A zalaegerszegi Jézus Szíve Plébánia havilapja

2016. május 150 Ft

Ferenc és Testvérei

Jacques Servais belga jezsuita

nemrég kérdezte az emeritus

pápát a hit fontos kérdése-

iről. Az emeritus pápa az idők

jelének nevezte, hogy az iste-

ni irgalmasság gondolata egy-

re inkább központi, meghatá-

rozó gondolattá válik.

Benedek beszél a hit személyes

és közösségi dimenziójáról: „A

hit egyrészt mélységesen szemé-

lyes kapcsolat Istennel, amely

lényem legmélyét érinti, és

abszolút közvetlen módon az

élő Isten elé helyez engem,

vagyis oly módon, hogy beszél-

hetek hozzá, szerethetem és kö-

zösségbe léphetek vele.

Ugyanakkor azonban ez a

legnagyobb mértékben szemé-

lyes valóság elválaszthatatlan

kapcsolatban van a közösséggel:

a hit lényegéhez tartozik az a

tény, hogy részévé tesz a »mi«-

nek, Isten gyermekei, a testvé-

rek zarándokközösségének. A

hit a meghallgatásból ered – ta-

nítja Pál. A meghallgatásban

mindig benne van, hogy van

egy másik fél. A hit nem az el-

mélkedésből születik, és nem is

azt jelenti, hogy igyekszem be-

hatolni a létezésem mélyére.

Mindkét dolog jelen lehet ben-

ne, de egyik sem elégséges a

meghallgatás nélkül, amelyen

keresztül Isten kívülről, egy Ő

maga által teremtett történetből

kiindulva megszólít engem.

Ahhoz, hogy higgyek, szük-

ségem van tanúságtevőkre, akik

találkoztak Istennel, és elérhe-

tővé teszik Őt számomra.”

Az emeritus pápa úgy fogal-

mazott: „Az egyház nem magá-

tól lett, Isten teremtette, és Ő

az, aki folyamatosan alakítja.

Ez a szentségekben fejeződik ki,

különösen a keresztség szentsé-

gében: nem egy bürokratikus el-

járással lépek be az egyházba,

hanem a szentség által. Ez azt

jelenti, hogy egy közösség fogad

be engem, amely nem önmagá-

ból ered, és amely túlmutat sa-

ját magán.

A lelkipásztori tevékenység-

nek, amelynek célja a hívek spi-

rituális tapasztalatának alakítá-

sa, ezekből az alapvető dolgok-

ból kiindulva kell zajlania. Fon-

tos megszabadulnia attól a gon-

dolattól, hogy az egyház önma-

gát alkotja meg, és hangsú-

lyoznia kell, hogy az egyház a

Krisztus testével való egyesülés-

ben válik közösséggé. Az egy-

háznak el kell vezetnie az em-

bert a Jézus Krisztussal való ta-

lálkozásra, az Ő jelenlétébe kell

Az irgalmasság mozdít el Interjú XVI. Benedek emeritus pápával

2. oldal Ferenc és Testvérei 2016. május

elvinnie az embert a szentség

által.”

Egy másik kérdésre válaszol-

va Benedek az irgalmasság köz-

ponti jelentőségéről beszélt: „A

mai ember teljesen általános

érvényű érzése, hogy Isten nem

hagyhatja elveszni az emberiség

nagy részét. Ebben az értelem-

ben nagyjából elveszett az az

üdvösség miatt érzett aggoda-

lom, amely egy időben jellemző

volt az emberre. Véleményem

szerint másféleképpen, de még-

is tovább él annak az érzékelé-

se, hogy szükségünk van ke-

gyelemre és megbocsátásra.

Számomra az »idők egyik je-

le« az a tény, hogy Isten irgal-

masságának gondolata egyre in-

kább központi jelentőségűvé,

uralkodóvá válik…”

Ratzinger nem tartja vélet-

lennek, hogy II. János Pál pápa

utolsó, nem sokkal halála előtt

napvilágot látott könyve Isten

irgalmasságáról szól: „Élete első

éveinek tapasztalataitól kezdve

láthatta az emberek kegyetlen-

ségét, és megállapítja, hogy az

irgalmasság az egyetlen igaz és

végső, hatékony válasz a gonosz

hatalma ellen. Csak ott ér véget

a kegyetlenség, csak ott ér véget

a gonoszság és az erőszak, ahol

van irgalom.”

Az emeritus pápa – utódjáról

szólva – így folytatja: „Ferenc

pápa teljes összhangban van

ezzel az iránnyal. Lelkipásztori

gyakorlata éppen abban fejező-

dik ki, hogy folyamatosan Isten

irgalmasságáról beszél nekünk.

Az irgalmasság az, ami Isten

felé mozdít el bennünket, míg

az igazságosság megrémít min-

ket Isten színe előtt. Vélemé-

nyem szerint ebből kitűnik,

hogy az önbizalom és az öniga-

zolás patinája mögé rejtve a mai

ember mélyen tudatában van

sebeinek és Isten előtt való mél-

tatlanságának, az irgalmasság

iránti várakozásban él.

