Civil Fórum 2011/4 – Fenntartható fejlődés – gazdaság–környezetvédelem–szociális...

2 civil fórum

Tartalomjegyzék

civil fórum

Tartalomjegyzék

3. oldalSebestény István: Gazdaság-környezetvédelem-szociális biztonság, avagy (létezik-e) a fenntartható fejlődés trilemmája?

4. oldalCsáki Rozália: Tudjuk-e, hogy mennyi az elég?

5. oldalDr. Tóth Gergely: A fenntarthatóság körei

7. oldalBányász József: Fenntartható visszavonulás versus fenntartható fejlődés

12. oldalMolnár Judith:Fenntarthatóság a vállalati szférában

14. oldalVadovics Edina – Tóth Kornélia: EnergiaKözösségek program 2011–2013

17. oldalAntal Orsolya – Vadovics Edina: „Nagycsalád – kis lábnyom” program 2010–2011

19. oldalÁtalvető – a közvetlen értékesítési hálózat– interjú Sinka Arnolddal

20. oldalFenntarthatóan működnek-e civil szervezeteink?– interjúsorozat

36. oldalImecs Veronka: A civil szervezetek pénzügyi szabályozása

40. oldal„RestartRomania” – Felhívás a társadalmi igazságosságért

43. oldalBereczki Kinga:A gazdaság-környezetvédelem-szociális biztonságtrilemmájáról a fenntartható fejlődés jegyében

45. oldalJenei György:A civil társadalom szerepéről a közigazgatás modernizációjában

48. oldalKuti Éva: Nemzetközi trendek és változó szervezeti formák a nonprofit szolgáltatásokban

52. oldalCsáki Rozália: Tudjuk-e, hogy mennyi az elég? (RO)

54. oldalTartalomjegyzék (RO)

CIVIL KURÁZSI

CIVIL ÖNÉPÍTKEZÉSÜNK

TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG

3Fenntartható fejlődés – gazdaság-környezetvédelem-szociális biztonság

Gazdaság-környezetvédelem-szociális biztonság, avagy (létezik-e) a fenntartható fejlődés trilemmája?

A trilemma eredetileg filozófi-ai fogalom, a dilemma „há-romváltozós” formája. Olyan

döntési helyzetet jelent, amelyben az adott három lehetőség együttes választása nem lehetséges. Logikai megközelítésben pedig három olyan állítás egymás mellé helyezése, mely-nek során mindhárom kijelentés igaz lehet, de egyszerre csak kettő. A trilemma már az ókori gondolkodók körében is felbukkant, David Hume idézi egyik művében1 az alábbi, Epi-kurosznak tulajdonított példázatot:

1. Ha Isten nem képes megvédeni minket a gonosztól, akkor nem mindenható.

2. Ha Isten nem akar megvédeni minket a gonosztól, akkor nem jóakaratú.

3. Ha Isten meg tud és meg akar minket védeni a gonosztól, ak-kor miért is létezik a gonosz?

A trilemma a későbbiekben a poli-tikai és a gazdasági szakirodalomban is megjelent, korunk olyan társadalmi döntéshelyzeteinek leírásaként, ami-kor három rendszeralkotó elemből egyidejűleg csak kettőt lehet megtar-tani, támogatni, fejleszteni, a harma-dikat fel kell adni, magára kell hagyni, le kell építeni. Példaként hozhatjuk a „menedzser-trilemmaként” emlege-tett aforizmát, „Gyorsan, olcsót, jót? Válassz kettőt!”, vagy a tudósok által a Föld trilemmájának („Trilemma of the Earth” – 3E Trilemma) nevezett problémakört. Eszerint a gazdasági fejlődés (Economy) gyorsításához növelni kell az energiafogyasztást (Energy), ez pedig a légszennyezéssel és a károsanyag-kibocsátásával rom-bolja a természetet (Environment).

Ez utóbbi hármas dilemma már rávezet minket a címben és téma-ként szereplő „fenntartható fejlődés” problematikájára. Ebben a rendszer-alkotó elemek, úgy, mint a gazdaság, a környezetvédelem, valamint a szoci-ális biztonság kétségkívül kölcsönös

1) David Hume: Dialogues Concerning Natural Religion, 1779.

függésben vannak, meghatározzák egymást, befolyást gyakorolnak egy-másra. Úgy tűnik – ez egyben jelen problémafelvetés kulcskérdése is –, mindhárom tényező együttes fejlesz-tése, növelése bizonyos határon túl már csak egymás kárára történhet, következésképpen ez az ellentmon-dásos helyzet lehet az új évszázad legnagyobb kihívása, napjaink legak-tuálisabb trilemmája.

Feltehető az a kér-dés is, hogyan jutot-tunk el idáig? És vajon nem szükséges-e ezek-nek a tényezőknek az újraértelmezése, nem jött-e el az ideje egy paradigmaváltásnak? Olyan ez, mint a klí-maváltozás, amelyet az utóbbi évekig sokan biztosra vettek, sokan kételkedtek benne, de mára – és ezt is nevez-hetjük paradigmavál-tásnak – már nem azon vitatkoznak, hogy tény-leg „történik-e valami”, hanem azon, hogy ami zajlik, az természetes jelenség vagy pedig az emberi tevékenység kö-vetkezménye.

A fenntartható fejlődés jelenlegi hármas konstellációja szintén egy pa-radigmaváltás eredménye volt, ami-kor is a jóléti társadalom eszméjébe a 60-70-es évek körül a gazdaság és a szociális biztonság mellett harmadik attribútumként beágyazódott a „kör-nyezetvédelem” is, mely jelentősen befolyásolta és átalakította a gazda-ságról, a hatékonyságról alkotott ál-talános nézeteket. Addig úgy vélték – nagyon leegyszerűsítve – hogy a termelés fokozása, a gazdaság fejlesz-tése egyúttal megoldja a társadalmi problémákat is, megteremti a forrá-sokat a „jóléti állam” működtetésé-hez. Azonban ez a természet rohamos kiaknázásával, a környezetterhelés növekedésével járt együtt. Ekkor fel-

ismerték, hogy a termelést korlátozni kell, természetvédelmi beruházásokra és természetbarát technológiákra van szükség. Ez azonban megdrágította a termelést, növelte a költségeket, vagy-is csökkentette a nyereséget. Emiatt kevesebb forrás jut az államnak, és a teljes társadalmat átfogó szolidaritás, szociális védőrendszer intézmény-rendszere ebből már nem finanszíroz-ható. Emellett a környezet védelme

visszafogja, nehezíti azokat a beruházáso-kat is, amelyek a mun-kahelyteremtés miatt csökkentenék például a munkanélküliséget és így az állam szoci-ális kiadásait is.

Mindebből azt a nagyon is vitatható, és végletekig leegysze-rűsített összefüggést lehet feltételezni, mi-szerint ahhoz, hogy a szociális biztonságot erősítsük, több jövede-lem, több állami bevé-tel kell, ehhez viszont növelni kell a gazda-ság hatékonyságát, ez azonban csak a kör-nyezetterhelés fokozá-

sa mellett lehetséges. A munkahelyte-remtéshez beruházások, autópályák, utak, több energia stb. kellene, mind-ez rombolja a környezetet. Ha védeni akarjuk a természetet, ahhoz pedig for-rás kell, amely nem térül meg és más-honnan kell a pénzt – például éppen a szociális kiadásoktól – elvenni. Ebből adódóan a szociális helyzet romlik, ezáltal pedig csökken a fizetőképes kereslet, a jövedelmek, ez pedig gaz-dasági válságot is okozhat. Lehetséges, hogy ez egy olyan társadalmi csapda, amelyből csak egy újabb paradigma-váltással lehet kiszabadulni?

Bartal Anna Mária írja a követ-kezőket. „A trilemma különösen olyan időszakokban jelenik meg, amikor gyö-keresen megváltoznak a külső és belső feltételek, az erőforrások, illetve amikor

Úgy tűnik – ez egyben jelen problémafelvetés kulcskérdése is –, mindhárom ténye-ző együttes fej-lesztése, növelése bizonyos hatá-ron túl már csak egymás kárára történhet, követ-kezésképpen ez az ellentmondásos helyzet lehet az új évszázad legna-gyobb kihívása.

4 civil fórum

egy korábban tartós és stabil rendszer las-sacskán egy új rendszernek adja át helyét, bár a két rendszer elemei átmenetileg még együtt élnek egy darabig. Mindez arra utal, hogy a trilemma nem egy statikus, hanem egy dinamikus rendszerben értel-mezhető, hiszen ha megváltozik a feltéte-lek összjátéka, akkor arra az új helyzetben kell reagálni, új választásokkal. Ezt neve-zik a cserélhetőség (tradeoff) elvének.

A trilemma-típusú döntéshelyzetben nagyon gyakran megfogalmazódik, hogy a számításba jöhető mind a három kívá-natos célt egyszerre kellene elérni, de a gyakorlatban a korlátozott (anyagi, tudás, humán, idő) erőforrások ’kikényszerítik’ az egyikről való lemondást. További prob-léma, hogy a két elem vagy cél kiválasztá-sa ugyan életképes rendszert alkothat, ám előfordulhat, hogy az így létrejövő kettős

rendszerek különböző értékrendek, nor-mák, világképek alapján nem feltétlenül kívánatosak.” 2

Ez az idézet találóan írja le, hogy a kezdetben harmonikusan együtt élő és -működő elemek között idővel ho-gyan tud megbomlani az egyensúly. Valamelyik összetevő túlsúlyba kerü-lésével, a „kritikus érték” elérésével a rendszer megbillen, esetleg felborul. Ha képletesen akarnánk leírni a hely-zetet, képzeljünk el egy háromágú libikókát, melynek mindhárom ülé-se egyszerre a levegőben van. De ha valamelyik szárán súlyeltolódás tör-ténik, akkor egyik – rosszabb esetben akár kettő – vége „padlót fog”.

2) Bartal Anna Mária: A válság elején, Civil Szemle, 2009/1–2.

Vajon a fenntartható fejlődés le-hetséges forgatókönyvei, valamint az itt következő írások csak ezt a ború-látó trilemmát képesek „valósághű-en bemutatni”, vagy netán léteznek, megtalálhatóak, és nem utolsósorban alkalmazhatóak azok a megoldások is, melyek az itt megfogalmazott bel-ső ellentmondások esetében egyben feloldások is, és amelyek segítségével a libikóka mindhárom ülése utasaival együtt egyszerre – fenntarthatóan – felemelkedhet?

Sebestény István

Civitalis Egyesület – elnö[email protected]

Tudjuk-e, hogy mennyi az elég?

E lapszámunk szerkesztése, a fel - vetett problematika boncolga-tása egyre inkább arra enge-

dett következtetni, hogy a gazdaság-környezetvédelem-szociális biz ton ság összefüggésében önmagunk próbaté-tele a kulcs. Önmagunk mint magán- személy és önmagunk mint a tár - sa dalom tagja. Hangsúlyosan szembe-sülünk azzal a ténnyel, hogy mennyire nem lehet elzárkózva, csak a magunk kis világában élni, kizárva minden külső tényezőt. Ha bárki ebben a hit-ben ringatja magát, egyrészt becsapja önmagát, mert nem vesz tudomást arról, hogy minden cselekedete, sőt, gondolata milyen kihatással van az emberi, társadalmi és természeti kör-nyezetére. Ugyanakkor nem számol azokkal a tényezőkkel, amelyek ha-tással vannak rá, mindarra, amivel ő foglalkozik. Így kizár olyan tényező-

ket, amelyek nélkül nem lehet sikerre vinni folyamatokat.

Kardinális kérdés, hogy az em-ber képes-e felülemelkedni, avagy kiemelkedni a saját kis világából, a hétköznapjai komfortzónájából és ké-pes-e önmagát, életét úgy szemlélni, mint egy nagyobb összefüggés része? Úgy vélem, a civil szférában tevé-kenykedő személyek jó része képes erre, hisz éppen a saját kis életén is túlmutató közösségi kérdésekben vál-lal szerepet. Ezzel – tudatosan vagy sem – belátja, hogy ő maga is egy szé-lesebb „összefüggés” része, legyen ez a közösség, a társadalom, vagy éppen a természeti környezet. Ha a dolgok – emberi létünk, cselekedeteink, a társadalmi és gazdasági folyamatok, a környezet változása stb. – eme ösz-szefüggését tudatosan belátjuk, akkor természetszerűen kellene következ-

zen a felelősségünk ezek iránt. To-vábblépve: annak tudatában, hogy „e földet unokáinktól kaptuk kölcsön”, cselekedeteink is eme szellemiségben történő komoly mérlegelések, belá-tások eredményei kellene legyenek. És ha így lenne, akkor ma talán nem vetődött volna fel e lapszámunk prob-lematikája, illetőleg, meglehet, hogy sokkal idillikusabb gondolatsorok közepette ejtenénk szót róla. A valós helyzet azonban döbbenetes módon szembesít az emberi, társadalmi, kör-nyezeti és gazdasági problémákkal. És mindennek a kulcsa bennünk, em-berekben, magánszemélyekben, ál-lampolgárokban van.

Sebestény István a vezércikkben nagyon jól rávilágít arra, hogy e há-rom szegmens – gazdaság-kör nye-zet védelem-szociális biztonság – a jelenlegi szélesebb körű, akár azt is

Csáki Rozália

főszerkesztő[email protected]


mondhatnánk, hogy globális össze-függések szintjén nem férnek össze egymással. Ha egy hasonlattal kelle-ne leírjuk a helyzetet, akkor azt is mond-hatnánk, hogy olya-nok, mint az egy bár-sonyszékre pályázó három kiskirály: ha a harmadik király is rá akar ülni erre a szék-re, akkor a másik ket-tő közül valamelyiket félre kell tolja. Persze, mindez csak azért, mert egyik kiskirály sem szeretné félretenni a palástját, megválni az ékes öltözete bár-melyik részétől. És itt van a bökkenő! Itt mu-tatkozik meg az önös érdek, a csak magára, csak a saját életére és legkisebb környezeté-re gondoló – ha gon-doló – emberi magatartás. Ezzel van itt a legnagyobb probléma! És ezért mondhatjuk azt, hogy ez önmagunk próbatétele is. Azért kell minél hang-súlyosabban foglalkoznunk ezzel a kérdéskörrel, mert az egyes emberek önzősége oda vezetett és vezet, hogy szinte szó szerint kiveszik a lábunk alól a talajt, nem marad semmi, amit unokáinknak visszaadhatnánk, és már mi magunk sem élhetünk biz-tonságban. A fenntarthatóság kérdése éles csatabárdként lóg a fejünk felett. Tóth Gergely cikkéből megtudhatjuk, hogy miként is alakult e fenntartható-sági kérdés az évek során és a három

szegmensnek – környezet, társada-lom, gazdaság – milyen is a viszonya ebben az összefüggésben.

Az utóbbi évek tör-ténései, a természeti ka- tasztrófák, a forradal-mak, a gazdasági ne-hézségek mind-mind felkiáltójeles jelzé sek: nézzünk magunkba, és a változás érdekében te-gyük meg a szükséges lépéseket. Bányász Jó-zsef markánsan mutat rá arra, hogy a fejlődés hajszolásával miként rohanunk a vesztünk-be, ugyanakkor világos iránymutatást is ad arra vonatkozóan, hogy ho-gyan lehet ezen változ-tatni, mit kellene tenni egy fenntartható jelen és jövő érdekében.

A „sok kicsi sokra megy” elve ez eset-

ben is érvényes. Ha ki-ki magánsze-mélyként a maga életében, továbbá a társadalom keretében a munkája révén is képes apróbb jótékony vál-toztatásokat megtenni, ezzel azt segíti, hogy össztársadalmi szinten is határozottan tudjunk előrelépni egy fenntarthatóbb jelen és jövő ér-dekében.

Molnár Judith a szervezetek, in-tézmények, vállalatok szintjén meg-tehető lépésekről tájékoztat. Aztán olyan civil kezdeményezéseket mu-tatunk be, amelyek sikerrel lépnek előre e téren és próbálnak segítséget nyújtani minél több embernek az ész-

szerű és biztonságos jövő könnyed építésében.

Számos erdélyi magyar civil szer-vezet vezetőjét kérdeztük meg egy interjúsorozat keretében arról, hogy szervezetük fenntarthatósága mitől függ? Milyen a viszonyuk a helyha-tóságokkal? Forrásteremtés érdeké-ben szükséges-e szervezetük eddigi tevékenységét átalakítani? Érdekes válaszokat kaptunk.

Civil kurázsi rovatunkban a Re start - Romania figyelemreméltó prog ramot mutatjuk be, amely Romániá ban a korrupció elleni civil kezdeménye-zéseket karolja fel. Civil önépítkezé-sünk rovatunkban Bereczki Kinga a lapszám fő témájára reflektál, nem-zetközi példákat hoz a felelőtlen ma-gatartás következményeire, továbbá arra, hogy az önkorlátozó magatar-tás országokat menthet meg. Társa-dalom és gazdaság rovatunkban két igen érdekes összefüggésre rávilágító cikket olvashatnak: Jenei György ar-ról reflektál, hogy a civil társadalom-nak milyen szerepe, feladata lehet a közigazgatás modernizációjába; Kuti Éva a civil társadalom és a gazdasági szektor határterületén alakuló szo-ciális gazdaság mibenlétéről, sajátos formáiról és problematikus megítélé-séről ír.

Ez alkalommal is fontos kérdések felvetésével és figyelemreméltó gon-dolatokkal, inspiráló civil kezdemé-nyezések bemutatásával igyekszünk az Önök segítségére lenni. Bízunk benne, hogy e gondolatmagok jó ta-lajba hullnak és egészséges, aktív cse-lekvésben megmutatkozó növekedés lesz az eredményük.

Ha ki-ki magán-személyként a maga életében, továbbá a társa-dalom keretében a munkája révén is képes apróbb jótékony változta-tásokat megtenni, ezzel azt segíti, hogy össztár-sadalmi szinten is határozottan tudjunk előrelépni egy fenntartha-tóbb jelen és jövő érdekében.

A fenntarthatóság körei

Ebben a cikkben körökről lesz szó. Először is nézzük, kinek a köreit segíti, s kiét gátolja a

fenntartható fejlődés fogalma. A mai társadalmat szokás három – részben egymást metsző – kör halmazaként szemlélni, ez lenne a kormányzat, a vállalatok, valamint a civil szféra.

Időzzünk el a sorrendnél egy per-

cet. Kronológiailag 1. civilek, 2. állam, 3. vállalatok lenne a sorrend. Ma az erőviszonyok alapján fordult a koc-ka, méghozzá radikálisan: 1. vállala-tok, 2. állam, 3. civilek. David Korten1 már 1995-ben rámutatott, hogy a vi-

1) A tőkés társaságok világuralma, Kapu, 1996

lág vezető gazdaságai egyre inkább a nemzetközi nagyvállalatok, s nem a kormányok. Adatokat sajnos nem közölt, ezért magam állítottam ösz-sze egy listát 2007-ben, mely szerint a világ 100 legnagyobb gazdaságából 42 multinacionális vállalat, 58 pedig

6 civil fórum

nemzetgazdaság2. Ha már a 150 leg-nagyobb szereplőt nézzük (GDP, il-letve forgalom alapján), a „multik” túlsúlyban vannak.

A legújabb, 2011 októberében nyilvánosságra hozott kutatási jelen-tés sokkal mélyebbre megy ennél. A New Scientist nevű lap megbízásából a zürichi székhelyű Swiss Federal Ins-titute of Technology kutatói 43 060 (!) nemzetközi nagyvállalatot vizsgáltak meg, felfedve a kereszt-tulajdonláso-kat is. A pénzügyi hatalom egy 1318 cégből álló „kemény magban” össz-pontosult, ezen cégek mindegyike átlagosan 20 kapcsolattal rendelke-zett. Bár maga az 1318 vállalat „csak” a világgazdaság összes bevételének 20 százalékát birtokolta, tulajdono-si kapcsolataikon keresztül további 60 százalék (!) összpontosult a ke-zükben. James Glattfelder, a kutatás vezetője rámutatott, hogy ezen cso-porton belül is van egy úgynevezett „szuper-entitás”, 147 cég, amely a világgazdaság kétötödét kontrollál-ja. Ezek legnagyobb része pénzügyi intézmény, mint a Barclays Bank, a JPMorgan Chase & Co. és a Goldman Sachs Group.

De vajon érdeke-e a fenntartható fejlődés a vállalatoknak? A kérdés-re igenlő s nemleges válasz is adha-tó. Az igen-t David Brower amerikai természetvédő fogalmazta meg a

2) A Valóban Felelős Vállalat, KÖVET, 2007

legfrappánsabban: „Egy halott boly-gón nincs üzlet!”3 Rövidebb távon a kérdésre adható egy másik pozitív válasz is: eszerint a környezettuda-tosság, vállalati társadalmi felelősség (CSR4), fenntarthatósági menedzs-ment (akármi legyen is az) ma már üzleti érdek, ezekkel növelhető a vá-sárlói és dolgozói lojalitás, költségek takaríthatók meg, új piaci szegmen-sek nyerhetők el.

Ezt a gondolkodásmódot nagy eredménynek kell tartanunk, egy öt-venéves folyamat gyümölcsének. A hatvanas évektől ugyanis igen heves támadások érik a nagyvállalatokat eleinte a környezetvédelem, majd a fenntartható fejlődés nevében. So-kan egyenesen a zérus növekedést kezdték hangoztatni, mint a fenn-tartható fejlődés gyakorlati megva-lósítását (lásd például Herman Daly 1991, újabban pedig Serge Latouche, 2011). A racionális, didaktikus gon-dolkodású vállalatvezetők logikája a következő: „A fenntartható fej-lődés megkerülhetetlen probléma. Ha így haladunk, a végén még kö-telező lesz. Menjünk hát elébe a do-lognak, kezeljük proaktívan.” A zé-

rus növekedés nyilvánvalóan ellentmond a mikro- és

makroszintű gaz-dasági döntésho- zók vérébe ivódott

növekedési mítosz- nak, ezért a nagy-vállalatok megal-kották saját, jól o pe - racionalizált fenn-tartható fejlődés fo-galmukat5. Ebben, bár sokan fanya-lognak, konszenzus van kialakulóban. Jobb híján. A „válla-lati fenntarthatóság” hármas optimalizá-

lás, avagy három-lábú megközelí-tésének (angolul: triple bottom line)

lényege, hogy a fenntartható-

3) „�ere is no business to be done on a dead planet.”

4) Corporate Social Responsibility

5) A „Triple bottom line” (magyarul kb. hármas op-timalizálás) kifejezés, amit emlegetnek TBL, 3BL, People, Planet, Pro�t néven is, John Elkingtontól, a SustainAbility alapítójától származik, 1994-ből.

ság három oszlopa a környezeti, a társadalmi és a gazdasági fenntart-hatóság. Ha a fenntartható fejlődés nemes, de kissé ködös célját tehát három részre bontjuk, majd eszkö-zöket alkalmazunk külön-külön a környezeti, társadalmi és gazdasá-gi fenntarthatóság elérésére, akkor látszólag elindultunk a probléma megoldása felé vezető úton. S mire jutunk valahová, az eszközöket fo-kozatosan integráljuk, addigra talán a szakértők is előállnak végre egy igazán integrált „fenntarthatósági menedzsment” rendszerrel (ld. ISO 26000). Ha ezt bevezetjük, megfelel-tünk a kihívásnak. Nagyjából ez a fenntarthatóság = versenyképesség logika.

Bár egyesületünk, a KÖVET ren-geteg tapasztalattal bír az ilyen prog-ramokban (ld. pl.: Ablakon bedobott pénz), nem részletezném ezt a vona-lat. Egyfelől mert a „megéri” bizo-nyítás a környezettudatosságon túl igencsak gyenge lábakon áll, másfelől nagyon sok olyan „megéri” lehetőség

Ökonómia és fenntarthatóság – a világ eredeti rendje

Ökonomizmus és fenntarthatatlanság – ha ilyen a „rend”


van, ami éppen nem a fenntartható-ság irányába vezeti a rendszert.

Sokkal fontosabb azonban a mé-lyebb tapasztalat. Polányi Károly híres magyar közgazdász eszméi nyomán a fenntarthatóságot három egymásba ágyazódó körrel szokás ábrázolni. Ez a viszony egyben a három rendszer történelmi és alárendeltségi rendje. A természet része (alrendszere) a tár-sadalom, a társadalom alrendszere a gazdaság, nem pedig fordítva. Min-

den olyan erőfeszítés tehát, amely gazdaságossá akarja tenni a fenn-tarthatóságot, bár látszateredményt hozhat, a gondolati sémák szintjén romboló.

Röviden: akkor sem szabad el-pusztítanunk a földet, ha esetleg az nem gazdaságos. Ha le nem taszítjuk a hatékonyság, versenyképesség, növeke-dés „szentháromságát” korunk meg-határozó szellemi trónjáról, minden apró erőfeszítésünk halálra van ítél-

ve. Megújult formában hát, de vissza kell állítanunk a gazdasági tevékeny-ség eredeti célját: az emberek szolgá-lata jószágokon keresztül, követve a természet finom egyensúlyra törek-vését.

Dr. Tóth Gergely

KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért – főtitkár

[email protected]

Fenntartható visszavonulás versus fenntartható fejlődés1

(Az életszínvonal nem minden, a jóléten „innen” is van élet, sőt itt kezdődik az életminőség.)

Már a jövő is a régi!

A fenntartható fejlődés kérdés-köre az utóbbi 3-5 évben egy-re hangsúlyosabban jelen van

a közbeszédben és a médiumokban. Divat lett. Nagyszerű nemzetközi és egyre jobb helyi szakirodalma van a témakörnek.1 Vállalatok, politikai döntéshozók, civil szervezetek rendre tűzik zászlóikra a „fenntarthatóság” mellett való elköteleződési szándéku-kat. „Hajlunk rá, hogy míg önmagunkat a szándékaink fényében lássunk, amelyek mások számára láthatatlanok, addig má-sokat főként a cselekedeteik fényében ítél-jük meg, melyek számunkra láthatók.”2 Azt gondoljuk, hogy mindent megtet-tünk akkor, hogyha szándék szerint elköteleződünk valami mellett és ezt másoktól is számon kérhetjük. Szak-mai konferenciák sorozatait szervezik a fenntarthatóságról ugyanazzal az eszköztárral, infrastruktúrával, négy-ötcsillagos, high-tech kínálattal, csil-lagászati belépőkkel, mint korábban a korlátlan növekedés paradigmái men-tén elkötelezett neoliberális plutokra-

1) Jelen írás gondolatait részben tartalmazza a szerző által írt A jövő élettere és a túlélés helye a vidék című cikk, mely a Keresztény Szó 2011/novemberi szá-mában jelent meg.

2) J. G. Bennett

ták. Sok esetben ugyanazon szerep-lőkkel. A vallott elvek megélésének szándéka nélkül várjuk el másoktól a felelős, fenntartható magatartásmó-dot. Ha valóban komolyan gondoljuk azt, hogy ebből a földből, a még cso-dálatos természetből, egészséges élet-terekből valamit hagyni szeretnénk gyermekeinknek, akkor a „fejlődés” klasszikussá vált fogalmát át kell ér-tékeljük és a fenntartható visszavo-nulás mellett kell, hogy döntéseket hozzunk, intézkedéseket foganato-sítsunk. A saját magunk hétköznapi viselkedéseivel kezdődően el egészen a gazdasági, politikai döntésekig. A bölcsesség fokozatos kiküszöbölése a nyugati civilizációból a manipula-tív tudomány egyre gyorsabb térhó-dításához vezetett, ami hovatovább komoly veszélyt jelent. ... Az ember túl okos ahhoz, semhogy képes lenne túlélésre bölcsesség nélkül3 és okos-ságának további fejlesztésétől immár semmi jót nem remélhet.

Ha nem kezdi komolyan tanul-mányozni az élet értelmét, a lét célját, azt, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség, mik a jogai és kötelezett-

3) Ernst Friedrich Schucmacher (1911–1977): „Té-velygők Útikalauza” ( „A Guide for the Perplexed”)

ségei, akkor a civilizáció is szükség-szerűen egyre mélyebbre fog süllyed-ni a szorongásban, a kétségbeesésben és a szolgaságban. A benne élő em-berek egyre betegebbek és boldog-talanabbak lesznek, még ha nő is az életszínvonaluk és hosszabb is az éle-tük, mert például jó az egészségügyi ellátás és a zsigeri igények könnyen kielégíthetővé vállnak. Nem többről és nem kevesebbről van itt szó, mint hogy: „nemcsak kenyérrel él az em-ber”. (Mt 4, 4)

A gazdasági növekedés ugyan folyta-tódhat, de maga az ember egyre silányabb lesz.4

Tájékozatlan, félrevezetett világ-ban élünk, nem tudunk igazán sem-mit arról, ami igazán számít. „Jelenleg a veszély valójában nem is abban van, hogy a tudós elveszítette az univerzali-tást, hanem inkább abban, hogy igényt tart a totalitásra… Tehát nem az a saj-nálatos, hogy a tudósok specializálódnak, hanem az, hogy a specialisták általánosí-tanak” – mondja a tisztánlátó Viktor E. Frankl. A tájékozatlanságon és fél-revezetettségen túl világunkat egyéb manipulatív tényezők is befolyásol-ják, amelyek mára kóros állapotok-

4) E. F. Schucmacher uo.

8 civil fórum

hoz vezettek. Az ipari társadalom, amely még uralja hétköznapjainkat, krízist jelentett, saját maga létének krízisét. Krízis uralja ezt a társadal-mat az élet minden területén. Azt gondoljuk a növekedésre beállított gazdasági rendszerben, hogy három-szoros áramfogyasztás a háztartásban háromszorosan boldogabbá tesz ben-nünket, és ha ez nem következik be, megpróbáljuk ezt tízszeresére növel-ni… hátha… Ha ma a nyugat-európai életszínvonalhoz szükséges energiát globális szintre akarjuk kiterjeszteni, akkor ennek nem lesz nyersanyag fe-dezete. Feléljük lábunk alól a jövőt. Az egész ipari társadalomnak vissza kell térnie az élethez.

A fejlődést gátló tényezők5

Nem érünk azzal sem-mit, hogyha csak azt értékeljük, mérjük, ami mérhető: a GDP-t, az árakat, fizetéseket, ár-folyamokat, áramfo-gyasztást stb. és nem kérdezzük meg az em-berektől, hogy hogyan dolgoznak, hiányzik-e valami, a felelősségtu-dat fontos-e számuk-ra, mit értenek szorga-lom alatt? A STUDIA nemzetközi osztrák kutatóintézet, Johann Millendorferrel az élen, kutatásokat végzett a gazdasági hatékonyság csökkenésének okai ról az OECD-országokban. Azokban az országok-ban, ahol magasak a stresszfaktorok, a gazdasági növe-kedés alacsonyabb, mint a kevésbé stresszes országokban. Ez újdonságot jelent, mert eddig csak pozitív fakto-rokról beszélt a gazdaságtudomány. Már a kilencvenes években ez a kuta-tóintézet felfedezte, hogy betegségek, paraziták, negatív folyamatok is van-nak, és egyre erősödő ez a tendencia.

5) Johann Millendorfer; Die Bauern sind nicht die letzten von gestern, sondern die ersten von morgen, in Aufstand oder Au�ruch – Wohin gehen Europas Bauern? – Ökosoziales Forum Österreich und Ökosoziales Forum Niederalteich – Leopold Stocker Verlag, Graz – Stuttgart (1996 – 1997)

A stresszfaktorok legyőzése fonto-sabb lenne a pozitív faktorok beveté-sénél. Az intézet az orvostudomány-ban használt megnevezésekkel illette és bemutatta mennyire rossz irányba mutat ez a tendencia.• Intézményes szklerózis

Vérerek beszűkülésének analó-giá jára az információs vonalak be szűküléséről beszélnek. A böl - cső től a ravatalig ellepnek a nyomtatványok. Túlbürokratizá-lódás, központosítás, ami külö-nösen Ke let-Európában erős. Egy példa, hogy az EU-agrárbürok-rácia a mezőgazdasági eszközök nagy részét elhasználja, szinte semmit nem hagy a parasztoknak.

