Bródy Imre Élete, munkássága (cikkek, tanulmányok)

Bródy Imre Gimnázium Ajka, 2003.

2

Tartalomjegyzék

Bródy Imre: A kriptonlámpa, Elektrotechnika, 1937. október 187-191. p.................................... 3

Selényi Pál: Dr. Bródy Imre (1890-1945), Fizikai Szemle, 1954............................................... 12 Pap János: Húsz éve halt meg a kriptonlámpa feltalálója, Népszabadság, 1964. dec. 30............ 14

Faragó Éva, Szűcs László: Bródy Imre 1891-1945, Ajka, 1965................................................. 15 Bátyai Jenő: A kriptonlámpa feltalálója, Magyar Nemzet, 1982. jan. 13. .................................. 25

Dr. Móra László: A kriptonlámpa történetéhez, Magyar Nemzet, 1982. jan. 16......................... 26 Siklós Tivadar: Bródy Imre elméleti fizikai kutatásai, Fizikai Szemle, 1982/5. ......................... 28

Több fényt! , Kilencvenöt éve született Bródy Imre, Népszabadság, 1986. dec. 20.................... 33 Kadlezovits Géza: Az Ajkai Kriptongyár és Erőmű létesítése, A Tungsram története,

Bp., 1987. 74-75 p. ................................................................................................................... 36 Pap János: A kriptonlámpa: Száz éve született Bródy Imre, Élet és Tudomány, 1991/52........... 38

Tilhof Endre: Száz éve született Bródy Imre, a kriptonlámpa feltalálója, Ajkai Szó, 1992. jan. 24. ............................................................................................................................................ 40

Szentgyörgyi Zsuzsa: Kiválósági csomópontok a Tungsramban, A feltámasztott Bródy-labor, Népszabadság, 1992 ápr. 25...................................................................................................... 41

Móra László: Bródy Imre és a kriptonprogram, Technikatörténeti Szemle, XIX., 1992............. 43 Palugyai István: Egy nagy tudós, aki itthon maradt, Népszabadság, 1992. dec. 21. ................... 47

Bonta János: Rémtettek koronatanúja, Népszabadság, 1992. dec............................................... 48 Palló Gábor: Polányi Mihály és a kriptonlámpa, Fizikai Szemle, 1996...................................... 49

Kele István: Az olcsó Fény megteremtője Bródy Imre (1891-1944), Bp., 1996. máj. 15............ 57 Bonta János: Mengele döntött sorsáról, Népszabadság, 1996. máj. 30....................................... 65

Tilhof Endre: Hatvan éve történt, Ajkai Szó, 1997. okt. 24. ...................................................... 66 Valkó István Péter: Bródy Imre, Magyar tudóslexikon,

Bp., BETTER, MTESZ, OMIKK, 1998. 212-213. p. ................................................................ 67 Turán György: Emlékezés Bródy Imrére, Világhírű magyar zsidótudósok................................ 68

Jeszenszky Sándor Bródy Imre emlékezete a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban................. 70 Móra László: Bródy Imre (Internetről)...................................................................................... 72

Bródy emlékhelyek Magyarországon........................................................................................ 73

3

A kriptonlámpa. Írta: dr. Bródy Imre, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. fizikusa1

Összefoglalás: A gáztöltésű izzólámpa fizikai alapelvei. A töltőgázzal szemben támasztott követelmények. A lámpa energiamérlege. A töltőgáz hővezető képességének szerepe. A termikus diffúzió. A kripton, mint töltésgáz. A levegő kripton tartalma. A kripton előállítása. A kripton hővezető képessége. A kriptonlámpa méretei, különleges kriptonlámpák. Gazdasági kérdések.

A) A gáztöltésű lámpa fizikai alapelvei.

Az izzólámpában a villamos áram egy vékony wolframdrótot izzásba hoz és az, hőmérsékletének megfelelően világít. A hősugárzás ismert törvényiből következik, hogy a wolframdrót a bevezetett energia legnagyobb részét a láthatatlan infravörös sugarak formájában bocsátja ki, csak egy kis rész jut a látható fényre. Az említett hősugárzási törvényekből, különösen pedig a Wion-féle eltolódási törvényből s a szemnek a különböző hullámhosszú sugárzás iránt való érzékenységéből következik, hogy mennél jobban közelíti meg az izzószál hőmérséklete az 5600oC-t, az összes sugárzott energiának annál nagyobb része látható. Eszerint az izzólámpa-gazdaságosság fokozásának egyetlen módja az izzószál hőmérsékletének az 5600oC-hoz való közelítése. Az izzási hőmérsékletet azonban nem lehet ennyire fokozni. A természetes fölső határ nem–mint gondolni lehet – az izzószál anyagának, a wolframnak az olvadási pontja, tehát 3650oC abs, hanem ennél lényegesen alacsonyabb hőmérséklet. Ugyanis a wolfram lámpa izzási hőmérsékletén párolog (szublimál); a párolgás sebessége a hőmérsékletnek kb. 10-ik hatványával arányos. Emiatt egyrészt a fonal idővel mind vékonyabb és gyengébb lesz, míg végre átolvad vagy eltörik, másrészt pedig az elpárolgott wolfram a lámpa viszonylag hideg üvegburájára lecsapódik s azt megfeketíti. Emiatt nem lehet a szokásos élettartamú vákuumlámpa fonalának izzási hőmérsékletét 2400o C abs fölé emelni. Régóta ismeretes azonban, hogy egy test párolgási sebességét egy körülvevő védőgáz lényegesen csökkenti. Ha tehát az izzószál nem vákuumban, hanem egy alkalmas gázzal megtöltött térben izzik, akkor annak hőmérsékletét lényegesen emelhetjük, anélkül, hogy a lámpa feketednék, vagy kiégne. Azonban a gáztöltés újabb veszteséget hoz a lámpára. Míg a vákuumlámpából ugyanis majdnem az összes villamos energia sugárzás alakjában távozik el, addig a gáztöltés vezetéssel is jelentékeny hőmennyiséget visz el úgy, hogy ha egy közönséges vákuumlámpát egyszerűen megtöltünk gázzal, a lámpa nem javul, hanem romlik, mert a hővezetési veszteségek nagyobbak, mint a hőmérséklet emelése révén elért nyereség. 1913-ban mégis sikerült Langmuirnak2 olyan gáztöltésű lámpát szerkeszteni, amelynél az izzószál hőmérsékletének emelésével elért gazdaságossági nyereség nagyobb, mint a gáz hővezetése által okozott veszteség. Langmuir ugyanis gondos kísérletek alapján megállapította, hogy noha hőmérsékletkülönbség a gázokban általában áramlásokat okoz, az izzószálat mégis egy nyugvó gázréteg (a Langmuir-féle film) veszi körül és csak e rétegen kívül van a gáz mozgásban. A nyugvó film és a konvektív mozgó gáz határa meglepően éles. Ennek az a következménye, hogy az izzószáltól a gáznak átadott meleg csak vezetéssel, nem pedig konvekcióval távolodik egészen a réteg határáig, ahonnan a mozgásban lévő gáztömeg viszi tovább. Egy nagyon nevezetes és meglepő tulajdonsága ennek a rétegnek az, hogy átmérője csak nagyon kevéssé függ az izzószál átmérőjétől és így a vezetés által leadott

1 Előadta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület mérnöki szakosztályának 1936. december 3-i ülésén. 2 J. Langmuir: Trans. Am. Imt.III., 1913

4

melegmennyiség is alig függ az izzószál átmérőjétől, hanem csak a hosszától. A fűtőberendezések szerkesztésénél használatos számítási módszer, amely szerint a hőátadás arányos a felülettel, itt még közelítésnek sem használható. Ebből következik, hogy ha a lámpában nagyon rövid és vastag huzalt használunk, akkor a hővezetési veszteségek kicsinyek lesznek. A huzal hossza és átmérője azonban a lámpa feszültsége és áramerőssége által meg van szabva. A szokásos hálózati világítási feszültségeknél (110 és 220 V) és lámpanagyságoknál Langmuir úgy csökkentette a hővezetési veszteségeket, hogy a szálat csavarfonalszerűen alakította (tekercselt szálú lámpa, spirállámpa), miáltal annak hatásos hosszát csökkentette. Jelenleg a szálat kettős csavarfonalszerűen képezik ki: ezáltal a hővezetési veszteségek – a gáztöltés ellenére-egészen kis értékre csökkennek.

A töltőgázzal szemben meglehetősen súlyos következmények állnak fönn. A wolfram ugyanis az izzási hőmérsékleten vegyileg nagyon aktív, a legtöbb gáz megtámadja Langmuir nitrogént használt töltőgázul. 1916-ban Jacobi3 a nitrogént argonnal helyettesítette. Erre az vezette őt, hogy az argon hővezető-képessége (1,59.10 4gkal cm mp 4) csak 65 százaléka a nitrogénnek (2,15.10 4gkal cm mp4 ).

Eszerint a hővezetési veszteséget a nitrogénnek argonnal való helyettesítésével csökkentjük, tehát argontöltéssel jobb lámpát lehet készíteni, mint nitrogénnel.

Tekintettel azonban arra, hogy tiszta argon villamos átütési szilárdsága viszonylag kicsi, Jacobi tényleg 80-90% argon és 20-10% nitrogénből álló keveréket alkalmazott.

A gazdaságosság javulásának az argon kisebb hővezetőképessége révén való magyarázatát általában elfogadták; ez azonban - amint egy adott példa részletes átszámítása mutatja - nem egészen kielégítő. Egy 110 V, 65 Dlm lámpa energiamérlege a mérések szerint a következő:

w % fölvett teljesítmény 52 100 a gázkonfekció által okozott veszteség 8 16 a fémes alkotórészek melegelvezetése által okozott veszteség 1 2 az infravörös sugárzás által okozott veszteség 40 77 a hasznos fény egyenértéke 2,6 5

Ez az energiamérleg arra mutat, hogy a töltőgáz hővezető-képességének a jelentőségét nem szabad túlbecsülni, mert az infravörös sugárzás energiája képezi a veszteség legnagyobb részét.

Ha a lámpát argon helyett nitrogénnel töltenénk, akkor - a hővezetési veszteségeket a hővezetési tényezőkkel arányosnak véve - azt csak 4 wattal, vagyis 8%-kal rontottuk volna. A tapasztalap azonban azt mutatta, hogy már 1% nitrogénnek argonnal való pótlása a lámpa észrevehető javulását okozza. Ezt az energiamérleg szerint nem lehet csupán a hővezető-képességek különbségével magyarázni; más okot kell keresni. A legközelebb fekvő gondolat volt a diffúzió estleges hatása; hogy talán a wolframgőz diffúziója argonban lassabb, mint nitrogénben s ezáltal a wolframszál argonban lassabban párolog, mint nitrogénben. Ha egy kistöménységű gáz diffundál egy másikban, akkor a diffúzió állandója (D), mint ismeretes:

D=1/3 c … … … … 1)

ahol a diffundáló gázmolekulák közepes szabad úthossza, c a sebessége. A jelen esetben a wolfram atomok diffundálnak argonban, ill. nitrogénben; c a wolfram atomok sebessége, mindkét esetben ugyanaz. Különbséget tehát csak okozhat. A közepes szabad úthossz képlete, mint ismeretes:

3 67 194 sz. magyar szabadalom (1914).

