Birtalan Ferenc70 vers ellenfényben

Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút KiadóBudapest, 2015

BIRTALAN FERENC

70 VERS ELLENFÉNYBEN

5

Ezerkilencszázhétben

százöt évvel ezelőtt mikor megszületettSuba Anna és László Ferenc második lányaAnna anyánka meteorológiai feljegyzésekvalószínűleg megerősítenékjúlius tizenkilencedikénprotokoll szerinti oroszlánsörényes nyár volt

két háború utánjúlius huszonötödikénöt óra előtt öt perccelbenne vészelve át az ostromota Gizella Kórházban életet adott nekemaddigra béke voltprotokoll szerinti oroszlánsörényes nyára X. kerületi anyakönyv szerintvall. ref. megjegyzéssel Ferenccé lettem

megtapadva a jelenlétbenkiegyenesedtek a görbe lábaka jóslatok ellenére éltem

így érek a júliusi csöndbeszázöt év utánfölsír anyánks rejtőzünk benne mindahányanreménykéntaz irgalmatlanul messzi nyárban

Marosbogát Aranyos-TordaIsten leküldte Annátakárhánymilliárdomodikkéntés eltűnt mintha sose lett volna

aranysörényes fénynyomoknyarak égnek mögé a porba© Birtalan Ferenc, 2015

© Napkút Kiadó, 2015

6 7

A vécéláncot

spárgával hosszabbították megrekonstruálhatatlan ki kötötte hozzá a toldást

ez a legkoraibb képtalán valami magasítót is odatettekbár lehet ezt már a képzelet csatolja a múlthozhogy a család legkisebbje használni tudja a vécétaz első napokban a sikerélmény vágya vitt oda párszorde még váratott magára a zubogtatásahogy a nagyokat hallottam az előszobából

ilyen első-emlék után mihez kezdhetekmagassá növesztette bennem a hiányérzetetamivel küszködöm lassan hetven éveminden tettem szavam visszacsatola Hős utca 2. 305-ös földszinti lakásszőnyegtelen hajópadlós szobájábatéli estéken izzik a kályhacsőhallom a szél szellem-mormogásátErdély nemere-hangjával búgjaa megtérő katona kiáltásaitBözödújfalu Kőrispatak felőlkire reggel találtak őrült forgásbanahogy riogatta az eltűnt farkasokatTisza kutya félivadékuk a részemmint szegénylegényekéa parazsat evő táltos esti mesékbenmíg alma sül a kályhaplatnins a zsarátban krumplik édesednek

Gyermekkorom

Képek és zene.A sánta, háromlábú asztal.Ablakra támaszkodó félszeg akácfa.Szunnyadó halottak az ágyon. (1961)

Mintha a múlt mesélni tudna rólam.Kapirgálok poros, nyári reggelek között.Aranyra, gyémántra nincs esélyem.Szólnak a nóták a kolhozrádióban.Sparhelten a víz vígan lobog.Minden szép, és azóta sem értem,miért nem lehettünk boldogok.

Mintha a múlt rólam mesélni tudna.A lőszergyár, a vastörő.A névtelenből ébredő Törökbecse utca.Anyu a nagymosáshoz lúgot vesz elő.És volt kékítő, és nyikorgó kosár.Mit tudtam én a Mamáról.Kész volt a század nagy halottja már.

Mintha rólam a múlt tudna mesélni.De hát én vagyok a múlt.Nekem kell minden iszonyt megélni.Ahogy kihal, dől az akácfa.Ahogy elárvul mindenki ágya.Ahogy elveszett, eltűnt a sánta asztal,s én nem tudom, mit kezdjek magammal.

8 9

ilyen első-emlékek után hogy folytatódhat életott vagyunk hetenanyu nagymosni jártűzből mentett könyvet hoz nekemmeséket hallgatokahol a szegények győznek a jókSanyi az Ötliben vasöntőtanoncJóska bandázikgalambokat lőnekén a drótfogasról lepiszkáltzsinóros altisztsapkában parádézokhonnan tudhattam volnanem dicsőség-jelképapu a minisztériumban csak tisztiszolgade formált szavaival ha mesélni kezdettanyu ölében gombolyag kezeiben kattogó tűkminden reményteli könnyebb lettszálltam Farkaslakára Máramarosrafurfangos góbészékely Naszreddin Hodzsa

ilyen első-emlékektől hovairigyeltük kik nagyszülőkhöz mentek nyáronmitúl hetedhét határona kettétépett Kogutowitcz Manó-térképet néztükkeresve holnemvoltbanmerre van Kőrispatak Marosbogátés meg kellett szeretni ami volta kistenyér-hazát

maradtak a mesék maradt az áloma kétszer-amerikás László Ferencrőlfélvak Mózes tatárólki megkapta a vízumotjöhet Pestretöbbször felolvastatta a leveletés örökre elment aznap este

ilyen első-emlékkel mit kezdhetekbújtató háromlábú asztal keresztfáiramackóm ruháit teregetemanyu mellett teknőben mostam sámlin állvakét sezlony a nagyszobábananyuéké az egyika másikon osztozik az enyémmel Anna álmaa kicsiben Sanyi Jóska Laci fekszenekszalmazsákos ágyon

Anna haja gesztenyebarnamandulavágású a szemegalambszürke kosztümben fektetik ravatalraapu legénykorában tejfölszőkeanyutól örökölt szavakat hurcolok hét évtizedePista és Annusnézem az esküvői képetSanyi vőfélyKapeller Margit másodkeresztanyámkoszorúslánymind meseszépek

AnnusékTánczos nénihez költöztek a másodikraférje kint maradt a DonnálPista női ruhákat varrt vakulásigAnna szövőszék mellől ment szülni a Gizellábahárom egymásba nyíló kórteremMarika a külsőbenén hat évvel előtte a másodikban születtemanyu a belsőbe került az onkológiárólmásnap hazavittüklegalább együtt legyünkha már nem tudtuk megmenteni a ráktól

10 11

Simonék azért lettek a keresztszüleim

mert az ostrom alatt anyuéktól kaptak segítségettalán rövid ideig szállást is három gyerekkelnálunk akkor még négy volt a testvérde ott voltam születőbens leendő keresztanyám is hordta negyedikjüketmikor megkapták a kisházakban az egyszobás lakástmegszülettünk jutkával mi isbár nálam ő kicsit később érkezettszinte együtt telt a gyerekkormi az emeletes j épületben laktunka távolság a két lakás között percnyi volt

keresztapámék szocdemek voltak később kommunistákmondta is sokszor ő nem kereszt hanem csillagpapámha vitatkoztak is apuékkal veszekedés nem volt sosemadott témát bőven a kilenc gyerek

mikor már beszélni tudtammegvallva jutka iránti érzelmemetközöltem házasodási szándékomat

egy fényképenmindketten fehér kantáros rövidnadrágban állunkkéz a kézben nézünk valamerre a messzibevalahol a pestre néző oldalona margitszigeten

papírpohárban tejet kaptunk kiflivelluftballonok is rémlenekjáték felhőtlen ég alatti réten

évekig vártunkde már nem jött össze a margitsziget mint akkor1948 nyarán

ezek nem sorspanasz szavakne gondoljon senki rosszravagyok mert elrendeltetettegy félelemteli ölelés összeterelje a sejtekets létemet meghatározzaegy hajdani vécélánc hossza

néha elfelejtemkezdődik újrahitegetde végül megöl a visszanézés a múltba

majd hetven éva választ hiába váromlettem esetlegestény a meghalásommegyek ahogy kenyérre váróka sorokban menneknem teremtheteknekem tetsző rendet

állok földdobszóbanpallókra tett koporsók mellett

gyászfeketét suhogó varjúszárnyak fölöttemeltűnik a voltampedig még meg se jöttem

12 13

Jacola

Ma ott voltam az óvodában.Jacola feküdt a másik ágyon.Piros kavics került kezembe.Jacola aludt a másik ágyon.

Valahol messze, Gréti néni.A másik ágyon Jacola fekszik.Kezemben forgó kis kavics van.A másik ágyon Jacola fekszik.

Függönyrésen besüt a nap még.Fekszik a másik ágyon Jacola.Gréti néni a világ végén.Fekszik a másik ágyon Jacola.

Csöpög a vér a piros kőre.Jacola sír a másik ágyon.Orromban kő, csöpög a vérem.Jacola sír a másik ágyon.

Aztán kivittek a szobából.Elszakítottak Jacolától.Orromból a kis követ kiszedték.Hiányzol, Jacola. Nagyon hiányzol.

jutka nem lett a feleségemcsillagpapáék elköltöztek az élmunkástelepreaztán ahogy a rendjesorban mindenki az égbe mentnem tudom ki maradt a kilencbőlminden eltűnik nézemkicsit hátulról fényképezveállunk a szigeten ellenfényben

14 15

Örökség

kaptam fillért fényesetvihart vértől ékeset

halántékomra kék erethalottaimhoz könnyeket

virágom hétszer hétszínűkenyerem föld- és vérízű

hazug hangok közt élezekacélcsengésű éneket

halált dalolok szerelmetvétkes ősöknek kegyelmet

zúgó szavaim harangokkoldus kezében aranybot

Ugrató

Díszburkolat, színes kövek,csak kékre lép egy kisgyerek:

nagykanál és villa késkrumpli fő estére készkés villa és a nagykanáljó annak aki megtalálkés nagykanál a villa ésvacsora lesz estére késnagykanál fő a krumplivalha nem harapsz rá nem zavaraki vigyáz s csak kéket érmegkapja azt mit érte kérkanál kell krumpli villa késkék kék után nincs tévedésasztalon krumpli kés kanálmíg kék a kocka nincs halál

Három órakor, álomidőbenhova szaladhatsz, kisfiú, tőlem?

