Egyes feldolgozó-ipari eljárások munkavédelmi · – f úrás: belső forgásfelület...

Egyes feldolgozó-ipari eljárások munkavédelmi követelményei

TÁMOP-2.4.8-12/1-2012-0001

A MUNKAHELYI EGÉSZSÉG ÉS BIZTONSÁG FEJLESZTÉSE, A MUNKAÜGYI ELLENŐRZÉS FEJLESZTÉSE CÍMŰ

KIEMELT EURÓPAI UNIÓS PROJEKT

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001

TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

készült.

EGYES FELDOLGOZÓ-IPARI ELJÁRÁSOK

MUNKAVÉDELMI KÖVETELMÉNYEI

TÁMOP-2.4.8-12/1-12-0001

„A munkahelyi egészség és biztonság fejlesztése,

a munkaügyi ellenőrzés fejlesztése”

kiemelt európai uniós projekt támogatásával

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

A TANANYAG A TÁMOP–2.4.8.–12/1–2012–0001. „A MUNKAHELYI EGÉSZSÉG ÉS BIZTONSÁG FEJLESZTÉSE, A MUNKAÜGYI

ELLENŐRZÉS FEJLESZTÉSE” CÍMŰ PROJEKT KERETÉBEN KERÜLT KIDOLGOZÁSRA.

PR OJ E K T V E Z E TŐ

Baranyiné Kabai Erzsébet

SZ A K M A I V E Z E TŐ

Vörös Szabolcs

SZ E R Z Ő K

Horváth BélaDr. Kalácska Gábor

Kálmán LajosKári-Horváth AttilaDr. Madarász Gyula

Dr. Nagy KárolyNesztinger Péter

Dr. Ócsainé dr. Tomecz ÉvaDr. Szakál Zoltán

LE K TO R Á LTA É S S Z E R K E S Z T E T T E

Dr. Walz GézaProfesszor Dr. Ungváry György

A TA N A N YA G A NE M Z E T I MU N K A Ü G Y I H I VATA L MU N K AV É D E L M I É S MU N K A Ü G Y I IG A Z G ATÓ S Á G Á N A K

S Z A K M A I TÁ M O G ATÁ S ÁVA L J ÖT T L É T R E .

A P R OJ E K T A Z EU R Ó PA I UN I Ó TÁ M O G ATÁ S ÁVA L , A Z EU R Ó PA I SZ O C I Á L I S AL A P

TÁ R S F I N A N S Z Í R O Z Á S ÁVA L VA LÓ S U L M E G .

K I A DJ A

Nemzei Munkaügyi Hivatal

1089 Budapest, Kálvária tér 7.

Telefon: +36 1 303 9300

www.munka.hu

www.tamop248.hu

FE L E LŐ S K I A D Ó

Komáromi Róbert főigazgató

NemzetiMunkaügyiHivatal

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

5

TARTALOM

ELŐSZÓ 9

FÉMIPARI ALAPELJÁRÁSOKHIDEGALAKÍTÁS 11

CÉLKITŰZÉS 11

KÖVETELMÉNY 11

FÉMIPARI HIDEGALAKÍTÁSI ALAPELJÁRÁSOK 11

Forgácsolás 11

Esztergálás 13

Marás 14

Fúrás 15

Köszörülés 16

Gyalulás 17

Vésés 17

Üregelés 18

LEMEZEK HIDEGALAKÍTÁSA 18

Képlékenyalakítás 18

Sajtolás 19

Hajlítás 19

Darabolás 20

Kivágás, lyukasztás 20

Mélyhúzás 20

MEGMUNKÁLÓ KÖZPONTOK 20

FELHASZNÁLT IRODALOM 21

FÉMIPARI HIDEGALAKÍTÁSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA 22

Veszélyek csoportosítása 22

Veszélyek elleni védelmi megoldások 22

A munkaeszközökkel kapcsolatban előforduló

leggyakoribb hiányosságok 24

Technológiákhoz kapcsolódó legjellemzőbb kockázatok

és védelmi megoldások 25

FONTOSABB JOGSZABÁLYOK 27

FONTOSABB SZABVÁNYOK 27

FELHASZNÁLT IRODALOM 28

AJÁNLOTT IRODALOM 28

FÉMIPARI HIDEGALAKÍTÁSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE 28

Ismeretek megalapozása 28

Felhasznált irodalom 30

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

6

Ajánlott irodalom 30

MŰANYAGIPARI ELJÁRÁSOK 31

CÉLKITŰZÉS 31

KÖVETELMÉNY 31

MŰANYAGIPARI ALAPELJÁRÁSOK 31

Fröccsöntés [1, 2, 3] 31

Extrudálás [1, 2] 32

Fóliafúvás [2] 34

Műanyagragasztás [1, 4] 35

Műanyagok hegesztése [1, 4] 36


MŰANYAGIPARI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA 39

Fröccsöntés 42

Extrudálás 45

Fóliafúvás 47

Ragasztás 47

Hegesztés 47

Kapcsolódó jogszabályok, szabványok 47

MŰANYAGIPARI ALAPELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE 48




FAIPARI ALAPELJÁRÁSOK 51

FORGÁCSOLÁS 51

Célkitűzés 51

Követelmény 51

FAIPARI FORGÁCSOLÁSI ALAPELJÁRÁSOK 51

Darabolás, szabás 51

Gyalugépek 54

Marógépek 56

Fúrógépek 58

Csiszológépek 59

Felhasznált és ajánlott irodalom 61

FAIPARI FORGÁCSOLÁSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA 61

Darabolás 62

Gyalugépek 64

Marógépek 65

Csiszológépek 66


A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

Fontosabb szabványok 67


FAIPARI ELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE 67

Munkahigiénés követelmények a faiparban 67

A fa, mint kóroki tényező 68

A faanyag tartósítása, konzerválása 68

Fűrésztelepi tevékenység 69



HEGESZTÉSI ELJÁRÁSOK 73

CÉLKITŰZÉS 73

KÖVETELMÉNY 73

HEGESZTÉSI ALAPELJÁRÁSOK 73

A hegeszthetőség fogalma 73

Gázhegesztés 74

Lángvágás 75

Villamos ívhegesztések 75

Ellenállás-hegesztés 78

Különleges hegesztési eljárások 79




HEGESZTÉSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA 82

Az oktatási anyag célja 82

Az oktatási anyag tárgya 83

Fogalommeghatározások 83

A hegesztés személyi feltételei 83

A hegesztés tárgyi feltételei 84

Gázhegesztés és lángvágás 88

Villamos ívhegesztések 88

Különleges hegesztési eljárások 91

Fontosabb jogszabályok 92




Ajánlott folyóirat 92

HEGESZTÉSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE 93



7

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

8

HEGESZTŐK EGYÉNI VÉDŐESZKÖZEI 98

A szemvédő kiválasztását meghatározó tényezők 98

Forrásjegyzék 99

MUNKAHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ÉLELMISZERIPARBAN (HÚSIPARBAN) 100

CÉLKITŰZÉS 100

KÖVETELMÉNY 100

ISMERETEK MEGALAPOZÁSA 100



MUNKAHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ISKOLÁBAN ÉS AZ OKTATÁSBAN 105

CÉLKITŰZÉS 105

ISMERETEK MEGALAPOZÁSA 105

Munkakörülmény, munkakörnyezet 105



A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

9

ELŐSZÓ

Minden ember alapvető igénye a saját, illetve családja megélhetéséhez szükséges anyagi forrás biztosítása, amelyért az egészségét nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények között dolgozhat. Magyarország Alaptörvénye biztosítja a jogot minden munkavállalónak az egészségét, biztonságát és méltóságát tisztelet-ben tartó munkafeltételekhez. A munkavédelmi hatóság feladata a munkavállalók ezen alapjogainak védelme, amelyet az ellenőrzésekkel, a szabálytalanságok feltárásával, illetve tájékoztatási tevékenysége révén lát el.

A munkahelyi biztonságra és egészségre vonatkozó alapjogok védelme érdekében a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok mun-kavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerveinél dolgozó kormánytisztviselőinek folyamatosan lépést kell tartaniuk a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok, a jogalkalmazói gyakorlat folyamatos változásával, Ma-gyarország, de különösen az illetékességi területük gazdasági szerkezetének, foglalkoztatási jellemzőinek alakulásával. A naprakész tudás fontosságát szem előtt tartva a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága kiemelt célként tekint a munkavédelmi hatóság dolgozóinak szakmai fejleszté-sén keresztül az ellenőrzések hatékonysági és minőségi szintjének emelésére.

A TÁMOP-2.4.8-12/1-2012-0001 „A munkahelyi egészség és biztonság fejlesztése, a munkaügyi ellenőrzés fejlesztése” című kiemelt projekt tananyagfejlesztéssel és munkavédelmi szakterületi képzések szervezésé-vel támogatja e célok megvalósulását.

A Projekt keretében lehetőség nyílt azon tevékenységekre vonatkozó munkavédelmi követelmények hatósági megközelítésű bemutatására, amelyeknél a veszélyeztetések gyakorisága és a szabálytalanságok jellege alap-ján fokozottabb fi gyelmet szükséges fordítani a munkavégzés körülményeinek munkavédelmi szempontú el-lenőrzésére. A tankönyvek tartalmának meghatározásánál a szerzők kiemelt fi gyelmet fordítottak azon kór-oki tényezők ismertetésére is, amelyek előfordulásával az ellenőrzések alkalmával legtöbbször számolni kell.

Bízom benne, hogy a fejlesztés keretében elkészített tananyagok jól szolgálják majd a hatósági feladatellátást, és minden munkavédelmi szakembert olyan hasznos tartalommal gazdagítanak, amely hozzájárul a hatékony és eredményes munkavégzéséhez.

Szeretnék köszönetet mondani minden munkabiztonsági és munka-egészségügyi szakembernek, aki részt vett a tananyagfejlesztésben, és szaktudásával, tapasztalataival segítette e hiánypótló tananyagok létrejöttét.

Köszönet illeti továbbá a Projekt munkatársait, akik operatívan támogatták a szakemberek munkáját, és biz-tosították a tananyagfejlesztés megvalósításának hátterét.

Sikeres felkészülést és eredményes munkát kívánok!

dr. Bakos József NMH MMI főigazgató-helyettes

dr Bakos József

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

10

tananyag a TÁMOP-2.4.8-12/1-2012-0001 kiemelt projekt keretében készült.

FÉMIPARI ALAPELJÁRÁSOKHIDEGALAKÍTÁS

CÉLKITŰZÉS

A munkavédelmi felügyelőnek meg kell ismernie a fémipari hidegalakítási alapeljárások legfontosabb mun-kavédelmi problémáit. Ismernie kell az általános munkavédelmi feltételeket, az ergonómiai követelménye-ket, a feladatvégzéssel összefüggésben keletkező veszélyeket és ártalmakat, a különösen veszélyes körülmé-nyek között történő munkavégzés szabályait, az egyéni védőeszközöket, a munkavégzés személyi feltételeit.

KÖVETELMÉNY

Az elsajátított ismeretanyag segítségével ellenőrzései során a felügyelőnek képesnek kell lennie a fémipari hidegalakítási alapeljárások során betartandó munkavédelmi követelmények komplex vizsgálatára.

FÉMIPARI HIDEGALAKÍTÁSI ALAPELJÁRÁSOK

A korlátozott terjedelem miatt a fejezetben leírtak csak a fémmegmunkáláshoz tartozó legfontosabb elméle-ti ismereteket tartalmazzák.

Forgácsolás

A fémek megmunkálásának egyik csoportja az anyagleválasztással történő hidegalakítás, amikor az anyag-leválasztás olyan módszerrel történik, amely az alapanyagból, vagy félkész termékből (előgyártmányból) – a tervezett végtermék (alakjának, felületének) kialakítása érdekében – meghatározott kialakítású szerszám segítségével a felesleges anyagrészeket eltávolítja. Az eltávolításra került felesleges anyagrészeket forgács-nak, a forgács eltávolítására használt eszközt forgácsoló szerszámnak, a módszert forgácsolásnak nevezzük. Ahhoz, hogy a forgácsolást, mint tevékenységet végre lehessen hajtani, szükség van olyan speciális gépre is, amely lehetővé teszi az anyag és a szerszám közötti megfelelő helyzetviszonyok, mozgások, erők létrehozását. Ezt a gépet forgácsológépnek nevezzük.

A forgácsolási műveletet a megmunkálandó anyag és a megmunkáló eszköz közötti mozgások határozzák meg. A legfontosabb forgácsleválasztó mozgások a következők:

– forgácsoló mozgás, amely jellemzően az anyag leválasztás irányában működő főmozgás. Ez a mozgás lehet:• egyenes vonalú mozgás, ahol a forgácsolószerszám vízszintes ( ) vagy függőleges ( ) mozgást végez, a

munkadarab nem végez mozgást;

11

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

12

HORVÁTH BÉLA

• körvonal mentén történő mozgás, ahol a forgácsolószerszám forgó mozgást végez, amíg a munkadarab nem végez mozgást, illetve a munkadarab forgó mozgást végez, a szerszám pedig áll;

– fogásvételi mozgás, amely lehetővé teszi a forgács leválasztását azáltal, hogy a szerszám meghatározott mértékben behatol az anyag felületébe;

– előtoló mozgás, amely jellemzően a szerszám mozgásával biztosítja a forgács folyamatos leválasztását.

A forgácsoláshoz használt szerszámok élkialakítása nem azonos. Ha mértani kialakításukat megfi gyeljük, akkor könnyen megál-lapítható, hogy egyes szerszámoknak, mint például a köszörűk-nek, mértanilag nem meghatározható az élkialakítása. Ezzel szemben az esztergakések vagy a maró szerszámok élkialakítása mértanilag jól meghatározható.

A mértanilag jól meghatározható élkialakítású szerszámoknak három elkülöníthető része van (1. ábra).

Annak érdekében, hogy az előzőekben megadott mozgások sze-rint működő szerszám le tudja választani a felesleges anyag-mennyiséget a munkadarabról, több erő együttes hatása szüksé-ges. Ezek az erők a következők (2. ábra):

– forgácsoló erő (Ff), amely a főmozgás irányával azonosan ható erő;

– fogásvételi erő (Fm), amely a „mélyítést” biztosítja;– előtolási erő (Fe), amely a szerszám mozgásirányával azonos

irányú erő.

Az erők és a szerszám-, illetve munkadarabmozgások hatására az anyagban fellépő feszültségek eredménye-ként a megmunkált darabról különböző alakú forgács válik le, mivel ezek a feszültségek a leválasztott részek-ben alakváltozást és töréseket eredményeznek. Az, hogy a keletkezett forgácsnak milyen lesz az alakja levá-láskor, az három összetevő viszonyától függ: az anyagminőségtől, a forgácsolási sebességtől és a forgács vas-tagságától.

A létrejövő forgácsalak-típusok a következők lehetnek:– folyó (szalag alakú) forgács (3. ábra): A keletkező forgács összefüggő, szalagszerű, ami miatt könnyen fel-

csavarodhat a szerszámra. Eltávolítása a munkatérből nehézkes és veszélyes.– nyírt (lemezes) forgács (4. ábra): A keletkező forgácsdarabok összehegedése miatt lemezalakú, a folyó

forgácshoz hasonló, de annál jelentősen rövidebb, pikkelyszerűen leváló anyagrészek keletkeznek.– töredezett (darabos) forgács (5. ábra): Mind a technológia, mind a biztonság szempontjából a legkedve-

zőbb forgácsforma. Jellemzően 5-20 mm hosszú darabok alkotják

A forgácsolási tevékenységhez tartozóan szólni kell még a legfontosabb segédanyagokról, a hűtő- és kenő-anyagokról is. A hűtő- és kenőanyagokkal szemben támasztott követelmény többek között, hogy biztosítsák a megmunkált anyag és a megmunkáló szerszám súrlódásából adódó hőmérsékletnövekedés optimális értéken

1. ábra [8]

2. ábra

3. ábra [8] 4. ábra [8] 5. ábra [8]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

13


tartását, egyúttal az ebből adódó alakváltozások minimalizálását, a szerszámkopások csökkentését, az általá-nos terhelések káros hatásainak csökkentését. Erre a célra, fi gyelembe véve a forgácsolási technológia össze-tevőit (munkadarab, szerszám, gép stb.) alkalmazhatnak vizes alapú folyadékokat, amelyeknél az összetevők olaj–víz–szappan, vagy olaj alapú folyadékokat (petróleum, ásványolaj stb.). A hűtő- és kenőfolyadék szivaty-tyú segítségével, csővezetéken keresztül jut el a munkazónába, majd hasznosulása után a forgácsgyűjtőn ke-resztül – szűrést követően – kerül vissza a tartályba.

A forgácsolás alapjainak áttekintése után a leggyakrabban alkalmazott forgácsolási technológiák legfonto-sabb ismérveit tárgyaljuk.

Esztergálás

Az esztergálással külső és belső, hengeres vagy kúpos felületű forgás-testek megmunkálását lehet elvégezni. A forgács leválasztását mérta-nilag meghatározható élgeometriájú, egyélű szerszám segítségével le-het megvalósítani.

A forgácsolás során a megmunkálandó darab forgó mozgást végez (fő-mozgás), míg a fogásvételi- és előtolási mozgást (mellékmozgás) a for-gácsolószerszám biztosítja.

Az esztergálási technológiák a következők lehetnek:– nagyolás: ennél a technológiánál a gyors, nagy mennyiségű anyageltávolítás a cél, ahol a pontosság és a fe-

lület minősége nem követelmény;– félsimítás: köszörülés, illetve simítás előtt végzik, mint előkészítő technológia;– simítás: a forgácsolás kis mennyiségű anyagleválasztást valósít meg, amellyel az előírt felületminőséget

és pontosságot biztosítják;– fúrás: belső forgásfelület kialakítás technológiája, amelyet egy vagy több élű szerszám segítségével valósí-

tanak meg úgy, hogy a munkadarab forog, míg a forgácsoló szerszám haladó mozgást végez.

Mivel a munkadarab hosszának és átmérőjének aránya hatással van a megmunkálás technológiájára, a mé-retpontosságra és a kivitelezés biztonságára, ezért a megmunkálandó anyag befogása az alábbi feltételekhez kötött:

– ha a munkadarab hossz/átmérő aránya kisebb, mint 5, akkor elegendő a munkadarabot csak az egyik ol-dalán megfogni a tokmányban;

– ha a munkadarab hossz/átmérő aránya nagyobb, mint 5, de kisebb, mint 10, akkor a munkadarabot mind-két végén meg kell támasztani. Ezt a legáltalánosabban úgy valósítják meg, hogy a munkadarab egyik vé-gét befogják a tokmányba, a másik végét pedig megtámasztják az úgynevezett szegnyeregcsúccsal;

– ha a munkadarab hossz/átmérő aránya nagyobb, mint 10, akkor a munkadarab mindkét végét meg kell fo-gatni, és a munkadarab közepénél segédeszközzel, az úgynevezett bábbal meg kell támasztani.

Az esztergálás egyik fontos eszköze a forgácsoló szerszám. Ezt a szer-számot esztergakésnek nevezik. Az esztergakés összetett igénybevétel-nek van kitéve, ezért mind anyagában, mind kialakításban biztosítania kell, hogy képes legyen a felesleges anyag leválasztására (keménység), ellenálljon az erőhatásoknak (szívósság), kopásállósága nagy legyen (éltartósság) és elviselje a fellépő hőmérsékletváltozásokat (hőállóság). A legáltalánosabban elterjedt esztergakések tömör kialakításúak, azaz a szerszámszár, a szerszámtest és a dolgozórész egy anyagból készül.

6. ábra [4]

7. ábra [3]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

14

HORVÁTH BÉLA

A korszerű szerszámoknál azonban a dolgozórész már egy cserélhető, kü-lön egység, az ún. lapka (7. ábra). Abban azonban mind a két kialakítás megegyezik, hogy a dolgozórész megfelelő szögkiképzésű, él- és lapkiala-kítású (8. ábra). A szerszámszár biztosítja a szerszám szánszerkezetbe való befoghatóságát.

Az esztergálással történő forgácseltávolítás során szükséges fő- és mellékmozgások egyidejű megvalósulá-sát speciális szerszámgépek, az esztergagépek biztosítják. Az esztergagépek kialakításuk, illetve rendelteté-sük szerint többfélék lehetnek, de lényeges szerkezeti egységeiket tekintve sok azonosságot mutatnak. Ezek a következők:

– gépágy, amely biztosítja minden szerkezeti egység elhelyezését;– orsóház, amely a főorsót, annak hajtóművét és a kapcsolódó kezelőelemeket tartalmazza;– főorsó biztosítja a főmozgást, amelyhez a meghajtást a főhajtóműről kapja, továbbá felveszi az előtolásból

és fogásvételből származó erőket is (ehhez a részhez csatlakozik a munkadarab befogását lehetővé tevő tokmány.);

– mellékhajtómű, amely a főhajtómű hajtását kis fordulatszámú forgássá alakít át és juttatja el a szánszer-kezethez;

– szánszerkezet, amely szerkezet a benne kialakított szerszámtartó segítségével lehetővé teszi a szerszám helyzetének meghatározását, biztonságos rögzítését. A szánszerkezet egyúttal biztosítja a szerszám hosszmozgását (előtolás) és keresztmozgását (fogásirányú mozgás).

Az azonos elemek rövid ismertetése után nézzük meg az esztergagépek főbb típusait:– csúcseszterga (9. ábra): a legáltalánosabban elterjedt esztergatípus;– síkeszterga: a speciális méretű munkadarab megfogatására sík tárcsát alkal-

maznak. A főorsó tengelyének elhelyezése szerint lehetnek függőleges ten-gelyű (karusszel-) esztergák, illetve vízszintes tengelyű (fej-) esztergák;

– revolver-eszterga: ennél a speciális esztergánál a szerszámtartó forgatható egy tengely körül annak érdekében, hogy a tartóban elhelyezett különböző forgácsoló szerszámok megfelelő sorrendben a szükséges helyzetben áll-hassanak.

Marás

A hagyományos marási technológiákkal jellemzően elő- és félkész gyártmányok síkfelületeinek méret pon-tosságát és/vagy felületminőségének javítását végzik. A marásnál az anyagfelesleg leválasztására mértanilag meghatározható élgeometriájú, több élű szerszámot használnak. Ezt a forgácsoló szerszámot marófejnek ne-vezzük.

A marófej éleinek kialakítása olyan, mint az esztergakésé (10. ábra). A forgácsoláshoz szükséges főmozgást (forgómozgás) minden esetben a marószerszám végzi. Az előto-ló mozgást (haladó mozgás), mint mellékmozgást, azonban végezheti akár a megmun-kálandó darab, akár a szerszám is.

A marószerszám befogása alapján kétféle marási változatot különböztetünk meg:– homlokmarás – a marószerszám tengelye a munkadarab megmunkálási felületére

merőlegesen helyezkedik el (11. ábra);– palástmarás – a marószerszám tengelye párhuzamosan helyezkedik el a megmunkálandó munkadarab

felületével (12. ábra). Ennek a változatnak kétféle módozata van, attól függően, hogy a szerszám forgása és a munkadarab haladó mozgása egymáshoz képest hogyan működik. Ennek megfelelően lehet:

8. ábra

9. ábra [8]

10. ábra [8]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

15


• egyirányú marás –ahol a munkadarab haladó mozgása és a marófej forgó mozgása egy irányba történik (13. ábra). Ennek hatására a szerszám a munkadarabot lefelé szorítja;

• ellenirányú marás – ahol a munkadarab haladó mozgása és a marófej forgó mozgása ellenkező irányba történik (14. ábra). Ennek hatására a szerszám a munkadarabot felfelé húzza. A jelenség miatt a munka-darab megfelelő rögzítésére külön fi gyelmet kell fordítani.

A marófejek kialakítása – annak megfelelően, hogyan csatlakoztatják a marógéphez – lehet furatos, vagy szá-ras marófej.

Síkfelületek kialakításának jellemző szerszáma a palástmaró és homlokmaró, míg a lépcsős felületeket hom-lokmaróval készítik. Hornyok készítésére ujjmarokat alkalmaznak. A marási technológiával jellemzően na-gyolást és simítást végeznek.

A marással történő forgácseltávolítás során szükséges fő- és mellékmozgások egyidejű megvalósulását speciális szerszámgépek, a marógépek biztosítják, ahol a főmozgást végző marószerszámot speciális kiképzésű maróorsóba fogják be és forgatják meg.

A legáltalánosabb típusok a következők:– egyetemes marógép – alapvetően egy konzolos marógép

A maróorsó vízszintesen került elhelyezésre úgy, hogy a tengelyt a geren-da végén elhelyezett bak támasztja meg. A hajtóművett (maróorsó) a gépáll-vány felső részében helyezik el, míg az előtoló mozgás hajtóműve az alsó ré-szen helyezkedik. A keresztszán kialakítása lehetővé teszi a munkadarab há-rom irányba történő mozgatását.

– vízszintes marógép (15. ábra) – az egyetemes marógéptől annyiban különbö-zik, hogy az asztal elforgatását biztosító forgózsámoly nem kerül beépítés-re, és nem alkalmas a függőleges tengelyű szerszám befogadására (ma már nem gyártják, de termelő területeken még több helyen is használatban van-nak).

– függőleges marógép (16. ábra) – a függőleges fejjel szerelt egyetemes marógép-pel azonos felépítésű konzolos marógép.

Fúrás

A fúrás anyagleválasztással történő olyan megmunkálás, amellyel a munkadarab szerkezetébe meghatáro-zott átmérőjű és mélységű furat kerül kialakításra, illetve a már elkészített furat további megmunkálása tör-ténik. A forgácsoláshoz mértanilag meghatározott élgeometriájú, több élű szerszámot használnak, amelyet fúrószerszámnak neveznek. A fúrással történő forgácsolásnál a forgácsoló főmozgást (forgás) a szerszám végzi (kivéve, pl.: esztergagépen végzett fúrás), a haladó előtoló mozgást (mellékmozgás) jellemzően szintén a szerszám végzi (pl.: fúrógépek), de végezheti a munkadarab is (pl.: esztergagép).

11. ábra [4] 12. ábra [4] 13. ábra [4] 14. ábra [4]

15. ábra [8]

16. ábra [8]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

16

HORVÁTH BÉLA

A furatok készítéséhez használt legjellemzőbb szer-számok:

– lapos fúró – átmérője 25-128 mm;– csigafúró – a fúrógépek jellegzetes kétélű szer-

száma. Átmérője 0,1-80 mm (17. ábra);– központfúró – a két csúcs közötti furat készítés

kétélű szerszáma.

A furatok bővítésére alkalmasak a csigafúrók is, de erre a célra speciális fúrószerszámokat is alkalmaznak, melyek főbb típusai a süllyesztők (csigasüllyesztők, kúpsüllyesztők), fúró rudak, dörzsárak.

A furatkészítés technológiájának három fő része:1. a furat helyének megjelölése (pontozás, ami lehetővé teszi a fúró szerszám hegyének illesztését);2. központfúrás (előfúrás, ami lehetővé teszi a nagyobb furat elkészítéséhez a fúrószerszám megvezetését,

illetve a kisebb energiát igénylő furatkészítést;3. terv szerinti furatméret kialakítás (furat elkészítése, amely során a furat kialakul).

A munkadarabok furatainak készítésénél a szerszám (forgácsoló) főmozgását és (az előtoló) mellékmozgását biztosító munkaeszköz a fúrógép. A fúrógépeknél a forgácsoló szerszámot az orsóba fogják be.

A fúrógépek szerkezeti kialakításuk szerint legáltalánosabb típusai:– asztali fúrógépek – 0,1-15 mm átmérőjű furatok készítésére alkalmas (18. ábra), ahol a szerszám előtoló

mozgását egy kar segítségével, kézi erővel végzik;– állványos fúrógépek – 15-60 mm átmérőjű furatok készítésére (19. ábra);– oszlopos fúrógépek – 0,1-40 mm átmérőjű furatok készítésére (20. ábra).

Köszörülés

Mértanilag nem meghatározható élgeometriájú szerszámmal végzett for-gácsolási tevékenység, amelynél a felesleges anyag leválasztását különbö-ző méretű és alakú koptató szemcsék végzik. A koptatást (forgácsolást) vég-ző szemcsék korong alakú szerszámon, kötőanyagba kerülnek beágyazásra (21. ábra).

A forgácsoló szerszámot köszörűkorongnak nevezzük. A köszörülés jel-lemzően a munkadarab felületének fi nom megmunkálására használt forgácsolási technológia. A köszörű-korongokkal külső és belső forgásfelületek (hengeres, kúpos, alakos), valamint síkfelületek megmunkálása is biztosítható. A forgácsoló főmozgás a forgómozgás, amelyet mindig a köszörűkorong (szerszám) végez. A

17. ábra

18. ábra [4] 19. ábra [4] 20. ábra [4]

21. ábra [8]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

17


mellékmozgást (forgó vagy haladó) a megmunkálandó anyag végzi. A kö-szörülési technológia lehet:

– palástköszörülés;– furatköszörülés;– síkköszörülés.

A köszörüléssel végzett felesleges anyagleválasztás során a fő és mellék-mozgásokat biztosító gép a köszörűgép, amely lehet:

– egyetemes palást köszörűgép (22. ábra);– furat köszörűgép (23. ábra);– sík köszörűgép;– csúcs nélküli köszörűgép.

Gyalulás

Síkfelületek, mértanilag meghatározott élgeometriájú egyélű szerszámmal törté-nő forgácsolási technológiája, ahol a forgácsolószerszám váltakozó irányú, egye-nes vonalú főmozgást végez, miközben állandó keresztmetszetű forgácsot választ le a munkadarab felületéről (24. ábra).

A szerszámtartót kosnak nevezik.

A gyalulással végzett felesleges anyagleválasztás az egyedi gyártás forgá-csolási technológiája, ami lehet nagyolás és simítás. A nagy forgácsolási erő, vagy a nem egyenletes anyagminőség esetén a könyökös szárú szer-szám használata szükséges (25. ábra).

A technológia végrehajtásához használt munkaeszköz a gyalugép. A gép ki-alakítását nagymértékben a megmunkálandó anyag nagysága határozza meg. Ennek megfelelően:

– az 1000 mm-nél nem nagyobb munkadarabok forgácsolására a harántgyalugépeket használják. (26. ábra);– az 1000-2000 mm közötti munkadarabok forgácsolásához a hosszgyalugépeket használják. (27. ábra).

Vésés

Jellemzően belső üregek alakos megmunkálására használt anyagleválasztó technológia, ahol az egye-nes vonalú váltakozó forgácsoló főmozgást a szerszám, a szakaszos előtoló mellékmozgást a munkada-rab végzi. A forgácsoló szerszám mértanilag meghatározott élgeometriájú, egyélű szerszám, amelyet a kosban rögzítenek. Az állandó keresztmetszetű forgács leválasztása a szerszám szárával párhuzamosan

22. ábra [8]

23. ábra [8]

24. ábra [8]

25. ábra [8]

26. ábra [8] 27. ábra [8]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

18

HORVÁTH BÉLA

történik (28. ábra). A vésési technológia során szükséges fő és mellékmozgásokat biztosító gép a vésőgép.

A vésőgép alapvetően a függőleges harántgyalugépnek felel meg, amely mellékmoz-gásként a hosszirányú vagy keresztirányú, esetlegesen körmozgások biztosítására is alkalmas.

Üregelés

Külső felületek és átmenő belső felületek, mértanilag megha-tározott élgeometriájú, többfogú szerszámmal végzett anyag-leválasztási technológiája egyszeri húzó/nyomóerő hatására a szerszámot végig húzzák, illetve nyomják a munkadarab fe-lületén (29. ábra). A főmozgás egyenes vonalú, amelyet a szer-szám végez. Az előtoló mozgás speciális, mivel azt a főmozgás során a lépcsőzetesen egymás után elhelyezkedő fogak mé-retkülönbsége biztosítja, ami azt jelenti, hogy mellékmozgás nem valósul meg.

Az üregelési technológia végrehajtásához, a megmunkálandó felület elhelyezkedésétől függően az alábbi üregelőgépeket különböztetik meg:

– belső üregelő gépek, amelyek csak belső üregek forgácsleválasztására használhatók;– külső üregelő gép, amelynél a szerszám nem belső üregben végzi az anyagleválasztási munkát, hanem a

külső felületet forgácsolja.

LEMEZEK HIDEGALAKÍTÁSA

Képlékenyalakítás

Az anyagok megmunkálásának az a technológiája, amely azt az anyagtulajdonságot használja ki, hogy az anyagok külső erők hatására képesek úgy maradandó alakváltozásra, hogy a szerkezetükben repedés, törés vagy szakadás nem jön létre, az anyag megfolyik, és felveszi az alakító szerszám alakját. Abban az esetben, ha az erőhatás meghaladja az anyag szerkezete által maximálisan elviselhető legnagyobb erőt, az anyagban fellelhető részecskék közötti összetartó erő megszűnik, az anyagrészek elválnak egymástól.

Ezt a két tulajdonságot is jól szemlélteti az úgynevezett szakítódi-agram (30. ábra), ahol a függőleges tengelyen az erő (mértékegy-sége: Newton [N]), a vízszintes tengelyen a megnyúlás (mérték-egysége: milliméter [mm]) látható. Az Fm a szakítóerő (maximális terhelőerő), Fu a szakadásnál mért erő (kontrakciós erő), FeH a fo-lyáshatár felső értéke és FeL a folyáshatár alsó értéke.

Az I. szakasz a rugalmas alakváltozás tartománya, amikor az erő-hatás megszüntetése után az anyag eredeti alakját visszanyeri. A II. szakasz az egyenletes alakváltozás tartománya, amikor az erő-hatás megszüntetése után az anyag már nem nyeri vissza eredeti

28. ábra [8]

29. ábra [8]

30. ábra

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

19


alakját, hanem maradandó alakváltozást szenved. A III. szakasz a kontrakciós tartomány, ahol a deformáció igen kicsi és az erőhatás megszüntetése után a belső feszültség az anyag teljes keresztmetszeti elválását ered-ményezi.

Abban az esetben, amikor egy anyagban a maradó alakváltozást az anyagrészek szétválása nélkül hozzák létre alakítási eljárásról, amikor az anyagrészek szétválásával hozzák létre, vágási eljárásról beszélünk.

Attól függően, hogy az alakváltozást milyen irányú erők hozzák létre, az alábbi öt fő csoportot különböztet-jük meg:

– nyomóerők által létrehozott alakítás (pl.: sajtolás);– húzó-nyomóerők által létrehozott alakítás (pl.: mélyhúzás);– húzóerők által létrehozott alakítás (pl.: domborítás);– hajlító erő által létrehozott alakítás (pl.: hajlítás);– nyíróerők által létrehozott alakítás (pl.: darabolás, kivágás, lyukasztás).

Az alakításnál alkalmazott hőmérséklet szerint:– hidegalakítás – amikor az anyagot nem melegítik elő az alkalmazott technológiához;– melegalakítás – amikor az anyagot előmelegítik az alkalmazott technológiához.

A képlékenyalakítás lehet:– lemezalakítás – amikor a lemezvastagság nem változik meg az alakítás során;– térfogat alakítás – amikor teljes vagy résztérfogat változás jön létre az alakítás során.

Sajtolás

Lemezszerű munkadarabok kis alakítási sebességgel vagy nagy alakítási sebesség-gel történő, anyagleválasztás nélküli lemezalakítási technológiája. A kis alakítási sebességet nyomásnak, a nagy alakítási sebességet ütésnek nevezzük. A megmun-kálási nyomóerőt és mozgásokat biztosító gépeket (31. ábra) sajtógépeknek, azaz sajtóknak nevezzük. A sajtolásnál keletkező erőhatásokat a gépállvány veszi fel, ezért megfelelő gépalapot kell készíteni.

A szerszám felső részének mozgatását a nyomófej végzi, alsó részét a gépasztalon helyezik el. Az alkalmazott szerszámokat attól függően, hogy a vágó élek a sajtolás során hozzáférhetőek-e vagy sem, nyitott vagy zárt szerszámoknak nevezzük.

Hajlítás

A hideg képlékenyalakítás során a lemez terv szerinti részét, valamilyen szögértékben térítik el, a lemez többi részéhez képest (32. ábra).

A művelet végrehajtásához hajlítóerőt alkalmaznak, melynek hatására a lemez egy görbe vonal mentén elmozdulva szenved anyag szétválasztás nélküli maradó alakváltozást. A hajlító eljárások közül a legáltalánosab-ban használt technológia a lemez élhajlítás. Speciális hajlítás a lemezszalagból történő szelvényprofi l kialakítás, amelynél a lemezszalag alakadó görgősoron (görgőpárok között) haladva nyeri el a kívánt profi lt.

31. ábra [8]

32. ábra

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

20

HORVÁTH BÉLA

Darabolás

Az anyag teljes szétválasztását, amelynél nem zárt vonalon történik a szétválasztás, darabolásnak nevezzük. Az anyag szétválasztását nyíróerő biztosítja, amit az egymással szemben mozgó vágóélek biztosítanak. A darabolási vágástechnológia eszközei az ollók, a le-mezek leszabását, egyenes vonal menti méretre vágását táblaollók-kal végzik (33. ábra). A görbe vonalú körülvágásokhoz (nyitott vagy zárt) körollókat használnak, ahol a vágást kúpalakú forgó kések vég-zik, amelyek az anyagtovábbítást is biztosítják.

Kivágás, lyukasztás

A darabolástól eltérően az anyag szétválasztása zárt körvonal mentén történik. A nyíróerő a szerszám egy-szeri lefelé mozgatásával jön létre. A kivágásnál a szerszám élei a munkadarab körvonalai szerint kerülnek kialakításra, ezért a vágás során a lehulló rész lesz, a kialakított munkadarab (34. ábra). A lyukasztásnál a kieső anyagrész lesz a hulladék (35. ábra). A vágás folyamata alapvetően azonos.

Mélyhúzás

A hideg képlékenyalakítás során a lemez terv szerinti részén valamilyen nagyobb méretű bemélyedést (ala-kos üreget) alakítunk ki a lemez többi részéhez képest.

A művelet végrehajtásához nyomóerőt alkalmaznak (az anyagban húzóerő ébred), melynek hatására a lemez anyagszétválasztás nélküli maradó alakváltozást szenved és felveszi az alakító szerszám alakját. A mélyhú-zás szerszáma a húzóbélyeg és a húzógyűrű. A mélyhúzás leggyakoribb gépe a mechanikus működtetésű sajtó.

MEGMUNKÁLÓ KÖZPONTOK

Annak érdekében, hogy a termelékenység és a megmunkálási pontosság a lehető legoptimálisabb legyen, szükség volt olyan szerszámgépek megalkotására, amelyek többféle művelet vagy térbeli alakos gyártmányok elkészítését teszik lehetővé úgy, hogy a felfogások száma egy legyen és biztosítsák a gyártmány készre mun-kálását is. Erre a feladatra létrehozott célberendezés a megmunkáló központ. Ezek a termelő berendezések alkalmasak az automatikus szerszám és munkadarab cserék elvégzésére is.

A megmunkáló központok első generációjánál a gyártáshoz szükséges adatokhoz (felfogás, geometria, szer-számmozgás, szerszám adatok, technológiai adatok stb.) a számításokat előre el kellett végezni. Az ilyen el-

33. ábra

34. ábra 35. ábra

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

21


ven működő gépeket NC gépeknek nevezik. A korszerű berendezések-nél nincs szükség előzetes számítások elvégzésére, mert ezeket szá-mítógép végzi el. Az ilyen számítógép vezérléssel működő gépeket CNC (Computer Numerical Control) szerszámgépeknek nevezik. A megmunkáló központokat egyaránt alkalmazzák:

– az anyag leválasztással történő megmunkálási technológiáknál (36. ábra): a főorsó elhelyezkedésétől függően lehetnek vízszintes főorsó elrendezésűek és függőleges főorsó elrendezésűek. Jelleg-zetes egysége a szerszámtár és az automatikus szerszám-cserélő. További fontos részegység a folyamatos mozgatású asztal, amely jellemzően NC vezérlésű.

– az anyagleválasztás nélküli anyag megmunkálási technológiáknál (37. ábra): ezeket a megmunkáló központokat jellemzően a bonyo-lult, nagyméretű lemez megmunkálásnál alkalmazzák. Jellemző-en NC/CNC vezérléssel kialakítottak. Az élhajlító megmunkáló központoknál az ütközők helyzete, a bélyegnek a mozgási sebes-ségei, a vasalóerő és a matrica megfelelő helyzetbe forgatása is automatizálható. Alkalmasak kis darabszámban gyártott bonyo-lult alkatrészek legyártására. Legnagyobb hátrányuk a drága be-szerzési ár, és a magasan képzett szakember iránti igény.

FELHASZNÁLT IRODALOM

[1] ASCHENBRENNER JÓZSEF (2008): Mechanikai technológiák csoportosítása, anyagjellemzőkre gyakorolt hatá-suk. Budapest

[2] LUKÁCS ZSOLT (2012): Képlékenyalakítás. GEMTT 005BL Mechanikai Technológiai Tanszék 2012/2013. tanév I. félév. Miskolc

[3] FIRSTNER STEVAN (2007): Gyártástechnológia (Forgácsolás). Dunaújvárosi Főiskola. Dunaújváros[4] NAGY GÉZA – VAGDALT LÁSZLÓ – KAPUSI KRISZTIÁN – SZIJÁRTÓ JUDIT – PEZENHOFFER BALÁZS (2002): Útmutató

a tisztább termelés szakmai gyakorlathoz. Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar, Építési és Környezetmérnöki Intézet, Környezetmérnöki Tanszék. Győr

[5] PINTÉR PÉTER MIHÁLY (2013): Munkavédelem a gépiparban. IV Előadás: Hidegalakító sajtoló technológiák munkavédelme. Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, Mechatronikai és Autótechni-kai Intézet. Budapest

[6] http://www.doksi.hu[7] http://www.tankönyvtár.hu/hu/tkt[8] http://hu.wikipedia.org/wiki (Wikipédia Esztergák, Marógépek, Gyalugépek, Fúrógépek, Köszörűk, Meg-

munkáló központok, Mechanikus sajtók, Képlékenyalakítás szócikkei, amelyekre a CC-BY-SA-3.0 licenc vonatkozik.)

36. ábra [8]

37. ábra [8]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

22

HORVÁTH BÉLA

FÉMIPARI HIDEGALAKÍTÁSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA

A fémek hidegalakítási technológiai eljárásai során különböző veszélyek jelentkeznek a munkavállalóra néz-ve. A veszélyek jellemzően a munkaeszköz és működése, valamint a munkadarab és azok megmunkálása so-rán jelentkeznek.