5

Ahol r a gáztér (jelen esetben a nitrogén, ill. az argon) töménysége, σ1 és σ2 a molekula átmérője, m1 m2 a molekulasúlya a kétféle (a diffundáló s a gáztért alkotó) gáznak. A 2) alatti képletből látjuk, hogy szabad a szabad úthossza s így a diffúzióra is, lényegileg nem a résztvevő molekulák tömege, hanem azok átmérője mértékadó. A jelen esetben.

σA=2, 8. 10-3cm; σN2=3, 1. 10-3 cm; σB=5, 5. 10-3cm; mA=40; mN2=28; mB=184.

Ezeket az értékeket a 2) alatti egyenletbe helyettesítve látjuk, hogy a nitrogén- és az argontöltésű lámpa minőségi különbségére a diffúzió törvényei sem adnak magyarázatot. E meggondolások következtében szükségesnek látszott a kísérleti eredmények ellenőrzése. Újabb, kínos pontossággal végrehajtott nagyméretű kísérletek megerősítették az argontöltés nagy fölényét a nitrogéntöltéssel szemben.

B) A termikus diffúzió.

Az argon fölényének helyes magyarázatát hosszas kutatás után Chapman4 következő tételében találtam meg:

Ha egy gázkeverékben térbelileg hőmérsékletkülönbség áll fönn s a gázkeverék túlnyomóan egy könnyű gázból áll, amelyhez kismennyiségben egy nehéz gáz van keverve, akkor a nehéz gáz hidegebb hely felé áramlik.

A termikus diffúzió elrendezésének vázlata.

a belső üvegcső; 1 a gázkeverék bevezetése; b külső üvegcső 2.3 a dúsított gázok kivezetése

4 hűtővíz-bevezetés; 5 hűtővíz-kivezetés.

Ezt a jelenséget termikus diffúziónak hívják. Ez lényegesen más, mint a közönséges diffúzió, ami abból is látszik, hogy míg a közönséges diffúzió töménységi különbségek kiegyenlítésére törekszik, addig a termikus diffúzió gyakran töménységi különbségeket okoz. E tétel helyességéről kísérletileg is meggyőződtünk.5 (ld. 1. ábra). Egy üvegcső (a) tengelyébe egy wolframszál (w) van kifeszítve, amelyet villamos áram segítségével kb 1000oC-n izzásban tartottuk. Az üvegcsövet egy másik, nagyobb átmérőjű üvegcső (b) vette körül. A kettő közötti térben pedig hideg vizet áramoltattunk. Az izzószál mellett 30% hidrogénből és 70% nitrogénból álló keveréket vezettünk át és pedig lassú áramlással, hogy örvények ne keletkezzenek. Az izzószál és a vízzel hűtött üvegfal között termikus diffúzió lépett föl, amit azáltal, hogy a szál mellett s az üvegfal mellett áramló gázt külön vezettük el, analízissel meg is tudtuk állapítani.

A termikus diffúzió érvényesülésére a gáztöltésű izzólámpa úgyszólván tökéletes körülményeket nyújt. A Langmuir-féle filmben kb. 1 mm távolságon kb. 2100oC hőmérséklet különbség áll fönn (az izzószál hőmérséklete 2700oC abs, a gáztéré 600oC abs). A kistöménységű nehéz gáz ebben az esetben az izzószálról elpárolgó wolfram, amelynek molekulasúlya (186) lényegesen nagyobb, mint az argoné (40), vagy a nitrogéné (28). A 4 S. Chapman, Philosophical Magazine, 1929,41,k,, 1,old. 5 A vonatkozó kísérleteket Theisz Emil kartársammal végeztem

6

termikus diffúzió az elpárolgó wolfram atomokat a Langmuir-film külső határfelületére viszi, onnan azután a konvektív gázáramlás magával ragadja, s az üvegfalhoz viszi, ahol lecsapódik. Ez a folyamat tehát – éppúgy, mint a közönséges diffúzió – az izzószál anyagának a pusztításával a lámpa feketedését okozza. Ennek alapján már érthető, hogy miért javítja annyira a lámpát a nitrogénnek argonnal valóhelyettesítése. A nitrogén molekulasúlya 28, az argoné 40, tehát az argon súly tekintetében sokkal közelebb áll a wolframhoz, mint a nitrogén, ezért a termikus diffúzió romboló hatása kisebb argonban, mint nitrogénben.

Ez a fölismerés, hogy a gáztöltésű izzólámpa élettartamát jelentékeny részben a termikus diffúzió szabja meg, vezetett arra a gondolatra, hogy olyan töltőgázt kell használni, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy. Akkor ugyanis adott szálhőmérséklet mellett a lámpa élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét, stb. célszerűen választjuk, akkor a szál izzási hőmérsékletét fölemelhetjük, anélkül, hogy a lámpa élettartamát csökkentenénk. Noha rögtön az argonnál nehezebb nemes gázok, a kripton és a neon alkalmazására gondoltam, ezek ritkasága és drágasága arra indított, hogy először vegyületgázokkal kísérletezzünk. később mégis visszatértünk a kriptonra.

Gondolatmenetünk első kísérleti ellenőrzését az ellenkező irányban végeztük. Ugyanis 1931. februárban készítettük5 a legkönnyebb nemesgázzal, héliummal töltött lámpát. A hélium atomsúlya 4, ezért ennél a gáznál nagyon erős termikus diffúzió volt várható. A héliummal töltött lámpának. – még ha a He hővezetőképessége által okozott változást is tekintetbe vettük – nagyon rossznak kell lennie. Miután e kísérlet eredménye fölvetéseinket teljesen igazolta kísérleteinket kriptonnal folytattuk. A kísérleti kriptonlámpák várakozásunknak teljesen megfeleltek.

Ekkor a kriptonlámpa problémája két részre ágazott. Az egyik részt a kriptongyártás problémája képezte, a másikat pedig a szorosanvett lámpatechnikai problémák. Természetesen nem lehetett jó kriptonlámpát úgy készíteni, hogy az argontöltést egyszerűen kriptonnal helyettesítve, minden mást változatlanul hagyunk, hanem a lámpát az új anyagnak megfelelően át is kellett szerkeszteni.

C) A kriptongyártás.

Vizsgálataink megkezdése előtt a kripton egy alig ismert anyag volt. Ugyan még a múlt század végén fedezte föl a többi kriptongázzal együtt Ramsey és Rayleigh, azonban, mivel tudományos alkalmazása alig volt, műszaki pedig egyáltalán nem, csak kismértékben foglalkoztak vele. Annyit tudtunk, hogy a kripton s a hozzá sok tekintetben igen közel álló xenon az argonnál nehezebb nemesebb gázok (atomsúlyok A 40, Kr 89, X 130) csak a levegőben és abban is nagyon kis mennyiségben fordulnak elő. Az előfordulási mennyiség tekintetében a vélemények nagyon különbözők és bizonytalanok voltak.

Elsősorban a levegő kriptontartalmát állapítottuk meg.6Ez nem volt könnyű feladat, mert hiszen előreláthatóan kb. a levegő 10-6 –od részét képező nemesgázt kellett meghatározni, amelynek nincs jellemző vegyi reakciója. A régebbi meghatározásoknál fizikai dúsító módszereket használtak. Ezeket el akartam kerülni, mert a fizikai állandók nem elég pontos ismerete miatt a dúsítás fokát nem lehetett volna pontosan megadni, ami az egész meghatározás értékét kétségessé tette volna. Ezért egy színképelemzési módszert dolgoztunk ki. A levegőből először vegyi úton, fémbáriummal mindent elnyelettünk, ami nem nemes gáz s a maradékban – ami túlnyomóan argonból állott – néhány alkalmas színképvonal erősségét határoztuk meg, egy argonvonaléhoz viszonyítva. Azután mesterségesen állítottuk elő tiszta argonból és kriptonból az előbbihez közelálló keverékeket, s ezen az úton szerkesztettünk egy összefüggést a színképvonalak viszonylagos erőssége s a kriptontöménység között. A 6 A vonatkozó kísérleteket Körösy Ferenc kartársammal végeztem. Ld I. Bródy and F. Körösy of the Faraday Society, 1935, XXXI. k., 547. old

7

vizsgálatok – amelyek körül-belül egy évet vettek igénybe – eredménye az volt, hogy a levegőben 1,5.10-6 rész kripton van.

E megállapítás után a helyzet első pillanatra reménytelennek látszott; 1000 m3 levegőből 1-1,5 l anyagot olyan áron kiválasztani, amely a gyakorlati alkalmazás ne tegye lehetetlenné, nem látszott lehetségesnek s ezáltal a kriptonlámpa gyakorlati bevezetése kétségessé vált. A kriptontermelés költségeit még az elismerten legkiválóbb levegőbontó szakértők is az alkalmazást megakadályozóan magasra becsülték. Ugyanis ők mindig arra gondoltak, hogy a levegőt összetevőire bontják szét, és ezúton részkeveréket kapnak. Az első nitrogénből s a könnyű nemesgázokból (hélium és neon), a második oxigénből és argonból, a harmadik a nehéz nemesgázokból (kripton és xenon) áll. Az oxigén s a nitrogén vagy legalább ezek egyike képezi a főterméket s a kripton-xenon keverék a mellékterméket. Azonban ez az út még akkor is nagyon költséges, ha a főterméket értékesíteni lehet. Arra gondoltam tehát, hogy a kriptont, mint főterméket, az oxigén és a nitrogén szétválasztása nélkül termeljük. Ugyanis – a termodinamika szerint – ha egy gázkeverékből csak egy összetevőt akarunk kiválasztani, akkor a végzendő munka nem a hígítással, hanem annak logaritmusával arányos, vagyis e módszer alkalmazása esetén a kiválasztásra szükséges fajlagos energiamennyiség közel 103 arányban csökken. E meggondolásból kiindulva Polányi Mihály kartársammal sikerült is egy olyan kriptongyártási terv kidolgozása, amely a kriptont, mint főterméket – a levegő oxigénjének és nitrogénjének a szétválasztása nélkül - szolgáltatja. A meglévő bontási eljárásokat módosítani kellett, hogy a levegőből csak a nehéz nemesgázokat, a kriptont és a xenont válasszuk le. Ez azáltal történik, hogy a levegőtömeget, amelyből a kriptont nyerni akarjuk, egy viszonylag kismennyiségű folyékony levegővel mossuk. A kriptonnak és méginkább a xenonnak a gőznyomása a folyékony levegő hőmérsékletén nagyon kicsi úgy, hogy ezek a gázok a folyadékban elnyelődnek s ezáltal földúsítódnak. A földúsított gázkeveréket - amely főképpen oxigénből, kriptonból és xenonból áll - azután a gázelválasztás szokásos módszerével szétbonthatjuk egyrészt oxigénre, másrészt kriptonra és xenonra. (A két utóbbi gáz egymástól való elválasztása célunkra fölösleges.)

Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági r.t. a Linde A.G., az I. G. Farbenindustrie A.G. és a Soc. An. Air Liquide vállalatokkal együttműködésben egy erre a kriptontermelési eljárásra alapított gyár létesítését határozta el. A gyárat Ajkán építik, ahol viszonylag olcsó villamos energia áll rendelkezésre. A gyár a közeljövőben megkezdi működését. A kriptonlámpagyártást - időnyerés miatt - a régi módszerekkel melléktermék gyanánt előállított kriptonnal kezdtük meg.

D) A kriptonlámpa.