A koncepció, amit ki-dolgoztak, rossz. Túl- termelés van, környe-zeti problémák és a vidéki kultúrának a lerombolása, szétzül-lesztése folyik. Ez in-tézményes szklerózis. Tehát itt egy felismert, diagnosztizált beteg-séggel állunk szem-ben, amit kezelni kell.•Noogén neurózis (elszigeteltség neurózis) Értelem nélküli életet jelent. Viktor E. Frankl kifejezése ez, aki azt mondja, hogy az ipar emberének a legna-gyobb és legfontosabb neurózisa a Lényeg, az Élet Értelmének el vesztése. Az ipar em bere elvesztette a Lé nyeget, az Élet Értel-mét, mert a dolgokat, tár gyakat túlhangsú-

lyozta és az emberi élet értelmé-nek (Sinn) nem marad semmi. Ha annyit „púpolunk”, rohanunk a megélhetés (a dolgok) után, hogy a család számára nem marad időnk, vasárnap nem érünk el ün-nepelni, imádkozni, akkor ennek semmi eredménye nem lesz. Ez egy süllyesztő. Ha az emberi di-menziót leromboljuk, gazdaságot sem tudunk működtetni eredmé-nyesen.

• Társadalmi AIDS Az AIDS nagyon rafinált vírus, úgy működik, hogy azt a sejtet pusztíttatja el, amely felismeri a

betegséget és képes annak legyő-zésére. A test ellenségeként jele-níti meg ezt a sejtet – „rágalmaz-za” –, és azt az immunrendszer elpusztítja. Milyen politikus! Azt a „problé-mát” távolítja el, amely feltárja a tulajdonképpeni problémát. Ez ma a médiában valósággá vált. A tömegmédia veszélyesebb, mint az atombomba, mert azt állítja használaton kívül, ami a legérté-kesebb számunkra: a probléma-megoldó képességünket.

• Intézményesített rákA kutatások azt mutatják, hogy a rákos sejtek nem hatékony energiahasznosítók. Függnek az egészséges sejtek égés általi erje-désétől. Nagyon sok táplálékra van szükségük a fennmaradás-hoz, ahhoz, hogy energiához jus-sanak. Egyet nagyon jól tudnak: az egészséges sejtek kiszorítását. Nem érdekli őket a teljes organiz-mus, a sejtegoizmus bűvöletében élnek. Most nézzünk körül a tár-sadalom különböző intézménye-iben. Rengeteg olyan intézmény, ember van, aki egyáltalán nem hatékony, de egyet jól tudnak: azokat, akik dolgoznak, haté-konyak elnyomni. A hatóságok, ellenőrző szervek ellehetetlení-tik a kisvállalkozókat, önmaguk létjogosultságának igazolására. Gondoljunk a tisztiorvosi szolgá-latra, pénzügyőrségre stb. Maguk mögött tudnak egy szintén nem hatékony politikai grémiumot a maga klientúrájával. A piacon is a bóvli megfolytja a minőséget. A közhivatalokban a pártklientúra kiszorítja a kulcspozíciókból a szakembereket. Ez kontraszelek-ció, azoknak az agressziója, akik nem hatékonyak, akik semmi egyebet nem tudnak.

Ezt a kórképet lehet vitatni, cá-folni, de ugyanakkor tükörképnek is használhatjuk, az is lehet, hogy csak szeget üt a fejünkbe egy-egy állítása, de úgy tűnik, hogy valami mégis van a levegőben. Egy korszak a vége felé közeledik, valami lejárt. A „fájda-lomcsillapítók” hatása kezd kimenni, ébredezünk a jólét bűvöletéből és itt is, ott is szaggatja a csúz a társadalmi és egyéni organizmusok tagjait. Las-san-lassan rájövünk, hogy a tüneti

Ha valóban ko-molyan gondoljuk azt, hogy ebből a földből, a még csodálatos termé-szetből, egészsé-ges életterekből valamit hagyni szeretnénk gyer-mekeinknek, akkor a „fejlődés” klasszikussá vált fogalmát át kell értékeljük és a fenntartható visz-szavonulás mellett kell, hogy dönté-seket hozzunk, intézkedéseket foganatosítsunk.


kezelésen túl, ha élni akarunk, a ba-jok okait kell orvosolni, és mára már biztos, hogy sok esetben szükséges az elevenbe való vágás is a túlélés érde-kében.

Van-e megoldás, élhető jövőkép, és ha van, mi a teendő?A mai világot a legmeghatározóbb mó-don a pénzgazdaság uralja, aminek ma már alig van köze a reálgazdasághoz. Gazdasági paradigmaváltás szüksé-ges: információ-gazdaságról beszél-nek, mint a jövő gazdaságának alter-natívájáról. Nekem az ökoszociális piacgazdasági modell racionálisabb-nak, élhetőbbnek, emberközelibbnek tűnik. Mindkettőre utalok röviden.

Az információ-gazdaság6 (infor-mációs kor, tudásra épülő gazdaság) olyan társadalmat fémjelez, amely-ben a javak és a szolgáltatások elő-állítása nagyban függ az információs technológiák használatától. Napjaink elméleti kihívásait állítsuk szembe a következő táblázat kereteiben a ma még működő főáramú közgazdaság „dogmáival”:

Kihívások a gazdaságelmélettel szemben7:

A fenti táblázatban foglalt kihí-vások érvényessége akkor és olyan

6) Bell (1973) és Drucker (1973) az információ-gaz-daság, információs társadalom terminológia első használói.

7) Szabó Katalin – Hámori Balázs: Információ-gaz-daság (2006), Budapest, Akadémiai Kiadó 58. o.

körülmények8 között fenntartható, ha a jövőben is rendelkezésre állnak a fenntartásához szükséges energia-hordozók. Az utóbbi években egyre többet beszélnek az olajkorszak vé-géről9 és az tény, hogy egyelőre nem kiválthatóak megújuló energiaforrá-sokkal a fosszilis energiahordozók.

Ezért valószínűbb egy ökoszo ciá-lis piacgazdasági10 rendszerre épü lő társadalom, ahol harmóniát lehet te-remteni az ember és természet között egy reszakralizációra való folyamatos felkészüléssel. A jövő kulcsa a mező-gazdaság, a paraszti, vidéki életfor-mát vállaló gazdálkodó ember hely-zete, életmódja, föld, munka melletti elköteleződése. Keresztény-konzer-vatív elkötelezettségű írók, politiku-sok fenntartható fejlődésről, paraszt-óvó, sőt parasztszaporító komplex vidékpolitikáról, egy új, környeze-tileg és kulturálisan is felelős euró-pai gazdasági modellről beszélnek. Ezzel szemben a főáramú neokon-ökonómia nem a bajt akarja orvosolni lokális eszközökkel, hanem a globa-lizációt sietteti fogalomösszezavarás eszközeivel. Kozmopolita nemzetet promovál, transznacionális kormány-zást népszerűsít. Az ökológiáról ezt vallja: „Ha a hagyományt és a termé-szetet egyszer megváltoztatjuk, előrelá-

8) A gyakorlatban két valódi korlát adódhat az infor-máció világában: egyrészt az információtermelés és -továbbítás infrastruktúrájának pénzügyi kor-látairól, másrészt az információt feldolgozó em-ber mentális kapacitásának a korlátairól, amellyel rendszerezik, felhasználják az információt.

9) http://members.home.nl/peakoil/

10) Josef Riegler, Anton Moser: Ökoszociális piac-gazdaság (2001), Budapest, Agroinform Kiadó.

tó döntésekre van szükség és vállalnunk kell a felelősséget a következményeiért.” Épp a felelősségvállalók tűntek el, a népnek, a gazdálkodónak, a földet felelősen megművelni akarónak kell elvinnie ma már a felelőtlenség árát. Nemcsak a természetnek van öko-lógiája, hanem a társadalomnak is. Erről a szocialista neoaktivista sal-lang nem akar tudomást venni. Ezért nincs kozmopolita nemzet, csupán a globalizálók álmaiban. Csak nemzet van. Ám ez valóban ökológiai fog-lalom, éppígy a kultúra is. Kultúrát csakis a munka teremt. A természet-tel való érintkezésünk e legemberibb módja. A többi maszlag. A nyugati ökoszociálisok pontosan érzik (?), hogy a társadalmi jólét nem nőhet a csillagos égig (ennek egyenlőtlensége sem). Az energiafaló műszaki fejlő-désnek természetes határai vannak. A paraszt épp az áldozatos munka, az önkorlátozás vállalásával lett nél-külözhetetlen része a teremtésnek. Annak ellenére, hogy ma még az ipari társadalmak közgazdászai egyelőre farmerrel, mezőgazdasági vállalko-zóval, géntechnológiával stb. akarják pótolni. Lassan elkezdték Nyugaton is rehabilitálni az ökoszociálisok a parasztot, nálunk meg megpróbálják jussából és jövendőjéből kifosztani.

Van, aki tudatosan, van, aki naiv jó szándékkal. Nyilvánvaló, hogy nem egyetlen ökoszociális megoldás van. Nem az a dolgunk, hogy a természet-társadalom-környezet együttélés tör-vényeit leginkább felborító nyugati műveltség tanulságain kérődzzünk újra. Ki-ki a saját fenntartható kultú-rájának az útját kell megtalálja, vissza

Alapfeltételek vonatkozási rendszere

Elfogadott axiómák 21. századi kihívások

Természeti tényezőkre vonatkozó feltevés

Szűkösség, korlátozott erőforrások

Információ, azaz egy elvben „korlátlan”8 erőforrás kerül előtérbe

Magatartási feltevések

Stabil preferenciák, egyértelmű rangsorolás, racionalitás

Maximalizálás, mely egy egyszerű világban könnyen operacionalizálható

Gyorsan változó preferenciákA mikroökonómiában feltételezett racionálistól eltérő viselke-désmódok is fontossá válnak

Heurisztikák, hüvelykujj-szabályok alkalmazása a komplexitás kezelésére

Intézményi előfeltevés

Piac mint intézmény közvetíti a tranzakciókat

Alternatívája a hierarchikusan felépített, jogilag és tech-nikailag is elkülönülő vállalat

„Intézménygazdag” tér. Új, sajátosan működő tranzakciós minták

Vállalatok szétesése, hálózatok előtérbe kerülése

Következmény a piac, illet-ve a gazdaság működésére

Közlekedőedények törvénye működik, jellemzően az egyensúly irányába mutató negatív visszacsatolások

Gyakori pozitív visszacsatolások, kaotikus fejlemények

10 civil fórum

egy sokszínű „kultúrát” ötvöző Euró-pába. Az osztrákoknak Roseggerük van, nekünk egy gazdag népi irodal-munk, szociográfiai hagyományunk, ahol fellelhető az az ökoszociális tu-dáskincs, ami népünk műveltégének egészét képezi (Móricz Zsig-mond, Tamási Áron, Szabó Dezső, Nyírő Jó-zsef, Illyés Gyula, Ve-ress Péter, Kós Károly és mások). Fel kell tár-nunk kultúrökológiai jelrendszerünk üzene-teinek mai mondani-valóját (nyelv, dal, tánc, mese, hiedelem, hit, szokások stb.).

A piac alaptörvénye: az árat a kereslet és a kínálat játéka szabjaAz ipari és fogyasztói társadalom ezt a törvényt követve lépett bele az ökológiai csapdába. Az emberiség a levegőt és a vizet, mint a két élet-fontosságú erőforrást sorolta két-száz évvel ezelőtt a „szabad javak” kategóriájába. Ezeknek nincsen ára, vagy nagyon olcsó, tehát korlátlanul fogyasztható. Hasonló volt a helyzet a fosszilis erőforrásokkal, ásványi anyagokkal, más nyersanyagokkal, valamit a termőfölddel és élelmisze-rekkel. Az ökoszociális piacgazdaság szerint ezeket az értékviszonyokat módosítani kell. Az árak és költségek egy új rendszere áll elő, amitől a piac erői egészen más irányba kezdnek hatni. Ez az ökoszociális piacgaz-daság vitára hívó politikai üzenete. Hogyan lehet tehát megváltoztatni a piaci erőkre ható jeleket? Először is a járulékos költségeket a piaci árba való tisztességes beszámítással. Az adóterhek áthárítása az emberi mun-káról, a megújuló erőforrásokról a csupán korlátozottan rendelkezésre álló, környezetterhelő energiahordo-zókra. A környezeti szolgáltatások helyi piacát is meg kell teremteni. Az adózási politika tegye vonzóvá a környezetvédelmet. Az össz adó-terhek növelése nélkül fokozatosan kell az ökológiai célokhoz idomítani az adórendszert. Első lépésként az energiatakarékos közlekedést, szállí-tást elősegíteni és magasabb adókkal terhelni a szénhidrogén alapú ener-giafecsérlő eszközöket, berendezése-

ket. Az ebből származó bevételek az emberi munkaerő adókönnyítését és a megújuló energiahordozókon ala-puló rendszerek kiépítését szolgálja.

A környezetnek is ára vanA környezeti költsé-geket is felismerhető-vé, érzékelhetővé kell tenni. Ma a környezeti költségek terheit a kö-zösségek viselik, nem azok, akik a környe-zeti károkat okozzák, a nagypiac szereplői. Az externalizált kör-nyezeti költségeket

internalizálni kell. Politikai akarattal az árba a termék ártalmatlanítási ki-adásait is bele kell foglalni. Ugyanígy a gyártási folyamat környezetterhelé-si költségei is jelenjenek meg az üze-mi árkalkulációkban. (Ha az atom-energia-termelés járulékos költségeit is beszámítanánk az elektromos áram díjába, vagy a kőolajárban megjelení-tődne valamennyi klimatikus és kör-nyezeti kárelhárítás költsége, akkor semmi gond nem lenne az alternatív energia gazdaságosságával.) Ez az árkonstrukció mozgó-sítaná az innovációt, a kutatást a környezet-védelem és a fenntart-hatóság irányába.

Fontos a közérthető információ. A fogyasz-tó tudni akarja, mit vá-sárol, környezetbarát árut vagy nem. Önálló értékké kell, hogy vál-jon a környezettudatos vásárlási kultúra is. Ezt tanúsítványokkal, márkajegyekkel, helyi, minőségi termékekkel lehet elősegíteni. Tá-mogatni csak a jövő-építő beruházásokat szabad. Az adók és il-letékek csökkentésével javítani kell a serények versenyképességét. Támogatni pedig csak kivételes esetben szabad. Első-sorban kutatási, fejlesztési beruházá-sokat. A támogatás a holnapba való beruházás legyen, ne a tegnap kon-zerválása. Az oktatás is környezetvé-delmi beruházás, új szakmákat kell

e téren teremteni. Fontos az állami példamutatás, az iskola és a család környezeti nevelő szerepe. Az isko-lákra vár az emberi tudatnak és vi-láglátásnak eme teljes szemlélete és a felelősség felé való továbbfejlesztése.

A környezetvédelem nemzetkö-zi, nem ismer országhatárokat. A technológiák kifejlesztése is nem-zetközi tudományos együttműkö-dést kíván. Egymásrautaltságunk egyben túlélési kérdés is. Minimá-lis környezetvédelmi standardokat kell érvényesítni. Az elmaradotta-kat technológiailag, pénzügyileg segíteni.

Új gazdasági mutatók, iránytű kell. A Római Klub Számoljunk a ter-mészettel című jelentésében már fog-lalkozik ezzel a témával. Ajánlja az ökotársadalmi termék fogalmának a bevezetését, ami azt mutatja, hogy a fenntartható gazdálkodás mellett milyen teljesítményt nyújt a gazda-ság. A környezeti célok katalógusát is meg kell fogalmazni, hogy a vál-lalkozók a környezeti károk elkerülé-sét már a beruházásaik tervezésekor szempontként mérlegelhessék. Az ökoszociális piacgazdaság kifizetődő. Értékelési módszer pl. ISEW11 = Index of sustainable economic Welfare/

fenntartható gazdasá-gi jóléti index: a nem piaci teljesítmények, a szociális és ökológi-ai defenzív költségek, fenntarthatóság szem-pontjai, munka és jö-vedelem megoszlása. Ez alapján teljesen más a társadalmi jólét realitása, mint a GDP (teljes belföldi összter-mék) mutató szerint. Az ISEW a hosszú távú és fenntartható, továbbá társadalmilag megvalósult fogyasz-tási színvonal jelző-száma.

Erre az útra vagy rákényszerítnek a ter-mészeti katasztrófák

idővel, vagy megpróbálunk elejébe menni és enyhíteni azok következ-

11) Josef Riegler, Anton Moser: Ökoszociális piacgaz-daság (2001), Budapest, Agroinform Kiadó, 60. o.

A jövő kulcsa a mezőgazdaság, a paraszti, vidéki életformát vállaló gazdálkodó ember helyzete, életmód-ja, föld, munka melletti elkötele-ződése.

Nem az a dolgunk, hogy a természet-társadalom-környezet együtt-élés törvényeit leginkább felborí-tó nyugati művelt-ség tanulságain kérődzzünk újra. Ki-ki a saját fenn-tartható kultúrá-jának az útját kell megtalálja, visz-sza egy sokszínű „kultúrát” ötvöző Európába.


ményeit. (Alternatív mutatók: HDI12, GDP + öko lábnyom13 stb.)

Ezzel párhuzamosan az emberrel, annak a rendszerben, természetben elfoglalandó helyével, szerepével is foglalkozni kell. Mindenekelőtt le kell dönteni bálványait és szembe kell állítani létének alapjával, lehető-ségeivel, egyéni és társadalmi kötele-zettségeivel egyaránt.

A jövő társadalmának alapelvei14

• Életteret teremteni, termelői te-rületeket megelőzően. Elméleti megközelítésnek tűnik, de már benne van a levegőben. Például a városok fejlődésében Corbusier 30 évvel ezelőtt egy funkcionális, autókhoz igazított városképet (autogerechter Stadt) képzelt el. A differenciálás lenne a követen-dő út: a termelői város, a lakó-negyedek városa, iskolaváros. A termelői városokban a környeze-ti problémák, a lakótelepekben a zöld övezetek, az iskolavárosok-ban a diákforradalmak és min-denhol a nagy forgalom jelenti a problémát. Mindez a vég felé tartó korszaknak a koncepcióját képezte. Ehelyett teljesen más történt: az emberi dimenziónak az előtörése, a gyalogos zónák ki-alakulása, elterjedése vált valóra. Ezek ma az urbánus élet köz-pontjai és a gazdasági sikereké is egyben. Most már mindenütt gya-logos zónákkal találkozunk, még a szervezetekben is. A modern

12) http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_fejlettségi_index

13) Tóth Gergely, a KÖVET Egyesület a Fenntart-ható Gazdálkodásért főtitkára szerint, ha nagyon egyszerűsítünk, a vak (néha jó, néha rossz) nö-vekedés mérőszáma a GDP. Az ésszerű fejlődé-sé az öko lábnyom (ecological footprint). Ezért javasolta nemrégen a KÖVET a kormánynak a magyar gazdaság átállítását egymutatósról (GDP) kétmutatósra (GDP és öko lábnyom). Ha az utób-bit is bevezetnénk nemzeti mérőszámként, azt is tudnánk, mire költöttük a jövedelmünket és mi-lyen áron, nem csak azt, hogy mennyi keletkezett. Ebben nem mi lennénk az elsők, de a fenntartható fejlődésről nem csak papoló nemzetek sorához csatlakoznánk. (http://www.agroline.hu/hir/ket-hektar-biologiailag-aktiv-fold-es-tengerfelulet-tart-el-egy-embert)

14) Johann Millendorfer; Die Bauern sind nicht die letzten von gestern, sondern die ersten von morgen, in Aufstand oder Au�ruch – Wohin gehen Europas Bauern? – Ökosoziales Forum Österreich und Ökosoziales Forum Niederalteich – Leopold Stocker Verlag, Graz – Stuttgart (1996 – 1997)

szervezetek tudják, hogy szükség van az átlátható csapatokra, ame-lyekben kibontakozhat az emberi dimenzió. Gyalogos zónák van-nak az egészségügyi rendszerek-ben, a politikában úgyfent. Egyre inkább figyelembe veszik az érin-tetteket, a bázist. Gyalogzónák vannak az egyházakban is: kis-csoportok, imakörök, bibliakörök stb. Ezek az erősségei a nagy szer-vezeteknek. Természetesen ezek-nek is vannak ellenlábasaik, akik maguknak akarják kisajátítani a jövőt. Offenzív önbiza-lomra van szüksé-günk, nekünk, akik jövőkoncepcióval rendelkezünk, és akkor a visszahú-zók támadásait le-győzhetjük.

• Nem anyagi dolgok az anyagiak előtt.A gazdaság a prob-lémák megoldását jelenti és nem ré-szek (darabok) ter-melését. Kelet-Eu-rópában azt hitték, hogy alkatrészek ter- melése az élet. Gé-pek, gépek és az élet, és a jólét meg is van. De az oko-sabb cégek tudták, hogy a közle-kedési problémák, stb. megoldása a lényeg. Ennek ellenére az ipar problémamegoldóként jelentke-zett a parasztok számára és az-által, hogy alkatrészeket termelt, a gazdákat, parasztokat segéd-munkássá degradálta. A modern vállalkozások felismerték, hogy a munkatárs nagyon fontos és más immateriális tényezők is előke-rültek: a szépség értéket nyert. Falumegújítási programokat fo-ganatosítottak (ez kezdetben csak a Nyugatra volt jellemző, de kez-dett begyűrűzni hozzánk is). A változás elkezdődött.

• Hosszú távú gondolkodás és a teljességre való törekvés. A pártok egymás között verseng-nek jövőkoncepcióikkal, ami-vel még nem rendelkeznek, de amiről már tudják, hogy ren-delkezni fognak. Cégek is 10-15 éves stratégiai tervekkel állnak

elő. A hosszú távú gondolkodás modernné vált. Ma már látszik, hogyha nem hosszú távon gon-dolkozunk, a jövő lehetőségét játsszuk el, elég, ha a klímaka-tasztrófákra, a felmelegedésre gondolunk. Ezek a rövid távú stratégiák eredményei. Egyre több felelősséghordozó gondol-ja át a jövőt, veszi figyelembe az egész rendszer összefüggéseit fe-lelős módon.

• Egészlegesség. Az agykutatók be- szélnek az agy jobb és bal féltekéjéről. A ballal, mint egy komputer, úgy gon-dolkodunk, logikus lépésekben, feloszt- va a részproblémá-kat. A jobb félte ké vel az egészet szemlél-jük. A közmondás már nagyon rég tud-ja, hogy az erőt a fák látványa adja. Ez tör-ténik, ha csak a bal féltekével szemléljük a fákat. Ha az em-ber az egészet akarja látni, egészlegesen szemlélni, akkor in-tuitív módon a csen-det is be kell kap-csolja.

• Szelídség mint jövőalternatíva.A természet nem produkál sze-metet. A természet minden terme-lőköre olyan hulladékot termel, amelyet egy másik hasznosíthat. Ezt a parasztok is használták a körforgásos technológiában. Ha újra meg akarjuk találni a vissza-utat a bölcsesség felé, akkor egy szelíd technológiát kell alkalmaz-zunk, aminek jövője van. A jövő már elkezdődött. Azon gondolko-dunk, hogy hogyan tudjuk a ter-mészet magas szintű technológiá-ját eltanulni.

• A szelídség stratégiája. A legmo-dernebb vezetési stílus koopera-tív. Az információáramlás nem-csak fentről lefele történik, hanem lentről felfele is. Szolgáló vezetés-ről van szó tulajdonképpen. Ez azt vezeti, aki őt felhasználja a sikerhez. Ha én a munkatársaim kibontakozását szolgálom, önma-gamat is szolgálom ezzel. Ez a ve-

Önálló értékké kell, hogy váljon a környezettudatos vásárlási kultúra is. Ezt tanúsítvá-nyokkal, márka-jegyekkel, helyi, minőségi termé-kekkel lehet előse-gíteni. Támogatni csak a jövőépítő beruházásokat szabad. Az adók és illetékek csökken-tésével javítani kell a serények ver-senyképességét.

12 civil fórum

zetés nem újdonság, már 2000 éve sarkall erre a kereszténység: „Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája”15. Ez a legmodernebb menedzsmentkoncepció. Adatok-kal is alátámasztható. Azok az országok, amelyek egy központo-sított, hatalmi struktúrát használ-nak, nem hatékonyak. A hatalom nem egy önmagában helytálló, jó koncepció, a problémamegoldás jobb. Ezt az okosak felismerik és használják is, és fordulathoz vezet. A szelídség a konfliktus-helyzetekben is elengedhetetlen. Konfliktusoknak lennie kell és ki kell hordani azokat. Ha az ember kihordja és a másik véleményére is odafigyel, megpróbálja megér-teni azt, akkor nem más bontako-zik ebből ki, mint a jó régi recept: „Szeresd ellenségedet16” Bizonyíté-kok sorakoztathatók fel amellett, hogy a szelídség a jövő stratégi-ája. Az a szelídség, amely a dön-téshozók életében is tetten érhető. Ez az a szelíd stratégia, amelyet meg kell tanulnunk, és amelyet mi az emberek közé kell vigyünk, mert az életet csak szelídséggel lehet megélni. Ha pedig brutáli-san élünk, ahogyan ezt az utóbbi

15) Mk 9, 35

16) Mt 5, 44; Lk 6, 23

időben az ipartól megtanultuk, akkor tönkretesszük a magunk életét és az ipart is ugyanakkor.

Rendelkezésünkre áll egy bonyo-lult mechanizmus, az elidegenedés, ami a dogok túlhangsúlyozásának a következménye. A terápia relatív egyszerű: a realitásveszteség ellen Igazságot, az elidegenedés ellen Hű-séget tanúsítsunk. Nagyon régi és jó princípiumok ezek, amelyek számítá-sokkal is alátámaszthatók. Olyasvala-mihez térünk vissza, amely népünket évszázadokon keresztül jellemezte: hűség és igazság. Egy dolog előreve-títhető, ami a Jelenések könyvében így hangzik (Jn 19, 11): „Akkor a meg-nyílt mennyben egy fehér lovat pillan-tottam meg. Lovasa a Hűség és az Igaz, igazságosan ítél és harcol”; ez az újra el-jövő Krisztusnak a neve, a gyűlölet és a hazugság felett győzedelmeskedőé. Evilági problémáink megoldásának kulcsa ott található. Ha mi azt állít-juk, hogy evilági problémáink kör-nyezeti problémákat okoznak, akkor azt a koncepciót kell alkalmazzuk, ami nagyon egyszerű és nagyon kö-zel van hozzánk. Ezeket a fogalmakat évszázadokon keresztül értékeltük és megéltük: Hűség és Igazság.

A termeléseink nem hatékonyak, életterünk elidegenedett. Kölcsönha-tásban vannak egymással. A termelés területein megtapasztaljuk az akadá-

lyozó tényezőket. Ennek ellenszere a jövő társadalmának új (régi) alapelvei szerinti berendezkedés; visszatérés az életbe, azaz emberi kapcsolatok, tárgykapcsolatok, lényegkapcsola-tok világába. A szűk átjáró a döntő tényező. Nézzük csak az embereket saját környezetükkel: egynek az em-beri tényezőhöz van bejárata, másik-nak a dologihoz, a harmadiknak a lényeghez. Mindhárom veszélyes. Az első az álmodozó, a második a fana-tikus, a harmadik az emberbarát, aki nem tudja, hogyan gyakorolhassa emberbaráti elköteleződését. Ennek a háromnak az egyensúlya lenne a leg-jobb megoldás és ez tulajdonképpen a legmodernebb vezetési stílus, azaz az egyensúly a tárgyilagosság, az em-beriesség és a célorientáltság között. Offenzív módon kijelenthetjük tehát, hogy az Evangélium a legmodernebb tár-sadalmi koncepció, a jövő vagy evangéliu-mi alapokra épül, vagy nem lesz jövő. Ezt bele lehet kiáltani a világba. Ez kell az életünket és kapcsolatainkat meghatá-rozza. Ha csak a sarokban lapítunk és félünk, akkor a szükség, a nyomorú-ság legyőz minket.

Bányász József

Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés – ügyvezető igazgató

[email protected]

Fenntarthatóság a vállalati szférában

Évek óta kapcsolatban állok munkám révén a vállalatok, szervezetek környezeti gondja-

ival. Ez a tapasztalat ad erőt ahhoz, hogy leírjam eddigi gondolataimat. Sokszor vádoltak azzal, hogy civil-ként miért törődöm a vállalati szférá-val. Én azt vallom, hogy ott kell se-gíteni, ahol bajok vannak. Szerintem a kis- és középvállalkozások szintjén bajok vannak a környezettudatosság-

gal (több mint száz KKV-hoz járok auditálni évek óta, a náluk látottak alapján írom mondanivalómat). Per-sze Csíkszeredából nézve teljesen más kép alakul ki a témáról, mint egy nagy ipari városból. De Schuma-cherrel együtt vallom, hogy „A kicsi a szép”, ami azt jelenti, hogy igazán kézben tartani az emberi méretű vállalatokat lehet, ezért gondoltam, hogy tudok hasznos gondolatokat át-

adni mindazoknak, akik fenntartha-tóan szeretnék vállalataikat vezetni.

Tulajdonképpen a vállalatirányítá-si rendszerek egyidejű és helyes alkal-mazása mellett nem is kellene téma legyen a fenntarthatóság, hisz nagyon leegyszerűsített megközelítésben azt jelenti a hármas integrált vállalatirá-nyítási rendszer (minőségirányítási, környezetirányítási és munkabizton-sági1) kiépítése, hogy az adott szerve-

1) Az EN ISO 9001:2008, EN ISO 14001:2004 és OHSAS 18001:2007-es nemzetközi szabványok szabályozzák ezen rendszereket.

„ ”Mottó: Mindenért felelősek vagyunk, amiről tudomást szerzünk.


zet2 teljesen kézben tartja a tevékeny-ségéből adódó kockázatokat.

Fontos kihangsú lyoz - ni, hogy ezen rend sze - rek működtetése nem azt jelenti, hogy az a dott szervezetnek nin - csenek minőségi prob-lémái, környezeti hatá-sai, vagy munkavédel-mi kockázatai. Csupán azt jelenti, hogy a szer-vezet ismeri mindeze-ket és képes megfelelő intézkedésekkel csök-kenteni őket, valamint direkt és indi-rekt hatásaikat. Azok számára, akik nem jártasak a vállalatirányítási rend-szerek területén, csak érintőlegesen hallottak az „izó”-ról, elmondanék néhány alapvető dolgot. A vállalatirá-nyítási rendszerek kiépítése, működ-tetése azt feltételezi, hogy a vállalat-vezetés elkötelezi magát a folyamatos fejlődés mellett. A rendszer indítása-kor feltérképezi (általában szakember, tanácsadó segítségével) mindazokat a sérülékeny elemeket, amelyek bár-milyen szempontból (itt most legyen szó minőségi, környezeti és munka-biztonsági rendszerekről, persze még sok más is van, de ezek az elterjed-tek hazánkban) gondot okozhatnak a szervezetnek, és célokkal, programok-kal, oktatással, pontosan megfogalma-zott, igazolható eljárásokkal, mérhető mutatókkal, időszakos kiértékelőkkel követi azok alakulását. Ha jól megnéz-zük, a fenntarthatóság minden elemét érinti a hármas rendszer: a gazdasági mutatók, a környezeti hatások, az al-kalmazottak biztonsága, a közvetlen és tágabb környezetre gyakorolt hatá-sok, mind-mind részei a rendszerek-nek. Kulcsfontosságot kap az alkalma-zottak bevonása, a jogszabályoknak való megfelelés, a belső ellenőrzés, az időszakosan végzett kiértékelés, a belső és külső kommunikáció. Ha na-gyon aprólékosan megnézzük a hazai adottságokat, lehetőségeket, törvé-nyeket, akkor azok kisebb-nagyobb hézagokkal mindezt a fejlődési irányt a fenntarthatóság felé terelik. Csupán az a gond, hogy annyi törvényt, jog-szabályt zúdítanak a szervezetek nya-kába, amit képtelenség betartani, és ettől súlyukat vesztik.

