oldalY Sikeres egynapos

Családi nap

Ér hang jaSzékelyhíd és környékehavilapja

G Y III. évfolyam, 6. szám,2012. június www.erhangja.ro

Debreceni orvosok SzékelyhídonG Magyarországi szakemberek járulnak hozzá az egészségügyi ellátásunk javításához

55 oldalY Böjte Csaba gondolatai

a közelgõ választásokról77 oldal

Y Mindenki Viki bácsija – Beszélgetés Hegyesi Viktorral,a székelyhídi Petõfi-líceum nyugdíjba vonuló igazgatójával

88

Helyszín: székelyhídi munkásklub.Idõszak: 2012. június 25–július 13.Három héten át napi 2 óra oktatás.

Jelentkezési határidõ: június 21.

Ár: 25 lej

1. SZ…KELYHÕD, Petıfi S·ndor utca19. sz·m (iskola)Arany J·nos, Cri∫ana, Cadea Mica, Dea-lul Cadea, Emanuil Gojdu, GheorgheDoja, I. L. Caragiale, Octavian Goga,Petıfi S·ndor, Zorilor, Dealul Mareutc·k2. SZ…KELYHÕD, Libert„˛ii tÈr 32.sz·m (kis tornaterem)Cri∫an, Dealul Vecer Mic, KazinczyFerenc, Libert„˛ii, Nicolae Tudor, DealulVecer Mare, Eroilor, Cioc„rliei, …caussi-ennes, ZÛlyomi D·vid, 8 martie utc·k3. SZ…KELYHÕD, Irinyi J·nos utca 25.sz·m (iskola)Irinyi J·nos, Horea, Viilor, Clo∫ca, Dan-kÛ Pista, Dealul Nou utc·k

4. SZ…KELYHÕD, Morii utca 58. sz·m(napkˆzi)Ady Endre, Abatorului, Victor Babe∫, Ni-colae B„lcescu, Cri∫ului, Dun„rii, Fab-ricii, Ierului, 9 mai, Morii, Tudor Vladi-mirescu, Iosif Vulcan, Mihai Eminescuutc·k5. SZ…KELYHÕD, Infr„˛irii utca 4.sz·m (iskola)1 decembrie, Garii, Avram Iancu, Ni-colae Iorga, Infr„˛irii, Leta Mare, 1 maiutc·k6. NAGYK¡GYA (iskola)7. CSOKALY (iskola)8. …RK÷B÷LK⁄T (iskola)9. …ROLASZI (iskola)10. HEGYK÷ZSZENTMIKL”S (iskola)

Amerikai önkéntes ismét Székelyhídon!

Érdeklõdni a 0768-247118-as vagy a 0762-830344-es telefonszámon lehet.

Y Hivatalos megnyitót tartott azIER-Med Kft. egészségügyi vállalko-zás Székelyhídon május 21-én, hét-fõn a helyi múzeum épületében. Azeseményen jelen volt számos ma-gyarországi és belföldi orvos is, aki-ket összehozott a közös cél: újabb lé-pést tenni Székelyhíd és környéké-nek egészségügyi szempontból törté-nõ felzárkóztatásáért. A vállalkozásegy közös, román–magyar együtt-mûködés eredménye: Szilágyi Gizel-la helyi egészségügyi dolgozó, vala-mint Nagy István Székelyhídról el-származott, jelenleg Debrecenbendolgozó mentõs ápoló hozták létre.A kezdeményezés eredményekéntmagyarországi orvosok egy csoport-ja heti rendszerességgel járna át Szé-kelyhídra a betegekhez. Mint ismere-tes, a városhoz tartozó öt falu közülháromban sikerült az elmúlt két év-ben egy-egy orvosi rendelõt nyitni, sa másik két település esetében is dol-goznak a probléma megoldásán.Azonban ez egy ekkora település ese-tében nagyon sok problémára nemjelent megoldást, hiszen mind a fal-vak, mind pedig a város esetébencsak háziorvosi rendelõkrõl beszél-hetünk, tehát semmilyen konkrétszakirányú ellátásra nincs lehetõség.

Ezt a hiányosságot hivatott a nem-régiben alakult vállalkozás pótolni,melynek megnyitóján Szilágyi Gizel-la alapító tag köszöntõje után BéresCsaba, Székelyhíd polgármestere fe-

jezte ki örömét a IER-Med Kft. mega-lakulásával kapcsolatban. Mintmondta, óriási szüksége van nem-csak a városnak, de a hozzá közeli te-lepüléseknek is egy olyan diagnoszti-kai központ létesítésére, amely a ter-vekben szerepel. Ezenkívül beszélt arég áhított és tervezett mentõállo-másról is, mely ezzel egy idõben lát-szik megalakulni. Kérdésünkre el-mondta, hogy ezzel valóban egy ko-moly álma vált valóra, hiszen annakidején, négy évvel ezelõtt többek kö-

zött ez is szerepelt akkori programjá-ban. Ezt követte Nagy István ügyve-zetõ bemutatkozása, aki hangsúlyoz-ta, hogy a vállalkozás hiánypótló jel-legû, hiszen régebben Székelyhídszáz ágyas kórházzal (belgyógyásza-ti, gyermek- és szülészeti osztállyal),laboratóriummal és röntgennel ren-delkezett, melynek ma már nyomasincs. Ennek eredményeként a helyi-eknek minden komolyabb problémaesetén legalább 20 kilométerre elkell utazniuk, hiszen a legközelebbi

kórház ekkora távolságra fekszikMargittán. Ezt követõen ismertette ajelenlévõkkel, hogy milyen irányúvizsgálatokra lesz mód, ha ténylege-sen beindul a vállalkozás. Ennek ér-telmében belgyógyászati, nõgyógy-ászati, mozgásszervi, és röntgenvizs-gálatokat vehetnek majd igénybe ahelyiek. Az ezeket a vizsgálatokat el-látó orvosok, név szerint dr. BogdánAurél ortopéd-traumatológus, dr. Dit-rói Péter nõgyógyász, dr. KarácsonyBotond és dr. Nyisztor-Csáki Tímea

röntgenorvosok, valamint dr. UrbánKrisztián belgyógyász.

Arra a kérdésre, hogy mikorra vár-ható, hogy ténylegesen beindul az or-vosok munkája Székelyhídon, Szil-ágyi Gizella elmondta, hogy már el-kezdték az engedélyek beszerzését, sbár a bürokrácia miatt kicsit lassanhaladnak a dolgok, remélhetõleg márnéhány hónapon belül megkezdhetikmunkájukat a szakorvosok. Azt is el-mondta, hogy a rendelések idejét ille-tõen is vannak már konkrét tervek:egyelõre heti három alkalommal dr.Ioana Borodan helyi háziorvos kabi-netjében folynak majd. SzilágyiGizella hozzátette, hogy õ már körül-belül harminc éve dolgozik Székelyhí-don orvosok mellett, látja az emberekmindennapi gondjait, és tudja, mek-kora problémát jelent, hogy nagyonsokszor a betegek nem beszélnek ro-mánul, az orvosok pedig magyarul,így teljesen ellehetetlenedik a kom-munikáció közöttük. Többek közöttezért is jelentene óriási lépést a helyiegészségügyi ellátásban a magyaror-szági orvosok szerepvállalása.

A vállalkozás megnyitója egy kelle-mes ebéddel, valamint kötetlen be-szélgetéssel ért véget. Reméljük, hogymindezek a beszélgetések, mind pe-dig a már megtett lépések eredmé-nyesek lesznek, és hamarosan máregy korszerûbb egészségügyi ellátás-ban lesz részük a helyieknek.

C Pap Enikõ

SZAVAZ”K÷RZETEK

Ballagó diákok és tanárok búcsújaHatvan végzõs diák és két öregdiák, tanár kolléga, Kisded Emma és Hegyesi Viktor búcsúzottel a székelyhídi Petõfi Sándor Elméleti Líceumtól.C Írásunk a 6. oldalon

A debreceni orvosok (elsõ sor) eljöttek megismerkedni az itteni kollégákkal

CC Aszalós Tímea

CC Hevesi Zoltán

Y 2012. június22 Ér hang jaG

Kedves székelyhídiak,csokalyi, érolaszi,érköbölkúti, nagykágyaiés hegyközszetmiklósilakosok, sorstársaim!Amikor négy évvel ezelõtt hatalmasküzdelem árán megnyertem a válasz-tásokat, nem gondoltam volna, hogyilyen sok problémával nézek szembe,mint ami valójában volt, és van.

Valahogy úgy jártam, mint a hegy-mászó, aki nem arra gondol, milyenlesz a táj a tetõrõl lenézve, hanemcsak arra koncentrál, hogy mihama-rabb legyen fent a csúcson. Amikormegválasztottak, én tudtam, hogynem lesz egyszerû, de hogy ennyirenehéz lesz, ezt senki sem gondolta, hi-szen nem volt a hivatalnak egyetlenolyan területe sem, amely megfelelõ-képpen ki lett volna alakítva vagy mû-ködött volna.

Emlékezzünk vissza: a háztartásiszemetet két traktor hordozta a város-ban, legalább 10 utcába nem érkeztekel, és a falvakban sem volt megoldva ahulladékgazdálkodás kérdése. A vá-ros nem volt megfelelõen tisztítva,mára a zsákokat, lyukas bádog lavóro-kat felváltotta a 120 literes szeméttá-roló kuka.

