GÉRCE NYELVJÁRÁSIASSÁGA HELYNEVEINEK FÜNÉMASTATISZTIKÁIALAPJÁN

Hajdú MihályEötvös Loránd Tudományegyetem

Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék

A Vas megyei Gérce község nyelvjárásának í-ző sajátsá-gairól gazdag addatárú tanulmányt adott közre-Bolla Kálmán1960-ban a Magyar Nyelvőr hasábjain (LXXXIV, 83--96). Tu-lajdonképpen az ott szemléltetésül közölt példamondatokkiváló nyelvjárási anyaga is jó alapul szolgált volna foné-mastatisztikai vizsgálatokhoz, de a későbbi följegyzésűhelynevek újabb lehetőséget kínáltak, s egyúttal a nagyszámban megjelent vagy a közeljövőben megjelenésre kerülőhelynévközléseknek ilyen jellegű földolgozását is megkísé-relhettem ez alkalomból.

A fonémastatisztika nyelvjárási fölhasználásáról Ba-logh Lajos (MNy LXXXIV, 44--55) írt alapos részletességgel,s mivel ő a vizsgálatok elméletéről, a módszer előzményei-ről is lelkiismeretesen beszámolt, ezekről itt most nemszándékozom szólni. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogyaz általa kialakított elvi álláspontot egy esetben módosí-tom: a köznyelvet [e] hangokat tartalmazónak tekintem, sbármennyire is bizonytalan ennek a hangnak a köznyelvihasználata, megkülönböztetem a nyílt [E] -től. Nyelvérzékemhatározatlansága esetén az ÉrtSz. adatait tekintem normánakaz [e ]: [E] gyakoribb köznyelvi ejtésének meghatározására.

Balogh Lajos újszerű vizsgálatának az a lényege, hogya nyelvjárást (a német előzményektől eltérően) nem a szó-tagszámok mennyisége, hanem a fonémák eltérő számai alapjánveti össze a köznyelvvel. Természetesen az általa fölsoroltnehézségekkel magam is szembekerültem, mivel azonban hely-nevekkel dolgoztam, nem okozott gondot a valódi tájszavakés a szuffixumok teljes eltérése, mert ilyenek nem voltak.

Vizsgálatom forrása a "Vas megye földrajzi nevei"(Szombathely, 1982.) című kötetben levő (250--2) gérceihelynévanyag volt. A fonémák összeszámolásakor csak az élőnépnyelvi, pontos nyelvjárási ejtésmódot visszatükröző le-jegyzésű neveket vettem figyelembe, s mellőztem a hivata-los, valamint a történeti adatokat. Így bizony elég kevés

az összeszámolt fonéma, az eltérések mégis mutatnak érdekes

és jellemző sajátságokat.

A 101 népi halynévben, azok változataiban, valamint a

falunévben, továbbá a közölt ragos alakokban összesen 1032

nyelvjárási, a köznyelvi ejtésmód szerint pedig 1043 foné-

mát számoltam össze. Ez azt mutatja, hogy a különbség csak

ll, ami igen-igen kevés (még akkor is, ha figyelembe vesz-

szük módszeremnek azt a sajátságát, amely szerint a köz-

nyelvben is elfogadtam az lel fonéma létét). Ennek a cse-

kély különbségnek csak részben magyarázata, hogya forrás

írásmódja sokszor bizonytalan, ugyanis bót és bolt, alja és

ajja, föle és föli stb. alakok egyaránt találhatók a külön-

böző nevekben.

Az eltérés azonban csak a számok összegében ll, a

részletekben ennél sokkal több. Bizonyításul nézzük meg az

egyes fonémák előfordulási számait a két nyelvváltozatban!

Fonéma nyj. közny. fonéma nyj. közny.

~ 84 87 n 22 22

a: 34 34 Ji 5 5

b 21 21 o 42 45

b: 1 1 o: 23 17

t~s la la rp 21 24

ts: 2 2 'lJ: 27 26

tJ 12 12 p 23 23

d 34 34 r 59 59

e 27 20 f 48 49

~: 20 26 s 14 14

E 47 54 s: 1 1

f 13 13 t 63 63

g 32 32 t: 2 2

3- la la c 7 7

h 17 17 c: 2 2

i 61 58 u 30 9

i: 6 1 u: 22

j 21 23 y 17

j: 3 6 y: 16

k 62 62 v 8 9

k: 2 2 z 13 14

1 40 65 z: 1

1: 20 :3 4 3

m 21 21

Hasznos és érdekes a fonémagyakoriságot is megvizsgál-

ni, mert úgy szembeötlőbbek a különbségek.

