2007. AUGUSZTUS II. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM

2007. augusztus Dömösi Élet 1

Csathó Pál:

A hídavatás margójára Községünk egyik negatív színfoltját immáron sikerült

rendbetenni. Elkészült az új híd a Szőkeforrás étterem mellett, azért nem írom le, hogy Szőkeforrás híd, mert az avatást követő asztali beszélgetésekből kiderült, hogy az eredeti híd ötletadója és látványtervezője falunk nagyszerű művésze Vertel József, műszaki és statikai tervezője Schníder László abban állapodtak meg, hogy Vertel József testvérhúgáról „Margit hídnak” neve-zik el. Sajnos a híd eredeti tervei elvesztek, így annak csupán hozzávetőleges rekonstrukciója történt meg, Polgár István dömösi lakosunk teljes költségviselésének jóvoltából. Ezek után nevezhetnénk „Renáta hídnak” is felesége után, aki mellesleg egymillió forinttal segítette az Összefogás Dömösért Egyesület kasszáját. Ezt azért vagyok kénytelen megjegyezni, mert a leg-nagyobb meglepetésemre igen sok negatív, idétlen, irigy, ki-mondottan rosszindulatú mondat jutott el hozzám, melyeket szeretnék a tisztelt olvasóval megosztani. Számomra már az is érthetetlen volt, hogy akkor, amikor a faluban asztalos, kőműves szakiparosok élnek, és fennhangon hirdetik magukról, hogy ők tősgyökeres dömösiek nem holmi „gyüttmentek” minden továb-bi nélkül elnézték, hogy szétrohadjon a híd, majd azt is, hogy végül évekig lezárva legyen életveszélyes állapota miatt.

Pedig nemcsak a turisták (akikből ugye nincs semmilyen „haszon”), hanem a gyermekeiket óvodába vivő anyukák is a 11-es út hídja felé kényszerültek kerülni. Majd jön valaki, aki a 1848-as emlékművünkhöz akar hozzájárulni, – itt szeretném megjegyezni, hogy ahhoz nem kellett, mert mindannyian, akik azon dolgoztunk, ingyen tettük, csupán a Tóth Kálmán kőműves által odaszállított sóderért és cementért illetve az oszlop alap-anyagáért kellett fizetnünk összesen nyolcvanötezer forintot, a magam részéről nem értettem egyet polgármesterünkkel a tégla- és deszkajegyek kibocsátásával, de ő azonban azzal érvelt, hogy ezáltal érzi majd a falu igazán magáénak az objektumokat, ha az ő adománya is benne van – s akkor Novák Lajos polgármester azt az ajánlatot tette, hogy a híd újjáépítésével tenne a legtöbbet falunknak, ami azután meg is történt. Polgár István ezt még azzal fejelte meg, hogy az avatásra az egész falut megvendégel-te kitűnő ételekkel és Magyarország leghíresebb villányi borá-szának boraival. Így azután a végszámla egymillió-kétszázezer forint lett, amit őszinte örömmel adott a falunak az adományo-zó. Ezért is érthetetlen, hogy mik ezek a negatív felhangok „inkább járdát csináltak volna”, „hozták volna rendbe a leégett mozi helyét”, nem sorolom tovább, mert egyszerűen gusztusta-lan. Szeretném, ha tudatosodna mindenkiben, egy adományt csak arra lehet fordítani, amire az adományozó adja. A járda, a mozikráter stb. az önkormányzat dolga, vagy ha valakiben meg-mozdul az adományozói szándék, ám rajta, kezdeményezze, finanszírozza azokat, örömmel fogadja a falu teljes lakossága.

Csak egyet kéne már megtanulni: a „csalán lerendezésére mindenki a saját eszközét használja”, és ha ingyen kap valamit, azt becsülje meg, és próbáljon kimutatni valami hálát, ami egy baráti kézfogásban a legcélszerűbb.

Öröm volt nézni, hogy milyen sokan jöttek el, még a maróti polgármester is irigykedve nézett végig az ünneplőkőn. Öröm volt nézni, amikor az árnyat adó nagyszerű hársfák alatt megte-rített asztaloknál, mint egy igazi nagy család beszélgettünk, kitű-nő zene mellett, melyet alkalmanként polgármesterünk jóízű, harsány kacaja fűszerezett. Hiányoltuk azonban az adományo-zót, sokan szerették volna egy kicsit jobban megismerni. Mint kiderült, távolléte nagyon prózai okok miatt történt. Vendégeit, akiket az avatásra hívott meg sajnos nem tudta leültetni, így azután kénytelen volt elvinni őket egy étterembe megebédeltet-ni. Nem haragudott érte, csupán a vadpörköltet sajnálta, hogy

nem kóstolhatta meg (részemről szintén), de ez csak azt jelenti, hogy a Fekete Holló étterem kitett magáért (utólag is gratulá-lunk). Két dolog engem különösen meghatott, többször említet-tem az adományozónak is, a polgármesternek is, hogy baj lesz a hordógörgetéssel, mert a híd túlsó oldalán az utolsó elem és a föld között nagy ugrás van, de süket fülekre talált. Az avatás előtt félórával Paulusz nagypapa megkérdezte tőlem segíthet-e valamiben. Megmutattam neki a problémás helyet, elmondva, hogy féltem ezt a két deli legényt, mert nem tudják majd vissza-gurítani a hordót és ez bizony égés lesz. Paulusz bácsi eltűnt és tíz perc múlva egy tökéletesen kigyalult deszkával tért vissza, amit azonnal be is szerelt. Kalapot le. Ezután az ünnepség végén egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Paulusz nagymama frissen főzött kávéval kínálja meg a kedves vendégeket. Még egyszer le a kalappal. Úgy hogy kedves ifj. Paulusz József szü-leid nagyszerű gesztusai ideiglenesen elnémították válaszomat a „Sorompó és turizmus” című cikkedre. A végére még van egy óhajom, kérem azokat a kedves vendégeket, akik véletlenül magukkal vitték a boros ill. sörös poharakat, tegyék le a polgár-mesteri hivatalba, mindössze 35 db hiányzik. Előre is köszö-nöm.

Hirdetés

2 Dömösi Élet 2007. augusztus

Közélet

2007. augusztus Dömösi Élet 3

Megkérdeztük a polgármestert...

Dömös rendelkezik érvényes rendezési tervvel. A szóbe-széd ellenére az év minden munkanapján be lehet nyújtani az építési engedély kérelmeket az önkormányzathoz, és ez alapján – ha a tervek az előírásoknak megfelelnek – természetesen min-denki megkapja az adott építkezéshez szükséges engedélyt.

Mégis készül az új településszerkezeti terv, ami az új ren-dezési terv alapja. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi ren-dezési terv érvényessége ez év december 31-én lejár.

2006-ban az előző alpolgármester háromoldalú szerződést kötött a terv elkészítésére. Ennek alapján a Pro Arch Építész Stúdiónak 2006 október 31-ig kellett volna elvégezni a munkát.

Tavaly októberben, amikor az új képviselőtestület munkába lépett ez a terv még nem öltött látható formát, így nem is kellett alkalmazkodnunk semmihez. A testület úgy látta, hogy a koráb-bi településfejlesztési koncepció nem tükrözi a falu távlati fej-lesztési érdekeit ezért decemberre új koncepciót dolgozott ki, amit rögvest megküldtünk a tervezőnek.

2007 márciusában kaptuk meg az első vázlatot a szerkezeti tervről. A településfejlesztési bizottság ezt 2007 március 22-én megtárgyalta, ahol 13 pontban fogalmazta meg az észrevételeit.

Az erről szóló jegyzőkönyvet másnap elküldtük a tervező-

nek. Március 26-án kaptam visszajelzést a tervezőtől, miszerint a kért módosításokat átvezetik a rajzra.

Ezt követően április 19-én tartottunk egy bizottsági ülést, amin részt vettek a tervezők is. Itt pontosítottuk az elképzelése-ket. Ekkor a tervező jelezte, hogy két hét múlva kész lesznek és elküldik a terv végleges változatát.