Az önkormányzatnak csak 1,5 hek-tár területe volt telekkönyvezve, min-den más vagyon vagy a román állam

tulajdonát képezte vagy jogilag nemis létezett. Nem volt a város tulajdoná-ban az iskola, a kastély, az óvoda, a vá-góhíd, a papírgyár. Az illegális szemét-telepen a szemét magántulajdonbanlévõ építményen volt tárolva.

Az ivóvíz-szolgáltatást, mint keresz-tet hordozta az önkormányzat évti-zedeken keresztül, a város különbö-zõ részein vagy egyáltalán nem vagycsak részleges volt az ivóvíz-szolgál-tatás.

2008-ban az elmúlt három évtizedlegnagyobb árvize öntötte el települé-sünket, amikor is 97 ház rongálódottmeg, amelybõl kettõ össze is dõlt.

Az önkormányzat csak egy darab (!)pályázatot adott le 2008-ig, jól lema-radva minden más környékbeli pol-gármesteri hivataltól.

Az egyházaknak a földtulajdon nemvolt visszaszolgáltatva, a közbirtokos-ság 442,6 hektár területét sem sike-rült rendezni 2008 elõtt.

Amikor megválasztottak, az önkor-mányzatnál óriási káosz uralkodott.A szociális osztály a polgármester iro-dája elõtt volt, nem volt egy rendesnyomtató, számítógép, fénymásoló(az elmúlt 18 év alatt), a kollegák do-hos, poros, elkorhadt padlózattal ren-delkezõ irodákban dolgoztak. Remé-nyeim szerint az idén már eljutunkodáig, hogy minden iroda a megfele-

lõképpen fel lesz újítva. Szerettemvolna még alkalmazni a polgármeste-ri hivatalhoz szakértõket, de mint ezismeretes, 2009 januárjától ez sajnosnem lehetséges, mert befagyasztot-ták az állami szférában dolgozók al-kalmazását és ez érvényben van amai napig is.

Hogy a fentebb említett dolgok mi-ért történtek így, vagy miért nem tör-téntek meg, nem az én tisztem eldön-teni. Nincs szándékomban senkit becs-mérelni, hiszen ezt megteszik helyet-tem mások, de ha megnézem Margit-ta, Érmihályfalva, Nagyszalonta, Bi-hardiószeg, Biharfélegyháza vagyakár Érsemjén településeket, akkorlátszik igazán, mitõl maradtunk elabban az idõben, amikor 2004–2008között dübörgött a gazdaság.

Az elmúlt négy év rengeteg munká-val telt, de igazából véve csak azeredmények számítanak, hiszen azemberek már az ígéretekbõl elegethallottak.

A 2008-ban indult világgazdaságiválság azt eredményezte, hogy többszékelyhídi cég bezárt, a környéken ismegszûntek munkahelyek, újak megigen nehezen alakulnak (itt mostnosztalgiázhatnánk, ha annak idejénidejön, ha fogadták volna, az ARAvagy a Samsung, de akkoriban ez nemtörtént meg).

Apropó munkahelyek, ha a dolgok atervek szerint alakulnak, akkor Cso-kalyon egy holland–román üveghá-zas beruházás kapcsán több száz mun-kahely létesül, ami folyamatosan bõ-vül majd feldolgozó, csomagoló üze-mekkel, a beruházási munkálatokmár elkezdõdtek. Székelyhídon is fo-lyamatban van egy kb. hathektárosizraeli–román biokertészet, ami szin-tén több tucat munkahelyet teremtmajd a felsõfokú végzettségûektõl asegédmunkásokig. Az idén befejezõ-dik a Székelyhídi Vállalkozásfejlesz-tési Központ (inkubátorház) építése,ahová 15–22 új céget fogunk beköl-töztetni (határon innen és túl), ame-lyek a mûködésük által szintén mun-kahelyteremtõkké válnak települé-sünk számára.

Amit lehetett, elkövettünk azért,hogy a lehetõ legtöbb pályázatot meg-nyerjük, és így próbáljuk meg erõsíte-ni a székelyhídi gazdasági szférát. Egypályázati program legalább 2-3 évbetelik, amíg befejezõdik. Az ötlet meg-valósításától a tervek elkészítéséig,a közbeszerzési eljárásokon keresztüla kivitelezésig számtalan fázis, enge-délyezés folyik, amíg elmondhatjuk,hogy egy program befejezõdött, és azelmúlt idõszakban ez még nehézke-sebb volt, hisz gazdasági válság, kor-mányok jöttek-mentek… Ezek mindsúlyos idõk, hiszen ezalatt az idõ alatta székelyhídiak más városba jártak ésjárnak dolgozni. Tudom, higgyék el,nekem is jobb lenne, ha a buszokat kitudnánk szorítani a központból, deegyvalami biztos, senki nem mond-hatja azt, hogy mi nem engedtük bea beruházókat, vagy nem támogattukazokat, akik településünkön próbál-tak vállalkozni.

Az én elszámolásom, beszámolóm,amellyel tartozom, a jóindulatú embe-reknek szól, akik elhiszik a jót is, ésnemcsak a rosszat figyelik. Azoknakszól, akik látni akarják és tapasztaljákis a különbséget Székelyhídon, mégakkor is, ha a mindennapjait egy ideigbosszúsággal tölti el a felújításokkaljáró kellemetlenségek. Mindenkinekaz életében legalább egyszer történiképítkezés, lakásfelújítás és mind-annyian tudjuk, milyen kellemetlenaz, amikor nem jön idõben a kõmû-ves, amikor a festõ elígérkezik másho-va, amikor az ablakok meszesek, po-ros minden, alig várjuk, hogy végrebefejezõdjön az építkezés, felújítás.Így van egy településsel is. Tudom,hogy az ivóvíz- és szennyvízhálózatfelújítása, rengeteg kellemetlenséggeljárt és jár, de amint lehetett újra kö-veztük az utcákat, és a járdákat is meg-javítjuk, hisz egy modern európaikisváros nem képzelhetõ el ivóvíz- ésszennyvízhálózat nélkül. A 2010-es

esztendõben az önkormányzat vásá-rolt egy közismertebb nevén buldoex-kavátort (többfunkciós árokásó-hom-lokrakodó gépet). Azt gondolom, jódöntés volt, hiszen már minden kör-nyezõ polgármesteri hivatalnak volt,csak Székelyhídnak nem. Azóta ez agép és a rajta dolgozó gépész (Hor-váth Mátyás) rengeteg jó szolgálatottett, hiszen az elmúlt évtizedek lema-radását problémáját próbálja behozniazáltal, hogy nap mint nap, sokszorhétvégén is reggeltõl késõ délutánigdolgozik településünkön és a hozzátartozó falvakon is. Itt megemlíte-ném, hogy még az idén sikerül pályá-zati pénzbõl vásárolni egy másik ha-sonló gépet (már elkezdtük a közbe-szerzési eljárást), amely reményeinkszerint besegít Matyinak, hiszen ren-geteg a tennivaló. 2011-ben sikerültlétrehozni a helyi önkormányzatnakegy céget, a kisebb munkákat az építõ-ipar, karbantartás területén a saját cé-gével készített el. Így olcsóbb és haté-konyabb, mindamellett még néhánymunkahelyet is teremtettünk, megbíz-ható, jó szakemberek dolgoznak eb-ben a cégben, amely a hasznot szinténa településnek termeli.

Engedjék meg, hogy felsoroljak,összefoglaljak néhány beruházást,amelyet az elmúlt években sikerült el-indítani, pályázatokon keresztül, vagyel fog indulni kormányprogramokonbelül: – vállalkozásfejlesztési központ (inku-bátorház);– belvízvédelmi gátrendszer meg-építése;– a szabadidõpark megépítése;– szennyvíz- és ivóvízhálózat meg-építése Székelyhídon;– városi sportstadion megépítése;– aquapark megépítése;– színház felújítása;– falvak ivóvíz- és szennyvízhálózatá-nak kiépítése;– Nagykágya és Hegyközszentmiklósutcáinak aszfaltozása;– a Nagykágyát és Hegyközszent-miklóst összekötõ út megépítése.

Ezen beruházások összértéke meg-haladja a 16 000 000 eurót, amelynem kevés, és ha azt vesszük, hogymindez egy megszorításokkal, gaz-dasági és kormányválságokkal teliidõszakban valósult meg, mindenegyes euró felértékelõdik, és persze a2008 elõtti idõszakhoz képest is igenjelentõs. Ezeken a beruházásokonkívül az elmúlt idõszakban sikerült10 415 méter (több mint 10 km)járdát önteni (ennyit nem öntöttek azelmúlt 22 évben), és több mint 10 000méter utcát lekövezni településün-kön. Kágyán aszfaltoztuk a fõutcát.A közvilágítás minõsége is javult,hiszen több mint 300 energiataka-rékos világítótestet szereltünk felSzékelyhídon és a hozzá tartozótelepüléseken az elmúlt négy évben.

Beszámoló az elmúlt négy év polgármesteri tevékenységérõl

33Ér hang jaG

2012. június Y

politikai hirdetés politikai hirdetés

Az öreg halász szobor körüli parkotfelújítottuk, a múzeum mögött egy kisparkot alakítottunk ki, az idén öt ját-szótérrel gazdagodott Székelyhíd, afalvainkon is megépítettünk egyet-egyet. Bevezettük a geotermális vizeta református egyházhoz, a rendõr-ségre, a tûzoltóságra, az iskolák egyrészéhez, a sportcsarnokhoz, az ANL-lakásokhoz, a múzeumhoz, a mun-kásklubhoz, amit részben fel is újítot-tunk. Elkészítettünk két utat a tehenesgazdák számára a Kandia végén és aharmadik és negyedik utcát összekö-töttük. Aszfaltoztunk a reformátustemplom mellett, az egyházak Szé-kelyhídon az elmúlt években a BiharMegyei Tanács RMDSZ-frakciója részé-rõl és a helyi költségvetésbõl több tíz-ezer lejes támogatásban részesültek,amelyekbõl kápolnák, templom-,parókia-felújítások valósultak meg.