Bizonyára nem véletlen, hogy

az irgalmas szamaritánus példa-

beszéde különösen vonzó ko-

runk emberei számára. És nem

csak azért, mert az a történet

erőteljesen hangsúlyozza a ke-

resztény létezés társadalmi ve-

tületét, és nem is azért, mert a

történetben a szamaritánus, a

nem vallásos ember a vallás kép-

viselőivel szemben úgy jelenik

meg, mint aki valóban Istennek

megfelelő módon cselekszik, mi-

közben a vallás hivatalos képvi-

selői, mondhatnánk, immunissá

válnak Istennel szemben…

Világos, hogy ez tetszik a

modern embernek. Számomra

azonban ugyanolyan fontosnak

tűnik, hogy az emberek a lelkük

mélyén várják, hogy a szamari-

tánus a segítségükre siessen, fö-

léjük hajoljon, olajat öntsön se-

beikre, gondoskodjon róluk, biz-

tos helyre vigye őket. Végered-

ményben tudják, hogy szüksé-

gük van Isten irgalmára és gyen-

gédségére. Az elgépiesedett vi-

lág keménységében, ahol az ér-

zések már nem számítanak sem-

mit, növekszik a várakozás egy

olyan megváltó szeretet iránt,

amelyet ingyenes ajándékként

kapunk.” Forrás: Avvenire.it

3. oldalFerenc és Testvérei 2016. május

Ferenc pápa A Szentlélek arra indít, hogylépjünk ki zárkózottságunkból

Pünkösd ünnepe az egyház

kezdeteihez vezet vissza min-

ket. Az Apostolok cselekedete-

inek könyve elbeszéli, hogy öt-

ven nappal húsvét után abban a

házban, ahol Jézus tanítványai

tartózkodtak, „hirtelen zúgás

támadt az égből, mintha heves

szélvihar közeledett volna…, és

mindnyájukat eltöltötte a Szent-

lélek” (2,1–2). A Léleknek ez a

kiáradása teljesen átalakítja a

tanítványokat: a félelmet fel-

váltja a bátorság, a bezárkózás

átadja helyét az örömhír hirde-

tésének, és a szeretettel teli hit

minden kétséget kiűz belőlük.

Az esemény, amely megvál-

toztatja az apostolok és más ta-

nítványok szívét és életét, rög-

tön érezteti hatását az utolsó

vacsora termén kívül is. Végre

kinyitják ugyanis az ajtót, ame-

lyet ötven napon át zárva tar-

tottak, és az első keresztény kö-

zösség, mely nem zárkózik töb-

bé önmagába, elkezd beszélni a

világ sok részéből érkezett em-

berhez azokról a hatalmas dol-

gokról, amiket Isten művelt (vö.

11. vers), vagyis a megfeszített

Jézus feltámasztásáról. A jelen-

levők pedig mind saját nyelvén

hallja beszélni a tanítványokat.

Az egyház nem elszigetelt-

ként születik, hanem egyete-

mesnek, egynek és katolikusnak

születik, határozott, mégis nyi-

tott identitással. Nem zárt, ha-

nem olyan identitása van, a-

mely az egész világot átöleli és

senkit sem zár ki. Az anyaegy-

ház senki orra előtt nem csukja

be az ajtót! Még a bűnös előtt

sem, senki előtt! És ezt a Szent-

lélek erejével, az ő kegyelmével

teszi. Az anyaegyház kinyitja,

kitárja kapuit mindenki előtt,

épp azért, mert anya!

A tanítványok szívébe pün-

kösdkor kiáradt Szentlélek egy

új korszak kezdete: a tanúságté-

tel és a testvériség korszakáé.

Ez a korszak felülről, Istentől

érkezik, mint a tűznyelvek, a-

melyek a tanítványok fejére e-

reszkedtek. Ez a szeretet tüze,

amely elemészt minden keserű-

séget; ez az evangélium nyelve,

amely áttör az emberek által

emelt minden határon és meg-

érinti a sokaság szívét, nem tesz

különbséget nyelvek, fajok vagy

nemzetiségek között.

Mint pünkösd napján, a Szent-

lélek folyamatosan ma is kiárad

az egyházra és mindannyiunk-

ra, hogy kilépjünk középszerű-

ségünkből, zárkózottságunkból

és mondjuk el az egész világnak

az Úr irgalmas szeretetét. El-

mondani Úr irgalmas szeretetét:

ez a mi küldetésünk! Mi is meg-

kaptuk ajándékba az evangéli-

um „nyelvét” és a Szentlélek

„tüzét”, hogy felmelegítsük szí-

vünket, de a népek szívét is

azáltal, hogy közelebb visszük

őket őhozzá, aki az út, az igaz-

ság és az élet.

