Tájékoztatás elektronikus forrásokból, és elektronikus

forrássá tett helyismereti anyagokból

Czupi Gyula, Halis István Városi Könyvtár

Könyvtárunkban a tájékoztatási előzményei és a

kollégáim mai gyakorlata

2001: fordulópontAddig papír alapon tájékoztattunk. Ebben egy kis nyílás volt a számítógépes terem varázslója, aki valamit még esetleg tudott mondani, ha megakadtuk (internetes, de főként Cd-rom-os tartalmak).

2001 előtt egyetlen számítógépes kölcsönzésünk sem volt, azóta pedig csak számítógépes van.•Azóta minden tájékoztató könyvtáros számítógéppel és internet hozzáféréssel rendelkezik.•Először a feldolgozás (retrospektív konverzió) volt a meghatározó számítógép-használat.•

Az új könyvtárépületben minden tájékoztatások legfontosabb és egyben alapvető eszköze, a kályha – a dolgok kezdete – a kézikönyvek voltak, ezt telepítettük a centrumba, innen indult a tájékoztatás, ez ma az internetre váltott. Ma tehát tájékoztatások legfontosabb és egyben alapvető eszköze, a kályha – a dolgok kezdete, a kályha az internet.

A kollégáim mai gyakorlata

Két alapvető feltételezés érvényesül.

Az internet általa ismert lehetőségeit az olvasó, a kérdező kiaknázta, megnézte a neten.

A kérdező arra kíváncsi, azért jön a könyvtárba, hogy megtudja, ezek után mit tudunk a témában a kezébe adni. Azt remélik, hogy létezik olyan többlet a könyvtári dokumentumokban, melyek között a könyvtárosok tudnak jól eligazodni. Ezért a tájékoztatás tartalmi része a katalógusunk felől indul. Ezt a miénknél nagyobb könyvtárak katalógusai, a MOKKA, vagy a Matarka követik. A tájékoztatás eredménye: könyv, könyvtárközi kölcsönzés indítása, meglevő folyóirataink valamelyike, vagy másolat kérése)•

• Ritkább az, amikor csupán az internet „marad”. Sohasem kezdődik azonban ezzel a tájékoztatás, tudat alatt nem próbálunk csak internetes megoldást keresni, hiszen akkor a könyvtár fontosságát kérdőjeleznénk meg. (Nem az tűnik alternatívának, hogy korábban a könyvek és folyóiratok világában voltuk kalauzok, most pedig az internet világában, pedig számomra csak ez tűnik esélyesnek, a mai helyzet csupán addig tartható fenn, amíg van olyan dokumentum, melynek nincsen elektronikusan is elérhető változata) (járnak-e fotózkodni profi fotóshoz akkor is, amikor már minden kézbe fogható eszközzel lehet fotózni, a nyomdai szedők szakmája megszűnt a funkció maradt, kiadványszerkesztőkkel)

Keressünk mégis példákat a tisztán elektronikus

tájékoztatásra!

Előzetes megjegyzések, melyeket ezzel kapcsolatban tapasztaltam, ill. gyűjtöttem:

Végül csak az interneten találtunk valamit az ügyben. Magyarul: Az internet, az elektronikus forrás jobb híján van. Akkor, amikor már elfogyott minden „normális” lehetőség.

Még az interneten se nagyon találtunk a témához anyagot. Magyarul: Az internet bővebb, és/vagy frissebb lehetőségei között sem volt meg a megoldás.•

Könyvkiadás, kicsit lektorálás

Egy ideje azoknak a megjelenés előtt álló könyveknek a tartalmi kontrollját, melyekkel megkeresnek, szinte teljesen az internet segítségével végzem.

Ezek valójába olyan több száz referensz kérdés, melyeknek körülbelül ez a formája:

meg tudná mondani, hogy a következő idézet pontos-e (Iványi Miklós) (ill. Zrínyi Szigeti veszedelem és Kanizsa)•a következő eljárás, elmélet, jelenség ismertetése megfelelő-e (Héjjas könyve) (Iványi Miklós)•a következő források léteznek-e (Dobri monográfia)•a következő forrás értelmezése helytálló lehet-e(Dobri monográfia)•a következő forrásból átvett adatok pontosak-e (Dobri monográfia)•önálló a következő gondolatmenet, vagy valakitől – hivatkozás nélkül– átvett (a szerző mindig hivatkozik-e megfelelően az információja forrására, ha azt valakitől átveszi) (Márkus Ferenc)•van-e még ebben a témában több elérhető információ (a témában elérhető információk mindegyikét figyelembe veszi-e a szerző) (Búcsúszentlászló)•mi a legfrissebb információ a következő témában (a frissebb információkat is ismeri-e a szerző) (Zalavár karoling kora, az elmúlt 30 évben átalakult a felfogás, bár a szereplők maradtak)

Bár egy-egy ilyen referenszkérdés csoport esetén kötetekkel bástyázza körül az ember magát, mégis a válaszok többség, ill. a válaszok kontrollja leginkább internetes tartalom segítségével történik

A legmeglepőbb járulékos élmény a többi szerző nem hivatkozott átvételeinek napvilágra kerülése.

