FINNORSZÁG ÚTJA A...

EMBASSY OF FINLANDBUDAPEST

FINNORSZÁG ÚTJA A FÜGGETLENSÉGIG


2

EGYESÍT A KERESKEDELEM, A HIT ÉS A HÁBORÚ

A középkori skandináv és német terjeszkedés hatására a finnek

lakta területek legnagyobb része többé-kevésbé békés úton svéd fennhatóság és a nyugati kultúra befolyása alá került. Finnország a balti-tengeri kereskedelmi útvonalak révén ismertté vált a német Hanza-városokban, amelyekből kereskedők és iparosok költöztek a finn városokba. A reformáció nyomán megerősödött együttműködésnek új távlatokat adott Svédország 1630-as belépése a harmincéves háborúba.

A finn csapategységek közül leginkább a lovasság, a hakkapeliták keltettek figyel-met. A korabeli vélemények szerint az egyébként nagy pusztítással járó hábo-rúban a finnek nem viselkedtek kegyet-len megszállókként. A boszorkányos ké-pességeikről szóló mendemondák talán annak tulajdoníthatók, hogy összemos-ták őket a lappokkal, akiknek babonás hiedelemvilágáról már az 1590-es évek-ben is említést tett a német irodalom. �

Hans Ulrich Francke: Páncélos lovas. Rézkarc, 1643.

Palamedes Palamedesz: Lovassági összecsapás a hídon. (kb. 1630.) A sokáig elhúzódó harmincéves háború bőven szolgáltatott témát a Palamedeszéihez hasonló háborús festményekhez.

Sámándob, amely állítólag a lappföldi Tornio környékéről származik. A lapp sámándobok a 17. századi Lappföldről szóló irodalom állandó témái voltak. Ez a dob jelenleg a berlini néprajzi múzeum gyűjteményébe tartozik.

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS

Carl Andreas Ekman: Lalli és Szent Henrik.A finnek angol származású nemzeti védőszentjének meggyilkolása a korai finn történelem egyik legismertebb eseménye, a legújabb kutatások azonban megkérdőjelezik megtörténtét.

A német Sebasti-an Münster 1544-ben Baselben megjelen Cosmog-raphiája a szerző szerint az egész világ leírása, amely minden abban létezőről hírt ad. Az olvasó például a finn nyelvű Mi Atyánkot is olvashatta benne.

A Brémában az 1960-as években feltárt, az 1380-as évekből származó kereskedőhajó, ún. kogg rekonstrukciója. A kogg a Hanza-szövetség legelterjedtebb hajótípusa volt..

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS


3

A svéd uralom végén Finnországba lá-togató utazók nagy többsége brit

volt, akiket a fehér éjszakák és a nemes vademberekkel való találkozás lehetősé-ge vonzott a távoli északra. Finnország-ból számikat és rénszarvasokat vittek magukkal emlékbe, amiket aztán kisebb vagy nagyobb körben mutattak be, mint például William Bullock gyűjtő 1822-ben Londonban. 1819-ben Edward Daniel Clar-ke mineralógus részletes leírást közölt 1799-ben tett skandináv útjáról, melynek során érintette Lappföldet és Finnorszá-got is. A mű geológiai, topográfiai és ter-mészettudományos észrevételeket, vala-mint leírásokat közöl az Enontekiőben és Turkuban töltött hosszabb időszakról.

UTAZÓK ÉS HADIHAJÓK

Turku az Akadémiája miatt volt érdekes Clarke számára. Voltak azonban olyan utazók is, akiket más motivált. A Finnor-szágba érkező brit katonai személyeket elsősorban Viapori erődítménye érdekel-te, míg John Paterson misszionárius 1812-es látogatása nyomán megalakult a finn Bibliai Társaság. A krími háború miatt 1854–55-ben megjelent a brit hadiflotta Finnország vizein. A támadás pusztítást hagyott maga után a Botteni-öböl part-jain, felháborodást és ellenkezést váltott ki sokakból Nagy-Britanniában. A helyi-ek olvasási készsége meglepte a partra szálló brit tiszteket. �

William Bullock (kb. 1773–1849) brit utazó és

gyűjtő építtette 1812-ben az Egyiptomi Csarnokot

(Egyptian Hall) a londoni Piccadillyn, azért, hogy

ott kiállításokat lehessen tartani. 1822-ben egy számi családot és rénszarvasukat lehetett itt megtekinteni. A látogatók kipróbálhatták a rénszarvas vontatta szánt

is. Korabeli metszetek.

Daniel Clarke mineralógus és felfedező (1769–1822). E. Scriver színes nyomata 1825-ből.

Téli felfedezőút az ålandi vizeken, 1799. E. D. Clarke képe azt érzékelteti olvasóival, hogy hogyan keltek át a tengeren, amikor a jégre még nem lehetett rámenni. Clarke útikönyvének illusztrációja.

Edwin Thomas Dolby: Őfelsége hajója, a Bulldog, Bomarsund előtt, 1854. augusztus 15. Dolby Vázlatok a Baltikumból című sorozata a finn vizeken folytatott háborút mutatja be.

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS

Clarke léghajót is készített enontekiői tartózkodása alatt. A helyiek is

figyelemmel követték a felszállást. Clarke útikönyvének illusztrációja.

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS

Egyptian Hall.

WIKIMEDIA COMMONS


4

A 19. században Nagy-Britannia és Né-metország voltak a tudomány felleg-

várai, melyek vonzották a finn tudóso-kat. Az útra indulók a híres kutatókhoz igyekeztek például a jénai és heidelber-gi egyetemre. Külföldön kapcsolatokat is lehetett építeni, és javítani a finnekről kialakított képet. A külföldi tanulmányok előnyt jelentettek egy hazai hivatal el-nyeréséhez. Néhány finn kutató azonban külföldön futott be karriert, mint példá-ul Johan Axel Palmén zoológus Német-országban kiadott munkájával a ván-dormadarak útvonalairól, valamint a londoni egyetem szociológia professzora, Edward Westermarck, akinek a házasság történetéről (1891), valamint a morál ki-alakulásáról és fejlődéséről (1906–08) szóló kutatásai saját iskolát teremtettek.

TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET

A finn művészek az 1850-es években Düs-seldorf felé vették az irányt, hogy az aka-démián táj- és zsánerfestészetet tanul-janak. Legtehetségesebbjüknek, Werner Holmbergnek, kevéssel halála előtt pro-fesszori állást ajánlottak a Weimari mű-vészeti akadémián. Axel Gallén (1907-től Gallen-Kallela) szimbolizmusa figyelmet keltett Németországban Edward Munch-kal közös berlini kiállításukon 1895-ben. Művészete iránt a későbbiekben is folya-matos volt az érdeklődés. A finn zene-szerzés mestere, Jean Sibelius Bécsben és Berlinben tanult, ahol a közönség megis-merhette az ő és más finn zenészek, kó-rusok és énekesek elődadását. �

Edward Westermarck a The History of Human Mariage (’A házasság története’) című művében

(1891) azt hangsúlyozta, hogy az emberek nem éreznek természetes vonzalmat azok iránt, akikkel

együtt nevelkedtek. Ez az ún. Westermarck-jelenség a modern szociológia egyik alapfogalma.

Heidelberg 1386-ban alapított egyeteme az 1890-es évek

végén a természettudományok terén a világ vezető szellemi

műhelye volt. J.A. Palmén 1876-ban doktorált Heidelbergben.

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS

WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

GA

LLE

N-K

ALL

ELA

MU

SE

UM

NATIONALARCHIV FINNLANDS

BILDERSAMMLUNG DER UNIVERSITÄT ÅBO AKADEMI

Ugo Barroccio galériatulajdonos 1895-ben Berlinben Edward Munch és Axel Gallén (kb. 1907-től Gallen-Kallela) művészetét bemutató kiállítást szervezett. Kiállítási plakát.

Edward Westermarck, íróasztala mellett, az angol természet lágy ölén, a surrey Box Hillben 1915-ben.

Werner Holmbergnek (1830–1860) az 1860-ban Düsseldorfban festett Országút

Hämében a legismertebb képe. A festmény korábbi címe Forró nyári nap volt, de

megváltoztatták, talán azért, mert Holmberg 1860-ban egy hasonló című művet eladott

egy brit műkereskedőnek.

WIKIMEDIA COMMONS

Jean Sibelius zeneszerző (1865–1957). Fénykép az 1890-es évekből.

Az Axel Gallén (1865–1931) szimbolista

korszakának fő művei közé tartozó Conceptio

Artis (1894-ből) Ugo Barroccio galériájában

is látható volt.


5

Az autonóm Finn Nagyhercegségben a német elem több okból is látvá-

nyos volt. A Viipuri Kormányzóság, az ún. Régi Finnország a 18. század végére kez-dett a német hatás alatt álló Baltikum-ra hasonlítani: igazgatása részbe német nyelvű volt, csakúgy, mint iskolarend-szere. A viipuri német családok, die Alten und Echten (’régiek és igaziak’), vezető tisztségekben voltak. A német befolyás a város gazdasági és kulturális életére azután is jelentős maradt, hogy Viipuri megyét 1812-ben Finnországhoz csatol-ták. A nagyhercegség orosz főkormányzói gyakran balti németek voltak. Balti né-met volt Friedrich von Berg is, aki 1858-ban elérte, hogy Helsinkiben német gyü-lekezetet alapítsanak saját templommal.

1848-ban a cári Sándor Egyetem zeneta-nára, a német Friedrich Pacius megzené-sítette a „Hazánk” című verset, amely Finnország himnuszává vált. Zenei mun-kássága egy olyan városban folyt, amelynek monumentális városközpontját 1816 óta két német építész, Carl Ludvig Engel és Ernst Lohrmann formálta. Georg Franz Stockmann és Gustav Paulig más lübeckiekkel együtt befolyásos emberek voltak a soknyelvű Helsinki-ben. A városiasodás felgyorsulásával a német befolyás csökkent Helsinkiben, Viipuriban és Turkuban. Számos brit vál-lalkozó telepedett le Finnországban text-il- és fémgyárakat alapítva, de nem al-kottak látványosan elkülönülő csoportot a nagyhercegségben. �

A NÉMET FINNORSZÁG

WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

NATIONALARCHIV FINNLANDS NATIONALARCHIV FINNLANDS

Német nyelvű iratok a Viipuri tartományi bíróságról az 1784-es évben tárgyalt ügyekről. Az egyik levél címzettje a Viipuri Kormányzóság főkormányzója, Wilhelm Heinrich von Engelhardt.

Alexander Amatus Thesleff generális viipuri házának tervrajza 1838-ból. A német Thesleff család a város legbefolyásosabb családjai közé tartozott.

Carl Ludvig Engel, dátum nélküli javaslat a Miklós templom keleti teraszának

összekötésére a Nikolainkatu (ma Snellmaninkatu) utcával rámpák

segítségével.

Johan Erik Lindh, Fredrik Pacius (1809–1891) portréja (1848).

Fredrik Pacius 1848-ban szerzett Himnuszának kottája

(1863). Pacius dallama a Himnusz szerzőjének,

Runebergnek a saját korábbi szerzeményét váltotta fel.

WIKIMEDIA COMMONS

WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

PRIVATBESITZ

NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

G. F. Stockmann üzlete az Unioninkatu és az Aleksanterinkatu sarkán 1900 táján.

Georg Franz Stockmann (1825-

1906) 1852-ben költözött Schleswig-

Holsteinből Finnországba. 1858-

ban telepedett le Helsinkiben, ahol

1862-ben alapította híres kereskedését.