Bízzuk magunkat a Boldog-

ságos Szűz Mária anyai közben-

járására, hogy a Szentlélek bő-

ségesen kiáradjon korunk egy-

házára, betöltse minden hívő

szívét és lángra lobbantsa ben-

nük szeretetének tüzét. Forrás: Vatikáni Rádió

4. oldal Ferenc és Testvérei 2016. május

A Szent Benedek kereszt, mint védőpajzs

A liturgia szerint nyáron, jú-

lius 11-én ünnepeljük Szent

Benedek apátnak, a Bencés

rend alapítójának, Európa

egyik védőszentjének emlék-

napját. Az idősebbek még

visszaemlékeznek a tavasz-

váró mondókára: Sándor, Jó-

zsef, Benedek, zsákban

hoznak meleget. Régeb-

ben ugyanis Szent Bene-

dek ünnepe halála napjára,

vagyis a tavasz első napjára

esett.

Nem lehet Szent Benedekről

megemlékezni anélkül, hogy

a szent keresztről: ne szól-

nánk, mert Isten nevében, a

szent kereszt jelével áldott

meg, mindenkit és mindent.

A subiacói barlang homályá-

ban hófehér márványkereszt

tündököl Szent Benedek alakja

mellett, arra emlékeztetve a lá-

togatót, hogy a szent kereszt

volt fegyvere a sötétség hatalma

ellen vívott harcában. A ke-

resztből merített erőt hősies éle-

téhez a magányban. A kereszt-

jével áldotta meg a feléje nyúj-

tott méregpoharat, és az szét-

pattant, mert a halál edénye

nem tudta elviselni az élet jelét.

A Szent Benedek érem, amit

Benedek-keresztnek is nevez-

nek, az Egyház egyik szentel-

ménye a test és a lélek javára. A

legrégebbi szentelmények egyi-

ke. Tisztelete különösen Brúnó

bencés szerzetes (a későbbi IX.

Leó pápa) felgyógyulása után

terjedi el. Mint szentelmény ol-

talmat nyújt a gonosz hatalmak

támadása ellen. Hatása Krisztus

segítségül hívásán alapszik, a-

mit Szent Benedek közbenjá-

rása által kérünk.

Szent Benedek „megtapasz-

talja az ördög jelenlétét az i-

mában, a szemlélődésben, és

egyfajta fenyegetettségben is,

amit fizikailag érez, és amiről

tudja, hogy valóságos az ember

számára... Látja a gonosz lélek

hatását a napi nehézségekben,

de látja a nagy keresztényelle-

nes mozgalmakban is. A Be-

nedekből áradó személyes jóság

és teológia sem érthető e táma-

dások ismerete nélkül. Az ora et

labora (imádkozzál és dolgoz-

zál) Istenhez köti a lelket, a

testet pedig- a munkához, hogy

ne maradjon tér az ördög szá-

mára." (Adrienné von Speyr)

Az érem egyik oldalán a ke-

reszt látható. Arra a nagy bi-

zalomra és bensőséges tiszte-

letre utal, amit Szent Benedek

érzett a kereszt iránt, amiből

erőt és segítséget merített. Az

érem olyan imákat tartalmaz,

amelyekben Szent Benedek hite

nyilvánul meg, és a hívőknek

eszközt ad a gyógyulás megta-

pasztalására: A kereszt szárai

között lévő négy mezőben a

következő betűk állnak:

CSPB: Crux Sancti Patris Bene-

dicti = Szent Benedek atyánk

keresztje.

A kereszt függőleges szárán

felülről lefelé:

CSSML: Crux Sacra Sit Mihí Lux

= A szent kereszt legyen vilá-

gosságom!

A kereszt vízszintes szárán

jobbról bal felé:

NDSMD: Non Draco Sit Mihi

Dux = Ne a sárkány legyen az

én vezérem!

A kereszt körül felül:

Pax = béke.

5. oldalFerenc és Testvérei 2016. május

Jobbról körben:

VRSNSMV: Vadé Retro Satana,

Non Suade Mihi Vana = Távozz

tőlem Sátán, ne csábíts a hiú-

ságra!

SMQLIVB: Sunt Mala, Quae Li-

bas, Ipse Venena Bibas = Rossz

az, amit adsz, idd ki magad a

mérget!

E szavak valószínűleg Szent

Benedektől valók, a subiacói kí-

sértés idejéből, a többiek abból

az időből, amikor meg akarták

mérgezni, ez két alkalommal

történt. Ezek az imádságok ép-

pen azt mutatják fel az ördögi

mesterkedések ellen, amitől a

Sátán leginkább fél, vagyis a

keresztet és Jézus szavait: „Tá-

vozz tőlem Sátán!"

A bencés PAX felirat a ke-

reszt felett eredetileg egy Krisz-

tus-monogram: XP volt, a Chris-

tos név kezdőbetűje.

