Berne Eric Emberi Jatszmak

8/17/2019 Berne Eric Emberi Jatszmak

1/89

1

Eric Berne

Emberi játszmák 2. kiadás

Gondolat Budapest 1987A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Eric Beme: Games People Play. The Psychology of Human Relationships. Andre Deutsch Ltd., London, 1968.

Fordította Hankiss Ágnes

Kontrollszerkesztette Hernádi Miklós

ISBN 963 281 751 6

© 1964 Eric Beme, M. D.

A fordítás a Random House, Inc. társasággal kötött megegyezés alapján jelenik meg.© Hankiss Ágnes, 1984. Hungarian translation


2/89

2

Tartalom

ELSZÓ 13

BEVEZETÉS 17

1. A társas érintkezés 17

2. Az id strukturálása 20

I. RÉSZ

JÁTSZMAELEMZÉS

ELS FEJEZET 31

STRUKTURÁLIS ELEMZÉS 31

MÁSODIK FEJEZET 38

TRANZAKCIONÁLIS ELEMZÉS 38

HARMADIK FEJEZET 45

ELJÁRÁSOK ÉS RITUÁLÉK 45

NEGYEDIK FEJEZET 52IDTÖLTÉSEK 52

ÖTÖDIK FEJEZET 61

JÁTSZMÁK 61

1. Meghatározás 61

2. Egy tipikus játszma 64

3. A játszmák keletkezése 74

4. A játszmák funkciója 78

5. A játszmák osztályozása 80

II. RÉSZJÁTSZMATÁR

BEVEZETÉS 87

1. Jelölés 88

2. Köznyelvi kifejezések 90

HATODIK FEJEZET 91

ÉLETJÁTSZMÁK 911. Alkoholista 91

Elemzés 100


3/89

3

2. Adós 101

3. Rúgj belém! 105

4. Mostrajtacsíptelek, te gazember! 107

Elemzés 110

5. Ennek is te vagy az oka! 111

Részleges elemzés 114

HETEDIK FEJEZET 116

HÁZASSÁGI JÁTSZMÁK 116

1. Sarokba szorítás 116

2.Bíróság 121

Elemzés 123

3. Frigidn 124

Elemzés 128

4. zött vad 129

5. Ha te nem lennél 1336. Láthatod, hogy mindent megpróbáltam 133

Elemzés 137

7. Drágám 138

NYOLCADIK FEJEZET 140

TÁRSASÁGIJÁTSZMÁK 140

1. Hát nem borzasztó? 140

2. Szépséghiba 144

3. Schlemiel 145

Elemzés 1474. És miért nem. . . Hát igen, de: 148

Elemzés 157

KILENCEDIK FEJEZET 158

SZEXUÁLIS JÁTSZMÁK 158

1. Verekedjetek meg ti ketten! 159

2. Perverzió 160

3. Megerszakolósdi 162

Elemzés 1654. Harisnyajátszma 166

5. Perpatvar 168

TIZEDIK FEJEZET 171

ALVILÁGIJÁTSZMÁK 171

1. Rabló Pandúr 171

Elemzés 177

2. Hogyan lehet innen meglépni? 178

3. Húzzuk be a cs

be! 180TIZENEGYEDIK FEJEZET 184

JÁTSZMÁK A RENDELBEN 184


4/89

4

1. Melegház 184

2. Én csak segíteni próbálok rajtad 186

Elemzés 191

3. Nyomor 192

4. Paraszt 197

5.Pszichiátria 202

6. Ostoba 206

7. Faláb 209

TIZENKETTEDIK FEJEZET 214

JÓ JÁTSZMÁK 214

1. Buszsof r szabadságon 215

2. Gavallér 216

Részleges elemzés 218

3. Örülök, ha segíthetek 2184. Házibölcs 220

5. Örülnek majd, hogy ismertek 221

III. RÉSZTÚL A JÁTSZMÁKON

TIZENHARMADIK FEJEZET 225

A JÁTSZMÁK JELENTSÉGE 225

TIZENNEGYEDIK FEJEZET 228A JÁTÉKOSOK 228

TIZENÖTÖDIK FEJEZET 231

PARADIGMA 231

TIZENHATODIK FEJEZET 235

AUTONÓMIA 235

TIZENHETEDIK FEJEZET 241

AZ AUTONÓMIA ELÉRÉSE 241

TIZENNYOLCADIK FEJEZET 243

ÉS MI JÖHET A JÁTSZMÁK UTÁN? 243FÜGGELÉK 244

AZ IDTÖLTÉSEK (I) ÉS JÁTSZMÁK (J) MUTATÓJA 247


5/89

5

Betegeimnek és tanítványaimnak,akiktl mind többet és többet tanultam

s tanulok ma is a játszmákrólés az élet értelmér l


6/89

6

Elszó

Ezt a könyvet elssorban a Tranzakcionális elemzés a pszichoterápiában cím könyvem1 folytatásának szántam,de úgy írtam meg, hogy attól függetlenül is olvasható és megérthet. A játszmák elemzéséhez és világosmegértéséhez szükséges elméletet az I. rész összegezi. A II. rész az egyes játszmák leírását tartalmazza. A III. részúj klinikai és elméleti anyagot foglal magába, amely – a régit kiegészítve – lehetvé teszi, hogy némilegmegértsük, mit jelent a játszmáktól való mentesség. Azok számára, akik alaposabb ismeretekre kívánnak szerttenni, a korábbi kötet elolvasását javaslom. A mindkét könyvet tanulmányozó olvasók észre fogják venni, hogyaz elmélet alakulásán túl a jelen kötetben kisebb terminológiai és néz pontbeli változtatások találhatók, melyek a problémák továbbgondolásán és új klinikai anyagon alapulnak.

E könyv szükségességét az jelezte, hogy a tanítványok és az eladások hallgatósága igényelte a tranzakcionális

elemzés elveinek bemutatásakor példaként röviden említett játszmák listáját vagy bvebb kifejtését. Köszönetilleti meg ezeket a tanítványokat és hallgatóságot általában, különösen pedig azokat a pácienseket, akik új játszmákat mutattak meg, tártak fel vagy neveztek el; legnagyobb köszönet illeti Miss Barbara Rosenfeldet azemberek meghallgatásának mvészetér l és jelentségér l adott sok-sok gondolatáért; valamint, másokkalegyütt, Mr. Melvin Boyce-t, Mr. Joseph Concannont, dr. Franklin Ernstet, dr. Kenneth Evertst, dr. GordonGrittert, Mrs. Frances Matsont és dr. Ray Pointdextert számos játszma önálló feltárásáért és tapasztalatimeger sítéséért.

Két okból is külön említést érdemel Mr. Claude Steiner, aki korábban a San Francisco Social PsychiatrySeminars kutatási vezet je volt, jelenleg pedig a Michigani Egyetem Pszichológia Tanszékén dolgozik. vezetteaz els kísérleteket, amelyek az itt tárgyalt kérdések közül sokat igazoltak, s e kísérletek eredményekéntsegítségemre volt az autonómia és az intimitás természetének tisztázásában. Köszönet illeti továbbá Miss ViolaLittet, a Szemináriumok gazdasági titkárát és Mrs. Mary N. Williamst, titkárnmet, nem sz segítségükért,valamint Anne Garrettet a kézirat átolvasásában való közremködéséért.

A tömörség kedvéért a játszmákat többnyire a férfi szempontjából írjuk le, hacsak nem kifejezetten ni játszmák. Ha a n szerepe jelentsen eltér a férfiétól, akkor azzal külön foglalkozunk. A szókincs és a felfogásmegválasztásánál elssorban a gyakorló klinikust vettük figyelembe, de más szakmák képviseli is érdekesnek éshasznosnak találhatják a könyvet.

A tranzakcionális játszmaelemzést világosan meg kell különböztetnünk gyorsan fejl testvérétl, amatematikai játszmaelemzéstl, noha a szövegben használt némelyik szakkifejezés – például a “nyereség” – mamár eléggé matematikai. A játszmák matematikai elméletét R. D. Luce és H. Raiffa Játszmák és döntések címkönyve tekinti át részletesen.2

Carmel, Califomia, 1962. május

Hivatkozások

1. Berne, E.: Transactional Analysis in Psychotherapy. Evergreen, 1961.2. Luce, R. D. and Raiffa, H.: Games and Decisions. Chapman and Hall, 1957.


7/89

7

Bevezetés

1. A társas érintkezés

A társas érintkezésnek az az elmélete, amelyet részletesebben Tranzakcionális elemzés cím könyvemben1

fejtettem ki, röviden a következkben összegezhet:Spitz arra a következtetésre jutott,2 hogy ha kisgyermekekkel hosszabb idn át nem foglalkoznak, megkezddik leromlásuk visszafordíthatatlan folyamata, és állapotukhoz könnyszerrel társulhat valamilyen betegség is.Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az érzelmi nélkülözés – így nevezi – végzetes kimenetel lehet. Ezek amegfigyelések vezetnek el az ingeréhség fogalmához, és arra vallanak, hogy az ingerek legkedvez bb formáit afizikai intimitás nyújtja. Mindennapi tapasztalataink alapján nem nehéz elfogadnunk ezt a következtetést.

Hasonló természet jelenség figyelhet meg olyan felntteknél, akik az ingerektl való megfosztottságállapotába kerülnek. Kísérletek bizonyítják, hogy az ingerszegény környezet múló pszichózist vagy legalábbisátmeneti lelki zavarokat válthat ki. A múltban a társaktól és ingerektl való megfosztottság hasonló állapotba juttatta a hosszú ideig magánzárkában tartott embereket is. Csakugyan, a magánzárkától még azok a rabok isrettegnek, akik hozzáedzdtek a fizikai brutalitásokhoz;3,4 ezzel a hírhedt, eljárással az elítéltek politikailaghajlíthatókká tehetk. (És megfordítva: a hajlíthatóság elleni legjobb ismert fegyver a közösség.)5

Ha biológiai oldaláról nézzük: az érzelem és ingerhiány könnyen maga után von vagy elsegít szervielváltozásokat. Ha az agytörzs retikuláris aktiváló rendszerét6 nem éri elegend inger, akkor az idegsejtekben – legalábbis közvetve – elsorvadási folyamat indulhat meg. Elfordulhat, hogy ez a folyamat a rosszul tápláltságmásodlagos hatása, de a hiányos táplálkozás maga is lehet az apátia terméke. Ez történik az elgyengülésbenszenved csecsemkkel is. Érzelem- és inger hiány, apátia, elsorvadási folyamat és halál így tehát valóságos biológiai láncolatba f dhet. Ebben az értelemben az ingeréhségnek ugyanaz a szerepe az emberi szervezetfennmaradásában, mint a táplálékéhségnek.

Valóban így van, az ingeréhség több vonatkozásban nemcsak biológiailag, hanem pszichológiailag és társadal-milag is – párhuzamba állítható a táplálékéhséggel. Hiányos táplálkozás, jóllakottság, ínyencség, torkosság,különc étkezési szokások, aszkézis, konyhamvészet és jó koszt – csupa olyan fogalom, amelyet a táplálkozásterületér l könnyszerrel átvihetünk az érzékelés területére. A túltápláltságnak a túlingerlés a megfelel je. Normális körülmények között, amikor bséges az ellátás, és nagy a választék, a választást er sen befolyásolja azegyéni ízlés. Lehetséges, hogy az idegenkedés vagy vonzódás többé-kevésbé alkatilag meghatározott, problémánk szempontjából azonban ennek most nincs jelentsége.

