Megjelenik havonta

ELSŐ KÉTSZÁZ ÉVÜNKPataki József: A PEST-BUDAIÚTTÖRŐKKerényi Ferenc: MAGYARSZÍNÉSZET TÖRTÉNETE PESTEN

1

3Hegedűs Géza: SZINHÁZI ÍZLÉSÜNK

HŐSKORAREGULÁK

57

Bayer József: A SZÍNI KRITIKÁRÓL 8SZÍNÉSZEK TÍZPARANCSOLATA

Kincses Károly: KIS MAGYARFOTOGRÁFIA 9(Színházi fényképek 1860-1920között)

Herczeg Ferenc: ELŐSZÓ 13(Réti L. Pál könyvéhez)EGY FÜSTBE MENT TERV 14(Az 1912-es nemzeti színházipályázatról)Székely György: NEMZETIKESERGŐ 15(Hevesi és Craig levelezése)HÁROM LEVÉL BÁRDOSARTÚRHOZ 18EGY ÖLTÖZTETŐNŐALBUMÁBÓL 20Gajdó Tamás: MOLNÁR FERENC,A RENDEZŐ 22Mezey Mária: NÉVJEGY 24

„KÖSZÖNTÜNK, SZÍNHÁZ, SZÉPTÜNDÉRVILÁG" 25(A Színészmúzeumról)

JEGYZŐKÖNYV ANNO 1952 27(Egy színházszövetségi vita)Bogácsi Erzsébet:„NEMKÍVÁNATOS" KRITIKA 31(A pártközpont dokumentumai)

A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 351989/90.

XXIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM

1990. OKTÓBER

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Csáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Nagy András (tervező szerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon: 131-6308, 111-6650

Kiadja az Arany János Lap- és Könyvkiadó Kft. Buda-pest, V. Szalay utca 10-14. 1055. Telefon: 112-7870.Felelős kiadó: Szabó 8. István. Terjeszti a MagyarPosta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahi-vatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfize-tési és a Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel út 10/a 1900, közvetlenül vagy postautalvá-nyon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénz-forgalmi jelzőszámra.Előfizetési díj egy évre 576 Ft, fél évre 288 Ft.Egy példány ára: 48 Ft. Külföldön terjeszti a KultúraKülkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.

Gutenberg Kiadó és NyomdaSzövetkezeti Kft. 90/337Felelős vezető: Óvári László elnök

HU ISSN 0039-8136

A folyóirat az Osvát-alapítvány és a Fővárosi Tanácsszínházi alapjának támogatásával készül

A színházi fotó történetéből (9. old.)(Tőkés Anna Az ember tragédiájában1937-ben)

A színészmúzeumról (25. old.)(A régi Nemzeti Színház képe -dísztányéron)

Kritikusdíj (35. old.)(A legjobb női alakítás: Takács Katalin)

DRÁMAMELLÉKLETKÁRPÁTI PÉTER:AZ ÚT VÉGÉN A FOLYÓ

A címlapot Kemény György tervezte

ELSŐKÉTSZÁZ ÉVÜNK

A magyar nyelvű színjátszás kezdeténekkétszázadik évfordulóját ünnepeljük eb-ben a hónapban. 1790. október 25-énadta elő színtársulatával Kelemen LászlóSimai Kristóf Igazházi című darabátdol-gozását. A bemutatót nem követte folya-matos játék; a német színházak bérlőjé-nek ellenkezése erősebbnek bizonyult.Magyar nyelvű színtársulat csak 1792-tőlműködhetett viszonylag folyamatosan.

Az úttörő kezdeményezés, a fogcsikor-gató küzdelem mégis a nevezetes elsődátumhoz kapcsolja az ünnepet.

Mivel emlékezhetünk meg legméltób-ban e dicső évfordulóról s az utána kővet-kező kétszáz év viszontagságairól? Úgyvéljük, semmiképpen ünnepi beszéddelvagy - Kisfaludyval szólva - „sok haza-puffogatással„. Leginkább színháztörté-neti múltunk dokumentumaival, szólja-

nak bár e két évszázad bármely jelentőseseményéről, piros betűs ünnepeiről, szí-vet melengető győzelmeiről, vagy akármulasztásainkról, a borúsabb napokról, ahomályba takart kudarcokról. Ez is, az ismi vagyunk. Színházi történelmünkkönyvébe lapozva, remélhetően, ma-gunkra ismerhetünk.

S tanulságaiból okulván a következőkétszáz év talán könnyebb lesz.

PATAKI JÓZSEF

A PEST-BUDAI ÚTTÖRŐKbudai nemet színház színpadán egy

kifestett arcú embercsapat lázas iz-galommal várja az előadás megkez-dését... Lázas a hangulat a nézőté-ren is... Mintha ott is valami rendkí-

vülit várnának. Végre itt a perc! Odakint aBoldogasszony templomának tornyánhatot üt az óra!... Megszólal a színpadicsengő, a függöny felgördül... és... -csodák csodája! - szép magyar beszédcsendül meg a színpadon!... KelemenLászlóék játszanak, ma először!

Történt pedig ez a budai Várban 1790.október 25-én esti hat órakor a mai Vár-színház színpadán.

Szinte hihetetlen: a német Pest-Budánmagyar színészek magyar játékot játsza-nak, bizonyos „Igazházi" nevezetű játékot,melyet Simai Kristóf „kegyes atya" ültetettát magyarra! És méghozzá két nap múlvaPesten is megismétlik ezt az elő-adást aRondella-színházban. (A mai Petőfi tértáján, a Régiposta utca Duna felőli végénállott ez a bástyaköröndből átalakítottszínház.) Persze német színház volt ez is,mint ahogy német volt még akkor azegész Pest-Buda; jóformán csak a Várme-gyeháza képviselte benne a magyarságot.De hát akkor mit akarnak itt ezek a merészújítók a magyarságukkal? És hogy enged-hette meg a német magisztrátus, hogy akét városi játékszínben magyar aktorokmagyar előadásokat tarthassanak?

Az úgynevezett spektákulum-ügyet, be-leértve a bálok, kötéltáncos-mutatványok,heccek és egyéb komédiák mellett a szín-házakat is, a városi hatóság bérleti rend-szerben kezelte. Ebben az időben (1785-1795-ig) az összes pest-budai látványos-ságok bérlője Tuschl Sebestyén volt, aki aszínházakat (a pestit s a budait) albérlet-

Kelemen László

ben Unwerth Emánuelnek adta ki. A ma-gyar előadások engedélyét ettől a grófUnwerthtől kellett hát megszerezni, akifőleg báró Orczy Lőrincz és gróf ZichyKároly hosszas közbenjárása után, nagykegyesen hat magyar előadásra adott en-gedélyt, olyan feltétellel, hogy a budainémet színházban a hétfői, a pestiRondellában pedig a szerdai napokonjátszhat-nak (vagyis a legrosszabbnapokon), de a bérelt helyek jövedelmeminden egyes előadás után őt (grófUnwerthet) illeti.

Ilyen hosszadalmas előzmények utánés ilyen nehéz feltételek mellett juthatottszóhoz Pest-Budán az első magyar szín-

társulat. No, de legalább mégis betelt aszívük vágya!

Az akkor Budán ülésező országgyűléstagjai szép számmal jelentek meg az úttö-rők előadásain. A hangulat lelkes, a sikerváratlanul nagy volt. Azonban netévesszen meg senkit a szó; ez a sikeregyáltalában nem lehetett művészijellegű. Kész művészek nem teremnekcsak úgy máról holnapra. Ez csakbizonyos fejlődési folyamat eredményelehet. A mi első színészeink bizony csakafféle úri műkedvelők voltak, akik éppenhogy belekóstoltak a mesterségükbe. Ámez a kezdetleges elő-adás is nagyontetszett a rendeknek, mert magyar volt.Már csak merő hazafiasságból is tapssalés vivát-kiáltásokkal honorálta hát aszínészek munkáját a lelkes közönség.Sajnos, ez a hazafias lelkesedés csakszalmaláng volt. Unwerth azonban ettől akis tűztől is megijedt, elannyira, hogytöbb magyar előadásra nem adottengedélyt. Valószínű, hogy a meg-engedett hat előadást sem tarthatták megKelemen Lászlóék, mert csak egy budai és

egy pesti előadásról emlékezik meg azegykorú Endrődi János is a Magyar Játék-szín történetei című munkájában.

A magyar nyelvmívelésnek első szó-bajnokait hamar némaságra kárhoztattáktehát a mi szomorú viszonyaink. Alighogybekukkant ez a nagy csapat lelkes BolondIstók a pest-budai színpadokra, máris ki-tessékelték őket!

Keveset tudunk az úttörőkről. KelemenLászló, a társaság vezéralakja, egy réginemes család sarjaként 1760-ban szüle-tett Bihar megyében. Atyja: Kelemen Mi-hály, a Ferenc-rendiek pesti templománaklett a kántora. Jómódú ember lévén, jónevelésben részesítette gyermekeit. A fia-

A

A pesti Rondella

taI Kelemen László, amint elvégezte ügy-védi tanulmányait, Grassalkovich herceggödöllői uradalmának ügyésze lett, s eszép állás jövedelméből némi kis vagyontis takarított magának. Volt mármenyasszonya is, akivel igen szerettékegymást. Szóval szépen, nagyon szépenindult Kelemen László élete... De ekkorközbejött valami, és egyszerremegváltozott min-den.

József császárnak a magyar nyelv ellenvaló intézkedései nagy felbuzdulásokatváltottak ki a magyar lelkekből. A császáritörekvéssel szemben elsőrendű érdekkévált a magyar nyelv mívelése. Voltak, akika színészetet vélték e célra legalkalma-sabb eszköznek. Különösen Kazinczy Fe-renc és Révai Miklós buzgólkodtak a ma-gyar játékszín érdekében. De felszólalt ezügyben Ráth Mátyás is Magyar Hírmondócímű lapjának hasábjain. Majd pedig Pé-czeli József hívja fel a nemzet figyelmét aszínpad jelentőségére, nemzeti érdeknektartván a játékszín megállapítását, s ecélra messzemenő áldozatot kér és vár afőuraktól. A mi főuraink azonban nemnagyon siettek az áldozattal. Törődtek isők a magyar színészettel. Saját udvariszínháza ugyan volt nem egy mágnásunk-nak, hanem oda csak német vagy olaszszínészeket eresztettek be. Szívesen vet-ték a magyar főurak azt is, ha a bécsiudvari színház intendánsai lehettek. Ittaztán ezreket áldoztak „művészi célokra".Egyike-másika majd hogy tönkre nemment a nagy áldozatok mián (mint például1761-ben gróf Eszterházy Miklós), de ide-haza legfeljebb ha a mellényzsebükből

vetettek oda valamit Thália papjainak.Ezeknek hát firkálhatott a jó Péczely ma-gyar színészetről, pesti magyarteátrumról. Legfeljebb a címét olvastákel talán.Ám annál nagyobb hatással voltak ezek alelkes hangú felhívások a fiatal KelemenLászló fogékony lelkére. A fiatal ügyészmár ekkor a külföldet is beutazta, s ez a

tanulmányút egészen más irányt adott azéletének. Elszomorodott szívvel tapasz-talta odakint, hogy mennyire elmarad-tunk az európai országok mögött... éskipattant benne az elhatározás, hogyide-haza megveti a magyar színészetalapját.Amit lelke tüzében kiformált, meg isvalósította. Lemondott szép állásáról és

Az első bemutató színlapja

felcsapott színésznek. De le kellett mon-dania a menyasszonyáról is. A leány apja:Balogh János királyi tanácsos hallani semakart ilyen „komédiás" frigyről... És Kele-men László mégsem tántorodott el; szívé-ben nagy fájdalommal, de határozott lé-pésekkel megindult az önmaga kijelölteúton. Nem tántorította vissza arról édes-apja haragja sem... Pedig talán maga isérezte, hogy nagyon tövises út lesz az,amelyiken megindult...

Az úttörő színészcsapatnak érdekesalakja a marosvásárhelyi születésű SoósMárton is, aki orvosnövendék volt ekkorPesten, és már Kelement megelőzőlegelhatározta, hogy megszervezi az elsőmagyar színtársulatot. Össze is verbuváltnéhány lelkes fiatalembert (Pethő Ádám,Horváth János és Pozsonyi Balázs nevűe-ket), de egyetlen előadást sem tarthattak,mert a német színigazgatóval sehogy semtudtak megegyezni.

A Kelemen László-féle színtársulat fő-igazgatója gróf Ráday Pál volt, aki Kazin-czy Ferencet vette maga mellé társul. Deez a két kiváló ember inkább csak a nevétadta oda az ügynek. Kazinczynak a sajátbevallása szerint „semmi tapasztalásainem valának e téren", gróf Ráday szerep-lése pedig inkább reprezentatív jelleggelbírt, bárha ő értett is a színházi dolgokhoz.A társulat tagjai voltak: Kelemen László(igazgató), Soós Márton, Horváth János,Baranyi Balázs, Ráth Pál, Ungváry János,Rózsa Márton, Popovics András, NemesAndrás, Szomor Máté, Fülöp István, MoórAnna, Termetzky Franciska, Nagy Erzsé-bet és Nagy Mária... Mindegyikük művelt,nemes lélek!... Egy magas cél, egy szenthevület forgataga sodorta őket erre afurcsa pályára, a budai német színházszínpadára.

Valamikor templom volt e színház, aCarmeliták temploma; most is az lett: amagyar nyelv temploma, hacsak egy naprais. Ha valaha sejtette volna József császár,talán nem is csináltatott volna belőleszínházat! Milyen csodás véletlen, hogyéppen arról a színpadról hangzott el azelső magyar szó, melyet József császáremelt az 1786. évi rendeletével egy oltárhelyén a német múzsa számára. Minthacsak a magyarok Istene intézte volna eztígy. És a kegyeletet nem ismerő magyarököl később ezt az épületet is szét akartarombolni durván...

Pataki József a Nemzeti Színház tagja volt. A magyar színészettörténete (1790-1890) című könyvét a Táltos jelentette meg1922-ben Budapesten

Az alábbiakban egyszínigazgató – darkéziratából idézzükmagyar színészeteseménytörténetét. Baben szüle-tett, abbanamikor az első előadásalig másfél hónHagyatékában fenharminckét lapra terjemagyar színháztörténealkalomból kezdte írNemzeti Színház közvszámító Pesti Magyartása táján. Színházi zsírását, vagy egy sohakötet első fejezetének -

A színészettörténeti ktekre vonatkozó passzolvashatóság végettközöljük. A nyilvánvalólyeket Balog forrásaibóde ezekre a szövegheztekben utalunk.

1.§

Magyar- és Erdélyorselőtt szabályos magyagok nem léteztek. HoPest városok voltak elmagyar színművészet kni, s habár az virítójuthatott is első kezdetvárosok adtak neki miegyhuzomban leghosstáplálmányt. Ne érintmiért tett a történetekdicső magyar nemzet néspedig az újabb békkeveset nyelvünk míveegyik hathatósb eszköszínművészetnekmegalapítására; holottgyengébb, szegényebbtudott régtől fogva ntartani. (...)

2.§

1790-ben Pethő ÁdáBaranyi Balázs és Horelsők, kik Pesten egy msaság egybeszerkeszté

MAGYA

KERÉNYI FERENC

R SZÍNÉSZET TÖRTÉNETE

vándorszínész –

abíró - fordítóföl a hivatásos

kezdeteineklog István 1790-az esztendőben,

lezajlott, és annálappal később.nmaradt egydő, töredékes kist. Kéziratát ünnepini, 1837-ben, aetlen jogelődjénekSzínház megnyi-

ebkönyvbe szántameg nem valósultnem tudjuk.

ivonatnak a kezde-usait a könnyebbmai helyesírással

tollhibákat, ame-l vett át, javítottuk,fűzött rövid jegyze-

zágban 1790-ik évr színész-társasá-nunkban Buda éssők, melyekben aezde gyökeret ver-tenyészetre nem

ében, de mégis enden honiak közülzabb ideig éltetősük okait annak,ben oly híres ésyolc század alatt,

és időkben is olylésére, e mívelészének, a magyar

fővárosunkbannálunk százszortaország és nemzetemzeti színházat

m, Soós Márton,váth János voltakagyar színész-tár-sére egyesültek.

Balog István

Későbben hozzájok szövetkezett KelemenLászló, Ráth Pál, Ungváry János, ismétkésőbben (a nevezett évi szeptember 21-én) Rózsa Márton, Popovics András, Szo-mor Máté, Nemes András, Fülöp István,Moór Anna, Termetzky Franciska, NagyErzsébet, Nagy Mária. Pártfogóik közülgróf Ráday Pál a színészek kérelmére fel-vállalá az igazgatóságot, Kazinczy Ferencpedig törekvék nekik engedelmet szereznia budapesti német színpadokon magyarulelőadandható mutatványokra. Azonbanfáradozása sikeretlen maradván, s ígyszínhely nem lévén, a magyar mutatvá-nyok előadhatására, mindketten vissza-vonák magukat.-

A színész-egyesület már most Buda vá-rosától kérte az akkorában Budán a Dunapartján állott nyári játékszínnek számukraátengedését. Ez azonban egy magánospolgárnak tulajdona lévén, e kérelem issikeretlen volt.

Pest megyének november 13-i közgyű-léséhez folyamodék tehát a színész-egye-sület, s a megye ajánlván pártfogását, akérelmet a nagyméltóságú Magyar KirályiHelytartótanács eleibe terjeszté. Hosszúvárakozás után itt sem nyert teljesülést akecsegtető remény, az egyesület tehátgróf Unwerthet; a két városi színházak

bérlőjét1 kérette meg Kelemen László,Koré Zsigmond s Fülöp István által, hogylegalább azon napokon, mellyeken a né-met társaság valamelyik városi színpadonnem ad mutatványt, engedne ott a ma-gyaroknak játszani. De itt is hasztalan volttöbb ízbeli kérésök.

Most tehát a magyar társaság a budaiországgyűlésre egybesereglett főurakpártfogásához folyamodott. Orczy Lászlóbáró, Zichy Károly gróf Unwerth gróftólcsakugyan kinyerték végre az engedel-met, de csak nehány magyar mutatvány-ra. E szerint 1790. október 11-én KelemenLászló és Fülöp István a haszonbérlő gróf-fal megegyezett hat játék előadására, úgy,hogy a magyarok hétfőn Budán, szerdánPesten játszanak, de az előfizetésijövedelem a grófé legyen. - Amagyartársaságra pislogó e reménysugártRáday Pál gróf megértvén, ismét átvette akormányt, de a nevezett egyezésnekutóbbi pontja végett alkudni akarvánUnwerth gróffal, Budán egy játékpróbaalatt szóvitába elegyedett, minekkövetkezménye lőn, hogy Unwerth grófvisszavoná szavát, és a hat játékra adottengedelmet megtagadá. Orczy báró

A budai faszínház

és Zichy gróf azonban, a színészegyesületkérelmére, ismét közbeveték magukat, ésa magyar mutatványok megengedésétújólag kieszközlék. Ennek következtébenoktóber 25-én a budai színpadon legelsőmagyar mutatványul adatott „Igazházi"című színjáték (Simai Kristóf fordítmá-nya), Pesten pedig legelőször ugyanazonszínmű október 27-én2 hangzék magyarula különben német színpadon.

Ez azonban a magyar Tháliára nézvecsak mézes kecsegtetés volt, mert mégazon hónap végén az országgyűlés Po-zsonyba költözvén, ennek eltávoztával pe-dig a magyar színészek pest-budai mutat-ványaikból nem sokat remélvén, elhatá-rozák, hogy maguk is Pozsonyba utazza-nak, és ott adnák elő mutatványaikat.Mindenekelőtt azonban óhajták, hogyarra Pozsonyban módot keressenek és afelséges fejedelemtől külön szabadalmatkérjenek. Ennek végbevitelét Ráday Pálgróf magára vállalván, e célból KelemenLászlóval október 30-án Pozsonyba el isutazott.

A honn maradt tagok most már csakgyakorlatokkal foglalkoztak, mert Un-werth gróf többé engedelmet nem adottnekik magyar mutatványokra. Újólag Pest

megye rendeihez folyamodtak:eszközlenék ki a két városi elöljáróknál,hogy a magyar színészek felváltvajátszhassanak a németekkel: de ezúttal afolyamodók a két város tanácsaihozutasíttattak.

Azonban Ráday gróf visszaérkezett, és atársaságnak november 30-i ülésében elő-adá Pozsonyban tett minden fárdozásá-nak sikertelenségét.

1791-ben a társaság egyebet nem tett,mint könyörgő leveleket nyújtott be, majdPest megyéhez, majd a két várostanácsai-hoz. Végre Pest megye közbenjárása által,a Helytartótanács végzése szerint Un-werth gróf engedelmet adott a magyarmutatványokra egy esztendeig, de nem akét város színpadján, hanem más vala-mely különös épületben, és minden mu-tatványért fizetendő két aranyból állandódíj mellett.

Eszerint tehát külön színhelyről kellegondolkodniok, mi okból Kovács Jánosügyvéd (ki csupa nemzetiségből vivé egyesztendő óta a társaság ügyét) és Kele-men László a Dunának budai partján állottnyári játékszín

3iránt alkudozásba eresz-

kedék birtokosával, Reischel Gáspár ács-mesterrel. Kétszáz forint lefizetése mel-lett

41792. jan. 28-án meg is egyeztek.

Azonban ezen épületet, mely egészenüres volt, s inkább csak csűrhöz hasonlí-tott, még előbb játékszínné kellett alakít-tatni, mihez ismét pénz volt szükséges. Atársaság már 1791. nov. 9-én nyert olylevelet, melynél fogva pénzbeli segedel-meket kéregethete. E levelet most meg-újíttatni vala kénytelen, hogy díszítmé-nyekre

5költséget szerezzen, mert csupán

a díszítményfestő 300 forintot, a díszítmé-nyeket felszegező s elrendelő mester 45forintot kívánt munkájáért. Nemsokára azegy időre elszéledt tagok ismét egybe-gyűltek, s egymás között egyezségre lép-vén, vezértagnak választák Kelemen Lász-lót, s egyezségi levelöket 1791.

6novem-

ber 5-én mindkét nembéliek aláírták, kikközül említendők: Pesti László, RózsaMárton, Pap Gábor, Sehy Ferenc, SzépIgnác, Horváth János.

A költségekért fáradozó tagok nemmunkálódtak siker nélkül. Maga a nagy-lelkű hercegprímás, Batthyány József feb-ruár 3-án évenként

'600 forintot ajánlott az

intézetnek.Kelemen László, megkezdetvén a pró-

bákat, jól átlátta, hogy egy gyakorlottszínészeti oktatóra is volna szükségök.Ilyet talált Protasevitz Benedekben, kitkésőbb a színészek, midőn Kelemen azajánlott pénzek beszedése végett eluta-

ztELAn

dhmkapt

vsHLaaLg94

ifipf

smvassdn

vMmBJGVKzBkrsas

ott, Kelemen helyett igazgatónak válasz-ottak, miután új szabályokat is készítének.

végzést aláírták: Sehy Ferenc, Pestiászló, Pap Gábor, Rózsa Márton, Balogntal, Pataky Benedek s Láng Ádám Já-os.A visszaérkezett Kelemen az új szerző-ést nemcsak megerősíteni vonakodott,anem mint megegyezése s tudta nélkülit,egsemmisíté. Innen civódás és gyűlölség

övetkezék, mely naponként neve-kedvén,közönségnek tudtára is jutván, a pártfogó

ublikumot mindinkább elidegeníté aársaságtól.Az ország nagyjai azonban ismét Budára

árattak országgyűlés végett, s így azínészek ismét egyezkedni törekvének.osszas súrlódás után ápril 26-án Nagy-ónyai Lónyay Menyhárt úrnál jöttek összetagok, s magukat Protasevitz igazgatása

lá két hónapra kötelezték le. Kelemenászló pedig számot adván pénzbeliyűjteményéről, kisült, hogy az 1791. nov.-től 1792. jún. 1-ig beszedett pénzek csak52 forintra s 50 krajcárra terjedtek.Két hónap múlva Protasevitz, kinek ez

dei fáradságáért a társaság 60 aranyatizete, lemondván hivataláról, igazgató-naksmét Kelemen választatott. Július 9-énedig Ráday Pál gróf vette által aőkormányt.

3.§

Tudjuk a fennírt sorokból, hogy e társa-ágnak első mutatványa Budapesten né-etből fordított színmű volt, fordítmányok

alának nagy részint egyéb előadásaik is,zonban eredeti magyar munkák is kerültekzínpadra. 1790-95 között a magyarzínészet repertóriuma mintegy 250arabra nevekedék, mintegy 100 darabyomtatva is megjelent...1794-95-ben a színész-személyzet tagjai

oltak: Busch Eugen kormányzó - Váradyihály első aligazgató - Kelemen Lászlóásodik aligazgató - Nyéki Pál súgó -agolyi Antal, Ernyi Mihály, Láng Ádámános, Pesti László, Pataky Benedek, Papábor, Rózsa Márton, Sehy Ferenc,arsányi Ferenc, Ernyi Franciska,elemen Borbála, Liptai Mária, Láng Er-sébet, Rehák Anna, Várady Magdolna,agolyi leányasszony segítő személy, Fe-ete Márton és János (gyermekszerepek-e), Szerelemhegyi András, énekesjátékokúgója (mert néhány kisebb daljátékok isdattak). A bérletben adott mutatványokzáma hónaponként 12-13-ra terjedt...

A színházi ízlés egy-egy koron belülugyanúgy nem egységes, mint az irodalmi,zenei, képzőművészeti és életvitelbelistílusok. A romantika korábban aklasszicizmusnak volt kor- ésversenytársa, később a realizmusnak.Nem az alkotómű-vész esztétikai-etikainagysága dönti el, ki kihez vonzódikinkább. Utólag, ezer évek távlatából azízlés határozza meg, kinek ad többgyönyörűséget egy Botticelli-kép, mint egyPicasso-festmény (vagy fordítva). Azókortól örököltük az érvényes igazságot,amely szerint „De gustibus non estdisputaadum". Történelmi-társadalmi,lélektani, talán biológiai okok befolyásol-ják, hogy az egyenlő nagyságrendűek kő-zött ki vonzódik jobban Arany Jánoshoz éski Ady Endréhez. Vagy színházi nyelvrelefordítva: ki nézi meg inkább hetedszervagy nyolcadszor a Hamletet, esetleg Az

ember Tragédiájá t, az Antigonét vagy a

Tel/ Vilmost, mint hogy elszánja magátegy Lloyd Webber-alkotta musicalhoz.

A színházi ízlés tehát koronként nemegyértelmű, de az egymás mellett érvé-nyesülő színházi ízlésvilágok ismeretenélkül nem érthetjük a különböző korokszínháztörténetét, s ez vonatkozik nemzetiszínjátszásunk múltjának és jelenének vi-

Moór Anna

Már most a nemzeti színészetnek a kéttestvérvárosban megalapítására mindenmódot elkövettek... így tengődtek egy-páresztendeig, míg végre látván, hogy nemboldogulhatnak, többnyire búcsút vettek ajátékszíntől, mások Erdélybe mentek, holaz ottani színészekkel egye-sültek. így lőnvége 1795-ben a budapesti első magyarszínésztársaságnak.

Jegyzetek a szöveghez:1. Pest és Buda szórakozási alkalmait 1785 és 1795 között

Sebastian Tuschl kávés bérelte a városoktól, a színházakatpedig albérletbe adta, 1790 és 1793 között az említettgrófnak. Az alakulóban lévő magyar színészetnek egy létezőszínházi struktúrába kellett betagolódnia

2. A kéziratban tévesen október 28. áll; hibás átvétel aforrásból3. A mai Várkert-kioszk helyén állott, 1800 táján bontották le4. Éves bérleti díj5. Ez nemcsak díszletet' jelent, hanem az alsó színpad

gépezetét, az oldalkulisszák léckereteit is6. A kéziratban tévesen 1792 áll; ismét a forrás kritikátlan

átvétele7. Túlzás: egyszeri ajándékról volt szó

szonyára is. Fokozott erővel szembesü-lünk ezzel a kérdéssel éppen most, amikorkétszázadik évfordulóját üljük állandószínházi életünk kezdetének. Hiszen, havolt is szórványos színjátszóigény nálunkis már a középkor, és még inkább a rene-szánsz óta, az olykori vallásos játékok, anépi mulatságok, az iskolai diákműkedve-lések nem alakíthattak ki olyan közízlést,amely színházbajárásra késztette volna alakosság számottevő részét. Abban a ti-zenhetedik században, amely az athénifénykor óta a drámairodalom és a színját-szás legklasszikusabb kora volt, amikoregymástól függetlenül, de egymás mellettvirágzott ki Shakespeare angol rene-szánsza, Lope de Vega és Calderon spa-nyol barokkja és Corneille, Racine, Moli-ére francia klasszicizmusa, amikor tehátmegalapozódott a máig is érvényeseurópai színjáték - akkor Magyarországtörökök és császári zsoldosokhadszíntere, majd kurucok és labancoköngyilkos egy-más-gyilkolásának terepevolt; a városok, ha voltak, idegen nyelvenbeszéltek, a királyi udvar külföldön élt,idegen, sőt ellenséges volt.

Itt tehát semmi lehetőség nem adatottszínházi kultúra vagy éppen színházi ízlés

HEGEDŰS GÉZA

SZÍNHÁZI ÍZLÉSÜNKHŐSKORA

Kótsi Patkó János, ahogy Láng Ádám, a szí-nészkolléga látta

kialakulására. Ezért van az, hogy amikor atizennyolcadik század végső harmadábanmár kezd erősödni a színházi igény, majd1790 óta megindul az azóta szakadatlanszínházi élet, nem volt olyan hazai drámaimúlt, amely hagyományos műsort nyújt-hatott volna a színjátszóknak. És ebbe avákuumba áradt be szinte azonnal sajátklasszikusunkként - és igen szerencsésen- Shakespeare és Moliére. Ehhez perszeszükség volt arra, hogy a színházi életmegindulásakor kifejlődjék egy olyanszínházi ízlés, amelynek - a sokkal silá-nyabbak mellett és között - megfeleltShakespeare tragikai és Moliére komikaiszínvonala.

De természetesen a meginduló színháziéletben a színházi ízlésnek különböző ár-nyalatai voltak. Vaskos kötetet tehetne ki aKelemen Lászlóék fellépésétől a Pesti Ma-gyar Színház megalapitásáig terjedő hős-kor tüzetes áttekintése, de megpróbálhat-juk egész vázlatosan néhány oldalon isérzékeltetni, hogyan kezdődött és hogyanmódosult egyfelől a stílus, másfelől anézői igény - tehát az ízlés! - e néhányévtized alatt. Történelmileg ez az időszaka magyar felvilágosodás korától a reform-kor derekáig terjed, közben volta Martino-vics-tragédia, majd a napóleoni háborúkkora: kivégzések, börtönök, reformtervek,romantika egyaránt és egyszerre jellem-zik a múló éveket. Ez időben alakult ki amagyar társadalmon belül a magyar szín-házi nézőközönség is.

Amíg egy-egy szín játékelőadás alkalmi

esemény volt, minta korábbi évszázadok-ban, aligha lehetett a nézőknek olyan ki-alakult ízlése, amely akár irodalmi, akárjátékbeli stílust igényelt volna. A hajdani„hitvitázó drámák" szerzőinek is, közön-ségének is az egymásnak feszülő érvek ésellenérvek voltak érdekesek, és nem az,hogy a helyzetek és jellemek kifejeznek-evalamit - és ha igen, hogyan - az emberiviszonylatokból. Ezeknek a műveknek ésnyilvános tolmácsolásuknak kizárólagnépnevelő célzatuk volt. Valamivel ké-sőbb a diákokhoz és rokonaikhoz szóló„iskolai színjátszásnak" ennél is szűkebbértelemben vett pedagógiai ismeretter-jesztő feladata volt, nemritkán dramatizálttananyagról beszélhetünk. És ha nagynéha mulattatás okából komédiát adtakelő, ez alig emelkedett felül a vásári bo-londozások színvonalán.