Friedrich Wilhelm Rembert von Berg gróf (1794–1874) 1855-től 1861-ig volt Finnország főkormányzója.

Helsinki neogót stílusú német templomát 1864-ben szentelték fel, és a

19. század végén építették hozzá jelenlegi magas

tornyát.

A helsinki német gyülekezet lelkészét, Friedrich Israelt 1916 őszén letartóztatták. 1924-ben kiadta fogságának emlékiratait Im Russischen Militärgefängnis zu Helsingfors (’Orosz katonai börtönben Helsinki környékén’) címmel.

1859. december 27-én kelt lista az adományozókról és adományaikról a frissen alapított helsinki német gyülekezet számára.

PRIVATBESITZ




6

Az ipari forradalom adta előny kül-földön is lehetőségeket teremtett

Nagy-Britannia számára. A James Finlay-sonhoz és John Barkerhez hasonló úttö-rők először gépgyárakat alapítottak Finn-országban, később azonban áttértek a textiliparra. A Finlayson gyapotgyára már az 1840-es években nagyvállalat volt. A Turkuban alapított gépgyár, melynek 1842-ben David Cowie lett a tulajdonosa, sikeresebb lett, és bővült is az 1860-as években, miután William Chricton tulaj-donába került, aki hajóépítésbe is fogott. Ugyanebben az időben számos viipu-ri német kereskedőház fogott ipari tevé-kenységbe, hogy ellensúlyozza szűkülő belső piacait.

Ezen brit és német technológiákkal dol-gozó gyárak működését kezdetben kül-földiek, gyakran német mérnökök és munkavezetők irányították. A finn fafel-dolgozó cégek számára elengedhetet-len rövid távú finanszírozást általában brit és német bankárok szervezték, de a közvetlen befektetések alacsony szinten maradtak. Finnország ezüstfedezetű va-lutára való áttérését 1864-ben a német Rothschild bankház finanszírozta, amely Finnország szinte összes államkölcsönét folyósította 1889-ig. A hosszútávú üzle-ti kapcsolat hátterében többek között a Rothschild bankház készsége állt, hogy a finn államnak kölcsönöket adjon az éhín-séges 1867–68-as években. �

TECHNOLÓGIA ÉS TŐKE

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS


MUZEUMSZENTRUM VON TURKU

SCHWEDISCHE LITERATURGESELLSCHAFT IN FINNLAND

ZENTRALARCHIV FINNLANDS

John Barker gyáros (1791–1854) portréja. Textilgyára 1847-ben épült fel Turkuban.

Tampere gyárai, különösen a Finlayson magas gyárépülete magától értetődő illusztrációi Zachris Topelius Finland framtälldt teckningar (’Finnországi képek’) (1845-1852) című művének. A kép Lennart Forstén műve..

A Turkuban működött William Chrichton (1827–1889) gépvázlatai az 1840-es évekből.

Az élesztő- és alkoholgyártásban használatos Barbet-lepárlókészüléket a rajamäki gyár

számára 1913-ban szerezték be Németországból. A készüléket a Metallwerke J Aders gyártotta

Magdeburgban. Részlet.

A viipuri Hackman kereskedőház finn mértékkel nagyvállalattá

fejlődött, melynek jugend stílusú székháza ma is áll Viipuriban.

Finn államkötvények 1868-ból és 1881-ből. A Szentpétervárra vezető vasút finanszírozására 1868-ban felvett államkölcsönt kivételesen a von Erlanger &

Söhne bankház biztosította.


7

Miután az 1880-as években Oroszor-szág egységesítési politikába kez-

dett, a cári birodalom Finnországéhoz hasonló külön jogállású határvidékeinek mozgástere csökkent. A finn kérdés és az országnak az Orosz Birodalmon belü-li helyzete Leo Mechelin finn államjog-ról szóló művének megjelenésével (1886) vált időszerűvé. A könyvet németül és angolul 1889-ben adták ki. Mechelin jel-lemzése Oroszország és Finnország viszo-nyáról, mint két belügyeiben független fél reáluniójáról nemzetközi érdeklődést keltett ugyan, de nem rendítette meg a német jogtudósokat: szerintük Finnor-szág orosz provincia vagy legfeljebb ál-lamtöredék volt.

Számos német, osztrák, magyar és brit tudós és kulturális személyiség aláír-ta azonban az ún. kulturális petíciót, amelyben az 1899-es februári manifesz-tum által korlátozott jogok visszaállítá-sát szorgalmazták. A német és a brit saj-tó széles körben beszámolt a petícióról, és több olyan pamfletet is megjelentet-tek, amelyek a finn-orosz kapcsolatokat világították meg. A befolyásos brit újság-író, William Stead Home Rule in Finland (’Autonómia Finnországban’) címmel írt egy cikket 1899-ben, mely nagy figyelmet keltett. �

FINNORSZÁG PROBLÉMÁS HELYZETE

WIKIMEDIA COMMONS WIKIMEDIA COMMONS


Leo Mechelin általános leírása a Finn

Nagyhercegség államjogi helyzetéről Marquardsen

elismert közjogi kézikönyvében jelent meg

1889-ben.

Leo Mechelin 1893-ban kiadott, Finnországot

bemutató, illusztrált Finland i 19de seklet (‚Finnország a tizenkilencedik században’) című műve már a következő

évben megjelent németül.

Az ismert osztrák jogász és államtudós, Georg Jellinek nem értett egyet Leo Mechelin felfogásával Finnország államjogi helyzetét illetően. Államtöredékek című művében

(1896) azonban azon a nézeten volt, hogy Finnország nem csupán egy orosz provincia.