A szociálpszichiátert az izgatja; mi történik a kisgyermekkel azután, hogy a természetes fejldési folyamat soránleválik anyjáról. Az eddig elmondottakat “köznyelvi kifejezéssel”7 valahogy így összegezhetjük: “Ha nemsimogatják a gerincagyadat, kiszikkad.” Amikor lezárul az anyához f intim kapcsolat idszaka, az ember élete végéig dilemma elé kerül, melyben sorsa és életben maradása a tét. A gyermeki fizikai intimitásfennmaradásának társadalmi, pszichológiai és biológiai er k állják útját; ugyanakkor az ember soha nem adja feltörekvését annak elérésére. Az esetek többségében kompromisszum születik. Az ember megtanulja, hogyan érje berejtettebb, st akár jelképes gondozási formákkal is, egészen addig, hogy olykor már az elismerés apró jele iselegend a számára; ám ugyanakkor szemernyit sem csökken a fizikai kapcsolat iránti eredeti szükséglete.

A kompromisszum folyamatát különböz kifejezésekkel jelölhetjük, például a “szublimáció” szóval, de

bárminek nevezzük is, az eredmény azonos: a gyermeki ingeréhség részlegesen átalakul valamivé, amitelismeréséhségnek nevezhetünk. Minél bonyolultabbá válik a kompromisszum, annál egyénibb lesz az illetszemély elismerési vágya; ezek a megkülönböztet jegyek teszik változatossá a társas érintkezést, és határozzák meg az egyén sorsát. Egy filmszínésznek esetleg heti száz “simogatás” is kell hódolóinak névtelen és alaktalantömegétl ahhoz, hogy a gerincagya ki ne szikkadjon. Egy tudós ezzel szemben akkor is megrizheti fizikai és lelkiegészségét, ha valamely nagyra becsült mester évente akár csak egy “simogatásban” részesíti.

A “simogatást” az intim fizikai kapcsolat általános fogalmának értelmében használjuk; a gyakorlatban ezkülönféle formákat ölthet. Vannak, akik valóban megsimogatják a gyermeket; egyesek átölelik, vagy barátságosanmegpaskolják, mások játékosan megcsipdesik vagy megfricskázzák. Mindezeknek megvan a megfelel jük a beszélgetésben. Akár meg is jósolhatnánk, hogyan gondoz valaki egy kisbabát, ha halljuk beszélni. A “simogatás”fogalmát, jelentésbvítéssel, köznyelvileg minden olyan aktus jelölésére alkalmazhatjuk, amely egy másik személy jelenlétét nyugtázza. Így tehát a “simogatás” szót a társas cselekvés alapvet egységeként használhatjuk. A

simogatások cseréje tranzakció, ez pedig a társas érintkezés egysége.A játszmák elméletét illeten a következ elv kristályosodik ki: akármilyen legyen is a társas érintkezés, biológiailag mindenképpen elnyösebb, mint ha nincs érintkezés. Ezt a tételt S. Levine8 néhány jelents patkánykísérlete is igazolta: a gondozás nemcsak a fizikai, az agyi és az érzelmi fejldést, hanem az agy


8/89

8

biokémiáját is kedvezen befolyásolta, st, fokozta a leukémiával szembeni ellenálló-képességet. Igen sokatmondótény, hogy a gyengéd gondozás és a fájdalmas áramütés egyforma hatékonysággal szolgálta az állatok egészségét.

E bizonyítékok tudatában fokozott önbizalommal vághatunk neki a következ résznek.

2. Az id strukturálása

Elfogadtuk, hogy a kisgyermeknél a gondozás, a felnttnél annak jelképes megfelel je, az elismerés, értéket

képvisel az életben maradás szempontjából. Kérdés, mi következik mindebbl. Egyszer en szólva: mit tehetnek azemberek, miután kölcsönösen üdvözölték egymást, függetlenül attól, hogy, egyszavas, diákos köszöntés volt ez,vagy pedig több órás keleti rituálé? Az ingeréhség és az elismeréséhség után a struktúraéhség következik. Aserdülk örök problémája: “És aztán mit mondjak neki?” De nemcsak a serdül, hanem sok felntt is úgy érzi,nincs kényelmetlenebb dolog, mint az érintkezésben támadt folytonossági hiány, a néma, strukturálatlan idtartam,amikor a jelenlevk egyike sem tud értelmesebbet kiizzadni, mint effélét: “Ugye, milyen függlegesek ma afalak?” Az ember örök problémája, hogyan strukturálja az ébrenlét óráit. Ebben az egzisztenciális értelembenminden társas létezésnek az a funkciója, hogy az emberek kölcsönösen segítsék egymást ebben a vállalkozásban.

Az id strukturálásának mveleti oldalát programozásnak nevezhetjük. Három vonatkozása van: anyagi,társadalmi és egyéni. Az id strukturálásának leghétköznapibb, legmegfelel bb, legkényelmesebb ésleghasznosabb módszere valamilyen vállalkozás, melynek az a rendeltetése, hogy megbirkózik a küls valóságanyagával: ez pedig a munka. Az ilyen vállalkozást szaknyelven tevékenységnek nevezik; a “munka” kifejezésazért nem megfelel, mert a szociálpszichiátria általános elmélete a társas érintkezést is a munka egyik formájának tekinti.

Az ember birkózik a küls valósággal, viszontagságok érik – ez a forrása az anyagi programozásnak.Bennünket ez itt csak annyiban érdekel, amennyiben a tevékenységek szolgáltatnak hátteret a “simogatáshoz”, azelismeréshez és a társas érintkezés egyéb, bonyolultabb formáihoz. Az anyagi programozás elsdlegesen nemtársadalmi probléma; alapja lényegében az adatfeldolgozás. Amikor hajót építenek, mérések,valószínségszámítások hosszú sorára támaszkodnak, és az emberek közötti, bárminem társas érintkezést ennek kell alárendelni, mert csak így haladhat elre a hajó építése.

A társadalmi programozás hagyományos, rituális vagy félrituális érintkezéseket eredményez. F kritériuma ahelyi elfogadhatóság. A köznyelv ezt nevezi “jó modornak”. A szülk a világ minden táján megtanítják utódaikatviselkedni, azaz a gyermekek megtudják, melyek a helyes üdvözlési, étkezési, ürítési, udvarlási és gyászrituálék,

valamint azt is, hogyan beszélgessenek valamilyen témáról a megfelel tompításokkal és er

sítésekkel. A tompításés er sítés nem egyéb, mint tapintat és diplomáciai érzék; bizonyos ügyeskedések egyetemesek, mások helyi

jellegek. Helyi, si hagyomány bátorítja vagy tiltja, lehet-e böfögni az étkezésnél, lehet-e érdekldést tanúsítanimás felesége iránt. E két sajátságos tranzakció között például fordított kölcsönösségi viszony figyelhet meg:rendszerint nem tanácsos az asszonynép után érdekldni ott, ahol az emberek böfögnek étkezés után; olyanhelyeken viszont, ahol lehet az asszonynép után érdekldni, ott nem tanácsos étkezéskor böfögni. Rendszerintformális rituálék elzik meg a félrituális, alkalmi beszélgetéseket; az utóbbiakat megkülönböztetésülid töltéseknek nevezzük.

Miközben két ember közelebbr l megismeri egymást, egyre több és több egyéni programozás csúszik be, és“incidensek” adódnak. Felületesen nézve véletlennek is tnhetnek – az érintett felek talán annak is minsítik ket, a gondos vizsgálat azonban felfedi, hogy az incidensek bizonyos mintákat követnek; csoportosíthatók ésosztályozhatók, egymásra következésüket pedig kimondatlan szabályok és elírások irányítják. Az elírások

mindaddig rejtettek maradnak, amíg a barátságok vagy ellenségeskedések úgy haladnak, akár ha akártyaszabályok kézikönyvét követnék, de nyomban elnnek, mihelyt valaki törvényellenes lépésre vetemedik – ekkor elhangzik a jelképes, szóbeli vagy jogi “Szabálytalanság!” felkiáltás. Az ilyen sorozatokat – amelyek azidtöltésektl eltér en inkább egyéni, mint társadalmi programozásúak – játszmáknak nevezzük. A családi élet ésa házasélet, akárcsak a szervezeti élet különböz fajtái, éveken át ugyanannak a játszmának a változatairaépülhetnek.

Amikor azt állítjuk, hogy társadalmi tevékenységünk során javarészt játszmákat játszunk, ez nem jelentiszükségképpen azt, hogy f ként csak “szórakozunk” , vagy hogy játékosi mivoltunk ne volna nagyon is komoly.Ellenkezleg: a futball és a többi atlétikai “játszma” néha legkevésbé sem szórakozás, a játékosok olykor roppantádázak; az ilyen játszmák, akárcsak a szerencsejátékok és a “játék” egyéb formái, alkalmanként rendkívülkomolyak, st akár végzetesek. is lehetnek. Másfell egyes szerzk – mint például Huizinga9 – olyan súlyosdolgokat is a “játékhoz” sorolnak, mint a kannibálok ünnepi lakomáit. Ne tekintsük tehát feleltlenségnek,

tréfálkozásnak vagy barbárságnak, ha tragikus magatartásformákban is – mint az öngyilkosságban, azalkoholizmusban, a kábítószer-élvezetben, a bnözésben vagy a szkizofréniában – “játszmák lejátszását” látjuk. Azemberi játék legf bb jellegzetessége nem az, hogy a benne megnyilatkozó érzelmek drék, hanem hogyszabályozottak. Ez rögtön láthatóvá lesz, amikor valamilyen jogosulatlan érzelmi megnyilatkozást válaszul


9/89

9

megtorlás követ. A játék lehet zordon, st végzetesen komoly, de a társadalmi szankciók csak akkor súlyosak, havalaki vétett a szabályok ellen.

Az idtöltések és játszmák a valódi, átélt intimitás pótlékai. Ezért inkább csak elzetes elkötelezdésnek,semmint közösségvállalásnak tekinthetjük ket; ezért jellemezhetk markáns játékformákként. Az intimitás akkor kezddik, amikor az egyéni (rendszerint ösztönös) programozás intenzívebbé válik, s mind a társadalmiszabályozás, mind a rejtett korlátozások és indítékok kezdenek veszíteni az erejükbl. Az intimitás az egyetlentökéletesen kielégít válasz az ingeréhségre, az elismeréséhségre és a struktúraéhségre. Prototípusa a szerelmiegyesülés.

Az élet fennmaradása szempontjából a struktúraéhségnek ugyanolyan az értéke, mint az ingeréhségnek. Azingeréhség és az elismeréséhség szükségletet fejez ki: el akarjuk kerülni, hogy érzékszerveink és érzelmeink anélkülözés állapotába jussanak, mivel ez biológiai leromláshoz vezet. A struktúraéhség az unalom elkerülésének szükségletét fejezi ki. Kierkegaard10 rámutatott, milyen bajok származnak a strukturálatlan idl. A hosszú ideigtartó unalom az érzelmi nélkülözés szinonimája, és ugyanazokkal a következményekkel járhat.

A magányos egyén kétféle módon strukturálhatja az idt: tevékenységgel és fantáziával. Maradhat valakimagányos mások jelenlétében is, ezt minden pedagógus tudja. Ha valaki egy-két vagy több tagból állócsoportosulás tagja, többféle lehetsége nyílik az id strukturálására. Bonyolultságuk sorrendjében ezek akövetkezk: 1. rituálék, 2. idtöltések, 3. játszmák, 4. intimitás és 5. tevékenység – ez utóbbi mintául szolgálhata másik négy bármelyikéhez is. A csoportosulás mindegyik tagjának az a célja, hogy a többiekkel lebonyolítotttranzakciókból a lehet legtöbb kielégüléshez jusson. Minél nyitottabb a személyiség, annál több kielégüléshez juthat. A társas mveletek zöme automatikus programozású. Mivel az így nyert “kielégülések” némelyikét – például az önpusztító jellegeket – nehéz a “kielégülés” szó szokásos értelmében elfogadni, célszer bb olyan,semlegesebb kifejezéssel illetni ket, mint amilyen a “nyereség” vagy az “elny”.

