutatni. Az egészségfelmérés amellett, hogy az előző hiányosságot kezelni tudja, az aktív korú vállalkozókról, gyesen lévőkről, munkanélküli-ekről, nyugdíjasokról és rokkant nyugdíjasokról is fontos adatokat tár fel.

Az alkalmazottak 71%-a tartja jónak az egészségi állapotát. Anyagi helyzetét rossznak és nagyon rossznak tartja 23%. Az elmúlt 20 évben 44%-uk volt már munkanélküli.

Az egészségért 85%-ban tehet – az alkalmazottak állítása szerint. Ennek ellenére közel 54%-uk túlsúlyos vagy elhízott, 33%-uk dohányzik. Fizikai aktivitását 80%-uk elegendőnek tartja.

Egy év alatt 35%-uk nem volt beteg. Betegségük csak mintegy 20%-ukat korlátozta a mun-kavégzésben. Leggyakoribb betegségeik a mozgásszervekre korlátozódnak, de jelentős a ma-gas vérnyomás és allergiás betegségek, továbbá a fejfájás és migrén előfordulási aránya is.

A vállalkozókkal kapcsolatban ebből a felmérésből megtudtuk, hogy az egészségi állapo-tukat 59%-ban jónak vagy nagyon jónak, 38%-ban kielégítőnek ítélik. Csak 3,1%-uk tartotta rossznak vagy nagyon rossznak az egészségét. A munkahelyi körülményeik – ami a hagyomá-nyos fi zikai környezetet illeti – nem jobbak, mint az alkalmazásban állóknak. Kedvezőbbek vi-szont a pozitív motiváló hatások, amelyek érik őket.

Közülük is 33%-nyian voltak munkanélküliek az elmúlt 20 évben. Közülük jelzik a legkeve-sebben (1,8%) hogy nagyon rossznak tartják anyagi helyzetüket.

Nincs kevesebb betegségük a vállalkozóknak sem, mint az alkalmazottaknak. Olyan betegsé-gük viszont szinte alig van, ami súlyosan korlátozná őket a mindennapi tevékenységükben.

A foglalkozással összefüggésbe hozott betegségek is magasabb arányban kerültek megje-lölésre körükben, mint az alkalmazottaknál.

Ami az életmódjukat illeti, 41%-uk túlsúlyos, 20%-uk elhízott, 24%-uk rendszeresen dohány-zik. A fi zikai aktivitásukat mintegy 80%-ban elegendőnek tartják. 81%-uk állítja, hogy nagyon sokat vagy sokat tehet az egészségéért.

A gyesen lévők – többnyire fi atal nők –, miközben a jövő generációt nevelik, a munka vi-lága szempontjából éppen inaktívak. Érdemes azonban néhány jellemzőjüket kiemelni. 1/5-ük nagyon alacsonyan iskolázott; 1/3-uk viszont felsőfokú végzettséggel rendelkezik – mind-kettő magasabb az átlagnál. (Bár adataik nem vethetők össze teljes mértékben a 18–34 éves korcsoportéval – vannak köztük fi atalabbak és idősebbek is –, a kimutatott különbség az is-kolázottságban nem lehet csak a véletlen műve: a 8 általános vagy annál alacsonyabb vég-zettségű és érettségi nélkül gyesen lévők aránya 5–6%-kal haladja meg a 18–34 éves cso-portátlagot. Az érettségizettek aránya viszont 20%-kal kevesebb körükben, mint a 18–64 éves korcsoportban. Tekintettel arra, hogy az egészség-megőrzés és annak kommunikációja nagy-ban iskolázottságfüggő, ezt az eredményt különösen érdemes fi gyelembe venni.)

Az egészségi állapotukat jónak vagy nagyon jónak ítélik 84%-ban. 40%-uk az elmúlt évben nem volt beteg.

Anyagi helyzetüket rossznak vagy nagyon rossznak ítélik 28%-ban. 41%-uk volt már munka-nélküli. 20%-uk túlsúlyos és 9% elhízott. 22%-uk dohányzik, ami, ha fi gyelembe vesszük, hogy kisgyermeket nevelnek, mind a példaadás szempontjából, mind a légszennyezés tekintetében elég magas arány. A kismamák közülük állítják legmagasabb arányban, hogy leszoktak a do-hányzásról: 26%.

A körükben a legmagasabb azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy sokat tudnak ten-ni az egészségükért (88%).

Az inaktívak egyik kritiku s csoportja a munkanélkülieké. Iskolai végzettség tekintetében szinte azonos súllyal – 30% körüli értékkel – szerepelnek e csoportban a 8 általánosnál nem


70

többet végzettek, érettségi nélküliek és érettségizettek. Viszonylag magas körükben az egész-ségi állapotukat rossznak vagy nagyon rossznak ítélők aránya (13,9%).

Az elmúlt évben 2/3-uk volt beteg.Nem meglepő, hogy 55%-ban rossznak vagy nagyon rossznak ítélik meg az anyagi helyze-

tüket. Legkirívóbb adat, ami a munkanélküliek körében látható, hogy 98%-uk volt már előzőleg is munkanélküli az elmúlt 20 évben.

A túlsúlyosok aránya körükben 25, az elhízottaké 19%. Az összes többi általunk vizsgált cso-porthoz képest körükben a legmagasabb (45%) a rendszeresen dohányzók aránya

Pozitívum, hogy 76%-uk állítja, hogy az egészségért maga is sokat tud tenni. A 65 év alatti „öregségi” nyugdíjasokról is hasznos információkat kapunk. Az iskolázott-

sági mintázatuk közelít az átlaghoz.17%-uk ítéli rossznak vagy nagyon rossznak az egészsé-gi állapotát. Anyagi helyzetét 20% látja rossznak, 4,6% nagyon rossznak. Egynegyedük volt a nyugdíjas időszakot megelőzően munkanélküli. 84%-uk volt beteg az elmúlt évben. Ez súlyo-san vagy középsúlyosan 50%-ban korlátozta őket a mindennapi tevékenységükben. Ebben a viszonylag fi atal nyugdíjas korban az emberek 45%-a túlsúlyos, 29%-a elhízott. Dohányzási szokásaik tekintetében azonban jobbak az átlagnál, 28% dohányzik rendszeresen.

Figyelembe lehet venni az egészségvédelmi munkában, hogy 73%-uk azt állítja, hogy sokat vagy nagyon sokat tud tenni az egészségéért. (A kismamák mellett ez a csoport az, amely in-aktív – viszonylag sok szabadideje van –, és hajlamos még a változtatásra.)

A rokkantnyugdíjasok az általunk vizsgáltak közül a leghátrányosabb helyzetben lévő cso-port. Közülük a legmagasabb az iskolázatlanok aránya. A képzetlenség és elhelyezkedési esé-lyek összefüggése valószínű. Viszont felmerül a kérdés, hogy mielőtt rokkantnyugdíjasok lettek, kaptak-e ezek az emberek elegendő esélyt arra, hogy kvalifi káltabb munkát tudjanak végezni?

Anyagi helyzetét 56%-uk látják közel siralmasnak. 38% volt munkanélküli közülük az elmúlt 20 év során. E felmérésből nem deríthető ki, milyen mértékben volt oka a rokkanttá nyilvánítás-nak a munkanélküliség.

Az egészségi állapotukat 57%-ban látják rossznak vagy nagyon rossznak. Szinte mindany-nyian voltak betegek az elmúlt 12 hónapban, és a betegségük 91%-ban súlyosan vagy közép-súlyosan korlátozta őket a mindennapi tevékenységük végzésében.

Körükben 34 a túlsúlyos és 30% az elhízottak aránya. Fizikai aktivitásuk a legalacsonyabb. 37%-uk rendszeresen dohányzik.

Hogy tenni tudna a saját egészsége jobbítása érdekébe, csak 42%-uk állítja. A többi csoport-hoz képest alacsony érték oka az lehet, hogy többségüknél megváltoztathatatlan állapotok ala-kultak ki, nem látnak reális esélyt arra, hogy változtatni tudnának a helyzetükön.

A betegségek és egyéb a mindennapi életvitelt korlátozó állapotok mögött milyen mértékben állnak munkahelyi tényezők? Kérdés az is, hogy a magyar dolgozók munkakörülményei miben különböznek az EU más országaitól?

Nemzetközi összehasonlításra a munkahelyi rizikótényezők vonatkozásában az Európai Unió egyes felmérései adnak lehetőséget (POEU 2010; EWCS 2010). Sajnos egyik felmérés tartalma sem teljesen egyezik az ELEF2009-ben feltett kérdésekkel, egyes elemek viszont ösz-szevethetők.

Az EU szinten harmonizált Labour Force Survey (LFS – munkaerő-felmérés) felhasznált adatait 2007-ben gyűjtötték, és a munkahelyi rizikótényezőkre vonatkozóan az ELEF2009 az-zal megegyező kérdéseket tartalmazott. A két adatforrás eredményeit az 11. ábra ábrán szem-léltetjük.

Az ELEF2009-ből azokat a válaszokat emeltük ki, amelyekben az szerepelt, hogy a mun-kahelyre „nagyon jellemző”. Az ábrán látható, hogy a kényelmetlen testhelyzet, nehéz tárgyak emelése terén a magyar munkavállalók gyakorlatilag azonos szinten terheltek, mint az EU-át-lag, viszont a zaj és vibráció 11%-os, a balesetveszély közel 7%-os, a kémiai expozíció 3,5%-os többletet mutat hazánkban.

71

Tanulmányok II.

11. ábraA munkahelyi rizikótényezők aránya, 2009

02468

1012141618

Kény elmetlen testhely zet,nehéz tárgy

Balesetv eszély Kémiai ex pozíció Zaj, v ibráció

%

EU-átlag (LFS) Magy arország (ELEF)

A mentális jóllétre irányuló kérdéskörben is lehetőség van összehasonlításra (12. ábra).Három tényezőt összevetve látható, hogy az erőszak és erőszakkal való fenyegetés, továb-

bá a zaklatás és durva bánásmóddal kapcsolatban felvetett kérdésre a „nagyon jellemző” a vá-laszok között nem jelenik meg hazánkban olyan mértékben, hogy az statisztikailag kifejezhető legyen, míg az EU-ban 2–2,5% körül van. (A teljesség kedvéért jelezni kell, hogy „kissé jellem-ző” érték viszont 3–7% körül van a vizsgált kérdésben. Tekintettel arra, hogy szubjektív faktor-ról van szó, az értelmezésnek tágabb tere van.)

A szűk határidő és megerőltető munkatempó viszont szinte teljes mértékben megegyezik ha-zánkban az EU átlagával: a dolgozók közel negyede végzi feszített körülmények között a munkáját.

12. ábraA munkahelyi mentális környezet az LFS és az ELEF2009 alapján, %

0

5

10

15

20

25

30

Szűk határidő, megrőltető munkatempó Zaklatás, durv a bánásmód Zaklatás, erőszakkal v aló feny egetés

%

EU-átlag (LFS) Magy arország (ELEF)

Az egyes rizikótényezőkkel kapcsolatos betegségek vizsgálata is arra irányítja fi gyelmet, hogy törődni kell a hagyományos munkakörnyezeti tényezők hatásával, hiszen nagyon sok mozgásszervi megbetegedés hátterében azok állnak.

Ezek mellett azonban egyre nagyobb szerepet kapnak a pszichológiai stresszorok a munka-helyeken is, amelyek növelik többek között a szorongásos tüneteket és a magas vérnyomással rendelkező betegek számát.

Általánosan elfogadott nézet, hogy a munkát végzők jó egészségi állapota – testi, lelki, szo-ciális jólléte – nemcsak az egészségügy, de a munkavállaló és a munkáltató érdeke is.

Kényelmetlen testhelyzetnehéz tárgy

Balesetveszély Kémiai expozíció Zaj, vibráció

Magyarország (ELEF)

Szűk határidő, megerőltető munkatempó Zaklatás, durva bánásmód Zaklatás, erőszakkal való fenyegetés

Magyarország (ELEF)


72

IrodalomUngváry György: A foglalkozási megbetegedések, a foglalkozás-orvostan és a munkahigiéné nemzetközi és magyarországi története. In.: Munkaegészségtan. 3. kiadás. Szerk.: Ungváry György és Morvai Veronika. Medicina, Budapest, 2010. pp.: 37-55.

dr. Nagy Imre, dr. Grónai Éva, dr. Nagy Zsolt, dr. Béleczki Lajos: Magyarországi foglalkozás-egészségügyi szolgálatok éves tevékenysége 2009-ben. Foglalkozás-egészségügy, 14. éf. 2010. 2. sz. pp.: 80-89

dr. Nagy Imre, dr. Nagy Károly és mts.: A 2009. évi foglakozási megbetegedések és fokozott ex-pozíciós esetek összefoglaló adatai. Foglalkozás-egészségügy, 14. éf. 2010. 3. sz. pp.: 104-108.

Tájékoztató jelentés a nemzetgazdaság 2008. évi munkavédelmi helyzetéről. Szociális és Mun-kaügyi Minisztérium (SzMM), Budapest, 2009. június. (www. ommf.gov.hu)

Laky Teréz. Változó fogalmak a munka változó világában. Közgazdasági szemle. XLV. Évf. 1998. pp.: 123-136

Kate W. Strully: Job loss and Health int he U.S. Labor Market. Demography, volume 46, Number 2., 2009. pp.: 221-246

Bényi Mária, Kéki Zsuzsanna, Rákos-Zichy Péter, Vámos Magdolna, Hangay István, Kókai Zol-tán: Munkahelyi körülmények megítélése a 2009. évi Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF2009) alapján kistérségek szerint. Foglalkozás-egészségügy 2010. 3.szám. pp.:109-119.

Bényi Mária, Kéki Zsuzsanna, Rákos-Zichy Péter, Vámos Magdolna, Hangay István, Kókai Zol-tán: Egyes munkahelyi tényezők és bizonyos betegségek kapcsolata. Foglalkozás-egészség-ügy 2011. 1. szám. pp.:19-26.

Health and safety at work in Europe (1999-2007) Luxembourg, Publication Offi ce of the Euro-pean Union (POEU), 2010. pp.: 73-86

European working condition survey 2010 (EWCS) – www.eurofound.eu/ewco/surveys

73

Elekes Zsuzsanna*:Alkoholfogyasztás Magyarországon

az ELEF2009 adatai alapján

1. Az alkoholfogyasztás méréséről

Az alkoholfogyasztás mértékének, jellemzőinek vizsgálatára különböző megközelítések is-mertek a szakirodalomban. A módszerek többsége a Straus–Bacon-féle mennyiséggyakoriság (QF – quantity frequency) indexen, majd annak Cahalan által továbbfejlesztett és kibővített vál-tozatán alapulnak (Elekes 2004). Azaz a fogyasztást a mennyiséggel és a gyakorisággal jel-lemzik. Az eltérő megközelítések részben a megkérdezendő intervallumok nagyságában feje-ződnek ki, amire a kérdezés kiterjed (egész élet, előző év, előző hónap, előző hét). Míg a ritka alkoholfogyasztással jellemezhető országokban nagyobb intervallumokra vonatkozó kérdése-ket szokás használni, addig a rendszeresebb fogyasztással jellemezhető országokban a rövid időintervallumokra vonatkozó kérdéseknek van inkább értelme.