A másik oldal Szent Benede-

ket ábrázolja. Jobb kezében a

keresztet tartja, amelynek erejé-

vel csodákat tesz, bal kezében

pedig a Regulát, ami minden

követőjét a kereszt állal a vilá-

gosságba vezeti.

Szent Benedek alakjának két

oldalán olvasható:

Crux Sancti Patris Benedicti =

Szent Benedek atyánk kereszt-

je.

A kereszt jelére pattant szét

a méregpohár, amit Vicovaró-

ban neki felkínáltak. A második

merénylet bal felöl van ábrázol-

va a méregpohár alakjában,

amelyből kígyó mászik elő.

Jobb oldalt lenn az öreg holló

látható, amelyik elvitte a mér-

gezett kenyeret.

Szent Benedek születésének

1400 éves jubileumára 1880-

ban a montecassinói apát em-

lékérmet veretett, amelyen a

fentebb leírt jelek mellett Szent

Benedek alakja körül a követ-

kező felirat olvasható:

Eius in obitu nostro praesentia

muniamur = Az ő jelenléte vé-

delmezzen minket halálunk

óráján!

Ez az érem nagy segítségére

volt a haldoklóknak.

Nagy Szent Gergely pápa (+

604) beszámol Szent Benedek

ördögűző tevékenységéről, ami-

vel ő az ősi ellenséget felismeri

és feltartóztatja abban, hogy ká-

ros hatását kifejtse, és két ízben

említ közvetlen ördögűzést.

Évszázadokon át bebizonyoso-

dott, hogy aki bizalommal viseli

a Szent Benedek érmet, az vé-

delmet élvez az ördögi támadá-

sok ellen, és védelmet kap a be-

tegségek, a méreg, a veszély és

mindenfajta támadás ellen.

E kegyelmek elnyerésére elég,

ha egy megáldott Szent Bene-

dek érmet ájtatos és tisztelet-

teljes lelkülettel viselünk, a ház-

ban, az ajtókon vagy az autó-

ban felakasztunk. Nem tartoz-

nak hozzá meghatározott imák.

6. oldal Ferenc és Testvérei 2016. május

Interjú Pál Feri atyával

Az irgalmasság mindig cselekvés is

Hogyan jelenik meg az irgalmasság az emberi

kapcsolatokban? Hogyan tanulhatunk meg

irgalmasak lenni?

Az irgalmasság szentéve apropóján e kér-

désekről beszélgettünk Pál Ferenc atyával –

közismert nevén: Pál Ferivel.

– Ha ezt a szót vesszük: irgalom, irgalmasság,

a mai ember számára némileg múzeuminak

hat. Hogyan lehet mégis akár egy nem hívő

embernek is elmagyarázni, hogy megértse a

jelentését?

– A teológiai tanulmányaimhoz nyúlnék vissza:

azt tanultam, hogy az irgalmasságnak megfelelő

héber kifejezés képisége ahhoz kapcsolódik, a-

hogy az anyának a méhe megmozdul. Ezt a gon-

dolatot folytatva úgy is mondhatnám, hogy ami-

kor a legbelső részeink megindulnak, megmoz-

dulnak, ott történik velünk valami. Tudjuk, hogy

az érzéseknek, érzelmeknek a színhelye nem is

annyira a szív, hanem a zsigereink, a beleink, a

gyomrunk, a méhünk. Amikor az édesanyának a

méhe megrándul, amikor az anya egyszer csak

átéli, hogy van egy védtelen csecsemő, egy kiszol-

gáltatott lény, aki teljes mértékben függ attól,

hogy kap-e gondoskodást, törődést vagy sem, és

ez csak rajta, az anyán múlik: tehet vele jót, de

pusztán azzal, ha elhanyagolná, azzal a csecsemő

elveszne, meghalna. A cselekvőkész jóindulat,

amit az édesanya érezhet a saját kiszolgáltatott,

tehetetlen gyermeke iránt, az irgalom kifejezése,

ebből a képből, ebből az emberi viszonyból ere-

deztethetően ezt mindenki megértheti.

– Az irgalom szót többnyire Istenhez kötjük,

az, hogy ránk is vonatkozhat, távolinak tűnik.

Pedig az irgalmasság szentévének a Lukács

evangéliumából vett jelmondata – Legyetek

irgalmasok, mint az Atya – erre szólít fel min-

ket Jézus szavaival. Hogyan tud egy ember

irgalmas lenni, miben jelent ez többet, mint

ha csak azt mondjuk: ez az ember jó?

– Mentálhigiénés szakemberként az irgalmat

döntően az együttérzéshez tudom kapcsolni. Az

együttérzésnek pedig megvannak az élettani gyö-

kerei, vagyis hogy működik bennünk egy tükör-

neurális hálózat, ami lehetővé teszi, hogy képesek

legyünk olyan érzéseket átélni, megélni, megta-

pasztalni, amelyek nem a mi helyzetünkből fa-

kadnak, hanem egy másik személyéből. Egy má-

sik emberrel történik valami, ami bennem érzel-

meket kelt, mintha én élném át, velem esne meg.