2) Szervezet = vállalat, közintézmény, civil szervezet

A környezetvédelem terén élet-be léptetett jogszabályokat nézve je-

gyezném meg: a kör - nyezetvédelmi enge-délyek kibocsátása me - gyespecifikus. Ez eddig helyes is lenne, hisz vannak veszélyezte-tettebb, és kevésbé érintett megyék. Saj-nos vállalatvezetőink nem mindig állnak a helyzet magaslatán a környezeti ismerete-ket illetően. És ez ért -

hető is, hisz nagyon kevesen része-sültek környezeti oktatásban, és kör-nyezeti szakemberek sem hányódnak Hargita megye utcáin. Sokan morog-nak, hogy környezetvédelmi enge-délyt kell kiváltsanak (Autorizatie de mediu) a működésre, pedig ez a dokumentum eléggé jól leírja a tennivalókat, mérnivalókat! Ezzel szemben azok a cégek, amelyek nem engedélykötelesek, nyugodtan hát-radőlnek, pedig ők kellene igazán csak stresszeljenek, hisz még egy „szamárvezető” sincs a kezükben, ami támpontokat jelentene. Szá-mukra is éppen úgy kell vezetni a hulladéknyilvántartást típusonként, igazolni az újrahasznosítás mértékét, mérésekkel bizonyítani, hogy nem lé-pik túl a szennyezési határértékeket vízben, talajban, levegőben stb.

Gond az is, hogy a környezeti szolgálta-tások infrastruktúrája nem egységes régión-ként. Gondoljunk csak a szelektív hulladék-gyűjtés gyakorlati meg-valósulására. Vannak helyek, ahol lehetsé-ges, vannak, ahol nem. Pedig minden jogi sze-mély számára kötelező a megvalósítása. És ak-kor gyakorlatilag arra kényszerítjük a szerve-zeteket, hogy hazudjanak, ferdítse-nek, félretájékoztassanak, hisz kép-telenek betartani a jogi előírásokat. És talán itt válnak a legsérülékenyebbé a vállalatirányítási rendszerek!

Azt szeretném elmondani a vál-lalatvezetőknek, hogy szerintem két út áll előttük a fennmaradáshoz: az egyik a növekedésé, a másik a fej-lődésé. „A növekedés azt jelenti, hogy

nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. (Herman Daly, 1991)”.

Ez a látásmód nagyon leegysze-rűsíti a romániai vállalatok, szerve-zetek jövőképét. Mindkét alternatíva esetén sok a tennivalója a vezetőnek. Én inkább a másodikról beszélnék. A „jobbá válni” egyértelműen apróbb továbblépést, de kisebb anyagi rá-fordítást jelent. Ha a fenntarthatóság szempontjából nézzük, és nem sza-kítjuk ki a vállalatot a környezetéből, akkor apró, első látásra nevetséges intézkedések sorozatát merném java-solni: feltérképezni a sérülékeny pon-tokat, megtalálni minden folyamat felelősét, oktatni mindenkit, de főleg az említett pontokkal kapcsolatban levő alkalmazottakat, sokkal többet beszélgetni a beosztottakkal, hisz az ő munkájuknak eredménye a szer-vezet terméke vagy szolgáltatása, és rajtuk keresztül javíthatunk bármit. Odafigyelni az aprónak látszó meg-takarítási lehetőségekre (energiataka-rékosság, szelektív hulladékgyűjtés, erőforrások sporlósabb kezelése), átértékelni a hulladék fogalmát szer-vezeten belül, mérni, ami mérhető, és követni a mérőszámokat, szembenéz-ni a tévedésekkel (pl. feljegyezni őket és kiértékelni időnként), odafigyelni nagyon a beszállítókra, a látogatókra, a szűkebb és tágabb szomszédság-ra, és folyamatosan jelezni a pozitív eredményeket! És mindezen lépé-

sek megtétele után a szervezet vonzóbb lesz a bent dolgozók és a külső környezet, a partnerek, befektetők számára is. Ha jól megnézzük, az anyagi ráfordítás elsősorban az időkeret.

És ezennel vissza-hárítom a felelőssé-get a vállalatvezetők szintjére: „Az amerikai standard Biblia megpa-rancsolja az embernek,

hogy győzedelmeskedjen a bűn fölött és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tu-datlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy ’uralkodni fogsz’ a bűnön, ami annyit jelent, hogy az em-berek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek.

Talán ez a legfontosabb szó az egész vi-

A vállalatirányítási rendszerek kiépí-tése, működtetése azt feltételezi, hogy a vállalatvezetés elkötelezi magát a folyamatos fejlő-dés mellett.

Kulcsfontosságot kap az alkalma-zottak bevonása, a jogszabályoknak való megfelelés, a belső ellenőrzés, az időszakosan végzett kiértéke-lés, a belső és kül-ső kommunikáció.

14 civil fórum

Magyarországon a Green De pendent Intézet szer-vezésében EnergiaKözösségek címmel 2011 őszén nemzetközi megtakarítási program és

verseny első évadja indult több családból álló közösségek számára.

Mára általános egyetértés alakult ki abban, hogy szén-dioxid-kibocsátásunkat csökkenteni kell nem csak környezetvédelmi, de – a sokak által jobban megfog-ható – pénzmegtakarítási okból is. Az energiaárak fo-lyamatos növekedése következtében sok háztartás és közösség szeretne aktívan tenni valamit, de sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mit is lehet-ne, vagy azt gondolják, hogy pénz hiányában nem tud-nak változtatni fogyasztásukon, és ezzel együtt kibo-csátásukon sem.

Az EnergiaKözösségek program célja energia megta-karítása úgy, hogy közben az élet minősége nem csök-ken. Segít abban, hogy a program résztvevői informáci-ót és útmutatást kapjanak arra nézve, hogy mit tehetnek saját otthonukban, hogyan takaríthatnak meg energiát befektetés nélkül, így szakértői támogatás és tanácsok mellett más családokkal is együttműködhetnek, erősít-hetik egymást. A kétéves program átfogó célja a csalá-dok klíma- és energiatudatosságának növelése azért, hogy megmutathassuk: csupán egyszerű, viselkedésbeli változásokkal is óriási eredmények érhetők el mind az energia, mind a pénzmegtakarítás terén.

Az EnergiaKözösségek programban 16 európai uniós tagország vesz részt – köztük Magyarország és Románia is. A projektben 5-10 család által alakított kisközössé-gek, azaz EnergiaKözösségek, 9%-os energia-megta-karítási és 2000 tonna szén-dioxid kibocsátás-csökken-tési célt tűznek ki (összhangban az EU vállalásaival). A részben országos, részben EU-s szinten zajló verseny célja, hogy ki tudja a vállalt 9%-os megtakarítást elérni, illetve mennyivel tudja azt túlteljesíteni.

Az EnergiaKözösségek újfajta együtt működésre ad lehetőséget az önkormányzatok, a lakosság és az ott mű-ködő közösségek között, hiszen az alapkoncepció szerint a megtakarítási versenyre a helyi önkormányzat „hívja ki” a lakosságot. Mivel Magyarország és Románia most csatlakoztak először a programhoz, remek lehetőség ez

lágon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg… Gondolja el, milyen dicsőséges a választás! Ez emeli az embert emberré!” (Steinbeck: Édentől keletre)

A szervezet vezetője választhat!Tulajdonképpen egész sor kö-

vetnivaló példa, módszer áll ren-delkezésre, csak használni kelle-ne őket: ökolábnyom számítás, ökotérképezés, Zöld Iroda program, zöld közbeszerzés, életciklus elem-zés, környezeti teljesítményértékelés, és nem utolsósorban a már fent emlí-tett vállalatirányítási rendszerek.

Visszakanyarodva a vállalati fenn-tarthatóság, környezetvédelem té-májához, meggyőződésem, hogy a környezeti szakemberek számára gyümölcsöző időszak következik. Az elmúlt 11 év tapasztalatát felhasznál-

va elmondhatom, hogy nagy szük-ség lesz rájuk, hisz tudásuk segíthet csökkenteni a szervezetek vezetőire nehezedő felelősség terhét. Közösen (hát igen, ez már anyagi ráfordítást is igényel!) átszervezhetik a vállalatot, oktathatják az alkalmazottakat, „be-lophatják” a fenntarthatóság eszméit a dolgozók, folyamatok szintjére.

Schumachert idézve: „(…) minden rendű és rangú gazdaság elsődleges és végső forrása az ember. Ha az emberek ki-maradnak (a fejlesztésből), ha botcsinál-ta szakértők és zsarnoki vezetők lökdösik őket ide-oda, akkor soha semmi nem hoz-hat igazi gyümölcsöt…

Az emberek mindenfelé azt kérdezik: Voltaképpen mit tehetek én? A válasz zavarbaejtően egyszerű. Mindannyian munkálkodhatunk azon, hogy rendbe te-gyük saját házunk táját. Az ehhez szük-séges útmutatást nem találhatjuk meg a tudományban vagy a technikában, hiszen

ezek értéke teljes mértékig az általuk szol-gált céloktól függ. De ma is megtalálhat-juk az emberiség hagyományos bölcsessé-gében.” (E. F. Schumacher: A kicsi a szép)

Saját házunk tájékán működni pedig számomra azt jelenti, hogy mindennap megállok néhány pilla-natra, és belegondolok abba, hogy a FÖLDÖN élhetek. Részese vagyok egy csodának. Megpróbálok gondo-latban és gyakorlatban is egy lépést tenni hátrafelé! Nyílik a horizont, és a rálátásom tisztább lesz. Lelassulok, és nem dől össze a világ. Csak átérté-kelődik, a helyére kezd kerülni. Min-dennap néhány pillanatra!

Molnár Judith

környezetvédelmi auditor, civilben rögeszmés keresgélő

[email protected]

EnergiaKözösségek program 2011–2013


arra, hogy az önkormányzatok elsők között vegyenek részt támogatóként, annak minden szakmai és kommuni-kációs előnyével együtt. Az önkormányzat szerepe ezen felül, hogy erkölcsi és lehetőségei szerint infrastrukturális vagy egyéb támogatást nyújtson a településén működő EnergiaKözösségeknek és klíma-koordinátoroknak.

A programban először egy 2011. december 1-től 2012. március 31-ig tartó, az interneten lebonyolítandó versenyt indítottunk, mely során a Közösségek közüze-mi fogyasztásukat mérik, és közös, kreatív ötletek ki-dolgozásával energiát takarítanak meg. Az ötletelésben önkéntes klíma-koordinátorok és Magyarországon a GreenDependent munkatársai nyújtanak szakmai segít-séget. Minden Közösségnek saját koordinátora van (a ké-pen épp munka közben a GreenDependent felkészítő képzésén), aki segíti a csoport tagjait a legkreatívabb és legjobb meg-takarítási lehetőségek megtalálásában.

Egyik legfőbb célunk a motiválás és a helyi közössé-gek erősítése. Ideje tanulnunk egymástól és minél több családot buzdítani a változásra. Mindezt oldott környe-zetben, magunkat jól érezve, egy közösség tagjaiként tesz-szük. A versenyben a megtakarított energiával mindenki nyer! A részvétel ingyenes, hozzá előzetes klíma-, azaz éghajlatváltozással kapcsolatos tudás nem szükséges. Nincs szükség másra, mint régi közüzemi számlákra, mert a versenyhez tudni kell, mennyi energiafelhasználás történt az előző évben. Ez alapján számoljuk ki a megta-karítás mértékét.

A közösségépítés ereje

EnergiaKözösségek nyitórendezvények Gödöllőn, Siklóson és Romonyán

Beszámolóagödöllőirendezvényről2011. november 25-én abból az alkalomból gyűltünk ösz-sze, hogy útjára indítsuk az EnergiaKözösségek progra-mot és eltöltsünk néhány hasznos és jókedvű órát ezen a szürke télies napon. Szerencsére ebben segítségünkre volt az a több mint 100 résztvevő, akikkel együtt készültünk a verseny kezdésére.

Az EnergiaKözösségek program bemutatásán túl a

rendezvény során olyan, az energiahatékonyság témá-ját jól ismerő szakemberek szólaltak meg, mint Czippán Katalin (JNO, www.jno.hu), aki gyermekeink, unoká-ink egészséges környezethez való jogát emelte ki elő-adásában. Quirin Andrásné Emőke, az Energiahatékony Önkormányzatok Szövetségének (www.ehosz.hu) kép-viseletében arról beszélt, mit tehet egy önkormányzat az energiahatékonyság megvalósítása érdekében, ho-gyan lehet becsempészni a környezetvédelem eszméjét a közigazgatásba. Dr. Fábián Zsolt, Gödöllő város alpol-gármestere bemutatta nekünk Gödöllőt egy kicsit más szemszögből: hogyan jelenik meg az energiahatékonyság a város életében. Hallhattunk többek között a közvilágí-tás környezetbarát fejlesztéséről, a tömegközlekedés kör-nyezetbaráttá alakításáról (elektromos buszok, megújuló energiával töltött akumulátorokkal), a fűtési rendszerek átalakításáról. Antal Z. László, a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke a közösségek fontos szerepéről beszélt, mint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás egyik legfőbb eszközéről.

Nagy volt az érdeklődés a klímabarát megoldások, gyakorlatok iránt, melyekkel az előadások után ismer-kedhettek meg a résztvevők. A fairtrade és biotermékek bemutatóján nem csak nézni, de kóstolni is lehetett a fi-nomabbnál finomabb csokoládékat, kekszeket, sőt a mél-tányos kereskedelemmel kapcsolatos teszteken is lemér-hették tudásukat az érdeklődők.

Klímabarát étkezési és főzési ötleteket is kaphattak a megjelentek: olyan ételeket kóstolhattunk meg, melyek beszerzésekor és elkészítésekor a lehető legkevésbé ter-heljük környezetünket, és ha ez még nem lenne eléggé motiváló, nagyon finomak is. A körtés-almás pite után mindannyian megnyaltuk mind a tíz ujjunkat, és még sü-tést sem igényelt!

Megtanulhattuk, hogyan lehet egyszerűen, klímaba-rát módon, de mégis hatékonyan szigetelni nyílászáró-inkat, melynek bemutatásához egy egész ablak is érke-zett a terembe. Közben folyamatosan lehetett kitölteni a GreenDependent klímatudatosságot felmérő kérdőívét, és a legügyesebbek értékes környezetbarát nyeremé-nyekkel távozhattak.

Hallgatóság a gödöllői nyitórendezvényen

16 civil fórum

Emellett lehetett érdeklődni a gödöllői klíma-klubról, gyűjtöttünk energiamegtakarítási ötleteket (a legjobbakat nyilvánosságra hozzuk honlapunkon) és az energiataka-rékosság jegyében klímabarát termékek kiállítását is meg-tekinthettek az érdeklődők.

A gyerekek remekül szórakoztak a játszóházban, így a szülők élvezhették a rendezvényen elhangzó előadáso-kat. Végül pedig mindannyian együtt roptuk a táncot a táncházban.

November 25-i nyitórendezvényünk után a lelkesedés nem hagyott alább! Közel 120 háztartásban kezdték el a mérőóra leolvasásokat, függesztették ki a fogyasztásmé-rő lapokat és a versenyben való részvételt hirdető posz-tereket. Klíma-koordinátoraink folyamatosan dolgoznak azon, hogy mindenkinek sikerüljön regisztrálni a honla-pon (www.energyneighbourhoods.eu/hu/home), fel-kerüljenek az első leolvasások és összehasonlításképp a referencia adatok értékei.

Horváth Henriette klíma-koordinátor beszámolója, SiklósA siklósi és harkányi háztartásokból álló VégváriZöldek energiaközösség alakuló közösségi rendezvénye 2011. november 28-án zajlott az Egyesületek Házában. A programon 5 család vett részt csemetékkel együtt (néhány apuka hiányzott), összesen 15 fő. A gyerekek egy kisebb teremben műanyag kupakokból készítettek memóriajátékot, az adventi időszak szellemében kará-csonyi jelképeket rajzoltak bele. Egyik oldalán hasz-nált, irodából kiselejtezett papírt használtak a rajzhoz. Játszhattak még szelektív hulladékgyűjtéssel kapcso-latos társasjátékot is.

A felnőtteknek először az energiaközösségek prog-

ramot mutattam be, kiemelve a versenyhez kapcsolódó konkrét, aktuális célokat, majd azokat a lehetőségeket részleteztem, amelyek tágabb értelemben és hosszabb tá-von lehetnek mozgatórugói egy ilyen közösségnek.

Terv szerint ezután motivációkat gyűjtöttünk volna, ám egy kis időbeli csúszás miatt ez rövid beszélgetésre korlátozódott, aminek a tréfás summája az volt, hogy a fő motivációt a koordinátor „rábeszélése” jelentette. Ezután az életmódváltoztatáshoz egyéb indíttatást is adó, Ideje észhez térni c. filmet néztük meg, amit egy kis döbbent csend követett. Na, ekkor kellett volna a klímabarát házi pálinka vagy bor, amit senki nem hozott, de egy kis süti-vel, teával azért mégis sikerült oldani a hangulatot.

Végül átadtam a családok információs csomagját és megbeszéltük az adatgyűjtéssel kapcsolatos teendőket, az informálódás lehetőségeit. Azóta van levelezőcsoportunk is, amin lelkesítünk, élményeket, kérdéseket osztunk meg egymással.

Haliné Reidl Erika klíma-koordinátor beszámolója, Romonya/PécsÖrömmel jelentem, hogy lezajlott nálunk is az első talál-kozó, egy család hiányzott csak, önhibáján kívül. A média részéről a Pécs TV is szeretett volna kivonulni, de sajnos nem volt jó nekik az időpont.

Nagyon jó hangulatú találkozó volt, délután öttől már gyülekeztek az emberek. Sokat beszélgettünk a témáról, a romonyai polgármester nagyon szakszerű bevezetőt tartott a témához, még engem is lepipálva. Rendkívül felkészülten vázolta fel az egész problémakört a globális gondoktól kezdve a helyi közösségek fontosságáig. Volt egy meghívott előadónk, aki a sörkollektorról és a saját barkácsolású dolgairól, tömegkályháról, szélkerék terve-iről mesélt.

Ezek utána családok elmondták otthoni energiafo-gyasztási felmérésük tapasztalatai alapján, hogy mi az ő meglátásuk saját háztartásukat illetően, mit lehetne tenni, mit tettek eddig. Sokat beszélgettünk és örültünk annak, hogy mennyi plusz pontenciál van egy ilyen kö-zösségben. Már kilenc óra volt, mire a kisgyermekes csa-ládok is elmentek.

A program fővédnöke Magyarországon dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, védnöke Dr. Gémesi György, Gödöllő város polgármestere és a Magyar Önkormány-zatok Szövetségének elnöke, a programot ajánlja a Klímabarát Települések Szövetsége, valamint az Energiahatékony Önkor-mányzatok Szövetsége.

A programot az Intelligens Energia Európa program támo-gatja.

Információ a projektről magyarul: http://www.energyneighbourhoods.eu/hu/home. Románul: http://www.energyneighbourhoods.eu/ro?selcountry=11.

Vadovics Edina és Tóth Kornélia

GreenDependent Inté[email protected] www.greendependent.org

Zenél a Bivaly együttes: tánccal indítottuk a megtakarítást…


„Nagycsalád – kis lábnyom” program 2010–2011

A projektrőlA GreenDependent Fenntartható Megoldások Egyesü-lete és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete 2010 má-jusában indította el a „Nagycsalád – kis lábnyom” elnevezésű programját, mely a családokat, azon belül is a nagycsaládoso-kat célozta meg. A program célja a csalá-dok környezet-, klíma- és energiahasználati tudatosságának növelése, valamint ezen ke-resztül a karbonszegény életmód népszerűsítése volt.

A kampány első lépéseként országszerte 11 képzést tartot-tunk a jelentkezőknek, amelye-ken 268 fő vett részt. A tanulási folyamat során bemutattuk, hogy egy társada-lom energiafogyasztását nem csupán az energiához kapcsolódó szokások, azaz pl. a fűtés, vi-lágítás, közlekedés, befolyásolják, hanem az is, hogyan ét-kezünk, hogyan töltjük szabadidőnket, hogyan alakítjuk ki szűkebb és tágabb környezetünket. A képzések után régiós koordinátorok segítségével – akik a NOE régiós tit-kárai közül kerültek ki –, valamint a kéthetente megjelenő elektronikus Kislábnyom hírlevéllel és négy kiadvánnyal támogattuk a képzésben résztvevőket a szükséges tudás megszerzésében és megőrzésében.

A program másik, jelentős állomása a szintén orszá-gosan meghirdetett energiatakarékossági verseny volt. A verseny hat hónapja során a résztvevőknek minden hónap elején le kellett olvasniuk és az online karbon-kal-kulátorban feljegyezniük mérőóra állásaikat (elektromos áram, gáz, víz, gépkocsi), valamint kreatív, az egész csa-lád bevonását igénylő feladatokat kellett megoldaniuk: például elvégezniük egy családi energia auditot vagy felmérést, valamint családi tervet készíteni klímabarát karácsonyi szünetre: mi legyen a menü, milyen ajándé-kokat adjunk, vagy milyen programokat szervezzünk. A versenyben 170 család vett részt aktívan országszerte.

Bővebben a projektről: http://kislabnyom.hu/nagycsalad-kislabnyom/.

Eredményesen takarékoskodtak a nagycsaládokA „Nagycsalád – kis lábnyom” projekt keretében megren-dezett családi energiatakarékossági verseny eredmény-hirdetésére 2011. április 16-án került sor. A versenyben részt vevő több mint száz család közül régiónként a négy legtöbb pontszámot elért család kapott jutalmat: egy-egy laptopot, kerékpárt, családi nyaralást ökopanzióban és környezetbarát termékeket tartalmazó ajándékcsomagot.

Az online verseny részeként a karbon-kalkulátor segít-ségével lehetőség volt arra, hogy a családok tevékenységei során termelődő szén-dioxid mennyiségét havi lebontás-ban nyomon kövessék. Nagyon biztató eredmény szüle-

tett: ha a nyertes 21 család karbon-lábnyomait vizsgál-juk, akkor átlagosan 2 t az egy főre eső éves szén-dioxid mennyiség, amely a magyar és európai uniós átlagnál (5,03 t/fő/év, ill. 7,54 t/fő/év) lényegesen alacsonyabb*.

A programmal kifejezetten a nagycsaládosokat céloztuk meg, mert az összes szén-dioxid-kibo-

csátás 30%-a a családoknál keletkezik, valamint az összes energiafelhasználás 40%-a

is itt történik. Bár a nagycsaládok-ban az egy főre eső ökológiai és karbon-lábnyom általánosság-ban véve alacsonyabb, mint az

egyéb háztartásokban, de ennek tudatosítása és megerősítése fontos feladat, azért is, hogy a nagycsa-ládokban felnövekvő generációk a

kis lábnyom megőrzését fontosnak tartsák, s ezt a jövő szempontjából előnynek érezzék.

A családi energiatakarékossági verseny és a díjki-osztó rendezvény fővédnöke dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, aki a projekt indító sajtóbemutatóján kiemelkedő jelentőségű programként üdvözölte a versenyt. Az ombudsman rámutatott, hogy a „Nagycsalád – kis lábnyom” projekt értékes és valóban időszerű, az elsajátított ismeretek széles körű alkalmazása enyhíthet a klímaváltozás és a hozzá való alkalmazkodás problémáin. A jövő nemzedékeket nevelő családoknak óriási felelőssége van abban, hogy milyen környezetben nő majd fel a következő generáció, hisz rajtuk is múlik,

A „Nagycsalád – kis lábnyom” programban részt vevő családok ener-giafogyasztása és CO2-kibocsátása nagyjából 10%-kal csökkent, elsősor-ban fogyasztói szokásaik, napi rutinjaik megváltoztatásával:„Legalább tízezer forintot spórolnak havonta a sikátori Vidáék azzal, hogy a nagycsaládosok energiatakarékossági versenyének módszereit alkalmazzák. Az így gyűjtött pénzt családi kirándulásra, energiatakarékos megoldások bevezetésére költik.”Kisalföld Napilap, 2011. március 1.„Régebben is fontos volt a környezettudatosság, de a verseny adott lehe-tőséget nekünk arra, hogy újabb megtakarítási lehetőségeket vezessünk be a hétköznapokba.”Hali család, Csongrád (Nők Lapja, 2011. július. 20.)„A közösen végzett munka, látva, hogy mennyien gondolkodunk hasonló-an, illetve a rengeteg külső segítség komoly motiváló erő!”Gulyás Beáta, Nagykökényes„A verseny előtt azt gondoltuk magunkról, hogy környezettudatosak va-gyunk. Ma már tudom, hogy ez nem egészen így volt. […] A számlákon még ma is látjuk a megtakarítást, de ennél is jobb érzés megtapasztalni, hogy a gyerekek fogékonyak erre a gondolkodásra.”Oláh család, Eger (Nők Lapja, 2011. július 20.)

18 civil fórum

hogy a mostani gyerekek, fiatalok mennyire tájékozottak a környezettudatosság és a fenntarthatóság témájában.

A projekthez kapcsolódóan megmértük minden ren-dezvény karbon-lábnyomát is. Az összesen 11 helyszí-nen megtartott családi képzés hatásaként 3 tonna szén-dioxid-kibocsátás keletkezett, amelynek a legnagyobb részét az étkezés (65%) és az utazások (33%) adták. A kibocsátás kompenzációjaként a díjkiosztó rendezvényen 3 darab őshonos földlabdás gyümölcsfát adtunk át min-den egyes régiós koordinátornak a kibocsátások részleges semlegesítése érdekében.

A családok által készített legjobb feladatokból válo-gatás a projekt bemutató kiadványában található, amely a kislábnyom honlapról (http://kislabnyom.hu/nagycsalad-kislabnyom/letoeltheto-anyagok/44-projektkiadvanyok.html) letölthető.

További információk a projekt honlapján: http://kislabnyom.hu/nagycsalad-kislabnyom/.

Továbbra is Kislábnyomon! 2011–2012A nagycsaládos projekt folytatásaként 2011 őszén az Új Széchenyi Terv finanszírozásával a GreenDependent Egye-sület ismét energiatudatossági kampányt indított „Kisláb-nyom” címmel, elsősorban a közép-magyarországi régióra (Budapest és Pest megye) koncentrálva. A kampány céljai és összetevői a korábbiakkal megegyeznek, de az Egyesü-let kiemelt célja, hogy a nagycsaládosok mellett a kicsi (1-2 fő) és közepes (3-4 fő) háztartásokat is bevonja az önkéntes, elsősorban a mindennapi viselkedés és szokások megvál-toztatásával történő energia-megtakarításba. A verseny jelenleg folyik, a kampányról minden információ a www.kislabnyom.hu oldalon megtalálható, az anyagok és kiad-ványok onnan letölthetők, saját karbon-lábnyomát bárki kiszámíthatja és fogyasztását nyomon követheti karbon-kalkulátorunkba regisztrálva.

Háttérinformációk* Karbon-lábnyom számítás: A projekt során a számítást a GreenDependent Egyesület által fejlesztett karbon-kalkulátor segítségével számoltuk ki.

A kialakítás során számos létező hazai és külföldi kalkulá-tort és működésüket elemeztük. A kalkulátorhoz szükséges 1 fogyasztási egységre eső CO2-kibocsátási adatok megha-tározásában többek közt az ENERGIAKLUB volt segítsé-günkre. Az összehasonlító magyar és uniós adatok az Eu-rópai Környezetvédelmi Ügynökségtől (2009) származnak.

Bár a nyertes családok átlag karbon-lábnyom adatának megadásakor összehasonlításként feltüntettük a magyar és európai egy főre eső CO2-kibocsátás átlagát, fontos fi-gyelembe venni, hogy míg az európai és magyar átlag tar-talmazza az élelmiszertermeléshez, hulladékkezeléshez, egyéb termelési és fogyasztási kategóriákhoz, valamint állami szolgáltatásokhoz (pl. egészségügyi ellátás, állami intézmények) kapcsolódó egy főre eső kibocsátásokat, a mi számításunk ezeket nem tartalmazza. Ennek ellenére, számításunk informatív kiindulási pont jelen fogyasztá-sunk felméréséhez és felülvizsgálatához, valamint csök-kentési törekvéseink nyomon követéséhez.

AGreenDependentFenntarthatóMegoldásokEgyesületéről(www.greendependent.org)A GD-t 2005-ben hozták létre magányszemélyek, azóta több nemzetközi FP7-es kutatási projektben is aktív part-ner, illetve számos hazai környezetvédelmi szervezettel valósított meg közös projekteket, pl. a „Leszel, amit eszel” kampány fenntartható élelmiszerfogyasztás népszerű-sítése érdekében, vagy a gödöllői Klíma-klub elindítása, melyben a helyi háztartások és családok számára szervez havi rendszerességgel klubtalálkozókat a klíma- és ener-giahasználati tudatosság növelése, valamint a háztartá-sok energiafogyasztásának csökkentése céljából.

A GreenDependent Egyesület a Klímabarát Települé-sek Szövetségének pártoló tagja.

ANagycsaládosokOrszágosEgyesületéről(www.noe.hu)A NOE 1987-ben alakult. Célja az élet és az anyaság tiszte-letére nevelés, a házasságért és a jövő generációért érzett felelősség erősítése, a nagycsaládok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata, a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése. Az egyesületnek je-lenleg kb. 15 000 család a tagja, amelyek közvetlenül vagy tagegyesületen keresztül tartoznak a NOE-hoz. Szerte az országban több mint 300 helyi közösségük tevékenykedik. Hét regionális központot működtetnek: Felső-Duna (Győr), Közép-Magyarország (Monor), Dél-Alföld (Orosháza), Al-Duna (Pécs), Felső-Tisza (Püspökladány), Észak (Fót), Bala-ton (Nagykanizsa). Egyesületeikben folyamatosan kb. 1500 önkéntes dolgozik. Az Egyesület központjában többféle ingyenes tanácsadó szolgálat is működik: általános jogse-gély, otthonteremtés, családi és szociális ellátások, fogyasz-tóvédelem, gyermeknevelés.

A „Nagycsalád – kis lábnyom” és a „Kislábnyom” projektek az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesz-tési Alap társfinanszírozásával valósulnak meg.

Antal Orsolya és Vadovics Edina

GreenDependent Egyesü[email protected]

Fülöp Sándor országgyűlési biztos átadja a díjakat a legjobban szereplő családoknak


Átalvető – a közvetlen értékesítési hálózat

Székelyudvarhelyen érdekes és értékes kezdeményezéssel jelentkezett a Caritas Vidékfejlesztés. Íme, egy jó pél-da arra, hogy miként hathat pozitívan egymásra a gazdaság, a környezetvédelem és a szociális biztonság. Egy gaz-dasági tevékenységről beszélünk, mely keretében helyi terméket vásárol a tudatos vásárló. Ugyanakor környezetvé-delmi elemei is vannak eme programnak, hiszen környezetkímélő módon, azaz nagy szállításoktól mentesítve kerül a termék a vásárlóhoz, továbbá azáltal, hogy vidéki gazdákat segít, közvetett módon azért is tesz, hogy vidéken élet legyen és megőrizzük a tájat, amelyben élünk. A gazdák bevételhez jutnak, így számukra és családjuk számára biztonságosabbá válnak a hétköznapok. Hogy hogyan is indult el és miben is áll e több szempontból is értékes kez-deményezés, a programfelelőst, Sinka Arnoldot kérdeztük. (Kérdezett: Csáki Rozália)

– Mi adta az ötletet e kezdeményezéshez?– Már régóta szerettem volna a szervezeten belül ezzel foglalkozni, de meg kellett érjen rá az idő. Mivel falun élek és szüleim is gazdálkodással is foglalkoznak, naponta láttam és részese voltam annak, hogy a gazda és a paraszttársadalom egy-re inkább bajban van. Nagyon kevesen maradtak azok, akik a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, pedig a Székelyföldnek egyik húzós ágazata lehetne. Ma szégyen parasztnak lenni, és egyáltalán nem vonzó életforma. Ezért is kötelez-tem el magam ezen a téren, hogy legalább akik még szeretettel művelik meg őseink földjét, azok tudjanak megélni belőle, és tudjunk jó példákat állítani a fiatalok számára, hogy lám, mégis meg-éri megfogni az eke szarvát.