Veszélyek csoportosítása

A veszélyek, jellegük szerint, az alábbiak szerint csoportosíthatók:– mechanikai veszélyek – ezek a veszélyeztetések leginkább a testrészek, esetleg az egész testre nézve jelen-

tenek olyan kockázatot, melyek eredményeként zúzódások, el/levágás, összenyomás, becsípés, behúzás, felcsavarás jelentkezhet. A mozgó géprészek okozhatják a munkavállaló el/fellökését is. A munka során a környezetbe kerülő hűtő-kenőfolyadék csúszásveszélyt jelenthet. A gép kezeléséhez kialakított pódium esetén a lelépés, leesés veszélye is előfordulhat.

– villamos veszélyek – lehetnek közvetett vagy közvetlen érintésből származó áramütések. Származhatnak szakszerűtlen szerelésből, használat során bekövetkezett sérülésből.

– hőhatásból adódó veszélyek – okozhatja a munkadarab (pl.: forgács), valamely magas felületi hőmérsékle-tű géprész. Jellemzően a testrészek égési sérülésével járnak.

– zaj-, rezgés okozta veszélyek – a megmunkáló gépek működése során fellépő olyan expozíciók, amelyek a gépek megmunkálási technológiájának kísérő jelenségei által keletkeznek.

– vegyi anyagok által okozott veszélyek – a gépekhez használt kenő-hűtőfolyadékok kémiai összetételével kapcsolatban, azok szervezetbe jutásával (bőr, száj, szem) jelentenek kockázatot.

– ergonómiával kapcsolatos veszélyek – az elhelyezésből, a nem megfelelő munkatér/kezelőhely kialakítá-sából származó, kedvezőtlen testhelyzet miatt vagy a folyamatos álló, ülő munkavégzés miatt kialakuló kockázatok.

Veszélyek elleni védelmi megoldások

Az előzőekből is jól látható, hogy a lehetséges kockázatok milyen széles körben jelenhetnek meg. Annak fel-mérése, hogy egy adott munkaeszközzel kapcsolatban, illetve a vele végzett tevékenység során milyen koc-kázatok jelennek meg, és azok minimálisra csökkentése érdekében milyen védőintézkedések szükségesek, nem egyszerű feladat, és speciális munkabiztonsági és munka-egészségügyi szakismereteket igényel. A mun-kaeszközök esetében már a tervezés és gyártás során is értékelik a lehetséges kockázatokat, melyek a gépek konstrukciójába beépítésre kerülnek. Az olyan biztonsági berendezések összességét, amelyek a veszélyek csökkentése érdekében, mint kiegészítő berendezések kerülnek beépítésre a gépbe, műszaki védelemnek ne-vezzük. A gépek munkakörnyezetbe kerülésével (telepítés) számos olyan kockázat is megjelenhet, amelyek a tervezés és gyártás során nem voltak a gép konstrukciójánál fi gyelembe véve. Ilyen esetben a munkáltató által elvégzett kockázatértékelés eredményeként szükséges lehet kiegészítő műszaki védelem kialakítására, vagy olyan eszköz alkalmazására, amit a munkavállalónak kell viselnie annak érdekében, hogy munkavégzés-ből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatok az egészséget nem veszélyeztető mérté-kűre csökkenjenek.

A munkavállalók által viselt védőeszközöket egyéni védőeszközöknek nevezik. Ebben a fejezetben a műsza-ki védelem legjellemzőbb lehetőségei kerülnek ismertetésre. A műszaki védelem attól függően, hogy milyen eszköz biztosítja a veszélyes térrel való kapcsolat létrejöttének megakadályozását, lehetnek védőburkolatok, védőberendezések és ezek kombinációi. Ezeket gyűjtőnéven biztonsági berendezéseknek nevezik.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

23


A biztonsági berendezések csoportjai és jellemzői:– védőburkolatok – elhatárolják a hozzáféréstől a veszélyes teret.

• rögzített védőburkolatok – nem vagy nehezen oldható kötéssel rögzítettek. Üzemszerűen nem, csak szere-lési műveletekkel távolíthatóak el. Védelmi helyzetükből elmozdítva nem maradnak kapcsolatban a géppel.

• nyitható védőburkolatok – a helyükről teljes mértékben nem eltávolíthatóak. Védelmi helyzetükből tör-ténő eltávolításuk után is kapcsolatban maradnak a géppel.

• állítható védőburkolatok – védelmi helyzetük a megmunkálandó anyag méretének függvényében vál-toztatható. A nyitását és zárását az anyag geometriája vezérli, esetleg manuálisan állíthatóak.

– védőberendezések – megszüntetik a veszélyes térben a működő mozgást, mielőtt az elérhető volna, illetve bizonyos feltételek mellett teszik csak lehetővé, hogy a veszélyes térben legyen mozgás.• reteszelések – meghatározott feltételek esetén, a gép energia ellátásának megszakításával szüntetik meg

a gép működését;• összehangolók – folyamatos működtetésük mellett teszik lehetővé a működést, ha az indító berendezés

is működik;• önműködő visszakapcsolók – csak addig teszik lehetővé a működést, amíg a kapcsoló az alaphelyzetbe

mozgató szerkezettel szemben erőhatásnak van kitéve (lenyomás, elfordítás stb.);• kétkezes vezérlés – abban az esetben teszi lehetővé a gép működését, ha mindkét kéz azonos időben mű-

ködteti az egymástól függetlenül működtethető kezelőelemeket;• érzékelők – abban az esetben, ha valamely testrész, eszköz geometriája, tömege a veszélyes térben, vagy

annak határán megjelenik, a működést megállítják (pl.: nyomásérzékelő padló; távolságtartó);• opto-elektronikus védelem – olyan elektronikus adó- és vevő elemekkel kialakított berendezés, amelynél

a kibocsátott optikai jel záródása teszi lehetővé a gép működésének lehetősségét (fényfüggöny);• alakzáró védőberendezések – mechanikai akadályként vagy fi zikai tényező fi gyelembe vételével biztosít-

ja a veszélyes mozgások leállítását (csúszóékek, törőelemek, súrlódásos kapcsolók, rugók);• határolók – meghatározott biztonsági tartományon kívüli működés megakadályozását biztosító szerke-

zetek, amelyek működése az előre beállított határértékek - termikus jelenség (termosztát), fi zikai jelen-ség (centrifugális erő), működési helyzet (végállás) – biztosításához kapcsolódik;

• határolt mozgású vezérlők – egyszeri működtetéssel, és csak egy bizonyos működés vezérlését teszi le-hetővé;

– védőberendezéssel ellátott védőburkolatok– a védőburkolat védelmi helyzetéből történő elmozdulása ese-tén biztosítják a veszélyes térben megvalósuló mozgások leállását.• reteszelt védőburkolatok – a védőburkolatot reteszelő berendezéssel látják el annak érdekében, hogy a

védőburkolat eltávolítása, hiánya esetén a veszélyes térben a mozgás ne valósulhasson meg;• zárható-reteszelt védőburkolatok – a reteszelt védőburkolat olyan formája, ahol a védelmi helyzetben

lévő védőburkolat esetén csak akkor valósulhat meg a veszélyes térben a mozgás, ha a védőberendezés és a védőburkolat zárószerkezete is bekapcsolt helyzetben van;

• vezérlő védőburkolatok – a veszélyes térben a mozgás akkor kezdődik meg, amikor a nyitható védőbur-kolat becsukásra kerül. A védőburkolat elengedése esetén automatikusan nyílik, megállítva a veszélyes térben történő mozgásokat.

• önműködően záródó védőburkolatok – az indító vezérlési jel hatására a veszélyes térnél elhelyezett vé-dőburkolatot (pl.: ajtó) védelmi pozícióba mozgatja, majd a záródás után a veszélyes térben szükséges mozgásokat elindítja.

– távolságtartó berendezések – a veszélyes térbe történő bejutást, mint fi zika akadály nehezítik meg, fi gye-lemmel az akaratlagos hozzáférés kockázatára (pl.: kerítés, korlát, védőrács, védőháló). Kiegészítője vala-milyen biztonsági és egészségvédelmi jelzésnek (hangjelzés, fényjelzés, fi gyelmeztető felirat vagy tábla).

Nagyon fontos, hogy a védőberendezések működésének megszakítása után a gépek csak az indító vezérlés működtetése után induljanak újra, azaz a védőberendezés zárása ne eredményezze a gép újra működését. A biztonsági berendezésekre vonatkozó előírásokat a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egész-ségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 22. § (3) bekezdé-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

24

HORVÁTH BÉLA

se http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=82415.579832 - foot10#foot10 és a vonatkozó nemzeti szabványok tartalmazzák. A rendelet jellemzően munkavédelmi keretszabályként határozza meg a mozgó részek elhatárolására, illetve a veszélyes mozgások leállítására vonatkozó követelményeket. Konkrét megoldásokat nem ír elő, csak általános követelményeket határoz meg.

A szabványok speciális munkavédelmi szabályként a kor tudományos és technikai színvonalának megfele-lő megoldásokat nyújtanak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkaeszköz kialakításhoz. Pél-dául fémforgácsoló szerszámgépekre általános előírások az MSZ 6072-1 szabvány; egyes forgácsoló gépfaj-tákra, például köszörűgépekre az MSZ 6072-2; gyalu-, véső-, üregelő gépekre az MSZ 6072-7 szabványok; az alakítógépekre általános előírások az MSZ 16457-1 szabvány; egyes gépfajtákra, például táblalemezollókra az MSZ 16457-2; mechanikus sajtókra az MSZ EN 692, hidraulikus sajtókra az MSZ EN 693 szabványok sze-rint. A köszörűk közül a kisebb karbantartó műhelyek legjellemzőbb típusa a köszörűbak. A kiadott szabvány mind a támaszték (munkadarab megtámasztásához tárgyasztal) állíthatóságát, mind a szárazon dolgozó ko-rongok esetére az átlátszó és állítható szemvédő használtára tartalmaz előírást.

A munkaeszközökkel kapcsolatban előfordulóleggyakoribb hiányosságok

A munkavégzés során a gépeknél számos olyan nem megfelelőség jelenik meg, amelyek a használatuk szinte természetes velejárója, de sok esetben az emberi tényező (feledékenység, nemtörődömség, szándékosság) is közrehat a hiányosság megjelenésénél.

A következőkben ezek kerülnek áttekintésre, természetesen a teljesség igénye nélkül.– villamossággal kapcsolatos hiányosságok például a villamos vezetékek sérülése (a mechanikus sérülé-

seket jellemzően szigetelő szalaggal javítják); villamos vezetékek mechanikai sérülés elleni védelmének részleges, vagy teljes hiánya; a villamos vezetékek géphez történő csatlakoztatásának nem megfelelősége; váratlan újraindulás elleni védelem hiánya (a gép bármely ok miatti bekövetkezett leállítása után az indí-tást nem a gép indító vezérlése hozza létre); vészkikapcsoló berendezés hiánya;

– munkaeszköz szerkezetével, biztonságával kapcsolatos hiányosságok, például védőburkolat hiánya; törött, hiányos védőburkolatok; nem működőképes vagy kiiktatott védőberendezések; hiányzó-, nem olvasható (kopott) funkció jelölések a kezelőelemeknél (vagy nem magyar nyelvű); áthidalható kétkezes vezérlés; lábpedál véletlen lenyomás ellen biztosító burkolat hiánya, megkerülhetősége; nem megfelelő védelmi helyzetbe beállított opto-elektronikus „fényfüggöny” (alulvédettség); behúzásra alkalmas részek (nagy távolság a forgó és álló géprész határfelületénél); biztonsági és egészségvédelmi jelzések hiánya; illeték-telen hozzáférés, kezelés kizárásának elmulasztása (zárható főkapcsoló);

– egyéni védőeszközökkel kapcsolatos hiányosságok például nincs meghatározva a felléphető kockázattal szemben védelmet nyújtó védőeszköz; nem használják a kiadott védőeszközt; nem megfelelően illeszke-dő védőeszköz (mindenkinek ugyan azt a méretű kesztyűt adják); csökkent védelmi képesség (szakadt, elhasználódott stb.); nem megfelelően megválasztott védőeszköz (szemüveg csak az általános előírások-nak felel meg, de a magasabb szintű – például becsapódó tárggyal szembeni – védelmet nem biztosítja);

– környezettel kapcsolatos hiányosságok például nem megfelelően kialakított mozgástér; nem megfelelő megvilágítás; szabálytalan anyagtárolás;

– veszélyes anyagokkal/keverékekkel kapcsolatos hiányosságok például szabálytalanul tárolt hűtő-kenőfo-lyadékok; a hűtőfolyadékok kezelése során szükséges egyéni védőeszközök használatának hiánya;

– dokumentációkkal kapcsolatos hiányosságok, például a kockázatértékelés nem tartalmazza a munkaesz-közönként, illetve a munkaterületenként felléphető kockázatok értékelését; a munkavédelmi oktatási te-matika nem tartalmazza a munkaeszközök vonatkozásában a többfunkciós és a cserélhető munkaeszköz, vagy a kiegészítő berendezés fel- és leszereléséről, működtetéséről; a munkaeszköz meghibásodási lehe-tőségeiről, a munkavállalónak a hibák elhárításával kapcsolatos feladatairól; a rendkívüli körülmények

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

25


bekövetkezése esetén szükséges teendőkről; a különböző alkalmazási célú védőburkolatokról és bizton-sági berendezésekről; a munkaeszközök rendeltetésellenes használatáról és annak következményeiről; a veszélyes terek megközelítéséről, az alkalmazott védelmi megoldásokról; a munkavállaló munkaköré-be tartozó beállítási feladatokról; a munkaeszköz használatához szükséges egyéni védőeszközök és hasz-nálatuk követelményeiről; a munkaeszköz üzemeltetéséből adódó helyi sajátosságokról szóló tematikai részt; a szükséges technológiai utasítások hiánya; időszakos ellenőrző felülvizsgálatok, illetve időszakos biztonsági felülvizsgálatok hiánya.

Technológiákhoz kapcsolódó legjellemzőbb kockázatokés védelmi megoldások

Forgácsleválasztással történő anyagmegmunkálásAmíg a lemezmegmunkálás esetében a legnagyobb mechanikai veszélyforrást a függőlegesen mozgó szer-szám jelenti, addig a forgácsolás esetében a keletkező forgács és a mozgó géprészek jelentik. A legkiszámítha-tatlanabb mozgása a folyó forgácsnak van. Jelentős problémát okozhat a szerszám és megmunkált anyag közé szorulásával. A technológiai paramétereknek a munkadarab anyagát fi gyelembe vett, megfelelő megválasztá-sával megelőzhető a kialakulása, vagy forgácstörővel kialakított szerszámmal a forgács hossza rövidíthető. A töredezett forgács különálló darabokban válik le a felületről, gyakran kivágódva a munkatérből. Annak érde-kében, hogy a kivágódó darabok ne okozzanak sérülést, olyan védőburkolatokat alkalmaznak, amelyeknek a felülete ellenáll az ilyen irányú mechanikai igénybevételnek, és egyúttal lehetővé teszi a rálátást a munkatér-re. Ennek hiányában megfelelő egyéni védőeszköz biztosítása szükséges. A nyírt forgács az előző két forgács kombinációja. Ennek megfelelően mind a fellépő kockázatok, mind azok megelőzési módja is az előző két forgácsfajtáéhoz hasonlóak. Fontos kiegészítő művelet a keletkezett forgács eltávolítása, ami csak az erre megfelelően kialakított célszerszám (forgácslehúzó) segítségével, a gép leállítása után történhet. A forgács leválásakor – mivel jelentős a munkadarab és a szerszám közöttii súrlódás – a forgács hőmérséklete nagyon magas, ezért ez fokozott kockázatot jelent az égési sérülések szempontjából. A leválasztott forgács szélei miatt a forgács lehúzása során fennáll a kéz vágásának veszélye, aminek kockázata megfelelő védelmi ké-pességű védőkesztyű használatával csökkenthető, kizárható.

A forgácsolási technológia másik jellemző veszélye a forgó mozgásból adódó felcsavarási veszély. Attól függő-en növekszik a kockázat, hogy a forgó géprész, illetve munkadarab felülete sima-e, vagy azon valamilyen felü-leti egyenetlenség is található. A felcsavarást a forgó felület és a nem állandó alakkal rendelkező anyag közöt-ti súrlódás idézi elő, fi gyelemmel az anyag hajlékonyságára is. A felcsavarás szempontjából kiemelt kockáza-tot jelent a lelógó hosszú haj, lógó vagy nyitott ruházat, nyaklánc. A behúzás is a forgó mozgás veszélyei közé tartozik. Akkor jelentkezik, ha a forgó mozgás közelében álló tárgy helyezkedik el, vagy egymással szemben forgó tárgyak vannak. Mindkét esetben nagyon fontos kockázati tényező a két rész közötti távolság nagysága, ezért a kockázat csökkentése érdekében szükséges a távolság értékének technológiai tényezők fi gyelembevé-telével történő meghatározása. A forgó mozgást végző tárgy érintése esetén a felület minősége vágási sérülést idézhet elő. A forgó tárgy geometriája – kiálló részek – egyszerűbb esetben ütést eredményezhetnek, de a kö-zelben lévő álló tárgy esetén a kialakuló veszélyzónában komoly összenyomódás, vagy nyírás (csonkulás) is bekövetkezhet. Abban az esetben, ha a rés mérete 8 mm-nél kisebb, és a behúzást nem segíti elő valamilyen tárgy, akkor az összenyomás kockázatával nem kell számolni. A hosszú – rúdszerű – anyagok esztergálás-sal történő megmunkálása esetén előfordulhat, hogy a munkadarab a főorsón keresztül vezetve túlnyúlik az esztergagép orsószekrényén, ami a gép környezetében tartózkodók, közlekedők részére veszélyt jelent. Elkerítéssel, burkolással a kockázat csökkenthető. Azoknál a forgácsológépeknél, amelyeknél a munkada-rab, vagy a megmunkáló szerszám tokmányba fogását segédeszköz (tokmánykulcs) segítségével kell rögzí-teni, a kulcs a tokmányban maradhat, és indításkor a helyéről kivágódva sérülést okozhat. Megelőzésére a tokmány fogadónyílását, vagy a tokmánykulcsot olyan szerkezettel (rugó) lehet ellátni, amely a kulcs elen-gedése után a fogadónyílásból kilöki a kulcsot.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

26

HORVÁTH BÉLA

A forgácsolási technológiák közül a köszörülés esetében a forgácsoló szerszám (köszörűkorong) konstruk-ciójából adódó speciális veszélyforrás az abrazív szemcsék kiszakadása (kivágódása) a kötőanyagból, illet-ve a korong robbanása. A kockázatot súlyosbíthatja a helytelen tárolás (nedvesség, fagy, vetemedés, repedés), vagy a nem megfelelő forgácsolási sebesség megválasztása. A kivágódó szemcsék miatti kockázatok ellen át-látszó, mechanikai igénybevételnek ellenálló védőburkolattal lehet védekezni. A szerszám nem működő ré-szének burkolása nemcsak a korong véletlen érintése ellen nyújt védelmet, hanem a szerszámrobbanás hatá-sának csökkentését is szolgálja.

A villamosság mindennapjaink nélkülözhetetlen velejárója, így a munka világában is jelen van, főleg a gépek fő vagy kiegészítő energiaforrásaként. Mivel „nem látható” csak közvetetten tapasztalható jelenség, számos baleset forrása. A leggyakrabban a villamos vezetékek mechanikai sérüléseiből kiindulva jelentkeznek a gé-pek fémszerkezeteinél. Nagyon fontos kockázatcsökkentő tényező a rendszeresen elvégzett felülvizsgálat, és a szükség szerint elvégzett karbantartás/javítás, amely során, a géptesten kívüli vezetékek mechanikai védel-mét biztosító burkolatok (gégecső), a villamos vezetékek hiányosságai (köpenyszigetelés sérülése, a köpeny-szigetelés tömszelencébe történő bekötése stb.) javításra kerülnek. A szigetelőszalag alkalmazása ideiglene-sen megoldás lehet, de végleges megoldásként nem felel meg.

A hűtő-kenő folyadékokkal kapcsolatos kockázatok jellemzően a folyadék visszamaradásából, lerakódásából származnak (biológiai kockázat), de előfordulhat a permetképződés (légúti irritáció), vagy a folyadék túlfo-lyása miatti padlószennyeződés (csúszós közlekedési felület) is.

Forgácsleválasztás nélküli anyagmegmunkálásA hidegalakítás során jellemzően fellépő mechanikai eredetű kockázatok a szerszámok kialakításából és mozgásából, valamint a lemezszerű anyagok mozgatásából származtathatók. A szerszámok függőleges mozgása miatt a zúzódás és nyírás jelenti a legsúlyosabb kockázatot, melynek eredménye lehet a kéz vala-mely részének csonkulása. Természetesen ennek megvalósulása rendkívül sok technológiai tényező fi gyel-men kívül hagyására vezethető vissza, de legfőbb okként mégis a szerszámtérbe való benyúlás nevesíthető. A kockázat szinte nullára csökkenthető a zárt szerszámok alkalmazásával, de csak abban az esetben, ha a lökethossz megfelelően kerül beállításra.

A nyitott szerszámok potenciális veszélyforrást jelentenek, ezért a veszélyes teret megfelelő védelemmel kell ellátni a benyúlás ellen. Ennek legegyszerűbb, hagyományos formája a reteszelt védőburkolatok alkal-mazása, vagy az elkerítés (távolságtartás). A fénysugaras (opto-elektronikus) megoldás azonban egyre in-kább átveszi a szerepet ezen a területen. Bármelyik megoldás kerül is megvalósításra, fi gyelemmel kell len-ni arra, hogy ha a munkatér a kezelőoldalon kívül más oldalról is hozzáférhető, a védelmet ott is meg kell valósítani. A lemezalkatrészek mozgatását (adagolás, elvétel) gyakran kísérő kockázati tényező a vágás és szúrás. A lemezszéleken, vágási felületek mentén kialakuló éles, sorjás felületek potenciális veszélyforrása ennek. Mivel az élek megfelelő tompítása, lefedése gazdasági szempontokat is fi gyelembe véve nem megva-lósítandó, ezért a legegyszerűbb védekezési forma a megfelelő egyéni védőeszköz kiválasztása és használata. A védőkesztyű azonban csak abban az esetben csökkenti a kéz sérülésének veszélyeit, amennyiben az viselő-jéhez illeszkedik. A nem megfelelő méretű kesztyű használata előbb-utóbb kényelmetlensége miatt le- vagy fel sem kerül a munkavállaló kezére, vállalva a sérülés kockázatát. A kéz méretét egy-két számmal megha-ladó kesztyű pedig mindazonáltal, hogy nem biztosít megfelelő fogásbiztonságot, további veszélyforrás-ként jelenik meg a behúzás terén. Főleg a mechanikus működtetésű gépek jellemző kockázata a behúzás, amely a burkolatlan hajtások esetében jelentkező veszély. A hajtás burkolatok jellemzően karbantartás/ja-vítás után, általában feledékenységből vagy hanyagságból nem kerülnek vissza a védelmi helyzetükbe. Az így hozzáférhetővé vált veszélyes terek nem csak a gépet rutinszerűen kezelő (megszokta, hogy a burko-lat a helyén van) számára jelentenek kockázatot, hanem a gép környezetében megjelenő más dolgozókra is, akik adott esetben ruházatuk (nyitott felső ruházat) miatt kerülhetnek veszélybe a veszélyes tér közelében. Megoldást jelenthet ilyen esetben a reteszelt burkolatok használata, vagy az elkerítés is.

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

27


Villamossági szempontból a jelentkező kockázatok és azok megelőzése hasonló a forgácsológépeknél leír-takkal. A forgács nélküli megmunkálási technológiának jellemző velejárója a zaj- és rezgésexpozíció. A zaj jellemzően a fém alkatrészek egymással való kapcsolataiból, valamint a szerszámok és munkadarabok kö-zötti megmunkálási kölcsönhatásból (anyagszétválasztás során létrejövő hangjelenség) származik. A gépek jellemzően már alapjáratukban is meghaladják (műszaki adataik szerint) azt a zajszintet, amely a közvet-lenül mellette, vagy a környezetében tartózkodók számára – expozíciós időtől függően – először csak kom-fortérzetben, későbbiekben már fi ziológiailag is problémát jelent. És ezt még fokozza a megmunkálási folya-matból származó zajszint növekedés. Bármennyire is szeretné a munkáltató, de a zajexpozíciót megszüntetni nem tudja. Viszont az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítania kell. Ennek egyik és legegyszerűbb módja, a megfelelően kiválasztott egyéni védőeszköz meghatározása, annak a munkavállalók és a munkavégzés környezetében tartózkodók számára történő biztosítása. Nagyon fontos szempont, hogy a munkáltató a használatot folyamatosan ellenőrizze, megkövetelje a hallásvédő eszköz tény-leges és helyes használatát. Alapesetben a kollektív védelmi megoldások alkalmazását kell előtérbe helyez-ni. Ezek jellemzően tervezési és gyártási kompetenciák, mégis előtérbe kerülhetnek utólagos zajcsökkenté-si megoldásként is (hangszigetelő burkolatok, hangtompítók a pneumatikus rendszereknél, rugalmas elemek beépítése stb.).

A zaj mellett a rezgésexpozíció is lehetséges kockázat. A technológiából adódóan ez sem megkerülhető, ezért a munkáltatónak a megelőzésére kell törekednie. Legfontosabb, mondhatni alaptétel, hogy a gép olyan alapo-záson kerüljön elhelyezésre, amely az egész testre ható rezgést a jogszabályban megadott, megengedhető ér-ték alatt tartsa [5].

FONTOSABB JOGSZABÁLYOK

[1] 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről[2] 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezései-

nek végrehajtásáról[3] 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelmé-

nyeinek minimális szintjéről[4] 16/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsítá-

sáról[5] 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális

egészségi és munkabiztonsági követelményekről[6] 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizs-

gálatáról és véleményezéséről

FONTOSABB SZABVÁNYOK

[7] MSZ EN 692:2005+A1:2009 Szerszámgépek. Mechanikus sajtók. Biztonság[8] MSZ EN 693:2001+A2:2011 Szerszámgépek. Biztonság. Hidraulikus sajtók[9] MSZ EN 1550:1997+A1:2011 Szerszámgépek biztonsága. A munkadarab-befogó tokmányok tervezésének

és kialakításának biztonsági követelményei[10] MSZ EN 12413:2007+A1:2011 Köszörűszerszámok biztonsági követelményei [11] MSZ EN 12417:2001+A2:2009 Szerszámgépek. Biztonság. Megmunkálóközpontok

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

2828

HORVÁTH BÉLA

[12] MSZ EN 12622:2001 Szerszámgépek biztonsága. Hidraulikus élhajlító sajtók[13] MSZ EN 12717:2001+A1: 2009 Szerszámgépek biztonsága. Fúrógépek[14] MSZ EN 13128:2001+A2: 2009 Szerszámgépek biztonsága. Marógépek (beleértve a fúró-maró gépeket is)[15] MSZ EN 13218:2002+A1: 2009 Szerszámgépek. Biztonság. Helyhez kötött köszörűgépek[16] MSZ EN 13736:2003+A1: 2009 Szerszámgépek biztonsága. Pneumatikus sajtók[17] MSZ EN 13985:2003+A1: 2009 Szerszámgépek. Biztonság. Táblalemezolló[18] MSZ EN ISO 23125:2010 Szerszámgépek. Biztonság. Esztergagépek (ISO 23125:2010)[19] MSZ 6072-1: 1984 Fémforgácsoló szerszámgépek biztonságtechnikai követelményei. Általános előírások[20] MSZ 6072-11: 1984 Fémforgácsoló szerszámgépek biztonságtechnikai követelményei. Darabológépek[21] MSZ 16457-1: 1985 Alakítógépek biztonságtechnikai követelményei. Általános előírások[22] MSZ 16457-2: 1985 Alakítógépek biztonságtechnikai követelményei Táblalemezollók

FELHASZNÁLT IRODALOM

[23] KÓSA CSABA (2011): Gépek biztonsága

AJÁNLOTT IRODALOM

[24] DEFREN W. – KREUTZKAMPF F. (Szerk.)(2005): Gépbiztonság az Európai Közösségben. Gépgyártók és gép-kezelők, tervezőmérnökök és biztonsági szakemberek kézikönyve. Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest

FÉMIPARI HIDEGALAKÍTÁSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE

Ismeretek megalapozása

A fémipari alapeljárások a munkaegészségügy szempontjából osztályozva az alábbiak: forgácsolás nélküli te-vékenységek (darabolás, egyengetés, lemezszabás, lemezhajlítás, préselés, sajtolás), forgácsolás (esztergálás, köszörülés, fúrás, marás), hegesztés, forrasztás, szerelés, felületek mechanikus kikészítése, vegyi és galvani-kus kikészítő és bevonó munkák, festőmunkák [1].

Kockázatok és egészségkárosodásokA forgácsolás nélküli alkatrészgyártás munkahelyeire jellemzőek a kedvezőtlen klímaviszonyok, mivel az ilyen munkák egy része a szabadban, más részük rosszul fűthető csarnokokban zajlik.

A zajexpozíció elsősorban kalapálás, egyengetés, sajtolás, kovácsolás, szegecselés, lemezmegmunkálás során fordul elő. Kalapácsolás közben a zaj inkább impulzus zaj formájában jelentkezik. Mindezeknél a munkamű-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


2929

veleteknél a zajexpozíció halláskárosodást eredményezhet. A hallórendszer külső tényezők miatti károsodá-sa is kialakulhat. Számos ipari oldószer elismerten halláskárosító hatású. Polírozás vagy köszörülési munka közben a helyileg ható vibráció az erek és az idegek károsodását okozhatja. A kutatások kimutatták, hogy a kéz és a kar, valamint az egésztest rezgés felerősíti a zaj hatását [2].

Porképződésre főként a köszörülésnél lehet számítani. A por egyaránt származhat a köszörű korongról (ko-rund, karborund) és a köszörült anyagról (króm, nikkel). Fémszórásnál a kockázati tényezők elsősorban a fémgőzök, füstök lehetnek (cink, réz, ólom, vas, alumínium).

A szerszámgépeken használt hűtő-kenő olajok irritáló ködöt vagy füstöket bocsáthatnak ki. Nedves köszö-rüléskor a hűtő kenő olajok gőzölögnek a nagy forgácsoló sebesség során keletkező hő miatt. Mindezek miatt légzési rendellenességek alakulhatnak ki.

Forgácsolás nélküli alkatrészgyártásnál a méretre vágandó vagy alakítandó anyagok gyakran olajjal szeny-nyezettek, bőrkárosodást okozhatnak. A foglalkozási bőrgyulladásokat elsősorban az olajjal vagy más kenő-anyagokkal, mint ásványi sók vizes oldataival vagy fémekkel, tisztítószerekkel és szintetikus gyanta alapú fémragasztóval való érintkezés okozhatja [3].Az olajok elsősorban bőrelváltozásokat (olaj-acne) kialakulá-sához vezethetnek.

Az oldható vagy nem oldható hűtő-kenő folyadékok okozta bőrgyulladás olyan munkavállalókon fordulhat elő, akik menetvágó gépeken, esztergákon, fúrógépeken, menetmaró gépeken, menetfúró gépeken, furatmeg-munkáló gépeken, fűrészgépeken és köszörűgépeken dolgoznak.

A felületkezelés, festés során kóroki tényezők lehetnek maguk a festékek, amelyek ólmot, krómot, cinket tar-talmazhatnak, a másik kóroki tényezőcsoportot a festékek oldó és hígítószerei képezik (benzin, toluol, xilol, alkoholok, aceton, acetátok). Festés, felületkezelés során a szerves oldószerek nemcsak belégzéssel, hanem bőrön át is felszívódhatnak, és a bőrt is károsíthatják.

A megelőzés lehetőségeiA száraz folyamatokat ahol lehet, nedvesekkel kell helyettesíteni. Olajgőzöket-, ködöket-füstöket el lehet tá-volítani a gépekre szerelt és a gyűjtő rendszerhez kapcsolt elszívó berendezésekkel (szűrő, tisztítóberende-zés, elektrosztatikus leválasztó).

A levegőben levő port csökkenteni kell, ahol csak lehet. A keményfémekből, volfram szerszámokból, mű-anyagokból és csiszolóanyagokból keletkező porok helyi elszívásáról gondoskodni kell.

A gépeket fel kell szerelni a hűtő-kenő olajat terelő eszközökkel és mechanikus forgácsgyűjtőkkel. Fontos, hogy az olajnak jó minőségűnek és fertőzés gátlónak kell lennie. A gépeket rendszeres időközökben tisztítani kell, ehhez megfelelő tisztító berendezésekről, géptisztító rongyról is gondoskodni kell. A személyi megelő-ző intézkedésekhez tartozik a megfelelő védőruházat (át nem eresztő kötény) és védőkesztyű biztosítása. A nagyfokú személyi higiénia, megfelelő tisztítószerek, védőkrémek biztosítása is elengedhetetlen.

Azokat a területeket, ahol nagy a zajszint, le kell választani. Meg kell akadályozni a zajátvitelt a zajvisszaverő-dést. A zajexpozíciónak kitett munkavállalók egyéni hallásvédelméről gondoskodni kell.

Orvosi megelőzést munkaköri alkalmassági vizsgálatok jelentik. Szerves oldószer és fém expozíció esetén biológiai és környezeti monitorozás szükséges. Bármely panaszt, tünetet, amely gyaníthatóan a munkával függ össze, azonnal jelenteni kell. Orvosi vizsgálatot kell végezni. Tájékoztatni, oktatni kell a munkavállaló-kat, hogy a veszélyes anyagokkal történő érintkezést maximális mértékben elkerülhessék.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

30

DR. MADARÁSZ GYULA

3030

A munkavédelmi felügyelő feladataiAz ellenőrzés során meg kell vizsgálni a munkában használt veszélyes anyagokat. A környezeti és biológiai monitorozást meg kell követelni. Fokozott fi gyelmet kell fordítani azokra az anyagokra és keverékekre, ame-lyek bőrérzékenyítő kockázatot jelenthetnek. Egy anyag igen kis mennyisége, amely jóval alatta marad a cím-kézéshez szükséges, illetve a foglalkozási expozíciós határérték által meghatározott koncentrációs határnak, érzékeny személyeknél allergiás reakciót válthat ki.

Vizsgáljuk meg, hogy a munkáltató alkalmas, megfelelő és elérhető egyéni védőeszközt biztosít-e. Egyé-ni védőeszközként mechanikai védőszemüveg, hallásvédő vatta vagy füldugó, esetleg fültok, orrmerevítős védőlábbeli, védőkesztyű, szükség esetén védősisak alkalmazása szükséges. Győződjünk meg arról, hogy a személyes használatú eszköz, például kesztyű, gondosan van kiválasztva, viselve, karbantartva és cserél-ve. Azonban a védőkesztyűk és lábbelik maguk is okozhatnak allergiát, különösen, ha latex gumiból vagy krómtartalmú anyaggal kezelt bőrből készültek.

Felhasznált irodalom

1. UNGVÁRY GY. ÉS MORVAI V.(szerk.): Munkaegészségtan. 3. kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. 2010. 803-806.

2. https.//osha.europa.eu./hu/publications/factsheets/57. A munkahelyi zaj hatásai. Letöltés dátuma: 2013. 05. 16.3. https.//osha.europa.eu./hu/publications/factsheets/40. Bőr érzékenyítők. Letöltés dátuma: 2013.05.25.

Ajánlott irodalom

12/ 2006.(III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről 1993.évi XCIII. törvény a munkavédelemről22/ 2005.(VI.24.) EüM rendelet a rezgés expozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egész-

ségügyi és biztonsági követelményekről25/ 1998.(XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális

egészségi és biztonsági követelményeiről 25/2000.(IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról26/ 2000.(IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk oko-

zott egészségkárosodások megelőzéséről 27/ 1996. (VII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és ki-

vizsgálásáról3/2 002.(II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális

szintjéről33/ 1998 .(VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgála-

táról és véleményezéséről4/2 002. (II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyek és az építési folyamatok során megva-

lósítandó minimális munkavédelmi követelményekről61/1999.(XII.1.) EüM rendelet biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről65/ 1999.(XII.22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatnak mi-

nimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről66/ 2006.(XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zaj expozícióra vonatkozó minimális egészségi és

biztonsági követelményekrőlGROSZMANN M. (szerk.): Felügyelői kézikönyv. II. rész Munkavállalók egészségvédelmének követelményei 2009. UN GVÁRY GY. (szerk.): Munkaegészségügyi gyakorlatok. Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi

Intézet. Budapest. 2011.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

313131

MŰANYAGIPARI ELJÁRÁSOK

CÉLKITŰZÉS

A műanyagipari eljárások ellenőrzése során sokféle munkavédelmi problémával találkozhat a munkavédelmi felügyelő, akinek a megelőzés és a hatékony hatósági munka érdekében meg kell ismernie a területre jellemző kockázatokat és a munkavédelmi követelményeket.

KÖVETELMÉNY

A munkavédelmi felügyelőnek műanyagipari eljárások vizsgálata során nemcsak a balesetveszély megelőzé-sét kell szem előtt tartania, de képesnek kell lennie a munkaegészségügyi szempontból kritikus pontok felis-merésére és a hiányosságok észlelése esetén a szakmailag megalapozott intézkedések meghozatalára is.

MŰANYAGIPARI ALAPELJÁRÁSOK

Fröccsöntés [1, 2, 3]

A fröccsöntés olyan gyártástechnoló-giai eljárás, amellyel bonyolult alakú termékeket lehet gyártani. Főleg po-limer termékeket gyártanak ezzel a technológiával, de használják fémesz-közök készítésére is. Műanyagoknál a technológia szakaszos, nagynyomású eljárás, melynek során az alapanyag-ból csigás plasztikálással készített ömledéket nagy sebességgel és nagy nyomással az alakadó szerszámba jut-tatjuk, ahol lehűtve felveszi végső formáját. A fröccsöntés rendkívül termelékeny eljárás, szinte minden poli-mer feldolgozható, az összes műanyag kb. negyedét dolgozzák így fel. A csigás fröccsöntő gépek elvi felépítését, a két fő egységet (plasztikáló és záró) mutatja az 1. ábra.

A 2. ábra magyarázata szerint, a technológia a következő szakaszokból áll:(a) A nem forgó csiga előre préseli a forró ömledéket a zárt szerszámba. A csiga tartja a nyomást, míg el nem indul

a termék hűtése és zsugorodása. Egy adott pillanatban – mikor a beömlőkben az anyag már megszilárdult − a csiga elkezd forogni, és maga elé adagolja a következő ömledék dózist. Mivel a szerszám még tele van az előző-vel, az új ömledék a hengerben marad és a csiga hátrafelé nyomódik a beállított hátnyomásnak megfelelően.

1. ábra. Csigás fröccsöntő gép elvi felépítése [4]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. K ALÁCSK A GÁBOR

32

(b) Mikor elegendő mennyiségű ömledék kerül a forgó és hátrafelé nyomódó csiga elé, a csi-ga abbahagyja a forgást. Ez idő alatt a szer-számban levő munkadarab lehűlt és meg-szilárdult. Ekkor a szerszám kinyílik és a munkadarab eltávolítható.

(c) A szerszám záródik, és a csiga előrepréseli az ömledéket a szerszámba.

(d) A csiga tartja a nyomást a szerszámon, míg a szilárdulás elindul. A ciklus kezdődik elölről.

Előnyök– nagy sorozatoknál igen gazdaságos;– bonyolult térbeli formák állíthatóak elő;– gyors és hatékony;– gyakorlatilag nem keletkezik hulladék: a ter-

mékek nem felhasználható részei, újragranu-lálhatóak és ismét felhasználhatóak fröccs-öntésre;

– a gép univerzális, gyakorlatilag bármilyen szer-számmal használható ugyanaz a gép.

Hátrányok– a berendezés nagyon drága;– a szerszám igencsak költséges, ezért kis sorozatok, egyedi termékek előállítása nem gazdaságos.

Extrudálás [1, 2]

Az egyik elterjedt módszer az extrudálás (3. ábra). A közönséges extrúzió során már nincs kémiai reakció. Az extrudálás olyan folyamatos, nagynyomású műanyag-feldolgozó eljárás, amelynek során porból, agglomerá-tumból vagy granulátumból külső hő-hozzávezetés és belső súrlódás révén a szilárd anyagot szállítjuk, majd megömlesztjük és homogenizáljuk, az ömledéknek a szerszámban alakot adunk, amelyet lehűtéssel rögzítünk és a terméket követő berendezésekkel továbbítjuk. Az extrúder alapgép funkciója az, hogy a szilárdanyag szállí-tás, megömlesztés és ömledék szállítás útján termikus és áramlástechnikai szempontból homogén ömledéket állítson elő. A szerszám kialakítása az előállítandó terméktől függ. Az extrudálási művelettel alapanyagot (granulálás), félkésztermékeket (pl.: csövek, kábelek, lemezek, sík- és fú-vott fóliák), továbbá késztermékeket (pl.: palackokat, hálókat) lehet gyár-tani. A lehúzó (továbbító) egységek célgépeknek tekinthetők.

Az adagoló tölcsér az extrúder henge-ren helyezkedik el. A nyersanyag gra-vitációs úton jut a csigacsatornába. Az adagoló garat környezetét hűteni kell a ,,beboltozódás” elkerülése ér-dekében. A hengerfűtés hője felmele-gíti az anyagot, amely szélső esetben

2. ábra. A fröccsöntési technológia szakaszai [4]

3. ábra. Extrúder alapgép vázlata [1]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


33

megolvad, és ennek következtében ,,koplalni” fog a csiga. Szokásos az adagoló tölcséreket függőleges tenge-lyű szárnyas (lapátos) keverőkkel ellátni. Ebben az esetben kis fordulatszámmal keverjük az anyagot. Létez-nek kényszerrezegtetéses (nehezen adagolható anyagokhoz) és fűthető, valamint vákuumozható (nedvesség-re érzékeny műszaki műanyagokhoz, pl.: poliamidhoz, polikarbonáthoz) tölcsérek is.

Megfi gyelték, hogy a csiga által szállított anyagmennyiség függ az adagolási magasságtól is, ezért célszerű ezt betartani, ami automatikus adagolást követel meg. A melegítés is kedvező hatású a kihozatal szempontjából. A modern gépeket térfogati (volumetrikus) vagy súlyszerinti (gravimetrikus) adagoló rendszerekkel szállít-ják. Nagyobb gép vagy gépcsoport esetén pneumatikus vagy vákuumos szállítást alkalmaznak szárító vagy tá-roló silóból, vagy köztitartályból.

