Bernard CornwellSharpe csatája(Tartalom) (Térkép)

A Sharpe csatáját Sean Beannek ajánlom

ELSŐ KÖNYV

Első fejezetSharpe átkozódott. Aztán kétségbeesetten fejjel lefelé

fordította a térképet. – Bár ne is lenne nálunk ez a vacak –mondta –, amennyi hasznát látjuk!– Esetleg jól jöhet a tábortűznél – javasolta Harperőrmester –, errefelé elég nehéz alkalmas gyújtóst találni.– Nem is jó másra – mondta Sharpe.A kézzel rajzolt vázlaton elszórt falvak látszottak, amiketutak ritkás hálója kötött össze, néhány patak és folyó,valamint a dombokat jelző bizonytalan pacák. Mindezekközül Sharpe csak a hegyeket találta a helyükön. Se út, sefalu, csak szürke, kopár, kőhordalékos hegyek, párábavesző csúcsokkal és völgyekkel, amiket a tavaszi esőktőlduzzadt patakok vájtak. Sharpe a spanyol-portugálhatárvidék hegyeibe vezette embereit, és ott eltévedt.Csapata, a negyven, málnával, lőszerrel és fegyverekkelmegrakott katona látszólag nem idegeskedett emiatt.Hálásak voltak a pihenőért, és a füves ösvény mellettüldögéltek vagy heverésztek. Néhányan pipára gyújtottak,mások aludtak, míg Richard Sharpe kapitány balrafordította, majd dühében gombóccá gyúrta a térképét.– Rohadtul eltévedtünk – mondta, aztán becsületesenkijavította magát. – Rohadtul eltévedtem.– A nagypapám is eltévedt egyszer – mondta Harper

segítőkészen. – Vett egy ökröt valami fickótól CloghanellyParishben, és úgy döntött, rövidít hazafelé a derryveaghihegyeken át. Leszállt a köd, és nagyapó már azt sem tudta,melyik a jobb keze, és melyik a bal. Úgy elveszett, mint azegyszeri kisbárány, az ökör meg elszabadult, egyenesen aködbe, és leszédült egy szirtről a Barra-völgybe. Nagyapóazt mesélte, hogy hallani lehetett szegény párát bőgni,végig lefelé, aztán a puffanást, az egész olyan volt, mintamikor kidobnak egy dudát a templomtoronyból, csakhangosabb. Azt hitte, még Ballybofey-ban is hallani lehetett.Később jókat nevettünk ezen, de akkor nem találtuk olyanmókásnak. A szentségit, igazi tragédia volt! Nemengedhettük meg, hogy elveszítsünk egy ökröt!– Krisztus véres könnyére! – vágott közbe Sharpe. – Énmegengedhetem, hogy elveszítsek egy istenverteőrmestert, ha nincs jobb dolga, minthogy istenvertetulkokról fecsegjen!– Értékes jószág volt! – ellenkezett Harper. – Egyébkéntmeg eltévedtünk. Nincs jobb dolgunk, mint elütni az időt!Price hadnagy a hátvédben haladt, de most csatlakozott aparancsnokához.– Eltévedtünk, uram?– Nem, Harry, szándékosan jöttem ide, bárhol is vagyunk –Sharpe morózusan bámult a dohos, kopár völgybe. Büszkevolt a tájékozódási képességére, és az ellenségesterületeken való áthaladásban szerzett tapasztalatára, demost egyáltalán nem sejtette, hol van. A felhők is elégvastagok voltak ahhoz, hogy eltakarják a napot, így még aztsem tudta volna megmondani, merre van észak.– Kellene egy iránytű – mondta.– Vagy egy térkép – javasolta Price hadnagy vidáman.– Itt a térkép – Sharpe a hadnagy kezébe lökte azösszegyűrt papírt. – Hogan őrnagy rajzolta nekem, de sefüle, se farka.

– Nem vagyok jó térképolvasásában – ismerte be Price. –Egyszer eltévedtem, amikor Chelmsfordból a helyőrségbevittem pár újoncot, pedig az egy nyílegyenes út. És akkor isvolt térképem. Azt hiszem, kifejezetten nagy tehetségemvan az eltévedéshez!– Nagyapó is ilyen volt – mondta Harper büszkén. – Eltudott tévedni, miközben átment egy kapun. Épp aztmeséltem a kapitánynak, amikor egy ökröt vitt SlieveSnaghtba. Ronda egy idő volt, érti, és le akarta vágni azutat...– Pofa be! – morogta Sharpe.– Annál a romos falunál rossz felé fordultunk – meredt Pricea gyűrött papírdarabra. – Azt hiszem, a patak másikoldalán kellett volna maradnunk – megmutatta a térképen–, már ha ez egy falu. Nehéz megmondani. De biztos, hogykár volt átvágni azon a patakon, uram.Sharpe lehetségesnek tartotta, hogy a hadnagynak igazavan, de nem akarta elismerni. Két órája keltek át apatakon, így csak az isten tudta, most hol járnak. Sharpemég azt sem sejtette, hogy Spanyolországban vagyPortugáliában vannak, bár az időjárástól és a vidéktől akárSkóciában is lehettek volna. Sharpe elvileg útban volt VilarFormosoba, ahol egysége, a dél-essexi ezredkönnyűgyalogsági százada adja majd a városparancsnoktestőrségét, és ez a kilátás meglehetősen elkeserítő volt. Ahelyőrségi szolgálat alig jobb, mint tábori csendőrnek lenni,és a tábori csendőr a legalacsonyabb rendű életforma ahadseregben, de a dél-essexieknek kevés emberükmaradt, így az ezredet kivonták a frontvonalból, éshátországi szolgálatra osztották be. Az ezred nagy részeökrös fogatokat kísért, megrakva utánpótlással, amit aTaguson úsztattak fel Lisszabonból, vagy francia foglyokatőrzött, útban a hajókra, amik Angliába szállítják őket. Akönnyűgyalogsági század pedig eltévedt, csak mert

Sharpe távoli, mennydörgésre emlékeztető ágyúszót hallott,és elindult a hang felé, hogy rájöjjön, a fülei csalták meg. Acsatazaj, már ha valóban az volt, és nem mennydörgés,elhalkult, és Sharpe végül eltévedt.– Maga biztos benne, hogy ez az a romos falu? – kérdeztePrice-ot, az átsatírozott pontra bökve, amit Price mutatott.– Nem esküdnék meg rá, uram, mivel nem tudok térképetolvasni. Bármelyik pont lehet, uram. Vagy egyik sem.– Akkor meg mi a fenéért mondta?– Csak ihletet szerettem volna adni, uram – mondta Pricemegbántódva. – Segíteni próbáltam, uram. Reménytkelteni. – Megint a térképre nézett. – Lehet, hogy nem jó atérkép.– Gyújtósnak jó – jegyezte meg Harper.– Egy dolog biztos – mondta Sharpe, visszavéve atérképet Price-tól –, nem mentünk át a vízgyűjtőn, ami aztjelenti, hogy ezek a patakok nyugatnak tartanak –elhallgatott. – Valószínűleg nyugatnak tartanak, ha ez anyavalyás világ nem állt a feje tetejére, bár most már ebbensem vagyok biztos egyáltalán. Szóval, követni fogjuk ezeketa nyomorult patakokat. Tessék – dobta oda a papírtHarpernek –, gyújtós.– Nagyapó is pontosan ezt csinálta – mondta Harper,miközben begyűrte a térképet megviselt zöld zubbonyába–, követte a vizet...– Hallgasson – mondta Sharpe, szinte nyugodtan. Sokkalhalkabban beszélt, és közben jelezte társainak, hogyguggoljanak le. – Rohadt francia – mondta csendesen –,vagy ki tudja, mi más. Nem tudom, még sosem láttam ilyenegyenruhát.– A fenébe is – mondta Price, és lehasalt az ösvényre.Egy lovas jelent meg kétszáz yardnyira. A katona nem vetteészre az angol gyalogosokat, de nem is úgy nézett ki, mintaki felderítésen van. Kényelmesen kiporoszkált az egyik

oldalvölgyből, majd a kantárt meghúzva megállt, fáradtanleszállt a nyeregből. A kantárszárat az egyik karjárahurkolva kigombolta buggyos nadrágját és az ösvény mellévizelt. Füst szállt fel pipájából a párás levegőbe.Harper puskája kattant, miközben hátrahúzta a kakast.Sharpe emberei, még azok is, akik az előbb még aludtak,éberen figyeltek, mozdulatlanul hasalva a fűben, a lovasmegfordul, akkor se vehesse észre őket. Sharpe csapatátveteránok alkották, akiket megkeményített a kétévnyi harcspanyol és portugál földön, és éppolyan tapasztaltak voltak,mint bármely katona Európában.– Felismeri az uniformist? – kérdezte Sharpe halkan.– Sosem láttam hasonlót, uram.– Pat? – kérdezte Sharpe Harpert.– Úgy néz ki, mint egy istenverte orosz – mondta Harper.Harper még sosem látott orosz katonát korábban, de úgygondolta, effélék viselhetnek szürke uniformist. A titokzatoslovas teljesen szürkébe öltözött. Rövid, szürke dragonyoszubbonyt viselt, szürke nadrágot, és szürke, lószőrsisakforgót acélszürke sisakján. Ami, gondolta Sharpe,valójában csak egy szövetborítás, hogy megakadályozza afény visszatükröződését.– Spanyol? – találgatott félhangosan.– A donok mindig cifrábban öltöznek, uram – mondtaHarper. – Utálnának seszínű ruhában meghalni.– Lehet, hogy partizán – vetette fel Sharpe.– Francia fegyverei vannak – mondta Price –, és francianadrágja.A vizelő lovas valóban úgy volt öltözve, mint egy franciadragonyos. Egyenes kardot hordott, rövid csövű karabélylógott a nyeregtokban, és pisztolyokat tűzött az övébe. Ajellegzetes, buggyos saroualnadrágot hordta, amit afrancia dragonyosok annyira kedveltek, de Sharpe mégsosem látott olyan francia dragonyost, aki szürkét hordott

volna, pláne szürke zubbonyt. Az ellenséges dragonyosokmindig zöld zubbonyt viseltek. Nem a sötét vadászzöldet,amit a brit lövészek, hanem egy világosabb árnyalatot.– Lehet, hogy a tetűládák kifogytak a zöld festékből –morogta Harper, de elcsendesült, ahogy a lovasbegombolta a nadrágját, és felhúzta magát a nyeregbe. Akatona figyelmesen körülnézett a völgyben, de nem látottsemmit, ami megriasztotta volna, így megsarkantyúzvalovát visszabaktatott a rejtett oldalvölgybe.– Felderítő – mondta Harper halkan. – Azért küldték, hogymegnézze, van-e itt valaki.– Hát elég rosszul csinálta – jegyezte meg Sharpe.– Akkor is jó – mondta Price buzgón –, hogy mi másikirányba megyünk.– Nem, Harry – mondta Sharpe, – megyünk, ésmegnézzük, hogy kik ezek a fattyúk, és mit csinálnak itt.Induljon, Harry. Vigye az embereit, menjenek fel félútig, ésvárjanak.Price hadnagy és a század vörös kabátosaifelkapaszkodtak a meredek lejtőn. A század fele az angolgyalogság vörös zubbonyait viselte, míg a másik fele, mintmaga Sharpe is, az elit lövészezredek zöldjét. A háborúsvakvéletlen sodorta Sharpe-ot és lövészeit egy vöröskabátos zászlóaljba, de a nehézkes bürokrácia ott istartotta őket. Mostanra már nehéz volt megkülönböztetni alövészeket a gyalogosoktól, annyira elnyűtt és kopott voltegyenruhájuk. Távolról mind barnáknak tűntek, mertkénytelenek voltak olcsó portugál szöveteket használni afoltozáshoz.– Átléphettük a határt? – kérdezte Harper Sharpe-ot.– Lehet, nem tudom – mondta Sharpe keserűen, mert mégmindig dühös volt magára. – Nem mintha bárki tudná, holvannak azok az átkozott határok – tette hozzávédekezésképpen, és részben igaza volt. A franciák

visszavonulóban voltak Portugáliából. 1810 telén azellenség a Torres Vedras-vonallal szemben állt, félnapnyimenetelésre Lisszabontól. Ott fagyoskodtak, és majdnemhalálra éheztek; inkább, mint hogy visszavonuljanak aspanyolországi ellátóközpontjaikhoz. Masséna marsalltudta, hogy a visszavonulás egész Portugáliát a briteknekhagyná, míg a Torres Vedras megtámadása öngyilkosságlenne, ezért inkább maradt. Nem mozdult, és végigkoplaltaa telet, az elképesztő védműveket nézve, amiket egyLisszabontól északra eső keskeny félsziget hegyláncábólépítettek ki. A hegyek közti völgyeket masszív gátakkal éségbe nyúló, tüskés barikádokkal zárták el, míg ahegycsúcsokat és a hegyoldalakat felásták, és tüzérségiütegek tömegével telepítették be. A frontvonalak, a téliéhezés és a partizánok nem szűnő támadásai végülfelőrölték a francia szándékokat Lisszabon elfoglalására,és márciusban megkezdődött a visszavonulás. Eljött azáprilis, a visszavonulás pedig lelassult a spanyol határhegyei között, mivel Masséna marsall itt akart állásokatkiépíteni. A viharvert hegyek között tervezte megállítani ésmegverni az angolokat úgy, hogy közben hátulróltámogassák őt Badajoz és Ciudad Rodrigo erősségei.Ennek a két spanyol erődítménynek köszönhetően a határtekintélyes akadály lett. De Sharpe-ot most nem azelkeseredett határ menti hadjárat érdekelte, hanem arejtélyes szürke lovas.Price hadnagy elért egy alkalmas földdarabot félúton acsúcs felé, ahol elrejthette vörös kabátosait, miközbenSharpe előreküldte lövészeit. A kaptató meredek volt, de azöld kabátosok gyorsan másztak felfelé, mert minttapasztalt gyalogosok, féltek az ellenséges lovasságtól.Mind tudták, hogy a meredélyek hatásos akadálytjelentenek a lovasok számára – minél magasabbrakapaszkodtak, annál jobban érezték magukat.

Sharpe elhaladt a pihenő vörös kabátosok mellett ahegygerinc felé, ami elválasztotta a két völgyet. Amikor agerinc közelébe értek, egy intéssel az alacsony fűbeparancsolta embereit, és felkúszott, hogy lenézhessen akisebb völgybe, ahol a szürke lovas eltűnt.Kétszáz lábbal maga alatt meglátta a franciákat.Mind a furcsa szürke egyenruhát viselte, de most márbiztos lehetett benne, hogy franciák, mert egyikük egylovassági zászlót tartott, egy kis, fecskefarkú lobogót, amitlándzsára erősítettek, hogy gyülekezési pontként szolgáljona csata forgatagában. A viseltes, rojtos jelvény az ellenségpiros-fehér-kékjében pompázott. A zászlóvivő a lován ült,egy kicsi, elhagyatott házcsoport közepén, míg társaigyalogszerrel kutatták át a féltucatnyi, zsúpfedeleskőépületet, amelyeket láthatóan azért építettek, hogy anyári hónapokban a sík vidéki pásztorok családjainakszolgáljanak otthonul, míg azok a hegyekben legeltetiknyájaikat.A településen csak néhány lovas volt, de egy maréknyifrancia gyalogos is kísérte őket, akik szintén színtelen,szürke zubbonyt viseltek a megszokott kék helyett. Sharpetizennyolc gyalogost számolt össze.Harper felkúszott a hegyoldalon, hogy csatlakozzonSharpe-hoz.– Jézus, Mária, Szent József – mondta, amikor megláttaőket –, szürke egyenruha?– Lehet, hogy magának volt igaza – mondta Sharpe –,lehet, hogy a gazembereknek nincs elég festékük.– Inkább a lőszerük fogyott volna el – mondta Harper. –Most mit tegyünk?– Eltűnünk – válaszolta Sharpe. – Nincs értelme, hogybeléjük kössünk.– Ámen, uram – Harper már kezdett is visszacsúszni agerincről. – Azonnal indulunk?

– Egy perc – morogta Sharpe, és hátranyúlt a látcsövéért,amit francia marhabőr málnájának egyik zsebében tartott.Aztán, előrehúzva az árnyékolót az első lencsékre, hogymegakadályozza a tükröződést, beállította a látcsövet, hogymegvizsgálhassa a kis kunyhókat. Sharpe nem voltvagyonos ember, de a látcső nagyon jó minőségű és drágaszerkezet volt. A londoni Matthew Berge készítette,rézokulárral és reteszekkel, és egy kis, vésett táblácskával,amit a diófa csőbe süllyesztettek. „Hálából – állt a táblán –AW. 1803. szeptember 23.” Az AW Arthur Wellesley-tjelölte, most már Wellington hercegét, akiből altábornagylett, és az egyesült brit-portugál sereg parancsnoka, mely aspanyol határig üldözte Masséna marsallt. De 1803.szeptember 23-án Arthur Wellesley tábornok leesettlováról, aminek szügyébe lándzsát döftek, és így ledobtalovasát az ellenség első sorába. Sharpe még mindigemlékezett az indiaiak diadalittas, fülsiketítő üvöltésére,ahogy a vörös kabátos tábornok közéjük zuhant, de szintesemmi nem rémlett neki az ezt követő másodpercekből.Mégis, ez a pár pillanat emelte ki a közkatonák közül, éstette őt, a nyomornegyedek szülöttét tisztté Angliahadseregében.Sharpe a lenti franciákra irányította Wellington ajándékát,és egy katonát nézett, ahogy lováról leszállva vizet hoz egyvászonvödörben a patakból. Pár másodpercig azt hitte,hogy kikötött lovát akarja megitatni, ehelyett a dragonyosmegállt két házikó között, és a földre csorgatta a vizet.– Fosztogatnak – mondta Sharpe. – A vizestrükk.– Éhes disznók – mondta Harper.A franciákat nem is a katonai erő, inkább az éhség űzte kiPortugáliából. Amikor Wellington visszavonult Torres Ver-dasba, felperzselt földet hagyott maga mögött, ürescsűröket, mérgezett kutakat és kongó magtárakat. Afranciák az éhínség öt hónapját vészelték át, miközben az

elhagyott falvakat végigkutatták elrejtett élelem után. Azelásott gabonát pedig könnyen meg lehet találni, ha vizetcsöpögtetnek a földre, mivel ahol felásták a talajt, a vízmindig jóval gyorsabban szivárog el, és így feltárja azelrejtett edényeket.– Senki nem rejtegetne élelmet a hegyek között – mondtaHarper lenézően. – Mit gondolnak, ki hordta volna fel ide?És ekkor felsikoltott egy nő.Pár másodpercig mind Sharpe, mind Harper azt hitte, hogya hang valamilyen állattól ered. A sikoly fojtott volt, atávolság eltorzította, és a településen nem látszott nyomacivileknek, de ahogy a szörnyű hangot visszaverték a távolihegyoldalak, a benne rejtőző irtózatot mindkettenmegérezték.– Fattyúk – mondta Harper csendesen. Sharpeösszecsukta a látcsövet.– Az egyik házban van – mondta. – Ketten lehetnek vele,vagy hárman. Ez azt jelenti, hogy harmincnál nem lehetnektöbben odalent.– Mi negyvenen vagyunk – mondta Harper habozva. Nemmintha aggódott volna az esélyek miatt, de a fölény nemvolt olyan nagy, hogy biztosítson egy vértelen győzelmet.A nő ismét sikoltott.– Hozza Price hadnagy csapatát – parancsolta Sharpe –,mindenki töltse meg a puskáját, és maradjanak a gerincalatt! – fordult meg.– Dan! Thompson! Cooper! Harris! Ide, fel! – hívta a négylegjobb céllövőt. – Tartsák lenn a fejüket! – figyelmeztetteaz embereit, majd várt, míg el nem érték a gerincet. – Egypercen belül lemegyek a többiekkel. Azt akarom, hogymaradjanak itt, és lőjenek le minden fattyút, akiveszélyesnek látszik.– A fattyúk már mennek is – mondta Daniel Hagman.Hagman volt a legidősebb a században, és a legjobb

mesterlövész. Vadorzóként kezdte Cheshire-ben, és aztáninkább választotta a katonáskodást, minthogy néhány fácánmiatt deportálják.Sharpe megfordult. A franciák, vagy legalábbis legtöbbjüképp indulni készült: fentről jól látszott, ahogy a menetoszlopvégén lévő katonák hátrafordulnak, és kiáltoznak a házakfelé. Nyilvánvaló volt, hogy néhány bajtársuk abban aházban maradt, ahol a nő sikítozott. A féltucatnyi lovassalaz élen a csapat elindult lefelé a patak mentén, a nagyobbvölgy felé.– Ez nagyon óvatlan dolog tőlük – mondta Thompson.Sharpe bólintott. Kockázatos volt embereket hátrahagyniegy településen, és a franciák nem szoktak kockázatokatvállalni ellenséges területen. Spanyolország és Portugáliatele volt guerillokkal, a partizánokkal, akik a guerillát, a kisháborút vívták, és az a háború sokkal kegyetlenebb éskeserűbb volt, mint a szabályszerű csaták a franciák és abritek között. Sharpe első kézből tudta, hogy milyenkegyetlen. Az előző évben a vad északi területekre ment,hogy megtaláljon egy rakomány spanyol aranyat, éskísérőként partizánokat kaptak, akiknek vérfagyasztó voltbrutalitása. Egyikük, Teresa Moreno Sharpe szeretője lett,most pedig úgy emlegetik, hogy La Aguja, a Tű, és mindenfrancia, akit megkéselt hosszú, keskeny pengéjével,részévé vált annak a végtelen bosszúnak, amit akatonáknak ígért, akik megerőszakolták őt.Teresa most távol volt, Badajoz vidékén harcolt, míg aSharpe szeme előtt elterülő falucskában egy másik nőszenvedett a franciák zaklatásától. Sharpe azongondolkozott, hogy miért hiszik a franciák biztonságosnak,hogy hátrahagyják erőszaktevő társaikat az elszigetelttelepülésen. Mitől voltak biztosak abban, hogy ezek ahegyek nem rejtenek partizánokat?Harper visszatért, erősen zihálva, miután felvezette Price

vörös kabátosait a hegyoldalon.– Isten áldja Írországot – mondta, ahogy Sharpe melléhasalt –, de a rohadékok már mennek is.– Azt hiszem, hagynak hátra néhány embert. Készenállnak?– Hát persze – Harper felhúzta a puskáját.– Málhát le – szólt oda Sharpe az embereinek, miközbenkibújt a sajátjából, és fektében hátrafordult, hogyránézhessen Price-ra.– Várjon itt, Harry, és figyeljen a sípjelemre. Két sípszó, haazt akarom, hogy innen fentről nyisson tüzet. Három, ha aztakarom, hogy lejöjjenek a faluba. – Hagmanre nézett. – Nelőjenek, Dan, mielőtt a franciák meglátnak minket. Ha letudunk jutni anélkül, hogy azok a gazemberekészrevennének, minden sokkal egyszerűbb lesz – emeltefel a hangját, hogy a többi lövész is hallhassa.– Gyorsan akarok lejutni – mondta. – Mindenki kész?Fegyverek töltve? Akkor gyerünk! Most!A lövészek átmásztak a gerincen és lerohantak ahegyoldalon, egyenesen mögötte. Sharpe igyekezett balfelé figyelni, ahol a kis francia csapat elvonult a patakmentén, de senki sem nézett hátra; a lovakpatkócsattogása és a gyalogosok patkolt csizmájának zajaelnyomta a lefelé futó zöld kabátosok hangját. Mire az egyikfrancia megfordult, és riadót kiáltott, Sharpe már csaknéhány lépésnyire volt a legközelebbi háztól. Hagmanabban a pillanatban lőtt, és Baker puskájának zaja elsőkénta kis völgy túlsó feléről verődött vissza, majd a nagyobbvölgy távoli oldaláról. A visszhang tovább pattogott, egyrehalványabban, míg bele nem veszett a hangzavarba, ahogya többi lövész tüzet nyitott a hegytetőn.Sharpe átugrotta az utolsó néhány lépésnyi távolságot.Elesett, ahogy földet ért, de felugrott, és elrohant egyszemétdomb mellett a legközelebbi házfalig. Egyetlen ló

volt kikötve egy földbe szúrt fémpálcához az egyiktőzegtetős kőházikó mellett, aminek ajtajában hirtelen egyfrancia jelent meg. A férfi inget és szürke kabátot viselt, dederék alatt semmit. Felemelte a muskétáját, ahogymeglátta Sharpe-ot rohanni, de amint észrevette mögötte alövészeket, eldobta fegyverét és megadásra emelte kezét.Sharpe kivonta kardját, miközben az ajtóhoz futott. Vállalarrébb lökte a katonát, és berobbant a kunyhó egyetlenszobájába. Sötét volt bent, de nem annyira sötét, hogy neláthassa a meztelen lányt, aki megpróbált az egyik sarokbakúszni. Véresek voltak a lábai. A másik francia, lovasságinadrágjával a bokái körül, megpróbált felállni, és a kardjafelé nyúlt, de Sharpe ágyékon rúgta, olyan lendülettel, hogya férfi felordított. Második kiáltásra nem futotta az erejéből,csak előrebukott a véres padlóra, és nyögdécselve, atérdeit mellkasáig húzva összegömbölyödött. Két másikember is feküdt a döngölt földpadlón, de amikor Sharpekivont kardjával feléjük fordult, látta, hogy civilek és halottak.El volt vágva a torkuk.Szakaszos muskétatűz hallatszott a völgyben. Sharpevisszament az ajtóhoz, ahol a félig pucér francia kuporgott,kezeivel a tarkóján.– Pat! – kiáltotta Sharpe. Harper a lövészeket irányította.– Elkaptuk az anyaszomorítókat, uram – mondta azőrmester magabiztosan, megelőzve a kapitány kérdését. Akatonák a házak mellett guggoltak, lőttek, töltöttek, és ismétlőttek. Baker puskáik csövéből dőlt a vastag,záptojásszagú fehér füst. A franciák viszonozták a tüzet,muskétagolyóik kopogtak a kőfalakon, ahogy Sharpevisszahúzódott a kunyhóba. Felvette a franciák muskétáit,és kidobta őket az ajtón.– Perkins! – kiáltotta.Perkins közlegény az ajtóhoz futott. Ő volt a legfiatalabbSharpe emberei közül, illetve csak valószínűleg a

legfiatalabb.Sem születésének napját, sem évét nem tudta, de mégnem kellett borotválkoznia.– Uram?– Ha bármelyik nyavalyás megmozdul, lője le.Bár Perkins fiatal volt, a vékony arcon ülő kifejezésmegrémisztette a sértetlen franciát, aki engesztelőenemelte fel kezét, mintha azért könyörgött volna a fiatalközlegénynek, hogy ne lőjön.– Rajtuk lesz a szemem, uram – mondta, miközbenfelcsatolta a réznyelű bajonettet a puskája csövére.Sharpe meglátta a lány ruháit egy durván kifűrészelt asztalalatt. Felemelte a koszos ruhadarabokat, és odaadta nekiőket. A sápadt lány rémülten zokogott. Nagyon fiatal volt,épp csak kinőtt a gyerekkorból.– Gazemberek – mondta Sharpe a két fogolynak, aztánkiszaladt a bágyadt napfénybe. Egy muskétagolyó suhantel a feje mellett, ahogy fedezékbe bukott Harper mellé.– Jók a nyomorultak – mondta az ír szomorúan.– Azt hittem, elkapták őket.– Nekik más az elképzelésük erről – mondta Harper,kiemelkedett a fedezékből, célzott, lőtt, és visszaguggolt. –Jók a nyomorultak – mondta, és újratöltött.A franciák tényleg jók voltak. Sharpe azt várta, hogy a kiscsapat elmenekül a puskatűz elől, de ehelyett vonalbafejlődtek, és a könnyű célpontot jelentő menetoszlopot ígysok, nehezen követhető céllá szórták szét. Közben aféltucatnyi dragonyos leszállt a lóról, hogy gyalogosankezdjen harcolni, míg egy ember elvágtatott a lovakkallőtávolon kívülre, és most a dragonyosok karabélyai és agyalogság muskétái lerohanással fenyegették Sharpeembereit. A Baker puskák sokkal pontosabbak voltak, minta franciák muskétái, és négyszer olyan nagy volt alőtávolságuk, de kétségbeejtően lassan lehetett csak

újratölteni őket. A golyók mindegyike egy bőrdarabba voltcsomagolva, amit úgy terveztek, hogy illeszkedjék a csőhuzagolásához, így csak kínkeservvel lehetett beletuszkolni,míg a muskétagolyót elég volt belökni a muskétahuzagolatlan csövébe. Sharpe emberei már nemhasználták a bőrdarabkákat a gyorsabb töltés érdekében,de ezzel épp a legfontosabb előny, a halálos pontosságveszett el, mivel a csavarmenet nem tudta megpörgetni agolyót. Hagman és három társa továbbra is fentről, agerincről tüzelt, de túl kevesen voltak ahhoz, hogy komolyhatást érhessenek el, és Sharpe emberei hullottak volna,mint a legyek, ha nem lettek volna a vastag kőfalak.Sharpe kivette az övéből a sípját. Kétszer belefújt, aztánleakasztotta válláról fegyverét, kikukucskált a ház sarkamögül, megcélzott egy füstgomolyt lent a völgyben, és lőtt.A puska keményen visszarúgott, és ugyanabban apillanatban egy francia muskétagolyó csapódott a falba afeje mellett. Egy kőszilánk verődött az arcába, vértfakasztott és csak fél hüvelykkel vétette el a szemét.– A gazemberek rohadtul jók – visszhangozta SharpeHarper elismerését mogorván, aztán egy robajlómuskétasor-tűz jelezte, hogy Harry Price felsorakoztatta azembereit a hegytetőn, és elkezdte lőni a franciákat.Price első sortüze elég volt, hogy eldöntse a csatát. Sharpeegy francia hangot hallott parancsokat ordítani, és egymásodperccel később az ellenség elkezdett visszavonulni.Price hadnagynak csak még egy sortűzre maradt ideje,mielőtt a szürke kabátosok kijutottak a tűzvonalból.– Green! Horrell! McDonald! Cresacre! Smith! Latimerőrmester! – kiáltotta Sharpe a katonáinak. – Elmennekötvenlépésnyit lefelé a völgyben, és védővonalat alkotnak!Ha megint megjelennek a nyavalyások, inuk szakadtábólrohannak ide vissza. Mozgás! A többiek maradnak, aholvannak.

– Jézusom, uram, ezt látnia kell – Harper belökte hétcsövűpuskája csövével a legközelebbi ház ajtaját. A fegyver, amiteredetileg arra terveztek, hogy a brit hadihajókárbockosaraiból lőjenek vele, hét félhüvelykes cső voltegybefogva, amiket egy kovával lehetett elsütni. Olyan volt,mint egy miniatűr ágyú, és csak a legnagyobb, legerősebbférfiak tudtak lőni vele anélkül, hogy megsérült volna aválluk. Harper az egyik legerősebb ember volt, akit Sharpevalaha is ismert, de az egyik legszentimentálisabb is, ésmost a nagydarab ír közel állt ahhoz, hogy könnyekbentörjön ki.– Ó, Krisztus a kereszten – mondta Harper, és keresztetvetett –, hogy élhetnek ilyen gonosztevők!Sharpe megérezte a vérszagot, és ahogy elnézett azőrmester mellett, az undortól elszorult a torka.– Ó, Istenem! – suttogta.A kis ház merő vér volt, falai összefröcskölve, és a padlójána vértócsákban gyerekhullák feküdtek. Sharpemegpróbálta megszámolni a testeket, de néha nem tudta,hol kezdődik az egyik vérrel borított test, és hol végződik amásik. A gyerekeket meztelenre vetkőztették, és aztánelvágták a torkukat. Egy kiskutyát szintén elpusztítottak, ésvértől csapzott, göndör szőrű testét a gyerekekre dobták,akiknek bőre természetellenesen fehérnek tűnt a feketéneklátszó, ragyogó vércsíkok alatt.– Ó, édes Jézus! – mondta Sharpe, ahogy kihátrált a bűzlősötétből, hogy friss levegőt vegyen. Többet látott már efféleiszonyatból, mint amit érdemelt. Egy szegényházi szajhagyerekeként született London mocskába, követte a britdobokat Flandriából Madraszba, át az indiai háborúkon, ésmost a portugál partoktól a spanyol határig, de még soha,még Tipu szultán széringapatami kínzókamráiban semlátott halott gyerekeket kupacokba dobálva, mint megannyilemészárolt állatot.

– Itt több van, uram – kiáltotta Jackson tizedes. Jackson azelőbb okádott ki magából mindent egy viskó bejáratánál.Odabenn egy idős pár teste feküdt véresösszevisszaságban. Nyilvánvalóan megkínozták őket.Sharpe Teresára gondolt, a nő ugyanezzel a söpredékkelharcol, akik megkínozzák és kibelezik áldozataikat. Aztán,nem lévén képes elviselni a hirtelen támadt sötétgondolatokat, tölcsért formált a kezéből, és felkiáltott ahegyre.– Harris! Ide hozzám!Harris közlegény volt a század tanult embere. Tanár, sőtmegbecsült tanár volt, de az unalom az italhoz vitte, és azital a vesztét okozta, vagy legalábbis azt, hogy csatlakozotta sereghez, de itt továbbra is szerette csillogtatniműveltségét.– Uram? – jelentkezett Harris, ahogy a településre ért.– Beszél franciául?– Igen, uram.– Van két béka a házban. Tudja meg, milyen egységheztartoznak, és mit csináltak itt. És Harris...– Uram? – a gyászos képű, vörös hajú Harris visszafordult.– Nem kell kedvesnek lennie ezekhez a ganékhoz.Még Harris is, aki már hozzászokott Sharpe modorához,megütközött a kapitány hangszínén.– Nem leszek, uram.Sharpe visszasétált a falucska kicsi terére. Az emberei apatak túloldalán átkutattak két házat, de nem találtak ottsenkit. A mészárlást nyilvánvalóan a patak innenső oldalánálló három házra korlátozták, ahol Harper őrmester állt,valami távoli szomorúsággal az arcán. Patrick Harperulsteri volt, Donegal mellől; az éhezés és a nyomor űzte abrit hadsereg soraiba. Nagydarab ember volt, négyhüvelykkel magasabb Sharpe-nál, aki maga is hat lábmagasra nőtt. A csatában Harper félelmetes volt, de

egyébként jóindulatú, tréfára kész és kényelmes ember,akinek kedvessége eltakarta élete legfőbb ellentmondását.Nem szerette a királyt, akiért harcolt, és nem kedvelte azországot sem, aminek zászlaját védte, még ha kevés nálajobb katona harcolt is György király seregében, és egysem, aki hűségesebb lett volna a barátaihoz. És ő ezekérta barátokért harcolt, és a legközelebbi barátja, arangkülönbség ellenére, maga Sharpe volt.– Ezek csak apró gyerkőcök voltak – mondta Harper. – Kitenne ilyet?– Ők – intett Sharpe a fejével a kis völgy felé, ahol a patakegy nagyobb vízmosáshoz csatlakozott. A szürke ruhásfranciák megálltak ott: lőtávolon kívül, de még mindig elégközel ahhoz, hogy láthassák, mi történik a településen, aholfosztogattak és gyilkoltak.– Néhányat az apróságok közül megerőszakoltak – mondtaHarper.– Láttam – mondta Sharpe kifejezéstelen hangon.– Hogy tehették?– Nincs erre válasz, Pat. Isten tudja. – Sharpe rosszulléttelküszködött, ahogy Harper is. De a bún gyökereinekkeresése nem áll bosszút a halott gyerekekért, nem mentimeg a megerőszakolt lány ép elméjét, és nem temeti el avérborította testeket. És nem vezet vissza a brit vonalakmögé egy kis gyalogos egységet, amely, ahogy mostSharpe ráeszmélt, komoly veszélynek van kitéve a franciaelőőrsök közvetlen közelében.– Kérdezzen egy istenverte plébánost, ha talál egyet is alisszaboni kuplerájoknál közelebb – morogta Sharpedühösen, ahogy visszafordult a kriptákká vált házak felé. –Hogy a pokolba fogunk eltemetni ennyit?– Sehogy, uram. Csak rájuk döntjük a házfalakat –válaszolta Harper. Lenézett a völgybe. – Meg tudnám ölniazokat a fattyúkat. Mit csinálunk azzal a kettővel, aki itt van?

– Lelőjük őket – válaszolta Sharpe kurtán. – Most pedigválaszt kapunk néhány kérdésre – mondta, látva Harristkibotorkálni a kunyhóból. Harris magával hozta az egyikacélszürke dragonyos sisakot. Sharpe most látta, hogynem szövet borítja, hanem valóban szürkére formálták, éshosszú, szürke lófarokkal díszítették.Harris a sisakforgót fésülte ujjaival, miközben Sharpe-hozközeledett.– Kiderítettem, kik ezek, uram – mondta, ahogy odaért. – ABrigade Loup-hoz tartoznak, a Farkas dandárhoz. Aparancsnokukról lett elnevezve, uram. A fickót Loup-nakhívják, Guy Loup tábornoknak. A farkas franciául loup,uram. Elárulták, hogy ők egy elit egység. A múlt télen az volta feladatuk, hogy szabad járást biztosítsanak a hegyekenát, és meg is tették, miközben a lelket is kiszorították ahelyiekből. Ha Loup bármelyik emberét megölték, ő ötvencivilt végeztetett ki bosszúból. Ezt tették itt is, uram. Néhánykatonáját csapdába csalták és megölték, és ez itt afizetség – Harris a halottakkal teli házak felé intett.– És Loup nincs messze – tette hozzá. – Hacsak ezek afickók nem hazudnak, amit kétlek. Itt hagyott egykülönítményt, és egy századdal a szomszéd völgybenvadászik néhány szökevényre.Sharpe a dragonyos lovára nézett, ami még mindig ki voltkötve a település közepén, és a gyalogosra gondolt, akitfoglyul ejtett.– A Brigade Loup – kérdezte –, gyalogsági vagy lovasságiegység?– A dandárban mindkettő van – válaszolta Harris. – Ez egykülönleges csapat, uram, amit a partizánok ellen állítottakössze. Loup-nak két gyalogsági zászlóalja és egydragonyos ezrede van.– És mind szürkébe öltözik?– Mint a farkasok, uram – mondta Harris segítőkészen. –

Jól tudjuk, mit szokás tenni a farkasokkal – mondta Sharpe,és megfordult, mert Latimer őrmester kiáltott feléjük.Latimer vezette a kis védvonalat, ami Sharpe emberei és afranciák között állt, de nem egy új támadásrafigyelmeztetett, hanem négy közeledő francia lovasra.Egyikük a háromszínű lovassági zászlót tartotta, bár afecskefarkas lobogót most félig eltakarta egy koszos fehéring, amit a zászlórúd lándzsafejére húztak.– A nyavalyások beszélgetni akarnak velünk – mondtaSharpe.– Majd én beszélek velük – mondta Harper dühösen, éshátrahúzta hétcsövű puskájának kakasát.– Nem – mondta Sharpe. – Inkább menjen körbe ésmondja meg mindenkinek, hogy ne lőjön. És ez parancs.– 'genis, uram – Harper leeresztette fegyverét, aztán, egybaljós pillantást vetve a közeledő franciák felé, elindult,hogy figyelmeztesse a zöld kabátosokat, tartsák távol azujjukat a ravasztól.Sharpe, vállán puskájával és oldalán kardjával, elindult anégy francia felé. Ketten tisztek voltak, míg az oldalukonléptetők zászlóvivők. Arcátlanságnak tűnt, hogy ennyizászlót hoztak, mintha az érkező tisztek fontosabbnaktekintenék magukat bármely halandónál. A lovasságitrikolór normális lett volna, de a második zászló rendkívülivolt. Egy aranyozott francia sas ült kitárt szárnyakkal egyrúd tetején, amelynek a sas alapzatánál volt egykereszttartója. A legtöbb sasnál ide egy selyemtrikolórtrögzítettek, de erről a keresztrúdról hat farkasfarok lógott. Ajelvény barbár hatást keltett, azokra a régmúlt időkreemlékeztetve, amikor pogány lovashordák támadtak asztyeppékról, hogy megerőszakolják és romba döntsék akereszténységet.És ha a farkas hadijelvénytől meghűlt Sharpe ereiben a vér,a lovas, aki előrerúgtatott társai közül, tovább fokozta a

hatást. Csak a férfi csizmái nem voltak szürkék. A kabátjaés a lova egyaránt szürke volt, sisakját szürkével díszítettékés szürke mentéjét szürke farkasprém szegélyezte.Csizmaszárának karimáját farkasirha borította,nyeregtakarója szürke bőrből készült. Kardjának egyeneshüvelyét és a nyergéről lógó karabélytokot farkasbőrrelvonták be, míg lovának orrpántjául egy szürke bőrcsíkszolgált. Még gondosan nyírt, rövid szakálla is szürke volt,de forradásos arcáról vadság és kö-nyörtelenségsugárzott. Egy véreres és egy vak, opálszínű szem tekintettle ebből a viharvert arcból Sharpe-ra, ahogy megzaboláztamellette lovát.– A nevem Loup – mondta. – Guy Loup, Ő CsászáriFensége hadseregének tábornoka – hangja meglepőenlágy volt, modora előzékeny, és angolját halvány skótakcentus színezte.– Sharpe – mondta a lövész. – Sharpe kapitány. Brithadsereg.Néhány yarddal arrébb a másik három francia lazábbraengedte a gyeplőt. A tábornokot figyelték, ahogy átvetettelábát a lovon, és könnyedén leszállt az ösvényre. Magasférfi volt, mint Sharpe, bár nem annyira, izmos ésmozgékony. Sharpe úgy becsülte, a francia tábornoknegyven év körüli lehet, hat évvel idősebb nála magánál.Loup kivett két szivart prémmel szegett huszártarsolyából,és az egyiket felajánlotta Sharpe-nak.– Én nem fogadok el ajándékot gyilkosoktól – mondtaSharpe.Loup csak nevetett Sharpe ingerültségén.– A maga baja, kapitány. Így mondják, ugye? A magabaja? Fogoly voltam, tudja, Skóciában. Edinburgh-ban.Nagyon hideg város, de gyönyörű nők élnek ott, igazángyönyörűek. Némelyik angolul tanított engem, és éncserébe megtanítottam őket, hogyan hazudjanak az

unalmas, kálvinista férjeiknek. Tiszttársaimmal szavunkatadtuk, hogy nem szökünk meg, így ott élhettünk a városban,épp a Gyertyakészítők utcájában. Ismeri a helyet? Nem? Elkell mennie Edinburgh-ba, kapitány. A kálvinisták és akonyha ellenére nagyon kellemes város. Kellemes ésvendégszerető. Amikor aláírták az amiens-i békét, kevéshíján ott maradtam – Loup szünetet tartott, hogy a kovávalés acéllal szikrát csiholjon, aztán ráfújt a megpörkölődöttposztódarabra, hogy lángra kapjon, amivel aztánmeggyújtotta a szivarját. – Majdnem ott ragadtam, de tudja,hogy van ez. Az a nő egy másik férfi felesége volt, és énszeretem Franciaországot, így hát itt vagyok, ő ott, és nemkétlem, hogy sokkal többet gondol rám, mint én rá –sóhajtott fel. – De ez az időjárás rá emlékeztet. Sokszorcsak feküdtünk az ágyban, és néztük az esőt és a ködöt,ahogy a Gyertyakészítők utcájának ablakai előttgomolygott. Hideg napunk van, nemde?– Látom, úgy is öltözött, tábornok – mondta Sharpe. –Annyi prém van magán, mint egy szajhán karácsonykor.Loup mosolygott. Nem volt kellemes mosoly. Két fogahiányzott, a többi sárgára színeződött. Kedvesen társalgottSharpe-pal, sőt elbűvölően, de ez csak látszólagoskedvesség volt, mint a macskáé, amelyik ölni készül.Beleszívott a szivarjába, míg fel nem parázslott a vége,egyetlen, vérbe borult szemével pedig kutatóan mértevégig Sharpe-ot a sisak szürke ellenzője alól.Magas férfit látott jó állapotban lévő puskával a vállán, ésegy ütött-kopott, fényét vesztett pengéjű karddal az oldalán.Sharpe egyenruhája viseltes volt, pecsétes és foltozott. Azubbony fekete sujtása foszlányokban lógott néhányezüstgomb között, amiket csak cérnaszálak tartottak, mígalatta egy bőrrel megerősített francia lovassági nadrágothordott. Egy vörös tiszti vállszalag maradványaikeresztezték mellkasát, nyakában lazán megkötött fekete

kendő lógott. Olyan ember uniformisa volt, aki a harcolókhaszonelvű kényelmességéért lemondott a békeidőkkatonai pompájáról. Egy kemény férfi, gondolta Loup; nemcsak a sebhelyet nézve az arcán, de a lövész feszes ésnyers magatartásából is látszott, hogy jobban szeretharcolni, mint beszélni. Loup vállat vont, félretette a tréfát,és áttért az üzletre.– Az embereimért jöttem – mondta.– Felejtse el őket, tábornok – válaszolta Sharpe.Elhatározta, hogy nem fogja uramnak vagy monsieur-nekszólítani a franciát.Loup meghökkent.– Halottak?– Halottak lesznek.Loup elhessegetett egy kitartó legyet. Az acéllal kivertsisakszíjak lazán lógtak az arca mellett, mint a hajfonatok,amit a francia huszárok szoktak viselni a halántékukon.Beleszívott a szivarjába, és elmosolyodott.– Szükséges önt emlékeztetnem, kapitány, a hadviselésszabályaira?Sharpe egy olyan szót használt, amit a francia valószínűlegritkán hallott az edinburgh-i felső körökben.– Nem fogadok el leckét gyilkosoktól – folytatta – ahadviselés szabályairól. Amit az emberei tettek abban afaluban, nem hadviselés volt, hanem mészárlás.– Természetesen hadviselés volt – mondta Loup nyugodtan–, és nincs szükségem egy kapitány kioktatására.– Lehet, hogy nincs szüksége kioktatásra, tábornok, denagyon is magára férne egy kis leckéztetés.Loup felkacagott. Megfordult, és a patak széléhez sétált,ahol kitárta karjait, hangosan ásított, aztán lehajolt, hogyvizet merjen a szájába. Visszafordult Sharpe-hoz.– Hadd mondjam el, hogy mi a feladatom, kapitány, hogy ahelyembe képzelhesse magát. Így talán félreteszi azokat az

unalmas angol erkölcsi dogmáit. A feladatom, kapitány,hogy felügyeljem a hegyi utakat, és biztonságossá tegyemaz átjárókat a lőszert és élelmet szállító szekerek számára,amikkel terveink szerint visszakergetjük önöket a tengerbe.Az ellenségem nem az egyenruhába öltözött katona, akinyíltan és a becsület szabályai szerint száll harcba, hanema csőcselék, aki rossz néven veszi az ittlétemet. Legyen!Gyűlöljenek, szívük joga, de ha megtámadnak, kapitány,meg fogom védeni magam, és ezt úgy teszem, olyanvérengzően, olyan irgalmatlanul és mindenkire kiterjedően,hogy ezerszer is meggondolják, mielőtt újból megtámadjákaz embereimet. Tudja, mi a guerrilla legfőbb fegyvere? Arettegés, kapitány, a tiszta rettegés, ezért nyilvánvalóváteszem, hogy én sokkal szörnyűbb vagyok, mint azellenségem, és ezen a környéken az ellenségeim elégszörnyűek. Hallott El Castradorról?– A Kasztráló? – találgatott Sharpe.– Pontosan. Mivel ez az, amit a francia katonákkal tesz,amikor még életben vannak, és aztán hagyja, hogyelvérezzenek. El Castrador, sajnálattal mondom ezt, mégél, de biztosíthatom, hogy hónapok óta egyetlenemberemet sem kasztrálták, és tudja, miért? Mert ElCastrador emberei jobban félnek tőlem, mint tőle.Legyőztem őt, kapitány, és biztonságossá tettem ahegyeket. Egész Spanyolországban, kapitány, ezek azegyedüli hegyek, ahol a franciák biztonságosan kelhetnekát, és miért? Mert felhasználtam a guerrillók fegyverétellenük. Kasztrálom őket, ahogy ők is kasztrálnánakengem, csakhogy én életlenebb pengét használok – Louptábornok keskeny mosolyt küldött Sharpe felé. – Mostpedig mondja nekem, kapitány, hogy ha maga az énhelyemben lenne, és az embereit kasztrálnák,megvakítanák, kibeleznék és élve nyúznák meg, hogy aztánott hagyják meghalni, nem tenné ugyanezt, amit én?

– Gyerekekkel? – kérdezte Sharpe hüvelykujjával a falu felébökve.Loup egyetlen szeme kitágult a meglepetéstől, minthaSharpe ellenvetését furcsának találná egy katonától.– Maga megkímélne egy patkányt, mert fiatal? A kártevő azkártevő, kapitány, nem számít a kor.– De maga azt mondta, a hegyek biztonságosak – mondtaSharpe –, akkor miért öl?– Mert múlt héten két emberemet kelepcébe ejtették ésmegölték egy faluban nem messze innen. A gyilkosokcsaládjai idejöttek menedéket keresve, és azt gondolták,nem találom meg őket. De én megtaláltam őket, és most,biztosíthatom, kapitány, több emberem nem esik elFuentes de Onoró-ban.– De igen, ha megtalálom őket. Loup sajnálkozóan ingattaa fejét.– Túl forrófejűén fenyegetőzik, kapitány. Harcoljon velem,és elővigyázatosságot fog tanulni. De most... Adja át azembereimet, és szépen elmegyünk.Sharpe elgondolkozott, aztán vállat vont és megfordult.– Harper őrmester!– Uram?– Hozzák ki a két békát.Harper habozott, mintha szerette volna tudni, mit akarSharpe, mielőtt engedelmeskedik a parancsnak, aztánkelletlenül a házak felé indult. Néhány pillanattal később akét francia fogollyal jelent meg, akik derék alatt még mindigmeztelenek voltak és egyikük kétrét görnyedt a fájdalomtól.– Megsérült? – kérdezte Loup.– Tökön rúgtam – mondta Sharpe. – Épp egy kislányterőszakolt meg.Loup meglepettnek tűnt.– Maga ilyen finnyás az erőszakkal kapcsolatban, Sharpekapitány?

– Furcsa egy férfitől, nem? Igen, az vagyok.– Nekünk is vannak ilyen tisztjeink – mondta Loup –, de párhónap Spanyolországban hamar kikúrálja akényességüket. Az itteni nők úgy harcolnak, mint a férfiak,és ha egy nő azt gondolja, hogy a szoknyája megvédi majd,hát téved. A nemi erőszak a lelki hadviselés része, demásodlagos célt is szolgál. Ha engedi a katonáinak azerőszakot, nem érdekli őket, hogy éhesek, vagy a zsoldjukkésik egy évet. A nemi erőszak is csak olyan fegyver, mintbármelyik, kapitány.– Emlékezni fogok erre, tábornok, amikor bevonulunkFranciaországba – mondta Sharpe, majd visszafordult aházak felé.– Álljanak meg, őrmester – a két foglyot a falu bejáratáhozkísérték. – És őrmester!– Uram?– Rázzák gatyába őket. Öltöztessék fel őket rendesen.Loup, elégedetten a dolgok állásával, Sharpe-ramosolygott.– Ön nagyon figyelmes. Jó. Utáltam volna önnel úgyküzdeni, mint a spanyolokkal.Sharpe Loup pogány uniformisára nézett. Ez egy jelmez,gondolta, hogy megijesszenek egy gyereket, alidércnyomásból kisétáló farkasember jelmeze, de afarkasember kardja nem hosszabb, mint Sharpe-é, és akarabélya jóval kevésbé pontos, mint Sharpe fegyvere.– Nem gondolom, hogy tudna velünk küzdeni, tábornok –mondta. – Mi igazi hadsereg vagyunk, nem egy csoportfegyvertelen nő és gyerek.Loup megmerevedett.– Majd rájön, Sharpe kapitány, hogy a Brigade Loupbárkivel harcol, bárhol, bármikor. Nem veszítek, kapitány,senkivel szemben.– De ha nem veszít, tábornok, hogyan lett magából fogoly?

– csúfolódott Sharpe. – Elszunyókált?– Egy hajón utaztam Egyiptom felé, kapitány, amikor ahajónkat foglyul ejtette a Királyi Haditengerészet. Ez nemszámít vereségnek – Loup figyelte, ahogy az embereifelhúzzák a nadrágjukat. – Hol van Godin közlegény lova?– Godin közlegénynek nem lesz szüksége lóra ott, ahovámegy – mondta Sharpe.– Azt akarja, hogy gyalogoljon? Legyen, gyalogoljon csak.Jól van, megtarthatja a lovat – mondta Loup nagyvonalúan.– A pokolig megy, tábornok – mondta Sharpe. –Felöltöztetem őket, mert még mindig katonák, és még amaga alja katonái is megérdemlik, hogy nadrágbanhaljanak meg – visszafordult a település felé. – Őrmester!Vezesse őket a falhoz! Állítson össze egy kivégzőosztagot,négy ember minden fogolyra. Töltsenek!– Kapitány! – mordult fel Loup, és a keze a kardmarkolatrafonódott.– Nem ijeszt meg, Loup. Sem maga, sem a csinos kisruhája – mondta Sharpe. – Ha kihúzza a kardját, afegyverszüneti zászlóval töröljük fel a vérét. Van néhánymesterlövészem fent a hegygerincen, akik kétszáz yardrólkilövik a megmaradt szemét, és egyikük épp magáracéloz.Loup felnézett a hegyre. Látta Price vörös kabátosait ésegy zöld zubbonyos katonát, de nem tudta pontosan,hányan lehetnek Sharpe csapatában. Visszanézett Sharpe-ra.– Maga kapitány, csak egy kapitány! Hány embere lehet?Egy század? Talán kettő? Az angolok nem bíznak kettőnéltöbb századot egy egyszerű kapitányra, de nekem itt adandárom félmérföldnyire. Ha megöli az embereimet, úgyvadásszuk le, mint egy kutyát, és úgy is fog meghalni, mintegy kutya. Kivonom magát a hadviselés szabályai alól,ahogy maga is ki akarja vonni az embereimet, és biztos

lehet benne, hogy úgy hal majd meg, mint spanyolellenfeleim. Egy nagyon tompa késtől, kapitány.Sharpe figyelmen kívül hagyta a fenyegetést, és inkább afalu felé fordult.– Készen áll a kivégzőosztag, őrmester?– Igenis, uram! Türelmetlenül várunk, uram! Sharpevisszanézett a franciára.– A dandárja mérföldekre van innen, tábornok. Haközelebb lennének, nem beszélgetne velem, hanemtámadna. Most pedig, ha megbocsát, érvényt kellszereznem az igazságnak.– Nem! – Loup elég élesen mondta ezt ahhoz, hogy Sharpevisszaforduljon. – Megegyeztem az embereimmel, érti,kapitány? Maga vezető, én is vezető vagyok, és énmegígértem a katonáimnak, hogy sosem hagyom el őket.Nem fogom megszegni az ígéretemet!– Magasról teszek az ígéretére – mondta Sharpe. Loupilyen választ várt, és vállat vont.– Akkor hadd mondjak valamit, amire talán nem teszmagasról, kapitány. Tudom, hogy ki maga, és ha nemengedi el az embereimet, vérdíjat tűzök ki a fejére. Adnifogok minden embernek Portugáliában ésSpanyolországban egy okot, hogy vadásszon magára.Lövesse le azt a két katonát, és aláírja a saját halálosítéletét.Sharpe mosolygott.– Tábornok, maga nem tud veszíteni.– És maga tud? Sharpe elsétált.– Még sosem veszítettem – vetette oda a válla felett –,szóval nem tudom.– A halálos ítélete, Sharpe! – kiáltotta Loup.Sharpe felemelte két ujját. Korábban hallotta, hogy az angolíjászok, akiket Agincourt-nál azzal fenyegettek a franciák,hogy a csata végén levágják azokat az ujjaikat, amikkel az

íj-húrt húzzák, előbb megnyerték a csatát, aztán kitalálták agúnyolódó mozdulatot, hogy megmutassák a beképzeltfattyúknak, kik a jobb katonák. Sharpe most újra használta.Aztán ment, hogy megölje a farkasember katonáit.Amikor Michael Hogan őrnagy megtalálta Wellingtont, azépp ellenőrzést végzett a Turones folyó egyik hídjánál, aholkorábban három francia zászlóalj próbálta feltartani afelvonuló angolokat. Gyors és brutális ütközet alakult ki: afrancia és brit holttestekkel borított mezőről az avatott szemkiolvashatta a csata menetét. A girbegurba sorban fekvőholttestek mutatták, hol találkozott a két fél, egy jókora,vérrel borított, feltúrt földdarabot hagyott hátra két angolágyú pásztázó tüze, és távolabb néhány szétszóródottholttest elárulta, hogy a franciák a hídon át menekültek el,aminek felrobbantására a mérnökeiknek már nem jutottideje.– Fletcher szerint a hidat még a rómaiak építették –üdvözölte Wellington az ír őrnagyot.– Néha elgondolkozom, uram, hogy épített-e bárki hidat azIbériai-félszigeten a rómaiak óta – Hogan, aki egyköpenybe burkolózott a nyirkos hideg miatt, barátságosanbólintott a lord három segédtisztje felé, aztán átadott atábornoknak egy lepecsételt levelet. A spanyol királyi címertábrázoló pecsét fel volt törve.– Vettem magamnak a bátorságot, hogy elolvassam alevelet, uram – magyarázta Hogan.– Baj van? – kérdezte Wellington.– Különben nem zaklatnám ezzel, uram – válaszolt Hogangyászosan.Wellington összehúzta a szemöldökét, miközben a leveletolvasta. A tábornok jóképű férfi volt, negyvenkét éves, deéppoly edzett, mint bárki a brit seregben. És, jutott Hoganeszébe, bölcsebb, mint a legtöbbjük. A brit hadseregnek,gondolta, megvan az az idegesítő szokása, hogy

megtalálja a legkevésbé alkalmas embert, és parancsnokipozícióba helyezi, de itt a rendszer valamiképpen hibázott.Sir Arthur Wellesley, immár Wellington hercege megkaptaŐfelsége Portugáliában harcoló seregének parancsnokiposztját, és így a lehető legmegfelelőbb személy irányítottaa katonákat. Legalábbis Hogan így gondolta, de hajlandóvolt elismerni, hogy elfogult a kérdésben. Végül isWellington volt az, aki elősegítette Hogan karrierjét, aravasz írt nevezve ki hírszerzése vezetőjének, és ennekköszönhetően szoros és gyümölcsöző munkakapcsolatalakult ki közöttük.A tábornok még egyszer elolvasta a levelet, ezúttalrápillantva a fordításra, amit Hogan előrelátóan mellékelt.Hogan közben a csatamezőt nézte, ahol különítményektakarították fel az ütközet nyomait. A hídtól keletre, ahol azút komótosan kanyargott le a hegyoldalon, tucatnyi csapatkutatta át a bokrokat halottak és elhagyott felszerelésekután. A francia holttesteket meztelenre vetkőztették, ésegymásra halmozták, mint az ölfát, egy hosszú és sekélytömegsír mellett, amit egy osztag ásóval felszerelt katonaszélesített éppen.Mások francia muskétákat gyűjtöttek össze, megint másokcsajkákat, tölténytáskákat, csizmákat és takarókathajigáltak egy szekérre. A zsákmány egy része igencsakfurcsa volt: a visszavonuló franciák miseruhákat,gyertyatartókat és ezüsttálakat dobáltak el.– Csodálatra méltó, mit nem visz egy katona magávalmenekülés közben – jegyezte meg a tábornok. – Az egyikholttestnél egy fejőszéket találtunk. Mit akarhatott vele?Magával vinni Franciaországba? – visszaadta a leveletHogannek. – Az istenit! – mondta félhangosan, aztán jólhallhatóan is –, a keserves istenit! – Egy intéssel elküldtesegédtisztjeit, hogy magára maradhasson Hogannel.– Minél többet tudok meg Ő Katolikus Felségéről, VII.

