David Sulik: Anasztáziáról

Újra megszólalt az „Orosz Nép Lelke”. Most Anasztázia, a szibériai remete, szépséges nő, emberi szellem ajkaival szólalt meg és szól az oroszok szívéhez és Oroszország által az egész világ szívéhez. Megszólalt, hogy segítsen a világnak, a legnagyobb veszélyek közepette és átvigye a világot a “Sötét Erők” alkotta szakadék fölött. A végtelen gondviselés újra hallatott magáról. Most az Anasztáziáról szóló elbeszélésen át.Ki is voltaképpen Anasztázia? Valós lény vagy csupán egy szimbolikus kép? Próféta? Szent, aki gondolata erejével bármilyen betegséget pár perc alatt képes kigyógyítani, beleértve az AIDS-et is, vagy csupán valami csodabogár-remete, aki egyedül él a mélységes erdő közepén és különös színházasdit játszik az arra vetődő látogatókkal? Puszta kitaláció, gyönyörű tündérmese, gyógyír az oroszok elfáradt és sajgó szívére, vagy valós tény, maga a valóság, mely megváltoztatja az emberek gondolkodását és cselekvését?

Ő - saját szavaival élve - nő, aki az „eredeti ősforrások embereihez” tartozik. Az olyan emberekhez, akik az ősi tudás és bölcsesség hordozói, akik állítólag már évezredek óta nemzedékről nemzedékre eredeti tisztaságban adják át az emberiség ősi ismereteit, tudását. Ez az ősi Igazságot ismerő és azt tudatosan elfogadó emberek alkotta lánc mind a mai napig nem szakadt meg, mert az ilyen emberek mindvégig vállalták a külső civilizációtól való teljes elszigeteltséget. Szibéria mélységes erdei egészen napjainkig menedékül szolgáltak azok számára, akik védelmezték ezt az eredeti, ősi bölcsességet. Ez egy végtelen, ősi, kozmikus bölcsesség.Még régebbi idők tudásában gyökerezik, mint a történelmileg legismertebb civilizációké. A számunkra legrégibb ismert filozófiai-vallási tanok – ilyenek a védák vagy az egyiptomi misztériumok – ennek az ősi bölcsességnek csupán a visszfényei. És Anasztázia úgy döntött, hogy az eredeti ősforrások embereinek nevében éppen ezt az eredeti bölcseletet fedi fel Oroszország előtt, és éppen korunkban, mely oly fontos, sőt sorsdöntő az emberiség fejlődésére. Az egész világ számára ugyanis rendkívül fontos, hogy Oroszország mihamarább felébredjen és tudatosítsa önmagát saját nemzeti lelke vágyainak a tükrében. Hiszen csupán egy szellemileg felocsúdott, felébredt Oroszország képes tudatosan és felelőségteljesen átvenni történelmi feladatát és rálépni az új típusú emberi társadalom kialakításához vezető görönygyös útra.

Hogyan is kezdődött az egész történet? Az Anasztáziáról szóló eddig megjelent 8 könyvnek - a legutolsó 8A kötetet is beleértve - főhőse és ugyanakkor szerzője Vlagyimir Merge, novoszibirszki orosz vállalkozó, egy pragmatikus, ügyes, bizonyos mértékig kalandor jellemű, erős akaratú és egészséges „paraszti észjárású” ember, aki 1994-ben egy üzleti expedíciót indított a szibériai Ob folyón. Mint újdonsült hajótulajdonos és kapitány még korábban különös késztetést érzett a hajózás iránt és talán így szerette volna valóra váltani gyermekkora vágyait is. Ám lehet, hogy tudatalatt ellenálhatatlanul és leküzdhetetlenül valami már akkor az életét gyökeresen megváltoztató találkozás felé hajtotta Anasztáziával.

Az expedíció üzleti csődjét követően Megre nem adta fel, megmagyarázhatatlan vágytól hajtva folytatta útját a sűrű erdőségeken át hömpölygő Ob folyón anélkül, hogy világosan tudta volna, egyáltalán mit keres. S itt valahol hirtelen megtörtént a sorsdöntő találkozás Anasztáziával. Ez a találkozás teljesen feje tetejére állította Megre gondolati világát és értékrendszerét, ami következésképpen gyökeresen megváltoztatta teljes további életét.