Még az idén szeretnénk folytatni amegkezdett kisebb-nagyobb beruhá-zásainkat, mint amilyen– a központi park felújítása,– részleges óvoda-felújítás (ajtók,ablakok cseréje, geotermális fûtés, aMalom utcai és a központi épüle-teknél, az illemhelyek felújítása min-den épületben),– a városi piac felújítása (már a tava-lyelõtt elkészült a terv, de csak az idénsikerült pénzt szerezni a munkálatokelkezdésére),– az idõsek otthona épületének fel-újítása és visszaállítása,– a polgármesteri hivatal és a köz-ponti önkormányzati épületek külsõfelújítása.

A város különbözõ pontjain kisebbtereket szeretnénk, virágágyásokat,padokat, úgynevezett zöld szigeteketfogunk kialakítani, ezeket már el iskezdtük. Szeretnénk a temetõ ren-dezését befejezni (kerítés-felújítás,régi sírok karbantartása, sírkert ki-alakítása), amit már nagyrészbenelvégeztünk. Júliustól beindul egydiagnosztikai központ városunkbandebreceni szakorvosok közremûkö-désével. A Caritas Catholica segítsé-gével házibeteg-gondozás mûködikimmár két éve, és reményeink szerintõsztõl az õ segítségükkel újraindul azöregek otthona.

Az önkormányzat vagyonára vonat-kozóan elmondanám, 2008-ban a pol-gármesteri hivatalnak összesen 1,5hektár területe volt hivatalosan telek-könyvezve, ingatlana semmi. Most,2012-ben a székelyhídi önkormány-zat vagyona 25 hektár fölötti telek-könyvezett földterület és városunk tu-lajdonába lévõ telekkönyvezett ingat-lanok: Stubenberg-kastély, a rómaikatolikus templom, a polgármesterihivatal, a Petõfi Sándor Elméleti Lí-ceum összes épülete, sportcsarnok,

vágóhíd, színház, az óvoda épületei, avolt bíróság és a mellette lévõ Érmel-léki Takarékpénztár, a múzeum épü-lete. Folyamatban van a papírgyár,munkásklub, a hivatal mögötti gará-zsok, az ANL-tömbházak telekkönyve-zése és több vidéki épület kerül mégezen vezetõség mandátuma alatt a te-lepülés tulajdonába, amelyek jogi stá-tusát sikerült tisztázni, a papucsgyárépületét pereljük.

Településünkhöz összesen 15 140hektár terület tartozik, a hozzánk tar-tozó településekkel együtt. Perben va-gyunk Kiskereki önkormányzatávalegy 112 hektáros terület megszerzé-séért, amelyet elsõfokon megnyer-tünk, reményeink szerint a jogerõsbírósági döntést követõen sikerülpontot tenni ennek a kényes prob-lémának a végére. Nemrégiben jutotta tudomásunkra, hogy Bihardiószeghozzávetõlegesen 177 hektár terüle-tet használ a régi kólyi területekbõl,ezeket a területeket kezdtük felülvizs-gálni és terveinkben szerepel a jogi ér-telemben vett tulajdon tisztázása. Haminden megfelelõképpen alakul, tele-pülésünk a fent említett területekkellesz gazdagabb néhány éven belül, re-ményeim szerint végérvényesen meg-oldódnak azok a problémák, amelyekaz elmúlt 22 évben a föld visszaszol-gáltatások körül húzódtak.

A 2008 júniusa és 2012 márciusaközötti idõszakban Székelyhídon1638,67 hektár területet szolgáltattakvissza az egyházak, közbirtokossá-gok, valamint magánszemélyek részé-re úgy a városban, mind a hozzá tar-tozó falvakon. Ezek mind olyan ered-mények, tények, amelyeket nem lehetelvitatni.

Még egy gondolatot engedjenekmeg, településünkön az elmúlt négyévben számtalan új kulturális rendez-vény valósult meg, melyek kapcsánfontos személyiségek fordultak megkisvárosunkban, ezzel is növelve tele-pülésünk hírnevét. Csak néhány ne-vet említenék: Böjte Csaba ferencesszerzetes, aki Székelyhídon is létre-hozta az õ neve által fémjelzett gye-rekotthon alapjait (a kastélyban egybentlakásos gyerekotthon létesül),Szilágyi Mátyás, a kolozsvári magyarfõkonzul (többször is), Bajtai Erzsébetbukaresti magyar nagykövetasszony,Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke,Románia volt kulturális minisztere,Tánczos Barna volt államtitkár, TasóLászló magyarországi országgyûlésiképviselõ. E személyiségek látogatá-sának köszönhetõ, hogy a mostani vá-rosvezetés jó kapcsolatot épített ki ésápol Bukaresttõl Budapestig.

Ha visszatekintünk az elmúlt húszévre, elmondhatjuk, hogy a települé-sünk elindult a komoly fejlõdés irá-

nyába, leraktuk az alapokat. Sokancsak a hibákat látják, és csak azt hajto-gatják, hogy mit nem csináltunk jólvagy másképp, de azt ugye senki nemmondja, hogy nem dolgoztunk. Igen,mi dolgoztunk. Sokat. Hogy ez meny-nyire igaz, azt majd tanúsítani fogja ajövõ, és azt is, hogy tudásunk legjobb-jával szolgáltuk azt a közösséget,amely egyszer bizalmat szavazott ne-künk. Ahhoz, hogy munkánkat foly-tatni tudjuk, kérem további támogatá-sukat. Én nem puszta ígéretekkel, jólhangzó üres közhelyekkel (munka-hely, jobb és élhetõbb élet, jó közér-zet, egy szebb jövõ…) szavakkal kam-pányolok, hanem azzal a munkával,amelyet elkezdtem, amelyet eddig ki-fejtettem.

Székelyhídnak a jövõjét két gazdasá-gi pillérre kell helyezni. Az egyik a me-zõgazdaság, a másik a turizmus. A jótermõtalajnak köszönhetõen a kör-nyéken itt a legmagasabb a föld érté-ke, és ha még figyelembe vesszük azolcsó energiának számított geoter-mális altalajkincset, akkor nagyon jólehetõségek nyílnak fóliák, üveghá-zak, létesítésére és a mögé rendelhetõfeldolgozó ipar kialakítására. Erre pél-da a csokalyi holland–román vállalatáltal megvalósított 15 millió eurós be-ruházás, illetve az izraeli–román bio-kertészettel kapcsolatos 6 millióeurós vállalkozás Székelyhídon. A tu-rizmus által kínált lehetõségek maxi-mális kihasználtságán legjobban amegépülõ aquapark fog segíteni. Haehhez, még hozzáadjuk a jó minõségûborainkat, a kulturális örökségeinket(kastély, pincesor, szõlõhegy, kúriá-ink, tavaink), akkor kiemelt turiszti-kai településként fogunk szerepelniBihar megyében az Érmelléken.

Az Európai Unió által biztosított le-hetõségeket a jövõben is szeretnémfelhasználni, legalább olyan sikerrel,mint a mostani mandátumban, hisz a2014–2020-as periódus igen fontospályázati ciklus lesz a romániai kisvá-rosok számára (az elmúlt, 2007–2013-as pályázati idõszak inkább a vi-déket, falvakat, községeket részesí-tette elõnyben, ebbõl kimaradtak akisvárosok).

Még itt megemlíteném, hogy 2010-ben elkészült Székelyhíd hosszú távúfejlesztési stratégiája, amely alapulszolgál majd az említett periódus pá-lyázati kiírásainak, továbbá hamaro-san kész lesz a város és a hozzá tarto-zó falvak város-, illetve falurendezésiterve (az említett stratégia szerint2012 végéig), amelyek alapján szeret-ném európai szintû és kinézetû tele-pülésekké formálni szülõvárosunkatfalvaival együtt.

Köszönöm a bizalmat.Béres Csaba

Jelöltkéntegy választás margójára

Hogy választási évben vagyunk, azt mindenki tudja. Hogy szebbnélszebb ígéretek fogalmazódnak meg, ahhoz pedig már hozzá is szok-tunk. Senkinek nem fáj semmi, minden eddig közösség képviseletévelnem foglalkozó ember nagyot mond, úgy gondolja, hogy senki nem ké-ri számon. Pedig nem így lesz. Az emberek politikai kultúrája fejlõdik,és minden egyes választási ígéretet számonkérnek, amit jól is tesznek.Vannak pártok, akik egészen jól próbálják megvezetni a választópolgá-rokat. Az egyik módszerük a mások tollával való ékeskedés, azaz ho-gyan nyúljuk le az RMDSZ által megvalósított eredmények dicsõségét,és hogyan mondjuk el, mit szeretnénk Székelyhídon és a hozzá tartózófalvakban megvalósítani, miután kezükbe vették az RMDSZ elõválasz-tásokon elkészített szóróanyagaimat.

Üzenem mindenkinek: a falvak ivóvízhálózatára megkötöttük a tá-mogatói és kivitelezési szerzõdést, és ezen a héten elindult a munka.Könnyû olyan dolgot ígérni, ami már megvalósulóban van, ha már va-laki kikaparta azt a bizonyos gesztenyét.