Ferdinándról, annál inkább meg vagyok győződve arról,hogy vízbe kellett volna fojtani, amikor megszületett.– Úgy tudom, uram, a fulladás nem szokatlan ilyenkor.– Valóban?– Valóban, uram, és senkinek egy szava sem lehet, hamegtörténik. Az anya egyszerűen bevallja, hogy álmábanforgolódni szokott, és véletlenül ráfeküdt drága kisgyermekére. És, ahogy az Anyaszentegyház papjai szoktakfogalmazni, egy újabb kis angyal szállt a mennybe.– Az én családomban – mondta a tábornok – a nem vártgyerekeket katonának adják.– Körülbelül ugyanaz az eredmény, uram, leszámítva azangyalokat.Wellington felkacagott, aztán meglóbálta a levelet.– Szóval, hogyan jutott ez el hozzánk?– A szokásos módon, uram. Ferdinánd egyik szolgájacsempészte ki Valencay-ból, délre vitte a Pireneusokhoz,és átadta a partizánoknak, hogy továbbítsák nekünk.– És egy másolatot küldtek Londonba is, nem igaz? Vanesélyünk elfogni a londoni levelet?– Sajnos, már két hete elindult. Mostanra már oda isérhetett.– A pokolba, a kénköves pokolba! Az isten verje meg! –Wellington a hídra meredt, ahol egy emelős kocsi küzdöttegy szétszerelt francia ágyú csövével. – Mit tegyünk,Hogan? Mit tehetünk?A probléma elég egyszerű volt. A levél, melyről a régens-herceg másolatot kapott Londonban, a számkivetettspanyol királytól, Ferdinándtól jött, aki e pillanatbanNapóleon foglya volt a Valençay-kastélyban. A levélben azállt, hogy Ő Katolikus Felsége a lehető legteljesebbenműködjön együtt angliai kuzinjával, hogy kiűzhessék afrancia betolakodókat királyságának megszentelt földjéről,parancsot adott, hogy az Ő Katolikus Felsége házi

őrcsapataként szolgáló Real Companía Irlandesacsatlakozzon Ő Brit Királyi Felsége csapataihoz Wellingtonhercegének parancsnoksága alatt. Ez a gesztus, bárnagylelkűnek hangzott, cseppet sem szolgált Wellingtonhercegének kedvére. Nem volt szüksége az elbitangoltkirályi palotaőrök csapatára. Egy zászlóaljnyi tapasztaltgyalogos teljes menetfelszerelésben hasznos lehet, de egydíszszázad körülbelül annyira volt neki hasznos, mint egyeunuch ünnepi kórus.– És már meg is érkeztek – tette hozzá Hogan szelíden.– Hogy mit csináltak? – Wellington kérdését száz yarddalodébb is lehetett hallani, ahol egy kutya, azt hivén, hogyráförmedtek, eloldalgott egy francia tüzérségi tisztkibelezett holtteste mellől. – Hol vannak? – követelteWellington dühösen.– Valahol a Taguson, uram. Bárkákon közelednek felénk.– Hogy a fenébe kerültek oda?– A hírek szerint, uram, hajón. A mi hajónkon – Hogan egycsipet tubákot vett a bal kezébe, és felszippantotta a portaz orrába. Egy pillanatra megállt, a szemei könnybelábadtak, majd tüsszentett. A lova füle megrebbent ahangra. – A Real Companía Irlandesa parancsnoka aztállítja, hogy embereivel Spanyolország keleti partvidékéremasírozott, uram. Ott hajóra szálltak Menorca felé, aholfelszedte őket a Királyi Haditengerészet.Wellington gúnyosan felhorkantott.– És a franciák ezt hagyták? Joseph Bonaparte tétlenülnézte, ahogy a fél királyi díszőrség elmegy? – JosephBonaparte Napóleon testvére volt, akit a spanyol trónraültettek, bár háromszázezer francia szuronyra volt szükség,hogy ott is maradjon.– A királyi diszőrség egyötöde, uram – igazította ki Hogannyugodtan a tábornokot. – És igen, ez az, amit Kiely állít.Kiely, ha még nem mondtam volna, a commandante.

– Kiely?– Egy ír főrend, uram.– A fenébe, Hogan, ismerem az ír főnemességet. Kiely.Kiely hercege. Egy száműzött, ugye? És az anyja,emlékszem, pénzzel támogatta Tone-t a kilencvenesévekben.Wolf Tone ír hazafi volt, aki pénzt és katonákat gyűjtöttEurópában és Amerikában, hogy fellázadhasson a britekellen a szülőföldjén. A lázadás végül 1798-ban nyíltháborúba torkollott, amikor is Tone bevette Donegalt egykis francia sereggel, amit aztán bekerítettek. Tone végülöngyilkos lett a dublini börtönben, hogy elkerülje a britkötelet.– Nem hinném, hogy Kiely jobb, mint az anyja – morogtaWellington sötéten –, és az anyja egy boszorkány, rá kellettvolna feküdni, amikor megszületett. Őlordsága megbízható,Hogan?– Ahogy hallottam, uram, egy iszákos léhűtő – válaszoltaHogan. – Azért lett a Real Companía Irlandesaparancsnoka, mert ő volt az egyetlen ír arisztokrataMadridban, és az anyjának befolyása volt a királynál. Azanyja egyébként már meghalt, nyugodjék békében – egykatonát nézett, aki egy francia tiszt beleit próbáltaösszegyűjteni a bajonettjével. A belek mindig lecsúsztak apengéről, így végül egy őrmester rákiáltott, hogy vagyszedje össze puszta kézzel, vagy hagyja a varjaknak.– Mit csinált ez az ír testőrség, mióta Ferdinánd elmentMadridból? – kérdezte Wellington.– Megtűrték őket, uram. Őrizték az Escorialt, fényezték acsizmájukat, távol tartották magukat a bajtól, ringyókhozjártak, ittak, és tisztelegtek a franciáknak.– Nem pedig harcoltak velük.– Valóban nem – Hogan szünetet tartott. – Az egésztúlzottan egyszerűnek tűnik. A Real Companía Irlandesa

engedélyt kap, hogy elhagyja Madridot, engedélyt kap,hogy hajóra szálljon, engedélyt kap, hogy csatlakozzonhozzánk, és közben egy levelet csempésznek kiFranciaországból, amely szerint a század ajándék önnek abebörtönzött királytól. Az egész ügy csak úgy bűzlik abékáktól, uram!– Akkor elküldjük ezeket a nyomorultakat?– Kétlem, hogy megtehetnénk. A régensherceg Londonbankétségtelenül hízelgőnek találja majd a gesztust, akárcsaka külügyminisztérium, és biztos lehet benne, a RealCompanía Irlandesa mellőzését spanyol szövetségeseinketért inzultusként fogadná, ami, uram, azt jelenti, hogykénytelenek vagyunk fogadni ezeket a fattyúkat.– Használhatjuk őket valamire?– Biztos vagyok benne, hogy nagyon dekoratív látványtnyújtanak – mondta Hogan bizonytalanul.– És minden, ami látványos, pénzbe kerül – mondtaWellington. – Feltételezem, Spanyolország királya nemrendelkezett ezeknek a katonáknak a zsoldjáról!– Nem, uram.– Ami azt akarja jelenteni, hogy nekem kell kifizetnem? –érdeklődött Wellington vészjóslóan, és amikor Hogan csakegy üdvözült mosollyal válaszolt, átkozódni kezdett. – Hogyaz isten rogyasztaná rájuk az eget! Én fizessem azsoldjukat? Miközben engem hátba döfnek? Hiszen ezértjönnek, nem?– Nem tudom, uram. De arra gyanakszom, igen.Visszhangzó nevetés tört ki az egyik csapatban, amikornéhány bensőséges rajzot fedeztek fel az egyik franciakabátjának szárnyain. Wellington pislantott a zajt hallva, éselléptetett a torokhangon tréfálkozó csoport mellől. Arrébbnéhány holló verekedett egy kupac fölött, ami korábban egyfrancia gyalogos volt. A tábornok a gyomorforgató jelenetetfigyelte, aztán grimaszolt.

– Szóval, mit tud erről az ír testőrségről, Hogan?– Mostanra már leginkább spanyolok alkotják, uram, bármég a Spanyolországban született katonáknak is írleszármazottaknak kell lenniük. Legtöbbjüket három,spanyol szolgálatban lévő ír ezredből sorozták be, denéhányan, feltételezem, tőlünk szöktek. Azt hiszem,legtöbbjük spanyol hazafi, aki a franciák ellen akar harcolni,de páran biztosan afrancesadók, bár ezt inkább a tisztekrőlgondolnám, mint a legénységről.Az afrancesadók olyan spanyolok voltak, akik a franciákattámogatták, és majdnem minden ilyen áruló a műveltebbrétegekbe tartozott. Hogan lecsapott egy böglyöt, ami alova nyakára szállt.– Nyugalom, Jeremiah, csak egy éhes légy volt –magyarázta a megriadt lónak, aztán visszafordultWellingtonhoz. – Nem tudom, miért küldték őket, uram, dekét dologban biztos vagyok. Először is, diplomáciaiképtelenség megszabadulni tőlük, a másik pedig, hogyfeltételezhetjük, a franciák küldték őket. Ferdinánd királytkétségkívül kényszerítették a levél megírására. Úgyhallottam, nem túl elmés, uram.– De ön az, Hogan. Ezért tettem oda, ahol van. Mitkezdjünk velük? Ássanak latrinát?Hogan megrázta a fejét.– Ha ön a spanyol király házi csapatát alantas szolgálatrarendeli, uram, azt sértésként lehet értelmezni spanyolszövetségeseink és Ő Katolikus Felsége felé.– Legyen átkozott Ő Katolikus Felsége – dörmögteWellington, aztán mogorván a sírárokra nézett, ahová afrancia halottakat dobálták egyetlen hosszú, fehér sorba.– És a junta? – kérdezte. – Mit szól ehhez a. junta?A junta a régenstanács volt, Cádizban, amelySpanyolország szabad területeit igazgatta a királytávollétében. Haza-fiasságuk nem volt kérdéses, de ezt

nem lehetett elmondani a hatékonyságukról. A juntát belsőviszályai, és ingerlékeny büszkesége kötötte gúzsba, éskevés dolog ingerelte ezt a büszkeséget annál a kérésnéljobban, hogy Arthur Wellesley, Wellington hercege legyen ageneralissimo minden spanyol sereg fölött. Wellington mára portugál hadsereg legfőbb marsallja, és a Portugáliábanszolgáló brit sereg parancsnoka volt. Egyetlen épeszűember sem kételkedett abban, hogy ő a szövetségeseklegjobb tábornoka, és nem csak azért, mert ő volt azegyetlen, aki következetesen megnyerte a csatáit. Senkisem tagadta, hogy minden hadsereget, amely szemben álla franciákkal Spanyolországban és Portugáliában, egyegyesített parancsnokságnak kell irányítania, mindemellettaz elismerten értelmes javaslat ellenére a junta vonakodottátengedni haderejét Wellingtonnak. A spanyol seregeket,jelentették ki, egy spanyolnak kell vezetnie, és ha nemakadt olyan spanyol, aki bizonyította volna, hogy képeshadjáratot vezetni a franciák ellen, nem számít – jobb egybukott spanyol, mint egy győzedelmes idegen.– A junta, uram – válaszolt Hogan, gondosanmegválogatva szavait –, azt gondolja majd, hogy ez csak ajéghegy csúcsa. Azt fogják gondolni, ez egy britcselszövés, hogy apránként átvegyük az irányítást aspanyol seregek fölött. Sólyomként figyelnek majd, uram,hogy lássák, hogyan bánunk a Real CompaníaIrlandesával.– Sólyomként... – jegyezte meg Wellington, elhúzva száját.– A sólyom Don Luis lesz.– Pontosan, uram – válaszolt Hogan. Don Luis Valverdetábornok volt a junta hivatalos megfigyelője a brit-portugálseregeknél, és az ő támogatására lett volna szükségahhoz, hogy a spanyolok valaha is Wellingtont nevezzék kigeneralissimónak. Ez a hozzájárulás valószínűtlennek tűnt,mivel Valverde tábornokban megtestesült a junta

büszkesége, de ítélőképességből vajmi kevés jutott neki.– Az isten verje meg – mondta Wellington, Valverdéregondolva. – Nos, Hogan? Azért fizetem, hogy tanácsokatadjon, szóval szolgálja meg az átkozott fizetését.Hogan nem szólt, míg összeszedte a gondolatait.– Félek, fogadnunk kell Lord Kielyt és az embereit –mondta néhány másodperc múlva –, még ha nem is bízunkbennünk. És azt hiszem, uram, olyan kényelmetlenné kelltennünk az ittlétüket, hogy visszamenjenek Madridba, vagylemasírozzanak Cádizig.– Kiutáljuk őket? – kérdezte Wellington. – Hogyan? –Részben úgy, hogy olyan közel táboroztatjuk őket afranciákhoz, hogy azok a katonák, akik dezertálni akarnak,könnyedén megtehessék. Egyúttal, uram, kifejezzükszándékunkat, hogy rendkívül veszélyes helyre vezényeljükőket, mert tiszteljük harci hírnevüket. Feltételezem, uram,hogy a Real Companía Irlandesa, mely kétségtelenültapasztalt a palotaajtók őrzésében, némiképp kevesebbsikert ér majd el az olyan köznapi tevékenységben, mint afranciák elleni harc. Ezért majd ragaszkodnunk kell hozzá,hogy kiképzésnek vessék alá magukat, egy olyan személyfelügyelete alatt, aki biztosan pokollá teszi majd az életüket.Wellington rosszindulatúan vigyorgott.– Alázzuk meg ezeket a díszkatonákat? A brit menázsimegakad majd a torkukon.– Pontosan, uram. Nem kétlem, hogy tiszteletet, sőtkivételezést várnak el tőlünk, és mi csalódást fogunk nekikokozni. Kell majd egy összekötő tiszt, valaki, aki elégmagas rangú ahhoz, hogy megnyugtassa Lord Kielyt, éselaltassa Valverde tábornok gyanúját, de miért nekapnának mellé valakit, aki kiképzi őket? Egy zsarnokot,aki egyúttal elég ravasz ahhoz, hogy kilesse a titkaikat.Wellington somolygott, aztán visszafordította lovátsegédtisztjei felé. Pontosan tudta, kire gondol Hogan.

– Kétlem, hogy Lord Kiely kedvelni fogja Mr. Sharpe-ot –mondta.– Nem, nem gondolom, hogy összebarátkoznának, uram.– Hol van Sharpe?– Ma kell érkeznie Vilar Formosóba. A városparancsnoklegújabb, de annál kelletlenebb beosztottjaként.– Akkor boldog lesz, ha ehelyett Kielyvel kell kínlódnia,nem? És kit válasszunk összekötő tisztnek?– Bármelyik ostoba puhány alkalmas erre a pozícióra,uram.– Rendben, Hogan, én találok egy ilyet, maga pedig elintézia többit – a tábornok sarkantyúival megérintette a lovavéknyát. A segédtisztjei, látva, hogy a tábornok indulásrakész, szorosra fogták a gyeplőjüket, de a tábornokmegtorpant. – Mi a fenének kell egy katonának egyfejőszék, Hogan?– Szárazon tartja az ülepét, ha őrségben van egy nedveséjszakán, uram.– Ez lehet az, Hogan. Vajon nekem miért nem jutotteszembe? Na, jól van. – Wellington indulásra sarkalltalovát, és elvágtatott nyugatra, el a csata maradványaitól.Hogan nézte, ahogy távolodik, aztán grimaszolt. A franciák,ebben biztos volt, gondot akartak okozni neki, és ő, Istensegítségével, visszaüti a labdát. Mézesmázosan üdvözlimajd a Real Companía Irlandesát, nagyvonalú ígéretekettesz, aztán átadja a gazembereket Richard Sharpe-nak.A lány Perkins közlegénybe kapaszkodott. Megsérült,vérzett és alig tudott járni, de ragaszkodott hozzá, hogykijöjjön a kunyhóból, és láthassa a két francia halálát. Sőtmég sértegette is a két férfit, leköpte őket és kiabált velük,aztán nevetett, ahogy az egyik fogoly térdre esett, ésmegkötözött kezeit Sharpe felé nyújtotta.– Azt mondja, nem erőszakolta meg a lányt, uram – fordítottHarris.

– Akkor miért volt bokáig tolva a nadrágja? – kérdezteSharpe, aztán a nyolcfős kivégzőosztagra nézett. Általábannehéz volt önkéntest találni erre a feladatra, de ezúttal nemvolt gond.– Célra tarts! – kiáltott Sharpe.– Non, Monsieur, je vous prie! Monsieur! – a térdelőfrancia kiáltott. Könnyek folytak végig az arcán.A nyolc lövész a két franciára emelte a fegyverét. A másikfogoly undorodva kiköpött, és felszegte állát. Jóképű férfivolt, bár az arcán viselte Harris kihallgatásának nyomát. Atérden álló katona, ráébredve, hogy a könyörgése nem értsemmit, lehorgasztotta a fejét, és hangosan zokogott.– Maman – sikoltotta –, Maman!Loup tábornok, visszaszállva prémdíszes nyergébe, ötven-yardnyiról nézte a kivégzést.Sharpe tudta, hogy nincs joga lelőni a foglyait. Azt is tudta,hogy esetleg a karrierjét kockáztatja, de aztán amegerőszakolt és meggyilkolt gyerekek vérrel borítotttestére gondolt.– Tűz! – kiáltotta.A nyolc puska eldördült. A felszálló lőporfüst fanyar szagúfelhőbe gyűlt, ami elfedte a kunyhó falára fröccsenő vért,ahogy a két test hátratántorodott, aztán lecsúszott a földre.Az egyik katona még mozgott pár másodpercig, aztánelcsendesült.– Maga halott ember, Sharpe! – ordította Loup.Sharpe a tábornok felé emelte két ujját, de nem vette afáradságot, hogy meg is forduljon.– A nyavalyás békák eltemethetik azt a kettőt – mutatott akivégzettekre –, de rádöntjük a házakat a spanyolhalottakra. Spanyolok, ugye? – kérdezte Harrist.– Éppen csak, de Spanyolországban vagyunk – bólintottHarris. – Talán egy-két mérföld, a lány szerint.Sharpe a lányra nézett. Nem volt idősebb Perkinsnél,

tizenhat éves lehetett. Fekete haja hosszú, koszoscsomókban lógott, de mosdasd csak meg, gondolta, éscsinos kis jószágot kapsz. Sharpe azonnal bűntudatotérzett a gondolat miatt. A lány eleget szenvedett. Láthatta,ahogy lemészárolják a családját, aztán végigment rajtaisten tudja, hány férfi, és most, rongyos ruháját szorosanvékony teste köré húzva, a két halott katonát néztemeredten. Leköpte őket, aztán Perkins vállába temettearcát.– Velünk kell jönnie, Perkins – mondta Sharpe –, ha marad,őt is megölik.– Igenis, uram.– Figyeljen rá, fiam. Tudja a nevét?– Miranda, uram.– Rendben. Figyeljen Mirandára – mondta Sharpe, aztánátment Harperhez. Az a katonákat válogatta, akik majd aházak falait rombolják le. A vérszag olyan sűrű volt, mint alégyrajok, amik a kriptákká lett kunyhókban zümmögtek.– A nyavalyások kergetni fognak minket – mondta Sharpea lesben álló franciák felé bólintva.– Biztosan, uram – válaszolta az őrmester.– A hegytetőkön maradunk – mondta Sharpe. A lovasságnem tud a meredek hegyoldalakon feljutni, legalábbis nemrendezetten, és addigra a vezetőiket már elintézik Sharpemesterlövészei.Harper a két halott franciára pillantott.– Ezt kellett tennie, uram?– Úgy érti, hogy kivégeztethetek-e hadifoglyokat a királyitörvények szerint? Nem, persze hogy nem. Szóval nemondja el senkinek.– Egy szót sem, uram. Nem láttam semmit, uram, és biztoslehet benne, hogy a fiúk sem mondanak majd mást.– És egy napon – mondta Sharpe, ahogy Loup tábornoktávolodó alakját figyelte –, őt is falhoz állítom, és főbe

lövetem.– Ámen – mondta Harper –, ámen.Megfordult, és a francia lóra nézett, ami még mindigugyanoda volt kikötve.– Mit tegyünk az állattal?– Nem vihetjük magunkkal – mondta Sharpe. A hegyek túlmeredekek voltak, és úgy tervezte, hogy a sziklás csúcsokközelében marad, ahová a dragonyosok lovai nem tudjákkövetni. – De átkozott legyek, ha visszaadok egy ilyen jólovat az ellenségnek – felhúzta a puskáját. – Utálom, hogyezt kell tennem.– Akarja, hogy én csináljam, uram?– Nem – mondta Sharpe, bár szívesen vette volna, merttényleg nem akarta lelőni a lovat. De megtette, és a lövésmég sokáig visszhangzott a hegyek között, egyre halkulva,míg a ló rugdalódzott haláltusája közben.A katonák kövekkel és zsúppal fedték be a spanyolhalottakat, de hátrahagyták a franciákat, hogy sajátbajtársaik temessék el őket. Aztán elkezdtek mászni apárás csúcsok felé, hogy nyugat felé indulhassanak. Mireleszállt az éj, már a Turones-folyó völgyébe ereszkedteklefelé, de üldözőknek semmi nyomát nem látták. Nemérezték a nyeregtől feltört hátú lovak bűzét, nem csillantszürkén acél; egész délután semmi sem utalt arra, hogyüldöznék őket, kivéve egy alkalmat, épp amikor alkonyodnikezdett. A folyó menti házacskákban már kigyúltak az elsőgyertyalángok, amikor hirtelen egy farkas vonított felpanaszosan a sötétedő hegyekben.Hosszan és keservesen vonított, és a visszhangja mégsokáig hallatszott.Sharpe megborzongott.

Második fejezet

ACiudad Rodrigó-i kastélyból általában tökéletesenlátszottak az Ageda folyón túli hegyek, amelyek között a britcsapatok gyülekeztek, de ez az éjszaka olyan sötét ésködös volt, csupán két fáklya fénye világított a városhatalmas bástyáinak tövében ásott alagutak mélyéről. Azezüstösvörösen hulló esőcseppek nyálkásan csúszóssátették a macskaköveket. Néhány percenként egy-egyőrszem bajonettjén megcsillant a fény, más mozgás seholnem látszott. A kapu fölé tűzött francia trikolórt semvilágította meg semmi, így a vihar zúgásán kívül csak azászló vásznának kísérteties csattogása hallatszott. Az esővégigmosta a falakat, a szél pedig néha nehézvízcseppeket söpört be a mély, bélletes ablaknyíláson,amely mögött egy férfi állt, aki mereven nézte a boltívet. Afáklya lobogó fénye vissza-visszaverődött vastag lencséjű,drótkeretes szemüvegéről.– Lehet, hogy nem is jön el – szólalt meg a tűzhely mellettülő nő.– Ha Loup azt mondja, hogy jön, akkor az úgy is lesz –felelte a férfi anélkül, hogy megfordult volna.Megdöbbentően mély hangja nem illett vékony, törékenytermetéhez. Intelligens, vékony arcában rövidlátó szemekültek, bőrét gyermekkori himlő sebhelyei pettyezték.Sötétkék, rangjelzés nélküli uniformist viselt, de ajelentéktelen külsejű férfinak nem volt szüksége csillagokra,váll-lapokra, vagy díszes sujtásokkal ékes díszegyenruhára,hogy fontos embernek tűnjön. Ő volt Ducos őrnagy,Napóleon spanyolországi embere, és még a király, Josephis tökéletesen ismerte.– Loup azt jelenti, hogy farkas, ugye? – kérdezte a nő.Ducos ez alkalommal megfordult.– Igen. A honfitársai El Lobónak hívják, és rettegik a nevét.– A babonás népséget nem nehéz megijeszteni – vontvállat az asszony.

Érdekes jelenség volt. Termete karcsú, magas, arca pedigkemény vonású, intelligens, sokkal inkább jellegzetes, mintszép. Megközelítőleg harmincéves lehetett, de korát nemvolt könnyű felbecsülni, mert bőre naptól cserzett volt, akáregy parasztasszonyé. A nemeshölgyek kínosan ügyeltekarra, hogy bőrük tejfehér és lágy maradjon, de ő nemtulajdonított fontosságot sem a piperének, sem a divatosöltözködésnek. Szenvedélyes vadász volt, és amikor avadat űzte, úgy viselkedett, akár egy férfi, és úgy isöltözködött; ilyen alkalmakkor csizmát, bricseszt éssarkantyút viselt. Ezen az éjszakán francia huszáruniformisvolt rajta, szorosan testre feszülő, a combrészen magyaroszsinórozással díszített égkék térdnadrág és szilvaszín, fehérsujtásokkal ékes, kék kézelős dolmány. Vállát feketeprémmel szegett köpeny takarta.Az a pletyka járta, hogy Dona Juanita de Eliaruhásszekrényében megtalálható minden olyan hadseregegyenruhája, amelyek tisztjeivel együtt hált, de eztermészetesen nem volt így, hiszen ebben az esetben az abizonyos garderobe akkora lett volna, mint egy közepestáncterem.Ducos őrnagy szemében Dona Juanita de Elia nem volttöbb, mint egy cifra, harsány szuka, katonák játékszere, ésaz ő véleménye szerint semmi nem volt megvetendőbb,mint a feltűnősködés. Juanita azonban egyszerűenkalandornőnek tartotta magát, elkötelezettségére nézveped ig afiancesada volt, és tudta, hogy Pierre Ducosminden olyan spanyolt hasznosnak tart, aki Franciaországoldalán állt ebben a háborúban. Kénytelen volt elismerni aztis, hogy ez a harcias amazon nagy kockázatokat vállalt afrancia érdekekért, és ezért az őrnagy hajlandó volt nekimegadni azt a tiszteletet, amelyet többnyire megtagadottaz asszonyszemélyektől.– Loup istállófiúból lett dragonyostábornok – magyarázta

Ducos. – Bátor, sikeres, sokat követel, de ami alegfontosabb: kevés erkölcsi aggálya van.Ducos nem sokra becsülte ugyan a katonák romantikusattitűdjeit és gesztusait, de Loup-t mélységesen tiszteltecélratörő, ádáz és földhözragadt természete miatt. Érezte,sok közös vonásuk van, és ha ő is frontkatona lenne,ugyanazokat a módszereket részesítette volna előnyben,mint a dragonyostábornok. Habár Juanita de Elláhozhasonlóan Loup-nak is megvoltak a maga hóbortjai, Ducosszemet hunyt a farkasbőrből készült színpompás gúnyafelett is, mert egész egyszerűen Loup volt a legjobb katonaSpanyolország földjén.– Loup egy napon Franciaország marsallja lesz – jegyeztemeg. – Minél előbb, annál jobb.– Hacsak Masséna marsall meg nem akadályozza.Ducos dacos fintort vágott. Habár nem szívesen ismertevolna el, de több pletykát tudott, mint bárki más, és teljesmértékben tisztában volt vele, hogy Masséna szívből utáljaLoup-t.– Hölgyem – sóhajtott fel. – A katonák úgy viselkednek,akár a szarvasbikák. Mindent megtesznek azért, hogy őklegyenek a legerősebbek, és ha tehetik, kegyetlenülelnyomják riválisaikat. A tehetségtelenekkel nem törődnek,hisz ők nem jelentenek veszélyt pozíciójukra. Az a ténytehát, hogy Masséna rühelli Loup-t, csak a tábornoktehetségét bizonyítja.Az őrnagy elhallgatott, habár szívesen hozzátette volna,hogy az egész spanyolországi hadjárat talán azért húzódikel, mert a francia sereg főparancsnoka éppen alegtehetségesebb tábornokára acsarog.Ducos visszafordult az ablakhoz. Odakint lovak patáikapálták az eső áztatta köveket. Hamarosan felnyikordultaka kapu zsanérjai, és egy pillanattal később szürkébeöltözött lovasok tűntek fel a fáklyafényes udvaron.

Juanita de Elia közelebb húzódott az ablakhoz, és szakértőpillantást vetett az érkezőkre. Ducos orrát parfümillatcsapta meg.– Melyikük az? – kérdezte.– Az elülső.– Jól üli meg a lovat – bólintott a nő elismerően.– Született lovas. Nem érdekli, mennyire elegáns a stílusa.Nem táncoltatja a lovát, hanem harcra idomítja – válaszoltaz őrnagy, miközben elhúzódott az asszony mellől. Zavartaaz erős illatszer, ahogy a túlságosan magabiztos ribancokis.Kínos csend telepedett a szobára. Juanita de Eliaészrevette, hogy női praktikái nem hatnak Ducos-ra. Azthitte, Ducos-t egyáltalán nem érdeklik a szebbik nemtagjai, de tévedett. Az őrnagy ugyan néha igénybe vette atábori bordélyház garantáltan „tiszta” lányainakszolgáltatásait, de többnyire inkább uralkodott ösztönein,és arra törekedett, hogy a császár üdvére cselekedjen.Most is inkább a papírmunkába temetkezett, udvariatlanmódon tudomást sem véve a nő jelenlétéről. Valahol egytoronyóra elütötte a kilencet, majd egy őrmester hangjaharsant fel, ahogy parancsszavakat kiáltozva egzecíroztattaa várfalon őrjáratozó katonákat. Végül azonban odakintrőlléptek koppantak, sarkantyú pendült. Juanita asszonyérdeklődve felpillantott.Loup tábornok nem vesztegetett időt arra, hogy kopogjonaz ajtón, vagy hogy köszönjön. Egyenesen Ducosszobájába rontott, és haragtól tajtékozva felkiáltott.– Két embert vesztettem, hogy az isten verné meg! Két jókatonát! Az angol muskétások egyszerűen falhoz állították,és lelőtték őket, mint a kutyákat!Loup egyenesen az őrnagy asztalához lépet, és nagy adagbrandyt töltött magának.– Azt akarom Ducos, hogy tűzzön ki vérdíjat az angol tiszt

fejére. Kutyákkal akarom felfalatni a tökeit!A tábornok hirtelen elhallgatott, amint észrevette azuniformisba öltözött nőt. Amikor belépett, azt hitte, hogy egykülönösen nőies tisztet lát, egy olyan piperkőc párizsit, akitöbb pénzt hagy a szabónál, mint a fegyverkovácsnál vagya lócsiszárnál, de amint haragja csillapodott valamelyest,rájött, hogy amit sisaknak vélt, az nem más, mint egy nőihajkorona.– Ez itt a magáé, Ducos? – kérdezte kajánul.– Uram – kezdte az őrnagy szertartásosan –, legyenszabad bemutatnom Dona Juanita de Elia kisasszonyt.Hölgyem, ő Guy Loup tábornok.Loup alaposan szemügyre vette a tűznél álló nőt, és tetszettneki, amit látott. Dona Juanita de Elia is végigmustrálta akatonát, és ő is elégedettnek tűnt. A tábornok mokány volt,napcserzette arcát szürke haj és szakáll keretezte, a szürkebunda pedig épp olyan árnyalatú volt, akár az eső áztattakövek odakint. Loup-t bőr, dohány, fegyverolaj, puskaporés verejték szaga lengte körbe.– Örülök, hogy megismerhetem, uram – biccentett a nő.– Szintúgy, hölgyem – bólintott a tábornok, miközbenszemérmetlenül megbámulta a testhezálló egyenruha alattdomboruló női testet –, vagy szólítsam inkább ezredesnek?– A rangom minimum tábornok, de inkább marsall, uram.– Hogy az ördögbe veszíthetett el két embert, Loup? –szakította félbe a flörtöt Ducos.Loup elmesélte a történetet. Közben fel és alá sétált aszobában, és egy almát harapdált, amelyet Ducosasztaláról vett el. Elmondta, hogy emberei egy kiscsoportjával a Fuentes de Onoro nevű faluból elszökötteküldözésére indult, hogy megtorolja a spanyol ellenállóktetteit, amikor a zöld kabátosok rajtuk ütöttek.– Egy Sharpe nevű kapitány vezette őket – fejezte betörténetét.

– Sharpe – ismételte Ducos, és gondolkodni kezdett.Nagyszerű emlékezőtehetsége volt, így gondosanmegjegyezte a császár összes ellenségét, és az ellenükhozandó ellenintézkedéseket.– Tehát Sharpe, a lövész – ismételte elgondolkodva. Azthiszem, ez ugyanaz az ember lehet, aki sast zsákmányoltTalaveránál. Csak zöld kabátosok kísérték, vagy vöröskabátosok is voltak vele?– Vörös kabátosok.– Akkor ugyanarról a katonáról beszélünk. Valamilyenokból soha nem fedeztük fel, hogy vörös kabátoszászlóaljnál szolgál.Ducos gondosan feljegyezte az új információt füzetébe,amely vagy ötszáz ellenséges tisztről tartalmazott hasonlóadatokat. Néhány nevet már áthúzott egy vékony, feketevonallal, így jelezve, hogy az illető halott, és a franciaőszintén remélte, hogy egyszer eljön az a nap, amikor azösszes feljegyzést hasonló jelzéssel láthatja majd el, legyenszó spanyol, portugál, vagy akár angol katonákról.– Sharpe kapitány híres ember az angol hadseregben. Aranglétra aljáról küzdötte fel magát, tábornok, és ez nemkimondottan gyakori arrafelé.– Teszek a katonai karrierjére, Ducos! Nekem a skalpjakell, és a feje ezüsttálcán.Az őrnagy nem kedvelte az efféle egyéni attitűdöket, mertúgy hitte, sokkal fontosabb dolgokról vonják el a katonafigyelmét.– Sokkal jobb lenne, Loup, ha inkább tájékoztatnánk erről asajnálatos esetről Wellingtont. Nem hiszem, hogy nekitetszene Sharpe eljárása.– Nincs szükségem ügyvédekre az ügyeim elintézéséhez!– mordult fel Loup.Nem is annyira katonái végzete dühítette fel, inkább az amód, ahogy meghaltak. Semmi kifogása nem lett volna a

dolog ellen, ha egy ütközetben veszítik életüket, de nemállhatta, hogy kivégezzék őket, mint a közönségesbűnözőket.– Ha azonban nem kapom el néhány héten belül, akkornem bánom, megírhatja azt a rohadt levelet. Katonák ellennehezebb harcolni, mint civilekkel, és nekem ismét megkell tanítanom az embereimet, hogyan kell egyenruhásokkalmegküzdeni.– Azt hittem, hogy a legtöbb katona szívesebben megycsatába igazi katonák, mint gerillák ellen – vetette közbeDona Juanita.Loup bólintott.– A legtöbbször valóban ez a helyzet, asszonyom, de az énspecialitásom a gerillák elleni hadviselés.A nőben szemmel láthatóan feltámadt az érdeklődés.– Mesél róla?Loup Ducos-ra pillantott, mintha engedélyt kért volna tőle,hogy szólhasson. Az őrnagyot mélységesen zavarta, ami amásik férfi és a nő között történt. Bizonyos volt benne, hogyha akár csak fél percre kettesben maradnának, márisegymásnak esnének, akár a bagzó macskák. Nem erkölcsiokokból volt ez ellenére, hanem azért, mert úgy érezte,emiatt a nevetséges apróság miatt elhanyagolják majdkötelességüket.– Mondja csak, Loup – legyintett egykedvűen.A tábornok bólintott, és mintha csak valódi titkot közöltvolna, közelebb hajolt a nőhöz.– Én vezetem a hadsereg legképzettebb katonáit. Még atestőrgárdánál is jobbak. Kiválóan harcolnak, pompásanölnek, és ennek megfelelő zsoldot is várnak. Ha lehet,kerülöm, hogy más csapatok katonáival keveredjenek, ígysoha nem derül ki, hogy merre járnak, és mit csinálnak. Hapéldául hatszáz embert kivezényel innen, és Madridba küldiőket, garantálom, hogy innentől Sevilláig minden gerilla

tudomást szerez róla, mielőtt kilépnének a kapun. Az énharcosaimról azonban senki nem sejtheti, hol vannak és mittesznek, csak akkor jönnek rá, amikor már késő. Egy falutugyan kiürítettünk, de mégsem ez az állandó szállásunk.Lakunk, ahol akarunk, úgy haladunk, ahogy nekünk tetszik,ha pedig támadás ér minket, megöljük a gerillákat. Perszenemcsak őket, hanem a szüleiket, nagyszüleiket,gyermekeiket, unokáikat, és még a papjaikat is.Megfélemlítjük mindet, éppen úgy, ahogy ők próbáljákterrorizálni a mi csapatainkat, és tudtára adjuk ahelyieknek, hogy jobban teszik, ha tőlünk rettegnek, nem apartizánoktól.– Ügyes – felelte Juanita.– Az mindenesetre bizonyos, hogy az a terület, amelyetLoup tábornok gondjaira bíztak, figyelemre méltóanpartizánmentes – jegyezte meg nagylelkűen Ducos.– Sajnos nem teljesen. El Castrador még él, és én nemnyugszom, amíg a saját késével el nem vágom a torkát.Lehet, hogy az angolok érkeztére megint előbújik arejtekhelyéről.Ducos ismét magához ragadta a szót.– Éppen ezért vagyunk itt. Az a dolgunk, hogy elérjük, hogya britek eltakarodjanak innen.A rövid bevezető után mély, hipnotikus hangján ismertette ahadi helyzetet. Loup tábornok, aki azzal töltötte az elmúltévet, hogy kiűzze a partizánokat a hegyekből, ígyakadályozva meg azt a katasztrófát, amely Massénamarsall csapatait sújtotta Portugáliában, figyelmesenhallgatta Ducos beszámolóját. Az őrnagy igazat mondott,meg sem kísérelte hallgatóságát a Moniteur újságbanolvasható hazugságokkal traktálni.– Wellington nagyon okos – ismerte el kényszeredettenDucos. – Nem egy katonai zseni ugyan, de tehetségeshadvezér, és mi elkövettük azt a hibát, hogy alábecsültük.

A Torres Verdas vonal létezéséről fogalmuk sem volt afranciáknak egészen addig, amíg be nem sétáltak az ágyúkkereszttüzébe, majd kénytelenségből visszavonultak,szenvedve a hidegtől és az éhségtől. Most az egészhadsereg ott várakozott a határon, és Wellingtontámadását várta. A közelgő összecsapás véresnekígérkezett, mert a járható hegyi hágókat két erődbiztosította, Ciudad Rodrigo északon, Bajadoz délen.Bajadoz egy hónappal ezelőttig szilárdan spanyol kézbenvolt, és még Masséna marsall mérnökei is letettek arról,hogy lerombolhatják a masszív falakat, akkor azonbanLoup megvesztegette a vár kapitányát, aki átadta akulcsokat. Most tehát Spanyolország két legfontosabberődje a császár kezében volt. Egy ugyancsak fontosharmadik erősséget szintén franciák birtokolták. Almeidaugyan Portugália területén feküdt, és nem volt annyirajelentős, mint Ciudad Rodrigo vagy Bajadoz, ráadásul egylőportár robbanása elpusztította a fellegvárat aszomszédos katedrálissal együtt, de a város vastag, csillagalakú falai, és erős helyőrsége tüske lett volna mindenangol hadsereg oldalában, amely Ciudad Rodrigoostromára indult volna. Ducos bizonyos volt benne, hogyWellington soha nem hagyott volna serege hátában egyilyen fenyegetést jelentő erősséget.– Wellington elsődleges célja Almeida elfoglalása lesz,Maséna pedig minden erejével megpróbálja eztmegakadályozni – jelentette ki az őrnagy, majd kis szüneturán folytatta. – Más szavakkal, tábornok, Almeidaközelében egy nagy jelentőségű ütközet várható. Ha vanolyan dolog ebben a háborúban, amit biztosra vehetünk,hát ez az.Loup a térképre nézett, majd bólintott.– És mi van, ha Masséna mégis kiüríti az erődöt? –kérdezte Loup megvető hangsúllyal. Úgy tűnik, még ezt az

ostobaságot is el tudta képzelni riválisáról.– Lehetetlen – rázta meg a fejét Ducos, majdmagabiztosan a térképre bökött. Almeida tépett,csillagforma körvonalait hegyek övezték, de mögötte egymély folyó vonult, elválasztva az erődöt Portugáliától.– Ez a Coa, tábornok. Egy szurdokban fut, és csak egy hídvezet át rajta itt, Castello Bomnál.– Ismerem.– Ha tehát Wellington csapatai vereséget szenvednek ezena parton, csapatai maradékai arra kényszerülnek, hogyezen az alig három méter széles hídon át vonuljanak vissza.Ez az oka annak, hogy ragaszkodjunk Almeidamegtartásához, mert a puszta léte miatt az angolok nemtehetnek mást, minthogy itt harcoljanak, és ha így lesz,felmorzsolhatjuk őket. Ha pedig velük végeztünk, az öntaktikáját folytatva leverhetünk minden ellenállástSpanyolországban és Portugáliában.Loup kihúzta magát. Habár elsőre helyesnek találta Ducoselemzését, szüksége volt néhány percre ahhoz, hogyminden szempontból végiggondolja. Szivarra gyújtott hát,és pár szippantás után összeszedte gondolatait. Úgydöntött, hogy nem húzza az időt udvariaskodással, hanemegyenest a közepébe vág.– Nem harcoltam ugyan csatában az angolok ellen, de azthallottam, hogy makacsak tudnak lenni a rohadékok, hasarokba szorítják őket. Kiválóan ismerem ezt az országot –folytatta a térkép felé intve. – Ha Wellington bevesz egymagaslati pontot, az egész hadseregem kimúlhatvégelgyengülésben, mielőtt kifárasztaná, legalábbis én ígytudom.– Értem az aggályait – felelte Ducos mosolyogva. – De milenne a helyzet, ha Wellington hadserege belülről indulnarothadásnak?Loup egy darabig eltöprengett, majd határozottan bólintott.

– Akkor megtörik – ismerte el egyszerűen.– Látja? Ez az, amiért azt szerettem volna, hogy találkozzonDona Juanitával. A hölgy – intett a mosolygó asszony felé –átvág a vonalakon, és beépül az angolok közé. Ezutánpedig, tábornok, időről időre ellátogat majd önhöz, éselvárom, hogy ekkor ellássa azokkal a dolgokkal,amelyeket tőlem kap majd meg.– Miféle dolgokkal, Ducos? Fegyverekkel? Lőszerrel?Dona Juanita válaszolt az őrnagy helyett.– Semmi olyasmivel, tábornok, ami nem fér el egy vezeték-ló nyeregtáskájában.Loup Ducos felé fordult.– Miért gondolják azt, hogy olyan könnyű keresztüllovagolnikét hadsereg között? Az angolok lovas őrjáratokatküldenek szerteszét, meg ott vannak a partizánok, ráadásula mi portyázóink, és még az isten tudja, kifélék... Ez nemegy kényelmes sétalovaglás a Bois de Boulogne-ban!Egy pillanatig sem látszott, hogy Ducos kizökkent volnahűvös nyugalmából.– A hölgy minden bizonnyal meggyőzi majd önt aképességeiről, tábornok. Az ön dolga pedig az, hogymegmutassa neki a rejtekhelyét. Tudnia kell ugyanis, hogyhol találja meg. Megoldhatónak találja ezt a problémát?– Persze – vont vállat Loup, majd az asszonyra nézett. –Hajlandó lenne lovagolni velem egyet, hölgyem?– Akár egész nap is, tábornok.– Nos, akkor hát holnap. Esetleg holnapután is?– Az attól függ, tábornok. Meglehet.Ducos ismét félbeszakította az idillt. Késő volt már, várta avacsora, ráadásul sok óra papírmunkát is le kellett mégtudnia.– Az ön emberei, tábornok, mostantól az első vonalbanállnak majd, és azt akarom, hogy kísérjék figyelemmelminden új angol egység érkezését.

– Eddig sem kerülte el semmi a figyelmünket, Ducos! –fortyant fel Loup. – Semmi szükség rá, hogy kioktasson. Miigazi katonák vagyunk, ha esetleg elfelejtette volna.Az őrnagy szemrebbenés nélkül folytatta.– Különösen egy spanyol egységet figyeljenek, a RealCompanía Irlandesa várhatóan csatlakozik Wellingtonhadaihoz, és én pontosan tudni akarom, hogy mikorérkeznek, valamint az is, hogy hová vezénylik őket. Eznagyon fontos ügy, tábornok.Loup Juanitára sandított, mert úgy sejtette, hogy a RealCompanía Irlandesa kapcsolatban áll a nő küldetésével, deaz asszony arca nem árult el semmit. A tisztnek azonbansemmi kétsége nem volt afelől, hogy két napon belül úgyismindent megtud majd tőle.– Ha csak egy ló fingik az angol vonalak mögött,garantáltan azt is meg fogja tudni, Ducos.– Nagyszerű! – mondta az őrnagy. – Nem is tartom feltovább, tábornok. Biztos vagyok benne, hogy vannak mégtervei a mai éjszakára.Loup felvette hát sisakját, és a karját nyújtotta Juanitának. –Mondja csak, hölgyem, a Doha nem férjes asszonyokmegszólítása?– A férjem Dél-Amerikában nyugszik, tábornok. Mélysajnálatomra elragadta a sárgaláz.– Milyen érdekes! Az én feleségem pedig Besanconbannyugszik. Elragadta a konyhai munka.A tiszt udvariasan felajánlotta a karját Juanitának, deDucos egy kézmozdulattal megállította a nőt, így egyedültávozott. Amint kiért a hallótávolságból, megszólalt azőrnagy.– Készen áll az indulásra?– Máris?– Igen – bólintott mereven Ducos. – Gyanítom, hogy a RealCompanía Irlandesa már elérte az angol vonalakat.

– Készen állok. És mondja csak, Ducos, az angolok vajonmostanra gyanakodnak a Real Companía Irlandesaszándékait illetően?– Minden bizonnyal. Bolondok is lennének, ha nemgyanakodnának. A mi feladatunk, hölgyem, az, hogynyugtalanságban tartsuk az ellenségünket, és amíg azok aReal Companía Irlandesára figyelnek, talán elsiklanak azigazi veszély felett.Ducos levette szemüvegét, és gondosan megtisztogatta alencséket.– Bizonyos ön Lord Kiely érzelmei felől?– Az a részeges bolond azt fogja tenni, amit csak mondokneki, őrnagy.– Ne tegye féltékennyé! – figyelmeztette Ducos. Azasszony szája pengeéles mosolyra húzódott.– Sok dolog lehet, amiben ön szakértő, de ne oktasson kiarról, hogy bánjak egy férfival. Mindent tudok, amit tudnomkell, ne aggódjon hát Lord Kiely miatt. Jó lesz, ésengedelmes. Van valami egyéb is?– Pillanatnyilag ez minden. Hadd kívánjak önneknyugodalmas jó éjszakát, asszonyom.– Bizonyosan rendkívül érdekes éjszakám lesz –mosolyodott el Dona Juanita, majd megfordult, kinyitotta azajtót, és lesietett a lépcsőn. Ducos még hallotta asarkantyúk pengését, és a nő nevetését, amint csatlakozotta lent várakozó Loup-hoz. Becsukta hát az ajtót, ésvisszasétált az ablakhoz. Hallgatta az eső neszezését,képzeletében nagyszerű látomás bontakozott ki. Az álommegvalósulása persze nemcsak azon múlt, hogy Loup ésJuanita megfelelően teszik-e a dolgukat, hanem azon is,hogy egy, az angol vonalak mögött munkálkodó emberterve sikerül-e. Ez a személy olyan agyafúrt volt, hogy mégDucos is elismeréssel adózott zsenialitásának, és aki olymódon szomjazta az angolok vereségét, mint amennyire

Ducos Franciaország dicsőségét. A francia vékony testeszinte beleremegett az izgalomba, amikor elképzelte,ahogy a demoralizálódott angol csapatokat sarokbaszorítják a folyóparton. Lelki szemei előtt megjelent a kép,ahogy a víz véresre változik, és ahogy vörös kabátosokholttesteit sodorja tova a folyó. Látta, ahogyan a császáregész Európa, sőt az egész ismert világ ura lesz. Ki tudja?Ha Nagy Sándornak sikerült, sikerülhet Bonaparténak is.Lehet, hogy mindez éppen most kezdődik el Ducos, és aző legtitkosabb ügynöke segítségével a Coa partján, nemmessze Almeirától.– Ez egy lehetőség, Sharpe, istenemre mondom, valódilehetőség! Egy férfi életében nem sok efféle adódik, ígytehát üstökön kell ragadni a szerencsét, én mondom. Azapám is így tartotta, és ő püspök volt, pedig nem leszmindenféle segédlelkészből püspök, nemdebár? Csakakkor, ha nem mulasztja el az esélyeket. Érti, mire célzok,ugye, Sharpe?– Igen, uram.Claud Runciman őrmester terebélyes hátsója alattmegreccsent a szék, ahogy eltolta magát a bőségesvacsora maradványai alatt roskadozó asztaltól. Előttecsirkecsontok, lecsupaszított szőlőfürtök, nyúlbordák,narancshéj, és egy meghatározhatatlan állat porcogójafeküdt. A hatalmas mennyiségű étel miatt Runcimankénytelen volt kigombolni kabátját és ingét is, óriási hasáraígy ráfeszült zsebórája lánca, vöröses bemélyedést szántvasápadt, feszes bőrén. Az ezredes hatalmasat böffentett.– Sharpe, itt kell, hogy legyen valahol az a púpos lány, akiaz ételt szolgálja fel. Ha látja, legyen olyan jó, és szóljonneki, hogy hozzon ki egy sajtos pástétomot, de nekecskesajttal, mert attól elfog a melankólia.Habár az ezredes a jó hírű 37. hampshire-i ezred sárgagallérját és ezüst díszzsinórzását viselte egyenruháján, ez

az alakulat már vagy esztendeje színét sem láthatta, mivelújabban a szekeres szállítókkal és a szövetségesportugálok öszvéres fuvarosaival biztosította az angolokutánpótlási vonalait. Most azonban ő lett a Real CompaníaIrlandesa összekötő tisztje.– Persze hogy nagy megtiszteltetés ez, azonban nem értváratlanul, és sejtettem, hogy én leszek a szerencsés –magyarázta buzgón Sharpe-nak. – Annak idejénelmondtam Wellingtonnak is – folytatta –, hogy elfogadoma szállítmányozási fegyvernem vezetését, de jutalomraszámítok érte. Épeszű ember ugyanis nem akarja egyhalom ostoba hajtó között leélni az életét. Hé, Sharpe, ott apúpos! Legyen már olyan jó, állítsa meg, és magyarázza el,hogy azonnal szükségem van pástétomra, meg egy kisrendes sajtra!Hamarosan megérkezett az ezredes által rendelt étel,ráadásnak pedig egy tömlőnyi bor és egy tál cseresznye,hogy Runciman az utolsó éhségét is elverhesse. Aszomszéd asztaltól lovassági tisztek egy csoportja feltűnőlelkesedéssel fogadásokat kötött rá, hogy a pohos ezredesmennyi ételt lesz még képes magába tömni, de Runcimannem törődött velük.– Mondom, ez egy nagy lehetőség! – ismételte, miközbenmagába tömte a pástétomot. – Nem tudom még, hogymagának mi haszna lesz ebből, de a magafajta úgysem vártúlságosan sokat az élettől, nemde? Én azonban akár azaranygyapjút is megkaparinthatom! Maga tudja, mit jelentaz, hogy Real?– Igen uram. Azt, hogy királyi.– Tehát mégsem olyan tanulatlan, mi? Igen, azt jelenti,királyi. Királyi Gárda! Ezek az írek nem egyszerűszekeresek meg öszvérhajcsárok! Királyi kapcsolataikvannak, és ez azt jelenti, hogy királyi jutalmakat isosztogathatnak. A spanyol udvar az aranygyapjas rend

lovagi címét is felajánlhatja, minden jutalommalegyetemben. Szép csillag és aranygallér is jár a dologgal,de én megelégednék a pénzzel is. Jó munkáért jó fizetségjár, nem igaz? Ráadásul ez csak a spanyoloktól! Ki tudja,London miféle egyebet tartogat még a számomra!Lovaggá is üthetnek akár, sőt a királyi udvarban isérdeklődhetnek afelől, hogy ki végezte el ezt a nagyszerűmunkát! Még a bárói rang sem lenne elképzelhetetlen,csak hát van egy kis baj...Runciman nagyot böffentett, és egypár másodpercigfelemelte hátsóját a padról.– Istenemre, mindjárt jobb így – mondta láthatómegkönnyebbüléssel. – Nemhiába mondják az orvosok,hogy a káros kipárolgásokat ki kell ereszteni a testből,mielőtt még a belső szervek elrothadnának. Hol istartottam? Ja, igen, Sharpe, légy van a levesünkben. Az aprobléma, hogy ezek a gárdisták írek. Vezetett már íreket,Sharpe?– Néhányat már igen, uram.– Én pedig már többtucatnyit is! Amióta ír hajtóink isvannak, alaposan megismertem a zsivány fajtájukat.Mondja csak, szolgált már valaha Írországban?– Még soha, uram.– Én már igen, egy laktanyában teljesítettem szolgálatotDublin Castle-ben. Hat hónapnyi nyomorúság volt az,Sharpe, én mondom! Először is, borzalmas a koszt,másodszor pedig, bárhogy is törekszem arra, hogy jókeresztény legyek, és szeressem felebarátaimat, az írekalaposan megnehezítették a dolgomat. Igaz, akadnakköztük rendesebb fickók is, de többségük rémesen ostoba.Néha már-már azt hittem, hogy a bolondját járatják velem,mert a legegyszerűbb parancsot sem értették meg! Értiezt? És még valami, Sharpe, csak így egymás közt; azírek... – kezdte sejtelmesen Runciman, miközben közelebb

hajolt a kapitányhoz – főleg katolikusok. Pápisták! Ha nemakarja felmérgesíteni őket, vigyáznia kell, mit mond. Perszemaga meg én tudjuk, hogy a pápa a babiloni szajhamegtestesülése, de jobb, ha erről mélyen hallgatunk, ha őkis hallhatnak minket. Ért engem, ugye?– Úgy érti, így nem kapja meg az aranygyapjút? – Tudtam,hogy meg fog érteni! Pontosan ez a helyzet.Diplomatikusan, szőrmentén kell eljárnunk. Úgy kellbánnunk velük, mintha ők is jó angolok lennének, vagylegalábbis hasonlóan. Maga alacsony sorból jött, demegjárta a szamárlétrát, igaz? Lehet, hogy egy-két dolognem egyértelmű a maga számára, de ne feledje, ha apápáról nem beszél sem maga, sem az emberei, nem leszhiba.– Uram, sok emberem katolikus, és ráadásul ír is.– Elképzelhető. Végül is a hadsereg harmada ír! Csak kine törjön valami lázadásféle.Az ezredes láthatóan összerezzent, amikor eszébe ötlött azámokfutó pápista ír vörös kabátosok látványa, de azértfolytatta.– Kár azonban vészmadárkodni, nem igaz? Egyszerűencsak hunyjon szemet a fertelmes eretnekség felett, Sharpe,ne is törődjön vele! Csak a tudatlanság az egyetlen oka apápiz-musnak, ahogyan ezt az én drága apám szokta voltmondogatni. Jut eszembe, Sharpe, örömmel venném, haaz elkövetkező időkre való tekintettel nem szólítana többéezredesnek. Tudja, a tábori szekeresek parancsnokavagyok . Tábori , érti, ugye? A Runciman tábornokmegszólítás éppen megfelelőnek látszik, nemdebár? Úgyiscsak idő kérdése.– Ahogy óhajtja, tábornok – felelte Sharpe enyhefélmosollyal. Tizenkilenc évnyi szolgálat után mártökéletesen ismerte a Runcimanhoz hasonlókat.Hadnagysága óta minden bizonnyal pénzért vásárolta a

rangfokozatokat, de az ezredesinél megakadt, mertinnentől kezdve csak a leszolgált idő, és az érdemekbiztosíthatták volna számára az előléptetést. Sharpe-naksemmi kifogása nem volt Runciman szeszélye ellen, hiszenaz ezredes nem látszott bonyolult lelkületű embernek, ésnem lett volna értelme összetűzni vele.– Maga kedves fickó, Sharpe! Hé! Látja ott azt a nyamvadtfigurát, aki épp most megy ki? Úgy látom, hagyott azasztalán egy féltömlőnyi bort. Hozza már ide nekem,barátom, mielőtt az a púpos nőszemély ráteszi az enyvesmancsát! Magam mennék érte, de ma valahogy módfelettgyötörnek a szelek. Siessen jóember, szomjazom!Sharpe szerencséjére ekkor érkezett meg Michael Hoganhadnagy, és megóvta ezzel attól, hogy koldus módjáramaradékot csenjen egy asztalról.– Jó estét, ezredes úr! – köszöntötte Runcimant,szándékosan eltúlozva amúgy is feltűnő ír akcentusát. –Gyönyörű napunk van, ugye?– Inkább forró – felelte Runciman, majd letörölte arcáról averejtéket. Hirtelen azt is észrevette, hogy hordó nagyságúhasa csupasz, így kétségbeesett igyekezettel megpróbáltaösszehúzni zubbonya szárnyait.– ...mi több, mondhatnám, hogy rohadt nagy a kánikula.– A nap teszi, ezredes – mondta komoly arccal Hogan. –Megfigyelte már, hogy az a nagy, sárgán izzó gömbfelmelegíti a levegőt?– Persze hogy a nap teszi! – motyogta zavartan azezredes.– Örülök, hogy egyetért. Hanem ez esetben mi a helyzet atéllel?Runciman kétségbeesetten bűvölte a magára hagyottborostömlőt. Már éppen ismét érte akarta szalajtaniSharpe-ot, amikor a szolgálólány odaért, és elvitte.– A fenébe – jegyezte meg bánatosan.