Anasztázia már várta. Hiszen ő maga, érzése, szándékai tisztaságával kialakította, megalkotta a feltételeket ahhoz, hogy találkozhasson valakivel, aki a számára külvilágból érkezik, valakivel, aki képes lenne megérteni vágyait, és aki segítene neki azokat kint a külvilágban meg is válósítani.

És Anasztázia éppen Megre-ben találta meg a legmegfelelőbb embert, aki nem nagykaliberű intellektuel, sem nem filozófus, tudós vagy ráadásul még nem is valamilyen szellemi tudomány követője, hanem egyszerű, köznapi ember, aki abban hisz, amit lát és kézzel meg tud tapintani, s aki keményen megküszködik mindenért, amit birtokol. Anasztázia következetesen, lépésről lépésre haladva, szeretettejles módon képes volt kettejük közé – két lélekben annyira eltérő emberi szellem közé - hidat verni: a megértés hídját.

Anasztázia, aki hihetetlenül szép és azt is mondhatni róla, hogy szépsége szinte földön túli, a sűrű erdő mélyén lakik 80 éves nagypapájával és 120 éves dédpapájával. Nincs semmilyen tulajdona, nem birtokol semmit úgy, ahogy azt mi értjük, de tulajdonában van ugyanakkor az egész világegyetem, mely bármikor bármilyen kérését teljesíti. Ez csupán olyan embereknek adatott meg, akik tökéletes érzésbeli, gondolatbeli, szándékbeli és cselekvésbeli tisztasággal rendelkeznek, a tökéletessé kifejlődött emberi szellemeknek, akik korlátlanul tudnak meríteni az Univerzum határtalan adottságaiból.

Anasztázia teljesíti ezeket a feltételeket, ami más, a tökéletesség állapotát még csak meg sem közelítő embereket arra készteti, hogy úgy tekintsenek rá, mint egy szentre vagy prófétára. Silin, a filozófia professzora, Anasztázia hatását másokra Buddha hatásához hasonlítja. Így beszél róla: "A jövendő katasztrófájából való kiútat az ősi kultúrák összeolvadásában láthatjuk. Ennek az egybeolvadt, szintetikus kultúrának női jellege van. Az ilyen típusú kultúra a legtökéletesebben és legláthatóbban a buddhizmusban nyilvánul meg, de egyúttal Anasztáziánkban is.

Éppen ezért fel lehet állítani a következő egyenletet: Anasztázia=Tára=Buddha=Maitréja. Anasztázia tökéletes ember, Isten valós képmása." Az ilyen kijelentések hallatán Anasztázia csak mosolyog, és azt állítja, hogy ő csak egy egyszerű nő, aki maradéktalanul kihasználja szellemi-érzésbeli (nem intellektuális-észbeli) képességeit. Szerinte, minden ember képes számunkra rendkívülieknek tűnő dolgokra. Hogy ezt el tudjuk érni, elég megnyitni érzésvilágunkat, érzésbeli felfogásukat. Semmi egyéb nem kell hozzá.

Anasztáziának nincs semmire sem szüksége és nem is akar semmit, a természet mindent megad neki. Fa alatt hajtja álomra a fejét, erdei tavacskából iszik, az élteti, amit a természet kínál neki. A vadon állatai, a farkasok, medvék, mókusok szinte versenyeznek kegyeiért, hogy a lehető legjobban szolgálják, nem bántják, hanem védelmezik, oltalmazzák.

Mindemellett azonban nem úgy kell őt elképzelnünk, mint egy rongyokba öltözött, piszkos, torzonbor remetét, akinek tekintetében őrültség tükröződik, éppen ellenkezőleg Anasztázia tökéletesen ápolt és tisztán, szinte táncot lejtve jár-kel az erdőn át és minden lépése, tekintete, minden pillantása földöntúli ragyogással van tele, ami az egész őt körülvevő természetet fölvillanyozza. Teljes, szinte paradicsomi harmóniában él együtt a természettel, a világegyetemmel és saját magával is.

Kis tisztásáról, ahol lakik, ki sem kell mozdulnia, tudata mégis teljes egészében átfogja az egész világot, annak bármelyik lényét, az egész emberi szellemet, annak minden gondolatát, érzését, tettét, tökéletesen látja a múltat és a jövőt, a világ bármelyik nyelvén képes kommunikálni, tudja

utánozni minden egyes emberi vagy állati hangot. Pár perc alatt képes bármilyen tudományos, műszaki vagy matematikai feladatot megoldani, amelyhez még példákkal is tud szolgálni.

