1

DOMJÁNNÉ DR. NYIZSALOVSZKI RITA:

GYÖNGYÖS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGE

1. Bevezetés Az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Károly Róbert Campusán alapképzésüket megkezdő hallgatók

egyáltalán nem vagy csak részben ismerik Gyöngyös kulturális örökségét. Az évszázadok során olyan jelentős

épített, tárgyi és szellemi örökség koncentrálódott a városban, melyek alapján Magyarország meghatározó szellemi

központjainak sorába tartozik. A tantárgy célja, hogy a Campus valamennyi hallgatója számára ismereti alapokat

adjon, ezzel értő módon tegye elérhetővé ezt az örökséget. A tanulmányok során a hallgatók az elsajátított magas

szintű szakmai ismereteken túl lássák meg azt az értéket, melyet az alma mater több évszázados oktatási és

kulturális hagyományai képviselnek. A magyar kultúra szerves részeként, összefüggéseiben bemutatott gyöngyösi

örökség segítséget nyújt ahhoz, hogy a hallgatók az itt töltött éveiket gyöngyösi diákként élhessék meg, melynek

szellemisége elkísérheti őket a diploma megszerzése után is (identitásképzés).

1.1. A kurzus során kialakítandó, fejlesztendő kompetenciák Ismeretek:

- A hallgató ismeri Gyöngyös kulturális örökségének főbb területeit, az épített, a tárgyi és a szellemi örökség

jelentőségét.

- A hallgató ismeri a város történelmének és művelődéstörténetének főbb csomópontjait, átlátja a

csomópontokkal kapcsolatos főbb összefüggéseket.

- A hallgató tájékozott a gyöngyösi szellemi és épített örökség elemeivel kapcsolatban, meg tudja ítélni

jelentőségüket helyi-regionális és országos viszonylatban.

- A hallgató ismeri a szellemi és tárgyi örökség megőrzésének lehetőségeit és konkrét helyszíneit.

Képességek:

- A hallgató képes átlátni Gyöngyös kulturális örökségének kapcsolatát más hazai örökséggel, tudományokkal,

tantárgyakkal és műveltségterületekkel.

- A hallgató képes értelmezni a különböző tudásterületek közötti összefüggéseket és egymásra hatásukat.

- A hallgató képes felismerni a gyöngyösi örökség történeti összefüggéseit és napjaink műveltségére gyakorolt

hatását.

- Képes megítélni Gyöngyös kulturális örökségének változó szerepét a művelődéstörténet korszakaiban.

- A hallgató képes ismereteit rendszerezve felismerni a kulturális örökség jelentőségét.

Attitűdök/nézetek:

- Tudatos értékközvetítést vállal a gyöngyösi és a nemzeti kulturális értékek átörökítése iránt.

- Világnézeti és politikai elfogulatlanság, tolerancia jellemzi.

- Törekszik a nemzeti és európai identitástudat kialakítására, továbbá a tanulókat önálló véleményalkotásra

ösztönzi.

- Támogatja és tiszteletben tartja a tanuló- és embertársai nemzeti, európai, etnikai, vallási, illetve lokális

azonosságtudatát, kulturális identitását, annak megőrzését.

2

2. A kulturális örökség fogalma, tárgya

Célok A fejezet célja, hogy a hallgatók megismerjék az örökség és ezen belül a kulturális örökség fogalmát, az örökség

kategóriáit. A hallgatók áttekintik az örökség fogalmának fejlődését, defferenciálódását. Példákon keresztül

megtanulnak különbséget tenni a megfogható és megfoghatatlan kulturális értékek között.

2.1. Az örökség fogalma Az örökség és konkrétan a kulturális örökség fogalmának leírására több meghatározás született.

NURYANTI (1996) szerint az örökség a társadalom kulturális hagyományainak részét képezi, és része egy

közösség identitásának. Illetve olyan múltbeli, az elmúlt időkből származó érték, amelyet egyik generáció

megőrzésre érdemesnek tart és továbbad a következőnek. A fogalom erősen szubjektív, nagymértékben függ az

adott kultúra normáitól és értékrendszerétől. A múltat képviseli a jelenben, ezért az egyéni vagy a nemzeti identitás

meghatározó eleme (PUCZKO-RÁTZ 2011).

THURNBRIDGE ÉS ASHWORTH (1996) szerint az örökség tágabb értelmezésében öt lényegi aspektus

különböztethető meg. Ezek:

a múlt bármilyen fizikai maradványa,

egyéni és kollektív emlékek, a múlt nem fizikai elemei,

kulturális és művészeti alkotómunka eredményei,

természeti környezet,

jelentős gazdasági tevékenység, az „örökségipar” (PUCZKO-RÁTZ 2011).

A 20. század 60-as évekig a történeti műemlék a meghatározó: az örökség gyűjtése és osztályozása számára a

régiség, a kor a döntő szempont. Az 1960-as évek az örökség értelmének kitágulása a nemzeti és európai

törvénykezésben, ekkor jelenik meg először az építészeti örökség fogalma, majd az 1970-es évek végére már

megjelenik a kulturális örökség elnevezés, mely a kollektív emlékezet fogalmával párosul. Az Európa Tanács

határozatai között 1949-ben jelenik meg először a fogalom, ekkor ugyanis az intézmény egyik alapvető céljaként

nevezik meg a „közös (európai) örökség” ápolását, de csak az 1985-ös granadai kongresszusán kerül sor a fogalom

meghatározására (SONKOLY 2000).

Napjainkban az örökség fogalma szerint, a tárgyi-épített örökségen kívül a fogalomba tartoznak az eszmék, a

hagyományok, szokások, különféle történetek és a rítusok is. Az örökség azt a kultúrát írja le, amit egy közösség

megőriz, gondját viseli és átadja a jövő generációnak (Husz M. 2007).

Az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottsága (World Heritage Committee) Párizsi

Egyezményében természeti és kulturális örökséget különít el és definiálja a fogalmakat

(HTTP://WHC.UNESCO.ORG/EN/CONVENTIONTEXT/).

1. ábra

Az örökség kategóriái

Forrás: Puczkó-Rátz, 2000.

PUCZKÓ LÁSZLÓ ÉS RÁTZ TAMARA (2011) „Az Attrakciótól az élményig” c. könyvében szintén erre a két nagy

csoportra osztja az örökséget, bár jelzik, hogy a két csoport között lehetnek átfedések (történelmi kertek, tájak). A

kultúrtájakat – amelyek az ember hosszantartó tájba történő beavatkozása, átalakító tevékenysége során alakulnak

ki – az UNECO a kulturális örökségek kategóriájába sorolja.

3

2.2. Kulturális örökség Az örökség és a kulturális örökség fogalma szorosan összekapcsolódik, olyannyira, hogy az örökség fogalma

sokáig a kulturális örökség, ezen belül is a tárgyi örökség definíciójával volt egyenértékű.

A kulturális örökség fogalom jelentős bővülésen ment át a 20. században. Az 1970-es években kiteljesedő és egyre

népszerűbbé váló fogalom az épített és tárgyi örökséget foglalta magába. A fogalom finomodását jelzi, hogy az

ezredfordulón kidolgozásra került a szellemi kulturális örökség fogalma, amely az eltűnőben lévő társadalmi

gyakorlatok, hagyományok védelmére hivatott (SONKOLY 2014). Az UNESCO főigazgatója 2002-ben, a Párizsi

deklarátum 30. évfordulóján azt hangsúlyozta, hogy a kulturális örökségfogalma nyitott és folytonosan változó,

mert egyre újabb, védelmet érdemlő elemekkel gazdagodik (WESSELY 2005).

CZENE (2002) álláspontja szerint „a kulturális örökség komplex örökség, amelyet a kultúra tart össze, amely

leginkább a kultúra felől ragadható meg”, de mégsem azonos vele. A kultúra a halmozódó hagyomány jellege

folytán válik örökséggé.

A kulturális örökség két nagy csoportba osztható megfogható és megfoghatatlan örökségre.

a. A megfogható örökségbe az épített és tárgyi elemek tartoznak.

b. A megfoghatatlan örökség: a szellemi kulturális örökség olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás,

készség, amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. A

nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a

környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek –

az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi

kreativitás tiszteletét (http://szellemikulturalisorokseg.hu).

A szellemi kulturális örökség az alábbi területeken nyilvánul meg:

szóbeli hagyományok és kifejezési formák, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi kulturális örökség

hordozóját,

előadóművészetek (zene, tánc, ének)

társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események (pl. betlehemezés, locsolkodás, vallási hagyományok,

születéshez-házasságkötéshez-halálhoz kapcsolódó szokások, Luca búza ültetés stb.)

a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok (népi megfigyelések pl. szólások

formájában: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”; csillagképek leírásai, hozzájuk kapcsolódó

ismeretek stb.)

hagyományos kézművesség.

A szellemi kulturális örökségnek természetesen lehetnek megfogható vonatkozásai is: eszköz, tárgy, műalkotás és

kulturális színhely.

Összefoglalás Az örökség a társadalom kulturális hagyományainak részét képezi, és része egy közösség identitásának. Olyan

múltbeli, az elmúlt időkből származó érték, amelyet egyik generáció megőrzésre érdemesnek tart és továbbad a

következőnek. Az örökségnek két nagy csoportja van: a természeti és a kulturális örökség. A kulturális örökség

további két nagy kategóriára bontható: a megfogható (épített és tárgyi) és a megfoghatatlan (szellemi) örökségre.

Ellenőrző kérdések 1. Mit jelent az örökség?

2. Milyen csoportjai vannak az örökségnek?

3. Határozza meg a kulturális örökség fogalmát!

4. Mutassa be példákon keresztül, hogy mit jelent a megfogható és megfoghatatlan kulturális örökség!

Tesztkérdések, feladatok 1. Jelölje meg az örökség fogalomkörébe tartozó jellemzőket: igaz-hamis

a. természeti környezet I

b. nem „gazdasági tevékenység” H

c. kulturális és művészeti alkotómunka eredményei I

d. csak kollektív emlékek tartoznak bele H

e. a hagyományok, szokások nem tartoznak bele H

2. Írja az örökségek mellé, hogy melyik kategóriába tartoznak - természeti: T, kulturális: K.

4

a. Grand Canyon T

b. Eifel torony K

c. Húsvéti locsolkodás K

d. Fazekasság K

e. Kékes tető T

3. Milyen értéktípusok tartoznak a kulturális örökséghez? Igaz vagy hamis?

a. nyelv I

b. ünnepi események I

c. természeti folyamatok H

d. természeti folyamatokra vonatkozó ismeretek I

e. előadóművészetek I

4. Válassza ki a felsorolt elemek közül a megfoghatatlan értékek közé tartozókat!

a. népviselet

b. betlehemezés

c. népmese

d. Egri vár

e. Luca búza ültetés

5. Jelölje meg az értékek közül a megfogható értékek közé tartozókat!

a. fakutya

b. rámás csizma

c. Hollókői locsolkodás

d. Busójárás Mohácson

e. Markazi tájház

5

3. Gyöngyös történelme a kezdetektől 1848-ig

Célok A fejezet célja, hogy a hallgatók képesek legyenek összekapcsolni a helyi eseményeket, történéseket a magyar és

esetenként az egyetemes történelem folyamataival. A fejezet célja Gyöngyös történelmének áttekintése, a város

mai arculatát és jellegzetességeit meghatározó történések és események megismerése. Ismerjék meg Gyöngyös

történelmének legfontosabb csomópontjait, mérföldköveit a város alapításától napjainkig. Képesek legyenek

értelmezni az ebből az időszakból ránk maradt kulturális örökség keletkezésének történelmi közegét és a korszakok

változásának hatásait.

3.1. A város elhelyezkedése, nevének eredete Gyöngyös Heves megye második legnagyobb lélekszámú települése, a Gyöngyösi járás székhelye, a Mátrai

borvidék központja. Gyöngyös lakóinak száma 1980 óta folyamatosan csökken 2017. január 1-jei adatok szerint

29 750 fő. Területe 55,31 km2. Közigazgatásilag a városhoz tartozó települések és településrészek:

Gyöngyöspüspöki, Mátrafüred, Mátraháza, Sástó és Kékestető.

Gyöngyös Város közigazgatási területe az Észak-magyarországi-Középhegység nagytájnak Mátra-vidék

középtájához tartozó négy kistájának – 6.4.11. Magas-Mátra, 6.4.13. Déli-Mátra, 6.4.21. Keleti-Mátraalja, 6.4.22.

Nyugati-Mátraalja – találkozásánál fekszik (DÖVÉNYI 2011). A térség legkarakteresebb eleme a Mátra-hegység,

itt található az ország legmagasabb csúcsa, a Kékes (1014 m).

A város betelepülésében döntő természetföldrajzi tényező volt, hogy hegyvidék és medencerendszer találkozásánál

fekszik, amelynek hatására a később kialakult vásárvonal láncszemévé lett a település. Mozgalmas történelme és

gazdag kulturális öröksége kiemeli környezetéből és jó tükrözi egy borvidéki mezőváros életét.

A város nevének eredete nem tisztázott pontosan, többféle magyarázat is született rá. A régi oklevelekben a

települést Gyungus, Gyugus, Gungus, Geongeos, Giongios, Gyengyes, Giöngiös néven említtetik. ISTVÁNFFY

MIKLÓS (A magyarok történetéből 1622) szerint: Gemmeum oppidum, vagy Gemmeopolis-nak az e vidéken nagy

bőségben termő tölgyfák apró gyümölcseiről neveztek el (Gyöngy-gemma.) Legvalószínűbb azonban, hogy a

város nevét a Mátravidéket megszálló kún-palócz törzs valamelyik nőtagjáról kapta, ki maga is a Gyöngyös névre

hallgatott. A harmadik magyarázat szerint Árpádnak volt harmadik leánya is Gyöngy, aki követve atyját a Mátra

vidékére, itt halt meg, és a Mátrából folyó patak mellé temették el. E patakot és a sír közelében épült várost róla

nevezték el Gyöngyösnek (TÖRÖK 1909).

3.2. A város történelme a kezdetektől a honfoglalásig A kedvező földrajzi helyzet - a hegyvidék és a síkság találkozása - magyarázza, hogy a város környéke már az

ősidőktől fogva lakott volt. A Mátrában és környékén az ember megjelenése az őskor korai időszakára tehető.

Újabb kutatások szerint a mátrai hegyvidéket a jégkorszakban nemcsak szórványosan, hanem nagyon intenzíven

belakta az őskőkori ember, aki a jelenlegi ismeretek szerint a középső és a felső paleolitikum idején telepedett le

a területen (GUTAY WWW.HEOL.HU).

Felső paleolit korú (kb. 40 ezer éves) kőeszközöket több település határában találtak: Gyöngyöstarján, Nagyréde,

Visonta, Abasár. A pásztorkodás és földművelés előtérbe kerülésével a térség benépesülése folytatódott, nemcsak

a síkvidéki, hanem a hegységi területeken is. A lakóhelyeket sáncokkal, kőépítményekkel erősítették meg, amelyek

egy része a mai napig fellelhető (Gyöngyöspata, Markaz, Domoszló, Abasár) (FODOR L. 2010). A témának első

jeles kutatója Bartalos Gyula tudós pap volt, aki kutatásait összegző monográfiájában (1910) azt a következtetést

fogalmazta meg, hogy a különböző népek által kiásott sáncárok szakaszokat az avarok építették ki egységes

rendszerré, melyek később az Árpád-korban gyepüként funkcionáltak és néhány hadi eseménynél fontos szerepet

is betöltöttek (BARÁZ -KISS 2010).

A térség őskori földvárainak egyike a ma Gyöngyös közigazgatási területéhez tartozó Mátrafüred (egykor

Benepuszta) felett a sánccal védett Dobogón található, itt Kr.e 18-11. századi leletanyagot találtak. A másik őskori

erődítés, a szintén Mátrafüredhez tartozó Benevár-bérc területéről még nem került elő régészeti anyag (DÉNES-

NOVÁKI 2010).

A területen több népcsoport is megtelepedett: szkíták, kelták, jazigok, hunok, avarok, gepidák egyaránt éltek a

Mátravidéken. Leletanyaguk több település határából is előkerült. Gyöngyöst valószínű, hogy Kr. u. 700-800 év

között az avarok alapították.

6

3.3. A honfoglalás és az Árpád-kor A honfoglalás során a térségbe is megérkeztek a magyar törzsek, azonban a honfoglaláskori régészeti leletek száma

igen alacsony.

A honfoglalás után a Mátraalja az Aba nemzetség szállásterülete volt. Anonymus szerint Árpád vezér e nemzettség

őseinek, Ede és Edömér vezéreknek a Mátra erdejében és annak vidékén nagy földet adott, ahol az ő

unokájuk Pata várat épített (10. század). Később Pata nemzetségéből származott Sámuel király, akit kegyességéért

Abá-nak (apa) neveztek. A 13. századtól e nemzetségből kiváló ágak birtokai egymás mellett helyezkedtek el a

Mátraalján (TÖRÖK 1909). A 11. század elején szintén a mai Mátrafüred felett épült meg az Aba nemzetség egyik

új központja a Muzsla-tetőn (DÉNES-NOVÁKI 2010).

A korai Árpád-korban a Mátra területe és Gyöngyös is az Újvári várispánság része volt, Abaújvárról

kormányozták.

A tatárjárás során 1241-ben Eger után Gyöngyöst is elpusztították a tatárok és a mai Szent Bertalan templom

helyén álló templom is megsemmisült.

A település neve 1261-ben bukkan fel először írott forrásokban, a mai város szomszédságában lévő

Gyöngyöspüspöki nevének előtagjaként (Gungus Puspoky). Gyöngyös ekkor már nagy valószínűleg létezett,

mert csak ily módon jelenhetett meg a szomszédos település nevének előtagjaként a Gyöngyös név. IV. Béla király

1261-es adománylevelében felsorolja az egri egyháznak még I. László idejében kapott birtokait és kiváltságait,

közöttük Gyöngyöspüspökit (DRASKÓCZY 1988).

A 13. században Gyöngyös falu és környéke az Aba nemzettség Csobánka-ágának birtokában volt. 1274-75 körül

Csobánka fiai – János és Péter – megosztoztak a birtok örökségen. 1275-ben Jánost Gyöngyösinek nevezik, és

minden bizonnyal a települést tette meg birtokai központjául, feltehetően itt is lakott. János 1275-1301. között

építtette a ma már csak romjaiban látható Benevárat a mai Mátrafüred felett (DÉNES -NOVÁKI 2010). A négy (vagy

öt) tornyú, falrendszerrel rendelkező várban a földesúri lakhely céljára egy többhelyiséges palotát is építettek. Az

erődítményt a falakon kívül sáncrendszer védte. A vár építésével egy időben alakulhatott ki Bene falu. Ekkor a

település egy hosszú utcából állt, amit mocsár osztott ketté (DRASKÓCZY 1988).

Gyöngyös az 1270-es években gyorsan fejlődő település volt. Csobánka János hospeseket (telepeseket) is telepített

a faluba.

3.4. Gyöngyös története az Árpád-ház kihalásától (1301) a Mohácsi vészig (1526) Gyöngyöst 1301-ben említik először az oklevelek, amikor János comes fiai László mester, Sámuel és Dávid az

egri káptalan előtt birtokaikon megosztoztak. Az oklevél leírásai alapján Gyöngyös ekkor több utcás, középen

piaccá szélesedő, ún. utcapiacos típusú település képét mutatta. A 14. századi településmag a Szent Bertalan

templom, a Corpus Christi kápolna (ma Szent Orbán templom) között a Gyöngyös-patak két partján volt

(DRASKÓCZI 1984).

Csobánka Lászlót még az osztozkodást megelőzően 1299 nyarán hűtlenség és hatalmaskodás miatt fejvesztésre

ítélték, vagyonát pedig elkobozták, de ekkor még nem tudták végrehajtani az ítéletet. A Csobánkák ezután Károly

Róbert ellen fordulva Csák Máté zászlaja alá álltak, s 1312-ben a rozgonyi síkon, a Tarna patak közelében

megütköztek a királyi sereggel, ahol a pártütők csatát vesztettek, és a harcban elesett Csobánka Dávid is.

Egy 1320-ból származó oklevél szerint Csák Máté rátört Gyöngyösre, a templomot megrongálta, az ott elhelyezett

értékeket, okleveleket magával vitte, Csobánka unokáját, Sámuelt és familiárisait pedig rabságba hurcolta. Az ok

valószínűleg az lehetett, hogy a Csobánkák el akartak pártolni Csák Mátétól.

Csobánka László birtokait, köztük Gyöngyöst is 1322-ben Lampert országbírónak és Dózsa nádornak

adományozta Károly Róbert király (DRASKÓCZI I. 1984).

Majd 1327-ben a király Gyöngyöst és Bene várát Szécsényi Farkasfia Tamás erdélyi vajdának adományozta.

A Szécsényi család egy évszázadig birtokolta a várost. 1334-ben Szécsényi Tamás engedélyt kapott rá, hogy a

várost falakkal vegye körül. Azonban a középkori leírásokban ennek nincs nyoma. Szécsényi Tamás kérésére

Károly Róbert király 1334. május 5-én Urunk mennybemenetele ünnepén Visegrádon kelt és 1335-ben újból

megerősített királyi oklevelében Gyöngyös települést Buda város kiváltságaival ruházta fel és engedélyezte a

város megerősítését vagyis várossá nyilvánította. (1994 óta minden évben ezen a napon kerül átadásra a Pro

Civitate kitüntetés.)

„… ezeket elmondva s kijelentetve királyi kegyelmességünk előtt alázatosan könyörgött és tiszteletteljesen

esedezett, hogy nagyságunk szokott kegyessége szerint egyik örökös birtokának, mely Gyöngyösnek neveztetik

(Gungus) s Hevesújvár megyében van, oly szabadságot, vagyis szabadsági kiváltságot engedélyezve adni

méltóztatnánk, milyenekkel budai polgáraink vagy jövevényeink alapíttatásuk kezdetétől fogva használva élnek,

7

hogy az is hasonlóképen falerődítésekkel körülvétessék, tudniillik tornyokkal, vihelyekkel, bástyákkal és

egyebekkel, melyek Gyöngyös építendő várának (castri) és erődjének (castelli) erősségéhez kívántatnak.”(ETHEI

SEBŐK L. 1880)

1367-ben említik Gyöngyös első ismert bíráját Konthot.

A település ekkor már egyre jelentősebb szerepet töltött be az észak, északkeleti irányba kibontakozó

borkereskedelemben, a megye leggazdagabb települései közé tartozott.

1411-1424. között Zsigmond király a Szécsényi javak felét elkoboztatta, majd ezt követően a város észak-déli

irányban kettéosztották. A benei erődítmény felé eső keleti rész Zsigmond királyé lett, míg a nyugati rész

Szécsényi Tamás vajda leszármazottainak a kezén maradt.

1424-ben Zsigmond király elkobozta Benevárat Szécsényi Miklóstól és 1430-ban Borbála királynénak

adományozta. Mivel a vár a fő közlekedési útvonalból kiesett, stratégiai jelentősége nem volt, a király joggal

tarthatott attól, hogy ha idegen keríti hatalmába Benét, az erődítmény rablófészekké válhat, ezért valószínűleg az

1430-as évek elején leromboltatta. 1438-ban Albert király a Rozgonyiaknak adományozta. Bene várát

valószínűleg a szomszédos Pata várában meghúzódó husziták rombolták le végleg, mert 1497-ben már elhagyott

várhelyként („locus castri in territorio possessionis Bene”), mint a Kanizsai család birtokát említik. A település

1526 után elnéptelenedett, csak a malmok működtek a patak felett (DRASKÓCZI 1984; DÉNES -NOVÁKI 2010).

1455-ben Gyöngyös felét László szécsényi vajda fia, több más birtokkal együtt eladta 40.000 forintért az ekkor

már nagy hatalomra és dicsőségre emelkedett Gúthi Országh Mihálynak (a későbbi nádor), gyöngyösi birtoka

másik részét pedig zálogba adta Losonczy Albertnek, aki harminc évig birtokolta.

A Patai várat elfoglaló cseh husziták többször végigrabolták a környéket, 1460-ban Gyöngyöst is kifosztották.

Mátyás király első csatájában 1460. június 8-án leverte őket, a várat visszafoglalta. Ekkor járt Gyöngyösön is

először, majd később többször visszatért. Mátyás király 1480-as kiváltságlevele, amelynek értelmében a gyöngyösi

bort a felvidéki városokba szállították tovább erősítette a város bortermelésen és kereskedelmen alapuló

gazdagságát (PETERCSÁK 2005).

Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után a város urai II. Ulászló pártjához csatlakoztak, így Gyöngyös is

áldozatul esett a pártharcoknak, mert II. Ulászló testvére és vetélytársa Albert, az 1491-ik év elején, Perényi

Péterrel Gyöngyöst és vidékét pusztíttatta.

Bár nincsenek írásos említések, de nagy valószínűséggel az 1514-ben a Dózsa György –féle parasztháborúban

gyöngyösiek is részt vettek. ETHEI SEBŐK LÁSZLÓ (1880) egy a Dózsa vezér által e részekre küldött vagy itt

keletkezett csapatáról beszél Barnabás nevű rablófőnök vezetése alatt, akik fosztogatták a környékbeli

településeket. A rablócsapatot Ipoly egri püspök szétverte, de egyrészük a Mátra erdeinek mélyére menekült és

innen folytatta tovább a garázdálkodást.

Az 1518 körüli években Móré László valamint a Gosztony család tagjai voltak a város legnagyobb birtokosai.

3.5. Gyöngyös a török korban A mohácsi csata és Buda elfoglalása után, szeptember közepén a törökök átkeltek a Dunán. Fosztogató útjuk során

1526-ban Gyöngyöst teljesen felégették.

A török elvonulása után az ellenkirályok (Ferdinánd és Szapolyai János) seregei váltakozva dúlták fel Gyöngyöst.

Miután Gyöngyös Szapolyai Jánosnak fogadott hűséget, a király 1536-ban Nagyváradon kelt kiváltságlevelet

állított ki a gyöngyösieknek, mely szerint az egész országban szabadon árulhatták boraikat, és részben felmentette

őket a harmincad vám fizetése alól. 1540-ben két védelmi levelet is kibocsájtott a gyöngyösieknek: az elsőben

biztosítja a szabad mozgásukat és megparancsolja, hogy csak a saját bíráik járhatnak el felettük, a másikban a Buda

felől portyázó törökök ellen védi meg a várost (HORVÁTH 1910).

Miután a törökök 1544-ben elfoglalták Hatvan városát, Gyöngyös is meghódolt és khász (szultáni magánbirtokú)

város lett. Török népesség nem telepedett le benne. A tanács tovább működött, a városbíró szedte be a török,

állami valamint a földesúri adót.

Khász birtok: a török hódoltság területén szultáni vagy főtiszti birtokként kezelt település. Az ilyen birtokok,

kedvezőbb helyzetben voltak, mint a hódoltság egyéb birtokai, falvai, mert tulajdonosuk ritkán változott, általány-

adózhattak és belső önkormányzattal rendelkeztek. Fontos szerepük volt tágabb környezetük lakosságának

átmentésében, mint nagy reliktumok a 18. sz. eleji újranépesedés erőtartalékai lettek, és az idegenből telepedők

számára útmutatást adtak a helyi mezőgazdasági lehetőségek hasznosítására.

8

A városi önkormányzatot a 17. században, a török uralom alatt is a bíró és a 12 esküdtből álló tanács irányította.

Azonban többször is előfordult, hogy a gyöngyösi nép háromfelé is fizetett adót: a törököknek, Ferdinánd királynak

és a saját földesurának. Ráadásul mind a török, mind a magyar végvári vitézek is gyakran portyáztak Gyöngyös

környékén.

A török hódoltság okozta gazdasági-társadalmi megpróbáltatások ellenére a város a 16. században tovább

gyarapodott. Népessége is növekedett és lakosságszáma alapján a 16. században az ország népes helységei közé

tartozott. 1546-ban az első török adóösszeírás alapján a város lakossága 6500- 7500 fő lehetett.

A 17. századi török utazó Evlia Cselebi 1664-ben látogatta meg a várost. Az ő leírása fontos támpontot ad a 17.

századi város megismeréséhez:

„Gengös (Gyöngyös) városa. Az egri elájetben 8000 alacsonyabb-magasabb deszkazsindelyes szép háza van.

Nyolcz bírája, kezükben ezüstbottal, vállukon prémes mentével „bíró” néven kormányozza a várost. Kertjei és

tiszta utczái vannak. Összesen nyolcz temploma van. A városnak hosszában 10, szélességében 5 utczája van.

Ezernél több posztó és sajákműhelye van. Lakossága kereskedő, kik minden közadótól fel vannak mentve, azonban

Felső-Magyarország kormányzójának, a sánta palatinusnak adót fizetnek. Noha két kilids alá tartoznak, az

oszmánoknak ajándékon kívül semmi mást nem adnak, azonban minden évben az egri vár kijavításához és

tatarozásához hozzájárulnak. Ez nyilt város, várfalai nincsenek. Vize és levegője kellemes. Kertjeinek száma

28.000-re megy. Szóval, igen virágzó város ez.” (CSELEBI 1985)

Evlia Cselebi (1611-1684 u.): török világutazó. Iskolázott, több nyelven beszélő, művelt török volt, aki rövid udvari

szolgálat után az 1630-as évektől beutazta a birodalom minden zugát; eljutott Ukrajnába, Perzsiába és Szudánba

is. Tapasztalatait 10 kötetben örökítette meg, a 6. és 7. köt. tartalmazza 1660-66. közötti magyarországi

utazásainak leírását.

Ebben az időszakban gyakran változtak Gyöngyös földesurai, akik szerettek volna meggazdagodni a városból,

ezért próbálták a városi polgárok kiváltságait megnyirbálni. Ezért a gyöngyösiek többször a királyhoz fordultak

védelemért. A Bocskay-Báthory időszak alatt például II. Mátyás király 1609-ben külön okmányban újította meg a

gyöngyösiek szabad bormérési és egyéb kiváltságait. 1605-ben Bocskai István csapatai átvonultak a városon és a

hajdúk elfoglalták a ferences templomot, amit ezek után a protenstánsok kérésére Bocskai nekik adományozott.

A gyöngyösiek fellebbeztek és mind belgrádi nagyvezír, mind pedig Mátyás főherceg a ferenceseknek ítélte a

templomot.

1624-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdona lett a város egy része.

Pyber János egri püspök 1633-ban Papp Ferenc jezsuita atyát küldte a városba gimnáziumalapítás céljából. A

Jezsuita gimnázium ezt követően majd fél évszázadig zavartalanul működött.

Az ország török uralom alól történő felszabadítására irányuló harcok során 1685 telétől 1686 májusáig a császári

csapatok megsarcolták a várost.

3.6. A Rákóczi szabadságharctól az 1848-as forradalomig

A Rákóczi-szabadságharc a várost is érintette. 1703 októberében Almásy János alispán hívószavára itt

gyülekeztek fegyverbe a vármegye lakosai a Rákóczi-szabadságharc támogatására. A ma Fő tér 2. számú ház

helyén állt egykor II. Rákóczi Ferenc fejedelem gyöngyösi rezidenciája. 1704-ben Rákóczi egész táborával sokáig

tartózkodott Gyöngyösön és a városban folytatott tárgyalást a császár követével Széchenyi Pál kalocsai

érsekkel (aki szintén a város szülötte volt) a békéről. A törökök kiűzése során, illetve utána több társadalmi

csoportot komoly sérelem ért. Ezeket tartalmazza az 1704-es gyöngyösi tárgyalásokra összeállított 25 pont is,

aminek a betartását, illetve orvoslását kérték a királytól. Eredményt azonban nem tudtak elérni. I. Lipót

megbízásából Széchenyi érsek 1704. augusztus 28-án újabb tárgyalást kezdett Rákóczival, ám ezek a tárgyalások

is csak részleges fegyverszünetet tudtak biztosítani.

A Gyöngyösi 25 pont

„1. A megegyezés feltételeinek betartásáért Anglia, Hollandia, Svéd- és Lengyelország vállaljanak kezességet.

2. A király még a tárgyalások megkezdése előtt hívja vissza [magyarországi és erdélyi fővezéreit,] Heistert és

Rabutint.

3. Az uralkodó gyakran tartózkodjon Magyarországon.

4. Tartsa tiszteletben a szabadságjogokat, különösen a szabad [király] választás jogát.

5. Minden 3-ik évben hívja össze az országgyűlést.

6. A közügyek megtárgyalásába vonja be a magyarokat.

7. Az idegen katonaság hagyja el az országot.

9

8. A nádor és a bíróságok hatáskörét állítsa vissza.

9. Egyházi javadalmakat idegeneknek ne adományozzon.

10. A vallásszabadságot biztosító törvényeket [1606., 1621., 1645.] hajtsa végre.

11. A szabad királyi városok kapják vissza törvényhatósági jogaikat.

12. A magyar kincstár [Magyar Kamara] ne függjön az udvartól.

13. A sóval és az élelmiszerrel való kereskedés legyen szabad.

14. Magyarországon csak magyarok viselhessenek tisztséget.

15. Az országgyűlésben megszavazottakon kívül más adót ne szabadjon szedni.

16. A törököktől visszahódított országrészeket vissza kell csatolni.

17. A visszahódítás címén elvett birtokokat adják vissza előbbi gazdáiknak.

18. Minden, a magyar törvények értelmében jogtalanul működő törvényszék és bizottság azonnal

szüntesse be működését.

19. A király semmisítse meg az idegen bíróságoknak Rákóczi Ferenc ellen törvénytelenül hozott ítéleteit.

20. Az idegenek által az országban törvénytelenül szerzett birtokokat vissza kell adni.

21. A bécsi magyar kancelláriát a király tisztítsa meg a magyar törvényeket nem ismerő idegenektől

és szervezze újjá.

22. Adja vissza a jászok és a kunok elkobzott javait.

23. Szerezze vissza az idegen kézre jutott koronajavakat.

24. A jezsuiták távozzanak az országból.

25. A király bízza meg Rákóczi Ferencet és Széchenyi Pál [kalocsai] érseket, keressenek módot arra,

miként lehetne Erdély szabadságát biztosítani, és megakadályozni, hogy Törökországhoz csatlakozzék.”

A Rákóczi szabadságharc leghíresebb kuruc tábornoka Vak Bottyán János 1709. szeptember 27.-én lőrinckátai

táborában (ma Tarnaörs határa) agyvérzésben meghalt. Felesége, gróf Forgách Julianna Gyöngyösön a Ferencesek

templomában temettette el. Sírja ma már ismeretlen. Emlékkövét a szabadságharc leverése után valószínűleg

befelé fordították, hogy ne rombolják szét, II. József idején (1780-1790) befalazták.

A szabadságharc alatt a város lakosságát pestis járvány tizedelte meg. 1709/10-ben a város lakosságának kb. 1/3-

a, 1500 fő halt meg. A pestis emlékét a Vak Bottyán János Szakközépiskola udvarán álló Pestises kápolna őrzi.

Az 1711-es Szatmári béke után négy nagybirtokos családnak volt itt vezető szerepe a városban: a fejedelem

elkobzott birtokait gróf Althan Mihálytól 1741-ben Grassalkovich Antal vásárolta meg, a Koháry-javakat az

Esterházy család örökölte, birtokos volt még a Forgách család, valamint a Nyári örökösök: a Hallerek, Orczyak,

Bossányiak.