Az ugrópont itt az a bizonyos kétszáz évelőtti pillanat, amikor Kelemen László éslelkesen elszánt köre Pesten az állandószínjátszás igényével elkezdi a magamunkáját. Két évvel később KolozsvárottKótsi Patkó János és társasága már na-gyobb felkészültséggel teszi meg a máso-dik lépést. És habár teméntelen politikai,bürokratikus, szervezésbeli nehézség aka-dályozza, gyakran meg is szakítja munká-jukat - ettől kezdve a lassan mégis szapo-rodó állandó színházépületekben vagy avándortársulatok rögtönzött játékhelyénmindig zajlik bizonyos színjátszó tevé-kenység, és nőttön nő a színjátékotigénylő közönség. Tehát van állandóigény a színházra, és arra is, hogy milyenlegyen ez a színház. A kérdés ettől kezdvea „milyen?", s ezt a kérdést válaszoljameg az ízlés, amely abban fejeződik ki,hogy a közönség milyen műhöz és melyiktársulat előadására megy el olyan nagytömegben, hogy már eltarthasson egyműködő színtársulatot.

A színházon belül a dramaturgiai, szín-házon kívül a kritikai tevékenység köl-csönhatásban van a közönség fejlődésé-vel: dramaturg és kritikus formálni igyek-szik a közönség ízlését, a közönség ízlésétpedig tudomásul kell vennie a dramaturg-nak és a kritikusnak. Így azután egy-egykor sikeresebb szerzőinek műveiből és akritikusok vitáiból fel lehet idézni a szín-házi életre ható közízlés hullámzásait.

Persze az állandó színház első kezdemé-nyei egy csapásra még nem alakíthatták kiaz ízlést. Kelemen Lászlóék műsorpoliti-kájából még az ő ízlésükre is alig kövekez-tethetünk. Hiszen tudjuk, hogy szerettékvolna eljátszani a Hamletet. Kazinczy Fe

renc az ő számukra fordította le (elégszabadon, prózában) Shakespeare re-mekművét - de az induló társulatnakannyi tagja sem volt, amennyireokvetlenül szükség lett volna hozzá. Kétévvel később a jobb anyagi körülményekközt induló Kótsi Patkóék Kolozsvárottjátszották először magyarul a tragédiát;Kelemenék pedig egy jelentéktelen,németből magyarított, afféleerkölcsnemesítő iskolai színdarabbalindultak. Nem egészen öt évig tartószakadozott kísérleteik során főleg anémet színpadokon kedveltszenti-mentális színdarabokat mutattak be, és haműsorukba olykor becsúszott egy-egySchiller- vagy Moliére-mű - ezeknek semvolt nagyobb sikerük.

Eredeti magyar színjátékot összesenkettőt játszottak el: Bessenyei Filozófusátés Szentjóbi Szabó László Mátyás királyát.Bessenyei vígjátéka irodalmilag igényesmű, de az oly nagy hatású író-gondolkodóa drámaírás terén csak kísérletező ma-radt. A Filozófus, mint irodalomtörténetiemlék nemzeti klasszikus mű, olvasmány-nak kort idéző dokumentum, de elő-adásként legföljebb szakértő ínyencektudják élvezni, noha kétszáz év óta újrameg újra kísérletezünk felújításával (öt-venöt évvel ezelőtt, 1935-ben egy elszántfiatal színjátszókör is bemutatta a Zene-akadémia Kistermében Halmos (Csillag)Ilona rendezésében, Gellért Endrével ésGáti Józseffel a főszerepekben, én voltamaz együttes dramaturgja, huszonévesekvoltunk, minden újság lelkesen írt rólunk...de három előadásnál többre nem futottaaz érdeklődésből). Szentjóbi

Kazinczy Ferenc

Szabó „érzékeny" játéknak jellemzett ál-történelmi Mátyás király-darabja igenkezdetleges kísérlet az akkor világszertedivatban lévő szentimentalizmus és a fel-világosodás eszméinek vegyítésére. (Anagyon rokonszenves költő-szerzőneknem volt alkalma jelentékeny íróvá fejlőd-nie; a Martinovics-per elítéltjeként fiatalonhalt meg a börtönben.)

Kelemenék tehát megindultak a hazaiszínjátszás útján, de a hazai dráma fejlő-désére nem voltak hatással. Csokonai ko-médiáit sem mutatták be, holott néhányata költő egyenest nekik szánt, és el isküldött címükre. Végül ezek is csak iskolaiszínpadon - Csurgón - szólalhattak megelőször. A megvalósuló színház tehát nemformált varázsütésre színházi izlést. A korvezető irodalmi egyéniségének, KazinczyFerencnek nagyon is kialakult ízlése volt-hatást is gyakorolt a kortársi irodalomra: aweimari klasszicizmusnak és a németihletésű szentimentalizmusnak volt kö-vetkezetes képviselője -, a lassanként ki-formálódó nagyközönségre azonbansemmilyen módon nem hatott. A színháziéletben is tetten érhető új közízlés csak aromantika divatjával mutatható ki (ugyanezmondható el az irodalom vonatkozásábanis); ez az irányzat azonban csak atizenkilencedik század második évtize-dében csírázik ki nálunk. Ez a vándorszíné-szet legklasszikusabb korszaka; drámaieszménye és modellje pedig a borzalmak-kal teljes német „lovag"-dráma. Első olyanírónk, aki kifejezetten népszerű színpadiszerző lett: Kisfaludy Károly. Személyszerint is ő a szervezője a hazai irodalmiromantikának. Bár alkatilag igazán nemdiktátori lélek, mégis néhány évig ő diktáljaaz írók, az olvasók és a nézők ízlését.

Bár a kétszáz év előtti történelmi pilla-natban, a műveltebb elmékben az ízlést afelvilágosodás, a szentimentalizmus és aweimari klasszicizmus együttes hatásaformálta - ezek a hatások nálunk még nemalakítottak ki színházi közízlést. Ehhezerőteljes - még drasztikusnak is mondható- hatásra volt szükség, s ez következettbe, amikor a francia forradalom egyszerrelelkesítő és elrémítő híre megteremtetteművészetben és élet-szemléletben aromantikát. Ennek első-sorban ésleghamarabb a külsőségei formálták azízlést. Az indulatok szélsőségei, a rikítószínek, a színpadi gyakorlatban azüvöltöző és hörgő módi, az ökölrázás ésszájtépés jellemzi a drámák előadásmód-ját. Ezt várják el Shakespeare esetében is.

Az ilyen előadásokban az Othello legfon-tosabb mozzanata, hogy egy nagy darabnéger megfojt egy fehér nőt.

Ugyanakkor még nem várták el a társa-dalmi bonyodalmak és az igazi szenvedé-lyek olyan erőteljes ábrázolását, amilyen-hez a romantika csak Byronnal és VictorHugóval érkezett el. A tízes években, Kis-faludy első sikereinek idején egy pályáza-ton sikeres helyezést érhetett el egy olyanszabvány-romantikus mű, mint GombosImre sokáig népszerű műsordarabja, Azesküvés vagy a kitűnő matematikus, Bo-lyai Farkas okosan felépített, nehézkestragédiája, a II. Mohamed, de észre semvették az ugyanott pályázó Bánk bánt.

Csaknem fél évszázaddal a kezdetekután zajlott az 1838-ban megnyíló PestiSzínház - a Nemzeti - első éveiben aromantika kapcsán olyan művészi vita,amely már valóban színházi ízlést formált.A romantika két alaptípusa feszült egy-más ellen harcos indulattal. A romantikatudatosan a jellemek és események szél-sőségeivel jellemzi a valóságot, de ezenbelül a német típusú romantika úgy túloz,hogy kilép a ráció, az ésszerűség kereteiközül. Kísérletek, megvalósuló jóslatok,megfoganó átkok, örökölt családi végze-tek jellemzőek az irányzat drámáira. Afrancia borzalmak másfélék: ott vesztő-helyekkel, kínzókamrákkal, őrültekrémtetteivel, ártatlanok megalázásávaltalálkozunk. A francia romantikaszélsőséges volt, de megmaradt azésszerűség keretein belül, és a liberális-demokratikus halladás szóvívőjekéntlépett fel, míg a német romantika avalóság egészéről fordította el afigyelmet. A nagy vitát Victor Hugo BorgiaLukrécia című drámája váltotta ki. Anémet romantika hívei - Henszlmann Imre,a kitűnő művészettörténész és GarayJános, a jó romantikus költő - Hugóterkölcsöt sértő ízléstelenséggel vádolták.A másik oldal - Vörösmarty és Bajza,tehát a kor legnagyobb költője éslegképzettebb kritikusa - korlátolt, álsze-mérmes maradiaknak bélyegezte azokat,akiknek Hugo nem kell. A vita hevébenmindkét fél az indulat és a gúny végle-teibe tévedt, másfelől azonban szinte rá-kényszerítették a közönséget, hogy ki-kitisztázza maga előtt saját ízlését.

Ahogy Kelemenék fellépésétőlszámíthatjuk az állandó magyarszínjátszás történetét, úgy kell félévszázaddal később-ről, a Victor Hugokörül kirobbant vitától keltezni a tudatosmagyar színházi ízlést.

REGULÁKe m szabad magát semmi tagnak

akármely személy játszásától(akár fontos, akár néma legyenaz) mentegetni, ha azt afelsőségtől helybenhagyott

direkció osztotta ki; úgy nem szabad mástársaság tagja ellen is, mely valamelydarabban játszik, ellenvetéseket csinálni,hanem ha nyomós és számbavehető okaivolnának. Ily esetben huszonnégy óra alattbe kell küldeni a személyt azigazgatósághoz, okát adván egyszersminda vonagatásnak, melyet ha az igazgatásnem elég nyomósnak talál, semmi továbbimentségnek nem lesz helye.

Senki se jelenjen meg a közönség előtt,hanem ha a reá bízott személyttökéletesen megtanulta, azért is tartozik ki-ki a próbán a maga személyét könyvnélkül felmondani. Aki a magáét olyrosszul tud-ja, hogy az igazgatás azondarab helyett mást adni kénytelen, a hónapifizetésének felében büntetődik meg, hapedig a dara-bot mégiscsak játsszák, és akészületlenség játék közben kitetszik, ahónapi fizetésének negyedrészét veszti ela hibázó.

Senki ne merészeljen a kirendelt próbá-ról elmaradni, vagy későn jönni. Akinekkésedelme miatt a próba folyvást nemmehet, hónapi fizetésének tizenhatod ré-szét veszti el.

Minden lármázás, veszekedés, helyte-lenség, gorombaság, rossz nevelést bizo-nyító magaviselet szóval vagy cselekedet-tel a hónapi fizetés nyolcadrésze elvesz-tése alatt keményen megtiltatik. Ha pedigvalaki a más becsületét nyilvánosan meg-sértené, vagy talán egymás között erősza-koskodnának, mind egyik, mind másikvagy egész hónapi fizetését veszti el éselbocsáttatik a társaságtól, vagy pedig azigazgatás ítélete szerint nyomban másfelsőség nek adattatik által.

A személyeket (szerepeket), ruházatokatés más egyéb eszközöket minden haszonnélkül vissza kell adni a vigyázónak. Akigondatlanságból vagy készakarva kárt ejtbenne, tartozik ezt a maga fizetésébőlkipótolni.

A büntetésből bejövő pénzt lehúzzák akasszánál, mely is az utazó játszók szüksé-ges megsegélyezésére fog fordíttatni.

Bayer József: A nemzeti játékszín története II. kötet, 355 I.Közlésünkben az eredeti dokumentum ortográfiáját nem követ-tük

N

BAYER JÓZSEF

A S Z Í N I K R I T I K Á R Ó L .

S Z Í N É S Z E K

TÍZPARANCSOLATA

A színi kritika keletkezése szorosösszefüggésben van a színészet irodalmijelentőségének kérdésével. Mindaddig,míg a színészet nem egyéb aszórakoztatás egyik közönségesebbfajtájánál; míg a színész a mindennapikenyérért csakis közönsége ízlésének hí-zeleg, és az előadott színdarab csak esz-köze a mesterség gyakorlatának, haszta-lan keressük a színi kritikát. A színi kritikuslegfeljebb mint erkölcsbíró, általánosszempontokból veszi bírálat alá az egészszínészetet. Csakis az erény s nem a mű-vészet törvényei ellen elkövetett vétkekostorozására szorítkozik.

Midőn a színészet magasabb czélokatkezd maga elé tűzni, állandósága általmódot nyer a tökélyesülésre, de feloldjaegyúttal a méltányos elnézés alól hallga-tóit az által, hogy mint a művészet egyikapostola, irodalmi komoly figyelembevé-telt követel magának: létrejön a színi kri-tika is, mint folyománya e természetesfejlődésnek. A színi kritika föltételezi aszínészet egy magasabb fejlődési fokoza-tát. Létrejötte a színészet irodalmi jelentő-ségének fölavatását jelenti.

(...) A fejlődés e fokán megjelenik aszínikritikus is, hogy mint a művészetérdekeinek képviselője, egyfelől a szí-nészt az irodalmi mérték szerint bíráljameg, másfelől pedig a közönség ízléséneklegyen irányadója. A magyar színészet-nek is először keresztül kellett menni atermészetszerű fejlődés minden fokán,míg odáig érhetett, hogy az irodalomkomoly figyelmére kezdhette méltatni.

Az 1790-96-ig tartó korszak, mely alignevezhető egyébnek a színészi dilettantiz-mus koránál, nem volt alkalmas arra,hogy a komoly színházi kritika magasabbkövetelményekkel álljon elő. Irodalmiéletünk alig volt, az a néhány író, ki aszínészet ügyét támogatta, nem a bírókérlelhetetlen mértéke szerint bírálta azelőadás és előadott színdarab becsét, ha-nem az aggályoskodó apa elnéző jóindu-latával. Kazinczy Ferenc Reháknéról mintszínművésznőről beszél emlékirataiban, smár 1792-ben a „Sehyekről" és „Varsá

nyiakról" mint olyanokról emlékezik meg,kik az Ozmondok diadalát biztosítani fog-ják! A pólyáiban levő magyar színészet-nek úgyszólván előlegezték azt a dicsére-tet, melyre csak a képzett, gyakorlott,ügyes színészet tarthatott számot.

Ily viszonyok között nem lehetett szószíni kritikáról. Vagy tán más szempont-ból véve a dolgot, irodalmi viszonyainknem sokkal állottak magasabb niveaunama dilettantizmusnál, melyet a magyarszínészet képviselt e korban. A színészetbeillett e korba, midőn a magyar irodalomis újjáébredésének korát élte.

Hogy színi kritika nem maradt reánk ekorból, azt sok oknál fogva nem lehetcsodálni. A Magyar Hírmondónak adatai-ban bár becses, de egyébként csakáltalánosságok körül forgó tudósításait alegjobb akarat mellett sem lehet amagyar színikritika kezdeteinek tekinteni.

A pesti színészet 2-ik korszakában(1807-1815) ugyan kedvezőbbek voltak azirodalmi viszonyok, és Kulcsár lapja, aHazai és Külföldi Tudósítások gyakrabbanfoglalkozik az akkori színészet ügyeivel;czikkeit azonban szintén nem lehet színikritikáknak tekinteni. Egyszerű tudósítá-sok azok, melyekben a hazafiság szem-pontja uralkodik. Telvék hazafiasáradozásokkal, melyekből a színészlelkesedést igen, de tanulságot nemmeríthetett. Midőn később 1819-től kezdvea székesfejérvári színtársulat többször el-ellátogatott Pestre és példátlanlelkesültség mellett hozta színre Kisfaludyhazafias drámáit és ügyes vígjátékait, ezelőadásokról sokkal kimerítőbb ésalaposabb bírálatokat közölt a WienerZeitschrift für Kunst, Literatur undTheater, mint a hazai hírlapok, melyekmagasztaló megjegyzésekre szo-rítkoztak.

Oly korszak volt ez, midőn örülni kellettminden igaz hazafinak, hogy van magyarszínészet. Tán nemzeti bűnnek tekintettékvolna a szigorú megjegyzést olyszövetkezettel szemben, mely sanyarúvándorlásai közepette sem vesztette elragaszkodását nemes hivatásához. (...)A nemzeti játékszín története, Budapest, 1887

1. Én vagyok a te urad, publikumod;idegen kupléid ne legyenek én elő-ttem, rögtönzéseket ne csinálj magad-nak, hogy karzatod imádjon.

2. A művészet nevét hiába ne vegyedajkaidra.

3. Megemlékezzél róla, hogy szerepettanulj.

4. Orgánumodat kíméld, hogy hosszúéletű lehess a színpadokon, melyetnem korcsmákban állítottak fel neked.

5. Ne játssz mindig a súgólyuk előtt.6. Ne intrikálj.7. Ne túlozz.8. Hamis szöveget ne kövess el ten

szerződ ellen.9. Felebarátodnak feleségét bűnre ne kí-

vánjad.10. Ne kívánd se szerepkörét, se

szerepét, se festékét, se tapsát, setoilettjét, se kritikáját, se egyébneműjószágát.

Megjelent a Székesfehérvár és Vidéke című lap 1888. novem-ber 17-i számában; közli Faragó Ödön A magyar színészetországútján című saját kiadású könyvében, Budapest, 1946

A régi Nemzeti Színház

KINCSES KÁROLY

KIS MAGYAR FOTOGRÁFIAA színházi fényképezés a fotográfia

speciális részterülete, melyettémaválasztása és a kész képekfelhasználási módja különböztet meg afényképezés többi alkalmazott műfajától.Jellegénél fogva elsősorban a fényképdokumentáló szerepére helyezi a súlyt, delegkiválóbb művelői minden korban létre-hoztak önálló, szuverén művészeti alkotá-sokat is.

A mai értelemben vett, színpadon készültszínházi fotóról hazánkban csak aszázadforduló után, általános elterjedésé-ről pedig csak az 1910-es évektől beszél-hetünk. Ám ha - jelen esetben a magyarszínjátszás kétszázadik évfordulójánakürügyén - össze kivánom foglalni a szín-házban, színházról vagy színészről készülthazai fényképek történetét, messzebbrőlkell kezdeni.

Amióta színház a színház, azóta törek-szenek a tünékeny, egyszeri produkciókvalamilyen tartósabb vizuális rögzítésére.Kezdetben képzőművészeti műfajokhoz-szobrokhoz, domborművekhez, festmé-nyekhez, árnyképekhez, rajzokhoz -folya-modtak, de mivel ezek az alkotások csakegy példányban készülhettek, nehéz voltnépszerűsíteni őket. Változott a helyzet asokszorosító grafikai eljárások használa-tával, de az acél- és rézmetszetek, litográ-fiák technikájából adódó korlátozott pél-dányszám sem elégíthette ki a reformkoriemberek képéhségét.

Az első fényképészek, a dagerrotipisták,akár a miniatűrfestők, a modell képmásátcsupán egy példányban tudták prezentál-ni. Csak a hordozó változott meg: a dager-rotípiák kicsiny, ezüstözött lemezre ké-szültek, némelyiküket ékszerként foglaltákmedálba, gyűrűbe, a többit bársony ins-tallációkba, díszes tartókba helyezték. Egyszempontból viszont forradalmian új voltez a képalkotási forma: a kép és modelljeaddig elképzelhetetlen módon hasonlítottegymásra.

A legfontosabb igényt: a korlátlan má-solhatóságot azonban még évekig nemsikerült teljesítenie a fényképezésnek sem.Kényszer szülte megoldásokra került sor:a dagerrotípiákról, korai talbotípiákról afametszők dúcokat faragtak, s fa-metszetként sokszorosították őket.

A döntő változást a kollódiumos üveg-negatív és a róla készült albuminmásolathozta meg. Ez a fényképezés történeténekelső olyan eljárása, mely teljes mértékbenmegfelelt a vele szemben támasztott elvá-rásoknak: viszonylag rövid, hat-hét má-sodperces expozíciós idővel, viszonylag

Ódry Lehel (Mephistopheles) 1870 körül. KlöszGyörgy felv., vizitkártya, albumin

olcsó áron készült, és a kész negatívokrólelvileg korlátlan számú másolatot lehetettelőállítani.

A következőkben részletesebben esikszó az 1860-tól századunk húszas éveiigterjedő korszak műtermi fotózásának jel-legzetes termékeiről: a vizitkártyákon, ka-binetportrékon és képes levelezőlapokonlátható színészábrázolásokról.

A vizitkártya (vagyis látogatójegy méretűkartonra ragasztott albuminkép,leggyakrabban a fényképész nevével,műtermének címével, nyomott hátlappal)a francia Disderi találmánya. Rövid idő alattelterjedt az egész világon, és a portréfény-képezés legnépszerűbb formájává vált.Szabványos méretével (6 x 10 cm), egysé-ges kivitelével, olcsóságával a gyűjthetőtárgyak rangjára emelkedett, s a családiszalonok asztalain hamarosan megjelen-tek a bőrbe kötött, gyakran nemes anya-gokkal díszített fényképalbumok. Ezekkezdetben csak a szűkebb családi és barátikör tagjainak fényképeit rejtették, de ha-marosan népszerűvé váltak a neves em-berek, politikusok, színészek arcképeit tar-

talmazó albumok is, ami hamar észreve-hetővé vált a fényképészműtermek for-galmának ugrásszerű emelkedésében is.Egy jobban prosperáló fényképészműte-rem az évi néhány száz dagerrotípia he-lyett akár tíz-tizenkétezer vizitkártya mé-retű képet is forgalmazott egy év alatt. Avizitkártya fokozatosan a helyi, majd anagyobb nyilvánosság fontos eszközévévált, mind a fényképész, mind a lefényké-pezett személy számára. A fényképészek aneves emberek képeivel díszítettékkirakataikat, így téve vonzóbbáműtermüket a kispolgári középrétegekszámára, amelyeknek addig nem jutotteszébe, hogy családjuk nagyságát, erejét,összetartozását a családtagok arcképévelis demonstrálják.

A vizitkártyák feltalálása előtt a színé-szek viszonylag ritkán jelentek meg jel-mezben az objektív előtt. De a vizitkártyákelterjedése, s vele a felvételi technikafolytonos tökéletesedése arra sarkallta aszínészeket (is), hogy fokozottabban hasz-nálják ki a műfaj lehetőségeit.

1870 januárjában Lenhardt E. színháziügynöksége az alábbi hirdetést jelentettemeg A Színpad című lapban: ,,Hamburg-ban az ottani első daltársulathoz énekes-nőt (keresünk) kinek feladata lesz nemzetiöltözetben csupán »magyar dalokat« elő-

Kovács Mihály (A corneville-i harangok) Kraussés Klapok felvétele (Temesvár) 1895 körül,kabinetportré, albumin

KIS MAGYAR FOTOGRÁFIA

Kornay Richárd (Faust). 1900. Szigeti-fotó,kabinetportré, celloidin

adni. Nagy és biztos havidíj, előleg, uta-zási költség oda-vissza. A szerződési időtartama legalább 6 hó.

A jelentkezők küldjék be hozzánk arcké-peiket!"

A színész-megrendelő igénye általábanegybeesett a fényképész lehetőségeivel.Utóbbi - az elektromos világítás elterje-dése előtt-csak a szabadban vagy csupa-üveg műtermében tudott dolgozni; a szín-padi fényképezés ekkoriban még megold-hatatlan feladatot jelentett. A színésznekviszont csak önmaga képére volt szüksé-ge; a felvett póznak lehetőleg közérthető-nek, az adott darabra egyértelműen utaló-nak kellett lennie, a jelmeznek, kellékek-nek pedig meg kellett egyezniök a darab-ban használtakkal.

Hogyan zajlott ekkoriban a színházifényképezés? Strelisky Sándor, a kor talánlegnevesebb színházi fényképésze aGyapjú utcai német színház két „protokoll-zsöllyéjében" nőtt fel, amelyeket apja -maga is neves fotográfus - a színészekfényképezéséért természetbeni fizetség-ként használhatott. Amikor átvette apjátóla stafétabotot, Gizella téri új műtermét

már eleve úgy építtette meg, hogy egészsor öltözőt, szalont terveztetett mögé;ezek falain állította ki, illetve mutatta bealbumokba rendezve a magyar színészethetvenéves fényképes történetét. (Ekkori-ban még csak 1917-et írtak, tehát a kezdetkörülbelül 1840-re esik!)

1917. április 8-án így írt minderről aSzínházi Élet: „Az első országos kiállítás,ahol a fényképészetnek is külön tere voltaz ipari termékek között, körülbelül egy-beesett azzal az idővel, amikor Pálmay likaa Rip van Winkle második felvonásábanfelvette a kék hegyek szellemének hírestrikóját. Ez a merészség akkor valóságosforradalmat keltett. Strelisky, aki nemcsakigen ízléses, hanem merész művészem-ber is (...) a kiállításra olyan gyűjteménytküldött be, hogy a zsűri nem is akarta apublikum elé engedni a kollekcióját,amelynek két legpompásabb darabjaPálmay lika és Vidor Pálné képe volt egy-egy trikós szerepben.

A végén Streliskyhez győzött, a képeketkiállították, s a kiállítás megnyitása után aNeues Wiener Tagblatt tárcát írta magyarszínházi fényképezésről. (...)

Ma már túl van ilyen forradalmakon aszínházi fényképezés. Minden nagyobbújdonságnál megjelenik a színházi feketetáblán ez a felhívás: »Holnap délelőtt 10órakor fotografálás«. És másnap márnyolc órakor egy óriási stráfszekér jelenikmeg a műterem előtt. Kosztümöket hoz,sőt olyan díszletdarabokat is, amelyek adarab egy-egy jelenetét karakterizálják. Adíszleteket felállítják, a rengeteg kosztü-möt kikészítik az öltözőkben. (...)

Mikor aztán együtt van mindenki, aszínházi rendező segítségével felállítják acsoportokat, és beigazítják az egyes sze-replők attitűdjeit. Mivel ilyenkor mintegyszáz felvétel készül, a munka eltart délu-tán három óráig is. A végén már vidámankonyakoznak a színháziak, és az általánosvidámság közepette tréfás jux-képek iskészülnek, amelyek persze nem kerülneka publikum elé.

A felvételekből a színház igazgatóságaválaszt ki húszat. Ezekből egyméteresnagyítás készül a foyer díszítésére és rek-lámcélokra. A többi képekből pedig egészkocsirakománnyal csinál kabinetképeket aműterem. (...)"

Mindebből kitűnik a korabeli színházifényképezés néhány sajátossága. Szín-házi fotót kizárólag a fényképész műter-mében készítettek. A darabban használtjelmezekkel, kellékekkel együtt a darabteljes szereplőgárdája felvonult, öltözte-

tők, fodrászok s egyéb segédszemélyzetkíséretében. A fényképezett jeleneteket,egyéni pózokat a színész, a darab rende-zője és a fényképész közösen állította be, sígy sajátságos kép jött létre, mely egykéntutalt a színészre, darabbeli szerepére, akorabeli gesztus-készletre - de semmiképpsem tekinthető a megvalósult elő-adásvalamiféle dokumentumának.

Lássunk egy további jellemző idézetet,ezúttal a Színház és Divat 1916. 16. számá-ból.

„Szombaton este volt a Farsang elsőelőadása a Vígszínházban, vasárnap estevolt a Farsang második előadása a Víg-színházban és hétfőn délben tizenkét óra-kor volt a Farsang harmadik előadása - aDorottya utcában. Ne tessék e mögöttvalamiféle viccet sejteni, valóság az, hogyharmadszor a Dorottya utca 1. számúbérpalota ötödik emeletén, egy nagy, be-díszletezett, üvegtetős teremben játszottákel a Vígszínház művészei a Molnár Ferencgyönyörű darabját.

Úgy történt a dolog, hogy a Színház ésDivat szerkesztőségének felkérésére föl-kerekedtek a Farsang szereplői, és elmen-tek Streliskyhez, a Dorottya utcába, lefo-tografáltatni magukat. Velük mentek az

Z. Bárdy Gabi. 1901. Mártonffy felv., kabinet-portré, albumin

KIS MAGYAR FOTOGRÁFIA

Pálmay Ilka (Farkas és bárány) 1906. KossakJózsef felv. (Temesvár), kabinetporté

öltöztetők, öltöztetőnők, fodrászok, fod-rásznők, szabónők és mindenki, aki szol-gálatukra lehetett e nappali előadás létre-hozásában.

Strelisky Sándor, a gavallér fotográfus,aki a színháznak régtől fogva igaz barátjaés rajongója, szeretettel fogadta az érde-kes társaságot, és mindenekelőtt az elhe-lyezkedésről gondoskodott. Egész sor fe-hér, ízléses és kényelmes öltöző van aműterem mögött, ide kvártélyozták be aFarsang szereplőit. Azután a szabók és azöltöztetők nekiestek a hatalmas kosarak-nak és bőröndöknek, kipakolták a Farsang

ruháit, s ki-ki a maga holmijával sietett amaga művészéhez. Megkezdődött azöltözködés.(...)

Fedák Sárival komolyabb baj történt.Felöltözött annak rendje és módja szerint,s amikor az öltözőből a műterembe akartmenni, kiderült, hogy nem mehet. A kri-nolin nem fért ki az ajtón. Strelisky Sándoraztán sajátkezűleg és nem palástolt izga-lommal segített a krinolin baján. (...)"

Egy-egy ilyen fényképezés alkalmábólsohasem csak egyetlen póz vagy beállításkészült egy színészről. Ha már ott voltak adíszletek, s a színész beöltözött, akkor -már csak a biztonság kedvéért is - két-há-rom vagy több felvételt exponált a fényké-pész. Érdekes részleteket tudhatunk megaz egykorú fényképezés folyamatairól, ha

egymás mellé teszünk több ilyen, azonosidőben, de más-más beállításban készültképet.

Nem ritkáik azok a sorozatok sem, ami-kor a színész a repertoárjában előfordulóösszes szerepben lefényképezteti magát,mégpedig ugyanabból az alkalomból.Ilyenkor visszaköszönnek bizonyos ruha-darabok, álszakállak, mozdulatok, egy-mástól egészen távoleső szerepekben is.Veress Ferenc Kolozsvárott Gabányi Ár-pádot vette le vagy két tucat szerepében,de nem maradt el ettől az ugyancsakkolozsvári Csízhegyi Sándor sem; ő Sza-káts Andort fényképezte le egy időbenShylockként, Hamletként, Learként, s atöbbi szerepében. Ezeken a fényképeken aszínész mintegy szintetizál, összefoglal:egy mozdulatba, egy gesztusba igyeksziksűríteni az általa megformált figura általá-nos képét. Megfigyelhető, miként öröklődikkorról korra, színészről színészre egymeghatározott szerep azonos vagy na-gyon hasonló pózzal, gesztuskészlettel,jelmezzel, kellékkel.

A vizitkártyák kezdetben többnyire egészalakosan ábrázolták a színészt. Az 1860-at követő másfél évtized képein aszemélyek még természetesebbek, a fel-használt kellékek minimálisak, s az ábrá-zolásban is van valami naivitás, hiányzikmindennemű trükközés, csalás vagy ko-molyabb retus. A méltóságteljes tartást, agondosan választott pózokat szemlélvenem árt azonban odaképzelni azokat aderék- és fejtámaszokat is, melyek az öt-nyolc másodperces (sőt néha méghosszabb) expozíciókhoz kellőképpkimerevítették a modelleket. Ha jólmegnézzük ezeket a képeket,észrevehetjük a drapériával kittakart vagyutólag retussal eltüntetett támaszokat.Ezek a viszonylag hosszan kitartott pózokaztán megjelentek a színpadokon is; velüknyomatékosították egy-egy drámai vagyvígjátéki szituáció csúcspontjait. Így alakultki az az előadás-mód, melynek során azegyik fontos póztól a másikig viszonylagkevés mozgással jutott el a színész, a főbbpontokat kidolgozva, köztük pedig kicsitelnagyoltan közlekedve. A legtöbb XIX.századi aktor ragaszkodott ehhez anyomatékosításokkal kiemelt, kitartottpózokból építkező előadásmódhoz, s ez agesztikuláló, deklamáló színjátszó stílus,amely szoros kapcsolatot tartott afényképezéssel, sokáig tartotta magát.

A stílus legszélsőségesebb megnyilvá-nulásai az e korban oly népszerű élőképekvoltak, melyeket sokszor hetekig próbál-

Szentgyörgyi Lenke. 1910. Ismeretlen fényké-pész, ex-lex, sokszorosított képeslap

tak, készítették a pompás és meghökkentődíszleteket, jelmezeket, hogy aztán ahosszas előkészítés után a szereplőkátlagosan másfél-két percig mozdulatlanulállva pózoljanak a közönségnek. A háláspublikum értékelte a jelmezek valódi aranydíszeit, az igazi selymet, az igazi csipkét, asokszor főrangú szereplők nemes, méltó-ságteljes tartását. Az életképek beállításá-val - csakúgy, mint a hivatásos színészekgesztusainak megformálásával is - kézi-könyvek sokasága foglalkozott, a legap-róbb részletekre kiterjedőn.

