Fejlesztő értékelés

– minősítés nélkül

Örömteli alkotás gyengénlátó gyermekekkel

Nálunk minden tanuló SNI, sokan közülük

halmozottan sérültek. A képességek

szintjének rendkívül széles skálája

található meg akár egy osztályon belül is.

Tanulóink 4-5% és 30-40% közötti

látásmaradvánnyal rendelkeznek, többen

beszűkült látótérrel, színérzékelési

problémákkal.

Igen sok nagyon alacsony súllyal született koraszülött gyerek jár hozzánk, ezért

gyakori a társult fogyatékosság (mozgássérülés, hallássérülés, tanulási

akadályozottság, idegrendszeri problémák, krónikus betegségek). Ha a

minősítő értékelés esetükben előtérbe kerülne, akkor ők vesztesnek születtek

volna.

Látnunk kell a célt: gazdag személyiségű, meglévő képességeiket maximálisan

kihasználó, magukat értékesnek érző, önmagukért és másokért tenni akaró

fiatalokat szeretnénk nevelni. Náluk a rendszeres versenyhelyzet ezt

megakadályozhatja. Ha valaki mindig a sor végére kerül, az előbb-utóbb kiáll a

sorból. Az integráció jelenlegi módja sajnos erre halad.

Szimulációs képek – így látnak tanulóink

Tanulóink látása nagyon eltérő. Vannak, akik távolabbra, vannak, akik közelre látnak jobban. Sokféle módon segítjük őket az alkotásban. Modellek kézbevételével a tapintásos-téri infor-mációk, számítógéppel vagy olvasótévével kinagyított képek pedig az egyébként számukra nem látható kisebb vagy éppen nagyobb méretű tárgyak, épületek összképének és részleteinek megfigyelésében segítik őket a teljes vizuális kép kialakításában. A rajztanításnak isko-lánkban kiemelt látásnevelő szerepe is van. Az ábrázolás a megfigyelés folyamatos visszacsatolását, állandó önellenőrzést és korrekciót igényel, ezért a látásnevelés egyik legjobb módja. A tudatossá, belsővé vált képek átírása, érzelemmel telítése, a mesével átitatott gyermekeknél sajátos alkotó folyamattá válik: gazdag, változatos, egyéni képalkotássá.

Ahonnan indulunk

Tanulóink iskolakezdéskor

átlagos, vagy látássérülésükből adódóan gyengébb rajzkészséggel rendelkeznek. Egyszerű sémákat használnak, a formákat elszórják, vagy a lap aljára rendezik. Van olyan kisgyerek, aki a lengőfirka szintjén érkezik hozzánk, alig fogott a kezébe ceruzát, van, aki meglepően gazdag formavilággal.

A képeken 1. osztályosok év eleji felmérő rajzai láthatók.

A látássérült gyermekek finommozgása és vizuomotoros koordinációja többnyire fejletlenebb társaikénál. Ez nem csupán az írás elsajátításában akadályozza őket, hanem az ábrázolásban is, különösen a képek kidolgozásakor, a forma – háttér elkülönítésében. Erős és koordinálatlan vonalvezetésük miatt gyakran túlfutnak az ábrákon, s rajzaik kuszákká válnak.

A rajztanítás a gyengénlátó tanulók esetében elsősorban korrekciós, látásnevelő jellegével tér el ép társaikétól, másodsorban technikai jelleggel: látásfokuknak megfelelő méretek és eszközök alkalmazá-sával. Az alacsony csoportlétszám (4-12 fő osztályonként) nem csak a megfelelő szemléltetést teszi lehetővé, hanem a differenciált foglalkoztatást és az alkotás egyéni menetének követhetőségét is.

Készségtárgy, de…

a fejlődés spontán módon bizonytalan

Nem a látássérülés mértékén múlik

…és nem is a finommozgáson,

Hanem a képi információk agyi feldolgozásának,

kapcsolódásának és alakíthatóságának a szintjén.

Önarcképek

4. osztály

3. osztály, faktúratanulmányok alkalmazása képalakításban

Azt gondolom, a mi értékelési

gyakorlatunk erősen eltér a megszokottól.

Munkánk egészét jellemzi az egyénre

szabottság, a differenciált bánásmód, az

értékelést pedig különösen is. Nem

minden tantárgyban tudjuk megtenni,

hogy nem alkalmazunk minősítést, de alsó

tagozaton iskolánkban az ún.

„készségtárgyakból” nincs osztályzás,

csak megadott szempontsor szerinti

szöveges értékelés – tanév végén is. „A

fejlesztés minden más tantárgytól

megkülönböztető lehetősége az örömteli,

élményt nyújtó, a személyes

megnyilvánulásnak teret engedő

alkotótevékenység megszerettetése, egy

szélesebb értelemben vett alkotó

magatartás kialakítása…” /Tanterv/

Nagyon fontos, hogy az értékelésnél a

pozitívumokat emeljük ki, mert ez további

munkára ösztönöz. Az értékelésnél

figyelembe vesszük, hogy a tanuló

látássérülése, állapota mennyire befolyásolja

a vizuális megismerést és a megjelenítést,

órai aktivitását, kitartását a kidolgozásban, a

gyermek önmagához mért fejlődését,

önállóságát, egyedi, kreatív megoldásait…A

fejlesztő értékelés iskolánkban központi

fontosságú. Pozitív megerősítéssel minden

tanuló fejleszthető, de tudomásul kell

vennünk, hogy nem fejleszthetők azonos

szintre, képességeik, sérülésük összetettsége

korlátokat szabhat. A vizuális kultúra

tantárgy tanítása során ezért minden gyerek

egyéni tempóban halad, esetenként eltérő

feladatokat is kap. Aki „szárnyal”, azt

röptetni kell, aki biceg, annak mankót adni.

A gyengénlátó, aliglátó tanulók

az élet minden területén több

nehézséggel küzdenek, mint ép

társaik, ezért a készségek,

képességek fejlesztése mellett

kiemelten fontos a művészetek

személyiség-korrekciós hatása, az

alkotással járó sikerélmény

biztosítása. Nálunk a gyerekek

többsége nagy örömmel jár

rajzórára. Gyönyörű alkotások

készülnek, épek között is

rendszeresen nyernek országos és

nemzetközi rajzpályázatokon.

Ezek a sikerek felmérhetetlen

gyógyító hatással vannak mind a

gyerekek, mind a szülők ön-

értékelésére, ezzel személyiségük

harmonikusabbá válására, kap-

csolataik kiegyensúlyozottságára.

A vizuális képek bensővé válása és szabad alakítása szempontjából az egyik legérzékenyebb kor a 6-12 év.

Az alkotás folyamata tanítható, kezdve a sémákból való kimozdítással tanulmány jellegű munkákkal, egészen a tudatos komponálásig (elhelyezés, kiemelés, formavariációk, szín- és eszközhasználat)

Az alkotás időigényes folyamat, nem a sok, hanem a minőségi munkára kell törekedni kezdettől fogva. Nagyon fontosnak tartom, hogy kezdettől megtanulják a képeket megtervezni, és türelmesen, a választott technikának megfelelően, akár 8-10 órán keresztül gondosan kidolgozni.

Józsáné Éltető Katalin, gyógypedagógus, rajztanár

A mi tanulóink hátránnyal indulnak, de a tudatos látásnevelés által csodálatos

dolgokra képesek. A legnagyobb ajándék, amikor az addig „problémás” gyerek

büszke lesz az alkotására, és a sokat szenvedett szülő is büszkén néz rá.