Faustus tanársegéd úr · Valentin Myra festő ... s boldog volt már hisz királynők kezében...
Transcript of Faustus tanársegéd úr · Valentin Myra festő ... s boldog volt már hisz királynők kezében...
SZÉNÁSI MIKLÓS
FAUSTUS TANÁRSEGÉD ÚR
Megjelent 1995-ben a Széphalom Könyvműhely gondozásában.
TARTALOM
SZEÁNSZ A MÚZEUMBAN
Birodalmi alkonySzeánsz a múzeumban
Egy kézirat hőseTeréziárólVáltozások
Festett városHoldas perspektíva
ROVARDIVAT
Ajánlólevél török időkbőlÚj középkor
Hajnali oroszlánArnold
(most ehhez van...)IntermezzoVarázsének
Egy motívum szépségeFogannak a szentekValentin Myra festő
Élmény
FAUSTUS TANÁRSEGÉD ÚR
NyitányŐszi babona
Merlin visszatérMacskaének
Faustus tanársegéd úrKiből lehet baseball-sztár?
MetszetNászút
Christo-genezisGauguin nyomábanDobozcivilizáció
LázárIfjúkori képmásKét költemény
Analitikus, hideg és mechanikusM. úr szombat éjjel mulat
TVAlexandriaBúcsúlevél
ZÓNAKÖZ
(Figyelő játékot játszik...)(Alakváltozásai következtében...)
(az állatkert szomorú lakói...)
LÁTHATATLAN CSIGA
A galamb örököseiRagyog, ragyogLáthatatlan csiga
Az utolsó római császár
2
SZEÁNSZ A MÚZEUMBAN
Birodalmi alkony
Ápolt sírok ezek, száraz emlékművek.Római számok vezetneka cél felé,ahol mindenről más jut eszembe.
Geometriába hajlik a fény,introvertált lapályon döbbenet:a szépségakár bizalmasan vonzó is lehetanélkül, hogy tolakodónmagához szorítana.
Szeánsz a múzeumban
törött asztaloknál temetjük magunkat Sir Arthur Sir Gawain Sir Lancelot halottakde ujjaikkal mégisaz asztal peremébe kapaszkodnakmíg ránk zuhan étel és italés törött lesz testünk is talánezen a képtelen utolsó vacsorán
Egy kézirat hőse
expedíció egy füzet felszínére bizonytalan füst keleten a vonat is papírból készült sápadt nap cellulóz egeken
üdítőt kívánok (még hosszú az út Timaráig ahol a folyók kanyart írnak le és át- hullámzanak a negyedik földre mint tükör falán a lámpafény)
szerecsen kalauz kopogtatjegyet kezel és marad a reményhogy előbb érek hazapostabélyeg nélkül ismint a történet tetőfokára ér
3
Teréziáról
Minden minden apróelem romlandó voltTeréziában
Hajnalban ébredt hacsörgött az óralámpát gyújtotta konyhábankavart még cukrot a kakaóba
Aztán az első buszonásított hármat-négyetKorán járt dolgoznimint a pékek - - - - - -
egészen addig a napig
mikor talált a földönegy alig használt nevets lett így Márias maradt Terézia
s boldog volt márhisz királynők kezébenakad előbb-utóbbmás is túl reményen
Változások
A szentpétervári szajha a gyárból újra utcára kerülSós hártyán keresztül nézi a napotKisétál a mólókhoz ám a tenger kiszolgáltatott már másokat isTatjana Ivanonva most a kórházak felé veszi az irányt gombolgatja blúzát hogy hatna vonzóbbnak a külföldiek előttde Szentpétervárott nincsenek túristákKijev is elnéptelenedett és az utolsó Lenin-szobrocskát egy költő asztaláról kobozták el aki hiába bizonygatta:csak papírnehezék volt az öreg
Festett város
mintha estefelé járnamár hajnalbanacélos az égesett! képtelen vagy
4
irányítani lépteidetmintha valaki várnaúgy sietszaz örökké zárvatartóüzletek utcájábaés csalódottan fordulszhátramikor kilencet ütegy közeli tornyonaz óravilágos vanés a lehúzott redőnyökegyikén sincskukucskálóhogy valaki nézneés elmondhatnádhogy kalandos út voltmegérte...