Strelisky Sándor után Angelo volt eműtermi stílus legismertebb és legdivato-sabb fotóművésze. Így verselte meg őt1920-ban a Színházi Élet:

ÁbrándAz égben angyalok laknak,mily szép lehet egy ily angyal, ó!és mily szép lehet egy ilyangyalról készült eredeti angelo.

Angelo, aki tehetségesen rajzolt, képző-művésznek készült, majd Párizsban amondén világ hölgyeinek, neves színész-nőknek tervezett ruhákat, jelmezeket. Ha-zatérve, 1919 novemberében nyitotta megelső fényképészeti műtermét. „Angelo újműtermet nyitotta Vilmos császár út 14.alatt, közvetlenül az Andrássy úttalszemben, és ez a műterem maga is látvá-

KIS MAGYAR FOTOGRÁFIA

nyosság - adta hírül december 14-én aSzínházi Élet. - A régi házban (...) már aműterembe való belépéskor meglepetéséri a látogatót. Az egyik meglepetés az,hogy nehéz belépni ebbe a műterembe,mert mindig felvétel van. Ami szépasszony, színésznő, művésznő Pestenés Budán van, az mind Angelónál ülmodellt a képéhez. (...) Angelónakkülönös és érdekes specialitása a nőiportré. Nem csak az arcokat fotografáljale, a lélekből, az individualitásból isbelevisz mindent a képbe. Modelljét nemülteti azonnal a gép elé. Előbbelbeszélget vele, kiismeri lényét. (...)Azután következik az ezekhezalkalmazott dekoráció, és végül, amikorhosszas próbálgatás után megtalálta alegmegfelelőbb poset, megtörténik a fel-vétel. Innen van az, hogy Angelo mindenképe egy-egy önálló műalkotás. ( ...)"

,,Hetenként kétszer, háromszor, ahánypremier van, a Vilmos császár út járókelői

Putty Lia (A cigányvér című német némafilm-ben). 1921. Angelo, zselatinos napfénypapír

csodálkozó és vágyakozó pillantásokatvetnek fel Angelo műtermének hatalmasüvegfalára, amely mögött tündéreknekfelöltözött hölgyek előtt bókolnak festőipózban kosztümös gavallérok. AmikorAngelónál fotografálás van, megakad aforgalom a Vilmos császár úton (...)" -olvashatjuk ugyane lap egyik 1922-es szá-mában. Valamivel előbb, 1920 márciusá-ban pedig a lap színészeket kérdez meg:miként vélekednek az akkor még csakhuszonhét éves mesterről:„Fedák Sári: Nem szokásom senkirőlsem magasztaló szavakat mondani, smost is csak Angelo kedvéért térek elszokásomtól, hogy megmondjam,mennyire szeretem őt. Nála jobban en-gem még soha senki sem fotografált. (...)Beregi Oszkár: Angelo ama kevesek

közé tartozik, akik a fényképező ipart mű-vészetté emelik, és egyéni meglátásokkala képzőművészethez viszik közel.Góthné Kertész EIIa: Angelo fotográfiá-

inak művésziessége szerintem leginkábbabban nyilvánul meg, hogy az ő képeisohasem lesznek divatjuk múlt ócskasá-gok (mint a fényképek általában), mégakkor sem, ha divathölgyet ábrázol is.Angelo úgy tudja stilizálni alakjait, hogyezek mindig érdekesek és művésziek ma-radnak..."Már a századforduló első éveiben, a

fénykép-sokszorosító technikák fejlődé-sével párhuzamosan megjelentek a nagy-közönség számára gyártott képes levele-zőlapok, kedvelt színészeik arcképével. Aszínészfénykép ezzel új, elsősorbankereskedelmi funkciót kapott. Egy-egysikeresebb operettből nem volt ritka azötven-hatvan darabos széria sem,képenként akár több tízezrespéldányszámmal. Különösen népszerű lettez a forma a század második évtizedére,amikor megnyílt a Színházi Élet boltja,amely nagy reklám-kampányba kezdett:szerveztek dedikáló délelőttöket, színész-közönség találkozókat, hogy a részbenáltaluk forgalmazott képeslapok minélkelendőbbek legyenek. Goszleth, Kossak,Angelo mellett Strelisky Sándortólvásárolták a század első évtizedeiben alegtöbb fényképet. Mivel a szerzői jogitörvény ekkor már a fénykép-felvételeketis védte, a képeslevelezőlap-gyártóknakés -forgalmazóknak mindig a fotóstólkellett megvenniök az utánnyomási,sokszorosítási jogot. Így történt egyszer,hogy Streliskytől négyszáz koronáértvették meg a János vitéz Fedákról készültfotóit, s rövid néhány hónap alatt avállalkozók nyolcvanezer koronát keres-tek a belőlük kinyomtatott képeslapokkal.A színházi fényképek vizitkártya-, kabi-

netportré-változatait a századforduló utánfelváltották tehát a még olcsóbb, mégnagyobb tömegben előállítható, színházitémájú képes levelezőlapok. Ezek -tisztelet a kivételnek - sokkaligénytelenebb megjelenésű és kivitelűváltozatai voltak a már megismertműtermi színészfénykép-típusnak, samikor kitűnt, hogy a közönség ezt asilányabb küllemű, művészileg sokkaligénytelenebb portékát is megveszi -csakkedvenc színésze legyen rajta! -, végképpbúcsút mondtak a minőségnek. Ezzel aszínészfénykép korábbi funkciója isgyökeresen megváltozott; része lett azekkoriban kialakuló tömegkultúrának,magán viselve annak minden sajátossá-gát.

HERCZEG FERENC

ELŐSZÓ RÉTI L PÁL SZÍNÉSZVÁSÁR CÍMŰKÖNYVÉHEZHatvan évig volt színházi ügynök. A

virágvasárnapi színészvásárnak ő volt anagy felhajtója. Megszorult íróknak, facérbonvivánoknak és a táncos szubrettjükkelösszeveszett direktoroknak ő voltamentőangyala. Bel-földi csillagok és külföldisztárok vendég-játékát ő ütötte nyélbe.Hatvan esztendeig bizalmasa volt mindentitkos és nyílt drámaírónak, mindenkomédiásnak és igazgatónak, aki CsikyGergely, Blaha Lujza és Evva Lajos óta írt,szavalt, nótázott, tán-colt és kasszátcsinált. Belelátott a közönség bálványainakszívébe és erszényébe; tudta, mifélekozmikus erők mozgatják a festett egekcsillagrendszerét, sőt azt is tudta, mitőlhullanak a hullócsillagok. Száz dolgothallott, látott, tapasztalt és mindig tudta, mitkell ezekből elhallgatnia és mit kellő helyentovábbadnia. Hatvan évig lótott-futott,utazott, alkudozott, kapacitált, izgult éshajszolta önmagát; a nyolcvanadikszületésnapján Réti Pál végre szabadságotengedélyezett magának, hogy megírjaemlékiratait.

Kész a könyv. Tulajdonképpen kaláka-munka, szeretetből mások is segítettek amegírásában. Első pillantásra látszik, RétiPál nem író, de valamivel több annál:érdekes dolgok tudója. A könyv tele vanélettel és igazsággal, nem baj, hogy ri-valda-élet és festett igazság. Elsüllyedtemberek és események, melyek valahapatetikus helyet töltöttek be a világon,most újból kibukkannak a múlt tengeré-ből. Hangok, melyekből már csak dongó-zümmögésnyi maradt meg, most megintjupiteri mennydörgéssé dagadnak. LátjukBölöny Józsit, a vajszívvel és vastag bu-gyellárissal megáldott színházrajongót,akinek egy tenyérnyi vidéki színpad töb-bet ért, mint a hatezer holdas bihari birto-ka. Újból látjuk a vidéki direktorok Catóját,Krecsányi Ignácot, látjuk a nagyszerűMakó igazgatót, aki a budai Arénábanfölléptette volna Saljapint, igen, föllép-tette volna, ha a masztodon-énekes nemkér egy estére kétezer dollárt! Egymásután jönnek ők, akik valaha az élet királyaivoltak, és akiknek fénye megfakult, nagy-sága összetöpörödött az idők aszalóké-ményében. Milyen kényúr volt valamikorTamásy, milyen izgalommal járt Cyrano-előadási jogának megkaparintása, milyennagy dolog volt az, de milyen nagy dolog,mikor Küry Klára Budapestre jött!

Jól tette Réti Pál, hogy megírta emléke-it. Kár lett volna, ha ezek az alakok ésadatok nyomtalanul feloszlanak és szét-foszlanak a múlt ködében.

R É T I L . P Á L

KÜRY KLÁRABlaháné... Pálmay lika... Hegyi Aranka...Ez a három név díszítette a 90-es évekbena Népszínház színlapját. Es mégis, az igaz-gatója, Evva Lajos azon fáradozott, hogyúj, friss erőket is bemutasson. Blaháné,Pálmay, Hegyi nem játszhatott minden-nap, s arra kellett gondolni, hogy a többiestéken is megtöltsék a színházat. Ezértállandóan úton voltam, sorra kerestem fela vidéki színtársulatokat, hátha találokolyan énekesnőt, aki a Népszínház színpa-dára lépjen. így kerültem Kolozsvárra,ahol felhívták figyelmemet Ditrói színtár-sulatának 19 éves szubrettjére, Hajnal Klá-rikára. Megnéztem több darabban, mind-egyikben tetszett. Megtudtam, hogy édes-apja ismertügyvéd, régi nemesember, akiféltő gonddal nevelte lányát.Körutamról visszatérve felkerestem

Evva Lajost. Ezzel fogadott:- Most járt nálam tótfalvi dr. Küry Oszkár

ügyvéd és figyelmembe ajánlotta kis-lányát, aki a kolozsvári színház tagja. Aztmondják róla, nagyon tehetséges. Nemszínésznőnek nevelték, s végül csakannyiba mentek bele, hogy az operaházénekmesterétől, Pauli Richárdtól ének-órákat vehetett. A leány egyszerre azzal

állt elő, hogy ő színpadra akar lépni, ésmár választott

;is szerepet, a Tiszt urak a

zárdában című operett szubrettszerepét.S addig rimánkodott, míg engedni kellettkívánságának. Ditrói Mór felléptette amúlt évben. Azóta ott játszik. Nem azért,mert az ő lánya -vélte az ügyvéd -, de háta kolozsvári sajtónak is tetszik, valamelyikifjú újságíró meg éppen szőke csodánaknevezte el.

- Hát, ha már csakugyan ilyen tehetsé-ges - mondotta nekem Evva -, Isten neki,utazzék le Kolozsvárra és nézze meg. Fel-hatalmazom, hogy ha magának is tetszik,hívja meg a nevemben vendégszereplés-re. A családi neve voltaképpen Küry Klára.De színpadra Hajnal Klárika néven enged-ték.

Szót sem szóltam: ismét leutaztam Ko-lozsvárra. Ismét megnéztem Hajnal Klárités ismét nagyon tetszett. Nyugodt lelkiis-merettel kötöttem meg a vendégszerep-lési szerződést, felléptidíj nélkül, csupán aköltségek megtérítésével. De hát jött őszíves örömest. 1892-ben történt meg avendégfellépés, két darabban, a Nebánts-virágban és a Franchon asszony lányá-ban.

Hajnal Klárika nem ment vissza Kolozs-várra, de azután Budapesten is nyomaveszett. Mint mára Népszínház szerződte-tett tagjának, a családi tanács visszaadta aKüry Klára nevet.

Küry Klára mint Glavári Hanna (Lehár: A vígözvegy) (1907)

(A Nemzeti Színház története: nem létezőszínházépületek története is. Az alábbiak-ban a volt Grassalkovich-telekre - aholma irodaház épül - kiírt színházépület-pá-lyázat díjnyertes művének leírását közöl-jük.)

*

1912-ben írták ki a pályázatot, és a külföldilegkitűnőbb szakértőkkel megerősítettzsűri Tőry Emil és Pogány Móric építé-szeknek ítélte az első díjat és a szerződé-ses megbízatást. Ez a terv is jubilál: 25 évevan már s e letelt idő alapjában igazolta ésmindinkább megerősítette a pályanyertestervet. Sőt, az épületelhelyezés szem-pontjából ki is egészítette.

Mai Magyarországunk számára idő-szerű lett ez eredeti terv azáltal is, hogy alegolcsóbb: megőrzi az erre hagyomá-nyozott Gassalkovich-telket, amelyet ki islehet egészíteni a tőszomszéd elavult Élet-tani Intézetnek szintén állami telkébőlúgy, hogy a telek Rákóczi úti vonalára egy,a túloldallal egyező hatemeletes bérház iskerülhetne: a színháznak állandó szub-venciója, a Rákóczi út bejáratának komolymegoldása és a Nemzeti Színház Múzeu-mának hajléka.

A kevésbé forgalmas Múzeum körútranéző homlokzatú színházat így utca futnákörös-körül, itt az autók parkozhatnának, sa gyalogosok is percek alatt megtölthetiks kiüríthetik a nézőteret a sok bejáraton, atágas pénztárcsarnokon, a mögötte levőnagy vesztibülön s a kétoldali ruhatárakonát. E helyiségek fölött az első és máso-dik emeleten ugyanily nagyméretű csar-

A díjnyertes színházterv helyszínrajza

nokok, dohányzók és ruhatárak vannak.A nézőtér: sikeres megoldása az amfi-teatralis és rangteater egyesítésének:rangamfiteater. Ennek előnye, hogy min-denki szemközti nézetet kap, apáholysorok fölfelé hátra tágulókörívekben helyezkednek el, a térhatásmonumentális. A felfelé mindszélesebben felszabaduló oldalfalakfreskókkal díszíthetők. A nézőtér 1180nézőt fogad be.

Még sikeresebb megoldású a színpad,melyre ma már a mozi versenye oly rop-pant igények kielégítését rója. A színpad-tól jobbra és balra s mögöttük ugyancsakhárom színpadtér, mind a hat süllyeszt-hető és emelhető, kerekeken kocsisze-rűen betolható. Úgy, hogy míg az előadás

A tervezett színház alaprajza

a színen folyik, azalatt hangzáró vasfüg-göny mögött a többi öt színtér bármelyi-kén akárhány új szín rendezhető be, gőz-fátyol-függöny mögött betolható, s pilla-nat alatt elővarázsolható, felvonásközi vá-rakozás, sőt függönyjárás nélkül.

A színház összes melléküzemei, öltö-zők, műhelyek, díszlet- és ruharaktárak,szabászat stb. mind elfér a zsinórpadlástés a nézőtér légterét körülvevő térségben.Ezt kiegészíti a színházat körülvevőmagánutca alatti tíz méter mély pince,melyből felvonók szolgálnak a színpadmögötti helyiségekbe.

A terv kiállotta a negyedszázad próbá-ját. Költsége, 4-5 millió, arányban áll anemzet mai teljesítőképességével, le nemalkudható, de túl sem léphető. Fölépítéseés berendezése valamennyi ipar- és fog-lalkozásnem számára munkaalkalmat te-remt, igazán a nemzet egésze áldozhatnabenne legjava munkájával.

A százéves Nemzeti Színház. Budapest, 1938.

EGY FÜSTBE MENT TERV

A Magyar ITI Központ és az ITI ZenésSzínházi Bizottsága nemzetközi találkozótrendez november 8-13 között Budapes-ten. A Zenés színház a magyar színpadon

című találkozóra a zenés színházi szakmahúsz nemzetközi hírű szakemberét hívtákmeg, akik a délelőtti üléseken előadásokés beszélgetések keretében ismerkedhet-nek meg a magyar zenés színház múltjá-val és jelenével, találkozhatnak magyarkollegáikkal, esténként pedig egy-egyprodukciót tekinthetnek meg.

SZÉKELY GYÖRGY

NEMZETIKESERGŐ

1908-ban a harmincöt esztendős HevesiSándor mögött már jelentős és sokoldalúszínházi múlt állott. Éveken át a MagyarSzemle elismert kritikusa; 1901 és 1907között a Nemzeti Színház falain belül ta-nulja a színházcsinálás gyakorlatát, köz-ben, 1904-től három éven át részese alegkorszerűbb magyar színművészeti kí-sérletnek, a Thália Társaság harcokkalterhes munkájának; új típusú színi képzéstszervez, és máig is érvényes elméletimunkákat tesz le az asztalra; majd egyéven át a magánvállalkozásban működőNépszínház-Vígopera rendezője. Olyanvezető egyéniséggé növi ki magát, akit aFirenzében élő kiváló, fiatal művészettör-ténész, Fülep Lajos joggal ajánlhat egyakkoriban már európai hírű színházi refor-mer, Edward Gordon Craig figyelmébe -aki viszont ekkor keres munkatársakatmegindítandó folyóirata, a The Mask szá-mára. Craig levélben keresi meg Hevesit.Levelezésük 1933-ig követhető nyomon. Anegyed századra kiterjedő levélváltás 83tétele a Magyar Színházi Intézet kiadásábanelőreláthatóan a jövő évben jelenik meg.

Hevesi Sándor

HEVESI ÉS CRAIGA felhívó levélre Hevesi 1908. február 5-

8, között írja meg „helyzetfeltáró" válaszát,önmagáról, vágyairól, a magyar színháziélet művészi viszonyairól. (Leve-leit ekkormég németül írja.) Íme:

„Kedves Mester, rideg anyag egy idegennyelv. A gondolatokat csak az anyanyelvpuha agyagjából lehet meg-mintázni. Deazért szép volna, ha ilyen kerülő úton ismeg tudnánk értetni magunkat. Az énszámomra Ön már régi ismerős -- újgondolatai által. A mai színpadtól, amodern színpad üres és laposszínpadától az én vágyaim is a messzimúltba szállnak, ahol a színpad-művészet még nem veszítette el szent-ségét és nagyszerűségét. Csendes éj-szakákon, józanító színielőadások utánrégi könyvekben lapoztam, hogy felku-tassam a színészi lélek változását ésmegnyilatkozásait, tanulmányoztam arégi görög művészetet, amely a nagynemzeti színpadokon plasztikus, a vá-rosok kis színpadain pedig mimikus volt;a nagy és az intim művészetet. Agörögök még ismerték azt, amit mi »alelkünkkel keresünk«, a stílust, és stílusnélkül nincs művészet. A stílus össze-gezi az életet művészetté. Nem gondol-ja, hogy bizonyos mértékben a hagyo-mány a stílus, amennyiben a hagyo-mány műveltséget jelent, a művésziérzék és a művészi kifejezés műveltsé-gét?

Mindezt azért mondom el, mert Ma-gyarországon a stílus és hagyományhiánya miatt még nincs igazi színpad-művészet. Magyarországon van egyegészen jó realisztikus színművészet -de ennyi az egész. Egy Szophoklész-tra-gédiát ugyanabban a stílusban adnakelő, mint, mondjuk, A hazát Sardou-tól. Aszínművészet összefüggése a képző-művészetekkel - szinte ismeretlen. Enmagam végeztem néhány szerény kí-sérletet - utoljára D'Annunzio Holt vá-rosával -• körülbelül olyan rendezés-ben,díszletekkel és mozgatással, ahogy aztOn képzelte el. De ma még egészszínházművészetünk csak máso

lás, utánzat és nem az élet átlelkesítése.Talán majd néhány év múlva!"A vágyak beteljesítését azonban a ke-

serves valóság ugyancsak megnehezíti.Alig néhány hónap múlik el, és Hevesilevelében már nemcsak általános kritikaimegjegyzések fogalmazódnak meg, ha-nem szó esik egy sokoldalú társadalmiválságról is, amely azonnal és brutálisanérinti a színházi életet:

...Két rettenetes hónapom volt. Hat hétalatt kellett színpadra vinnem egy nagydrámai költeményt. »Az embertragédiája«. Utálatos volt. Egy harc. Mostpedig a színházunkat-eladták. Akormányzatnak. A miniszter úgy találta,hogy a régi Nemzeti Színház használha-tatlan. Egy új megépítéséhez 4-5 év kell.Tehát egyszerűen elvették a »Népszín-házat«. A bérlők boldogok voltak, hogymegszabadulhattak tőle. Mert a kor-mánnyal lehet jó üzletet csinálni, és haMagyarországon a Művészet nem isMűvészet, de a biznisz az biznisz...

A Thália számára nem jók a kilátások.Két évvel ezelőtt minden jó volt, és ha

A hetvenkilenc éves Gordon Craig

D'Annunzio: A holt város (1907, Márffy Ödöndíszletterve)

akkor fel tudtuk volna hajtani a szükségestőkét, nagyon jó lett volna, mert mindentehetséges fiatal szabad volt. A Tháliafejlesztette ki ezeket a fiatal tehetségeket,és most mindegyiküket erős szerződésekkötik. így most nagyon nehéz a helyzet...

...Itt egyre rosszabbak a viszonyok.Ugyanúgy, mint a muzsikával. Itt nincsfülük és nincs szemük. A legrosszabb arattetszést, és nem tetszik, ami művészi. Azthiszem, visszafelé megyünk..."

Magyarázatképpen: a Népszínház-Víg-opera 1875-ben megnyílt épületéről vanszó, arról, amelyben azután a NemzetiSzínház együttese az 1965-ös évben vég-rehajtott lebontásig-felrobbantásig ját-szott. A Thália működését több úton-mó-don tették lehetetlenné: előadásait tűz-rendészeti szabályokra hivatkozva nemengedélyezték, a bizonytalan anyagi hely-zetbe került fiatal, tehetséges színészeketa többi színház elszerződtette. Ekkoribanintézett Craig körkérdést a The Maskbanfél Európa színházi szakembereihez arról,mi a véleményük: jó-e, ha egy nemzetnek„nemzeti színháza" van? A kiküldött négykérdés nemleges választ sugallt, ami azértis érdekes, mert az idő tájt Angliában -éppen a kontinentális tapasztalatok alap-ján-kampányt folytattak egy angol nem-zeti színház megalapítása érdekében.Hevesi is felelt a kérdésekre, deválaszai inkább a történeti alternatívákatsorolták

fel. A dilemmát és a lehetőségeket állí-totta szembe egymással:- Az első kérdés arra kért választ, hogy

egy bizottság által irányított »nemzetiszínház« segítheti-e a művészek fejlődé-sét? Hevesi szerint:„Ha az egyes művész szemszögétvesszük kiinduló pontnak, kevés olyantfogunk találni, aki a hivatalos színházakrendszerét vélné szimpatikusnak vagykívánatosnak. A Nemzeti Színházaknakvelük járó korlátja a hagyomány és akonvenció, és ez számukra hátránytjelent. Másrészt azonban (és ezt na-gyon világosan meg kell érteni) azolyan nagy művészek, mint Rachel,mindig áttörik a hagyományokat, és aNemzeti Színház éppen nagy művésze-inek tehetségével tudja megújítanimagát."- A második kérdés azt tudakolta: hol

vannak a nagyobb tehetségek, a nemzetiszínházakban vagy a magánvállalkozók-nál? Hevesi úgy vélte, hogy:„Az utóbbi harminc év gyakorlata me-rőben különbözik az előbbi időszakétól.Azelőtt Franciaországban és Németor-szágban a legkiválóbb színészek és szí-nésznők arra törekedtek, hogy a Nem-zeti Színházba szerződhessenek. A nap-jainkban észlelhető változást művésziés anyagi okoknak kell tulajdonítanunk.Korunk magánvállalkozásai arra törek-szenek, hogy a legnagyobb művésze-ket biztosítsák a maguk számára olyanbérekkel, amelyek meghaladják a Nem-

zeti Színházak lehetőségeit. Ennek elle-nére Kainz, a legnagyobb német szí-nész, a bécsi Burgtheater tagja."- Harmadjára azt kérdezte Craig, nem

volna-e hasznosabb, ha az állam közvetle-nül támogatná a legjobb művészeket, snem „a kevésbé tehetséges tagokból álló"bizottságon keresztül. Hevesi itt is alternatí-vát fogalmaz meg, és kikerüli azt azegyoldalúságot, amely szerint egy kollektívvezetés eleve tehetségtelenebb volna:

„Semmi kétségem afelő l, hogy a nagytehetségű egyes színészek erőfeszíté-sei az állam vagy nemzet támogatásanélkül is midig sikert aratnak. Egy fran-cia mintára működő bizottságot fölös-legesnek tartok; egy menedzsert, egytapasztalt és művészi érzékkel megál-dott embert elegendőnek tartok, ésnincs értelme »kevésbé tehetséges«együttesről beszélni, amikor aComédie-Française még mindig egyMounet-Sully, Frandy és Mme Bartetszemélyével büszkélkedhet, miutánelvesztette Madame Bernhardt-ot ésCoquelint. Az egyéni művészikezdeményezéseket (nem színészekregondolok) az állam-nak támogatniakellene."- A z utolsó kérdés három évtizedre

visszanyúlva közelítette meg a problémát,kicsit a »mi lett volna, ha« szemléletével.

Hevesi itt egyértelműen egy eszményinemzeti színház gondolata mellé állt:

..Úgy hiszem, hogy egy NemzetiSzínházat, amely Heinrich Laube, a bé-csi Burgtheater régi igazgatójának esz-ményei szerint működne, minden or-szágban szívvel-lélekkel kívánnának.Laube javaslata szerint nemzetközi jel-legű klasszikus műsort kellene kialakí-tani, amely a drámairodalom és a jóízlés iskolája lenne, a kultúra és nem azüzlet háza. Lehet, hogy én nagyon elfo-gult vagyok a Nemzeti Színház eszmé-nye iránt, mert például Magyarországona mi Nemzeti Színházunk negyven évenát az egyetlen olyan színpad volt, amelya művészetet szolgálta, és jelenleg is,néhány kivétellel, a magyar szín-padoklegnagyobb művészeit mond-hatja amagáénak."Hevesi ebben az időszakban egyesíteni

kívánja munkásságában elméleti-történetifelkészültségét, a Thália-beli évek kí-sérletező kedvét, valamint az általa értel-mezett „stílus" iránti érzékenységét, ésmindezeket éppen az adott nemzeti szín-házi környezetben próbálja megvalósíta-ni. A görög ókomédiához, a középkorhoz,a színészközpontú commedia dell'artéhoz

nyúl vissza, és egy hónapon belül, 1912.április 19-e és május 1-je között színpadraviszi Arisztophanész Felhőkjét, majd aPathelin mestert, és egy Riccoboni-szce-nárió alapján készített rögtönző komédiát,A bizalmatlant. Az új iránti vágy sikert hoz.Hevesi pár nappal a bemutató után márislevelezőlapon értesíti Craiget:

„Kedves Barátom, pillanatnyilag csakkét szót. A »commedia dell'arte« na-gyon nagy siker. A közönség el voltbűvölve, és az egész előadást méltá-nyolták. A színészek csodálatosak vol-tak. Majd elküldöm a kritikák fordításait.Az egyik, egy jól ismert költőé, ígykezdődik: »Ünnepe volta Nemzeti Szín-háznak...« A vígjátéksorozatunknak ez alegnagyobb sikere... A PatheIin mesteris kiváló volta maga középkoriságában.Én pedig egy előadást tartottam »acommedia dell'artéról«."A siker Craiget is fellelkesíti, és követ-

kező levele végén mintegy felkiált: „Nagyélvezettel és a Színház erejére büszkénolvastam a rögtönzés terén végzett vállal-kozásáról. Ugye hallja, hogyan tapsolok ésnevetek??? Bravo Punchinello. Pulcinellanem halt meg!! Éljen Hevesi."

S mintha csakugyan a vágyak beteljesí-tésének, beteljesíthetőségének korszakajött volna el -elsősorban Hevesi számára.1912 őszétől az Operaház főrendezője, smegannyi bizonyíték van rá, hogyan boly-gatja föl az elavult operajátszási stílust,hogyan épít drámai estéket a partitúrákalapján. Lázas alkotói hónapok következ-nek. Két évad alatt huszonegy művet viszjórészt új rendezésben az opera színpadá-ra, a Hoffmann meséitől a Szőktetés...-en,a Borisz Godunovon, az elbűvölő Obe-ronon és Carmenen át A nürnbergi mes-terdalnokokig. Hevesi úton van a mindenművészetet egyetlen cél érdekében egye-sítő eszményi színház felé.

Az első világháború azonban nemcsakpolitikai összeomlást vált ki, de szellemihanyatlást, gazdasági válságot is, amely ahúszas évek végén (már akkor is) „begyű-rűzik" Magyarországra, és persze a művé-szi életbe is. A vágyak világát a válságokvalósága váltja fel. Hevesi leveleinekhangja megkeseredik. Érzi és tudja: a világmegváltozott körülötte, megváltozott aközönség, az értékek rendszere. Azillúziókat fel kell adni. Három évtizedettöltött a pályán- írja Craignek-, és azt kelllátnia, hogy:

„A Színház, az illúzió világa - az illúzióelvesztésének világa lett mindenki szá-mára, aki szembe akar szállni az idők

Váradi Aranka, Hettyei Aranka és Kiss Irén A

tudós nőkben (1919)

áramlatával és a nagyvárosi közönségrossz ízlésével."Ezt 1931-ben írja, s egy másik levelében

a hasonló gondolatmenethez még hozzá-fűzi: ,,...most csak egy nagy falat látok, ésnem tudom, mi lehet mögötte." Többszöris felmerül leveleiben a lehetőség, hogyátlép a magánszínház területére, és sajátszínházat nyit, amelyet egy „Craig-pro-dukcióval" avatna fel. Craig reagálásaerre a vágyálomra igen pontosan rögzítiaz európai művészközhangulat változá-sát. Inkább gyilkos szatíra, semmint jótanács, és így hanzik:

„Csak semmi CRAIG-kísérlet... attól el-süllyed a hajó... Adjon nekik egy Shaw-darabot Erzsébet-kori jelmezben ésgörög díszletben. Ez olyan átok hü-lyeség lenne, hogy biztosan tetszenék a200 000 idiótának."1933 februárjában Hevesi tudtul adja

levelező barátjának (személyesen soha-sem találkoztak), hogy „politikai okokból"otthagyta a Nemzeti Színházat. Az okokatnem részletezte. A személyi támadásokonkívül pedig valószínűleg az is szerepeltvolna köztük, hogy 1931 vége felé a ,,vál-ságpolitikusok" egyszerűen meg akartákszüntetni a Nemzeti Színházat, de leg-alábbis bérbe adni egy magánvállalkozó-nak. Talán szükségtelen is megjegyezni,hogy egy ilyen lépés sem akkor, semmáskor nem oldaná meg egy állam gaz

dasági nehézségeit. De ezt a veszedelmetHevesi nem tárta fel Craignek. Talán szé-gyellte. Aminthogy szinte szégyenkezvevilágosította föl egy feliratában a döntenikészülő politikusokat, hogy a NemzetiSzínházat azért nem lehet eladni, mertnincs. Kiváló együttese, az van, de épüle-teit, amelyekben játszik, csak bérli. Meg-szüntetése pedig - Hevesi talán soha éle-tében nem fogalmazott ilyen élesen-:

...egy döbbenetes, tömeghatásábanfel sem mérhető nemzeti katasztrófalezúdulását szuggerálná..., úgyhogy aszínház megszűnése nagy és egyete-mes kultúrértékek teljes és évtizedek-re jóvátehetetlen pusztulásával egyér-telmű."Ez nem valami általában vett válság,

hanem a magyarság szellemi létének vál-sága lett volna. Sikerült elkerülni.

Ma már tudjuk, hogy Craig nélkül nin-csen huszadik századi díszletművészet,nem jött volna létre Wieland Wagner Bay-reuthja. Azt is tudjuk, hogy Hevesi Sándorszínpadi és színésznevelő munkája nélkülnem jön létre az egész évszázadunkatátfonó Thália-hagyomány. A Hevesi-leve-lezés töredékei pedig arra is emlékeztet-nek bennünket, hogy a hivatásos magyarnyelvű színjátszás kétszáz évének leg-alább másfél századon át sugárzó köz-pontja mégiscsak a Nemzeti Színház volt.

H

Bárdos Artúr kései hagyatékának egy

része most került visszaMagyarországra. Oda, ahol a huszadikszázadi magyar színházművészet európailéptékű képviselője született, élt, dolgozott- s ahonnét 1948-ban távozni kény-szerült. 1974-ben, végakarata szerint,hazai földbe temették el, s most szellemeis visszatérhet fiai, ifj. Bárdos Artúr ésBárdos Tamás jóvoltából. A Bárdos fiúk aMagyar Színházi Intézetnek ajándékoztákédesapjuk hagyatékát.

Három féltve őrzött levél - három fran-cia író tollából - felidézi Bárdos Artúrpályájának három állomását. A levelekközül kettő ismert. Bárdos 1942-ben ki-adta emlékezéseit Játék a függöny mö-gött címmel. Könyvében Paul Géraldy ésRomain Rolland leveléről emlékezettmeg, a levelek egy-egy részletének fotójátis közölve. Nem érdektelen publikálni ateljes szöveget, amely felidézi az egykorielőadásokat is.