Az elfogyasztott alkohol mennyiségének mérésére vonatkozóan szintén többféle megköze-lítés ismert. A legelterjedtebb a tipikus fogyasztási alkalomra, illetve az utolsó fogyasztási alka-lomra vonatkozó mennyiség megkérdezése. Használják ezen kívül a rövid időszakra vonatko-zó visszaemlékezés módszerét is (short term recall measure). Míg a tipikus fogyasztási alkalom mennyisége inkább az észak-amerikai kutatásokban volt jellemző, addig az utolsó fogyasztási alkalom mennyiségét főként a korai európai kutatások alkalmazták (Alanko 1984, Room 1990). A rövid időszakra való visszaemlékezés módszerét elsősorban azokban a főleg dél-európai or-szágokban alkalmazzák, ahol a fogyasztás meglehetősen egyenletes eloszlású, és nem jellem-ző az alkalmankénti nagy mennyiségű fogyasztás. Elsősorban észak-amerikai kutatásokban elterjedt még a különböző mennyiségfokozatok gyakoriságának (GF – graduated frequency) skálán történő kérdezése (Greenfi eld–Kerr 2008).

Részben abból a megfontolásból kiindulva, hogy a fenti eszközök csak az átlagos, vagy szo-kásos fogyasztást képesek mérni, és nem a szélsőséges ivási alkalmakat, részben pedig az egyszerre nagy mennyiségben történő alkoholfogyasztás nagyobb egészségkárosító hatása miatt elterjedt az alkohol epidemiológiai vizsgálatokban a „nagyivás” mérése. A nagyivás nem-csak az egyik legvitatottabb fogalma az alkohollal foglalkozó szakirodalomnak, hanem külön-böző értelmezése és elnevezése is létezik. Plant és Plant (2006) szerint annak az ivási formá-nak, amit az angol nyelv binge (nagy), vagy excessive (túlzott), vagy immoderate (mértéktelen), vagy heavy (súlyos) elnevezésekkel illet, eleve két különböző értelmezése létezik. Az egyik ér-telmezés szerint a nagyivás 2–3 napos folyamatos, szünet nélküli ivást jelent, amely során az egyén minden más tevékenységét felfüggeszti. A másik, elterjedtebb értelmezés szerint a nagy-ivás egyetlen ivási alkalomhoz kötődik, és gyakran szándékosan, vagy véletlenszerűen lerésze-gedéshez vezet. A nagyivást általában 5–6, nőknél esetenként 4 standard ital egymás után (in a row) történő elfogyasztásával szokás mérni. A viták nemcsak arról folynak, hogy miért pont 4 vagy 5 vagy 6 ital elfogyasztását tartjuk nagyivásnak. Az ezzel kapcsolatos érvelések elsősor-ban a vér károsnak tartott alkoholszintjéről szólnak. Nem egyértelmű a fogalom használatában az sem, hogy az „egymás után” kifejezés milyen időtartamra (1–2–3 óra) vonatkozik (Lambrecht 2008). Végül nem egyértelmű a „standard ital” mennyisége sem. A problémát nem csak az je-lenti, hogy országonként eltérő lehet ugyanannak az italfajtának az alkoholtartalma, hanem or-szágonként eltérő lehet az a tipikus mennyiség, amit egy italból fogyasztanak/felszolgálnak. Míg például az Egyesült Államokban egy standard ital 12 gramm etanolt tartalmaz, addig Európában a standard ital lehet 10, 12 vagy 20 gramm etanol tartalmú is (GENACIS 2005).* Dr. Elekes Zsuzsanna egyetemi docens, Társadalomtudományi Kar, Szociológiai és Társadalompolitika Intézet.


74

A fenti kételyek és viták ellenére a binge drinking/nagyivás ma is az egyik legjobban operacionalizált és legelterjedtebben alkalmazott mutató a szélsőséges alkoholfogyasztási for-mák mérésére.

A 2009. évi ELEF során a fogyasztás gyakoriságát az előző 12 hónapra vonatkozó gyakori-sággal vizsgálták. A mennyiséget és a rövid távú gyakoriságot a rövid időszakra vonatkozó visz-szaemlékezés módszerével mérték, azaz a megelőző hét minden napjára kérdezték az adott napon elfogyasztott alkohol mennyiségét, italfajtánkként.

A nagyivást az egy alkalomra vonatkozó 6 vagy több ital elfogyasztásával vizsgálta a kuta-tás, ahol egy ital 16–18 gramm etanolt tartalmaz (5 dl sör, vagy két dl bor vagy fél dl tömény).

2. Az alkoholfogyasztás jellemzői az ELEF2009 adatai alapján

2.1. Az előző 12 hónap alkoholfogyasztásaA kérdezést megelőző 12 hónapban a népesség 63%-a fogyasztott valamilyen rendszeres-

séggel alkoholt. A nőknek alig több mint fele, a férfi aknak pedig több mint háromnegyede ivott a megelőző évben. A nagyobb rendszerességű fogyasztás egyértelműen jellemzőbb a férfi ak-ra. A férfi ak egyharmada heti legalább két alkalommal fogyaszt alkoholt, 10%-uk pedig minden nap iszik. A nőknél a heti többszöri alkoholfogyasztás meglehetősen ritka, a napi rendszeres-séggel fogyasztók aránya pedig csupán 1,4%.

1. ábraAz előző 12 hónap alkoholfogyasztásának gyakorisága nemenként, 2009

22,6

49,737,1

22,7

30,2

26,720,9

13,1

16,717,9

4,9

10,916,0

8,6

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Férfi Nő Összes

Nem iv ott Hav onta egy szer v agy ritkábbanHav i 2–4-szer Heti 2–3-szorHeti négy szer v agy többször

A fogyasztás gyakorisága korcsoportonként jellegzetes különbségeket mutat. 59 éves ko-rig a felnőtt népesség egyharmada tekinthető absztinensnek az előző évre vonatkozó ada-tok alapján. 60 éves kortól jelentősen nő az absztinencia aránya, 75 év felett már a népesség több mint fele nem fogyaszt alkoholt. Ugyanakkor a rendszeres – heti többszöri – alkoholfo-gyasztás is az életkor előrehaladtával nő, és a 60-74 éves korosztályban a legmagasabb. Na-pi rendszerességű alkoholfogyasztás a legfi atalabb korosztályban gyakorlatilag nincs (0,5%), a 30-44 éves korcsoportban is csupán 3,3%. A napi rendszerességű alkoholfogyasztás szin-tén a 60–74 évesek között a legmagasabb (11%), de alig marad el ettől a 75 év felettieket jel-lemző érték (9,5%). A fi atalokat a havi többszöri vagy még inkább az annál is ritkább fogyasz-tás jellemzi.

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

0

Nem ivottHavi 2–4-szerHeti négyszer vagy többször

Havonta egyszer vagy ritkábbanHeti 2–3-szor

75

Tanulmányok II.

2. ábraAz előző 12 hónap alkoholfogyasztásának gyakorisága korcsoportonként

33,1 33,0 32,742,0

58,9

33,7 31,624,3

19,5

18,1

22,918,9

17,7 11,3

5,4

8,711,4

13,711,4

6,2

5,111,7 15,8 11,4

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

15–29 év es 30–44 év es 45–59 év es 60–74 év es 75–

Nem iv ott Hav onta egy szer v agy ritkábbanHav i 2-4-szer Heti 2-3-szorHeti négy szer v agy többször

Férfi aknál és nőknél hasonló tendenciákat mutat a fogyasztás gyakoriságának korcsopor-tonkénti változása: az életkor előrehaladtával nő az absztinensek és a rendszeresen fogyasz-tók aránya is. Nők esetében az absztinencia aránya jelentősebb mértékben 60 év felett emel-kedik (ekkor 57%), 75 év felett pedig már a nők többsége (73%) nem fogyaszt alkoholt. A heti 4 vagy több alkalommal alkoholt fogyasztók aránya minden korcsoportban alacsony, és 75 év felett is csupán 4,7% (15-29 éves korban 0,5%). Férfi ak esetében is a legmagasabb absztinen-cia arány a 75 év fölöttieket jellemzi (31%), a legalacsonyabb absztinencia arányok azonban a középkorú férfi aknál fi gyelhetőek meg (45-59 éves korban 18%). Ugyanakkor a napi rendsze-rességgel alkoholt fogyasztók aránya 60 év felett, a teljes férfi népességhez képest megkét-szereződik (a 60-74 éves és a 75 évnél idősebb korcsoportokban 22%, míg a teljes férfi népes-ségben csupán 11%).

2.2. Az előző hét alkoholfogyasztása

A kérdezést megelőző héten a megkérdezettek 42%-a fogyasztott valamilyen alkoholt. 1–3 alkalommal ivott 30, 4–6 alkalommal 4,3, és minden nap ivott valamilyen alkoholtartalmú italt 8,4%. Az előző hétre vonatkozó adatok tehát határozottan nagyobb gyakoriságú alkoholfo-gyasztásra utalnak, mint az előző évre vonatkozók. A férfi ak körében több mint kétszer akkora arányban fordult elő előző héten alkoholfogyasztás, mint a nőknél. A férfi ak 15 és a nők 2,4%-a ivott minden nap.

A heti prevalenciaérték alapján a férfi ak legnagyobb arányban sört, a nők bort fogyasztottak. A mindennapi alkoholfogyasztásban férfi aknál és nőknél is a bor látszik a legelterjedtebb ital-nak.

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

Nem ivottHavi 2–4-szerHeti négyszer vagy többször

Havonta egyszer vagy ritkábbanHeti 2–3-szor


76

3. ábraAz előző héten alkoholt fogyasztók aránya nemenként és italfajtánként, 2009

40,1

9,0

23,526

16,320,819

8,113,2

60

26,8

42,3

0

10

20

30

40

50

60

70

Férfi Nő Összes

%

Sör Bor Tömény Összes alkohol

Az előző hétre vonatkozó korcsoportonkénti adatok az előző évre vonatkozó gyakoriságok-hoz hasonló tendenciát mutatnak. Az absztinenciaarány a 75 év felettieknél (70%) a legmaga-sabb, és az előző héten minden nap alkoholt fogyasztók aránya szintén a legidősebb korcso-portokban a legmagasabb (60–74 éves korcsoport: 15, 75 év feletti korcsoport: 13%). Úgy a heti prevalenciaértékek mint a mindennapi alkoholfogyasztásra vonatkozó adatok alapján is valószínűsíthetjük, hogy a fi atalok körében inkább a sör, az idősebbek körében pedig inkább a bor a rendszeresebben fogyasztott alkoholfajta.

Az előző hétre vonatkozó mennyiségi adatok szerint az egy fogyasztóra jutó átlagos alkohol-fogyasztás tiszta szeszben számolva 11,98 cl volt. Ez a mennyiség 45%-ban sörből, 41%-ban borból és 14%-ban töményből tevődött össze, ami azt jelenti, hogy a gyakorisági adatokhoz ha-sonlóan, a mennyiségi adatok is a sör vezető szerepét támasztják alá. A férfi ak által az előző héten elfogyasztott mennyiség több mint ötször akkora volt, mint a nők által fogyasztott. Szin-tén a gyakorisági adatoknak megfelelőn a férfi ak sörből, a nők borból itták a legtöbbet.

4. ábraAz előző héten elfogyasztott alkohol egy fogyasztóra jutó mennyisége nemenként

és korcsoportonként, 2009

5,5

9,211,1

4,6

17,2

5,7

13,313,7

5,8

10,811,2

3,96

14,95 14,1

18,4

0

24

6

8

1012

14

1618

20

Férfi Nő Összes

Liter

15–29 év es 30–44 év es 45–59 év es 60–75 év es 75– év es

77

Tanulmányok II.

Míg a gyakorisági adatok arra utaltak, hogy a fi atalok ritkábban fogyasztanak alkoholt, az idősebbek közül pedig akik isznak, azok nagy gyakorisággal teszik ezt, addig az előző heti mennyiségi adatok arra utalnak, hogy a legfi atalabb és a legidősebb korcsoportok egy főre jutó fogyasztása között nincs nagy különbség. A nagyobb mennyiségű fogyasztás a középkorúak-ra jellemző. A legnagyobb mennyiséget férfi aknál a 45–59 évesek és a 60–75 évesek fogyaszt-ják. A nőknél a korcsoportok közötti különbségek nem jelentősek, közülük azonban a legtöb-bet a legfi atalabbak és a legidősebbek fogyasztanak, és a középkorúaknál találjuk a legkisebb mennyiségeket.

A fogyasztás szerkezetének változása a férfi aknál nagyon határozott tendenciát mutat. Az életkor előrehaladtával a tiszta szeszben számolt összfogyasztáson belül jelentősen csökken a sör és nő a bor aránya. A legfi atalabbak fogyasztási szerkezetében háromszor akkora aránnyal szerepel a sör, mint a legidősebbekében. A bor részesedése éppen ellenkező változást mutat, így míg a fi atalok az elfogyasztott alkohol mennyiségének alig egyötödét fogyasztják bor for-májában, addig a legidősebbek alkoholfogyasztásának kétharmada bor. Természetes mérték-egységben számolva hasonló változást tapasztalunk: a borfogyasztás egy fogyasztóra jutó he-ti mennyisége 2 deciliterről 8 deciliterre nő a két szélső korcsoport között, a sörfogyasztás heti egy főre jutó mennyisége pedig 17 deciliterről 5 deciliterre csökken. A tömény italok fogyasz-tása meglehetősen stabil (4–6 centiliteres) aránnyal szerepel a férfi ak fogyasztási szerkezeté-ben. A tömény fogyasztás arányának érzékelhetőbb visszaszorulását csupán a legidősebb kor-csoportban fi gyelhetjük meg.

A nők fogyasztási szerkezetében legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a fi atal nők fogyasztásá-ban a tömény italok meglehetősen nagy aránnyal szerepelnek. Az életkor növekedésével a tö-mény italok aránya jelentősen visszaszorul, majd a 75 év felettiek fogyasztásában megint csak megnő a tömény italok szerepe. Bort a 33–44 éves és a 60–74 éves korcsoportban, sört pedig a fi atal középkorban fogyasztanak legnagyobb arányban.

5. ábraAz előző héten elfogyasztott alkohol italfajtánkénti megoszlása korcsoportonként

Férfi

64,1 58,648,2

29,721,2

21,5 27,939,0

56,1 67,9

14,3 13,4 12,8 14,2 10,6

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

15–29 30–44 45–59 60–74 75– év es

Sör Bor Tömény

Nő

20,0 20,533,9

21,0 24,3

45,5

64,148,7

66,7 53,5

34,5

15,4 17,4 12,322,2

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

15–29 30–44 45–59 60–74 75– év es

Sör Bor Tömény

Az előző heti alkoholfogyasztásra vonatkozó, előzőekben ismertetett mennyiségekről és gyakoriságokról a válaszolók 72%-a vélte úgy, hogy ezek az adatok általában is jellemzőek a fogyasztásukra, az adatok tipikusnak tekinthetőek. 23% azoknak az aránya, akik úgy vélik, hogy általában kevesebb alkoholt fogyasztanak, tehát az előző hétre vonatkozó információk a szokásosnál nagyobb mennyiségeket jeleznek, és csupán 5,1% azoknak az aránya, akik a megelőző hét alkoholfogyasztását az átlagosnál kevesebbnek vélték.

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0


78

Az, hogy valaki tipikusnak tekinti-e az előző hét fogyasztási adatait, szignifi káns kapcsolatot mutat az előző hét fogyasztási gyakoriságával, a kapcsolat azonban nem erős (eta=0,161, illet-ve 0,228). Csak a két szélső gyakoriságot tekintve az előző héten alkoholt nem fogyasztóknak csupán 12%-a válaszolta azt, hogy általában ennél többet szokott inni, 76% szerint pedig ez a tipikus fogyasztása. A minden nap alkoholt fogyasztóknak 90%-a tartotta ezt a gyakoriságot át-lagosnak, és mindössze 9,1% válaszolta azt, hogy ennél kevesebbet szokott inni.