Ezért az irgalom nem egyszerűen csak valakinek a

megértése, hanem a hátterében ott az együttér-

zés, az együttérzés hátterében pedig megjelenik

érzelmi, testi szinten abból valami, ami veled van,

amit te élsz meg.

Aztán az irgalomhoz kapcsolódik az ebből

fakadó cselekvés, mert különben csak részvét,

vagy érzelem, egy hangulat vagy hozzáállás, jóin-

dulat vagy jó szándék lenne. Az irgalom cselek-

vésre késztet, aminek a hátterében ez a megélt

tapasztalat található, ahogyan engedtem, hogy a

másik ember, annak a nyomorúsága, a szenve-

dése, a fájdalma vagy – és elsősorban – kiszolgál-

tatottsága hatást gyakoroljon rám. Amikor megé-

lem valakinek a kiszolgáltatottságát, vagy akár

annak lehetőségeit, hogy valakivel valami rosszat

tegyek, ártsak neki vagy egyszerűen csak valami-

lyen igazságot helyezzek előtérbe az irgalommal

szemben. (Tudatosan ütköztetem ezt a kettőt,

7. oldalFerenc és Testvérei 2016. május

miközben a kettős kiegészíti egymást.) Amikor

hozok egy döntést, hogy az irgalmat fogom elő-

térbe helyezni, akkor lemondok arról, hogy jogo-

san valami mást tegyek, mint amit az irgalom dik-

tál bennem.

– Nem könnyű, mégis hogyan lehet elkerülni,

hogy ne az igazságérzetünk kerekedjen felül

az irgalmasságon? Hogyan lehet az irgalmas-

ságot és az igazságosságot harmóniába hozni?

– Nemcsak alapigazságaink vannak, hanem alap-

dilemmáink, alapkonfliktusaink is. Az irgalmas-

ságnak és az igazságosságnak a feszültsége ben-

nünk föloldhatatlan belső dilemma és konfliktus,

de mégis megtanulhatunk úgy tekinteni a kettőre,

hogy ne egymással szemben, ütközésben legye-

nek, hanem egymást kiegészítő igazságként, ér-

tékként tekintsünk rájuk, amelyek néha konflik-

tusba kerülhetnek egymással úgy, mint a férj meg

a feleség, vagy a szülő és a gyerek. A feleség és a

férj sem akarják mindig ugyanazt, de ez nem

jelenti azt, hogy őket egymással szembehelyezve

kellene látnunk, akkor sem, ha nézeteltérésük

van.

Az igazság nem ugyanaz, ha irgalmatlanul kép-

viselem, mint ha irgalmasan. Istenhez közelebb

álló az igazság, ha azt irgalommal képviselem,

mint ha tagadom vagy irgalmatlanul képviselem.

John Gottman amerikai családterapeuta mon-

dott egy nagyon izgalmas kijelentést: „A család

nem az a hely, ahol bárkinek is igaza lenne.”

Értelmezhetjük ezt tévesen, gondolhatjuk, hogy

ez az igazság leértékelése, vagy elkendőzése. Nem

erről van szó azonban: ha a családban családként

éljük meg az összetartozásunkat, vagy egy társ-

kapcsolatban társkapcsolatként éljük meg, ahogy

egymáshoz viszonyulunk, akkor ha te valamit

jobban tudsz, mint én, az engem is gazdagít. Ha

valamit jobban látsz, mint én, ha helyesebb dön-

tést hoztál, az nem ellenemre van, hanem kiegé-

szít és gazdagít engem, mert mi együtt alkotjuk a

kapcsolatot, egy családhoz tartozunk. Ezért nem

véletlenül a család az irgalmasság vagy a megbo-

csátás megtanulásának az elsődleges közege.

Ez sosem jelenti azt, hogy az igazságot tagad-

juk, hanem azt mondjuk, hogy az az igazság, ami

nálad van, aminek fényében kiderülhet az, hogy

én valamit nem tudok jól, vagy tévedtem, nem

megbélyegez engem, nem lealacsonyít, nem meg-

alázó, megszégyenítő rám nézve, hanem engem

gazdagító igazság. Milyen nagyszerű dolog az, ha

egy családban – ha valakinek igaza van – azt nem

fegyverként használja, hanem olyan értékként,

amely a másik javára lehet és kiegészítheti őt.

Milyen nagy dolog, ha valaki másnak van igaza és

nem nekem, mégsem érzem azt, hogy ez fenye-

getné az önbecsülésemet, hanem azt gondolha-

tom: milyen jó, hogy mi kapcsolatban vagyunk,

mert így részesülhetek az értékességedből!

– Mondta, hogy leképeződnek bennünk a má-

sikban lévő negatív dolgok, de sokszor lehet-

séges az, hogy a másik ember egy olyan csele-

kedetet, olyan bűnt követ el, amelyet nem

tudok megérteni. Nem csak az igazságérze-

temet sérti, felfogni sem tudom. Hogyan lehet

arra törekedni, hogy mégis ilyen helyzetben is

irgalmasan tudjak bánni a másikkal?