Egy évvel ezelőtt indítottunk a Gyulafehér-vári Caritas Vidékfejlesztés szervezésében egy termékfeldolgozói képzést a Nyikó mentén, és akik akkor csatlakoztak a képzéshez, azokkal a gazdákkal indítottuk el az Átalvető programot. A képzés alatt is többször elhangzott a gazdák ré-széről, hogy ők szívesen termelnek, de segítsünk be az értékesítésbe, mert manapság ez az egyik legnehezebb dolog. Erre az igényre válaszolva létrehoztuk a www.atalveto.ro webfelületet, ahová időközben felkerültek a termékek, és elindult az értékesítés.

– Milyen szolgáltatást ölel fel az Átalvető, illetve milyen termékeket?– Ami kívülről látszik, az egyértelműen a termék-közvetítés. Marketing tevékenységet végzünk, népszerűsítjük a gazdák termékeit és vásárlói kört keresünk rá. Mindezek mellett egy komplex vi-

dékfejlesztési szolgáltatássorral állunk a gazdák mellett, ugyanis sok esetben szükség van tanács-adásra, további képzésekre stb. Jelen pillanatban csak élelmiszerek vannak az „Átalvetőben”, de ezt a jövőben az igények szerint bővíteni fogjuk kéz-műves-termékekre vagy akár szolgáltatásokra is.

– Milyen nehézségekbe ütköztek az elindulás-nál? És a pár hónapos tapasztalatuk mit mutat?– A bürokrácia sajnos a legnagyobb ellensége en-nek a kezdeményezésnek is. Sok esetben az állami intézményeknél sem tudják pontosan, hogy mi-lyen törvények vonatkoznak egy-egy termék en-gedélyeztetésére. Mindenképpen szeretnénk, ha a feldolgozás és az értékesítés törvényes keretek kö-zött működne, de sajnos, a törvény nem „termelő-barát”, így elég nehéz megfelelni az előírásoknak. Mindezek mellett pozitív fogadtatásra lelt a kez-deményezésünk. Sokan vannak, akik elsőre már mellénk álltak, segítik önkéntesként munkánkat és az eszme népszerűsítésére egyre többen csat-lakoznak.

– Mit jelent ez a vállalkozási forma a szerveze-tük számára?– Igazából ezzel a programunkkal is egy közhasz-nú tevékenységet látunk el, amely hosszú távon a vidék és a paraszttársadalom felemelkedéséhez és megerősödéséhez vezet. Szervezetünknek már évek óta vannak szociális vállalkozásai, de az Átalvető nem abba a kategóriába tartozik. Bár el-mondhatjuk, hogy van szociális jellege, mert mint ahogy a régi kínai közmondás is vallja: nem halat kell adni az embereknek, hanem hálót, és meg kell tanítani halászni.

Sinka Arnold

Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés – programfelelős

[email protected]

20 civil fórum

– Meglátása szerint ez a kezdeményezés miként járul hozzá a két célcsoport (gazdák és a vásár-lók) fejlődéséhez?– Ma már nem kell felsorolni a többség számára azokat az érveket, hogy milyen előnye és pozitív hatása van a helyi gazdaságra, ha helyi termé-ket vásárolunk. Egyre inkább elterjedőben van a tudatos vásárlás és ezek mellett manapság fon-tos szerepet kap az egészséges életmód, étkezés. Nap mint nap halljuk és találkozunk olyan hí-rekkel a médiában, hogy emberek százai bete-

gednek meg egyes élelmiszerektől, mivel nem megfelelően állították elő. Olyan adalékanyago-kat használnak, amelyek mérgezéseket idéznek elő a szervezetben, stb. Ilyen az Átalvető-termé-kek között nem fordulhat elő, mivel ellenőrzött termékekről van szó, természetes alapanyagok-ból készülnek.

Programunk a személyes kapcsolatokról szól, a bizalomról és a minőségről. Hiszem azt, hogy ez a jövő és az ügyeskedők ideje lejár. Újra érték lesz a kétkezi munka.

Fenntarthatóan működnek-e civil szervezeteink?– interjúsorozat –

Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor számos tevékenységi területről régi és fiatal civil szervezetek képvise-lőit egyaránt megkérdeztük. Az alábbiakban érdekes és tanulságos válaszokat olvashatnak, betekintést nyerhetnek abba, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek számára mit is jelent a fenntarthatóság és ennek a bztosítására miként törekednek. Ezúton is köszönjük azoknak, akik vállalták a kérdések megválaszolását. (Kérdezett: Csáki Rozália)

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– A Civitas Alapítványról ma elmondhatjuk, hogy a nagy projektek világának eredményes szereplője, létszámban és szakmai tapasztalatban megerősödött csapat, fejlesztő munkáját hatéko-nyan és felelősségteljesen látja el, tevékenységé-ben a partnerség elvére alapoz, valamint fejlesz-tési törekvései és módszerei emberközeliek.

19 év alatt alapítványunk számos projekt kez-deményezőjeként és partnereként következetesen követte fő célkitűzésének beteljesítését: ösztönöz-te a helyi és regionális fejlődést. Fejlődésen mi azt

a folyamatot értjük, amely révén egy közösség tagjai és intézményei képessé válnak arra, hogy erőforrásokat mozgósítsanak életminőségük tar-tós javulása érdekében.

Szervezetünk az erdélyi térségben az itt élő közös-séget szolgálta és felelősen olyan emberközeli fejlesztési projekteket dolgozott ki, amelyeknek életképessége a finanszírozások lezárása után is biztosítva volt.

Csak néhányat sorolnánk fel a legjelentősebb eredményeinkből:• több mint 240 erdélyi vidéki közösségben ké-

peztünk ki és „helyeztünk be” helyi fejlesz-

Balogh Márton

regionális igazgató, Kolozsvá[email protected]

Orbán Árpád

regionális igazgató, Szé[email protected]

Helyi és regionális fejlesztésCivitas Alapítvány a Polgári Társadalomért


tési szakembereket (ügynököket, közösségi facilitátorokat), akikkel hálózati együttműkö-désben szép eredményeket értünk el;

• létrehoztuk Kolozsváron a közpolitikai kutatá-sok központját (CENPO), Székelyudvarhelyen a Lakossági Tanácsadó Irodát (az országban elsőként), ugyanakkor mindkét helyszínen ci-vil tanácsadó és forrásközpontot működtetünk állandó jelleggel;

• sok erdélyi térséget készítettünk fel és nyer-tünk meg a Leader programra;

• pályázati tanácsadó, valamint civilszervezet-fejlesztési tananyagokat (DVD-ket) adtunk ki, ezeken bemutatunk sikeres erdélyi példákat is;

• hálózatokat, partnerségeket kezdeményeztünk és működtetünk;

• sok kisebb-nagyobb projekttel következete-sen támogattuk, fejlesztettük az erdélyi helyi közösségeket a részvételen alapuló fejlesztési erőfeszítéseikben;

• a Székelygyümölcs projekt a legfiatalabb, így most ez a „legkedvesebb gyerekünk”, amely csodálatosan illik az eddigi kezdeményezése-ink sorába, hiszen az ilyen jellegű közösség-alapú gazdaságfejlesztés adhat egy jelentősebb lendületet az erdélyi közösségek fejlesztéséhez.Ha ezen projektek végeredményeire gondo-

lunk, akkor az is büszkeséggel tölt el, hogy mind-egyik „él”, működik, ha nem is a mi kötelékeink-ben, de van gazdája.

Bár igaz, hogy a szervezet „csak” egy eszköz, fenntarthatóságának biztosítása mégis lényeges, hiszen ez jelenti a keretet a küldetés megvalósítá-sához. De nem ragaszkodhatunk foggal-körömmel ahhoz, hogy a mi jövőnk „teljesen” vagy „kényel-mesen” biztosítva legyen, mert akkor nem tudnánk a fontosabb célok irányába haladni, és talán az ed-digi értékes függetlenségünk is csorbát szenvedne. Azt gondoljuk, hogy van tennivaló bőven, s ezért megpróbáljuk alázattal az ehhez a munkához szük-séges forrásokat elérni. Ha pedig esetleg a körök bezárulnak és nem lesz mozgásterünk valami mi-att, akkor is hálásak vagyunk a lehetőségekért és azokért az eredményekért, amelyeket eddig sikerült megvalósítanunk. Viszont ennek ellenére kezdemé-nyezéseink keretében fontos figyelmet tulajdoní-tunk továbbra is a stratégiai koherenciának, s meg-próbáljuk a projektjeinket úgy irányítani, hogy az elért eredmények fenntarthatóságot generáljanak.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Első 5-7 évében alapítványunk kimondottan jó kapcsolatban állt az önkormányzatokkal. 1992-1997 között főként az erdélyi magyarlakta településeken kb. 1200 szakfórumot és szemináriumot tartottunk mintegy 90-100 szakemberünkkel, amikor a „sem-mit sem lehet” letargiából felébresztettünk sok he-lyi vezetőt és közösséget. Főleg azért léptünk ezen a területen, mert úgy értékeltük, hogy az ezen a te-rületen való elmozdulás tudja a leghatékonyabban befolyásolni a közösségek fejlődését.

A helyi közigazgatási intézmények részéről jövő támogatás és bizalom elnyerése egy fontos fe-jezet a közösségi programok sikerességében. Más társadalmi szereplők bevonása ezekbe a folyama-tokba nagymértékben függ a „helyi hatalommal” való kapcsolattól.

Az egyik legfontosabb kihívás a helyi hatósá-gokkal való kapcsolatban a politikai függetlenség megőrzése, a helyi és közösségi érdekek megvédése mellett. Nagyon sokan azt gondolják, hogy ha valaki nincs velük, akkor feltétlenül ellenük tevékenykedik. Ugyanakkor viszont tudatosítanunk kell, hogy ala-pítványunk két irodája által lefedett térségek szintjén különböző politikai helyzetek léteznek. A kolozsvári iroda vonzáskörzetében ezen kapcsolatok építésében és ápolásában – az aktuális politikai helyzet pontos is-merete mellett – külön figyelmet kellett tulajdonítani a többség-kisebbség kérdéskörének, de sikerült politi-kai, etnikai hovatartozástól függetlenül több érdekes projektet felépítenünk: SEDAP (Szakmai továbbképző program közalkalmazottak számára), PRICAP (Szak-mai tanácsadási program helyi közigazgatási intézmé-nyeknek), Helyi Fejlesztési Ügynök, E-center, Leader mentor, stb. Az elmúlt 19 esztendőben több mint nyolc megyében aktív partnerséget ápoltunk több megyei vagy helyi tanáccsal/polgármesteri hivatallal.

Ugyanebben az időben viszont a székelyudvar-helyi iroda működésében fontos kihívást jelentett (és aminek, úgy érezzük sikerült eleget tennünk) a székelyföldi magyar politikai belharcok áthida-lása. Sajnos, nagyon sok esetben úgy érezzük/-tük, hogy a politikai verseny túllépi a határokat. Mi a politikai színezetektől eltekintünk, hiszen számunkra elsősorban a közösség a fontos és nem a politikai pártok. A helyi és regionális fejleszté-sek csak úgy eredményesek, ha együttműködésre épülnek, és nem a folyamatos egymásra mutoga-tásra és gáncsoskodásra. Székelyföldi sikerpéldá-ink megmutatják, hogy ott, ahol mernek ebben (is) gondolkodni, ott igazán jelentős előrelépéseket tudtunk közösen elérni.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Részben „jó” volt, hogy nem voltunk elkényeztetve a hazai és a magyarországi támogató alapok részé-ről, így meg kellett tanulni élni a piacon, és nagyobb uniós meg unión kívüli forrásokat elérni. Nem az volt a célunk, hogy a források eléréséért bővítsük a tevékenységet, hanem inkább a fejlődésünk és az „élet” hozta mindezt. Jó több lábon állni, így egész-ségesebb, de ez a szerves fejlődés része kell legyen. Jól kell érezzük magunkat ezen a területen, szeret-nünk kell azt, amit csinálunk, jó szakemberekké kell válnunk, és akkor valószínű a források is utolérnek.

Egy nonprofit szervezet megmaradásában az innováció biztosítása, beleértve a forrásszerzési tevékenységeket is, fontos tényező. A Civitas Ala-pítvány keretében ezen tevékenységekben meg-próbáltunk minél inkább a nemzetközi sikerekre, tapasztalatokra alapozni és előrelátni bizonyos

22 civil fórum22

lehetőségeket, megteremteni annak a lehetőségét, hogy a hazai civil környezetben is alkalmazhatók legyenek. Példákként megemlíthetjük a gazdasági tevékenységből származó jövedelmet (tanácsadási programjaink bevételei biztosítják több esetben a projektjeink lebonyolításához szükséges önrészt), a vállalati felelősségvállalás (corporate social responsability) alapján történő közreműködéseket különböző projektek keretében (pl. E-center projekt keretében, ahol a támogatás nagyrésze a Microsoft-tól származik), a 2%-os lehetőséget, stb.

Az utolsó projektünkben, a Székelygyümölcs-modell révén lehetőség teremtődött arra, hogy akár nagyon elszigetelt vidéki közösségek számá-ra is kiegészítő bevételi források jelenjenek meg a

gyümölcstermesztésből és -feldolgozásból. Ez le-het az a Civitas-projekt is, a Leader-es projektjeink mellett, amelyre vevők lehetnek más térségek is, akár úgy is, hogy ezen modellünk életrekeltését a térségükben megfelelően honorálják, ez pedig felváltja vagy részben helyettesíti a hagyományos pályázatokból származó bevételeinket.

Ugyanezen az úton járva a további jövedelmet generáló közösségalapú vagy szociális-gazdasági projektjeink is hasznosak lehetnek a Civitas fenn-tarthatósága szempontjából. De ezek is azért jönnek létre, mert elsősorban a leghatékonyabb válaszokat és megoldásokat nyújtják közösségi jövőnk érdeké-ben a felmerülő gazdasági-társadalmi problémákra.

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az ODFIE területi felosztásának köszönhetően önkéntesei (mi a munkatárs fogalmat szoktuk használni) nagyszámúak és sokszínűek: Há-romszéktől kezdve Kolozsvárig van segítségünk egész évben. Kolozsváron, a központi iroda mel-lett mintegy 20 fiatallal dolgozunk együtt, mind-emellett egyházkörönként (az ODFIE szerkezeti-leg az Erdélyi Unitárius Egyház által használt hat egyházkörös felosztásban működik) 5-5 munka-társunk van, akik a területi rendezvények mellett az országosokba is besegítenek. Szervezetünk jelenleg egy központi alkalmazottal rendelkezik, aki a központi irodánk működésének az irányí-tásával van megbízva, de korábban már voltak területi alkalmazottaink is (Sepsiszentgyörgyön). Jelenlegi alkalmazottunk fő feladatai: gazda-sági és ügyviteli teendők intézése, folyamatos irodaszolgálat megszervezése, rendezvények hát téranyagának az előkészítése, stb. Pályázati szempontból bár nem állunk rosszul, a helyzetet rózsásnak sem nevezném. Szervezetünkből jelen-leg két személy foglalkozik pályázatok írásával, s bár mindketten vettek már részt több képzésen is, a helyzet korántsem problémamentes. Ebből a szempontból nagyobb, sokszínűbb csapatra vol-na szükség.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Ez településfüggő, de ami a legfontosabb, hogy szerencsére (nagyjából) politikamentes. Vannak települések, ahol az erkölcsi támogatás mellett szép összegű anyagi hozzájárulás is kerül a szer-vezet működéséhez. Viszont ez nem általános. A kisebb helyi rendezvények mellett a nagy, orszá-gos rendezvények (Versmondó és népdaléneklő verseny, Színjátszó találkozó, Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia, Dávid Ferenc Emlékzarán-doklat) kapcsán komoly, hosszú távú együttmű-ködésre törekszünk a helyi önkormányzatokkal. Viszont már az is előfordult, hogy a település ve-zetősége, vagy a rendőrség hozzáállása a rendez-vényhez problémás volt, olyannyira, hogy a ren-dezvény végét is jelenthette volna. De szerencsére az ilyen eset ritka.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Szervezetünkben szerencsére még ilyen prob-lémák nem adódtak, sőt, 2011-ben az immár XV. ODFIE Színjátszó találkozónkat egy nappal meghosszabbítottuk, holott a részvételi díj a régi maradt.

Tőkés Lehel

alelnö[email protected]

IfjúságOrszágos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE)


Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a kolozsvári felsőfokú intézmények magyar diákja-inak érdekvédelmi és kulturális szervezete, amely számos kulturális, szórakoztató és tudományt népszerűsítő rendezvénnyel próbálja teljesebbé tenni a magyar diákok mindennapjait.

Jelenleg a KMDSZ-n belül egy információs iroda, 23 diákszervezet és három diákújság mű-ködik. Szerencsére elmondhatjuk, hogy az általá-nos gyakorlattal ellentétben a KMDSZ projektjei-ben, tagszervezeteiben több száz önkéntes segíti a munkát. Ezen önkéntesek nélkül nem is működne a szervezet, mivel ezek az emberek a munkájuk mellett a különböző információk, tevékenységek hordozói is egyben. Diákszervezetként a fluktu-áció és a folyamatos embercsere jelenti a legna-gyobb gondot. A Bolognai folyamat megjelenése óta a diákoknak kevesebb ideje jut a civil életre. Éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt próbálunk fektetni az elsőévesekre, akiket a hagyományos gólyaprogramok mellett képzésekkel és részpro-jektek elvégzésének a lehetőségével próbálunk megfogni. A tavaly újraindult Karrier Irodánk is rengeteg képzést szervez, hogy a diákok megkap-hassák azt a tudást, amit az egyetemen nem sajá-títhatnak el. Ilyen például az időmenedzsment, a CV-írás, a kommunikáció stb.

Tevékenységeinket és programjainkat három ágon próbáljuk fedezni, az egyik a saját bevétel, amelyet nagyrendezvényeinknek köszönhetünk. Egy másik ág a szponzorok és pályázatok, ame-lyeknél fontos szempont, hogy a hazai és ma-gyarországiak mellett folyamatosan figyeljük és megpályázzuk az uniós forrásokat is, amelyek kö-zéptávra is finanszírozási biztonságot nyújtanak.

Rengeteget jelent számunkra az azonos tevékeny-ségi területen működő partnerszervezetekkel való együttműködés, amely révén – a kapcsolat és tapasztalatcsere mellett – több sikeres pályázatot és projektet is sikerült megvalósítani.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– A KMDSZ és a helyi hatóságok között van kap-csolat, mivel közterületen számos kulturális ren-dezvényt szervezünk. Az önkormányzat és a civil szervezetek közötti kapcsolat azonban nem hasz-nálja ki az ebben rejlő lehetőséget. Jelen esetben a helyi hatóságok az európai példákat figyelembe véve különítenek el egy adott összeget a városban működő civil szervezetek részére, viszont képte-lenek velük együtt gondolkodni. Nem használják ki azt a társadalmi lefedettséget, humánerőfor-rást, amellyel a kolozsvári szervezetek rendelkez-nek. Nemcsak a Zöld Napokon, hanem a minden-napokban is partnerségen alapuló kommunikáció és együttműködés kellene.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– A KMDSZ alapértékeit és céljait nem lehet megváltoztatni, az éppen aktuális kiírásoknak megfelelően átformálni. A helyi, magyarországi és uniós pályázati lehetőségek sajnos nem fedik le minden tevékenységi területünket, viszont sok projektünk, működési tevékenységünk talál anyagi fedezetre. Szomorú, hogy a hazai források továbbra is inkább projekteket, rendezvényeket fedeznek és kevésbé a szolgáltatásjelleggel is bíró működési költségeket, így egy, csak hazai for-rásokból megélő civil szervezetet nagyon nehéz lenne fenntartani.

Talpas Botond

elnö[email protected]

24 civil fórum

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– A Székelyudvarhelyi Ifjúsági Szövetség (SZISZ) néven alakult, később a Polisz Ifjúsági Szolgálat nevet is viselő jelenlegi Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) 1990 februárjában került bejegyzésre a Szé-kelyudvarhelyi Városi Bíróságon. A születését követő éveket hullámzó tevékenység, számos kisebb-nagyobb siker és néhány kudarc is jelle-mezte, amíg 1993-94-re összeállt egy elhivatott, jövőben gondolkodó csapat, amely a szervezeti életben és az ifjúsági rendezvényszolgáltatásban egyaránt a folytonosságot helyezte előtérbe. Így alakult ki az UFF keretében az állandó tevékeny-ségre alapozott, stabil ifjúsági programstruktúra, amely évről évre nem csupán megvalósult, hanem a székelyudvarhelyi fiatalság igényeihez mérten gazdagodott is.

Húsz éves történelemmel a hátunk mögött felismertük, hogy a sokszor kiszámíthatatlanul mûködő erdélyi ifjúsági és civil közegben az Ud-varhelyi Fiatal Fórum legnagyobb „versenyelő-nye”, ha úgy tetszik, fegyverténye a megbízha-tóság; rendszeres irodai programmal és állandó rendezvénynaptárral biztosítjuk mind a helyi, mind az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) cso-port egyik bástyáját.

Szervezetünk fenntarthatósága alapvetően két tényezőtől függ. Egyrészt a szükséges infrastruktú-ra meglététől, másrészt pedig a meglevő eszközök-höz rendelt megfelelő humánerőforrástól, de attól is, hogy a következő generációk számára mindket-tőt a lehető leghatékonyabban használjuk és gya-rapítsuk. Jelenleg rendelkezésünkre állnak úgy az eszközök, mint a megfelelő használóik is, ám ez közel sem jelenti azt, hogy karba tett kézzel hátra-dőlhetünk, hiszen szervezetünknek folyamatosan újabb és újabb kihívásokkal kell megbirkóznia.

Az infrastrukturális eszköztárunk jelenleg tar-talmazza a legmodernebb irodai felszereléseket (számítógépek, LCD monitorok, laptopok, pro-jektorok, fényképezőgépek, videokamera, hang-technika stb.), a megfelelő közlekedési eszközöket (személyautó, kerékpárok) és az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek között egyedüliként egy tá-gas belvárosi ifjúsági házat. A Siculus Ifjúsági Ház nagymértékû felújítást igényel, hisz a kisebb javít-gatások ellenére ma is a ’80-as évekbeli állapotok és hangulat jellemzi, miközben a fiatalok igényei

és a minőségi ifjúsági programszolgáltatás felté-telei gyökeresen megváltoztak. Az „Ifiház” felújí-tása és korszerûsítése a legnagyobb infrastruktu-rális kihívást jelenti számunkra.

A szervezeti humánerőforrás tekintetében kü-lön kell választanunk az önkéntes fiatalokat, a kül-sős projektfelelősöket, az állandó munkatársakat, valamint az elnökséget. Ebben a tekintetben sze-rencsés helyzetben vagyunk, mivel az iskolaváros az önkéntes fiatalok állandó utánpótlását jelenti, soraikból évek során több megbízható munkatárs és vezetőségi tag is kiemelkedett, és reméljük, fog a jövőben is, ha időben megtaláljuk a közös han-got, és kellő energiát fordítunk rájuk.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– A különböző helyi hatóságokkal évek során meg-alapozott, stabil viszonyaink vannak, az esetlege-sen akadozó bürokráciát személyes kapcsolatokkal és „pozitív hozzáállással” próbáljuk kiküszöbölni. Számos esetben elébe megyünk a folyamatoknak. Pályázatokról – amennyiben kérdéseink vannak – személyesen érdeklődünk az illetékeseknél, ki-kérjük az adott pályázati referens véleményét az elszámolások minél „fájdalmaktól mentesebb” ügyvitelének érdekében, nagyobb rendezvények esetén pedig tájékoztatjuk a polgármesteri hivatalt, a helyi rendőrséget, csendőrséget stb.

Kapcsolatokat tartunk fenn a helyi iskolák ve-zetőivel is, partnerségben szervezünk programo-kat a helyi kulturális intézményekkel és a civil szervezetekkel. Állandó jelleggel tájékoztatjuk a helyi sajtót, minden alkalommal megjelenítésre kész anyagokkal szolgálva. Időnként ifjúsági ro-vatot is szerkesztünk a helyi nyomtatott sajtóban, vagy ifjúsági mûsort a helyi rádióban.

A civil életben állandó szereplőként és meg-bízható partnerként tartunk fenn kapcsolatokat a helyi hatóságokkal. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a sokéves munkánk meghozza gyümölcsét: mára megkerülhetetlen intézményként viszonyul-nak hozzánk.

Székelyudvarhely város önkormányzata ki-számíthatatlanul működik, ezért néhány éve úgy döntöttünk, hogy képviseltetjük magunkat benne, talán így mi is – a civilek képviselői – hozzájárul-hatunk a testület hatékonyabb mûködéséhez és hosszú távú stabilitásához.

Jakab Attila


Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF)


– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Az erdélyi civil és ifjúsági szereplők forráste-remtési lehetőségei és keretei az elmúlt két évti-zedben rendszertelenül változtak. Bármennyire is kellemetlen, el kell ismernünk, hogy a civil szféra kényszerhelyzetben van, a változásoknak megfe-lelően folyamatos alkalmazkodásra ítéltetett. Az UFF is alkalmazkodik a magyarországi alapok feltételeihez (évek során az Illyés Közalapítvány-hoz, a mindenkori Ifjúsági és Sportminisztérium-hoz, a Szülőföld Alaphoz, jelenleg a Bethlen Gá-bor Alaphoz stb.), a bukaresti igényekhez (Ifjúsági Hatóság, Környezetvédelmi Alap stb.), a helyi és a megyei önkormányzatok elvárásaihoz, néhány éve pedig az Európai Unió szándékainak is meg kell felelnie.

A magyarországi források folyamatosan csök-kentek, majd elapadtak, a helyi önkormányzatok kis költségvetési tételeket különítettek el a civil szférának, ezért 2006-2007 között úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk alkalmazkodni a változó körülményekhez. Minden változásnak vannak nyertesei és vesztesei, mi pedig elhatároztuk, hogy az előbbiek – többnyire szűk – csoportjá-

hoz csatlakozunk. Az Udvarhelyi Fiatal Fórum háza táján ekkor került sor a tevékenység, illetve a rendezvénypaletta bővítésére. Az ifjúsági kö-zösséget építő, kulturális, szabadidős, sport- és egyéb programok nagyobb részét önkénteseink vezetésére bíztuk, természetesen biztosítva hozzá a szükséges infrastrukturális és egyéb feltételeket, ezzel párhuzamosan pedig egy szűk csoporttal elkezdtünk szakmai programokat megvalósítani. 2007-ben és 2010-ben a bukaresti Környezetvédel-mi Alap támogatásával egy-egy környezetvédel-mi programot szerveztünk, 2008-ban pedig Ro-mánia Képviselőháza támogatta a fiatalok közéleti tájékoztatására tervezett programunkat. Ez első tapasztalatokat követően számos Youth in Acti-on (Fiatalok Lendületben) projektet valósítottunk meg, tagjai vagyunk az Európai Önkéntes Szolgá-latnak (European Voluntary Service), továbbá ne-gyedik éve működtetjük szerveztünk székhelyén Hargita megye egyetlen Europe Direct európai információs irodáját.

Jelenleg „működő” forrásainkat a jövőben sem hanyagoljuk, mindemellett nagyobb figyelmet fordítunk az Európai Unió kiaknázható forrásaira és a rendezvénykínálatunk színesítésére.

Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesület

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Egy szervezet hosszú távú életképességéről csak abban az esetben tudunk beszélni, ha annak olyan kapcsolatrendszere van, amely nem csak financi-ális tekintetben, de emocionális és szellemi vonat-kozásban is hozzájárul az adott szervezet fennma-radásához és működéséhez.

A máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesület eseté-ben az ilyen jellegű kapcsolatok létfontosságúak, hiszen a szervezet tagsága teljes mértékben ön-kéntesekből tevődik össze. Pontosabban közel 30 olyan önkéntesből, akik közül kevés azon egyé-nek száma, akik betöltötték már a 25. életévüket (többnyire általános és középiskolás, valamint egyetemista korosztályú fiatalok). Így egyelőre még sajnos nem beszélhetünk egy olyan csapat-ról, amely több szakképzett munkatárssal foly-tatná mindennapi munkáját. Erre azonban sok

esetben szükség lenne, mint például az anyagi erőforrások előteremtése, vagy néhány szakmai jellegű feladat ellátása.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Szervezetünk és a helyi önkormányzat között szoros kapcsolat létezik. Minden, a szervezet által megálmodott és megvalósított projektet Máréfalva község önkormányzata lelkesen és bő-kezűen támogat. Elsősorban ennek is köszönhető, hogy a szervezet évi 12-14 rendezvényt, projektet vagy eseményt tud megszervezni és kivitelezni. Ugyanakkor szervezetünk olyan feladatokat is felvállal, amellyel az önkormányzat civil életre vonatkozó feladatkörének munkáját kívánja segí-teni. Úgy gondolom, hogy ilyen tekintetben egy életképes, példaértékű és hatékony kapcsolatról beszélhetünk.

András Lóránd

alelnö[email protected]

26 civil fórum

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– A helyi önkormányzat által biztosított „forrást” próbálja a szervezet tagsága pályázatok és egyéb anyagi és szellemi erőforrásokat kínáló lehető-ségek útján kiegészíteni. Ez a munka azonban, mint tudjuk, nem mindig akadálymentes szak-képzett önkéntesek hiányában. Természetesen igyekszünk állandó jelleggel követni az aktuális pályázati kiírásokat, állandó kapcsolatot próbá-lunk fenntartani a helyi vállalkozókkal, akik kö-zül némelyikkel egymás hétköznapi munkájának kölcsönös segítésében is részt kívánunk vállalni (már amennyire lehetőségeink és képességeink engedik). A szervezet humánerőforrásának fenn-

tartható fejlődéséről is kívánunk gondoskodni. Ennek érdekében szervezetünk keretén belül há-rom különböző korosztály tagjaival folytatunk állandó tevékenységet, akik egymás utánpótlás-csapatai kívánnak lenni. Ezen fiatalok szervezeti életre vonatkozó képességeinek és ismereteinek fejlesztésére azonban állandó jelleggel szükség lenne. Változó világunkban olyan sok hatás ér bennünket, hogy azok ésszerű lereagálása és al-kalmazása csakis a több lábon állás gyakorlata ré-vén lehetséges. Legfőképpen egy olyan szervezet esetében, amely tagságának motivációját az elvég-zett munka öröme, a közösség szellemi elismerése és támogatása, valamint a csapatszellem erőssége jelenti.

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Amennyiben a működés fenntartására gondo-lunk, úgy nehéz helyzetben vagyunk a többi erdélyi zöld szervezettel egyetemben, hiszen a hagyomá-nyos – pályázatokon nyugvó – működés az utolsó-kat rúgja, illetve csak nagy, EU-s vagy más célzott pályázatokban lehet működésre forrásokat szerez-ni. Ezek pedig a zöld szervezetek számára kevésbé elérhetőek, hiszen a Környezetvédelmi Operatív Program például nem különített el célzott támoga-tást a civilek részére, a Környezetvédelmi Alap nem támogat fizetéseket, működést is csak minimálisan.

Amennyiben a környezeti fenntarthatóságról beszélünk, itt már jobb a helyzet, hiszen van lehe-tőségünk anyagiak nélkül is (sőt, úgy van igazán!) kevesebbet fogyasztani – áramot, papírt, más erő-forrásokat –, illetve odafigyelhetünk a szervezet tagjainak közlekedésére, előnyben részesítve a gyalogos vagy kerékpáros módozatokat.

