EURÓPAI TÜKÖR

EEUURRÓÓ PPAA II TTÜÜ KKÖÖRRA K Ü L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M F O LY Ó I R ATA

A TARTALOMBÓL: � Viviane Reding köszöntõje � Elengedhetetlen,hogy a romastratégiába belekerüljön az emberi tényezõ. Interjú Balog Zoltán államtitkárral � Járóka Lívia: Útban egy európai roma-stratégia felé � Andor László: Az Európai Unió a romák integráció-jáért � Kállai Ernõ–Szajbély Katalin: A romaintegráció dilemmái �Bartha Csilla–Hámori Ágnes: Cigány közösségek, nyelvi sokszínûség

és az oktatás nyelvi kihívásai – magyarországi helyzetkép

XVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2011. MÁRCIUS

EU

RÓ

PA

I T

ÜK

ÖR

X

VI.

É

VF

. 3

. S

ZÁ

M �

20

11

. M

ÁR

CIU

S

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR

KKiiaaddjjaa aa MMaaggyyaarr KKöözzttáárrssaassáágg KKüüllüüggyymmiinniisszzttéérriiuummaa..

FFeelleellõõss kkiiaaddóó:: Urkuti György

AA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg eellnnöökkee:: Martonyi JánosAA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg ttaaggjjaaii:: Baranyai Gábor, Becsey Zsolt, Dienes-Oehm Egon, Fóris György,

Gordos Árpád, Gyõri Enikõ, Iván Gábor, Köblös Adél, Marján Attila,Ódor Bálint

FFõõsszzeerrkkeesszzttõõ:: Trócsányi LászlóFFõõsszzeerrkkeesszzttõõ--hheellyyeetttteess:: Szekeres IldikóSSzzeerrkkeesszzttõõkk:: Fejes Zsuzsanna, Martin József Péter, Szalayné Sándor ErzsébetOOllvvaassóósszzeerrkkeesszzttõõ:: Bulyovszky Csilla

AA sszzeerrkkeesszzttõõsséégg ccíímmee:: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma1027 Budapest, Nagy Imre tér 4.Telefon: 458-1475, 458-1361

TTeerrjjeesszzttééss:: Horváthné Stramszky Márta, [email protected]

Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valaminta Külügyminisztérium honlapján (www.kulugyminiszterium.hu; Kiadványaink menüpont).

A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása.Nyomdai elõkészítés: Gyalog JánosNyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft.

ISSN 1416-6151

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR2011/3.

A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA

TTaarrttaalloomm

Szerkesztõi elõszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3VIVIANE REDING: A romák társadalmi integrációja és

az egyenlõ bánásmód korrelációja az Európai Unióban. Az európai romastratégia menetrendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

„Elengedhetetlen, hogy a romastratégiába belekerüljön az emberi tényezõ” –Interjú BALOG ZOLTÁNNAL, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtársadalmi felzárkózásért felelõs államtitkárával (Fejes Zsuzsanna) . . . . . . 7

EEuurróóppaaii ttöörreekkvvéésseekkRÖVID MÁRTON: Az Európai Unió szerepe a romák társadalmi

integrációjában – kontextus, dilemmák, lehetõségek . . . . . . . . . . . . . . 13TÓTH JUDIT: Az európai romabefogadás és -stratégia integrálási esélyei –

csak hosszabb távon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20JÁRÓKA LÍVIA: Útban egy európai romastratégia felé . . . . . . . . . . . . . . . . . 33ANDOR LÁSZLÓ: Az Európai Unió a romák integrációjáért . . . . . . . . . . . . . . 39HORVÁTH MELINDA: Az európai roma-keretstratégia és az Európa 2020

stratégia lehetséges összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

DDiilleemmmmáákkKÁLLAI ERNÕ–SZAJBÉLY KATALIN: A romaintegráció dilemmái . . . . . . . . . . 58FEISCHMIDT MARGIT–SZALAI JÚLIA: Az oktatáspolitika szerepe

a kisebbségek, elsõsorban a romák integrációjában az Európai Unióban . 70FEISCHMIDT MARGIT: Az integráció sikerei és kudarcai a magyarországi

oktatásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96BARTHA CSILLA–HÁMORI ÁGNES: Cigány közösségek, nyelvi sokszínûség

és az oktatás nyelvi kihívásai. Magyarországi helyzetkép . . . . . . . . . . 107

Kedves Olvasó!

Az Európai Tükör megújult szerkesztõsége 2011 elsõ felébenolyan tematikus számok összeállítását tûzte ki célul, amelyek amagyar EU-elnökség idején különösen kiemelt feladatokat jár-nak körül. A folyóirat márciusi száma a magyar EU-elnökségegyik széles körû figyelmet érdemlõ prioritásáról, az európai ro-ma lakosságot érintõ uniós keretstratégiáról kíván képet alkot-ni. A téma aktualitását az adja, hogy az Európai Parlament ál-lampolgári jogi bizottsága lapzártánkkal egyidejûleg, február kö-zepén majdnem egyhangúlag támogatta az európai uniós roma-stratégiáról szóló jelentést, és lapunk megjelenését követõen, áp-rilis 7-én az Európai Bizottság várhatóan közzéteszi a majdanitagállami romastratégiák keretét adó uniós stratégiáról szólóközleményét.

Európa roma lakosságának szerkezete, hagyományai, társa-dalmi, gazdasági, szociális, oktatási, sõt jogi helyzete tagállamon-ként számos közös és legalább ugyanannyi eltérõ vonást mutat.Az érintettek civil közösségei, érdekképviseleti és önkormányza-ti jellegû szervek, kutatócsoportok, nemzeti és nemzetközi szín-téren egyaránt már régóta kiemelt figyelmet szentelnek a romalakosság közismerten problémás életkörülményeinek. Az egy-másra épülõ politikai döntéshozó szintek – különös tekintettelaz Európai Unióra – a rendelkezésük alatt álló pénzügyi forrá-sokat már egy ideje megnyitották a kérdés elõzményeinek ala-pos vizsgálatát feltáró és elemzõ tevékenységek és a problémákgyökerét enyhíteni szándékozó célkitûzések számára. A roma-kérdés Európai Unión belüli ügye láthatóan most érkezett el ah-hoz a pillanathoz, amelyben minden döntéshozó – horizontálisés vertikális értelemben egyaránt – hajlandó együttes felelõssé-get vállalni ebben a közel tizenkét millió ember életét közvetle-nül és több százmillió ember életét közvetve érzékenyen érintõügyben.

Az Európai Tükör szerkesztõsége tudatában van a kérdéskörmély és széles körû vonatkozásainak, ezért – a lap terjedelmi ésmûfaji adottságaira tekintettel – a márciusi számban csupán fel-villantunk néhány különösen fontosnak vélt részterületet ésszempontot. Hivatalban lévõ és a témakörben illetékes uniós éshazai döntéshozó személyiségek és egyben felelõs szakemberekmegtisztelték lapunkat írásaikkal, hasonlóképpen lehetõségünknyílik olyan kutatók írásait közölni, akik hosszú ideje figyelem-

33

mel kísérik, ismerik és elemzik társadalmunk érintett közössé-geinek életét. A tanulmányokat két blokkba soroltuk: három idõ-síkra vonatkozóan kívánunk képet adni a romaintegrációra irá-nyuló európai törekvésekrõl, valamint bepillantást szeretnénkengedni a roma lakosság helyzetét jellemzõ fõbb dilemmák kö-rébe.

AA SSZZEERRKKEESSZZTTŐŐKK

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR 22001111//33 · MMÁÁRRCCIIUUSS44

A romák társadalmi integrációja és az egyenlő bánásmód korrelációja

az Európai Unióban

Az európai romastratégia menetrendje

55

Európában 10–12 millió roma él, nagyobb részük több szempontból is hátrányoshelyzetben van, és különösen kiszolgáltatottak a társadalmi kirekesztés, a diszkri-mináció, a szegregáció és a mélyszegénység terén. A romák különösen ki vannak té-ve a magas munkanélküliségnek, illetve nagy számban tevékenykednek az informá-lis gazdaságban.

A Bizottság számára a romakérdés több, mint egyszeri fellángolás. Több mint tízéve foglalkozunk ezzel a területtel, míg a tagállamok vonakodtak cselekedni. És ter-mészetesen az Európai Unió egészében is még többet kell tenni ezen ügyért.

2010. április 7-én a Bizottság átfogó stratégiai megközelítést határozott meg aromák társadalmi és gazdasági integrációjáról szóló közleményében (COM(2010)133végleges). A Bizottság tágabb perspektívában vetette fel a romaintegráció kérdését.Stratégiát dolgoztunk ki a szegénység elleni küzdelem, a készségfejlesztés, a társa-dalmi kohézió erõsítése és a foglalkoztatás növelés menetrendjének felállítása érde-kében.

Ugyanakkor maguk a romák is kulcsszerepet játszanak saját integrációjuk folya-matában. Az integrációs politikákat a romákkal közösen kell megtervezni, és nemcsak a romák javára. A sikertelenség biztosra vehetõ, ha kihagyjuk a romákat a sze-génység leküzdése érdekében kialakítandó hatékony integrációs politikák tervezé-sébõl.

Az Európai Unió a strukturális alapokon keresztül megnyíló lehetõségek révén istud segítséget nyújtani. Az uniós források felhasználása gyakran nem maradéktalanés nem hatékony. 2010 szeptemberében a Bizottság létrehozott egy roma munka-csoportot, amely azt vizsgálta, miként segíthetik uniós forrásokkal, hogy tovább erõ-södjenek a nemzeti intézkedések a romaintegráció területén. A munkacsoport nemtalált kellõen erõs, arányos és konkrét intézkedéseket az egyes tagállamokban, ame-lyek célja az lenne, hogy javítsák a roma közösségek társadalmi és gazdasági hely-zetét. Nemzeti, regionális és helyi szintû szûk keresztmetszetek korlátozzák a tag-államokat abban, hogy a romák beilleszkedése érdekében hatékonyan használhassákfel az uniós forrásokat.

A jelentés azt is megállapítja, hogy problémát okoz a nemzeti társfinanszírozás,a civil társadalom, sõt maguknak a roma közösségeknek a bevonása is. Ezen kérdé-sek megoldása érdekében a Bizottság 2011 áprilisában elõterjeszti a nemzeti roma-integrációs stratégiákat felölelõ uniós keretprogramot. Ebben javaslatokat teszünkaz uniós pénzeszközök hatékonyabb felhasználása érdekében, és igyekszünk azt isbiztosítani, hogy a romaintegrációt célzó nemzeti erõfeszítéseket hatékonyabban el-lenõrizzék. E célból a Bizottság felkéri a tagállamokat – úgy a származási, mint abefogadó országokat –, hogy mutassák be saját nemzeti stratégiájukat a romák in-

tegrációját érintõen. A Bizottság továbbá bevonja az EU Alapjogi Ügynökségét, hogyelsõsorban az adatgyûjtés területén folytatott értékes munkájával biztosítsa hozzá-járulását. Az integrációs politikáknak szakmai bizonyítékokon kell alapulniuk.

A romák integrációja Európában nem várhat tovább. Komoly feladat elõtt állunk,és magasra tettük a mércét. Itt az idõ, hogy a politikai döntéshozók bebizonyítsák:a kötelezettségvállalás a legnagyobb európai kisebbséget tekintve nem csak egysze-ri fellángolás.

VVIIVVIIAANNEE RREEDDIINNGG AAZZ EEUURRÓÓPPAAII BBIIZZOOTTTTSSÁÁGG AALLEELLNNÖÖKKEE,, AALLAAPPJJOOGGOOKKÉÉRRTT FFEELLEELLŐŐSS BBIIZZTTOOSS


– Hogyan látja ebben a folyamatban az uniós és tagállami hatáskörmegosztást(annak tárgyát, szintjeit, eszközeit, végrehajtását és ellenõrzését) a „best practice”jegyében?

– Az európai roma-keretstratégia egyik legfontosabb nóvuma, hogy most elõszörfogjuk kimondani egy közös európai dokumentumban: a romakérdés nemcsak tag-állami, hanem európai ügy is. Ezért van szükség egy európai szintû roma-keretstra-tégiára, amely erõsebb és egységesebb európai romapolitika létrehozására irányul.A keretstratégia lényege az egyes nemzeti stratégiák összerendezése oly módon,hogy azonos idõben és tartalommal induljon el a romák részére egy közös európaifelzárkóztatási politika.

A hatáskörmegosztást illetõen azt mondhatjuk, hogy az Európában élõ 10–12millió fõs roma kisebbségnek olyan sajátosságai vannak, amelyek szignifikánsan hoz-zájuk kapcsolódnak, és jól kimutathatók az EU egyes szakpolitikáiban, például a fog-lalkoztatáspolitika, a szociálpolitika, az oktatáspolitika és a szabad mozgás terüle-tén. Ezeket a feladatokat összeurópai szinten kell kezelni, azonban ez nem mente-síti az egyes tagállamokat a felelõsségvállalás alól. A társadalmi integráció elõmoz-dítása az egyes tagállamok kötelezettsége, s az ezzel járó tennivalókat európai szin-ten kell összehangolni. A közös stratégia éppen ezeket a kompetenciákat fogja meg-nevezni. Így jelenik meg az európai szint, amely részben koordináló, részben „stan-dardizáló” szerepet tölt be az egyes tagállami stratégiák kialakításában.

– Tud említeni már létezõ olyan legjobb gyakorlatokat, amelyek a közös straté-giába beilleszthetõk, útmutatásul, példaként szolgálhatnak az európai szint vagy azegyes tagállamok számára?

– A magyar elnökség aktív szerepet kíván vállalni a legjobb gyakorlatok össze-gyûjtésében és megosztásában is. Mi azt szeretnénk, hogy a romastratégiának le-gyen olyan függeléke, amelyben a jó gyakorlatok szerepelnek, hiszen több olyan isvan, amelyet meg lehet osztani egymással és meg lehet tanulni egymástól.

Ilyen például a kora gyermekkori gondoskodás intézménye, amelynek az a lénye-ge, hogy már gyermekkorban meg kell szakítani a szegénység „ördögi körét”. Eztpedig folyamatos hátránycsökkentéssel érhetjük el, például iskoláztatással. Ha egyfiatalnak van érettségije, azzal olyan versenylehetõséget kap, amellyel el tudja ke-

77

„Elengedhetetlen, hogy a romastratégiábabelekerüljön az emberi tényező”

Interjú Balog Zoltánnal, a Közigazgatási ésIgazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért

felelős államtitkárával

A magyar EU-elnökség egyik fontos prioritása, hogy az Európai Tanács2011. júniusi ülésén elfogadják az Európai Unió romaintegrációról szó-ló keretstratégiáját. Több, eddig megjelent bizottsági dokumentum és ta-nácsi következtetés szerint a romakérdés európai szintû kezelése min-den tagállam számára közös kihívás és egyben közös felelõsség.

rülni a mélyszegénységi helyzetet. De ilyen jó gyakorlat lehet a közösségek önszer-vezõdésének elõsegítése, a különbözõ pénzügyi támogatási programok könnyebbhozzáférhetõsége, illetve azok felhasználásának szigorúbb ellenõrzése.

Ugyanakkor én úgy látom, hogy nemcsak a legjobb gyakorlatokat kellene össze-gyûjteni, hanem a „bad practices”-t is, azaz egy hibalistát a rossz gyakorlatokról. Asaját módszerét mindenki jónak tartja, azonban vannak olyan példák, amelyek nemmutatnak elõre. Itt arra gondolok, hogy például nincs értelme romatelepet úgy fel-számolni, ha nem biztosítunk hozzá munkalehetõséget. Ugyanis akkor mini romate-lepek jönnek létre, és újabb konfliktusok támadnak a kisebbség és a többség között.

Ezért szeretnénk elérni, hogy ez a típusú gondolkodásmód bekerüljön az EU ro-mastratégiájába, annak háttéranyagában mindenképpen szerepeljen.

– A hatáskörmegosztás módját tekintve a jövõben érvényesülhet-e a horizontálismegközelítés, miszerint a romák többségi társadalomba történõ integrációja mindenérintett szakpolitika célkitûzése kell, hogy legyen?

– Az EU roma-keretstratégiájának egyik legfontosabb eleme, amelyet elváráskéntkell megfogalmazni, hogy a romákkal és valamennyi hátrányos helyzetbe került tár-sadalmi réteggel kapcsolatos politikák beépüljenek az egyes uniós szakpolitikákba.Nem szabad a romák és a társadalomtól leszakadt rétegek problémáját más uniósszakpolitikáktól elszigetelten kezelni. A tagállamok nemzeti romastratégiáját összekellene kapcsolni az Európa 2020 stratégia szociális pillérével. Ez magában foglaljaa szegénység elleni küzdelmet, a foglalkoztatás növelését, az iskolázottság és a fel-sõfokú végzettséggel rendelkezõk számának növelését. Az Európa 2020-ban konk-rétan számszerûsíteni kellene, hogy hány szegényt próbálunk inaktív helyzetbõl ak-tív helyzetbe hozni, és ezen belül a romák arányát is külön meg kellene határozni.

– Ezek alapján úgy látja, hogy lehetséges a roma lakosság és más, a társadalom-tól leszakadt rétegek teljes vagy részleges együttes kezelése? Vagyis milyen a roma-politika és a szegénypolitika viszonya?

– Természetesen a kialakítandó európai romapolitikának nem kizárólag a romaetnikumú lakosságot, hanem valamennyi leszakadó társadalmi réteget segítenie kell.Ugyanakkor, véleményem szerint, nem lehet külön kezelni, de meg kell különböz-tetni az etnikai meghatározottságú, kifejezetten a romákat érintõ hátrányok felszá-molására irányuló intézkedéseket. Ezek antidiszkriminális jellegû dolgok. Ilyen pél-dául, ha valaki nem azért nem fér hozzá bizonyos szolgáltatásokhoz, mert szegény,hanem ezen belül azért, mert roma. Ugyanakkor a roma népességnek is vannakolyan speciális, szociokulturális sajátosságból adódó különbözõségei, amelyek miattmás típusú, célzott felzárkóztatási programra van szükségük. Az ilyen típusú prob-lémák kezeléséhez speciális intézkedésekre van szükség.

– Tudna említeni ilyen célzott megoldásokat, programokat, amelyekkel lehetõvéválik a gazdasági és társadalmi felzárkóztatás?

– A legnagyobb nehézség gazdasági téren abból adódik, hogy a versenyképességés a társadalmi felzárkóztatás nem feltétlenül „barátai” egymásnak. Például ha egyvállalkozó hátrányos helyzetû munkavállalókat alkalmaz, ez rosszabb minõségû mun-kát és bizonytalanabb eredményt hoz, miközben idõben hosszabban fog tartani egyprojekt megvalósítása. Ugyanakkor a romák több mint a felének már a szülei vagy


a nagyszülei sem dolgoztak a munkaerõpiacon reguláris keretek között, másképpenszocializálódtak. Érthetõ, hogy a romák munkaerõpiacra való bekapcsolása többlet-erõfeszítést igényel mind a munkaadó, mind a munkavállaló részérõl. A mi dolgunk,hogy ösztönzõket építsünk be a pályázati rendszerbe, célzott programokkal erõsít-sük a közvetítõ funkciókat, és elérjük, hogy ne a vállalkozót terhelje az erõfeszítés,hogy ezeket az embereket aktívvá, partnerré tegye, hiszen ez a gazdasági siker ro-vására megy.

Ugyanakkor a gyógyír mindenre a gazdasági növekedés. A mi dolgunk az lesz,hogy ha beindul a gazdasági növekedés, akkor biztosítsuk abból a megfelelõ szele-tet a leszakadó rétegeknek és azoknak a képzési helyeknek, amelyekrõl úgy gondol-juk, hogy hosszú távon javíthatják az ország versenyképességét.

– Európai szinten is léteznek ilyen célzott programok?– Az Európai Unióban rendelkezésre állnak olyan pénzügyi források (például az

Európai Szociális Alap), amelyek eredetileg is a munka világába bekapcsoló tevékeny-ségeket, felzárkóztató programokat finanszíroznak. Dolgozunk azon, hogy az Eu-rópai Regionális Fejlesztési Alap forrásait is jobban fel lehessen használni a társadal-mi felzárkóztatás céljaira, például a lakókörnyezet javítására, a szegregált telepekfelszámolására.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az uniós források könnyebben hoz-záférhetõk legyenek, miközben meg kell erõsíteni a közösségi alapok hatékony fel-használásának ellenõrzését is. Ezeknek az elvárásoknak be kell épülniük az európairoma-keretstratégiába, amely részben hatékonyabb és jobban elérhetõ finanszírozá-si lehetõségeket biztosít, részben pedig olyan ellenõrzésre ad módot, amely világo-san megfogalmazza az elvárásokat, összesíthetõvé teszi az adatokat, és megfelelõutánkövetéssel ellenõrzi a források felhasználásának hatékonyságát.

– Hogyan vélekedik az etnikai kisebbségen belüli nemi és életkoron alapuló, ezértkétszeres megkülönböztetés kérdésérõl?

– A legsúlyosabb diszkriminációs helyzet az, ha az illetõ nem is érzékeli a meg-különböztetést, mert természetesnek fogadja el azt a helyzetet, amelybe belekerült.A nemi alapú diszkrimináció kimutatható, a romák körében roma nõnek születni sok-kal nehezebb. A nõk életesélyei nagyon rosszak. Az általános iskolát el nem végzettroma nõk esetében gyakori probléma, hogy már 35 éves korban nagymamák lesz-nek. Mivel nagyon fiatalon vállalnak gyermeket, és félbehagyják tanulmányaikat, hát-rányos helyzetbe kerülnek a munkaerõpiacon, és nem tudnak kitörni a szegénység-bõl sem. Ezen a téren sokkal többet kellene tennünk, például nagyobb figyelmet kel-lene fordítani a nõk és a gyermekek aktívabb bevonására a felzárkóztató progra-mokba, a gyermekszegénység elleni küzdelembe, ahol õk valóban alanyaivá válnakaz intézkedéseknek. Ismerek olyan magyarországi iskolát, ahol a „Második esély”program keretében a nyolcéves kislány, a huszonéves anyukája és a harmincöt évesnagymamája egy osztályban tanulnak írni és olvasni.

– Hogyan jelennek meg a romastratégia kialakításában maguk a romák, van-e ha-tékony képviseletük?

– Úgy látom, hogy az NGO-k szintjén komoly, romákkal foglalkozó érdekképvi-selet van, ugyanakkor ebben a valódi romák jelenlétét nagyon kevésnek érzem. Igen

IINNTTEERRJJÚÚ BBAALLOOGG ZZOOLLTTÁÁNN ÁÁLLLLAAMMTTIITTKKÁÁRRRRAALL 99

erõs az a tendencia, miszerint róluk beszélnek, de nélkülük. Nincsenek meg azok aképviseleteik, amelyeket a sajátjuknak érezhetnek, és amelyek tényleg a romákatképviselik. Ez egyfajta paternalizmusnak tekinthetõ, amikor a támogatandó csoportnem válik a dolog szubjektumává.

Minden intézkedésnek arra kell irányulnia, hogy a stratégia tárgyaiból annak ala-nyaivá tegye ezeket az embereket, és azon mérhetjük le az eredményességét, hogyez mennyiben sikerült. Ne csak objektumok legyenek, hanem az intézkedéssel azo-nosulva, maguk alakítsák, maguk határozzák meg, és aktívan hajtsák végre a rájukvonatkozó feladatokat. Ez kulcsfontosságú mindenféle felzárkóztatási programnál,a romastratégia kialakítása során pedig különösen. Én ebben érzek hiányosságokat.

– Hogyan tudnak kapcsolatba lépni ezekkel a szervezetekkel, milyen módokontörténhet a bevonásuk az õket érintõ programokba?

– Az NGO-k, a civilek, az egyházak, a cigány kisebbségi önkormányzatok azok atranszmissziós médiumok, közvetítõk, akiken keresztül a mi üzeneteink eljuthatnaka hátrányos helyzetû rétegekhez. Rajtuk keresztül vagyunk képesek kommunikálnia roma társadalommal, és részben rajtuk is múlik, hogy mennyire jól tudják lefor-dítani a kormányzat szándékait arra a nyelvre, amelyet a romák megértenek, úgy,hogy az motiválja õket a nekik szánt programokba való bekapcsolódásra.

Igen, ebben vannak hiányosságok. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy Magyarországaz egyetlen olyan állam Európában, ahol háromszintû, cizellált érdekérvényesítõrendszer áll a romák rendelkezésére (hasonlóan a többi nemzeti és etnikai kisebb-séghez), s ez a kisebbségi önkormányzatok rendszere. Miközben a rendszer mûkö-dési zavarokkal küzd, érdemes lenne azon gondolkodni, miként lehetne javítani ezenannak érdekében, hogy olyan valódi unikumot tudjunk bemutatni Európában, amelylegitim választott képviselõket hoz be a politikai és a szakmai elit érdekegyeztetésiszintjére. Hadd illusztráljam ezt egy megdöbbentõ adattal, amilyet egyetlen országsem tud felmutatni: Magyarországon több mint 50 000 megválasztott roma kisebb-ségi önkormányzati képviselõ van. Bízom abban, hogy az újonnan megalakult Orszá-gos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal sikerül kialakítanunk a partneri viszonyt,amelynek keretében képessé válnak koordinálni, a sajátjaik érdekeit egyeztetni ésképviselni, miközben a többségi szempontokat is megértik.

Emellett a civil önkéntességnek is nagy hagyománya van Európában, és már Ma-gyarországon is kialakulóban van. Erre jó példa, hogy a Máltai Szeretetszolgálatprogramjai sem egyszerûen segélyosztásban merülnek ki, hanem olyan közösségiteret hoznak létre, amely összefogja a hasonló helyzetû csoportokat, és segíti õketa munkakeresésben, irataik összerendezésében, higiénés szokásaik kialakításábanstb. Az Ökomenikus Segélyszolgálatnak ugyancsak vannak ilyen programjai, és ittemlíthetõk még a különbözõ egyházi iskolai programok is. Ezek apró kis progra-mok, de elõremutatók, és minél szélesebb körben terjednek el, annál nagyobb lesza hatásuk.

Mi, magunk is aktívan segítjük a roma társadalom bevonását a keretstratégia ki-alakításába. Két olyan rendezvényt is tartunk, amely a civil kontrollról szól. Az egyikaz Informal Contact Group (ICG) ülése Brüsszelben (2011. február 18-án – a szerk.),amelyet az Európa Tanács és az Európai Unió elnöksége közösen szervez. Ezen sok


roma hátterû NGO és civil szervezet van jelen. A másik ilyen programot pedig Ma-gyarországon rendezik április 7-én és 8-án, Európai Roma Platform elnevezéssel,ahol a magyar és az európai roma elit találkozik, és elsõsorban a roma-keretstraté-giát vitatja meg.

– Véleménye szerint milyen hatással van az uniós, illetve az összeurópai szintûroma migráció a gazdasági és a társadalmi viszonyokra?

– Szeretnék ebben is esélyt látni. Olyan pont ez, amelyen keresztül azokat az or-szágokat is érdekeltté lehet tenni a roma ügy európai szintû kezelésében, amelyekúgy gondolják, hogy nekik nincs ilyen problémájuk, náluk nincsenek romák.

Félreértés, hogy a roma nép nomád nép lenne, hiszen Közép- és Kelet-Európá-ban már két-három generációval ezelõtt letelepedtek, Magyarországon pedig mégennél régebben letelepedett csoportok is élnek. De nagyon könnyen válhatnak no-máddá akkor, ha beszûkülnek a lehetõségeik. A vándorlás iránti vágy náluk sokkalhamarabb megszületik. Nem véletlen, hogy az ugyanolyan rossz szociális körülmé-nyek között élõ romák és nem romák közül a romák lesznek azok, akik felkereked-nek és elindulnak valahova.

Ezzel összefüggésben két dolgot kell kiemelni: egyrészt a szabad mozgás jogát,amely az EU négy szabadságának egyike, és ezt meg kell védeni. Másrészt a migrá-ciós folyamatokkal összefüggésben az egyes tagállamok szociális ellátórendszerét isvédeni kell, biztosítani kell, hogy ne lehessen visszaélni a szabad mozgás jogával.Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ezekben a folyamatokban a ro-mák sokszor áldozatként jelennek meg, például az emberkereskedelem, a prostitú-ció révén. Ezekre a problémákra a roma-keretstratégiának fel kell hívnia a figyel-met. Összehangolt fellépést kell megvalósítani annak érdekében, hogy elkerüljük aszervezett bûnözést, de ne kelljen korlátozni az uniós polgárok szabad helyváltoz-tatáshoz való jogát.

– Hol várhatók konfliktusok, esetleg érdekellentétek a tagállamok között a ro-ma-keretstratégia kidolgozása során?

– A legvitatottabb pont az etnikai alapú adatgyûjtés kérdése. Megoldást kell ta-lálni arra, hogy hogyan mérhetõk a támogatások, szükség van-e etnikai nyilvántar-tásra, adatgyûjtésre ahhoz, hogy valóban hatásos legyen a stratégia.

Ugyancsak feszültségek lehetnek a migrációs folyamatok, az emberkereskedelemelleni harc, az egyes tagállamok saját biztonságának védelme és az emberi jogi szem-pontok védelme között.

Gondot okozhat továbbá, hogy mennyire lehet szigorúbban ellenõrizni a felzár-kóztatásra fordított pénzek felhasználását. Ebben az esetben a tagállamokból tilta-kozást vált ki az Európai Unió szigorúbb ellenõrzése, miközben Brüsszel szerint aforrások kihasználatlanok.

Véleményem szerint a meglévõ források átvilágítását is el kell végezni, hiszengyakran nem felelnek meg annak a problémának, amelyet kezelni akarunk vele. Ajelenlegi pénzügyi alapoknak nemcsak a hatékonyságát, hanem a célzottságát is új-ra kellene gondolni. Célzottság alatt azt értem, hogy meg kell vizsgálni, valóban el-jutott-e a támogatás a megfelelõ célcsoporthoz. Például nem tudjuk, hogy a felzár-kóztató képzésekben részt vevõknek hány százaléka talált munkát a képzés után.

IINNTTEERRJJÚÚ BBAALLOOGG ZZOOLLTTÁÁNN ÁÁLLLLAAMMTTIITTKKÁÁRRRRAALL 1111

Ebben a kérdésben a legnehezebb konszenzust elérni a tagállamok között, mertminden országnak más a habitusa, ebbõl következõen más a szabályozása. Ebben alegnehezebb az együttmûködés, hiszen meg kell találni, hogy miként tudunk célzot-tan, társadalmi csoportokra fókuszálva speciális programokat létrehozni és mûköd-tetni. Azt gondolom, hogy fogunk találni olyan programokat, amelyek lehetõvé te-szik részben az élhetõséget, részben a célzottságot. Célzottan pedig tudjuk mérniaz eredményeket is.

– Mit tart a romastratégia legfontosabb elemének, és milyen eredménnyel lenneelégedett a romastratégia kérdésében a magyar EU-elnökség végén?

– Elengedhetetlen, hogy a romastratégiába belekerüljön az emberi tényezõ, aki-nek az intézkedések tárgyából az intézkedések alanyává kell válnia. Ez nem megyhatásos, erõs identitástudat nélkül. Ha azok az emberek, akiket fel akarunk zárkóz-tatni, nem elég tudatosak és motiváltak, akkor nincs esélyünk, bármilyen jó progra-mokat csinálunk. És ez részben kulturális kérdés. Fontos az identitás megerõsítésé-ben a kulturális önazonosság erõsítése. Ezek az emberek ne csak segítségre szoru-ló elesettnek érezzék magukat, hanem legyen bennük öntudat a saját eredetüket éskultúrájukat illetõen, mert ennek birtokában jobban ki tudják használni a lehetõsé-geket.

Magyar vonatkozásban a 2011-es népszámlálás alkalmával fognak elõször rákér-dezni a kettõs identitásra, amelynek megteremtését kiemelten fontosnak tartom tag-állami szinten. Azt szeretném, ha a Magyarországon élõ romák arra tudnának büsz-kék lenni, hogy õk magyar romák, és a romaságukat nem a magyarságukkal szem-ben élnék meg, és fordítva. 2001-ben 190 000 ember vallotta magát romának, mi-közben a tényleges számuk 600 000-re becsülhetõ. Ha mindkét identitást választ-hatják, akkor megjelenik egy olyan réteg, amely sokkal reálisabban tükrözi a ma-gyar folyamatokat.

Az európai roma-keretstratégiával kapcsolatban a legfontosabb magyar érdek,hogy egyáltalán legyen ilyen, az Európai Tanács júniusi ülésén elfogadják azt. Siker-nek tekintem, ha a stratégiában lesznek olyan világos és jól megfogalmazott elemek,amelyeket a tagállamok nem tehernek és kötelezettségnek, hanem lehetõségnek él-nek meg.

FFEEJJEESS ZZSSUUZZSSAANNNNAA


Angela Merkel német kancellár 2010 ok-tóberében, David Cameron angol minisz-terelnök pedig 2011 februárjában tetthangzatos kijelentéseket a multikultu-ralizmus haláláról. Németországban ésAngliában elsõsorban a muszlim beván-dorlókkal való együttélés vált ki indulato-kat, míg az olasz és a francia nyilvános-ságot a roma bevándorlók problémájauralta 2007 õszén, illetve 2010 nyarán.

Hasonlóan az 1938-as Kristályéjsza-kához, egy-egy gyilkosság után vezettékbe a bevándorló cigányok hajlékainakmegsemmisítését, majd kiutasítását elõ-irányzó olaszországi és franciaországirendeleteket. Olaszországban egy romá-niai cigány férfi bûncselekménye, Fran-ciaországban viszont a gens du voyage(utazó emberek) csoporthoz tartozófrancia állampolgárok rendõrökkel valóösszecsapása vezetett a „cigányok” álla-mi megbélyegzéséhez és üldöztetéséhez.

Az Európai Unió nem tudott hatéko-nyan fellépni az egész cigányságot megbé-lyegzõ beszédmód és a bevándorló cigá-

1133

RRÖÖVVIIDD MMÁÁRRTTOONN**

Az Európai Unió szerepe a romáktársadalmi integrációjában – kontextus,

dilemmák, lehetőségek

EEUURRÓÓPPAAII TTÖÖRREEKKVVÉÉSSEEKK

A tanulmány felvázolja a romatematika nemzetközi és európai szintû megjelenését, felvil-lantja azokat az intézményeket, folyamatokat, dokumentumokat, amelyek meghatározószerepet játszottak a roma közösségek kirekesztettségének felismerésében. Az EurópaiUnió jelenlegi eszközrendszerének hiányosságai éppúgy helyet kapnak a cikkben, mint a té-makört érintõ versengõ diskurzusok és integrációs dilemmák.

* A szerzõ a Közép-európai Egyetem doktorandusz hallgatója.1 Terjedelmi és mûfaji korlátok miatt jelen írás csak vázlatosan tekinti át az EU szerepvállalásának kon-

textusát, dilemmáit és lehetõségeit. Részletesebb kifejtésért lásd a közeljövõben megjelenõ: Rövid,Márton. 2011. One-size-fits-all-Roma? On the Normative Dilemmas of the Emerging European Ro-ma Policy. Romani Studies 21 (1).

nyokat a mai napig zaklató intézkedésekellen.

Mit tesznek, és mit tehetnek az Euró-pai Unió tagállamai és az EU intézményeia roma polgárok társadalmi integrációjaérdekében?

A nemzetközi kontextus felvázolásaután, az európai romatematika megjele-nését mutatom be. Ezután az EU jelen-legi eszközeinek korlátaira mutatok rá,majd a romák integrációjának hárommegközelítését különböztetem meg.Mindezek fényében végül rámutatok há-rom olyan területre, ahol az EU-intéz-mények a jelenleginél aktívabb szerepetjátszhatnának.1

AA nneemmzzeettkköözzii kkoonntteexxttuuss

Nemzetközi szervezetek alapvetõ szere-pet játszanak a romák integrációját érin-tõ nemzetközi normák kodifikálásában,elterjesztésében és elfogadásában. Há-romféle normát különböztethetünk meg:

alapvetõ emberi jogokat, kisebbségi jo-gokat és romaspecifikus normákat.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilat-kozatán alapuló emberi jogi rezsim mel-lett az utóbbi 15–20 évben kifejlõdöttegy kisebbségi jogi rezsim is. Az új nor-marendszer legfontosabb globális érvé-nyû dokumentuma az 1992-ben elfoga-dott ENSZ Nyilatkozat a nemzeti vagy et-nikai, vallási és nyelvi kisebbségekheztartozó személyek jogairól, míg európaiszinten az Európa Tanács (ET) 1995-benelfogadott Keretegyezmény a nemzeti ki-sebbségek védelmérõl címû dokumentu-mát kell kiemelni.

Az emberi jogi és a kisebbségi jogi re-zsimek mellett a 1990-es évektõl kezdõ-dõen megjelentek a kifejezetten romák-kal foglalkozó dokumentumok és szerve-zetek.2 Az Európa Tanács, az EurópaiBiztonsági és Együttmûködési Szervezet(EBESZ) és az EU szervei számos aján-lást tettek és határozatot fogadtak el, va-lamint szakértõi és konzultatív testülete-ket3 hoztak létre.

Ezekhez a romaspecifikus kezdemé-nyezésekhez sorolhatjuk az EU, és azonbelül a magyar elnökség erõfeszítéseit egyeurópai romastratégia megalkotására.

AAzz eeuurróóppaaii rroommaatteemmaattiikkaa mmeeggjjeelleennééssee

Az 1990-es évekig nemzetközi szerve-zetek kevés figyelmet szenteltek a ro-mák társadalmi beilleszkedésének. Az


Európa Tanács szervei az 1960-as és1970-es években „nomádokkal”, illetve„nomád származásúakkal” kapcsolatoshatározatokat fogadtak el, de az 1990-es évekre a romák „valódi európai ki-sebbséggé”4 váltak. Az ET és az EBESZpéldáját követve, az 1990-es évek végé-re az EU is kiemelt figyelmet fordított aromák helyzetére.

Öt, egymással összefüggõ tényezõmagyarázza az európai romatematikamegjelenését.

1. A legfontosabb tényezõ az EU meg-határozó, korábbi tagállamainak félelmea roma bevándorlóktól. Az angol, a fran-cia, az olasz és a német bulvársajtó aszélsõjobboldali pártokkal karöltve máraz 1990-es évek második felében, a ke-let-európai országok EU-csatlakozásaután nyugatra áramló „cigány hordákat”vizionált.

2. A nemzetközi emberi jogi civil szer-vezetek5 nagy erõfeszítéseket tettekazért, hogy a nemzetközi szervezetek fel-figyeljenek a kelet-európai romákat értjogsérelmekre. Többek között az EurópaiBizottság figyelmét is sikerült felkelteni:a keleti-európai EU-aspiránsok ország-jelentéseiben kiemelt helyet kapott a ro-mák helyzete. Az Európai Bizottság gyak-ran szó szerint emelt át passzusokat civilszervezetek jelentéseibõl.

3. A jogvédõ civilek mellett egyes ro-ma szervezetek is egyre határozottabbanemeltek szót a transznacionális romanemzet érdekében. Valójában egy külön-leges nemzetépítés zajlik az 1970-es

2 2005-ig jó összefoglaló: Majtényi Balázs–Vizi Balázs (szerk.): Európa kisebbsége. A roma kisebbséga nemzetközi dokumentumokban. 2005, Budapest, Gondolat.

3 Például az EBESZ keretei között a Roma és Szinti Kontakt Pont, az Európai Tanács égisze alatt azún. Szakértõi Bizottság és az Európai Romák és Utazók Fóruma.

4 Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1203/1993. sz. ajánlása.5 Mint pl. az Amnesty International, Human Rights Watch, Project on Ethnic Relations, European Roma

Rights Centre.

EEUURRÓÓPPAAII TTÖÖRREEKKVVÉÉSSEEKK 1155

évektõl kezdõdõen, amelynek fõ terepeia néhány évenkénti rendszerességgelmegrendezett Roma Világkongresszusokmellett éppen az európai nemzetköziszervezetek fórumai és szervei.

4. Az európai romatematika megjele-nése az EU átalakulásával is összefügg.Az európai gazdasági együttmûködés fo-kozatosan politikai közösséggé válik. AzEurópa-szerte elnyomott, államnélküliroma kisebbség melletti kiállás az új sze-repet hivatott megjeleníteni.

5. Végezetül a nemzetközi (azon be-lül európai) kisebbségi jogi rezsim szûk,csak a kulturális jogokra kiterjedõ garan-ciái is szükségessé teszik, hogy a nemcsupán kulturálisan elnyomott roma ki-sebbség számára szélesebb körû, a szo-ciális jogokra és társadalmi integrációrais kiterjedõ normákat és programokatdolgozzanak ki adott nemzetközi sze-replõk.

A romatematika tehát az 1990-esévek második felében jelent meg mar-kánsan a nemzetközi színtéren. Kezdet-ben az Európai Unió nagy befolyással bírta tagállamok romapolitikájára, hiszenrészben ettõl tette függõvé a csatlakozá-sukat. Ennek megfelelõen az EU-as-piránsok igyekeztek megfelelni az elvá-rásoknak: átvették a kisebbségi jogi nor-mákat (amelyeket több régi EU-tagállamnem ratifikált), ezeknek megfelelõ intéz-ményrendszert építettek ki, és kifejezet-ten a romák integrációját célzó nemzetistratégiákat fektettek le.

Paradox módon, a keleti bõvítés kö-vetõen az EU befolyása csökkent a kelet-európai országok romapolitikájára. A po-litikai elkötelezettséget és lendületet a Roma Integráció Évtizede Program

(RIÉP) volt hivatott fenntartani, amely-hez önkéntes alapon csatlakoztak (nemcsupán EU-s) államok, hogy a fõbb nem-zetközi (civil és államközi) szervezetek-kel együtt mozdítsák elõ a romák társa-dalmi integrációját.

A RIÉP keretei között megvalósulóprogramok viszont nem hoztak lénye-ges változást a romák kirekesztettségé-ben, így a 2000-es évek végén ismét azEurópai Unióra irányult a figyelem.2008-ban és 2010-ben két uniós romacsúcstalálkozóra került sor, ahol a poli-tikai elkötelezettségek újbóli megerõsí-tésén túl, az EU aktívabb szerepvállalá-sának lehetõségeit keresték a résztve-võk.

AAzz EEUU jjeelleennlleeggii eesszzkköözzeeiinneekkkkoorrllááttaaii

Az EU jelenleg háromféle módon tudjaelõmozdítani a romák integrációját: 1.jogi; 2. pénzügyi; és 3. koordinációs esz-közökkel. Mindhárom terület létfontos-ságú, de hiányosságaik és korlátaik azutóbbi években egyre nyilvánvalóbbáváltak.

1. Az EU olyan jogi keretet biztosít,amely kiterjed valamennyi polgárára, ésamelynek betartását uniós szervek ga-rantálják. Mindenekelõtt a faji vagy etni-kai szármázásra való tekintet nélküliegyenlõ bánásmód elvének megvalósítá-sáról szóló6, valamint az EU-n belüli sza-bad mozgáshoz és tartózkodáshoz valójogot7 megfogalmazó irányelveket kellmegemlíteni.

Ugyanakkor az európai normák mi-benléte, érvényesülésük ellenõrzése, il-

6 2000/437 2004/38

letve kikényszerítése korántsem egyér-telmû – ahogy azt a 2010-es franciaor-szági események is bizonyítják.

Elõször is: igen nehezen meghatároz-ható, hogy mely jogok illetnek meg min-den európai állampolgárt. Az uniós pol-gárokat megilletõ szabad mozgásról szó-ló, elõbb említett irányelv pontosan meg-határozza, hogyan lehetséges kiutasítanivalakit egy EU-tagállamból, és milyenjogorvoslati lehetõségeket kell biztosíta-ni az érintetteknek. Ugyanakkor az EUAlapjogi Ügynökségének jelentésébõl8

tudható, hogy egyetlen tagállam sem ül-tette át maradéktalanul a direktívát a sa-ját jogrendjébe!

Másodszor: a szabad mozgásról szó-ló irányelvben meghatározott konkrét jo-gosultságokról9, mint például öt év folya-matos tartózkodás után automatikusan,a bevételi forrásoktól függetlenül megil-letõ huzamos tartózkodási jogról az érin-tett bevándorló roma közösségek tagjainem tudnak, és nincs is módjuk érvénye-síteni e jogukat.

Harmadszor: a francia eset bebizonyí-totta, hogy az uniós jogszabályok meg-sértésének kivizsgálására és kikényszerí-tésére a jelenlegi intézményrendszer nemalkalmas. A politikai nyomásgyakorlásontúlmutató preventív és resztoratív me-chanizmusokra van szükség. Az EurópaiUnió Bíróságát képessé kell tenni arra,hogy alapvetõ jogok közvetlen és helyre-hozhatatlan sérelme esetén átmeneti in-tézkedéseket hozzon. Ezen túl, az Alap-


jogi Ügynökség jogköreit is ki kell széle-síteni, hogy egyéni panaszokat is kivizs-gálhasson, valamint vizsgálatot kezde-ményezhessen az Európai Unióról szólószerzõdés 7. cikkelye alapján.10

2. Az összes többi nemzetközi szer-vezethez képest egyedülálló módon, azEU jelentõs pénzügyi források felett ren-delkezik. A strukturális alapokból a2007–2013-as periódusban 347 milliárdeurót osztottak újra az EU-tagállamokközött. Két alap, az Európai RegionálisFejlesztési Alap és az Európai SzociálisAlap finanszírozza a romák integrációjátcélzó programok döntõ részét.

Az uniós pénzek pályázatok útján tör-ténõ elosztásának ellentmondásai nagyfigyelmet kaptak az utóbbi hónapokban,ennek köszönhetõen remélhetõleg javula pályázati rendszer hatékonysága. Ehe-lyütt csupán arra a tévhitre szeretnémfelhívni a figyelmet, amely szerint többés hatékonyabban felhasznált EU-támogatással a romák integrációja „meg-oldható.”

A romák integrációja nem csupánpénzkérdés. Tanulnunk kell pl. a kudarc-ba fulladt telepfelszámolási programok-ból. Hiába költöztetünk a faluszéli nyo-morúságos cigányteleprõl a falu közepénlévõ összkomfortos házakba roma csa-ládokat, ha a nem roma szomszédoknem fogadják el õket, és inkább elköl-töznek a településrõl, minek következ-tében fokozatosan az egész falu romagettóvá válik.11

8 http://fra.europa.eu/fraWebsite/attachments/Roma_Movement_Comparative-final_en.pdf9 16. cikk „Azok az uniós polgárok, akik jogszerûen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó

tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott.”10 Lásd a Center for European Policy Studies konkrét javaslait a L’Affaire des Roms: A Challenge to the

EU’s Area of Freedom, Security and Justice c. tanulmányukban (http://www.ceps.eu/ceps/download/3746)

11 Durst Judit: „Minden évben máshogy fordul a világ” – a telepfelszámolástól a szegregált cigány faluig.anBlokk (4), 2010.


3. Végezetül az EU teret ad szakpoli-tikai koordinációnak is. Az oktatás-, fog-lalkoztatás- és szociálpolitika nemzetikompetenciába tartozik, de az ún. nyíltkoordinációs mechanizmus lehetõvé teszia szakpolitikai egyeztetést.

A jelenlegi törekvések szorosabbegyüttmûködésre irányulnak, illetve át-fogó tagállami szintû romaintegrációsstratégiák kialakítását célozzák. Ugyan-akkor fontos emlékezni: egyszer mármegbuktak az EU nyomására az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elejénmegalkotott kelet-európai romaintegrá-ciós stratégiák!

VVeerrsseennggőő ddiisskkuurrzzuussookk ééss iinntteeggrráácciióóss ddiilleemmmmáákk

Alapvetõen három versengõ diskurzustkülönböztethetünk meg a romák integ-rációjával kapcsolatban: 1. a mélysze-génységbõl kilábalást hangsúlyozó; 2. azelõítéletek és a diszkrimináció elleni fel-lépést sürgetõ; és 3. a romák önrendel-kezését elõtérbe állító megközelítést.Mindhárom fontos szeletét ragadja mega valóságnak, önmagában viszont egyikmegközelítés sem elfogadható.

1. A jelenleg domináns, Járóka Líviaáltal is képviselt megközelítés12 elsõsor-ban a kelet-európai tagállamok mélysze-génységben élõ, a gazdasági és társadal-mi rendszerekbõl kiszoruló, nagy arány-ban roma polgárainak helyzetén kívánjavítani.

Alapvetõ fontosságú, hogy az EU hoz-zájáruljon olyan gazdasági és társadalmifolyamatok elindításához, amelyek a leg-kiszolgáltatottabb helyzetben lévõ kelet-európai polgárain segítenek. Ugyanakkorönmagában ez a törekvés nem elégségesegy átfogó európai romastratégia kiala-kításához.

Egyrészt: amennyiben az EU-intéz-mények a romákat kizárólag a nyomorú-sággal azonosítják, újratermelik azokataz elõítéleteket, amelyek hozzájárulnak aromák kirekesztéséhez.

Másrészt: az Európa-szerte élõ, ro-mának nevezett közösségek számosolyan nehézséggel szembesülnek, ame-lyek nem függnek össze a kelet-európaigazdasági átmenettel. Elég az utóbbiévek olaszországi és franciaországi fej-leményeire gondolni, ahol a bevándorlóromák az állami megbélyegzés és szeg-regáció gyakran abszurd formáitól13

szenvednek. Az EU nem hagyhatja ma-gára a megállóhelyekért küzdõ angliai,írországi, franciaországi, olaszországi,vándorló életmódot folyató (traveller,szinti stb.) közösségeket sem!

2. Az 1990-es évek meghatározó dis-kurzusa a romák diszkriminációja elleniharc fontosságát hangsúlyozta. Valójá-ban ehhez képest jelent elõrelépést a fen-ti, a kirekesztésnek a rasszizmuson túlitársadalmi-gazdasági okaira is rámutatómegközelítés.

A „rasszistázás” ráadásul elkeni a po-litikai elit felelõsségét is. A döntéshozókgyakran a társadalmi elõítéletekkel pró-

12 Járóka, Lívia: Working Document on the EU strategy on the social inclusion of Roma. Committee onCivil Liberties, Justice and Home Affairs, European Parliament, 2010. (http://www.eppgroup.eu/press/pdoc10/100928jaroka-working-doc-roma.pdf)

13 Pl. az olasz hatóságok a nomádnak gondolt kelet-európai romákat ún. campi nomadiba költöztetik,azaz városoktól (oktatási intézményektõl és munkalehetõségektõl) távoli, lakókocsikkal felszerelttáborokba.

bálják megmagyarázni cselekvésképte-lenségüket.

Ugyanakkor a romának tekintett tanu-lók, vásárlók, munkavállalók, szórakoznivágyok stb. diszkriminációja számos ku-tatás által jól dokumentált tény, illetve so-kak számára átélt valóság. Az európai ésa nemzeti szerveknek minden eszközzeljavítaniuk kell a jelenlegi antidiszkri-minációs intézményrendszer nagyon ala-csony hatékonyságát és kapacitását14.

3. Végezetül, a harmadik diskurzus aromák önrendelkezését hangsúlyozza.Egyrészt, a nemzethatárokon átnyúlónemzetépítés újszerû transznacionális ésnem területi elvû autonómiát követel aromáknak, másfelõl nemzeti szinten alegtöbb tagállam elismeri etnikai/nemze-ti kisebbségnek a romákat, és a kulturá-lis autonómia valamely formáját biztosít-ja számukra.

A kisebbségi autonómia önmagábanazonban nem elégséges. Például az ön-kéntes alapon létrejövõ cigány iskoláklétrehozásának joga nem segít azoknak aroma fiataloknak, akik „többségi” okta-tási intézményben szeretnének tanulni,de csak „cigányosztályokba” tudnak be-kerülni. Általánosan: a kisebbségi jogoknem elégséges eszközei a diszkriminációelleni harcnak.

Másrészt, az európai intézményeknekés politikusoknak tiszteletben kell tarta-niuk, hogy számos romának tartott kö-zösség és egyén nem azonosul a 12 mil-lió európai romáról szóló diskurzussal.Például a beás, a romungro, a gitano, amanoush, a caminante, a szinti, az askáli,a traveller csoportok önrendelkezését és


kultúrájuk megõrzését támogatni kelle-ne: az EU-nak nem feladata asszisztálnia pánroma nacionalizmushoz.

Harmadrészt, a politikai elit számárais sokkal egyszerûbb és olcsóbb megol-dás az etnikai sokszínûséget propagálni,mint a társadalom perifériáján élõ ro-máknak tisztes lakhatást, orvosi ellátást,oktatást és munkát biztosítani.

Végezetül, a romák önrendelkezé-sének elõtérbe helyezése a társadalmiproblémák etnicizálásának veszélyét rej-ti magában, és alááshatja a társadalmiszolidaritást. A romák különbözõségénekhangsúlyozásától csak egy lépés a romáknyomorát és „integrálhatatlanságát” azetnicitással magyarázni.

AAzz uunniióóss rroommaappoolliittiikkaa lleehheettőőssééggeeii

A kelet-európai mikrorégiók komplexfejlesztése alapvetõ feltétele a mélysze-génységben élõ, jelentõs részt roma pol-gárok tisztességes lakhatáshoz, oktatás-hoz, munkához és egészségügyi ellátás-hoz való hozzáférésének. Ugyanakkornem elégséges ebben az irányban erõfe-szítéseket tenni, az EU-nak legalább há-rom másik területen is aktívabb szerepetkell vállalnia.

1. Számos roma közösség társadalmiintegrációja szempontjából kulcsfontos-ságú EU-normák (mint például a szabadmozgásról és az egyenlõ bánásmódrólszóló irányelvek) artikulálása és számonkérhetõsége nem megfelelõ. Az uniósjogszabályok kikényszerítésének új, de-

14 Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság 2009-ben kettõ (!) olyan esetet állapított meg, amikor foglalkoztatásterületén etnikai származása miatt sérült a kérelmezõ egyenlõ bánásmódhoz való joga, és három (!)ügyet, amelyben szolgáltatásokkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés érte a kérelmezõt etnikaiszármazása miatt. (http://www.egyenlobanasmod.hu/data/2009tevekenyseg_szamok_tukreben.pdf)


politizált mechanizmusait kell megterem-teni az Európai Unió Bíróságának és azAlapjogi Ügynökség jogköreinek kiter-jesztésével.15

2. Az európai intézményeknek, tiszt-viselõknek és politikusoknak kiemelt fon-tosságú szerepe van az Európát kísértet-ként bejáró bevándorló-, idegen- és ci-gányellenes szólamok, mozgalmak és po-litikai pártok elleni fellépésben. Az EU-nak kérlelhetetlenül ki kell állnia az alap-értékei mellett, és ezekhez kell szakadat-lanul mérnie a tagállamok politikusainakmegnyilvánulásait és teljesítményét.

3. A pénzügyi, jogi és retorikai erõ-feszítések önmagukban nem érhetik el

a kívánt társadalmi változásokat, ugyan-akkor a leghátrányosabb helyzetû kis-térségek fejlesztése sem lehet hatékonyönmagában. A roma középosztálynakkell megerõsödnie az egyenlõség és asokszínûség ethoszával együttesen. Ajogi és a pénzügyi eszközök csak akkorlehetnek eredményesek, ha a kisebbségés a többség tagjai elismerik egymást,és készek együtt élni, dolgozni, szóra-kozni, gyermeket nevelni. Amíg az ok-tatási rendszer, a tömegmédiumok és apolitikai haszonlesõk újratermelik a ro-mákkal szembeni elõítéleteket, addigminden integrációs kísérlet kudarcravan ítélve.

15 Center for European Policy Studies konkrét javaslait a L’Affaire des Roms: A Challenge to the EU’sArea of Freedom, Security and Justice c. tanulmányukban (http://www.ceps.eu/ceps/download/3746)

��

MMiiéérrtt ccssaakk mmoosstt??

1990-tõl menekülnek Magyarországrólis a romák kisebb-nagyobb hullámokban,kezdetben európai államokba (Svédor-szág, Franciaország, Egyesült Királyság),majd az uniós csatlakozásra készülve,1994-tõl az EU-n kívülre. Kanadában acseh és a magyar romák tömeges érke-zésére hivatkozva 2009-ben ismét beve-zették a vízumot, a legtöbb menedékké-relmet elutasították. Noha „vízumhábo-rú” volt a romák miatt Magyarország,Csehország és Kanada között, ez sem abilaterális, sem az EU és Kanada köztikapcsolatokat nem rengette meg, sõt aszolidaritási klauzulát sem alkalmazták.1

Ugyanakkor sok tény bizonyította, hogy


a romák migrációja mögött számtalanesetben a kirekesztés, az etnikai erõszak,a rendõri brutalitás és annak halálos ál-dozatai állnak Romániában, Csehország-ban és Magyarországon is, nem csak amunkanélküliség, az életkilátások hiánya.Az 1994-tõl csak Csehországból és Ma-gyarországról kivándorolt romák közülmintegy 800 elismert menekült erreéppúgy bizonyíték,2 mint az Európai Em-beri Jogi Bíróság romák panaszai nyo-mán hozott ítéletei. Másfelõl a migrációmint túlélési stratégia alkalmazása össze-kapcsolódott az európai utazási szabad-sággal,3 késõbb pedig az uniós polgárokmozgási szabadságával.

2010 júliusában a francia köztársasá-gi elnök a vándorló közösségek ellen in-

TTÓÓTTHH JJUUDDIITT**

Az európai romabefogadás és -stratégia integrálási esélyei –

csak hoszszabb távon

A szerzõ cikkében összefoglalja az Európai Unió által az utóbbi években bevezetett roma-integrációs politika rendszerét. A Tanács által 2011 közepén elfogadásra kerülõ romain-tegrációs stratégia korlátozott hatékonyságát a strukturális alapok és a nyílt koordinációspolitika határozzák meg. A megkülönböztetésmentes szabályozás e stratégia létfontossá-gú eleme, de más eszközök, mint a helyi és az országos hatóságok és szintek közötti in-tézményi koordináció, a civil és a roma szervezetek bevonása a projektek támogatásánakprogramozásába és értékelésébe, valamint az etnikai statisztikák standardja és mutatói,mind garantálhatják az átlagostól eltérõ, szegregált és sokak által elõítéletesen szemlélt kö-zösségek sikeres integrációját. Ennek következtében a tagállamok és az EU együttes fele-lõsségét bele kell foglalni a már létezõ európai politikákba, egy új, elszigetelt romastraté-gia kialakítása helyett.