Az extrúderhenger geometriailag határolja azt a teret, amelyben a szilárdanyag szállítási, megömlesztési (plasztikálási) és ömledékszállítási funkciók lejátszódnak. A hengernek a műanyag képlékenyítésében és az anyagáramlásban a csigával közös technológiai szerepe van. A henger anyaga nagyszilárdságú, kopásálló és megfelelő szívósságú króm-vanadium-mangán ötvözött acél. A felület simaságának (érdességének) a csiga felületi megmunkálásához kell igazodnia. Az extrudálási technológia ugyanis megköveteli, hogy a műanyag és a henger közötti súrlódási tényező nagyobb legyen, mint a műanyag és a csiga közötti. Ellenkező esetben az anyag a csigára tapadva azzal együtt forogna, előrehaladás nélkül. A henger a gépállványhoz általában csava-rokkal rögzíthető. Ha a hengert karbantartás céljából leszerelik, majd visszahelyezik, akkor a csavarokat átló-san, azonos erővel kell meghúzni, majd melegen utána kell húzni. Régóta készítenek szegmensekből extrúder hengert, amelyeken nyílásokat képeznek ki szilárd vagy folyadék halmazállapotú adalékok bevitelére úgy, hogy azok a nagyobb nyomású térbe probléma nélkül bevihetők legyenek. A furatok alkalmasak az anyag-ban keletkező gázok (esetleg gőzök) vákuummal történő elszívására, de úgy vannak kiképezve, hogy azokon a nagyviszkozitású polimer ömledék ne tudjon eltávozni, illetve ne dermedjen le, és ne akadályozza a gáz (gőz) távozását. Léteznek axiális irányban szétnyitható hengerek is.

Az extrúderek jellemzésére első közelítésben két adatot adnak meg, nevezetesen a csiga- vagy hengerátmérőt, és a csiga L/D viszonyát. Ehhez járul még a kihozatal, amelyet polisztirolra, vagy lágy PVC-re vonatkoztatnak. Ez az érték azonban erősen függ a csigafordulatszámtól, a szerszámellenállástól és a hőmérséklettől.

A szokásos csigaátmérők 30, 45, 50, 72, 90, 120, 160 és 240 mm. Az L/D viszony gumiipari extrúdereknél 5-10, műanyag-feldolgozó extrúdereknél 20-30, de L/D = 50 (lineáris kissűrűségű polietilének) is előfordul. Szál- és fóliagyártásnál kiváló ömledékhomogenitásra van szükség, ami a fejben elhelyezett szűrőkkel való-sítható meg.

Az extrúdercsigák, mint a csavarszivattyúk, adott átmérővel és menetemelkedési szöggel rendelkeznek. A termoplasztok megömlesztéséhez kompresszióra van szükség, ami elvileg úgy valósítható meg, hogy a kilépés felé csökkentjük a menettérfogatot. A csiga további fontos jellemzője a kompresszióviszony, ami az első (ga-ratnál) és utolsó (a csiga végén) menet térfogatának aránya. Gumiipari extrúdereknél 1,0:1,4; műanyagipari extrúdereknél 1,0:4,0 (5,0) kompresszióviszony szokásos. Speciális célokra, így hőre keményedő műanyagok, habok és nedvességre érzékeny műanyagok extrudálásánál 1,0:0,8(0,9) kompresszióviszonyú, de kompresz-sziós csigákat alkalmaznak. Ilyen szakaszt tartalmaznak például a vákuumozható csigák is.

Az extrúderfej csavarokkal csatlakoztatható a hengerre. Szerelésénél különös gondossággal kell eljárni, nyo-matékkulcs használata ajánlott. A csavarokat felmelegítés után átlósan utána kell húzni. Nagyobb szerszá-mokat (pl.: fóliafúvó) beton alapra szerelnek, vagy tartószerkezetet (cső- és palackfúvó) alakítanak ki.

A henger vége és a fej között helyezkedik el a nagyobb átmérő furatokat (mm) tartalmazó törőlemez a kis lyuk-méretű (0,1 mm) szitával (szitákkal), vagy anélkül. Szerepük az esetleges inhomogenitások (megömletlen granulátum) visszatartása, valamint a csigában kialakult forgóáramlás linearizálása és a nyomás növelése.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


34

Eltömődés esetén nő a polimer nyomása, ami szélső esetben a fej leszakadásához, sőt csigatöréshez vezethet. A szita és/vagy a törőlemez eltömődésére a kontaktmanométer vagy az elektronikus nyomásmérő állása fi -gyelmeztet, ezeket üzem közben, a csigafordulatszám kismértékű csökkentésével, elektromechanikus szita-váltóval cserélik.

Az áramlás és a hőmérséklet egyenletessé tétele egy kettős kúp, úgynevezett torpedó körül történik. A torpe-dó három, vagy több ,,lábon” csatlakozik a felfogó keresztmetszetre. A lábakon keresztül megoldható a leve-gő, vagy speciális adalékok bevezetése az ömledékáramba (pl.: csőkalibrálás, fóliafúvás, habosítás). A torpedó problémát is okozhat, amennyiben az összecsapási (gyenge) helyek nem hegednek össze tökéletesen.

A fejben helyezkednek el a szerszámok. Ezek lehetnek rögzítettek (pl.: cső- és profi l extrudálás), hosszirány-ban elmozdíthatók (pl.: fúvott palackok falvastagság szabályozása), keresztirányban elmozdulók (forgó- vagy forgómagos szerszámok, pl.: fóliafúvás, erősített csőgyártó szerszám, hálóextrudáló szerszám).

A szerszám – méretétől függően – egy vagy több zónában fűthető, illetve hőmérséklete szabályozható. Igénye-sebb esetekben az ömledék hőmérsékletét és nyomását mérőműszerekkel ellenőrzik. A szokásos anyaghő-mérsékletek 100-280°C (max. 400°C), a maximális anyagnyomás kb. 400 bar.

Fóliafúvás [2]

Az extrúderhez csatlakozó keresztfej gyűrű szerszámán folya-matosan kilépő előformát intenzív levegőhűtés alkalmazásával hosszirányban a lehúzó hengerpárral, keresztirányban pedig a szerszámmagon bevezetett levegővel nyújtják (4. ábra). A két-irányú nagymértékű nyújtást az teszi lehetővé, hogy a polimer a szerszámból kilépve meg viszkózusan folyós állapotú, a befa-gyási határon túl pedig nagy-rugalmas. A tömlő hőmérséklete és a fólia vastagsága felfelé fokozatosan csökken.

A gyűrűszerszámból kilépő ömledékből a tömlő rövid vagy hosszú ,,nyakkal” képződik. A nyak hossza az anyagi minőségtől és a felfúvási aránytól függ. A kissűrűségű és LDPE és LLDPE esetén nincs nyak, míg a nagysűrűségű HDPE esetén 1-1,5 mé-ter hosszú nyak szükséges. A dermedési vonal magassága a hű-téssel változik, minél elasztikusabb az anyag, annál lejjebb le-het, minél merevebb a fólia, kisebb a nyúlása és az ütésállósága, annál magasabban.

Mivel a fóliatömlőbe befújt levegő hamar felmelegszik, ezért ezt el kell távolítani. Egyszerűbb esetekben elegendő a külső léghűtés, vagy megfelelő hőátadó felületen át a vízhűtés is, bo-nyolultabb esetben a fóliatömlő belsejét is hűteni kell. Külső és belső hűtéssel a fóliatorony magassága csökkenthető.

A fóliatömlőt görgők vezetik a fóliatömlő felső végén elhelyez-kedő lehúzó hengerpárokhoz, ezek akadályozzák meg a levegő-veszteséget és biztosítják a lehúzást. Az összevezető szög hely-

telen megválasztása esetén a fólia gyűrődik. Megfelelő beállítás esetén a fólia kiterítve jut a felületkezelőn át a feltekercselő egységhez. A fólia keresztmetszetének változását érintésmentesen mérik, a fóliára fénysuga-

4. ábra. A fóliafúvás elve [2]

1 – összenyomó és lehúzó henger, 2 – síkveze-tő, 3 – fóliatömlő, 4 – befagyási határ/dermedé-si vonal, 5 – hűtőlevegő, 6 – ömledék, 7 – tömlő-fej, 8 – mag, 9 – kisimított fólia, 10 – hűtőgyűrű, 11 – kitámasztó levegő furata, 12 – magtartó ge-rinc, 13 – kitámasztó levegő

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


35

rat bocsátanak, melyet fotodióda érzékel. A fólia vastagságát lágy -sugárzással állapítják meg. Az extrúziós fúvással előállított nehézfólia tömlőt hajtatóházakhoz használják, a könnyű fóliákból hordszatyrok, zsákok konfekcionálhatók.

Műanyagragasztás [1, 4]

A műanyag szerkezetek, gépelemek végső formájukban gyakran ragasztással kerülnek rögzítésre. A nagyszá-mú műanyag és kompozit anyag ragaszthatósága jelentősen eltérhet az egyes anyagok különböző felületi tu-lajdonságai miatt.

A ragasztóanyagnak nedvesítenie kell a műanyagot, vagyis a műanyag felületi energiájának legalább azonos-nak kell lennie a ragasztóanyag felületi feszültségével. A műanyag felületének adhézióbarát tulajdonságokat kell biztosítania, ami azt jelenti, hogy kémiai és fi zikai kölcsönhatást mutatni a ragasztóanyag és a felület ha-tárrétegében.

Ha a leírt feltételek valamelyike nem teljesül, akkor az érintett műanyag gyakran ragasztásra alkalmatlan. Ha a feltételek egyike sem teljesül, akkor a műanyag előkezelés nélkül nem ragasztható.

A ragasztott kötések igénybevétele lehet húzás, nyomás, nyírás, lefejtés, kinyitó hajlítás, gyakran ezek kom-binációja. A kötés szilárdsága a legjobb nyírás és nyomás esetén, de lefejtés esetén nem a legjobb megoldás a ragasztás. A tervezésnél célszerű úgy kialakítani a ragasztott kötéseket, hogy elkerülhető legyen a lefejtés.

A megfelelő szerkezeti kialakítás után lényeges szempont, a ragasztandó felületek anyagának ismeretében a ragasztó anyag és a ragasztási technológia kiválasztása és meghatározása. Napjainkban a műszaki műanyag-ok ragasztási technológiája jelentősen leegyszerűsödött az új, korszerűbb ragasztóanyagok kifejlesztésével. Ezekhez az anyagokhoz a gyártók mellékelik a felhasználás területeit és az alkalmazási technológiát, melyet célszerű betartani.

A megfelelő felület előkészítés igen lényeges a jó kötésszilárdság elérése érdekében. Rossz, nem kielégítő elő-készítés a kötésszilárdság jelentős csökkenését eredményezi általában, vagy igen gyakran a ragasztás elen-gedéséhez, ‘’töréshez’’ vezet az üzemi igénybevétel hatására. A felület precíz előkészítése után célszerű a ra-gasztást minél előbb végrehajtani, így biztosítható a felület megfelelősége, elkerülhető az utólagos szennye-ződés.

A leggyakrabban alkalmazott felület-előkészítési eljárások a következők: – tisztítás, zsírtalanítás: a durva szennyeződés, zsír, festék megakadályozza a jó adhéziós tapadást, ezért el

kell távolítani;– tisztítás, zsírtalanítás, felületdurvítás közepes szemcsézetű (80-150) csiszolópapírral: a mesterséges fe-

lületdurvítás növeli az aktív tiszta felületet a ragasztáshoz;– tisztítás, zsírtalanítás, kémiai előkezelés: maratással a ragasztandó felület aktivitása növelhető az adhé-

ziós tapadás növelése érdekében.

A kémiai maratás mellett a felületaktiválás elérhető más módon is, például láng vagy elektromos áram alkal-mazásával, de a korszerű ragasztóanyagok sok esetben alkalmazhatók külön a ragasztó gyártója által kínált aktivátoros előkezelés után. A ragasztandó anyagok minőségétől és a ragasztással szembeni követelmények-től függően a felület előkezelése során a tisztítást és zsírtalanítást igen gyakran követi csiszolópapíros felü-letdurvítás. Maximális kötési jellemzők elérése érdekében kémiai, vagy hő, vagy elektromos előkezelést is kell alkalmazni. Ha erre alkalmas laboratóriumban oldószeres ragasztást alkalmazunk, akkor a kémiai ma-ratás nem szükséges.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


36

A korábbi zsírtalanítási eljárások nélkülözhetetlen anyagai voltak a különböző klór-tartalmú oldószerek, melyeket környezet és egészségvédelmi okokból már nem lehet használni. Helyette aceton, izoparafi n vagy izopropil-alkohol alkalmazható. Mivel nem minden műanyag ellenálló ezeknek az anyagoknak, használat előtt célszerű próbát végezni.

Az oldószeres ragasztás azonos vagy közel azonos anyagminőségek esetén használható. Az összeszerelt, ösz-szeillesztett ragasztandó felületek közé juttatott oldószeres ragasztó bedi� undál a felületekbe, így általában erősebb kötést eredményez, mint az adhéziós tapadáson alapuló ragasztási technológia. A felületek közé jut-tatott oldószeres ragasztóanyag mennyisége nagyban befolyásolja a kötés erősségét, szilárdságát. Ha a ra-gasztóanyag kevés, a kötésszilárdság is kisebb, míg túl vastag ragasztóréteg esetén a di� úzió több napig is el-tarthat, mialatt a felületben anyagszerkezeti károsodás indulhat el. Oldószeres technológiát csak arra alkal-mas, szakhatósági engedélyekkel rendelkező laboratóriumban végezhet megfelelő személyzet.

Az adhéziós ragasztáshoz nagyszámú egy és kétkomponensű adhéziós ragasztó áll rendelkezésre. A megfele-lő ragasztóanyag kiválasztásához a ragasztandó anyagok minőségét és az üzemi körülményeket feltétlenül fi -gyelembe kell venni.

Használhatók: epoxi ragasztók, poliuretán ragasztók, gumioldat ragasztók, ciánakrilát ragasztók, akril ra-gasztók (növelt szívóssággal), melegömlesztésű ragasztók, anaerob ragasztók, UV hatására kikeményedő ra-gasztók.

Műanyagok hegesztése [1, 4]

A hegesztés a termoplasztikus műanyagok egyik utólagos technológiája. Az anyagoktól függően nem minden hőre lágyuló polimer hegeszthető könnyen. A hegesztési eljárásokat a hő odavezetése szerint különböztetik meg.

A hőlégsugár és fűtőelem hegesztést elsősorban sík, valamint cső alakú félkész termékek kötésére használják. Ezek a legfontosabb eljárások csőhálózatok és vegyipari berendezések készítésekor.

A fűtőelem hegesztés egy különleges fajtája a melegimpulzus hegesztés, amely műanyag fóliák hegesztésére alkalmas. A szintén fóliákhoz használt nagyfrekvenciás hegesztés olyan műanyagokra korlátozódik, amelyek dielektromos veszteségtényezője magas, mint például a PVC-termékek.

Az esztergált, fröccsöntött vagy formába fújt, sorozatban gyártott darabokat ultrahangos, fűtőelem, rotációs vagy vibrációs hegesztéssel kötik össze. Az anyaghelyesen kivitelezett hegesztett kötések szilárdsága nagy és jól tömítenek.

Hőlégsugaras (forrólevegős) hegesztéskor– nevezik forrólevegős hegesztésnek is – az alapanyagot és az ada-lékanyagot a felmelegített gáz a fúgafelületeken plasztikussá teszi, majd nyomás hatására jön létre a kötés. Ez az eljárás hasonlít a fémek forrasztásához.

Általában a hőközlő közeg gáz víz-, por- és olajmentes túlnyomásos levegő, ritkábban nitrogén, amit a hegesz-tő berendezésben legtöbbször elektromosan fűtenek fel. A hőlégsugár hőmérsékletének mérését erre kiala-kított berendezés végzi.

Leggyakrabban V-varratot, X-varratot és sarokvarratot alkalmaznak. A hegesztési varrat oldalfelületei V- és X-varratok esetén egymással kb. 60û-os, egyszeres vagy kettős sarokvarrat esetén 45û-os szöget zárnak be. V-varratot rendszerint 4 mm-es falvastagságig, X-varratot ennél nagyobb falvastagsá-goknál használnak. Nagy szilárdságú hegesztési varratok készítésekor be kell tartani az alábbi szabályokat:

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


37

– minden hegesztett felületről - az adalékhuzalról is - a hegesztés előtt a szennyeződést és a zavaró bevona-tot el kell távolítani; például pengével, gyaluval, hántolóval vagy késsel;

– a hőlégsugár hőmérsékletét a technológiai adatoknak és a hegesztendő műanyagnak megfelelően válasz-szák ki;

– helyesen válasszanak hegesztő fúvókát;– a hegesztő adalék huzalt nyújtás nélkül egyenletesen fektessék a varratba;– a hegesztési varratban nem lehet kötéshiba, például beégés a magas hőlégsugár hőmérséklet miatt, vagy

repedés.

A technológia kivitelezésétől függően el-terjedt a hegesztés normál (kör) fúvókával, a hegesztés gyorshegesztő fúvókával, és az extrúderhegesztés. Az 5. ábra az egyik leg-elterjedtebb készüléket, a hőlégsugaras he-gesztőt mutatja.

A fűtőelemes hegesztés gazdaságosabb, mint a hőlégsugaras hegesztés. A teljes illesztési felületet egyszerre kell a fűtőelemhez érintve a szükséges hegesztési hőmérsékletre felmelegíteni, majd nagyon gyorsan egy-máshoz szorítani és addig összenyomva tartani, míg a hegesztési varrat kellően le nem hűlt. Ebben a var-ratban kevesebb a maradó feszültség és szilárdsága megközelíti az alapanyagét. Nagy erősítő és töltő anyag tartalmú műanyagok hegesztett kötése azonban gyakran kisebb, mint az alapanyagé.

A fűtőelemes hegesztés félkész lemezekből, csövekből, blokkokból, ablak-profi lokból, és egyéb fröccsöntött vagy sajtolt félkész termékekből sorozatban gyártott elemek tompahegesztésére használható. Az elterjedt fű-tőelemes hegesztési eljárások a következők:

– élhajlításos hegesztés;– hornyos hegesztés;– átlapolt hegesztés (különösen vékonylemezekhez);– fóliahegesztés hő-impulzussal;– műanyag bevonatú fémfóliák hegesztése meleg érintkezéssel.

Az elemeket a legtöbb esetben elektromo-san fűtik és szabályozzák. Ipari berendezé-sek esetén a fajlagos hőátadási tényezőjük kb. 0,75 W/cm2. Sorozatgyártáskor elsősor-ban síklap alakú fűtőelemeket használnak (6. ábra).

A fűtőelemtest anyaga rozsdamentes acél vagy ötvözött alumínium. A fűtőfelületeket a műanyagolvadék felragadásának megakadályozása és tisztításának megkönnyítése érdekében (esetleg üvegszál erősítésű) PTFE bevonattal látják el. Maximum 260ûC hőmérsék-letéig a bevonat a varrat minőségét nem rontja. Ezzel az eljárással csak azonos műanyagok hegeszthetők össze.A technológia kivitelezésétől függően megkülönböztetnek:

– tompahegesztést;– magas hőmérsékletű hegesztést;– tompahegesztést közre fogott induktív melegítésű fémbetéttel;– élhajlító hegesztést;

5. ábra. Hőlégsugaras hegesztő [1,4]

6. ábra. Síkalapú fűtőelem alkalmazása [1,4]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


38

– hornyos hegesztést;– átlapolásos hegesztést;– hőimpulzusos hegesztést;– indirekt (melegérintkezéses) hegesztést.

A dörzshegesztéshez szükséges hő súrlódással is létrehozható, amikor az egyik fúgaelemet nyomás alatt gyor-san csúsztatják a másik, rögzített elemen. A forgó dörzshegesztésnél az egyik fúgaelem egy irányba forog, míg a vibrációs hegesztésnél ide-oda mozog.

A műanyag alakos elemek hegesztési eljárásai közül a legrövidebb gyártási idő ultrahangos hegesztéssel érhe-tő el, ezért egyre gyakrabban fordul elő. Nagyfrekvenciájú (20-50 kHz-es) váltakozóáram a hangátalakítóban azonos frekvenciájú mechanikus rezgéseket hoz létre, amelyeket a szükséges nyomással együtt hangelektró-da visz át a hozzá rögzített műanyag elemre. Az illesztési felületen a rezgés okozta súrlódásból és belső gőzből hő fejlődik. Az energiabevitel (hanghatás) általában 1 s-ig tart, a hozzá kapcsolódó mellékidő pedig legtöbbször rövidebb, mint 2 s. Kemény, amorf műanyagokból (pl.: PS) készült alakos elemek csekély veszteséggel vezetik az ultrahang-lengéseket a fúgafelületekhez és ott nagyon gyorsan plasztikussá válnak. Az amorf és a részben kristályos műanyagok eltérő tulajdonsága a hegeszthető alakos elemek méretére is kihat. 3 kW-os névleges teljesítménnyel PS-ből készült elem ultrahanggal közel 300 mm átmérőig, míg PE-, PP- és POM C-ből készült alakos elem mintegy 150 mm átmérőig hegeszthető. Nagyobb alakos elemek, pl. személygépkocsi műszerfalá-nak hegesztéséhez különleges berendezések készülnek, pl. több egyedi készülék kombinálásával.

Az ultrahanggal hegesztett kötések nagy igénybevételt is kibírnak, és gázzal, valamint folyadékkal szemben jól tömítenek. Az eljárás különösen alkalmas nagy darabszámú fröccsöntött alakos elemek, pl. öngyújtó tartá-lyok, szeleptestek, kis méretű tartályok és nagy darabszámú műszaki alkatrészek hegesztésére. Fóliák, szöve-tek (pl.: a 70%-nál nagyobb műszál tartalmú bundák és hurkolt kelmék) hegesztésére is ugyancsak alkalmas az ultrahangos hegesztés. Műanyag lemezek ultrahang ponthegesztéssel rögzíthetők egymáshoz.

Az ultrahang alkalmazható szegecselésnél, peremezésnél és fém beültetésnél is. Az ultrahang felhasználása nagyon sokrétű lehet. A nehéz feladatokat gyakran csak a felhasználó, a berendezést gyártó és a műanyagot előállító közös erőfeszítésével tudják megoldani.

Csak a kellően nagy dielektromos ellenállású műanyagok hegeszthetők nagyfrekvenciás hegesztéssel, például a PVC-típusú termékek. A nagyfrekvenciás hegesztés elsősorban puha fóliáknál alkalmazható. Felhasználási területe a bőrdíszműves ipar, a személygépkocsi belső kárpitok, a könyvkötészetnél stb. Alakos elemek és le-mezek is hegeszthetők nagyfrekvenciás eljárással. Viszont nem hegeszthetők nagyfrekvenciával a PE, LDPE, PP, PS és POM C műanyagok. A nem oldható csőkötések közül:

– csövek fűtőelemes tompahegesztése a következő lépésekben történhet:• közvetlenül a melegítés előtt ki kell munkálni az illesztési felületeket;• az illesztési felületeket a fűtőelemhez kell nyomni, míg azok a tervezett helyzetet el nem érik. Plasztikus

műanyagoknál az anyag részben kinyomódik, dudor képződik, melynek magassága el kell, hogy érje a gyártó általjavasolt értéket;

• ezt követi az illesztési felületek (fúgák) melegítése;• a z adott melegítési idő után a fűtőelemet a csővégektől el kell távolítani, és a csővégeket össze kell illesz-

teni. Ezt nevezik átállításnak;• a kapcsolódó fúgák összenyomása és a kötés megfelelő lehűlése kialakítja a hegesztett kötést.

– átlapolásos tompahegesztés: vékony, illesztő peremmel ellátott csőidomok összeszerelésénél az idom vé-gek egymásba csúsznak. Az így létrehozott átlapolás erősíti, megvezeti a csőkapcsolatot. Az összeillesztés után az átlapolás tompahegesztéssel rögzíthető. Elsősorban a 25-160 mm külső átmérőjű kemény polieti-lén csöveknél alkalmazzák ezt az eljárást;

– tokos (karmantyús) hegesztés: először forgácsolással méretre kell munkálni az elemeket, majd a karima

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


39

belső felületét alaposan meg kell tisztítani. Ezt követi a fűtőelemes melegítés. A melegítési idő lejártát követően a csövet és a csőidomot lökésszerűen le kell választani a fűtőelemről, és forgatás nélkül összeil-leszteni. Homogén hegesztési varrat elérése érdekében a szükséges fúganyomás a fúgafelületek enyhe kú-posságával hozható létre.

Biztonsági előírásokAz esetleg keletkező gőzöket a munkahelyiség szellőztető rendszerével el kell szívni, például a gépegységek kiégetéssel történő tisztítása esetén, ha olvadék közvetlenül a légtérbe kerül, vagy ha az olvadék túlhevült. Helyesen megválasztott megmunkálási eljárás alatt az alkalmazott műanyagoknál egészségre ártalmas gő-zök nem keletkeznek.

Mivel a műanyagok, mint minden szerves anyag, éghetők, a raktározásuknál, megmunkálásuknál és csoma-golásuknál szükséges fi gyelembe venni a tűzvédelem rájuk vonatkozó előírásait.


[1] KALÁCSKA G. (Szerk.) (2007): Műszaki polimerek és kompozitok a gépészmérnöki gyakorlatban. 3C-Grafi ka Kft. p. 1-315.

[2] MACSKÁSI L. (2013): A műanyag-feldolgozás technológiája. Bessenyei Könyvkiadó, Nyíregyháza. [3] Fröccsöntés. Wikipedia. www.wikipedia.hu[4] DE BRUYNE F. (2000). Plastic Engineering. Technical traning coursebook. Quadrant EPP. Tielt. Belgium.

MŰANYAGIPARI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA

A természetes eredetű makromolekulás anyagok használata több ezer éves múltra tekint vissza, például a gyantából vízhatlan bevonatot, balzsamot, ékszereket vagy lakkot készítettek, de említhetnénk a szurok használatát is. A műanyagipari technológiák ipari méretű terjedése viszont sokkal kisebb múlttal rendelke-zik sok más technológiához képest (pl.: faipar, fémipar), így a biztonsági és egészségvédelmi kérdések fejlődé-se is jóval rövidebb utat járt be. Igaz, hogy már 1839-ben előállítottak szintetikus óriásmolekulájú vegyületet, de ipari alkalmazása, és sok más műanyag előállítása, gyártása csak 1920 körül kezdődött. Ez magával vonta a műanyag-feldolgozási módszerek fejlődését, újszerű technológiákat és berendezéseket fejlesztettek ki, de a műszaki szakirodalom és a technológiai leírások elsősorban a termékekkel és a termelés technikai paraméte-reivel foglalkoztak, a gyártás veszélyeivel kevésbé.

A műanyagipar a gépesítés révén robbanásszerűen fejlődött, a termelés ezért sokféle és egyben újfajta ve-szélyforrással is járt. A mechanikai veszélyforrások, gépekből származó zaj, a technológiához szükséges nagy, több száz, vagy akár ezer bár nyomás a gépekben és szerszámokban, a hidraulika, hűtés, hőhatás, az elektro-mos veszélyek mellett az alkalmazott alapanyagok, segédanyagok gyors fejlődése, sokfélesége új és új, addig ismeretlen kémiai veszélyforrást is jelentett.

A műanyagipar költséges technológiák közé tartozik, csak tömeggyártás mellett kifi zetődő, a nagyfokú gépe-sítés miatt a biztonságtechnikának a tervezési szempontok közé történő beépülése nagy jelentőséggel bír, a termelés során ettől történő eltérésnek, hibáknak végzetes következményei lehetnek. Az automatizálás és a szükséges nagy erőviszonyok miatt egy váratlan gépmozgásnak géptörés vagy súlyos baleset lehet a követ-kezménye.

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

NESZTINGER PÉTER

40

A műanyagipari technológiák veszélyessége nem csak közvetlenül a műanyag feldolgozásában rejlik, szo-rosan kötődik az előkészítéshez, anyagkiszolgáláshoz, szerszám cserékhez, hibaelhárításokhoz, vagy akár a napi karbantartáshoz is. Számítástechnikai támogatás nélkül ma már elképzelhetetlen a műanyagipari soro-zatgyártás, annak minden előnyével és veszélyeivel.

A technológiák korszerűsége, fejlettsége, az automatizáltság fokát tekintve nagy jelentősége van a gyártói fe-lelősségnek és a szakszerű, mindenre kiterjedő kockázatértékelésnek.

A munkáltatónak a tevékenység megkezdése előtt rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát ve-szélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és ke-verékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.

A munkáltató a kockázatértékelést követően, annak megállapításait fi gyelembe véve, a feltárt kockázatok ke-zelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módo-zatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.

A munkaeszköz üzembe helyezés előtti előzetes vizsgálatának (veszélyes munkaeszköz esetén) vagy az el-lenőrző felülvizsgálatnak a munkaeszköz kialakításával, kiszolgálásával, gép karbantartásával kapcsolatos követelményekre kell kiterjednie, a kockázatértékelésnek ezen túl a felhasznált anyagokra, a létesítésre és a munkahely kialakításának követelményeire, a munkavállalók terhelésére, a személyi követelményekre is.

A kockázatértékelés szempontjait külön fejezet tartalmazza. (pl.: munkahelyek kialakítása, munkavállalókat érő terhelések, munkaszervezés, személyi feltételek, egyéni védőeszközök, öltözködési, tisztálkodási, egész-ségügyi, étkezési, pihenési lehetőség, biztonsági és egészségvédelmi jelzések, tárolóhelyek kialakítása, ener-gia-, cső- és közműhálózatok, megvilágítás, veszélyes anyagok és keverékek – alapanyagok, merevítő és váz-anyagok, katalizátorok, aktíválók, gyorsítók, stabilizálók, öregedésgátlók, oldószerek, lágyítók, színezők, ha-bosítók, antisztatizálók, égésgátlók, csúsztatók, formaleválasztók stb. – a belső közlekedés, anyagszállítás, technológiát kiszolgáló gépek, berendezések, üzemi karbantartás.)

A jelenleg hatályos, magyar nyelvű szabványok közt alig van a műanyagiparra és berendezéseire vonatkozó szabvány, de megjegyzendő, hogy a hatálytalan, illetve az angol nyelvű szabványok műszaki tartalma rend-kívül jól hasznosítható azzal a kikötéssel, hogy nem a konkrét megoldási mód megvalósítása a cél, hanem a védelem ezekkel legalább egyenértékű módja. (lásd Mvt. 11. §-át még a hatályos szabványok esetén is!) A Magyar Szabványügyi Testület honlapján jegyzett több mint 100 műanyagiparral (eljárásaival, berendezé-seivel) kapcsolatos szabvány közül csupán 6 a magyar nyelvű hatályos szabvány. A műanyagipari technoló-giák gyors fejlődésével magyarázható a szabványok szintén aránylag gyors változása, de a technikai fejlő-dést a szabványok nehezen tudják követni. A biztonság szintjére jellemző már az ipari robotokra vonatkozó előírások érvényesülése is. Ezért a legfontosabb releváns munkavédelmi követelményeket a gépkönyvek tar-talmazzák! Sajnos több gyártó nem ad magyar nyelvű gépkönyvet, ezért az üzemeltetőnek kell gondoskod-ni a fordításról! A technológiai utasításba is célszerű belefoglalni az üzemeltetési dokumentáció lényeges biztonságtechnikai előírásait, a munkakörnyezet, vagy munkaszervezési intézkedések miatt szükséges munkavédelmi előírásokat is.

A mai kornak megfelelő jó gyakorlat az online szervizelés, a gép számítógépes rendszerébe lépve a hibakódok alapján a gyártó távolról is el tudja végezni a hibaelhárítások egy részét, sőt ragaszkodnak is hozzá, hogy a gép-könyv szerint nem azonosítható hibák javításába vonják be őket. Az indítás és minden veszélyt jelentő műve-let viszont csak a helyszínen végezhető el. A műanyagipari gépek telepítésekor meg kell vizsgálni a munkavé-delmi követelmények érvényesülését. A legjelentősebb gépvizsgálati szempontok:

– üzemeltetési helyszükséglet, ezen belül:

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


41

• kezelés; • kiszolgálás; • közlekedés; • anyagtárolás; • pódium kialakítása; • kézi szerszámok, eszközök tárolása;• gépbeállítás; • karbantartás;

– villamos biztonság (érintésvédelem, elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem);– nyomásból származó veszélyek:

• műanyag alapanyag nyomása gépben;• műanyag alapanyag nyomása szerszámban; • hidraulika folyadék kiszabadulás; • hűtőfolyadék kiszabadulás;• levegő kiszabadulás;• tömítettség;• tömlők ostorozó mozgása;

– mechanikai veszélyek:• szerszámfelek, magok és működtető és mozgató szerkezetek; • fúvóka, fröccsegység mozgása; • kivetőmű védelme;• garatba benyúlás veszélye;• anyagkihordó szerkezetek, robot karok mozgása;• vezérlő burkolatok működése;

– műszerek, kijelzők, kezelőszervek követelményei, jelölései;– vészleállítók, helyzetkapcsolók;– védőburkolatok, nyitható védőajtók;– reteszelések;– forró részek védelme: fűtőrendszer, csővezetékek, szerszám, egyéb géprészek;– zaj (halláskárosodás, a beszédértés akadályozása, a fi gyelmeztető hangjelzések észlelésének akadályozása);– gázok, gőzök, porok; – elszívók és segédberendezések;– fi gyelmeztető és tájékoztató feliratok.

A műanyagipari sorozatgyártás jellemzően folyamatos munkarendben történik (hosszú a felfűtési idő, mind-ez energia veszteség), ezért a munkavállalók ebből adódó leterheléséből adódó balesetveszéllyel is számol-ni kell.

Az automatizáltság, és a veszélyek jellege miatt nagyon fontos a VÉSZ kapcsolók helyes működése, melyek ál-talában a gép kezelőmezőjében találhatók, a gép típusától függően több helyen lehetnek például:

– a gép hátoldalán;– a robot kézi kezelőegységén;– az egyik elkerítés védőburkolatánál;– a védőelkerítésen belül.

A VÉSZ kapcsolók lenyomásakor azonnal ki kell kapcsolniuk a berendezések meghajtó motorjainak. A VÉSZ KI szituáció utáni újbóli üzembe helyezés lépései:

1. Győződjünk meg arról, hogy többé nem áll fenn balesetveszély.2. A VÉSZ KI billentyű oldása az óramutató járásával megegyező irányban történő elforgatással.3. A vészjelzés nyugtázása programmegszakító kapcsolóval.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

NESZTINGER PÉTER

42

4. Kapcsoljuk be a motorokat.A VÉSZ kapcsolóknak minden üzemmódban aktívnak kell lenniük!

Fröccsöntés

Működésük alapján a fröccsöntőgépek nagy NYOMÁS – ERŐ – HŐMÉRSÉKLET értékeket hoznak létre, amelyek személyi sérüléssel járó baleset veszélyét idézhetik elő.

Biztonsági előírásokA műanyag-feldolgozó és gumiipari fröccsöntőgépek vagy formázóprések abban az esetben tartoznak az 5/1993 (XII. 26.) MüM rendelet alapján az Mvt. 21. § (2) bekezdése szerinti veszélyesnek minősülő munka-eszközök körébe, amennyiben a munkadarab kézi behelyezése és/vagy kivétele kézzel is történhet. A kézi be-helyezés alatt elsősorban azt kell érteni, hogy a készülő munkadarab egyes alkatrészeit a fröccsöntési mű-velet előtt a szétnyitott szerszámba be kell helyezni, például fém alkatrész kerül a készülő munkadarabba. A kézi kivételre olyan esetekben van szükség, amikor a munkadarab kilökése nem valósítható meg, a munkada-rab nem esik le, nem teljesen automata az eltávolítás, például a geometriai jellemzők miatt.

Telepítés előtt már tisztázni kell, hogy munkavédelmi üzembe helyezésre kötelezett-e a fröccsöntőgép, mert ebben az esetben az üzemeltető munkáltatónak a veszélyes munkaeszköz üzemeltetését írásban kell elrendelni. A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat. E vizs-gálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munka-környezeti feltételeknek. Meg kell vizsgálni, hogy teljesülnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok, elő-írások, illetve a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények. A legspeciálisabb utasítá-sokat a gyártó gépkönyve tartalmazza, ezért jellemzően a gyártó is részt vesz a beüzemelésen, a „0” széria be-állításain. Vizsgálni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a létesítést végzők (tervező, kivitelező) nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító mérési eredmények, a munkaeszközre vonatkozó meg-felelőségi nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az üzemeltetéshez szükséges ma-gyar nyelvű utasítások. Az üzembe helyezésnek feltétele továbbá az adott munkaeszköz megfelelőség vizsgála-tán alapuló, a vizsgálat eredményét is tartalmazó, akkreditált szervezet által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv. Az előzetes vizsgálat elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység, a vizsgálatról munka-védelmi gépvizsgálati jegyzőkönyvet kell készíteni.

Amennyiben a munkadarab kézi behelyezésére vagy kivételére nincs szükség, vagy esetleg nem is lehetsé-ges, nem minősül veszélyesnek a fröccsöntőgép. (Ettől függetlenül a munkáltató is veszélyesnek minősítheti.) Viszont az üzemeltetés biztonsága általában függ a szerelés körülményeitől, ezért a telepítést, illetve szere-lést követően és az üzemeltetés megkezdését megelőzően a használatba vétel előtt a biztonságos szerelés-ről, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos működés feltételeiről és körülményeiről egy megbízott személynek ellenőrző felülvizsgálat keretében meg kell győződni. Az ellenőrző felülvizsgálat elvégzésének módját a munkáltató írásban határozza meg. A vizsgálat megállapításait, a megtett intézkedéseket jegyző-könyvben kell rögzíteni. A fröccsöntő gépekkel kapcsolatos jellemző veszélyek:

– a szerszámzáró egység részeinek mozgása; – a fröccsegység mozgása;– egyéb nyíró- és összenyomó helyek; – villamos áram;– forró géprészek és forró formakitöltő anyagok.

A jelentősebb veszélyes terek:– a szerszámtér;

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


43

– a mozgó fröccsegység tere, különösen a fúvóka környezete;– a szerszámzáró szerkezet térsége; – alapanyag-adagoló nyílás térsége;– a magkihúzók és kidobók térsége (ha vannak);– az ömlesztőhenger fűtőköpenyének térsége; – a kiejtőnyílás és térsége.

A védőburkolatok általános követelményei külön fejezetben kerülnek tárgyalásra, viszont a műanyagipari gé-peknél külön hangsúlyt kell fektetni a vezérlő burkolatokra és a nagy gépek burkolataira, ezért ezekre vonat-kozó legfontosabb követelményeket összefoglaljuk:

Az energiarendszerre ható védőberendezésekEzeknek a védőberendezéseknek olyan kiegészítő berendezést kell tartalmazniuk, amely megszakítja a ve-szélyes mozgás energiaellátását, amint a burkolat "nyitott" állapotba kerül.

Hidraulikus vagy pneumatikus energiarendszer esetén a megszakítást végző kiegészítő védőberendezés pél-dául egy szelep. Az a szelep vagy berendezés, amely ezt a szelepet működteti a védőburkolattal kényszer kap-csolatban legyen és azt közvetlenül működtesse, amint a védőburkolat "nyitott" helyzetbe kerül.

Pneumatikus erőfolyam esetén a védőburkolat "nyitott" állásba kerülésekor a veszélyes mozgás gyors leállí-tása érdekében a dugattyú mindkét oldalához vezető csatalakozó vezetékek kerüljenek lezárt állapotba.

Villamos energiarendszer esetén a megszakítóberendezés például érintkezőket tartalmaz, amelyek a hajtás minden pólusát lekapcsolják. Ezt a berendezést általában helyzetkapcsoló működteti, melyet a védőburko-latnak kényszerkapcsolatban kell működtetnie, amint a védőburkolat "nyitott" állásba kerül.

A kiegészítő védőberendezés helyes működése vagy annak hatása minden mozgásciklusban legalább egyszer ellenőrzött legyen úgy, hogy a kiegészítő berendezés hibája önműködően felismertté váljon és ne legyen lehe-tőség bármely további veszélyes mozgás elindítására.

Kiegészítő védőberendezések nagy gépekhezNagy gépek esetén az egész testnek a szerszámtérbe való beférése mindkét oldalról külön veszélyforrást je-lent, mivel a geometriai méretek miatt lehetőség van a gép működtetésére mialatt személyek tartózkodnak a szerszámtérben. Ezért minden gépet kiegészítő védőberendezéssel szükséges ellátni, ha

– a szerszámvezető oszlopok közötti vízszintes vagy függőleges távolság nagyobb, mint 1,2 m, vagy– ha szerszámvezető oszlopok nincsenek, de a szerszámteret határoló elemek megfelelő vízszintes vagy

függőleges távolsága nagyobb, mint 1,2 m, vagy– ha személy kerülhet a szerszámtér védőburkolata és a veszélyes mozgástér közé.

Ezeket a kiegészítő berendezéseket a gép mindazon oldalán levő védőburkolatnál el kell helyezni, ahonnan a munkaciklus indítható. A kiegészítő védőberendezéseknek például mechanikus kilincseknek, minden nyitó mozgáskor a védőburkolatot le kell zárniuk és ezzel megakadályozni, hogy a védőburkolat "zárt" állásába visz-szamenjen.

E védőberendezés külön visszaállítása szükséges mielőtt egy további ciklust el lehet indítani. Az a hely, ahon-nan a védőberendezést vissza lehet állítani, tegye lehetővé szerszámtér jó áttekintését, ha szükséges, akkor beláthatósági segédeszközök felhasználásával (pl.: tükör, kamera).

A kiegészítő védőberendezés helyes működése helyzetkapcsolókkal minden mozgásciklus során legalább egyszer ellenőrzött legyen úgy, hogy a kiegészítő védőberendezés vagy helyzetkapcsoló esetleges hibája ön-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

NESZTINGER PÉTER

44

működően felismertté váljon, és ne legyen lehetőség újabb szerszámmozgás elindítására. Minden gépi úton működtetett védőburkolat záró mozgását nem öntartó nyomógombbal kell működtetni, és ez olyan helyen le-gyen, ahonnan a szerszámtér jól áttekinthető.

Ha személy kerülhet a szerszámtérbe, akkor kiegészítő berendezések például padlókapcsolók, fényfüggö-nyök szükségesek. Ezeknek a kiegészítő berendezéseknek a működésbe lépésekor meg kell szakítaniuk a felfogólap valamint a védőburkolat záró mozgásának vezérlését is. A szerszámtéren belül legalább egy-egy vészleállítót is el kell helyezni a szerszám minden oldalán.

A nyitható védőburkolatokra a gyártók külön ellenőrzési feladatokat írnak elő, például: az összes mozgó védő-burkolatnál és védőajtónál el kell végezni a következő vizsgálatokat:

– elhasználódás és sérülés vizsgálata szemrevételezéssel;– a védőburkolat nyitásával és zárásával ellenőrizzük a rögzítést, a vezetést (könnyen járható-e), az ütközőt

és a reteszelő mechanizmust;– a védőburkolat, illetve a védőajtó nyitásával és zárásával vizsgáljuk meg a biztonsági elemek és a felügye-

let elemeinek (pl.: végállás kapcsolók, szelepek, képernyőjelek) kapcsolási funkcióját;– a védőburkolat, illetve a védőajtó nyitásával ellenőrizzük, hogy leállt-e az összes balesetveszélyes mozgás.