Hasonlóképpen szignifi káns, de gyenge kapcsolatot találunk a fogyasztott alkohol mennyi-sége és a fogyasztást tipikusnak vagy nem tipikusnak tartók között (eta=0,096). Azok, akik úgy vélték, hogy az előző héten fogyasztott mennyiségnél átlagosan kevesebbet szoktak inni, csu-pán 2 centiliter tisztaszesz-tartalmú alkohollal fogyasztottak kevesebbet, mint azok, akik az elő-ző heti mennyiséget tipikusnak tekintették. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az előző hétre vonatkozó adatok jól közelítik azoknak az átlagos fogyasztását, akik a kérdésre válaszoltak.

Az előző 12 hónapban a felnőtt népesség több mint egyharmada ivott legalább egy alkalom-mal 6 vagy több italt egyszerre. A nagyivás a férfi ak közel felére, a nőknek egynegyedére jel-lemző. A férfi ak közel egyötöde legalább havi rendszerességgel iszik meg egy alkalommal na-gyobb mennyiségű italt egyszerre. A nőknél nem csak az éves prevalencia értéke alacsonyabb, de a nagyobb gyakoriságú nagyivás is ritka.

6. ábraA nagyivás gyakorisága az előző 12 hónapban nemenként, 2009

55,9

74,263,6

25,9

18,5

22,7

9,8

5,27,9

8,4 5,8

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Férfi Nő Összes

Nem v olt Ritkábban, mint hav onta Hav onta Legalább hetente

Más kutatások is alátámasztják azt a korcsoportok közötti jellegzetes különbséget, amit az ELEF2009 eredményei mutatnak. A nagyivás elsősorban a fi atalokra jellemző, és az életkor előrehaladtával ritkul. Előző évi nagyivásról a legfi atalabb korosztály közel fele, a középkorúak egyharmada, az idősebbeknek pedig csak egynegyede számolt be. Figyelemre méltó ugyan-akkor, hogy a nagy gyakoriságú – legalább heti rendszerességű – nagyivás az idősebb korcso-portokban is erőteljesen jelen van.

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

Ritkábban, mint havonta HavontaNem volt

79

Tanulmányok II.

7. ábraA nagyivás gyakorisága az előző 12 hónapban korcsoportonként

52,763,1 63,1

75,3 74,6

28,6

24,6 22,9

14 1712,9

7,4 7,7 3,5 5,05,8 4,9 6,3 7,2 3,4

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

15–29 év es 30–44 év es 45–59 év es 60–74 év es 75–

Nem v olt Ritkábban, mint hav onta Hav onta Legalább hetente

Fontos megjegyezni, hogy a nagyivás és a legalább heti rendszerességű alkoholfogyasztás nem feltétlenül jár együtt. Az előző héten alkoholt nem fogyasztók 30%-ával fordult elő nagy-ivás a kérdezést megelőző évben, 6,3%-uk pedig havi rendszerességgel fogyaszt el egy-egy alkalommal nagyobb mennyiségű alkoholt.

3. A társadalmi-demográfi ai változók hatása az alkoholfogyasztásra

A továbbiakban a társadalmi demográfi ai tényezők alkoholfogyasztásra gyakorolt hatását el-sősorban az előző évi fogyasztás gyakorisága és az előző héten elfogyasztott alkohol mennyi-sége alapján vizsgáljuk.

3.1. Családi állapot, háztartástípus

Családi állapot szerint a legnagyobb éves absztinenciaarány (62%) az özvegyeket jellem-zi. A nőtlenek/hajadonok, házasok és elváltak körében az előző 12 hónapban nem ivók ará-nya nem különbözik jelentősen: 33–37% közötti. A nagyobb gyakoriságú (heti 6–7 alkalommal történő) fogyasztás elsősorban a házasokra (akár együtt él házastársával, akár nem) és az el-váltakra jellemző. Mindhárom csoportban 10%-ot meghaladó a majdnem minden nap alkoholt fogyasztók aránya. Az együtt élő házasok és az elváltak 11%-a napi rendszerességgel iszik alkoholt. Ha az előző héten elfogyasztott alkohol mennyiségét tekintjük, akkor kiemelkedően a legtöbb alkoholt az elváltak fogyasztották (egy fogyasztóra jutóan 17 centiliter tiszta szesz mennyiséget). A gyerek jelenléte a családban a nagyobb gyakoriságú és a nagyobb mennyisé-gű fogyasztás valószínűségét is mérsékli.

Kicsit eltérő tendenciákat fi gyelhetünk meg, ha a háztartástípusonként vizsgáljuk a fogyasz-tás jellemzőit. A legnagyobb absztinenciaarány az egyszemélyes háztartásokra jellemző, ugyanakkor ezekben a háztartásokban elterjedt a rendszeresebb alkoholfogyasztás, és ebben a háztartástípusban a legnagyobb az előző héten elfogyasztott alkohol mennyisége. Gyakori és nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás jellemzi az eltartott gyermek nélküli, párkapcsolati háztartástípusokat. A legkisebb gyakoriságú és mennyiségű alkoholfogyasztás azokat az egye-dülálló szülőket jellemzi, ahol eltartott gyermek is van a családban.

%100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

Ritkábban, mint havonta HavontaNem volt


80

1. táblaAz alkoholfogyasztás főbb mutatói a háztartás típusa szerint, 2009

Háztartástípus Nem ivott az előző 12 hónapban, %

Heti 6–7 alkalommal iszik, %

Egy fogyasztóra jutó alkohol tiszta szeszben, cl

Egytagú háztartás 49,5 10,7 14,9

Egyedülálló szülő eltartott gyerekkel 40,1 2,3 6,9

Pár, eltartott gyerek nélkül 34,3 16,4 13,5

Pár eltartott gyerekkel 34,2 4,8 9,0

Egyéb, eltartott gyermek nélkül 36,6 10,4 12,7

Egyéb, eltartott gyerekkel 36,9 7,5 12,8

Összesen 37,1 9,3 11,9

Ha nemenként nézzük a háztartástípus és az alkoholfogyasztás kapcsolatát, hasonló ten-denciákat fi gyelhetünk meg. Nőknél és férfi aknál is az egyszemélyes háztartásban, illetve a gyermek nélküli párkapcsolatban élők alkoholfogyasztása a legnagyobb gyakoriságú és legna-gyobb mennyiségű.

3.2. LakóhelyA lakóhely jogállása szerint a fővárosban és a megyeszékhelyeken élőket kisebb, az egyéb

városokban és a községekben élőket nagyobb absztinenciaarány jellemez. Bár a nagyobb gya-koriságú fogyasztás településtípusonként nem mutat lényeges különbségeket, a heti többszö-ri alkoholfogyasztás inkább az egyéb városokban és a községekben elterjedtebb. Nagyobb mennyiséget fogyasztanak az egyéb városokban és a községekben, a legkisebb mennyiséget pedig a megyeszékhelyiek isszák. Azaz a községekben és az egyéb városokban kevesebben fogyasztanak alkoholt, de akik isznak, azok nagyobb gyakorisággal és nagyobb mennyiségben fogyasztanak.

Két jellegzetes régiót különíthetünk el. Nyugat- és Dél-Dunántúlon alacsony az ab szti-nenciaarány, itt a legnagyobb a heti 6–7 alkalommal alkoholt fogyasztók aránya, és magas az előző heti alkoholfogyasztás mennyisége is. A legmagasabb absztinencia arány, és a legki-sebb mértékű heti többszöri alkoholfogyasztás Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön található. Ezekben a régiókban elmarad az országos átlagtól az előző héten fogyasztott alko-hol mennyisége is. Nemcsak a fogyasztás gyakorisága és a mennyiség alapján különülnek el jellegzetes régiók az országon belül, hanem a fogyasztott italok típusa szerint is. A nyugat- és dél-dunántúli megyékben egyértelműen a borfogyasztás dominál, de az országos átlagot meg-haladó a bor összfogyasztáson belüli aránya Közép-Dunántúlon is. Ezekben a régiókban a tö-mény fogyasztás aránya kifejezetten alacsony. A két alföldi régióban a tömény szesz fogyasz-tásának aránya haladja meg jelentősen az országos átlagot, de valamivel magasabb a sör összfogyasztáson belüli aránya is. A bor ezekben a régiókban kifejezetten elmarad az orszá-gos átlagtól. Észak-Magyarország szintén inkább a töményszesz- és sörfogyasztó régiók kö-zé tartozik, míg Közép-Magyarországon egyik italfajta súlya sem tér el jelentősen az országos átlagtól

81

Tanulmányok II.

2. tábla Az alkoholfogyasztás főbb mutatói a lakóhely régiója szerint

A lakóhely régiójaNem ivott az előző 12 hó-napban, %

Heti 6–7 alkalommal

iszik, %

Egy fogyasz-tóra jutó

alkohol tiszta szeszben, cl

Sör Bor Tömény szesz

aránya az összes fogyasztáson belül, %

Közép-Magyarország 32,3 9,4 12,1 47,1 38,8 14,1

Közép-Dunántúl 38,1 10,9 12,4 41,7 48,4 9,9

Nyugat-Dunántúl 31,2 11,9 12,1 36,2 57,1 6,7

Dél-Dunántúl 33,1 11,6 12,8 39,0 51,6 9,4

Észak-Magyarország 45,0 7,6 11,3 47,6 34,4 18,0

Észak-Alföld 43,1 6,5 11,5 50,8 23,0 26,2

Dél-Alföld 40,0 9,2 11,7 50,8 23,0 26,2

Összesen 37,1 9,3 11,9 44,6 39,2 16,2

3.3. Társadalmi státus

A társadalmi státus hatását az iskolai végzettséggel, a gazdasági aktivitással és a háztartás egy főre jutó jövedelmével vizsgáljuk.

3.3.1. Iskolai végzettség

Iskolai végzettség alapján legnagyobb arányban a felsőfokú végzettségűek, és legkisebb arányban a legalacsonyabb iskolai végzettségűek fogyasztottak alkoholt a kérdezést megelőző évben. Az előző héten alkoholt fogyasztók aránya is a felsőfokú végzettségűek között a legma-gasabb, 55%, a legfeljebb 8 osztállyal rendelkezők között pedig csak 29%. A két középfokú vég-zettségű csoportban (érettségi nélkül vagy érettségivel) a heti prevalencia értéke a két szélső is-kolai végzettség között található (46, illetve 44%). Ugyanakkor a heti 4–6 alkalommal ivók aránya az érettségi nélküli középfokú végzettségűek körében a legnagyobb. Ebben a csoportban a leg-magasabb az előző héten fogyasztott alkohol mennyisége és a legalább heti rendszerességgel előforduló nagyivás előfordulása is (8,1%). Bár az éves és heti prevalencia értéke is alacsony a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők között, átlag feletti (6,8%) a heti rendszerességű nagyivás, és magas az előző héten elfogyasztott alkohol mennyisége is. A felsőfokú végzettségűek között, bár rendszeresen fogyasztanak alkoholt, ritka a nagyivás (előző évi prevalenciaérték 29%), és az előző héten fogyasztott alkohol mennyisége is itt a legalacsonyabb.

3. táblaAz alkoholfogyasztás főbb mutatói iskolai végzettség szerint

Legmagasabb iskolai végzettség

Nem ivott az előző 12 hónapban, %



Legfeljebb 8 általános 53,8 8,8 14,4

Középfok érettségi nélkül 34,5 13,5 14,7

Érettségi 30,9 7,5 10,3

Felsőfok 24,5 7,6 8,7

Összesen 37,1 9,3 11,98

Nőknél és férfi aknál is az előző évi és az előző heti prevalenciaérték is az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan nő. A nagyivás mindkét nemnél a legfeljebb 8 osztállyal rendel-kezők között a legelterjedtebb, és mindkét nemnél magas az előző héten elfogyasztott alkohol


82

mennyisége. Míg azonban a nőknél a fogyasztott mennyiség és a nagyivás alapján az érettsé-givel rendelkezők tűnnek a másik leginkább érintett csoportnak, addig a férfi aknál a nagyivás és az elfogyasztott mennyiség alapján az érettségizettek a legmérsékeltebb fogyasztók.

3.3.2. Gazdasági aktivitás

Az alkoholfogyasztás előző évi prevalenciaértéke legnagyobb a vállalkozóknál és az al-kalmazottaknál, és legalacsonyabb a gyermekellátásban részesülőknél és a nyugdíjból/jára-dékból élők között. Hasonló tendenciákat mutat az előző héten alkoholt fogyasztók aránya is. A rendszeres – heti 6–7 alkalommal történő – fogyasztás a vállalkozóknál és a nyugdíjasok-nál a leggyakoribb, viszont az előző héten elfogyasztott mennyiség a munkanélkülieknél és a vállalkozóknál a legnagyobb. Az adatok tehát arra utalnak, hogy a vállalkozók, minden muta-tó alapján a rendszeresebb és nagyobb mennyiségben fogyasztók közé tartoznak. A nyugdíja-sok között sokan nem fogyasztanak alkoholt, de akik isznak, azok nagyobb rendszerességgel, nagyobb mennyiségben, és a heti rendszerességű nagyivás is az átlagot meghaladó közöttük. A munkanélküliek nem isznak gyakran, az elfogyasztott mennyiség és a nagyivás gyakorisága átlag feletti közöttük. Az alkalmazottak körében elterjedt az alkoholfogyasztás, de ők nem isz-nak túl gyakran, és átlag alatti mennyiségben fogyasztanak. A nagyivás szintén az átlagosnál kevésbé elterjedt közöttük.

4. táblaAz alkoholfogyasztás főbb mutatói gazdasági aktivitás szerint

Gazdasági aktivitás Nem ivott az előző 12 hónapban, %


Egy fogyasztóra jutó al-kohol tiszta szeszben, cl

Alkalmazott 27,4 8,3 11,5

Vállalkozó 19,7 17,8 13,4

Gyermekellátásban részesül 51,9 0,4 3,1

Nyugdíjas, járadékos 48,8 13,9 12,9


Egyéb 42,4 0,5 8,9

Összesen 37,1 9,3 11,98

Figyelemre méltó, hogy a nyugdíjas nőknek közel kétharmada nem fogyasztott alkoholt a megelőző 12 hónapban, így a nők között náluk a legmagasabb az absztinenciaarány. Kevés nyugdíjas nő fogyasztott alkoholt a megelőző héten is, mégis a nők között ebben az aktivitási csoportban a legmagasabb a heti 6–7 alkalommal alkoholt fogyasztók aránya (5,1%), közöttük a heti rendszerességű nagyivás aránya (5,1%) a legmagasabb, és közöttük a legmagasabb az előző heti alkoholfogyasztás mennyisége is.

Férfi ak között a nagyobb rendszerességű, heti 6–7 alkalommal történő fogyasztás a nyugdí-jasok és a vállalkozók között a leggyakoribb (27 és 24%), viszont a heti rendszerességű nagy-ivás, és az előző héten elfogyasztott alkohol mennyisége a munkanélküliek között a legmaga-sabb (12% és 21 centiliter/fő).

3.3.3. Jövedelem

Az egy főre jutó háztartási jövedelem alapján megállapítható, hogy a legalacsonyabb jöve-delemmel rendelkező ötödbe tartozók között fordul elő legkisebb arányban akár az előző évi, akár pedig az előző heti alkoholfogyasztás. A jövedelem növekedésével párhuzamosan nem-csak az éves és a heti prevalenciaérték, hanem a heti nagyobb rendszerességű fogyasztás aránya is nő. Bizonyos mértékig ezzel ellentétes tendenciát mutat a nagyivás, és az előző hé-

83

Tanulmányok II.

ten elfogyasztott alkohol mennyisége. Úgy az előző évi nagyivás prevalencia értéke, mint a ha-vi vagy heti rendszerességű nagyivás legelterjedtebb a legalacsonyabb jövedelmi ötödben, a 3–4. ötödben átlag alatti, majd az 5. ötödben ismét átlag feletti. Az előző héten fogyasztott al-kohol mennyisége szintén a legalacsonyabb jövedelműek között a legmagasabb.