Az alkalmazottakat illetően nem fényes a hely-zet, nagyon kevés zöld szervezet engedhet meg alkalmazottakat magának, főleg a finanszírozások beszűkülése, illetve az alternatív jövedelmi for-rások kihasználatlansága miatt. A szakmai felké-szültséggel nem lenne baj, azonban nagyon nehéz

lesz a megfelelő fizetések biztosítása nélkül a civil szférában tartani az embereket.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Tekintettel arra, hogy a zöld civil szervezetek a meglévő állapotok javítása mellett törnek lán-dzsát, az Agora munkacsoport kapcsolata is hul-lámzó, van, amikor támogatjuk, van, amikor elle-nezzük az önkormányzat(ok) egyes programjait. Egyesületünk képviseltetve van a fakivágásokat engedélyező önkormányzati munkacsoportban, bizottságban, míg a vezető testület egyik tagja ön-kormányzati képviselő is.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– A forrásbevonás az egyik buktatója a klasszikus zöld civil szervezeteknek, hiszen általában nincs szak-emberük, aki csak ezzel foglalkozna, ez meg beindít egy olyan pozitív visszacsatolást, ami lassan ellehe-tetleníti a programok hatékony futtatását, az állandó tevékenységet. Nagy dilemma, hogy ilyenkor meny-nyire kell feladni a rendelkezésre álló energiák egy részét – mivel legtöbbször valami egészen konkrét szakma művelője kellene ezt végezze.

Péter Pál


KörnyezetvédelemAGORA – Fenntartható Fejlesztési Munkacsoport


Zöld SzékelyFöld Egyesület

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az egyesület fenntarthatósága szempontjából egyértelműen a legfontosabbak a köréje csoporto-suló önkéntesek. Szervezetünkben jelenleg 10-12 aktív önkéntes dolgozik, amely számunkra egy ideális számnak is mondható, hiszen minél több ember, annál több koordinációs tevékenység, annál nehezebben lehet átlátni a tevékenységet. Jelenleg egy fizetett alkalmazottunk van, akinek az a feladata, hogy összefogja a szálakat, egy-egy adott programot teljes egészében átlásson, adott esetben leossza a tevékenységeket. Az alkalma-zottak számát tekintve természetesen minél több fizetett alkalmazottunk van, annál jobb, annál több dolgot lehet megvalósítani, azonban nem akarunk elrugaszkodni a valóságtól. A jelenlegi körülmények között egy második alkalmazottat már nem tudna fenntartani az egyesület. A csa-patunkban vannak biológusok, földrajz végzett-ségűek, de számtalan más szakma is képviselteti magát. Ez a változatosság nem hátráltatja a szer-vezetet, hiszen egy olyan szegmensen dolgozunk, amely félúton található a lakosság és a környezet-védelem között, a programjainknak nagy része a nevelésre, az életmódváltásra összpontosít. Ezért sokkal szélesebb rétegnek van lehetősége bekap-csolódni tevékenységünkbe, részt venni program-jainkban, mintha egy tanulmányokat, felmérése-ket, kutatásokat végző szervezet lennénk.

Az elmúlt két évben csapatunk két ügyes pá-lyázatíróval gyarapodott és ez előrelendítette az egyesületet, hiszen már lehetőség adódik na-gyobb összegű pályázatokat is célba vennünk.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal? – Az elmúlt években programjaink által számtalan alkalommal kerültünk kapcsolatba a helyi és me-gyei önkormányzattal. Amit mindig is fontosnak tartottunk, hogy egy intézménnyel szemben ne legyen beskatulyázott véleményünk, annak függ-vényében, hogy milyen programról beszélünk, más és másként kell megközelíteni azt. Nem egy-szer volt, hogy egy adott téma, fejlesztés kapcsán teljesen ellentétes elképzelésen voltunk, mint egy adott önkormányzat, és meg is ragadtunk minden lehetőséget, hogy ezt az álláspontunkat szétkür-töljük a nagyvilágba, kifejezzük nemtetszésün-ket. Azonban ez nem gátolt meg abban, hogy egy

más téma kapcsán pár nappal később támogatá-sukat kérjük. Ez szerintem a legfontosabb az ön-kormányzatokkal való együttműködésben. Nem szabad a kapcsolatokat olyannyira leegyszerűsí-teni, hogy ha egy önkormányzattal egyszer nem voltunk azonos véleményen, esetleg szóváltásba is kerültünk, akkor az elkövetkezőben soha hoz-zájuk se szólunk. Ez luxus, ha tenni is akarunk va-lamit a közösségért. Sajnos a politikusok nagyon rossz példával járnak elöl, hiszen jelenleg a poli-tika kizárólag a gyűlöletről szól, most már három irányból hallhatjuk, hogy a másik párt tagja miért nem ér egy hajítófát sem. Soha, egy pillanatra sem merül fel az, hogy bárhol lehetnek okos emberek, hanem mindenki csak a saját udvarán látja a világ megmentőit. Ilyen feltételek között sokszor nem a legkönnyebb úgy manőverezni, hogy a céljaidat is elérd, de ne kelljen „besározd” magad ...

Amit viszont fontosnak tartok kihangsúlyozni, hogy az elmúlt hat évben ahányszor az önkor-mányzatokhoz fordultunk tanácsért, anyagi tá-mogatásért, egyetlen alkalommal sem utasítottak vissza.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Nem a legegyszerűbb fenntartani egy egyesüle-tet. Visszagondolva a kezdetekre, mennyire egy-szerű volt, hiszen ha volt egy kis szabadidőnk, szerveztünk egy programot, majd hazamentünk. Az idő múlásával, a fejlődéssel már egyre na-gyobb dolgokat szeretnénk elérni, és ezáltal egyre inkább belehajszoljuk magunkat a pénzkeresésbe és sokszor már maga a tevékenység, a cél el is tör-pül. Azon jár az eszünk, hogy hogyan tudjuk elő-teremteni az időközben megsokasodott fix költsé-gekhez a pénzt.

A szervezetünket illetően a legjellemzőbb, hogy egy-két pályázatból igyekszünk megterem-teni az anyagi hátteret a működéshez, majd emel-lett még 5-6 programot futtatni, mert fontosnak tartjuk. Ez azonban nem fenntartható hosszú tá-von, hiszen ha nem sikerül egy meghatározó pá-lyázatot elnyerni, akkor a „csatolt” programok is automatikusan elmaradnak.

A 2010-es évtől kezdtük átgondolni a straté-giánkat, törekedtünk a pályázatok mellé más be-vételi forrást is keresni. Végül is egy pályázat se-

Csonta László


www.zoldszekely.ro

28 civil fórum

gítségével kezdtünk minél többet foglalkozni az adománygyűjtéssel, annak formáival és így másfél év elteltével egyre inkább meg vagyunk győződve arról, hogyha egy szervezetnek vannak jó elképze-lései, akkor – részben legalább – a fenntartásához szükséges anyagiakat elő tudja teremteni. A jelen-leg működő közösségi kártya, számtalan üzletben megtalálható adománydobozaink, a 2%-os felaján-lás által nyújtott lehetőségek, saját kiadványok, ter-mékek árusítása mind hozzásegítenek ahhoz, hogy minduntalan ne arra kelljen gondoljunk, hogy hon-nan lesz pénz a szervezet fenntartására, hanem az-zal tudjunk foglalkozni, amiért a szervezet létrejött.

Ami ezzel együtt változik: lehet előre gon-dolkodni, lehet az év végén a következő évre stratégiát írni, tervezni. Amíg csak pályázatok-ra támaszkodunk, ez nem igazán lehetséges, pe-dig elengedhetetlen, ha nem találomra, hanem egy meghatározott cél irányába szándékszunk haladni.

Tevékenységeinket illetően továbbra is azokat a programokat igyekszünk felkarolni, amelyek a lakosságot közelítik a környezetvédelemhez, mi-nél több embert aktív cselekedetre buzdítanak. Egy biztosabb háttérrel mi is hatékonyabban tud-juk tenni ezt.

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesü-let (EMKE) fiókszervezetein és társszervezetein keresztül erdélyi lefedettségben tevékenykedő kulturális ernyőszervezet. Mint ilyen különleges közhasznú feladatokat is ellát, amit normatív tá-mogatás nélkül nem tudna teljesíteni. Így az egye-sület alapműködését egyrészt az RMDSZ biztosít-ja, a Romániai Kisebbségi Tanács pénzalapjaiból, másrészt mint nemzeti jelentőségű intézmény a magyar kormány anyagi támogatását is élvezi. Ezen kívül ernyőszervezetünk a különböző hazai, valamint Kárpát-medencei kitekintésű kulturális programjait pályázati úton nyert pénzalapokból valósítja meg, már amennyiben az egyes kurató-riumok támogatásra méltónak találják az EMKE Országos Elnöksége által kidolgozott projekteket. Továbbá az EMKE Országos Elnöksége meghívá-sos alapon kiírt pályázatokon is részt vesz, mint például a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultu-rális szakállamtitkársága által kidolgozott, immár második éve kiírt, Kárpát-medencei kitekintéssel működő, Kulturális Karaván program. Az EM-KE-t irányító Országos Elnökség alkalmazottai-nak száma – még az egyesület működéséhez szük-séges legfontosabb feladatok elvégzéséhez mérten is – messze a kívánt alatt marad. A munkatársak

munkaidejének jelentős részét az intézmény mű-ködéséhez szükséges adminisztráció levezénylése emészti fel. Az EMKE Országos Elnöksége sokkal több közérdekű és átfogó kulturális programot tudna kidolgozni és megvalósítani, ha megfelelő számú alkalmazottja lenne. Az alkalmazottak a feladatukhoz mérten képzett művelődésszervező szakemberek. A munkatárshiány teszi szükséges-sé, hogy az egyes programjaink lebonyolításához önkéntesek segítségét is igénybe vesszük. Általá-ban olyan fiatalok vesznek részt ilyen státusban kisegítőként művelődési rendezvényeinken, akik a mindennapi munkájukon, vagy éppen egyetemi tanulmányaikon keresztül kapcsolódnak az egyes programok kulturális irányvonalához.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– A Kolozsváron működő EMKE Országos El-nökségének a helyi önkormányzattal való kap-csolata kielégítő. Gyakran hívják az intézmény képviseletét szakmai tanácskozásra a város vagy a megye különböző kulturális eseményei előtt. Például nemrég azokra a tanácskozásokra, ame-lyeknek célja annak a stratégiának a kidolgozása, hogy Kolozsvár 2020-ban Európa kulturális fővá-rosa legyen. A vidéken működő egyes fiókszer-vezeteink vagy társszervezeteink mindig a helyi

Dáné Tibor Kálmán


KultúraErdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE)


viszonyokhoz mérten tudnak együttműködni az önkormányzatokkal. Általában azokon a települé-seken, ahol a magyar közösségnek van érdekkép-viselete az önkormányzatokban – és itt most főleg a szórványra gondolok –, kulturális egyesületeink programjaikhoz helybéli anyagi forrásokra is szert tudnak tenni.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Az EMKE kultúraszervező munkájának két fon-tos kihívása van: a hagyományőrzés, vagyis nem-zeti kulturális értékeinknek a jövőbeni átmentése, valamint mindezt az állandó megújulás szellemé-ben cselekedni. Állítom, nem könnyű feladat, nem mindig sikerül. Az állandó megújulást a forrás-teremtés is megköveteli, hisz egyre modernebb, korszellemet követő témájú kulturális pályáza-ti kiírások jelennek meg, aminek egyértelműen meg kell felelni. Ezek nemcsak egyre modernebb technikai felkészültséget igényelnek (például az online pályázás számtalan formája), hanem bizo-nyos esetekben szemléletváltásra is kényszerítik a program kidolgozóját, vagy esetleg olyan szak-mai-intézményi társulások megkötésére késztetik a pályázó intézményt, amelyekre addig nem volt példa, s létrehozásuk elengedhetetlen a pályázat sikerének érdekében. Továbbá éppen a forráste-remtésért az EMKE egyes részintézményei igye-keznek önállósodni, saját lábukra állni. Például nemrég Kolozsváron az EMKE tulajdonában lévő Györkös Mányi Albert Emlékház működtetői egy egyesületet jegyeztek be, amelynek feladata a jö-vőben kizárólag a forrásteremtés lesz, csakis az emlékház fenntartására, megkönnyítve ezzel az ernyőszervezet Országos Elnökségének az admi-

nisztrációját. Az elmúlt húsz év alatt az Erdélyben – főleg a szórványmagyar területeken – létrejött magyar házakat hálózatba kell kapcsolni. Ez ma „korparancs”, hisz az elszigetelten tevékenykedő magyar házak, ahogyan nevezni szoktam: „kultu-rális autonómia-szigetek”, számtalan közös prob-lémával küszködnek, s együttes fellépésük egy-egy kulturális pályázatban nagyobb esélyt teremt számukra a forrásteremtésben, tehát a jövőbeni megmaradásban is. Az EMKE Országos Elnök-ségének feladata a magyar házak közötti hálózat-építés elősegítése, az érdekeltekkel együtt olyan programoknak a kidolgozása, amelyek cselekvés-re ösztönzik az épületeket fenntartó közössége-ket. A magyar házak hálózata pedig állítom, hogy egy erdélyi hungarikum, sajátságos építménye a hazai magyar közösségünknek. Az EMKE részé-ről mi ezt így is kezeljük. Éppen ezért kidolgoz-tunk egy kulturális turizmus programot, melynek célja a magyar ház hálózat minél több tagjának a megismertetése, egy-egy Kolozsvárról kiinduló csillagtúra keretében, főleg anyaországi (de nem csak) művelődésszervező szakemberek számára. A program eddigi eredményei biztatóak. Ugyan-akkor az EMKE számára a forrásteremtésnek egy másik lehetősége a határon túli, főleg Kárpát-me-dencei, hasonló célokat követő kulturális egyesü-letekkel a közös fellépés egy-egy program meg-szervezésében. Ennek egyik hozadéka például, hogy az anyaországban pályázó, ottani forrásokat megmozgató partnerintézmény az EMKE Orszá-gos Elnökségével közösen Erdélyben bonyolítja a programot, tehát az itteni magyar közösségeink szellemi és nem utolsósorban anyagi gyarapodása is részévé válik egy-egy Kárpát-medencei kitekin-tésű kulturális programnak.

Élő Erdély Egyesület

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az Élő Erdély Egyesület 2008-ban kezdte tevé-kenységét, célunk Erdély kulturális, természeti és emberi/szervezeti erőforrásainak feltérképezése, népszerűsítése és hatékony hasznosítása Erdély és tájegységeinek fejlesztése érdekében. 2008 óta évről évre fejlődünk, de még nem tudjuk elmon-dani, hogy a szervezet stabilizálódott, fenntartha-

tósága biztosított. 2011-ben az Élő Erdély Egyesü-let egy állandó munkatárssal és kb. 20 önkéntessel működött. A jelenlegi fejlődési ütem fenntartása, és úgy általában a szervezet fenntarthatósága a következő tényezőkön múlik:

• alkalmazottak számának növelése forráste-remtés, irodai adminisztráció, projektme-nedzsment munkakörökben;

Boda Szabolcs


30 civil fórum

• szakmailag felkészült önkéntesek toborzása (projektmenedzsment, pályázatírás, marke-ting-kommunikáció) és önkéntesképzés a fenti területeken.

A bővítéshez szükséges szervezeti rendszer ki-alakítása és az anyagi háttér megteremtése folya-matban van (még nem biztosított), így a 2012-es év prioritása az önkéntestoborzás és -képzés, míg állandó munkatársakra/alkalmazottakra csak a 2013-as évtől számíthatunk.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Eddigi tevékenységünk során csak alkalmi és érintőleges kapcsolatunk volt a helyhatóságokkal, 2012-es projekteink között azonban már vannak olyanok, amelyek tartós együttműködést igényel-nek és készítenek elő.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Bevételeink a következő forrásokból származ-nak (fontossági sorrendben):1. támogatások cégektől;2. pályázatok;3. egyéni támogatások, tagdíjak;4. személyi jövedelemadó 2%-ának felajánlásá-

ból származó bevételek;5. saját tevékenységből származó bevételek.

A következő években a támogatói kör bővíté-se mellett szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a pályázatokból és a személyi jövedelemadó 2%-ának felajánlásából származó bevételek növelé-sére, amit főleg új munkatársak bevonásával tu-dunk megvalósítani.

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az Amőba Alapítványnak jelen pillanatban egy állandó és több bedolgozó munkatársa van. Ezek száma 2-7 között változik, programtól füg-gően. Időszakosan önkéntesek is segítik a mun-kánkat. Főként a Global Teenager ifjúsági projekt országos koordinációjában vesznek részt, a GTP iskolákkal való kapcsolatfenntartás, valamint az évente kétszer sorra kerülő tanulói ciklusok irá-nyítása a feladatuk. Ezekben a ciklusokban Ro-mániából közel 700 diák és 45 tanár vesz részt, ciklusonként, heti folyamatossággal kell ellen-őrizni a csoportok tevékenységét, előrehaladását, az ütemtervvel összhangban.

Az alapítvány alapvetően pályázati források-ból tartja fenn magát és működteti programjait. Ezért a forrásszerzés meghatározó a fenntartható-ság szempontjából. Az elmúlt 15 év alatt pályázati úton közel 800 000 lejt sikerült bevonni oktatási programok bonyolítására, ezt az összeget még ki-egészítik a támogatói adományok.

Az utóbbi időben az általánosan gyengülő gaz-dasági helyzet miatt a gazdasági jellegű tevékeny-

ségek összezsugorodtak, és emiatt egyre inkább a pályázati forrásszerzés irányába tolódott a hang-súly. Szükségünk van forrásszerzésben jártas, jól képzett szakemberekre is, hogy a megnövekedett pályázati feladatokat lehetőségekhez mérten telje-síteni tudjuk.

Összegezve: az Amőba Alapítvány programja-it alapvetően pályázati úton szerzett forrásokból működteti. A fenntarthatóság szempontjából két fontos tényező a meghatározó: az anyagi és a hu-mán erőforrások megléte.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Sajnos, a megyei és városi vezetést átható poli-tikai gondolkodásmód miatt, amely sokszor éles ellentétben áll a közösségi gondolkodással, az Amőba Alapítvány az „ellenzéki” szervezetek csoportját gazdagítja. Ennek következtében a lehe-tőségekhez mérten jóval alacsonyabbak az önkor-mányzat és az alapítvány együttműködési esélyei, jóllehet ennek elsőszámú haszonélvezője a színvo-nalas és magyar nyelvű képzések miatt a közösség lenne, ugyanakkor ennek következményeként, az

Bereczki Kinga

ügyvezető igazgató[email protected]

OktatásAmőba Oktatási Központ


alapítványi programok nagyon kevés támogatás-ban részesülnek a helyi alapokból.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– A tevékenységi kör bővíthető, azonban a lehe-tőségek (tapasztalat, gyakorlat az adott terüle-ten, készségek stb.) meghatározzák, hogy milyen területen. Például az Amőba Alapítvány három

éve bekapcsolódott a tehetséggondozásba, egy-előre csak tervezési szinten. Amióta források is megjelentek, lehetővé vált konkrét programoknak a megvalósítása. Így egy új területtel gazdagod-tunk, amely újabb források bevonását is lehetővé tette. Tehát a mi esetünkben nem a forráslehetőség hozta a tevékenység változatosságát, hanem for-dítva: a nyitottság az újra, más terület iránt ered-ményezett forrásokat.

Outward Bound Romania

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az Outward Bound Romania célja élménypeda-gógiai nevelés természetes környezetben, termé-szetes sportok által, ezért szakemberei különleges képzésben kell, hogy részesüljenek. Mivel nem létezik speciálisan outdoor trénerképző főiskola, azok, akik nálunk szeretnének dolgozni, egy spe-ciális programon vesznek részt, ami a befektetett idő és erőforrás függvényében egy-két évbe telik. Ebből a szempontból tehát a szervezetünk tevé-kenységének egyik fontos szegmense az eljövendő munkatársak kiképzése annak érdekében, hogy biztosítani tudjuk a szakképzett munkaerőt. Azon-ban mivel az Outward Bound csak részidős mun-kát tud biztosítani oktatóinak, trénereinek, fennáll az a veszély is, hogy miután kiképeztünk valakit, egy olyan munkahelyre kerül, ahonnan már nem tud időt szakítani a trénerkedésre is. Ezért szerve-zetünknek mindig többletmunkaerőt kell kinevel-nie, ami többletköltségekhez vezet. Ugyanakkor a tanuló trénerek egyúttal önkéntes munkát is vé-geznek, tehát a beléjük fektetett energia és pénz egy része visszatérül, és ez a program biztosítja szervezetünk számára az önkénteseket is.

Pályázni főleg nemzetközi programokra, ifjú-sági cserékre, képzésekre, tapasztalatcserére van lehetőség az Európai Bizottság Ifjúság Lendület-

ben és a Grundtvig felnőttoktatási programjainak keretében.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Jelen pillanatban a kapcsolatunk a helyhatósá-gokkal nem feltétlenül szoros, inkább adminiszt-ratív ügyekre szorítkozik, de például a szovátai önkormányzat támogatja szervezetünket egy telek kedvezményes haszonbérbe adásával. Mi-vel fő célcsoportunk a diákok, így a kapcsolatot leginkább az iskolákkal tartjuk, és ezeken belül a tanárokkal.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Szervezetünk fenntartásához és fejlődéséhez el-engedhetetlenül szükséges a tevékenységi kör ki-szélesítése, új programok bevezetése. Enélkül ne-hezen lenne elképzelhető egyáltalán a túlélés. Az utóbbi két-három évben például így indítottuk el az Erdei Iskola programunkat elemi iskolák szá-mára, az Ismerd meg Önmagad programot fiatal, útkereső felnőttek számára, a téli programokban szegényesebb időszakban pedig a sítáborainkat. A fent említett támogató programok keretében lehetőségünk nyílik speciális szükségletű csopor-tokkal is foglalkozni.

Horváth-Kovács Ádám


www.outwardboundromania.ro

32 civil fórum

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– A Lókodi Ifjúsági Alapítvány 1995-ben jött létre. Célja az állami intézményekből (volt árvaházak) kikerült fiatalok támogatása, szakmai képzése, életre nevelése, valamint a megélhetésükhöz szük-séges feltételek biztosítása. Ezt a célt napjainkban is próbálja követni, annyi különbséggel, hogy a célcsoport nem csak a volt állami gondozott gye-rekek és fiatalok, hanem bárki más, aki rászorul az alapítvány támogatására. Tevékenységünket 9 településen fejtjük ki.

Szervezetünk fenntarthatósága több pillérre épül. Legfontosabb ezek közül a németországi adományozók csoportja, amely már tizenöt éve aktívan részt vesz az alapítványunk fejlesztésé-ben és működtetésében. Néhány éve saját termelő egységeket hoztunk létre. Ezek egyrészt segíte-nek a fenntarthatóság biztosításában, másrészt munkahelyeket biztosítanak a befogadott fiata-loknak. Pályázatok szintjén elég rosszul állunk, kevés pályázatot nyertünk eddig. Alkalmazottak szempontjából kielégítő a helyzet. Vannak mun-kapontjaink, ahol a szükséges szakemberek állnak rendelkezésre, viszont más helyszíneken nagy szükség lenne képzettebb munkaerőre. Önkénte-sekkel próbálkoztunk több helyszínen is, de nem mindenhol alkalmazható a munkájuk. Voltak na-gyon jó önkénteseink, de sajnos negatív tapaszta-latok is értek.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Kapcsolatunk a helyhatóságokkal nagyon válto-zónak mondható, vannak pillanatok, amikor töké-letes az együttműködés, de sok esetben nem ez a jellemző.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Forrásteremtés szempontjából gyakran kell vál-toztassunk a stratégiánkon. Itt gondolunk rövid és hosszú távú programokra. Rövid távon mindig a piac elvárásainak próbálunk eleget tenni. Olyan termékeket igyekszünk előállítani, amelyekre kereslet van. Hosszú távon a lókodi Ifjúsági Fa-luban próbálunk kiépíteni egy olyan központot, amely a tevékenysége által képes fenntartani az alapítvány egészét. Ezen elképzelés egy része már megvalósult: működik gyermektáborunk (50-60 fő részére), lovaglópályánk is már használható, nemsokára tájházat és rózsakertet avatunk. Tan-ösvények kiépítése a következő célunk. Mindezen tevékenységek azt a célt is szolgálják, hogy minél több rászoruló és sérült fiatalnak képességeiknek megfelelő munkát tudjunk biztosítani, és az így megvalósított érték által fenntartani és működ-tetni tudjuk az alapítvány többi részét is (védett lakóotthon, védett műhely, Fészek Ifjúsági Ház, ideiglenes szállás, stb.).

Szilágyi Csaba


SzociálisLókodi Ifjúsági Alapítvány (LIA)


SzórványSzórvány Alapítvány

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– A Szórvány Alapítvány kb. 10 éve kidolgozott és elfogadott egy stratégiát, amelyben arra a felvetésre kerestük a választ, hogy melyek azok a kérdések és tényezők, amelyek vonatkozásában civilként a leg-többet tehetjük a nyelvhatáron a kisebbségi kultúrá-ban való megmaradásért. Akkor arra a következte-tésre jutottunk, hogy a terület, amellyel szinte senki sem foglalkozik, a kisebbségi honismeret, helytör-ténet. A nyelvben és kultúrában való megmaradás lényegi elemét képezi a közösségi önismeret, és szórványban a magyar számára nem adottak intéz-mények és lehetőségek – iskolában sem – arra, hogy megismerje azt az értéket, amivel elődei, egykoron élt nemzettársai hozzájárultak annak a térségnek a mibenlétéhez, ahol élnek. Temesvárra utalva, itt a helyhatóság nem érzi kötelességének azt, hogy a magyar hagyományt külön számon tartsa és to-vábbadja a város mai lakóinak. Akkor határoztuk el, hogy programjainkat főleg arra a területre fóku-száljuk – ezért indítottunk helytörténeti szemlét, rendeztünk be Bolyai-emlékszobát, adtunk ki kb. 10 helytörténeti munkát. Többnyelvűeket is, hiszen érdekünk, hogy a többség is ismerje a magyarok hozzájárulását a helyi értékekhez. Mivel adott a keret, minden pályázati kiíráskor először azt vizs-gáljuk meg, milyen projektek keretében folytat-hatjuk munkánkat, azután pedig azt, hogy milyen nyitásra van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a tevé-kenységünk lényegében folyamatos – bár szükség van invencióra, hogy megtaláljuk a kiírások között azokat, amelyek céljainkkal találnak, amelyekkel céljaink társíthatók. Állandó alkalmazottaink van-nak – három, olykor több –, akik rendelkeznek a megfelelő tudással és tapasztalattal ahhoz, hogy a programjaink biztonságosan fussanak. Mindenki egyetemi végzettséggel és sokéves civil tapasztalat-tal rendelkezik. A pályázatokat illetően: a hangsúly egy ideje az EU-s támogatási lehetőségeken van, évente 5-6 pályázatot írunk, ezek fele általában si-keres. Önkénteseink kevésbé vannak, éppen az EU-s pályázatok túlsúlya miatt, ezek a pályázatok megkövetelik a szakképzettséget. De azért évente 1-2 önkéntes is bedolgozik nálunk.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– A helyhatóságokkal a kapcsolatunk elvben jó.

Ez azt jelenti, hogy ismerik az alapítványt mind a város, mind a megye szakbizottsági illetékesei, ha támogatást kérünk, akkor nincs szükség a külön bemutatkozásra. Ugyanakkor a kapcsolat a civi-lek és a helyhatóság között elvi kérdéseket is fel-vet, például azt, hogy a civilek számára elérhető támogatási alap kezelését, pályázatok kiírását, a civilek bevonását bizonyos döntések előkészítésé-be nem tartom megfelelőnek. Pontosabban: nincs átlátható, a nyilvánosságban követhető konzultá-ció a civilekkel, ugyanakkor egy sor feladat kisebb településeken és nemzeti kisebbségek esetében a civilekre hárul. Tehát elvi szinten szükségesnek látnám a továbblépést, ugyanakkor a Szórvány Alapítványt illetően nincs gondunk, elvárásunk.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– A forrásteremtés kötődik a stratégiához. Ha vi-lágos céllal és stabil tevékenységgel mutatkozol, akkor a gazdasági szféra is partneréül fogadhat. Ma már a nagyobb cégek folyamatosan nyújtanak támogatást, vannak társadalomépítő vállalásaik. Egyesek külön, úgymond saját alapítványt jegyez-tetnek be ebből a célból, mások kiválasztanak egy megbízható szervezetet az együttműködésre. Ez az egyik lehetőség, erről nem kell lemondani. Továb-bá megjelentek a közösségi alapítványok immár Erdélyben is. Fő tevékenységük a helyi forrásokra építő adománygyűjtés, a helyi ügyek megoldásá-ra létrejövő, helyi programokat segítő támogatás-osztás és a közösségépítő tevékenység. Ezek az erősségei – hiszen a helyi közösség saját magáért mozdul meg – és egyben a korlátai is: olyan nagy-városban, ahol a magyarság a lakosság 7-8%-át te-szi ki, a közösségi alapítvány nem nyújt esélyt a sajátos kisebbségi gondjaink kezelésére és felada-taink ellátására. Egy területen látnék lehetőséget: a pályázatok előkészítésében, pályázatírásban. Az a baj, hogy ma a pályázatot másokkal írató hivatal/cég nem annyira pályázatot szeretne íratni, hanem lobbit is kér a pályázat mellé. Ezt tudomásul kell venni – csakhogy mi ilyet nem vállalhatunk, köt az alapszabályzatunk. Ezért „megválogatnak” a potenciális partnerek, évente 1-2 pályázatot írunk másoknak, de ez a költségvetésünkben elenyésző tételt jelent.

dr. Bodó Barna


34 civil fórum

– Szervezetük fenntarthatósága mitől függ?– Az utóbbi évek különlegesebb anyagi vetüle-te eléggé ránehezedett a civil szféra működésére is. Manapság, a profitorientált világban sokkal megfontoltabb lépéseket, működési stratégiákat igényel a fenntarthatóság. A legtöbb forrás, ame-lyekből szervezetünket működőképessé tesszük, egyrészt megcsappant, másrészt sokkal nehezeb-ben érhető el. Arra gondolok, hogy a különféle tá-mogatások lehívásában egyre több a megszorítás, és ami talán a legrosszabb, elsősorban projekteket támogat a legtöbb finanszírozó. Az olyan civil szervezetek, amelyek nincsenek besorolva vala-mely intézményrendszerbe, ahol éves keretekből a mindennapi működéshez szükséges forrásokat fedezni lehet, az igazi nonprofit szféra minden-napjait nagymértékben önkéntességgel kell meg-oldani. Az önkéntesség pedig főleg projektek megvalósítására alkalmas. Abban a pillanatban, amikor állandó működésről kellene gondoskod-ni, az önkéntes feladatvállalás kismértékben oldja meg a gondokat. Ugyanakkor a szakmaiság bizto-sítása szempontjából is ez az egyik hátrány. Hisz ameddig sikerül egy-egy fiatalt aránylag felkészí-teni, hogy tudjon értelmesen és helyesen pályázni, szervezni, szervezetet működtetni, addig elvégzi az egyetemet és elkerül Nagyszebenből, vagy csa-ládot alapít, és attól a perctől kezdve gazdasági szempontból már nem vonzó szervezetünkben önkéntesként jelen lenni.

Ez jellemző a HÍD – Szebeni Magyarok Egye-sület működésére. Jelen pillanatban nem tudjuk megengedni magunknak az állandó alkalmazottat és mindent önkéntesek segítségével oldunk meg; a legtöbbjük fiatal. Így túl gyakran történik meg, hogy nem tudunk idejében elkészülni különféle pályázatokkal (majd az elszámolásokkal), számta-lan tevékenységet nem tudunk felvállalni, eléggé sikertelenek a rendszeres műsoraink, a forráste-remtésben is jellemző a megszokott és bevált el-járások kiaknázása, nem tudunk újítani, hosszabb távon, kitartással és türelmesen bevezetni a mo-dern fundraisinget működésünkbe. Szép számú önkéntessel dolgozunk, hisz tulajdonképpen min-denki az. Ilyen téren fontos eredménynek számít, hogy a helyi önkénteseket elismerő eseményen (Gala Supervoluntarilor) Serfőző Betti tízéves lá-nyom nyerte a legfiatalabb önkéntes kategóriában

a fődíjat. Fórumokon, különböző civil jellegű talál-kozásokon, helyi, erdélyi, országos szövetségekkel és támogató intézményekkel folytatott kapcsolata-inkban gyakran hangoztatom, hogy létfontosságú a mindennapi működési források biztosítása is. Remélem, hogy a közeljövőben ez irányban ha-tásosabb lépéseket sikerül majd megtennünk itt, Nagyszebenben is a magyar civil mozgalom és közösségünk fejlődése érdekében.