– Fontos, hogy megkülönböztessük azt, hogy

valamit megértek, megértő is tudok lenni vagy

pedig hogy egyetértek valamivel. Ha megengedem

magamnak azt, hogy ne értsek vele egyet, akkor

nagyobb szabadságom lesz arra, hogy közben

megértsem, miért történt az, ami, miért csele-

8. oldal Ferenc és Testvérei 2016. május

kedett úgy a másik, ahogy tette. Ha az sem segít

nekem, hogy kimondom: nem értek egyet azzal,

amit csináltál, akár a családban vagy szoros em-

beri kapcsolatban, és a szabadság, hogy ezt kife-

jezhetem, nem segít abban, hogy egyébként ezzel

párhuzamosan meg tudjalak téged érteni, akkor

érdemes az érzések és érzelmek világa felé ha-

ladni.

Az együttérzést vagy a részvétet, a másik meg-

értését leginkább akkor tudjuk megélni, ha bele-

éljük magunkat a másik helyzetébe, annak szere-

pébe, abba, amit és ahogy ő megélhetett abban a

helyzetben. Vagyis addig nem tudok valakit egyál-

talán megérteni, ameddig semmilyen módon nem

látom és képzelem el az életet onnan, ahonnan ő

látta. Akkor, ha belelépek a cipőjébe, felveszem a

kabátját, vagy belebújok a bőrébe, ezzel a nagyvo-

nalú gesztussal hajlandó vagyok szerepet cserélni

ővele és megpróbálom az életet megtapasztalni

onnan, ahonnan ő látta, ezzel összefüggésben ál-

talában magától megjelenik bennem valamiféle

fordulat, ami túlvezet a sértettségemen.

Amikor valakit nem tudok megérteni, vagy

nem is akarok irgalmazni, ezekben az esetekben

beszűkült lelki és érzelmi állapot jön létre ben-

nem, amiben a saját fájdalmamat, veszteségemet,

nyomorúságomat tudom csak megélni és nem

tudom átérezni, amit a másik megélhetett. Ezek-

ben az esetekben hajlamosak vagyunk magunkat

csak jónak látni, a másikat pedig csak rossznak.

Ilyenkor azt mondom: ebben a helyzetben két-

ségkívül ott tartok, hogy úgy látom, te voltál rossz

és én jó. Közben tudom, hogy az életben néha jót

teszek és néha rosszat, és hogy ez veled is pont

ugyanígy van. Ekkor létrejöhet köztünk hasonló-

ság és egység, mert azt mondom: eddig azt

gondoltam, mi semmilyen módon nem kapcsoló-

dunk egymáshoz, mert te rossz vagy és én jó

vagyok, ezért nekünk nincs közünk egymáshoz.

De- ha azt mondom, hogy egyszerre vagyok jó és

rossz, s te is egyszerre vagy jó és rossz, egyszer

csak közünk lesz egymáshoz. Nem különbözünk

annyira egymástól, miközben lehet, hogy egy

konkrét helyzetben te tényleg tettél valamit, ami

nekem nem esett jól, vagy bűn volt.

– Eddig arról beszéltünk, hogy mi hogyan

lehetünk irgalmasak. Kicsit szeretnék a másik

oldalra is rávilágítani: amikor én szorulok rá

arra, hogy a másik irgalmazzon, de azzal

szembesülök, hogy a másik nem képes velem

szemben irgalmasan viselkedni. Ilyenkor mit

tudok magam tenni, hogy ezen túllendüljek?

– Az irgalmasságnak a létjogosultsága, értékessége

amiatt is olyan nyilvánvaló, hogy mi magunk is

átéljük a tökéletlenségünket és azt, hogy néha

kiszolgáltatottá válunk a kapcsolatainkban vagy a

családban, és hogy nem tud továbbmenni az élet,

a kapcsolat, nem tudunk megint bizalmat szavaz-

ni egymásnak, csak akkor, ha készek vagyunk

irgalmat gyakorolni: megbocsátani vagy a jogos

bosszúnkról lemondani, miközben nem tagadjuk

az igazságot. Vagyis képes vagyok arra a nagyvo-

nalúságra, hogy ne csak saját magam felől, főleg

pedig csak a saját sértett önmagam felől nézzek és

éljek meg egy helyzetet.

Tulajdonképpen minden olyan helyzet, amely-

ben megéltem, hogy irgalomra szorulok, már-

pedig ilyen helyzet nap mint nap létrejön, segít-

het engem abban, hogy nagyvonalú legyek akkor,

ha azt tapasztalom, hogy ez a másik félnek nehéz.