16 17

Fogynak az arcok, a sor mögöttem.Jön egy villamos hetvenötben– decembert reszket a sínek hossza –,s a harmincnyolc éves Józsefet felosztja.Fekszik – vére borítja – árván,groteszk is legyen, egy József körúti járdán.Karácsonyfás autók robognak.A szél barna szemfödőt lobogtat.

S kinek sorsa rejtve, a képenLászló áll, nyári szőkeségben,és hajnalonként átosonaz álmoktól izzadt városon,és tudja ő is, nincs kiút,csillagok lesik az orgonás fiút,ki jár alattuk, vértje nincsen,nyakára hold sarlója billen.

Kezemben tartom, itt a jel,ahogy mesékben lenni kell.Rozzant talicska, benne csend,hordom benne a végtelent.A legkisebb fiúk dolga menni.Ne gondolj Titokra, mese ez. Ennyi.Nincs sárkány, lidérces este,nincs hozzánk szegődő szerencse.

Népmese

Dohányszín ég. Vasárnap.Illata harminchat év előtti nyárnak.Mondani, csak mint népmesét lehet,áll a sárga képen öt gyerek.És délelőtt van, látni jól,lábak villannak ránctalan ruhák alól.Simák az arcok, mindenütt remény,s ha sárgultan, de ott lebeg a cipőkön a fény.

Fehér ruhában, holdkarcsú Anna,nővérem-anyám megfakult arca.Az ölmelegkezű, ezerkilencszáznegyvennyolcban.Három év, s már fekszik ágyamra holtan,életem első halottja, minden!És azóta tanulom: nincsen!Azóta érzem súlyát a voltnak.Ötvenegyben az istenek kiraboltak.

Titkokat őriz szemében,családunk Ikarosza kalandozik az égen.Ifjabb Birtalan Sándor arcán ki látja,húszévesen hullik vissza a sárba,földbe csobog, elfogy a vére.Ötvennégy: géppisztoly éve.Vaskoporsóján üvegablak.Fölötte nagy, hideg felhők szaladnak.

18 19

Orvhalászat

Hálóm a Napra kivetettem.Hazavittem a Napot.

Hálóm a Holdra kivetettem.Hazavittem a Holdat.

Hálómat csillagokra vetettem.Szobámban vannak a csillagok.

De láttam, vacog a holnap,jegenyék fázósan csaholnak.Visszaszórtam mindent az égre.Marad a gyerek, ha játszik.Ne haragudjatok érte!

Csapda

ha lenne váramfokára tűzném az öröm lobogójátha lenne váramegy tornya csupa gyásszal telneha lenne váramélhetnék örömben gyászban emberülha lennede csak a torony épül legbelül

20 21

Anyu horgolt függönyei jutottak eszembe

sok gyöngyfüzérnyi rojta lakást elborító kis-nagy terítőkahogy ujjára karikázódik a fenyő-perleígy kértem a Röltexben ha fogyóban voltnéztük szaporodnak a pici mintákég csillagai örök éjben

mikor nem volt több fonalés beterítettek mindent a csipkéktestét összekaszabolta a rákaprócska díszei messzire vitték

így leszünk kiraboltakhurkolgatjuk perceinketpáfránylevélmintáksarlóvá fogyó holdakseholsincs anyák figyelnek minketszaporítják szűkítik a sorta fonalak fogynakölben ugráló gombolyagolyan természetes a holnapkicsit lecsúszott szemüveglátom mozog a szájavárj éppen számolokmég egy sima egy fordítottés elfogynak a csillagok

Triangulum

tehozzád nem illik énekfarkasverem menedékeddenevérszárnyú magányodtitkait magadba zárodéleted beomlott árokvégső leszállásod várodjönnek érted elkísérneksápadt bányászlámpa-fények

viszi a fényt az alkonyatcsillagra írott arcodatkőlappal védett testedetgyanútlan alvó kerteketutánad nyúlnom nem lehethangodra anyám nem lelekelrejtenek a Hold-tavakhiányod érzem árva vagy

minden percben más az arcomakkor nézz meg mikor alszommikor a semmi dől reámkristályszigorú éjszakánha már a szökő értelemelhagy és fekszem védtelenfejem kígyószájra hajtomfelkészülten ha kell marjon

22 23

darusként dolgozott a Ganzbankomák voltak apuékkalLacinak Lalinak kereszt-keresztszüleiLali Géza Laci meg énmajdnem egyidősek voltunk

szilveszteréjjel kóboroltunk a csikorgó havonLali sose jöttmosolygott ült az anyja mellett

előbb anyu halt meg aztán Ilona néni

jól tudomígy jár az ember ha a múltat nézikóborlunk ebéd után a Guttmannon

Lali idejét szűkre szabta a Down-kórhárman kódorgunk a bányatónál

egyedül mit építhetekemlékaranyból

A Kada

utca után kell leszállni a huszonnyolcasrólöreg fakapu a bejárataz üvegezett verandás lakás az övékonnan nyílik a konyha a szoba abbólemlékeimben minden barnatalán a falikutat veszi körbeaz olajlábazat zöldje

ünnepekkor mentünknéha ott tartottak névnapotde Annus sokáig feküdt a Bajcsybans aztán a temetőbe is arra vitt a villamos

Lajos bácsin sokat nevettünkgóbé volt bajuszos egyszálbélűberregett és kattogottmintha vicc lett volna az élet

billeg a gúnár az udvaron:meg-hág-ták a gaz-da-asszonytmeg-hág-ták a gaz-da-asszonytutána a többi liba:meg hát meg hát meg hát

itták a bort apuvalsírt szájukról az ének

messze messze Csík-országbanélt a világ legeslegszebb leányamessze messze Csík-országbankét legény is szemet vetett reájaaz egyik csak addig néztemíg a másik fejszét dobott a fejébeszomorú a nóta végeleborul a falu népe zokogva

24 25

Rongyosleves

napok óta rosszalkodik a gyomrommára kicsit jobb lettcsináltam köménymaglevestmikor betegségeimből lábadoztamanyu mindig főzött s ha jólesettaz gyógyulásomat jeleztekanalazgattam s eszembe jutottha tojást is csurgatott belerongyoslevesnek neveztea szegénységre gondoltamnem a barnás-savanykás lébenmert a kanálnyi ecet kihagyhatatlanszabálytalan darabkákban úszó tojásrafiú létemre sose figyeltemhogyan készíti a mindennapitahogy apám billegő járását hanghordozását serégóta visszaérzem a szeretett ízeket ha főzöks ha szólok néha megrettenekhonnan szól apus járásom engem mint őtéppúgy billeget

zárva az ajtómritkán jön vendégegyedül vagyok mint mesékben a vénekvan hogy fölkapom a fejemszent ég megint magammal beszélekmintha örökké valakikkel lennékkeverem a rántástanyu megszórja köménnyelhallom a csoszogástapu lépdelmegterítekaz asztal másik felére nézekhozok még egy tányérthogy is felejthetnélek ki téged

Egy színjátszó kör emlékére

egyszer majdnem tagja lettem egy színjátszó körnekde a Kései siratót bízták rámés annyira megviselt a harminchat fokos lázhogy sokáig nem mentem a Szilágyi Dezső tér környékére semévtizedek múlva is azok a sorok szakadtak fölha néztem az erkély mögötti ablakokatcigány vagy mondtam az utolsó óránköpök a legendárakáromkodni kél kedvemde mi az az átok amit utánad kiáltsakhogy mindenben csalódtam és bassza meg bassza meg a jó égde előtted soha nem beszéltem ígynem is tegeztelekanyu hogy lehet elmondani egy ilyen versethiába próbállak összerakni a kedves nőkbőlők is odalettekés nem futja már látommögém sokasodtak az évekkörbeveszneksosincs remény kijózanodni belőledamikor világosodik az elmémlátom én is ostoba voltammajdnem-tagja egy ripacskodó színjátszó körnekszórtam a morzsákat hogy visszataláljak szórtampedig soha nem tudtam elszakadni tőled

26 27

Hokedlire tett nagy lavór

nem mosdószék fedeles-csukhatóaz volt természetesnagymosáskor teknőben fürödtünka mosókonyha gőzben alig lehetett látninem számított ha kicsapkodtuk a vizetanyu a betonpadlóról az összefolyóba söpörtelepedőben vitt föl a hátán a lakásbabe az ágyba ahová télen samott-tégla került a kalorróltörülközőbe csavarvamelegítse de ne égesse a lábatmosdás a falikútnál vagy a lavórbanbár néha igyekeztünk elbliccelnimikor álmosan az ágyig jutottunkanyu bejött talpellenőrzésres kiparancsolt lábmosásrapapucs nem voltcsak ágy mellé rakott hideg cipőka pizsama szó se kapott igazi értelmet fejünkbengatya trikóés alvás a vassodronyos ágybannagy dunyhák alattszomszédunknak volt a konyhában kádjukmellette fürdőkályhahetente begyújtották és fürdött a családjégszekrényükbeha jött a jegestördelték az egyötvenért vett jegeta szekrénynek nálunk nem lett volna dolganem volt maradéktejért a főzéshez ha kellett lábassal mentünktejfölt hozott egy asszony vecsésről péntekenkéntbögrébe üvegbe mértevaj nem szokott az asztalunkraa zsír elállt a kamrában is

Mondd

jönnek jelek miket nem értekszólok nem tudom ki ért megpernye korom száll a rombólaláaknázott gyerekkorombóldárdáját szegzi rám az estemondd: csillagsörényes béke lesz-evagy indul már a nélkülem téls titok leszek mint te is lettél