Jóllehet belelát minden teremtménybe, bármelyik emberi szellembe, folyamatba és időbe, mégsem lehet prófétának nevezni. Anasztázia a tudat felsőbb régióiban dolgozik. Ő a dolgokat és eseményeket nem jövendöli, hanem azokat maga alakítja, hozza létre. Úgy képes alakítani, formálni a jövő realitását, ahogyan éppen kedve támad, de mindig teljes összhangban a magasabb erőkkel és a Teremtés szellemi törvényeivel.

Ez valódi elfoglaltsága és egyben játéka is, ami határtalan örömmel tölti el. Tudatosan modellálja a valóságot és a kauzális-okozati világban létrehozza a feltételeket Oroszország számára, hogy az meg tudja valósítani elmozdulását, fordulását a Fény felé. Közben pedig az emberekből kiinduló Fénnyel teli fonalakat fonja össze és minden igyekezetét latba vetve próbálja azokat erősíteni, hatványozni.

Itt érdekes rámutatni álláspontjára a ma annyira közkedvelt és gyakran hangoztatott katasztrofikus jövendölésekhez és a 20. és 21. századfordulót körüllengő borús látomásokhoz. Anasztázia így beszél róluk: "Még ha a legsötétebb és legsebezehetőbb időszakban élünk is, egyáltalán nem szabad ezeket a jövendöléseket figyelembe venni. Nem valódi képei a tényleges, majdani valós jövőnek, hanem csak az asztrális világnak, annak legalsóbb részének, ahová azokat csupán mint a jövő lehetséges verzióját kódolta az emberi agy és nem a szellemi felemelkedést óhajtó emberi szellem.

Az olyan próféták, mint Nosztradamus és Cayce a világ fejlődésének legrosszabb változatát jövendölték és láttatták. Azzal, hogy az ilyen képeket elfogadjuk, magunkba engedjük és sok figyelmet szentelünk nekik, csupán ségédkezünk azok beteljesüléséhez, megvalósulásához”.

Anasztázia midezeket a jövendöléseket egy nagyon hatásos képben az egész Világegyetem Fényes Erőinek nevében semmissé nyilványítja és párbajra hívja a „Sötét Erőket”. Ezzel felvállalja azt, hogy átviszi-vezeti a világot a „Sötét Erők” időszakán.

Anasztáziának úgy, mint nagypapájának és dédpapájának, abszolút gyógyítói képességei vannak, melyeket sikeresen bemutatott Vlagyimir Megrén és más, egy közeli településen élő embereken is. Fénysugarával képes rövid időn belül bármilyen betegséget kigyógyítani, tekintet nélkül a helyre, ahol a beteg tartózkodik.

E képességének - annak szellemi vonzatai mellett - még testi, fizikális mechanizmusát, működését is elmagyarázza, mégpedig oly módon, hogy az orosz tudósok egész sorát arra készteti, hogy komoly kutatást indítsanak el a mélyebb összefüggések szintjén és keressék az ezoterikus és fizikális törvények szintézisét.

Anasztázia képességeinek egy része ezért később A. Akimov, akadémikus, torziós tereinek az elmélete alapján magyarázatot és bizonyítást is nyer. Az Orosz Természetgyógyászok Szövetségének az elnöke, Mironov, miután megismerkedett Anasztázia képességeivel, szerényen megállapítja, hogy az oroszországi természetgyógyászok képességei együttvéve még távolról sem tudnak felérni Anasztázia képességeivel.

A természetgyógyászattal való összefüggésben fontos rámutatni egy hatásos szimbólumra és ugyanakkor központi motívumra, mely áthatja az egész művet. Ez a szibériai cédrus, mely az eredeti források emberei számára a legfontosabb növény a világon.

A cédrus védelme és a fából nyert hatóanyagok technológiájának továbbadása és azok használata az eredeti források emberei számára rendkívül komoly feladat. Szerintük a kozmikus energiáknak a földkerekségen a legtökéletesebb összpontosítója, gyűjtője és tárháza a Szibériai Cédrus. A cédrus fája és termése, toboza, magja és a belőle nyert olaj, ha a szükséges technológia be van tartva, a világ leghatásosabb természetes gyógyíre.