A társas érintkezésbl származó elnyök a testi és a lelki egyensúly körül forognak. A következ tényezkrevonatkoznak: 1. feszültségcsökkentés, 2. ártalmas helyzetek elkerülése, 3. a simogatás megszerzése és 4. a fennállóegyensúly fenntartása. Fiziológusok, pszichológusok és pszichoanalitikusok behatóan megvizsgálták ésmegvitatták ezeket a tényezket. A szociálpszichiátria nyelvére lefordítva a következképpen jelölhetjük ket: 1.elsdleges bels elnyök, 2. elsdleges küls elnyök, 3. másodlagos elnyök és 4. egzisztenciális elnyök. Azels három, megfelel annak, amit Freud “betegségbl származó elnyként” írt le, éspedig: a bels paranózikusnyereség, a küls paranózikus nyereség és az epinózikus nyereség.11 A tapasztalat megmutatta, hogy a társastranzakciókat sokkal hasznosabb és tanulságosabb az általuk nyújtott elnyök szempontjából vizsgálni, semmintvédekez mveletként kezelni. Elször is, a legjobb védekezés az, ha valaki egyáltalán nem bonyolódik

tranzakciókba; másodszor, a “védekezések” fogalma csupán az elnyök els

két osztályának egy részét fedi, amaradék, a harmadik és a negyedik osztállyal együtt, ebbl a szempontból elsikkad.

A társas érintkezés legtöbb örömöt nyújtó formái – akár beágyazódnak valamilyen tevékenységi sémába, akár nem – a játszmák és az intimitás. A hosszú ideig tartó intimitás ritka, és akkor is elssorban magánjelleg; alényeges társadalmi érintkezés nagy általánosságban játszmaformát ölt, és bennünket most elssorban ez a témaérdekel. Az idstrukturálás kérdéséhez további adalékokkal szolgál a szerz csoportdinamikáról írott könyve.12

Hivatkozások

1. Berne, E.: Transactional Analysis in Psychotherapy. Evergreen, 1961.2. Spitz, R.: “Hospitalism: Genesis of Psychiatric Conditions in Early Childhood.” Psychoanalytic Study of the

Child, 1:53-74, 1945.3. Belbenoit, R.: Dry Guillotine; Cape, 1938.4. Seaton, G. J.: Scars on my Passport. Hutchinson, 1951.5. Kinkead, E.: Why they Collaborated. Longmans, 1960.6. French, J. D.: “The Reticular Formation.” Scientific American, 196:54-60, May, 1957.7. A használt “köznyelvi kifejezések” a San Francisco Social Psychiatry Seminars folyamán alakultak ki.8. Levine, S.: “Stimulation in Infancy.” Scientific American, 202:80-86, May, 1960.

“Infantile Experience and Resistance to Physiological Stress.” Science, 126:405, August 30, 1957.9. Huizinga, J. Homo Ludens. Routledge, 1949.10. Kierkegaard, S.: A Kierkegaard Anthology. Ed. R. Bretall. Princeton University Press, Princeton, 1947.11. Freud, S.: “General Remarks on Hysterical Attacks.” Standard Edn. Hogarth Press, London, 1955. Vol. II.

“Analysis of a Case of Hysteria.” Uo. Vol. VI., 1953.

12. Berne, E.: The Structure and Dynamics of Organizations and Groups. Pitman Medical, 1963.


10/89

10

I. rész

JÁTSZMAELEMZÉS

Els fejezetStrukturális elemzés

A spontán társas tevékenységet legtermékenyebben a pszichoterápiás csoportok bizonyos fajtáiban figyelhetjük meg. Kitnik, hogy az emberek idl idre figyelemreméltó módon változtatnak magatartásukon, néz pontjukon,hangjukon, szókincsükön és egyéb viselkedési sajátosságaikon. A viselkedésbeli változásokat gyakran érzelmieltolódások kísérik. Úgy látszik, a magatartásformák bizonyos készlete minden emberben egy bizonyoslelkiállapotnak a megfelel je, míg egy másik készlet egy másfajta pszichikus attitd járuléka; a kett gyakranellentétben áll. Ezek a változások és eltérések vezettek el az én-állapotok fogalmához.

Szaknyelven az én-állapot fenomenológiai vonatkozásban érzések összefügg rendszereként, mködésivonatkozásban pedig összefügg magatartásminták készleteként írható le. Gyakorlatibb formában: az érzések rendszerét megfelel magatartásminták együttese kíséri. Az ilyen énállapotok korlátozott választéka mindenkinek rendelkezésére áll; ezek nem szerepek, hanem lélektani realitások. A választékot a következ kategóriákba

csoportosíthatjuk: 1. a szülkére hasonlító én-állapotok, 2. autonóm módon, a valóság tárgyilagos értékeléséreirányuló én-állapotok és 3. archaikus maradványokat képvisel, korai gyermekkorban rögzült, de még mindig aktívén-állapotok. Szaknyelven exteropszichikus, neopszichikus és archeopszichikus énállapotoknak nevezzük ket.Megnyilvánulásaikat köznyelven így jelöljük: szüli, felntti és gyermeki. Ezek az egyszer kifejezések, alegszakszer bb okfejtéseket kivéve, mindenre beválnak.

Kiindulópontunk tehát a következ: egy-egy emberi közösség minden egyes tagjában, minden pillanatban szüli,felntti vagy gyermeki én-állapotok jutnak kifejezésre; az egyének, ha különböz fokú készséggel is, de képesek átváltani az egyik én-állapotból a másikba. Ezek a megfigyelések bizonyos diagnosztikus megállapításokhozvezetnek. “Ez most a szüli éned” annyit jelent: “Most ugyanabban a lelkiállapotban vagy, mint valamelyik szüld(vagy szül pótlékod) szokott lenni; úgy reagálsz, ahogyan reagálna; ugyanolyan kedélyállapotban, ugyanazokkala gesztusokkal, szókészlettel, érzésekkel stb.” “Ez most a felntti éned” annyit jelent: “Most éppen autonómmódon, tárgyilagosan értékelted a helyzetet, és elítélet-mentesen fejezed ki ezeket a gondolati folyamatokat, a benned felmerült problémákat és következtetéseket.” “Ez most a gyermeki éned” annyit jelent: “Reagálásod módjaés célzata ugyanaz, mint lett volna kisfiú vagy kislány korodban.”

Mindez a következket foglalja magába:1. Mindenkinek voltak szülei (vagy szül pótlékai), és így mindenki magában hordozza az én-állapot olyan

készletét, amely újratermeli a szülk én-állapotait (úgy, ahogyan az egyén érzékelte ket); ezek a szülién-állapotok bizonyos körülmények között aktivizálódhatnak (exteropszichikus mködés). Köznyelven:“Mindenkiben lakozik egy Szül.”

2. Mindenki (beleértve a gyerekeket, az értelmi fogyatékosokat és a szkizofréneket is) képes objektívadatfeldolgozásra, ha a megfelel én-állapot mködésbe hozható (neopszichikus mködés). Köznyelven:“Mindenkiben lakozik egy Felntt.”

3. Mindenki volt egyszer fiatalabb, mint az adott pillanatban, és magában hordoz olyan, a korábbi éveiben rög-

zült maradványokat, amelyek bizonyos körülmények között aktivizálódhatnak (archeopszichikus m

ködés).Köznyelven: “Mindenki magában hordoz egy kisfiút vagy kislányt.”Ezen a ponton most már célszer az 1/a-val jelzett ábra felvázolása; strukturális diagramnak nevezzük.

Néz pontunkból ez az egyén teljes személyiségének diagramja. Magába foglalja a személyiség szüli, felntti ésgyermeki énállapotát. Ezek gondosan el vannak különítve egymástól, mert er sen különböznek, és mert gyakranellentétbe kerülnek egymással. A tapasztalatlan szemlél els pillanatban nem látja világosan a különbségeket, derövid id alatt frappánssá és érdekessé válnak bárki számára, aki veszi a fáradságot, hogy megtanulja a strukturálisdiagnózist. A továbbiakban a valóságos személyeket kisbetvel szülknek, felntteknek és gyermekeknek nevezzük; a nagybets Szült, Felnttet és Gyermeket a szóban forgó én-állapot megjelölésére tartjuk fenn. Az 1/bábra a strukturális diagram megfelel, leegyszer sített formáját mutatja.


11/89

11

Mieltt befejeznénk a strukturális elemzés témáját, meg kell említenünk bizonyos problémákat.1. A “gyermekes” szót a strukturális elemzésben sohasem használjuk, mivel olyan mellékzöngéi vannak, mint a

nemkívánatosság, valami, amit le kell állítani, amitl meg kell szabadulni. A Gyermek (az archaikus én-állapot)leírásához a “gyermeki” kifejezést használjuk, tekintve, hogy ez biológiai jelleg bb és elítélet-mentesebb.

Valójában a Gyermek nem is egy módon a személyiség legértékesebb része, és ugyanazt viheti be az egyén életébe,amivel egy valóságos gyermek gazdagíthatja a család életét: báj, öröm és alkotókészség forrása. Ha az egyénbenlakozó Gyermek zavart és nem egészséges, akkor a következmények kellemetlenek lehetnek, de ebben az esetbenis lehet és kell tenni valamit.

2. Hasonlóképpen áll a dolog az “érett” és “éretlen” szavakkal. A mi rendszerünkben nem létezik “éretlenszemély”. Csupán olyan emberek vannak, akikben a Gyermek nem helyénvaló módon vagy terméketlenülkerekedik felül, de ezeknek az embereknek is van teljes, jól strukturált Felnttjük: mindössze fel kell fedni ésaktivizálni. Megfordítva: az úgynevezett “érett emberek” azok, akik az id java részében képesek a Felnttetellenrzésük alatt tartani, de alkalomadtán a bennük lev Gyermek, mint mindenki másban, akár felül is kerekedhet – nemegyszer meghökkent eredménnyel.

3. Megemlítend, hogy a Szül kétféleképpen, közvetlen és közvetett formában nyilvánul meg. Az egyik: aktívénállapot; a másik: hatás. A közvetlen, aktív formában az illet úgy válaszol, ahogyan tulajdon apja (vagy anyja)

ténylegesen válaszolt. (“Tégy úgy, ahogyan én.”) A közvetett hatás esetében az illet úgy válaszol, ahogyanelvárták tle. (“Ne azt tedd, amit én teszek, azt tedd, amit mondok.”) Az els esetben olyan lesz, mint k, amásodikban alkalmazkodik a kívánalmaikhoz.

4. A Gyermek is két formában nyilvánul meg. Az egyik: az alkalmazkodó Gyermek; a másik: a természetesGyermek. Az alkalmazkodó Gyermek szüli befolyásra módosítja viselkedését. Úgy viselkedik, ahogyan apja(vagy anyja) kívánta, például engedékenyen vagy koraéretten, de visszahúzódva vagy nyafogva isalkalmazkodhat. Ilyenkor a szüli hatás az ok, az alkalmazkodó Gyermek pedig az okozat. A természetesGyermek spontán kifejezdés: például lázadás vagy alkotókészség. A strukturális elemzés érvényességét jóligazolja az alkoholizmus vizsgálata. A részegség elször rendszerint a Szült fosztja meg erejétl; az alkalmaz-kodó Gyermek felszabadul a Szül hatása alól, és ezáltal természetes Gyermekké válik.

Az eredményes játszmaelemzés szempontjából csak ritkán szükséges átlépnünk a fentiekben körvonalazotthatárokat, amennyiben a személyiség struktúrájáról van szó.