A kriptonnak a termikus diffúziót csökkentő hatásán kívül még egy előnye van: hővezetőképessége kisebb, kb. félakkora, mint az argoné; tehát a konvekciós veszteségek is kisebbek a kriptonban. E veszteségek azonban nem 50%-kal csökkennek, amint az a hővezetőképességek arányából következnék, hanem csak kb. 30%-kal. Ugyanis a Langmuir-féle film vastagsága kriptonban kisebb, mint argonban. Ez azzal magyarázható, hogy a Langmuir-film átmérőjét a gáz sűrűsége és belső súrlódási tényezője szabja meg. Ezt kísérletileg is igazoltuk, egyrészt úgy, hogy meghatároztuk a kriptonban előálló hővezetési veszteségeket s ebből visszaszámítottuk a Langmuir-film vastagságát, másrészt pedig közvetlen úton is.

Az energiamérleg szempontjából megvizsgált 110V, 65 Dlm lámpa esetén a hővezetési veszteség 30%-kal való csökkentése a gazdaságosságot kb. 5%-kal javítja. A közönséges diffúzió - ami túlnyomóan a molekulaátmérőtől, nem pedig a molekulasúlytól függ - 1-2%-os további javulást eredményez. E két körülmény még együttvéve sem indokolná - tekintettel drágaságára - a kriptontöltés bevezetését. A termikus diffúzió azonban

8

lehetségessé teszi, hogy a wolframszálat kriptonban kb. 80%-kal magasabb hőmérsékleten izzíthassuk, anélkül, hogy ezáltal a lámpa élettartama csökkenne, az izzási hőmérsékletnek ez az emelése lm/W-ban további 8-10% nyereséget jelent. A kriptonnak, mint lámpatöltőgáznak a használatát ez az összegződött véghatás teszi célszerűvé.

A kriptonnak alkalmazását még egy eredetileg előre nem látott szerencsés körülmény is elősegíti. A kísérletek folyamán ugyanis kiderült, hogy a kriptonlámpa méretei lényegesen kisebbek lehetnek, mint az argonlámpái. A lámpa felületének és vele köbtartalmának kismértékű csökkentése a hővezetési veszteségek csökkenése miatt előrelátható volt. Azonban - amint már egy rövid számítás is mutatja - a köbtartalom-csökkentésnek ez a lehetősége csak kb. 20%-ot tesz ki. Azonban tapasztaltuk, hogy a lámpa köbtartalmát - feketedési veszély nélkül - a felére tudjuk csökkenteni. Ennek nagy a gyakorlati fontossága. A kriptontöltés költsége lényegesen csökkent, a lámpa kisebb és szebb lett, továbbá alkalmazkodóképesebbé vált. E jelenség részletei nehezen tekinthetők át. Az a durva számítási mód, amely csak a hővezetési veszteségek okozta különbségeket veszi tekintetbe, nem ad helyes eredményt, mert abban, hogy a kriptonlámpát fénycsökkenés nélkül nagyon kicsire lehet készíteni, még más tényezők is működnek közre.

A méretek csökkentése teszi lehetségessé, hogy egyes típusokat, amelyeket a múltban mint vákuumlámpákat kellett készíteni, ma már gázzal lehet tölteni. Ilyenek a díszítőhatásuk miatt elterjedt gyertyaalakú lámpák is. Ha ezeket az eddigi vákuummegoldás helyett kriptontöltéssel készítjük, akkor egyrészt megjavul kezdeti gazdaságosságuk, másrészt elmarad a csúnya feketedésük és fénycsökkenésük; e lámpák fénynyeresége azonos watt esetén 50%-ot is elér.

E) A kriptonlámpa gazdasági jelentősége.

A gazdaságosság megítélésénél különbséget kell tennünk aszerint, hogy wattsorozatú (tehát az áramfogyasztás szerint), vagy pedig dekalumensorozatú (tehát a fényteljesítmény szerint rendezett) lámpákról van szó.

A wattsorozatnál elért nyereségeket néhány lámpa esetére a I, a dekalumensorozatnál elértek példáit pedig a II táblázat tartalmazza.

I.

Nyereség Típus egyszerű-spirálú argon kettő-spirálú argon

lámpákkal szemben 220V, 25W 30 % 15 % 220V, 40W 24 % 14 %

9

II.

Kettős-spirálú argonlámpa

Kriptonlámpa Típus, V/Dlm

fogyasztás, W Im/W nyereség %

110/25 24 21 11,5 40 35 31 13 65 52 46 13 100 72 64 12 125 86 78 10 150 99 91 9

Amint a táblázatok adataiból látszik, a fogyasztó a kriptonlámpa esetén azonos fogyasztás mellett kb. 14%-kal több fényt kap, ill. - közepes típust véve alapul - 6 W-tal kisebb fogyasztás mellett kapja ugyanazt a fényt, mint az eddigi legjobb minőségű lámpával. A földteke kriptontöltésre alkalmas lámpáinak évi termelését kb. 1000000000-ra becsülhetjük, átlag 50 dlm fényteljesítménnyel; a kripton-feltöltéssel elérhető fénytöbblet tehát évi 70 billió lumenórát tesz ki. Egy kWó-t 40 fillérrel számítva. az energiaköltségben elérhető megtakarítás egy lámpa élettartama alatt 2,40 P, az egész földteke lámpáinál pedig 2 400 000 000 P. Változatlan összes energiafogyasztás esetén a kriptonlámpa alkalmazása az emberiség rendelkezésére álló fénymennyiséget fogja nagymértékben növelni.

A kriptonlámpa kidolgozása sokkal nagyobb munka volt, minthogy azt egy ember elvégezhette volna. Nemcsak a kísérletek folyamán részesültem hathatós támogatásban, hanem találmányaink szabadalomjogi megvédése - ami Bródy György kartársam föladatát képezte - is az ügyért való igaz lelkesedést kívánt meg.

Az egész munkát az Egyesült Izzólámpa és Villamossági r.t. Pfeifer Ignác ny. műegyetemi ny. r. tanár igazgatása alatt álló Kutató Laboratóriumában 1929-től végeztem el. A leghathatósabb támogatást Aschner Lipót vezérigazgató úrtól kaptam, akinek a végső eredménybe vetett teljes, semmi költséget sem kímélő bizalma a siker legjelentősebb tényezője volt.

Erősáramú vezetékhálózatok fejlődése Csonka-Magyarországon az 1936 évben. Összefoglalás: Szerző a Csonka – Magyarország-i villamos távvezetékek 1936 évi

fejlődését ismerteti és összehasonlítja az 1922-35 évek megfelelő adataival.

Az ország területén az 1936 évben épült villamos távvezetékekről és a villamos energiát elosztó hálózatokról a m. kir. Iparügyi Minisztérium energiagazdálkodási osztályán vezetett nyilvántartásból kitűnik, hogy az építési tevékenység az elmúlt esztendőben ismét visszaesést mutat. Az 1935 évi 879,47 km hosszú hálózattal szemben 1936 folyamán összesen 597,41 km hálózat épült, a csökkenés tehát mintegy 32%-ot tesz ki. Az 597,41 km összes vezetékhosszból 280,72 km (47%) nagyfeszültségű távvezeték, 316,69 km (53%) pedig kisfeszültségű elosztóhálózat.

Az adatok-a jobb áttekinthetőség kedvéért- táblázatokban vannak összefoglalva, amelyek az országban üzembehelyezett villamos vezetékhálózatok fejlődését különböző szempontok szerint tüntetik föl.

Az 1922-36 években kiépített vezetékek áramnemek szerint csoportosítva a I. táblázatban vannak összefoglalva.

I.: Az 1935 évi adatokat ld Elektrotechnika, 1936: 187. old.

10

I.

Háromfázisú váltakozóáram

Egyfázisú váltakozóáram

Egyenáram Összesen Év

K i l o m é t e r 1922 390,65 13,41 104,72 508,78 1923 207,81 33,96 105,67 347,44 1924 144,26 106,80 32,87 283,93 1925 408,82 43,50 58,78 511,10 1926 1 112,48 57,00 44,15 1 213,63 1927 1 396,21 14,84 21,52 1 432,57 1928 1 900,25 42,21 44,03 1 986,498 1929 1 591,07 34,08 12,63 1 637,78 1930 1 232,16 86,34 12,13 1 330,63 1931 1 761,14 36,66 16,10 1 813,90 1932 1 413,82 29,24 10,70 1 453,76 1933 490,24 59,77 2,99 553,00 1934 460,67 50,00 13,74 524,41 1935 840,74 30,05 8,68 879,47 1936 558,36 37,81 1,24 597,41

A fölvételi év folyamán megépített vezetékeket áramnemek szerint légvezetékekre és

kábelekre osztva, továbbá nagy-és kisfeszültség szerint csoportosítva a II, százalékos arányszám szerint föltüntetve pedig a III táblázat tartalmazza.

II. Összesen kiépített erősáramú

Légvezeték, km Kábel, km Áramnem

nagy -feszültségű

kis- feszültségű

nagy- feszültségű

kis -feszültségű

Háromfázisú változóáram.

213,69 242,47 63,07 39,13

Egyfázisú változóáram

3,59 15,29 0,37 15,56

Egyenáram - 1,16 - 0,08 Összesen 217,28 258,92 63,44 57,77

A III táblázat adatai szerint az országban kiépült összes erősáramú vezetékek 79,71%-

a légvezeték, 20,29%-a pedig kábel volt; ez utóbbiakból 18,38%-a –tehát túlnyomó rész-Budapesten épült. A kiépült összes erősáramú vezetékhossz 24,24%-a létesült Budapesten.

A IV táblázat adatai szerint a kiépített háromfázisú váltakozóáramú rendszerű vezetékek arányszáma 93,46%-ot, az egyenáramúaké pedig

ELEKTROTECHNIKA, 1937, október 187-191. p.

11

Dr. BRÓDY IMRE (1890-1945) A fájdalmas feladat elé állíttatva, hogy az 1945. év szörnyű pusztításai nyomán

műszaki és tudományos életünket ért veszteségekről adjunk számot, elsősorban kell Bródy Imréről megemlékeznünk.

Matematika-fizika tanárnak készült és indult; az elméleti fizikának hazánkban legalaposabb, legegyetemlegesebb ismerője és legkitűnőbb művelője s mikor a sors fordulata gyakorlati pályára terelte, mint műszaki fizikus ott olyan maradandót alkotott - a krypton-töltésű izzólámpát - amely mintegy elméjének tiszta fényét jelképezvén, mint megannyi örökmécses, sok-sok millió példányban őrzi és tartja fenn szerzőjének emlékét.

Tehetsége nyilvánvalóan családi örökség volt, hiszen annak a Bródy családnak volt oldalági sarja, amely egynéhány kitűnő tagján kívül Bródy Sándort adta a magyar irodalomnak. Középiskoláit Aradon. a genius locic kedvező befolyása alatt végezte, azután Pestre került, matematikát és fizikát hallgatott a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán s középiskolai tanári oklevelének megszerzése után fizikából bölcsész-doktori oklevelet szerzett. Doktori értekezése, amelyben elsőnek számította ki kvantumelméleti alapon az egyatomos gázok kémiai konstansát, az elméleti fizikában mindmáig maradandó értékűnek bizonyult. Az anyag kinetikai elmélete és a vele rokon termodinamika volt és maradt később is az elméleti fizikának az a területe, amelyen legotthonosabban mozgott ; tudományos és gyakorlati sikereit is itt volt hivatva aratni. Egyelőre azonban be kellett érnie egy székesfővárosi polgári iskolai tanár szerény állásával. - Ez volt ugyanis az az idő, mikor a Bárczy-korszak Budapest közoktatását nagyra fejlesztette. - A főváros tanerőit aránylag jól is fizette s így középiskolai oklevéllel rendelkező tehetséges fiatal tanárok, akiket a főváros szellemi élete vonzott és ittmaradásra késztetett, vidéki iskolák helyett szívesen helyezkedtek el Budapest újonnan épült polgári iskoláiban. Így Bródy Imre is élt a lehetőséggel, hogy az egyetemi elméleti fizikai tanszékkel való kapcsolatát fenntartsa és kedvére dolgozhasson az intézet könyvtárában. melynek éveken át rendszeres látogatója volt.