Nem véletlenül említi annyiszor a cédrusfát a Biblia sem, amikor a Salamon király által építtetett szentélyról beszél. Salamon tudta, miért rakatta ki a szentély fő csarnokát cédrusfával. A leghatásosabb azonban a Zengő Cédrus. A Zengő Cédrus olyan fa, amely amikor korban eléri az 500 évet, zengeni kezd és szakadatlanul zeng három éven át, majd ezt követően meghal.

Az ilyen zengő fa ilyenkorra olyan hatalmas mennyiségű kozmikus energiát halmozott fel, hogy az gyógyhatását tekintve abszolút. A szibériai cédrus hatásáról való tudás eddig csupán a szibériai emberek és néhány nyugati arisztokrata-ezotérikus csoportosulás titokként kezelt ügye volt, ahol a legféltetteb és legjobban őrzött titkokhoz tartozott.

A cédrusolaj értéke vetekedett az arany árával és a londoni árutőzsdén még napjainkban is nagyon magas az ára. Anasztázia feltárja Megre előtt a cédrusolaj készítésének féltve őrzött titkát és annak forgalmazásának módját is, hogy az a lehető legszélesebb körben használatra leljen, ám anélkül, hogy hamisítani lehessen.

Ez nem csupán a cédrusból nyert kivonat használatát illeti, hanem az új cédrusfák kiültetését is. Sok orosz városban kezdenek szinte szent szertartásossággal új cédrusfa csemetéket ültetni, ami mintha azt szimbolizálná, hogy az ember és a Földanya között régen élő, ám régen elveszett és elfeledett kapcsolat megkerült és életre kelt.

Merge azt a feladatot kapja, hogy könyvet írjon Anasztáziáról és így ismertesse meg Oroszországot Anasztázia gondolati és érzésbeli világával, Anasztázia szellemi képeivel. Nehéz lelki tusakodás és kétkedések után mégis csak hozzáfog feladata tejlesítéséhez és rendkívül nehéz körülmények között megírja a könyvsorozat első, nyitó kötetét.

A könyveket tartalmilag lehetne párbeszédek sorozatának is tekinteni Merge és Anasztázia között az élet értelméről, a világegyetem működéséről, a gyermekek neveléséről, a nö és a férfi közötti a Világegyetm Törvényei szerinti kapcsolat létesítéséről és ápolásáról, miként az Oroszországban éppen zajló a művelődés terén és a társadalomban fellelhető aktuáli változásokról.

Merge magáról semmit sem titkol el, leírja minden emberi vágyait, hibáit, benső tusakodásait és drámáit, melyek olykor nevetségesnek, olykor tragikusan hatnak.Az egész folyamatot egyfajta typikus orosz „feeling” járja át, mely képes az egyszerű közemberek akasztófahumorát mély filozófiai elmélkedésekkel, a szellemi magassságokba törő szárnyalást a saját szenvedélyeibe való mélyrepüléssel ötvözni. A könyvek nyitott őszintesége az olvasót úgy hahotázó nevetésbe tudja juttatni, mint könnyekre fakasztani.

Közben Merge tejlesen csődbe jut, ám ennek ellenére elindul Moszkvába, hogy a létfenntartási minimum alatti anyagi lehetőségei közepette, elképesztően nehéz körülményeket is vállalva megírja első könyvét. Egy hajléktalan, volt KGB tiszt, valahol egy piszkos, sötét pincében, amikor meghallgatja Megré történetét, átadja neki teljes vagyonát – egy arany keresztet.

Ez menti meg Megre életét. E keresztnek köszönhetően nem hal éhen. A KGB tiszt, még mielőtt valaki kegyetlenül hátulról egy téglával agyon nem veri, egy a felkelő nap sugaraiban fürdőző cédrusgallyacskát rajzol a falra, egy szimbólumot, mely később logójává válik mindennek, ami Anasztáziával összefügg.

Ilyen jelenetek gyakran fel-felbukkanak a könyvekben és az olyan ember számára, aki nem ismeri Oroszország különös, szürrealisztikus, költöi és egyben kegyetlen légkörét, annak ez valószínűleg túlzásnak tűnne.