– Milyen a kapcsolatuk a helyhatóságokkal?– Szervezetünk eléggé fiatal, csak 2005-ben alakul-tunk, de folyamatosan fejlesztjük kapcsolatainkat mind helyi, mind országos, Kárpát-medencei és nemzetközi szempontból is. Kialakult kapcsolata-inkat folyamatosan ápoljuk és mindenképpen si-kernek könyvelem el, hogy amikor a nagyszebeni magyarokra gondolnak, akkor a szervezetünkkel is számolnak. A helyi intézményekkel is partneri viszonyokat ápolunk. Olyan eseményeket szerve-zünk, amelyekbe bevonjuk ezeket és azt tapasz-talom, hogy nagyon értékelik, örömmel fogadják a különféle műsorok közös megszervezését. Itt, Nagyszebenben és környékén, ahol a magyarság aránya kicsi, az is felvethető, hogy érdemes-e ma-gyar intézményeket, civil szervezeteket, anyanyel-vünkön oktatást fenntartani? Viszont minden meg-kérdőjelezőnek azt üzenném, hogy el kell ide jönni, és élőben kell megtapasztalni a kulturális sokszínű-ség értékét és a fejlődést biztosító értelmét.

A nagyszebeni helyhatóság különlegesnek te-kinthető olyan szempontból, hogy a magyaroknál is kevesebb létszámban élő szász közösség és po-litikai arculatuk nyerte el a többséget úgy a helyi, mint a megyei tanácsokban. Kis merevséget, de elbűvölő pontosságot, következetességet és szak-maiságot igényel mind a lakosságtól, mind a civil szférától a helyhatóság. Az első években nehezeb-ben tudtuk ezt elfogadni és beilleszkedni, de az utóbbi években ehhez is sikeresen alkalmazkod-tunk. Többek között emiatt sorolták a városi kul-turális kínálatanák rendezvényei közé Ars Hun-garica fesztiválunkat.

– Forrásteremtés érdekében szükséges-e szerve-zetük eddigi tevékenységét átalakítani?– Több forrásteremtési lehetőséggel éltünk az utóbbi években: pályáztunk, mecénásokat és tá-

Serfőző Levente


HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete


mogatókat kerestünk, éltünk a 2%-os lehetőség-gel is, de különféle szolgáltatások biztosításával is próbálkoztunk. Minden téren hiányzik a foly-tonosság, a kiszámíthatóság. Ugyanakkor hiány-zik a forrásteremtéshez szükséges szakmaiság is. Pontosabban arra utalok, hogy a szervezetünket állandó jelleggel néhány ember működteti, akik egyszerre terveznek, pályáznak, szerveznek és el-számolnak, majd kezdik és folytatják újra és újra. Nem tagadom, van helyzet, amikor jómagam is be-lefáradok. Ahhoz, hogy hosszabb távon szerveze-tünk megmaradhasson és működőképes lehessen, intézményesített megoldásban kell gondolkodni

és átalakulni, állandó alkalmazottakkal kellene működni. Ehhez szükséges valamilyen formában a fenntarthatóság biztosítása, eleve a más források megteremtésében is sikeresebb lehetne bármely szervezet, tehát mi is. Úgy értékelem, a forráste-remtésben állandó jelleggel diverzifikálni kell, és résen lenni minden lehetőség kiaknázására. Ez utóbbit nem tudjuk itt elérni. Ugyanakkor fontos-nak találom az európai források lehívását, de ezt is csak szakmai beavatkozással lehetne elérni. Ehhez pedig sokkal nagyobb felkészülés, állandó jellegű, eredményes működés szükségeltetik.

36 civil fórum

... a gazdasági tevékenységet is folytató civil szer-vezetek profitadó mentességet él-veznek, ha gazda-sági jövedelmük nem haladja meg a 15 000 eurót és a nonprofit tevé-kenységből szár-mazó jövedelem 10�-át.

A civil szervezetek pénzügyi szabályozása

A civil szervezet alapvetően nem sorolható be a klasszi-kusan vett gazdálkodó szer-

vezetek körébe, mert nem a gazdál-kodás a fő funkciója, de céljai elérése, feladatai teljesítése, fennmaradása érdekében pénzügyi-anyagi gazdál-kodásra kényszerül. Saját tevékeny-ségének törvényes működtetéséhez számos jogszabályból kell merítenie, ahogy a gazdasági élet más szereplő-inek is, úgy a nonprofit szervezetek gazdálkodását és pénzügyeit is szá-mos törvény, illetve rendelet szabá-lyozza, melyeket minden alapítvány vagy egyesület törvényes képviselő-jének, ügyvezetőjének kötelezően is-mernie és alkalmaznia kell.

A legfontosabb ismeretek az aláb-bi kötelezettségek köré csoportosít-hatók:

1. Számviteli nyilvántartás kötelezettségeAz 1991/82-es számú Törvény (az utólagos módosításokat is figyelem-be véve) értelmében minden jogi sze-mély számára kötelező a számviteli nyilvántartás. A Pénzügyminisztéri-um minden egyes gazdasági szereplő számára kettős könyvvitelt és sajátos számlakeret használatát írja elő, tehát az 1924/21-es Törvény és a 2000/26-os kormányrendelet szerint bírósági-lag bejegyzett nonprofit szervezetek számviteli nyilvántartásukban a civil szférára sajátos számlakeretet kötele-sek használni (a 2007/1969 sz. rende-let szabályozza). A kettős könyvvitel azt jelenti, hogy a szervezet a keze-lésében, használatában vagy tulaj-donában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági mű-veletekről olyan nyilvántartást vezet, amely az eszközökben és a források-ban bekövetkezett változásokat a va-lóságnak megfelelően, áttekinthetően mutatja.

A számviteli nyilvántartás román nyelven és román pénznemben törté-nik. Valutában végrehajtott pénzügyi műveletek számvitelét lejben is és va-lutában is kötelesek vezetni. A szám-viteli nyilvántartásnak tükröznie kell az állóalapokat, leltári tárgyakat, más

anyagi értékeket, ügyfeleket, szállító-kat, a működés folyamatában keletke-zett költségtételeket és a bevételeket, jellegük szerint. Ha az alapítvány (egyesület) keretein belül gazdasági tevékenység is folyik, a könyvviteli szabályozások szükségessé teszik a kétféle (a nonprofit és a kereskedel-mi) tevékenység szétválasztását. Erre az érvényes számlakeret csak rész-ben nyújt lehetőséget, ugyanis míg külön-külön csoport áll rendelkezé-sünkre a nonprofit és a gazdasági te-vékenységből származó jövedelmek könyvelésére, a költség oldalon ránk hárul az a feladat, hogy meghatároz-zuk a kétféle tevékeny-ség költségvonzatát és analitikus számlák se-gítségével elkülönítsük azokat.

A számviteli politi-ka célja, hogy a szerve-zetnél olyan számviteli rendszer működjön, amelynek alapján meg-bízható és valós infor-mációt tartalmazó éves beszámoló állítható ösz-sze, és amely kiinduló-pontját képezi a követ-kező év stratégiájának és költségvetésének.

2. Mérlegkészítés kötelezettsége A civil szféra jogilag bejegyzett intéz-ményei, szervezetei kötelesek évente az illetékes megyei pénzügyi igazga-tósághoz benyújtani számviteli mérle-güket, a határidőt a Pénzügyminiszté-rium évente határozza meg (általában az év kezdéstől számított 120 nap). A mérleg elkészítéséhez kötelező a szak-minisztériumi űrlapok használata. Más településeken vagy megyékben működő, jogi személyiséggel nem ren-delkező fiókegységek számára tilos saját mérleget a pénzügyi hatóságok-hoz eljuttatni, az évi pénzügyi tevé-kenységüket és vagyonállományukat tükröző adatokat az anyaintézet vagy szervezet mérlege tartalmazza. A fi-ókok saját mérlegének letétele akkor lehetséges, ha a fiókszervezetet a helyi bíróságnál bejegyezték, adószámmal

és saját bankszámlával rendelkeznek. Azok az alapítványok, egyesületek, melyek a tárgyévben nem folytattak vállalkozási tevékenységet, egyszerű-sített mérleget (bilant prescurtat) ké-szítenek, míg az alaptevékenységüket gazdasági tevékenységgel kiegészítő civil szervezetek bővített mérleg le-adására kötelesek. Mindkét esetben az éves jelentés része a mérlegen kívül az eredménykimutatás és a tájékoztató adatokat tartalmazó beszámoló (note exlicative). A mérleghez csatolni kell a cenzor vagy a cenzori bizottság je-lentését. Ha az alapszabályzat nem írja elő cenzor kinevezését, vagy arról ké-

sőbbi időpontban dön-tenek, a szervezet tör-vényes képviselőjének erről nyilatkoznia kell.

A mérleg a civil szervezet mérleg-for-dulónapi eszközeit és forrásait mutatja. Az eszközöket befekte-tett eszközök (imma-teriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök) és forgóeszközök (kész-letek, követelések, ér-tékpapírok, pénzügyi eszközök) bontásában tartalmazza, a forráso-

kat a kötelezettségek, a céltartalékok, a tartalékok, valamint a saját tőke adja. A jelenlegi szabályozások értelmében az 1800 lejes vagy ennél nagyobb érté-kű eszközöket befektetett eszközként kell kezelni, az ennél kisebb értéken beszerzett tárgyak forgóeszközként, a leltári tárgyak kategóriájához tartoz-nak. A már régebben 1800 lej alatt vá-sárolt és befektetett eszközként kezelt tárgyak továbbra is mint állóalapok maradnak a pénzügyi nyilvántartás-ban. Bár ez a tétel a nonprofit intézmé-nyek és szervezetek állóalapjaira nem kötelező, azok újraértékelése mégis ajánlatos, mivel azt beszerzési áron tartani vagyonfelszámolás, lopás vagy bármely kártalanítás esetében anyagi veszteséget okozhat a szervezetnek, mert nincs reális értéke. Az épüle-tek helyi költségvetésbe befizetendő adója is attól függően változik, hogy


az épületek újraértékelése az utóbbi három évben megtörtént-e vagy sem. Ha három éven belül elmulasztjuk a szervezet tulajdonában levő épület újraértékelését, az ingatlan könyvvi-teli értékének nagyobb százalékát kell adóként befizetnünk (például Kolozs-váron nem 0,9 %-ot, hanem 10%-ot). A felértékelést kötelezően hiteles érté-kelő szakértő végzi.

Az 1969-es rendelet értelmében a mérleg elkészítése és aláírása a non-profit szervezet alkalmazásában levő gazdasági igazgató vagy főkönyvelő feladata. Ha a civil szervezetnek ilyen munkakörben nincs alkalmazottja, köteles szerződést kötni olyan ma-gán- vagy jogi személlyel, aki tagja a Romániai Könyvvizsgálók és Mérleg-képes Könyvelők Szaktestületének. A fenti követelmények betartásáért a szervezet törvényes képviselője a felelős.

A letett mérleget utólag nem lehet módosítani, az esetleges hibát csak a következő év mérlegében lehet javítani.

3. Az adatok és iratok nyilvántartásának kötelezettsége Az 1996/16. számú Törvény minden jogi személy számára kötelezővé teszi saját irattár létrehozását, valamint az iratok és pénzügyi dokumentumok megőrzésének módozatait, amelyre a törvény előírásai szerint az illető intéz-mény saját belső szabályzatot készít. Az 1996/15-ös számú kormányrende-let a jogi személyek, így a nonprofit szervezetek számára is előírja azt a kötelezettséget, hogy minden számvi-teli iratot, pénzügyi dokumentumot, a kötelező főkönyveket a bejegyzett székhelyen kell tartson. Itt soroljuk fel azokat a főkönyveket és nyom-tatványokat, amelyek használatának elhanyagolása komoly pénzügyi bír-ságot von maga után: egységes el-lenőrzési főkönyv (registru unic de control); naplófőkönyv (registru jur-nal); leltári főkönyv (registru inven-tar); profitadó-nyilvántartási könyv (registru de evidenţă fiscală, csak kereskedelmi tevékenységet is foly-tató civil szervezetek számára); pénz - tárkönyv (registru de casă); az alkal-mazottak elektronikus nyilvántar-tásának naplója (registru electronic de evidenţă a salariaţilor); nyugtatömb (chitanţier).

4. Az adófizetés kötelezettségeA 2000-ben megjelent 26-os számú Kormányrendelet, mely az alapítvá-nyok és egyesületek bejegyzését és működését szabályozza, VII. fejeze-tében megjelöli a civil szervezetek jö-vedelemforrásait, s ezek közé sorolja az alapítványok és egyesületek saját gazdasági tevékenységéből származó jövedelmét. A rendelet 48. számú cik-kelye kimondja, hogy a végzett gaz-dasági tevékenység kiegészítő jellegű és szorosan kapcsolódik a szervezet alapvető célkitűzéseihez.

Az Adótörvénykönyv (2003/571-es Törvény) 15. cikkelyének értel-mében a gazdasági tevékenységet is folytató civil szervezetek profitadó mentességet élveznek, ha gazdasá-gi jövedelmük nem haladja meg a 15 000 eurót és a nonprofit tevé-kenységből származó jövedelem 10%-át. Csak az ezen felüli gazda-sági jövedelemnek megfelelő nyere-ség után kell 16%-os adót befizetni az állami költségvetésbe. A megfe-lelő adó kiszámításának érdekében szükséges a gazdasá-gi és nonprofit tevé-kenységek szigorúan elkülönített könyvvi-teli nyilvántartása. A nyereségadót évente, a következő év febru-ár 25-ig adóbevallási űrlap kitöltésével be kell nyújtani az adó-hivatalnak és ugyan-addig befizetni.

Amennyiben egy nonprofit szervezet gaz- dasági tevékenységből származó jövedelme meghaladja az 35 ezer eurót, köteles számlái- nak kibocsátásakor 9 vagy 24 %-os hozzá-

adott értékadót (ÁFÁ-t) számítani és azt 100 000 euró éves forgalom fe-lett havonta, 100 000 eu ró éves forgalom alatt negyedévenként az adóhivatalnak beje-lenteni és befizetni.

A nonprofit szervezetek más adók és illetékek kifizetésére is kötele-sek, mint: ingatlanadó, gépkocsiadó, közterületre elhelyezett plakátok, hirdetmények, reklámok illetménye,

rendezvények (sorszámozott) belé-pőjegyeire kulturális adó, stb.

A civil szervezetek az Adótör-vénykönyv (2003/571-es Törvény) értelmében a következő jövedelmek-re adómentességet élveznek: tagdí-jak, szimpatizánsok pénzügyi és ter-mészetbeni felajánlásai, adományok, szponzoroktól származó jövedelem, közalapokból, vissza nem térítendő támogatásból származó jövedelem, a nonprofit tevékenységből származó kamat és osztalék, a befektetett esz-közök értékesítéséből származó jöve-delem, a kulturális adó befizetésére köteles jövedelem, az állampolgárok személyi jövedelem adójának 2%-os felajánlásából befolyó jövedelem, alkalmi rendezvények bevételeiből származó jövedelem és biztosítási társaságok által nyújtott kártérítés.

Itt tisztázandó, hogy ha az alapít-vány nemcsak véletlenszerűen akar gazdálkodni, hanem állandó jellegű vállalkozói tevékenységet folytat, a legcélszerűbb megoldás önálló keres-kedelmi társaság bejegyzése, mely-

nek egyedüli tulajdo-nosa a civil szervezet. A kereskedelmi társa-ságok bejegyzését és működését az 1990. évi 31. számú Tör-vény szabályozza. A vállalkozói tevékeny-séget is folytató civil szervezetek számára a legmegfelelőbb vállal-kozási forma a korlá-tolt felelősségű társa-ság (közismert nevén kft.), mely egyben a legkedveltebb és legel-terjedtebb vállalkozási forma Romániában. Népszerűségét első-sorban annak köszön-heti, hogy létrehozása egyszerű, az előírt törzstőke szintje ala-csony, a társult tagok felelőssége korlátolt. A kft. vagyona társasági részekre oszlik, egy-személyes kft. esetén

valamennyi társasági rész az egyetlen társult tag tulajdonát képezi. Ilyen egyszemélyes kft.-t működtethetné-nek a folyamatos üzleti tevékenysé-get végző alapítványok és egyesüle-

Amennyiben egy nonprofit szer-vezet gazdasági tevékenységből származó jövedel-me meghaladja az 35 ezer eurót, kö-teles számláinak kibocsátásakor 9 vagy 24�-os hoz-záadott értékadót (ÁFÁ-t) számítani és azt 100 000 euró éves forga-lom felett havon-ta, 100 000 euró éves forgalom alatt negyedéven-ként az adóhiva-talnak bejelenteni és befizetni.

38 civil fórum

tek. Ebben az esetben a vállalkozás bármilyen tevékenységet folytathat (termelés vagy szolgáltatás), nem kell kötődjön a tulajdonos civil szervezet alaptevékenységéhez. Egyetlen kikö-tés: ha a Közgyűlés határozata alap-ján a nyereség nem marad a kft.-nél saját erőforrásainak gyarapítására, hanem osztalék formájában átkerül a tulajdonos civil szervezethez, azt az alapítvány vagy egyesület célkitűzé-seivel összhangban köteles felhasz-nálni.

5. Munkaadói kötelezettségekA civil szervezetekre ugyanolyan munkaadói kötelezettségek hárul-nak, mint bármely gazdasági vállal-kozásra vagy állami intézményre, tekintettel arra, hogy a civil szféra szerveződéseinek jogukban áll alkal-mazottakkal dolgozni. Az alkalma-zottakkal kötelezően szerződést kell kötni, ezek a szerződések lehetnek teljes vagy részmunkaidős, megha-tározott vagy meghatározatlan időre kötött szerződések. A 2011 májusá-ban életbe lépő új Munkatörvény-könyv kötelezi a munkaadót, hogy a szerződést az alkalmazást megelőző munkanapon kösse meg és iktassa az alkalmazottak nyilvántartási naplójá-ba. Nagyon fontos, hogy az új alkal-mazott rendelkezzen alkalmasságát igazoló orvosi papírral, ennek hiánya a szerződés érvényte-lenítését vonja maga után. Az alkalmazott bruttó bére nem lehet kevesebb az országos minimálbérnél, mely a jelenlegi rendelkezé-sek értelmében 700 lej. Az alkalmazott szemé-lyek után az illető jogi személy köteles a jö-vedelemadó, társada-lombiztosítási illeték, az egészségügyi-biz-tosítási illeték és mun-kanélküli alapok kép-zésére szolgáló illeték kifizetésére. Ezeknek az illetékeknek a befi-zetési határideje a kö-vetkező hónap 25-e.

A nem állandó jellegű feladatok elvégzésére megkötött szerződés, melyet civil szerződésnek neve-

zünk, kevesebb kötelezettséget hárít a munkáltatóra. Civil szerződések esetén a munkáltató jövedelemadót fizet a szerződésben szereplő jöve-delem után, a társadalombiztosítási illeték és a munkanélküli alap kép-zésére szolgáló illeték levonása és befizetése csak abban az esetben kötelező, ha a munkál-tató ugyanazzal a sze-méllyel egy éven belül többszöri alkalommal kötött civil szerződést, vagy ha a szerződő félnek nincs munka-viszonya. Hasonló a szerzői jogokért kifize-tett összegekre vonat-kozó adók és illetékek szabályozása is. Ha a szerződő fél nyugdí-jas, a munkáltató csak a jövedelem-adó befizetésére köteles.

Ajánlatos kihasználni a végzős tanulók és egyetemisták alkalma-zásával járó kedvezményt, melyet a 2008/76-os Törvény 80-as szaka-sza egyéves állami szubvencióként ír elő. A szubvenciót a Foglalkoz-tatási Ügynökségtől kell igényelni, végzős egyetemisták alkalmazása esetén a szervezet havonta 750 lej juttatást kap.

6. Pénzkezelési kötelezettségekElsősorban a bank-ügyletekre és a pénz-tárügyletek fegyelmé-re vonatkozik. A civil szervezeteknek jogukban áll egy vagy több banknál számlát nyit ni, külföldi bankszámla is nyitható, úgyszin-tén bankszámla nyit-ható azokban a város-okban, ahol fiók vagy kirendeltség van.

A pénztárnapló ve- zetésével kapcsola-tos szabályozás, mint bármely gazdálkodó-nál, a pénzügyi mű-

veletek naprakész nyilvántartására kötelez. A pénztárból az egynapi készpénzkifizetések összege nem haladhatja meg a 10 000 lejt, azon-

ban egy jogi személynek 5000 lejnél nagyobb összegeket csak banki át-utalással lehet kifizetni.

Ott, ahol a személyi feltételek megengedik, a civil szféra menedzse-lésében is alapvető kérdésnek tekint-

hető a működtetésben szereplő személyek ha tásköreinek szétvá-lasztása, ajánlatos el-választani a pénz- és anyagkezelési tevé-kenységet a számvitel vezetésétől, a pénz- és anyagkezelést a kifi-zetések és bankátuta-lások jóváhagyásától, és mindezektől a belső pénzügyi ellenőrzést vagy a cenzori tevé-kenységet.

7. Támogatásokkal járó kötelezettségekTekintettel arra, hogy az 1994/32-es Törvény értelmében bármely non-profit jogi személy élvezheti a gaz-dasági szereplők szponzorizálását, különleges figyelmet igényel a szer-vezet működtetői részéről. Az Adó-törvénykönyv (2003/571-es Törvény) értelmében a kereskedelmi társasá-gok profitadójukból leírhatják a ci-vil szervezeteknek nyújtott támoga-tást, de ez az összeg nem haladhatja meg az évi forgalmuk 3 ezrelékét és profitadójuk 20%-át. Ugyanez a kor-mányrendelet bevezeti a mecénás mi-nőséget is, mely szerint ugyanebben az arányban természetes személyek kulturális, művészeti, egészségügyi és tudományos tevékenysége is tá-mogatható. Az állam is támogathat civil szervezeteket a költségvetési keretből, elsősorban azokat, amelyek elnyerték a közhasznú minősítést és megfelelnek a 2000/26-os Kormány-rendelet által előírt feltételrendszer-nek.

A szponzorizálásból származó ösz-szegekre vagy anyagi javakra a szpon-zor vagy mecénás és a haszonélvező köteles szerződést kötni, amelyben szerepel a támogatás tárgya, értéke, a határidők, a kötelezettségek. A civil szervezet a kapott összeget köteles feltüntetni a saját számviteli nyilván-tartásában.

A 2003/571-es számú adóügyi tör-

... ha az alapítvány nemcsak véletlen-szerűen akar gaz-dálkodni, hanem állandó jellegű vállalkozói tevé-kenységet folytat, a legcélszerűbb megoldás önálló kereskedelmi tár-saság bejegyzése, melynek egyedüli tulajdonosa a civil szervezet.

Ajánlatos kihasz-nálni a végzős tanulók és egye-temisták alkal-mazásával járó kedvezményt, melyet a 2008/76-os Törvény 80-as szakasza egyéves állami szubvenció-ként ír elő.


vény (2004/138-as sz. Hivatalos Köz-löny.) 84. cikkelyének 2. bekezdése újabb forráslehetőséget biztosít a civil szervezetek számára, mely a tagság, illetve a szimpatizánsok hozzájárulá-sán alapszik. E törvényt kihasználva, bármely adóköteles személy hozzá-járulhat valamely civil szervezet évi tevékenységének támogatásához, ugyanis a törvény alapján minden személy saját maga rendelkezhet évi jövedelemadójának 2%-áról, melyet valamelyik nonprofit szervezeteknek ajánlhat fel. Az összeg kiszámítá-sa, levonása és átutalása az illetékes pénzügyi szerv kötelessége. Ma már a civil szervezetek menedzseri mun-kájához tartozik a szimpatizánsok felkeresése és bevonása ebbe a támo-gatási rendszerbe, különben haszna-vehetetlen lesz ez a támogatási mód. A felajánlás határideje a következő év május 25-e.

8. A biztosítási kötelezettségek A biztosítási kötelezettségek elha-nyagolása kihágásnak tekinthető, de nagyobb anyagi károk esetén bünte-tőjogi eljárást is vonhat maga után. Az 1996/18-as számú Törvény, az értékek, javak, létesítmények őrize-téről szóló törvény kötelez minden hivatalosan bejegyzett gazdálko-dót, tehát a nonprofit jellegű gaz-dálkodót is, hogy megszervezzék a tulajdonukban vagy akár hasz-nálatukban lévő vagyontárgyak biztosítását. Az illető jogi személy vezetőjére vagy vezetőire hárul a felelősség, hogy a közbiztonsági hatóságokkal együttműködve ha-tározzák meg a konkrét módozatot, mely szerint a szükséges biztonság elérhető. Ahol nem lehetséges vagy gazdaságos szakvállalkozók vagy saját őrség igénybevétele, kötelező felszerelni a létesítményt megfelelő biztonsági berendezésekkel. Abban az esetben, ha ezek elmulasztása vagy felelőtlen kezelése miatt az il-

lető egységet kár éri, a teljes felelős-ség a szervezet vezetőire hárul.

9. Valutakezelési kötelezettségekRomániában a nonprofit jellegű, hi-vatalosan bejegyzett szervezetek is bármely bankban nyithatnak valuta-számlát, melynek feltöltése vagy kül-földi átutalás, vagy a valuta eredetét igazoló befizetés formájában történ-het. A valutaszámláról készpénzben valutát felvenni vagy átutalni romá-niai jogi vagy magánszemély szá-mára tilos. Kivétel csupán a külföldi kiszállási költségek valuta készpénz-beli kifizetése. Külföldi vásárlások lebonyolítására szerződés alapján le-hetséges valutát átutalni.

A pénzmosás és terrorizmus törvé-nye előírásainak be nem tartása már több civil szervezetnek okozott komoly káro-kat. A 2008/53-as sz. sürgősségi Kormány-rendelet (2008/333-as sz. H. K.) megvál-toztatja és kibővíti a pénzmosás és a terro-rista akciók finanszí-rozásának elkerülésére vonatkozó 2002/656-os számú törvényt. A tör-vény értelmében az alapítványok és egye-sületek kötelezettségei közé tartozik annak a nyilatkozatnak az el-juttatása a Pénzmosás Elleni Országos Hiva-talnak, melyben közlik a valutaügyletek lebo-nyolításáért felelős személy adatait. Ugyanakkor a 15 000 euró vagy ezt meghaladó bevételek esetében köte-lesek vagyunk nyilatkozni a valuta eredetéről.

10. ÁFA-kötelezettségekA nonprofit szervezetek alaptevé-

kenysége nem ÁFA-köteles. Amint a 4. pontban jeleztem, ha a szervezet gazdasági tevékenységet is végez és az ebből származó éves forgalma meghaladja a 35 000 eurót (rögzített árfolyamon számolva 119 000 lejt), az illető civil szervezet köteles ÁFA-fizetőként bejegyeztetni magát. Abban az esetben, ha a nonprofit szervezet 10 000 eurót (rögzített árfolyamon szá-molva 34 000 lejt) meghaladó értékű anyagi javak behozatalára készül az uniós országokból, behozatal előtt jelentkezzen az Adóhivatalnál és érdeklődje meg, hogy milyen ÁFA-kötelezettségei vannak. Hasonlóan kell eljárni, ha a civil szervezet érték-határtól függetlenül szolgáltatásokat nyújt uniós országok vállalkozásai-nak, intézményeinek, illetve szolgálta-tásokban részesül uniós országokból.

Fontos, hogy a ci vil szervezetek ne i jedjenek meg a fentiekben tíz pontban összefoglalt ad-minisztratív-pénzügyi szabályozások, teendők sokaságától, ezek betar-tásával, folyamatos oda-figyeléssel, örömmel és hatékonyan végezzék ön ként vállalt tevékeny-ségüket. Minden nehéz-ség, forráshiány ellenére van tér a cselekvésre. Csakhogy éppen a ci-vil társadalomban rej-lő különleges erőt kell hasznosítani: a benne levő kezdeményezőkés-zséget, szakmaiságot,

rugalmasságot, lényeglátást. A civil tár-sadalom analóg fogalmává a cselekvő társadalom fogalmát kell tennünk.

Imecs Veronka

NAPSUGÁR – gazdasági igazgató[email protected]

Az Adótörvény-könyv (2003/571-es Törvény) értelmében a kereskedelmi társaságok profit-adójukból leírhat-ják a civil szerve-zeteknek nyújtott támogatást, de ez az összeg nem haladhatja meg az évi forgalmuk 3 ezrelékét és pro-fitadójuk 20�-át.

40 civil fórum

„RestartRomania” – Felhívás a társadalmi igazságosságért

A romániaiak web általi bevonása a jobb társadalmi valóságért

Mi ez?Ez a felhívás/kihívás egy kreatív folyamat, melynek

az a célja, hogy az internethasználókat olyan beszélge-tésekbe és projekttervezésbe kapcsolja be, melyek inter-net alapú megoldást kínálnak a valóság problémáira. A RestartRomania az Amerikai Nagykövetség és a Techsoup Románia közötti partnerség, mely arra törekszik, hogy a nyitott társadalom kihívásaira – különös tekintettel a kor-rupció ellen, a törvény betartása érdekében, az átlátha-tóság és a hatékonyság biztosítása érdekében – romániai megoldásokat fejlesszen ki és indítson be.

A RestartRomania 2011 augusztusában indult el és az első hat hét alatt:

• 144 ötletet töltöttek fel;• 2000 egyedi felhasználó profilt készült;• több mint 65 000 egyéni látogató nézte meg az oldalt;• több mint 220 000 találatot jegyeztünk;• több tucat médiamegjelenés és interjú olyan helye-

ken, mint például a hotnews.ro és a TVR.

Egy összetett zsűrizés és szavazás alapján került ki-választásra 10 ötlet. Kilenc ötlet beta verzióját bemutat-ták a RestartRomania E-Maraton keretében 2011. októ-ber 28-30. között. Több mint 60 programozó és designer – a világ legelismertebb reklámcégétől és Románia leg-jobb programozó vállalkozói közül is – több mint 1900 önkéntes órát dolgozott e honlapok megtervezésén és elkészítésén.

November 5-én 200 vendég csatlakozott Mark Gi ten-stein amerikai nagykövethez, hogy leleplezésre kerülje-nek az elkészült honlapok. A díjátadó ünnepségen az öt-letgazdák bemutatták projektjeiket, a vendégek pedig öt nyertest választottak ki sms-szavazás révén. Mindegyik nyertes egy-egy 5000 dolláros támogatást nyert, folya-matos képzést, továbbá PR és politikai támogatást a hat nagykövetség egyike részéről (Ausztria, Anglia, Kanada, Németország és Spanyolország).

Íme, az öt nyertes projekt:

MedAlert – www.medalert.ro

Probléma: A romániai egészségügyi rendbszerben a kor-rupció norma. Néhány kivételt leszámítva ez az egyedüli útja annak, hogy egészségügyi ellátásban részesülj. Gyak-ran a hivatalos szervek reklamálnak, hogy nincs elég in-formációjuk ahhoz, hogy kezeljék a problémát.Megoldás: Egy sms és online rendszer automatikus jelen-tést küld a hivatalos intézményeknek, miután az admi-nisztrátor csapat jóváhagyja a beérkezett jelentést.

Ötletgazda: Laurenţiu Colintineanu nemzetközileg is ismert fiatal új ságíró, akit érdeleknek a társadalmi változások és akiben erős a vágy arra, hogy hozzájáruljon a románi-ai társadalom megváltoztatásához.