A mezõgazdasági termékek helyi feldolgozása és értékesítése? –mondja egy másik szórólap. A termék az valamibõl elõállított dolog,amely már egy kész állapotban van. A terméket nem szokták feldol-gozni, mert a szó tartalmából azt értjük, hogy elkészült dologról vanszó. A termés vagy termény az, amit feldolgoznak. De megint csaka más tollával akar az ékeskedni, aki olyan dolgot ígér, amit mára mostani vezetõség bizonyos fokú segítségével fog megvalósulni. Akiilyeneket ígér, miért nem tette meg, amikor a gazdaság évente 10%-kal növekedett (2006–2008) és minden más településen történtekmunkahely teremtõ beruházások, ráadásul akkoriban éppen õ volttelepülésünk vezetõje?

Ez szépen ki van találva. Csak amíg a szóban forgó párt jelöltjét a sa-ját problémája foglalkoztatta az elmúlt négy évben, és tudtommal vá-rosunkért és a lakosokért egy követ nem tett arrább, sõt meg sem pró-bálta, mi viszont sokat, nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy nekik„legyen mit elmondaniuk”. Nem is tudom, hogy fogalmazzak, hiszennem a sértés, a megbántás a célom hanem az, hogy az emberek lássa-nak, lássák a különbséget az olcsó ígéretek és a valós közösségfejlesz-tés és érdekképviselet között. Utoljára dolgozni a településünkért afent említett pártot a 2008-as árvíz során láttam, akkor is választásikampány volt, azóta viszont eltelt négy év és semmi, pedig voltak kor-mányon is 2008 és 2009 között, tanácsosaik is voltak a helyi tanács-ban és még mindig semmi. A választási kampányban munkahelyek,városfejlesztés stb., az ígéreteknek sem vége sem hossza nem volt, denem történt semmi, 100 lejt nem küldtek, nem hoztak, bár tehettékvolna. Az RMDSZ, ahol legalább egy tanácsosa van, oda célirányosanmegyei vagy kormányhatározattal pénzeket küldött az ott élõ magyarközösségnek.

Most 2012-ben ismét kormányon vannak, a most ismételten MINDENTmegígérõ pártok, településünkön ráadásul mindezt magyar nyelvenígérik, hazudják nekünk, sajnos megtévesztett magyar emberekkel ki-mondatva. Nem mellékes, hogy a kormányra került pártok elsõ lépés-ekként – gondolom, az erdélyi magyarok iránti „tiszteletbõl” és„szeretetbõl” – akadályt gördítettek a marosvásárhelyi magyar orvos-képzés elé, régióátszervezési javaslatukban el akarják választani egy-mástól a három székely megyét, ugyanakkor minket érintõen Kolozs-várra költöztetnék a régióközpontot. Hozzátenném, hogy elõzõ kor-mányzásuk alatt számos bihari magyar tisztségviselõt, köztük példát-lan módon a magyar fõtanfelügyelõ-helyettest is leváltották, most pediga magyar önkormányzatoktól minden, az épp azelõtt kapott pénztvisszavettek. (Konkrétan Székelyhídtól nyolc milliárdot, amit a refor-mátus és katolikus egyházainknak... osztottunk volna szét.) Ezektények, dokumentálható valóság. Valószinû, sem én és sem az RMDSZsem tökéletes, de mi maradunk, dolgozunk, nem váltunk pártot és szintválasztási kampányonként (mint néhány jelölt társam), nem beszélek,nem beszélünk most magyarul, miközben román pártok katonáikéntmenetelünk.

Tisztelt polgárok, én nem úgy csak ideiglenesen költöztem haza polgár-mesternek, hanem itt voltam, itt vagyok és itt leszek. Nem csak ígérgetekhangzatos közhelyeket, nem csak azt mondom, amit hallani akarnak azemberek MAGYARUL, így a kampányban és csak KAMPÁNYBAN (munka,fizetés, jobb élet…), hanem tényekrõl, adatokról, valós stratégiákról,reális, megalapozott és már elkezdett tervekrõl beszélek.

Vannak olyan jelöltek, akik ha nem lehetnek polgármesterek, június-ban, idén már másodszorra személyi igazolványt cserélnek és visszaköl-töznek Nagyváradra, vagy hirtelen elfelejtenek magyarul vagy ismét pár-tot váltanak ha az ígér többet…

Én nagy családban nõttem fel és magam is nagy családot szeretnék,megszületett elsõ gyerkmekem, és remélem majd követi a többi is, hi-szen a gyermekeink biztosítják nekünk a jövõt, a biztonságosabb idõskort. Én ezért dolgozom, hogy mindez megvalósuljon.

Köszönöm a bizalmat.Béres Csaba

Y 2012. június44 Ér hang jaG

1. BÉRES CSABA(szociológus)A fejlõdés elkezdõ-dött, a folytatás raj-tunk áll!

2. GÕDÉR ATTILA SÁNDOR(agronómus)

Amióta a szabadválasztás joga újraél, az érköbölkútiaktudták, hogy azRMDSZ-re szavazvaszámíthatnak rá,

hogy a voksukkal jól fognak gazdál-kodni. Ez mindig be is igazolódott,hiszen az utóbbi nyolc évben többévtizedes lemaradást sikerült bepó-tolni a falu fejlõdésében és tudom, ezmost is így történik majd. Mindenkitarra biztatok, hogy tegye pecsétjét atulipánra.

3. MOCSÁR LÁSZLÓ (tanár)Ahogy az elmúltévekben, úgy ez-után is lehetõsége-imhez mérten ahegyközszentmik-lósiak érdekeit fo-

gom képviselni. Számos fejlesztés el-kezdõdött már, értem ezalatt többekközött az utak, járdák javítását, s ez-után is mindent meg fogok tenni,hogy egy fejlõdõ, kellemes és békéskis faluban éljünk.

4. CSUKA JÓZSEF(vállalkozó)A mezõgazdaságés ezáltal falvainkés Székelyhíd fel-zárkóztatásán fo-

gok dolgozni, ahogyan eddig is tet-tem.

5. NAGY ISTVÁN (adminisztrátor)A nagykágyai inf-rastruktúra továbbifejlesztésen dolgo-zom, tudásom legja-vából.

6. KARANCSI BÉLA (tanár)Mindenkinek jogá-ban áll az anyanyel-ven tanulni, szavaz-zon az RMDSZ jelölt-

jeire, hogy továbbra is így legyen!

7. MÁJERCSIK ATTILA (erdész)Tanácsosként azértharcolnék, hogy azadófizetõk pénzétmegfelelõ célokrahasználjuk, és min-den döntésemmel

ezen adófizetõk érdekeit képvisel-ném.

8. KÕVÁRI GYÖNGYI(vállalkozó)Legfontosabb cé-lom, hogy a szé-kelyhídi és a hozzátartozó falvak vál-

lalkozóit összefogjam és képvisel-jem érdekeiket.

9. CSERVID LEVENTE IMRE (tanár)Azon fogok dolgo-zni, hogy a székely-hídi Petõfi SándorElméleti Líceum azÉrmellék diák- ésfelnõttoktatási köz-

pontjává váljon. A vecseriekkel kapc-solatban pedig tartozásunk van, itt ismeg kell valósítsuk a következõ négyévben a szennyvíz elvezetését, vala-

mint a termálvizes fûtés lehetõségétis biztosítanunk kell az itt lakókszámára.

10. HAMZA SÁNDOR (nyugdíjas)Célom, hogy a romakisebbséget képvi-seljem úgy, hogySzékelyhíd és a hoz-zá tartozó falvakjavára váljon.

11. BÉRES ATTILA(asztalos)Négy évvel ezelõttfelvállaltam, hogyképviselem a Ház-hely és az állomás

környékén lakók érdekeit. Négy évalatt a polgármester, Béres Csabatámogatásával megvalósítottuk, hogyállandóan és minden utcában legyenivóvíz, összekötöttük a négy utcát azerdõ felõli részen és leköveztük azegészet. Létrehoztunk egy játszóteretaz óvoda udvarán, járdát öntöttünk aharmadik utcán, állandóan takarítjukaz utcákat. Úgy gondolom, hogy ezelég ahhoz, hogy továbbra is bizalmatszavazzanak nekünk a lakosok.Megígérem, hogy ezt folytatni fogjuk,de ehhez szükségünk van az Önöktámogatására! Természetesen a várostöbbi részével is törõdni fogok ezutánis lehetõségemhez mérten!

12. SÓKI BÉLA (tanár)Sikerült felépíte-nünk az új, korsze-rû iskolánkat, de arégi, hírneves líce-um színvonalát ne-künk kell visszaállí-

tani. Legyen a székelyhídi középisko-la újra a mûveltség és a kultúra ér-melléki fellegvára!

13. SZILÁGYI GIZELLA(egészségügyi asszisztens)

A diagnosztikaiközpont és a men-tõállomás megva-lósult, a továbbiak-ban egy kórház acél!

14. MAGYARI ATTILA (könyvelõ)A fejlõdés elkezdõ-dött, a helyi vállal-kozók érdekeit,képviseletét szeret-ném elõsegíteni,munkahelyek te-

remtésével. Székelyhíd kisregióköz-ponttá kell válljon!

15. MEDVE FERENC (méhész)Messzemenõen tisz-telem a méheket,úgy a szorgalmukat,mind az összetartá-sukat. Ezzel a men-talitással szeretném

képviselni az embereket.

16. ERDEI LÁSZLÓ (matematikus)Magyarként nemszeretnék másod-rendû állampolgár-ként élni Romániá-ban, szeretném, hagyermekeink büsz-

kék lehetnének arra, hogy az elsõnyelv, amit megtanulhattak ezen avilágon, az a magyar.