Az Orczy család kiemelkedő szerepet töltött be a város életében. A nemes és báró orci Orczy család Somogy

vármegye egyik legrégibb magyar nemesi családja. A család gazdagságának megalapozója Orczy István (1669–

1749) volt, aki nagy kiterjedésű birtokokra tett szert. A család a 18. század elején kerül Heves megyébe. Orczy

István a királytól zálogként 1712-ben, majd 1717-ben adományként megkapta Thököly Imre gyöngyösi javait. A

család kiemelkedő tagja volt Orczy Lőrinc báró, aki Gyöngyös város életében fontos szerepet játszott (B. GAL

1993). Róla részletesebben a „Híres gyöngyösiek - Gyöngyös város kiemelkedő személyiségei, szellemi és tárgyi

örökségük” című fejezetben lehet olvasni.

1779-ben megnyílt az első világi gyógyszertár, ugyanis addig a ferencesek végezték ezt a feladatot.

A Napóleoni háború kevéssé érintette a települést. A Habsburg-hadsereg 1800-as átszervezésekor és

fejlesztésekor felállították a Nádor- vagy Palatínus-huszárezredet. Vezetőjévé Hertelendy Gábor ezredest

nevezték ki. A 12. Nádor huszárezred 1800. október 26-án került Gyöngyösre, ahol állomáshelye lett kijelölve,

majd a Napóleoni háborúban több színtéren is részt vett. A Nádor huszárezred 1815-ben kerül vissza ismét magyar

földre, Gyöngyösre ahonnan 1829-ben a csehországi Saazba vezényelték. 1806-1809. között a Szent Korona

három alkalommal is járt a városban, kétszer Almássy Pál koronaőr házában (szent Korona ház), egy alkalommal

pedig a Fő téri Stessel házban volt elhelyezve (PÁLLFY 2018).

1820-ban Gyöngyösön tartózkodott gróf Széchenyi István, báró Brudern József vendégeként.

1820 után a népességében gyarapodó város egyre kevésbé fért el az árokkal és sövénnyel körbevett városmag

területén, és terjeszkedni kezdett. A zsúfolt belváros és a rossz minőségű ivóvíz lehetett az oka, hogy a

Magyarországon 1831-ben Magyarországon pusztító kolerajárványnak (több mint 200 ezren haltak meg)

Gyöngyösön is nagyszámú áldozata volt (614 ember).

1834-ben a városban megindult a közvilágítás, a Fő utcán lámpákat állítottak fel.

A város egyik jelentős pillanata 1838-ban a közkórház létrehozása (Dr. Horner (Vezekényi) István). A kórházat

pusztán a támogatók, mecénások pénzéből, magánadományokból tartották fenn, az épületet pedig az Orczy család

engedte át.

10

Összefoglalás

Gyöngyös Észak-Magyarország egyik legkedvezőbb közlekedésföldrajzi elhelyezkedésű települése. Környékén a

Honfoglalás előtt számos nép élt. A várost nagy valószínűséggel az avarok alapították, az Árpád-kor elején is

lakott település lehetett, de első írásos említése csak 1301-ben történik meg. 1334-ben Károly Róbert királytól

városi kiváltságokat kap. A város szőlőtermesztése egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, 1480-ban a város Mátyás

királytól kiváltságlevelet kapott, amelynek értelmében a gyöngyösi bort a felvidéki városokba szállíthatták. A

törökök 1544-ben elfoglalták Gyöngyöst és a város khász (szultáni birtok) lett. A török uralom alatt a

szőlőtermesztés és a bortermelés visszaesett, gyakoriak voltak a fosztogatások. A török hódoltság okozta

gazdasági-társadalmi megpróbáltatások ellenére a város a 16. században tovább gyarapodott (Evlia Ceslebi

útleírása). A város csatlakozott a Rákóczi szabadságharchoz, 1704-ben Rákóczi a városban folytatott tárgyalást a

császár követével Széchenyi Pál kalocsai érsekkel a békéről (Gyöngyösi 25 pont). A 18. század kiemelkedő

birtokosai: Grassalkovich, Esterházy, Haller, Orczy család. A Napóleoni háborúk alatt megalapították a Palatinus

(Nádor) huszárezredet, amely Gyöngyösön állomásozott, és a Szent Korona háromszor is tartózkodott a városban.

A 19. század első felében újabb fejlődési szakasz kezdődött a város életében (közvilágítás, közkórház,

gyógyszertár).

Ellenőrző kérdések 1. Mutassa be Gyöngyös elhelyezkedését és nevének eredetét!

2. Soroljon fel népeket, akik a Honfoglalás előtt a térségben éltek!

3. Mikor említik először az írott források Gyöngyöst először közvetve és közvetlenül?

4. Mutassa be a várossá válás történelmi előzményeit!

5. Pár szóban mutassa be a Benei vár történetét!

6. Mutassa be röviden a hódoltság-kori Gyöngyöst!

7. Mi a Gyöngyösi 25 pont?

Tesztkérdések, feladatok

1. Mit jelent Gyöngyös neve?

tölgy termése, Árpád lányának a neve, a térségben élő kun-palócz törzs lánytagjának a neve

2. Válassza ki a felsoroltak közül, hogy mely népek laktak Gyöngyös környékén!

Alánok, jazigok, avarok, germánok, hunok, vandálok, szkíták.

3. Kapcsolja össze az évszámokat az eseményekkel!

1. 1480 a) Palatinus (Nádor) huszárezred alapítása

2. 1301 b) Gyöngyös mezővárosi rangot kap

3. 1544 c) Rákóczi Széchenyi Pál érsekkel tárgyal a békéről a városban

4. 1704 d) A település első okleveles említése

5. 1334 e) Mátyás király kiváltságlevele a felvidéki borkereskedelemről

6. 1261 f) Gyöngyöst elfoglalják a törökök

7. 1800 g) Gyöngyös nevének első közvetett említése

Megoldás: 1e, 2d, 3f, 4c, 5b, 6g, 7a

4. Ki kicsoda? Kapcsolja össze a neveket a tisztségekkel!

1. Konth a) A gyöngyösi közkórház első igazgatója

2. Orczy Lőrinc b) A Rákóczi szabadságharc egyik tábornoka

3. Horner (Vezekényi) István c) Gyöngyös első ismert bírája

4. Széchenyi Farkasfia Tamás d) Gyöngyös egyik földesura a 18. században

5. Csobánka nemzetség e) A Nádor huszárezred első parancsnoka

6. Pata nemzetség f) Gyöngyös földesurai a 13. században

7. Vak Bottyán János g) Benevár építői

11

8. Hertelendy Gábor h) 1327-ben Károly Róbert neki adományozza a várost

9. Evlia Cselebi i) Kalocsai érsek a Habsburg udvar békekövete

10. Szécsényi Pál j) Török utazó

Megoldás:1c, 2d, 3a, 4h, 5f, 6g, 7b, 8e, 9j, 10i

5. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások?

1. Gyöngyöst a szkíták alapították.

2. Gyöngyös külterületén vannak őskori földvárak.

3. Gyöngyös szabad királyi város kiváltságokat kapott 1334-ben.

4. A Gyöngyösi 25 pont Rákóczi békefeltétele.

5. Gyöngyös khász birtok volt a török hódoltás alatt.

Megoldás: 1H, 2I, 3H, 4I, 5I

12

4. Gyöngyös történelme az 1848/49-es forradalom és

szabadságharctól

Célok A fejezet célja, hogy a hallgatók megismerjék Gyöngyös történelmének egyik legjelentősebb szakaszát, a

gazdasági fejlődés és a polgárosodás évtizedeit. Különös tekintettel a 19. század első felének történéseire: a két

világháború eseményeire, a világháborúk közötti békés fejlődés évtizedeire, a Mátrai turizmus fellendülésére.

4.1 Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Gyöngyösön és a polgárosodás

évtizedei

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharchoz a város az elsők között csatlakozott. A megyei gyűjtő-bizottsághoz

a nemzeti őrsereg felszerelésére Gyöngyös 764 forintot adományképpen és 570 forintot kölcsönképpen küldött,

valamint egyéb adományokkal is segítették a szabadságharcot. A megyei nemzetőrség második zászlóaljába –

melynek Gyöngyös volt a székhelye – a város 1200 embert állított ki.

1849-ben a szabadságharc legfontosabb személyei is megfordultak a városban.

1849. január 21-én Windischgrätz előhada Schulczig tábornaggyal az élén vonult be Gyöngyösre, itt

gyülekeztették a 8. vértesezredet a kápolnai csata előtt. A 10. huszárezred egy 6 fős portyája kiszimatolta,

hogy az ezred elvonult a városból, de a parancsnok graf Franz Montecuccoli Laderci ezredes még a

gyöngyösi fogadóban öltözködik. A huszárjárőr azután lefegyverezte a maradék őrséget, és vezetőjük,

egy káplár tisztelettudóan bekopogtatott az ezredes úr lakosztályába, és amikor felhangzott a Herein!

felszólítás, belépett, tisztelgett, és így szólt: Ezredes úrnak alázatosan jelentem, Ön a foglyom! Ezért az

esetért 1849. február 10-én állt bosszút az osztrák sereg, amikor Babarczy Antal császári biztos

vezetésével mintegy 1500 főnyi csapat szállotta meg a városházát és sarcot vetettek ki a városra. A

kápolnai csatában az osztrák sereg egy része Gyöngyösről indult február 26-án s a csata után annak zöme

itt táborozott; július 11-én pedig gróf Paskievits vezérlete alatt már az orosz hadsereg vonult

Gyöngyösre (TÖRÖK 1909).

1949. 04. 01-én az Orczy kastélyban tartott haditanácsot Görgey Artúr tábornok, hadseregparancsnok.

A tanácskozáson részt vett Aulich Lajos, Damjanich János, Klapka György, Poeltenberg Ernő

tábornokok, Gáspár András ezredes, Kmety György alezredes. Innen indultak a hatvani csatába.

1849 04. 02-án pedig Kossuth Lajos tartózkodott Gyöngyösön az Almásy-házban (Szent Korona ház).

A 19. század a békés fejlődés évszázada volt Gyöngyös életében. Az ipar, kereskedelem fejlődött, a szőlőterületek

terjeszkedtek, a borkereskedelem virágzott. Nőtt a város területe és lakossága, számos új ipari üzem nyílt a

városban, fejlődött a közoktatás és a közegészségügy, a város közélete is pezsgett. Ezekről részletesen a következő

fejezetekben lesz szó.

A város életét két esemény rázta meg alapjaiban: az egyik a 19. század második felében bekövetkező filoxéravész

volt, amelyről a „Szőlő és a bor a város életében” című fejezetben írok részletesen és az 1917-es nagy tűzvész,

amely gyakorlatilag az egész várost elpusztította.

4.2. Az I. világháború és a Tanácsköztársaság

Az I. világháborúban Gyöngyösről közel 4000 fő vonult be. A háború végén 500 hősi halottja volt a városnak

(valamint 453 rokkant, 281 hadiözvegy, 465 hadiárva, 34 szülőtelen árva).

A világháború legnagyobb csapását azonban nem a háború, hanem az eddigi legnagyobb tűzvész okozta

Gyöngyösnek 1917-ben.

A háború befejezése és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után 1918. okt. 28-án tört ki Budapesten az un.

Őszirózsás forradalom, amellyel a hatalom a szociáldemokrata párttal szövetkezett liberális és demokratikus

polgárság kezébe került. Céljuk a modern polgári Magyarország megteremtése volt.

1918. október 31- nov. 1. között a forradalmi események Gyöngyösre is átterjedtek. Megmozdulás volt a városban,

amely 7 halálos áldozatot eredményezett. 1918. november 4-én megalakult a Munkástanács. 1919 elején a város

gazdasági helyzete egyre nehezebbé vált, nőtt az élelmiszerrel ellátatlanok száma, a közeli községekben a

rekvirálás csak fegyverrel volt lehetséges. 1919. január 3-án megjelent egy néptörvény, amely megszüntette a

képviselő testületeket, erre válaszul a február 5-i utolsó ülésén a gyöngyösi képviselőtestület szembehelyezkedett

a kormány intézkedéseivel, törvénytelennek bélyegezve azt. Ezért február 11-én 12 tagú Néptanácsot neveztek ki

13

a város irányítására. 1919. március 21-én Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot, március 22-én pedig

Gyöngyös város vezetését a Munkástanács vette át. Az intézkedéseik során feloszlatták a nemzetőrséget és a

polgárőrséget, az üzemeket és pénzintézeteket (Gyöngyösön 10) államosították. Az új hatalom több településen

nem kímélte a zsidó lakosságot, így Gyöngyösön sem: a forradalmi direktórium azonnal betiltotta a „zsidó

újságokat”, kisajátította és elkobozta (hivatalosan szocializálta, azaz köztulajdonba vette) a zsidók üzleteit,

bankjait.

Vörös Őrség néven munkásgárdát állítottak fel Nemecz József vezetésével. Gyöngyös városparancsnoka és a

forradalmi törvényszék elnöke is volt, könyörtelen bosszúállással torolta meg az ellenforradalmi próbálkozásokat:

Gyöngyösön 1919. május 6-án felkelés tört ki a kommunista diktatúra ellen. Ennek során Welt Ignác

üvegkereskedő bevonta a vörös zászlót, és helyette nemzetiszínű lobogót tűzött ki.

A proletárdiktatúra államosítani akarta az egyház értékeit is. A hívek ellenszegültek, a tömeg rátámadt a

ferences kolostorban leltározó direktóriumi tagokra, így a városi vörös őrség parancsnoka Nemecz József

karhatalmi segítséget kért és kapott Budapestről.

Ezután Nemecz József statáriumot rendelt el. Hat embert azonnal halálra ítéltek, köztük négy huszártisztet. A Fő

téren felakasztották Csipkay Albert huszárszázadost és Welt Ignác üvegkereskedőt (a többiek elmenekültek), a

vád ellenük ellenforradalmi szervezkedés volt. Dr. Bozsik Pál plébánost letartóztatták és a budapesti

gyűjtőfogházba szállították.

Az intervenciós román csapatok közben átlépték a határt és észak felé tartottak. Július végén egy zászlóalj önkéntes

vöröskatona ment Nemecz vezetésével a frontra, de végül harc nélkül hazatértek. 1919. augusztus 5-én

Gyöngyösre érkeztek a román intervenciós csapatok és megkezdték kommunisták letartóztatását. Augusztus

15-ig 8 forradalmi tisztségviselőt végeztek ki. A Tanácsköztársaság gyöngyösi vezetőit letartóztatták, Egerbe

szállították, Nemeczet kivégezték.

4.3. Gyöngyös a két világháború között

A világháború, az 1917-es tűzvész és a Tanácsköztársaság után megindult a város újjáépítése.

A tűzvész után 1917-ben Wargha László építészprofesszor készítette el a város újjáépítésének terveit. Bár az

eredeti tervek nagyrésze nem valósult meg, de Gyöngyös a tűzvészt követő 20 évben újjáépült és ekkor nyerte el

mai arculatát.

1922-ben felszentelték az újjáépített Nagytemplomot és a város több emblematikus épülete is ekkor épült: 1923-

ban megépült a Nemzeti Bank és a Tűzoltó palota (Kossuth u. 1. sz.). 1927-re elkészült a vízvezeték, felépült a

víztorony, 1929-ben elkészült a posta új épülete. 1930-ban elkészült az új izraelita templom Baumhorn Lipót terve

alapján.

A mátrai turizmus megindulásának kezdetei a 19. század végére nyúlnak vissza, amikor Hanák Kolos 1887-ben

létre hozta a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályát, ezzel megkezdte a Mátra turisztikai feltárását és

idegenforgalmi megismertetését.

De Gyöngyös és a Mátra turizmusának kiépülése és fellendülése a két világháború közötti időszakra tehető:

1925-ben megnyílt a strand. A gyöngyösi víz alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvíz, amely

metakovasavat is tartalmaz. Összetételénél fogva jótékony hatással bír bizonyos bőrbetegségek,

gyomorpanaszok, reumatikus és idegrendszeri megbetegedések esetén.

1926-ban a mátrafüredi kisvasút megkezdi a személyszállítást. A Mátrában az első keskeny nyomközű

vasutat 1906-ban az Egri Érseki Uradalom építette (gazdasági céllal- fát szállítottak), amely lóvontatású

volt. A teljes vonal Mátraszentimre és Gyöngyös között 1917-re építették ki. A Mátrafüred-Gyöngyös

közötti szakasz 1923-ban épült meg, de csak 1925-től végez személyszállítást.

1922-ben Puky Árpád polgármester megnyitotta az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt fiókirodáját.

1929-től gyöngyösi Idegenforgalmi Hivatal. Megjelennek az első utikönyvek.

1926-ban egy menedékkunyhóval toldották meg a Mátra Egylet által 1888-ban épített kékestetői kilátót.

1929. Megindultak az autóbuszjáratok a Mátrában, miután megépült a Gyöngyös-Parád kocsiút (1908).

1930-tól megindul a mátrai nagy szállók és a szanatórium építése (Galyatető, Kékestető).

1931. A mátraházai síugrósánc felavatása. 1938-ban a kékesi Déli-sípálya építése is megindult.

1931. A Pipis-hegyi repülőtér felavatása, amely az 1930-as évek közepére már nemzetközileg is elismert

létesítménnyé vált.

1932. Mátraházán felépült az állami tbc gyógyintézet (Állami Horthy Miklós Tüdőbeteg Gyógyintézet).

1935. Mátrafüredet hivatalosan is üdülőhellyé minősítették.

14

Az oktatás is fejlődött. 1921-ben megnyílt a Római Katholikus Polgári Fiúiskola, 1925-ben pedig megnyitották a

Római Katholikus Felsőmezőgazdasági Iskolát.

A világgazdasági válság Heves megyét sem kímélte 1929-32. között. Nehéz helyzetbe kerültek az iparosok, a

bankok nem adtak kölcsönt. A munkanélküliséget rendkívüli közmunkákkal próbálták enyhíteni pl. ekkor kezdték

meg a Mérges-patak szabályozását. Csak lassan emelkedett újra a termelés szintje.

Az 1920-30-as évekre Amerikából származó, a fertőzéseknek ellenálló direkttermő tövekkel, szakképzett

szőlészek segítségével újraültették a város múlt században elpusztult szőlőterületeit, így a meghatározó gazdasági

profil így továbbra is a szőlő- és bortermelés maradt.

4.4. A II. világháború

4.4.1. Harcok a városban Gyöngyös már a világháború elejétől bekapcsolódott a történésekbe. 1939. őszén

Lengyelország megtámadása után a munkásotthonban és az Orczy-kastélyban lengyel menekülteket helyeztek el.

Az általános intézkedések, a háború gazdasági-társadalmi hatásai Gyöngyösön is érződtek, de a város 1944.

második felében érezhette igazán közelről a háború következményeit.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a baloldali érzelmű személyek ellen fokozottabb eljárás

indult. Április elején több gyöngyösit szállítottak a ricsei internálótáborba, akik egy hónap múlva szabadultak ki.

Munkaszolgálatra is sok lakost elvittek, nemcsak zsidókat pl. 130 középiskolás gyöngyösi felső tagozatos diák

dolgozott munkaszolgálatosként Szirmabesenyőn (Miskolc mellett).

A német megszállás után 1944. április 1-én befejeződött az iskolákban a tanítás,

1944. április 16-án az első sajtóbetiltás alkalmával pedig betiltották a Gyöngyösön megjelenő Hevesmegyei Hírlap

című politikai hetilapot. Az 1944-ben meginduló szovjet offenzíva (2. Ukrán front) és a szovjet csapatok

novemberben érték el Heves megyét. Szeptembertől a megye városait bombázzák: Hatvan – szeptember, Eger –

október, Gyöngyös – november.

Gyöngyös 1944. október 31-én szenvedte el az első légitámadást, délelőtt 1/2 10 órakor, amelynek 20 halálos

áldozata volt.

„A felhős égből váratlanul törtek ránk a gépek. Hivatalos számítás szerint: 62 bombát dobtak a városra. – írja a

Szent Bertalan templom Historia Domusa. „Olyan közel van már a front, hogy nem is tudják a riadót jelezni. A

gépek a Sárhegy felől ereszkedtek alá. Az óvóhelyre nem tudtak az emberek menekülni. A templom melletti

szőlőskertbe három bomba hullott. Az egyik alig két méterre a szentély falától fúródott a földbe. Templomunk

gyönyörű üvegablakait a templom padlójáról szedtük fel." Ferences Historia Domus in. Molnár J. 1993.

A szovjet csapatok Gyöngyös, Pásztó, Eger és Sirok fele a vasútvonal mentén törtek előre, miközben a németek

keményen védekeztek. November 16-án újabb bombatámadás érte a várost.

1944. november 19-20-án véres utcai küzdelem folyt Gyöngyösön. Súlyos harcok voltak a karácsondi úton. Az

oroszok épületről-épületre foglalták el a várost:

A november 19-i szovjet hadijelentés szerint a szovjet csapatok „...Elfoglalták Gyöngyöst és több más községet,

ezek között Görömböly, Tótfalu, Vécs, Hevesugra, Boldog, Galgahéviz községeket. ..." majd így folytatja a tudósító

„...Elkeseredett küzdelem folyt Gyöngyöstől keletre. Az ellenség harckocsijai és gyalogos kötelékei egymás után

öt ellentámadást indítottak. Az ellentámadásokban kifáradt ellenséget a szovjet csapatok nagy lendülettel

visszavetették. "

A városunkért folyó harcról a Pesti Hírlap is írt, hogy a német páncélgránátosok visszafoglalták Gyöngyöst.

„...Rendkívül éles harcok folytak Gyöngyöstől délre, ahol egy szovjet harci csoportnak estefelé sikerült megvetnie

lábát a város déli részében. ... Gyöngyösön dühös közel- és házharcok lángoltak fel, lángnyelvek és füstfelhők

között. " Később így folytatja az INTERIN november 20-i berlini jelentése: „Gyöngyös városban, melyet a német

csapatok éjszaka ismét visszavettek, elkeseredett házról-házra folyó harcok tomboltak." (Molnár J. 1993)

A város lakosságának egy része - többezer ember -, a farkasmályi pincékbe menekült. Sokan mentek Mátrafüredre

is. A városban maradottak a házak alatti pincékben kerestek és találtak menedéket. Ennek állít ma emléket a

Farkasmályi pincesoron megtalálható Szűz Mária szobor is.

A harcok során sok német és magyar katona halt meg. A heves utcai harcok miatt sok kár keletkezett az

épületekben. A város 3663 házból 2549 sérült meg, 99 teljesen romossá vált. A polgári lakosság körében 162 fő

lett a háború áldozata.

1945-ben megkezdődött a romok eltakarítása és az újjáépítés a városban.

15

4.4.2. Gyöngyös zsidó lakossága a II. világháborúban

A kormány 1944. márciusi rendeletei alapján a zsidók nem dolgozhattak közhivatalokban, ez városunkban 5

személyt érintett. 130 zsidóhasználatban lévő telefont kapcsoltak ki, április elejétől pedig megkülönböztető sárga

csillag viselésére kötelezték őket.

A május 5-én megjelent gettórendelet Gyöngyösön 1824 főt érintett. A gettó az Újtelepen a Kassai út, Laktanya

út, Bethlen út és az Újtelepi utak által határolt terület épületei, illetve a Bányász és az Encsi utcákban lévő ma

földszintes és emeletes (nincs már meg) bányász házak voltak. Az 1824 főbe nem számították be a már előbb

munkaszolgálatra elvitt férfiakat. Június 1-én elvitték a munkaszolgálatra a kiválasztott férfiak utolsó csoportját.

Június 8-án, Úrnapján pedig kiürítették a gettót, a zsidókat (2200 fő) a városon keresztül a vasútállomásra, és

onnan Németországba szállították. A gyöngyösi lakosok a megrázó menetet látva, sokan sírással fejezték ki

érzelmüket.

1941-es népszámlálás szerint Gyöngyös 24086 fő lakosából 2071 fő volt zsidó, a lakosság 8,6 %-a. Lőffler Miklós,

a gyöngyösi Status Quo izrealita hitközség titkára összesítése szerint 2200 zsidót deportáltak Gyöngyösről, de

ebbe benne voltak a más vallásra áttért zsidók is. Az áldozatok száma 1835 fő, a városba 345 fő tért vissza.

A város szovjet kézre kerülése után is voltak zsidó áldozatok.

Összefoglalás A 19. század a töretlen fejlődés időszaka a település életében, amelyet csak a filoxéravész tört meg. Gyöngyös

fontos állomása volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának. Az I. világháború nem,

viszont az 1917-es tűzvész jelentős kárt okozott a városban. Az 1918. októberi Őszirózsás forradalom eseményei

Gyöngyösre is átterjedtek. A Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919. március 22-én Gyöngyös város vezetését a

Munkástanács vette át és a statárium bevezetése több ember elítélését és halálát eredményezte. A két világháború

között a város újjáépült és ekkor nyerte el mai arculatát. Ez az időszak a mátrai turizmus fénykora is. A II.

világháborúban 1944. utáni történések érintették a várost: a zsidó lakosságot gettóba zárták, majd 1944. június 8-

án elhurcolták, 1944-ben kétszer is bombázták a várost. A szovjet csapatok előretörésekor a katonák házról-házra

foglalták vissza a várost a németektől, amely jelentős harcokkal és az épületállomány pusztulásával járt.

Ellenőrző kérdések Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának mely eseményei köthetők Gyöngyöshöz?

Mutassa be a Tanácsköztársaság gyöngyösi eseményeit!

Milyen a fejlesztési elemeket tud bemutatni a két világháború között a városban?

Milyen hatással volt Gyöngyösre a II. világháború?

Milyen rendeletek érintették Gyöngyösön a zsidó lakosságot a két világháború között és a II. világháború alatt?

Tesztkérdések, feladatok

1. Válassza ki a felsorolt személyek közül azokat, akik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt

Gyöngyösön tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig!

Kossuth Lajos, Bem József, Görgey Artúr, Dembinszki Henrik, Klapka György, Petőfi Sándor

2. Állítsa időrendi sorrendbe az eseményeket!

1. Román intervenciós csapatok bevonulnak Gyöngyösre.

2. Kitör az Őszirózsás forradalom Budapesten.

3. A városi vörös őrség parancsnoka Nemecz József statáriumot hirdet ki.

4. Munkástanács alakul Gyöngyösön.

5. Feloszlatták a nemzetőrséget és a polgárőrséget, az üzemeket és pénzintézeteket (Gyöngyösön

10) államosították.

Megoldás: 2, 4, 5,3,1

16

3. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások?

1. A mátrai nagy szállók és a szanatórium az I. világháború előtt épültek.

2. A Tanácsköztársaság eseményi Gyöngyöst is érintették.

3. A gyöngyösi gettót 1944. húsvétkor ürítették ki.

4. A bombázások elől a gyöngyösiek a farkasmályi pincékbe menekültek.

5. Hanák Kolos az 1920-as években alapította meg a , Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra

Osztályát.

Megoldás: 1H, 2I, 3H, 4I, 5H

4. Soroljon fel 5 a Mátra turisztikai fejlesztéséhez kapcsolódó projektet!

……………………………………………………………………………………………………………..

Megoldás: strand, első útikönyvek, kisvasút megkezdi a személyszállítást, mátrai szállók építése,

autóbuszjárat a Mátrán keresztül stb.

5. Ki kicsoda? Kapcsolja össze a neveket a tisztségekkel!

1. Nemecz József a) üvegkereskedő, ellenforradalmi tevékenységért kivégezték

2. Welt Ignác b) tábornok, hadseregparancsnok

3. Görgey Artúr c) építészprofesszor, Gyöngyös újjáépítője

4. Hanák Kolos d) Gyöngyös városparancsnoka és a forradalmi törvényszék

elnöke

5. Wargha László e) ügyvéd, a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra

Osztályának alapítója

Megoldás: 1d, 2a, 3b, 4e, 5c

6. Kapcsolja össze az évszámokat az eseményekkel!

1. 1935 a) Tűzvész Gyöngyösön

2. 1944. május b) Gyöngyös bombázása

3. 1917 c) a mátrafüredi kisvasút megkezdi a személyszállítást

4. 1926 d) Gyöngyösi gettó felállítása

5. 1944. okt-nov e) Mátrafüredet hivatalosan üdülőhellyé minősítették.

6. 1919 f) Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályának alapítása

7. 1887 g) Munkástanács megalakulása

Megoldás: 1e, 2d, 3a, 4c, 5b, 6g, 7f

17

5. Gyöngyös a tüzek városa

Célok A fejezetben a hallgatók megismerhetik a tüzeiről híres város legjelentősebb tűzeseteit, a tűzesetek okait és a város

vezetésének intézkedéseit a tűzesetek megelőzésére, valamint a legnagyobb az 1917-es tűzvész kiváltó okait és a

tűzvész következményeit a város mai arculatára nézve.

5.1. A város jelentősebb tűzesetei „Leégett hétszer, mint Gyöngyös” és a „Gyöngyösön minden zsindely alatt egy-egy pakli gyufa lapul” mondások

szállóigévé váltak Magyarországon. Azonban a 7 alkalomnál sajnos sokkal többször leégett a város. A levéltári

kutatások húsznál is több feljegyzett tűzesetet említenek, a legpusztítóbb és a város számára talán a

legfájdalmasabb azonban az utolsó 1917-es nagy tűzvész volt.

A legjelentősebbeket sorolom most fel időrendi sorrendben.

1. 1241. március: a tatár hordák elpusztítják és felgyújtják a várost.

2. 1320. Csák Máté felgyújtatja a Szent Bertalan templomot.

3. 1526. A törökök felgyújtják a ferences kolostort és templomot, de a város is kárt szenvedhetett. A törökök

a hódoltság alatt többször is gyújtogattak a városban, ennek során Gyöngyös eredeti kiváltságlevelei is

elégtek.

4. 1585. Ismét tűzvész Gyöngyösön, a fő téri Szent Bertalan templom is megrongálódik.

5. 1649-ben Vadászi Pál füleki várnagy felégetteti a régi városházát, ahová előbb beszorította az egri

törököket.

6. 1674-ben volt a legnagyobb tűzvész a hódoltság idején. A törökök 4 évre elengedték az adót, hogy a

település ne jusson az elnéptelenedett és adót nem fizető települések sorsára.

7. 1730-ban ismét tűz tombolt a városban.

8. 1851-ben és 1853-ban több ház leég.

9. 1861. A tüzek éve volt: május 30. június 24. 80 ház leég, szeptember 10-én újabb 21 ház pusztult el.

10. 1866. Orkán erejű szélben leég 161 ház és kigyullad a Szent Orbán templom.

11. 1872-ban 21 ház égett le.

12. 1904. Leégett a ferencesek temploma és kolostora és 215 ház, a kár 1 451 100 korona volt.

13. 1908. Az ortodox templomot és környékét emésztette el a tűz.

14. 1917. az utolsó és legnagyobb tűzvész. Elpusztult 559 ház Gyöngyösön, Püspökiben 21. Megsemmisült

1400 melléképület. Az ingatlanokban keletkezett kár meghaladta a 29 millió koronát. 8000 ember lett

hajléktalan.

A tűzvészek okai:

A tetők gyúlékony anyaggal történő borítása: zsindely, szalma, kátránypapír.

Falépcsők tűzfalak hiánya.

Szoros beépítés, szűk utcák: felaprózódott telkek, zsellérközök.

Vízvezeték hiánya.

Időjárási elemek: szárazság, viharok, villámlás esetén az éghető anyagok hamarabb lángra kaptak.

Emberi mulasztások, felelőtlenség, véletlenek összejátszása (KOZÉKI 2017)

Jelentősebb intézkedések a tűzesetek megelőzésére:

A 18. század első felében Gyöngyös város tanácsa több tűzvédelmi rendelkezést is hozott: A város lakóit

kötelezték, hogy minden utcában tölgyfakádakat tartsanak vízzel; a céheket kötelezték, hogy létrákat és

csáklyákat szerezzenek be; a város összeíratta a pipás embereket.

Az 1793-as tűzvész után Rábl Károly kidolgozta gyöngyös első szabályozási tervét és megkezdte az utcák

kikövezését.

1801. Megyegyűlés tűzrendészeti intézkedései: pl. tűzőrők kiállítása; tűzoltófelszerelés beszerzése.

1861. „Tűzvész elleni őrködő rendszabályok” kiadása Főkövy Antal polgármester.

1890. megalakul a Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó Testület Kozmári Dezső vezetésével.

1925-ben átadták az új tűzoltó laktanyát.

18

1927. átadták az ivó és tüzivíz rendszert és a víztornyot, a hálózat 25000 méter hosszú volt, 46 közkúttal

és 145 tűzcsappal rendelkezett (DÁVID 2015).

5.2. Az 1917-es nagy tűzvész A város 20. századi történelmének szomorú eseménye volt az 1917 májusában bekövetkezett tűzvész, amely a

lakóépületek nagy részét elpusztította.

1917. május 21-én, délután 5 órakor a gyöngyösi közkórház mosókonyhájában tűz támadt, amely csakhamar

átterjedt a szomszédos épületekre is. A tűz kitörése idején a városban hatalmas szélvihar uralkodott, s

ennek következtében a tűz gyorsan terjedt. A tomboló viharban a házak nem egymás után, hanem 5-6 házat

átugorva gyulladtak ki.

Összességében Gyöngyösön teljesen elpusztult 559 ház, Püspökiben 21. Megsemmisült 1400 melléképület,

valamint megrongálódott, de lakható maradt további 216 ház. Az ingatlanokban keletkezett kár meghaladta a 29

millió koronát, míg biztosítás útján a károsultaknak 2 millió koronát sem fizettek ki. További 1,5 millió

koronajutott a tűzkárosultaknak segélyadomány útján. 8000 ember maradt hajléktalan. A tűzben 11 ember lelte

halálát (6 kifejezetten idős ember, kik nem tudtak kimenekülni az égő házból), de további 11 fő az ekkor szerzett

súlyos sérülések következtében hunyt el, így voltaképpen 22 halálos áldozatról beszélhetünk. 29 ember vált testileg

nyomorékká, s több forrás közel 60 megháborodottról, elmezavarodottról is tud a tűzvész következtében (Misóczki

L. 1991).

A gyöngyösi tűzoltóság ekkor 8 tisztből, 6 köztűzoltóból és 40 diáktűzoltóból állt (Dávid J. 2015).

A világháború borzalmai között is országos részvétet és szolidaritást váltott ki a város tragédiája. A gyöngyösi

Phoenix összegyűjtötte a közélet jeles személyiségeinek, művészeinek együttérző gondolatait és megrázó

képekben örökítette meg a eseményt (Szmrecsányi Lajos egri érsek, Prohászka Ottokár, Rippl-Rónai József).

IV. Károly ajánlása a könyv elején:

„Gyöngyös elhamvadt egy világháború zord viharai között, az elkövetkező béke mindent új életre keltő áldásos

melege alatt pedig legyen Isten segítségével a haza egyik legszebb virága.” Budapest 1918. évi február hó 11-én.