Hogy elismerjem a jogát a másiknak arra, hogy ne

legyen irgalmas. Mert ezzel teremtjük meg annak

a szabadságnak a terét, amiben méltányoljuk és

nagyra tartjuk azt az emberi gesztust, hogy meg-

bocsátott, irgalmas volt. Ha a kereszténységre

hivatkozva azt mondjuk, hogy meg kell bocsátani

és elfogadhatatlan, ha a másik nem gyakorol

irgalmat, akkor nem becsüljük eléggé az irgalmat.

Nem méltányoljuk a másik személyt, aki dönthe-

tett volna úgy, hogy nem lesz irgalmas, de úgy dön-

tött, hogy irgalmaz, nagylelkű lesz, valamitől el-

tekint, valamilyen jogát nem akarja érvényre jut-

tatni vagy nem akar minden helyzetből győztesen

kikerülni. Éppen ezáltal tudjuk nagyra értékelni,

hogy elfogadjuk, hogy másképp is lehetne. Agonás Szonja/Magyar Kurír, Fotó: Lambert Attila

9. oldalFerenc és Testvérei 2016. május

Így imádkozzuk (naponta)

az Irgalmasság rózsafüzérét

Bevezetésre: 1 Miatyánk + 1 Üdvözlégy + 1 Hiszekegy

Különálló szemekre: „Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett

Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisz-tusnak Testét és Vérét, Lelkét és

Istenségét, — engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.”

Kis szemekre (5x10): „Jézus fájdalmas szenvedéséért — irgalmazz

nekünk és az egész világnak!”

Záró ima (3x): „Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan

Isten, — irgalmazz nekünk és az egész világnak!”

Ámen.

10. oldal Ferenc és Testvérei 2016. május

Mindannyiunknak vannak

napjai, amikor nem tudjuk

legyőzni a rosszkedvet, a szo-

morúságot, ami ránk neheze-

dik, és megbonyolítja kapcso-

latainkat is. Aquinói Szent

Tamás Summa Theologiae (A

teológia foglalata) című mun-

kájában meglepően gyakorla-

tias gyógymódokat javasol

rosszkedvünk ellen.

1. Az első javaslata, hogy aján-

dékozzuk meg magunkat vala-

mi jóval, valami olyannal, amit

szeretünk. Mintha a híres teoló-

gus előre látta volna napjaink

bölcsességét a csokoládé anti-

depresszáns hatásáról. Mindez

kicsit materialisztikusan hang-

zik, de senki sem tagadhatja,

hogy egy nehéz nap is jól vég-

ződhet egy pohár sörrel. Az

evangéliumok alapján sem na-

gyon lehet támadni a javaslatot,

mert Jézus nem egy ünnepen,

lakomán vesz részt. A zsoltárok

(104.) pedig arról is szót ejte-

nek, hogy a bor megvidámítja a

szívet – ugyanakkor a Szentírás

egyértelműen elítéli a részeges-

kedést.

2. A második javallat: sírj. Szent

Tamás azt mondja: „Ami fájdal-

mas, az még jobban fáj, ha be-

zárjuk magunkba, mert a lélek

még inkább átadja magát neki.

Míg ha engedjük kiszökni, a

lélek törekvése szétszóródik,

mint a külső dolgokon szokása,

így a belső szomorúság csök-

ken” (ST q. 38 a.2.). A szomo-

rúságunk csak növekszik, ha

nem tudunk szabad folyást en-

gedni neki. A lélek a sírással tud

elengedni egy bánatot, amely

különben megbénítaná. Jézus

maga is sírt. Ferenc pápa pedig

azt mondta: „Bizonyos igazsá-

gokat csak akkor látunk meg az

életben, ha a sírás megtisztítot-

ta a tekintetünket. Arra biztat-

lak mindannyiótokat, kérdezzé-

tek meg magatoktól: megtanul-

tam sírni?”

3. Harmadik tanács: oszd meg a

bánatodat egy baráttal. Man-

zoni „A jegyesek” című regényé-

ben Renzo barátja, amikor

egyedül találja magát elpusztult

otthonában, és családja szörnyű

sorsát gyászolja, azt mondja

Carlo de Marchi

Mit javall Aquinói Szent Tamás rosszkedv ellen?

11. oldalFerenc és Testvérei 2016. május

Várunk tanúságtételeket plébániai újságunkba!

Újságunkba örömmel várunk tanúságtételeket Isten megtapasztalásának élményéről, gondvise-léséről, imameghallgatásról! A plébánia e-mail címére (zala@ferencesekzeg.hu), névvel vagy mo-nogrammal ellátva várunk ilyen írásokat körülbelül egy-két oldal terjedelemben. A cikk megjelentetése úgy lesz lehetséges, ha

Zsombor testvér átolvassa és egyetért annak közzé-tételével. Csak e-mailben küldött tanúságtételeket tudunk elfogadni.

Köszönjük előre is! (szerk.)