A kulturális petíció lapjai Németországból, Nagy-Britanniából, Ausztriából és Magyarországról. II. Miklós orosz cár nem vette át a tudósok és a kultúra képviselői által Finnország érdekében írt felhívást.

Az 1899 júniusában megjelent Finland, an English Journal devoted to the cause of the Finnish people (’Finnország – angol folyóirat a finn nép ügyéről’) volt a finn jogi küzdelmekről külföldön megjelent legdíszesebb kiadvány.

A brit jogtudós, Joseph Ficher felhívása a finnekhez az ifjú finnek körét képviselő folyóiratban, a Valvojában jelent meg 1908-ban.



NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

Leo Mechelin (1839–1914) finn jogász, államférfi.


8

Az autonómia korának végére Finnor-szág integrálódott az őt körülvevő vi-

lágba. A határokat eszmék, ideológiák és egyre több vendég lépte át, akik útleírá-saikban gyakran felhívták a figyelmet a finn nők társadalmi helyzetére, melyet aktívnak és emancipáltnak jellemeztek. Mikor 1906-ban a finn nők a világon el-sőként szavazati jogot kaptak és választ-hatóvá váltak, a brit Independent Labour Party (’Független Munkáspárt’) vezetője, Keir Hardie hangsúlyozta a döntés pél-daadó voltát az ottani suffraget mozga-lom számára. A német szocialisták ve-zetője, August Bebel, aki 1879-ben „A nő és a szocializmus” címmel adta ki művét, gyakran hivatkozott finn példákra.

HALADÓ, DE NEM MINDEN TEKINTETBEN

A radikális reform a többi politikai tábor-ban leginkább aggodalmat keltett. A finn nőszervezetek képviselői szorgal-masan jártak a nemzetközi női konferen-ciákra, amelyeket a kor szokásának meg-felelően vagy szocialistáknak, vagy nem szocialistáknak szerveztek. A finn okta-tási rendszer is figyelmet keltett, néhány utazó szerint a finnek egyenesen szenve-délyesen viszonyultak az iskolákhoz. A megfigyelések azonban nem mindig voltak hízelgők: számos liberális né-met lap és a brit The Star kritizálták cik-keikben 1909-ben a zsidók finnek általi diszkriminációját. �

PRIVATBESITZ

WIKIMEDIA COMMONS

ARCHIV DER ARBEITERBEWEGUNG FINNLANDS


NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

A finn Gőzhajó Részvénytársaság utasszállító hajói már a világháború előtt hetente közlekedtek a Helsinki–Koppenhága–Hull útvonalon. A képen az s/s Titania.

Rosalind Travers brit suffragett 1908-ban tett

utazást Finnországba. Útja után egy részben

fiktív művet jelentetett meg Letters from Finland (’Levelek Finnországból’)

címen, melyről a The Times című lapban 1911.

november 18-án jelent meg kritika.

A brit nők jogainak szószólója, Ethel Brilliana Tweedie termékeny író volt, akinek cikkei lapokban is gyakran megjelentek. 1897-ben útleírást közölt Through Finland in Carts (’Kocsival Finnországban’) címmel.

H.G. Schmalz, Ethel Brilliana Tweedie (182-1940) portréja 1894-ből.

A finn női szocialisták nemzetközi kapcsolatait jórészt Hilja Pärssinen (1876-1936) tanítónő, 1907-től országgyűlési képviselő ápolta.


WIKIMEDIA COMMONS

A német szocialista vezető, August Bebel a Die Frau und der Sozialismus (’A nő és a szocializmus’) című műve 1879-ben jelent meg. Ebben a nők számára egyenjogúságot követel a munkában és a politikában egyaránt. A művet 1904-ben fordították finnre.

Der Internationale A Nők Nemzetközi Szavazójogi Szövetsége 1904-ben alakult meg Berlinben, és számos kongresszust tartott, többek között 1909-ben Londonban, ahol ez a csoportkép is készült. A felső sorban balról a negyedik Annie Furuhjelm Finnországból.

A londoni The Daily News című lap 1911. május 20-án hosszú cikket közölt, amelyben Rosalind Travers a finn nők helyzetéről ír, hangsúlyozva a nemek harmonikus együttélését Finnországban. Részlet.

A nők ügyét képviselő Maikki Friberg az 1913-as budapesti nőkongresszusra összeállított egy

kiadványt, melyben Finnország befolyásos vezetői a nők szavazati jogáról fejtik ki véleményüket.

WIKIMEDIA COMMONS

NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS


WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

Finnország első, egykamarás országgyűlésébe 19 nőt választottak képviselővé. A csoportképen tizenhármuk szerepel. A szocialisták fehér blúzban észrevehetően kitűnnek a többiek közül.

Budapestin vuoden 1913 naisäänioikeuskongressia edeltäneeseen Wienin konferessiin osallistuneen pääsykortti. Suomesta osallistui mm. rouva Ella Hästesko.


9

Németország, az Osztrák-Magyar Mo-narchia és Nagy-Britannia nagyhatal-

mak voltak, akik számára Finnország, és a vele kapcsolatos kérdések általában mar-ginálisak voltak, leginkább Oroszország belügyének tartották őket. Németország állásfoglalást kerülő irányvonala azután is folytatódott, hogy Oroszország 1894-ben szövetséget kötött Franciaország-gal, miközben a németek arra törekedtek, hogy tárgyalásokkal bontsák meg a fran-cia-orosz szövetséget. Ezekre 1905-ben, finn felségvizeken került sor. Az itt elért ún. koivistói egyezményt, amely a kívánt eredményhez vezetett volna, soha nem ra-tifikálták. Ez történt az Åland demilitarizá-lásának megszüntetésére irányuló törek-véssel is 1907–08-ban. A briteket is saját érdekeik vezérelték: a Nagy-Britannia és Oroszország közötti afganisztáni válság idején 1885-ben brit partraszállást tervez-tek Viipuri térségében. A finnországi orosz tevékenységről szóló diplomáciai jelenté-sek sem vezettek intézkedésekhez.