I. Paul Géraldy levele Bárdos Artúrhoz.1925. január 16.Uram!Nagyon köszönöm kedves levelét és abenne levő kitűnő híreket. Nagyon örülökennek a magyarországi sikernek. Kérem,

Bárdos Artúr

adja át köszönetemet a szereplőknek;megjelenésük, melyet az ön kedvességerévén hozzám jutott magazinból mostmegismerhettem - végre! - minden el-képzelésemnek megfelel. Helén milyenszép, okos és finom! És a két férfi milyenjól kiegészíti egymást.

Maradok hálás barátsággal:Paul Géraldy

1923-ban Bárdos Artúr, nehezen viselveaz UNIÓ színházi tröszt gazdasági ésművészeti szorítását, otthagyta az általaalapított Belvárosi Színházat, s kibéreltea Nagymező utcában álló RenaissanceSzínházat, ahol legemlékezetesebb mű-vészi sikereit aratta. Itt mutatta be Crom-melynck Csodaszarvas című komédiáját,Shakespeare Hamletjét, Ibsen Kísértetekcímű drámáját, Jean Sarment Árnyha-lász, Strindberg Haláltánc, Georg KaiserAsszonyáldozat és Dario Noccodemi Tök-mag című művét.

Bárdos így emlékezik erre az időszakra:„Sokszor heteken át naponta két táblásházunk is volt. (...) Kitűnően ment a szín-ház, pedig a szórakoztató darabok mellettegész sor merészebb dolgot is megkoc-káztattunk."

Ilyen „merészebb dolognak" tekintetteBárdos Paul Géraldy Szeretni című drá-májának bemutatását is. A Ma Este hírlap-írója szerint mindössze két előadást ter-vezett a színház, s a bukást már készenvárta egy Lengyel Menyhért-vígjáték, Awaterlooi csata. A bemutató azonbanelmaradt... Paul Géraldy Aimer(Szeretni) című színjátékát 1921.december 5-én mutatta be a Comédie-Française, s a darab egycsapásrameghódította a legelőkelőbb franciaszínház kényes közönségét. Bárdospontosan három évvel később tűzteműsorra Budapesten - s itt is megis-métlődött a párizsi siker. A kritikusok nagyrésze ugyan szemére vetette Géraldynaka „drámaiatlan" - azaz nem elég cselek-ményes - történetet, de a költői szépsé-gek alól senki sem tudta magát kivonni.Galamb Sándor egyenesen a drámai mű-nem megújítását észleli Géraldy művé-ben: „ .. formapróbálkozása az európaidráma következő fejlődésére mutat".

A Renaissance Színház előadása a szá-zad első felének színészcentrikus színját

szásán belül is kiemelkedő. Nemhiába írjaGéraldy, hogy a színészek megjelenésemegfelel az általa elképzelt karaktereknek.Simonyi Mária pályájának egyik legnagy-szerűbb alakítását nyújtotta. Somlay Ar-túr is tökéletes, érett művészettel formáltameg szerepét.

II. Romain Rolland levele Bárdos Artúr-hoz. 1925. október 20.

Kedves Uram!Csak ma kaptam meg levelét; köszönetérte.

Túlságosan késő van már ahhoz, hogyA szerelem és halál játéka című darabommellé megfelelő egyfelvonásost ajánljakelőadásra. Egyébként is nehéz volna olyattalálni, amelyik tökéletesen harmonizálnavele.

Bázelben, ahol A szerelem és halál já-téka nyitotta meg az évadot - (mert abudapesti előadás nem ősbemutató:mintegy hatvanszor játszották már a mű-vet Németország és Svájc vagy tíz színpa-dán) - igen szerencsés elgondolássalBeethoven nagy Leonóra-nyitánya előztemeg az előadást. Ez valóban természetesbevezetés. Általában Beethoven zenéje(a Leonóra-nyitány, az Egmont vagy egy-egy szimfónia részletei) a legjobb előké-szítés a forradalomról szóló drámákhoz.Beethovenben valóban a forradalom szel-leme lélegzik.

Sajnos nem tudok Budapestre utazni azelőadásokra, ami pedig a szerzői esteketilleti: évek óta nem tartok már ilyet. Deőszintén remélem, hogy egy napon majdeljöhetek és személyesen is megismerhe-tem Ont. Sok barátom van Magyarorszá-gon, és mindig forró csodálattal adóztamdicsőséges és tragikus sorsú hazájának.

Fogadja, kedves uram, szívből jövő ro-konszenvemet

Romain Rolland

Az UNIÓ 1925-ben megbukott, s Bár-dost két pénzember felkérte, hogy vegyeismét át a Belvárosi Színház igazgatását.Bárdos nem tudott ellenállni a csábítás-nak. A szezont Paul Géraldy Ha akar-nám... című vígjátékával nyitotta meg. Atovábbiakról így számol be könyvében:„Utána a mindenkori Belvárosi Színházegyik legnagyobb és legszebb sikere kö-vetkezett: Romain Rolland színműve, Aszerelem és halál játéka. Az emberiségegyik válságos, kegyetlen korszakában(a francia forradalomban) az emberi szen-vedély és az emberi méltóság, a szív és azész válsága."

A Rolland-dráma azonban nem töltött ki

ÁROM LEVÉL BÁRDOS ARTÚRHOZ

Romain Rolland levele

egy teljes estét, ami a pesti publikumszámára - ki tudja, miért - idegenül hatott.Bárdos sokat töprengett azon, mivelpárosítsa össze a darabot. Végül a szerző-től kérdezte meg, milyen megoldást aján-lana. A válasz azonban késett - Rolland apremier előtt négy nappal keltezte vála-szát. Í gy a főpróbán és néhány továbbiestén a Rameau zenéjére komponált Szi-luettek című balettel kezdődött az elő-adás. Az ismert balettcsillag, PtasinszkyPepi (Jozefina) és az Operaház balettkarakalauzolta a nézőket a forradalmat meg-előző gondtalan párizsi életbe. Több kri-tika kifogásolta a bevezetést, hiszen adráma első jelenete megismétli ezt a han-gulatot.

Végre megérkezett Rolland válasza - soktóber 27-től a balett helyett Beethovenegyik vonósnégyese csendült fel. Bárdosmemoárjaiban hamisít egy kicsit Rollandlevelén: „A Jean-Christophe írója stílsze-rűen válaszolt: játszassam el a darab előttBeethoven Leonóra-nyitányát vagy egyikkamarazeneművét - ez lesz a legszeren-csésebb hangulatelőkészítése a forrada-lom e drámájának..." Hogy miért nemjátszott Bárdos Beethoven-nyitányt vagyszimfóniarészletet, ahogy az írójavasolta? A válasz egyszerű: a kisszínház bevétele még siker esetén semvolt elegendő egy szimfonikus zenekarestéről estére való felléptetéséhez.

Az előadás ettől függetlenül nagy sikerlett. Ambrus Zoltán egyenesen legelső-rangú drámaírónak nevezi Romain Rol-land-t. De a kritikák dicsérő jelzőiből kiju-tott a három főszereplőnek: Gellért Lajos-nak, Simonyi Máriának és Táray Ferenc-nek is. Ráskai Ferenc szerint Bárdos Artúr„igazgatói és rendezői pályájának leg-szebb sikerét aratja". Max Reinhardt iseljött az előadásra, s nem győzött csodál-kozni az áhítatosan figyelő pesti közönsé-gen. A színjáték sikeres szériáját - a sze-zon végéig minden hónapban többször iseljátsszák néhányszor - Bárdos Artúrújabb meglepő lépése zárta le: Paul Rey-nal Az ismeretlen katona című művénekbukása után a kritikában, a közönségbenés önmagában csalódva családostul Ber-linbe költözött.

III. Edouard Bourdet levele Bárdos Ar-túrhoz. 1930. október 1.

Uram!Köszönöm kedves levélkéjét, melyet rövidtávollétről visszatérve kaptam meg.Nagyon örülök a jó híreknek, amelyeket Agyönge nem budapesti előadásairól közöl.Különösen szeretném tudni, ha alka-lomadtán megírná nekem, vajon a közön-ségsiker tartós-e, és Ön továbbra is elége-dett-e a bevétellel.

Köszönöm darabomnak az Ön elképze-lései szerinti bemutatását, és kérem, adjaát köszönetemet és gratulációmat a mű-vészeknek és a rendezőnek.

Fogadja :szívélyes üdvözletemetEdouard Bourdet

Bárdos berlini működése után, 1930nyarán érkezett haza. A Magyar Színház-ban - ahol ekkoriban évente változtak azigazgatók - vállalt művészeti vezetői állásta tőkepénzes Juhl Marcell mellett. Juhlegyike volt azoknak, akik szívesenveszítették el pénzüket színházi vállalko-záson. Bárdos szakértelme lett volna hiva-tott ellensúlyozni az igazgató dilettantiz-musát, ezt azonban Juhl nem engedte, sBárdos otthagyta a színházat.

1930 szeptemberében azonban ebbőlmég semmi sem látszott. Az új rezsimnagytervekkel indult: művészi színvonalúszínházat akart adni a közönségnek olcsóhelyárakon. Elsősorban magyar szerzőkműveitől várták a sikert, noha az évadotfrancia vígjátékkal nyitották: EdouardBourdet A gyönge nem című darabjával.A szerző a kor divatos írója volt. Magyar-országon először Rubicon című drámájátjátsszák 1912-ben, a Vígszínházban, deReinhardt egyik vendégjátéka alkalmábólLa Prisonnière című munkáját nem enge-dik bemutatni. (A művet Bárdos Artúradatja elő 1946-ban Rab lélek címmel.)

Hogy miért A gyönge nemre esett aMagyar Színház választása? Bárdos a leg-sikeresebb francia darabot akarta meg-szerezni, márpedig A gyönge nemet apárizsi Théâtre de la Michodière három-százszor játszotta. Persze ahhoz, hogy itt-hon is „vígszínházi siker" legyen, amirőlBárdos mindig álmodott, szükség volt aVígszínház szellemének megtestesítőire:Góth Sándorra mint rendezőre és színész-re, valamint feleségére, Góthné KertészEllára. (Tulajdonképpen ők voltak a darabfelfedezői: párizsi útjuk során látták evalóban nekik való vígjátékot.)

A kritikák egyöntetűen dicsérték Bourdetparadox ötletét, miszerint az emanci-pációval a párválasztási szokásokban isbeköszönt az egyenjogúság; méltatták akarakterisztikus figurákat, különösen amulatságos férjvadász, férficsábító nőala-kokat. Kiemelik a szellemes dialógusokat,amelyek visszaadásában nagy érdemetszerzett Lakatos László, a fordító.

Bárdos így számol be életének erről azidőszakáról: ,,... a vállalkozó a maga bő-rét, a legsajátabb anyagi érdekeit is koc-kára vetette. (...) Ha dolgozni hagyottvolna, akkor talán ... lehettek volna kilátá-sai. De nem hagyott. Alig egy félév múlvaotthagytam a színházat..."

S mi következett ezután Bárdos Artúréletében? Természetesen újabb színház-átvétel, újabb színházalapítás: ezúttal anyolcadik. G. T.

EGY ÖLTÖZTETŐNŐALBUMÁBÓLKétszáz eves a hivatásos magyar

színjátszás. Emlékbeszédek, díszkiadvá-nyok, albumok; színésznők, színészek,rendezők, direktorok - ünnepelünk. Aszületésnapi tortán gyújtsunk egy szálgyertyát azoknak is, akik soha nem látsza-nak, de akik nélkül nincs színház: öltözte-tők, díszítők, kellékesek, bútorosok, zsinó-rosok, világosítók, jegyszedőnénik, súgók,ügyelők - köszönjük nekik is ezt a kétszázévet.

Emmus, a Nemzeti Színház hajdani ap-rócska öltöztetőnője, a kor ünnepelt szí-nésznőitől kapta e dedikált fényképeket.Őrizgette őket: így lett ő is a magyarszínháztörténet része.

Régi képek. Nemzeti színjátszásunknagyjai.

Nemsokára a mai csillagokat fogják ígycsodálni unokáink.

- sz -

Szép Ilonka

Blaha Lujza A Nemzeti Színház öltőztetői a harmincas évek végén

Vízvári MariskaSomogyi Bogyó Berky Lili Környey Paula

GAJDÓ TAMÁS

A Játék a kastélyban 1926. november 27-ibemutatója a Magyar Színház-ban fontosdátuma Molnár Ferenc pályájának.Néhány évi kísérletezés után ennek aszínjátéknak megírásával tért visszaahhoz a dramaturgiához, amelynek addigisikereit köszönhette. A közönségnekmindig is jobban tetszettek azok aszínművei, amelyekben Molnár aművészettel, a színpadi hatásokkal bű-vészkedett, mint, mondjuk, a metafizikusÉgi és földi szerelem vagy az expresszio-nizmussal kacérkodó Vörös malom. Ígytörténhetett, hogy a Színház bemutatásaóta öt év telt el nagyobb Molnár-sikernélkül. Emiatt a szerző is nagy várakozás-sal tekintett új darabjának premierje elé.Az előjelek kedvezőek voltak, hiszen Ró-mában és New Yorkban már sikerrel be-mutatták a művet, és a budapesti előké-születekkel egy időben folytak a vígjátékbécsi próbái.Molnár Ferencnek kiváló tehetsége volt a

színészethez és rendezéshez is. Dráma-írótársainak többségével ellentétben, ak-tívan részt vett műveinek színrehozatalá-ban. Nem udvarol a színfalak mögött,ahogyan Bródy Sándor tette, de nem isőrködik zordul szövegén, mint SzomoryDezső. Ditrói Mór említi a Komédiások-ban, hogy Liliom az ő tanácsára lopja le acsillagot az égről. De Molnár később, márvilághírű drámaíró korában sem tiltakozika rendezői beavatkozások ellen. Felje-gyezték, szótlanul tűrte, hogy Reinhardtoldalakat húzzon a Rivierából. Az Egy,kettő, három „végleges példánya" pedigarról tanúskodik, hogy a próbákon egy sorremek ötlettel, sokszor lényeges szavak-kal, mondatokkal egészítette ki egyfelvo-násosát részben ő maga, részben a ren-dező, Góth Sándor.A kortársak egybehangzó véleménye

szerint öröm és élmény volt Molnár Fe-renccel együtt dolgozni a színházban. Márdrámáit is úgy olvasta fel az igazgatóknak,hogy minden szerepet eljátszott. BárdiÖdön egy alkalommal azért nem mertbemenni igazgatójához, mert ,,... hallom,hogy a szobában egy nő keservesen zo-kog. No, mondom, ezt ki kell várnom. El ishalkul a sírás. Aztán hallottam több férfihangos vitáját, türelmesen leültem hát a

MOLNÁRFERENC,ARENDEZŐ

Titkos Ilona a Színházi Élet címlapján (1926)

várószobában." Később derült ki, hogyegyetlen embertartózkodott Faludi Gáborirodájában: Molnár Ferenc, aki új művétolvasta fel. De nemcsak a színigazgatókatszórakoztatta ezzel a különös tehetségé-vel, hanem az olvasópróbán színdarabjá-nak szereplőit is.

Csathó Kálmán idézi fel, hogy 1917-ben őrendezte az Úri divatcímű Molnár-vígjátékota Nemzeti Színházban. Az olvasó-próbánMolnár olyan remekül adta elő színművét,hogy Gyenes László, aki pedig nem voltbókoló természetű ember, azt mondta:,,Ha ilyen jól fogjuk játszani, ahogy aszerző úr felolvasta, ennek nagy sikerelesz." De Gellért Lajos is, aki ugyan-csaknem volt a szép szavak embere,elismeréssel emlékezik az Előjáték Learkirályhoz című egyfelvonásos olvasópró-bájára: ,,Molnár Ferenc szemébe csapjamonokliját. Olvas. Mi, színészek... ülünkaz asztalnál. Molnár Ferenc nemcsak ol-vassa, játssza, szinte éli figuráit."

A színdarab felolvasását, amely néhaszinte szertartásszerűen zajlott, a szere-pek kiosztása követte. Több Molnár-da-

rabról tudjuk, hogy azok egyes alakjaitkedves színészeinek írta a szerző. A leghí-resebb ezek közül, egyben a világkarrierelső állomása is, Az ördög, amelynekcímszerepét Hegedűs Gyula testéreszabta Molnár. De ismert az is, hogy aFarsang Kamillájának megformálásakorFedák Sári alakja lebegett szeme előtt.

A Játéka kastélyban esetében az, hogyTurait Hegedűs Gyula alakítja, eldöntöttvolt. Molnár ezekhez az elképzeléseihezmindig nagyon szigorúan ragaszkodott.Azért adták elő a művet a Magyar Színház-ban, mert Hegedűs éppen akkor ott ját-szott. De kitűnő érzékkel válogatta ki atöbbi szerep alakítóit is. Az előkészületekidején éppen Bécsben tartózkodott. Innét,mint a darab írója és egyúttal rendezője,két levélben is értekezett aszereposztásról Faludi Jenővel, a MagyarSzínház művészeti igazgatójával. Alevelekből kiderül, hogy a szerzőpárosmásik tagjának, Gálnak a szerepéreCsortos Gyulát szemelte ki a szerző: „ ..remek volna a gúnyolódó öregszerepében" - írja Faludinak. Ebbe aszámításba csak annyi hiba csúszott, hogyGál szerepe nemcsak kisebb Turaiénál,hanem halványabb is, kevesebbjátéklehetőséget nyújtva a szerepet alakítószínésznek; Csortos valószínűleg ezértnem vállalta. A szerepet végül az idősebbVágó Béla, a színház rendezője kapta meg.Valószínű, hogy Csortos jobb alakítássalrukkolt volna ki, de Vágóhoz jobban illett aszerep.

A harmadik színész, akihez Molnár Fe-renc ragaszkodott: Törzs Jenő Almádyszerepében. Molnár azzal indokolta vá-lasztását, hogy Törzs azonnal felismerhetőhangja az első felvonásban „kitűnőenpasszolna a dologhoz". Amikor Annie ésAlmády a darab elején beszélget, aszereplők és a nézők ezt csak a falonkeresztül hallják. Törzs furcsa „zs" és „s"hangjai, túlzottan nazális hangvétele révéna mondat: „Egy egész ország ismeri ezt abaritont" - a lehető legnagyobb hatástkelthette.

Látszólag jelentéktelen szerep Ádámé,de Molnár - ahogy jó rendezőhöz illik -sokat töpreng azon, vajon ki lenne rá alegalkalmasabb. Hozzájárult ehhez a bécsipróbák során szerzett tapasztalata: Ádámottani alakítóját le kellett cserélni, merttúlságosan férfias volt, s így a darabelvesztette volna értelmét. Molnár több-ször hangsúlyozza Faludihoz írt levelében,hogy ,,Ádám esetlen, szánalomra-méltó,ügyefogyott kis muzsikusgyerek". Ezért„nagyon fiatal, gyermekes külsejű

színész kell hozzá. Ha ez a fiú csinosnőhódító... akkor az öreg ember szerepeungusztiőz kuplerkodás."

Ezért utasítja el a szerző azt az ötletet,hogy a jóképű, jóvágású Kertész Dezsőkapja meg Ádám szerepét, de még utóda,Dénes György, sem volt tökéletes megol-dás. Molnár olyan fontosnak ítélte az Ádá-mot alakító színész külsejét, hogy még egytehetséges kezdővel is hajlandó lett volnafoglalkozni.

Annie szerepére térve Molnár beszámolFaludinak arról, hogy a bécsi próbákonkiderült: „mint szerep igen jó és hálás". Azottani Annie egy Sarah Bernhardt-t utánzókis operettszínésznőt formált a figurából.Ezért is ragaszkodik Molnár ah-hoz, hogyne primadonnával játszassa Pesten aszerepet, bár Fejes Teri és Tóth Böske, akét ismert operettszínésznő neve is szóbakerült Titkos llonáé mellett. Titkos 1925-benszerződött a Magyar Színház-hoz, és egyévvel később már legnagyobb sikereitaratja ott. A színház 1926-ban tartott nyolcbemutatója közül ötben: négy vígjátékbanés egy operettben fő-szerepet kapott. Ezvilágosan mutatja, hogy a primadonnaszerepkör a Magyar Színházban Titkosllonáé volt, bár az is igaz, hogy a BelvárosiSzínházban drámai szerepkörbenmutatkozott be, és csak a MagyarSzínházban, a Masa pénzt kerespremierjén derült ki, hogy „könnyedébb ésgraciózusabb, minta legpárizsibb franciaszínésznő". Ezek után érthető, miértragaszkodik a Magyar Színház vezetőségeTitkos szerepléséhez: neve a színlaponmár fél sikert jelentett, hiszen a közönsé-get „bevitte" a színházba. Így semmi semlett Molnárnak ama vágyából, hogy egy„kedves, fiatal nő játssza a szerepet, akimagának igen szép sikert csiholhatna ki":Titkos Ilona zárta pályája legsikeresebbévét Annie szerepével.

A jó szereposztás mellett legalább olyanfontos a jó díszlet is. Molnár Ferenc rosszvéleménnyel volt arról a tervről, amelyetFaludi először küldött meg számára. Nemhelyesli a túl díszes és pazarszínpadképet, mert ehhez a darabhoz -ahogyan írja - „elegáns, de a végletekigegyszerű és a háttérbe vonuló díszlet kell,amelyet akár észre se vegyen a publikum".(Akkoriban még szokás volt egy-percnyiszünettel kezdeni az előadást, hogy aközönség megtapsolhassa a dísz-letet.)Erre rímel némileg a Játéka kastélybanelső kiadásához fűzött megjegyzése is:„Ezt a színdarabot tulajdonképpen éppenúgy lehet színpadon, mint egy sza-

Ionban, egy kis teremben előadni..."Molnár kamaradarabnak szánja, a bécsielőadást ezért is tartják a kevesebb nézőtbefogadó Akademietheaterben.

Az előkészületek sorában fontos tényezőa próbarend. Szinte minden színészpanaszkodik a magánszínházakra, hogyott nincs elég idő, felületesen lehet csakfelkészülni. Azt azonban egyikük sem em-líti, hogy már az első rendelkezőpróbánmindenki tudta a szerepét. S ezután mégátlagosan három hét állt rendelkezésre.Az viszont igaz, hogy az éppen műsoronlevő darab (vagy darabok) sikertelenségemegrövidíthette a próbafolyamatot. AMagyar Színház 1926. októberi bemuta-tója, Galsvwarthy Menekülő asszony címűszínműve nem volt igazán sikeres, kapottrossz kritikákat is, de kitartott, s így Molnáreredeti elképzelései szerint folyhattak apróbák. November 2-án két rendelke-zőpróbával kezdődött a munka. Ezutánhárom napig még Molnár Ferenc, majdpedig Tarnay Ernő segédrendező vezeté-sével felvonásonként próbálták a vígjáté-kot egészen november 19-ig. Egy héttel abemutató előtt már összpróbát tartottak.(Természetesen ekkor Molnár már ismétszemélyesen irányította a munkát.)

Dénes György és Titkos Ilona, a Játék a kas-télyban főszereplői

Gellért Lajos már idézett visszaemléke-zéseiben így írt a magyar színházi próbák-ról: „Molnár Ferenc együtt mozog, játszik aszínésszel. Mindaddig, míg a színész ígykapásból, önállóan, Molnár segítése nél-kül kiformálja a figurát. Akkor Molnármagára hagyja a színészt, nemvéglegesen, a rivalda vonalától még utasít,egy mozdulat, egy hangszín, arcjátékötletével." Gellértnek nem nagyon tetszik amódszer, kitűnik ez leírásából is. Hiába, őHevesi Sándor tanítványa, s a Thália Tár-saság próbáin megszokott rendezői mód-szert és színészi felkészülést tekinti egye-dül üdvözítőnek. A magánszínház gyakor-latából viszont adódott, hogy nem lehetnapokig elemezni a drámát, hosszasanbeszélgetni a jellemek rendszeréről, azegyes alakok tulajdonságairól. Gyors, deugyanakkor hatékony munkára volt szük-ség.

1926 elején tartották meg a Bárdos Artúrvezette Renaissance Színházban MolnárRiviera című művének bemutatóját,amelyet Max Reinhardt rendezett. Azigazsághoz hozzátartozik, hogy Reinhardtcsak a bemutató előtt három nappal érke-zett Budapestre, addig Molnár Ferenc ve-zetésével, a reinhardti rendezőpéldányalapján próbáltak. Az Est tudósítójaugyanazt jegyezte fel Molnár munkamód-szeréről, mint Gellért Lajos: ,,Somlay ésMakay Margit vannak a színpadon. MolnárFerenc előttük áll. Egymás után pereg-neka jelenetek, előre, visszafelé, egyet-egyetújraformálnak, kétszer, háromszor is.Molnár Ferenc alakít, magyaráz. Egy-szerSomlay, másszor Makay Margit. Köz-benúj mondatokat szúr a szövegbe."

A Játék a kastélyban próbáin sem volt ez

másképp. A Színházi Élet riportere írja azegyik próbáról: ,,Molnár Ferenc rendez,azaz dehogyis rendez. Játszik. Szín-házatjátszik. Végigjátszik minden szerepet.Pillanatig sem nyugszik, folyton és folytonvan valami új gondolata, új meg-jegyeznivalója."

Molnár rendezései azért keltettek nagyfeltűnést, mert Magyarországon az író-rendező fogalma ismeretlennek számított.Leggyakoribb a színész-rendező, ennek aszerepkörnek volt a legnagyobbhagyománya is. Ditrói Mór, Góth Sándor,Ivánfi Jenő, Tarnay Ernő, Vágó Béla alegismertebbek. Ők elsősorban a színészijátékra, a sikeres gegekre és poénokrahelyezik a hangsúlyt, s rendezőpéldányaiklegfeljebb a mozgásokat jelzik. A másiknagy csoport rendezői, Hevesi Sándor,Bárdos Artúr, Németh Antal el-

méleti ismereteik birtokában, a mű mé-lyebb jelentéstartalmait is feltárva töre-kednek a legjobbnak tűnő interpretálásra.Molnár kilóg e kategóriákból: író és ren-dező egyszerre, akinek ösztönös színésziképességei elméleti ismeretekkel is tár-sulnak.

De nem csak azért jó rendező Molnár,mert tehetséges és művelt. Arra is hajlan-dó, hogy életformájával, emberi tartásávalalkalmazkodjék ehhez a munkához. Akésőn kelő Molnár Ferenc legendájaegyszeriben szertefoszlik: a próbákramindig pontosan tíz órakor érkezett. Korareggeltől késő estig dolgozott, de gondjavolt rá, hogy a színészek pihenjenek is.Sokszor ő maga vásárolta meg a társaságtízóraiját. ,,Szigorú rendező - írja a PestiNapló -, aki példás fegyelmet tart nem-csak a színészek, de a színpadi munkásokközött is."

A próbákat teljes titok övezte, csak azoklehettek jelen, akik dolgoznak a darabban.A bemutató előtti napokon először három,majd öt, később tizenkét jóbarátmondhatott véleményt a játékról, s azirodalmi alapanyagról is.

S amikor elérkezett a bemutató idő-pontja, Molnár csaknem ugyanolyanizgalommal várta az estét, mint fiataldráma-író korában. Az első felvonás utánpedig meghajtott fejjel állt a tüntetőovációk özönében, éppen úgy, mint azelső víg-színházi siker alkalmával, desötét, dús haja ekkorra márgalambfehérré őszült.

Fiatal korában a bemutatót követő reg-gel az összes kritikát elolvasta. Későbbettől a szokásától megvált, de mint rende-zőnek sem kellett volna szégyenkeznie.Bónyi Adorján például ezt írta a Já ték akastélyban rendezőjéről: „Ahogyan ezt adarabot előadásra megérlelte, az ismét arendezés művészetének teljessége. Ez arendezés még a gesztusok és lépéseklegkisebbjének is csodálatosan pontosmegmértségéig hat. Ez maga a tökéleteselőadás." Kárpáti Aurél nem tudja kritiká-jában a már felhalmozott dicséreteket fo-kozni, csak ennyit ír: ,, ... a darabot MolnárFerenc rendezte; ez a megállapítás többetmond minden dicséretnél."

S a pesti siker kétségtelenül legbizto-sabb jeleként, a Színházi Életben egy viccis olvasható. A Játéka kastélyban bemu-tatója után egy fiatalember gratulál Mol-nárnak: Kedves Mester, ön nemcsak alegjobb drámaíró, hanem a legjobb ren-dező is! Kérem, tanítson meg engem isrendezni. Elsején nekem is rendeznemkell - az adósságaimat.

A miskolci színtársulatHódmezővásárhelyen a nyári állomásonmutatkozott be. A nagy pillanat, amikorvégre színpadon léphetek fel teljeselőadásban, mert addig a vizsgákon csakjeleneteket játszhattam, nemsokára bekö-vetkezett. Sebestyén bemutatta a Meddigfogsz szeretni? című pesti sikerdarabot,és rám osztotta Titkos Ilona szerepét. Saj-nos, a darabot láttam Pesten. Titkos Ilonatúlságosan hatott rám, és mit tagadjuk -magunk között bevallhatjuk -, lemásoltamőt. Amíg játszottam, éreztem, hogy csupahamis hangot fogok. Igen ám, de aszínészi magatartást nem lehet visszacsi-nálni. Ha már rosszul kezdte az ember,úgy is kell folytatni. Mert különben inga-dozni kezd a talaj és borzasztó dolgokkövetkeznek.

Egész Szeged kivonult Vásárhelyre,megnézni a Mezey Pali leányát, aki - úgylátszik - Bajor Gizi babérjaira tör. Renge-teg virágot hoztak azzal az utasítással,hogy a második felvonás után vigyék fel aszínpadra. Botrányosan játszottam, azegész előadás kínosan hatott. Mindnyá-jan tudtuk, hogy baj van, még a függöny isszégyellte magát, a jegyszedőnők bizal-masan megsúgták a nézőknek, hogy ezcsak olyan kísérleti előadás, bele kell jön-ni, később minden szép lesz. Feszengése-met és egészen kínos helyzetemet mégnövelte, hogy partnernőm azelőtt moz-gásművésznő volt, a fele haja sárga volt, afele barna, és ritmikus mozgási hajlamá-ról, úgy látszik, nem tudott leszokni, mertkígyózva vonaglott a színpadon, és a kö-zönség röhögött, rémes volt...

A derék és a művészetért elégő Sebes-tyén Misi feldúltan járt a színház előtt,néha beszaladt a kiskapun, ordított egyetés visszament. A szegediek csokrait éskosarait pedig nem engedte kihozni aszínpadra.

Így mutatkoztam be a nagyérdeműpublikumnak Hódmezővásárhelyen elsőszerepemben.

Az, hogy nem tapsoltak, sőt egy kicsit ki ismosolyogtak, talán nem is fájt annyira,mint inkább az, hogy amikor a tükörbenéztem, elpirultam.

Mezey Mária

A bukás a lelkiismeretemnek fájt. Aznem lehet, hogy Mezey Mária, aki, mertapuka úgy akarta, jeles tanuló volt, aki,mert elhatározta, húsz kilót fogyott, netudjon megbirkózni egy olyan szimpla-fe-lületes szereppel, amilyent a Meddigfogsz szere tn i? -ben játszott.

És az ifjú művésznő, aki tehetségesnekérezte magát, csak úgy gondolta, hogyvalami hiba történt, amit ki lehet javítani,leste a direktor arcát, és próbált olvasnibelőle.

Vajon az igazgató úr elvesztette a hitét?Gondolja-e még, hogy új tagjából tehet-séges hősnő lesz?

De a direktor arcáról nem lehetett sem-mit leolvasni.

Amikor a társulat visszament Miskolc-ra, az Azrában Habab szerepét -kaptam,szépen megcsináltam, nagyon tetszet-tem, és a csorbát kiköszörültem.

Budapest, 1941. Részlet

M E Z E Y M Á R I A

,,KÖSZÖNTÜNK, SZÍNHAZ, SZÉP TÜNDÉRVILÁG!"