* A szerzõ a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense.1 Eggenschwiler, Alejandro: The Canada-Czech Republic Visa Affairs: A test for visa reciprocity and fun-

damental rights in the European Union, CEPS “Liberty and Security in Europe” series, November 2010,Brussels 1–36.

2 Tóth Judit: The Incomprehensible Flow of Roma Asylum-seekers from the Czech Republic and Hun-gary to Canada. CEPS „Liberty and Security in Europe” series, Brussels, November 2010 1–42.

3 Kováts, András (ed.): Roma Migration, Research Institute of Ethnic and National Minorities, HungarianAcademy of Sciences, Budapest, 2002


dított kampányt, és utasítást adott az il-legálisan érkezett romániai cigányok ha-zaküldésére egy rendõrségi fellépésbenmeghalt, 22 éves vándor halála miatti til-takozáskor okozott károk és erõszakoscselekmények miatt, amelyek az országközépsõ részében történtek. Az akciókövetkeztében Franciaország közel húsz-ezer romániai és bulgáriai romát depor-tált, kiváltva ezzel az ENSZ, az EurópaiParlament és az Európai Bizottság kriti-káját. A Bizottság szeptember végén el-határozta, hogy indoklással bõvített leve-let küld a francia kormánynak, emlékez-tetve arra, hogy minden tagállamnaktiszteletben kell tartania a szabad moz-gás jogát, valamint a faji, etnikai alapúmegkülönböztetés tilalmát. Ugyanakkoregyrészt a francia köztársasági elnökmegerõsítette, hogy a bel- és külföldi tiltakozás ellenére sem enged a cigányok-kal kapcsolatos biztonságpolitikai el-képzeléseibõl;4 másrészt a francia uniósügyekért felelõs államtitkár, Pierre Lel-louche még szeptemberben felkérte Ro-mániát, hogy sürgõsen készítsen elõ a ro-mák beilleszkedését célzó tervet. 2011elején Strasbourgban a román elnök,Traian Basescu be is jelentette, hogy or-szága elkészíti a 2011–2015-re vonat-kozó stratégiát. Jelezte, a romák számahivatalosan mintegy 500 ezer fõ, nem hi-vatalosan ennek háromszorosa, és egyrészük tradicionálisan vándorol, így nemlehet õket arra kényszeríteni, hogy vala-hol megtelepedjenek.5

Ez lényegében válasz volt a foglalkoz-tatásért, szociális ügyekért és a társadal-mi beilleszkedésért felelõs biztos, AndorLászló felhívására. Õ ugyanis még 2010

októberében jelezte, hogy Európánaknagy szüksége lenne a romák integráci-ójára, az oktatástól az egészségjavításonát a lakhatás biztosításáig. Az ezt célzóhosszú távú és átfogó, tagállami és helyiszervek, valamint a cigány szervezetekbevonására építõ tervet megvitatja azEurópai Parlament is. „Az én egyik fel-adatom lesz, hogy segítsek az uniós szin-tû ajánlásokat lefordítani a döntéshozók-nak nemzeti és helyi szintû konkrét ak-ciókra” – mondta.6

Az új demokráciákban még súlyosab-ban jelentkezõ gazdasági és politikaiválság, az uniós bõvítés kifáradása, azetnikai erõszak megjelenése és az ide-gengyûlölet általános növekedése is kel-lett ahhoz, hogy európai ügyként hir-dessék meg a szegregált romák életki-látásainak elfogadható szintre emelését,sürgessék a beilleszkedést célzó nemze-ti politikák hatékonnyá tételét és a tag-állami, uniós intézményi együttmûkö-dést 2011-ben.

RRoommaa üüggyyeekk mmeeggkköözzeellííttééssee aazz EEUU--bbaann

Az unió alapszerzõdései értelmében kife-jezetten romákkal kapcsolatos hatáskö-rökrõl nem beszélhetünk, így magyará-zatra szorul, miként lehetséges a romáktársadalmi beilleszkedésével kapcsolatos– vagy még tágabban: e befogadást érin-tõ – ügyeket megközelíteni az EU-ban. Aroma ügy tárgyalását megalapozó euró-pai politikák és hatáskörök – amelyeketa készülõ romastratégiában is tisztáznikell – a következõk:

4 http://news.xinhuanet.com/english2010/world/2010-10/12/c_13553769.htm5 http://www.novinite.com/view_news.php?id=124609 6 Brüsszel, 2010. október 10. Forrás: www.englisnews.cn

1. Az unióban a társadalmi és a területikohézió elõsegítése,7 így egyes szegre-gált társadalmi csoportok integrációja aszegénység, az egyenlõtlenség elleni fel-lépés keretében. Ehhez felhívhatók a kü-lönbözõ szakpolitikák, a foglalkoztatás-tól a szociálpolitikán, az egészségügy-ön,8 az oktatáson, a lakhatáson, az ifjú-ságon9 és a kultúrán át. E terület elsõd-leges forrása az Európai Szociális Alap,amelynek célja az unión belül a munka-vállalók foglalkoztatásának megkönnyí-tése, földrajzi és foglalkozási mobilitá-suk növelése, továbbá az ipari és a ter-melési rendszerben bekövetkezõ válto-zásokhoz való alkalmazkodásuk meg-könnyítése, különösen szakképzés és át-képzés útján.10 A minél teljesebb foglal-koztatást, a javuló élet- és munkakörül-ményeket tekintik olyan közös célnak,amelynek érdekében a tagállamok és azunió a szociális védelmi rendszereket jo-gilag hozzáigazítják, párbeszédet foly-tatnak a munkáltatókkal, fejlesztik a hu-mán erõforrásokat és harcolnak a kire-kesztés ellen irányelvek kiadásával, igaz-gatási eszközökkel, a politikák, akciókösszehangolásával és a tagállami lépésekuniós kiegészítésével, nem érintve a tag-államok lehetõségét pl. a nagyobb védel-


met adó szociális, társadalombiztosítási,sztrájkjogi szabályozásra.

Itt kell megemlíteni, hogy a régiók ésa tagállamok közötti kiegyenlítés, támo-gatás mértéke az egy fõre jutó GDPnagyságától függ. Ugyanakkor ez a meg-oldás vita tárgya.

Egyfelõl, napjainkban komoly paradig-maváltásnak lehetünk tanúi,11 amelyet aMartens-jelentés12 foglalt össze. Elõzmé-nye, a Stiglitz-bizottság és a Fitoussi-jelentés13 már hangsúlyozta: a pénzügyivilágválság kirobbanásának egyik oka azvolt, hogy a statisztikai-költségvetésirendszerek nem a valóságos gazdaságifolyamatokat mérik a maguk összetett-ségében. Ezért a jelentés szerint a sta-tisztikai rendszerek átfogó reformjáravan szükség, összhangban az OECD ja-vaslataival (2010). Ez a gondolat folyta-tódott az Európai Bizottság által támo-gatott széles körû kutatásban, amelyet aMartens-jelentés annyiban összegezett,hogy a gazdasági növekedési, avagy aGDP-alapú szemléletet fel kell váltani atársadalmi haladásra épülõ szemlélettel,mint új orientációs ponttal. Ez azelképzelés persze nehezen tör utat ma-gának a vezetõk, döntéshozók között,akik régóta élnek a termelés, a GDP-ala-

7 EUMSZ 4. cikk (2) c. pontja értelmében a tagállamokkal megosztott uniós hatáskör.8 EUMSZ 4. cikk (2) b. és k. pontja értelmében a tagállamokkal megosztott uniós hatáskör a szociál-

politika és a közegészségügy egyes eleme.9 EUMSZ 6. cikk e. pontja szerinti támogató, kiegészítõ uniós intézkedésekre jogosít.

10 EUMSZ III. rész: IX–XII, XIV., XVIII. címe, ide értve az alapvetõ szociális jogokat, többek között az1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai Szociális Chartában, valamint a munkavállalók alapve-tõ szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott jogokat.

11 Ágh Attila: A radikális reformok éve az EU-ban: Kormányváltás és elnökségi elõkészületek Magyaror-szágon (Tézisek egy készülõ tanulmányhoz) Kézirat, 2010. december

12 Martens, Hans (ed.) Europe 2020: delivering well-being for future Europeans, EPC Challenge EuropeIssue 20, March 2010

13 Fitoussi, Jean-Paul: Report by the Commission on the Measurement of Economic Performance andSocial Progress, by Joseph E. Stiglitz, Amartya Sen and Jean-Paul Fitoussi (coordinator), 2009.www.stiglitz-sen-fitoussi.fr, http://www.citymaking.com/wp-content/uploads/2010/01/19784660-Happiness-and-Measuring-Economic-Progress-by-Joseph-Stiglitz.pdf


pú növekedésre épülõ világban. Talán azelhúzódó válság hatására lesz elegendõbátorság a paradigmaváltásra.

Másfelõl, 2010 végén megjelent a Bizottság ötödik kohéziós jelentése,14

amelybõl kitûnik, hogy a regionális kü-lönbségek kisebbek az általánosan jel-zetthez képest. Ezért, ha az egy fõre ju-tó nettó kiigazított jövedelmet,15 és nemaz egy fõre jutó GDP-t vennénk alapul,amely a termelésre alapoz, az jobbantükrözné a valóságot, összehasonlítha-tóbb adatokat eredményezne. Noha amennyiségi elemzés magas szintû, ám aminõségi gyenge. Nem meggyõzõ a ko-héziós politikának az a magyarázata,hogy nyertesei a hátrányos helyzetû ré-giók, mert nõ a termelés (mindenki nyer-tes a játszmában), mivel a valódi hatás ajelzettnél sokkal kisebb. Ezért kellene át-térni a fogyasztási jellegû mutatókra, egyfõre vetítve, hiszen míg a termelésneknem mindenki részese (pl. az informálisgazdaságban dolgoznak milliós létszám-ban, magas a még vagy már nem aktívakszáma), addig a fogyasztásnak (a közja-vaknak vagy éppen a migránsok hazauta-lásainak) szinte mindenki részese.

2. Az uniós Alapjogi Charta, különösenaz egyenlõ bánásmód követelménye, amegkülönböztetés tilalma, a személyesadatok védelme, valamint az idegen- ésfajgyûlölet elleni fellépés, valamint ezekbiztosítékaként például a faji irányelv, azEU Alapjogi Ügynökségének monitorozá-sa vagy az Equinet a cigányok számára

is jelentõs. Vajon ezek miért nem segí-tettek eddig az intoleráns európai légkörmegváltoztatásában?

3. A cigányokat csak egy-egy tagállam-ban ismerik el nemzeti vagy etnikai ki-sebbségként, uniós szinten õk legfeljebbkisebbséghez tartozó személyek, kollek-tív jogok nélkül. Ám õk is hivatkozhat-nak a nyelvi jogokra, a sokféleség, vala-mint a kulturális örökség megõrzésére16

úgy általánosságban.

4. Az EU polgáraiként17 a romákat meg-illeti egyebek mellett a szabad mozgás ésa munkavállalás, a szolgáltatás, a letele-pedés joga, megkülönböztetés nélkül.Láthatóan ennek biztosítása gyakrankonfliktusos, hiszen irreguláris migráns-nak/uniós polgárnak/munkát keresõnektekintik õket, fõként a meglehetõsennagy regionális különbségek által inspi-rált (cirkuláris) vándorlás, ingázás, kul-turális másság miatt.

5. Az EU bõvítésekor találkoztunk elsõ-ként a romák ügyének uniós napirendrekerülésével, a belépési követelményekközt szerepeltetésekor. A csatlakozásikritériumok18 része az uniós alapértékekés az alkotmányosság biztosítása, amelymagában foglalja a kisebbségek egyenjo-gúságát is. Az, hogy egyes tagállamok-ban nincs külön státusa a kisebbségi kö-zösségeknek, nem érv a már elismert kü-lön jogok leépítése, a faji békétlenség ésa megkülönböztetés eltûrése mellett.

14 Investing in Europe’s Future, 19 November 2010, Brussels 15 Tarschys Daniel: How small are the regional gaps? How small is the impact of cohesion policy? A

commentary on the Fifth Report on Cohesion Policy. SIEPS European Policy Analysis 2011/1: 1-6.Swedish Institute for European Policy Studies.

16 EUSZ 2. cikk, 3. cikk (3), EUMSZ XIII. cím, 161. cikk, 165. cikk (1)17 EUMSZ 20–24. cikk, 45–48. cikk18 EUSZ 2. cikk, 49. cikk, Alapjogi Charta 21. cikk

6. Végül a belbiztonsági (rendészeti, szociális) intézkedéseknek, a migrációskontrollnak (külsõ határok ellenõrzése,vízumügyek) és a szomszédsági politiká-nak is tekintettel kell lennie az unión kí-vül élõ romák emberi jogaira, valamintmenedékjogi, hontalansági kérelmeire ésbefogadására.19

Meglehetõsen sok irányból megközelít-hetõ tehát a romakérdés, hatásköri, jog-alkotási, támogatási oldalról, és a közöscselekvés, célkitûzés irányából. A fõ fel-adat e sok erõfeszítés összehangolásaegy olyan közösség érdekében, amelyegyáltalán nem homogén: nyelvi, élet-színvonalbeli, területi és társadalmi in-tegráltság szempontjából egyaránt nagyváltozatosságot mutat az unióban élõ,10–12 milliósra becsült roma népesség.Vajon van-e kellõ intézményi keret ehheza sokirányú politikai összehangoláshoz,koordinációhoz, avagy inkább kovácsol-nak egy új, elkülöníthetõ szakpolitikát?És miként lehet ezt összeépíteni a tagál-lami és a szubnacionális igazgatási, ön-kormányzati szervek cselekvésével, ro-mapolitikájával? Ezekre is választ kelle-ne adnia a készülõ keretstratégiának.

FFőőbbbb iinnttéézzmméénnyyeess kkeerreetteekk

Az EU-ban élõ több száz kisebbségi közös-ség közül egyedül a romák ügye került felaz európai politika napirendjére, amikor azEurópa Tanács és az unió közös csúcsér-tekezletén, 2010. október 20-án nyilatko-


zatot fogadtak el a romákról. AStrasbourgi Nyilatkozat20 a legfontosabbemberi jogi mulasztások pótlására hívja felaz államokat, valamint azokra az oktatási,lakhatási, foglalkoztatási és nyelvhasznála-ti intézkedésekre, amelyek a jogokat való-ságossá teszik. Fontos üzenet, hogy a gyû-löletbeszéd, a szélsõséges csoportok faj-gyûlölõ magatartása büntetõjogi következ-ményekkel járjon, mert a cigányellenességmár biztonsági kérdéssé vált, nemcsakszociálisan, hanem rendészeti szempontbólis, végsõ soron a plurális demokrácia ke-rült mára veszélybe. A dokumentum nem-csak kriminológiai összefüggésekrõl szól(a romák polgárként kezelésének része, hahozzájuthatnak az igazságszolgáltatáshoz,ha az államok fellépnek az emberkereske-delem és a faji bûncselekmények ellen), ha-nem sürgeti a helyi, a regionális és a nem-zetközi együttmûködést is.21

A csúcstalálkozóra készített uniós ál-láspont22 a tagállamok és az EU közösfelelõssége alapján összegezte a teendõ-ket, eszközöket, négy pontban. Elsõkéntazt, hogy jogalkotási úton kell kialakíta-ni a romák számára is fontos szabályo-kat,23 amelyeket folyamatosan nyomonkell követni az érvényesíthetõség érde-kében, ide értve az antidiszkriminációsvédelmet, bevonva a monitorozásba azEurópai Alapjogi Ügynökséget. Másod-szor a nemzeti romapolitikák összehan-golását emelte ki, az oktatástól a foglal-koztatáson át a társadalmi befogadásig.Harmadsorban a nemzeti politikák anya-gi támogatását hangsúlyozta, amely2007 és 2013 között három uniós ala-

19 EUMSZ III. rész V. cím: 1–2. fejezet, 5. fejezet, V. rész III. cím20 High level meeting on Roma (CoE, 20 Oct 2010) – The Strasbourg Declaration on Roma21 Strasbourg Initiatives and Report (CoE May 2011)22 European Union (position paper to the CoE meeting) – Joint responsibility for Roma inclusion23 Faji irányelv 2000/43/EC, a rasszizmus és idegengyûlölet elleni kerethatározat 2008/913/JHA, az

uniós polgárok mozgását rögzítõ irányelv 2004/38/EC


pon24 keresztül 17,5 milliárd eurós hozzá-járulást jelent. Minderre épülhet rá az eu-rópai romapolitika, amely követi a két-évenkénti roma csúcstalálkozón elfogadot-takat, a témában készített bizottsági köz-leményt, valamint a romák társadalmi be-fogadására vonatkozó közös alapelveket.

A romák befogadásával kapcsolatosanelfogadott tíz alapelv közül kiemelendõ,hogy a romákat célzó programoknak ésszakpolitikáknak tiszteletben kell tartani-uk a tényeket, nem szabad kizárniuk ha-sonló társadalmi-gazdasági körülményekközött élõ, más csoportok tagjait, azaznem lehetnek diszkriminatívak. Az alap-elvek azt is hangsúlyozzák, hogy a prog-ramoknak és a szakpolitikáknak a társa-dalmi átlagos fõáramot kell megcélozni-uk, hogy elkerüljék a romákra összpon-tosító beavatkozások elkülönítését a szé-lesebb szakpolitikai kezdeményezések-tõl. Az elvek része a kulturális sokszínû-ség elfogadása, bevonva az egyes intéz-kedésekbe a helyi hatóságokat, a civilszervezeteket és a roma közösségeket.25

Bár ezeket az alapelveket a romapolitikatervezéséhez és értékeléséhez egyaránt

használni kellene, a gyakorlati szerepükmég nem látható.

A Bizottságnak a romák társadalmi ésgazdasági integrációjáról szóló közlemé-nye26 kijelöli ezen új politika céljait éseszközeit: � Ma párhuzamosan számos európai és

nemzetközi szereplõ foglalkozik a ro-mák integrációjával. E politikai folya-matok közé tartoznak az EU-nak a ro-mák befogadására27 vonatkozó lépé-sei, az EBESZ cselekvési terve a romákés a szintik köz- és politikai életbe tör-ténõ bevonására,27 az Európa Tanácsajánlásai, a Miniszteri Bizottság és aparlamenti közgyûlés határozatai,28 va-lamint a nemzeti cselekvési tervek,amelyeket az a 12 ország fogadott elés hajt végre, amely részt vesz a „Ro-ma integráció évtizede: 2005–2015”programban.29 Ezek eredménye válto-zatos, a jogalap, az eszközök, a forrá-sok és az érintettek bevonása függvé-nyében. Ezenkívül a romák, a szintik ésa vándorlók nemzetközi szervezeteinekinformális kapcsolattartó csoportjánkeresztül csak lazán koordináltak.30

24 Európai Szociális Alap (ESZA), Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Mezõgazdasági Vi-dékfejlesztési Alap (EMVA).

25 A Tanács 10394/09. számú dokumentuma, melléklet (Common basic principles on Roma inclusion 8June 2009)

26 Communication on the social and economic integration of Roma in Europe, COM(2010)133 final,Brussels, 14.4.2010

27 3/30. EBESZ-határozat: Cselekvési terv az EBESZ-területen élõ romák és szintik helyzetének javítá-sára (MC.DEC/3/30), elfogadták 2003-ban, 55 állam képviselõje írta alá.

28 Különösen: a Miniszteri Bizottság ajánlásai 2006/10 (hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz); 2005/4(lakhatási körülmények); 2004/14 (a vándorlók mozgása és táborozása); 2001/17 (gazdasági és fog-lalkoztatottsági helyzet); 2000/4 (roma/cigány gyerekek oktatása); 1983/1 (hontalan nomádok ésmeghatározás nélküli nemzetiségû nomádok); 1975/13 (a nomádok társadalmi helyzete).

29 http://www.romadecade.org/decade_action_plans30 Az informális kapcsolattartó csoport (ICG) a tanácsi elnökség és az Európai Tanács közremûködésé-

vel szervezõdik. EU-intézmények, nemzetközi szervezetek és multilaterális kezdeményezések (ENSZ-szervezetek, Világbank, EBESZ, Roma integráció évtizede: 2005-2015 program), tagállamok (ame-lyeket az egykori, jelenlegi és jövõbeni elnökség képvisel), valamint a civil társadalom képviselõibõl áll.Az ICG a résztvevõ szervezetek felügyelete alatt futó tevékenységekrõl való kölcsönös információ-megosztás fóruma.

Tehát e nemzetközi akciókat össze kellhangolni.

� A helyi önkormányzatok, a civil társa-dalom kapacitásának növelése.

� A többség, valamint a roma közössé-gek és vezetõik gondolkodásmódjá-nak megváltoztatása, például a romagyerekek, közösségek szegregációjá-nak fenntartását, propagálását („jobbnekik magukban lenni”) célzó politi-kák felszámolását illetõen.

� A romák körében a tulajdonjog erõsí-tése.

� A romák befogadásával kapcsolatoskérdések beillesztése az olyan átfogószakpolitikai területekbe, mint az ok-tatás, a foglalkoztatás, a közegész-ségügy, az infrastruktúra és a város-/településfejlesztés, valamint a gazda-sági és területi fejlesztés. Azaz nemkülön szakpolitikaként kezelés. Ezthangsúlyozta az Európai Gazdasági ésSzociális Bizottság is 2008-ban.31

� Differenciálás, mivel nem lehetségesegységes stratégia. Ugyanis a romaközösségek az EU 27 tagországában,valamint a tagjelölt országokban és apotenciális jelölt országokban nem ho-mogén csoportokként vannak jelen.Ez a heterogenitás azt jelenti, hogynem lehet egységes stratégiára tá-maszkodni: inkább differenciált meg-közelítésre van szükség (szegregálttelepülésen/városrészben élõk, mobilroma közösségek, nem uniós polgár-ságú roma közösségek, így menekül-tek, hontalanok, betelepülõk).

� Összhangban az Általános Ügyek Ta-nácsa 2008. decemberi következteté-


seivel és az Európai Parlament 2009.márciusi állásfoglalásával, a Bizottságtovábbi erõfeszítéseket tesz. Példáulkétoldalú együttmûködést tart fenn atagállamok kormányaival, támogatvaõket abban, hogy a romák befogadá-sának elõsegítésére nagyobb mérték-ben használják a strukturális alapokat;fokozza a roma projektek nyomonkövetését és értékelését; erõsíti azESZA hatékonyságát. Másként fogal-mazva, az unió komplementer szere-pet játszik a tagállami romaintegráci-ós folyamatokban, és ehhez alkalmaz-za a tagállamok strukturált együttmû-ködését a meglévõ, nyílt koordinációsmódszer keretében.

� A strukturális alapok és az Európai Me-zõgazdasági Vidékfejlesztési Alap, vala-mint az elõcsatlakozási támogatási esz-köz (IPA) a legfontosabb pénzügyi tá-mogatás – túl az eddigi, közösen finan-szírozott roma oktatási, foglalkoztatá-si és esélyegyenlõségi programokon32

–, amelyeknél a tervezés és a progra-mozás területén mutatkozó hiányossá-gokat, illetve az adminisztratív terhe-ket csökkenteni kell. Javítani kell azERFA, az ESZA és az EMVA közötti ko-ordinációt33, különösen az alapok regi-onális és helyi szintû, a lakhatásra vo-natkozó integrált megközelítése érde-kében. A romákat be kell vonni a prog-ramok tervezésébe és a döntéshozatal-ba, különösen a roma nõket, továbbáa tagállamokban a szegregáció meg-szüntetését célzó intézkedések függvé-nyévé kell tenni a támogatáshoz jutásta strukturális alapokból.

31 Feltáró vélemény, Az etnikai kisebbségek/romák integrációja, SOC(263), EESC 1207/2008, 5.3 be-kezdés

32 Az eddigi roma támogatásokra példa 2000 és 2006 közötti és 2007–2013-ra vonatkozó terveket ld.http://ec.europa.eu/employment_social/esf/docs/esf_roma_en.pdf

33 A strukturális alapokat szabályozó általános rendelet 9. cikke.


� Segíteni kell a nemzeti hatóságok kö-rében a sikeres, romákat célzó prog-ramokról való tapasztalatcserét, astrukturális alapok keretében mûkö-dõ, a társadalmi befogadással és a ro-mákkal foglalkozó európai hálózatban(EURoma) való részvételt, amelynekcélja a közös stratégiák és megköze-lítések cseréje, valamint egy tudásbá-zis létrehozása. A hálózat 12 tagállamképviselõibõl áll, hogy támogassa astrukturális alapokból fedezett, a ro-mák integrációját célzó programokhatékonyságát.

� Támogatni fogják a kutatást és a ro-matanulmányok hálózatát, valamint aBizottság szorgalmazza roma csúcsta-lálkozók rendezését.

� A „Szegénység elleni európai platform”elnevezésû kiemelt javaslatot – ame-lyet a Bizottság javasolt az Európa2020 stratégia részeként – ki kell dol-gozni és végre kell hajtani. Az Európa2020 stratégia keretében a tagálla-mok tegyenek jelentést minden olyannemzeti szakpolitika végrehajtásáról,amely érinti a romák befogadását.

� A döntéshozók segítésére egy sormegoldási modellt dolgoznak ki, ame-lyek opcionálisak a tagállamok részé-re, ám amelyekhez komoly szakértõ-ket vesznek igénybe; valamint e céltszolgálja az Európai Platform együtt-mûködés is.

Az európai roma csúcstalálkozót elvilegévente rendezik meg, hogy a hasznosít-ható tagállami tapasztalatokat megosz-szák egymással a kormányok, a civil, aroma és az önkormányzati szervezetek,valamint az uniós intézmények vezetõi.Ezzel lényegében demonstrálják, hogymilyen magas szintre emelkedett a roma

ügy az európai színtéren a 2008. szep-temberi elsõ csúcs óta. Ott egy „használ-ható romapolitikát” akartak körvonalaz-ni, egybõl négyszáz fõ összehívásával. A második csúcson, 2010 áprilisában ishasonlóan széles volt a résztvevõk köre,hogy áttekintsék a közben eltelt két évromapolitikai eredményeit, külön kiemel-ve a teendõket a romák egészségi álla-potát, kezelését illetõen. A trió-elnökségmegismételte, hogy dolgozni fog a struk-turális alapok hatékonyabb felhasználá-sán, és felvázolta az európai roma fórum(platform) jelentõsebb akcióit.

A romák befogadásának európai fóru-mát évente kétszer kívánják összehívni,hogy a társadalmi átlaghoz hasonlóan ve-gyenek részt a közoktatásban, a foglal-koztatásban, a közszolgáltatásokban, ne-hogy kialakuljon vagy fennmaradjon egypárhuzamos társadalom a gazdasági-tár-sadalmi kirekesztettség miatt. Ez a 2009áprilisában létesített fórum34 a különbö-zõ társadalmi, gazdasági integrációs erõ-feszítések szinergiáját akarja tagállami éseurópai szinten elõrelendíteni, hogy adöntéshozók együttmûködjenek, tapasz-talatokat cseréljenek nagy harmóniában,mintha csak az információk hiányán múl-na a romagyûlölõ többség szavazatainakelvesztése, a forrásokért való versengés-ben a vesztesek vigasztalása a tõke- ésforrásszegény régiókban. A 2009 júniu-sában tartott második fórumon a romákoktatása, a 2010 júniusában szervezettharmadik fórumon pedig a további akci-ók ütemezése szerepelt a napirenden. Alegutóbbi, 2010. decemberi negyedik fó-rumon a gyermekek korai fejlesztése ésa roma családok támogatása, a minõségikisgyermekkori oktatás, nevelés állt aközéppontban.

34 A Tanács 10394/09. számú dokumentuma, melléklet.

Szintén hír- és üzenetértéke volt an-nak, hogy a 2010-es évet a szegénységés a társadalmi kirekesztés, a romákkalszembeni elõítéletesség elleni fellépésnekszentelték, mivel sok tagállamban – aholnagyobb cigány közösségek élnek – aszegénység etnicizálása régen megtör-tént. Az uniós kommunikációban is ma-gyar, görög, szlovák példákat hoztak fela mélyszegénység elleni akciókra, prog-ramokra, amelyekben sok cigány is érin-tett (kedvezményezett) volt.35 Ugyan-ilyen figyelemfelhívás, amikor hírt adnakegy-egy kísérletrõl. Például arról, hogyaz Európai Bizottság – az Európai Parla-ment által kezdeményezett – kísérletiprojektet indított a romák befogadására(5 millió euró 2010 és 2012 között). En-nek keretében támogatják a korai gyer-mekkori oktatást, a mikrohitel segítségé-vel való önfoglalkoztatást és a közvéle-mény tájékoztatását azokban az orszá-gokban, ahol nagyszámú roma lakosságél. A kísérleti projekt megvizsgálja az ehárom területen történt beavatkozásokhatásának értékelésére használt adat-


gyûjtési módszereket és az összehason-lító értékelést. Vagy egy másik példa:2011. január végén zárult a világ leg-meghatározóbb, negyven évesnél fiata-labb személyiségeit tömörítõ találkozó, aVilág Fiatal Vezetõinek Fóruma (Forumof Young Global Leaders) Davosban. AzEurópai Parlament egyetlen roma tagja aVilággazdasági Fórumon, „Az új valóságközös normái” címû megbeszélés-soro-zaton a nemzetközi gazdasági és politi-kai vezetõknek az európai romastratégi-át és a magyar soros elnökségi progra-mot népszerûsítette.36

Az intézményes keretekhez még kétadalék. Egyrészt az Európa Tanács szá-mos olyan dokumentumot bocsátott ki,amelyben széles körû együttmûködésrehív fel a romagyûlölet és a kirekesztésellen,37 miközben összefoglalja azokat ajogcímeket, nemzetközi vállalásokat,amelyeket a hatóságok, a közhatalmiszervek durván megsértenek a romákkalkapcsolatosan.38 Ugyancsak fontosak, ámgyakran nem eléggé közismertek a jog-védõ szervek által feltárt jogsértések,39

35 MEMO/10/383, Brussels, 25 August 2010 – Roma people living in the EU: Frequently asked question36 http://www.romnet.hu/hirek/2011/01/27/davosban_az_europai_romastrategia 37 Néhány példa: CoE PACE on national security discourse – racism, hate speech, (Res.1760 (2010),

The situation of Roma and CoE activities (Res.1740(2010), CoE Office of the Commissioner forHuman Rights: Position paper on Roma rights and recommendations (30 May 2010)

38 Néhány példa csak a migráció körébõl: PACE Rec.1633 (2003) on forced return of Roma from theformer Federal Republic of Yugoslavia, including Kosovo, to Serbia and Montenegro, from COEmember states; Committee of the Ministers of COE on 20 guidelines on forced return- first priorityis the voluntary return – May 2005; PACE Res.1509 (2006) on minimal human rights of irregularmigrants that shall be provided until regularisation or return; PACE Rec.1807 (2007) on regularisationprogrammes for irregular migrants, PACE Res.1568 (2007) on regularisation programmes forirregular migrants.

39 Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 14. cikkének megsértésére hivatkozó roma ügyek száma szerénya széles körben elterjedt roma-diszkriminációhoz képest. Ez 2010 végéig mintegy három tucat ügyvolt. Ezek közt a vándorlók lakókocsijával megállás, helyfoglalás, az iskolai szegregáció és a cigány gyer-mekek nagyarányú fogyatékossá nyilvánításával való speciális iskolákba küldése, a súlyosan elõítéletesrendõrségi eljárások és nyomozások, a romatelepek elleni támadások és erõszak, a roma házasság ér-vényességének megtagadása, özvegyi nyugdíj visszautasítása, választójogból kizárás, kényszersterili-záció, valamint szólásszabadság ügyek tartoznak e körbe. Ld. Tóth, Judit: Boundaries of humanity –for Roma. Conference paper, 29 October 2010 — Paris, EU-Canada project, Science-Po CERI..


eljárási és infrastrukturális (jog)védelmihiányok. Az Európai Emberi Jogi Bíróságromákat érintõ jogeseteit, az EU Alapjo-gi Ügynökségének romaellenességrõlszóló jelentéseit nem fordítják le közért-hetõen, nem teszik a jogalkalmazók to-vábbképzésének kötelezõ részévé. Más-részt az uniós politikák értékelése is a ke-retbe tartozik. Így megemlíthetõ a 2008és 2010 közötti uniós politikák és eszkö-zök révén elért eredmények bizottsági át-tekintése,40 illetve a három felelõs bizott-sági tag roma munkacsoportjának 2010végén született jelentése.41 A munkacso-port kérdõívek segítségével tájékozódott27 tagállam kormányzati szerveinél a ro-mák befogadását érintõ intézkedésekrõl,különösen az uniós strukturális alapokfelhasználása révén. A vizsgálat megálla-pította, hogy a tagállamok nem használ-ják fel megfelelõen az uniós támogatáso-kat a romák érdemi szociális és gazdasá-gi integrációja érdekében, gyengék astratégiák és a célzott intézkedések. Anemzeti szintû alkalmazás vérszegény,mert a támogatások lehívásához és fel-használásához szükséges igazgatási kapa-citások és módszertani ismeretek szûkö-sek. A jelentés rámutat, hogy a nemzetitársfinanszírozás ugyanúgy akadozik,mint a civilek és a roma szervezetek be-vonása a tervezésbe, kivitelezésbe. A kri-tikákat különösen annak a 18 tagállam-nak kellene komolyan vennie, ahol na-gyobb számú roma népesség él (kire-kesztve). Bár már teljesen feltárták e ki-

rekesztés összetett okait, azok felszámo-lása sem nem összehangolt, sem nem ha-tékony. Bár a leginkább érintett országokközül hét már elfogadott saját romain-tegrációs politikáját összegzõ dokumen-tumot, azok megvalósíthatósága bizony-talan a konzisztencia hiányában. A helyiés az országos szervek közti koordinációjavítását, az éves költségvetési tervezést,a civilekkel és a romákkal való konzultá-ciót, valamint a folyamatos adatgyûjtéstnem elég meghirdetni, de azok jogi, igaz-gatási, politikai garanciáit is ki kellene ala-kítani a tagállamokban.

A nemzetközi szervezetek – az intéz-ményes kereteken kívüliként – több eset-ben adnak határozott jelzéseket romaügyben. Például az ENSZ MenekültügyiFõbiztossága is megfogalmazta az elnök-ségnek szóló javaslatait.42 A romák ügyenem csak menedékjogi kérdés. Fõként avolt Jugoszláviából érkeznek, de zömü-ket a határon vagy a menedékjogi eljárássorán visszautasítják, így a koszovói ro-mákat is, bár védelemre lenne szüksé-gük. Ezenkívül emberi, alapjogi és integ-rációs kérdéseket vet fel a romák ügye atagállamokban és az unión kívül. A szer-vezet sürgeti, hogy a keretstratégia – a2011 áprilisában tartandó roma-befoga-dási értekezlet43 alapján – használjon felminden lehetséges jogi és pénzügyi esz-közt arra, hogy a romák élhessenek a jo-gaikkal. Továbbá rámutat, hogy a huza-mosabb ideje az unióban élõ nem unióspolgárságú romák erõszakos hazaküldé-

40 Progress Report on the implementation of the EU instruments and policies for Roma inclusion2008–2010 (Commission Staff Working Document), SEC(2010)400

41 Roma Integration: First Findings of Roma Task Force and Report on Social Inclusion – Memo/10/701,Brussels, 21 December 2010 http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/10/701&type=HTML

42 UNHCR’s Recommendations to Hungary for its EU Presidency. January–June 2011, UNHCR Bureaufor Europe, Brussels, December 2010, p.8: Situation of Roma

43 European Platform for Roma Inclusion

se sokszor azzal jár, hogy otthon nincse-nek (szociális) biztonságban, ezért visz-szafogadásukra mielõbb szükség lenneaz EU-ban, különösen a már az unióbanszületett, iskolába járó gyerekek eseté-ben. Csak biztonságos hazatérésüket te-kinti elfogadhatónak. Másfelõl, a honta-lanság a Nyugat-Balkánról érkezett ro-máknak nagy gond: sokuknak elvesztekaz irataik, vagy nem is kaptak azonosítóokmányokat (anyakönyv, személyi iga-zolvány), ezért nem gyakorolhatják alap-jogaikat – ezt orvosolni kell, és irataikat,állampolgárságukat az EU mielõbb ren-dezze. Az ENSZ Menekültügyi Fõbiztos-sága szintén sürgeti a hatékony fellépésta rasszizmus és a diszkrimináció ellen.

A magyar elnökségnek címezte aján-lásait44 az Amnesty International, a ro-mák érdekében is. Sürgeti a koherens,külsõ és belsõ kapcsolatokra egyaránt ki-terjedõ emberi jogi stratégiát vagy poli-tikát, amelyet be kellene építeni a fejlesz-tési, a kereskedelmi, a humanitárius ésaz egyes régiókra vonatkozó kapcsola-tokba. Elõkészítéséhez bõvíteni lehetneaz alapjogi és a mozgás szabadságávalfoglalkozó munkacsoport mandátu-mát.45 Része lenne e stratégiának, hogyaz unió területén létesített cégek felelõ-sen és az emberi jogokat tiszteletbentartva mûködjenek az EU-n kívül is, hogyne hiteltelenítsék az unió sokszor milliár-dos segélyeit, amelyeket a jó kormány-zás és az igazságügy fejlesztése érdeké-ben nyújt. Az emberi jogi stratégia tehátalapelvként mondja ki a cégek unión kí-vüli üzleti mûködésére a „nem ártani” el-vet. Az ajánlás sürgeti, hogy terjesszékelõ a Tanácsban – a németek ellenkezé-


sétõl függetlenül – az átfogó anti-diszkriminációs irányelvet, a Bizottság2008 júliusában kidolgozott javaslataszerint. Be kell vonni a civileket az Euró-pai Emberi Jogi Egyezményhez való csat-lakozásról szóló tárgyalásokba, az EU–ENSZ kapcsolatok keretében az ún.egyetemes idõszakos felülvizsgálat (Uni-versal Periodic Review, UPR) és az ENSZEmberi Jogi Tanácsa jelentéseinek, aján-lásainak követésébe, monitorozásába.Kritikusan állapítja meg a szervezet,hogy kevés az elõrehaladás a romák em-beri jogvédelmét illetõen az unióban, bársok esetet dokumentált a rendészeti túl-kapásokról, diszkriminációról. Az EU ala-kítson ki a romákkal szembeni diszkrimi-nációt vizsgáló és értékelõ rendszert, be-vonva ebbe a civileket és a roma szerve-zeteket. A Lisszaboni Szerzõdés egyéves,és a faji diszkriminációs irányelv tízévesmûködési tapasztalatai alapján, nagyobbkoherencia kellene az emberi jogok vé-delmében az EU-n belül és a külkapcso-lataiban, a többi európai roma érdekébenis. „Elérkezett az ideje a cigányellenes-séggel szemben a hatékony jogvédelmi ésfelvilágosító akcióknak.”

KKoorrllááttoozzootttt eessééllyyeekk

Még 2003-ban gyûltek össze Budapestena nemzetközi együttmûködésbe bekap-csolódó román, szlovák, montenegrói,macedóniai, horvát, cseh, bolgár, szerb,szlovák képviselõk, hogy megvalósítsák aromabefogadás 2005–2015 évtizedénekcélkitûzéseit, amelyeket 2005-ben Szófi-ában fogalmaztak meg. Lassan a végére

44 Amnesty International’s Recommendations to the European Union during the Hungarian Presidency– 2011 January, Brussels

45 Working Party on Fundamental Rights, Citizens Rights and Free Movement of Persons (FREMP)


érünk ennek a tízéves idõszaknak, lejára Világbank támogatása e kilenc ország-ban folyó roma programokhoz, közbenpedig egyre nõttek a társadalmi egyen-lõtlenségek, voltak és készülnek éhséglá-zadások, jelen van az etnikai erõszak, agyûlöletbeszéd, a munkanélküliség, a de-portálás és a roma nõk sterilizálása, a ré-gióból menekülni akar a romák egy ré-sze, van, aki Kanadába, van, aki Magyar-országra.46

Mindenki egyetért a céllal és a mód-szerrel: legyen nagyobb szinergia, és in-tegrálják ne csak a romákat, hanem a ne-kik segítõ programokat is a különbözõszakpolitikákba. Noha nincs közvetlenuniós hatáskör a romapolitikában, a jobbkoordináció nemzeti és uniós szinten azigazgatási kultúra és a nem feltétlenülnépszerû, ám hosszú távú kormányzatigondolkodás függvénye. Ezért a közelijövõben – ha a romák nem válnak szer-vezett és kombattáns politikai erõvé – aromaprogramok integrációs hatása cse-kély marad.

Ennek valószínûségét támasztja aláegyrészt az a vélekedés, hogy a roma kö-zösség maga az irregularitás, mert nemelismert kisebbség a legtöbb tagállam-ban, és egyébként sem szokásos munka-vállaló, uniós polgár és migráns. Más-részt több tagállamban erõsödõben vana kirekesztõ jellegû nemzeti identitás,mondván, a többkultúrájú politikai kö-zösség megbukott Németországban,Franciaországban vagy éppen Svédor-szágban, Hollandiában, ahol ezt kor-mányzati vezetõk ki merték mondani, atöbbiben csak gyûjtik ehhez a bátorsá-got. Van, ahol ezt közvetetten fejezik ki,

például az állampolgárság megszerzésé-rõl szóló szabályokba beépített (kire-kesztõ) etnikai preferenciákkal. Szinténellenható tényezõ az európai rendpárti-ság, amely a személyes szabadságot szí-vesen korlátozza a biztonság ígérete ér-dekében. A Stockholmi Program és a ma-gyar kül- és biztonságpolitikai programis felhozható példaként.

A támogatások célkitûzéseit és hatásukértékelését nehezíti az indikátorok hiá-nya. Noha a Tanács már elfogadta a leg-fõbb mutatókat a migránsok beilleszke-désére vonatkozóan, az uniós polgárokszegregált közösségeire vagy a romákracsak a fõáramba tartozás elérését fogal-mazta meg. Ki a beilleszkedett? Mitõlnem kirekesztett valaki? A kelet-európaiországokban általában nem gyûjtenek et-nikai statisztikát. Így például nincs adatarról, milyen a romák tbc- vagy HIV-fertõzöttsége. Ezért nehéz megmondani,hogy a szegénységgel és a társadalmi ki-rekesztettséggel milyen az etnikai korre-láció, és persze a látencia mértéke vagyéppen a kezelés sikere sem hasonlíthatóössze a kisebbségi és a többségi társada-lom tagjai között. Csak egy-egy felméréseseti adatai léteznek, vagy anekdoták,amelyekbõl kirajzolódik, hogy a munka-nélküliség, a lakhatás bizonytalansága, adrog, az alkoholizmus és a fogva tartásnagyban hozzájárul ezekhez a betegsé-gekhez, nem is szólva arról, hogy a ro-mák jelentõs része olyan hátrányos hely-zetû településeken él, ahol nincs megfele-lõ egészségügyi ellátás, és ha van, az isdiszkriminálja õket. Nehéz tehát egyálta-lán orvosi ellátáshoz, azon belül pedig ma-gas színvonalúhoz jutniuk a romáknak.47

46 Tóth Judit: Irregular Migrants in Europe: Roma People and Returnees. Minorities Research, Lucidus,2009/11: 61–77.

47 Schaaf, Marta: Confronting a Hidden Disease: TB in Roma Communities. World Lung Foundation –Open Society, Institute, Roma Health Project, New York – Budapest, 2007

Különösen a stigmatizáló ügyekbenéletre hívott projektek bizonyítják,hogy az érintett közösségek képvise-lõinek, a segítõ civil szervezetek bevo-nása, valamint a helyi hatósági szerep-lõkkel való együttmûködés nélkül azadott betegségre – vagy még általáno-sabban: az adott gazdasági, szociálisgondra – vonatkozó jogi szabályozás,igazgatási intézkedés eredménytelen,különösen hosszú távon. Ezért csak azátfogó, összehangolt részcélokból éseszközökbõl álló romapolitika hozhatsikert.48


A siker része rövid távon az lehet, haszéles körben oktatják és publikálják: mitjelent az egyenlõ bánásmód követelmé-nye az Alapjogi Charta és a faji irányelvértelmében egyes tagállamokban a ro-mák mindennapjaiban. Hiszen „az unióaz alapjogokra és alapértékekre épül,tiszteletben tartva a kulturális és nyelvisokszínûséget. Európai értékeink védel-méhez a kisebbséghez tartozók tisztele-te éppúgy beletartozik, mint a diszkrimi-náció valamennyi formájának tilalma” –mondta a legutóbbi roma csúcson (Cor-doba) Viviane Reding biztos asszony.

48 How the Global Fund Can Improve Roma Health. An assessment of HIV and TB programs in Bulgaria,Macedonia, Romania and Serbia. Open Society Institute, New York – Budapest, 2007.

��


11.. AAzz eeuurróóppaaii rroommaassttrraattééggiiaaeellőőzzmméénnyyeeii ééss tteerrvveezzeetttt eellffooggaaddáássaa

Az európai integráció történetében elõ-ször és elsõként az Európai Parlament jelölte meg célként az európai romastra-tégia kialakítását 2008. január 31-én el-fogadott hatpárti határozatában.1 Az az-óta eltelt több mint három évben uniósintézkedések és dokumentumok (bizott-sági közlemények és munkadokumentu-mok, parlamenti határozatok és elnöksé-gi következtetések) egész sora jelezte,hogy a romák társadalmi befogadásánakügye – bár a 2004-es bõvítés elõtt, szór-ványos utalásoktól eltekintve, közösségiszinten nem is létezett – egyre nagyobbsúlyt kap az Európai Unió napirendjén.Tavaly szeptember 16-án, az állam- éskormányfõk brüsszeli csúcstalálkozójánpedig Orbán Viktor miniszterelnök, afrissen hivatalba lépett magyar kormánynevében kijelentette, hogy a 2011. janu-ártól kezdõdõ magyar soros elnökségegyik kiemelt prioritása lesz tetõ alá hoz-ni az európai romastratégiát.

Az Európai Parlament ÁllampolgáriJogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága2011. február 14-i rendkívüli ülésén el-söprõ többséggel szavazta meg „A ro-mák társadalmi befogadását célzó euró-pai uniós stratégiáról” szóló jelentése-met, az Európai Bizottság pedig április7-én, az Európai Roma Platform2 buda-pesti ülése elõtt mutatja majd be a ro-mák társadalmi befogadásának európaikeretstratégiájáról szóló közleményét. Adokumentum remélhetõleg jelentõsmértékben épít majd a huszonhét tagál-lam hat legnagyobb politikai csoportja ál-tal egyhangúan támogatott európai par-lamenti jelentésre, nem utolsósorban pe-dig a magyar soros elnökség azzal nagy-mértékben harmonizáló munkaprog-ramjára és elvárásaira. Ezek alapján, atervek szerint június 24-én, a magyar el-nökséget és a spanyol–belga–magyartrió mûködését lezáró állam- és kor-mányfõi csúcsértekezleten megszülethetaz európai romastratégia.

Az Európai Tükör 2010. májusi szá-mában megjelent, „Egy európai romastratégia lehetõsége és szükségessége”

JJÁÁRRÓÓKKAA LLÍÍVVIIAA**

Útban egy európai romastratégia felé

A tagállami romaintegrációs stratégiák európai keretrendszerének 2011 áprilisára terve-zett elfogadását megelõzõen az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és IgazságügyiBizottsága elsöprõ többséggel megszavazta az erre a tárgykörre vonatkozó, e tanulmányszerzõje által készített jelentést. A jelen cikk az elõzményekrõl, a tervezett stratégia elvikereteirõl, lehetséges és javasolt intézményeirõl, valamint a romaintegráció egyes finanszí-rozási kérdéseirõl ad felvilágosítást.

* A szerzõ európai parlamenti képviselõ, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselõcsoport tagja.1 Az Európai Parlament 2008. január 31-i állásfoglalása a romákkal kapcsolatos európai stratégiáról,

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P6-TA-2008-0035+0+DOC+XML+V0//HU&language=HU

2 EU-platform a romák társadalmi befogadásának elõmozdításáért – http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=761&langId=hu

címû cikkemben3, úgy vélem, kellõ rész-letességgel taglaltam a romák társadalmibefogadását célzó uniós cselekvési terváltal figyelembe veendõ prioritásokat ésalapelveket. Jelen írásban – ezen irány-elvek rövid ismertetését követõen –ezért szeretném az elfogadás elõtt állókezdeményezés néhány fontos gyakorla-ti aspektusát kiemelni, úgymint a terve-zett intézményi keretet, azaz az uniós ésa tagállami szervek feladat- és hatáskör-megosztásának fõbb szempontjait, vala-mint a finanszírozás kérdését.

22.. AA ssttrraattééggiiaa eellvvii kkeerreetteeii

A romák társadalmi-gazdasági befogadá-sa alapvetõen emberi jogi kérdés. Az Eu-rópában élõ romák jelentõs része ugyan-is olyan körülmények között él – gyakor-latilag teljes mértékben a gazdasági kör-forgáson kívül, és így kizárva abból is,hogy élhessenek alapvetõ jogaikkal –,hogy a társadalmi befogadásukat célzóintézkedések nem képzelhetõk el pusz-tán az általános politika kereteinek kiiga-zítása révén. A romákat sújtó szegény-ség és társadalmi kirekesztettség csök-kentésére irányuló uniós szintû erõfeszí-tések középpontjába a második és a har-madik generációs emberi jogok – vagyisa munkához, a lakhatáshoz, az egészség-ügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való jo-gok – érvényesülését és elõmozdításátkell állítani a jogilag érvényesíthetõ elsõgenerációs emberi jogok megerõsítése éskiegészítése végett.

Mivel az etnikai alapú hátrányos meg-különböztetés csupán egyike a romák ki-


rekesztését meghatározó tényezõknek –mint például az alacsony képzettség és aterületi szegregáció –, a gazdasági kire-kesztés elleni fellépés hatékonyabb lehet,ha a célcsoportot nem etnikai hovatarto-zás, hanem gazdasági jellemzõi alapjándefiniáljuk. Az Európai Tanács által 2009júniusában elfogadott, „A romák társa-dalmi befogadásának tíz közös alapelve”címû dokumentum4 megfelelõ pontjaivalösszhangban, a stratégiának a társadal-mi kirekesztés által sújtott romák és ahasonló helyzetben élõ nem romák kö-zös gazdasági jellemzõire kell fókuszál-nia, ahelyett, hogy megpróbálná egyszer-re figyelembe venni a heterogén európairoma népesség bármelyik csoportjátérintõ, szerteágazó társadalmi problé-mákat.

Világosan meg kell fogalmazni továb-bá azt a néhány szélesebb prioritásterü-letet, ahol mérhetõ és valós eredménye-ket kell elérni, így például a hátrányosmegkülönböztetés elleni fellépés, az ok-tatás, a foglalkoztatás, a roma civil szer-vezõdések támogatása, valamint azegészségügyi és a lakhatási helyzet terén.Ezt követõen pedig meg kell határozni aprioritásterületekhez kapcsolódó konk-rét célkitûzéseket, amelyekbõl az Euró-pai Parlament jelentése csaknem negyve-net résztelez; csak példaként említve afelnõttoktatás bõvítését, a védõnõi szol-gálat kiterjesztését, a korai iskolaelha-gyás és a területi szegregáció elleni küz-delmet, vagy a szûrõ és megelõzõ egész-ségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáfé-rés javítását.

A stratégiának ezenfelül figyelembekell vennie a nyomor erõs területi jelle-

3 Európai Tükör XV. évfolyam 5. szám, 11. o., http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/EB2053E4-8FEC-4446-BA31-8AE8AB537639/0/EuT%C3%BCk%C3%B6rm%C3%A1jus.pdf

4 A romák társadalmi befogadásának 10 közös alapelve http://ec.europa.eu/employment_social/fdad/cms/stopdiscrimination/downloads/Vademecum_Roma/FDAD_Roma-vademecum-HU-100607.pdf


gét, azaz a mélyszegénységnek az Euró-pai Tükör 2010. májusi számában rész-letezett földrajzi koncentrációját. Ez a tí-pusú területi kirekesztés jelenleg európaiszinten „láthatatlan”, hiszen az elemzé-sek fókusza túlságosan széles e régiókbehatárolásához. E területek problémáitinkább alacsonyabb közigazgatási hierar-chián, a LAU-rendszer (local administra-tive units, helyi igazgatási szint – aszerk.) 1-es és 2-es szintjén szükségeskezelni, például olyan források uniósszintû elkülönítése révén, amelyek kife-jezetten e tervezési-statisztikai egységekszintbe hozását célozzák, és amelyek fel-használásáról a szóban forgó kistérségekvagy azok társulásai maguk dönthetnek.E területek beazonosítása, valamint a ha-tékony ellenõrzés végett közös, összeha-sonlítható és megbízható indikátorokravan szükség: e célból érdemes megfon-tolni a 2001-es európai tanácsi ülésen el-fogadott, majd azóta kibõvített, a társa-dalmi és területi kirekesztést mérõ, úgy-nevezett laekeni indikátorok5 alkalmazá-sát. El kell készíteni továbbá egy olyanösszeurópai válságtérképet, amely közösjellemzõik – például a munkahelyek elér-hetõsége, a munkanélküliségi ráta, aközlekedési infrastruktúra állapota, vagyaz átlagos jövedelmi és iskolázottságiszint – alapján pontosan felméri és fel-tünteti ezeket a mikrorégiókat.

33.. IInnttéézzmméénnyyii ssttrruukkttúúrraa

Az Európai Parlament jelentése már be-vezetésében hangsúlyozza, hogy az Euró-pai Unió ugyan számos hasznos eszközt,

együttmûködési mechanizmust és intéz-ményt hozott létre az elmúlt években aromák társadalmi befogadása érdekében,azonban ezek a különbözõ szakpolitikaiterületeken elszórva, nehezen mérhetõ,vagy kérdéses hatékonysággal mûköd-nek. A nyílt koordinációs módszer „puha”politikai megközelítése, amely a tagálla-mok önkéntes részvételére hagyatkozik, ésnem tartalmaz a tényleges teljesítménytelõmozdító kemény ösztönzõket, elégte-lennek bizonyult a romák integrációjánakelõsegítésében. A jelenleg hatályos szer-zõdések által meghatározott feladatok,célkitûzések, alapelvek és eszközök alap-ján, továbbá az unió megosztott hatáskö-rére, valamint kiegészítõ és támogatókompetenciáira alapozva ugyanakkor le-hetséges egy, az EU egészére kiterjedõstratégia létrehozása az európai romáktársadalmi befogadása érdekében. Az eu-rópai parlamenti jelentés ezért felhívja azEurópai Uniót egy iránymutató jellegû,inkluzív és a helyszíni körülményekhezigazodó, többszintû megközelítéssel ké-szülõ, és a helyi önkormányzatoktól azEurópai Tanácsig terjedõ többszintû kor-mányzás (multilevel governance) biztosí-totta elõnyöket kihasználó, továbbá azigényeknek megfelelõen alakítható cse-lekvési terv megalkotására. A huszonhéttagállamra kiterjedõ, valamint a tagjelöltországok és a lehetséges tagjelöltek be-kapcsolódását is lehetõvé tévõ cselekvésitervnek az EU olyan belsõ stratégiájánakkell lennie, amelynek végrehajtását azuniós intézmények felügyelik és koordi-nálják.

Uniós szinten a dokumentum ehheznem javasolja új intézmény felállítását, mi-

5 Lásd pl. a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak a szegénység és a társadalmi kirekesztésmérésére szolgáló mutatókról szóló jelentését, amely az Európai Tanács 2001. december 14–15-ilaekeni ülésére készült.

vel az felesleges és jelentõs többletkölt-séggel járna, egy újabb bürokratikus sze-replõ bekapcsolásával pedig tovább fo-kozná az intézményi átláthatatlanságot,holott sokkal inkább az érintett szervekés szakpolitikai hálózatok közötti együtt-mûködés és feladatmegosztás javítására,a párhuzamos, átfedõ vagy ellentétes erõ-feszítések kiküszöbölésére és a szinergia-hatás érvényesítésére lenne szükség. AzEurópai Bizottság ezzel szemben képeslehet olyan „külsõ katalizátorként” mû-ködni, amely mindenki számára elfogad-ható módon felméri és egyensúlyban tart-ja az egyes országok és szakpolitikai ága-zatok érdekeit. Így a jelentés a Bizottsá-got hívja fel, hogy a tagállamokkal közö-sen – a szubszidiaritás elvét szem elõtttartva – vállaljon felelõsséget a stratégiakoordinációjáért, a végrehajtás lebonyolí-tásáért, a nyomon követésért és az ellen-õrzésért, valamint értékelje a tagállami in-tegrációs tervek összhangját az uniósstratégiával. E feladatok ellátása érdeké-ben érdemes volna a 2010. szeptemberelején, az integrációs célokra rendelkezés-re álló uniós pénzeszközök tagállami fel-használásának vizsgálatára ideiglenes jel-leggel felállított Roma Munkacsoportot6

végleges jelleggel beemelni a Bizottságstruktúrájába, természetesen az ehhezszükséges szerkezeti átalakítások, vala-mint a hatáskörök pontos körülírása mel-lett. A stratégia hatékonyságának, vala-mint átláthatóságának és demokratikusellenõrizhetõségének egyik fontos eleme-ként, az Európai Bizottságnak továbbáéves jelentést kell készítenie az EurópaiTanács és az Európai Parlament számáraa célkitûzések megvalósításáról és az el-ért eredményekrõl, valamint ezek fényé-ben javaslatot kell tennie az esetlegesen


szükségessé váló változtatások beemelé-sére. E célból célszerû volna az egységespiaci eredménytábla (single marketscoreboard) mintájára kidolgozni az euró-pai romastratégia eredménytábláját,amely közös, összevethetõ és megbízha-tó mutatók alapján értékelné, hogy a tag-államok nemzeti cselekvési tervei milyenmértékben járultak hozzá a stratégiamegvalósításához. Szintén az Európai Bi-zottság felelõssége gondoskodni az érde-kelt felek, így a régiók, a nemzetközipénzügyi intézmények, a kormányköziszervek és a civil szervezetek, valamint aroma közösségek bevonásáról a stratégiakialakításába és nyomon követésébe – cél-szerûen az Európai Roma Platform révén.

