Czóbel Minka: Opálok
-
Upload
ironok-a-halon -
Category
Documents
-
view
246 -
download
6
description
Transcript of Czóbel Minka: Opálok
'.'-;· ,.~ ~
}~~~;ib~::~.'.,> ·,.·L;~f;}>···
CZÓBEL MINKA
*
KÖLTEMÉNYEK
BUDAPEST
1903.
MTAK I01
TARTALOM.
l.
NÓTÁSKÖNYV.
Tavaszdal
Sesam ... u. n • .. .
Nyár vége ...
Delelő
Elmerülés o., __, u. n. ... ...Ködvárak
Ejjel
Bársony léptek ... ... ...
Utirány.L
Füstfelleg .u......Sietős ut '" n. ...
Népdal __ , n. .,. __~ 'U .., 9
Masó lányok ..~ mO ... n. __ ... 10
Dér __• o.. ... n.... ." _n u. "" _.. 12
13
14
15
to
"19
20
21
22
23
24
25
26
2329
32
C.-moll 'I' ... ... n. ... ... ... ••• _n u.
A legelő .,.................n ..' n. -uHárom virág no __ • ... .u o-o n, ...
Az apácza __ ... no 'I' _.. n. .u
Hangtalan ének -u .n n. •.. .., ...
1*
4 TARTALOM.
II.,
KÉPESKÖNYV.[{rucsnyné .__ '.. 'H 'H 'N H' ,u '" .00 35
Száz gyertyát és száz liter bort , ..... ..,... 38
Wő~ll~ - - - - - - ~
Betyár gyerek áU az utczán, .. NO H' 40
Esti ködben . , ,ON .u 'H ... .00 "J ... ·11
Utolsó bang ... H' H' H' .. , "J ,.. 43
A vasút O" N' J.. n. '.. "J O.. '" ... 45Nagy akáczfa a kertvégen •.. H' H' .H... 47
lüilt levegőben '" ... ... 'H ... o.. ... ..o 49
Iii voll? 50~~" ......... ,,,.. ".. ,.... .." /". ,~ ..,.'Tnvaszi eső NJ '" H' ... ... ... ..O ... ... 52
Tűkrőzés _u J" ... UJ H' ... H' .....J 54
Knlendárium... '" ou ... N' • H ,.. ,.. HO 511
Leégtek a gyertyák. "m H' ..O ..J .".U 59
MébesnéL.. o.. ... JU .U 'u UJ H' UO '.. III
Alknny »; '" _ ... UJ "J "J,,, 63
Julius _ 'N ,.. 'u "J NJ ... 65
Égő fej fák .. o ... • .. 'H ... 'u UJ uJ'H 611
Állomáson .u .. J .__ UJ ... ... __ o ... ... 68
Karácsonyéj UJ ... """ 119
Ill.
PÁN KÖNYVE.Pán szerelme.s, ... UJ '" .. o ... JU o.. 13
pán l1ótája u. UJ' ... "J u.· .., ..• '" 74
~ %
TARTALO~l. 5
Ki jönni fog még "~'" ••, .N ... N' ... 76
Mozgő virágok N~ .h' N' N~ .U ...... 79
Pán maeskáL.. ... .~~ ... ._ .. , .oi 81
Egymástjértik •.. 'u N~ 'N u. 83
Sárga rigó N. N. '" 'I' ~~~ 'N N' .~ 85
Az ö mcsolya ... ... ._ ... ••. 87
IV.
BOSZORKÁNYDALOK.
Boszorkányszárny ." u~ '.. 91
Ködvirágok ..0 02
Vizitündér ... '" ••~ u. ..~ 94
Halasszonyok ... N~ ... ... ..~ .. , O" ••• 95
Hóvíhar' c., ... ... ... N. 0_ ... 'N u. 96
Alszanak az emberek L. ... ... ... 97
A moscly.,; .•. ..~ _. ..~ 98
A púsztcr- ... ..~ ... ..~ ... 100
A köny... ... o.. __ o ... ..~ ..~ ... 103
Erösebb tűz ... N~ u~ ... ... ... 104
A bosaorkúuy és a medve ..~ ... '" 106
A. réUl... .., ... ... ... N' 108
Szt. Iván-nap.i, ... ... ... 'O. '" 110
Csillaghul1ás 0.0 ... ... 111
V.
MESEVILÁG.
• . . Réges régen elfeledtűukc, o'. ..~ ••• 115
Akut ... _ '00 ._ 'N ..o ... 116
6 TARTALOM.
Hárfáró! n, .Ii U~ 'Ii 'u 'I' ••, ,n 118
Sourdine alatt ••• u- .u "' ,.. __ , 121
Madárrepte '_'''.... -u 122
Hóldrályné palotaja ... ".. ... __, ... 123
Kigyók között _u n. __~ ,,, _n "' 126
Sárkány utia.; 'U 'U 'U ." __, ••• ." ... 127Troubadourok.n n. ... __, .~ __ .n __ 120
Tündérkert ... ... u. __• ... u_ n. _, .u 131
Napraforgó királyné _., .,. n_ _II -u 133
Fehér farkas... .Ii .n .,' -u _.. n. ... 135Amethyst pnlota _.. "' ... ~ .,.. __• 137
Elkésett 'U 'U .__ '" _. n. ." __ ." 140
Lepkekirály .u ..... ... h. ... _" 142
Pávacsillngok "'... n. -u ••• _n u. .n 144
Pávafogat li. "' u. N. "' __ ü. "' u. 146
Királylányok holdvilágnál . .. u, ... u. _" 148
Három fehér hattyú .u...... ,.. u. 150
Két keztyű ,.. -u -u ... u. .u .u _.. • .. 151
r., , ..
NOTASKONYV.
NÉPDAL.
NÉPDAL.
Ha kinézek szép csillagos éjjel,
Elutaxnék Gönezöl szekerével,
Úgy is Kövesd felé áll a rudja,
Arra mcgyen gondolatom utja,
Arra megyen, a hol engem várnak,
Nagy öröme lesz ma n rózsámnak.
Hozzá szü Ilok cgy csillagsugúrha',
Tudom úgy is, rólam lesz az álma.
10
MOSÓ LÁNYOK.
Tisza partján sulykolnak a leányai"
Leszálló nap heves fényt vet reájok,
Piros szokuyán elsiklik sárga fénye,
Megcslllan a Tisza futó vizébe.
Megakad a halvány füzes bohrokba -
Fakó lesz a pnrtok sárga homokja.
A pari felett sötét kék ég mosolyog,
Lenn a viznél vigan folyik a dolog.
Kék-veres folt szétterltve zöld gyepen.
Majd mellette fehér ingváll meglebben.
Sárga kendő, röz saszíuú virággal
Incselkedik a fényes napvilággal.
Nagy sulykolcon csillognak a vizcseppek -
A leányok szétugralnak, nevetnek,
Ha futó hah rnegcsiklandja lábukat,
Vagy a ruha uszó galyba megakad.
~IOSÓ LÁ..'IYOIC 11
(,
Azt gondolják: ha a ruha kiszárad,
Mllyen szépek lesznek ök majd vasárnap j
Hogy tetszenek majd míndegylk Iegénynek,
Nem gyanitják: csak most igazán szépek.
Nem is tudják, mily szomorú - hiába
Legényt váró fehér cseléd vígsága.
Most körültök örök szépség mosolyog,
Lenn a Tíszdn vigan folyik a dolog.
12 D1~I\.
DÉR.
Deres reggel,
Akácz vége
Benyúlik a
Zöldes égbe.
Kékes hamvas
Vetés felett
Kavarog a
Vmju sereg.
Rezdül fénye
1'<apsugarnak,
Falunk felől
Hangok szállnnk :
Szél elhordja,
Szél felkapja,
Harangoznak
Vasúrnapra.
"',
SJ~SA'M.
SESAM.
;\-Iég fagy ölcli föld felűlctjét,
Dc mozdul az élet.
Az első sugar
Sztnesre szövi mezők szövetjét,
Mrir utban a sok dalos madár.
A vadgalamb már keresi párját,
Melylyel boldog, uj hazát remél,
Meredö galyak alig várják,
Hogy bimbó fakadjon, zsenge levél.
13
r,
Szürke galyakban. fekete földben
Már alig Válja. szines ldkclet,
Hogy szétömölhessen, fényesen, zölden
A télen ásott sirok felett.
14 TAVASZDAL.
TAVASZDAL.
Eljött már a gólya,
Rászállott ft házra:
Helepeld cl nékem,
Hogy volt Afrikába?
Szerétnek-c téged
Ott is az emherek ?
Vittél-e nekik sok
Szerecsen gyereket?
1
NYÁn VÉGE.
NyÁR VÉGE.
Piezi fehér felhő
Arany búza felett,
Széles szekereken
Hordják az életet.
Sötét ákéczsor közt
A szekér nyomába,
Kavargó porfelleg
Sűr-űn száll utána.
Repülni tanuló
Fiókgólyák járnak,
Keresztben az élet,
Vége már a nyárnak.
15
I16 DELELŐ.
DELELŐ.
Pihennek a fűben
Szénagyűjtő lányok,
Kaszások pihennek
Megnyugszik leaszájok.
Ez az Ő órája
Ö ilyenkor ébred,
Betölti örömmel
Az egész nagy i-étet.
Száradozó füvet
Sáska, szöcske járja,
Kipattan a fűhől
Megrezdülő szárnya.
Mohás göröngyökön
Zöld gyikok síklanak,
Hajlongó virágok
Kékes árnya alatt,
17_______--"D=ELEL"O::.··.c.... --:.:.
Kövér, zsongó dongók
Járnak a virágon -
Tán már ember sincsen
Ezen a világon '!
C~6bel .llilikll : Opá/ok. 2
18
ELMERÜLÉS.
Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,
Tisztán tükrözödík a partok vidéke.
Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek
Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett.
A sás közt egy csolnak - szomorú, elhagyott,
Nem használja senki, régen léket kapott,
Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg,
Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek.
Szinesednek már a viz tükrén a fények:
Első csiIlámai piros esti fénynek.
A lemenő napban virrad már a holnap
Csendesen merül el a vizbe a csolnak.
Könv,iHAK.
KÖDVÁRAK.
Esőcseppek, kddfosalányok,
Sürü erdőkön keresztül,
Esd'csepptöl, ködlcpcltöl
A levélzet össze rezdül.
Ködfátyol hamvas szövetjén
Láthatlan hold fénye árad,
Hegyek ormán épülnek fel,
Köd-alkotta fellegvárak.
Hűvös szellő jön Keletről
Széjjel fujja a sötétbe
Mínd a várat - száll az erdőn
Tépett ködfoszlényok fénye.
2*
19
20 É.UEl••
ÉJJEL.
Hófehéren árad II hold sugár]n,
Sötétlö kert feketéllő lombjára.
Fekete lomb sürüjéhöl kiválik
Egy madár szárnya.
Hófehér gyep felett kérőzve száll el,
Betéved majd fekete Iombok közé,
Össze vonja II fényt és árny sötétjét
Szárnya rőptével.
Hangtalan száll hófehér holdfény szálu,
Hangtalan száll fekete madár szárnya,
Csöndes kertben álmatag éjjel titkos
Varázslatába.
r•
B,{nsO~Y LÉPTEK.
BÁRSONY LÉPTEK.
A madarak alusznak régen,
Sürü lombú fák tetejében.
Bokrok alján sötétlő árnyak,
A kertben régi álmok járnak.
21
Mínd többen jönnek, ... százan, ezren
Fán a levélzet összerezzen,
Elsiklik II kétes sötétbe'
Fekete macska bársony lépte.
22 ÚTIHÁNY.
ÚTIRÁNY.
Semmit sem nézni,
De míndent látni,
Semmire se várni,
De míndent várni,
Míndent élvezni,
Semmit sem kivánni,
Csak mennl, mennl,
Félelem nélkül,
Halasztás nélkül,
Előre bátran
Édes otthonunkba,
A nagy idegenbe
Fénylö sugar felé,
A csillag irányban.
r.~
,
tI
FÜ~TFELLEG.
FÜSTFELLEG.
Kis szürko ló húzza
A fakó szekeret,
Fal{ó szekérkasban
Zöld dohánylevelet.
Ha majd a zöld levél
Kéklő füstbe olvad,
Hol leszek én akkor?
Hol leszek majd holnap?
23
SIETŐS (ri'.
SIETŐS ÚT.
Hold jön fel - nem érünk rá várni,
Virág int, - nincs időnk megállni,
Boldogok vagyunk, - de hiába
Nem érünk rá a boldogságra.
Talán egy saép reménység csábitv
Távolabb szebb csillag világit '!
Vagy édenkert lesz a világból,
Ha gyorsan «holnap» lesz a «más-ből '!
Oh, dehogy! - csak előre törve,
Türelmetlenül járunk körbe,
Hogy majd elszédülünk belé
Ugy rohanunk a sir felé,
r~ C.-;\lOLI,. 25
Ir C.-MOLL.
Együtt vagyunk ismét,
Mint régmúlt napokban,
Szcretlek, mint akkor, -
Ki tudja, - tan jobban?
r Szomorúság úszik
A felhők szegélyén,
Ki tudja, mi történt
Lelkünk rejtett mélyén 'l
I Nagy némaság felett
I Szavunk összecsendül, - -
Beszélj nekern elmúlt.)
Eltünt szerclerm-ül !
\II
26 A LEGELŐ.
A LEGELŐ.
Nagy füvek hajlanak
Fehér felhők alatt}
Napsugaras délben,
Hamvas szökeségben.
Mint libegő zászlók
Feketéllő rongyo,
Húbor-úl a kék ég tejszinü lapjára
Távol álló nyárfék
Tépett koronája.
Elhallgat a tücsök,
Sáska repülése
Megrezzen a fűben,
Megrezzen az ágon
Cserfák kemény lombja.
)l
t
i
A LEGELÖ.
A víz felől hallszik
Habok loesogása,
A gulya mozgásn,
Legelést kisérő
Egyhangú kolomp]n.
Csend
l\findig csendesebb lesz a rét.
Áll II déli álom a világ felett,
Megpihen az élet,
Jönnek az emlékeit - - -
27
28 H.\RO:\I VIRÁG.
HÁROM VIRÁG.
Elzárt kertben három virág szala,
Haram fényes liliom virága:
Három fehér zárdaszűznek lelke
Nyiladozik titkon a kis kertbc o
Szól az egyik, fi csíllngsugárhoz :
«Hiába hívsz vissza a világhoz,
Szép az élet - elöntötte mérge
Testem-lelkem - vezeklern most ér-te.»
Csalogány dalához szél a másik:
«Ne csalogass ! szemem könyben ázik.
Sztvemhcz forr sok SZÚIDOl'Ú emlék.
Kint ismét csak boldogtalan Iennék.»
A harmadik szavukat scm érti,
Mcsolygésa a két nővért kérdi:
«Mlt beszéltek'? hát ott túl a falon
Van még más is, mlnt őrök nyugalom 'Il)
l,"
t~l
AZ Al'ACZA.
AZ APÁCZA.
Eljött az ifju upécza.
S a lázbctcg,
Keze alatt életre, ujra
Felébredett.
«Csak gyorsan nővér, a fogat már
Itt készen áll,
Nincs sok idő, - végső harczot viv
Élet-halál.»
29
l\
«Igen, megyek. - Egy néhány perc? még
S készen vagyok.» -
- Le néz, hololvasója végén
Keresat ragyog:
(Jaj, a Megváltó érczalakja !
Hogy is lehet?
Nézd, jó anyám! baj érte éppen
Heresatemet.
r
l", II, ~I!,
30
Eltőrt ! Krisztus leesett róla» ~
- «Hiáha már,
Tedd egyelőre a fiókba.
A beteg vár !»
Hosszu klnos nap s éjszakrikat,
Telet követ
Virágillat, bogárzsongással
Telt kikelet.
Ünneplik beteg gyógyulását:
Pezsgös pohár
Cseng össze. - A nővér szemében
Egy uj sugar.
«Mért esett le Megváltőm képe?
En Istenem!
Miutha már nem is magam lennék,
Mi lesz velem 'lll
Hálás beteg il' a nővérnek,
De levelet,
Zárdából nem kap - idegenből
.rő felelet:
lfI
1I
AZ APÁCZA.
Hogy már a fehér szűzi fátyol
Nincsen fején,
Fejkötőt, s asszony gondot öltött
Régen szegény.
31
I!
I
I
«Mcrt nem figyeltem, meg scm értém
A bánatot,
Mldön Hrlsztus, keresztem, s engem
Ugy elhagyott. II
I
'I
i
I'
HANGTALAN ÉNEK.
;\Ii szép az álom, álomban járok,
Csak fényes álmot, mást ugy sem várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szivem megrémül.
Álomban jál-ó tágra nyitott szemrnel.
Tulnant kívánó, kék szerelemmel.
Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
"Ii szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zugó harangja.
Még nem jött az óra - szemed se nézzen
Csak az egy szóra, légy míndig készen!
l
Ti;;
I, II.
l KÉPESKÖNyV.
r,t6~el Miuhll , Opdlo/:. 3
t
~-
J{IlUCSAYNÉ.
KRUCSAYNÉ.
Nagy ünnepet ünnepelnek
A klsvárdl várba'.
Krucsayné hosszu utról
Hites urát várja.
Csónakon jön, várt övező
Mocsáron keresztül.
Tán itt is van? - Vadlúd repül
Sás levél megrezdül.
«Nem jöhet még, messze jár még,
Ha holnap beérhet
Kruc-sayné! régen tudod,
Majd meghalok érted.
A csőkodért, szép szemedért,
Meghalok utánad!
Hrucsayné ! csillapitsd le
Ezt a gyilkos vágyat l»
3*
35
iii
36 ImUCSÁYNÉ.
Szöke fiu, a ki mondta,
Félig-meddig gyermek,
Nem is nézi Krucsayné
Soha nagy embernek,
Hogy könnyel telt kék szemeit
Halvány arczát látja,
Megremegő hangját hallja,
De szlvből megszánja.
Közeleg a fiu felé
Lángba borul lelke,
Két karjával szöke fejét
Magához ölelte.
Piros ajka csókra hajlik,
Már majd nem hogy érte -
- Nagyot síkolt - sötét zordan
Elötte áll férje:
«Látom, hogy nem unatkoztál,
A mlg távol voltam.
Hogy csókod ily tűzes lehet
Magam sem gondoltam.
..I
I
T
KnUCSAYNJ~. 37
Tűzes csóknak hideg pallos
Legjobb orvossága.
Leüttetem bűnös fejed,
Szép Tolvaj Borbála l))
Erkélyről nézi a várúr
Itélele végét,
Meg sem rezdül, hogy a hóhér
Viszi feleségét.
1\fegsem rezdül, meg sem mozdúl,
Csak szivét átjárja
Kéjes mámor, hogy a pallost
Megvillanni látja.
Azt a fehér, habos nyakat
Mikor szeli széjjel,
Akkor szet-eti az asszonyt
Igaz szenvedélylyel.
Aztán lassan, meggondoltan
Befordul a várba,
Mosolyogní emberfia
Többé sohsem látta.
'1
38 szÁz GYlmTYÁT És sZÁz J.lTllR BORT •••
szxz GYERTYÁT ÉS SZÁZLITER BORT...
Hull az eső süru cseppje, ólmos felhők alatt
Egész nap csak csapdosta a ragyás csárdafalat.