Fonémák nyj. Fonémák közny. Fonémák nyj. Fonémák közny.

J 84 " 87 o: p 23 j p 23

1 65 n 22 n u 22

t 63 t 63 b j m rp 21 b m 21

k 62 k 62 ~: 1: 20 e 20

i 61 h y 17 h o: 17

r 59 r 59 y: 16

i 58 s 14 s z 14

e 54 f z 13 f 13

f 49 (r 12 ti 12

J 48 ty J 10 ts j 10~e 47 u v 9

o 45 v 8

o 42 c 7 c 7

1 40 i: 6 j: 6

a: d 34 a: d 34 J1 5 JI 5

g 32 g 32 3 4

u 30 j : 3 3

e rp: 27 e rf> : 26 ts: k: t: 2 ts: k: t: 2

c: 2 c: 2

b: s: z: 1 b: s: i: 1

o: 24 u: y: O 1: y z: O

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az eltérés

jóval nagyobb az imént említettnél. A nyelvjárási többlet-

fonémákat összeszámolva 82, a köznyelvieket megnézve pedig

93 eltérést találunk. (Ezeknek a különbözete mutatkozik meg

az egyszerű fonémaszámlálás eredményeként, s ez valóban

ll.) Az igazi különbség tehát a két nyelvváltozat fonémái

között 175! Az összes fonémához viszonyítva az eltérő foné-

mák száma 8,46%, ez pedig igen jelentős arány.

Azonban még ez sem a végleges eredmény, jóllehet az

egyes fonémák eltérő számain alapul. Ugyanis egyik jelenség

érvényesülése csökkentheti, a másiké pedig növelheti ugyan-

annak a fonémának a számát. Például a szótagzáró /1/ kiesé-

se következtében ugyan kevesebb /l/-nek kellene lenni, de a

köznyelvi /j/ helyén tapasztalható l-ezés növeli az /1/

fonémák számát a nyelvjárásban. A valódi különbség ezek

figyelembevételével még nagyobb. Ezt az alábbi táblázat

mutatja.

Nyelvjárási lel helyén a köznyelvben Iti áll 6 esetben

" " " ~ : " 1 "" i: " " i " 1 "" i: " " e: " 5 "

" j " " v " 1 "

" j : " " j " 1 "" l " " j " 7 "

" l " " " 13 "

" l: " " l " 12 "

" l: " " j : " 4 "

Nyelvjárási 101 helyén a köznyelvben 1;)I áll 2 esetben

" o: " " o " 6 "

" o: " ";)

" 1 "

" 1> : " " r/J " 5 "

" J " " 3 " 1 "" u " " u: " 21 "

" y " " y: " 16 "

" y " " rt> : " 1 "

" z: " " z " 1 "

Összesen tehát 105 eltérés található, s mivel ugyanazaz eltérésszám fordítva is érvényes, 210 változás esik 2075(nyelvjárási és köznyelvi) fonémára, s ezek arányszáma10,12%, vagyis az összes fonémának több mint egytizede kü-lönbséget mutat a két nyelvváltozat vizsgálatakor. Így te-hát igen erős nyelvjárásiasságot föltételezhetünk Gércén ahelynevek alapján. Tovább lehetne még vizsgálni, hogy melyhangok mutatnak nagyobb, melyek kisebb eltérést, s melyekesetében található teljes egyezés, mindez azonban most ter-jedelmi korlátok miatt elmarad. Elsősorban a helynevek föl-használhatóságának vizsgálatát tűztem célul magam elé, s elkell ismernem azt, hogy fönti eredményeim nem biztosan azo-nosak a beszélt nyelvi eltérések statisztikai adataival. Ahelynevekben ugyanis többször előfordul néhány olyan szó,amelynek alakja különbözik a köznyelvitől (ut, düllő, főső,főd stb.), de a beszélt nyelvben is lehetnek -=-a--témától

függően -- hasonló szóismétlések.Végeredményben véleményem szerint a helynevek fölhasz-

nálhatók a nyelvjárásiasság fokának vizsgálatára, s máshasonló forrású vizsgálattal összevethetők különböző tele-pülések adatai.