– Hogy mondta, ezredes? – érdeklődött Hogan, miközbenbelemarkolt Runciman cseresznyéstáljába.– Nem szóltam semmit, csak a köszvényem kínoz.Szükségem lenne még egy adag Husson vízre, de errefelénagyon nehéz beszerezni. Nem tudna keríteni egy adagot alondoni lovas testőrségtől? Biztosan méltányolják a kérést,hiszen itt, az első vonalban szükségünk van gyógyszerekre.És lenne még valami, Hogan...– Csüngök a szavain, ezredes.Runciman elvörösödött. Tudta, hogy az ír gúnyolódik vele,mert hiszen rangban elvileg megelőzte, Hogan kiválóviszonyt ápolt Wellingtonnal.– Tudja, én még mindig a szekeresek parancsnokavagyok...– Így van, ezredes, és kiválóan végzi a munkáját. Afőparancsnok nemrégiben meg is jegyezte, hogymostanában ritkán látni ennyire jól igazgatott társzekereket.– Maga Wellington is észrevette hát?– Pontosan így történt, ezredesem.– Nem csoda! Az én drága jó anyám is mindig azt szoktavolt mondani, hogy nagyszerű szervezőkészségem van. Ésmivel én vagyok a tábori szekeresek parancsnoka,megtisztelő lenne, ha tábornoknak szólítana.– Drága szekeresparancsnok, hát miért nem mondta eztrégebben? Persze hogy szólíthatomszekeresparancsnoknak! Már régen eszembe juthatottvolna ez a kis figyelmesség. Most azonban, ha megbocsát,mennem kell, mert a Real Companía Irlandesa már elérte aváros szélét, és nekünk kell eligazítást tartanunk. Óhajt mégközölni velem valamit indulás előtt?Runcimanra láthatóan sokkolóan hatott, hogy esetleg megkell erőltetnie magát.– Úgy érti, nyomban indulnunk kellene, ebben aminutumban? Sajnálom, de ez lehetetlen. Az orvosom azt

mondta, hogy az én koromban egy férfinak pihennie kell,miután... nos, miután...– Miután megerőltető munkát végzett? – készségeskedettHogan. – Igaza van, szekeresparancsnok! Majd elmondomLord Kielynek, hogy ön Valverde tábornok fogadásán óhajtelőször találkozni vele és tisztjeivel, San Isidróban.– Így van, Hogan, ma este ott leszek Valverdében –bólogatott buzgón az ezredes. És még valami... Nos, ami amegszólításomat illeti...– Szükségtelen köszönetet mondania,szekeresparancsnok – jegyezte meg gálánsan Hogan. –Igazán megható a hálája, de nincs szükség továbbiszavakra! Tiszteletben tartom az óhaját, és mindenkiveltudatom majd, hogy tegyen úgy, ahogy én. Maga pedig,Richard, kövessen, kérem – fordult Sharpe felé. – Holvannak a zöld kabátosai?– A kocsma előtt, a söntésben, uram.Sharpe lövészeinek a portugál határnál álló elhagyott SanIsidro-erődben kellett csatlakozniuk tisztjükhöz, hogysegédkezzenek a Real Companía Irlandesa kiképzésében.– Uramisten – sóhajtott Hogan panaszosan, miutánelhagyták az ivót –, mekkora hájfej ez a Runciman!Kedélyes bolond ugyan, de én mondom, nála roszabbulsenki nem végezné a munkáját, beleértve McGillian kutyájátis, pedig az az állat epilepsziás volt, vak és többnyirerészeg is. Nem ismerte McGilliant, ugye? Hozzáértőhadmérnök volt, de lezuhant Gibraltár sziklájáról, miutánbenyakalt félgallonnyi sherryt. Isten nyugosztalja. A kutyájapedig olyannyira kedélybeteg lett, hogy le kellett lőni. Afelföldi 73-sok végezték el a piszkos munkát, teljes katonaitiszteletadás mellett. Régi história. Runciman azonban várvalamit azoktól az írektől, és ez nagyon jó, ugyanis el kellvelük hitetnünk, hogy mi is komolyan vesszük őket. Értengem?

– Nem egészen, uram – nyögte Sharpe. – Ami azt illeti, egycseppet sem.– Nehézkes a felfogása, Richard – rázta meg a fejétHogan, majd megállt, és hogy szavainak nagyobbnyomatékot adjon, megragadta az egyik ezüstgombotSharpe zubbonyán.– A célunk az, hogy felbosszantsuk Kiely lordot. A magafeladata az, hogy halálra bosszantsa. A legcsekélyebbmértékben sincs szükségünk sem rá, sem a nyomorult RealCompanía Irlandesára, de mégsem küldhetjük el őket apokolba csak úgy, mert az nem lenne eléggé diplomatikus.Érti már, ugye? Érje el, hogy önként takarodjanak el, delehetőleg úgy, hogy ez ne derüljön ki. Az a dagadt ártányRunciman majd nyalja a talpukat, tehát talán maguk iselhiszik, hogy nem szándékosan hajtottuk el őket. Haminden jól megy, csak magáról fogják hinni, hogy nemúriember.– De hát valóban nem vagyok az, nemde?– Ha ez így is van, arról csakis maga tehet, de ez nem amai nap problémája. Sharpe, egy a lényeg: érje el, hogyizzadjanak meg, szenvedjenek, de kérve kérem, oldja meg,hogy elkotródjanak innen!A Real Companía Irlandesa alig volt nagyobb, mint egyezred, de egyike volt annak az öt alakulatnak, amelyőfelsége, a spanyol király személyes biztonságáért felelt.Az ezred könyveiben háromszáznégy katona szerepelt,amikor még az Escorial Palotát vigyázták Madridtól nemmessze, de amióta a spanyol király őrizet alatt állt, amegszálló franciák leereszkedően vállveregető stílusa miatttöbben elhagyták az alakulatot, és még továbbcsökkentette a létszámot a közelmúltban megtett hajóút,amelynek során egész Spanyolországot meg kellettkerülniük, hogy csatlakozhassanak az angol hadsereghez.Így tehát a Real Companía Irlandesa százhatvanhárom

katonából és tizenhárom tisztből állt, amikor Vilar Formosohatárában felsorakozott. Kíséretükben egy tábori lelkész,nyolcvankilenc feleség, hetvennégy gyerek, hatvan szolgavolt, és rendelkeztek huszonkét lóval, egy tucatnyi öszvérrel,valamint velük tartott egy úrhölgyként megjelölt személy is.– Úrhölgy? – hitetlenkedett Sharpe.– Igen finom fogalmazás – bólintott komolyan Hogan. – Aszóban forgó hölgy egy két lábon járó kupleráj, deőméltósága úgy óhajtja, hogy biztosítsak megfelelő szállástszámára és egy hölgyismerősének, aki ugyan még nemérkezett meg, de hamarosan számítani lehet rá. DonaJuanita de Elia egyenesen az ellenséges vonalakonkeresztül vágja majd át magát csak azért, hogy őlordságaágyát felmelegítse, és igaz, ami igaz, ha valóban ő az aDona Juanita de Elia, akit ismerek, akkor az a bizonyosnyoszolya nem maradhat hideg. Az úrhölgy tapasztaltágymelegítő. Azt mesélik róla ugyanis, hogy minden egyesalakulat egyenruháját elrakta, amelyből együtt hált egyférfival. El tudja ezt képzelni, Sharpe?– Hát, ha errefelé jön át, akkor rohadt nagy szerencséjekell, hogy legyen, hogy el tudja kerülni Loup-t és csapatát.– Honnan hallott maga Loup-ról? – kérdezte döbbentenHogan. Az ír tiszt ugyan jó kedélyű, kiváló humorú férfi volt,de a bohém külső alatt pengeéles logika rejtőzött. Sharpeazonban megbízott benne, ezért egy pillanatra eltöprengettazon, hogy elmondja neki, milyen körülmények közötttalálkozott a franciával, de végül úgy döntött, jobb, ha nemmeséli el, hogyan végzett ki két francia katonát teljesenszabályellenesen.– Errefelé mindenki ismeri Loup-t – vont vállat tehát. – Nemlehet úgy eltölteni akár csak egyetlen napot sem a faluban,hogy ne halljon róla valamit az ember.– Ez érthető – ismerte be Hogan, de hangjában továbbra isgyanakvás rejtőzött. – Mindenesetre azért ne törekedjen rá,

hogy közelebbről is megismerje. Én majd foglalkozom afarkasfickóval, maga meg viseljen gondot ezekre az újakra.Hogan és Sharpe lövészeik társaságában befordult asarkon, és megpillantották a Real Companía Irlandesakatonáit, amint esetlenül készülnek a szemlére egy féligbefejezett templom tövében.– Ők az új szövetségeseink, Sharpe – kesergett Hogan –és, ha hiszi, ha nem, az a dolog, amit hordanak, az nem adíszegyenruhájuk, hanem ezt viselnék csatában is. – Azegyszerűbb uniformishoz szokott angolok némadöbbenettel szemlélték a testőrök cifra uniformisát. A RealCompanía Irlandesa katonái rövid, feketével szegettfecskefarkú zubbonyt viseltek, amelynek gomblyukait ésgallérját aranyzsinórral varrták ki. Kézelőjük és hajtókájuksmaragdzöldben pompázott, lovaglónadrágjuk ésmellényük pedig valaha fehér lehetett ugyan, de combig érőcsizmájuk, derékszíjuk és fegyverövük fekete színe ismegkopott már. Derekukat szintén a ragyogó zöldselyemből készített öv takarta, hasonló árnyalatú volt akétszarvú kalapjukra illesztett tollforgó is. Fejfedőjüknekazonban nem ez volt az egyetlen dísze; mert azon egyégővörös tornyot és egy ágaskodó oroszlánt ábrázolócímer is ékeskedett, és ez a szimbólum volt látható azőrmester és a dobosok vállszalagján is. Ahogy Sharpeközelebb lépett, látta, hogy a pompázatos egyenruhák márszakadtak, foltosak, és a napfény meg is fakította őketvalamelyest, de továbbra is valóságos színorgiát jelentettekvolna bármely más alakulat uniformisaihoz képest. Amikorszemügyre vette a katonákat, azt látta, hogy azok egycseppet sem úgy néznek ki, mint akik bátran állnak a sarat.Mindannyiuk arcára fáradtság, aggodalom és fásultság ültki.– Hol vannak a tisztjeik?– Egy közeli tavernában ebédelnek.

– Úgy érti, méltóságukon aluli, hogy az embereikkelegyenek?– Nyilvánvalóan az. Ne felejtse el, Sharpe, hogy azértellenjavallt megkedvelnie ezeket az embereket – tettehozzá élesen. – Ne szimpatizáljon velük akkor sem, ha atisztjeikről megvan a véleménye.– Tudnak egyáltalán angolul?– Úgy, mint maga, vagy én. Vagy a felük születettÍrországban, a másik felüknek ír bevándorlók a szülei, ésugye, mondanom sem kell, hogy jó néhányuk előtte vöröskabátos volt, tehát gyakorlatilag a brit hadseregszökevényei.Sharpe megfordult, és biccentett Harper felé.– Nos, őrmester, nézzük meg közelebbről ezt apalotaőrséget. Sorakoztassa fel őket!– És hogy szólítsam meg őket?– Próbálkozzon az ezreddel.Harper mély lélegzetet vett, majd elüvöltötte magát.– 'Zred! Vigyázz!Hangja olyan erős volt, hogy a hozzá legközelebb állókösszerezzentek, páran pedig arrébb ugrottak, de csaknéhányan vágták magukat előírásszerűen vigyázzba.– Sorakozó! Indulj! – ordította el magát ismét Harper, decsak néhány gárdista engedelmeskedett, a többiektanácstalan pillantásokat vetettek saját őrmestereik felé. Azegyik szépen dekorált altiszt elindult Sharpe felé, mindenbizonnyal azért, hogy kérdőre vonja, milyen jogonegzecíroztatja őket, de Harper nem várta meg, amíg odaér.– Indulás, disznók! – bömbölte Harper ékes doneganiakcentussal. – Ez egy háború, fattyak, és ti most nem akirályi budit őrzitek! Viselkedjetek jó stricihez méltóan, ésinduljatok, de már!– Emlékszem még azokra az időkre, amikor nem akartőrmester lenni, Harper – jegyezte meg Sharpe, ahogy

figyelte, hogy a döbbent gárdisták engedelmeskednek azöld zubbonyos lövésznek, majd Hogan felé fordult.– Velem tart, őrnagy?– Inkább maradok, Richard.– Nos, akkor jöjjön maga, Pat – szólt Sharpe, és a két férfielindult, hogy szemügyre vegye az alakulatot. Néhányhelybeli gyerek az angolok mögé állt, és utánozták a tisztekjárását, de amikor az ír lekent az egyiknek egy nyaklevest,gyorsan odébbálltak.Sharpe sokkal inkább a puskák állapotát vizsgálta, deazért néha a szemébe is nézett egy-egy katonának. A RealCompanía Irlandesa katonáinak arca nem elszántságról ésönbizalomról árulkodott, sokkal inkább sértődöttség, és aneheztelés volt leolvasható róluk. Nem csoda, hiszen ezekaz írek nem örülhettek igazán annak, hogy hirtelen ismétangol parancsnok rendelkezett felettük. Mindannyian azértálltak be a Real Companía Irlandesába, hogy őfelségét aspanyol uralkodót, a legkatolikusabb királyt védelmezzék,erre most itt találják magukat egy protestáns monarchiaszolgálatában. Az pedig, hogy többségük ír hazafi létéremost kénytelen volt országuk elnyomóinak oldalán harcolni,még ennél is jobban zavarta őket. Mindezek ellenéreSharpe sokkal inkább egyfajta idegességet érzékeltfelőlük, mint haragot. Talán az aggaszthatta az íreket, hogyoly hosszú tétlenség után most ismét hozzá kellett szokniukaz igazi katonaélethez? Gyalázatosan elhanyagoltfegyvereik állapotából ítélve ez igen valószínű volt. Habárpuskájuk erős, jó minőségű spanyol fegyver volt azegyenes kakasos fajtából, a rozsdás szerkezetek és azeltömődött csövek arról árulkodtak, hogy igencsakelhanyagolták őket. Több fegyverből hiányzott a kova vagyaz annak rögzítésére szolgáló bőrdarab, sőt az egyiknekmég a kovakőbefogó csavarja sem volt meg.– Lőttél már valaha azzal a puskával egyáltalán, fiam? –

kérdezte Sharpe lemondó sóhajjal az egyik katonától.– Nem, uram!– És mondd, fiam, lőttél már valaha egyáltalán bármifélepuskával?A katona idegesen pillantott saját őrmesterére, de Harperhirtelen ráordított.– Válaszolj a tiszt úrnak!– Csak egyszer, uram.– Nem baj, mert ha tényleg meg akarsz ölni valakit azzal avacakkal, hát egyszerűbb, ha agyonütöd vele. Ahogyelnézem, éppen elég nagy barom vagy hozzá. Mi a neved?– Rourke, uram!– Ne szólíts uramnak, csak őrmester vagyok. Honnanszármazol, fiam?– Az apám Galwayból jött, őrmester.– Én pedig Donegal megyéből, Tangaveane-ből, és lesül abőr a pofámról, mert azt kell látnom, hogy egy ír honfitársammég arra sem képes, hogy egy rohadt puskát rendesenkarbantartson. Istenemre, ezzel az ócskavassal még egyfranciát sem tudnál agyonlőni, nemhogy egy angolt!Harper leemelte válláról a saját fegyverét, és Rourke arcaelé tartotta.– Látod ezt, fiam? Ez elég tiszta ahhoz, hogy akár Györgykirály orrából kipiszkáld vele a fikát. Így kell kinéznie egyigazi puskának!Kis csoportnyi lovas ügetett keresztül a mezőn, feléjüktartottak. Sharpe arra fordult, hogy alaposabbanmegnézhesse őket. Az elöl haladó lovas fekete csődörönült és a Real Companía Irlandesa aranydíszekkel ékes tisztiegyenruháját viselte. Mögötte egy még szebben dekorálttiszt haladt. Hogan eléjük indult, de elkésett; a lovasok márelérték Sharpe-ot.– Hát maga meg mi a francot csinál? – dörrent rá egyvékony arcú, hegyes bajszú ezredes a kapitányra.

– Láthatja, éppen szemlét tartok – felelte hűvösen Sharpe.Ekkor ért oda a második lovas is, aki a spanyoldragonyosok egyenruháját viselte, de annyi aranydíszthalmozott rá, hogy majd' összeroskadt a súlya alatt. Ő isráförmedt Sharpe-ra.– Maguknál talán az a szokás, hogy nem kérik ki azalakulat vezénylőtisztjének engedélyét szemlézés előtt? –süvöltött, majd erős spanyol akcentussal parancsot adott azezredesnek.– Noonan törzsőrmester! – kiáltott a fiatalabb tiszt. –Vezényeljen sorakozót!A Real Companía Irlandesa engedelmeskedett, és amígkatonái a parancs végrehajtásával voltak elfoglalva, HoganSharpe mellé ért, és megszólította az újonnan jötteket.– Örömmel látom, hogy megérkeztek, uraim! –készségeskedett. – Remélem, ízletes volt az ebédjük.– Az étel undorító volt, Hogan, én a kutyám elé sem vetnékhasonlót – válaszolta kurtán a fiatalabb tiszt, akiről Sharpeazt gyanította, hogy az személyesen lord Kiely. Őlordságagyaníthatóan tisztességes adag borral öblítette le ebédjét,mert meglehetősen részegnek tűnt.– Ismeri ezt az izét, Hogan? – kérdezte az ezredes,miközben Sharpe felé intett.– Természetesen igen, uram. Hadd mutassam be Sharpekapitányt Wessexbol, akit személyesen Wellington nevezettki az önök taktikai tanácsadójának. Sharpe, nekem jutott amegtisztelő feladat, hogy bemutathassam önnek Kielygrófját, a Real Companía Irlandesa ezredesét.– Szóval maga lenne az, aki majd megtanítja azembereimet a követendő taktikára? – érdeklődött Kielybarátságtalanul.– Így van, uram, de én képzem majd ki őket a harcitechnikákra is.Az öreg spanyol tiszt megvetően közbevágott.

– Harci technikák? Ölés. Ezek a katonák a spanyolhadseregben szolgáltak, és tökéletesen tudják, hogyan kellgyilkolni. Amit azonban nem tudnak, az az, hogy hogyan kellmeghalni.– És Sharpe – szólalt meg sietve Hogan. – Engedje meg,hogy bemutassam őexcellenciáját, Don Luis Valverdetábornokot, aki seregeink leghatékonyabb támaszaSpanyolországban.– Úgy érti, uram, tanítsam meg őket tisztességgelmeghalni? – érdeklődött Sharpe hitetlenkedve. Arragyanakodott, hogy a spanyol hiányos nyelvtudása miattfélreértette mondanivalóját, a tábornok azonban válaszhelyett először csak könnyedén megérintette sarkantyújávallova oldalát, és végigléptetett katonái sorfala előtt.– Ezek az emberek háborúba mennek, kapitány – mondtaúgy, hogy az angol tisztek is tisztán hallhassák. –Spanyolországért és Ferdinándért fognak küzdeni, és aharc azt jelenti, hogy a katona bátran állja az ellenség tüzét.Az lesz a győztes a két küzdő sereg között, aki tovább leszképes erre. Ezért, Sharpe kapitány, teljes időpazarlásölésre és harci taktikára oktatni ezeket az embereket,hanem arra kell törekednie, hogy tartsák magukat akkor is,ha maga a pokolbéli ördög támad rájuk. Tanítsa meg hátőket engedelmességre, a parancsok maradéktalanvégrehajtására, és végezetül tanítsa meg őket meghalni.Az utolsó mondatnál jelentőségteljesen hátrafordult anyeregben, hogy bizonyos legyen benne, Sharpe mindenszavát tisztán hallotta. A kapitány szemével követte aspanyolt, majd megszólalt.– Úgy vélem, célravazetőbb, ha inkább megtanítom őketlőni.– De hát ők katonák! – háborodott fel Valverde. –Természetesen tudnak lőni!– Azokkal a puskákkal? – kérdezett vissza gúnyosan

Sharpe.A tábornok sajnálkozó arccal lenézett az angolra, éslassan, tagoltan – mintha csak egy gyengeelméjűgyermekhez beszélne – magyarázni kezdett.– Ezek a fiúk az elmúlt két évet a franciák kegyelmébőltölthették egy kevéssé fontos őrposzton. Maga szerint ahelyükön hagyták volna őket, ha bármiféle veszélytjelentenek Bonapartéra? Minél ócskább volt a fegyverük,annál veszélytelenebbnek látszottak, de most, hogy ittvannak, már nyugodtan elláthatják őket új fegyverekkel.– Minek? Nem kellenek ahhoz új fegyverek, hogy barommódján állva megvárják, amig lemészárolják őket.– Akkor mégis, milyen harcmodort javasol? – kérdezteKiely, aki időközben melléjük léptetett.– Olyat, amilyet az én embereim is folytatnak. Azt mondom,harcoljanak ésszel. Először példának okáért az ellenségestiszteket kell megölniük. – Sharpe felemelte hangját, hogy ateljes Real Companía Irlandesa hallhassa, amit mond. –Csatába nem úgy megyünk, mint a barmok a vágóhídra,hanem úgy, hogy bizonyosak vagyunk a győzelemben. Agyőzelem kivívásának első számú szabálya pedig az, hogyelőször az ellenséges tisztekkel végzünk.A kapitány eltávolodott a Real Companía Irlandesatisztjeitől, és rég nem használt őrmesteri tónusát vette elő,azt, amelyet a parádék és az öldöklő csaták hangzavaránkeresztül is meghallottak alárendeltjei.– Először is, megkeresitek az ellenséges tiszteket. Könnyűfelismerni a túlfizetett, felcicomázott, kardos kurafiakat, ésha egyszer látjátok őket, végeztek velük! Mindegy, hogyan.Golyóval, bajonettel, késsel, puskatussal, vagy akár atulajdon két kezetekkel! Ha pedig ez megvan, akkorjöhetnek az őrmesterek, és a legvégén sort keríthettek avezető nélkül maradt szerencsétlen barmokra is. Így van,Harper őrmester?

– Igaza van, uram – bólintott az altiszt.– Hány békazabáló tisztet ölt meg csatában, Harper? –kérdezte fennhangon Sharpe anélkül, hogy ránézett volna.– Többet, mint amennyit meg tudnék számlálni, uram.– Mindegyik francia volt?Harper annyira megdöbbent a kérdéstől, hogy válaszolnisem tudott, ezért Sharpe tette meg helyette.– Természetesen nem. Megöltünk kék kabátos, fehérkabátos tiszteket, sőt akadtak közöttük vörös kabátosok is.Tudjátok miért? Mert nem érdekel, milyen egyenruhát visela nyomorult tiszt, hogy milyen nyelvet beszél, hogy milyenkirályt szolgál, mert egy rossz tiszt olyan, akár a krumpli;legjobb helye a föld alatt van, és jó, ha tudjuk, hogyérdemes kinyírni. Igazam van, Harper?– Teljesen igaza van, uram!– A nevem – folytatta a kapitány – Sharpe.A Real Companía Irlandesa katonái döbbent arccal, feszültfigyelemmel lestek minden szavát. Még Valverde vagy LordKiely sem merte félbeszakítani.– A nevem Sharpe. Sharpe kapitány – ismételte az angol,majd Kiely felé biccentve folytatta. – Én is ott kezdtem, aholti, és egy napon tábornok leszek, mint ő, ott a nyeregben.Most azonban az a feladatom, hogy jó katonát faragjakbelőletek. Néhányatok bizonyosan megfelelő gyilkos, éstalán akad köztetek egy-egy tűrhető harcos is, de előbbvagy utóbb kénytelenek lesztek katonákká is válni. Mostazonban készüljetek, mert szürkületig hosszú út áll előttünk.Ha célhoz érünk, lesz tető a fejünk felett, lesz étel, és mégazt is kitaláljuk, mikor kaphattatok utoljára zsoldot. Harperőrmester, a szemlét később folytatjuk. Indítsa el őket!– Uram, igen, uram! Ezred! Jobbra át! Iiindulj!Sharpe nem is nézett Lord Kielyre, még kevéssé kérteengedélyét, mielőtt kiadta volna a parancsot csapataelindítására. Csak Harpert követte szemével, amint az

elvezette a Real Companía Irlandesát a mezőről azországút felé.– Istenemre, Sharpe, maga aztán keményen kísérti aszerencséjét! – jegyezte meg csendesen Hogan.– Nem tehetek mást, uram – vont vállat Sharpe. – Csak aszerencsémre hagyatkozhatom. Nem születtemparancsnoknak, nincs pénzem, hogy rangot vásároljakmagamnak, kivívni nem tudom, hát a szerencsémrehagyatkozom.– Úgy, hogy tisztek meggyilkolásáról szónokol? Ahercegnek ez a köztársaságpárti beszéd nem fog tetszeni– szólt ridegen az őrnagy.– Teszek a köztársaságra – hördült fel Sharpe. – Aztmondták, hogy a Real Compania Irlandesa egymegbízhatatlan csürhe, de én úgy látom, hogy itt nem aközkatonák keverik a szart. Az egyszerű katonákat azzalvádolták, hogy a franciákhoz húznak, de ez nem igaz. Nemis adatik meg nekik a választási lehetőség, mert ők is,csakúgy, mint minden más katona, a saját tisztjeikáldozatai. Azoké ott – intett ingerülten Kiely és Valverdefelé. – Az átkozott, túlfizetett, felcicomázott, dagadttisztekéi. Ők azok, akik megrontják az egész ezredet. Én amagam részéről boldogan harcolok mellettük, vagy bármelymás közkatona oldalán, de nem szívesen bíznám azéletemet azokra a parfümtől bűzlő bolondokra.Hogan a testőrezred tisztjei felé intett, mintha csak attól féltvolna, hogy azok meghallhatják, amit Sharpe mondott, deők nem figyeltek; épp azt próbálták eldönteni, hogy vajonmaradjanak-e a mezőn, vagy embereik után induljanak.– Értem, mire gondol, Richard.– Uram, azt mondta, intézzem el, hogy nyomorultul érezzékmagukat. Éppen ezt teszem.– Persze, de azért nem szükséges közben forradalmatkirobbantania, és főleg nem akkor, amikor Valverde is

hallja. Egy napon, ha szerencsénk lesz, megölheti, deaddig legyen kedves hozzá. Ha rendesen akarjuk vezetni aspanyol seregeket, akkor az effélékkel nagyondiplomatikusan kell bánnunk. Ő csak egy egyszerű eszűarisztokrata, aki semmit nem tart észben az utolsókettyintését és a következő étkezését kivéve, de ha megakarjuk verni a franciákat, szükségünk van a támogatására.Arra számít, hogy jól bánunk a drágalátos Real CompaniaIrlandesajaval, ezért beszéljen finomabban, ha itt van,hallja?Végszóra közelebb értek a testőrgárda tisztjei, mire Hoganfeléjük fordult. Lord Kiely és Valverde között egy magas,egyenes tartású, ősz pap lovagolt egy csontosaranyderesen.– Ő Sarsfield atya, a káplánunk – mutatta be a férfit KielyHogannak, szándékosan tudomást sem véve Sharpe-ról. –Velünk utazik majd, a többi tiszt pedig Valverdetábornokkal tart.– Valóban? Ez esetben találkozni fognak majd Runcimanezredessel. Biztosíthatom önöket, hogy rendkívül kedvesember.– Úgy! Tehát ő tudja, hogy illik méltó módon fogadni egykirályi gárdát? – kérdezte Valverde, szúrós pillantást vetveSharpe felé.– Uram, én is tudom, hogy kell bánni egy királyi gárdával.Nem most látok először effélét.Kiely és a tábornok megvetően Sharpe-ra pillantottak, de alordnak nem volt elég erős önuralma, így bekapta a csalit,és részegségében is gondosan artikulálva megszólalt.– Királyi gárda? Feltételezem, most a hannoveri talpasokragondol, ugye?– Nem, uram. Indiában találkoztam velük, és egy Tipu nevűkövér kis majmot kellett megvédeniük.– És természetesen maga volt, aki kiképezte őket, igaz? –

érdeklődött kedélyesen Valverde.– Nem. Én voltam, aki megölte őket, és amikor végeztem,meggyikoltam azt a kis kövér majmot is.Szavai nyomán leolvadt a gőgös fintor az arisztokratákarcáról, Sharpe előtt pedig megjelentek a sötét, mocskoscsatorna emlékképei, ahol villogó pengékkel hadonászvarontottak rá Tipu testőrei. Ismét maga előtt látta, ahogyelőtűnik a sötétségből az a sápadt bőrű kis féreg, akihalálra kínoztatta a társait, fülébe csengett a muskétákdörrenése, és ismét előtte volt a kép, ahogyan Tipu díszesruhái és ékszerei megcsillannak a mellig érő víz tükrén.Emlékezett az uralkodó halálára is, mert azon kevéshasonló események egyike volt, amelyekre szívesenemlékezett vissza.– Tulajdonképpen egész bátor kis királyi kurafi volt –folytatta Sharpe rezzenéstelen arccal.– Férfiként halt meg.– Sharpe kapitány hadseregünk egyik nevezetes tisztje.Biztosra veszem, hogy ön is ismeri, excellenciás uram. Ővolt az, aki megszerezte a Talavera-sast.– Így volt, de Harper őrmester segítsége nélkül nem sikerültvolna – bólintott a kapitány. Mintha kíváncsiságot látottvolna Kiely szemében, de a többi tiszt is újdonsülttisztelettel nézett rá, ám a pap reagált a hallottakra aleghevesebben.– Uramisten, hát persze hogy hallottam a nevét! – kiáltotta,ahogy lekászálódott a nyeregből, majd megragadta Sharpekezét, és rázogatni kezdte. – Tudja, hogy fellelkesítette aspanyol hazafiakat a tettével? Megtiszteltetésnek veszem,hogy találkozhatom önnel, kapitány! Még akkor is nagyember, ha pogány! Tényleg, ön katolikus vagy protestáns?– Nem vagyok én semmi, atyám.– Hogy mondhat ilyet? Az Úr szemében mindannyianvagyunk valakik! Jó lenne beszélgetnünk egyet, Sharpe, és

akkor mesélhetnék magának az Úrról, és maga meg arról,hogyan kell elszedni az átkozott franciáktól a sasaikat.A pap mosolyogva fordult Hogan felé.– Őrnagy úr, azt hiszem, mindannyian büszkék vagyunk rá,hogy egy ilyen embert hozott közénk.Sarsfield atya méltató szavainak hallatán Kielyt láthatóanundor fogta el.– Befejezte, atyám? – érdeklődött szarkasztikusan. – Igen.Én a kapitánnyal tartok, és az Úr segedelmével reggeltalálkozom önnel ismét.Kiely bólintott, majd megfordította lovát, és a többi tiszttel anyomában elindult, otthagyva Sharpe-ot, a papot és egyDonaju nevű századost, hogy csatlakozzon a RealCompanía Irlandesa családtagjait, szolgáit és csomagjaitszállító szekérkaravánhoz.Estére a testőrezred biztonságban elérte a San Isidro-erődöt, amelyet Wellington szemelt ki számukraszállásként. A vár régi volt, roskatag, és a portugálok régenkiköltöztek belőle, így a hosszú úttól megfáradt emberekelfoglalták szállásukként a kőházakat. A magasratornyosuló kapubástyába szállásolták be a tiszteket, ésamíg Sarsfield atya és Donaju elhelyezkedett, Sharpe éslövészei is belakták barakkjukat. A pap csomagjában egyspanyol lobogót is hozott magával, és rögvest ki is tűzte azerőd egyik gyilokjárójára, nem messze az angol zászlótól.– Tudja, kapitány – jegyezte meg sóhajtva –,hatvanesztendős vagyok, de soha nem hittem volna, hogyvalaha még ez alatt a lobogó alatt fogok szolgálni.– És ez komolyan aggasztja, atyám?– Ugyan, Bonaparte sokkal jobban. Ha egyszer sikerül veleleszámolni, akkor foglalkozhatunk a magafajta, kisebbellenségekkel is – mondta, de hangjának tónusa arrólárulkodott, hogy tréfálkozik.– Az is nyugtalanít még, hogy a poggyászomban lévő

nyolcpalacknyi jó vörösbort, és maréknyi szivart csakDonaju kapitánnyal tudom megosztani. Nem csatlakozikhozzánk vacsorára? Lehetne muzsikaszó is, mert Connorsőrmester jól furulyázik, az embereinek meg pompáshangjuk van. Nekem is volt egy hegedűm, de elvesztettemvalahol. Maga nem tud zenélni? Kár. Jó volna, hacsatlakozna, amikor az otthoni nótákat játsszuk.– Madridi dalokat? – kérdezte Sharpe gúnyosan.– Nem, kapitány – rázta meg a fejét mosolyogva a pap. –Írországról énekelünk, arról a földről, ahol közülünk csakkevesek jártak, és sokunk soha nem láthatja viszont. Jöjjön,induljunk!Sarsfield átkarolta a kapitány vállát, és a kapubástya felévezette. A távoli, csupasz hegyek felől hideg szél fújt,amikor a főzéshez gyújtott tüzek füstje az ég felékanyarodott. Messziről farkasüvöltés hallatszott.Spanyolországban és Portugáliában sok farkas élt,amelyek a tél beálltakor néha portyára indultak, hogyelragadjanak egy-egy vigyázatlan embert, és Sharpe-nakhirtelen eszébe ötlött a szürke egyenruhát viselő franciaLoup az alakulatából. A kapitány együtt vacsorázottSarfielddel, majd Harperrel szemrevételezték a sáncokat.Alattuk a Real Compania Irlandesa katonái zúgolódtak aszállásuk miatt, és azt latolgatták, hogy vajon milyen sorsvár rájuk a Spanyolország és Portugália között húzódóbarátságtalan határvidéken. Sharpe azon töprengett, hogytalán helyesebben cselekedne, ha ahelyett, hogymegkeserítené az életüket, inkább igazi katonákat nevelnebelőlük, akik képesek rá, hogy csapdába ejtsenek,elfogjanak, és megöljenek egy farkasbőrbe bújt embert, akia hegyeken túl portyázott, valahol spanyol földön.Pierre Ducos idegesen várta, hogy a Real CompaniaIrlandesa csatlakozzon Wellington seregéhez. A franciaelsősorban attól félt, hogy mélyen a frontvonal mögé

vezénylik őket, ahol nem tudja majd kihasználni őket, ezolyan kockázat volt, amelyet vállalnia kellett. Mióta csak afrancia titkosszolgálat elfogta Lord Kiely levelét, amelybenazt kéri Ferdinánd királytól, hogy a testőrezredcsatlakozhasson a szövetségesekhez, Ducos tudta, hogyterve sikere többé nemcsak saját feltételezéseinekhelyességén múlik, hanem azon is, hogy Wellingtonékmenynyire bíznak meg az újonnan csatlakozott alakulatban.Semmit nem érhetett el tehát, ha az írek késve érik elcéljukat, így egyre türelmetlenebbül várakozót.Az angol vonalak mögül kevés hír jutott ki. Volt idő, amikorLoup csapatai háborítatlanul járhatták a határ mindkétoldalát, de mostanra az angol és a portugál erők biztosanlezárták az utakat, és Loup csakis a hírszerzésérehagyatkozhatott, arra a kisszámú, megbízhatatlan civilre,akik hajlandóak voltak pénzért információt szolgáltatni agyűlölt franciáknak, vagy a dezertőrökre. Ezeken kívül csaka legügyesebb felderítőkre hagyatkozhatott, akik kismélységben néha-néha behatoltak a szövetségesekvonalai mögé.Éppen az egyik ilyen portyázó volt az, aki az első hírekethozta a Real Compania Irlandesáról. Egy maroknyi szürkeegyenruhás felderítő megmászta az egyik hegycsúcsot,amelyről messze be lehetett látni Portugália területére, ésmert szerencséjük volt, megpillantottak egy angolcsapatösszevonást. A régen elhagyott, szikláshegygerincen álló San Isidro-erődnek ugyan kevés katonaijelentősége volt, mivel egy évszázada nem törődtek vele. Akövek között rókák, denevérek, hollók tanyáztak, emberilényt csak akkor láttak, ha egy-egy pásztor, vagy törvényenkívüli idehúzódott az elemek haragja elől. A vár az elmúlt,dicső idők szomorú tanújaként állt hát a hegyek között,amíg Loup katonái időnként nem telepedtek meg bennenéhány órára egy-egy fárasztóbb őrjárat után.

Most azonban új csapatok foglalták el San Isidrót, és azőrjárat vezetője azonnal jelentést is tett Loup-nak. Azújonnan érkezettek nem tettek ki egy teljes ezredet, csaknéhány százan lehettek, és mivel az erőd omladozófalainak teljes védelméhez mintegy ezer katona kellettvolna, még helyőrségnek is bajosan lehetett nevezni,ráadásul feleségeik és gyerekeik is velük voltak. A franciacsapat vezetője, Braudel kapitány azt gondolta, angolok,de később rájött, hogy nem a szokásos csákót viselik afejükön, hanem egy furcsa, kétágú kalapot. Pár perc múlvamár jelentett is tábornokának.– Tehát azt mondja, csak gyalogság?– Igen, uram.– Se lovasság, se tüzérség?– Nem láttam ilyesmit, uram.Loup ráérősen piszkálgatta a fogát egy fadarabbal.– És mégis, mit csinálnak?– Gyakorlatoznak, uram.Loup vállat vont. A legkevésbé sem érdekelte egy csapat-nyi fura egyenruhás katona, mert San Isidro nem jelentettfenyegetést csapata számára. Óvakodott attól is, hogyszükségtelenül felzavarja a láthatóan gyanútlan katonákat.– Néhányan közülük egy kutat hoztak rendbe – mondtamég Braudel. – Ők sem vörös kabátosok voltak, hanemzöld zubbonyt viseltek.– Sötétzöldet? – kapta fel a fejét Loup.– Igen, uram.A lövészek, azok az átkozott lövészek! Loup emlékezettarra az arcátlan katonára, aki el merészelte ragadni acsászár által adományozott sast! Lehet, hogy talán magaSharpe rejtőzik San Isidro erődjében? Ducos nem nézte jószemmel Loup bosszúszomját, mert ez a féktelen érzelemméltatlan volt ehhez a kiváló katonához, de ez esetbenmegértette a dolgot. Loup félelmetes, győzedelmes harcos

hírében állt, és hosszú, nagyon hosszú idő telt már el azóta,hogy valaki Sharpe-hoz hasonlóan nyíltan megalázta. Azangol Franciaország egyik jelentős ellensége volt hát, ígynem lehetett Loup bosszúvágyát kizárólag személyesindíttatásúnak nevezni. Ha sikerül Sharpe-ot legyőzni, talánaz egész angol hadsereg megérti, hogy nincs keresnivalójaSpanyolországban, és visszatakarodik portugál földre.Ezen a délutánon tehát Loup személyesen látogatta meg ahegytetőt, és a legjobb látcsövén keresztül vizsgálgatta afutónövényekkel benőtt falakat, és a félig betemetettvárárkot. Két zászló csüngött bánatosan a falakról aszélcsendes időben. Az egyik angol volt, a másikatazonban Loup nem tudta pontosan beazonosítani. Odalentvörös kabátosok gyakorlatoztak, de a tábornok nempazarolt rájuk sok időt, ehelyett dél felé fordította atávcsövet, és hamarosan meg is pillantott két, zöldbeöltözött katonát az üres várfalakon. Ebből a távolságbólugyan nem láthatta az arcukat, de azt észrevette, hogy azangol könnyűgyalogsági tisztekkel ellentétben ezek azemberek nem szablyákat, hanem egyenes kardokathordtak.– Sharpe – szólalt meg nyugodtan, és összecsukta atávcsövet. Hirtelen zajt hallott a háta mögül, miremegfordult. Négy, szürke zubbonyos embere két foglyotkísért elé. Az egyik egy cifra, vörös zubbonyt viselő katonavolt, a másik egy nő, talán a felesége vagy a szeretője.– A szikláknál bujkáltak, ott kaptuk el őket, uram – jelentetteaz őrmester, aki karjánál fogva tartotta a férfit.– Azt mondja, szökevény, uram, és a nő a felesége – tettehozzá Braudel kapitány, majd a szája sarkából nagy adagbagót köpött egy sziklára.Loup alaposabban szemügyre vette a foglyot. Most márlátta, hogy nem angol uniformist visel. Mind zubbonya, mindvállszalagja és csizmája túlságosan díszes volt a puritán

angol viselethez képest, annyira, hogy egy pillanatig Loupazt hitte, egy tiszttel van dolga, azonban rájött, hogy ezesetben Braudel soha nem bánt volna vele ilyentiszteletlenül. A kapitánynak szemmel láthatóan tetszett anő, aki most tágra nyílt szemekkel bámulta Loup-t. Csinos,fekete hajú teremtés volt, és nem lehetett több, mint tizenötvagy tizenhat esztendős. Loup hallotta, hogy a spanyol ésportugál parasztok néhány száz franknyi pénzért – egy jobbpárizsi ebéd áráért – áruba bocsátják lányaikat aszövetséges katonáknak, de nem különösebben érdekelte,mivel a franciák úgyis ingyen vették el mindazt, ami kellettnekik.– Mi a neved? – kérdezte a szökevénytől.– Grogan, uram. Sean Grogan.– Melyik egységnél szolgál, Grogan?– A Real Companía Irlandesánál, uram.A fogoly oly készségesen működött együtt a franciákkal,hogy a továbbiakban szükségtelennek tartották szorosantartani. Elengedték hát a karját. Loup vagy tíz percigkérdezgette az írt, aki elmondta neki, hogy a RealCompanía Irlandesa a tengeren érte el Valenciát, éslelkesen csatlakoztak a maradék spanyol hadsereghezCádiznál, de nem szívesen harcoltak angol fennhatóságalatt. Sokan elhagyták hát Wellington hadait, hiszen nemazért álltak a spanyolok szolgálatába, hogy ismét a gyűlöltangolokat szolgálják.– És te mikor szöktél meg végül? – szakította meg aszóáradatot a tábornok.– Tegnap éjjel, uram, vagy féltucatnyi másik emberrel, desokan már előttünk megléptek.– Van az erődben egy angol. Egy lövésztiszt. Ismered?Grogan meglepődött a furcsa kérdés hallatára, de végülbólintott.– Igen, uram, egy Sharpe nevű kapitány. Neki kellene

kiképeznie bennünket.– Kiképezni? Mire?– Harcra, uram – jegyezte meg az ír idegesen, mivelnyugtalanította a félszemű, hideg hangú francia.– Nem értem a dolgot, mert mi tudjuk, hogyan kell harcolni!– tette hozzá elszántan.– Ebben biztos vagyok – bólintott Loup, aki ismétmegpiszkálta fogát a pálcikával, majd kiköpte.– Szóval katona, azért dezertált, mert nem akart Györgykirály kedvéért fűbe harapni?– Igen, uram.– De gondolom, örömmel harcolna őfelségéért acsászárért, ugye?Grogan habozott egy pillanatig, de végül tétovázvamegszólalt.– Természetesen, uram.– Szóval akkor azért szöktél meg, hogy a császár zászlajaalatt harcolj, és még véletlenül sem azért, hogyvisszatérhess a kényelmes tanyádra az Escorial mellé?Grogan a nő felé intett.– Az ő családjához indultunk, uram, Madridba. Az apjafoltozóvarga, és én magam sem bánok rosszul a tűvel. Aztgondoltam, megtanulom a mesterséget.– Bizony, fiam, mindig jó, ha az ember tudja, mi a hivatása– bólintott mosolyogva Loup, majd pisztolyt húzott, ésfelhúzta a kakast.– Az én hivatásom a gyilkolás – mondta ridegen, majd az írhomlokához tartotta, és meghúzta a ravaszt.A nő felsikoltott, ahogy a férje vére az arcára fröccsent.Grogan vérfelhőben zuhant hátra, teste legurult ahegyoldalon.– Nem akart ám szívből harcolni az oldalunkon – mondtaLoup. – Csak egy újabb éhes száj, amit etetnünk kellettvolna.

– És mi legyen vele, uram? – kérdezte Braudel a sikoltozó,átkozódó nőre mutatva.– Megtarthatja, Paul, de előbb juttasson el egy üzenetetJuanita de Elia kisasszonynak. Adja át szívélyesüdvözletem, biztosítsa soha el nem múló csodálatomról, ésmondja el neki, hogy az ír ólomkatonái biztonságbanmegérkeztek, és holnap reggel egy kis előadástszervezünk a tiszteletükre. Mondja el neki azt is, hogyörömömre szolgálna, ha itt töltené az éjszakát.– Minden bizonnyal kapva kap majd a lehetőségen, uram –mosolyodott el a kapitány.– Igen, nem úgy, mint a maga új asszonya – intett atábornok a még mindig sikoltozó spanyol lány felé. – Adjatudtára a friss özvegynek, hogy ha nem hallgat el rögvest,kitépem a nyelvét, és megetetem Juanita de Eliakisasszony kutyáival. És most kövessenek.A lentebb kikötött lovakhoz vezette embereit. Elégedettvolt, mert tudta, hogy Dona de Elia ma éjszakameglátogatja a farkastanyát, holnap pedig elindul azellenség felé, hogy fertőzött patkányként belülről hozza rájuka gyilkos ragályt. Mielőtt pedig végső győzelmet aratnak,bosszút áll majd két katonájáért.Loup olyan katona volt, aki soha nem felejtett, nembocsátott meg, és nem szenvedett vereséget.

Harmadik fejezetA Real Compania Irlandesa tizenegy katonája szökött

meg a San Isidróban töltött első éjszaka alatt, ezértmásnap éjjel már nyolc ember, köztük négy lándzsás őriztea kijáratokat. A testőrök saját embereik közül választottákaz őröket, Runciman pedig arra biztatta Sharpe-ot, hogyinkább saját embereire bízza a feladatot. A kapitányellenezte ezt, mivel az ő katonáinak a Real Compania