Károly

„A sors súlyos csapása után virradjon Gyöngyös városára egy szebb jövő hajnala. Zita”

http://mek.oszk.hu/05400/05474/05474.pdf

„1917. május huszonegyedikén lesujtott Gyöngyösre a borzalmas istenítélet. Amit méhek szorgalmával építettek

a város lakói évtizedek alatt , porba, romba döntötte egyetlen éjszaka. Sírások, jajjok, pusztulás tanyája lett a kis

város. Amit kőből, vasból, emeltek az alkotók, összedőlt, ami éghető volt, elégett. Ezernyi nyomor, ezer szenvedés

szakadt le a gyöngyösiekre. Az irtózatoknak olyan halmazata, melyet halála csendes órájáig el nem felejthet az,

aki átélte azt az éjszakát és a rákövetkező napot. „Székely Jenő

Közvetlenül a tűzvész után meglátogatta a várost IV. Károly király és hitvese, majd törvényben rendelkezett a

város újjáépítéséről, amit nagy értékű adománnyal is támogatott. A város újjáépítésére pályázatot írtak ki. A 20

paragrafusból álló XXIII. törvénycikket Gyöngyös újjáépítéséről a képviselőház 1918. augusztus 10-én fogadta

el, a király október 25-én írta alá. Ez volt az utolsó törvény Magyarországon, amit magyar király szentesített.

Országos gyűjtés indult és az I. Világháború után Wargha László építészprofesszor tervei alapján dr. Puky Árpád

polgármester tevékenységének köszönhetően a város újjáépült és lényegében ekkor kapta mai arculatát. A

kormány Dr. Harrer Ferenc fővárosi tanácsost nevezte ki újjáépítési kormánybiztosnak.

Összefoglalás Gyöngyös város életében és a település arculatának alakulásában a gyakori tűzesetek meghatározó szerepet

játszottak. A tűzesetek legfontosabb kiváltó okai a zsúfolt beépítés, tetők gyúlékony anyaggal történő borítása, az

emberi mulasztások és a tűzoltásra szolgáló eszköz -és emberi feltételek hiányossága volt. Az 1917-es tűzvész,

amely óriási pusztítást okozott meghatározó volt a város életében. A tragédiát követően az egész ország összefogott

Gyöngyös megsegítésére. IV. Károly király utolsó szentesített törvénye Gyöngyös újjáépítéséről szólt. A tűzvészt

követő rekonstrukció során nyerte el a belváros a mai arculatát.

Ellenőrző kérdések Melyek voltak Gyöngyös város legjelentősebb tűzesetei?

Mik voltak a tűzesetek leggyakoribb okai?

19

Milyen intézkedéseket hozott a város elöljárósága a tűzesetek megelőzésére?

Mutassa be az 1917-es tűvész okait és következményeit!

Milyen szerepet játszott IV. Károly az utolsó magyar király Gyöngyös életében?

Tesztkérdések, feladatok

1. Válassza ki a felsorolt személyek közül azokat, akik kapcsolatba kerültek gyöngyösi tűzesetekkel:

törökök, kunok, tatárok, Kossuth Lajos, Zita királyné, Csák Máté, Görgey Artúr

2. Állítsa időrendi sorrendbe az eseményeket!

1. A tatárok felgyújtják a várost.

2. A legnagyobb tűzvész Gyöngyösön

3. A „tüzek éve” a városban.

4. Csák Máté felgyújtatja a Szent Bertalan templomot.

5. A legnagyobb tűzvész a hódoltság idején.

Megoldás: 4, 1, 5, 3, 2

3. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások?

1. Gyöngyös Magyarország azon városa, amely legtöbbet szenvedett a tűzesetektől.

2. Az 1674-es tűzvészben, amely a legnagyobb tűzeset volt a hódoltság idején a város eredeti

kiváltságlevele is megsemmisült.

3. A Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó Testület az 1917-es tűzvész után alakult meg.

4. A királyi pár csak az I. világháború után látogatta meg a várost.

5. A város újjáépítésének tervei Wargha László nevéhez fűződnek.

Megoldás: 1I, 2H, 3H, 4H, 5I

4. Sorolja fel a tűzvészek kipattanásának 5 lehetséges okát!

……………………………………………………………………………………………………………..

Megoldás: zsúfolt beépítés, A tetők gyúlékony anyaggal történő borítása, az emberi mulasztások és a

tűzoltásra szolgáló eszköz -és emberi feltételek hiányossága, vízvezeték hiánya.

5. Kapcsolja össze az évszámokat az eseményekkel!

1. 1320 a) A nagy tűzvész Gyöngyösön.

2. 1649 b) Törvény Gyöngyös újjáépítéséről.

3. 1917 c) A tüzek éve Gyöngyösön.

4. 1861 d) Csák Máté felgyújtatja a Szent Bertalan templomot.

5. 1918 g) Vadászi Pál füleki várnagy felégetteti a régi városházát, ahová

beszorította az egri törököket.

Megoldás: 1d, 2g, 3a, 4c, 5b

20

6. Gyöngyös ipara és kereskedelme a 16-19. században

Célok A fejezet célja, hogy a hallgatók megismerjék Gyöngyös iparának és kereskedelmének újkori fejlődését. Milyen

adottságok, közlekedésföldrajzi elhelyezkedés segítette a város gazdaságának élénkülését. Melyek voltak

legjelentősebb iparágak és a leghíresebb gyöngyösi iparcikkek.

6.1 Ipar

A török hódoltság ellenére a város a 16. században tovább gyarapodott. A szőlőművelés és a borkereskedelem

meghatározó volt a város gazdaságában, hazai és külföldi piacokra is szállították a gyöngyösi bort. Virágzott a

kereskedelem is, híresek voltak a gyöngyösi sokadalmak, országos vásárok, heti és napi piacok, amit a magyar és

török végvári vitézek is látogattak.

Már a 16. században differenciált iparral rendelkezett a város: az 1540-es években 29 mesterségről tudunk, az

iparűzés a 17. században is dinamikus volt.

Korán megjelentek a céhek, amelyek közül mészárosok és a szabók céhei voltak az elsők (ez utóbbi az 1500-as

évek elején építhette fel a Szent Anna kápolnát). A mészárosok céhszabályzatát 1498-ban Drágffy Bertalan erdélyi

vajda, vagy más adat szerint Rozgonyi István földesúr hagyta jóvá (DEZSÉRI BACHÓ 1943). A többi mesterség

céhszabályzata 1600-1630 között keletkezett.

Céhek alakulása:

1498. mészáros céh

1600 körül alakult meg a kádár céh

1612-es török oklevél már a tímár céhet is említi.

1635-ben megalakult a csizmadia céh.

1636-ban pedig a szabók és a szűcsök közös céhe.

1650-ben megalakul az ács, kőfaragó, kőműves, a molnár, a lakatos, az asztalos, a borbély, szűrzsabó,

gombkötő és kötélverő céh.

1700 kerékgyártó céh

1702. takács céh alakulása

Gyöngyös kézművesipara virágzott a 19. sz. közepén: 1857-ben 821 mester, 352 segéd, 250 inas és 151 kontár

foglalkozott iparral a városban, akik a lakosság 10%-át tették ki (PETERCSÁK 2005).

Érdekes és jellegzetes mesterség volt a szűrposztókészítőké: a benei Kallók-völgyében nagyszámú csapó-

szűrposztókészítő és molnár üzemeltette a nagyhírű malmokat. A benei posztó igen híres volt, a 19. század elején

17 kallómalom és 26 vízimalom működött, így egy igen komoly iparterületté vált. Az iparosodással, gyáriparok

megjelenésével egy időben a csapók mestersége letűnt.

Heves megye legnagyobb szűrszabó központja Gyöngyös volt. A 19. század végén már az Alföldre Mezőtúrig is

eljutottak a termékeik. 1863-ban a városban 42 mester dolgozott, 16 segéddel és 5 inassal (FLÓRIÁN1984). A

takácsok vásznak mellett virágosan szőtt abroszokat készítettek, de fennmaradt munkájukról nem tudunk.

A gyöngyösi ködmön messze földön híres volt. Jellemzője, hogy karcsúsított, rövid derekú, eleje mélyen kivágott,

juhbőrből varrták. Alapszíne barna. A ködmönök háta általában zsúfoltan telehímzett, tájanként eltérő

virágmintával. De mentéket is készítettek, amiket rókamállyal vagy báránybőrrel béleltek. A 19. század utolsó

harmadában Gyöngyöst a legnagyobb hazai szűrszabó központok között tartották számon. 1863-ban 56 mester 11

segéddel és 4 inassal dolgozott a városban (CS. SCHWALM 2005).

Mátravidék erdőségekben gazdag ezért nagy hagyomány a volt a fafaragásnak (VERES 2010). A borvidék

speciális eszközöket igényelt a bor tárolására és a szőlő feldolgozására. A bodnárok és kádárok 1872-ig dolgoztak

céhszervezetben. A gyöngyösi fazekasok céhe 1670-ben létesült és a megszüntetéséig számottevő volt. A

Mátravidéken használt kerámiák nagyrésze nem helyben készült, de Gyöngyös és Pásztó volt a környék

fazekasságának központja. Összefoglaló néven a gyöngyös-pásztóinak nevezett kerámia híres volt, csontszín

alapon kékkel írókázott zsinórsújtás –díszes mintával díszítették A 19. sz. végén Gyöngyösön 40 fazekas

dolgozott. Gyöngyösön agyagbánya is működött, először téglát készítettek itt, majd cserépgyárat is telepítettek rá,

amely 1890-től 1944-ig működött (GY. GÖMÖRI 2005).

19. század elejétől sorra létesültek az ipari üzemek Gyöngyösön:

Az Orczyak által alapított gyöngyösi posztómanufaktúra 1801-1823. között, a gyöngyösi barátok

posztógyára pedig 1846-tól működött.

21

1853-ban felépül az első gőzmalom és szeszfőzde Gyöngyösön, báró Brudern József palotája udvarán, a

mai Pszichiátriai gondozó helyén.

1889-ben a Büchler testvérek nagy gőzmalmot, 1890-ben - a már korábban is létező - Barna Gábor Fiai

cég Gőzfűrésztelepet alapítottak.

1858-ban megalakul a Heves-megyei Gazdasági Egyesület.

Az 1872-es ipartörvény hatására a gyöngyösi céhes egyletek megszűntek, illetve ipartársulattá alakultak.

6.2 Kereskedelem

Gyöngyös a hegyvidék és az alföld találkozási sávjában elhelyezkedő településként fontos csomópontja volt a

térségek között megvalósuló árucserének.

A hegyvidék fája, erdei gyümölcse, háziipari termékei, a dombsági zóna bora és gyümölcse évszázadokon át a

közvetlen csere lehetőségét kínálta a délebbi, síkvidéki tájak paraszt népességével. Heves megye mátraalji

sávjának települései éppen olyan közvetítők voltak a nagytájak között, mint a Bükkalja falvai. Heves megyéből a

Jászságon át Poroszló, Tiszafüred és Balmazújváros közvetítésével Debrecenbe vezetett út, ami nem csak a Közép-

Tisza, ill. a Tisza mente térségével, de a Tiszántúllal is összekapcsolta a nagytájak népét és azok javait. Bár a

Felföld és a magyar Alföld gazdasági forgalmában a kézműves- és a háziipari javak zömét a domb- és

hegyvidékiek készítették, nem hagyható figyelmen kívül az első világháború előtt az Alföld településeinek hatása

sem (VIGA 2010).

A középkori gazdaságtörténeti adatok sora jelzi, hogy a gabonafélék, különösen a búza kereskedelme az Alföld és

a hegyvidék közötti árucsere legfontosabb tényezője volt. Bár a termény igen jelentős részét a felvidékiek maguk

szerezték be, gyakran cserélték el az Alföldön, rendkívül intenzív volt a gabona észak felé való szállítása. Ennek

értékesítése részben az Északi-középhegység és az Alföld érintkezési vonalán levő vásárövezet településein (Vác,

Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Miskolc) történt, részben pedig a felvidéki városok, bányavárosok vásárain (VIGA

2010).

Gyöngyös kereskedelmi forgalma a 14. században még nem volt számottevő. A később növekvő átmenő

kereskedelem növelte a városiasodás fokát. A 15. századtól Gyöngyösön már a Budát Kassával összekötő

főkereskedelmi útvonal haladt át, ami egyben a Lengyelországba és Oroszországba irányuló kereskedelem

fővonala volt. A város a 15. században már ismert volt kereskedelméről.

A Kárpát-medencében a középkortól három nagy és több kisebb vásárvonal formálta a gazdaság térszerkezetét. A

legnagyobb, Zágrábtól Temesváron át Fehértemplomig tartó sávnak frekventált szakasza volt a Gyöngyös – Eger

– Miskolc – Szerencs – Tokaj – Sátoraljaújhely – Ungvár – Munkács helységekkel jelzett alföldperemi vásárvonal

(VIGA 2010).

A Felföld és a magyar Alföld érintkező sávjában húzódó vásárvonal jelentős tagja volt tehát Gyöngyös, amelyet

Mendöl Tibor kifejezetten a legjelentősebb északi vásárvárosok közé sorolt. Piaci árugyűjtő hely volt, amely mind

a helyi és a mátrai falvakban virágzó kézműipar termékeit, mind a Mátraalja borát, gyümölcseit és más javait,

mind az Alföld haszonállatait és termelvényeit akkumulálta, és részben helyben értékesítette, részben pedig

továbbította a főváros és más vidékek, valamint a kiskereskedelem felé. A nógrádi településeknek volt egy déli

vásáros zónája is, amelynek jelentősége a 18–19. században meghaladta a bányavárosokét: Gyöngyös, Pásztó és

Pest sokadalma tartozott ebbe a körbe. Pásztó 4 országos vásárát többen látogatták Nógrádból Gyöngyösnél,

jóllehet az utóbbi – különösen a feldolgozott állati eredetű nyersanyagok dolgában – a magyar Alföld felé

jelentősebb forgalmat bonyolított. Mocsáry Antal a 19. század harmadik évtizedében a Medves-vidék bükköseinek

jelentőségét említette, s azt, hogy a megye hideg, északi vidékéről fenyőfa gerendákat, deszkát és zsindelyt

fuvaroztak nagy nehézségek árán Losonc és Gyöngyös piacára. Különösen erős volt Gyöngyös vonzása a jász

településekre (VIGA 2010).

Gyöngyös hetivásárait szerdai napokon tartották, évenként pedig négy országos vásárt tartottak a városban,

amelyeknek középkori eredetű privilégiumát 1715-ben újították meg.

1727-ben pedig Károly magyar király a már meglévő 4 országos vásáron (Gyertyaszentelői: febr. 2-3., Szt. Orbán

napi: máj. 25-26., a Szt. Bertalan napi: aug. 24-25., és a Szt. Erzsébet napi: nov. 19-20.) kívül, még két országos

hetivásárt is engedélyezett Gyöngyösnek. A hetivásárok ekkor a hétfői és a pénteki napon voltak.

Gyöngyös társadalma azonban már a középkorban tükrözte a közvetítő kereskedőréteg jelentőségét – a 16. század

derekán délszlávok, „görögök” vették át a magyarok szerepét –, ami arra utal, hogy a szervezett árucserealkalmak

mellett a javak cseréjének közvetlen formái is nagy gazdasági súlyt képviseltek.

Gyöngyösről a 19. században csak Jászárokszállásra vezetett jó minőségű út, a Mátrába csak negyedrangú, így a

település helyzete és vásárváros jellege Egerére emlékeztet.

22

A 19. század második fele gazdasági pozícióvesztést eredményezett Gyöngyös számára. A 19. század második

felére a polgárosodással együtt a vásárok szerepe csökkent, de ennél is jelentősebb a gazdasági útvonal

megváltozása.

A 19. századi vasútvonal kijelölése és építése sajnos elkerülte Gyöngyöst, gazdasági és társadalmi hátrányt, ill.

funkcióvesztést eredményezett. Gyöngyöst csak a fővonalról leágazó szakasz kötötte a főérnek számító Pest –

Hatvan – Miskolc vonalba, a Vámosgyörk-Gyöngyös szárnyvonalat 1870. március 15-én adták át a forgalomnak.

A Budáról induló, Hatvannál kettéágazó, Horton át Gyöngyösre és onnan Egerbe vezető történelmi főútvonal (via

magna) korábbi jelentőségét tehát felülírta a vasút a 19. század utolsó harmadában.

A borkereskedelemben Gyöngyös szerepét a filoxéra után a helyi és alföldi, homoki szőlészet produktumai

váltották ki. A gyümölcsök (alma, szilva, dió), az aszalványok és a szilvalekvár forgalmában – bőséggel jutott

szerep a Mátraaljának, a Bükkaljának, a hegyvidéki palócoknak és tótoknak is.

Összefoglalás

A város gazdasága és kereskedelme a 16-19. században jelentősen fejlődött. Korán megjelentek a céhek, ezek

között is elsőként a mészáros céh a 15. század végén. Gyöngyös kézművesipara virágzott a 19. sz. közepén. A

legjelentősebb mesterségek a szűrposztókészítők, bodnárok, kádárok, fazekasok voltak. Híres kézműipari termék

volt ebben az időben a gyöngyösi ködmön és a gyöngyös-pásztóinak nevezett kerámia. Gyöngyös a hegyvidék és

az alföld találkozási sávjában elhelyezkedő településként fontos csomópontja volt a térségek között megvalósuló

árucserének. A város kereskedelme a 15. századtól lendült fel. Piaci árugyűjtő hely volt, amely a helyi és a mátrai

falvakban virágzó kézműipar termékeit, mind a Mátraalja borát, gyümölcseit és más javait, illetve az Alföld

haszonállatait és termelvényeit (elsősorban gabona) akkumulálta, és részben helyben értékesítette, részben pedig

továbbította a főváros és más vidékek, valamint a kiskereskedelem felé. A város kereskedelmi jelentősége a 19.

század végére lecsökkent, mivel a vasúti fővonal elkerülte a települést.

Ellenőrző kérdések Melyek voltak Gyöngyös legjelentősebb mesterségei, soroljon fel néhány híres kézműipari terméket?

Milyen ipari üzemek létesültek a városban a 19. században?

Milyen földrajzi okai és történelmi előzményei voltak annak, hogy Gyöngyös az északi vásárvonal kiemelkedő

települése lett?

Milyen áruk cseréltek gazdát Gyöngyösön?

Mely nemzetiségek foglalkoztak kereskedelemmel a városban?

Milyen okai voltak a 19. század második felében a város gazdasági pozícióvesztésének?

Tesztkérdések, feladatok

1. Válassza ki a felsorolt kézműipari termékek közül a Gyöngyöst híressé tevőket:

ködmön, kalap, kerámia, posztó, csizma, hímzett terítő

2. Soroljon fel öt terméket, ami a gyöngyösi vásárokon cserélődött ki a hegység és az alföld népessége

között!

……………………………………………………………………………………………………………..

Megoldás: búza, fa, só, kézműves termékek, állatok

3. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások?

1. Gyöngyös a 16. században differenciált iparral rendelkezett.

2. Gyöngyös kereskedelmi forgalma a hódoltság idején a 16. század második felétől élénkült meg.

3. A Mátravidéken használt kerámiák nagyrésze helyben készült

4. A gyöngyösi céhek egészen az I. világháborúig működtek.

5. A 19. századi vasútvonal kijelölése és építése hátrányosan érintette Gyöngyös kereskedelmi

szerepét.

Megoldás: 1I, 2H, 3H, 4H, 5I

23

4. Válassza ki a felsoroltak közül, hogy milyen gyárak létesültek a 19. század második felében Gyöngyösön!

cserépgyár, vasgyár, szeszfőzde, kapagyár, posztómanufaktúra, gőzmalom

5. Kapcsolja össze az évszámokat az eseményekkel!

1. 1498 a) Átadják a Vámosgyörk-Gyöngyös vasúti szárnyvonalat.

2. 1870 b) Az első posztómanufaktúra Gyöngyösön.

3. 1801 c) Megalakul az első céh Gyöngyösön a mészáros céh.

4. 1872 d) Megszűntek a gyöngyösi céhes egyletek.

5. 1853 e) Megalakul az első gőzmalom.

Megoldás: 1c, 2a, 3b, 4d, 5e

24

7. Szőlő és bor a város életében

Célok A fejezet célja Gyöngyös szőlőművelésének adottságait és történetét megismertetni a hallgatókkal. Mely

történelmi időszakokban milyen hatások indukálták vagy éppen vetették vissza a város szőlőtermesztését és

borkészítését. Mely korszakokban kapott a város a borkereskedelemre vonatkozó kiváltságokat és milyen hatással

volt ez a város életére. A másik fontos cél a szőlőművelés tájra gyakorolt hatásainak bemutatása és hogy a hallgatók

megismerjék a város több évszázados szőlőműveléséhez kapcsolható egyedi mind épített mind tárgyi és szellemi

értékekeket.

7.1 Adottságok és a szőlőművelés története

Gyöngyös környéke már a paleolitikumtól kezdve lakott terület volt és nagy valószínűséggel már a honfoglalást

megelőzően folyt a területen szőlőművelés, de a tájalakítás kismértékű volt és lokálisan jelentkezett. A magyarság

betelepülésekor a Mátrát és az Alföld irányába kifutó hegylábfelszínét ebben az időszakban nagyrész a zárt erdőség

jellemezte. SOMOGYI (1996) kutatásai alapján a Mátra hegylábfelszínének magasabban fekvő területei ekkor a

„Dombsági, alacsonyabb szintjein már mezőgazdaságilag hasznosított tájtípuson” belül a „szubkontinentális és

szubmediterrán éghajlatú dombságok kiterjedt erdőirtásokkal” voltak jellemezhetők, barna és agyagbemosódásos

erdőtalajjal cseres –és tatárjuharos valamint mezei juharos tölgyesekkel. A hegylábfelszínek alacsonyabb, már az

Alföldbe simuló területei az erdős-sztyepp síkság kategórián belül az „alföldperemi síkságok az erdőirtások helyén

földműveléssel és állattenyésztéssel” tájkategóriába tartoztak. Barna és agyagbemosódásos erdőtalajjal cseres –és

lösztölgyesekkel voltak jellemezhetőek.

A Mátraalja területén, ezen belül Gyöngyös környékén a patakok - Bene patak, Gyöngyös-patak, Mérges-patak -

völgyeiben megindult a magyarok megtelepedése, aminek következtében a téli szálláshelyek közelében megjelenő

földművelés erdőirtást generált.

Gyöngyösön évszázadokon keresztül a megélhetés alapja a szőlő- és bortermelés volt. Határában, amely az

Árpádkorban is nagyjában a mainak felelt meg, a kedvező éghajlati és talajviszonyok már a korai időktől kezdve

lehetővé tették a szőlőművelés elterjedését. A kabarok a dombos vidéket alkalmasnak találták a szőlőtermesztésre,

a keletről magukkal hozott tudásuk alapján szőlőt kezdtek ültetni (BODNÁR 1987).

Már a honfoglalás idején kialakult a honfoglaló törzsek területeit részben védelmi, részben gazdasági szempontból

elválasztó gyepürendszer. Gyöngyös határát is ilyen rendszer fogta körbe. Eleinte a gyepüket, azaz az egyes

nemzetségek, majd egyes családok birtokai között szabadon, megműveletlenül hagyott területsávokat fogták szőlő

alá (CSIZMADIA-SZELÉNYI 2005).

A Mátraalja területén és ezen belül Gyöngyös településen is a 13. század végére tehető az első jelentősebb

szőlőtelepítés. Bár Gyöngyös települést közvetve 1261-ben említi először oklevél, az első szőlőterületekre utaló

oklevél 1301-ből származik a többi környező településhez képest kicsit megkésve (CSIZMADIA-SZELÉNYI

2005). Az osztálylevélben említett egyik szőlőterület püspöki mellett, a másik „Detrik fia Péter és Fogas Detrik

szőleje között” (ennek pontos helyét nem tudjuk), a harmadik pedig a város alatt feküdt (DRASKÓCZY 1988).

A legkorábbi szőlőterületek az Úrdombján (ma Kálvária-part), a Sárhegyoldalon, és a Solymos alatti dombhátakon

alakultak ki. Az Úrdombján lévő szőlőket a városban még az 1700-as évek elején is Csobánka szőlőknek nevezik,

a közöttük lévő utat pedig Király útjának. Ugyanilyen régi dűlőnevek a Sárhegy keleti oldalán Rónya, Melegoldal

és Vizeskesző melléke (KECSKÉS 1984).

Az 1334-ben nyert mezővárosi szabadalom azt a kiváltságot is tartalmazta, hogy a város azokat a terményeket,

amelyeket a nem földesúri tulajdonban lévő földeken termelt – többek közt a bort is – szabadon eladhatta (B. GÁL

2002).

A bortermelés az Anjou- és vegyesházi királyok uralkodása alatt is igen magas fokon állt. A település országos és

heti vásárai már a 14. századtól jelentősek voltak, s ez tette lehetővé, hogy Gyöngyös bekapcsolódjon az északkelet

felé irányuló borkereskedelembe, amely meghatározta további gazdasági, társadalmi fejlődését. 1536-ban

Szapolyai János kiváltságlevelet állított ki a gyöngyösieknek, mely szerint az egész országban szabadon árulhatták

boraikat. II. Mátyás 1609-ben kelt kiváltságlevelében elrendeli, hogy ha a gyöngyösiek és a környéken lévő falvak

lakói saját boraikat szállítják, tőlük vámot, harmincadot sehol se szedjenek. A mátraalji bor a 17. századtól vált

egyre ismertebbé (KECSKÉS 1984).

A szőlőskertek évtizedeken keresztül újabb és újabb területeket hódítottak el a szántóföldi műveléstől. A

Gyöngyös környéki dombokon már a 14. századtól folyt a szőlőművelés. A középkorra tehető a település nyugati

oldalán fekvő Alsó- és Felsőkertmegi dűlők betelepítése.

25

A Sár-hegy oldalán lévő napsütötte lankák is kiváló termőterületek voltak, de a terület művelésbe vonása csak a

török uralom vége felé indult meg, az első írásos adat a 17. századból származik (1672-ben Almásy István deák

telepítése) (POZDER 1985).

A 17-18. század fordulóján a tanács különféle rendeletekkel ösztönözte lakóit a puszta földek megművelésére. A

biztos bevételt jelentő szőlőjövedelem ugyanis segített a várost hódoltság utáni talpra állásában. A török kiűzését

követő rövid, békés időszak kedvezett a gazdasági élet megújhodásának. Mind a betelepülők, mind az őslakosok

a szőlőmunkákban látva megélhetésük forrását, a Mátraalján korábban nem tapasztalt mértékű szőlőtelepítésbe

fogtak.

1750 körül már a farkasmályi részeket is beültették, s csupán egy keskeny gyepümaradvány húzódott az alján, a

Benére vezető út mellett (B. GÁL 2002). A dűlők nevében a mál vagy mály utótaggal (pl. Farkasmály) a délies

fekvésű, kedvező adottságú szőlőtermő hegyoldalakat, dűlőket jelölték.

A 19. századi telepítési konjunktúrát a filoxéravész szakította meg. Az 1872-ben Magyarországra került kártevő

pár év alatt a Mátrai borvidéket is elérte. Heves megyében először az Egri Népújság 1872. március 20-i számában

jelent meg ismertetés a filoxéráról. A borvidéken 1883. szeptember 28-án gr. Westphalen Rhaban visontai

szőlőjében jelent meg a filoxéra. A betegség óriási pusztítást okozott a borvidéken és a város szőlőterületeiben is.

A veszteségek miatt 1885 őszétől nem rendezték meg a szüreti mulatságokat sem. 1885 december végéig

Gyöngyös 1388 katasztrális hold szőlőterületéből 1300–at semmisített meg a filoxéra. (MISÓCZKI 1988).

Az első rekonstrukciót követően (1896/97-1910) ismét emelkedett az ültetvények területe. 2. világháború után a

korábbi spekulációs tevékenységek és a világháború pusztításai miatt jelentősen megnőtt a leromlott szőlőterületek

aránya, majd a borvidéket érintő második rekonstrukció eredményeképpen azonban ismét növekedett az

ültetvények területe.

7.2 A szőlőművelés hatása a tájra

A 15. század folyamán felélénkülő és Felvidékre irányuló borkereskedelem (1480. Mátyás király kiváltságlevele)

újabb területek művelésbe vonását eredményezte. A szőlőterületek egész hegyeket - promontoriumokat – alkottak.

A telepítések, vagy ahogy a 18. századig nevezték a szőlő „építés” kezdetben a hegyes, erdős, más gazdálkodási

ágban nem hasznosítható területeket érintette, a későbbiekben került sor az alacsonyabb tengerszint feletti

magasságú dombos területek telepítésére. A föld feltörését az ún. „baltás-kapás” eljárással végezték, a Mátra

északi területeinek „égetéses-ekés” eljárásával szemben. Az erősen köves hegyoldalak esetében az irtás, feltörés

két évig is eltarthatott. A kiirtott terület négy sarkára négy nagy követ helyeztek, jelezve a parcella határokat. A

parcellából kihordott kövekből teraszokat (garádics) építettek vagy a parcella határát jelezték vele (obala)

(KECSKÉS 1984).

Az Árpád-korban folyamatosan nőtt a szőlők területe, ezzel párhuzamosan a táj átalakítása is egyre intenzívebbé

vált.

Gyöngyös 1546-tól 1687-ig szultáni khász birtok volt, a törökök elől a városba menekülő nemesség művelés alá

vette a város körül lévő, művelés alatt nem álló gazos, bozótos gyepüket és szőlőt telepített. A 16. század végére

így Gyöngyös lett a szőlőtermelés központja a Mátraalján. A 17. században azonban sok terület elparlagosodott a

török és császári csapatok dúlásai következtében. A városi tanács ösztönző hatására a 18. században ismét

felélénkült a szőlőtelepítés. Részben az elparlagosodott szőlőterületeket telepítették újra, részben pedig az

alacsonyabb térszíneken telepítettek. A 19. század közepére a város határában elfogytak a kedvezőbb délies

lankájú hegyoldalak, így ekkor kezdődött meg a síkvidéki szántóföldek felvásárlása szőlőtelepítés céljából. A

filoxéravész 1883-ban jelent meg Gyöngyösön és pár év alatt 900 ha szőlőterület pusztult el (BODNÁR 1987). A

meginduló újratelepítések, mint más borvidékeinken a Mátraalján és Gyöngyösön is az ún. szoknyákat (a

hegylábfelszínek alacsonyabban fekvő, kis lejtőszögű) területeit részesítették előnyben. A hegylábfelszínek felső

területei elparlagosodtak szerte a borvidéken, legszebb példa erre a gyöngyösi Sár-hegy.

Közben a 19. század első felében a város is terjeszkedésnek indult. A város ma Dombnak hívott területe, azaz az

Észak- és Dél-Kálvária part egészen a mai Deák utca vonaláig az 1920-as, 1930-as években még szőlőskertek által

tarkított terület volt, amely az 1950-es évektől épült be (MOLNÁR 1997). Az itt álló egyik (Guba Pál piarista

paptanár szőlőjéből származó) határőrző kereszt ma a Gyöngyöspüspöki templom előtt található.

Gyöngyös szőlőművelés által legmarkánsabban átalakított területe a Sár-hegy, ahol a 17. század óta folyamatos a

tájalakítás. A Sár-hegy szőlőterületei több mint ezer kataszteri holdat tettek ki, a város szőlőterületeinek felét adta.

A Sár-hegy eredeti növény –és állatvilága jelentősen átalakult, az egykor teljesen erdő borította területen az erdőket

kivágták, az eredeti növényzet jórészt a parcellahatárokat jelző kőgátakon illetve a kőteraszokon maradt meg

(FÖLDESSY 2010). A filoxéravészhez kötődő legjelentősebb pusztulás a Sár-hegyet érintette, csaknem teljes

területén megsemmisültek a szőlőültetvények. A Sár-hegyi ültetvények nagyrészt nem kerültek újratelepítésre, a

terület elparlagosodott. Az egykor kiterjedt szőlőművelés mai mementói a tájban a kőgátak és teraszok.

26

7.3 A szőlőműveléshez kapcsolódó értékek Gyöngyösön

Az évszázadok alatt a szőlő és a bor a város életének szerves részévé vált, így a szőlőműveléshez és borászathoz

kapcsolódó épített, tárgyi és szellemi értékek tárháza igen gazdag Gyöngyösön.

A mátraaljai szőlőművelésnek az évszázadok alatt több csak erre a vidékre jellemző eszköze és munkamódszere

alakult ki. Például jellegzetes formájú metszőkést, csákánybaltát, gyökerezőkapát használtak és sajátos kötözési

módot alkalmaztak (VERES 2010).

A gyöngyösi kapa, a metszőkés, a gyöngyösi puttony vagy a gyöngyösi akó ma a település értéktárának

részét képezik.

Igen specifikus kapa-fajta a „gyöngyösi kapa". Már a 19. század elején is ismertek és használtak Gyöngyös

környékén. Lapja valamivel szélesebb, mint pl. a miskolci kapáé, alul azonban hegyesebb csúcsban végződik.

Formája miatt elkészítése igen bonyolult volt, de mivel a gyöngyösi kapások jól megfizették az árát a mecenzéfi

kovácsok egészen az I. világháború végéig gyártották. A gyöngyösi kapát, aszerint, hogy hogyan tették bele a

nyelet, kétféleképpen is tudták használni. Ha a szokásos módon került bele a nyél, akkor közönséges kapaként, ha

„kívülről” tették bele, akkor ásóként funkcionált (MARKUS 1964).

A gyöngyösi puttony széles nyakdeszkája viselőjének hátához simult. A mátrai borvidéken, hasonlóan más észak-

magyarországi területekhez a puttonyos a hátára vett puttonnyal járta a szőlősorokat. A hátára simuló nyak

akadályozta meg, hogy a nyakába szóródjon a szőlő.

A Mátra vidékén mindenhol a gyöngyösi mértékeket használták. A gyöngyösi akó 50,48 liter volt, s három ilyen

akóból állt a 151,44 literes gyöngyösi hordó, amely több száz éven keresztül e térség borkereskedelmének

elfogadott mértékegysége volt (HORVÁTH 2007).

Az egri és gyöngyösi borvidéken a szüreti koszorúk változatos formái is a szőlőművelés fontosságát és gazdag

tradícióit hangsúlyozzák.

Különleges épített értékei a borászatnak a város pincéi, amelyekről a következő fejezetben lesz szó és a szüreti

mulatságokhoz kapcsolódó szellemi értékek, amely a városi értéktárban is szerepelnek.