Ki mit ígért? – www.cineceapromis.ro

Probléma: A politikusok számos ígéretet tesznek a vá-lasztások ideje alatt, melyek nagy többsége irreális, avagy nem valósul meg.Megoldás: Egy honlap, mely a választási ígéreteket gyűjti össze, ismerteti, felbecsüli ezek költségeit, és abban nyújt segítséget az állampolgároknak, hogy reális információk


alapján hozzanak döntéseket, továbbá arra buzdítja őket, hogy visszajelzést adjanak és érveljenek a közösség prio-ritásai érdekében. Az állampolgárok a politikusok ígére-teivel kapcsolatos bizonyítékokat tehetnek közzé és meg-vitathatják a választási ígéretek teljesítését. Remélhetőleg mindez az állampolgárokat monitorizálásra buzdítja és a politikusokat számadásra.

Ötletgazdák:Nicoleta Chirita – 2009-ben került a CeRe-hez (Centrul de Resurse pentru Participare Publică), hogy a „Back to the roots” nevű közösségszervező programban dolgozzon és 2011 januárjáig az ECON kuratóriumi tagja volt.

Mădălina Mocan – a Ratiu Foundation for Democracy ügyvezető igazgatója, számos demokráciával, emberi jo-gokkal és társadalmi részvétellel kapcsolatos projektet koordinál.

Paul Roman – a Pras IT Consulting Solutions menedzsere és társalapítója.

Erdőirtási térkép – http://demo.softis-serv.com/harta/Public

Probléma: Romániában féktelen az illegális erdőkiter-melés, mely negatív kihatással van mind a természetre, mind a vidéki gazdaságra. Földcsuszamlástól a kifizetet-len adókig számos negatív következmény kapcsolódik az erdők ellenőrzés nélküli kitermeléséhez.Megoldás: Szatelit fényképekre alapozott erdőirtási tér-kép és az állampolgárok telefonos jelentései, melyek rá-világítanak a probléma nagyságára, a környezetvédő szervezeteket a legszükségesebb helyekre irányítják és nyomást gyakorolnak azokra a hivatalos intézményekre, amelyek megengedik ezt a visszaélést.

Ötletgazda: Liana Buzea környezetvédelmi aktivista, az EcoAssist szervezet elnöke, a „Let’s Do it Romania” és „We plant good deeds” romániai mozgalmak kezdeményezője.

Elveszett pénz – http://wheresmylei.blogspot.com/Probléma: Az állapolgárok befizetik az adót, de nem tud-ják, hogy ezt hogyan és mire költik el.Megoldás: Egy olyan platform, ami összesíti a közérdekű pénzügyi információkat (nyilvános költségvetéseket, az éves mérlegeket) a közpénzekből támogatott projektekről. A cél az, hogy a hivatalos intézmények figyeljenek jobban oda, hogyan költik el a közpénzeket és a közpénzek elköl-téséről egy térképet generálni. Azáltal, hogy rávilágítunk a közpénzek útjára, arra buzdítjuk a közhivatalokat, hogy

felelősségteljesebben és átláthatóan költe-kezzenek.

Ötletgazda: Elena Calistru egy 25 éves aktív, lelkes ci-vil, aki szereti a „text book”-ot. És tovább-ra is szeretné megváltoztatni a világot.

Vesztegetési tőzsde – http://bursaspagilor.ro

Probléma: Minden harmadik romániai bevallja, hogy már vesztegetett. Bizonyos „szolgáltatások” „áráról” az információk diszkréten továbbítódnak, informális úton, megengedve ezt a vesztegetést, az áldozathoz igazítva e vesztegetés értékét.Megoldás: Egy internetes térkép, amelyen nyilvánosak az „árak”, abban segíthet az emberekenek, hogy a „legol-csóbbat” válasszák és remélhetőleg idővel a piac gazdasá-gi kényszere a vesztegetés kiküszöböléséhez fog vezetni. A platform lehetővé teszi, hogy nyilvánossá váljon, az állampolgárok mikor kellett vagy nem kellett csúsztató-pénzt fizessenek. Az állampolgárok összehasonlíthatják a csúszópénzek értékét és osztályozhatják „elégedettségü-ket” a kifizetett összeggel kapcsolatban.

Ötletgazda: Codru Vrabie, akinek több mint 10 éves tapasztalata van a civil társadalomban. Az igazságos kormányzati rendszer és az állam törvénytisztelő vezetésének a „megszállottja”. Érdeklik a piacgazdasá-gi mechanizmusok és a gazdasági szektor problémái.

Miért indult el a RestartRomania?A problémák megoldása akkor vetődik fel, amikor

kéznél van egy sor világos kezelési eszköz és egy támoga-tói keret, ami segíti az ötletek valóra váltását. A 144 egye-di ötlet széleskörű megoldásokat kínál a romániai társa-dalmi problémák kezelésére. Míg sokan az ellenkezőjéről beszélnek a közép- és kelet-európai civil elkötelezettség helyzetére utalva, az eme ötletek mögött lévő 144 személy, és az a további több száz, akik direkt módon kapcsolód-tak be mint önkéntesek vagy támogatók, és a több ezer online támogató bizonyítja, hogy a lakosság se nem érzé-ketlen, se nem érdektelen. Mint ahogy a RestartRomania támogatja a nyertes ötletek internetes felületeinek az elké-szülését, a közösségi média felkarolja az állampolgárok szerepéről szóló beszélgetéseket és így hasonló vezetőket nevel ki, ezáltal lesz sokkal erősebb az elkötelezett állam-polgárok és a nyitott társadalom szerepe, és megnyílik a tér a további hasonló elkötelezett állampolgárok számára, akikre ebben a kampányban is számítunk.

42 civil fórum

Ki és miért kapcsolodott bele?A RestartRomania-t Amerika, Anglia, Németország,

Ausztria, Spanyolország és Kanada nagykövetségei tá-mogatták. Továbbá olyan cégek, mint a Microsoft, Cisco és Google, illetve olyan alapítványok, mint a French Ame-rican Charitable Trust és az ERSTE Foundation, pénzügyi és humánerőforrással egyaránt. Több tucat reklám- és programozó csapat olyan globális szereplők részéről, mint a Grey, olyan helyi cégekig, mint a Zitec segítették az ötletek nyerővé alakításában.

A RestartRomania minden partner számára lehetősé-get kínált arra, hogy részesei legyenek egy párbeszédnek a nyitott társadalmi kérdésekről, melyek hatással vannak mindannyiuk életminőségére, vállalkozási képességükre és az igazságosság értelmére a demokráciában. Együtt a harminc partner, cégek, diplomáciai intézmények és civil társadalmi csoportok egyedi közössége, akik hisznek ab-ban, hogy az állampolgárok szerepe olyan beszélgetése-

ket elindítani, vagy ezeket támogatni, mint amilyeneket a RestartRomania elindított.

Mi a siker?A RestartRomania sikere az elkövetkező hónapokban

dől el. Egy igen értékes és részvétel alapú közbeszéd in-dult el és most a felelősség a nyerteseké, az ő képességü-kön múlik az állampolgárok bevonása. Az „újraindító-kat” a RestartRomania csapata támogatja, és a partnerek, akik politikai, pénzügyi, technikai segítséget nyújtanak, továbbá PR- és népszerűsítési támogatást.

Ha a „Románia újraindítása” része akarsz lenni, vedd fel a kapcsolatot Christopher Wormannal:

[email protected].

Fordította: Csáki Rozália


A gazdaság-környezetvédelem-szociális biztonság trilemmájáról a fenntartható fejlődés jegyében

A vezércikkben említett gaz-da ság-környe zetvé de lem-szo ciális biztonság hármasa

egy szerre nem fenntartható, az egyik „túlsúlyozása” a másik rovására megy: „… ahhoz, hogy a szociális biz-tonságot erősítsük, több jövedelem, több állami bevétel kell, ehhez viszont növelni kell a gazdaság hatékonysá-gát, ez azonban csak a környezetter-helés fokozása mellett lehetséges.”

Ha ez a jelenlegi „fogyasztói tár-sadalom” és ennek negatív következ-ményei, a túltermelés és a pazarlás szellemében történik, akkor valóban nem megvalósítható. A környezet-kímélés és a profit utáni hajsza két különböző szemléletet jelent: az ön-megtartóztató, illetve a hosszú távú következményekkel nem számoló gondolkodást, és ezek egymással nem összeegyeztethetők. Nem jelenti azt azonban, hogy a három tényező együttesen, pozitív kölcsönhatásban nem megvalósítható. Megvalósítha-tó, csak nem így, hanem másképp, ami szemléletváltást tesz szükséges-sé. Amennyiben a gazdaságon nem a profitszerző tevékenységek, hanem a (lét)fenntartó ésszerű folyamatok összességét értjük, pontosan úgy, ahogy évszázadokkal ezelőtt, akkor a termelést a szükséglet határozza meg, összhangban áll a természettel, nincs felhalmozás, nincs pusztítás, és a termelési kvóták megvalósítása sem jelent szükségszerűen környeze-ti rombolást. Ugyanakkor a szociális biztonság erősödik, már csak az em-bertársaink felelős gondolkodása és tervezése által is. Ebben benne van az egymásra figyelés, az utódokra való odafigyelés és a gondoskodás. Tehát

a problémát nem a környeztekímélő, méregdrága eszközök és berendezé-sek oldják meg, hanem az önmegtar-tóztató, felelős gondolkodás. Mind a termelő, mind a felhasználó részéről. Egy újabb paradigmaváltásra van szükség.

„Az emberiség válaszút előtt áll. Vagy folytatja a fogyasztási őrületet, és belegyalogol egy masszív kataszt-rófába, amelyik rohamos népesség-fogyást fog eredményezni, vagy át-áll egy önkorlátozó életvitelre. Mi lehet az a kiút, amelyik – katasztrófa nélkül – el tudja fogadtatni az em-beriséggel az önkorlátozást?”

Prof. Csermely Péter előadótanár és kutató, Semmelweis Egyetem, Budapest

Hadd mutassak be két példát a fentiek igazolására. Az egyik a kolontári példa, a vörösiszap-katasztrófa példája, amely a fele-lőtlen gondolkodás és emberi mulasztás hosz-szú évtizedes felhal-mozódásának követ-kezménye. Sajnos, nem egy elszigetelt, egyedi esetről van szó, hanem hasonló katasztrófák egész sora bekövetke-zett, amelyek közössé-gek életét tették tönkre és nyomorították meg egy életre, nem beszél-ve a természeti pusztításokról. Az ok: a felelőtlen és önző emberi magatartás és gondolkodás. Vajon összetartó em-beri közösségek, társadalmak esetén

ez megtörténhetett volna? Kolontárba belesűrűsödik mindaz a nemtörődöm-ség, „ma el nem végzett” munka, lop-kodás és mérhetetlen önzés, amely jel-lemzővé vált az elmúlt évtizedekben. Ilyen társadalmakban beszélhetünk valós szociális gondoskodásról?

A másik példa annak igazolására szól, hogy lehet másképp is, és a meg-oldást nem más adja, mint a változta-tás a gondolkodásmódunkon. Izland néhány évvel ezelőtt a világ egyik leggazdagabb országa volt. 2003-ban az ország bankjait privatizálták, és hogy külföldi befektetőket vonzza-nak, online bankolást kínáltak, mely-nek alacsony költsége viszonylag magas megtérülési rátát tett lehető-

vé. Ezzel sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak, de ahogyan gyarapodtak a befekte-tések, úgy nőtt a ban-kok külföldi adóssága. 2003 és 2007 között az ország nemzeti össz-terméke 200-szorosá-ról 900-szorosára nőtt. A kegyelemdöfést a 2008-as pénzügyi vál-ság adta meg. Az iz-landi bankok sorra bebuktak, állami fel-ügyelet alá kerültek, és év végére Izland csődöt jelentett. A vá-rakozásokkal ellentét-ben, a válság hatására,

a részvételi demokrácia és egy új al-kotmány révén az izlandiak vissza-nyerték önrendelkezésüket. Hogyan? Úgy, hogy az izlandi nép nemet mon-

Nem merünk hosszú távon, nagy ívben gon-dolkodni. Föld-hözragadtak az álmaink. Mindent azonnal akarunk: ma, nekem, most! Önzők vagyunk és magunknak valók. Elfogyasztjuk saját magunkat a fo-gyasztói társada-lom őrületében.

44 civil fórum

dott a hitelfelvételre, minden fenye-getés és nyomás ellenére úgy döntött, hogy felhagy az addigi (nemzetközi) gyakorlattal és új megoldást keres. Hitelek helyett önkorlátozást vezettek be, már nem a nagy terepjárók meg a drága házak számítottak, hanem an-nál inkább a természet. Az emberek egyre inkább kezdtek rájönni, hogy milyen gazdagok, milyen csodálatos kultúrával és természeti erőforrások-kal rendelkeznek, és ez így van jól. Visszatértek a gyökereikhez, ahhoz, ami igazán számít. Ezzel a tartozás problémája még nem oldódott meg, de nagy változás ment végbe az em-

berek hozzáállásában, és ez fogja őket a megoldáshoz elvezetni.

Tehát a legnagyob probléma a fenn-tarthatóságban, amely a gazdaság-kör nye-zetvédelem-szociális biztonság hármasát is befolyásolja, a gondolkodásunk. Nem merünk hosszú távon, nagy ívben gon-dolkodni. Földhözragadtak az álmaink. Mindent azonnal akarunk: ma, nekem, most! Önzők vagyunk és magunknak valók. Elfogyasztjuk saját magunkat a fo-gyasztói társadalom őrületében.

Pedig lehetne ezt máshogyan is. Ki-szedhetnénk a füvet a díszkőburkolat kockái közül, lehetne fokozatosan is üzletet építeni, és lenyugodva is el-

beszélgethetnénk közös dolgainkról. Példa erre az a sok-sok vállalkozás, amely kicsiről indult, és fokozato-san vitte sokra, vagy civil szervezet, amelyeknek sikerült a szétesett kö-zösségeket egybekovácsolni és mara-dandót alkotni. A folyamatos, hosszú távú építkezésnek mint polgári erény-nek kell előtérbe kerülnie. Ez jelente-ne megoldást a problémáinkra.

Bereczki Kinga

Amőba Oktatási Központ – ügyvezető igazgató

[email protected]


A civil társadalom szerepéről a közigazgatás modernizációjában

A hagyományos EU-országok-ban a közigazgatás moder-nizációját, reformtörekvéseit

a „governance” irányú elmozdulás orientálja. A „governance” azokat a formális és informális folyamatokat jelenti, amelyekben az OECD-orszá-gok kialakítják a közintézményi dön-téseket, és megvalósítják az akciókat. A „governance” működési mód azt jelenti, hogy a közügyekkel olyan há-lózatok foglalkoznak, amelyek közin-tézményekből, magánvállalkozókból és civil szervezetekből állnak. Ezeket az intézményeket stratégiai partner-ség kapcsolja össze a gazdasági és a társadalmi problémák megoldásában. A „governance” működési mód elő-feltételei és alapjai a következők: az állampolgárok joga a tulajdonhoz, a tulajdon védelme; az egyéni szabad-ságjogok, beleértve a személy sérthe-tetlenségét; a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő panasztételi lehetőség; részvétel a kollektív döntésekben; az állampolgári jogok és kötelességek.

Ezek az értékek tartják össze a hagyományos EU-országokat, de a nemzeti sajátosságok következtében ezeket az értékeket különböző mó-don rakják össze. A különbségek kö-zött megemlítendő, hogy

• az ellenőrzésen belül milyen a társadalmi és milyen a formális ellenőrzés súlya,

• a közintézmények milyen szin-ten tartják be a törvényeket és a szabályokat,

• milyen a beállítódás azzal kap-csolatban, hogy a közszolgálta-tások nyújtásában magánvállal-kozásokat és civil szervezeteket alkalmaznak,

• milyen erős a szakszervezetek szerepe,

• milyen intézményes kapacitá-sok és mechanizmusok működ-nek a nemzeti konszenzus eléré-se érdekében,

• mennyire működnek a társa-dalmi korporatizmus mecha-nizmusai, amelyek erősíthetik és kiegészíthetik a képviseleti demokráciát.

A „governance” irányba történő elmozdulást alapértékek orientálják.

Rövid távon az alapérték a közin-tézmények válaszadási-reagálási képessé-ge, amelynek központi célja az, hogy a közpolitikák megfeleljenek az ál-lampolgárok, a különböző társadalmi csoportok igényeinek. Az állampolgá-rokkal rendszeresen kommunikálnak és konzultálnak, és menetrendszerűen végrehajtják a szolgáltatási feladatokat.

Középtávon az alapérték a köz-intézmények felelőssége, amelynek lényege, hogy a közintézmények a csoportérdekeket, a közérdeket érvényesítik. Minden egyes állam-polgár érdekének érvényesítésére törekednek, miközben igyekeznek elkerülni a jövő generációinak meg-terhelését, megóvni a csoportérde-keket a gátlástalan egyéni haszon-szerzéstől.

Hosszú távon az alapérték a közintézmények legitimitása, amely a közbizalom építését és fenntar-tását jelenti. Ez magában foglalja a közintézményi döntések átlátha-tóságát, a közintézmények tevé-kenységének elszámoltathatósá-gát, a munka- és életkörülmények biztonságát, az állampolgárok és a társadalmi csoportok emberileg méltányos tiszteletét.

Szöveg nélkül

Kön

czey

Ele

mér

raj

za

46 civil fórum

Ezeknek az alapértékeknek az érvényesítésében a civil társadalom az elmúlt húsz évben egyre erősödő szerepet játszott. Ezen a folyamaton belül a következő általános tendenciák emelhetők ki:

• A közszféra re-formjának és mo-dernizációjának kiváltó tényezői közül kiemelke-dő jelentőségűek voltak a civil tár-sadalom külön-böző csoportja-inak új és egyre differenciáltabb elvárásai és igé-nyei. A civil tár-sadalom igényei, elvárásai és köve-telései központi szerepet töltöttek be a közszféra modernizációjá-ban, annak irányában és dina-mikájában. A civil szféra igényei jelenleg is modernizációs hajtó-erők, amelyek a közszférát állan-dóan intézményesített társadalmi nyomás alatt tartják.

• A civil társadalom intézményein keresztül a civil szervezetek és a nem kormányzati szervezetek (Civil Society Organisations és Nongovernmental Organisations; CSO’s és NGO’s) nemcsak nyo-mást gyakoroltak a közszférára, hanem a közszféra modernizáci-ójának alkotó részévé is váltak. Egyre sokoldalúbban és egyre több területen kapcsolódtak be a szolgáltatások nyújtásába. Rend-szeresen és intézményesen részt vettek a közpolitikai program-alkotásban, és a döntéshozatali folyamatokban. Ezen a ponton aktív, kezdeményező szerepet is vállaltak. Egyenrangú és teljes körű partneri kapcsolatokat épí-tettek ki a közintézményekkel, és harmadik erőként megjelentek – a partnerségi viszonyrendszerben – a közintézmények és magánvál-lalkozások között (Public-Private Partnerships).

Az új közép-európai EU-tagországok sajátos problémáiA közép-európai régióban a piacgaz-dasági átmenet három főszereplője

(az állam, a piac és a civil társada-lom) közül a civil szféra a leggy-engébb. Ennek alapvető oka, hogy Ma gyarországon – miként a többi kelet-közép-európai országokban – a piacgazdasági átmenet funkcionális

úton történik.Az utóbbi évszázad-

ok történeti átmeneti folyamatai alapvetően két történelmi alaptí-pusba csoportosíthatók: az úgynevezett organi-kus és a funkcionális tí-pusba. Az organikus tí pus a piacgazdaságra történő átmenet tár sa-dalmi-piaci erők által vezérelt történelmi útját jelenti, míg a funkcioná-lis típus az államilag vezérelt történelmi át-menetet.

A két alaptípus egyértelmű, jel-legzetes különbséget jelent, azon-ban nincsenek egymástól kínai fallal elválasztva. Az organikus típusban a társadalmi-piaci erők játsszák a domináns szerepet. Vagyis az át-menet tartalmát és ütemét a pro-gresszív társadalmi csoportok ereje határozza meg. Az állam szerepe ebben a típusban követő, megerősítő jellegű, vagyis elsősorban a társadal-mi erővonalak alapján változó társadalmi-történelmi állapotok kere-teinek rögzítését jelenti.

A második alap-típust az állam által vezérelt átmenetek ké-pezik. Ennél a típus-nál – a polgárosodó erők gyengesége mi-att – az állam szerepe domináns. Vagyis az állam határozza meg – legalábbis a folyamat kezdetén – az átmenet irányát és ütemét, a folyamat kibontakozá-sa során pedig szo-rosan együttműködik az erősödő-izmosodó p o lg á r i - v á l l a lk o z ó erőkkel.

Az állam által vezérelt átmenet-ben – az organikus átmenethez képest – fordított tendencia érvé-nyesül. A politikai-jogi keretfel-tételek megteremtésében és az át-meneti folyamat dinamikájának

meghatározásában – a kezdeti időszakban – döntő és alapvető az állam szerepe. Ugyanakkor a piac-gazdaságra történő átmenet kiteljese-dése során – a társadalmi hordozók felerősödésével párhuzamosan – az állam veszít domináns szerepéből, és az átmeneti időszak lezárulása-kor a társadalmi hordozók, azaz az erős középrétegek bázisán nyugvó civil társadalom, a civil szervezetek jutnak vezető szerephez. Sőt, még az is megkockáztatható, hogy – az átmeneti folyamat társadalmi hor-dozóinak megerősödése és fokozódó szerepvállalása nélkül – az átme-neti szakasz lezárulása is nehezen képzelhető el.

Milyen következtetések adódnak a fentiekből a jelenlegi magyar piac-gazdasági átmenetre vonatkozóan?

• A piacgazdasági átmenetben kö-rülbelül félidőben járunk. Esé-lyünk van még arra, hogy 30–35 év alatt elérjük a piacgazdasági átmenet kiteljesedett állapotát. Ezt az állapotot az jellemzi, hogy a piacgazdaság működése erős középrétegekre épülő civil társa-dalommal, liberális demokráciá-val és szolgáltató – esélyteremtő – aktivizáló államisággal kapcso-lódik össze. Az átmenetben az ország EU-tagságával új szakasz kezdődött.

• A magyar átmenet – a térség or-szágait összehasonlítva – azon

átmenetek közé tar-tozik, amelyekben összekapcsolódott a pi-acgazdaság és a liberális demokrácia kibontakozá-sa. Ez az összekapcso-lódás nem végleges. Átmeneti kisiklások, autokratikus kor-mányzati törekvések, hatalmi centralizációk még nem zárhatók ki. Az EU-tagság egyér-telmű késztetést jelent az összekapcsolódás erősítésének irányá-ba, de a belső politikai fejlődés sok-sok egye-

netlensége – az integratív szer-vezetek viszonylagos gyengesé-ge és a pártok túlzott szerepe, a társadalmi-emberi kapcsolatok egészségtelen „túlpolitizáltsá-ga”, a középrétegek viszonylagos

Csak az a civil társadalom fejlő-dőképes, amely proaktív, feltétele-ket igénylő és kez-deményező. Ha ez a belső motiváció hiányzik, ha nincs egy autonóm ethosz, akkor nem fejlődik ki civil tár-sadalom sem.

Az állam, a köz-intézmények és a civil szervezetek között olyan kap-csolat szükséges, amelyben a be-vonás teljes körű. Azaz a döntések-be való érdemi beleszólástól a szolgáltatások nyújtásában való részvételig terjed.


gyengesége, a civil társadalom erőállapota, a civil, az állami és a piaci szervezetek kapcsolatának kiegyensúlyozatlansága – még le-hetővé tesz politikai „elfajulást”, a demokrácia kitérőjét a többpárti „demokratúra” irányába.

A civil társadalom, a civil szer-vezetek az elmúlt 15 évben egyértel-műen erősödtek, szerepvállalásuk különösen lokális szinten érzékelhe-tő. Még kérdéses, hogy autokratikus jellegű elfajulás esetén képesek-e a „civil kurázsi” alapján olyan ellenál-lásra, amely kifejezi az elégedetlen-ségüket, de ugyanakkor megmarad a demokratikus eszköztár alkalmazásá-nak keretei között. Vagy a társadalmi elégedetlenség „túlcsordul” a demok-ratikus intézményes kereteken, és erőszakos módon „ellenhatalmi for-mákban” kerül kifejezésre. Vagy ép-pen ellenkezőleg: megkezdődik egy olyan hosszú távú erózió – ez a leg-rosszabb változat –, amelynek követ-keztében a civil társadalom legfeljebb passzív ellenállásra, „duzzogásra” és a jól bejáratott informális, féllegális megoldások keresésére képes.

A civil társadalom erősítésének fontosságaA fentebb részletezett problémákból következik, hogy a civil társadalom és szervezetei erősítése a piacgazda-sági átmenet és a közigazgatási mo-dernizáció további kibontakozásának előfeltétele.

Az nyilvánvaló, hogy a civil társa-dalom hogyan nem erősíthető. Nem megfelelő módszer az, ha az állam a civil társadalmat – mintegy kívülről – mesterségesen próbálja erősíteni. A következmény ilyenkor még az eset-leges – ritkán meglevő – jószándék el-lenére is mindig siralmas: a karakter nélküli, erodált értékrendek alapján élő társadalmi csoportok nem au-tonóm érdekeket érvényesítő civil társadalommá fejlődnek, hanem kli-ensek csoportjává, amelyek az állam „jóakaratától”, anyagi és politikai tá-mogatásától függnek, és ezt igénylik is. Ez a „panem et circenses” állapota.

A civil társadalom kifejlődése csak a társadalmi csoportok belső motivá-ciójára alapozható, csak belülről ve-zérelt lehet. Az állam szerepe szintén fontos: olyan jogi és intézményi kere-

teket kell biztosítania, amelyek nem korlátozzák a társadalmi csoportok különböző intézmények alapítására és működtetésére irányuló kezdemé-nyezéseit.

Csak az a civil társadalom fejlő-dőképes, amely proaktív, feltétele-ket igénylő és kezdeményező. Ha ez a belső motiváció hiányzik, ha nincs egy autonóm ethosz, akkor nem fejlő-dik ki civil társadalom sem.

A civil társadalom kifejlődésének fontos összetevője a szolidari-táson, a szubszidiaritá-son alapuló magatartá-si formák elsajátítása. Ezt csak akkor lehet elősegíteni, ha ez a po-litikai döntésekbe és akciókba történő gya-korlati bevonáson ke-resztül történik.

Sőt! A bevonás itt nem elég. Az állam, a közintézmények és a civil szervezetek kö-zött olyan kapcsolat szükséges, amelyben a bevonás teljes körű. Azaz a dön-tésekbe való érdemi beleszólástól a szolgáltatások nyújtásában való rész-vételig terjed. A teljes körű bevonás a civil társadalom „meghatalmazását” jelenti. Ehhez kapcsolódhat – támo-gató jelleggel – a civil szervezetek alakításának állami vagy külső, nem-zetközi kezdeményezése, olyan pro-jektek kidolgozása és megvalósítása, amelyekben orientálnak a civil tár-sadalom értékrendjére, ismertetik és megértetik azt, valamint szervezet-alapítási és -működtetési technikákat tanítanak.

Ezek az ismertető-megértető és alkalmazási készségeket fejlesztő te-vékenységek azonban sterilek ma-radnak, tartós változások eredmé-nyezésére képtelenek, ha nincs civil társadalmi meghatalmazás a gya-korlatban. E meghatalmazás nélkül az oktatási-nevelési folyamat csak „elektromos hokihoz” vagy „asztali focihoz” hasonlít, ahol az elsajátított készségeket igazi pályán nem tudják alkalmazni. Sőt! Igazi pálya nélkül ezek a készségek értelmüket vesztik. Ugyanis a mesterséges környezetben begyakorolt alkalmazás a valóságos környezetben eredménytelennek bi-

zonyul, ami frusztrációt, kiábrándult-ságot és csalódottságot vált ki.

Mindez a nemzetközi és a nemzeti szinten, az Európai Unióban és annak tagországaiban egyaránt érvényes.

Még a fejlett gazdaságú országok-ban is a civil társadalom és szerve-zeteik szerepnövelése jelenti a kiutat a jelenlegi válsághelyzetből. Ezután lehet új munkahelyeket létesíteni azzal, hogy a kormányzatban és a

magánvállalkozásban feleslegessé vált em-berek készségeit és képességeit a közössé-gi célok számára hasz-nosítjuk. Ehhez meg kell adóztatni a multi-nacionális, „high-tec” vállalkozásokat, és az állami adópolitika pri-oritásait változtatva a civil szervezetek kö-zösségépítő tevékeny-ségének támogatására kell átcsoportosítani az erőforrásokat. Ez olyan új társadalom-kép alapján történhet,

amely ellentmond a globális piacgaz-daság személytelen erőinek.

Napjaink alapvető fontosságú kö-vetelménye – az Európai Unió szint-jén megfogalmazott szükségesség – a gazdasági versenyképesség fokozá-sa. A piac képtelen megfelelő számú munkahely biztosítására, sőt növek-vő nagyságú munkanélküliség vált reális fenyegetéssé; az állam szabá-lyozó funkcióját csak akadozva tölti be, sőt a közbeszerzések a növekvő mértékű korrupció egyik forrásává váltak. A csapdahelyzetből csak ak-kor kerülhetünk ki, ha a civil társada-lom és szervezetei szerepét fokozzuk azért, hogy:

• a szociális bizalom olyan szintje fejlődjön ki, amely képes a piac és az állam szabályozására;

• ehhez olyan társadalmi tőke fejlesztési stratégia szükséges, amely az egyes embereket közös-ségekké integráló értékorientáci-ókra összpontosít. Kiemelkedő fontosságú értékeknek tekintve a szociális kohéziót, a társadalmi szolidaritást, amely konszenzu-son és kompromisszumon alapu-ló politikai kultúrát alapoz meg. Ehhez szemléletváltás szüksé-

A gazdasági ver-senyképesség erő-södésének kulcs-kérdése, hogy a civil társadalom intézményei olyan szintre erősöd-jenek fel, amely a piacgazdasági és a kormányzati intézményekkel azonos szintet jelent.

48 civil fórum

ges. Az egyéni önmegvalósítá-si értéket középpontba helyező szemlélet ugyanis alkalmatlan a szociális kohézió, a társadalmi szolidaritás erősítésére. Arról nem is beszélve, hogy az egyéni érvényesülés számára a szolida-ritáson, a közbizalmon felépülő társadalmi kötőszövet sokkal kedvezőbb hátteret biztosít, mint az egyéni önmegvalósítási érték-

orientáció, amely fragmentál és izolál;

• csak egy felerősödő közbizalom bázisán – nem pedig állami kli-ensrendszeren – épülhetnek ki azok a kis- és középvállalkozá-sok, amelyek munkahelyet ké-pesek biztosítani azoknak, akiket elbocsátanak a magánvállalkozá-sok és a közintézmények.

A gazdasági versenyképesség erő-

södésének kulcskérdése, hogy a civil társadalom intézményei olyan szintre erősödjenek fel, amely a piacgazdasá-gi és a kormányzati intézményekkel azonos szintet jelent.

Jenei György

Corvinus Egyetem – egyetemi taná[email protected]

Nemzetközi trendek és változó szervezeti formák a nonprofit szolgáltatásokban*

A nonprofit szervezetek jelen-tős része nem csak (sokszor nem is elsősorban) a civil tár-

sadalom képviselőjeként jelenik meg, hanem szolgáltatásokat nyújtó gazdasá-gi szereplőként járul hozzá a közjavak elő-állításához, a közösségi célok eléréséhez. A Johns Hopkins University nemzet-közi összehasonlító kutatása már a kilencvenes években kimutatta, hogy a nonprofit szektor – hagyományo-san erőteljes szociális, egészségügyi, oktatási szolgáltatásainak fenntartása és bővítése mellett – a gazdaságfej-lesztésbe és a munkahelyteremtésbe is egyre inkább bekapcsolódik (Sa-lamon et al., 1999). A rehabilitációs foglalkoztatásban és a munkanélküli-ség elleni küzdelemben vállalt szerep gyakran kapcsolódik össze olyan ter-melő és szolgáltató tevékenységek-kel, amelyek már nemcsak a „klasszi-kusnak” számító jótékonyságtól, de a közszolgáltatásoktól is igen messze esnek. A nemzetközi összehasonlító kutatás egyik fontos tanulsága ép-pen az volt, hogy a gazdaság- és terü-letfejlesztésben való nonprofit részvétel egyáltalán nem számít kivételesnek, s korántsem korlátozódik a fejlődő országokra, ahol a fejlesztési segély-programok, mikrohitel-programok működtetését gyakran bízzák non-profit szervezetekre. A fejlett orszá-

gokban is egyre több példát lehet találni olyan önkéntes szervezetekre, amelyek – főleg az elmaradottabb, szegényebb régiókban és települése-ken – közvetlenül látnak el gazdaság-fejlesztési, vállalkozás-támogatási, lakásépítési és -fenn-tartási, infrastruktúra-bővítési és -üzemelte-tési feladatokat.