28 29

Távol a krisztusi úttól

birtalan ferenca munkásosztály állandó tagjafényért kolduló házak közülszeretteimet elsiratvaszememet fölemelem

a jelzett helyeken sebek nincsenekhajlongok kék formaruhábantávol a krisztusi úttólszámban tiszták a szavakkáromkodásom percek messiása csak

lakatos lakatosarcod kezed maszatoskörmöd alá félhold-ébenolaj rágja magát mélyenvaspaplannal vár az ágyadálmaidon acélzárakrozsdacsillag szemedenszikrafátyol szerelemhajnal ébreszt fénye nincsenhol az ég hogy rád tekintsenlakatos lakatos

nap óra percbetéve tudom a rendetegy vagyok a Gyárralmikor a karos óra csengetés új és újabb évtizedvasszekrénybe zárvabetéve tudom a rendetnap óra percbérszalagkokárda

örök titok maradkinek az ötlete voltosztályunkat a kenyérgyárba vittékhogy ott zuhanyozzunkmásodik-harmadik elemisek lehettünka szemérmesség már alakulóbanaz osztály köztudottan kivételezésneks talán közutálatnak is örvendő üdvöskéjéta tibikét állandóan kísérgető körösztke voltki szappanozta a fejünket a hátunkhogy egy idegen dörzsölte rám a habotnézte pucérságomatmegalázottelmosta az örömet amit a zuhogó meleg víz adott

kiflit vagy zsömlét kaptunksőt ahogy visszarémlik az a délelőttinkább pacsnit egy-egy pohárnyi tejjelhisz valahogy úgy volt beállítvalátogatásra megyünkismerkedni a gyárral

fehér ruhás emberekresülő tészták illatára emlékszemmint amit reggelenként a telepre hozott a szél

1959-ben bekerültem a volt haidekkerbeadtak szappant meleg vizetnem nézett senki a fülem gallérom mögékaptam havonta hatvanforintnyi inas-ösztöndíjatami a napi zuhannyalkomoly helyet jelölt ki nekem a társadalomban

a jégszekrény hiánya még évekig nem jelentett gondotami volt elfogyott

de közeledett már a fridzsider-idő

30 31

Sláger

szeretni kell ennyi az egész

ezerkilencszázötvenkilencben mindent vitt a dalbefejeztem az utált nyolcadikata Mogyoródi út Zászlós utca sarkon szakítottam Unger Marivalnem gondoltam egész életemben azt magyarázommit vitt el az az ősz mit kaptam azon a nyáron

szeretni kell

odaadtam magam a dalnaknéhány kötéllel elintézték a forradalmatkitartással mindent meg lehet szokniegy nemzet tanult ellen- helyett 56-ozniszent szabadság legyen a neved áldottelzúgtak Európa hallgatmegvertek voltunk nem kollaboránsokkussolt aki addig Dunnyuskázottakik tegnap hegyen-völgyön vonatoztak

szeretni kell

adott a ritmuskicsit lazábban mint Zorbarázta a seggét a szocializmusennyi az egész énekelt Kordamég egy ideig fújtak műszakkezdéskor a gyárakaz volt az ifjúságunkkerestük az elveszett ungermáriákatspórolt a családvettünk részletre Tavasz tévétnéztük vakulásig a műkorcsolyátszeretni kellrengeteg halál után a békét

Sóhajnyi Nap

valami ami égetmadárszürke reggelekbőlami kiragadés nekirepít az égnek

valami ami nincs mégamiért törve fázvajársz útról útraés lenyomod a titkok kilincsét

bármi de hinni jócsak egy akadmit küld a szádkristályreményű szó

sóhajnyi tiszta Napkeltsen egy magotha nem leszelde tőled itt marad

32 33

Ennyit engedsz

csak ezthogy így elégjekennyit engedszte kurva élet

üvöltök sírokhím Kasszandrakit érdekela dal ribanca

mikor minden szóellenem fordulüres szememfölétek holdul

Harangok zúgnak

Köpenye alatt irdatlan éjnek,tavaszból tavaszba, magamba falazva,vagyok a szerelem világvégi vacka.

Zúgnak a harangok, zúgnak.Értem vezekel az ég is.Csapódok menedéktől menedékig.

Megyek a kondulásbanfészket rakni a reménynek.Kísérj Golgotáig, rigózsoltáros ének!

34 35

Kopjafák

Csahos eső zúg, sistereg,elvackolnak az istenek.

Állunk dermedten, szélütötten,megdőlt kopjafák a ködben.

Karóba húzott csillagok.Tűzfényű arcunk ellobog.

Ablakok, ajtók zárva.Deszkát szögez az ősz a nyárra.

Ezen a nyelven

és akkor ismert egyszer ideérnek a fényekkigyönyörül a keserves éga Nap fölöttünk ébred

és akkor isés nyitott számba ha taposnakmíg lehelni tudom a szótmíg kifosztott mellem beroskad

és akkor isés ezerszer kivégezve holtanha minden ízemben összetépveha lánctalpak alól kidaloltan

és akkor isújra és megint a halál ellenha földrésznyi lesz a pestis kellaki szól énekel szeret ezen a nyelven

36 37

Menekíts

száll röpül a nyárfa magjane hagyj itt ne hagyj magamra

nincs szavam a nemlevésrecsak a vagyra csak a mégre

testem fárad földre göbbedröptesd újra újra röptesd

érted vagyok legyél értemadj hitet a szenvedésben

fölöttem az ég ha megdőlmenekíts a félelemből

benned halok értem élj ittteremtéstől teremtésig

Vers Balázsnak

nem írok altatót nekedaz ég álmos szeme nyitvaébrednek hosszú reggelekmeghal az éjszaka titka

nem írok altatót nekedmert kevés az én hatalmamkaptad a legszebb énekete fülsértő vad zsivajban

nem írok altatót nekedvirrasztom lázas arcodatfigyelem pillád mint remegbagolyhomályú éj alatt

nem írok altatót nekedjönnek vaskarmú évekfelnyitom szunnyadó szemedmielőtt álmodhoz érnek

38 39

Logodi utca

hol volt hol nem volt volt a Logodi utcaalatta a Vérmezőfölötte a lovasút-sziklaisándor-lovasútahol körbefut a hatalmas várfalezerkilencszázhatvannégynovember huszonötödike esteobeliszk-magas zöld cserépkályhában parázsa szobában épp csak lengő árnyakahogy az izzó fából egy-egy kicsi láng felcsap

az a hol volt hol nem volt Logodi utcamég eget hasít a kedv szárnyalahonnan Zuglóba visz a buszegybeolvadok a hajnalsötét gyárralCsibész pulink mintha tudta volnaóvatosan támaszkodott hasadnakérezze hűségét-szeretetéta benned búvó magzats akit mégse láthatottmert a garzonban dönteni kellettő vagy a gyermek

az a hol nem volt Logodi utcazabolátlan csapódó szerelemmelBogár Kati Bogárvergődöm tehetetlenülmert állandó ítélet állandó kegyelem kelltanulni elfogadni a felnőttségethogy minden pusztulás onnan indulha nem szeretsz már ha nem szeretlek téged

De profundis

nem kell több szombati vers

ezután ha közeledik az ünnepcsak a sámánok dobzaja lüktetzeng az őrült tá-ti-ti zeng csakdübörög döng a nem vagy a nem vagy

pedig hát tudtad: én vagyokácsolni föléd holnapotmegbúni fagy és szél előlegyütt a föld az ég ha dőlhogy holtomiglan hogy holtodiglan

de csak a dobszó csak a nincs van

egy zöld boríték egy fecni papírrajta a nincsen a nem vagy a hírhogy gémberedik hűl fogy a testeds én sírom e tá-ti-ti iszonyú verset

még menni kéne menni messzenem látszik még a völgyeresz semost érnénk épp a hegyre fel csakki engedte hogy szökj hogy elhagyj

por lettél semmi arctalanpor vagyok semmi én magampor a te szemed por a szádszáll a mindenség pora rádés hull szitál akárha ködés eltemet veled beföd

lekoppan hat nap hat feje rádübörög a nem vagy a tá-ti-ti tá

40 41

Kánikulai csirkevers

hajnalban ébresztő melegodatettem a gázra a csirkétbenne a lábak direkt nekeda fejet én szeretemzöldséget tisztítottamkiraktam az ételhordót a pultra

nyári hajnalokon odaálmodom magama konyhaablakból a svábhegyre látniérzem a levesillatot és arra gondolokhogy fogsz örülni amikor a jénaiba teszema cérnametéltet lábatomlósra főtt felső combot a zöldségeketfölpolcolom hátad mögött a párnát

uramisten milyen messze van minden

kezemben nejlonszatyormegyek az ötvenkilenceshezholnap ne gyere mondodebben a kánikulábanmajd szombatonmit ennél kérdezemcsirkelevest tudodvalamiért mindig azt kívánomkicsit elmosolyodszez nem az ortopédiaide behozhatod a lábat

az a hol volt Logodi utcaahová borral jöttek a verstárs-barátokahonnan világváltásra csalogattak a kocsmákégig szökött a kurtítatlan álomahol bámultunk a lebukó napramint Tóth Árpád a rondellákon

az a volt Logodi utcaahol végleg eldőlt mehetek bárhová tőledsoha nem fogok elérni másigaz a talán igaz se volt fiatalságvolt Logodi utcaaz a hetvenkét lépcső a lakásig