Összefoglalás

Gyöngyösön évszázadokon keresztül a megélhetés alapja a szőlő- és bortermelés volt. A kedvező éghajlati és

talajviszonyok már a korai időktől kezdve lehetővé tették a szőlőművelés elterjedését. Feltételezhető, hogy már a

honfoglalás előtt is volt lokálisan szőlőtermesztés a Mátraalján. A honfoglalást követően a kabarok a dombos

vidéket alkalmasnak találták a szőlőtermesztésre és a keletről magukkal hozott tudásuk alapján szőlőt kezdtek

ültetni. Gyöngyös szőlőterületeit 1301-ben említik először. Az évszázadok alatt gyors ütemben növekedtek a város

szőlőterületei és Gyöngyös több a borkereskedelmet elősegítő kiváltságlevelet kapott. A kezdetben lokális

tájátalakítás az évszázadok alatt fokozatosan kiterjedt, a táj átalakítása egyre intenzívebbé vált. A filoxéravészt

követően a több ütemben elvégzett rekonstrukció során visszatelepítették a szőlőket, de több egykori dűlő a

művelés nehézsége miatt nem került újratelepítésre és elparlagosodott pl. Sár-hegy. Az évszázadok alatt a szőlő és

a bor a város életének szerves részévé vált, így a szőlőműveléshez és borászathoz kapcsolódó épített, tárgyi és

szellemi értékek tárháza igen gazdag Gyöngyösön. A gyöngyösi kapa, a metszőkés, a gyöngyösi puttony vagy a

gyöngyösi akó ma a település értéktárának részét képezik.

Ellenőrző kérdések Milyen természetföldrajzi adottságok segítették elő a szőlőtermesztés megindulását Gyöngyös környékén?

Mikor említik először a város szőlőterületeit?

Kiktől kapott a város kiváltságleveleket a borkereskedelem elősegítésére?

Milyen hatással volt a tájra a több évszázados szőlőtermesztés?

Sorolja fel a szőlőműveléshez és borászathoz kapcsolódó épített, tárgyi és szellemi értékeket!

27

Tesztkérdések, feladatok

1. Válassza ki a felsorolt eszközök közül a Gyöngyösre szőlészetéhez-borászatához kapcsolódó egyedi

értékeket!

metszőkés, hordó, prés, kapa, csákány, puttony, akó

Megoldás: búza, fa, só, kézműves termékek, állatok

2. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások?

1. Gyöngyös szőlőművelésének kezdetei a jazig törzsekhez köthetőek.

2. A város szőlőterületeinek említése a környező települések említései utánról származik.

3. A 19. század elején jelentkező filoxéravész elpuszította a város szőlőterületeit.

4. A dűlők nevében a „mál” utótag meleg, kedvező területet jelent.

5. A Sár-hegy a város szőlőterületeinek kétharmadát adta.

Megoldás: 1H, 2H, 3I, 4I, 5H

3. Tegye időrendi sorrendbe a borkereskedelemre és értékesítésre vonatkozó kiváltságokat!

1. Mátyás király kiváltságlevele

2. Mezővárosi ranghoz kapcsolódó privilégiumok

3. II. Mátyás kiváltságlevele

4. Szapolyai János kiváltságlevele

Megoldás: 2, 1, 4, 3

4. Kapcsolja össze a fogalmakat a meghatározásokkal!

1. mál a) Szőlőhegy

2. obala b) Szőlőgyökértetű

3. garádics c) Kedvező, délies adottságú dűlő.

4. promontórium d) Szőlőterasz, általában kőből rakták.

5. filoxéra e) A szőlőparcellák közötti kőcsík, a kihordott kőből áll.

Megoldás: 1c, 2e, 3d, 4a, 5b

7. Kapcsolja össze az évszámokat a történésekkel!

1. 1301 a) A Dél-Kálvárián még szőlőterületek találhatók.

2. 1750 b) A város szőlőterületeinek első említése.

3. 1480 c) Mátyás király kiváltságlevele a gyöngyösi borkereskedelemről.

4. 1930-as évek d) Gyöngyösön megjelenik a filoxéra

5. 1883 e) Farkasmályi promontórium kialakulásának kezdete

Megoldás: 1b, 2e, 3c, 4a, 5d

28

8. A város épített öröksége

8.1. Épületegyüttesek, településkép

Az első Gyöngyöst ábrázoló várostérkép viszonylag későn keletkezett 1750-ben, 3 vízimalmot, négy templomot,

egy kápolnát, egy kórházat és kettő temetőt tüntet fel.

8.1.1. Településszerkezet kialakulása A településszerkezetet már a középkortól meghatározta az egymást csaknem kereszt alakban metsző utcaszerkezet,

amely a település 4 legrégebbi utcáját foglalja magában.

A városnak a 14. században 4 egymásra majdnem kereszt alakban elhelyezkedő utcája volt: délről a Csapó,

északról a Solymos, keletről a Bene, nyugatról a Tó utca. A négy főutcára sűrűn nyíltak a zsákutcák és közök. A

főutcák végében azonos névvel illetett és 2-2 kapuőr által őrzött kapu vezetett a városba. Itt vámolták a piacra

szekérrel érkező árusokat. A Benei, Csapó, Tóutcai és Solymosi kapukat a Fény- és Kis-kapuval együtt a 19.

század elején rombolták le.

Az 1301-es hagyatéki oklevél leírásai alapján Gyöngyös ekkor több utcás, középen piaccá szélesedő, ún.

utcapiacos típusú település képét mutatta. A 14. századi településmag a Szent Bertalan templom, a Corpus Christi

kápolna (ma Szent Orbán templom) között a Gyöngyös-patak két partján volt (DRASKÓCZI 1984).

1334-ben Szécsényi Tamás engedélyt kapott rá, hogy a várost falakkal vegye körül. Azonban a középkori

leírásokban ennek nincs nyoma. A megerősítést valószínűleg a török háborúk kényszerítették ki (DRASKÓCZI.

1984). A belvárost nem kőfal, csupán árok és sövénykerítés védte, amire 1683-ban kértek és kaptak engedélyt a

török hatóságtól. 1684-ben pedig bástya építést is kérvényeztek a budai török hatóságnál. Mára ennek az

erődítéseknek nyoma sem látható.

A 15-17. századok között tovább terjeszkedett a város. Az 1546-os török adóösszeírás szerint Gyöngyösnek ekkor

már 7 utcája volt, ahol 844 háztartásfőt vettek jegyzékbe. Bő 100 évvel később Evlia Cselebi (1664) pedig már 15

utcát említ.

Az egykori városkép felidézését az ideérkező vagy Gyöngyösön átutazó látogatók leírásai is segítik (MISÓCZKI

2012, MOLNÁR 1977).

1. 1596-ban az angol királynő követeként Thomas Glover III. Mohamed szultán kíséretében jelen volt Eger

ostrománál, a sereggel átvonult Gyöngyösön és a környékén, de nem ír a városról, mint ahogyan Andreas

Ultzheimer sem, aki az Eger megsegítésére igyekvő keresztény sereg tagja volt és szintén járhatott a

városban.

2. Az 1664-ben Gyöngyöst meglátogató török utazóról Evlia Cselebiről már esett szó.

3. A wittembergi egyetemre igyekvő erdélyi Pinxner Andreas 1693-ban indult útnak Nagyszebenből.

Gyöngyösről a következőket írja:

„Gyöngyös elég terjedelmes, de csúnyán épült város. Négy temploma közül az egyiknek magas tornya

van (ez lehetett az akkor még egytornyú szent Bertalan templom), a másik templom a jezsuitáké (Szent

Orbán), a harmadik és negyedik a Ferenc-rendieké (Sarlós-Boldogasszony templom, Szent Erzsébet

templom).

4. Bél Mátyás 1730-ban így ír Gyöngyösről:

" Az a városrész, mely túlélte a veszedelmeket, nagy területen fekszik, de alacsony házakból áll, zsindely,

csak a házak harmadrészén található. Az egész város négy fertályra oszlik. A város közepétől, a piactól

Sólymosig terjedő észak-nyugati városrész, a Solymosi utca. A másik a Csapó utca, ugyancsak a piactól

indul déli irányba. A harmadik a piactól keletre fekvő Bene utca, s végül nyugatra a Tót utca, vagy Terták.

E városrészeket a hasonnevű utcák kereszt alakban szelik, miközben innen is, onnan is apró utcácskák,

közök torkollnak beléjük... A 4 templomról is ír, a Szent Bertalan, a Ferences, a Szent Erzsébet, illetve a

Szent Orbánról... "

A 18. században a város tovább terjeszkedett a Nagypataktól északra a Kálvária felé, de kelet felé a Benei kapun

túl a Belső-Mérges patak irányába is terjeszkedett a település.

A 17-18. században a mai Koháry út a város keleti határvonalát képezte. A nyugati oldalán a házak és házhelyek

a városhoz tartoztak, a keleti oldalán lévők pedig már nem: pl. az Ispotály épülete, a Szt. Erzsébet templom és az

Oroszlánhoz címzett vendégfogadó, amelyik Haller Sámuel birtokához tartozott. Az Oroszlán vendégfogadót

1905-ben bontották le. A mai Koháry út kiszélesedő területein a Gyöngyös vásártere volt (búzapiac).

29

Az első Gyöngyöst ábrázoló várostérkép 1750-ben 3 vízimalmot, négy templomot, egy kápolnát, egy kórházat és

kettő temetőt tüntet fel.

A Gyöngyösre jellemző zsákos-közös utcaszerkezet, ami a telkek hosszanti beépítése nyomán keletkezett a 18.

század második felétől vált általánossá.

A 18. században az É-D-i irányú növekedés dominált, a század végén tovább erősödött a völgyi beépítés úgy, hogy

a Gyöngyös- és a Belső-Mérges patakok kettős völgye épül be É-D-i irányban. A város területe 1750-1783 között

a duplájára nőtt.

A város lakossága is gyorsan nőtt 1786-ban 9687 fő, 1849-ben 15949 fő volt. Bár a sövénykerítést el lehetett volna

bontani a népesség a 19. század elejéig mégis a régi belterületen igyekezett elhelyezkedni, aminek következtében

a telekszerkezet nagyon elaprózott volt. A házhelyosztásra való kezdeményezések csak a 19. század első

harmadában indultak el.

Az 1828-as összeírás említést tesz a település zsúfoltságáról, a belterületek beépültek, és további közterület

építkezésre nem volt, ezek ugyanis a földesurak kezében voltak (VERES 2005). 1820 után új városrészek születtek,

a földesurak végezték a telepítéseket, hiszen a föld az ő birtokukban volt. Északi irányban Esterházy Miklós herceg

a birtokrészein két telepítést is végrehajtott 1820-41. között. 1820-ban pedig a Solymos utcai régi temető mellett

22 hold majorsági földet osztott ki házépítésre, így jött létre a Felsőújváros vagy Miklósváros. 1838-40 között a

Nagypatak partja melletti Esterházy birtokon jött létre a Víziváros. Északkeleti irányban Orczy Lőrinc szőlőjéből

parcelláztatott házhelyekké a mai Damjanich-Deák Ferenc-Bajza utca közötti területet. Az un. „Benei hóstya” a

18. század végén kezdett beépülni, zsákközös formában a mai Mátrai út két oldalán, az Orczy-kastélytól északra,

de 1826-ban az Orczy kastély építésekor lebontották őket, mert a kastélyra tűzveszélyesek voltak. Keleten, a mai

Kármán József utca déli határvonala alakult ki a Haller-birtokon, az Oroszlán vendégfogadó felépítésével.

A Vezekényi utca (egykori Fény utca) és Dózsa György út sarkán állt a város legkésőbb lebontott kapuja az 1842-

ben elbontott Fény-kapu (VOIT et al 1978).

Az 1904-es tűzvész után a város vezetése már nem engedte a leégett városrészeket a régi elrendezésben újjáépíteni.

Az első világháború kitörése idején Gyöngyös beépített területének északi határa a mai Víztorony vonalában az

Őrálló utca, keleten a Benei út, a Belső Mérges patak nyugati partja, a Vásártér keleti oldala a Lovassági

Laktanyáig, az Alsóvárosi temetőig. Délen a mai Határ utca, és a mai Bethlen Gábor út baloldala a Lovassági

laktanyáig. (Itt végződtek a város déli része házainak kertje.) Nyugaton a Deák Ferenc, a Damjanich (Kálvária)

utca, és a Nagypatak nyugati partja (VOIT et al 1978).

A város nyugati szélén a mai Deák Ferenc utca keleti házsora az 1780-as évekre már kialakult. A nyugati oldala,

a Kálvária part, az 1820-1900. között épült be (a mai Május 1. lépcsősorig), mert báró Orczy Lőrinc földesúr a

Kálvária part alatti szőlőjéből házhelyeket alakított ki.

Az 1917-es tűzvész után csak 1921-ben indult meg az újjáépítés. A tervezést Warga László vezette, bár az eredeti

tervek nagyrésze nem valósult meg, de Gyöngyös a tűzvészt követő 20 évben újjáépült és lényegében ekkor kapta

mai arculatát. A régi zegzugos, egymásra épült, tűzveszélyes zsákutcákból huszonkettőt megnyitottak, hét teret,

parkot létesítettek és fásítottak (DÁVID 2015). A magyar városrendezés történetében itt alkalmaztak először

telekalakítást a kis telkek nagy száma miatt (CSÁKI T. 2010).

Az újjáépítéshez Szmrecsányi Lajos egri érsek a Gyöngyöspüspöki területéhez tartozó egyházi (érseki) birtokot

már a tűzvész után (nagyon jutányos áron) átengedte a városnak, a házhelyek számára történő parcellázását 1918-

ban kezdték meg. 1926-ban házhely céljára 79 hold, mezőgazdasági célra 408 hold földet osztanak ki 1012

igénylőnek. Ekkor népesül be az ún. "Érsekföld".

A két világháború között sok a belváros mai képét meghatározó épület épült meg.

Az 1950-es években megkezdték Gyöngyös iparosítását. Ez a nagyarányú építkezés változást hozott Gyöngyös

település szerkezetében, és úthálózatában is. Elsőként 195l-l952-ben a bányásztelep épült ki, majd 1954-1955-ben

elkészült a „80"-asként ismert épületegyüttes, 1971-1972-ben pedig befejeződött a déli városrész építése.

Az 1970-es évektől felgyorsult a lakótelepek építése: Ringsted úti, Mérges úti, Koháry lakótelep, Mátrai úti

lakótelep.

Gyöngyös nyugati részén található a Kálvária-part (Domb), amely 3 szakaszban épült ki. A város felé a Deák

Ferenc utca határolja, ennek keleti oldala 1855-re beépült, a nyugati oldalon 1950-ig szőlők voltak és pár ház. A

Közép-Kálvária part 1960-1975 között épült be, míg a Dél-Kálvária part beépítése 1970-ben az Észak-Kálvária

parté pedig az 1 kezdődött és mindmáig tart (VOIT et al 1978).

Gyöngyöshöz tarozó településrészek:

30

Gyöngyöspüspöki község: 1923

Mátrafüred (Benepuszta): 1726- ban 1000 forintért vásárolta meg Gyöngyös Bene települését. Mátrafüred

nevet 1893-ban kapta a településrész Ótátrafüred mintájára.

Sástó

Mátraháza-Kékestető

8.1.2. Zsellérközök

A Zsellérközök Gyöngyös településszerkezetének meghatározó elemei, de országosan is kiemelkedő építészeti

értéket képviselnek.

A város középkori területe kicsi volt, ezért nagyon zsúfolt volt Gyöngyös. Bél M. már 1730-ban említi a mai

zsellérközös szerkezet előfutárait: "miközben innen is, onnan is apró utcácskák, közök torkollnak beléjük."

(mármint a 4 főutcába). A zsák közös településszerkezet a 18. század közepétől alakult ki úgy, hogy egy

jobbágytelken több lakóházat is építettek. Mivel az adót a telekre vetették ki, így csak egy adót kellett fizetni, ha

több ház is volt a telken. Gazdasági épületre nem volt szükség, hiszen lakóik földdel sem rendelkeztek – zsellérek

voltak, innen az elnevezés is Zsellérközök –, így nem volt mit betakarítani és tárolni.

Az eredeti utcára néző frontház mögött sorakoztak a házak egymás után építve, sokszor nem is egyenes vonalban,

keskeny szalagként kanyarogva, míg a telek utolsó házánál vak közként véget ért. Egy telket eredetileg egyetlen

nagycsalád tagjai laktak be. Nem volt ritkaság a 12-16 szerény, sokszor 2 osztatú házakból álló soros telek sem.

Amikor nem egy, hanem több földesúr jobbágya lakott egy telken, levették az utcára néző kaput, és így létrejött a

zsákutca, mely a régi telek udvaraiból alakult ki (MOLNÁR 1977).

Ez az építkezési forma Gyöngyös területén mindenütt elterjedt: a Petőfi utca keleti oldala, a Szent Bertalan, a

Kossuth, és a Dózsa György út által határolt terület 1750-től épült be, de zsákközök alakultak ki a Vachott Sándor

és a Kossuth utcák déli oldalán, valamint a Jókai utca mindkét oldalán.

A 19. században az újabb parcellázások kivételével a város minden részében tovább folyt ez az egészségtelen,

tűzveszélyes építkezés. 1910-ben 73 zsellérköz volt (CSÁKI 2010). A Gyöngyöst sújtó számtalan tűzvész után

csak kisebb, részleges telekrendezések történtek, de ezek nem érintették a város belső részét.

Zsellérközök mai kiterjedése: Petőfi u. 31-63. sz. házak között, a Kossuth u. 10-20. szám között 5 köz, a Vachott

Sándor utca déli, és az Eötvös utca északi oldalán.

8.1.3. Belváros – Fő tér Az É-D-i hossztengelyű hosszú tér a város legrégibb része, a település magja. Négy utca – a Csapó, Solymos, Bene

és a Tó utca – kereszteződésében alakult ki. A dél felöl érkező Csapó (ma Jókai) út kiszélesedése. A tér neve a

18-19. századi forrásokban Fő tér, Piac tér vagy csak Piac. A Fő téren volt a gyöngyösi piactér egészen 1925-ig és

a vásárokat is itt tartották a 18. század elejéig.

A főtemplom körül álltak a város földesurainak házai. A ferences Historia Domus 8 emeletes házat sorol fel a

templom környékén. Haller-Berényi-Orczy kastély, Haller Sámuel főtéri háza (Vaskorona ház), Erőss kúria (Fő

tér 5.), Forgách ház (Fő tér 13.), Stessel-ház korábban Páldeák ház a Fő tér 2. helyén (itt folytak a Rákóczi-féle

béketárgyalások, az épület az 1917-es tűzvészben semmisült meg, csak a kapu maradt meg), Grassalkovich ház

(Fő tér 10.) és az utca közepén lévő kocsma. A Főtér és a Tó utca sarkán állott az egykori egyemeletes városháza

épülete, amely 1782-83-ban épült későbarokk stílusban és az 1917-es tűzvészben semmisült meg (VOIT et al

1978).

A főtér kikövezése a 18. század végétől napirenden volt, 1858-58-ban készült el a kockakővel borított járda, amit

1880-ban aszfaltozott járda váltott fel. 1909-ben az egész teret leaszfaltozták.

8.2. Épületek

8.2.1. Kastélyok, udvarházak

Haller-Berényi-Orczy kastély (Petőfi út 30-34.)

Gyöngyös legrégebbi főúri épülete Gróf. Haller Sámuel tábornok építtette az 1740-es években, a mai épület 1750-

ben már fennállt. Örökség útján jutott a Berényi, majd az Orczy család birtokába. Zártsorú beépítésű, hosszú utcai

31

és erre merőleges négy udvari szárnyból álló, egyemeletes barokk kastély. Az épületnek négy udvari illetve

oldalszárnya s köztük három udvara van. Az épülethez egykor malom is tartozott.

Orczy kastély (Kossuth Lajos u. 40.)

A kastély eredetileg barokk stílusban épült 1769-1770 között báró Orczy Lőrinc megbízásából, 1824 körül

építették át klasszicista stílusban. Szabadon álló, négyszög alaprajzú, körülépített udvaros, egyemeletes kastély.

Kossuth utcai homlokzatához kétoldalt falazott mellvédes vaskerítés csatlakozik, mindkét oldalon egy-egy kapuval

megszakítva; a kapupilléreken egymással szembeforduló oroszlánok állnak. A kerítés két végénél egy-egy

nyolcszög alaprajzú, emeletes gloriette található.

A régi épületben I. Sándor orosz cár is megszállt 1814-ben. Az új kastélyban 1849. februárjában Windischgrätz

tábornok főhadiszállása volt, majd Kossuth és Görgey laktak benne. Görgey haditanácsot is tartott itt és innen

indult a tavaszi hadjáratra.

A kastélyban jelenleg a Mátra Múzeum működik.

Grassalkovich palota (Fő tér 10.)

Az épületet a város egykori földesura építtette egy régi vendégfogadó átalakításával 1742-43-ban. A palota

nagyméretű, kőkeretes rokokó, dúsan faragott kapuzattal, melyet a család bárói címere díszít. Az egykor

egyemeletes ház földszintjén hat üzlethelyiség volt a görög kereskedőknek bérbe adva, emeletét pedig 14 szoba

foglalta el a mellékhelyiségekkel együtt. 1849-ben osztrák sebesülteket elhelyezésére szolgált. A 19. század végén

Vajda Antal bankigazgató vásárolta meg, aki egy újabb emeletet épített a házra. Az egykori palota ma Gyöngyös

város Fő terének egyik meghatározóan szép épülete. 1998-tól az 1-2. emeleten a Vachott Sándor Városi Könyvtár

működik.

Erőss-Bíró-kúria (Nádor út 10.)

Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes kúria, klasszicista stílusban épült. Az Erőss család építtette a 18.

század második felében, majd az 1850-es években kibővíttette.

Gyöngyöspüspöki intézőház (Püspöki út 23.)

Szabadon álló, az utca felé nyitott U alaprajzú, földszintes, alápincézett épület. Barkóczy Ferenc püspök építtette,

az érseki birtok intézőházaként. Pincéjében gyűjtötték össze a település dézsmaborát (VOIT et al 1978).

.

8.2.2. Templomok, kápolnák

Szent Bertalan templom

Egy 1301-ben kelt oklevél említi először a templomot. 1320-ban Csák Máté fölgyújtatja a templomot, újjáépítését

és bővítését a 14. század közepén Szécsényi Tamás fedezte. A 15. században alakították át gótikus

csarnoktemplommá, tornya ekkor a hajó közepénél volt. Húsz szárnyasoltárával a korabeli Magyarország egyik

legnagyobb temploma volt. 1585-től több ízben súlyos tűzvészen és egy földrengésen esett át, ezért többször újra

– és átépítették. 1746-56 között felépült a mai, barokk templom a korábbi falak helyenkénti meghagyásával,

átépítésével. Tornyai később készültek el: az északi 1772-73-ban, a déli 1815-ben. A templomot eredetileg körfal

vette körül, amit 1815-ben bontottak le. 1917-ben a nagy gyöngyösi tűzvész martalékává vált, a tornyok kiégtek,

a harangok lezuhantak és megolvadtak, a tető leégett. 1922-ben épült újjá Nagy Virgil építész tervei szerint.

Egységes, barokk belseje lenyűgöző hatású, gazdagon díszített, cseh süvegboltozattal fedett, kétoldalt karzat

húzódik. Főoltárképe Szent Bertalan vértanúságát ábrázolja, Krannowetter Gábor festette 1773-ban. A Mária

mennybemenetele-oltár a 17. században készült, a többi oltár és a szószék pedig 18. századi. A templom különleges

ritkasága a szentély déli oldalán álló gótikus bronz keresztelő medence a 15. századból. A déli oldalkapunál

egyszerű emlékharang áll az 1917-es tűzvész emlékére.

Az újjáépítés során a Szent Bertalan templom főhajó mennyezet második mezőjében festette meg Tury Gyula

festőművész a királyi párt háttérben az égő Gyöngyössel. Feltételezhető, hogy a királyi párnak nincs más

templomban található ábrázolása.

Szent Anna kápolna romjai

A Szent Anna kápolnát a szabók céhe építtette a 15. században, a templom északi oldalán állt. Belső bejárati

kapujának felső része megmaradt. 1758-ban összedőlt, a romjait pedig elhordták. A 2011-ben elnyert Európai

Uniós pályázatból az egykori Szent Anna-kápolna romjait és a Prysil pincét mint régészeti lelőhelyet restaurálták,

32

üvegépülettel lefedték. A Prysil pince a 13. században épült (1301-es oklevél említi) és valószínűleg temetkezésre

szolgálhatott.

Ferences templom - (Sarlós Boldogasszony) és kolostor

Az egyhajós, oldaltornyos templom folyamatosan épült a 14 - 15. században, a Bakócz-kódex az 1494-as esztendőt

említi a befejezés éveként. A templomot a török hadak 1526-ban feldúlták, de a ferencesek 1531-ben ismét

újjáépítették. Mai formáját az 1718-1766. között nyerte el, amikor barokk stílusban átépítették, de megtartották

annak egyhajós gótikus jellegét. A templom az 1917-es tűzvészben súlyosan megsérült, helyreállítását 1920-1937

között végezték.

Szentélyének látványos késő gótikus boltozata ma is látható. A szentély mellett gótikus torony áll (14. század), a

mellékhajó, a homlokzat és a homlokzat melletti torony barokk (1746). A templom kriptájában nyugszik a legendás

hírű Vak Bottyán János generális, melyről a szentély belső déli falán elhelyezett vörös márvány emlékezik meg.

A templomban található Fájdalmas Szűz kegyszobor (az eredeti) miatt, már a török időktől kezdve híres

búcsújáróhely. A Fájdalmas Szűzanya kápolna építése 1761-ben, a Lorettói kápolna építése 1752-ben, a Halottak

kápolnája 1758-ban, míg a Szent Antal kápolnáé 1793-ban kezdődött. A templom északi oldalához csatlakozó

egyemeletes kolostort 1701 és 1727 között építették újjá.

Szent Erzsébet templom

A templom középkori eredetű, de biztosan 1265 után épült, mert Szent Erzsébetet ekkor avatták szentté, tehát

előtte nem vehette fel a szent nevét. A Szent Erzsébet templom a hozzá tartozó Ispotály épületével együtt a 17-18

századi városhatáron kívül állt. Egykor temető vette körül. A 16. század folyamán elhagyottan állt és

megrongálódott (hosszú ideig gabonaraktárként használták), majd 1634-től a ferencesek szlovák ajkúaknak

tartottak itt misét. 1775-1779 között Quadri Kristóf tervei szerint barokk stílusban átépítették. 1945-ben a templom

bombatalálatot kapott, boltozata beszakadt. A templom ezután – egészen 1994-ig a felújításáig – üresen állt, illetve

raktárnak használták. 1992-1995 között állították helyre. Egykori kriptáját I. József rendelete következtében

befalazták, az 1992-es megtalálása és feltárása sok értékes lelettel gazdagította a város helytörténeti gyűjteményét.

Szent Orbán-templom

A templom a régi város külterületén állt. A magját a gótikus Corpus Christi kápolna adta. A kápolnát a Csobánkák

(Gyöngyös földesurai) 1301-es birtokmegosztó oklevele nevezi meg először (Corpus Christi Krisztus teste) néven.

Valószínűleg Csobánka János építtette 1275 után. Egy településrész központja lehetett, körülötte néhány ház

állhatott. Az egykori Corpus Christi kápolna bejárata a Szent Orbán templom (Eötvös tér 1.) nyugati falában

található.

Később, az eredeti kápolnát meghagyva, köré vastag falú épületet emeltek - amelyet a 16. sz. közepén "öreg ház"-

nak neveztek - és mivel szőlők között állt, a szőlők patrónusáról, Szent Orbán pápáról nevezték el. A templom

1555-1688. között a protestánsoké, majd 1688-1773 között a jezsuita rend birtokában volt. Gótikus templom

falainak részbeni felhasználásával a 18. század közepén épült újra. A két torony az 1700-as években készült.

Szent Kereszt templom - Kálvária kápolna

A Kálváriát a jezsuita lelkiségű Agónia-társulat építtette 1721-ben, 1723-ig két kisebb kápolna került megépítésre,

majd 1725-ben az egész területet kőfallal vették körül. 1790-ben átépítették (építész: Rabl Károly). A keleti

kápolnához a 1810-ben építették a külső szószéket. A remetelakással és homlokzati toronnyal ellátott

kapuépítmény 1827-ben készült (építész: ifj. Rabl Károly). 1861-ben lebontották a régi Kálváriát és 1863-ban

építették újra klasszicista stílusban. A kerítés mentén és a kőfalba építve öt-öt stáció áll. Kertjében található Guba

Pál piarista szerzetes, a gyöngyösi egyházi múzeum megalapítójának sírja is. Guba Pál a Kálvária gondnoki

teendőit látta el 1921-től 1945-ig. Gondnoksága alatt készültek el Zsolnay majolikából az igen értékes és ritka

stációképek.

Csatolt településrészek templomai:

Gyöngyöspüspöki (Olajbanfőtt Szent János) templom: A templom valószínűleg a 12. században épült, az egri

püspök birtoka volt. 1644-ben romos, alig használható volt a templom, 1767-1773 között Eszterházy püspök

barokk stílusban restauráltatta. 1803-ban, majd 1960-ban újra renoválták, azóta csak állagmegőrzést végeztek rajta.

A templomot kőfal veszi körül, amin lőrések találhatók. A háborús időkben ide menekült a falu népe az ellenség

elől. 2010-ben elkezdődött a templom külső és belső felújítása.

Magyarok Nagyasszonya templom – Mátraháza. 1942-ben épült mátrai andezitből a Ferences Rendtartomány

megbízásából. 1973-ban P. Kákonyi Asztrik tervei szerint az Új liturgikus előírásoknak megfelelően átalakították

a szentélyt.

33

Keresztelő Szent János templom – Mátrafüred: Az egyhajós barokk templomot 1766-1767-ban építette Quadri

Kristóf. Homlokzata 1795-ben készült el. A Borbála-oltár és az orgona a Szent Bertalan templomból került ide.

Kápolnák

Szent Rókus kápolna (Vak Bottyán Katolikus Szakközépiskola belső udvara): 1709-ben épült az 1708-

09-es pestisjárványnak állít emléket, amikor a város 5000 lakosa, az össznépesség közel harmada

meghalt. A kápolna falán 26 ferences szerzetes neve olvasható, akik hősiesen ápolták a városi betegeket,

s maguk is a pestis áldozataivá váltak. Az épületet 1946-ban újították fel.

Szentlélek- kápolna (Zrínyi Miklós utca 3.): Feltehetően korábbi, 16. századi kápolna helyén épült.

Előbb a beginák használták a 15. század végétől, majd 1553-ban a protestánsoké lett. A 17. században

elhagyatott volt, romos lett. A 18. és 19. században többször renoválták, illetve átépítették.

Nepomuki Szent János kápolna: A híd mellett a Vachott Sándor úton szabadon álló barokk kápolna.

1736-ban Horák Vencel kőművesmester építette a jezsuiták megbízásából. Ők gondozták 1773-ig.

Felsővárosi temető kápolna: A Felsővárosi temető területén található vörös téglából álló kápolna 1907-

ben épült fel.

Ferences kolostor

A gyöngyösi ferences rendház az ország egyik legnagyobb kolostorépülete. 1475-ben említik először az oklevelek.

Többször megrongálódott a török pusztítás és a gyakori tűzesetek miatt. Mai formáját az 1701-30 között tartó

átépítetés során nyerte el. A négyzet alaprajzú, belső udvaros emeletes barokk kolostorépület egy-egy szárnyának

hossza a hetven métert is eléri. Déli oldalával csatlakozik a templomhoz. Benne található Magyarország egyetlen,

a középkor óta megszakítások nélkül ugyanabban a városban működő könyvtára.

Szent Miklós Ortodox templom

A 18. század közepén kb. 300 görög lakója volt a városnak, akik 1785-ben kaptak szabad vallásgyakorlati jogot

és engedélyt imaház építésére. 1809-re épült fel a templom, amely telekbelsőben álló, egyhajós, keletelt, kosáríves

szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos templom. A berendezése a 18-20. századból származik. 1908-ban

súlyos tűzkárt szenvedett, ekkor pusztult el a barokk toronysisak is, de a templombelső berendezése megmenekült

a tűzvésztől. 1946-ban helyreállították.

Református templom

A város déli részében, a mai Arany János utcában a 17. századi református temető helyén építették fel klasszicista

stílusban 1794-95-ben a református templomot (építész: Rabl Károly), a paplakot, és iskolát. Ez az építkezés

hozzájárult a környék utcái kialakulásához. 1844-ben bővítették az épületet, ekkor készült a homlokzati torony. Itt

őrzik a Református Egyházközség levéltárát és gyűjteményét, amelynek török kori anyaga kiemelkedő jelentőségű.

Régi/kis zsinagóga

1818-ban Gyöngyös város zsidósága kérelmet nyújtott be templomépítés ügyében. A klasszicista épületet Chevra

Kadisa Egylet építtette (építész: Rabl Károly) 1820-ban. 1826-ban, illetve az 1917-es tűzvész után átalakították.

1945-ben romos állapotba került, az 1960-as években - főhomlokzatát kivéve - teljesen átalakították. Ma a városi

televízió székháza.

Zsinagóga/Nagyzsinagóga

Az 1868-as zsidó egyházszakadás után a helyi status quo hitközség megtartotta a régi (kis) zsinagógát, majd 1872-

73-ban mellette új díszes zsinagógát épített. Ez a "hagymakupolás" zsinagóga az 1917-es tűzvészben

leégett. Helyén épült fel a mai nagyméretű, reprezentatív épület Baumhorn Lipót tervei alapján 1930-ban, késő

eklektikus stílusban. Magyarország második legnagyobb vidéki zsinagógája. A görögkereszt alaprajzú, bazilika-

rendszerű épület középpontjában hatalmas kupola áll. A szamárhátíves ajtó és ablaknyílások, a pártázatos

párkányok, a sok kis kupola nagyon dekoratívvá teszik az épületet. Sokáig bútorbolt működött benne, majd a 2014-

ben újjáalakult Zsidó hitközség visszavásárolta. Céljuk egy multifunkcionális kulturális tér az un. Együttélés

házának kialakítása az épületben.

Zsidó temető

34

A temetőt 1837-ben létesítették, mert az előző temető (a mai Felsővárosi temető területén) betelt. A temetőt fallal

kerítették körbe. 1947-ben készült el a temetőben álló emlékmű, amely a mártírokról emlékezik meg. 2017-ben

került átadásra a temetőben a Hősök és Mártírok Kegyeleti Emlékpark, amely méltó módon állít emléket a

holocaust gyöngyösi áldozatainak. (VOIT et al 1978)

8.2.3. Lakóházak

Szentkorona ház (Szent Bertalan u. 3.)

A Szentkorona-ház (Almássy-ház) a Szent Bertalan u. 3. számú ház. Almásy Pál gyöngyösi földbirtokos

megbízásából tervezte és építette Rabl Károly 1784-ben. A magyar Szent Koronát 1806-ban és 1809-ben két

alkalommal is, azaz összesen háromszor őrizték az épületben, ugyanis ebben az időben (a napóleoni háborúk

idején) Almásy Pál volt a koronaőr. Ezért nevezték el a gyöngyösiek Szentkorona-háznak. Az eseményre az őrzés

helyén, az emeleti volt ebédlő (ma Szent Korona terem) mennyezetén Márton Lajos 1944-ben készült freskója

emlékeztet. Az épületben 1945-től a Felsővárosi Egyházközség plébániája található. A Szent Korona teremben

1991 augusztus 23.-án megnyílt a gyöngyösi egyházi kincsek állandó kiállítása, amely a második leggazdagabb

kiállítási anyaggal rendelkezik az országban (Esztergomban van a leggazdagabb). Lépcsőházát 1840 körül

klasszicista stílusban alakították át.