Az én-állapotok normális fiziológiai jelenségek. A lelki élet szerve és szervez je az emberi agy; termékeién-állapotok formájában szervezdnek meg és raktározódnak el. Penfield és társainak kutatómunkája1,2 már néhánykonkrét bizonyítékkal is alátámasztotta ezt a megállapítást. Az emberben különböz szinteken másfajtacsoportosítórendszerek is mködnek – mint például az adatszer emlékezet –, de a tapasztalás természetes formájáta változó lelkiállapotokban kell látnunk. Az én-állapotok minden egyes típusának nagy értéke van az emberiszervezet életmködésének a szempontjából.

A Gyermekben intuíciók,3 alkotókészség, spontán hajtóer k és örömök sejlenek.A Felntt a fennmaradáshoz szükséges. Adatokat dolgoz fel, valószínségszámításokat végez; az ember ezek

segítségével birkózhat meg sikeresen a külvilággal. A Felntt szerzi meg a tapasztalatokat arról is, hogy mi jár kudarccal, és mi nyújt örömöt. Amikor például egy forgalmas úton kell átkelnünk, a sebességadatok komplexsorozatát kell feldolgoznunk; addig nem cselekszünk, amíg a számítások nem jelzik, hogy igen nagyvalószínséggel biztonságban érhetünk át a túloldalra. Az ilyen típusú sikeres becslések olyasfajta jóles érzéstváltanak ki, mint a síelés, a repülés, a vitorlázás és az egyéb mozgásos sportok okozta öröm. A Felnttnek még egyfeladata van: szabályozza a Szül és a Gyermek tevékenységét, és tárgyilagosan közvetít közöttük.

A Szülnek két f funkciója van. Elször: lehetvé teszi, hogy az egyén a valóságos gyermekek szül jekéntsikeresen mködhessék, és így elmozdítsa az emberi faj fennmaradását. A Szül értékét ebben a vonatkozásban


12/89

12

jól szemlélteti az a tény, hogy a kisgyermekkorukban árván maradt emberek sokkal több nehézséggel küszködnek gyermekeik felnevelése során, mint azok, akiknek még serdülkorukban is sértetlen volt az otthoni környezetük.Másodszor: bizonyos válaszokat automatikussá tesz, s ez sok idt és energiát takarít meg. Számos dolgot azértteszünk, mert “így szoktuk tenni”. A Felntt ezáltal mentesül attól, hogy mindenféle csip-csup ügyben döntésthozzon, fontosabb kérdéseknek szentel heti magát, s a rutinügyeket a Szülre hagyhatja.

Így tehát a személyiség mindhárom arculatának igen nagy az értéke, mind a fennmaradás, mind az életvezetésszempontjából. Elemzésük és újraszervezésük csak akkor indokolt, ha egyikük vagy másikuk megbontja azegészséges egyensúlyt. Máskülönben mindhárom – a Szül, a Felntt és a Gyermek – egyforma megbecsülést

érdemel, és mindegyiküket törvényes hely illeti meg a teljes és termékeny életben.

Hivatkozások

1. Penfield, W.: “Memory Mechanisms.” Archives of Neurologyand Psychiatry, 67:178-198, 1952.2. Penfield, W. and Jasper, H.: Epilepsy and the Functional Anatomy of the Human Brain. Churchill, 1954. Chap. XI.3. Berne, E.: “The Psychodynamics of Intuition.” Psychiatric Quarterly, 36:294-300, 1962.


13/89

13

Második fejezetTranzakcionális elemzés

A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Ha két vagy több ember valamilyen társas összejövetelentalálkozik, egyikük el bb vagy utóbb beszélgetésbe kezd, vagy más módon jelzi, hogy tudomásul vette a többiek jelenlétét. Ezt nevezzük tranzakciós ingernek. Erre egy másik személy olyasmit mond vagy tesz, ami valamilyenmódon ezzel az ingerrel kapcsolatos; ezt nevezzük tranzakciós válasznak. Az egyszer tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert, és milyenek váltották ki a tranzakciós választ. A legegyszer bb tranzakciókban mind az ingert, mind a választ az érdekelt felek Felnttjeadja. Ha a cselekv személy például az eléje táruló adatokból úgy vélekedik, hogy most a szikére van szüksége,kinyújtja a kezét. A reagáló személy megérti a gesztust, felbecsüli a szükséges er t és távolságot, és pontosan odahelyezi a szike nyelét, ahová a sebész várja. A Felntt-Felntt tranzakcióhoz egyszer ségben legközelebb aGyermek-Szül tranzakciók állnak. A lázas gyermek egy pohár vizet kér, és anyja, aki ápolja, odahozza.

Mindkét fenti tranzakció kiegészít jelleg , vagyis a válasz pontos, megfelel a várakozásnak, és követi azegészséges emberi viszonylatok természetes rendjét. Az els – I. típusú kiegészít tranzakció néven – a 2/a ábránlátható. A másodikat, a II. típusú kiegészít tranzakciót a 2/b ábra mutatja be. Nyilvánvaló azonban, hogy atranzakciók többnyire láncreakcióban követik egymást; minden válasz maga is ingerré válik. A kommunikáció elsszabálya úgy hangzik, hogy a kommunikáció mindaddig simán gördül, ameddig a tranzakciók kiegészít jellegek;ebbl szükségszer en következik, hogy ameddig a tranzakciók kiegészít jellegek, a kommunikáció, elvben, avégtelenségig folytatódhat. Ezek a szabályok függetlenek a tranzakciók természetétl és tartalmától; teljesmértékben a mvelet vektorainak irányán alapulnak. Ameddig a tranzakciók kiegészít jellegek, a szabályszempontjából mellékes, hogy a két ember kritizálgató pletykába merült-e el (Szül-Szül), valamilyen problémát

old-e meg (Felntt-Felntt), vagy együtt játszik (GyermekGyermek vagy Szül-Gyermek).Az ellentétes szabály így hangzik: a kommunikáció keresztezett tranzakció esetén megszakad. A legegyszer bb

fajtájú keresztezett tranzakció, amely a világon a legtöbb nehézséget okozta és okozza a társas érintkezésben,legyen az házasság, szerelem, barátság vagy munka, 1. típusú keresztezett tranzakció néven a 3/a ábrán látható.


14/89

14

Ez a tranzakció áll a pszichoterapeuták figyelmének a középpontjában, és a pszichoanalízisben ezt írják leklasszikus indulatátviteli reakcióként. Az inger Felnttl Felntthöz érkezik. Például így: “Nézzük csak meg,hátha kiderül, miért kezdtél er sebben inni az utóbbi id ben.” Vagy: “Nem tudod, hol vannak az inggombjaim?” Amegfelel Felntt-Felntt válaszok így hangzanának: “Nézzük meg!Engem is nagyon érdekelne!” Illetve; “Az íróasztalon.” De ha a reagáló személy felfortyan, akkor ilyesféle válaszok

érkeznek: “Csak kritizálni tudsz, úgy, mint annak idején az apám.” Illetve; “Már megint én vagyok a felelsmindenért.” Ezek Gyermek-Szül válaszok, és mint a tranzakciós diagramon láthatjuk, a vektorok keresztezik egymást. Ilyen esetekben az ivással vagy az inggombokkal kapcsolatos problémákat mindaddig fel kell függeszteni,amíg nem tudjuk a vektorokat, átrendezni. Az ivás esetében ez néhány hónapot is igénybe vehet, de az inggombok esetében néhány másodperc is elegend lehet. Vagy a cselekv személynek kell – a reagáló személyben hirtelenaktívvá lett Gyermek kiegészít jeként – Szülvé válnia, vagy a reagáló személyben kell a Felnttnek aktívvá válnia,a cselekv személy Felnttjének kiegészít jeként. Ha a háztartási alkalmazott fellázad valamilyen mosogatási vitasorán, akkor véget ér az edényekr l folytatott Felntt-Felntt beszélgetés; utána vagy csak Gyermek-Szül vitakövetkez-

het vagy egy másik Felntt-téma, nevezetesen a további munkaviszony megtárgyalása.

Az 1. típusú keresztezett tranzakció ellentéte a 3/b ábrán látható. Ez a pszichoterapeuta számára ismer sellenáttételi reakció. Ilyenkor a páciens valamilyen tárgyias Felnttmegjegyzést tesz, a terapeuta pedig keresztezi avektorokat: úgy válaszol, mintha a szül beszélne a gyerekéhez. Ez a II. típusú keresztezett tranzakció. Amindennapi életben a “Nem tudod, hol vannak az inggombjaim?” kiugraszthatja a másikból azt, hogy “Miért nemügyelsz a saját holmidra? Már nem vagy gyerek”.

Néhány érdekes geometriai (topológiai) vonást figyelhetünk meg a kapcsolati diagramon (4. ábra), amely acselekv és a reagáló személy közötti társas cselekvés kilenc lehetséges vektorát szemlélteti. A “pszichológiailagegyenlk” közötti kiegészít tranzakciókat az (1-1) (1-1), az (5-5) (5-5) és a (9-9) (9-9) ábrázolja. Ezenkívülmég három másik kiegészít tranzakció van: (2-4) (4-2), (3-7) (7-3) és (6-8) (8-6). Az összes többi kombinációkeresztezett tranzakció, és az esetek zömében ezek keresztezésként jelentkeznek a diagramon – lásd például(3-7) (3-7), ami két némán egymásra mered embert eredményez. Ha egyikük sem enged, vége szakad akommunikációnak, és el kell válniok. A legkézenfekv bb megoldás ilyenkor: engedni, és áttérni a (7-3)-ra, amelya “Perpatvar” nev játszmában végzdhet; vagy még inkább az (5-5) (5-5)-re, amikor is mindkét fél nevetésbentör ki, vagy kezet ráz.

Az egyszer kiegészít tranzakciók általában felszínes munka- és társas kapcsolatokban zajlanak; könnyen


15/89

15

megzavarhatják ket egyszer keresztezett tranzakciók. A felszínes kapcsolat voltaképpen így is meghatározható:egyszer kiegészít tranzakciókra szorítkozó kapcsolat. Ilyen kapcsolatokkal a különböz tevékenységek, rituálék és szórakozások során találkozunk. Sokkal összetettebbek a rejtett tranzakciók, amelyek egyidejleg kettnél többénállapotnak megfelel tevékenységet jelentenek: ez a kategória a játszmák alapja. A kereskedk elszeretettel bonyolítanak le szöget bezáró tranzakciókat, ezek három énállapotot mozgósítanak. Az alábbi párbeszéd durva, dedrámai illusztrációja egy kereskedi játszmának:

Keresked: “Ez itt jobb, de maga ezt aligha engedheti meg magának.”Háziasszony: “Márpedig ezt fogom megvenni.”

Ennek a tranzakciónak az elemzését az 5/a ábra szemlélteti. A keresked mint Felntt két objektív tényt szögezle: “Ez itt jobb”, és “Maga ezt aligha engedheti meg magának”. A látszólagos vagy társadalmi szinten ezek aszavak a Felnttet célozzák meg a háziasszonyban, és a Felntt válaszának így kellene szólnia: “Mindkét dologbanigaza van.” Igen ám, de a rejtett, a pszichológiai vektort a keresked jól begyakorolt és tapasztalt Felnttje irányítjaa háziasszonyban lakozó Gyermek felé. A keresked megállapításának helyességét a Gyermek válasza bizonyítja,amely valójában ezt mondja: “Fütyülök az anyagi következményekre, megmutatom ennek az arcátlan fickónak,hogy érek annyit, mint bármelyik vev je.” A tranzakció mindkét szinten kiegészít, mivel a háziasszony feleletétszó szerint veszik, mintha egy Felntt kötne adásvételi szerzdést.

A dupla fenek rejtett tranzakcióban négy én-állapot vesz részt; rendszerint flörtjátszmákban fordul el.