5. táblaAz alkoholfogyasztás főbb mutatói az egy főre jutó jövedelem szerinti ötödök alapján

Jövedelmi ötödök Nem ivott az előző 12 hónapban, %



Alsó ötöd 45,2 7,7 13,6

2. ötöd 39,5 7,4 12,1

3. ötöd 38,3 8,6 10,8

4. ötöd 35,2 11,6 12,7

Felső ötöd 27,1 11,7 11,2

Összes 37,1 9,3 11,98

A férfi aknál a gyakoribb alkoholfogyasztás és a rendszeresebb nagyivás inkább az alacsony és magas jövedelmi kategóriákban elterjedtebb, a fogyasztott mennyiség pedig a legalacso-nyabb jövedelmi csoportban a legnagyobb. Nőknél a rendszeresebb fogyasztás, de a nagyobb mennyiségű fogyasztás is a magasabb jövedelmi kategóriákra jellemző inkább, a legalacso-nyabb jövedelmi kategóriában pedig minden alkoholmutató átlag alatti fogyasztást valószínűsít.

4. Nagyivók

4.1. IvástípusokA főbb ivástípusok elkülönítésére klaszterelemzést végeztünk az alkoholfogyasztásra vonat-

kozó változók bevonásával. Az elemzésbe az esetek 60%-át tudtuk bevonni. Az elemzés során négy fogyasztói csoportot sikerült elkülöníteni:

Az első csoportba azok kerültek, akik ritkán, inkább havi néhányszor fogyasztanak alkoholt, 44%-uk az előző héten egyáltalán nem fogyasztott alkoholt. Ha isznak, akkor az csak kis meny-nyiségben történik, nem, vagy csak ritkán fordul elő nagyivás. A továbbiakban őket tekinthetjük alkalmi fogyasztóknak. Az elemzés során besoroltak 71%-a került ebbe a csoportba.

A második csoport tagjai heti néhány alkalommal fogyasztanak alkoholt, de mindig csak kis mennyiséget, az előző heti alkoholfogyasztásuk 100%-os tiszta szeszben számolva átlagosan 15 centiliter volt. Alkalmanként előfordult nagyivás, de ritkábban, mint havonta. Őket tekintjük a továbbiakban mérsékelt alkoholfogyasztóknak. A besoroltak 22%-a került a csoportba.

A harmadik csoport tagjainak 76%-a minden nap iszik szeszes italt. Az átlagosan elfogyasz-tott egy főre jutó alkohol mennyisége 40 centiliter volt. Kétharmaduknál fordult elő nagyivás a megelőző évben, és 20% heti rendszerességgel iszik egyszerre nagyobb mennyiséget. Őket nevezzük nagyivóknak. A besoroltak 5,9%-a került ide.

Végül az elemzés elkülönített még egy kisebb létszámú csoportot, akik szintén minden nap isznak. 63%-uk hetente, de 29% naponta iszik meg legalább hat italt egyszerre, az előző he-ti egy főre jutó fogyasztásuk tiszta szeszben 89 centiliter volt. Őket tekinthetjük mértéktelen fo-gyasztóknak. Mivel azonban az összes besorolton belüli arányuk csupán 1,1%, ezért a továb-biakban ezt a csoportot együtt vizsgáljuk a nagyivók csoportjával.


84

6. táblaVégleges klaszterközéppontok a négy fogyasztói csoportban, 2009

MutatóAlkalmi

fogyasztóMérsékelt fogyasztó

NagyivóMértéktelen

ivó

Előző 12 hónap fogyasztási gyakoriságaa) 3 4 5 5

Előző heti fogyasztási napok száma 0,94 4,39 6,23 6,24

Nagyivás gyakorisága az előző 12 hónapbanb) 1 2 2 3

Előző héten elfogyasztott alkohol mennyisége tiszta szeszben, cl 2,01 15,07 40,66 89,26

a) A gyakoriságot 6 fokú skála mérte, ahol 1=nem fogyasztott, 6=minden nap fogyasztottb) A gyakoriságot 5 fokú skála mérte, ahol 1=nem volt, 5=naponta vagy minden nap.

Azok, akik nem kerültek be a klaszterelemzésbe, alkoholt nem fogyasztóknak tekinthetők. A csoport 95%-a nem ivott alkoholt a megelőző évben és 98%-a nem fogyasztott alkoholt a megelőző héten.

Összességében a férfi ak negyede és a nők fele nem tekinthető alkoholfogyasztónak az elő-ző évre vonatkozó fogyasztási adatok alapján. A férfi ak kétharmada és a nők közel fele mér-sékelt vagy alkalmi fogyasztó. A rendelkezésre álló információk alapján a férfi ak 8,8 és a nők 0,3%-a tekinthető nagyivónak vagy mértéktelen ivónak.

7. táblaAz öt fogyasztói csoport megoszlása nemenként, 2009

(%)

Fogyasztói típus Férfi Nő Összes

Nem fogyaszt 25,2 52,3 39,7

Alkalmi ivó 41,8 43,4 42,7

Mérsékelt ivó 24,2 3,9 13,4

Nagyivó 7,3 0,3 3,6

Mértéktelen ivó 1,5 0,0 0,7

Összesen 100,0 100,0 100,0

4.2. A nagyivó férfi ak jellemzőiA továbbiakban a nagyivók közé sorolt nők alacsony aránya miatt csak a nagyivó férfi ak tár-

sadalmi-demográfi ai összetételét mutatjuk be. Az egyes változók önálló hatásának vizsgála-tára logisztikus regresszió elemzést készítettünk, aminek esélyhányadosait szintén bemutat-juk. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár minden vizsgált változó hatása szignifi káns volt a nagyivóvá válásra, a logisztikus regresszió elemzés során kapott modell magyarázóereje rend-kívül alacsony (Nagelkerke R2=0,09, R2

L=0,07). Ez pedig azt valószínűsíti, hogy azok a válto-zók, amelyek vizsgálatára lehetőség volt, szignifi kánsan ugyan, de csak kismértékben magya-rázzák a nagyivóvá válást.

Az össznépességhez viszonyítva a legfi atalabbak aránya kifejezetten alacsony a nagyivók között. A nagyivók elsősorban a 45–49 és 60–74 éves korcsoportokban felülreprezentáltak és a regresszióelemzés esélyhányadosai is ennek a két korcsoportnak a kiemelkedő szerepét mu-tatják. Figyelemre méltó azonban, hogy a 15–29 évesekhez képest az összes többi korcsoport-ban nagyobb a nagyivóvá válás esélye.

Háztartástípusok szerint a gyermek nélküli párkapcsolatban élők körében a leginkább felül-reprezentáltak a nagyivók és az esélyhányados is ennél a háztartástípusnál mutatja a legna-gyobb értéket. Az eltartott gyerek jelenléte a háztartásban akár egyedülálló szülő esetén, akár párkapcsolatban élőknél jelentősen mérsékli a nagyivóvá válás esélyét.

85

Tanulmányok II.

A lakóhely jogállására vonatkozó adatok a Budapesten és a községekben élők nagyobb ve-szélyeztetettségét mutatják, míg a lakóhely régiója szerinti adatok a Közép-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon élők nagyobb veszélyeztetettségére utalnak.

8. táblaA nagyivó férfi ak megoszlása főbb társadalmi-demográfi ai változók szerint és a változók

logisztikus regresszió elemzés során nyert esélyhányadosai, 2009

Megnevezés Nagyivók, % Teljes népesség, % exp(B)

Korcsoportok szerint15–29 évesa) 8,0 22,4 1,0030–44 éves 23,8 28,4 3,0445–59 éves 36,9 26,2 4,4160–74 éves 24,9 16,2 4,0375– éves 6,3 6,8 2,31

Háztartástípus szerintEgytagú háztartása) 9,8 7,5 1,00Egyedülálló szülő eltartott gyerekkel 0,8 2,2 0,59Pár eltartott gyerek nélkül 33,2 22,7 1,39Pár eltartott gyerekkel 14,6 28,6 0,51Egyéb eltartott gyerek nélkül 25,4 23,3 1,04Egyéb eltartott gyerekkel 16,1 15,7 1,18

Lakóhely jogállása szerintBudapesta) 18,3 16,8 1,00Megyeszékhely 13,3 19,7 0,68Egyéb város 29,4 30,0 0,98Község 39,0 33,5 1,13

Lakóhely régiója szerintKözép-Magyarországa) 31,8 29,0 1,00Közép-Dunántúl 12,6 11,2 0,99Nyugat-Dunántúl 9,7 10,2 0,86Dél-Dunántúl 12,3 9,6 1,13Észak-Magyarország 10,0 12,0 0,69Észak-Alföld 10,2 14,8 0,59Dél-Alföld 13,4 13,2 0,93

Legmagasabb iskolai végzettség szerintLegfeljebb 8 általánosa) 23,9 21,6 1,00Középfok érettségi nélkül 42,6 35,7 0,94Középfok érettségivel 24,2 28,1 0,73Felsőfok 9,3 14,7 0,44

Gazdasági aktivitás szerintAlkalmazotta) 42,9 49,0 1,00

Vállalkozó 7,3 5,6 1,43Gyermekellátásban részesül 0,0 0,1 nszNyugdíjas, járadékos 36,8 27,7 0,98Munkanélküli 9,1 7,4 1,77Egyéb 3,8 10,2 1,31

Egy főre jutó jövedelem szerinti ötödökAlsó ötöda) 17,4 19,8 1,002. ötöd 18,7 20,3 1,073. ötöd 16,8 19,9 0,924. ötöd 24,3 19,0 1,59Felső ötöd 22,7 21,1 1,28

a) Referenciakategória.


86

Az iskolai végzettség alapján a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők, és az érettségi nélküli középfokú végzettséggel rendelkezők aránya haladja meg a teljes népessé-gen belüli arányt a nagyivók körében. Ugyanakkor az iskolai végzettség önálló hatását kifejező esélyhányados arra utal, hogy mindenki, akinek legalább középfokú végzettsége van kevesebb eséllyel lesz nagyivó, mint a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők. A felsőfokú végzettségűeknek kevesebb mint fele akkora esélyük van a nagyivóvá válásra, mint a legala-csonyabb iskolai végzettségűeknek.

Gazdasági aktivitás alapján a nyugdíjasok, a vállalkozók és a munkanélküliek aránya átlag feletti a nagyivók körében. Az önálló hatás alapján azonban elsősorban a munkanélküliség és a vállalkozói életforma növeli leginkább a nagyivóvá válást. A nyugdíj mint gazdasági aktivitási forma önmagában nincs hatással a nagyivóvá válásra.

A háztartás egy főre jutó jövedelme alapján képzett ötödökre vonatkozó adatok arra utalnak, hogy elsősorban a középső jövedelmi kategóriába tartozóknak és a legszegényebbeknek van a legkisebb esélye arra, hogy nagyivóvá váljon. Akár a nagyivók megoszlását, akár az esélyhá-nyadosokat nézzük, feltételezhetjük, hogy jövedelem alapján a negyedik ötödbe tartozók, tehát azok, akik az átlagnál jobb jövedelemmel rendelkeznek ugyan, de nem tartoznak a legmaga-sabb jövedelmű 20% közé, tekinthetők a leginkább veszélyeztetetteknek.

5. Az eredmények értelmezése és összefoglalás

5.1. A fogyasztás jellemzőiAz ELEF2009 eredményei szerint a 15 évesnél idősebb felnőtt népesség 63%-a fogyasztott

alkoholt a kérdezést megelőző 12 hónapban. Az előző héten alkoholt fogyasztók aránya 42, a nagyivás előző évi prevalencia értéke pedig 36%.

Magyarországon egyre több olyan adatfelvétel készül, amely a felnőtt népesség alkoholfo-gyasztására vonatkozó kérdéseket tartalmaz. Ezek a kutatások azonban általában nem az al-koholproblémára koncentrálnak, hanem vagy az egészségi állapotot vizsgáló kutatások része-ként, az egészség egyik veszélyeztető faktoraként vizsgálták az alkoholfogyasztás mértékét, jellegét (OLEF1 2000, 2003, Hungarostudy 2002, 2006), vagy pedig más – tiltott és legális - dro-gokat is vizsgáló kutatások részeként foglalkoztak az alkoholproblémával (ADE2 2001, 2003, OLAAP3 2007). E kutatások többnyire különböző kérdezési módokat alkalmaztak, ami a kapott eredmények összehasonlíthatóságát megnehezíti. Ráadásul mivel ezeknek a kutatásoknak többnyire nem az alkoholprobléma vizsgálata volt a fő célja, a kapott eredmények sem kerültek mindig publikálásra. A továbbiakban az ELEF eredményeit a rendelkezésre álló szórványos, és nem mindig összehasonlítható adatokkal próbáljuk összevetni.

A különböző típusú vizsgálatok meglehetősen eltérő absztinenciaarányokat mutatnak. Az egymással összehasonlítható ADE01, ADE03 és OLAAP07 kutatásokban az előző évi absztinenciaarány alacsonyabb, mint az ELEF kutatásban. Igaz, az ELEF2009 a népesség szé-lesebb korcsoportjaira terjedt ki, azonban az absztinencia aránya akkor is elmarad az ADE- és OLAAP-eredményektől, ha azonos korcsoportokat veszünk fi gyelembe. Az OLEF-vizsgálatok másképp kérdezték az absztinencia arányt, és az OLEF-kutatások adatait csak nemenként is-merjük. Eszerint az első OLEF alacsonyabb, a második magasabb absztinenciaarányt eredmé-nyezett az ELEF-nél. Az OLEF két adatfelvétele között azonban olyan mértékű volt az abszti-nencia változása, ami 3 éven belül nem látszik reálisnak.

Az alkoholfogyasztás heti rendszerességére vonatkozó információval csak az ADE-, az OLAAP és az ELEF-kutatásokból rendelkezünk. Mindkét nemre és a teljes népességre vonat-kozóan is az ELEF adatai sokkal nagyobb heti rendszerességű alkoholfogyasztást mutatnak,

1 Országos lakossági egészségfelmérés.2 Országos alkohol- és drogepidemiológiai vizsgálat.3 Országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról.

87

Tanulmányok II.

mint a másik három vizsgálat adatai. Mivel az OLAAP és az ELEF adatfelvétele között csak két év telt el, ezért nem valószínű, hogy a fogyasztás gyakoriságában következett be ilyen mérté-kű változás, sőt az azonos korosztályra számított adatok is hasonló különbségeket mutatnak a két vizsgálat között. Valószínűnek tűnik, hogy az előző heti fogyasztásra történt direkt rákérde-zés az ELEF-vizsgálat során hozzájárult a magasabb heti prevalencia értékekhez.

Az ADE-kutatások, az OLAAP és az ELEF2009 is azonos, összehasonlítható módon vizs-gálta a nagyivás előző évi prevalenciáját. Ennek alapján a nagyivás jelentősebb mértékű növe-kedését feltételezhetjük 2001 és 2009 között. Ez a növekedés mindkét nemnél bekövetkezett, de nagyobb mértékű volt a nőknél, mint a férfi aknál. A növekedés akkor is nagyobb mérté-kű, ha a korábbi kutatásokkal összehasonlítható 18–64 éves népességre vonatkozó ELEF-adatokat nézzük. Érdemes megjegyezni, hogy a fi atalokra vonatkozó, időben összehasonlítha-tó ESPAD-kutatások szintén a nagyivás egyértelmű terjedését jelzik az 1990-es évek közepétől napjainkig (Elekes 2009).