A tagállamok szintjén gyakorlatiszempontból elõnyös volna egy megfele-lõ végrehajtó jogkörökkel felruházottközigazgatási egység vagy kormánytagkijelölése a stratégia hatékony és átlát-ható megvalósítására, amely/aki nemze-ti kapcsolattartóként (national contactpoint) felelne a stratégia nemzeti, regi-onális és helyi szinten való végrehajtá-sért, valamint a felügyeletért felelõs Eu-rópai Bizottság tájékoztatásáért. E te-kintetben a Közigazgatási és IgazságügyiMinisztériumban 2010 õszén létreho-zott, önálló Társadalmi FelzárkózásértFelelõs Államtitkárság jó gyakorlatnakbizonyulhat.

Helyi szinten célszerû lehet az Euró-pai Bizottság Roma Munkacsoportjánakfelügyelete és irányítása alatt álló olyanuniós fejlesztési támogató testületeket(EU development support bodies) dele-gálni a helyi önkormányzatok mellé,amelyek biztosítják a stratégiával össz-hangban álló helyi kezdeményezések fej-lesztésorientált uniós finanszírozását és

6 http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=hu&catId=518&newsId=861&furtherNews=yes


célzott támogatását, valamint azonosít-ják és jelentik az uniós forrásokkal valóvisszaéléseket, vagy azok helytelen fel-használását.

44.. FFiinnaannsszzíírroozzáássii kkéérrddéésseekk

A stratégia célkitûzéseinek megvalósítá-sa érdekében biztosítani kell, hogy azuniós és a tagállami költségvetési forrá-sok pontosan körülírható, tartós javulásteredményezzenek a romák életkörülmé-nyeiben. Ehhez olyan, a városkörnyékiés a falusi szegénységet célzó, cél- és fej-lesztésorientált, összetett, rugalmas ésfenntartható programokra van szükség,amelyek a 2007–2013-as programozá-si idõszakhoz képest hosszabb távon ésnagyobb területi lefedettséggel mûköd-nek a leghátrányosabb helyzetû kistérsé-gekben. A jelenleg rendkívül alacsonyforráslehívási arányok javítása érdeké-ben – különösen a marginalizált közös-ségeket célzó források esetén – a finan-szírozás minden szintjén, így az unióselõírások, a tagállami fejlesztési struktú-ra és a helyi pályázati kompetenciák te-kintetében is jelentõsen javítani kell a fel-használás hatékonyságát. A fentiekre te-kintettel a jelentés – a teljesség igényenélkül – a következõ ajánlásokat fogal-mazza meg:� A támogatásban részesülõ projektek

eljárási-formai ellenõrzésén túlmuta-tó, közös indikátorokon, mérõszámo-kon és független értékelésen alapulóellenõrzési mechanizmusokat kell be-vezetni, amelyek világosan megmu-tatják, hogy a pénzeszközök felhasz-nálása valóban eredményezett-e javu-lást a prioritásterületeken.

� A tagállamoknak a strukturális alapokkeretében a marginalizált közösségek

javára történõ forrásfelhasználásnakhorizontális prioritásként kell érvénytszerezniük.

� A strukturális alapokból társfinanszí-rozott, közvetlenül a romákat célzó,vagy közvetve a romáknak kedvezõprojekteket végrehajtó ügynökségek-nek és szervezeteknek elszámoltatha-tónak kell lenniük, és átlátható módonkell végrehajtaniuk a cselekvéseket.

� Felül kell vizsgálni és lehetõleg diffe-renciálni kell a társfinanszírozást an-nak érdekében, hogy jobban tükröz-ze a cselekvések és a kedvezménye-zettek sokszínûségét: a marginalizáltközösségek, így a romák javára szol-gáló programok esetében csökkente-ni kell az önrészt és a tagállami társ-finanszírozási arányt, egyidejûleg pe-dig növelni az uniós részesedést.

� A kapcsolódó uniós szakpolitikákat je-lentõs mértékben össze kell hangolnia szinergiahatás elõidézése és e poli-tikák egymást kiegészítõ jellegénekmegerõsítése érdekében, a bürokrati-kus végrehajtási szabályokat pedig je-lentõsen egyszerûsíteni kell. Továbbálehetõleg minden akadályt le kell bon-tani az alapok között, hogy például aKohéziós Alap, az Európai Mezõgaz-dasági Vidékfejlesztési Alap, az Euró-pai Integrációs Alap, az Európai Regi-onális Fejlesztési Alap, az EurópaiSzociális Alap és a közegészségügyiközösségi cselekvési program közöttiátjárhatóság biztosítása révén a lehe-tõ legtöbb pénzügyi eszköz váljék el-érhetõvé a stratégia céljaira.

� Összhangot, szinergiát kell teremteni astrukturális alapok forrásainak fel-használása és a romákra irányuló kor-mányzati stratégiák között, valamintaz Európai Szociális Alap irányító ha-tóságai és a romák társadalmi befoga-

dásával foglalkozó igazgatási egységekvagy koordinációs struktúrák között.

� A fejlesztési programokon túl, az uni-ós forrásokat a minõségi közszolgálta-tások céljára is elérhetõvé kell tenni.

� A strukturális alapok kezelésébenközremûködõ intézmények részéretechnikai támogatást kell adni admi-nisztratív kapacitásuk javítása érdeké-ben, valamint tanácsadást és pályáza-ti segítséget kell nyújtani a romákkalfoglalkozó hatóságok és szervezetekszámára, megkönnyítendõ az európaiés a nemzeti támogatásokhoz valóhozzáférésüket.

� A strukturális alapokat össze kell kap-csolni a nemzeti és a helyi megközelí-tésekkel, mégpedig úgy, hogy a jelen-leg nemzeti stratégia keretében mû-ködõ, és a sajátos igényekre helyi vá-laszt adó programokon keresztül lép-jenek fel.


Célszerûnek látszik továbbá a célkitû-zések tekintetében elért eredményeketközvetlenül összekapcsolni a forrás-elõ-irányzatokkal, például egy teljesítmény-tartalékból fizetett utólagos „jutalmazá-si mechanizmus” bevezetésével. Ehhez,az Európai Bizottság EU 2020 kezde-ményezéshez fûzött ajánlásaihoz hason-lóan,7 a kohéziós költségvetés fel nemhasznált részébõl teljesítménytartalékotlehetne elkülöníteni a stratégia céljaira.Az európai romastratégia teljesítmény-tartaléka így egyrészt segíthet meg-szüntetni azt a kifogásolt gyakorlatot,miszerint a nagy nettó befizetõ tagál-lamok a jövõbeni visszatérítések miatt acélra rendelt források fel nem használá-sában válnak érdekeltté, másrészt fon-tos forrást és meghatározó ösztönzéstbiztosíthatna a stratégia célkitûzéseitlegjobban megvalósító programok indí-tásához.

��

7 A Bizottság 2010. november 9-i COM(2010) 642 közleménye: A gazdasági, szociális és területikohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövõje.


AA ttáárrssaaddaallmmii kkiirreekkeesszzttééss eesszzkkaalláácciióójjaa

2010 nyarán újból fellángolt az európairomák helyzetérõl szóló politikai vita.Ennek kiváltó oka az az intézkedéssoro-zat volt, amelynek keretében a franciakormány megpróbálta eltávolítani az or-szágból az oda bevándorolt, jórészt ro-mán vagy bolgár állampolgárságú romá-kat. Ez a kirekesztõ jellegû, s az idegen-gyûlöletet is fûtõ kormányzati akció csakújabb hangsúlyt adott a civil szervezetekés mások régóta hangoztatott vélemé-nyének, amely szerint az Európai Unió-ban az eddiginél határozottabb fellépés-re van szükség a roma jogvédelem, vala-mint a társadalmi és a gazdasági beillesz-kedés elõsegítése érdekében.

Franciaországban – és a korábbi olaszés más esetekben – jórészt nincstelen be-vándorlókról volt szó, akiknek a befoga-dása költségekkel jár, érthetõ nehézsé-gekbe ütközik. A kiutasítás azonban nemoldja meg a romák problémáját, csupánigyekszik máshová áttolni azt. Ráadásulaz esetet megterhelték a félrevezetõ ér-

telmezések – úgy a sajtóban, mint a po-litika egyes köreiben. Az a megközelítéspéldául, hogy a romák mozgása az unió-ban „nomád életformájukat tükrözi”,enyhén szólva is távol áll a valóságtól. Aromák ugyanis, mint mindenki más, an-nak reményében települnek máshová,hogy ott az otthoniaknál jobb lehetõsé-geket találnak.

A felmérések egyértelmûen azt mu-tatják, hogy a romák társadalmi és gaz-dasági helyzete Európa-szerte mindenki-nél rosszabb; rosszabb, mint a többségé,más etnikai kisebbségeké és bevándorló-ké. A szegénység és a munkanélküliség,a rossz lakáskörülmények, az egészség-ügyi és szociális ellátáshoz való korláto-zott hozzáférés következménye az, hogya romák születéskor várható élettartamaátlagos tíz évvel rövidebb, mint nem ro-ma honfitársaiké. Sokan közülük a leg-nagyobb nélkülözésben és társadalmi ki-rekesztettségben élnek ma Európában,és széles körben elterjedt elõítéletekkelés diszkriminációval kell szembenézniük.

Az elmúlt években sok kezdeménye-zés történt a romák életkörülményeinek

AANNDDOORR LLÁÁSSZZLLÓÓ**

Az Európai Unió a romák integrációjáért

A tanulmány a társadalmi felzárkóztatás szemszögébõl vizsgálja az Európai Unió és külö-nösen az Európai Bizottság eddigi és lehetséges jövõbeli szerepének alakulását a romain-tegráció érdekében. A társadalmi kirekesztés fokozódásának okaival összefüggésben be-mutatja azt a folyamatot, amely az uniós szinten kialakított közös elvektõl az uniós keret-stratégiáig vezet, és amely várhatóan a pénzügyi források hatékonyabb felhasználására, azuniós és a tagállami tevékenységek összehangolására fekteti majd a hangsúlyt. A roma-ke-retstratégia tervezési és majdani végrehajtási fázisában részt vevõ szereplõk, a strukturá-lis alapok, valamint az Európa 2020 stratégiában lefektetett társadalmi befogadás szere-pérõl is tájékoztat a tanulmány,

* A szerzõ az Európai Bizottság tagja, a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi felzárkóz-tatásért felelõs biztos.

és lehetõségeinek javítása érdekében. Ekezdeményezések jó része azonban nemvette figyelembe a romakérdés össze-tettségét. Maga a roma kifejezés is kü-lönbözõ nyelveket beszélõ, különféle kul-túrájú és identitású embereket és közös-ségeket foglal magában, ugyanígy külön-böznek egymástól a romák az életkörül-ményeik, a társadalmi, a gazdasági és apolitikai helyzetük alapján is. Ugyancsakeltérõek az Európai Unióban a romákkalfoglalkozó kormányzati és hatósági eljá-rások, magatartásformák.

Az EU területén a romák nagy több-sége hat tagállamban, Csehországban,Szlovákiában, Magyarországon, Románi-ában, Bulgáriában és Görögországban él.Közösségeik már rég – évtizedek, vagyinkább évszázadok óta – nem vándorol-nak. A nyugatabbra fekvõ tagállamokbanvannak továbbra is vándoréletmódotfolytató közösségek, míg mások a tele-pülések határain élnek elkülönített tábo-rokban vagy telepeken.

A kelet-közép-európai és a balkáni ci-gányság többsége mindig is a társadalomperifériájára szorult, de egyértelmûen kimondható, hogy helyzetük az elmúlthúsz évben határozottan romlott. A rend-szerváltás kezdetén százezerszám szûn-tek meg építõipari, mezõgazdasági ésmás munkahelyek, amelyek aláásták a ci-gányság életviszonyait. A 2008-ban ki-robbant globális válság helyi hatásai ha-sonlók voltak: aránytalanul nagyobbmértékben sújtották az alacsony képzett-ségû, illetve képzetlen tömegeket, köz-tük a romákat is. Az ismétlõdõ és elhú-zódó válságok következtében megnehe-zült a roma kisebbség és a többségi tár-sadalom együttélése, fokozódott a ki-sebbséggel szembeni elõítélet, intoleran-cia, esetenként pedig nyílt diszkriminációés megfélemlítés.


Az EU-csatlakozás ez ideig nem ho-zott pozitív áttörést: lettek ugyan forrá-sok, új normák és együttmûködési for-mák, de nem születtek olyan kényszerí-tõ erejû mechanizmusok, amelyek a ne-gatív trendeket kellõ erõvel ellensúlyoz-hatták volna. Ugyanakkor – a régi hatá-rok eltûnésével, a mozgásszabadság ki-terjesztésével – a romák szegénysége ésperemre szorulása határokon átnyúlóproblémává vált.

AA kköözzööss eellvveekkttőőll aazz uunniióóss kkeerreettssttrraattééggiiááiigg

Az Európai Unióban a romák társadalmiés gazdasági integrációjának alapja a tag-államok együttmûködése és elkötelezett-sége. Az Európai Bizottság 2010 áprili-sában kiadott közleménye is megerõsí-tette, hogy közös kihívásról és felelõs-ségrõl van szó. Az EU-nak a korábbinálnagyobb szerepet kell vállalnia a problé-mák kezelésében, viszont a befogadásistratégiák kidolgozása és a roma állam-polgárok védelme az elõítéletekkel és adiszkriminációval szemben továbbra iselsõsorban a tagállamok felelõssége.

Az EU intézményei (az Európai Bizott-ság, az Európai Parlament és a Miniszte-rek Tanácsa) több mint egy évtizede fog-lalkoznak rendszeresen a romák társa-dalmi és gazdasági integrációjának elõse-gítésével. Az EU eddigi két, romákkalfoglalkozó csúcstalálkozóján a földrészroma aktivistái és döntéshozói folytattakpárbeszédet. További találkozók (plat-formok) során kidolgozták a romák tár-sadalmi befogadásának közös alapelveit,hogy segítsék a romaintegrációs szakpo-litikák kialakítását, végrehajtását és érté-kelését a tagállamokban. A Bizottság elõ-mozdítójává vált olyan fontos ügyeknek,


mint a kisgyermekkori nevelés erõsítése,az önfoglalkoztatási (mikrohitel-) prog-ramokhoz való hozzáférés, illetõleg atöbbségi társadalom figyelmének felhívá-sa és szolidaritásának erõsítése. Az EUintézményei ezenfelül – teljes mértékbentiszteletben tartva a tagállamok elsõdle-ges felelõsségét – számottevõ anyagi tá-mogatást nyújtanak, kiegészítve a tagál-lami forrásokat.

2010 áprilisában a Bizottság elõter-jesztette a romák társadalmi és gazda-sági integrációjáról szóló közleményt,1

amely körvonalazza mindazokat az intéz-kedéseket, amelyeket nemzeti és uniósszinten sürgõsen meg kell tenni a romákhelyzetének lehetõ leggyorsabb javításaérdekében. 2010 szeptemberében pediga Bizottság létrehozott egy munkacso-portot, amelynek feladata, hogy meg-vizsgálja, miként használják a tagálla-mok az uniós pénzügyi eszközöket a ro-mák hatékonyabb társadalmi és gazdasá-gi integrációja érdekében.

2011 áprilisára a Bizottság újabb köz-leményt tervez a nemzeti romaintegráci-ós stratégiák uniós keretrendszerérõl. Eza közlemény a nemzeti és az uniós pénz-ügyi források hatékonyabb felhasználá-sáról, valamint az uniós és a tagállami te-vékenységek összehangolásáról fog szól-ni. A Bizottság felkéri majd a tagállamo-kat arra, hogy terjesszék elõ romainteg-rációs nemzeti stratégiájukat, amelyet anemzeti reformprogramjukba is bele kellfoglalniuk.

A nemzeti reformprogramban a tag-államok – az Európa 2020 stratégiábanmegszabott célok alapján – meghatároz-zák céljaikat a szegénység csökkentése,a foglalkoztatás növelése és az oktatásirendszer teljesítményének javítása terü-

letén. A Bizottság – a tagállamok felha-talmazása alapján – nemcsak konkrét ésambiciózus, mennyiségi és minõségi cél-kitûzéseket vár el a tagállamoktól, ha-nem ezen túlmenõen olyan ellenõrzésirendszert kíván létrehozni, amely bizto-sítja a stratégia végrehajtását. Ezek a cél-kitûzések komoly és sikeres nemzeti ro-maintegrációs stratégia nélkül aligha re-álisak.

Az egyes tagállamokban a testresza-bott, átfogó megközelítés kialakítása alig-ha megkerülhetõ, hiszen az oktatás, azegészségügy, a foglalkoztatás és a szoci-ális ellátás a tagállamok feladata, s a prob-lémák hasonlósága ellenére azok mérté-két és a konkrét tennivalók jellegét illetõ-en jelentõs különbségek lehetnek. Amikrorégiók szintjén is szükség van kö-zép- és hosszú távú célkitûzésekre, a gaz-dasági és szociális fejlesztés komplexprogramjainak kidolgozására. Ez a meg-közelítés elengedhetetlen a megoldásértkiáltó konkrét problémák részletes felmé-réséhez és a különbözõ romaintegrációsprogramok hatékonyságának méréséhez.

A romák integrációjának kérdésével aBizottság nemcsak az EU tagállamaiban,hanem a harmadik országok, különösena (potenciális) tagjelölt országok köztikapcsolatok keretében is foglalkozikmajd.

RRéésszzvvéétteell aa tteerrvveezzééssbbeennééss aa vvééggrreehhaajjttáássbbaann

A tagállami romaintegrációs stratégiákuniós keretrendszerét a Bizottság az áp-rilis elején összeülõ „roma platform” eléterjeszti; ezáltal is jelezve, hogy a roma-integráció új szakasza a cigányszerveze-

1 COM(2010)133.

tek aktív bekapcsolódása nélkül ugyan-úgy kudarcra lenne ítélve, mint a koráb-bi erõfeszítések jelentõs része.

Az európai romák nagy többsége an-nak az államnak a polgára, ahol születettés ahol él. Az integráció azt jelenti, hogya romák szülõföldjükön ugyanolyan jogo-kat és lehetõségeket élveznek, mint bárkimás. Ezért a valódi integrációhoz elenged-hetetlen egyfelõl az, hogy a romaprogra-mok ne különüljenek el az oktatásra, afoglalkoztatásra, a közegészségügyrevagy a várostervezésre vonatkozó szakpo-litikáktól. Másfelõl viszont, ezek nem le-hetnek etnikai szempontból kirekesztõk,és a romák teljes társadalmi és gazdaságiintegrációját is meg kell célozniuk.

A sikeres programok a Bizottság sze-rint nem lehetnek kizárólag etnikai ala-púak. A befogadást célzó program magais befogadó jellegû; integrálhatja mind-azokat, akik hasonló társadalmi-gazdasá-gi problémákkal küzdenek, illetve akikethátrányos megkülönböztetés fenyeget. Atársadalom részérõl tanúsított közösmegértés és kollektív elkötelezettség lét-fontosságú ahhoz, hogy a hátrányoshelyzetû csoportok társadalmilag és gaz-daságilag valóban integrálódjanak. Ebbõla szempontból az unión kívüli kezdemé-nyezések is példát mutathatnak; ilyenvolt a „Roma opening” elnevezésû török-országi javaslatcsomag 2010-ben.

A kulcs ugyanakkor – ahogy ezt többroma képviselõ is hangsúlyozta konzul-tációink során –, hogy a romák integrá-cióját elõsegítõ intézkedéseket velükegyütt kell megtenni, nem pedig helyet-tük. Amennyiben valós és tartós eredmé-nyeket szeretnénk, a felelõs nemzeti, he-lyi vagy regionális hatóságoknak együttkell mûködniük a roma közösségekkel,hogy a számukra kialakított programo-kat a magukénak érezhessék.


Annak érdekében is lépéseket kell ten-nünk, hogy a romák nagyobb mértékbenvegyenek részt az EU által finanszírozottprogramok végrehajtásában. A jelenlegikedvezõtlen helyzet oka részben az, hogya roma, illetve a roma közösségekkel fog-lalkozó civil szervek gyakran nem rendel-keznek elég szervezési tapasztalattal éserõforrással ahhoz, hogy az uniós forrá-sokat sikeresen megpályázzák. Az elsõ lé-pés tehát e kapacitások kiépítése. A tag-államoknak nagyobb mértékben kell fel-használniuk az erre szolgáló uniós forrá-sokat, hogy képessé tegyék a roma szer-vezeteket az uniós finanszírozás megszer-zésére és hatékony felhasználására.

A tagállamoknak ezenfelül alkalmaz-niuk kell a 2009-ben és 2010-ben beve-zetett egyszerûsítõ intézkedéseket, ame-lyek megkönnyítik az uniós pénzeszkö-zök használatát, például az átalányalaponmeghatározott közvetett költségek visz-szafizetésének és átalányösszegû támo-gatások alkalmazásának lehetõségét.Másik oldalon viszont még tovább kellegyszerûsíteni az uniós alapok, különö-sen az Európai Szociális Alap szabályozá-sát, hogy azok ténylegesen szolgálhassáka romák támogatását. Az is fontos, hogyminimálisra csökkenjenek a kedvezmé-nyezettekre háruló adminisztratív ter-hek. A tagállamoknak gyorsítaniuk kell arendelkezésre álló mikrohitelkeretek al-kalmazását. Meg kell fontolni olyan ösz-tönzési formákat is, amelyek alapján azegyszerûsített szabályokat alkalmazótagállamok magasabb mértékû unióstársfinanszírozásban részesülhetnének.

AA ssttrruukkttuurráálliiss aallaappookk sszzeerreeppee

Az EU strukturális alapjai – az EurópaiSzociális Alap, az Európai Regionális Fej-


lesztési Alap és az Európai Mezõgazda-sági Vidékfejlesztési Alap – keretébenrendelkezésre álló évi 50 milliárd euróegyedülálló finanszírozási eszközt kínál aromák helyzetének javítására is. Ezeketaz eszközöket a tagállamok és a régióknem egyforma hatékonysággal használ-ják fel, nem aknázzák ki a bennük rejlõösszes lehetõséget.

Számos tagállam vonakodik attól,hogy megfelelõ uniós forrásokat különít-sen el a társadalmi integrációra, különö-sen a romákkal kapcsolatban. Más orszá-gokban a jelenlegi gazdasági válság és azazzal járó pénzügyi megszorítások (sajáterõforrások hiánya) lassították le az uni-ós pénzeszközök kiosztását. Különösenjellemzõ ez a helyzet azon tagállamok-ban, ahol nagyszámú roma kisebbség él,és nehézségekbe ütközik a társfinanszí-rozás.

A Bizottság rövid távon fel kívánjahívni a figyelmet arra, hogy miként le-het a jelenlegi operatív programok ke-retében jobban felhasználni az uniós for-rásokat. Az elõrelépés érdekében láto-gatásokat szervez a leginkább érintetttagállamokban, és kéri a legfelsõbb po-litikai döntéshozókat, hogy a tagálla-mok a romaintegrációra vonatkozóan isrendszeresen tegyenek jelentést. 2009-ben és 2010-ben a Bizottság Magyaror-szágon és Romániában tartott ilyen jel-legû rendezvényeket; 2011-ben Szlová-kia és Bulgária lesz házigazdája hason-lóknak.

Elõre tekintve – és különösen a követ-kezõ pénzügyi tervezési idõszakra gon-dolva – a Bizottság olyan mutatók kidol-gozását szorgalmazza, amelyek a tartóseredményeket teszik mérhetõvé, és ezál-tal orientálni tudják a pénzeszközök fel-használását. Megfelelõ feltételek melletta társadalmi problémák súlyosságához

lehet igazítani a társfinanszírozás mérté-két is.

A Bizottság keresi annak a módját is,hogy miként lehetne egyszerûbbé tenniaz uniós alapok felhasználását az össze-tett stratégiákhoz. A hátrányos helyzetûromák ugyanis több olyan problémávalkénytelenek szembenézni, amelyet csakszámos szakpolitikát és különbözõ ala-pokat átfogó holisztikus megközelítés-sel, valamennyi idevágó szakpolitika –köztük a társadalmi és területi kohézió,a gazdasági fejlõdés, az alapvetõ jogok,a nemek közötti egyenlõség, a hátrányosmegkülönböztetéssel szembeni védelem,a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, alakhatáshoz, az egészségügyi és szociá-lis szolgáltatásokhoz, az igazságszolgál-tatáshoz, a sporthoz, valamint a kultú-rához való hozzáférés – keretében lehetmegoldani. A gyakorlatban azonban azilyen javaslatok végrehajtása, és sokesetben már a kidolgozása is nehéznekbizonyult. A 2007 és 2013 közötti idõ-szakban az Európai Szociális Alap a becs-lések szerint 76 milliárd eurót használfel, amelynek mintegy 18 százalékát(több mint 10 milliárd eurót) a társadal-mi kirekesztettség felszámolására for-dít. A különösen sérülékeny csoportok-ból EU-szinten évente megközelítõlegegymillióan részesülnek e pénzügyi in-tervenciók elõnyeibõl.

Gondot jelent az is, hogy az igazgatá-si kapacitás fejlesztésére nyújtott jelen-tõs támogatás ellenére egyes tagállamok-ban még mindig hiányzik a hatékonyszervezet az uniós pénzeszközök befoga-dásához és hatékony nemzeti, regionálisés helyi szintû koordinációjához. A tagál-lamoknak jobban kell koordinálniuk azegyes igazgatási szintek között, és javí-taniuk kell a társadalom tájékoztatásá-nak színvonalán.

TTáárrssaaddaallmmii bbeeffooggaaddááss aazz EEuurróóppaa 22002200 ssttrraattééggiiáábbaann

A 2011-ben elkészülõ roma-keretstraté-gia újszerû annyiban is, hogy kapcsoló-dik a 2010-ben elfogadott Európa 2020stratégiához. Ez a program a következõévtizedre a gazdasági és a társadalmi fej-lõdés terén iránymutatásként szolgál. AzEurópa 2020 keretében a Bizottság2010. december 16-án elindította „Aszegénység és társadalmi kirekesztettségelleni küzdelem európai platformja” elne-vezésû kiemelt kezdeményezését. A plat-form kimondja, hogy az egységes euró-pai társadalom támogatása érdekében ki-emelt figyelmet kell fordítani a romákra,mivel õk különösen kiszolgáltatottak adiszkrimináció, a munkanélküliség és atársadalmi kirekesztettség veszélyének.A platform egyértelmûen kifejezi társa-dalmunk legveszélyeztetettebb tagjaivalvállalt szolidaritásunkat, szolgálva azt aszámszerû célkitûzést, amely szerint leg-alább 20 millió európai polgárt kell ki-emelni a szegénységbõl.

Az Európa 2020 stratégiában a kö-vetkezõ évtizedre tervezett fellépésekgondolati magva a befogadó vagyinkluzív növekedés. Az inkluzív növeke-dés a munkaerõpiac peremén lévõ egyé-nek integrációjára, valamint a társadal-munk legveszélyeztetettebb tagjai szá-mára nyújtott alapvetõ szociális szolgál-tatásokra és megfelelõ szociális védelem-re irányuló erõfeszítéseket is jelenti. Azinkluzív növekedés a releváns szakpoliti-kák összehangolásával elõsegíti a sze-génység elleni küzdelmet, a képességekjavítását, a szociális kohéziót, valamint amagasabb szintû foglalkoztatottságot.

A romák az Európai Unió legnagyobbszámú kisebbségét képviselik, ugyanak-kor õk jelentik a társadalmilag leginkább


kirekesztett csoportot is. A legtöbb romaközösségnek számos hátránnyal kellmegküzdenie, mint például a munkanél-küliség, a szegregáció, a diszkrimináció,valamint a szociális szolgáltatásokhoz ésellátáshoz való korlátozott hozzáférés.Az ilyen, egymással összefüggésben állóproblémák összetett feladatokat rónakránk, és ennek megoldásához olyan átfo-gó megközelítésre van szükség, amely fi-gyelembe vesz minden olyan területet,ahol a romák a gazdaságban és a társa-dalomban való teljes részvételüket nehe-zítõ akadályokba ütköznek. Orvosolni kella romák kirekesztettségének mélyebbokait, különös tekintettel az oktatásra ésa foglalkoztatásra. Az Európa 2020 cél-kitûzései ebben kívánnak segíteni.

A roma gyermekek számára példáullehetõvé kell tenni, hogy egyenlõ esélyek-kel indulhassanak el az életben. A Bizott-ság elkötelezte magát a kisgyermekkorifejlõdés támogatása, az iskolai és az óvo-dai elkülönítés megszüntetése, valamintaz iskolai lemorzsolódás Európa-szertejellemzõ jelensége elleni küzdelem mel-lett. A romák foglalkoztathatóságánakjavításához elengedhetetlen, hogy márkisgyermekkorban minõségi oktatásbanrészesüljenek.

A romák foglalkoztatottságának elõ-segítéséhez azt is meg kell vizsgálni, mi-lyen módon biztosítható, hogy a felnö-vekvõ fiatal roma generáció képességeimegfeleljenek a munkaerõpiac jövõbeliszükségleteinek. A szakképzés hangsú-lyozása mellett nem szabad megfeled-kezni a felsõfokú oktatáshoz való hozzá-férés javításáról sem, amely a roma elitkinevelését segíti elõ. Mindezen intézke-dések elõfeltételei a fiatal romák fenn-tartható munkaerõ-piaci integrációjának.

A romák foglalkoztatási kilátásainakjavítása tehát olyan kulcsterület, amelyre


a Bizottság kiemelt figyelmet fordít. Ajobb eredmény eléréséhez hasznosnaktartjuk a területi elv érvényesítését és atestreszabott támogatásokat, amelyek ahelyi munkaerõpiacra való belépést segí-tik. Ahhoz, hogy az európai finanszíro-zás hatását fenntarthatóbbá tehessük, le-hetséges eszközként szolgálhat a romaközösségek igényeihez igazított szövet-kezetek támogatása, a „szürke” gazdasá-gi tevékenységek (önfoglalkoztatás útjántörténõ) formalizálása – például mikro-hitelprogramok támogatásával.

Ezenkívül a Bizottság kész minden új-szerû javaslatot megfontolni (vagy akár ki-kísérletezni) annak érdekében, hogy nö-velje a romaintegrációt célzó beavatkozá-sok hatékonyságát és eredményességét.Kész arra is, hogy a hiteles programokhozeredményorientált pénzügyi forrásokat ésszakpolitikai keretrendszert biztosítson.Meggyõzõdésünk, hogy a társadalmi kire-kesztettség ördögi körét csak az EU, atagállamok, az önkormányzatok, a civilszervezetek és a roma szervezetek össze-fogásával lehet megtörni.

��

11.. BBeevveezzeettééss

Az Európai Unió tagállamaiban mamintegy 10–12 millió roma él. Nagy ré-szük mélyszegénységben, amely elsõ-sorban abból fakad, hogy alacsony isko-lai végzettséggel rendelkeznek, tartó-san munkanélküliek, embertelen körül-mények között, szegregált lakókörnye-zetben (cigánytelepeken) élnek. Komolyproblémát jelent a szegregáció, nem-csak a lakhatás, de az oktatás területénis, ami a romák szociális és etnikai ala-pon való elkülönítését, társadalmi kire-kesztését jelenti. A szegregáció akadá-lyozza az alapszolgáltatásokhoz (mintpl. az egészségügyi ellátás, szociálisszolgáltatások, oktatás stb.) való egyen-lõ esélyû hozzáférést, illetve csak ala-csonyabb minõségû szolgáltatások el-érését teszi lehetõvé.


A romák helyzete a szomszédos, euró-pai uniós törekvésekkel rendelkezõ orszá-gokban (pl. Horvátország, Szerbia, Mace-dónia stb.) is hasonló, ha nem rosszabb.

Számos kutatás rámutatott arra, hogya romák integrációja nem pusztán embe-ri jogi kötelesség, hanem fontos gazda-sági érdek is, hiszen hozzájárul a ver-senyképesség növekedéséhez, továbbá aszociális ellátórendszerek fenntartható-ságához. A romaintegrációba történõ be-fektetés 20–30 éves periódusban térülmeg, amely hosszú távon, összességébenolcsóbb, mint fenntartani a romák ala-csony színvonalú társadalmi-gazdaságihelyzetét.

A Világbank által 2010-ben megje-lentetett kutatás1 eredményei szerint,amennyiben a romák foglalkoztatási rá-tája elérné a regionális átlagot, a GDP4–6 százalékkal növekedne.

HHOORRVVÁÁTTHH MMEELLIINNDDAA**

Az európai roma-keretstratégia és az Európa 2020 stratégia lehetséges

összefüggései

A romák integrációjának kérdése nem csupán egyes országok belügye, hanem fontos eu-rópai uniós érdek is, amely a foglalkoztatás javítása révén hozzájárul a szegénység csök-kentéséhez, az európai gazdaság növekedéséhez, az unió versenyképességének javulásá-hoz, azaz az Európa 2020 stratégiában kitûzött célok megvalósításához. A 2011. elsõfélévi magyar EU-elnökség idõszaka alatt, illetve azt közvetlenül megelõzõen az unió szá-mos intézménye foglalkozik, foglalkozott a romák társadalmi integrációjának kérdésével.Ez az összehangolt idõzítés elsõként teremt lehetõséget arra, hogy az unió intézményeiés a tagállamok közötti együttmûködés megerõsítésével valódi lendületet kapjon a roma-integráció folyamata. Mindennek azonban elengedhetetlen feltétele a valós politikai elkö-telezõdés és a rendelkezésre álló eszközök (beleértve a forrásokat is) összehangolt, ha-tékony felhasználása.

* A szerzõ európai jogi szakjogász.1 World bank: Economic costs of Roma exclusion, http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/

COUNTRIES/ECAEXT/EXTROMA/0,,contentMDK:22526807~pagePK:64168445~piPK:64168309~theSitePK:615987,00.html


A Kertesi Gábor és Kézdi Gábor által2006-ban készített tanulmány2 célja pe-dig az volt, hogy megbecsülje a roma gye-rekek oktatásába történõ extra befekte-tésekbõl várható költségvetési nyeresé-get. A tanulmány megállapítja, hogy aközpénzek befektetése a roma fiatalokoktatásába pénzügyi értelemben is kifi-zetõdõ, ami hosszú távon nemcsak azegyén, hanem az egész társadalom szá-mára haszonnal jár. „Számításaink arrautalnak, hogy az a befektetés, amely le-hetõvé teszi, hogy egy roma fiatal érett-ségit szerezzen, jelentõs hoszszú távúhaszonnal jár a költségvetés számára.Becslésünk szerint a jövõbeni költségve-tési nyereség (a befektetés kezdetét je-lentõ) 4 éves korra diszkontált jelenér-téke mintegy 19 millió forint (70 000euró), vagyis ennyivel javul a költségve-tési egyenleg, ha az érintett fiatal lete-szi az érettségit, és nem elégszik megaz általános iskolai végzettséggel. A nye-reség valamivel kisebb (15 millió forint,55 000 euró), ha azt feltételezzük, hogyaz érintett fiatal a szóban forgó befek-tetés híján szakiskolai végzettséget sze-rezne.”

A fentiekre tekintettel megállapíthat-juk, hogy a romák integrációjának kér-dése nem csupán egyes országok bel-ügye, hanem fontos európai uniós érdekis, amely a foglalkoztatás javítása révénhozzájárul a szegénység csökkentéséhez,az európai gazdaság növekedéséhez, azunió versenyképességének javulásához,azaz az Európa 2020 stratégiában kitû-zött célok megvalósításához.

22.. AAzz eeuurróóppaaii rroommaa--kkeerreettssttrraattééggiiaa ggoonnddoollaattáánnaakkkkiiaallaakkuulláássaa

Az Európai Unió kezdetben nem foglal-kozott intézményes keretek között azemberi jogok, a kisebbségi jogok, adiszkrimináció, illetve a romaintegrációkérdésével. Az emberi jogok védelménekfontosságát több politikai szintû nyilat-kozattal erõsítette meg, és csupán 2000.június 29-én fogadták el a személyek fa-ji vagy etnikai származására tekintet nél-küli egyenlõ bánásmód elvének végrehaj-tásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irány-elvet, amely megtiltja az etnikai alapúmegkülönböztetést

Ezt követõen, gyakorlatilag napjain-kig a romák társadalmi, gazdasági integ-rációjával kapcsolatban az unió számáraa diszkrimináció tilalmának érvényesíté-se állt a középpontban.

A romakérdés elsõként a 2004-es bõ-vítés nyomán kapott nagyobb súlyt, ami-nek eredményeként az Európai Unió in-tézményei számos esetben foglalkoztake témakörrel, uniós szinten azonban ér-demi áttörés eddig nem történt.

Az Európai Parlament� elsõként 2005-ben fogadott el egy ál-

lásfoglalást3 a romák európai unióbe-li helyzetérõl, amelynek legfontosabbmegállapításai a következõk voltak:�� felhívja a Bizottságot, hogy adjon

ki közleményt arról, miként tudjaaz EU a tagállamokkal együttmû-ködésben a legjobban összehangol-

2 Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: A hátrányos helyzetû és roma fiatalok eljuttatása az érettségihez – Egykülönösen nagy hosszú távú költségvetési nyereséget biztosító befektetés. Budapesti Munkagazda-ságtani Füzetek. BWP-2006/6, http://www.econ.core.hu/doc/bwp/bwp/bwp0606.pdf

3 P6_TA(2005)0151 – The European Parliament’s resolution of 28 April 2005 on the situation of the Roma in the European Union. Magyar nyelvû szöveg: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P6-TA-2005-0151+0+DOC+XML+V0//HU

ni és elõsegíteni a romák helyzeté-nek javítására irányuló törekvése-ket, és hogy fogadjon el egy olyancselekvési tervet, amely világosajánlásokat tartalmaz a tagállamokés a tagjelölt országok számára aromák gazdasági, társadalmi éspolitikai integrációjának javítására;

�� felhívja a tagállamokat és a tagje-lölt országokat, hogy dolgozzanakki stratégiát a romák részvételéneknövelésére a választások valameny-nyi szintjén, mind szavazóként,mind jelöltként;

�� sürgeti valamennyi tagállamot éstagjelölt országot, hogy tegyenekkonkrét intézkedéseket a romákmunkaerõpiacra jutásának javítá-sára a jobb hosszú távú foglakoz-tatás biztosítása érdekében;

�� felhívja azon tagállamokat, ahol aroma gyerekeket a szellemi fogya-tékosok iskoláiba vagy külön osz-tályokba különítik el, hogy egymeghatározott idõn belül tegyeneklépéseket az elkülönítés elleniprogramok terén;

�� felhívja a tagállamokat és a tagje-lölt országokat, hogy tegyenek lé-péseket az egészségügyi és társa-dalombiztosítási szolgáltatásokhozvaló, mindenki számára egyenlõhozzáférés biztosítására;

�� felhívja a tagállamokat, hogy te-gyenek konkrét lépéseket a gettó-sodás ellen.

� 2008. január 31-én újabb állásfogla-lást4 fogadott el a romákkal kapcso-latos európai stratégiáról. Ennek leg-fontosabb megállapításai a követke-zõk:


�� felkéri a Bizottságot, hogy vizsgál-ja meg a meglévõ szakpolitikákatés eszközöket, és legkésõbb 2008júniusáig számoljon be a Tanácsnakaz elért eredményekrõl;

�� megerõsíti az EU szerepének fon-tosságát a romákkal szembeni hát-rányos megkülönböztetés elleniharcban;

�� sürgeti a Bizottságot egy olyan, aromák társadalmi integrációjáravonatkozó európai keretstratégiakidolgozására, amelynek célja azuniós szintû politikai koherencia etéren való biztosítása, továbbá sür-geti a Bizottságot, hogy alakítsonki a romák integrációjára vonatko-zó átfogó közösségi cselekvési ter-vet, amelynek feladata lesz, hogypénzügyi támogatást biztosítson aromák társadalmi integrációjáravonatkozó európai keretstratégiavégrehajtásához;

�� sürgeti a Bizottságot, hogy alakít-son ki átfogó közösségi cselekvésitervet a romák társadalmi integrá-ciójáról, megjegyezve, hogy e ter-vet a foglalkoztatás, a szociálisügyek, az esélyegyenlõség, az igaz-ságügy, a szabadságjog, az okta-tás, a kulturális és a regionális po-litika szakterületén az uniós polgá-rok integrációjáért felelõs európaibiztosok csoportja készítse el éshajtsa végre;

�� felkéri a Bizottságot, hogy jelöljönki egy biztost, aki felelõs a romák-kal kapcsolatos politika összehan-golásáért.

� 2009 márciusában, Kósáné KovácsMagda kezdeményezésére állásfogla-

4 P6_TA(2008)0035 – The European Parliament’s resolution of 31 January 2008 on a EuropeanStrategy on the Roma


lást5 fogadott el a romák szociálishelyzetérõl és munkaerõ-piaci hozzá-férésük javításáról az EU-ban,

Az Európai Tanács� a 2007. december 14-én elfogadott

elnökségi következtetésekben6 felkér-te az Európai Bizottságot, hogy vizs-gálja meg a romák társadalmi befoga-dásával kapcsolatban már meglévõszakpolitikákat és eszközöket, és2008. június vége elõtt számoljon bea Tanácsnak az elért eredményekrõl;

� a 2008. június 19–20-i ülésének kö-vetkeztetéseiben7 megerõsítette a de-cemberi felkérést. Továbbá felszólí-totta a Tanácsot, hogy a megújítottszociális menetrend vizsgálatakor ve-gye figyelembe a Bizottság jelentését; �� a cseh EU-elnökség ideje alatt a

Foglalkoztatási, Szociálpolitikai,Egészségügyi és FogyasztóvédelmiMiniszterek Tanácsa (EPSCO) elfo-gadta a „Romák társadalmi befo-gadásáról szóló tanácsi következ-tetéseket”, és ennek melléklete-ként a „Romák integrációjának 10alapelvét”;

� a 2008 decemberében8, majd 2009júniusában elfogadott tanácsi követ-keztetéseket9 követõen, 2010 júniusá-ban a spanyol elnökség kezdeményezé-sére az EPSCO ismételten foglalkozotta romaintegráció kérdésével. A Tanácskövetkeztetéseiben10 felkérte a Bi-zottságot és a tagállamokat többekközött arra, hogy mozdítsák elõ a ro-

mákkal kapcsolatos kérdések általá-nos érvényesítését az európai és a tag-állami politikákban, továbbá a romáktársadalmi és gazdasági integrációját,valamint biztosítsák, hogy a romákrészesedhessenek a meglévõ unióspénzügyi eszközökbõl, különösen astrukturális alapok forrásaiból.

Az Európai Bizottság� megbízásából 2004-ben a romák

helyzetérõl a kibõvült Európai Unió-ban készült szakértõi jelentés többekközött megfontolandónak tartja a ro-mastratégia elfogadására irányuló ja-vaslatot;

� 2006-ban és 2008-ban jelentést tett afaji vagy etnikai származáson alapulómegkülönböztetésrõl, valamint a fog-lalkoztatás és munkavégzés során al-kalmazott megkülönböztetésrõl szólóirányelvek végrehajtásáról;

� támogatásával 2007-ben Rita Süss-muth professzor asszony által veze-tett magas szintû munkacsoport jelen-tést készített „Etnikai kisebbségek amunkaerõpiacon – Sürgetõ felhíváscselekvésre” címmel, amely számosajánlást fogalmaz meg az etnikai ki-sebbségek – köztük a romák – társa-dalmi befogadásával kapcsolatban. Je-lentõsége abban áll, hogy nem kizáró-lag a diszkrimináció problémájárakoncentrál, hanem a kisebbségek be-fogadásának kulcskérdéseként az ok-tatással összekapcsolt foglalkoztatástjelöli meg.

5 P6_TA(2009)0117 – The European Parliament’s resolution of 11 March 2009 on the social situationof the Roma and their improved access to the labour market in the EU

6 Doc. 16616/1/07 REV 1.7 Doc. 11018/1/08 REV 1.8 Doc. 15976/1/08 REV 1.9 Doc. 10394/09 + COR 1.

10 Doc. 10058/10 + COR 1.

� 2008. július 2-án hozta nyilvánosság-ra a megújított szociálpolitikai menet-rendet és emellett „A romák társadal-mi integrációja érdekében rendelke-zésre álló közösségi eszközökrõl ésszakpolitikákról” szóló jelentését11. ABizottság ebben a dokumentumbanfoglalja össze azon, már hatályban lé-võ jogszabályokat, illetve létezõ prog-ramokat, forrásokat és a tagállamokáltal folytatott jó gyakorlatokat, ame-lyek hozzájárulnak a romák társadal-mi integrációjához. A szakpolitikák ésa rendelkezésre álló eszközök elemzé-se alapján megállapítja, hogy európaiszinten már létezik egy keret, amelyelõmozdítja a romák társadalmi integ-rációját. Az elérhetõ eszközöket egy-re inkább használják a tagállamok, aregionális és a helyi hatóságok, a civilszervezetek. A jelentés megállapításaialapján kulcsfontosságú a romák in-tegrációja érdekében�� a tagállamok és az EU intézményei

közti szoros együttmûködés annakérdekében, hogy teljesen kihasz-nálják a strukturális alapok és azelõcsatlakozási eszközök nyújtottalehetõségeket, továbbá megte-remtsék ezek összhangját másolyan folyamatokkal, mint pl. a Ro-ma Integráció Évtizede Program;

�� elemzések és akciók készüljenek,valamint európai és tagállami szin-ten biztosított legyen a romák in-tegrációjának minél szélesebb körûfigyelembevétele más szakpoliti-kák (különösen a társadalmi befo-gadás, a foglalkoztatás, az oktatásés az egészségügy) végrehajtásasorán;


�� jogokkal kapcsolatos figyelemfelhí-vás, a roma civil társadalommal szo-rosan együttmûködõ egyenlõ bá-násmód hatóságok létrehozása, to-vábbá civil szervezetek és gyakorlójogászok kapacitásfejlesztése;

�� a romákkal szembeni sztereotípiákelleni küzdelem;

�� a roma civil társadalom bevonása aszakpolitikák és projektek kialakí-tásába, végrehajtásába, továbbá astrukturális alapok monitoring bi-zottságainak munkájába;

�� a romák helyzetének folyamatosmonitoringja, kutatások készítése.

� 2010 áprilisában jelentette meg „Azeurópai romák társadalmi és gazdasá-gi integrációjáról” szóló közlemé-nyét12, amelyben�� megerõsíti az EU és a tagállamok

speciális felelõsségét a romák in-tegrációja kapcsán;

�� rögzíti, hogy a romák társadalmiintegrációjának kérdése összhang-ban áll az Európa 2020 stratégiabefogadó növekedés prioritásával,ezen belül is elsõsorban a Szegény-ség Elleni Európai Platform zász-lóshajó-kezdeményezéssel;

�� felhívja a tagállamokat, hogy azEurópa 2020 stratégiáról szólónemzeti jelentésükben a romain-tegráció szempontjából is relevánsterületeken (oktatás, foglalkozta-tás, szociális védelem, társadalmibefogadás és egészségügy) térje-nek ki a romaintegráció kérdései-re is.

A romák integrációjának talán ez ideigleghatékonyabb uniós eszközeként azEurópai Regionális Fejlesztési Alapról

11 COM(2008)42012 COM (2010) 133 final


szóló 1080/2006/EK rendelet 2010. évimódosítása13 teremtett jogszabályi hát-teret. A módosítás kiterjesztette az Eu-rópai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)keretében a kirekesztett közösségeket –köztük a romákat – segítõ, lakáscélú in-tézkedések támogathatóságának körét,és támogathatóvá tette a szociális bérla-kások építését és vásárlását. Ezzel a jog-szabály lehetõséget teremtett arra, hogya romák lakhatási körülményeinek javí-tását – az integrált megközelítés, azaz aszegregált lakókörnyezet megszünteté-sének feltételével – ERFA-forrásból is fi-nanszírozzák a tagállamok. A rendeletmódosítása adta eszköz azonban csupánegy lehetõség a tagállamok kezében.Kérdés, hogy a kormányok – és nemutolsósorban a helyi önkormányzatok –élni kívánnak-e ezen lehetõséggel, és ki-használják-e a rendelkezésre álló forrá-sokat a cigánytelepek felszámolására.

33.. AAzz EEUU tteevvéékkeennyyssééggee nnaappjjaaiinnkkbbaann aa rroommaaiinntteeggrráácciióótteerrüülleettéénn

A 2011. elsõ félévi magyar EU-elnökségidõszaka alatt, illetve azt közvetlenülmegelõzõen az unió számos intézményefoglalkozik, foglalkozott a romák társa-dalmi integrációjának kérdésével. Ez azösszehangolt idõzítés elsõként teremt le-hetõséget arra, hogy az unió intézményeiés a tagállamok közötti együttmûködésmegerõsítésével valódi lendületet kapjona romaintegráció folyamata. Mindennek

azonban elengedhetetlen feltétele a valóspolitikai elkötelezõdés és a rendelkezés-re álló eszközök (beleértve a forrásokatis) összehangolt, hatékony felhasználása.

Az elmúlt két évtizedben az EU, a tag-államok kormányai, a nemzetközi és ci-vil szervezetek által indított számos kez-deményezés ellenére a romák élet- ésmunkakörülményei nem javultak. Ennekegyik oka a valódi politikai elkötelezõdéshiánya volt – a helyitõl az európai szin-tig bezárólag – jelentõsebb források be-vonására, illetve érdemi intézkedések be-indítására. Az uniós fejlesztési forrásoksok esetben nem jutottak el a mélysze-génységben élõkhöz (akik között nagyszámban vannak romák), pályázati kiírásvagy pályázói hajlandóság hiányában, il-letve a helyi elit általi „lefölözések” mi-att. A másik oka a rendelkezésre álló for-rások nem elég hatékony felhasználá-sa volt, ami többek között az ún. main-stream-elv érvényesítésének, valamint aforrások tervezését célzó elképzelések ésa szakmapolitikai tervek összhangjánakhiányából fakadt.

A Régiók Bizottsága 2010 decembe-rében fogadta el véleményét14 „A romáktársadalmi és gazdasági integrációja Eu-rópában” címmel, amelyben� „rámutat arra, hogy néhány tagállam-

ban továbbra is létezik hátrányosmegkülönböztetés, és jelen vannak atársadalmi kirekesztés különbözõ for-mái […]”;

� „elismeri, hogy általában nem hiá-nyoznak a romaintegrációra irányulóprogramok kidolgozására felhasznál-

13 Az Európai Parlament és a Tanács 437/2010/EU rendelete (2010. május 19.) az Európai RegionálisFejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek a marginalizált közösségeket segítõ, lakásberu-házási intézkedések támogathatósága tekintetében történõ módosításáról, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:132:0001:01:HU:HTML

14 2011/C 42/05, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:042:0023:0027:HU:PDF

ható európai alapok, ugyanakkor rá-mutat, hogy ezeket nemzeti, illetveregionális és helyi szinten nem hasz-nálják ki elégségesen és folyamatosan[…]”;

� „kötelezettséget vállal arra, hogy a ro-mákkal szembeni megkülönböztetésés szegregáció minden formájánakfelszámolására és integrációjuk elõ-mozdítására irányuló projektek vég-rehajtása céljából együttmûködik azEurópai Bizottsággal, az európai szer-vezetekkel és a tagállamokkal […].”

Az Európai Parlament, Járóka Lívia kép-viselõ asszony kezdeményezésére jelen-tést15 készít a romák integrációjának eu-rópai uniós stratégiájáról, amelyet várha-tóan 2011 márciusában (a lapzárta idõ-pontja után – a szerk.) fogadnak el.

Az Európai Bizottság a tervek szerint2011. április 6-án mutatja be a tagálla-mi romaintegrációs stratégiák európaikeretrendszerérõl (a továbbiakban: ro-ma-keretstratégia) szóló közleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bi-zottság – a magyar EU-elnökség felkéré-sére –, várhatóan 2011 májusában, je-lentést fogad el a romák társadalmi in-tegrációja témájában.

A Tanácsban a magyar EU-elnökségeszköze a tanácsi következtetések elfo-gadása. A munka során kiemelt figyelmetkell fordítani arra, hogy a tagállamokkormányainak elképzelései mellett az Eu-rópai Bizottság említett közleménye, to-vábbá az Európai Parlamentben zajló vi-ta eredményei is becsatornázódjanak aTanács munkájába. A tanácsi következte-tések elfogadása egyhangú döntéshoza-tallal történik, ami – figyelembe véve a27 tagállam érdekeltségének különbözõ


szintjét – várhatóan megnehezíti majd atagállamok között a közös hang megta-lálását és fajsúlyos vállalások megfogal-mazását.

44.. AAzz EEuurróóppaa 22002200 ssttrraattééggiiaa

Az Európa 2020 stratégia az EU új nö-vekedési stratégiája, amely az elõttünkálló évtizedre kijelöli azon irányokat,amelyek hozzájárulnak egy „intelligens,fenntartható és befogadó” európai uniósgazdaság kialakulásához. Ez a három,kölcsönösen egymást támogató prioritássegíthet mind az EU, mind a tagállamokszámára egy magas szintû foglalkozta-tás, termelékenység és társadalmi kohé-zió kialakításában. Ennek érdekében astratégiában az unió öt fõ célterületet ésazon belül számszerû célokat határozottmeg, amelyeket 2020-ra kell teljesíteni:� a foglalkoztatásban a 20–64 éves

korosztály 75 százalékos foglalkozta-tását kell elérni;

� a kutatás-fejlesztés céljaira az EUGDP-jének – a jelenlegi 2 százalékahelyett – 3 százalékát kell fordítani;

� az oktatás területén a korai iskolael-hagyók arányát 10 százalék alá kellcsökkenteni, míg a 30–34 éves kor-osztály esetében el kell érni, hogy leg-alább 40 százalékuk felsõfokú vég-zettséggel rendelkezzen;

� a társadalmi befogadás kapcsán az EUszintjén szegénységben és/vagy társa-dalmi kirekesztettségben élõk közüllegalább 20 millió embert kell kiemel-ni ebbõl az állapotból; míg

� a klíma- és energiapolitika területénaz EU vállalása, hogy az üvegházhatá-

15 2010/2276(INI) http://www.europarl.europa.eu/activities/committees/draftReports/comparlDossier.do?dossier=LIBE%2f7%2f04584&language=EN


sú gázok kibocsátását és az energia-fogyasztást 20 százalékkal csökkenti,energiaszükségletét pedig 20 száza-lékban megújuló energiaforrásokbólfedezi.

A felsorolt célterületek közül a romáktársadalmi integrációját alapvetõen afoglalkoztatás, az oktatás és a társadal-mi befogadás területe érinti.

A tagállamok a célok mentén – gaz-dasági és társadalmi helyzetükhöz igazo-dóan – saját vállalásokat fogalmaznakmeg, amelyek hozzájárulnak az uniós cél-kitûzések teljesítéséhez. Az e vállalásokelérése érdekében megtett intézkedések-rõl pedig évente beszámolnak a nemzetireformprogramok keretében.

Az Európa 2020 stratégia, annak ér-dekében, hogy lendületet adjon az euró-pai gazdaság növekedésének és a foglal-koztatás bõvülésének, az öt fõ célterü-leten belül összesen hét ún. zászlóshajó-kezdeményezést jelölt ki, amelyeket a Bi-zottság közlemények formájában jelen-tet meg.

A zászlóshajó-kezdeményezések kö-zül témánk szempontjából a SzegénységElleni Európai Platformról (a továbbiak-ban: platform) szóló közleményt16 kellkiemelni, amely 2010. december 16-ánjelent meg, és részletesen tartalmazza akövetkezõ idõszakra uniós szinten ter-vezett eszközöket, programokat, a sze-génység és társadalmi kirekesztés elleniküzdelem, végsõ soron az uniós sze-génység elleni számszerû cél elérése ér-dekében. „2008-ban az unió területéntöbb mint 80 millió ember élt a szegény-

ségi küszöb alatt. Ez megegyezik az EUlegnépesebb tagállamának lakosságszá-mával, illetve az EU lakosságának 16,5százalékával. E 80 millióból 20 milliógyermek, és a szegények több mint 50százaléka nõ. A gazdasági válsággal ahelyzet természetesen csak rosszabbo-dott.”17

A közlemény szerint a platform azalábbi öt fõ pilléren nyugszik, és mellék-letében18 közel száz uniós kezdeménye-zést tartalmaz:� a társadalmi befogadás érdekében min-

den érintett szakmapolitikai területenintézkedéseket kell foganatosítani,�� ezen belül egyes célcsoportokra –

mint a gyermekszegénység, az aktív korú inaktívak integrációja(„aktív befogadás”) vagy a romákintegrációja – is tartalmaz konk-rét kezdeményezéseket a doku-mentum;

� a strukturális alapok nagyobb mérté-kû és hatékonyabb felhasználása atársadalmi befogadás érdekében;

� bizonyítékalapú megoldásokat kellösztönözni a szociális innovációk ésreformok érdekében;

� továbbra is a partnerség elve szerintkell mûködni – olyan területek meg-erõsítésével, mint a szociális gazda-ság;

� a nyitott koordinációs együttmûködéseddigi tíz éve vívmányainak megtartá-sával és az Európa 2020 stratégia ke-retébe illeszkedõen a tagállamok köz-ti szakmapolitikai koordináció meg-erõsítése.