Hamarosan meg is nősült, egy- kitűnő szaktársnővel - Strausz Saro1tával - lépvén házasságra. Házasságukból egyetlen leánygyermek származott, aki felnővén, szülőitől öröklött természettudományi-matematikai tehetségének is határozott tanúságát adta. Az első világháborúban apró testi fogyatkozásai miatt nem vett részt : de a háborút követő idők gazságai őt is kikezdték és az apróbb méltánytalanságok tanári állásáról való lemondásra késztették. Göttingenbe ment s ott a kedvező tudományos légkörben hamarosan kibontotta képességeit. Munkatársa lett Born professzornak, aki ezidőben főleg a szilárd testek rácselméletén dolgozott amelynek ő egyik megalapítója - s Bródy Imre erre vonatkozó, részben Bornnal közösen közreadott dolgozataival szép eredményekkel járult hozzá az elmélet kiépítéséhez. Ennek ellenére igazában véve nem tudott jól beleilleszkedni az idegen viszonyok közé s mikor ehhez még egy betegség is járult, hazajött s felgyógyítása után, 1922-ben belépett az Egyesült Izzónak Pfeifer Ignác ny. r. műegyetemi tanár vezetése alatt akkoriban létesített kutató laboratóriumába, amelynek egyik vezető munkatársa maradt élete végéig. Itt - szinte váratlanul - tehetségének másik oldala mutatkozott meg. Az elméleti fizikus, a könyvek és számok embere, akinek pedig még a fizikai kísérletezés műszereinek kezelése sem volt kenyere, a legkiválóbb műszaki embernek bizonyult. Tiszta látása, éles logikája. biztos ítélőképessége, természettudományos gondolkodásmódja, valóságérzete, azaz az egyszerű és mindennapos valósághoz való józan, egészséges kapcsolata és a műszaki dolgok iránti érdeklődése voltak ennek a tehetségnek összetevői. Az izzó- lámpagyártásnak jóformán minden műszaki kérdéséhez eredményesen tudott hozzászólni, legfőbb munkaterülete azonban a lámpaszerkesztés volt és, maradt, amelyet tisztán gyakorlati alapjairól elméleti alapokra. emelt. Munkásságát a kryptontöltésű izzólámpa megalkotásával

12

koronázta meg. Amit eközben végzett, azt joggal nevezhetjük az ipari kutatómunka egyik legszebb példájának. Maga az a tény, hogy a gáz- töltésű izzólámpa hatásfoka megjavulna, ha a szokásos argongáztöltést a rosszabb hővezető képességű és nagyobb sűrűségei (nagyobb atom- súlyú) kryptonnal helyettesítenők, a szakkörök előtt - legalább is elvileg - nem volt ismeretlen. Utólag vált ismeretessé, hogy a nemes gázok ipari előállításának és alkalmazásának legismertebb úttörője, a francia G. Claude már Bródyt meg előzve gondolt kryptontöltésű izzólámpára.

Azonban „Nem azé a madár, aki elszalasztja” más dolog valamit elgondolni azután az egészet a gyakorlatba való átültetés lehetőségéről lemondva sutbadobni, mint a nehézsédektől meg nem rettentve, hitetlenkedő szakemberektől el nem kedvetlenedve, többéves kísérletezésen át a nagy- ipari megvalósításig vinni egy- problémát. Mert a szakemberek nem hittek a dologban.

A világhírű Linde gyár mérnökei, mikor Budapestre jöttek megtárgyalni egy esetleg megépítendő krypton gyár tervét, a megbeszélés után azt mondták egymásnak : »Der Dicke ist verrückt! „A kövér” Bródy Imre volt, akit egyébként kartársai is így becéztek, hogy a kutatóban dolgozó soványabb névrokonától megkülönböztessék. És Bródy Imre néhány év alatt bebizonyította, hogy azt a kryptont, amit a Linde-gyár - nyilván csakis laboratóriumi célokra egészen kis mennyiségekben állítván elő - literenként 2000 márkáért adott el, nagyüzemi méretekben elő lehet állítani a levegőből 17 márkás önköltséggel. A kryptongyártást termodinamikai meggondolások alapján Polányi Mihállyal együtt oldotta meg. A megoldás lényege az volt, hogy a levegőnek csak mintegy 10%-át cseppfolyósítják és ezen átfúvatják a maradék, előhűtött 90%-ot, így kimosván belőle a krypton legnagyobb részét. Frakcionálni ezután csak ezt a 10%-ot kell.

Mielőtt áttérnénk a lámpakísérletek leírására szólnunk kell valamit az u.n. thermikus diffúzió jelenségéről. Ez abban áll; hogyha két különböző sűrűségű (atom- ill. molekulasúlyú) gáz keverékében hőmérsékletesést hozunk létre, akkor a nagyobb sűrűségű gáz a hidegebb tartományok felé diffundál át (Seret-hatás). Pl. az argontöltésű lámpában a 184 atomsúlyú wolfram gőze. ami az izzószálat körülburkolja, diffundál a 39,9 atomsúlyú argonon keresztül a burafal felé, ezáltal fogyasztva az izzószál anyagát és megrövidítve élettartamát. E szerint az argonnak helyettesítése a 81,8 atomsúlyú kryptonnal nemcsak avval az előnnyel járna, hogy az utóbbinak kisebb a hővezetése, tehát kisebb hőveszteséget okoz, hanem nagyobb atomsúlyánál fogva a szál párolgását is jobban megakadályozza és evvel az élettartamot meghosszabbítja. Az első ilyen irányú kísérlet egy ellenkísérlet volt. Néhány lámpát a sokkal könnyebb - és olcsóbb - héliummal töltöttek meg és ezek a lámpák azonos szálhőmérséklet mellett tényleg sokkal hamarább égtek ki, mint az argontöltésűek. Ezután készült el a Lindeéktől hozatott 1/2 liter kryptonnal az első négy krypton- töltésű lámpa, s ezek a várt hatást : az élettartam megnövekedését tényleg mutatták is. A krypton- lámpa alakjának és elrendezésének végleges kialakításáig természetesen még rengeteg munka volt hátra.; ezeket a rendkívüli gondosságot igénylő lámpakísérleteket éveken át Theisz Emillel végezték, míg a levegő kryptontartalmát - amire elég megbízható irodalmi adat nem volt - a mellé beosztott Kőrösy Ferenccel. Selényi Pál közre- működésével határoztatta meg és Kőrösyvel együtt vizsgálták még évekig, a gáztöltésű izzó- lámpában lejátszódó hővezetés és hőkonvekció jelenségeit. Hosszú ideig dolgozott a nagynyomású (másfél atmoszférás) gázzal töltött izzó- lámpán is, melynek megvalósítását Neumann Mihály igen szellemes leforrasztási eljárása tette lehetővé; ezt a lámpát azonban a tényleges gyakorlatba átvinni nem sikerült.

Utolsó éveiben a kryptongyár és az egyes kryptonlámpa-típusok foglalkoztatták. Közben a gyár és a kartell statisztikai összeállításai rend- szeresen az ő kezén mentek keresztül és senki úgy mint ő nem tartotta; kezét ennek a nagyiparnak érverésén. Neki beszéltek a számok. Kitűnő érzékkel tudta megkülönböztetni a lényegest az esetlegestől. Maga a kryptonlámpa gondolata is ilyen statisztikák tanulmányozása közben született meg

13

benne. - Fiatalon elhunyt munka- társával, Kálmánné Weisz Lilivel sokat dolgozott a levegőben előforduló acetilén-nyomok kimutatásán és eltávolításán, mert e nyomok a krypton- gyárban néha robbanást okoztak.

Utolsó kísérleti gondolata, amit már nem valósíthatott meg ismét megmutatta, hogy milyen merészen szárnyalt képzeletével. Óngőzzel akart egész magas hőmérsékleten diffűzióspumpát készíteni : a magas hőmérsékleten gyorsabb lett volna a diffúzió, míg a hűtőben, - mely nyilván lég- hűtéssel dolgozott volna - a higanygőznél lényegesen kisebb nyomása lett volna a folyékony ón- nak. Talán akad majd fizikus, aki ezt a gondola- tát is megvalósítja. egyszer.

Selényi Pál

Fizikai szemle 1954

14

Húsz éve halt meg a kryptonlámpa feltalálója Húsz éve, hogy a hazájától távol, Mühldorfban a fasizmus áldozata lett Bródy Imre, a

kiváló magyar fizikus. Bródy Imre nevéhez fűződik a kryptonlámpa megalkotása. A szénszálas izzólámpa, Edison találmánya, csak sárgásvöröses fénnyel izzott, és igen

sok áramot fogyasztott. A XX. Század elején világszerte megindult a kutatás több fényt adó és kevesebb áramot fogyasztó izzólámpa megszerkesztésére. 1904-ben sikerült lámpát gyártani dr. Just Sándornak és Hanaman Ferencnek, az Egyesült Izzó két fiatal kutatójának. Az ő munkájukat fejlesztette tovább Bródy Imre.

Bródy Imre 1891. december 23-án született, Gyulán. Eredetileg középiskolai tanárnak készült, a budapesti tudományegyetemen Eötvös Loránd tanítványa volt. Polgári iskolai tanár lett, majd 1919-ben a tudományegyetemen, Klupáthy professzor mellett lett tanársegéd. Az ellenforradalom idején kénytelen volt állását és hazáját elhagyni, Göttingába költözött, ahol Max Born világhírű professzzor mellett dolgozott; majd részt vett a Zeitschrift für Physik című lap szerkesztésében.

1922-ben az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumot szervezett, ennek vezetésével Pfeiffer Ignác műegyetemi tanárt bízta meg. Pfeiffer visszahívta Bródyt, és a fiatal tudós örömmel tett eleget a meghívásnak. 1923. közepén kezdett dolgozni Újpesten, s az eddig csupán elméleti fizikus rátért a gyakorlati munkára. 1929-ben kezdte meg nagyszabású lámpakísérleteit.

Bródy már kísérletei elején, 1930-ban megállapította: ha olyan töltőgázt használ, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy, az adott szálhőmérséklet mellett a lámpa élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét növeli, a szál izzási hőmérsékletét emelheti anélkül, hogy a lámpa élettartama csökkenne. E gondolatok nyomán született meg a krypton töltésű izzólámpa. Ám a krypton előállítása igen költséges volt, egy liter ára csaknem 3000 pengőbe került. Bródy és munkatársai a kryptongáz levegőből történő előállítására dolgoztak ki eljárást, s ezzel lehetővé tették a kryptongáz nagyipari, olcsó előállítását (literenkénti 34 pengőért) és a kryptonlámpa nagyüzemi gyártását. A világpiacon 1937-ben jelent meg a kryptonlámpa és hatalmas sikert aratott.

1944. tavaszán Bródy Imrét munkaszolgálatra hívták be, de a gyárnak sikerült részére felmentést kieszközölnie. Amikor azonban megtudta, hogy feleségét és leányát a fasiszták elhurcolják, a biztonságot jelentő gyárból hazaszökött, hogy osztozzék szerettei sorsában. Előbb Békásmegyerre, majd az országhatáron kívülre hurcolták, ahol mártírhalált halt.