De az ami Amerikában kizárt, vagy Nyugat-Európában nem történhetne meg, az csak Oroszországban valósulhat meg. Mint egy varázspálca ütésére hirtelen vadidegen emberek kezdenek Merge-nek segíteni, lelkes támogatókra talál, akiket megszólított a történet. A könyvet Megre segítségükkel írja meg és egy nyomda adja ki saját költségeire.

A könyvnek nincs semmilyen reklámja és utcán árusítják önkéntes könyvárusok. Rövid időn belül rendkívüli sikerre tesz szert és az újra nyomtatott példányszámok mára már elérik a százezreket. Az első könyvet követi a többi: és mindamai napig 8 könyv jelent meg.

Anasztázia szerint 9-nek kell lennie. A 8.-nak azonban, mely az Új Civilizáció címet viseli, 3 kötete lesz. A második kötetnek Megre „A Szeretet Szertartásai” címet adta. Ezzel teljesül Anasztázia első óhaja – az, hogy Oroszország mentális szintjein a Tudás és a Fény honoljon egyeduralkodó szerepben és ez a tény tárja fel az utat a további változás és szellemi fejlődés felé.

A könyvről fokozatosan komoly társadalmi szerepet vállaló és betöltő tudosók nyilatkoznak, gyógyítók, művészek, teológusok, ezoterikusok és egyszerű emberek is. Anasztáziáról cikkek garmada jelenik meg, verseket írnak hozzá, képeit festik, filmeket forgatnak róla. Gondolatai eljutnak a lakosság minden rétegéhez.

Párhuzamosan a köny kiadásával együtt és a könyv terjesztésével együtt Oroszországban spontán keletkeznek az Anasztázia klubbok, ahol az emberek találkoznak, hogy Anasztáziáról és üzenetéről beszélgessenek, elemezgessék azt és arról tanakodjanak, hogyan tudnák különböző gondolatait, elképzeléseit és ösztönzéseit a gyakorlati életben megvalósítani.

Az elfásult és szellemi restségbe esett városi embereket, a pragmatikus menedzsereket, szkeptikus tiszteket, a bomlásnak indult kolhozok közömbösen vegetáló langyos szívű tagjait szinte felvillanyozza ez a látszólag mesének tűnő történet és mintha mély álomból ébresztené fel őket, hirtelen az emberi tevékenység különböző területein nem várt heves cselekvés, lázas munka indul be.

Miután Megre teljesítette első feladatát, hozzálát a másodiknak a teljesítéséhez. Létrehozza az Orosz Vállalkozók Egyesületét, mely arra hivatott, hogy utat mutasson. Megmutassa hogyan kellene vállalkozni új erkölcsi alapokon nyugvó módon és a szociális gondokat szem előtt tartva, mindamelett arra törekedvén, hogy a gazdasági és társadalmi élet új minőséget nyerjen.

Ennek az egyesületnek az a feladata, hogy egyfajta koordinációs központtá és kölcsönös egymásnak segítséget nyújtó emberek társulásává váljon, akik megértették és magukévá fogadták Anasztázia gondolatait. Az irány ki van tűzve! Hiszen csak így lehet leigázni a jelenleg hatalmon lévő Mammont, és ez mutatja, hogyan lehet a természetes emberi nyereségvágyat és önzést a teljes társadalom szolgálatába állítani oly módon, hogy a pénz az embereket szolgálja és ne fordítva: ne az ember váljon a pénz rab-szolgá-jává.

Téves felfogás az, hogy a pénzt figyelmen kívül kell hagyni, hogy az embernek, mint a Sátán csábításainak az eszközét, ell kell azt vetnie. Csak a gyenge emberek esnek rabjául, a szellemiekben gazdag emberek fel tudják azt használni a világ hasznára, annak előremozdítására. És különösképpen jelenleg fontos, hogy azok gondolkodjanak másképpen, akiknek pénzük van.

Még ha idealista felhangja is van a történetnek, Anasztázia szerint lehet az ember tisztességes és erkölcsös vállalkozó is, aki igazi és valós értékeket hoz létre, úgy hogy anyagilag a vállalkozó is gyarapodjon, de ugyanakkor az egész társadalom is, anélkül, hogy abból bárkinek vagy bárminek kára származnék (mint az manapság történik, amikor a fejlett társadalmak gazdagsága a harmadik világ kárára lett mások gazdagságává).