Salisbury miniszterelnök kijelentése 1899-ben, miszerint a brit parlamentnek nincs joga olyan ügyekbe avatkozni, amelyek Finnor-szág jólétét érintik, jól jellemzi azt a hozzáál-lást, amely 1907-ben megerősödött, miután Nagy-Britannia csatlakozott a francia-orosz szövetséghez. Finnország és Írország ügye Nagy-Britannia szempontjából párhuzamos volt, a monarchia hozzáállása pedig egyfor-mán hűvös. A soknemzetiségű monarchia nem is viszonyulhatott volna másképp a dol-gokhoz, és valójában a Magyar Királyság hi-vatalos álláspontja is volt. �

A NAGYHATALMI POLITIKA LÁBJEGYZETE

WIKIMEDIA COMMONS


PR

IVA

TB

ES

ITZ

FINNISCHE LITERATURGESELLSCHAFT

WIKIMEDIA COMMONS

WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

Európa 1890-ben. A néhány nagyhatalom között felosztott földrészen nem sok kisállam volt.

A német császár vitorlása, az SMY Hohenzollern 1905-ben megjelent a Viipuri-öbölben Koivistónál,

ahol az orosz cár Poljarnaja Zvezda (’Északi csillag’) nevű hajója várta. SMY Hohenzollern.

II. Miklós (1868–1918) orosz cár, Finnország nagyhercege.

II. Vilmos (1859–1941) német császár, porosz király.

Lord Robert Cecil, aki később Salisbury márkija lett (1830-1903). Nagy-Britannia miniszterelnöke (1895-1902). Kortárs ábrázolás.

Levél, amelyben Catherine Ridges 1901. március 19-én Reinhold Hausen

levéltárostól ún. gyászbélyeget kér, melyet Axel Gallén tervezett

Finnország saját postájának megszüntetése miatt.

Európa nemzetiségei 1914-ben. A nemzetiségi kérdés különösen a soknemzetiségű Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia számára volt bonyolult. Erről tanúskodik Szinnyei József 1899. április 5-én kelt levele is.

WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

WIKIMEDIA COMMONS


10

A háború kitörése után az antantha-talmak hivatalos álláspontja Finn-

ország ügyében szigorúbbá vált, mert a közös ellenség, Németország és a Monar-chia elleni harc minden más szempontot felülírt. Nagy-Britannia külügyminisz-tériuma azt tanácsolta Oroszországnak, hogy a finn autonómiát korlátozó, 1914-ben kiadott manifesztum után hagyjon fel további intézkedéseivel. Németország szempontjából viszont érdekessé vált a közömbös Finnország, különösen azu-tán, hogy a finn egyetemisták delegáci-ója 1914-ben előadta az önkénteseknek adandó katonai kiképzésre vonatkozó kérését.

KITÖR A VILÁGHÁBORÚ

Az ő törekvéseiket támogatta a korábbi finn ügyvéd, Fritz Wetterhoff, aki Berlin-ben a németek finnországi intervenció-ját szorgalmazta. A döntés a finn kérés támogatásáról 1915. január 26-án szü-letett. Az önkéntesek száma végül csak-nem 2000 főre rúgott, az egység pedig 1916. május 9-én a Királyi Porosz Vadász-zászlóalj nevet kapta. A zászlóalj a né-met legfelsőbb katonai vezetés köreiben is keltett némi érdeklődést, így II. Vil-mos császár 1916. május 31-én Mitauban szemlét tartott náluk. �

WIKIMEDIA COMMONS

NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS


Kitör az első világháború. Németország II. Vilmos által aláírt hadüzenete, Klagenfurtban kiadott mozgósítási parancs és önkéntes katonai szolgálatra való buzdítás Nagy-Britanniából.

A Finnországból Londonba emigrált feminista és szocialista Aino Malmberg 1914 őszén megpróbálta a brit közvélemény elé tárni a finnországi kiutasításokat. Ramsay McDonald brit szocialista vezető sajnálkozó válaszai.

A Finnországhoz való hűvös viszony a sajtóban is megmutatkozott. A The Standard brit lap cikke Az orosz Írország címmel jelent meg 1915 novemberében.

Harald Öhquist finn hegyi vadász (finnül jääkäri)aktivista jelenti Bertel Paulignak 1915. február 25-én Berlinből, hogy 53 láda (azaz 53 finn önkéntes) érkezett Németországba.

Hugo Backmansson örökítette meg a 30-as években Herman Gummerus finn aktivista, Walter Horn egyetemi hallgató és Bertel Paulig találkozóját Stockholmban, 1914 decemberében. A találkozó után nem sokkal elkezdhették a hegyi vadászok toborzását.

Finnországról folyamatosan gyűjtötték az információt a németeknek. Térkép, mely a finnek oroszokhoz való viszonyulását mérte fel 1915-ben.

KRIEGSMUSEUM FINNLANS


NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS



11

1915-től olyan, a németek figyelméért versengő irodák képviselték Finnor-

szágot Berlinben, amelyek valamilyen módon a hegyi vadász (finnül jääkäri) mozgalomhoz kötődtek. Londonban kevés finn élt, és azok-nak sem volt hivatalos pozíciója, így senki nem figyelt rájuk 1918 újéve előtt. A finn célok tá-mogatása nem volt teljesen őszinte német részről, az ország ugyanis a békekötés lehe-tőségeit próbálta feltérképezni – eredmény-telenül. Ahogy a tapogatózások folytatódtak, a hegyi vadász zászlóalj frontszolgálatos ta-pasztalatra is szert tett, pedagógiai szem-pontból jó sorrendben: először nyugalmasabb, majd egy nehezebb szakaszon. A zászlóalj si-keresen teljesítette a feladatot, de 1917 elején a harcmorál a gyengülés jeleit mutatta.