Irlandesa kiképzésével kellett volna foglalkoznia nappal,éjjel pedig szükségük volt a pihenésre. Jó taktikuskéntcsak annyit mondott az ezredesnek – gondosantábornoknak szólítva közben –, hogy erre mindenképpensort kerít, ha a főhadiszállás új katonákat küld erősítésül.Runcimant nem volt nehéz meggyőzni semmiről mindaddig,amíg tábornoknak címezték, és semmi mással nemfoglalkozott, csak az evéssel és az alvással. Néha morgottugyan arról, mennyi munkát varrtak a nyakába, éspanaszkodott, hogy neki a szekerekkel és az utánpótlásivonalakkal kellene törődnie, nem az íreket pesztrálni. Azigazság az volt, hogy az ezredes helyettese az eddigiekhezhasonlóan ellátta feladatát, de az új parancsnok kinevezéseelőtt mindenhez szüksége volt Runciman hivatalosaláírására és pecsétjére.– Tábornok úr, nem óhajtja átadni esetleg a pecsétjeit ahelyettesének?– Soha! – hördült fel a potrohos tiszt. – Egy Runciman sohanem hanyagolhatja el a kötelességét! Soha, én mondom!Az ezredes elhallgatott, majd türelmetlen pillantást vetett akonyha felé, hogy lássa, a szakács halad-e annak a nyúlnakaz elkészítésével, amit Daniel Hagman lőtt. Runciman egy-kedvűsége azt jelentette, hogy teljes egészében Sharpenyakába varrja a Real Companía Irlandesával valóbajlódást, de még az ezredeshez hasonlóan nemtörődömembernek is sok volt tizenkilenc szökevény alig két éjszakaalatt.– A pokolba is, ember, tennünk kell valamit! – kiáltott felRunciman, miközben aggodalmas pillantást vetett a konyhafelé. – Ez rossz fényt vet ránk! Még egy-két nap, ésegyszerűen nem marad ember az erődben!Sharpe tudta jól, hogy Hogan titokban éppen erre vágyik. AReal Companía Irlandesa csendes felbomlásra rendeltetett,de miután megkezdődött a kiképzésük, Sharpe elemi

makacssága már nem engedte volna, hogy csak úgyhagyja semmivé foszlani a gondjaira bízott alakulatot.Elszánta rá magát, hogy ha egyszer rajta múlik, igazikatonákat nevel a testőrökből, ha törik, ha szakad. Tudtaugyan, hogy Lord Kielytől nem várhat segítséget, hiszenőlordsága minden reggel rémes hangulatban ébredt, és eznem is változott addig, amíg magához nem vette amegfelelő mennyiségű alkoholt. Akkor aztán megszállta aharci szellem, amely egészen estig tartott, amíg a kártyánelszenvedett veszteségei felett érzett bánat miattmorózusba nem fordult a kedve, és aludni nem tért.Másnap pedig kezdődött minden elölről. Sharpe egyszervette is a bátorságot, hogy megkérdezze a testőrezredmásodik emberét, a Real Companía Irlandesa legkevésbésiralmas tisztjét, Donajut.– Mondja csak, hogy kapta meg Kiely a jogot aparancsnokláshoz?– Születése jogán – válaszolt az örökké aggodalmas arcotvágó, sápadt, sovány férfi, aki sokkal inkább látszottkimerült diáknak, mint katonatisztnek. – Hiába, egy királyitestőrezredet nem vezethet egy közember – tette hozzákeserű mosollyal. – Mindazonáltal – folytatta immárkomolyan – Kiely meglepő dolgokra képes, ha éppen nemrészeg.– Valóban? Aztán mifélékre?– Meglehetősen jól vív, és igencsak rühelli a franciákat –vont vállat Donaju.– Kiely tényleg utálná őket? – kérdezett vissza Sharpehitetlenkedve.– Így van. A franciák épp az ő kis világát készülnekelpusztítani! Ne feledje, ő az ancien régime embere. Lehet,hogy nincs egyetlen vasa sem, de ez nem is számít, mivel arégi világban pusztán nemesi születése miatt jómegélhetéshez és adómentességhez juthatott. A franciák

azonban az egyenlőséget és az érdemek szerint elérhetőelőremenetelt hirdetik, így fenyegetve a Kielyhez hasonlókkényelmes, megszokott életét, így tehát neki csak avedelés, a kurvázás és a szerencsejáték marad. Az embergyarló, és különösen hajlamos a züllésre, ha unatkozik, ésha reménytelenül avíttnak és értéktelennek érzi magát.Donaju vállat vont, majd elfordult, mintha szégyellte volna,hogy ilyen hosszasan beszélt. Habár többnyire valóbanigen szűkszavú volt, ezt senki nem csodálta, hiszen az őkeskeny vállán nyugodott az egész ezred összes gondja-baja. Ő volt az is, aki azt a tanácsot adta Sharpe-nak, hogykettőztesse meg az őrséget, és szintén ő mondta megazon kevés megbízható katona nevét is, akiketalkalmasnak tartott a feladatra. Ugyanakkor láthatóan azangolokat is felelősnek tartotta a nemrégiben kialakultkínos helyzetért. Most elérkezettnek láthatta az időt arra,hogy kérdőre vonja Sharpe-ot.– Tulajdonképpen miért vezényeltek bennünket erre azisten háta mögötti vidékre? – tette fel a kérdést, amely márrégóta aggaszthatta.Sharpe zavarba jött, de hogy védje a mundér becsületét,motyogott valamit arról, hogy az erőd stratégiai fontosságú,ezért mindenképpen helyőrséggel kellett ellátni, deláthatóan nem győzte meg Donajut, aki udvariasságbólnem mondott neki ellent.A San Isidro-erőd tényleg az isten háta mögötti,jelentéktelen kőrakás volt. Egyszer, valaha, talán ténylegfontos szerepet tölthetett be, de a Spanyolország ésPortugália közötti forgalom már régóta délen zajlott, így avár pusztulásnak indult. Omladozó falait futónövényeknőtték be, a várárkok pedig sekély gödrökké szelídültek. Akápolna tornyában egy fehér bagoly ütött tanyát, a tisztekrég nem ápolt sírhantjai pedig besüllyedtek. Szinte csak alegénység szállásául szolgáló barakkok maradtak

használhatóak, a ritka politikai forrongásoknakköszönhetően, mert ilyen alkalmakkor csekély számúportugál helyőrséget szállásoltak el bennük. Ilyenkor akatonák betömték a barakkok oldalában tátongó réseket, atisztek pedig a csodálatos módon megmaradt ikertornyokszobáit foglalták el. A kapuk pedig, amelyeket Runcimanoly bőszen bezáratott a további dezertálások megelőzésevégett, még egy haragvó nyúlcsalád rohamait sem álltákvolna sokáig.San Isidro mégis őrzött valamit egykorvolt nagyságából. Alenyűgöző, ikertornyos kapuboltozatot a királyi fémlemezbevésett címerei díszítették, a négy íve által fedett bejárat előtta várárok még mindig elég mély volt, a romos kápolnafalait pedig finom mívű faragások borították. Az ágyúállásokszilárdak maradtak, és a falakról bámulatos kilátás nyílt atávoli hegyekre. A keleti falakról, amelyeken az angolmellett a spanyol zászló is lobogott, messze, egészenSpanyolországig el lehetett látni. Sharpe is éppen itt állt,amikor Lord Kiely mellélépett. Úgy látszik, őt isaggasztották a szökések, mert dühösen a kapitányramordult.– Nem azért jöttünk ide, hogy megszűnjön az ezred!Sharpe-nak már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy a sajátkatonáiért ő a felelős, de visszafogta magát, inkábbudvariasan rákérdezett, hogy őlordsága miért döntött úgy,hogy alakulatával együtt csatlakozik az angolokhoz? Őmaga döbbent meg, amikor Kiely komolyan válaszolt akérdésre.– Azért tettem, kapitány, mert harcolni akarok. Magamkérvényeztem őfelségétől, hogy küzdhessek Bonapartehadai ellen, mindegy, milyen zászló alatt.– Nos, akkor a legjobb helyen van, uram, hiszen abékazabálók éppen abban a völgyben garázdálkodnak –mutatott Sharpe a széles szurdokra, amely San Isidro és a

legközelebbi hegy között húzódott. Arra gyanakodott, hogya francia őrjáratok már régen felfedezték az erődbeszállásolt csapatok mozgását.– Ez nem a megfelelő hely a harcra. Azt kérelmeztemőfelségétől, Ferdinánd királytól, hogy küldjön bennünketCádizba, és ott a saját hadseregünkben, a saját fajtánktólövezve küzdhessünk, de ő Wellington fennhatósága alárendelt minket. Nem szívesen vagyunk hát itt, de mert királyiparancsnak engedelmeskedünk, maradunk.– Nos, akkor maradjanak, és ne szökdössenek eltucatjával! – gúnyolódott Sharpe.– Az embereim unatkoznak, aggódnak, és félnek, hogyelárulják őket! – kiáltott fel Kiely, talán nem is azért, mertfellépését drámainak szánta, hanem mert másnaposságaingerültté tette. – Különben is, nem azért jöttek, hogykiképzést kapjanak, hanem hogy harcoljanak! Büszkekatonák, testőrök, és nem egy csordányi újonc! Az aküldetésük, hogy megmutassák Európának, Ferdinándkirálynak még megvannak az eszközei a küzdelemhez!– Jól van – bólintott Sharpe, és kelet felé mutatott, majdjelentőségteljesen nézett az írre. – Ha harcot akar, hátmeneteltesse az embereit arrafelé! Garantálom, hogy aligfélnapi járóföldre megkapja a csatáját. A franciákegyenesen imádni fogják! Könnyebb dolguk lesz, mint egycsapatnyi kóristalánnyal. Az emberei felénél még egyhasználható puska sincs, a másik fele meg azt sem tudja,hogy kell meghúzni a ravaszt. Ezek után jön maga, és aztállítja, hogy az emberei harcra készek? Odahaza mégjobban kiképzett rezesbandákat is láttam, biz' isten! Azemberei, uram, nincsenek kiképezve, de ha csak egyhónapig rám bízza őket, esküszöm, veszedelmesebbeklesznek, akár egy falkányi tigris.– Csak kijöttek kissé a gyakorlatból – vetette oda válaszulKiely gőgösen, de hangja már nem volt oly magabiztos,

mint előtte. Odalent az udvaron épp kiképzés folyt, aközkatonák alaki gyakorlatokat végeztek, a tiszteklovagláshoz készültek, és Sarsfield atya katekizmusraoktatta a katonák gyerekeit.– Ha esélyt kapnának, bizonyíthatnák, hogy jól harcolnak! –szólalt meg újra Kiely.– Persze, harcolnának, aztán meghalnának. Mégis, mitakar tőlük? Talán kövessenek el öngyilkosságot?Kiely már nem az ellenség földjét, Spanyolországot nézte,hanem viszonozta Sharpe pillantását.– Ha szükséges, igen. Dobják oda életüket egy magasabbcél érdekében!– Magának elment a józan esze, lordom.– Meglehet, kapitány – bólintott a testőrtiszt, akin egyáltalánnem látszott, hogy megütközött volna a sértésen. – Haazonban engem őrültnek tart, akkor minden bizonnyal ez avéleménye Rolandról is, aki a végsőkig kitartottRoncesvalles mellett, és minden bizonnyal ezt tartjaLeónidaszról és az ő spártai harcosairól. Sőt talán még.honfitársa, Sir Richard Grenville is. Sharpe, néha csaktulajdon életünk tudatos feláldozásával biztosíthatjuk, hogyszellemünk és emlékünk örökre fennmaradjon.Lord Kiely széles mozdulattal intett a messzi hegyek felé.– Odaát, Sharpe, háromszázezer francia várakozik. Maguk,angolok, vajon hányan lehetnek itt Spanyolországban?Talán harmincezren, nem többen. Ezt a háborút régenelvesztettük. A nagy, keresztény világ visszavonhatatlanulelsüllyed, és nem marad más a helyén, mint aközépszerűség. Mindennek egyetlen korzikai az oka.Meglátja, hogy az uralkodók dicsőséges, csodás világábólsemmi sem marad meg, mindent megkaparintanak majd aközönségesek és a parvenük. Undok eszmék ideje érkezikmajd el, jön a demokrácia, a köztársaság, és a cifra,szánalmasan kisszerű eszmékről azt hirdetik majd, hogy

képesek lesznek a nemes vérvonalú, nagy királyoktörvényeinek nyomába lépni. Ez a történelem vége,Sharpe, és egy káoszkor kezdete. Remélem, Ferdinándkirály testőrezre de oly véget ér majd, amelyetgenerációkon át mesélnek, még akkor is, ha Bonapartenevét rég elfeledte már a történelem. Az angolhitetlenkedve rázta meg a fejét.– Jézusom – nyögte ki végül. – Nem csoda, hogy a katonáielszökdösnek! Magam is azt tenném a helyükben. Haegyszer csatába kell vezetnem valakit, hát gondoskodomróla, hogy azt hihesse, legalább esélye van arra, hogy épbőrrel megússza a dolgot. Ha mindenképpen megakarnám gyilkolni a saját katonáimat, hát inkább a fejükregyújtanám a barakkokat, mert ennél még az isemberségesebb.A kapitány méla undorral fordított hátat Lord Kielynek, és aReal Companía Irlandesa gyakorlatozó katonáit kezdtefigyelni. Egyáltalán nem tetszett neki, amit látott. A katonákfelváltva használták azt a körülbelül negyven muskétát,amelyet egyáltalán még el lehetett sütni. A testőrezredtöbbi fegyvere a szó szoros értelmében a szemétre került.Egy jól képzett katona körülbelül húsz másodpercenkénttudott lövést leadni a sima csövű muskétából, de az íreknekehhez minimum kétszer ennyi időre volt szükségük. Nemcsoda, hiszen eddigi szolgálatukat rizsporos parókábantöltötték merev vigyázzállásban, tehát a töltés, a célra tartásés a tüzelés világias ismeretében alig-alig szerezhettekgyakorlatot. Sharpe elhatározta magát. Annak ellenére,hogy szándéka ellentmondott Hogan parancsainak,eltökélte, hogy igazi katonákat farag a Real CompaníaIrlandesa jobb sorsra érdemes tisztjeiből ésközlegényeiből. Talán rosszul képzettek, és talán nemtudják, kinek is tartoznak hűséggel, de elszántak ésőszinték, mint bármely katona, aki valaha a keze alatt

szolgált.– Nem érdekel, mit mond. Kiképzem őket, ésmegakadályozom, hogy megszökjenek.– Mégis, hogyan? Talán vasra vereti őket?– Ugyan, erre nem lesz szükség, de azért jobb, ha nemtudja, mit tervezek, mert az én módszerem nem lett volnaRoland kedvére való.Lord Kiely arisztokratikus hallgatásba burkolódzott, éstüntetően a láthatárt kezdte fürkészni, majd mintha bolhacsípte volna meg, hirtelen zsebébe nyúlt, és elővetteteleszkópos látcsövét. Sharpe követte példáját, éshamarosan már ő is ki tudta venni a völgyben a közeledőmagányos lovast. Kiely a lováért kiáltott, majd lesietett alépcsőn. A kapitány állított valamelyest a lencsén, és már őis látta, hogy a lovas a Real Companía Irlandesa tisztiuniformisát hordja, és menekül. Körülötte vadászebekügettek, de a tiszt nem törődött azzal, hogy a kutyák nemtudják követni tempóját, sokkal inkább arra törekedett,hogy egérutat leljen az őt üldöző hat francia dragonyos elől,akik vészesen közeledtek hozzá.– Jön, Sharpe? – szólította meg P.unciman söröslónak isbeillő csődöre hátáról. Egy vezetékló kantárát markolta,amelyet előrelátóan Sharpe számára hozott. Az ezredesegyre gyakrabban kereste Sharpe társaságát, mert ígykevesebbet kellett találkoznia a számára rendkívül zavaróKielyvel, aki lépten-nyomon gúnyos megjegyzésekkel illette.– Mi történik odakint, Sharpe? Ugye, nem ért minkettámadás? – érdeklődött, amikor meglátta, hogy nemeziseegy csapatnyi felfegyverzett lovast vezet kifelé a kapun át.Hangjából sokkal inkább félelem, mint kíváncsiság csendültki.– Egy ír egyenruhás fickó tart errefelé, tábornok úr, és egyfalkányi békazabáló kergeti.– Te jó ég! Maradjon mellettem, Sharpe, szükségem lehet

a tanácsaira!Runciman, mint másodvonalbeli katona, ritkán láthatta azellenséget, és esze ágában sem volt ezt a hiányosságotéppen most pótolni. Tartott azonban attól, hogy a közelbenálldogálók gyávának nézhetik, ezért elindította lovát, deazért gondosan ügyelt rá, hogy ne haladjon lépéstempónálgyorsabban.– Természetesen, tábornok úr – egyezett bele a kapitány,és bár gyalogos létére kényelmetlenül érezte magátlóháton, követte Runcimant. Harper őrmester szinténkíváncsi volt, mi okozta a hirtelen nyugatlanságot azerődben, a falakra vezényelte a Real Companía Irlandesakatonáit, látszólag azért, hogy őrt álljanak, de valójában azvolt a szándéka, hogy a katonák mindenképpen láthassák,hogy miért vágtattak ki tisztjeik a San Isidro-erődből.Mire Sharpe maga mögött hagyta a félig kiszáradtvizesárkot, és rávette lovát arra, hogy keletnek forduljon,úgy látszott, hogy az epizód véget is ért. Az üldözöttátvágott a patakon, és immár közelebb volt a segítségéreérkező lovasokhoz, mint a franciákhoz. Az írek létszámamegközelítette a tucatot, míg a franciák alig feleennyienvoltak. A kutyák izgatottan futkároztak az ír tisztek lovaiközött, Sharpe azonban már a franciákat figyelte; látta,hogy a francia lovasok Loup alakulatának szürke zubbonyátviselik.– Ez a fickó a szerencse fia – vetette oda Runcimannek. –Loup dragonyosai elől nehéz meglépni.– Ki az a Loup?– Egy olyan békazabáló, aki farkasbőrben járatja akatonáit, és kiheréli az ellenségeit, mielőtt végezne velük.– Egek! – sápadt el Runciman. – Biztos benne?– Sajnos igen. Találkoztam már vele. Meg is fenyegetett,hogy elkap.Runciman, hogy megerősítse lelkét, egy maroknyi cukrozott

mandulát vett elő a zsebéből, és egyenként majszolnikezdte a csemegét.– Néha azt hiszem, hogy drága jó apámnak igaza volt –sóhajtott tele szájjal. – Talán jobb lett volna, ha maradok azegyházi karriernél, és püspöknek kellett volna mennem,még akkor is, ha püspökként nem tudtam volnakamatoztatni a tehetségemet. Egy gyülekezet vezetéseigazság szerint nem kíván sok munkát. Néhány ima, egy-két szentbeszéd, és persze nem árt, ha valaki tudja, hogykell forgolódni a jobb társaságban, és néhanapján meg kellfegyelmezni egy-egy engedetlenebb lelkészt, de ezminden. Nem különösebben megerőltető szakma ez,Sharpe, és őszintén megvallva, a legtöbb pöspöki palotátelég középszerű emberek lakják. Persze az én drágaapám kivételt jelentett a szabály alól, de... Nézze!Uramisten, mi történik ott?Lord Kiely már nem térhetett ki a harc elől arcvesztésnélkül, így szembefordult a farkasprémet viselő franciával,aki állára húzta sisakjának szíját, hátravetette köpenyeszárnyát, és előhúzta hosszú, egyenes pengéjű kardját.Csuklója köré tekerte a kard szíját, és tisztelgett azellenséges katonának, aki ugyanúgy lehetett gyilkosa, mintáldozata is. Lord Kiely saját kardjával viszonozta agesztust, így többé nem térhetett ki a párbaj előtt.Láthatólag azonban ez a legkevésbé sem nyugtalanította.– Eszeveszett bolondok! A semmiért halnának meg! –morrant fel Sharpe. Mellette Runciman és Sarsfield atyalovagolt, aki sietve félbehagyta hittanóráját, hogycsatlakozhasson a Real Companía Irlandesa tisztjeihez. Apap most döbbent pillantást vetett a kapitány felé, denyilvánvalóan neki sem tetszett a párbaj gondolata, ezértidegesen morzsolgatta rózsafüzérét. A viadal résztvevőieközben megálltak ötvenyardnyira egymással szemben,majd megsarkantyúzták lovaikat, és megindultak.

– Magasságos Isten – sóhajtott fel izgatottan Runciman, ésújabb adag manduláért nyúlt.A két ló eleinte lassan haladt, csak az utolsó pillanatbankezdtek el vágtázni. Mindkét katona jobbkezes volt, éstestfelépítésük is hasonló volt, de Lord Kiely lova vagy egytenyérnyivel magasabbra nőtt, mint ellenfeléé.Elsőnek a dragonyos támadott. Egy erőteljes, szélesenkaszáló vágásba kezdett, amely, ha talál, egyenesenkettészeli az írt, de az utolsó pillanatban változtatott a kardhelyzetén, és egy merész visszakezes metszéssel az írnyakát célozta, aki azonban még arra sem vette afáradságot, hogy hántson, csak lovát irányította másfelé avágás pillanatában. A dragonyos kisebb termetű lovamegbotlott, amikor Kiely hátasának szügye kibillentetteegyensúlyából, így a vágás csak a levegőt hasította. Amikora két lovas szétvált, továbbra is szilárdan markolták akantárt, de most Kiely támadott. A legtöbb vívómesterhezhasonlóan ő is hatásosabbnak tartotta a döfést, mint avágást, így megpróbálta gyomron szúrni a franciát, akiazonban hárította az ír kardját. Egy másodperccel később afegyverek csendülése is eljutott Sharpe füléhez. Mire avisszhang is visszaverődött a távoli hegyekről, a küzdőfelek már ismét húszyardnyira voltak egymástól. Egyiküksem igyekezett elszakadni a másiktól, hiszen így kitettékvolna magukat annak a veszélynek, hogy ellenfelüküldözőbe veszi, és hátba támadja őket. Az ellenfelekdühödt közelharcot vívtak, ahol lovuk ügyessége éppenannyit számított, mint vívási tudományuk.– Szentséges ég! – fohászkodott ismét Runciman. Habárnem szívesen nézte volna végig egy ember halálát, méginkább vonakodott volna elmulasztani a harcot. Mint a régi,legendákba vesző időkben, a két kiválasztott harcosbajtársaik figyelő tekintete előtt vívott egymással.– Csoda, hogy Kiely egyáltalán képes a lován maradni –

jegyezte meg Runciman epésen. – Tegnap öt egész palackvörösbort nyakalt be.– Megteheti, hiszen fiatal – válaszolt Sharpe keserűen. –Természetes tehetsége van a lovagláshoz és a víváshoz,ez az előny azonban szép lassan semmivé foszlik, ahogyöregszik. Tudja, hogy fogy az ideje, ezért akar erejeteljében meghalni.– El se hiszem! – kommentálta az eseményeket Runciman,ahogy az egymással vívó tiszteket figyelte.– Kiely jobban tenné, ha inkább a békazabáló lováttámadná. A lovast mindig könnyebb legyőzni, hamegnyomorítod azt a nyavalyás dögöt alatta.– Az úriemberek nem alkalmaznak efféle nemtelenfogásokat – vágott közbe Sarsfield atya.– Úriemberek nem is nyernek háborúkat! – vágót visszaSharpe. – Ha pedig az a véleménye, hogy a háborúkatúriembereknek találták ki, akkor jobb lenne, ha amagunkfajta egyszerű csatornatöltelékeket nem issoroznák be.– Szükségtelen megemlíteni a származását, Sharpe,hiszen már régóta tiszt – próbálta enyhíteni a vitátRunciman.– Imádkozom, hogy egyszer eljöjjön az a nap, amikornemcsak úriemberek, hanem semmiféle emberi lény nemharcol egymással többé – sóhajtott a pap.– Mégis tábori pap, nemde? – kérdezte az angol.– Oda megyek, ahol a legnagyobb szükség van rám, és abörtönökön kívül leginkább a hadseregben találhatóakbűnös lelkek.Sarsfield elmosolyodott, de továbbra is a párbajt figyelte,amely változatlan intenzitással folyt. Lord Kiely csődöreegykedvűen hajtotta le fejét, ha egy-egy kardvágás nemsokkal a fülei felett húzott el. Az ír egyik emberediadalmasan felordított, amikor az látszólag tiszta döfést vitt

be ellenfelének, de kardja csak a francia nyeregtakarójátlyukasztotta át. Kiely épp idejében szabadította ki kardját,hogy háríthassa a dragonyos nehezebb pengéjénekvágását-.– Mit gondol, Sharpe, Kiely győz majd? – kérdezteRunciman izgatottan.– Azt csak a jóisten tudja, tábornok úr.A két ló most szinte moccanás nélkül állt, ahogy lovasaikegyre-másra osztották vagy védték a keményebbnélkeményebb vágásokat és döféseket. Folyamatosancsengtek az acélpengék, Sharpe pedig tudta, hogy a küzdőfelek egyre fáradtabbak, hiszen a kardvívás átkozottulmegerőltető. Karjukat egyre jobban terhelte fegyverüksúlya, lélegzetük szinte reszelte torkukat, és az izzadságmarta a szemüket, mégis, ha el-el is kapták potenciálisgyilkosuk vagy áldozatuk pillantását, csak kifejezéstelenszemeket láthattak. A kardok még összecsaptak párszor,de aztán a francia úgy döntött, harcmodort vált,megsarkantyúzta lovát, de hatalmas balszerencséje volt,mert hátasa elbotlott egy nyúlüregben. Kiely előrelendült,hogy kihasználja előnyét, nyergében felemelkedvekeményen lesújtott, ám a francia hárított, pedig a csapásereje kis híján kivetette a nyeregből. A Real CompaníaIrlandesa tisztje újra és újra támadott, azonban ellenfele jólvédekezett, és hirtelen ellentámadásba ment át. Kardjánakhegye Kiely fegyverének markolatkosarába akadt,lefegyverezve így az írt, aki a markolatzsinórt megragadvapróbálta ismét a kezébe kaparintani a kardot, de így istöbb másodpercébe került volna, ezért lovát megfordítvakétségbeesetten megkísérelt elszakadni a franciától. Adragonyos úgy vélte, győzött, így diadalittasan előrelendült,ám ekkor egy lövés dördült. A hirtelen hang hosszanvisszhangzott a hegyek között.A dragonyosnak elakadt a lélegzete, amikor a golyó

eltalálta. A lövés a mellkasát érte, és hátralökte anyeregben. A haldokló férfi öntudatánál maradt, éshitetlenkedve rázta meg fejét, amikor felfogta, hogy valakibeavatkozott a párbajba. Kardja a köves talajra hullott,társai pedig felháborodott kiáltásokkal ostromolták abriteket. A szokásjog szerint igazuk volt, hiszen az efféleviadalokat becsületbeli ügy volt csakis a résztvevő felekrebízni, akár a csatamezőn is. A balszerencsés franciaszáján eközben vér csordult ki, majd teste lezuhant fáradtlováról.Lord Kiely döbbent arccal nézett a bosszúszomjasdragonyosokra, majd megfordította lovát, és átugratta apatakon.– Nem értem, mi történt! – nyögte ki Runciman. – Valakimegszegte a szabályokat, tábornok úr, és ezzelmegmentette Kiely valagát, aki már készülődhetett is volnaa pokolra – válaszolta Sharpe.A franciák nem elégedtek meg a szóbeli tiltakozásokkal,egyikük egyenesen előrelovagolt, és kihívást intézett azellenség tisztjeihez. Mivel senki nem reagált rá, elárasztottaőket sértésekkel, amit Sharpe maga is jogosnak érzett,hiszen bárki is tüzelt, becstelenül ölte meg a franciát.– Ki lőtt? – kérdezte fennhangon, bár már tudta, hogy atettes az a tiszt volt, akit a franciák üldöztek, az, aki miatt azegész párbajra sor került. Sharpe látta a karabélyt akezében, és csodálkozott, hogy senki nem vádoljabecstelenséggel, hanem éppen ellenkezőleg, régiismerősként köszöntik az újonnan érkezettet. Sharpeközelebb léptetett, és látta, hogy a szóban forgó tiszt nemegy sovány, alacsony férfi, aki furcsa, lószőrből készültfejfedőt hord, hanem egy nő, és ami a fején van, az igazihaj.– A békazabáló a pisztolyáért nyúlt, ezért eresztettem belegolyót – magyarázkodott az asszony.

– Bravó! – lelkendezett az egyik ír, mire a francia undorralkiköpött, majd megfordult és elügetett.– Lehetséges, hogy ez itt......illetve, hogy a hölgy......úgy értem, elképzelhető, hogy...? – dadogott Runciman.– Igen, ez kétségkívül egy nő – felelte szárazon Sharpe.– Szavamra, igaza van! Valóban annak látszik.Ami azt illeti, határozottan csinos is volt, alakját pedigkiemelte a külön rá szabott egyenruha. Most éppen LordKiely felé fordult, és szenvedélyesen megcsókolta.– Ő az a bizonyos nemesasszony, akiről Hogan őrnagy aztmondta, hogy gyűjti a szeretői egyenruháit.– Úgy érti, hogy még csak nem is házasok, de be fognakmutatni bennünket egymásnak, mint ahogyan az a jótársaságban szokás? Hallatlan! – méltatlankodottRunciman, de elkésett, mert Kiely odaért, és sor került abemutatás hétköznapi aktusára. Runciman volt az első, deamikor Sharpe-ra került sor, Kiely nem is próbálta leplezniundorát.– Ő pedig, drágám, Sharpe kapitány, aki a modernhadviselés rejtelmeire szándékozik oktatni az embereimet.– Hölgyem – mormolta Sharpe nehézkesen. Juanitabarátságosan biccentett Runciman felé, de a kapitánytcsak egy hosszú, barátságtalan pillantásra méltatta,miközben vadászebei szaglászták az angol tisztek lovainaklábát. Végül szó nélkül elfordult, mintha csak észre semvette volna Sharpe-ot.– Mégis, miért lőtte le azt a franciát? – szólt utána akapitány.– Azért – válaszolt kimérten az asszony anélkül, hogymegfordult volna –, mert az a pisztolya felé kapkodott, éslelőtte volna az én Lord Kielymet.Ilyet ugyan semmiképpen nem láthatott, de Sharpe mégóvakodott attól, hogy szemtől szembe hazugsággal vádolja.Tisztában volt vele, hogy csak azért lőtt, mert veszélyben

látta a szeretője életét, és Sharpe féltékeny volt Kielyre,hogy elnyerte egy ilyen elszánt, szenvedélyes asszonyragaszkodását.– Messziről érkezett, asszonyom?– Egyenesen Madridból – hangzott a fagyos válasz.– És a franciák egyszer sem tartóztatták fel? – érdeklődöttnem kevésbé barátságtalanul Sharpe.– Én ugyan nem kértem a franciák engedélyét ahhoz, hogya saját országomban utazhassak, és a saját hazámbannem vagyok köteles eltűrni egy szemtelen angol tisztfaggatózását sem! – vetett véget a beszélgetésnekJuanita, és elügetett nyomában hosszú szőrűvadászkutyáival.– Hát úgy látszik, nem szereti magát különösebben, Sharpe– jegyezte meg Runciman.– Kölcsönös az érzés. Egyáltalán nem bízok a ribancban –vont vállat a kapitány, bár tudta, hogy leginkább aféltékenység mondatja vele a nyers szavakat.– Azért csinos teremtés, nem úgy találja? – kacsintottRunciman dévajul, mint aki nem bánná, ha a 37-esekegyenruhája is Juanita gyűjteményébe kerül. – Még sohanem láttam asszonyt térdnadrágban, még kevésbéférfinyeregben lovagolva. Az efféle nem esik meg éppentúlságosan gyakran Hampshire-ben.– Én pedig még soha nem láttam olyasmit, hogy egy nőellovagol Madridból Portugáliáig szolgák és poggyásznélkül. Mondom, nem bízom benne egy cseppet sem.– Kiben nem bízik, kapitány? – kérdezte Kiely, aki éppenelkapta Sharpe utolsó szavait.– Loup tábornokban, uram – hazudott folyékonyan Sharpe.– Éppen a szürke egyenruhákról beszélgettem Runcimantábornok úrral – fejezte be, és a franciákra mutatott, akikmagukhoz vették a holttestet, és éppen a hegyek felétartottak.

– Nos, az a szürke zubbony nem húzta ki a bajból! –kiáltotta Kiely feldúltan. Még mindig a párbaj hatása alattállt, és nyilvánvalóan bosszantotta, hogy ilyen méltatlanmódon ért véget a küzdelem. Arca azonban megfiatalodott,és szeretője érkeztére talán már ki is józanodottvalamelyest.– Így van, sőt még a lovagiasság szabályai is kevésnekbizonyultak, hogy kihúzza a bajból.Runciman, aki attól tartott, hogy a megjegyzés újabbpárbajt provokálhat, megpróbálta diszkréten csendre intenia kapitányt, de hiába, a mondat már elhangzott. Kielyfelcsattant.– Ő maga volt, aki megszegte a lovagiasság szabályait! Apisztolyáért nyúlt, mert tudta, hogy vége van abban apillanatban, amikor megint a kezembe fogom a kardomat.Sharpe nem találta elég meggyőzőnek Kielyt, ezért úgydöntött, nem hagyja annyiban a vitát.– Hát nem furcsa, uram, hogy milyen hamar képes alovagiasság aljasságba fordulni? Persze ez nem baj,hiszen a háború a természeténél fogva aljas. Eleintemindenki a lovagiasságról, a bátorságról és a tisztességrőlpapol, de aztán az a vége, hogy egy csapatnyi férfiemberaz anyjáért könyörög a csatatéren, miközben a kiontottbeleit próbálja visszatömködni a zubbony alá. Hiábaöltöztet be rengeteg katonát aranyba és bíborba, úgyis azlesz a vége, hogy a cifra rongyokban véreznek el, vagyegyszerűen összecsinálják magukat a félelemtől. Alovagiasság egy fikarcnyit sem ér, és én mondom, uram,nincs is ennél alattomosabb dolog a földön.Kiely még mindig szorongatta kardját, de nem húzta elő ahosszú pengét, ujjai lassan ellazultak a markolaton.– Nem érzem szükségét annak, hogy éppen magaoktasson ki a nemesi küzdelemről, kapitány. Maga csakegy kiképzőtiszt, akinek mellesleg az is a dolga, hogy

visszatartsa az embereimet a szökéstől, már ha egyáltalánképes rá!– Képes vagyok uram, akár mérget is vehet rá! –fogadkozott Sharpe, és elszánta magát, hogy állni is fogjaa szavát.Sharpe délnek indult San Isidróból a hegygerinc vonalán. Ahatár mentén haladó, lankásan lejtő utat követte, ahol ahegyek helyét kaszálók vették át, egy kis város állt,girbegurba utcái, kőfalakkal elkerített kertjei és alacsonytetős házacskái egy patak mentén húzódtak, a kis főtérközepén pedig templom állt, csúcsán gólyafészek trónolt. ALoup tábornok haragját is kivívó falu neve Fuentes deOnoro volt, és alig kétmérföldnyire feküdt Wellingtonfőhadiszállásától, Vilar Formosótól. Sharpe eleinte tartotttőle, hogy váratlan útja felkelti majd egy törzstisztnemkívánatos figyelmét, de Fuentes de Onoro közelébencsak a 6-os lövészek egyetlen kis helyőrsége működött afolyótól északra, és ők nem vettek tudomást Sharpeközeledtéről. A keleti parton néhány ház és kőfallal övezettkert állt elszórtan, a sziklapillérekre épített fahíd pedig egykis kápolnához vezetett. Itt a Királyi Német Légió katonáiitatták lovaikat. A németek figyelmeztették Sharpe-ot, hogya túlparton már nincsenek szövetséges csapatok, csakfranciák, és amikor kapitányuk megtudta, kicsodavalójában angol tiszttársa, ragaszkodott hozzá, hogymegosszon vele egy kulacsnyi brandyt. Váltottak néhányszót közös ismerősükről, Von Lossowról, majd elindultak afolyón keresztül, hogy megkezdjék hosszú útjukat CiudadRodrigo felé. A német búcsúzóul még visszakiáltott,miközben felkapaszkodott lovára:– Keresem a bajt, és biztos vagyok benne, hogy meg isfogom találni.Sharpe a másik irányba indult, és nekivágott a falucskafőutcájának. Útközben betért egy ivóba, ahol a helyi, erős

vörösbort mérték. Kis kocsma volt, de Fuentes de Onorosem volt egy jelentős település, és mivel a portugál határközvetlen közelében feküdt, a francia csapatok kifosztottákés feldúlták, ha portyára indultak a határ túloldalára, ésakkor is, amikor visszafelé tartottak. Az angol a kocsmamögött állt neki elfogyasztani borát. Letelepedett egy féligátvágott törzsű, de még mindig zöldellő leveleket hajtószőlőtőke mellé. Még ahhoz is túlságosan fáradt volt, hogyszájához emelje a borostömlőt, kis híján elszenderedettültében, de hirtelen arra riadt, hogy valaki spanyol nyelvenmegszólal mellette.– A franciák próbálták meg kivágni a szőlőtőkét. A rohadtkurafiak legszívesebben mindent elpusztítanának – mondtaa férfi, majd akkorát böffentett, hogy még a kőfalonbóbiskoló macska is felkapta a fejét. Sharpe odafordult, ésegy hatalmas termetű, mocskos, barna nadrágba, vérfoltos,fehér ingbe öltözött férfit pillantott meg, aki ráadásul ingefelett a francia dragonyosok zöld zubbonyát viselte. Aviharvert ruhadarabot néhány helyen felhasította az öltésekmentén, hogy beleférjen terjedelmes pocakja. A férfi vértől,mocsoktól és verejtéktől bűzlött, övén hüvely nélkül szélespengéjű, ósdi szablya, hosszú csövű lovassági pisztoly,valamint furcsa alakú, gonoszul görbülő csontnyelű késlógott, nyakába pedig egy kis sípot akasztott.– Maga Sharpe kapitány, ugye?– Igen.– És gondolom, akkor azt is tudja, hogy én ki vagyok,ugye? Talán a sípomról.– Nem – rázta meg a fejét az angol.– Akkor Angliában a miskárolók nem jelzik sípszóval azérkeztüket?– Soha nem hallottam efféléről.El Castrador nehézkesen a Sharpe-éval átellenes padraült.

– Nincs sípjuk? Nem értem. Én nem tudnék meglenni asípom nélkül. Hogy tudhatnák meg a falusiak, hogy jövök?Ha meghallják, akkor már hozzák is a disznaikat, amarháikat és a bárányaikat, hogy az én kis késem alákerüljenek.A férfi elővette a görbe pengét, és gonoszul felnevetett,majd szájához emelte saját borostömlőjét, ivott egy hosszúkortyot, és ismét megszólalt.– A régi időkben pedig, barátom – folytatta nosztalgikusan,ábrándozó arccal –, az anyák is hozták a kisfiúkat, ésmiután az apám kiherélte őket, továbbküldték a gyerekeketLisszabonba vagy Madridba. Olyan szépen énekeltek!Egyikük egyenesen a pápa kórusában! Képzelje csak el!Maga őszentsége, a római pápa hallgatta az eunuchénekét, és őt ezzel a kis késsel herélték ki!– Nem halt bele ebbe túl sok fiú?– Ugyan, ez nem számit, hiszen gyereket csinálni könnyű.Nem lehet megsiratni minden gyereket, nem igaz? Nekemis nyolc fiam született, aztán csak három él még, ésboldogabb lennék, ha kettővel kevesebb lenne.– Lányok?– Négy – mondta El Castrador, majd elhallgatott egypillanatra. – Az a rohadt dög Loup elragadta őket. Ismeri?– Igen.– Elrabolta a lányaimat, és az embereinek ajándékoztaőket.A spanyol jelentőségteljesen megütögette a herélőkésmarkolatát, és Sharpe-ra nézett.– Szóval maga La Aguja angolja, ugye? A tiszt bólintott.– Igen. Bajadoz közelében harcol, és üdvözletét küldi.Igazság szerint Teresa hetek óta nem irt levelet Sharpenak,de nevét minden gerilla ismerte, és mindketten előnyétlátták annak, hogy a nő jó kapcsolatot ápol az angollal, akinyíltan ellentmondott Loup-nak. Spanyolország ezen részén

gyakran emlegették gyűlölettől remegve a francia nevét. Őthibáztatták minden halálért, minden leégett házért, de mégaz árvizekért, a korai fagyért és a gyerekek betegségeiértis.– Biztos nagyon büszke lesz majd magára, angol! –mondta El Castrador.– Ugyan miért?– Mert El Lobo vérdíjat tűzött a fejére. Nem is tudta?– Nos, nem.– Száz egész tallért! – mondta jelentőségteljesen aspanyol, mintha maga is elcsábult volna az összeghallatára.– Szánalmas összeg – jegyezte meg Sharpe sértődötten.Angol pénzben ez nem egészen huszonöt fontot ért, amisokaknak egy egész kis vagyont jelentett volna, egyszegény munkásnak pedig egyéves tiszta jövedelme voltennyi, de ő azért többre tartotta a saját életét ennyinél.– Különben is – folytatta – Teresa vérdíja kétszáz tallér.Igen, de ő partizán, és a partizánok több franciát ölnekmeg, mint az angolok. Persze hogy többet ér a feje!Sharpe diplomatikus módon nem tette fel a kérdést, amelya fejében járt, miszerint vajon El Castrador mocskos,tetvekkel fertőzött fejére ki van-e tűzve egyáltalán vérdíj, deúgy látta, az az ember már amúgy is elég sok vereségetszenvedett el. Ő maga ugyan életben volt, de embereitöbbsége minden bizonnyal úgy végezte, mint ahogy amiskároló négy- és kétlábú áldozatai. Sharpe néha nagyonörült annak, hogy nem neki kell harcolni a gerillák ellen.A spanyol ismét ivott egy óriási kortyot a borból, böfögött,és az angolra nézett.– Szóval miért is akart találkozni velem?Sharpe elmondta neki. Eltartott egy darabig, mert ElCastrador szellemi képességei cseppet sem álltakarányban a testiekkel. Néha komoly magyarázatokkal és

pontosításokkal is el kellett látni, míg végre megértette adolgot, végül azonban rájött a lényegre, és bólintott.– Szóval azt mondja, ma éjszaka?– Igen, ma éjszaka. Rendkívül hálás leszek. A spanyolszúrós pillantást vetett a tisztre.– Mennyire hálás? Mert sok dologra van ám szükségem,például muskétákra, sőt puskákra is, mint például ez, ni! –mondta, és jelentőségteljesen megkocogtatta Sharpefegyverét.– Muskétákat azt kaphat – kezdte az angol, bár maga semtudta, hogyan tartja be majd ígéretét. A Real CompaníaIrlandesa katonáinak nagyobb szükségük volt afegyverekre, mint ennek a mészárosnak, és még nekiksem volt képes megszerezni ezeket. Hogan maga semgondolta komolyan, hogy Ferdinánd király testőrségébőligazi katonákat faragjon, de mivel Sharpe el volt rá szánva,hogy ezt teszi, így szilárdan elhatározta, hogy puskákatszerez a számukra.– Egy hétbe telik, és nem kap puskákat. Muskétákatazonban tudok keríteni.– Legyen – egyezett bele nagylelkűen El Castrador. –Kérek azonban még valamit.– Mondja csak.– Bosszút akarok állni a lányaimért! – mondta a miskároló,és Sharpe döbbenten látta, hogy szemében könnyekcsillognak. – Be akarom mutatni egymásnak Louptábornokot, és a késemet, és ehhez a segítségére vanszükségem. Teresa azt állítja, hogy maga jó harcos, hátakkor segítsen nekem, hogy elkaphassam El Lobot!Sharpe gyanította, hogy ezt a kívánságot még nehezebblesz teljesíteni, mint az elsőt, de azért feltette alegnyilvánvalóbb kérdést:– Hol találhatom meg Loup tábornokot?– Többnyire egy San Cristobal nevezetű faluban. Elkergette

a régi lakóit, eltorlaszoltatta az utcákat és megerősíttette aházakat. Egy egér se juthat oda észrevétlenül.Sharpe nem örült, amikor meghallotta a híreket. Sanchezvolt az egyik leghíresebb partizánfőnök, és ha ő isbevehetetlennek tartja San Cristóbalt, akkor ez valószínűlegígy is van.– És hol találom meg, ha éppen nem ott van?– Oda megy, ahová csak kedve tartja, senor. Néha csakúgy elfoglal egy falut néhány éjszakára, néha beveszimagát abba az erődbe, amelyikben most a maga csapataállomásozik, időnként pedig Fort Concepcionban tanyázik.Senor, Loup kismerhetetlen, és csakis a saját szabályaiszerint játszik.El Castrador egy pillanatig elmerengett, majdjelentőségteljesen Sharpe-ra pillantva folytatta.– La Aguja azonban azt állítja, hogy maga is csak a sajátszabályai szerint játszik, így ha van valaki, aki legyőzheti ElLobot, akkor az maga lehet. Van egy hely San Cristobalközelében, ahol rajtaüthet.A spanyol minden bizonnyal további alku alapjául szánta eztaz információt, de Sharpe nem törődött vele.– Megteszek mindent, amit csak tudok.– Jó. Akkor én is segítek magának, még a mai éjszakán.Reggel majd figyelje az ajándékomat, senor! – szólt végül,majd felállt, és parancsszavakat vakkantott egyikemberének, aki a kocsma előtt várakozott. – Később majdeljövök a viszonzásért. Ne hagyjon cserben!Sharpe figyelte, amint a visszataszító külsejű férfi távozik,majd a borostömlőért nyúlt. Arra készült, hogy fenékigkiissza, de aztán meggondolta magát, mert rájött, hogy arengeteg savanyú bor pokollá tette volna San Isidróbavezető visszaútját. Inkább úgy döntött, hogy a sérültszőlőtőke tövére locsolja a maradékot, hiszen így talán jóttesz a növénnyel. Bor a szőlőhöz, por a porhoz, hamu a

hamuhoz. Amikor végzett a rögtönzött szertartással, felvettekalapját, vállára vetette fegyverét, és elindult visszafelé.Donaju kapitány óvintézkedései ellenére aznap éjjel háromtovábbi gárdista dezertált. Lehet, hogy több ismegpróbálta, de nem sokkal éjfél után egy iszonyú sikoltáshallatszott a völgyből, így a többiek úgy döntöttek, nemkísértik a szerencséjüket. Hajnalban, amikor Harris lövészvízért ment a hegyoldalhoz, hogy kiegészítse az erődszűkös tartalékait, megtalálta a három szökevényt, majdlélekszakadva sietett vissza, hogy sápadt arccal jelentésttegyen Sharpe-nak.– Egyszerűen szörnyűség, uram!– Jó. Látja azt a kézikocsit? – mutatott a kapitány azudvarra. – Fogja, és hozza vissza benne a holttesteket.– Muszáj?– Mérget vehet rá, hogy muszáj, katona! Harris!– Uram!– Ezt is hozza ide velük együtt – mondta Sharpe, és egyzsákot adott a katonának, amelyben egy szemmellátahatóan nehéz tárgy volt. Amikor Harris megpróbáltakioldozni a zsák száját, Sharpe megrázta a fejét.– Ne itt, hanem odalent, és ügyeljen rá, hogy csak maga ésa társai láthassák, mi van benne.Nyolc órakor Sharpe felsorakoztatta a maradékszázhuszonhét testőrt szemléhez az altisztekkel együtt.Most Sharpe volt a legmagasabb rangú tiszt az erődben,mert Runciman és Lord Kiely a főhadiszállásra mentek,hogy új fegyvereket és lőszert vételezzenek. Sarsfield atyaegy másik papot látogatott meg Guardában, Kiely őrnagyaiés három kapitánya pedig vadászatra indultak. DonaJuanita magához vette kutyáit, és ő is vadászni készült, deegyedül. Visszautasította az ír tisztek társaságát, mondván,hogy egyedül vadászik, és még az sem tántorította el, hogySharpe figyelmeztette; franciák ólálkodhatnak a közelben.

Ratartian közölte, hogy Spanyolország összes franciakatonája elől megszökött, így nincs ok rá, hogy aggódjanakmiatta.A Real Companía Irlandesa katonái tehát tisztjeik nélkül,négyes sorokban sorakoztak, Sharpe pedig egy üreslőszeresládán állva, karba tett kézzel nézte őket. Reggelesett, így az oromzaton lobogó zászlók fáradtan,mozdulatlanul csüngtek az enyhe szélben. Harris ésThompson lassan húzták fel a kézikocsit a rámpán azágyúállásokhoz, a kapitány mellé. Úgy fordították, hogy akatonák láthassák a rakományt. A testőrezred tagjai közöttmoraj kelt, többen közülük öklendezve a szájuk elé kaptáka kezüket, egyikük pedig, nem bírván úrrá lenni undorán,kiadta gyomra tartalmát.– Csak nézzétek! – csattant fel hirtelen Sharpe! – Nézzétekmeg őket!Megparancsolta az íreknek, hogy ne vegyék le a szemüketa holttestekről, amelyek arcán még ott tükröződött az utolsópercek borzalma. Lábuk között alvadt vérrel borított mélyseb tátongott, ahol megcsonkították őket. Sharpe az egyikholttest mellé nyúlt, felemelte azt a szürke, prémmel borítottsisakot, amelyet reggel ő maga adott át Harrisnak. Eztakkor találták, amikor fellelték a franciák mészárlásánaknyomait egy faluban. Az életben talált lány, Miranda azóta isrendíthetetlen ragaszkodással követte Perkinst, a fiatallövészt.– Nézzétek ezeket a holttesteket! – kiáltott ismét Sharpe aReal Companía Irlandesa katonáira.– Jegyezzétek meg jól, amit most mondok! A franciákszerint kétféle ember van Spanyolország földjén: aki velükvan, és aki ellenük. Ti magatok sem kerülhetitek el, hogy bene soroltassatok az egyik vagy a másik csoportba! Vagy afranciák oldalán harcoltok, vagy ellenük. Ez nem az éndöntésem, hanem az övék.

Pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd ismét a halottakramutatott.– Márpedig a békazabálók így bánnak el azokkal, akiket azellenségüknek tartanak. Nos, három választásotok maradt;futhattok keletre, ahol majd lemetélik a pöcsötöket, vagyfuthattok nyugatra, ahol elkapnak és kivégeznek, mintkatonaszökevényeket, végezetül pedig maradhattok itt, ésmegtanulhatjátok, hogyan harcolhattok hatásosan. Nemerészeljétek erre azt mondani, hogy ez nem a tiháborútok! Felesküdtetek Ferdinánd király szolgálatára, éső most a franciák fogságában van Franciaországban, és tiőfelsége testőrei vagytok. Én ugyan soha nem tettem eskütSpanyolország védelmére, az én asszonyomon soha nemtettek erőszakot a franciák, az én gyermekemet nemgyilkolták meg, és az én termésemet nem rabolták el, és azén házamat nem gyújtották fel. A ti hazátok szenvedte elmindezt, és a ti hazátok Spanyolország, ha úgy döntőtök,hogy mégis inkább írek lesztek, akkor mégis, mi azördögért tettetek esküt Spanyolország védelmére?Sharpe ismét szünetet tartott. Tudta, hogy minden egyeskatona potenciális dezertőr lehet, ám Lord Kielyhezhasonlóan néhányuk azért készen állt a harcra, de abajkeverők nagy száma miatt az alakulat egészegyakorlatilag haszontalan volt. Most rajta állt, hogy képes-eakkora hatást gyakorolni ezekre, hogy a legkisebbrossznak az engedelmességet tartsák.– Ha tehát ez az eskü semmit nem jelent számotokra,legalább önbecsülésetek legyen! Elmondom nektek, mittart rólatok a hadsereg többi része. Az egész brithadseregről beszélek, beleértve az íreket is! Kérdezzétekcsak meg a Connaugh Rangerek, az InningskillingiDragonyosok, a Királyi ír Ezred, a Királyi County DownEzred, a Walesi Herceg ír Gárdája, a Tipperary Ezred, aDublini Ezred, vagy a York Hercege ír Ezred katonáit!

Mindegyikük azt fogja mondani, hogy puhány, rizsporospofájú bohócok vagytok, akik másra sem jók, minthogy egykirály budija mellett strázsáljanak. Azt is mondják még,hogy egyszer már elfutottatok Írországból, és másodszor isel fogtok futni. Túltáplált, cifra ruhás idiótáknak tartanak,akik olyan hasznosak egy csatamezőn, akár egyapácakórus. Mindez azonban meg fog változni, mert eljönaz a nap, amikor ti és én együtt megyünk harcba, ésaddigra jó lesz, ha rohadtul alkamas katonákká váltok!Sharpe szívből gyűlölt szónoklatokat tartani, de látta, hogyha nem is annyira szavai, de legalábbis a három kasztráltférfi holtteste keltett némi érdeklődést, és rövid beszédébőlokulva a Real Companía Irlandesa katonái esetlegmegértették, milyen lehetőségeik vannak.– Odaát – folytatta a kapitány a kézikocsi rúdjára tűzöttkalapra mutatva – egy francia tiszt, bizonyos Loupgarázdálkodik egy farkasfalkának csúfoltdragonyosalakulat élén. Ezeket a kalapokat ők hordják, éshátrahagyják az áldozataik mellett. Mi pedig megkeressük,és megöljük majd őket. Be fogjuk bizonyítani, hogy nincs avilágon olyan francia csapat, amit nem tudunk legyőzni, ésezt azért tesszük, mert ez a mi háborúnk is. Mi legyen?Megdöglötök, mint a veszett kutyák, vagy férfikéntharcoltok? A döntés a tiétek. Most pedig bele fogom verniaz agyatokba, mi a teendő. Harper őrmester!– Uram!– Félórát adok a reggelizésre, ezeket az embereket pedigtemettesse el tisztességgel. Utána kezdődhet a gyakorlat.– Uram, igen, uram!Sharpe távozás közben mélyen Harris szemébe nézett,majd a francia fejfedőre pillantva a fülébe suttogta.– Egyetlen szót se beszéljen erről. Egyetlen rohadt szót se!Donaju kapitány épp ekkor állt meg mellettük, a testőrezredtisztje pedig Sharpe-nak szegezte a kérdést.

– Mégis, hogyan harcoljunk férfiként fegyverek nélkül?– Szerzek én maguknak fegyvereket, Donaju.– Hogyan?– Úgy, ahogy egy katona megszerzi azokat a dolgokat,amelyeket nem kap meg a kincstárból. Lopással.Azon az éjszakán ugyan egyetlen ember sem szökött meg,Sharpe-nak mégis szembe kellett néznie egy sokkalkomolyabb gonddal.– Rossz hírek, Sharpe, én mondom, nagyon rossz hírek –sopánkodott Runciman tábornok.– Mi a baj, tábornok úr?– Hát nem hallotta?– A muskétákról van szó? – érdeklődött a kapitány, arrautalva, hogy Runciman és Kiely küldetése a főhadiszállásraa várt kudarccal végződött. Puskák, muníció, pokrócok,dohány, csizmák, zsákok nélkül tértek vissza, és még azegység zsoldjának kifizetésére sem kaptak ígéretet.Wellington nyilvánvaló szándéka a Real CompaniaIrlandesa által okozót probléma méregfogának kihúzásavolt, de Sharpe-nak igencsak megnehezítette a dolgát.Minden erejével megpróbálta javítani a morált, defegyverek és felszerelés nélkül szándéka kudarcra voltítélve. Helyzetét tovább rontotta, hogy a frontvonal aközelben húzódott, és bár Hogan nyilvánvalóan arratörekedett is, hogy a Real Compania Irlandesa vereségetszenvedjen, ő nem vehette ilyen könnyedén a dolgot.– Nem, szó sincs fegyverekről, Sharpe, inkább azÍrországból érkező hírek aggasztanak. Nem hallotta?– Nem, uram. Runciman megrázta fejét.– Úgy tűnik, ismét gondjaink támadtak az írekkel, és eznem jó fejlemény. Azok az átkozott lázadók ismét bajtkevernek, a mi csapataink meg felvették velük a harcot, ésközben persze véletlenül meghaltak asszonyok ésgyerekek is. Azt pletykálják, hogy az Eme folyót

eltorlaszolják a holttestek Belleeknél. Uramisten, vajonmiért engedte az Úr ennyire elszaporodni a pápistákat? Azthittem, kilencvennyolcban már szépen lerendeztük ezt adolgot. Csak gondot okoznak a magunkfajta becsületeskereszténynek. Úgy tűnik, ismét kénytelenek leszünkbeverni néhány koponyát, mint annak idején Tone-nál.Sharpe száján kis híján kicsúszott, hogy ami sikertelennekbizonyult 1798-ban, az minden bizonnyal kudarcot fogvallani 1811-ben is, de végül taktikusan elhallgattavéleményét, és csak a közvetlenül őt érintő problémát hoztaszóba.– Ez nekünk is gondot okozhat, tábornok. Mi lesz, ha azírek ezt megtudják?– Ezért van a korbácsolás, nemde?– Korbácsaink vannak, de puskáink sajnos nincsenek.Mellesleg éppen azon töprengtem, hogy ön, mint acsapatok ellátásáért felelős tiszt, vajon hogyan oldja meg aszállítmányozási kérdéseket!Runciman megdöbbent ugyan a váratlan témaváltáson, deazért büszkén kidüllesztette mellét, és válaszolt.– Papíron, gondosan megfogalmazott parancsokkal,természetesen!– És persze még mindig ön a tábori szekeresekparancsnoka, ugye? Nem hinném, hogy találtak volnavalakit, aki alkalmasabb lenne!– Kedves, hogy ezt mondja, Sharpe, igazán kedves!Runciman zavarba jött, nem szokta meg ugyanis, hogyegyenesen szembe dicsérik, de megpróbált úgy tenni,mintha ez hétköznapi élmény lenne számára.– Mindenesetre lehet, hogy tényleg igy van.– Akkor gondolom, nem okozna nagy nehézséget önnek,hogy néhány szekérnyi fegyvert átirányítson ide, ugye?– Úgy érti, lopjak puskákat?– Ugyan, én nem nevezném ezt lopásnak, hiszen nem az

ellenségnek készül eljuttatni azt a rakományt!Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez csak a készletek efféletaktikai jellegű átszervezése! Előbb-utóbb úgyis ellátnánakbennünket a megfelelő felszereléssel, hát nem mindegy,mikor vesszük át? Biztos vagyok benne, hogy apapírmunkát később is el lehet végezni.Runciman vadul megrázta a fejét. A hirtelen mozdulattalsajnos arrébb csúsztak gondosan fésült hajszálai, ígyláthatóvá vált a feje tetején éktelenkedő kopasz folt.– Lehetetlen, Sharpe! Ez ellentmondana a szokásoknak!Ellentmondana a hadi fegyelemnek! Sőt egyenesenellentmondana a parancsoknak! Szörnyű szégyen lenne, hakiderülne! Meg vagyok döbbenve, Sharpe, sőt határozottancsalódott vagyok, hogy egyáltalán eszébe jutott ilyesmi!Tudom, hogy gyermekkorában nélkülözni kényszerültazokat a körülményeket, amelyek igazi úriemberré tehettékvolna, de mégis sokkal többet vártam öntől! Egy úriembernem hazudik, nem lop, nem kívánja meg házastársafeleségét, és mindhalálig hű Istenhez és a királyhoz!Mostanáig azt hittem, hogy ön képes ezekre.Sharpe szótlanul a lakosztály ajtajához lépett. Runcimannappalija egy régi őrszoba volt az egyik barbakánban,ahonnan tökéletes kilátás nyílt az ósdi, tárva-nyitva állókapukon túl a déli irányban lévő hegyekre.– Tábornok úr, mégis, soha nem fordult elő, hogy tolvajokragadták el egyik-másik szekerét?– Példátlan eset volt. Egyszer történt csak ilyesmi, na jó,talán kétszer.– Akkor hát...Runciman felemelte kezét, és félbeszakította azalacsonyabb rangú tiszt mondatát.– Ne is folytassa, Sharpe! Én becsületes, istenfélő embervagyok, és nem rövidítem meg őfelsége hadseregét egyegész szekérnyi puskával! Soha életemben nem hazudtam,

és nem óhajtom éppen most elkezdeni! Megtiltom, hogymég egyszer szóba hozza ezt a témát! Ez parancs,Sharpe!– Igazság szerint kétszekérnyi muskétáról lenne szó, ésháromszekérnyi munícióról.– Szó se lehet róla! Megtiltottam, hogy folytassa ezt adiskurzust, és ez az utolsó szavam!Sharpe szótlanul elővette tollkését, amelyet puskájazávárzatának megtisztítására használt. Kinyitotta a pengét,és végigfuttatta ujját az élen, majd vészjósló hangonbeszélni kezdett.– Tudja, tábornok úr, Loup már régen tudja, hogy ittvagyunk, és minden bizonnyal rendkívül dühös, hogy Kielyribanca megölte az egyik tisztjét. Nem lenne meglepő, habosszút forralna. Talán egy éjszakai rajtaütést tervezhet.Két teljes ezrede van, és minden egyes kurafit az fog majdhajtani, hogy valahogyan megszerezze a fejemre tűzöttvérdíjat. Loup helyében én északról támadnék, ahol szintenincsenek is falak, és dragonyosokat állítanék ahegyoldalba, hogy levágják a menekülni próbáló túlélőket.Sharpe kuncogva mutatott a falakon túlra.– Képzelje csak el! Rossz érzés lenne a sötétben egycsapatnyi felbőszült, herélőkéses békazabáló előlmenekülni, nemde? Loup nem könyörületes fajta,közismert, hogy nem ejt foglyokat. Egyszerűen kést ránt,letépi róluk a nadrágot, majd levágja a...– Sharpe, kérem! Kérem! – vágott közbe riadtanRunciman, miközben le nem vette volna a szemét akapitány zsebkéséről. – Muszáj ennyire szemléletesen?– Tábornok úr, én egy teljesen reális veszedelemrőlbeszélek! Egyszerűen képtelenség lenne megvédenünkmagunkat a franciák ellen az én maroknyi lövészemmel. Azir fiúk közül néhánynak van ugyan egy ósdi flintája, de miremennek velük golyó, puskapor és bajonett nélkül?

A kapitány lemondóan megrázta a fejét, és összecsukta abicskát.– Tábornok úr, csakis önön múlik, hogy dönt, de mint azerőd rangidős angol tisztje, talán a legbölcsebb az lenne,ha mihamarabb beszerezné a megfelelő készleteket,hacsak hazatérve nem óhajtja mégis az egyházi pályafutástválasztani, mint kórusi szopránénekes.A potrohos ezredes izzadt, mint a ló, amint elképzelte aherélőkéssel felfegyverkezett francia katonák ámokfutásátaz erődben.– De hát egyszerűen nem akarnak nekünk fegyvereketadni, Sharpe, maga is jól tudja! Megpróbáltuk, de mégValverde tábornoknak sem sikerült jobb belátásra bírniaazokat a nehézfejűeket! A hadtápért felelős tábornok aztmondta, hogy pillanatnyi hiány mutatkozik lőfegyverekben,de talán szert tehetünk néhány spanyol puskára.– Látja, tábornok úr! – csapott le ismét a kapitány. –Mindenképpen kölcsönöznünk kell néhány puskát, amíg aspanyol szállítmány meg nem érkezik. Csak egy-kétszekeret kellene eltérítenie azokkal a pecsétes papírokkal,amelyekkel még mindig rendelkezik.– De hát már nem adhatok ki ilyen parancsokat! Ez többénem az én hatásköröm, és nem az én kötelességem!– Megértem. Igaza van, tábornok úr, ön jelentős dolgokértfelel! Túl értékes ember ahhoz, hogy mindenféle apróságraelaprózza a tehetségét.Sharpe a levegőbe dobta a zsebkést, majd ismét elkapta.– Az ön dolga, hogy a jelentős kérdésekben döntsön, afranciákra meg majd gondot viselek én.Runciman hátradőlt ültében, tekintélyes súlya alattpanaszosan megreccsent a karosszék.– Lehet, hogy mégis igaza van, Sharpe – nyögte ki végül. –Végtére is, tulajdonképpen nem szegnék meg semmiféleparancsot, csak szabadon értelmeznék egyet, nem igaz?

A kapitány megpróbált tiszteletteljes bámulattal nézni azezredesre, őszintén remélve, hogy jó alakítást nyújt.– Briliáns gondolat! Bár olyan bölcs lehetnék, mint ön!Szabadon értelmezni egy parancsot... Miért is nem nekemjutnak eszembe ilyen gondolatok?– Áldott emlékű édesanyám is azt mondogatta, hogy jóérzékem lenne a jogi pályához – bólintott gyanútlanulRunciman. – Talán lordkancellár is lehetett volna belőlem,de édesapám ragaszkodott hozzá, hogy inkább egyúriemberhez méltóbb hivatást válasszak.Runciman tehát elővett egy halomnyi üres papírt, ésgondosan szállítóleveleket kezdett fogalmazni. Néhakétségek foghatták el, ilyenkor mély levegőt vett, éspillanatnyi szünetet tartott írás közben, ilyenkor azonbanSharpe hangosan kinyitotta, majd becsukta zsebkését,mire az ezredes azonnal ismét munkához látott.Másnapra négy, ökrökkel vontatott szekér érkezett SanIsidróba, alaposan megrakva fegyverekkel és munícióval.A Real Companía Irlandesa tehát végre fegyverekhez jutott.És lázadásra készült.