2007 május 7-én kértem az ígért terv elküldését. Erre, május 10-i levelében a tervező szíves türelmünket

kérte: „Megkeresett a terv költségvállalója, a 017-es helyrajzi számú telek tulajdonosa, hogy a parti területre környezeti vizs-gálatot illetve hatástanulmányt szeretne készíttetni. Kérné, hogy csak a parti rész hasznosításának pontosítása után fejezzük be a tervet. Ez várhatóan egy-két hónap csúszást jelent.”

Ezt követően július 3-án levélben kértem a tervezőt, hogy szíveskedjen eleget tenni a három hónapja tett ígéretének és küldje meg a terv végleges változatát. Felhívtam a figyelmét arra is, hogy a szerkezeti tervnek a szerződés szerint már régen el kellett volna készülnie.

Kértem, tájékoztasson arról, mikor tudják teljesíteni a szer-ződésben vállaltakat.

Erre még a mai napig, 2007 augusztus 1-ig nem kaptam választ, ezért a finanszírozó Dömöskő Kft. állásfoglalását kérem a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.

...hogy áll most a község új rendezési tervének készítése?

Pálmai József:

Kiegészítés a faluképhez

Csathó Pál úr ama mondatával egyetértek, hogy „A ma-gyarság történelme talán a leglehangolóbb egész Európában.”, de a cikkében szereplő futurista megállapításaival csak részben. Igazából nem ismerem Csathó urat. Talán tanár, aki Kokas Klá-ra módszeréhez hasonlóan alkotásra motiválja a gyermekeket, ám a Dömössel kapcsolatos kártevők említése megrekedt a „fölszabadító” keresztény hadak fogalmánál.

Nem tudhatom, hogy a második világháborút követő évti-zedekben merre járt, mivel foglalkozott, de ha véletlenül meg-fordult volna még az ötvenes években is Dömösön, akkor egy szerény anyagiakkal rendelkező, életerős közösséggel találko-zott volna. Ahol minden talpalatnyi földet megműveltek, s el is adták a hegyoldal gyümölcseit.

Azt bizonyára hallotta, hogy a (szalon)kommunizmus haj-nalán Esztergomot Dózsakertnek akarták nevezni Árpád-kori gyökerei miatt, s ez a gond Dömösre is vonatkozott. Itt különö-sen érvényesült az országos recept, ami a közösségek leépítését illeti, kevés kivétellel nem a legjobb igazgatókat, mozgalmi vezetőket nevezték ki ide, volt besúgó, liliomtipró, magának hasznot húzó vezető, akiket, ha kellett, megvédett a párt, vagy a megyei tanács. S mindezekhez hozzájött a téeszesítés és a Dunaszaurusz torzója, a tilalmak, a fejlődés bénítása.

Csathó úr írt a nagyszerű Promenádról, mely eredetiségé-ben még pompásabb volt a pincesorral. Egyszer jöjjön le a Ta-karékszövetkezet felőli lépcsőn, s mondja el, mit tapasztalt. On-nan pedig már nincs messze a főtér. Mert a dömösiek főtere immár évszázadok óta a templom előtt található. A harmincas évek vége óta ide járt emlékezni a lakosság március 15-én és október 6-án. 1956 októberében is ide vonult ki a falu. Nem tudom, tudja-e, hogy a jobboldali márványtábla alá mit véstek eredetileg? Szóval a Promenád, a plébánia, a vendéglő, a busz-megálló, a búcsú, a presszó, a közeli iskola, a régi posta, a len-gyelek emlékhelye a márványtáblával, a valamikori bolt és a templom, ez mind kellett hozzá. Mindenki tudta, hogy a Polgár-

mesteri Hivatal rossz helyen van, mert távol van a lakosság ja-vától. Álom maradt, hogy a leégett Kultúr helyére új hivatal épüljön.

Kérem Csathó urat, tegyen annak érdekében, hogy a kábel-televíziós közvetítés mielőbb megvalósulhasson kis falunkban, hogy „mindenki tudjon mindenről”. Ez legalább olyan fontos mint egy kerti parti.

Ami pedig a Szőkeforrás éttermet illeti, én óvatosabban fogalmaznék. Abban bizonyára egyetértünk, hogy a lottóreklá-mot kár volt oda telepíteni. A következő gondolatait igazából nem értem: „Továbbhaladva egy-egy gondozottabb ház kivéte-lével kiábrándító látványt nyújtó romok következnek.” Kérem, nevezze meg a romokat házszám szerint! Ezek szerint Ön még nem járt a „Mélúton”, mert arról nem ír. Ha ezek után Ön autó-val arra járna, jól gondolja meg, mert nem biztos, hogy ki tud a végén jönni.

Most is Kodály-év van. amikor a jeles szerző születési cen-tenáriuma volt, országos ünnepség volt Dömösön. És folytathat-nám.

Néhány évtizeddel ezelőtt az egyik helyi vezető azt szorgal-mazta, hogy le kell kötni a fiatalok szabadidejét, amikor önkép-ző körről, szakkörökről beszéltünk az Ifjúsági Klubban.

Ha újfent elolvassuk az utóbbi évtizedek Dömössel kapcso-latos kiadványait, akkor rájövünk, hogy korábban jó iskolák voltak Dömösön, a diákok nem vándoroltak el. Negyvenöt előtt negyven körül volt a vállalkozók száma, működött a közbirto-kosság is. Közéleti emberek, művészek is felnőttek Dömösön, akik jelenleg is képviselnek hazai értékeket külföldön is.

A közelmúltban az Összefogás Dömösért Egyesület elnök asszonyának elmondtam, hogy Baráti Körünk tagjai szívesen találkoznának Önökkel községünk jövőképe érdekében. Hát ott kellen folytatni az eszmecserét a nyilvánosság, a kábeltévé ka-merája előtt.

Közélet

4 Dömösi Élet 2007. augusztus

Márton Béla: Néhány észrevétel Novák Lajos polgármester úr „3,2 milliárd forint lebeg Dömös felett” c.

cikkéhez, amely a „Dömösi Élet” 2007 júliusi számában került közreadásra Novák Lajos polgármester úr megtisztelte a Hajas úr által kez-

deményezett, Dömös közigazgatási területére tervezett településfej-lesztési ill. ingatlanfejlesztési elképzeléseket azzal, hogy a fent meg-hivatkozott helyen közzétette azokat az információkat, amikkel szerinte az Önkormányzat minderről, a cikke megírásáig, rendelke-zett. A közreadott cikkben számos helyen kerül említésre a nevem. Emiatt megszólítva éreztem magam, hogy azt a változatot is közre-adjam, ahogyan én magam - ugyanezt az ügyet - ismerem. Talán nem lesz haszontalan a tisztánlátáshoz a másik felet is meghallgatni.

Kezdjük a legelején. 2005 tavaszán, amikor Hendrik úr emlé-kezetes ügye következtében hirtelen hatalmasra nőtt Dömösön az érdeklődés a falu közügyei iránt, magam is nekifogtam, hogy meg-ismerkedjem a falu önkormányzatának tevékenységével, különös tekintettel a költségvetésre, vagyongazdálkodásra, ezen belül az ingatlanok helyzetére, stb. Mivel a szakmám közgazdász, világossá vált előttem: a falu korábbi választott vezetői – egyebek között a választói ellenőrzés, ill. felügyelet teljes hiánya miatt – szinte telje-sen lenullázták a falu vagyonát, ezen belül a mobilis ingatlanvagyo-nát is, és adósságspirálba vitték bele Dömöst. Az is egyértelművé vált: a falu a saját, hagyományos bevételeiből képtelen lesz ebből kilábolni. Ugyanakkor azt is mindenki tudta, hogy a jelenlegi meg-szorító intézkedések tömegének az árnyékában nem lehet reálisan arra számolni, hogy a központi költségvetés „zsebbe nyúl”, és kise-gíti a falut .. regionális ill. EU pénzek eléréséhez pedig önrész kell, és pályázatok megírásához alkalmas személyek. A falu, amennyire én megismertem, egyikkel sem rendelkezett… Megjegyzem, a jelenlegi Önkormányzat 2006 októberében megválasztott vezetése a kampánybeszédeiben és – anyagaiban nemigen foglakozott mind-ezzel, sőt…. aztán, amikor megtörtént a hatalomátvétel, hirtelen mégis minden előkerült, nehezen hihető hangos csodálkozások mellett…Tessék áttekinteni a „Dömösi Élet” azóta megjelent szá-mait ….