A februári orosz forradalom aztán visszaállította az eredeti helyzetet. A megújult Oroszország is folytat-ni akarta a harcokat Németország ellen, és a finn ügy előmozdítására az antant országok diploma-táinál tett próbálkozások Szentpétervárott rend-re kudarcba fulladtak, különösen miután az ország autonómiája helyreállt. A helyzet csak az októberi forradalom után változott meg, amikor az új vezetés béketárgyalásokba kezdett Németországgal és szö-vetségeseivel. Erich Ludendorff, a német hadsereg első szállásmestere már 1917. november 13-án köve-telte, hogy Finnországot válasszák le Oroszországról. 1917. november 26-án bejelentette a nemrég érkezett finn önkénteseknek, Edvard Hjeltnek és Adolf von Bonsdorffnak, hogy Finnországot függetlenné kell nyilvánítani. Ez meg is történt 1917. december 6-án. �

1917 – A HELYZET MEGVÁLTOZIK

NATIONALARCHIV FINNLANDS WIKIMEDIA COMMONS

NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

Lábvizsgálat egy utász században, Libau, 1917. július 15. A katonák könnyen kaptak lábfertőzést a futóárkokban.

Elesett oroszok a német hadiállások előtt az Aa folyó melletti fronton, 1917. január 15.

Német nyelvű oklevél finn érdemrendhez, ismeretlen szerző. Az oklevelet eltakarja az úgynevezett jääkäri érdemrend, amelyet a 27. Királyi Porosz Hegyivadász Zászlóaljban szolgált katonáknak ítéltek oda.

Szentpéterváron 1907. február 26-án/március 11-én kitört a forradalom. Az orosz csapatok tüntetni gyűltek össze.

A stockholmi orosz nagykövetség 1917. április 1-én kelt bosszankodó levele Herman Gummerusnak, aki annak ellenére sem vetett véget Oroszország-ellenes tevékenységének, hogy a finn autonómiát helyreállították.

Jean Sibelius hegyivadász indulójának eredeti kottája. Állítólag a németek, amikor meghallották a dallamot, megállapították, hogy ”keine Parademarsch”, azaz ”nem díszszemlére való induló”.

Az induló szövegének megírására pályázatot hirdettek a hegyi vadászok között. A győztes Heikki Nurmio két eredeti szövegjavaslata, rajtuk az ”első díj” megjelöléssel.

Erik Heinrichs századparancsnok megállapítja a zsűri nevében, hogy a részvétel jó volt. Heikki Nurmio 20 német márkát kapott jutalmul. 1917. augusztus 15., Felde (hadszíntér).

A német hadvezetés fő alakjai: Paul von Hindenburg tábornagy (1847–1934) és Erich Ludendorff tábornok (1865–1937).

NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS



WIKIMEDIA COMMONS


NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS


12

Afinn kormány több országtól is kérte függetlenségének elismerését, de a

bolsevik kormánnyal bizonytalankodott. A kérést csak hosszas német győzködés után küldték el Szentpétervárra. Német-ország csak 1918. január 6-án döntött Finnország függetlenségének elismerése mellett, miután az orosz kormány érte-sítése megérkezett az elismerésről. 1918 telén kevés finn volt tudatában annak, hogy milyen erős volt a német befolyás az eseményekre. Az orosz csapatok azért vonultak ki a polgárháború dúlta Finnor-szágból, mert a bolsevik kormánynak ezt feltételül szabták a németek Breszt-Li-tovszkban.

INTERVENCIÓ ÉS INGERÜLTSÉG

Ugyanígy, a németek finnországi katonai beavatkozásának feltételeit is megszab-ták több más, 1918. március 7-én kötött egyezményben, amelyek a finn külpoliti-ka folytatását gyakorlatilag Németország jóváhagyásától tették függővé. Ugyan-ezen a napon a német csapatok partra szálltak Ålandon, ezzel biztosítva, hogy a szigetcsoport finn fennhatóság alá tar-tozzon. Az ún. balti hadosztály egy hó-nappal később, április 3-án szállt partra Hangóban. Nagy-Britanniában, ahol az orosz helyzet miatt későbbre halasztották a finn függetlenség elismerését, aggód-va és ingerülten figyelték a finnországi eseményeket. A vörös Finnország külföldi kapcsolatkeresési kísérleteit minden há-borús országban elutasították. August von Brück finnországi német követ tapin-tatosan végezte feladatát, kiderítve, hogy hogyan viszonyul a német beavatkozás-hoz Gustaf Mannerheim, a fehérek főpa-rancsnoka. �

WIKIMEDIA COMMONS

ARCHIV DES MINISTERIUMS FÜR AUSWÄRTIGE ANGELEGENHEITEN FINNLANDS

ÅLAND-MUSEUM


PRIVATBESITZ


Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak, Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Bulgária 1918. március 3-án Breszt-Litovszkban kötöttek békét. A békeszerződés első oldala.

A finn megbízottak 1918 januárjában

Londonból küldött jelentése arról, hogy

Nagy-Britannia hamarosan teljesen elismeri Finnország

függetlenségét, korainak bizonyult.

Miután a németek megérkeztek Oroszországba, a britek kénytelenek

voltak elpusztítani a finnországi bázisú tengeralattjáróikat. A képen

a Tallinnból utolsó útjára induló E 18 látható, amely már korábban

elpusztult.

A Westfalen és Rheinland nevű német hadihajók Åland partjainál 1918. március 5-én. A partraszálló csapatok hamarosan irányításuk alá vonták a szigetcsoportot.