Negyedik fejezetA következő nap, nem sokkal napnyugta előtt kisebb

küldöttség érkezett Sharpe-hoz, aki a vár kihalt, nyugatirészén kémlelte a láthatárt. A nap sugarai vörösaranyszínűre festették a völgyet, a távolban pedig egy réti héjavitorlázott a könnyű szél szárnyán. A nyolc emberből állóküldöttség sután megállt a kapitány mögött, aki egypillanatig hátranézett, szúrós pillantást vetett rájuk, majdsarkon fordult, és ismét a völgyet kezdte nézni.– Biztos nyulak vannak odalent, de mert az alacsonyabbrészeken megült a köd, a madár állandóan elvéti őket.– Nem hinném, hogy sokáig éhen maradnának. A sólymok

nem olyan hülyék, mint a nyulak – jegyezte meg Harper. Azőrmester volt az egyetlen a jelenlévők közül, aki Sharpealárendeltje volt, a többiek mind a Real CompaníaIrlandesa katonái voltak.– Szép reggelünk van – motyogta szokatlanul idegesenHarper. Őszintén remélte, hogy nem neki kell előállnia azzala kínos témával, amely miatt felkeresték Sharpe-ot, hanemDonaju, Sarsfield atya, Lacy kapitány, vagy valamelyikmásik tiszt vállalja magára a kínos feladatot. A tisztekazonban nem szólaltak meg, így ismét Harper voltkénytelen megtörni a csendet.– Nagyszerű reggelünk van, uram.– Csakugyan – felelte egykedvűen Sharpe, majd leugrott azágyúállás melletti lépcsőfokról az esőelvezető csatornasekély, száraz árkába, amelyet szinte teljesen megtöltöttekazok a kövek, amelyek az évek során kihullottak a falból.– Ennél még jobban megépített budikat is láttam már –morogta Sharpe, és belerúgott a falba, mire abból egynagy darab kő esett ki.– Talán nem tettek elég vizet a habarcsba – kezdett volna amagyarázatba Harper, de amikor felfogta, hogy kísérőineknem akaródzik a kínos téma felvezetése, nagy levegőt vett,és maga kezdett bele.– Fontos ügyben kerestük fel, uram.Sharpe visszalépett a lépcsőfokra, és összedörzsöltekezét.– A muskétákkal támadt valami probléma?– Nem uram, tökéletesen működnek.– Akkor a kiképzés módszereivel van a gond?– Nem, uram.– Akkor Runciman ezredessel kellene beszélniük, mertminden más ügyben ő az illetékes! – Sharpe ugyanpontosan tudta, milyen ügyben jár nála a küldöttség, deazért csak reménykedett benne, hogy jobb belátásra térnek

és mást zavarnak a gondjaikkal. Neki egy cseppnyi kedvesem volt még ezt a koloncot is a nyakába venni. – Csak aza lényeg, hogy hívják tábornoknak, és reggeli utánkeressék fel, akkor jó hangulatban lesz.– Már beszéltünk az ezredessel – szólalt meg végül Donajuis. – Ő azonban azt mondta, jobb lesz, ha önt keressük fel.Az örökké mosolygó Sarsfield atya vette át a szót.– Sajnos kételkednem kell abban, hogy Runciman ezredeskomolyan szimpatizálna Írország problémáival.Sharpe tekintete Sarsfield arcáról Donajuéra, Lacyéra, ésa négy másik testőrre vándorolt, majd a kapitány feladta,és sóhajtva megszólalt.– Mondják csak, ma úgysincs más dolgom. Egyedül azértvagyok, hogy a maguk bajával foglalkozzam.A káplán nem vett tudomást a kapitány hangjából áradógúnyról, csak elővett egy összehajtogatott újságot.– Erről lenne szó, Sharpe kapitány – mondta tiszteletteljeshangon.Sharpe felemelte a lapot, és megdöbbenéssel vettetudomásul, hogy az Philadelphiából érkezett. Az elsőoldalon sűrűn szedett sorokban az Európából érkezett,vagy oda induló hajók neveinek felsorolása terpeszkedett,majd az óvilági hírek összefoglalója, és az indiánok által anyugati telepeseket ért zaklatásokról szóló kongresszusijelentés.– Az oldal alját nézze – próbált segítni Donaju.– Azt írják, hogy a melankólia a heves vérűségkövetkezménye.– Nem, Sharpe, valamivel felette – magyarázta türelmesenDonaju. – Ezt itt: „Ismét mészárlások Írországban”.Az újságban semmi új ahhoz képest, amit korábbanRunciman is elmondott, csak valamivel színesebben leírva.Gyilkosság és erőszaktétel, részletes leírásokdragonyosokról, akik ártatlan gyermekek vérét vették,

gránátosokról, akik imádkozó nőket kötnek lovaik után. Alap szerint mintha Cromwell vérszomjas katonái keltekvolna új életre, hogy ismét vérbe és könnyekbe fojtsákÍrország népét. Az angol kormány szerint Írországot egyszerés mindenkorra pacifikálni kell, és az amerikai újságszerint erre nem véletlenül választották azt az időpontot,amikor az ír férfiak színe-java éppen az angol királyértontotta vérét hazájától távol, Portugáliában. Sharpe kétszeris átfutotta a cikket, mielőtt megszólalt volna.– Lord Kiely látta? Mit szólt hozzá? – kérdezte a paptól,nem azért, mintha akár fikarcnyit is érdekelte volna, mi azarisztokrata véleménye, de a válasszal azért nyertmagának néhány másodpercnyi gondolkodási időt.– Őlordsága még nem látta a lapot. Éppen Doha Juanitávalvadászik.– Nos, az én véleményem pedig az, hogy ez az egészmocsok itt nem más, mint gyalázatos hazugság.Az egyik testőr fenyegetően előredőlt, de Sharpepillantását látva inkább ismét kihúzta magát.– Gyerekmese félcédulásoknak – folytatta Sharpe. – Hátvan olyan barom, aki elhiszi ezt a mocskos álhírt?– Honnan tudja? – kérdezte Donaju dacosan.– Egyszerű. Ha tényleg zavargások lennének Írországban,mi tudnánk róla először. Másodszor, az amerikaiak mindigboldogok, ha mocskot kenhetnek ránk, ezt önök istudhatnák!– De hiszen már hallottunk a dologról! – vágott közbe Lacykapitány, a sebhelyes öklű, köpcös, fiatal tiszt, akit azegész ezred heves vérűségéről ismert. – Mindenki hallottaa pletykákat!– Tényleg hallottuk, uram! – helyeselt Harper is. – Jézusom– sóhajtott Sharpe, aki tökéletesen tisztában volt vele, hogybarátja csak azért csatlakozott a többiekhez, mert abbanreménykedett, hogy ő majd hitelt érdemlően meg tudja

cáfolni a hazájában történt mészárlásokról szóló híreket.Sharpe-nak már így is több dolog miatt kellett aggódnia; aReal Companía Irlandesa katonái régen nem kapták megaz ígért zsoldjukat, a barakkok teteje beázott, a kosztpocsék volt, és az egyetlen működő kút csak keserű,mocskos vizet adott. Ha pedig mindez nem lett volna elég,számolnia kellett Loup tábornok féktelen bosszúvágyával,és azzal is, hogy a Real Companía Irlandesa a zendüléshatárán állt.– Kérném azt az újságot, ha nincs ellenére, atyám! –mondta Sharpe, majd miután megkapta, piszkos körműujjával a lap tetejére bökött.– Látja, mikor nyomtatták? – szegezte a kérdést Sarsfield-nek.– Egy hónappal ezelőtt.– És akkor mi van? – kérdezte türelmetlenül Lacy.– Mégis hány rohadt újonnan sorozott csapat érkezett azótaÍrországból? Talán tíz, vagy tizenöt? Miért nem panaszoltákel ezek az újak, hogy a nővérüket megerőszakolta egydragonyos, vagy hogy az anyjukat megcsöcsörészte egyrészeg lövész? Egy sem. Ez a tetves amerikai újság mégismindent tud!Szavait leginkább Harperhez intézte, hiszen ő tudhattaleginkább, hogy valóban gyakran érkeztek az újonnanbesorozott katonák Írországból.– Ugyan, Pat! Ha még mindig elhiszed ezt a marhaságot,hát inkább adok neked pár napnyi kimenőt, és afőtáborban magad kérdezhetsz meg egy-két ír újoncotarról, hogy folyik-e valami szokatlan odahaza. Talán nekikhiszel majd, ha már nekem nem.Harper maga is megvizsgálta az újság dátumát, ésnehézkesen bólintott.– Tényleg nem úgy tűnik, mintha sok értelme volna, de sokhasonlót láttunk már.

– Így van! Mi gyakorlatias emberek vagyunk, nem? Hiszünka Baker puskában és a Tower muskétában és ahuszonhárom hüvelykes bajonettben. A babonákat hagyjukcsak az asszonyoknak és a csecsszopóknak.– Ezek pedig, Donaju, egyértelműen hazugságok, és amaga dolga az, kapitány, hogy elmondja az embereinek!Ha pedig nem hinne nekem, maga is kilovagolhat, ésmegkérdezheti valamelyik újoncot a connaughtiak vagy azinningskillingiek közül, de addig is mondja meg azt is akatonáinak, hogy ma egész nap lőgyakorlatot tartunk, ésaddig csinálják, amíg egy darab nyers hús nem lesz aválluk helyén! Rájuk fér.A Real Companía Irlandesa katonái vonakodva bólintottak,és ezzel úgy látszott, hogy hagyták magukat meggyőzni,legalább addig, amíg Donaju kapitány vissza nem térfelderítőútjáról. Sarsfield atya visszavette Sharpe-tól azújságot.– Tehát biztos benne, hogy ez az egész hír csakmegtévesztés? – aggodalmaskodott a pap.– Honnan tudhatnám én ezt, atyám? – vont vállat a tiszt. –Én csak azt mondom, hogy nem igaz, ez minden.Tulajdonképpen honnan szerezte ezt a mocskot?– Tele van velük az egész hadsereg, Sharpe.– Látott már valaha amerikai újságot, Pat? – kérdezteSharpe Harper felé fordulva. – Különben is, nem vicces,hogy az első szám, ami a szemünk elé kerül, éppen azangolok írországi viselt dolgaival van tele? Ez nekembajkeverésnek tűnik.A pap töprengett egy sort, majd zsebre tette azösszehajtogatott újságot, és bólintott.– Meglehet, igaza van, Sharpe, Isten adja, hogy úgy legyen!De remélem, azért nem bánja, ha Donaju kapitánnyal tartokén is, amikor kilovagol az erődből.– Ahogy gondolja, atyám – legyintett Sharpe. – A többiekre

azonban szüksége van itt, mert sok a tennivalónk.A kapitány megvárta, amíg a küldöttség távozik, de a paptovább maradt, és váratlanul megszólította.– Sajnálom a dolgot, kapitány!– Mert?– Gondolom, a legkevésbé egy ilyen gondra vágyott.– Egyáltalán nem vágytam semmiféle gondra, atyám, demégis minddel meg kell birkóznom, ha el akarom látni afeladatomat, és jó katonákat akarok faragni ezekből afiúkból!– Ritka ám az olyan őszinte ember, mint ön, Sharpekapitány.– Természetesen én sem vagyok őszinte! – mordult fel atiszt. Akaratlanul is eszébe jutott, hogy mit tett az őutasítására El Castrador azzal a három szerencsétlennel,akik megkíséreltek megszökni az erődből. – Nem vagyokszent, de megkísérelem jól végezni a rohadt munkámat. Haálmokat kergetnék, még mindig közlegény lennék. Csak agazdagok és a hatalmasok engedhetik meg maguknak azt,hogy álmaik legyenek.– Gondolom, ez az apró oldalvágás Kiely miatt hangzott el!Kiely gyenge ember, de az anyja igencsak erőteljesszemélyiség volt. Ön talán nem tudja, hogy az egyháznakmilyen kihívást jelenthetnek az ilyen nők, de én tökéletesentisztában vagyok vele. Gondolom, még nehezebb dolgukvan a fiaiknak. Lord Kiely anyja azt akarta, hogy a fiából akatolicizmus hatalmas harcosa váljon és egyben Írországhős védelmezője. Katolikus hadurat akart faragni belőle,olyat, aki sikert arat ott, ahol a protestáns Wolfe Toneelbukott, de ehelyett egy iszákos kurvapecér lett a fiából.Szegény asszony tavaly halt meg.Sarsfield keresztet vetett, majd folytatta.– Attól félek, hogy a fia nem gyászolja meg úgy, ahogyanillendő lenne, és sajnos, úgy vélem, soha nem lesz belőle a

katolicizmus oly elszánt harcosa, mint azt az anyja óhajtotta.Tegnap éjszaka elmondta nekem, hogy szándékában állelvenni Doha Juanitát, és én attól félek, hogy ha azédesanyja ezt tudná, könnyekre fakadna a tisztítótűz lángjaiközött. Mindezek ellenére azonban, kapitány – sóhajtott fela pap –, nem Lord Kielyről akartam önnel szót váltani,mindössze arra akartam megkérni, hogy legyen kissétürelmesebb velünk.– Azt hittem, elég türelmes vagyok – felelte Sharpevédekező hangsúllyal.– Úgy értem, velünk, írekkel – magyarázta Sarsfield atya. –Tudja, magának van hazája, így nem tudja, milyen érzésszáműzetésben leélnie az életét. Olyan ez, mint egy seb,amely soha nem gyógyul be, olyan fájdalom, amely sohanem enyhül, és én imádkozni fogok az Úrhoz önért, hogysoha ne kelljen megismernie ezt a fájdalmat.Sharpe hirtelen sajnálatot érzett a kedves arcú pap iránt.– Soha nem volt még Írországban, ugye?– De, fiam, egyszer, még évekkel ezelőtt, de ha ezer évigélek is, emlékezni fogok arra a látogatásra. Most azonbanDonajuval kell tartanom. Kérem, addig gondolkozzon azon,amit mondtam, kapitány! – szólt, majd elsietett.– Kedves ember – szólalt meg Harper. – Elmesélte, hogyegyszer járt Doneganban, és meglátogatta Lugh Swillyt is.Az egyik nagynéném arrafelé élt Rathmullenben, Istennyugosztalja.– Én még nem voltam Donegalban, kétlem, hogy valaha iseljutok oda, de őszintén megvallva ebben a pillanatbannem is érdekel. Éppen elég bajom van, és a legkevésbésem hiányzik, hogy egy rakás ideges ír ugorjon atorkomnak. Pokrócokra, élelemre és pénzre vanszükségünk, és ezt csak úgy érhetem el, hogy ráveszemRuncimant néhány újabb parancs kiadására. A dagadtártány azonban majrézik, mert attól fél, hogy hadbíróság elé

állítják. Lord Tetűláda Kiely pedig brandyt szlopál, véresgyőzelmekről ábrándozik, és azt a fekete hajú ribancotkergeti, akár egy kanos bikaborjú.Sharpe Sarsfield tanácsa ellenére most valóban kezdteelveszíteni a hidegvérét.– A pap – folytatta egyre emeltebb hangon – azt várja, hogymegkönnyezzem a sorsukat, Hogan arra akar rávenni, hogyalaposan toljak ki mindannyiukkal, és van még egy dagadtspanyol is, aki azt várja tőlem, hogy fogjam le Loup-t, amígő megszabadítja a golyóitól. Mindenki azt akarja, hogy énkezeljem az összes rohadt baját, így istenemre, hasznátvenném már némi segítségnek!– Én segítek, ha tudok, uram.– Tudom, Pat, és sajnálom ezt a kirohanást.– De ha azok a történetek igazak...– Nem igazak, fordulj már fel! – üvöltött fel Sharpe.– Rendben, akkor nem igazak. Isten óvja Írországot!Harper kifújta tüdejéből a levegőt. A két férfi közékellemetlen csend ereszkedett. Sharpe ismét a völgyetkezdte kémlelni, Harper pedig egy darabig egy kődarabotrugdosott, de aztán nehezére esett a hallgatás.– Isten tudja, miért építettek ide erődöt.– Mert fontos út futott errefelé – mondta Sharpe, és állávalegy keskeny ösvényre mutatott, amely észak-déli iránybanhúzódott. – Ezen az úton haladva el lehetett kerülni CiudadRodrigót és Almeidát, de időközben elmosta a víz, és amaradék nem alkalmas arra, hogy elbírja a modernnehézágyúkat, tehát hasznavehetetlen. A keleti út azonbanmég a helyén van, és Loup meg a tetűláda békazabálóbandája még mindig azt használja. Odalentről, ha feljutnakezen a lejtőn, át a falakon, akkor rohadtul nem állíthatjukmeg őket többé.– De miért támadnának meg bennünket?– Azért, mert Loup egy bátor, könyörtelen kurafi, aki gyűlöl

engem, és ráadásul szereti az olcsó győzelmeket.Sharpe-ot már régóta aggasztotta egy esetleges éjszakairajtaütés veszélye. Először csak Runcimannak mondta el adolgot, és csakis azért, hogy elérje, hogy az megírja azáhított parancsot, de később maga is belátta, hogy igenisszámolnia kell az ostrom lehetőségével, és a San Isidro-erőd szánalmasan kevés védelmet nyújthatna embereinek.Ezer ember talán megvédhetné a düledező falakat, de aReal Companía Irlandesa katonái nem voltak elegen ahhoz,hogy igazi ellenállást tanúsíthassanak az elszánt franciákellenében. Az erőd számukra tehát inkább csapda volt,mint a nyúlnak az ürege, ha kotorékeb támad rá.– Éppen olyan a helyzet, mintha Wellington vagy Harpertervelte volna ki.– Ezt hogy érti, uram?– Hát nem érti? Ezek nem bíznak az írekben! Csak arravágynak, hogy eltűnjenek az útból, de arra nem számítanak,hogy nekem teljesen más a szándékom. A pokolba is, Pat,ha Loup támad, mindannyian itt döglünk meg!– Úgy gondolja, hogy támadni fog?– Baromi biztos vagyok benne – csattant fel Sharpe, és ahalvány gyanú ebben a pillanatban bizonyossággá is érettbenne. Megmagyarázhatta volna észérvekkel is a dolgot,de a többi katonához hasonlóan ő is hitt a megérzésekben,és most minden azt súgta neki, hogy Loup igenis támadnifog, annak ellenére, hogy a logika azt diktálta, hogyostobaság lenne, ha erre a jelentéktelen erődre pazarolnáaz energiáit.– Nem tudom ugyan, mikor, vagy milyen módonpróbálkozik majd, de biztos, hogy jönnek, és én nem bízomegy csapatnyi kiképzetlen palotaőrben. Ide a mi fiainkkellenének, a saját lövészeink, akik messze, északonállomásoznak. Néhány embert éjszakai őrségre is ki kellrendelni, hogy a legtöbben azért pihenhessenek is

valamennyit.Harper lenézett a hosszú, északi lejtőre.– Gondolja, hogy innen támadnak majd?– Az lenne a legkönnyebb. A nyugati és a keleti oldal túlmeredek, a déli falak elég erősek, de északról még egynyomorék is bekeringőzhetne, ha akarna. A pokolba is! –szakadt ki Sharpe-ból, amikor tudatosult benne, hogymilyen sebezhető is San Isidro erődje. A hegyek csúcsárólegy francia távcsövön át még a gombokat ismegszámlálhatta volna a zubbonyán.– Tényleg azt gondolja, hogy megtámadnak?– Már az is nagy szerencse, hogy eddig nem tették meg.Pokoli nagy szerencsénk van, hogy egyáltalán életbenvagyunk még!Sharpe leugrott a mellvédről, egyenesen az udvar füvestalajára. A nyolc, vörös kőből emelt barakkig száz yardonkeresztül csak fű és gyomok borították a földet. A RealCompanía Irlandesa katonái a legjobb állapotú kettőbenszállásolták el magukat, Sharpe lövészeinek pedig abarbakánhoz közel eső raktár jutott. Ezek az építményekvoltak az erőd védelmének kulcsfontosságú pontjai, hiszenaki ezeket ellenőrizte, az irányíthatta a harc menetét.– Ha csak három vagy négy percet nyerünk,megkeseríthetjük a békazabálók életét.– Gondolja, hogy győzhetnénk?– Azt hiszi, hogy meglephet minket, és az ágyunkbanmészárolhat le bennünket, Pat, de ha idejében felfigyelünkrájuk, és tartjuk a barbakánt, semmit nem tud velünkkezdeni tüzérség nélkül. – Sharpe hirtelen fellelkesült.– Nem azt mondják, hogy az írek imádják a jófélecsetepatékat?– Magam csak akkor beszélek effélét, ha nagyon részegvagyok, uram – ellenkezett Harper.– Imádkozzunk mégis egy csatáért, mert tudom, hogy az

adna némi önbizalmat a fiúknak.Reggelre azonban, amikorra a nap magasabbra hágott, ahelyzet gyökeresen megváltozott.A portugál ezred érkezését nem jelezték előre.Vadászalakulat volt csakúgy, mint a zöld kabátosok,portugál nyelven caçadores. Egyenruhájuk vérvöröszubbonyból és szürke, angol nadrágból állt. Baker puskáikvoltak, és úgy festettek, mint akik tökéletesen tudják, hogykell használni őket. A katonák a veteránok jellegzetes,lassú járásával meneteltek, mögöttük pedig három, ökörvontatta szekér haladt, amelyek a tűzifát, a muníciót és azélelmet szállították. Az ezred csak félig volt feltöltve, ígykörülbelül négyszáz közlegényt és tisztet számláltak sorai,de ennek ellenére igen magabiztosnak tűntek, amintfelsorakoztak a várudvaron.Az ezredesük egy Oliveira nevű, sovány képű tiszt volt, akielmagyarázta Lord Kielynek, hogy évente néhány napigmindig az Isidro-erődben állomásoznak csak azért, hogyelriasszák azokat, akik esetleg teljesen elhagyatottnakvélik. Biztosította róla az írt, hogy szükségtelen kiköltöztetniembereit a barakkokból, mert ők a szabadban hálnak, ésnem lesznek láb alatt a kiképzés közben sem, mert akörnyéken gyakorlatoznak majd.Miután az utolsó kocsi is begördült a kapun, akapuszárnyakat bezárták, és Kiely egyik embere a helyéretette a reteszt. Runciman elősietett, hogy üdvözölje Oliveiraezredest, és hogy meginvitálja egy közös ebédre, de aportugál udvariasan elhárította a meghívást, mondva, hogyő mindig az embereivel étkezik együtt.Oliveira kiválóan beszélte az angolt, és a tisztjeinekmajdnem fele is angol volt, híven ahhoz az irányelvhez,amelynek nevében Wellington egyetlen közös hadsereggéóhajtotta kovácsolni az angol és a portugál erőket. Sharpenagy örömmel vette észre, hogy az egyik tiszt az a Thomas

Garrard volt, akivel annak idején együtt szolgáltak a 33-oknál. Garrard kihasználta azt az előmeneteli lehetőséget,amellyel azokat az angol tiszteket kecsegtették, akikhajlandóak voltak a portugál egységekhez csatlakozni. Akét férfi legutóbb akkor találkozott, amikor a nagy Almeida-erődöt a borzalmas robbanás miatt feladni kényszerültek.– Kurvapecér békazabálók! – mondta Garrard hevesen. –Burgosban annyi ételt kaptunk, ami még egy patkánynak iskevés lett volna, és az is rohadt volt. Tudod, Dick,mindketten ettünk már vacak ennivalót, de ez valóbanszemét volt! Mindezt csak azért, mert az a nyomorultkatedrális felrobbant. Szívesen kitekerném annak amocskos franciának a nyakát, aki felelős volt ezért!Igazság szerint maga Sharpe robbantotta fel a katedráliskriptáját, de bölcsebbnek találta, ha erről mélyen hallgat,inkább együttérzően bólogatott.– No igen, nem volt valami szerencsés az az eset.– Te másnap kijutottál, nem igaz? Mindegy, minket nemengedett el Cox. Ki akartunk törni, de ő ragaszkodotthozzá, hogy a szokásos módon megadjuk magunkat –folytatta Garrard méla undorral. – Persze ez már mindegy.Fogolycserével szabadultunk Oliveirával együtt, aki meg iskért, hogy csatlakozzak az ezredéhez, és most kapitánylettem, ahogy te is.– Nagyszerű!– Nagyszerű fickók ezek – mondta büszkén Garrard, ésportugál bajtársai felé intett, akik az északi fal menténgyújtott tábortüzek körül ültek. Oliveira őröket állított afalakra, és ez azt jelentette, hogy Sharpe embereimegszabadultak az őrködés terhétől. Amikor folytatták abeszélgetést, Sharpe megemlítette, miért rendelte el ateljes készenlétet itt, a fő frontvonaltól távol is.– Hallottam már erről a Loup-ról – mondta elgondolkodvaGarrard. – Igazi rohadék.

– Igen, könyörtelen egy gennygóc – helyeselt buzgónSharpe.– És azt hiszed, támadni fog?– Igen. A csontjaimban érzem.– Bizony, ha az ember nem hallgat az ösztöneire, akár asaját sírját ásná, igaz? Értelek. Most menjünk, látogassukmeg az ezredest!Oliveira nem hagyta magát olyan könnyen meggyőzni, mintGarrard, és még nehezebb volt Dona Juanitára hatni, akiKielyvel együtt éppen most tért vissza a vadászatról. ŐkSarsfield atyával, Runciman ezredessel, valamint a RealCompanía Irlandesa tisztjeivel együtt hivatalosak voltak aportugálok vacsorameghívására. Dona Juanita azonbannem enyhült meg Sharpe iránt.– Miért gondolja, hogy egy tábornok ennyire jelentősnektarthat egy magafajta közönséges kapitányt?Sharpe egy darabig nem válaszolt, nehogy valami igen csúfdolog csússzon ki a száján, hiszen Oliveirához intézteszavait, nem ehhez a ringyóhoz. Érezte, hogy a közte és anő között feszülő ellenszenv akkor is mély és velőig hatoló,ha egyikük sem adott okot effélére. Dofia Juanita bármelytiszttel képes volt elcsevegni, beleértve Runcimant is, deSharpe közeledtére egyszerűen elment, mert mégvéletlenül sem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy rangjáhozillő udvariassággal kelljen üdvözölnie. Most azonbankénytelen volt felelni a provokációra, így visszafogottmodorban felelt.– Azt hiszem, most mégis veszi magának a fáradságot, éselkezd egy egyszerű kapitányt hajkurászni.– Mit gondol, miért? – érdeklődött Oliveira. Sharpehezitálását látva Kiely is nógatni kezdte.– Válaszoljon, ember!– Talán elvitte a cica a nyelvét? – kacagott Dona Juanita is.– Szerintem azért vagyok neki olyan fontos, asszonyom,

mert megöltem két emberét – mondta Sharpe az asszonyfelé fordulva.– Azt hinné az ember, hogy háborúban megesik az ilyesmi.Kiely és néhány portugál tiszt elvigyorodott a nő válaszáthallva, de Oliveira nem vette le a szemét Sharpe-ról.Láthatóan nem elégítette ki ez a magyarázat.– És miért tulajdonítana akkora jelentőséget ennek a kétembernek?Sharpe-nak nem akaródzott elmondani, mit tett, mertcselekedete ellentmondott mindenféle katonaiszabályzatnak, de már nem tudott visszakozni. Az erődbiztonsága érdekében meg kellett győznie Oliveirát, hogy arájuk és embereikre leselkedő veszély igenis valós, ígyszűkszavúan leírta, hogyan lövetett agyon két embert Loupgyilkos, erőszaktevő bandájából.– Parancsa volt rá, hogy kivégeztesse őket?– Nem, uram – válaszolta Sharpe a rámeredő tekintetekkereszttüzében. Tudta, lehet, hogy hatalmas hibát követ elazzal, hogy beismeri tettét, de a magyarázat nélkül senkinem vette volna komolyan mondanivalóját. Runcimanelőször hallotta a teljes történetet, így hitetlenkedve rázta afejét.– Tehát gyakorlatilag Loup szeme láttára kivégezte azokata francia katonákat? – kérdezte a döbbent portugálezredes.– Igen, uram.– Tehát ez az egész helyzet csak egy ostoba kakaskodáseredménye maga és Loup között?– Mondhatjuk így is, uram.– Igennel vagy nemmel válaszoljon! – csattant fel Oliveira. Aportugál tiszt heves vérmérsékletű, erélyes ember volt,akiről Sharpe-nak Crauford, a könnyűgyalogosoktábornoka jutott eszébe.– Meggyőződésem, hogy Loup tábornok hamarosan

támadni fog, ezredes úr! – erősködött tovább.– Mi erre a bizonyíték?– Az, hogy sebezhetőek vagyunk, és vérdíjat tűztek afejemre.Tudta, hogy amit mond, nagyon sután hangzik, mégiszavarba jött, amikor Dona Juanita felkacagott. A nő mostéppen a Real Companía Irlandesa uniformisát viselte, de azubbonya ki volt gombolva, így hosszú, karcsú nyakánakbőrére fura árnyakat festett a tűz fénye. Nyilvánvalóanelbűvölte az összes tisztet, ami nem is volt csoda, hiszenigen különleges volt, ahogy ott ült a puskaportól ésfegyverolajtól bűzlő levegőben. Kiely mellett foglalt helyet,egyik kezét az ír tiszt térdén nyugtatta. Sharpe-nak az jutotteszébe, hogy talán éppen ma hirdették ki az eljegyzésüket.Jelenlétük mintha a többi tisztet is valamiféle békebelinyugalomba ringatta volna.– Tehát mennyi is az a vérdíj? – kérdezte Juanita gúnyosan.Sharpe majdnem azt válaszolta, hogy jóval több, mint azasszony szolgáltatásai egy éjszakára, de aztánvisszanyelte a szavakat, inkább hazudott.– Nem tudom pontosan.– Ugyan, nem lehet valami sok – szólalt meg Kiely. – Egymagafajta túlkoros kapitányért alig néhány tallért, vagy talánegy zsáknyi sót adhatnak!Oliveira megvető pillantással nyugtázta az ír tisztmérsékelten szellemes tréfáját, majd szivarra gyújtott. Atábortűz felé fújta a füstöt, majd megszólalt.– Megkettőztetem az őrséget, kapitány, és ha Loupvalóban a fejére pályázik, meg kell, hogy dolgozzon érte.– Tisztelettel uram, azt javaslom, hogy támadás eseténvezényelje az embereit a barbakánba.– Nem adja fel, ugye, Sharpe? – szakította félbe Kiely. Azangol kapitány ugyanezt tanácsolta neki is, mielőtt aportugálok megérkeztek, ő azonban kategorikusan

visszautasította ezt. – Senki nem fog bennünketmegtámadni, de ha mégis, akkor a falakról kellmegvédenünk magunkat, nem a barbakánból!– Az nem lenne valami bölcs dolog!– Ne merészelje eldönteni helyettem, hogyan harcoljak, azIsten verje meg! Maga csak egy felkapaszkodott káplár,nem egy tábornok! Ha jönnek a franciák, úgy harcolokellenük, ahogyan nekem tetszik, úgy mérek vereséget rájuk,ahogy nekem tetszik, és egyáltalán nincs szükségem atanácsaira!Kiely kirohanása megdöbbentette a többi tisztet. Némacsend borult a társaságra. Sarsfield atya a megfelelőszavakat kereste, de Oliveira volt, aki végül megtörte akínos hallgatást.– Ha jönnek a franciák, úgy teszek majd, ahogyantanácsolta. Köszönöm, kapitány!– Jó éjszakát, uram – biccentett felé Sharpe, majdfeltápászkodott a tűz mellől, és elsétált.Kiely nem állta meg, hogy utána ne kiáltson.– Sharpe, ha Loup mégsem jön, még tíz guinea-velmegfejelem a vérdíját! Csak nem inába szállt a bátorsága?Miért nem köt fogadást az igazára, mint egy igaziúriember?Sharpe megpróbált tudomást sem venni róluk, de az ír tisztés Dona Juanita kacaja még sokáig a fülében csengett.Tom Garrard úgy tűnik, követte, mert hamarosan feltűntmellette.– Ne is törődj velük, Dick! Mondd, tényleg agyonlövettedazt a két békazabálót?– Ja.– Jól tetted, bár én a helyedben erről nem beszélnék ilyensok ember előtt.– Tudom, tudom – felelte elkeseredetten Sharpe. – Csak akurvapecér Kiely ne lenne!

– A nője sem hétköznapi darab. Határozottan emlékeztetvalakire. Ugye nem felejtetted még el azt, akit Gawighurnalszedtél össze?– Igen, de ez itt egy gyalázatos szuka, és ez igen nagykülönbség. Sajnálom, hogy elvesztettem a fejemet, Tom, dekönnyebb lenne nedves puskaporral sortüzet lőni, mintebbe a bandába valami értelmet verni.– Gyere át a portugálokhoz, Dick! Kiváló társaság, és atisztikar sem az a koronás pelenkában ringatott csürhe,mint amelyikhez ez a Kiely is tartozik.Garrard egy bádogdobozból szivarral kínálta barátját, majdtüzet adott neki. Sharpe a fellobbanó tűz fényében megláttaa dobozra vésett ábrát.– Mutasd csak, Tom! – mondta, és megnézte a doboztetejének belsején lévő ábrát. A bádogdobozok silány,olcsó fémből készültek, és fegyverolajjal kellett óvni őket arozsdától. Garrard mégis megőrizte a magáét tizenkétévig. Még a frissen elfoglalt Széringapatamban csináltattákegy fémművessel, aki vesétekkel is ellátta őket. Garrarddoboza egy vörös kabátost ábrázolt, aki egy hosszú combúlánnyal szeretkezett, aki ívbe hajlította a hátát az élvezettől.– Nédda' már el is felejtettem! – mosolyodott el Sharpe. –Az a fickó viszont legalább a kalapját levehette volna.Garrard lecsukta a doboz fedelét, hogy ne érje nedvességa tartalmát.– A tiéd megvan még?– Sajnos nincs – rázta meg a fejét Sharpe. – Évekkelezelőtt ellopták. Arra gyanakszom, hogy az a rohadtHakeswill volt. Emlékszel még rá? Enyveskezű egy tetűládavolt világéletében.– Uramisten! – sóhajtott Garrard. – Már majdnemelfelejtettem azt a mocskos férget.Nagyot szippantott a szivarból, és megcsóválta a fejét.– Sose hittük volna, mi, Dick? Hogy mi ketten valaha is

kapitányok leszünk... Emlékszem, annak idején csak azértnem kaptad meg a káplári kinevezést, mert elfingottadmagad egy díszszemlén.– Régi szép idők!– Ugyan, Dick, csak azért mondod, mert mindez már régenelmúlt. Hiába, az idő megszépíti az emlékeket.Sharpe egy darabig a szájában tartotta a füstöt, aztánlassan kifújta.– Reménykedjünk a hosszú, nyugodt életben, Tom, ésabban, hogy Loup még messze jár. Rohadt egy dologlenne, ha gyakorlatozás közben egyszerűenlemészárolnának benneteket Loup emberei.– Tudsz titkot tartani? – hajolt közelebb Garrard, miutánmegbizonyosodott arról, hogy senki nem hallja a szavait. –A helyzet az, hogy nem egyszerűen gyakorlatozunk itt,hanem küldetésben járunk.Sharpe lépteket hallott a legközelebbi bástya felől, ahol azegyik portugál katona őrjáratozott. Parancsszó harsant,majd előírásszerű válasz érkezett rá. Jó érzés töltötte el,hogy ismét hozzáértő katonák veszik körül.– Wellington küldött titeket?– Gondolom, igen – felelte Garrard, és vállat vont. –Őlordsága ugyan engem nem világosított fel a részletekről,de az ő beleegyezése nélkül úgysem történik semmi ahadseregben.– És miért küldött ide?– Azért, mert nem bízik meg a spanyol íreidben. Furcsatörténetek keringenek, azt mondják, hogy az angol katonákír papokat égettek meg elevenen, meg hogy ír nőketerőszakoltak halálra, így hát...– Magam is hallottam ilyesmit – szakította félbe Sharpe. –Hazugság mind! A pokolba is, éppen ma küldtem le atáborba egy kapitányt, hogy személyesen bizonyosodjonmeg a dologról.

Valóban, Donaju kapitány és Sarsfield atya nem mulasztottel bocsánatot kérni Sharpe-tól visszatértükkor. Mindenkitmegkérdeztek, akit csak találtak, de egyetlen frissenbesorozott ír katona sem erősítette meg az amerikaiújságban megjelent híreket.– Kutya se hisz azokban a tündérmesékben! – csattant felSharpe.– Meglehet, de ha igaz a dolog, ha nem ezek atündérmesék nyugtalanítják a nagyfejűeket odafent, és azthiszik, hogy ti terjesztitek őket, tehát minket azért küldtekide, hogy szemmel tartsunk benneteket.– Ennyire nem bíznak bennünk? – kérdezte elkeseredettenSharpe.– Szemmel kell, hogy tartsunk benneteket. Senki nemmondta, mit is kell tulajdonképpen tennünk azon kívül, hogyitt maradjunk. Ha majd őlordságaik eldöntik, mit is akarnaktulajdonképpen, Oliveira szerint azonnal Cádizbavezényelik majd a Real Companía Irlandesát. Tégedviszont nem. Te nem vagy ír, igaz? Csakmegbizonyosodunk arról, hogy ezek itt nem csinálnaksemmi galibát, és akkor végre kaphatnak igazi katonáhozméltó feladatot is.– Én kedvelem ezeket a fiúkat – jegyezte meg Sharpehidegen. – Biztos vagyok benne, hogy nem ők keverik amocskot.– Nem engem kell meggyőznöd, Dick!Sharpe tisztában volt vele, hogy Hogan vagy Wellingtonintézte így a dolgokat. Okos húzás volt tőlük, hogyportugálokkal végeztették el a piszkos munkát, ígyValverde tábornok nem mondhatta azt, hogy az angoloknem bíznak a spanyol király személyes testőrségében.Sharpe levonta a megfelelő következtetéseket.– Tehát, Tom, azok az őrszemek a falakon tulajdonképpenbelülre vagy kívülre figyelnek?

– Mindkét irányba cimbora, mindkét irányba.– Nos, győződj meg arról, hogy kifelé jobban. Ha Loupideér, nagyon nagy kutyaszorítóba kerülünk.– Hidd el, megteszik a kötelességüket.Valóban így is tűnt. Az éber portugál őrök a hűvös éjszakafolyamán is figyeltek, pedig a kísérteties köd alaposanlecsökkentette a látótávolságot. Csend volt, csak a RealCompanía Irlandesa katonáinak gyermekei sírtak néha fel,olykor pedig lónyerítés vagy kutyaugatás hallatszott. Kétórával éjfél után sor került az őrségváltásra. Az új emberekelfoglalták az őrhelyeiket, és tovább kémlelték a hegyoldalt.Hajnali három órakor a romladozó kápolna tornyábanfészkelő bagoly visszarepült, fehér szárnyai megvillantak aportugál csapatok tábortüzének fényében. Sharpe elsétáltaz őrszemek között, és a hosszú éjszakai árnyakatfürkészte, a veszély jeleit figyelve. Kiely és a ringyójaágyban voltak, aludt Runciman is, de ő ébren maradt.Megtett minden lehetséges óvintézkedést, a muníció nagyrészét például Runciman szobájába hordatta, a maradékotpedig kiosztotta a Real Companía Irlandesa katonái között.Korábban hosszú beszélgetést folytatott Dunajuval, éstanácsokkal is ellátta, hogy mit tegyen, ha támadás érnéőket. Amikor úgy érezte, többet nem tehet, csatlakozottGarrard egy esti sétájához, majd követte a bagoly példáját,és aludni tért. Már csak három óra, és felkel a nap. Úgygondolta, Loup most már bizonyosan nem támad.Tíz perc múlva puskaropogásra ébredt.Megérkezett a Farkas.Sharpe arra ébredt, hogy Miranda – a lány, akit ahegyvidéki határfaluban mentettek meg a franciáktól –sikoltozni kezdett. Egy pillanatig azt hitte, még álmodik, deaztán ráébredt, hogy a sikoly előtt röviddel egy puskalövésis eldördült. Amikor pedig kinyitotta a szemét, azt látta,hogy Thompson lövész fejlövést kapott, és vérzik, akár a

szíven szúrt disznó. A katona tízlábnyit zuhant hátra a raktárbejáratától, és most a nyílt színen vonaglott, kese hajátagyvelődarabkák szennyezték be. Amikor a lövés érte, nálavolt a puskája is, és a fegyver most mellette feküdt aporban, éppen Sharpe mellett. Árnyak moccantak asötétben, a lépcső tetejénél. A raktár főbejáratául szolgálórövid alagutat kétszárnyú ajtónak kellett volna lezárvatartania, ha az erődöt rendes helyőrség védi, és itt tároltáka szükséges fegyvereket és puskaport. Ahol a másodikajtónak kellett volna lennie, a folyosó élesen jobbrakanyarodott, majd visszafordult a lépcsőfeljárathoz. Akanyarokat azért alakították így ki, hogy minden lövedéketeltérítsenek, amelyek esetleg becsapódtak volna alőszerraktárba, de most jó szolgálatot tettek, mivellelassították Thompson gyilkosait is, akiknek körvonalaimár kivehetőek voltak a nagy, föld alatti teremben.Szürke egyenruhák. Nem álom volt tehát, hanem igazirémálom. A farkasok megérkeztek.Sharpe felkapta Thompson elárvult fegyverét, célzott, majdlőtt.Lángcsóva tört át a lőporfüstön, és hatalmas dörrenéshallatszott. Odafent Harper sütötte el hétcsövű puskáját,mire több támadó összeesett. Két lövész csatlakozott azaltiszthez, lövéseik nyomán szúrós szagú lőporgázokkal teltmeg az alagút. Egy férfi és egy lány is felsikoltott.– Vissza! Vissza! – üvöltötte Sharpe. – Hallgattassa már elazt az átkozott nőszemélyt, Perkins!Kezébe vette saját puskáját, és lőtt, bár nem látott semmit,csak a gyertyák apró fényeit. A franciák mintha eltűntekvolna, de nyilvánvalóan jelen voltak, csak éppenpillanatnyilag a Harper és társai által leadott sortűztőlsebesült saját vérző, vonagló, üvöltő bajtársaik teste álltaútjukat.A raktár másik végében is volt egy csigalépcső, amely a

várfalakhoz vezetett, hogy a gyilokjáróról tüzelő katonákhozis eljuthasson a muníció anélkül, hogy át kelljen vágni azudvaron.– Latimer őrmester, vegye számba az embereit! Thompsonmeghalt. Gyerünk, gyerünk!Sharpe tudta, hogy ha a franciák már elfoglalták abástyákat, akkor be is zárult körülöttük a csapda, éspatkányokként fognak megdögleni, de azért nem adta fel areményt.– Nyomás! – biztatta embereit. – Kifelé, kifelé!Mivel alvás közben magán hagyta csizmáját, ezért mostcsak fegyverövét és kardját kellett magára öltenie, ésfegyverét újratöltenie. Szemét marni kezdte a csípős füst.Egy francia puska dörrent a lépcső tetején, de a golyóártalmatlanul pattant vissza a falról.– Csak maga van itt, és Harps, uram! – kiáltott visszaLatimer a felső lépcsőről.– Indulás, Pat!Csizmák csattogtak a lépcsőn. Sharpe félbehagytapuskája újratöltését, inkább megpördítette, és a tusávalvágott az egyik közeledő felé. A francia hang nélkülhanyatlott hátra a bronzzal vert puskatus csapása nyomán.Harper találomra belelőtt a tömegbe, majd elkapta Sharpekönyökét.– Az Isten szerelmére, uram, kövesen!Szürke uniformisba öltözött támadók özönlöttek le alépcsőn. Pisztolylövés dörrent, majd francia átkozódáshallatszott, ahogy valaki megbotlott Thompson holttestében.A levegőben mosdatlan testek bűze keveredettvizeletszaggal. Harper elrángatta Sharpe-ot a lépcsőig,ahol Latimer guggolt, fegyverrel a kezében. Ez az egy lövéstalán feltarthatta a franciákat, amíg ők kiérnek.Latimer elsütötte a puskát, majd megfordult, és hanyatt-homlok a másik kettő után idült. Odakint friss levegő

fogadta őket. Cresacre és Hagman célra tartottmuskétákkal vártak odafent.– Ne lőjetek! – ordította a tiszt, amikor elértek a lépcsőtetejéhez, majd átfutott két lövész között, hogy felmérje,pontosan mennyire tragikus a helyzet odafent.Harper a barbakán kapujához rohant, de döbbenten vettetudomásul, hogy az belülről el van torlaszolva. Dühödtenmegcsapkodta fegyvere agyával a vastag faajtót.– Nyissátok már ki!Hagman búcsúzóul még lőtt egyet az odalent kavargó,lőporfüstös homályba.– Mögöttünk vannak, uram, és még többen jönnek az útfelől! – szólt Perkins, aki éppen a halálra rémült Mirandáttolta be egy biztonságos kőfülkébe két lőrés közé.Sharpe átkozódott. A barbakán, amelyről azt gondolta,hogy az utolsó biztonságos hely az erődben, most már azellenség kezén volt. Látta, hogy a kapu tárva-nyitva áll, ésszürke egyenruhás katonák őrzik. Sharpe azt gyanította,hogy a rohamot kétszázadnyi voltigeur, Loup gyalogoslövészei vezették, akiket vörös vállpaszományaikról ismertfel. Az egyik század egyenesen a raktárba, Sharpe éskatonái szálláshelyére tört be, a másik pedig a barakkokközött portyázott. Egy másik francia egység a falra vezetőtűzlépcsőt mászta meg éppen.Harper tovább próbálkozott az ajtó betörésével, deodabentről senki nem válaszolt. Sharpe vállára vettepuskáját, kardot vont, majd rákiáltott Harperre.– Hagyja, Pat! Lövészek, mellém!A valódi veszélyt azok a katonák jelentették, akik éppenmost hágtak fel a falakra. Ha elérik az ágyúállásokat,Sharpe emberei csapdába esnek, Loup többi harcosapedig akadálytalanul beözönlik San Isidroba. Az ellenségfőereje most gyorsan közeledett az úton, és amikor Sharpeegy gyors pillantást vetett a déli oldalra, látta, hogy Loup az

összes emberét ide irányította, a kétszázadnyikönnyugyalogos vezetésével. Sharpe már látta, tévedett. Afranciák nem északról, hanem délről támadtak, és ígyazonnal el is foglalták az erőd kulcsfontosságú pontját,amelyet Sharpe bevehetetlen, végső menedéknek szánt.Arra gondolt, hogy minden bizonnyal két elit egységközelítette meg a barbakánt, és egyetlen rohammalbevették, mielőtt az őrség riadóztathatta volna a többieket.Kétség nem fért hozzá, hogy a főkapu nem volt belülrőleltorlaszolva. Áruló volt hát a várban, aki hozzásegítetteLoup-t ahhoz, hogy elfoghassa esküdt ellenségét.Most azonban nem volt idő Loup taktikájának kielemzésé-re. Az első teendő az volt, hogy megtisztítsák a bástyákat afranciáktól, mielőtt azok elvágják a többiektől Sharpelövészeit.– Szuronyt szegezz! – adta ki a parancsot a tiszt, majdmegvárta, amíg a katonák felcsatolják hosszú pengéjűbajonettjüket puskájuk csövére.– Nyugalom, fiúk – szólt Sharpe, mert tökéletesen tudta,hogy embereit megrémítette és megdöbbentette, amikorálmukból kelve egy csata közepén találták magukat, demost a halálukat jelentette volna, ha pánikba esnek. Hűvösfejre és elszántságra volt szükség.– Gyerünk, kapjuk el a kurafiakat! – kiáltotta Sharpe, ésvonalba rendeződött embereit a holdfényben úszócsatatérre vezette. Az első francia alakulat katonái féltérdre ereszkedve tüzet nyitottak rájuk, de mivel felmérték,hogy az angolok túlerőben vannak, igy elsiették alövéseket. Egyetlen golyójuk sem talált célba. Mire Sharpekatonái elérhették volna őket, megfordultak, ésvisszavonultak, hogy csatlakozzanak a többiekhez, akikOliveira ezredes katonái felé tartottak a barakkok között.Sharpe úgy döntött, hogy a portugáloknak maguknak kellgondoskodniuk védelmükről, hiszen őt kötelessége a Real

Companía Irlandesához kötötte. Az írek barakkjait márkörül is vették a franciák, akik más épületek biztonságosfedezékéből tüzeltek, de jobbnak látták, ha nem indítanakközvetlen rohamot, mert az írek dühödt sortüzekkelválaszoltak lövéseikre. Sharpe úgy sejtette, hogy a RealCompanía Irlandesa tisztjei már mindannyian halottak vagyhadifogságba estek, bár az is lehetséges volt, hogynéhányan kijuthattak közülük a barbakán kapuin, mielőtt afranciák teljesen uralmuk alá vonták a belső helyiségeketis.– Figyelem, emberek! – kiáltotta Sharpe, hogy biztosanminden embere meghallja. – Itt nem maradhatunk, mert amocsok békazabálók hamarosan feljönnek a raktáronkeresztül. Csatlakoznunk kell az ír komákhoz, aztánelbarikádozzuk magunkat, és tűz alatt tarjuk őket.Szívesen két csoportra osztotta volna zöld kabátosait, hogymindkét barakkba jusson belőlük, de kételkedett abban,hogy a távolabbit akár csak egyetlen embere is elérhetiélve. Igaz ugyan, hogy a közelebbi körül több francia volt,de mivel ebben voltak elszállásolva a nők és a gyerekek is,hát jobb volt ide összpontosítani a nagyobb tűzerőt.– Gyerünk!Amikor Oliveira emberei támadást intéztek az ellenségellen jobbról, az angolok is rohanni kezdtek. A portugálokrohama megzavarta Loup katonáit, így Sharpe-éknak talánnem kellett keresztülverekedniük magukat a teljes franciaostromgyűrűn. Persze erre kevés volt az esély. Harper gaelnyelven kezdett ordítani, hogy csak a Real CompaníaIrlandesához tartozók érthessék meg, hogy ők közelednek.Ekkor örömujjongás adta hírül, hogy Loup fő csapata ismegérkezett, de a franciák pillanatnyilag kénytelen-kelletlenazért visszavonultak a portugálok elől, és éppen amegfelelő pozícióban haladtak el Sharpe emberei előtt.Csak akkor vették észre a fenyegető veszélyt, amikor már

késő volt. Egy őrmester még megpróbált kiáltani, deHarper puskájának tusa már le is sújtott, és a bronzzalerősített keményfa gusztustalan zajjal átszakítottakoponyáját. Egy másik francia megpróbált elfutni, deészrevette, hogy egyenesen a portugálok felé rohan, ígyvisszafordult, de ekkor meg pont Harrisba ütközött, akibajonettjével a torkát fenyegette.– Non, monsieur! – kiáltotta kétségbeesetten, aminteldobta puskáját, és a magasba emelte kezét, a megadásjeléül.– Nem tudok békazabálóul – hazudta Harris, és meghúztaa ravaszt. Sharpe elszáguldott a földre zuhanó test mellett,hárított egy ügyetlen szuronydöfést, majd támadójára sújtottnehéz kardjával, mire az újabb szúrással próbálkozott,ezúttal is sikertelenül. Az angol még kettőt csapott felé, ésezúttal biztosan talált. Nem törődött a vérző, sikoltozófranciával, aki magzatpózba görnyedve a földre roskadt,inkább visszakézből levágott még egy ellenséges katonát,majd az árnyékokat kihasználva a következő barakkhozfutott, ahol néhány lövész Mirandát védte. Harper továbbrais gael nyelven ordított, mert Sharpe és Donajumegállapodtak benne, hogy egy esetleges francia támadásesetén így el tudják kerülni, hogy egy angolul is tudóellenséges katona zavart kelthessen a soraikban. Valakivégre felfigyelhetett rá, mert az egyik barakk ajtaja résnyirenyílt. Torkolattűz villant, egy golyó süvített el Sharpe előtt,majd egy másodperccel később valaki a távolban felordítottfájdalmában.– Gyerünk, Perks! – kiáltotta Sharpe, mire Perkins ésMiranda berohant az épületbe a résnyire nyitott ajtón át.– Mindenki bejutott, uram – ordított a cheshire-i. – Csakmaga meg Harps maradt!– Menjen, Pat! – biztatta az írt, aki futni kezdett a barakkfelé, ám ekkor egy francia őrmester jött elő az egyik sarok

takarásából, fél térdre ereszkedett, és megcélozta. Mireészrevette Sharpe-ot, már késő volt. A kapitány kivontkarddal ugrott elő a sötétségből, és minden dühét beleadtaa vágásba, amely éppen a feje tetején találta el a férfit,kettészelve koponyáját, akár egy lágy tojás héját.– Isten óvja Angliát! – mondta Hagman az ajtóból, látva ahatalmas csapást. – Siessen, Harps, rohanjon, uram!A franciák között pánik tört ki a portugálok támadásanyomán, így a lövészek átcsúszhattak soraikon, de mivelLoup főerői megérkeztek az elfoglalt barbakánon keresztül,hamarosan gyökeres változásra lehetett számítani. Azérkező erősítés csapdába fogja ejteni Sharpe embereit abarakkokban.– Matracokat, és minden egyéb vacakot az ajtó elé! –üvöltött Sharpe, amikor végre elérte a bejáratot. – Pat,figyelje az ablakokat! Te meg lódulj, asszony! – kiáltott egynőre, aki kifelé indult a barakkból, és minden teketóriázásnélkül visszalökte. Golyók pattogtak a falakon, ésszilánkokat hasítottak le az ajtófélfából. A hosszú szobahosszabbik falain két-két kis ablak volt, amelyeket Harperéppen pokrócokkal igyekezett eltömni. Cresacre lövészkidugta puskája csövét az ablakon, és leadott egy lövést akapubástya felé.Sharpe és Donaju korábban már beszéltek róla, mi ateendő abban az esetben, ha a franciák támadnának, ésígy a Real Companía Irlandesa katonái a barakkjaikbanrekednének, és mindketten egyetértettek, hogy erre azesetre lőrésekkel kell ellátni a barakkok falát. A munkacsak keservesen haladt, de végül csak elkészültek adologgal legalábbis félig, így viszonozni tudták a tüzet. Afélhomályos, alagútszerű barakkokban azonban így isvalóságos rémálomnak bizonyult a védekezés. A nők és agyerekek hangosan zokogtak, a katonák nyugtalanokvoltak, az ajtót védő torlaszok pedig szánalmasan

gyengének tűntek.– Mindenki tudja, mit kell tennie – szólalt meg Sharpe. – Afranciák nem tudnak bejönni, nem tudják felrobbantani afalakat, és nem tudnak keresztüllőni a köveken. Ha jólcélzunk, távol tarthatjuk a kurafiakat!Maga sem bízott abban, hogy igaz, amit mond, de megtettmindent, hogy tartsa a lelket az embereiben.A barakkok két oldalán öt-öt lőrés sorakozott, ésmindegyikre vagy nyolc katona jutott. Kevesen tudták olyangyorsan utántölteni fegyverüket, mint ahogy Sharpeszerette volna, de így, hogy ennyien voltak, gyakorlatilagfolyamatos zárótűzzel tarthatták távol támadóikat. Őszinténreménykedett benne, hogy a szomszéd barakkban ismegtették a szükséges előkészületeket, mert a franciákbármelyik percben rohamra indulhattak.– Valaki beengedte őket a kapun – súgta egy alkalmaspillanatban Harpernek, de nem kapott választ. Odakintrőlfenyegető farkasvonyítás adta hírül Loup főerőinekérkezését. Sharpe kikukucskált az egyik ablak szélénél, éslátta, hogy a szürke egyenruhás tömeg lassan megközelíti abarakkokat. Mögöttük, a hold sápadt fényében lovasokérkeztek a farkasbőrös lobogó alatt.– Mindez az én hibám – mondta Sharpe bánatosan.– Hogy érti, uram? – kérdezte Harper, miközben hétcsövűfegyverének utolsó csövét töltötte.– Mi a feladata egy jó katonának, Pat? Meg kell lepnie azellenséget. Olyan egyértelmű volt, hogy Loup északróltámad, hogy teljesen el is felejtkeztem a déli oldalról.A kapitány kidugta fegyvere csövét az egyik lőrésen, és afélszemű franciát kereste. Ha Loup-t megölné, talán azegész támadást sikerülne megállítania. A tábornokotazonban nem sikerült megpillantania, így csak találomrabelelőtt az elő-özönlő tömegbe. Az ellenség válaszul érkezőlövedékei ártalmatlanul pattantak le a kőfalakról. Az írek is

lőttek, mire odabent a gyerekek hangos sírásba kezdtek.– Kuss legyen! – bömbölte Sharpe, mire a zokogásszipogássá csitult, csak egyetlen csecsemő visítozotttovábbra is.– Hallgattassa el azt a kölyköt valahogy! – ordított akapitány az anyára. – Ha máshogy nem megy, csapja levalamivel!Az asszony inkább a mellét kínálta a gyereknek, mire azelcsendesedett. A többi nő, és a nagyobb gyerekekigyekeztek hasznossá tenni magukat, és szorgalmasantöltögették az angolok fegyvereit, majd odahordták őket alőrésekhez.– Rühellem a gyereksírást, Isten a tanúm rá, világéletembenrühelltem! – morogta Sharpe, miközben újratöltött.– Ön is volt egyszer csecsemő – jegyezte meg rosszallóanDaniel Hagman. Az orvvadászból lett lövészre jellemző volt,hogy néha bölcselkedő hangulat tört rá.– Beteg is voltam már, rosseb egye, de ez nem azt jelenti,hogy szeretem a kórságokat! Látta valaki azt a kurafi Loup-t?Senki, de már nem is erre figyeltek, hanem az kötötte lefigyelmüket, hogy Loup katonái előretörtek a barakkokközött, a visszavonuló portugálokat üldözve. A félholdfényében még világítottak a tábortüzekből megmaradtparázsgödrök és a sortüzek torkolattüzei.A franciák nem hallatták többé farkasvonításraemlékeztetető csatakiáltásukat, ahogy komolyabbra fordulta harc. A portugálok hátránya egyre nyilvánvalóbb lett.Nemcsak hogy váratlanul érte őket a támadás, de ráadásula franciák létszámfölényben voltak, és Loup jól képzettkatonái gyorsabban tüzelhettek karabélyaikkal, mint aportugálok a pontos, de nehezen tölthető Baker puskákkal,amelyek tűzgyorsasága még akkor is elmaradt a franciákfegyverétől, ha nem pazaroltak időt a fojtás behelyezésére,