16 COM(2010) 758 végleges17 COM(2010) 758 végleges, A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Euró-

pai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A szegénység és társadalmi ki-rekesztés elleni küzdelem európai platformja. A szociális és területi kohézió európai keretrendszerehttp://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0758:FIN:HU:HTML

18 SEC(2010) 1564 végleges

A kezdeményezések között kifejezettena romák társadalmi integrációját érintõ-en az alábbi akciók szerepelnek:� a roma-keretstratégia kidolgozása,

valamint a strukturális alapok – bele-értve az Európai Regionális Fejleszté-si Alapot és az Európai Szociális Ala-pot – mozgósításának és végrehajtá-sának elõsegítése a romák integráció-ja érdekében, mind a jelenlegi, mind akövetkezõ programozási idõszakban,határidõ: 2011;

� a nemzeti reformprogramok része-ként bemutatott nemzeti romainteg-rációs stratégiák értékelésekor figye-lemmel kell lenni a tagállamok által aszegénység csökkentésére és a kire-kesztés elleni küzdelemben megfogal-mazott vállalásokra, határidõ: 2012-tõl kezdõdõen;

� a romaintegráció ügyének becsator-názása a vonatkozó uniós szakpoliti-kákba, beleértve a társadalmi és terü-leti kohéziót, a gazdaságfejlesztést, azalapvetõ jogokat, a nemek közöttiesélyegyenlõséget, a személyek biz-tonságát és védelmét a diszkrimináci-óval szemben, a foglalkoztatáshoz,oktatáshoz, lakhatáshoz, egészség-ügyhöz és szociális szolgáltatásokhoz,az igazságszolgáltatáshoz való hozzá-férést, továbbá a sporttal és kultúrá-val kapcsolatos kezdeményezéseket,határidõ: a 2011 és 2020 közti idõ-szakban;

� a külkapcsolatok vonatkozásában abõvítéssel és a szomszédságpolitikávalérintett országokat felhívja, hogy ha-tározzanak meg kifejezett és ambici-ózus célokat a hátrányos helyzetû tár-sadalmi csoportok, különösen a ro-mák szegénységének csökkentésére,határidõ: a 2011 és 2020 közti idõ-szakban;


� rendszeres tapasztalatcsere szervezé-se többek között a romaintegrációkérdésében, határidõ: 2011-tõl kez-dõdõen.

55.. AAzz EEuurróóppaa 22002200 ssttrraattééggiiaa ééss aa rroommaa--kkeerreettssttrraattééggiiaa lleehheettssééggeess öösssszzeeffüüggggéésseeii

A vázoltak alapján a Bizottság SzegénységElleni Európai Platformról szóló közle-ményébõl is egyértelmûen kitûnik: a ro-mák társadalmi integrációjának kérdéséthorizontálisan kell kezelni, mert az ön-magában nem értelmezhetõ. Éppen ezértvalós eredmények csak akkor érhetõk el,ha a romaintegráció szempontjait becsa-tornázzák az ún. mainstream szakpoliti-kákba (azaz az oktatás-, a foglalkozta-tás-, az egészségügyi, a lakhatási és aszociálpolitikába stb.). Ez gyakorlatilagazt jelenti, hogy az adott szakpolitika ala-kítása keretében ugyan, de külön figyel-met fordítanak a romák hátrányaira ésazok kezelésére. Nincs értelme pl. különképzési programot indítani romáknak ésnem romáknak, hanem azt kell biztosí-tani, hogy a romák is részt tudjanak ven-ni az egyébként elérhetõ képzési progra-mokban. Ez bizonyos esetekben olyan ki-egészítõ intézkedéseket is igényelhet,mint pl. a képzés helyszínére való eljutásbiztosítását a cigányteleprõl.

A horizontális megközelítés a jelenle-gi uniós környezetben együtt jár azzal,hogy a romaintegráció kérdését össze-kötjük az Európa 2020 stratégiával,mint a következõ tíz év legfontosabb, agazdaságfejlesztés irányait meghatározóstratégiájával is. Ennek érdekében szük-séges, hogy a tagállamok nemzeti re-formprogramjaikban a romák integráci-ójára nézve is konkrét, számszerû indi-


kátorokkal ellátott vállalásokat fogal-mazzanak meg, különös tekintettel a be-fogadás növelésére és a szegénység csök-kentésére, továbbá tegyenek konkrét in-tézkedéseket ezek megvalósítása érdeké-ben. Emellett a nemzeti reformprogra-mok keretében elkészülõ éves jelentése-ikben számoljanak be az intézkedésekelõrehaladásáról.

A vállalások és intézkedések megfo-galmazása során a „kifejezett, de nem ki-zárólagos célkitûzés” elvét kell alkalmaz-ni, ami a célcsoport – etnikai helyett –szociális és területi szempontok alapjántörténõ kijelölését jelenti. Ennek oka,hogy az elmúlt években készült kutatá-sok többször megállapították: támogatnia rászorulókat kell, és a problémákat ottkell kezelni, ahol azok kialakulnak. Ez ak-kor is így van, ha a társadalmi hátrányokjelentõs része az etnikai hovatartozássalszoros statisztikai összefüggést mutat.Az etnikai alapon tervezett és megvaló-sított intézkedések azt sugallják, hogy atársadalmi hátrányok etnikai hovatarto-záshoz köthetõk. A kétfajta probléma-halmaz (szociális-társadalmi helyzet ésetnikai hovatartozás) azonban nem keve-redhet a kormányzati intézkedések szint-jén. Az oktatás, a foglalkoztatás, a lak-hatás, a területfejlesztés, az egészségügyromákkal kapcsolatos aspektusainaktöbbségével a fõ szakpolitikák kereteiközt kell foglalkozni, míg a faji megkü-lönböztetéssel, a kultúrával és az identi-tással összefüggõ kérdéseket etnikai vo-natkozásként kell felfogni. Kifejezetten aroma kisebbségre irányuló projektekcsak akkor indokoltak, ha az orvosolnikívánt hátrány egyértelmûen és elsõsor-ban etnikai vonatkozású.

Az elõbbiekben leírt célcsoport-meg-határozás egyik eszköze lehetne az ún.európai krízistérkép19 elkészítése. A krí-zistérkép a leghátrányosabb helyzetû kis-térségeket, településeket, továbbá szeg-regált lakókörnyezeteket jelölhetné kiegy komplex, európai szintû mutató se-gítségével. A krízistérkép elkészítéseszorosan kapcsolódik a Szegénység Elle-ni Európai Platform zászlóshajó-kezde-ményezéshez is, amely megfogalmazza,hogy a mélyszegénység gyakran jól kö-rülhatárolható régiókban, vagy ennél iskisebb területeken koncentrálódik, és aszegénységben, kirekesztésben élõ em-berek hátrányainak természetére hatás-sal van az a hely is, ahol élnek. A plat-form egyik célja a társadalmi és területikohézió biztosítása, valamint az uniós in-tézkedések középpontjában továbbra is anemzeti, a regionális és a helyi hatósá-gok kezdeményezéseinek támogatása áll.A térképen kijelölésre kerülõ területek ál-talában olyan összetett problémákkalküzdenek, amelyeket egy-egy beavatko-zással nem lehet kezelni. Nehézségeikgazdaságpolitikai, foglalkoztatási és inf-rastrukturális jellegûek egyszerre, ezértezekben a térségekben komplex fejlesz-tési programokat kellene megvalósítani,amire kiemelt figyelmet kellene fordítaniaz uniós források elosztása során. Azaza krízistérkép a stratégiai tervezés és aforrások elosztásának eszköze lehetne.

A romaintegráció sikertelenségénekegyik fõ oka – mint ahogy már több ko-rábban említett uniós dokumentum ismegállapította – alapvetõen nem a forrá-sok hiánya, hanem a rendelkezésre állóforrások nem elég hatékony felhasználá-sa. Az elmúlt években számos példát lát-

19 A krízistérkép gondolata Járóka Lívia képviselõ asszony jelentéstervezetében merült fel elsõként.2010/2276(INI)

tunk arra, hogy a helyi önkormányzatokszívesebben pályáztak presztízsberuhá-zások megvalósítására (pl. a fõtér vagyaz önkormányzati épület felújítására, ra-vatalozó építésére stb.), mint a szegény-ség csökkentésére, adott esetben a ci-gánytelepek felszámolására. Így fordul-hatott elõ az is, hogy Magyarországonnéhány évvel ezelõtt a szociális város-rehabilitációs pályázatok keretösszegétnem merítették ki a pályázók, így a for-rásokat át kellett csoportosítani más cé-lokra, vagy hogy uniós forrásból 40 cmmagas „kilátó” épülhetett. Ennek elsõd-leges oka, hogy a döntéshozók a legtöbbesetben a helyi elit középosztály érdeke-it szolgálják ki, amely érdekek rövid tá-von nem találkoznak a szegénység csök-kentésének céljával. Bizonyos társadalmicsoportok kirekesztésének és szegénysé-gének konzerválása által okozott, és csu-pán hosszú távon jelentkezõ, de nemcsakaz egyénekre, hanem a társadalom és agazdaság egészére kiható károkat vi-szont kevesen képesek felmérni.

A források felhasználásának hatéko-nyabbá tételéhez – a már sokat emlege-tett valódi politikai elkötelezõdés mellett– szükséges lenne, hogy� szakmailag és pénzügyileg is össze-

hangolt, több évre szóló, azaz hosszútávú komplex programokat valósít-sunk meg,�� ehhez szükség van arra, hogy a

strukturális alapok (különösen azEurópai Szociális Alap, az EurópaiRegionális Fejlesztési Alap és az Eu-rópai Mezõgazdasági Vidékfejleszté-si Alap) szabályozási rendszerébenbõvítsük a támogatható tevékenysé-gek körét, rugalmasabbá tegyük azalapok közti átjárhatóságot, ezáltal


biztosítva, hogy egymást kiegészít-sék. Emellett elengedhetetlen anemzeti forrásoknak az uniós forrá-sokhoz való hozzákapcsolása;

� a támogatható tevékenységek kap-csán ki kell emelni, hogy a jövõbennem elegendõ a társadalmi befogadáscéljára koncentrálni, hanem kiemelt fi-gyelmet kell fordítani a társadalmiegyenlõtlenségek és a mélyszegény-ség kezelésére, továbbá a leginkábbrászorulók esélyegyenlõségének meg-teremtésére is,�� ennek lehetne eszköze a Magyaror-

szág által 2008-ban bevezetett ún.esélyegyenlõség-elvû támogatáspo-litika uniós szintû alkalmazása,amelynek során a pályázatokon va-ló részvétel feltétele – függetlenszakértõ bevonásával – egy ún. he-lyi esélyegyenlõségi terv elkészítése.A terv két részbõl áll: 1. egy hely-zetelemzésbõl, amely elõre megha-tározott objektív szempontrendszeralapján, foglalkoztatási, lakhatási,szociális, egészségügyi, oktatási ésinfrastrukturális adatok alapján mé-ri fel a helyi esélyegyenlõségi prob-lémákat, míg 2. a helyi intézkedésiterv – az adott település viszonyai-hoz igazodóan – a feltárt problémákkezeléséhez szükséges intézkedése-ket (felelõssel, határidõvel és lehet-séges forrással) fogalmazza meg;

� az Európai Bizottság ellenõrzõ szere-pét meg kell erõsíteni, és nemcsak amenedzsment és kontroll eljárásokba,hanem a strukturális alapok által fi-nanszírozott beavatkozások hatásá-nak felmérésébe is be kell vonni.�� Az 5. kohéziós jelentésben20 az EU

tervbe veszi, hogy a források tag-

20 http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/cohesion5/index_en.cfm


államok általi elérhetõségét többekközött pénzügyi teljesítésük, EU-szintû infrastrukturális fejleszté-sekben való részvételük feltételé-hez köti. Ehhez hasonlóan szükséglenne a társadalmi befogadás terü-letén is az ún. feltételesség (con-ditionality) elvének bevezetésére,amely konkrét eredmények eléré-séhez kötné a forrásokhoz vagyazok egy részéhez való hozzájutásta tagállamok számára;

� a források felhasználására készülõ do-kumentumokat, különösen az uniósforrások nemzeti felhasználását meg-határozó alapdokumentumot, a nem-zeti stratégiák referenciakeretét összekell hangolni más nemzeti (pl. közok-tatási, területfejlesztési stb.) stratégiaidokumentumokkal; azaz a forrásoktervezése igazodjon a szakpolitikákirányait meghatározó tervekhez mindnemzeti, mind regionális és helyi szin-teken. Az uniós források ugyanis csu-pán eszközök, amelyek a szakpolitikákvégrehajtását kell, hogy segítsék, ezál-tal kiegészítve azokat.

66.. KKöövveettkkeezztteettéésseekk

Összegzésképpen elmondható, hogy aromák társadalmi és gazdasági integráci-ójának kérdése nem csupán egyes orszá-gok belügye, hanem fontos európai uni-ós érdek is. Éppen ezért a problémákmegoldása nemzeti és uniós szintû erõ-feszítéseket egyaránt igényel.

Széles körben elfogadott az az állás-pont, miszerint az elmúlt évtizedekbenaz EU, a tagállamok kormányai, a nem-zetközi és a civil szervezetek által indí-tott számos kezdeményezés ellenére aromák élet- és munkakörülményei nemjavultak, aminek az egyik legfõbb oka avalódi politikai elkötelezettség hiányavolt. A 2011. elsõ félévi magyar EU-elnökség idõszaka alatt az uniós intézmé-nyek összehangolt idõzítése elsõként te-remt lehetõséget arra, hogy az EU-intézmények és a tagállamok közöttiegyüttmûködés megerõsítésével valódilendületet kapjon a romaintegráció folya-mata.

A romák integrációja a foglalkoztatásjavítása révén hozzájárul a szegénységcsökkentéséhez, az európai gazdaság nö-vekedéséhez, az unió versenyképességé-nek javulásához, azaz szorosan kapcso-lódik az unió egy évtizedes gazdaságpo-litikáját és fejlõdésének irányait megha-tározó Európa 2020 stratégiában kitû-zött célok megvalósításához.

A sikeres romaintegrációs törekvésekközéppontjába a mainstream-elv figye-lembevételével megalkotott hosszú távúkomplex programok megvalósítását kellhelyezni, az oktatás, a foglalkoztatás, alakhatás és az egészségügy területén. Atagállami kormányok elkötelezettségé-nek megerõsítését a forráselosztás soránbevezetendõ feltételesség elve, míg a he-lyi és regionális döntéshozók elkötele-zettségének növelését az esélyegyenlõsé-gen alapuló támogatáspolitika uniósszintre emelése eredményezhetné.

��

A cigány közösségek integrációjának kér-désköre az elmúlt évtized egyik „legnép-szerûbb” témájává vált Magyarországon.A problémára sokféle megközelítés-módú, különféle célú és nézõpontú írá-sok hívták fel a figyelmet, több szakér-tõi anyag és komplex kormányzati stra-tégia is készült. Mindezek ellenére, ha aromaintegráció jelenérõl kell beszámol-nunk, nem sok érdemi haladásról lehetszámot adni.

A cigány népesség problémái az életkülönféle területein köztudomásúak: le-egyszerûsítve elmondható, hogy egymásterõsítõ, generációról generációra újrater-melõdõ oktatási, lakhatási, foglalkoztatá-si hátrányokkal küzdenek. Ezeket továbbsúlyosbítják, illetve konzerválják a több-ségi társadalom jelentõs részének nyíltvagy lappangó elõítéletei. Az elmúlt évek-ben – a gazdasági válság hatására – fel-erõsödött a bûnbakképzés tendenciája, az„önhibás szegények” támogatásának lét-jogosultságát megkérdõjelezõ érdemes-ségi szemlélet. 2009-ben a fizikai erõ-szakhoz is eljutottunk, példátlan táma-dássorozat történt, amelynek során egykisgyermek is életét veszítette, pusztán


származása miatt. A szegénység, a konf-liktusok, a kirekesztettség valós velejáróia hazánkban élõ cigányok életének. Mi-közben mindezen problémákat világosanlátjuk, alapvetõ fogalmakkal nem va-gyunk tisztában, alapvetõ kérdésekrenem adtunk érdemi választ. Nem tudjukpontosan, ki minõsül cigánynak, és hogyvalójában miért is vannak ilyen helyzet-ben ezek a csoportok. Etnikai kérdésrõlbeszélünk-e, azaz a diszkriminációt és azelõítéleteket kell-e elsõsorban leküzdeni ahelyzet javítása érdekében, vagy pedigvalójában szociális problémákról van-eszó, amelyeket tévesen etnikai konflik-tusként dekódolnak „harcias jogvédõk”?Mi a célja egy sikeres integrációs straté-giának? Hogyan kapcsolódik össze a ki-sebbségi jogok, a kisebbségi kultúra kér-désköre a diszkrimináció elleni fellépés-sel, vagy éppen a cigány kisebbség hely-zetével? Vannak tehát alapvetõ kérdések,amelyek megválaszolása nélkül igen cse-kély esély van arra, hogy valódi elõrelé-pésre kerüljön sor e területen.

A rendszerváltást követõen számta-lanszor bebizonyosodott: egy hatékonyintézkedéscsomag kidolgozásának és

KKÁÁLLLLAAII EERRNNŐŐ––SSZZAAJJBBÉÉLLYY KKAATTAALLIINN**

A romaintegráció dilemmái

DDIILLEEMMMMÁÁKK

A tanulmány a cigány közösségek integrációjával összefüggõ problémakör legfontosabb ele-meit vizsgálja meg – különös tekintettel a magyarországi intézményi és jogi keretre. Azadatkezeléssel összefüggésben a cigány identitás bevallásának elvi és módszertani gondja-iról, a romapolitika vagy szegénységpolitika, illetve az integráció vagy asszimiláció dilem-májáról és a befogadó társadalmi szemlélet szükségességérõl értekeznek a szerzõk. A ki-sebbségi jogok magyarországi rendjének hatékonysága és a romaintegráció eredményessé-ge közötti disszonancia fõbb elemeire is választ ad a tanulmány.

* Dr. Kállai Ernõ a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa, Dr. Szajbély Katalin fõ-osztályvezetõ-helyettes, Alkotmányügyi és Közigazgatási Fõosztály, Országgyûlési Biztos Hivatala.

DDIILLEEMMMMÁÁKK 5599

végrehajtásának elengedhetetlen feltéte-le, hogy egyes alapvetõ tárgykörökbenegyértelmû és következetes álláspontotképviseljenek a döntéshozók. E tanul-mány szerzõi nem állítják, hogy biztosantudnák a választ valamennyi felvetõdõkérdésre, azonban reményeink szerint azérintett tárgykör legfontosabb elemeinekáttekintése támpontot adhat egy, a ko-rábbiaknál biztosabb alapokon álló – ha-zai vagy európai szintû – stratégia kidol-gozásához.

A következõkben – a teljesség igényenélkül, mintegy gondolatébresztõként –ilyen dilemmákat veszünk sorra.

AAzz aaddaattkkeezzeellééss kkéérrddéésskköörree

„A magyarországi romák társadalmi in-tegrációjának bárminemû megközelítéseújra és újra rávilágít az etnikai alapú sta-tisztikák módszertani problematikájára:nem tudjuk, hány roma él Magyarorszá-gon.”1

A magyarországi roma népesség lé-lekszáma Kemény István és Janky Bélakutatásai szerint 2003-ban 520 000 és650 000 fõ között volt.2 A 2001-es nép-számlálás során azonban mindössze 189984 ember vallotta magát cigány nem-zetiségûnek,3 egyes kisebbségi szerveze-

tek pedig egymillióra teszik a hazai ci-gányság létszámát.4

A cigányság létszámára vonatkozóadatok bizonytalansága részben a jogiszabályozásból, részben pedig az identi-tásukat övezõ sajátos körülményekbõlered.

A személyes adatok védelmérõl és aközérdekû adatok nyilvánosságáról szó-ló 1992. évi LXIII. törvény szerint külön-leges személyes adatnak minõsül a „fajieredetre, a nemzeti és etnikai kisebbség-hez tartozásra … vonatkozó … szemé-lyes adat.”5 A szenzitív adatok kezeléseszigorú garanciális szabályok alapján le-hetséges, így csak akkor, ha ahhoz azérintett írásban hozzájárul, ha az adatke-zelés nemzetközi egyezményen alapul,vagy az Alkotmányban biztosított alapve-tõ jogok érvényesítése, továbbá a nem-zetbiztonság, a bûnmegelõzés vagy abûnüldözés érdekében a törvény elrende-li.6 A hozzájárulás „az érintett kívánságá-nak önkéntes és határozott kinyilvánítá-sa, amely megfelelõ tájékoztatáson ala-pul, és amellyel félreérthetetlen bele-egyezését adja a rá vonatkozó személyesadatok – teljes körû vagy egyes mûvele-tekre kiterjedõ – kezeléséhez.”7 A tör-vény indokolása értelmében az írásbelihozzájárulásnak kifejezettnek kell len-nie.8 A nemzeti és etnikai kisebbségekrõl

1 Forray R. Katalin–Mohácsi Erzsébet (szerk.): Esélyek és korlátok: A magyarországi cigány közösség azezredfordulón. Cigány tanulmányok, 6., PTE BTK Romológiai Tanszék Pécs 2002. http://nti.btk.pte.hu/rom/dok/Komp.pdf

2 Kemény István–Janky Béla: A 2003. évi cigány felmérésrõl. In: Kállai Ernõ (szerk.): A magyarorszá-gi cigány népesség helyzete a 21. század elején. Kutatási gyorsjelentések. MTA Etnikai-nemzeti Ki-sebbségkutató Intézet, Budapest 2003. 7–26. o., 7. o.

3 Kemény–Janky i.m. 22. o.4 Háttéranyag. A hosszú távú stratégia illeszkedése a társadalmi folyamatokba. – A Magyar Köztársa-

ság hosszú távú roma társadalom-politikai stratégiája. – www.romaweb.hu5 1992. évi LXIII.törvény (a továbbiakban Avtv.) 2.§ 2. a)6 Avtv. 3.§ (2)7 Avtv. 2.§ 6.8 Az 1992. évi LXIII. törvény indokolása.

szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továb-biakban: Nektv.) rögzíti az identitásvál-lalás szabadságát, amikor kimondja,hogy „valamely nemzeti, etnikai csoport-hoz, kisebbséghez … való tartozás vál-lalása és kinyilvánítása az egyén kizáró-lagos és elidegeníthetetlen joga. A ki-sebbségi csoporthoz való tartozás kérdé-sében nyilatkozatra (…) senki nem kö-telezhetõ.”9 A törvény 2005 szeptembe-rében elfogadott módosítása értelmébenazonban törvény vagy az annak végrehaj-tására kiadott jogszabály valamely ki-sebbségi jog gyakorlását az egyén nyilat-kozatához kötheti.10 A Nektv. értelmé-ben a kisebbséghez tartozó állampolgárjoga továbbá, hogy „kisebbséghez tarto-zását az országos népszámlálás alkal-mával titkosan és névtelenül megvall-hassa.”11

A fenti rendelkezések alapján nyilván-való, hogy az állam nem jogosult arra,hogy az érintettek kifejezett hozzájáru-lása nélkül nyilvántartsa a különbözõ ki-sebbséghez tartozó polgárait. Egy ano-nim, statisztikai célokat és állami-politi-kai célkitûzéseket szolgáló adatgyûjtésazonban nem sértené a személyes ada-tok védelméhez fûzõdõ jogot. Annál is in-kább, mivel az az egyenlõség Alkotmány-ban rögzített alapjogának érvényesítésétszolgálná. Járható út az is, hogy megfe-lelõ garanciákkal körülbástyázva, egyesjogok, kedvezmények érvényesítésénekfeltétele legyen a kisebbségi identitás


megvallása, az etnikai adatok gyûjtése aválasztói névjegyzék, illetve a roma ösz-töndíjak analógiájára.12

A cigány identitás népszámlálás sorántörténõ bevallását problematikussá teszi,hogy nem nemzeti, hanem etnikai ki-sebbségrõl van szó, így arra a kérdésre,hogy milyen nemzetiségûnek vallják ma-gukat, a magukat cigánynak tartó, ma-gyar nemzetiségû személyek sem feltét-lenül adják a „cigány” választ. KeményIstván és Janky Béla hívják fel a figyel-met arra, hogy ez az eltérés nem feltét-lenül a roma identitás megtagadásából,hanem inkább a kettõs identitásból ered:magukat magyar nemzetiségûnek vallva,elfogadják cigány származásukat.13 A ci-gány identitás specifikuma a társadalom-tudományok általánosan elfogadott meg-állapítása szerint, hogy „a cigányság nemhomogén etnikum, ahogy a cigány kultú-ra, életmód és identitás sem történelemfeletti, állandó és körülhatárolható foga-lom.”14 Emellett sajátossá teszi a helyze-tet a cigányság stigmatizációja, a társa-dalom elõítéleteinek visszatartó ereje,valamint a „letagadhatatlanság”, hiszensok esetben a többségtõl eltérõ rasszje-gyekkel rendelkezõ, „látható” kisebbség-rõl van szó.

Az elõítéletek, a diszkrimináció azon-ban önmeghatározástól függetlenül jelenvannak, azaz alapvetõen nagyobb, illetverészben más csoportról beszélünk, ami-kor a diszkriminált személyekre gondo-

9 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nektv.) 7.§ (1) bekezdés.10 Nektv. 7.§ (2), beiktatta: 2005. évi CXIV. törvény 33.§ 11 Nektv. 8.§12 Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának 2004. évi tevékenységé-

rõl, Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának 2007. évi tevékenysé-gérõl.

13 Kemény–Janky i.m. 24–25. o.14 Jóri András–Zombor Ferenc: Nyilván tartanak. A cigány szó emberi jogi vonatkozásai. In: Fundamen-

tum 1-2/1998, 7–63. o., 57. o.


lunk, mint amikor a magukat románakvalló, esetleg a kultúra és a nyelv iránt iselkötelezett személyekrõl beszélünk.Ahogy Pap András László fogalmaz: „arasszizmus Murphy-törvényének értel-mében, amennyiben kirekesztõ, diszkri-minatív szándék vezérli az elkövetõket,semmilyen definíciós probléma nem szo-kott felmerülni a csoport és tagjainakmeghatározásakor – az adatvédelem ésa faji, etnikai, nemzetiségi kategóriák ér-telmezése mindig a jogvédõk és a jogal-kalmazók problémája.”15

Önmagában a percepción alapuló ka-tegorizálás sem jelenthet azonban meg-oldást: az önbesorolás és a többségi tár-sadalom ítélete közötti potenciális eltérésmértékére talán Neményi Mária kutatásavilágít rá a legerõteljesebben.16 A kuta-tás során mintegy háromszáz, a körzetivédõnõ által cigánynak minõsített csalá-dot kérdeztek meg saját és gyermeküketnikai hovatartozásáról. Az önbesorolásaz esetek 40 százalékában nem egyezettmeg a védõnõ ítéletével, a kérdésre adottválaszok ez esetben is a probléma össze-tettségét (nemzetiség, állampolgárság,etnikai identitás elhatárolásának nehéz-ségei; a cigányság mint stigma) bizonyí-tották.

Fontos lenne tehát egy olyan össze-tett, rugalmas, ám mégis következetesmódszertan kidolgozása, amelynek segít-ségével áthidalható a fent jelzett adatke-zelési paradoxon, és mind a programokkidolgozásához és tervezéséhez szüksé-ges statisztikai adatok, mind pedig azegyes programokban való részvételi jo-

gosultság követhetõvé válik. Ilyen mód-szertan kialakítására tett tavaly kísérle-tet az adatvédelmi és a kisebbségiombudsman közös ajánlása az etnikaiadatkezelés tárgyában.17 Kiemelten fon-tos és aktuális ebbõl a szempontból anépszámlálás, amely a következõ évti-zedre nézve döntõ befolyással van azegyes programok kidolgozásának és mo-nitorozásának, valamint a további kuta-tásoknak a kereteire, vonatkoztatásipontjaira. A 2011. évi népszámlálás te-hát a következõ évtizedben egyedülállóesély arra, hogy reális és használhatóadatokhoz jussunk a cigány kisebbségheztartozók szociális-gazdasági-kulturálismutatóiról, földrajzi elhelyezkedésükrõl.

„„RRoommaappoolliittiikkaa”” vvaaggyy „„sszzeeggéénnyyssééggppoolliittiikkaa””??

Amennyiben esetleg a jövõben sikerülnepontosabb ismeretekre szert tennünk acigány közösségek helyzetérõl, problé-máiról, egy hatékony integrációs straté-gia kialakításának elengedhetetlen össze-tevõje, hogy tisztán lássuk a hátrányokjellegét, illetve okát.

Az integrációs stratégia megkerülhe-tetlen elõkérdése, vajon pusztán szociá-lis vagy etnikai problémának tekintjük-ea cigányság helyzetét. A probléma ket-tõssége abból adódik, hogy a cigányságegyszerre saját kultúrával és nyelvekkelrendelkezõ kisebbség, illetve – többségé-ben – halmozottan hátrányos helyzetûcsoport. A rendszerváltást megelõzõen a

15 Pap András László: A jogvédelem nevében a jogsértõt védjük?! Új utak az etnikai adatkezelésben. (Az írás a Bolyai János kutatási ösztöndíj keretében készült.) 2008, kézirat.

16 Neményi Mária: Identitás vagy stigma? In: Élet és irodalom 42/2000 (okt. 20.) 8–9. o.17 Kállai Ernõ–Jóri András: Jelentés az etnikai adatok kezelésérõl szóló vizsgálat megállapításairól.

(2009) – http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/158627216.pdf

„cigánykérdést” nem nemzetiségi, hanempusztán szociális ügynek tekintették,amelynek – az akkori álláspont szerint –nemzetiségi kérdésként való felfogásaazért káros, mert konzerválja a cigány-ság különállását és lassítja társadalmi in-tegrációját.18 Az 1993-ban elfogadott ki-sebbségi törvény a nemzeti kisebbségekmellett a cigányságot is kisebbségként is-merte el.

Ladányi János és Szelényi Iván a ci-gányságot az „underclass” kategóriájá-val jellemzi. E kategóriát a szociológiá-ban azon társadalmi csoportok jellem-zésére alkalmazták elõször, amelyek amásodik világháborút követõ gazdaságiprosperitásból kimaradva a jóléti társa-dalmak peremére kerültek. Ladányi ésSzelényi szerint az underclass kritériu-mai a gettósodás, a segélyre utaltság ésaz immobilitás, azaz a mélyszegénység-bõl való kitörés esélytelensége. Azaz aszegénység a társadalmi megítélés sze-rint összefonódik az etnicitással.19 Eb-bõl ered az is, hogy a többségi társada-lom a „szegénység kultúrájából” adódómagatartásformákat gyakran a cigány-ság etnikai-kulturális jellemzõjeként ér-tékeli (illetve ítéli el).

Véleményünk szerint az a megközelí-tés tûnik megfelelõnek, amely komplexmódon, történeti összefüggésben tekinta cigányság problémáira, és a problémákegyes összetevõire külön-külön próbálmeg adekvát választ adni. Annak érdeké-ben, hogy az intézkedések egységesrendszert alkothassanak, világosan szük-séges látni bizonyos ok-okozati össze-függéseket a következõk szerint.


Egyrészt az egyes hátrányok okát, azazazt, hogy � mely hátrányok következnek az aktu-

álisan, a jelenben elõforduló diszkri-minációból;

� illetve, hogy vannak-e, és ha igen, me-lyek a pusztán szociális jellegû hátrá-nyok (beleértve az underclass proble-matikáját);

� továbbá, hogy a szociális hátrányokmilyen mértékben következnek amúltban elõforduló diszkriminációból.Amennyiben ugyanis a múltbeli diszk-rimináció felelõs a hátrányok felhal-mozódásáért, akkor a szociális prob-léma ebbõl a szempontból kap cso-portspecifikus, azaz etnikai jelleget.

Másrészt pedig azt, hogy a többségi tár-sadalom oldaláról mi okozza a diszkrimi-natív megnyilvánulásokat, azaz, hogy mi-ért elõítéletes a többségi társadalom a ci-gánysággal szemben. Az elõítéletek le-küzdése érdekében elengedhetetlen,hogy tisztán lássuk, azok mire irányul-nak: szociális jellemzõkre (amelyeket té-vesen kulturális, etnikai tulajdonságkéntértékel a közvélemény), vagy valódi kul-turális, nyelvi sajátosságokra, esetlegpusztán az eltérõ külsõ jegyekbõl adódómásságra.

A problémák szociális, illetve etnikaiszempontú megközelítésmódja egyben areakciót, azaz a leküzdésükre tett intéz-kedéseket is döntõen befolyásolja, hi-szen amennyiben pusztán szociális kér-désként tekintünk a cigány lakosság hát-rányaira, úgy gyakorlatilag a szociálpoli-tika, illetve esetleg a regionális fejleszté-sek területére kerül a hangsúly, míg ha

18 Kállai Ernõ: 1945-tõl napjainkig. In: Kemény István (szerk.): A magyarországi romák. Változó Világ31., Press Publica 19. o.

19 Ladányi János–Szelényi Iván: A kirekesztettség változó formái. Közép-és délkelet-európai romák tör-téneti és összehasonlító szociológiai vizsgálata. Napvilág Kiadó, Budapest 2004, 14–28. o.


nagyrészt etnikai problémaként tekin-tünk rá, akkor a hátrányos megkülön-böztetés tilalmának következetes érvé-nyesítésétõl várható a megoldás. Megíté-lésünk szerint a gyakorlatban egyik meg-közelítés sem helytálló önmagában, azegyes problémák fentiek szerinti elem-zése azonban közelebb vihet a megfele-lõ intézkedéstípusok hatékony kombiná-ciójának kidolgozásához. Mindezen kér-désekre adott konzekvens válasz hiányá-ban tehát nem várható átfogó, rendszer-szintû stratégia kialakítása, még akkorsem, ha a legtöbb probléma kapcsán vél-hetõen azt tapasztaljuk, hogy szinte el-választhatatlanul összefonódnak egy-mással a szociális és a diszkriminációbóladódó összetevõk.

Sajátos hidat teremt a szociális, illet-ve etnikai motiváltságú intézkedéstípu-sok között a mainstreaming módszere,amely biztosítaná egyrészt a szakpoliti-kai intézkedések célzott alkalmazását,másrészt pedig azt, hogy az egyes szak-politikákban bekövetkezõ változásokösszhangban álljanak a romaintegrációcéljaival. Ez az eszköz azt jelentené,hogy valamennyi általános szakpolitikaiintézkedést át kellene gondolni abból aszempontból, hogy az milyen hatással le-het az egyenlõ bánásmód és az esély-egyenlõség, illetve – angol minta alapján

– a többség és a kisebbség közötti jókapcsolat szempontjára, azaz végsõ so-ron a cigány kisebbség helyzetére. Amainstraming így – célok, kvóták kitû-zése mellett – akár az egyes intézkedé-sek utólagos hatásvizsgálatához is kiin-dulópontot nyújthatna. Ehhez természe-tesen elkerülhetetlen a roma részvételmérhetõsége, azaz az etnikai adatkeze-lés megteremtése.

Érdekes a vázolt szempontok alapjánáttekinteni a mindenkori magyar kor-mányzatok romastratégiáit. Az elsõ in-tézkedéscsomagot 1995-ben fogadtákel,20 majd 1997-ben tetõ alá hoztak egyúj középtávú csomagot,21 majd egy eztpontosító-kiegészítõ kormányhatároza-tot.22 1999-ben – az elõzõ stratégiát23

felülvizsgálva és továbbfejlesztve – új kö-zéptávú stratégiát fogadtak el, amelyet2001-ben módosítottak.24 2001-ben ki-dolgoztak egy hosszú távú stratégiát,amelynek elfogadására végül nem kerültsor. 2004-ben újabb, a romák társadal-mi integrációjának elõsegítését célzó kor-mányzati program született, amelynekmelléklete egy újabb középtávú tervettartalmazott.25 E határozatot 2005-benmódosították,26 és 2007 végén – a Ro-ma Integráció Évtizede Program Straté-giai Tervhez kapcsolódó, 2008–2009-revonatkozó kormányzati intézkedési terv

20 A cigányság helyzetével kapcsolatos legsürgetõbb feladatokról szóló 1115/1995. (XII. 12.) korm. hat.21 A cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó 1093/1997 (VII. 29.) kom. hat.22 A cigány kisebbség helyzetének javítását célzó intézkedésekrõl szóló 1107/1997. (X. 11.) korm. hat.23 A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedés-

csomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) korm. hat.24 A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedés-

csomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) korm. határozat módosításáról szóló 1073/2001. (VIII. 13.)korm. hat.

25 A romák társadalmi integrációját elõsegítõ kormányzati programról és az azzal összefüggõ intézke-désekrõl szóló 1021/2004. (III. 18.) korm. hat.

26 A romák társadalmi integrációját elõsegítõ kormányzati programról és az azzal összefüggõ intéz-kedésekrõl szóló 1021/2004. (III. 18.) korm. határozat módosításáról szóló 1020/2005. (III. 10.)korm. hat.

(a továbbiakban: RIÉP kormányhatáro-zat) helyezte hatályon kívül.27

Közös vonása e programoknak, hogykörükben igen nehezen különíthetõk elegymástól a hátrányos helyzetûeket érin-tõ általános jellegû, illetve a kifejezettena roma kisebbséget célzó intézkedések.Ahogy az Állami Számvevõszék a cigány-ság helyzetének javítására fordított tá-mogatások mértékérõl és hatékonyságá-ról szóló kutatásában megállapította: „aromapolitika versus szegénységpolitikadilemmát egyik kormány sem tudta kö-vetkezetesen feloldani. Hosszú távú cél-ként megfogalmazódott, hogy a szociálisés kisebbségpolitikai kérdések világosanelkülönüljenek a roma kisebbséget érin-tõ intézkedések során. Rövid távon azon-ban ezt a világos elkülönülést nem sike-rült megvalósítani. A kettõs szemlélet aszabályozásban és a finanszírozásban istükrözõdött. A megközelítési módokegymásnak feszülése és a részleges ésidõben is változó megoldások sokszorakadályozták a kormányzati intézkedé-sek folytonosságát, fenntarthatóságát,rontották eredményességét.”28

A kifejezetten a cigány kisebbség hely-zetének javítását elõirányzó különféletervek és programok logikájukból adó-dóan inkább specifikus intézkedéseketvontak volna/vonnának maguk után, en-nek ellenére azonban nagyrészt nemilyen jellegû intézkedéseket tartalmaz-tak/tartalmaznak. E programok általá-ban általános szociális-szociálpolitikai in-tézkedéseket sorakoztatnak fel, a romalakosság szociális hátrányaival érvelve.


Így például a – nevében kifejezetten a ro-ma lakosságot célzó – RIÉP kormányha-tározatban meghatározott 54 feladat kö-zül mindössze 9 feladat célozta kifejezet-ten a romákat.

Különös probléma ezzel kapcsolatbankét dolog: egyrészt a roma kisebbségképviselõinek egyre növekvõ elégedet-lensége, mivel õk azzal szembesülnek,hogy a címükben roma programok gyak-ran tartalmukban sem a roma lakosságotcélozzák. Másrészt pedig – már csak aprogramok elnevezése okán is – erõsö-dik a többségi lakosság körében a romák„túltámogatottságáról” szóló mítosz.

A mainstreaming elve eddig két pon-ton kaphatott helyet a kisebbségi ügyekkezelésében. A roma ügyek kormányza-ti koordinációjáért felelõs tárcaközi tes-tületek elvileg alkalmasak lettek volna efunkció ellátására, a gyakorlatban azon-ban mindig az adott program, illetvestratégia kidolgozása, végrehajtása és ér-tékelése területén, igen korlátozott haté-konysággal mûködnek. Ahogy az ÁllamiSzámvevõszék a romaprogramok haté-konyságát elemzõ tanulmányában meg-állapította, e testületeknek jelentõs köz-igazgatási hatáskörük nem volt, így nemtudtak számottevõ hatást gyakorolni azérintett minisztériumokra sem.

Általánosabb, átfogóbb jelleggel szol-gálhatja a mainstreaming elvének érvé-nyesülését az a gyakorlat, amelynek ér-telmében a nemzeti és etnikai kisebbsé-gi jogok országgyûlési biztosának a kor-mányzat megküldi véleményezés céljábóla jogszabálytervezeteket. A kisebbségi

27 1105/2007. (XII. 27.) korm. határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kap-csolódó, a 2008–2009. évre szóló kormányzati intézkedési tervrõl.

28 Állami Számvevõszék Fejlesztési és Módszertani Intézet: Összegzõ, helyzetfeltáró tanulmány. A ma-gyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított támo-gatások mértékérõl és hatékonyságáról. 2008. március. 15–16. o.


ombudsman hatásköre azonban a min-denkori kormányzat „jóindulatának” függ-vényében alakul: a hatályos jogszabályokalapján sem a véleményezési eljárásba be-vonni, sem pedig véleményét figyelembevenni nem kötelezõ az eljárásban.

IInntteeggrráácciióó vvaaggyy aasssszziimmiilláácciióó??

A roma kisebbség problémáinak etnikaivagy szociális kérdésként való kezelésé-bõl egy további felvetés is következik: azintézkedések végsõ célja. Mi legyen a cél,az ideális jövõbeni állapot? A romák be-olvadása, feloldódása a magyar társada-lom egészében, vagy pedig a társadalmijavakból való egyenrangú részesedésükanélkül, hogy fel kellene adni önálló iden-titásukat? A hátrányokkal együtt vajon akülönbségeket is el kell-e, el lehet-e egy-általán tüntetni? Meggyõzõdésünk, hogya cigány kisebbség magyar társadalombatörténõ integrációja a társadalom egé-szét gazdagítaná. Az asszimilációs törek-vések – amellett, hogy soha nem lehet-nének kellõen sikeresek – az egyik oldal-ról egy évszázadok óta nehézségek ésküzdelmek árán fennmaradó csoportkultúrájának, talán gyengülõ, sok tekin-tetben eltûnõ, mégis létezõ összetarto-zás-tudatának felszámolását, gyökerekés hagyományok nélkül maradó embere-ket vonnának maguk után, míg a másikoldalról, a többség részérõl pedig a tár-sadalmi tolerancia, a befogadó társada-lom csúfos kudarcát hoznák. Bár elsõretalán könnyebb útnak látszik, nem támo-gatható az asszimiláció, a valódi, komp-romisszummentes integráció kell, hogycél legyen.

Felmerül a kérdés, hogy min múlik,milyen feltételekkel valósítható meg azintegráció. Egyrészt szükség van befoga-

dó társadalomra, az egyének és az intéz-mények szintjén egyaránt, emellett pedigszükség van erõs, autonóm cigány kö-zösségre, akik értékeiket õrizve kíván-nak integrálódni a társadalomba.

BBeeffooggaaddóó ttáárrssaaddaalloomm??

Hosszabb távon a befogadó társadalomalapvetõ feltétele, hogy a társadalomtagjai, különösen a felnövekvõ generáci-ók nyitottan, elõítélet-mentesen viszo-nyuljanak a tõlük különbözõ személyek-hez, csoportokhoz. Ezt az oktatás-neve-lés, valamint a társadalmi szemléletfor-málás eszközeivel lehet elõsegíteni, ame-lyeket már egészen kis gyermekkortólkezdve következetesen alkalmazni kell.Ezeket az eszközöket az eddigi integrá-ciós stratégiák – megítélésünk szerint –nem aknázták ki kellõképpen. A szemlé-letformálás másik legfontosabb (felnõttkorban is hatásos) eszköze a „jó példa”,azaz a köztiszteletben álló személyek,közjogi méltóságok, politikusok és köz-szereplõk egyértelmû, kikacsintás nélkü-li befogadó szemlélete és ezt tükrözõkommunikációja.

Ha az egyéni szintû szemléletváltásmeg is kezdõdik, akkor is számos olyannyílt vagy burkolt mechanizmussal kellszámolni a társadalom mûködésében,amely akadályozhatja a valódi befoga-dást. Elengedhetetlen, hogy a diszkrimi-náció egyéni szintû tiltása mellett az ún.intézményes diszkriminációt is kiküszö-böljék a döntéshozók, és hatékony lépé-seket tegyenek annak leküzdésére. Intéz-ményes diszkriminációról – az angol pél-dát alapul véve – akkor beszélhetünk,amikor egy adott szervezet kollektív mó-don nem nyújt megfelelõ és professzio-nális szolgáltatást meghatározott szár-

mazású személyek számára. Az intézmé-nyes diszkrimináció gyakran nem egyet-len cselekedetben, tevékenységben ölttestet, hanem a szervezet tevékenységé-nek, mûködésének egészét hatja át. Azintézményes megkülönböztetés az adottszervezet tagjainak kollektív magatartás-mintái, elõítéletei, tudatos és tudattalanattitûdjei következtében valósul meg, ésállandósulhat a mûködésében, ha a szer-vezet nem képes megfelelõen felismerniés kezelni e mechanizmusokat.29 Az in-tézményes diszkrimináció voltaképpen atársadalom egészében rejlõ diszkrimina-tív attitûdöknek egy adott szervezet mû-ködésében való leképezõdése. Olyan je-lenség, amely áthatja a társadalom egé-szét, annak intézményeit, és amelyszegregatív és diszkriminatív eljárások-ban jelenik meg. Ezen eljárások pedigmeghatározzák és fenntartják a kisebb-ségi csoportok marginalizált és hátrá-nyos helyzetét.30 Az intézményes diszk-rimináció felismerésében és felszámolá-sában támpontot jelenthetnek a nemzet-közi szervezetek és a civil szféra jelzései,jelentései, amelyek távolabbról világíta-nak rá a közelrõl talán kevésbé egyértel-mû problémákra. Amíg azonban a fõbbtársadalmi intézmények mûködésükbendiszkriminatív mintákat hordoznak, ad-dig mind a szociális intézkedések, mindpedig a hátrányos megkülönböztetés ti-lalmának egyedi érvényesítését célzó in-tézkedések hatásfoka korlátozott marad.

Ha az asszimilációt elvetjük, és az in-tegráció mellett tesszük le voksunkat,


egy újabb kérdéssel, dilemmával szem-besülünk. A még nem oly nagymérték-ben befogadó társadalomban gyakranhallunk olyan hangokat, amelyek az in-tegrációt valamiféle „elkülönített felzár-kóztatás” útján, azaz a gyakorlatbanszegregált iskolákon keresztül képzelikmegvalósíthatónak. A szegregált okta-tás természetesen nem azonos a kultu-rális összetartozáson, a csoporttudat-hoz kapcsolódó, büszkeségen alapulóelkülönült oktatási formákkal, mintamilyen például a méltán jó hírû pécsiGandhi Gimnázium. Míg az utóbbiaknakegyértelmûen van létjogosultságuk, ígylétrehozásuk támogatandó, megítélé-sünk szerint semmiképpen nem vezet jóeredményre a gyakran halmozottanhátrányos helyzetû cigány gyermekekminden kisebbségi jogi, illetve kulturá-lis célt nélkülözõ elkülönített oktatása.Bár a többség szempontjából rövid tá-von kényelmes, voltaképpen igen visz-szás megoldásról beszélünk: a jogsza-bályi és elvi aggályoktól is eltekintvesem várható valós integráció és kölcsö-nös elfogadás egy olyan társadalomban,amelynek tagjai a munkaerõpiacon ta-lálkoznak elõször egymással. Érdekes eszempontból egy pillantást vetni azAmerikai Egyesült Államok gyakorlatá-ra is, ahol ugyan kezdetben még voltlétjogosultsága az azonos színvonalú,ám elkülönített oktatásnak, azonban aLegfelsõbb Bíróság már 1954-ben al-kotmányellenesnek nyilvánította ezt amegoldást.31

29 W. Macpherson et al: The Stephen Lawrence Inquiry (Stationery Office, 1999) In:http://www.archive.official-documents.co.uk/document/cm42/4262/4262.htm

30 Veronique de Rudder, Francois Vourc’h, Christian Poiret: Les enjeux politiques de lutte contre leracisme: discrimination justifiée, Affirmative Action, discrimination positive, parle-t-on de la mêmechose? In: Les Cahiers du Cériem No.7, Juin 2001 (Centre d’étude et de Recherche sur les RelationsInter-Ethniques et les Minorités) 5–15. o., 6. o.

31 Brown v. Board of Education 347 U.S. 487. (1954)


AA kkiisseebbbbssééggii jjooggookk ééss aa rroommaaiinntteeggrráácciióó

A kisebbségi jogok sajátossága a cigánykisebbség esetében, hogy a közösség el-várásai nem minden esetben találkoznaka törvény adta lehetõségekkel, így mû-ködésük, érvényesülésük gyakran kevés-sé hatékony.

A kisebbségek jogai az Alkotmány 68.§-án alapulnak, amely kimondja, hogy „anemzeti és etnikai kisebbségek részesei anép hatalmának: államalkotó tényezõk”.Emellett a 68. § értelmében „A MagyarKöztársaság védelemben részesíti a nem-zeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítjakollektív részvételüket a közéletben, sajátkultúrájuk ápolását, anyanyelvük használa-tát, az anyanyelvû oktatást, a kisebbséginyelven való névhasználat jogát.” Deklarál-ja továbbá az Alkotmány, hogy az országtörvényei biztosítják a kisebbségek képvi-seletét, valamint rendelkezik a kisebbségiönkormányzati rendszer kialakításáról. Azalkotmányos rendelkezések kibontását pe-dig a képviselõk kétharmadának szavaza-tával elfogadott törvényre bízza.

Magyarország az Európa Tanács kétnemzetközi dokumentumában, a Regio-nális vagy Kisebbségi Nyelvek EurópaiKartájában,32 valamint a Nemzeti Kisebb-ségek Védelmérõl szóló Keretegyez-ményben33 is kötelezettséget vállalt bizo-nyos kisebbségi jogok biztosítására.

A nemzeti és etnikai kisebbségek joga-iról szóló 1993. évi LXXVII. törvény dek-larált célja, hogy az önkormányzatiság, aszubszidiaritás és a decentralizáció elvé-nek megfelelõen, a személyi, helyi és

funkcionális autonómia sajátos elegyévelbiztosítsa „mindazon jogokat, amelyek akisebbséghez tartozó személyeknek,mint magyar állampolgároknak, és ezekközösségeinek nemcsak emberi jogai, ha-nem olyan politikai jogok, amelyek segít-ségével nemzeti vagy etnikai önazonossá-guk megõrzése elõsegíthetõ.”34 Apreambulumból is kitûnõen, a jogszabályaz egyéni kisebbségi jogok mellett a ki-sebbségek közösségi jogait is szabályoz-za, amelyek az egyéni jogoknak mintegytükörképeként jelennek meg – az anya-nyelv, a történelmi és kulturális hagyo-mányok ápolása, fejlesztése, a tárgyi és aszellemi kultúra megõrzése és gyarapítá-sa, valamint ezek intézményi kereteinekkialakítása.

A kisebbségi törvény a kisebbségi ön-kormányzatok sajátos, személyi alapúkulturális autonómiát megvalósító rend-szerét alakította ki. A kisebbségi önkor-mányzatok jelenleg három, nevezetesentelepülési, területi és országos szintenmûködnek.

A Nektv. is rögzíti a kisebbségek hát-rányos megkülönböztetésének tilalmát,illetve a 2005-ös módosításnak megfele-lõen az egyenlõ bánásmódról és az esély-egyenlõség elõmozdításáról szóló 2003.évi CXXV. törvényhez (Ebktv.) igazítva atörvény szóhasználatát – az egyenlõ bá-násmód követelményének megsértését.Az Alkotmány rendelkezését átvéve ki-mondja továbbá a Nektv., hogy a MagyarKöztársaság a jogegyenlõség megva-lósulását az esélyegyenlõtlenségek ki-küszöbölését célzó intézkedésekkel is se-gíti.35

32 1990. évi XL. törvény33 1999. évi XXXIV. törvény 34 Nektv. Preambulum35 Nektv. 6.§

A kisebbségi törvény vizsgálata soránazonnal szembeötlik, hogy a hatálya alátartozó kisebbségek között „kakukkto-jás” a cigányság, méghozzá több szem-pontból is:� számarányát tekintve jelentõsen meg-

haladja a többi kisebbség lélekszámát;� anyaország hiányában a törvény több-

ségi nemzettel való kapcsolattartásravonatkozó rendelkezései eleve értel-müket vesztik;

� a magyarországi cigányok hagyomá-nyaikban, kultúrájukban teljesen elté-rõ, több csoportot alkotnak, másnyelven beszélnek, emellett a legna-gyobb csoport anyanyelve a magyar;

� „látható kisebbségként” esetükben azidentitásvállalás szabadsága az esetektöbbségében jórészt illúziónak tûnik,kulturális identitásuk megõrzése mel-lett égetõ probléma a cigány kisebb-séghez tartozó személyek gyakranhalmozottan hátrányos gazdasági-szociális helyzete.

Lényegi ellentmondás, hogy míg a tör-vény értelmében a kisebbségi önkor-mányzatok alapvetõ feladata a kulturálisértékek átörökítése, az identitás megõr-zése, addig a cigány kisebbségi önkor-mányzatok más elvárásokkal kerülnekszembe. A roma lakosság jelentõs részeazt várja el, hogy a helyi kisebbségi ön-kormányzat megfelelõ választ adjon azéletminõségüket befolyásoló hétköznapiproblémákra. Erre azonban sem jogsza-bályi felhatalmazásuk, sem anyagi kere-tük nincs.36

A kisebbségi jogok, illetve a kisebb-ségi önkormányzati rendszer önmagá-ban tehát nem tûnik alkalmasnak arra,


hogy döntõ javulást idézzen elõ a cigány-ság helyzetében. Fontos szerepük vanazonban a kisebbségi közösségek, így acigányság önazonosságának, kulturálisautonómiájának megteremtésében, meg-õrzésében. Emellett viszont szükségeslenne a cigány közösségen belül egyolyan erõs érdekérvényesítõ képességgelrendelkezõ civil szféra szervezõdése is,amely olyan területeken is képes a ci-gány kisebbséget képviselni és összefog-ni, amelyeken a kisebbségi önkormány-zatok – eredendõ funkciójukból adódó-an – nem képesek. Egy ilyen erõs, befo-gadást kérõ társadalmi lobbi nagybanelõsegítené a valódi, kompromisszum-mentes társadalmi integrációt. Egy sajátérdekeit érvényesíteni képes, a roma kö-zösségek tagjainak többségi támogatá-sát élvezõ elit nélkül semmilyen komolyintegrációról nem lehet beszélni, legfel-jebb a többségi társadalom idõnkénti„adományairól”.

HHooggyyaann ttoovváábbbb??

Egy újabb – akár hazai, akár európaiszintû – stratégia kidolgozását megelõ-zõen rendkívül fontos lenne az eddigi ter-vek, intézkedéscsomagok áttekintése,akár a fentiekben részletezett elvi, kon-cepcionális dilemmák figyelembevételé-vel. Kapcsolódva az Állami Számvevõszékilyen tárgyú elemzéséhez, kiemelt hang-súlyt szükséges helyezni az egyes straté-giák szövegének elemzése mellett arra is,hogy milyen problémák okozták a végre-hajtás és az utánkövetés nehézségeit, éshogy ezeket hogyan lehetne a jövõben ki-

36 Kállai Ernõ: Cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon – kutatási gyorsjelentés. In: KállaiErnõ (szerk.): A magyarországi cigány népesség helyzete a 21. sz. elején. Kutatási gyorsjelentés. MTAEtnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2003. 27–91. o., 65. o.


küszöbölni, megelõzni. Végül elvi, indo-kolt döntést kell hozni arról is, hogyszükség van-e egyáltalán ilyen jellegûkomplex intézkedéscsomagra, és ha igen,az a problémák mely szegmenseit kell,hogy lefedje, és milyen jellegû intézkedé-seket tartalmazzon. Emellett indokoltlenne a fõbb társadalmi intézményrend-szereket, szakpolitikákat, jogszabályokatáttekinteni olyan szempontból, hogy

azok mennyiben szolgálják a cigány ki-sebbség integrációját, vagy éppen meny-nyiben mûködnek diszfunkcionálisan etekintetben. Azaz: az elmúlt húsz év ta-pasztalatai alapján érdemes lenne frissszemmel, egészében újra áttekinteni akérdést, amelynek során kiemelkedõenfontos lenne a szakemberek, valamint acigányság képviselõinek minél szélesebbkörû bevonása.