A problémás fogyasztás arányának becslésére korábban csak az ADE01 és a két OLEF-kutatás tett kísérletet. Mindhárom kutatás a problémás fogyasztás arányának nagyobb mérté-két jelzi, mint az ELEF-adatok. Igaz ez akkor is, ha az OLEF-fel jobban összehasonlítható – az előző héten elfogyasztott egységnyi italok számán és a nagyivás előfordulásán alapuló – nagy-ivó kategóriákat tekintjük. (Ebben az esetben az ELEF eredményei szerint a férfi ak 8,5, a nők 1,1 és a teljes népesség 4,6%-a lenne nagyivó). A nagyivás arányának vélhető alábecslése az ELEF-kutatásban feltételezhetően azzal magyarázható, hogy az alkalmazott kérdezési forma nem tette lehetővé azon problémás fogyasztók számának a becslését, akik nem isznak ugyan rendszeresen alkoholt, de amikor isznak, akkor mértéktelen formában teszik azt.

9. táblaAz alkoholfogyasztás főbb indikátorai különböző hazai vizsgálatokban, 2009

(%)

Mutató Nem ADE01 ADE03 OLAAP07 OLEF 2000 OLEF2003 ELEF2009

Absztinencia aránya Férfi NőÖsszesenb)

8,822,215,5b)

14,825,020,0b)

12,825,219,1b)

10,136,4a)

..

27,962,2a)

..

22,649,737,1b)

Legalább heti gyakoriság Férfi NőÖsszesen

42,911,626,9

43,412,327,7

36,910,723,9

.. ..60

26,842,3

A fogyasztott alkohol mennyisége tiszta szeszben, cl

Férfi NőÖsszesen

4,421,633,03c)

4,321,933,03c)

4,491,873,19c)

.. ..15,59

4,911,98d)

Nagyivás aránya Férfi NőÖsszesene)

38,99,2

23,3

34,49,021

45,514,029,7

.. ..44,125,836,4

Problémás ivók aránya Férfi NőÖsszesen

11,30,98,6g)

.. ..19,2

5,1f)

..

17,72,5f)

..

8,80,34,3

a) Nem szokott inni.b) Előző 12 hónapban nem ivott.c) Az utolsó alkalommal fogyasztott mennyiség.d) Az előző héten fogyasztott mennyiség.e) Hat vagy több ital egy alkalommal történő fogyasztása legalább egyszer az előző évben (1 ital = 16 gramm alkohol)f) Az előző hét napban legalább 7 (nők) vagy 14 (férfi ak) italt ivott, vagy legalább 3 (nők) vagy 5 (férfi ak) italt ivott meg egyszerre (1 ital = 16 gramm alkohol) – a kutatás ezt a csoportot nagyivóknak nevezte.g) Az előző két napban ivott és az utolsó alkalommal legalább 40 ml tiszta szeszt.

Forrás: Az adatok forrásai: ADE01: Elekes 2004; ADE03: Elekes, Paksi 2003; OLAAP07: Paksi szóbeli közlés; OLEF2000; OLEF2003


88

5.2. A fogyasztók jellemzői

A korai magyar kutatások elsősorban a középkorúak problémásabb jellegű alkoholfogyasz-tására hívták fel a fi gyelmet. A 2000-es évek első felében készült ADE-vizsgálatok arra utaltak, hogy a fi atalok ritkábban, de akkor nagy mennyiségben, problémásabban fogyasztanak alko-holt. Az ADE-vizsgálatok azonban egy szűkebb (18–64, illetve 18–54 éves) korosztályra ter-jedtek ki (Elekes 2004). Az ELEF-kutatás egyik lényeges eredménye, hogy az idősebb korosz-tályok veszélyeztetettségére hívja fel a fi gyelmet. Az ELEF adatai szerint az idősebbek között nagyobb ugyan azoknak az aránya, akik nem fogyasztanak alkoholt, akik azonban isznak, azok nagy gyakorisággal fogyasztanak. A 45–74 éves korosztályban a legnagyobb az előző héten el-fogyasztott mennyiség, és itt a legnagyobb arányú a rendszeres nagyivás. Ez az a korosztály, ahol a nagyivóvá válásnak is a legnagyobb az esélye. A fi atalok ritkán isznak, és az előző héten elfogyasztott mennyiség is átlag alatti. Más kutatásokból tudjuk, hogy a fi atalokat elsősorban az alkalmankénti nagyivás jellemzi, ami gyakran okoz egyéb problémákat. Az ELEF adatai szintén jelzik, hogy a nagyivás éves prevalencia értéke, és a havi rendszerességű nagyivás a legfi ata-labbak között a legmagasabb. Ismert, hogy az eladási statisztikák alapján számolt egy főre jutó alkoholfogyasztás alapján Magyarország a világ vezető országai közé tartozik. Ugyanakkor az ESPAD-és HBSC-kutatások azt mutatták, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar fi ata-lok nem fogyasztanak sok alkoholt (Elekes 2009, Currie és társai 2008). Az ELEF-eredmények alapján azt valószínűsíthetjük, hogy a hazai magas egy főre jutó alkoholfogyasztás elsősorban a 45–74 év közötti korosztályok nagymértékű fogyasztásának köszönhető.

Korábbi kutatásokhoz hasonlóan az ELEF eredményei is azt mutatják, hogy az egyedül, elváltként, egyszemélyes háztartásban élők az átlagosnál veszélyeztetettebbek. Az ELEF-hez hasonlóan, korábbi hazai kutatások is kimutatták, hogy azok a családok, háztartások, ahol eltartott gyermek is van, általában mérsékeltebb alkoholfogyasztók. Az ELEF eredmé-nyei a párkapcsolatban élő gyermektelen háztartások különös veszélyeztetettségére hívják fel a fi gyelmet.

A korábbi ADE vizsgálatok eredményeihez hasonlóan az ELEF adatai is arra utalnak, hogy a dunántúli megyékre gyakoribb, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás jellemző, sőt a Dél-Dunántúlon a nagyivóvá válás esélye is nagyobb. A dunántúli részekre inkább a borfogyasztás jellemző, az alföldi megyékben és Észak-Magyarországon pedig átlag feletti a tömény fogyasz-tás aránya. Részben a tömény fogyasztás magas aránya alapján, részben más hazai adatok alapján azt valószínűsítjük, hogy az alföldi és az észak-magyarországi megyék sem mentesek az alkoholproblémától, csak ezekben a régiókban a problémás alkoholfogyasztás kevésbé ír-ható le a fogyasztás mennyiségével és gyakoriságával. Valószínű, hogy ezekben a régiókban a töményszesz-fogyasztás nagy aránya, az alkoholfogyasztás módja és körülményei (reggeli, vagy étkezésen kívüli ivás), és a fogyasztott ital minősége okozza inkább a problémákat.

Korábbi hazai kutatások nem mutattak egyértelmű összefüggést a társadalmi státus és az alkoholfogyasztás között. Az ELEF eredményei alapján az alacsony iskolai végzettséget egy-értelműen veszélyeztető tényezőnek kell tekintenünk. Gazdasági aktivitás alapján elsősorban a vállalkozók és a munkanélküliek veszélyeztetettsége tűnik átlagon felülinek. Bár a nyugdíja-sok alkoholfogyasztása a legtöbb mutató alapján szintén átlagon felüli, ez nem a nyugdíjas lét önálló hatásával, hanem elsősorban az életkorral hozható összefüggésbe.

A háztartás jövedelme alapján elsősorban a közepes jövedelműek és a legalacsonyabb jö-vedelemmel rendelkezők alkoholfogyasztása tűnik a legvisszafogottabbnak.

89

Tanulmányok II.

IrodalomCurrie, C., Gabhainn, S., Godeau, E., Roberts, C., Smith, R., Currie, D., Picket, W., Richter, M., Morgan, A., Barnekow, V. (2008) eds.: Inequalities in Young People’s Health. HBSC Internatio-nal Report from the 2005/2006 Survey. WHO

Elekes Zs. (2004): Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 215.

Elekes Zs. (2009): Egy változó kor változó ifjúsága. A magyar fi atalok alkohol- és egyéb drog-fogyasztása – ESPAD 2007. NDI – L’Harmattahn, Budapest

Elekes, Zs., Paksi, B. (2003): Országos alkohol- és drog vizsgálat. Kutatási beszámoló Buda-pest

GENACIS (2005): Gender, Culture and Alcohol Problems: A Multi-national Study. Project Final Report. Charité Campus Benjamin Franklin. An EU-Concerted Action.

Greenfi eld T. K., Kerr, W.C. (2008): Alcohol measurement methodology in epidemiology: recent advances and opportunities. Addiction, 103, 1082-1099.

Hungarostudy 2002: Statisztikai eredmények http://www.magtud.sote.hu/nkfp/zarojelentes_1B_020_2004.pdf

Lambrecht, P. (2008): Binge drinking – Towards a more gender specifi c approach for measuring binge drinking. Paper presented at the Annual ESPAD Project Meeting, Riga, October 19-21.

letöltés ideje: 2009.05.21.

OLEF 2000: Országos Lakossági Egészségfelmérés 2000. Gyorsjelentés http://www.gallup.hu/olef/gyors.html letöltés ideje 2009.05.20.

OLEF 2003. Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003. Gyorsjelentés http://www.oszmk.hu/index.php?m=29 letöltés ideje: 2009.05.20.

Plant, Martin, Plant, Moira (2006): Binge Britain. Alcohol and the national response. Oxford Uni-versity Press.

91

Ambrus Zoltánné – Varsányi Tamás: Az egészség és az életmód regionális különbségei

1. BevezetésAz Európai Unió országaiban – az Európai Parlament és a Tanács 1338/2008/EK rendelete

alapján – a tervek szerint ötévenként sor kerül harmonizált lakossági egészségfelmérésre, ame-lyet Magyarországon első alkalommal 2009-ben hajtott végre a Központi Statisztikai Hivatal. Az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) általános célja olyan gyakorlat kialakítása, mely rendszeresen megbízható adatokat szolgáltat az unió lakosságának körében előforduló egész-ségproblémák gyakoriságáról, az azokat befolyásoló tényezőkről, valamint az egészségproblé-mák következtében az egyénre, a családra és a társadalomra nehezedő terhekről.

Az önértékelésen alapuló felmérés segítségével képet alkothatunk többek között a lakosság (fi zikai és mentális) egészségi állapotáról, a leggyakrabban előforduló krónikus betegségekről, valamint az életvitel jellemzőiről (a testmozgásról, a táplálkozásról, az egészségkárosító szoká-sokról). Az adatfelvétel lehetőséget biztosít arra is, hogy az egészséget a demográfi ai, társadal-mi, gazdasági tényezőkkel összefüggésben vizsgáljuk. Az önértékelés szubjektív jellegű ugyan, de jól kiegészíti az intézményi egészségügyi statisztikai adatokat, lehetővé téve, hogy az intéz-ményi statisztika által le nem fedett területek számbavételével teljesebb helyzetképet adjunk a lakosság egészségi állapotáról. Tanulmányunkban a lakossági egészségfelmérés régiós bontá-sú adatai alapján az egészségi állapot és az életviteli jellemzők regionális különbségeit elemez-zük, összefüggésben a térségek társadalmi és gazdasági jellemzőivel. Az adatok az ELEF cél-csoportjának, vagyis a 15 éves és idősebb, magánháztartásban élő népességnek az egészségi állapotát és életmódját jellemzik.

2. Az egészséget befolyásoló néhány fontosabb tényezőAz egyén egészségi állapotát, illetve az azt befolyásoló magatartási formák összességét a

genetikai és demográfi ai adottságokon túl számos egyéb tényező alakítja. A széles körben fi -gyelembe vett Lalonde-jelentés1 szerint az egészséget alapvetően négy determináns határoz-za meg: a genetikai örökség, az életmód, a környezet és az egészségügyi ellátás. Az egyes té-nyezők relatív hozzájárulása a (nép)egészséghez nehezen mérhető, azzal azonban a legtöbb szakember egyetért, hogy közülük az életmód szerepe a leginkább domináns.2 Elemzésünkben is döntően e tényező mentén vizsgáljuk az egészségre vonatkozó adatok regionális különbsé-geit. (Az ELEF más irányú megközelítésekre is lehetőséget biztosít.)

Az egészséghez hasonlóan az egyén életmódja, egészség-magatartása3 is több – olykor egymással is összefüggő – komponens eredőjeként alakul. Ebben a fejezetben néhány olyan kiemelt mutató térségi különbségeivel foglalkozunk, amelyek a regionális gazdasági, társadalmi eltérések talán legeklatánsabb mutatószámai, és amelyek szerepet játszanak az egészség-ma-gatartás, azon keresztül pedig az egészségi állapot területi különbségeiben. Az elemzés továb-bi fejezeteiben ezekre a tényezőkre mint magyarázóváltozókra fogunk támaszkodni, és közülük külön kiemeljük azokat, amelyek az adott témakör tekintetében meghatározóak.

1 Marc Lalonde kanadai egészségügyi miniszter volt, a róla elnevezett jelentést 1974-ben publikálták A new perspective on the health of Canadians címmel.

2 Az eredeti Lalonde-modell a genetikai adottságoknak 27, az életmódnak 43, a környezeti tényezőknek 19, az egészségi ellátásnak pedig 11%-os súlyt határozott meg.

3 Egészség-magatartáson azoknak a cselekvési mintáknak az összességét értjük, amelyek elősegítik az egészség fejlesztését, az egészség-problémák kivédését, elkerülését (ez a pozitív oldal), illetve amelyek az egészségproblémák kockázati, súlyosbító tényezőiként szerepelnek (ez a negatív oldal). Ilyen magatartási minta például a táplálkozás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás. Elemzésünkben az egészség-maga-tartás, az életmód és az életvitel kifejezéseket egymás szinonimáiként használjuk.


92

A gazdasági fejlettség térbeli összehasonlítására legáltalánosabban használt mutató az egy lakosra jutó bruttó hazai termék, amelynek területi bontású adatai 2008-ról állnak rendelkezé-sünkre. Ez alapján a legmagasabb fejlettségi színvonalú Közép-Magyar országon – a főváros húzóerejének következtében – az egy főre jutó GDP 66%-kal volt magasabb az országos át-lagnál. Ugyanakkor a vidéki térségek közül Nyugat- és Közép-Dunántúl mutatója 3, illetve 10%-kal, Dél-Dunántúlé, valamint a Dunától keletre fekvő régióké pedig 31–38%-kal maradt el az or-szágosan jellemzőtől.

Az egészséget befolyásoló háttérváltozók közül a nem és az életkor szerepe a legtöbb vo-natkozásban kitüntetett jelentőséggel bír. Magyarországon – a 15 éves és idősebb népessé-get fi gyelembe véve – a lakosság 42%-a 40 évesnél fi atalabb, 42%-a 40–64 év közötti, 16%-a pedig 64 évesnél idősebb. A 15–39 évesek az átlagosnál nagyobb arányban vannak jelen Kö-zép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Észak-Alföldön, ezen belül a legfi atalabb (15–19 és 20–24 éves) korosztályok részaránya a két vidéki régióban (különösen Észak-Alföldön) ki-emelkedő, míg Közép-Magyarországon a 25–39 évesek gyakorisága magasabb az országo-san jellemzőnél. Ezzel egyidejűleg a legidősebb (64 év feletti) korcsoport aránya Dél-Alföldön a legnagyobb, de Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlon és a központi régióban is magasabb az átlagosnál. Magyarországon a 15 éves és idősebb népesség 53%-a nő, és – a nemenként eltérő átlagos élettartam miatt – az idősebb korosztályban a nők felülreprezentáltak, a 64 év felettiek körében arányuk 63%. Így azokban a térségekben (Közép-Magyarországon, Dél-Du-nántúlon, Észak-Magyar országon, Dél-Alföldön), amelyeket idősebb korszerkezet jellemez, a nők aránya is magasabb, mint a többi régióban.

A testi, szellemi jólétet, illetve az ezt meghatározó magatartási formák többségét (tudatos táplálkozás, testmozgás, dohányzási és alkoholfogyasztási szokások stb.) jelentősen befolyá-solja az iskolai végzettség, a gazdasági aktivitás és a jövedelmi helyzet. Ezek a tényezők egy-mással is szoros kapcsolatban vannak, és nem függetlenek a demográfi ai faktoroktól (például az életkortól) sem.