42 43

Az angórasálammal nem tudom mi lett

ahogy a nyaraimmal sekutatok minden szegletetmások a virágok a nevetésekhol a kék nagykockásolaszos ingemaz a zárt kétgombos fazoneltűntek a májusok ishiába jönnek új orgonákaz a valamikori nincsenöt-hat éves lehettemmentek tavaszok telekés hiába kerestemnem tudtam a sálat megtalálni márahogy elveszett a rózsadomb bogárrala vár a vérmezőa hármashatár-hegy óbudávalhiába kutatomnem kerül előa házmán utca a gesztenyésa csepeli zsidótemető seeltűnt ujjaimból az érted remegéshogy tudhattam volna előreminden örök mint az angórasálés végül minden összeálla soha nem mozduló időbe

de messzire van az a hajnalcsak ebből a melegből kimeneküljekfigyelem szaporodnak a szívszorításokpersze neked úgyse mondanámnehogy lelkifurdalásod legyenakkor szombatonvigyázz magadra mondjukte ott én az úton

a szépilonánál fröccsöt iszoma bódé mögötti pultnak támaszkodvanem tudok gondolni semmi szépretalán az árnyéka házmán utca gesztenyése

ezerszer végiggondolvanejlonszatyorban mindennem jut eszembe semmitudomhiába a hőségindulni kell mennikülön üvegben a zöldség cérnametéltcsak a címet váromhová kell utánad vinnem

44 45

kora esteKőrispatak főutcáján jöttek a legelőről a bihalakKarda Dénesék kapujában álltunkrémülten figyeltem a nagy fekete állatokategyikük a csordából kiválva felém tartotthátráltam de fordult a kapun be utánamtanácsosnak láttam a deszkapalánkra fölugorninyakkendősen öltönyösen

akkor szakadt el a nadrágomvalamennyire helyrehozta egy műstoppolóde mint a karambolos autó új már soha nem lett

a bivaly Kardáéké voltaz itatóhoz fordult a kapu mögé a jámborén a városi ficsúr nem érdekeltem

este a kocsma hátsó falábas verandáján ültünkpetrólámpafénynélalattunk csordogált a Küsmöd időtlen útrahalkan szólt az énekkesernyésen mint a deckapálinkamint a cujka

A szürke

Eszterházy-kockás mellényes öltönyömetezerkilencszázhatvanhárom tavaszán vettema Rákóczi úti Férfi Divatáru boltbanvolt gavallérsarkú barna cipőmés elmaradhatatlanul hétköznapra is nyakkendőaz úr nem csak vasárnap úr mondta Jóskaanyu szerint is annak kellett volna születnemamit később úgy interpretáltamtévesen használta a feltételes módotakkoriban volt divatos a gumis nyakkendőamiről hamar lemondtam miután Józsi meghúzvavisszapattintotta a nyakamraadott egy rendeset és megtanított a kötésreami elfelejthetetlen mint az úszás a biciklizés

Horváthék kertvégénél készült a képlátszik az ajtó ami mögött régHorváth bácsi asztalosműhelye voltállunk anyuval maradék három fiúmosolyogva mindJóska kívül hordós rövid ujjú ingbenanyu és Laci feketébenazon a nyáron mentünk ErdélybeJóska nem jött a család a munka miattmeg különben is Erdélyben születettnem úgy mint Laci meg én a pestiek

46 47

Át a hídon

mentem a hídonát a hídonjanuár voltminden jéghidegnem értünk ki a fagy havábóls kétezerig volt egy évtizedés szerda voltés délután ötakkor már nem voltál te semmentem a hídonát a hídontalán ha szembejössz velemés fújt a szélés január voltés egyedülés szerda öta nap Budán a hegy mögé dőltsirályok ringtakmocskos víz fölött

Mea culpa

hallgasd hogy jajgat a szélhallgasd csakvetkeznek a bokrok a fákjajgatnak

jajgat a levél ésjajgat az ágjajgat az ég csupajaj a világ

rám feketülnekrínak a varjakbúvik a jázmin a földbe lejajgat

gyászuló ködbeéjbe takarvakrómhideg álmokvisznek a jajba

templomok éterijajszava brongjaj hova szökjekjaj hova mondd

jaj kire vár kinna dér-ravatalaz ónszínű csöndha dörren a jaj

arcomat Istena Semmibe gyúrjamaxima culpamea maxima culpa

48 49

Nem a bíróságon voltunk

valami bizottságszerűnek tűnt az egésznem volt asztal csak székek körbennyomást éreztem a hátamban

ahogy az Auchan-pénztárnáltámaszkodtam a bevásárlókocsiraalig várva hogy hazaérjekmásnap vitt el a mentőaz EKG szerint túl infarktuson

olyan érzés volt arra emlékeztetetta könyvről beszéltünkvédtem az igazamatbizonygattam a tiédet neked kellene megírni

a bizottság tagjai nem szóltakfigyelték mire jutunk

egy szék fölé hajolva lapoztad a kéziratotmondtad nem egészen úgy voltak a dolgokén csak visszaidéztelek

semmi sincs egészen úgyvalaha fontos voltam nekedeltelt egy évtizedés meg se kérdezedmiért nem írok verseketa kert a fák a bokrokvalami titkos féreg fogalehet

mintha sírnál úgy borultál a székresenki se szóltzsibbadt a karomnem szóltam én sefelmentőnek az ébredés maradttalán szűnik ha felkelekfelejtek fájást álmokat

még mondani akartam valamit nekedde nem tudtam idéznia megíratlan verseket

Tovább

Mi az, mi fáj, mi múlni nem tud,átizzad sok-sok álmomon,a szívritmus miért borul,s beleriadok ma is: nem tudom.

Mert tényleg nem tudom,magam becsapni hogy lehet,s menni tovább, mintha semmi,lesöpörve a megtörténteket.

Gondoltam annyi mindent– még ma is mentenélek –,de amit elfelejt az ész,nem nullázhatja le a lélek.

Naivan hiszem: megtudod,hazugságokból rakott váradönmagad ellen sem védhet,szinte már megsajnállak.

Persze ez egy kis történet,s ma is csak nekem fontosabb.A vers, mi csillagig emelt téged:elengedett, bár ebben benne vagy.

50 51

Útleírás

Végül mi az, mi változott?Esetleges, hogy hol vagyok,mire nyithatok ablakot,meddig tűrnek a holnapok.

Vasgyár: a Juranics telep.Zöld ládák, lőszerhüvelyek.Fut a MUKI csikorogva:hova lett az ÖTLI, VALLA?

Eltűnt a hentes és a pék:kenyérgyár lettek Müllerék.Papp szatócsékból a KÖZÉRT,de dombjuk Papp maradt – miért?

Tovább: Vérmező, Vár között…Fiam a Sportkórházba jött,kapott éneket: altatót,vaskarmú évekhez valót.

Tudom, megváltó nem leszek.Szétszórva bóvli rendjelek.Ott, ahol minden tervezett,maga a rend, mi megvezet.

Bejárom kies Óbudát.Szénrakó: Filatori-gát.Flóriántól, Rómain átszívom a rossz kocsmák szagát.

Nem leszek sem latin, se tót.Élek, mint a panellakók.Álmomban öngyilkos estedől a Hármashatár-hegyre.

Karácsonyváró HÉV-es

aki szotyolát rág markába köpködaki ül mint a cementbe öntöttkinek szemében vakfolt ürességakin csak gázolnak reggelek az estékakit kilök a HÉV az éjszakábaaki csak megy semerre mindhiábaki nem tudja minek jön a holnapakit rugdostak kinek papoltakkinek jövőt ígértek szebbetki fölött minden perc élesebb lettaki büdös akár a kurva életugye ő is lát megszületni tégeda csendes éjben szépen ahogy íromahogy a hold nézi a lyukas kátránypapíron

52 53

Amikor te is

a főhelyen nem isten ülmert nem tudok már istenülaki voltam az jön mögöttemahogy írták: megördögödtem

dobom az álmot vetem gödörbeköltöm mi maradt borra sörrevolt-tisztességem összerámolnem szüzek jönnek a kuplerájból

romlottak szépek elbaszottakhogy érdemelnék náluk jobbatmi jelre várok hogy vegyem észrekorbács kell nem liliom a kézbe

nyitom a markom menjen a francbane levesbe a béke galambjabefűszerezve olajfaággalkész az ebéd de nincs madárdal

üres az ég a harang tátogüvölteném: ezt akartátokhiába minden kifogy a versemmotyogom csak: megérdemeltem

jaj kicsi lányom jaj kicsi lányomgonosz álmaid nem én csinálomjaj mi lesz veled jaj mi lesz veledamikor te is fölismered

Budagyöngye rejt, Pasarét.Cimborám lesz az úrvidék.Házmán utca, Ördögárok.Térdig borban, de még állok.

Volt Szieszta, János-kórház.Szép Iloná-s elhaló-ház.Szaporodó temetések.Én lobogok, nem a mécsek.

Aztán tovább, de magam csak,csak hogy éljek, hogy maradjak,megtudjam, mi lenni rabnak,mikor nincsen nyíló ablak.

Lágymányoson, Kelenföldönmár a büntetésem töltöm.Élek még, de semmi-letten,hol a tó is feneketlen.

HÉV zakatol, visz Csepelre,nyárvégbe, virágzó kertbe.Szilvakék, barackarannyal.Hozzám érkezik az angyal.

Talán az isten tévedett:halottak napja éke lett,megméretett az áldozat:világra küldte lányomat.

Meddig tűrnek a holnapok?Mire nyitok még ablakot?Ahol megállok, ott vagyok.Megtalálom és várni fog.