KIÁLLÍTÁSOK A SZÍNÉSZMÚZEUMBAN

A magyar hivatásos színjátszás kétszázéves évfordulójára ismét megnyílik a BajorGizi Színészmúzeum. A két év utánújjászülető múzeumról, a tervezettkiállításokról Soóky Andreától, a MagyarSzínházi Intézet megbízott igazgatójátólkértünk tájékoztatást. Annak idején különböző szóbeszédek

keringtek a színészmúzeum bezárásánakokairól. Idézzük fel röviden ezeket a körül-ményeket s az azóta eltelt történéseket. 1988 májusában kényszerültünk fel-

függeszteni a Bajor Gizi Színészmúzeumműködését. Már azelőtt is tudtuk, hogy azépület műszaki állapota igen rossz, amiérthető, hiszen a házat eredetileg nemmúzeum céljára építették, nyitva tartásaalatt kétszer is-nem éppen szakszerűen-átalakították, s az évente több ezer láto-gató terhelését az épületszerkezet egyrekevésbé viselte el. Amikor a felkért szakér-tők kimutatták, hogy az épület életveszé-lyes, nem lehetett tovább várni, be kellett amúzeumot zárni. Azonnal megrendeltük arekonstrukciót. Hazai viszonyainkhozképest példátlanul gyorsan haladta munka,s így ez év június 30-án megtörtént aműszaki átvétel.

Az épület rekonstrukciójával párhuza-mosan a berendezések, a kiállítások felújí-tását is el kellett végezni. Ez hatalmasmunka volt. Gobbi Hilda nagy ügyszere-tettel és ügybuzgalommal alakította, bő-vítette a kiállítás anyagát, de nem lévén amuzeológia szakembere, érthetően nem

Schódelné Erkel Ferenc Báthory Máriájánakcímszerepében

fordított kellő figyelmet a műtárgyakmúzeumi szempontok szerintigondozására.

Első lépésként minden tárgyat, emléketleltárba kellett venni - hisz leltár addignem volt --„ tisztázni kellett a több ezerműtárgy tulajdonjogát. Csaknem száz tu-lajdonost kerestünk meg, hogy nyilatkoz-zanak: a múzeumban lévő tárgyaikat to-vábbra is hajlandók-e a gyűjtemény célja-ira átengedni, s ha igen, milyen formában(például odaajándékozzák vagy letétbehelyezik stb.. Csupán néhányan kértékvissza relikviáikat.

A jogi szempontból tisztázott sorsú tár

Szerdahelyi Kálmán Kassai Vidor olajképén

(1859)

gyak jó részét restaurálni kellett, merttöbbségük állapota igencsak leromlott.Ehhez a munkához az előzetesen becsültösszeg többszörösére volt szükség.- Az épület tehát elkészült, a műtárgya-kat is restaurálták, így nincs akadályaannak, hogy megnyíljék a múzeum. Mitláthat október 25-től, az ünnepi megemlé-kezésekkel egy időben zajló megnyitóutána látogató?

-Az épület alapterülete elég nagy, a

SZÍNÉSZMÚZEUM

Gobbi Hilda mint Ljubov Jarovajaa Nemzeti Színház 1950-es előadásában

rekonstrukció pedig igen kiterjedt, ezértaz egész állandó kiállítást nem tudjukegyszerre átadni a közönségnek. Az kétütemben történik majd: a mostani részle-ges nyitást követően 1991 őszén lesz lát-ható a teljes anyag.

Most az állandó kiállításból négy szobátállítottunk helyre: Jászai Mari, MárkusEmília és Bajor Gizi emlékszobáit, vala-mint újdonságként a múzeumot létrehozóGobbi Hildáét. Ez utóbbinak a berendezé-sét, emléktárgyait az elhunyt művésznőhagyatékát gondozó, s azóta sajnos szin-tén eltávozott Galgóczi Erzsébet ajándé-kozta a múzeumnak.

Az ideiglenesen rendelkezésünkre állóemeleti traktusban rendezzük meg a ma-gyar hivatásos színjátszás kétszáz évesévfordulójára készült időszaki kiállításun-kat. Eredetileg nagyobb terjedelmű kiállí-tást terveztünk, amelyen az összes, szín-házi emlékekkel is rendelkező közgyűjte-mény részt vesz, s amelynek helyszíne aBudapesti Történeti Múzeum lett volna.De hiába készült el 1989 őszére a részletesforgatókönyv, az illetékesek idén tavaszrahalasztották a döntést, így kifutottunk azidőből, s most egy szerényebb, inkább aszínészekre koncentráló kiállítással emlé-kezünk meg a nevezetes évfordulóról.Ezúttal öt-hat közgyűjtemény - zömmel

Barna Elek rajza Jávor Pálról, Dajka Margitrólés Kiss Ferencről, az 1936-os János vitéz fősze-replőiről

persze az Országos Színháztörténeti Mú-zeum -válogatott anyaga tekinthető meg,előre láthatóan január végéig.

Már dolgozunk a kibővített kiállítás elő-készítésén is, de tudomásul kell venni,hogy lehetőségeink végesek, a viszonylagnagy villában is a rendkívül gazdaganyagnak csupán töredékét állíthatjuk ki.

Két termet okvetlenül fenntartunk majdaz időszaki kiállításoknak. Évfordulókhoz,személyiségekhez kötődő kiállításokatszeretnénk itt tartani, továbbá például szí-nészek képzőművészeti alkotásaiból, dísz-let- és jelmeztervekből, hagyatékokból(például Rátkai Mártonéból) tervezünk be-mutatókat.

- A múzeum tehát máris betelt.- Igen. S ezen az ünnepi évfordulón is el

kell mondani, hogy annak a színháztörté-neti kiállításnak, amelyet már nagyon ré-gen tervezünk, s amelyre a magyar szín-játszásnak a nemzet életében betöltöttrendkívül jelentős szerepe alapján elen-gedhetetlenül szükség lenne, nincs hajlé-ka. Ezt a kiállítást hajdan abba a Krisztinakörúti épületbe álmodták meg (egy részeannak idején meg is valósult), amelyben aMagyar Színházi Intézet is található -egyéb intézménnyel társbérletben. Amegoldás legfőbb kulcsa: a teljes épületeta magyar színházművészet otthonává kelltenni.

N. I.

JEGYZŐKÖNYV ANNO 1952EGY REFERÁTUM VITÁJA

Színház- és Filmművészeti Szövet-ség konferenciáit az ötvenes évekelején rendszeresen megelőzte areferátum vitája. Az itt közöltdokumentum részlet abból a

terjedelmes jegyzőkönyvből, amely „aSzínházi Konferencia referátuma elvibizottságának" 1952. december 7-én tartottüléséről készült. A résztvevők: SzilágyiBea, a szövetség ügyvezető főtitkára,Gábor Miklós, Gellért Endre, Horvai István,Kende István, a Nép-művelési MinisztériumSzínházi Főosztályának vezetője, LadányiFerenc, Major Tamás és Rohonyi Katalin,a pártközpont Kulturális Osztályánakszínházi előadója. Az ülés témája: vitaGábor Miklós referátumáról.

SZILÁGYI BEA elnök: Gábor elvtárs re-ferátuma felett a vitát megnyitom. Kéremaz elvtársakat, hogy ha kérdésük van,mondják el. Előbb azonban Gábor elvtárskíván szólni.

GÁBOR MIKLÓS: Mindenekelőtt aztszeretném megmondani, hogy 6 órakor elkell mennem, mert előadásom van. Areferátumon részben az előzetes beszél-getések alapján, részben önkritika alapjánmár javítottam. (...)

MAJOR TAMÁS: Azt hiszem, az anyagotnégy részre kellene bontanunk. Megkellene néznünk, hogy valóban és lénye-gesen, elég harcosan veti-e fel a beszá-moló a szóban lévő kérdéseket. (...)

Feltétlenül a drámánál kell kezdenünk.Vajon elég helyesen fejezi-e ki állapotun-kat a drámai rész? Azt hiszem, ez a részbővítésre, helyesebben elmélyítésre szo-rulna. Gondolok arra, hogy a tématerv-nek,amelyet a beszámoló szinte csak említ, mia világnézeti alapja, s hogyan fér ez összea színház világnézeti alapjával abban afogalmazásban, ahogyan Révai elvtárskifejezte, hogy Görbe ne csak szerepénekvégső céljára gondoljon játék közben,hanem arra is, hogy mit használ vele aszocializmus építésének. Azt hiszem, ez alényeg, és ez ide tartozik. Hogy Gerőelvtárs most mondta el beszédét, ez arramutat, hogy egy sereg olyan problémavan, ahol a művészetnek, a színház-nak isazonnal érzékenyen reagálnia, segíteniekell, és ez az alapja a tématervnek. Ezt énbővebben fejteném ki. A beszámolóbanbenne van, de nem a megfelelő súllyal.Egyszerűen szolgálni akarjuk azosztályharcot, amely olyan éles, mintamilyen éles. (...1

Szeretnék elmondani néhány olyan dol-got, amire az utolsó héten jöttem rá, ami

Szovjet vendég a Színház- és FilmművészetiSzövetségben (Gábor Miklós, Szilágyi Bea,Gellért Endre, Simon Zsuzsa és Grigorij Bjelov)

engem bánt, és amit fő problémának tar-tok.

Sokkal nagyobb az ellenállás a pár-tosságal szemben, mint ahogyan ez abeszámolóból kitűnik. Hat órán át beszél-tem például Rajczyval, aki azt mondta,hogy itt már meg lehet őrülni, mert atehetséget elnyomják, a próba nem más,mint ideológiai fejtegetések tömege, il-letve ideológiai és Sztanyiszlavszkij-fejte-getések tömege, ami lényegileg egy. Ez isbenne van a referátumban, de szerintemszétfolyik. Ezt is tömörebbé és mélyebbékellene tenni. (...)

Mélyebben kellene elemezni Szendrődolgát. A beszámoló megemlíti, Szendrőazzal vádolja Ilosvayt, hogy naturalistahelyenként, mi pedig azzal vádoljukSzendrőt, hogy naturalista végig. De talánmélyebben kellene kifejteni ennek a világ-nézeti alapját is. Szerintem Szendrő ellenélesebben lehetne fellépni. Persze nemszavakban kell az élességnek jelentkeznie,hanem élesen kellene neki megmutatni,hogy ez honnan ered.

LADÁNYI FERENC: Pedig ez a legéle-sebb példák egyike.

MAJOR: De nincs eléggé kifejtve, hogyhonnan jön ez a felületesség. Ez a Szendrőgyanakvó ember, vigyáz arra, hogy ittelhanyagolják a pártosságot, vannakamolyan jobboldali színházak - például aNemzeti Színház meg a Madách Színház

-, és majd ő megmutatja! Mi ennek alényege? Ilyesmi volta Szovjetunióban is.Ennek nagyon mély eszmei tartalma van.

Az etika kérdésénél helyesnek tartom akiegészítést. Egészen biztos, hogy színé-szeinkre tipikus az önteltség, de én ezzeltöbbet foglalkoznék.

Itt a Kossuth-díj-várók tömege sértő-

Demeter Hédi, Rajczy Lajos és Rátkai Márton aCivilizátor című Madách-darabban (1945)

A

dötten szaladgál. Ajándékokat, jelvénye-ket, meg ilyeneket adnak nekünk, és azthiszik, hogy eljutottak nem tudom hova.Révai elvtárs azt mondta nekünk a meg-beszélésen, hogy erről bővebben beszél-jünk. Én ezt belevenném, mert ez olyankérdés, amire vita is jön. Különben is attólfélek, hogy az egész előadásban kevésvitaalkalom van. A hiúság, önteltség kér-désénél is vita lesz, s annál is, hogy aszínészet különleges dolog, nem éli át atársadalom nehéz harcait. Gobbi Hilda pél-dául bőségesen kifejtette, hogy nekemnincs szívem azért, mert december 24-énjátszunk.

ROHONYI KATALIN: Agitál 24-e ellen?MAJOR: Most már nem, de kezdett. Én

azt mondtam, hogy neki nincs szíve, mertnem akar ajándékot adni azoknak, akikszínházba akarnak menni, s akik számáraaz előadás a mi karácsonyi ajándékunk...Ami a kitüntetéseket illeti, ezt úgy veszik,mintha a legtermészetesebb dolog volna.

SZILÁGYI: Eiben István például a Nép-köztársaság Érdemrendet plecsninek ne-vezi.

MAJOR: Révai elvtárs beszélt a művé-szek vívódásáról, álproblémákkal valófoglalkozásáról. Erről is beszélni kell areferátumban, vagyis arról, hogy a régiharca az újjal magában színészben milyennagy konfliktusok árán zajlik le. Sokanunják az eszmei tartalmat és Sztanyisz-lavszkijt. A helyzet nem annyira rózsás,mint ahogy a referátum feltünteti, mindenfejlődés ellenére sem.

Persze nagyon nehéz dolog mindenrőlbeszélni, ha Gábor elvtárs csak 6-ig ér rá.

GÁBOR: Ti maradjatok itt, s én majdmegkapom a jegyzőkönyvet.

MAJOR: Tudniillik túl gyors váltásokvannak a referátumban és rengetegvisszatérés. Ezt szerkezetileg konkréttanácsokkal kellene kijavítani. Elsősorbankissé gyorsabb a váltás a dráma kérdésé-nél. Én azt hiszem, hogy például a „köte-lező irodalom" nem jó kifejezés. Mi ezthasználjuk egymás között, s meg is értjük,de - mint Ladányi elvtárs mondta - aközönség nagy része nem érti meg.

GÁBOR: Ezt nem értik meg? Hiszenkötelező irodalom a középiskolában is van.

MAJOR: Azt hiszem, az ösztönösségfogalmát is helyesebben kell megmagya-rázni. Itt azt mondod, hogy színészeinknagy része már nem ösztönös. Utána megarról beszélsz, hogy hogyan kell a Szta-nyiszlavszkij-rendszert alkalmazni, s ezt kiis fejted. Először az ösztönösség fogalmát

Ferrari Violetta és Gábor Miklós az Ármány ésszerelemben (1950)

felveted egy mondatban, ez azután elke-nődik, s aztán azt mondod, hogy színésze-ink egy része már nem ösztönös. A végénpedig helyesen mondod, hogy márfejlődnek. Innen húzni lehetne.

Bővebben lehetne elemezni viszont Ju-hász hibájának az ideológiai vonatkozá-sát. Ez ott találkozik, amibe belekezdtél,ahol Révai elvtárs beszél az elvont huma-nizmusról és az osztályharcról.

Azt hiszem, igazad van akkor, amikorazt mondod, hogy nem az a rendezéslényege, hogy a rendező megmondja adolgot, s utána ráereszti a színészt a szín-padra: gyerünk játszani!

HORVAI ISTVÁN: Arról van szó, hogy arendező szemináriumot tart, de nem őmondja, hogy gyerünk játszani, hanem micsináljuk meg a színész helyett.

GÁBOR: Sőt én azt mondom, hogy arendező elmondja a magáét, s a színészfelmegy és játszik, amit akar.

MAJOR: En azt szeretném elérni, hogyátbeszéljünk valamit, s azt mondjuk aszínésznek: most tessék játszani. Ez azelőttünk álló legkomolyabb feladat, de

ennél a fogalmazásnál ezt félreértik. (...)KENDE ISTVÁN A referátumot nagy-

ban-egészében jónak tartom, de azt hi-szem, van azért még jó néhány változtatnivaló rajta, de mégse legyen hosszabb,hanem inkább rövidebb. 1 . . .)

Hiba, hogy a drámával foglalkozó részkülön bevezető, amelynek aztán semmiköze a többihöz. Jön utána egy csomóprobléma, a rendezői, színészi stb. kérdé-sek, de úgy, mintha dráma nem is lenne avilágon. Vissza sem tér arra sehol, hogy azalakítás, az átélés, a hős alakítása stb.nemcsak kapcsolatban van azzal, hanemazon áll vagy bukik, hogy milyen a dráma.Ez tehát egy előre tett függelék, amelynem kapcsolódik szervesen az egészhez, srészben ez az oka annak, hogy a drámávalkapcsolatos rész rendkívül gyenge. így aszínjátszás és a rendezés kérdése - s ez azalapvető hiányosság - elszakad a drámá-tól, és általánossá válik az, amit Gáborelvtárs arról mond, hogy az eszmei mon-danivalót kell tolmácsolni. Példáiban sema dráma eszmei mondanivalójára hivat-kozik, nem ahhoz kapcsolódik, hogy mitmondott az író, miért kell a színésznek eztvagy azt így vagy úgy mutatnia. Emellett-s ez kissé talán előnye, de szerintem főleghátránya - kicsit túlzottan a színész sze-

Urbán Ernő Tűzkeresztség (1951) (OlthyMagda, Bessenyei Ferenc és Mészáros Ági)

mével nézi ez a rész a dráma kérdését.Pedig Gábor elvtársnak az a feladata,hogy a magyar népi demokrácia szemé-vel nézzen, és bizonyos fokig általánosértékelést adjon a magyar drámáról, adrámáról általában és a műsorpolitikáról.

Ezzel kapcsolatos az is, amit- most márközelebb megyek a referátum főtémájá-hoz - Gábor elvtárs mond például a ren-dező és az író vagy a színész és az íróviszonyáról. Itt sem eléggé a mondani-való szempontjából nézi a kérdést. Arendező és író, a színész és író jóegyüttműködése valóban hallatlanul fon-tos, és helyes is, hogy Gábor elvtárs ilyenfontosságot tulajdonít ennek a kérdésnek.De kissé öncélúan kezeli a problémát.Úgy, hogy helyes, hogy jóban vannak,helyes, hogy lllyés megtanulja Sztanyisz-lavszkijt és-a konkrétpéldáknál maradva -Gellért megtanulja 1848-at. A cél azon-ban nem ez, hanem az - és ebből aszempontból kell megvizsgálni ezt a ba-rátságot, amikor nem Gellért és lllyés,hanem az író és a rendező barátságára

gondolok --, hogy a magyar művészetpártos mondanivalója szempontjából elő-reviszi-e ügyünket vagy sem. Zárójelbenmegjegyezve, azt hiszem, ha így nézzük akérdést, akkor már sokkal rosszabb képetkapunk, mert nem tudom például, hogyGellért elvtárs- akinek Illyéssel való barát-ságát nagyon sokra becsülöm - tett-evalamit azért, hogy lllyés Gyulát mai témafelé vigye, pedig ez lenne a helyes ba-rátság.

MAJOR: Tett.KENDE: Ha tett, akkor beszéljünk erről,

mert ez sokkal pozitívabb valami, mint az,hogy lllyés Gyula Sztanyiszlavszkij-köny-vet lopott el, mert nem ebben látom abarátság fő célját. (...)

A következő probléma a Párt segítsége.Gábor elvtárs elmondja, hogy DajkaMargit kapott egy kosár narancsot.Ahogyan Rohonyi elvtársnő felvetette, amúltkor még csak egy narancsról voltszó. Lényegileg mindegy, hogy egy darabvagy egy kosár narancsot kapott-e, alényeg az, hogy ez egy színes, kedvesdolog, s ezt megint nem azért vetem fel,hogy ezt a részt hagyjuk ki. Hagyjukbenne, de nem úgy, mintha ez lenne aPárt segítsége. A múltkor ez stilárisan ígyjött ki, most már stilárisan nem így jön ki.A Párt segítsége

azonban a színház területén minden-esetre utolsósorban az a kosár narancs,amit Dajka Margit kapott. Helyes, hogy ezbenne van, hiszen mutatja a szeretetet aPárt vezetői részéről a színház területefelé. Én azonban azt hiszem, hogy a Pártés a színházi terület kapcsolata szempont-jából bővebben kellene erről a kérdésrőlbeszélnünk.(...)

Révai elvtárs például a Tűzkeresztség-ben sokat adott a kritikájával. Rákosi elv-társ A harag napjában ugyancsak sokatadott azzal a néhány megjegyzésével. ARévalj-beszédből megtudjuk, hogy Rá-kosielvtárs, akár Révai elvtárson keresztül,akár máshol, a színészeink alakításához isrengeteg segítséget ad. Az a segítség is,amelyet az Erkel dramaturgiájának vagy aDalolva szép az élet esetében adott, azegész területre adott segítség, és sokkaltöbb, mint az a narancs, amelyet -hangsúlyozom - hagyjunk benne, de ez neszűküljön oda, hogy ez a párt közvetlen,konkrét segítsége.

Mellesleg jegyzem meg, nem azért,mintha a Népművelési Minisztérium sze-repét is ki kellene hozni, de a NépművelésiMinisztérium megalakítása szintén a pártsegítsége, mert a Népművelési Miniszté-rium azért jött létre, hogy a párt politikájátalkalmazza a színházakban. (...1

HORVAI ISTVÁN: Két igen fontos kér-déssel szeretném bővíteni a referátumot. Areferátum nem tesz említést a vidékiszínjátszásról, mintha ilyen nem is lenne.Nem azt mondom, hogy elemeznünk kell avidéki színjátszást, de nem tüntethetjük fela helyzetet úgy, mintha csak négy színházvolna, s azok közül kettő jó, kettő rossz. Azegyik oldalon a Nemzeti Színház és aMadách Színház, a másik oldalon aNéphadsereg Színháza és az Ifjúsági Szín-ház.

A másik az ifjúságnak, annak a nemze-déknek a kérdése, amelyet fel kell nevel-nünk, hogy jó színész legyen, olyan, aki aSztanyiszlavszkij-módszerrel dolgozik. Ezaz etika és a módszer kérdésével kapcso-latos. De el kellene mondani azt is, hogymi az ifjúság állásfoglalása, hogyan he-lyezkedett el a színházakban, hogyan von-zódik a Sztanyiszlavszkij-módszerhez, mi-lyen a helyzete és hogyan fejlődik. Rop-pant fontos kérdésnek tartom ezt, mert hakell is figyelemmel kísérnünk az öregeket,a nagyokat, a rehabilitáltakat - gondolok ittUrayra, Ajtayra, a jövő mégiscsak azifjúságé. Ha már Urayt és Ajtayt nem isfogjuk teljes egészében átnevelni arra,hogy úgy alkossanak, ahogyan kell, ők a

maguk módján fognak mindig közeledni,de kövessük Sztanyiszlavszkij példáját, akia középkorú és fiatal színészekből gyűjtöttmaga köré egy művészi magot, ésstúdiójában következetesen vitte végigőket a fejlődés céljához. Természetesenvigyázni kell arra, nehogy a beszámolószembeállítsa egymással az ifjúságot és abeért színészeket. (...)

GELLÉRT ENDRE: Nekem tetszett a re-ferátum, különösen az első részleteiben.Bizonyos aránytalanságot azonban én isérzek. Vannak olyan részletek, amelyeketegyszeri hallásra nem érthetnek meg azok,akik most ismerkednek meg az elméletiproblémákkal, viszont azok számára, akikmár megismerkedtek vele, nem mondanakújat. Azt hiszem, hogy amit az átélésrőlmond a referátum, az háromszor-négyszeris visszatér.

GÁBOR: Ez nem véletlen.GELLÉRT: Egy helyen kellene lényegileg

tárgyalni, a többi helyen pedig csak utalnirá. így szerkezetileg is egységesebb lenne.A referátumban az a jó, amit példákonkeresztül mutat be. A színészek számáraígy érthető közvetlenül. Az általános elvijelentőségű dolgokat okvetlenül tárgyalnikell, de egy helyen, magként, ahonnankisugárzik mindazokra a dolgokra,amelyeket Gábor elvtárs felparcellázvaújból és újból előhoz. Van olyan veszélyeis a többszöri visszatérésnek, hogy olyankérdés, mint a színészi képzelőerő, fantá-zia, a referátumból majdnem teljesen ki-maradt. Azt mondhatnám, hogy a tehet-ség, a művészi alap az a mag, amelyről

Titkos Ilona és Bessenyei Ferenc Háy Gyula Erőcímű darabjában (1952)

Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919. Lenin szere-pében: Pásztor János (1952)

beszélni kell. Ha azt hangsúlyozod, hogyaz alkotó tehetség szabad kivirágzásának,kiterebélyesedésének mik a módjai, mód-szerben, világnézetben, hozzáállásban,etikában stb., akkor ennek a nevelő hatásasokkal nagyobb lesz. Nagyon jól tudjuk,hogy a színészi közvéleményben ezt szok-ták helytelenül szembeállítani: jó, jó, el-mondjátok a mesterségbeli részt, de holmarad a művészi rész? A Főiskoláról tu-dom ezt.

Okvetlenül hiánynak érzem, hogy a be-számoló nem országos viszonylatban tár-gyal kérdéseket. Hozzáteszem, hogy csakkét vagy három mondatot javaslok, deannak okvetlenül benne kell lennie. Belekell venni, hogy a múlttal összehasonlítvaországos viszonylatban milyen hatalmasszínvonal-emelkedés következett be. Afelszabadulás után csak a Nemzeti Szín-ház létezett, az államosítás után aztánfelzárkózott hozzá a többi fővárosi szín-ház, és a vidéki színházak is. Ma márnemcsak egy helyen vannak jó előadások,hanem jó előadások vannak Debrecenben

is, Miskolcon is. Ez pedig fontos egy olyanbeszámolóban, amely nemcsak a pestiszínházakra, hanem az egész országrapéldamutató, hiszen bizonyára el fogjákolvasni a vidéken azok is, akik nem lehet-nek jelen.

Ha mi a színháznál rá akarjuk nevelni aművészeket a feladatokra, akkor meg kellmondanunk, hogy a filmnél is rá kellnevelni a színészeket a nagy művészi fel-adatokra. Ez a rendszer tehát, hogy a filmfél- és egymondatos szerepekre vezetőszínészeket foglalkoztat, két szempontbólis hátrányos. Egyrészt akadályozza a szín-házak munkáját, s hogy milyen óriási mér-tékben, arról minden színház beszélhetne- majdnem a lehetetlenné tevésig, hiszenhetekkel kell a bemutatókat elhalasztani,másrészt pedig megakadályozza a káder-nevelést.

Szerkezetileg tehát a helyzet az, hogyvan most egy egészséges fa, amelynekvan törzse, vannak ágai - és van rajtaszerintem néhány vadhajtás, amit le lehetnyírni. A következő lépés tehát az lenne,hogy megkeressük a korcs ágakat,megállapítsuk, hol vannak az erősíteni, éshol a vágnivalók.

BOGÁCSI ERZSÉBET

„NEMKÍVÁNATOS" KRITIKA

Szikora János és Kovács Mária 1980-ban Győrött,Nádas Péter Takarításának próbáján (Törőcsik Julifelvétele)

Mindössze pár esztendeje voltam a pályán,amikor a színikritikusok díjának gondolatavalakinek az agyából kipattant. Mi tűrés-tagadás, nem tartottam nagyra egyik-másikkollégám munkálkodását, ezért kellemesenlepett meg, hogy évadról évadra aszavazatokból becsülettel vállalható közöslista kerekedett. Egyszóval, ha némelyikünkbotlott is ítéletében, mégis e szakma javárabillent a mérleg.

Hogy nem voltam elnéző, parányit sem,arról nemrégiben győződhettem meg, amikorkészülő könyvem számára közel-múltszínházi „rémtörténeteink" nyomát kutattam,s leltem fel az MSZMP KB Agitációs ésPropaganda Bizottságának- azóta talán„kiselejtezett" -dokumentumaiban. Lépten-nyomon belebotlottam ugyanis a színikritika„értékelésébe" is. Dehogy! Csakis azelmarasztalásába. Ma, amikor az újságíró-társadalmat hajlamosak megvádolni azzal,hogy kollaborált a hatalommal, álljon ittfehéren-feketén, milyen osztályzatokatkapott a pártállamtól a kritika.

zati felelősségét érvényesítve orientálja aszíníkritikát, hogy az nagyobb terjedelem-ben és alapossággal, az előzetes propa-ganda, fígyelemfelhivás eszközeivel is él-ve, hatékonyabban támogassa a szocia-lista realista törekvéseket. Adjon folyama-tos tájékoztatást, hogy mely színházi pro-dukciókkal szükséges elsősorban a széleshatósugarú fórumokon - rádió, televízió,napisajtó - foglalkozni. " Vagyis némelykulcsszavakat már alkalmazva - olyano-kat, mint: szocialista értéktámogatás,orientálás - ebben az évben egyelőrebeérik a kívánalmak hangsúlyozásával.

Esztendő múlva a hangnem már szigo-rodik. Mi több: érezhető a különbség azonkét tájékoztató jelentés között is, amely-nek mindegyike az 1979. augusztus 1-jeiagit-prop. bizottsági üléshez készült. Ajúniusi változat még „vállveregetéssel"kezd: ,,,A szinházi sajtó, a színikritika, aTelevízió és Rádió általában hitelesentudósítottak színházművészetünk hazaiés külföldi eseményeiről: rendszerintodaálltak a jó produkciók mellé, éselutasították a rossz, gyengeelőadásokat." Az ejnye-bejnye csakezután jön: „Ugyanakkor a szinházi kritikanem eléggé mély, nem eléggé filozófiaimegalapozottságú és igényű - mintha amarxista kritika értékorientációs szerepe,hatása csökkenne. " Hogy milyenesemények lappanganak a háttér-ben,arról a következők árulkodnak: ,,Színháziéletünk egyes neuralgikus pontjairól(Nemzeti Színház, Népszínház, Játékszín,jegyelosztás, színészfoglalkoztatás stb.)

Jelenet Kornis Mihály Halleluja című előadásá-ból (1981) (MTI-fotó)

Vizsgálódásaimat az 1978-as évvel, azúgynevezett: „színházi robbanás" évévelkezdtem, amikor is a legjobb vidéki társu-latok vezetői - Székely Gábor, ZsámbékiGábor, Ruszt József - a fővárosba érkez-tek, hogy felfrissítsék a színházi vérkerin-gést, megújítsák a Nemzeti Színházat, fú-zióval megalapítsák a Népszínházat. Ekkormár Pozsgay Imre a kulturális miniszter. É

s

még offenzívában volt -a miniszterelnök-helyettesi reprezentatív tisztség-benvárakozó - Aczél György művészetpolitikájaellen. Nem véletlen, hogy a kritikatevékenységét ekkor még csekély bírálatérte. Igazán szelíd az 1978. május 4-én keltminisztériumi tájékoztató jelentés, amelyszerint: „A szinikritikai tevékenységet bi-zonyos passzivitás jellemezte, s ez első-sorban az új magyar drámabemutatók, aszocialista eszmeiségű művek elnagyoltbírálatában jelentkezett." Valamivel nyo-matékosabban, ám még nyugodtan fogal-maz az agit-prop. bizottság 1978. június20-i üléséről - ahol, ugye, ott ült AczélGyörgy - készült jegyzőkönyv: „A TKKO(vagyis: Tudományos, Közoktatási és Kul-turális Osztály), valamint az Agit-Prop.Osztály nyújtson segítséget ahhoz, hogy asajtó színházkritikai munkásságábanjobban érvényesüljön a szocialista érték-támogatás. A Kulturális Minisztérium ága-

Miklósy György és Bárdy György A kétfejűfenevad című Weöres-darab vígszínházi pre-mierjén (1984)

olykor nem eléggé informáltan, demagógmódon és pletykaszinten nyilatkoztak. "Ezkorántsem a színháziak vélekedése lehe-tett, mert: „Színházművészeti életünk és aszínikritika között lassan javul a kapcsolat(erre mutatnak a szövetség vitái ésegyik-másik kritikus hangnemváltása is),de a fejlődési folyamat nem felel meg akívánalmaknak." És fölsejlenek azintézkedések: „Főszerkesztőiértekezleteinken, lap-értékelőmegbeszéléseken, a szerkesztőségekkelés egyes kritikusokkal való személyestalálkozásaink alkalmával többszörfoglalkoztunk a színikritika elvi ésgyakorlati kérdéseivel; a jövőben is az aszándékunk, hogy egy-egy konkrét téma,jelenség köré csoportosítva, határozottanés nyilvánosan (!) értékeljük színházi saj-tónk tevékenységét." Ezzel az irattalszemben, a júliusi, átdolgozott tájékoztatójelentés in medias res, sommáselmarasztalással kezd: „Mind az irányítás,mind a szellemi-művészeti élet joggallehet elégedetlen színházi kritikánkegészével" t!). Ezt csak cifrázza atovábbiakban: „A szín-házi kritikáktúlnyomó része az említettek(Gombrowicz, Mrožek) színházkritikai el-ismerése mellett elmulasztotta a művekvilágnézeti sugalmainak marxista elemzőbírálatát. Adós maradt a hazai realista,szocialista színházi törekvések elisme-

résével, illetve ezeket egyoldalúan, adramaturgiai vagy színreviteligyengeségeket hangsúlyozta,alkalmanként éppenséggel atársadalomkritkai erőteljesség hiányátrótta fel, vagy mérhetetlenül ledorongolóhangot ütött meg. A világnézetiigénytelenség, amellyel csak néhány or-gánum szállt szembe, nemcsak amarxista művészet-kritika erőtlenségérevall, ha-nem tükre a színházi életbizonyos körei-ben megmutatkozószemléleti bizonytalanságnak."