Holdas perspektíva
Íme a város! végig-kalauzollak az éjszakánés bátor ismeretlenekrőlmesélek, akik közel férkőztekhozzám, mert mosolyuk volt,arcuknak körvonala aházak kiugró sarkainál,hajuk volt és kezüklobogott talán, nem szóltak,amikor szerettem volnahangjukba temetkezni ésmáskor léhán mulattak, ittáka bort és rúgták,görgették a nyarat...
íme a város! van még esély,hogy elhordd magad!
5
ROVARDIVAT
Ajánlólevél török időkből
egy XX. századi ifjú lehetne bég ha korábbantöröknek születik s netán tiszt leszapjáról mondta volt egy történelemtanár: fiammaga épp olyan mint ők csak turbán és kecske-szakáll hiányzik így nézett ki éppen így nézett kihősünk is azaz énmikor törekvései kedvét nem szegterút kultúr-erőszak s tépett verseitjónak vélte bent a lelkiismeret s a váteszi paránysegítségért a közhöz ekképp fohászkodott: ha engedik e költő óriás lehet taláncsakadjanak némi juttatást s a verseit tekintve ziláltlélekállapotát fogadják sokkal nagyobb szeretettelmint ő nyújtja át
Új középkor
Látlak deformált őszi tájbanmacska-ösvényen suhanni,erőművek árnyékára vetítettfilmekben látlakasszonyod hajáról zuhannia hajlatokba gyűlttavak vizébe... A gépek titkoskamráiból köd sziszeg.Kegyetlen évszak tárnáiba hullaz utolsó félsziget.
Hajnali oroszlán
- kísértés -
lázálomra ébredsz Hajnal előtt oroszlán jönérted a szeretkezés piramisai térdreomlanak Titkos zenéje sötétengyűrődik párnád alatt az időbelekékül a kegyetlen izgalomba Az
6
oroszlán lakkozott körmökkel véredveszi Megszereted a várost - a lombikotfény felé tartja - megszeretedmielőtt arany szigonyok és harsonákés tükrök érkeznek hozzád ajándékbaMegérted az oázisok porlepte burnuszaiés a tengeren csattogó vitorlák honnanés hová Megérted a vörösre rúzsozott ajkakfintorát mielőtt a kertben felejtettpoharak szélén lecsapódik a harmat éskedvesed testéből elszáll az éjjelMozdulatainak karjának lüktető ölelésévelnem vetekedhet sem tenger sem várossem mágikus állat Csak az ismeretlen
- sötét hullám -
már elcsitul pedig órákig ázotta tükör vizébenmíg érte jönnek kötélen szárad
Arnold
vérzik Arnold keze Fűrészpor szálla szőnyegrőla sarokban sápadt Jézuskafénylik Engedjétek hozzámne engedjétek hozzámArnold keze vérzik Jeges ujjaia karácsonyi plüssmackót„itt és most” kivégzik
Megjegyzés: „...az írás minőségét mégegyszer lelkiismeretesen megvizsgáltuk...” Minőségi igazolás egy írógép dobozából
most ehhez van kedvemhárom ujjal fogom az ollóthárommal ennyi maradhatés gyengéden darabolni kezdemaz órás kezemről ujjaimegy újságpapírral béleltszemetesbe nagy műgonddaltermészetesen mert a közelbenmacskám ólálkodik és igazánnem szeretném ha alattomos pofávalnyalná a vért a padlórólezenkívül a csontok aggasztanak
7
mert az olló nem svédacélés garanciát a minőségrehogy vágja a csontot másaligha adhat ezért igyekszemhalkan csinálni csukott ajakkalfeleségem alszik elég ha tompahangot adnak a papírraltalálkozó ujjdarabok minek iskölteném fel csak zajolna itt nekemés próbálná megakadályoznihogy egyszer én tegyek valamicsudadolgot ahogy egy görögtemplomot gyújtott az emlékezetnekegy csehszlovák pedig önmagát
Intermezzo
Monsieur Zola - lehetett más is csak egy a lényeg neve másképpen csengjen mint a nyelv amit beszélek -kávéházban ült és pörölt a sorssal - a művészek! mind ilyenek -nem rendelt újabb kávétcsak bámult az utcára és kenyeréheztitokban fokhagymát evett
Varázsének
Stella Braun nyomán
„Új hold, új királySybilla udvarába vára csonka tornyokmocsarába táncoltatsz pohár
vert réz, ó-aranyátsejlik rajtam az átokhegedűm hangjáthallgatják tépett hajú lányok
és részegen és boldoganiromba lelkű dalnokbotorkál és énekelés várja őt a csarnok
8
Egy motívum szépsége
Stella Braun nyomán
Kedvesem, Pszyché, Önszégyelli magát, mert ember!a törött kancsókatszégyelli a tenger fenekén:
Werthert szégyelli, s a tisztabeszédet, ahogy apja szólt,ha emlékszik méga korra, midőn a szépség
több volt - s most remeg:szentimentális leány, s ha szólna:
épp dadogna néhány zavart mondatot,franciás ízzel ---s talán haldokolna...