Emlékét őrzi az Eötvös Loránd Fizikai társulat évenként kiadott Bródy Imre-díja és a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imréről elnevezett laboratóriuma.

Pap János Népszabadság 1964. dec. 30

15

Bródy Imre (1891-1945)

Gimnáziumunk 1961. szeptember 1-jén vette fel Bródy Imre nevét a Művelődésügyi Minisztérium engedélye alapján. Az iskolai KISZ szervezet ezután kutatni kezdett a nagy magyar feltaláló munkássága után, de eredménytelenül.

Az 1965/66-os tanévben az iskola KISZ-szervezete pályázatot hirdetett iskolánk névadójának életéről és munkásságáról.

Mi ezzel a pályázattal szeretnénk feltárni nevelőink és iskolatársaink előtt e küzdelmes életutat – mely bátran mondhatjuk – mindenkinek példaképül szolgálhat.

„A legtökéletesebb izzólámpa feltalálója”

„Hozzákényelmesedtünk már az izzólámpához városban és falun, gyárban és bányában, gépkocsin, hajón és repülőgépen egyaránt. Soha ne feledjük, hogy e találmány kifejlesztésében a magyaroknak milyen nagy szerepük volt. A legtökéletesebb izzólámpát, a kryptonlámpát is magyar fizikus, Bródy Imre találta fel.” (dr. Vajda Pál: Nagy Magyar Feltalálók)

Mielőtt megismernénk Bródy Imrét és megismerkednénk az izzólámpa fejlesztése során végzett feltalálói tevékenységével, előtte tekintsük át röviden az izzólámpa történetét, hogy világosan lássuk magunk előtt, miben alkotott ő oly maradandót.

Az izzólámpa

Az izzólámpa megszületése Edison nevéhez fűződik. Az Edison féle lámpát az 1881-ben Párizsban rendezett I. Elektrotechnikai Kongresszuson mutatták be a nyilvánosságnak.

Bár a XIX. sz. elejétől Edison fellépéséig húsz olyan jelentősebb kutatásról tudunk, melynek tárgya zárt üvegedényben vagy ballonban az elektromos áramnak világításra való alkalmazása volt.

Ezek a kutatások viszont mind kudarcot vallottak, mivel az akkori mechanikai szivattyúk nem tudtak teljes vákuumot biztosítani az üvegballonban, de nagy szerepet játszott az energia elégtelensége is.

Nem voltak alkalmasak ipari felhasználásra azok a szén és fém anyagok sem, amelyeket ekkor használtak.

Miután a dinamó feltalálásával és a vákuum-szivattyú tökéletesítésével részben megoldódtak a legnagyobb problémák az 1870-es évek második felében valóságos versenyfutás kezdődött a kutatók között. Már a tőkéseket is kezdték érdekelni a kutatások eredményei, a kutatókat támogatták munkáikban. Így például „megalkották az Edison Electric Light Co.-t 1878-ban Edison kísérleteinek fedezésére.” (Balázs Tibor: a tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán 53. o.)

„Edison technológiai tevékenysége tehát úttörő jelentőségű volt, nélküle a tudományos eredmények hasznosítása aligha következett volna be. Az ő nevéhez és eredményes munkásságához fűződik az izzólámpa-ipar kialakulása. Eredményeinek megismerése után a legtöbb versenytársa kisebb-nagyobb technikai módosítást hajtott végre izzólámpáján, s így szélesebb körben több tőkés társaság részvételével bontakozott ki az izzólámpa-gyártás. A szénszálas izzólámpa a felhasznált elektromos energia alig 1-2 %-át adta vissza fény formájában, a többi hő formájában veszett el. A lámpák fejlesztése két úton halad:

1. Az izzószál anyagának elemzése, javítása

16

2. A lámpa belső felében lezajlott fizikai-kémiai összfolyamat tudományos elemzése. Az első feladat megoldása a következő úton haladt: hosszú kísérletezés után

alkalmazta először a Wolframot izzószálként és sikerült megalkotni technológiai módszerekkel az első wolframszálas izzólámpát, a bécsi Technische Hochschule kémikus asszisztenseinek a magyar Dr. Juszt Sándornak és Hanaman Ferencnek. A kísérleteket később idehaza Magyarországon folytatták az Egyesült Villamossági Rt-nél, és 1906-ban megjelentek a világpiacon a gyár első nem nyújtható – wolframszálas izzólámpáik. A lámpák sikerrel jártak és a gyár ezután áthelyezte termelésének súlypontját az izzólámpagyártásra, ami a gyár nevének megváltozását is maga után vonta: 1907-től Egyesült Izzólámpa világossági Rt.

Ezen a területen a további feladat a wolframszál fejlesztése volt. A második feladattal Irving Langmuir foglalkozott a legbehatóbban. Langmuir 1913-ban megalkotta a nitrogén töltésű wolframlámpát, később a nitrogén 1916-ban Jakobi argonnal helyettesítette. Ily módon készült gáztöltésű lámpák szebb fényük és jobb hatásfokuk révén komoly haladást jelentettek a világítástechnika terén. Ezután a 30-as évekig csak technológiai jellegű fejlesztésről tudunk. Ekkor újabb két probléma merült fel, melynek megoldásába tevékenyen kapcsolódtak be a magyar kutatók. Az egyik: lehet-e gáztöltés megváltoztatásával, az addig használt argon és nitrogén helyett más gázt használva csökkenteni a wolfram párolgását; a másik probléma az izzószál anyagának megjavításával lehet-e a lámpa minőségét tovább fokozni. Ekkor kapcsolódott be a munkába Bródy Imre. Mindkét kérdésre irányuló kutatás hosszú évek kitartó munkája során komoly eredménnyel végződött. Bródy Imre és munkatársai rájöttek arra, hogy mi szabja meg az izzószál elpárolgását és 1936-ban, évtizedes kutatás eredményeképpen világpiacra került a kryptonlámpa.

Bár a történetírót szorosan a történeti tények érdeklik a legjobban, de ebben az esetben, hogy ezt az eredményekben gazdag, példás életutat Bródy Imre munkásságának megfelelően, az eseményekhez hűen tudjuk végig tekinteni, akkor egy szálon kell haladnunk. Mégpedig Bródy tudományos munkásságán, az egyes tudományos munkákat, felfedezéseket nem részletezzük, hisz célunk e nagy fizikus élettörténetének megismerése, de alapjában mégis megismerkedünk velük.

Most pedig a rendelkezésünkre álló szerény eszközök alapján nézzük meg közelebbről tulajdonképpen ki is volt ez az ember, aki lángelméjével olyan egyedülállót alkotott a magyar tudomány számára. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb magyar fizikusa, Bródy Imre 1891. december 23-án született Gyulán. Apja Bródy Adolf ügyvéd, nagybátyja Bródy Ernő, a későbbi radikális párti képviselő. Elemi és középiskolai tanulmányait Aradon végezte. Középiskolai tanár akart lenni eredetileg, tehetségével már diákkorában kitűnt, főleg a matematika és a fizika terén. Munkatársa, barátja, Dr. Millner Tivadar így emlékszik vissza: Nevéről hallottam, tehát nem ő maga beszélte el nekem, hogy hatodik, hetedikes gimnazista korában annyira kitöltötte gondolatait a matematika, hogy ami tiszta papír a keze ügyébe esett, azt egykettőre teleírta matematikai levezetésekkel.

A hozzájuk járó újságok szegélyére is képleteket és bizonyításokat írt. Látható, milyen erővel és milyen korán jelentkeztek alaphajlamai. Különösen jellemző rá, ami azután későbbi kutatómunkájára is rányomta a bélyegét, hogy mindig az alapkérdéseket kutatta. Mindig arra törekedett, hogy a szövevényes problémákat a helyes fizikai alapokra egyszerűsítse. Szintén Dr. Millner Tivadar akadémikus, aki most a Műszaki Fizikai Kutatóintézet igazgató helyettese mondta el a következőket: „Ő maga mondta el nekem egy alkalommal, hogy mire leérettségizett úgy megismerte, megtanulta, vagyis tudásanyagába úgy felvette Max Planck: Thermodinamika című híres és ma is használt könyvének teljes anyagát, hogy bármely thermodinamikai kérdésben már nyolcadikos gimnazista korában szinte képszerűen megjelentek előtte az odavonatkozó könyvoldalak ebből a könyvből. A fizika klasszikus és modern területein szinte mindenütt fölényes tudása volt, mégis számomra, aki persze kémikus

17

lévén a thermodinamikához közel álltam csodálatos tisztaságú thermodinamikai tájékozottsága vált legjellemzőbb vonásává.”

A középiskola befejezése után az akkori pesti Pázmány Péter, ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karára került. Matematikát és fizikát hallgatott, Eötvös Loránd tanítványa volt. Az egyetem befejezése után, ahol mennyiségtani, természettudományi tanári oklevelet szerez, a vidéki középiskolai tanári állás helyett inkább a polgári iskolát választotta. Tudományszeretete nem engedte elszakadni a főváros szellemi életétől. Egyelőre be kellett érnie székesfővárosi polgári iskolai tanári állásával. Ez volt ugyanis az az idő, amikor a Bárczy korszak Budapest közoktatását nagyra fejlesztette.

Továbbra is fenntartotta kapcsolatát az egyetemi fizikai tanszékkel és az egyetem könyvtárában kedvére dolgozhatott. Az első világháborúban apró testi fogyatékossága miatt nem vett részt.

1917. október 15-én a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának ülésén olvasta fel doktori értekezését. E munkájáról és elméleti működéséről a következőket olvashatjuk az Elektrotechnika 1946. október 15-i számában: Dr. Bródy Imre nemcsak a tudomány gyakorlati felhasználása terén alkotott maradandót, életcéljának elsősorban a tiszta tudományos megismerést tekintette. Elméleti működését kitűnően jellemzik a következő sorok, amelyeket Dr. Selényi Pál jegyzett fel az Elektrotechnika szerkesztősége számára. „Dr. Bródy Imre bölcsészdoktori értekezése: Egyetemes ideális gázok chemiai constansának elméleti meghatározása: megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesítője XXXVI. kötetében, 1918. A kémiai állandó a gáznak nevezetes jellemzője, pl. egymással vegyi reakcióra képes, gázok egyensúlyi állandóját a reakcióhő és a kémiai állandó határozzák meg. Ennek a nevezetes jellemzőnek tisztán elméleti úton éspedig a kvantumelméletnek s a kinetikai gázelméletnek (a statisztikai mechanikának) ellentmondás nélküli, helyes felhasználásán alapuló levezetése olyan kitűnő kutatók, mint O. Sackar, Lenz és Semmerfeld, H. W. Keeson, H. Tetróde, O. Sterm, W. Nernst és P. Scherrer többé-kevésbé eredménytelen próbálkozása után tudomásom szerint először a fiatal Bródynak sikerült az említett dolgozatban”. 1918-ban nősült, felesége Strausz Sarolta földrajz-természetrajz tanár, az Izraelita gimnázium későbbi növendékeinek kedvenc Sári nénije. Házasságukból egyetlen leánygyermek született, aki örökölte szülei természettudományos tehetségét, fizika-matematika szakos tanár lett. Bródy 1919-ben Kluptáhy professzor mellett a Tudományegyetem fizikai tanszékén tanársegéd lett.