17. NAGY BOTOND (gyógytornász)Fiatal sporttehet-ségek kiemelése,támogatása és azutánpótlás neve-

lése minden sportágban. Edzõk

professzionális képzése, felkészí-tése.

18. ERDEI IMRE(vállalkozó)Tanácsosként mun-kám során legin-kább a sportolási le-hetõségek megte-

remtésére fektetném hangsúlyt.

19. SZÉLLZSOLT-LEVENTE(autómérnök)Építsük együttgyermekeink jö-võjét!

20. TAKÁCS JÁNOS (vállalkozó)Számomra fontosaz Érmellék, szere-tem, ahogyan a jóborokat is. Telepü-lésünk és környékehíres lehetne a bo-

rairól, s én mindent meg fogoktenni, hogy ez tényleg megvaló-suljon.

21. NÉMETH JÁNOS (mérnök)Egyre magasabbéletszínvonal mel-lett színes kulturáliséletet, valamint biz-tató jövõt Székely-hídon!

22. KÕVÁRI KRISZTIÁN(értékesítési szakember).

Székelyhíd és kör-nyéke ifjúságánakösszefogását, vala-mint belõlük egylelkes, tisztességesutánpótlás kineve-

lését tartom fõ célomnak.

politikai hirdetés

55Ér hang jaG

2012. június Y

Y Az elõször megrendezett Családinap több száz gyermeket és felnõttetcsalt ki a helyi sportpályára és astrandra június 3-án a székelyhídiönkormányzat és a helyi RMDSZ.

A délelõtti programok sorát a ke-véssel tíz óra után kezdõdõ zenés csa-ládi, reggeli torna nyitotta, amikor isKozma Sándor helyi testnevelés sza-kos tanár megmozgatta a kicsiket,hogy mindenki felébredjen és beme-legítsen az elõttük álló ügyességi pró-bákra. Meg is volt a torna eredmé-nye, hiszen mire Zsiga bohóc és Mar-csi bohóc színpadra léptek, a reggeliálmosságnak már nyomát sem lehe-tett látni az örömtõl és kíváncsiságtólcsillogó szemekben. A két színes figu-ra vidám gyerekdalaival és a lufikkalelõbb vagy utóbb minden apróságota színpad köré vonzott, sõt néhány-szor õk maguk is a színpadra léptek,hogy így segítsenek a bohócoknak aközönség megnevettetésében.

Ezután különbözõ családi vetélke-dõkben vehettek részt szülõk és gye-rekek együtt. Volt többek közöttzsákban futás, lufipasszolás, de ba-nánnal történõ narancsgurítás is.Azonban minden játéknak ugyanazvolt a lényege: közelebb hozni egy-máshoz gyereket és szülõt. A büszkeszülõi tekintetek, a sok kicsi vidámarc, a közös esések, valamint az ösz-szecsengõ gyerek-felnõtt kacajok ar-ról árulkodtak, hogy ez minden bi-zonnyal sikerült is. A programokalatt a kicsiket folyamatosan vártáka különbözõ kézmûves-foglalkozá-sok, ahol egyebek mellett színezhet-tek, gipszformákat festhettek vagyéppen gyöngyöt fûzhettek. Ugyan-csak állandó örömforrást jelentett alegapróbbaknak az ugrálóvár, vala-mint az arcfestés, amely a legna-

gyobb népszerûségnek örvendett:több órán keresztül folyamatosanjöttek a kisebbek és nagyobbak, akikPókembert, pillangót vagy éppenvámpírt varázsoltattak magukból. Asportpályán kívül egész délelõttszószerint óriási örömök várták agyerekeket, hiszen marógépet, tûzol-tóautót, kukás autót, traktorokat ésmás nehézgépeket nézhettek meg kí-vülrõl és belülrõl, sõt némelyiket kiis próbálhatták néhány perc erejéig.

A délutáni programok két órátólzajlottak a strand területén, kivételez alól a bográcsfõzõ verseny, melybár délutánra lett meghirdetve, en-nél jóval hamarabb befejezõdött,hiszen az egésznapos nyüzsgésbenmindenki hamar megéhezett. Ugyan-csak kora délutántól lehetett a stran-don ingyenes vérnyomás- és vércu-

korszint-mérésre jelentkezni, mely afelnõttek körében nagyon nagy nép-szerûségnek örvendett. A strand rög-tönzött színpadán felléptek a FreeSteps és a Flying Steps nevet viselõhiphop tánccsoportok, majd átadtákhelyüket a családi táncverseny részt-vevõinek, ahol szülõk és gyermekeikvagy éppen más családtagok megmu-tathatták, hogyan tudnak egyszerreösszedolgozni és önfeledten szóra-kozni is. Ezután karaokeversennyelszórakoztatták a játékosok közönsé-güket és természetesen saját magu-kat egyaránt. Délután is voltak prog-ramok, melyek folyamatosan vártákaz érdeklõdõket: a kisállat-kiállításonpapagájokat, kígyókat, de akár mégkrokodilt is láthattak a kicsik és na-gyok, s a Pusztai Farkasok íjászbemu-tatója is sokáig várta a közönséget,sõt a bátrabbak ki is próbálhatták akorhû fegyvereket. A családi napot

nagyon sok jelenlevõ egy jó kis nyáricsobbanással koronázta meg a ter-málstrand medencéiben.

Az I. Családi nap sokakat csaloga-tott ki a szabadba, s biztosra veszem,hogy ezek az emberek mind-mindgazdagabban tértek haza, mint aho-gyan eljöttek. Mosolyokkal, ölelések-kel, elismerésekkel gazdagodtak. Eza nap bebizonyította, hogy a mai vi-lágban, amikor sajnos egyre keve-sebb idõnk jut a családunkra, szük-ség van az ilyen és ehhez hasonlórendezvényekre. Ha felidézem ma-gam elõtt a kisfiát bukfencezni tanítóapukát, a babakocsit tologató nagy-apát, édesapákat nyakukban az apró-ságaikkal, vagy a gyerekeivel a fûbeleheveredõ családokat, biztosan tu-dom, hogy családi napokra nem csakszükség, de igény is van mind a gye-rekek, mind pedig a szülõk részérõl.

C Pap Enikõ

Rosszcsont Zénójó szeretne lenni

Június 14-én csütörtökön 9 és 10 órai kezdettela Székelyhídi Múzeum épületében I–VI. osztá-lyos tanulóknak tart elõadást Zorkóczy Zenóbiaszékelyudvarhelyi színésznõ.

Az elõadás kortárs gyerekversek felhaszná-lásával, minimális díszlettel, ám gazdag színé-szi eszköztárral elõadott klasszikus történet agyermeki lázadásról, melynek folyamán sajátigaza tudatosítása mellett a gyermek arra iskénytelen rádöbbenni: néha mégis a felnõtt-nek van igaza, és a kalandozás minden izgalmamellett legjobb mégiscsak otthon.

Jegyek ára: 4 lej. A jegyeket az elõadás hely-színén lehet beszerezni.

Mindenkit szeretettel várunk!

Felújítjáka városi piacot

A székelyhídi piac esõs idõben a ká-tyúk miatt a vásárlók rémálma volt.Ez a probléma azonban megoldódnilátszik, hiszen május legvégén elkez-

dõdtek a felújítási munkálatok. Azárusok betonasztalait ideiglenesenelköltöztették, és lebetonozták a fe-

dett rész alatti területet. Ezenkívül anapokban a kanalizálás problémáját

is megoldják, felújítják az ottani vé-cét, valamint lebetonozzák a központ

felõli bejárati részt.

Elsõ Családi nap SzékelyhídonG Ugrálóvár, kézmûves-foglakozások, vetélkedõk várták a kicsiket és szüleiket gyereknap alkalmából

Családi napCsokalyon isHasonló programokkal várták acsaládokat Csokalyon is, ahol szin-tén szép számban, körülbelül há-romszázan látogattak ki az ese-ményre. A családi vetélkedõk, ahomokvár-építés, valamint a kö-télhúzás mellett itt is felléptek abohócok, a Free Steps és a FlyingStars táncegyüttesek, és arcfestésis várta a gyerekeket.

Szülõk és gyerekek együttesen perdültek táncra

Változatos figurákat rajzoltak a gyerekek arcára

Családi egyensúlyozós csapatépítés

Közönségkedvencek: Zsiga bohóc és Marcsi bohóc

CCA

sze

erzõ

fel

véte

lei

D i á k s a r ok

Y 2012. június66 Ér hang jaG

Y Minden ballagás búcsúzás, devalami új kezdete is egyben. Nem voltez másként az idei évben sem, amikor

a székelyhídi Petõfi Sándor ElméletiLíceumban hatvan végzõs diák és kétöregdiák, tanár kolléga, Kisded Em-ma és Hegyesi Viktor búcsúzott el ajól ismert iskolától, hogy új célokatkeressen az életben.

A ballagási ünnepséget az aligazga-tók, igazgató, osztályfõnökök, idei ésleendõ végzõsök beszédei tették szív-hez szólóvá. Nagyon sok idézet, jó ta-nács hangzott el útravalóul, amiket avégzõs diákok betéve tarisznyájukbamagukkal visznek majd az úton, samelyekre jólesik majd emlékezni anehéz idõkben.