Tört ablakon sivit a szél, a kis petrel lámpa
Meg-meginog hosszú drótján, füstös lesz világa.
Vendég ugyan hogy is jönne, íly veszett időben?
A csaplárné is elaludt ott a kármentöben.
Hiszen olyan jó madarak ma már nem is járnak,
Mind elpusztult - régen vége a betyárvilágnak.
De mégis jön - ajtó nyílik, lassan helép rajta
Őszültember - de csak lá tszlk, hogya «régi fajta.i
Az öreges csaplárné is éppen hogy felébred,
Hogy oda néz, alig alig hisz a két szemének.
Tán ö megint fiatal lett, hogy csak ismét hallja:
«Száz gyer tyá t meg száz literbortide az asztalral II
Legel "a Honcsánéökre zöld mezdben,
Pihen ft Koncsáné ura temetőben.
Szegény özvegy, gyászos özvegy mit csinálhat?
Ebédet főz, ebédet visz a szolgénak.
tIDŐTŐLT}:S.
IDŐTÖLTÉS.
39
•
Iir
«Gnzdasszonyom, nem jó ez az étel nékem,
Jobban esnék, ha hozna a feleségem.i
««Mit feleség? - malomkő az II Iegénynck,
Azon őrlik meg örömét életének.a»
({«De bársony egy hü szerető puha karja,
Még az esti szellötöl is betakarja
Leányfővel ld Ismemé a szerelmet ?
Édesebb a méz is, hogyha másnak termett.a»
Legel a Koncsáné ökre zőld mezőben,
Pihen a Koncsené ura temetőben,
Vetett ágyon heverészik benn a szolga
Míg Koncséné kergeti II legyet róla.
,iI:,
:[1
i·
40 BETYÁR GYEREK ÁLL AZ UTCZÁN...
BETYÁn GYEREK ÁLL AZUTCZÁN...
Betyár gyerek áll az utczán,
Azt sem tudja, ininek áll ott,
Langyos szellő hoz elébe
Egy hervadt fehér virágot.
Langyos szellő, nyári szellő
Koporsórój futa hozzá
Mintha az az egy szál virág
A múlt tavaszt vissza hozná.
Harangoznak a faluba,
Gyűlekeznek az emberek,
- Temetésre gyülekeznek.
Elfordul a. betyár gyerek.
Soká állong még az utczán,
Azt se tudja, rnínek áll ott,
Lassan kalapjához tűzi
Az egy szál fehé." virágot.
r
rl
I
il
ESTI KÖDBEN"•••
ESTI KÖDBEN...
Esti ködben
Árnyak szállnak:
Elsuhanó
Madárszárnyak.
Elsuhanva
J ö egy szánka,
Ködbe, hóba
Olvad árnya.
(Állj meg l» - s mczdűl
Szán ölébe'
Bundahalmaz
Sűrűsége.
Éji ködbe',
Hőfuvásba',
Puskucsönek
Villanása.
41
I".I:~ ,i. I
42 ESTI KÖDDEl' •. ,
Puskacső meg
Villan kéken,
Fellobbanó
Láng tüzében
Hó térjtőn
Piros rózsa:
Piros vércsepp
Fehér hóra.
Megy a szán,
Halad az éjbe',
Hóboritott
Messzcségbe.
Hogy mí tőr-tént ,]
Meg se várja - -
Eltörött egy
l\Iadár szárnya.
r
[ UTOLSÓ HANG.
UTOLSÓ HANG.
IUgyúlnak a csillagok a fal u felett,
Sötétebbre festi az éj a levelet,
Kicsiny házak meghúzódnak a fák alatt,
A sőtétből kis ablakok vllaglnnak.
43
..i
'.
A konyhából kiözönlik a tűz fénye,
Fénylepedöt vet az udvar kőzepére.
Mind csendesebb lesz az udvar, falu tája,
Mind jobhan elhal az este muzsfkája.
A Iibáknak gágogása halkabb, lágyabb,
Tán egy vándor izgatja még almtyákat,
Itt-ott egy hang, elnémul majd az is végre,
Mind csendesebb titokzatos éj sötétje.
Ablakokhól kifogynal. fi fénysugarak,
Mínd egyenként hezárják már a házakat.
Élő lény már alig-alig abd ébren,
Pusztaság a falu kellő kőzepéhen.
44 UTOLSÓ HANG.
Hüvösebb lesz, észrevétlen szellő támad,
Megingaíja az udvari fenyűfékat,
Bánatosan-búgó hangot hoz a szellet:
Edényt mosva, a szolgúló énekelget.
...,
A VASÚT.
Csüszlk-mésztka földeken,
~lint egy kigyó, mint egy állat,
Magn II tán, mint a csiga,
Hagy egy fényes hosszú szálat.
Bebüvík a hegyek közé
Fúrott odújába vész el,
Folyamokon által síklik
Öntudatlan állat-észszel.
Belsejében változatlan
Számtalan lény helyét lelé,
Míndet magával ragadja
Sorsa elé, sirj a felé.
Nappal szétterül mezőkön,
Ingó-lengő füstje árnya,
Éjjelenként - mely ragadja
Míntha tűzből lenne szárnya.
i: I
46 A VASÚT.
Fénybogárként szállingóznak
Sziporkák nagy vasfejéhől,
Sugar árad a mezökön
Világított belsejébőL
Itt elillan, ott felvillan
.Lámpásinak tűndefénye,
Mig eltünik zúgva szállva
Bársony-sűrű sötét éjbe.
II
.r
-II
NAGY AKÁCZFA A KERTVÉGEN ...
Nagy akáczfa a kertvégen.
Inog széles koronája,
Megrézdűl levélzetében.
Fűrész tépí, fejsze vágja.
Még zőldellő lombja közűl
Elrebbentek a madarak,
Sugár törzse összeroskad
Kemény fejszecsapás alatt.
Lombtalan lett már a nagy kert,
Téli éjjel még ls szállnak
Holdvilágos csillámlő hó
Lapja felett Ingó árnyak.
Kicsiny háznak kéményéböl,
Meleg tüzről hideg éjbe'
Siklik füstfoszlányok árnya,
Hnldvilágos, havas fénybe'.
I
11
1:
1
,I I
:11 ,1
"!i.l
48 XAGY AI{AC7.l"A A liERTYÉGEX•..
Gyorsan tolűlnak az árnyak
Régi helyét mlg meglelte
Füst alakban a kertvégen
Haza jóró fának lelke..
r
i l';:I~K LEVEGÖUEN. 4!J
t KÉK LEVEGŐBEN,
iII
Fehér holdvilág,
Fehér felhője,
Kék levegőbe',
Nagy nyarfa őszi
i Arany levélzete,
ff Kék levegőbe'.
S valahol távol jár
A fekete halál,
Az aranysárga
Hatalmas nyárfa
Megrézdül tőle
!Kék levegőbe'.
'14
50 IH VOLT?
KI VOLT?
Mély nyomok a hóban,
Elhagyott nagy kertbe',
Kékesre nyomülva
A fehér hó pelyhc,
Ki jádlatott ene '!
- Az út oly elhagyott _
Látom még a nyomot,
De nem az alakot.
Majd vlsszaképzelem :
Milyen volt az élet,
Mely itt magányosan
A nagy hóba tévedt ?
Míntha már látnám is,
JÖ felém egy árnyék,
Míntha az árnyékban
Magamra találn ék.
rrII
tt~l VOLT'!
Hiszen én jártam itt
Ide be van nyomva,
De már nem ismerek
A saját nyomomra.
4*
51
I
il~
I'
I,iI I~ l
52 TA\'ASZI ESŐ.
TAVASZI ESŐ.
Kemény fenyüs hegyeit
Lágy felhőkbe nyúlnak,
Szürke felhők sötét
Zöldjéhez sinllUnak.
Világos zőld réten
Sárga kelyhele nőnek,
Egyhangún hull cseppje
Tavaszi esőnek.
Zöldes szürke folyam
Elhaladó habja
Jön-magy, - mínt az élet
Minden egyes napja.
Jön-magy, feltarthatlan'
Ködös messzeségbe',
Egy elhalad, más jön
Soha sincsen vége.
FI
t,It
TAVASZI ESŐ.
Elfolyó hahjába
Eső cseppek hullnak,
Parti sáslevelek
Hullámába nyulnnk.
Apró lépésekkel
Kékes feketében
Sötét varjú sétál
Világos zöld réten.
Parthoz ér, egy perezre
A folyámha bámul
S kimérten inni kezd
Elfolyó habjábul.
53
TÜ [{RÖZl~S.-----
TÜKRÖZÉS.
Kőszohor áll tó kőzepében
Fehér márványból vésve,
Holdfényes vízből vissza csillau
Szétrezgő tükrözése.
Sárgült levél hull körülötte
Elalvó tó vizébe,
Sárgült levél közt tükröződik
Fehérlő szebor képe.
A nő, ki után hajdan, régen
Szobor idomit vésték.
Elporladt már. - Kő sirbolt őrzi
Testének pihenését.
De lelke itt száll kőrűlőtte,
Csókolja képe mását,
Bámulja saját szépségének
E földön - maradását.
TÜKRŐ:r,Í,S. 55
«Mi szép vagy! én vagyok te benned
Te nem élsz, itt vagy még is!
Én vagyok voltam, elporladtnm,
Ez fény is, sötétség is. n
Hozzá simúl ködfelhő képen,
Hideg, ezüstös fénybe',
Mintha a nő l'ég meghalt volna,
A szebor mintha élne.
5H I~AJ.I';:-;DÁIUU;\I.
KALENDÁRIUM.
Tltokzntos könyv lapját nézem
Borongó ujév reggelén. '
Mínden jel annyi bűvös rejtély,
Fátyolos-érthetően,
Int felém.