Ezen műveletek elvégzésének rendszerességéről a gépkönyv, vagy a munkáltató rendelkezik. Hibaüzenetek kezelését külön tartal-mazza a gépkönyv!

A legtöbb három napon túl gyógyuló munkabaleset a gépekről tör-ténő leesésből származik, ezért a feljutást és munkavégzést sta-bil helyzetben speciális lépcsők alkalmazásával kell biztosítani (1. ábra). Kialakításuk olyan, hogy terhelés nélkül gördíthetők, vi-szont, ha valaki felmegy a lépcsőre, a talajra érnek a fi x talpak, így már nem tud elmozdulni.

Üzemeltetés közben fellépő veszélyek, hiányosságok,elkövetett szabálytalanságok

– a géptestre felmászva a granulátum garathoz felmászva le/be-esés veszély;

– a gépen, illetve környékén olajfolyásból vagy hűtővíz folyásból csúszásveszély;

– védőajtó reteszelésének kiiktatásakor beszorulás veszély (hát-só ajtónál is);

– szerszám felszerelés ( jellemzően daruzás) közben, vagy beállító üzemmódú járatás közben kéz becsípő-dés veszély;

– darukezelői jogosultság nélküli darukezelés;– szerszám szabálytalan forgatása például talajon (emelőgépes tevékenység);– forró géprészek szigeteletlensége, érintése miatti égésveszély;– forró részekre való fi gyelmeztető felirat hiánya;– magyar nyelvű (kezelő által értett) feliratok hiánya;– nagy nyomású anyagok kilövellésének veszélye (műanyag olvadék pl.: kilövetési műveletnél vagy rossz

szerszám záráskor, nem kellő mértékű előszárítás miatt, hidraulika meghibásodás esetén olaj kiáramlás);– automata kiegészítők veszélyzónájába hatolás, illetve hibás programozás;– előírt karbantartások elmulasztása miatt a meghibásodások ad-hoc szabálytalan hibaelhárítása, javítása;– energia leválasztás nélküli karbantartási műveletek;– kezelőpódiumnál leesési veszély;

1. ábra. A gépek mérete indokoljaspeciális lépcsők alkalmazását

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


45

– botlás vagy elcsúszásveszély (hulladékok, granulátum, formaleválasztó stb.);– előírt zajvédő egyéni védőeszköz viselésének elmulasztása;– elszívás hiányosságai, zavarai, kikapcsolása;– termék sorjázásánál kések használatából, vagy sorják miatt vágásveszély;– szabálytalan anyagtárolás.

Extrudálás

A túlnyomás alatt álló géprészeket (pl.: olvadék-/fogaskerék szivattyúk, olvadékvezetékek, statikus keverők, nyírófejek és kisajtoló fejek) a gép gyártója által a gép egészére megadott legnagyobb megengedett belső nyo-más túllépése ellen védeni kell, például a következőkkel:

- biztonsági törési pontok; - hasadó tárcsák;- nyomásérzékelő készülékek, amelyek vezérlés útján az összes nyomás előállító berendezést lekapcsolják;- nyírócsapszegek.

A túlnyomás (pl.: biztonsági törési pontokkal, hasadó tárcsával, szakadó csavarral való) levezetése során a be-rendezések esetlegesen elszabaduló részeit vagy a kiáramló munkaközeget egy meghatározott, biztos irány-ba, például a padló felé kell terelni, például terelőlemezekkel.

Az extruderek esetén a részegységeket összefogató csavarok előírt minőségűek. Esetleges túlnyomás esetén – még a csavarok elszakadása előtt – a csavarok megnyúlnak és a nyúlás miatt kialakult résen az ömledék megjelenik, így a kezelők észlelhetik a túlzott nyomásemelkedést.

Ha a gép kialakítása olyan, hogy a gépkezelő a gép egészét nem tudja áttekinteni, olyan berendezésekről kell gondoskodni, amelyek közvetlenül a mozgást megelőzően önműködően fi gyelmeztető hangjelzést és/vagy látható jelzést adnak.

Minden mozgó géprészhez a mozgás irányában ható megközelítésre működésbe lépő védőberendezést kell felszerelni, amely a mozgást – az utánfutást is fi gyelembe véve – biztonságosan leállítja. Gondoskodni kell ar-ról, hogy a gép ne jöhessen magától mozgásba (fékberendezés, váratlan indítás megakadályozása).

A töltőművek fontosabb veszélyzónái:– töltőnyílás;– hajtás és erőátvitel;– forgó mozgást végző részek; – vágási/nyírási zóna;– hozzáférési zóna.

Korszerű gépeken zárt rendszer miatt a hozzáférés fi zikailag is kizárt!A gépet úgy kell kialakítani (legyártani), hogy a forró és az egészséget károsító gázokat egy ahhoz csatlakozta-tott elszívó berendezéssel ellenőrzött módon el lehessen távolítani. Az esetleg kilépő présmassza elterelésé-re megfelelő lefedésről kell gondoskodni.

Az extruderek fontosabb veszélyzónái– a csiga hajtó- és erőátviteli rendszere; – töltőnyílás;– a hengerek fűtése; – a hengerek hűtése;

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

NESZTINGER PÉTER

46

– forró felületek;– gáztalanító;– a vízszintes mozgásra szolgáló kerekek; – villamos csatlakozó- és elosztószekrény.

Veszélyek1. mechanikai veszélyek

– zúzódás; – vágási sérülés;– csonkolás, testrészek leszakítása; – behúzás vagy beakadás;– géprészek kivágódása;– a présmassza kifröccsenése nyomás vagy más ok következtében;

E veszélyek alapvetően a következőkből erednek:• a gépi meghajtás és az erőátvitel forgó alkatrészei; • az extruderházban levő mozgó alkatrészek;• a forgó mozgást végző csiga vagy csigák az extruder bármely nyílásánál; • az adagolórendszer mozgó alkatrészei;• az ürítés, a tisztítás és a felfűtés során hozzáférhető mozgó gépelemek; • a léghűtéshez tartozó, mozgást végző gépelemek;• túlnyomás a házban;• túlnyomás az olvadékvezetékekben;• a szitaváltó hozzáférhető mozgó alkatrészei; • az extruder saját mozgása a folyamat során;• a kisajtolófejnek és részeinek minden veszélyes mozgása; • géprészek lezuhanása a nehézségi erő következtében;

2. villamos veszélyforrások:– áramütés vagy égési sérülés, például villamos feszültség alatti részek (3 fázisú kisfeszülség) közvetlen

érintése következtében;– áramütés elektrosztatikus feltöltődés következtében üzem közben, vagy nem megfelelően előkészített

karbantartáskor (pl.: áramtalanítás hiánya burkolat eltávolítás előtt);3. hőhatás okozta veszélyek:

– égési sérülések;– forrázási sérülések;– forró géprészek vagy a kilépő forró anyagok érintése;

4. zaj okozta veszélyek:– halláskárosodás;– a beszédértés akadályozása;– a fi gyelmeztető hangjelzések észlelésének akadályozása;

5. a gépen feldolgozott, felhasznált, vagy a gép által kibocsátott anyagok által okozott veszélyek. Egészség-károsodást okozhat például az egészségre ártalmas folyadékokkal, gázokkal, ködökkel, gőzökkel és po-rokkal való érintkezés, vagy azok belégzése;

6. tűzveszély például gyúlékony anyagoknak forró felületekkel való érintkezése, a villamos berendezések meghibásodása, vagy forró felületek mellett a hidraulikavezetékek szivárgása következtében;

7. esési, zuhanási veszély magasan fekvő munkahelyről segédszerkezet hiányában.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


47

Fóliafúvás

Az extrudálás veszélyein túl a fóliafúvás speciális veszélyei– nagy felületen hőátadás a munkakörnyezetnek, hőterhelés;– nyomdai előkészítő felületkezelés: nagyfrekvenciás kisülés miatt ózon képződés;– felcsévélő berendezés veszélyei: behúzás veszély, késes darabolásnál vágásveszély, fóliahegesztés veszélyei;– rövid idő alatt keletkező nagy mennyiségű, tömegű termékek miatt anyagtárolás veszélyei: egymásra hal-

mozás, közlekedési, menekülési utak eltorlaszolása;– statikus feltöltődés;– még nagyobb gépmagasság, szintkülönbség miatt leesés veszély.

Ragasztás

A ragasztandó felületek mechanikai érdesítése, tisztítása során kézsérülések veszélyével kell számolni. A tisztító és ragasztóanyagok használata egyen baleseti veszélyforrás is, bőrre, szembe kerülve, nagy koncent-rációban belélegezve. Az anyagok sokfélesége miatt a biztonsági adatlapok utasításainak betartására kell fel-hívni a fi gyelmet.

Hegesztés

A forrólevegős és a fűtőelemes hegesztés baleseti veszélyforrása elsősorban az égésveszély, de ez a fémek he-gesztéshez képest jóval csekélyebb, az égési balesetek nem jellemzőek. Említhető még a villamos kéziszer-számok áramütés veszélye kisfeszültség esetén.

Kapcsolódó jogszabályok, szabványok

1993.évi XCIII. törvény a munkavédelemről5/ 1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek

végrehajtásáról14 /2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelménye-

inek minimális szintjéről3/ 2002.(II.8) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális

szintjérőlM SZ EN 201:2001 Gumi- és műanyagipari gépek. Fröccsöntő gépek. Biztonsági követelmények(visszavont

szabvány, iránymutatásul) M SZ EN 1114-1:1999 Gumi- és műanyagipari gépek. Extruderek és extrudáló gépsorok 1. rész: Extruderek

biztonsági követelményei (visszavont szabvány, iránymutatásul)

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. MADARÁSZ GYULA

484848

MŰANYAGIPARI ALAPELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE


A műanyag feldolgozók között egyaránt megtalálhatóak a modern technikát működtető nagyüzemek és a né-hány munkavállalót foglalkoztató régi, elavult berendezéseket üzemeltető egységek. Egyrészt előfordul a me-rev automatarendszerek alkalmazása a nagy tételek és a csekély változtatások miatt, másrészt a kis tételek gyártása gyakori változtatásokkal. A munkavédelmi felügyelők sokszor találkoznak a kisvállalkozásoknál házi készítésű műanyagipari feldolgozó gépekkel, leggyakrabban fröccsöntő gépekkel, ahol az alapvető munkavé-delmi előírások betartása sem valósul meg. A műanyagok feldolgozási folyamatai számos potenciális egészsé-gi ártalommal járnak. A nyers műanyagokat önmagukban ritkán használják, ezért megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a különféle keverékekben alkalmazott adalékanyagokkal kapcsolatban. A műanyag feldolgozásban a tényleges elakadási technológiák – a kalanderezés, extruzió, fröccsöntés elkezdése előtt, rendszerint be kell keverni az alapanyagba az adott alkatrész számára a feladat ellátásához szükséges adalékokat. Egy szokványos műszaki célú PVC cső összetétele 6–8 adalékot tartalmaz, egy gumiabroncs alapanyag keveréke ennél is töb-bet. Jellemzően legritkább esetben használják fel a kereskedelmi polimer alapanyagot adalékolás nélkül (a használt adalékok közé tartoznak például a PVC-ben használatos ólomszappanok és bizonyos szerves és kad-mium színezékek) [1].

A polimer feldolgozási technológiák tipikus előkészítő lépése azok keverése. A polimer alapanyagot rendsze-rint granulátum (2–3 mm-es szemcsék) vagy por alakban hozzák kereskedelmi forgalomba. Az adalékok egy része szemcsés vagy por alakú, de van közöttük sok folyadék, (vagy paszta) halmazállapotú is. A felhasznált folyadékok és porok, rendszerint „reaktív vegyi anyagok”, mint például a fenol formaldehid gyanták (térháló-sítás előtti állapotban), uretánok és az üvegszál erősítésű műgyanta termékek előállításában használt telítet-len poliészter gyanták, jelentős bőrgyulladási veszélyt jelentenek.

A feldolgozás során a feldolgozási hőmérsékleten a polimerek hőbomlásából származó füst normál körülmé-nyek között nem jelent problémát. Különösen vigyázni kell azonban a pirolízis–termékek belégzésének elke-rülésére kedvezőtlen körülmények között, például extruder henger átfúvatásakor. Problémák fordulhatnak elő olyan esetekben is, amikor a kezelők sósav gázok hatásának vannak kitéve PVC túlhevülését követően [2].

Ugyancsak fennáll a toxikus füstök belégzésének veszélye bizonyos hőre keményedő műgyantáknál. Ezek közé tartoznak a poliuretánokban levő izocianátok. Az izocianátok belégzése súlyos légzési nehézségeket okozhat. Hasonló probléma merülhet fel a formaldehid gyantáknál is. Az üvegszál-erősítésű műanyag termé-kek gyártásakor jelentős mennyiségű sztirol gőz szabadulhat fel.

Vannak bizonyos ártalmak, melyek számos iparágban közösek. Ide tartozik a szerves oldószerek használata melyeket például hígításra használnak.

A mikrométer alatti méretű rendszerek alkalmazása, a nanotechnológia számos iparágban terjed. Nem kivé-tel ez alól a műanyagipar sem. A nanoméretű bevonatokat már ma is felhasználják csomagolóanyagok gyártá-sa során, elsősorban a csomagolóanyagok és – eszközök áteresztőképességének csökkentésére. Használnak a műanyag feldolgozásban nanoanyagokat az égésgátlás biztosítására is [3].

A műanyag feldolgozásban a kombinált vegyi expozíció mellett a fi zikai kóroki tényezőkkel is számolni kell.

Zajexpozíciónak a feldolgozás során a munkavállalók mindenütt ki vannak téve a műanyag feldolgozás során. A jellemzően igen magas zajszint általában a granulátorokból származik, amely a kezelők halláskárosodásá-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


494949

hoz vezethet. Ugyancsak károsító lehet az a hallható hang, amit az ultrahangos hegesztő készülékek bocsáta-nak ki, és ami az ultrahang normál kísérő jelensége. Megfelelő köpeny tervezhető a zajszint csökkentésére. A 10 kHz-es hanggal történő hegesztésnél a hegesztendő anyag felületét gyors nyomásváltozásnak teszik ki. A 10 000 rezgés/másodperc körüli frekvenciakedvező, azonban a hallható hangok tartományába esik, ezért kü-lönleges zaj elleni védelemről kell gondoskodni. Előnyösebb a hallható tartományon kívüli (20–25 kHz) frek-venciák használata (nagyon kis alkatrészeket még magasabb – például 40 kHz-es – ultrahanggal célszerűbb hegeszteni)[1].

Kézi tehermozgatásAz elmúlt időszakban szinte valamennyi gépgyártó növelte gépei teljesítményét, de kevés fi gyelmet fordítot-tak a gépsor végén megjelenő termék kezelésére. A csomagolóeszközök gyártásában esetenként megtalálha-tó az automatizálás, uralkodó azonban a kézi munka. Itt elsősorban a nagy terhek mozgatását kellene gépekre bízni. A gépkezelők terhelése is egyre nagyobb, a gépi teljesítmény folyamatosan növekszik, a gépkezelőnek pedig néha egyedül kell a bemérést, a vonalkód felvitelét, a termék raklapra helyezését elvégezni.

A fóliagyártó extruderek teljesítménye is meredeken nőtt. Vannak olyan gyártósorok ahol a gyártósor vé-gén 15 másodpercenként kell egy 280 kg-os fóliatekercset két végén megragadva leemelni a tekercselőről[4]. Csak kevesen foglalkoztak eddig a nehéz tekercsek elszállításának, becsomagolásának automatizálásával.

Védelmi intézkedések– A legjobb megoldás elkerülni ezeknek a veszélyes anyagoknak a használatát és expozícióját úgy, hogy ke-

vésbé veszélyes anyaggal helyettesítjük. Ha a helyettesítés nem lehetséges, minimálisra kell csökkente-ni az expozíció koncentrációját, időtartamát, gyakoriságát és az expozíciónak kitett munkavállalók szá-mát. A kibocsátásokat azok forrásánál kell csökkenteni. A módszeres por- és aeroszol megelőzést az aláb-bi megoldásokkal lehetséges végrehajtani:• a munkafolyamat módosítása. Kerülni kell a porok, aeroszolok vagy párák keletkezésével járó munka-

folyamatokat;• az anyagok kevésbé veszélyes formában történő használata, például szemcsék vagy paszták használata

porok vagy folyadékok helyett;• zárt rendszerek használata feltöltéskor és továbbításkor, például por alakú anyagok vagy szálak esetében;• az emisszió korlátozása hatékony zárással, szellőzéssel, elszívó ernyőkkel vagy más munkahelyi meg-

oldásokkal lehetséges (nem nélkülözhető a hatékony elszívás, de gondoskodni kell az elegendő meny-nyiségű tiszta levegő bejuttatásáról is). A hegesztőműhelyek szellőzésére különösen klórtartalmú mű-anyagok feldolgozása esetén fokozott gondot kell fordítani. A polietilén anyagok forrógázas hegesztésé-nél munkagázként nitrogént is használhatnak, emiatt a fokozott légcseréről gondoskodni kell [2];

• karbantartási és tisztítási terv készítése, amely tartalmazza az időszakokat, a tisztítási módszereket és eszközöket. Használjanak nedves eljárásokat vagy porszívót a partvis helyett.

– A zajszintet is lehetőleg a keletkezés helyén kell csökkenteni. Ez megvalósítható a granulátor hangelnye-lő anyaggal történő borításával és hangvisszaverő lemez felszerelésével az adagoló nyíláshoz [1]. Ez a ve-szély csökkenthető azáltal is, hogy a zajos berendezéseket a többi munkahelytől elválasztva üzemeltetik.

– Egyéni légzésvédő eszközöket kell használni egyéb megoldható ellenőrzési módszerek mellett, ha az ex-pozíció másként nem előzhető meg. Nagy zajszintű helyen minimális követelmény a megfelelő hallásvé-dő eszköz biztosítása és viselése.

– Rendszeresen fi gyelni kell az expozíciót és az egészségi problémákat.(környezeti és biológiai monitorozás) Ismételten el kell végezni a kockázatbecslést, különösen akkor, amikor változnak a munkamódszerek. A munkával összefüggésbe hozható tünetek esetén soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatot kell végezni.

A munkavédelmi felügyelő feladatai:– A munkavédelmi felügyelőnek meg kell vizsgálnia és el kell döntenie, hogy elegendőek-e a már alkalma-

zott óvintézkedések, vagy további teendők vannak. A kockázatértékelés vizsgálatánál szem előtt kell tar-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

50

DR. MADARÁSZ GYULA

50

tania, hogy a műanyag feldolgozás során kombinált expozíciókkal kell számolni. Vizsgálnia kell, hogy:– a kockázatértékelés mennyire megalapozott (mérések a környezeti és biológiai monitorozás); – fi gyelembe vették-e a munkahely kialakítására, a technológia elhelyezése vonatkozó munkaegészségügyi

előírásokat;– megfelelő az alkalmazott műszaki védelem; – szükséges-e egyéni védőeszközök alkalmazása;– az egyéni védőeszközök nemcsak biztosítva vannak, hanem azt (a megfelelő védőruházatot és egyéni vé-

dőeszköz) használják és viselik is a munkavállalók;– megtörténik-e a munkavállalók oktatása és felvilágosítása;– a foglalkozás egészségügyi ellátás biztosítva van és a foglalkozás-egészségügyi orvos, el is látja a feladatait.


1. http://www.tankönyvtar.h/hu/tartalom/tkt/polimertechnika alapjai /2. CZVIKOVSZKY TIBOR, NAGY PÉTER, GAÁL ZSOLT: A polimertechnika alapjai. Digitális tankönyvtár. 2007. 6.feje-

zet. Letöltés dátuma 2013. 04. 15.3. KARSAI ISTVÁN: A hegesztés biztonságtechnikája. OMKT Kft. Budapest. 2009. 100-103.4. http://www.müanyagipari szemle.hu/˛2011/02/Műanyagok alkalmazása. Nanoanyagok alkalmazása. Le-

töltés dátuma: 2013. 04. 25.5. http://www.müanyagipari szemle.hu/˛2010/05/ Műanyagok alkalmazása. Robotok alkalmazása. Letöltés

dátuma: 2013. 04. 25.

Ajánlott irodalom

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről22/ 2005.(VI.24.) EüM rendelet a rezgés expozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egész-

ségügyi és biztonsági követelményekről25/ 1998.(XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális

egészségi és biztonsági követelményeiről 25/2000.(IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról26/ 2000.(IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk oko-

zott egészségkárosodások megelőzéséről 27/ 1996. (VII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és ki-

vizsgálásáról3/2 002.(II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális

szintjéről33/ 1998.(VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgála-

táról és véleményezéséről65/ 1999.(XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatnak mi-

nimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről66/ 2006.(XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zaj expozícióra vonatkozó minimális egészségi és

biztonsági követelményekrőlGR OSZMANN M. (szerk.): Felügyelői kézikönyv. II. rész Munkavállalók egészségvédelmének követelményei

2009. UN GVÁRY GY. (szerk.): Munkaegészségügyi gyakorlatok. Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi

Intézet. Budapest. 2011.UNGVÁRY GY. ÉS MORVAI V. (szerk.): Munkaegészségtan. 3. kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. 2010.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

5151

FAIPARI ALAPELJÁRÁSOK

FORGÁCSOLÁS

Célkitűzés

A cél az, hogy a munkavédelmi felügyelő megismerje a faipari tevékenységekkel, munkafolyamatokkal össze-függő technológiai alapeljárásokat (elsősorban a forgácsolási eljárásokat), továbbá a jellemző munkakörül-ményeket (fokozottan balesetveszélyes tevékenységek, zaj, lokális vibráció, veszélyes kémiai anyagok stb.), valamint a munkavédelmi követelményeket.

Követelmény

A témakör áttanulmányozása után a felügyelőnek ismernie kell a jellemző kockázati tényezők következtében lehetséges károsodásokat, valamint azok megelőzésének lehetséges módjait.

FAIPARI FORGÁCSOLÁSI ALAPELJÁRÁSOK

A fa megmunkálása történhet fi zikai (forgácsoló, forgácsolás nélküli) és kémiai eljárással. A faiparban talál-ható különböző alapanyagok − tömörfa, rétegelt lemez, furnérlemez, bútorlap stb. – megmunkálásához meg-határozott szerkezeti felépítésű gépek szükségesek.

Darabolás, szabás

A fűrészáruk előállítása és feldolgozása során az alapanyagokat kisebb részekre kell felvágni, és ehhez kismé-retű (ún. kézi) és nagyobb (ún. telepített) gépek használhatóak. Ezek mindegyike elektromos, vagy belső égé-sű motorral hajtott [2, 3].

LáncfűrészA láncfűrészként (vagy motorfűrészként is) ismert esz-közt főleg erdőben, lakott területen kívül vagy azon be-lül élő fák kitermelésére (döntésére, darabolására) vagy gallyazására használják, de építkezéseken is, pél-dául ácsszerkezetek darabolásánál. Léteznek elektro-mos és benzin üzemű kivitelek is. A fűrészgép főbb ré-szei a motor, fordulatszám szabályzó, hűtőszerkezet, tengelykapcsoló, lánchajtókerék, vezetőlemez, láncke-nő berendezés, fűrészlánc, benzinüzem esetén üzem-anyag-ellátó, indító-, és gyújtásrendszerből áll (1 ábra). 1. ábra. A láncfűrész főbb részei

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. SZAK ÁL ZOLTÁN

52

A láncfűrészek kétütemű motorjainak fordulatszáma 7000-13000 1/min, teljesítményük 1,3–8 kW, a láncse-besség elérheti a 25 m/s-ot is, a láncvezető hossza 40-80 cm, a használati céltól függően. E gépek zajkibocsá-tása igen magas, akár 100 dB(A) felett is lehet.

Kézi körfűrészÁltalában fogyasztói elosztóhálózati feszültség-ről működő elektromos készülék, azonban ma már van akkumulátoros változat is. A leszabási munkákhoz is megfelel, mivel a nagy fordulatszá-mú fűrésztárcsa nem teszi lehetővé a vágás vona-lának jelentős elhajlását. Az igen pontos egyenes vágásokhoz azonban meg kell vezetni, támaszta-ni a fűrészgépet. Alkalmas a vágás síkjára merőle-ges és azzal szöget bezáró felületek kialakítására is, azonban görbült vonalú felületek vágása nem lehetséges. A kézi körfűrész fő szerkezeti elemei a 2. ábrán láthatók.

Asztalosipari körfűrészA főleg a bútorasztalos iparban használt lapszabász asztali körfűrésszel faanyagok, ABS lemezek, PVC és hasonló tulajdonságú lapok darabolhatók. Golyós megvezetésű, könnyen sikló alumíniumötvözetből ké-szült masszív munkadarab megvezető asztal segíti a kényelmes munkavégzést és a nagy pontosságot. A gépen található egy fő fűrésztárcsa (átmérő 250-400 mm, 4000-6000 1/min fordulatszám) és a kemény bevont felületek tiszta vágására egy előfűrészelő tárcsa (átmérő 100-150 mm, 7000-8000 1/min fordulat-szám). A munkadarab darabo-lását egyszerre két vágótárcsa végzi, az előtolás kézzel törté-nik. Az asztalosipari körfűré-szek fogtípusai a 3. ábrán lát-hatók.

Asztalos körfűrészgéppel a fűrészáruk darabolása csak az asztallapba mart fecskefarkú árokban vagy hengeres vezetékben, a fűrészlap síkjával párhuzamosan eltolható mozgószán segítségével végezhető. A hosszú munkadarabokat alátámasztó mozgó szánra az anyag elmozdulását akadályozó támasztólécet kell felszerelni. A kívánt méretet a támasztólécre erősített ütközővel kell beállítani. Rövidebb munkadarabok keresztirányú szegmensvonalzó segítségével vághatók. Bizonyos típusoknál a gép asztallapja vagy szer-számtengelye szükség esetén 0-45û szögben állítható. Az asztalosipari körfűrész fő szerkezeti részei a 4. a) ábrán láthatók.

A körfűrészek zajszintje magas: üresjárásban 90-95 dB(A), míg megmunkálás közben 100 dB(A) fölé nö-vekszik, vagyis kellő védekezés nélkül káros hatású a fűrészgépen dolgozó számára. A zajszint még a gép-től távolabb is elég jelentős marad.

2. ábra. A kézi körfűrész főbb részei

3. ábra.

Keményfém lapkásfűrésztárcsák fogalakjai [2]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


53

A bútorlapok esetén a szálirány nem jellemző, a forgácsolási energia és a megmunkált felület minősége nem függ a forgácsolás irányától. A lapféleségek jelentős mennyiségű ragasztóanyagot tartalmaznak, ami jelen-tősen igénybe veszi a forgácsoló éleket, ezért általában keményfém lapkás szerszámokat alkalmaznak. A lapokat táblában forgalmazzák, amelyet alá kell támasztani, különben nem lesznek merőlegesek a vágások. A vékony lapok hajlását kiküszöbölendő okból jelentek meg a közel függőleges elrendezésű lapszabász kör-fűrészek. Ebben az esetben a táblát egy alsó tartógerendára állítják, és támasztó lécezésnek döntik. A gépen található egy ütköző, amelyhez mérőléc tartozik, és ehhez ütköztetve a bútorlap, egyszerűen beállítható a vágni kívánt méretre.

A fűrészszerszám közvetlen meghajtású, 90û-ban elfordítható. A korszerű gépeken a szerszámot a gépállvá-nyon alul-felül megvezetett gerendára szerelik. A függőleges irányú mozgást a gerendán felfelé haladó szer-szám, a vízszintes irányú mozgást a fűrész elforgatása után a gerendával együtt mozgó szerszám végzi. A lap-szabász körfűrész fő szerkezeti részei a 4. b) ábrán láthatók.

Asztalos szalagfűrészgépA szélezetlen fűrészáruk kéregrészének eltávolítását, ezzel az egyenes él kialakítását szélezésnek nevezzük. A szélezés lesz a szeletelés bázisfelülete. Szeletelésre a többszörös szélességi vagy vastagsági méretű anyagok kerülnek, ahol egy vagy több rostirányú vágással alakítják ki a keresztmetszeti méretet.

A szélezést, szeletelést asztalos körfűrészgépen, asztalos szalagfűrészgépen végzik. A szélezéshez, szelete-léshez 25-30 mm széles, 0,7-0,8 mm vastag fűrészszalagot használnak, amelynek szélessége lehet akár 10 mm alatti is a bonyolult, kis vágási sugarú alakzatok esetén.

A fűrészszalag cseréjéhez – a gép áramtalanítása után – le kell engedni a felső tárcsát a feszítőszerkezettel. Ekkor a szalag meglazul, és levehető a hajtó- és vezetőtárcsáról. A kiválasztott új szalag felhelyezése után a feszítőszerkezet segítségével be kell állítani a szalag feszességét úgy, hogy az kézzel megnyomva legfeljebb 10 mm-t hajolhat be. A szalag három-négyszeri kézi körbeforgatásával ellen-őrizni kell, hogy a szalag a megfelelő he-lyen fut-e a tárcsákon, szükség esetén a vezetőtárcsa billentésével állítható be a kívánt helyzet. A szalagfűrész főbb ré-szeit az 5. ábra mutatja.

A munkavégzés során a szalagvezető és -támasztó szerkezetet úgy kell beállíta-ni, hogy az a lehető legalacsonyabban le-gyen a fűrészelt munkadarab felső élé-hez vagy a kiálló részekhez képest. A munkadarab és a vezetőszerkezet közöt-

4. ábra. a) Asztalosipari körfűrész (bal oldal); b) Lapszabász körfűrész (jobb oldal) [2]

5. ábra. A szalagfűrész főbb részei [3]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


54

ti távolságot 15-20 mm–re célszerű választani. Ha túl nagy ez a távolság, akkor a szalag oldalirányban kitérhet a síkból, ami miatt nem lesz egyenes a vágás. Túl kicsi rés esetén viszont a vezető szerkezet elakadhat a mun-kadarabban, és a szalag megfeszülhet és akár el is szakadhat.

FurnérvágóFurnérnak a vékony, 0,2-8 mm vastagságú falapokat nevezzük. A faipari termékek furnérozásához általában a 0,6-0,8 mm vastagságú hasított furnért használják, és furnérvágó ollón szabják, általában kötegben. A fur-nérvágó olló lehet mechanikus és hidraulikus működtetésű is. A szabás során a furnérokat a gép munkaasz-talára fektetik, és egy hidraulikus nyomógerendával rögzítik. A kés a nyomógerenda előtt elhaladva lenyírja a furnérköteget. A furnérvágó szerkezeti kialakítását a 6. ábra mutatja.

A furnérvágó gépeken hosszvágás is végezhető, úgy hogy a már előzetesen pontosan levágott élet a gépen lévő derékszögű ütközőhöz ütköztetik. A vágandó furnér beállítását a kés teljes hosszában fénycsík segíti.

A gépállvány két részből áll, amelyeket egy acélvázas asztal köt össze. Az asztal fölött van a késtartó geren-da, amely egyben leszorító szerkezet is. Az asztalon a kés alatt keményfa vagy műanyag betét található, hogy a kés az asztal síkja alá vágjon. Az asztalhoz vezetővonalzó kapcsolódik, amellyel beállítható a furnérköteg szé-lességi, esetleg hosszúsági mérete. A balesetek elkerülésére, a furnérvágó ollókat optoelektronikus, valamint kétkezes védőberendezéssel szerelik fel.

Gyalugépek

A gyalulás olyan forgácsoló megmunkálás, amellyel nagy összefüggő síkfelület alakítható ki, kis fogásvételek-kel. Gyalulás során először a munkadarab egyik lapját és élét kell kialakítani: ez az ún. egyengető gyalulás, és ezt legtöbbször kézi előtolással végzik. A következő lépésben a munkadarab pontos vastagsági méretét kell kimunkálni: ez az ún. vastagsági gyalulás. A már gépi anyagtovábbítással végzett vastagolással alakul ki az előzőekben előállított síkfelülettel párhuzamos,a megadott vastagsági méret szerinti felület. Többfejes gya-lugépeken egyszerre több párhuzamos és egymásra merőleges felület is kialakítható, ezzel növelve a terme-lékenységet. A gyalugépek fő mozgása a forgácsoló forgómozgás, mellékmozgás a kézi vagy gépi egye-nes vonalú előtoló mozgás. A gyalugép főbb része-it a 7. ábra mutatja. [2, 3]

Egyengető gyaluEgyengető gyalulás során a munkadarab egy lapját és élét kell kialakítani, ami a későbbi megmunká-lások során a bázis lesz. A bázissík az a kiindulási lap, amelyhez viszonyítva kell megadni a munka-

6. ábra. Furnérvágó [2]

7. ábra. Az egyengető gyalu főbb részei [2]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


55

darab vastagságát, illetve szélességét. Az egyengető gyalugép késtengelye a munkaasztal alatt helyezkedik el, így kettéosztja a munkasíkot. Lesz egy elszedő- vagy lefutóasztal, amely a kés élkörén helyezkedik el, és lesz egy etető- vagy felfutó asztal, ami a fogásmélységgel a késél alatt helyezkedik el. Az etetőasztal magasságával állítható a fogásmélység, általában 0-4 mm között. A gépen az etetőasztalt úgy kell beállítani, hogy puhább fafajták esetében 1-2 mm, míg keményebb fafajták esetében 0,5-1 mm legyen a fogásmélység.

A megmunkálást mindig az anyag homorú oldalával kell kezdeni, az anyagot rezgésmentesen az asztalhoz és a vezetővonalzóhoz szorítva, egyenletes sebességgel tolva, és addig kell ismételni a műveletet, amíg az ol-dal egyenletes síkfelületet nem ad. Ekkor az anyagot a keskenyebb oldalára fordítva, az élvonalzóhoz szorítva lehet kialakítani az egymásra merőleges bázisfelületeket. A 300 mm-nél rövidebb és 10 mm-nél vékonyabb anyagok esetében befogókészüléket vagy tolófát kell alkalmazni.

Vastagsági gyaluA vastagsági gyalugépen az egyengető gyalulással kialakított bázisfelületekhez képest a pontos vastagsági és szélességi méretek alakíthatók ki. A vastagsági gyalu az legtöbbször egybe van építve az egyengető gyaluval, és átszerelhető az egyik műveletről a másikra. Egyengető gyalulásra a gép felső részét, míg vastagolásra a kés-tengely alsó részét alkalmazzák. Az anyag továbbítását ebben a műveletben mindenképen gépi előtolás vég-zi. A kívánt vastagság beállítása a gépasztal függőleges elmozdításával lehetséges. A munkadarab vastagsá-gát az élkör és a gépasztal távolsága adja meg. Az egy fogással beállítható legnagyobb fogásmélység 5 mm, ha ennél több anyagot kell leválasztani, akkor az a fogások számának növelésével, több áteresztéssel lehetséges. Először a szélességi méretre gyalulást célszerű elvégezni a munkadarabok párbafogásával, majd a vastagsá-gi méret beállítása következhet. A 8. ábra a vastagsági gyalugépek kialakításának különböző típusait mutatja.

Az egy késtengelyes vastagsági gyalukon a munkadarab egy oldala munkálható meg egy áteresztéssel, azon-ban két- vagy többfejes gépekkel növelhető a termelékenység, mivel ott egyszerre több méret is készre mun-kálható. A négy- vagy többfejes gépeken akár négy oldal is készre munkálható egy áteresztéssel.

A kétfejes gyalugép az egyengető és a vastagoló gép feladatát is elvégzi egyszerre. Ezen a gépen két késtengely található, amelyek két oldalról egyszerre munkálják meg az alkatrészt. Ezeknek a gyaluknak mindig gépi elő-toló szerkezete van, ami két osztott bordázott behúzó hengerből és a bebillenés elkerülésére egy sima kitoló-hengerből áll. Az etetőasztalon lévő késtartó emelhető, amivel beállítható a fogásvétel, valamint az egész asz-tal is emelhető, hogy a munkadarab vastagsága is beállítható legyen. Az ilyen típusú gép elsősorban egyenes szálú, egészséges faanyag megmunkálására alkalmas.

A háromfejes gyalugép a munkadarab egy lapjának és két élének megmunkálására alkalmas. Szerkezeti fel-építése hasonló a vastagsági gyaluéhoz, azzal a különbséggel, hogy itt az elszedő oldalon a gépasztal kinyílik, valamint, hogy van baloldalon két függőleges szerszámtengelye. Így egy vízszintes és két függőleges késten-gely található a gépen, amelyeknek külön meghajtómotorja van. A függőleges késtengelyek vízszintesen és függőlegesen is állíthatók, így alkalmasak marószerszámok befogadására is. A különböző marószerszámok-kal a vastagolás mellett a munkadarab mindkét élének egyidejű megmunkálása lehetséges, valamint az élek-

8. ábra. a) Vastagsági gyalu beállítása (bal oldal); b) Kétfejes vastagsági gyalu (jobb oldal)[2]

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


56

be különböző profi lok (csaphorony, fogak, alakos profi l) marhatók. A gyalugépek késeinek befogását tekintve alakjuk szerint megkülönböztetünk szögletes és hengeres késtengelyeket. Általában a hengeres késtengelyt alkalmazzák, ritkán előfordul szögletes késtengely is a többfejes, gépi előtolású teljesen zárt rendszerben mű-ködő gépek esetén.

A kések szerkezete, méretei és szögértékei a késtengelyek szerkezetétől, és a gyalukés alkalmazási feltételei-től függnek. A szabályos és gondos beállítás fontos kritériuma, hogy valamennyi kés vágóéle ugyanazon a kés-körön fusson.

A befogás módja szerint a késtengely lehet fedőlapos, késfordítós, hasítékba fogott szerszámú és ékléces. A gyakorlatban szinte ma már csak az ékléces befogással találkozunk. A különböző késrögzítési módok a 9. áb-rán láthatók.

Az ékléc a késtengelyt alkotó acélhenger palástfelületébe mart, és a tengelyvonallal párhuzamos horonyba ol-dalról csúsztatható be. A hornyok a hengerpalást felé szűkülnek, a késeket az ékléc és a horony fala közé kell behelyezni. Az éklécet csavarokkal előfeszítik, így szorítják a kést a horony falához.

A négyfejes gyalugép teljes keresztmetszeti megmunkálásra alkalmas. A késtengelyekbe az alkatrész alak-jának megfelelő szerszám (kés) rögzíthető. Az alsó vízszintes tengely élkörének érintősíkjában lévő előtoló asztal a fogásmélységnek megfelelően állítható. A függőleges késtengelyek vízszintesen és függőlegesen is állíthatóak és dönthetőek. A felső vízszintes késtengely a faanyag vastagságának megfelelően emelhető és süllyeszthető. A négyfejes gyalugépek előtoló berendezése kétféle kialakítású lehet:

– behúzó hengerekkel történő előtolás esetén rúgós leszorítású hengerek és az asztalba épített láncszőnyeg húzza be a nyers munkadarabot. A továbbiakban a következő munkadarab tolja maga előtt előre az előzőt a késtengely felé. A rendszer hátránya, hogy nem biztosít a munkadarabnak önálló előrehaladást;

– továbbító hengeres megoldás esetén az előtoló hengerek az asztal teljes hosszában előretolják a munka-darabot. A vastagoló késtartó tengely előtt rovátkolt, utána pedig sima hengerek továbbítják az anyagot. A rendszer hátránya, hogy a munkadarab vízszintes síkja nem alakítható ki alakos felületté.

Marógépek

A gyalulás után a tömörfa munkadarabokba különböző díszítő, vagy a toldáshoz szükséges kialakítások, profi -lok készíthetők. Az asztalos marógépek lehetnek felső-, fogazó-, csapozó-, másoló-, és láncmarógépek. A ma-rógépek főmozgása a forgó szerszám (4 500-8 000 1/min), a mellékmozgást a munkadarab végzi. A szerszá-mok lehetnek feltűzhetőek vagy szármarók, az anyaguk gyorsacél, szerszámacél vagy keményfém.

A feltűzhető marószerszámok közepében található egy furat, amelyen keresztül csatlakoztatni lehet a maró-tengelyhez. Ezek a szerszámok cserélhetők a különböző méretlépcsőben megvásárolható marótengelyeken. A feltűzhető marószerszámok kivitele lehet merev élű vagy cserélhető élű.

9. ábra. A gyalukés rögzítésének módja [2]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


57

Asztalosipari maróA munkadarab szélein szükséges profi lok marásához asztalos marógépet alkalmaznak. A kívánt profi l ellen-darabjának megfelelő szerszám felhelyezése után a marótengely, vagy géptípustól függően az asztalsík egy-máshoz viszonyított magasságának beállítása után végezhető a marás. A marás mélységét a vezetővonalzóval lehet állítani. Gépi előtolás alkalmazása esetén fel kell szerelni az előtoló művet, kézi előtolás esetén pedig a leszorító rugókat, fésűket. Az asztalosipari marógépet és szerszámait a 10. ábra szemlélteti.

FelsőmaróA felsőmarógépen a külső és belső élprofi lok kialakítása, és lapok felületi díszítése lehetséges, de elvégezhe-tő – az asztalos marógéphez hasonlóan – vezetőléc vagy másolócsap mellett élmarás is. A felsőmaró jellemző művelete a sablon melletti marás. A gép kialakítása és a marási módok a 11. ábrán láthatók.

A felsőmarónál a csap olyan szerepet tölt be, mint az asztalos marónál a vezetőgyűrű. A sablon alsó lapjában azt az idomot kell kialakítani, amit a sablon felső alapjára erősített munkadarabnál szeretnénk marni. A má-soló tüske és a maró egy függőlegesbe esnek, ezért a maró a sablon által meghatározott formát fogja kimarni, ha a sablont a ráerősített munkadarabbal együtt a vezetőtüske mentén vezetjük. Anélkül, hogy a gépen, vagy a munkadarab befogókészülékén bármit is megváltoztatnánk, vagy kicserélnénk, egy munkadarabon egy me-netben, több mélységben is marhatunk. A sablonokat ekkor egymás fölé kell erősíteni úgy, hogy az egyik idom lemarása után a másolótüskét egy fokkal feljebb emelve, az a következő sablon szerint fog vezetni. Ha a má-solószerszám és a késkör átmérője megegyezik, akkor pontosan a sablonnal megegyező forma marható ki. A másolócsap méretének változtatásával ugyanarról a sablonról különböző méretű, de azonos alakú munka-

11. ábra. A felsőmaró főbb szerkezeti részei, és a marási módok [3]

10. ábra. Az asztalosipari marógép főbb részei és szerszámai [2]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


58

darabok készíthetőek. A felsőmaró gépeken a jó felület kialakítása érdekében magas szerszámfordulatot, és ennek következtében nagy vágósebességet alkalmaznak. A különböző szerszámátmérőket fi gyelembe véve a fordulatszám 6 000-24 000 1/min között változik.