Az iskola megpróbált támaszt nyúj-tani, egy arctalan rideg, anyagias vi-lágban a társas kapcsolatok fontossá-gára, az emberközpontúságra helyez-ve a hangsúlyt. Igaz sok volt a tan-anyag, s ahogy sokan mondják, a felehaszontalan, de ki tudja, melyik fél,hol veszik majd hasznát a megszer-zett tudásnak az életben, ezért semmi

sem nevezhetõ hiábavalónak. Azon-ban ezek mellett sok öröm volt, szá-mos rendezvény, buli, nagy kacagá-sok és lógások íródtak be örökre aszívekbe, melyekre mindig derûvelfognak visszaemlékezni. Talán az em-beri kapcsolatok, barátságok, osz-tályközösségek, az összezártság jó-ban rosszban lesznek majd a leg-szebb és legfájóbb emlékek, hiszmost bármennyire fáj is elszakad egyláthatatlan kötelék, amely összefogtamindannyiukat társaikkal, tanáraik-kal. Az úton tovább kell lépni, valamibezárul, de egy új kapu is nyílik, aminkicsit félve, de annál nagyobb izga-lommal és örömmel lépnek át. S báraz iskola ajtaja most bezárul, nemlesz kulcsra zárva, bármikor vissza-vár mindenkit nosztalgiázni, taná-csokkal, egy-egy jó szóval.

A végzõsök mellett két öregdiák isbúcsút vett az iskolától, akik marato-ni futóként végigfutva egy hatalmas

távot most beértek a célba, s munká-juk gyümölcseit szétosztva pihenhet-nek most meg, hogy új erõt gyûjtvenézzenek majd szembe az elkövetke-zõ feladatokkal. Kisded Emma ésHegyesi Viktor elérkeztek életük ze-nitjére, és most a hegycsúcsról láthat-ják mindazt, amit eddig csak töredé-keiben figyelhettek meg a táv lefutásasorán. Hegyesi Viktor szinte negyven-évnyi munkával és tizenöt évnyi igaz-gatósággal a háta mögött megmaradtegyszerû, derûs, jószívû embernek. Eza munkásság a tavalyi év õszénkiérdemelte a Romániai Magyar Pe-dagógusok Szövetsége (RMPSZ) ran-gos Ezüstgyopár díját.

Mindenki megerõsödött, felnõtt,kinyílt, személyiséggé vált az itt töl-tött évek során, megpróbálta úgylátni a világot, ahogy azt elõtte mégsoha senki más nem tette, és mostelérkezett az idõ, hogy továbblép-jenek, új dolgokkal, ötletekkel, ter-

vekkel gazdagítsák saját és másokéletét.

C Ványa Blanka

Y Nem is olyan rossz eredmény mifelénk, haegy iskolai rendezvény megéri a hatodik szüle-tésnapját, és még mindig életképes, mert többszáz embert megmozgat. Az idén május végénlezajlott Sulimaraton szervezõi ismét képesekvoltak újítani, új programelemeket találtak ki:számháború, élõ csocsó, tömegtánc, spontánfeladatmegoldás.

A csapatok versenyezni szeretõ tagjai nagytalálékonysággal küzdötték végig a verseny bõhat óráját, pedig igencsak furcsa feladatokattaláltak ki számukra. Például el kellett készíte-niük egy olyan csoportképet, ahol minél töb-ben épp a levegõben kell legyenek az exponá-lás pillanatában, vagy be kellett hozniuk kü-lönbözõ „leg-” tárgyakat (legnagyobb cipõ, leg-nagyobb távolságra szóló utazási jegy, legré-gebbi diploma stb.). Hihetetlen volt, hogy ameghirdetés után mindössze tíz perccel már aszervezõk kezébe nyomtak egy pontosan1980-as kiadású bakelitlemezt, ahogyan az afeladatkiírásban szerepelt. A csapatkapitányok

(akár a nyolcadikosok is), profin egybe tudtaktartani 50-60 embert, beosztották, hogy mikor,ki, hova menjen versenyezni. A tombola fõnye-reményét, a táblagépet bizonyára nem kevésrésztvevõ szerette volna magáénak tudni.

Sajnos voltak, akik kivonták magukat aSulimaratonból. Inkább nem minõsítenénk azolyan diákot, aki a játékról is ellóg (még jó,hogy nincs osztályozás belõle, mert ezek azemberek megbuknának, és mehetnének õsszelpótjátszani). Egyes tanárok számára pedig aziskolanap még mindig azt jelenti, hogy be-ülünk a bogrács mellé, és órákon át trécselünk,ügyet sem vetve arra, hogy itt tömegrendez-vény zajlik. Diákokkal (is). Az ilyen fiatalok ésfelnõttek egyszerûen nem értik, hogy a kreatívjátéknak milyen közösségformáló és önbiza-lom-erõsítõ szerepe van.

Örvendetes ugyanakkor, hogy milyen sokanvannak azok, akik tudják, mit jelent csapatbanjól érezni magunkat. A tanárokból és diákokbólálló lelkes szervezõcsapat – akik hetek óta ké-

szültek a Sulimaratonra vagy az utómunkák-ban vettek részt – már rutinosnak mondható,ha bármi malõr adódott, gyorsan meg tudtákoldani a helyzetet. Idén végre a program utánibontás, pakolás is gyorsan és hatékonyan mû-

ködött, fél óra alatt minden a helyén volt.A rendezvény megszervezéséhez több támo-

gató, köztük a Communitas Alapítvány nyúj-tott anyagi segítséget.

C Ér hangja

DíjazottakXII. A. osztály: I. díj: Balog Betty, II.díj: Turdean Bianca, III. díj: MolnárOlivér, dicséret �irtea Delia.XII. B. osztály: I. Varga Tímea, II.Goia Gréta, III. Hol�er Evelyn, IV.Takács Tamás, V. Zakariás András,dicséret Codrea Erdei Hanna, Ist-vándi Gábor, Kiss László Zsolt, Ko-pányi Mátyás Zsolt, Püsök Levente.XII. C. osztály: I. Szilágyi Szilvia, II.Kéri Nikolett Adél, Kozsár Anett,Máté Mónika, III. Nagy Kristóf, dic-séret Szalkai Ágnes.Javorek-díj: Herman Ioan István ésTakács Tamás.Sportteljesítményért átvett díjak:Herman Ioan István és IstvándiGábor.

Sulimaraton 6, avagy színezd újra!

CC Fotók: Kõvári Krisztián

Ballagó diákok és tanárok búcsúja

A nyugdíjba vonuló igazgatóis kapott ajándékot

A Sulimaraton diákok tömegeit mozgatta meg

Kreatív csoportmunka Akik traktorkereket gurítanak csapatban Akadályozott staféta

77Ér hang jaG

2012. június Y

Y Helyhatósági választásokra készülünk.Sokan kérdezik a kollégáim közül, de má-sok is, hogy mi az én véleményem, hogy énkire szavaznék?

Nagyon nehéz e kérdésre felelni, de nemakarok kibújni az õszinte válasz elõl, ezértpiros pünkösd napján megpróbálom meg-fogalmazni a véleményemet.

Elvben én nem látom rossznak, hogy többpárt is indul, mert tény az, hogy nagyon so-kan egyik vagy másik párt hívására Erdélyegyik, vagy másik részében semmiképpennem mennének el szavazni. Így ha többmagyar párt is indul, emberi számításokszerint remélhetõ, hogy sokkal többen fog-nak részt venni a szavazásokon, és végül isa demokráciának ez a célja. Jézus Krisztustanítása szerint, aki azt mondotta, hogy:„legyél hideg vagy meleg, de ha langyosvagy, akkor kiköplek”, hiszem, hogy a né-pünk legnagyobb ellensége nem a máskép-pen gondolkozó, a boldog, szebb jövõt másúton keresõ ember, hanem a közömbös,mindenre legyintõ, a holnaptól semmitnem váró langyos ember.

67 erdélyi helyiségben vannak gyereke-ink, és így nagyon sok aktív politikust isme-rek és a jelöltek közül is többel találkoztam.Örömmel láttam, hogy a legtöbb önkor-mányzati tisztségviselõ becsületes és való-ban küzd a választóiért. Ezért a kollégáim-nak mindenütt azt mondtam, hogy ne apárt színeit nézzék, hanem az embert, akivállalkozik egy-egy település vezetésére ésmindenképpen álljunk ki azok mellett,akik kiálltak az elmúlt négy évben mellet-tünk. Ezért tiszta szívvel biztatom a kollé-gáimat, hogy például Nagyszalontán sza-vazzanak Török László polgármester úr új-raválasztására, aki RMDSZ-es színekbenindul, Tusnádfürdõn Albert Tibor pol-gármester úrra szavaznák én, aki történe-tesen MPP színekben készül a másodikmandátumára, Székelyhídon meg BéresCsaba polgármester urat válasszákmeg, aki az RMDSZ színeiben szeretnémég négy évig vezetni a várost. Perszemivel nem ismerem a kihívóikat, így nemtudom, hogy õk mennyire lennének képe-sek a megkezdett munkát szépen továbbvinni, ezért róluk semmit nem nyilat-kozok.

Igen, úgy gondolom, hogy nem a pártzászlaja a legfontosabb a helyi választások-nál, hanem az, hogy a jelölt valóban az em-berek érdekeit képviseli-e? A fenti jó ma-gyar emberek legalábbis a mi számunkrabizonyították, hogy a legkisebbek, az árva,magára maradt gyermekek iránt is szere-tettel vannak. Most mikor õket méltatom,nem csak az általuk vezetett város anyagitámogatására gondolok, hanem arra, hogyõk az elmúlt mandátumuk során valóbantetteikkel bizonyították, hogy a gyermekek,és így általuk a megmaradás, a jövõnk ba-rátai. A felsorolt urak és sok más politikuselõtt is, akárcsak Borboly Csaba, a HargitaMegyei Tanács elnöke, vagy Winkler Gyulaeurópai parlamenti képviselõnk elõtt is –bármilyen zászló alatt is szolgálnák né-pünket – én meghajtom hálás szívvel afejemet, és bizalommal felsorakozommögöttük, mert tisztességes, becsületesembereknek tartom õket.