és arra, hogy puskavesszővel tömörítsék a lőport. Oliveiracaçadoresei ugyan a nyílt színi portyázás mesterei voltak,villámgyorsan lecsaptak és eltűntek, ha kellett, de a nyíltcsata vonalharcászata nem az ő specialitásuk volt.A portugálok azonban még messze nem törtek meg. Afranciáknak nehezükre esett a pontos célzás afélhomályban, és ha meg is találták az ellenséget, sokidőbe tellett, amíg sikerült kialakítaniuk a megfelelő, háromsor mélységű arcvonalat. Ha azonban sikerült nekik, akkorteljes szélességükben lefedhették a kis létszámú portugálegységeket, így a szárnyakon elkezdhették bezárnikörülöttük a gyűrűt. Oliveira katonái továbbra is keményenküzdöttek, az őrmesterek a puskák dörrenéseit túlüvöltveadták ki parancsaikat, hogy embereiket középreirányíthassák. A portugálok között szörnyű pusztítástvégeztek a nehéz francia puskagolyók. Egyikük sikoltvaváltozott lángoló fáklyává, amikor találat érte zsákját,amelyben a lőport tartotta. Amikor elvágódott, láthatóvávált, hogy a hátába tarisznya méretű lyukat perzselt a tűz,vére sercegve égett vörös hamuvá. Oliveira ezredes beálltemberei mögé, és felmérte a helyzetet. Tudta, ez a csataelveszett. Az átkozott angol lövésznek igaza volt, valóban abarakkok között kellett volna menedéket keresniük, demostanra a franciák már elvágták a biztonsághoz vezetőutat, és Oliveira látta, hogy szinte semmit nem tehet aközeledő tragédia elhárítására. Még kevesebb reményemaradt, amikor meghallotta a patadobogást. A franciáktehát lovasságot is bejuttattak az erődbe.Oliveira hátravitette az ezred zászlóit az északi bástyákhoz,és parancsba adta, hogy rejtsék el azokat valahova. Abástyák belsejében akadt néhány régi raktár, a romos falaklehullott kövei között hatalmas üregek tátongtak, így alobogót el lehetett rejteni. Oliveira megvárta, amígszorongatott helyzetben lévő emberei leadnak még két

sortüzet, aztán haladéktalanul visszavonulást rendelt el.– Várjatok még! Most! Vissza, egészen a falakig!Kénytelen volt hátrahagyni sebesült embereit, bár néhányvérző katona megpróbált sántikálva, vagy akár kúszva iscsatlakozni a visszavonuló arcvonalhoz. A franciák egyreközeledtek, és hamarosan eljött az a pillanat is, amelytőlOliveira a legjobban rettegett; elhagyták hüvelyeiket akardok.– Induljatok! – kiáltotta az ezredes az embereinek. –Gyorsan!A portugálok harci alakzata felbomlott, és egyesévelpróbáltak menekülni a falak felé, éppen akkor, amikor alovasság megkezdte támadását. A helyzet a lovasoknakkedvezett: kívánni sem tudtak volna kedvezőbbcélpontokat, mint egy felbomlott harcrendből kivált,pánikszerűen iszkoló katonákat. A szürke dragonyosoksorra vágták le a menekülő portugálokat nehéz kardjaikkal.Személyesen Loup vezette a támadást, és szemmelláthatóan arra törekedett, hogy körülzárja Oliveira katonáit,hogy azok kénytelenek legyenek visszafelé, az előretörőgyalogság irányába fordulni. A balszárnyon néhány portugálbiztonságban elérte a bástyákat, és Loup hagyta őketelmenekülni, hiszen ha túljutnak a falon és szétszóródnak avölgyben, katonái egyenként levadászhatják majd őket, haellenben a falakon maradnak, a San Isidróban maradtfranciák teszik velük ugyanezt. Loup pillanatnyilag inkábbazokkal foglalkozott, akik megadták magukat. Tucatnyiportugál katona álldogált felemelt kézzel, töltetlen puskáikmellettük hevertek. A tábornok ellovagolt az egyik mellett,arcára széles mosoly ereszkedett, majd kardjának egyetlenvágásával kettéhasította a fejét.– Nem ejtünk foglyokat! – vetette oda embereinek.Úgy döntött, hogy ha az erőd teljes helyőrségétlemészárolja, azzal tudtára adhatja Wellingtonnak, hogy a

spanyol határt elérve sokkal keményebb és kegyetlenebbellenfélre számíthat, mint a Lisszabonból elkergetettfranciák voltak, de döntését az az egyszerű tény isbefolyásolta, hogy a foglyokkal együtt lehetetlen lett volnaelég gyorsan visszavonulnia az erődből. Az egyik cacadormegcélozta Loup-t, de elvétette a lövést, a golyó alignéhány hüvelykkel fütyült el a francia szürke szakálla mellett.Loup ádázul felkacagott, megsarkantyúzta szürke lovát, ésmegindult a rémült gyalogosok felé, hogy elkapja azt avakmerőt, aki tüzet merészelt nyitni rá. A katonakétségbeesetten próbált menekülni, de Loup mögévágtatott, és egy alulról indított vágással felnyitotta agerincét. A portugál sikoltva zuhant a földre.– Hagyjátok! – adta ki a parancsot a tábornok, aki avárakozással ellentétben nem adta meg az ellenségének akegyelemdöfést. – Dögöljön meg kínok között, nemérdemel mást!Oliveira alakulatának néhány túlélője tüzet nyitott a falakról,mire Loup leparancsolta a nyeregből dragonyosait, ésellenük vezényelte őket, gyalogságát pedig utasította, hogybánjanak el a Real Companía Irlandesával és a hozzájukcsapódott angol lövészekkel, akik a barakkokban kerestekmenedéket. Őszintén sajnálta, hogy a rajtaütést vezetőkatonáknak nem sikerült elkapniuk Sharpe-ot és átkozottzöld kabátos lövészeit a raktárban, de azért tisztában voltvele, hogy továbbra is kiválóak az esélyei arra, hogybeteljesítse oly régóta tervezett bosszúját. Meg akartatorolni két kivégzett embere halálát, így nem bánta, ha úgykell majd előhoznia az angolt, mint vadászebnek a dúvadat.Méltó befejezése lenne ez egy pompásan kivitelezettakciónak. Elővette zsebóráját, és megpróbálta kiszámítani,mennyi ideje maradt arra, hogy megsemmisítse abarakkok legénységét.– Monsieur! – csattant egy felháborodott hang, nem

messze tőle. Loup leereszkedett nyergéből, és bezárta azórát. Egy vékony arcú, szikár portugál tisztet pillantott meg,aki egy magas francia káplár szorításában vergődött.– Óhajt valamit, monsieur? – érdeklődött udvariasan.– A nevem Oliveira, a rangom ezredes, és tiltakoznom kellaz eljárása ellen, uram! Az embereim megadták magukatönnek, a katonái mégis lemészárolják őket, pedigmostantól hadifoglyoknak minősülnek!A tábornok szivart halászott elő oldaltáskájából, majd aföldre pillantott, és felemelt egy izzó végű ágat, majdkényelmesen pöfékelgetve rágyújtott.– A jó katona nem adja meg magát, Oliveira, inkábbmeghal.– De mi a foglyai vagyunk! Kérem, vegye el a kardomat.Loup kifújta a füstöt, majd intett a káplár felé.– Engedd el, Jean!Oliveira megrázta magát, majd haragosan megszólalt.– Monsieur, az ön eljárása ellentmond a hadviselésszabályainak! A katonái olyanokat gyilkolnak meg, akikmár megadták magukat.– A háború maga a pokol, ezredes úr – vont vállat Loup. –És most adja ide a kardját!Oliveira lassan kivonta kardját a hüvelyből, megfordította,és markolattal előre átadta a marcona dragonyosnak.– A foglya vagyok, monsieur! – jelentette ki, dühtől ésszégyentől remegő hangon.– Halljátok? – kiáltott fel Loup. – Megadták magukat! Afoglyaink! Látjátok, itt van nálam az ezredesük szablyája!Elvette Oliveirától a kardot, és meglengette, hogy mindenkilássa a csillogó pengét a lőporfüsttől homályos csatatéren.A kötelező udvariasság azt diktálta, hogy most adja visszaaz oldalfegyvert az ellenséges tisztnek, de Loup ehelyetthosszasan méregette jobbjában a nehéz kard súlyát.– Tűrhető fegyver – jegyezte meg eltöprengve, majd ismét

Oliveirához fordult.– Hol vannak az ezred zászlói?– Megsemmisítettük mindet – felelte az ezredes. –Elégettük őket.A szablya ezüst ívet húzva lecsapott Oliveira arcára, ahogykeresztülszelte bal szemét és orrát.– Egy rohadt szavát sem hiszem! – mondta Loup, éstürelmesen megvárta, amíg a sebesült tiszt ismét képesvolt koncentrálni, majd megismételte a kérdést.– Hol vannak a lobogók, ezredes?– Eredjen a pokolba maga és a rohadt országa is! –hörögte Oliveira, kezét mély fejsebére szorítva.Loup a káplárnak hajította a szablyát.– Szedd ki belőle, hogy hová rejtették őket, aztán öld megezt a bolondot! Ha nem beszél, hát vagdosd meg egykicsit, a legtöbb embernek megered a nyelve, hafelszabdalják a tökeit. Hé, ti ott! – ordított többikatonájának, akik a két tiszt között lezajlott eseményeketfigyelték. – Ez nem egy tetves szüret, hanem egy csata,szóval végezzétek a dolgotokat! Öljétek meg a mocskokatmind egy szálig!Amikor ismét halálüvöltések harsantak az éjszakában,Loup a szájába vette szivarját, és komótosan elindult abarakkok felé.Dona Juanita kutyái vonyítani kezdtek, és ettől még többgyerekre jött rá a sírás, de Sharpe egyetlen pillantása elégvolt ahhoz, hogy az anyjuk elcsitítsák őket. Egy lófelnyerített. Az egyik lőrésen át Sharpe látta, hogy afranciák elvezetik a portugáloktól zsákmányolt lovakat.Gyanította, hogy a Real Companía Irlandesa lovait mársokkal korábban elvitték. A barakkok között éppen csendvolt, mivel Loup katonáinak többsége a portugáloküldözésére indult, és csak annyi embert hagytak hátra,amennyi hatékonyan megakadályozhatta azt, hogy az írek

megszökjenek. Néhány másodperces időközökben egy-egy golyó csattant a kőfalon, hogy az írek el ne felejtsék, afranciák továbbra is figyelnek minden egyes ajtót ésablakot.– Azok a mocskok biztos elkapták szegény dagadtRuncimant is – szólalt meg Hagman. – El sem tudomképzelni, hogy húzza majd ki a szerencsétlen a hadifoglyokfejadagján.– Runcimannak tiszti rangja van, Dan – mondta Cooper,aki éppen célpontot keresett az egyik lőrésnél. – Hidd el,nem fog fejadagon élni, hanem a békazabáló tisztekkelegyütt zabálhat majd. Figyeld meg, amikor kiszabadul,kövérebb lesz majd, mint valaha!Végszóra meghúzta a ravaszt, majd beljebb húzódott, hogyátadja a helyet egy következőnek. Sharpe arra gondolt,hogy ha igaz, amit Loup-ról beszélnek, akkor azezredesnek nem lesz akkora szerencséje, hogy fogságbaessen, sokkal valószínűbb az, hogy már régen vérbe fagyvafekszik az ágyában, félrecsúszott hálósipkáját pedigvastagon beborítja kiloccsantott agyveleje.– Sharpe kapitány! – hangzott fel Harper kiáltása az épülettávolabbi végéből. – Uram, jöjjön ide!A kapitány keresztülmászott a döngölt földpadlóra terített,szalmával töltött hálózsákokon. A bűz dögletes voltodabent, és a pislákolva égő gyertyák miatt csak akörvonalakat lehetett kivenni a félhomályban. AhogySharpe elhaladt egy asszony mellett, az utánaköpött. A tisztdühösen felé fordult.– Talán azt akarod, hogy odakint hágjanak tágabbá, mintegy pajtakapu, te buta ribanc? Ki is hajíthatlak, ha ez avágyad!– Nem, senor – sápadt el a nő, és elhátrált a haragos tisztelől. Férje, aki éppen egy lőrésnél görnyedt, azonnalbocsánatot is kért felsége helyett.

– Sajnálom, uram! Biztos csak azért tette, mert fél, mint atöbbi asszony!– Mi is félünk! Csak egy bolond nem félne, de ez nem okarra, hogy elveszítsük a jó modorunkat, nemde?Sharpe tehát Harper mellé lépett, aki az ajtót eltorlaszoló,szalmával töltött matracoknál térdelt.– Valaki önt szólongatja, uram! Szerintem Donaju kapitánylesz az.Sharpe is az ajtó melleti nyílás mellé görnyedt, és átkiáltotta szomszédba.– Donaju, maga az?– A férfiak barakkjában vagyok, Sharpe, és jól vagyunk!– Hogy jutott ki a barbakánból?– A bástyákra vezető ajtón keresztül. Fél tucat tiszt ottmaradt.– Kiely önnel van?– Nem, és azt sem tudom, mi történt vele.Sharpe kevéssé törődött ezzel a problémával, annál inkábbaggasztotta egy másik személy.– És Sarsfield atya?– Sajnos, ő sincs itt.– Ne csüggedjen, Donaju, a mocskok azonnaleltakarodnak, ha kisüt a nap!Furcsa módon megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy aszerény, csendes beszédű Donaju védi a másik barakkot,mert tudta róla, hogy jó katona.– Nagy kár Sarsfield atyáért – sóhajtott fel Sharpe. –Valószínűleg egyenest a mennybe került – felelte Harper. –Pedig kevés papról mondható ez el. A legtöbben vedelnek,mint a disznó, és naphosszat nőket vagy kisfiúkathajkurásznak, de Sarsfield atya jó ember volt.Az északi oldalnál alábbhagyott a lövöldözés, mire Harperkeresztet vetett, hiszen jól tudta, mit is jelenthet a hirtelencsend.

– Sajnálom azokat a szerencsétlen portugálokat is. Sharpesajnálta volna, ha Tom Garrard is a halottak között lettvolna, de reménykedett benne, hogy azért túlélte. TomGarrardnak jó élete volt. Együtt voltak akkor, amikorGawilghur partjainak vörös pora szitált rájuk, és aholbajtársaik vére piros vízesésként csorgott lefelé a szikláról.Ott volt a gyáva rohadék Obediah Hakeswill is, aki arettegéstől makogott, akár egy majom, és megkísérelt egydobosfiú holtteste alatt menedéket lelni. Hakeswillőrmesternek is jó élet jutott, habár Sharpe alig-alig akartaelhinni, hogy a mocsok még mindig életben van. Ha lettvolna igazság a földön, hát elviszi a himlő, vagy akivégzőosztag golyói ontják ki a belét.– Figyelje a tetőt – mondta Sharpe Harpernek. – Az agyenge pont, ott akarnak majd áttörni.A barakkok teteje kőből épített boltívekből állt, amelyekkibírtak volna egy közvetlen találatot is egy mozsárágyúból,de az idő múlása és a rendszeres karbantartás hiányaalaposan meggyengítette az egykor erős szerkezetet.Tudta, hamarosan támadás éri őket, mert a hirtelen csendazt jelentette, hogy a franciák elsöpörték Oliveiraellenállását, és most eljönnek érte is. A következő egy óranagyon, de nagyon nehéznek ígérkezett. Sharpe hangosansorolni kezdte parancsait, miközben lassan visszasétált aterem másik végébe.– Ha támadnak, folyamatosan tüzelünk! Nem kell célozni,elég, ha a sűrűjébe lőttök, és ha végeztetek, adjátok át ahelyeteket a következő embernek! Megpróbálják majdelérni a barakk falát, és ez ellen kevés dolgot tehetünk, deha a tetőn kezdenek motozni, azonnal közéjük kell lőni,tehát figyeljetek felfelé is! Ahogy meglátjátok az eget,lőjetek! Ne féljetek, ahogy hajnalodni kezd, eltakarodnakmajd, mert félnek attól, hogy a lovasságunk elzárja előlük avisszavezető utat. Sok szerencsét, fiaim!

– És isten legyen mindannyiunkkal – vágta rá csendesenHarper a másik sarokból.A franciák úgy özönlöttek rájuk, mint egy gátját áttörtfolyam. Loup néhány emberét a többi épület fedezékéberendelte, hogy biztosítsa azokat, akik közvetlen rohamotindítottak a két barakk északi fala ellen. Gyorsan keresztülakartak jutni azon a sávon, amelyet odabentről tűz alatttartottak. Minden egyes lövés után egyre fojtogatóbb lett alőporfüst odabent, de a harmadik vagy negyedik lövésdöbbenetesen hangosnak tűnt, és az egyik katona hirtelenhátrazuhant, hogy aztán dühödten szidni kezdje puskáját,amely nagyon erősen rúgott vissza, de egy másik katonarájött, hogy mi készül.– Eltömik a lőréseket! – ordította.Sharpe, hogy megbizonyosodjon a dologról, maga is azészaki falhoz szökkent, és kidugta puskája csövét anyíláson. A fém kövön koccant. A franciák tehát nagykődarabokat hordtak a nyílások elé, hogy ellenségeik netarthassák őket tűz alatt. Loup katonái egymás utánmásztak fel a tetőre, csizmájuk sarka meg-megcsikordultodafent, mintha csak patkányok neszeztek volna apadláson.– Jézus! – fohászkodott valaki, majd a miatyánkot kezdtemormolni.– Kuss! – förmedt rá Sharpe. Már azt is hallotta, hogy egynehéz fémtárgy többször is a kőhöz csapódik. Vajonmennyi idő kell ahhoz, hogy átszakadjon a tető, és avérszomjas franciák bejussanak? A barakkban vagy százsápadt arc nézett rá, reménykedve benne, hogy ő tudja aválaszt kimondatlan kérdéseikre. A megoldást azonbanHarper találta meg. Felmászott a hatalmas matracrakástetejére az ajtó mellé, és így elérte azt a kéménykéntszolgáló, vékony nyílást, amely a tető és a falak közötthúzódott, és túlságosan magas volt ahhoz, hogy a franciák

eltorlaszolják. Innen tisztán tűz alatt lehetett tartani azt abarakkot, amelyben Donaju és emberei tartották magukat,és őszintén remélték, hogy azok viszonozzák aszívességet.Harper kezdte a tüzelést hétcsövűjével, fegyvere akkorátdörrent, mint egy harminckét fontos löveg. Fájdalomkiáltáskövette, mert a lövés hatása olyan volt, mintha kartácstüzetzúdítottak volna a szomszédos tetőre. Egyenként adogattákfel az előre megtöltött puskákat a nagydarab őrmesternek,aki gyors egymásutánban adta le a lövéseket, csak úgytessék-lássék célozva, mert szinte lehetetlen volt elvéteniea szomszédos tetőn örvénylő szürke ruhás tömeget. Féltucat lövés után a franciák inkább leugrottak, és a földönkerestek menedéket. Viszonozták ugyan a tüzet, deeredménytelenül. Eközben Perkins újratöltötte a hétcsövűt,és Harper ismét tüzet nyitott. Éppen ekkor lőtt valaki amásik barakkból is, Sharpe pedig tisztán ki tudta venni,hogy egy francia csizmájának a sarka megcsúszik a falon,majd egy test a földre zuhan. Odakint valaki felordított,amikor egy golyó eltalálta, és a földre taszította a tetőről. Afranciák ekkor taktikát váltottak; félregördítették a lőrésekettakaró köveket, amelyeket korábban ők maguk hordtakoda, és véletlenszerűen belövöldöztek az épületbe. A nőkés a gyerekek sírni és jajongani kezdtek, és mindenkiigyekezett kikerülni a tűzvonalból. Harper folytatta atüzelést, sokan lelkesen töltögették számára a puskákat,de a legtöbben nem tettek mást, csak imádkoztak ésvártak. A zaj pokoli volt: lövések dörrentek, gellert kapottgolyók csattogtak, és Loup embereinek jellegzetesfarkasvonyításra emlékeztető csatakiáltása hangzott fel avégső vereség előhírnökeként.A mennyezetről por kezdett el szállingózni, mire Sharpemindenkit odébb parancsolt a veszélyeztetett területről,majd puskás katonákat vezényelt a közelbe.

– Ha csak egy kavics is leesik onnan, lőjetek, mint aháborodás!Odabent lassan a lélegzetvétel is nehezebb lett. Por, füstés vizeletszag kavargott a levegőben, és a kormos lánggalégő olcsó gyertyák fénye is elhalványult. A gyerekek és anők egyre hangosabban zokogtak, és többé már Sharpesem volt képes rá, hogy elhallgattassa őket. A franciákodakint durvábbnál durvább fenyegetéseket ordítoztak, ésbiztosították őket arról, hogy ha bejutnak, sokkal több okuklesz majd a sírásra.Hagman krákogott, és nagy adag, nyállal kevert port köpötta földre.– Olyan, mint egy szénbányában.– Járt már szénbányában, Dan?– Egy évig voltam egyben, még Derbyshire-ben –válaszolta Hagman, majd arrébb húzódott, amikortorkolattűz villant az egyik lőrésnél. A golyó ártalmatlanulsüvített el, és a szemközti falban állapodott meg.– Még kis csimota voltam akkoriban – folytatta Hagman. –Ha az apám nem hal meg, és az anyám nem költözik anővéréhez, Handbridge-be, még most is ott lennék. Perszemég inkább valószínű, hogy már nem is élnék. Odalent abányában csak a legszerencsésebbek érték meg atizenharmadik születésnapjukat.Éppen befejezte volna a mondatot, amikor ütemes döngésreszkettette meg a barakk falait. A franciák kődarabbal,vagy pöröllyel próbálták meg bezúzni a kaput.– Olyanok vagyunk most, mint a kismalacok abban amesében, nem? – vette át a szót ismét Hagman. – Odakinta nagy gonosz farkas éppen arra készül, hogy elfújja aházunkat.Sharpe keményen megragadta puskáját. Izzadt, mint a ló, apuskatust nyálkásan csúszósnak érezte.– Amikor gyerek voltam, én ugyan nem hittem el, hogy

tényleg el tudják kergetni – vont vállat válaszul.– Na igen, a legtöbb malac tényleg nem tudná. De ha ezektovábbra is ekkora zajt csapnak, megfájdul a fejem!– Közeledik a hajnal – mondta biztatóan Sharpe, habármaga sem volt bizonyos benne, hogy Loup valóbanvisszavonulást rendel el a virradat első jelére. Ez a tudatugyan erőt adott embereinek, de lehet, hogy nem voltremény. Lehet, hogy itt fognak mind elhullani, a barakkoküszkös romjai között. Halomra lövik, vagy bajonettel döfik leőket csak azért, mert egy francia elit alakulat bosszútesküdött néhány boldogtalan ír ellen.– Figyeljetek! – kiáltott fel az egyik katona. Egyre több porhullott alá a mennyezetről, és bár a vén épület eddigkiválóan állta a sarat, a boltíven megjelent az első repedés.– Tüzet szüntess! Várjatok, amíg az elsőt meglátjátok! –parancsolta Sharpe.A nők térden állva, olvasójukat morzsolgatva imádkoztak, aférfiak pedig két, koncentrikus körben állva, puskátmarkolva, várakozó arccal kémlelték az egyre táguló rést amennyezeten.– Igazán rühelltem azt a tetves szénbányát – szólalt megváratlanul Hagman. – Mindig féltem, amikor lementem egytárnába. Voltak ott ugyanis emberek, akik csak úgymeghaltak, nem tudni, mitől. Úgy találtunk rájuk, bizony!Olyanok voltak, mintha csak aludtak volna. Akkor azt hittem,hogy ördögök jöttek értük a föld középpontjából, éselragadták a lelküket.Az egyik asszony mellé egy kavics hullott, ő pedig a kop-panást hallva felsikoltott.– Fogadok, hogy a bányában legalább nem voltaksikoltozó nők! – morogta Sharpe.– Dehogynem voltak, uram! Voltak, akik ott dolgoztak, ésakadtak olyanok is, akik csak úgy végezték a magukmesterségét, ha érti, mire gondolok, uram. Az egyikre, egy

Törpe Babs nevezetűre ma is emlékszem. Egy pennyt kértegy alkalomért, és vasárnaponként énekelt is nekünk.Talán valami zsoltárfélét, vagy Mr. Wesley egyik himnuszát.Ismeri Wesley himnuszait, uram?– Soha nem voltam templomba járó ember, Dan.– Hát, Babs sem volt éppen olyan fajta!– Ő volt az első nő, akivel lefeküdt?– Igen – bólintott büszkén Hagman. – És ráadásul nem isszámított fel nekem semmit.– Hát, jó magának, Dan – mondta Sharpe, majd amagasba emelte puskája csövét, mert a tető egy óriásirészen beszakadt. Bent sikolyok harsantak, odafent pediga porfelhőn túl francia katonák körvonalai tűntek fel.– Tűz! – ordított Sharpe.A puskások második sora kezdett lőni, majd egymásodperccel később még több ember eregette agolyókat az ég felé. Az ellenséges tűz elhallgatott, minthacsak a franciákat meglepte volna a dühödt ellenállás.Nők és férfiak egyaránt mániákusan tölteni kezdtek, ésegyre csak adogatták a fegyvereket a tűzvonalbanállóknak. Loup katonái a tető biztonságos részeiről kövekethajigáltak a barakkba, azok azonban ártalmatlanul értekföldet a padlón. Annyi haszonnal mindenesetre járt a dolog,hogy a gyertyák fénye erőre kapott, és friss levegő áramlottaz épületbe.– Sharpe! – hangzott fel odakintről.A franciák ideiglenesen felhagytak a tüzeléssel, így akapitány is parancsot adott embereinek, hogy ne lőjenek.– Mindenki töltsön újra! Mindig jó hír, ha a békazabálókharc helyett beszélni akarnak – mondta, és közelebb lépetta fal és a tető között tátongó nyíláshoz, hogy jobbanhallhassa a franciát.– Loup?– Jöjjön ki, Sharpe! Ha megteszi, megkíméljük az emberei

életét.Ez okos húzás volt, még akkor is, ha Loup tudatában voltannak, hogy Sharpe egyetlen szavát sem hiszi el. Nem isszámított hát arra, hogy ő elfogadja majd az ajánlatát,sokkal inkább azt várta, hogy így a saját embereiszolgáltatják majd ki neki, ahogyan Jónással tettékegykoron a tengerészek.– Loup, takarodjon a fenébe, de hirtelen! Pat, tűz!Harper félhüvelykes golyók záporát zúdította a másikbarakk tetejére. Donaju emberei sem hagytak fel a harccal.A franciák dühükben buzgón lőtték a vastag kőfalat, deigyekezetük teljeséggel feleslegesnek bizonyult, mert egysem hatolt be Harper lőrésén, bár az egyik gellert kapottlövedék nekicsapódott puskája tusának. Az ír káromkodott,de lankadatlanul folytatta a tüzelést a másik barakk tetejefelé. Lábdobogás hallatszott a tető felől, jelezve, hogy atámadók újabb hulláma próbálkozik. A tetőn tátongó lékalatt álló emberek felfelé lőttek, de mert Loup mindennélkülözhető katonáját oda küldte, így a franciák isrendelkeztek a megfelelő tűzerővel. A Real CompaníaIrlendesa emberei kénytelenek voltak elhátrálni a nyílás alól.– Körülvettek bennünket a mocskok! – ordított Harper,miközben megpróbált lebukni, mert gyanús zajokhallatszottak a feje feletti részről. A franciák éppen az őtüzelőállására pályáztak. Az asszonyok is megérezték aveszély közeledtét, és sikoltoztak, vagy eltakartákszemüket, az egyik sarokban pedig egy gyerek sírt, merteltalálta egy gellert kapott golyó.Sharpe tudta, hogy a végéhez közeledik a csata. Érezte, avereség elkerülhetetlen azóta, hogy Loup csapatai túlerejüktudatában elözönlötték a San Isidro-erődöt. A tetőn tátongólyukon keresztül bármelyik percben a nyakukbaszakadhatott egy csapatnyi francia, és ha az első hullámraa biztos halál várt is, előbb vagy utóbb győzne a túlerő, és

akkor egészen biztosan elsöpörnék őket, még ha bajtáraikholttestén is kellene keresztülverekedniük magukat. Éshogy mi lesz utána? Sharpe megborzongott, ha arragondolt, hogy Loup bosszúja beteljesedik. Hideg késpengeaz ágyékán, aztán a pokoli fájdalom... Ahogy nézte aplafonon tátongó lyukat, azon töprengett, hogy talánüdvösebb lenne, ha azt a bizonyos utolsó golyót magánakszánná.Ekkor mintha földrengés rázta volna meg az erődöt. Porszitált alá a kövek illeszkedési pontjainál, és vakító fényvillant az égen. Egy másodperc múlva robbanás morajavisszhangzott odakintről, amely még a franciákmuskétáinak hangját is elnyomta. A mély dübörgésvisszaverődött a barbakánról, az égből pedig fahulladékkezdett záporozni.Furcsa csend telepedett San Isidróra, a franciák isbeszüntették a tüzelést. Még azt is hallani lehetett, hogyvalahol, a barakk közvetlen közelében valaki sóhajt mindenbelégzéskor, de sípol a tüdeje, amikor kifújja a levegőt. Azég is mintha világosabb lett volna, de vörös színű. Egykődarab vagy faág ritmikusan hozzá-hozzáért a barakkfalához. Körös-körül hörgések és fájdalomkiáltásokhallatszottak. Daniel Hagman egy részen elhajtotta amegperzselődött matracokat az ajtó elől, és körülnézett.– A portugálok két lőszereskocsija robbant fel. Tele voltakmunícióval, és valamelyik ostoba békazabálónak talánéppen most támadt kedve a tűzzel játszani.Sharpe is kikukucskált az egyik lőrésen, és látta, hogy egylángokban álló ruhájú francia rohan el előtte. Most, ahirtelen beállt csendben tisztán lehetett hallani afájdalomkiáltásokat és a nyögéseket.– A robbanás lehajította a nyomoroncokat a tetőről! –mondta Harper.Sharpe most a tetőn éktelenkedő lyuk alá rohant, és

megparancsolta egyik emberének, hogy kuporodjon le,majd az önkéntes hátára állva megfogta az egyik töröttszegélyű követ.– Segítsen már fel valaki!Az egyik katona megfogta a lábát, és a kapitány ígynehézkesen a tető szintjére ügyeskedte magát. Az erődudvara erősen végigperzselődött, és több helyen füstölt. Akét, lőszerekkel megrakott szekérből csak törmelékmaradt, a detonáció pedig káoszba taszította a diadalittasfranciákat. A falakat vér borította, a földön holttestekfeküdtek a legteljesebb összevisszaságban, közöttükzavarodott túlélők támolyogtak. Az egyik franciárólnemcsak a ruha, de a bőr is leperzselődött, egy másikmegpillantotta ugyan Sharpe-ot a tetőn, de nem volt márereje hozzá, hogy felemelje a puskáját. Negyvenötvenember halhatott meg, és legalább ugyanennyi sebesültmeg halálosan. Nem nagy szám ugyan ahhoz az ezerhezképest, akiket Loup San Isidróba vezetett, de éppenelegendő ahhoz, hogy megtörje a franciák harci szellemét.Sharpe azonban most meglátott valamit, ami még nagyobblelkesedésre adott okot: a füst- és porfelhők mögött, a sötétégbolt keleti részén vörös fénykorong tűnt fel. A hajnalifényben tisztán látszott az erőd felett terjengő füst, ésesetleg egy szövetséges lovascsapat kíváncsi lett volnaarra, hogy mi történhetett San Isidróban...– Nyertünk, fiúk! – mondta Sharpe, amikor visszahuppant abarakk padlójára, bár tudta, hogy nincs teljesen igaza. Eznem győzelem volt, csak azt kerülték el, hogy lemészároljákőket, habár amikor Loup emberei félóra múlva távoztak,még intéztek ugyan két erőtlen támadást a barakkok ellen,de harci szellemük már mélyponton volt. A napfelkelte elsőjelére a franciák magukhoz vették sebesültjeiket, éselvonultak. Sharpe segített a Real Companía Irlandesatagjainak az ajtó elé emelt torlasz eltakarításában, majd

óvatosan kilépett a lőportól, koromtól és vértől bűzlőudvarra. Magával hozta töltött puskáját arra az esetre, haesetleg Loup maga mögött hagyott volna néhányorvlövészt, de senki sem adott le egyetlen lövést sem.Mögötte lassan kisorjáztak a többiek is. Támolyogtak,mintha csak egy rémálomból ébredtek volna. Donajucsapata is megjelent, és az ír tiszt olyan örömtelién ráztameg Sharpe kezét, mintha hatalmas győzelmet aratottvolna, pedig erről szó sem volt, csak a megsemmisítővereséget sikerült üggyel-bajjal elkerülniük. Igaz, éltek, azellenség pedig elvonult.Sharpe azonban tudta, hogy az igazi megpróbáltatásokcsak most kezdődnek.

Ötödik fejezetA portugálok a délelőtt folyamán szivárogtak vissza az

erődbe. Néhányan úgy menekültek meg, hogy az északibástyánál jutottak ki, és halottnak tettették magukat, vagyelbújtak az erőd körüli, kövekkel és tüskebokrokkal borítotttalajon. A szerencsések láthatták, ahogy menekülőbajtársaikat egyenként levadásszák és megölik a szürkébeöltözött dragonyosok.Oliveira több mint négyszáz dragonyossal együtt érkezettaz erődbe, ebből százötven a támadás során meghalt,hetven megsebesült, jó néhány pedig egyszerűen eltűnt.Délre mindössze a portugál ezred negyede maradt meg. Ahirtelen rájuk támadó, négyszeres túlerőben lévő ellenségszörnyűségesen megtizedelte őket, de az alakulat nempusztult el teljesen, és zászlóik továbbra is büszkénlobogtak a szélben. A lobogókat éjszakára elrejtették, ésLoup minden erőfeszítése ellenére sem találta meg őket.Oliveira ezredes azonban halott volt, borzalmasanmegcsonkított teste tanúskodott róla, hogy kegyetlen kínnal

távozott az élők sorából. Rajta kívül az alakulat több tisztjeis elesett az éjszakai rajtaütés során.A Real Companía Irlandesa ugyanakkor egyetlenegy tisztetsem veszített. Úgy tűnt, hogy a franciák meg sem próbáltákmegostromolni a barbakánt, csak beözönlöttek a kapun, éssenki sem lépett a kapubástya belsejébe. Még a tiszteklovait sem lopták el az istállóból.– Eltorlaszoltuk az ajtókat – magyarázta Lord Kiely.– És a békazabálók természetesen nem is vesződtekazzal, hogy betörjenek, ugye? – bólogatott buzgón Sharpe,meg sem próbálva leplezni, hogy egyetlen szót sem hisz azegészből.– Vigyázzon, mit mond, kapitány! – csattant fel Kiely.Sharpe-ot azonnal elöntötte a pulykaméreg.– Figyelj rám jól, te kurvapecér! – kezdte, maga ismeglepődve rajta, hogy ki merte mondani, amire gondol. –Én a csatornák mélyéről küzdöttem fel magam oda, aholmost vagyok, és rohadtul nem törődöm azzal, hogyha rajtadis keresztül kell gázolnom ahhoz, hogy még feljebb jussak!Ha kell, meggyilkollak, te iszákos pondró, kiontom abeledet, és a maradványaidat felzabáltatom a szajhádebeivel!Fenyegetően előrelépett, Kiely pedig, aki láthatóanmegrettent a kapitány haragjától, hátrált egy lépést.– Elmondom én, mit gondolok – folytatta Sharperendületlenül. – Az történt, hogy lordságod egyik rohadtcimborája kinyitotta a kaput a vérbajos békaevőknek, ezértők megkímélték a tyúkszaros életedet, mert nem akartákmegölni a barátjukat az ellenségeikkel együtt. Ha nemtetszik, bizonyítsd be, hogy nincs igazam!Sharpe a monológ közben folyamatosan közelebb próbáltkerülni Kielyhez, aki azonban szünet nélkül hátrált, és ez afurcsaság már a közelben álló lövészek és testőrökfigyelmét is felkeltette. Végül azonban a kapitány elkapta

az ír vállát, és olyan erővel penderítette maga felé, hogy azmegtántorodott, miközben igyekezett megőrizniegyensúlyát.– Tegnap éjjel azt mondtad, hogy az én segítségem nélkülis elbánsz az ellenséggel, de amikor cselekedned kellettvolna, büdös volt a harc, mi? Elbújtál a kapubástyádban, ésaz embereid vívták meg a csatát helyetted, te korcs!Kiely keze lassan kardja markolatára vándorolt.– Párbajozni akar talán, Sharpe? – kérdezte. Igyekezettmagabiztosnak látszani, de arca már vörösben játszott.Tudta, most megszégyenítették emberei előtt, és továbbrontotta helyzetét, hogy az eljárás jogos volt. Kiely azonbansoha nem ismerte volna ezt el. Egy pillanatig úgy tűnt,mintha a következő másodpercben állon vágná Sharpe-ot,de végül megelégedett a szóbeli kihívással.– Elküldöm önhöz a párbajsegédemet!– A frászt! – rivallt rá a kapitány. – Pokolba a tetvessegédeddel! Ha harcolni akarsz velem, akkor kezdjükmost, itt, ezen a szent helyen! Az sem érdekel, milyenfegyverrel akarsz küzdeni, felőlem aztán lehet kard, pisztoly,puska, bajonett, vagy akár ököl is! Szétszedlek, te mocsok,kiverem a lelket is belőled, te gyáva disznó, és nemérdekelnek az ostoba szertartásaid! Utoljára mondom, hanincs tele a gatyád, kezdhetjük. Itt! Most!Sharpe ugyan igyekezett megőrizni a hidegvérét, de mostúgy érezte, nem baj, hogy nem sikerült. Kiely úgy állt ott,mint akit villám sújtott. Soha nem hitte volna, hogy egy tisztképes ennyire elveszíteni az önuralmát.– Nem harcolok állat módjára! – visszakozott erőtlenül.– Nem harcol ön sehogy sem, jó lordom! – váltott visszamagázásra Sharpe, de hangja vágott, akár a penge. –Fusson el uram, jó messzire. Elegem volt az ön fajtájából!A megalázott Kiely igyekezett úgy elmenni, hogy valamiféleméltósága azért maradjon, de távozását néhány embere

gúnyos kiáltásokkal kísérte. Sharpe rájuk parancsolt, hogyhallgassanak el, majd Harperhez fordult.– A franciák természetesen nem akartak bejutni abba arohadt barbakánba, mert tudták, hogy bent van a barátjuk,és persze a lovakat is ezért hagyták a helyükön.– Logikusan hangzik, uram – bólintott Harper, majd atávolodó Kiely felé intett. – Összecsinálta magát a fickó,ugye?– Össze.– Lacy kapitány azt mondja, hogy éjszaka nem ő adta ki azta parancsot, hogy szüntessék be a harcot, hanem az a nő.Azt mondta, hogy szerinte a franciák nem tudják, hogy vanvalaki a barbakánban, ezért jobb lesz, ha nyugtonmaradnak!– Egy asszony parancsolgatott? – kérdezte mérhetetlenundorral Sharpe.– Ritka egy kemény némber az, uram – vont vállat Harper.– Lacy azt is mondta, hogy az ablakból követte a csatát, ésminden pillanatát ki is élvezte.– Én mondom, egyszer máglyán égettetem el azt apokolbéli szukát! – mondta Sharpe a fogát csikorgatva.– A poklot emlegette, Sharpe? – érdeklődött a frissenérkezett Runciman, de nem várta meg a választ. Most, hogyvégre volt egy igazi háborús története, amit nyakra-főremesélhetett, örömmel megosztotta életben maradásánaktörténetét mindenkivel, aki figyelmes hallgatónak látszott.Az ezredes tehát elmesélte, hogy bezárta az ajtót, éselrejtőzött egy nagy halomnyi muníció mögött, amelyetéppen Sharpe halmozott fel előző nap, de most Runcimanvalóságos isteni beavatkozásként értékelte az eseményekilyetén alakulását.– Lehetséges, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott, Sharpe!Szegény jó édesanyám is mindig ezt mondta, emlékszem.Hogyan máshogy lehetne megmagyarázni másként a

csodálatos megmenekülésemet?Sharpe-nak ugyan erről az volt a véleménye, hogy azezredes életét az mentette meg, hogy a franciák szigorúparancsba kapták, hogy kíméljék meg a barbakánbanlévőket, de inkább nem mondott semmit.– Örömmel látom, hogy túlélte a dolgot, tábornok úr!– Nem adtam volna ám olcsón az életemet! Az összespisztolyomat megtöltöttem, és garantálom, hogy nemmentem volna egyedül a túlvilágra. Az ilyesmit soha nemkedveltük mi, Runcimanok!Az ezredes ugyan megborzongott, amikor eszébe ötlöttekaz éjszaka eseményei, de azért ő már a szokásoskerékvágásban látta a dolgokat.– Látott errefelé valamit, ami reggelire emlékeztetne,Sharpe?– Talán érdemes lenne Kiely szakácsánál próbálkoznia,tábornok úr! Tíz perce mintha szalonnát sütött volna, és úgyvélem, őlordságának éppen nincs étvágya, mert éppenmost oldalgott el, amikor megemlítettem neki, hogyszétrúgom a seggét.– Mit tett maga, Sharpe? – kérdezte Runcimanelkerekedett szemekkel. – Hát nem tudja, hogy a párbajtilos a hadseregben?– Szót sem ejtettem párbajról, uram, csak megjegyeztem,hogy a lelket is kiverem belőle, de úgy láttam, hogy nekinem igazán tetszett az ötlet.– Ejnye, kedves Sharpe, nem hinném, hogy így hosszúélete lesz ezen a földön, és nagyon fogom sajnálni, haegyszer csúnya véget ér. Hirtelen haragú ember maga,meg kell hagyni! Jut eszembe... Szalonnát emlegetett?Igaza volt, meg is keresem Kiely szakácsát.Sharpe nézte, ahogy a potrohos tiszt ellohol, majd sóhajtvaHarperre nézett.– Tíz év sem telik majd bele, és valóságos legendák

fognak születni arról, hogyan védte meg a franciák ellen adagi egyedül San Isidrót, állig fegyverben.– Ugyan, Runciman teljesen ártalmatlan.– Az – helyeselt a kapitány eltöprengve. – Valóban az.Egészen addig, amíg valaki vigyáz arra a hájas seggére.Ma éjszaka pedig kis híján kudarcot vallottam.– De uram, ön egyáltalán nem hibázott!– Dehogynem, Pat, méghozzá nyomorúságosan. Nemvettem észre, hogy Loup túl tud járni az eszemen, és nemfigyelmeztettem Oliveirát a veszélyre, ráadásul azt semláttam be idejében, hogy mennyire veszedelmes csapdábaesni a barakkokban.Sharpe megborzongott, amikor eszébe jutott az éjszakabűzös, nedves, és porral szennyezett sötétsége, és aköveken megcsikorduló csizmatalpak zaja, ami azt jelezte,hogy a franciák bármelyik pillanatban keresztültörhetnek atetőn át.– Csak azért élünk még, mert valami szerencsétlen bolondfelrobbantotta a lőszereskocsit, még véletlenül sem azért,mert legyőztük Loup-t. Vereséget szenvedtünk.– Uram, legyen szabad megjegyeznem, hogy életbenvagyunk!– Így van. A baj az, hogy Loup is, hogy az isten verné meg!Tom Garrard azonban halott volt. Sharpe ugyan eleinte nemjött rá, hogy kié lehet a felismerhetetlenségig megégett ésmegcsonkított holttest, amely a felrobbantottlőszeresszekerektől nem messze feküdt a felperzseltföldön. A halott kinyújtott bal karját karommá torzította a tűz,de tenyerében még látszott a deformálódott fémdoboz.Amikor Sharpe meglátta, a fém még mindig forró volt, deazért alaposabban is szemügyre vette. Két elszenesedettujj tört le a halott kezéről, miközben kifeszegette. Amikorfelnyitotta a tetőt, látta, hogy a vörös kabátost és a nőtábrázoló kép épségben maradt. Sharpe óvatosan

letisztította a képet, és kitörölt egy könnycseppet aszeméből.– Tegnap éjjel Tom Garrard mentette meg mindannyiunkéletét, Pat.– Hogy érti ezt, uram?– Ő robbantotta fel a lőporosszekereket, de maga isbelehalt.A bádogdoboz jelenléte nyilvánvalóvá tette, mi történt.Amikor Tom Garrarrd ráébredt, hogy az ezred elvesztette acsatát, valahogy a kocsik közelébe jutott, és szikrát vetettrájuk, tudván tudva, hogy ezzel a saját sorsát ismegpecsételi.– Uramisten! – sóhajtott fel Sharpe, amikor eszébe jutottaka bajtársával együtt töltött éveik. – Ő is ott volt Assay-ban,és Gawilghurban is. Riponban született, az apja egyszegény zsellér volt, és amikor az egyik évben különösenrossz volt a termés, a földesúr kidobta az egész családját.Tom, hogy legalább őt ne kelljen etetni, beállt a 33-okhoz.Isten tudja, hogyan, de mindig küldött haza valamennyipénzt abból a nyomorúságos zsoldból! Tegnap aztmesélte, hogy tervei szerint még két évet leszolgál aportugáloknál, és amikor megkapja az ezredesi kinevezést,hazamegy, és a lelket is kirugdossa abból a földesúrból,aki miatt beállt a hadseregbe.– Úgy látszik, ezt most önnek kell megtennie helyette, uram.– Bizony. A rohadék olyan verést kap, amilyet rémálmaibansem képzelt volna el – bólintott Sharpe. Megpróbáltabecsukni a bádogdobozt, de a hő eltorzította a silány fémet.Visszaejtette hát a hamvak közé, majd Harper kíséretébenelindult a bástyák felé, ahol a franciák kis csoportjamegtámadta őket. Innen tökéletesen beláthatták a teljes,szörnyű látképet. San Isidro megfeketedett, vérfoltos falaiközött mindenfelé holttestek hevertek, és a távolban éppena halott Thompson közlegényt vitték a templom fala mellé,

egy sebtében ásott tömegsírhoz.– Szerencsétlen Thompson! Hogy lecsesztem tegnap,amiért felébresztett. Éppen vizelni indult, amikor megbotlottbennem.– Pedig éppen ez volt a szerencsénk.Harper a kapuhoz lépett, amelyen még mindig tisztánlátszottak a hétcsövű puska tusának ütésnyomai. Az ír ádázarccal tapogatta meg a krátereket.– Mindenképpen hallaniuk kellett a rohadékoknak, hogyvalaki be akar jutni. Ők tudták, hogy biztonságban vannak,mégsem engedtek be.– Ne feledje, Pat, egyikük holtan akart látni minket, istenlegyen irgalmas a nyomorult lelkéhez, ha kiderül, melyikükvolt.A kapitány észrevette, hogy a falakon nincsenek fent azászlók, ezért magához intett egy közlegényt. – Cooperlövész!– Uram, igen, uram!– Vonja fel a zászlókat.A szövetséges csapatok közül San Isidróba a KirályiNémet Légió lovassága érkezett meg először, akikgondosan felderítették a környéket, mielőtt bevonultakvolna az erődbe. Kapitányuk jelentették, hogy a lejtő aljánhullák fekszenek, és döbbenten vették tudomásul, hogy azerődben még több halott hever szerteszét.– Mein Gott! Mi történt itt?– Kérdezze az ezredest. Lord Kiely a neve – mondtaSharpe, és hüvelykujjával az ír tisztre mutatott, aki most abarbakán egyik ablakában tűnt fel. A Real CompaníaIrlandesa többi tisztje a halott portugálokat összegyűjtőkatonákat felügyelte, Sarsfield atya pedig a sebesültkatonákkal és a zokogó asszonyokkal foglalkozott. Miveltábori sebészük nem volt, nem tehettek mást, csakbekötözhették és kimoshatták a sebeket, és

reménykedhettek. Igyekezetük kevésnek bizonyult, egyiksebesült a másik után halt meg. Néhányuk időnkéntfelordított öntudatlan állapotában, de a legtöbbennyugodtak maradtak, miközben a pap a kezüket fogvafeladta rájuk az utolsó kenetet.Hamarosan újabb katonák érkeztek az erődbe, ezalkalommal törzstisztek. Többségük brit volt, de akadtakköztük portugálok is és egy spanyol, Valverde tábornok.Harper lovagolt elöl, és az első félórát azzal töltötte, hogyszörnyülködő arccal körbelovagolt, és szemügyre vette apusztítást, amelyet a franciák hagytak maguk után. Amikorazonban különvált a többi tiszttől, és csatlakozott Sharpe-hoz, már széles vigyor ült az arcán.– Micsoda szörnyűség ez, Richard! – jegyezte megvidáman.– Rohadt kemény éjszakánk volt, uram – felelte komoranSharpe, aki nem értette, hogy felettese miért ilyenelégedett.– Persze, hogyne – bólogatott Hogan, és megpróbált némirészvétet erőltetni magára, bár nem járt sok sikerrel. –Mindenesetre kár Oliveiráért és az embereiért. Jó embervolt, a többiek pedig kitűnő katonák.– Figyelmeztettem a veszélyre.– Igen, Richard, biztos vagyok benne, hogy így volt, demindketten tudjuk, hogy a háborúban nem mindig amegfelelő emberek halnak meg. Ha a Real CompaníaIrlandesát tizedelték volna meg, sokkal, de sokkalkönnyebb lenne a helyzetünk, de azért így sem olyan rossz.Megteszi ez is.– Hogy érti ezt, uram? – csattant fel Sharpe. – Tisztábanvan azzal, hogy mi történt itt tegnap éjszaka? Valamipondró elárult bennünket! Kinyitotta a kaput Loup-nak!– Ez egyáltalán nem lep meg, Richard! Mindig is aztmondtam, hogy a Real Companía Irlandesa nem

megbízható, és a franciák oldalán áll – bizonygatta aholttestekre mutatva Harper. – Hát kell ennél jobbbizonyíték? Mindenestre ez azért a hasznunkra van. Mostvégre jó okunk van arra, hogy eltakarítsuk ezeket akurafiakat anélkül, hogy megsértenénk a londoni vagy amadridi királyi udvart. Most azonban megtehetjük azt, hogyszívélyes köszönetet mondunk a spanyol királynak azért,mert a rendelkezésünkre bocsátotta a személyestestőrségét, tudtára adjuk, hogy a Real Companía Irlandesaértékes segítséget nyújtott a határvidéken egyveszedelmes francia támadás visszaverésében, majd azegész bagázst elküldhetjük Cádizba, hogy ott rohadjanakmeg. Nagy tehertől szabadulunk meg, Richard, és afranciák szándékai is meghiúsultak a tegnapi éjszakántörtént eseményeknek köszönhetően. Hibát követtek el.Békén kellett volna hagyniuk magát, de Monsieur Loupképtelen volt ellenállni a csali csábításának. Olyan okosterv, hogy szinte sajnálom, hogy nem az én fejemből pattantki, de már nem is számít. Szerencsére itt és most búcsútmondhatunk gáláns szövetségeseinknek, és így végetvethetünk az írországi eseményekről szóló pletykáknak.– Az én embereim nem terjesztenek pletykákat!– Az ön emberei? – érdeklődött gúnyosan Hogan. –Richard, ezek nem az ön emberei, hanem Kielyé, deleginkább Bonapartét szolgálják.– Jó katonák, uram, és nagyszerűen küzdöttek!Hogan lemondó mosollyal megrázta a fejét, amikorészrevette a Sharpe hangjából kicsengő haragot, majdszelíden megfogta a kapitány könyökét, és a keleti fal felékezdte vezetni.– Hadd magyarázzam el a helyzetet, Richard! A hadseregharmada ír, és egyetlen ezred sincs, amelynek tisztjeiközött ne lennének ott. Mint tudjuk, nem kedvelikkimondottan őfelségét, György királyt, és erre nincs is

különösebb okuk. Mégis itt vannak, mert odahaza nincsmunka, nincs élelem, és mert a hadsereg – áldassék ezért– tudja, mi kell az íreknek. De tegyük fel, hogy azok anagyszerű fiúk Cork és Offaly megyéből, és a bátorkatonák Inningskillingből és Ballybofey-ből olyan idegeseklesznek, hogy fellázadnak, és akkor csak Isten amegmondhatója, meddig marad meg a hadsereg. Talánegy hétig, talán egy napig, talán egy óráig. A franciákegyszer már majdnem sikeresen egymás ellen uszítottakbennünket, és nincs okunk feltételezni, hogy nem próbáljákmeg ismét. A következő pletyka, amit terjeszteni fognak,még jobb lesz, és csak úgy tudom megakadályozni, hogyelterjedjen, akár a futótűz, hogy kipurgálom a seregből aReal Companía Irlandesat. Még ha igaza van is, Richard,és valóban nem ők terjesztik az álhírt, akkor is olyasvalakiteszi, aki a közelükben van. Holnap reggel tehát ezek aderék kis rohadékok elindulnak a főhadiszállásra, leadjákazokat a szép puskákat, amelyeket ön, Richard, ki tudja,honnan kerített elő a számukra, és ott is maradnak, amígmódot nem találunk arra, hogy Cádizba szállítsák őket, ésez ellen senki nem tehet többé semmit. Felső utasítás.Hogan egy papírdarabot vett elő, és Sharpe felé nyújtotta.– Nem én találtam ki, hanem maga a herceg.A kapitány kinyitotta a négyrét hajtott papírt, és látta, hogyHarper igazat mondott. Felháborodott az igazságtalanságláttán. Az olyan emberek, mint Donaju, nem akartak mást,csak a franciák ellen harcolni, de félredobták őket, mint egycsapatnyi köpönyegforgatót. Sharpe-nak kedve támadt,hogy galacsinná gyűrje Wellington parancsát, defogcsikorgatva ellenállt a késztetésnek.– Ha annyira meg akar szabadulni a bajkeverőktől, kezdjea sort Kielyvel meg a büdös Szajnájával!– Ne oktasson ki – jegyezte meg ridegen Hogan. – Tudom,hogyan végezzem a munkámat! Kielyvel nem bánhatok el,

mert nem a brit hadseregben szolgál. Csak Valverderúghatná seggbe, de mert ő nem fogja megtenni, kénytelenvagyok az egész alakulatot elrekkenteni valahová. Politikaiszempontból ez az egyetlen helyes lépés, és a holnapinapon meg is fogom tenni.Sharpe nagy nehezen legyűrte haragját.– Miért csak holnap? Miért nem mindjárt ma? – kérdeztekeserűen.– Mert a mai nap azzal telik majd, hogy eltemetjük ahalottakat.– És miért az én dolgom ez? Miért nem Kielyé vagyRuncimané?– Azért, Richard, mert a két említett úriember velem jönmajd, hogy jelentést tegyenek. Hadbírósági tárgyalás leszugyanis, és egészen biztos akarok lenni benne, hogy olyanítéletet hoznak, amilyet én akarok.– Mi a francért tartanak tárgyalást? Teljesen egyértelmű, mitörtént! Csatát vívtunk, és vesztettünk.Hogan felsóhajtott, és türelmesen magyarázni kezdett.– Igenis szükség van hadbírósági tárgyalásra, mert egykiváló ezred gyakorlatilag megsemmisült, és a portugálkirály nem lesz boldog, ellenben a spanyol junta, amely azellenségünk, imádni fogja. Azt fogják mondani, hogy akülföldi csapatok alkalmatlanok arra, hogy brit fennhatóságalatt küzdjenek, márpedig most éppen az a legfontosabbcélkitűzésünk, hogy Wellington legyen Spanyolországgeneralissimója, mert csak így arathatunk győzelmet. Ezaz, amiért gyorsan kell cselekednünk, mielőtt az anyomorult Valverde eléri, amit akar. Haditörvényszék elékell hát állítanunk egy szerencsétlen angol tisztet, mertszükségünk van egy bűnbakra.Sharpe szörnyű tragédia előszelét érezte. A spanyolok és aportugálok egyaránt bűnbakot akarnak, és ő nagyszerűáldozati bárány lehetne, akit Hogan jelentése alapján annak