LáncmaróA láncmarógép csaprészek, csapfészkek készítésére alkalmas forgácsológép, és kétféle kialakítás szokásos: az egyik az állványos vagy nehéz láncmarók, a másik a könnyű vagy hordozható láncmarók. Készíthetők vele át-menő és bemart csaphelyek, amelyeknek keresztmetszete szögletes, az alja pedig íves. A 12. ábrán a láncma-ró főbb szerkezeti részei, és a marási művelet láthatók.

A láncmarók az asztal mozgatására és beállítására különböző rendszerű szánszerkezetekkel készülnek. A legkorszerűbb gépeken a munkadarab elhelyezésére és rögzítésére szolgáló asztal három egymásra merő-leges irányban mozgatható egymástól függetlenül. Az alapszán, amely a gépállvány csúszó vezetékeihez il-leszkedik, a függőleges beállítást szolgálja, és a munkadarab méreteihez képest különböző magasságokban rögzíthető. A hosszanti szán az alapszán vízszintes vezetékein oldalirányú elmozdulást biztosít. Ezzel a szánszerkezettel valósítható meg a réshosszabbító mellékmozgás. A hosszanti szán felső részén, a kereszt-irányú csúszó vezetékén állítható be az asztal vezetőnyelvének síkjára merőlegesen. A keresztszán segítsé-gével egymás melletti párhuzamos rések marása oldható meg a munkadarab egyszeri befogásával.

A szerszámszán csúszófelületével a gépáll-vány felső függőleges vezetékéhez illeszke-dik. A gépállvány felé eső oldalra rögzítik a hajtómotort. A szerszámszán külső oldalá-ra a láncvezető nyelv szerelhető fel. A szer-szám, csuklós áttétel útján, lábpedál vagy kézikar segítségével mozgatható. A moz-gás alsó végpontja a bemarás mélységét meghatározó állítható ütközővel határol-ható [2, 3].

Fúrógépek

A faipari fúrógépek forgó főmozgású forgácsoló gépek. Az előtoló mellékmozgás a szerszám forgásten-gelyének irányába esik. A főmozgást a szerszám, a mellékmozgást a szerszám vagy a munkadarab végzi. A fúrógépeket a szerszámtartó orsó elrendezése és a befogható szerszámok száma alapján különböztet-jük meg, nevezetesen: hosszlyuk-, függőleges-, csomó-, sorozatfúró gépek. A szerszámbefogás módját a fú-rószerszámok szárvégződése határozza meg, ami hengeres vagy kúpos lehet. A csapfészkek készítésére hosszlyukfúrót, rosttal párhuzamos furatokhoz kanálfúrókat, köldökcsaphelyek fúrásához csigafúrókat használnak [2, 3].

HosszlyukfúróA hosszlyukfúró gép állványa öntöttvasból készül. A munkadarabot az asztalon rögzítik. Az asztal az áll-vány oldalán lévő vezetékben csavarorsó segítségével emelhető vagy süllyeszthető általában kézi karral. Ferde furatok fúrásához dönthető az asztal. Az asztal tartozéka az anyagleszorító szerkezet(ek), valamint a munkadarabot megtámasztó vezetővonalzó. A 13. ábrán a fúrógépek különböző kialakításai és fúrószer-számok láthatók.

12. ábra

A láncmaró főbb szerkezeti részei,és a marási művelet [3]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


59

A fúrófej a motorral egybeépített szerszámorsóból, és a szerszámot befogó tokmányból áll, egy egységet képez-ve, és az előtolást a kézikar mozgatása biztosítja. A motor fordulatszáma a szerszámtól függően 1 500-5 000 1/min. A befogható szerszám átmérője 5-50 mm.

Néhány hosszlyukfúró gépen az orsó merev rendszerű, és az előtolás is az asztallal végezhető. Az ilyen gépe-ken az asztal kettős szánszerkezettel készül: az egyik a hosszirányú, a másik a keresztirányú elmozdulást biz-tosítja.

A fúrási művelet elvégzéséhez a megfelelően kiválasztott szerszámot a tokmányba kell fogni, gondosan ellen-őrizve a szerszám központos befogását. A fúrás mélységét ütközővel kell beállítani. A munkadarabot a rögzítő szerkezettel szilárdan meg kell fogni. A leszorító szerkezet lehet csavarorsós, excenteres vagy pneumatikus.

Csiszológépek

A felületkezelés előtt olyan fokozottan sima felületre van szükség, amelyen a megmunkálási nyomok nem lát-hatóak. Ez csiszolással állítható elő. Azonban csiszolással érhető el a faanyagok felületi egyenetlenségeinek megszüntetése, valamint lapok párhuzamosságának és méretének pontos beállítása is. Ragasztás előtt szük-ség lehet a fán lévő parafi n és viasz eltávolítására, és egyes keményebb fafajták esetében az érdesítésre.

A csiszolás is forgácsoló megmunkálás, csak szabálytalan élű csiszolószemcsével történik az apró, porsze-rű forgács leválasztása. A gépi csiszolás módjai a faiparban a szalag-, a tárcsás-és a hengeres csiszolás [2, 3].

Szalagcsiszoló gépA szalagcsiszoló gép (14. ábra) két szalagvezető tárcsa között kifeszített végtelenített keskeny szalaggal for-gácsol. A forgácsoló főmozgást a szalagszerű szerszám végzi folyamatos egyenes vonalú mozgással, a mellék-mozgást a munkadarab végzi a szalag futására merőlegesen. A szalagcsiszoló gép a sík furnérozott felületek csiszolására alkalmas gép. Hátránya, hogy méretre csiszolás nem végezhető vele.

A csiszolószalagot ferde illesztéssel végtelenítve szerelik a gépre. A végtelenítés legtöbbször fogazott alakos kötéssel, a hátoldalon vászon vagy papír felragasztásával készül. A csiszoláskor keletkező por rendkívül ár-talmas, ezért feltétlenül szükség van a jó helyi elszívásra. Az elszívófejet a hajtóoldalon képezik ki, valamint gyakran alkalmaznak külön elszívórendszert is, amely a szalagvezető tárcsáról kapja a meghajtást.

13. ábra. A fúrógép főbb szerkezeti részei, és szerszámai [2]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


60

Tárcsás csiszológépA tárcsás csiszológép (14. ábra) egy egyszerű kézi kiszolgálású faipari gép, amelynek szerszáma a tárcsán rög-zített csiszolópapír. A sablonnal méretre vágott papírt ragasztással vagy szorítógyűrűvel csavarozva rögzítik a tárcsán. Az öntöttvas gépállványra egy 350-1 200 mm átmérőjű vízszintes tengelyű csiszolótárcsa van rög-zítve, általában egybeépítve a hajtómotor tengelyével. Léteznek kéttárcsás csiszológépek is, ahol a tárcsák-ra különböző fi nomságú csiszolópapírt rögzítenek, így egy hajtómotorral, amelynek mind a két tengelyvégén van egy-egy tárcsa, két egymás utáni csiszolóművelet is elvégezhető. Ebben az esetben először a durva, majd a fi nom szemcsézetű tárcsát kell alkalmazni. A tárcsák méretét a motor fordulatszámához úgy kell megválasz-tani, hogy az nem haladhatja meg a 25-30 m/s kerületi sebességet.

A csiszológépek asztala dönthető kivitelű, így az alkatrészek éleinek szögletörése is megoldható. Az alkatré-szeket mindig a gépasztalra stabilan leszorítva, kézzel kell nekinyomni a tárcsa azon oldalának, ahol a for-gó tárcsa okozta súrlódó erő a munkadarabot lefelé szorítja. Ellenkező esetben a munkadarabot kikaphatja a kézből, sérülést is okozva, esetleg tönkreteheti a munkadarabot, belekaphat abba.

Hengeres csiszológépekFurnérozás előtt az alkatrészek vastagsági méreteit pontos és egymással egyenlő kialakítása, a lapfelületek egy-mással párhuzamos síkba munkálása, szükség szerint érdesítés szükséges. Ezt a műveletet hengeres csiszoló-gépen végzik. A gép szerszáma 2-3 csiszolóhenger, felületükön csiszolóvászonnal. Mivel a csiszolópapír/csiszo-lóvászon a használattól függően felmelegszik és ezáltal kitágul, változtatja a méretét, ami miatt megcsúszhat a hajtóhengereken. Ennek elkerülése érdekében minden hengeren van szalagfeszítő szerkezet. A csiszolóanya-got csavarvonalban feltekercselve, az egyik végén rögzítve, a másik végén rugós papírfeszítővel ellátva szerelik fel. Elrendezésüket tekintve megkülönböztethető felső és alsó hengerelrendezésű csiszológép (15. ábra).

14. ábra. Csiszológépek főbb szerkezeti részei[2]

15. ábra. Különböző szerkezeti kialakítású hengeres csiszológépek[2]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


61

A felső hengerelrendezésű csiszológépek a vastagoló gyalukhoz hasonló felépítésűek. Az öntöttvas állványon az asztal csavarorsókkal mozgatható. A korszerű gépeken a durva beállítás géppel, a fi nombeállítás kézi ke-rékkel történik.

Felhasznált és ajánlott irodalom

[1] LUGOSI ARMAND (1987): Faipari szerszámok és gépek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.[2] MURÁNYI PÁL (2001): Asztalos szakmai és gépismeret. Műszaki könyvkiadó, Budapest.[3] ZSARNAI SZILÁRD (1989): Faipari gépismeret. Műszaki könyvkiadó, Budapest.

FAIPARI FORGÁCSOLÁSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA

A faipari forgácsológépek közös jellemzője a nagy fordulatszám. Az emiatt ébredő jelentős centrifugális erő megköveteli a forgószerszámok gondos kialakítását és befogását. A nagy fordulatszám veszélyt jelent a dol-gozóra és a gépre is egyaránt. Balesetveszélyt jelent a faipari gépek esetében a kézi adagolás és előtolás, mivel a dolgozó könnyen kapcsolatba kerülhet a gép mozgó részeivel.

A megmunkálás során igen sok forgács és por keletkezik. A por az egészségre ártalmas, a felgyülemlett por adott koncentrációban tüzet, esetleg porrobbanást okozhat amellett, hogy gátolja a dolgozót a szabad moz-gásában.

A faipari gépek a vágásos, roncsolásos, csonkulásos balesetek szempontjából a legveszélyesebb gépek közé tartoznak.

Faipari termelőberendezések általános követelményei:– a gépek munkaterében nem lehet olyan éles sarok vagy perem, amely a dolgozó sérülését okozhatja; – a gép szerkezeti felépítése olyan legyen, hogy a technológiai okokból védőburkolattal el nem látható moz-

gó részek vagy munkadarabok a dolgozó sérülését ne okozhassák; – a gépeken az orsók és szerszámok forgási irányát egyértelműen fel kell tüntetni;– a gépnek legyen túlterhelés elleni védelme;– a gépen biztosítani kell a munkadarab megfelelő vezetését és előtolását a vágószerszámhoz, valamint meg

kell akadályozni annak elmozdulását és elfordulását a megmunkálás folyamán;– a gép működő elemeit (megfogó-, rögzítő-, emelőszerkezeteit, ezek hajtóműveit) olyan eszközökkel kell

felszerelni, amelyek teljes vagy részleges energiakimaradás esetén megakadályozzák veszélyhelyzet ki-alakulását;

– minden mozgó részt, szerszámot, amelynek érintése a dolgozó sérülését okozhatja, megbízhatóan rögzí-tett biztonsági berendezéssel kell ellátni. Ha a védőburkolat nem reteszelt a gép indító berendezésével, akkor ki kell zárni az egyszerű eltávolítás lehetőségét. A nyitható védőburkolat nyitott helyzetben legyen rögzíthető;

– annak a gépnek, amelynek mozgó részei fokozott veszélyt jelentenek, és könnyen levehető, nyitható védő-burkolata van, legyen fékberendezése, amely a mozgó részeket gyorsan leállítja. A mozgó részek fékezési idejét a gép dokumentációjában elő kell írni;

– a kezelőelemeknek legyen olyan felirata, amely azok rendeltetését egyértelműen meghatározza;

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


626262

– a gépnek legyen hulladék felfogására és irányítására szolgáló, a hulladék vagy ártalmas anyag keletkezésé-nek közvetlen közelében elhelyezett gyűjtőberendezése. A hulladékot felfogó-, irányító-, szállító- és gyűj-tő berendezése legyen szerves része a gépnek. Ha a hulladékot nem lehet elszívni, akkor a gépdokumentá-ciójában elő kell írni a hulladék eltávolításának módját.

Darabolás

LáncfűrészA láncfűrésznél végtelenített láncra vannak rögzítve a fűrészfogak. A gép mind hossz-, mind keresztirányú vágás-ra egyaránt alkalmas. A faiparban a kisebb balesetveszély miatt az elektromos meghajtású láncfűrész terjedt el.

A láncfűrész megszorulása, hirtelen megállása erős rándulást okozhat, ezért a darabolandó anyagot stabilan alá kell támasztani. A láncfűrészt csak a fűrészelés ideje alatt szabad üzemeltetni.

Daraboláskor az első vágások alatt a láncfűrész az anyag felületén megcsúszhat, ezért az anyagot a vágástól mérve 50 cm-nél közelebb fogni nem szabad. Az üzemben lévő láncfűrész felett áthajolni nem szabad.

Benzinmotoros láncfűrészt zárt helyiségben folyamatosan üzemeltetni nem szabad. Továbbá nem szabad üze-meltetni benzinmotoros láncfűrészt hangtompító nélkül.

A benzinmotoros láncfűrész használata az állandó rezgéshatás következtében foglakozási megbetegedést okozhat, ezért a dolgozó gyakori orvosi vizsgálata szükséges.

Az asztalos körfűrész rostra merőleges és hosszirányú vágásokra is alkalmas. A két vágási művelet között az alkalmazott biztonsági berendezés tesz különbséget. A körfűrészlapnak a hátsó része a munkadarab hosszvá-gásánál emelő hatást fejt ki, és így fennáll a visszavágás veszélye. Ennek megelőzésére hasítóéket kell alkal-mazni. A hosszvágó hasító körfűrészgépeket 150 mm átmérőnél nagyobb körfűrészlap és 30 mm-nél nagyobb vágási magasság esetén hasító ékkel kel felszerelni.

A hasítóék a fűrészlaptól legfeljebb 8 mm távolság-ban legyen, és a hegye ne álljon 3 mm-nél hátrább a fűrészlaphoz képest. Távolság változtatásnál vagy fűrészlap cserénél szükség lehet új beállítás-ra. A fi xen álló hasítóékes készülékeknél ezeket a beállításokat kívülről, az erre szolgáló csavarokkal lehet elvégezni (1. ábra).

Asztalosipari körfűrészEzt a körfűrészt rönkök, deszkák, lécek falemezek felfűrészelésére alkalmazzák. Az asztalos körfűrészgép fo-lyamatos főmozgású, kézi előtolású faforgácsoló gép, amelyen négy fő rész különböztethető meg: az állvány, az asztallap, a vezető- és a szállító szerkezet.

1. ábra. A hasítóék beállítása [MSZ EN 1870 sorozat]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


636363

A forgácsolás során a legnagyobb igénybevétel a kopás. A szerszám él tompulásával nő az előtolási erőszük-séglet, fokozódik a visszavágódás veszélye. A fűrésztárcsát élezéskor tüzetesen át kell vizsgálni. Ha kitört fog van, akkor annak helyét köszörüléssel le kell simítani a repedések elkerülése végett. Ha a kitört fogak száma eléri a fűrésztárcsa eredeti fogszámának 10%-át, vagy ha egymás mellett két fog kitört, akkor tovább üzemel-tetni tilos! Veszélyes lehet az egyes fogak tövében keletkezett repedés is, ezért legfeljebb 3-4 repedés javítha-tó, oly módon, hogy a repedések végét 1 mm átmérőjű furattal le kell zárni. Azt a fűrésztárcsát, amelynek a tes-te megrepedt, javítani, továbbhasználni nem szabad.

A körfűrész gépeknél balesetet okozhat az anyag visszavágódása, valamint a gyorsan forgó fűrésztárcsához való hozzáérés. A munkadarab dolgozó felé való visszavágódását egyrészt a vágási horony szűkülése, más-részt az okozhatja, ha a már lefűrészelt anyagot, vagy hulladékot kapja el a fűrésztárcsa.

Sérüléses, esetleg csonkulásos balesetet okozhat, ha az asztalos körfűrészen vezetőléc nélkül, kézi előtolás-sal, lapjára fektetett széles deszkát darabolnak. A darabolás végén az anyag az előtolás és a vágóerő behúzó hatása miatt rászorul a fűrészlapra, amely az anyagot rángatja, majd elemeli, ezáltal a kéz lecsúszhat a mun-kadarabról és a forgó fűrésztárcsához érhet.

A fűrészgépen dolgozók testi épségét leginkább a szerszámhoz való hozzáérés veszélyezteti. Ezért a körfűrész-lapnak mind az asztal alatti és feletti részét, olyan védőburkolattal kell ellátni, amely a dolgozó számára kellő védelmet nyújt. A helyesen kialakított védőburkolat a fűrésztárcsának csak azt a részét hagyja szabadon, ame-lyik érintkezik a munkadarabbal. A körfűrészgépnek az asztal alatti részét teljes egészében burkolni kell és jó, ha a védőburkolathoz elszívó csonk is csatlakozik.

Rostirányú vágáskor az anyagot a vezetővonalzóhoz szorítva mindkét kézzel, egyenletes sebességgel kell tol-ni, a szerszám 40 cm-es közelébe érve tolófa segítségével kell továbbítani a munkadarabot (2. ábra).

A gépekhez minden esetben legyen tolófa és tolófogantyú, ezek tárolására legyenek kialakítva rögzítőelemek. A kézi előtolású keresztvágó körfűrész akkor használható biztonságosan, ha a munkadarab leszabása után visszaáll az alaphelyzetébe. Ennek érdekében a legmegfelelőbb módszer az ellensúlyos vagy a rugós vissza-húzás kialakítása.

Kézi körfűrész használatánál speciális biztonsági intézkedések is szükségesek: – a munka megkezdése előtt a fából minden szöget és fémrészt el kell távolítani; – a megmunkálandó tárgyat biztonságosan rögzíteni kell; – tilos a különlegesen kicsi munkadarab fűrészelése, mert az kivágódhat;– nem szabad megkezdeni a vágást, mielőtt a gép el nem éri a teljes fordulatszámot.

2. ábra. Körfűrész használata tolófával, és a tolófa méretei. Tolófogantyú használata [MSZ EN 1870 sorozat]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


64

– a fűrész kikapcsolása után a fűrészlapot nem szabad ellennyomással oldalról lefékezni; – a fűrészt csak kikapcsolt állapotban szabad bárhova letenni;– biztonsági okokból a kézi körfűrészt reteszelő gombbal kell ellátni a véletlen indítások elkerülése érdeké-

ben. Amikor a kezelő az üzemi kapcsolót elengedi, a reteszelő automatikusan kikapcsolódik.

Asztalos szalagfűrészA széles körben használt szalagfűrésznek szerkezeti kialakítását tekintve két típusa különböztethető meg: az állványra szerelt 250-500 mm tárcsaátmérőjű, és a közvetlenül a padozatra szerelt 500-1 100 mm tárcsaát-mérőjű kivitel.

A szalagfűrészeknél balesetet idézhet elő a fűrészszalaghoz való akaratlan hozzáérés, valamint a szakadás esetén a gépből nagy sebességgel kivágódó fűrészszalag. Az akaratlan hozzáérés elkerülése végett a fűrész-szalagot mindenütt burkolni kell, kivéve a vágási zónát. A burkolatnak nyithatónak kell lennie a szalag gyako-ri cseréje miatt. A vezetőtárcsák védőburkolatának olyan szilárdnak kell lennie, hogy szalagszakadás esetén is védje a dolgozót. Az alsó vezetőtárcsa burkolata legyen alkalmas az elszívó rendszerhez való csatlakozásra.

A szalagfűrészt a megmunkálandó anyag magasságához beállítható, és beállított helyzetben megbízhatóan rögzíthető vezetővel kell ellátni. A munka megkezdése előtt a szalagvezetőket, valamint a teleszkópszerűen mozgatható védőkengyelt a vágási magasságnak megfelelően kell beállítani úgy, hogy a munkadarab és a vé-dőkengyel között legfeljebb 2 cm hézag lehet. A gép kezelője – és, ha van, a segítője – a fűrészszalagot oldal-irányból kézzel legfeljebb 50 cm-re közelítheti meg, ezen a távolságon belül csak tolófával szabad továbbíta-ni az anyagot.

A alsó és felső szalagvezetők állapotát a gépkezelő legalább minden szalagcserénél köteles ellenőrizni. Min-den szalagcsere után a tárcsa lassú körülforgatásával ellenőrizni kell a szalag előfeszítését, futását, helyes fel-szerelését.

A biztonságos munkavégzéshez a szalagfűrész asztallapján a vezetővonalzó rögzítésére legyenek hornyok, vagy csavarmenetes furatok. Az asztal lapján kivágást kell készíteni a szalag átvezetésére. A kivágásban fából, vagy más anyagból készített betét legyen, amelynél a szalag áthaladásakor nem keletkezhet szikra. A fűrész-szalag és a betét között 3 mm-nél nagyobb rés nem lehet.

A fafeldolgozás során keletkező por káros az egészségre, ráadásul a keményfapor rákkeltő hatású, ezért fontos, hogy a szalagfűrészhez megfelelő helyi elszívást biztosítsanak. A szalagfűrész burkolatán a por elszívására al-kalmas csonkot kell kialakítani, amit az elszívó berendezéshez kell csatlakoztatni. A gép indítását megelőző-en be kell kapcsolni az elszívót, amit reteszeléssel kell biztosítani.

Gyalugépek

A faipari gyalugépek rendeltetése a munkadarabok sík felületének kialakítása. A gyalugépeknél a főmozgást mindig a nagy sebességgel forgó késtengely végzi, az előtolást pedig a faanyag, amelynek továbbítása egyen-gető gépek esetén kézzel, egyéb esetben görgőkkel, behúzó hengerekkel, lánctalpakkal, rugózott támaszokkal stb. történik.

A gyalugépek baleseti veszélyeiA forgácsolókés és a késtartó tengely közötti szilárd kötésre két szerkezeti megoldás terjedt el: az egyik eset-ben csavarszorítás, a másik esetben ékes szorítás tartja helyén a forgácsoló kést. Mindkét esetben a súrlódó erő gátolja meg a kés kirepülését a késtengelyből. A kést rögzítő és lazító erők nagy része a szerszám fordulat-számától, szerkezeti kialakításától és a késre ható erőktől függ.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


65

Az egyengető gyalugép az igen veszélyes gépek közé tartozik. A legtöbb esetben a baleset abból adódik, hogy a dolgozó keze lecsúszik a munkadarabról és a forgó késtengelyhez ér. Különösen veszélyes a rövid és vékony munkadarabok megmunkálása, mert ezeket közvetlenül a késtengely felett kell leszorítani, hogy ne remegje-nek be.

A késtengely felett a munkadarabot kézzel leszorítani tilos! A legsúlyosabb balesetek abból származnak, ha a dolgozó az anyaggal együtt áttolja a kezét a késtengely felett. Az egyengető gyalugépeknél minden esetben al-kalmazni kell a vezetővonalzót, amit elmozdulás ellen az asztallaphoz kell rögzíteni. A gép teljes munkaszé-lessége nem mindig használható ki. Ez különösen a rövid deszkák megmunkálása esetén veszélyes, mert ha a dolgozó keze lecsúszik a munka-darabról, akkor a kés elkaphatja, és ezért a késtengely nem használt sza-kaszát mindenkor le kell fedni. Mi-vel a letakarandó szélesség a mun-kadarab szélességétől függően min-dig más és más, ezért a védőburkolat szélességének változtathatónak kell lennie (3. ábra).

A késtengely nem hasznát részének biztonságos lefedésére használt megoldások a tolókás, a felhajtható és a tárcsás burkolat. A tolókás berendezés néhány egymás felett elcsúsztatható lemezből, a felhajtható burkolat az egymással csuklósan összekötött lapokból áll. Ezek hibája, hogy nem illeszkednek a munkadarabhoz pon-tosan, csak lépcsőzetesen lehet lefedni a munkatér nem használt részét. A legnagyobb hibájuk, hogy a beál-lításuk a dolgozóra van bízva. A tárcsás védőberendezés munkadarabbal érintkező görbe felülete olyan ívű, hogy mindig érintőlegesen csatlakozik a munkadarabhoz. A belső szélső helyzetében a vezető léchez támasz-kodik, függőleges csap körül tud elfordulni, és a munkadarabhoz rugó szorítja.

A vastagoló gyalugép a kevésbé veszélyes faipari gépek közé tartozik. A korszerű gépeken minden forgó és mozgó rész burkolt, a gép helytelen beállítása és üzemeltetése során előfordulhat a munkadarab visszavágó-dása. A baleset akkor fordulhat elő, ha a húzóhenger és a nyomógerendák a faanyagot nem szorítsák le eléggé, és ilyenkor a késtartó tengely az etető oldal felé visszavágja a munkadarabot. Ennek megakadályozása céljá-ból a gép anyagfeladási oldalára visszavágódást gátló acélkörmöket szerelnek fel (4. ábra). A visszasodródó fa a köröm alsó felületén kiképzett, fűrészfog szerű fogakba beakadva megáll.

A gyalugépen a megmunká-lást többnyire két dolgozó végzi. Üzemelési hiba esetén fontos, hogy a feladási és a le-szedési oldalon is azonnal meg lehessen állítani a gépet. A szabvány tapadó kivitelű vészleállító gomb felszerelé-sét írja elő mindkét oldalon.

Marógépek

A marógépek függőleges vagy vízszintes szerszámtengellyel dolgoznak. A szerszámokat kúpos toldattal el-látott maróorsón szerelik a marógép főtengelyébe. A marógépek fordulatszáma főként a szerszám átmérő-jétől és kialakításától függ. Azért, hogy a szerszám kedvező viszonyok között és tisztán dolgozzon, 25-30 m/s

3. ábra. A marógépek késtengelyének véletlen érintés elleni védelme [1]

4. ábra. A visszavágódást gátlók kialakítása [MSZ EN 860:2007+A2:2013]

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

66


66

metszősebesség szükséges, de különleges esetekben nem kizárt a 100 m/s sebesség sem. Az ilyen nagy vágó-sebesség eléréséhez a szerszám átmérőjétől függően a szerszám fordulatszáma 3 000-2 400 1/perc is lehet. A nagy fordulatszám miatt a motort, a marótengelyt, valamint a szerszámot is gondosan ki kell egyensúlyozni.

A marógépeknél baleseti veszélyt jelent az anyag visszavágódása, a szerszámhoz való hozzáérés, és a szer-számtörés, illetve annak kivágódása.

Az olyan marógépeknél, ahol a munkadarab előtolását kézzel végzik, ott a visszavágódás megakadályozására megfelelő védőszerkezetet kell kialakítani. A gépi előtolású marógépeken a munkadarabot elmozdulás men-tesen kell rögzíteni. Minden marógépre olyan védőburkolatot kell felszerelni, amely megakadályozza a mind a marószerszám, mind más mozgó alkatrész kézzel való érintését.

Felsőmarógép használata esetén a megmunkálandó anyag biztos megfogására és vezetésére befogókészülé-ket kell alkalmazni. Így elkerülhetők a szerszám által elkapott, visszavágott munkadarabok okozta sérülések. A marószerszám elé hengerpalást alakú védőrácsot vagy átlátszó, a kést teljesen befedő burkolatot kell sze-relni. A védőburkolatot úgy kell elhelyezni, hogy ne lehessen kézzel hozzáérni a szerszámhoz, de ugyanakkor a teljes megmunkálás szemmel végig követhető legyen. Balesetet, különösen szemsérülést okozhatnak a nagy sebességgel kirepülő forgácsdarabok, ezért a felsőmarógépen végzett marásnál a dolgozónak védőszemüve-get kell viselnie.

Csiszológépek

A faipari csiszológépek az előgyártmányok és késztermékek elvárt felületi minőségének kialakítására szol-gálnak, és szerkezeti kialakításukat tekintve lehetnek tárcsás vagy szalagos kivitelűek.

A fő veszélyforrás a csiszolószalaggal vagy tárcsával, esetleg a gép más mozgó részével való érintkezés. A csi-szológépet – a megmunkálást végző rész kivételével – el kell látni védőburkolattal. A korongos csiszológép ko-rongja és az asztal közötti távolságnak 3-5 mm alatt kell lennie annak érdekében, hogy a dolgozó keze ne szo-rulhasson vagy csípődhessen be.

A mechanikus előtolású csiszológépeken olyan szerkezetet kell alkalmazni, amely kikapcsolja azt, ha vastag-ságban egy meghatározott méreten felüli méretű munkadarabot engednek rá. Reteszelésnek kell megakadá-lyoznia az előtoló hajtómű indítását, ha a csiszolóegységek nincsenek bekapcsolva.

A kétkorongos csiszológépek esetében olyan reteszeléssel kell ellátni a gépet, amely megakadályozza a két korong egyidejű használatát.

A csiszológépnél nagy mennyiségű egészségkárosító por keletkezik, ezért a csiszológépeken a szerszám bur-kolatát úgy kell kialakítani, hogy csatlakoztatható legyen az elszívó rendszerhez, valamint az elszívó vezérlé-sét úgy kell kialakítani, hogy kikapcsolt elszívásnál ne lehessen bekapcsolni a gépet.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


6767


[1] KARSAI ISTVÁN (Szerk.) (1986): Gépi megmunkáló technológiák biztonságtechnikája II. Népszava (Munka-védelmi szakkönyvek)

Fontosabb szabványok

MSZ EN 847 sorozat Famegmunkáló szerszámok. Biztonsági követelmények.MSZ EN 848 sorozat Famegmunkáló gépek biztonsága. Forgószerszámos marógépek egyoldali megmunkáláshozMSZ EN 859:2007+A2:2013 Famegmunkáló gépek biztonsága. Kézi előtolású egyengető gyalugépekMSZ EN 860:2007+A2:2013 Famegmunkáló gépek biztonsága. Vastagoló gyalugépek egyoldali megmunkáláshozMSZ EN 861:2007+A2:2013 Famegmunkáló gépek biztonsága. Kombinált egyengető és vastagoló gyalugépekMSZ EN 940:2009+A1:2012 Famegmunkáló gépek biztonsága. Kombinált famegmunkáló gépekMSZ EN 1807:1999+A1:2010 Famegmunkáló gépek biztonsága. SzalagfűrészgépekMSZ EN 1870 sorozat Famegmunkáló gépek biztonsága. KörfűrészgépekMSZ EN 12750:2001+A1:2009 Famegmunkáló gépek biztonsága. Marógépek négyoldali megmunkáláshozMSZ EN 12779:2004+A1:2009 Famegmunkáló gépek biztonsága. Beépített forgács- és porelszívó rendsze-

rek. Biztonsági vonatkozású teljesítőképesség és biztonsági követelményekMSZ 187:1980 Faipari termelőberendezések általános biztonságtechnikai követelményeiMSZ-05-96.0822:1986 Faipari csiszológépek biztonságtechnikai követelményeiMSZ-05-96.0829:1987 Asztalos szalagfűrészgép biztonságtechnikai követelményei

Ajánlott irodalom

SZERÉNYI ISTVÁN (2009): A biztonságos munkavégzés feladatai. Szega Books. ISBN 978-963-9702-30-1

FAIPARI ELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE

Munkahigiénés követelmények a faiparban

A fa heterogén, higroszkópos, sejtes szerkezetű és anizotróp anyag. 40–50%-ban cellulóz, 15–25%-ban hemi-cellulóz rostokból áll, melyek közé a lignifi káció során 15–30% lignin rakódik. Tartalmazhat még gyantát, zsí-rokat, olajokat, viaszt, csersavat, színes és ásványi anyagokat. A frissen vágott fában 20–50%, a levegőn szá-rítottban 10–20% víz van. Mint nyersanyagot az emberiség ősidők óta sok mindenre használja. Elégeti, hogy világítson, hőt termeljen vele, mechanikai tulajdonságait kihasználva eszközöket, műalkotásokat, jármű-veket, építményeket, épületeket hoz létre belőle, kémiai átalakításokkal faszenet, cellulózt, gyógyszereket, egyéb vegyi anyagokat gyárt belőle. A kitermelt fát sok hagyományos mesterség mellett elsősorban a faipar és a vegyipar hasznosítja. Az ipari feldolgozás előtt a fa kérgét hántással eltávolítják. Ezt a műveletet általában tavasszal végzik, amikor a nedvkeringés dúsabb. Körbevágva, vagy gőznek a kéreg és a fás rész közé juttatásá-val a fakéreg könnyen eltávolodik. A harmadik, leggyakoribb módszer a kérgező berendezés, ún. kérgező do-bok használata, amit jellemzően a papír-és cellulózgyártás alkalmaz. A kérget általában hőnyerésre használ-ják, de készíthetnek belőle a fa jellemzőitől függően parafadugót, csersavat, kinint is.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. NAGY K ÁROLY

68

A fa, mint kóroki tényező

Biológiai hatásuk szerint a fákat három csoportra osztják:– mérgező vagy allergénként ható (pl.: tiszafa, francia kőrisfa, mahagóni, puszpáng);– biológiailag aktív (pl. nyárfa, vörösfenyő, fenyőfa);– biológiailag inert fák.

A biológiailag aktív vagy mérgező fák többsége Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában honos, de az egyes, bi-ológiai hatás szerinti csoportok után zárójelben felsoroltak Európában, így Magyarországon is elterjedtek.

A fa biológiai hatásai révén különböző tüneteket idézhet elő, amelyek jellege az alkotóelemek – szénhidrogé-nek, különböző policiklikus vegyületek – mennyiségétől és összetételétől függ. Első helyen az ingerlő hatá-sok állnak, amelyek az élő fával dolgozó embereknél bőrtünetekben, kötőhártya-érintettség esetén könnye-zésben, kötőhártya-gyulladásban, szaruhártya-gyulladásban nyilvánulhatnak meg. Kialakulhat légúti irritá-ció és különböző légzőszervi allergiás megbetegedések: allergiás rinitisz vagy allergiás asztma, és számolni lehet allergiás bőrbetegségek: allergiás bőrgyulladás, urticaria megjelenésével is az exponálódott munkavál-lalók között. A faporok az előzőeken túl rákkeltő hatásúak. A számos egyéb tünet között, amelyek fapor-expo-zíció következtében alakulhatnak ki, megemlítendő az orrvérzés, émelygés, hányás, szédülés. A fa kérgén lévő gombaspórák a tüdőbe jutva allergiás alveolitiszt is kiválthatnak [1].

A faanyag tartósítása, konzerválása

Annak érdekében, hogy a fán illetve a fában megtelepedő makroorganizmusok – például penészgombák, ro-varok – okozta károsodást elkerüljük, illetve a fa környezeti hatásokkal szembeni ellenállását növeljük a fa fe-lületét kezelni szükséges. A felületkonzerválásra különböző módszerek ismertek. Széles körben alkalmazott konzerválás a mártással-injektálással történő vegyi felületi kezelés (féregirtókkal, olajokkal, sókkal, gomba-és rovarölő szerekkel).

A vegyületek széles skáláját alkalmazták, sok mérgező hatással bírt, a bőrfelületre, nyálkahártyákra jutva azok károsodását okozták. Az alkalmazott termékek között volt található kőszénkátrányolaj (vasúti talpfák impregnálása), ásványi olajok, fémek: réz, cink, higany, króm sók (a króm VI is). Nem elhanyagolható mennyi-ségben használtak fel ugyncsak korábban tetraklór-fenolt, pentaklór-fenolt, klórozott naftalinokat (aldrin, dieldrin), nitro vegyületeket, illetve szerves higanyvegyületeket. A felsorolt anyagok többsége (lásd: REACH XVII. melléklet) ma már be van tiltva. A forgalomba hozható és felhasználható faanyag védőszerek hatóanya-gának jegyzékéről részben a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról intézkedő,a Bizottság 1451/2007/EK (2007, december 4.) rendelete, részben a 38/2003. (VII. 7.) ESzCsM-FVM-KvVM együttes rendelete ad tájé-koztatást. A favédőszereket általában jól szellőztetett helyen, vagy a szabadban célszerű alkalmazni. Az üze-mekben alkalmazott berendezéseket úgy kell megtervezni, telepíteni, védőeszközökkel ellátni, hogy a mun-kavállalók üzemszerű körülmények között ne érintkezhessenek a kiloccsanó folyadékkal, vagy annak párolgó gőzeit ne lélegezzék be. Az ilyen hatású anyagokkal dolgozóknak egyéni védőeszközöket biztosítani kell, me-lyeknek védeniük kell a teljes testfelületet (vízhatlan ruha, lábbeli, kesztyű), gondoskodni kell a nyálkahár-tyák védelméről légzésvédő eszköz és védőszemüveg biztosításával [1].

A szociális létesítmények (mellékhelyiségek, öltözők, zuhanyzók, pihenőhelyek) kialakítására, megfelelő-ségére, általános higiénés állapotára fokozott fi gyelmet kell fordítani. A munkaterületeken, a munkavég-zés hatókörében csak a technológiát ismerő, szakképzett vagy megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező, a munkahelyen foglalkoztatott dolgozó tartózkodhat. A felületkezelésre szolgáló vegyi anyagokat, keveré-keket tartalmazó kádakat körbe kell keríteni és le kell fedni.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


69

A faanyagvédő szerekkel történő munkavégzést fi gyelemmel a konzerválószerek legtöbbjénél tapasztalha-tó egészségkárosító hatás lehetőségére jól megszervezett munkakörülmények között lehet csak alkalmazni. A munkafolyamatok lehetőség szerint zárt rendszerűek legyenek. Amennyiben ez nem valósítható meg, ki-fogástalan mesterséges szellőztetésről, egyéni védőeszközökről és professzionális munkaszervezésről kell gondoskodni. Tiltani kell a munkahelyeken az étkezést, ivást, dohányzást, biztosítani kell a megfelelő tisz-tálkodási lehetőséget [1].

A fafeldolgozás és bútorgyártás ágazatokba a hazai vállalatok mintegy 1,4%-a tartozik, az ezekben a szekto-rokban tevékenykedő gazdálkodó szervezetek a magyar munkaerőpiacon foglalkoztatottak 1,7%-ának adnak munkát. Az ágazatok jellemzően mikrovállalkozásaiban (1-2 fő munkavállalóval) jelentős az önfoglalkozta-tás (lásd 1. ábra).

A faipari ágazatokat három fő tevékenységcsoport jellemzi: – alapanyag-, fűrészáru-, falemez-gyártás;– épületasztalos-ipari termékek gyártása;– bútorgyártás.

Fűrésztelepi tevékenység

LemezelésA fafeldolgozás első helyszíne, fázisa a fűrésztelep, melynek jelentősége kiemelkedő. A vízi, közúti vagy vas-úti szállítással a fűrésztelepekre érkező rönkfát a rönktérre helyezik el, majd a fűrészüzembe kerül, ahol szor-tírozzák, hosztolják, szélezik, felfűrészelik, osztályozzák. Megmunkálását követően a fűrészáru térre kerül, vagy valamelyik, egyéb melléktevékenységet folytató, a fűrészüzemre települt feldolgozóipari üzem (deszka, kartonpapír, furnér, farostlemez, fatömb, parketta, bútor, faárucikk, papír-, cellulóz-ipari feldolgozás) folytat-ja a fa célirányos feldolgozását. A fűrésztelepeken végzett munka balesetveszélyessége mellett jelentősebb ve-szélyforrások: a zaj, az egésztest- és kéz-kar vibráció, a fapor, illetve előfordulhatnak különböző fertőzések is.

BútorgyártásA bútoripar alapvetően egy összeszerelési iparág, amely a fától és a faalapú lapoktól kezdve a fémekig, mű-anyagokig, textíliákig, bőrig és üvegig terjedően különböző alapanyagokat használ fel termékei előállításához. Számos különböző bútorfajta létezik (pl.: székek, kanapék, asztalok, szekrények, konyhabútorok, matracok) különböző célú felhasználással (pl.: háztartások, iskolák vagy irodák számára). Az európai bútoriparban kö-rülbelül 150 000 vállalat tevékenykedik, melyek közel 126 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak le, 38 milli-árd eurós hozzáadott értéket állítanak elő és körülbelül 1,4 millió embert foglalkoztatnak (EU 27, 2006). A fő

1. ábra

Foglalkoztatottak száma a fa- és bútoripari vállalatmé-

ret kategóriái szerint.Forrás:

Foglalkoztatási Hivatal

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. NAGY K ÁROLY

70

gyártók (a termelés értéke alapján) Olaszország és Németország, őket követi az Egyesült Királyság, Francia-ország és Spanyolország, majd – nem sokkal utánuk – Lengyelország következik.

Az ágazatban elsősorban mikrovállalkozások működnek (az EU bútoripari vállalatainak 86%-a 10-nél keve-sebb dolgozót foglalkoztat), de néhány nagy gyártó vállalat is létezik. A kisebb vállalatok gyakran nagyobb vál-lalatok alvállalkozóiként dolgoznak, és például bútorelemeket és félkész termékeket állítanak elő a bútor befe-jezéséhez és összeszereléséhez. Az EU-ban leggyakrabban előállított termékek a hálószobákban, étkezőkben, nappalikban és más helyiségekben használt fabútorok, valamint műanyag és fémbútorok (az előállított búto-rok teljes értékének 38%-a).

Hazai bútorgyártás a rendszerváltozás utánA kilencvenes évek közepére a magyarországi bútoripar mind az üzemnagyság, mind a tulajdonosi szerke-zet szempontjából alaposan átalakult. Egyfelől leépültek a korábbi nagyméretű gyártókapacitások, másfelől új, korszerű vállalkozások jöttek létre, több esetben új termékszerkezettel. Az ipar átalakulásának mértékét mutatja, hogy míg öt éve több mint 150 volt az ötven főnél nagyobb létszámot foglalkoztató cégek száma, ma ez alig 80. Közülük is 27 adja az egész hazai bútortermelés csaknem kétharmadát. Ezzel egyidejűleg a koráb-bi bútorgyártás mennyiségi teljesítménye erősen visszaesett, ugyanakkor a bútorvállalkozók egy másik cso-portja (irodabútor-, ülőbútorgyártók) fokozatosan növelni tudta piaci teljesítményét. Ők a teljes magyar bú-tortermelés több mint egyharmadát adják, termelésük kétharmadát pedig exportálják.