Nekem innentől kezdve világos volt: olyan vállalkozót kell idehozni, aki hajlandó a sajátos helyi körülményeket figyelembe venni, s az idehozatal során különös figyelemmel kell lenni arra, Dömösnek „múltja” van, mármint nagyhangú és aztán vállalásait nem teljesítő vállalkozókban, és ez a múlt nem hagyott róluk olyan képet hátra, hogy itt akárkit is gyanakvás nélkül, bizalommal és együttműködési készséggel fogadjanak. A falu vagyonvesztése részben éppen abból adódott, hogy a korábbi választott faluvezetés simán elhitte magáról, hogy ért a vállalkozási ügyletekhez is. Bíz-tam abban, hogy a jelenlegi faluvezetés belátja, „kapitalizmus van”, tehát magunkon kell segíteni, és – ha ehhez az szükséges – nekifog, és megtanulja az ingatlanfejlesztés körüli tennivalókat, jogszabályo-kat, kockázatokat, szerez magának független szakértőket, igénybe veszi azok segítségét, akik itt élnek és értenek hozzá….Bíztam benne, hogy a forráshiányok pótlását nemcsak a téglajegyek és deszkajegyek kibocsátásával, parkolási díjak beszedésével tudják elképzelni.

(A településfejlesztés, ill. ingatlanfejlesztés igencsak speciális üzletág, de pl. a település-fejlesztésről pl. van elérhető magyar egye-temi jegyzet. Azoknak, akik - velem együtt - szeretnék megtanulni, hogy kezeljék, elmondanám, hogy itt megtalálják Dr. Meggyesi BME prof. egyetemi jegyzetét, tanulságos…. http://www.urbanisztika.bme.hu/segedlet/telepulesfejlesztes-jegyzet.pdf

Hozzátenném, ez CSAK a településfejlesztés „cizella-mizella része”, arról, hogy MIT, de egy szó nem esik benne arról, MI-BŐL?) Tehát nekiláttam, hogy szakmai múltamból származó kap-csolataim révén megfelelő befektetőt szerezzek. Ismertem már a falu új vezetése által elkészített és jóváhagyott (stratégiai) település-fejlesztési koncepciót, és magam is jónak, követendőnek tartottam az abban foglalt célokat. Dömös maradjon a dunakanyari bakan-csos turizmus célpontja, maradjon csendes falu, ne települjön ide zajos és környezetszennyező ipar, stb.

A keresésben három kritériumot – mint primér és elengedhe-tetlen feltételt – tűztem ki magam elé:

– olyan befektetőt kell találni, aki nem kívánja bevonni a falu vagyonát az üzleti elképzeléseibe … (más kérdés, hogy Dömösön nem is nagyon lenne mit, de annak, aki figyelte, pl. Marót „kínlódásait” az ír befektetővel lefolytatott „közös” ingatlanfejlesztésben, ez sokat mond …) A falu tehát egy fillért nem kockáztat, nem veszíthet ….

– a befektető biztosítson a falunak településfejlesztési támo-gatást, amiből – egyebek között – éppen hogy NÖVE-KEDHET a falu ingatlanvagyona is, pl. iskola, új orvosi rendelő, esetleg laborral, új posta, új iskola, sportcsarnok, közös használatú épület kulturális célra stb. Hozzon a be-fektetés a falu történelmi részének megújulást, de emellett teremtsen munkahelyeket, a falu fiatalodjon meg, és tartsa is itthon a fiataljait …

– És: mindennek abszolút törvényesnek kell lennie, minden-nek a legszélesebb nyilvánosság előtt kell lezajlania, azaz semmi háttéralku, semmi külön megállapodás, személyek-re szólóan.

Mindennek Hajas úr felelt meg. Hajas úr már az első beszélge-tések során is azonnal, saját magától ajánlotta fel, a falu mai törté-nelmi magját fel kell hozni - infrastrukturálisan - arra szintre, amit a falu újonnan beépítendő részeire települők jogosan megkívánnak. Az, hogy a 3,2 milliárd HUF szóba került, egyáltalán nem az én személyes érdemem, ezt Hajas úr maga ajánlotta fel. És nem vala-miféle altruizmusból. Kapitalizmus van, Hajas úr döntött: lemond a profitja egy részéről, hogy a többit biztonságosan és gyorsan reali-zálhassa. És Hajas úr először CSAK 40 hektárban gondolkodott. Az, hogy ma 200 hektár feletti tervei vannak, az éppen annak a beszélgetésnek a következménye, amire rövidesen kitérek.

Novák úr írásával ugyanis csak két problémám van: azzal is van, amit leírt, de azzal, amiről egy szót sem ejt, még inkább. Én másképp emlékszem pl. az első beszélgetésünkre, (ami valóban ápr. 25-én történt) amikor nem hozzá indultam, hanem a jegyző úr-hoz…. de mivel a tervezetről akkor már széles körben leveleztem, egyebek között Szilágyi Gábor úrral, és másokkal is a faluban, ha már fogadott, úgy tartottam illendőnek, neki is elmondom, miről tárgyalok Hajas úrral? EKKOR még csak 40 hektárról szólt Hajas úr „igénye”, valóban 240 lakóingatlant képzelt oda a befektető, zárt lakópark-szerűen megvalósítva, ezek mérete 1,700 m2 körül lett volna, de már akkor jeleztük, számítunk rá, egy vevő több ingatlant vesz meg, és arra építtet, és EKKOR, ennek a területnek megfelelő-en CSAK 204 millió HUF-ról beszéltem, mint átengedésre kerülő településfejlesztési hozzájárulásról. EKKOR még szó nem volt 3,2 milliárdról…Novák úr itt is, másutt is rosszul emlékszik.

Ahogyan nem volt szó ukrán és izraeli (nagy kezdőbetűs Uk-ránról meg Izraeliről, ahogy Novák úr cikkében áll, meg még ke-vésbé) pénzügyi befektetőkről. A 3,2 milliárd azt követően „került ki” Hajas úrtól, hogy Novák úr – ezt maga is elismeri – a két község közötti részt, a 11-es út és az erdő között 200 – 250 hektárra becsül-te … Én meg továbbadtam. Végülis a falu polgármestere csak tud-ja? De…. Mi is hibáztunk …. nekünk is módunkban állott volna ellenőrizni, ’mennyi az annyi”??? …Tanultunk belőle. Végigmehetnék, Novák úr írásán, így, állításról, állításra. De itt és most inkább arról, ami nem hangzott el. Sem a velem lezajlott má-jus 21-i, sem a Hajas úrék részvételével lezajlott május 31-i ú.n. „ismerkedőn” nem vette a falu vezetése a fáradságot, hogy közölje: érvényes, hatóságok által jóváhagyott településrendezési tervvel a falu nem rendelkezik, és mindezidáig azt sem tartották fontosnak velünk közölni, - magunknak kellett utánajárnunk, - hogy a telepü-lésrendezési tervek alapját képező ú.n, kataszteri térkép sem áll rendelkezésre. Ugyanis a jelenlegi már nem hatályos, az új készül már, de csak 2007 novemberére lesz kész, és, talán, 2008 első ne-gyedévében hatályosítják.