Vaskorona ház (Szent Bertalan út 2.)

Haller Sámuel építtette 1769-ben. Az 1917-es tűzvészben leégett, utána újjáépítették. Nevét a benne működő

vendéglőről kapta. , amely Gyöngyös kulturális életében a 19. század elejétől fontos szerepet játszott. A 20. század

elején itt működött a gyöngyösi Hungária nyomda.

Zeneiskola (egykori jezsuita gimnázium) épülete (Szent Bertalan u. 11.)

A 17. században a gimnázium már önálló épület volt, de nem azonos a mai épülettel. 1751-52-ben épült. Az

épületnek kis tornya is volt. Kinőtte lassan a helyét így a gimnázium átköltözött 1899—ben a mai helyére. Ezután

városi tanács hivatalainak egy része költözött be ide, innen ered a „fiók-városháza” vagy „kis városháza”

elnevezés. Többszöri renoválás után, 1962-ben nyerte el a mai kinézetét.

Ispotály

A templom melletti már elpusztult középkori ispotályépület helyett 1761- ben (Koháry István gróf, a szegények

ápolására 1725-ben létrehozott alapítványának a felhasználásával) Gyöngyös városa építtetett egy új földszintes

épületet ispotály (Városi Menház) céljára (az építész Quadri Kristóf). A Városi Menházat a Paulai Szent Vinczéről

nevezett nővérek vezették. Az épület homlokzatán egy fülkében „Szent Erzsébet alamizsnát oszt” szobor

található. 1776-ban az ispotálytemplom új boltozatot kapott, majd 1806-ban az ispotály épületét is bővítették

(építész: Rabl Károly). A szabadságharc bukása után a kormányzat a várost külön katonai kórház építésére

kötelezte, s ekkor 1856-57-ben Császka János építőmester tervei alapján építették rá az emeletet az

ispotályépületre. A 20. század elején a magyar királyi Járásbíróság működött az egykori ispotály épületében. Ma

iskola található benne.

Vármegyeháza épülete (méntelep, egykor megyei kaszárnya)

1750-ben még kertek és szőlők területek el a Vármegyeháza helyén. A török kiűzése után a Gyöngyösön

állomáshozó katonaság elszállásolása és ellátása a város terhe volt. 1748-ban Heves megye utasította a várost,

hogy építsen új kaszárnyát. 1763-ban Grassalkovich Antal telket biztosított az épület megépítéséhez, az épület

1767-1774 között épült meg. 1785-ben a helytartótanács utasította Heves megyét, hogy a megyei törvényszéket

helyezze át Gyöngyösre, a kaszárnya épületébe. 1800-tól a Nádor (Palatinus, 12. számú) huszárezred otthona lett,

amely 1929-ig állomásozott az épületben. 1929-1949 között katonai laktanya volt (1848-49-ben katonai kórház

is), 1949-1952-ig börtönként szolgált.

Angyal csárda

Angyal Csárda, Pesti u. 2. Gyöngyöspüspöki község Gyöngyöshöz csatolása (1923 január 1.) előtt Gyöngyös

határa a mai Jókai utca déli vége volt, az ettől délre eső területek Gyöngyöspüspökihez tartoztak. Ide (már

Gyöngyöspüspökihez tartozó területre) építette 1757-58-ban gróf Barkóczy Ferenc egri püspök a

gyöngyöspüspöki uradalma bortizedeinek hasznosítására. Itt vezetett a Budát Kassával és Lengyelországgal

összekötő országos út, a mai Pesti út. Ennek az útnak a nagy forgalma indokolta a helyválasztást. Berra Jakab

olasz kőművesmestert bízta meg a kivitelezéssel. A püspök földesúr maga is használta, ahol megszállt és lovakat

is váltott. Három oldalról szabadon álló, földszintes, U alaprajzú épület, Ny-i főhomlokzatának középtengelyében

nyíló kosáríves kapuval, a kapu zárókövén évszámmal (1757). 1904-ben leégett, 1962-ben állították helyre

35

8.2.4. Gyöngyös elpusztult jelentős épületei

Régi Városháza

A Főtér és a Tó utca sarkán állott az 1782-83-ban épült egykori egyemeletes későbarokk stílusú városháza épülete.

Az épület az 1917-es tűzvészben annyira megrongálódott, hogy később elbontották.

Három Rózsa fogadó

A Három Rózsa vendégfogadó a Fő teret déli oldalról zárja le (Fő tér 19.). Jelenleg a Budapest Bank található

benne. Régen a mostani Fő tér nem tér volt csak egy kiszélesedő utca, ahol vásárokat tartottak. Itt volt az ún. belső

piac. 1739-ben Grassalkovich I. Antal megvásárolta a debrő-parádi uradalmat, amelynek központja Gyöngyös

volt. A város főterén egy régebbi ház alapjainak felhasználásával egyemeletes palotát (Fő tér 10.), majd nem

messze tőle, a tér déli végében az 1746-ra elkészülő, Három Rózsához címzett vendégfogadót építtetett. Ez déli

oldalon lezárta, és így térré alakította az addigi kiszélesedő utcát. Az eredeti barokk stílusjegyek a többszöri

átalakítások során eltűntek. Az idők során fogadóként, tiszti szállásként szolgált, volt benne sörmérés, boltok, a

20. sz. elején a Gazdák Hitelszövetkezete volt itt.

Oroszlán vendégfogadó

Az Ispotály és a Szt. Erzsébet templom épületével együtt a város határán kívül épült fel. Haller Sámuel birtokához

tartozott ő építtette. Az Oroszlán vendégfogadót 1905-ben bontották le. Helyén épült fel a mai Borpalota épülete.

(VOIT et al 1978)

8.3. A szőlőműveléshez, borászathoz kapcsolódó épített örökség

8.3.1. Pincék A 18. században újra megélénkülő bortermelés következményeként mind a borvidéken, mind pedig Gyöngyös

városában növelni kellett a tárolókapacitást. Lyukpincére vonatkozóan a 18. század előtt nincsenek adatok. A

kisebb nagyobb szőlőbirtokosok boraikat a lakóházzal egyszerre épített és alatta elhelyezett pincében tarthatták.

A városhoz csatolt középkori Gyöngyöspüspöki falu ugyancsak szőlőtermelő település volt, de ehhez kapcsolódva

sem lehet találni lyukpincére utaló adatot (BAKÓ 1977).

Gyöngyösön a pincék többnyire nem a városon kívül, hanem a lakóházak alatt voltak. Bor tárolására alkalmas

pincéket már a 14. században is ásattak a városban pl. Prysil pincéje (1301-es oklevél). A 17.-18. században már

részben a házak alá épített terméskövekkel kirakott pincékről tudunk, amelyek lejárata nyílhatott akár közvetlenül

az utcáról, akár a ház udvaráról. Sajnos Gyöngyös pincekatasztere még nem készült el, így csak azt tudjuk

kijelenteni, hogy a város alatt nagyszámú pince található. A legjelentősebb pincék a következő épületekhez

kapcsolódnak (B. GÁL 2002).

A Borpalotát (ma Dubicz pincészet) a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezet Rt. az egykori Oroszlán

Vendégfogadó helyén építette fel. Az eklektikus stílusban épült épületet 1907-ben adták át. Az épület alatt található

pincészet ekkor 40.000 hl bor tárolására volt alkalmas.

A szecessziós stílusú Rusz-házat (Jókai út 8.) Rusz Jakab bornagykereskedő építette 1922-ben. Alatta jelentős

méretű pince található.

A Hajdu Dezső borkereskedő által 1920-22. között építtetett Hajdú-ház (Jókai út 24.) a Jókai utca felőli emeletes

és a Szent István utcába lévő földszintes része is alá van pincézve (850 m2). A pincék és a földszintes

épületszárnyak szolgáltak a bor feldolgozására és tárolására. 1950 után belsejét teljesen átalakították.

Gyöngyöspüspöki Érseki intézőház (Püspöki út 23). Az érseki, illetve korábban püspöki uradalom gazdasági

épületeként és intézői lakként használt épületet Barkóczy Ferenc püspök építtette 1750 körül, de az alatta lévő

pincéről már 1503-ból vannak feljegyzések (BAKÓ 1977). Az 1923-ban Gyöngyöshöz csatolt középkori

Gyöngyöspüspöki falu ugyancsak szőlőtermelő település volt, de területén nem találtak lyukpincére utaló adatot.

Egy 1503-ból származó bejegyzés megörökíti az uradalmi borpince megépítését. Az okiratban jelzett építmény

azonos lehet a mai Püspöki u. 23. számú, egykori uradalmi lakóépület alatt húzódó pincével. Maga az épület

azonban annál újabb, de lehetséges, hogy a lakóház alaprajzi formáját a már meglévő pince, vagy annak egy része

szabta meg. Az épület alatti pince nagy kiterjedésű (296 m2), dézsmapinceként funkcionált (GENTHON 1961).

Érdekességként említem, hogy Gyöngyös településszerkezetének ma érdekes színfoltját adó és kialakulását

tekintve speciális városrész az ún. zsellérközök épületei alatt is számos pince található.

36

8.3.2. Farkasmályi pincesor A borvidék tájképének meghatározó elemei a települések kül- és belterületén egyaránt megtalálható pincesorok

(Gyöngyöspata, Rózsaszentmárton, Szurdokpüspöki, Szücsi, Nagyréde, Abasár), amelyek többségét andezittufába

vájták.

Gyöngyösön egyedül Farkasmályban, a Benére (ma Mátrafüred) vezető út mellett, az egykori kőbánya alatt, a

Mérges völgyében alakult ki külső, andezittufába vájt pincesor.

A pincéket a patak nyugati oldalán vezető országút felől három hídon lehetett megközelíteni, melyek közül egy

régi kőhíd ma is fennáll. E pincesor néhány ága még őrzi a 250 éves építés nyomait. A 18-19. század folyamán

összesen 26 pince épült a Külső-Mérges patak völgyében, részben emeletes présházzal, részben anélkül. A

legkorábban épült 6 pincét - mivel a pincesor közepén találhatók - "Közép-városnak", az 1834 körül épülteket

"Magyar-városnak", míg az ettől újabbakat "Német-városnak" nevezték (BAKÓ 1977).

A Közép-városban találjuk a legkorábbi pincéket. A 15-ös számú pincét báró Orczy Lőrinc építtette. Ez lehetett

a legkorábbi, 1780-1785 között épített, földszintes présházzal rendelkező pince. Báró Orczy Lőrinc tehát 1786-

ban közvetlenül az első mellett újabb pincét (16. számú) vágatott, s a kettőt belül feljáróval kapcsoltatta össze. Az

így kialakult kettős pinceág több száz hektoliter bor tárolására volt alkalmas. Ebben a pincében maradt meg

egészen a 20. század elejéig egy 1801-es évszámú 200 akós hatalmas hordó. Báró Orczy Lőrinc és fiai József és

László mindannyian szabadkőművesek voltak. Miután I. Ferenc császár 1795-ben betiltotta a

szabadkőművességet, a páholyok tagjai titkos helyeken találkoztak (ABAFI 1993). A hagyomány szerint az egyik

ilyen titkos találkozóhely az Orczyak farkasmályi pincéjének egyik oldalága volt.

A felső rész hét pincéjét, melyek mind 1834-ben épültek, „Magyar város"-nak nevezték. A pincesor az 1800-as

évek végén, 1900-as évek elején kedvelt kiránduló helye volt a gyöngyösieknek, de itt rendezték meg a majálisokat

és szüreti mulatságokat is. Az 1890-es évekig e táncmulatságokat Balla Antal városi adószedő présháza előtt

rendezték Néhány pincéhez eredetileg is tartozott földszintes vagy részben emeletes, a terephez alkalmazkodó

"borház", másokhoz pedig a 19. század második felében emeletes, kertilak-szerű romantikus présházakat építettek,

így alakult ki a völgyben e változatos, festői együttes.

1839 októberében a tanács a völgy déli részén 12 pincehelyet adott el a városi polgároknak. A legfiatalabbak a

„Német város", azaz alsó rész pincéi (2-13) 1840-ben épültek. A legkésőbbi 1-es számú pincét 1870 körül kezdték

építeni, de befejezetlen maradt.

Az alsó rész pincéi 1945 után az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát tulajdonába kerültek, mely a pincéket

egy hátsó folyosóval „összenyitotta”.

1944. novemberében több ezer gyöngyösi lakos menekült a harcok elől a pincékbe. Hálaadásuk emlékét a pincesor

végén Mária-szobor őrzi.

8.4. Egyéb épített örökség Víztorony épülete

A víztorony az utolsó 1917-es nagy tűzvészt követően épült meg. Akkor a gyors tűzoltást a megfelelő vízvezeték

hiánya is nagyban gátolta. A városi tanácsnak sürgősen intézkedni kellett, ezért 1926-ban versenytárgyalást írtak

ki a víztorony megépítésére. Így készült el Wälder Gyula építész gyöngyösi víztornya. A víztartályt nyolc kővel

burkolt vasbeton pillér tartja, amelyek a földszint hengeres tömegéből emelkednek ki. A köztük lévő falban

kőkeretes ablakok találhatók. A déli oldalon a földszinten kőkeretes kapu 1926-os évszámmal, a második emeleten

a város talán legszebb szőlőfürtök közé foglalt címere. A szegment ívekkel összekapcsolt pillérek fölött díszítetlen

hengeres fal takarja a tartályt. A 4-5. emeleten, a keleti oldalon víztartályhoz vezető csigalépcső hengeres tömbje

ugrik ki a víztorony tömegéből. A tetőt ablakokkal megnyitott tornyocska, úgynevezett lanterna koronázza (VOIT

et al 1978).

Szobrok, emlékművek, emléktáblák

A városban 88 alkotás (szobor, emlékmű, emléktábla) található közterületen illetve intézmények területén. A

legjelentősebbek:

Huszár szobor (6-os /Württembergi/ huszárok emlékműve) (Jókai út): „Félelmet nem ismerve és

hűséggel”

A magas talapzaton álló bronz emlékművet az I. világháborúban elesett Császári és Királyi 6-os

Württembergi huszárok hősi emlékére emeltette a volt Cs. és Kir. 6-os Württembergi Huszárezred

tisztikara, Heves Vármegye és Gyöngyös város 1931-ben. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.

37

Szőlőmunkások (Koháry út): A város egyetlen szőlőművelés témakörével kapcsolatos köztéri szobra a

Borpalota előtti parkban Kligl Sándor szegedi szobrászművész által készített Szőlőmunkások című bronz

szoborkompozíció, melyet 1988-ban avattak fel a hajdani Búzapiac helyén. A város ezzel a gyöngyösiek

ősi mesterségének szeretett volna emléket állítani; azoknak az embereknek, akik a szőlőművelés

jellegzetes eszközével, az úgynevezett gyöngyösi kapával dolgoztak.

Vak Bottyán generális szobra (Barátok tere): A lovasszobrot Gyöngyös Városi Tanácsa állíttatta, a

legendás kuruc tábornok halálának 260. évfordulójára 1969-ben.

Kakasos kisfiú (Szent Bertalan út 2 előtt): Az eredeti szobor másolata. A szobor készítője ismeretlen. A

II. Világháború idején került városunkba, Kucsera Béla temetkezési vállalkozóhoz. Tőle a kórház kertjébe

vitték, majd 1964-ben került a végleges helyére.

Szent István szobor (Hanisz tér): 2002-ben állították fel. Kő Pál alkotása.

Károly Róbert szobor (Hanisz tér): A szobrot a város állíttatta 1984-ben, a várossá nyilvánítás 650-ik

évfordulójára. Kő Pál alkotása.

II. Rákóczi Ferenc szoborcsoport (Könyves Kálmán tér): A fejedelem egészalakos szobrát 2003-ban,

majd Gr. Bercsényi Miklós és Bottyán János generálisok, Gr. Almásy János alispán mellszobrát 2007-

ben avatták fel. A szobrok Győrfi Sándor szobrászművész alkotásai.

Nepomuki Szt. János szobor (Püspöki út eleje): A Gyöngyöspüspökit Gyöngyöstől elválasztó országút

mellett áll, a 19. század elején épülhetett.

1956-os emlékmű (Szent Bertalan út): 2006-ban készült Tóth Dávid alkotása.

1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékműve (Könyves Kálmán tér): 2002-ben készült, Györfi

Sándor alkotása.

Szőlőművelés emlékei: Gyöngyös külterületén is számos egyedi tájérték őrzi az egykor jelentős

szőlőtermelés emlékét: a Sár-hegy tetején az 1745-ben Gyöngyös és Abasár határán épült a kádárok

védőszentjének, Szent Annának tiszteletére szentelt kápolna, az egykor a Sár-hegy déli oldalában álló

a szőlőskertek és gazdáik védőszentje (konkrétan a villámcsapás és a jégverés ellen védő) Szent Donát

tiszteletére 1759-ben emelt szobra (amely ma a Szent Bertalan plébánia udvarán található).

Határőrző keresztek: A város külterületének egyedi értékei a határőrző keresztek, amelyek mind a

szőlőterületek, mind pedig a szántóföldi kultúrák termését védték a természeti károkkal szemben. A

Gyöngyös bel- és külterületén lévő, valamint a közeli településekhez tartozó keresztek száma 55 darab

ebből a gyöngyösi határőrző keresztek száma 10 darab. A keresztek az ún. elnépiesedett feszülettípushoz

tartoznak, egyszerű kőkeresztek, faragott kő, öntöttvas vagy műkő corpussal. (VOIT et al 1978.)

38

9. Társadalom - népesség, nemzetiségek, vallások

9.1. Társadalom

Gyöngyös, mint oppidum, azaz mezőváros átmeneti szerepet töltött be a településtípusok között, amely a

társadalmában is megmutatkozott. A városban alapvetően mezőgazdasági tevékenység folyt, így nagyszámú

paraszti népesség élt itt. A 16. század végén a lakosság 11,7 %-a telkes jobbágy, 32,2 %-a féltelkes jobbágy, 35,1

%-a házas zsellér, 20,9%-a nincstelen szőlőmunkás volt. A mezővárosi paraszt-polgárok mellett igen nagyszámú

nemes, főleg ún. armális nemes élt Gyöngyösön, 1675ben 95 nemest írtak össze a legtöbbet a hódoltság területén

(PETERCSÁK T. 2005). A 18. században felerősödött a zselléresedés. A 19. század közepén a lakosság 88%-a

volt szőlőművelő napszámos, 10, 5%-a a kézműiparból és kereskedelemből élt. A századfordulón 40%

mezőgazdaságból, 25% az iparból élt. 1937-ben 37% dolgozott mezőgazdaságban, 23,4% kisiparban , 9%

kereskedelemben.

9.2. Gyöngyös város felekezetei

A reformációig Gyöngyös város lakossága nagyrészt katolikus volt. A 17-18. században betelepülő szlovákok és

németek reformátusok és evangélikusok, az arnótok ortodox vallásúak voltak. A 15. századtól már zsidó vallású

kereskedőket is említenek.

9.2.1. Katolikusok

Jezsuiták

A Jézustársaság 1540-ben alakult meg, hivatalosan is megnyerve a pápai jóváhagyást. A török hódoltságban csak

két helyen működhettek a jezsuiták: Pécsett és Gyöngyösön. A hódoltsági területen levő Gyöngyösre 1633-ban

érkeztek az első jezsuiták, akik iskolát is alapítottak. 1652-ben az iskola hatosztályúvá bővült, és virágzásnak

indult. 1678-ban Thököly Imre elmozdította a jezsuitákat az iskolából, de 1689-ben Széchenyi

György visszahelyezte őket. A szécsényi országgyűlés száműzte a jezsuitákat a városból és szinte az egész

országból, csak 1710-ben térhettek vissza az iskolába, a 18. század közepén új iskola épületet emeltek (ma

zeneiskola). A gimnázium melletti konviktust P. Hevenesi Gábor SJ és Koháry István (1649-1731) gróf

adományaiból alapították, az alapítók külön a kifejezetten alacsony sorból származó, de tehetséges tanulók

számára létesítették. 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet. 1776-ig a gimnáziumban egri világi papok tanítottak,

1776-tól az 1898-as államosításig ferences szerzetesek. A gyöngyösi jezsuita gimnáziumban számos később

híressé vált személy tanult: Vachott testvérek, Berze Nagy János, Bajza József, Bugát Pál.

A tanítás mellett a jezsuiták missziós tevékenységet is végeztek, misszióállomásokat szervezek a hódoltsági

területen. E házakból kiindulva bejárták az atyák a vidéket és végezték a lelkipásztori teendőket. Ilyen missziós

házuk volt Gyöngyösön is.

Ferencesek

A gyöngyösi ferences templom és kolostor alapításának pontos évszáma ismeretlen. Meglétének első

dokumentuma 1465-ből, első okleveles említése 1475-ből származik. De lehetséges, hogy a ferencesek gyöngyösi

megjelenése és a rendház felépítése között igen nagy 50-100 évnyi különbség van (FÁY 1999). A török uralom

Magyarországon a ferencesrendi kolostorok pusztulását hozta, de a gyöngyösi kolostor azon rendházak közé

tartozik, amelyek ha jelentős veszteséggel is, de megszakítás nélkül működtek 1950-ig. A kolduló szerzetes szabad

mozgásukat oltalomlevelekkel próbálták fenntartani (1541-ben Szulejmántól, de Ferdinánd királytól is kaptak).

Bocskai Csapatai átvonultak a városon és a hajdúk elfoglalták a templomot. A gyöngyösi protenstáns közösség a

szépen helyreállított templomot 1605-ben Bocskai Istvántól kérte és kapta meg. A gyöngyösiek fellebbeztek és

mind belgrádi nagyvezír, mind pedig Mátyás főherceg a ferenceseknek ítélte a templomot.

A rekatolizáció egyik legkorábbi magyar nyelvű katolikus énekgyűjteménye az ún. gyöngyösi Toldalék Dusi Kis

Jakab ferences szerezetés másolatában itt a gyöngyösi rendházban maradt fenn. A kolduló tevékenység mellett

jelentős pasztorációs tevékenységet is végeztek, az ő feladatuk volt a városba betelepedett tótok (szlovákok) lelki

gondozása, de gyógyító tevékenységet is folytattak. Gyógyszertáruk 1764-től intézményes formában működött.

Tanítottak is, volt elemi iskolájuk, majd 1776-ban felkérték őket, hogy a fenntartó nélkül maradt gyöngyösi

gimnáziumot lássák el tanárokkal.

Értékek a középkori templomból: számos értékes ereklye pl. egy állítólag Szent Erzsébet ruhájából származó,

aranyszálakkal hímzett oltárterítő, Szent László király lábszárcsontja, Gyöngyösi Graduale (miseénekeket

tartalmazó könyv a 15. század közepén keletkezett).

39

Az 1848-as szabadságharban több gyöngyösi barátt is résztvett. A Historia Domusban feljegyezték Ferenc József

országos körútjainak gyöngyösi eseményeit is: a császár 1852-ben, 1853-ban és 1857-ben is járt itt.

1904. tűzvész a rendházban és a templomban is kárt tett. Az 1918-as Proletárdiktatúra alatt államosítani akarták

az egyház értékeit. A hívek ellenszegültek a városi vörös őrség parancsnoka Nemecz József karhatalmi segítséget

kért és kapott Budapestről és statáriumot rendelt el.

A II. világháborút sérülés nélkül átvészelte a kolostor, majd 1944-ben érkezett meg a városba a debreceniek ismert

szónoka Páter Kis Szaléz, akit magiszteri teendőkkel bíztak meg.1945-46-ban több rejtélyes bűneset történt

Gyöngyös környékén, amelyben a ferenceseket vádolták felbujtással. 1946. április 28-án elhurcolták Szaléz atyát,

majd hosszú kínzás után októberben kivégezték Sopronkőhidán. 1950 június 9-10-én országszerte deportálták a

szerzeteseket.

9.2.2.Protestánsok 1538-ban említik először Gyöngyösön a protestánsokat. A XVI. század közepén népes és jól megszervezett

protestáns egyházközség működött. A 16-17. században gyakoriak voltak a vallási villongások, amelyek

elsődleges célja a katolikus templomok megszerzésére irányult. A felekezetek az aktuális földesurakhoz és a török

vezetéshez fordultak védelemért. 1794-95-ben engedélyt kaptak templomépítésére (építész: Rabl Károly),

valamint paplakot és iskolát is építhettek. 1844-ben bővítették az épületet, ekkor készült a homlokzati torony. Itt

őrzik a Református Egyházközség levéltárát és gyűjteményét, amelynek török kori anyaga kiemelkedő jelentőségű. A 16. század végétől a gyöngyösi lutheránusok (evangélikusok) korai története is szorosan összefonódott a

kálvinista egyházéval. 1876-ban egyesültek a református eklézsiával. Az egyesült protestáns negyházközség

1934-ig állt fenn, mikor is az evangélikusok az egyesülési szerződést felbontották, és hatvani hittestvéreikkel

együtt önálló egyházközséggé alakultak. 1935-ben önálló templom építésére telket és pénzügyi segítséget

kaptak a várostól, de a templom sohasem épült meg.

9.2.3. Zsidó felekezet

A Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközség 2014-ben alakult újjá 75 taggal. A közösség az imaélet fenntartása

mellett két ünnepség a Hanuka (zsidó karácsony) és a Purim (zsidó farsang) szélesebb körű megtartásával,

valamint rendezvények szervezésével (holokauszt megemlékezés, zenei programok) igyekszik Gyöngyös

városlakói számára közelebb megismertetni a zsidó kultúrát.

9.2.4. Jelenlegi statisztikai megoszlás

2. ábra Gyöngyös népességének vallási megoszlása – 2011-es népszámlálás alapján

Forrás: KSH 2011

Római katolikus

44%

Görög katolikus

1%

Ortodox

0,04%Református

4%

Evangélikus

0,3%Izraelita

0,02%

Más vallási közösséghez,

felekezethez tartozik

1%

Vallási közösséghez,

felekezethez nem

tartozik

19%

Ateista

2%

Nem kívánt válaszolni

29%

40

9.3. Nemzetiségek a városban

A török hódoltság következtében a lakosság pótlására a magyarok mellett német és szlovák telepesek is érkeztek

a Mátraaljára és városba is. A megtelepedési folyamatok lezárulása a 17–18. század fordulóján már relatív

túlnépesedést is jelentett a Felvidéken: a gyenge földrajzi feltételek következtében a térség nem tudta sokáig

eltartani a lakosságát. Az 1710-es évek végén Felső-Árva területét a népességnek csaknem fele, mintegy 1500

család hagyta el, s költözött Pest és Gyöngyös környékére, ill. Közép-Szlovákia bányavárosaiba (VIGA 2010).

Szlovákok: Két hullámban érkeztek. 1640 körül a felvidéki megyékből egy kisebb protestáns szlovák csoport

telepedett meg a városban. Az elöljáróság a kapun kívül eső Szent Erzsébet templomot adta nekik és ennek

környékén telepedtek le (Kishóstya). A ferences barátok áttérítették őket a katolikus hitre és elmagyarososodtak.

Az 1680-as évektől pedig szezonális mezőgazdasági munkások áramlottak a térségbe. A második nagy hullám a

18. század végére, 19. század elejére tehető, amikor szlovákokat telepítettek be a Mátrai üveghutákba, aki

benépesítették a Mátra belső eddig lakatlan régióit.

Németek: Az 1760-as években németek települnek a városba számuk 1795-ben 197 fő volt. Mint a szlovákok a

19. század közepére ők is asszimilálódtak.

Görögök: A 17-18. században települnek a városba. A kereskedelemben betöltött szerepük jelentős volt. A zsidók

és a görögök - Gyöngyösön az ún. „arnótok" (albánok) - nemcsak boltokat tartottak fönt, hanem ők voltak a

terménykereskedelem lebonyolítói is. Az arnótok zárt közösségben éltek, felettük saját bírájuk ítélkezett. 1710-

ben megalakult és autonómiát kapott az Arnót Kompánia, a szerb, görög és macedon kereskedők szervezete. 1741-

ben kiűzték őket a városból, de hamar visszatérhettek. 1752-ben többségük letette a hűségesküt. 1806-ban 40 görög

család élt a városban, akik 1806-1809 között templomot is építettek maguknak.

Zsidók: A gyöngyösi nemzetiségek közül a legjelentősebb története a zsidó felekezetnek van.

Gyöngyös említése a zsidó írásos forrásokban korainak számít Magyarországon (15. század). 1456 és 1480 között

keletkezett az a tanúvallomás, melyet Brúna Izrael regensburgi rabbihoz küldtek, melyben első ízben zsidók

kapcsán Gyöngyös várost is megemlítik. A forrás egy Vác mellett meggyilkolt izraelita ügye: „Hárman ültünk

együtt törvényszéket képezvén, midőn Nehórai, Mózesnek fia, előttünk megjelenvén, e következő tanúvallomást

tette: Gyöngyös városában voltam, hol egy Vácz városából való keresztény is volt kinek neve Mátyás...

(HORVÁTH 1999).

Valószínű, hogy az ebben az időszakban jelentős kereskedelmi központként ismert városban nemcsak

megfordultak a zsidó vándor kereskedők, de le is telepedtek.

A mohácsi vészt követően a zsidókat általában kiűzték a magyar városokból. Helyzetük a török hódoltsági

részeken volt a legkedvezőbb. Nemcsak vallási türelmet élveztek, de jórészt kézbe is vették a pénzügyeket és a

kereskedelmet. Szerepüket megőrizték Gyöngyösön is. A források alapján valószínűleg az 1600-as években

Gyöngyösön is működött zsidó hitközség.

A zsidók elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak: nemcsak boltokat tartottak fenn, hanem a

terménykereskedelem lebonyolítói is voltak, az un. vándorló (batyus) zsidó kereskedők pedig Gyöngyösről indulva

járták be a Mátraalját. Ez a csoport teremtette meg a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatot a háromrészre szakadt

ország területei között. Ezért nemcsak a földesurak, hanem a törökök is igyekeztek védeni a zsidó

vándorkereskedőket.

1668-ban IV. Mehmed fermája a hatvani kádihoz arról szól, hogy tilos a budai árusoknak és „sidok"-nak, kik

gyöngyösi „zimmiknek" hitelre holmit eladtak, pénzüket már a határidő letelte előtt behajtani.

(Ferma vagy firmán: török rendelet, parancs, főleg pedig az a szultáni okirat, mely tughrával, vagyis a szultán

nevejegyével van ellátva, és a rejsz efendi alatt levő állami kancelláriában állítnak ki. Rendesen a nagyvezér

bocsátja ki a szultán nevében. (Pallas Nagylexikon)

A törökök 1686-os legyőzése után Budán lemészárolták az ott élő zsidók jelentős részét és az országot felszabadító

háború során az egykori török hódoltsági terület valamennyi városából eltűntek a zsidók. Gyöngyösön azonban

pár évvel a harcok lezárulta után már említik a zsidókat. Sőt jelentős közösségük is volt a városban, feltételezhetően

azért mert a gyöngyösi zsidóság viszont nem kötődött olyan szorosan a török megszállók világához (HORVÁTH

1999).

1704-ben a városba béketárgyalásra érkezett II. Rákóczi Ferenc, aki a hűségüket nyilvánító zsidóknak

oltalomlevelet adott ki.

Ebben az időszakban már a gazdaságban betöltött szerepük is megváltozott. A terménykereskedelem mellett már

szerepelt a korcsmabérlet, kiskereskedelem, sőt pálinkafőzés is (HML. V-101/a/4.).

41

A 18. században felismerve a zsidók gazdasági fontosságát több főúri család is támogatja őket a letelepedésben.

A 18. század elején az Orczy család járt az élen, de rajtuk kívül az Eszterházy, Grassalkovich, Forgács, Wimpfen,

Károlyi, Brüdern családok is részt vettek a letelepítésben. A zsidók jelentősége fokozatosan nőtt, a nemesi birtokok

számára nyújtott hitelekkel lassan kiterjedt bérletekbe jutottak, földesúri privilégiumokat kaptak kezelésbe.

A 18. században a Heves megyei városok és különösen Eger zsidóellenes fellépéseinek hatására Gyöngyös lett

hosszú távon is a Heves megyei zsidóság egyházi, gazdasági, kulturális központja (HORVÁTH 1999).

A 17-18. századi zsidó közösség létszámára nincsenek pontos adatok. Egyes adatok szerint 1736-ban a városban

21 zsidó élt, 1739-ben pedig 8 zsidó családot említenek (SZEDERKÉNYI 1893). Tömeges betelepedésük csak a

18. század végén indult meg.

1779-ben már 25 családfőt jegyeznek fel az összeírásban, a betelepült zsidók pedig jobbára a szomszédos

megyékből érkeztek. A zsidók 1790-től folyamatosan kérték a város vezetését, hogy zsinagógát építhessenek és

rabbit tarthassanak. Ebben az évben jegyzik fel az első gyöngyösi rabbit, akit Daniel Jakobnak hívtak. 1795.

december 17-én pedig megalakult a Chevra Kadischa Egylet is, amelynek feladata a halottak eltemetése a

hagyományos szokások szerint, de a hitközség előzménye is volt. Az egri püspök 1797. augusztus 11-én

elutasította a gyöngyösi zsidók zsinagóga állítási kérelmét (HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-73.). Rá pontosan egy

héttel a város szintén határozatban utasítja el a kérelmet (HML. GYVL. V-101/b/47. L1II-74.).

A zsidók létszámának emelkedése miatt nőtt a feszültség velük szemben a városban, ezért a város 1799-ben

zsidókra vonatkozó rendszabályokat hozott, melyeket még 1810-ben is változatlanul megerősített (HML. GYVL.

V-101/b/47. LIII-75.).

A helyi zsidóság első ismert és azonosítható temetőjét 1803-ban jelölték ki (a mai Felsővárosi temető egy részén),

ami 1830-ra már megtelt. A legrégebbi síremlék az 1824-ből származó Boskovitz Feivl híres rabbi síremléke

kapcsolatosan (HORVÁTH 1999). A temető 1837-ben került kijelölésére a mai helyére (Gyöngyöstarjáni út déli

oldalán).

1815-ben engedélyt kaptak Gyöngyösön zsinagógaépítésre, rabbitartásra, városi ingatlanszerzésre. 1816-

ban épült fel Rabl Károly neves helybéli építőmester tervei alapján a város első ismert zsinagógája (ma a Városi

Televízió épülete), amit már 1826-ban bővítettek. A későbbi betelepülők, már tudatosan a zsinagóga körül

szereztek telket, egy zsidó negyed kezdett kialakulni.

Létszámuk kb. 50 év alatt az ötszörösére nőtt: 1816-ban 236 fő volt (az összlakosság – 11103 fö – 2,13%-a, addig

1869-ben már 1634 fő (az összlakosság - 17278 fő – 9,46 %-a) (HML. IV-417/46. Letétek, 2438.).

1839-ben megnyílt a zsidó elemi iskola, mely 1859-ben, néhai Brack Áron alapítványából kiegészült egy Talmud

Tóra iskolával (1869-ben megszűnt). A gyöngyösi zsidók az 1848/49-es szabadságharcban is résztvettek. A Bach-

korszak alatt a hitközség autonómiáját felfüggesztették, a cs. és kir. kormánybiztos nevezte ki az elöljárókat.