Jövendő napok mind megírva,
Egymásután mínt jönni fognak,
Árnya-fénye mái- ide vetve
Jövő napoknak.
Hány koporsóra, hány bölcsőre
Száll ezen árny, e fény?
Ki ébred még fcl ft ma élők kőaül
Jövendő ujév reggelén ?
Nem létező jövő napok
Biztos jövésükkel.
Itt könyvbe sacdve.
r KALE:;DÁItIU~I.
Az élet nedve
Mái' száll fel bennük,
Mlndcgyík készen
A mindenségben.
«Vasárnap 17-ik l"
S ez a nap felvirad
Bizton egy reggel.
Egesz sereggel
Visz magával
Számtalan élő lényeket
Az örök éjbe, az örök múltba.
És hoz magával
Számtalan élő lényeket
Az örök múlt, örök jövőjébe:
Fűt, fát, virágot, embert, állatot.
57
S azon nap, az ásványok tömege
Úgy, s nem máskép lesz tömörülve.
S a világ ürhe
Forogunk mind a csillagok,
58 KALENDAlUUM.
Azon ft nap, s a többi napolcon
Egymás után.
A hűvös könyv itt fekszik
Az asztalon,
S bent az első Japon
Vörös betükkel az első sorban:
Elöször ki irva:
Ujév napja első január.
rl
r
rI,
I:r
I.EÉGTEK AGYEIITYÁK•.•
LEÉGTEK A GYERTYÁK.
Leégtek a gyertyák
Abálteremben.
Hajnalodik már,
Fell{clő napról
Éj fátyola lebben,
Rózsasain álmok
Fakóvá lapűlnak
Fáradt fejekben,
Leégtek a gyertyák
Abálteremben.
Leégtek a gyertyák
A karácsonyfáról,
Sötéten, dísztelen
Áll már a jászol.
Arany dió, alma
Eltéve, leszedve,
Köznapivá lankadt
A gyermekek kedve.
59
liO 1.1!Í;nTEK A GYEIITY,\K•••
Szép aranyálom
A szeretetről
Ismét oly távol,
Egy évre távol,
Leégtek u g;l'ertyák
A karácsonyfűrúl.
Leégtek a gye1'tyák
A ravatal mellett
útra kész a vándor itt ~
Távoznia kellett.
Ismeretlen fogalmak
Titkos honába -
Elérí-e még
Földi fény lángja?
Vagy elszállt ő maga is,
Mint egy lángot oltó
Múló lehellet?
Leégtek a gyertyák
A ravatal mellett.
, ........
;\IÉHJ~SNI~L.
MÉHESNÉL.
Ólomszürke égből
Nagy hópelyhek hullnak
Lassú tapadással
Egymáshoz elmúlnak.
Fehér hólepedő
_ Titkos kezek rakják
Elfödi az élet
Százezer alakját.
Tövis disznó, szűnyog,
Békák, zöld seregje,
Rovarok, bogarak,
Eltakar-va fedve.
Csak itt-ott a hóban
Fekete turása
Vakandnak mutatja
A földet hol ássa.
{ll
I
I:
(;2
Süriidik az este
A kis méhes felett
Elborított a hó
VÍl'ágot, levelet.
Fehér havas csendben,
Míntlm nyárnak álma
Zsongó arnny sz árnyé n
Körülötte szállna.
És benn a kaptárban
Rejtett meleg élet - -
Egymáshoz símúlva
Alszanak a rnéhek.
[
..I
ALlWXY.
ALKONY.
63
l
\
Belepte első hó pihéjc
Domboli hullámos vonulat,
Fehér dombok, szűi-kc téli ég alatt.
Csak nyugaton szüremlik át
Pirosas-sárgás esti fény,
Mínt egy emlékezet
A hó felett.
Falu, gyalogősvényén,
Barnára taposott ösvényen
Fehér hó közt, jőn most a csürhe:
Kis kondorszörü malaczok
Hosszú orrú bozontos disznók.
Rövid vágtába
Piczi lábuk himbálja
Gömbölyded hétukat.
Hosszú fülük fel és le lebben,
Mind sebesebben:
Haza felé! haza felé!
I,I
64 ALKONY.
Rövid vágtába,
Egymás nyomába
A csürhe elhalad
Szűrke téli ég alatt.
Fehéren
Száll az alkony,
Vtlágos-sötéten
Száll az alkony, száll ft csend.
Havas háztetők káményéből.
Fiist szállong,
Ide-oda Iebbenve szét oszlik,
Mlnt egy emlékezet,
A táj felett.
,
lJULIUS.
JULIUS.
Kavnrodík a fák felett
Egy fekete varju sereg.
Talán gondolatim szállnak
Tetejében a nagy fáuak ?
Nyál' van, még is szürke az ég,
De szomorú lesz a vidék,
Ha a zőld levél megfézott,
Esőkönytől agyonázott.
Kavarog a nagy fák felett
Egy fekete varjusercg,
Míntha hőmczőkőn szállna
Érdes hangja, sötét ezérnyn.
65
y
I
I
C%dbel Millku , Opdlok. 5
66 ÉGŐ FEJFÁIC
ÉGŐ FEJFÁK.
,
Falu sorja lángban, kivillan az éjbe',
Átcsapnal{ fi lángok fedélről fedélre.
Pirosan harapnak fi recsegő nédba,
Szalmás istállóba, fészerbe, pajtábn.
Már a zőld levelű élő fák is égnek,
Mind izzóbb lesz lehe a pirosló Iéguek.
Lángpiros alapon, sok sötétlő árnyak
Kétségbeesetten ide oda jérnak.
Saipörkűző üszkök repülnek az égig.
(Vizet 1 vizet I» hangzik fi sorokon végig.
Jajveszéklés, bőgés, harangole zúgása,
Saíkrák perczegése, lángok pattogása.
ÉGŐ FEJFÁI(, 67
r~I
IIi
l:.
r
Csak fen t n domb csendes, a temető dombja
Mínt az éj mind sűrűbb hallgatásba vonja.
De mintha a sirok most megmozdúlnának,
Vagy csak visszfénye tán a tűz világának,
Mely itt lángot vetett ujultabb erőben?
Kígyultak a fejfák mind a temetőben.
5*
68 ÁLLmIÁSON" •
ÁLLOMÁSON.
Három piros lámpás halad
Csillag-áttört felhült alatt.
Három piros lámpás fénye
Síklik be a sötét éjbe.
Elveszett már a homályba
Csak füstfelleg száll utána.
Ez is már II távelé lelt
Vele szállt egy durab élet.
~
I,
....II
KARÁCSONYÉJ.
KARACSONYÉJ.
Csillagról 'csillagra szép
Angyallelkek szállnak,
Megvéltés hirét viszik
Széles e világnak.
Arany csillagfény alatt
Elsimúló hangok:
Zúgnak távol tornyokból
Éjjeli harangck.
Sötét kék ég alapján
Rezgő csülagfénybc',
Keskeny sarló - holdvilág
Aranysárga fénye.
Ide-oda reng a fény,
Mintha bölcső lenne,
Szűz Mária ringatja
Kís Jézuskát benne.
69
,
~ III.
I PÁN KÖNYVE.
I~
,
",
t
l
•
~.
I\
1
PÁN SZERELME.
PÁN SZERELME.
Sípolva meg)' erdőn, réten,
Körülette míuden állat,
Mint vigan megy, talál cgy saép
Ingó fehér virágszálat.
Lassubb lesz ugráló lépte,
Nedves szeme ragyogása,
Úgy elbáruúl, úgy elfordul,
Hogy II virág meg ne lássa.
Majd visszanéz, hozzá hajlik,
Meghatottság mosolyéban,
Höstclkcdvc, halkan mondja:
((Édes drága virágszálam.»
73
74 PÁ..'" FLÓTÁJA.
P ÁN FLÓTÁJA. "
Fütyült nédsfpjén, csermely-tiszta hangon
Világitó, aranyszín éneket,
Örömtől megremegtek a virágok,
De nem hallgatták meg az emberele.
Egyik munlcéba járt, vagyont szereani,
Egy más' ment tompa gyűlölség után
Egy harmadik léha szerelmct hajszolt,
Egy mást' körülvett únalom s magány.
Haragra lobbant a baklábu isten,
Hétágú fuvoláját fölveté,
Fől a kék égbe, a fehér felhőkig,
Magas ívben, a zőld lombok fölé,
A síp leszállott lombok sűrűjébe,
Szárnya t Impott s tovább csengett dala,
Most is örömre hi erdőt, zöld kertet:
Sárga rigó. Pán arany madara.
I-,.:
,..
ÁPRILIS.
ÁPRILIS.
Lába nyomán kizöldül a fű,
Hol fuvolézva elhalad,
Pille repül, cserebogár zsong
Énekelnek a madarak.
Csalógatva szól a kakukhoz.
Ha felel neki, felnevet,
Szórja a légbe mind a fehér
Hófehér kökénylevelet.
75
76 lU JÖNNI FOG lIEG.
KI JÖNNI FOG MÉG.
Sötétül fl hold, a nagy égbolt
Meg-meg remeg:
Hrlsatust keresztre feszttették
Az emberek.
Szellem hatalma, lét nyugalma
Mínd tova száll,
Pátylát sötéten bontja széjjel
Órök hnlál.
Bűnét megbánvá, Krisztust szánva
Zokog a nép:
«Hogy megváltönk vagy, mért nem tudtuk,
Mér-t nem elébb ?»
De csak ne késsünk. Vezeklésünk
Jóvá teszen
Mit ember szellem bántott, vétett
Egy Istenen.
TKI JÖNNI 'FOG MÉG.
Virágos réten, erdő szélen
Bokrok között,
Nevet a nagy Pún - ö lesz immár
Az üldözött.