E mögött a gyakorlat mögött nem csupán a lustaság fél egészség eszméje érhető tetten, hanem az a tapasztalat is, hogy bővebb és frissebb nagyon sok esetben az internet elektronikus ajánlata.

Nem kell feltétlenül beérnünk az internet adta lehetőségekkel, de tudnunk kell, hogy már ma bővebb és frissebb a kínálata bármelyik könyvtárnál a világon, nem utolsó sorban pedig azonnal házhoz jön az elektronikus ajánlata. Ma azonban egyformán hiba lenne valamelyik kizárólagosságát venni alapul. Az arány azonban rendkívüli gyorsasággal az elektronikus dokumentumok, információ és ezzel az elektronikus tájékoztatás irányába visz bennünket.

Maradnunk kell így is a legjobb tájékoztatónak, az érdeklődő, a könyvtárhasználó számára pedig ennek nyilvánvalóvá kell válnia.

Ma a nagy számítógépes fejlesztők távmunkával is megoldhatnák feladatukat. Mégsem ezt (nem csak ezt) választják. Létrejönnek a számukra hatékony és termékeny munkahelyek. Céljuk a gazdasági versenyképesség. A könyvtárak a munkaerő-piaci versenyképességre való felkészülés terei lennének a településeken. Ahol a felhő iskolák módjára készítik fel az újabb generációk magukat az életre. A könyvtáros pedig a nagymami szerepét tölti be.

A helyismereti anyag digitális közzététele

Nyilvános. A helyismereti témájú könyv formátumú dokumentumokat el kellett zárnunk a többivel együtt, mert bírósággal fenyegetett bennünket a kiadók egy csoportja.

Pedig elsősorban helyismereti tartalmakat igyekeztünk digitalizálni.

A legsikeresebb, legkedveltebb dokumentum, melyhez szabad hozzáférést biztosítottunk, egy helyismereti témájú dokumentum, a Kiskanizsai szótár volt. Ennek szerzője egy pap ember volt, a kiadó kérésünkre jelezte, hogy nincsenek nála jogok. Hogyan találjuk meg ezek után a jogutódot?

Néhány folyóirat digitalizált változatát azonban továbbra is hozzáférhetővé tesszük.

A két legfontosabb ezekből 100 ezer digitalizált oldalt jelent. (az egyik 70 ezer oldallal a Zalai Közlöny. Használati jellemzői: közel 1000 hónapig jelent meg (havi számok egy-egy fájlban), átlag 200 letöltés, átlag 2000 megtekintés)

Megjelenése (2007-2012) óta ez a forrástípus rendkívül jól hasznosul a helytörténeti kutatásban is.

Külön szolgáltató felület születési és halálozási adatainak a feldolgozásával családfakutatóknak http://csaladfa.faczan.hu/web/database.php

(A weboldal indulásakor az adatbázis alapját, a Nagykanizsán megjelent Zalai Közlöny című folyóiratban közölt anyakönyvi hírek, illetve gyászjelentések adták.

Sajnos a későbbi, nem a megyei könyvtárral végzett munkánkat már nem fedezte fel, ezért csak az 1920 és 1932 közötti időszakot dolgozta fel honlapja szerint.).

Tarnóczky Attila: holmi.nagykar.huKocsis Katalin 100 zenei emlékhelyNagykanizsa monográfia, itt példáim is vannak. a legfontosabb forrássá lépett elő, jócskán meghaladja a levéltári hivatkozásokat (600 levéltári hivatkozás 900 Zalai Közlöny) jó hátteret adott az is, hogy a Halis István Városi Könyvtár időközben a helyi lapokat digitalizálta és nyilvánossá tette (Szerkesztői előszó 3. kötet)Nem nyilvánosBethlen kultuszt kezdeményeztek Nagykanizsán néhány éveZalai Közlöny belső keresőn Bethlen kérdéssel ilyen találatokat mutat:

A könyvtárosok által használható felületen (Kostyál kérdése, Makoviczky család), de nem hasznosul a lehetőségeinek megfelelően

Köszönöm a figyelmet!

Czupi Gyula,

Halis István Városi Könyvtár,

Nagykanizsa

czupigyula@nagykar.hu