Tehenészfiú: “Jöjjön, nézze meg az istállót!”Látogató: “Kislány korom óta imádom az istállókat.”Mint az 5/b ábra mutatja, társadalmi szinten itt Felnttbeszélgetés folyik istállókról, pszichológiai szinten pedig

Gyermek-beszélgetés szexjátékról. A felszínen úgy látszik, mintha a Felntt kezdeményezne, de mint a legtöbb játszmában, itt is a Gyermek határozza meg a kimenetelt, és a résztvevk meglepetésnek nézhetnek elébe.

A tranzakciókat tehát a következképpen osztályozhatjuk: kiegészít vagy keresztezett, és egyszer vagyrejtett tranzakciók, a rejtetteket pedig tovább bonthatjuk szöget bezáró és duplafenek típusra.


16/89

16

Harmadik fejezet

Eljárások és rituálék

A tranzakciók rendszerint sorozatban zajlanak le. A sorozatokat nem a véletlen állítja el: programozottak. A programozás a következ három forrás egyikébl származhat: Szüll, Felnttl vagy Gyermektl.Általánosabban fogalmazva: társadalomtól, anyagtól vagy idioszinkráziából. Mivel az alkalmazkodásmegköveteli, hogy a Gyermeket mindaddig a Szül vagy a Felntt oltalmazza, amíg ki nem tapasztalja alegkülönböz bb társas helyzeteket, a Gyermektl ered programozás a magánélet és az intimitás helyzeteiben bizonyul a legmegfelel bbnek, itt ugyanis már megtörtént az elzetes kipróbálás.

A társas tevékenység legegyszer bb formái az eljárások és a rituálék. Egyesek közülük egyetemesek, mások helyi jellegek, de mindegyiküket meg kell tanulni. Az eljárás egyszer kiegészít Felntt-tranzakciók sorozata,amely a valóság kezelésére irányul. A valóság meghatározható úgy, mint aminek két dimenziója van: egy statikus

és egy dinamikus. A statikus valóság magába foglalja az anyag összes lehetséges elrendezését a világegyetemben.Az aritmetika például a statikus valóságról tett megállapításokból áll. A dinamikus valóság meghatározható úgy,mint az összes energiarendszer kölcsönhatás-lehetségei a világegyetemben. A kémia például a dinamikusvalóságról tett megállapításokat tartalmazza. Az eljárások a valóság anyagával kapcsolatos adatfeldolgozáson ésvalószínségi számításokon alapulnak, és legmagasabb fokon a különböz szaktechnikákban érvényesülnek. Arepülgép vezetése és egy vakbél eltávolítása egyaránt eljárás. A pszichoterápia is eljárás oly mértékben,amennyiben a terapeutában lev Felntt ellenrzése alatt folyik, és nem eljárás oly mértékben, amennyiben a Szülvagy a Gyermek veszi át a terapeutában a parancsnokságot. Az eljárás programozását, a cselekv személyFelnttjének becslései alapján, az anyag határozza meg.

Az eljárások értékelésekor két változót használunk. Hatékony az eljárás akkor, amikor a cselekv személy alehet legelnyösebb módon használja fel a rendelkezésre álló adatokat és tapasztalatokat, eltekintve ismereteinek esetleges fogyatékosságaitól. Ha a Felntt adatfeldolgozási folyamatába belép a Szül vagy a Gyermek, az eljárás

szennyezett lesz, és hatékonysága csökken. Az eljárás hatékonysága a tényleges eredmények alapján ítélhet meg.A hatóer pszichológiai, a hatékonyság anyagi ismérv. Egy trópusi szigeten a bennszülött segédorvos nagygyakorlatra tett szert a hályogeltávolításban. Ami tudása volt, azt magas fokú hatóer vel mködtette, de mivelkevesebbet tudott, mint az európai katonaorvos, munkája nem volt ugyanolyan hatékony. Az európai er senrákapott az ivásra, hatóereje ettl megfogyatkozott, de a hatékonysága nem csökkent azonnal. Csak amikor azévek múlásával remegni kezdett a keze, akkor kerekedett fölébe a segédorvos, nemcsak hatóer , hanemhatékonyság dolgában is. Látható ebbl a példából, hogy mindkét változót az eljárások szakért je értékelheti alegjobban – a hatóer t a cselekv személlyel kötött ismeretség, a hatékonyságot pedig a tényleges eredmények tanulmányozása alapján.

Ebbl a néz pontból a rituálé küls társadalmi er k által beprogramozott egyszer kiegészít tranzakciók sztereotipizált sorozata. Az olyan fesztelen rituálé, mint például a búcsúzás egy társaságtól, részleteiben er s helyieltéréseket mutathat, de alapvet formájában mindig azonos. Az olyan elírásos rituálé, mint például a római

katolikus mise, sokkal kevesebb választási lehetséget kínál. A rituálé formáját a hagyomány szüli úton szabjameg, de újabb kelet “szüli” befolyások köznapi esetekben hasonló, de kevésbé tartós hatást gyakorolhatnak. Néhány, történelmi vagy antropológiai szempontból különösen érdekes, elírásos rituálénak két fázisa van: 1. az afázis, amikor a tranzakciók szigorú szüli cenzúra alatt folynak; 2. a szülileg engedélyezett szabadság fázisa – ekkor a Gyermek többé vagy kevésbé teljes tranzakciós szabadságot élvez, ami aztán vad tobzódásba torkollik.

Számos elírásos rituálé er sen szennyezett, de meglehetsen hatékony eljárásként indult. Ahogyan az id múlt,és a körülmények változtak, eljárásként minden érvényességét elvesztette, viszont megmaradt mint vallási hitblszármazó cselekmény. Tranzakciós nyelven: bntudatot enyhítenek, vagy kielégülésre törekednek, és így teljesítik a hagyományos szüli kívánalmakat. Ezek az id strukturálásának biztonságos, megnyugtató (apotropaikus) ésnemegyszer élvezetes módját nyújtják.

Jó bevezetésül szolgálnak a játszmaelemzéshez a fesztelen rituálék; ezek közül is legtanulságosabbak azamerikai üdvözlési rituálék.

lA: “Üdv!” (Helló, jó reggelt!)1B: “Üdv!” (Helló, jó reggelt!)2A: “Meleg az van, mi?” (Hogy vagy?)


17/89

17

2B: “De milyen. Bár úgy néz ki, hogy esni fog.” ( Jól. Te hogy vagy?)3A: “Hát akkor vigyázz magadra!” (Rendben.)3B: “ Majd látjuk egymást!”4A: “Viszlát!”4B: “Viszlát!”

Nyilvánvaló, hogy ennek a párbeszédnek nem az információcsere volt a célja. Ha van is információ, azt bölcsenvisszatartják. A-nak tizenöt percébe is beletelne, ha elmondaná, hogy érzi magát, és B, aki csak alkalmi ismer s,

nem szívesen szánna ennyi idt a meghallgatására. Ezt a tranzakciósorozatot megfelel módon “nyolcsimogatásosrituálénak” nevezhetjük. Ha A és B nagy sietségben találkozna egymással, mindkett jüket kielégítené egykétsimogatásos “Üdv!” - “Üdv!”. Ha régimódi keleti hatalmasságok lennének, akár kétszáz simogatásos rituálét isvégigcsinálhatnának, mieltt rátérnének üzleti ügyeikre. A tranzakciós elemzés zsargonjában A és B kölcsönösenlendített valamelyest egymás egészségén; legalábbis pillanatnyilag “gerincagyuk nem fog kiszáradni”, és ezértmindegyikük hálás.

Ez a rituálé a két fél gondos, intuitív számításain alapul. Ismeretségüknek ezen a fokán felbecsülik, hogy mindentalálkozáskor pontosan négy simogatással tartoznak egymásnak, éspedig nem gyakrabban, mint napjában egyszer.Ha röviddel – mondjuk félórával – találkozásuk után megint összeakadnak, de nincs új témájuk valamilyentranzakcióhoz, akkor elhaladhatnak egymás mellett bármiféle jeladás nélkül, esetleg csak kis fej mozdulattal vagyegy odavetett “Üdv!Üdv!” -vel jelzik, hogy észrevették egymást. Ezek a számítások nemcsak rövid szakaszokra,hanem több hónapos periódusokra is érvényesek. Nézzük most C és D urat, akik átlagosan naponta egyszer találkoznak, fejenként egy-egy simogatásos “Üdv-Üdv”-öt váltanak egymással, és ki-ki megy a maga útjára. C egyhónapig szabadságon volt. A visszatérése utáni napon szokás szerint találkozik D-vel. Ha D ezúttal is csupán annyitmond, hogy “Üdv!”, C úgy érzi, hogy megbántották, és “a gerincagya egy cseppet kiszikkad”. Számításai szerintmost körülbelül harminc simogatással tartoznak egymásnak. Ez besríthet néhány tranzakcióba is, ha azok kellképpen telítettek. Ha megfelel a lejátszás, D oldalán megközelítleg az alábbiak követik egymást (ahol is az“intenzitás” vagy “érdekldés” minden egysége felér egy simogatással):

1D: “Üdv!” (1 egység.)2D: “Rég nem láttam errefelé!” (2 egység.)3D: “Óh, csakugyan elvolt? Merre járt?” (5 egység.)4D: Ejha, ez nagyon érdekes. Hogy történt?”

(7 egység.)5D: “Hát mindenesetre remekül néz ki.” (4 egység.)“A családjával együtt volt?” (4 egység.)

6D: “Hát örülök, hogy megint láttam.” (4 egység.)7D: “Viszlát.” (1 egység.)Mindez összesen 28 egységgel ajándékozza meg D-t. is, C is tudja, hogy a hiányzó egységeket másnap

pótolják, s így a számla jelenleg, gyakorlati szempontból, ki van egyenlítve. Két nappal kés bb ismét visszatérnek majd a szokásos, kétsimogatásos “Üdv-Üdv” -höz. De most már mégis “jobban ismerik egymást”, azaz mindegyik tudja, hogy a másik komolyan vehet, ez pedig hasznosnak bizonyulhat, ha egyszer “társaságban” találkoznak.

Érdemes megnéznünk fordított esetet is. E és F két simogatásos “Üdv-Üdv” rituálét állított fel. Egy napon azután,ahelyett hogy a szokásos módon haladnának el egymás mellett. E megáll és megkérdezi: “Hogy van?” A beszélgetésígy zajlik le:

1E: “Üdv!”1F: “Üdv!”2E: “Hogy van?”2F: (Meglepdve) “Jól. És maga?”3E: “Remekül. Szép meleg idnk van.”3F: “Igen.” (Óvatosan.) “Bár mintha esre állna.”4E: “Örülök, hogy megint láttam.”4F: “Én is. Sajnos mennem kell, nehogy a könyvtár bezárjon, mire odaérek. Viszlát.”5E: “Viszlát.”

Miközben F elsiet, magában így morfondíroz: “Vajon mi ütött belé hirtelen? Talán biztosítási kötvényeket árul

vagy valami efféle?” Tranzakciós nyelven: mindössze egy simogatással tartozik nekem, miért ad ötöt?Lássunk egy még egyszer bb példát annak bizonyítására, hogy ezeknek az egyszer rituáléknak a természete

milyen gyökeresen tranzakciós jelleg, üzletszer . G azt mondja: “Üdv!”, és H válasz nélkül továbbmegy. G “Miütött belé?” reakciója ezt jelenti: “Kapott tlem egy simogatást, és nem viszonozta.” Ha H ezt más ismer sökkel is


18/89

18

elköveti, akkor szkebb környezetében szóbeszéd tárgya lesz.Határesetekben néha nehéz különbséget tenni eljárás és rituálé között. A laikus hajlamos arra, hogy a szakmai

eljárásokat rituálénak nevezze, noha valójában minden tranzakció épülhet helytálló, st létfontosságú tapasztalatra,de a laikus képzettsége nem elegend ahhoz, hogy ezt tisztán lássa. Megfordítva, a szakemberek hajlamosak rá,hogy ésszer nek tüntessék fel az adott eljáráshoz még hozzátapadó ritualisztikus elemeket, és kézlegyintésselintézzék el a laikusokat azon az alapon, hogy nincsenek szakismereteik. Betokosodott szakemberek néha éppenazzal akadályozzák meg valamilyen új, helytálló eljárás bevezetését, hogy rituáléként legyintenek rá. LásdSemmelweis és más újítók sorsát.