Tehát Anasztázia nem azt hirdeti, hogy az ember vonuljon a magányba és utasítsa vissza az élet jelenlegi módját. Ő a mai valóság mély tudásából, ismeréséből táplálkozik és indul ki, és megmutatja a lehetőségét annak, hogyan kell megváltoztatni a társadalmat annak minden szintjén és területén. Mindenki saját maga a maga módján alakíthatja ki a „Szeretet” saját egyénre szabott terét.

Víziói megkezdőttek valóra válni a valóságban is és egy pár év leforgása alatt megalakultak az olyan termelő-kereskedelmi szövetkzetek, melyek a szolidaritás és a szeretet alapjain nyugszanak. Ezek az egységek megtartva és megőrizve saját nemzeti-művelődési jellegüket egyesítik magukban az erkölcsös vállalkozás elveit, az együttérzést, szolidaritást a gyengébbekkel, az együttműködést tűzték zászlajukra konkurencia helyett, a környezetbarát hozzáállást a világhoz vagy az értelmes, hasznos termékek gyártását és szolgáltatások nyújtását.

Az új üzleti-termelő társaságok láncokat alkotnak, új szellemi alapokon nyugvó agrár-természetvédelmi települések jönnek létre, az úgynevezett Ekoszelkák. Ehhez szorosan kapcsolódik a "Rodovaja zemlja" (családi föld) projekt is, mely arról szól, hogy Oroszország minden polgárának jogában áll legalább 1 hektár magánbirtokra, amelyen családjával együtt, környezetbarát-szellemi módon éljen saját elképzelése szerint és mindemellett összhangban a Földanya és a Világegyetem ritmusaival.

Ez a projekt előterjesztésre került a Parlamentben és a „Fényes Erők” hatására az Orosz Parlament jóváhagyta az alkotmány megváltoztatását és így immár az alkotmány rögzíti a jogot a föld magánbirtoklására.

A legfontosabb és leghasznosabb azonban az az „inspiráció”, mely azon a két területen jelenik meg, amelyek Anasztázia szívügye. Ez a kiskertészet és a gyermeknevelés. A kiskertészet itt tágabb értelemben értendő, mint csupán a növényekkel való kapcsolat.

Inkább a bio-földművelés egy bizonyos fajtájáról beszélhetünk, mert a lényeg az a módszer, amely lehetővé teszi, hogy vegyszermentesen és a növényekkel létesített kommunikáció segítségével minőségi terméshozamokat lehessen elérni. Egy kis területen egy egész család számára teljes élelmiszerönellátást-autonómiát lehet biztosítani és olyan termékeket kitermelni, melyeknek nem csupán külsőleg bizonyítható tápértékei vannak, hanem hatalmas gyógyítóerő-tárházakként működnek.

A benső önvizsgálódás, a bensőnkön végzett szellemi munka és a növényekkel való szeretetteljes kommunikáció összessége lehetőséget teremt arra, hogy sok mindent megtanuljunk az egész világegyetem működéséről. A növényekhez kialakított pozitív álláspont többszörösen megtérül.

A növényi világ magyarázata alapján Anasztázia eljut egészen a gyermeknevelésig.

A harmadik könyvben az ember nevelésének vízióját tárja elénk, az egész eddigi művelődési rendszer teljes átfogalmazását, átépítését az egyoldalú észbeli nevelésről az olyan rendszerű nevelésre, mely képes felébreszteni az emberben szunnyadó erőket és kifejleszteni az érzéseiben komplex, itellektuálisan, művészi téren és személyiségében a tökéletes ember képét megközelítő rendkívüli képességekkel rendelkező embert.

E vízió értelmében kezdenek Oroszországban új-típusú iskolák létrejönni, ahol a gyermekeket egy új megközelítésében, új hozzáállásban kezdik tanítani. Mintaértékűvé és ugyanakkor a legsikeresebbnek és legnépszerűbbnek Oroszországban Styetyinyin akadémikus iskolája.