Fogannak a szentek
- vendégjáték -
Tolmács nélkül is félreértettél.Kihasználtad a nyelvet?Vagy szerzetesnek állottál?Bomlásod páholya árnyékba vár.Ha felemeled a kezed, találsz egy gombot.Fordíts gyengéden balra.A készülék hangosabb.Most ellenőrizd a különbségeket.Amennyire eleven, annyira halott.Amennyire halott, annyira él.Nyelv és téboly.Téboly és tettek.Látod, így.Tőled távol.
Valentin Myra festő
Valentin Myra festő szódáspoharak tartalmát örökítette meg, azátlátszó alig-valamiben úszó buborékokat s a falon túl iszonyúgörbületben a szobát -
Valentin Myra évek óta nem hordott szakállt, de úgy sétált a főutcán,mintha Szentpétervárott bolyongana, ahol salétrom-ízű árnyék csorogaz épületek homlokzatáról és boldogok a nem-boldogtalanok -
9
Valentin Myra csapdát állított a csendből magának, s hogy túlélje,megmérgezte a vasárnap délelőtti készülődést - Óraütéskor úgy szaladtel, mintha lenne egy hely, ahol a szökevény és őrült festők menedékettalálnak.
Élmény
Ikonosztázián túl a pikniklegendás partjátvidámparkok és vesztőhelyekövezik teraszos kávézókkal
tegnapi víz a sátrak tetején:a kereszténység bűvöletétőltávol egy fegyenc-arcúköltő verseket lapátol
10
FAUSTUS TANÁRSEGÉD ÚR
Nyitány
nem a kövér énekesnő remegő tokávalnem a templom az otromba öntött harangokkalnem tehenek tiporta csapás a földekennem az átok sújtotta lidérc a földekennem a püspök, nem viaszos prédikációjanem a színház-csarnok szétdobált jegyekkelnem görnyedő tébolyát kapkodó görcs mesternem vibráló kocsma lassan mért szeszekkelnem a föld nem a szénbányáknem a jég nem a jég hátán
egy dallam vonul elő a múltbóleleinte réveteg titokbanaztán zörögve mint az orkáns végül mikor a kést az övrőlszelíden lecsatolják
Őszi babona
„Póklábakkal teli a városA pupilláján repedésmintha kővel hajították volnavérben forog az egész
Rossz nedvek hajszolják előreNapok óta nem látni holdatA kuruzslók szerint három fejvöröshagymától megtisztulhat
11
Merlin visszatér
Fehér árnyak a fák közt,s az ablak szabálytalanrepedésein áthalottnak látszik a föld.Október vége van,jegyezzék falra sérelmeiket.Holnapra ígérték érkezését,
nyelvek és terek nélkülzuhan alá az égbőlés borsónyi arcán a derűtisztán veri vissza a záport,ami az Önök szeméből pereg.
Október vége van most,előre kérem: integessenek.
Macsakaének
Őrzöm az ösvényt. Autók gázolnakhalálra, de felszálló füstjükön túllerázom sebeimet és újra állok.
Alkonyatkor árnyam körbefut: lámpa-gyújtás botos emberek nélkül.Őrzöm hideglős múltját annak,ami a horizonton készül.