1854-ben a Gyöngyösi Izraelita Szentegylet zártkörű magánkórházat alapított.

A kiegyezést követően Gyöngyösön is a helyi zsidóság történetének legvirágzóbb fejezete kezdődött, az 1860-

as évektől az asszimilációjuk felerősödött és nőtt a létszámuk is. Maximális létszámukat 1880-ban érték el 2476

fő (a város összlakosságának 14,7 %-a). Az 1900. évi népszámlálás 1974 izraelitát regisztrált a városban, 1910-

ben már 2330 főt tartottak nyilván.

A létszám növekedésével párhuzamosan a gazdasági és társadalmi súlyuk is megerősödött. A céhesipar

megszűntével létrejövő gyárak legjavát Gyöngyösön a zsidók létesítették. A városban működő pénzintézetek

mindegyike zsidó vezetés alatt állott, sőt a térség monokultúrás jellege miatt korántsem elhanyagolható

szőlészetek, telepek jó része is (DEZSÉRI BACHÓ 1940). A gyöngyösi polgárságnak, a helyi középosztálynak

meghatározó részét a vezető zsidó családok adták.

Az izraeliták létszáma Gyöngyösön 1736-1941.

Év Létszám

1736 21

1816 236

1869 1639

1880 2476

1910 2330

1920 2250

42

1930 2136

1941 2231

Forrás: HORVÁTH 1999 adatai alapján

Az 1871. évi egyházszakadás után két hitközsége lett a zsidóknak Gyöngyösön az ún. anyahitközség a status quo

irányzat lett, míg 1871-ben formailag ebből vált ki a kisebb létszámú orthodox csoport. A szétválás után a Status

quo Hitközség megtartotta a régi zsinagógát, 1872-73-ban közvetlen mellette új díszes imaházat is építtettek. Az

orthodoxok imaháza a 1908. évi tűzvészben elpusztult, az új imaházat 1913. január 22-én avatták föl.

Az 1854-ben alapított zsidó kórház a változó igényeket követve 1909-ben a Szentegylet támogatásával hivatalosan

is Menházzá alakult át.

Az I. világháborúban Gyöngyösről 430 zsidó vonult be katonának, a Chewra Kadischa (Szentegylet) pedig

Hadikórházat létesített, amit 1915 végén kihasználtság miatt bezártak.

Gyöngyösön a direktórium és a forradalmak időszaka kifejezetten a városi zsidóság érdeke ellen való volt. 1918.

október 31-én pogrom volt a városban, a zsidó kereskedők boltjait kifosztották, több embert megvertek, egyet

megöltek.

A 1919. március 22-től a város élére álló direktórium zárolta a helyi bankokat, államosította a zsidók gyárait.

A direktórium bukása után előbb a románok vették át a hatalmat Gyöngyösön, majd a Nemzeti Hadsereg. Nyílt és

titkos antiszemita szervezkedés folyt az ellenforradalom idő szakában. Az egyik titkos antiszemita egyesületet

Bachó László szervezte 1919-ben.

A gyöngyösi zsidóság az 1920-as években közvetlenebb atrocitásoknak is ki volt téve. Például a Gyöngyösi

Atlétikai Klub 1920-ban elhatározta, hogy az egyesületbe nem tűr meg többé zsidót. Az összes zsidó sportolónak

el kellett hagyni a GYAK-ot. 1925-ben pedig a Gyöngyösi Kaszinó Egyesületből űzték ki a fajvédők a zsidókat.

Az üldöztetések következtében csökkent a zsidók létszáma Gyöngyösön.

1929-30-ban Baumhorn Lipót tervei alapján megépült az új zsinagóga, amelyik Magyarország második

legnagyobb vidéki zsinagógája.

A zsidók gazdasági szerepét országosan és helyileg is különböző fajvédő szervezkedések és rendeletek

(zsidótörvények) igyekeztek megtörni. 1939-ben Gyöngyösön könyvet is adtak ki, hogy kinél szabad vásárolni a

keresztény magyar vásárlónak. A Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak - Szálasi pártjának - Gyöngyösön jelentős

szervezete volt, majd a város szélsőjobboldali fajvédői hamarosan a Nyilaskeresztes Pártban tömörültek

(székhelye a Petőfi utcai ún. Kulcsár-ház volt).

A II. világháború kitörése után Gyöngyösről 7-8 zsidót internáltak. A német megszállásig a zsidóságnak a

legnagyobb terhet a munkaszolgálati kötelezettség jelentette. 76 gyöngyösi zsidó MUSZ-os életútját részletesen is

felvillantja a „Te vagy a tanú!" dokumentum kötet.

1942. folyamán már a társadalmi életből teljesen kiszorultak Gyöngyösön a zsidók. A német megszállást

követően több zsidót azonnal elhurcoltak, a zsidók üzleteit bezáratták, majd összeírták őket. Gyöngyösön a gettót

az ún. Újtelepen állították föl, a vasút és a laktanya közötti területen, 1824 személyt gettósítottak. A deportálás

szempontjából Gyöngyös az észak-magyarországi, ún. III. Zónában feküdt, lakosságát június 16-ig kell Kassán át

Auschwitzba deportálni. Gyöngyösről június l-jén előbb a munkaképes férfiakat munkaszolgálatra válogatták és

szállították. A gettó többi lakóját június 8-án - úrnapján - a déli órákban (az Úrnapi körmenet ideje alatt) hajtották

ki a vasútállomásra a gyöngyösi lakosok nagy részvéte mellett. A gyöngyösiek zöme június 12-én este érkezett

meg Kassa érintésével az auschwitzi és birkenaui haláltáborokba háromnapos út után.

Sok gyöngyösi polgár próbált segíteni a maga módján és lehetőségeivel a zsidó polgártársain. Ferenczfalvi

Kálmán és Wiltner Sándor kórházigazgató helytállása, hősiessége ismert.

Ferenczfalvi Kálmán előbb Hatvanban az ottani munkászászlóalj gh.-főnökeként szállt szembe a szadista

indulatokkal, majd 1944 novemberében a németeknek deportálásra átadandó 1300 munkaszolgálatost mentett meg

a biztos haláltól, mert elszabotálta az átadási parancsot. Később egyenruhája és bélyegzője segítségével

családokat mentett, élelmiszert juttatott be a budapesti Dohány utcai gettóba. Katonai egyenruhába bújtatott

MUSZ-osokkal védte a budapesti Munkácsy Mihály utcai gyermekotthont a nyilasok garázdálkodásaitól, a

honvédségi nyomdából vételezett 200 db zsoldkönyvvel, 700 magyar-német nyelvű katonai nyílt paranccsal

zsidókat, katonaszökevényeket mentett. Több mint 2000 fő köszönheti neki életét. Ferenczfalvi Kálmán 1987-ben

az izraeli Yad Vasém Intézettől átvette a „Világ Igazainak Rend"-jét a második világháború alatti tevékenységéért.

A haláltáborokból nagyon kevesen tértek vissza 1946. évi összeírás 461 főt említ. 1947-ben készült el a temetőben

álló emlékmű, amely a mártírokról emlékezik meg. Az épületek, ingatlanok kérdése megoldhatatlan problémát

43

jelentett a hitközségnek. 1945-ben minden ingatlan romosán, kifosztva került vissza a hitközséghez. A volt

orthodox zsinagóga és mikvó (fürdő) az 1950-es évek elején lebontásra is került, és az egyesült hitközségnek két

imaháza maradt: az új nagytemplom, valamint az ún. Hősök temploma.

Az 1956-os forradalom is nagy kivándorláshullámot indított el a gyülekezetben. 1958-as összeírásban már csak

160 fő szerepel. A Magyar Izraeliták Országos Irodája a templomok rendbetétele helyett az eladásukról döntött,

így a két zsidó templom is eladásra került. Az új jellegtelen imaházat 1964-ben adták át. Az utolsó gyöngyösi rabbi

Weisz Dávid 1982-ben halt meg. Az 1980-as évek végére pedig elfogytak, kihaltak a vallásukat megőrző izraeliták

Gyöngyösön. (HORVÁTH 1999).

44

10. Gyöngyös szellemi öröksége

10.1. Híres gyöngyösiek – Gyöngyös város kiemelkedő személyiségei

ALMÁSY PÁL (1818-1882), politikus, országgyűlési képviselő

Gyöngyösi születésű nagybirtokos család sarja. 1848-ban Gyöngyös országgyűlési képviselője, július 10-től a

képviselőház alelnöke, majd Heves vármegye kormánybiztosa volt. 1849-ben Debrecenben a Képviselőház elnöke

volt. Április 14-én a Ház határozata alapján ő mondta el a Habsburg-ház trónfosztásáról megfogalmazott

nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után külföldre menekült távollétében halálra ítélték. Miután kegyelmet

kapott, visszatért szülőföldjére. 1864-ben ismét Magyarország függetlensége érdekében szervezkedik, azonban

elárulják, elfogják és bebörtönzik. 1866-ban kegyelmet kapott. A kiegyezés után ismét hazatért, és birtokaira

visszavonulva gazdálkodott élete végéig. Az ősi Almásy-ház ma is áll a Szt. Bertalan u. 3. alatt (Felsővárosi

Plébánia épülete). A ház arról is nevezetes, hogy két ízben itt őrizték a magyar koronát (1804, 1806).

BAJZA JÓZSEF (1804-1858) költő, kritikus, szerkesztő

A reformkori irodalmi élet egyik vezéralakja egy Gyöngyöshöz közeli községben, Szücsiben született. A

gyöngyösi gimnáziumban tanult, majd jogi tanulmányait befejezve ügyvédi vizsgát tett. Bekapcsolódott a pesti

irodalmi életbe, szülőföldjén lévő birtokait bérbe adta és végleg a fővárosba költözött. Több újság szerkesztője

volt, majd a Pesti Magyar Színház lett. 1848-ban a Kossuth Hírlapja c. napilapot szerkesztette, ami miatt a

szabadságharc leverése után menekülnie kellett, gyöngyösoroszi birtokára húzódott vissza, a megpróbáltatások

miatt elméje elborult. Gyöngyösön utcanév és a gimnáziumban emléktábla őrzi a nevét.

BERZE NAGY JÁNOS (1879-1946) néprajztudós

A heves megyei Besenyőtelken született, földműves szülők gyermekeként. A gyöngyösi gimnáziumban tanult, és

már ekkor gyűjtötte városunkban a néphagyomány emlékeit (balladákat, meséket). 1905-ben avatták

bölcsészdoktorrá, s ezt követően tanárként, illetve tanfelügyelőként dolgozott. Pedagógusi tevékenysége mellett

igen jelentős néprajzi munkát végzett. Írásba foglalta szülőföldjének, Heves megyének nyelvjárását (1905).

Felkutatta, gyűjtötte és elsőként rendszerezte a magyar népmeséket. Fő műve a "Magyar népmesék"c. katalógus,

az általa számba vett 530 mese, melynek megjelenését (1957) már nem érhette meg. Gyöngyösön három népmesét

(A hamis mesterlegény, Háj, háj, majd elmasírozunk már, A légy meg a bolha), és egy népballadát (Lendorvári

Dorka) gyűjtött. 1971 óta Gyöngyösön a gimnázium viseli a nevét.

BUGÁT PÁL (1793-1865) orvos, egyetemi tanár

1793. április 12-én született Gyöngyösön, egyszerű szabómester fiaként. A gyöngyösi gimnázium elvégzése után

orvosi tanulmányokat folytatott Pesten. 1816-ban avatják orvosdoktorrá. Ezt követően egyetemi oktató és vidéki

tisztifőorvos is volt. Az 1848-as szabadságharc idején a Honvédelmi Bizottmány Magyarország főorvosává

nevezte ki. Az egyetemen diákjait magyarul oktatta, jelentős szerepe volt az orvosi szaknyelv magyar nyelvű

megújításában. Fő műve a 40.000 szót tartalmazó Természettudományi szóhalmaz c. nyelvészeti munka (1844).

1841-ben megalapította a Temészettudományi Társulatot, melynek elnökéül választották.

A szabadságharc bukása után a gyöngyösi ferences kolostorban talált menedéket, ahol a rendházfőnök a saját

szobájában bújtatta el. 1850-ben költözik vissza a fővárosba, és élete végéig teljes visszavonultságban élt budai

otthonában.

Városunkban a kórház (1956 óta), és a posta előtti tér viseli nevét. Bugát Pál emlékszobát rendeztek be a Mátra

Múzeumban. Egykori szülőházát emlékkő jelöli az Arany János Iskola közelében.

GUBA PÁL (1861-1952) piarista paptanár, a gyöngyösi egyházi kincstár megalapítója

A Nógrád megyei Jobbágyiban született. 1880-ban belépett a Piarista rendbe. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott

végezte, magyar-latin szakos tanárként. 1885-ben Lönhardt Ferenc erdélyi püspök szentelte pappá.

Nagykárolyban, a Piarista Gimnáziumban a második osztályos Ady Endre osztályfőnöke volt 1889-90-ben. Ady

Endre levelében „gyermekkorom professzora” címmel tüntette ki szeretett tanárát. Ezüst miséjét 1910. aug. 24-

én Gyöngyösön végezte. Az 19l7-es tűzvész ideje alatt itthon volt és emberfeletti erővel mentette a templomok

kincseit. 1920-ban a rend nyugdíjazta, és Gyöngyösön a közkórházban kapott lelkészi állást és lakást. A lelkészi

állás mellett a Kálvária gondnoka is volt 1921-től 1945-ig. Elvitathatatlan érdemei vannak a gyöngyösi múzeumok

megszervezésének ügyében (lásd. 12. fejezet), ő szervezte meg az első egyházi múzeumot.

HÁM JÁNOS (1781-1857) szatmári püspök, 1848-ban hercegprímás

Gyöngyösön született, tanulmányait a városban végezte, majd, a teológiát az egri papnevelő intézetben tanulta.

1804-ben szentelték pappá. 1828-ban szatmári püspökké nevezték ki. Szatmár vidékére tanító, ápoló szerzetes

nővéreket telepített le, kórházat, tanítóképzőt épített. Szatmárnémeti arculatát ő alakította ki. 1848-ban

hercegprímássá nevezték ki, de 1849 nyarán lemondott és visszatért Szatmárba. Jótékonysága országszerte ismert

volt. Szülővárosát mindvégig segítette: a Nagytemplom déli tornyát jórészt ő építtette, a Jókai utcai női Ispotály

45

kápolnája is nevét dicséri. Jelentős összeggel járult hozzá 1838-ban a kórház alapításához. Halálának évfordulóján,

2007-ben emléktáblát és teret avattak emlékére a Szt. Bertalan templom DK-i oldalában.

HANÁK KOLOS (1851-1923) a Mátravidék idegenforgalmának elindítója

Szurdokpüspökiben született és 1872-ben már jó nevű ügyvédként telepedett le Gyöngyösön. 1887-ben létrehozta

a Magyarországi Kárpát Egyesület - amelynek 1873-tól tiszteletbeli tagja volt - Mátra Osztályát, ezzel megkezdte

a Mátra turisztikai feltárását és idegenforgalmi megismertetését. 1887-1891 között - Hanák vezetésével - már

színekkel jelezték a fontosabb turista útvonalakat. Útikönyvet írt Gyöngyös és a Mátra nevezetességeiről, amely

több kiadásban is megjelent. Abasári birtokát mintagazdasággá fejlesztette és a szerepet vállalt a filoxéravész utáni

újjátelepítésben az új szőlőkultúra terjesztésével. Az északi városrészben tér őrzi emlékét. 2017-ben a régi

városháza előtt (Hanisz tér) emléktáblát avattak a tiszteletére illetve az EKE Mátra Osztály megalapításának 130

éves évfordulójára.

HANISZ IMRE (1844-1905) mérnök, földbirtokos, közéleti személyiség Egész életét szülővárosa közművelődése és társadalmi élete magasabb szintre való emelése szolgálatába állította.

Sokat tett a zenei élet fellendítéséért. A Műkedvelők Egyesületének igazgatójává választották, amellett

a Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület igazgatója is volt. Házasságából gyermek nem született, ezért

végrendeletében halászi 1000 holdas birtokát és kastélyát a városra hagyta. Halála után a Fő tér, ma pedig a Szt.

Bertalan templommal szembeni tér viseli a nevét.

KEMÉNY JÁNOS (1855-1935), ügyvéd, polgármester

Eredetileg gazdálkodó birtokos volt, majd 1892-ben Gyöngyös város szolgálatába lépett, közgyám, városi

tanácsos, majd árvaszéki ülnök lett. 1908-1919. között Gyöngyös polgármestere volt, a modern Gyöngyös

megteremtőjeként is említik (aszfalt utak kiépítése, villany közvilágítás, artézi víz, vízelvezetés, Nagypatak 2

vasbeton hídja). A gyöngyösi tűzvész emlékére Gyöngyösi Phőnix címen 1918-ban egy emlékkönyvet adtak ki.

Kemény János polgármester e könyvben „Jelen, múlt, jövő” címmel 10 pontban foglalta össze a város

újjáépítésével kapcsolatos gondolatait.

P(áter) KISS SZALÉZ (1904-1946) ferences szerzetes

1920-ban lépett be a ferences rendbe, 1928-ban szentelték pappá Gyöngyösön. Külföldi missziós útjai után 1944.

júniusában kerül vissza Gyöngyösre, ahol teológiai tanár, és a növendékek nevelője lett. Részt vesz a város vallási

és kulturális életében, rengeteg prédikációt, lelkigyakorlatot, kulturális estet tartott. Szerepet vállalt a Kisgazdapárt

helyi szervezetében is. 1945-ben megalapította a KEDIM-et, vagyis a Keresztény Demokratikus Ifjúsági

Munkaközösséget. A plébánia kultúrházában (volt Puskin mozi) a fiataloknak szervezett közösségi programokat.

A helyi baloldal vezetőinek nem tetszett a tevékenysége, és egyre többet zaklatták prédikációi, lelkigyakorlatai

miatt. Koholt vádak alapján letartóztatták 1946. ápr. 2-án, koncepciós per áldozata lett, kényszervallatás után

halálra ítélték és 1946 októberében kivégezték Sopronkőhidán. 1993-ban rehabilitálták. Boldoggá avatása

folyamatban van. Emlékét utcanév és a kolostor udvarán emlékkút őrzi.

gr. KOHÁRY ISTVÁN (1649-1731) költő, országbíró, hadvezér

A Koháry család a 17. század első felében örökösödés révén lett Gyöngyös város és a környékbeli falvak egy

részének birtokosa, földesura. 1682-ben Thököly Imre fogságába esett: Regéc, Munkács és Ungvár várában

raboskodott. Verseinek jelentős részét rabságában írta, költészete a magyar barokk irodalom fontos fejezeteként

ismert. 1686-ben huszárjaival részt vett Buda visszafoglalásában. Gyöngyösön házzal rendelkezett, a Szt. Erzsébet

templom közelében. Az ő telkén épült az ispotály, amelyet alapítvánnyal is támogatott, valamint a gimnázium mai

épülete. A gyöngyösi szegény diákok javára végrendeletében nagyobb összeget adományozott, melynek kamatait

a II. világháborúig minden tanévben kiosztották a gimnázium tanulói között. A gimnázium 1923-1950 között az ő

nevét viselte. Egykori háza közelében a mai Gyöngyös egyik legforgalmasabb utcáját róla nevezték el.

br. ORCZY I. LŐRINC (1718-1789), költő, katona, főispán

A nemes és báró orci Orczy család Somogy vármegye egyik legrégibb magyar nemesi családja. Az első

Magyarországon élt Orczy államalapító királyunk feleségének, a bajor Gizella magyar királynénak kíséretével jött

Magyarországra. A család a 18. században telepedett meg Heves megyében. A család kiemelkedő tagja volt Orczy

Lőrinc báró, aki Tarnaörsön született, majd katonaként részt vett az osztrák örökösödési háborúban. 1764-ben

tábornokká léptették elő, majd leszerelt. 1767-ből Abaúj megye főispánja, 1774-82 között a Tisza-szabályozás

királyi biztosa. Gyöngyösön ő építette az Orczy-kastély barokk részét 1760-1770 körül. "Residenciális" háza a Fő

téren állt (a 9. vagy 11. sz. épület helyén). Szívesen tartózkodott Gyöngyösön és Tarnaörsön is. Pesti háza szellemi

és irodalmi központ volt. Verseit két kötetben adták ki. Ő vágatta a Farkasmályi pincesor legrégebbi (ma 15-ös

számú) kettős pincéjét 1780-1785 között. Az Orczyak nevét utca őrzi Gyöngyösön.

PÁTZAY JÁNOS (1906-1955) orgonaművész, karnagy

Gyöngyösön született majd felsőfokú zenei tanulmányai végeztével visszatért Gyöngyösre és a Szt. Bertalan

templom kántoraként dolgozott évtizedeken át. Az 1930-as évek közepétől templomi hangversenyek,

zongoraversenyek, rádiós szereplések, valamint az énekkari munka tették egyre ismertebbé a nevét az országban.

46

érdeme volt abban, hogy Gyöngyöst "dalosvárosként" emlegették az 1930-as, 40-es években. A háborús után

visszatért Gyöngyösre. Aktívan részt vet a gyöngyösi zenei élet szervezésében is: orgona- és

zongorahangversenyeket rendezett, többször fellépett a Magyar Rádióban. A gyöngyösi Zeneiskola fennállásának

35. évfordulóján, 1993-ban vette fel Pátzay János nevét.

PUKY ÁRPÁD (1877-1959) ügyvéd, polgármester

Az egykori 1848/49-es kormánybiztos, Puky Miklós unokája. Egerben született, 1908-tól 1919-ig mint gyakorló

ügyvéd Gyöngyösön dolgozott. 1919-ben a város közgyűlése polgármesterré választotta meg. Az város

történetének egyik legnehezebb időszakában, az 1917-es nagy tűzvész után kellett helytállnia. Kiemelkedő

munkája nyomán a város újjáépült, a várost és környékét, a Mátra vidékét az ország egyik idegenforgalmi

*központjává tette (1930-as évek). Több köz- és kulturális intézményt szervezett, építtetett. Számos társadalmi

egyesületben tevékenykedett, így elnöke volt a helyi Kaszinó Egyesületnek és az Alapítványi Közkórháznak is.

1942-ig volt polgármester. A városháza mellett a közelmúltban utcát neveztek el róla, emlékét a Polgármesteri

hivatal előtt szobor is őrzi.

RICHTER GEDEON (1872-1944) gyógyszerész

Ecséden született, gazdag földbirtokos család sarjaként. Korán árvaságra jutott, és a nagyszülőknél nevelkedett

Gyöngyösön. Itt végezte el az elemi iskolát és a gimnáziumot, majd gyógyszerésznek tanult a pesti egyetemen.

Gyógyszerész gyakornokként két évre ismét visszatért Gyöngyösre, és a Mersits Nándor-féle gyógyszertárban

dolgozott. Külföldi tanulmányútja során sok tapasztalatot gyűjtött, különösen a gyógyszerek kisüzemi előállítása

terén. Visszatérte után eladta a családi örökséget, és Pesten patikát vásárolt, majd gyógyszergyárat alapított (1902).

Egész életét a gyár fejlesztésének szentelte, és világszínvonalon működő gyógyszergyárat hozott létre

Magyarországon. Számos gyógyszert fedezett fel, gyárának termékeit Európa-szerte ismerték. 1944-ben feleségét

és őt magát Raoul Wallenberg bújtatta több mint ezer más zsidóval együtt. Decemberben meggyilkolták

a nyilasok: másokkal együtt a Dunába lőtték. Városunkban a Hanisz téren gyógyszertár és a bejárat mellett bronz

dombormű-portré őrzi emlékét.

SPETYKÓ GÁSPÁR (1817-1865) költő

A helybeli gimnázium elvégzése után egy ideig ferences szerzetes volt, majd kilépett a rendből és felcsapott

vándorszínésznek. Ennek búcsút mondva, jogász lett, és mint törvényszéki jegyző és ügyész dolgozott Pesten.

1848-49-ben beállt a nemzetőrök közé, és a Délvidéken védte hazáját, s tudósításai ma is pontos képet adnak az

eseményekről. A szabadságharc bukása után eltiltották az ügyvédi praxistól. Verseit már fiatalon közölték a

korabeli lapok (Regélő, Honművész, Atheneum). Költeményeiben Petőfi és a népköltészet hatása tükröződik

vissza. Különösen fontos számunkra verseiben a szülőföld, Gyöngyös, ill. a Mátra vidékének sajátos, ékes nyelven

való megjelenése, tájnyelvi szavak gyakori használata (Szól a kakuk a Sárhegyen, Solymosi kisleány, Kapás gazda,

A gyöngyösi piaczon, stb.). Az egykori költő emlékét utcanév őrzi.

STILLER JÁNOS (1868-1935) gyöngyösi pap, gimnáziumi tanár, író, közéleti személyiség

Pásztor Józseffel elindítja és szerkeszti a Gyöngyösi kalendáriumot (1909-1914), történeti írásokat, útirajzokat

publikált.

TITTEL PÁL (1784-1831) csillagász, egyetemi tanár.

Iskoláit Gyöngyösön és Kecskeméten végezte. Filozófiai és teológiai tanulmányait az 1806-ban fejezte be. 1807-

ben szentelték pappá. 1815-18. között európai tanulmányútján csillagászatot tanul, többek között mint Gauss

munkatársa. Tittel 1818 áprilisában nagy lelkesedéssel fogott hozzá az egri csillagda igazgatásához. 1824-től a

Gellérthegyi Csillagvizsgáló igazgatója. 1830-ban a matematikusok közt elsőként őt sorolták be az újonnan létesült

Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) tagjai közé. Részben ő készítette el a matematikai fogalmak

magyar nyelvű jegyzékét.

TORMAI CECILE (1875-1937) írónő, műfordító, közéleti szereplő

Ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak. Tanulmányait magántanulóként végezte.

Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.1900 és 1914 közötti

külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét. Számos regényt és novellát írt. 1923-tól haláláig

szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. 1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége

nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet. Élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi

Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek

VACHOTT SÁNDOR (1818-1861) költő

Testvérével a gyermekévek és a gimnázium után Eperjesre kerül, ő is tagja volt Magyar Önképző Társaságnak. Itt

írja első verseit. Ügyvédi vizsgát, de életét inkább az irodalomnak szentelte. 1842-ben a Kisfaludy Társaság, majd

1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjául választotta. 1848. őszén Pestre költözött és Kossuth

Lajos titkára volt, majd a szabadságharc után elfogták és börtönbe vetették. 1850-ben szabadult, majd 1852-ben

forradalmi tevékenységgel vádolva ismét több hónapi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben megőrült és Pesten a

Schwartzer-féle elmegyógyintézetben halt meg 1861-ben.

47

VAHOT IMRE (1820-1879) író, szerkesztő

Vachott Sándor öccse. Családi nevét Imre később magyarosította, innen az eltérő írásmód. Gyermekéveit

városunkban töltötte, majd a gyöngyösi gimnáziumban tanult. Innen Eperjesre került testvérével együtt, ahol részt

vesz a Magyar Önképző Társaság munkájában. Míg Sándor a költészet mestere volt, addig Imre a próza, az

újságírás és az irodalmi szerkesztőmunka révén vált híressé. 1842-43-ban már Kossuth Pesti

Hírlapjának rovatvezetője volt, később a nagyhírű Pesti Divatlap szerkesztője. Jó érzékkel gyűjti maga köré a kor

fiatal íróit, így Petőfit is, aki egy éven át dolgozott mellette segédszerkesztőként. 1944-ben megvette Petőfitől a

kiadóknak hiába kínálgatott Kukorica Jancsi című művét és ő nevezte át a művet János vitézzé.

Jelentős műve volt a "Magyarföld és népei" c. füzetsorozat, amely a Magyarország jelentős vidékeit – így

Gyöngyöst is – útikönyv-szerűen mutatja be. Miután a Pesti Divatlap mellékleteként kiadta a Nemzetőr c. politikai

hetilapot is, 1849 januárjában az osztrákok elfogták és rendőri felügyelet alá került. Szabadulása után is többször

zaklatta a rendőrség. A Bach-korszakban irodalmi és történelmi tárgyú írásaival igyekezett a nemzeti öntudatot

ébren tartani, ezt a célt szolgálták a színdarabjai is. Az egykori szülői ház (Vachott S. u. 8.) közelében utcanév

őrzi emlékét.

VIDRÓCZKI Márton (1840-1873) mátrai betyár: Alakját Kodály a Mátrai képekben is feldolgozta.

ZALÁR JÓZSEF ( 1825-1914) költő, megyei alispán)

Zalár József (eredeti nevén Hizli József) gyöngyösi iparoscsaládban született, édesapja kerékgyártó céhmester

volt. Az egykori szülőház a mai Zalár u. 3. sz. alatt volt. Tanulmányai végeztével ügyvédi oklevelet szerzett. 1848

júniusában a nemzetőrök közé állt, és hamarosan Damjanich tábornok történetírója lett. A szabadságharc bukása

után Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Vachott Sándorral együtt bujdosott. Visszatér szülőföldjére 1892-

től 1897-ig alispán volt. Költeményeinek meghatározó élménye a szülőföld, a gyermekkori emlékek, a Mátra

bércei (Ott, ott születtem, Szülőföldem). Elbeszélő költeményei többnyire történelmi témájúak (Benevár,

Kompolt). A Nagy-patak partján utcanévvel emlékezünk rá.

(Híres gyöngyösiek, hírességek Gyöngyösön. http://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609)

9.3. A gyöngyösi repülősport

Gyöngyös szerepe és jelentősége a magyar repülősportot tekintve kiemelkedő.

Repülőgép építés

Megelőzve az országos mozgalmat Gyöngyösön már az 1920-as években létrejött egy csoport, akik összefogtak a

sportrepülés megteremtéséért. Céljuk volt egy repülőtér létesítése és egy repülőgép megépítése. Id. Szabó Gyula

és társai elhatározták, hogy engedély, szakirányú végzettség és gyakorlat hiányában, a családi vagyon

feláldozásával megépítenek egy motoros kisgépet. 1929-re el is készült a kisgép, azonban engedély hiányában nem

emelkedhetett a levegőbe (NAGY 2009).

1929-ben a MOVERO-val (Magyar Országos Véderő Egylet Repülő Osztálya) kezdődött meg hivatalosan

Magyarországon a vitorlázórepülés története. 1930-ban második vidéki szervezetként megalakult a MOVERO

Gyöngyösi Vitorlásrepülők Egyesülete Janka Zoltán vezetésével, amibe az első repülőgép építő csoport tagjai is

becsatlakoztak (NAGY 2009).

1930-ban már készen volt az első Árpádnak keresztelt „Zögling”, amivel 1930-ban már részt is vettek a MOVERO

által szervezett első magyar nemzeti vitorlásversenyen.

1931-ben átadták a Pipis-hegyi repülőteret. 1932-ben az Egyesület tagjai megkezdték a Gyöngyös 33-ként ismertté

vált, első magyar, motor nélküli teljesítmény-repülőgép építését, melynek későbbi sikerei hozzájárultak a város

nevének öregbítéséhez is.

A Gyöngyös 33 névre keresztelt gép avatása 1933. június 4-én, a Gyöngyös melletti Pipis-hegyen megrendezett,

nagyszabású repülőnap keretén belül zajlott. Az esemény fővédnöke Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi

miniszter, díszvédnöke pedig dr. vitéz József Ferenc főherceg volt, míg a repülő keresztelést hitvese, Anna

főhercegasszony végezte. a gép egyetlen példányban készült csak el.

Ezt követte a „Vándor” gyakorló vitorlázó gép (1934) és a „Kócsag” nevű kétfedeles hidroplán építése (1934).

Külön elismerés volt az egyesület számára, hogy a kairói „Aero Club d’Egypte” felkérte iskolagép építésére.

„A gyöngyösi gépépítés remekeinek híre már túljutott az ország határain. Most Egyiptomból jött megrendelés gróf

Almási László, ismert Afrika utazó és repülőtől egy „Segelzögling” típusú vitorlázógépnek egy hónapon belüli

leszállítására. Így tehát rövid időn belül magyar gép fog szárnyalni Afrika hegy-dombjai felett. „

Helyi napilap 1936. december 18-i száma

48

Az 1930-as évek közepére a megrendelések és a támogatások is csökkentek, így 1937-ben pedig a gépépítő Molnár

Árpád távozásával megszűnt a gyöngyösi műhely tevékenysége. Molnár 1944-ben visszatelepült Gyöngyösre és

1945. tavaszán megkezdték a Pipis-hegyi repülőtér rendbetételét és a sérült gépek javítását.

Később sárkányrepülés és kormányozható léghajómodell kísérletek is folytak Pipisen. A 4. gyöngyösi műhely

Váradi László és Gyetvai Attila nevéhez köthető, akik az 1990-es években egy „ROMA” kisgépet restauráltak,

majd egy újat is építettek (DEÁK 2010).

Hullámrepülés

A hullámrepülés a lejtőkön felfelé áramló szelek emelőerejét, a meleg levegőkémények (termikek) emelő hatását

kihasználó vitorlázógépekkel történő repülés. A Mátra adottságai igen kedvezőnek mutatkoztak, így Pipishegyen

1955-ben kezdődtek el az első hullámrepülési kísérletek. Majd rendszeresen szerveztek itt hullámtáborokat. Az

1987-88. telén megrendezett hullámtáborban 71 db 5000 m-es gyémántmagasságot és 38 db 3000 m-es

aranymagasságot értek el (NAGY A. 2004).

11. Gyöngyös néprajzi hagyományai, öröksége, kapcsolódása a

környező néprajzi tájakhoz, csoportokhoz (Dr. Veres Gábor)

Célok A fejezetben a néprajzi örökség önálló, részletesebb bemutatása történik. A tananyag többi fejezetében említésre

kerültek a népi örökség fontosabb elemei, kapcsolódásai az oktatott témakörökkel. Itt a néprajztudomány kutatási

területei szerint kerül sor egy-egy hagyományelem megismertetésére. Kiemelten a népi örökség tárgyi, anyagi

hagyományait tárgyaljuk és csak utalunk a korábban tárgyalt a szellemi és társadalom-néprajzi területeiről nyújtott

ismeretekre.

Fontos szempont, hogy a Gyöngyösre és környékére jellemző sajátosságok mellett látassuk a néprajzi

összefüggések rendszerét. Kontaktusában helyezzük el a várost és környékét Magyarország etnográfiai térképén.

Bemutatásra kerülnek olyan muzeális gyűjtemények, melyek szerves részei Gyöngyös város kulturális

örökségének, innen származnak, de nem a városban találhatok, tekinthetők meg.

11.1. Az anyagi kultúra hagyományai

A néprajztudomány az anyagi vagy más néven tárgyi kultúra körében tárgyalja a településnéprajz, népi építkezés,

lakáskultúra, gazdálkodás, táplálkozás, kézművesség témaköreit.

11.1.1. Településnéprajz, népi építkezés hagyományai Gyöngyösön

Gyöngyös településszerkezetét már a középkortól meghatározta az egymást csaknem kereszt alakban metsző négy

főutca, melyek a városkapukig vezettek. Ezekre a főutcákra nyíltak a zsákutcák, közök. A kiemelkedő építészeti

értéket képviselő zsellérközök kialakulásáról a tananyag korábbi részében már szó esett. A városfal, nem kőfalat

jelentett, hanem sövény és az előterében húzódó árok volt. Ezt könnyen eltávolíthatták volna, mégis a népesség a

19. század közepéig a régi belterületen maradt, tovább darabolva az amúgy is kicsiny telkeket.