A németek 1918. április 3-án szálltak partra Hangóban. A partraszállási műveletet a hazai mozik számára dokumentálták.

A német vezérkar képviselője 1918. március 3-án írta alá a képen látható táviratot, mely azokról a

Berlinbe is eljutott információkról szól, hogy Gustaf Mannerheim ellenzi a német beavatkozást.

Az információkat Finnország berlini képviselője tagadta.

Nagy-Britannia Helsinkiben működő konzulának 1918. május 10-én keltezett jelentése azokról a feltételekről, amelyek teljesítése esetén hazája kész lenne de facto elismerni Finnország függetlenségét. A jelentést azonnal átadták tájékoztatásul a német követnek is, aki ezt 1918. május 11-én megköszönte.

Military Cross érdemrend, amelyet John Joseph Hitching brit zászlósnak ítéltek meg, amiért segítséget nyújtott az oroszországi brit nagykövetség munkatársainak, akik 1918 márciusában lépték át a vörösök és a fehérek frontvonalát Finnországban.

WIKIMEDIA COMMONS

WIKIMEDIA COMMONS


13

Anémet csapatok gyorsan elérték Hel-sinkit, és 1918. április 12-én megtörték a

vörösök ellenállását. A német parancsnok, Rüdiger von der Goltz gróf először a Kämpi Hotelben, később a főkormányzó palotájá-ban alakította ki főhadiszállását. Kapcso-latba lépett finn politikusokkal, és azokkal a szociáldemokratákkal is, akik nem vettek részt a felkelésben, és német „pótkirály-ként” működött még az után is, hogy 1918. május 4-én visszatért a szenátus. Helsinki polgári érzelmű lakosai lelkesen fogadták a fegyelmezett német csapatokat, a szen-átus még kérést is terjesztett elő, hogy a németek maradjanak Finnországban. Finn-ország honvédelmi rendszerének kialakítá-sában mintegy száz német tiszt vett részt.

Ugyanekkor megfelelő német jelöltet is kezdtek keresni finn királynak. Az áhított Hohenzollner család képviselőjét nem si-került megszerezni II. Vilmos ellenkezése miatt, ezért meg kellett elégedni Friedri-ch Karl hesseni herceggel. Finnország po-litikája teljesen ellentétes volt az antant országokéval. Az 1918 májusában Pet-samóba érkező finn csapat aggodalmat ébresztett a britekben egy esetleges né-met-finn hadművelettel kapcsolatban a murmanszki antant csapatok ellen. 1918 júliusában már majdnem kitört a hábo-rú, de a nyár folyamán, ahogy az antant országok helyzete javult, csillapodtak a feszültségek. A briteknél időnként felme-rült, hogy élelmiszert küldjenek az éhín-ség sújtotta Finnországba, de erre végül nem került sor. �

A NÉMETORSZÁG FELÉ ORIENTÁLÓDÓ FINNORSZÁG

A németek által nyomtatott röplap, amely

a német beavatkozás humanitárius jellegét

hangsúlyozza.

Rüdiger von der Goltz gróf, tábornok (1865–1946), a balti-tengeri német hadosztály parancsnoka.

WIKIMEDIA COMMONS


PRIVATBESITZ

Adolf Bock: A Westfalen és a Posen nevű német hadihajók úton Helsinkibe 1918 áprilisában.




NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

BUNDESARCHIV

Helsinki elfoglalása nem sikerült kisebb vereségek nélkül. A gépfegyver ezért állt készenlétben az Esplanadi sétányon még a küzdelmek végeztével is. Az Alexander Federley képeslapján megjelenő kocsis viszont maga a megtestesült nyugalom.

Fridrich Karl hesseni herceget (1868–1940) 1918. október 9-én választották királlyá..

A királyságpárti finnek reménye, hogy megkapják a Hohenzollner család képviselőjét, Oskar herceget (1888-1958) uralkodónak, II. Vilmos ellenkezésébe ütközött.

Adolf Reuter tengerészeti attasé jelentése (1918. augusztus 11.) a királykérdés miatt felbolydult Helsinki helyzetéről, ami indokolttá tette, hogy a német hajók Finnországban maradjanak.

A brit The Daily News című lap 1918. augusztus 26-án terjedelmes cikket közölt

Finnország helyzetéről. A cikkben többek között megállapították, hogy a finn

vörösök és a szövetségesek egyesítették erejüket Kelet-Karéliában.

A csonka országgyűlés. A polgárháború utáni üléseken eleinte csak egy szocialista, Matti Paasivuori vett részt. Felügyelőként többek között von der Holtz tábornok volt jelen.


14

1918 októberében már a finn állam irányítói számára is nyilván-

valóvá vált Németország rossz általános helyzete. Gustaf Mannerheim tábornok, aki 1918 májusában lemondott az ország német orientációja miatt, és aki tartotta a kapcsolatot az antant országok képvi-selőivel, kész volt arra, hogy elutazzon Párizsba és Londonba felderíteni a hely-zetet. Miután Németország megadta ma-gát, jóindulatú fogadtatásban részesült Londonban, de feltételeket is szabtak: Friedrich Karlnak le kellett mondania a finn koronáról, és minden német katoná-nak el kellett hagynia az országot. A kor-mányzóvá kinevezett Mannerheimet az új irányvonal garanciájának tekintették, ahogy a finnországi német nagykövet is feltételezte, és a britek azonnal enge-délyezték az élelmiszerszállítást Finnor-szágba.