A háborút követő időben a fehérterror alatt meg kellett válnia az egyetemtől. Az egyre erősödő nacionalista és szocialista faji üldözés az ébredő magyarok mozgalomtól elszenvedett méltánytalanságok, az ellenforradalom arra késztették, hogy családját, munkahelyét, hazáját elhagyja. Németországba ment, ahol a göttingeni kedvező tudományos légkörben hamarosan magára talált és szabadon bontakoztathatta ki tehetségét. Bródy Imre fizikai pályafutásának legjellemzőbbje hogy egy kezdetben oly szövevényesnek látszó problémát mindig le tudott egyszerűsíteni a helyes fizikai alapokra és mindig az alapkérdéseket kutatta, ezért fordult már fiatal korában a thermodinamika felé.

A göttingeni egyetemen hamarosan Max Born professzor mellett dolgozott, aki akkor már világhírű volt. Max Bornnal együtt dolgozta ki a termikus jellemzők szilárd testekben végbemenő változásának elméletét. Önálló és Bornnal közösen írt dolgozataiban a thermodinamikát alkalmazta a szilárd testek statisztikai tárgyalására. Born annyira nagyra becsülte, hogy rábízta a „Zeitschrift für Physik” szerkesztését, és így alkalma nyílt a 20-as évek egyik legjelentősebb fizikai folyóiratának szerkesztésén keresztül az európai fizikai fejlődésnek legfrissebb eredményeivel közvetlen kapcsolatba kerülni. Valójában azonban nem tudott jól beilleszkedni az idegen viszonyok közé. Beteg lett, tüdőirritációt kapott, s orvosi tanácsra hazaérkezett Magyarországra. Itthon ebben az időben szervezte az első ipari kutatólaboratóriumot, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-t. A laboratórium

18

vezetésével 1922-ben a műegyetemről baloldali magatartása miatt elbocsátott Pfeifer Ignác egyetemi tanárt bízta meg, a vállalat vezérigazgatóját.

Bródy 1923. július 1-jén kezdte el működését az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában. Itt folytatta 21 éven keresztül eredményes tudományos munkáját. „A kutató alapfeladata a természeti törvények felismerése és a termelés szolgálatba állítása. Dolgozói tehát elmélyült elméleti és kísérleti munkán alapuló természettudományos kutatást folytatnak, hogy ily módon új gyártmányok készítését tegyék lehetővé, a járatos gyártmányok gyártási módszereit fejlesszék, a minőséget javítsák és a gyártási költségeket minimálisra csökkentsék. Nem tartozik a kutatás feladatai közé az egyes konkrét típusok tervezése vagy kivitelezése. Az Egyesült Izzó különös szerencséje volt, hogy laboratóriumában, mely, mint mondottuk, az ország egyetlen ipari kutatóintézete volt, évtizedeken keresztül a fizikai, kémiai és műszaki tudományok élvonalbeli tudósait tömörítette. (Szelényi Pál, Pfeifer Ignác, Polányi Mihály, Kőrösy Ferenc, Millner Tivadar, Szigeti György, Winter Ernő, Bródy Imre és még sokan mások). Természetesen az élvonalbeli kutatógárda és a vállalat vezérigazgatójának, Aschner Lipótnak a nagyobb haszon érdekében semmi költséget sem kímélő bizalma, oly jelentős tényezők voltak, melyekkel világsikert arató nagy „lámpa-programot” lehetett végrehajtani.

Bródy itt újfajta problémákkal találkozott, de ezek csak megfogalmazásban voltak újak. Megoldására megint a thermodinamika mutatta az utat. Ahhoz, hogy 1929-től az izzólámpa területén alkalmazott kutatásait megindíthassa, szükséges volt az előkészítő periódus alapkutatási területein való tájékozódása és egyben önálló munkája. Ez az 1923-tól 1929-ig terjedő időszak. Ekkor tehetségének egészen új oldalát mutatta meg. Selényi Pál, a laboratórium kísérleti fizikusa, aki a munkatársa volt, így jellemzi őt: „Tiszta látása, éles logikája, biztos ítélőképessége, természettudományos gondolkodásmódja, valóságérzete, az az egyszerű és mindennapos valósághoz való józan, egészséges kapcsolata, és a műszaki dolgok iránti érdeklődések voltak ennek a tehetségnek jellemzői.” De Bródynak időre volt szüksége ahhoz, hogy az új környezetbe és az új problémákba beilleszkedjék, és azokban elmélyedjen. Ebben az előkészítő periódusban a göttingeni évekhez viszonyítva, amikor egyre-másra jelentek meg szebbnél szebb munkái, szinte semmit sem mutatott. Bródyt lekötötték az üzem napi problémái, új tudományos eredmények lázas hajhászása helyett inkább leült és gondolkodott.

„Barátainak többször kifejtette: minket a kutatóban azért fizetnek, hogy elméleti tudásunkkal segítségére legyünk az üzemben mindazoknak, akik hozzánk fordulnak tanácsért.” (Illényi, Pálos: Bródy Imre)

Valóban segített is mindenkinek, aki hozzá fordult. Nem járt mások után, mások viszont annál inkább keresték fel őt. „Szinte csodálatos, milyen nagyszerű érzékkel látta meg a konzultáció kérdéseiből azok problémáit, és leereszkedve a kérdező szellemi színvonalára, úgy világította meg a kérdést, hogy a megoldás azonnal kézenfekvővé vált.” (Illényi, Pálos: Bródy Imre).

Erről a kérdésről Lakatos György okleveles gépészmérnök, aki 1943-tól Bródy elhurcolásáig közvetlenül hozzá volt beosztva, mint tudományos munkatárs, a következőket mondta el visszaemlékezésében: „Dr. Bródy az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában nemcsak a fizikai tudományok terén fejtette ki munkáját, hanem elméleti és kísérleti fizikus létére a kutatólaboratórium könyvtárának tudományos vezetője is volt. Ebben a minőségben nemcsak kitűnően ismerte a fizikai irodalom anyagát, bővítette megfelelő könyvekkel a könyvtárat, hanem szakirodalmi tanácsokat is adott az Egyesült Izzó kutatóinak, sőt a fejlesztéssel is foglalkozó többi mérnöknek is. Hozzá jelenlétemben is sokszor nyitottak be tudósok, mérnökök, hogy a fizika témaköréből ajánljon nekik érdeklődésüknek megfelelő irodalmat. Így például jól emlékszem, hogy Rédl Endre mérnök (jelenleg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkatársa, a műszaki tudományok kandidátusa) fordult hozzá

19

szakkérdéssel. Dr. Bródy fejből ajánlott neki olyan irodalmat, amiben a Rédlt érdeklő kérdés megoldása készen van. Ez csak egy kiragadott eset a sok közül. Nemcsak ő ismerte a szakmai irodalmat, hanem megfordítva, az irodalom is ismerte őt. Összefoglaló fizikai kézikönyvek több helyen hivatkoznak Dr. Bródy nevére és munkájára. Így pl. a „Handbuch der Physik” című német fizikai kézikönyv is. Személyes élmény, hogy e hivatkozásokat maga Dr. Bródy mutatta meg nekem, a lehető legszerényebb formában, oly módon, oly körülmények között, amelyek őt erre kényszerítették.”

1929-ben kezdte meg nagyszabású lámpakísérleteit. Hasonlóan Langmurihoz Ő is a lámpa belső terében lezajló fizikai-kémiai összfolyamat tudományos elemzésének útjára lépett, és gazdasági oldaláról is megközelítette a kérdést. A gazdaságos izzólámpagyártás titkát kutatta, először argon-nitrogén töltésű izzólámpával kísérletezett. Arra gondolt, hogy vizsgálat tárgyává teszi, vajon miért eredményez a lámpák nitrogén helyett argon gázzal való töltése ugyanazon élettartamot, alapul véve nagyobb fényhasznosítás-nyereséget, mint amekkorát a két gáz hővezető képességének figyelembevételével kiszámíthatunk. Azonban ezek az elvi meggondolásai sem vezettek eredményre. Bródy ekkor a fizika irodalmában keresett, kutatott támpont után, ahonnan újra elindulhat. Kísérletei során felismerte, hogy a gáztöltésű izzólámpa élettartamát jelentékeny részben termikus diffúzió szabja meg. Ez arra a gondolatra vezetett, hogy olyan töltőgázt kell alkalmazni, amelynek a molekulasúlya lehetőleg nagy. Bródy rögtön a nemesgázokra: a kryptonra és a xenonra gondolt. Azonban ritkaságuk és drágaságuk miatt ennek használatától el kellett tekinteniük. Bár az a tény, hogy szokásos argontöltés helyett a kryptont alkalmazták, a szakkörök előtt legalábbis elvileg nem volt ismeretlen. Később kiderült, hogy a francia Claude már Bródy előtt foglalkozott kryptontöltésű izzólámpa gondolatával, de Selényi Pál a következőket mondja: „Nem azé a madár, aki elszalasztja. Más dolog valamit elgondolni, azután sutba dobni, mint a nehézségektől meg nem rettenve, hitetlenkedő szakemberektől el nem kedvetlenítve több éves kísérletezésen át a nagyipari megvalósításig vinni e nagy problémát”.

Mivel a krypton és a xenon nagyon ritka és drága volt, ezért nagy molekulasúlyú vegyületgázok alkalmazására gondoltak. Ezidőtájt a krypton műszakilag alig ismert anyag volt. Még a múlt század végén fedezte fel a többi nemesgázokkal együtt Ramsay és Raleigh. Mivel azonban tudományosan alig alkalmazták, műszakilag pedig egyáltalán nem, ezért csak kismértékben foglalkoztak vele. Annyi ismeretes volt, hogy azok a levegőben, és abban is csak kis mennyiségben fordulnak elő. Előfordulása, mennyisége tekintetében a vélemények nagyon különbözőek és bizonytalanok voltak. A vegyületgázokkal folytatott kísérletek sem vezettek eredményre. „Ekkor tért vissza Bródy a krypton töltés gondolatához. A történetíró csak röviden regisztrál, pedig ez a pont általában a tudományos megismerés folyamatában az egyik legdöntőbb fordulat, amikor a tudós az általa felismert összefüggés ismeretében kitart álláspontja mellett, szívós, következetes, felvilágosító munkával lassan áttöri a megszokottság, az újtól való idegenkedés ködfalát és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az új felismerést realizálni lehessen. Bródynak is az egész akkori tudományos és műszaki közvélemény hol kétkedő, hol ellenőrző magatartásával szemben kellett néhány munkatársával együtt ezt a küzdelmes utat bejárnia” (Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán)

Az első kryptonnal való kísérletekről Bródy a következőket mondta: „gondolatmenetünk első kísérleti ellenőrzését az ellenkező irányba végeztük. 1931. februárjában készítettük a legkönnyebb nemesgázzal, héliummal töltött lámpát. A hélium atomsúlya 4, ezért ennél a gáznál nagyon erős termikus diffúzió volt várható. A héliummal töltött lámpának nagyon rossznak kellett lennie. Miután a kísérlet eredménye feltevéseinket teljesen igazolta, kísérleteinket kryptonnal folytattuk” (Bródy Imre I. eredeti jegyzete: „a vonatkozó kísérleteket Theisz Emil kartársammal végeztem”). Az eredmények alapján az eljárást 1930. Augusztus 11-én szabadalomra nyújtották be. Gáztöltésű fényszálas elektromos

20

izzólámpa címmel 103/551 szám alatt. (Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán)

E sikeres kísérletek után került sor a kryptonlámpa ipari alkalmazásának előkészítésére. Ezt a bonyolult folyamatot Bródy a következő szavakkal jellemezte: „ekkor a kryptonlámpa problémája két részre ágazott, az egyik részt a kryptongyártás problémája képezte, a másikat pedig a szorosan vett lámpatechnikai problémák. Természetesen nem lehetett jó kryptonlámpát úgy készíteni, hogy az argon-töltést egyszerűen kryptonnal helyettesítve, minden mást változatlanul hagyjunk, hanem a lámpát új anyagnak megfelelően át is kellett szerkeszteni.” Időközben az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában sikerrel vezettek a wolframszál továbbfejlesztésére irányuló kutatások, melyet Millner Tivadar és Thury Pál, az izzó mérnökei végeztek, de tovább folytatódtak a kutatások a kryptonnak levegőből való kivonására is. Bródyék első feladata az volt, hogy meghatározzák a levegő krypton tartalmát és eljárást dolgozzanak ki a krypton gazdaságilag használható olcsó kivonására. Az ennek érdekében folytatott kísérleteket Bródy és munkatársa, Kőrösy Ferenc egy éves kitartó munkával és kezdetleges eszközökkel végezte. A kísérletek után kiderült, hogy a kutatólaboratóriumnak az óriási költségek miatt le kellett mondani a kryptongáznak a gyáron belül való előállításáról.