54 55

Sárga-barna padon térdelek

hatos villamosrakpartlépcsők fák margitsziget

megyünk a fizetésértóvatossághosszú az út hazáigapunak útját állják a kocsmák

nézem a nagy folyótmíg a szem elláta lépcsők vízbe érnekkék babos ruha anyánmondom nekiaz én dunám

apu adja a pénztrend leszezerkilencszázötvenhajók uszályoknézem a parlamentet

ahogy a hídra érünkügyet se vetve rámmondja a lányomaz én dunám

a balladás folyóringatja a kidőlt fákatmintha mi sem történt volnaelúszott fél évszázadegy évezrednézi a lányom

a mi dunánk mondom

csak ne tévedjek

Anyavers apásan

szombat meginta pörköltet odatettemközben a mosógép lejártne gyűrődjön ki kell teregetnemegyedülségaz étel kint rotyogZselyke különnémetre mentmeleg december a nap derengvarrás menténahogy kell igazítom a ruhákatmegrázom kiterítemtávfűtésnél estére szárazblúzok bugyikjavítana: tangákeste a suli-buliba mentem értehazahozni a kis bitangjátjött kipirulvapattan a szikra: már van ami gyújtsaez a dolgok rendjemire lenne ha nem szerelemrekrumpli is kéneígéretet tettem valami gyári pépretej margarin só az ember vizet forrals összekavarja a zacskós bigyóvalmire hazajönkiteszem az asztalra az alátétetnagylány szed magánakbefordulok a délutáni pihenésnekhallom érkezikhiába óvatos vigyáznacsörren amikor kulcsot tesz a zárbamatat elalszom ma nincs hiánya

56 57

Állok ghizában a nagy piramis mellett

az árnyékos oldalonés olyan furahogy a hatalmas kövek közötti résekre figyelni kellbele ne essen az embermilyen célt szolgálhattak valamikorezek a furcsa fedetlen pincefolyosókközben nézem hova lépek mertturistákat kedvelő arabok grasszálnak tevéikkelés sűrűn léphetni bele a potyadékbaami alig von le a nyomasztó szembesülésbőlmik történhettek itt több ezer éve

ez a kép jön újra főleg reggelentemikor álomból tisztulóbanigyekszem magam rendbe raknia zuhany alatt és a konyhában is visszatéreka piramisokhozmindig az árnyékos oldala napot nem bírja a hipertóniámmiközben feszengek egy színpadona volt polgármester igyekszik bagatellizálnia helyzetetmert nem érkezett meg a költő barát akivel megegyeztünkhogy ő hozza magával az est anyagátén csak arra hagyatkozom hogy felolvassamaz elém tett verseket a kérdéseire válaszoljakmég húztuk volna az időt de már körülöttünk is sokan ültekmintha porondon lennénkideges voltam és csodálkoztam ishogy ennyien kíváncsiak a költészetreleültem két sor között és gondolkodtamvan-e vers amit el tudnék mondanirégen fejben volt az összesde ma már egy estre valót is képtelen vagyok felidézni

Kertvers

volt:azt a verset írtamkert ölelt fáink bokraink

azután minden szétesikjapánbirs füge semmi sincsén emlékszem csaka jegenyenyárranincs karomban ringatottkertversem óriásakifakult a vérborbolyák rőtjeutánuk semmis hol ami volt előtteorgonák drága-szépeknem nyíltok hogy ameggyfát köszöntsétekmert meggyfa sincsse borókák se ciprusokse mandulavirágok szűz-fehérbeágyazott rózsaszín bibéjehol az ezüst a feketefenyőkahol rigódalárdák csapatja nőtthol a vers mit fűbe írtambarkatanúkkik biztattak kibírjammikor a szó már szétesett

egyetlen hű maradt: a kert

Uram nem néztél arra leíriszek kéklették gyászomatsírt utánam a berkenye

az volt a kert hol mályva haltaz volt a kert hol rózsa nyílthogy egyszer majd betonba mardíme: hogy halott versbe írd

58 59

Mese egy népmeséről

Volt egy család, de most már nincsen.Föloldódott mint szappan a vízben,s ha látszik valahol némi habja,eltűnik az is, miért maradna?Volt egy mese: szegénység, sok gyerek– mert egy mesébe ezek kellenek –,tollruhát kaptak, égre szálltak,egyet hagytak csak, árvaságnak.

Utánuk indult, kereste őket,nyűtte, nyűtte az esztendőket,bocskorok szakadtak, semmi nyom,elmaradt az ígért jutalom.Becsapták ördögök, tündék, óriások,de hiába fegyver, hiába átkok,tudta: történhet itt akármi,a mese nem fog jól összeállni.

Maradt szegénynek: lett fia, lánya,mégsem múlt el a mese hiánya.Napok múltak, évek, lett reggel, este,menni kellett, tovább kellett keresse,mert ha jogot veszni hagy, igazságot,őt is dögleni hagyják a királyok,s milyen haza marad a gyerekeknek,ahol az apák nem tesznek végre rendet?

itt tarthattam mikor megint bejött a fáraók világamindig ugyanaz az északi oldala piramis alsó sorának közepénélhallani a ló- és tevepaták koppanásáthamarosan lemegyünk busszal a szfinxhezaki csak hallgatni fog mert tudja de nem érdeklihogy szétszakadó életem mennyire nevetségesa vörösessárga napsütésbenmit akarhatok szemben a titokkalhisz azt se tudom mi lesz velemmikor kiszállok ferihegyen a gépből

közben teljesen megtelt a teremeszembe jutotttelefonálni kellene a barátomnakde a polgármester szerintbárhol van is már úgysem ér odaigyekeztem nem nézni senkiremajdcsak véget ér ez az esteközben befejeztem a reggelizéstkis szelet kenyér pár kanál kefirmegnyitottam a leveleketés egy videómontázstmi jut eszébe március tizenötödikérőligen úgy rémlik petőfi mohácsnál halt megés isten áldd meg a talpra magyartjárókelők beszélnekkossuthról is aránylag biztosan tudják hogy lajosvalahogy idáig jutottam a forradalombana költőt is helyre téve a raboklegyünkkelmiközben állok ghizában a piramis aljántotyorogva mint a tojógalambde hiába vigyázokcsak belelépek az ürülékbe az északi oldalonotthontalan kis szaros magyarmeglebbentem a szárnyamaztán mindenek felett

60 61

Kedden

végre vettem egy nadrágot a kínaiban

a negyediket próbáltamnehéz annyiszor öltözni mióta fölvágták a mellkasoma hasam a combjaimats már fel akartam adniegyszer talán megírom az egy év két bypassátmikor az eladónő megsajnált és a raktárból kihozta a jótotthon megmértem a régi belső száráthetvenegy centielrontott A/4-es lapokat tépek kis darabokraazokra írok fontosnak gondolt dolgokat

nadrággal cetlivel a piaci ruhajavítóba mentema kérdésre mikorra kellenea kommersz válasz helyett: tegnaprahétfőre feleltem jó leszfizettem bediktáltam a nevemjöhet érte bárki már szombaton mondták

még szerencse hogy nem péntekethavazott fagyott csúszkált az országaraszoltak autók emberekki se mozdultam a lakásbólaz érszűkület is perszecsak a postaládához lifttelés vissza a hetedikrede ez a nadrág verse

elővettem a télikabátot bakancsotkesztyű sál már napok óta a fogasons nekiindultam nagy lesz ami lesz-szel

Múlik a hét

Döcög a mosógép, basszus.Véremtől kékül a lakmusz.Nyitom a szárítót: kattan.Anno a Tescóban kaptam.

Száradó gatyák, ingek.Megyek, terítem mindet.Kiürül, törlöm a gépet.Így múlik el a péntek.

Múlik a hét, a hónap.Lószar az élet: jó nagy.Tartom magam még, tartom.Élek, míg hagyja a Calgon.

62 63

messze a ház ahova el kell érnemnézem december nyolcadikánbokáig télben

hétfőn megyek visszaaddigra új sátrak állnaktalán új bor is forr új gulyássalvégre elhozom a kínai nadrágomaztán ideér karácsony az új évegy új magyar álom

nehezen tudom felbecsülninégy-ötszáz méter a táva megboldogult csepeli Áruház– ma Görgey Artúr – téren átleülni közben nem leheta padok havasak jegesek

ahogy a parkba értem minthadinnyét krumplit áruló hangszórós kocsi jönnefülemre húzott sapkám alárecsegő hang tolakodott a csöndbe

a parkolóban néhány sátor álltbabgulyással forralt borral csalogatottegy politikai párt

a nadrág nem lett készrá van írva a papírra: hétfőmondta a hölgyigen próbáltam magyaráznide beláttamaz ördögnek tartoztam az úttal a hidegbenbizonygathattam ő mondott szombatotde láttam a szeme se rebben

visszaindultam a csarnokon átcsillagszórót vettem rozskenyereta hentesnél darabka disznósajtots máris úgy éreztemnem hiába mentem

a sátornál invitáltakjobb Magyarország meleg ruhákde nagyon szürke volt a kedvemláttam fázós ölelő tenyerekben a bortmerülő kanalakat gőzölgő levesben

64 65

A félnégyes

a Szent Imre téren ahol a hév megálls valaha egy vekni kenyeret nyomtaka kezét zsebében tartó Lenin hóna aláa fotósbolt bejáratánáltámaszkodik befelé néz beszélfején fekete kendő megkötve hátulaz egész alak olyan régimódi rockereseleinte azt hittem a szomszéd zöldségkereskedőidejét múlatja az optikussalaztán teltek a napok heteks hogy támasztotta tovább az ajtóoszlopotkezdett gyanús lenni a dologa zöldségboltban mindig volt ki dolgozottde őt belül nem láttam sohahajléktalan – mondta a lányom – bolondugyanaz a póz ugyanaz az ajtóhótkoszos ruhatiltakoztam még – ugyan ne monddde a tények túlontúl egybeestekfogytak érveim fogyott a tán esetleg

egyszermert én is inkább csak magamban járokhangos szitokszavakkal valaki mögöttem jött pereltnem fordultam vissza igazán nem érdekeltahogy mellém ért s továbbhaladtjellegzetesen csosszanó láb csámpás bakancsfölismertem: a fotósboltajtós-rockereskit addig csak egy helyben állni láttammegy mellettem hadonászik integets káromkodik bizonyfigyelmen kívül hagyva az illemetvalami rossz életű némbert szapulvanem volt mellette senki se de ő pörölt velehogy szemét a világ s te vagy a mocska tete ócska kurva

Szentjeit a HÉV

(Győri Lászlónak)

Viszonylag minden csöndes itt,hazaringatta szentjeit a HÉV.Csepel elpihent, nyugodt.Az ég derült, vagy esni fog:esetleges.