A bútoripar jellemző kockázati forrásai. A fa feldolgozása természetes állapotában nyersanyagként külön-böző, a fa alakításához szükséges szerszámokkal (kézifűrészek, gépi, szalag-, körfűrészek) történik és/vagy a természetes deszkákat, lemezeket összeragasztva furnérokból (rétegelt lemez) ragasztóanyaggal lemezzé préselt faforgácsból vagy rostszálakból, vagy ragasztott faidomokból többrétegű, préselt lemezt, bútorlapot gyártanak.

A furnérból készített bútorlapok gyártása esetén a szintetikus ragasztóanyag, oldószer – számos vegyi anyag és vegyi keverék áll a felhasználók rendelkezésére – illetve azok veszélyes komponenseinek expozíciójával számolni kell (pl.: kazeinenyv, karbamid-formaldehid, rezorcin, formaldehid, fenol-formaldehid), melyek tartós, ismétlődő expozíció esetén, irritatív és/vagy szenzibilizáló tulajdonságuk miatt elsősorban a bőr és a légzőszervek idült betegségeit okozhatják. (Egyes veszélyes komponensek központi idegrendszeri depresszív hatása elméletileg jelentkezhet, de akut hatással a jellemzően alacsony egyszeri dózisok és a munkakörnye-zetben való felhígulás miatt nem kell számolni.) A kötőanyagot és a készterméket is jól szellőztethető helyi-ségben kell elhelyezni, szükség esetén a mesterséges szellőztetésről is gondoskodni kell. A vegyi anyagokat és keverékeket jól záródó tartályokban kell tárolni, a belőlük keletkező veszélyes hulladékot azonnal el kell távo-lítani. A dolgozók egyéni védőeszközökkel való ellátása ugyancsak a munkáltató feladata.

A fafeldolgozás jellemző baleseti veszélyei (pl.: szállító, anyagmozgató eszközök, ezek részei, illetve mozgá-suk; éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok) mellett a fokozott tűz- és robbanásveszélyre (egyebek közt helytelen tárolás esetén porrobbanás veszélyével is számolni kell), valamint a fi zikai veszélyforrások kö-zül leggyakrabban előforduló zajra és kéz-kar vibrációra fel kell hívni a munkavállalók fi gyelmét, az egészség-károsodások mibenlétére, a megelőzés lehetőségeire a munkavédelmi oktatások keretében őket oktatni kell.

A fafelület kialakítása, sima felületté alakítása csiszológépek alkalmazásával történik. A művelet a jelenlegi csiszoló berendezések alkalmazásával rendkívül fi nom szemcséjű por kibocsátásával jár, ami a bőr és a nyál-kahártyák irritációját okozhatja. Bizonyos faanyagok, fafélék porának a légutakba jutásával allergiás tünetek is kialakulhatnak [2].

Mára meggyőzően igazolt, tudományos tény, hogy a keményfapor rákkeltő hatású (tüdőrákot, szinonazális rákot, gyomor-, bélrendszeri rákot okoz). A daganatkeltő hatáshoz ko-karcinogénként járulhatnak hozzá a fa-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


71

felület kezelésére használt különböző fakonzerváló szerek esetleges karcinogén komponensei, melyek a be-lélegzett fapor-szemcsékkel jutnak be a tüdőbe. A felületkezelésre alkalmazott vegyi anyagok, keverékek al-kotórészei – különösen a kétkomponensű lakkok gyorsítói (härter-ek) –, oldószerei toxikus összetevőket tar-talmazhatnak, és például a bőrfelületre kerülve bőrgyulladást okozhatnak [3].

A fentiekben vázolt munkaműveletek kapcsán jelentkező kémiai veszélytényezők egészségkárosító hatásai-nak kivédése érdekében megfelelő szellőztetésről a munkahelyeken gondoskodni kell, jelentős ebből a szem-pontból a helyi elszívás és/vagy negatív nyomás alatti fülkék használata kombinálva a megfelelő védőképes-ségű, egyéni légzésvédők alkalmazásával.

Az Európai Unióban a bútorgyártás ágazatában foglalkoztatottak körében évenként jelenleg is több tízezer súlyos munkabaleset történik, köztük sajnálatosan több tucat halállal végződik (1. táblázat).

Összességében azt mondhatjuk, hogy a bútorgyártás kifejezetten veszélyes tevékenység. Tűz- és robbanásve-szély mellett rákkeltő hatásokkal, a különböző fi zikai, kémiai és ergonómiai kóroki tényezők okozta foglalko-zási eredetű megbetegedések potenciális kockázatával kell a bútoriparban számolni [1].

Figyelem! A faiparral kapcsolatos bármely döntése előtt a munkavédelmi felügyelő nézze meg a releváns és hatályos jogszabályokat!


[1.] UNGVÁRY GY.: Faipar. In: Munkaegészségtan. 3. kiadás. Szerk.: UNGVÁRY GY. és MORVAI V. Medicina Könyvki-adó Zrt. Budapest. 2010: 810-811. old.

[2.] LAZOVICH A, PARKER D, HOCK L.: E= ectiveness of a Worksite Intervention to Reduce an Occupational Expo-sure: The Minnesota Wood Dust Study. Am J Public Health. 2002 September; 92(9): 1498–1505.

[3.] BARAN S, SWIETLIK K, AND TEUL I. Lung function: occupational exposure to wood dust: Eur J Med Res. 2009; 14(Suppl 4): 14–17.

TEÁOR 2008 ERDŐGAZDÁLKODÁS FAFELDOLGOZÁS BÚTORGYÁRTÁS

ÉV 2011 2010 2009 2011 2010 2009 2011 2010 2009

A munkabal-esetek száma

Halálos 1 2 1 1 3 – – – –

Súlyos 44 41 47 134 175 187 74 129 120

Nem súlyos 92 67 89 385 422 501 326 364 439

Összes 137 110 137 520 600 688 400 493 559

A munka-balesetek incidenciája (100 000 fog-lalkoztatott-ra jutó esetek száma)

Halálos 10,4 15,1 9,4 1,9 5,6 – – – –

Súlyos 458,7 309,8 441,9 255,5 325,6 317,1 103,3 175,4 187,5

Nem súlyos 959,1 506,2 836,7 734,0 785,2 849,5 455,1 495,1 686,1

Összes 1428,3 831,1 1288,0 991,4 1116,4 1166,6 558,4 670,5 873,6

1. táblázat

A munkabalesetek számának és incidenciájának alakulása az erdőgazdálkodás, fafeldolgozás és bútorgyártás ágazatokban Angliában, 2009-2011, Health and Safety Executive

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

72

DR. NAGY K ÁROLY

72

Ajánlott irodalom

Eu r opean Commission. A non–binding guide to best practice with a view to improving the application of re-lated directives on protecting health and safety of workers in agriculture, livestock farming, horticulture and forestry. Luxembourg, Publications O� ce of the European Union. 2012. http://bookshop.europa.eu/en/a-non-binding-guide-to-best-practice-with-a-view-to-improving-the-application-of-related-direc-tives-on-protecting-health-and-safety-of-workers-in-agriculture-livestock-farming-horticulture-and-forestry-pbKE3111450/?Catalog Cate, Letöltés dátuma: 2013. június 16.

33/ 1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgála-táról és véleményezéséről

190 7/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, enge-délyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról(XVII. Mel-léklet)

38/ 2003. (VII. 7.) ESZCSM–FVM–KvVM együttes rendelet a biocid termékek előállításának és forgalomba hozatalának feltételeiről

Az Európai Parlament és a Tanács 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalomba hozataláról3/2 002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimá-

lis szintjéről

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

7373

HEGESZTÉSI ELJÁRÁSOK

CÉLKITŰZÉS

A munkavédelmi felügyelőt abba a helyzetbe kell hozni, hogy megismerje a hegesztési eljárások legfontosabb munkavédelmi problémáit, különös tekintettel a különféle eljárások jellemző veszélyeire, egészségkárosító kockázataira.

KÖVETELMÉNY

A szükséges ismeretek elsajátításával a munkavédelmi felügyelő a hegesztési eljárások területén az integrált munkavédelmi felügyeleti tevékenysége során képes legyen kellő biztonsággal megítélni a munkáltató által meghatározott, a megelőzést szolgáló intézkedések megfelelőségét.

HEGESZTÉSI ALAPELJÁRÁSOK

A hegesztés, mint oldhatatlan kötés, több száz éve ismeretes (pl.: a kovácshegesztés), igazi fejlődése azonban csak a múlt század második felében kezdődött el igazán. A hegesztés fogalma a következő: olyan oldhatatlan kötőeljárás, amelynek során a fémes vagy nemfémes anyagok elemi részeinek egyesítése megfelelő hőmérsék-letre való hevítéssel történik, nyomás alkalmazásával, vagy anélkül, vagy csak nyomás alkalmazásával heví-tés nélkül, hozaganyag felhasználásával, vagy anélkül.

Abban az esetben, ha az összekötésre kerülő felületek közötti hézagot az alapanyaggal közel sem egyező, lé-nyegesen kisebb olvadáspontú fémmel töltjük ki, adhéziós kötést hozunk létre. Ezt az eljárást forrasztásnak nevezzük.

A hegeszthetőség fogalma

Az acél hegeszthetősége az acélnak bizonyos fokú alkalmassága adott alkalmazásra, meghatározott hegesz-tő eljárással, megfelelő hegesztő anyagokkal és megfelelő munkarenddel olyan szerkezet készítésére, amely-nél a fémes kötések helyi tulajdonságai a szerkezetre kifejtett hatásukkal együtt eleget tesznek a megkívánt követelményeknek. A feltételek közül a legfontosabb: a meghatározott munkarend és a megfelelő hegesztő-anyag. [1]

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

K ÁRI-HORVÁTH ATTILA

74

Gázhegesztés

Ez egy gyűjtőnév mindazon hegesztési eljárások összességére, amelyeknél az egyesítendő tárgyak hevítésé-re hegesztőpisztolyban képzett gázkeverék nagy hőmérsékletű lángját alkalmazzuk. Az égőgáz lehet hidro-gén, acetilén, propán, bután, világítógáz stb. Az égető berendezés a hegesztőpisztoly. Éghető gázként általá-ban acetilént alkalmaznak. A palackozott gázzal végzett hegesztés vázlatát az 1. ábra szemlélteti. A palacko-zott acetilén gázt disszugáznak nevezik. Mind az éghető gázt, mind az oxigént nyomáscsökkentő szelepen át-vezetik az égőbe.

Az éghető gáz levegővel keverve is eléget-hető, ilyenkor azonban a láng hőmérsék-lete sokkal kisebb, mintha ugyanezt a gázt oxigénnel keverve égetjük el. Így például az acetilén-levegő keverék elégetésekor a láng hőmérséklete körülbelül 2 200ûC, az acetilén-oxigén keverék lángjának hőmér-séklete pedig körülbelül 3 200ûC. A hegesz-téshez szükséges oxigént többnyire palac-kozott formában használják fel. Ugyancsak palackozva használják az acetilént is disz-szugáz formájában.

Az acetilén közvetlenül nem palackozható, mivel 2 bar nyomáson felül robbanásszerűen elbomlik. Az aceti-lént néhány folyadék nagyon jól elnyeli, különösen az aceton alkalmas erre a célra. Az aceton 1 bar nyomá-son és 15 ûC-on literenként körülbelül 24 liter acetilént képes elnyelni. Gázoldó képessége a nyomással közel egyenes arányban növekszik. Az acetonban elnyeletett acetilént rendszerint 15 bar nyomással sajtolják be a palackba, tehát 1 liter acetonban 360 liter acetilént lehet elnyeletni. Körülbelül 10 bar nyomásnál azonban az acetonban oldott acetilén is robbanásra hajlamos, ha diónagyságnál nagyobb üregben gyűlik össze. A disszu-gáz befogadására szolgáló palackok belsejét ezért porózus anyaggal töltik ki, amely magába szívja a gázzal te-lített acetont. A porózus anyag általában kovaföld, azbeszt, cement és faszén keverékéből áll.

A tartályokból vezetékeken áramló gázok a hegesztőégőbe, azaz hegesztőpisztolyba kerülnek. A hegesztőpisz-tolynak biztosítania kell a gázok jó keveredését, továbbá egy pontra irányuló koncentrált lángképet kell adnia. A hegesztőpisztolyok elvileg két csoportba oszthatók aszerint, hogy az égőgáz kisnyomású vagy nagynyomá-sú. A kisnyomású hegesztőpisztolyba az égőgázt az oxigén szívóhatásával kell bejuttatni, mert a gáznyomás nem elég ahhoz, hogy a pisztolyba elegendő disszugáz jusson. Az égőfej nyílásánál a gázáramlás sebességének nagyobbnak kell lennie az égési sebességnél, mert másként az égés visszafelé terjed a hegesztőpisztolyba. En-nek elkerülésére injektoros hegesztőpisztolyokat használnak (2. ábra). Az oxigén az A vezetékből az F jelű fú-vókán keresztül áramlik a G keverőszárba és nagy sebességgel az L térbe, és a G térben keveredik a disszugáz-zal. A gázmennyiség változtatását az égőfejek cseréjével lehet biztosítani. A C2H2 gáz (disszugáz) a B vezeték-ből az E téren keresztül az F jelű fúvókán áramlik a G keverőszárba. A nagy sebességet a H szűkítő nyílás hozza létre. A nagynyomású, injektor nélküli égőkben az oxigén és az éghető gáz fokozott nyomás mellett a keverő-kamrába jut. A beömlő gázok mennyiségét adagoló csapokkal lehet szabályozni. Az injektor nélküli égők tar-tósabb keverék-összetételt biztosítanak, mint az injektorosok.

1. ábra. A palackozott gázzal végzett hegesztés vázlata

2. ábra

Az injektoros hegesztőpisztoly vázlata

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


75

A nyomáscsökkentő (reduktor) hármas feladatot lát el, amelyek a következők: – először a palackban uralkodó nagy nyomást lecsökkenti a hegesztéshez szükséges nyomásra;– ezután a csökkentett nyomást állandó értéken tartja, végül – a disszugáz-palackot megvédi az esetleges lángvisszavágástól, illetve a megengedettnél nagyobb nyomás-

visszahatástól.

A nyomáscsökkentés elveA nagynyomású gázt egy szabályozható nyíláson engedik át, a gáz nagyobb térfogatú helyre érve kiterjed, és ennek megfelelően nyomása lecsökken. Az illesztési hézag kitöltéséhez, vastagításához, és a lemezek össze-kötésekor bekövetkező anyagveszteség kiegyenlítéséhez, valamint a feltöltő hegesztéshez az úgynevezett he-gesztőpálcára van szükség. A legmegfelelőbb hegesztőpálca kiválasztásának főbb szempontjai: az alapanyag összetétele, az alkalmazott égőgáz, a lángbeállítás, az égő- és pálcavezetés, a varratok utólagos kezelése stb. A hegesztőpálcák legtöbbször kör keresztmetszetűek. [1,2]

Lángvágás

Egyes acélfajták a lángvágással csaknem tetszőleges alakra darabolhatók. A lángvágás berendezése megegye-zik a gázhegesztésnél megismertekkel, eltérés csak a pisztolyban van. A lángvágás folyamata a következő lé-pésekből áll:

– hevítés éghető gáz-oxigén lánggal a fém gyulladási hő mérsékletére;– a felhevített fém elégetése oxigénsugárral, majd kifúvatása oxigénnel.

A lángvághatóság feltételeiA fém oxigénben elégethető legyen, a fém gyulladási hőmérséklete az olvadáspontja alatt legyen, a fém oxid-jának olvadáspontja kisebb legyen, mint a fém olvadáspontja, az égéstermékek hígfolyósak, könnyen eltávo-líthatóak legyenek, a fém égéshője lehetőleg nagy, hővezető képessége pedig csekély legyen.

A vágás munkameneteAz előmelegítő lánggal a fehérizzás hőmérsékletéig melegítjük a munkadarabot azon a helyen, ahol a vágást kezdeni akarjuk, majd kinyitjuk a vágóoxigén szelepét. Az oxigénsugár az előmelegített anyagot elégeti, a keletkező kis olvadáspontú salakot az oxigén nyomása távolítja el. Az oxigénáramlási sebessége nagyobb a hang sebességénél. A vas oxidációjakor igen nagy hőmennyiség szabadul fel, amely a vágandó anyag hőve-zető képességétől függően előmelegíti a vágási helyet. Égőgázként általában acetilént vagy hidrogént hasz-nálnak. [1,2]

Villamos ívhegesztések

Az elektromos áram hőhatása kétféleképpen alkalmazható hegesztési célokra. A Joule-hővel végzett ellen-állás-hegesztés mellett még az ívhegesztést használjuk, amely az ívfény hőhatását hasznosítja. A legelter-jedtebb a Slaviano� -eljárás, ahol az egyik elektródként fémpálcát használnak, míg a másik maga a hegesz-tendő tárgy. A fémpálca és a munkadarab összeérintésével történik, az ívhúzás, amelynek hőhatása mind a munkadarab szélét, mind a hegesztőpálcát megolvasztja. A pálcáról lecsepegő ömledék szolgál a varrat fel-töltésére. Az eljáráshoz mind egyenáramot, mind váltakozó áramot lehet használni. Mindkét áramnemnél rövidre zárással történik az ívhúzás. Az ív természetéből az következik, hogy az egyenáramú hegesztéskor a pozitív sarok hőmérséklete nagyobb lesz (kb. 4 000 ûC), mivel a nagy sebességgel érkező elektronok kine-tikai energiája hővé alakul át. A negatív sarok hőmérséklete valamivel kisebb, körülbelül 3 500 ûC.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


76

Hegesztés bevont elektródával Az elmúlt század elején az ív stabilizálásához bevont pálcákat alkalmaz-tak. A bevonathoz olyan anyagot használtak, amely sokkal jobban ioni-zálódott, mint az alapanyag. Ezek a bevont pálcák tették lehetővé az ív-hegesztés gyors fejlődését. A bevonat sűrűsége lényegesen kisebb, mint a hegesztőpálcáé, ezért a megömlött bevonat folyékony salakként a megol-vadt varrat felületén úszik, és véd az oxidációtól. A salaktakaró megaka-dályozza az oxidációt, ezen kívül lassítja a varrat lehűlését, tehát hatással van a szövetszerkezeti változásokra is. A bevont hegesztőpálca leolvadá-sának vázlatát a 3. ábra szemlélteti.

Az ívgyújtás az elektróda és a tárgy között létrehozott rövidzárlattal kezdődik. Ekkor az elektróda és a mun-kadarab csak a felületek kiemelkedő csúcsainál érintkezik egymással. E felületeken át megindul az elektro-mos áram, amelynek hőhatása a kiemelkedő csúcsokban levő fémrészeket a másodperc tört része alatt feliz-zítja, sőt megömleszti. A bevont elektróda és a munkada-rab között létrehozott villamos ív keskeny sávban meg-olvasztja a hegesztendő darabokat és az elektródát, lét-rehozza a hegesztési ömledéket. Áramütés szempontjá-ból veszélyes helyeken (pl.: tartály belsejében) csak olyan egyenáramú áramforrás használható, amelynek üresjá-rati feszültsége legfeljebb 50 V. A felhasználási terület szerint megkülönböztetünk kötőelektródákat és felrakó elektródákat. Az elektróda kivitele szerint lehet csupasz vagy bevont elektróda. A bevont elektródák készülhetnek mártott vagy sajtolt kivitelben. A bevont elektródás ívhe-gesztés áramforrását és tartozékait a 4. ábra mutatja.

Fedettívű automatikus ívhegesztésA fedettívű hegesztés elvi vázlatát az 5. ábra szemlélteti. A villamos ív fedőpor réteg alatt ég, amelyet egy töl-cséres adagoló juttat a varrathézagba. Elektródaként különleges összetételű csupasz huzalt használnak. A fel nem használt fedőport visszaszívják a tartályba. Az automatikusan működő hegesztő berendezéshez tartozik még a hegesztőkocsi, az úgynevezett traktor. Automatikus hegesztéskor a huzalelőtolás és a traktor hosszirá-nyú mozgása gépesített (félautomatikus a hegesztés, ha csak az egyik mozgás gépesített). A fedettívű hegesz-tés előnyei: nagy hegesztési teljesítmény (200–1 800 A áram-erősség, 12–120 m/h hegesztési sebesség), mély beolvadás, cse-kély huzalfelhasználás, a varrat jó minőségű, csekély a fajlagos villamosenergia-felhasználás, fi zikailag könnyű a munkavégzés, nincs szükség különleges védőintézkedésekre (pl.: az ív nem lát-ható, így nincs ibolyántúli sugárzás sem, csekély a gáz- és por-képződés).

Fogyóelektródás, semleges védőgázos ívhegesztésÍvhegesztéskor a védőgáz feladata az oxigén és a nitrogén kiszorítása az olvasztótérből. A védőgázos hegesz-tés jellemzői: a kötések jó minősége, a fedőpor- és a salak-eltávolítás elmaradása, semleges védőgáz alkalma-zásakor a varrat kémiai összetételének állandósága, a koncentrált hőhatás következtében a keskeny hőha-tásövezet, és ennek megfelelően a minimális elhúzódás, az ív szemmel megfi gyelhető, nagy a termelékeny-

3. ábra

A bevont elektródaleolvadásának vázlata

4. ábra. A bevont elektródás ívhegesztésáramforrása és tartozékai

5. ábra. A fedettívű hegesztés elvi vázlata

1 portölcsér, 2 fedőpor, 3 huzaldob, 4 hegesztőhuzal, 5 előtoló és egyenge-tő görgők, 6 hegesztőfej, 7 hegesztési varrat, 8 salak, 9 hegesztő áramfor-

rás, 10 fürdőbiztosítás (rézalátét), 11 munkadarab

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


77

ség, az eljárás jól automatizálható. A legelterjedtebb eljárások: az argon, a hélium és a széndioxid védő-gázos hegesztés. Terjed a semleges (6. ábra) és ak-tív gázok keverékével végzett hegesztés is (pl.: Ar – O2, Ar – CO2). A védőgáz kiválasztása a munkada-rab anyagának összetételétől függ. A semleges vé-dőgázokhoz nem olvadó elektródaként tiszta, illetve tóriumoxiddal vagy lantánnal ötvözött wolframot használnak. Az ötvözés hatására jobb lesz az ívsta-bilitás, az elektróda nagyobb árammal terhelhető.

Argon-védőgázas wolfram-elektródos ívhegesztés (AWI)Az AWI hegesztéskor a wolfram-elektród és az alapanyag között húzott ívet argon gázburok veszi körül. A gázburok hatásossága nagymértékben függ a gáz sűrűségétől és a hegesztés sebességétől. Az argon egyatomos gáz, amelyben az elektronok mozgékonysága sokkal nagyobb, mint a kétatomos gázokban. Ezen az alapvető különbségen kívül egy másik jellegzetes különbség az, hogy az ív egy igen nagy olvadáspontú wolfram-elekt-ród és egy viszonylag kis olvadáspontú fém között ég. A hőmérsékletkülönbség nagymértékben függ attól, hogy egyenes, vagy fordított polaritású kapcsolást alkalmazunk-e. Egyenes polaritású kapcsoláskor a wolf-ram-elektród a negatív, a hegesztendő anyag a pozitív sarok. A leolvadási folyamat ebben az esetben az elekt-ródon levő katódfoltból igen nagy sebességű elektronok indulnak ki, amelyek az anódként kapcsolt alapanyag-ba ütköznek, amely aránylag keskeny területen, de nagyon erősen felmelegszik. Az így képződő varrat tehát keskeny, de nagyon mély. Az argongáznak ebben az esetben csak védőgáz szerepe van. Fordított polaritású kapcsoláskor, amikor a hegesztendő anyag a negatív pólus, a nagy sebességű elektronok a wolfram-elektród felé áramolnak, és abba ütközve fejlesztenek nagy hőt. Ennek hatására a wolfram-elektród jobban fogy, amit vastagabb elektród alkalmazásával és vízhűtés-sel lehet meggátolni. Az AWI hegesztő berende-zés a következő részekből áll: hegesztőpisztoly (A), áramforrás (B), a nagyfrekvenciás áramot gerjesztő berendezés (C), amelynek feladata a hegesztőív begyújtása, ugyanis a wolfram elekt-ródát tilos a hegesztendő felülethez érinteni, gáz-vezeték (D), gázsebességmérő (E), gázpalack (F), és nagy teljesítményű hegesztőpisztolyok ese-tében a hűtést biztosító vízvezeték (G) (7. ábra). Az AWI hegesztés sikerének egyik alapfeltétele a hegesztés helyének és hegesztőanyagainak gon-dos megtisztítása minden szennyeződéstől. [1,2]

Argon-védőgázas fogyóelektródás ívhegesztés (AFI)Az AFI hegesztés rendszerint félautomatikus eljárás. A pisztoly ugyanis automatikusan adagolja az elektródát, de magát a pisztolyt általában kéz-zel mozgatjuk. Az eljárás során a hegesztőív a folyamatosan előrehaladó hegesztőhuzal és a munkadarab között ég. A hegesztőhuzalt két görgő tolja előre, amelyeket a huzalelőtoló hajtószerkezete mozgat. A hegesztőhuzalt a hegesztőpisztoly huzalbevezető tömlőjén keresztül vezetik a hegesztés helyére. Az áramot réz érintkező cső vezeti a huzalhoz (8. ábra). A huzalelő-

6. ábra. Fogyóelektródás, semleges védőgázosívhegesztés elrendezése

8. ábra. Az AFI hegesztés elvi vázlata

7. ábra. Az AWI hegesztő-berendezés elvi vázlata

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


78

tolás sebességét az előtoló fordulatszámának változtatásával, vagy a közbeiktatott hajtóművel fokozatmen-tesen szabályozhatjuk. AFI hegesztéskor egyenárammal dolgoznak. Az AFI eljárás gazdaságosabb, mint az AWI eljárás, mert vele nagyobb hegesztési sebességgel lehet dolgozni.

A hegfürdőt argongáz védi a levegő oxidáló hatásától. Hegesztő áramforrásként az áramátalakítók és az egyenirányítók egyformán alkalmasak. AFI hegesztéshez zsírtalanított, száraz, tiszta, főleg hántolt felületű, dobra tekercselt huzal használható. A használatosabb huzalátmérők: 0,8; 1,2; 2,0 és 2,4 mm. [1,2]

CO2-védőgázas fogyóelektródás ívhegesztésVégrehajtásához ugyanazok a berendezések használatosak, mint az AFI hegesztéshez. A hozzá szükséges he-gesztőpisztoly elvileg hasonló az argongázos ívhegesztéskor használatoshoz. Ezt az eljárást elsősorban ötvö-zetlen és gyengén ötvözött szerkezeti acélok egyesítésére használják. A CO2 védőgáz alkalmazásakor problé-mát jelent, hogy a CO2 gáz szénmonoxidra és oxigénre bomlik, ezért jelentős oxidációval kell számolni. A CO2

védőgázos ívhegesztés során általában fordított polaritással dolgozunk. Egyenes polaritás esetén ugyanis az ív nyugtalanabbul ég, fokozódik a fröcskölés. A széndioxidot palackból vesszük, ezt azonban fűteni kell, ne-hogy a gyors gázelvétel miatt a vezeték befagyjon. Az előkészítés egyik legfontosabb teendője a tisztítás. Fon-tos továbbá a CO2 védőgáz tisztasága is. Az eljárás egyre szélesebb körben terjed, mert a kézi ívhegesztéshez viszonyítva termelékenysége három-ötszörös és technológiája viszonylag olcsó. [1,2]

Ellenállás-hegesztés

Az ellenállás-hegesztést huzalok, csövek, rudak homlokfelület menti hegesztésére használják. Az ellenállás-hegesztéshez a villamos áram Joule-hőjét használják fel. A hegesztőáramot réz szorítópofákon át vezetik a munkadarabba. Amikor a hegesztendő felületek hőmérséklete elérte a hegesztési hőmérsékletet, a munka-darabokra gyakorolt erőhatással a kötés elvégezhető. Két fő változata van:– tompahegesztés (Zömítő hegesztés): a közel azonos keresztmetszetű, hegesztésre kerülő felületeken átfolyó

áram a nagy átmeneti ellenállás miatt nagy hőt fejleszt, a darabok végei felmelegszenek. A felmelegedett fe-lületekre merőleges erő hatására létrejön a kohéziós kötés. Amennyiben egyenletes keresztmetszetre van szükség, akkor a hegesztés helyét utólag le kell munkálni.

– leolvasztó tompahegesztés: az eljárás elvi elrendezése hasonló az előbbihez, csak a folyamat elvégzése elté-rő. A hegesztésre kerülő felületeket először összeérintik, majd a hegesztőáram bekapcsolása után egy bizo-nyos határig széthúzzák a munkadarabokat. A laza érintkezés miatt igen nagy lesz az áramsűrűség, ív kelet-kezik, a fém felületi rétegei elgőzölögnek, egy vékony sáv megolvad, amely minden szennyezőtől mentes, így fémtiszt a felületet kapunk. Az eljárás harmadik szakaszában a két munkadarabot dinamikus lökéssel egye-sítik. A leolvasztó eljárással csaknem tetszőleges alakú és tetszőleges méretű tárgyak is összeköthetők. Az eltérő összetételű acélok, a könnyű- és színesfémek (egymással is) hegesztése is megoldottnak tekinthető. Az eljárás előnye az egyszerű felület-előkészítés, és a viszonylag kis energiaszükséglet. Hátránya pedig a le-olvasztással elveszített nagyobb anyagmennyiség, ami pl. a gyorsacélok hegesztésekor jelentős érték.[1,2]

PonthegesztésA ponthegesztést (9. ábra) vékony lemezek és egymást keresz-tező acélhuzalok, hálók kötésére alkalmazzák. Ezzel a hegesz-tési módszerrel a szegecseléshez hasonló kötést kapunk, mivel a hegesztésre kerülő lemezeket csak egyes helyeken fogja ösz-sze. A lemezeket átlapolva hegesztik úgy, hogy a hegesztendő helyen két, rendszerint vörösrézből készült kúpos szerszámot szorítanak a lemezekre. A szerszámok egyúttal az áram veze-tésére is szolgálnak.

9. ábra. A ponthegesztés elvi vázlata

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


79

A munkamenet három szakaszra osztható:1. A nyomás megindításával és annak növelésével a hegesztendő részeket a belső érintkezés kialakulásáig

összesajtolják.2. Állandó nyomáson bekapcsolják az áramot, amelynek hatására az elektródok közötti anyagrész felmeleg-

szik, majd megolvad, így kialakul a kötés.3. Az áram kikapcsolásával megkezdődik a hegesztési hely lehűlése, majd a nyomás fokozatos csökkentése

közben a folyékony fémmag megszilárdul.

Az alumínium és a réz jó hő- és villamos vezető, ezért ponthegesztése csak különösen nagy áramsűrűséggel (1 000-1 500 A/mm2) és nagyon rövid hegesztési idővel (0,01-0,1 s) végezhető el. A ponthegesztés teljesen au-tomatizálható, ipari robotokkal is elvégezhető. Elterjedten alkalmazzák a karosszériagyártásban.

VonalhegesztésVonalhegesztéskor egymással szemben elhelyezett görgő alakú elektródok veszik át az áramvezetés, az erő-átvitel és a görgők között elhelyezett munkadarabok mozgatásának szerepét. Ezek a görgők az áram és a nyo-más helyes beállításakor hegesztett pontsort hoznak létre egyenletes ponttávolsággal (osztótávolság). A vo-nal-hegesztőgépek drágák, energiaigényük is jelentős, aminek eredményeként a vonalhegesztés elterjedése a ponthegesztéshez és a tompahegesztéshez képest mérsékelt. [1,2]

Különleges hegesztési eljárások

Termithegesztés A termithegesztés az egyik legrégibb hegesztési eljárás. Felfedezése H. Goldschmidt nevéhez fűződik, aki már 1899-ben vasúti sínek összehegesztésére alkalmazta. Jelentősége a lánghegesztés és a villamos hegesztési el-járások fejlődésével erősen csökkent. Ma leginkább vasúti sínek és csövek kötésére, valamint hibás, illetve tö-rött öntvények javítására használják. Az eljárás alapja az, hogy a fém alumínium a vas oxidjait hőfejlődés köz-ben tiszta vassá redukálja, miközben alumíniumoxid képződik.

Elektronsugaras hegesztésA hegesztés alapja az, hogy a mintegy 105 km/s sebességre gyorsított elektronok ütközésekor (lefékezése-kor) a kinetikai energia hővé alakul, és helyileg megolvasztja a munkadarabot. Az ilyen nagy sebesség eléré-séhez az elektronokat 10-2–10-3 Pa nyomású légritkított térben 20–150 kV feszültséggel gyorsítják. A hegesz-tő berendezés elvi vázlatát a 10. ábra szemlélteti. Az izzó katód alatt helyezkedik el a központi furattal el-látott tárcsaszerű anód. A gyűrűs katód feladata az elektronsugár szabályozása és modulálása az impul-zusgenerátor által szolgáltatott nagyfeszültséggel. A katód és az anód közötti nagy feszültség az elektro-nokat gyorsítja, az egyenárammal táplált szabályozó tekercsek mágneses tere a sugarat az elektronágyú tengelyének az irányába tereli. A mágnes lencse a munkadarab felületére koncentrálja az elektronsu-garat. Az eltérítő tekerccsel az elektronsugár a mun-kadarab felületén elmozdítható. Az elektronsugár át-mérője 2-0,002 mm, a fajlagos teljesítmény 0,15–0,5 kW/mm2 között változtatható. [3] 10. ábra. Az elektronsugaras berendezés elvi vázlata

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


80

Lézersugaras hegesztésA lézersugaras hegesztéshez szilárdtest-lézereket alkal-maznak (11. ábra). A szilárdtest-lézer olyan fényforrás, amely nagy energiájú fényimpulzusokat bocsát ki. A (2) lézerkristályt a (6) villanólámpa gerjeszti, a (4) vízzel hű-tött megvilágító kamrában (5), a (7) sugarat az (1), (3) és (8) tükrök segítségével a (9) lencse fókuszálja a (12) munkadarab felületére. A (10) egy fényelzáró, a (11) pe-dig egy megfi gyelő optika. A lézerhatás úgy jelentkezik, hogy a nagy intenzitású fény formájában kapott energiát a rubin rezonátorba sugározzák, a besugárzott fény egy csekély részét a rezonátor egy rövid időre elnyeli, és nagy energiájú impulzusként újra kisugározza. A ha-tásfok növelésére a lézert hűteni kell (levegővel, vízzel, folyékony nitrogénnel). A rezonátorból kilépő lézer-sugarat optikailag igen kis átmérőre fókuszolják, és így olyan nagy intenzitású lesz, hogy gyakorlatilag min-den fém megömleszthető. A megömlesztett felületi réteg hőmérséklete nem haladhatja meg a hegesztett fém forráspontját, mert ha az intenzitás túl naggyá válik, akkor hegesztés helyett fúrás jön létre. A lézersugaras hegesztés elsősorban vékonyabb anyagok hegesztésére alkalmas, főleg ponthegesztésre, vagy pontsorok ké-szítésére.

Plazmaív-hegesztésA plazmasugár kialakulásának előfeltétele a vil-lamos ív, amely a pisztoly szerkezeti kialakítá-sától függően keletkezhet a wolfram-katód és az anódként kapcsolt munkadarab között, vagy a wolfram-katód és az anódként kialakított fú-vóka között. A plazmasugaras hegesztés elren-dezése a 12. ábrán látható. Plazmasugár akkor keletkezik, ha a villamos ívet normál állapotá-hoz képest egy lényegesen szűkebb csatornán, a fúvókán való áthaladásra kényszerítjük. A plaz-masugár hőmérséklete 10 000–30 000 ûC kö-zött változhat. Plazmasugár létesítéséhez sem-leges és aktív gázokat használnak. Nagyon jól bevált a nem rozsdásodó acélok hegesztésére.

Robbantásos hegesztésRobbantásos hegesztéskor (13. ábra) az összekötendő, leg-többször nagy felületű darabokat egymással párhuzamosan vagy szög alatt helyezik el, majd hirtelen keltett lökéshullá-mokkal a munkadarabokat egymáshoz csapják. Ennek hatá-sára a munkadarabok összehegednek. A lökéshullámokat úgy keltik, hogy az egyik lemez külső felületére robbanóanyagot helyeznek el, amelyet az egyik végén begyújtanak, vagy mind a két lemezt robbanóanyaggal vonják be, és egyszerre gyújtják be. [3]

Ultrahangos hegesztésUltrahangos hegesztéshez kívülről nem kell hőt bevezetni. Az ultrahang által előidézett rezgőmozgás a he-gesztendő felületek érdességi kiemelkedéseit és az oxidrétegeket elroncsolja, és a fémes felületeket egymás-ba dörzsöli. A rezgések a kis sajtolóerővel együtt idézik elő a fém megfolyását. A munkadarabok a hegesz-tő eszköz (szonotróda) és gép üllője között fekszenek. Az ultrahangos hegesztőgép rezgéstechnikai elvét a

11. ára. Szilárdtest lézer felépítése, működése

12. ábra. A plazmaív hegesztés elrendezése

13. ábra. A robbantásos hegesztés elve

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


81

14. ábra szemlélteti. Az ultrahangos fémhegesztés mechanizmusa a következő: a szonotróda „megragadja” az egyik hegesztendő darabot, majd hosszirányban megrezegteti. A hegesztendő darab másik fele állva ma-rad, miközben állandó nyomás szorítja össze őket. Az egymás-hoz szorított darabok az összedörzsölés során másodpercen-ként 20 000-szer rezgés felbontja és szétoszlatja a felületet bo-rító szennyező fi lmréteget, oxidokat és tiszta di� úziós kötést hoz létre. A hőre lágyuló műanyagok hegesztése során a rezgé-si energia elnyelése, illetve annak a másik darabtól való vissza-verődése valamint a fellépő súrlódási hő miatt a heg környéke felmelegszik. A függőleges rezgések környékén az anyag helyi-leg megolvad és igen rövid idő alatt létrejön az oldhatatlan kö-tés. Ennek előfeltétele, hogy a munkadarabok olvadási hőmér-séklete közel azonos legyen. [4]

Diffúziós hegesztésDi� úziós hegesztéskor a kötés a két összekötendő munkadarab atomjainak a helycseréjével jön létre. Ha két különböző anyagú darabot kötünk össze, akkor két különböző di� úziós sebességgel kell számolnunk. Ennek dudorodás, beszívódás vagy pórusosság lesz a következménye. Pórusok és beszívódások mindig a gyorsab-ban di� undáló anyag oldalán keletkeznek. A kifogástalan hegesztési kötéshez gyakran nagyon hosszú di� ú-ziós időre van szükség. A kívánt hőmérsékletet indukciós melegítéssel, elektronsugárral, esetleg wolframból vagy molibdénből készült fűtőtesttel lehet biztosítani. A hegesztéshez szükséges nyomást legtöbbször hidra-ulikusan állítják elő. A hegesztés alkalmas pl.: acélnak alumíniummal, öntöttvassal, wolframmal, titánnal és fémkerámiával, ezüstnek rozsdamentes acéllal, platinának titánnal való egyesítésére. Az eljárás előnye, hogy olyan nagy, bonyolult keresztmetszetek is összehegeszthetők egymással, amelyeket semmiféle más hegesz-tési módszerrel nem lehet összekötni. Hátránya a drága berendezés. [1]


[1] BARÁNSZKY–JÓB IMRE (1985): Hegesztési kézikönyv. Műszaki Kiadó, Budapest. [2] JÁNOSSY GYULA – KÁRI-HORVÁTH ATTILA –KERESZTES RÓBERT –ZSIDAI LÁSZLÓ (2008): Szereléstechnológiák.

NSZFI, Budapest.[3] ZSIDAI LÁSZLÓ – PÁLINKÁS ISTVÁN– SZAKÁL ZOLTÁN – KAKUK GYULA– KERESZTES RÓBERT - KÁRI-HORVÁTH ATTILA

(2010): Különleges gyártástechnológiák. SZIE, Gödöllő.

Ajánlott irodalom

GR EMSPERGER GÉZA – MARTI SÁNDOR – REJTŐ FERENC (1987): Ívhegesztő áramforrások. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

VÍZKELETY KÁLMÁN (1983): Ívhegesztés. 4. kiadás. Műszaki Kiadó, Budapest.


MSZ EN 50504:2009 Ívhegesztő berendezések jóváhagyása (validálása).MSZ EN 60974-1:2013 Ívhegesztő berendezések. 1. rész: Hegesztő-áramforrások (IEC 60974-1:2012).MSZ EN 60974-2:2003 Ívhegesztő berendezések. 2. rész: Folyadékos hűtőrendszerek (IEC 60974-2:2002).MSZ EN 60974-3:2004 Ívhegesztő berendezések. 3. rész: Ívgyújtó és ívstabilizáló berendezések (IEC 60974-

3:2003).

14. ábra. Az ultrahangos hegesztés elve

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

K ÁLMÁN LAJOS

82

MSZ EN 60974-4:2011 Ívhegesztő berendezések. 4. rész: Időszakos műszaki biztonsági felülvizsgálat.MSZ EN 60974-5:2002 Ívhegesztő berendezések. 5. rész: Huzaladagolók (IEC 60974-5:2002)MSZ EN 60974-6:2003 Ívhegesztő berendezések. 6. rész: Korlátozott bekapcsolási idejű, fémelektródos kézi

ívhegesztés áramforrásai (IEC 60974-6:2003)MSZ EN 60974-7:2006 Ívhegesztő berendezések. 7. rész: Égők (IEC 60974-7:2005)MSZ EN 60974-8:2004 Ívhegesztő berendezések. 8. rész: A hegesztő és a plazmavágó rendszerek konzolos

gázvezérlője (IEC 60974-8:2004)MSZ EN 60974-9:2010 Ívhegesztő berendezések. 9. rész: Létesítés és üzemeltetés (IEC 60974-9:2010).MSZ EN 60974-10:2008 Ívhegesztő berendezések. 10. rész: Az elektromágneses összeférhetőségi (EMC) kö-

vetelmények (IEC 60974-10:2007).MSZ EN 60974-11:2011 Ívhegesztő berendezések. 11. rész: Elektródafogók (IEC 60974-11:2010).MSZ EN 60974-12:2012 Ívhegesztő berendezések. 12. rész: A hegesztőkábelek csatlakozószerelvényei (IEC

60974-12:2011).MSZ EN 60974-13:2012 Ívhegesztő berendezések. 13. rész: Testkábel-csatlakozók (IEC 60974-13:2011).MSZ EN 62135-1:2009 Ellenállás-hegesztő berendezés. 1. rész: A tervezés, gyártás és létesítés biztonsági kö-

vetelményei.MSZ EN 62135-2:2008 Az ellenállás-hegesztés berendezései. 2. rész: Az elektromágneses összeférhetőség

(EMC) követelményei (IEC 62135-2:2007).MSZ HD 407 S1:2001 Az ívhegesztés és rokon eljárásai berendezéseinek használatára vonatkozó biztonsá-

gi előírások.MSZ EN ISO 3821:2010 Gázhegesztő berendezés. Gumitömlők hegesztéshez, lángvágáshoz és rokon eljárá-

sokhoz (ISO 3821:2008).MSZ EN ISO 5172:2006 Gázhegesztő berendezések. Gázhegesztő, lángvágó és hevítőpisztolyok. Követelmé-

nyek és vizsgálatok (ISO 5172:2006).MSZ EN ISO 5172:2006/A1:2013 Gázhegesztő berendezések. Gázhegesztő, lángvágó és hevítőpisztolyok.