Az 1828-as összeírás is említést tett a település zsúfoltságáról, ekkorra a belterületek teljesen beépültek, további

közterület építkezésre nem volt. Ezek ugyanis a földesurak kezelésébe kerültek. Eszterházy Miklós herceg

birtokrészein két telepítést is végrehajtott 1820-1841 között, de 1851-ben még mindig 3528 család 2523 telken

szorongott (Soós Imre, 1955.). A zsúfoltság két tűzvészhez is vezetett (1904, 1917), melyeket követően az

országgyűlés külön törvényben rendelkezett az újjáépítésről, és kormánybiztos felügyelte az új telekkialakítást.

A palóc néprajzi csoport körében a 18. századot megelőzően a lakóházak építésénél nagy hagyománya volt a

faépítkezésnek. A lakóházak falazatának fából való építésére Gyöngyösről is vannak adatok, de a városban hamar

teret nyert a helyben és a közvetlen környéken bányászott kő.

Gyöngyösön is jellemző volt a 17-19. században, hogy a lakóházak több, mint a fele valamilyen formában

alápincézett volt. A pincék többsége kőboltozatos, kisebb részben gerendamennyezetes födémmel készültek. Ez a

megállapítás elsősorban a városmag területére volt igaz, ahol a házak falazatának háromnegyede bányakőből vagy

49

patak és egyéb vízfolyások medréből gyűjtött kőzetből készültek. A lakóházakat utcai vagy udvari oldalról

pincézték alá.

Az előbbire példa a Petőfi u 25. telek egykori beépítése. A 17. században beépített szalagtelek utcai részén volt

található a pince és felette a szoba és a konyha rész épült meg először. Ezt bővítette egy zsellér család 1804-ben.

A ház 1872-ben szoba, konyhás hozzáépítést és udvari oldali pincelejáratot kapott.

A 18-19 században Gyöngyösön is jellemzőnek mondható a szoba+konyha+szoba+kamra elrendezésű lakóház,

melynek dongaboltozatos vagy gerendafödémes pincéje a gádoron (folyosón) keresztül a kamra alól nyílt. A

lakóház fűtését a szobában kályhával, illetve kívül fűtős kemencével oldották meg. Ez utóbbi szolgálta a sütés,

főzést is. A szobában a kályha „rakott” kör alaprajzú cserépkályhát jelentett és a kemencéhez hasonlóan kívül fűtős

volt, ami azt jelentette, hogy a tüzelés, a tüzelő berakása a tűztérbe mindkét esetben a szobákon kívülről a

konyhából történt.

A 18. században egyre gyakoribbá vált Gyöngyösön a telek utcai oldalának teljes beépítése. Az ezt jelentette, hogy

az utcára néző szoba mellé „vakkamrát” építettek, melyet a kapualj alól pincéztek alá. (KECSKÉS 1989).

Gyöngyösön a rendelkezésre álló építőkövet nem csak helyben, hanem a közelebbi és távolabbi településeken is

használták építkezésre. Például adatok vannak arról, hogy a Gyöngyös-farkasmályi kőből 1920 óta épült fal

Csányban, 1945 után Poroszlón.

Kallómalmok Gyöngyös környékén

Gyöngyös, mint az a korábbi fejezetekben olvasható kiemelkedő szűrszabó központ volt, ahol 1863-ban például

42 szűrszabó mester 16 segéddel és 5 inassal látta el a várost és környékét. Az alapanyagot, a gyapjúposztót ekkor

90 csapó állította elő a számukra. A népes csapó céh Gyöngyösön kívül Pest megyébe és a Duna-Tisza közére is

szállított. A kallómalmok a Mátrában a Bene, a Kallók és a Hármasforrás völgyeiben működtek. (SELMECZI-

KOVÁCS 1994). A megszőtt posztót a kallómalmokban tömörítették, így nemezszerű vastagabb anyagot nyertek.

A malomban dolgozó kallós és a csapó így különböző tevékenységet, munkát is jelentett. A gyors folyású

patakokon, például az említett Bene patakon. illetve az azt kísérő malomcsatornán egész malomsor működött a 16.

századtól. A vízikerékkel egy vályú fölött elhelyezkedő botkalapácsot hajtottak meg, ahol a tölgyfa bunkók

egymás után emelkedtek fel és csapódtak le az előbb hideg, majd meleg vízben áztatott gyapjúszövetre. A veretés

ideje fehér posztónál 12, feketénél 72 óráig is eltartott, melynek eredményekén keskenyebb, de súlyosabb és

tömörebb szövetet nyertek.

Vargha László Gyűjteménye

A népi építészet kapcsán két fontos Gyöngyös örökségét őrző gyűjteményt, illetve objektumot is fontos kiemelni,

mindkettő Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban található. Elsőként a gyöngyösi származású Vargha

László Magyar Népi Építészeti Gyűjteményét.

Vargha László a népi építészet földrajzi, építészeti, néprajzi és művészettörténeti feldolgozásának szentelte életét.

Kutatási módszertanában ötvözte a népi építmények pontos műszaki felmérését, minden részletre kiterjedő

néprajzi adatfelvétel és az építészet- és művészettörténeti értékelést. Gyűjtéseit egy egységes, beazonosítható és

visszakereshető rendszerben őrizte. Halála után a gyűjtemény a Szentendrei Szabadtéri néprajzi Múzeumba került

a Népi Építészeti Archívum külön kezelt gyűjteményeként.

Az 1932-1982 közötti időszakból származó anyag közel ezer kutatópontról származik. Tartalmazza mintegy

négyezer népi építészeti objektum műszaki felmérését, 18 ezer fotó negatívot és négyezer diapozitívot. A

felmérésekhez a fényképekhez kapcsolódó feljegyzések, történeti jegyzetek, bibliográfiai adatok mennyisége

pedig több mint negyven iratfolyóméter. Vargha László kutatásait Gyöngyösön kezdte, majd Heves megyében

folytatta, de végül országossá bővítette. A gyűjteményben Gyöngyösről 823 fotó negatív és 350 diapozitív

található a kapcsolódó dokumentációval kiegészítve. (KECSKÉS 1994)

Gyöngyösi épületek a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Ugyancsak a Skanzenben, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban található a Felföldi Mezőváros

tájegységben három objektum, mely Gyöngyösről származik. Kettő lakóépület, melyek közül az egyik a

múzeumfaluba történő áttelepítés előtt Gyöngyösön a Vezekényi utca 14. szám alatt állott. Eredeti helyén az 1700-

as évek végén vagy az 1800-as évek elején épülhetett és az 1800-as évek második felében L alakúra bővítették. A

helyben, a farkasmályi kőbányában bányászott kőből épült.

50

1968-ban helyezték műemléki védettség alá az épületet, majd 1982-ben lebontották és Szentendrére szállították,

ahol 2006-től tekinthető meg a múzeumban. A házban 20 század eleji tehetősebb szőlő és bortermeléssel

foglalkozó polgárcsalád életmódja került a skanzenben bemutatásra. Az elképzelt életkép szerint vízkereszt napján

(január 6-án) a Szent Kereszt Társulat „fődékánja” a templomban letett eskü után reggelire várja a tagokat.

Vallási társulatok, már a 14. századtól működtek Gyöngyösön és a házban látható tárgyak egy részét ma is

használják a városban. A múzeumfaluban álló ház berendezésének jelentős része Gyöngyösön gyűjtött eredeti

tárgyak, illetve hiteles másolatok.

A másik épület Gyöngyösön eredetileg a Zalka Máté utca 30. alatt állt. A téglalap alapú lakóházat az 1800-as évek

végén építették át, bővítettek U alaprajzúvá. Az elsőhöz hasonlóan farkasmályi kőből épült. Jelenleg a skanzenben

az 1880-as évek körüli viszonyokat mutatják be a benne lévő két lakásban.

A szobából, szabadkéményes konyhából és kamrából álló lakások egyikében szőlő- és bortermeléssel is foglalkozó

kerékgyártó él, a másikban szőlőmunkás, kapás család otthona látható (B. GÁL 2007.) A muzeológusok

Gyöngyösön etnobotanikai (népi növényismeret) kutatásokat is végezte, melynek alapján a ház udvarán kertet

rendeztek be és művelnek. A Skanzenben látható a két lakóházon kívül az egykor a Gyöngyös-Szurdokparton állt,

1759-ben készült Szent Donát szobor.

11.1.2. Erdőhasználat, vadfogás

Erdőhasználat, Mátra cédula

Gyöngyös városa a Márta lábánál fekszik, ahol hatalmas erőségek húzódtak. A népi kultúrában jelentős szerepet

kapott az erőhasználat, melyet szabályokhoz kötöttek. A 17. században a gyöngyösi lakosok a Mátra cédula

birtokában járhattak az erdőre fáért. 1807-től csak a legalább tíz éven át Gyöngyösön lakók válthatták ki a Mátra

cédulát, melyért fizetni is kellett: gyalogos fahordásért 6 forintot, járművel való fahordásért pedig 9 forintot.

A cédula birtokában a Gyöngyösiek minden nap hordhattak száraz fát tüzelőnek az erdőről. A cédulával nem

rendelkezőket azonban 12 forintra büntették, ha fahordáson érték. A Mátra cédulával rendelkező gazdáknak

lehetőségük volt sertések makkoltatására is a kijelölt erdőkben. A 18. század második felében a bírók engedélyt

adhattak a kovácsoknak a kidőlt fákból való szénégetésre.

A 18 században még a hordók, szüretelő kádak nagyobb részét nem fém, hanem faabroncsokkal készítettek, melyre

a borkészítéséről híres városban óriási igény mutatkozott. A bognárok ehhez fiatal fákat, hajtásokat vágtak ki nagy

mennyiségben, mely az erdő későbbi fejlődésében hatalmas károkat okozott, ezért e tevékenységet a 18. század

végétől szigorúan szabályozták. (PETERCSÁK 1984.)

A Mátra erdőségeiben gazdag vadállomány volt. Az arra jogosultak lőfegyverrel vadászhattak. De a nép körében

minden korszakban jelen volt az engedély nélkül történő egyszerű eszközökkel való vadfogás, melynek mértéke

különösen ínséges vagy háborús, természeti csapás sújtotta időszakban növekedett meg. Különböző hurkokkal,

csapdákkal, csapóvasakkal fogták meg a madarakat, nyulakat, őzeket.

Összefoglalás

A fejezet kiemeli Gyöngyös településszerkezetének sajátosságait. A főutcák középkorban kialakult

elhelyezkedését és a város sajátos építészeti hagyományait képviselő zsellérközök elhelyezkedését.

A belterületek beépülése az 1800-as évek első harmadára túlzsúfoltsághoz vezetett. Az Eszterházy Miklós herceg

által végrehajtott telepítések csak némileg enyhítettek a feszültségen, mely a későbbi tűzvészeknek is egyik okát

jelentették. A tűzvészt követő újjáépítéskor már a hivatalos szervek is felügyelték a beépítést.

A lakóházak falazatának fából való építésére Gyöngyösről is vannak adatok, de a városban hamar teret nyert a

helyben és a közvetlen környéken bányászott kő. (Farkasmály). A gyöngyösi pincék többsége kőboltozatos volt,

kisebb része gerendamennyezetes födémmel készült. A lakóházakat utcai vagy udvari oldalról pincézték alá.

A városban jellemzőnek volt mondható a szoba+konyha+szoba+kamra elrendezésű lakóház, melynek

dongaboltozatos vagy gerendafödémes pincéje a gádoron (folyosón) keresztül a kamra alól nyílt. A lakóház fűtését

a szobában kályhával, illetve kívül fűtős kemencével oldották meg. A 18. században egyre gyakoribbá vált

Gyöngyösön a telek utcai oldalának teljes beépítése.

Kallómalmok a Mátrában a Bene, a Kallók és a Hármasforrás völgyeiben működtek. A megszőtt posztót a

kallómalmokban tömörítették, így nemezszerű vastagabb anyagot nyertek.

51

A népi építészet kapcsán a Gyöngyös örökségét őrző, de napjainkban Szentendrén található gyűjtemények,

objektumok kerültek bemutatásra. A gyöngyösi származású Vargha László Magyar Népi Építészeti Gyűjteménye

közel 1200 felvételt tartalmaz a városról, több száz oldalnyi dokumentációval kiegészítve.

A Skanzen Felföldi Mezőváros tájegységében pedig két berendezett lakóház és egy 1759-ben készült Szent Donát

szobor képviseli a település épített örökségét.

A népi kultúrában jelentős szerepet kapott az erőhasználat, melyet szabályokhoz kötöttek. A 17. században a

gyöngyösi lakosok a Mátra cédula birtokában járhattak az erdőre fáért. A fejezetben a népi örökség néhány eleme

került bemutatásra kiemelten az anyagi kultúra köréből.

Ellenőrző kérdések

Mi jellemezte Gyöngyös város településszerkezetét a tűzvészeket megelőzően?

Milyen volt a hagyományos lakóház szerkezete Gyöngyösön?

Milyen tüzelőberendezéseket használtak és ezek melyik helységben voltak találhatók?

Jellemezze Vargha László népi építészeti gyűjteményét?

Milyen gyöngyösi épületek találhatók a Skanzenben! Jellemezze ezeket!

Tesztkérdések, feladatok

1. Igazak vagy hamisak az alábbi állítások?

1. Gyöngyösön nem épültek fából lakóházak.

2. A város pincéi többségében kőboltozatosak voltak.

3. A lakóházakat utcai vagy udvari oldalról pincézték alá.

4. A posztót kallómalmokban tömörítették

5. Az 1759-ben készült, Szent Domonkos szobor ma Gyöngyösön-Szurdokparton látható

Megoldás: 1H, 2I, 3I, 4I, 5H

2. Kapcsolja össze az összetartozó fogalmakat, neveket és állításokat!

1. Vargha László a) Engedély az erdőből történő fahordásra

2. Mátra cédula b) Népi építészeti gyűjtemény létrehozója

3. Farkasmály c) Skanzen, Felföldi mezőváros tájegységben áll

4. Kallómalom d) Megszőtt posztó tömörítését végzi

5. Szent Donát szobor e) Építőkő bányászata

Megoldás: 1b, 2a, 3e, 4d, 5c

3. Húzza alá a felsoroltak közül a gyöngyösi lakóházra jellemzőket!

kandalló, szoba+konyha+szoba+kamra elrendezésű, kályha, szabadkémény, dongaboltozatos pince

4. Kapcsolja össze a Skanzenben lévő gyűjteményeket, objektumokat azok jellemzőivel!

1. Vargha László gyűjtemény a) Gyöngyösről 350 diapozitív

2. Gyöngyösi lakóház (Vezekényi u) b) Farkasmályi kőből épült

3. Gyöngyösi lakóház (Zalka M u) c) Vízkereszt napja

4. Szent Donát szobor d) 1759-ben készült

e) kapás család

Megoldás: 1a, 2b, 2c, 3e, 4d,

5. Jelölje meg a felsoroltak közül a Varga László gyűjtemény jellemzőit!

52

pontos műszaki felmérés, Mátra Múzeumban, 823 fotó negatív Gyöngyösről, videofelvételek, néprajzi

adatfelvételezés

12. Tárgyi és szellemi örökség bemutatásának lehetőségei

12.1. Múzeumok, gyűjtemények

12.1.1. A gyöngyösi múzeumügy

Családi és egyházi gyűjtemények Gyöngyösön feltehetően már a középkorban létrejöttek, de a mai értelemben vett

múzeumi célú gyűjteményről, közgyűjteményről a középkor idejéről nem tudunk.

A 18. századra már olyan gyűjtemények alakultak ki, amelyek alapjai lettek a 19. századi családi, intézményi,

egyházi és városi gyűjteményeknek. Ezek sorából említjük a gr. Grassalkovics, gr. Szapáry, gr. Almásy és a br.

Orczy-család általános gyűjteményét, irattárát és könyvtárát, a római katolikus templomok gyűjteményét, a

református, ortodox és izraelita hitéleti emlékanyagot, valamint a város levéltárát.

Az első múzeumot Gyöngyösön a ferencesek alapították 1788-ban, amikor az 1788/1790-ben feloszlatott kassai

és más rendház gyűjteményéből összegyűjtött könyveket, iratokat, kegytárgyakat, egyházi felszereléseket

kolostorukba menekítették és ebből kiállítást rendeztek be. Ez az egyházi múzeum 1790-től zárt gyűjteményként

létezett. A rendház vezetője, P. Farkas László 1836-ban a múzeumi részleget is kutathatóvá, vagy legalábbis

látogathatóvá akarta tenni. Ezt a rendfőnök engedélyezte, az egri érsek, Pyrker János pedig a felújított templomok

nem használatos felszereléseit (kegytárgyak, képek, szobrok, lobogók, fogadalmi adományok, misekönyvek) az

egyházmegye Heves és Külső-Szolnok vármegyei, valamint jászsági részeiből őrizetre a gyöngyösi ferences

rendházba rendelte. 1844-ben már 6 teremben berendezett múzeum. 1849-1867. között a múzeum zárva tartott.

A város vezetőiben már 1867-ben felmerült tervként egy általános közgyűjtemény, múzeum létrehozása. A

következő kezdeményezés, a (Gyöngyösi) Múzeumalapító Választmány 1885. évi szervezésével szintén nem ért

célhoz. A város első világi közgyűjteményének alapítása végül is 1887. május 15-én megtörténhetett az

ugyanakkor létesült Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályával, Mátra Múzeum néven. 1896-ban

összeolvadt az 1894-ben alapított, gyöngyösi székhelyű Heves Megyei Tanszermúzeummal, és 1899-ben az

Ereklye Múzeummal. 1905-ben megszűnt a Mátra Múzeum önállósága és a neve is, zárt gyűjtemény lett. A Mátra

Múzeum 1909-ben „ismét életre kelt”, és kivált a tanszermúzeumból. Az 1917-es tűzvészben az épület

megrongálódott, a gyűjtemény nem semmisült meg, de nagyrészét széthordták. Az éppen Gyöngyösön tartózkodó

Guba Pál résztvett a múzeumi és az egyházi kincsek mentésében. A megmentett kincseket elzárták a Kálvárián.

Az 1919. november 8-án polgármesterré választott dr. Puky Árpád a múzeumügyet is újjáélesztette. 1923. március

15-én 31 lelkesült személy – köztük Guba Pál – múzeumalapító bizottságot létesített, de a pénzhiány áthúzta a

tervet. Puky 1930/1931 telén a városháza újabb két földszinti termét végleg átengedte múzeumi célra, ezzel jogilag

létrejött Gyöngyös Megyei Város Múzeuma. 1932-től Guba Pál lett az igazgatója, aki tovább küzdött az egyházi

múzeum létrehozásáért. Szmrecsányi érsek jóváhagyta az egyházi múzeum megalapítását, amely 1934. május 5-

én, Gyöngyös várossá nyilvánításának 600. évfordulóján nyílt meg a Nagy-templom északi karzatán. Igazgatója

Guba Pál lett.

1937. március 1-jén a város megvásárolta az Orczy-kastély épületét, de sajnos a berendezés megvásárlására már

nem volt elég pénz.

12.1.2. Múzeumok, gyűjtemények 1. A Szent Bertalan Templom Kincstára (Gyöngyös, Szent Bertalan utca 3.)

A Szent Bertalan Templom Kincstára Magyarország második leggazdagabb egyházi gyűjteménye. Az egyházi

múzeum kialakításának gondolata Guba Pál piarista pap és főgimnáziumi tanártól származik, aki az 1930-as

években kiállításokat rendezett (a templom északi karzatán). A front közeledtére 1944. október 31-én Guba lezárta

a Kálvária épületeinek termeiben található gyűjteményt, és az ajtókat lepecsételte. Monostory (Magnin) Adorján

felsővárosi prépost-plébános pedig a Nagy-templom benti, déli lépcsősora alatt titokban elásatta a karzati egyházi

múzeum kincstárát, amelynek megléte csak az 1960-as évek elején derült ki regényes körülmények között. A

megtalált egyházi kincsekből dr. Nagy Lajos apát, plébános szervezett kiállítást (egy teremben), amely 1991-ben

nyílt meg és az ország második leggazdagabb egyházi gyűjteménye. 2014-ben nyitotta meg kapuit a kibővült és

megújult egyházi kiállítás.

A kiállításnak ma helyt adó Szent Korona házat 1934-ben vette meg a Szent Bertalan templom plébániája részben

közadakozásból. Már a megvételnél is jelentős szerepe volt Guba Pálnak, majd ő szorgalmazta az Almásy palota

53

„Szent Korona háznak” történő elnevezését. Ő készíttette az épület dísztermének (a múzeum nagyterme) a

mennyezetén ma is látható, a korona történetére és gyöngyösi tartózkodására utaló freskót 1944-ben.

A gyűjtemény három részből áll: ötvösgyűjtemény, miseruhák és könyvek. A kiállítás a középkori ötvöstárgyak

páratlan együttesét mondhatja magáénak: a 48 ötvösmű közül 12 középkori, illetve reneszánsz darab, 16-17.

századi úrmutatók, 15-17. századi talpas keresztek, cibóriumok. A kiállítás különlegessége a 7 darab magyar,

filigrán díszítésű, bőrtűs kehely, valamennyit egy műhelyben, vagy mesterkörben (nagy valószínűséggel

Gyöngyösön) készítették 1500-1510 között. A kincstár anyagában, a székesegyház sekrestyéjében, összesen 12

olyan miseruha maradt fenn, melyek a korábbi évszázadok kedvelt díszítésére emlékeztetnek. A textilemlékekhez

tartoznak a templomi zászlók is. Az évszázados könyvgyűjtemény a 17. század óta gyarapodik a polcokon.

2. Ferences Műemlék Könyvtár (Barátok tere 2.)

Gyöngyösi Ferences Könyvtár az ország legrégebbi, a középkor óta megszakítások nélkül azonos településen

működő könyvtára. Bár 16 ezer kötetes gyűjteményével a legkisebb a történeti gyűjtemények közül, de az

ősnyomtatványok száma alapján már a lista 4. legjelentősebb magyarországi gyűjtemény.

Feltételezhető, hogy a gyöngyösi rendházban már a szerzetesek beköltözése után közvetlenül létrejött a kolostor

könyvgyűjteménye, de adat nem támasztja alá. A 16-17. század a ferences rend példátlan pusztulását hozta

Magyarországon, 1602-re már csak 4 kolostor működött 32 baráttal. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár különös

módon a török hódoltság az időszakában gyarapodott a legdinamikusabban. Egyrészt a háborúk miatt több ferences

kolostorból ide menekültek a szerzetesek és a könyveiket is magukkal hozták, másrészt a barátok a

könyvnyomtatás „forradalma” révén mind olcsóbban tudtak könyvekhez hozzájutni.

Az 1700-as években Wrancsics Ferenc házfőnöksége alatt (1738–1741) megújult a kolostor könyvtára, ekkor

készültek a legrégebbi bútorok. A könyvtár állománya a 18. század második felétől „világi” témájú könyvekkel és

folyóiratokkal gyarapodott. A 19. századtól pedig előtérbe kerül az aktív könyvtárgyarapítás. Az 1904-es tűzvész

a rendházban — s így a könyvtárban is — nagy kárt okozott. 1915 júliusában Oslay Oswald magiszter vezetésével

újrarendezték a kolostor könyvtárát, a hat szobában elhelyezett országos hírű gyűjteményt téma szerint

csoportosították. A tartományfőnök ekkor rendelte el a múzeum felállítását is, az egész provinciában található

régiségek gyűjtőhelye tehát Gyöngyös lett. Az 1917-es tűzvészt és a világháborúkat többé-kevésbé szerencsésen

úszta meg a kolostor és a könyvtár.

1950-ben a rendház vezetője a novíciusokkal elrejttették a könyvtár és levéltár néhány értékesebb darabját, a

hittudományi főiskola tankönyveit, valamint néhány fontosabb egyházi felszerelési tárgyat.

A szerzetesek elhurcolása után az épület egy évre őrizetlenül maradt. A könyvtárat 1951 áprilisának végén a Szent

Bertalan templom melletti volt gimnázium épületének földszinti termeibe szállították, majd 1958-ban az Orczy-

kastély földszintjére költöztették. A gyöngyösi könyvtárat 1953. április 11-én vette át az Országos Széchényi

Könyvtár.

Fülöp Lajos gimnáziumi igazgató 1967 elejétől irányította a könyvtári gyűjteményt. Az ő tevékenységének

köszönhető, hogy tárgyalás kezdődött a könyvállománynak és az értékes bútoroknak a ferences kolostorba való

visszaköltöztetéséről. Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába került könyveket 1979-ben szállították vissza

a kolostorba és a könyvtár új nevet kapott: Országos Széchényi Könyvtár Gyöngyösi Műemlékkönyvtára.

1990. július 25-én Seregély István egri érsek és Várnai Jakab tartományfőnök megállapodást írtak alá a gyöngyösi

plébánia átvételéről. 1996-ban pedig a rend visszakapta nagy értékű könyvtárának megmaradt részét.

1998. április 28-án délelőtt 11 órakor Gyöngyösön a sekrestye és a torony feljárójának bontási munkálatai közben,

mintegy 3 köbméter könyv került elő: 302 darab régi nyomtatvány illetve levéltári anyag; szálas és kötött kézirat,

provinciai levelezés, feljegyzések, klerikusok névsora. Előkerült a régi könyvtár büszkesége, az 1462-ben

nyomtatott Fust-biblia is, amelynek teljes helyreállítása 1999 februárjára készült el.

Különlegességek: a Gyöngyösi Graduale (miseénekeket tartalmazó könyv) a 15. század közepén keletkezett, a

Gyöngyösi Szótöredékek, továbbá a Magyarországon található legrégibb, nyomtatott könyv, a Fust−Schöffer

Biblia, amely 1462-ben, Johannes Gutenberg, a kézisajtó európai feltalálójának műhelyében készült.

A gyöngyösi kolostor mártírja Kiss Szaléz szerzetes. A gyónási titkot őrizve halt meg koncepciós perben a

kommunizmus idején 1947-ben, miután a nácik üldöztetését túlélte. A gyöngyösi ferences könyvtár róla is

megemlékezik.

3. Az MTM Mátra Múzeuma gyűjteményei (Gyöngyös, Kossuth út 40.)

Az 1917-es nagy tűzvészben, az áldozatos mentés ellenére, a Mátra Múzeum által 1887 óta összegyűjtött sok tárgy

a lángok martaléka lett. 1945 után a múzeum és a múzeumi tárgyak sorsát a politikai csatározások pecsételték meg.

A város vezetői ugyan elméletileg foglalkoztak egy múzeum létrehozásával, de előrelépés nem történt. Döntő

54

változás akkor állt be, amikor Nagy Gyula a gyöngyössolymosi iskola igazgatója, a járás vezetőinek kérésére 1951.

május 2-án megalakította a Múzeumi Szervező Bizottságot, s szeptember 1-én a mai zeneiskola épületében két

terem megnyitásával jelképesen létrehozta a Mátra Múzeumot.

Az újjáalakult múzeum, begyűjtve a tűzvész után megmaradt tárgyakat, ugyanazokat a célokat tűzte maga elé,

mint elődje a századforduló idején – Gyöngyös és környéke néprajzi, régészeti, történeti tárgyainak,

dokumentumainak felkutatását, valamint a Mátra természeti értékeinek bemutatását. A város döntése értelmében

az új intézmény végleges helyét az egykori Orczy kastélyban jelölték ki, így 1954. július 12-én megkezdődött az

épület kiürítése és múzeumi célokra történő kialakítása, majd 1957. július 21-én, délelőtt 10 órakor átadták a

látogatóknak az első kiállítást. 1970 már egy új korszak kezdetét jelentette. Ekkor nyílt meg az a nagyszabású

természettudományi kiállítás, amelynek középpontjában a Mátraderecskén megtalált mamut állt. Ezt követően

fokozatosan alakult ki a Mátra Múzeumnak az a szerkezete, amely ma is meghatározó. Fő profilja a

természettudomány, de jelentős helytörténeti és vadászattörténeti gyűjteménnyel is rendelkezik. Gyűjteményeinek

nagysága:

Rovar: 279225 darab

Gerinces: 15621 darab

Rec. Puhatestű: 11000 darab

Őslénytan: 20862 darab

Kvartermalakológia: 5987 darab

Herbárium: 16000 darab

Történeti: 25755 darab

2000-ben a Heves Megyei Önkormányzat és Gyöngyös Városa közötti megállapodás keretében, jelentős európai

uniós támogatással, megkezdődött a Mátra Múzeum központi épületének és a körülötte lévő kertnek a felújítása

és revitalizációja. Ennek eredményeként 2007-ben a kastélyban három, történeti, vadászattörténeti valamint

ásvány- és őslénytani, míg 2019-ben a pavilonban egy háromszintes természettudományi kiállítás nyílt. Ezzel

együtt megújult a park, növényekkel és állatokkal népesült be a pálmaház.

A Mátra Múzeum ma már Gyöngyös város és kistérsége legmeghatározóbb kulturális és tudományos intézménye,

amely 2009-ben Europa Nostra díjat kapott, és ugyanebben az évben elnyerte az „Év Múzeuma” kitüntető címet

is.

4. Herman Lipót hagyaték (Vachott Sándor Városi Könyvtár Gyöngyös, Fő tér 10.)

Herman Lipót (1884 – 1972) festőművész hagyatékát a művész halála után özvegye Gyöngyös városnak

ajándékozta 1980-ban, miután a város egy pályázat útján elnyerte a lehetőséget.

Az adomány részei: 100 db festmény, 100 db grafika, 2 szobor, a művész személyes tárgyai (pipája, asztala)egyéb

dokumentumok. Gyöngyösre érkezett az a festőállvány is, amely egykoron Napóleon jeles udvari

festőjének, Jacques Louis Davidnak (1748-1825) a tulajdonában volt, és az idők során Herman Lipóthoz került.

A tárlat először a Mátra múzeumban 1980-ban nyílt meg, majd a Gyöngyösi Galériában (Wiltner-ház Petőfi u.

32.) 1981-1997 között volt látható. 1997-98-ban a Touinform Galéria adott otthont a kiállításnak. A teljes

gyűjtemény 1998-tól a Városi Könyvtár épületében látható, állandó jelleggel. 2007. június 1-től a legnagyobb

Herman-teremben, a galéria frekventált részében a Magyarország történetét bemutató Huszár Lajos Éremtár, a

város legfiatalabb közgyűjteménye is helyet foglal.

5. Huszár Lajos éremtár gyűjteménye (Vachott Sándor Városi Könyvtár Gyöngyös, Fő tér 10.)

A Vachott Sándor Városi Könyvtár épületében kapott helyet a város legújabb közgyűjteménye, a 2007. június 2-

án megnyílt Huszár Lajos Éremtár, amely Dobál Miklós adománya. A gyűjtemény anyaga felöleli a magyar

államiság teljes történetét. Nemcsak a magyar, hanem erdélyi fejedelmek pénzverésébe is betekinthetünk. A

pénztörténeti rész napjaink forgalmi és emlékpénzeinek bemutatásával zárul. Külön csoportot alkotnak az

emlékérmek, a papírpénzek, és a helyi vonatkozású anyagok.

6. Palóc néprajzi magángyűjtemény Mátrafüreden (Mátrafüred, Pálosvörösmarti út 2.)

Az 1983-tól működő Palóc néprajzi magángyűjtemény és palóc baba kiállítás Mátrafüreden a volt iskola

épületében található. A gyűjtemény anyagát Szakács Józsefné (1923-2012) kezdte gyűjteni. Lovászné Juhász Rita

népviselet-készítő művész keze munkáját dicséri a 29 darab palóc baba, melyeken keresztül az egykori ünnepi és

hétköznapi viseletek láthatók. A nógrádi és hevesi viseletek mellett a Borsod és Gömör megye néprajzi kultúrája

is fellelhető. A második teremben Szakácsné Mészáros Magda népi iparművész gyűjteménye tekinthető meg. A

55

több mint 100 településről származó gyűjtemény kiemelkedő darabjai a szőttes textíliák, sátorlepedők. A

gyűjtemény anyagát a Néprajzi Múzeum védetté nyilvánította.

12. 2. Hagyományőrzés, népszokások

12.2.1. Népviselet Gyöngyös népcsoportok alapján a palóc vidékhez tartozik.

Bakó Ferenc a palóc népcsoporton belül több kistájat is elkülönít. Palócos övezetnek tekinti a középpalóc tájat

körülvevő Heves megye középső területét magába foglaló vidéket, ebben elkülöníthető egy Gyöngyös környéki

csoport is.

Gyöngyös viselete átmenetet képezett a paraszti és a polgári viselet között különösen a 19. században. A

hagyományos viselet a 19. században a Mátraalján is megváltozott:”…a ruházat színeiben és anyagában egyaránt

átalakult a nyugati minták szerint. A fehéret színes, a szűcsárut posztó, a vásznat a selyem, az ingvállt a blúz, a

bővet a testhezálló váltotta fel” (KÜRTI 1909).

Gyöngyösön és környékén a férfiak viseletében egészen az 1930-as évek végéig megmaradt az ezüstgombos

dolmány és a mellény az ünnepi öltözetnél. Szintén városi szokás volt, hogy aranyrojtos, fekete selyem nyakravalót

kötöttek hozzá. A viselet meghatározó eleme volt nagyon sokáig a gyöngyösi ködmön, amely messze földön híres

volt.

12.2.2. Kézművesség A Mátravidék erdőségekben gazdag nagy hagyomány a volt a fafaragásnak (VERES 2010), de a bor tárolására és

a szőlő feldolgozására szolgáló fa eszközöket is helyben készítették.

A Mátravidéken használt kerámiák nagyrésze nem helyben készült, de Gyöngyös és Pásztó volt a környék

fazekasságának központja. Összefoglaló néven a gyöngyös-pásztóinak nevezett kerámia híres volt, csontszín

alapon kékkel írókázott zsinórsújtás –díszes mintával díszítették

12.2.3. Népszokások Az általános népszokások Betlehemezés, Mikulás járás, Újévi jókívánság köszöntések, Három-királyok napjai,

Húsvéti szent három nap stb. Gyöngyösön is szokásban voltak nagyrész a 20. század elejéig.

A népszokások közül csak a gyöngyösi jellegzetességekkel bírókat emelem ki.

Céhek farsangi lakozása (lakmározása)

A mulatságot nagyszabású utcai menet előzte meg, ahol magyar ruhás legények vitték a céhládát. Körülöttük

ünneplőbe öltözött, bokrétás, kendővel díszített mentés legények mentek kivont karddal. A céhláda előtt álarcos

legények haladtak. A menet része volt a vőfélylegény, aki tréfás versek kíséretében bort töltögetett. A menet élén

a céh zászlóját vitték, legvégén pedig cigánybanda (zenekar) haladt (STILLER 1911). Amikor a menet a céhházhoz

ért akkor kezdődött el a lakozás (étkezés) és mulatás.