Ennek a hagyomá-nyos jótékony szerve-zetekétől merőben el - térő szerepkörnek a bő- vülése minden valószí-nűség szerint igen fon-tos motiváló tényezője volt annak a folyamat-nak, amely az utóbbi két évtizedben a non-profit gazdasági tár-saságok megjelenését és elterjedését hozta, s ezáltal számottevően megváltoztatta a non-profit szektor jogi, szer-vezeti formák szerinti összetételét.

Gazdasági társasági formák és növekvő szerepük a nonprofit szektorbanA nonprofit szektor tradicionális in-tézményei, az alapítványok, egyesü-

letek, érdekképviseletek – gazdálko-dási és menedzsment szempontból egyaránt – csak korlátozott mérték-ben alkalmasak arra, hogy nagy volu-menű, professzionális termelő vagy szolgáltató tevékenységet folytassa-

nak. Egész sor olyan jellemzőjük van (pl. szervezeti felépítésük, vezető testületeik, de-mokratikus döntési rendszerük, felelőssé-gi viszonyaik, mérsé-kelt hitelképességük stb.), amely akadá lyozza, hogy a forprofit partnereikkel (példá- ul beszállítóikkal, meg- rendelőikkel, hitele-zőikkel) folytatott üz-leti kapcsolataikban egyenrangú félként lép- hessenek fel. Minél ki-terjedtebb tehát a non-profit szektor gazdasági tevékenysége, annál in-

kább szükség van olyan szervezeti for-mákra, amelyek piaci szempontból is életképesek. Ki kell alakulniuk olyan nonprofit szervezeteknek, ame-lyeknek mind az üzleti magatartá-sa, mind a marketing tevékenysége „piackonform”. Ezeknek a szerveze-teknek jogosultnak kell lenniük arra,

* A cikk a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 azonosítójú projektje, A nemzetközi gazdasági folyamatok és a hazai üzleti szféra versenyképessége címet viselő alprojektjének keretében, Jenei Györggyel együtt írt műhelytanulmány alapján készült.

A nonprofit szer-vezetek jelentős része nem csak (sokszor nem is elsősorban) a civil társadalom képvi-selőjeként jele-nik meg, hanem szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplőként járul hozzá a közjavak előállításához, a közösségi célok eléréséhez.


hogy tulajdont szerezzenek, birtokol-janak és értékesítsenek, teljes értékű szerződéseket kössenek, hiteleket ve-gyenek fel, kötelezettségeket vállalja-nak és perelhetők legyenek. Minderre azért van szükségük, hogy üzleti te-vékenységeik kellő hatékonysággal járuljanak hozzá alapvető közösségi céljaik eléréséhez, akár úgy, hogy annak finanszírozását biztosítják, akár úgy, hogy közvetlenül szolgál-ják a rászoruló rétegek társadalmi beilleszkedését vagy az elmaradott térségek, helyi közösségek gazdasági felzárkózását. Elsősorban ezekkel a kihívásokkal függ össze, hogy a társa-sági formában működő nonprofit szerve-zetek az elmúlt évtizedekben számos ország nonprofit szektorában megje-lentek.

A nonprofit gazdasági társasá-gok elnevezése a különböző orszá-gokban és különböző időszakokban igen nagy változatosságot mutat. En-nek szemléltetésére talán elegendő, ha – a teljesség igénye nélkül – né-hány nevet felsorolunk: jótékonysá-gi vállalat (charitable company), kö-zösségfejlesztő vállalat (community development corporation), közér-dekű vállalat (community interest company), közhasznú társaság (pub-lic benefit company, public utility company), társadalmi célú vállalat (social purpose company), nonprofit kft. (nonprofit ltd) stb. Bármi legyen azonban a konkrét elnevezésük, a nonprofit gazdasági tár saságok mindenképpen olyan, a magánszek-torhoz tartozó vállalatok, amelye-ket magánszemélyek, kor mányzati, önkormányzati intézmények, illet-ve nonprofit vagy piaci szer vezetek hoznak létre a közösségi szükségle-tek kielégítésére, a közjó előmozdí-tására. Ezek a vállalatok azért kap-hatnak közhasznú státust, mert nem alapítóik, hanem a tágabb értelemben vett közösség érdekeit szolgálják, s eset-leg keletkező profitjukat nem osztják szét tulajdonosaik, menedzsereik, alkalma-zottaik között, hanem a közérdekű céljuk elérése érdekében használják fel. Ettől a profitszétosztási tilalomtól és a köz-hasznú státussal összefüggő ked-vezményektől eltekintve azonban lényegében ugyanaz a jogi és gaz-dasági szabályozás érvényes rájuk, mint a piaci szektor vállalataira, így ez utóbbiakkal folytatott tranzakciók

során egyenrangú partneri viszonyt tudnak kiépíteni.

A nonprofit gazdasági társasá-goknak fontos jellemzőjük, hogy – éppen az adókedvezmények okán, a profitszétosztási tilalom érvényesíté-se és a közcélú működés biztosítása érdekében – elszámoltathatónak kell lenniük. Viszonylag szoros ellen-őrzésüket többnyire nemcsak az erre hiva-tott közintézmények végzik. Társadalmi el-lenőrzésüknek szintén megvannak a lehetősé-gei (ezeket a gazdálko-dás átláthatóságának és a pénzügyi adatok nyilvánosságának elő-írása teremti meg), s jó esetben a mechaniz-musai is.

A rendszeres és szi-gorú ellenőrzés azért is fontos, mert a nonpro-fit gazdasági társasá-gokat a piaci szereplők részéről gyakran éri az a vád, hogy tisztesség- telen versenyelő nyök-höz jutnak. Tagadha-tatlan, hogy a termékek és szolgáltatások pia-cán a nonprofit szer-vezetek ma sokkal na-gyobb súllyal vannak jelen, mint korábban bármikor. Ráadásul gazdálkodási teljesítményeik jelentékeny részét az adómentes közhasznú tevékenységük eredményének tekintik, s ezt igen erős érvekkel tudják alátámasztani. Az általuk végzett termelés és szolgálta-tás ugyanis igen gyakran a rászoruló csoportok (tartós munkanélküliek, egészségkárosodottak, hajléktalanok, drogfüggők stb.) társadalmi (re)in-tegrációját szolgálja, nem egyszerű-en kiegészítője, hanem sokszor szer-ves része a terápiás tevékenységnek. Össztársadalmi szinten tehát az adó-kedvezmények, sőt, a direkt pénztá-mogatások is indokoltnak tűnnek, ez azonban nem változtat azon, hogy az így előállított, nyomott árakon forga-lomba hozható termékek nehezítik a piaci versenytársak helyzetét.

Ez utóbbiak – a maguk szem-pontjából indokoltan – általában is határozottan ellenzik a nonprofit

szervezeteknek nyújtott kedvezmé-nyeket. Ellenérzéseik még inkább fel-erősödnek akkor, amikor a nonprofit versenytársak maguk is gazdasági társasági formát öltenek, s ezáltal ké-pessé válnak rá, hogy a korábbinál nagyobb piaci részesedést szerez-zenek. Különösen éles konfliktusok alakulhatnak ki, és igen kényes kér-

dések vetődhetnek fel, amikor a nonprofit gazdasági társaságok a helyi kisvállalkozá-soktól szívják el a m e g r e n d e l é s e k e t . Ezekben az esetekben kiemelkedően fontos-sá válik annak folyama-tos figyelemmel kísérése és dokumentálása, hogy a nonprofit gazdasági szereplők tevékenységei és az általuk élvezett kedvezmények valóban hatékonyan szolgálják-e a közösség érdekét, va-lóban közelebb visznek-e a társadalmi célok eléré-séhez.

Ennek a tágabb ér- telemben vett köz-hasznúságnak a biz-tosításában a mérhető paraméterek vizsgá-lata, a minőségi kri-tériumok érvényesí-tése és a társadalmi

ellenőrzés mellett annak is fontos szerepe van, hogy a profitszétosztá-si tilalom – legalábbis elvben – eleve kizárja a nonprofit szervezeteket megillető kedvezmények magán-haszonná transzformálá sát. Ezzel függ össze az a széles körű ellenér-zés, amely a nonprofit, a piaci és a kormányzati szektor közötti szürke zónában megjelenő „hibrid szer-vezetekkel” (Evers – Laville, 2004) kapcsolatban gyakorta érzékelhető. Szintén ezzel magyarázható, hogy a szociális gazdaság (eredeti francia nevén économie sociale) koncepciója, amely Franciaországban, Spanyolor-szágban, Olaszországban, Belgium-ban komoly hagyományokkal bír, s a nemzetközi szervezetek (Európai Unió, OECD) támogatását is élvezi, meglehetősen nehezen tör utat ma-gának.

A nonprofit szek-tor tradicionális intézményei csak korlátozott mér-tékben alkalma-sak arra, hogy nagy volumenű, professzionális termelő vagy szolgáltató tevé-kenységet folytas-sanak. Egész sor olyan jellemzőjük van, amely aka-dályozza, hogy a forprofit partne-reikkel folytatott üzleti kapcsolata-ikban egyenrangú félként léphesse-nek fel.

50 civil fórum

A nonprofit szektor és a szociális gazdaság koncepciójának „versenye” A szociális gazdaság fogalma lénye-gében egyetlen ponton különbözik számottevően a nonprofit szekto-rétól, de ez éppen a legkényesebb pont, nevezetesen a profitszétosztás tilalma. A szociális gazdaságot olyan szervezetek alkotják, amelyek több-nyire tagjaik kezdeményezésére, ön-kéntes alapon jönnek létre, önálló jogi entitásként, autonóm módon, a tagok demokratikus irányítása alatt mű-ködnek, nem függenek közvetlenül a kormányzattól. Elsődleges céljuk nem a profitszerzés, hanem valamilyen szűkebb vagy tágabb közösség érdekeinek szolgá-lata, de a tagjaik részesedhetnek a gazdál-kodási tevékenység eredményéből. Ez a részesedés azonban közvetlenül nem kötődik a befektetett tőkéhez, vagy-is a szociális gazdaság „nem a tőke, hanem az emberek szolgálatában áll” (Bidet, 2010: 1405), szervezetei nem tőkebefektetői tulaj-donban vannak, így gazdálkodásukat sem a profitmaximalizálás elve, hanem az általá-nosabb értelemben vett gazdasági és szociális többlet megteremtésé-nek szándéka vezérli. Vagyis ezek a szerve-zetek „olyan komplex gazdasági szereplők és problémamegoldó me-chanizmusok, amelyek képesek alkalmazkod-ni a helyi feltételekhez, és amelyek túlélési és növekedési potenciál-jukat a helyi viszonyok és motivációk ismere-téből nyerik, és meg-testesítik azt, ahogy az érdekeltek hozzájárul-nak a tevékenységük-höz” (Borzaga – Tortia, 2007: 10).

Némi leegyszerűsítés árán azt mondhatjuk, hogy a nonprofit szek-tor egyszerűen részhalmaza a szociális gazdaságnak, szervezetei mind célja-ikat, mind működési módjukat te-kintve „beleférnek” annak definíci-ójába, sokszor hasonlítanak is annak egyéb, a profitszétosztási tilalmat nem érvényesítő szervezeteire, a szö-

vetkezetekre, önkéntes, kölcsönös segélypénztárakra, biztosítókra, taka-rékpénztárakra. A komolyabb szol-gáltatási, munkahely-teremtési sze-repet vállaló egyesületek és a hasonló célokat követő szövetkezetek között valóban nem nehéz felismerni a ro-kon vonásokat, s az önsegítő egye-sületek munkájának is számos olyan eleme lehet, amely nem áll távol az önsegélyező pénztárak tevékenysé-gétől.

Minden hasonlóság ellenére is érthető azonban, hogy a szociális gazdaság koncepciójáról és annak a nonprofit megközelítéshez való vi-szonyáról egyaránt heves viták zaj-lanak. Vannak, akik a civil ethoszt féltik a fokozott gazdasági szerep-vállalástól, mások egyfajta trójai fa-lónak tekintik a szociális gazdaságot, amely megkönnyíti a „szociális szfé-ra piacosítását”, az állam fokozatos kivonulását a jóléti szolgáltatások te-rületéről. Ismét mások attól tartanak, hogy a profitszétosztási tilalom fel-

oldása újratermelheti azokat a piaci kudar-cokat, amelyek redu-kálása értelmet adott bizonyos szolgáltatá-sok nonprofit formá-ban történő megszer-vezésének. Végül az az aggály is felme-rül, hogy a nonprofit szervezetek nehezen megszerzett állami és magántámogatásait, adókedvezményeit egyaránt veszélyez-tetheti, ha olyan sze-replők jelennek meg a színen, amelyek az ö- vékhez hasonló konk-rét tevékenysé geket – legalábbis rész ben – a tagjaik személyes hasz- nát szem előtt tartva folytatják, s ezáltal o- kot adnak a működés közhasznúságának

megkérdőjelezésére.Úgy tűnik azonban, hogy a szo-

ciális gazdaság – minden elméleti vita és gyakorlati érdekütközés elle-nére – határozottan erősödik. Ha nem is azonos ütemben és mértékben, de Európa szinte valamennyi országában terjedőben vannak azok a szervezeti for-mák (például szociális szövetkezetek),

amelyek a szociális gazdaság nonprofit szektoron kívüli szegmensébe tartoznak. Ennek hátterében könnyen felfe-dezhető az Európai Unió politikáját vezérlő „versenyképességet kohézi-óval” elv, melynek jegyében a helyi vagy regionális fejlesztést célzó tá-mogatások jelentős része a szociális gazdaságba áramlik. Ez a támogatás-politika azon a felismerésen alapszik, hogy a szociális gazdaság szervezetei egyszerre felelnek meg több, a fejlesz-tés szempontjából kulcsfontosságú követelménynek:

• „szinergia az adott területen működő különböző szereplők között,

• a gazdasági, társadalmi és kör-nyezeti dimenziók pozitív ösz-szekapcsolása,

• megegyezés a hosszú távú fej-lesztési kilátásokról,

• a partnerségek megerősíté-séhez szükséges társadalmi tőke” (Greffe, 2007: 86).

Ezek a jellemzők különösen al-kalmassá teszik őket arra, hogy a hát-rányos helyzetű területeken beindítsák az ottani feltételeknek, adottságoknak leginkább megfelelő fejlődési folyamato-kat, társadalomszervező funkciót töltse-nek be, s ugyanakkor a gazdaságilag fenntarthatónak bizonyuló kezdemé-nyezések előtt nyitva hagyják a piaci szektor felé vezető utat.

Hasonló megfontolások mentén jött létre, de lényegesen több piaci elemet tartalmaz, s ennek megfelelő-en sokkal vitatottabb is a társadalmi vállalkozás koncepciója, amely az utóbbi években – részben a szociá-lis gazdaság fogalmától függetlenül, részben azzal kombinálva vagy ösz-szemosódva – szintén komoly befo-lyásra tett szert (Nyssens, 2006).

A társadalmi vállalkozás koncepciójának térhódításaA társadalmi vállalkozás (social entre preneurship) gondolata a Tony Blair-féle harmadik utas társadalom-fejlődési elképzelések részeként vált széles körben ismertté. Az az igény fejeződött ki benne, hogy az állam-polgárok ne a jóléti rendszerek pasz-szív igénybevevőiként, hanem aktív közösségi szereplőként viselkedje-nek, a kínálkozó (köztük a piaci, te-lepülés- és gazdaságfejlesztési, mun-kahely-teremtési) lehetőségekkel a

Ezek a szervezetek „olyan komplex gazdasági sze-replők és prob-lémamegoldó mechanizmusok, amelyek képesek alkalmazkodni a helyi feltételekhez, és amelyek túlélési és növekedési po-tenciáljukat a helyi viszonyok és moti-vációk ismeretéből nyerik, és megtes-tesítik azt, ahogy az érdekeltek hozzájá-rulnak a tevékeny-ségükhöz”.


magánkezdeményezéseket is integ-rálva, együttesen próbáljanak élni. Ebben az értelemben a társadalmi vállalkozás koncepciójában sokkal inkább egyfajta társadalmi attitűd-váltás szükségessége fogalmazódott meg, mint néhány speciális (jellem-zően a nonprofit és a piaci szektor határterületein működő) intézményi forma iránti preferencia. Erősen való-színű, hogy a társadalmi vállalkozás is megmaradt volna a politikai doku-mentumok és tudományos elemzések egyik fontos motívumának, ha a fris-sen hatalomra került Blair kormány nem döntött volna úgy, hogy ezt a szemléletváltást komoly összegekkel fogja segíteni (Grenier, 2002).

A dolog természetéből adódóan a társadalmi vállalkozói attitűd mint olyan nem részesíthető költségveté-si támogatásban. Annál inkább tá-mogathatók viszont a szemléletvál-tás előmozdítását szolgáló oktatási, képzési, kutatási és tanácsadó intéz-mények, inkubátorházak, valamint maguk a társadalmi vállalkozók (social entrepreneurs) vagy vállalkozások (social enterprises). Mivel ez utóbbiaknak semmiféle jogi definíciója, szerve-zeti formához kötődő hagyománya nem volt, a nagy összegű támoga-tások megjelenése szükségszerűen beindított egy öngerjesztő folyama-tot, melynek során igen sok piaci és nem piaci szervezet fedezte fel ma-gában a társadalmi vállalkozót, vagy az annak segítésére hivatott szakmai

tudást. Így olyan, alapvetően piaci jellegű cégek is költségvetési támo-gatáshoz juthattak, amelyeknek erre korábban nem lett volna esélyük, s olyan helyi szervezetek, közösségi elképzelések is vállalkozási formá-kat öltöttek, amelyek korábban meg-maradtak volna a nonprofit szektor keretei között. Fölöttébb valószínű, hogy az új finanszírozási lehetőség új kezdeményezések megjelenését is ösztönözte, vagy legalábbis meg-könnyítette, túlélési esélyeiket pedig számottevően javította.

Az angolszász társadalmi-gazda-sági környezetbe illeszkedő társadal-mi vállalkozások eredetileg sokkal inkább piacorientáltak voltak (Kerlin, 2006), mint a szociális gazdaság ha-gyományos szervezetei. A 2000-es években azonban ez utóbbiak köré-ben is komoly változások kezdődtek: elindult egy alternatív utat követő európai kísérlet, kialakult egy erőseb-ben piacvezérelt, a kereskedelmi be-vételekre és hitelekre alapuló modell. Ennek a folyamatnak a terminológiai leképeződéseként a társadalmi vállal-kozás is gyakran emlegetett, intenzí-ven kutatott fogalommá vált, amely körül azonban mind a mai napig több a bizonytalanság, mint az egyetértés.

A folyamatosan zajló definíciós viták és a társadalmi vállalkozások közé sorolt szervezetek körének or-szágok közötti különbségei akadá-lyozzák az empirikus vizsgálatokat. A nemzetközi kutatások többnyire

esettanulmányokon, igen gyakran a „jó gyakorlatok” ismertetésén alapul-nak, s így eredményeik nem teszik lehetővé a szisztematikus összeha-sonlításokat, az előnyök és hátrányok rendszerezett összevetését. A leírt esetekben többnyire együtt vannak a sikeres társadalmi vállalkozás nél-külözhetetlen elemei, a motivált vál-lalkozó, aki felismeri az égető problé-mát és/vagy a kínálkozó lehetőséget; a kockázatvállalási hajlandóság; a kitartás; a társadalmi célra fókuszá-ló magatartás, a támogató szervezeti környezet; valamint az innovatív öt-let, amely lehetővé teszi a probléma/lehetőség új típusú megközelítését (Young – Kerlin, 2010). Valószínű-nek látszik azonban, hogy e feltételek egyidejűleg csak ritkán teljesülnek.

A társadalmi vállalkozás tehát nyilvánvalóan nem általános csoda-szer, különböző formáinak világszer-te megfigyelhető terjedése mégis arra utal, hogy ezek a gazdasági szektorok határterületein működő szervezetek képesek érvényes választ adni a XXI. század bizonyos kihívásaira, ezen be-lül vélhetően nemcsak a posztjóléti, hanem a posztszocialista társadal-mak egyes problémáira is.

Kuti Éva

Általános Vállalkozási Főiskola – főiskolai tanár

[email protected]

Felhasznált irodalomBidet, E. (2010): Social economy. In: Anheier, H. K. – Toepler, S. (eds) International encyclopedia of civil society; New York: Springer, 1405-1410. o.

Borzaga, C. – Tortia, E. (2007): A szociális gazdaság szervezetei a vállalatelméletben. In: Szociális gazdaság nemzet-közi megközelítésben, az OECD tapasztalatai tükrében; Budapest: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 6-45. o.

Evers, A. – Laville, J-L. (eds) (2004): The third sector in Europe; Cheltenham, Northampton: Edward Elgar.

Greffe, Xavier (2007): A szociális gazdaság szerepe a helyi fejlesztésekben. In: Szociális gazdaság nemzetközi meg-közelítésben, az OECD tapasztalatai tükrében; Budapest: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 81-110. o.

Grenier, P. (2002): The function of social entrepreneurship in the UK; ISTR Conference Paper, Cape Town. http://www.istr.org/conferences/capetown/volume/grenier.pdf

Kerlin, J. A. (2006): Social enterprise in the United States and Europe: Understanding and learning from the differences; Voluntas, Vol. 17. No 3. 247-263. o.

Nyssens, M. (2006): Social entrepreneurship. New models of sustainable change; London and New York: Routledge.

Salamon, L. M. et al. (1999): Global civil society. Dimensions of the nonprofit sector; Baltimore, MD: The Johns Hopkins Center for Civil Society Studies.

Young, D. – Kerlin, J. A. (2010): Social entrepreneurship. In: Anheier, H. K. – Toepler, S. (eds) International encyclopedia of civil society; New York: Springer, 1415-1420. o.

52 forum civic

Csáki Rozália

redactor ş[email protected]

Stim, cât este destul?

Redactarea prezentului număr al revistei şi problematica ex-pusă în aceasta ne duce cu

gândul tot mai mult în direcţia că în raportul dintre siguranţa economică, cea a mediului şi cea socială, punc-tul-cheie este încercarea sinelui. Adi-că, noi înşine, în calitate de persoane fizice, şi noi, în calitatea noastră de membrii ai societăţii. Ne confruntăm în mod accentuat cu realitatea, că nu se poate trăi izolat, într-o lume a noastră miniaturală, excluzând toţi factorii externi.

De aceea, constituie o chestiune cardinală, dacă omul reuşeste să se ri-dice, sau să iasă din lumea sa privată, să părăsească zona confortului cotidi-an şi să se vadă pe sine, să înţeleagă propria viaţă ca parte a unei relaţii mai mari? Consider, că o mare parte a celor implicaţi în sfera civilă sunt capabili de aceasta, dat fiind şi faptul, că îşi asumă tocmai un rol comuni-tar, care depăşeşte interesele propriei persoane. Prin aceasta realizează – în mod conştient, sau mai puţin con-ştient – că sunt parte a unei „relaţii” mai largi, fie aceasta o comunitate locală, societatea sau chiar mediul înconjurător. Din acest aspect simplu ar trebui să izvorască în mod natural simţul responsabilităţii faţă de cele de mai sus. Mai departe: conştienţi fiind de faptul, că „pământul pe care trăim l-am primit împrumut de la nepoţii noştri”, faptele noastre ar trebui să fie rezultatul unor cumpăniri serioase, unor convingeri inspirate de acest fel de gândire. Dacă s-ar întâmpla astfel, probabil că problematica prezentului număr al revistei noastre nici nu s-ar mai fi ivit. În realitate însă ne confrun-tăm cu probleme sociale, de mediu şi umane stupefiante. Cheia soluţionării acestora este în noi, oamenii, persoa-nele fizice, cetăţeni ai acestei ţări.

În articolul editorial Sebestény

István scoate foarte bine în evidenţă faptul, că aceste trei segmente – eco-nomie-protecţia mediului-siguranţa socială – nu prea sunt compatibile în forma lor actuală, am putea spune, la scară mondială. Dacă ar fi să folosim o comparaţie pentru expunerea situ-aţiei, putem spune că acestea sunt ca şi trei prinţişori care aspiră la acelaşi tron: atunci când şi al treilea vrea să se aşeze pe tron, trebuie să îl împingă jos pe unul din ceilalţi doi. Desigur, aceasta pentru că nici unul dintre ei nu doreşte să îşi dea jos veşmântul regal, nu doreşte să renunţe la nici unul dintre articolele vestimenta-re pompoase. Aici apare problema! Aici se dă în vileag interesul mes-chin, comportamentul uman care ţine cont numai de propria-i viaţă, eventual a ce-lor din cercul său re-strâns. Astfel sosim la problema majoră. De aceea putem spune, că aici am ajuns pe punctul unde trebuie să ne autocontrolăm şi să ne încercăm eul. Este necesar să ne con-fruntăm cât mai serios cu această tematică, deoarece egoismul oa-menilor a avut şi are ca rezultat privarea noastră de ultima bu-căţică de pământ, care ne este scos de sub picioare, nu ne mai rămâne nimic, ce am putea să redăm nepoţilor noştri, ba chiar, e periclitată şi siguranţa noas-tră. Chestiunea sustenabilităţii atârnă ca un baltag deasupra capetelor noas-tre. Din articolul lui Tóth Gergely aflăm, care a fost evoluţia acestei te-matici a sustenabilităţii de-a lungul

anilor şi care este raportul celor trei segmente – mediu, societate, econo-mie – în această privinţă.

Evenimentele din ultimii ani, ca-tastrofele naturale, revoluţiile, difi-cultăţile economice reprezintă aver-tismente cu semn de exclamare: e nevoie de autoanaliză, e timpul să luăm măsurile necesare în vederea schimbării. În articolul său, Bányász József ne arată în mod relevant, cum ne accelerăm calea spre catastrofă prin goana după creştere şi dezvol-tare perpetuă, totodată ne dă repere clare cu privire la cum putem schim-ba această traiectorie, ce am putea să facem pentru un prezent şi un viitor sustenabil.

Principiul „puţin cu puţin face mult” este adevărat şi în această privinţă. Dacă fiecare dintre noi, în viaţa pri-vată, iar prin munca sa, în cadrul societăţii reuşeşte să provoace schimbări pozitive chiar şi minore, prin aceas-ta contribuie la mersul lucrurilor într-un sens pozitiv, pe plan social în ansamblu, spre un prezent şi un viitor sus-tenabil.

Molnár Judith ne prezintă măsurile ce pot fi luate la nivel or-ganizaţional, de către instituţii sau întreprin-deri. În continuare, pre-zentăm o serie de iniţia-

tive civice de succes în acest domeniu, şi care vor să ofere sprijin cât ma mul-tor persoane în clădirea cu uşurinţă a unui viitor sigur şi rezonabil.

În cadrul unei serii de interviuri am întrebat numeroşi conducători de ONG-uri maghiare din Transilvania,

Dacă fiecare dintre noi, în viaţa privată, iar prin munca sa, în cadrul societăţii reușește să provoace schimbări pozitive chiar și minore, prin aceasta contribuie la mersul lucrurilor într-un sens pozitiv, pe plan social în ansamblu, spre un pre-zent și un viitor sustenabil.

53Dezvoltare durabilă – economie-protecţia mediului-siguranţă socială

de ce depinde sustenabilitatea orga-nizaţiei lor? În ce relaţii sunt cu au-torităţile publice locale? Este sau nu este necesară implementarea unor schimbări în activitatea organizaţiei lor în vederea obţinerii de fonduri (fundraising)? Am primit o serie de răspunsuri interesante.

În cadrul rubricii Curaj civic pre-zentăm remarcabilul program Restart- Romania, care şi-a propus să îmbrăţi-şeze iniţiativele civice de luptă împo-triva corupţiei în România. În rubrica Autoclădire civică Bereczki Kinga

reflectează asupra temei principale a revistei, prezentând exemple inter-naţionale ale consecinţelor conduitei iresponsabile, respectiv exemple din care reiese, că un comportament de autocontrol poate salva ţări. În rubri-ca Societate şi economie puteţi citi două articole care dezvăluie o relaţie deosebit de interesantă: Jenei György reflectează asupra temei, care poate fi rolul şi funcţia societăţii civile în pro-cesul de modernizare a administraţiei publice, iar Kuti Éva scrie despre eco-nomia socială, acest domeniu situat la

limita dintre sectorul economic şi cel civic, despre formele de apariţie şi aprecierea problematică a acesteia.

Ne străduim şi de această dată să vă fim de folos, prin abordarea unor teme importante, demne de atenţie şi prin prezentarea unor iniţiative civice inspirante. Sperăm, ca aceste seminţe ideatice vor cădea într-un sol propi-ce şi vor avea o creştere şi dezvoltare manifestată prin acţiuni concrete, să-nătoase şi benefice.

Traducere: Árpád Csabay

54 forum civic

Cuprins

forum civic

Cuprins

Pagina 3Sebestény István: Economie-protecţia mediului-siguranţă socială – ori (există) trilema dezvoltării durabile?

Pagina 4Csáki Rozália: Ştim, cât este destul?

Pagina 5Dr. Tóth Gergely: Cercurile durabilităţii

Pagina 7Bányász József: Retragere durabilă versus dezvoltare durabilă

Pagina 12Molnár Judith: Durabilitate în sectorul economic

Pagina 14Vadovics Edina – Tóth Kornélia: Programul „Comunităţi eficiente” 2011–2013

Pagina 17Antal Orsolya – Vadovics Edina: Programul „Familie mare – amprentă ecologică mică” 2010–2011

Pagina 19„Átalvető” – reţea de vânzare directă – interviu cu Dl. Sinka Arnold

Pagina 20Sunt ONG-urile noastre durabile? – serie de interviuri

Pagina 36Imecs Veronka: Reglementarea financiară al ONG-urilor

Pagina 40RestartRomania – The Social Justice Challenge

Pagina 43Bereczki Kinga: Despre trilema economie-protecţia mediului-siguranţă socială sub aspectul dezvoltării durabile

Pagina 45Jenei György: Rolul societăţii civile în modernizarea administraţiei publice

Pagina 48Kuti Éva: Trenduri internaţionale şi diferite forme de organizare în serviciile oferite de ONG-uri

Pagina 52Csáki Rozália: Ştim, cât este destul? (RO)

Pagina 54Cuprins (RO)

CURAJ CIVIC

DEZVOLTARE CIVICĂ

SOCIETATE ŞI ECONOMIE

forum civic Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare.Preţ: 7 lei, la comandarea a celor patru numere din anul 2011 aveţi un preţ total redus de 24 lei.

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

revista societãþii civile din transilvania

civil fórum

forumcivic

Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália

Olvasószerkesztők/Corectori: Szabó Attila

Grafikus/Grafica: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial:Bereczki Kinga

Bodó BarnaKolumbán GáborPotozky László

Sebestény István (HU)Somai József

Szenkovics Dezső

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 7 lej, a 2011-ben megjelenő négy lapszám

együttes megrendelése kedvezményesen 24 lej.

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért.

erdélyi civil társadalmi lap

Elérhetőségek/Contact:535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc,

Bethlen Gábor 55. számtelefon: +40-366-100.283

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

Civil Fórum 2011/4 – Fenntartható fejlődés – gazdaság–környezetvédelem–szociális...

Documents

Transcript of Civil Fórum 2011/4 – Fenntartható fejlődés – gazdaság–környezetvédelem–szociális...