Az eljárás és a rituálé lényegi és egyben rokon vonása, hogy mindkett szetereotipizált. Ha elindult az elstranzakció, a rákövetkez sorozat már megjósolható; elre megszabott módon halad az elre meghatározott befejezés felé, hacsak nem merülnek fel rendkívüli körülmények. A kett közötti különbség az elremeghatározottság eredetében keresend: az eljárást a Felntt programozza be, a rituálé Szüli mintákat követ.

Az olyan egyének, akik nem járatosak a rituálékban, illetve valahogyan kényelmetlennek érzik ket, néha úgykerülik ki a rituálét, hogy eljárással helyettesítik. Közéjük tartoznak például azok, akik mindig szívesen segítenek aháziasszonynak az ételek és italok elkészítésében és feltálalásában.

Negyedik fejezet

Idtöltések

Az idtöltések társadalmi és id beli mátrixai nem egyformán összetettek, ezért bonyolultság dolgában iskülönböznek. Ha azonban a tranzakciót tekintjük a társas érintkezési egységének, akkor a megfelel helyzetblkihámozhatjuk tulajdonságok olyan együttesét, amelyet egyszer idtöltésnek nevezhetünk. Így határozhatjuk meg: egyetlen terület köré csoportosult, félig rituális, egyszer , kiegészít tranzakciók sorozata, amelynek elsdleges célja valamely idköz strukturálása. Az idköz kezdetét és végét tipikus eljárások vagy rituálék jelzik.A tranzakciókat folyvást úgy programozzák, hogy a szünet idején mindkét fél maximális nyereséghez vagy

elnyhöz jusson. Minél jobban alkalmazkodik valaki, annál több elnyhöz jut.Az idtöltéseket jellemzen vendégségben, “társas összejöveteleken” játsszák, vagy akkor, amikor valamilyen

hivatalos találkozó eltt a kezdésre várnak; a találkozó “kezdete” eltti várakozási szakasznak ugyanaz astruktúrája és a dinamikája, mint a “vendégségnek”. Az idtöltések ölthetik a “terefere” néven leírt formát, delehetnek komolyabbak, azaz vitázó jellegek is. Egy nagyszabású koktélparti, nemegyszer az idtöltések kiállításicsarnoka. A szoba egyik sarkában néhány ember “Szüli munkaközösséget” játszik, egy másik sarok a“Pszichiátria” fóruma, a harmadik a “Járt-e már . . .” vagy a “Mi lett. . .” színtere, a negyedik csoport“Autómárkákban” utazik, a büfét pedig “Konyhamvészetet” vagy “Divatbemutatót” játszani akaró nk szállják meg. A lejátszások az effajta összejöveteleken majdnem azonosak, csak imitt-amott változik egy-egy név, az adottkörzetben pedig egyidejleg tucatnyi hasonló összejövetelen történik ugyanez. Más társadalmi rétegben, tucatnyimásféle összejövetelen ezalatt másfajta idtöltéseket znek.

Az idtöltéseket különbözképpen osztályozhatjuk. A küls meghatározók szociológiai jellegek (nem, kor,

családi állapot, kulturális, faji vagy gazdasági helyzet). Az “Autómárkák” (kocsik összehasonlítása) és a “Kigyzött” (sport) egyaránt “Férfibeszélgetés”. A “Csemegeüzlet”, a “Konyhamvészet” és a “Divatbemutató”mind “Ni beszélgetés”. A “Mustra” a serdülk idtöltése, a “Mérleg”-re való áttérés az érett kor beköszöntéséreutal. Néhány fajta ugyanebbl az osztályból, melyek mind a “Diskurálás” variációi: “Hogyan kell” (megcsinálnivalamit) – kit hézagpótló rövid repülutakon; “Mennyi?” (az ára) – kedvenc idtöltés alsó középosztálybeliitalmérésekben; “Járt-e már?” (valamilyen nosztalgiával átsztt helyen) – középosztálybeli játszma “ tapasztalt vénrókák”, például kereskedk körében; “Ismeri-e?” (ezt vagy azt) – magányosok idtöltése; “Mi lett?” (a jó öregJoe-ból) – gyakran játsszák olyanok, akiket a gazdasági életben siker vagy kudarc ért; a “másnap reggel”(micsoda katzenjammer!) és a “Martini” (én jobb receptet tudok) ambiciózus fiatal személyekre jellemz.

A strukturális-tranzakcionális osztályozás személyibb jelleg. Így a “Szüli munkaközösség” három szinten játszható. Gyermek Gyermek szinten a “Hogyan intézed el a csökönyös Szült?” formát ölti; Felntt Felntt

változata, a tulajdonképpeni “Szüli munkaközösség” sokat olvasó fiatal anyák között népszer

; id

sebbembereknél az “Ifjúkori bnözés” képében könnyen ölt dogmatikus Szül Szül alakot. Egyes házaspárok

“Mondd meg nekik, drágámot” játszanak; a feleség itt Szüli jelenség, a férj viszont koraérett Gyerekként tnik ki.Bármilyen korú emberek játszhatják a “Mama, nézd, milyen ügyes vagyok-ot”, ez is Gyermek-Szül idtöltés,


19/89

19

mely olykor bátortalanul beleilleszkedik az “Ugyan, pajtás, ez mesebeszéd !-be”.Ennél is meggy bb az idtöltések pszichológiai osztályozása. A “Szüli munkaközösséget” is, meg a

“Pszichiátriát” is lehet például projektív vagy introjektív formában. játszani. A projektív típusú “Szülimunkaközösség”, amelynek elemzése a 6/a ábrán látható, a következ Szül Szül paradigmára épül:

A: “Nem volna ennyi bnözés, ha nem zilálódna szét annyi család.”B: “Nem csak err l van szó. A gyerekeket manapság rendes családokban sem tanítják meg jó modorra, úgy,

ahogyan régen.”

Az introjektív típusú “Szüli munkaközösség” lejátszása (Felntt Felntt) a következ:C: “Úgy látszik, bellem hiányoznak az igazi anyai adottságok.”D: “Teljesen mindegy, akárhogy próbálod, sohasem lesz bellük olyan ember, amilyent te szeretnél; csak állan-

dóan törheted a fejed, hogy jól csinálod-e, mit rontottál el?”

A projektív típusú “Pszichiátria” a következ Felntt Felntt formát ölti:

E: “Úgy vélem, valamilyen tudattalan orális frusztráció miatt cselékszik így.”F: “Azt hiszem, remekül szublimáltad az agresszióidat.”

A 6/b ábrán az introjektív típusú “Pszichiátria” látható, ez is Felntt

Felntt id

töltés.

G: “Nekem ez a festmény olyan, mintha csak szétkenték volna a festéket”.H: “Nálam a festészet azt jelenti, hogy megpróbálok az apám kedvében járni.”

Az idtöltések strukturálják az idt, kölcsönösen elfogadható simogatásokat nyújtanak az érdekelt feleknek, devan még egy funkciójuk: elvégzik a társadalmi kiválogatás mveletét is. Folyik az idtöltés, s közben a játékosbanlakozó Gyermek körültekinten felbecsüli a többi személyben rejl lehetségeket. Mire a mulatság véget ér,mindenki kiszemelt néhány olyan játékost, akivel a jöv ben is szeretne találkozni, másokat viszont kiselejtez – függetlenül attól, hogy milyen ügyesen vagy kellemesen vettek részt az idtöltésben. Azokat választja ki, akikr lleginkább feltételezhet, hogy majd bonyolultabb viszonylatokba – vagyis játszmákba – is be tudnak illeszkedni.Bármennyire ésszer en mködik is a kiválasztási rendszer, valójában nagyobbrészt tudattalan és intuitív.

Különleges esetekben a kiválasztási folyamat során a Felntt lehengerli a Gyermeket. Tiszta képlete ennek a biztosítási ügynök, aki alaposan kitanulta a társadalmi idtöltéseket. Miközben játszik, Felntt énje kitapogatja avárható üzletfeleket, és ugyanúgy válogatja ki ket a játékosok közül, mintha máskor is szeretne velük összejönni. A kiszemelés szempontjából közömbös az illet játszmakészsége vagy szeretetreméltósága, mivel akiválasztási folyamat többnyire periferikus tényezkre, jelen esetben vásárlóer re épül.

Az idtöltések egyik sajátságos vonása a zártkör ség. Például a “Férfibeszélgetés” és a “Ni beszélgetés” soha-

sem keveredik össze. A kemény “Járt-e már” (valahol) játékosokat nagyon bosszantja az a betolakodó, aki aztakarja játszani, hogy “Mennyibe került” (az avokádó), vagy hogy “Másnap reggel” (mi volt). A projektív “Szülimunkaközösség” játékosai rossz néven veszik az introjektív “Szüli munkaközösség” benyomulását, de általábannem annyira, mint egy másik idtöltését.


20/89

20

Az idtöltések alapul szolgálnak az ismer sök kiválogatásához, és barátsághoz is vezethetnek. Ha néhányasszony délelttönként rendszeresen betér egymáshoz egy csésze kávéra azért, hogy “Kötelességmulasztó férjet” játsszék, valószínleg hideg fogadtatásban részesíti azt az új szomszédasszonyt, aki “Nézzük a jó oldalát ist” akar játszani. Ha arról beszélgetnek, hogy milyen fösvény a férjük, nagyon zavarólag hat a jövevény, aki kijelenti, hogyneki remek férje van, st egyenesen tökéletes; az ilyent hamar kiebrudalják. Ha egy koktélpartin valaki az egyik saroktársaságot fel akarja cserélni egy másikkal, be kell kapcsolódnia az új körben játszott idtöltésbe, vagy pedigsikeresen új mederbe kell terelnie az egész folyamatot. A jó háziasszony természetesen azonnal átlátja a helyzetet,és közli a programot: “Éppen projektív »Szüli Munkaközösséget« játszunk. Magának mi a véleménye?” Vagy:

“Nos, lányok, most már eleget játszottatok »Divatbemutatót«. Ez itt J. úr, aki író/polilikus/sebész, és bizonyáraszívesen játszana »Nézd, milyen ügyes vagyokot«. Nem igaz, J. úr?”

Az idtöltésekbl még egy fontos elny származik: a szerep meger sítése, a beállítottság megszilárdítása. A szerep olyasvalami, amit Jung maszknak (persona) nevez, azzal a különbséggel, hogy kevésbé opportunistatartalmú és mélyebben gyökerezik az egyén fantáziájában. Így a projektív “Szüli munkaközösségben” az egyik játékos az er s kez Szül, a másik az igazságos Szül, a harmadik az elnéz Szül, a negyedik pedig a segítkészSzül szerepét választhatja. Mindegyik Szül én-állapotot él át és nyilvánít ki, de mindegyikük másképpenmutatkozik meg. A négy szerep bármelyike meger sítést nyer, ha túlsúlyba kerül – azaz olyankor, ha nem találszembenállásra, olyankor, ha a szembenállás éppen hogy megszilárdítja, vagy olyankor, ha bizonyos típusúemberek simogatással fejezik ki helyeslésüket.