A május 31-i ismerkedő három órán át tartott. Itt Hajas úr ép-pen elegendő mértékben ismertette az önkormányzat tagjai előtt azt, miben gondolkodik? Nem egyszerűen ingatlanfejlesztésben, hanem településfejlesztésben. Nagy különbség. Nem a „Piliscsaba - Mag-

Közélet

2007. augusztus Dömösi Élet 5

Szilágyi Gábor:

Hídavatás

dolna völgy” sztori megismétlésében, hanem egy szerves, a faluve-zetéssel való együttműködés során megvalósítható, a teljes falut megújító, fejlesztő munkában. És mivel Novák úr ott zárszavában egy – tartalmában az Önkormányzat által nem specifikált – ú.n „műszaki tartalmat” kért írásban beadni, erre úgy és akkor tett ígére-tet a vállalkozó, hogy nem kapott arról tájékoztatást, hol is áll a falu a saját településrendezési dolgaival? Amit, ugye, a Schindler úrral még a Hendrik úr által megkötött, és Dr. Sinka úr idejében cselesen „életbe léptetett” szerződés alapján a Schindler mérnöki iroda csinál-gat. ENNEK a hiányáról is beszélni kellett volna.

„Itt tartunk”, hogy én is átvegyem Novák úr cikke összefoglaló

megállapítását. Novák úr, valamint az Önkormányzat csak most éledt fel újra, - amikor ezt írom, július 29-e van, vasárnap - az Ön-kormányzat tagjai évi rendes, megérdemelt szabadságukat töltötték. Ha mi naponta adtunk volna be egy „műszaki tartalmat”, akkor sem lett volna senki, aki foglalkozott volna vele. Hajas úrék eközben is dolgoztak. És komoly remény van arra nézve, hogy a kért és meg-ígért anyagot már ezen a héten be fogják tudni nyújtani Novák Lajos úrnak. Onnantól kezdve már az Önkormányzaton múlik, meddig is lebeg az a 3,2 milliárd, és mikor „száll le”, Dömösre, konkrét, meg-fogható fejlesztések formájában. Mostmár talán ezzel is fogalkozni kellene.

Örömteli eseményben volt része annak, aki eljött július 28-án délelőtt a Szőkeforrás-híd avatására. Örömteli, mert ismét épült valami a faluban, jelen esetben újjáépült egy sokak által kedvelt szép kis fahíd a patak fölött.

Nem egyedül voltam, aki szomorúan néztem a régi hídszer-kezet pusztulását, ami majd harminc éven keresztül állt ellen az időjárás romboló hatásának, hátán hordozva a dömösieket és az erre járó kirándulókat. Nem válogatott, korra, nemre, bőrszínre, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül, bárkit átvezetett a túlsó partra.

Most mindannyiunk örömére újjáépült, megifjodott, és reméljük, ismét legalább harminc vagy még több éven át jól szolgál majd. Köszönet érte az adományozónak, Polgár István-nak, aki a híd újjáépítésének és az avatási ünnepségnek az ösz-szes költségét önként magára vállalta.

A szerkesztő megjegyzése: Nem akarom Márton úr cikkét bővebben kommentálni, csak az általam legdurvábbnak tartott csúsztatást emeltem ki belőle, amiről úgy gondolom, hogy mégsem hagyható szó nélkül. A cikk szerzője azt írja, hogy a befektető a bemutatkozó beszél-getés alkalmával nem kapott tájékoztatást arról, miszerint a falunak még nincs új érvényes rendezési terve, kataszteri tér-képe, stb. Meg kívánom jegyezni, mivel az ominózus beszélge-tésen magam is részt vettem, hogy érdekes módon a sokdiplo-más (melyek között harvardi diploma is van), minden tekintet-ben, de különösen településfejlesztésben vérprofi befektetőnek se jutott akkor eszébe a rendezési terv és a kataszteri térkép után érdeklődni, csak hetekkel-hónapokkal később. A ránk zúduló lehengerlő és megállíthatatlan szóáradatban egyébként se igen jutottunk mi is szóhoz. Arról nem is beszélve, hogy a cikk írója, Márton úr – aki kezdettől fogva tökéletesen tisztá-ban van a rendezési terv körüli bonyodalmakkal (ezt korábbi beszélgetéseink és levelezésünk alapján nyugodtan állíthatom) – ezek szerint szintén nem tájékoztatta erről az általa hozott befektetőt. (szg)

Óvoda

6 Dömösi Élet 2007. augusztus

Nagyon gazdag évet tudhatnak a hátuk mögött óvodásaink. Május végétől szinte minden napra jutott valami érdekesség.

Május elején a szülők, az óvónők kezdeményezésére és velük karöltve még szebbé varázsolták az udvart. Két fát ki kel-lett vágni, az egyik egy öreg dió és már veszélyesen kiszáradt, a másik a bejáratnál lévő kínai fűz pedig felnyomta a burkolatot. A virágos kertet is meg kellett rendszabályozni, sok új növény is elültettek. A bejárathoz sziklakert került a kivágott fa helyére.

Pünkösd előtt szentendrei óvó nénik jártak nálunk, pünkös-dölős játékot néztek meg, amit gyerekeink nagy örömmel tanul-tak meg, és még királyt és királynőt is választottak. Helyi ételek-kel, italokkal a vendégszeretetünket is megismerhették. A ven-dég pedagógusok, saját bevallásuk szerint, óriási élménnyel gazdagodva, nagy elismerésüket kifejezve mentek haza a nap végén.

Jártunk az erdőben „Madárovi” keretében madárfészket, fiókát nézni profi madarász vezetésével. A gyerekek nagy örö-mére és épülésére szolgál, amikor külsős szakember vesz részt az óvodai programban. Sok hasznos ismeretanyag marad a kis fejecskékben az ilyen foglalkozásokon úgy, hogy majd az isko-lában környezet órán kapnak dicséretet, mert okosan válaszol-nak a feltett kérdésre. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen kis korban nincs sok értelme ezeknek a sok tudásanyagot rejtő foglalkozá-soknak. Én viszont, saját tapasztalatból vallom, hogy ebben a korban lehet a gyerekeket a természet szeretetére és értésére nevelni.

Fehér Norbert és néhány magánszemély anyagi és szellemi segítségével a gyerekek a Budakeszi Vadas-parkba látogattak el. Norbi hősiesen kiállta „az egész nap kérdezünk, felelj kérlek” próbát. Miért van agancsa az egyik szarvasnak és miért nincs a másiknak? Miért olyan sáros a vaddisznó? Hol lakik a süni, és miért nem lehet megsimogatni? Szerencsére nem fogytak el a kérdések, ebből is látszik, hogy érdeklődő, okos gyerekek járnak a dömösi oviba, ami a szülők és pedagógusok munkáját dicséri.

Szintén nagy siker volt a Bábszínház Marcipán cica című előadása. Ez a darab már több gyerekgeneráció kedvence, ének-lik dalait, eljátsszák egyes részeit.

Befejeződött az úszóiskola is. Minden gyerek ügyesebb, biztosabb lett a vízben való mozgásban, a legnagyobbak pedig már úszva szelik a habokat. Zárásként oklevelet és delfin érmet kaptak, amely érmet Somogyiné Andi készített nekik.

Az idén 10 iskolába menő gyerek búcsúzott az óvodától. Ez a búcsúzás az idén a Jótékonysági családi délután keretén belül zajlott. A ballagók fát ültettek az óvoda udvarán. Reméljük sike-rül hagyományt teremteni, és miden évben ültetünk egy ilyen fát az ovi udvarba, vagy a parkba, vagy a Duna parton, vagy az utcai közterületekre.

A Jótékonysági családi délután hagyományos kézmű-veskedése ismét nagy sikert aratott a gyerekek körében. Ügyes kezű anyukák és az óvónénik vezetésével gyönyörű munkák készültek, amiért a gyerekek fabatkát kaptak, amit a büfében csokira lehetett beváltani. Persze a legnagyobb kereslet az arc-festésre volt, amit Dani-Szabó Eszter egész délután folytatott. Aztán a „színes” gyerekek óriási ugrálást csaptak a Lik család kedvességéből felállított ugrá-lóvárakban. A rendezvény ismé-telten sikeres volt anyagi szempontból is, 105.000.-Ft nettó be-vételünk lett, aminek egy részéből már készségfejlesztő játéko-kat vásároltunk, a többi pedig bankba került és a felhasználásról később a szülők és pedagógusok együtt határoznak.