A Duna mindent körbevesz,volt bármi eddig, vagy bármi lesz.Gázlóin mikor épp ki kelt át,jártak erre gepidák, a kelták,megeshetett.

Mindenhol kutatnak, ásnak.Magam sem hiszem másnak,jogom sincs itt, hogy más legyek,mint tárógödörben csont, lelet.Keressenek.

Erre már nem vöröslik alkony.Dől az éj. Rossz gyárak lent a parton,döglött daruk, tehertelenség,penészes kötény, ahogy ottfeledték,kik nincsenek.

Eső szemerkél, tél, nyár, mindegy.Jegenyék futnak, messze visznek.Kígyózöld vagonok hánynakszigetedről egy más világnak.Keserves ez.

Tizennégy éve ez a minden.Elszökni, ugyan hova innen?Ez lett a jelenem, a múltam.Szeretnem kell, hát megtanultam,ahogy lehet.

66 67

Bot

újra utcán a kéz formájú bothuszonnégy év utánmár nem te fogod

gránátra fonódnak a görcsös ujjakmarkomba beleillikcirill betűk fogom a háborúkat

1914–1915 Oroszországkörbefutó kopott levelekszúette faragott ág

hányadik voltál ki elejtettemelyik megfejthetetlenki betakarózott a csendbe

kiről nem szólnak a történetekmert nincs aki tudjanincsenek akik meséljenek

hol a fa hol a faragó kézhol a hazavágyáslövészárokban vacogó félsz

hol aki elhozta ide messzea nagy hegyeken áthol kellett eleressze

a makkos-leveles fát kik bújtattákmíg a szú kidöglött belőles kezedből kiverte az iszonyú rák

törött volt amikor visszakaptamnem tehetsz rólaévekig ide-oda raktam

ment csoszogva s én szokás szerinta magam tempójánál maradvatovább a megszokott útonkicsit figyelve még a hangrahirtelen belerettentem:ugyan néznek-e így engemki Csepelt nap mint nap botommal tekergemlehet hogy beszélek iss ha szembejönneknem érdekel szemem se rebben

nem mindegy ajtó körbe-útlehet én is rég legenda lettemnézd: a félnégyes barommutat az optikus az ablakona zöldséges bólints a rocker mondja mondja

68 69

Emlékműre

(Amiről egy költőnek az jutott eszébe…)

Ahogy mentem az emlékmű mellett,eszembe jutott, neki mi jutott eszébe,s szégyelltem, nekem semmi fennkölt,csak az, mennyire bebasztam az este,mint löktem újabb söröket a felesekre,aztán bort, pedig a hülye is tudja:a gyomornak visszafele is van útja.

Ez jutott eszembe – a nevek kőbe vésve –az emlékmű mellett, amint mentem.Kannás borral kellene locsolni őket,a jégben-nyárban seholba menetelőket,kikről senki se tudja, miért, mikor, hogy…Itt romlanak, rabtartójuk az oszlop,s róluk himnuszokkal zengenek dicsőséget.

Én meg csak szomorú vagyok, zúg a fejem.Nekem ne szarjon galamb az emlékművemen.Ne olvassa a nevem holmi részeg állat,nem kell dicsőség, süket magyarázat,mit is akartam ezzel a verssel mondani,hisz jaj: csavargó Dani jól tudja a választ:akarta a… menj az uszodába, eredj mosdani.

csak látni ne kelljende lehet-e védekeznigennyedő romló sorsunk ellen

háromszoros rézabroncsba fogtamfriss pácolás lakks pihent a sarokban

esernyő sétabot mellettközeledve a századik évhezsenkinek se kellett

most újra utcán a kéz formájú botmeg-megállok mintha az időbenrossz gerinc szív támaszkodok

szuvas roppant huszadik századvajon használtak-e a leckékvagy terjedjenek tovább az árnyak

s botorkálunk számkivetettekmaradékai egy régi világnakidevetve az új évezrednek

70 71

Vízkereszt

a globális fölmelegedés az egymást követő frontokpróbálok megkapaszkodnilesem az orvosmeteorológia híreitkapkodok a gyógyszeres dobozhozki érezte milyen a halálfélelemnem csodálkozikegyetért velemösszekeverednek a betűknegyedszer kezded a mondatotmert fogalmad sincs mit olvasolkikészítve az orvosok a mentőaz azonnal értesítendők telefonszámaikarácsony után mikor már ténya megváltó megérkezettde hozzád nem csönget senkis extraszisztoléiddal sem tudsz mit kezdenitalán vigasztalhatnanégy óra után láthatóan hosszabbodnak a nappalokkeresgélsz a Port.hu-n valamit ami happy enddel kecsegtetjók a gyerekeiket egyedül nevelőkolyanokkikkel szerelmeik csúnyán kibasztak karácsony előttde megoldódik minden mire a fagyöngy alána ilyenek kellenekjó elmorzsolgatni egy-egy megindulós mintha a szorítás is enyhülnepersze az izomlazító a Xanax a konyak besegítamikor a negyedik filmet is végignéztednem sokkal éjfél előttmég kóborolsz kicsit a Facebookonátfutod az aktuális idézeteketaztán kikapcsolod a gépetmég egy egyenes vonal se maradmint az intenzív monitorján mikor valaki elmegys a lepedőt arcára hajtjákhogy kontúrosabb legyen a helyzet

A víztoronynál

mocsok mindenütta víztorony valószínűtlen óriás tölcsérgombasejteni csakbeburkolózik nyálas szürke ködbe

gyere új évreményekkel gyerea régit född be

föl-alánap nap utánez a sétajáratkezemben csukott esernyő

épülnek omlanak a házak

megkerülöm a Szent Imre teretpiros bogyós bokrok sora kísérs vissza a Kossuth Lajos utcánamíg a szem elér

leveleit az orgona rügyekbe zárjavárja márciustfeszül a rügyek magánya

négy óra sincss tolakszik már az estelombtalan fákbetonfalak közt átszüremlő énekpanel-Chopin

mintha sosem volt volna nyár

itt élekszemben a víztoronnyalahol a madár se jár

72 73

A körön kívül

mindenképpen a körön kívülkopottan korszerűtlenülmint februárvégen burukkoló gerleha kell ha nem újulást jelezvenem figyelve hóra fagyralenni a március rabja

mindenképpen kívül a körönaztán úgyis jön ami jönszülettünk voltunk lázban égtünkfelértük-e a kicsinységünkértettük-e a világ mindenatomja itt hal ízeinkben

a körön kívül mindenképpenfeladva mindent csak a reményt nemakárha követ görgetve hegyrelerogyva fölállva visszaesvetudva nincs kudarc nincsen érdemnem lesz ki helyettünk újra éljen

Az Angeli úton

(Lacinál)

A kis temetőbenélők elvétve akadnak.Igaz, a szürke délután márébresztőt zúg a csillagoknak.

Elmúlt mindenszentek,halottak napja. Kik blicceltek,most kiszégyenkeznek.Feketék, fájók, krizantémosak.

A tujákat kicsi szél fújja.Nagytétény. Angyalok útja.Sötét kutya a kerítés mögött.Kapusfülkében homályos alak.

Gyufát gyújtok, pislog a mécses.Apró sírokon lámpák égnek.Fölötted öt éve ferdén áll a lap.Igazgatom a virágokat.

Hülye magány, az égre nézek.Temető nélkül is hiányban élek.Kik elmentek, bennem maradtak.Türelmesek. Tudják, visszakapnak.

74 75

Ha befordulsz a víztoronynál

szemben lakik a bánatmost hőszigeteltékkomfortosabbátették a házatne vedd karinthygáborosraelintézett a százads a nincset hét emeletcsak sokszorozza

én fájdalomhercegfenéthiába sír engema szerelmes égmegyek míg bírommég hátha kelleknincs választásleírom:része vagy a tervneknem vagyok önkínzásde bennemte vagy a holvagyebben a rohadt rendbenahol semmi sincsnincs mivé lennemcsaka szád sarkán egy ránccávolt ami vanmegyünk világgá

Aztán felemeltem tenyeremben összegyúrtam a port

és azt mondtam legyélelválasztottad a sötétséget a világosságtólmegláttad öreg arcomatrátetted a te kezedet és kérdeztélki vagy te nékem és ki vagyok én neked

te vagy a világosság aki jöttél a sötétségbőlazért mert én úgy akartam hogy legyél a porbólcsillagokat rakjál az égrenapot a nappalnak holdat az éjszakánakte vagy az én örökkévalóságomszemedbe adtam a tengerek mosolygását

te vagy az én patakom hajnali szellőmerdők fái között a madárdalsiralmaim völgyét megtölti a te nevetésedszerelmed tüze olvasztja a havat a hegyrőlte vagy ez én csodatévő élő szobromaki eltáncolja belőlem a fájást

fölemeltelek összegyúrtalak véremmel a porbóltökéletesrelelket leheltem belédazóta fényben-sötétben téged csodállaknézem amint sarkad alól fölszikráznak a hajnalokteremtőd voltam fogod-e tudni a nyolcadik napon

76 77

Nyarat kapsz

Ma nyarat kapsz a november helyett,ne látsszanak a letarolt fák.Gondolj a napra.Vegyél vászonruhát,gyere strandpapucsban,és csücsörítsd a szád,mint mikor hozzáér a citromszelet,hogy öröm nézni rád.