Követelmények és vizsgálatok (ISO 5172:2006/Amd 1:2012).MSZ EN ISO 5826:2003 Ellenállás-hegesztőgép. Transzformátorok. Minden transzformátorra érvényes ál-

talános követelmények (ISO 5826:1999).MSZ EN ISO 7287:2002 Lángvágó berendezések grafi kus jelképei (ISO 7287:2002).MSZ 19318:1998 Az ívhegesztés és rokoneljárásai berendezéseinek létesítésére vonatkozó különleges biz-

tonsági előírások (1998. július)

HEGESZTÉSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKABIZTONSÁGA

Az oktatási anyag célja

Célunk az, hogy a hegesztéssel és a hegesztéssel összefüggő „háttér” tevékenységek szabályos és így egyben biztonságos elvégzésének ismertetésével olyan ismereteket adjunk át, amelyek birtokában a hiányosságok még az előtt felismerhetők és megszüntethetők, mielőtt azok baleset következéséhez vezetnének.

A hegesztési tevékenységet végző személyre ható legfőbb veszélyek a következők:– tűz- és robbanásveszély: palackban tárolt gázok, robbanókeverékek kialakulásának lehetősége, nyílt láng;– ártalmas sugárzások: elektromágneses sugárzások, egyéb nagyenergiájú sugárzások;– káros élettani hatások: áramütés, hőterhelés, fi zikai terhelés, fémgőzök keletkezése, füst-, por-, gázkép-

ződés, zajártalom;– fulladásveszély: oxigénelvonás, levegő kiszorítás, CO, CO2 keletkezése;– egyéb veszélyek: égési sérülések, mechanikai sérülések.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


83

A veszélyeztetésnél fi gyelembe kell venni azt is, hogy az nemcsak a hegesztést végző munkavállalóra hat, ha-nem a hatókörben levő más személyekre is.

Az oktatási anyag tárgya

Végigkövetjük a hegesztési technológiák, tevékenységek során jelentkező kockázatokat és az azok megelőzé-sének lehetséges módjait. Ismertetjük a munkavégzés alapvető személyi és tárgyi feltételeit. Ahol indokolt, utalunk arra, hogy a jelentkező hiányosság milyen veszélyeztetést jelent a munkaeszköz használója, a mun-kaeszköz környezetében tartózkodók számára.

Fogalommeghatározások

Biztonsági szerelvény: a gázforrást, a gázellátó rendszert, a hegesztő felszerelést, illetve a hegesztőt a rend-szer üzemzavarainak következményeitől védő szerelvény.Elektródafogó: a hegesztőelektróda befogására és az áramcsatlakozás biztosítására szolgáló, szigetelt nyelű, szabványos kivitelű szerszám.Hegesztőberendezés: az adott hegesztési technológia megvalósításához szükséges eszközök összessége.Hegesztőmunkahely: a hegesztéssel rendszeresen vagy alkalomszerűen foglalkozó gazdálkodó szervezet által létesített, e tevékenység céljára kialakított hely. A hegesztőmunkahely lehet telepített vagy nem telepített.Hegesztés irányító: legalább középfokú gépész szakirányú képesítéssel és legalább 5 éves hegesztési szakmai gyakorlattal rendelkező személy.Munkakábel (hegesztőkábel): az áramforrást az elektródafogóval összekötő szabványos vezeték.Nem telepített munkahely: hegesztés céljára ideiglenesen kialakított munkahely.Telepített munkahely: hegesztés céljára létesített, helyhez kötött, általában zárt (műhely jellegű) munkahely.Testkábel (visszavezető kábel): a hegesztendő tárgyat és az áramforrást összekötő vezeték.Visszaáramlás: a nagyobb nyomású gáz behatol a kisebb nyomású gáz vezetékébe.Visszacsapás: a visszaégés átterjed az injektoron, illetve keverőkamrán, és behatol a kisebb nyomású gázve-zetékbe.Visszaégés: a gázkeverék áramlási sebessége kisebb az égési sebességnél, ezért a láng visszahúzódik az égő-szárba, és sípoló hang kíséretében belül ég.Visszavágás: a gázkeverék robbanásszerű (gyors) visszaégése durranó hang kíséretében, majd a láng újra be-gyullad a kilépő nyíláson. Pattogó hang mellett ismétlődhet.

A hegesztés személyi feltételei

A hegesztés megfelelő szakmai felkészültséget, tűzvédelmi ismereteket és egészségügyi követelményeket is magába foglaló tevékenység. Ebből adódóan a munkavégzésben résztvevő személyeknek meghatározott fel-tételeknek kell megfelelniük, melyek a következők:

1. Szakmai követelmények: szakirányú képesítés, amely magába foglalja az államilag elismert hegesztői ké-pesítést és a tűzvédelmi szakvizsgát. Ezen felül a különlegesen veszélyes körülmények között végzendő hegesztési munkák esetében a hegesztő munkák felügyeletére jogosult személytől oktatásban részesült a munka általánosságától eltérő sajátos feltételekből és bizonyította felkészültségét, melyet az oktatást végző személy ellenőrzött.

A gázellátó rendszerek (gázfejlesztők, gázpalackok) kezeléséből vizsgázott.A hegesztő munkák irányítására a „Fogalommeghatározások”-ban szereplő szerinti személy jogosult, akit erre a munkáltató írásban is megbízott.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

K ÁLMÁN LAJOS

84

2. Egészségi alkalmasság: az egészségi alkalmassággal külön témakör foglalkozik.3. Etikai alkalmasság: a munkavállaló hegesztő megbízhatósága. Ugyanis abban az esetben, ha a hegesztő eltér az előírt technológiától, az varrathibát eredményezhet, amely egyes esetekben csak roncsolás mentes vizsgálattal mutatható ki. A fel nem tárt hiba következtében súlyos baleset is bekövetkezhet.

A hegesztés tárgyi feltételei

Általános munkabiztonsági követelmények

– Hegesztőmunkahelyek kialakításaAz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért a munkáltató felelős [1]. Ez alapján, hegesztőmunkahelyen hegesztő tevékenységet csak akkor szabad vé-gezni, ha az kielégíti az előírt biztonsági követelményeket [2], és a hatályos környezetvédelmi, egészség-ügyi, kémiai, egyéb biztonsági és tűzvédelmi előírásokat.

• Hegesztőmunkahelyek kialakításának általános feltételeiOlyan hegesztőmunkahelyet, amely 1,0-nél nagyobb relatív sűrűségű éghető gázt használ fel, a kör-nyező talajszint alatt (alagsor, pince stb.) tilos létesíteni! Nyíltívű hegesztőmunkahelyet, a káros fénysugárzást át nem eresztő és azt elnyelő, nem éghető, illetve égéskésleltető anyagú, rögzíthető tér-elválasztóval kell elhatárolni a környezettől a környezetben tartózkodó személyek védelme érdeké-ben. A térelválasztó alsó éle és a padozat között legalább 150 mm-es légrés, a térelválasztó magassága a padló szinttől számítva legalább 1 800 mm legyen.

• Hegesztőmunkahelyek területigényeA területigénynek igazodnia kell a gyártás jellegéhez. Figyelembe kell venni a kiszolgáláshoz szük-séges terület nagyságát, továbbá a hegesztő berendezés, a segédberendezések, a szállítási utak stb. helyszükségletét. A jogszabályi [2] 5.2.1. pontja szerint: „a telepített hegesztőmunkahely alapterülete legalább 4 m2, padozata csúszásmentes és nem éghető anyagú, felülete egyenletes legyen.”

• Hegesztőmunkahelyek fűtése, szellőztetéseFűtés: a hegesztés során keletkezett jelentős mennyiségű hő egy része a környezetbe megy át, amely

miatt – különösen a kisebb légterű munkahelyek – levegője elég gyorsan felmelegszik, amely kifáradást, rosszullétet is okozhat. A fentiek miatt célszerű hőmérséklet a telepített munkahelyeken történő hegesztésnél a 15-18 °C, fi nomforrasztásnál pedig a 18-20 °C [7].

Szellőzés: a hegesztőanyagok felhasználása során képződő füst és gázemisszió megítéléséhez az adott anyagra vonatkozó Biztonsági Adatlapot kell alapul venni.A hegesztőmunkahelyeken tehát jelentős mennyiségű friss levegőre van szükség. Tájékoz-tató adat a szükséges friss levegő mennyiségére acetilén gázzal történő hegesztésnél 1 m3

acetilén gázra 1 200-1 500 m3/óra, ívhegesztésnél 2 000-4 000 m3/óra a hegesztési eljárás-tól függően. Ez egy elegendően nagy légterű – min. 400 m3/hegesztő – helyen 3-10-szeres levegőcserét jelent óránként [7].Abban az esetben, ha a megfelelő légcsere nem biztosított, vagy nem biztosítható abban az épületben, ahol a hegesztést végzik, akkor helyi elszívást kell kialakítani.Ha a hegesztő tevékenység veszélyessége megköveteli, akkor a szellőztető rendszerekbe automatikus működésjelzőket kell beépíteni.Az 1,0-nél kisebb relatív sűrűségű gáz használata esetén felső elvezetésű szellőztetésről, viszont az 1,0-nél nagyobb relatív sűrűségű gáz használata esetén alsó elvezetésű szellőz-tetésről kell gondoskodni.

• Hegesztőmunkahelyek megvilágításaA hegesztőmunkahelyek mesterséges megvilágítása feleljen meg a végzett munka minőségéhez szük-ségesnek, amely átlagos hegesztésnél 300 lux, fi nomhegesztésnél és forrasztásnál 400 lux legyen.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


85

– Üzembe helyezésÜzembe helyezés csak a telepített hegesztőmunkahelyen szükséges, azaz telepített hegesztőmunkahe-lyen munka csak munkavédelmi üzembe helyezés után végezhető. Nem telepített hegesztőmunkahelyen, helyiségben vagy szabadtéren hegesztési munkát – az egyéb jogszabályokban rögzített feltételek telje-sülése mellett – csak a munkavégzésért felelős vezetőnek az előzetesen írásban meghatározott feltételei alapján szabad végezni.A hegesztő készülékek gázellátását szolgáló berendezések és csővezetékek üzembe helyezéséhez terve-zői nyilatkozat, eredményes szerkezeti vizsgálat és nyomáspróba, valamint kivitelezői nyilatkozat szük-séges.

– Megfelelőség, ellenőrzés, vizsgálat, karbantartás• Megfelelőség igazolása

Hegesztéshez használt berendezések, eszközök, biztonsági szerelvények, felszerelések és egyéni védő-eszközök használatbavételének szükséges feltétele a vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerint iga-zolt megfelelőség. Ezek meglétét a felhasználó köteles ellenőrizni.

• Ellenőrzés, felülvizsgálatHegesztéshez használt berendezések, eszközök, biztonsági szerelvények veszélyes munkaeszközök, ezért ezeket rendszeresen ellenőrizni kell és időszakos biztonságtechnikai felülvizsgálat alá kell vonni. Az ellenőrzés tényét írásban kell rögzíteni.Ennek gyakoriságát – ha a gyártó ettől eltérően nem rendelkezik – az 1. táblázat tartalmazza.

Az 1. táblázatban szereplő vizsgálatok elvégzésére legalább középfokú szakirányú szakképesítéssel va-lamint 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező és az adott feladattal megbízott személy vagy akkreditált intézmény jogosult. A biztonságos működés ellenőrzésének ki kell terjednie legalább a biztonsági funk-ciók működésének és szerkezet épségének vizsgálatára.

1. táblázat

Az ellenőrzési gyakoriság/időszak [2]

GÁZHEGESZTÉS ÍVHEGESZTÉS

GÁZHEGESZTŐ KÉSZÜLÉK HEGESZTŐ- ÉS VÁGÓPISZTOLY

– Pisztoly, égő 1/4 év – TIG-égő 1 év

– Gumitömlő 1/4 év – Plazmaégő (gépi) 1 év

– Biztonsági szerelvény 1/4 év – Plazmaégő (kézi) 1/2 év

– Palack- és vezetéki nyomáscsökkentő 1/4 év – Palack- és vezetéki nyomáscsökkentő 1 év

GÁZELLÁTÓ RENDSZER ÁRAMFORRÁSOK

– Palacktelep, palackköteg és készülékei 1 év – Forgógépes átalakító 2 év

– Acetilénfejlesztő 1 év – Transzformátor 1 év

– Egyenirányító 1 év

ELLÁTÓ VEZETÉKEK ÁRAMELOSZTÓ RENDSZEREK

– Ellátó vezetékek tömörségi vizsgálata 1 év –Kiépített (telepített) hegesztőáram-ve-

zető (test) rendszer1 év

– Ellátó vezetékek szerkezeti vizsgálata 3 év –Többmunkahelyes hegesztőgép hegesz-

tőáram elosztó rendszere1 év

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

K ÁLMÁN LAJOS

86

• KarbantartásA hegesztőberendezés és biztonsági szerelvény karbantartási javítási, munkái után a berendezés kar-bantartását, javítását végzőnek nyilatkoznia kell az újbóli megfelelőségről. A hegesztőberendezés kar-bantartását, javítását csak szakirányú szakismerettel rendelkező és ezzel megbízott személy végezheti a gyártó által kiadott kezelési utasítás alapján.

– A hegesztést végző munkavállalóra – a technológiától függetlenül – ható általános veszélyeztetések és azok megelőzéseEbben a fejezetben az egyes technológiák speciális veszélyeit nem tárgyaljuk. Az itt nem tárgyalt veszé-lyeztetéseket, és azok megelőzését az adott technológia részletezésénél ismertetjük.

• Test védelme védőruhákkalA hegesztők által használt védőruhának szabad mozgást, de ezzel egyidejűleg megfelelő szigetelést is kell biztosítania a szikrákból, a hegesztés során jelentkező fröcskölésből származó égés, illetve a su-gárzás ellen. Tűzállósága miatt a gyapjú alapanyagú védőruha ajánlott a szintetikus vagy a pamut alap-anyagúval szemben. Lángálló kesztyűt kell viselni a kéz, égéstől, vágástól vagy megkarcolástól való vé-delmére. A száraz és jó állapotban levő kesztyű szigetel az elektromos áramütés ellen is.

A védőruhát lehetőség szerint zsír- és olajmentesen kell tartani, mert ezek az anyagok oxigén jelenlété-ben ellenőrizhetetlenül égnek.

Kerülni kell a ruhaujj és a nadrágszár felhúzódását, mert a szikra vagy a forró fém, sérülést okozhat a fedetlen testrészen. A nadrágot rá kell hajtani a bakancsra és nem beledugni. Ajánlatos bőr alapanyagú, magas szárú, acéllal borított sarkú bakancs viselése.

Veszélyes helyzetekben végzett munka során az alábbi védőfelszereléseket kell még viselni: lángálló ruházat, kötény, lábszárvédő, bőr karvédő, vállvédő, sapka, illetve sisak.

• Szem védelme védőszemüveggelVédeni kell a szemet a hegesztés során fellépő sugárzásoktól. Az infravörös sugár retinaleválást és szürke hályogot okozhat. Az ultraibolya sugár a szem begyulladását idézheti elő. A gyulladás egy idő után elmúlik, de ismételt vagy gyakori bekövetkezése a szem maradandó károsodását okozhatja.

Az általános szabály az, hogy ki kell választani egy szűrőt, amely túl sötét ahhoz, hogy a hegesztést lás-suk, majd el kell mozdulni a világosabb szűrők felé. A sisak jellegű, és a kézben tartandó arcvédő paj-zsok adják a szem és az arc legteljesebb védelmét.

A pajzsok kemény vagy üvegszállal erősített műanyagból készülnek és védik a fejet, az arcot, a fület és a nyakat az áramütéstől, a hőtől, a szikráktól és a lángoktól. A hegesztés során mindig szemvédő eszközt kell viselni!

• Gázpalackok védelmeA gázpalackok különösen robbanásveszélyesek, ezért kiemelt fi gyelmet kell fordítani a tárolásukra és használatukra. A használatba vétel előtt ellenőrizni kell a palack címkéjét, hogy az valóban az el-járáshoz szükséges gázt tartalmazza, továbbá ellenőrizni kell a nyomásszabályozók, tömlők és egyéb szerelvények megfelelőségét. A palackokat védősapkával ellátva, függőlegesen kell tárolni, távol az éghető- és tüzelőanyagoktól. A palack ne érintkezzen feszültség alatt lévő villamos részekkel. A hasz-nálat során a palackot távol kell tartani a közlekedési utaktól és a szálló szikráktól. A meghibásodott palackot használni tilos, és azt vissza kell adni a szállítónak.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


87

• Füst-, por-, gázképződés hatása elleni védelemA hegesztés során képződő füst és gőz, fémből és a szigetelőanyagból származó, szilárd részecskéket is tartalmaz. A hatás időtartamától függően bekövetkezhet a szem és a bőr égése, szédülés, hányás, akár láz is jelentkezhet.

Az ívhegesztés során használt védőgázok ugyan nem toxikusak, de kiszoríthatják az oxigént a légtérből, ezzel szédülést, eszméletvesztést és halált okozhatnak.

A füst, a gőz, a por és a gázok okozta kockázat csökkentésének egyik egyszerű módja, ha a hegesztést végző távol tartja a fejét a füstcsóvától. Ajánlatos továbbá mechanikus szellőzést vagy helyi elszívást alkalmazni az elvezetésükre. Ha ez nem elégséges, rögzített vagy mozgatható elszívót kell használni, amely az egész területről elszívja a füstöt. Továbbá megfelelő légzésvédő használata is szükséges, ha az elégséges szellőzés nem biztosítható.

Gyakorlati szabály, hogy ha a levegő láthatóan tiszta és jól érezzük magunkat, a szellőzés nagy valószí-nűséggel megfelelő. A szükséges egyéni védőeszközökkel külön fejezet foglalkozik.

A munkavégzésre vonatkozó szabályokEbben a fejezetben, az iparban leggyakrabban alkalmazott hegesztési eljárásokat vizsgáljuk meg olyan szem-pontból, hogy maguk az eljárások milyen kockázatokat jelentenek a munkavállalókra, illetve milyen munka-biztonsági intézkedések szükségesek a veszélyhelyzet kialakulásának megelőzésére.

Általános magatartási szabályok A hegesztési munkát végző munkavállaló köteles a munkahely, a munkaeszközök, az egyéni védőeszközök állapotát, használhatóságát a munka megkezdés előtt – szükség szerint közben is – ellenőrizni.

A hegesztő továbbá köteles elvégezni azokat az ellenőrzéseket is, amelyeket a hegesztőgépek, berendezések kezelési utasításai a munka megkezdése előtti állapotra előírnak. Abban az esetben, ha az ellenőrzés során a hegesztő bármilyen hibát vagy rendellenességet talál, a munkát megkezdeni tilos.

A hegesztési munkát végző munkavállaló a hegesztés alatt köteles a technológiai előírásokat és a biztonság-technikai szabályokat betartani és a munkafolyamatot fi gyelemmel kísérni.

A munka befejezésekor, vagy ha a hegesztő elhagyja a munkahelyét, akkor a berendezéseket olyan állapotban kell hagyni, hogy azok ne lehessenek baleset okozói.

Általános szervezési követelményekA 2 m szintkülönbség felett végzett hegesztési munkák alatti területet el kell határolni, és a veszélyre fi gyel-meztető táblákat is el kell helyezni. A levegőben 5 m-nél magasabbra vezetett hegesztőtömlőt tehermentesítő kötéllel kell ellátni. Az 5 m-nél magasabbra vezetéssel a hegesztőtömlőt nem szabad húzásnak kitenni.

A hegesztő szerszámok, tartozékok és anyagok tárolására zárható és szellőztethető helyiséget vagy szekrényt (ládát) kell biztosítani.

A hegesztett, izzó, fekete-meleg munkadarabot csak az erre kijelölt helyen szabad tárolni és fi gyelmeztető táblával kell ellátni.

Több munkahelyen, illetve tárgyon egyidőben végzett villamos ívhegesztés esetén biztosítani kell, hogy az egyidejűleg megérinthető felületek között a vonatkozó szabvány szerint veszélyes feszültségkülönbség ne alakulhasson ki, a munkahelyeket egyenpotenciálra kell hozni.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

K ÁLMÁN LAJOS

8888

Gázhegesztés és lángvágás

Erre a technológiára különösen jellemző a nagyhőfokú, intenzív hőbevitelt biztosító láng használata.– Gázpalackok használatára vonatkozó munkabiztonsági követelmények

Hegesztéshez használt gázpalackok használatára vonatkozóan jogszabályok [2,3] és szabványok [8, 9] előírásait kell alkalmazni. Az általános szabályok betartása mellett külön fi gyelmet érdemel az oxigén- és disszugáz palackokra vonatkozó előírások. Az oxigén olajjal, zsírral, parafi nnal és néhány egyéb szerves anyaggal érintkezve robbanhat, ezért az oxigénpalackot zsíros, olajos kézzel, olajos munkaruhában ke-zelni, vagy zsíros, olajos helyen tárolni tilos! A disszugáz palackban törékeny töltőmassza és aceton van, ezért a palackot ütődéstől, leeséstől óvni kell, gázelvétel közben a vízszinteshez képest 300–nál jobban megdönteni nem szabad. Réz anyagú tömítések, csatlakozók használata tilos! A tárolással kapcsolatos szabály, hogy csak az egynemű gázok palackjait szabad együtt tárolni. A palackok időszakos hatósági el-lenőrzése 5 évenként esedékes.

– A hegesztő felszerelésekre vonatkozó munkabiztonsági követelményekA nyomásszabályozót a használatbavétel előtt ellenőrizni kell. Gázforrásból gázt elhasználni csak a gáz fajtájának és nyomásának megfelelő nyomáscsökkentő közbeiktatásával szabad. A nyomáscsökkentő csak szabványos nyomásmérővel üzemeltethető. A nyomáscsökkentő biztosító szelepét is ellenőrizni kell működőképesség szempontjából. Például nyomáscsökkentő oxigén esetében 10 bar-ig, disszugáz esetében pedig 1,7 bar-ig nem fújhat le.

A gumitömlőnek a pisztolytól 5 m távolságon belül sértetlennek kell lennie. Csak gáztömör, sérülésmen-tes tömlőt szabad használni. A felhasználható gumitömlő hossza legalább 5 m, de legfeljebb 30 m lehet. A gumitömlőt csak szalagbilinccsel szabad felerősíteni a tömlővégekre. A gumitömlő toldása csak kettős tömlőcsatlakozóval végezhető. Új tömlőt használatbavétel előtt ki kell fúvatni, lehetőleg semleges gáz-zal, de minden munkakezdés előtt is a gumitömlőt át kell fúvatni. Időszakos felülvizsgálat alkalmával az egész tömlőrendszer szivárgásmentességét kell ellenőrizni.

A hegesztő- és vágópisztolyt minden felszerelés előtt ellenőrizni kell. Csak kifogástalan, üzembiztos esz-köz használható. Tilos a hegesztő- és vágópisztolyt a gázpalackra felakasztani! Ezen ok miatt a telepített munkahelyen a hegesztő- és vágópisztoly tartó használata kötelező. Nem telepített munkahelyen is biz-tosítani kell a hegesztő- és vágópisztoly biztonságos elhelyezését.

A hegesztő- és vágópisztolyt, illetőleg a fúvókát és égőfejet csak az erre a célra rendszeresített tisztítótű-vel, illetve eszközzel szabad tisztítani, mert más szerszám az égőfej furatának kitágulását okozhatja, ami lángvisszacsapáshoz vezethet [2].

A biztonságos munkavégzés érdekében a gázforrás és a hegesztőpisztoly közé biztonsági szerelvények be-építése szükséges, mint például a lángvisszacsapás-, visszaégés-, visszaáramlás gátlók, stb.. Mindegyik szerelvény alapvető feladata annak a megakadályozása, hogy a láng továbbterjedését megakadályozza az elhelyezési pontján túl. A szerelvény időszakos ellenőrzését az 1. táblázatban foglaltak szerinti gyakori-sággal végre kell hajtani.

Villamos ívhegesztések

Villamos hegesztési munkákat csak sértetlen, a hálózati tápellátáshoz szabályszerűen csatlakoztatott he-gesztő berendezéssel és eszközökkel szabad végezni.

Munkát átnedvesedett ruhában vagy nedves kesztyűben vagy vízzel érintkezve végezni tilos! A hegesztő kö-zelében lévő, általa elérhető feszültség alatti részeket, épület- és szerkezeti elemeket szigetelni kell.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


89


89

Bevont elektródás kézi ívhegesztés– Áramforrásra vonatkozó munkabiztonsági követelmények

Az ívhegesztő áramforrások kialakításával szemben alapvető követelmény, hogy meghibásodása esetén is biztonságosan védett legyen az üzemi viszonyoknak megfelelő védettség révén közvetlen érintéssel szemben, és megfelelő érintésvédelem, valamint a hegesztő áramkörnek a tápáramköröktől és a védőföl-deléstől való elszigetelése révén közvetett érintéssel (meghibásodás miatti áramütéssel) szemben.

Autótranszformátorokat és egyéb nem hegesztő áramforrásokat hegesztés céljára tilos felhasználni! Az áramforrásra rögzítetten bekötött hálózati csatlakozó vezeték hossza maximálisan 5 méter lehet [2]. Az áramforrást a hálózatról csak terheletlen állapotban szabad leválasztani.

Fokozottan áramütés veszélyes környezetben végzett ívhegesztéshez (pl. tartályok belsejében) bizton-sági áramforrást kell használni, amely az adott viszonyok között megfelelő védettséget nyújt a közvetett érintéssel lehetséges áramütéssel szemben. Az ilyen áramforrásokat az adattáblán tartósan meg kell je-lölni.

– Munkakábelre vonatkozó munkabiztonsági követelményekA munkakábel szabványos minőségű és kivitelű, sűrű textilbeszövésű, kétrétegű gumiszigeteléssel ellá-tott réz, vagy alumínium kábel. Sérült munkakábelt használni tilos! A sérült munkakábel csak úgy javít-ható, hogy a javítás után a szigetelés megfelelősége bizonyítottan az eredetivel egyenértékű legyen, de még ilyen javítás sem engedélyezett az elektródafogótól 3 m távolságon belül. Munka közben a kábelt védeni kell a mechanikai sérülésektől, és biztosítani kell, hogy a kábel más áramvezető tárgyakkal ne érintkezhessen.

– Testkábelre vonatkozó munkabiztonsági követelményekA testkábel keresztmetszete feleljen meg az alkalmazható maximális hegesztő áramerősségnek. A test-kábelt közvetlenül a hegesztendő munkadarabon kell biztonságosan rögzíteni. Erre a célra csak a csava-ros, rugós és egyéb mechanikus rögzítők felelnek meg. Mágneses rögzítés csak hegesztés irányító engedé-lyével alkalmazható. A munka megkezdése előtt minden esetben meg kell győződni arról, hogy a testkábel csatlakozási felületének fémtiszta állapotáról.

– Elektródafogókra vonatkozó munkabiztonsági követelményekAz elektródafogónak biztosítania kell a jó áramcsatlakozást és az elektróda stabil megfogását. Sérült, ösz-szeégett elektródafogó használata tilos. A túlzottan felmelegedett elektródafogót vízbemártással hűteni tilos, helyette munkaszünetet kell tartani. Munkaszünet esetén az elektródafogó energiaellátását meg kell szüntetni, az áramforrást le kell kapcsolni. Az elektródafogó időszakos ellenőrzését az 1. táblázatban foglaltak szerinti gyakorisággal kell elvégezni. Érintésvédelmi szempontból különösen veszélyes helye-ken a teljesen zárt „B” kivitelű elektródafogót kell használni [2].

Védőgázas ívhegesztő eljárások– Argon védőgázas, wolfram elektródás ívhegesztés (AWI)

Az AWI hegesztés bizonyos technológiai elemei megegyeznek a gázhegesztéssel és a villamos ívhegesz-téssel, ezért ezekre is érvényes mindaz a biztonságtechnikai előírás, amelyeket ott tettünk. Így részletes megismétlésükre itt nincs szükség.

• Áramforrásra vonatkozó többlet munkabiztonsági követelményekAz üresjárati áramütés ellen a pisztolyba beépített biztonsági kapcsoló véd. Működtetésével a he-gesztési szünetben a pisztolyról a hegesztő főáramkör lekapcsolható. Hibátlan működése elsőrendű követelmény. Munka közben a vízhűtés jelenléte – amely feladata a pisztoly túlmelegedése elleni vé-delem – és a nagyfrekvenciás stabilizátor segédárama jelent áramütés veszélyt, ezért sérült szigete-lésű pisztollyal dolgozni tilos!

• Egyéb munkabiztonsági követelményekHuzalcserét, illetőleg a hegesztőhuzal befűzését csak az áramkör feszültségmentes állapotában

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

K ÁLMÁN LAJOS

90

szabad végezni. A huzaltekercs huzaldobra helyezése és a huzal befűzése a hegesztőfejbe hegesztő-kesztyű nélkül tilos! Fedőpor nélkül a hegesztő áramkört bekapcsolni tilos! A hegesztés során el nem használódott fedőport a varratról porzásmentesen (pl. szívófejjel) kell eltávolítani. Nedves fedőpor használata tilos! [2]. A salak eltávolítását védőszemüvegben vagy plexi arcvédő használatával kell vé-gezni.

– Argon védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés (AFI) és a CO2 hegesztésA veszélyek sok tekintetben olyanok, mint az AWI hegesztésnél, ezért csak az abban leírtaktól eltérő spe-ciális biztonságtechnikai előírásokat ismertetjük.

• Hegesztőpisztolyra vonatkozó többlet munkabiztonsági követelményekA pisztoly a tömlővel egy egységet képez. A nagyfeszültségű gyújtóáramkör a pisztoly és a munkaká-bel szigetelését is igénybe veszi, ezért azoknak megfelelő szigetelési ellenállással kell rendelkezniük. A megsérült pisztolyt vagy kábelt a használatból ki kell vonni. A pisztoly tömege 200-500 g, amelyet növel a hozzá csatlakozó meglehetősen merev vastag kábelköteg súlya. A pisztoly tartása komoly fi -zikai megterhelést jelent a munkavállaló részére, ezért célszerű a pisztoly felfüggesztésével teher-mentesíteni a hegesztőt. Ha ez nem lehetséges, akkor időszakos munkaszünetet kell elrendelni. A kábelköteg vállon való átvezetése tilos!

Ellenállás-hegesztésEnnél az eljárásnál nagyteljesítményű, különleges villamos berendezéseket használnak, amelyek az áramel-látást 230/400 V névleges feszültségű hálózatról kapják.

Áramforrásra vonatkozó általános munkabiztonsági követelményekAz áramforrást zárható, vagy reteszelt burkolat alá kell helyezni. Szigorúan kell ügyelni arra, hogy a transz-formátor fokozatkapcsolása csak a főkapcsoló kikapcsolt állapotában legyen elvégezhető.

Az elektródákat sokszor vízzel hűtik, ezért ügyelni kell arra, hogy a vizet szállító tömlőből víz ne kerülhessen a transzformátorba. A különálló áramforrással készített ponthegesztő fogóknál különös gondot kell fordítani a vízhűtéses kábelek épségére, mivel az állandó hajlító igénybevétel rongálja a kábel állapotát. A vezetőszá-lakban keletkező szakadás következtében a kábel túlmelegedhet. Túlmelegedett vagy elégett kábelt javítani nem szabad, hanem ki kell cserélni.

TompahegesztésA tompahegesztésnek két fontosabb változata létezik:

– leolvasztó tompahegesztés;– zömítő tompahegesztés.

A két eljárás elrendezése megegyezik, csupán a folyamatban van a különbség. – Leolvasztó- és zömítő tompahegesztés munkabiztonsági követelményei

A tompahegesztő gépnél a munkadarab befogása hírtelen működő, nagy erőt kifejtő pneumatikus, vagy hidraulikus pofákkal történik. Figyelmetlen munkavégzés súlyos, vagy csonkulásos kézsérüléshez is ve-zethet. A tompahegesztő gép befogó pofái közé benyúlni tilos! [7]. A mechanikus vezérlésű tompahegesz-tő gép vezértárcsáinak cseréjét csak a gép kikapcsolt állapotában szabad elvégezni.

A leolvasztó tompahegesztésnél a munkateret reteszelt burkolattal kell ellátni. A nagyméretű vagy a munkateret határoló burkolattal fel nem szerelt leolvasztó-tompahegesztő gép köré nem éghető anyagú határoló ernyőket kell elhelyezni. Lábbal működtetett indítókapcsolót csak akkor szabad használni, ha az, akaratlan működtetés ellen védett. A tompahegesztésnél a hő a hegesztés helyéről gyorsan elvezető-dik, így a távolabbi részek is felmelegednek, azaz fekete meleg lesz, amelynek hőfoka 500-600 °C. Ezen ok miatt a hegesztőgépből kivett darabokat külön, elkerített helyen kell tárolni, táblával, vagy felirattal jelölni kell, hogy az ott lévő tárgyak melegek [7].

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


91

PonthegesztésA ponthegesztő elektródák után szabályozását csak a gép kikapcsolt állapotában szabad elvégezni. A sajtoló nyomást létrehozó hidraulikus, pneumatikus henger tömítettségét, a csatlakozó tömlők épségét, a csatlako-zások szivárgásmentességét időszakosan ellenőrizni kell. A sérült tömlőt ki kell cserélni.

A kézi ponthegesztő gép áramellátó kábelének épségét, szigetelését fokozottan ellenőrizni kell. Törött veze-tékszálú vagy sérült szigetelésű kábelt haladéktalanul ki kell cserélni [2]. Nagyméretű darabok hegesztésénél megfelelő alátámasztásról kell gondoskodni. A ponthegesztő fogót megfelelően felfüggesztve és kiegyensú-lyozva szabad használni.

VonalhegesztésVonalhegesztő tárcsa üzem közbeni sorjázását, illetve szabályozását kézben tartott szerszámmal végezni tilos!

Különleges hegesztési eljárások

Termithegesztés munkabiztonsági követelményeiA hegesztéshez szükséges porok tárolását, szállítását és felhasználását csak az anyagot előállító használati utasítása és a vonatkozó technológiai utasítás szerint szabad végezni. A hegesztőport és a gyújtáshoz hasz-nált anyagokat egymástól elkülönítve kell tárolni. A hegesztő munkát csak száraz porral, eszközzel, illetve formával, fedéllel stb. szabad megkezdeni.

A gyújtózsinórt vagy a gyújtáshoz használt egyéb eszközt csak közvetlenül a begyújtás előtt szabad a keve-rékbe behelyezni. A begyújtáshoz használt gyújtózsinór hossza csak a technológiai utasításban előírt érté-kű lehet. A begyújtás, illetőleg a csapolás megkezdése előtt a hegesztés 2 m-es körzetében nem tartózkodhat személy, illetve nem lehet gyúlékony, tűzveszélyes anyag. A hegesztési helyet nem éghető anyagú, árnyékoló paravánnal kell körülvenni. Sikertelen gyújtási kísérlet esetén csak a technológiai utasításban előírt bizton-sági idő letelte után szabad az újragyújtást megkezdeni [2]. Termittüzet vízzel oltani tilos! Termithegesztést egyedül végezni tilos!

Elektronsugaras hegesztés munkabiztonsági követelményeiAz elektronsugárnak a munkadarabbal való találkozásakor röntgensugárzás is keletkezik, amely az egészség-re ártalmas. Ez a röntgenhatás a nagy gyorsító feszültségeknél veszélyes is lehet. Ennek megelőzése érdeké-ben az elektronsugaras berendezéseknél megfelelő sugárvédelemről kell gondoskodni. A kezelő személyze-tet, sugárzást mérő doziméterekkel kell ellátni, amelyeket a berendezés kezelői kötelesek használni és azt az egészségügyi előírásoknak megfelelően ellenőrizni is kell.

Az elektronsugaras berendezések üzemeltetési környezetében fi gyelmeztető táblákat, illetve fi gyelmeztető fényjelzéseket kell elhelyezni. Ha a sugárterhelés meghaladja a megengedett értéket, a berendezést azonnal ki kell kapcsolni.

Lézersugaras hegesztés munkabiztonsági követelményeiAz ipari lézerberendezés veszélyt jelenthet a berendezést kezelő vagy közelében tartózkodó emberre, mert:

– a lézersugarat előállító berendezés áramellátása 400 V;– a gerjesztő kör feszültsége 20-30 kV;– a lézersugár közvetlenül, vagy a munkadarab felületéről visszaverődve elérheti az emberi test egyes részeit.

A hegesztőgép kezelő köteles a szem védelmére a lézersugár káros hatása ellen védő, különleges üvegből készített, minősített védőszemüveget használni, amely megfelel a berendezés osztályba sorolásának [2]. Ha a gyártó cég a gépkönyvben felhívja a fi gyelmet a sugárveszélyre, akkor a kezelő köteles sugárvédelmi fi lmjelvényt használni.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

92

K ÁLMÁN LAJOS

92

Plazmaív-hegesztés munkabiztonsági követelményeiAz ömlesztő eljárások között a veszélyeztetés tekintetében a plazmatechnológiáé az elsőség. A használt áramforrás közvetlen érintési veszélyt jelent. A külső ívű pisztolynál a nagy munkafeszültség miatt a mun-kadarab megérintése is veszélyes lehet. A biztonság érdekében áramütési veszély ellen másodlagos védelmet (szigetelő pódium, alátét stb.) is alkalmazni kell. Szigetelő képességű védőkesztyű nélkül dolgozni tilos[2]!

Az elektródák cseréjét, az egyenirányítón vagy a vezérlőkészüléken történő bármiféle szerelést csak a gép kikapcsolt, feszültségmentes állapotában, a gyártó vállalat kezelési és karbantartási utasítása alapján, csak erre a feladatra kioktatott és megbízott karbantartó szakember végezheti. Sérült plazmapisztoly használata életveszélyes! Bármilyen javítást csak szakképzett és ezzel a feladattal megbízott személy végezhet.

Fontosabb jogszabályok

[1] 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről [2] 143/2004. (XII. 22.) GKM rendelet a Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról[3] 14/1998. (XI. 27.) GM rendelet a Gázpalack Biztonsági Szabályzatról [4] 16/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról[5] 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimá-

lis szintjéről[6] 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről.


[7] KARSAI ISTVÁN (2009): A hegesztés biztonságtechnikája. Jegyzet. OMKT. Budapest


[8] MSZ 6292:2009 Gázpalackok szállítása, tárolása és kezelése [9] MSZ EN 1089-3:2011 Szállítható gázpalackok. A gázpalackok megjelölése (az LPG kivételével). 3. rész:

Színjelölés[10] MSZ 4326-10:1990 Gázhegesztés és lángvágás szerelvényei. A biztonsági eszközök beépítési irányelvei[11] MSZ EN ISO 14114:2000 Gázhegesztő eszközök. Központi acetilénellátó rendszerek gázhegesztéshez,

lángvágáshoz és rokon eljárásaikhoz. Általános követelmények.[12] MSZ EN 13622:2002 Gázhegesztő eszközök. Fogalom meghatározások. A gázhegesztő eszközökkel kap-

csolatban használt kifejezések

Ajánlott irodalom

GÁTI JÓZSEF (2003): Hegesztési zsebkönyv.SZUNYOGH LÁSZLÓ (Szerk.) (2007): Hegesztés és rokon technológiák.KOVÁCS MIHÁLY (2002): Hegesztés.

Ajánlott folyóirat

Magyar Hegesztéstechnikai és Anyagvizsgálati Egyesülés: Hegesztéstechnika

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


9393

HEGESZTÉSI ALAPELJÁRÁSOK MUNKAHIGIÉNÉJE


A hegesztés olyan munkaművelet, melynek során különálló szerkezeti elemként készült fém, vagy nem-fémes munkadarabok elemi részeit hővel, nyomással, vagy mindkettővel egyesítik oly módon, hogy a munkadara-bok között nem oldható, kohéziós kapcsolat jön létre. A hegesztés és rokon eljárásai a forrasztás és a termikus vágás, darabolás ma már széles körben elterjedt, nélkülözhetetlen technológiai elemeivé váltak a szerelő- és a szerkezetépítő iparnak.

A hegesztési eljárások a munkavégzés, a munkakörnyezet és a munkakörülmények tekintetében különösen veszélyes1 technológiának minősülnek, mivel a hegesztési munkaműveletek során egyidejűleg többféle, jelle-gében és hatásában eltérő veszélyforrással kell számolni. A hegesztők egészségvédelme nem csak a hegeszté-si eljárások összetett veszélyessége, sokrétű egészségre gyakorolt hatása, hanem a nagyszámú munkavállalói létszám érintettsége miatt is kiemelten kezelendő. Az Európai Unióban egyes statisztikák szerint 730 ezer teljes munkaidejű hegesztőt és 5,5 millió olyan munkavállalót tartanak számon, aki munkaidejének bizonyos részében hegesztési tevékenységet is végez.2

A különféle hegesztési technológiák veszélyessége és az ebből származó, munkavállalókat érő expozíció eltérő.

Az 2. táblázat a hegesztési eljárások veszélyeit, a jellemző kóroki tényezőket és az általuk okozott egészség-károsodás lehetőségeit ábrázolja.3

1 1993. évi XCIII. Tv. 87.§ 11. Veszélyes: az a létesítmény, munkaeszköz, anyag/készítmény, munkafolyamat, technológia (beleértve a fi zikai, biológiai, kémiai kóroki tényezők expozíciójával járó tevékenységeket is), amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő védelem hiányában károsító hatásnak lehet kitéve.

2 www.ewf.be/econweld

3 Karsai István: A hegesztés biztonságtechnikája

2. táblázatA hegesztési eljárások3 veszélyei, jellemző kóroki tényezők és az általuk okozott egészségkárosodás lehetőségei

HEGESZTÉSI ELJÁ-RÁSOK

MUNKAVÉGZÉS MUNKAKÖRNYEZET MUNKA-KÖRÜLMÉ-NYEK

KÁROSODÁS

JELLEGE

LÁNGHEGESZTÉS, LÁNGVÁGÁS

mechanikai;

élettani;

idegi;

érzelmi hatá-sokból eredő megterhelés.

vegyi anyagok: (gázok, füst, por, aerosolok);

sugárzás;

fémfröccsenés;

oxigénelvonás;

tűz- és robbanás okoz-ta baleseti veszély. klimatikus hatások

(melegben, hideg-ben, nedves környe-zetben stb.);beszállással, magas-ban, mélyben, zárt térben, szabadban stb. végzett munka.

légzőszervi meg-betegedések;

mozgásszervi elváltozások;

mérgezés;

klimatikus meg-terhelés;

sugárzások okozta szemkáro-sodások; bőrkáro-sodás.