rendje és módja szerint meghurcolhatnak.– Én megpróbáltam elmagyarázni Oliveirának, hogytámadás közeledik, de nem hitt nekem.– Ugyan, Richard! – kacagott fel az ír tiszt. – Hiszen öncsak egy egyszerű kapitány, akinek az előléptetési papírjánmeg sem száradt a tinta! Tegnap csak hadnagy volt,emlékszik? Csak nem képzeli, hogy azzal állhatunk aportugál kormány elé, hogy egy közönséges zöld kabátoshadnagy felelős lehet egy egész ezredük legyilkolásáért?Isten az égben, ember, ha már egyszer áldozati báránytkeresünk, akkor egy igazán kövér kell nekünk, hogy szépensercegjen a zsírja, ha tűzre vetjük.– Runciman, ugye?– Így van – bólintott Hogan farkasvigyorral. – A mi önjelölttábornokunkat kell feláldoznunk, hogy a portugálokelégedettek legyenek, és hogy a spanyolok megbízzanakWellingtonban. Bármennyire is kedvemre való lenne, nemáldozhatom fel Kielyt, mert ez felbőszítené a spanyolokat,és nem áldozhatom fel önt sem, mert túl fiatal, és hasznátvehetem a későbbiekben, de Claud Runciman ezredesolyan alkalmas bűnbaknak, mintha egész szolgálata alattcsakis erre készült volna. Claud egyetlen dologra alkalmas;feláldozni a becsületét és rangját, hogy Lisszabon ésMadrid egyaránt elégedett legyen. Persze lehet, hogyegyszerűen agyonlövik – töprengett el Hogan – pourencourages les autres.Sharpe sejtette, hogy esetleg ismernie kellene a franciakifejezést de az semmit nem mondott neki, és most amúgysem volt olyan hangulatban, hogy megkérje Hogant, fordítsale. Nagyon sajnálta Runcimant.– Kérem, uram, ne hagyja, hogy kivégezzék! Az egészrőlén tehetek, semmiképpen nem az ő hibája volt.– Teljesen mindegy – válaszolt nyersen Hogan. –Nyilvánvaló, hogy Oliveira volt a hibás, aki jó tiszt volt

ugyan, ám nem hallgatott önre, holott így kellett volna tennie,de a néhai ezredest nem merném támadni, és szerencsérenem is kell, mert itt van helyette Runciman. Szó sincsigazságról, barátom, ez politika. Csúf dolgok ezek, de hamegfelelően alkalmazzuk őket, csodákra képesek. Mafoglalkozzon a temetéssel, holnap pedig jelentkezzen afőhadiszálláson a lefegyverzett Real Companía Irlandesavalegyütt. Keresünk majd számukra egy biztonságos, istenháta mögötti helyet, ahol nem kavarhatnak bajt, ön pedigvisszatérhet a normális katonaélethez.– És akkor mi történik, ha Runciman engem kér feltanúnak? Nem fogok hazudni.– Érdekes gondolat, de higgye el, hogy erre nem kerül sor.A haditörvényszék feladata nem az igazság felderítéselesz, Richard, hanem az, hogy megkönnyítse Wellingtondolgát.Hogan ezzel megfordult, elindult, de egyszer mégvisszanézett, és megszólalt.– Majd küldetek egy-két ásót és csákányt, hogy simábblegyen a temetés!– És miért nem küldte el azokat a dolgokat, amelyekretényleg szükségünk lett volna? – kérdezett vissza keserűenSharpe. – Bezzeg azokat a rohadt ásókat könnyedén előtudja keríteni, mi?– Ha akarom, csodákra vagyok képes. Holnap pedigebédeljünk együtt.A hullaszag lassan belengte San Isidrót, a dögevőmadarak egyre nagyobb számban jelentek meg az égen,néhányuk pedig leszállt a bástyákra. Az erődbenmeglehetősen kevés ásó volt, ezért Sharpe arra utasította aReal Companía Irlandesa katonáit, hogy egyetlen, hosszúsírgödröt ássanak, és megparancsolta a lövészeknek, hogyők is segítsenek a munkában. A zöld kabátosokmorgolódtak ugyan, mert úgy gondolták, hogy az efféle

munka nem méltó a hozzájuk hasonló elit katonákhoz, de akapitány nem tűrt ellentmondást.– Ha ők ásnak, mi is ásni fogunk – mondtaelégedetlenkedő embereinek, és az írekre bökött, majdmaga is félmeztelenre vetkőzött, és felragadott egycsákányt. Úgy fogta az egyszerű szerszámot, minthafegyver lenne, bőszen csapkodni kezdte a köves talajt.Jócskán megizzadt.– Sharpe! – szólította meg a láthatóan igen bánatosRunciman ezredes, hatalmas lova hátáról. – Ön lenne az?– Igen, tábornok úr, én vagyok.– Önt megkorbácsolták? – kérdezte az ezredes, aki nemtudta levenni a szemét a kapitány hátán éktelenkedősebhelyekről.– Igen, uram, még Indiában, és biztosíthatom, hogy teljesenméltánytalan büntetés volt. Jó régen történt.– Nem tartom helyesnek, hogy ilyen munkát végez! Egytisztnek meg kell őriznie a méltóságát. Meg kell tanulnia arangjához méltó módon viselkedni!– Szeretek ásni, tábornok úr – felelte Sharpe, miközbenletörölte a verejtéket az arcáról. – Becsületes munka.Mindig arról álmodoztam, hogy egy napon szerzek egytanyát. Nem gondoltam nagyra, csak akkorára, amekkora abecsületes megélhetéshez elegendő. Búcsúzni jött?– Igen – bólintott Runciman. – Hallotta, hogyhaditörvényszéki tárgyalást hívtak össze?– Hallottam, uram.– Gondolom, olyasvalakit keresnek, akit hibáztatni lehet.Valverde tábornok legalábbis azt mondta, hogy valaki lógnifog a történtek miatt.Runciman idegesen babrálta a kantárszárat, majd elfordulta nyeregben Valverde felé, aki épp a lázasan gesztikulálóLord Kielyvel beszélt. Az ír tiszt gyakran Sharpe felémutogatott, de a beszélgetésből semmi nem hallatszott el

hozzájuk, mert vagy száz lépés választotta el őket.– Ugye nem tartja valószínűnek, hogy felakasztanak,Sharpe? – kérdezte óvatosan Runciman, aki nem álltmessze attól, hogy könnyekben törjön ki.– Bizonyosan nem, tábornok úr.– De azért megszégyenítenek, és az majdnem ugyanaz.– Hát akkor küzdjön ellenük!– Mégis, hogyan?– Mondja el nekik uram, hogy az ön utasításárafigyelmeztettem Oliveirát!– De hiszen ez nem igaz!– Az mindegy, ha ezt ők nem tudják.– De én nem hazudhatok!– A becsülete forog kockán uram, az isten szerelmére!Mondja el nekik, hogyan kényszerült arra, hogy trükköksegítségével szerezzen puskákat az embereknek, és azt,hogy ezek nélkül a fegyverek nélkül senki sem élte volna túla tegnapi éjszakát! Játssza el a hőst, és keserítse meg akurafiak életét!Runciman lassan megrázta a fejét.– Én nem vagyok hős, Sharpe. Szerettem abba a hitberingatni magam, hogy a tevékenységem a hadsereg javáraválik, ahogyan drága jó apám is legjobb tudása szerintmunkálkodott az egyház érdekében, de nem hiszem, hogyrátaláltam az igazi feladatomra. Nem adhatom ki magamolyasvalakinek, aki nem vagyok! Csak azért jöttem –mondta nehézkesen, miközben levette a kalapját, hogymegtörölhesse izzadó homlokát –, hogy elköszönjek.– Nos uram, ez esetben sok szerencsét!– Tudja, Sharpe, azt hiszem, nem vagyok valamiszerencsés ember. Nagyszerű dolog, hogy az én drágaszüleim megfelelően neveltek, és jó, hogy egészségesétvággyal áldott meg az Úr, de semmi egyéb.Runciman vállat vont, majd ismét a fejére tette kalapját,

majd megfordította lovát, hogy csatlakozhasson Hoganhez.Közben két ökrös szekér érkezett az udvarra, amelyekásókat és csákányokat hoztak. Sarsfield atya felügyeletévelfelrakták rájuk a sebesülteket, hogy mihamarabb kórházbakerülhessenek.Hogan búcsút intett Sharpe-nak, és a szekerekkel együtttávozott az erődből a túlélőkkel együtt. A portugáloktermészetesen a magasba tartották lobogóikat. Kielyegyetlen szót sem szólt embereihez, csak némán lovagoltdélnek Juanitával az oldalán. Valverde tábornok udvariasanmegérintette kalapját, amikor ellovagolt a nő mellett, majdmegsarkantyúzta lovát, és körbeügetett a várudvarmegperzselt füvén, és Sharpe felé indult.– Sharpe kapitány? – kérdezte, amikor végül odaért.– Tábornok úr? – kérdezett vissza az angol, akinek kezévelkellett árnyékolnia szemét, ha viszonozni akarta a sovány,sárga ruhás tábornok pillantását.– Mit gondol, mi oka volt Loup-nak a támadásra?– Ezt tőle kellene megkérdeznie, uram.– Meglehet – mosolyodott el gúnyosan a tábornok. – Avilágért sem zavarnám meg, folytassa csak nyugodtan azásást, kapitány. Vagy jobb, ha hadnagynak szólítom?Valverde várt még egy darabig, de mert nem kapottválaszt, megsarkantyúzta hátasát, és ellovagolt.– Hát ez meg mi volt? – hitetlenkedett Harper.– Fene se tudja – vont vállat Sharpe, és nézte, ahogy aspanyol tábornok csatlakozik a menethez. Abban azonbanbiztos volt, hogy semmi jót nem jelent. Káromkodott, majdismét lecsapott a csákánnyal. Az acél szikrát vetett egykövön, mire a kapitány elengedte a szerszám nyelét, és azaltiszthez fordult.– Egy azonban biztos, Pat. A tegnapi éjszaka mindenkinekrosszat hozott, kivéve talán azt az átkozott Loup-t, akiviszont továbbra is odakint ólálkodik, és ennek már a

gondolatától is hánynom kell.– És tehetünk ellene valamit, uram?– Most éppen semmit. Még csak azt sem tudom, holtalálhatnánk meg azt a vérbajos disznót.Ekkor érkezett meg El Castrador.– El Lobo San Cristóbalban van, senor – mondta aspanyol. A partizán öt emberével együtt érkezett, hogyelvigye a muskétákat, amelyeket Sharpe ígért neki. ElCastrador ugyan azt állította, hogy száz fegyverre lenneszüksége, de Sharpe még abban is kételkedett, hogy akáregy tucatnyi embert össze tudna szedni. Gyanította, hogy atöbbi puskát egészséges haszonnal adta volna tovább.Sharpe a Runciman szobájában tárolt harminc muskétátadta át neki.– Sajnálom, többet nem nélkülözhetek – jelentette ki. Aspanyol szomorúan vállat vont, és úgy tett, mintha mármegszokta volna az efféle csalódásokat, majd nekilátott aportugál holttestek fosztogatásához. Maglátott egy lőporosszarut, felemelte, de amikor észrevette, hogy golyóütöttelyuk éktelenkedik rajta, csak a fémkupakot feszegette leróla, és véres kabátja egyik feneketlen zsebébesüllyesztette.– El Lobo San Cristóbalban van, senor – ismételtekisvártatva.– Honnan tudja? – kérdezett vissza Sharpe.– Én vagyok El Castrador! – mondta büszkén avisszataszító külsejű spanyol, majd leguggolt egy másik,megfeketedett holttest mellé, és kövér ujjaival szétfeszítetteállkapcsát.– Mondja csak, uram, igaz, hogy van vevő a halott emberekfogaira?– Igen, Londonban tényleg megveszik őket.– És aranyat adnak értük?– Így van, aranyat vagy ezüstöt – válaszolt Sharpe, mert

tisztában volt vele, hogy az emberi fogakból készültprotéziseket gazdagok vásárolták, akik valami jobbatakartak, mint a csontból vagy elefántcsontból faragottműfogsorok.El Castrador lehámozta a hulla ajkait a fogsoráról, ésvizsgálgatni kezdte.– Akkor tehát, ha kiszedem ezeket itt, megveszi tőlem őket,senor? Jól kereshetne vele, ha elküldi Londonba! Mi kettennagy üzletet csinálhatnánk!– Nincs időm efféle üzletekre – mondta undorral Sharpe. –Különben is, mifelénk csak a franciák fogaira van kereslet.– A franciák meg angol fogakkal kereskednek Párizsban,ugye? A franciák tehát a maguk fogaival esznek, magukmeg a franciákéival, így aztán senki nem harap a sajátfogaival – kacagott fel El Castrador, majd felállt a halottmellől. – Lehet, hogy Madridban is el lehet adni ezeket afogakat – töprengett el.– Hol van az a San Cristobal? – váltott témát Sharpe.– A hegyeken túl.– Mutassa az utat! – mondta Sharpe, és a keletibástyákhoz kezdte húzni a spanyolt. Amikor felértek, ElCastrador egy ösvényre mutatott, amely a völgy távolabbifeléről indult a hegyek felé. Ezen át érkezett Dona Juanitade Elia is, amikor a francia dragonyosok üldözték.– Menjen azon az úton ötmérföldnyit, és eléri SanCristóbalt. Nem valami nagy hely, de nem fogjaeltéveszteni.– Honnan tudja, hogy Loup ott van? – kérdezte Sharpe.– Onnan, hogy az unokafivérem látta, ahogy megérkezikma reggel. Azt is mondta, hogy sebesülteket vitt magával.Sharpe keletre nézett. Öt mérföld, tehát öt óra holdfénynél,és hat tök sötétben.– Mit csinált ott az unokafivére?– Régebben abban a faluban lakott, senor. Néha most is

ellátogat oda.Sharpe magában sajnálta, hogy az előző nap estéjén senkinem tartotta szemmel Loup-t.– Mondjon valamit San Cristóbalról!A spanyol elmondta, hogy egy magasan fekvő, aprócskafaluról van szó, amely kis mérete ellenére meglehetősenjómódú. Szép temploma és főtere van, házainak nagyrésze pedig kőből épült. Azelőtt híres volt arról is, hogyinnen szállították a bikákat a kis, határ menti falvakbikaviadalaira, de mostanra a franciák leölték az utolsószarvasmarhát is.– Hegytetőn fekszik?– Nem – rázta meg a fejét El Castrador –, egy olyanvölgyben van, mint az amott, csak az nem olyan mély –mondta, és keletre, egy szurdokra mutatott.– A közelben nincsenek fák, így senki sem közelítheti megSan Cristóbalt anélkül, hogy észre ne vennék. El Lobofalakat építtetett a házak közé, és őröket állíttatott atemplom harangtornyába, tehát minden közeledőtészrevesz. Csak nem akar odamenni, senor?Sharpe hosszan hallgatott. Természetesen szándékábanállt odamenni, de ez teljesen céltalan vállalkozás lett volna,hiszen a franciának egy egész ezrede volt, míg ő alig félszázadnak parancsolt.– Milyen közel lehet jutni anélkül, hogy észrevennének?– Talán félmérföldnyire – vont vállat a spanyol. – Vanarrafelé egy szoros, abban futnak az utak, és gyakrangondolkodtam azon, hogy ott csapdába lehetne ejteni ElLobot, mert azelőtt körülkémlelt ugyan, mielőtt áthaladt, demára felhagyott ezzel. Sokkal magabiztosabb lett.Sharpe tehát végiggondolta a teendőit. A szoroshozkellene mennie, és figyelnie. Csak felderíteni, nem támadni,semmi hősködés. Wellington parancsa úgy szólt, hogy aReal Com-panía Irlandesa vonuljon a főhadiszállás felé, de

nem szabta meg, milyen útvonalon tegye, így senkinek nemlehetett kifogása az ellen, ha Sharpe hosszan és gondosankörülkémleli San Cristóbalt. A legkézenfekvőbb lépéspersze az lett volna, ha egyszerűen elfelejti Loup-t, de ezhasonló lett volna ahhoz, ha egy verekedés közbenegyszerűen a földre kuporodik, és tehetetlenül hagyja, hogyellenfelei tovább ütlegeljék.– Van Loup-nak tüzérsége San Cristóbalban?– Nem, senor.Sharpe eltöprengett azon, hogy vajon a francia is elkövet-emindent annak érdekében, hogy őróla értesüléseketszerezzen, és ez esetben nem egyenesen a kelepcébeszalad-e.– És ön velünk tart, senor? – fordult hirtelen a kérdéssel ElCastradorhoz. Ha a partizán elárulja, akkor egészenbizonyosan nem egyezik majd bele.– Csak megfigyelni, vagy meg is akarja támadni? –kérdezte a spanyol gyanakvón.– Csak megfigyelni – hazudta a kapitány.– Akkor rendben. Tudja, nem hiszem, hogy elég emberelenne ahhoz, hogy rajta is üssön.Sharpe tökéletesen egyetértett vele. Hacsak nem sikerülmeglepnie a szurdokban, mert ez esetben egyetlen golyóugyanolyan eséllyel végez ellenfelével, mint egy ezrednyikatona összehangolt támadása. Amikor az angol eszébeötlött Oliveira megcsonkított holtteste, tudta, hogy Loupmegérdemli a halált, és talán ma éjszaka, ha lövészeit ElCristóbalba küldi, bosszút állhat.– Tudja, örülnék a segítségének – hízelgett a spanyolnak.– Ha vár egy hetet, senor, összegyűjtők elegendő embert atámadáshoz.– Még a mai éjszakán indulunk.– Ma? – hördült fel El Castrador.– Egyszer láttam egy bikaviadalt. A matador keresztüldöfte

a bika nyakát és vállait, mire a barom térdre esett. A fickókihúzta a kardját, és a közönség felé fordulva a magasbaemelte a kezét, hogy ünnepeltesse magát.– Gondolom, a bika erre magához tért.– Bizony – bólintott Sharpe. – Az az ostoba kapott egy párszarvat a hátába. Most én vagyok a bika, és Loup amatador. Aki hátat fordított. Ma pedig, amikor azt hiszi,végletesen elgyengültünk, elébe megyünk.– De csak megfigyeljük! – emelte fel intőn az ujját ElCastrador. Loup és katonái már túlságosan sokszor láttákel az emberei baját, így nem akart kockáztatni.– Megmondtam, csak tájékozódunk – helyeselt Sharpe, deHarpernek azért elmondta az igazat. Az időközbenmegerődített barbakánba vitte barátját, amely előtt most kétlövész őrködött, akik San Cristobal felé figyeltek.– Őszintén szólva nem értem igazán, miért is indulok neki –vallotta meg Sharpe. – Nem kaptam rá parancsot, és mégabban sem vagyok biztos, hogy bármire jó, hogyodamegyünk. Egy rohadt okunk azonban biztosan van.Sharpe itt tétovázott folytatni. Valahogy különösen félénkkévált, ha magánjellegű indokairól kellett beszélnie, talánazért, mert így óhatatlanul elárulta gyengeségeit, és kevéskatona volt képes az effélét feldolgozni. El akarta mondani,hogy a harcosnak mindig csak a legutolsó csatájáraemlékeznek, Sharpe utolsó ütközete pedig tragédia volt. Azalacsonyról felkapaszkodott kapitánynak sok ellenségevolt, így nem engedhette meg magának, hogy elveszítsegyőzedelmes hírét.– Szóval jó lesz, ha péppé verjük Loup-t, igaz? – törte megHarper a hirtelen támadt csendet.– Nincs elég emberünk az ilyesmihez – morogtakedvetlenül Sharpe. – A lövészeket vihetjük ugyan, de nemutasíthatom arra Donajut, hogy ő is elküldje velünk azembereit San Cristóbalba. Lehetséges, hogy csak az

időnket pazaroljuk, de minden esélyt kihasználok, hogy azta félszemű kurafit puskavégre kapjam.– Uram, meg fog döbbenni, de a Real Companía Irlandesakatonái közül jó néhányan készséggel velünk tartanának. Atisztekben nem vagyok igazán biztos, de Noonan őrmesterés a Rourke nevezetű biztosan jönne, meg szerintem LeonO'Reilly sem maradna itt, pedig az belevaló gyerek, ésnincs más vágya, mint franciákat ölni. Azt mondom, lehetnebelőlük több is, mert be akarják bizonyítani, hogy keménylegények, nem olyan gyávák, mint Kiely.Sharpe elmosolyodott, és vállat vont. – Pat, mondom,lehetséges, hogy csak időpazarlás az egész.– Mégis, uram, mi egyebet készül ma éjjel csinálni?– Semmit, Pat. Semmit.Sharpe tudta, hogy ha újabb vereséget mérnek rá, mindentelveszít, amit pályafutása során elért, de ha tétlen marad,akkor az azt jelentené, hogy szó nélkül tudomásul veszi,hogy Loup győzelmet aratott felette, és túlságosan büszkevolt ahhoz, hogy ezt elfogadja. Valószínűleg semmit nem érel hát, ha San Cristobal felé veszi az irányt, mégsem voltmás választása.Sötétedés után indultak el. Donaju ragaszkodott ahhoz,hogy ő is mehessen, ötven emberével együtt. Jöttek volnatöbben is, de Sharpe parancsba adta, hogy a RealCompanía Irlandesa legénységének java maradjon SanIsidroban az asszonyok és a felszerelés védelmére.Minden ember és felszerelés a barba-kánba került, haesetleg Loup-nak kedve szottyanna visszatérni, ésbefejezni a tegnap éjszaka elkezdett munkát.– Rohadt egy balszerencse lenne, ha éppen akkor indulnael megszorongatni a nyakamat, amikor én megyek őtkikémlelni – jegyezte meg Sharpe, aki felkészült erre azeshetőségre is, ezért rendelte lövészeit felderítőszolgálatra,főcsapata elé.

– Mit teszünk akkor, ha találkozunk velük? – kérdezteDonaju.– Elrejtőzünk. Hetvenen nem szállhatunk harcba ezerfranciával, főleg nem nyílt terepen. Ha rajtuk tudnánk ütniegy fedezék mögül és magaslatról, működhetne a dolog,de így semmiképpen. Különben is, utálok éjjel harcolni.Indiában is így kaptak el. Botladoztunk a vaksötétben, éspersze mi nem ismertük a terepet, de a helyiek nagyon is.Rakétákat lövöldöztek, amik ribanc módon pontatlanokvoltak ugyan, de elvakítottak, amikor meg magamhoztértem, már ott állt körülöttem vagy húsz fickó bajonettetszegezve.– Hol történt ez? – érdeklődött Donaju.– Széringapatamban.– És mégis mit csinált ön Indiában?– Ugyanazt, amit itt. A király ellenségeit ritkítottam.El Castrador is kíváncsi volt rá, miről beszélnek, ezértDonaju tolmácsolt. A partizán szenvedett amiatt, hogySharpe parancsára mindenkinek hátra kellett hagynia alovakat, így a spanyol hátasa is a tisztekéi mellett maradt amenetoszlop végén, hiszen egy lovas sziluettje messzebbrelátszik. Szintén elővigyázatosságból Sharpe parancsbaadta azt is, hogy mindenki töltetlen fegyverrel haladjon, egyvéletlenül elsülő puska hangja ugyanis nagyon messzireelhallatszott volna a csendes éjszakában.A menet nem bizonyult különösen nehéznek. Az első óravolt a legkeményebb, mert akkor felfelé kellett kaptatniuk aSan Isidróval szembeni hegygerincre, de amint elérték, máregyenletes terepen haladhattak a széles ösvényen, amelymellett kövek és nagyobb sziklák sorakoztak, amelyekmögött rejtőzhettek észrevétlenül ellenséges őrszemek.Sharpe normális esetben nem vállalt volna ekkorakockázatot, de most sietnie kellett. Az előző naponelszenvedett vereség egyfajta fatalista hangulatba kergette,

de semmiképpen sem akarta, hogy ügye bevégezetlenmaradjon. Kis csapatával semmiképpen nem kísérelhetettmeg ostromot a jól védett San Cristobal kőfalaival és erősőrségével szemben, így valószínűleg a mai kiruccanásnaknem lesz más eredménye, mint egy elpazarolt éjszaka ésnéhány fájós lábú katona.Közvetlenül éjfél után ért el a csapat a San Cristobal fölémagasodó gerincre. Sharpe megállította embereit, míg ő ElCastradorral, Donajuval és Harperrel előreóvakodott.Lehasaltak a köves talajra, és figyeltek.A szürke kövekből emelt házak vakítóan fehérnek tűntek ahold sápadt fényében, a közéjük emelt falak pedig bonyolultárny alakzatokat rajzoltak a földre. A templom tornyavilágítani látszott a tiszta, holdvilágos éjszakában. Sharpeide irányította látcsövét, és bár látta a gólyafészket acsúcson, és a harangot, egyértelmű volt, hogy őr nem álltbenne. Igaz, ha őt magát parancsolták volna fel erre asebezhető és huzatos helyre, talán ő is behúzódott volna azegyik szélcsendes sarokba, ahol nehezebb észrevenni.San Cristobal minden bizonnyal kellemes falu volt, mielőttLoup és emberei beszállásolták magukat ide, éselpusztítottak volna mindent, ami a lakóknak kenyeret adott.Az erős földfalak közül nem törhettek ki az őrjöngő bikák,amelyek árából telt a szép templom, és a kényelmes házakfelépítésére is. Fuentes de Onoro, az első falu, amit Sharpespanyol földön látott, alacsony, ablaktalan viskókrendezetlen összessége volt, de San Cristobal házaikétszintesek voltak, ablakaik üvegezettek, sőt az egyikremég egy kis erkélyt is építettek. A kapitányt persze nemtévesztette meg a békés látszat, mivel erősen gyanította,hogy az ablakoknak majd' feléből őrszemek figyelik azutcát. Tekintetével végigkövette azt az ösvényt is, ahol ahajcsárok terelhették a jószágot, és amely később a falufőutcájává vált a házak között. Két ház között egy kőfal

húzódott, és távolabb felsejlett egy második körvonala is,de a labirintussá alakított város falainak és épületeinekárnyékai között nem lehetett pontosan kivenni, hol lehet.Sharpe El Castradorra nézett.– Az lenne a kapu, senor?– Si! Három fal van odabent.– És akkor hol viszik be a lovaikat?– Körben, a távolabbi oldal mentén.Ügyes tervezésre vallott a dolog, mert az útvesztőnkeresztül támadó ellenség óhatatlanul lelassult, és ekkorLoup emberei szabadon tüzelhettek rájuk a háztetőkről.– Az a kapu nagyon erős, senor – folytatta a spanyol. –Onnan vezet egy út a hegyekbe. Gondolja, hogy odakellene mennünk?– Uramisten, dehogyis! – mondta, mert tudta, hogynapfelkelte előtt bizonyosan nem érnek oda, de mostanralegalább meggyőződött arról is, hogy El Castrador nemáruló. Megint a szeméhez emelte a látcsövet, ésmegvizsgálta, lát-e odabent valamiféle mozgást. Egykéményből füstgomoly emelkedett a magasba. A kéménytalán eddig is füstölt, de most valaki fát rakhatott odabent atűzre.– Mind az ágyukban vannak, és nagyon biztonságban érzikmagukat – mondta Donaju.– Nem húztak fel egyetlen zászlót sem – jelentette kiSharpe, miután gondosan körbenézett. – Ez itt szokás,senor?– Hát, hol felhúzzák, hol nem – vont vállat El Castrador.– Rendben – bólintott a kapitány, és elrakta a távcsövet. –Egy tucatnyi embert rendeljen őrszolgálatra, Donaju, atöbbiek addig pihenhetnek. Pat, küldd Latimert és mégnéhány embert arra a csúcsra! – mutatott egy sziklásmagaslatra, ahonnan a legegyszerűbben szemmel lehetetttartani a környéket. – Maga pedig a legjobb lövészekkel

együtt velem jön.Harperen úgy látszott, mintha kérdezni akarna valamit, devégül úgy dönthetett, hogy ez alkalommal a legjobb, hanémán engedelmeskedik, ezért csendben maradt.– És én nem tarthatok önökkel? – kérdezte meglepettenDonaju.– Valakinek át kell vennie a parancsnokságot, ha elesem –rázta meg a fejét Sharpe. – Maradjon itt, és figyeljen, hapedig hajnali háromig nem tűnnék fel ismét, vonuljon vissza.– Mégis, mit tervez ott?– Nem tudom, de itt valami nagyon bűzlik, és én megakarom tudni, mi is az. Semmi különös Donaju, csakkörülnézek.Donaju kapitány szemmel láthatóan nem örült neki, hogySharpe kihagyja a vállalkozásból, de nem vitatkozott, merttudta, hogy míg az angol vérbeli frontkatona, neki nincsmég elegendő tapasztalata.– És ha ön meghal, mit mondjak az angoloknak?– Azt, hogy vegyék le a csizmámat, mielőtt eltemetnek.Nem akarok az örökkévalóságig vízhólyagokat. Pat! –fordult Harperhez. – Indulunk.– Uram, igen, uram!– Maga pedig marad, ugye? – kérdezte Sharpe ElCastradort, de hangja sokkal inkább parancsra, mintkérdésre emlékeztetett.– Persze senor, én majd itt várok – helyeselt a partizán, akinyilvánvalóan örült annak, hogy nem kell közelebb érnie afarkas odúhoz.Sharpe délnek vezette az embereit a gerinc mögött, aholaz elszórtan elhelyezkedő sziklák megfelelő fedezéketnyújtottak ahhoz, hogy elérjék a legközelebbi kőfalat. Annakellenére, hogy meggörnyedve kellett járniuk, gyorsanhaladtak a falak vetette árnyékok takarásában. Amikorfélúton jártak, Sharpe távcsövén keresztül körbepillantott,

és habár a fal által takart alsó ablakok mögé nem láthatottbe, tisztán ki tudta venni, hogy a felső szinteken nem állnakőrök. Most már látta azoknak a földig rombolt házaknak azalapjait is, amelyeket azért bontottak le, hogy az esetlegestámadók ne lelhessenek fedezékre, amíg elérik SanCristobal külső falait. Loup elővigyázatos ember volt, ezértmég azoknak az agyagfalaknak is pusztulniuk kellett,amelyek mögül a falut tűz alá lehetett volna venni. Azangolok csak hatvan-hetven méter távolságra tudtákmegközelíteni San Cristóbalt, mert utána olyan könnyenkivehetővé váltak volna, akár a légy a fehérre meszelt falon.– Nem kockáztatott a kurafi – mormolta Harper.– Engem ez nem lep meg, elvégre magam isleromboltattam volna pár falat, ha ennyibe kerül elkerülnöm,hogy az a miskároló ne gyakorolhassa rajtam amesterségét.– És most mit teszünk?– Még nem tudom.Valóban, itt voltak, alig puskalövésnyire az ellenségtáborától, mégsem érzett félelmet, csak valamiféle szörnyűgyanút. Lehet, hogy megcsalták az ösztönei? Talán Loup ittsincs, és lehet, hogy ő az igazi bábjátékos, aki csak arravárt, hogy a sértett önérzet elvakítsa ellenfelét, és végzeteshibát kövessen el?– Valaki mindenesetre van ott – mondta Harper, minthacsak kitalálta volna tisztje gondolatait. – Különben nemfüstölne az a kémény.– Az lenne a legokosabb, ha eltűnnénk innen, éskialudnánk magunkat.– Uram, szerintem meg az lenne a legokosabb, halevetnénk az angyalbőrt, és hazamennénk, hogy ágyban,párnák közt rúghassuk az utolsót.– Ugyan, Pat, nem ezért lettünk katonák, nem igaz?– Beszéljen csak a maga nevében, uram! Én azért álltam a

seregbe, hogy rendesen egyek néhanapján, nem azért,hogy megöljenek – vont vállat az altiszt, és megtöltöttefegyverét.– Én meg azért, hogy ne akasszanak fel – felelteegykedvűen Sharpe, majd ő is tűzkész állapotba hoztapuskáját, és mintha hipnotizálná a látvány, a holdfénybenfürdő falakra meredt.– A pokolba is, közelebb megyek. Úgy érezte magát, mint aki ismét egy veszedelmesragadozót készül becserkészni. Maga sem értette, miértvállalkozik a lehetetlen feladatra, de annyira izzott benne aLoup iránti harag, hogy vállalta az értelmetlen kockázatot.– Figyeljék az ablakokat! – suttogta hátra, ahogy a falaljához lopódzott.Hamarosan elért arra a földsávba, amelyet egyetlenárnyékfolt sem takart. Odabent semmi sem moccant, csakabból az egy bizonyos kéményből szállt fel a füst.– Uram, jöjjön vissza! – szólt utána fojtott hangon Harper.A kapitány nem válaszolt, csak mély lélegzetet vett, éskilépett a holdfénybe. Kígyóként kúszott a kövek között, öveés egyenruhája csatjai néha tompán odakoccantak azelszórt kavicsokhoz. Bármelyik pillanatban számított rá,hogy valahol felkiált egy őr, vagy lövés dörren, de csak aszél süvített. Még egy kutya sem ugatott.Egyre közelebb ért, már elérte a falu első házát. Benézettaz ablakon. Semmi. Beleszippantott a levegőbe, de nemérzett mást, csak a trágyadombok bűzét. Se dohányfüst, semocskos egyenruhák szaga nem érződött. Csak az égő fafüstje enyhítette a trágyaszagot, de ezen kívül semmi másnem tanúskodott arról, hogy bármiféle emberi tevékenységzajlik a faluban. Odafent denevérek keringtek, tisztánlátszottak hártyás szárnyuk körvonalai. Most, hogy ennyireközel jutott, Sharpe már tisztán látta, mennyire leromlottállapotban vannak az épületek. A meszelés már vékonyra

kopott, a tetőkről hiányzott egy-két cserép, és azablakkereteket is kitördelték, hogy tűzifának használhassákőket. A franciák elkergették San Cristobal lakóit, ésszellemvárossá tették a kis települést. Sharpe szívehangosan dobogott, de azért felhúzta puskája kakasát. Akattanást nyilvánvalóan meg kellett volna hallania bárkinek,aki odabent van, de továbbra is néma csend volt.– A keservit! – mondta, és bár suttogni akart, véletlenülmégis hangosan szólalt meg. Hallotta, hogy száz lépésselmögötte Harper kifújja a levegőt tüdejéből. A kapitányfelállt, és várt. Semmi. Sehol egy lövés, vagy parancsszó.Érezte, egyik lába sírban van, de azért komótosan sétálnikezdett a falu felé. Semmit nem hallott, ami akár csak egykicsivel is hangosabb lett volna, mint a csizmája alattösszegyűrődő fűszálak, vagy a torkában neszező lélegzetzaja. Keresztülvágott a holdsütötte térségen, egészen amásodik falig, és itt megtorpant. Lehet, hogy Loup van azegész mögött? Ő mozgatja a szálakat a háttérben, és mostőt lesi, és alig akarja elhinni, mekkora szerencséje van,hogy az áldozat maga megy a csapdába? Lehet, hogyhamarosan elszabadul a pokol. Sharpe kis híjánvisszafordult, de úrrá lett rajta a büszkeség, és mégisfolytatta útját. Lépésről lépésre közeledett a kapuhoz, majdamikor odaért, belépett rajta. Már az útvesztőben volt, Louphalálos csapdájában. Ujja a ravaszon, puskájának csövévelkörülpásztázott, de sehol nem látott mozgást. Hátát egyfalnak támasztotta, hogy megnyugodjon, majd továbbment,egyenesen Loup városának szívébe, a templomtoronyhoz.Csizmája kőlapokon csattant.Sehol egy lélek. Senki nem kiáltotta, hogy fogják el, senkisem üvöltött diadalmasan. Sharpe végre kiengedte alevegőt a tüdejéből. Bár az éjszaka hűvös volt, róla mégispatakzott a veríték. Megborzongott és lejjebb eresztettefegyvere csövét.

Ekkor hangzott fel a vonítás.

Hatodik fejezetEz az ember egyszerűen egy őrült, Logan! – mondta

Wellington. – Én mondom, megveszett! Bolondokházábakellene zárni, hogy egy hatpennysért bárki megdobálhassa.Járt már bolondokházában, Logan?– Csak egyszer, uram.Hogan lova fáradt és ideges volt a hosszú úttól, és az írtisztet is alaposan megviselte az utazás, ezért megzavartáka tábornok szokatlan, üdvözlésnek szánt szavai.– Erskine-t is oda kellene zárni, hogy bárki megnézhesse akétpennysért – folytatta Wellington. – Persze lehet, hogyennek a feladatnak a megoldására alkalmas, elvégre mostelég, ha körülveszi a helyet, nem kell okvetlenül elfoglalnia.A tábornok éppen az Almeidát körülvevő, rossz állapotúfrancia védműveket szemrevételezte. Néha leadtak egy-egy lövést a falakról, és a visszhang még akkor is tisztánhallható volt, amikor a dörrenés maga már rég elhalt.Wellington és tucatnyi lovasból álló kísérete ugyan kiválócélpontot nyújtott a francia tüzéreknek, de őlordságasemmibe vette a veszélyt, sőt mintha csak bosszantaniakarta volna az ellenséget, megállt, valahányszor a tereplehetővé tette, és figyelmesen megszemlélte, amit látott.Almeida látképe most ugyancsak sivár volt, mert amióta akatedrális és a fellegvár felrobbant, amikor az ottanilőporraktárakat találat érte, egyetlen magasabb épület semmaradt odabent. Ez az esemény kényszerítette a portugálés angol katonákat arra, hogy feladják a várat, és azóta azErskine vezetése alatt álló angol csapatok folyamatosanostromgyűrűben tartották a franciákat. Az angolok szigorúparancsot kaptak rá, hogy ne foglalják el a masszív, csillagalakú erődöt, csak tartsák körülzárva, de amúgy sem

rendelkeztek volna elég nagy ostromágyúkkal ahhoz, hogyáttörjék a vastag falakat.– Mit gondol, Hogan, mennyien lehetnek bent? – kérdezteWellington, tudomást sem véve arról, hogy az ír azért tettemeg az utat olyan sietve, mert fontos híreket hozott.– Gondolom, ezerötszáz katonájuk lehet bent, uram.– Hogy állhatnak muníció dolgában?– Több mint elegendő lehet nekik.– És élelmük is elég van?– Forrásaink szerint ha csak fél fejadagokat osztanak, kéthétig is kitarthatnak, de ez nem jelenti azt, hogy nemhúzhatják ki akár egy hónapig is. A franciák néha mintha alevegőből is megélnének, uram. Javasolhatom azonban,hogy vonuljunk egy biztonságosabb helyre, mielőtt valakialaposan becélozna minket? És kérhetem, hogy egy ideigosztatlan figyelmét élvezhesse mondanivalóm?Wellington nem mozdult.– Ugyan, most éppen a tüzéreik osztatlan figyelmétélvezem. Ha elég alaposan céloznak, végremegszabadulhatok attól a bolondtól.Erskine állandóan részeg volt, gyakorlatilag vak, ésköztudottan zavarodott elméjű.– Tudja, Hogan, mit válaszoltak arra a panaszos levélre,amit küldtem nekik?Az ír ugyan már vagy egy tucatszor hallotta Wellingtonszájából ezt a történetet, de tudta, hogy az mennyire élvezi,ha elmesélheti.– Attól félek, nem emlékszem rá.– Képesek voltak azt írni, hogy ha az esetek bizonyosrészében vitathatatlanul gyengeelméjű is, világospillanataiban rendkívül élesen vág az esze – kacagott felvadul Wellington, majd folytatta. – Mi a véleménye, őrnagyúr, megpróbálja majd Masséna felmenteni az erődöt?Hogan számára a hangsúly nyilvánvalóvá tette, hogy

Wellington tökéletesen tisztában van a válasszal, így hátinkább csendben maradt, bár a válasz nyilvánvaló voltmindkettőjük számára. Masséna Marshall nem fogjaotthagyni másfél ezer emberét Almeidában csak azért,hogy az éhség végül megadásra késztesse őket, és aháború hátralévő részét egy dartmoori hadifogolytáborbantöltsék. Nem véletlenül tartották olyan makacsul a várost,hanem valamiféle távoli cél érdekében dolgoztak, és mindHogan, mind parancsnoka biztos volt benne, hogy afranciák lassanként elérik, amit akarnak.Fehér füstpamacs bomlott ki a vár egyik bástyáján,pontosan velük szemben, amint az egyik tüzér elsütött egyágyút. A golyó röptében egyenes vonalnak tűnt. Pontosanfeléjük tartott, ők pedig kíváncsian várták, hová csapódikbe. Tudták, hogy ha a célzócsavaron csak egyetlenfélfordulattal többet húztak a kelleténél, a lövedék előttükcsapódik be, ha pedig eggyel többet, akkor messze a fejükfelett süvít majd el.A lövés végül vagy százyardnyival rövidebbre sikerült akelleténél, és éppen Wellington feje felett pattant el,magával sodorva egy kisebb tölgyliget ágait.– Még hidegek az ágyúik, ezért sikerednek olyan rövidre alövéseik.– Nem céloztak olyan rosszul, tábornok, és attól tartok,hamar felmelegednek azok az ágyúcsövek.– Kedves az élete, mi, őrnagy? – kuncogott Wellington. –Nos, rendben, menjünk.A lord csettintett, mire lova engedelmesen lesétált a lejtőnegy brit ütegállás mellett, amelyet földdel megrakottvesszőkasok védtek az ellenséges tűztől. A tüzérek közülnéhányan derékig meztelenek voltak, akadt, aki aludt, ésegyikük sem vett tudomást arról, hogy a főparancsnoképpen mellettük halad el. Más tábornokot talánfelháborítottak volna ezek az állapotok, de Wellington látta,

hogy az ágyúk jó állapotban vannak, így csak biccentett atüzérek altisztjének, majd a közelébe intette kíséreténektagjait.– És milyen híreket hozott ön, Hogan?– Sok újságom van, uram, de egyik sem valami kellemes –felelte legyintve az ír tiszt.– Bessiéres marsall csatlakozott Massénához, a lovasaivalés a tüzérségével egyetemben, de ha jók az értesüléseink,gyalogságot nem hozott magával.– Ezt a partizánoktól tudja?– Így van, uram. Szorosan követik Bessiéres-t – bólintottHogan, és egy szippantásnyi tubákot tömött orrába, amígWellington emésztette a híreket.Bessiéres a Spanyolország északi részében lévő franciacsapatokat irányította, amelyek elsődleges feladata apartizánok elleni harc volt, így az, hogy csapatait Massénamegerősítésére küldték, azt mutatta, hogy a franciákelszánták magukat rá, hogy felmentik Almeidát az ostromalól.Wellington csendesen lovagolt tovább. Az út egy enyhénemelkedő, füves lejtőn vezetett felfelé, ahonnan ismét jóllehetett látni az ellenséges erődítményt. A tábornokteleszkópos látcsövet vett elő, és hosszan nézte azalacsony falakat, valamint a golyó szaggatta háztetőket.Hogan látta lelki szemeivel, ahogy odabent a tüzéreklázasan állítanak az irányzékon, hogy belőhessek a célpontúj helyét. Wellington hirtelen felmordult, majd hangoscsattanással összecsukta a messzelátót.– Szóval Masséna jön, és segít ezeken a fickókon, mi? Haez sikerül, akkor elegendő készletük lesz ahhoz, hogykitartsanak addig, amíg beállnak a téli hidegek, hacsakelőbb el nem foglaljuk az egészet. Az ostrom azonbanlegalább nyár közepéig elhúzódik, mert nem vehetjük beegyidejűleg Almeidát és Ciudad Rodrigót. Massénát tehát

meg kell állítanunk. Ez meg alacsony lesz, garantálom! –mondta végül, de utolsó mondata már arra az ágyúgolyóravonatkozott, amely most indult útjára a vár egyik lövegénekcsövéből. A lövedék egy másodperccel előbb érkezett,mint a dörrenés, jóval a tábornok előtt pattant egyet aföldön, és letarolt egy olajfát.– Minden bizonnyal azt is tudja, Hogan, mi lesz a gondom,ha megpróbálom megállítani Massénát még Almeida előtt.– A Coa, uram.– Ahogy mondja, őrnagy.Ha az angol és a portugál seregeknek Almeidától nemmessze kellett tartaniuk a frontot a franciák ellenében,akkor a gyors folyású, mély Coa folyó a hátuk mögött lenne,és ha Masséna terve beválik és sikeresen visszaszorítjaWellington jobbszárnyát, akkor az egész hadsereg csakegyetlenegy úton vonulhatna vissza, mégpedig ott, egymagas, keskeny hídon keresztül. A Coán sehol másholnem akadt nemhogy híd, de még gázló sem, így a vertsereg sebesültekkel, ágyúkkal, szekerekkel,vezetéklovakkal, és a katonákat kísérő asszonyokkal ésgyerekekkel együtt a hídnál torlódna fel. Teljes lenne akáosz, és semmi kétség nem lehet afelől, hogy a franciáknehézvértesei és gyalogosai ezt ki is fogják használni. Ígyegy nagyszerű angol hadsereget pusztíthatnának el afranciák a portugál föld és Spanyolország határán,Párizsban pedig új híd emelkedne a Szajnán, Castello Bomhídja, amelyet arról a gyászos helyről neveznének el, aholFranciaország marsallja, Masséna végső győzelmet aratottLord Wellington seregei felett.– Tehát csak a győzelembe menekülhetünk – morogtamagában a tábornok, majd ismét Hoganhez fordult. – Mikorérkezik ide?– Hamarosan, uram, nagyon is hamarosan, ugyanisCiudad Rodrigo tartalékai rohamosan fogyatkoznak.

Bessiéres emberei érkeztével túl sok szájat kell odabentetetniük, tehát vagy elindulnak, vagy egyszerűen éhenhalnak.– Hány embere van Massénának?– Körülbelül ötvenezerrel számolhatunk harctéren, uram.– Úgy. Én negyvenezernek parancsolok – jegyezte megWellington keserűen. – Egy napon, Hogan, Londonbanmajd talán elhiszik, hogy ezt a háborút képesek vagyunkmegnyerni, és akkor talán majd küldenek pár embert, akiknem vakok, hülyék, vagy részegek, de hogy addig mi lesz...– sóhajtott fel fáradtan, majd témát váltott. – Mit tudunkazokról a rohadt hamis újságokról?Hogant nem lepte meg a tábornok érdeklődése. A kitaláltírországi eseményekről szóló lapokat azzal a szándékkalterítették a brit seregben, hogy megtörjék az ír katonákharci szellemét, és bár a szándék elsőre kudarcot vallott, alehetőség továbbra is fennállt. Ha pedig a bomba akkorrobban, amikor Masséna átlépi a határt, hogy felmentseAlmeidát, a következmények katasztrofálisak lesznek.– Még semmi, uram.– De gondolom, afelől intézkedett, hogy a Real CompaníaIrlandesát elvezényeljék a határ mellől?– Ma reggel kell Vilar Formosóba érkezniük, uram.– És mikor szándékozik tudatni Sharpe-pal azt, hogyhibázott? – húzta el a száját a tábornok, és meg sem várvaa választ, folytatta. – Agyonlövette azt a két franciát, vagynem?– Attól félek uram, megtette – csóválta a fejét Hogan.Valverde jelentette is az eseményeket az angolparancsnokságnak, ha nem is azért, hogy tiltakozzon azeljárás ellen, hanem azért, hogy bizonyítsa: Louptámadását San Isidro ellen Sharpe felelőtlensége váltottaki. Valverde hangosan követelte, hogy a portugál és aspanyol csapatokat ne rendeljék az angol főparancsnokság

fennhatósága alá. A portugálok ugyan nem osztoztak a véntábornok aggályaiban, de a cádizi junta mindent felhasználtvolna brit szövetségeseik ellen. Valverde valósággalelárasztotta az angolokat panaszaival. Kifogásolta többekközött azt is, hogy az angol katonák nem tisztelegtekmegfelelően, amikor elhaladt előttük a szentségekethordozó körmenet, hogy tiszteletlen módon megsértették akatolikusok érzékenységét azzal, hogy a szabadkőművespáholyokhoz tartozók teljes díszében mutatkoztak, de alegfőbb kifogása az volt, hogy az angolok szerfelettnagyvonalúan gazdálkodnak szövetségeseik katonáinakéletével, és ez utóbbira tökéletes példa volt a San Isidró-ieset.– A pokolba Sharpe-pal! – mondta Wellington.– A pokolba Valverdével! – gondolta Hogan, de tudta, hogyaz angoloknak sokkal nagyobb szükségük van a spanyolokjóindulatára, mint egyetlen lövésztisztre.– Nem beszéltem ugyan Sharpe-pal, uram, de azt hiszem,tényleg kivégeztette azt a két embert. Úgy tudom, aszokásos dolgok miatt; Loup emberei megerőszakoltaknéhány falusi asszonyt – vont vállat az őrnagy, minthatermészetesnek venné, hogy háború idején az efféleszörnyűségek elkerülhetetlenek.– Lehet, hogy az efféle errefelé megszokottnak számit, deez nem szentesítheti hadifoglyok meggyilkolását.Tapasztalataim szerint ha egy közlegényt előléptetnek,akkor az iszákos lesz, de Sharpe úr esete más. Ő, ahogyranghoz jut, magánháborúba kezd a hátam mögött! Loupnem azért támadott San Isidróra, hogy Oliveirát, vagy Kielytölje meg, hanem hogy Sharpe-pal leszámoljon, így aportugálok halála az ő lelkén szárad!– Ezt nem vehetjük biztosra, uram!– Mindegy, ha egyszer a spanyolok ezt teszik, ésmindenfelé ezt kürtölik szét! Hogan, értse meg, nehéz lesz

Runciman-ra kenni mindent, ha erre azt mondják majd,hogy rejtegetjük az igazi bűnöst, és könnyelműen bánunk aszövetséges katonák életével.– Nyugodtan kijelenthetjük, uram, hogy a Sharpe kapitányellen felhozott vádak rosszindulatúak és alaptalanok.– Ugyan miért? Hiszen ő maga ismerte el, hogy igazak! –csattant fel Wellington. Talán nem ő büszkélkedett elOliveira előtt azzal, hogy kivégeztette a két foglyot?– Értem, uram, de Oliveira egyik tisztje sem maradtéletben, hogy beszámolhasson a dologról.– Akkor ki tanúsíthatja?– Kiely és a kurvája, továbbá Runciman és a pap – soroltaHogan, majd látványosan megrázta a fejét. – Attól tartok, túlsok a tanú, uram, ráadásul ott van maga Loup is. Valverdeelérheti, hogy a franciák formálisan is panaszt tegyenek, ésegy efféle dokumentumot nehéz lesz semmibe vennünk.– Tehát Sharpe-ot fel kell áldoznunk?– Attól tartok uram, ez a helyzet.– Az ördög vigye el, Hogan! – csattant fel Wellington. – Hátmégis milyen ostoba játékot játszik Loup és Sharpe?– Bár tudnám, uram!– Önnek tudnia kellene, nemde? Hogan megveregettefáradt lova nyakát.– Uram, nem töltöttem tétlenül az időmet – jelentette kinémi ingerültséggel a hangjában. – Ha nem is ismerem aLoup és Sharpe közti ellentét minden részletét, az egészenbizonyos, hogy a franciák célja, hogy zavart keltsenekseregünk sorai között. Egy új ember érkezett egyenesenPárizsból. A neve Ducos, és úgy tűnik, sokkal több eszevan, mint az átlagos békazabálóknak. Az ő fejéből pattantki a hamis újságok ötlete, és úgy vélem, uram, hogy mégtöbb szállítmányra számíthatunk ezekből, mielőtt még afranciák ideérkeznek.– Hát állítsa meg őket!