Húsvét harmad napja

A Húsvét hétfői locsolkodás után a lányoknak is nyílt lehetőségük a locsolkodásra. Ekkor a Gyöngyösi nép az un.

hármas dombhoz sétált ki és felekezetek szerint elkülönülve a földre ponyvát tettek és ott lakomáztak, majd

hajnalig mulattak. A hármasdomb eladása után azonban ez a szokás megszűnt (STILLER 1911).

Gyöngyösi szüreti mulatságok hagyományai

A gyöngyösi ember a munka mellett szeretett mulatni is. Az egyik legjelentősebb esemény a gyöngyösiek életében

a szőlőmunkák befejezésének, a szüretnek az ideje volt. A szüret idejét a város tanácsa állapította meg, napját és

sorrendjét kidobolták, a jegyző pedig a város erkélyéről kihirdette. A szüret általában október hónapra esett, erre

az időre a város kapuit éjszakára bezárták, hogy senki ne hagyhassa el a várost napkelte előtt. A 16-17. században

a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szüreti mulatságok csak a 19. század közepétől állandósultak,

ám a munka befejezését kisebb-nagyobb mulatságokkal már korábban is megünnepelték.

A borvidéken szokás volt a szüreti koszorú készítése, Gyöngyösön és környékén a harang formájú szőlőkorona

készítése terjedt el. Díszes saroglyán, szalagokkal díszítve állították össze. A felvonulásban tréfálkozásra is

lehetősség nyílt pl. gyöngyösi vagy kormos cigány, rongyos ruhába öltözött bolond. A sor végén a muzsikus

cigányokat szállító kocsi haladt. A gyöngyösi szüreti mulatság táncmestereinek jellegzetes viselete volt a kötény

vagy kecele, amely szalagokkal vagy és csináltvirágokkal gazdagon volt díszítve. A kecelét a legény szeretője

készíttette (VARGHA 1909).

56

Gyöngyösi lakodalom

Messze földön híres volt, ahogy a dal is mondja: „A gyöngyösi lakodalom, hegyen-völgyön sokadalom.”

Az un. reménylés a lakodalom után való nap történt. A lakodalmas nép a mulatás után pár órás pihenést követően

délelőtt 9 óra tájban elindult és a fiatalasszonyt párosával a templomba kísérte és ott ünnepélyesen bemutatta. Majd

az örömanya házához mentek „ítéletet tartani”, ahol megvendégelték őket, majd végül a vőlegény házánál

folytatták a mulatozást hajnalig. A várost járva mindenhol szólt a zene és borral kínálták az embereket (STILLER

1911).

Marhaostrom, marhahecc

Vasárnap a nagymise után a városban a legszilajabb bikát a mezőn szabadon engedték és egy falka kutyát uszítottak

rá, aki megtámadták és marcangolni kezdték az állatot. Előfordult, hogy a bika több kutyát is megölt és a

nézőközönségnek szaladt. Végül a mészároslegények a kutyák által megállított bikát hosszú rúdra csavart

kötélhurokkal a szarvainál megfogták és a vágóhídra hurcolták (STILLER 1911).

12.2.4. Hagyományőrző rendezvények Fájdalmas Szűzanya búcsú szeptember vége

A legrégebbi Fájdalmas Szűzanya szoborról csak adatokkal rendelkezünk. A ferences templom déli oldalának

kápolnájában állt. A kegyszobor a 15. századtól kezdve híres búcsújáró hellyé tette a kolostort.

19. századi piac és városnap: Gyöngyös várossá nyilvánításának ünnepe (Urunk mennybemenetele)

2009-ben került először megrendezésre Gyöngyös Város Barátainak Köre által. A rendezvényt felvonulás nyitja

meg, majd a mindenkori polgármester ünnepélyesen megnyitja a Piacot. A felvonuláson és a piacon egész nap

korhű ruhába öltözött Baráti Kör tagokkal, testvérvárosi vendégekkel, betyárokkal, huszárokkal, csendőrökkel

találkozhatunk. A piacon hagyományos kézműves termékeket és enni-innivalókat árusítanak. Ezen a napon kerül

sor a Pro Civitate díj átadására, amellyel a városért sokat tett, kiemelkedő munkásságú személyeket jutalmazzák.

Szüreti napok (szeptember), Bornapok (május): a szőlőhöz és borhoz köthető hagyományok felelevenítése.

13. A kulturális örökség megőrzésében szerepet játszó

magánszemélyek és civilszervezetek Megalakulásuk sorrendjében mutatom be a közösségeket.

13.1. Városvédő és városszépítő Egyesület A Gyöngyösi Városszépítő és Védő Egyesület több mint harminc évvel ezelőtt, 1983. május 19-én jött létre azzal

a céllal, hogy Gyöngyös város közigazgatási területén összefogja mindazokat a személyeket, akik szívügyüknek

tekintik és felelősséget éreznek a természeti és építészeti értékeink védelme – hagyományainkhoz és

településünkhöz illő fejlesztése és szépítése – kulturális örökségünk, környezetünk, műemlékeink megóvása iránt.

A Gyöngyösi Városszépítő és Védő Egyesület 2007-ben Pro Civitate kitüntetést kapott. Az Egyesület a kulturális

javak védelmében nagy szerepet vállalt helyi és országos vonatkozásban is az Önkormányzati Értéktár

létrehozásával és működtetésével.

Az eltelt évtizedekben az Egyesület kezdeményezésére és szakmai támogatásával számos, Gyöngyös város

építészeti, idegenforgalmi értékeit növelő alkotásokat hozott létre. Néhány ezek közül: Vasutas Emlékmű (Vasút

állomásnál); Püspöki Emlékkő (Püspöki városrész elején); Vargha László Emlékmű (Dombon); Bugát Pál

Emlékkő (a volt szülőháznál); Patakszabályozási Emlékmű (Batthyány téren); II. világháborús emléktábla (Nagy

Templom főbejáratánál); II. Rákóczi Ferenc ólomüveg-ablak (II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskolában);

1848-as emlékmű (Könyves Kálmán téren); II. Rákóczi Ferenc emlékmű (Könyves Kálmán téren); Batthyány

Lajos emlékmű (Batthyány téren); Bogdán József síremlék (Nagytemetőben).

A magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról szóló kormányrendelet alapján az Önkormányzat a

44/2014. (II.27.) önkormányzati határozatával úgy döntött, hogy élni kíván az önkormányzati értéktár

létrehozásának lehetőségével és e közfeladat ellátásával a Gyöngyösi Városszépítő és Védő Egyesületet bízta meg.

Az Egyesület azon dolgozik, hogy indítványaival, szakértő tagjainak javaslataival, és hathatós támogatásával

segítse az Önkormányzat munkáját, Gyöngyös kulturális és természeti értékeinek megóvását, környezetünk

védelmét.

13.2. Gyöngyös Város Barátainak Köre Gyöngyös Város Barátainak Köre közhasznú egyesület 2003. évben alakult. Működésük megfogalmazott célja

volt a Gyöngyösről elszármazottak és gyöngyösi lakosok, Gyöngyöst szerető emberek város iránti kötődésének

57

erősítése. Alapszabályukban ezen felül megfogalmazták értékteremtő tevékenységük céljaként a kultúra, a

kulturális örökségvédelem, közművelődés, sport, idegenforgalom, turizmus és határon túli magyar-magyar

(testvérvárosi) kapcsolat ápolását. 2008. évtől közhasznú egyesületként az önkormányzat közfeladatait szolgálják.

Gyöngyös városának nemcsak tevékenységében, hanem taglétszámában is meghatározó egyesülete (170 fő).

Az egyesület elnöke az alapítástól számított egy évig Dr. Fülöp Lajos nyelvész professzor, majd négy évig Berecz

Andrásné nyugalmazott gimnázium igazgató volt. Napjainkig, tízedik éve a közhasznú egyesület elnöke a

Gyöngyös Város Kultúrájáért díjjal kitüntetett Balázs Ernő gyöngyösi vállalkozó.

Az egyesület olyan helyi, világ-, illetve országos hírű, kiemelkedő kulturális tevékenységet folytató

személyiségeket is tagjai között tudhat, akik szellemi irányítójává váltak, valamint aktív szereplői az egyesület

kulturális tevékenységének. A teljesség igénye nélkül: Dr. Fülöp Lajos nyelvész professzor az egyesület örökös

tiszteletbeli elnöke, Dr. Bálint György Prima Primissima díjas kertészmérnök, Miller Lajos Kossuth-díjas

operaénekes, a Nemzet Művésze, Fejes András első magyar paralimpikon, és Kis Antal gyalogló olimpikon.

2009-ben rendezték meg először Gyöngyös Város Napját, a XIX. Századi Piacot hagyományteremtő

szándékkal, mely mára a város talán egyetlen olyan nagy rendezvénye, ahol a közel 500 főnyi résztvevő az aktív

alakítója, lebonyolítója a programnak.

Számos kulturális esemény megrendezését indították el (Múzeumi Zenés Délutánok, Operagála Gyöngyösön a

Zene világnapja alkalmából) vagy vettek rajta részt tevékenyen

A Baráti Kör a Magyar Olimpia Akadémia (MOA) egyik tagszervezete. Vállalt kötelezettségeinek megfelelően

ápolják az olimpiai eszmét, helyi kiállítások, előadások rendezésével. Az egyesület megbecsült tagjai Gyöngyös

várossá nyilvánításának 680 éves évfordulója napján rendezték meg Dr. Fejes András első magyar paralimpikon

relikviáiból emlékezetes kiállításukat. Javaslatukra nevezte el a város képviselő- testülete a Városi Sportcsarnokot

Dr. Fejes Andrásról. Gyűjtik az olimpiai emlékeket, dolgoznak ezeknek múzeum-jellegű őrzésének megoldásán.

2016-ban rendezték meg a Mátra Művelődési Központban „Gyöngyös város sportélete a XIX. századtól

napjainkig” című kiállítást, amellyel a későbbiekben tervezett Gyöngyös Városi Sportgyűjtemény alapjait

teremtették meg.

Az egyesület jótékonysági akciókban is tevékeny.

Gyöngyös Város Barátainak Köre közhasznú egyesület 2016. évben megkapta Gyöngyös Város legrangosabb

kitüntetését a város életében betöltött kiemelkedő kulturális és társadalmi tevékenységéért. A kitüntetés átadás

során elhangzott méltatás egyik sora jellemzi a szervezetet: „Városunk büszke lehet arra a pozitív tenni akarásra,

mely mozgatórugója értékteremtő tevékenységüknek.”

13.3. Gyöngyösi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat A Gyöngyösi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat 2006-ban 12 éve alakult. Az alapító tagok szülei, nagyszülei

Kárpátaljáról a ruszinok őshazájából származnak.

Az önkormányzat fő célja a ruszin kultúra bemutatása a ruszin tárgyi és szellemi kultúra bemutatása, a

hagyományok ápolása, kiállításokon keresztül való bemutatása.

Az évek során számos ruszin közösséggel kötöttek együttműködési megállapodásokat pl. a Kárpátaljai Ungvári,

Szolyvai ruszin közösségekkel, a Császlóci Csicsergő csajok népdalkörrel.

Ruszin Nemzetiségi Önkormányzatunk az évek folyamán jó kapcsolatot épített ki a Magyarországi Ruszin

Önkormányzatokkal is. Komlóska, Eger, Miskolc RUKISÖSZ, Sárospatak, Görömböly és több budapesti kerület

ruszin önkormányzatával. Ezen kívül több gyöngyösi civil szervezettel van kapcsolatunk.

Legfontosabb együttműködési megállapodásunk Gyöngyös Város önkormányzatával van, melyet évente

felülvizsgálunk. Gyöngyös Város önkormányzata biztosítja számunkra a jogi és pénzügyi hátteret a jogszabályok

betartását, az iroda helyiséget és egyéb szolgáltatásokat is.

Összességében elmondható, hogy a megalakulástól számított 12 év alatt a fő célt elérte a ruszin önkormányzat,

hogy a ruszin hagyományt, a ruszin kultúrát és ápolják és bemutassák, identitásukat megőrizzék.

Legjelentősebb rendezvényeik: Ruszin nap, II. Rákóczi Ferenc megemlékezés és koszorúzási ünnepség,

Ruszinokért kitüntetés átadóünnepség (FARKAS J. a Gyöngyösi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnöke).

14. A helyi értéktár és elemei – egyedi tájértékek, Hungaricumok

Gyöngyösön Összeállítását a Gyöngyösi Városszépítő- és Védő Egyesület végezte.

1. Agrár és élelmiszergazdaság kategória (01)

Borpalota (Koháry út 4.)

Farkasmályi történelmi pincesor

58

Gyöngyösi kapa

2. Egészség -és életmód (02)

Dr. Bugát Pál életműve

Kékestetői Gyógyintézet

3. Épített környezet (03)

Ferences templom és rendház (Barátok tere 2.)

A gimnázium épülete (Kossuth Lajos út 33.)

Grassalkovich palota (Fő tér 10.)

Grüssner villa (Egri utca 2.)

Haller-Berényi-Orczy Palota (Petőfi út 30 -34)

Kálvária (Damjanich utca 15.)

Mátraházi Gyógyintézet

Nepomuki Kápolna (Vachott Sándor utca 1.)

Orczy kastély és park (Kossuth út 40.)

Szent Bertalan Templom (Fő tér)

Szent János Templom Püspökiben (Püspöki út 22.)

Szent Korona Ház (Szent Bertalan utca 3.)

Szent Orbán templom (Eötvös Lóránd tér 2. )

A Tűzoltóság épülete /Kozmáry laktanya (Tűzoltó utca 2.)

A zeneiskola épülete (Szent Bertalan u.)

Zsák-közös településszerkezet (Petőfi utca)

Zsinagóga (Eszperantó utca 6.)

4. Ipari -és műszaki megoldások (04)

Mátra Vasút (Mátrai út 42)

Pipis -hegyi repülőtér

Vasúti kitérőgyártás egyedüliként Gyöngyösön (Gyár út 1.)

Víztorony (Petőfi utca 132.)

5. Kulturális örökség (05)

48-as emlékmű (Könyves Kálmán tér)

Bene vár romjai (Mátrafüred)

A bélyeggyűjtés gyöngyösi hagyományai

Casseli Bibilia a református levéltárban

Ferences Műemlék Könyvtár (Barátok tere 2.)

Fustus Biblia a ferences könyvtárban (Barátok tere 2.)

Gyöngy Fesztivál, a gyöngyösi néptánc hagyományok ünnepe

A gyöngyösi 25 pont

A gyöngyösi fazekasság hagyományai

Gyöngyösi Kalendárium

A Gyöngyösi Phőnix

Herman Lipót hagyaték

Huszár Lajos éremtár gyűjteménye

A Huszárlaktanya (Vármegyeház tér 1.) és a Hertelendy huszárok

A Huszár szobor (Jókai utca)

Izraelita temető (Gyöngyös külterület)

Kakasos kisfiú szobra (Szent Bertalan utca)

A Szőlőművelők szobra (Koháry út 4. előtti tér)

Kő Pál Károly Róbert szobra (Szent Bertalan utca)

Lovászné Juhász Rita Népi Iparművész munkássága

A Mátra Múzeum gyűjteménye

Palóc néprajzi magángyűjtemény Mátrafüreden

Dr. Puky Árpád életműve

Puky Árpád szobor a Fő téren (Fő tér 13. előtt)

Rábl Károly templomépítő munkássága

A Rákóczi Szabadságharc emlékműve (Könyves Kálmán tér 12. előtt)

A Szent Bertalan Templom Kincstára (Szent Bertalan utca 3.)

Szoborpark a Károly Róbert Főiskolán (Mátrai út 36.)

Gyöngyösi szüreti mulatságok hagyományai

59

Útmenti keresztek Gyöngyösön és környékén

Vachott család és köre irodalmi munkássága

Védett sírok Gyöngyös temetőiben

6. Sport (06)

Dr. Fejes András paraolimpikon munkássága

Kiss Péter hegymászó élete

7. Természeti környezet (07)

Védett fák Gyöngyösön

A Sár hegy védett természeti értékei

Sástó természeti környezete

8. Turizmus (08)

Hanák Kolos, mint a mátrai turizmus megteremtője

Kékestető természeti környezete

Mátrabérc Teljesítménytúra

(http://varosszepitogyongyos.hu/wp-content/uploads/2015/11/gyongyosi_ertektar.pdf)

60

15. Felhasznált irodalom ABAFI L. (1993): A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest, Reprint sorozat, hasonmás kiadás.

351. p.

BAKÓ F. (1997): Kőbe vájt építmények a Mátra környékén. Mátrai Tanulmányok, Gyöngyös pp. 105-139.

BARÁZ CS.-KISS G. (2010): Jeles kövek, regélő helyek a Mátrában. in. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti

Park Igazgatósága. Eger pp. 289-298

B. GÁL E. (1984) A gyöngyösi ipar fejlődése (1782-1960). in. Tanulmányok Gyöngyösről. szerk. Havassy P. –

Kecskés P. Gyöngyös, pp. 319-343.

B. GÁL E. (1993) Az Orczy-család társadalmi és gazdasági felemelkedése a 18. században és a 19. század első

felében. in. Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth L.) Gyöngyös, pp. 9-26.

B. GÁL E. (1998) Adatok a gyöngyösi Orczy-kastély építés és birtoklástörténetéhez. In: AGRIA 34 (Szerk.:

Petercsák T.) Eger pp. 119-140.

B. GÁL E. (2000): Gyöngyös belvárosának városképi alakulása a századforduló éveiben. KOR-TÉR-KÉP I. In: B.

GÁL E. (2000) A gyöngyösi Főtér városképi alakulása. Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth L.) Gyöngyös pp.

135-161.

B. GÁL E. (2001): Gyöngyös városképi alakulása 1917-1937 között. KOR-TÉR-KÉP II. In: Mátrai Tanulmányok

(Szerk.: Horváth L.) Gyöngyös pp. 265-300.

B. GÁL E. (2002): Az egykori Hanák-ház építés és birtoklástörténete Gyöngyös.

B. GÁL E. (2003): Főúri életmód egy vidéki városban. Adatok a Hallerek gyöngyösi birtoklásához. In: AGRIA 39

(Szerk.: Petercsák T.) Eger pp. 403-440.

B. GÁL E. (2006): Adatok a régi gyöngyösi gimnázium építés- és oktatástörténetéből In: AGRIA 42 (Szerk.:

Petercsák T.) Eger pp. 571-580.

B. GÁL E. (2007): Gyöngyösi házak a szentendrei skanzenben In: AGRIA 43 (Szerk.: Veres Gábor) Eger pp. 129-

143.

B. GÁL E. (2011): Guba Pál gyöngyösi életútja. In. Guba Pál. (szerk. Domjánné Nyizsalovszki R.) Felsővárosi

füzetek. Felelős kiadó: Juhász F. Gyöngyös, pp. 5-14.

B. GÁL E.-SZELÉNYI K. (2005): Gyöngyös városkalauz.

B. HUSZÁR É. (1997): Gyöngyös város belterületének változása In: Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth L.)

Gyöngyös pp. 55-77.

BODNÁR L.(2001): A Mátraaljai borvidék. Bodnár és Társa Geográfus Bt, Eger, 295 p.

BODNÁR L. (1987): Az egri és a mátraaljai történelmi borvidék. Eger. 367 p.

CZENE ZS. (2002): A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése. Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-

38. p.

CSÁKI T. (2010): Katasztrófa és városrendezés Gyöngyös újjáépítésének tervezése az 1917. évi tűzvész után.

Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XVII. évfolyam 4. sz. 2010.pp. 1-66.

CSIZMADIA L- SZELÉNYI K. (2005): Mátraaljai borok könyve. Gyöngyös Város Önkormányzata, Veszprém, 81 p.

CS. SCHWALM E. (2005): Szőttesek, hímzések. in. Heves megye népművészete. Eger pp. 311-371.

DANKÓ I. (1973–74): A gyöngyösi vásárok, piacok néprajza. Egri Múzeum Évkönyve XI–XII. 287–308. Eger pp.

287-306.

DÁVID J. (2015): Bíborvörös fények a Mátra alján. (Gyöngyös város tűzvészeiről és tűzoltóságának történetéről a

kezdetektől a megalakulás 125. évfordulójáig.) Gyöngyös 152 p.

DEÁK F. (2010) A repülő város Gyöngyös. Magyar Veterán Repülők Szövetsége dr. Puky Árpád Gyöngyösi

Szervezet, Gyöngyös. 359 p.

DERCSÉNYI D. – VOIT P. (SZERK) (1969): Heves megye műemlékei II. Budapest p.1420.

61

DEZSÉRI BACHÓ L. (1943): Gyöngyös város története 1526-ig. Gyöngyös.157 p.

DEZSÉRI BACHÓ L. (1944): A gyöngyösi templomok története. Gyöngyös 184 p.

DÉNES J.-NOVÁKI GY. (2010): A Mátra őskori és középkori várai. in. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti

Park Igazgatósága. Eger pp. 239-250.

ETHEI SEBŐK L. (1880) Gyöngyös és vidéke története. Gyöngyös. 304 p.

EVLIA CSELEBI török világutazó magyarországi utazásai. 1660–1664. (1908): Magyar Tudományos

Akadémia, Budapest, 272 p.

Domjánné Nyizsalovszki R.- Báryné Gál E. (2016) Gyöngyös szőlőművelésének egyedi értékei és hatásai a tájra.

In. XI. Tájtörténeti Konferencia kötete.

DÖVÉNYI ET AL. (2010): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajzkutató Intézet. Budapest 876 p.

DRASKÓCZY I. (1988): Bene vára és a település története a XIII-XV. században az írott források tükrében In:

AGRIA 24. (Szerk.: Petercsák T.) Eger, pp. 57-80.

DRASKÓCZY ISTVÁN (1984): Gyöngyös település- és birtoklástörténete a középkorban. In. Tanulmányok

Gyöngyösről. (szerk. Havassy P. – Kecskés P.) Gyöngyös, pp. 91-129.

FÁY Z. (1999): Ferencesek Gyöngyösön. Fejezetek a gyöngyösi barátok életéből. A Kapisztrán Szent Jánosról

nevezett Ferences Rendtartomány kiadása Budapest, 187 p.

FÁY Z. (2012): Adalékok a Gyöngyösi Ferences Könyvtár történetéhez. In: 800 éves a ferences rend. Tanulmányok

a rend lelkiségéről, történeti hivatásáról és kulturális-művészeti szerepéről. Szerk. Medgyesy S. Norbert, Őze

Sándor. Budapest, 512 p.

FLÓRIÁN M. (1984): Szűrszabók és szűcsök Gyöngyösön. in. Tanulmányok Gyöngyösről. szerk. Havassy P. –

Kecskés P. Gyöngyös, pp. 371-401.

FODOR L. (2010): A Mátravidék régészeti lelőhelyei, leletei. in. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park

Igazgatósága. Eger pp. 229-238.

FŰKÖH L. (2002) A Mátra Múzeum története 1887-2002 In: AGRIA 38 (Szerk.: Petercsák Tivadar) Eger, pp. 103-

121.

FŰKÖH L.-B. GÁL E. SZERK. (2003): Gyöngyös helytörténeti olvasókönyv. Gyöngyös Város Önkormányzata,

Gyöngyös, 258 p.

FÖLDESSY M. (2010): A gyöngyösi Sár-hegy. Természet Világa 141. évfolyam, 6. szám pp. 275-277.

FÜLÖP L.-LISZTÓCZKI L. (2013): Költők, írók és tudósok a gyöngyösi gimnáziumból. Gyöngyös, 240 p.

GENTHON I. (1961): Magyarország művészeti emlékei 2. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 386 p.

GY. GÖMÖRI I. (2005): Cserép, keménycserép és üvegedények. in. Heves megye népművészete. Eger, pp. 203-

240.

HEISZLER V. (1984): Az 1917. évi gyöngyösi tűzvész országos hatása. in. Tanulmányok Gyöngyösről. szerk.

Havassy P. – Kecskés P. Gyöngyös, pp. 547-563.

H. KOLBA J. (2014): Hit, művészet, mesterség. A Szent Bertalan templom kincsei. Kiadó: Gyöngyös-Felsővárosi

Szent Bertalan Plébánia, Juhász Ferenc plébános, 57 p.

HORVÁTH. L. (1999): A Gyöngyösi Zsidóság története. Mátra Múzeum. Gyöngyös 186 p.

HUSZ M. (2007) Kulturális örökség a későmodern társadalomban. in. Múzeumi közlemények, 2007/1, pp. 38-57.

JAKKEL M. (2013) A Gyöngyösi Városszépítő és Védő Egyesület története 1983-2013. Kiadó: Jakkel M.

Gyöngyös, 44 p.

KÁRPÁTI L. (1993): A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége In: Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth L.)

Gyöngyös, 89-118.

KECSKÉS P. (1984): Gyöngyös és a Mátraalja szőlőművelésének észak-magyarországi összefüggéseihez. In:

Tanulmányok Gyöngyösről (szerk.: Havassy P.-Kecskés P.) Gyöngyös: Gyöngyösi városi Tanács, pp. 401-457.

KOLTAI A. (2011): Guba Pál piarista tanári pályája. in. Guba Pál. (szerk. Domjánné Nyizsalovszki R.) Felsővárosi

füzetek. Felelős kiadó: Juhász F. Gyöngyös, pp. 32-49.

62

KOZÉKI K. (2017): A hamvaiból feltámadt Főnix. Az 1917. május 21-i nagy gyöngyösi tűzvész története. Vachott

Sándor Városi Könyvtár. Gyöngyös. 141 p.

KÜRTI M. (1910): Heves vármegye népe. in. Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. szerk.

Borovszki S. Budapest, 194-220 pp.

LÉNÁRT A. (1984): Gyöngyösi céhek a XVII. században. in. Tanulmányok Gyöngyösről. szerk. Havassy P. –

Kecskés P. Gyöngyös, pp.257-287.

MARKUS, M. (1964): Felsőmagyarországi kapaformák In: A Miskolci Hermann Ottó Múzeum Közleményei 6.

Miskolc 37. p.

MICHALKÓ G. (2012): Turizmológia, Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest, 266 p.

MISÓCZKY L. (1981): A gyöngyösi műemléki könyvtár In: AGRIA 18 (Szerk: Bodó Sándor) Eger, pp. 193-219.

MISÓCZKI L. (1984): Fejezetek Gyöngyös művelődéstörténetéből a közgyűjtemények tükrében. In:

Tanulmányok Gyöngyösről (Szerk.: Kecskés P. - Havassy P.) Gyöngyös, pp. 636-655.

MISÓCZKI L. (1988): A filoxéra-vész a gyöngyösi-visontai borvidéken In: AGRIA 24. (Szerk.: Petercsák T.)

Eger, 143-163.

MISÓCZKI L. (1991): Az 1917. évi gyöngyösi tűzvész. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos

Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series; Tom. 20. pp. 41-51.

MISÓCZKI L. (1992): Adatok Gyöngyös és a Mátra idegenforgalmához 1918-ig. Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum

Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992). 209-225 pp.

MISÓCZKI L. (1995): Gyöngyösi egyházi műemlékek a 19-20. században In: Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth

L.) Gyöngyös, pp. 245 – 255.

MISÓCZKI L. (1997): A gyöngyösi múzeumügy (1852-1957). Horváth L. szerk.: Mátrai Tanulmányok. Gyöngyös,

pp. 329-364.

MISÓCZKI L. (1999): Heves megye idegenforgalma 1901-1941. között. Studia Miskolcinensia 3. Történelmi

Tanulmányok. A Miskolci Egyetem történettudományi tanszékeinek évkönyve. Miskolc.

MISÓCZKI L (2008): Turisztikai és természetvédelemi törekvések a Mátravidéken a XIX-XX. század fordulójától

1950-ig. In: AGRIA 44 (Szerk.: Petercsák T.-Veres G.) Eger, pp. 237-247

MISÓCZKI L. (2011): A gyöngyösi római katolikus egyházi múzeum alapítója Guba Pál. in. Guba Pál. szerk.

Domjánné Nyizsalovszki R. Felsővárosi füzetek. Felelős kiadó: Juhász F. Gyöngyös, pp. 14-32.

MISÓCZKI L. (2012): Külföldi utazók Gyöngyösön és környékén a 16-17. században. in . Emlékkönyv Fülöp Lajos

80. születésnapjára. Dzsida Jenő baráti kör Eger, Konturs kft. Gyöngyös. pp. 151-158

MOLNÁR J. (1984): A munkásmozgalom története Gyöngyösön a a második világháborúig. in. Tanulmányok

Gyöngyösről. szerk. Havassy P. – Kecskés P. Gyöngyös, pp. 507-547.

MOLNÁR J. (1993): A II. világháború gyöngyösi áldozatai. Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok.

Gyöngyös. pp. 119-141.

MOLNÁR J. (1997): Gyöngyös településszerkezete In: Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth László) Gyöngyös

pp. 21-54.

NAGY A. (2009): A Gyöngyösi repülőgépépítés hagyományai és jelenlegi helyzete. Gyöngyös 279 p.

NAGY A. (2004): Hullámrepülés a Mátra felett. Gyöngyös.

PÁLOSNÉ NAGY R. (2006): Szüretek, szüreti mulatságok Gyöngyösön. Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve -

Annales Musei Agriensis,) Eger, pp. 389-403.

PETERCSÁK T. (1984): Erdőhasználat Gyöngyösön és környékén a XVIII-XX. században. In: Tanulmányok

Gyöngyösről szerk.: Havassy P.-Kecskés P. Gyöngyösi városi Tanács, Gyöngyös, pp. 457-506.

PETERCSÁK T. (2005): Táj és népesség, Gazdaság és társadalom. in. Heves Megye Népművészete. Eger, pp. 5-46.

POZDER M. (1985) A Sár-hegy és szőlői. in. Sár-hegy tanulmányok. Folia historico-naturalia Musei Matraensis

pp. 63-72.

PUCZKÓ, L. – RÁTZ, T. (2000): Az attrakciótól az élményig. A látogatómenedzsment módszerei. Geomédia,

Budapest, p. 399.

63

PUCZKÓ L. - RÁTZ T (2011): Az Attrakciótól az élményig. Akadémiai Kiadó. Budapest. 342 p.

SEREG J. (1984): A felszabadulás és a népi demokratikus átalakulás kezdetei Gyöngyösön (1944-1945). in.

Tanulmányok Gyöngyösről. szerk. Havassy P. – Kecskés P. Gyöngyös, pp. 563-597.

SEREG J. (1977): A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön. Hevesi Szemle 5. 1977 / 2. szám

pp. 109-115.

SOMOGYI S. (1996): A magyar honfoglalás földrajzi környezete. in. A Kárpát-medencetörténeti földrajza (szerk.

Frisnyák S.) Nyíregyháza, pp. 7-17.

SONKOLY G. (2000.): A kulturális örökség fogalmának értelmezési és alkalmazási szintjei. Regio 11. évf. 4. sz. pp.

45-66.

SONKOLY G. (2014): A Kulturális örökség fogalmának kiteljesedése. A tárgyi és szellemi örökség

összekapcsolódása Hollókő példájának elemzésén keresztül. Manhercz O. (szerk.): Historia critica: tanulmányok

az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Történeti Intézetéből, Budapest, ELTE

Eötvös Kiadó. pp. 409-418.

STILLER K. (1911): Gyöngyösi népszokások. Gyöngyösi Kalendárium. in. Fülöp L. – Lisztóczky L. (szerk): A

Stillerek. szerk. (2018) pp. 81-92.

STILLER K. (1913): Vahot Imre. Gyöngyösi Kalendárium. in. Fülöp L. – Lisztóczky L. (szerk): A Stillerek. (2018)

pp. 92-130.

STILLER K. (1914): Bugát Pál élete és művei. Gyöngyösi Kalendárium. in. Fülöp L. – Lisztóczky L. (szerk): A

Stillerek. szerk. (2018) pp. 130-154.

SUGÁR I. (1984): Adatok Gyöngyös postatörténetéhez (1679-1874). in. Tanulmányok Gyöngyösről. szerk.

Havassy P. – Kecskés P. Gyöngyös, 229-257.

SZABÓ J. (1984): Gyöngyös város bírái a török kiűzűsűtől 1848-ig. in. Tanulmányok Gyöngyösről. szerk. Havassy

P. – Kecskés P. Gyöngyös, pp. 195-229.

SZABÓ J. (1995): Gyöngyös vásárai és piaca a 18. században. Mátrai Tanulmányok 1. 51–66. Mátra Múzeum.

Gyöngyös

SZAKÁLY F. (1984): Gyöngyös gazdasági-társadalmi változásai a török korban. in. Tanulmányok Gyöngyösről.

szerk. Havassy P. – Kecskés P. Gyöngyös, pp. 147-179.

SZEDERKÉNYI N. (1893): Heves vármegye története IV.kötet. 1687-1867-ig. Budapest, 206. p.

SZENDREI J. (1984): A XV.-XVII. századi zenei emlékek Gyöngyösről és Gyöngyöspatáról. in. Tanulmányok

Gyöngyösről. szerk. Havassy P. – Kecskés P. Gyöngyös, pp. 179-195.

SZŐKE GY. (2014): Keresztek nyomában Gyöngyösön és környékén. Kékes Turista Egyesület, Gyöngyös, 264 p.

TÖRÖK K. (1909): Gyöngyös. in. Borovszky S. (szerk) Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye.

Országos Monográfiai Társaság, Budapest 699 p.

VARGHA T. A forradalom esztendeje Gyöngyösön 1918. évi november 1-től 1919. évi augusztus 8-ig. Hangya

Könyvnyomda. Gyöngyös. 121 p.

VERES G. (2005): A Mátravidék települései és építészeti hagyományai. in. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Bükki

Nemzeti Park Igazgatósága. Eger, pp. 259-265.

VERES G. (2010): A Mátra néprajza. in. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. Eger, pp.

251-257.

VIGA GY. (2010) A tájak közötti gazdasági kapcsolatok néprajza (A Felföld népeinek gazdasági kapcsolatai a 18–

20. században). Akadémiai doktori értekezés. Miskolc, 252 p.

VOIT P. ET AL. (1978) Gyöngyös és környéke műemlékei. Különnyomat a Heves megye műemlékei III. kötetéből.

Akadémiai Kiadó Budapest, 238 p.

WESSELY A. (2005) A kulturális örökség fogalmának változásai. In.: Kulturális örökség társadalmi képzelet

/szerk.: György P. et al. Akadémiai kiadó, Budapest, pp. 19-25.

Webes irodalom:

64

Convention Concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage.

(http://whc.unesco.org/en/conventiontext/).

ERDŐSI P. A kulturális örökség meghatározásának kísérletei Magyarországon.

http://www.academia.edu/6324945/

Operational Directives for the implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible

Heritage http://szellemikulturalisorokseg.hu/index0.php?name=f21_jegyzekre_vetel

Híres gyöngyösiek, hírességek Gyöngyösön. http://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Levéltári anyagok:

HML. V-101/a/4. Gyöngyös Város Prothocolluma 1731-1748. - mikrofilmen - 66.

HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-73. Zsinagógát eltiltó püspöki levél.

HML. GYVL. V-101/b/47. L1II-74. Zsinagógát eltiltó tanácsi határozat.

HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-75. Zsidókra vonatkozó városi rendszabályok (1799).

HML. IV-417/46. Letétek, 2438. Heves és Külső-Szolnok vármegye zsidó lakosságának megoszlása.