Mivel a színikritika csak nem „javul",azaz: „mind az értéktámogatás, mind azelvi, ideológiai, művészi elmarasztalás te-kintetében - esetenként következetlenül,rosszul foglalt állást", az Agitációs ésPropaganda Bizottság 1980. június 17-iüléséhez készült tájékoztató jelentés a mi-nisztériumi irányításra háruló „tartalmi,szervezeti feladatok" között első helyen -például a színházak rekonstrukciós prog-ramjának a takarékosság jegyében tör-ténő revízióját is megelőzve! -jelöl i megazt a teendőt, amelyet egy kézírásos fel-jegyzés szerint Aczél György „kritikábanrendteremtés" kifejezéssel határozottmeg. Tehát: „A színházművészeti közéletminisztériumi támogatása, befolyásolá-sa, a rendszeresen tartott minisztériumifőszerkesztői értekezletek, valamint aSzínházművészeti Szövetség KritikaiSzakosztályának és a Színház c. folyóirat-nak közvetlenebb orientálása révén, aszocialista, a realista magyar drámairoda-

lom és színházművészet kibontakoztatá-

sa, a nemkívánatos tendenciák elleni fel-lépés határozottabbá tétele, a színházmű-vészeti - avantgárd és konzervatív - szél-sőségek »lefaragása« érdekében."

Ennek az ülésnek a jegyzőkönyve pedigelőször fogalmazza meg nyíltan - 1978-ban még csupán utalás volt rá -, hogyankorlátoznák a hatását a „nemszeretem"produkcióknak, a szűkebb színházi nyilvá-nosságot a szűkebb sajtóbeli nyilvános-sággal társítva: „A stúdió-színházakkísérleteiről a szakmai sajtóban kelllefolytatni a vitát. A stúdió-előadásokáltalában ne kapjanak nagynyilvánosságot, a napisajtó, a rádió és atévé ne foglalkozzon velük. A sajtószínházi kritikusai kapjanak rend-szeressegítséget munkájukhoz. " Köszönjük, denem éltünk vele!

Bizony nem! Hogy mennyire nem, arrabizonyságul szolgálnak az 1981. esztendőanyagai, amelyek ekkor tetemesebbmennyiséget tesznek ki a műsortervezésirend megszigorítása miatt. Tehát a „két-lépcsős

"tervezés miatt ez évben kétszer

ül össze az agit-prop. bizottság, mégpedigáprilis 7-én és június 30-án, s mindkétüléséhez készült előterjesztés, nemkülön-ben jegyzőkönyv is. Az elejtett gondolatfonalát felvéve, lássuk először, mennyireállt ellen a nyilvánosságkorlátozás-törek-vésnek a kritika, a tavaszi tájékoztató je-lentés szerint: „A nyilvánosság szabályo-zás eszközeivel (mi kerül a nagyszínházba,kamaraszínházba, stúdióba) következete-sebben kell élnünk. A sajtó, a tévé, a rádióennek arányában előzetes információkalapján foglalkozzék bemutatókkal."Következésképp a jegyzőkönyvek meginta „rendszeres orientáció" szükségességétemlegetik. Ezekben a dokumentumokbanmeglehetősen árnyalt képet festenek akritikáról, azt lehet mondani szinte, hogymegkülönböztetett figyelemmel „tiszteltékmeg". A fent idézett előterjesztés fo-galmaz úgy, hogy: „Határozottan fel fo-gunk lépni az ellen a színikritikai szemléletellen, amelytől a gondolatilag problema-tikus mű, a kiábrándult, a szkeptikus, amorbid hangvétel hamar megkapja a kor-szerű jelzőt, s hogy a gondolati-eszme/-ideológiai aspektusú elemzés valamiféleelavult, lejárt és így mellőzhető gyakor-lat." Magyarán ez annyit tesz, hogy aszínikritika igenis tükrözte a társadalomrossz közérzetét, sőt: arra sem volt hajlan-dó, hogy írókat, műveket politikailag ma-rasztaljon el. Az említett két agit-prop.-ülés között, június 19-én volt egy olyanminiszterhelyettesi értekezlet is-gondol-

junk a „két urat szolgáló" Tóth Dezsőre -,amelynek emlékeztetőjéhez hozzájutottam.Itt kissé más szemszögből vázolják fel akritika magatartását. Mintha a színházaknevében szólnának - a meghívottak közöttjelen volt Kazimir Károly -, s pa-naszkodnának: „ A színházak - a megvál-tozott politikai-gazdasági közeg miatt -szintén nehéz helyzetben vannak, mivelsokkal jobban tarthatnak attól, hogy évad-juk szürke, unalmas lesz. Ehhez hozzátar-tozik a sajtó részéről időnként megnyilvá-nuló „eIIengőz": a kritika sokszor vitat-ható műveket dicsér, és eszmeileg korrektműveket húz le, ez elbizonytalanítja aszínházak vezetését." A nyári tájékoztatójelentés ismét a hatalom szemüvegén ke-resztül néz minket: „A színikritikával kap-csolatos alapvető gondjaink azonban nemváltoztak, sőt szaporodtak. A fő gondszemléleti jellegű, a produkciók gondolati-ideológiai elemzése, határozott minő-sítése változatlanul ritka. Több kritikusnálszinte gyakorlattá vált a polgári életfilozó-fiákat, az individuális magatartásformákathordozó művek preferálása. Nem ritka azolyan kritikus, aki a világos gondolati-érzelmi ívű produkciót eleve leegyszerűsí-tőnek ítéli, a zavarost és áttekinthetetlent,a szkeptikust és kiábrándítót, meghökken-tőt és sokkolót korszerűnek tartja." Éssegít is a jelentés abban, ki vegye magáraa szemrehányást: „A rádióval folyamato-san és jól, a televízióval már nehezebbensikerült egyeztetni a lépéseket. A legtöbbgondot változatlanul a napisajtó okozta...Az ágazati irányításnak növelni kell befo-lyását a nagyhatású... orientáló fórumok-ra, a rádióra, a televízióra, a sajtóra. A

televízió és a lapok egyes rovataivalmegfelelő munkakapcsolat építendő ki.Színikritikánk magatartásában, káder-helyzetben (!) érdemi javulás indítandóel". Vagyis az lebegett a fejünk felett, hogya legvásottabb kritikusokat „leváltják".

Ne feledjük, éppen a válságévad követ-kezik, amelyet az 1982. július 13-i agit-prop. bizottsági üléshez készült tájékoztatójelentés így summáz: „színházpolitikailagminta nemkívánatos társadalmi ésművészetszemléleti tendenciák vissza-szorításának, visszaszorulásának évadajellemezhető." S a nemkívánatos jelensé-gek felsorolásában expressis verbis isszerepelünk: ,,... mindezeknek a kritikaegy hányada részéről, mint korszerű tö-rekvéseknek a favorizálása, s a véleménytnem osztó színházak, művészek ésközönségrétegek lebecsülése,elmarasztalása."

S az úgynevezett „stabilizáló intézkedé-sek' sorát éppen „a Halleluját (KornisMihály művét) a legjobb magyar drámá-nak jelölő kritikusi díj leállítása" nyitjameg -- ismerjük a történetet! -, szinteelőrevetítve azokat az intézkedéseiket,amelyek kemény, adminisztratív módsze-rekkel „rendezték" többek között a győriKisfaludy Színház prózai tagozatának, aNemzeti Színháznak és a Népszínháznak asorsát. Tehát abban a belpolitikában isválságos 1982-es esztendőben járunk,amikor Pozsgay Imrének távoznia kellett aminiszteri székből, míg Aczél György visz-

.

szanyerte a Központi Bizottság ideológiaititkári stallumát. Így a nyári ülés jegyző-könyvének „aczélos" bírálatából kijut aszínikritikának is: ,,Számos káros törekvéshatását felerősítette az a tömegtájékozta-tási- mindenekelőtt színikritikai- gyakor-lat, amely nem a színházi élet jó irányújelenségei felé irányította a közvéleményérdeklődését, és megkülönböztetettfigyelmét a stúdió, tehát eleve szűk körretervezett és a kísérleti darabokra, illetveelőadásokra fordította. Mindez visz-szájára fordította a színházművészetrőlkialakított képet, hátrányos helyzetbehozta a művészetpolitikai törekvéseinketszolgáló bemutatókat, színházakat."Ceterum censeo: „hátrányos helyzetbehozta', nem pedig szolgálta. Megint csakóhajaként jelöltetik meg: ,,a színházi kriti-kában érvényesüljön a marxizmus hege-móniája. "

Gobbi Hilda és Varga Zoltán a Csirkefejben

(1986) (lklády László felvételei)

Elmúlt a krízis esztendeje, az Agitációsés Propaganda Bizottság 1983. június 28-iülésén már azt jegyzőkönyvezik: „A szín-házi életben évek óta tapasztalhatónegatív tendencia lefékeződött,mérséklődött." Következésképp szelídebbhúrokat pengetnek a kritikával szembenis, s az erre az alkalomra készülttájékoztató jelentés szerint: „A színikritika- legjobb teljesítményeiben legalábbis -elvszerűbbé vált, értékfelfogásatágasabb lett, ítéleteit ritkábbanbefolyásolták ízlésbeli elfogultságok."Hogy e „legjobb teljesítmények"kivételnek tekinthetők, arról tüsténtárulkodik, hogy az évad egyik ,ki-emeltfeladata" ezúttal is „a sajtó és atömegkommunikációs intézmények meg-felelő orientálása, az együttműködésannak érdekében, hogy a közönségreális képet kapjon színházpolitikaicélkitűzéseink megvalósításáról..." Mitöbb: ami-kor 1983. augusztus 9-én azagit-prop. bizottság összeül, hogymegtárgyalja „a színházak államiirányítási rendjének továbbfejlesztését",sort kerítenek a témához lazán kötődőszínikritika taglalására is, méghozzászokatlan részletezéssel sorra véve azelőterjesztésben az egyes fórumokat: „A

Művelődési Minisztérium megvizsgálja aSzínház c. folyóirat, a Film, Színház,Muzsika c. hetilap tevékenységét és aszerkesztőségeket a színházpolitikai

célok közvetlenebb támogatására, a szín-házpolitikai célokat keresztező törekvésekkiküszöbölésére szorítja. A MűvelődésiMinisztériumban tartott főszerkesztői ér-tekezletek során nagyobb időközönként,de rendszeresen sort kerít a kulturálisfolyóiratok, valamint a központ/napilapokkulturális rovatai színházkritikáinak orien-táló minősítésére. A Művelődési Minisz-térium a Színházművészeti Szövetséggelegyetértésben hasonló irányú orientálótevékenységet fejt ki a Szövetség KritikusSzakosztályában. A Művelődési Miniszté-rium ágazati felelőssége alapján a Rádió-val és a Televízióval való együttműködésesorán kifejezésre juttatja színházpolitikaiálláspontját többek közt abban, hogymilyen színházi produkciók felvételét éssugárzását ajánlja; véleményezi enagyhatású fórumok színházkritikai, il-letve a színházi életet érintő propaganda-tevékenységét. Rendkívül fontos az érde-kelt megyékben a helyi sajtó színházpoliti-kai orientálása. Az utóbbi időben nem egyesetben volt tapasztalható, hogy a helyi

sajtó a központi irányítás elveivel ellenté-tes, vagy attól jelentősen eltérő meggon-dolások, vélekedések alapján nyilatkozott,minősített. A hely/sajtónak meg kell adniaminden magától értetődő ajánlást, jóértelemben vett propagandát színházaszámára; és a színházpolitikai elvekenalapuló kritikáival - akár honorálóan, akárelmarasztalóan - keII színházának tevé-kenységét támogatnia. Javasoljuk, hogy amegyei sajtó megfelelő formában tegyeközzé a színházzal kapcsolatos megyeipártbizottságok vb-üléseinek, illetve taná-csi vb-üléseinek állásfoglalásait."

Mintha rákaptak volna a személyeske

dés ízére. Még inkább „névre szóló" a kri-tika értékelése abban az előterjesztésben,amely az agit-prop. bizottság 1984. július10-i üléséhez készült: „A színházkritika -ahogyan a legutóbbi kritikusi díjak odaíté-lése; a tapasztaltabb, részben idősebbkritikusok (Nagy Péter, IIlés Jenő, FeketeSándor) gyakoribb szereplése, a Film,Színház, Muzsika újabban színvonalasszínikritikái jelzik - valamelyestkiegyensúlyozottabbá vált. Még mindigtöretlen azonban annak a kritikusimagatartásnak a jelenléte és hatása,amelyik a maga - színház és közönségkapcsolatára nem tekintő - értékítéleteit,színházművészeti ideálját egyoldalúan,más tendenciák ki-fejezett rovására ésagresszíven képviseli. (Különösensértőek, minősíthetetlen hangvételűekBányai Gábor, illetve lekezelőenfőlényeskedők Apáti Miklós kritikái.)Néhány kivételtől eltekintve még mindigjellemző az ideológiailag ellent-mondásosprodukciók szemléleti, világ-nézetielemzésének tudatos megkerülése, atényleges tartalomnak színházművészetimegközelítésekkel való elfedése (aWeöres-, a Görgey-, a Spiró-darab kap-csán); valamint a közönségben visszatet-szést keltő szélsőséges rendezői megol-dások elhallgatása vagy éppenséggelméltatása." Amint a legelső - lám! -,éppúgy a legutolsó agit-prop. bizottságidokumentum is elégedetlen „néhány ki-vételtől eltekintve" a kritikával.

Mondom: ez az utolsó dokumentum apártközpontból, mert ekkor tárgyalt megutoljára műsorterveket a bizottság, amelyezután színházi napirenddel már csakegyszer, „az ifjúsági zenés színház meg-alapítása" miatt ülésezett 1985 márciusá

ban. Ez az a tavasz, amikor ismétMSZMP-kongresszus van, s AczélGyörgy átadja helyét, ideológiai titkáritisztét Berecz Jánosnak. Az 1988. májusifordulatot hozó pártkongresszus messzevan még. Addig a politikai légkör párszormég változik, hol enyhébb, holnyomasztóbb. De a kurta poszt-Aczél-korszakban sem volt kedvenc a kritika - saz a folyóirat sem, amelynek lapjairafogalmaztam e sorokat. Még találtam egyiratot a Művelődési Minisztériumból, egytájékoztató jelentést 1986szeptemberéből: „A színházi szakma reá-l is önismeretének kialakításához, azegészséges színházi közélethez nélkülöz-hetetlen a színvonalas kritika, a szakszerűsajtó. Ugyanakkor a színházi terület ren-delkezik a legkevesebb sajtóorgánum-mal, kevés a jól felkészült, igényes kriti-kus. Egyetlen legszűkebb körnek szólószakmai lapja, a Színház válságos hely-zetbe jutott, s így egyre nagyobb tér jut afelületes, szakszerűtlen, olykor kifejezet-ten kártékony megnyilvánulásoknak,rosszízű pletykáknak. A szakmához ke-véssé értő, annak valódi gondjait alig-aligismerő szerkesztőségekben fokozottabb aveszély, miként ezt éppen a legfrissebbpéldák is igazolják (Alföld, Képes Hét)."Ekkoriban készültünk a szövetségi köz-gyűlésre-az írók is a magukéra -, zajlott aCsurka-ügy, a Csirkefej-huzavona. Mi,„kártékonyak" is hallottunk minderről -„rosszízű pletykákból. "Ennyi volt!

Nem kevés. Es nem is mendemonda -hanem tény: a pártállam utolsó évtizedealatt egyetlen dokumentum sem szüle-tett, amely a színikritikát a hatalom szö-vetségesének tartotta volna.

A színikritikusok díja 1989/90A legjobb új magyar dráma: EÖRSI ISTVÁN: AZ INTERJÚ

A legjobb előadás: CSEHOV: PLATONOV (Katona József Színház, rendezte: ASCHER TAMÁS)

A legjobb női alakítás: TAKÁCS KATALIN (Anna Karenina pályaudvar, Radnóti Miklós Színház)

A legjobb férfialakítás: GÁBOR MIKLÓS (Az interjú, Játékszín)

A legjobb női mellékszereplő : ESZENYI ENIKŐ (Koldusopera, Vígszínház) és TÖRŐCSIK MARI (Csoda, József Attila Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: -

A legjobb díszlet: ANTAL CSABA (Platonov, Katona József Színház)A legjobb jelmez: SZAKÁCS GYÖRGYI (több munkájáért)

Különdíj: RUSZT JÓZSEF és a FÜGGETLEN SZÍNPAD

No persze egyetlen évad végi dicsőség-tábla sem olyan, minta megelőzők; ennekaz évadnak mégis van egy páratlanmegkülönböztető jegye. A szezon apolitikában a rendszerváltás évada volt, bárezt egyelőre inkább csak az utókorszámára szögezzük le, mert amúgy sem adíjazás, sem az évad általános képe nemmutat váltásra utaló meghatározókat.Legföljebb egy-két aggasztó tünetrefigyelhetünk fel. A legjobbak között ezúttalnem szerepel vidéki színház és vidékiművész, s ez a tény - habár az „utánfutók"között már feltűnnek legjobb vidékiműhelyeink: Kaposvár, Szolnok,Nyíregyháza - figyel-meztetőn jelzi vidékiszínjátszásunk különösen súlyosveszélyeztetettségét.

Továbbá, a végeredményt ezúttal meg-lehetősen kevés: huszonkét kritikus sza-vazatából szűrhettük le. Ismerjük a szakmaambivalens viszonyát a színikritikához,mégis úgy érezzük: olyan gond csapódik ittle, amely a színház valamennyi gyakorló ésszemlélő hívét joggal nyomaszthatja.1981/82-ben például harminchét kollégavett részt a szavazáson - most közülükhuszonhárom hiányzik. Még tavaly isvoltunk szavazók huszonheten; közülükheten hallgattak el 1990-re. Mi történt? Vanfájdalmas, bár természetes fogyatkozás: acéhnek voltak halottai. Ugyancsak az életrendje, hogy ki nyugdíjba ment, ki szabadakaratából pályát módosított. Am sokanvannak a hiányzók között azok, akikneknem jut fórum; régi lapjuk megszűnt, avagyszínházi rovata szűkült be, vagy új laphozszegődtek, s az új orgánumok legföljebbcsak a gyors szenzáció, a röpke hír erejéighajlandók foglalkoznia színházzal. Kár.Nagy kár.

Lássuk immár magát a táblázatot, melya régről ismert és nézetünk szerint bevált,vagyis méltányos számlálási szempontokszerint állt össze.

A tavaly is győztes Eörsi lstván Az inter-júja mint az évad legjobb új magyar drá-mája hat szavazatot kapott; ehhez hozzá-gondolhatjuk még azt a voksot, amely akülöndíj-kategóriában esett rá, s talán mégazt is, amely írójának Antigoné-adaptációjátméltányolta. Megemlítendő itt, hogyelőfordult már: hasonló szavazatszámellenére sem adtuk ki e kategóriában a díjat-ám akkora szavazók nagyobb

fele ítélt úgy, hogy abban az évadban nemakadt jutalmazásra érdemes dráma, vagy-is, ahogy házi szóhasználattal mondtuk; alegtöbb szavazatot a „nulla-dráma" kapta.Ám ezúttal nyolcan húztak vízszintesvonalat a címszó után, ami ugyan tisztesszám, de a huszonkét szavazónak mégis-csak egy kisebb hányada. A második he-lyezett Schwajda György, Ballada a 301-es parcella bolondjáról című művével.

A legjobb előadás kategóriájában igentekintélyes a Platonov fölénye: tizennégyszavazatot kapott, tizenhat kritikustól (né-gyen fél szavazatot adtak rá). Melléjükhadd sorakozzék tiszteletbeli tizenhetedikszavazóként Renate Klett, a Theater heutekritikusa, aki ekképp támogatja meg dön-tésűnket: „ (...) Mint a Katona JózsefSzínház minden előadásában, most is le-nyűgöz az ensemble játék: a csodálatosszínészek, figurák és kapcsolatok gyen-géd és ötletes kiszínezése, a mód, aho-gyan pillantások és gesztusok; hangne-mek és feszültségek egymásból szület-nek, és egymást folytatják. Senki semtolakszik előtérbe; okosan és érzékenyenilleszkednek egy korszak, egy társadalomfixírképébe. Az előadás mesterműve arendezésnek és a színészetnek, s aztbizonyítja, hogy hagyomány ésradikalizmus nem feltétlenül egymástkizáró fogalmak."

A produkciót egyébként egy külföldikritikustestület is díjazta: a Francia Szín-házi és Zenekritikusok Szindikátusa tün-tette ki - a párizsi vendégjáték alapján, saz Übü király-lyal együtt-az évad legjobbidegen nyelvű előadásának díjával.

A Platonov után a legtöbb szavazatTaub János nemzeti színházi A vihar-rendezésére esett.

A legjobb női alakítás kategóriájában ötés fél szavazattal Takács Katalin vezet (ötszavazat fölött szoktuk kiadni az egyesdíjakat). Sikere annál megérdemeltebb-nek tetszik, mivel már az előző évadban iserős második volt Csákányi Eszter mögött.Közvetlenül követi őt Udvaros Dorottya,majd Básti Juli és Törőcsik Mari.

A férfi főszereplők mezőnyét nagy fö-lénnyel vezeti Gábor Miklós: kilenc ésöthatod szavazat esett rá. (A bizarrnaktetsző szám a feles és harmados szavaza-tok összeadásából született.) Mögötte a

tavalyi győztes Balkay Géza, majd BlaskóPéter következik.A nő/ mellékszereplő díján ketten osz-

toznak hét-hét szavazattal: Törőcsik Mariés a tavalyi győztes Eszenyi Enikő. Hagyo-mányunkhoz híven beszámítottuk afőszereplőként kapott szavazatokat is,hiszen a kollégák,, érzéki csalódása "nemvéletlen: két korosztály e két reprezentatívképviselője a mellékszerepből isfőszerepet csinál. A kategória másodikhelyezettje Kerekes Éva.Sajnos, akárcsak tavaly, idén sem sike-

rült kiadni a legjobb férfi mellékszereplődíját, ami kétféleképp nézhető: túl sok (hailyesmiből sok lehet) a kitűnő férfiszínész,illetve kevés a valóban elsöprő erejűteljesítmény. Mindenesetre itt volt legna-gyobb a szóródás: nem kevesebb minttizenhét művészünk kapott egész vagymegosztott szavazatot, közülük a legtöb-bet - hármat-hármat - Csákányi László,Jordán Tamás és Pusztaszeri Kornél.A legjobb díszlet terén ismét meggyőző

fölény: Antal Csaba Platonov-színpad-képe tizenegy kritikust bűvölt el. Ot szava-zattal második A vihar díszlete, illetvealkotója, Vayer Tamás.A legjobb jelmez díja már magától oda-

sétál Szakács Györgyihez: tizenöt és félszavazata a legtöbb, amit egy-egy kategó-riában a győztes elért. Ugyanakkor meg-jegyzendő: könnyen lehet, hogy ha Arettenetes anya szolnoki előadására töb-ben látogattak vagy látogathattak volna el,a verseny Németh Ilonával szorosabbanalakulna.A kűlöndíj értelmezése mindig is vitat-

ható, illetve roppant változatos volt. Mostis: többen egyáltalán nem szavaztak ekategóriában, a leadott szavazatok pedigtarkán oszlottak meg produkciók (ponto-sabban: különleges vállalkozások), zene-szerző, rendezők, színészek avagyrendező-színész párosok között. A díjathasonló okokból több alkalommal nem islehetett kiadni; annál komolyabb elisme-rés, hogy ez alkalommal sikerült: RusztJózsef kezdeményezése, a FüggetlenSzínpad s annak egyik vagy mindkét ed-digi produkciója hat szavazatot nyert. Há-rom szavazattal követi egy másik kollektívvállalkozás: a nyíregyházi Danton, GaálErzsébet és az együttes munkája.

• K R I T I K U S D Í J •

BARABÁS TAMÁSIgazság - Esti Hírlap

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Az interjúA legjobb előadás: Csehov: Platonov (Ka-tona József Színház, rendezte: AscherTamás)A legjobb női alakítás: Vári Éva (ShirleyValentine, Pécs) és Margittai Ági (ShirleyValentine, Dominó Színpad)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Azinterjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: EszenyiEnikő (Fekete Péter, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Puszta-szeri Kornél (Audiencia, Madách Színház)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Anti-goné, Várszínház; A vihar, Nemzeti Szín-ház; Anna Karenina pályaudvar,Radnóti Miklós Színház)Különdíj: Bálint András (Esti kérdés, Rad-nóti Miklós Színház)

Többnyire szerény a választék az elsőkategóriában. így volt ezúttal is, kettő

A legjobb új magyar dráma: Eörsi lstván: Azinterjú. Gábor Miklós, Básti Juli és Koltai Ró-bert a Játékszín előadásában (MTI-fotó)

közül (Schwajda György Csodája volt amásik) választottam Az interjú című gon-dolatgazdag színpadi munkát. A legjobbrendezést nehezebb volt kiválasztani,annyi ígéretes produkciót láttam: aKomám-asszony, hol a stukker?-t HusztiPétertől, az elbűvölően ötletgazdagFekete Pétert Marton Lászlótól, a remekAudienciát Balikó Tamástól, akövetkezetesen szellemes Utazás a Földkörül nyolczvan nap alattot MártonAndrástól, a Szemenszedett igazságotKolos Istvántól, a Csodát Garas Dezsőtől,a lenyűgözően szellemes és költői Avihart Taub Jánostól. Egyik jobb előadás,mint a másik, melyiket szeressem, amikormindegyik úgy tetszett? Az évad végénaztán jött a Platonov, egy fejjel az összestöbbi fölé emelkedett, és győzött(sokadszorra) Ascher Tamás.

A nőket kényeztette ez a szezon, amiritkaság. A Nemzetiből kinézett Esztergá-lyos Cecília régi sikerei színhelyén, a Thá-liában bizonyította be újra, milyen jó(egyre jobb) színésznő (Big Love). EszenyiEnikő már nem tud olyat lépni, hogy nearatna vele fergeteges sikert, a Vígszínházúj Ruttkaijává nőtte ki magát, két éveminden produkcióban, amelyben játszik,ő a legjobb. Psota régi fényében ragyo-gott (Roncsderby), Básti Juli tartja nívóját(Platonov), Udvaros régen a legeslegel-sők egyike és a szezonban sokműfajúsá-gával is elkápráztatott: palettáján a Lulumeg a Platonov mellett elfért - bűbájos

énekkel, tánccal - a tőle jelentőssé válóhabkönnyű Janika. Takács Kati (Anna Ka-renina pályaudvar) és Kováts Adél (Vőle-gény) is minden újabb szerepében egyretündöklőbb tehetséget mutat. Igazi kiug-rás volt Györgyi Anna föllépése az Üveg-cipőben. S végül azok, akik oly régenérdemelnek már kritikusi díjat, most meg-osztva kínálom nekik, ugyanabban a Shir-ley Valentine-szerepben, amit ketten két-féleképpen, de egyaránt nagyszerűen ját-szanak el: Vári Éva és Margittai Ági.

Nagyon tetszett nekem Gáspár Sándor(Csoda), Balkay Géza (Platonov), AvarIstván (Audiencia), Sinkó László (Lulu),Huszti Péter (Üvegcipő), Rudolf Péter (Asegéd, Fekete Péter), Harkányi Endre (Asegéd) és Bács Ferenc (Sok hűhó sem-miért) -, de hogy valaki hetvenen felül isilyen szenzációs legyen, s életének egyiklegjobb alakítását nyújtsa! Gábor Mik-lósra gondolok Az interjúban, nálam övé adíj.

Bevallom „manipulációmat": nőimellékszereplői díjazandónak írom beEsze-nyit azért, hogy Vári és Margittaidíjat kaphasson. Egyébként ebben akategóriában nem volt nagy tolongás.Feltétlenül feljegyzendők Béres Ilona(E/veszettparadicsom), Szegedi Erika(Boldogháza), Törőcsik Mari (Csoda) ésTábori Nóra (A segéd) epizódjai.

Legjobb férfi mellékszereplőként gon-doltam Blaskó Péterre (Platonov), KaszásGergőre (Lulu), Máté Gáborra (Lulu), aReviczky Gábor-Eperjes Károly-Bubik Ist-ván-trióra (A vihar) - és aztán PusztaszeriKornélt (Audiencia) írtam be a listára, afigura egészen különleges volta és remekmegoldása okán. (Bár ebben, gondolom,a rendező, Balikó Tamás is alaposan ben-ne van.) A legjobb, engem szinte lenyű-göző díszletet (Platonov) Antal Csaba, alegjobb jelmezeket (A vihar, Eörsi Antigo-néja és Anna Karenina pályaudvar)megint Szakács Györgyi tervezte. Valódiszínházi esttel ér fel Bálint András Estikérdés című Babits-műsora, különdíjra ja-vaslom.

Még valamit. Soha citromdíjat nem ad-tunk ki, ennek a gondolata sem merült felbennünk. Hét (vagy ízléstelensége, vagysemmitmondása, vagy egyéb ok miatt)elképesztően gyönge fővárosi előadástláttam az idén, kritikán alulit, nézhetetlent,tulajdonképpen bemutathatatlant. Mostmég nem írom le a nevüket, de nagyonaggódnék, ha ez a szám a jövőben növe-kednék.

• K R I T I K U S D Í J •

BARTA ANDRÁSMagyar Nemzet

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: Csehov: Platonov

(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás) és Shakespeare: A vihar (NemzetiSzínház, rendezte: Taub János)

A legjobb női alakítás: Udvaros Dorottya(Lulu, Katona József Színház)

A legjobb férfialakítás: Balkay Géza ésBlaskó Péter (Platonov, Katona JózsefSzínház)

A legjobb női mellékszereplő: KerekesÉva (A vihar, Nemzeti Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: BubikIstván, Reviczky Gábor, Eperjes Károly (Avihar, Nemzeti Színház)

A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)

A legjobb jelmez: Vágó Nelly (Platonov,Katona József Színház)

Különdíj: Eörsi István: Az interjú (Játék-szín)

BÉRCZES LÁSZLÓ Film,Színház, Muzsika

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: Csehov: Platonov

(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás)A legjobb női alakítás: Udvaros Dorottya

(Lulu, Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Balkay Géza

(Platonov, Katona József Színház) és Ko-vács Lajos (Kaspar, Miskolc)A legjobb női mellékszereplő: Kerekes

Éva (A vihar, Nemzeti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Blaskó

Péter (Platonov, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,

Katona József Színház)A legjobb jelmez: Németh Ilona (A ret-

tenetes anya, Szolnok)Különdíj: Márta István (a Peer Gynt, A

kaukázusi krétakör, A vihar, a Woyzeck ésa Platonov kísérőzenéjéért)

1. Úgy tűnik, hogy a fiókok nem őriznekfelfedezésre váró titkos remekműveket.Ezeket már vagy felfedezték, vagy leporo-lásukkor kiderült, hogy jobb lesz vissza-süllyeszteni őket a fiók mélyére, mertérvénytelenné váltak, mielőtt megszólal-hattak volna. A „szabad, új" világunkbanszületett drámák többnyire - korántsem

lebecsülendő - formai játékok, gyökérte-lenül lebegnek valóságunk felett, ami nemazért baj, mert a színpadon nemtalálkozunk „egy az egyben" hétköznapja-inkkal, hanem mert a talált formák esetle-gesek, kicserélhetőek - minthogy az alkotóíráskényszerén kívül nincs igazi moz-gatórugójuk.

2. Ilyenkor, évad végén divat szidni amagyar színházat. Panaszkodunk az egyrejobban terjedő kommerszre, a színtelen,szagtalan, arctalan előadásokra, a közép-szeri támogató, igénytelen színházi veze-tésre... Valóban, az idén is sok lenne apanaszkodnivaló. A fővárosban is, vidékenis a nagyüzem futószalagján készül aprodukciók többsége, alig-alig találkozha-tunk színházi műhely létezésére utalónyomokkal. A mindenkori kivétel, Kapos-vár elszomorítóan gyenge évadot zárt,döntési helyzetekben Szeged is, Kecske-mét is a megszokott rosszat választotta, jónéhány színház egyetlen kiemelkedő elő-adás nélkül zárta az évadot.Mindenképpen értékelendő azonban, hogySzolnok tartja évek óta jó színvonalát(pedig talán itt kockáztatnak a legtöbbet,hiszen Witkiewiczet, Bondot és új magyardrámákat játszanak), a Vígszínház is jó(de meg sem kockáztatja a jelest),Nyíregyhá-

A legjobb előadás: Csehov: Platonov (KatonaJózsef Színház). Rendezte: Ascher Tamás. Aképen: Máté Gábor, Blaskó Péter, Udvaros

zán az idén is szúlettek izgalmaselőadások (Rinocéroszok, Danton).