Június elején egy csodás mesedélelőttben volt részük a gyerekeknek, Pokorni Lia, kis falunkból elszármazott színmű-vésznő tolmácsolásában. Ő csak mesélt és mesélt, játszott a kicsikkel és csak az ebéd eljötte tudott véget vetni a játéknak. A művésznő is a mielőbbi viszontlátás reményében ment el, miu-tán a gyerekek asztalánál, a kis széken ülve megebédelt velük.

Egy szó, mint száz szép évünk volt az idén is! A Szülői Munkaközösség nevében is szeretném megköszönni a sok segít-séget, amit az Önkormányzattól, magánszemélyektől, szülőktől kaptunk. Színes, tartalmas pedagógiai év volt, gyermekeink okosabbak, kreatívabbak, nyitottabbak lettek a világra. Az pe-dig, hogy a mi óvodánk ilyen nyitott, mozgalmas, azt jelenti, hogy az óvónénik és dadusok maximálisan jó munkát végeznek. Ha kell, babusgatják gyerekeinket, ha kell segítenek a helyes nevelési út kiválasztásában, kirándulnak, díszletet készítenek, vagy éppen virágot ültetnek. Köszönjük ezt Nekik és a távolban lévő Nóra nénit sem kifelejtve, kívánunk nekik is szép nyarat!

Takácsné Gyenes Ildikó:

Vége a pedagógiai évnek a Szivárvány Óvodában

Óvoda – História

2007. augusztus Dömösi Élet 7

Novák Lajos:

Az ovisok az elsők Ismerjük községünk költségvetését, sokszor beszéltünk már

róla. Azt tűztük ki célnak, hogy ebben az évben megpróbáljuk le-dolgozni az adósságainkat és jövőre kezdődhet az építkezés.

Ez alapvetően így is történik, de azért a kínálkozó lehetőségek-re megpróbálunk lecsapni. Ilyenek a sokat hangoztatott pályázatok. Az idei kiírások többnyire kedvezőtlenebb feltételeket kínálnak, mint egy évvel korábban.

Például a tavalyi esztendőben a községi utak felújítására szol-gáló pályázatnál 30%, idén már 50%-os önrész biztosítására volt szükség. Persze a kiírások egyéb feltételei sem kedvezőek, hiszen a minimális pályázható összeg 5 millió Ft, tehát nekünk is minimáli-san ennyivel kell rendelkeznünk. További feltétel, hogy csak össze-függő utcákat lehet egy pályázatból felújítani, tehát nem lehet pél-dául a Kőrössi utcára és a Vertel József utcára külön-külön pályáz-ni, mert mindkét utca rövid és nem éri el a 10 millió Ft-os beruházá-si értéket. Ennek egyébként örülne az ember, de mégse örül, hiszen így nem kapunk rá állami támogatást. Egyszóval az utakra idén még akkor sem tudnánk pályázni, ha lenne rá 5 millió Ft-unk.

Azért van jó hír is! Ez év, harmadik negyedévében óvoda rekonstrukcióra tervez-

nek kiírni egy pályázatot 90%-os támogatási hányaddal. Ez olyan kedvező, hogy még az adósságaink mellett is meg kell próbálnunk, hiszen sokkal jobb körülményeket szeretnénk biztosítani gyermeke-inknek. Azt gondolom, hogy mindenki egyetértene például 4 millió Ft hitel felvételével abban az esetben, ha 36 millió Ft-ot nyernénk az óvoda bővítésére, felújítására.

Erre készülve sikerült az Esztergom-Nyergesújfalu Kistérség támogatását megszerezni arra, hogy az átépítés megtervezésének a költségét vállalják. Ennek megfelelően a tervek, az óvoda pedagó-gus munkatársaival történt többszöri egyeztetés után június 30-ára elkészültek.

Szczuka Attila építészt kértük fel a tervek elkészítésére. Nyu-godt szívvel mondhatom nagyon jól átgondolt, nagyon szép épüle-tet alkotott nekünk. Ha megvalósulhat az ovisoké lesz az első a középületek közül, ahol korszerű, jó érzést, szép gondolatokat keltő körülmények várják a gyermekeket, a Dömösieket.

Az Önkormányzatnak az építési költségtervet kell finanszíroz-nia és azzal beadható lesz a pályázat.

Most már csak a neheze van hátra, lobbizni kell a pályázatunk sikere érdekében.

Az óvoda tervrajza

Kládek László:

Dömös helyzete a XVIII. században. Dömös a török kivonulása után már többé nem nyerte vissza

korábbi „rangját”, hírét, „mindössze” egy kis falu volt a sok között, de a század folyamán végzett népesség-összeírások és az első – mo-dern értelemben vett – népszámlálás lassú, de biztató fejlődést tár elénk.

Az 1700-as évek elején kétszer is összeírták az ország lakóit abból a célból, hogy a nagy pusztítás után hány adózó él az ország-

ban, illetve felmérjék az adóköteles nemzeti vagyont. Az összeírás érdekessége, hogy a megyék nem önmagukat „vették számba”, hanem sajátos sorsolás eredményeként valamelyik távoli vármegye végezte el a nagy munkát. Esztergom vármegyét Borsod mérte föl, míg a később megszűnt Zaránd vármegyében az esztergomiak tevé-kenykedtek.

(folytatás a 8. oldalon)

História

8 Dömösi Élet 2007. augusztus

A török kor pusztításai következtében rendkívüli mértékben lecsökkent a lakosság száma az ország középső, hódoltsági területe-in. A hiányzó embertömeg pótlását külső és belső telepítéssel oldot-ták meg. Ekkor vált sok, valaha színmagyar település németek és szlovákok lakta faluvá, bár a vármegye lakossága 1720 táján még túlnyomórészt magyar volt:

magyar: 90,1 % német: 9,03 % szlovák („tót-rutén”): 0,64 % szerb-horvát: 0,19 % Feltételezhető, hogy Dömösre a messzi Nyitra környékéről is

költöztek lakók, hiszen az ottani püspök, mint földesúr, fontosnak érezhette birtokának betelepítését. Az 1715-ös, első összeírás a kö-vetkező állapotokat találta falunkban:

17 jobbágy és 2 zsellér élt itt, akik – nevük alapján – magyar-nak vélhetők, és 236 pozsonyi köböl szántóföldön gazdálkodtak, valamint 15 kapás szőlőt műveltek.

Mivel ez az összeírás nem volt sikeres, ezért azt 1720-ban újra megismételték:

Ekkor már 20 jobbágy és 4 zsellér élt a faluban, akik közül – neve alapján – mindössze egy volt német. A különböző földterületek megoszlása a következő volt:

szántóföld: 329,0 pozsonyi köböl irtványföld: 125,5 pozsonyi köböl rét: 32,5 kaszás szőlő: 27,5 kapás A század végén, 1784 és 1787 között, II. József uralkodása alatt

zajlott le Magyarországom az első népszámlálás. A vármegyék küldték ki a számlálóbiztosokat, akik a papok segítségével vették számba a népességet, és Dömös tekintetében a következő eredmé-nyek „jöttek ki”:

784 lakója volt a falunak, ebből 8 távol volt, míg 14 ember „idegen” azaz más falubeli, esetleg országbeli volt, akik 124 házban éltek, és 166 családot alkottak. 381 nő és 161 házas, valamint 234 nőtlen férfi élt itt. „Társadalmi állás” tekintetében az alábbi kép tárul elénk:

1 pap 1 polgár 35 paraszt (ebből: 32 úrbéres) 137 zsellér 34 „egyéb” 1 szabadságos katona Az összeírásban a „sarjadék”, azaz a gyerekek és a fiatalok is

szerepeltek, közülük 115 volt 12 év alatti, míg 41 17 évnél fiatalabb. A század 10-es éveiben készült összeírások még a korábbi

pusztítást tükrözik, és azt mutatják, hogy csak nagyon lassan népe-sült be a falu. Viszont a két felmérés a megművelt föld tekintetében számottevő különbséget mutat: 1720-ra a korábban talán elvadult, illetve azelőtt soha nem művelt területeket is termőre fogták kemény munkával a hajdani lakók.