Faustus tanársegéd úr
„kezdettől a kísérletezők kíméletlen törekvésea szánalmas akarat-küzdelem a törekvésszabadossága erkölcstelenül és gyatrán olykoráldozatul dobva szeretett lényeket szeretetlenségértcserébe hogy a holdfény a bogarak páncéljánakszabad szemmel láthatatlan titkai őrizzenekvalamit a kísérletről a szenvedélyek szokássáválásáról -”
Az angyal a lépcsőházban felbuktatottszeretett volna legalább egyszer vétkezniLehetnék most én is angyalde hány és hány szerencsétlen bukna felízléstelen vágyaim miatt?Az angyal a lépcsőházban tette a dolgátAligha véletlen ha engem választott
12
Kiből lehet baseball-sztár?
„megvalósítom magát uram csak néhányapróság a szervezetéből szívmáj vese homloka felett halovány fejbőre uram
megvalósítom álmait uramahogy Holywood megvalósított márnéhány aberrált csodát ahogy ön képzelicsak öleljen át mintha lélekkel bírnékmagam is és taszítson könnyű táncbamint éretlen de léha nőcskétközeli halálba rút szerelema panzió s az inasok s a könyvtárs a garden party természetesencsupa kézzel mintázott poháruram csak öleljen át bátranszeretne kínai cirkuszt és rugalmaskínai táncosnőt az ágybanés vad csodát vadászatotkandalló fűtötte tágas szobában?uram csak öleljen bátrans higgye önért dobog mindenolajos munkásszív a gyárbanmely fölött öles betűkkel büszke tábla hirdetitulajdonosi jussát higgye csakés öleljen öleljen bátranmert festéken fut már a hír és holnapországnyi tömeg ujjong és epede roppant szerencsénés tartsa meg nyugodtan máját és szívétés maradjon helyén a két vese a hajamit kérhetnék önként adja majd”
metszet
lelkem térképénpontatlan és kusza vonalakfeszített csendés metszett pohár
vetett ágy a zörgő éjszakábanbársony nélkülés hideg pohárhideg pucérságegy holdas, szeles éjszakán
13
otthonra vágyommásnak a kezéreahogyan birtokba veszi életem
Nászút
most imbolyognak a tükörvilágbanhajukon ragadós permet
Ajándékba ígérték nekik a pókhálóstermet s a mozaikrólaz évszázados port felsöpörték
„Érezzétek meg a túlsó világmúlhatatlan illatát”és utánuk dobtak egy csokorpréselt orchideát
Christo-genezis
ez a sugárzás talánfelvilágosít a dolgok állásárólszínképelemzésnekvetem alá az erdőtahol bármikorutat véthet a vándor
követem a szivárvány vonalátpróbálok tanulságot találni az ívbende lemondok a fizika törvényeirőlönként amikor a szóegyenértékű lesz a tettel
Gauguin nyomában
A szüzesség nemtelen állapotaazonos a korai föld máraérthetetlen éghajlatával:
viharos erdők és éhes hasadékokfényben, fény alatt.
***
A fáknak egyszerű életük van:könnyedén a sivatag felé nőnekvagy idejében homokba fulladnak.
***
14
Nem seperhetem le a homokota betemetett makettek városáról,a vetemedett székről,ahol az első világ embere üldögélttenyerébe támasztva állát. ***A labirintus őrzője voltdokumentumaimnak: nem vezetett sehovaés nem is vezethetett volna. ***A gyümölcsöt tartó nőalakjelentése módosult:nem bűnt hordoza levelekkel bélelt tálcán,hanem szeretetet melle idomában. ***Amit szeretettel adtak, aztmi is szeretettel adjukvissza a földnek, a földtetején hunyászkodó élősdi,népes seregnek. ***ahogy elhagyjuk tahitittávolodunka vizek közelségétőla tengerenaz ég uralkodikmelyik szektorban nincsenek angyalokahol szabadonkáromolható a szellem ***Egyes síkságokon méglátható a szeretetaz egyenlítőszenvedélyes rohanása iránt,a földkerekség azonbankezdettől szükségtelenés játékainkcsupán az idő gyorsítására szolgálnak -mondjuk ki a diktátorok merészségével,hogy az őrület fontos homokviharés minden égető homokszem,amely látásunk központi szervét veszélyeztetiélvezetet okoz.
15
Dobozcivilizáció
Tárgyak szolgálnak ki,de horpadások sejtetik:más vagy. Holnap talána bolygókra evakuálnak.