De bármennyire is hajlamosak vagyunka panaszkodásra, el kell ismernünk, hogya gyenge átlag fölött született néhánykiváló előadás. Mindenekelőtt az „új"Nemzeti két produkciójára (A vihar,rendező Taub János és A kaukázusikrétakör, rendező Csiszár Imre), aFüggetlen Szín-pad Romeo és Júliájára(rendező Ruszt József), a Katona SzínházLulu című előadására (rendező ÁcsJános) és a miskolci stúdióelőadásra(Kaspar, rendező Árkosi Árpád) gondolok.Ha nincs a Platonov, bármelyikük joggalpályázott volna a legjobb előadás címére.

Nem hiszem, hogy ebben a kategóriábannagy szóródás lenne a szavazatokban.Számomra a Platonov az utóbbi évtizedegyik legkiemelkedőbb produkciója. Adramatizálástól a zenéig, a díszlettől, ajelmeztől a színészi játékig elsőrangú tel-jesítményekkel találkozunk. Ascher ren-dezésének lényege a szimultán megjelenőszínpadi eszközök összhatása, a látszólagegymástól független apró történésekegymásba kapcsolódó, egymást indukálófolyamata, melyben minden szereplőcselekedete tudatos vagy öntudatlan re-akció, és újabb történéseket szándékosanvagy véletlenül elindító akció is egyben. Aszínház alapkérdései - kik, hol, mikor,miért teszik azt, amit tesznek - mindenpillanatban megválaszolhatóak, miköz-

• K R I T I K U S D Í J •

ben az előadás egyetlen ponton sem for-dítható le tőmondatos üzenetté. Aschercélja nem az, hogy leleplezze hőseit. Aművész kétségbeejtően tudathasadásospozíciójából egyszerre szánja és szemléliaz embert.

3. Udvaros Dorottya Luluja a tökéletesnőt mutatja fel. Ez persze korántsem ajóság, hanem a megfejthetetlen titokza-tosság, angyali és ördögi találkozása. Ma-gához szippant és eltaszít, befogad éskivet magából. Hozzábújsz, és menekülsztőle. Lulu egy személyben áldozat ésgyilkos, a ragadozó kíméletlenségévellecsap, majd elesetten, erőtlenül hull aföldre. Pályájának vonala nyilvánvaló ésmeg-másíthatatlan. De Udvaros úgy megyezen végig, mintha bármikor más is tör-ténhetne. Mintha minden csak rajta múl-na.

Kiválónak tartom még Lázár Katialakítását a kaposvári stúdió Petra vonKant-előadásában (rendező JordánTamás). A színésznő két világtalálkozásának mezsgyéjén egyensúlyoz:egyfelől a tőlünk független valóságos világ,másfelől az ennek nekifeszülőszándékaink, vágyaink, öncsalásaink,hazugságaink világa, melyekkelátvonszoljuk magunkat egyik napról amásikra.

4. Bármennyire is szerettem volna, nemtudtam dönteni. Balkay Géza és KovácsLajos alakítása azt az életveszélyesszínészi magatartást képviseli, amikorjátszó személy és szerep szinteteljességgel azonosul. Számukra a színpadés a színpadon kívüli világ határvonalaelmosódott, majdhogynem megszűnt.Hosszú távon így élni, színházat csinálnilehetetlen. De valószínűleg csak ígyérdemes.

Az évad legjobb alakításai közé tartozik:Gáspár Sándor a Csodában, CserhalmiGyörgy A kaukázusi krétakörben, KeresztesSándor a Rinocéroszokban, Mucsi Zoltán aBalhéban, Kézdy György a 301-esparcellában, Borbiczki Ferenc a PeerGyntben.

5. Az évad egyik nagy felfedezése szá-momra Kerekes Éva. Nyilvánvaló tehet-sége korábbi alakításaiban is érződött,mégis, most, A vihar Arieljeként láttamelőször igazán felszabadultnak és bátor-nak. Minden porcikájából, villanásából életsugárzik, nem véletlen, hogy a megfáradtProspero még bölcsességet is ettől asiheder szellemtől kölcsönöz-és megbo-csát az embereknek.

Ebben a kategóriában nyugodt lelkiis-merettel szavazhattam volna Bertalan Ágigörcsösen boldog és végérvényesen bol-

A legjobb női alakítás: Takács Katalin az AnnaKarenina pályaudvar című előadásban (Rad-nóti Színház) (MTI-fotó - llovszky Béla felvéte-lei)

dogtalan Grekovájára (Platonov), BástiJuli méltóságát őrző és mégis oly szeren-csétlen tábornoknéjára (Platonov), Spola-rics Andrea és Illés Edit madaraira (Arettenetes anya), Eszenyi Enikő fősze-repeket teremtő epizódalakításaira (Kol-dusopera, Fekete Péter) és az Állatfarmnéhány lakójára (Csákányi Eszter, MolnárPiroska)...

6. Vojnyickij szerepében Blaskó Pétera színészi mesterség sokak általelfeledett

(vagy meg sem tanult) alapvető szabá-lyára figyelmeztet: a színész feladata akapott szerep igazságának felmutatása.A hatás, a minősítés nem az ő dolga. Afelmutatott élet csak így lesz igazánkomikus vagy/és tragikus. Ez persze anehezebbik út, hiszen mi sem könnyebb,mint nevetségessé tenni Vojnyickijt, ezt aszerencsétlen embert, aki csak áll ütődöt-ten, és siránkozik, amikor felesége felszar-vazza. Blaskó azonban elfogadja és elfo-gadtatja Vojnyickijt, és eléri azt, hogynevetés közben önmagunkra is ismerünk.

Emlékezetes alakítást nyújt RuboldÖdön a Szerelemben (talán végre észre-veszik a rendezők, hogy nem kellene őt az

• K R I T I K U S D Í J •

A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós mint

Lukács György Az interjúban (MTI-fotó)

ügyeletes pozitív hős skatulyájába zárni),Gáspár Tibor A kaukázusi krétakörben,Gálffi László A földigiliszták életében,Paudits Béla a Gettóban, Máté Gábor ésKun Vilmos a Platonovban, Helyey Lászlóés Kulka János az Állatfarmban.

7. Antal Csaba tulajdonképpen nem amagyar színházi viszonyokban gondolko-dott, amikor elképzelte a Platonov díszle-tét. Kockázatot vállalt, a Katona JózsefSzínház erejét, technikai lehetőségeitmeghaladóan igényes tervet készített- ésnyert. Éppen ezért a díj bizonyos hányada-ő tudja, mennyi-valószínűleg a színháziműszakot is illeti.

Egyszerűbb, mégis nagyon hatásos te-ret képzelt A viharhoz Vayer Tamás.Nagyszerű díszlete messzemenően szol-gálta Taub János rendezői módszerét,mely az átlagosnál többet bíz a látványra,a fantáziára és a színészi játékra.

8. Németh Ilona nem tett mást, mintpontosan követte a szerző utasításait -madárembereket ábrázolt. De ezt a - ko-rántsem szokványos - feladatot olyan in-vencióval és mégis visszafogott érzékeny-séggel oldotta meg, hogy miközben min-den ruha határozott karaktereket mutatott,a szereplők titkai megmaradtak - vagyis eltudta kerülni az ebben az eset-benolyannyira csábító didaktikát.

Nagyszerűek és díjra érdemesek a Sza-kács Györgyi által tervezett jelmezek mindA vihar, mind A kaukázusi krétakör eseté-ben.

9. Az idén is zeneszerzőnek adom akülöndíjat--fenntartva ezzel tavalyi javas-latomat: külön kategória illetné meg őket.Az elmúlt esztendőben Márta Istvánannyit és olyan minőségben teljesített,hogy ezzel jó néhány évadra kibérelhetnéhelyét a díjazottak között. Csak ami hirte-lenjében eszembe jut: nyáron megszer-vezi a kapolcsi napokat (meghívót, plaká-tot terveztet, színpadot építtet, közönsé-get toboroz, szállást, vacsorát ad, aMandel-kvartettel zenél a falu templomá-ban...), decemberben magánkonvojjalSepsiszentgyörgyig autózik és segélytszállít, majd erdélyi körútra indul CsehTamással és Novák Jánossal, kapolcsistúdiójában lemezfelvételt készít... Ésamire tulajdonképpen szavaztam: szuve-rén, mégis az előadást szolgáló zenékmegalkotása. Nem lehet véletlen, hogyezek a zenék az évad kiemelkedő előadá-sainak részei: Peer Gynt (Veszprém), Akaukázusi krétakör, A vihar (Nemzeti Szín-ház), Woyzeck (Újvidék), Platonov(Katona József Színház).

BOGÁCSI ERZSÉBETMagyar Nemzet

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: Lulu (Katona József

Színház, rendezte: Ács János) és Platonov(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás)

A legjobb női alakítás: -A legjobb férfialakítás: Kovács Lajos

(Kaspar, Miskolc)A legjobb női mellékszereplői: Für Anikó

(Lear, Don Juan, Lili Hofberg, MadáchSzínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Puszta-

szeri Kornél (Lear, Audiencia, MadáchSzínház)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Lulu,

Platonov, Katona József Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (több

előadáshoz tervezett jelmezeiért)Különdíj: Ruszt József és a FüggetlenSzínpad

Kedvetlen évad, amelynek levertségétnem enyhítik meglepetések. Szinte azegyetlen - különdíjat érdemlő - Függet-lenSzínpad kivételével. Ki-ki a maga útjánmegy, megye et. Az élen megint a KatonaJózsef Színház, megszokottan nívósszínjátékokkal. E társulatból nemcsakrendezőt, tervezőt lehetne választani, ha-nem színészeket is nyilván. Csakhogy sze-rettem volna olyanokra voksolni, akikre -többé-kevésbé pályakezdőként (FürAnikó, Pusztaszeri Kornél), vidékiegyüttes művészeként (Kovács Lajos) -ritkábban vetül reflektorfény. S alighanemegy-egy kategória üres rubrikája azokra aprodukciókra áhítozik amelyek ekedveszegett évadban meg semszülettek.

CSÁKI JUDITSzínház

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Az interjú

A legjobb előadás: Csehov: Platonov(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás)

A legjobb női alakítás: Takács Katalin(Anna Karenina pályaudvar, Radnóti Mik-lós Színház)

A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Azinterjú, Játékszín)

A legjobb női mellékszereplő: TörőcsikMari (Az interjú, Játékszín és Csoda,József Attila Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: JordánTamás (Karneválvégi éjszaka, Kaposvár)

A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)

A legjobb jelmez: Németh Ilona (A ret-tenetes anya, Szolnok)

Különdíj: Márta István (A kaukázusi kré-takör, Nemzeti Színház)

• K R I T I K U S D Í J •

ÉZSIÁS ERZSÉBETMai Nap

A legjobb új magyar dráma: Nagy András:Anna Karenina pályaudvar

A legjobb előadás: Brecht: Koldus-opera(Vígszínház, rendezte: Gothár Péter)

A legjobb női alakítás: Takács Katalin(Anna Karenina pályaudvar, Radnóti Mik-lós Színház)

A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Azinterjú, Játékszín)

A legjobb női mellékszereplő: TörőcsikMari (Csoda, József Attila Színház) Alegjobb férfi mellékszereplő: Józsa Imre(Csoda, József Attila Színház) A legjobbdíszlet: Khell Zsolt (Koldus-opera, Vígszínház)

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (LiliHofberg, Madách Kamara)

Különdíj: -

A legjobb női mellékszereplő: Eszenyi EnikőRudolf Péterrel a Fekete Péter című vígszínházielőadásban (Sárközi Mariann felvétele)

FÖLDES ANNAMagyar Nők Lapja

A legjobb új magyar dráma: SchwajdaGyörgy: Ballada a 301-es parcellabolondjárólA legjobb előadás: Platonov (Katona

József Színház, rendezte: Ascher Tamás)A legjobb női alakítás: Törőcsik Mari(Csirkefej, Katona József Színház) és Ta-kács Katalin (Anna Karenina pályaudvar,Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Az

interjú, Játékszín), Balkay Géza (Platonov,Katona József Színház) és Kézdy György(Ballada a 301-es parcella bolondjáról,Szolnok)A legjobb női mellékszereplő: Törőcsik

Mari (Csoda, József Attila Színház) ésEszenyi Enikő (Koldusopera, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Paudits

Béla (Gettó, Madách Színház)A legjobb díszlet: Vayer Tamás (A vihar,

Nemzeti Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (az

évadban nyújtott kiváló teljesítményeiért)

Különdíj: Margittai Áginak, színházte-remtő bátorságáért (Dominó Színpad) és aShirley Valentine címszerepéértAz idei évad igazi drámája nem a színpa-don, hanem az utcán, a parlamentben, aképernyőn zajlott. A június 16-án megidé-zett tragédia komor fenségével, a vasfüg-göny leomlását kísérő ujjongással, egy-kétválasztási műsor komikumával nem-hogyversenyezni, lépést tartani sem sikerült.(Nem is sikerülhetett.) Jó előadásokattermészetesen láttunk, de igazán fontos,közvélemény-formáló, megrendítő, akorszak lényegét kifejező előadás - ami-lyen hajdan a kaposváriak Marat-Sade-ja,ÁIIami Áruháza, Kihallgatása volt - nemszületett. A szabadság egyelőre csak re-ményeket, táguló horizontot biztosított akortárs drámaíróknak, nem pedig témát,ihletet. Voltaképpen még örülhetünk isannak, hogy Eörsi István gondolatgazdagAz interjúja és Schwajda szokatlan hang-vételű, időszerű történelmi abszurdja, aBallada a 301-es parcella bolondjáról biz-tosít némi folyamatosságot a közéleti töl-tésű magyar dráma történetében.

Ami a társulatok teljesítményét illeti, azelmúlt években sajátos divergálás mentvégbe. A Katona József Színház annyira„elhúzott" a versenytársak mellett, hogy eznémileg zavarba ejti a pontozóbírákat is.Előadásaik - még a kevésbé sikerültek is -a körülmények szerencsés alakulása és atehetségek összjátéka folytán a pro-fesszionizmus egy másfajta szintjén jötteklétre, és ezért már-már alig mérhetők agyengébb súlycsoportba tartozóknál al-kalmazott mércével. De ugyanez megfor-dítva még aggasztóbban igaz: sok színhá-zunk teljesítménye önhibáján kívül semmérhető maximalista igényekkel. APlatonov - igazoltan világszínház, a JózsefAttila Színház Csodája váratlanul sikeres,minden elismerésünkre és rokonszen-vünkre érdemes teljesítmény. Hasonló-képpen elmondható: Törőcsik Mari ma márakkora színésznő, hogy minden fellépése -Spiró Vénasszonyától a Csoda Bíborkájáig- színháztörténet. De ettől még nemmehetünk el szótlanul Eszenyi Enikő vagyKerekes Eva egyre gazdagabb,komplexebb alakításai mellett. A kritikusitisztesség is megköveteli, hogy nyugtáz-zuk: valami történt az idén a NemzetiSzínházban is. Taub János újszerű A vi-harja nem is ígérete, hanem bizonyítéka avégbement fordulatnak.

Ami pedig szavazólapunk utolsó kötelezőrovatát illeti: Szakács Györgyinek - sajnos -egyszerűen nincs versenytársa.

K R I T I K U S D Í J

KÁLLAI KATALINSzínházi Élet

A legjobb új magyar dráma: Szilágyi An-dor: A rettenetes anya

A legjobb előadás: Shakespeare: A vihar(Nemzeti Színház, rendezte: Taub János)

A legjobb női alakítás: Básti Juli (Plato-nov, Katona József Színház)

A legjobb férfialakítás: Blaskó Péter(Platonov, Katona József Színház)

A legjobb női mellékszereplő: EszenyiEnikő (Fekete Péter, Vígszínház)

A legjobb férfi mellékszereplő: CsákányiLászló (Lulu, Katona József Színház)

A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ál-latfarm, Kaposvár; A vihar, Nemzeti Szín-ház stb.)

Különdíj: A Független Színpadnak aRomeo és Júlia, valamint Az embertragédiája című előadásért

Tavasszal kitört A vihar, fölkavarta azaddig nem éppen zajos évadot. Dörgött ésvillámlott, felszabadító, lelkesítő vihar volt.A rettenetes anya - csak anyánakrettenetes, darabnak igen jó - díszsírhe-lyére távozott, ott várta be Carment, alángoló testűt, akit minden előadás végénsaját vérébe fagyva hagytak ott. A férfi öltemeg, akárcsak Lulut. Elveszettparadicsom. Hát, ez lenne az élet- meg ahalál - ezen a szomorkás Állatfarmon,ahol semmi sem olyan, Ahogy tetszik.Roncsderby ez itt. Utazás nyolczvan napalatt... a semmi körül. Legföljebbálmodhatunk, egy lázas Szentivánéji álomtalán elandalít, és akkor megtörténik aCsoda, amelyet annyira akartunk. Mertcsoda igenis van - kizárólag a bolondhiszi, hogy nincs, A 301-es parcellabolondja meg A bolond Ásvayné - csak kikell várni. Addig itt van nekünk Ármány ésszerelem, vagyis Az ember tragédiája. Deazért ne szomorkodjunk (különben is,minek az a Sok hűhó semmiért a szegényPlatonov körül), inkább fakadjunk dalra,és lesz belőle Koldusopera.

Nem kell félreérteni, ez most dicséret,nem valamifajta Ejnye-bejnye kórus. Aszínház azt mutatta , hogy mi folyik itt:Tragédia magyar nyelven, de nem csu-pán Szophoklész Antigonéjából...

KOLTAI TAMÁSSzínház

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Az interjúA legjobb előadás: Platonov (Katona

József Színház, rendezte: Ascher Tamás)A legjobb női alakítás: Takács Katalin(Anna Karenina pályaudvar, Radnóti Mik-lós Színház)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Az

interjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: Eszenyi

Enikő (Koldusopera, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Jordán

Tamás (Karneválvégi éjszaka, Kaposvár)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)A legjobb jelmez: Németh Ilona (Ahogytetszik, A rettenetes anya, Szolnok)Különdíj: -

KOVÁCS DEZSŐKritika

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: A kaukázusi krétakör

(Nemzeti Színház, rendezte: Csiszár Imre)és Platonov (Katona József Színház, ren-dezte: Ascher Tamás)

A legjobb női alakítás: Básti Juli (Plato-nov, Katona József Színház)

A legjobb férfialakítás: CserhalmiGyörgy (A kaukázusi krétakör, NemzetiSzínház)

A legjobb női mellékszereplő: KovátsAdél (Vőlegény, Várszínház)

A legjobb férfi mellékszereplő: EperjesKároly (A vihar, Nemzeti Színház)

A legjobb díszlet: Vayer Tamás (A vihar,Nemzeti Színház)

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Akaukázusi krétakör, A vihar, NemzetiSzínház)

Különdíj: Danton, rendezte: Gaál Erzsé-bet, Nyíregyháza és a Független Színpadelőadásai, rendező: Ruszt József

METZ KATALINNépszava

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Tragédia magyar nyelven SzophoklészAntigonéjából

A legjobb előadás: Platonov (KatonaJózsef Színház, rendezte: Ascher Tamás)

A legjobb női alakítás: Básti Juli (Plato-nov, Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Gáspár Sándor

(Csoda, József Attila Színház)A legjobb női mellékszereplő: Törőcsik

Mari (Csoda, József Attila Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Szacsvay

László (Platonov, Katona József Szín-ház)A legjobb díszlet: Vayer Tamás (A vihar,

Nemzeti Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Kol-

dusopera, A vihar, Nemzeti Színház, Anti-goné, Várszínház)Különdíj: Danton (Nyíregyháza) és Uta-

zás a Föld körül nyolczvan nap alatt(Radnóti Miklós Színház)Sajnos nem a bőség zavarával kellett

megküzdenem a díjra javasoltak-nyilvánóhatatlanul szubjektív - kiválogatásánál.Inkább az esélyesek szűk választéka oko-zott fejtörést; no meg a lehangoló körül-mény, hogy ennyire keservesen lehet„összehozni" az évad összrepertoárjából akitüntetésre érdemes produkciók listáját. Aközépszerűség ugyanis már-máráradással fenyeget. (Hogy a kommerszsilány árukínálatát ne is említsem.) Hiábakutatom emlékezetemben a „lélegzetelál-lító" nagy élményt, amely megkönnyítenéa választást - nem tolakodnak föl a „forrószínházi pillanatok". Jó esetben amegbízható minőség termékeire emlé-kezhetem.Egy lehangoló évad végén tehát csak-

nem végszóra érkezett Ascher Tamás Pla-tonovja. Ha nem is „lélegzetelállító", dekétségkívül a szezon legjobb produkciójaismét a Katonáé. És nem pusztán az évekóta elismert színvonal, ama megbízhatóminőség okán. Többet nyújt ennél: azt afajta nézői közérzetet, lelki föloldódást,amire a színházművészet fogalma kötelez.Az előadás-akárcsak a Katona JózsefSzínház már-már közhelyszámba menőnemzetközi sikere-ki nem merített művé-szi-szemléleti tartalékot sejtet. És mégis:előbb-utóbb, mielőtt még önismétlésrekényszerülne, el kell gondolkodnia azon,meddig futja még a jelzett szellemi tarta-lékból. Ez az intelem inkább a színészijátékot néhol már fenyegető-eddig több-nyire szerencsés - skatulyázás jeleire, arutin „kitüremkedéseire" vonatkozik,mintsem a rendezői világkép jobbára kö-vetkezetes és expresszív érvényesítésére,ami jószerével szuggesztív és öntörvényűműalkotást eredményez.A legjobb rendezés díját tehát Ascher

Tamásnak ítélném; de nem szeretnék

• K R I T I K U S D Í J •

megfeledkezni Taub János munkáirólsem, aki az idei évadban finom művű,harmóniát sugalló, játékos A vihar-elő-adást rendezett a Nemzetiben, sem pedigGothár Péter sokat vitatott vígszínháziKoldusoperájáról, amelynek robusztus vi-talitásához, korérzékeny világképéheznem férhet kétség. Gondolatgazdag,mára hangolt politikai színházat terem-tett, erőteljes stilizálással Csiszár Imre azEörsi-féle Antigoné-adaptációból a Várkamaratermében. Magam is különdíjraérdemesíteném az Országos Színházi Ta-lálkozó kitüntetettjeit: a Radnóti mozgás-színházi leleménynek minősülő Verne-produkcióját (Utazás a Föld körül nyolcz-van nap alatt), meg a színészi kifejezőerőtés játékkedvet kamatoztató Romeo és Jú-liát (Független Színpad), mindenekelőttpedig a nyíregyháziak friss szemléletűkísérletét, a Gaál Erzsébet rendezte Dan-ton-kollázst.

Az évad további előadásai között „sze-melgetve", Garas Dezső groteszk-tragikushangvételben fogant Schwajda-rendezésetűnik ki, melynek főszereplőjét, GáspárSándort ajánlanám a legjobb férfi-alakításdíjára (József Attila Színház: Csoda),Törőcsik Marit pedig a legjobb nőimellékszereplőt illető kitüntetésre(ugyanott), önirónia és poézis mesteripárosításáért.

A női alakítások galériájában szá-momra Básti Juli nyújtotta azt a többletet,mely Vojnyiceva nem kimondottan pará-dés szerepét titkoktól lüktetővé, rejtelmes-fanyarrá, tragikusan fojtottá nemesítette,anélkül, hogy bevált eszközök kiját-szásával fokozná le a teljesítményt. Művé-szi frissességében, megítélésem szerint,maga mögé rendelte a női főszerepekalakítóit is, jóllehet Udvaros Dorottya (Ka-tona József Színház: Lulu) és Takács Kata-lin (Radnóti Miklós Színház: Anna Kare-nina pályaudvar) is megtette a magáét.

A férfialakítások között szokott, erőtel-jes jelenlét volt Cserhalmi György Azdakjaa Nemzeti A kaukázusi krétaköré-ben,megkapó a mindig autentikus KézdyGyörgy játéka a Szigligeti SzínházSchwajda-előadásában (Ballada a 301-esparcella bolondjáról) figyelemre méltó afiatal Ternyák Zoltán bakája Az ismeretlenkatona Játékszín-beli produkciójában. Aférfiepizódok legjobbjáért járó díjatSzacsvay Lászlónak szánnám, a csaknemnémán is sokat mondó, villanásnyi jelené-seiért (Platonov: Marko). A legjobb nőimellékszereplők közt latolgattam Mesz-léry Judit groteszk karikatúráját a szolno-

A legjobb női mellékszereplő: Törőcsik Mari aCsodában (Koncz Zsuzsa felvétele)

kiak Körtáncában, meg Eszenyi Enikőfrenetikus paródiáját a vígszínháziFekete Péterben.

Haboznom kellett Vayer Tamás hótisz-tán harmonikus, egyszerű, de lenyűgözőA vihar-színpadképe, Antal Csaba nagy-vonalúan realista Platonov-díszletezéseés Khell Zsolt mai allúziókat hordozó,frappáns és nagyszabású Koldusopera-tervezése között. Jelmez dolgában, néze-tem szerint, ismét Szakács Györgyi viszi apálmát, a Koldusopera, A vihar és azAntigoné olyannyira eltérő produkcióihozkreált stílusos, karakterisztikus kosztü-meiért.

Mai magyar dráma? Fogas kérdés. (Adöntést utoljára is hagytam.) Szemmelláthatólag nem sokan kockáztatják színrevitelüket. S mintha a beérett színműírók ishallgatnának az idén. A választék, minden-

esetre, szűk. Meglehet, közrejátszik ebbena szerzők, műhelyek, színházak elbizony-talanodása is: dönteniök kell, milyen gon-dolati csapáson „startoljanak" a politikaikorlátozás megszűntével. Talán még nemérlelődött meg (ki) a feszítő mondanivaló,melynek sodrása életünk drámáit, korunkválságait műalkotássá szublimálná. Gon-dolom, ezért tűnik biztonságosabbnak aklasszikusok újraértelmezése, átdolgo-zása mai igények szerint. Alegsikerültebbek: Eörsi István: Tragédiamagyar nyelven SzophoklészAntigonéjából; Nagy András: AnnaKarenina pályaudvar (Radnóti MiklósSzínház) és a Zsótér Sándor átdolgoztaVerne-Ahlfors-Csepreghy-játék, azUtazás a Föld körül nyolczvan nap alatt(Radnóti Miklós Színház). A legjobb újmagyar dráma - érzésem szerint tehát -egy Szophoklész-mű. Magyarítójánaknem kell restellnie magát, hogy ez amunkája dramaturgiailag fö-

• K R I T I K U S D Í J •

lébe nő szellemi izgalmat egyébkéntbőven kínáló, eredeti színjátékának, Azinterjúnak.

Reméljük, jön majd évad, amikor azantik szerzőket is megszégyenítő új ma-gyar drámák születnek. Föltéve, ha a de-mokratizálódással járó vajúdás kínálannyi konfliktust, mint a görögtragédiaköltőknek az istenektorzsalkodása.

MIHÁLYI GÁBORNagyvilág

A legjobb új magyar dráma: SchwajdaGyörgy: Ballada a 301-es parcellabolondjáról

A legjobb előadás: Platonov (KatonaJózsef Színház, rendezte: Ascher Tamás)A legjobb női alakítás: Törőcsik Mari(Csirkefej, Katona József Színház)

A legjobb férfialakítás: Balkay Géza(Platonov, Katona József Színház és másszerepek)

A legjobb női mellékszereplő: EszenyiEnikő (Koldusopera, Vígszínház)

A legjobb férfi mellékszereplő: BubikIstván (A vihar, Nemzeti Színház) és He-lyey László (Állatfarm, Kaposvár)

A legjobb díszlet: Vayer Tamás (A vihar,A kaukázusi krétakör, Nemzeti Színház)

A legjobb jelmez: Szakács GyörgyiKülöndíj: A kaposvári Csiky GergelySzínház vezetői, színészpedagógiaimun-

A legjobb díszlet: Antal Csaba Platonov-dísz-

lete (MTI-fotó - llovszky Béla felvétele)

kásságukért, valamint Árkosi Árpád ésszínészei: Gáspár Sándor, Dörner Györgyés Bán János Mrožek Mulatság címűdarabjának veszprémi előadásáért

Posztmodern korunk világszerte nem ked-vez a drámairodalomnak, a magyar drá-mának sem. így nem hiszem, hogy szín-házainkat azzal lehetne vádolni: nem vit-ték színre a legjobb magyar drámákat. Alátottak közül engem leginkább SchwajdaGyörgy új darabja fogott meg, a Balladaa 301-es parcella bolondjáról, TaubJános kiváló rendezésében. Valóban, azelmúlt évtizedekben vállalt szerepeketnem olyan könnyű máról holnapra levetniés másokra, régiekre, újakra cserélni.Kétségtelenül többen vannak, akik-nekez meg sem kottyan, de mi van azokkal,akik nem képesek rá?

A Platonov budapesti bemutatójánhallani lehetett a szakma fanyalgását, ésez M. G. P. kritikájában meg isfogalmazódott. Megértem a szakmabosszankodását, irigységét.Tagadhatatlan, hogy a Katona társulatamég világviszonylatban is kivételesenkedvező alkotói körülményeket tudott amaga számára teremteni, ami megengediszámára, hogy helytálljon avilágszínházak arénájában. A tehetségek-nek ez a koncentrációja megint ,osz-tályon felül i" előadást produkált.

Ha Ascher Platonov-rendezésének a ha-zai bemutatása a következő évre maradtvolna, akkor én Taub Jánosnak ítélném apálmát, aki úgy tűnik, A viharral pályájacsúcsára érkezett. Csiszár Imre A kauká

zusi krétakör színre vitelével igazolta,hogy a brechti színház egyik legjobb ér-tője hazánkban. Paál István újabb rende-zéseire is fel szeretném hívni a szakmafigyelmét. Az Egy kis udvarházbanelőadásában neki sikerültMagyarországon először rátalálnia arra agroteszk játékstílusra, beszédmódra,amellyel a Witkiewicz-darabokat játszanikell vagy lehet; Peer Gyntjében pedigújra felcsillan az a képi invenció, amelyetmár amatőr rendezéseiben ismegcsodáltunk.

A kaposvári színház vezetőit színészpe-dagógiai munkásságukért jutalmaznámkülöndíjjal. A budapesti vendégszereplé-sek során felvonultatott nagyszámú sze-replőgárda meggyőzően tanúsította, hogysaját nevelésű fiatal színészeik egyreérettebb alakításokat nyújtanak, és mindnehezebb szerepek betöltésére váltakképessé.

P. MÜLLER PÉTERJPTE Irodalomtudományi Tanszék

A legjobb új magyar dráma: Nagy András:Anna Karenina pályaudvarA legjobb előadás: Koldusopera (Víg-

színház, rendezte: Gothár Péter)A legjobb női alakítás: Eszenyi Enikő

(több vígszínházi szerepéért)A legjobb férfialakítás: Gáspár Sándor

(több szerepéért)A legjobb női mellékszereplő: Csákányi

Eszter (Ármány és szerelem, Állatfarm,Kaposvár)A legjobb férfi mellékszereplő: Kulka

János (Állatfarm, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (több

munkájáért)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (több

munkájáért)Különdíj: Karneválvégi éjszaka (Kapos-

vár)

NÁNAY ISTVÁNSzínház

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: Csehov: Platonov

(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás)A legjobb nő/alakítás: Lázár Kati (Petra

von Kant keserű könnyei és Karneválvégiéjszaka, Kaposvár)

• K R I T I K U S D Í J •

A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós(Interjú, Játékszín) és Kézdy György (Bal-lada a 301-es parcella bolondjáról, Szol-nok)

A legjobb női mellékszereplő: Illés Edit(A rettenetes anya, Szolnok)

A legjobb férfi mellékszereplő: HollósiFrigyes (Lulu, Katona József Színház)

A legjobb díszlet: Csanádi Judit (Hóki-rálynő, Arany János Színház)

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi ésSzabó Mária (Állatfarm, Kaposvár)Különdíj: Danton (a nyíregyházi MóriczZsigmond Színház előadása)

1. Riasztóan kevés új magyar drámát mu-tattak be a színházak. S a tucatnyibemutatott darab jó része is valamilyenirodalmi mű átdolgozása, parafrázisa. Azúj szín-művek közül több jó színvonalúvan, né-hány kifejezetten érdekes (EörsiIstván: Az interjú vagy Szilágyi Andor: Arettenetes anya), de kiemelkedő -véleményem szerin t - egy sem.