A század végi népszámlálás már impozáns fejlődést mutat.

Különösen érdekes, hogy mintegy hatvan év alatt 784-re növekedett lakosságszám, a korábban feltételezhető 100-150-ről. Az emelkedés-ben jelentős betelepülés, esetleg szervezett betelepítés is közrejátsz-hatott. Dömös alapvetően jobbágyfalu volt, méghozzá szegény falu: szinte eltörpül a 137 zsellér mellett a földdel, jobbágytelekkel is ren-delkező lakosok száma. De nem valószínű, hogy ennek valamilyen „egészségtelen birtokmegoszlás” lett volna az oka, hanem általában a kevés megművelhető föld.

A XVIII. században az államismereti iskola előtérbe kerülésé-vel megnőtt az igény az ország minél teljesebb körű, sokoldalú meg-ismerésére. Bél Mátyás (1684–1749) volt ennek az irányzatnak az első és legjelentősebb képviselője. Fiaiból és tanítványaiból kutató-csoportot szervezett. Célul tűzte ki Magyarország egészének leírását, megyéről megyére, településről településre haladva. Földrajzi, törté-neti, gazdasági és néprajzi adatokat egyesítő, nagy részben kézirat-ban maradt Notitia Hungariae novae historico-geographica címet viselő művében természetesen a korabeli Dömös leírása is megtalál-

ható: „Dömös lakói hasonlóak az előbbi faluéhoz [Marót: magyarok

és tótok vegyesen lakják, kevesen vannak a katolikus vallás hívei, mindnyájuknak a dömösi plébános az elöljárója], területe azonban kisebb. Nincs más szántóföldje, mint az, amit a hegyek lábánál irtot-tak ki nagyobb munkával, mint eredménnyel. Egészen csekély az, amit gabonával be tudnak vetni. hajdan a folyótól távolabb állott a falu, a hegy lankás lábánál, a klastrom körül, melyet Álmos, II. Géza fia, II., vagy Vak Bélának pedig édesapja építetett a nagystílű temp-lommal együtt és itt alapította a Szent Margit prépostságot. A Topografia szerzője ezt mondja erről: ‘A most is látható romok bizo-nyítják, hogy azt királyi bőkezűséggel építtette Álmos herceg, Vak Béla király atyja. ...’ Mostanában a földesúr, Erdődy gróf nyitrai

püspök, szép és költséges templomot építtet a romok között, Szent István tiszteletére. Ezen kívül nincsen más nevezetessége a falunak, mint az Árpás-hegy, amelyen várromok is látszanak. A falu területét a Duna és keletről a negyed mérföldnyire fekvő Visegrád, a többi oldalról pedig a maróti határ veszi körül. Mivel ezek a szegény pa-rasztok a földjükből nem tudnak megélni, dunai fakereskedéssel foglalkoznak.”

Bél Mátyásnak követői is akadtak, akik kisebb igénnyel, de szintén megpróbálkoztak az országleírás hatalmas feladatával. 1796-ben Vályi András, „királyi magyar universitas-béli Professor” adott újabb leírást – többek között – falunkról:

„... elegyes falu, földesura az esztergomi káptalanbéli uraság, lakosai katholikusok, fekszik Pilismegye szélén Visegrádtól nem messze, Esztergomtól pedig két mérföldnyire, hajdan nevezetes klastrom vala itten és igen szép s nagy méltóságot mutató szent egyház, amelyet Álmos, 2-ik Gézának fia építtetett vala, mostani szép temploma néhai gr. Erdődy nyitrai püspök költségével építte-tett. Határbeli földje középszerű, legelője elegendő, fája is tűzre és épületekre, szőlője nem sok; jó és közelvaló módja van az eladásra a Dunán és Esztergomban. De mivel rétjét és földjét a Duna és a záporoknak a hegyről lejövő sebes folyásai soványítják, második osztálybeli.”

Ezek a kortársi leírások is alátámasztják a statisztikai adatokat. Kevés, nem túl jó minőségű, de annál nehezebben megmunkálható föld, „elegyes”, azaz magyar és „tót” lakosság, valamint a hajdani fényes múlt romjai: ezt volt Dömös a XVIII. században.

A XVIII. századi országleírásoknak a következő században is akadtak követői. Egyre tudományosabb alapon, statisztikai igénnyel végezték ezt a munkát. 1827-ben Helischer József, Esztergom város tanácsosa Esztergom megyéről szóló leírásában az alábbiakat írta falunkról:

História – Egészség

2007. augusztus Dömösi Élet 9

„... most az esztergomi káptalan birtoka ... Lakói magyarok. A falu 143 házában 190 család, illetve 1067 fő lakik, közülük 971 katolikus, 150 pedig református. Területe kicsiny. Keletről a Duna és a negyed mérföldnyire fekvő Visegrád határolja, a többi oldalon Maróttal ér össze.”

A század közepén Fényes Elek (1807–1876), a magyar statisz-tika „atyja” írt Dömösről:

„Esztergom megyei magyar falu, a Duna jobb partján,

Esztergomon túl 2 órányira; 957 katholikus, 145 református lakos. Van egy szép kath. paroch. temploma, gesztenyés és roppant töl-gyes, bikkes erdeje, jó vörös bora, sok gyümölcsöse és legelője az erdőben, kevés szántóföldje és rétje. Vidéke, szinte mint Maróthnak, felette gyönyörű, s a zöldellő hegyek, erdők közé szorított Dunának itt van a legpompásabb folyama az egész országban. ...

... jelenleg csak egy magas hegytetőn (Árpás hegy) lehet látni

épületeiket düledékeikben: prépostság fennmaradt jószágát pedig az esztergomi főkáptalan nyerte el. A lakosok bírnak 8 telek után 192 2/96 hold szántóföldet. Az egész határ 5260 hold, mellyre szán-tó 561 4/16 hold, rét 64 hold, szőlő 97 3/16 hold, erdő 4544, s ez legelőnek földesuraság-gal közösen használtatik. Földje sárga, rozsot középszerűen terem.”

A tizennyolcadik századi leírásokhoz, statisztikákhoz képest nem volt sok változás. De az figyelemre méltó, hogy az 1820-as években 1067, míg a század közepén már 1102 fő lakta a falut. Ez a lélekszámbeli gyarapodás a mostoha természeti viszonyok, a kevés

és nem túl jó termőföld ellenére ment végbe, és szükségessé tette, hogy Dömös népe a szorosan vett földművelésen túl más területen is keressék boldogulásukat és megélhetésüket. Ez együtt járt a ha-gyományos paraszti társadalom felbomlásával, és ezt a folyamatot a XIX. század végétől külső hatások is gyorsították.

Addig a Dömöst körülvevő hegyek, valamint a Duna legjobb esetben a megélhetést biztosító keret volt, rosszabb esetben akár veszélyforrás is. A század második felétől viszont egyre nagyobb teret kapott a múlt megismerése, újrafelfedezése. Kialakult Magyar-országon is a tudományos igényű történettudomány, néprajzkutatás, művészettörténet.

Az életforma megváltozása a korábban természetesnek, min-dennapinak tekintett környezetet önmagában, gazdasági értékétől függetlenül, „érdek nélkül” is széppé és érdekessé tette. A vízi és a vasúti közlekedés kialakulásával addig távolinak tűnő, ismeretlen vidékeket „fedeztek föl”.

Dömös haszonélvezője lett ennek a változásnak. Itt minden megtalálható volt, amit a korabeli (és későbbi) érdeklődő városi ember kívánt. A nehezen leküzdhető természeti akadályok, a he-gyek, a szurdokvölgyek turistaútvonalakká váltak, a prépostság egyre fogyatkozó romja múltunk megkerülhetetlen színhelyeként elevenedett meg a történelemkönyvek lapjain. Az a központi fek-vés, amelyik a török idők alatt, s még azt követően is csak szenve-dést okozott, a XIX. század végére ismét értékké vált. Dömöst fel-fedezték a történészek, a természetjárók, majd pedig a képzőművé-szek is.