Bűkktőrzsből róva, széjjel azúr-va
Bokrok felett
Felállitnak rémes sötétlő
Hereszteket.
Már rászegezve zord keresztre
A faunek mind,
Közöttük Pán bozontos teste
Sötétcn int. -
77
~
III...
Mint vad madár, még egy mcsoly száll
Pán ajkiról
A napsugárba - s élet lángja
~I{n' elborúl.
Keresztek sorja, hosszú sorba
Hegy oldulén,
;\'1ig elérik Krisztus keresztjét
A Golgothén.
78 xr JÖNNI FOG AIÉG.
Honnan v ki tudja? vándor útja
Ide talál
Egy utasnak. Borzadva nézi:
((Mért e haI6.I?
Szegény kis fáradt, kecslcelébak
Mi vétketek ?
S te szelid férfi, tested ide mért
Szegeztetett ?»
Résztvevő észszel. gyöngéd kézzel
Mely élted ad,
Leszedi Krisatust a keresztről
S a Faunokat.
Egy gondolatra, máglyába rakja
A kereszteket.
Tűalúngok fénye, jövő reménye
Liheg-lohog az óserdö felett.
I
$l
.,I,
!
I
l
lIlOZGÓ VIRÁGOK.
MOZGÓ VIRÁGOK.
Rét oldalán virágos hegynek
Boszorkányok virágot szednek.
Szedik az erdők vadvirágát,
Plrosnt, kéket, fehér, sárgát.
Héjuk mint halvány csillag szőrva,
A hajnal szinü csipkerózsa.
Ember szcmét itten nem félik,
«Nem láthat senki» emígy vélik.
De a nagy Pún riasztja őket,
Meglesi ll. virágszedöket.
Mint egyik boszorkány meglátju
Lehull ijedtében virágja.
Elrebbennek a boszorkányok,
Szét szórják a tenger virágot.
79
SO MOZGÓ VIRÁGOK.
Mul' mind fi fűre oda vetve
Fonnyad belőlük élet nedve.
.Már nem díszítik fi mezőket,
De fi nagy Pán megszánja öket.
«Szegények l» szól s rájuk Ichelve
Ujra éled virágok lelke.
S mi még előbb csak hervadt, tépett
Mcgmozdűl a gyöngéd levélzet.
Mozdúlnak, élnek, tovaszállnak
Mínt annyi tarka pilleszárnyak.
És régi otthonát belepvc
Nyugtalan szállong a sok lepke.
Édes szerclmí esőkt-a vágyva
Ráborúl a testvér virágra.
Napfényes légben könnyen szállnak
Élő virágok, «pilleszárnyuk.»
rI
..,',I
I
P,\N MACSldI.
PÁN MACSKÁI.
Simán folyik le a patak
Megcsillan rajta mind a fény
81
Kék napsugarak játszanak
Aranynyal áttört zöld állat-szemén.
Pán zöld szemébe tükrözik
Fenyük megingó kék gálya
Patak habjába ütközik
Imbolygó dongók zümmögő raja.
Szétrebben a dongó sereg,
Mert nyugtalan lett a patak,
Fehéren a zöld viz felett
Pán habszörű macskát játszanak.I
I
ICzubel Milik" , Opálok. 6
PÁN ~IACSI{,\.I.
Egymásra szőknek, ugranak
Kinyujtja mind habkarmnlt,
Ragadja {iket a patak,
Szilaj, örült tánczot jár mindenik.
Feltűnik egy, a másik jó - -
Ragadja öket a patak,
Egy elrohan, más jő elő:
Megannyi fehér, habzó gombolyag.
Ugrálnak a zöld viz felett,
Ragadja őket a patek,
Fehéren a zőld viz felett
Pán habszörü macskát játszanak.
.~
ji
,
•II
•,
I
i
EGYMÁST ÉRTIK.
EGYMÁST ÉRTIK.
Nem hallgatják őt már régen
Hiába szól Iuvolá]a,
Azért csak szórja vit-ágit,
Erdőt, berket vigan jérja.
Egyszer mén az országúton,
Sőtéten tűnik szemébe
Nagy kereszt, magas kereszten
A Megváltó halvény képe,
Szánva nézi tH a nagy Pán:
«Mér-t szere tted Ú~, a népet,
Szived kincsét mért pazarlúd
Rá, ki téged meg nem értett 1))
Szeliden mond a Megváltó :
(És te mért hinted virűgod'
Háládatlan durva népnek,
Mért hozod a boldogságót 1»)
6*
83
EGYMÁST ÉUTI!{.
(Boldogság, Szépség,» e két szót
Földi ember meg nem érti,
Hosszú ezredévek folytán
Napról-napra vágyva kérdi.
Mosolyg Pán az Úr szemébe:
((Mi megértjük egymást ketten,
Élünk a zajgó világban
Észrevétlen, elfeledten.
Nevünk míntha ismerős vőn',
Egy vagy más szekésból ejti,
De értelmét nem találja,
Jelentését elfelejtí.» - :....-
Száll az alkony, bibor fénye,
Beözönlí a világot -
Pán hoz Hrlsatus keresatjéhez
Vadrózsat s pipacs virágot.
,.II
.,..l
r
SÁRGA RIGó. 85
SÁRGA RIGÓ .
Csöndes fi kertnek minden belern ru-nyá
Álomlátó dél hullámos hevén,
Sötét foltot tép fi nagy nyárfa aga,
Álomlátó dél hamvas kék egén.
A kerti fákon sallvék, almák érnek,
Ernelt mind jobban hogy fi nap halad,
A málnabokron alig alig térnek
Piros bogyót csipkedő madarak.
Csend mindenütt, - a ház úrnője alszik,
Eltünt napszámos, el kcrtészlegény,
Körül csak tücskök cztrpelése hallszik,
Két pille játszik a kert középén.
Lassan megrezdül most a bokrok alja,
Levélzet-árny az úton megremeg, -
Óvatosan néz, - hogy senki ne hallja,
Felvillannak a fényes, zöld szemek.
86 SÁRGA RIGÓ.
Nevetve réaza meg nagy gyümölcsfáit
A kert ura: ő nagy-felsége Pán,
Nevetve dobja éi-ett kék szllvá ít
Felsivitó sárga rigó után.
r
r..-I:j
~
IIf
1'"I
I
I
AZ Ö UOSOLYA.
AZ Ő MOSOLYA.
Sípol az erdőn végig,
Szavára mind megáll
Kis béka, gyik, giliszta
Nyul, ŐZ, hernyó, bogár.
A vizhól felbukkannak
Üvegszemü halak,
Az ágon himhálóznait
Lágy tollu madarak.
A füből kimagasló
Virágok ezre mínd
Haczér illat-mosolylyal
Halkan feléje int.
Csak megy az erdőn végig,
Majd vigan felkaczag,
Ha rémült béka ugrik
A' kecskeláb alatt.
87
88 AZ Ö ~rOSOI.YA.
Dehogy bánt'na teremtményt,
Csak tréfálkozva lép
Futó egér farkára,
Bocsájtja majd odébb.
Majd pille után nyúlna
Vigyázó gyöngéd ujja,
Hogy valahogy szárnyáról
Himporát le ne fujja.
S klk rettegve futottak
Mei-t még nem ismerélt meg,
Boldogan Jönnek hozzá
Mind mfnd a teremtmények.
Történik még az erdőn
Sok csin talan dolog,
S álmatag boldogságban
A nagy Pán mosolyog.
•
JI=====~-~---
I...II,,I
t!
IV.
BOSZOHKÁNYDALOK.
'I
!I
il
II'!'II
•
Tii
rí
I
1
noSZOnrdNYSZ,\RNY.
BOSZORKÁNYSZÁRNY.
Egyedül egyedül ft világot járja
Földi lény, földi saív
Sohsem lehet párja.
Annyi ha meglehet,
Hogy ép műlöképen
Szerelern csillan fel
Egy vagy más szemében.
De ő nem felelhet,
De ö meg nem állhat.
Szárnya repülése
Másra sohsem várhat.
Míért tétovézna ?
De mínek is várna?
Boszorkány leánynak
Legjobb társ a szárnya.
91
KöDVlfuí.GOK.92------_.::.::-_---~~
KÖDVIRÁGOK.
II",
"
'I\
III
Kőrlvlrágok,
Boszorkányok
Szálljunk, szálljunk csöndes éjbe,
El sem árúl,
Meg se húrnúl
Szétsugárzó csillagfénye.
Madár szárnya,
Fáknak árnya,
Puha ködben mindcn alsaik.
Csöndes éjbe
Köd fehérbe
Szárnyunk röpte nem is hallszik
Avar zörren,
Levél csörren,
Dombtetőn górők mcrednck,
De túl,
A Itödfátyololl tűl
Szép tündérkertelt nevetnek.
r-I• KiiDVlI\Á.GOIC 93
------~---~
Szálljunk, szálljunk,
Fátyol szárnyunk,
Nincs Iefogva, nincs lekötve,
Kődvírágok,
Boszorkányok,
Szálljunk, szálljunk he a ködbe,
il
94 VIZlTÜND'~U.
VIZITÜNDÉR.
Fátyol ruhúrn sugárból szövc,
Fejemen kék csillag ragyog
J ertek szép hattyuk, fehér őzek
Elringatnak a kék habok!
Jertek tündöklő palotámha
Krlstély csillámló viz alatt,
Vidám játékkal körűl fognak
Kék pikkelyes ezüst halak.
Hinár-indán sikarnlik a viz
Véle sikarnlik énekem,
Felkél a hold, a hab felcsillan
Tovább, tovább - jertek velem.!
rHALASSZO~YOJ{.
HALASSZONYOK.
Szőke hajuk, barna hajuk
Himbál hullámon,
Fehér testük el-felmerül
Kék hcldvílúgon.