VILLAMOS ÍVHEGESZTÉS

villamos áramütés; balesetveszély.

égési sérülés

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. ÓCSAINÉ DR. TOMECZ ÉVA

94



KÁROSODÁS

JELLEGE

AWI HEGESZTÉS mechanikai;

élettani;

idegi;

érzelmi hatá-sokból eredő megterhelés.

Bizonyos veszély-ele-mek a gáz és ívhegesz-téssel megegyeznek, de a vízhűtés miatt fo-kozott az áramütés ve-szélye. Fulladásveszély az oxigénelvonás miatt Cl2, foszgén kelet-kezhet a szabálytalan zsírtalanításból, ózon, fémgőzök (Pb, Cu, Zn) kerülhetnek a levegőbe alacsony olvadáspontú fémek hegesztésekor.

klimatikus hatá-sok (melegben, hidegben, nedves környezetben stb.);beszállással, ma-gasban, mélyben, zárt térben, sza-badban stb. végzett munka.

légzőszervi meg-betegedések; mozgásszervi elváltozások; mérgezés; klimatikus meg-terhelés;sugárzások okoz-ta szemkárosodá-sok; bőrkároso-dás; égési sérülés; áramütés;

FOGYÓELEKTRÓDÁS VÉDŐGÁZAS

(AFI, CO2)

HEGESZTÉSEK

veszélyek, lásd AWI, de fokozott az áramütés és a hő és fénysugárzás veszélye;CO2, CO, fémfreccsenés.

Lásd AWIhegesztés

PLAZMA-TECHNOLÓGIA

nagyobb energiakon-centráció miatt foko-zott hő és fénysugárzás;

fémgőzök, gázok, fémporok, ózon, nit-rogénoxidok fokozott koncentrációban lehet-nek jelen;nagy zajszint.

légzőszervi meg-betegedések;mozgásszervi elváltozások; mérgezés; klimatikus meg-terhelés; sugárzások okoz-ta szemkároso-dások; bőrkárosodás; égési sérülés; áramütés;halláskárosodás.

FEDETTÍVŰ HE-GESZTÉS

áramütés veszélye;fedőporból gázok, gőzök; SiO2 salakeltávolításmechanikai sérülés veszélye.

légzőszervi megbetegedések; mozgásszervi elváltozások; mérgezés;égési sérülés; áramütés;mechanikai szemsérülés.

SALAKHEGESZTÉS

áramütés veszélye; mechanikai sérülés veszélye;fémfreccsenés;fémgőzök és gázok; tűzveszély.

légzőszervi megbetegedések; égési sérülések; áramütés; balesetek.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


95

A hegesztési eljárás során keletkező káros hatások intenzitása és tulajdonsága erősen függ a hegesztési eljá-rástól, és az alkalmazott hegesztőanyagok összetételétől. 4

Leggyakrabban előforduló foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedések A hegesztési tevékenységet végző munkavállalók körében leggyakrabban az ultraibolya sugárzás okozta he-veny kötőhártya gyulladás fordul elő. A sugárzás hatására a bőrön gyulladásos elváltozások jelentkezhetnek. Plazmatechnológia esetén fokozott zajexpozíció és zaj okozta halláskárosodás kialakulása is lehetséges.

Epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a hegesztési füstök, gázok egészségkárosító hatásai miatt a he-gesztők között nagyobb számban fordulnak elő alsó és felső légúti megbetegedések, asztma, légzőszervi daga-natos betegségek, Parkinson kór, és más idegrendszeri megbetegedések, mint a lakosság egyéb csoportjainál.5

A hegesztési eljárások egészségkárosító hatásai közül a legnagyobb veszélyt a magas hőmérséklet és az UV sugárzás hatására felszabaduló, és a munkatér levegőjét szennyező, különböző mérgező hatású gázok (ózon, nitrogénoxidok, szénmonoxid) és a toxikus fémexpozíciót okozó (Cr, Ni, Mn, Cd, Fe, Cu, Zn, stb.) hegesztési füstök jelentik. Szennyezhetik még a munkatér levegőjét a technológia során alkalmazott védőgázok, fedőpo-rok, és a fémfelületek kezelésére használt festékek, (pl.: míniummal kezelt felületekről hő hatására mérgező ólomgőzök szabadulnak fel), vagy a szabálytalanul alkalmazott Cl2 tartalmú zsíroldószerek is.

A hegesztési füstök mintavételével és analízisével foglalkozó tanulmányok igazolták, hogy a hegesztési füstök-ben, nagyobb mennyiségben jelen lévő fémek mindegyike a hegesztési füstök respirábilis frakciójában halmo-zódik fel,6 így az egészségkárosodás kockázata igen nagy. Az előzőekben említettek miatt a munkahelyi expozí-ció ellenőrzésének és csökkentésének kiemelt jelentősége van a foglalkozási megbetegedések megelőzésében.

A munkahelyi expozíciót jelentő tényezők között szükséges megemlíteni a hegesztési eljárások során felszaba-duló nanorészecskék szerepét, munkaegészségügyi jelentőségét is. A jelenlegi technikai eszközök ma még nem teszik lehetővé személyre szabottan a tényleges foglalkozási kockázat meghatározását és a megelőzést szolgá-ló hatékony intézkedések kidolgozását. Ezért a kérdések megválaszolásához további kutatások szükségesek. A nanorészecskék munkahelyi expozíciójának jelentőségét a nanotechnológia rohamos fejlődése indokolja, va-lamint az, hogy ez által mind szélesebb munkavállalói kör kerül velük munkahelyi expozícióként kapcsolatba.

4 Hegesztéstechnika folyóirat, XVIII. évfolyam 2007/3

5 ELTE TTK, Analitikai Kémiai Tanszék, H-1518 Budapest Pf. 32. (A cím nem forrás, nevesíteni kell.)

6 HU ISSN 1787-5072 www.anyagvizsgaloklapja.hu 111 2006/3. (Pontosítani kell.)



KÁROSODÁS

JELLEGE

VILLAMOS ELLENÁLLÁS-HEGESZTÉS

áramütés veszélye; fémfreccsenés;fémgőzök-gázok;nem megfelelő tisztí-tás esetén oldószerek, ólom;mechanikai sérülés veszélye.

légzőszervi megbetegedések; égési sérülések; áramütés;balesetek;mérgezés.

TERMITHEGESZTÉS

hő- és fénysugárzás;fémfröccsenés

égési sérülések;UV fény okozta szemsérülés;égési sérülések.

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


96

A nanorészecskék szervezetbe jutásuk helyén helyi elváltozásokat okoznak, majd méretbeli tulajdonságaik révén gyorsan továbbjutnak más célszervekbe (szív, agy, lép, máj). A nanorészecske kóros folyamatokat, gyul-ladást hoz létre a tüdőben, a szív-érrendszerben, befolyásolja a véralvadást, a DNS szerkezetét és rosszindu-latú daganatot idézhet elő.7

A hegesztési eljárások során az ergonómiai kóroki tényezőkből származó egészségkárosító kockázat szerepé-vel is számolni kell. Szükség van az ergonómiai körülmények pontos megismerésére. Az ilyen munkaművele-tek során kiemelendő a gerinc, a kar, a kéz, illetve a tenyér (hegesztőpisztoly markolata) fokozott megterhe-lése. Tovább fokozza a megterhelést és az ebből származó igénybevételt, ha a hegesztést szűk munkatérben, kényszertesttartásban kell a munkavállalónak végeznie.

Fokozott balesetveszélyt, (tűz és robbanásveszély) jelent a hegesztési eljárásoknál a gázpalackok használata és az elektromos árammal történő munkavégzés.

Megelőzés: a műszaki megelőzés terén a legfontosabb a megfelelő és hatékony szellőztetés kialakítása, vala-mint a mobil és helyi elszívó berendezések (füstvisszaszívó hegesztőpisztoly) alkalmazása.

A munkahelyek kialakításánál a nyíltívű hegesztőmunkahelyet a káros fénysugárzást át nem eresztő és azt elnyelő, nem éghető, illetve égéskésleltető anyagú, rögzíthető térelválasztóval kell elhatárolni a környezettől úgy, hogy az ott tartózkodó személyeket káros fénysugárzás ne érje.8 Gondoskodni kell a megfelelő egyéni szem és arcvédelemről. Az egyéni védőeszközöknek kiemelt szerepük van a foglalkozási megbetegedések és balesetek megelőzésében és kivédésében,— a szem és arcvédők, védőruházat, védőkesztyű, szakmai haszná-latú lábbelik, lábszárvédők — követelményeit speciális szabványok tartalmazzák.

Megfelelő ergonómiai eszközükkel (hidraulikus tehermentesítő kar) és a munkaeszközök ergonómiai szem-pontú kialakításával csökkenteni kell az ergonómiai megterhelést.

A hatékony megelőzés érdekében a hegesztési munkavégzés során szigorúan meg kell követelni és be kell tar-tani a balesetvédelemre és az orvosi megelőzésre vonatkozó előírásokat.

Szabályozás: 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, a 3/2002. (II. 28.) SzCsM-EüM együttes rende-let a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről, a 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról, a 65/1999. (XII.22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelmé-nyeiről, a 143/2004. (XII. 22) GKM rendelet a Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról, a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálatáról és véleményezéséről, a 27/1996.(VIII.28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról. Beszállással végzett munkák munkavédelmi követelményei MSZ-09-57.0033—1999.

A munkavédelmi felügyelő feladataiAz ellenőrzés során vizsgálni kell a hegesztési munkahely elhelyezését, kialakítását, alapterületét, pado-zatát, falazatát, szellőztetését, a munkaeszközöket, a technológiai folyamat tükrében a munkavégzésből, a munkakörnyezetből és a munkakörülményekből származó veszélyforrásokat, a kockázatsúlyosbító tényező-ket, a foglalkoztatottak létszámát, a sérülékeny csoportba tartozók foglalkoztatását. A munkavállalók részt vettek-e a munkakörük tekintetében meghatározott orvosi vizsgálatokon, a munkáltató rendelkezik-e teljes körű kockázatértékeléssel, a kockázatértékelést szaktevékenység végzésére jogosult személy végezte-e. A foglalkozás-egészségügyi orvos részt vett-e a kockázatértékelés elvégzésében, megtörténtek-e az indokolt

7 Foglalkozás-egészségügy 2009/1

8 143/2004.(XII. 22) GKM rendelet

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


97

levegőszennyezettségi vizsgálatok. A munkavállalók rendelkezésére áll-e az adott kóroki tényezők hatásának kivédésére alkalmas kollektív és egyéni védelem, a szociális létesítmények megfelelősége, munkavédelmi oktatás rendje, tematikája, a munkavégzéshez szükséges képesítések, engedélyek megléte, korábban történt munkavédelmi ellenőrzés alkalmával feltárt hiányosságok megszüntetése.


KARSAI I. (2009): A hegesztés biztonságtechnikája. Jegyzet. OMKT. BudapestUNGVÁRY GY. ÉS MORVAI V. (szerk.): Munkaegészségtan. 3. kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. 2010.BERLINGER B., NÁRAY M., PALLÓSI J., ZÁRAY GY.: Hegesztési füstök kémiai analízise, HU ISSN1787-5072

www.anyagvizsgaloklapja.hu 2006/3BÖ RJE WEMMERT,PH NEDERMAN: Füstgázok és füstrészecskék. AB & Co., Helsingborg, Svédország Hegesztés

Technika folyóirat XVIII. évfolyam 2007/4 PÁ NDICS T.: A nanorészecskék környezet-egészségügyi hatásainak elemzése. Országos Környezetegészségügyi

Intézet, Budapest, Egészségtudomány, LII. Évf. Budapest, 2008 3. szám N AGYMAJTÉNYI L.: A kockázatbecslés és- kezelés problémái a nanorészecskék okozta foglalkozási expozícióban

Foglalkozás-egészségügy 2009/1 H O RVÁTH E., OSZLÁNCZI G., PUSZTAI P., SÁPI A., RAGÓ P.: A különböző méretű MnO2 nanorészecskék hatására kiala-

kuló pulmonáris morfológiai elváltozások 1 SZTE ÁOK Népegészségtani Intézet 2SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék 3SZTE ÁOK Pathológiai Intézet Egészségtudomány, LV. évfolyam, 2011. 2. SZÁM 2011/2

Beszállással végzett munkák munkavédelmi követelményei MSZ-09-57.0033—1999143/2004. (XII. 22.) GKM rendelet a Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


98

1. számú melléklet

HEGESZTŐK EGYÉNI VÉDŐESZKÖZEI

A hegesztési eljárásokhoz használatos egyéni védőeszközök (szem és arcvédők, védőruházat, védőkesztyű, szakmai használatú lábbelik, lábszárvédők) követelményeit speciális szabványok tartalmazzák.

A szemvédő kiválasztását meghatározó tényezők

Az égők térfogatárama, fedőporok jellemzői, áram típusa (ívhegesztésnél, ívfaragásnál és plazmavágásnál), ívtípus, a dolgozónak a lánghoz vagy az ívhez való viszonya, helyi világítás, az emberi tényező.

A hegesztési célra alkalmazható szűrőknél a fényfokozatszám képezi a védőképesség alapját. Azokat a szűrő-ket, amelyek az általános követelményeken túlmenően az 589 nm és a 671 nm hullámhosszúságokra megha-tározott követelményeket is teljesítik „a” betűvel meg kell jelölni.

A védőruhák kiválasztására és használatára vonatkozó alapvető szempontok közül említést érdemel, hogy – romlanak a korlátozott lángterjedési tulajdonságok, ha a hegesztő védőruházata tűzveszélyes anyagokkal

elszennyeződik; – a levegő oxigéntartalmának növekedése csökkenti a hegesztők védőruházatának láng elleni védőképessé-

gét. Ezért zárt térben való hegesztéskor, amikor a légkör oxigénnel feldúsulhat, óvatosan járjunk el;– a hegesztő védőruházata önmagában nem nyújt védelmet az áramütés ellen;– a hegesztő védőruházatának villamos szigetelőképessége nedvesség, páratartalom vagy izzadság hatásá-

ra csökken.

A hegesztők védőkesztyűi védenek– a megolvadt fém kismértékű kifröccsenésével; – a korlátozott lánggal való rövid érintkezéssel; – az áramló hővel, és – a kontakt hővel, illetve – az ívkisülés UV sugárzásával szemben, továbbá – a mechanikai kockázatok ellen.

A lábbelik megolvadt fém kismértékű [hegesztési műveletek és ötvözési eljárások során keletkezik], vagy nagymértékű [például az öntödei öntés] kifröccsenése ellen nyújtanak védelmet. Osztályuk szerint:

– Öntödei: I. osztály/C forma kialakítás (csizma); – Hegesztő: I. osztály/B forma kialakítás;

II. osztály, B forma kialakítás;nem megengedett: vezetőképes lábbeliként (C) forma kialakítás.

A lábbeli levételi ideje <5 s legyen.

tanan

yag a T

ÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


99

Forrásjegyzék

MSZ EN 169:2003 (angol) HegesztőszűrőkMSZ EN 170:2003 (angol) Ultraibolya szűrőkMSZ EN 171:2003 (angol) Infravörös szűrőkMSZ EN 175:2003 (angol) Hegesztéshez és hasonló eljárásokhozMSZ EN 379:2003+A1:2009 (angol) Önműködő hegesztőszűrőkHegesztők védőkesztyűi MSZ EN 407:2004 Védőkesztyűk termikus kockázatok (hő és/vagy tűz) ellen. (Alkalmazzák hegesztőknek

bőr lábszárvédőkhöz is.)MSZ EN 13634:2011 (angol) Védőlábbeli motorkerékpárosok részéreMSZ EN 15090:2006 (magyar) Tűzoltó védőcsizma MSZ EN 50321:2002 Villamosan szigetelő lábbeli (lehet csizma is)MSZ EN ISO 11611:2008 Hegesztéshez és rokon eljárásokhoz használatos védőruházat (ISO 11611:2007) Hegesztéshez és hasonló műveletekhez használatos védőruházatMSZ EN ISO 11612:2009 Védőruházat. Hő és láng ellen védőruházat (ISO 11612:2008) MSZ ISO 4643:1993 Általános ipari használatú PVC-csizmák követelményei MSZ ISO 6110:1992 Vegyszerálló PVC-csizmák követelményei MSZ ISO 6112:1992 Zsírálló és növényolajálló általános ipari használatú PVC-csizmák követelményei

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

100

MUNKAHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ÉLELMISZERIPARBAN (HÚSIPARBAN)

CÉLKITŰZÉS

A munkavédelmi felügyelő sajátítsa el a húsipar legfontosabb munkaegészségügyi követelményrendszerét, ezen belül:

– ismerje fel a lehetséges veszélyforrásokat, kockázatokat;– a húsiparban előforduló foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedéseket előidéző munkahe-

lyi tényezőket, és megelőzési lehetőségeket;– a hatósági intézkedéseket megalapozó jogszabályi rendelkezéseket.

KÖVETELMÉNY

A témakör ismeretanyagának elsajátítását követően a munkavédelmi felügyelő képes legyen a húsipar mun-kavédelmi felügyeletére, a hiányosságok feltárására és a megelőzést szolgáló hatékony hatósági intézkedés meghozatalára.

ISMERETEK MEGALAPOZÁSA

Az élelmiszeripar az élelmiszer-lánc központi eleme, és ennek része a húsipar. A húsipar sokoldalú tevékeny-ség, beletartozik az élő állatok átvétele, levágása, feldolgozása, csontozása, tartósítása, pácolása, a hőkezelés, a töltelékes hentesáru készítése, a szeletelés, a mérés és a csomagolás, attól függően, hogy az üzem milyen húsipari termék előállítását végzi.

A húsipari üzemek telepítése – fi gyelembe véve az itt zajló technológiai folyamatok sajátosságait, az élelmi-szer-higiéniai, élelmiszerbiztonsági előírásokat – körültekintő szakmai gondosságot igényel.

A munkavállalók egészségének és biztonságának a védelme, az élelmiszer-higiénés feltételek, valamint a köz-egészségügyi szempontok érvényesülése érdekében magas színvonalú higiénés követelmények megvalósítá-sára van szükség a munkahelyek, illetve termelő helyiségek tervezésekor és kialakításakor.

Már az építőanyagokat is a technológiai sajátosságokra fi gyelemmel kell kiválasztani. A helyiségeknek jól ta-karíthatónak, fertőtleníthetőnek, jól megvilágítottnak és jól szellőzöttnek kell lenniük.

A húsipari üzemek tisztaságára, rendjére, üzemeltetésére vonatkozóan, szigorú szabályokat kell alkalmazni a munkavállalók egészségének és biztonságának a védelme és a húsipari termékek magas szintű minőségi és

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

MUNK AHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ÉLELMISZERIPARBAN (HÚSIPARBAN)

101

élelmiszerbiztonsági megfelelése érdekében. Az élelmiszeripari termelés során az élelmiszer higiénés és a munkahigiénés követelményrendszernek egyidejűleg, egymás mellett, egymáshoz szorosan illeszkedve kell megvalósulnia oly módon, hogy egyaránt szolgálja a munkavállaló és a fogyasztó egészségét.

A munkavégzés fedett csarnokokban, üzemekben, leginkább álló munkavégzés keretében történik. A húsipa-ri munka, az itt folytatott tevékenységek többségükben nehéz fi zikai munkavégzésnek minősülnek.

A húsipari üzemekben a különféle munkaműveletekhez használt gőz és nagy mennyiségű meleg és hideg víz miatt a húsüzemek levegőjének páratartalma igen magas.

Az egyes feldolgozó helyiségek hőmérséklete között számottevő különbségek lehetnek. A legmagasabb hő-mérsékletű munkahelyek a vágóvonal és a forrázó helyiségek, a legalacsonyabbak pedig a hűtőtárolók.

Az élelmiszeripari létesítményekben határértéket meghaladó zajszinttel általában nem, vagy olyan munka-területeken kell számolni, ahol egyidejűleg több gép működik, pl. tartósított élelmiszereket előállító részle-gek dobozüzemében.

A húsipari üzemekben az élelmiszerek védelme miatt veszélyes vegyi anyagokat csak korlátozott mértékben és fokozott ellenőrzés mellett szabad felhasználni. Ezen a területen a vegyi anyagok felhasználása általában a tisztítás, takarítás és a fertőtlenítés technológiai műveleteire korlátozódik, szigorú szakmai protokoll mellett.

Műszak közben is rendszeresen gondoskodni kell a munkaműveletek közben keletkezett hulladékok, esetle-ges szennyeződések feltakarításáról és a munkavédelmi és az élelmiszerbiztonsági szempontból is szakszerű, szakosított tárolásáról és elszállíttatásáról. A húsipari tevékenységek igen fontos higiénés és munkavédelmi elemei az egészségügyi és szociális létesítmények. Tekintettel arra, hogy a rendkívül összetett húsipari tevé-kenység során esetenként erősen szennyezett munkatevékenységekkel is számolni kell, igen fontos a megfe-lelő személyi higiénés és tisztálkodási lehetőségek magas színvonalon történő biztosítása (fekete-fehér öl-tözőrendszer, megfelelő tisztálkodó, kézfertőtlenítő, kézápoló szerek biztosítása, csaptelepek érintés nélküli működésének kialakítása stb.).

A húsipari termelés és feldolgozás terén ugyancsak kettős célt – munkavédelmi és élelmiszer-lánc bizton-ság – szolgál a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 58. §-ban foglalt rendelkezése [1]. A törvény értelmében a munkáltatónak a külön jogszabályban meghatározottak szerint és valamennyi munkaválla-lójára kiterjedően kötelező foglakozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosítani. A húsiparban minden szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalónak orvosi vizsgálaton kell részt venni a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben foglalt rendelkezések szerint [2], fi gyelembe véve a munkavállalót érő, a munkavégzésből, a munkakörnyezetből és a munkakörülményekből származó megterheléseket.

A munkáltatónak a Munkavédelmi Törvény 54. § (2) bekezdése értelmében rendelkeznie kell kockázatértékelés-sel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anya-gokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatér-tékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulá-sa esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról [1].

A veszélyforrások ellen megfelelő védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket a munkáltatónak szaktevékeny-ség keretében meg kell határozni, és azokkal a munkavállalókat térítésmentesen el kell látni. Az egyéni védő-

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


102

eszközök használatára a munkavállalókat munkavédelmi oktatás keretében ki kell oktatni és használatukat a munkáltatónak rendszeresen meg kell követelni.

Az élelmiszeriparban, ezen belül a húsiparban, annak ellenére, hogy a munkavállalók közvetlen kapcsolatba kerülnek élő állatokkal, állati eredetű megbetegedések zoonózisok viszonylag ritkán fordulnak elő, ami a szi-gorú hazai állategészségügyi rendszabályoknak az eredménye. A hatósági vagy jogosult állatorvosnak a vá-gásra szánt állatok vágóhídra történő szállítását megelőzően a származási gazdaságokban élőállat vizsgálatot kell végezni. Ennek alapján az állatorvos megfelelő dokumentumokon nyilatkozik arról, hogy az állatok vá-góhídra történő szállításának nincs állategészségügyi akadálya. Ennek köszönhetően nagy biztonsággal csak egészséges állatok kerülhetnek vágásra. Az élelmiszer eredetű zoonózisok legnagyobb részét baktériumok okozzák és ritkán fordulnak elő parazitás fertőzések. A leggyakoribb zoonotikus kórokozók a Salmonellák és a Campylobacter jejuni [3].

A korábban foglalkozási megbetegedésként is előforduló brucellózis közegészségügyi jelentősége Magyar-országon csökkent a sertés és a szarvasmarha brucellózis felszámolásával, de sajnos több dél-európai or-szágban ma is előfordul és a szabad kereskedelemmel eljuthat hozzánk is. Az ember brucellózis okozta meg-betegedését jellegzetes, napszakonként hullámzó láz és erős izzadás jellemzi, majd a tünetekhez később izom, ízületi fájdalmak, nagyfokú fáradtság és a szervi lokalizáció következtében heregyulladás, agyhár-tya, agyvelő és csontvelőgyulladás is társul. A betegség súlyos lefolyású, hónapokig elhúzódhat, de lehet tünetmentes is. A munkavállalók gümőkórját többségében a M. tuberculosis okozza, de megbetegítheti a szarvasmarha gümőkórját okozó kórokozó is. Az egész világon elterjedt, a környezeti feltételekkel szemben igen ellenálló baktérium a Coxiella burnetti, a Q-láz okozója. Elsősorban az emberek megbetegedését okoz-za, ami magas lázzal, infl uenzaszerű tünetekkel, tüdőgyulladással társul. Krónikus lefolyásúvá válhat, ami leggyakrabban szívbelhártya gyulladást okoz. Az ember leginkábba a fertőzött váladék porának belégzésé-vel fertőződik. Jelenleg Baranya megyében zajlik egy nagy létszámot érintő járvány, melynek kivizsgálása folyamatban van [4].

A vágóhídi, húsipari munkások körében igen gyakoriak az akut, vagy krónikus légúti megbetegedések, arc és melléküreg-gyulladások. A húsipari üzemekben uralkodó párás, nedves munkakörülmények között gyakori-ak a bőrgombás megbetegedések, és a különböző gyulladásos bőrbetegségek.

A súlyos, elkábított állatok, állati tetemek mozgatása a munkavállaló váll, illetve a hát izomzatának húzódá-sát, rándulását, sérülését okozhatja. Sérülésveszélyt okozhat a vágóhídra felvezetett, vagy a kábítás után ösz-szeeső állat. A leggyakoribb sérülések a késsel történő vágás okozta sérülések a kézen és a felső végtagokon, de súlyos balesetet okozhat csontozás közben megszaladó kés által történő, különböző testrészt érő szúrásos sérülés is. A nagyobb darabokhoz használt fűrész és szeletelő gépek a védőberendezések nélkül igen súlyos balesetek okozói lehetnek, s a szétrepülő csontszilánkok szemsérülést okozhatnak [4].

A vértől, zsírtól és a víztől csúszóssá vált padozaton fokozott az elesés veszélye.

A madarak világszerte előforduló megbetegedése az ornithosis, melynek kórokozója a Chlamydophila psittaci. Magyarországon 1967 óta bejelentendő fertőző betegség. Hazánkban leginkább a vízi szárnyasok tenyésztői és feldolgozói között fordul elő járványos formában a megbetegedés. A betegség infl uenzaszerű tünetekkel jelentkezik, magas láz, hidegrázás, végtagfájdalmak, rossz közérzet, mellkasi szúró fájdalom, kö-högés jellemzi a tüneteket. A betegség súlyos tüdőgyulladással járhat. A kórokozó a fertőzött, illetve tünet-mentes állat állatok bélsarával, váladékával szennyezett por belégzésével kerül a szervezetbe, de bejuthat a kórokozóval szennyezett kéz közvetítésével is. A foglalkozási és a foglalkozással összefüggő megbetegedések, így a zoonózisok is az általános higiénés és a munkaegészségügyi rendszabályok betartásával megelőzhető-ek. Igen jelentős szerepük van a megelőzésben továbbá az állategészségügyi higiénés és élelmiszerbiztonsági előírások szigorú és következetes betartásának is [4].

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

MUNK AHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ÉLELMISZERIPARBAN (HÚSIPARBAN)

103

A munkavédelmi felügyelő feladataiAz ellenőrzés során vizsgálni kell a húsipari üzemben végzett tevékenység során a munkahely elhelyezését, ki-alakítását. Ezen belül vizsgálandó az alapterület, helyiségek kapcsolódása (fekete-fehér övezet elkülönülése), a padozat, falazat kialakítása, a tisztítás takarítás, fertőtlenítés lehetősége és eszközei, a felhasznált veszélyes anyagok, ezek tárolási körülményei. Vizsgálni kell az ivóvízellátást, a szennyvízelhelyezést, a hulladékkeze-lést (gyűjtés, tárolás, elszállítás).Meg kell győződni arról, hogy a munkavállalók számára rendelkezésre áll-e megfelelő szociális létesítmény (fekete-fehér öltöző, WC, pihenő, étkező). Vizsgálni kell a szellőztetés kiala-kítását, a munkaeszközöket, a technológiai folyamat tükrében a munkavégzésből és a munkakörülményekből származó veszélyforrásokat, a kockázatsúlyosbító tényezőket, a foglalkoztatottak létszámát, a sérülékeny csoportba tartozók foglalkoztatását. A munkavállalók részt vettek-e a munkakörük tekintetében meghatáro-zott orvosi vizsgálatokon, szükség volt-e munkakörhöz kötött védőoltásra? A munkáltató rendelkezik-e tel-jes körű kockázatértékeléssel, a kockázatértékelést szaktevékenység végzésére jogosult személy végezte-e. A foglalkozás-egészségügyi orvos részt vett-e a kockázatértékelés elvégzésében. A munkavállalók rendelke-zésére áll-e az adott kóroki tényezők hatásának kivédésére alkalmas kollektív és egyéni védelem, a szociális létesítmények megfelelősége, munkavédelmi oktatás rendje, tematikája, rendelkezésre állnak-e a jogszabá-lyokban rögzített szükséges dokumentumok, kiküszöbölték-e a korábbi munkavédelmi ellenőrzés alkalmával feltárt hiányosságokat. A tevékenység végzése során fordult-e elő baleset, foglalkozási megbetegedés?

Figyelem! Az élelmiszeriparral kapcsolatos bármely döntése előtt a munkavédelmi felügyelő nézze meg a re-leváns és hatályos jogszabályokat!


1. 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről2. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgá-

latáról és véleményezéséről3. LACZAY P.: Élelmiszer-higiénia Élelmiszerlánc-biztonság. 2. kiadás. Mezőgazda kiadó. 2008.4. UNGVÁRY GY. ÉS MORVAI V. (szerk.): Munkaegészségtan. 3. kiadás Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. 2010.

Ajánlott irodalom

BÍRÓ G.: Élelmiszer-higiénia. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. 2. kiadás. 1999.KERTAI P.: Megelőző orvostan. A népegészségügy elméleti alapjai. Medicina Könyvkiadó Rt. 1999.RODLER I.: Élelmezéshigiéne. 2. kiadás. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 1997 UNGVÁRY GY. (szerk.): Foglalkozás-orvostani gyakorlati jegyzet. OMFI. Budapest. 2007.1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről1997.évi CLIV. törvény az egészségügyről2008. évi XLVI. törvényaz élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról89/1995.(VII. 14.) Korm. rendelet a foglalkozás-egészségügyiszolgálatról27/1995. (VII.25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról3/ 2002. (II. 28) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális

szintjéről61 /1999. (XII. 1.) EüM rendeleta munkájuk során biológiai kockázatoknak kitett munkavállalók egészségvédel-

méről25 /2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról65 /1999. (XII.22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának mi-

nimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.


104

33/ 1998. (VI.24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálatáról és véleményezéséről

27/ 1996.(VIII.28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizs-gálásáról

14/ 2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményének minimális szintjéről

66/ 2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biz-tonsági követelményekről

61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről 18/ 1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi

intézkedésekről

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

105

MUNKAHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ISKOLÁBAN ÉS AZ OKTATÁSBAN

CÉLKITŰZÉS

A munkavédelmi felügyelőnek meg kell ismernie az iskolákban és az oktatásban a munkavállalókat érintő munkavédelmi (munkabiztonsági és munkaegészségügyi) problémákat.

Követelmény. Magyarországon a munkavédelmi hatóság az oktatás területén elsősorban a tanműhelyek munkavédelmi ellenőrzésére fókuszálja tevékenységét, holott több felsőoktatási intézmény vagy középiskola mind a munkavállalói létszámot, mind az intézményben folyó tevékenységek sokféleségét és veszélyességét illetően indokolná a nagyobb odafi gyelést. Társadalmi szinten a tanulói balesetek megelőzése élvez priori-tást. A munkavédelmi szakma, egyébként indokoltan a munkavédelmi oktatások tananyagba történő beépí-tést tartja fontosnak. A munkavédelmi felügyelőnek képesnek kell lennie az oktatási intézményekben is a komplex munkavédelmi felügyeletre, ezen belül a munkaegészségügyi problémák felismerésére, a hiányos-ságok feltárására és hatékony hatósági intézkedésekre.

ISMERETEK MEGALAPOZÁSA

Az oktatási intézményekben egymásra épülő szinteken és egymáshoz kapcsolódóan a munkavállalók sokrétű tevékenységet folytatnak. Az előadások, tanórák, foglalkozások előkészítése, azok megtartása. A tudásanyag számonkérése. Egyéb kötelezettségek: konferenciák, szakkörök, kirándulások, táborozások szervezése, lebo-nyolítása. Szakképzés, iparművészeti tevékenység. Laboratóriumi munka. Testnevelés, sport tevékenység. Háttérszolgáltatások: takarítás, karbantartás, konyhai tevékenységek.

Munkakörülmény, munkakörnyezet

Az iskolákat és a hasonló intézményeket, amelyek tanárok munkakörnyezetét is alkotják, a korszerű egész-ségügyi elveknek megfelelően kell megtervezni. A pedagógusok a munkakörülményeiket illetően leginkább a helyiségek világításával, a szociális létesítmények állapotával elégedetlenek és hiányolják a nyugodt munka-feltételeket biztosító tanári szobákat is [1]. Jelentősége van az tantermek bútorzatának és eszközeinek, a kép-ernyős munkahelyeknek is melyek rossz kialakítása miatt váz- és izomrendszeri problémák léphetnek fel.

Ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a munkahelyi közérzetet, komfortérzetet, ezért a szükséges változ-tatások iránt jelentkező igény feladatot kell, hogy jelentsen a munkavédelmi felügyelőknek is.

Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ugyanazok a veszélyek, amelyek a személyzetet fenyegetik, ártalmat okozhatnak a tanulóknak és a látogatóknak is. Általános jelenség, hogy oktatási létesítményekben külső vál-lalkozók is végeznek munkát. Ez a munka, különösen a karbantartási, felújítási, építési munka az oktatási

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. MADARÁSZ GYULA

106

helyszíneken igen magas kockázatot jelenthet. Szoros kapcsolatra és jó kommunikációra van szükség a vál-lalkozó és az intézményt vezető személy között.

BalesetekAz adott szakmai tevékenység veszélyeitől függően különösen a laboratóriumokban, a szakképzés során a ta-nárokat és a tanulókat egyaránt érhetik balesetek. Különleges balesetveszélyt rejt magában a sportképzés. Az esésekkel kapcsolatos balesetek megelőzése végett nagy fi gyelmet kell fordítani a folyosók, a lépcsők karban-tartására, takarításra.

BetegségekAz oktatók és a tanárok hajlamosak a légzőszervi megbetegedésekre és az idegrendszeri zavarokra és az alsó végtagok keringési zavaraira.

A tanítás sok beszéddel jár együtt és külön fi gyelembe kell venni a légzőszervekre gyakorolt hatását. A lég-zőszervi megbetegedések gyakoriságának lehetséges oka a hangszalagok megerőltetése, az osztálytermek száraz, poros levegője és a fertőzések. Idejük legnagyobb részét állva vagy ülve töltik a tanárok, és ezzel kap-csolatos igénybevételek csökkentésére az ergonómiai elveknek megfelelően kell kialakítani a székeket és az íróasztalokat.

Biológiai (kóroki) tényezők előfordulnak az oktatói munkával összefüggő tevékenységek közben is. A nagy létszámú közösség befogadását lehetővé tevő épített környezet, annak szűk keresztmetszetei (mosdók), a közétkeztetés, a zárt közösség, a tanulók és az oktatók közötti szoros és tartós kontaktus mind olyan tényezők, amelyek elősegítik a fertőző betegségek terjedését. Gyakran rövid idő alatt nagylétszámot érintő járványok alakulhatnak ki. Különösen nagy kockázatot jelentenek az osztálykirándulások, táborozások. Ugyanakkor a megelőzés igénybe vehető eszközei nem alkalmazhatóak teljes körűen, legalábbis a többi szakmában dolgozó munkavállalóhoz képest (pl.: egyéni légzésvédőben korlátozottan lehet tanítani). A járványügyi intézkedése-ket általában már csak a járványok kialakulásakor léptetik életbe. Mindezen tényezők miatt különösen fontos az oktatók átoltottságának biztosítása olyan betegségek ellen is, amelyek normál esetben a gyermekkorban fordulnak elő (szamárköhögés, torokgyík). Különös fi gyelmet kell fordítani a fogamzó képes korban levő vagy a terhes nőkre (rubeola/rózsahimlő).

A kémiai kóroki tényezők jelenlétével alapvetően a szaktantárgyak oktatói körében kell számolni. Jellemző, hogy mind az általános iskolai, mind a középiskolai oktatás keretében csökkent a kémiai kísérletek bemuta-tása az oktatók részéről. Ez részben szaktanárok túlterheltsége miatt alakult így. A ritkábban végrehajtott kísérleteknek van olyan káros következménye, hogy maguk az oktatók is gyakorlatlanabbak ezért a kísérletek bemutatása során balesetek fordulnak elő (égések, forrázások, kéz és szemsérülések).

A fi zikai környezeten kívül attól is nagymértékben függnek a tanárok munkakörülményei, hogy milyen „em-beri kapcsolatok” alakulnak ki a tanár és a tanulók, továbbá a tanár és a szülők, végül pedig a kollégák és az iskolai hatóságok között.

A pedagógusok stressz szintje általában az optimális felett található, ami testi tünetekhez, és egyéb pszicholó-giai tünetekhez vezethet, melyek jelei lehetnek a kiégésnek (burnout). A pedagógusok kiégését számos ok és háttértényező befolyásolhatja (többek közt a társadalmi egyenlőtlenségek, a bérezés, a munkaterhelés stb.). Maslach és Jackson (1982) megállapította, hogy fontosak a személyi mutatók, de fontosabb a munkastressz szerepe a kiégés kialakulásában. A legfontosabb stresszortényezők: a jelzésekre nem reagáló vezetés, az együttműködés hiánya, a kollégák őszinteségének hiánya, az elismerés hiánya, a vezetőkkel egyet nem értés, a tanulók tiszteletlen magatartása, a gyermekek agresszivitása, csúnya beszéde, a saját család háttérbe szo-rulása, a szülőkkel való konfl iktusok [2].

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

MUNK AHIGIÉNÉS KÖVETELMÉNYEK AZ ISKOLÁBAN ÉS AZ OKTATÁSBAN

107

Nemcsak külföldön, de sajnos hazánkban is csaknem mindennaposak a pedagógusokat érő verbális és gyak-ran agresszív, tettlegességgel fenyegető konfl iktushelyzetek. A gyermekek által családi környezetben, szub-kultúrákban megélt agresszió tovább folytatásának színterévé váltak az iskolák. A pedagógusok oktató-neve-lő munkájának jelentős részét a diákok indulati állapotából fakadó konfl iktushelyzetek megoldása képezi. A vélt vagy valós sérelmek miatt gyakran találkozhatunk a tanár-diák közti feszültség, nézeteltérés inadekvát módon történő levezetésével, megoldásával is. Számottevő az olyan jellegű konfl iktusok száma is, ahol össze-tűzésbe kerül egymással a pedagógus és a gyermekét, úgymond védelmező szülő.

A munkavédelmi felügyelőnek ellenőrzése során fi gyelemmel kell lennie arra, hogy az oktatási intézmények-ben specifi kus kockázatfelmérésre lehet szükség olyan eltérő kockázatok miatt, amelyek a sajátos munkafel-adatokból adódnak. A vezetés felelőssége biztosítani, hogy a munkáltató tegyen eleget törvényi kötelezett-ségeinek, és felmérje a pszichoszociális kockázatokat is. Nem szabad megfeledkezni a személyzet különös csoportjainak egészségét és biztonságát fenyegető veszélyekről sem. Például a terhes nőknek, szoptatós anyáknak és a fogyatékkal élő személyeknek olyan különleges problémáik lehetnek, amelyek eltérő meg-oldásokat igényelnek. Ki kell kényszeríteni a foglalkozás-egészségügyi orvos bevonását a kockázatbecslés elkészítésébe. A munkaköri alkalmassági vizsgálatokat szintén el kell végeztetni. A munkáltatónak, együtt-működésben a foglalkozás-egészségügyi szolgálattal és a munkavédelemmel, és a szükséges megelőző intéz-kedéseket meg kell határoznia és végre is kell hajtania.


1. SIMICH R., SZÉKELYI M., DÁVID A., FÁBIÁN R.: Egészséges munkahely –hatékony munkavégzés: eszközök és mód-szerek a pszichoszociális kockázat csökkentésére a közoktatási intézményekben. Országos Egészségfejleszté-si Intézet–OMMF-11-P-006. Budapest. 2013. 25-26.

2. KOVÁCS M.: A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében. LAM, 2006. 16 (11). 981-987.

Ajánlott irodalom

GROSZMANN M. (szerk.): Felügyelői kézikönyv. II. rész: Munkavállalók egészségvédelmének követelményei 2009. PL ETTE R.: Pszichoszociális kockázatok egészségi és munkabiztonsági vonatkozásai. Munkavédelem és bizton-

ságtechnika. 2012/1. számPL ETTE R.: Szociális stressz a munkahelyen, azaz ésszerűtlen magatartások.konfl iktusa. Munkavédelmi, tűzvé-

delmi és foglalkozás-egészségügyi Tanácsadó 2010/11.U NGVÁRY GY. (szerk.): Munkaegészségügyi gyakorlatok. Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészség-

ügyi Intézet. Budapest.2011.UNGVÁRY GY. ÉS MORVAI V.(szerk.): Munkaegészségtan. 3. kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. 2010.1993.évi XCIII. törvény a munkavédelemről253/1997.(XII.20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK)27 /1996. (VII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizs-

gálásáról33 /1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgála-

táról és véleményezéséről25 /1998.(XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális

egészségi és biztonsági követelményeiről 61/1999.(XII.1.) EüM rendelet biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről65 /1999.(XII.22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatnak mini-

mális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről25/2000.(IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

DR. MADARÁSZ GYULA

108

26 /2000.(IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről

3/ 2002.(II.8) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről

4/ 2002. (II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyek és az építési folyamatok során megvaló-sítandó minimális munkavédelmi követelményekről

A tan

anyag

a TÁM

OP-2

.4.8

-12/1

-2012-0

001 kiem

elt pro

jekt keretében

készült.

Egyes feldolgozó-ipari eljárások munkavédelmi · – f úrás: belső forgásfelület...

Documents

Transcript of Egyes feldolgozó-ipari eljárások munkavédelmi · – f úrás: belső forgásfelület...