Lázár
Részvényeket vásárolt a családnak.Hétfőn fordulat a tőzsdén.Kedden gazdag vagy halott.Szerdán koldusoknak járó temetés.
Osztatlan elismerést arat,mikor este mégis jelen lesza koktélpartin és keresetlenszavakkal közli: feltámadott.
Ifjúkori képmás
„borult időben készültmégis hunyorogtálkerestél valamitegy arcon, egy illaton
most mozdulatlanés töredezett a tájrendet teremtenélde alig emlékszel már”
Két költemény
de én a Poklokat keringemkönnyű motorral, zajtalancsendesen futó golyóstollalírom a beszámolókat
és kérem, küldjönkávét, bármit, amiemlékeztet és amit felejtek
***
16
az utolsó évtizedetcsak felmázoltákpróbálja kivennia tömegben kedvese arcát
oly foltos! oly ragyás!e századBosch képein nyertméltó ábrázolást
Analitikus, hideg és mechanikus
sorvadásaink történetét írjákaz öntudatlan tettekminden esemény érintifigyelmünk tengelyétamit hasznosíthat az énkellően fokozott állapotban
hogyan is múlhatnánk? hogyan?részben mások, részben önnönvágyaink miatt hogyan?
az idő mérésére tettkísérletek hiábavalóságajel csupán a térképenjelentés nélkül
ébredhet-e vonzalom koordináta-rendszerobjektivitása iránt?beszélhetünk-e szerelemrőlponthalmazok relációi esetén?
s meghatározható centrumahonnan formális bizonyossággalérzékelhető hogy sorvadunklétezik?
M. úr szombat éjjel mulat
egy színházat merítek az éjszakábaegy színháznyi holtat merítek az éjszaka leplezetlen vizeibe s szólítom a parton őrködőket távozásraa halál siralmas és szégyenteli ceremóniaa színház halála kongó taps és fáradt széksorok és a szereplők halála a színház halála
17
hogy ég a függöny és a színpad és a széksorokki otthon álmatlan forog váratlan lángra lobban: karjában két konok kapaszkodás az ágybaszínház! színház! színház! az éjszakába -
nincs tűznincs égő frakk se égő primadonnákszínház sincsse díszlet se függöny se pezsgőspohár
parasztok vagytokezt mondom a pincéreknek és a táblát hívom tanúbizonyságul a táblát mely fennen hirdeti a szerkesztő úr a néhai néhanap így a szöveg itt fogyasztotta első sajtóját s persze kávéthát hagyjatok vagy a várost reátok borítom szánalmas parasztokígy ordibálok s fizetek végül de utcára löknek és vérzek a veréstől
A részeg telefonhoz támolyog. Kotorászik zsebében, fény felé tartja apapírt. Torz napocska igyekszik keleten, néhány órányira innen. Nincsaprópénze. Akit hívna, az sincs. Harangoznak, dadogja, harangoznak azajos folyón, istenem, a Styxen.
TV
A halogatás szünetjelei,a gerincről képernyőrevándorolt hangyák - - -Hogy meddig bírode gigantikus süppedést,mert holnap van, nézed az órát,hogy meddig bírod?
/alexandria/
egy kávéház teraszánszobrok, torz bábuk messzirőlidőtlen asztalok elfojtott vágyérezd meg bőrödön lélegzetüket férfiak lakkozott körömmel
18
az erekbenképzelt halotti maszkokolvadt viasza keringkráter a szemek üregébenszerelemundorés megsemmisüléshajnalban lilára színeződikarcukegy kávéház teraszán
Búcsúlevél
Nem írt meg többet,mint amit lehetett.Az órák sürgettékvagy az időnek semmiköze nem volt az írásrondaságához: mársenki sem tudja meg.
19
ZÓNAKÖZ
Figyelő játékot játszik, ahogy nem tanulta ugyan,de képességei szerint erre alkalmas,ahogy más munkákra nem. Hajszálnyittéved néha, mert képtelen összpontosítaniés száguldása végénaz erdők helyét öröklik a büdös, ázott ember-telepek. Ne tévesszük istennel össze,aki felülről néz a dolgokra, minthahegyről nézne ösvények labirintusábanbolyongó vándorokra, kik csak közvetlenútkeresztekre emlékeznekés iszonyodva próbálnak igazodni a hegyhez,mely roppant méreteinél fogva beleolvada világ elmosódott akvarelljébe. A játékönmagáért való. Ha őszintén beszél,hinni kell őszinteségének anélkül, hogyeszünkbe jutna, mennyire sebezhető.