A kryptonlámpa gyakorlati bevezetése kétségessé vált. Az Izzó ekkor kezdett tárgyalásokat a világhírű Linde cég megbízottjaival, a kutatólaboratórium felkérte a céget, hogy adjanak el számára kryptongázt. Azok a krypton világpiaci keresletét ismervén kijelentették, hogy nagyon sokat, akár 2000 litert is tudnának szállítani évente, de Bródy szerint az Egyesült Izzónak 3-4000 m3 kryptonra van szüksége. Ekkor a külföldi szakemberek összenevettek, és válaszként ennyit mondtak: Der Dicker ist verrückt! (Ez a kövér bolond). A „kövér” Bródy Imre volt, akit egyébként kartársai is így becéztek, hogy a kutatóban dolgozó soványabb névrokonától megkülönböztessék. Bródy arra gondolt, hogy a kryptont mint főterméket nyerje az oxigén és nitrogén szétválasztása nélkül.

Polányi Mihállyal sikerült is ilyen kryptongyártási terv kidolgozását elkészíteni. Bródy feltalálói készségének egyik legszebb bizonyítéka, hogy számára teljesen ismeretlen és idegen területen a német és francia szakemberekkel folytatott versenyben csak három héttel maradt el az Egyesült Izzó, mivel mikor munkájuk eredményéről értesítették a Linde céget, azzal válaszoltak, hogy ne ilyen ósdi dolgokkal jöjjenek, hiszen ők már három hete ismerik az eljárást. Bródyt kryptonelőállítási eljárásában két cél vezette: az eljárás költségeinek csökkentése és a nyerhető kryptongáz mennyiségének növelése. Ezért eltért a hagyományos úttól és új eljárással kísérletezett. A kryptongáz előállításának egy merőben új módja nyitotta meg az utat a kryptongáz felhasználása előtt. A meglevő eljárások módosításából dolgozták ki az új eljárást, mely lehetővé tette, hogy a kryptont literenként 17 márkás önköltséggel nyerjék ki a levegőből.

„Bródy nagyságát mutatja, hogy ebben a kérdésben is megoldott egy olyan problémát, melyet az adott viszonyok között mások nem tudtak megoldani. Ez a kryptongáznak robbanásveszély-mentes módon való előállítása.” (Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán)

„Fiatalon elhunyt munkatársával, Kálmánné Weisz Lilivel sokat dolgozott a levegőben előforduló acetilénnyomok kimutatásán és eltávolításán, mert a nyomok a kryptongyárban néha robbanást okoztak.” (Szelényi Pál: Dr. Bródy Imre, Fizikai Szemle, IV. évf. 4. szám, 1954 szept.)

1937-ben az ajkai gyárban megindult a kryptongyártás. Ajkán épült fel a világ első olyan üzeme, amely az izzólámpagyártás igényeinek megfelelő mennyiségben közvetlenül termelt kryptongázt a levegőből. A gyár történetéről az üzem egykori dolgozója, Kovács László, aki jelenleg az ajka-csingervölgyi szénbányában dolgozik, a következőket mondta el nekünk: „A gyárat 1935-36-ban az Egyesült Izzó Rt., a Linde A.G., az I.G.Farben Industrie

21

A.G. és a Sec. An. Air Lignide vállalatokkal együttműködve építette fel. A gyár épülete az akkor még kis helységnek számító, de rohamosan iparosodó faluban az akkor már régóta termelő szénbányák tövében állott.”

„A gyár, amely az Egyesült Izzó patentüzeme volt, Aschner Lipót tulajdonát képezte. Az üzem alig húsz embert foglalkoztatott Mats László üzemvezető vezetésével. A kryptongázt a levegőből vonták ki, palackozták és cseppfolyós állapotban az Izzóba szállították. Rengeteg levegőt, óránként mintegy 21000 m3-t használtak fel. Így 24 óra alatt 3-4 kg kryptont nyertek. A levegő szennyeződése miatt sok kisebb robbanás történt az üzemben. Itt nem adhatunk igazat Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán c. tanulmányában található megállapításnak, Lévai János nyugalmazott műszaki igazgató szóbeli tájékoztatása szerint „a magyar kryptongyárban Ajkán nem történt robbanás”. Lakatos György, aki jelenleg a Villamosipari Kutatóintézet Villamos Berendezések Laboratórium Elméleti Csoportjának vezetője Mihálovics Tivadarral az Izzó üveggyárának akkori vezetőjével oroszlánrészt vállalt az Ajkán a háború előtt üzemben volt kryptongyár tervezésében és kivitelezésének irányításában. A gyárat 1944. júliusában szüntették meg. A háború befejezését követően a Miskolc mellett 1950-ben üzembe helyezett miskolc-diósgyőri kryptongyár újjáépítésében is részt vett Lakatos György. További feladat a levegőben levő kryptongáz mennyiségének pontos megállapítása volt. A krpyont alkalmazását még az is elősegítette, hogy a kryptonlámpa méretei ténylegesen kisebbek lehetnek, mint az argonlámpáké.” (Élet és Tudomány, 1955. február 23., X. évf. 12. szám, Vajda Pál).

Bródy egyik közvetlen munkatársa, Theisz Emil vegyészmérnök foglalkozott a problémával. A sikeres kísérletek után 1933. áprilisában Bródy Imre és Theisz Emil bejelentették szabadalmukat, a „gáztöltésű villamos izzólámpát”. Bródy életének utolsó 8 évében sokat dolgozott a nagynyomású izzólámpa megvalósításán, melyet Neumann Mihály igen szellemes, leforrasztási eljárásának segítségével sikerült megalkotni. A lámpák tényleges gyakorlatba való átvitelei robbanásveszélyük miatt nem sikerültek. 1935 végére a technológiai előkészítés már olyan szakaszba lépett, hogy elrendelték az elkészült új izzólámpák próbaégetését, és megindították az üzemi kísérleti gyártást. A kimondott ipari gyártás 1936-ban indult meg. Közismert, hogy a kryptonlámpa rövid idő alatt igen előnyös helyet vívott ki magának a világpiacon.

A krpytonlámpa tudományos technológiai és ipari gyártásával a világszint fölé került, mert hazánkban a vonatkozó tudományágak világméretekben mérve is fejlettek voltak, és aránylag gyorsan, idejében össze is kapcsolták az új társadalmi termelőfolyamat kutatási szakaszait. Láthattuk, hogy a tudós nem nélkülözheti a tudományágához tartozó alapkutatási eredmények ismeretét. Igen gyümölcsöző, ha specializálódása előtt – ahogy azt Bródy esetében is észleltük – alapkutatással bármily kis részterületen is alkotó módon foglalkozik. Így teremtődtek meg a feltételek az alkalmazott kutatások megfelelő színvonalú műveléséhez is. (Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán)

„Ha Bródy Imre megáll új alkalmazott kutatási eredményénél, és nem halad számos munkatársával előre az általa felismert összefüggés megismerésében, a mindinkább célirányos ipari-gazdaságossági részletek területén, akkor a harmincas évek második felében a magyar ipar nem büszkélkedhetett volna a krpytonlámpával” (Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán)

Szívesen foglalkozott kristálykémiával, több vegyület rácsenergiáját állapította meg. Az utolsó éveiben részt vett egy készülő magyar fizikai kézikönyv írásában. E könyv számára írta meg a thermodinamikai részeket, mint egyetlen nem egyetemi tanár és egyetlen üldözött. Utolsó kísérleti gondolata, amit már nem valósíthatott meg, ismét megmutatta, hogy milyen merészen szárnyalt képzeletével. Óngőzzel akart egész magas hőmérsékleten diffúziós pumpát készíteni. Bródynak a háborús években végzett munkájáról aránylag keveset tudunk. Erre az időre vonatkozóan adatokat Lakatos György visszaemlékezéséből tudunk, aki 1943.

22

januárjától 1944. június 30-ig dolgozott közvetlenül Bródy mellé beosztva az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában. Többi közvetlen beosztott munkatársai közül ezen időszak végére már egy sem volt mellette. Kálmánné Weisz Lili közben meghalt, Molnár Lászlót pedig munkaszolgálatba vitték. Akkori munkatársai között volt laboránsa, az azóta férjhez ment Krausz Mariann, azonban most is él. Ugyancsak él még egy másik laboránsa is, aki az Egyesült Izzó Mintagépgyárában dolgozik, Jámborné.

„Dr. Bródy mellett kryptongyártási eljárások kidolgozásában és kísérletezésében vettem részt. Az ebben az időben végzett közös munkáink nyilvánosságra hozatalára még nem kaptam engedélyt, ezért tudományos adatokat nem közölhetek. Egy munkájáról, a Bródy-féle nedvességmérőről írtam a „HIKI közlemények” azon számában, amelyet a HIKI Bródy Laboratórium első ízben állított össze saját munkásságáról.

Így is emléket akartam állítani Dr. Bródynak azzal, hogy eddig nyilvánosságra nem hozott munkáit elkezdtem ismertetni”

Keveset tudunk Bródy közvetlen környezetéről, családjáról. Selényi Pál egyik cikkében a következőket olvashatjuk: „Tehetsége nyilvánvalóan családi örökség volt, hiszen annak a Bródy családnak volt

oldalági sarja, amely néhány kitűnő tagján kívül Bródy Sándort adta a magyar irodalomnak.” Szerény, csendes ember, jó kolléga volt, harmonikus családi életet élt. Bródy Imre

közvetlen környezetéről Lakatos György a következőket mesélte el nekünk: „Személyes élményeim egyik legkedveltebbje a Dr. Bródy lakásán tett látogatásomhoz fűződik. Dr. Bródy Újpesten lakott egy 5 szobás összkomfortos hypermodern villában, melyet Ő az Egyesült Izző vezérigazgatójától, Aschner Lipóttól kapott, jutalmul a kutatásban elért azon elméleti és gyakorlati eredményeiért, melyet a kryptonlámpa révén az Izzó hírnevét világszerte magasra emelték. E villában sok nyári napon tettem munkaidő után, vagy munkaszüneti napon látogatást, hogy sürgősen megoldandó közös elméleti problémáink megoldását előbbre vigyük addig is, amíg a legközelebbi munkanapon újra összejövünk.