Ez az iskola hivatalosan ingyenes oktatást biztosít, tehát állami iskola, s messze vahol Oroszország félreeső zugában, a kozákoktól kapott védelem alatt áll. Bentlakást nyújt, de egyben szentély és építőművészeti alkotás is. A gyermekek Styetyinyin kifinomult és szívvel érző vezetése alatt hihetetlen módon kapnak oktatást a művészet és misztika segédletével.

Apró gyermekek és cseperedők 15 éves korig már több nyelven beszélnek, nem egy hangszeren játszanak, gyönyörűen énekelnek, táncolnak, összetett tudományos feladatokat oldanak meg, csodálatos képeket festenek, agyagoznak, szobrokat alkotnak, mozaikokkal díszítik a falakat, nyövényekről gondoskodnak és termelnek, házi állatokat tartanak, kenyeret sütnek és saját kereskedelmi cégeket hoznak létre. Igyekezetük csúcspontja egy művészetileg tökéletes épület – egy szentély – felépítése.

Ezt a gyerekek tervezték és ők is építik majd fel. Mindegyik gyermeknek rendhagyóan magas IQ-ja van, roppant fyzikai ügyessége, művészeti rátermettsége és szépérzéke, de ugyanakkor fejlett mélyen átérző együttérzéssel és emberséggel, empátiával viseltetnek minden iránt, ami él. Ez részben a waldorf- és a montesszori-féle gyermekközpontú iskolára emlékeztet, de sokkal magasabb szinten. Erről az iskoláról dokumentum filmeket készítenek, cikkek jelennek meg a médiában.

Anasztáziának a társadalmi élet minden területén megnyilvánuló inspiráló hatása szolgált alapként ahhoz, hogy a tudósok egy csoportja megalakította azt a "Moszkvai Kutatóközpontot", mely olyan jelenségekkel foglalkozik, melyek Anasztáziához kapcsolódnak.

A központ azért jött létre, hogy kutassa Anasztázia vízióit és ötleteit és azok gyakorlati felhesználását a társadalmi élet több területén; ilyen a mezőgazdaság, környezetvédelem, az orvostudomány és más tudományok, az oktatás vagy a művészetek. Ez gyönyörű példája annak, hogy az orosz tudósok nem mellőzik az új szellemi tényeket, hanem foglalkoznak az ismeretszerzés minden alternatív módjával is. Oroszország azzal, hogy az emberi képesség minőségére öszpontosít és azt veszi alapul, a jövőben különös előnyre tehet szert a világ más országaival szemben.

Anasztázia nagy mértékben hozzájárult a nemzeti tudat felébresztéséhez is azzal, hogy elmagyarázta Oroszország ősi kultikus helyeinek értélmét és lényegét. Ilyen hely például a kaukázusi Gelendzsik, ahol az ott található dolmenek kultikus funkciója újjáéledt. Nagyon érdekesen mutatja be Raszputyin, Oroszország markáns történelmi személyiségének a szerepét is.

E jelenséghez hozzáfűzi, hogy az eredeti ősforrások emberei személyes jelenlétükkel csak

kivételes, kulcsfontosságú pillanotkban lépnek a történelem színterére. Ez a pillanat Oroszország történelmében az Első Világháború idején érkezett el, amikor a „Fényes Erők” Raszputyint küldték el a cárhoz. Raszputyin Szibériából származott, jóllehet ő maga nem volt az eredeti ősforrások emberei közül, de mindenesetre az ő sugallatukra indult útnak, hogy óva intse a cárt attól, hogy belépjen az I. Világháborúba, amelynek eredménye a bolsevizmus hatalomrajutása lett volna, ami Oroszország számára következéseiben egyenlő lett volna a legnagyobb tragédiával.

Azzal, hogy Raszputyin figyelmeztetéseit nem vették komolyan, sőt megygilkolták, Oroszország sorsa megpecsételődött.

Később személyét démonizálták, de a valóságban ellentmondásos jelleme ellenére egyszerű, elemi erőket magában hordozó ember volt, szerzetes és egyben a világra fittyet hányó bohém, aki tényleges gyógyító és látnoki képességekkel rendelkezett és aki testét-lelkét bevetve igyekezett figyelmeztetni a cárt a közelgő, a bolsevizmus képében megjelenő nemzeti katasztrófára. A könyvben részletek vannak Raszputyin nem régen felfedezett verséből a „Zarándoklás Palesztínába”. Ezek a versek rendkívül érzékeny és fogékony emberről tanúskodnak.