��

Tanulmányunk az EDUMIGROM, az „Et-nikai különbségek az oktatásban és a vá-rosi fiatalok eltérõ esélyei a kibõvítettEurópában” (Ethnic differences in edu-cation and diverging prospects for urbanyouth in an enlarged Europe) címet vise-lõ nemzetközi kutatás eredményeire tá-maszkodik. A kutatást – a 7. keretprog-ram égisze alatt – az Európai Unió finan-szírozta, és azt vizsgálja, hogy az etnikaikülönbségek miként válnak az iskolák-ban, illetve az oktatási rendszer által fi-atalok iskolai hátrányainak, eltérõ esélye-inek okaivá. Különbözõ európai jólétirendszerek, oktatáspolitikák és konkrétiskolák miként viszonyulnak a migránsszármazású és roma kisebbséghez tarto-zó gyerekekhez? Milyen feltételek mel-lett kínál az iskola számukra esélyt a tár-sadalmi helyzetük által „bõrükbe írt” hát-rányok kiegyenlítésére, avagy éppen el-lenkezõleg, mikor, hogyan járul hozzáahhoz, hogy a kisebbségekhez tartozó fi-atalok másodosztályú állampolgárokká


szocializálódjanak? A kutatás továbbá aztis meg kívánja vizsgálni, hogy maguk akisebbségi származású tanulók mikéntviszonyulnak az iskolához, mit gondol-nak saját jövõjükrõl, lehetõségeikrõl, vá-laszaikra, elképzeléseikre milyen hatássalvannak a család, a tágabb etnikai közös-ség és nem utolsósorban a kisebbségi éstöbbségi nemzedéktársak. A kutatás ab-ból a feltevésbõl indult ki, hogy a kelet-európai roma és a nyugat-európai má-sodgenerációs migráns gyerekek helyze-te az országok gazdasági és politikai be-rendezkedésének eltérései ellenére sokszempontból összehasonítható. Az ösz-szehasonlíthatóság legfõbb oka a „látha-tó” kisebbségek (visible minorities) ha-sonló strukturális helyzete, amit elsõsor-ban a szegregációnak a munkaerõpiactóla lakóhelyig, a politikai képviselettõl amindennapi interakciókig és gondolkodá-sig terjedõ formái határoznak meg. Azösszehasonlítás haszna pedig legfõkép-pen az, hogy a partikuláris vonásoknál

FFEEIISSCCHHMMIIDDTT MMAARRGGIITT––SSZZAALLAAII JJÚÚLLIIAA**

Az oktatáspolitika szerepe a kisebbségek,

elsősorban a romák integrációjában az Európai Unióban

A szerzõk tanulmányukban kisebbségi, és különösen a romákkal kapcsolatos oktatáspoliti-kákat tekintenek át. Egy összehasonlító kutatás (EDUMIGROM) eredményeire támaszkod-va egyfelõl azt vizsgálják, hogy milyen elvek és gyakorlatok jellemzik kilenc európai ország(Csehország, Dánia, Franciaország, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Romá-nia, Svédország, Szlovákia) kisebbségekkel kapcsolatos oktatáspolitikáját, másfelõl, hogysok esetben a szándékok ellenére miként történik az etnikai származással sok szálon ösz-szefüggõ társadalmi hátrányok reprodukálása az oktatási rendszeren keresztül.

* Feischmidt Margit, MTA Kisebbségkutató Intézet és Pécsi Tudományegyetem, Kommunikáció ésMédiatudományi Tanszék; Szalai Júlia, MTA Szociológiai Kutatóintézet, CEU Közpolitikai TanulmányokKözpontja. A szerzõk munkatársai: Marcus Carson, Stockholm University, Szociológia Tanszék; ZuzanaKusa, Szlovák Tudományos Akadémia, Szociológiai Kutatóintézet, Pozsony; Vincze Enikõ, Babes-BolyaiTudományegyetem, Kolozsvár, Románia; Zentai Viola, CEU Közpolitikai Tanulmányok Központja.


fontosabb strukturális jellemzõkre, vala-mint a kulturális adaptáció hasonlóságai-ra és különbségeire hívja fel a figyelmet.

11.. IInntteeggrráácciióóss ppoolliittiikkaa aazz ookkttaattáássbbaann:: aazz aallaappeellvveekkmmeeggjjeelleennééssee aazz iisskkoollaavveezzeettééssggyyaakkoorrllaattáábbaann1

Célunk a következõkben az, hogy az in-tegrációs oktatáspolitikák alapjául szolgá-ló elveket összehasonlítva vizsgáljuk meg,hangsúlyozva az EDUMIGROM projekt ál-tal vizsgált kilenc ország politikájának ha-sonlóságait és különbségeit. A kutatástelõkészítõ országjelentések2 meggyõzõerõvel mutatnak rá arra, hogy az etni-kai/nemzeti kisebbségek és/vagy beván-dorlói háttérrel rendelkezdõk vonatkozá-sában megvalósuló oktatáspolitikák alap-elveit az interetnikus viszonyok társadal-mi beágyazottsága, valamint a kapcsoló-dó állami politikák alakítják. Minden eset-ben az utóbbiaknak lehet befolyásuk ar-ra nézve, hogy az adott országban az et-nikumok közötti kapcsolatokat szabályo-zó jogi és intézményi megoldások, vala-mint az ezekben megnyilvánuló, ezekalapjául szolgáló kulturális meggyõzõdé-sek reprodukciója vagy azok átalakulásavalósuljon meg. Tekintve, hogy az álla-mok etnikai kisebbségekkel, illetve okta-tásban való részvételükkel kapcsolatospolitikái a nemzetállamokból álló Európa,majd az Európai Unió keretei között ala-kultak ki, a köztük meglévõ különbségeknem pusztán a jelenlegi társadalompoliti-

kai feltételek következményei, hanemegyúttal a vizsgálat tárgyát képezõ orszá-gok különbözõ történelmi és geopolitikaiörökségének folyományai is (példáulgyarmatosítás, szocializmus, nacionaliz-mus, valamint a rasszizmus vonatkozásá-ban). Ezen eltérések okán meglehetõsenösszetett feladat az összehasonlításhozszükséges közös nevezõ megtalálása anyugaton élõ migránsok, illetve leszárma-zottaik és a Közép- és Kelet-Európábanélõ romák helyzetének vizsgálatakor,melynek mentén rámutathatunk a „ki-sebbségi lét” hasonló tendenciáira.

Az általunk végzett összehasonlításalapját képezõ fõbb elvek a következõk:

Az 1990 utáni Európában (amely idõ-re kutatásunk korlátozódik) többek kö-zött a nemzetiségi/etnikai kisebbségeketképviselõ aktivisták és politikusok, vala-mint az ügyükkel foglalkozó értelmiségi-ek egyetértésre jutottak bizonyos ve-zérelvek tekintetében, amelyek a kisebb-ségiekre vonatkozó oktatáspolitikákbanfelmerülõ kérdések kezelését is nagy-mértékben meghatározták. E vezérelveka jóléti állam alapelveibõl származnak,valójában ezen elveknek az oktatás spe-ciális társadalmi feladatainak teljesítésé-hez szükséges, célzottan átalakított vál-tozatai. A norvég antropológus, Gulles-tad nyomán nevezhetjük ezeket „átfogókulturális kategóriáknak” (Gullestad1991). A mi esetünkben három ilyen ka-tegóriacsoport van, amelyek különlegesjelentõséggel bírnak, ugyanakkor az in-tegráció szerteágazó kísérleteinek egyér-telmû kereteit adják:

1 Írásunk itt következõ része a kutatás keretében született Comparative Report on Educational Policiesfor Inclusion c. jelentésre épül, annak két fejezetét tartalmazza kisebb átalakításokkal (lásd Szalai Júlia,Marcus Carson, Zuzana Kusa, Vincze Enikõ és Zentai Viola: Comparative Report on Educational Policiesfor Inclusion. EDUMIGROM Comparative Papers. 2009. CEU Center for Policy Studies, Central Euro-pean University. http://www.edumigrom.eu/working-papers)

2 Háttérjelentések itt olvashatók: http://www.edumigrom.eu/working-papers

� az oktatáshoz való hozzáférésben ésaz abban való elõmenetelben megtes-tesülõ alapvetõ polgári jogok;

� a társadalmi helyzetbõl fakadó hátrá-nyok leküzdése és az egyenlõ feltéte-lek megvalósítása az oktatásban;

� a kulturális és nyelvi jogok elismerésea multikulturális oktatás közegében.

A fenti három elem alkotja a közmeg-egyezés ún. „európai” kereteit, a jelentõ-ségüket illetõ egyetértést a jóléti Európaépítõi alakították ki és tartják fenn. Ez a megegyezés azonban olyan, újra és új-ra megnyíló alkufolyamat minduntalanfelülvizsgálásra kerülõ eredménye, ame-lyet a különbözõ aktorok – mint pl. Ke-let és Nyugat, Dél és Észak, tagállamokés csatlakozó államok, régi és új tagál-lamok, roma és nem roma, európai ésnemzeti szereplõk –, valamint változókoalícióik hatalmi helyzetének és befo-lyásának módosulása formál (Vobruba2003). A felsorolt átfogó kategóriák ha-tározzák meg a társadalmi szereplõk el-képzeléseit és gyakorlatát, mint a fenn-tartás nélkül elfogadott és egymássalegyetértésben megállapított kulturálisközmegegyezés elemei, és általában azemlített szereplõk kollektív identitásának(nemzetiség és/vagy európaiság) alapve-tõ fontosságú alkotórészei is. Továbbá –a kategóriák közös aspektusa mellett,amelyen keresztül az európai népek kö-zössége az oktatás területén felmerülõproblémákat és megoldásokat megítéli –megfigyelhetõ az egyes országokbanezek különbözõ jelentésének és jelentõ-ségének kialakulása is. Célunk ebben afejezetben éppen az, hogy rávilágítsunka kisebbségek helyzetével összefüggés-ben, különösen az oktatás vonatkozásá-ban egységesen elfogadott „európai” el-vek különbözõ (ország- és/vagy régió-specifikus) értelmezéseire, és így a vizs-


gált országok közös és eltérõ vonásait ismegnevezhessük.

Az oktatáspolitikák alábbiakban rész-letezésre kerülõ elvei magukon viselik aközelmúltban Európában végbementtörténelmi változások hatásait. Hogycsak a legfontosabb eseményeket és ha-tárvonalakat említsük, amelyek egy sorközvetlen és közvetett hatást fejtettek kia politikák alakulására általában, és ezenbelül az oktatáspolitikára is, utalnunkkell a szocializmus összeomlására, a hi-degháború végére és a Nyugat/Kelet-megosztottság örökségére; a régi és azúj tagállamok közötti megkülönbözte-tés kialakulására; a mindenki számáraegyenlõ esélyeket biztosító szociális Eu-rópa eszméje, valamint a neoliberaliz-mus túlsúlya és az oktatás ehhez kapcso-lódó piacorientált megközelítése közöttikiegyensúlyozatlan relációra; a szemé-lyek nemzeti és kontinentális határokközötti növekvõ mobilitására; de egyút-tal az erõsödõ kulturális és vallási fun-damentalizmusra, valamint a terroriz-mus kihívására és az arra adott válaszok-ra is (Offe 2004; Sen 2006; Phillips2007). Alapvetõen az említett folyama-tok és választóvonalak adják a hátteréta kisebbségekre vonatkozó kétféle átfo-gó politikai szemlélet, a redisztributívpolitika és az elismerés politikája számá-ra (Fraser 1997). Az elõbbi a kisebbsé-gekkel kapcsolatos kérdéseket mint jogiés társadalmi, illetve gazdasági kérdés-kört tárgyalja, és azt a következtetéstvonja le, hogy az oktatáshoz való egyen-lõtlen hozzáférés oka az egyenjogúságotbiztosító megfelelõ törvényi szabályozáshiányában keresendõ (vagyis valószínû-leg jogi eszközökkel megoldható);és/vagy társadalmi/gazdasági tényezõkeredménye, és ekképpen a keletkezõ ne-gatív hatásokat a szociálpolitikai beavat-


kozó intézkedések kompenzálhatják. Ez-zel szemben az elismerés politikája azérintettek figyelmét a kisebbségi helyzetkulturális és nyelvi hatásaira irányítja, ígya keletkezõ követelések és kezdeménye-zések a kisebbségi csoport kulturálisidentitásának fejlõdését szolgálják, mi-közben megkísérlik megteremteni azegyensúlyt a kulturális autonómia és azinterkulturális párbeszéd együttes meg-valósításában (Kymlicka 1995; Parekh2006; Sen 2006).

A kutatásunk célcsoportjait képezõ,egyébként nagyon különbözõ csoportokközötti hasonlóság – amely az összeha-sonlítást egyáltalán lehetõvé teszi – ab-ból ered, ahogy az EDUMIGROM projekta (nemzet)államhoz való viszonyuk alap-ján definiálja azokat. Mindegyik ország-ban olyan emberekrõl van szó, akik mártöbb generáció óta az adott országbanlaknak (és többnyire állampolgársággalvagy a jogi elismertség más formájávalrendelkeznek), de az etnikai „kisebbségilét” folyamatai által érintettek, valaminttörténelmileg úgy tekintenek rájuk, mint„teljesen különbözõkre” (akiket gyakranetnikailag vagy akár fajilag is megkülön-böztetnek). Ebben az értelemben – vala-mint a kisebbségek helyzetének „euró-pai” úton történõ rendezésére vonatko-zó általános megegyezés értelmében –ezek a csoportok célcsoportjai azoknak apolitikáknak, amelyek a társadalmiegyenlõtlenség és a kulturális sokféleségkérdéseivel foglalkoznak (mint az esély-egyenlõségre, a diszkrimináció tilalmára,a multikulturális oktatásra és a nyelvi jo-gokra vonatkozó politika).

Az összehasonlító projektünk általérintett valamennyi országban felisme-rik, hogy állampolgáraik között vannak,akik (a meghatározott módon definiálttöbbséggel szemben) „eltérõ háttérrel”

rendelkeznek, akiknek az esetében na-gyobb a társadalmilag hátrányos helyzetkialakulásának és a kirekesztésnek a ve-szélye. Ugyanakkor hatalmas különbsé-gek vannak a vizsgált országok közöttabban a tekintetben, hogy miként terem-tik meg az egyensúlyt a társadalmi tag-ság és a kultúrák elismerése között, éshogyan értelmezik a társadalmi státus ésaz eltérõ kulturális háttér, valamint vég-sõ soron a társadalmi kirekesztés és akulturális megbecsülés hiánya közti kap-csolatot. Ezek a különbségek a vizsgáltországok között egyértelmûek, és meg-nyilvánulnak már abban is, ahogyan a„problémát”, valamint a „problémás em-berek kategóriáját” megnevezik, akiknektársadalmi helyzetét a teljesítmények sta-tisztikailag is kifejezhetõ alacsonyabbszintje jellemzi a társadalmi, a gazdaságiés a kulturális élet legtöbb területén.Mindamellett az olyan francia kifejezé-sek, mint „külföldi állampolgárságú em-berek”, „külföldön születettek”, „külföl-di származású gyerekek”, „külföldi tulaj-donsággal rendelkezõk”, „bevándorlókgyermekei”, „bevándorlói háttérrel ren-delkezõ gyermekek” hasonló politikai ki-hívásokat és problémákat takarnak, mintaz Európa más országaiban használtegyéb megnevezések. Gondolunk ittolyan meghatározásokra, mint: a német„bevándorlók/bevándorlók leszármazot-tai”, „bevándorlói múlttal rendelkezõk”,„bevándorlói háttérrel rendelkezõk”,„külföldiek”, „német-törökök”, „nem né-met háttérrel rendelkezõk”, „vallási cso-portok”, „nem Németországban születettnémetek”, „menekült tanulók”, „muzul-mán vagy arab származásúak”, „muzul-mán csoportok” fogalmak; vagy a „etni-kai kisebbség”, „nem angol anyanyelvûtanulók”, „etnikai kisebbségek csoportjá-ból származó tanulók”, „kisebbségi etni-

kai csoportok”, „fajilag eltérõ csopor-tok”, „ázsiai tanulók”, „afro-karibi tanu-lók”, „muzulmánok”, „fekete karibiak”brit kategóriák; vagy az olyan északi ter-minusok, mint „etnikai kisebbség”, „be-vándorlók”, „kétnyelvû gyermekek”, „be-vándorlói háttérrel rendelkezõ diákok”;vagy épp a közép- és kelet-európai kife-jezések, mint „roma etnikumú”, „romanemzetiségû”, „roma etnikai kisebbség-hez tartozó”. A megnevezések e szélesköre mutatja az egyes országok külön-bözõ hagyományát arra vonatkozóan,hogy a „más háttérrel rendelkezõket”milyen fogalommal jelöljék, ugyanakkorazt is tükrözi, hogy ezek az országok bi-zonytalanok abban, mi lehet az a politi-kailag korrekt és gyakorlatban is alkal-mazható kategória, amellyel definiálha-tók ezek a könnyen sebezhetõ csopor-tok, amelyek egyetemes jogegyenlõség,esélyegyenlõség, különleges bánásmód,diszkriminációtilalom és multikulturálisprogramok címzettjei.

A társadalmi és kulturális megközelí-tések között megvalósuló egyensúlyozásés a nemzeti identitás kialakításának el-térõ tradíciói miatt az érintett országokoktatáspolitikáit különbözõ mértékbenhatározza meg az egyenjogúság, a befo-gadó társadalom és a kulturális jogokgondolatköre. Ezekre az elvekre az em-lített csoportokba tartozók vonatkozásá-ban végül kihat a nemzetfogalom értel-mezése (állampolgári, kulturális vagy ve-gyes megközelítés), amelyek országon-ként különbözõek, és mindig a történel-mi örökség által meghatározottak (le-gyen az a gyarmatosítás, a szocializmusvagy a gazdasági helyzet okozta tömegesbevándorlás hatása). A következõ háromalpontban a kutatási projektünk kereté-ben vizsgált országok példáján keresztülillusztráljuk a fent leírtakat.


11..11.. AAzz ookkttaattáássii rreennddsszzeerrhheezz vvaallóó hhoozzzzááfféérrééssbbeenn ééss aazz aabbbbaann vvaallóó hhaallaaddáássbbaann mmeeggtteesstteessüüllőő aallaappvveettőő ppoollggáárrii jjooggookk

Ahogy erre már az elõzõ pontban rámu-tattunk, a nyugat-európai és a skandinávországokban élõ „bevándorlói háttérrelrendelkezõk”, és a Közép- és Kelet-Eu-rópában élõ roma etnikumúak jogai or-szágonként különbözõképpen érvénye-sülnek. Egyes államokban ez az egyete-mes (polgári) jogok biztosítását jelenti azegyének számára, amely a történelemsorán mindenfajta politika kialakításábanelõtérbe került, egyúttal nélkülözve azetnikumhoz tartozáshoz fûzõdõ bármelyjog formális elismerését (Franciaország),vagy épp ellenkezõleg, az etnikai/faji kü-lönbségek formális elismerését az egyéb-ként érvényre jutó jogegyenlõség alapve-tõ alkotóelemévé téve (Egyesült Király-ság). Más nemzetállamokban (mint askandináv országokban) a mindenkitmegilletõ polgári jogok fokozatosan töl-tõdtek fel multikulturális eszmékkel,amelyek vagy a nyílt asszimiláció (Dánia),vagy a kulturális sokféleség intézménye-sítése (Svédország) felé vezettek. Egyesországokban (mint Németországban), azinklúziót számos gyakorlati lépéssel va-lósították meg, amelyek épp most értekel a polgári jogok formális kiterjesztésé-nek szintjére az etnikai csoportok nyel-vi/kulturális jogaival kapcsolatos kérdé-sek jelentõségének elismerésével együtt.Az „új demokráciákban” a polgárság újeszméje alakult ki, amelyre részben az ál-lamszocializmus által kényszerített kol-lektivizmus emlékei és élményei, részbenaz európai uniós csatlakozás elengedhe-tetlen elõfeltételét képezõ, új, egyenlõsé-get és diszkriminációellenességet megje-lenítõ szabályozás hatott. Attól függõen,


hogy hol, mikor és hogyan ismerik el azállampolgárság tartalmában még mindigjelen lévõ egyenlõtlenségeket, eltérõ ma-gyarázatokkal és megoldási javaslatokkaltalálkozunk. Ha ezeket az oktatás terü-letére vonatkoztatjuk, azt látjuk, hogybizonyos esetekben a hátrányos helyzettársadalmi aspektusait hangsúlyozzák(Franciaország); vagy az egyéni és kiskö-zösségi felelõsség kerül elõtérbe (Német-ország és gyakran az Egyesült Király-ság); míg más kontextusban az oktatás-ban kell végbemennie annak a folyamat-nak, amely során a sérülékeny csoportoktagjai elfogadott polgárokká válhatnak(skandináv országok); mindemellett másállamokban – többnyire Közép- és Kelet-Európában – ez a „másság” etnokultu-rálisan felfogott pre-modern megnyilvá-nulásaként jelentkezik (többnyire a ro-mákra vonatkozóan), amelyet civilizálniés modernizálni kell, és ekképpen a po-litika és a gyakorlat fókuszpontjába ke-rül. Mint általában a jóléti állam stratégi-ái, az oktatás területén megvalósuló po-litika is attól függ, hogyan fogjuk fel azegyén és az állam kapcsolatát: olyan kap-csolatként, amely állampolgári jogokra éskötelezettségekre épül, vagy etnokul-turális tényezõk összességeként; vala-mint e különbségtételhez kötõdõen, mintaminek az alapjait a nemzet és a törté-nelem általános állampolgári, vagy éppenellenkezõleg, partikuláris, etnikai értel-mezése adja (Kymlicka 2001; Banting2005).

Az „eltérõ háttérrel rendelkezõk” szá-mára formálisan biztosított jogegyenlõ-ség nem elégséges az oktatáshoz valóhozzáférés látványos javításához – ahogyerre az iskolai teljesítményekre vonatko-zó adatok is egyértelmûen rámutatnak(Eurydice 2004; OECD 2007). A beván-dorlókkal és a romákkal szembeni elõí-

téletek, a nyílt vagy leplezett etnikaimegkülönböztetés hatása az érintettektársadalmi helyzetére, és a szankcionálásgyengesége szolgálhatnak magyarázatularra a jelenségre, hogy a vizsgált orszá-gok mindegyikében az említett csopor-tokba tartozók között nõ az iskolából ki-maradók aránya, valamint hogy az államnem képes biztosítani a kötelezõ oktatás-ban való részvételük kikényszerítését(OSI EUMAP 2007; European Com-mission 2008; Brind, Harper and Moore2008). A hiányosságok, amelyekkel e te-rületeken kell szembesülnünk, megerõsí-tik a többség azon álláspontját, miszerint„nincs mit tenni velük”, minden erõfeszí-tés ellenére „õk” nem akarnak integrá-lódni; míg több kisebbségi vezetõ részé-rõl határozottabb kulturálisidentitás-po-litikák megjelenését váltják ki, követelvesaját hagyományaik és autonómiájuk el-ismerését.

11..22.. AA ttáárrssaaddaallmmii hhááttrráánnyyookk lleekküüzzddééssee ééss aazz eeggyyeennllőő eessééllyyeekk mmeeggtteerreemmttééssee aazz ookkttaattáássbbaann

Az iskolázással kapcsolatos egyenjogúsá-got hátráltató társadalmi-gazdasági kü-lönbségek csökkentésének elve nagy-részt az oktatás jóléti funkciójának kon-textusában körvonalazódik. Eszerint atörekvés szerint a jólétnek két különbö-zõ, de egymáshoz kapcsolódó jelentésevan: elõször, egy tág fogalom, amely ma-gában foglal minden olyan programot,amelynek célja szociális jogok biztosításaés szociális védelem garantálása az állam-polgárok számára (Esping–Andersen1990); és másodszor, egy szûk fogalom,amely szerint a jólét olyan intézkedésekösszessége, amelyek célja, hogy elõsegít-sék az egyenlõ feltételek és egyenlõ le-hetõségek megvalósulását a gyermekek

oktatásában. Bár a jóléti rendszerek ésazok tág, illetve szûk értelmezései min-denütt „színvakok”, ez a közös jellegze-tesség elhalványul az univerzalitás meg-valósulási fokának különbségei, a finan-szírozás szintjén érvényesülõ erõteljes ki-egyensúlyozatlanság, valamint a külön-bözõ jogokhoz, javakhoz és szolgáltatá-sokhoz való hozzáférés terén megnyilvá-nuló egyenlõtlenségek mellett. A tág ér-telemben vett jólét alapvetõen befolyá-solja a hátrányos helyzetben lévõ csopor-tok lehetõségeit, valamint azok tagságáta közösségben: egy szó, mint száz, ha-talmas különbség van aközött, hogy va-laki Dániában nõ fel egy munkanélkülicsaládban, vagy Szlovákiában, esetlegRomániában.

Mivel a demokratikus társadalmakbanaz oktatásban testesül meg mindaz, amiaz egyenlõségi elvek alapján védendõ és„szent”, és mivel az oktatásban való rész-vétel Európában minden gyermek szá-mára magától értetõdõ jognak számít(Szalai et al. 2008), a tanulmányi lehe-tõségek között megfigyelhetõ drámaikülönbségek kikényszeríthetnek néhányjóléti intézkedést az egyenlõség érdeké-ben. Ebben az értelemben az oktatásbannem pusztán a tudás átadásának fõ in-tézményét látjuk, hanem a gyermekek ésa fiatalok tömegeinek mindennapját for-máló társadalmi közeget is. Ennek a fel-ismerésnek a fényében állíthatjuk, van-nak olyan „oktatási jóléti” intézkedések,amelyek mindenütt léteznek. Ugyanak-kor az európai országok jelentõs mérték-ben különböznek egymástól intézkedése-ik típusát, terjedelmét és hatóidejét te-kintve. Mindemellett a finanszírozásmértékében is megnyilvánulnak eltéré-sek, valamint vannak különbségek, ame-lyek a sokféle filozófiai és intézményi ha-gyományból erednek, ugyanakkor kifeje-


zésre juttatják a közvélemény változómértékû figyelmét is, amellyel gyerme-kek meghatározott csoportjának okta-táshoz való jogát, illetve érvényesülésétkíséri.

Az etnikai kisebbségi csoportok hát-rányos helyzetét általában mint egymástkeresztezõ társadalmi-gazdasági fakto-rok termékét értékeljük. A legfontosabbszerepet egy globális tendencia játssza: aképzetlen vagy félig képzett fizikai mun-kaerõ keresletének drámai csökkenéseaz elmúlt két-három évtizedben. A tech-nológiai fejlõdés, a racionalizáció, a ter-meléstranszfer és az outsourcing komolymegpróbáltatások elé állította bevándor-lók csoportjait Dániában, Svédországban,Németországban, Franciaországban ésaz Egyesült Királyságban (amely orszá-gok oktatása megfelelt a háború utániévtizedek ipari követelményeinek). A fe-leslegesség érzésének hasonló „sorsá-ban” osztoztak a romák Csehországban,Magyarországon, Romániában és Szlová-kiában (akiknek addig volt munkájuk,amíg a vasfüggöny „védelmet” biztosította KGST gazdaságai számára). Az utóbbiidõkben végbement gazdasági változá-soknak a többségi és a kisebbségi cso-portok közötti különbségeket növelõ ha-tása szorosan kapcsolódik olyan hosszútávú történelmi folyamatokhoz, amelyeka munkavállalás és az oktatás körülmé-nyeinek alakulását is eltérõ utakra terel-ték (Esping–Andersen 1996). A gyarma-tosítás utáni bevándorlási hullám ered-ményeként Franciaországban és az Egye-sült Királyságban dolgozók tömegei ke-rültek a társadalom perifériájára, mígNémetországban, Dániában, Svédország-ban és – kisebb mértékben – Csehország-ban a bevándorlók csoportjainak aszim-metrikus struktúráját azok az állami in-tézkedések alakították ki, amelyek a ha-


zai gazdaságok átmeneti igényeinekmegfelelõen ösztönözték a képzetlenkülföldi munkaerõ toborzását. A közép-és kelet-európai romák helyzete némilegeltért az eddig említettektõl. Tartós gaz-dasági marginalizációjuk és „felesleges”közösségeik kirekesztése a szocializmusalatt csekély jelentõségû ipari foglalkoz-tatottsággá alakult, az így szerzett pozí-ciójukat azonban elvesztették, amikor avilágpiachoz való igazodás következté-ben a szocializmus ipari létesítményeinélkülözhetõvé váltak (Magyarországon,Romániában, Szlovákiában, valamintCsehországban).

Ezeknek a hosszú távon érvényesülõkülönbségeknek a következményei ma ishatnak. Ahogy az oktatásra vonatkozóösszehasonlítható adatok is mutatják, a külföldi/etnikumhoz köthetõ háttérrelrendelkezõk hátrányos helyzete nempusztán úgy létezik, mint társadalmi-gaz-dasági erõk szándékolatlan mellékhatása,azokat aktívan fenntartják, és generáció-ról generációra újratermelik egyéni és in-tézményi csatornák (OECD 2008; Brind,Harper and Moore 2008). Ez megdöb-bentõ tény, az érintett csoportok helyze-tének közelítésében elért olyan nyilvánva-ló eredmények ellenére is, mint amilyene-ket többek között a roma analfabetizmusleküzdésére Romániában és Szlovákiábanindított széles körû programok; illetõlega Németország vagy Franciaország által atöbbség és a kisebbség fiataljai oktatásá-nak közelítése céljából tett intézkedések;esetleg a Dániában és Svédországban mû-ködõ, „lemaradást behozó” felnõttképzé-si rendszer valósítottak meg. Mindezekmellett a szakadék ma is létezik, így aszerencsés vagy kevésbé szerencsés csa-ládi háttér döntõ faktor az oktatásbanvagy azt követõen megnyíló lehetõségektekintetében.

Ahogyan késõbb e jelentésben részle-tesebben is bemutatjuk, a társadalmi-gazdasági háttér tartós hatása mellett azelégtelen nyelvtudás ugyancsak akadályalehet az oktatásban vagy a munkaerõpi-acon történõ boldogulásnak: Németor-szágban és Dániában a nyelv a társadal-mi integráció kulcsa, így a nyelvtudás fej-lesztésében a bevándorlók integrációjá-nak fõ eszközét látják. Romániában,Szlovákiában és Magyarországon anyelvtudásbeli hiányosságok sokszor(nem elhanyagolható) akadályát képezika roma tanulók elõmenetelének. Az or-szágok ez utóbbi csoportjában a korri-gáló intézkedések középpontjában az is-kolai teljesítménnyel kapcsolatos kultu-rális elvárások vannak. Egészségügyiprogramok, étkeztetés és bizonyos higi-éniai szabályok „megtanítása” mint aszegénység leküzdéséért tett jóléti intéz-kedések jelennek meg, azzal a nyíltan ki-mondott másodlagos céllal, hogy márkorán elérjenek bizonyos „civilizációs”eredményeket is.

Mivel az oktatást mint a munkaerõ-piaci részvételhez vezetõ utat értelmez-zük, mindenütt konkrét erõfeszítésekettesznek azért, hogy a tanulók felkészí-tése képessé tegye õket a késõbbiekbena munkanélküliség elkerülésére (és ígymegelõzze annak a jelenségnek az elbur-jánzását, amelyet a családokban kialaku-ló munkanélküliség sokszor ördögi kö-reként szokás emlegetni). Ezzel az irány-vonallal együtt, úgy tûnik, egyre jellem-zõbb az a (politikai) tendencia, amely azoktatást mint polgári és morális kötele-zettséget közelíti meg: a munkanélkü-liség és az alulképzettség közti jól is-mert kapcsolat kontextusában a kisebb-ségek esetében gyakran felmerül, hogysaját tagjait elégtelen tanulmányi teljesít-ménnyel és felelõtlen hozzáállással vá-

dolják.3 Az említett tendenciák ellenére,az oktatáshoz való hozzáférést meg-könnyítõ kormányzati intézkedések egy-re növekvõ jelentõséggel bírnak – külö-nösen annak a határozott politikai pár-beszédnek a fényében, amelynek fóku-szában a tudásközpontú gazdaság áll, ésamely az oktatást mint döntõ fontossá-gú gazdasági befektetést és a fenntart-ható növekedés motorját tartja számon(Európai Bizottság 2007). Ezt az újirányvonalat számos, az oktatásról szó-ló, európai szintû alapdokumentum isfenntartja (Európai Bizottság 2005,2009), és így beszivárogni látszik a tag-államok között zajló politikai párbeszéd-be és politikai irányvonalak kialakításá-nak folyamataiba. Az EU-ajánlásokkalösszhangban, minden ország kormány-zata támogatja az iskola elõtti oktatástmint elsõdleges „befektetést”, bár hatal-mas különbség van az óvodák elérhetõ-ségét és az azokhoz való hozzáféréstkönnyítõ konkrét politikai intézkedésekközött. Az oktatást minden országban atársadalmi státus egyértelmûen jelentõsalakítójának tekintik. Ezzel együtt, bizo-nyos országokban az oktatási rendszerpusztán arra képes, hogy enyhén befo-lyásolja a tanuló családi háttere által már„megírt” életutat. A kisebbségi tanulókjelentõs részére nézve valós veszélye vanannak, hogy a kötelezõ oktatás teljesíté-se után munkanélkülivé válnak, vagy se-gélyekbõl élnek, növekszik azon befek-tetések száma, amelyeknek célja, hogy ahátrányos helyzetû tanulók elkerüljék ahasonló „státusnélküliséget”. Ahogyanaz a felhasznált országjelentésekbõl kiderül, az államokban megvalósított,


vizsgált politikai intézkedések elég haté-konynak tûnnek ahhoz, hogy a tehetsé-ges és szorgalmas tanulókat megóvjákszüleik nem éppen kiváltságos helyzeté-nek öröklésétõl. Mindemellett kevéskezdeményezés képes a hátrányos hely-zetû, átlagos képességû és kivételes tel-jesítményt nem nyújtó tanulókat arraösztönözni, hogy tanulmányaik maga-sabb szintjére törekedjenek.

Az oktatáspolitikák középpontjábanazok a korrigáló intézkedések állnak,amelyek csökkenteni igyekeznek a társa-dalmi-gazdasági különbségeknek a tanu-lók iskolai teljesítményére gyakorolt ne-gatív hatását. Más szavakkal, ezen intéz-kedések célja a lemorzsolódás és az isko-lából való elbocsátás megelõzése, vagypusztán annak biztosítása, hogy az álta-lános iskolai tanulmányok a késõbbi ta-nulmányi és státusbeli elõmenetelt szol-gálják. Azok az intézkedések, amelyek-nek célja, hogy az iskolai teljesítményekegyenlõségét segítsék, feltûnõen változó-ak a vizsgált országokban. Néhányukbana kezdeményezések célja inkább a legal-só (kieséssel fenyegetett) szint megóvá-sa, míg a másfajta egyenlõtlenségek általsújtottaknak kevés segítséget biztosíta-nak a teljesítmény és a karrier terén.

Mindemellett ezek a rendszerek nemmaguktól épülnek fel. Az oktatásban al-kalmazott jóléti eszközök a jóléti államoktípusait tükrözik, meglehetõsen komplexmódon. A gyenge szociális háló és a pre-ventív megoldások hiánya a hátrányoshelyzetû gyermekek tanulmányi lehetõ-ségeiben hézagokat keletkeztet, amelye-ket speciális, célzott programokkal lehetfeltölteni. A felszínen úgy tûnik, van egy

3 Egyes országokban annak biztosítása, hogy a gyermek megfelelõ oktatásban részesüljön, elsõsorbanszülõi kötelezettség (Németország, Szlovákia, Csehország és Magyarország), másutt ez a közösségfeladata, amelynek teljesítése kollektív erõfeszítést igényel (Egyesült Királyság, Franciaország).


fordított korreláció az adott jóléti államuniverzalizmusa és a gyerekek számárakialakított célzott (ellenõrzött eszközök-kel megvalósított) programok között,jobb minõséggel és az egységesen érvé-nyesülõ jólét magasabb fokával csökkenannak a szükségessége, hogy specifikusprogramokat fejlesszenek ki. Ugyanak-kor az univerzalizmus a csoportérzékenymegközelítést teszi lehetõvé: a kiterjedtszociális hálóval rendelkezõ rendszerek(skandináv országok) számos egyenlõsé-get elõmozdító intézkedést beépítettekaz oktatási rendszer mindennapi mûkö-désébe, ahol azok megelõzõ jelleggel éstöbbé-kevésbé láthatatlanul mûködnek.4

Másrészt azok az országok, amelyek csu-pán alapvetõ biztonsági rendszerekkelrendelkeznek, amelyek nem védik meg ahátrányos helyzetû csoportokat a meg-fosztottság többféle megnyilvánulásától,nem feltétlenül indítanak összetett integ-rációs programokat a hátrányos helyze-tû tanulók számára. Ha foglalkoznak isaz õ ügyükkel, ez többnyire az egyéni jó-léti intézkedések szintjére korlátozódik,de általában a családok feladata marad,hogy az adódó nehézségekkel megküzd-jenek.

Ahogy már korábban jeleztük, a vizs-gált országok jóléti rendszerei „színva-kok”, a még mindig létezõ, etnikai hova-tartozásból eredõ hátrányok leküzdése te-kintetében számos megközelítést és kate-gorizálást alkalmaznak. Az oktatás jólétirendszerében a legtöbb ország a „hátrá-nyos helyzetû tanuló” kifejezést használja,és a célcsoportot a család jövedelme, a szü-lõk végzettsége, a rászorulók számára

létrehozott rendszerekben való részvételstb. alapján definiálja. A célcsoport tagjaiáltalában jogosultak anyagi támogatás,ingyenes étkezés, ingyen tankönyvek, is-kolán kívüli szolgáltatások, sõt bizonyossegélyek és ösztöndíjak igénybevételéreis. Az országok egy másik csoportja ahátrányos helyzetben lévõ területek vagyközösségek megnevezésével közelít azoktatásban hátrányos helyzetûekhez, éstervezi meg a korrigáló jóléti intézkedé-seket. Ebben a felfogásban fontos szerepjut a városfejlesztésnek, az oktatásbanbevezetett intézkedések külön közösségiprogramok biztosításával, és a részt ve-võ diákok pozitív megkülönböztetésseltörténõ bekapcsolásával csatlakozó ele-meknek számítanak.

A hátrányos társadalmi-gazdaságihelyzet mint a tanulmányi elõmeneteltakadályozó tényezõ és a lehetõségek te-rén jelentkezõ, hosszú távú egyenlõtlen-ségek forrása, a legösszetettebb módonaz etnikai vonalak mentén történõ elkü-lönítés változó formáiban lelhetõ fel. Aszegregáció jelenségét a vizsgált orszá-gok mindegyikében tapasztalták, és sok-ban közülük úgy tekintenek rá, mint azegyenlõ elosztás, vagy az etnikumközikapcsolatok terén jelentkezõ bajok fõforrására.

Összhangban a kérdés fontosságával,határokon átívelõ viták folynak a szegre-gáció okairól és több szempontból is hát-rányos következményeirõl, amellyelegyütt mindig jelen van a vita ellentétesoldalán az a vélekedés, miszerint az et-nikai alapú elkülönítés bizonyos elõnyeithangsúlyozza. Vannak országok és hely-

4 Legalább két oka van „láthatatlanságuknak”. Elõször is, az a tény, hogy már évtizedek óta mûköd-nek, a mindennapi élet természetes, észrevétlen alkotóelemeivé tette õket. Másodszor, nem tesznekkülönbséget az egyes csoportok között, így a rendszer elkerüli azt a csapdát, hogy a társadalmi igaz-ságosság vitatott kérdései mentén látható határokat húzzon.

zetek, ahol az etnikai alapú (iskolai) szeg-regációt a társadalmi szegregációra ve-zetik vissza, míg más esetekben a jelen-ség kulturális elemeinek (köztük a több-ség részérõl megnyilvánuló rasszista elõ-ítéletek és a kisebbség részérõl megvaló-suló önvédõ mechanizmusok) hatása ke-rül a középpontba. Olykor a szegregációbizonyos gyakorlatai azért válnak elfoga-dottá, mert jobbító hatást ígérnek, pél-dául, hogy felkészítik a hátrányos hely-zetûeket a többségi társadalomba törté-nõ megfelelõ integrációra (mint Német-országban és Romániában). Olykor aszegregációt a szülõi (vagy tanulói) isko-laválasztás liberalizációja (mint a brit ésa skandináv iskolarendszerek esetében),vagy a vizsgált országokban megfigyel-hetõ követõ mechanizmusok mellékhatá-saként látják.

Mindent egybevetve a tudósok azthangsúlyozzák, hogy – ahol jelen van –az iskolai szegregáció nem egyszerûenköveti a lakosságon belüli szegregációt,hanem olyan helyi jellegzetességekbõl fa-kadó tényezõk komplex összjátékábólered, mint a földrajzi helyzet, az anyagifeltételek, a történelem által meghatáro-zott társadalmi pozíció, a rasszizmus, abizalom kölcsönös hiánya, meghatáro-zott iskolák története, a szülõi választás-ra fektetett hangsúly, vagy az iskolairendszeren belüli nyomon követés konk-rét intézkedései.

Tulajdonképpen az iskolai szegregációproblémája és a deszegregációs kísérle-tek elõhozzák azt a régi kettõsséget,amely sok európai országban létezik azegymás mellett élõ kultúrákkal kapcso-latban, vagy legalábbis azokban a véleke-désekben jelen van, amelyek azt taglal-ják, hogy mi lehet a különbözõ etnikai-kulturális csoportok azonos társadalmihelyen történõ osztozásának legjobb út-


ja, és hogyan biztosítható az egymás köz-ti megértés és a kommunikáció minimu-ma. Amikor politikai alternatívákról vanszó, ezek a kérdések átalakulnak az et-nikai vonalak mentén történõ elkülönítéspozitív és negatív hatásaiból eredõ dilem-mává. Egyrészt, a szeparáció a kisebbsé-gi csoport érdekeit is szolgálni látszik az-által, hogy biztosítja az anyanyelvi okta-tás lehetõségét (vagy, ahogy mondaniszokás, egy olyan környezetben, ahol„közülük valókkal” találkoznak, így nemkell megküzdeniük a negatív elõítéletek-kel). Másrészt, félõ, hogy az elkülönítés(különösen, ha tartós), megakadályozzaa „másik” etnikumhoz tartozókkal valókommunikációnak és az iskolán kívüli,többetnikumú környezetben való teljesí-tés módjának elsajátítását (annak veszé-lyével, hogy megerõsödik az az etno-centrikus meggyõzõdés, amely szerint azetnikailag „más” veszélyt jelent „ránk”, atöbbségre). Mindent egybevetve, e di-lemmák is mutatják, hogy egy olyan je-lenség – az iskolai szegregáció –, ame-lyet a leghátrányosabb helyzetben lévõetnokulturális és társadalmi csoportok(mint a roma bevándorlók) tapasztalnak,hogyan jelenthet kihívást az etnikumokközötti kapcsolatokat szabályozó elvekegész rendszere számára, bármely nem-zetállam esetében. Azt is bizonyítja, hogya legelnyomottabbak szemszögébõl meg-fogalmazott javaslatok átalakulást gene-rálhatnak a szélesebb politikai arénában,azáltal, hogy a figyelmet a „saját kultúrairánti” lelkesedésrõl a befogadó társada-lomban az interkulturális párbeszédmegvalósítására irányítják. Azonban azoktatáspolitika területén a deszegregációaz említett elmozdulásnál jóval összetet-tebb folyamat. Ez nem pusztán olyaneszmék és politikák kifejlesztését jelenti,amelyek a szegregációt mint a hátrányos


helyzet lehetséges forrását megszünte-tik, hanem a csoportok nyelvi/kulturálisjogainak tiszteletét is igényli. Mindeztanélkül, hogy az azokat alkotó egyénekemberi jogai sérülnének, sõt, a szüksé-ges szociálpolitikai egyensúlyt is meg kellteremtenie, azáltal, hogy egyszerre biz-tosítja a kultúrák közötti megértés és egytöbb etnikumú környezetben a társadal-mi együttélés feltételeit (Huttova, McDo-nald and Harper 2008).

11..33.. AA kkuullttuurráálliiss ééss nnyyeellvvii jjooggookk eelliissmmeerréésseeaa mmuullttiikkuullttuurráálliiss ookkttaattááss kkoonntteexxttuussáábbaann

A kulturális jogok az elismerés politiká-jának részeként az európai politika ésazon belül az oktatáspolitikák területé-nek egyik legvitatottabb kérdéskörét al-kotják. A jogosultságok széles palettájátfoglalják magukban, az „anyanyelven” a„saját történelemrõl” való tanuláshoz fû-zõdõ jogtól a nyílt vagy burkolt faji meg-különböztetés megszüntetésének igényé-ig, de azt is, hogy a fundamentalista kul-turális meggyõzõdéseket elkerülve tart-sák fent a hagyományok és a különbözõ-ség iránti tiszteletet; valamint az in-terkulturális kommunikáció és kölcsönösmegértés jelentõségének elismerését. Is-mét országról országra változik a dön-téshozók és az elemzõk álláspontja e té-mák kapcsán, attól függõen, hogy milye-nek az adott állam kulturális találkozá-sokkal és interakciókkal kapcsolatos ta-pasztalatai, illetve milyen kihívásokkalszembesült ezen a téren (Fraser 1997;Kymlicka 1995, 2001). Amikor kultúrá-val kapcsolatos kérdésekrõl, illetve jo-gokról van szó a vizsgált országokban, aleginkább zavarba ejtõ aspektusok köré-be sorolható többek között az etnikaikisebbség kulturális asszimilációja a „val-lási fundamentalizmus” és a „muzulmán

terrorizmus” veszélyével együtt értel-mezve (például Nyugat-Európában a be-vándorlók esetében), illetve a „szegény-ség kultúrája”, beleértve a bûnözést ésaz erõszakot (fõként a közép- és kelet-európai romák esetében). Mindkét eset-ben az említett aspektusok egy patriar-chális rendszerrel karöltve jelentkeznek,amely viszont inkompatibilis vagy egye-nesen ellentétes a „nyugati moderni-tással”.

Az (etnikai kisebbségi) oktatás kultu-rális vonatkozásaival kapcsolatos ország-specifikus politikák többnyire az oktatásnyelvére utalnak, valamint arra, hogy akisebbség anyanyelvét is oktassák az is-kolákban. A nyelveket gyakran pozitívértékek (mint identitás és sokféleség)hordozójának tekintjük, máskor félreér-tések, társadalmi feszültségek és konflik-tusok okozóivá válhatnak. Idõrõl idõre anyelv mint az integráció és az asszimilá-ció fontos eszköze kerül elõ, de az ellen-állás, az elkülönülés és az ellenségességeszköze is lehet. A hosszú gyarmati múlt-tal rendelkezõ országok esetében a be-vándorlók „saját nyelve” használatánakfolytonosságát sokszor az anyaországbavaló visszatérésre történõ ösztönzésnektartják, valamint az egyenlõ bánásmódelvétõl való eltérésként tekintenek rá.Közép- és Kelet-Európában a romáknyelvének nemzeti kisebbségi nyelvkénttörténõ elismerése egyik jele volt annak,hogy a roma etnikumúakat a többségegyenlõ partnereként kezelik, azonban –egyesek szemében – ez egyúttal a romákszegregációja és potenciális kizárásaújabb mechanizmusa megjelenésénekkockázatával járt.

Annak tükrében, hogy az EurópaiUnió ismételten kinyilvánította a kultu-rális sokszínûség értékét, a multikultu-ralizmust minden tagállamban üdvözlik,

vagy legalább formálisan fenntartják.Ugyanakkor tapasztalataink a multikul-turalizmus gyakorlati megvalósulásárólmeglehetõs sokszínûséget mutatnak, apusztán hivatalos elismeréstõl (mint Dá-niában) a szkeptikus megközelítésen ke-resztül (mint Németországban) a majd-nem teljes visszautasításig (mint Fran-ciaországban). Ugyanakkor történelmiörökségük, a jelenlegi etnikumközi kap-csolatok struktúrája és a politikai irány-vonal kialakításának szélesebb kereteifüggvényében a kulturális sokféleségkülönbözõ konkrét tartalmakat hordoz-hat. Az e jelenségrõl kialakult eltérõ ta-pasztalatok mint párhuzamos világokmanifesztációi azt eredményezik, hogyaz érintettek az eltérõ kulturális tradíci-ókat annak tudatában mûvelik, hogyazok elkülönülést és kulturálisan moti-vált konfliktusokat is eredményezhet-nek. Az eltérõ tapasztalatok meghatá-rozzák azoknak az erõfeszítéseknek afokát, amelyeket az egyes országoktesznek annak érdekében, hogy a mul-tikulturalizmust az iskolai életbe integ-rálják. Bárhogy is, több évnyi odaadó éslelkes kísérletezés után, ma a szkepticiz-mus és a kritikus hozzáállás jellemzõ.Eszerint a szakértõk, az aktivisták, a pe-dagógusok és a döntéshozók folyama-tos és odaadó munkáját a multikul-turalizmus eszméjének és gyakorlatánakfelülvizsgálatában, és azt az új idõk szel-leméhez történõ alakításában szintén elkell ismerni. Következésképpen azinterkulturális oktatás eszméjében ben-ne rejlik az a lehetõség, hogy a kulturá-lis sokféleség pozitívumait megmentseazáltal, hogy a kulturális bezárkózás he-lyett a kölcsönös kulturális nyitottságotszorgalmazza. De mind ez ideig ez csu-pán mint új (vagy megújított) ígéretekés ötletek halmaza létezik, megvalósítá-


sára irányuló valós politikai és pénzügyielkötelezettség nélkül (Huttova, McDo-nald és Harper 2008).

22.. AAzz ookkttaattááss sszzeerreeppee aazz eettnniikkaaii kkiisseebbbbssééggii ffiiaattaallookkhheellyyzzeettéénneekk aallaakkííttáássáábbaann

A következõkben a fennálló oktatásistruktúrák, kialakult politikai keretek ésjellemzõ iskolai gyakorlatok hatását ele-mezzük az etnikai kisebbségi fiatalokmindennapi életére és lehetõségeire avizsgált országokban. A hatást a külön-féle társadalmi összetételû iskolák telje-sítménye, valamint a kisebbségi fiataloktöbbségi társaikhoz és egymáshoz viszo-nyított eredményei alapján értékeljük. Ahatásokat tágabb társadalmi keretekbenis értjük, figyelembe vesszük a befoga-dásra és a kizárásra épülõ mintákat a fi-atalok tudáshoz való hozzáférésében ésaz erre épülõ életlehetõségekben. Az ok-tatásbeli teljesítmény és elõmenetelegyes nemzetközileg elfogadott árfogóértékeléseinek (Eurydice Network 2004;OECD 2006, 2007, 2008; EuropeanCommission 2008; Brind, Harper, andMoore 2008; Huttova, McDonald, andHarper 2008) felhasználása mellett azEDUMIGROM-háttérjelentések szolgál-nak az új adatok fõ forrásaként.

22..11.. AAzz ookkttaattááss sszzeerrvveezzééssee,, ffiinnaannsszzíírroozzáássaaééss eelllleennőőrrzzééssee

A vizsgált kilenc országban az alap- ésközépfokú oktatás szervezésének és ve-zetésének különbözõ modelljei érvénye-sülnek. A közigazgatási és kormányzatihagyományoknak megfelelõen szövetsé-gi (Németország), centralizált (Francia-ország), regionálisan szervezett (Svédor-


szág, Dánia és Románia) és eltérõen, dehangsúlyosan decentralizált (Egyesült Ki-rályság, Csehország, Szlovákia és Ma-gyarország) rendszerek felelõsek az ok-tatási feladatok szervezéséért, finanszí-rozásáért és felügyeletéért. Ahol a helyiönkormányzatoknak jelentõs szerepükvan a közoktatás finanszírozásban (gyak-ran a központi állami költségvetésselegyütt) és irányításában, ott a nemzetitantervet, a tanárképzést és a felügyele-tet a központi igazgatás végzi (Németor-szág, Szlovákia, Románia, Dánia, Svéd-ország, Egyesült Királyság). A kiegyen-súlyozottan decentralizált rendszerekkelellentétben egy túlzottan decentralizáltrendszerben a központi oktatásügyi ha-tóságok rendelkezései és utasításai alólkönnyen ki lehet bújni, ez pedig közvet-lenül hatást gyakorol az etnikai kisebb-ségek oktatására a területi (földrajzi)egyenlõtlenségek kialakulása esélyéneknövelésével. (OECD 2006, 2007). Az ok-tatási igazgatás módja befolyásolja, deteljesen nem határozza meg az iskolaikörzetek kialakítását, az intézményi dön-tések önkényességének mértékét, a sem-leges vagy kirekesztõ gyakorlatokat aforrások elosztásában, a tanárok kivá-lasztásában és, legfontosabbként, a gyer-mekek elhelyezésében.

Európa-szerte az állami szektor domi-nál az iskolák tulajdoni viszonyaiban ésfenntartásában, még ha létezik is munka-megosztás a központi kormányzat, a ré-giók (szövetségi államok) és a helyi ön-kormányzatok között. A független és ma-gániskolák száma nõ, ebben a kategóriá-ban a legjellemzõbbek az egyházi/vallásiiskolák a régi tagállamokban és a világi/al-ternatív és egyházi iskolák keveréke azújakban. Az EDUMIGROM-háttérjelenté-sek szerint a független iskolák általábannem oktatnak etnikai kisebbségekhez tar-

tozó szignifikáns számú diákot, és – né-hány új, kísérleti multikulturális iskolátóleltekintve (Egyesült Királyság, Dánia) –nem is számukra alapítják õket.

Mindemellett az etnikai kisebbségekáltal, valamint az õ számukra alapítottfüggetlen iskolák száma növekedõ ten-denciát mutat az elmúlt években, mind arégi, mind az új tagállamokban. Ez az újjelenség minden politikai irányból kapottpozitív és negatív társadalmi reakciókatis. A felügyeleti funkciókat a legtöbb ok-tatási rendszerben a nemzeti/szövetségihatóságok látják el, bár a decentralizál-tabb rendszerekben a helyi iskolai taná-csok és a helyi önkormányzatok is ren-delkeznek minõségellenõrzési és értéke-lési feladatokkal.

Háttérjelentéseink azt mutatják, hogya kiegyensúlyozott decentralizáció nemfeltétlenül vezet a minõségellenõrzés ésa teljesítményi egyenlõtlenségek vizsgá-latának lazulásához a nemzeti vagy azalatti szinteken. A jól mûködõ felügyele-ti rendszerek figyelmeztethetik a nemze-ti döntéshozókat és az iskolák vezetõit ajelentõs, iskolák közötti és azokon belü-li egyenlõtlenségekre. Az egységesítettfelügyelet hiányában ugyanakkor a prob-lémák jelzése is hiányzik, vagy a kutatók-ra és a civil társadalom tagjaira hárul (pl.Magyarországon). Néhány országban atanárok elhelyezése centralizált az isko-lai igazgatásban meglévõ különbségek el-lenére (pl. Németország, Franciaország).A fõ elhelyezési elvként használt érdem-alapú elismerés olyan folyamatokhoz ve-zet, amelyek a legjobb iskolákba juttat-ják a legjobb tanárokat, és így a problé-másabb iskolák a gyengébb oktatóknakmaradnak. Az etnikai kisebbségekheztartozó fiatalok szükségleteit figyelembevevõ pozitív diszkrimináció bevezetéséretett kísérletek a tanárok szerzõdtetésé-

nél gyakran formális egyenlõségi szabá-lyokba ütköznek (Németország), vagy ahozzájuk kapcsolódó stigmatizációtól va-ló félelem hiúsítja meg õket (Románia).

Egyes országokban az iskolai taná-csok és a helyi önkormányzatok jelentõsszereppel bírnak a tanterv elkészítésé-ben, a tágabb pedagógiai szabályok ki-alakításában és a felvételi politikában. Aszülõk részvétele az iskolai tanácsbanvagy más, az iskolához kapcsolódó szer-vekben országról országra változik.Franciaország kivételével a szülõketmegpróbálják valamilyen formában be-vonni az iskolai vezetésbe és döntésho-zatalba. Elméletben a szülõk részvételeaz iskolai döntések és a teljesítmény fel-ügyeletében érzékenyebbé teheti az isko-lai vezetést a kisebbségi fiatalok sajátosigényei iránt, a gyakorlatban azonban abefogadásnak ez az útja csak a közép- ésfelsõbb osztálybeliek számára teszi lehe-tõvé, hogy véleményüket hangoztassák.A formalizált szervekben való részvételolyan önbizalmat és kompetenciákat igé-nyel, amelyek az etnikai kisebbségi szü-lõkbõl gyakran hiányoznak.

Úgy tûnik, hogy az oktatási gyakorla-tok három nagyobb csoportja van a leg-nagyobb hatással az etnikai kisebbségi fi-atalokra: a besorolás és az elhelyezésmintái a közoktatás különbözõ szintjein;az integrációs célú oktatási módszerekbevezetésének feltételei; és az iskolák tá-gabb tanulási környezetében (az iskolaivezetés hatáskörén kívül) fennálló hátrá-nyok kiegyenlítésének képessége. Az ok-tatási szolgáltatásoknak a kisebbségiekkarrierjére gyakorolt hatását illetõenszintén három jellemzõt különböztethe-tünk meg: a minõségi oktatáshoz valóhozzáférés lehetõségei a felvételre, arészvételre és a tanulmányok befejezésé-re vonatkozó adatok alapján; az iskolai


eredmények; és a további oktatási szin-tek felé való mobilitás, valamint a mun-kaerõ-piaci részvétel alapján.

A vizsgált kilenc ország döntéshozóirais hatással lévõ trendek következõ áttekin-tésében a jellemzõ oktatási gyakorlatokatés eredményeiket írjuk le, az okokat és ahatásokat nem analitikusan vizsgáljuk, ha-nem csupán a legjelentõsebb tendenciákraés összefüggésekre mutatunk rá.

22..22.. AA ggyyeerrmmeekkeekk bbeessoorroolláássaa ééss eellhheellyyeezzééssee

A gyermekek tehetsége és képességeiközötti különbségekre reagálva, illetveazokra építve, az iskolák különbözõ „út-vonalakat”, pályákat hoznak létre szá-mukra, hogy az oktatási térben fennállókeresletet és kínálatot összeegyeztessék.Azon általánosan elfogadott norma elle-nére, amely szerint az általános iskolaioktatásnak társadalmi helyzettõl függet-lenül elérhetõnek kell lennie a gyerme-kek számára, az iskola megkezdése semproblémamentes néhány etnikai csoport-hoz tartozó gyermekek számára Európá-ban. A nemzetközi statisztikák szerintmég a legjobban teljesítõ országokban isátlagosan körülbelül a gyermekek 5 szá-zaléka nem jár iskolába (European Com-mission 2008; Brind, Harper, and Moore2008). A lemorzsolódásra leginkább haj-lamos csoportok a menekültek, a kitele-pítettek, a nomád csoportok és az illegá-lis bevándorlók gyermekei (Huttova,McDonald, and Harper 2008).