Hrlstály-szemük átvlllérnllk
Vizrétegen,
Ajkuk mosclyg, ór-űletes
Szerelmesen.
De nem szerétnek soha senkit,
Csak hűs viz habját,
Hideg kezükkel cseppjeit
Keblükre kapjálc.
95
l!
Ujból s ujból futó vizcsöpp
Után hajolnak,
Mig ők maguk ölelő embei-karhól
Mind széjjel folynak.
lj(; HÓVIHAll.
HÓVIHAR.
Fázik a boszorkány,
Vékony kis ruhája
Testét nem takarja,
Elfagyott a szárnya.
Tova nem repülhet,
Fenyűgalyra szállott,
Zúzmora ellepte
Mint egy nagy virágot.
Forgószél felkapja,
Elvész a víharba,
Kavargó, zavargó
Fehér zívatarba.
• ÁL8ZÁl';'AK AZ E;\JllEREJi.
ALSZANAK AZ EMBEREK.
Hófehér fátyolruhámon
Hold sugürja megakad,
Jobbról-balról felrebbennek
Az elalvó madarak.
Hogyha röptem elaíkamlik
Sérgúlt lombú féle között,
'I'arlón, hol pókháló szálat
Ezüst harmat öntözött.
Lombbal hintett országuton
Melyen foltot tép a fény,
Elhagyott zöld nádasokba
Felcsillámló viz erén.
Fényben úszom, elrepűlök,
Hervadó mczök felett,
Szép a föld, mert ébren ft hold,
S alszanak az emberek.
~I:
II
C%6bel Mink": Opálok. 7
l'I
I
I
II
98 A nOSOLY.
A MOSOLY.
Rózsasztn márványból
Van ssép palotája,
Szűz-fehér selyemből
Uszályos ruhája,
Fején kis korona
Rubintból, gyémántból,
Övén aranycsillag
Fonott holdsugárhól,
Szava, mozdulása
Szerelemre válik
IG látja, szereti,
Kísérí halálig,
Boldog lesz, kit érint
Lágy, puha kezével,
Mínden sebet gyógyit
ElO' tekintetével,
Ir
• A :'IroSOI.Y.
De ki egyszer is csak
Mosolyát meglátta,
Zavaros lett annak
Minden boldogsága.
Boszorkány mosulya
Csak {Igy saiven kapja,
Mintha mérges kigyó
Szivébe hnrapna.
7*
99
· i
: I
I
III,IIli
100 __~_--:.A:.....:.p::.:,i:::sz:::.T:::o_n. ~
A PÁSZTOR.
(lfármarosi monda.}
Mídón első forröbb napfénytől
Szétfolyó hővíz elapad,
Jön II nagy pásztor és bejáljn
A közel s mcssze falvakat.
Kiválaszt férfit, nőt, leányzót:
«Legeltessétek nyájamat,
Te, szunyogok zsongó seregjét.
Te, az iramló fővadat,
Te, a medvél~et őrized meg,
Te, őrkődsz rnéh s darázs felett,
Te vigyázol a madarakra
Míg jő a jövő kíkelet.»
Míndenkínek kiadja nyáját,
És mindtől számon kéri majd
A legutolsó bogárkát is,
Ha rét és erdő ujra hajt,
• A pÁsz'l'On. 101
Jön a boszorkány hajlékához
Állatok és erdők ura,
Szól: «Gyermekem, te légy ez évre
A sárga rigók pásztora.
Ha nevezek pásztoruak férfit,
De sokszor is meg nem felel
Hivatásának, hanyag, lusta,
Asszonyt is sok más gond fog el.
Csak hogy ha tiszta szűz leányzó
Pásztorkodik egy nyáj felett
Van biztonságban minden állat,
Akkor nyugton pihenhetek.
Egy darabot sem ád a nyájból,
Éber szeme ügyel-figyel,
Ha veszély közeleg feléjük
Ködfátyollal borttja el.
Ha nyája «vad», golyó nem ért,
Ha légy, nem bántja fergeteg,
Ha dongó, szakadó esőtől
Vtrdgsairmokkal védik meg.
I
1'1 III 1
102 A I'.\.SZ'1'OIl.
Őrizd hát a rígők seregjét
A zöldülö hűkkés hcgycu
Hogy erdők arany fuvolája
Bántatlan és szabad legyen.
;lIeghajlik mélyen a leányzó,
Kőrűlte zsong a kikelet.
Sárga rigók arany seregje.
Szállong repül feje felett,
I
r-I
LA KÖNY.
A KÖNY.
103
I,~ .
«Jer, szálljunk fényes holdvilágban III
««Nem mehctek, azéttépve szárnyam.a»
«De mi perzselte, tépte széjjel ?»
«eporró kőnyem hullt rá az éjjel.a»
«Hisz tőlünk távol salak gyöngye,
Boszorkányszemnek nincsen könye.»
««!{uvik madár repült felettem:
Egy földi ifjút megszerettem.a»
Magasan összehordva áll a máglya,
A boszorkány körül már felcsap lángja.
Kimondták a szőrnyű ítéletet:
«Hegyelmet adjunk néki? - Nem lehet hl
104 AZ EHŐS~;Il11 TÜZ.
AZ ERŐSEBB TŰZ, /
És terjednek a lángok, nő a tűz,
De érintetlen áll a tiszta szűz;
Nem perzselődik cl sem hujaszűla,
Sem fehér tcste, sem lengő ruhája,
Rémülve látja, s íelsívit II nél):
«Csak több tüzet I ennyi még nem elég lil
A boszorkány nem ég el - mindhiába
Egyszerre csak IdgyuIlad szive tája,
AZ ERŐSEBB TÜZ. 105
Azon tüztöl, mely benn lelkében éget,
Lássátok, itt az igazi itélet I
Ti nem bánthatjátok, de saját lángja
Feloszlatja, beviszi a halálba.
Törnek szivébdl mínd jobban a lángok,
Körülte sziporkáznak tűzvlrégok.
Lelke izzó folyamként ontja szét
Életadó, gyilkos, tiszta tüzét.
Szétfolyík a tűz, elönti a máglyát,
Erejével eloltja földi lángját.
Majd, tovább terjed, elömllk a népre,
Uj tüzet gerjeszt míndcgyík salvébe.
S most, hogy a tűz gyönge testét megkapja,
Izzó fehér a boszorkány alakja.
Kit földi túz nem éi-hete, nem bánta,
Elégeté most saját tiszta lángja.
•lOG A 1l0SZ0llKÁ1I"Y ÉS A ~mDVE.
A BOSZORKÁNY ÉS A MEDVE.
Míkor már ember közt
Nem 'volt mnradása,
Rengeteg erdő lett
Boszorkány lakása.
Félelmet nem ismer
A ld arra járhat,
Csak világkerülő
Vad erdei állat.
Erdei állatnak
Érti titkos szavát,
Madárral, bogárral
Megértett magát.
Medve jött utj ába,
Mondta a medvének:
KNem bántlak l» a medve
Felelte: «rnegvédelek l»
I
A 1l0SZ0Rl{ÁNY ÉS A MEDVE. 107------~~
Az óta ott alszik
Küszöbe tövében,
Nyári langyos estén
Fehér havas éjben.
Sokszor a leánynak
Fehér habos karja
Medve kóczos nyakát
Ölelve takarja,
Fejük felett pedig
Zőld fenyüfák ága
Ide-oda inog
Arany holdvilágba.
I
I il:!
I
I ~~.1,,'
:!"I,
~~I, iii,lj "
;i
fi,I
lOB A RÉM.
A RÉM.
Szép boszorkánylányok járnak
Füzértánczot minden éjjel
Harmatos rét zöld füvében
Tiszta, sziizi szenvedélylyel.
Párducz, tigris arra kúszík
Itatóra a holdfenyhe,
Zőld szeműlehdl vlsszaesillan
Vad sugárban a hold fénye.
Felsivit egyik boszorkány:
"Vad állat jő, fussunk, édes l»
Szól a más il, : [{Őz után járt,
Nem veszélyes most, nem éhes ln
Zúgva jő vihar feléjük,
Tűzkévéket ont az égből,
Takarót vonnak magukra
BOszOl'kányok rét fűvéből.
•
,
A RÉlII.
Elszáll a vihar felettük,
El is némúl tombolásá,
Lágyan hangzik távolabbról
Andalitó búcsuzása.
Csöndes tiszta lesz az éjjel.
Boszorkányok ujra szállnak
Átlátszó arany szövctjén
Harmatseprő holdvilágnak
De ijedve rebbennek szét -
Ingadozva, lágy sötéten
Jő egy árnyélc
Kékes-tompa
Foltot tép a tiszta fényben.
109
I
«Láttad 1») -- (Láttam. Oh, mi szőr-nyű
Kapzsi kézzel, irigy szemmel
Közelit, éppen felénk tart,
Fussunk, szálljunk, jön az ember b)
•110 SZ(;I(T IV,\l'/I(AP.
SZENT IVÁNNAP.
Szép Iílíomos virágok
Fehér Ielkű boszorkányok
Míud elszálltak a holdfénybe
Szen t Ivánnap éjjelére.
Fehér fátyol tova lebben
Sebcsebben sebesebben.
Fehér fátylát mind felkapja.
Rajta csillog fű harmatja.
Harmatos kert, lombos árnyak,
Benne liliomok állnak.
Nyirott Iombfalú bokorban
Két fehérlő hosszú sorban.
Míndcn liliom virágba
Zöldes fénybogárkák lángja,
Mert csókját reá lehelte
Boszorkányok csillaglelke.
---!
l
t
CSILLAGIIULL,\S.
CSILLAGHULLÁS.
Csillaghullás a nagy égbe,
Boszorkányok esti légbe.
Csillaglángot szómak széjjel
Boszorkányok mlnden éjjel.