Szabó Béláné:

Gyógynövények – mint a leggyakoribb fűszerek Az illatos, aromás növények, gyógynövények legtöbbször

egyben ipari és konyhai fűszerek is. Fűszernek nevezzük azokat a növényi eredetű termékeket,

amelyeket ételeink ízesítésére használunk. A fűszerekre táplálkozásunkban nagy szükség van, mivel ízle-

lő- és szaglószervünk útján az emésztési folyamatokat serkentik. Élvezetessé és változatossá teszik az ételeinket.

Babérlevél: Pácokhoz, húslevesekhez, pástétomokhoz, töltelé-kekhez, burgonyás, hüvelyes (pl. bab, lencse) ételekhez használják. Nyugtató hatású, ízületi bántalmak enyhítője.

Bazsalikom: Pácok, pástéto-mok elengedhetetlen fűszere. Bur-gonyás és paradicsomos ételek nagyon finom ízesítője. Étvágyger-jesztő, nyugtató, gyomorjavító hatá-sú.

Bors: Felhasználása igen sok-oldalú, de túlzott használata a gyo-mor és a bélrendszer bántalmait okozhatja.

Borsfű vagy borsikafű (csombor): Főleg borspótlásra al-kalmazható. Teája alacsony vérnyomás, felfúvódás, gyomorrontás ellen nagyon jó. Savanyúság eltevésénél is használják.

Citromfű: Teája nyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, szélhajtó, izzasztó, epeműködést elősegítő. Saláták, mártá-sok, sodók ízesítője. nagyon kellemes citrom ízt kölcsönöz.

Citromhéj: Ízjavító, gyomorerősítő hatású. Teák, sütemények húsételek különleges ízesítője.

Fahéj: Étvágyat, emésztést serkentő szer, kiváló ízjavító. Édességek, tészták, kompótok fő ízesítője.

Fehérmustármag: A legtöbb mustár alapanyaga. Savanyúsá-gok eltevésekor más fűszerekkel együtt használják. Étvágygerjesztő és hashajtó hatású.

Fokhagyma: Baktériumölő, koleszterin- és vérnyomáscsök-kentő, infarktust okozó vérrögöt oldó hatású „csodaszer”. Csökkenti a vércukorszintet, és bőrfertőtlenítésre is kiváló. Felhasználása köz-ismerten sokoldalú. Kellemetlen szagát leheletfrissítőkkel – szegfű-szeg, petrezselyemlevél, menták – jól ellensúlyozhatjuk.

Gyömbér: Gyomorerősítő, étvágy- és ízjavító, külsőleg szájvi-zekbe, fogtinktúrákba használják. Levesekben, mártásokban külö-nös ízhatást érhetünk el vele.

Kakaómag és -vaj: Koffeintartalma miatt enyhe serkentő hatá-sú. Mértékletesen fogyasszuk. A kakaóvajat főleg a csokoládégyár-tásban használják, de készül belőle kúp, kenőcs is.

Kakukkfű: Erjedést és rotha-dást gátló hatása nagyon intenzív. Erős illatú és ízű növény. Mártások, saláták, főzelékek, húsételek ízesí-tője. Köhögéscsillapító hatása köz-ismert.

Kapor: Már a régi népeknél is kedvelt fűszer volt. Savanyúságok, főzelékek készítésénél használják. Étvágygerjesztő, felfúvódást gátló, szélhajtó és gyomorerősítő hatása van.

Kávébab: Közismerten élénkítő hatású. Pörkölés után kapja meg ismert zamatát. Vigyázzunk túlzott fogyasztásával!

Koriandermag: Savanyúságok, pácok, pástétomok és saláták ízesítésére. Vértisztító, emésztést serkentő, étvágyjavító és szélhajtó teák fő alkotórésze.

Kömény, édeskömény, ánizs: Sok helyen kenyérbe is sütik, sós süteményekre hintik. Különlegesen jó ízt adnak a salátáknak és mártásoknak. A kömény egyébként levesek, főzelékek és húsételek ízesítője. Mindhárom fűszer teája szélhajtó, emésztést serkentő és nyálkaoldó hatású.

Kömény, édeskömény, ánizs: Sok helyen kenyérbe is sütik, sós süteményekre hintik. Különlegesen jó ízt adnak a salátáknak és mártásoknak. A kömény egyébként levesek, főzelékek és húsételek ízesítője. Mindhárom fűszer teája szélhajtó, emésztést serkentő és nyálkaoldó hatású.

Majoránna és oregano (szurokfű): Ma is nagyon kedvelt fűszerek. Használják hurkafélék, pástétomok, mártások, levesek, főzelékek ízesítésére, baromfi- és birkahúsok jellegzetes szagának és ízének leplezésére. A majoránna teája kitűnő nyálkaoldó, görcsoldó, illetve köhögéscsillapító. Menták: Serkentik az emésztést, üdítő hatású teájuk még étvágyja-vító, szélhajtó és idegnyugtató is. A mentaolajat a fogápolásnál is alkalmazzák.

(folytatás a 10. oldalon)

Egészség – Hitélet

10 Dömösi Élet 2007. augusztus

Narancshéj: Édesipari termékek, tészták ízesítésére, gyógy-ászatban gyomorerősítőnek, emésztést serkentőnek, étvágyjavító-nak, vértisztítónak használják.

Petrezselyem levele és gyökere: Veseműködést segítő, vesekő-hajtó, hólyaghurut elleni teát készíthetünk belőle. A magjából ké-szült tea vesevérzést okozhat!

Rozmaring: Szélhajtó, görcs-oldó, idegerősítő. Illóolaja reuma elleni bedörzsölésre nagyon jó. Húsok, pástétomok készítésénél, kenyérsütéskor használják.

Sáfrányos szeklice virága: Levesek, főzelékek, mártások, tész-ták, krémek ízesítésére, színezésére.

Teája nyálkaoldó hatású. Szegfűszeg: Már az ókorban is leheletfrissítőnek használták. A

szegfűszegolaj enyhíti a fogfájást, de azért amint lehet, menjünk fogorvoshoz! Emésztést segítő, hasmenésnél bélfertőtlenítő. Fűsze-res borok, sütemények ízesítésére is használják.

Tárkony: Levesek, mártások, húsételek, ecet ízesítésére. Teája vesetisztító és epehajtó hatású.

Vöröshagyma: Héjából köhögés elleni, nyálkaoldásra kiváló teát főzhetünk. sötétre főzött levével kitűnően festhetünk húsvéti tojásokat is.

Zsálya: Húsételek, mártások fűszerezésére. Teája jó köhögés-csillapító, torokfertőtlenítő, zsírbontó hatású. Aranyeres bántalmak ellen kiváló ülőfürdő.

Karsay Eszter:

Áldásul volt...

Baltás-Kapornai Szilvia:

Szent István király

A magyar történelem egyik legfontosabb szemé-lyisége: az első keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezője.

István Vajk néven látta meg a napvilágot, Géza nagyfejedelem egyetlen fiaként. Legfiatalabb éveit még pogányságban töltötte, de 973-ban, mások szerint 974-ben, Szent Adalbert megkeresztelte, majd később ő is bérmálta. A keresztségben az István nevet kapta. Adal-bert püspök közvetített István és Gizella bajor hercegnő között 995-ben létrejövő házasságban is. Gizellával sok hittérítő és lovag jött Bajorországból.

Apja őt jelölte ki utódjául, de a nagyfejedelem halála után meg kellett küzdenie idősebb rokonával, Koppánnyal a főhatalomért. Harcukban nemcsak az

forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar nép megmarad-e pogány hitében, vagy a kereszténység útjára tér. Isten segítségével István győzött, és az utóbbi következett be.