Fontos kimondani, hogy nem igaz az,hogy minden politikus gazember, ahogyanoly sokan szívesen állítják! Romániában,Erdély földjén nagyon sok gyermekvédelmiközpontot létrehozhattam az elmúlt 20 év-ben, így bizonyíthatom, hogy itt és mostigenis lehet a politikusokkal bölcsen össze-fogni és eredményesen építkezni. Politiku-saink nélkül – és ezt nagyon õszintén mon-dom – képtelen lennék naponta 2300 gyer-

meknek enni adni. Most e szép, békésen le-zajlott csíksomlyói pünkösdi búcsú utánsenki nem mondhatja, hogy eredménytelenvolt nemzeti szimbólumaink használatamiatti harca a népünknek. Az elmúlt hó-napban Apor Vilmos vértanú, az elsõ bol-doggá avatott székely ereklyéjével Erdély-ben szépen körbejártam, és a zsúfolásigmegtöltött templomokban arról beszélhet-tem szabadon, ami számomra, számunkraa legfontosabb. Ez már önmagában azt bi-zonyítja, hogy az elmúlt huszonkét évbenpolitikusaink nem hiába beszéltek, érvel-tek, harcoltak a szólás szabadságért, éret-tünk. Nagyon sokszor újból és újból ki kel-lett állnom az elesettek, a gyengék oldalánés tiszta szívvel elmondhatom, hogy mindigszámíthattam népünk által megválasztottmagyar politikusainkra, és én a jövõben isszeretnék bizalommal rájuk számítani.

Amennyiben a politikusainknak is mond-hatnák egyetlen gondolatot ebben a levél-ben, akkor a következõket mondanám. Egyhadseregben vannak gyalogosok, tüzérek,huszárok, és ez nem a hadsereg gyengesé-gét jelenti, sõt a gyõzelem záloga lehet, ha akülönféle csapatok alázattal, egymásra fi-gyelve tudnak harcolni a közös célokért. Aválasztásokon nem baj, ha több erõ is akar-ja képviselni az erdélyi magyarságot, hatöbb párt is harcolni akar egy boldogabb,szebb jövõért, csak az a fontos, hogy vala-milyen szinten a pártok vezetõi tudjanakegy asztalhoz ülni és a közös cél elérése ér-dekében tudjanak együtt gondolkodva egyközös utat kijelölni. Gyerekekkel a hegyek-ben voltunk, most rengeteg csodaszép vi-rág nyílik fent a havasi legelõkön. A na-gyobbak nekiálltak, hogy összeszámoljákhányféle virág, fûszál, növény van egyetlennégyzetméteren, és eltelt a délután, de nemértek a számolás végére. A szép, teremtettvilágot nézve, hiszek a sokféleség békésegyüttélésében. Szent Ferenc atyánkkal, kimegszólította bizalommal és nagy nagyeredménnyel a keresztes háború poklábanaz ellenség vezérét, Szaladin szultánt, ne-künk is hinnünk kell a kimondott szó, apárbeszéd, a másik iránti õszinte tisztelethegyeket mozgató végtelen erejében. Ezérta kiengesztelõdés szentjének szavaival, né-pem politikusaiért most a választás elõttígy imádkozom:

„Uram,tégy a béke eszközévé,hogy szeretetet vigyek oda,ahol gyûlölet van,hogy megbocsássak,ahol bûn van,hogy egyesítsek,ahol széthúzás van,hogy igazságot hozzak,ahol tévedés van,hogy hitet vigyek,ahol sötétség van,hogy örömet vigyek oda,ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,hanem, hogy vigasztaljak;nem azért, hogy megértsenek,hanem, hogy megértsek;nem azért, hogy szeressenek,hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,mert amikor adunk – kapunk,amikor megbocsátunk – bocsánatot

nyerünk,amikor meghalunk – új életre kelünk.”Kisebb testvéri szeretettel,

C Böjte Csaba testvér

Csíksomlyó, 2012. május 27.

Álljunk ki azok mellett, kik kiálltakaz elmúlt években mellettünk!

Y Ismét sikerült a székelyhídiaknak rende-zettebbé, szebbé tenniük városunkat az el-múlt két hétben. Két alkalommal is kalákábagyûltek. Elõször a Szíkon lévõ ártézi kutat éskörnyékét tették rendbe, kõvel kirakták a föl-det körülötte, bekerítették és lócákat is szerel-tek a csapot körülvevõ fémszerkezetre. Né-hány nappal késõbb pedig a Malom utcai óvo-da felõl a termálstrand felé vezetõ út mellettihidat festették újra a szorgos és lelkes kör-nyékbeliek. Ugyanitt három terméskõbõl kira-kott sziklakertet is építettek, amiket már be isültettek virágokkal.

C Pap Enikõ

Hibaigazítás Az Ér hangja 2012. áprilisi számában megjelentMagas részvétel az elõválasztásokon címû indu-ló anyagunk RMDSZ-jelöltek a június 10-i vá-lasztásra keretében hibásan közöltük Medve Fe-

renc méhész, tanácsosjelölt foglalkozását. Ugyan-abban a lapszámunkban a Méltóak Örkény egy-perceseihez címû cikkünkben pontatlanul jelentmeg az Országos Színháztörténeti Múzeum és In-tézet (OSZMI) neve. Az érintettek és olvasóinkszíves elnézését kérjük.

Y Ismét Székelyhíd házatáján járt a nagyváradiM. M. Pódium színház május végén. A társulatpár héttel ezelõtt már fellépett a városban, sezúttal két hozzá tartozó faluban, Érköbölkútonés Hegyközszentmiklóson tartott elõadást aTavaszodó Tulipán Turné keretén belül Nemelég álmodozni címmel.

Az ingyenes mûsor elsõ fele egy komolyabbhangvételû, a magyar nemzetrõl szóló, annakéletérzésébõl ízelítõt adó zenés-verses összeállí-tás volt. Ezt követte Béres Csaba polgármesterbeszéde, aki az elmúlt négy év megvalósításairólbeszélt, majd Pásztor Sándor, a Körösök VízügyiIgazgatóságának elnöke, az RMDSZ megyeita-nácselnök-jelöltje köszöntötte a fellépõket és a

közönséget, majd méltatta Székelyhíd város pol-gármesterét kitartása és lelkesedése miatt. Õketkövette Hegyközszentmiklóson Mocsár László,Érköbölkúton pedig Gõdér Attila tanácsosjelöl-tek köszöntõje. Minden felszólaló arra buzdítot-ta a közönség tagjait, hogy június 10-én vegye-nek részt a szavazáson, és álljanak ki az RMDSZnyertes csapata mellett.

A beszédek után az elõadás második fele követ-kezett, ami egy könnyed hangvételû operett-ösz-szeállításból állt. A társulat tagjai, Meleg Vilmos(vers), Molnár Júlia (ének), valamint Szallós Ildi-kó és Szallós Nándor (tánc) egy kellemes órávalajándékozták meg a közönséget.

C P. E.

Tavaszodó Tulipán Turné falvainkban

Kivirult a városG Újabb kalákák Székelyhíd szebbé tételéért

Tulipán Kaláka Érolasziban Érolasziban is kalákáztak a falu fiataljai. Viszony-lag kevesen, körülbelül tíz önkéntes fogott összejúlius másodikán, kitakarították a községházakörnyéki területet, füvet nyírtak, hirdetõtáblátállítottak fel, kaput erõsítettek és kerítést festet-tek, két helyen pedig sikerült járdát önteni. Amunka megkoronázásaként a segítõk finombográcsost kaptak.Az akcióban segítségükre volt Futó Ferenc éro-laszi lelkipásztor és a székelyhídi önkormányzatnéhány alkalmazottja.

C Ér hangja

Kemény lapátolássalkészülõbena szíki ártézi kút

Megszépült a régi vashíd a strand utcáján

CC A szerzõ felvételei

K a n a p é

Y 2012. június88 Ér hang jaG

SzékelyhídVárosPolgármesteriHivatala

A kiadvány megjelenését támogatta:Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjeszti a Pro Székelyhíd Egyesület.Nyomás: Eden Productions, Nagyvárad.Felelõs kiadó: Béres Csaba Y Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea

Y Lapterv és tördelés: E. Y Munkatársak: Bíró Orsolya, Fazekas Evelin, Fekete Katalin,Holczman Gergõ, Major Zsuzsa, Pap Enikõ, Ványa BlankaSzerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Kazinczy Ferenc nr. 5/B, e-mail: erhangja@gmail.com, honlap: www.erhangja.ro

A politikai hirdetések tartalmáért az azokat megjelentetõ politikai alakulatok vállalják a felelõsséget.