A szerep meger sítése megszilárdítja az egyén beállítottságát; ezt nevezzük az idtöltésbl származóegzisztenciális elnynek. A beállítottság egyszer állító kijelentés, amely az egyén összes tranzakcióját befolyásolja; hosszú távon ez határozza meg a sorsát, st gyakran az utódaiét is. A beállítottság lehet többé vagykevésbé abszolút. A projektív “Szüli munkaközösséget” a következ jellegzetes beállítottságok alapján lehet játszani: “Minden gyerek rossz!”, “A többi gyerekek mind rosszak!”, “Minden gyerek szomorú”, “Az összesgyereket gyötrik”. A megfelel beállítottság kiválthatja az er s kez, az igazságos, az elnéz és a segítkész Szülszerepének a kialakulását. Voltaképpen a beállítottság elsdlegesen a belle fakadó szellemi attit d ben nyilvánulmeg, és az egyén ezzel az attitddel kezd bele a szerepét alkotó tranzakciókba.

A beállítottság meglepen korán kialakul és rögzül: a második, st akár az els és a hetedik életév között – mindenképpen sokkal korábban, mint amikorra az egyén eléggé értelmes vagy tapasztalt ahhoz, hogy komolyelkötelezettséget vállaljon. A beállítottságból könnyen visszakövetkeztethetünk az illet gyermekkorára. Hacsak valami vagy valaki közbe nem jön, az ember egész hátralev életét azzal tölti, hogy megszilárdítsa beállítottságát,és megbirkózzék az olyan helyzetekkel, melyek azt fenyegetik: elkerüli ket, bizonyos elemeket kivéd, vagy pedig

kihívó módon úgy forgatjaket, hogy fenyegetésb

l igazolássá váljanak. Az id

töltések részben azért sztereotip jellegek, mert ilyen sztereotipizált célokat szolgálnak. Az általuk kínált nyereség rávilágít, miért játsszák az

emberek oly buzgón az idtöltéseket, és miért válnak az idtöltések roppant kellemessé, ha olyan emberekkel játsszák ket, akik konstruktív vagy jóakaratú beállítottságot akarnak megrizni.

Az idtöltést néha nehéz megkülönböztetni a tevékenységtl; gyakran eladódnak kombinációk. Nem egy min-dennapos idtöltés, mint például az “Autómárkák”, olyan párbeszédekbl áll, amit a pszichológusok “Többféleképpen befejezhet ügyletnek” neveznek.

A: “Én azért szeretem jobban a Fordot/Chevroletet/Plymoutht, mint a Fordot/ Chevroletet/ Plymoutht, mert.. .”

B: “Jé! Én meg azért szeretnék jobban egy Fordot/Chevroletet/Plymoutht, mint egy Fordot/Chevroletet/Plymoutht, mert. . . “

Nyilvánvaló, hogy az ilyen sztereotípiák is közvetíthetnek hasznos információt.Megemlíthetünk még néhány közkelet idtöltést. Az “Én is” gyakran a “Hát nem borzasztó” változata. A

“Miért nem csinálnak már valamit?” (ebben az ügyben) olyan háziasszonyok kedvence, akik nem óhajtják a teljesi egyenjogúságot. Az “Akkor mi meg. . .” Gyermek Gyermek idtöltés. A “Csináljunk már valamit!”fiatalkorú bnözk és rosszban sántikáló felnttek idtöltése.


21/89

21

Ötödik fejezet

Játszmák

1. Meghatározás

A játszma kiegészít, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, elre láthatókimenetel felé halad. Leíró módon: nemegyszer ismétldésekbe bocsátkozó, a felszínen hitelt érdeml, rejtettindítékú tranzakciók ismétl készlete. Köznapibb nyelven: csapdás vagy “trükkös” lépések sorozata. A játszmákat két f ismertet jegy világosan elkülöníti az eljárásoktól, a rituáléktól és az idtöltésektl: 1. a rejtett jelleg és 2. a nyereség. Az eljárások lehetnek sikeresek, a rituálék hatékonyak, az idtöltések hasznot hajtók, demeghatározásánál fogva mind a három nyílt; járhatnak versengéssel, de sohasem konfliktussal, a befejezés lehetfeltnést kelt, de sohasem drámai. Ezzel szemben minden játszma alapveten tisztességtelen, kimenetele pedignem csupán izgalmas, hanem drámai jelleg.

Végezetül a játszmákat meg kell különböztetnünk a társas cselekvés egyetlen hátralev, eddig még nem érintett

típusától, a mvelettl is. A velet olyan egyszer tranzakció vagy tranzakciókészlet, amelyet valamelyspecifikus, tisztázott cél érdekében kezdeményeznek. Ha valaki leplezetlenül bátorításért fordul valakihez, és aztmegkapja, ez mvelet.

Ha valaki bátorítást kér, s miután megkapta, azt valamilyen módon a bátorító ellen fordítja, ez játszma.Felszínesen a játszma mveletek együttesének látszik, de a nyereség nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek a “mveletek”valójában man verek voltak; nem becsületes kérések, hanem egy játszma lépései.

A “biztosítási játszmában” például a cselekv személy, ha kemény játékos – függetlenül attól, hogy látszólagmit tesz a beszélgetésben –, valójában a lehetséges üzletfél megszerzésén dolgozik. Ha belevaló ügynök, akkor azhajtja, hogy minél jobb fogást csináljon. Ugyanez érvényes az “ingatlan-játszmára”, a “pizsama-játszmára” és ahasonló foglalatosságokra. Amikor a keresked egy társas összejövetelen részt vesz valamilyen idtöltésben – különösen amikor a “ Mérleg “ változataiban –, látszólag ugyanazt teszi, mint a többiek; valójában ügyesmanvereinek sorozatát álcázza. Segítségükkel kihalássza azt az információt, amelyben szakmailag érdekelt.

Tucatnyi kereskedelmi folyóirat foglalkozik a kereskedi manverek tökéletesítésével, számol be olvasóinak akiemelked játékosokról és játszmákról (szokatlanul nagy ügyleteket lebonyolító, érdekes tzsdespekulánsokról).Tranzakciós néz pontból ezek a folyóiratok csupán a Képes Sport, a Sakkvilág és más sportmagazinok változatai.

Ami a szögletes tranzakciókat, e Felntt-felügyelet alatt tudatosan, szakmai tökéllyel, maximális nyereségcéljából megtervezett játszmákat illeti, a századeln virágzó, nagyszabású “szélhámos-játszmákat” aligha lehettúlszárnyalni részletesen kidolgozott, gyakorlati megtervezettségük és pszichológiai virtuozitásuk dolgában.1

Bennünket azonban most az ártatlan emberek öntudatlan játszmái érdekelnek, melyeket ketts tranzakciókban bonyolítanak, anélkül hogy ennek teljesen tudatában lennének; világszerte ezek képezik a társasági életlegfontosabb oldalát. Dinamikus tulajdonságai miatt a játszmát könny megkülönböztetni a pusztán statikusattit dökt l, amelyek a beállítottságból erednek.

Ne vezessen félre bennünket a “játszma” szó használata. Mint a bevezetésben már szó esett róla, a játszmának nem szükségképpen része a szórakozás vagy akár az élvezet. Számos keresked nem tekinti szórakozásnak a

munkáját, mint ahogyan ez Arthur Miller Az ügynök halála cím darabjából is kitnik. A komolyság hiánya semszükségszer velejárója a játszmának. A futballmérk zéseket mostanában igen komolyan veszik, de nemkomolyabban, mint az “Alkoholista” vagy a harmadfokú “Meger szakolósdi” típusú tranzakciós játszmákat.

Ugyanez vonatkozik a “játék” szóra is; bárki bizonyíthatja, aki hosszabb ideig vad póker-“játékos” volt, vagy“játszott” a tzsdén. Az antropológusok jól tudják, hogy a játszmák és a játék, valamint az eredményük igenkomoly lehet. A valaha ismert legbonyolultabb játszma, az “Udvaronc” – amit Stendhal oly kiten ír le A

pármai kolostorban –, halálosan komoly volt. Természetesen mind között a legkegyetlenebb a “Háború”.


22/89

22

2. Egy tipikus játszma

A házastársak közötti leggyakoribb játszmát köznapi nyelven “Ha te nem lennél-nek” nevezzük; ezt fogjuk felhasználni a játszmák jellegzetes vonásainak illusztrálására, általában.

Fehérné arról panaszkodott, hogy férje er sen korlátozza társadalmi tevékenységében, és ezért sohasem tanultmeg táncolni. A pszichiátriai kezelés változásokat idézett el attitdjében, ennek következtében férje veszítettmagabiztosságából és elnéz bb lett. Fehérné most már szabadon ki szélesíthette mködési terepét.Tánctanfolyamra iratkozott be, és ekkor, legnagyobb kétségbeesésére, rájött, hogy betegesen fél a táncparkettl:

fel kellett hagynia tervével.Ez és még néhány hasonló jelleg szerencsétlen kaland lemeztelenítette házassága szerkezetének néhány fontos

alkatelemét. Számos kér je közül egy uralkodni vágyó férfit választott ki férjül. Ezzel olyan helyzetbe hozta magát,hogy elpanaszolhatta: “ha nem lenne”, mindenféle dolgot csinálhatna. Barátni közül is többnek uralkodni vágyóférje volt, és amikor déleltt összeültek egy kis kávézásra, idejük zömét a “Ha nem lenne” játszására fordították.

Kiderült azonban, hogy – panaszaival ellentétben – férje voltaképpen szolgálatot tett neki, amikor eltiltottaattól, amitl a lelke mélyén félt; azzal, hogy akadályozta a feleségét valamiben, valójában megkímélte attól, hogytudatára ébredjen félelmeinek. A Fehérnében lakozó Gyermek, részben ezért, ravasz módon ilyenfajta férjetválasztott magának.

De még más egyébr l is szó volt. A férj tilalmai és a feleség panaszai gyakran veszekedéshez vezettek, és ennek következtében szexuális életük er sen megromlott. A férj, bntudatból, gyakran érkezett soron kívüliajándékokkal; amikor több szabadságot adott az asszonynak, az ajándékok szegényesebbek és ritkábbak lettek.Feleség és férj kevés közös témát talált a háztartási gondokon és a gyerekeken kívül, így a veszekedések fontoseseménnyé nttek; inkább csak ilyen alkalmakkor zajlott le közöttük több, mint felszínes beszélgetés. Az asszonyszámára a házasélet mindenesetre bebizonyította azt, amit mindig is állított, nevezetesen, hogy minden férfifösvény és zsarnok. Mint kiderült, attitdje egy bizonyos korábbi éberálommal függött össze – azzal, hogymeger szakolják –, és ez éveken át nem hagyta nyugodni.

Általános fogalmakban többféle módon is leírhatjuk ezt a játszmát, de egyvalami kétségtelen: a társas dinamikatág területébe tartozik. Az alapvet tény az, hogy házasságuk megkötésével Fehér és Fehérné lehetséget kaptak azegymással való kommunikálásra; az ilyen lehetséget társas kontaktusnak nevezhetjük. Az a tény, hogy élnek ezzel a lehetséggel, háztartásukat társas együttessé teszi, szemben például a New York-i földalatti egyik kocsijával, ahol az emberek térbeli kontaktusban vannak, de ritkán ragadják meg ezt az alkalmat arra, hogyszociális együttest alkossanak. Az a hatás, amelyet Fehérék egymás magatartására és reakcióira gyakorolnak:

társas cselekvés. A különböz tudományágak különböz

néz

pontból vizsgálnák az ilyen társas cselekvést.Tekintve, hogy bennünket most a személyes történetek és az érintett egyének pszichodinamikája érdekel,

megközelítési módunk a szociálpszichiátria egyik oldalat alkotja; bizonyos értelemben, implicit vagy explicitmódon, a tanulmányozott játszma “egészségességét” ítéljük meg. Ez kicsit más, mint a szociológia és aszociálpszichológia semlegesebb és kevésbé elkötelezett attitdje. A pszichiátria fenntartja magának a jogot, hogyígy szólhasson: “Álljunk meg egy pillanatra!” Más tudományágak ezt nem teszik. A tranzakcionális elemzésszociálpszichiátria egyik ága, a játszmaelemzés pedig a tranzakcionális elemzés egyik sajátos oldala.