Az iskolai végzettség tekintetében a jelentős területi különbségek egyik vetülete, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya kiemelkedően magas (23%) Közép-Magyarországon. A vidé-ki régiók ezen mutatója alacsonyabb, 11–15% között szóródik, és közülük magasabb értékek Közép- és Nyugat-Dunántúlon, valamint Dél-Alföldön számíthatók. Közép-Magyarországon az érettségivel rendelkezőknek is magasabb az aránya az átlagosnál, miközben a kevésbé kép-zettek aránya ott a legalacsonyabb.

1. ábraFoglalkoztatási arány, bruttó havi átlagkereset, 2009

Foglalkoztatási arány, %43,0 – 43,146,1 – 46,9

51,1 – 54,8

Havi bruttó átlagkeresetaz országos átlag

százalékában

86,6

82,2

77,6

78,582,3

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

88,6121,3

Közép-MagyarországKözép-

Dunántúl

93

Tanulmányok II.

A KSH munkaerő-felmérése alapján az ország alapvetően két nagyobb területi egységre tagolható. Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl munkaerő-piaci helyzete lényegesen kedvezőbb képet mutat, mint a többi négy régióé (1. ábra). Az előbbi három tér-ségben a foglalkoztatási arány 51–55% között volt 2009-ben, szemben a más régiókat jellem-ző 43–47%-kal. Ugyanakkor a munkanélküliségi ráta kiemelkedően magas értéket mutatott Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön, s az átlagot meghaladó volt Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon is, míg a központi, nyugat- és közép-dunántúli régióban jóval az átlag alatti szin-ten alakult.

A kereset a háztartások jövedelemstruktúrájában az egyik legjelentősebb tényező. A ha-vi bruttó átlagkereset pedig jellemzően azokban a térségekben a magasabb, amelyekben a foglalkoztatási színvonal is kedvezőbben alakul. Kiemelkedően jó pozíciója van a központi ré-giónak, ahol a havi bruttó átlagkereset 21%-kal múlta felül az országos átlagot, amelytől Kö-zép- és Nyugat-Dunántúl mérsékeltebben (11–13%), a többi régió viszont igen számottevően (18–22%-kal) elmaradt.

A magyarázóváltozók közül a gazdasági fejlettség (GDP), a foglalkoztatás (munkanélküli-ség), a jövedelem szintje, a magasabban iskolázottak aránya között szoros kapcsolat van. Sa-játosság, hogy relatíve idős korszerkezetet – amelynek az egészségi állapotra gyakorolt hatá-sa jellemzően ellentétes a fejlettségbeli különbségekből eredőkkel – fejlett és fejletlen térségek egyaránt mutatnak.

3. Az egészségi állapot önértékelésének regionális különbségei

3.1. Az egészség szubjektív értékelése

Országosan a 14 évesnél idősebb lakosság 54%-a jónak vagy nagyon jónak, 31%-a kielé-gítőnek, 15%-a rossznak vagy nagyon rossznak minősítette saját egészségi állapotát. Közép-Magyarországon és a dunántúli régiókban az átlagosnál magasabb (56–58%), a Dunától kelet-re fekvő térségekben pedig alacsonyabb (49–51%) azok aránya, akik legalább jóra értékelték egészségüket. Ezek a különbségek összefüggésben állnak az egyes régiók társadalmi, gazda-sági jellemzőinek eltéréseivel. Ugyanis a magasabb iskolai végzettségűek, a magasabb jöve-delműek, a kedvezőbb munkaerő-piaci helyzetben lévők véleménye általában kedvezőbb ké-pet mutat az átlagosnál.

Nem véletlen tehát, hogy az egy főre jutó GDP nagysága szerinti regionális rangsor ugyan-az, mint az egészség legkedvezőbb megítélésű kategóriája szerinti térségi sorrend (1. táblá-zat). Továbbá az egészségi állapotot rosszra vagy nagyon rosszra minősítők aránya Észak-Ma-gyarországon kiemelkedően a legnagyobb, vagyis abban a régióban, ahol a munkanélküliek részaránya az egyik legszámottevőbb, és ezzel egyidejűleg az idősek aránya is magas. A má-sik legkritikusabb foglalkoztatási helyzetű régióban, Észak-Alföldön ugyanakkor kedvezőbbek a vélt egészségre vonatkozó arányok, ami a térség fi atalosabb korszerkezetével magyaráz-ható, mindazonáltal e régióban is az átlagot meghaladó azok aránya, akik rossznak (nagyon rossznak) ítélik egészségi állapotukat.

A betegségek megelőzésében, az egészségproblémák elkerülésében és az egészségtuda-tos magatartás előmozdításában elengedhetetlen annak felismerése, hogy az öröklött adottsá-gokon túl az egyes emberek is tehetnek a saját egészségükért.


94

1. táblaAz egészség önértékelése, egy főre jutó GDP, munkanélküliségi ráta,

az idősek aránya, 2009(%)

Régió

Vélt egészség Egy főre jutó GDP az

országos átlaghoz képesta)

Munka nélküliségi

rátaa)

A 64 év felettiek aránya

a népes-ségbőla)

jó vagy na-gyon jó kielégítő

rossz vagy

nagyon rossz

összesen

Közép-Magyarország 57,6 29,8 12,5 100,0 166,0 6,6 16,6

Közép-Dunántúl 56,5 30,7 12,8 100,0 90,0 9,3 15,7

Nyugat-Dunántúl 58,4 31,5 10,1 100,0 97,3 8,6 16,4

Dél-Dunántúl 56,2 28,5 15,3 100,0 68,5 11,0 16,8

Észak-Magyarország 48,5 30,7 20,8 100,0 61,6 15,2 16,8

Észak-Alföld 48,9 34,7 16,4 100,0 62,2 14,2 15,0

Dél-Alföld 51,1 32,6 16,3 100,0 66,9 10,6 17,2

Összesen 54,2 31,2 14,6 100,0 100,0 10,0 16,4a) 2008. évi adat.

2. ábraA válaszok megoszlása arra kérdésre, hogy az egyének mennyit tehetnek

az egészségük megőrzéséért, 2009

0 20 40 60 80 100

Észak-Alföld

Észak-Magy arország

Dél-Alföld

Dél-Dunántúl

Közép-Dunántúl

Közép-Magy arország

Ny ugat-Dunántúl

%

Nagy on sokat v agy sokat Kev eset v agy nagy on kev eset

Nagy on sokat v agy sokat, országos átlag

A lakosság 76%-a egyetért azzal, hogy az egészségük érdekében tett erőfeszítéseik nagy-mértékben befolyásolják fi zikai és pszichés állapotukat. Kedvezőbb kép ebben a vonatkozás-ban is a központi és a dunántúli régiókat jellemezte, ahol a megkérdezettek 76–81%-a gondolta úgy, hogy sokat vagy nagyon sokat tehet az egészségért. Alföld és Észak nagyrégió térségei-ben ez az arány kisebb volt, 71–73% vélekedett így (2. ábra).

Nagyon sokat vagy sokat, országos átlag

Nagyon sokat vagy sokat Keveset vagy nagyon keveset

95

Tanulmányok II.

3.2. Korlátozottság

A felmérésben külön kérdés szerepelt a krónikus betegségek számbavételére. Az ada-tok összevetéséből az derült ki, hogy a tartós betegség nem feltétlenül jelent korlátozott-ságot a mindennapi életben, de nyilvánvalóvá vált az is, hogy előbb-utóbb mindenkinél jelentkezik hosszan tartó egészségi probléma (a nyugdíjasok 93%-a válaszolta ezt). Ma-gyarországon a lakosság 69%-a számolt be valamilyen krónikus betegségről, olykor egy-szerre többről is, de ezek egy része olyan, amit a megfelelő gyógyszerszedés, kezelés, életmód tünetmentessé tud tenni, és nem okoz gondokat a mindennapi életben. A króni-kus betegségek meglétének régiós arányai az országos átlag körül 64–73%-os intervallum-ban szóródtak, a legalacsonyabb érték Nyugat-Dunántúlt, a legmagasabb Dél-Dunántúlt jel-lemezte. A hosszabb ideje fennálló, elhúzódó egészségi problémák megléte az esetek egy részében (hattizedében) kisebb-nagyobb mértékben korlátozta az érintetteket a szoká-sos, mindennapi tevékenységek elvégzésében. (Súlyosan korlátozó egészségproblémát a 14 évesnél idősebb lakosság 8,6%-a jelzett, és további 32%-a ítélte meg állapotát enyhén kor-látozó tényezőként.) A mindennapi tevékenységet enyhén vagy súlyosan korlátozó egészség-problémáról legnagyobb arányban az Alföld és Észak nagyrégió, valamint Dél-Dunántúl, vagy-is a kevésbé fejlett térségek lakossága számolt be.

Az érzékelésben, illetve mozgásban valamilyen mértékben korlátozottak jelentős részének nem okoz ugyan gondot sem az önellátás, sem pedig a napi teendők elvégzése, egészségi problémájuk mégis befolyásolja életminőségüket, kedélyállapotukat. A 15 éves és idősebb la-kosság 54%-a hord szemüveget vagy kontaktlencsét, ami leginkább Közép-Magyarországon jellemző (57%), de arányuk a többi régióban is meghaladja az 50%-ot. A megkérdezettek 18%-a nehezen vagy egyáltalán nem látja a nyomtatott szöveget az újságban, Közép-Magyarorszá-gon erre a lakosság 20%-a, Dél-Dunántúlon 12%-a panaszkodott. A szemüveghez, kontaktlen-cséhez hasonlóan hallókészüléket is a központi régióban használnak a legnagyobb arányban (a népesség 3,6%-a), a több régióban ez az arány 1,2–3,0% között változik. Ugyanakkor a la-kosság 9%-a (régiónként 6–10%) nem hallja tisztán, amit mások mondanak. Ezt a problémát legnagyobb mértékben Közép-Magyarországon említették, ahol a zajártalom is a legmaga-sabb, és hasonlóan gyakori volt a probléma Dél-Alföldön is. A középtávú (500 méteres) gyalog-lás, a lépcsőn való közlekedés, a lehajolás külön-külön a lakosság 14–18%-ának okoz prob-lémát, ami a régiók között szűk intervallumban szóródott, és minden térségben az idősebb korosztályt sújtotta leginkább.

3.3. Betegségek

A kérdőíven szereplő 25 egészségprobléma közül a vezető helyen a magas vérnyomás, a mozgásszervi, valamint a szív- és érrendszeri betegségek csoportja áll. A magas vérnyomás elő-fordulási gyakorisága országosan 33% a vizsgált népesség körében, ami a régiók között csak szűk intervallumban szóródik. Alacsonyabb morbiditás (28–30%) Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon, magasabb (35–36%) pedig a két alföldi régióban tapasztalható (3. ábra).

A mozgásszervi betegségek közül a legtöbb válaszadó (a megkérdezettek 31%) derékfá-jásra vagy krónikus gerincproblémára panaszkodott, a legnagyobb arányban (37%) Dél-Al-földön, a legkevesebben (28-29%) pedig Nyugat- és Közép-Dunántúlon, valamint a központi régióban jelezték ezt a gondot. A lakosság 25%-a számolt be reumáról, ízületi gyulladás-ról, közel ilyen arányban pedig ízületi kopásról. Az átlagosnál némiképp magasabb arányok ezekben az esetekben is Dél-Dunántúlt és a Dunától keletre fekvő térségeket jellemezték. A szintén népbetegségek közé tartozó csontritkulás – a felmérés adatai alapján – a lakosság 8%-át érinti, leginkább (9–10%) a Közép-Magyarországon, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántú-lon élőket. A csontritkulás esetében az alacsony említési arány valószínűleg abból is adódik, hogy a csontszerkezet károsodásáról sok esetben az érintetteknek sincs tudomásuk.


96

3. ábraA leggyakoribb betegségek, betegségcsoportok előfordulási aránya, 2009

Mozgásszervi betegségMagas vérnyomásSzív- és érrendszeri betegségDél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-MagyarországKözép-

Dunántúl

28,3

47,4

17,932,6

41,9

15,2

40,942,4

19,932,8

19,534,3

46,7

18,230,2

24,036,2

51,2

21,535,3

45,6

%

A magyarországi halálozások több mint fele a szív- és érrendszeri betegségeknek tulajdo-nítható, ezek közül is a koszorúér-betegség a legfőbb halálok. A betegségek kialakulásában az örökletes tényezők mellett a dohányzás, a helytelen táplálkozás (nem megfelelő összetéte-lű, telített zsírokban gazdag, illetve túlzott mennyiségű zsiradék, sok cukor, kevés zöldség és gyümölcs fogyasztása), a mozgásszegény életmód is szerepet játszik. A kérdőíven felsorolt szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulási gyakorisága összesen 30%. Ugyanakkor sok esetben több kardiovaszkuláris betegség egyszerre jelentkezik, így a lakosság kb. 19%-a szenved valamilyen szívproblémában, a legnagyobb arányban (24%) a Dél-Alföldön, a legki-sebb mértékben (15%) pedig a Nyugat-Dunántúlon élők. Koszorúér-betegségről a megkérde-zettek 7%-a számolt be; a két szélsőértéket e tekintetben is Nyugat-Dunántúl (3%) és Dél-Al-föld képviselte (10%).

Magas koleszterinszint a népesség 12%-ánál fordult elő. Ennél magasabb gyakoriság (13–15%) Közép-Magyarországon, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön tapasztalható.

A különböző allergiás megbetegedések is relatíve magas előfordulási arányokat mutatnak, és régiónként 13–18% között szóródik az ilyen típusú betegségekben szenvedők gyakorisága. A legmagasabb érték Közép-Magyarországot, a legalacsonyabb Nyugat-Dunántúlt jellemezte.

Erős fejfájás, migrén a lakosság 18%-át érintette, arányaiban a legkevesebb embert Nyugat-Dunántúlon (12%), a legtöbbet pedig Dél-Dunántúlon (22%).

3.4. Mentális egészség

Az Egészségügyi Világszervezet defi níciója szerint az egészség nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. A lakosság mentális egészségéről, lelki jólétéről leginkább kérdőíves felmérésekből származó információk alapján al-kothatunk átfogó képet. A mentálhigiénés állapot természetesen szoros kapcsolatban van a testi, fi zikai egészséggel, ám emellett még számos, egymással is összefüggő tényező együttes hatása alakítja azt. A kedvezőbb társadalmi státusú (magasabb iskolai végzettségű és jövedelmű) egyé-nek általában kedvezőbben nyilatkoztak lelki egészségükről, mint a kevésbé iskolázottak, alacso-nyabb jövedelemből élők. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 73%-a érzi magát gyakran vagy nagyon gyakran boldognak. Az alacsonyabb iskolai végzettségű csoportokban ez az arány foko-zatosan csökken, és a legfeljebb az általános iskola 8. osztályát elvégzettek körében már csak 51%. A boldogságérzetre adott válaszokkal analóg módon az is megállapítható, hogy a maga-sabban képzettek általában kiegyensúlyozottabbnak, életerősebbnek érzik magukat, és kevésbé panaszkodtak kimerültségre, fáradtságra vagy idegességre.

97

Tanulmányok II.