Ér hang jaG

– Emlékszik még milyen volt az elsõnapja az iskolában?– Diákként nem igazán, nagyon ösz-szemosódnak a gyerekkori emlékek,de tanárként tisztán. Nagyon izgul-tam, mert egy olyan tanári közegbekerültem, akik annak idején engemis tanítottak, akiket szerettem és tisz-teltem. Összeszokott baráti társaságvált belõlünk, az idõsebb kollégáktólsokat tanultunk, de megosztottunkaz örömeink is, a fiatalabbakkal pe-dig rengeteget kirándultunk, a közösélmények erõsen összekovácsoltakbennünket.– Már gyerekkorában is a tanári pá-lyáról álmodozott?– Ó, nem igazán. Mint minden rendesfiúgyerek én is szerettem volna moz-donyvezetõ, traktorista, katona lenniés sokáig úgy tûnt, hogy a tengeré-szet lesz a szakmám. 1966-ban, miu-tán leérettségiztem, gõzerõvel ké-szültem a konstancai tengerészetiakadémiára, de láttam, hogy a szüle-im igen aggódva figyelik ezt a tervet,ezért végül nem mentem el a felvéte-li vizsgára. Miután lemondtam a ten-gerészetrõl, tudtam, hogy el fognakvinni katonának. Vártam is, hogyvégre hívjanak már és legyünk túlrajta, de csak nem érkezett a behívó.Már szinte minden ismerõsömetelvitték, amikor is megelégeltem ésfelkerestem Margittán egy családirendõrbarátunkat, hogy ugyan le-gyen már szíves, és intézze el, hogyengem is vigyenek katonának. Ször-nyen meg is lepõdött, mert olyat mársokszor kértek tõle, hogy intézze el,hogy ne kelljen katonának menni, dehogy valaki ezt külön kérje, ilyennelmég nem találkozott. A tûzoltóságnálvoltam Slatinán és CâmpulungMuscelen, de garantáltan többet sza-ladgáltam ezalatt az idõ alatt, mint akésõbbi négy évig a tornaegyetemen.– Hogyan lett testnevelés szakos ta-nár?– Hazajöttem a katonaságtól, és úgyéreztem, hogy fizikailag fel vagyokkészülve, szeretem a sportot, és ottvolt elõttem édesapám példája is, akiszintén tanár volt, hát hozzákezdtema testnevelés egyetemhez. Azonbanabban az idõben az országban csakfõiskolák voltak és rendes négyévestestnevelés egyetem csak Bukarest-ben volt, hát elindultam világot lát-ni. Abban az idõben Bukarest egy vi-dám, pezsgõ életû egyetemi városvolt, nagyon sok magyar kollégám éstanárom is volt. Azóta sokat válto-zott a város képe.– Engem mindig ámulatba ejt, hogyvalaki hogyan tart ki egy munkahelymellett ilyen hosszú ideig, mikormanapság mindenki élete percek

alatt változik. Hogyan került Szé-kelyhídra?– Végül is én azt mondom, hogy ki-sebb-nagyobb megszakításokkal min-dig is itt éltem, igazi törzsgyökeres lo-kálpatriótának tartom magam annakellenére, hogy nem itt, hanemBánffyhunyadon születtem. Édes-anyám bánffyhunyadi származású, ésnagyon büszke is vagyok arra, hogykeveredett belém valami kalotaszegiis. Kiskoromban Bihardiószegen él-tünk, édesapám ott volt igazgató,majd harmadik osztályban kerültemide és itt is ragadtam. Miután 1973-ban befejeztem a testnevelés szakot,el kellett mennünk a leosztásra, annakidején még mindenkit kihelyeztek.Tudtam, hogy Székelyhídon van egytestnevelõ tanári hely, de az egész Bi-har megye le volt blokkolva, így végülkénytelen-kelletlen Szatmárt vittemel. Nagy búsan mentem, hogy lepecsé-teljék a kihelyezést, amikor egy isme-rõsbe botlottam. A titkárnõ az egyikkedvenc tanárom, Victor Tibacufelesége volt, azé a tanáré, akinél apróbatanításokat adtuk, és akineknagyon sokat köszönhetek, rengete-get tanultam tõle. Jó idõben voltam jóhelyen, mert õ beszélt az épp ott-tartózkodó váradi fõinspektorral és

így kerültem végül Székelyhídra, aholmaradtam is az utóbbi 39 évben. Ígykimondva rengetegnek tûnik, de ne-kem olyan, mintha még most kezdõ-dött volna és ha még egyszer újra-kezdhetném, megint tornatanár len-nék, de talán az igazgatóságot márnem vállalnám el, mert nem szakíta-nám el magam újra a gyerekekkel va-ló közvetlen kapcsolattól.– Mit jelent önnek tanárnak lenni?– Tanárnak lenni egy nemes és na-gyon nehéz feladat. Régen mindigazt mondta volt édesapám: „fiam,úgy bánj az embererekkel, ahogyszeretnéd, hogy veled bánjanak”.Ezt a tanácsot meg is fogadtam, ésmindig úgy viszonyultam a diákja-imhoz, hogy megadtam nekik a kel-lõ tiszteletet, amit viszonzásul min-dig vissza is kaptam. Annak idejénnem volt ez a rohanás, a tanárok isjobb kedvûek, ráérõsebbek voltak,rengeteget beszélgettünk, kirándul-tuk a gyerekekkel, ezek a hegyi tú-rák örök szép emlékekként marad-nak meg az emlékezetemben. Egy-egy hasonló kirándulás alatt jobbanmeg lehetett ismerni a gyerekeket,mint többévi osztályfõnöki óraalatt. Együtt voltunk vidámságban,szomorúságban, jóban, bajban, ez

szerintem nagyon hiányzik a mai ta-nár-diák viszonyból.– Hogy érzi, azóta sokat változtak agyerekek?– Ezt nem lehet ilyen kategórikusankijelenteni, esete válogatja. Ha vál-toztak is, talán annyiban, hogy ré-gebb jobban tudták, mi a fegyelem,jobban megtalálták a helyük a világ-ban, sok esetben bensõségesebb volta gyerek viszonya a családjával. Ma-napság ez nagy problémát jelent, hi-szen a rohanás miatt sok gyereket aszámítógép és tévé nevel fel, mert aszülei látástól vakulásig pénzt haj-hásznak, hogy minden meglegyen.Változtak abban is, hogy a számító-gép mellett ellustultak, már ritka az agyerek, aki nagyon szeret mozogni,pedig mi annak idején reggeltõl estigis képesek voltunk rúgni a labdát. Atanítványaimat is sokszor úgy kelletthazazavarni esténként a salakpá-lyáról a régi kastélyépülettõl. Azon-ban meg tudok említeni egy nagy po-zitívumot is. Míg régebben a tornátáltalános iskolában a tanítók tartot-ták, addig most tornatanárok teszikezt, és ez nagyon jó, hisz a mozgásszeretetének bacilusát minél kisebbkorban ültetjük el a gyerekekben, an-nál valószínûbb, hogy megfertõzimajd õket. Reményeim szerint ez po-zitív változásokat fog hozni a jelenle-gi generációknak.– Hogyan lett igazgató?– Kényszerhelyzet volt, úgy gondol-tam rövid idõre szól, és végül 15 évlett belõle. Mint mindenben, voltakjó és rossz pillanatok is, de úgy ér-zem, ez nem csak az én érdemem, ha-nem a kollégáimé, akikkel együttdolgoztam ezidõ alatt, és akik nélkülnem tudtam volna végigcsinálni. Na-gyon sokat dolgoztunk mindnyájanezért az iskoláért, és úgy hiszem, jókezekbe fogom átadni.

– Van-e olyan szó vagy kifejezés,amely jellemzi önt, mint embert?– Hát nem is tudom, erre mit mond-jak, de talán a humor az, ami sosehagyott el az életem során. Mindenhelyzetben tudok mosolyogni, és ezszerintem mindenkit átsegíthet anehéz perceken. Gyakran mondjákis, hogy belõlem, csak úgy áradnak afrappáns, humoros aranyköpések,de hát mit tegyek, ilyen a természe-tem. Így lett szinte a védjegyem a„Pálinkával dúsított jó reggelt!” kö-szönés, ami azért nagyon vicces szá-momra, mert nem is szeretem a pá-linkát, de ez már úgy rám ragadt,hogy le sem lehetne mosni rólam.– Most, hogy elballag ön is, nyugdíj-ba megy, melyek a tervei a jövõrenézve?

– Az a szavajárásom, hogy azértöregszünk meg, mert nem haltunkmeg fiatalon. Számomra ez termé-szetes dolog, mégis úgy tûnik, hogytúl nagy feneket kerítenek a dolog-nak. Tavaly is, mikor az egyik kollé-gánk nyugdíjba ment, úgy sírtak-rít-tak, hogy mondtam is, nem temeté-sen vagyunk, csak egyszerûen nyug-díjba megy. Rengeteg tervem van,sokat fogok barkácsolni, unokázniés nagyon szeretnék egy lány kézi-labdacsapatot, akiket már egész kis-koruktól kinevelnék úgy, ahogy aztrégen tettem. Mindig volt kézilabda-csapatom, akikkel bajnokságokatnyertünk, akikre kicsit úgy tekintet-tem, mint a saját gyermekeimre,akik közül ma már sokan nagyma-mák. Nagyon szeretném ezt a hagyo-mányt újraéleszteni, és remélem,hogy ezt a nagy álmot valóra is tu-dom váltani, és egy ügyes csapatottudok majd továbbadni a fiatal kollé-gáknak. Azt szoktam mondani, hogyengem ne sirasson senki, nem meg-halni készülök, csak lejárt az életem-ben egy periódus, és most követke-zik egy másik, amelynek meg kell ta-láljam a célját.

C Ványa Blanka

„Úgy bánj az emberekkel, ahogyszeretnéd, hogy veled bánjanak!”G Beszélgetés Hegyesi Viktorral, a székelyhídi Petõfi-líceum nyugdíjba vonuló igazgatójával

CC A szerzõ felvétele

CC archív

CCar

chív

„Azok a régi szépidõk” – A Viki bácsi

által felkészített kézi-labdacsapatok egyike

Edita

t de

UDM

R.