2. A színház érzékenyen reagált a való-ság változásaira: a minden eddiginél ér-dektelenebb, nívótlanabb, langyosabbévad jelzi a teljes elbizonytalanodást, akultúra totális magárahagyottságát, funk-ciózavarát.

Egyetlen előadás volt, amely mindenszempontból kiugró minőséget képviselt:a Katona József Színház Platonovja. Isten-igazából Ascher Tamás rendezésénekítélném az összes lehetséges díjat. Ezfejezné ki azt a különbséget, amely eprodukció és az évad egésze közöttkialakult.

Ugyanakkor ezt az egyoldalú döntése-met igazságtalannak tartanám, hiszenszámos más, a maga nemében jó előadásis született, amely - ha nem lett volna aPlatonov - a szürke évadban versenybenlenne az egyes kategóriák díjazásakor. AKatona József Színház Luluja, a szolno-

kiak Schwajda-bemutatója, a Ballada a301-es parcella bolondjáról és A rettene-tes anya című Szilágyi Andor-darab, a

kaposváriak Petra von Kantja, Hegedűs aháztetőnje, Karneválvégi éjszakája, Állat-farmja, a nyíregyháziak Dantonja, a

Játék-szín Az interjúja, az Arany János

Színház Hókirálynője számosrészértékben gazdag produkció volt.Ezeket a részértékeket vettem figyelembe,amikor a színészi alakításokra és adíszlet-jelmeztervezésekre a fenti módonszavaztam. Két kategóriára adottvoksomhoz szeretnék egy-egy meg-jegyzést fűzni: soha nem láttam még ilyenpontosan funkcionáló, a darab és a rende-zés lényegét ilyen következetesen szol-

gáló és követő, modern, fantáziát mozga-tó, egyszerűségében is szép díszletet éskomplex látványvilágot gyerekelőadás-ban, mint a Gárdos Péter rendezte Hóki-rálynőben; a gyenge, didaktikus, kom-mersz zenéjű Állatfarmot pedig a rendkí-vül kifejező, frappáns, az állatokban azemberi vonásokat hangsúlyozó, az anya-gokkal bravúrosan bánó jelmezek ésmaszkok tették élvezhetővé, tehát ez eset-ben a jelmeztervező és a maszkkészítő arendező egyenrangú alkotótársa lett.

3. Az évad legjelentősebb, a hagyomá-nyos és elismert dramaturgiai, térkezelé-si, színészvezetési megoldásokat felrúgó,kísérletező előadása a nyíregyházi Dan-ton volt, amelyet Büchner drámája ésegyéb művei alapján Zsótér Sándortársaságában Gaál Erzsébet szerkesztettössze és rendezett. A kőszínházijátékmódot megújítani szándékozó snagy közönség-sikert arató produkciómindenképpen el-ismerést érdemel,nemcsak a művészi megvalósítás értékeimiatt, hanem azért is, mertbebizonyította: lehet népszerű„avantgárd" előadást csinálni, a siker és aszínpadi újítás nem egymást kizáró fogal-mak.

RÓNA KATALINFilm, Színház, Muzsika

A legjobb új magyar dráma: SchwajdaGyörgy: Ballada a 301-es parcellabolondjárólA legjobb előadás: Platonov (Katona

József Színház, rendezte: Ascher Tamás)A legjobb női alakítás: Udvaros Dorottya(Lulu, Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Balkay Géza

(Platonov, Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Eszenyi

Enikő (Fekete Péter, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Benkő

Gyula (A földigiliszták életéből, PestiSzín-ház)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Plato-

nov, Katona József Színház)A legjobb jelmez: Vágó Nelly (Platonov,

Katona József Színház)

Különdíj: Ruszt József és a FüggetlenSzínpad társulata a Romeo és Júlia elő-adásáért

Az elmúlt évad új magyar drámája kérdé-sénél meg kellett állnom: föltétlenül emlí-tésre méltónak tartom Eörsi István Lu-kács-drámáját, Az interjút, a Játékszín elő-

adásában, azonnal hozzátéve, hogy nemelsősorban drámai, inkább tartalmi szem-pontból tartottam igen lényegesnek Eörsilélekelemző művét, s benne Gábor Miklósremeklését, s ezért is döntöttem végül aSchwajda-darab mellett.

Felsorolandó még néhány jelentősszínészi alakítás: Törőcsik Mari ésGáspár Sándor a Csodában, Almási Évaés Gálffi László A földigiliszták életébőlelőadásában, Takács Katalin az AnnaKarenina pályaudvarban, Bánsági Ildikó a

Csodában és - sajátos komikai kedvet

mutató Ilmaként - a Csongor ésTündében, s nem utolsósorban Törőcsik

Mari Öregasszonya a Csirkefejben. Arendezői teljesítmények sorában semhagyható figyelmen kívül Garas DezsőCsoda-színrevitele, valamint Csiszár ImreA kaukázusi krétakör-előadása és a nyári

évadban született Csongor és Tündéje.Igen jónak minősíthető Vayer TamásCsongor és Tünde-díszletterve,remélhetően az őszi kőszín-házibemutatón működése is hibátlan lesz.

Most, a kiemelkedő teljesítményeketsorolva az évad talán jobbnak látszik, mintahogy menet közben észleltük. Mégis úgyérzem - természetesen tisztelet a kivétel-nek -, hiányoztak az igazán komoly tar-talmi és formai gondolkodásról tanúskodóelőadások.

STUBER ANDREAEsti Hírlap

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: A vihar (Nemzeti

Színház, rendezte: Taub János)A legjobb női alakítás: Törőcsik Mari

(Csirkefej, Katona József Színház)

A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Azinterjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: Pogány

Judit (Állatfarm, Kaposvár)

A legjobb férfi mellékszereplő: KalocsayMiklós (Körmagyar, Szeged)A legjobb díszlet: -A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ál-

latfarm, Kaposvár, Anna Karenina pá-lyaudvar, Radnóti Miklós Színház, Elve-szett paradicsom, Nemzeti Színház, Kol-dusopera, Vígszínház)Különdíj: -

Nem találtam sem új magyar drámát, semdíszletet, amelyet a többihez viszonyítvalegjobbnak minősíthetnék. A legnehezeb-

• K R I T I K U S D Í J •

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi. (A képenNémeth Ákos Lili Hofberg című darabjánakMadách Kamara színházi előadásából FürAnikó és Balázsovits Lajos) (Pintér Mártafelvétele)

ben a legjobb férfi mellékszereplőnek járódíjról döntöttem; ebben a kategóriában volta legtöbb jelöltem. Bessenyei Ferenc(Antigoné, Várszínház), Eperjes Károly (Avihar, Nemzeti Színház), Pusztaszeri Kor-

nél (Szemenszedett igazság, Madách Ka-

mara), Kőszegi Ákos( Don Carlos, Pécs) ésKalocsay Miklós közül választottam. Aviharral a Balikó Tamás rendezte Auden-

cia (Madách) és az Ascher Tamás által

színre vitt Állatfarm (Kaposvár) verseny-zett nálam. Törőcsik Marinak UdvarosDorottya (Lulu, Katona József Színház)volt a riválisa, Gábor Miklósra viszont gondnélkül szavaztam. Pogány Judit mellettBéres Ilona (Elveszett paradicsom,Nemzeti Színház) jutott eszembe, SzakácsGyörgyi pedig ismét egymaga produkálthárom díjra való legjobb jelmezt.

Van még egy külön kategóriám, egymagándíjam, melyet szűk körben: ma-gamban szoktam kiosztani az évad legto-rokszorítóbb előadásának. (Tavaly a víg-

színházi Ahogy tesszüknek, korábban a

játékszíni Egy őrült naplójának ítéltem

oda.) Idén az ódry Színpadon látott Kasi-mir és Karoline (rendezőtanár ZsámbékiGábor) volt az az előadás, amely után alegnehezebben lélegeztem.

SZÁNTÓ JUDITSzínház

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Az interjúA legjobb előadás: Platonov (Katona

József Színház, rendezte: Ascher Tamás)A legjobb női alakítás: Takács Katalin(Anna Karenina pályaudvar, Radnóti Mik-lós Színház)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Az

interjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: Bodnár

Erika (Lulu, Katona József Színház) ésSzirtes Ági (Platonov, Katona József Szín-ház)A legjobb férfi mellékszereplő: Hegedűs

D. Géza (Koldusopera, Vígszínház) ésPaudits Béla (Gettó, Madách Színház)A legjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,

Katona József Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Fő-

leg A kaukázusi krétakörért, Nemzeti Szín-ház és az Anna Karenina pályaudvarért,Radnóti Miklós Színház)Különdíj: Gaál Erzsébet (Danton, Nyír-

egyháza)

Lehet örülni: a kategóriák rovatai most ismegtelnek, vannak jelöltek, nem is „ké-pest" (a helyzethez, a lehetőségekhez stb.mért) alapon. Korábbi években mindigelégtétellel töltött el, ha választásaim ki-sebb vagy nagyobb részben egybeestekbecsült kollégáim ízlésével - most, furcsa-mód, annak örvendenék, ha nagyobblenne a szóródás, mivel ez arra vallana,hogy igenis ebben a sivár évadban isakadt jócskán figyelemre méltó teljesít-mény, amelyet magam vagy nem láthat-tam, vagy az „utánfutók" első sorábantartottam számon. (A legjobb előadás pél-dául számomra hónapokon át a Vígszín-ház Koldusoperája volt - az utolsó perc-

ben ütötte ki a nyeregből a Platonov, mintahogy ekkor sorakozott fel toplistámonTakács Katalin mögé Básti Juli, GáborMiklós mögé Balkay Géza, a férfi epizodis-ták mögé Blaskó Péter.)

A mezőny azonban kétségkívül gyen-gébb, mint az utóbbi években bármikor, s

valamennyien tudjuk, hogy ez sajnosnemcsak egyszerű statisztikai aránybille-nés, bármikor visszabillenthető. Még azoka szerencsés esetek, amikor egy-egymeg-újult vezetésű színház egyelőre azönazonosságát keresi, mint a Nemzetivagy a Madách - ez valóban bármikorelőfordul-hat. Általában azonban súlyosanyagi és látogatottsági gondokkal

küzdenek szín-házaink,, amelyekreprezentatív törekvéseiket korábban éppazokra építették, akik ma egyre kevésbétudják előteremteni a jegyrevalót. S amitalán ennél is lényegesebb:megfogyatkozott a művészek hite abban,hogy e megújuló társadalomnak szükségevan-e rájuk, s nemigen tudják, mi lesz aszínházfunkciója akkor, amikor a„bátorság" (legalábbis egyelőre) nemszámít elsőrendű erénynek. Vigasztalócsak az lehet, hogy hasonló gondokkalviaskodik a többi egykori szocialista or-szág színháza is - fokozottan érdemesodafigyelni válaszkísérleteikre.

A díjak odaítélése ünnepi pillanatelőször a magányos írógépe előtt üldö-gélő kritikusnak, később az egész testület-nek s mint remélem, a szakmának is. Az1989/90-es évad díjazottjai - bizonyosantudom már e magányos pillanatban is -méltók elődeikhez. A többiről hosszasab-ban elmélkedni ünneprontás lenne.

SZŰCS KATALINKritika

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Az interjúA legjobb előadás: Ödön von Horváth:

Kasimir és Karoline (Ódry Színpad, ren-dezte: Zsámbéki Gábor)A legjobb női alakítás: Kerekes Éva (A

vihar, Nemzeti Színház)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Az

interjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: Törőcsik

Mari (Csoda, József Attila Színház) ésEszenyi Enikő (Koldusopera, Fekete Péter,Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Kocsis

György (Komámasszony, hol a stukker? ésIngyenélők, Eger)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Koldus-

opera, Vígszínház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ál-

latfarm, Kaposvár)Különdíj: A Független Színpad Romeo és

Júlia, valamint Az ember tragédiája címűelőadásaiért

• K R I T I K U S D Í J •

Most már az isten nem mossa le rólam,hogy részrehajlok, amikor másodszor sza-vazok Zsámbéki Gábor főiskolai rendezé-sére az évad legjobbjaként - ennek elle-nére megteszem. Mert idén sem volt elő-adás, amely nagyobb hatással lett volnarám, amely ilyen döbbenetes erővel szóltvolna arról, ami szerintem a legfonto-sabb: a jelenrő l, mint múlt és jövő met-széspontjáról. Közelmúltunkkal már „kí-méletlen" szatírák sora számolt le azutóbbi idők, így az idei évad konjunktúrá-jában is - lásd a debreceni Mesterkurzustvagy a kaposvári Állatfarm-adaptációt(utóbbi egészen kitűnő előadás, s az előb-biben is emlékezetes alakítást nyújtott afőszerepet játszó Oszter Sándoron kívülmindenki, Sztálint azonban ebben adarabban, azt hiszem, nem lehet jóleljátszani, oly igen érdektelenül éskézenfekvően [neo] sematikusra írt figura)-, ám ezek az előadások jobbára hidegenhagytak, mert csak evidenciákfelmutatásáig jutottak, nem tovább.(Pedig az Állatfarm esetében legalábbismeglett volna a lehetőség annak atörténelmi patthelyzetnek a megra-gadására, amit a „gondoskodó", csutakotés korbácsot biztosító „emberi" világ ésaz állatok önként és dalolva kivívott, ön-pusztító, önfelszámoló diktatúrájának al-ternatívája jelent; a Mesterkurzus viszontmint darab színrevitelének pillanatábanmár elavult volt.)

A Kasimir és Karoline előadása szá-momra válasz arra a dilemmára, amit ÁcsJános fogalmazott meg a Stúdió '90 egyikadásában, hogy tudniillik hogyan őrizhetimeg eddigi művészi önmagát ebben az újtörténelmi szituációban. Egyébként, hogya jelenbe torkolló közelmúltról is lehetevidenciáknál többet mondani - a kimon-dás bátorsága különben is kívülkerült egyideje a művészi tettek körén, remélhető-leg örökre, bár garanciák nemigen vannaka történelemben -, azt több előadás isfényesen igazolta, mindenekelőtt a Ba-barczy László rendezte Eörsi István-drá-ma, Az interjú a Játékszínben, ami többekközt éppen attól jó - mint darab és mintelőadás is -, hogy tárgyát (egy korszakot,egy gondolkodásmódot, egy társadalmiideát, egy személyiséget) nem kezeli mármegoldott feladványként; nem végered-ményt közöl a nézővel, nemfensőbbségesen ítél, hanem egygondolati utat, egy folyamatot járat végigvele. De ilyen volt a Taub János rendeztenemzeti színházi A vihar-előadás, éstulajdonképpen Görgey GáborKomámasszony, hol a stukker? címűkomédiájának előadása is az egri

Gárdonyi Géza Színházban, Gali Lászlórendezésében. Mind közül azonban a Ka-simir és Karoline előadása volt az, amelyegy pillanatra sem engedett el, nem ha-gyott lazítani sem érzelmileg, sem gondo-latilag - márpedig az előbbi legalábbolyan fontos a színházban, mint az utób-bi -, s a szerző műfaji meghatározásánakmegfelelően a szó legszebb értelmébennépszínjáték volt.

Mielőtt most meg az a vád érne, hogy apolitikumra helyezek túlontúl nagy súlyt-mégpedig azon belül is szelektíven! -,sietek leszögezni: az érvényes színházrahelyezek nagy súlyt. Ami lehet musical -jó volt a Gothár Péter rendezte Koldus-opera és a kaposvári Hegedűs a háztetőnis, de más-más okokból mindkettő a lehe-tőségei alatt maradt -; lehet operett - aVígszínház Fekete Péter-előadása nyo-mába sem ér a Csókos asszonynak, első-sorban zeneileg nem -; vagy lehet akármimás, csak érvényes legyen, csak megszó-lítson! Lehet például a Romeo és Júliavagy Az ember tragédiája a puszta földön,díszlet nélkül, kellék- és jelmezjelzésekkelelőadva, ha felfedezéssé tudja tenni szá-momra a már „unalomig ismert" szövegetés „sztorit", ha a ráismerés gyönyörű-ségével és keservével tud megajándékoz-ni, miként a Ruszt József vezette Függet-len Színpad.

TAKÁCS ISTVÁNNépszava

A legjobb új magyar dráma: Eörsi István:Az interjúA legjobb előadás: Csehov: Platonov

(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás)A legjobb női alakítás: Bánsági Ildikó

(Csoda, József Attila Színház)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós (Az

interjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: Szirtes Ági

(Platonov, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Csákányi

László (Lulu, Katona József Színház) Alegjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (A

kaukázusi krétakör)Különdíj: Básti Juli a Platonovban nyúj-

tott alakításáért és Taub János A viharrendezéséért

A szezon - mint az mára tavaszi országos

Különdíj:RusztJózsefésaFüggetlenSzínpad.A képen: Kalocsay Miklós és Kolti Helga aRomeo és Júliában

színházi találkozó idején kiderült - csaknagyon kevés kiemelkedő előadást ho-zott. Ennek okait megpróbáltuk már me-net közben megvilágítani. A számos okközül csak az egyik financiális. Mindenterre kenni egyet jelent a legégetőbb prob-lémák megkerülésével. Az évad színvona-lát, karakterét jobban befolyásolták astrukturális és szervezeti kérdések, alegeslegjobban pedig az a változás, ami1989 júliusa és 1990 júliusa között mentvégbe az országban. Könnyű belátni,hogy - ha nem is közvetlenül - ez a váltáserőteljesen kihatott a színházra is. Hogy azúj helyzetben hol lesz a helye a színház-nak, s mi lesz (lehet) a feladata, acélkitűzése, azt már a lezárult évadban ismeg kellett kérdezniük a színháziembereknek. Választ feltehetőleg az újévad, s a még újabb változások, például afenntartó helyi hatóságok újraválasztásaután, az új szituáció ad, ha ad. Mindezek(és még sok más ok) miatt alighanem azátmeneti jelző illik az 1989/90-es évadra.

Hogy mégis lehetett jó színházat is látni,annak oka igen egyszerű: néhányan nem-csak hogy nem felejtettek el színházatcsinálni, hanem minden, a színház ellenható erő ellenére, hisznek a színházban,és azt gondolják: a színháznak, bármitörténik is, dolgoznia, működnie kell.

Aminek bővében voltunk, az a jó, sőtkiemelkedő színészi munka. Tulajdonkép-pen lehetetlen a meglevő kategóriákbanegyetlen nevet megjelölni, s tán méltány-

• K R I T I K U S D Í J •

talan is. A különdíjra vonatkozó javaslatoktalán segítenek ezen.

TARJÁN TAMÁSELTEBölcsészettudományiKar,XX. sz. Magyar Tanszék

A legjobb új magyar dráma: Szilágyi An-dor: A rettenetes anya

A legjobb rendezés: Csehov: Platonov(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás)

A legjobb női alakítás: Takács Katalin(Anna Karenina pályaudvar, Radnóti Mik-lós Színház)

A legjobb férfialakítás: Blaskó Péter(Platonov, Katona József Színház)

A legjobb női mellékszereplő: TörőcsikMari (Csoda, József Attila Színház) ésBodnár Erika (Lulu, Katona József Szín-ház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Puszta-szeri Kornél (Audiencia, Madách Színház)

A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Szent-ivánéji álom, Veszprém)

A legjobb jelmez: Németh Ilona (A ret-tenetes anya, szolnoki Szobaszínház)

Különdíj: Ruszt Józsefnek - megrovásulés elismerésül a szegedi „puccsért", illetveami utána következett: a FüggetlenSzínpadért. S kiváltképp azért a karmesterijelenlétért, ahogyan egy papírlaprólfölolvasta az Ur kívülről tudott szövegét.

A legjobb újmagyardráma: az idén sajná-latosan csekély számú eredeti magyarbemutató közül ez a Szolnokon, s termé-szetesen stúdió-rejtekben - némileg? -esztendőkkel! megkésve-játszott színművolt véleményem szerint az egyetlen,amely önálló és távlatos dramaturgia ígé-retével rendelkezett, tehát nem az átírás-újraírás sugallatai és parancsai futtatták azíró tollát, minta mégoly jeles Az interjú(Eörsi István), Anna Karenina pályaudvar(Nagy András), Carmen (Márton László)különb-különbféle eseteiben.

A legjobb rendezés: az évad nem bővel-kedett maradandó premierekben. A ma-gyar színházak többségében a vezetésválsága vagy változása, a társulatok átala-kulásának óhajtott vagy nem óhajtott, bi-zonytalan folyamata, az inkább a politiká-val, a társadalmi erkölccsel, a művészetmeg(nem)becsültségével, mintsem aszínházak belső világával és üzemmene-tével összefüggő kisebb-nagyobb botrá-

nyok nem segítették a nyugodt alkotómunkát, melynek ma általában sincs tereMagyarországon. Számomra az etűd-szerű (Havel: Audiencia, Madách Színház,rendezte: Balikó Tamás f.h.; Witkiewicz:Egy kis udvarházban, szolnoki Szobaszín-ház, rendezte: Paál István m. v. stb.) és azígy vagy úgy kísérleti (Danton, nyíregyháziMóricz Zsigmond Színház, rendezte: GaálErzsébet; Shakespeare: Romeo és Júlia,Madách: Az ember tragédiája, FüggetlenSzínpad, rendezte: Ruszt József; Ibsen:Peer Gynt, veszprémi Petőfi Szín-ház,rendezte: Paál István stb.) előadásokjelentették a tartalmas élményt, nem ritkafogyatékosságaik, következetlenségeik el-lenére is; s messze előttük (Taub János-nak a Nemzetiben színpadra állított Aviharja, e gyönyörű Shakespeare- ésezredvéglátomás mellett) a Platonov. Nemtökéletes, nem hibátlan. De a magyarszínház nem mérhet még egy új évtizedigis mindent a Három nővérrel és aMarat/Sade-dal; és idén Ascher volt az,aki a színpadon tükröt tartott a már nemfiatal negyven körüliek jövőtlen jelenének.A legjobb női alakítás: egy szerepsorozatés egy színészegyéniség beérése, vég-leges beérkezése előtt hajtok fejet. Termé-szetesen a kritikusi szavazás egyéni díjaimindig az alkotó ember tehetségénekszólnak, ám közvetve egy-egy társulatra,illetve előadásra, törekvésre vagy tenden-ciára is fényt vetnek. Takács Katalinnalegyütt kissé a roppant eklektikus RadnótiSzínház egyelőre meg nem tört lendületét,Nagy András szikével metszett darab-ját,Valló Péter megújult rendezői talentumátis választottam.

A legjobb férfialakítás: több heti fontol-gatás után is lelkiismeret-furdalást okoz,hogy Gábor Miklós, Avar István, GáspárSándor, Borbiczki Ferenc és másokfőszerepeit említetlenül hagyom, ám öt-nyolc-felé nem érdemes osztatni egy díjat.E dilemmából kitűnik, hogy a magyar szín-ház legfőbb ereje, kincse ma is a színmű-vész. S ezúttal közülük Blaskó Pétert lát-tam önmaga tehetségével és kapott sze-repével a legarányosabbnak, a kiosztott-megélt feladat legjobb gazdájának.

A legjobb női mellékszereplő: a Csodaföldszagú varázslatát Garas rendezése ésa Bánsági-Gáspár-kettős játéka mellettelsősorban Törőcsik Mari Bíborkája adta:ezek a kopottka szerepek újabb bőrt tud-tak lehúzni róla. Bodnár Erika pedigmintha asztrál testtel játszotta volna a

nagyon is az asszonytestbe, asszonysze-relembe börtönzött grófnőt: rajongás volta vezetékneve, fájdalom a keresztneve.

A legjobb férfi mellékszereplő: az álta-lános paródia évadában (és korszakában)szükségesnek vélem, hogy egy paródia-szerepet, Pusztaszeri Kornél mesteri KarelGott-karikatúráját is díjazásra javasoljam,mert ez a diadalmasan sivalkodó kornyi-kálás létünk, ízlésünk, hazugságaink köz-elmúltjának kritikája is volt. Viszont amellékszerepek közt tallózva ötlikszembe: a mai magyar színház egyiklegfőbb gond-ja, önmagát elvesztegetőkincse, a színész... Nagyon sokanvannak, sajnos, akik kisebb-nagyobbszerepeikben nem állják meg úgy ahelyüket, ahogy évekkel, évtizedekkelezelőtt reméltük. Az önismeret, azönképzés, igénye nem mindenkinekerénye -. noha ez sokszor nem csupán aszínészek számlájára írandó.

A legjobb díszlet: Khell Csörsz munkájatökéletesen kifejezte az előadás szellemi-ségét - a hibáit is -, és kifejezte a rendező,Vándorfi László világ- és drámalátását.Amikor a díszlettervezésben az önismét-lés, gondolatismétlés lesz úrrá, vagy apénzszűke tervez inkább, öröm volt látniezt a gondolatgazdag színpadképet.

A legjobb jelmez: Németh Ilona munkájaa pszichológiai ornitológia textilremeklése„Balla Margit „tojásdíszletéhez" igazodvajellemezte a madárnak ábrázoltembereket vagy embernek ábrázolt ma-darakat.

TEGYI ENIKŐMagyar Nemzet

A legjobb magyar dráma: -A legjobb előadás: Csehov: Platonov

(Katona József Színház, rendezte: AscherTamás) és Wedekind: Lulu (Katona JózsefSzínház, rendezte: Ács János)A legjobb női alakítás: Udvaros Dorottya

(Lulu, Platonov, Katona József Szín-ház)A legjobb férfialakítás: Balkay Géza

(Platonov, Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Bodnár

Erika (Lulu, Katona József Színház) és FürAnikó (Lear, Madách Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Csákányi

László (Lulu, Katona József Színház) Alegjobb díszlet: Antal Csaba (Platonov,Katona József Színház)

SUMMARY

A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Pla-tonov, Katona József Színház, Anna Kare-nina pályaudvar, Radnóti Miklós Színházés Állatfarm, Kaposvár)

Különdíj: az ifjúságért: Romeo és Júlia,Független Színpad, rendezte: Ruszt Jó-zsef és Goldoni: Karneválvégi éjszaka,Kaposvár, rendezte: Jordán Tamás ésLázár Kati

Kínkeservesen kiizzadott szavazatok-egyzaklatott, fáradt, kedvetlen évad értékelé-seképp. Szinte kivétel nélkül a megszokottnevek: egyfelől a Katona József Színházmegbízható szakmai rutinját, másfelől aszakma állapotát minősítik. A magyarszínházra az elmúlt évben a csendes vege-tálás, legjobb esetben a tisztes szintentar-tás volt jellemző - fontos színházmegújí-tási kísérletek vallottak viszont elkeserítőkudarcot. Székhez szegező élmény nemszületett. Tudjuk: bomlófélben az egészszínházi struktúra, forrong a főiskola, ve-zetői válságok törnek ki úton-útfélen, foj-togat a színházak anyagi helyzeténekmegoldatlansága. Reménykedjünk: van-nak azért, akikben új színházi gondolatokérnek, friss erők gyűlnek. A körülményekellenére.

ZAPPE LÁSZLÓNépszabadság

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb előadás: A vihar (Nemzeti

Színház, rendezte: Taub János)A legjobb női alakítás: Lázár Kati (Petra

von Kant keserű könnyei, Kaposvár)A legjobb férfialakítás: Gábor Miklós

(Az interjú, Játékszín)A legjobb női mellékszereplő: Kerekes

Éva (A vihar, Nemzeti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Jordán

Tamás (Karneválvégi éjszaka, Kaposvár)A legjobb díszlet: Vayer Tamás (Tragé-

dia magyar nyelven Szophoklész Antigo-néjából, Várszínház)

A legjobb jelmez: -Különdíj: -

Az átmeneti időkre jellemző évadot zár-tunk, a színház mintha nem találná helyét,feladatát, és a társadalom se igazán tud-ná, se hivatalosan, se informálisan, hogymit kezdjen a színházzal. A szórakozásvágyán kívül talán csak a megszokás visziaz embereket a színházba, s ennekmegfelelően tapsolnak is szinte bárminek.Így

nem csoda, hogy igazán jó új magyardarab még a fiókokból sem került elő. Atársadalmi-politikai aktualitásra törekvőprodukciók mondanivalója rendre süketfülekre talált, vagy mert eleve nemtaláltak bele a kiszámíthatatlan folyama-tokba, vagy mert mire eljutottak a bemu-tatóig, közlendőiken túlszaladtak az ese-mények. S főképp azért, mert elvesztettéka tiltott gyümölcs pikantériáját. Ehelyettsokan megpróbáltak mélyebb művésze-tet, esetleg míves vagy éppen cirkusziartisztikumot nyújtani. Ahhoz viszont mégnem nyugodott meg eléggé, nem érzimagát eléggé biztonságban a társa-dalom, hogy az ilyen törekvések eredmé-nyei igazi szenzációnak hassanak.

Talán ezért is éreztem az idén sikereseb-beknek a nem túl nagy szándékú munká-kat, a szűkebb közönségrétegre számítókamaraprodukciókat, közülük is legin-kább Lázár Kati és Jordán Tamás kapos-vári kísérletét.

Arthur Miller 75 éves. Századunk kiemel-kedő drámaírója 1915. október 15-én szü-letett New Yorkban. A görög típusú sors-tragédiát az ibseni dramaturgiával ötvözőrealista társadalmi színművei különösenaz ötvenes-hatvanas években a kor egyiklegfontosabb drámai vonulatát alkották.Az Édes fiaim (1947), Az ügynök halála(1949), a McCarthy-izmus szorongató él-ményét magán viselő mű, A salemi bo-szorkányok (1953), a Marilyn Monroe-valkötött házassága ihlette A bűnbeesésután (1964), Az alku (1970) ma is gyakranföltűnik a világ különböző színpadain. Ahumanista eszmék iránt elkötelezett íróegy ideig a nemzetközi PEN Klub elnöke isvolt.

Ódry Árpád mint lll. Richárd (1923) (Kis-falvy-fotó)A távolba nézve is befelé pillantó, inkábbelszánt, mint kegyetlen tekintet, nem ha-gyományos szerepfölfogást sejtet. Aportré láttán könnyen elhisszük, amit Bá-lint Lajos írt Ódry alakításáról: _Az érte-lem és a szenvedély ötvözete"

Under the headíng of Our First Two HundredYears, the bulk of this íssue is devoted to thebicentenary of Hungarian professional theatre.The first group of writings is centred on thebeginníngs, i.e. the end of the XVllltn and thefirst decades of the XIXtn century. We may readhere about The Pioneers of Pest-Buda (JózsefPataki), followed by A History of HungarianActing in Pest (Ferenc Kerényi); Géza Hegedűsdiscusses The Heroic Times of the GeneralTaste in Theatre, József Bayer introduces thereader to the beginníngs of Theatre Criticism,and we publísh a contemporary Regulation forthe first theatre company as well as the periodTen Commandments for Actors.

In a Condensate of Hungarian Photographyexpert Károly Kíncses sums up the progressand some curious aspects of Hungarian theatrephotográphy from the second half of the XIXtn

century to the twenties of our century.

Another group of writings offers an insideview of some aspects of Hungarian theatre ínthe first half of this century. We publish authorFerenc Herczeg's Preface to Pál L. Réti's bookabout famous actors; An Aborted Project dealswith a 1912 competition for a National Theatrebuílding; under the títle A National ComplaintGyörgy Székely analyzes the correspondancebetween Hungarian director Sándor Hevesíand Gordon Craig; Tamás Gajdó publishesThree Letters to Artúr Bárdos by Paul Géraldy,Romain Rolland and Edouard Bourdet, andintroduces Ferenc Molnár, the Director (ofsome of hís own plays). Visiting Card is a shortessay by actress Máría Mezey; and the chapteris closed by some photos From the Album of aDresser.

The Hungarian Museum for Actors will also bereopened in honour of the bicentenary. "WeSalute You, Fairy World of Acting" is an ínter-view by István Nánaywíth Andrea Soóky aboutthe principles and aims of thís exhíbítion.Two publications deal with the notorious fifties.Protocol Anno 1952 mirrors the atmosphere ofa díscussion in the Theatre Association, whilein her artícle Criticism Unwished For ErzsébetBogácsi discloses the party organs' secretdísapproval of Hungarian theatre critícs.

As ín each of our October íssues, we publishthe results of The Prizes of Theatre Critics for1989/1990, including the indívidual votes oftwenty-two theatre critics.

Finally we publish a short íntroduction to amanual in preparation: The History of HungarianTheatre.