Háttérjelentéseink a szabályozás kü-lönféle rendszereit mutatják be a mig-ránsok és a kisebbségiek iskolázáshozvaló hozzájutása vonatkozásában. Né-metországban a szabályozás szövetségiállamonként változik, egyesek megenge-dik, mások akadályozzák a nem doku-


mentált migránsok oktatáshoz jutását.Az Egyesült Királyságban az alapfokú ok-tatás mindenki számára hozzáférhetõ,míg Romániában a hatóságok megtagad-hatják azoktól, akiknek nincs születésianyakönyvi igazolásuk, ami a romák kö-rében gyakori. A gyermekek általános is-kolai elhelyezése a teljes oktatási rend-szer egyik legvitatottabb eleme vala-mennyi országban, és különös jelentõ-séggel bír az etnikai kisebbségi fiatalokéletében. Az iskolai körzetek kialakításaa leggyakrabban használt eszköz az uta-zási távolság, a létszám és a forrásmeg-osztási feladatok figyelembevételével ki-alakított vonzáskörzetek szabályozásá-hoz. Eredetileg úgy jelölték ki az iskola-körzeteket, hogy azokban különbözõ et-nikai és társadalmi hátterû diákok ki-egyenlített keveréke jöjjön létre. Háttér-jelentéseink szerint manapság a beisko-lázás közigazgatásilag meghúzott hatá-rait két irányból vitatják vagy támadják:nem adnak teret a versenynek, avagy ép-pen ellenkezõleg, az egyenlõségi szem-pontokat nem képviselik hatékonyan.Ahol az etnikai kisebbségek meghatáro-zott városi körzetekben vagy vidéki járá-sokban koncentrálódnak, ott a szigorúanalkalmazott körzeti rendszer magától ér-tetõdõen vezet etnikailag megosztott is-kolákhoz. Ahol a szülõi döntéseknek na-gyobb tere van, a diákok teljesítményé-nek iskolák közötti különbségei a „fehé-rek meneküléséhez” (white flight) vezet-nek bizonyos iskolákból vagy körzetek-bõl. Franciaországban és Németország-ban elismert tény, hogy az iskolai körze-tek reprodukálják az egymás mellett élõközösségek közti egyenlõtlenségeket: aziskolák eredményei tükrözik a lakóhelyiszegregációt. Az iskolai körzetek köny-nyen az intézményesített megkülönböz-tetés alapjává válhatnak, de megváltoz-

tatásuk jobb megoldás, mint teljes eltör-lésük.

Jó néhány országban az iskolakörze-tek az iskolák számára kötelezõek, de aszülõk döntési lehetõségeit nem korlá-tozzák. A szabályozás és a választási le-hetõségek e kombinációjában (pl. Cseh-ország és Magyarország esetében) a kör-zeten belüli gyermeket az iskola nem uta-síthatja el, de a szülõ kereshet a körze-ten kívül iskolát. Néhány esetben a szo-ciálisan hátrányos helyzetû családokbólszármazókat nem lehet elutasítani, vagyõket kell elõnyben részesíteni, ha versen-gõk közül kell választani. Ez a jómódúszülõk számára nyitva álló lehetõségek(utazás, elköltözés) kompenzációjáraszolgál az erre nem képes szegényebbcsaládok irányába, amelyek között amigránsok és a romák felülreprezentál-tak. Elméletben az iskolai körzetek állan-dó módosítása követheti a közösségekszociális összetételét, de ez nem feltétle-nül áll a helyi önkormányzatok döntés-hozó szerveit gyakran kontrolláló több-ségi lakosság érdekében.

A gyermekek elhelyezése és szétvá-lasztása a különbözõ iskolatípusok kö-zött, valamint az iskolákon belül, külön-bözõ programok és tagozatok között, el-viekben a motivációt és a tanulási képes-ségeket illeszti az iskolában hozzáférhe-tõ különbözõ oktatási szolgáltatásokhoz.A vonatkozó szakirodalom nem hagykétséget afelõl, hogy a társadalmi mobi-litásban kulcsfontosságú választóvonal afelsõoktatáshoz vagy a középfokú okta-tást követõ képzésekhez vezetõ utak ésa tanulást azelõtt bevégzõk között húzó-dik (Checchi and Brunello 2006; Hut-tova, McDonald, and Harper 2008). En-nek megfelelõen, a beiskolázás és a cso-portba sorolás nemcsak az iskolai rend-szerben, hanem a felnõtt életpályán is

meghatározó úthoz vezet. Így minélelõbb kerül sor a szelekcióra, és az mi-nél inkább kizárólag a teljesítménymuta-tókon alapul, annál inkább akadályozza atársadalmi mobilitást. Az OECD-orszá-gokban az elsõ válogatás általában 10 és17 éves kor között történik. Ezen belülviszonylag korán (11 éves korban vagyez alatt) Németországban, Csehország-ban, Magyarországon és Szlovákiában,késõn (16 éves korban vagy a fölött) Dá-niában, Svédországban és az Egyesült Ki-rályságban (OECD 2007, p. 38).

A 2006-os PISA nemzetközi felmérésbemutatja, hogy az intézményi szétvá-lasztás közeli kapcsolatban van a szülõktársadalmi-gazdasági hátterének hatásá-val a diákok teljesítményére. A vizsgála-ti eredmények azt mutatják, hogy minélelõbb választják szét a diákokat és indít-ják el õket különbözõ programokban,annál erõteljesebben befolyásolja a diá-kok teljesítményét az iskola társadalmi-gazdasági profilja (ibid, p. 7).

A gyermekek tanulmányi eredményalapú szelektálása és besorolása, az igé-nyek és az ízlések figyelembevétele he-lyett, az alaptendencia Franciaországbanés Németországban. Az Egyesült Király-ságban a gyermekek és a szülõk vágyaiés döntései is szerepet kapnak a dönté-sekben. Az új tagállamokban a besorolásszintén a teljesítményen alapul, ami odavezet, hogy a hátrányos helyzetû romafiatalok alacsony mobilitási lehetõségek-kel és magas iskolaelhagyási aránnyalrendelkezõ iskolákba terelõdnek. A leg-több vizsgált országban a besorolásirendszerek rugalmatlanok. Ha van ismozgás, az kevés kivételtõl eltekintve le-felé történik. Az etnikai kisebbségi diá-kok szülei kevésbé alkalmasak arra, hogya kiválasztás mûködését felfogják. Azegységes iskolák sikerei a korai besoro-


lás elkerülésében (mint a német és az an-gol példák mutatják) semlegesítik a diá-kok számára elõre kijelölt karriereket.Néhány más példa azt mutatja, hogy abesorolást anélkül, hogy a teljes rendszerminõségét vagy hatékonyságát kockáz-tatnánk, el lehet halasztani a korai kö-zépfokú képzésbõl a késõire (Dánia ésSvédország). A svéd rendszer, más euró-pai modellekkel összevetve, meglehetõ-sen integrálónak tûnik, mivel az általánosismereteket preferálja a szakmai ismere-tekkel szemben, még a gyakorlati orien-táltságú iskolákban is.

A legtöbb országban a középiskolaiképzés versengõbb lett az elmúlt évek-ben, és így a hozzáférés gyakran a szü-lõk anyagi helyzetén múlik. A középisko-lákban a vezetõ hatóságoknak és a taná-csoknak nagyobb szerepük van a tanter-vek, a tárgykörök, a követelmények stb.bizonyos sajátos igényeknek megfelelõkialakításában, mint az általános iskolá-ban. Érdemes megjegyezni, hogy a kö-zépfokú oktatás hasonló hagyományaibólmég földrajzilag és kulturálisan közeli or-szágokban is különbözõ minták alakultakki. A klasszikus német gimnázium hatás-sal volt mind a jelentõs különbségtételtlehetõvé tevõ dán modellre, mind az in-tegrációt alapelvként védõ svédre. Aszakképzés gyakran nemcsak az oktatászsákutcája, hanem a diszkriminációs gya-korlatok színtere is, amelyekkel az etni-kai kisebbségi fiatalok szembesülnek.Néhány országban, amelyek nem is a leg-rosszabb munkanélküliségi rátákkal ren-delkeznek a fejlett európai gazdaságokközött, nagyon nehéz szakmai gyakorla-ti helyet találni (Dánia, Franciaország). Adiákoknak saját maguknak kell alkalmashelyet keresniük, ami a megfelelõ társa-dalmi kapcsolatok híján nehéz feladat, ésnyílt vagy burkolt diszkriminációnak te-


heti ki a diákokat. Másképpen fogalmaz-va: a szakképzésben az etnikai kisebbsé-gi fiatalokat olyan hatások érik, amelyeknemcsak hátrányaikat sokszorozzákmeg, hanem amelyek miatt karrierjükelején a fölöslegesség érzetével is talál-koznak.

22..33.. AA ssookksszzíínnűűsséégg kkiihhíívváássaaii aazz iisskkoollaaii ggyyaakkoorrllaattookkbbaann

Az iskolák olyan tereket képeznek, ame-lyekben a tanítás és a tanulás napi gya-korlata a társadalmi különbségeket isérinti, és így a diákokat és szüleiket azelfogadható és elfogadhatatlan társadal-mi klasszifikációk módjairól is orientál-ják. A tanterv, az értékelés, a pedagógi-ai eszközök és a gyermekek csoportosí-tása az osztályok között mind szerepetjátszanak azokban a gyakorlatokban,amelyek az iskolai sokszínûséget alakít-ják. Bár e kutatás az alapoktatást vizs-gálja, jól dokumentált, hogy az általánosiskolák viszonyulása a kulturális sokszí-nûséghez összekapcsolódik az óvodai ésa bölcsõdei ellátások helyzetével és hoz-záférhetõségével. Az iskolát megelõzõgyermekgondozási intézmények a jellem-zõ család-, nõ- és jóléti politikák miattváltozatosak Európában. Általánosan el-mondható azonban, hogy ezen intézmé-nyek gyakran kevésbé hozzáférhetõk azetnikai kisebbségek számára, mint atöbbségi családoknak. A helyzetért a fi-zetési kötelezettségek, a fizikai távolság,a szülõk és a vezetés közötti kölcsönösbizalmatlanság a felelõsek.

Az EDUMGIROM projekt valamennyiországában megfigyelhetõ volt az etnikaikisebbségi és a migráns népesség kon-centrációja egyes körzetekben, iskolatí-pusokban és osztályokban. E csoportokmegfogható jelenléte gyakran kívánja

meg elõkészítõ és speciális osztá-lyok/órák létrehozását a nyelvi és a kom-petenciafejlesztés terén. A különleges ne-velési igényekre épülõ oktatás nem jelentgondot, ha párhuzamos vagy választha-tó formában mûködik, és a képzés fõáramába való bekapcsolódáshoz vezet.De ezek az osztályok gyakran váltak ál-landó, a szegregációhoz vezetõ, azt erõ-sítõ képzõdményekké. Ezenkívül mindenországban speciális osztályok szolgálnaka fogyatékos gyermekek nevelésére. Kü-lönbözõ vizsgálatok szerint az ilyen osz-tályokban nagy a kisebbségek aránya; afizikailag vagy szellemileg fogyatékosgyermekek csoportját összevonják azok-kal, akik tanulási vagy magatartási ne-hézségekkel küzdenek, így az etnikai ki-sebbségi gyermekek felülreprezentáltaklesznek az utóbbiak között (Harry andKlingner 2005; Huttova, McDonald, andHarper 2008). Az etnikai és más meg-osztottságoknak megfelelõen egyenlõtle-nül elosztott kulturális kompetenciák ígybebetonozódnak a képességek és a fo-gyatékosságok társadalmi kategóriáiba,elrejtve a megosztás gyakran etnikai vol-tát. Az új tagállamokban a sajátos neve-lési igényû (SNI) gyermekek kategóriájaolyan gyakorlatot jelent, amelyben a ro-ma diákokat elkülönítik, számos esetbenegyértelmûen diszkriminatív módon. Asajátos nevelési igényû gyerekeknekajánlott elkülönített oktatás a szegregá-ció legfõbb formájává válik. Az SNI kate-gorizálásra vonatkozó statisztikák önma-gukban elegendõk lennének az intézmé-nyi szegregáció hatásának bizonyítására,de összetett kutatási eredmények is ki-mutatják a hibáztatható gyakorlatokat(Kende and Neményi 2006). A diákokvizsgálata az SNI-státusra jelölésbengyakran hozzáértés és korrektség nélkültörténik, vagy ha jó szándékú is, a több-

ségi társadalom által elfogadott képessé-geket és jártasságokat vizsgálja. A romaszülõk gyakran elfogadják az SNI-osztályt a gyermekek biztonságos kör-nyezetéért, de Magyarországon beszá-moltak már a besorolási döntést kétség-be vonókról is, akik elindultak az elisme-rés felé vezetõ úton. A különleges isko-lák kiegészítõ forrásokat kapnak, ami azSNI-diákok felvételét ösztönzi (Magyar-ország, Szlovákia, Románia). Magyaror-szágon, a közelmúltban meghozott dön-tések eredményeként az SNI-diákokatnem lehet speciális iskolákba terelni, deiskolán belüli integrációjuk a rendes osz-tályokba mindeddig nem sikerült, kima-radásukhoz vagy lemaradásukhoz veze-tett. Ezen túl 2007 novemberében azEmberi Jogok Európai Bírósága ítéleté-ben úgy döntött, hogy a roma diákokszegregációja speciális iskolákba jogtalandiszkrimináció, ezzel a Közép- és Kelet-Európában elterjedt gyakorlatra utalva,amely e roma gyermekeket értelmi ké-pességeiktõl függetlenül tanulási nehéz-ségekkel küzdõk számára kialakított,speciális iskolákba sorolta.5

A vegyes társadalmi összetételû isko-lákban a nyelvismeret számít kulcskom-petenciának (pl. Csehországban vala-mennyi bevándorlót SNI-ként sorolnakbe). Általában szólva, az adott ország do-mináns nyelvének ismerete az alkalmaz-kodás és az asszimiláció eszközének mi-nõsül (ez különösen erõs Dániában). Azetnikai kisebbségek vagy egyes migránscsoportok adott országban való tartóz-kodásának hosszától függetlenül a való-di két tannyelvû oktatás ritka (Huttova,McDonald, and Harper 2008). Egyes or-


szágokban kisebbségi nyelvû osztályokatszerveznek azzal a feltételezéssel, hogya migránsok visszatérnek saját hazájuk-ba (Németország). A kisebbségi nyelvûoktatás engedélyezett vagy támogatottszámos nemzetiségnek Közép- vagy Ke-let-Európában, de a roma etnikum nemélvez hasonló jogosultságokat. Saját erõ-források hiányában nem tudnak hasonlóiskolákat alapítani vagy fenntartani(Csehország, Szlovákia, Magyarország).A két tannyelvû oktatás rossz minõségehátrányosan hat az iskolai teljesítmény-re: a kétnyelvû diákok rosszul teljesíte-nek az alsóbb középfokú képzésben, alegnagyobb mértékben ez a természettu-dományos tárgyaknál figyelhetõ meg(Dánia), bár ez az eredmény nem magya-rázható egyetlen okkal. Az adott etnikaicsoport társadalmi státusa és helyzete isolyan faktor, amelyet figyelembe kellvenni akkor, amikor a középfokú okta-tásban az alapfokúnál láthatóbb tényezõ-ket keresünk.

Nem újdonság, hogy számos európaioktatási rendszerben a hagyományos pe-dagógia és értékelés a tárgyi tudást pre-ferálja a kreatív képességekkel és kész-séggel szemben. A tárgyi tudást a több-ség kulturális szûrõin keresztül építi éstárolja a társadalom. Így a „fehér elfo-gultság” érzékelhetõ a számonkérésben(Egyesült Királyság). A tanterv kulcsfon-tosságú tényezõi mellett az iskolai szü-netek kijelölése, az öltözködési szabályokés az ételválaszték is zavaró lehet a ki-sebbségi diákoknak. Ennek következmé-nye az iskola és az etnikai kisebbségi szü-lõk és diákok között gyakran kialakulóbizalmatlanság. A bizalmatlanság meg-

5 A D.H. és mások v. Cseh Köztársaság néven ismer esetet a Roma Jogok Európai Központja kezde-ményezte, miután 1999-ben sikertelenül tett panaszt a képviselt 18 osztravai gyermek ügyében. (Azeset részleteirõl és az ítéletrõl lásd: The European Court of Human Rights 2007.)


erõsíti a tanárok sztereotípiáit a „fegyel-mezetlen” és „alacsony teljesítményû” ki-sebbségi diákokról. Az ellentétek különö-sen kiélezõdnek a nagyrészt a többség-bõl származó tanárok és a fiatal kisebb-ségi fiú diákok között (Egyesült Király-ság, Dánia). Az etnikai kisebbségi fiúkkoncentrálódása bizonyos osztályokbanés iskolákban a „fehér menekülés” ered-ménye és jelzõje is (Franciaország, Egye-sült Királyság). Németországban a musz-lim fiúkat tekintik a legproblémásabb-nak, ellenséges magatartásuk, nyelveze-tük és kultúrájuk miatt. Máshol a karibitérségbõl származó fiúk betonozzák bea faji kategóriákat, és a kisebbségenbelüli kisebbséggé válnak (Egyesült Ki-rályság).

A diákok értékelése is rossz hatássallehet a kisebbségekre, nemcsak közvet-len módon a hozzájuk való ellenséges vi-szonyulás miatt, hanem amiatt is, hogyaz etnikai kisebbségi fiatalokkal szembe-ni alacsonyabb elvárások gyakran válnakönbeteljesítõ jóslattá. Az etnikai kisebb-ségi szülõk valamint a tanárok és iskolaivezetõk közti zaklatott viszonyok miatta hiányzások gyakoribbak e csoportok-nál. Az Egyesült Királyságban a hiányzá-si ráták az egyes kisebbségeken belül iseltérõ mértéket mutatnak, mindig maga-sak viszont a roma többségû iskolákbanaz új tagállamokban (Magyarország, Ro-mánia).

A sokszínûség kihívásaira reagálva aziskolák speciális kurzusokat vezetnek bea kulturális különbségek kiegyenlítésére,amelyek célja a diákokat demokratikusgondolkodásra és viselkedésre nevelni anyugati mintáknak megfelelõen (Dánia,Németország). Amikor az etnikai, kultu-rális és vallási különbségeket elismernilátszanak az iskolákban, a leggyakrabbana multikulturalizmusnak egy olyan leegy-

szerûsített változatával dolgoznak, amelya domináns nemzetet helyezi a közép-pontba, és körülötte színes karneválkéntjelennek meg a különbözõ kisebbségek(Egyesült Királyság). A német multi-kulturalizmus-viták a pedagógia statikuskultúramegközelítését hibáztatják, amelya nyugati felsõbbség tudatával is össze-fonódva figyelmen kívül hagyja a konflik-tust és a kultúra hibrid formációit. A leg-több országban jelen vannak a diszkrimi-nációellenes szabályozásnak megfelelniakaró elemek, de a tanárok gyakran nemfelkészültek, különösen nem felkészültekaz iskolaellenes magatartást tanúsító fi-úk ellenállásának kezelésére. A tervekközött mindenhol szerepel a tanárkép-zésben a nyelvoktatás bevezetése, vala-mint a migráns vagy kisebbségi szárma-zású tanárok erõsebb bevonása. Ez utób-bi azonban akadályokba ütközik a sem-legesség követelményei miatt az állásokbetöltésénél. Számos integrációs prog-ram alkalmazásának korlátot szab az ön-kéntesség, továbbá az a tény, hogy afenntartó nem biztosítja hozzájuk apénzügyi vagy a szervezési feltételeket.

Az EDUMIGROM-háttérjelentések be-mutatják, hogy befogadásra épülõ peda-gógiai innovációk bevezetése a kisebbsé-gi tanulók oktatásában függ a multikul-turalizmus megértésének és elfogadásá-nak tágabb politikai kereteitõl, a peda-gógiai megújulás fontosságától és finan-szírozásától. A multikulturális oktatáslegújabb kísérletei nemcsak más kultúrákmegismerését szorgalmazzák, hanem azelnyomás és a rasszizmus természetérõlszóló tudás elsajátítását is (Egyesült Ki-rályság). Az interkulturális oktatás a li-berális nyugati hagyomány kulturális he-gemóniáját is vitatja (Nagata 2004;UNESCO 2006; Bleszynska 2008;Huttova, McDonald, and Harper 2008).

A Svédországban 1995-ben bevezetettmultikulturális modell magában foglaljaa diákok számára nem kötelezõ, de aziskolák számára elõírt anyanyelvi okta-tást, a diákok késõi szétválasztását a kö-zépiskolai oktatási formák (gimnázium,szakképzés) között, valamint a különbö-zõ oktatási útvonalak közötti mozgás le-hetõségét. A két tannyelvû oktatást2007-ben Dániában is jogként ismertékel. Azóta a kétnyelvû oktatás céljárólszólnak a viták (nyelvtudás az életnekvagy az iskolának) és a befogató oktatáskísérleti iskoláiról (az ún. koppenhágaimodell). Az Egyesült Királyságban pro-aktív diszkriminációellenes és egyenlõsé-gi politikát vezettek be állami alapok ésprogramok kialakításával, amelyek kife-jezetten a társadalmi kirekesztés ellenjöttek létre. Ennek kiegészítése azegyénre szabott, szükségletekre épülõ ésa nyelvoktatással kombinált kisebbségioktatási forma.

A nemzetközi, de nemzeti szintenvégrehajtott Roma Integráció ÉvtizedeProgram keretében az új tagállamokatarra biztatják, hogy vegyék komolyan azállam oktatási kötelezettségeit. Románi-ában a beiskolázásért, a speciális támo-gatásért és a nyelvtanításért felelõs ro-ma oktatási felügyelõket és mediátoro-kat alkalmaznak. A jelentõs roma népes-ségû integrált iskolák támogatására lét-rehozott programról szóló elsõ beszá-molók szerény, de biztató jeleket mutat-nak Magyarországon. Ugyanakkor arendszerben maradtak egyes, a forrás-megosztáshoz kapcsolódó visszás erõkis. Az integrációs programok megvalósí-tása gyakran hárul a bizonytalan finan-szírozású NGO-kra. Mindenki nagy remé-nyekkel nézett az európai strukturálisalapok által biztosított lehetõségekre, fi-gyelemre méltó azonban, hogy a közel-


múlt nagy PHARE-projektjei nem jártakjelentõs hatással, vagy csak töredékek-ben. Amellett is szólnak érvek, hogy azetnikai kisebbségi fiatalok anyagi támo-gatása a középfokú oktatásban hatékonylehet az egyes iskolatípusokra való cso-portalkalmatlanság stigmájának megszün-tetésében (Románai, Magyarország). Ösz-szefoglalva, több integrációs célzatú okta-tási modell létezik, hatásukat azonbannagyobb bizonyossággal csak késõbb le-het megállapítani.

Ezzel egy idõben a nyugati emberi jo-gi aggályok és a kulturális autonómiaközötti összeütközések a közösségek el-különüléséhez vezethetnek. A hátsó ud-varokban mûködõ mecsetek és a magánnyelviskolák a többségi társadalombangyanút keltenek. Az etnikai kisebbségekközéposztálya számára alapított magán-iskolák kevésbé ellenséges úton, de amultietnikus oktatás szeparált megoldá-sát hirdetik (németországi törökök).Romániában a kisebbségi vezetõk elége-detlensége az oktatási szolgáltatásokkalarra késztette õket, hogy lobbizással ésszervezéssel hozzanak létre olyan isko-lákat, amelyek tiszteletben tartják iden-titásukat és kultúrájukat, és elvetik atöbbségi elõítéleteket. A romaintegrációmegítélését bonyolítja a többségi társa-dalom és egy elismert történelmi ki-sebbség (magyarok) viszonyának mo-dellje és ennek hatásai. Problémákhozvezet, ha a roma kisebbségi oktatást egyolyan nemzetiségrõl modellezik, amely asaját nyelvének és kultúrájának fenntar-tását többek között az oktatáson ke-resztül éri el. A statisztikák azt mutat-ják, hogy az elkülönülten mûködõ ki-sebbségi oktatásban a szülõk és a tanu-lók kevesebb feszültséggel találkoznak,de gyakran alacsonyabb teljesítménytnyújtanak.


22..44.. EEllttéérrőő iisskkoollaaii eerreeddmméénnyyeekk ttáággaabbbb ttáárrssaaddaallmmii oollvvaassaattaaii

A társadalomtudományok és az oktatás-politika vizsgálatának irodalma számta-lanszor említi, hogy az iskolai rendszer,bármennyire is törekszik az igazságos-ságra, vagy legalábbis a nem fair megkü-lönböztetés csökkentésére, gyakran rep-rodukálja a társadalmi egyenlõtlensége-ket.6 Még az erõsen szabályozott és szi-gorúan strukturált oktatási rendszerek-ben is vannak belsõ mechanizmusok akülönbségtételre (pl. a magasabb társa-dalmi osztályoknak nyújtott különórák afrancia rendszerben). A gazdagabb vagymagasabb státusú családok egyszerûentöbb elõnyét tudják élvezni az oktatásiszolgáltatásoknak, mint a társadalmi hi-erarchia alacsonyabb szintjén levõk. Másszavakkal: a társadalmilag és etnikailagsemleges szolgáltatások a hátrányoshelyzetû csoportokat, az etnikai kisebb-ségeket is beleértve, negatívan érinthe-tik. A jómódúak pedig megtalálják amódját, hogy a rendszert a saját igénye-ikhez igazítsák, még ha korlátozottak isa lehetõségeik (Huttova, McDonald, andHarper 2008).

Az EDUMIGROM-háttérjelentések máskutatásokkal együtt bizonyítják, hogy azetnikai kisebbségi fiatalok tanulmányiteljesítménye jóval az átlag alatt marad.A részletek vizsgálata ugyanakkor belsõvariációkat mutat. A statisztikák szerinta másod- és harmadik generációs beván-dorlók jelentõs fejlõdést mutatnak a ré-gi tagállamokban (Egyesült Királyság,Svédország), bár néhány kisebbségi cso-port negatív példaként tûnik ki (a karibi-ak és a pakisztániak az Egyesült Király-

ságban, a szomáliaiak Dániában). Más or-szágokban az 1970-es évek munkaválla-lói migránsainak leszármazottai rosszab-bul teljesítenek, mint az új bevándorlókgyermekei (Németország). Tehát az et-nikai különbség olykor a jó teljesítmény-nyel és a fokozottabb tanulási motiváci-óval, máskor a rosszabb teljesítménnyelés az iskolához való ellenséges viszonyu-lással függ össze (Egyesült Királyság). Afelsõoktatásba kerülésnél néhány etnikaikisebbség jobban teljesít, mint a többség,mások rosszabbul (Franciaország). A ré-gi tagállamokban látható egy hierarchia,amikor a teljesítménymutatókat vizsgál-juk: valamennyi etnikai csoport közül aromák nyernek legkevesebbet az oktatá-si rendszerben.

Amikor az etnikum vagy a nemzetiségszerepét vizsgáljuk a többi társadalmi kü-lönbséghez képest, az iskolai teljesít-mény adatainak értelmezése még össze-tettebb lesz. Az EDUMIGROM projektminden országában az oktatáskutatás új-ra és újra megállapítja, hogy az etnikaicsoportok közti teljesítményi különbsé-gek összefonódnak az osztálykülönbsé-gekkel. A legszegényebb etnikai csopor-toknál mutatkozik a legalacsonyabb isko-lai teljesítmény, amely kiemeli, hogy atársadalmi osztály az erõsebb faktor a ta-nulási eredmények befolyásolásában. Ez-zel együtt adott társadalmi osztályon be-lül a kisebbségiek gyakran jobban teljesí-tenek, míg néhány etnikai csoport kife-jezetten felülírja az osztályegyenlõtlensé-get (az Egyesült Királyságban az indiaiakés a kínaiak). Néhány országban a gyer-mekek motivációjára gyakorolt közvetlencsaládi hatás csökkent, de a társadalmi-gazdasági helyzet közvetett befolyása

6 Az oktatásban fellelhetõ egyenlõtlenségek etnikai/faji dimenziójáról szóló friss szakirodalomáttekintéséért lásd: Brind, Harper, and Moore 2008.

nõtt az elmúlt évtizedekben (Franciaor-szág). Máshol úgy tartják, hogy a szülõkkulturális tõkéje és képzettségi szintjecsak hozzáad az osztálybeli különbségek-hez (Csehország). Azokban az országok-ban, ahol a társadalmi és az etnikaiegyenlõtlenségek rendszerei átmetszikegymást, a nem, az etnikum és a társa-dalmi-gazdasági háttér hatásai különbö-zõ kombinációkban mutatkoznak meg aziskolai teljesítmény egyenlõtlenségeiben.Például a fiúk általában feltûnõen rosz-szabbul teljesítenek, mint a lányok. Az al-sóbb osztálybeli fehér fiúk a legrosszab-bul teljesítõk, és így kiemelt csoportotképeznek az iskolapolitika számára. De atársadalmi osztály megfordíthatja a nemitendenciákat: a magasabb státusú fiúkjobban teljesítenek, mint az alacsony stá-tusú lányok. Romániában az etnikum ésa nemi különbségek találkozásánál a ro-ma lányok magasabb arányban hagyjákel az iskolát, mint a fiúk. Ezt a különb-ségtételt bonyolítja a városi/vidéki vá-lasztóvonal: a vidéki közösségekben je-lentõsen alacsonyabb szintû iskolai szol-gáltatásokat kínálnak a tanulóknak, akikközött a romák több régióban felülrep-rezentáltak.

Az iskolaelhagyás, lemorzsolódás egyesdiákok – vagy még inkább szüleik – azondöntését jelzi, hogy ideiglenesen vagy tel-jesen eltûnnek az oktatásból a tanköte-lezettség ideje alatt. Az oktatáskutatásszámára közismert tény, hogy az iskolaijelenlét minõségi oktatás hiányában nemadja a tanulás, a méltóság és a becsvágyérzését. Sok esetben maguk az iskolákalakítják úgy a körülményeket, hogyazok kiszorítják a hátrányos helyzetûvagy alulteljesítõ diákokat. Az oktatásminõsége és az iskolai légkör a leggyak-rabban említett megfogható oka a rész-vételnek vagy a kimaradásnak (Hövels,


Rademacker, and Westhoff 1999;Huskin 2007; Huttova, McDonald, andHarper 2008). Az új tagállamokban kü-lönbözõ vizsgálatok mutatták ki, hogy aroma gyermekek korai elkedvetlenítésecsökkenti önbecsülésüket, ami önkizá-ráshoz, lógáshoz és kimaradáshoz vezet(OSI EUMAP 2007). Magyarországonegy kisebb vizsgálat fényt derített arra,hogy a romák körében az évismétlés elõ-fordulása a többségiekének ötszöröse.Szlovákiában végzett kutatások azt jel-zik, hogy a romák harmincszor nagyobbeséllyel maradnak ki, és 14-szer nagyobbeséllyel ismételnek osztályt, mint a több-séghez tartozó, hasonló korú társaik.Romániában a nyolcadik osztály utáni ki-maradás jóval nagyobb a romák között,mint a többségnél (Crighton, Budiene,and Dedze 2005). Az EDUMIGROM ku-tatási projekt valamennyi országában akimaradás jóval gyakoribb az alacsonystátusú és szegregált, az etnikai kisebb-ségekkel felülreprezentált iskolákban,mint a jobb minõségû oktatási egységek-ben, amelyek etnikailag kiegyenlítettek,vagy a többség által domináltak. Ahogya statisztikák mutatják, a kisebbségi di-ákok a középfokú oktatásból is nagyobbeséllyel hullanak ki, mint többségi társa-ik (Eurydice Network 2004).

A 2006-os PISA-felmérés hasznosadatokkal és magyarázatokkal szolgál aziskolai teljesítményben mutatkozó eltéré-sek fõbb területein. Ahogy fent is kimu-tattuk, egyértelmû, hogy az intézményibesorolás szoros kapcsolatban van a szü-lõk társadalmi-gazdasági hátterének be-folyásával a diák teljesítményére. Ezentúl azt is bemutattuk, hogy azokban aziskolákban, ahol valamennyi tárgyban aképességeknek megfelelõen válogatják adiákokat, az összesített tanulmányi telje-sítmény az átlag alatt marad. A felmérés


magyarázatot ad az EDUMIGROM pro-jekt egyes országaiban fennálló, iskolákközti tanulmányieredmény-különbségek-re is. Németországban, Csehországbanés Magyarországon az iskolák közötti el-térés jóval nagyobb, mint az OECD-átlag.Az általunk vizsgált országok közül Ma-gyarország és Franciaország az, ahol adiákok háttere a legjelentõsebb tényezõ-je az oktatási teljesítmény változásainak(OECD 2007, p. 34).

22..55.. ÁÁllttaalláánnooss ttrreennddeekk

Valamennyi vizsgált országban a máso-dik világháború után az oktatás általánosdemokratizálódása ment végbe, amelylehetõvé tett egy jelentõs felfelé történõmobilitást, és egy adott szintû iskolázta-tást mindenki számára elérhetõvé tett.Ez a demokratizálódási folyamat ugyan-akkor együtt járt új és nehezen megfog-ható különbségek kifejlõdésével az isko-láztatás által hozzáférhetõvé tett javakterületén. A különbségek részben a vá-lasztási lehetõségek gyarapodásábólszármaznak, ami pozitív és negatív tova-gyûrûzõ hatásokkal is jár. A 2006-osPISA-vizsgálat eredményei szerint azokaz iskolák, amelyek valamilyen szem-pontból versenyhelyzetben vannak, jobbtanulmányi eredményeket produkálnak,mint a verseny alól kivontak. Ugyanak-kor a több választási lehetõség olyan cso-portok akaratlan elkülönüléséhez ésszegregációjához vezethet, amelyek vi-szonylag kevesebb eséllyel vesznek részta versenyben a strukturális helyzetük mi-att (OECD 2007, p. 7). A verseny tehet-séges részvevõi nagyobb elõnyt nyerhet-nek az iskolák növekvõ teljesítményébõl,amíg a többiek a rendszer azon szegmen-seibe kerülnek, ahol a neheztelés, a ha-rag és az alacsony elvárások határozzák

meg a szolgáltatások felhasználóinakhelyzetét és eredményeit.

A vizsgált országokban mindenholmegfigyelhetõ, hogy a kevésbé és jobbankívánatos iskolák hierarchiája rögzült, ésa gyermekek besorolása és elhelyezéseezen iskolákba szintén szabályozott min-tákat követ. Bár az etnikailag megosztotttársadalmak nagy különbségeket mutat-nak az integrációs vagy konfliktuspoten-ciáljukban, általában elmondható, hogyaz etnikai kisebbségek, vagy legalábbisjelentõs csoportjaik válnak az iskolábanrosszul teljesítõkké. Szintén jellemzõ,hogy az iskolai rendszer alsóbb szintjei-hez van csak hozzáférésük, ami korlátoz-za az egész életen át tartó tanulásukat.Szélsõségesebb esetekben a „középosz-tályi vagy fehér menekülés” már folya-matban van, vagy éppenséggel be is fe-jezõdött, ami az oktatási szegregáció ki-alakulásához vagy megerõsödéséhez ve-zet. A szülõk és a diákok reakciói gyak-ran vezetnek az elkerülés vagy a nehez-telés mintázataihoz, aminek tipikus kö-vetkezménye az akaratlan etnikai szeg-regáció, valamint a tanárok és a diákokközötti feszültségek kialakulása. (Hut-tova, McDonald, and Harper 2008)

Az oktatásbeli igazságtalanságokrólfolyó vitákban felmerül az oktatási rend-szer jelentõsége a diszkriminációt erõsí-tõ tényezõk között (elsõsorban Francia-országban). Gyakran hangoztatott érv,hogy az iskolai szegregáció külsõ struk-turális kényszerek következménye, minta vagyonbeli, lakhatási és munkaerõ-pia-ci megosztottság növekedése. Az etnikaikülönbségek eltérõ percepciói tapasztal-hatók a minõségi oktatáshoz való hozzá-férés különbségeinek magyarázataiban.Észlelhetõ az iskolai problémák (erõszak,tisztelet hiánya) etnikai terminusokbanvaló magyarázata, de az etnikai alapú

diszkrimináció létének tagadásával ugyan-úgy találkozni lehet. Míg az etnikum lát-hatatlansága az oktatáspolitikában sokhelyen egyértelmû, addig jelenléte, „lát-hatósága” a rendrõl, a biztonságról, arendészetrõl, a munkavállalásról szóló vi-tákban magától értetõdõ. Léteznekugyan általános politikai törekvések aszegregáció megszüntetésére, sõt egye-sek a többségi társadalom bevonását ishangsúlyozzák ennek megvalósításába,az ezekbõl az elvekbõl következõ konk-rét feladatokról azonban sokkal keve-sebb szó van, mint az interkulturális tan-


tervek bevezetése és az osztálytermi kul-túra megváltoztatása (osztálylétszámcsökkentése, több tanár, egész napi ok-tatás stb.). Pedig az iskolai eredményekés a tágabb tanulási környezet közöttikapcsolat tanulmányozása gazdagíthatjaaz oktatási egyenlõtlenségek megértését.Ugyanakkor az egyenlõtlenség mindenjelentõs strukturális okának kivonásávalaz iskola falai közül a vitát eltérítjük aziskolán belüli élet, az oktatási gyakorla-tok és a gyermekek kötelezõ oktatási út-vonalakra való terelése jelentõségénekelismerésétõl.

IIrrooddaalloomm

Bleszynska, Krystyna M. 2008. ‘Constructing Intercultural Education.’ InterculturalEducation, Vol. 19, No. 6, pp. 537–545.

Brind, Tom, Caroline Harper, and Karen Moore. 2008. Education for Migrant,Minority, and Marginalised Children in Europe. New York: OSI ESP.

Crighton, Johanna, Virginija Budiene, and Indra Dedze. 2005. School Drop-out andits Consequences: The Disadvantaged, the Diseffected, the Disappeared, Bu-dapest: OSI.

Esping-Andersen, Gøsta. 1990. The Three Worlds of Welfare Capitalism. Princeton,NJ: Princeton University Press.

Eurydice Network. 2004. ‘Evaluation of Schools Providing Compulsory Education inEurope.’ Brussels: Eurydice European Unit, DG Education and Culture.

European Commission. 2008. ‘Green Paper on Migration & Mobility: Challenges andOpportunities for EU Education Systems.’ Communication COM (2008)0423.

European Commission – Eurostat. 2008. The Social Situation in the European Union2007: Social Cohesion through Equal Opportunities. Brussels: EuropeanCommission – Eurostat.

Fraser, Nancy. 1997. ’From Redistribution to Recognition? Dilemmas of Justice ina “Postsocialist” Age?’ In: Nancy Fraser: Justice Interruptus: Critical Ref-lections on the “Postsocialist” Condition. New York & London: Routledge,pp. 11–40.

Gullestad, Marianne. 1991. ‘The Scandinavian Version of Egalitarian Individualism.’Ethnologia Scandinavica, Vol. 21, pp. 3–19.

Hövels, Ben, Hermann Rademacker, and Guy Westhoff (eds.). 1999. Early School-leaving, Qualifications and Youth Unemployment. Delft: Eburon AcademicPublisher.

Huskins, John. 2007. Priority steps to Inclusion. Bristol: JH Edition.


Huttova, Jana, Christina McDonald, and Caroline Harper. 2008. Making the Mark?: AnOverview of Current Challenges in the Education for Migrant, Minority, andMarginalised Children in Europe. New York: OSI ESP.

Kymlicka, Will. 1995. Multicultural Citizenship: A Liberal Theory of Minority Rights.Oxford: Clarendon Press.

Nagata, Adair L. 2004. ‘Promoting Self-Reflexivity in Intercultural Education.’ Jour-nal of Intercultural Communication, No.8, pp. 139–167.

OECD. 2006. Where Immigrant Students Succeed. A Comparative Review of Per-formance and Engagement in PISA 2003. Paris: OECD.

OECD. 2007. PISA 2006 Science Competencies for Tomorrow’s World. Paris: OECD.OECD. 2008. Education at a Glance 2008: OECD Indicators. Paris: OECD.Offe, Claus. 2004. Social Protection in a Supranational Context. European Integration

and the Fates of the „European Social Model”. Berlin: Humboldt UniversityOSI EUMAP. 2007. ‘Overview’. In: Equal Access to Quality Education for Roma. Vol.

2. (eds.: Penelope Farrar, Katy Negrin et al.). Budapest: OSI, pp. 17–72.Parekh, Bhikhu. 2006. Rethinking Multiculturalism. Basingstoke: Palgrave Mac-

millan.Phillips, Anne. 2007. Multiculturalism without Culture. Princeton: Princeton Uni-

versity Press.Sen, Amartya. 2006. Identity and Violence: The Illusion of Destiny. New York: WW

Norton and Company.UNESCO (2006): Guidelines on Intercultural Education. Paris: UNESCO

Azt a tényt már sokan rögzítették, hogya magyarországi romák iskolázottságamessze alatta marad a magyar állampol-gárok átlagának. Egy, az 1990-es évekelsõ felében készült reprezentatív szoci-ológiai kutatás eredményei azt mutatták,hogy míg a nem cigány lakosság 9,5 szá-zalékának van felsõfokú végzettsége, és23,8 százalékának érettségije, ugyanez aromák esetében 0,2, illetve 1,6 százalék.Az aluliskolázottság társadalmi és etnikaimeghatározottságának összefüggéseirõlmég árnyaltabb képet fest az a 2000-benvégzett kutatás, amely a cigány családoknagy részére jellemzõ alacsony szociálisstátus és a gyermekeik rossz iskolai tel-jesítménye közötti szoros összefüggésrehívta fel a figyelmet. (Havas–Kemény–Liskó 2001). Más kutatások, amelyek aziskolai teljesítmények és kompetenciákfelõl közelítettek, mint például a PISA-felmérések, ugyancsak azt bizonyították,hogy rendkívül nagy Magyarországon akülönbség a legjobban és a legrosszabbul


teljesítõk között, illetve, hogy az iskolaazoknál, akik hátrányos helyzetbõl indul-nak, nem tud jelentékeny változást elõ-idézni. Az OECD-országok közül egyet-lenegyben sincsen a szülõk végzettségé-nek és szakmájának nagyobb hatása agyerekek iskolai teljesítményére, mintMagyarországon. Tehát a magyar okta-tási rendszer jelentõs szerepet játszik atársadalmi hátrányok újratermelésében(Dupcsik–Molnár 2008).

A roma tanulók hátrányainak legtöbbvizsgálat által kimutatott oka a szegre-gáció, amit elsõsorban iskolán kívülistrukturális viszonyok magyaráznak, deaz oktatási rendszer bizonyos sajátossá-gai, mint pl. a szabad iskolaválasztásvagy a szelekció különféle formái felerõ-sítenek. A kudarcoknak ezenkívül nehe-zebben megragadható „puha” okai isvannak, mint például a befogadó légkörhiánya, amely a cigány gyermekek szá-mára megnehezíti a tanulási siker szem-pontjából nélkülözhetetlen pozitív identi-

FFEEIISSCCHHMMIIDDTT MMAARRGGIITT**

Az integráció sikerei és kudarcai a magyarországi oktatásban

E tanulmány1 két magyarországi település, azon belül is négy iskola példáján azt mutatjabe, hogy a problémák elkerülése, tabusítása az iskola nyilvános terében, különösen abbanaz esetben, ha az rejtett formákban a lefokozás, az elkerülés és a konfliktusok kulturálisreflexeivel párosul, miként segít létrehozni az elkülönítés új formáit, és fenntartani a meg-különböztetés legmélyebb mintázatait. Végül egy iskola példáján arra is rámutat, milyenfeltétetek mellett történik változás a tekintetben, hogy a kisebbségi gyerekek az iskolátóltényleges esélyt kapjanak az önbecsülésre, a kisebbségi és többségi társaikhoz való kiegyen-súlyozott viszonyulásra.

* A szerzõ az MTA Kisebbségkutató Intézet és a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció ésMédiatudomány Tanszékének oktatója.

1 A tanulmány két város négy iskolájában végzett kvalitatív kutatás eredményeire támaszkodik, bõvebbkifejtése „Az integráció politikája és a különbségtétel túlélõ formái a magyar iskolában” címû tanul-mányban található (Feischmidt–Vidra 2011).


tás kialakítását (Radó 1998). A romagyerekek kitaszítását a magasabb szintûiskolai szolgáltatásokból, és felülrepre-zentáltságát a kisegítõ és speciális isko-lákban már a hetvenes évektõl kezdõdõ-en rögzítették kutatások (pl. Csanádi ésLadányi 1983, Loss 2000.). A szegregá-ció mértéke a rendszerváltás után nem-hogy csökkent volna, hanem jelentõsmértékben nõtt (1992-ben 192 vizsgáltiskolából 31-ben voltak a roma gyerekektöbbségben, 2000-ben pontosan kétszerannyiban, vagyis 62 iskolában) (Havas–Kemény–Liskó 2002, p. 62)

Szalai Júlia egy közelmúltban megje-lent írásában (Szalai 2010) a szegregá-ció okait és mechanizmusait három cso-portba osztotta: 1. lakóhelyi szegregá-ció, illetve a roma/cigány népesség lakó-helyi tömörülése gettósodó aprófalvakbaés városrészekbe – ami egyesek számá-ra, kellõ mobilizálható forrás birtokábanfelülírható, mások számára, akik ilyenforrásokkal nem rendelkeznek, deter-minatív 2. az oktatásspecifikus szelekciókövetkezménye, amely az iskolai ered-ményesség érdekében a jól és a rosszulteljesítõket különválasztja, amely rend-szerben az utóbbi kategóriában mindigfelülreprezentáltak a társadalom alsóbbszegmenseihez tartozók 3. a többségi elkülönülési szándék következménye,amelynek utólagos legitimálását az az érvszolgálja, miszerint sajátos kulturális hát-terû gyerekek egymás társaságában job-ban érzik magukat, sõt a pedagógusokáltal is jobban kezelhetõk, mint vegyescsoportokban.

A roma gyerekek iskolai helyzetérevonatkozó kutatások és társadalomtudo-mányi diagnózisok hatással voltak a ki-

sebbségekkel kapcsolatos oktatáspoliti-kai gondolkodásra. Egy, az oktatáskuta-tás, illetve általában a társadalomtudo-mány és az oktatáspolitika közötti vi-szonyt vizsgáló tanulmányukban Bajomi,Berényi és Neumann (2010) meggyõzõmódon három korszakot különböztetnekmeg a kisebbségekkel kapcsolatos okta-táspolitikákban az elmúlt húsz évben:egy esszencialista-kulturalista, egy multi-kulturális-emancipatorikus és egy társa-dalmi integrációs korszakot. A rendszer-váltás után közvetlenül jelentõs hatásukvolt azoknak a törekvéseknek, amelyeka szocializmus korabeli asszimilacionistapolitikát egy etnicizáló szemlélettel kí-vánták ellensúlyozni. Az ún. kisebbségioktatáspolitika egy idõben jelent meg akisebbségi önkormányzás gondolatával,az etnikai civil szervezõdésekkel, ame-lyek között szemléletbeli és intézményikapcsolódások egyaránt kialakultak. Megis teremtették a törvényi feltételeit an-nak, hogy a kisebbségi közösségi iskoláklétrejöhessenek, Magyarországon még-sem született meg a környezõ országokmagyar kisebbségeihez hasonló autonómkisebbségi iskolarendszer. A kisebbségioktatás magyarországi rendszere anyelvmegõrzést tekintette szinte kizáró-lagos feladatának, és miután a romák je-lentõs része nem kétnyelvû, vagyis nembeszéli egyik cigány nyelvet sem, társa-dalmi hátrányaik viszont annál erõseb-bek, a többi kulturális kérdéssel nem iga-zán tudtak mit kezdeni.2

A kilencvenes évek közepén felmerültugyan egy másik kulturalista megközelí-tés, amely 1995 és 2002 között kor-mányzati szinten is reprezentálva volt, ésa korábbi esszencialista megközelítés he-

2 A két kisebbségi oktatási rendszer összehasonlító elemzését adja Papp Z. Attila egy közelmúltban meg-jelent írásában (Papp Z. 2010).

lyett a kulturális jogok és az elismeréskérdései felõl közelített a multikultura-litáshoz, egy idõben kínálva a kisebbségigyerekeknek a kisebbségi nyelv és kultú-ra, a többségieknek pedig a más kultú-rák megismerésének e lehetõségét (Radó1997, Forray 1998). A kultúra és az iden-titás kérdései azonban a 2000-as évekbenteljességgel háttérbe szorultak, azzalegyütt, hogy az oktatáspolitika figyelmétszociológusok és közgazdászok a rossz is-kolai teljesítményeknek a szegregációvalvaló összefüggéseire, valamint a szegre-gáció szociális és területi összetevõjéreirányították. A 2002 és 2010 közöttmeghatározó integrációs szemlélet azt anormatív elképzelést követte, miszerintaz iskola a társadalom spontán folyama-taiba való állami beavatkozás médiuma le-het, amelyen keresztül a társadalmi és atérbeli szegregáció csökkentését lehet el-érni. Konszenzus alakult ki arról, hogyszociális kategóriákkal fogják leírni adeszegregációs politika célcsoportját (hát-rányos helyzetû és halmozottan hátrányoshelyzetû), vagyis egy „színvak” vagy „kul-turális különbségekkel szemben indiffe-rens” szemlélet mellett kötelezték el ma-gukat. A deszegregációs politika mögöttegy erõteljes és ebben az idõszakbanugyancsak befolyásos szociológiai szemlé-let húzódott meg. Ezt kezdetben kiegé-szítette, majd mindinkább felváltotta egyindividualista szemlélet, amely a hátrá-nyok egyéni kezelésére koncentrált amentális képességek és kognitív kompe-tenciák szintjén, ami a pszichológia befo-lyását növelte meg az adott területen.

Az integrációs politika részeként, talánlegerõsebb pilléreként, 2002-ben az Ok-tatási Minisztérium létrehozta az Orszá-gos Oktatási Integrációs Hálózatot,amelynek célja a szegregáció felszámolá-sa és az inkluzív pedagógia módszereinek


kidolgozása és meghonosítása volt. A célérdekében elkerülhetetlennek tekintettéka különbözõ társadalmi háttérrel és felké-szültséggel rendelkezõ gyerekek együtt-nevelésének stabil megvalósítását, enneksorán párbeszéd kialakítását a szülõkkel,multikulturális tartalmak beépítését a he-lyi tantervbe, és nem utolsósorban a ta-nárok speciális továbbképzési formákbanvaló felkészítését erre a feladatra. A há-lózatba, amelyet az oktatási rendszer egé-sze elõretolt helyõrségének tekintettek,negyvenöt ún. oktatási integrációs bázis-intézmény kapcsolódott be.

Kézdi-Surányi (2009) az Országos In-tegrációs Hálózat program hatásvizsgá-latának alapján azt állítják, hogy a támo-gatási programban való részvétel sorána többségi és a kisebbségi gyerekek is-kolai teljesítménye egyaránt javult. Ki-mutatták a bázisiskolákban tanulók kicsi-vel jobb tanulmányi eredményeit, de en-nél is fontosabbnak tartották kiemelni,hogy a 30 integrációs bázisiskolára és 30hasonló paraméterekkel rendelkezõkontrolliskolára kiterjedõ vizsgálatbanbizonyítást nyert: a jobb társadalmi hely-zetbõl származó gyerekek készségfejlõ-dése az integráció által nem szenved hát-rányt. (Ezzel cáfolni tudták azt a közvé-lekedésben hangadó véleményt, hogy ahátrányos helyzetû és kevésbé motiváltgyerekekkel való együttnevelés rossz ha-tással volna a magasabb státusú és mo-tiváltabb szülõk gyerekeinek tanulásieredményeire.) A programban részt ve-võ diákok nem kognitív készségei, külö-nös tekintettel az önértékelésükre, sok-kal pozitívabb lett. A bázisiskolákba járónem roma tanulóknak a romákról alko-tott képe közelebb áll a romáknak a nemromákról alkotott képéhez, és kisebbtársadalmi távolságot tartanak tõlük(Kézdi–Surányi 2009, p. 13.) Az integrált


oktatásban részt vevõk jobb tanulási ésszociális teljesítményeinek egyik kulcsa apedagógusok nagyobb elkötelezettsége,új módszerek iránti fogékonysága azérintett iskolákban. „Az iskolai integrációminõségi oktatással kiegészülve lehet si-keres” – hangzik a kutatás egyik legfon-tosabb állítása, amit a következõkben be-mutatandó kutatás eredményei is meg-erõsítenek (Kézdi–Surányi 2009, p. 14).

Ugyanennek a programnak a hatása-it vizsgálta Németh Szilvia és Papp Z. At-tila is, más módszerekkel és a megvaló-sításnak egy korai fázisában. Esettanul-mányokra alapozva a program hiányos-ságaira hívták fel a figyelmet, úgymint:az integrációs program országos vezetõiés helyi mûködtetõi, illetve megvalósítóiközötti hiányos kommunikációra, amelycsak formális találkozásokra és beszámo-lókra korlátozódik, a bázisiskolák és ahelyi önkormányzatok közötti egyeztetéshiányára, ami az oktatási integrációsprogram tartalmát és megvalósításánakhelyi következményeit illeti, valamint astabilitás hiányára, ami azt jelenti, hogya programon túl a célok nem épülnek bea rutinba, az intézményi kapcsolatok éshálózatok felbomlanak (Németh–Papp Z.28–9). A két kutatás eredményeinek kü-lönbsége vitákat váltott ki a szakmábanés a tágabb közéletben, pedig ez az el-lentmondás nem a kutatásból, hanem akutatott jelenség lényegébõl származik.A következõkben legalábbis erre tudokrávilágítani egy olyan kutatás eredményeialapján, amelynek elsõrendû célja nem azintegráció hatékonyságának vizsgálata,hanem a kisebbségi gyerekek és az isko-la, illetve az oktatás viszonyának vizsgá-lata volt.

11.. SSzzeeggrreeggáácciióóss ffoollyyaammaattookk ((ttáárrssaaddaallmmii ééss mmeennttáálliiss)) ééss aa ddeesszzeeggrreeggáácciióóss ookkttaattáássppoolliittiikkaa kküüzzddeellmmee

Az EDUMIGROM-kutatás, amelynekeredményeit e tanulmányban az iskolák-nak a kisebbségek integrációjához, de-/reszegregációjához való viszonyuk pers-pektívájából elemezzük, Magyarorszá-gon két középméretû iparvárosra irá-nyult (a városokat álnéven fogjuk emlí-teni).3 A két településen ma 10 százalékkörüli a roma népesség aránya, akiknekjelentõs része több hullámban költözöttaz iparosítás következtében a két város-ba, ahol a teljes körû foglalkoztatás és azinfrastrukturális fejlesztés elõnyeibõl õkis részesültek. A 70-es, 80-as évek so-rán ennek következtében jelentõs mobi-litási folyamat indult meg a körükben,ami ugyanakkor társadalmi és kulturálisasszimilációval is járt. A két ipari cent-rum munkahelyein és lakótelepein koráb-ban nem látott etnikai keveredés vettekezdetét, fõként az ország délnyugati ré-szében található településen a beás közös-ségekbõl és a környezõ falvakból szárma-zó „magyar” bányászok között. Ez a fo-lyamat minimum megtorpant, sok érte-lemben egyenesen megfordult a rendszer-váltás után, annak következtében, hogybezártak, megszûntek azok a bányák, il-letve nagyüzemek, amelyek a településekszinte kizárólagos foglalkoztatói voltak.Az elszegényedés fontos következményevolt a lakáspiac átszervezõdése, a lakóhe-lyi szegregáció kialakulása, benne olyanvárosi gettók megjelenése, amelyek a sze-génységnek részben etnikai arculatotadtak. A munkanélküliség által létreho-

3 Errõl két esettanulmány számolt be, az egyik kvantitatív (Messing, Neményi, Szalai 2010) a másikkvalitatív adatokra épülve (Feischmidt, Messing, Neményi 2010).

zott versenyhelyzetben a vesztesek kétkategóriája, a romák és a nem romák kö-zötti társadalmi távolság, és az azt legiti-máló kulturális különbségek növekednikezdtek, sõt soha nem látott módon po-litizálódtak át. Az ugyancsak megingotthelyzetüket fizikai és szimbolikus erõfö-lénnyel kompenzálni kívánó, illetve bûn-bakot keresõ nem romák egy része, kü-lönösen Chemvárosban, a szélsõjobbolda-li pártok és rétegkultúrák világában leltvigaszra és magyarázatra.

Az oktatásirányítás mindkét városbanaz országos oktatáspolitikai elvekhezigyekezett igazodni, a megvalósítás ko-molysága és hatékonysága tekintetébenazonban a két város és még inkább bizo-nyos iskolák között jelentõs különbségekvoltak/vannak. A beiskolázott gyerekekszámának csökkenése mindkét települé-sen iskola-összevonásokat tett szükséges-sé. Az intézmények megszüntetésekor ésátalakításakor ugyanakkor a deszegregá-ciót elõsegítõ adminisztratív intézkedése-ket is igyekeztek életbe léptetni. Szénvá-rosban, amiként az önkormányzat általjegyzett, a tanoda vezetõinek bevonásávalszületett Oktatási Esélyegyenlõségi Stra-tégia (2008) is rámutat, a lakóhelyi szeg-regáció következtében a társadalmilagdeprivált gyerekek egy iskolában koncent-rálódtak. Ezt a folyamatot iskola-összevo-násokkal és beiskolázási körzetek átalakí-tásával akarták megfordítani. Az átszer-vezések mögött ugyanakkor erõteljesköltségvetési meggondolások is voltak. Azönkormányzat az oktatásra fordítandó ki-adásokat csökkenteni kívánta, mi több, azévtizedekig iskolaként használt önkor-mányzati ingatlanok eladásából pluszbe-vételhez is akart jutni. Másfelõl arra az ál-lami normatívára is szüksége volt, ame-lyet a hátrányos helyzetû gyerekek meg-felelõ szétosztásától ugyancsak reméltek.