Az iskolai végzettséggel erős korrelációt mutató munkaerő-piaci státus és jövedelmi helyzet alapján vizsgálva is hasonló eltérések tapasztalhatók a különböző társadalmi csoportok között. A foglalkoztatottak 70%-a boldognak, kiegyensúlyozottnak érezte magát, ami a munkanélküliek mindössze 58%-ára volt jellemző. (A foglalkoztatottaknál kedvezőbb mentális egészségről szá-moltak be a középiskolai tanulók és a felsőoktatásban részt vevők, illetve a munkanélkülieknél rosszabb körülmények tapasztalhatók a különböző nyugellátási formákat igénybe vevők köré-ben. A tanulók és nyugdíjasok kedélyállapotát ugyanakkor döntően nem a munkaerő-piaci státus, hanem a különböző életkorokhoz kötődő tipikus attitűdök és élethelyzetek határozzák meg.) A jö-vedelmi viszonyokat vizsgálva szembetűnő, hogy a mentálhigiénés értékek (vitalitás, kiegyensú-lyozottság, boldogság) nem fejlődnek fokozatosan a jövedelmi viszonyok javulásával.4 Az egy fő-re jutó jövedelem alapján felállított öt kategória közül a legfelsőbe tartozók (vagyis a leginkább tehetősek) kedélyállapota tekinthető a legjobbnak, és a vonatkozó kérdésekre adott válaszok többsége alapján a legalacsonyabb jövedelemből élőké a legrosszabbnak. Ugyanakkor a mentá-lis egészség tekintetében az alsó négy kategória közötti különbségek nem meghatározók.

A fenti tényezők mellett – és azoktól nem függetlenül – az életkor és a társas támogatottság is meghatározó szerepet játszik a mentális egészség értékelésében. A fi zikai állapothoz hason-lóan – és azzal összefüggésben – a mentális egészség is romlik az életkor előrehaladtával. A 15–17 évesek 85%-a érezte boldognak magát nagyon gyakran vagy gyakran, ami az idősö-déssel párhuzamosan ritkul, és a 64 év felettiek esetén már csak 42%-ra volt jellemző a gya-kori boldogságérzet. Az ember kedélyállapota nagymértékben függ társas kapcsolataitól is. Azok, akik személyes problémáik megoldásában több barátjukra is támaszkodhatnak, lénye-gesen kedvezőbb válaszokat adtak a mentális egészségre vonatkozó kérdésekre, mint azok, akik senkire sem számíthatnak.

2. táblaA válaszadók megoszlása a mentális egészség főbb jellemzői* szerint, 2009

(%)

MegnevezésKözép-Magyar-ország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl

Észak-Magyar-ország

Észak-Alföld

Dél-Alföld Összesen

Tele van energiávalÁllandóan, gyakran 55,3 57,1 59,8 54,3 45,6 49,0 48,7 52,9Időnként 23,6 19,2 25,3 21,3 22,5 23,9 22,5 22,8Ritkán, soha 21,1 23,7 14,9 24,4 31,9 27,0 28,8 24,3Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

BoldogÁllandóan, gyakran 63,1 65,3 65,4 63,3 54,0 61,6 52,7 60,9Időnként 23,0 23,3 25,7 18,8 28,4 23,0 25,2 23,8Ritkán, soha 13,9 11,4 8,9 17,9 17,6 15,4 22,1 15,3Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

KimerültÁllandóan, gyakran 21,6 18,8 12,7 21,8 23,7 21,9 26,6 21,4Időnként 29,4 25,4 35,3 29,7 32,4 31,6 30,9 30,5Ritkán, soha 49,0 55,8 52,0 48,5 43,9 46,5 42,5 48,2Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Pszichés betegsége vanKrónikus szorongás 6,4 7,4 7,8 11,2 9,0 10,4 10,6 8,6Krónikus depresszió 5,4 3,7 3,3 6,5 7,4 8,1 8,8 6,2Egyéb pszichés, mentális probléma 3,9 2,1 2,5 2,6 3,3 3,7 4,3 3,4

* A kérdőíven szereplő kérdések: Az elmúlt 4 hétben milyen gyakran érezte magát (1) nyugodtnak, békésnek; (2) szomorúnak, kedvetlennek; (3) boldognak; (4) milyen gyakran érezte, hogy tele van életerővel; (5) hogy ideges; (6) hogy letört; (7) hogy tele van energiával; (8) hogy kimerült; (9) hogy fáradt.

4 Ezt a jelenséget a szakirodalom fejlődési paradoxonként ismeri. A kifejezés Gregg Easterbrook The progress paradox: How life gets better while people feel worse című cikkéből származik, amit több szerző is adaptált hasonló jelenségekre (például Kopp Mária: A közép-kelet-európai egészségparadoxon).


98

A régiós bontású adatok alapján a Nyugat-Dunántúlon élők mentális egészsége a legkedve-zőbb, míg az észak-magyarországiak számoltak be a legrosszabb mentálhigiénés állapotról. A kérdőíven szereplő és a témakörhöz tartozó csaknem mind a 9 kérdés esetén e két régió adatai jelentették a két szélsőértéket. A nyugat-dunántúliak mellett – a fi zikai egészséghez hasonlóan – a kedélyállapot vonatkozásában is a Közép-Dunántúlon, valamint a Közép-Magyarországon élők számoltak be relatíve kedvező helyzetről. Ez természetesen összefüggésben van azzal, hogy az előbbi térségekben magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, kedve-zőbb a munkaerő-piaci helyzet (magasabb a foglalkoztatottsági ráta, alacsonyabb a munkanél-küliség) és magasabb az átlagos jövedelem (2. tábla).

A mentális egészséggel összefüggő kérdésekre adott válaszok jól illeszkednek a betegsé-gekről rendelkezésre álló adatokhoz. Abban a három régióban (Nyugat- és Közép-Dunántúlon, valamint Közép-Magyarországon), ahol a lakosság kedélyállapota kedvezőbb, az országos-nál alacsonyabb a krónikus szorongásban, depresszióban vagy egyéb pszichés betegségben szenvedők aránya.

3.5. Munkahelyi hiányzás

A betegségek társadalomra rótt egyik jelentős terhe a munkahelyi hiányzásokból adódó be-vételkiesés. Ezért kiemelt fontosságú annak vizsgálata, hogy egy-egy személy milyen gyakori-sággal, mennyi időre marad távol a munkájától egészségi problémája miatt. Magyarországon a foglalkoztatottak 25%-a nyilatkozta azt, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban legalább egy-szer előfordult, hogy betegsége miatt hiányzott munkahelyéről. Erről a legnagyobb arányban (27%) Dél-Dunántúlon, a legkisebb mértékben (18%) pedig Közép-Dunántúlon számoltak be.

4. ábraA munkahelyüktől legalább egy napot egészségi okból

távolmaradók megoszlása, 2009

0 20 40 60 80 100



Dél-Alföld

Ny ugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl

Észak-Alföld

Közép-Dunántúl

%

Legfeljebb 5 napot hiány zott 5 napnál többet hiány zott

Azok közül, akik legalább egy napot hiányoztak, egy személy átlagosan 43 napot (régión-ként 24–67 napot) maradt távol munkájától a vizsgált időszakban, ami azonban a tartósan tá-vol lévők hiányzásait is tartalmazza, így az átlagot nagymértékben befolyásolják a kiugró érté-kek. Más középértékeket vizsgálva kiderül, hogy a lakosság kevesebb mint fele vesz igénybe 10 napnál hosszabb idejű betegszabadságot, és negyedük 6 napnál is kevesebbet hiányzik (4. ábra). Ezek az értékek régiónként 9–14, illetve 5–7 nap között szóródnak.

Legfeljebb 5 napot hiányzott 5 napnál többet hiányzott

99

Tanulmányok II.

4. Az egészség-magatartás regionális különbségei

4.1. Testmozgás, táplálkozásAz elhízást az Egészségügyi Világszervezet a 10 legjelentősebb egészségügyi probléma

közé sorolta, és a legújabb kutatások szerint a túlsúly egészségi állapotra gyakorolt negatív ha-tása eléri a dohányzásét. Az elhízás mértékétől függően megnő a szív- és érrendszeri betegsé-gek, a hipertónia, a diabetes, a zsíranyagcsere-zavarok, egyes daganatos betegségek, króni-kus mozgásszervi elváltozások kialakulásának kockázata, illetve az e betegségek által okozott elhalálozások gyakorisága. A túlsúly kialakulásért életmódbeli és környezeti tényezők egyaránt felelősek, és a felmérés eredményei alapján az is megállapítható, hogy az elhízás előfordulá-si gyakoriságát a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek is befolyásolják. Ezen túlmenően a társadalmi szokások, tradíciók, illetve a népesség demográfi ai struktúrájának területi különb-ségei is befolyásoló tényezők. Az elhízás meghatározására leggyakrabban használt mutató a testtömegindex, amely a magasságból és a testsúlyból származtatott mutató5 (3. táblázat). A 2009. évi egészségfelmérés során kikérdezett adatokból számolva a lakosság több mint har-mada volt túlsúlyos, további mintegy ötöde pedig elhízott. A súlyfölösleg a férfi akat és az idő-sebb korosztályokat nagyobb arányban jellemezte. Régiónként tekintve az elhízottak aránya a nyugati területeken az átlagosnál alacsonyabb (16–19%), a keleti országrészekben pedig ma-gasabb (20–23%) volt. Ugyanakkor a túlsúlyos kategóriába tartozók az országosan jellemző-nél (34,2%) kisebb részt csak Közép-Magyarországon (32%) és Észak-Magyarországon (34%) alkottak. A testtömegindex alapján soványnak tekinthetők is az alföldi régiókban és Észak-Ma-gyarországon, illetve Dél-Dunántúlon tettek ki az átlagosnál nagyobb (4–5%-os) részt, így a normál súlyúak aránya a középső és a nyugati országrészekben volt magasabb (43–46%).

3. táblaA lakosság megoszlása testtömegindex-kategóriák szerint, 2009

(%)

KategóriaKözép-Magyar-ország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

Sovány 3,5 3,9 2,9 4,2 4,0 4,6 4,9 4,0Normál súlyú 46,2 44,2 42,3 42,5 39,1 40,0 37,7 42,3Túlsúlyos 32,1 35,5 35,7 34,6 33,8 35,4 35,6 34,2Elhízott 18,2 16,4 19,2 18,8 23,1 20,1 21,9 19,5Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A testsúly optimális szinten tartásának két alapvető tényezője a testmozgás és a megfelelő táplálkozás. A felmérés többek között a kikérdezést megelőző héten végzett intenzív testmoz-gást tudakolta, és a mindennapi élettel, munkavégzéssel összefüggő, legalább 10 percen át tartó mozgást is fi gyelembe vette. Eszerint a válaszolók közel fele egy napon sem végzett in-tenzív testmozgást. Ezt meghaladó arányban Közép- és Észak-Magyarország lakossága volt passzív (52 és 55%-os aránnyal). Az elhízottak körében jóval nagyobb részt (57%-ot) tettek ki az intenzív mozgást nem végzők. Ez az arány a központi régióban közel kétharmad volt.

Az intenzív mozgást végzők aránya az egyes korcsoportokat tekintve jelentősen eltér (5. áb-ra). Míg a 15–17 éveseknek háromnegyede, addig a 64 év felettieknek kevesebb mint harma-da végzett az adott hét folyamán intenzív testmozgást.

5 A kilogrammban megadott testtömeget osztják a méterben megadott magasság négyzetével. A WHO szerint normális a testsúly, ha a testtömegindex 18,50–24,99 között van. (Gyermekek esetén ez az összefüggés és kategorizálás nem használható; sportolókra is korrek-ciókat kell fi gyelembe venni.)


100

5. ábraAz intenzív testmozgást végzők aránya korcsoportonként, 2009

0

5

10

15

20

25

30

35

40


Közép-Dunántúl Ny ugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magy arország

Észak-Alföld Dél-Alföld

15–17 év es 18–34 év es 36–64 év es 65 év es és idősebb

%

Az egészségtudatos életmódban, az egészséges táplálkozásban meghatározó szerepe van a zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak. A felmérés eredménye szerint a felnőtt lakosság 73%-ának étrendjében naponta egy vagy több alkalommal szerepelt zöldség, gyümölcs, to-vábbi 24%-uknak pedig hetente egyszer, illetve két-három naponta. Az ennél ritkábban zöld-séghez, gyümölcshöz jutók aránya 3-4% körül alakult. A napi szinten zöldséget, gyümölcsöt fo-gyasztók a dunántúli régiókban tettek ki az átlagosnál nagyobb hányadot (75–76%-ot), míg a heti néhány vagy csak egy alkalommal zöldséget, gyümölcsöt fogyasztók aránya az alföldi ré-giókban és Észak-Magyarországon, valamint Közép-Magyarországon volt magasabb.

A táplálkozási szokásokban, az étrend összeállításában és az élettani szempontból minő-ségi ételek beszerzésében jelentős szerepe van a jövedelmi viszonyoknak (4. táblázat). Ez tükröződik az egyes jövedelmi ötödökbe tartozók zöldség- és gyümölcsfogyasztásának gya-koriságában. A legalsó jövedelmi ötödbe tartozók 65%-a fogyasztott napi rendszerességgel zöldséget, gyümölcsöt, ezzel szemben a legmagasabb jövedelmi kategóriában arányuk már mintegy 80%-os volt.

4. táblaA naponta zöldséget, gyümölcsöt fogyasztók aránya jövedelmi ötödönként, 2009

(%)

Jövedelmi ötöda)Közép-Magyar-ország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld Dél-Alföld Össze-

sen

1. 67,9 67,3 68,0 58,5 63,1 65,2 65,2 64,92. 64,5 68,4 68,2 69,3 66,3 73,2 74,3 69,03. 72,6 84,4 82,0 84,3 76,2 73,0 77,0 77,24. 72,0 76,8 73,5 85,3 73,4 70,7 75,3 74,35. 77,6 82,2 79,5 84,6 79,6 79,7 80,6 79,4

a) Az egy főre jutó jövedelem az 1. ötödben a legalacsonyabb, az 5-ben a legmagasabb.

Az egészség megőrzéséhez, a megbetegedések megelőzéséhez és egyes betegségek kezeléséhez elengedhetetlen az egészségtudatos táplálkozás, illetve meghatározott étren-dek alkalmazása (5. táblázat). Az egészségfelmérés eredményei szerint a 14 évesnél idősebb

Nyugat-DunántúlMagyarországMagyarország

101

Tanulmányok II.

lakosság mindössze 27%-a követett tudatosan valamilyen étrendet. Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön ez a lakosságnak mindössze 23–24%-át jellemezte, a központi régióban viszont már mintegy harmadát. Az általánostól eltérő étrend bevezetésére többnyire már kialakult betegségek kezelésének részeként került sor. A két leggyakrabban al-kalmazott étrend a zsírszegény (7%) és a cukorbeteg-diéta (5%). A zsírszegény diétát köve-tők aránya a központi régióban (9%) volt a legmagasabb, Dél-Dunántúlon és Észak-Magyar-országon pedig a legalacsonyabb (4-4%). Cukorbeteg-diétát Közép- és Nyugat-Dunántúlon, valamint Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön alkalmaztak az átlagosnál nagyobb (6–7%-os) arányban. Viszonylag elterjedtnek számít még az energiaszegény és a sószegény diéta, amit a lakosság 3-3%-a követett. Az előbbit Közép- és Észak-Magyarországon, az utóbbit pe-dig a központi régióban és Közép-Dunántúlon alkalmazták az átlagot meghaladó gyakoriság-gal. Az életkor előrehaladtával a lakosság mind nagyobb hányada étkezett valamilyen speciális étrend szerint, így a 15–34 éveseknek még csak ötöde, a 64 évesnél idősebbeknek viszont már több mint harmada.