Ma nyarat kapsz: utálom ezt az őszt.Mi időm van még veled,legyen napfény és virág.Varázsló vagyok: lehet.Szellő simít, az este langy,madártrilla a pusztán.Utolsó nagy kaland,s egy redves őszön átaludnám?

Ma nyarat kapsz, úri a kedvem.Kutyatejből szálat hajadra.Megyünk porban, szerelemben,sosemvolt nyarakba.Csak fény van, tiszta, kék.Minden könnyű, jó, banális.Le van szarva az ősz, a rohadék,s az ajtóm előtt toporgó halál is.

Krúdy utca

jöttünk kifelé a Krúdy utcánsötétedett a május estenem volt már arra semmi kocsmaaz éhség a kirakatbecsalt minket egy gyrosravalami krekk alak a pult mögöttnehezményezte hogy enni kértünkpersze hiábaa húst a salátát belökte a pitábaa mozi is jó volt a szívbeteg pasassalki halni ments taxiból nézte Párizstés elúszott az Eiffel a Montmarteén meg tapogattam a mellemde ahogy őén se fordulhattam elnem

jöttünk kifelé a Krúdy utcáns valami kimondhatatlancsapódott közöttünkahogy egy-egy falat a kezünkbőlszánkból a földre hulltmondom nem volt hidegde rád tettem polárkabátomtiltakoztál ugyan: minekde látszott jólesetts nekem a csöppnyi villanástszemedben látnom

78 79

jöttünk kifelé a Krúdy utcánott az a kis terecskeleültünk a kertszegélyremájus esteott tudtunk volna lenni hajnaligde van mihez nem kell a szóamikor maga a csönd a jelaztán a villamos elvittátmentem romantikusbanéztem utánadhallgatott a Krúdy utca

azóta jövünk a Krúdy utcánés minden mint akkor májusosülünk a téri kertszegélyenszívjuk az akácillatotés azóta kattog zúg az estezuhanok felédhullok egyreát Párizson és Óbudán áthullok és elégek szemedbenhogy ne lássam a Krúdy utcát

Erkélyjelenet

Holnap vasárnap, az Úr pihenőnapja.Erkélyemen nyers beton;következik a fenti sorból:szombaton.

A berozsdált költő a gép előtt, a forgószéken ül,sokszor azt se tudva, mily napon,magában, istentelenül.

Maholnap zöldkockás lesz az erkély,mosolyogtató aranyüveggel.Az Úr pihenőnapjánmeglocsolom a betont reggel.Aztán a jövő héten,talán már péntekenkiteszem az asztalt,mindkét székem.Ragyog az erkély,mindenem készen,ahogy délelőtt meséltem.Kicsit elücsörgök– remélem, nem fog éppen esni –,ábrándozok a messzit nézve.Eszembe jutsz– ugye nem nevetsz ki –,odaképzellek a másik székbe.Zöld az is.Lehetne más színű, de zöld.Mindennek van miértje.

80 81

Trójai vírus

mikor elvonulóban a nyárs én a sejtek szaporodásáról álmodomfogalmam sincs mit jelentheta mindenreggelek keserveihez tatozó dilemmafölfejteni mint anyu a régi holmikat hogy megmentseújrakösse a fonalat valami használhatóvánem úgy mint Pénelopéaz ő Odüsszeusza mindig előkerült a kocsmábólde újra és újra kihajózott hogy keserves napjait rójafogalmam se volt hol van Ithakacsak láttam várja anyánk s bánata nem Trójaelvonulóban a nyárfelhő szomorítja arcát az égnekés nem tudom miért bolondulnak meg a sejtekbetesz az éjszakának az estefeszül a frontok alatt az ember álomba zuhant testeanyu elfogyottapánk minden pohár borban őt keresteez a történet se fényesíthető de vessen rám követki engem látva látni mást szeretneilyenné lett a játéknehéz megtalálni az egy-szótamit hoz és továbbsodor a szakadozott álomelvonulóban a nyáraz őszbe még oda kell érnimelyik sziget felől hallatszik majd a szirénéneknem tudomazt se ki vagyok Odüsszeusz vagy Télemakhoszkörbevesz a tengera múló nyármegyek a rejtelmek szeptemberénekhallom szirének elhaló jajátzsibongnak zsongnak bennem a sejtekistenem mennyire szeretlekés próbálok nem gondolni rád

Tavasszal szomorú

szerelmes dalokkal jönni előkimeríti a hülyeség fogalmátne vedd zokona kevéske napsütés kezdi érlelni a D-vitamintamire nagy szüksége van a szervezetemnekezért ülök a keleti nyitású ablak eléhiányzol ebből a délelőttbőltelve hóvirággal az erdőaljaknapfényt szédítenek a krókuszokés emlékszem régrőla Rákóczi útra néző iskola udvarán a kerítés mellettmár emelkednek lándzsáikona húsvétígérő nárciszoks a betongyűrűk borostyánfüggönyén átnefelejcsek kéklenekilyenkor nem dünnyöghetek hiánydalthagyom a szokásos kórleírást isott a sok versemben az anamnéziskicsit megbolondulokahogy nézem a rügyek tüntetésétahogy testet ölt az orgonák szobraígy a jobb mabódító földszag dől az ablakonnem is tudhatok mást akarnicsak maradnimaradni amíg lehethériccsel kankalinnal nárcisszalveled

82 83

Átír föloldoz

az ébredés átír és föloldozszenvedek álomdarabokkalmintha bontott ház sittkupacából akarnék visszaidézniléttelenbe tűnt családot gyerekmackóvalmosollyal a lépcsőfordulóbankertbeli lánnyalahogy előrehajolva néz egy sárga virágotaz ébredés átír és föloldozegy kórház ahol előbb énaztán ahogy jöttek a látogatókmár te feküdtél az ágybanmindenütt a semmibe tűnés pusztulásnyomataibetámasztott tört üvegajtók zárják elaz elmúlás házának parkettás báltermétaz ébredés átír és föloldozmagyaráztad: elvesztetted a munkádnem egyedülde engem nem érdekeltek a többiekmert úgy értelmezhetetlencsak egyén külön boldogulásából épülhet egészségesebbvírusoknak ellenállóbb társadalomkérdezted: most mihez kezdjekmintha számítana amit mondok

nem értedhát mi fontosabb mint azok a rohadék verseknézz a naptárrahiányuk mérgezi emészti el a lelket

az ébredés átír és föloldozködös a reggel készülj a télrekit fog érdekelni a piros tornacipőd

föloldoz a megíratott ébredésha az a sorsodelőbb-utóbb térdre kényszerülszversek várnak a sárga virág körül

Ültetés

a reggeli Furon után szabadabbak a húgyutakennek semmi köze a ködös novemberhezcsak a vasárnap állandómert a három helyett immár elég hetente egyszervettem takarékos vécétartálytne engedjen le egyszerre nyolc-tíz liter vizetmert ha naponta harmincszora csatornadíjjal együtt az ember sokat fizetkicsit szaggatottabbak a vasárnapi versekahogy ingázok oda-visszade délutánra enyhül a helyzets csak erősítve mint mondtamennek semmi köze novemberhez

tegnap kaptam egy halom növényhajtástcsupa pozsgás javarészt kaktuszokGyuri telesített pincéjükbe a kertbőls mert beszéltünk róla réghozott

mentem az erkélyreott tartom halott virágok cserepeitelég morbid november harmadikánde mondtaültessem be mielőbbs milyen jó lesz sebekre kenni az aloe verát

zsörtölődtemhozhatta volna cserépbenígy a macera túl nagyde minduntalan visszazökkentett a Furon-hatástürtőztetem magamörülj hogy lyuk van a seggedendicsértessék neve az Úrnak

84 85

tegnap diófát ültettek valami prominensekunokákról árnyékról bugyogtakén a két filodendronomra gondoltams hogy mi lesz utánam az elárvult kaktuszokkal

így telik a délelőttvécé erkély a Wordahogy ismerem magamdélutánra túl leszek az ültetésenmérséklődik a vizelési kényszera konyhában is vacakolokmert hiába vízhajtó akármimuszáj valamit kajálni

vasárnap vanés ez remekdélutánhülye telefonokkalnem ébresztenek a marketingesektalán tavaszt is álmodokfényesetahol gyöngülő szívemhezhízelkednek a kaktuszok

Az olgás

ablaküvegezésről szóló versete-mailben kaptam hajnalbanfeladóját kitakartákde olga neve látszott olvashatóan

az ablakból az üvegesa lépcsőházban a szilánkokat kiszedteberakta az új üvegets helyére visszaakasztottanagyjából ennyi volt a versa hajnal hátralévő részébenigyekeztem felidézni az ismerősöketközöttük olgátmegfejtést a törött üvegre nem találtamtúl orosz irodalmi példákonéletem során egyetlen olga voltaz ötvenes években házi segítség bogáréknálróla hallottam történetekettalán ezekilencszázhatvanhatbanegy angyalföldi alkóvos lakásbanmeglátogattuk

anyám szerint az üvegtörés halált jelentbár lehet az csak tükörre vonatkozikmégis valószínűtlenhogy az e-mailt bogár küldte túlról

miután felébredtem körbejártam a lakástrendben voltak az üvegek ami érthetőmert összesöpört maga után a mesterám azóta bennem van a félszegy ablakon új üveg ereszti be a fénytés ezentúl hajnalontaitt lesz álmaimbanfigyel egy kísértet-olga