Chemvárosban az iskolapolitika váro-si szinten ugyancsak próbálta követni azországos iskolapolitika elveit, azon belülpedig megvalósítani a deszegregációt.Ezt azonban mindig – deklarált módon is– úgy tette, hogy másik szemével a több-ségi középosztály reakcióit figyelte. Aközoktatási törvény elõírásainak értel-mében a beiskolázási körzeteket itt is el-vileg úgy alakították át, hogy minden is-kolába egyenlõ arányban kerüljenek hát-rányos és halmozottan hátrányos helyze-tû gyerekek. Kutatásunk azonban rámu-tatott, hogy ez nem valósult meg. Ennekegyik oka, hogy a gyereklétszám csökke-nésének következtében állandóan olyanszabad helyek generálódnak az iskolák-ban, amelyekre beiskolázási körzeten kí-vüli gyerekeket is felvettek/felvesznek. Amásik ok a hibás döntések sorozata volt,amikor az „etnikai gettóként” mûködõiskolát felszámolták. A M. úti „cigányis-kola” bezárásakor az önkormányzat aztjavasolta, hogy az odajáró gyerekeket aváros különbözõ iskolái között osszákszét. Ez azonban a szülõk, közvetve a vá-rosi közvélemény ellenállásába ütközött.Arra való hivatkozással, hogy a magyarszülõk megijednek és elviszik gyermeke-iket, az iskolák megtagadták a roma gye-rekek befogadását. Ennek hatására azönkormányzat tulajdonképpen „beáldoz-ta” a város egyik amúgy is alacsonypresztízsû iskoláját, ahonnan a szülõkegy része szintén „kimenekítette” gyer-mekét. Ráadásul az önkormányzat a fen-ti döntést úgy hozta meg, hogy semmi-lyen szinten nem egyeztettek az iskolavezetõségével, és nem hagytak idõt arra,hogy az iskolák felkészüljenek a gyere-kek fogadására. A kiválasztott iskola ta-nárai ezt a döntést büntetésként éltékmeg, és a hozzájuk érkezõ gyerekekkelekként is viselkedtek. A „cigányiskola”


tanulóit – a többségi szülõk megelégedé-sére – külön osztályokba helyezték, ame-lyeket fizikailag is elkülönítettek a több-ségi gyerekekétõl. Az integráció legfon-tosabb lépését tehát úgy valósítottákmeg, hogy az inkább a szegregáció átala-kulását és új formában való rögzülését,semmint annak megszûnését vonta ma-ga után.

A tanárok többsége úgy értelmezte,hogy felsõbb utasítást kell végrehajtania.Nem kérdezték õket, nem konzultáltakvelük, sõt még idõt sem hagytak arra,hogy feldolgozzák a változásokat: „Nemjöttek el és mondták meg egyenesen adolgokat, hanem csak utasítottak és ne-künk kellett ezt végrehajtani.” „Szerin-tem úgy csináljuk, mintha be lenne köt-ve a szemünk. Már rutinból csináljuk de…K: Ezt kell csinálni, ezt csináljuk, mertúgyis azt kell csinálni, amit akarnak avárosban, teljesen mindegy. A gyerekekrészérõl nehéz.” (Szénváros, tanári fó-kusz) A korábban általuk alig ismert, kü-lönbözõ hátrányokkal küzdõ gyerekektanítása már önmagában is nehéz feladatvolt azon pedagógusok számára, akik aspeciális és szegregált iskolák fenntartá-sára épülõ korábbi rendszer preferáltjaivoltak. A hiányzó ismeretek és tapaszta-latok miatti frusztráció csak fokozódottazáltal, hogy rögtön egy következõ prob-lémát is meg kellett oldaniuk: a „motivá-latlannak” és „kezelhetetlennek” gondoltgyerekeket együtt kellett tanítani a „ver-senyképes” vagy legalábbis „kezelhetõ”diákokkal.

A tanári fókuszcsoportos interjúkbankét jellemzõ vélemény fogalmazódottmeg az együtt vagy külön oktatás dilem-májával kapcsolatban. Az egyik szerint aszegregáció mindenkinek jobb, mert atapasztalat azt igazolja, hogy ha mármeglévõ osztályokat egyesítenek, ott az

integráló és az integrálandó diákok telje-sítménye is romlik. Ezzel szemben má-sok azt gondolták, hogy az integrációszükséges, mégpedig abból a meggondo-lásból és/vagy tapasztalatból kiindulva,hogy csak cigány gyerekekbõl álló, vagycigány többségû osztályokban „nem lehettanítani”. Az integráció azonban csak ak-kor nem történik a többségi vagy „nemroma” gyerekek kárára, ha a roma gye-rekeket szétszórják a település különbö-zõ iskolái között úgy, hogy egy kritikusaránynál sehol se legyenek többen (amitosztályonként 4–5 fõben állapítottakmeg). Abban minden álláspont képviselõiegyetértettek, hogy az elsietett integrá-ció minden másnál rosszabb megoldás:„A probléma, hogy nagyon hamar akar-ják, hogy megtörténjen ez a befogadás.Nincs meg az elõkészítõ rész, ami hosz-szú idõt venne igénybe. Nem lehet az,hogy meghozunk, mondjuk tanév végénegy döntést, és szeptembertõl, mindenkivéleményét kizárva, elkezdjük. (Chem-város, tanári fókusz)

A pedagógusok bevonásának hiányos-ságaira az integráció bázisintézményei-ben már egy korábbi kutatás nyomán fel-hívta a figyelmet Papp Z. Attila és Né-meth Szilvia. Õk úgy találták, hogy mígaz intézményvezetõk és a programfele-lõsök tájékozódtak az integrált oktatásmegvalósulásáról, a pedagógusok több-sége csekély információval rendelkezett.Még a továbbképzésen részt vettek egyrésze sem tudta – mivel sokféle tovább-képzésen volt –, hogy melyik milyen cél-lal, tartalommal készült (Németh–Papp21. o.). Németh és Papp beszélnek a„kényszervállalkozó iskolákról”, amelyekkülönbözõ projektekben vesznek részt,olykor nem kellõen átgondolva, hogymelyik projektnek mi a célja. A bázisis-kolák legtöbbje számos oktatási program

részese. Ugyanezzel a problémával szem-besültünk Szénvárosban is, ahol az isko-la-összevonás nyomán alulméretezett ésrossz állapotban levõ iskolaépületbe kény-szerülve, az iskolavezetésnek minden pá-lyázati lehetõséget meg kellett ragadnia ésminden feltételt teljesítenie, hogy a taní-tás körülményein javítani tudjanak.

22.. AA sszzeeggrreeggáácciióó mmaaggyyaarráázzaattaa aa ttööbbbbssééggii ttáárrssaaddaalloomm vviisszzoonnyyuulláássáátt lleekkééppeezzőő ttaannáárrii aattttiittűűddöökk sszziinnttjjéénn

A fenn felsorolt körülmények és feltéte-lek elsõsorban az iskolák és a tanárokkörében jellemzõnek talált motiválatlan-ság magyarázatául szolgálnak. A motivá-latlanságnak azonban nemcsak oktatás-szervezési okai voltak, hanem kifejezet-ten társadalmiak is. A vizsgált iskolák-ban az oktatáspolitika által szorgalma-zott deszegregáció ellenére létrejönneka különbségtétel és az elkülönítés külön-bözõ formái. Ezek egyfelõl többnyire azoktatásra különbözõ irányból nehezedõtársadalmi elvárások, másfelõl bizonyosoktatási tradíciók következményei. Elsõ-sorban a mentális képességekbõl, a ver-senyképességbõl és a fegyelmezhetõség-bõl származó kategóriákkal operálnak,és ezeknek megfelelõ alcsoportokat mû-ködtetnek, amelyek direkt módon több-nyire nem kapcsolódnak etnikai vagymás társadalmi kategóriákhoz. A szelek-ció azonban, amely elsõdlegesen az ok-tatási munka hatékonyságát szolgálja, habeépül egy etnikailag megosztott társa-dalomba, rejtett módon reprodukálja an-nak különbségeit. Nyilvános beszéd nin-csen ugyan a „cigányságról”, sõt sokesetben mintha tudatosan lennedeetnicizálva a másság vagy a különbö-


zõség. „A cigányság nálunk nem számít”– ennél a mondatnál aligha hangzott elmás gyakrabban az interjúink során. Afélnyilvános vagy informális beszédazonban mûködtet etnikai kategóriákat(akár abban az iskolában is, ahol a fen-ti nyilatkozat elhangzott). Sõt azokat azattitûdöket is életben tartja, amelyekezekhez a kategóriákhoz a mindennapigondolkodásban és viselkedésben kap-csolódnak. Az iskolán belüli különbség-tétel etnicizáló hatásaira úgy tudtunk rá-világítani, hogy a tanári diskurzusokat ésaz osztálytermi interakciókat vizsgáltuk.Ennek alapján három, a gyerekek más-ságával kapcsolatos diszkurzív stratégi-át rekonstruáltunk, amelyek mindegyikea tanári munka bizonyos értelmezéseivelis összefügg.

Az elsõ és legszélesebb körben elter-jedt beszédmód szerint a gyerekek isko-lához és tanuláshoz való viszonyát, rajtakeresztül pedig életesélyeit a család, illet-ve a családok szociális környezete hatá-rozza meg. Egy nagyon általános megál-lapítás ez, lényegében így mondódik el aza szemlélet, amelynek strukturális követ-kezményeit minden felmérés igazolja.„Tanulatlan cigány család gyerekéneksorsa determinálva van” – egy csoportin-terjúban így fogalmazta meg egy tanárennek a szemléletnek a lényegét. Az is-kolának a családdal szemben nincsen esé-lye, ez esélyek hiánya azonban a felelõs-ség hiányát is jelenti, a tanári munka le-értékelése része a felelõsség alól való ön-felmentésnek. Valamilyen formában na-gyon sok tanári interjúból visszaköszöntaz az elképzelés, hogy az iskola tehetet-len vagy legalábbis sokkal kisebb hatás-sal tud lenni a gyerekek iskolai karrier-jére, mint az õket elindító család. Azt,hogy egy gyerekbõl mi lesz, sokkal in-kább a családok szociális körülményei,


anyagi lehetõségei és az iskolához, tanu-láshoz való viszonyt meghatározó „kul-túrájuk” szabják meg, mint az iskola vagya tanárok. A hiány vagy a deficit, amivela „cigány gyerekeknek” meg kell küzde-niük, nem egyéni sajátosság, hanem kol-lektív jellemvonásként tételezõdik. Azelõbbi idézet bõvebb szövegkörnyezetejól mutatja, hogy a „deficit” összefüggmásfajta kulturális vagy egyenesen gene-tikai meghatározottsággal. Amikor a ci-gány gyerekeknek a nem cigányokhoz vi-szonyított rosszabb továbbtanulási ered-ményei lehetséges okainak értékelésérekértük a tanárokat, újra a családi háttérkülönbségeihez tértek vissza. Egyesek ekülönbségek kulturális eredete, másokegyértelmûen a genetikai eredet melletttörtek lándzsát (…„hagyományok kö-zötti különbség, kulturális különbség. Zs:El kell ismerni, a cigány vér, az cigányvér.”) Késõbb az interjút lezáró össze-foglalásnál is kiemelik, a „genetikai meg-határozottság elõbbre való, mint a bará-ti kör, mert az abból következik”.

A kulturális és a biológiai érvelés nemkülönül el egymástól, hiszen akár ugyan-az a beszélõ felváltva használja, beszédé-ben oda-vissza csúszik a kettõ között.Azért nem, mert a kettõ funkciója ugyan-az, egy erõsen hierachizált viszonyt hiva-tott legitimálni, amelyben a kulturálisanés/vagy fajilag jelölt „cigány” strukturáli-san alárendelt a jelöletlen „mi”-hez, taná-rokhoz és tanítható, engedelmeskedõ di-ákokhoz képest. A roma gyerekek más-ságát kulturális vagy egyenesen biológiaideterminizmus keretei között értelmezõdiskurzus jól megfér a különbségvakságlátszatával. Nagyon széles körben elter-jedt, nagyon mélyen gyökerezõ szemlé-letrõl van szó, amellyel különösen a lát-szólag színvak iskolák tanárai körébentalálkoztunk, akik hivatalosan „nem fog-

lalkoznak” tanítványaik etnikai hovatar-tozásával.

A lefokozás egyik legradikálisabb mód-ja a cigány gyerekek „állatokként” való be-mutatása, amely mögött érezhetõ ugyana pedagógus döbbenete, amit számára ke-zelhetetlen jelenségek kiváltanak, de az is,hogy a diszkrepancia feloldására nem egyszociális érvelést, hanem a másságszubhumanizálását választja megoldásul:„Úgy érzem, hogy ezek a gyerekek, lehet,hogy csúnyát mondok, de úgy nõnek fel,mint a vadállatok. Ki vannak a telepen, aS.-n, ki vannak csapva az utcára, a játszó-térre. Ezeknek nincs, hogy alkalmazko-dom valakihez… nem tudnak normálishangnemben beszélni, ordítanak, üvölte-nek, a lába mindig a levegõben lóg. A szü-lõnek fogalma sincs róla, hol van a gye-rek. Ha sorozat van a tévében, hazamegy,azt csinál, amit akar. Nincs az a követke-zetesség, igény, ami úgy gondolom, an-nak idején minden családban megvolt,hogy a szülõ tudta, hol van a gyerek, tud-ta, mit csinál, rászólt. Ha mi elmondjuk apanaszainkat itt az iskolában, a szülõ aztmondja, tudja, otthon is ezt csinálja.” (ta-nár, Chemváros)

Találkoztunk azonban ettõl eltérõ vi-szonyulással is, ami arra int, hogy bizo-nyos faktorok együttese az iskolák és a ta-nárok erõsebb motiváltságát eredménye-zi, azonos feltételek mellett is. A tanárokegyüttmûködése az integrációs oktatáspo-litikai szándékkal ott nagyobb, ahol az is-kolának van múltja, gyakorlata és tapasz-talata a hátrányos helyzetû gyerekek ok-tatásában, és még inkább, ahol ezt nemcsupán kényszerként élik meg, hanem ala-kítható és alakítandó adottságként, aholhagyománya van annak, hogy a diákok kü-lönös, sokszor bosszantó másságát azadott társadalmi és kulturális környezetrészeként értelmezzék, és ekként kezel-

jék. És ahol, nem utolsósorban, van egyelkötelezett és karizmatikus vezetõ, aki atantestületet stabilan ezen az úton tartja,aki így fogalmaz: „…lehet kívülrõl megol-dani, külsõ utasításokkal, hogy most in-tegrálunk, szegregálunk, ezt csinálunk,azt csinálunk…ezt vagy belülrõl meg tud-ja egy tantestület valósítani, vagyis meg-találja azt a hangot, azt a saját maga általvégigjárt utat, amivel tud változást hozni,vagy nem. Kívülrõl ez nem fog menni.”

33.. AAzz iinntteeggrráácciióó lleehheettőőssééggee:: ttáárrssaaddaallmmii eellkköötteelleezzeettttsséégg ééss sszzaakkmmaaii iinnnnoovváácciióó

Egyik szénvárosi iskolánkban, ahol a hal-mozottan hátrányos helyzetû tanulókaránya meghaladja a nyolcvan százalé-kot, a romáké pedig az ötvenet, erre ahelyzetre az iskolavezetés egy több év-tizede vallott és a tanári munka menta-litásbeli alapjának elgondolt szociális el-kötelezettséggel reagál. Az iskola társa-dalmi missziója a gyakorlatban a gyere-kekkel való tanórán túli törõdés, a szü-lõkkel való kommunikáció révén valósulmeg, aminek alapján bizalmi viszonyépült ki a mások által megvetett „gettó-társadalom” és az iskola között. Ebbõl abizalomból fakad, hogy az iskola az ese-tek többségében a szülõk támogatásamellett tud szembenézni azokkal a konf-liktusokkal, amelyek egy nehezen moti-válható, vagy részben egyenesen a szem-benállásban érdekelt tanulói közegbõlszármaznak. Ott, ahol a sajátos adottsá-gokhoz való alkalmazkodás és a konflik-tusokkal való szembenézés szakmai, pe-dagógiai innovativitással párosul, a taní-tási folyamat minden szereplõje – diák,tanár és szülõ – motiváltabb lesz. Ennekpedig akkor is pozitív hatása van, ha ez


egyébként a tanulási eredményekbenközvetlenül nem mérhetõ. A tanulók pél-dául szinte egyöntetûen pozitívabb vi-szonyokról beszélnek az iskolán belül,akár diák-diák, akár diák-tanár reláció-ban, mint amit az iskolán kívüli tágabbtársadalmi környezetükben tapasztal-nak. Ez elsõsorban azért van, mert az is-kola tudatosan szembenéz a tanulók tár-sadalmi eredetû problémáival. Ezzelegyütt a kisebbségi gyerekek méltóságátaz általuk képviselt – vagy képviselni vélt– sajátos kultúra láthatóságán keresztülis próbálják megteremteni. (Ezt elõsegí-tette az adott intézményben évtizedekóta folyó másik nemzetiségi program.)A cigányságról konkrét esetekben ritkánszokott szó lenni, mondják a tanárok,amit egyébként saját megfigyeléseink isalátámasztanak, de ha mégis aktuálissáválik, nem tagadják a gyerekek. Erre az-által van esélyük, hogy a tanárok is be-szélnek róla, az iskola beszédmódjábanjelen van „a cigányság”, mégpedig elsõ-sorban „a kultúra” kategóriáiban. „Mû-ködött nálunk sokáig cigány néptánc,most éppen nem, mert nincsenek olyantáncos lábúak, de a K. J. tanította õkettáncolni. Ezek a gyerekek szerepel-nek, tanítottuk õket gitározni, énekelni,minden osztály megtanul mindenfélenépdalt. Köztük a cigány népdalokat isugyanúgy tanulják, mint a magyar nép-dalokat. A cigány népmeséket tanuljákalsóban. Ez úgy hozzátartozik a mi éle-tünkhöz. Nem titkolják a cigányságukat,elfogadják, elismerik, hogy õk igenis ci-gányok. Nem szoktuk mi mondani, de haúgy felvetõdik a kérdés, akkor õk ezt fel-vállalják.” A kilencvenes évek elején pá-lyázati úton elnyert alapítványi támoga-tással „cigány nemzetiségi programot”mûködtettek, majd, amikor az lehetõvévált, bevezették a cigány népismeret ta-


nítását csatlakozó órában. Részben azoktatáspolitikai irányváltásnak, részbena csekély érdeklõdésnek tudható be,hogy ezek az etnikai önismeretet meg-célzó iskolai foglalkozások megcsappan-tak. A tantervnek ma kétféleképpen ré-sze a roma kisebbségi hagyomány: ahon- és népismeret keretében az általá-nos tanmenet része. Ezenkívül van egyspeciális népismereti foglalkozás, ame-lyen csak azok vesznek részt, akik nyi-latkozatukkal kérik a nemzetiségi okta-tást. Iskolai viszonylatban 56 gyerek ré-szesül cigány népismereti oktatásban.

Az iskolavezetésnek és a tanároknakazonban nemcsak a kisebbségi és hátrá-nyos helyzetû gyerekek és szüleik bizal-máért kell megküzdeniük, hanem azért is,hogy az oktatási piaci versenyben is helyttudjanak állni. Ehhez az kell, hogy azegyüttnevelés elvét, illetve annak a taní-tás szervezésére és menetére gyakorolthatásait a magasabb státusú szülõkkel isel tudják fogadtatni. „Több mindent meg-tennének a roma gyerekek érdekében,hogy ha nem kellene örökké másik sze-mükkel a nem roma többségre nézniük,akiktõl egzisztenciálisan függ az iskola,közvetve maguk a tanárok is.” – mondtaa szóban forgó, motivált iskola egyik ve-zetõ tanára. A gyakorlatban ez azt jelen-ti, és ezt nevezték az adott iskolákban alegnagyobb pedagógiai kihívásnak, hogy afelzárkóztatást és a tehetséggondozástössze kell egyeztetni. Ezt az adott intéz-ményben úgy próbálják mûködtetni, hogyegy speciális tanmenetû – itt német nem-zetiségi – és egy normál/átlagos tanmene-tû osztályt indítanak minden évfolyamon.Ez a megoldás olyan szelekciós mechaniz-musokat indít be, amelyek a szándékokszintjén nem, a valóságban mégis repro-dukálják a társadalmon belüli osztály- ésetnikai különbségeket.

Az együttoktatás elveit és gyakorlatátazok hajlandók komolyan átgondolni,akik a hátrányos és/vagy kisebbségi gye-rekek oktatását feladatuknak tekintik.Mégpedig olyan feladatuknak, amelyetnem a családok ellenében, sõt, még csaknem is a családoktól függetlenül, hanema családokkal való együttmûködésbenigyekeznek megvalósítani. A cigány gye-rekek társadalmi helyzetükbõl adódó sé-relmeinek megítélése vízválasztó kérdésa tanári diskurzusokban. A fentebb idé-zett megvetéssel vegyes értetlenséggelszemben a diszkrimináció felismerése ésa hozzá való megértõ viszonyulás a meg-határozó eleme a motivált tanárok be-szédmódjának. Ebben tükrözõdik a ro-ma gyerekek és családok tartós szegény-ségének, a szülõk hátrányos megkülön-böztetésének, valamint mindezek együt-tes hatása a gyerekek helyzetére és tel-jesítményére. Az utóbbi esetben egyér-telmû, hogy az érzékenység hátterébenszemélyes élmények állnak, az hogy a ta-nárok ismerik a gyerekek és családjaikéletkörülményeit, mert kapcsolatban áll-nak velük, beszélnek velük. Ezt a viszo-nyulást tapasztaltuk olyan tanároknál,akik különösen sokat foglalkoznak a ro-ma gyerekekkel. Ilyenek mindkét telepü-lés iskoláiban voltak. De amíg általábanegy, a tanárok többsége által meg nemértett, olykor megvetett kisebbséget al-kotnak, a korábban is részletesen bemu-tatott, motivált szénvárosi iskolában ezvolt a meghatározó tanári hang. Ez nemazt jelenti, hogy ebben az iskolában nevolnának a legáltalánosabb etnikai szte-reotípiákban gondolkodó tanárok, deazok, akik felismerik a szegénység, va-lamint az elõítéletes és diszkriminatívtársadalmi környezet hatásait, a cigánygyerekek küzdelmét, hangadók ebben aközegben.

IIrrooddaalloomm

Dupcsik Csaba–Molnár Emilia (2008). Country Report on Education: Hungary. EDU-MIGROM Background Papers. http://www.edumigrom.eu/sites/default/files/field_attachment/page/node-1817/edumigrombackgroundpaperhungaryeducation.pdf

Erõss Gábor és Kende Anna (2008). Túl a szegregáción. Kategóriák burjánzása amagyar közoktatásban. L’Harmattan, Budapest.

Feischmidt Margit, Messing Vera, Neményi Mária (2010). Ethnic Differences inEducation in Hungary. Community Study. EDUMIGROM Community Studies.https://www.edumigrom.eu/sites/default/files/field_attachment/page/node-5387/community-reporthungary.pdf

Forray R. K. (2003). A cigánysággal kapcsolatos hazai oktatáspolitika története In:Forray R. K. and Hegedüs A.: Cigányság, iskola, oktatáspolitika. Budapest:Felsõoktatási Kutatóintézet Új Mandátum.

Havas Gábor Liskó Ilona (2005). Szegregáció a roma tanulók általános iskolai okta-tásában. Budapest: Felsõoktatási Kutatóintézet.

Havas G., Kemény I. and Liskó I. (2002). Cigány gyerekek az általános iskolában.Budapest: Public Education Research Institute, Új Mandátum.

Kertesi G. and Kézdi G. (2009). Általános iskolai szegregáció Magyarországon azezredforduló után. Közgazdasági Szemle, 11, pp. 959–1000.

Kertesi Gábor (2005). A társadalom peremén. Romák a munkaerõpiacon és az is-kolában. Osiris, Budapest.

Kézdi G. and Surányi É. (2008). Egy sikeres iskolai integrációs program tapasz-talatai. A hátrányos helyzetû tanulók oktatási integrációs programjának ha-tásvizsgálata 2005–2007 http://www.biztoskezdet.hu/uploads/attachments/Kezdi_Suranyi_OIIH_hatasvizsgalat.pdf]

Németh Papp Z Németh Szilvia–Papp Z. Attila. (2006). „És mi adjuk az integráció ve-zérfonalát...” Dokumentumelemzés és a kvalitatív vizsgálat eredményei. In: Né-meth Szilvia szerk. Integráció a gyakorlatban. A roma tanulók együttnevelésénekiskolai modelljei. Országos Közoktatási Intézet, Budapest http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=integracio_gyakorlatban-02_vezerfonal

Németh Sz. (2006) ed. Integráció a gyakorlatban. A roma tanulók együttnevelésé-nek iskolai modelljei [Integration in Practice. School models of the integratededucation of Roma students]. Budapest: National Institute of Public Education.

Neumann Eszter, Berényi Eszter és Bajomi Iván (2010). The Politics of Seating Plans. Knowledge and Policy in the Integrated Education Public Action.www.knowandpol.eu

Papp Z. Attila (2010). Hatékonyság vagy méltóság. A kisebbségi oktatás változataiés kihívásai. In: Feischmidt Margit szerk. Etnicitás. Különbségteremtõ társa-dalom. Gondolat, Budapest, 79–96.

Radó Péter (1998). A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatása. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=Jelentes97-hatter-Rado-Nemzeti

Szalai Júlia (2010). A szabadságtalanság bõvülõ körei. Az iskolai szegregáció társa-dalmi „értelmérõl”. Esély 3, 2-22. http://www.esely.org/kiadvanyok/2010_3/01szalai.indd.pdf



11.. NNyyeellvv,, nnyyeellvvhhaasszznnáállaatt ééss sszzoocciiáálliissaann hhááttrráánnyyooss hheellyyzzeettöösssszzeeffüüggggéésseeii aa mmaaggyyaarroorrsszzáággiicciiggáánnyy kköözzöössssééggeekkbbeenn

A magyarországi cigány közösségek köz-ismerten számos tekintetben különböz-nek egymástól: lakóhely, nyelv, etnikaiidentitás, vallás, kulturális gyakorlataikés társadalmi struktúráik szempontjából.Nem beszélhetünk tehát egységes ci-gányságról, annál is inkább, hiszen magaa „roma” vagy „cigány” fogalom sem ke-zelhetõ semleges, egynemû, probléma-mentes kategóriaként.1 Van azonban egyolyan aspektus, amelyben a magát ci-gánynak valló vagy környezete által ci-gánynak tartott lakosság számottevõ ré-

sze osztozik: ez a kisebb vagy nagyobbmértékû társadalmi elkülönültség, azalacsony foglalkoztatottság és a rosszmunkaerõ-piaci esélyek, valamint a rosszszociális helyzet, egyre több esetben amélyszegénység. Mindezek szoros össze-függésben állnak az alacsony iskolázott-sággal és a közoktatásból való lemorzso-lódással, amely a cigány fiatalok jelentõshányadát érinti.

A rendszerváltás óta eltelt idõszakbana különféle társadalomtudományi terüle-teken született elméleti és alkalmazottkutatások egyik közös eleme tehát az arégi-új felismerés, miszerint a cigányságintegrációs és mobilitási esélyeinek növe-lésében az oktatás kitüntetett szerepetjátszik. Ily módon a mindenkori kormá-

* Bartha Csilla az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi tanszék habilitált egyetemi docense, az MTA Nyelvtu-dományi Intézet Többnyelvûségi Kutatóközpontjának vezetõje; Hámori Ágnes az MTA Nyelvtudomá-nyi Intézet Többnyelvûségi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.

1 A „roma” kifejezés a cigány közösségekre vonatkozóan általánosan használt, átfogó megnevezés, szû-kebb értelemben azonban fõként az oláhcigány lakosságot foglalja magában, más cigány közösségekvagy személyek (beások, romungrók stb.) külsõ megnevezésére sem minden esetben használatos, acigány csoportok önbesorolását illetõen pedig még árnyaltabb megközelítésre van szükség. Tanulmá-nyunkban ezért a „roma” megnevezéssel szinonim módon inkább a „cigány” terminust használjuk. Má-sik, komolyabb problémát jelent annak a megválaszolása, hogy kit tekintünk cigánynak – a kérdés je-len formájában eldönthetetlen (l. Ladányi–Szelényi 2000a, 2000b), és a rá adható válaszokat elsõsor-ban a kérdésfeltevés célja és a mögöttes ideológiák határozzák meg. Ez a tanulmány az önmeghatá-rozásból, vagyis a vállalt etnikai identitásból indul ki.

BBAARRTTHHAA CCSSIILLLLAA––HHÁÁMMOORRII ÁÁGGNNEESS**

Cigány közösségek, nyelvi sokszínűség és az oktatás nyelvi kihívásai

Magyarországi helyzetkép

A következõ tanulmány a magyarországi cigány közösségek jelentõs részére jellemzõ társa-dalmi elkülönültség és hátrányos szociális helyzet okaival, elsõsorban a nyelv, a kultúra és azoktatás összefüggéseivel kíván foglalkozni. Fõbb vonalakban bemutatja a magyarországi ci-gány közösségek legfõbb nyelvi jellegzetességeit, kétnyelvûségüknek vagy egynyelvû, de atöbbségitõl eltérõ nyelvi szocializációjuknak az oktatással való kapcsolatát; s utalunk arra is,hogy a részletesebb adatok hiánya milyen problémát jelent, illetve a meglévõ jó gyakorlatokmilyen segítséget nyújthatnak a cigányságot érintõ döntések és stratégiák kidolgozásában.

nyok, különösen pedig az oktatásirányí-tás, részben építve a felhalmozódott ku-tatási eredményekre, támogatási for-mák, programok, intézmények és háló-zatok egész sorát hozta létre a fenti cé-lok érdekében. Kétségtelen, hogy az el-múlt másfél-két évtizedben történt elõ-relépés az oktatáspolitika szemléletét, ajogszabályi kereteket, valamint a konk-rét kezdeményezéseket illetõen.

A vázolt problémák megközelítése ésa megoldási lehetõségek kidolgozása so-rán többnyire két fõ megközelítésmódérvényesül (vö. Fiáth 2000: 4–6; Szalaiet al. 2009: 45). Az egyik elsõsorban szo-ciális eredetûeknek tekinti a cigányságproblémáit, amelyek nem különbözneklényegileg a hasonlóan rossz szociálishelyzetben élõ nem cigány lakosság prob-lémáitól, s mint ilyenek, elsõsorban a tár-sadalmi hátrány felszámolására koncent-ráló, „színvak” intézkedésekkel lehet küz-deni ellenük. A másik közelítés a cigány-ság vagy egyes cigány közösségek etno-kulturális sajátosságait is lényegesnek,sok esetben (eleve) meghatározónak íté-li, s mind az integrációval, oktatással vagymunkavállalással kapcsolatos problémákokai között, mind pedig e problémákmegoldási kísérleteiben jelentõs szerepetszán ezen sajátságoknak (s nemegyszeregyben felszámolásuknak is).

Mindazonáltal úgy látszik, hogy a ci-gánysággal általában, valamint a gyerme-kekkel kapcsolatos oktatási kérdésekmég mindig jóval gyakrabban társadalmiproblémaként (s legkevésbé nyelvi ki-sebbségi kérdésként) jelenítõdnek meg atársadalomtudományi, illetõleg a min-dennapi diskurzusokban olyan címkékmentén, mint integráció, multikultura-litás, esélyegyenlõség és felzárkóztatás.A cigány közösségek számára tehát azegyre szélesedõ, a kisebbségvédelmet, az


esélyegyenlõséget, az antidiszkriminációtbiztosító jogi keretek nem bizonyulnakelegendõnek ahhoz, hogy a többségi tár-sadalom részérõl megnyilvánuló tannyel-vi és társadalmi diszkriminációt (vö.Kontra 1997, 2003) megszüntessék, s agyakorlatban is biztosítsák azokat az in-tézményes és szimbolikus lehetõségeket,amelyek a többi Magyarországon élõ ki-sebbség számára mára valamelyest meg-teremtõdtek. Elsõként Réger Zita kuta-tásai (1974; 1978; 1990; 2001), majdaz õ nyomdokain tanulmányok egész so-ra (pl. Derdák–Varga 1996; Szalai 1999;Gúti 2001; Bartha 2002; 2007c;Nemesné 2008) hiába hívták fel a figyel-met, hogy a cigány gyermekek iskolai ne-hézségeinek jelentõs része nyelvi gyöke-rû, s hogy e nyelvi hátrány más terüle-tekre is áttevõdõ hátrányként társadalmiesélytelenséggé válik. A nyelvi hátrányfogalma mára ugyan kötelezõen megje-lenik szinte minden helyzetelemzésben, acigány gyermekeket integrálni akaróprogramok nagy részében azonban mégmindig nincs helye a cigány (romani ésbeás) nyelveknek és e nyelvek belsõdialektális változatosságának, a változa-tos családi és közösségi nyelvi elrendezé-sek figyelembevételének, sem pedig azotthonról hozott eltérõ nyelvi szocializá-ciós, illetve beszélési minták pozitív érté-kelésének, deficit helyett másságként va-ló értelmezésének.

A cigány gyermekek aránya az általá-nos iskolában folyamatosan nõ, ezzelegyütt már itt megpecsételõdik a késõb-bi társadalmi szakadék haladók és lema-radók között. Hosszú évek tapasztalataierõsítik meg, hogy a gyakorló pedagógu-sok egy része a maga eszközeivel, olykorerõn felül próbálja e lemorzsolódást las-sítani, a cigány gyermekek iskolai ered-ményességének növelésében aktívan


közremûködni. Mindazonáltal az inklu-zív, multikulturális pedagógiai szemlélet,az integráció, a sajátos nevelési igény ésdifferenciált oktatás vagy a romapedagó-gia területén kifejlesztett új módszerekés segédanyagok nyelvi értelemben mégmindig sztenderd, normatív szemléletettükröznek, s továbbra is kevés fogódzótadnak azok számára, akik a cigány gyer-mekek nyelvi másságát hozzáadó (addi-tív) módon szeretnék kezelni az osztály-teremben.

Tanulmányunknak nem célja a szociá-lis versus etnokulturális megközelítésekrészletes elemzése. Fontosnak tartjukazonban hangsúlyozni, hogy egy olyanaspektus bizonyosan van, amely tekinte-tében a magyarországi cigány lakosságjelentõs része különbözik a nem cigánylakosságtól: ez pedig a beszélt nyelv(ek),a nyelvhasználat és a nyelvi szocializáció

aspektusa, amely meghatározó szerepetkap – másokkal együtt – a cigány gyer-mekek oktatásbeli sikertelenségében.

22.. AA mmaaggyyaarroorrsszzáággii cciiggáánnyyookknnyyeellvvii ééss kkuullttuurráálliiss ssookksszzíínnűűssééggee::oollááhhcciiggáánnyyookk,, bbeeáássookk,, rroommuunnggrróókk

A magyarországi cigány népesség nyelvi-leg legalább három, egymástól elkülönü-lõ fõbb csoportra oszlik (1. ábra), ame-lyek közül az egyik már nem beszéli ere-deti nyelvét, a másik kettõ pedig egymásszámára kölcsönösen nem érthetõ, kü-lönbözõ dialektusokból álló nyelveket, aromanit és a beást (is) használja minden-napi érintkezéseiben (Matras 2005a;Szalai 2007; 3. ábra). A romanit és abeást (a beásra részletesebben lásdPálmainé Orsós 2007) együttesen jelen-

2 A romanit beszélõk pontos számát illetõen csak becslésekre hagyatkozhatunk. Számukat a különbö-zõ munkák 3,5 és 10 millió közé teszik. A cigány népesség Európában 8–9 millió körül van (e popu-láció fele iskoláskorú), arányuk a kelet-európai országokban 5–10% (Liégeois 2007: 13; 21). A ci-gány/roma lakosság számarányát tekintve tehát Európa legjelentõsebb kisebbségét alkotja.

11.. áábbrraa.. AA cciiggáánnyy kkiisseebbbbsséégg nnyyeellvvii ccssooppoorrttjjaaii hhaazzáánnkkbbaann

Megjegyzés: a * átmeneti válzozásokat jelöl.Forrás: Szalai 2007 (in Bartha 2007)

AA CCIIGGÁÁNNYY KKIISSEEBBBBSSÉÉGG NNYYEELLVVII CCSSOOPPOORRTTJJAAII MMAAGGYYAARROOSSZZÁÁGGOONN

Egynyelvûek

Nyelvileg asszimilálódottmagyar egynyelvûek

Kétnyelvûek

Beás–magyar

árgyelán muncsán ticsánlovárikelderásmásáricoláricsurári stb.

cerhári*gurvári*

romungró/magyar cigányvend romani

szintó

északi romaniváltozatok

centrális romaniváltozatok

vlah romaniváltozatok

Romani–magyar

tõ cigány anyanyelvû/elsõ nyelvû beszé-lõk nagyobb része ma kétnyelvû (vö.Matras 2005b: 4),2 sõt, a számarányá-ban legnépesebb magyar egynyelvû ci-gány közösség is nyelvileg legalább any-nyira változatos, mint társadalmi hova-tartozását tekintve (lásd Szalai 2007).

Bár lakóhely, foglalkozás és szociálishelyzet tekintetében is nagy különbségekvannak az egyes cigány közösségek vagylakosok között, a magyarországi cigány-ságot legtöbbször nyelvi alapon – vagy a„valamilyen anyanyelvûség” társadalmi-lag létrehozott nyelvi kategóriái mentén– szokás csoportosítani. Ezen belül alap-vetõen három nagyobb csoporttal talál-kozunk: „romungrók/magyar cigányok”,„oláhcigányok” és beás vagy „román” ci-gányok3. Bár e csoportosítás látszólagnyelvi alapú, s együttesen és külön-különis számos problémát vet fel, a minden-napi használatban gyakran inkább a va-lós vagy vélt asszimiláció mértékére utal(a romungró kifejezést az asszimiláló-dott, „elmagyarosodott” cigányokra ért-ve), mintsem a valódi nyelvi-kulturálisháttérre. A romungrók a cigányság leg-régebben (a XV–XVI. század óta) Ma-gyarországon élõ csoportja. Nyelvilegnagymértékben asszimilálódtak, legna-


gyobb részük tehát valóban magyar egy-nyelvû beszélõ, ám a romungrók cso-portja több szempontból sem azonosít-ható maradéktalanul a magyar egynyel-vû cigányok csoportjával4. A romungródialektus, a romani nyelv centrális cso-portba tartozó változata ma már ugyancsak nyomokban, mégis megtalálható né-hány településen.

A cigányok másik nagy nyelvi csoport-ját a romani nyelv fõ dialektuscsoportja-ihoz tartozó különbözõ (a balkánit kivé-ve) romani változatot használó (gyakran„oláhcigánynak” nevezett) beszélõk al-kotják (vö. 1. ábra): körükben a lovári, akelderás, a másári, a colári, a csurári, acerhári, a gurvári, valamint a vend romaniés a szintó (utóbbi kettõ nem vlahromani/„oláhcigány” változat) nyelvjárá-sok használatosak. Noha a saját nyelvétmég beszélõ cigányság körében Magyar-országon a legelterjedtebb, a legnagyobbbeszélõszámot mutató, valóban növekvõírásbeliséggel, oktatási anyagokkal ren-delkezõ lovári használata, a fentiek alap-ján nyelvészeti szempontból mégis tévesaz a gyakorlat, amely a mindennapokban,sõt a közéleti diskurzusokban a romaninyelv lovári változatát magával a romaninyelvvel teljes körûen azonosítja.5

3 „A nyelvet és az etnicitást azonosító kutatói ideológia újabb példája az idézett szociológiai vizsgála-tokban az a klasszifikáció, amely a beás közösségekben a magyaron kívül beszélt nyelvváltozatot ro-mán nyelvnek, és ebbõl kiindulva a változat beszélõit »román cigánynak« tekinti. A magyarországi ci-gányság e kétnyelvû, magát többnyire beásnak nevezõ csoportja a magyar mellett nem a romani, ha-nem a beás nyelv valamely változatát beszéli.” (Szalai 2007: 39–40)

4 Nyelvi asszimilációjuk nyomán szokás – helytelenül, ám széles körben elterjedten – a csak magyarulbeszélõ vagy erõsen asszimilálódott cigányokat átfogóan is „romungrónak” nevezni („magyar cigány”értelemben); bár a romungró cigányok között is vannak a romani nyelv centrális (egyes kutatók el-nevezésével „kárpáti cigány”) változatát még használó beszélõk, illetve a magukat csak magyarul be-szélõnek valló cigányok között is találhatók olyanok, akik õrzik roma vagy beás etnikai identitásukat(Kemény 1999: 13, Szalai 2007: 39).

5 Egyik intézményesült példája ennek, hogy Magyarországon „lovári nyelvbõl” lehet állami nyelvvizsgáttenni. Bár a romani nyelv magyarországi sztenderdizációjának kérdése és az ezzel kapcsolatosszociolingvisztikai és nyelvtervezési lépések számos problémát vetnek fel, a jelen tanulmányban nincsmódunk ezeket részletesen elemezni.


A harmadik nagy nyelvileg értelmezettcsoportba a beás cigányok sorolhatók: õka magyar mellett a beást (illetve annakvalamely változatát: árgyelán, muncsán,ticsán) beszélik, amely – történeti, tipo-lógiai szempontból – a román nyelv egyarchaikus változatából délszláv és ma-gyar kontaktushatások mellett önállóvávált nyelv (Szalai 2007: 40). Noha azutóbbi másfél évtizedben egyre tudato-sabb nyelvtervezési és -fejlesztési tevé-kenység zajlik egy regionális sztenderdkialakítása érdekében (Pálmainé Orsós2007: 59–63), ugyanakkor körükben istalálunk magyar egynyelvû, de beás ci-gány etnikai identitású közösségeket.

Nyilvánvaló tehát, hogy a sematikusanhárom nyelvi közösségként értelmezettcsoportban a romani, a beás és a magyarnyelvnek egészen eltérõ szimbolikus je-lentései és funkciói vannak, mint ahogyeltérõ szerepeik lesznek a cigány identi-tások konstruálásában is (a romanira ál-talában lásd Matras 2004).

Bár nem rendelkezünk pontos, csakmegközelítõ adatokkal a magyarországicigány közösségek nyelvérõl, nyelvhasz-nálatáról, a legfontosabbak ezzel kapcso-latban így foglalhatók össze: 1. Magyar-országon jelentõs számú olyan lakos él,akinek az anyanyelve valamely cigánynyelv, illetõleg akinek nyelvhasználatát acigány (romani vagy beás)–magyar két-nyelvûség valamely formája jellemzi; 2. acsak magyarul beszélõ, nyelvileg asszimi-lálódott cigány beszélõk nyelvhasználatá-ban is megjelenhetnek olyan jellemzõk,amelyek nem kifejezetten a kétnyelvû-séggel, de a többségitõl eltérõ nyelvi szo-cializációs mintákkal függnek össze, szo-ros kapcsolatban más kulturális ténye-zõkkel; 3. mindezek jelentõs szerepetkaphatnak e beszélõk társadalmi hátrá-nyos helyzetének kialakulásában és fenn-

maradásában. Az alábbiakban ezeket anyelvvel, kétnyelvûséggel, nyelvi másság-gal kapcsolatos kérdéseket próbáljukfõbb vonalakban körüljárni, utalva a ma-gyarországi cigány közösségek nyelv,kétnyelvûség és kultúra terén jellemzõsokszínûségére is. Bemutatjuk egyúttalazt is, hogy – teljes mértékben elismer-ve a szociális és a gazdasági tényezõk je-lentõségét – a nyelvi, nyelvhasználati sa-játosságok milyen szerepet játszhatnak acigány gyermekek körében jellemzõ ok-tatásbeli sikertelenségben, s tekintetbe-vételük hogyan járulhat hozzá a társadal-mi elkülönültség és hátrányos helyzet le-küzdéséhez.

33.. AA cciiggáánnyy nnyyeellvveekk ééss kkééttnnyyeellvvűűsséégg lláátthhaattaattllaannssáággaa::ööttvveenn-- vvaaggyy sszzáázzööttvveenneezzeerr bbeesszzééllőő??

A nyelvi, nyelvhasználati jellegzetességekkérdése a magyarországi cigánysággalkapcsolatos mainstream diskurzusokbanáltalában nem, vagy csak periférikusanjelenik meg, bár a cigánysággal foglalko-zó munkák legnagyobb része – legyenszó akár szociológiai, akár néprajzi, pe-dagógiai stb. megközelítésekrõl – utalezen aspektus jelentõségére (pl. Kemény1996, 2000, Fiath 2000, Babusik2003). A hazai társadalomtudományi ku-tatások (egyben a kutatástámogatás)nagy adóssága, hogy a magyarországi ci-gány népesség nyelvi sokféleségével,anyanyelvi összetételével, kétnyelvûségé-nek kiterjedtségével kapcsolatban a mainapig nem készülhetett átfogó nyelvé-szeti-nyelvszociológiai vizsgálat. E kérdé-sekre vonatkozóan a Kemény István ésmunkatársai által végzett három egy-mást követõ (1971-es, 1993-as, illetve

2003-as) reprezentatív szociológiai fel-mérés adataira hagyatkozhatunk (Ke-mény 1997; 1999; Kemény–Janky 2003;Kemény–Janky–Lengyel 2004). Az elõzõpontban elemzett besorolás is e vizsgá-latokból vált ismertté és általánosan el-fogadottá. (Az adatok értelmezését ár-nyaló és a terminológiát illetõ kritikaiészrevételekre lásd Szalai 2007: 37–40elemzését.)

E hallgatásnak több oka is van: elsõd-leges talán az, hogy a magyarországi ci-gányság legnagyobb része szükségkép-pen6 beszél és ért magyarul, jelentõs ré-szük pedig kizárólag vagy túlnyomórésztmagyarul beszél, így a nyelvi szocializá-ció jellegzetességeivel, a kétnyelvûséggelvagy a romani, beás és a magyar nyelvikompetenciával kapcsolatos továbbirészletek a laikus többség számára irre-


levánsnak vagy érzékelhetetlennek tûn-hetnek (vö. pl. Élõ 2008). Úgy is fo-galmazhatunk: a magyarországi cigány(értsd romani vagy beás) – magyar két-nyelvûség „láthatatlan” a társadalom je-lentõs része számára. Ki kell ugyanakkoremelni, hogy bár a Kemény István ésmunkatársai által 1971-ben végzett fel-mérésekhez képest 1993-as adataik erõ-teljes nyelvi asszimilációt mutattak minda romani, mind a beás nyelv tekinteté-ben, ez a tendencia 1993 óta megfordul-ni látszik (2. ábra), 1993 és 2003 kö-zött ugyanis ismét nõtt a cigány nyelve-ket beszélõk száma (Kemény 1997;1999; Kemény–Janky–Lengyel 2004).Ez a tendencia számos egyéb tényezõmellett feltehetõen a rendszerváltozástkövetõ munkaerõ-piaci átrendezõdéssel,a cigány lakosság tömeges munkanélkü-

6 A magyarországi cigány nyelvek hosszú idõn keresztül semmiféle intézményes támogatottságot nemélveztek, így e nyelvek oktatási, szakmai, közigazgatási, jogi stb. regiszterei ki sem épülhettek. A min-denkori állam nem teremtette meg a feltételeket a beás és a romani nyelv kodifikációjához, követke-zésképpen a formális írásbeliség megteremtéséhez és elsajátíttatásához sem. Mindezek következté-ben kimondható, hogy a nyelvi asszimiláció önkéntes jellege csak látszólagos.

Forrás: Kemény–Janky–Lengyel 2004

22.. áábbrraa.. AA cciiggáánnyy nnééppeesssséégg aannyyaannyyeellvv sszzeerriinnttii mmeeggoosszzlláássáánnaakk vváállttoozzáássaa 11889933 ééss 22000033 kköözzöötttt

MagyarBeásCigányEgyéb

1893 1971 1993 2003

100

80

60

40

20

0


livé válásával, a nyelvi asszimiláció gaz-dasági értékének megszûnésével, s nemutolsósorban a lassan erõsödõ cigány/ro-ma civil, kisebb részben politikai csopor-tok olykor igencsak eltérõ (nyelvi) érde-kek mentén szervezõdõ tevékenységévelhozható összefüggésbe.

További problémát jelentenek azanyanyelvvel és a kétnyelvûséggel kap-csolatos leegyszerûsítõ társadalmi néze-tek és tévhitek is, elsõsorban az, hogyegy személy anyanyelve problémamente-sen megállapítható, illetve, hogy a két-nyelvû beszélõ tulajdonképpen két egy-nyelvû beszélõt foglal magába, aki mind-két nyelvét – vagyis adott esetben egykétnyelvû cigány ember szükségképpen amagyar nyelvet is – „tökéletesen” bírja (akétnyelvûségre lásd Bartha 1999; Bor-bély 2001; a tévhitek elemzésére 2009).Az „anyanyelv” azonban korántsem egy-értelmû fogalom, különösen olyan beszé-lõk esetében nem, akik számára az elsõ-ként (a családban) elsajátított nyelv, azintézményesen megtanult nyelv (óvodá-ban, iskolában) és a legtöbbet használtnyelv kategóriái nem esnek egybe (vö.Skutnabb-Kangas 1984: 18; 1997:13–14).7 Hasonlóképpen, ahol – mint acigányság esetében is – az anyanyelvveligen összetett módon kapcsolódnak ösz-sze az etnikai identitás kérdései, valaminta többségi társadalom stigmatizáló atti-tûdjei is (mindennek hatása a statisztikaiadatok megbízhatatlanságában is tükrö-zõdik, vö. Kemény 1997: „az anyanyelvikérdésekre adott válasz megbízhatóságaerõsen függ a politikai helyzettõl ésegyéb körülményektõl”).

Hasonlóan összetett jelenség a két-nyelvûség is, amelynek számos formájalétezik: viszonylag ritka a két nyelv tel-jesen egyenlõ mértékû ismerete és hasz-nálata, sokkal inkább az egyes nyelvhasz-nálati színterekhez vagy funkciókhoz kö-tõdõ megoszlási variációk jellemzõk(Bartha 1999). A magyarországi, funk-cionálisan kétnyelvûnek tekinthetõ romabeszélõkrõl tehát téves eleve feltételeznia magyar nyelv teljes körû ismeretét, ésa magyar nyelvi dominanciát (Vekerdi1974) sem támasztják alá tudományosfelmérések (l. Kontra 2009).

A romani vagy a beás cigány közössé-gekben szép számmal találkozunk az aláb-bi esettel: a kisgyermekek otthon, szüleik-tõl és a közösségtõl a cigány nyelvet sajá-títják el elsõként, ám óvodában, iskolábancsak a többségi magyar nyelvet, s a tan-tárgyakat is magyarul tanulják, így lassanmagyar-domináns beszélõkké válnak. Aszármazás kritériuma alapján roma-ni/beás (cigány), a nyelvtudás szempontjaalapján magyar anyanyelvûeknek minõsül-nek. Ha lakóhelyük magyar többségû,ahol intézményes és félformális színtere-ken csak a magyar használatos, elõfordul,hogy a családi, baráti érintkezéseket le-számítva minden nyelvhasználati színté-ren, a legtöbb beszédpartnerrel és a be-szédhelyzetek többségében a magyarnyelvet használják, így a funkció szem-pontjából is magyar anyanyelvûeknek szá-mítanának. Mindeközben természetes le-het, hogy e beszélõ magát romani vagybeás anyanyelvûnek vallja.

Az elõbbiekbõl már önmagában is kö-vetkezik, hogy a cigány gyermekek anya-

7 Skutnabb–Kangas (1984:18; 1997:13–14) a nyelvi emberi jogok és a kisebbségi gyermekek oktatá-sának összefüggésében osztályozza az anyanyelvre vonatkozó, a mindennapokban, a hivatalosan (pél-dául népszámlálásokban, az oktatásban), illetõleg a tudományos körökben is megjelenõ definíciókat.A meghatározások négy fõ kritérium, a származás, a nyelvtudás foka, a funkció, valamint az azono-sulás alapján rendezhetõk csoportokba.

nyelvi nevelése gyökeresen mást jelent-het a magyar közoktatás gyakorlata ésaz érintettek különbözõ csoportjai szá-mára. Az anyanyelv fogalma többnyelvû,kontaktusos elrendezésben, amely a ci-gányság jelentõs részét is jellemzi, továb-bi problémákat is felvet. A cigány gyer-mekek anyanyelvi oktatásának homogénmegközelítésével szembeni további érv,miszerint Románia és Bulgária unióscsatlakozása óta növekszik a cigány etni-kumhoz tartozó, Magyarországot rész-ben cél-, részben pedig tranzitországnaktekintõ bevándorlók száma8 (Halwachs:2008). Mindez egészen új kihívásokatjelent(het) az oktatás számára, hiszen azilyen családokból esetlegesen iskolábakerülõ gyermekek egy része romani egy-nyelvû (a lovaritól eltérõ alapnyelvi vál-tozattal), illetõleg olyan kétnyelvû, aki-nek repertoárjában a romani mellett aromán/bolgár/szerb stb., s nem a magyar


szerepel. Ha ezek után a cigány gyerme-kek anyanyelvi nevelésének kérdését dif-ferenciáltan szemléljük, akkor a 3. ábránjelzett alapvetõ nyelvi elrendezéseket kellfigyelembe vennünk.

Saját kutatásaink megerõsítik, misze-rint még szép számmal vannak olyan gye-rekek, akik egynyelvûként kerülnek az is-kolába, s a nem megfelelõ, a romaninyelvre nem építõ oktatási program kö-vetkeztében többéves tanulás után is csakrendkívül korlátozott magyar nyelvi kom-petenciát tudnak kiépíteni (lásd mégBabusik 2000: 40). 2001 és 2004 közötthat magyarországi kisebbségi közösség-ben végzett országos szociolingvisztikaikutatásunk romani közösségre vonatkozóeredményei, valamint egy romani közös-ségeket összehasonlító kutatás (Bartha2006; Bartha 2007b; Bartha–Borbély2006) eredményei azt mutatták, hogy avizsgált közösségekben az informálisnyelvhasználati színterek domináns nyel-ve még mindig a romani, ugyanakkor acsaládi szocializációban mindkét nyelvmegjelenik (4. ábra), így a beszélõk azegyéni kétnyelvûség különbözõ típusait ésfokozatait képviselték a romani-dominánskétnyelvûtõl a magyar-dominánsig.

Az a tény, miszerint az adatközlõknagy többsége (92,4 százaléka) romani-tudását nagyon jóra/jóra értékelte, vala-mint, hogy a 15–31 éves korosztálybanolyanok is voltak, akik erõsen romani-domináns kétnyelvûek, azt támasztja alá,hogy a generációk közötti nyelvátadás ter-mészetes folyamata nem szakadt meg (vö.Fishman 1991), a megindult, kezdeti sza-kaszában lévõ nyelvcsere a vizsgált közös-ségben – elvben – lassítható.

Forrás: Bartha 2010: 213

33.. áábbrraa.. PPrroottoottiippiikkuuss nnyyeellvvii eellrreennddeezzéésseekk aa cciiggáánnyy ggyyeerrmmeekkeekk aannyyaannyyeellvvii nneevveelléésséénneekk

ddiiffffeerreenncciiáálltt mmeeggkköözzeellííttééssééhheezz

MMaaggyyaarraannyyaannyyeellvvûûeekk

RRoommaannii––mmaaggyyaarrkkééttnnyyeellvvûûeekk

RRoommaanniieeggyynnyyeellvvûûeekk

BBeeááss––mmaaggyyaarrkkééttnnyyeellvvûûeekk

8 Míg a rendszerváltás utáni idõszakra általánosan jellemzõ ideiglenes migráció az Erdélybõl érkezõ, azottani roma közösségek magyarul is tudó, munkaképes, jobbára felnõtt tagjait érintette/érinti(Voiculescu 2004), az utóbbi évek tendenciái nyelvileg jóval összetettebb elrendezést mutatnak.


A nyelvi „láthatatlanság” egy továbbilényeges oka a cigány nyelvû (illetõleg va-lamely cigány nyelven és magyarul beszé-lõ) beszélõk számával kapcsolatos isme-rethiány s a létezõ mutatók megbízhatat-lansága (hasonlóan a cigány népességszámára vonatkozó általános adatok-hoz). A leghitelesebbnek látszó fogódzóta KSH népszámlálási adatai kínálják: ezekszerint Magyarországon 190 046 fõ val-lotta magát cigány etnikumhoz tartozó-nak, és 48 685 fõ vallotta anyanyel-vének, illetve 53 323 fõ a családi, bará-ti körben használt nyelvnek valamely ci-gány nyelvet. Ezek az önbevalláson ala-puló és homályos kategóriákkal operáló(Szalai 2007: 36) adatok azonban több-szörösen alatta maradnak a szakembe-rek által becsült létszámnak (hasonlóanmás európai országok statisztikáihoz).Ha a népességi adatokat nézzük, a legel-fogadottabb becslések szerint Magyaror-szágon a cigány lakosság létszáma 500–600 ezer (egyesek szerint 800 ezer) fõ-re tehetõ; Kemény István és kutatócso-

portja 2003-as reprezentatív felmérésea cigány lakosság számát 520 ezer és650 ezer közé teszi. Ezen belül Kemény7,7 százalékra becsüli a cigány, 4,6 szá-zalékra a beás anyanyelvûek számát, és25,8 százalékra a valamely (romani vagybeás) cigány nyelvet is beszélõk arányát.Ha ezekbõl az adatokból indulunk ki, ak-kor a magyarországi cigány (romani vagybeás) anyanyelvû vagy cigány–magyarkétnyelvû beszélõk száma akár a 150ezer fõt is elérheti – vagyis a kétnyelvûbeszélõk valós létszáma akár háromszo-rosa is lehet a statisztikákban megjelenõadatnak.