5. táblaTáplálkozási szokások, 2009

(%)

ÉtrendKözép-Magyar-ország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl



Általánosa) 67,0 73,0 73,1 77,4 76,6 77,7 72,2 72,7Zsírszegény 9,1 6,0 5,7 3,8 3,9 6,5 7,6 6,7Cukorbetegekéb) 4,0 5,9 6,3 4,8 6,5 4,2 5,5 5,1Sószegény 3,3 3,8 1,7 2,7 2,8 2,0 2,8 2,8Energiaszegény 3,4 1,4 2,5 2,5 3,4 1,6 2,3 2,6Gyomorkímélő 2,8 1,5 2,7 1,1 1,8 2,0 3,2 2,3Energiagazdag 2,9 2,7 1,3 1,2 2,1 1,2 1,6 2,0Rostdús 3,2 1,5 1,9 2,0 1,0 1,3 1,2 2,0Egyéb 4,2 4,2 4,7 4,4 2,0 3,5 3,6 3,8Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

a) Semmilyen speciális étrendet nem követ.b) A cukorbetegség diétája.

4.2. Dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószer-használat

A dohányzás számos súlyos, gyakran végzetes kimenetelű betegség – többek között a tüdő-rák és egyéb lokalizációjú rosszindulatú daganatok, az idült obstruktív tüdőbetegség, bizonyos szív-érrendszeri betegségek (szívinfarktus, érelmeszesedés, stroke) – közvetett vagy közvet-len okozója, amely jelentős mértékben hozzájárul a morbiditás és az idő előtti mortalitás emel-kedéséhez.

A felmérés szerint a 14 évesnél idősebbek több mint fele dohányzott már élete folyamán, és mintegy negyede a felmérés időszakában is rendszeres dohányzónak számított, 11% pe-dig naponta legalább 1 doboz cigarettát elszívott (6. táblázat). Ez utóbbiak aránya területen-ként 8–13% között szóródott. A legalacsonyabb érték Közép-Dunántúlt (8,5%), a legmagasabb pedig Észak-Magyarországot (12,6%) jellemezte. A rendszeres, de napi egy doboznál keve-sebb cigarettát fogyasztókat tekintve az észak-magyarországi arány (16,4%) szintén kissé az országos felett alakult, a dél-dunántúli azonban még ennél is lényegesen magasabb (22,8%) volt. Ugyanakkor a dohányzásról leszokottak aránya is Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb (20,1%), így a népesség azon része, amely soha nem dohányzott, Dél-Dunántúlon volt a leg-alacsonyabb (41,7%). A soha nem dohányzók aránya Közép-Dunántúlon és az Alföldön (51–53%) volt kedvezőbb az országosan jellemzőnél.


102

6. táblaDohányzási szokások, 2009

(%)

Az elszívott mennyiségKözép-Magyar-ország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl



Legalább egy dobozzal naponta 11,2 8,5 9,3 11,7 12,6 10,9 10,3 10,8Kevesebb mint egy dobozzal naponta 15,9 15,8 16,3 22,8 16,4 14,7 14,4 16,2Alkalomszerűen 5,6 4,0 3,7 3,7 3,8 3,3 5,2 4,4Leszokott 17,9 19,5 19,6 20,1 16,5 18,8 16,8 18,3Soha nem dohányzott 49,5 52,2 51,2 41,7 50,7 52,3 53,3 50,3Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A férfi ak körében jóval elterjedtebb a dohányzás. A rendszeresen, illetve alkalmanként rágyújtók együttes aránya a férfi aknál 37% volt, ami mintegy 10 százalékponttal haladta meg a nőkét. Terü-letenként és nemenként még nagyobb eltérések tapasztalhatók, különösen a nagydohányosok kö-rében. Észak-Magyarországon a legalább naponta egy doboz cigarettát fogyasztó férfi ak aránya (19,7%) háromszorosa, Nyugat-Dunántúlon (15,7%) pedig mintegy ötszöröse volt a nőkének.

A lakosság dohányzási szokásai iskolázottsági szintjük szerint is eltérőek (6. ábra). A leg-alább napi egy doboz cigarettát elszívók aránya az érettségi nélküli középfokú végzettségűek között volt a legmagasabb (16%-os), különösen Észak-Magyarországon (23%) és a központi régióban (19%).

A legtöbbet dohányzók aránya az érettségizettek között mintegy fele, a felsőfokú végzettségű-eké pedig alig negyede az érettségi nélküli középfokú végzettséggel rendelkezőkének. Az érett-ségizettek között Dél-Alföldön és Közép-Magyarországon haladta meg az országos szintet a leg-többet dohányzók aránya (12–12%), a felsőfokú végzettségűeken belül pedig a dunántúli régiók mellett Észak-Magyarországon tettek ki átlag feletti (6–7%-os) részt a napi egy doboznál többre rágyújtók. A dohányzásról leszokottak aránya (22%) szintén az érettségi nélküli középfokú vég-zettségűek körében volt a legmagasabb, és a dunántúli régiókban jóval átlag felett (24–27%) ala-kult. Ugyanakkor a felsőfokú végzettségűek között voltak legnagyobb arányban (61%-ban) azok, akik soha nem dohányoztak, Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Alföld diplomásai között ennél is nagyobb (62–67%) volt a soha nem dohányzók aránya.

6. ábraA legalább napi egy doboz cigarettát fogyasztók aránya iskolai végzettség szerint, 2009

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100


Közép-Dunántúl

Ny ugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld

Dél-Alföld

15–17 év es 18–34 év es 35–64 év es 65 év es és idősebb

%

103

Tanulmányok II.

Az egészséget befolyásoló kockázati tényezők között nem elhanyagolható a passzív do-hányzás szerepe. A legfrissebb kutatások szerint közel olyan mértékű káros hatást gyakorol a szervezetre, mint az aktív dohányzás. A nemdohányzók védelmében jelentős szerepe van a munkahelynek, illetve a családban dohányzóknak, akik megfelelő intézkedésekkel, kellő oda-fi gyeléssel csökkenthetik a nemdohányzókat érő káros hatásokat. Az egészségfelmérés ada-tai alapján a népesség közel ötöde tartózkodott naponta legalább egy órát dohányfüstös kör-nyezetben lakó- vagy munkahelyén (7. táblázat). A válaszolók viszonylag kisebb hányadát (14–17%-át) érte ilyen jellegű füstszennyezés Nyugat- és Közép-Dunántúlon, illetve az Alföl-dön. Egy óránál kevesebb időt töltött dohányzók társaságában a népesség negyede. A nem-dohányzók szerencsésebb és nagyobb része (56%-a) egyáltalán nem kényszerült passzív dohányzásra. Legkedvezőbb helyzetűnek a közép- és nyugat-dunántúliak, valamint a dél-al-földiek (59–63%) tekinthetők.

7. táblaA passzív dohányzással töltött idő a lakó- vagy munkahelyen, 2009

(%)


Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld

Dél-Alföld

Össze-sen

Naponta több mint egy óra 20,7 16,9 14,4 20,5 21,1 18,5 17,3 18,9Naponta kevesebb mint egy óra 24,9 20,5 26,5 30,4 23,2 26,4 24,0 25,0Egyáltalán nem 54,4 62,6 59,1 49,1 55,6 55,1 58,8 56,1Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A káros és veszélyes alkoholfogyasztás a harmadik helyen áll az egészséget veszé-lyeztető tényezők között6. Az Európai Unióban évente kb. 195 ezer halálesetért, a férfi -ak és nők korai halálozásának 12%-áért, illetve 2%-áért tehető felelőssé. A 15–29 éves korosztályban a férfi ak halálozásának negyede, a nőkének tizede hozható összefüggés-be az alkoholfogyasztással. Az unióban az összes közúti baleset mintegy 25%-ában sze-repet játszik az alkohol, és minden évben több mint 10 ezer halálos közúti balesetet okoz. A gyermekek bántalmazásának vagy elhanyagolásának hátterében a becslések szerint 16%-os gyakorisággal az alkoholfogyasztás áll.

A 14 évesnél idősebb népesség 4,6%-a számított nagyivónak önbevallás alapján. A jelen-ség területi különbségeinél tekintettel kell lenni a bevallási hajlandóságból adódó eltérésekre is (8. táblázat). Régiónként nézve Közép- és Dél-Dunántúlon volt legmagasabb a nagyivók ará-nya (6–6,2%), ugyanakkor az ellentétes pólust képviselő absztinenseké az Alföld és Észak nagyrégióban (40–45%).

8. táblaAlkoholfogyasztási szokások,* 2009

(%)


Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld Dél-Alföld Ország

összesen

Nagyivó 5,1 6,0 4,4 6,2 3,0 3,0 4,8 4,6Mértékletes alkoholfogyasztó 16,1 15,0 19,4 15,6 13,3 12,5 13,5 15,1Alkoholt ritkán fogyasztók 46,6 40,9 45,1 45,1 38,5 41,6 41,7 43,4Alkoholt nem fogyasztók 32,2 38,1 31,1 33,1 44,9 42,9 40,0 37,0Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

* A válaszolók arányában.

6 Az egészségi állapotot meghatározó tényezők – Alkoholfogyasztás. Egészségügyi Minisztérium. 2009. október 30.


104

Az alkoholfogyasztási szokásaikról nyilatkozó nőknek a férfi akénál jóval nagyobb része, mintegy fele vallotta magáról, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, és összességében min-den kilencvenedik nő számított nagyivónak. A válaszoló férfi ak mindössze ötöde állította ma-gáról, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholtartalmú italt, Nyugat- és Dél-Dunántúlon ennél is kisebb részük, tizedük. A férfi ak 8,6%-a számított nagyivónak, ami régiónként 6–12%-os ará-nyokat takar. Az alkoholfogyasztás leginkább a fi atalok egészségét veszélyezteti (9. táblázat). A 15–17 éveseknek közel fele úgy nyilatkozott, hogy fogyaszt alkoholt, ami igen sajnálatos.

9. táblaA 15–17 évesek alkoholfogyasztása, 2009

(%)


Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld

Dél-Alföld Összesen

Mértékletes alkoholfogyasztó – – – – – 4,5 5,5 1,6Alkoholt ritkán fogyasztó 50,2 48,2 46,6 64,3 46,9 47,3 33,7 47,0Alkoholt nem fogyasztó 49,8 51,8 53,4 35,7 53,1 48,2 60,9 51,4Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Ugyanakkor e korosztályban a nagyivás még nem jellemző, viszont két régióban, Észak-Al-földön és Dél-Alföldön már a fi atalok 4–6%-a adott számot arról, hogy mértékletesen, vagyis heti rendszerességgel iszik alkoholtartalmú italt. Az alkalmi alkoholfogyasztás a dél-dunántúli 15–17 évesek körében volt a legelterjedtebb, mintegy 64%-ukat jellemezte.

A nagyivók aránya az életkor előrehaladtával az időskorig emelkedett, majd a 65. életév be-töltését követően csökkent (7. ábra). Jellemzően a 35–64 éves korcsoportban volt a legmaga-sabb, ami különösen igaz Dél-Dunántúlra.

7. ábraA nagyivók aránya korcsoportonként, 2009

Az alkoholfogyasztási szokások az iskolázottsági szinttől függően is eltérőek. A nagyivók aránya (7,1%) az érettségivel nem rendelkező középfokú végzettségűek körében volt a legma-gasabb, akárcsak a rendszeresen dohányzóké. Legkedvezőbb az arány a diplomásoknál, akik-nek 3% körüli része tekinthető nagyivónak.

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Közép-Dunántúl

Ny ugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld

Dél-Alföld

18–34 év es 35–64 év es 65 év es és idősebb

%

105

Tanulmányok II.

Családi állásukat tekintve az elváltak között tettek ki legnagyobb részt (7%-ot) a nagyivók, és arányuk Dél-Dunántúlon az országos átlag közel kétszerese. A családi állástól függetlenül, abból az aspektusból is vizsgálhatjuk a nagyivók arányát, hogy az egyén mennyire magányos. A társas kapcsolatok, társas támogatottság hiánya esetén nagyobb eséllyel alakult ki nagyivás. A társas támogatás súlyos hiányában szenvedők körében több mint kétszeres volt a nagyivók aránya (9,2%) a kielégítő kapcsolati rendszerrel rendelkezők adatához (3,8%) képest.

Az egészségfelmérés eredménye alapján a 14 évesnél idősebbek 1%-a vallotta magáról, hogy a kikérdezést megelőző évben fogyasztott valamilyen kannabiszszármazékot, és 0,4%-a jelezte, hogy élt kokain, amfetamin, extasy vagy egyéb kábítószerrel. Az enyhébb drogok fogyasztása Közép-Magyarországon volt a legelterjedtebb, az itt élők 1,7%-át érintette, leg-kisebb részben pedig a nyugat-dunántúli (0,4%), illetve az észak-magyar országi (0,6%) la-kosság fogyasztotta ezeket a szereket. Az erősebb drogok fogyasztása viszont Közép-Ma-gyarország mellett már Észak-Magyarország és Észak-Alföld lakossága körében fordult elő említésre méltó (0,6–0,6%-os) arányban. Drogfogyasztás terén a fi atalok a legveszélyeztetet-tebbek. A kannabiszszármazékokat fogyasztók aránya a 15–17 évesek körében volt a legma-gasabb (2,2%), területenként és nemenként jelentős szóródással.

5. Összefoglalás

Elemzésünkben az egészség és az életmód regionális különbségeit vizsgáltuk. Ezek a kü-lönbségek az egyes régiók eltérő társadalomstruktúrája miatt alakultak ki, ugyanis az életmó-dot és ezzel összefüggésben az egészséget is számos társadalmi, gazdasági tényező befo-lyásolja. Tanulmányunkban ezek közül az életkort, a nemet, az iskolázottságot, a jövedelmi helyzetet, a munkaerő-piaci státust és a társas támogatottságot emeltük ki, és az egészség-magatartás különbségeit ezek mentén vizsgáltuk. Az (önértékelésen alapuló) egészségi álla-pot azokban a régiókban mutatott kedvezőbb képet a 2009. évi egészségfelmérés adatai alap-ján, amelyek (az egy főre jutó GDP-ben kifejezett) fejlettség tekintetében is a térségi rangsor elején állnak, illetve ahol kedvezőbb a munkaerő-piaci helyzet, magasabbak a jövedelmek. Az egészséget az életmód nagymértékben meghatározza, az életmód (egészségtudatos táplálko-zás, dohányzás, alkoholfogyasztás) regionális különbségeit pedig (számos más faktor mellett) szintén a fent említett társadalmi, gazdasági tényezők területi eltérései determinálják.


106

Irodalom

Marc Lalonde (1974): A new perspective on the health of Canadians. http://heapro.oxfordjournals.org/content/1 /1/93.short

Gregg Easterbrook (2004): The progress paradox: How life gets better while people feel worse, 2003. Random House Trade Paperbacks

KSH (2010): A gazdasági folyamatok regionális különbségei Magyarországon 2009-ben. http://portal.ksh.hu/pls /ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/gazd_reg_kulonb_2009.pdf

Boros Julianna (2010): A felnőtt magyar lakosság egészség-magatartási szokásai kérdőíves egészségfelmérések eredményei alapján. http://egeszseg.bdf.hu/segedlet/Kiss/10borosj.doc

Egészségügyi Minisztérium: Az egészségi állapotot meghatározó tényezők – Alkohofogyasztás. http://www.eum.hu/eu-egeszsegugy/eu-integracio/egeszsegi-allapotot

Statisztikai Tükör: Egészségfelmérés, 2009. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel310021.pdf

Az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele: Dohányzásról leszokást segítő program. www.eum.hu/tudo-dohanyzas-ml-pdf

Kulcsszavak: egészségfelmérés, életmód, egészség-magatartás, önértékelés, regionális kü-lönbségek, korlátozottság, betegség, mentális egészség, táplálkozás, testmozgás, dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószer.

GAZDASÁGI TÁRSADALMI EGÉSZSÉG Z ANULMÁNYOK … · Ára: 1800,–ft tanulmÁnyok ii. az...

Documents

Transcript of GAZDASÁGI TÁRSADALMI EGÉSZSÉG Z ANULMÁNYOK … · Ára: 1800,–ft tanulmÁnyok ii. az...