Egyik a lángot megkapja,
Másik dobja, tova adja.
Sugarában röpke lángnak,
Boszorkányok úsznak szállnak
Uszik a sok lenge alak,
Mlnt hullámban fényes halak
Elstklenak egymás mellett.
Eönnyeden, mint egy lehellet.
111
112 CSILL,\GHULLÁS.
Lehúzödnnk, felkerülnek,
Cslllngtényhe elmerülnek.
Játszik csillagok tüzébe
Boszorkányok szeme fénye.
Boszorkányok csöndes éjjel
Csillaglángot szörnak széjjel.
Hullnak, hullnak cslllnglángok,
.látszannk a boszorkányok.
•
v.,
MESEVILAG.
C.~bel Ui"ka : Opdf.k. 8
, '
.1.
,i l,
II,
'III'I
'1:1
ilII'III
I
, • , RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK, 115
RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK.
Nem ismerem - de végtelen szerelmern
Csak az Övé,
Sohsem láttam, de gondolatom
Csalt is felé,
Felé száll,
Mint vándor úton haza térő
Tévedt madár.
Ha rémület hideg keze érinti lelkemet,
Az irtózat csak tőle,
Lényem tőle remeg.
A boldogság, mely nincs, de eljö
Elszáll felettünk
Csak Ö,
Mit róla tudtunk s régen elfeledtünk
Réges, régen elfeledtünk
8*
!.i!),!
';.,:'1: 11,~/:._ I
::'.'.'1
"'1':. '
'r" .:
" ,j:'1!.
, ,
!!
116 A !iÚT.
A KÚT.
Az ősz hullatja sárga levelét
Mohos küszöbrc
Elhagyott falakra
Titokteljes kutak
Mélyen fekvő tükrébe.
S a mély vizen keresztül
Egy hullám rezdül.
Minden oly távol
A boldogságról
Száll egy álom
A kéklő tiszta légben.
De hűs szellő söpri a mohos falat
S a hársak alatt
Halkan söpri a sárga
Leveleket.
•
[
A KÚT,
Mlnden oly tévol,
S a boldogságról
Száll egy álom:
Rég múlt napokról
Melyek sohsem voltak
És sohsem lesznek -
Levelek hullnak
Hallcan hullnak.
117
118
HÁRFÁRÓL.
I.
Sötét fenyűk meghajianak
Repülő köd leple,
Vihar zúgása
Zivatar szárnya alatt.
Locsog a mély tó habja,
Megingatja a nádat
Partjainál,
Ismét csendes lesz,
Majd ujra rezdül,
Ólmos nehéz fénye
Fehér ködön keresztül.
Tiszta lesz a tó mélye,
Szürke szlklafalak
Tükröződnek a mélybe,
Közeleg az est,
Csillagok kigyulnak, fenyves felett,
Átrepül az erdőn
Egy rég szétfoszlott,
Rég elhomályúlt, arany fényű
Emlékezet:
Királyflről, ki szép volt,
Királ~'firól, ki hős volt,
V:Jgy dalnok talán '!
HÁRFÁRÓL.
Egy háda hangja rez dűl
Az erdőn keresztül
Csillngos fényes
Zöld éjszakán.
II.
Tudod, hol szólt az ének,
Csöndjében a nagy éjnek?
Ráfonta hold sugárja
Arany húrjait, mind
Egy fenyü fára.
119
!I
120 HÁRFÁnÓL.
S Id nyugtát sohsem lelte:
A szép királyf lelke,
Eljött zivatar szárnyán
S a holdvilágos hárfán
Játezé csak ujra, ujra,
A soha nem felejtett
Nagy éneket.
• frl
I
]
SOURDlNE ALATT.
------~- ----
SOURDINE ALATT.
Tavaszi nap, korai nap
Süt a zöld erdőre,
Sűrű erdő, fenyü erdő
Halavány lesz tőle.
Halavány is, meg sötét is
Kéltes-zöldes árnya,
Míntha napfogyatkozásba
Fehér füzes állna.
Tavaszi rét, korai rét
Fakult lapja felett,
Ide-oda ingadozva
Száll egy várjusereg.
Olyan fényes, oly fehéres
Feketéllő szárnya,
Míntha napfogyatkozásha
Fehér galamb szállna
121
iill:'1:"1',1,.l':i':
r':,,
I
I,
,I,
122 i\IADÁmmPTE.
MADÁRREPTE.
Hófehéren árad a hold sugár]n,
Sötétlő kert feketéllő lombjára
Feketéllő lomh sürüjéből kiválik
Egy madár szárnya.
Hófehér gyep felett körűzve száll cl.
Betéved majd felsetc lombak közé,
Összc vonja a fény és ru-ny sötétjét
Szárnya röptével.
Hangtalan száll hófehér holdfény szala,
Hangtalan száll fekete madár szárnya
Csöndes kertben - ulmatag éjjel titkos
Varázslatába.
· ...
j
r
r
HÓ!UUÁLYNÉ PALOTÁ.JA. 123
HÓKlRÁLYNÉ PALOTÁJA.
Kert zuzmoré]n
Mlndcn kis ágra
Fehérlő csipke,
Hideg lehellet
Kristály virága.
Fehér nyirágról
Leomló fátyol,
Földig leérő
Libbenő hajló
Krlstélyos csipkés
Leomló fátyol.
Pirosas, bíboros
Lilaszin hóra
Hullnak fi pelyhek,
Zuzmora pelyhek.
il, I
i
i'iI 'I'I! !
,
,
II,
124 HÓKIHÁLYNE PALO'l'Á,JA.
Halvány zöld holdvilág
Üveg-zöld holdvilág
Hinti be fényével
Sárgás zöld fényével
Az egész kertet.
Kis fagyos pncstrtük
Járnak az utakon,
Kerék nyomában.
Elalvó kis madár
Fellebben meg leszáll,
Dermedtebb. nehezebb
Felborzolt tollában
Elfagyó szárnya.
Megzörren a levél,
Hótakarta level,
A .fehér hó alatt
Elfutó kis egér
Elsiklott, elszaladt,
Kis nyoma ott maradt
A fehér hóban.
4l
r
r
HÓK!lIÁLYNÉ. PALOTÁ,TA.
Holdsugár - fagyból szőtt
Fényes jég palotát
Végig bejárja,
:\End egy magába
Ö, a szép, a fehér
Jég s hókirályné.
J ég csillog szemében,
Tükrőt tart kezében
Lebbenti fátyolát
Hinti a zuzmorát
J ég palotába,
Mínd, egymagába
Tűkórszép, holdfényes
Fehér kh-ályné.
I.
II.
II
l"~
4 l•126 KIGYÓK KÖZÖTT.I
KIGYÓK KÖZÖTT. JI
Nem ismeri senki,
Bár mennytt is látja,
Szeretője nincsen,
Sohsem volt barátj fl.
Halált nem szereti,
És nem a szerelmet,
1Élet után vágyik -
Nem e földre termett.
Múltat és jövendőt I
Csillagfénytöl kérdi,
Állatok, virágok
Titkos szavát érti.
Ha magányos útja
Sziklás helyre téved,
A kigyóknak mesél
Ősrégi meséket.
r
S,\I\[{ÁNY UTJA.
SÁRKÁNY ÚTJA.
«Fogd be sárkányomat
Edes öreg dajkám,
Gúnyos mosolyt láttam
A mostohám ajkán;
Kegyetlen szemétől.
Gúnyos mosolyútól
Röpitsen sárkányom
Akárhova távol.»
«Szép ldrálykisasszony,
Ne menj el én szentem,
Szenvedés az élet,
Ez már igy van rendben,
Itt falak őriznek,
Óvó fáknak árnya,
Ne menj te védtelen
A sivár vílágba.»
127
128 SÁRKÁNY ÚTJA.
«Oh, de nem oltalom,
Fogság ez én nékem,
Kéklő szabadság van
A magas kék égben.
Kéklö szabadságra
Lelkem régen vágyott,
Mért tapodjam tovább.
E sáros világot s«
Elrepűlt a szep lány.
Vágyva néz utána
Szegény öreg dajka,
De hiába várja,
Csak a merre útját
Sárkánya kereste,
Üstökös csillag jár
Mlnden áldott este.
• l
THoUlIAlJO UIIOJ{.
TROUBADOUROK.
Aranyszemű békák néznek
Egy vizi rózsára,
Fehér rózsa - "tó vizében
Inog hosszu szám.
Tó vizében hosszu békák
Koszorúban állnak,
Bánatosan énekelnek
A fehér virágnak.
Felkél a hold, elsiknmlik
Aranyba szőtt fénye,
Vissza csillan, maj d felvillan
Sűrű tó vizébe.
12fl
Aranyszemü hosszú békák
A virágot nézik,
Mozdulatlan tekintettel
Majd hogy megigézile
Ctóbel Millká; OpátO'i. 9
130 THOUBADOUl\O[{.
Többen jönnek, hivják egymást,
Egymásnak felelnek,
Holdvilágnál bánatosan
Tovább énekelnel..
•l
í•TÜNDÉRKERT.
Tündérek játszva liivják, csalogatják:
«Fehé.' palotánkba gyere velünk,
Márvány fi lépcső, arany a fedélzet,
Harangvirág felett száll énekűnk.»
Harangvirágok Öntik el a rétek
Selymes füvét a palota alatt,
Álomlátó dél csendes sugarába
Hosszú fa-árnyak halkan siklanak.
«Látod amott hófehé.' hattyúk úsznak,
Tavunk sötétkék átlátszó vizén
Tollakról gyémántos vizcsöppek hullnak,
Szárnyukról visszacsillan mind a fény.l,-
Kezei álmodozva fenják-bontjüle
Tündérek lágy aranyszinű haját,
Szivét a mámor fngyasztö tüzének
Halálos boldogsága fogja át,
9*
d.'
il
132 TÜNDÉRKERT.
És este? - Kifogyott a fény n légből,
Hervadt minden virág kőrőskörűl,
S míg szeme lát, kőhalrnaz pusztasága,
Mi előtte kopáran elterül.