Ilyenkor érkezésemnél a következő kép tárult elém: A kert egyik zugában Dr. Bródy ült pizsamában és fizikai folyóiratokat olvasott. Egy

másik sarokban felesége, aki matematika tanárnő volt, és számos nemzedékbe oltotta be a matematika szeretetét, matematikai hírlapokat olvasott pongyolában. Egy további árnyas helyen dr. Bródy egyetlen leánya, Éva, aki szintén matematika tanárnő volt megint csak matematikával foglalkozott. Ilyenkor szellemi légkörben és szellős környezetben, még a kánikulában sem volt akadálya alkotó együttműködésünknek.”

Bródy Imre barátai és munkatársai emlékezetében mint igazi nagy ember és egyéniség élt. Ezt támasztják alá Lakatos György következő szavai: „Nagy élményt jelentett számomra, hogy Dr. Bródy mellett az ellentmondó vitatkozó partner szerepét is be kellett töltenem: Dr. Bródy fénysebességgel szárnyaló gondolatait és felvillanó ötleteit alkotó vitában szűrtük együtt úgy, hogy tudományos elképzelései ne csak fizikai szempontból álljanak helyt, hanem az ipari megvalósíthatóság és gazdaságos üzemben tartás szempontjai is maradéktalanul érvényesüljenek. Kiemelkedő példa volt erre az egyik olyan szállítási eljárás, melyet Dr. Bródy a jövő kryptongyártásánál szeretett volna alkalmazni és mely vitái nyomán meg is felelt az említett különféle követelményeknek, túlszárnyalva minden eddigi külföldi eredményt. E témakör terén Dr. Bródy olyan kiválót alkotott, hogy most, amikor a róla szóló megemlékezést írom, felvetődött bennem a gondolat, hogy valamely szaklapban közzé próbálom tenni Dr. Bródy ide vágó egyik kiemelkedő munkáját, amelyen a szállítási szakterület elméletét és gyakorlatát gazdagította.

De Dr. Bródyban a tudós zsenije a legnagyobb szerénységgel párosult. Nagyothalló volta szinte hozzásegítette ahhoz, hogy a többi tudóshoz képest többet olvasson és írjon. Munkásságának egyik jellemzője volt, hogy idejekorán felismerte: a tudományok gyors fejlődése mellett a világszínvonal élére csak úgy lehet kerülni, ha a tudós és munkatársaik

23

kollektíven dolgoznak. Így járt el dr. Bródy például akkor, amikor Dr. Millner Tivadarral, dr. Kőrösy Ferenccel, dr. Theisz Emillel és még sok más kiváló tehetséggel és kutatóval közösen kutatott, és közösen írta velük cikkei egy jelentős részét. Példájával jóval megelőzte nemcsak az akkori kortársait, hanem a jelenkor hazai tudósait is, akik még ma sem írnak, a velük egyenrangú tudósokkal együtt annyi közös cikket, mint Bródy, pedig a kollektív munkára ma sokkal fokozottabban van szükség, mint akkor, mikor dr. Bródy élt.” A háború kitörése után az egyre jobban fokozódó faji üldözés mindinkább zavarta nyugodt munkáját, alkotói képzeletét. Bár a sárga csillag hordásától megkímélték, mivel a fasiszták a számukra értékes kutatókat igyekeztek saját hasznukra felhasználni.

Bár egyáltalán nem érezte biztonságban saját – és családja – életét, 1944. tavaszán munkaszolgálatosnak hívták be, a gyár azonban dolgozóit kikérte és így az üzem területén Bródy is biztonságban volt. 1944. Június 30-án megtudta, hogy családját a fasiszták elhurcolták, ezután már nem volt maradása. Otthagyva az Egyesült Izzóban részére biztosított oltalmat, aznap deportálásba vitt családjához csatlakozott. Családjával együtt Békásmegyerre, majd szeptemberben Mühldorfba szállították.

Halálának körülményei és pontos dátuma eddig még ismeretlen. Valamikor 1944. szeptember és 1945. március között halt meg. Akik ismerték nem felejtik szerény, közvetlen modorát és szíves készségét, mellyel tudását a hozzá fordulókkal megosztotta. Munkatársai mind barátai is voltak: szeretettel és becsüléssel őrzik meg emlékét.

Dr. Bródy neve tartósan följegyezve marad a fényforrások történetében mert a jelenleg legelterjedtebb fényforrásunknak, az izzólámpának az utóbbi évtizedekben elért legjelentékenyebb tökéletesítése: a kryptonlámpa megalkotása túlnyomórészt az Ő nevéhez fűződik.

Nem túlzás tehát, ha megállapítjuk, hogy a kryptonlámpa dr. Bródy Imre feltalálói tevékenységének kiváló terméke a technika mai fejlettsége mellett is a legtökéletesebb izzólámpa”. Az utókort pedig arra kérjük, hogy esténként, valahányszor sötét szobájában világosságot gyújt, egy pillanatra gondoljon hálával azokra, akik életük munkáját az izzólámpa fejlesztésére fordították, különösen a halhatatlan magyar fizikusra, Bródy Imrére.

Emlékét a tudomány világa az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként kiadott Bródy Imre-díja, a Híradástechnika-ipari Kutatóintézet Bródy Imréről elnevezett laboratóriuma és az ajkai Bródy Imre Gimnázium és Ipari Szakközépiskola őrzi.”

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat először 1950-ben adta ki az első Bródy Imre-díjat, melyet Nagy Elemér lumineszcencia vizsgálatok terén elért eredményeiért kapott. A díj átvételekor többek között a következőket mondta a nagy fizikusról: „Mély megrendüléssel és alázattal veszem át ezt a díjat, amely a mártírhalált halt nagy magyar fizikus, Bródy Imre nevét viseli. Alázattal azért, mert munkáim, amelyben a kitartás és szerencse is szerepet játszott és ha jelentettek is bizonyos előrehaladást, én az új tények megállapítását, területük szűk volta és az elméleti kérdések másodsorban állítása miatt is csak kezdetet jelenthetnek. Mélyen megrendülve veszem át a díjat, mert személyesen ismertem meg Bródy Imrét, számtalanszor volt alkalmam vele beszélni és tanulni tőle. Megtanultam tisztelni, mint nagy tudású fizikust, becsülni, mint egyenes, meg nem alkuvó embert, szeretni, mint jó embert, elbúcsúzni tőle, majd fél év múlva meghallani a vértanú haláláról szóló hírt.”

Nagy Elemér beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Ezen első díjkiosztó ünnepség gyújtsa fel az emlékezés mécsét Bródy Imre jeltelen

sírján és lelkesítse a magyar fizikusokat, az Ő szellemében további eredményekre.” (Fizikai Szemle, I. évf. 2.sz. 1951. júl.)

Továbbá Bródy Imre-díjat kapott 1952-ben Marx György, aki azóta az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika tanszékének tanára lett.

1962-ben Királyházi Frigyes az Elméleti Fizikai Kutatóintézet munkatársa az elméleti fizikai kutatásokban elért eredményeiért kapott Bródy Imre díjat.

24

1963-ban Somogyi Antal kandidátus a Központi Fizikai Kutatóintézet, és Koltay Ede kandidátus, az Atomkutató Intézet munkatársai kaptak Bródy Imre-díjat. 1965-ben Bartha Lászlónak, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet tudományos munkatársának jutott a díj.

Bródy Imréről viszonylag kevés összefoglaló munka van. Közeli rokonai nem maradtak életben, talán a Fizikai Szemle az egyetlen magyar folyóirat, mely évente megemlékezik a nagy magyar fizikusról.

Ezzel a kis megemlékezéssel reméljük méltón állítottunk emléket a nagy magyar fizikusnak, Bródy Imrének.

Küzdelmes életpálya volt az Övé, melyet az ifjúság méltán tekinthet példaképnek. Anyagunkat Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa

története nyomán (1830-1840), Pálos Judit és Illényi András: Bródy Imre (1891-1945) c. munkájából, a Fizikai Szemle egyes számaiból és munkatársai, Lakatos György, Millner Tivadar visszaemlékezéseiből merítettük.

Mellékelten közöljük Lakatos György visszaemlékezését és a Bródy-féle harmatpontmérő c. munkáját, valamint a kutatás során lebonyolított levelezésünk anyagát.

Készítették: Faragó Éva, Szűcs László

25

A kriptonlámpa feltalálója Az emberiség hosszú évszázadokon keresztül vágyott arra, hogy az éjszakát a nappal

fényével ragyogtassa be. Az olaj, a viaszgyertya, a gáz alkalmazása után ez az álom csak akkor kezdett valóra válni, amikor Lodogin alapvető kutatásai után, Edison és vele egyidejűleg Savvyer és Man 1878-ban bejelentették szabadalmukat az izzólámpára. Az azóta eltelt több mint 100 év alatt sokat fejlődött, forradalmi változásokon ment át csodálatos fényforrásunk. Ezeknek a nagy változásoknak vot egyik korszakos alkotója dr. Bródy Imre, nemrég volt születésének 90. évfordulója.

Doktori disszertációjában elsőként számította ki az egyetemes gázok kémiai állandóját kvantumelméleti alapon. Ezt követően néhány évig a kiváló felkészültségű Kluphathy professzor mellett tanársegédeskedett a Műegyetemen. Az ellenforradalmi fehérterror elől Göttingenbe ment, ahol hamarosan a világhíres Born professzor fogadta maga melé munkatársul, de rövidesen hazajött s 1923-ban az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában szisztematikus kutatásai eredményeként rámutatott az izzólámpagyártás legfontosabb problémáira, köztük az élettartam kérdésére. Bebizonyította, hogy az aránylag kicsiny atomsúlyú argon helyett nagyobb atomsúlyú gázok alkalmazása esetén, milyen mértékben növekszik meg az izzólámpa élettartama, a wolframszál párolgásának csökkenése következtében. Többféle gázzal kísérletezett, és így jutott el a kriptonhoz. Kidolgozta a kripton ipari előállításának technológiáját.

Bródy a kriptongyártást Ajkán kezdte meg, Polányi Mihály, Theisz Emil és Kőrösy Ferenc segítségével. Igen gazdaságos eljárást sikerült találniuk, amire az a tény a legjellemzőbb, hogy az itthoni önköltség literenként 17 márkába került, míg a németek kétezer márkáért adtak volna egy liter kriptont. A lámpatechnikai kérdéseket is sikerült megoldaniuk, így a kripton alkalmazásával együtt a méretek is kisebbé váltak.

A kriptonlámpa, Bródy nagyszerű találmánya 1937-ben jelent először a világpiacon, és mindjárt hatalmas elismerésben részesült. Nagyobb fényt adott, mint elődje, és 6 wattal kevesebbet fogyasztott, mint az eddigi legjobb lámpák.

Bródy Imre már középiskolai tanulmányai során különös elhivatottsággal fordult a reáltárgyak iránt. Ezen az alapon természettudományos gondolkodásmódja alapozta meg logikai tisztánlátását, biztos ítélőképességét. Ezek vitték az elméleti fizikusnak induló szakembert a műszaki kérdések irányába. Az izzólámpagyártás egyik legkiválóbb szakemberévé vált, és minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kriptonlámpa a műszaki-tudományos haladás mai fejlettségi szintjén is a világ legtökéletesebb izzólámpája.

Érdekes számunkra a szegedi tudományegyetemről az Izzó laboratóriumába került Bay Zoltán professzornak, a magyar Holdszonda felfedezőjének visszaemlékezése, melyben a híres feltalálót így jellemezte: „Bródy igen kitűnő termodinamikus volt, statisztikai termodinamikai tudása révén hozta létre a kriptonizzót. Meg kell említenem szerénységét, emberi nagyságát. Mi akkor a németeknek katonai rádiócsöveket gy