Az eddigiekbõl szükségszerûen követ-kezik, hogy a cigány nyelvek láthatatlan-sága és a nyelvek intézményes lehetõsé-geinek hiánya között szoros összefüggésvan. Miközben még a KSH népszámlálá-sának (KSH 2001) (a roma lakosságot abecsült lélekszámhoz képest jóval alul-reprezentáló) eredményei tükrében is avalamely cigány nyelvû beszélõk vannaka legtöbben a magyarországi kisebbségi

(NKFP 5/126/2001)

44.. áábbrraa.. AA rroommaannii ééss aa mmaaggyyaarr nnyyeellvv eellssaajjááttííttáássaaiinnaakk kköörrüüllmméénnyyeeii ((NN == 7700;; kk1111 ééss kk1122 aallaappjjáánn))

100

80

60

40

20

0

Romani Magyar

Otthon

Óvodai/iskola

Késõbb

Sehol

97,1

67,1

0 1,4 1,4 0 0

32,9

nyelvek beszélõi között, a cigánynyelv(ek) kulturális, oktatásbeli, intéz-ményes megjelenése, különösen másnemzetiségi nyelvekhez viszonyítva, mi-nimális. „Azok a szervezeti formák, ame-lyek szerint a hat nemzeti kisebbséganyanyelvének oktatása történik, a ci-gány kisebbség esetében nem léteznek.(…) A cigányság által beszélt nyelvek is-kolai oktatásához a szakmai és személyifeltételek hiányoznak.” (Forray 2007:159). Ez, bár részben a cigány nyelvekstandardizációs kérdéseivel is összefügg,elválaszthatatlan a cigánysággal kapcso-latos negatív, diszkriminatív attitûdök-nek a nyelvre való átvitelétõl (vö. Kont-ra 1998, 2003). A romani/beás tanár-képzés, oktatási anyagok, nyelvi progra-mok és intézmények, valamint a formá-lis színterek kiépítésének hiányát magya-rázó diskurzus gyakran visszatér a szo-ciális érvrendszerhez: „a cigány közösség– szemben az ország más nemzeti ki-sebbségeivel – nagy hányada szociálisanés mûveltségét tekintve a társadalom pe-remére sodródott, és a nyomasztószociokulturális problémák önmagukbanis megoldás után kiáltanak” (Forray2007: 159). A cigány kisebbség alacsony(bár a kisebbségi önkormányzati rend-szer kiépülése által – Kállai 2005 – né-mileg javuló) érdekérvényesítési, önmeg-jelenítési képessége nem elegendõ, hogyaz intézményes nyelvi igényeket artiku-lálja. A társadalomtudományi diskurzusszerint ilyen igények nem is léteznek,amit maguknak a kisebbségi beszélõkneka cigány nyelv(ek)hez, valamint a több-


ségi intézményrendszerhez fûzõdõ jel-legzetes attitûdjeivel9, illetve a nyelvmeg-õrzésre/nyelvváltásra vonatkozó straté-giáik eltéréseivel magyaráznak. E szerintegyes közösségek fontosnak tartják ci-gány nyelvük megõrzését cigány identi-tásuk jelentõs összetevõjeként, mások,stigmatizáló jellegûnek érezve, szabadul-ni szeretnének tõle,10 és a nyelvi asszi-milációt „választják”, társadalmi integrá-ciós vagy gazdasági okokból (Landauer2004: 66).

Ha átfogó jellegû nyelvi kutatások nemis születtek, léteznek azonban a fent em-lített nyelvi aspektusok jobb megismeré-sét és a cigány nyelv, a cigány többnyel-vûség társadalmi helyzetének javításátszolgáló kutatási eredmények és intézke-dések is. Kiemelt helyen említhetõkRéger Zita több mint két évtizede hozzá-férhetõ munkái (Réger 1974, 1990), anyelvi aspektusra is kitérõ szociológiaikutatások (Kemény 1971, 1996, 2003,Kállai 2005). Fontosak a kétnyelvûségárnyalt, tudományos leírását segítõ nem-zetközi és magyar eredmények (Grosjean1982, Bartha 1999, Borbély 2003), snem utolsósorban a nyelvi jogok mint em-beri jogi kérdések vizsgálata (Skutnabb-Kangas 1992, Kontra 1997; 2000; 2003Andrássy 1998). A cigány nyelvek társa-dalmi ismertségének és egyben presztí-zsének növelésében a szándékokat illetõ-en mindenképpen jelentõs, a nyelvvizsga-mutatók fényében ugyanakkor ambiva-lens szerepû tényezõ, miszerint 1993 ótalehet állami nyelvvizsgát tenni romani(lovári) és 1996 óta beás nyelvbõl. Jelen-

9 A cigány közösségek körében nem ritka, hogy a cigány nyelvet/nyelveket a cigányok ügyének tekin-tik, amelyhez a „gázsó”, nem cigány többségnek nincs köze. Emellett jellemzõ a többségi intézmé-nyekkel szemben gyakran megjelenõ idegenkedõ attitûd, amely nem járul hozzá a cigány nyelveknekaz (erre egyébként sem nyitott) többségi intézményrendszerben való megjelentéséhez.

10 „Nem elég baj nekem, hogy cigány vagyok, még cigányul is beszéljek?!” (fiatal roma fiú megnyilatko-zása)


tõsége van a cigány nyelven is tanító kö-zépiskolák létrejöttének, elsõsorban az1992 óta mûködõ Gandhi Gimnázium-nak, az 1994 óta mûködõ Kalyi Jag nem-zetiségi szakiskolának, valamint a cigánynyelvoktatás – elsõsorban oktatásfinan-szírozási okokból – az általános iskolák-ban is növekvõ tendenciájának (Lakatos2010), továbbá a cigány nyelvû írásbeli-ség és irodalom gazdagodásának (pl.romani nyelvû Biblia megjelenése, tan-könyvek, segédanyagok).

Az intézményes kétnyelvûséget, ezál-tal a romani és a beás oktatási nyelvkéntvaló megjelenését és fejlesztését nem tá-mogató szakértõi érvek között a legerõ-sebbnek azok tûnnek, amelyek közvetlenkapcsolatot mutatnak ki a romani/beásanyanyelvûség, az iskolázottság, a le-morzsolódás mértéke, ezzel együtt amunkaerõ-piaci esélyek között. 1993-ban a nyolc osztályt el nem végzettekaránya a 25–29 évesek korosztályában amagyar anyanyelvû cigányoknál 22 szá-zalék, ellenben a beásoknál 42 százalékés az oláh cigányoknál 48 százalék (Ke-mény és társai 2004: 80). 2003-ban ja-vuló, de nyelvi szempontból hasonló ará-nyok jellemzõk: a magyar anyanyelvû ro-ma fiatalok 16 százaléka nem végezte ela nyolc általánost, a beásoknál azonbanez az arány 15 százalék, az oláh cigányanyanyelvûeknél pedig 28 százalék (uo.81). És egy 1999/2000-es tanévbenvégzett felmérés tanulságai: „Azok, akikcsak magyarul beszéltek, végezték el leg-nagyobb arányban az általános iskolát.Szakmunkás végzettséget közülük közelkétszer többen szereztek, mint azok,akik kétnyelvûek voltak. A gyermekko-rukban csak valamelyik cigány nyelvetbeszélõk egyáltalán nem jutottak az álta-lános iskolainál magasabb végzettséghez,miközben az általános iskolát be nem fe-

jezettek aránya körükben kimagasló(87,5 százalék). Érettségit és felsõfokúképesítést bár csak elenyészõen szerez-tek, de kizárólag azok, akik gyermekko-rukban magyarul beszéltek” (Babusik2000: 40).

A kétnyelvû gyermekek iskolai siker-telensége azonban nem a kétnyelvûség-bõl eleve adódó jelenség, hanem az adotttársadalmi gyakorlat, vagyis a kétnyelvû-séget és az eltérõ nyelvi szocializációtnegligáló, homogenizáló iskolai oktatáseredménye, az ezen oktatási mód hatásá-ra kialakuló nyelvi hátrány következmé-nye (vö. Bartha 2002). A kétnyelvûségönmagában nem alacsonyabb oktatásbeliteljesítményre hajlamosít, épp ellenkezõ-leg: az 1960-as évektõl kezdve vizsgála-tok sora igazolja, hogy két vagy többnyelv ismerete és rendszeres használataelõny forrása is lehet. E kutatások ered-ményei szerint megfelelõ körülményekközött a kétnyelvûek sok tekintetbenjobb verbális és nem verbális eredménye-ket mutathatnak, mint az egynyelvûek.Megfelelõ módon fejlesztett kétnyelvû-ségben az egynyelvû gyermekekéhez ké-pest korábban kialakuló és nagyobb fokúmetanyelvi tudatosság, jobb érzelmi al-kalmazkodó készség, jobb fogalomalko-tási készség, további nyelvek könnyebbelsajátításának képessége jellemzi a két-nyelvû gyermekeket. A kétnyelvû oktatáshatékonyságát, személyiségre, kognitívfejlõdésre, társadalmi mobilitásra, továb-bi nyelvek elsajátíthatóságára gyakoroltpozitív hatásait Európában és világszerteszámos elméleti és gyakorlati munka, sokezer iskolai program igazolja. Egy meg-felelõ oktatási rendszerben tehát a cigánygyermekek nyelvi mássága, otthonról ho-zott orális kulturális tudása értékes tõké-vé is válhat további tudás és kompetenci-ák kiépítéséhez.

A magyarországi cigány–magyar két-nyelvûségre vonatkozó átfogó ismeretekhiánya – amely nem magyarázható teljesmértékben személyiségi és adatvédelmiokokkal (vö. Monitoring 2006:2) – lehe-tetlenné teszi a problémák felmérését,adekvát stratégiák kidolgozását és ezekhatékonyságának mérését, illetve a siker-telennek bizonyuló támogatások és intéz-kedések okainak feltárását (Monitoring2006: 2). Ami viszont a rendelkezésre ál-ló kevés adat tükrében is bizonyos: a ci-gány gyermekek oktatásbeli mutatói je-lentõsen elmaradnak a nem cigány gyer-mekekétõl, és ennek okai között – minta következõ pont bemutatja – a nyelvi té-nyezõk is elõkelõ helyet foglalnak el.

44.. CCiiggáánnyy ggyyeerrmmeekkeekk aa mmaaggyyaarr--oorrsszzáággii ookkttaattáássii rreennddsszzeerrbbeenn

Nem vitás, hogy egyebek között nyelvi,kulturális, földrajzi, szociális tekintetbenjelentõs változatosságot mutató cigányközösségek között az egyik legfontosabbközös nevezõ – szoros összefüggésben acigányság társadalmi elkülönültségével ésszociálisan hátrányos helyzetével – az ok-tatásbeli, iskolázottságbeli hátrány. Ma-gyarországon az 1950-es évek végéig aziskolaköteles cigány gyermekek többsé-ge vagy egyáltalán nem, vagy csak na-gyon rövid ideig járt iskolába; az 1960-as évektõl kezdve azonban a beiskolázá-si mutatók jelentõs javulásnak indultak,és a rendszerváltás elõtti három évtized-ben a beiskolázás a cigány gyermekekkörében is általánossá vált (Havas–Ke-mény–Liskó 2002: 7). Kemény és mun-


katársai 1993-as felmérése szerint 1975és 1979 között az iskolába nem járó ci-gány gyermekek aránya 1 százalék volt(Kemény–Janky–Lengyel 2004: 79). Ezigen fontos eredmény: Romániában egy1992-es felmérés szerint a roma gyer-mekek 20 százaléka nem végzett elegyetlen osztályt sem, a 8 éves gyerme-kek fele pedig nem jár iskolába, vagy ab-bahagyta a tanulást (Viorel 2001: 236).Görögországban volt olyan felmérés,amely szerint a cigány fiataloknak mind-össze 14 százaléka rendelkezett valami-lyen iskolázottsággal (Save 2001: 86).Olaszországban az iskoláskorú gyerme-kek körében 30 százalék körül vagy a fö-lött mozog azok száma, akik semmilyenoktatásban nem vesznek részt; Milánó-ban ez az arány 50 százalék (Save 2001:152), Nápoly térségében pedig egy1996-os felmérés szerint az iskoláskorúcigány gyermekeknek csupán 5 százalé-ka vett részt az oktatásban (uo. 154. o.).

Bármilyen nagy jelentõségû is azon-ban Magyarországon a cigány gyerme-kek beiskolázásának általánossá válása,az iskolába való bekerülés nem oldottameg a cigány gyermekek oktatásbeliproblémáit: a beiskolázási arányok növe-kedésével párhuzamosan megjelentek azoktatási szegregáció különbözõ formái(Kertesi és Kézdi 2004), a cigány gyer-mekek jelentõs része kisegítõ/gyógype-dagógiai vagy speciális „cigány” osztály-ba került, s a roma fiatalok körében ki-emelkedõen nagyfokú lemorzsolódás ér-vényesült. Magyarországon egy 1994-esfelmérés szerint11 (Kertesi 1994) a ci-gány tanulóknak csak 36,5 százaléka vé-gezte el az általános iskola 8 osztályát12

11 Ez az év volt az utolsó, amikor a cigány gyermekekrõl iskolai statisztikák készülhettek.12 Ez az arány szinte pontosan megegyezik Szerbiáéval, ahol a roma fiatalok 36,1%-a fejezi be az álta-

lános iskolát (Monitoring 2006: 3).


(a nem cigány tanulók körében ez azarány 88,5 százalék volt), és az általá-nos iskola után a cigány diákok 24,3 szá-zaléka nem tanult tovább (a nem cigányfiatalok közt ez a szám 7,6 százalék).Szemben a nem cigány tanulók 76,5 szá-zalékával, a cigány diákok csupán 5,9százaléka szerzett az általános iskolainálmagasabb végzettséget, és mindössze0,7 százalékuk fejezi be sikeresen a kö-zépiskolát (Fiáth 2000:10). Ez lényegé-ben azt jelenti, hogy a tényleges munka-erõ-piaci biztonságot (szakmát és érett-ségit, késõbb felsõfokú diplomát) nyújtóképzési formák a roma tanulók nagytöbbsége (80 százaléka) számára to-vábbra is elérhetetlennek látszanak. (Ha-vas–Liskó 2005: 88). Ez a lemorzsoló-dás jelenti Magyarországon jelenleg a

legnagyobb problémát a cigány gyerme-kek társadalmi esélyeinek növelése te-rén, mivel az általános iskola elvégzése,sõt valamilyen erre ráépülõ, piacképesszakmát adó szakképzés nélkül esélyüksincs munkát találni a lakóhelyeik köze-lében többnyire amúgy is erõsen beszû-kült munkaerõpiacon (Kemény 1996).Kertesi és Kézdi megfogalmazásában(2006: 6): „Ma Magyarországon a romafiatalok túlnyomó többsége középfokúvégzettség nélkül hagyja el az iskola-rendszert, és csupán egy jelentéktelenkisebbség szerez felsõfokú végzettséget.Ezzel szemben a nem roma fiatalokmeghatározó része megszerzi az érett-ségit, és 50 százaléka továbbtanul a fel-sõoktatásban. A romák elsõsorban ala-csony iskolázottságuk folytán szorulnak

55.. áábbrraa.. TTaannáárrii ééss kkuuttaattóóii éérrvveekk aa cciiggáánnyy ttaannuullóókk aallaaccssoonnyy iisskkoollaaii tteelljjeessííttmméénnyyéénneekkmmaaggyyaarráázzaattáábbaann

ki a stabil és jól fizetett munkák világá-ból. Az alacsony iskolázottság a romáknagy részét sújtó szegénység egyik leg-fontosabb oka.”

A roma fiatalok oktatásbeli hátrányá-nak okai között több lényeges – egymás-sal is szoros összefüggésben álló – ténye-zõ is kiemelhetõ: így az iskolai szegregá-ció, a rossz szociális helyzet, a család ésaz iskola eltérõ kulturális háttere, a ma-gyar nyelv korlátozott ismerete, az isko-lai oktatás módszertani, szemléletbeli sa-játosságai. Az 5. ábra a kérdésre vonat-kozó irodalom alapján összefoglalja azo-kat a fõbb tényezõket, amelyek leggyak-rabban szerepelnek érvként a kutatók ésa tanárok részérõl a cigány tanulók ala-csony iskolai teljesítményének magyará-zatában.

Az iskolai szegregáció jelensége a vá-laszok között nem jelenik meg, de léte-zésére évtizedek óta hívják fel különféletanulmányok a figyelmet. Az 1970-esévektõl kezdve az intézményes szegregá-ció különféle formái alakultak ki („kisegí-tõ osztályok”, „cigány osztályok” létreho-zása); ezek az utóbbi években az anti-szegregációs törekvések nyomán csökke-ni látszanak, az intézményen belüli szeg-regáció helyett azonban – a szabad isko-laválasztás nyomán – az iskolák közötti,a helyi társadalom által gyakorolt szegre-gációs folyamatok (iskolákból való elván-dorlás) válnak egyre jellemzõbbé (Ha-vas–Liskó 2005, Forray 1997:161, Ne-mesné Kis 2008).

Az iskolai „elvándorlással” is szorosösszefüggést mutatnak az oktatásbelihátrányok és a lemorzsolódás egyikkulcstényezõje: a szociálisan hátrányoshelyzet, amelyre az elõzõ pontban márutaltunk. A szociálisan hátrányos helyzeta magyartól eltérõ otthoni nyelv meglé-tétõl vagy hiányától függetlenül is köz-


vetlenül összekapcsolódik az oktatásbelihátránnyal (vö. Liskó 1997, gyakorlatitapasztalatok Ritók 2010). Babosik fel-mérésében „a szociálisan veszélyeztetet-tek aránya minden iskolában automati-kusan követi a roma gyermekek arányát:szociális veszélyeztetettség és cigányságiskolai szinten közel szinonim fogalmak,noha nem fedik egymást száz százalék-ban” (Babosik 2003: 10) A szociálisanhátrányos helyzet összetevõiként a csa-lád jövedelmi viszonyai mellett a rendkí-vül rossz lakhatási viszonyok, a szülõkfoglalkoztatottsága, illetve munkanélkü-lisége, a szülõk alacsony iskolázottsága,devianciája, a család mérete, instabilitá-sának foka és maga a kisebbségi etnikaihelyzet nevezhetõ meg (Liskó 1997).

Az oktatásbeli sikertelenségben meg-határozó szerepe van a család és az is-kola szociokulturális normarendszereközti eltéréseknek, a magyar nyelv kor-látozott ismeretének, illetve az iskolaioktatás módszertani és szemléletbeli té-nyezõinek, amelyekre elsõsorban az jel-lemzõ, hogy e nyelvi és kulturális mássá-got nem tudja kezelni. A cigány gyerme-kek nyelvi problémái részben abból ered-nek, hogy e valamilyen fokon kétnyelvûgyermekek – anyanyelvi iskolahálózatnem lévén, hiszen a „cigánykérdés“ hiva-talosan voltaképpen csak a kisebbségitörvény hatálybalépése óta nyelvi kisebb-ségi kérdés – számukra idegen nyelvi kö-zegben folyó oktatási rendszerbe kény-szerülnek, életkoruknak olyan kritikusszakaszában, amikor a bonyolultabb, na-gyobb kognitív erõfeszítéseket igénylõtantárgyak tanulásához elengedhetetlenkészségek még az anyanyelven sem szi-lárdultak meg, mindezt olyan iskolarend-szerben, amely sem szemléletmódját,sem módszertanát tekintve nincs felké-szülve a kulturális sokszínûség és nyelvi


másság kezelésére13 (vö. Torgyik 2004;Szolár 2009). Ily módon e gyerekek tan-nyelvi diszkrimináció áldozataivá váltak(Kontra 1997).

Bár a kutatók többsége a magyar nyel-vû oktatás kizárólagossága melletti leg-fõbb érvnek azt tartja, hogy a magyaranyanyelvû cigány gyerekek iskolai telje-sítménye kissé kedvezõbb képet mutat,látnunk kell azt is, hogy gyakran õk is acigány anyanyelvûekéhez hasonló nehéz-ségekkel küszködnek. Réger Zita kutatá-saiban meggyõzõen mutatta be, hogy a„cigány gyermekek nyelvi hátránya nagy-részt abból ered, hogy a gyerekek számá-ra elérhetõ, otthon elsajátított nyelvi min-tából az írott nyelvvel, az írásbeliséggelvaló kapcsolat rendszerint hiányzik. […]Ugyanakkor azok a sajátos nyelvhaszná-lati módok, amelyekre például egy hagyo-mányos cigány kultúrában felnövekvõgyereket anyanyelvi közössége megtanít,az iskolai követelmények szempontjábólteljesen irrelevánsak. (Tapasztalatainkszerint a hagyományos cigány orális kul-

túrát még õrzõ családok gyerekeinek kul-turális-nyelvi tudásáról az iskola általábannem is tud – illetve nem vesz róla tudo-mást.)“ (Réger 2001: 89; 1974; 1978)

A cigány nyelvek sztenderdizációjánakvéghezvitele, a szakemberhiány enyhíté-se, az iskola elõtti nyelvileg is differenci-ált egy- és kétnyelvû fejlesztõ programokmellett az alap-, a közép- és a felsõfokúoktatás fontos feladata lenne a nyelvi-kul-turális másság értékeinek tudatosítása,kihasználása, az attitûdformálás, a hídve-rés. Az iskola elvárásait messzemenõentükrözõ sztenderd mérési módszerekigen gyakran vezetnek a tanulási képessé-gek helytelen megítéléséhez. Nemegyszernyelv-, beszéd-, illetõleg tanulási zavarok-kal küzdõknek, fogyatékosoknak minõsí-tenek olyan, normálisan fejlõdõ gyerme-keket, akiknek a mássága egyszerûennyelvi, szociokulturális sajátosságaikbólered: abból, hogy más nyelvet vagy nyelv-változatot, az arra jellemzõ, az annakmegfelelõ használati normák szerint be-szélnek anyanyelvként.14 A cigány gyer-

13 Derdák Tibor és Varga Aranka 1995-ben hét település elsõ osztályában, majd a 2003-as követõ vizs-gálatban öt nyolcadik osztályban végzett kutatást. Az 1995-ös vizsgálati minta nyilvánvalóvá teszi,hogy a kiválasztott települések egy részén az elsõ osztályba kerülõ kisiskolások domináns nyelve nema magyar: „A gilvánfai iskola tanulóinak mindegyike román anyanyelvû cigánygyermek. Anyanyelvü-ket azonban inkább az otthoni környezetben használják, az iskolában legtöbbször magyarul beszél-nek. Az egyházasharaszti iskola tanulói egy magyar származású diák kivételével mindannyian románanyanyelvû cigányok. A cigány tanulók a legtöbb helyzetben anyanyelvüket használják. Talán a taní-tási óra az egyetlen hely, ahol magyarul beszélnek. Az alsószentmártoni iskolában csak román anya-nyelvû, cigány származású diákok járnak. Csak tanáraikkal beszélnek magyarul. Egymás között mégaz iskolában is anyanyelvüket használják. A tiszabõi iskola 44 elsõse közül 5 gyerek magyar. Mind ajobban teljesítõ „a” osztályba tartoznak 19 cigány társukkal együtt. A gyengébben teljesítõ „b” osz-tály mind a 20 tanulója cigány.” (Derdák–Varga 1996).

14 Az Amerikai Egyesült Államokban voltaképpen a hatvanas évek végén, az amerikai fekete gyermeke-ket illetõen, az általuk beszélt fekete angol vernakuláris és a sztenderd amerikai angol változat vi-szonylatában vált nyilvánvalóvá e probléma. Hivatalos állásfoglalások, rendeletek sora született, ame-lyek alapvetõ fontosságúnak tartják megkülönböztetni a nyelvi változatosságnak, másságnak azokata vonásait, amelyek az angol nyelv sokféleségébõl erednek, azoktól a jelenségektõl, amelyek tényle-gesen beszéd- (hallási) rendellenességekre vallanak (vö. Battle és munkatársai 1983: 24, idéziRodekohr és Haynes 2001). Nyugat-Európában elõször a nyelvi kisebbségekhez tartozó kétnyelvûek,különösen a bevándorló közösségekbõl származó gyermekek, újabban éppen a romák eltérõ iskolaimutatói juttatták a kutatók egy részét hasonló következtetésekre.

mekeket oktató tanárok, a szakértõi re-habilitációs bizottságok ebbõl adódóan el-sõsorban a gyermekeknek a többségi el-várásokhoz viszonyított deficitjeire kon-centrálnak, kiemelve a „hiányos szókin-cset“, a „hiányos fogalmi gondolkodást“,a „rendezettség hiányát“, az „iskolai tel-jesítményre való motiváltság hiányát“. Hae gyermekeket mégsem sikerül az egy-nyelvû és/vagy „középosztálybeli” elvárá-sok alapján „oktatható állapotba” hozni,mindez jelentõsen hozzájárul „fogyaté-kosként” való besorolásukhoz, ezáltal acigány gyermekek számának a speciális is-kolákban, programokban található igenmagas – és kognitív szempontból gyakranindokolatlan – arányához.

55.. LLeehheettőőssééggeekk ééss jjóó ggyyaakkoorrllaattookk

Az esélyteremtéshez, az eredményes tár-sadalmi beilleszkedéshez az egyik legfon-tosabb tennivaló, hogy az iskola kezelnitudja az egyéni és a közösségi eltérések-bõl fakadó problémákat, a roma gyerme-kek esetében az eltérõ szocializáció, kul-turális háttér és nyelv jelenségeit. Ez szá-mottevõ részben módszertani kívánal-makat jelent (vö. pl. Kõpatakiné Mészá-ros–Singer 2005), részben a pedagógusszemélyes, támogató attitûdjét igényli


(Babusik 2000), jelentõs részben pedigaz iskola pedagógiai és ideológiai szem-léletének a gyermek otthonról hozottszociokulturális normarendszere felétörténõ nyitottabbá válását (vö. Forray2007:117); végül pedig – mint az eddi-giek során bemutattuk – az otthonról ho-zott nyelv(ek), kétnyelvûség és/vagy el-térõ nyelvi szocializáció diskurzusmintá-inak tekintetbevételét.15

Néhány iskolában már látunk megva-lósulni erre vonatkozó jó gyakorlatokat(vö. Németh 2003; Kézdi–Surányi 2008).A roma kultúra s egyben a családok fe-lé való nyitás példáiként kiemelhetjük anyírteleki Kedves Házat, illetve az ózdikistérségben több iskolában is mûködõpedellus-módszert. A Kedvesház-peda-gógia filozófiája a „gyerekérett” óvoda-iskola szemléleten alapul, lényegi ismér-vei: a gyermekek „hozott tudására”, az„én-erõsítésre” építõ pedagógiai gyakor-lat, az egyéni és a kulturális másság meg-ismerésén és elfogadásán alapuló közös-ségépítés és együtt-tanulás (multi-kulturális értékek, interkulturális nevelé-si tartalmak beépítése, tanórai differen-ciálás, kooperatív tanulás, projektpeda-gógia, élményszerzõ és tevékenységköz-pontú tanulás), valamint „hídépítés” in-tézmény és család között (Bordács–Lázár2011; Lázár 1999). Az iskola és a csa-lád, illetve a roma kultúra képviselõi és

15 Mindezek mellett a nyelvi-kulturális szakadék áthidalásában kiemelkedõ szerepe van a korai intézmé-nyes szocializációnak, ezen belül a magas színvonalon mûködõ óvodai programokban való részvétel-nek. Az UNESCO és az Európa Tanács éppen ezért számos projektet kezdeményezett és támogat aziskola elõtti nevelésben részt vevõ roma gyerekek számának növelésére Európa-szerte, ugyanez azegyik prioritása a Roma Education Fund és a Nyílt Társadalom Intézet számos régiós programjánaka Roma Integráció Évtizede Program keretében (Monitoring Reports 2007; Roma Education Fund2007). Az UNESCO és az Európa Tanács közös állásfoglalása (UNESCO és Council of Europe 2007:4–5) az alacsony arány hét fõ oka között külön kiemeli a szülõknek a többségi nyelv alacsony isme-retétõl való félelmét, amelyet kétnyelvû programokkal s a kétnyelvûség elõnyeinek széles körû ter-jesztésével lehet ellensúlyozni. Az iskola elõtti/óvodai nevelés, továbbá a felnõttképzés, az élethosszigtartó tanulás és a cigányság közötti kapcsolat igen fontos, egyben rendkívül bonyolult problémaköré-re terjedelmi okok miatt most nem térhetünk ki.


az oktatási intézmény közti kapcsolatmegteremtése áll a „Pedellus-program”középpontjában is, amely 2002 óta mû-ködik Ózdon (Bárdos 2001, Liktor2011), s amelynek lényege cigány szár-mazású személyek – gyakran szülõk – al-kalmazása az iskolában a gyermekekkelkapcsolatos tanórán kívüli tevékenysé-gekben, kommunikációban, a családok-kal való kapcsolattartásban való részvé-telre. Ezeknek az iskolai asszisztensek-nek – pedellusoknak – a tevékenységenagymértékben hozzájárul a roma szár-mazású gyerekek beilleszkedéséhez, aközösségi elvárások megismeréséhez.

Egy rendkívül figyelemreméltó prog-ram a 2007-ben az észak-magyarorszá-gi cigánytelepeken, mélyszegénységbenélõ közösségek számára Sajókazán létre-jött, mára egyre szélesedõ Dr. ÁmbédkarIskola projekt: „Iskolánk szegregált kör-nyezetben jön létre, mégis a társadalmiintegráció útját járja. Magas szintû okta-tási szolgáltatást hozunk létre abban aközegben, amely teljesen ellátatlan. A hi-ányt keresletként értelmezzük, és kielé-gítjük. Az így létrejött szolgáltatás ter-mészetesen a nem cigány környezetre isvonzerõt gyakorol, s értékes kapcsolatoképülnek a szegregált közösségek körül”(Dr. Ámbédkar Iskola: Iskolánk).

Az olyan iskolák száma azonban, ahola cigány gyermekek kétnyelvûségét, ci-gány nyelvismeretét is figyelembe veszik,sõt cigány nyelvû óra vagy nyelvóra for-májában beépítik a pedagógiai program-ba, ma Magyarországon, sajnos, mégigen alacsony. Feltérképezésüket nehezí-ti, hogy nem szerepelnek központi nyil-vántartásokban vagy adatbázisokban,nincs róluk a nemzetiségi iskolák (a be-iskolázáshoz kapcsolódó hivatalos tájé-koztatókon is szereplõ) listájához hason-ló összefoglalás, legtöbbjük személyes is-

meretségi alapon vagy hallomás útján fe-dezhetõ csak fel (áttekintésükrõl l. Laka-tos 2010). Legismertebbek közülük apécsi Gandhi Gimnázium és a Kalyi Jagszakiskolák, de az ország több más, ösz-szesen mintegy 25 pontján is vannakmég olyan intézmények, ahol valamilyenformában bevonják a romani vagy a be-ás nyelvet az oktatásba. Ezt azonbanmegnehezíti a tanárok által minden alka-lommal megfogalmazott panasz: a gyer-mekeknek szóló, módszertanilag megfe-lelõ taneszközök hiánya, jelenleg ugyan-is a tankönyv- és munkafüzet-kínálat mi-nimális, és ami van, aligha felel meg agyermek-, illetve kisiskolás korosztályszükségleteinek (Lakatos 2010). Ennekellenére ezek az intézmények fontos ál-lomását jelentik a cigány kisebbség tár-sadalmi integrációjának, annál is inkább,mivel ezeken belül számos, nem cigánynyelvû, a többségi társadalomhoz tarto-zó gyermek is megismerkedik valamelycigány nyelvvel, hozzájárulva, hogy a ki-sebbség és a többség egymáshoz való kö-zeledése a többség oldaláról is megvaló-suljon.

A kelet-európai országokban a ci-gány/roma lakosság a népesség 5–10százalékát alkotja. Nem véletlen, hogy azállamszocialista rezsimek összeomlása1989 után az uniós politikában fokoza-tosan átrendezte, a csatlakozási tárgya-lások, majd pedig az Európai Unió kele-ti bõvítése gyökeresen új kontextusbahelyezte a „romakérdést”, ezen belül azoktatást, egyszersmind a kisebbségekvédelmének ügyét is. Egyre többen úgyvélik, hogy az egyedüli járható út a ci-gányság mint probléma fogalmi kereté-bõl a cigányság mint az európai integrá-ció modellje keretébe történõ átlépés,ahol a cigányság egyszerre az integrációmérõje és mutatója (Liégeois 2007: 14).

A globalizáció, a transznacionalizmus,az új kommunikációs technológiák korá-ban, amelyet egyrészt a növekvõ mobi-litás, az állampolgárok képzettségének,szocioökonómiai státusának átalakulása,másrészt a nemzetközi és a nemzeti jog-alkotás gyors változása, a civil társada-lom szerepének növekedése jellemez,egy többnyelvû-többkultúrájú társadalmikörnyezet kialakításának igényével fel-lépõ oktatáspolitikai közegben különö-sen elgondolkodtató az a kettõs mérce,amely eddig a többnyelvûségre vonatko-zó szakpolitikákat és megvalósításukatjellemezte. Ma is markánsan jelen van-nak azok a nézetek és intézményes gya-korlatok, amelyek a két- és többnyelvû-ség elit formáinak, a nagy világnyelvek-nek, különösen az angolnak a pozitív ha-tásait erõsítik mind pszichológiai, mindpiaci értelemben, miközben az alacsonypresztízsû kisebbségi nyelvek, legfõkép-pen a cigány nyelvek esetében egyértel-mû hátrányként értelmezik e jelenséget.Az anyanyelven, elsõ nyelven való okta-tás azonban nemcsak önmagáért valóalapvetõ nyelvi emberi jog: hátterébenéppen a nyelvi hátrányok, hosszú távonaz egyenlõtlenség kiküszöbölését célzópszicholingvisztikai és kognitív nyelvé-szeti meggondolások állnak. Meggyõzõ-désünk, hogy mind a politikai döntésho-zóknak, mind a kérdéssel foglalkozó ku-


tatóknak a jövõben nagyobb hangsúlytkell helyezniük azokra a nyelvi kérdések-re, különösen azokra a közösségekre,ahol még beszélik a romani és a beásnyelvet.

66.. TTáávvllaattookk

A 2008. évi XLIII. törvény a Magyar Köz-társaságnak a Regionális vagy Kisebbsé-gi Nyelvek Európai Kartája 2. cikk 2. be-kezdése szerinti kötelezettségvállalásaicigány (romani és beás) nyelvekre törté-nõ kiterjesztésérõl jogilag gyökeresen újhelyzetet teremt Magyarországon. Ajogszabály16 értelmében az állam kötele-zettséget vállal a romani és a beás nyelvkiterjesztésére az oktatás teljes vertiku-mában, az igazságszolgáltatás elõtt, aközigazgatási eljárás során, a tömegtá-jékoztatási eszközökben, a lapkiadás-ban, a kulturális élet területén, kiegé-szülve az egészségügyi és szociális ellá-tásban történõ nyelvhasználati lehetõségbiztosításával. Az implementációhozszükséges feltételek nagy része azonbane pillanatban még hiányzik, így nemmeglepõ, hogy hatálybalépésekor magukaz érintett közösségek szakemberei isvegyes érzelmekkel fogadták a törvényt.A sajtóban felerõsödni látszik a deficit-alapú, a szóbeliségre, kidolgozatlanság-

16 A beterjesztés általános indokolásában a következõk szerepelnek: A törvényjavaslat célja a cigányokáltal beszélt nyelvek esetében kifejezetten a romák társadalmi és nyelvi helyzetéhez igazodóan diffe-renciált, a többi kisebbségi nyelv esetében vállaltakat részben meghaladó kötelezettségek vállalása. Aromani és a beás nyelv elõnyben részesítésének alapja az e nyelvet anyanyelvükként beszélõknek –még a társadalmilag egyébként is hátrányos helyzetben lévõ roma népesség egészén belül is – meg-lévõ hátrányos helyzete. A kormányprogramnak a romák felzárkóztatásával kapcsolatos fejezetébenmegfogalmazott, „egyedileg kialakított közösségfejlesztõ és integrációs programok” sorába szervesenilleszkedik a romani és a beás nyelv társadalmi elismertségének erõsítése, ahogyan a két nyelvet be-szélõ roma közösségek nyelvi kultúrájának, anyanyelven történõ oktatásának, nyelvhasználati jogaibiztosításának, anyanyelve védelmének nemzetközi vállalásokkal történõ támogatása is. (T/5827. szá-mú törvényjavaslat: 10)


ra, valamint a szóban forgó nyelveketbeszélõk kis számára építõ, tanulmá-nyunk korábbi részében komolyan vita-tott érvelés.17

A leggyakrabban felhozott érvek kö-zött szerepel a „fejletlen”, „szegényes”szókészlet és a sztenderdizálatlanság, ez-zel igazolandó e nyelvek alkalmatlansá-gát oktatási célokra. A nyelvészek több-sége számára ezzel szemben teljesennyilvánvaló, hogy nyelvészeti értelembenaligha szabad a természetes emberi nyel-veket rangsorolni összetettség és hasz-nosíthatóság tekintetében. A nyelvek kö-zötti érzékelt – a kisebbségi nyelvek ese-tében valóban meglévõ – különbségeknem a nyelvi rendszerek egyenlõtlensé-gébõl adódnak, hanem azokból a külsõ(történeti, társadalmi, politikai, jogi, kul-turális, gazdasági) körülményekbõl,amelyek meghatározzák, hogy egy adottnyelv használati köre mekkora és milyenszerepet tölthet be. Használható-e sza-badon közéleti színtereken, az oktatás-ban, a médiában, a hitéletben, vagy csakkorlátozottan, a családban, a kisközössé-gekben, az egymás közti érintkezések-ben, vagy ott sem lehet jelen. Mindezeka körülmények befolyással vannak azadott nyelv stilisztikai kidolgozottságára,„szegényesnek” vagy kevésbé szegényes-nek ítélt voltára, presztízsére éppúgy,mint arra, hogy az adott nyelv hol he-

lyezhetõ el a sztenderdizáltság fokán: ígyegyebek között van-e számottevõ írásbe-lisége, vannak-e szótárai, rögzített he-lyesírási és használati normái, intézményitámogatottsága. A nyelvészek és az ok-tatási szakemberek feladatát YaronMatras (2007) a romani jövõjérõl és anyelvi pluralizmus politikájáról szólóprogramjában az alábbi módon összegzi:

„Ahhoz, hogy pontosabb iránymuta-tást lehessen adni a különbözõ tanításianyagok kompatibilitására, illetve bizo-nyos célközönség számára való érthetõ-ségére vonatkozóan, további kutatásokszükségesek a romani dialektusok kü-lönbségeivel kapcsolatban. Ennek a ku-tatásnak ugyanúgy része lenne az egyesdialektusok pontos (hangtani, nyelvtani,szókincsre vonatkozó) leírása, mint azegyes közösségek dialektusának és nyel-vi repertoárjának megfigyelése. Ahhozpedig, hogy a média, a tanítás és új tech-nológiák hatását fel lehessen mérni, éshogy a nyelvpolitikának élõ kapcsolatamaradjon a valós változásokkal, azegyes régiókban és közösségekben zaj-ló kodifikációs folyamatok további meg-figyelése és kiértékelése szükséges. Kü-lönösen fontosak a különbözõ dialektu-sokat beszélõk közötti kommunikáció-ról szóló esettanulmányok, amelyekbõleddig ugyan kevés született, de amelyekelõsegíthetik, hogy megbecsüljük a köl-

17 A Heti Válasz 2008. júliusi számában például az alábbiak olvashatók: „A 2003-as utolsó nagy felmé-rés alapján a törvény 26 ezer beás és 46 ezer romani ajkú cigány számára könnyítheti meg az ügy-intézést. Legalábbis elvileg, mivel az elsõsorban szóbeliségben létezõ nyelvek használói szokása eltéra többi hazai kisebbségétõl. Ahogy Réger Zita nyelvész egy tanulmányában rámutat: még két romaanyanyelvû is átvált magyarra, amint az oktatás, az ügyintézés vagy a munkahely kerül szóba. Ennekpraktikus oka van: a cigány nyelvek szókincse nem terjed ki ezekre a területekre. A beásba még csakát lehetne emelni a román bürokrácia nyelvi fordulatait, de a többieken még ez sem segít. A romaniugyanis sehol sem államnyelv, nincs hivatali változata, így a rendszeres szociális segélyre, a tanévkez-dési támogatásra vagy az alperesre is hiányzik a megfelelõ szó” (Élõ 2008). A tanulmányunkban be-mutatottak alapján megkérdõjelezõdik az elõbbi megközelítés. Réger Zita munkásságának ismereté-ben az pedig külön is elgondolkodtató, hogy a szerzõ éppen õt használja érvei bizonyítására.

csönös érthetõség esélyeit és nehézsé-geit. A romani nyelvészet alapfogalmai-val való megismerkedés részét kell ké-pezze bármely igényes tanárképzés tan-tervének, mely leendõ romani tanárokképzését szolgálja. Végül pedig ki kellemelni a szótárakat és nyelvtanokat,amelyek mind a leíró, mind az alkalma-zott nyelvész számára a mindennapi for-rást jelentik, és amelyek a romani nyelv-tanítás és nyelvtanulás nélkülözhetetlen


háttéreszközeiként gazdagítják a nyelvierõforrások tárházát.” (i.m. 145)

Bár eredmények már nálunk is létez-nek, a vázolt célok megvalósítása érde-kében18 számos további beás és romaninyelvtervezési (korpusz-, elsajátítás- éspresztízstervezési), ezzel együtt kutatá-si, fejlesztési és oktatási feladat felelõsösszehangolása és közös megvalósításaáll a szakemberek, fõként pedig az érin-tett közösségek elõtt.

IIrrooddaalloomm

Andrássy György 1998. Nyelvi jogok. A modern állam nyelvi jogának alapvetõ kér-dései, különös tekintettel Európára és az európai integrációra. Pécs: StudiaEuropaea, Janus Pannonius Tudományegyetem, Európa Központ.

Roma Education Fund 2007. Annual Report 2006. Budapest: Roma Education Fund.Babusik Ferenc 2000. Kutatás a roma gyerekek középiskolai továbbtanulása szem-

pontjából hatékony általános iskolák körében. 1999–2000. tanév. Budapest:Delphoi Consulting. http://www.delphoi.hu/download-pdf/roma-altisk-2.pdf

Babusik Ferenc 2001. Kutatás a roma gyermekeket képzõ általános iskolák köré-ben. Budapest: Delphoi Consulting. http://www.delphoi.hu/download-pdf/roma-altisk-1.pdf

Babusik Ferenc 2003. Késõi kezdés, lemorzsolódás. Cigány fiatalok az általános is-kolában. Budapest: Delphoi Consulting. http://www.delphoi.hu/download-pdf/roma-altisk-3.pdf

Bárdos Géza 2001: Pedellus program. A kísérleti program rövid bemutatása. Kéz-irat, Ózd.

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvûség alapkérdései: Beszélõk és közösségek. Budapest:Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bartha Csilla 2002. Nyelvi hátrány és iskola. Iskolakultúra 6–7:84–93. Bartha, Csilla–Borbély, Anna 2006. Dimensions of linguistic otherness: prospects of

minority language maintenance in Hungary. Language Policy 5.3:337–365(29).

18 Sok száz nyelvbõl – köztük a magyarból – hozhatnánk példát, hogy tudatos nyelvtervezési lépések-kel, társadalmi támogatottsággal a nyelvek sztenderdizálhatók, alkalmassá tehetõk bármely nyelvifunkció és társadalmi szerepkör betöltésére. Azokban az országokban, ahol a romani nyelvet elisme-rik és sikeresen alkalmazzák az oktatásban, létezik tanárképzés, kiterjedt kutatások folynak, nyelv-tanok, szótárak (köztük szakszótárak), helyesírási szabályzatok, átírási szabványok készültek és ké-szülnek, narratív és digitális korpuszok épülnek, amelyek megfelelõ alapot jelentenek a tananyagfej-lesztés, az oktatási segédanyagok, tankönyvek, szakkönyvek, nyomtatványok stb., vagyis az intézmé-nyes, formális színtereken történõ írásbeli és szóbeli nyelvhasználat számára.


Bartha Csilla (szerk.) 2007a. Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében.Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bartha Csilla 2007b. Nyelvcsere két magyarországi oláh cigány közösségben. In:Bartha Csilla szerk., Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Bu-dapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 244–253.

Bartha Csilla 2009. Út a többnyelvûség felé? – Nyelvideológiák, attitûdök és nyelv-csere: a kétnyelvûséggel kapcsolatos elképzelések szerepe a kisebbségi nyel-vek megõrzésében. In: Borbély Anna, Vanc

v

oné Kremmer Ildikó, Hattyár Hel-ga (szerk.), Nyelvideológiák, attitûdök és sztereotípiák. 15. Élõnyelvi Konfe-rencia. Párkány (Szlovákia), 2008. szeptember 4-6. Budapest: Tinta Könyv-kiadó. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához, 101.). 141–156.

Bartha Csilla 2010. „Hasznosnyelvészeti” adalékok a cigány tanulók anyanyelvi ne-velésének kérdéséhez. In: Fedinec Csilla (szerk.), Utazás a magyar nyelv kö-rül. Írások Kontra Miklós tiszteletére. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 206–216.

Battle, D., Aides, M., Grantham, R., Halfond, M., Harris, G., Morgenstern-Lopez,N., Smith, G., Terrell, S. és Cole, P. 1983. Position paper on social dialects.In: Journal of the American Speech Language Hearing Association 25.9:23–24.

Borbély Anna 2001. Nyelvcsere. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet.Borbély Anna 2003. Kétnyelvûség és többnyelvûség. In: Kiefer Ferenc (szerk.),

A magyar nyelv kézikönyve. Budapest: Akadémiai Kiadó. 361–380. Bordács Margit–Lázár Péter 2011. Intézményünk bemutatása.

http://www.coopoktato.hu/bemutat.phpDerdák Tibor–Varga Aranka 1996. Az iskola nyelve – idegen nyelv. Új Pedagógiai

Szemle. 1996/12: 21–36.Dr. Ámbédkar Iskola. Iskolánk. http://www.ambedkar.hu/iskolank/Élõ Anita 2008. Cigányok ideje. Heti Válasz 2008. július 7. http://hetivalasz.hu/

itthon/ciganyok-ideje-19397/Monitoring Reports 2007. Equal Access to Quality Education for Roma. Volume 1.

Budapest: Open Society Institute, European Union (EU) Monitoring andAdvocacy Programme, Education Support Programme and Roma ParticipationProgramme.

Ferge Zsuzsa 2008. Rögös út a munkához. Népszabadság 2008. április 13.http://www.fergezsuzsa.hu/docs/rogos_ut_a_munkahoz.pdf

Fiáth Titanilla 2000. A magyarországi roma népesség általános iskolai oktatása. Át-fogó szakirodalmi recenzió. Budapest: Delphoi Consulting.

Forray R. Katalin–Hegedûs T. András 2003. Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Bu-dapest: Új Mandátum Kiadó.

Forray R. Katalin 2007a. Az iskola és a cigány család ellentétei. Hipotetikus modell.In: Bartha (szerk.), Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Bu-dapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 117–127.

Forray R. Katalin 2007b. Nyelvpolitika – A cigány nyelvek oktatásának helyzete. In:Bartha (szerk.), Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Nemze-ti Tankönyvkiadó. Budapest. 152–169.

Gúti Erika 2001. Romák az oktatásban. In: Andor Mihály (szerk.) Romák és okta-tás. (Iskolakultúra könyvek 8.) Pécs: Iskolakultúra. 54–64.

Halwachs, Dieter 2008. Romani language, public life and education – The case ofAustria. Elõadás. Elhangzott: International Conference “Everyday Multi-lingualism”/Internationale Konferenz „Lebensweltliche Mehrsprachigkeit“Eisenstadt, 13–15 June, 2008. UNESCO.

Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona 2002. Cigány gyerekek az általános isko-lában. Budapest: Oktatáskutató Intézet – Új Mandátum Könyvkiadó.

Havas Gábor–Liskó Ilona 2005. Szegregáció a roma tanulók általános iskolai okta-tásában. Budapest: Felsõoktatási Kutatóintézet.

Kemény István 1996. A romák és az iskola. Educatio 1996. tavasz. 71–84.Kemény István 1997. A magyarországi roma (cigány) népességrõl. Magyar Tudo-

mány 1997/6: 641–655.Kemény István 1999. A magyarországi cigányság szerkezete a nyelvi változások tük-

rében. Régió 10/1: 3–14. Kemény István 2000. A nyelvcserérõl és a roma/cigány gyerekek nyelvi hátrányai-

ról az általános iskolában. In: Horváth Ágota–Landauer Edit–Szalai Júlia (szerk),Cigánynak születni. Budapest: Új Mandátum. 313–330.

Kemény Jstván–Janky Béla 2003. A 2003. évi cigány felmérésrõl. Népesedési, nyelv-használati és nemzetiségi adatok. Beszélõ (10): 64–76.

Kemény István–Janky Béla–Lengyel Gabriella 2004. A magyarországi cigányság,1971–2003. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségku-tató Intézet.

Kertesi Gábor–Kézdi Gábor 2004. Általános iskolai szegregáció – okok és következ-mények. Budapesti Munka-gazdaságtani Füzetek BWP. 2004/7 2004. decem-ber. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Inté-zet Munkaerõ-piaci Kutatások Mûhelye – Budapesti Corvinus Egyetem Embe-ri Erõforrások Tanszék.

Kézdi Gábor–Surányi Éva 2008. Egy sikeres iskolai integrációs program tapasztala-tai. A hátrányos helyzetû tanulók oktatási integrációs programjának hatásvizs-gálata 2005–2007. Kutatási összefoglaló – Hatásvizsgálat. Budapest: EducatioTársadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság.

Kontra Miklós 1997. Tannyelvi diszkrimináció és cigány munkanélküliség. Funda-mentum. 1. 2: 139–140.

Kontra Miklós 2000. Kétnyelvûség, oktatás és emberi jogok. Educatio. 9/2:253–273.

Kontra Miklós 2003. Cigányaink, nyelveik és jogaik. Kritika 1: 24–26.Kontra Miklós 2009. A nyelvi genocídium fogalma és mai magyarországi megvaló-

sulásai /megvalósításai. Népszabadság online, 2009. május 29. Kovai Melinda–Zombori Máté 2000. A magyarországi roma lakosság foglalkozta-

tottsága. Szakirodalmi kismonográfia. Budapest: Delphoi Consulting.http://www.delphoi.hu/download-pdf/roma-fogl-monogr.pdf

Kõpatakiné Mészáros Mária–Singer Péter (szerk.) 2005. Módszertani kaleidoszkóp –Az együttnevelés gyakorlatához. Országos Közoktatási Intézet. Budapest, 2005.


Lakatos Szilvia 2010. A romani nyelv helyzete a magyarországi oktatási rendszer-ben. In: Papp Anna Mária (szerk.), Kevésbé használt nyelvek helyzete a Viseg-rádi Négyek országaiban. Budapest: OIK.

Ladányi János–Szelényi Iván 2000a. Ki a cigány? In Horváth Ágota–Landau Edit–Szalai Júlia (szerk.), Cigánynak születni. Budapest: Aktív Társadalmi Alapít-vány – Új Mandátum Könyvkiadó. 179–191.

Ladányi János–Szelényi Iván 2000b. Még egyszer az etnikai besorolás „objektivitásá-ról”. In: Horváth Ágota–Landau Edit–Szalai Júlia (szerk.), Cigánynak születni.Budapest: Aktív Társadalmi Alapítvány – Új Mandátum Könyvkiadó. 239–241.

Liskó Ilona 1997. Hátrányos helyzetû gyerekek a szakképzõ iskolákban. Educatio.1997/1. http://epa.oszk.hu/01500/01551/00011/pdf/210.pdf

Landauer Attila 2004. Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes.In: Nagy Attila–Péterfi Rita (szerk.), A feladatra készülni kell. Budapest: Gon-dolat. 47–70.

Lázár Péter 1999. A Kedves Ház pedagógiája. Új Pedagógiai Szemle 1999. október. Liégeois, Jean-Pierre 2007. Roma Education and Public Policy. A European

Perspective. European Education. Spring. 39(1): 11–31.Liktor Tamás 2011. A térségi, helyi együttmûködés tartalmi gazdagodása. In:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:yaBMtWe3wVsJ:www.ofi.hu/tudastar/partnerseg-iskolan-innen/tersegi-helyi+%C3%B3zd+pedellus+program&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu

L. Ritók Nóra 2010. http://nyomorszele.blog.fn.hu/Matras, Yaron 2004. The role of language in mystifying and de-mystifying Gypsy

identity. In: Saul, Nicholas–Tebbutt, Susan (szerk..), The role of the Romanies.Liverpool: Liverpool University Press. 53–78.

Matras, Yaron 2005a. The classification of Romani dialects: A geographic-historicalperspective. In: Halwachs, D.–Schrammel, Barbara (szerk.), General andapplied Romani linguistics. Munich: Lincom Europa. 7–26.

Matras, Yaron 2005b. The status of Romani in Europe. Report submitted to theCouncil of Europe’s Language policy Division, October 2005. Magyarul: Aromani jövõje: A nyelvi pluralizmus politikája felé. In: Bartha Csilla (szerk.),Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Nemzeti Tankönyvkiadó.Budapest. 128–146.

Monitoring Education for Roma 2006. A statistical baseline for Central, Eastern andSouth Eastern Europe. Budapest: Open Society Institute.

Nemesné Kis Szilvia 2008. Cigány tanulók anyanyelvi nevelésének nyitott kér-dései. Anyanyelv-pedagógia 2008/2. http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=49

Németh Szilvia 2003. A tanulási motivációt serkentõ tényezõk a roma tanulók ok-tatásának tükrében. In Esélyt teremtõ iskolák. Budapest: OKI. 125–130.

Pálmainé Orsós Anna 2007. A beás nyelv Magyarországon In: Bartha Csilla (szerk.),Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Nemzeti Tankönyvkiadó.Budapest. 52–70.


Save the Children Fund 2001. Denied a future? The right to education forRoma/Gypsy and Traveller children in Europe. The United Kingdom: England,Northern Ireland, Scotland and Wales. 205–301. pp.http://www.savethechildren.org.uk/en/docs/denied_future_vol2.pdf

Simon, Szabolcs & Miklós Kontra 2000. Slovak linguists and Slovak language laws:An analysis of Slovak language policy. Multilingua 19/1–2: 73–94.

Réger Zita 1974. A lovári-magyar kétnyelvû cigánygyermekek nyelvi problémái aziskoláskor elején. I. Nyelvtudományi Közlemények 76/1–2: 229–55.

Réger Zita 1978. Cigányosztály, ,,vegyes” osztály – a tények tükrében. Valóság. 8:77–89.

Réger Zita 1990. Utak a nyelvhez: Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Budapest,Akadémiai Kiadó.

Réger Zita 2001. Cigánygyerekek nyelvi problémái és iskolai esélyei. In: Andor Mi-hály (szerk.), Romák és oktatás. (Iskolakultúra könyvek 8.) Pécs: Iskolakul-túra. 85–91.

Rodekohr, R. K.–Haynes, W. O. 2001. Differentiating dialect from disorder: Acomparison of two processing tasks and a standardized language test. In: Jo-urnal of Communication Disorders 34: 255–272.

Szalai, Andrea 1999. Linguistic Human Rights Problems among Romani and BoyashSpeakers in Hungary with Special Attention to Education. In Kontra, M., Phillipson,R., Skutnabb-Kangas, T., Várady T. (szerk.), Language: A Right and a Resource.Approaching Linguistic Human Rights. Budapest: CEU Press. 297–315.

Szalai Andrea 2007. Egységesség? Változatosság? A cigány kisebbség és a nyelvisokféleség. In: Bartha (szerk.) Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-meden-cében. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 20–52.

Szalai, Júlia, Carson, Marcus, Kusa, Zuzana, Magyari-Vincze, Enikõ and Zentai, Vi-ola 2009. Comparative Report on Educational Policies for Inclusion.EDUMIGROM Comparative Papers. Budapest: Center for Policy Studies,Central European University.

Szolár Éva 2009. A cigány gyermekek esélyei a romániai iskolarendszerben.http://www.ofi.hu/tudastar/cigany-gyerekek-eselyei

Skutnabb-Kangas, Tove 1984. Bilingualism or Not: The Education of Minorities.Clevedon, Avon: Multilingual Matters.

Skutnabb-Kangas, Tove 1992. Nyelvi emberi jogok. (Ford. Kontra Miklós) In: Ko-runk 5: 82–86.

Skuntnabb-Kangas [Skutnabb-Kangas], Tove. 1997. Nyelv, oktatás, kisebbségek.Budapest: Teleki László Alapítvány Könyvtára. (Kisebbségi adattár VIII.).

Torgyik Judit 2004. Hatékony iskola: együttmûködõ iskola. Új Pedagógiai Szemle10. 32–40.

UNESCO és Council of Europe 2007. Towards quality education for Roma children:transition from early childhood to primary education. Audit of pre-schoolprovision. Briefing Paper for Experts’ UNESCO/ Council of Europe Meet-ing. DGIV/EDU/ROM (2007)4. Paris, 10th-11th September 2007.http://www.coe.int/t/dg4/education/roma/Source/Audit-PreschoolProvision_EN.pdf


Vekerdi József 1974. A cigány népmese. Budapest: Akadémiai Kiadó. Viorel, Achim 2001. Cigányok a román történelemben. Budapest: Osiris. Voiculescu, Cerasela 2004. Temporary Migration of Transylvanian Roma to Hun-

gary. In: Pop, Daniel (szerk.), New Patterns of Labour Migration in Centraland Eastern Europe. Cluj-Napoca: AMM Design. 145–164.

T/5827. számú törvényjavaslat a Magyar Köztársaságnak a Regionális vagy Kisebb-ségi Nyelvek Európai Kartája 2. cikk 2. bekezdése szerinti kötelezettségválla-lása cigány (romani és beás) nyelvekre történõ kiterjesztésérõl. Budapest:2008 május.

2008. évi XLIII. törvény a Magyar Köztársaságnak a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája 2. cikk 2. bekezdése szerinti kötelezettségválla-lásai cigány (romani és beás) nyelvekre történõ kiterjesztésérõl.http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0800043.TV


EURÓPAI TÜKÖR

Documents

Transcript of EURÓPAI TÜKÖR