'.
I
NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ. 133
NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ.
Szolgálóím szürke pókok,
Fonjatok gyorsan serényen,
Hogy Et fátyol lenge fátyol
Még vesámnp készen légyen.
Saívárvdnycs lágy ezüstből
Légyen fonva minden szala,
Szőjétek a tündérfátyolt
Szép leányom homlokára.
Napraforgó palotémba
Szombat este készen váram
Lenge fátyolt - mer-t menyasszony
Kis leányom, szép leányom.
Százezer pók nagy serényen
Fátyol vékony szalát fonja,
Nagy szövő szék - széles tarló
Vékony szállal mar bevonva.
, I
!
134 NAPHAFOHGÓ Imd.r.YNÉ.
De nem tudják össze szőni,
Mert a szálat mindcn éjjel
Irigy csintalankodással
Hűvös szellő tépi széjjel.
Lágyan össze gombolylt]u,
Röpíti a tarlón végig,
Fől egész a napsugáros
Kékben uszó magas égig.
Kékben lISZÓ magas égen
Fehér szálak megrngadnak,
Foszlányos kis felhő képen
Távol kékben fenn maradnak.
Napraforgó palotában
Szép menyasszony míndlg várja,
Hogy a fátyolt, lenge fátyolt
Homlokára tüal párja.
De ellebben minden éjjel
Fehér fátyol, lenge fátyol,
Tépett szála játszik, csillan
Széles tarlőn közel, távol.
• \
FEHí;1I FARKAS.
FEHÉR FARKAS.
Hófehér farkas jár
Hófehér éjben.
Kékesen látszik
GömJJölyü nyoma
A puha havon.
135
'"
Kékesen száll el
Egy madár árnya
A hó felett.
Felcsillan a hó,
A holdvilágban, a csillagfényben
Mint fehér pelyhen elszórt gyémántok
Felcslllanása.
Kopár akáczfa
Inog a dombtetőn,
13G l"EHI~n FARKAS.
Hullatja elszáradt
Zörrenő, csörrenő
Leveleit
A fehér hóra.
Egy toronyóra
Üt a faluban távol
A domb alatt.
A farkas felriad.
Hullogó, álmos
Egyhangú lépte
Iramodás lesz.
A fehér farkas
Belevész, eltünik
A fehér éjbe.
· l,
A:'.IETHYST PALOTA.
AMETHYST PALOTA.
Hogy megy fi réten,
Lepkék repűluck,
Libegő lepkék
Két hosszú sorban
Mindig előtte
137
Bársony-fekete, libegő számyule
Két hosszú sorját
Követi mindig.
Hamuszin fának
Hékes-hamuszin
Törzséhez simúl
Lilasaín-kéken
Két harang virág:
Sötét az egyik, halvány fi másik.
138 AlIIE1'HYST PALOTÁ.
Lehull az egyik
Virág kelyhére,
- A halvényabbra
, .. egyik lepke
Kifáradt haldokló
Bársony sötétje.
Repül a többi
Bársony fekete
Libegő lepke
Repül lihegve,
Le és fel szállva,
Két hosszu sorban.
Tovább a réten,
Fűszálak felett
Hamvas eső közt,
Repül a többi
Bársonyos fekete
Libegő lepke.
Elérnek a házhoz,
A palotához
Amethyst-ezüsttől
Lllén vllágttó, erdő palotához,
•
A~mTHYST PALOTA.
Ajtaja zárva,
Ablaka zárva,
Nem nyitja senki
Nem lehet bemenni,
Amethyst-ezűsthől
Épült palotába.
139
.::,:,
,
Hozzá ütődik
Az ahlakához,
Az ajtajához
Sötét bársony szárnyak, puha tapadása
Hozzá ütödik
Nedves tetőre,
Ezüst tetőre
Sötét bársony szárnyak, puha tapadása.
Libegő lepkék
Bárseny-fekete tapadó szárnyu
Reá simúl mind
Esőtől nedves
Amethystből épült
Ezüst palotára.
140 ELKésETT.
ELKÉSETT.
Hís királykisasszony kútnál
Mcs ruhákat
Arra megy egy bugtyos fejü
Csunye állat.
«Király apám, jaj, segítség!
Bánt valami,
Úgy félek, hogy alig tudom
Hímondani.»
Öreg király, kövér király
Alszik éppen
Gondtelt álmot nagy aranyos
Karos székben.
Nem is hallja kis királylány
Esdő szavát,
Csak álmában meglegyezi
Olykor magát.
•l
,
ELKÉSETT. 141
;\Iit tegyen hat? ~. szépen szól cl
Király lánya.
Kis királylányt huglyos állat
Dehogy bántja.
Leülnek a napos fűbe
Egymás mellett,
Úgy szedik le bokorról a
Földi epret.
Öreg király mély álmából
Hogy felébred.
Hogy kinéz a pitvar ajtón,
Csak elképed:
«Úgyan hinyom ! .~ megharagszom.
Nem hagyod ott
Mindjárt azt a buglyos fejű
Csúf állatot I))
Vigan nevet kis királylúuy
A szemébe:
"Édes apám, méd nem jöttél
Idejébe ?»
,l
142 LEPlmloH,í.LY.
LEPKEKIHÁLY.
Hol zőld fényűgaly közt
Húros rigók járnak,
Pillangó szárnya nőtt
A lepkekirálynak.
Sötétlő bársonyos
Bibor pilleszárnya,
Erdő, mező felett
Véle vigan szálla.
Kis virágherczegnék.
Kik még meg se látták,
Bársony szárnyáért most
Bűvösnek találják.
Gyikokat fognak be
l{is Ievélszekérbe,
Úgy hajtanak, gyorsan
A király elébe.
•
LEPlmKlnALY.
De ha megpillantják
A kék levegőbe,
Kis virágfejüket
Elfol"dítj ák tőle.
143
144 PÁVACSILLAGOIC
PÁVACSILLAGOK.
Kerti utra lassan hullnak
Zsugorodott falevelek,
Megcsörrennek, clslklanak
Apró kövú porond felett.
Kanyargó út, rég elhagyott
Mely ápolta eltünt a kéz,
Vágott széle össze lapúl -
- Dudvésodík - bozótha vész.
Keresztül a kavics uton
Mlnt egy barna lomha árnyék,
Kőr-isfának roncsolt ága
Korhadt, letört - törzse áll még.
Az út végén szürlce korlát
Tán a régi házhoz vezet?
Termés kövén napfény játszik
Mínt egy műló emlékezet.
PÁVACSILLAGOK.
Sárgán süt a lemenő nap
Korlát szűrke kőfalára,
Szürke falon kékeu csillan
Itt egy páva, ott eID' páva,
145
Czóbel Miuht't ; OJlcilok. 10
146 l'ÁVAFOGAT.
PÁVAFOGAT.
Kis királykisasszony
Mind befogja szépen
Négy fényes pávájá t,
Kocsikázni mégyen.
A csillámló fogat
Selymes réten halad,
Harmatos fú hajlong
Fényes tollak alatt.
Zölden, kélsen csillog,
Aranyosan vész el,
Mínd egymásba olvad
Mlnt zoménczos ékszer.
Kis királykisasszony
Hófehér kezébe
Fehér orgona ág
Zőld bokorról tépve. c~·
•
PÁVAFOGAT.
Nagy orgona-ággal
Hófehér kezében
Kergeti péváít
Végig a zöld réten.
10*
147
148 I{IR.,\LYLÁNYOI{ HOLDVILt\.GNÁL •••
KmÁLYLÁNYOK HOLDVILÁGNÁL ...
Királylállyok holdviIágnál
Meunek szépen,
Mindegyiknek liliom van
A kezében.
Csak egyik, a legkisebbik,
Áll magába,
Ujja között égő piros
Szegfű szála.
Holdvilágnál mennek szépen
Királylányok.
Bibor bársony, sötét bársony
A ruhájok.
Csak egyik, a legkisebbik,
Hab-ruhája
Ezüstösen csillámlik a
Holdvilágba.
I{IJULYLÁNYOI{ HOLnVILÁGXÁL •••~------
Kir-álylányok, bársony pillék
Jönnek, szállnak,
Hosszú sorhan köszönnek a
Holdvílágnak.
Csak egyik, a legkisebbik
Alig látja,
Majd Ireolvad ezüst csillag
Sugarába.
149
150 'HÁROM FEHÉR HATTYÚ.
HÁROM FEHÉR HATTYÚ.
Három fehér hattyú
Egymás után halad,
Esti szürkületben,
Árnyékos sötétben
Sötét fenyüle alatt.
Három sötét holló
Egymás után halad,
Reggeli napfényben,
Harmatos fövenyen
Ezüst füzek alatt.
KÉT IrEZTYÜ.
KÉT KEZTYŰ.
Erdő mohün, fák árnyékáhan
Két keztyű - sötét vörös bűrhől,
Ugy, a hogy oda dobta
A fehér kis kéz.
151
Míntha az ujjak még benne lennének,
Imádkozó mozdulattal
Hajlik a két keztyű
Egymáshoz.
S nuntha ködből hozzá szövödne
Az alak,
Melynek keze e két keztyiit viselte.
Ott van, és még sincs,
Ott van, mert ott volt,
Nincs, mert elment,
Ott van a két lceztyűben
152 KÉT KIlZTYÜ.
Még mozdúlatja,
Imádkozó rnozdulatja,
«Uram, ments meg a kisél'téslöl,
Ments meg kisértetektől!»
Erdő mohán, fák árnyékában
A fűben,
ou fekszi/r két keztyü.
_0;<:--