Egy átfogóbb kép megrajzolása érdekében összehasonlítottam Anasztázia gondolatait más szellemi irányzatokkal és filozófiákkal is. Például az antropozofia szemszögéből nézve hasonlatosságot fedezek fel az ember nevelésében található impulzusok és gondolatok terén, valamint a bio-mezőgazdaságban úgyszintén.

Anasztázia eszméi a gazdaság területén is közelítenek az antropozofikus világképhez, a szociális szervezet hármasságának az elméletéhez. Ám talán azért, mert Oroszországban az antropozofia gyakorlati megvalósítása túl akadémikusnak tűnik, az idő új szelleme megtalálta a neki megfelelő utat arra, hogy úgy nyilvánuljon meg, hogy megérintse az Oroszok szivét és hasson rájuk.

A jelentős tekintélyű orosz antropozófus, Prokofjev, azt mondja, hogy ahhoz, hogy az antropozófia ideáljainak, mely a gyakorlatban, az élet minden terén igyekszik alkalmazni a szellemi és tudományos kutatás eredményeit, Oroszországban sikerük legyen, az antropozófiának olyan saját kifejezésmódot kell találnia, mely az ideálokat eleven valósággá változtatja.

Én az antropozófiát elő és nyitott rendszernek érzem, mely más szellemi ingereket, ösztönzéseket is képes magába foglalni, ha valódiak, igazak és indokoltak.

Ezért nyugodtan lehet az Anasztázia által elindított mozgalmat új, népi orosz-módra működő antropozófiának tekinteni, mely híven tükrözi az Orosz Nemzeti Lelket. Ha Abd-ru-shin „Grál Üzenetét” veszem összehasonlítási alapul, akkor jelentős összhangot fedezek fel például a tiszta gondolatok hatásmechanizmusának a működésében, az ember saját sorsának az alakításában, a tiszta szándék erejében, az érzésben, mint a emberi szellem megnyilvánulásának valós eszközében.

De a tárgyilagoság talán legfontosabb kritériuma, amelyel Anasztázia Üzenete hitelességének és hatásának a fokát lemérhetjük, az a mi saját érzésünk és a tőle elfogadott inspirációk alapján a gyakorlatban megvalósított dolgok eredményei. A fát a terméséről lehet megismerni és e fának a termése valóban jó. Erről mindenki saját maga megbizonyosodhat.

A Moszkvai Kutatóintézet tudósai, akik az Anasztáziával kapcsolatos jelenségeket kutatják, igy fejezték ki magukat:

"A legnagyobb szellemi tanítók, akik vallási tanokat, filozófiai rendszerekt és tudományos kutatásokat hagyományoztak az emberiségre, hatásukban nem érik el Anasztáziának az emberi szellemre gyakorolt hatásának a gyorsaságát. Az ő tanításaik a köznapi életben megjelenésük után csak néhány száz esetleg ezer év múltán lettek látható módon jelen.

Anasztáziának erre elég volt egy pár hónap s elérte ezt beszédek, előadások vagy szellemi traktátusok írása nélkül, csupán azzal, hogy az emberek érzéseit célozta meg, érzéseikre hatott és az érzéseiket lobbantotta lángra alkotásra serkentve mindazokat az embereket, akik szivét gondolatai megérintenek. És ez az alkotó lelkesedés azonnal kézzel fogható valósággá változik."

Ki tehát Anasztázia? Valós lény vagy valamiféle szimbólikus kép? Őszintén mondom, nem tudom. Tálán mindkettő, de ami fontos, az a „Fényes Jövő” viziója, melyet az emberiség elé tár. Jobban mondva nem tárja az emberiség elé, hanem azonnal alkotja is olyannyira érezhetően, hogy a történéseken kívül maradni az olyan ember számára, aki beleolvasott könyveibe, lehetetlen.

A jövő számára egy új szellemi hangot üt meg és segít az anyagi világban megvalósítani az emberiség legfényesebb álmait. Szándékainak tisztaságával teljesíti feladatát, melyet vállalt - átviszi az egész világot a „Sötét Erők” idöszakán. Ki-ki maga döntse el, hogyan áll Anasztázia üzenetéhez.

„Ne keressetek engem”- mondja Anasztázia, „akinek szive tiszta, az lát engem!”