Renzónak: „Ami történt, az ret-

tenetes, és soha nem gondoltam

volna, hogy ez bekövetkezik;

egy életre megfosztja az embert

minden örömétől. De az, hogy

egy baráttal beszélhetek róla,

sokat segít...” Mindezt csak

akkor értjük meg, amikor át-

élünk hasonlót. Amikor szomo-

rúak vagyunk, mindent szürké-

nek látunk – ez ellen hatékony

ellenszer, ha feltárjuk szívünket

egy barátnak. Sokszor akár egy

rövid üzenet vagy egy telefon is

elég ahhoz, hogy felderüljünk.

4. A negyedik gyógymód az

igazság szemlélése. A fulgor

veritatis, ahogy Szent Ágoston

írja, az igazság nagyszerűsé-

gének szemlélése a természet-

ben vagy egy műalkotásban,

zenében hathatós balzsam lehet

a szomorúság ellen. Egy híres

irodalomkritikusnak pár nappal

egy kedves barátja halála után

egy konferencián kellett előad-

nia. Azzal kezdte: „Annyira vi-

gasztaló számomra, hogy szép

dolgokról beszélhetek olyanok-

nak, akiket érdekel…”

5. Az ötödik javallat is olyan,

amire nem számít az ember egy

középkori gondolkodótól. Aqui-

nói Szent Tamás azt mondja, a

fürdő és az alvás kiváló gyógy-

mód a rosszkedv ellen.

Valójában kifejezetten ke-

resztény hozzáállás az, hogy

egy lelki baj ellen időnként testi

gyógymódhoz kell folyamodni.

Mióta Isten emberré lett, és

magára öltötte az emberi testet,

az anyag és szellem közötti

szakadás begyógyult világunk-

ban.

„Senki sem furcsállja, ha

valaki lelki bajával elmegy egy

orvoshoz, aki a testét gyógyítja

– írja Morus Szent Tamás. – A

test és a lélek oly szorosan van

összekötve, hogy együtt egyet-

len embert alkotnak, ezért az

egyiknek a betegsége mindkettő

betegségét is jelentheti.” Forrás: Opusdei.us; Aleteia.org

12. oldal

Hirdetések

• Május hónapban Loretto-i litániát imádko-

zunk a Szűzanya tiszteletére hétköznap fél 6-tól,

szombat-vasárnap este 7 órakor.

• Május 14-én délután 3 órai szentmise kere-

tében Dr. Veres András főpásztor szolgáltatja ki a

bérmálás szentségét templomunkban.

• Május 29-én Úrnapja. A körmeneti lehetősé-

get később hirdetjük.

Anyakönyvi történések áprilisban

Kereszteltek:

Mihályi Franciska, Takács Áron,

Letenyei Imre Péter, Hardi Péter,

Naporovszki Szaniszló, Bokor Panna Bíborka,

Erdélyi Ernő Mátyás, Horváth Róbert Frederikó,

Cseresnyés Olivér, Herczeg Benett Krisztián,

Horváth-Lovonyák Bence, Belák Sára,

Dukai Zsófia, Pál Benett Noel,

Markó Patrik Denisz

Házasultak:

Lukács László Géza – Fehérvári Judit

Elhunytak:

Tóth Jenő, Polczer Zoltánné/Horváth Mária,

Cseh Jenőné/Galamb Anna,

Hetényi Ferencné/Németh Erzsébet,

Németh Lászlóné/Boronyák Ilona,

Gaál János,

Kancsal Béláné/Ferecskó Irén,

Balázs Ferencné/Nagy Mária,

Hári Zsigmondné/Mészáros Mária,

Velő Józsefné/Szabó Erzsébet,

Novák Jánosné/Kása Margit,

Szabó István,

Csordás Tibor,

Szőke István,

Varga Lajosné/Fábián Teréz Margit,

Horváth István

• Június 3-án, első pénteken egész napos szent-

ségimádást tartunk a templomban. Ezen a napon

lesz a templombúcsúnk, az ünnepi szentmisét es-

te 6 órakor P. Barsi Balázs ferences atya celebrálja.

• Június 4-én, szombaton, Szűz Mária Szíve

ünnepén záró engesztelő zarándoklatra megyünk

Búcsúszentlászlóra. Indulás fél 4-kor a templom

elől.

Ár: 150 Ft

Ferenc és Testvérei

A zalaegerszegi Ferences Plébánia havilapja

8900 Zalaegerszeg, Gasparich u. 1.

Felelős Kiadó: Fr. Ocsovai Grácián OFM

Kivitelezés: Szulyovszky Endre, RITEND Bt.

Plébánia iroda nyitva tartása:Hétfő 8.00-11.00 és 14.00-16.00Kedd 8.00-11.00 és 14.00-16.00Szerda 8.00-11.00 és 14.00-16.00Csütörtök 8.00-11.00 és 14.00-18.00Péntek 8.00-11.00Telefon: +36 (92) 315-143E-mail: zala@ferencesekzeg.hu

Ferenc és Testvérei 2016. május

Megjelenik minden hónap második vasárnapján.