86 87

Egy hete sincs

hogy az álom-olga verset írtamazóta nyugtalanítgörgetem magam előttmint beragadt dallamothalál törött üveg

kétezerkettőben Faddonelejtettem egy tükröteszembe jutott anyámde annyi csakösszesöpörtem

hogy valami megváltozottmindenki tudtaén voltam a dráma balekja

novemberbena Khan el-Khalil-i bazárban gondoltamjó lenne eltévedninem jönni visszafölültök a gépreén megtanulom a nyelvetde hogy a picsába írják arabul Csepelt

mentem az idegenvezetőmagasba mutató keze utánleültünk a minaret előtti térenés meghallgattuk a gépmüezzint

Janiék decemberben kivágták a jegenyefátnem tudtak ráállni az antennával az adótoronyra

valahol most nyaralnánkjúlius végén a legjobb huszonötödike körülbár most ez se igazAlsónémedi felől villámlikidehallatszik mélyről a dörgés

a tükörhöz annyitfene gondolta volnahogy ilyen halál is lehet

az olgás álomvers után reggellevertem egy poharat a sarokvitrinbőlhatásvadász epizódja a történetnek

anyu szerint a tükörtörés halála szerelemtelenség pusztulat

őrlődöm régvolt időkönmindenütt szilánkoktemérdek üvegdarab

88 89

Talán a

egy öregségbe deportált költőn számon kérnimiért keres menedéket illúziókbanostobaság

ő is tudja

ennek ellenérefeláldozza józanságátépíti a reménytelenségkristálypalotájátnem törődve azzalmár nem lehet király

hiába próbáljaruganyosabbra venni a lépéstnéz rá kedvesen a kedves

befogja versébe szóparipáitüljön hintóba a dráganeki még jár egy herceg

leül a halállal szembenézi a gyorsuló kocsités beleénekli a szerelembe

A harmadik

grátisz-karácsonyra készülődökvettem egy banya-taxitazzal indultam piacnakpár nap és ünnepkedden a tüdőgondozóba mentem spriccereket felíratniaztán a patikában vártam a sortmindenki pánikolt a nyitva tartások miattálltam a köhögők közt és nyugtattam magammilyen mákom van hogy beoltott Ildikó influenza ellenutána bementem egy-két boltba isnem igazi bevásárláspár apró marhaság a kínaibólamikről úgy éreztem hiányoznak a boldogsághozhideg voltfáradtan érkeztem haza de valahogy azzal az érzéssela holnapi napon is túl leszek mert eldöntöttemidén is lesz fenyőbár a piac túlsó végén vannak az árusoka múlt héten vett kerekes kocsival megyekviszek kukászsákot amibe belefér egy kis fas valahogy ráerősítem gumipókkalmaradt pár darab miután eladtam az autóthalat múlt héten Zselykével vettemő beszélt rá a kerekestáskakocsiszörnyrejó volt ahogy megrakodva hazahúztam

mielőtt elértem a faárusokatvettem maréknyi ikrát a léhezés örültem hogy a halas szó nélkül adottnem reklamált mást miért nemboldog volt a lelkems mint első látásra lobbanó szerelemegy kisgyereknyi fa rögtön szembeállt velemolyan sok úgy sem lehet nem is érdekelt az árafölemeltem szemmel körbecirógattamhálóba fogta az árus becsúsztattuk a zsákba

90 91

s ráerősítettem a nyanya-batárraBalázs kérdezte szilveszterkor lesz-e kocsonyájade ha lesz halászlé szentesteévzáróra kocsonya hogyne lennes csak pakoltam mindent a feneketlen zsákbafület farkat orrát bőrét két mellső lábat darabokba vágvacsülköt és persze darabnyi füstölt combot nyúljátalmát krumplit tormát káposztát a vecsésiektőls bár nehezült a kocsi nem szegült ellen nekemgurult utánam szépen engedelmesen

egy nő megszólítottcsak sejtettem kenyérre kértadtam egy kétszázast vegyen kenyértnem tört le bár jobb se lett a kedvemaz ország jobban teljesíts ma még nem nekem kell fáznom kéregetnem

a fát a káposztát kitettem az erkélyrebegardróboztam a táskáthúsok tasakokban tisztán ahogy a rendjebesorjáztak az Electrolux-jégverembedél lett mire leültem a géphez

hazafelé kicsit szúrt a szívemde mi az a majd hatvankilenc évhezJézusnak vacakabb voltaz én fájdalmam az övéhez mérve semmi semmeg különben is a húsvét már tavaszbár senki nem gondolt feltámadásra

addig minden csodaa kis fekete kocsiegy öregedő költőfekete zsákban utazó karácsonyfája

Néha este

mikor lekapcsolom a villanytés sötét a lakásbehunyom a szememcsillagos holdas már az égjátszom a gondolattalindulok vakonjól tudom mi merre vana tárgyakat tapogatomde győz a félelemmert minden fénytelens csalok

nem megyek semminekegy asztal egy szék egy ágy csakén is tárgy vagyokrésze a lakásnaka halványság az égbőlszentjánosbogár-fénylábam elé dől

valami ilyen lesz ha eljönhárom lépés az asztaligmég öt lépés az ágyne nyisd ki mondomjátsszál éjszakáthogy nem virrad kijátszd

92 93

Egy érzés tükörlogikája

Amikor egy vers elkezdődik,mindig meg akarlak szólítani.Ezerszer végigzongoráztam.Te arról nem tehetsz,miért nem tudok vállalni egy helyzetetahelyett, hogy végre kimondanám:Nem vagy.

Amikor nem vagy, és egy vers elkezdődik,akkor is meg akarlak szólítani.Nem tudom elfogadni a tényt,mert nem tudok kialakítanikülön szobát a hiánynak,ezért mindig azt játszom– bár tudom, hogy nem vagy –,megkérdelek:– Emlékszel, mikor elkezdődött,és tudtam, hogy nem vagy,mennyire sírtam?Aztán alakot adtam neked,világot teremtettem köréd.

Amikor elkezdődött,néven neveztelek,hiába tudtam, lidércjáték.Hozzám nőttél elengedhetetlenül.

Amikor elkezdődik benned a vers,meg akarsz szólítani.Próbálsz kimondani.Tükör mögött vagyunk.

Ahogy ma elkezdődött,valaki megfordította.Ott voltunk mind a ketten.

Ha elmegy az esti hév

kezek emlékei maradtakki őrzi ki égbe vitte lüktetésem

borult az ég ragyogkéz a kézbenmíg indul egy hév egy villamosmindegy hogy fényhogy esni fogidőm fogyóban kevéssemmi újat nem tervezekholnappal nem foglalkozomlassan a hév is elmehetnem érdekel ki lát

száraz számban kattogó szavaktipor a jajbazdmegvilág

Tartalom

Ezerkilencszázhétben 5Gyermekkorom 6A vécéláncot 7Simonék azért lettek a keresztszüleim 11Jacola 13Ugrató 14Örökség 15Népmese 16Csapda 18Orvhalászat 19Triangulum 20Anyu horgolt függönyei jutottak eszembe 21A Kada 22Egy színjátszó kör emlékére 24Rongyosleves 25Mondd 26Hokedlire tett nagy lavór 27Távol a krisztusi úttól 29Sóhajnyi Nap 30Sláger 31Harangok zúgnak 32Ennyit engedsz 33Ezen a nyelven 34Kopjafák 35Vers Balázsnak 36Menekíts 37De profundis 38Logodi utca 39Kánikulai csirkevers 41Az angórasálammal nem tudom mi lett 43A szürke 44Mea culpa 46Át a hídon 47Tovább 48

Nem a bíróságon voltunk 49Karácsonyváró HÉV-es 50Útleírás 51Amikor te is 53Anyavers apásan 54Sárga-barna padon térdelek 55Kertvers 56Állok ghizában a nagy piramis mellett 57Mese egy népmeséről 59Múlik a hét 60Kedden 61Szentjeit a HÉV 64A félnégyes 65Bot 67Emlékműre 69A víztoronynál 70Vízkereszt 71A körön kívül 72Az Angeli úton 73Ha befordulsz a víztoronynál 74Aztán felemeltem tenyeremben összegyúrtam a port 75Nyarat kapsz 76Krúdy utca 77Erkélyjelenet 79Trójai vírus 80Tavasszal szomorú 81Átír föloldoz 82Ültetés 83Az olgás 85Egy hete sincs 86Talán a 88A harmadik 89Néha este 91Egy érzés tükörlogikája 92Ha elmegy az esti hév 93

A Cédrus Művészeti Alapítványmegbízásából kiadjaa Napkút Kiadó Kft.1043 Budapest, Tavasz u. 4.Telefon: (1) 225-3474Mobil: (70) 617-8231E-mail: napkut@gmail.comHonlap: www.napkut.hu

Felelős kiadó: Szondi GyörgySzöveggondozó: Kovács IldikóTördelőszerkesztő: Szondi Bence

Nyomdai kivitelezés: Molnár Nyomda és Kiadó Kft.Felelős vezető: Molnár Csaba

ISBN 978 963 263 473 9