Camille Jacob Pissarro(1830-1903)

Camille Jacob PissarroCamille Jacob Pissarro

Camille Pissarro(1830-1903)

Camille Jacob Pissarro (Saint  Thomas,  1830. július  10. — Párizs, 1903. november 13.) francia impresszionista és divizionista festő.

Portugál származású francia zsidó családban született Saint Thomas szigetén, e sziget akkor dán  fennhatóság  alá  tartozott.  Iskoláit  Franciaországban  végezte. 1847-től  apja  üzleti vállalkozásában dolgozott szülőföldjén. 1852-ben Caracasba szökött egy dán festővel, 1854-ig maradt Venezuelában.  Hazatérésekor  apja  beleegyezett,  hogy  a  festői  pályát  válassza,  s Párizsba  adta  tanulni.  25  évesen,  1855-ben  Párizsba  költözött  és  beiratkozott  a  francia tájképfestő  Camille  Corot  iskolájába. Először  a  barbizoni  iskola  követője  lett,  majd csatlakozott az impresszionistákhoz.1870-ben,  a francia-porosz  háború kitörésekor Angliába menekült,  ott  vette  feleségül élettársát (Julie Vellay), akitől már két gyermeke született.  Idősebbik fia, Lucien festő lett, s szinte  mindig Londonban élt.  Pissarro  Angliában Turner és  Constable alkotásait tanulmányozta.

A porosz háború után visszatért Louveciennes-be, házát feldúlva és kifosztva találta, 1.500 otthagyott vászonból, mely közt  Monet  képek  is  voltak,  mindössze  40  darabot  talált  meg. 1872-ben  visszaköltözött  Pontoise-ba,  a  tőle fiatalabb Paul Cézanne is utána ment. Innen jártak be Párizsba és 1874-86 között az impresszionisták nyolc kiállításán Pissarro is bemutatta alkotásait.Pissarro  szerelmese  volt  a  természetnek,  minden  évszaknak,  minden  napszaknak.  Természete  barátságos  volt, mindenki  szerette.  Jó  pedagógiai  érzékkel  bírt,  az  egymással  is  erősen  vitatkozó  fiatal  impresszionistákat  sikerült összetartania.  Pissarro  személyiségét  mindenki  tisztelte.  Paul  Gauguin  mindig  mesterének  vallotta  Pissarrot,  de egyengette Paul Cézanne, fia és az amerikai Mary Cassatt kibontakozását is.

A  fényhatások  fokozását  átlós  irányban  húzott  ecsetvonásokkal,  a  színhatás  hangsúlyozását  pedig  a  háttérben szétszórt  foltokkal  és  egymást  keresztező  ecsetvonásokkal  érte  el.  Ez  a  festési  mód  kapcsolatba  hozta  őt  a divizionista Paul Signac-kal és Georges Seurat-val, ő is elmerült a divizionista stílus tanulmányozásában, s velük állított ki 1885-ben.Az 1890-es évektől visszatért az impresszionista stílushoz, mert azzal Párizst, a fény- és árnyékhatásokat jobban tudta érzékeltetni.

Wiki

Remetelak Pontoise, 1867

Louveciennes: Versaillesi út

1870

Virágba borult gyümölcsöskert Louveciennesben, 1872

A Pontoise-i híd, 1873

Fehér zselé (Dér), 1873

Napfényes Pontoise-i út, 1874

Paul Cézanne1874

Aratás, 1876

A remetalak pajtáinál1877

Pontoise-i konyhakert fákkal, 1877

Pihenő a Pontoise-i fáknál1878

Parasztkislány pálcával1881

Aratás, 1882

Madame Pissarro arcképeHímzés az ablaknál

1878-79

Mészárszék1883

Almaszedők Eragny-sur-Epte-nél, 1888

Hyde Park, London, 1890

Mirbeau kert Damps-ban, 1891

Napnyugta St. Charles-nál,Eragnyban,

1891

Kew, a fő üvegházhoz vezető ösvény, 1892

A Párizsi La Havre tér, 1893

Reggeli napfény a havon, Eragny-Sur-Epte-ben, 1895

Eragny-sur-Epte-i mosónők, 1895

Varró lány, 1895

Rouen a Fűszer utcája1898

A francia színház tere, 1898

Eragny-i kertművész, 1898

Opera sugárút, Párizs, 1898

Le Pont-Neuf, Párizs1902

Pissarro  sajátos  stílusát  az 1880-1890-es  évekhez közeledve  találta  meg,  az  impresszionizmus  és  a pointillizmus tanulságai mentén érkezett el az ő nagyon gazdag koloritjához, amely határozott rajztudással párosult. A festészeti műfajt tekintve elsősorban tájképfestő volt, de festett sikeres portrékat, aktokat, csendéleteket is. 

Szinte  fáradhatatlanul  rajzolt,  s  készített rézkarcokat, rézmetszeteket és litográfiákat.  A  párizsiak  elé  tárta  saját fővárosuk jellegzetes részleteit, és a francia vidéket a korabeli jellemző vonásokkal, azt a Párizst, s azt a párizsi régiót örökítette  meg,  amelynek  képét  sokáig  őrizte  s  talán  őrzi  még  ma  is  a  francia  nép  és  a  világ  a 19. és 20. század fordulójának civilizált nagyhatalmi központjáról.

Képek: Internet

Szöveg: Wikipédia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Camille_Pissarro

Zene: Aznavour - Il faut savoir

Magyar változat: Kapitán József

Önarckép, 1873