ÖSSZEOMLÁS ÉS ÚJRATÁJOLÁS

Decemberben a brit flotta egy részét elküldték a Balti-tengerre, hogy az orosz támadásokat visszaverjék. A hajók finn önkénteseket is szállítottak Észtországba, ahol a katonák részt vettek az észt szabadságharcban. Nagy-Britannia azonban még mindig nem állt készen arra, hogy elismerje Finnország függetlenségét. Németországnak nem volt sok választási lehetősége. Von der Goltz tábornok és az utolsó német csapatok több búcsúünnepség után, énekes kíséret mellett, 1918. december 16-án elhagyták Finnországot. Később, a két ország kapcsolatának múltjáról beszélve, von der Goltz kifejezte háláját Otto Stenroth külügyminiszternek a finn részről megtapasztalt tapintatosságért. �


WIKIMEDIA COMMONS


NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS

Eric O. W. Ehrström 1918. október 22-én készült koronaterve. A koronát az eredeti terv szerint készítették el, de csak a kilencvenes években, a Kemi drágakő galéria számára.

Friedrich Karl levele (1918. 12. 22.) Edvard Hjeltnek, Finnország berlini követének, amelyben a herceg megerősíti, hogy lemond a finn koronáról.

Wilhelm Thesleff (1880–1941) katonai ügyekért felelős szenátor 1918. október 18-ai naplóbejegyzésében megállapítja a finn kormány zavarát, melyet a német hadi helyzet gyengülése okozott.

1918. november 12. – Gustaf Mannerheim megérkezik Londonba nem sokkal azután, hogy a nyugati fronton véget értek a harcok. A háború végét egész London az utcákon ünnepelte.



Rüdiger von der Goltz tábornok 1924. december 12-én kelt levele, amelyben köszönetet mond Otto Stenroth volt külügyminiszternek a német kapituláció után tanúsított tapintatért.

Gustaf Mannerheim (1867–1951) 1918–1919-ben hét hónapon keresztül Finnország kormányzója volt.

1918 decembere – távirat Londonból, amelyben Gustaf Mannerheim

megerősíti, hogy valamennyi német hadi tanácsadónak el kell hagynia

Finnországot, és hangsúlyozza, hogy a Németországgal szimpatizáló

képviselőknek nincs esélye.

A háború végeztével zavargások törtek ki Németországban. Részlet a rend fenntartására buzdító plakátból.

Az ålandi erődítmények lerombolásáról 1918. december 30-án kötött finn-német-svéd egyezmény

a Finn Közlönyben jelent meg.

WIKIMEDIA COMMONS


NA

TIO

NA

LAR

CH

IV F

INN

LAN

DS


15

Agyőztes államok erőfeszítéseit a finnországi német befolyás csökken-

tése érdekében sokszor a kicsinyesség jellemezte, de Berlinben megértették a tényeket. A hivatalos finn hozzáállás hű-vösségét ellensúlyozta a németek irá-nyában mutatott hála és a humanitárius cselekedetek, mint például hogy Finnor-szág német és osztrák gyermekeket fo-gadott. Az elesett német katonák tiszte-letére állított helsinki emlékmű átadása nyílt állásfoglalás volt, és a város elfog-lalásának napjáról harangzúgás köze-pette emlékeztek meg 1919. április 12-én. A szimpátia kinylivánítására Berlinben is odafigyeltek, és ez ellensúlyozta Rudolf Holst külügyminiszter, korábbi nemhiva-talos londoni követ Németország-ellenességének hatását.

ÚJ FELÁLLÁS

Holst, aki sokat adott a britek vélemé-nyére, úgy gondolta, hogy Finnország biztonságát leginkább a nyugati ha-talmak tudják garantálni. Nagy-Britan-nia 1919 májusában elismerte Finnor-szág függetlenségét, de figyelmeztette az országot, hogy ne vegyen részt a Szentpétervár elleni hadműveletekben. Nagy-Britannia szemszögéből Finnország problémamentes kivétel volt ahhoz ké-pest, hogy milyen labilisak voltak a ko-rábbi cári Oroszország nyugati és délnyu-gati részei. 1919-ben a brit flotta mégis használhatta Koivistót támaszpontként a Kronstadt elleni támadásban. A táma-dást nem felejtette el Szovjet-Oroszor-szág sem, amikor 1922-ben közeledett Németországhoz. A közeledés hosszú-távú következményekkel járt Finnország számára, de ezeket nem sokan sejtették akkor. �

PR

IVA

TB

ES

ITZ

WIKIMEDIA COMMONS

William Orpen: A békeszerződés aláírása a Versailles-i kastély Tükörtermében 1919. június 28-án.

A németek iránti szimpátia a Helsinki 1918. április 12–13-i megszállása során meghalt német katonák síremlékének átadásában manifesztálódott.

1918-ban kiadott német szerzemény, melyet az imádni való helsinki hölgyeknek ajánlottak. A katonáknak úgy tűnik, kellemes emlékeik voltak Helsinkről.

Az antant hatalmak tengeri blokádja

éhínséget okozott Németországban az

első világháború végén. Az éhínséget

bemutató német röpiratot Käthe

Kollwitz illusztrálta.

PRIVATBESITZP

RIV

AT

BE

SIT

Z


WIK

IME

DIA

CO

MM

ON

S

WIKIMEDIA COMMONS


H. M. Bell helsinki brit konzul 1919. május 7-i jelentése, melyben az áll, hogy Őfelsége kormánya úgy döntött, elismeri Finnország függetlenségét.

Walter Cowan admirális 1919. augusztus 28-án kelt levele Gustaf Mannerheim tábornoknak a Kronstadt ellen intézett brit tengeri támadásról. A levelet Koivistóban írták alá.

A nemzetközi közösség által elutasított Németország és Szovjet-Oroszország közötti, 1933-ban, Rapallóban aláírt szerződés sokak

megbotránkozását váltotta ki. A két ország képviselői által aláírt menü.

A HMS Dauntless cirkáló egyike volt az 1918–1919-ben a Balti-tengeren működő brit csatahajóknak.

FINNORSZÁG ÚTJA A...

Documents

Transcript of FINNORSZÁG ÚTJA A...