Istvánt az ezredfordulón, kb. 1000 karácsonyán koronázták király-lyá Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság.

István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte

Az államszervezet létrehozása után, nagy erővel látott hozzá a térítés munkájához is. A tíz egyházmegye (köztük két érsekség: Eszter-gom és Kalocsa) létrehozásán kívül megalapította a vesz-prémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, fel-építette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot,.s ő szentelte fel a pannonhalmi kolostort is. Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá.

Élete végére mind a két trónörököst, Ottót és Szent Imrét elvesztet-te, így nőági rokonát, Orseolo Pétert tette meg utódjának.

Szent István király tisztában volt felelősségével és annak jelentősé-gével, hogy hatalmát Istentől kapta. Ennek jele volt, hogy egyszer egy évben a templomban István mindig letette az uralkodói hatalmát, mint-egy visszaadva azt Istennek. Lelki arculata abban a „királytükrében” is visszatükröződik, amelyet Szent Imrének írt latin nyelven. Ez a mű az akkori Magyarország legjelentősebb irodalmi alkotása. Ezekben az Intelmekben többek között a következő uralkodói szabályok találhatók: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen hazugság és gyűlölködés nél-kül! A király koronájának legfőbb ékszerei a jótettek, ezért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék.''.

1038-ban halt meg Szűz Mária mennybemenetelének napján, miután a halálos ágyán felajánlotta az országot a Szentséges Szűznek. Testét a székesfehérvári koronázási bazilikában helyezték el. Példás családi életet élve a magyar családok eszményképe.

Szent László avatatta szentté 1083-ban, fiával Imrével, Gellért püspökkel együtt.

Az államalapító István királyt augusztus 20-án ünneplik Magyar-országon, és ez a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepe.

Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön orszá-gunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelme-zője legyen a mennyben!

Ünnepi miserendek és programok augusztus hónapban:

"Áldásul volt nekem a nagy keserűség" olvashatjuk Ézsaiás könyve 38. részének 17. versében.

Hálaadó imádságában mondta ezeket a szavakat Ezékiás király, halálos betegségéből felgyógyulva, melyben sokat szenvedett.

Hogyan lehetséges ez? A szenvedés próbakő az életünkben, ami vagy közelebb visz az

Istenhez, vagy eltávolít, és megkeményít. A hirtelen jött baj, betegség, gyász, különösen megmutatja, mi

lakik az ember szívében. Mekkora a hite, van-e reménysége? Bajban és fájdalmak között

nem lehet szerepet játszani, lehámlanak az álarcok, és igazi önmagát adja az ember.

De tegyük fel a kérdést: Mi az áldás? Mi válik javamra? Általában úgy gondoljuk, hogy a jó élmények, az egészség, a

gazdagság, a siker, az elismerés, a dicséret, a jutalom, az áldás. A jó barát, a kedves szomszéd, a segítőkész munkatárs, a megértő főnök, a hűséges házastárs – ők jelentenek áldást.

Lelki érettségre, bölcsességre vall, ha valaki a negatív élménye-ket és emberi kapcsolatokat is úgy dolgozza fel, pontosabban úgy dolgozza át magában, hogy az javára váljon.

Az a boldog ember, aki egyre több dologra, eseményre tudja azt mondani: ez is a javamat szolgálta.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az ellenkezője automatikusan igazolódik, amitől babonásan félni kell: tehát a siker, és az egészség, a jó emberi kapcsolatok átokká lesznek. Végső soron nem az esemé-nyek döntik el, hogy mi válik javunkra, hanem a lelkületünk. Nem az a kérdés hogy mennyi jó, és mennyi rossz élményt szereztünk, hanem az, hogy mennyire rugalmas és formálható a lelkünk, amivel befogadjuk azokat.

Tudtuk-e haszonra, nyereségre átfordítani azt, ami keserves és nehéz volt?

Az a szenvedés válik áldássá, amit Isten kezéből vettünk át, amit az Ő kezébe tettünk, és kértük: változtassa áldássá.

Testvére ennek az ószövetségi Igének az Újszövetségben Pál apostol vallomása:

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, minden javukra szolgál!"

Kívánom kedves olvasó, hogy ezen az "Alapon" minden a javadat szolgálja! (A szerző református lelkipásztor Budapesten)

Augusztus 19. (vasárnap) 1200 óra

Szentfa kápolna búcsúnap-ja, ünnepi szentmise kint a kápolnánál

Augusztus 20. (hétfő) ½ 9 óra

Ünnepi szentmise Szent István tiszteletére A szentmise végén az új kenyér megáldása

Hirdetés – Vegyes

2007. augusztus Dömösi Élet 11

Dömösi Élet Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Szilágyi Gábor Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Csathó Pál

A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail: domosi.elet@domos.hu Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban

Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a

www.domos.hu internetes oldalon olvasható.

Velünk most NYERHET akár 1 MILLIÓ forintot!

6-12 hónapos tesztautók megújult készlettel!

Swift II 1.3 GLX CD, klímával 3 020 000 Ft helyett most akár

2 097 000 Ft-ért 120 hónapra

26 045 Ft-os havi törlesztő részlettel*

SX4 1.5 GLX CD, klímával 3 570 000 Ft helyett most akár

2 601 000 Ft-ért 120 hónapra

32 304 Ft-os havi törlesztő részlettel*

Használtautó beszámítás! Kezes és jövedelem igazolás nélkül!

* Akciónk a készlet erejéig illetve mini-mum 2 000 000.- Ft hitel felvétele ese-tén érvényes! THM 8,8%

SÁRBOGÁRD: 25/50-80-80, 25/518-011…019

SZÉKESFEHÉRVÁR: 22/51-52-53, 22/50-50-47 www.suzukibarta.hu, www.fejerinfo.hu

Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon

06 20 661 7803

Dömösi Falunapok programjai – augusztus 17. - 20.

17-én 1800 Fényképkiállítás Dömös múltjából a Községháza dísztermében Megnyitja ifj. Paulusz József

18-án

1000 „A prépostság kora gyerekszemmel” rendhagyó történelemóra gyerekeknek a Prépostsági ro-moknál - tartja Csathó Pál. Ezt követően rajz készítése az elhangzottak alapján. A rajzok meg-tekinthetők az altemplomban.

1130 Játsszunk együtt

19-én 1200 A Szentfa kápolnánál levő híd felavatása, utána Szentmise a helyszínen (a sorompó nyitva lesz) 1800 A Kecskés Együttes koncertje a római katolikus templomban 1900 Székely est – székely fiatalok néptánc bemutatója a templom előtt, utána bográcsgulyás a plé-

bániakertben

20-án 830 Ünnepi Szentmise Szent István király tiszteletére 1000 A polgármester ünnepi beszéde, utána kenyérszentelés 1600 Duna-parti bográcsparti a kemping alatti területen, ahova szeretettel várjuk az önként jelentke-

ző résztvevőket, akik saját zsebből rászánnak egy bográcsra való alapanyagot, és szeretettel várjuk az önként jelentkező „kóstolókat” is. Tüzifát az önkormányzat biztosít

2100 Tábortűz

KÉZMŰVES FOGLALKOZÁSOK Dani-Szabó Eszter Dömös, Duna u. 3.

Tel.: 33-482-018 Vasárnaponként 1400-től 1600-ig

Kellékeket hozzanak! "Becsületkasszával" támogatható a szakkör.

osszefogas@domos.hu

Hirdetés

12 Dömösi Élet 2007. augusztus

AUTOPLUS Kft.

2500 Esztergom, Visegrádi út 44. Tel.:33/509-400 Fax:33/590-420

www.autoplus.hu autoplus@vnet.hu

Szervizszolgáltatásaink köre, melyet magasan képzett munkatársaink biztosítanak: - garanciális és azon túli szervizelés, - általános javítás és szervizelés, - karambolos javítás, fényezés, - környezetvédelmi vizsgálat (zöldkártya), - kerékszerelés, centrírozás, futómű beállítás, - műszaki vizsgára felkészítés és vizsgáztatás.