***
Alakváltozásai következtében áttetsző lett, mintszakadék örvénylő levegője, könnyűés mélyen sebezhető. Az albumában sorakozófotografiák segítenek felismerni,de bármelyik elvonása a halmazbólidegent mutat. Köszöntsük szíves szóval,kalauzoljuk a szellőzetlen, zárt szobák felé.Ez a szék, melyről igazgatható a világ,az ágy, mely értelmet ad. Forr márteavíz is, sűrűsödik az alkonyat.Zavartan nézi óráját, alig látszik a mutatókderengő sietségében, hogy távozik.Hiába szórtuk fel homokkala padlót, gondosan, lábának nyomátnem találjuk másnap.
***
az állatkert szomorú lakóivagyunk. tisztességtelenvolna búcsút venni egyföldtörténeti korszaktólmielőtt leáldozna utolsónapja is. az állatkertőre látni próbál ezértfolyton emlékezik. alagutakatfúr ujjával a levegőbeés ezzel rácsozza körbe
20
a napokat ahogy képzeleteszerint az emberek szokták.olyan régen él velünkhogy közénk tartozik.fogalma sincs arról hogyvalaha istennek hittemagát de nyitott szívénát foltos nagy ködökbenelhagyta minden amiaddig számított. nélkülünkmost gyámoltalan lenneés éhes. néha éji vackunkelé áll és sóhajtozik.ilyenkor nincs szél a közelierdőben de az állatkertszomorú őre időjárásifrontot emleget.
21
LÁTHATATLAN CSIGA
A galamb örökösei
Az ereszre emlékszem. Csöpögötta víz. Mindig, ha esett.Az utcán alvó árkok vizénmásnap papírhajót úsztattam,letépett lábú szöcskével fedélzetén.
Ragyog, ragyog
Megjegyzés: „... a lepketábor.”
Szombat ragyog. Lekéste a 8.20-korinduló vonatot, de ne tulajdonítsátoka véletlenek laza rendszerének,hogy végleg a városban maradt,mert nem lesz mindig így.
Illik hozzá nyugalma, akár színeshal bordáiba a kés.A centrum felé mélyút nyílik,de onnan csak sodródni lehet:használt rágógumiba ishiába lép, pozíciója tarthatatlan.
Jól látja szublimáló arcotok,barátaim, ahogy haladtok,pillanattól pillanatig. Mert szombatvan. És még nem egészen diszkó -de ragyog. Ragyogtok mind.
Láthatatlan csiga
a kezdet istenei ragyognakvégtelen vonaladonó horizontó tágasság jelentősége
ismerem uralkodói hajlamodhisz nagyúr vagy(a koldusokbólpapagájokat formált az idő)
22
bizonytalan parkok ösvényeireteríti hajátnapok óta fűcsomókon élszerelmes asszonyom
szokás ezszombatok és szombatok jönnek
a végzet láthatatlan csigaés szöget zár sejtelmeimmel
ezek a madarak megérettek már az emberröppenő nyilairaéhes uram asztalánálhanyagul formázott pohárban tengervíz
egyre vadabbul szorongatjanéhány boldogtalana napot tartó kötélmásik végét
szolgálataimért cserébeszolgálok tovább
Az utolsó római császár
Uralkodom a tárgyakon. Darabokrauralkodom a tárgyakat, hakedvem tartja. Péntek következikszombatra és a telefonbólvíz csöpög (mert kádbamártottam, mert így tartottauralkodói kedvem.) És a levél!El ne feledjem, ott lebega szomszéd utca egén.Minden megírtam, amit lehetett.
Egyedül vagyok a városban,amióta felütötte fejét a törvény,ellenetek. Magamon uralkodomtehát, magamon sem, úgyuralkodom. Akár ékezetegy alárendelt szótagon, úgyuralkodom. (Gépi szedetben.)
Számítok rá, hogy hatalmameldől, akár egy kézilabda-meccs és lelátónyi üresszívembe gyökeret verlázadásotok figyelő célkeresztje.
-&-