A gyakorlati játszmaelemzés az egyes helyzetekben felmerül különleges esetekkel foglalkozik. Az elméleti játszmaelemzés megpróbálja elvonatkoztatni és általánosítani a különféle játszmák sajátosságait, hogy ily módon pillanatnyi nyelvi tartalmuktól és kulturális mintájuktól függetlenül is felismerhetvé tegye ket. A “Ha te nemlennél” játszma házassági típusáról adott elméleti elemzésnek például könnyen felismerhetvé kell tennie a játszma jellegzetes vonásait, akár Új-Guinea egyik dzsungelfalujában, akár egy manhattani felhkarcoló tetejére épült

házikóban játsszák; akár esküvi ebédr l, akár arról az összegr l van szó, amelybl horgászbotot kellene venni azunokáknak; tekintet nélkül arra, hogy – a férj és feleség közötti szinteség fokának megfelelen – mennyirenyíltan vagy cselesen teszik meg a lépéseket. A szociológiára és az antropológiára tartozik az a kérdés, hogymennyire elterjedt az adott játszma egy bizonyos társadalomban. A játszmaelemzést mint a szociálpszichiátriarészét csupán az érdekli, hogy leírhasson egy-egy elforduló játszmát, függetlenül annak gyakoriságától. Ez akülönbségtétel nem teljes, hasonlít a közegészségügy és a belgyógyászat közötti különbségtételre; az el bbit amalária elterjedtsége érdekli, az utóbbi viszont maláriaeseteket tanulmányoz, úgy, ahogyan szembekerül velük, azserd ben vagy Manhattanben.

Pillanatnyilag az alábbiakban vázolt séma látszik leghasználhatóbbnak az elméleti játszmaelemzésben, de nem iskétséges, hogy ismeretanyagunk növekedtével javításra szorul majd. Elször is meg kell állapítanunk, hogy amanverek bizonyos egymásra következése kimeríti-e a játszma kritériumát. Ezután annyi mintát gy jtünk összeaz adott játszmából, amennyi csak lehetséges. Elkülönítjük a szignifikáns vonásokat. Bizonyos oldalakról kiderül,

hogy a lényeghez tartoznak. Ezeket rubrikákba soroljuk, úgy, hogy azok – a tudomány jelenlegi állása szerint – alehet legtöbbet mondják, és a lehet legtanulságosabban a jelenség szempontjából. Az elemzést mindig annak aszemszögébl végezzük, aki az “alany” – jelen esetben Fehérné.

Tézis: Ez a játszma általános leírása, amely tartalmazza az események közvetlen egymásra következését


23/89

23

(társadalmi szint) és információt azok pszichológiai hátterér l, fejldésér l és jelentségér l (pszichológiai szint).A “Ha te nem lennél” játszma házassági típusának esetében elegendek lesznek a már megadott részletek.

Antitézis: Bizonyos egymásra következés játszmaként való felfogása mindaddig csak kísérleti jellegfeltételezés, ameddig egzisztenciális síkon nem nyer hitelesítést. A hitelesítés kétféle módon történik: vagy úgy,hogy visszautasítják a játékot, vagy úgy, hogy jutányosabb lesz a nyereség. Az, aki “tárgy”, ebben az esetbenenergikusabb er feszítéseket fog tenni a játszma folytatására. A részvétel merev visszautasítása vagy a nyereségelértéktelenedése esetén az illet a “kétségbeesésnek” nevezett állapotba zuhan, amely bizonyos értelembenhasonlít a depresszióhoz, de több jelents vonatkozásban különbözik tle. Akutabb, és nem mentes a frusztráció és

a zavarodottság elemeitl. Megnyilvánulhat például úgy is, hogy az illet kínos zavarában sírni kezd. Sikeresterápiás helyzetben ezt hamarosan jókedv nevetés válthatja fel, amely tartalmazhatja azt a Felntt felismerést,hogy “Már megint beleestem!”. Vagyis a kétségbeesés a Felntt ügye, míg a depresszióban a Gyermeké a parancsnokság. A reménykedés, a lelkesedés, a környezet iránti élénk érdekldés ellentétes a depresszióval; anevetés ellentétes a kétségbeeséssel. Ez a forrása a terápiás játszmaelemzés élvezetességének. A “Ha te nemlennél” antitézise az engedékenység. A játszma addig folytatódhat, ameddig a férj tilt. Ha ahelyett, hogy “Nemerészeld!”, azt mondja, hogy “Csak rajta! “, a mélyben húzódó beteges félelmek felszínre kerülnek, és a “feleségnem támadhat többé a férj ellen, mint ezt Fehérné esete szemléltette.

Ahhoz, hogy a játszmát világosan értsük, ismernünk kell az antitézisét, és annak hatékonyságát a gyakorlatbankell bizonyítanunk.

Célzat: Itt egyszer en megállapítjuk, hogy mi a játszma általános célja. Néha alternatívák adódnak. A “Ha tenem lennél” célzata meghatározható úgy is, hogy önbátorítás (“Nem arról van szó, hogy félek, hanem arról, hogy nem enged”), úgy is, hogy önigazolás (“Nem arról van szó, hogy nem próbálom meg, hanem arról, hogy visszatart tle”). Az önbátorítási funkciót könnyebb tisztázni, és jobban összhangban áll a feleség biztonságigényével: a “Ha te nem lennél” játszma célzatát ezért az önbátorításban látják.

Szerepek: Mint korábban már megjegyeztük, az énállapotok nem szerepek, hanem jelenségek. Ezért a formálisleírásnak különbséget kell tennie az én-állapotok és a szerepek között. A kínálkozó szerepek számától függen a játszmákat kétszemélyes, háromszemélyes, sokszemélyes stb. játszmaként írhatjuk le. Az egyes játékosok én-állapota és szerepe néha egybevág, néha nem.

A “Ha te nem lennél” kétszemélyes játszma: szabadságában korlátozott feleséget és uralkodni vágyó férjetigényel. A feleség eljátszhatja a maga szerepét akár bölcs Felnttként (“Legjobb lesz, ha úgy teszek, ahogyan mondja”), akár nygösköd Gyermekként. Az uralkodni vágyó férj megrizhet egy Felntt én-állapotot(“Legjobban jársz, ha úgy teszel, ahogyan én mondom”), vagy átcsúszhat a Szülébe (“Kikapsz, ha nem azt

csinálod, amit mondok”). Dinamika: Amikor meg akarjuk jelölni az adott játszma mögött mköd dinamikus hajtóer ket, több változat islehetséges. Rendszerint kiválasztható azonban egyetlen olyan pszichodinamikus fogalom, amely hasznosan,találóan és kell jelentéstartalommal jellemzi a helyzetet. Így a “Ha te nem lennél-t” akkor írjuk le a legjobban, hafóbikus forrásokból vezetjük le.

Példák: Igen tanulságos a játszma gyermekkori eredetét vagy annak infantilis prototípusait tanulmányozni, ezérta formális leírás során érdemes a közös gyökerek után kutatnunk. Elfordul, hogy a “Ha te nem lennél-t” éppolygyakran játsszák kisgyermekek, mint felnttek, így a gyermekkori változat azonos a kés bbivel; a tényleges szülta korlátokat állító férj helyettesíti.

Tranzakciósparadigma: Egy-egy tipikus helyzet tranzakciós bemutatásakor feltüntetjük a sokat eláruló; rejtetttranzakció társadalmi és pszichológiai szintjét. A “Ha te nem lennél” legdrámaibb formája társadalmi szintenSzül Gyermek játszma.

Fehér: “Maradj itthon, és ügyelj a házra.”Fehérné: “Ha te nem lennél, elmehetnék egy kicsit szórakozni. “Pszichológiai szinten, a rejtett házassági szerzdés szintjén a viszonylat Gyermek Gyermek jelleg, és

egészen más tartalmú.Fehér: “Te mindig legyél itt, ha én hazajövök. Rettegek attól, hogy elhagynak.”Fehérné: “Itt is leszek, ha segítesz abban, hogy elkerüljem a fóbikus helyzeteket.”A két szintet a 7. ábra szemlélteti.


24/89

24

Lépések: Egy-egy játszma lépései nagyjából megfelelnek egy-egy rituálé simogatásainak. A játékosokat, mintminden játszmában, a gyakorlat itt is egyre ügyesebbé teszi. A fölösleges lépéseket kiküszöbölik, és mindenlépésben egyre több célzat tömörül. “Gyönyör barátságok” gyakran azon alapulnak, hogy a játékosok igengazdaságosan, nagy megelégedéssel egészítik ki egymást; játszmáikat maximális nyereséggel és minimáliser feszítéssel játsszák. Bizonyos közvetít, óvatossági vagy engedményes lépések kimaradhatnak, és ez igen

elegánssá teszi a kapcsolatot. A védekez manvereken megtakarított er feszítést díszítésre, cifrázásra pazarolhatják – mindkét fél s nemegyszer a nézk gyönyör ségére. A megfigyel tapasztalhatja, hogy a játszmakibontakozásához minimális számú lépésre van szükség, ezeket könny jegyzkönyvben rögzíteni. Egyes játékosok, igényeiknek, tehetségüknek vagy vágyaiknak megfelelen, színesebbé teszik vagy megsokszorozzák ezeket az alapvet lépéseket. A”Ha te nem lennél” kerete a következ:

1. Utasítás Engedelmesség (“Maradj itthon” ”Rendben van”).2. Utasítás Tiltakozás (“Maradj itthon megint” “Ha te nem lennél”).

El nyök: A játszma általános elnye: stabilizáló (homeosztatikus) szerepe. A biológiai homeosztázisnak asimogatás kedvez, a pszichológiai stabilitást pedig a beállítottság megszilárdulása fokozza. Mint már említettük, asimogatás különböz formákat ölthet, így a játszma biológiai el nyeit tapintással kapcsolatos fogalmakban isrögzíthetjük. Így a férj szerepe a “Ha te nem lennél-ben” visszakézbl adott pofonra emlékeztet (aminek egészenmás a hatása, mint a tenyérrel adott pofonnak: az félreérthetetlen megalázás), a feleség válasza pedig olyan, mintamikor ingerülten sípcsonton rúgnak valakit. A “Ha te nem lennél” biológiai haszna tehát azellenségeskedés-nygösködés cserekapcsolatból származik: lehangoló, de láthatólag eredményes módja annak,hogy az idegszövetek épsége megmaradjon.

A játszmából fakadó egzisztenciális el ny: a feleség beállítottságának – “Minden férfi zsarnok” – megszilárdulása. Ez a beállítottság válasz az alárendeldés szükségletére, amely minden fóbiának eleme; azösszefüggés megvilágítja a koherens szerkezetet, minden játszma alapját. Terjedelmesebb változatban amegállapítás így hangzana: “Ha egyedül találnám magam egy tömegben, azonnal elfogna a kísértés, hogymegadjam magam; odahaza nem adom meg magam: kényszerít, s ez csak azt bizonyítja, hogy minden férfizsarnok.” Ezért játsszák ezt a játszmát olyan asszonyok, akik valószer tlenségi érzésektl szenvednek; ez azt jelenti, hogy er s kísértés helyzetében nehezen tudják megtartani Felntt én-állapotukat irányító helyzetében.Ezeknek a mechanizmusoknak a részletesebb megvilágítás

Berne Eric Emberi Jatszmak

Documents

Transcript of Berne Eric Emberi Jatszmak