– Képes vagyok rá, és meg is fogom tenni – bólintottmagabiztosan Hogan. – Azt már tudjuk, hogy Kiely ribancahurcolja át a határon, de arra még nem jöttünk rá, hogy kiterjeszti őket a katonák között, márpedig ez az emberjelenti az igazi veszélyt. Az egyik párizsi ügynökünkjelentése szerint a franciák egy új embert küldtekPortugáliába, és sokat várnak tőle. Nagyon szeretnénkelkapni ezt a fickót, mielőtt még elvégezhetné, amit akar,és remélem, hogy az a ribanc majd elvezet hozzá.– Biztos benne, hogy igaz, amit arról a nőről állít?– Majdnem teljesen – bólintott Hogan. Bízott madridiinformátoraiban, de nem akarta felfedni neveiket. – Sajnosmég nem tudjuk, ki is ez, de elég egy kis idő, és elég, haKiely kurvája elkövet egy aprócska hibát, és máris kiderül.Wellington ingerülten felmordult. Ismét eldördült egy franciaágyú, de a tábornok körül sem nézett, hogy hová csapódhatbe a lövedék.– Átkozott legyen ez az egész ügy! Átkozott legyen Kiely ésSharpe is! Runciman készen áll arra, hogy feláldozzák?– Már Vilar Formosóban van, uram.– Rendben. Akkor készítse fel Sharpe-ot is, bízza megpapírmunkával, és figyelmeztesse, hogy hadbíróság előttkell számot adnia tetteiről. Ha ezzel megvan, tájékoztassaValverdét arról, hogy kivizsgáljuk az ügyet. Tudja, mit kelltennie.Wellington elővette zsebóráját, és felpattintotta a fedelét.Undor suhant át az arcán.– Na igen, ha már itt vagyok, fel kell keresnem Erskine-t.Mit gondol, ágyban van még az az átkozott bolond?– A segédtisztjei minden bizonnyal tájékoztatták arról, hogymegérkezett, uram, és nem hiszem, hogy örömmel venné,ha nem venne tudomást róla.– Persze. Érzékenyebb, mint egy szűz lány a legénységibarakkban, és éppen olyan ideges is. Derítsük ki, hogy

vajon éppen az egyik világos pillanatában érjük-e, ésképesek vagyunk-e ráébreszteni, milyen parancsot kellkiadnia. A pokolba is, kénytelenek vagyunk a vadak elévetni szerencsétlen Sharpe-ot. Egy rossz tiszt mellett egyjót is fel kell áldoznunk.A tábornok még vetett egy búcsúpillantást Almeidára, és azostromló sereg főhadiszállása felé indult.Hogan útközben a Castello Bomnál álló keskeny híd,Sharpe sorsa, és az újonnan Portugáliába érkezett franciaügynök miatt aggodalmaskodott.A füstölő kéményű ház ott állt, ahol egy kis utca térréöblösödött, éppen a templom előtt. Itt hangzott fel a vonításis. Hirtelen nyikorogva feltárult az ajtó, és Sharpe, aki máréppen lépni készült, azonnal visszavonult a kapuárnyékába. Kutyák özönlöttek elő, és mivel hosszú ideigvoltak bezárva, látható megkönnyebbüléssel rohangáltakfel-alá a néptelen utcákon.Egy egyenruhás alak érkezett utánuk, aki lovat és öszvértvezetett. Háttal állt Sharpe-nak, így egyértelmű volt, hogyéppen elhagyni készül San Cristóbalt a város távolabbirészén lévő kapun keresztül. Az egyik vadászeb játékosanfelugrott, és az öszvér után kapott, de válaszul rúgás ésszitokszó érkezett.Női hang volt, egyértelműen Dona Juanita de Eliáé, akiéppen meglendítette lábát, hogy a nyeregbe szálljon. Anehéz málhakosarakkal megrakott öszvér igyekezett minéltávolabb kerülni a kutyától, kitépte a kantárt Juanitamarkából, és így Sharpe felé oldalazott. A nő ismétkáromkodott, majd a kantárszár után kapott. A hirtelenmozdulattól leesett fejéről kétágú kalapja, és haja iskiszabadult a csatok alól. Gyorsan kontyba kötötte hát, ésaz öszvér után indult, amely most alig néhány lépésnyire álltaz angol búvóhelyétől. A kutyák persze éppen az ellenkezőirányba szaladtak, egyikük megállt, hogy levizelje a

templom lépcsőjét.– Gyerünk, te ostoba állat! – nógatta az asszony spanyolnyelven. Most már tisztán látszott, hogy a Real CompaníaIrlandesa uniformisát viseli. Amikor lehajolt, hogy felemeljekantárszárat, Sharpe előlépett az árnyak közül.– Mindig kíváncsi voltam rá, hogy a Doha vajon egy cím-e,mint a lady, vagy a neve része. Mondhatom-e, hogy jóreggelt, Lady Juanita, vagy köszönjek csak egy egyszerű jóreggelttel?Juanitának jó néhány másodpercébe tellett, hogy legyőzzedöbbenetét. Felegyenesedett, vetett egy pillantást az angolkezében tartott puskára, majd a harminc lépéssel távolabbálldogáló lóra. Volt ugyan egy karabély a nyeregtáskában,de esélye sem volt arra, hogy idejében elérje. Övébe tűzöttrövidkardja markolata után tapogatózott, de Sharpe ekkorfenyegetően felemelte fegyvere csövét.– Megölne egy asszonyt, Sharpe kapitány?– Egy egyenruhás asszonyt ebben a vaksötétben? Ugyan,hölgyem, hát ki hibáztathatna érte?Juanita alaposan végigmérte Sharpe-ot, mintha csak azontöprengett volna, mekkora fenyegetést jelenthet számára,majd mint akinek pompás mentő ötlete támadt,elmosolyodott. Kis sípot vett elő, és belefújt. Bár emberi fülsemmit nem hallhatott a hangból, a vadászebek azonnalhegyezni kezdték a fülüket.– Magára uszítom a kutyáimat, kapitány.– Nem maradt más lehetősége, ugye, hölgyem? Loup ismagára hagyta. Hová ment?– A szukáim két perc alatt széttéptek egy szarvasbikát. Azelső torkon ragadja majd, míg a többi bevégzi a munkát –felelte továbbra is mosolyogva a nő.Sharpe is kivillantotta fogait, majd elkiáltotta magát.– Gyerünk, Pat, jöhetnek!– Átkozott legyen! – kiáltott a nő, majd még egyszer a

sípjába fújt, mire a kutyák rohanni kezdtek feléjük. Ezutánsarkon fordult, és a lova felé futott, de mert nehézlovaglócsizmája és sarkantyúja lelassította, az angolkönnyűszerrel utolérte, és nyakát könyöke hajlatába fogvamaga elé penderítette.– Most vajon melyikünk torkát harapják el, hölgyem? –suttogta a parfümillatú hajzuhatagba, majd a legközelebbifal felé hátrált. A nő megpróbált felé rúgni, majd könyökévela bordái közé vágni, de mert a férfi sokkal erősebb volt, apróbálkozás hiábavalónak bizonyult. Amikor a leggyorsabbkopó aggasztó közelségbe ért, Sharpe jobbjával feljebbemelte fegyverét, és tüzelt, mire a mellkason talált állatugrás közben vinnyogva hátravágódott. A dörrenéstermészetellenesen hangosan visszhangzott végig anéptelen utcán. Ekkor tűntek fel Harper emberei is,érkeztükre a megzavarodott ebek meghátráltak, és asebesült szuka köré gyűltek.– Szabadítsa meg a szenvedéseitől azt a nyomoroncot,Pat! – adta ki a parancsot Sharpe. – Harris, maga megmenjen Donajuhoz, adja át üdvözletemet, és mondja meg,hogy jöjjön ide az embereivel együtt. Cooper, fogja meg ahölgy lovát, Perkins, maga meg vegye el tőle a kardot!Harper a kutyák közé lépett, előhúzta kardbajonettjét, és avérző, nyüszítő szuka mellé állt.– Maradj nyugton – mondta fejét csóválva, majd ledöfte. –Szerencsétlen állat – dünnyögte magában, majd lerázta apengéről a vért. – Isten óvja Írországot! Uram, csak nemLord Kiely úrihölgyét kapta el?– Áruló! – kiáltott Dona Juanita. – Magának az angolokellen kellene harcolnia!– Hölgyem, egyszer majd megbeszélhetjük, hogy kinek kioldalán lenne kötelessége harcolni, de most először megkell nyernünk azt a háborút, amelybe belekezdtünk.Perkins kirántotta a nő övéből a rövidkardot, mire Sharpe

eleresztette.– Sajnálom, hogy így kellett bánnom önnel, hölgyem –jegyezte meg szertartásos udvariassággal, de DonaJuanita szemmel láthatóan semmibe vette abocsánatkérést. Egyenesen állt, mindenáron meg akartaőrizni méltóságát az idegen katonák előtt. Hagmanelvezette az öszvért, Sharpe pedig utasította Harpert, hogyvezesse vissza az asszonyt a házba. Ő követte őket azudvaron keresztül.A ház minden bizonnyal az egyik legnagyobb lehetett afaluban. A hátsó udvart kétoldalt istállók szegélyezték. Akonyhaajtó nyitva állt, a tűz még pislákolt a kandallóban, avacsora pedig az asztalon volt. Talált néhánygyertyacsonkot is, a kandalló parazsánál meggyújtottaőket, majd visszahelyezte az asztalra. Látta, hogy hatszemélyre van terítve. Egyértelmű volt, hogy Loup ésemberei nemrégiben távoztak.– Derítse fel a környéket, Pat! Vigyen magával legalább féltucat embert, és legyen nagyon óvatos.– Uram, igen, uram! – bólintott az ír, majd távozott, magárahagyva felettesét a nővel. Sharpe udvariasan hellyel kínáltaJuanitát.– Beszélgessünk, hölgyem!Dona Elia méltóságteljesen az asztal legtávolabbioldalához lépdelt, visszatolta a széket, majd hanyatt-homlokkirohant.– Menjen a pokolba! – kiáltott vissza, miközben Sharpe,akinek útjában álltak a nehéz bútorok, szintén az ajtóhozküzdötte magát. Mire odaért, a nő már félúton járt azemeletre vezető lépcsőn, majd bevetette magát egyszobába. Sharpe feltépte az ajtót, amit Juanita bevágottmaga után, és látta a holdfényben, hogy a nő az ágyonáthajolva egy utazótáskában kutat, majd felpattan, ésmegfordul. Pisztolyt tartott a kezében. A kapitány azonnal

rávetette magát, és éppen akkor rántotta fel a kezét,amikor elsült a fegyver. A golyó a mennyezetbe vágódott,az asszony pedig, amikor végre levegőhöz jutott,megpróbálta kikaparni a szemét szabadon maradt jobbkeze körmeivel. Sharpe zihált, bal keze sajgott a pisztolyvisszarúgásától, de azért megperdítette, és a lenyúzottbőrökkel borított ágyra hajította. A levegő lőporfüsttőlbűzlött. A nő belátta, hogy hiábavaló elszántsága, ésnégykézlábra rogyott.Dan Hagman, aki meghallotta a lövést, felügetett a lépcsőn.Puskája csövét egyenesen tartva berontott a szobába.– Minden rendben, uram?– Csak egy apróbb nézeteltérést tisztáztunk a hölggyel,Dan, de senkinek nem esett baja.– Engedelmével, uram, ez egy igazi tűzokádó sárkány.Talán valakinek el kellene fenekelnie.– Bízza csak rám a dolgot, Dan, és vegye le azokat acsomagokat az öszvérről.Hagman távozott hát, Sharpe pedig körülnézett a magasmennyezetű, sötétszín fával burkolt falú szobában. A plafontvastag tetőgerendák tartották, a falnál hatalmas kandallóállt. Nyilvánvaló volt, hogy a kényelmes szobában afőparancsnok lakott, hiszen ez lehetett a legkényelmesebbhálószoba az egész faluban.– Túlságosan nagy az az ágy egyetlen embernek, hölgyem,nem gondolja? És azokat a bőröket farkasokról nyúzták le,nemdebár?Juanita nem válaszolt.– Összefeküdt Loup-val, ugye?Ha pillantással ölni lehetett volna, az angol ebben apillanatban holtan esik össze, de az asszony továbbra semválaszolt.– Tehát valahányszor kilovagolt, hogy egyedülvadászgasson, idejött, hogy találkozzon a békazabálóval,

igaz?Juanita továbbra is néma maradt. Arca egyik felétmegvilágította a holdfény, de a másikat árnyék takarta.– Akkor tehát minden bizonnyal az történt – folytattakönyörtelenül Sharpe –, hogy kinyitotta San Isidro kapuitLoup embereinek, igaz? Ezért nem érte támadás abarbakánt, elvégre a rohadék biztosra akart menni, hogyönnek nem esik bántódása. Lovagias fickó, érdekli, mi-történik az asszonyával, pedig biztosan nem szívelte, hogyKielyvel is együtt hál. Vagy nem féltékeny fajta?– Kiely többnyire túlságosan részeg volt ahhoz, hogy bármitis tegyen velem.– Nézd csak, visszajött a hangja? Akkor akár azt iselmondhatná, mit csinál itt.– Menjen a pokolba, kapitány!Az utcáról léptek hallatszottak. Sharpe kinézett az ablakon,és látta, hogy a Real Companía Irlandesa katonáiközelednek.– Donaju! – kiáltott le. – Jöjjön fel ide, a konyhába!Társaság érkezik, hölgyem! – fordult vissza a nő felé. –Arra kérem hát, hogy legyen kissé barátságosabb. Hapedig nem hajlandó megmoccanni, magam viszem le, mertsemmilyen körülmények között nem hagyom magára. Asaját lábán sétál tehát le, vagy vigyem én?Dona Juanita végül felállt, megigazította egyenruháját ésrendbe szedte a haját, majd követte Sharpe-ot a konyhába,ahol Donaju, El Castrador és Noonan őrmester álltak azasztal mellett. Mindannyian megrökönyödve nézték a nőt,de a kapitány nem sietett azzal, hogy megmagyarázza,milyen módon került ide.– Loup meglépett – mondta kurtán. – Harper őrmestermeggyőződik róla, hogy valóban kiürítették-e a falut, addigjavaslom, hogy rendezkedjen be védelemre, Donajukapitány, hátha Loup tábornok a visszatérés mellett dönt.

Donaju ismét Juanitára sandított, majd Noonan felépillantott.– Hallotta a parancsot, őrmester.Az altiszt távozott. El Castrador figyelte, ahogy Hagmankipakolja a málhakosarak tartalmát, Juanita pedig a parázsmellé kuporodott, hogy megmelegedjen.– De Elia kisasszony – kezdte Sharpe – sokoldalúasszony. Nemcsak hogy Lord Kiely jegyese, de Louptábornok szeretője is, és nem mellesleg a francia kémje.A nő felkapta a fejét az utóbbi kijelentésre, de nem mondottellent a kapitánynak. Donaju úgy meredt rá, mintha el semhinné a súlyos vádat, majd döbbent arccal Sharpe-rapillantott.– Ő és Loup? – kérdezte végül.– Az isten szerelmére, higgye el! Odafent van a szerelmifészek. Menjen, és nézze meg a saját szemével, ha nekemnem hisz! Őladysége eresztette be San Isidróba afranciákat is az éjszaka. A hölgy, Donaju, nem más, mintegy mocskos áruló.– Ezek kották, uram! Zsoltárok – szakította félbe Hagman atársalgást. – Nagyon furcsák. Láttam effélét odahaza atemplomban a zenészek előtt, de azok egészenmásmilyenek voltak.A vén vadorzó egy nagy halomnyi kézzel írott,hangjegyekkel és szavakkal teleírt lapot csapott az asztalraa nyeregtáskából.– Nagyon réginek látszanak – jegyezte meg Donaju, akimég mindig nem tért magához a döbbenettől.– Látja, Sharpe? Csak négy vonal van öt helyett. Körülbelülkét-háromszáz évesek lehetnek. Latinul írták őket. Nézzükcsak! Efféle a szöveg: „Mindenki csapja össze tenyerét, éshívjuk Istent győzedelmes hangon”. Minden bizonnyalzsoltárok.– Nos, nem a mi vonalaink felé igyekezett a szent

énekekkel – jegyezte meg Sharpe, és szortírozni kezdte apapírhalmot. Másodpercek alatt kiderült, hogy a kottalapokközött újságok rejtőznek.– Donaju, ez volt a szállítmány fontos része, látja?Juanita ajkába harapott, amikor látta, hogy kiderült a titka.A bejárat felé sandított, de Harper és lövészei márvisszatértek, ezért az udvaron katonák nyüzsögtek. Aszökés lehetetlen volt.– Üres az egész hely, uram! – jelentette Harper. – A fickókolyan sietve kotródtak el, hogy még az összeraboltzsákmányt is itthagyták. A kapitány úr emberei pedig őrzika falakat – biccentett tisztelettudóan Donaju felé:– Ezek most nem amerikai lapok, hanem angolok –mondta Sharpe. – Látszik, hogy tanultak a leckéből. Ha túlrégiek a hírek, senki nem hiszi el őket, de ezek csak múlthetiek – folytatta, majd egyenként az asztalra helyezte őket.– Morning Chronicle, Weekly Dispatch, Salisbury Journal,Staffordshire Advertiser. Valaki módfelett szorgalmasandolgozott. Ki lehetett az, hölgyem? Egy fickó Párizsban?Mert ugye, ott nyomtatták ezeket?Juanita továbbra is néma maradt, Sharpe pedig találomraelőhúzott egy lapot a halomból.– Minden bizonnyal három hete nyomhatták Párizsban, éséppen időben érkezett ide. Tulajdonképpen senki nemlepődik meg azon, ha egy kéthetes Shrewsbury Chronicle-ttalál Portugáliában, ugye? Egy gyors hajó éppen ennyi időalatt érne ide, és a sorkatonák között kevesen vannak, akiknem veszik szentírásnak az efféléket. Lássuk, most éppenmit írnak!Felemelte az egyik lapot, szétnyitotta, és a gyertyákfényéhez tartva hangosan olvasni kezdte. Lecsuktak egyinast, mert futballozott a szent napon? Szerencsétlen flótásbiztos nem akarta halálra unni magát. Mindegy, bizonyosannem ezzel a hírrel akarnak lázadást szítani a csapatok

között.– Találtam valamit – szólalt meg Donaju csendesen. AMorning Chronicle egyik számát böngészte, majdfélbehajtotta a lapot, és továbbadta Sharpe-nak. – Az írDivízióról van szó.– Olyan nem is létezik – mondta Sharpe, ahogy átvette azújságot, majd ahogy meglátta, melyik cikk ragadta megDonaju figyelmét, hangosan olvasni kezdte.„A közelmúltban bekövetkezett lázongások az Írországbantoborzott, Portugáliában állomásozó csapatok között arrakényszerítették – betűzte a bonyolult szót – a kormányt,hogy különleges rendelkezéseket léptessen életbe. Ahadjárat végeztével a hadsereg ír alakulatait a Karib-szigeteken található helyőrségekbe helyezik majd át, és akatonáknak megtiltatik, hogy feleségüket magukkal vigyék.Az intézkedés hátterében az áll, hogy Őfelségepénzügyminisztere úgy látta, hogy ez az eddig alkalmazottengedmény kevés előnnyel járt az ország számára. Atrópusi éghajlat mindazonáltal kissé talán alkalmasabb islesz arra, hogy csillapítsa a heves vérű ír katonákvérmességét.”– Ugyanez a hír itt is megtalálható – mondta Donaju egymásik újságba mélyedve, majd sietve lefordította alegszükségesebbeket El Castradornak is. A partizánmélyen Juanita szemébe nézett.– Áruló! – kiáltott fel hirtelen, és az asszony felé köpött. –Anyád ribanc volt, apád bűzös kecskebak! Mindenmegadatott neked, hogy Spanyolország ellenségei ellenharcolj, de ezt ránk hagyod, pedig nekünk semmink nincs!El Castrador megint kiköpött, majd marokra fogta kicsiny,csontmarkolatú kését. Juanita kővé dermedt ültében, detovábbra sem szólt egyetlen szót sem. Tekintete Sharpefelé rebbent, aki éppen elmerült egy újabb cikkben, amelyarról tudósított, hogy az ír csapatokat a nyugat-indiai

szigetcsoportra helyezik át.– Ügyes hazugság – mormogta Sharpe – módfelett ügyes.– Miért? – kérdezte Donaju döbbenten Harpertől. – Talánnincs igazság abban, hogy az írek szeretnek nemzetiségükszerint szervezett alakulatokban szolgálni?– Igaza van, uram, de semmiképpen sem a Karib-szigeteken, és az Úristen mentsen meg attól mindenkit,hogy nők nélkül.– Az emberek fele három hét alatt meghalna sárgalázban –magyarázta Sharpe. – A maradék fele pedig hat hónapalatt patkolna el. A karibi szolgálat nem más, mint halálosítélet, Donaju kapitány. Mondja csak – intézte szavaitJuanitához –, kinek a fejéből pattant ki ez a nagyszerűötlet?Amikor a nő tovább hallgatott, El Castrador előrántottakését, és további trágárságokat üvöltött felé. Donajuelsápadt a szitokáradat hallatán, és megkíséreltelecsillapítani a hatalmas termetű spanyolt.– A történet természetesen nem igaz – jelentette ki Sharpe.– Először is teljes képtelenség, hogy lemondjunk az írekről,elvégre ki nyerné meg a csatákat, ha ők nem lennének?Harper és Donaju elmosolyodtak. Sharpe kiélvezte sikerét.Ha ez a felfedezés nem magyarázza meg, miért szegtemeg parancsait azzal, hogy San Cristóbalba ment, hátsemmi. Halomba rendezte az újságokat, és Donajuranézett.– Kerítsen egy megbízható embert, és küldjön hátra valakita főhadiszállásra. Keresse meg Hogan őrnagyot, jelentse,mi történt itt, és kérjen utasítást.– Magam megyek. De ön mire készül?– Nekem ki kell még derítenem egy-két dolgot. Példánakokáért azt, hogy hol van Loup, és miért takarodott el innenolyan sietve?– Semmit nem fog megtudni tőlem, kapitány! – szegte fel a

fejét dacosan Juanita.– Nem baj. Ha nekem nem beszél, majd fog neki –vigyorodott el Sharpe, és El Castrador felé intett. A nőrettegve nézett a partizánra, majd visszakapta a fejét.– Mióta hagytak fel az angol hadsereg tisztjei azúriemberhez méltó viselkedéssel?– Amióta megnyerjük a csatákat, hölgyem. Nos, döntsön!Ő, vagy én?Egy pillanatig úgy látszott, hogy Donaju tiltakozni akar, deamikor meglátta Sharpe elszánt arckifejezését, inkábbletett szándékáról.– Elviszem az újságokat Hoganhez – mondta csendesen,majd felvette az asztalról a lapokat, és kilépett a szobából.Harper nyomban utánament, és becsukta maga mögött azajtót.– Ne aggódjon, uram – szólt az altiszt Donajuhoz. – Énmajd gondoskodom őladységéről.– Igen? És mi módon?– Ások neki egy igen mély sírt, és fejjel lefelé temetem el aboszorkányt, hogy ha esetleg megpróbálná kiásni magát,még mélyebbre jusson. Utazzon jól, uram!Donaju megcsóválta a fejét, és elindult, hogy megkeressea lovát. Még hallotta, amint Harper szól Perkinsnek, hogykerítsen forró vizet a reggeli teához.– Bajban van, Richard – mondta Hogan. Kora este volt, alignéhány óra telt el azóta, mióta az angolok lopvamegközelítették Loup erődítményét.– Nagyon nagy baj – ismételte az őrnagy. – Hadifoglyokatlövetett agyon, és felőlem ugyan innen Párizsig bármennyitkivégeztethet, de ha így tesz, legalább hallgatott volna adologról!Sharpe nem válaszolt, csak egyetlen kézmozdulattal jelezteHogannak, hogy jobb, ha halkabban beszél.– Ismeri az egyes számú szabályt, ugye? – morogta az

őrnagy, miközben egy sziklához kötötte lovát.– Igen, uram. Soha nem szabad lebukni.– Nos, akkor miért nem tudta csukva tartani azt a nagyszáját, kapitány? – korholta tovább az ír tiszt. – Ésegyáltalán, mit akar mutatni nekem éppen itt?– Az ellenséget, uram.Öt mérföldre lehettek San Cristóbaltól, mélyen spanyolföldön. El Castrador vezette őket ide, és éppen a CiudadRod-rigóból kifelé vezető útra láttak. Sharpe Dona Juanitalován érkezett, de a hátasokat most gondosan egy sziklamögé kötötték ki, hogy ha valaki az úton haladók közülesetleg felnézne, semmiképpen se vehesse észre őket.– Azok odalent a franciák, uram – mondta Sharpe, azodalent menetelő seregre mutatva. – Ezrével vannak.Hogan elővette távcsövét. Hosszú ideig nézte az utatlélegzetvisszafojtva.– Uramisten – szakadt ki belőle végül. – Kegyelmes isten!Egy egész hadsereg vonult odalent. Gyalogosok,dragonyosok, tüzérek, huszárok, dzsidások, gránátosokegyaránt. Egészen feketének tűnt volna a menet, ha nagynéha meg nem csillant volna a lemenő nap fényében egy-egy öszvérek vagy ökrök vontatta ágyú. A kerekek, a patákés csizmás lábak hatalmas port vertek fel. A gyalogosokrendezett sorokban haladtak, a menetoszlopot lovasokbiztosították.– Uramisten! – fohászkodott ismét Hogan.– Ott van Loup is – szólt Sharpe. – Magam láttam. Ezérthagyta hát ott San Cristóbalt. Látja? Azonnal csatlakozniakellett a fősereghez.– A pokolba is, jó, hogy eszembe juttatja azt a férget! –robbant ki az ír tisztből. – Miatta került ekkora bajba!Mondja, mi az ördögért nem tudott lakatot tenni a szájára?Hát az egész világnak meg kellett tudnia, hogy kivégeztetteazt a két nyomorult békazabálót? Valverde most

elmondhatja, hogy egy egész portugál ezred pusztult elmaga miatt, így aztán egyetlen józan spanyol tiszt sem fogjabrit parancsnokság alá helyezni az embereit! Ha pedig eztel akarjuk kerülni, nincs más választásunk, minthogyezüsttálcán vigyük elé a fejét! Hadbíróság vár önreRuncimannel együtt!– Hogy én, hadbíróság elé kerülök!– Hát persze! Az isten szerelmére, Richard, hát semmiérzéke a politikához? A spanyolok nem akarják, hogyWellington legyen a generalissimo, mert sértésnek tekintik,hogy az ő országukban más parancsol a seregeknek, ezértminden alkalmat ki fognak használni, hogymegakadályozzák a kinevezését! Kiváló ürügyetszolgáltatna nekik például az, hogy egy átkozott bolondangol lövésztiszt magánháborúja egy pompás portugálezred embereinek életébe került! Példa lehet ezmindenkinek, aki a mi parancsnokságunk alá osztja be azembereit.Hogan szünetet tartott a beszédben, ismét a távcsőbenézett, és gyorsan feljegyzett valamit jegyzetfüzetébe.– A pokolba is, Richard, minden készen állt arra, hogy simakis tárgyalás legyen, ahol majd mindent Runcimanra lehetkenni, és aztán el lehetett volna felejteni mindent, ami SanIsidróban történt, de erre mindent összezavart. Sharpe,készített feljegyzéseket egyáltalán?– Igen, uram – mondta színtelen hangon a kapitány. Tudta,egész karrierje forog most kockán, minden, amit eddigelért. Mélységesen igazságtalannak érezte az eljárást, demegtartotta magának véleményét, inkább átadtafelettesének feljegyzéseit, amelyet a Juanitától elkobzottkottalap hátlapjára írt. Gondosan felírt minden franciaegységet, amelyet látott Almeida felé haladni.– Holnap tehát elérik a vonalainkat, és harcolunk, Richard.Ezért.

További magyarázatot nem adott, inkább messze,nyugatnak fordította távcsövét, a menetoszlop vége felé.Sharpe-nak kis idejébe tellett, amíg megtalálta, mire célozaz ír tiszt. Rengeteg ökrös szekér haladt a francia seregmögött.– A készletek, amelyeket Almeidába szánnak. Elegendőélelem és muníció ahhoz, hogy kitartsanak nyárig, és haezután képesek tartani a várost, csak a magasságos Istentudja, hány francia támadásával kell számolnunk jövőtavasszal – sóhajtott Hogan, és összecsapta a távcsövet. –Jut eszembe – szólalt meg ismét –, milyen intézkedésekethozott Juanitával kapcsolatban? Donaju azt mondta, hogyhárman maradtak ott a késmániás spanyollal.– Hazaküldtem, uram – felelte Sharpe sápadtan.– Hogy mit csinált? – szólalt meg hitetlenkedve Hogan egypercnyi döbbent csend után.– Visszaküldtem a békazabálókhoz, uram.– Úgy érti, visszaküldött egy ellenséges kettős ügynököt afranciákhoz? Elment a józan esze, Richard?– Nagyon fél, uram. Azt mondta, hogy ha elküldöm afőhadiszállásra, a spanyolok letartóztatják, és a juntabírósága elé állítják Cádizban, és minden bizonnyalkivégzik. Nem harcolok asszonyok ellen, uram, és különbenis, már nem árthat nekünk, hiszen tudjuk, kicsoda, nem?Hogan szorosan lehunyta szemét, és a tenyerébe temettearcát.– Kérlek, uram – motyogta maga elé az ír tiszt –, terjeszd kivégtelen kegyelmedet erre az együgyű teremtményedre,mert az bizonyos, hogy Wellington irgalmában nem bízhat.Richard, az fel sem ötlött önben, hogy esetleg én isváltottam volna néhány szót őladységével?– Gondoltam rá, uram, de annyira rémült volt az a nő! Mivelnem akartam egyedül hagyni El Castradorral, inkább azttettem, amit véleményem szerint egy úriembernek tennie

kellett, és futni hagytam.– Azt hittem, még nem igazán tette magáévá a tisztekhozzáállását az efféle kérdésekhez. Mégis, hogy zajlott leez az egész? Megpaskolta a csinos kis fenekét, letörölte akönnyeket az arcocskájáról, adott egy puszit a homlokára,és aztán elküldte Loup-hoz, hogy elmondhassa neki, hogySan Cristobal már nem az övé?– Pár mérföldnyivel hátrébb engedtem útjára – intett fejévelSharpe északnyugati irányba. – Gyalog ment, csizma nélkül, és ez minden bizonnyaleléggé lelassítja majd. Alaposan ki is kérdeztem, uram, éslejegyeztem, amit mondott! Bevallotta, hogy ő terjesztiazokat az újságokat az írek között.– Richard – sóhajtott fáradtan Hogan –, Dona Juanitamaximum a vérbajt terjesztheti. Uramisten! Az a nő teljesenaz ujja köré csavarta! Az ég szerelmére, eddig is teljesenegyértelmű volt, hogy ő csempészi át a határon azokat alapokat, de az igazi gondot az okozza, aki szétszórja őket akatonák között, és ezért kellett volna megfigyelés alatttartani, de most minden elveszett. Legalább azt az átkozottzubbonyát nem vette el.– A zubbonyomat, uram!– Nem emlékszik? Pedig említettem. Lady Juanitaszenvedélyesen gyűjti mindazon katonák zubbonyát, akivelegyütt hál. Az öltözőszekrénye minden bizonnyal nagyobb,mint egy táncterem. Legalább a maga zöldlövészegyenruhája nem tartozik a kollekciójába.– Értem, uram – mondta Sharpe fülig vörösen. – Nemtörtént efféle, uram.– Nem számít. Ön megveszekedett bolond, ha nőkről vanszó. Mindig is az volt. Ha megverjük Masséna csapatait,akkor az az asszony nem okozhat nagy bajt, ha pedig miszenvedünk vereséget, akkor ezt a háborút amúgy iselveszítjük. Menjünk. El kell hogy mondjam, amíg keresztre

nem feszítik, Richard, adminisztratív feladatokat lát majd el.Hogan eltette távcsövét, majd elsétált a szikla mellől.– Megpróbálok mindent megtenni az ön érdekében, amicsak hatalmamban áll. Isten tudja, miért, de elmondom,hogy akkor úszhatja meg a legnagyobb eséllyel, haelveszítjük a csatát, az ugyanis akkora katasztrófa lenne,hogy senkinek nem volna kedve egy efféle piszlicsáréüggyel foglalkozni.Sötétedés után értek el San Cristóbalba. Donaju Hogannelegyütt érkezett, és a Real Companía Irlandesa ötvenemberét vezette a brit vonalak mögé. Köszöntötte Sharpe-ot, majd félrevonta.– Lord Kiely a főhadiszálláson van.– És mit mondott neki?– Elmondtam, hogy az asszonya afrancesada volt, és hogyLoup-val aludt egy ágyban – mondta Donaju kegyetlenül. –Közöltem vele továbbá, hogy egy istenverte bolond.– És mit szólt ehhez?– Mit szólt volna? – vont vállat a kapitány. – Azt mondta,menjek a pokolba. Arisztokrata.– Meglehet, hogy holnap valóban mindannyian a pokolrajutunk.A franciák a következő napon valóban támadásrakészültek. Sharpe megborzongott, amikor felidéztemagában az ágyúk dörejét és a végeérhetetlen sorokbanvonuló kék egyenruhás katonák tömegét. Hirtelen azonbanmeglátta, ahogy egyik embere elsétált előtte, és valamiolyasmit vett észre rajta, ami kiverte a fejéből a másnapiütközet miatti aggodalmat.– Perkins! Hozzám! – kiáltotta.A katona ugyan igyekezett eltűnni a kapitány szeme elől, demert nem tehetett mást, most félénken előlépett. Harperazonnal csatlakozott hozzá, és rögvest meg is szólalt.– Nem az ő hibája a dolog, uram!

– Csönd legyen! Perkins, hol a zubbonya?– Ellopták, uram – mondta lesütött szemmel a katona, akicsizmában, ingben és nadrágban álldogált parancsnokaelőtt.– Vízhordás közben véletlenül leöntöttem uram,kiakasztottam száradni, aztán pedig eltűnt.– Uram, a nő történetesen éppen arra ólálkodott, amikor eztörtént – próbálta menteni a helyzetet Harper.– És miért lopta volna el azt a rohadt zubbonyt? – kérdezteSharpe, bár sejtette, hogy erre a kérdésre módfelett kínoslenne felelni, szerencsére a sötétben nem lehetett kivenni alövész arcának színét.– Különben is, uram, miért akarná bárki éppen Perkinszekéjét ellopni? Viseltes volt, ócska, és a legtöbb férfinakkicsi is. Nem értem ugyan, de gyanítom, hogy mégiscsakelemelték, de nem hiszem, hogy helyes lenne, ha levonnáka zsoldjából, uram.– Leléphet, Perkins! – mordult fel Sharpe.– Uram, igen, uram, köszönöm, uram!Harper figyelte, amint a megkönnyebbült katona ismétcsatlakozik a menetoszlophoz, majd Sharpe-hoz fordult.– Mégis, uram, miért lopta volna el Lady Juanita azt anyomorult zubbonyt? Mert amondó vagyok, hogy másbizony nemigen lehetett.– Nem lopta el az a ribanc, hanem megdolgozott érte. Mostviszont induljunk, mert hosszú út áll még előttünk.Magában azonban Sharpe a saját útjára gondolt, amelynagy valószínűséggel a hadbíróság elé vezet majd.A Wellington főhadiszállásául szolgáló házat csak kétkatona őrizte. A többi tábornok úgy gondolta, hogy akkormaradhatnak rangjukhoz méltóak, ha egy egész század,vagy akár egy ezred van körülöttük, de ő megelégedett kétkatonával is, akiknek az volt a dolguk, hogy távol tartsáktőle a kíváncsiskodó helyi gyerekeket, és azokat, akik úgy

gondolták, hogy a főparancsnok egyetlen tollvonássalminden gondjukat meg tudja oldani. Kereskedők jöttek,akik molyrágta vásznat vagy romlott húst akartak eladni akatonaságnak, tisztek, akik képzelt sérelmeik miattköveteltek elégtételt, és katolikus papok, akik a protestánsangol katonák tiszteletlensége miatt emeltek panaszt.Mindezen zaklatások közepette kellett Wellingtonnak asokkal súlyosabb problémák megoldásán fáradoznia;kevés volt a falak szétrombolásához elegendőhatékonysággal rendelkező ostromágyú, kevés a sáncoképítésére alkalmas szerszám, és meg kellett győznie azideges londoni minisztériumokat arról, hogy ez a háborúmég egyáltalán nem veszett el.Lord Kiely azután érkezett, hogy a tábornok elfogyasztottaecetszószos birkahúsból álló reggelijét. Nem volt szívesenlátott vendég, és helyzetét csak súlyosbította, hogy szintebűzlött a brandytől. Wellington már pályafutása elején arra akövetkeztetésre jutott, hogy a túlzott alkoholfogyasztáshatározottan rossz hatással van a katonák képességeire,és azt tartotta, hogy az ember józanul láthatja csak elfeladatait a hadseregben. A dolgozószobájául,fogadóterméül és hálószobájául is szolgáló helyiségbenfogadta az izgatott írt, aki ragaszkodott hozzá, hogy azonnalfogadják, hiszen elmondása szerint sürgős és fontosügyben járt el. Sürgős és fontos talán neki, de senkimásnak.Wellington íróasztalán térképek feküdtek kiterítve, éppenezeket tanulmányozta a gyertyák pislákoló fényében.Nemrég fogadta a futárt, aki Hogan jelentését hozta neki,mely szerint a franciák a Fuentes de Onorónkeresztülhaladó déli úton masíroznak. Habár a hír nem voltváratlan, de mégis azt jelentette, hogy a tábornok haditervétágyúk és puskák kereszttüzében kell véghezvinni. – Nincs sok időm, Kiely – mondta hűvösen Wellington.

– Uram – szólalt meg az ír tiszt, aki óvatosan formálta aszavakat, nehogy az italtól összeakadjon a nyelve –, kérem,hogy egységemet az ütközet első sorainak egyikébenvesse be!– Nem! – felelte kurtán Wellington, majd hátat fordítottKielynek, és az ajtó felé intett, de a Real CompaníaIrlandesa parancsnoka nem vett tudomást róla, hogygyakorlatilag kiküldték a szobából.– Uram, a csapatomat nem a megfelelő módon vetettékbe! – kötötte az ebet a karóhoz továbbra is. – Az uralkodóakaratából csatlakoztunk az önök hadseregéhez, aligvártuk, hogy harcba vessenek bennünket, de még amegfelelő készletekkel sem láttak el, nemhogy méltófeladatokkal!– Nem!A tábornok olyannyira felemelte hangját, hogy még az ajtóelőtt álló őrök is felrezzentek. Egymásra néztek éselvigyorodtak. Wellington ritkán engedte szabadjára azérzéseit, de ilyenkor nagyszerű műsorra volt kilátás.A tábornok vasvillaszemekkel nézett látogatójára.Lehalkította beszédét ugyan, de megvető szavai szintepengeként metszettek.– Senki nem hívta ide az ön alakulatát, ezredes!Felkészületlenül, kiképzetlenül, ellátás nélkül érkeztek, ésazt várták, hogy más, hasznos csapatok rovásárapusztíthatják a hadsereg készleteit! Mit nyújtottak ezértcserébe? Arcátlanságot, gőgöt, sőt egyenesen árulást!Nem azért jöttek, mert őfelségének ez volt az akarata,hanem egyenesen az ellenség malmára hajtották a vizetérkeztükkel! Most pedig én akarom azt, hogy elmenjenek.Csak azért nem szégyenítem meg az alakulatátnyilvánosan, mert Ferdinánd király személyes testőrségévelezt nem tehetem meg, de mindent, amijük csak van, máskatonák vére árán érték el. Mivel sajnálatos módon nem áll

módomban elég messzire elhajtani önöket, mire a franciákmegérkeznek, a csapata természetesen részt fog venni acsatában, de nemhogy az első vonalba nem kerülnek,hanem ők gondoskodnak a lőszerraktáram őrzéséről.Remélhetőleg ez nem haladja meg a képességeiket.Parancsnokolhat a katonái felett, de ha úgy gondolja,vedelhet egymagában a sátrában is. Most pedig,viszontlátásra, lordom!– Kikísérhetem, uram? – kérdezte a tábornok frissenérkezett szárnysegédje Kielytől, aki azonban továbbra semmérte fel megfelelően helyzetét.– Miféle arcátlanság? – birkózott a szavak felfogásával. –Uram, én Ferdinánd király személyes testőrgárdájátvezetem, és...– Ferdinánd király fogságban van, ezredes, és ez sokmindent elárul a testőrsége hatékonyságáról! – csattant felWellington. – Maga meg besétál a soraink közé egy árulószukával, és úgy dajkálja a franciák kémjét, mintha csak ababája volna! Az a ribanc csak azért nem okozott nekünknagyobb kárt, mert szerencsére ugyanolyan tehetségtelen,mint ön. A kérelmét elutasítottam. További jó napot.Wellington papírjaiba temetkezett, és a továbbiakbantudomást sem vett Kiely jelenlétéről, aki zavarában egyiklábáról a másikra állt. El akarta még panaszolni, milyentiszteletlenül beszélt vele Sharpe, de most ugyanígyviselkedett vele maga Wellington is. A szárnysegédmegragadta könyökét, és lassan, de határozottan az ajtófelé terelgette, és Kiely túlságosan gyenge volt, hogyellenálljon neki.– Nem kíván lordságod valami frissítőt? – kérdezteudvariasan, miközben az őrök megvető tekintetétőlszédelgő ezredest kivezette a dolgozószobából. Kielynémán lerázta magáról a szárnysegéd kezét, felkaptakalapját és kardját az asztalról, és anélkül, hogy egyetlen

szót is szólt volna, kitámolygott az utcára, még az őröktisztelgését sem viszonozta.– A parancsnok gyorsan megszabadult tőle, mi? –kérdezte az egyik, de nyomban elhallgatott és vigyázzbavágta magát, amikor Edward Pakenham tábornokmegérkezett, ^s besétált az ajtón. Kiely észre sem vette,amikor Pakenham üdvözölte, csak a visszafojtott haragtólkábán tántorgott a keskeny utcákon, a felsorakoztatottágyúk sora előtt. Nem látott, nem hallott, nem gondolkodott,de azt tudta, hogy most is kudarcot vallott csakúgy, mintegész életében mindig.A kártya nem volt kegyes hozzá, így hamar felélte azt a kisvagyont, ami az anyjáéból megmaradt azok után, hogynagy részét eltékozolta az egyház, és az ír lázadókszolgálatában, de hasztalanul, mert ez utóbbiak folyton azangolok bitófáján végezték. Ennek folyományaképpen anincstelen Kiely kudarcot vallott, amikor feleségül kért kétmadridi nemesasszonyt is, mert ők a vagyontalan ír helyettinkább saját honfitársaikat választották férjükül. Kiely mélyönsajnálattal idézte fel, hogyan és mily módon adtáktudtára, hogy kosarat kapott. Madridban másodosztályúpolgárnak számított, hiszen nem tudta visszavezetnicsaládfáját egy középkori martalócig, aki még a mórokellen csatázott, a hadseregben pedig azért volt örökkékívülálló, mert írnek született.A legrosszabb azonban Juanita árulása volt. A vad,különleges, eszes és csábító nőé, akivel össze akarta kötniéletét. Gazdag asszony volt, ereiben nemesi vércsörgedezett, és mindenki irigykedett rá, amikor Juanitávalaz oldalán jelent meg. Nyomorúságosan hagyta magátbecsapni. A nő Loup-val feküdt össze, minden bizonnyalelmondott neki mindent, megosztotta vele az összes titkát,és valószínűleg együtt kacagtak rajta. Könnybe lábadt aszeme, amikor arra gondolt, hogy ezek után köznevetség

tárgya lesz mind Madridban, mind a katonái között, amígcsak él.Egy templom felé vette útját, nem mintha imádkozni akartvolna, hanem mert hirtelen nem jutott eszébe más hely,ahová mehetett volna. Nem akart visszamenni Valverdetábornok főhadiszállására, ahol csak összesúgtak volna afelszarvazott tiszten.A templom zsúfolásig telve volt sötét ruhásöregasszonyokkal, akik mind gyónni készültek. Gyertyákegész erdeje világított odabent, pislákoló fénybe borítva azoltárt, a szobrokat és a festményeket, a kicsiny lángokvisszaverődtek az oszlopokról és a nagy ezüstkeresztről,amelyen még ott díszlett a húsvéti díszítés. Kiely fellépdelt alépcsőkön, és felnézett a feszületre.Engem is keresztre feszítettek – gondolta. – Olyan hitványkis emberek, akik nem érhetik fel ésszel nemesebbindítékaimat.Kis flaskát vett elő mellényzsebéből, az ajkához emelte, ésúgy kezdte vedelni az erős spanyol brandyt, mintha az életefüggne az italtól.– Jól érzed magad, gyermekem? – kérdezte tőle egycsendes léptű pap.– Nem. Menjen innen!– Kérlek, gyermekem, vedd le a kalapodat, hiszen Istenházában vagy!Kiely gyorsan lekapta fejfedőjét, majd megszólalt.– Menjen innen! – ismételte.– Az Úr legyen veled, gyermekem – csóválta meg a fejét apap, és visszasétált az árnyékok közé. A várakozóöregasszonyok ideges pillantásokkal méregették a cifraegyenruhába öltözött tisztet, és eltöprengtek, hogy vajon aközeledő franciák felett aratandó győzelemért imádkozik-e.Mindenki tudta, hogy a kék egyenruhás ellenséges katonákmár közel járnak, így aki tehette, biztonságba helyezte

értékeit, hogy ha Masséna félelmetes hírű veteránjailegyőzik a briteket, és elkezdik kifosztani a várost,nehezebb dolguk legyen.Kiely kiitta a flaska tartalmát. Szédelgett az italtól, aszégyentől és a haragtól. Az ezüstkereszt mögött a SzentSzűz szobra állt. Csillagos diadémot viselt a fején, törékenyalakját kék ruhába burkolták, kezében egy csokornyililiomot tartott. Kiely már régen látott hasonlót. Régebbenfohászkodott ugyan Máriához, mert úgy érezte, hogy őbizonyosan megérti egy másik csalódott anya bánatát.– Kurva! – szólalt meg Kiely fennhangon, és a kék ruhásszoborra vicsorgott. Gyűlölte az anyját, és az egyházat is,Juanita pedig – úgy tűnt – megértette őt, de ő egy másikférfi asszonya volt. Lehet, hogy már akkor is Loup szeretőjevolt, amikor először találkoztak. Összefeküdt a franciával,és még ki tudja, hány másik férfival, pedig Kiely hercegnőtcsinált volna belőle, és körbehordozta volna egész Európacsillogó fővárosain, hogy mindenki csodálhassaszépségét. Könnyek csorogtak arcán, amikor a nőárulására gondolt, és amikor eszébe ötlött a megaláztatás,amit Sharpe-tól volt kénytelen elszenvedni. Ez az utolsóemlék valóságos őrjöngésbe taszította.– Büdös kurva! – ordított ismét a szobor felé, majd felállt,és a kiürült flaskát is hozzávágta. – Átkozott, vérbajosszuka! – üvöltötte, miközben a palack ártalmatlanullepattant a kőből mintázott kék ruháról. Egy asszonyfelsikoltott, a pap pedig az ezredes felé kezdett rohanni, deelborzadva torpant meg, amikor az előhúzta pisztolyát.Amikor felhúzta a kakast, az éles csattanás hangosanvisszahangzott a templomban.– Rohadt szuka! – köpte a szavakat ismét Mária felé.Arcáról patakokban ömlöttek a könnyek. – Hazug, tolvaj,hűtlen, köpönyegforgató ribanc!– Kérem, csillapodjon! – könyörgött a pap, miközben a

háta mögött az asszonyok sikoltozni kezdtek. – Esedezem,legyen tekintettel legalább a Szent Szűzre!Kiely vérben forgó szemekkel fordult a férfi felé.– Szűz? Ugyan! Mit gondol, meddig maradhatott szűz,miután a római légiók elözönlötték Galileát? – kacagott felhisztérikusan, majd ismét szembenézett a szoborral.– Te büdös kurva!– Ne! – ordított kétségbeesetten a pap, de Kiely meghúztaa ravaszt.A nehéz lövedék keresztülfúrta a halántékát, és tenyérnyidarabot tépett ki a koponyájából, amikor távozott a fejemásik oldalán. Vér és agyvelőcafatok csaptak fel Máriadiadémjának magasságáig, de a Miasszonyunk szobratiszta maradt, mert az oltár lépcsőjét mocskolták be, vagyegy tucatnyi gyertya lángját oltva ki. Kiely holtteste eldőlt,feje helyén csak csontszilánkok, vér, és szürke masszalátszott.A templomban lassan elhallgattak a sikolyok, a halotticsendben csak az utcáról hallatszott kerékcsikorgás. Újabbés újabb ágyúkat vontattak odakint kelet felé, hogyfelvehessék a harcot a franciák ellen, akik elszánták rámagukat, hogy visszaveszik Portugáliát, és megsemmisítikaz arcátlan britek hadseregét a Coán átívelő keskenyhídnál.

MÁSODIK KÖNYV

Hetedik fejezetA Real Companía Irlandesa egy a Fuentes de Onorótól

északnyugatra fekvő fennsíkon táborozott le. A városonegyenesen keresztülhaladt a Ciudad Rodrigót Almeidávalösszekötő főút. Wellington csapatai az éjszaka folyamán

körülzárták a várost, így könnyen elképzelhető, hogy itt kerülmajd sor a csatára. A hajnali köd miatt nem látszódott akeletre fekvő terület, ahol a francia hadsereg készült aharcra, míg eközben a fennsíkon az angol csapatokrendezték soraikat, lovak, szekerek és gyalogosoktömegei keresték helyüket, míg a fennsík keleti részénágyúkat sorakoztattak fel, amelyeket a Dos Casas folyófelé fordítottak.Donaju éppen akkor talált rá Sharpe-ra, amikor az egytükörcserépbe bandzsítva megkísérelte levágni a haját. Elölés oldalt egyszerű dolga volt, de a tarkójánál sokkalnehezebben ment a dolog.– Éppen olyan ez, mint az egész katonaélet – sóhajtottfáradtan a kapitány.– Hallotta, mi történt Kielyvel? – kérdezte Donaju, akihirtelen a Real Companía Irlandesa parancsnokáváavanzsált.Sharpe túlságosan belevágott a hajába. Egy újabbnyisszantással megkísérelt javítani dolgon, de ettől csakrosszabbodott a helyzet.– Igen, kiloccsantotta az agyvelejét, ha jól hallottam. Donajufelháborodott az angol érzéketlenségén, de végül nemadott hangot érzéseinek, inkább szomorúan megcsóválta afejét.– El sem hiszem, hogy megtett egy ilyen szörnyűséget!– Túl sok büszkeség, túl kevés ész. Tökéletesen jellemzi azarisztokratákat. Tompább az agyuk, mint ez az olló.– Miért nem a tisztiszolgájával vágatja a haját?– Nem engedhetném meg magamnak a bérét, és különbenis, azt tartom, hogy egy katona igenis legyen képesgondoskodni saját külsejéről!– És akkor saját magának vágja a haját?– Volt egy csinos leányzó a katonafeleségek között, akitnéha megkértem effélére – vont vállat Sharpe. Sally

Clayton azonban a dél-essexi ezred maradékával együtttúlságosan messze volt. Soraikat megritkította a háború, ígya frontvonal helyett a hadsereg portugáliai raktárait őrizték,így legalább biztonságban voltak, abban az esetben is, haMasséna marsall csapatai felmentik Almeidát, és elvágjákaz angolok visszavonulását a Coánál.– Sarsfield atya holnap búcsúztatja el Kielyt.– Lehet, hogy holnap nemcsak azt a bolondot kellelbúcsúztatnia, hanem közülünk is sokakat. Látott márcsatateret egyévnyi folyamatos harc után? Olyan, akár egytemető. Úgy fekszenek szerteszét a koponyák, a rókákrágta csontok, mint a kövek. Francba ezzel! – kiáltott fel,ahogy ismét eredménytelenül vágta egyik tincsét az olló.– Kielyt azonban még a templom udvarán sem temethetikel, mert öngyilkosságot követett el – mondta Donaju, akiláthatóan nem akart az ütközetről beszélni.– Nagyon sok katona fekszik jeltelen sírban, ezért hátcseppet sem érdekel, hová ássák azt a bolondot.Szerencsénk lesz, ha egyáltalán valami földet kaparnakránk, fejfában meg aztán nem is reménykedem. Hé, Dan! –kiáltott hirtelen Hagmannek.– Uram?– Az átkozott ollója tompa, mint a bot!– Tegnap éleztem meg, uram! – vonta meg a vállátHagman. – Apám mindig azt mondta, hogy csak a rosszmesterember hibáztatja a szerszámait.Sharpe odadobta az ollót Hogannek, majd lesöpörte ahajat az ingéről.– Jobban jár majd Kiely nélkül – vetette oda Donajunak.– Ugyan. Nem mindegy, hogy boldogulok, ha egyszer egynyomorult lőszerraktárt kell őriznem? – vágott visszakeserűen a másik. – Maradhattunk volna nyugodtan akárMadridban is.– Hogy mindenki árulónak nézze magukat? – kérdezte

Sharpe, miközben felöltötte zubbonyát. – Figyeljen jól,Donaju! Kiely halott, maga pedig él. Nagyszerű csapatszolgál az irányítása alatt. Mit baja hát azzal, hogy amuníciókészletet kell őriznie? Azt hiszi talán, hogy az nemfontos? Mégis, mit gondol, ki védi meg a franciák elől, haáttörnek?Donajut szemmel láthatóan nem vidították fel Sharpeszavai.– Árvák vagyunk – csóválta meg a fejét csüggedten. –Senki nem törődik azzal, mi lesz velünk.– Mit akar, hadnagy, talán szárazdajkát? Maga katona,nem valami taknyos kölyök! Úgy tudom, van kardjuk, vanpuskájuk, tehát mindenük megvan ahhoz, hogy nemásoknak kelljen gondoskodni magukról. Mégsem hagytákmagukat teljesen magára, hiszen Cádizba küldtékmagukat, és itt vagyok én is, és én ellátom magát egy jótanáccsal. Két választásuk van: mehetnek Cádizig úgy,hogy tudják, porig alázták magukat, de mehetnek úgy is,hogy megmaradjon az önbecsülésük. Magukon áll, melyikmegoldást választják, de én tudom, nekem melyik lenneínyemre.Donaju most hallotta először, hogy a Real CompaníaIrlandesa katonáit Cádizba vezényelték, és döbbentenpróbálta eldönteni, hogy Sharpe vajon igazat beszélt-e.– Bizonyos ön ebben?– Tökéletesen – bólintott a kapitány. – Valverde tábornokmozgatja a szálakat a háttérben, és ő a legkevésbé semkívánja, hogy maguk itt legyenek, így hamarosancsatlakozniuk kell majd a spanyol hadsereg többialakulatához.Donaju emésztette a hallottakat néhány másodpercig, majdelégedetten bólintott.– Ez jó hír, hiszen rögvest oda kellett volna küldeniükbennünket – szólt, majd fintorogva ivott egy kortyot hitvány

teájából. – És önnel mi lesz, kapitány?– Én magukkal maradok egészen addig, amíg nem kapokmás parancsot – felelte Sharpe, aki nem akarta a másiktiszt orrára kötni, hogy hamarosan hadbíróság elé áll. Nemmintha szégyenkezett volna a dolog miatt, de legkevésbésem vágyott egy másik férfi együttérzésére.– A lőszerraktárt fogja tehát őrizni? – kérdezte meglepettenDonaju.– Valakinek azt is csinálni kell – vont vállat Sharpe. – De neaggódjon, Donaju, mielőtt elvezényelik Cádizba, elválnakútjaink, mert Valverde nem óhajtja, hogy magukkal tartsak.– Tehát ma... – kezdte idegesen Donaju.– Ma megtesszük, ami a kötelességünk – fejezte be amondatot Sharpe. – És mivel a hegy túloldalán ötvenezerbékazabáló ugyanezt teszi, az ő kötelességtudatuk és amiénk ellentéte véres ütközetbe torkollik majd.– Rohadt egy dolog lesz ez – sóhajtott Donaju, és alig-aliglehetett eldönteni, hogy mondatát kérdésnek vagykijelentésnek szánta-e. Sharpe világosan észlelte azidegességet a másik hangjából. A Real CompaníaIrlandesa tisztje még soha nem harcolt nagy ütközetben, ígybármilyen bátor volt is, minden oka megvolt rá, hogynyugtalankodjon.– Igen – felelte eltöprengve. – Rohadt lesz. A legrosszabb azaj és puskapor füstje, de ne feledje; a franciák úgyannyiranyomorultul fogják érezni magukat, mint mi. Mondok mégvalamit, nem tudom ugyan, miért, de a békazabálók mindighamarabb törnek meg, mint mi. Ha azt érzi, hogy egyetlenperccel sem bírja már tovább, csak számoljon el tízig, ésmire hatig eljut, meglátja, hogy a franciák hátat fordítanakés elkotródnak. Most pedig figyeljen jól, mert úgy látom, kétlábon járó baj közeledik!A b a j egy sovány, hórihorgas, szemüveges őrnagyalakjában testesült meg, aki a királyi tüzérség kék

egyenruháját viselte. Egy halomnyi iratot egyensúlyozott, ésmivel nyilvánvalóan egy bizonyosat keresett, időnkéntelszabadult egy-egy lap a többi közül. Ezeket két ideges,vörös kabátos közlegény szedegette mögötte, akik közülaz egyik mocskos kötést viselt a karján, másikuk pedigmankón botorkált előre. Az őrnagy intett Sharpe és Donajufelé, mire még egy adag papír hullott alá kezéből.– A helyzet a következő – mondta az őrnagy anélkül, hogyköszönt vagy akár bemutatkozott volna. – Mindenhadtestnek külön munícióraktára lesz. Vagy így, vagy úgy.Mondtam nekik, hogy igazán eldönthetnek végre, mitakarnak, de akárha a falnak beszéltem volna! A hadtestekfüggetlenek lesznek, ez pedig azt jelenti, hogy a minyakunkba szakad a központi készlet. Persze csak őkmerik központinak nevezni, hisz mindannyian tisztábanvagyunk azzal, hogy a legritkább esetben van aközpontban! Mondanom sem kell, ugye, hogy fogalmunksem lesz tehát az egyes hadtestek készleteinek méretéről.Egyre több muníciót akarnak majd, mi perszeengedelmesen kiszállítjuk nekik, aztán hirtelen elfogy azegész. Nagy gond ez, én mondom! Imádkozzunk azért,hogy a franciák még ostobábban oldják meg a dolgokat.Az ott tea lenne? Jól látom? – kérdezte az erős skótakcentussal beszélő őrnagy, miközben vágyakozóan lestea bögrét Donaju kezében.– Mondhatjuk annak is, uram, de meglehetősen pocsék.– Esedezem, adjon belőle egy kortyot! Köszönöm, igazánhálás vagyok! Te pedig, Magóg, szedd fel azt a lapot,hiszen talán a csata kimenetele múlik rajta! Ők itt – mutatotta nyomában loholó két közlegényre – Góg és Magóg.Gógnak a karja, Magógnak a lába sebesült meg, ésmindketten walesiek, ketten együtt tehát kitesznek vagymásfél walesit. Mi hárman pedig – illetve, hogy pontoslegyek, mi két és felen – gondoskodunk a teljes központi

készletről.Az őrnagy elmosolyodott, és úgy döntött, idejebemutatkoznia.– Alexander Tarrant a nevem. Tüzérségi őrnagy vagyok, demost a számvevők tábornokának személyzetéhez osztottakbe. Ez azt jelenti, hogy a rangom tulajdonképpen aszámvevő tábornok helyettesének helyetteséneksegédhelyettese, önök pedig igy a számvevő tábornokhelyettesének helyettesének alsegédhelyettesei, Gőg ésMagóg pedig a számvevő tábornok helyettesénekhelyettesének alsegédhelyetteseinek helyettesei. Istenemremondom, lefokozták őket! Vajon visszatérhet-e valahakatonai karrierjük a rendes kerékvágásba? Nagyszerű ez atea, bár kissé talán langyos. Ön pedig minden bizonnyalSharpe kapitány, nemde?– Az vagyok, uram.– Megtiszteltetés, hogy találkozhatok önnel! – nyújtott kezetaz őrnagy. Eközben persze újabb köteg iratot ejtett el.– Hallottam egy madárkáról, Sharpe, és be kell valljam,hogy nagyon nagy hatást tett rám a történet.Sharpe rájött, hogy Tarrant a Talaveránál zsákmányoltsasról beszél, de mielőtt válaszolhatott volna, a tiszt márDonajuhoz beszélt.– Ön pedig nem lehet más, mint Donaju hadnagy a királyigárdából! Istenemre, Góg, fennkölt társaságban vagyunk,viselkedj hát ehhez méltón!– Hughes közlegény vagyok, uram – mutatkozott be GógSharpe-nak. – Ő pedig a fivérem – intett Magóg felé.– A Hughes testvérek – magyarázta buzgón Tarrant – ahaza szolgálatában szerezték sebeiket, majd arra ítéltettek,hogy az én segédeim legyenek. Tudja, Sharpe, mind ezidáig ők voltak a munícióraktár egyedüli őrei. Gógmegrugdosta volna a betolakodókat, Magóg pedigdühösen rázta volna feléjük a mankóját. Persze ha

felépülnek, visszatérnek rendes szolgálati helyükre, nekemmeg küldenek majd néhány új kriplit, akik majd megvédik ahadsereg puskaporát és golyóit. Nagy nap azonban ez amai, Donaju, elvégre az ön kiváló csapatait is az énirányításom alá rendelték. Nos, lássuk, miből élünk!Az alakulat beosztása nem tűnt éppen nehéznek. Aközponti muníciótartalékból látták el a harcoló dandárokat,hadtesteket és ezredeket. A gyalogos alakulatokról aszekerekkel felszerelt királyi fuvarosok vagy pedig amelléjük kirendelt helyi öszvérhajcsárok és kocsihajtókgondoskodtak, míg a tüzérség a saját eszközeivelgondoskodott a szállításról. Tarrant elmondása szerintfeladatának legnehezebb része az volt, hogymegkülönböztesse a komolytalan kívánalmakat azelkeseredettektől.– Igyekszem érintetlenül hagyni a készleteket egészen acsata végéig. Ha egy-egy bagázs már az első néhány óraután utánpótlásért könyörög, akkor már minden bizonnyalrég vereséget szenvedtek vagy csak ok nélkülidegeskednek. Ezeken a papírokon van feltüntetve mindenhadosztály tartaléka, de csak a magasságos jóisten tudja,mennyire pontosak az adatok – mondta, majd Sharpe felélökött egy vaskos csomagnyi iratot, de azon melegébenvissza is rántotta, mintha megijedt volna, hogy a kapitányleejti azokat.– A végső nagy gond pedig az, hogy soha nem lehetbizonyos az ember abban, hogy valóban célhoz ér amuníció – folytatta az őrnagy. – Tudják, a hajtók néhameglehetősen gyáván viselkednek – tárta szét a karjátlemondóan, majd mintha maga is megrémült volna attól,amit mondott, gyorsan pontosította megállapítását. –Persze nem mindegyikre igaz ez, hiszen akadnak köztükcsodálatra méltóan bátrak is, de nyugodtan kijelenthetem,hogy az emberanyag minősége meglehetősen... hm...

egyenetlen. Uraim, remélem, hogy ha a harc esetlegvéresebbé válik, számíthatok arra, hogy az embereikmegerősítik a hajtók elszántságát, ugye?Tarrant láthatóan nyugtalanul tette fel a kérdést, mintha arraszámított volna, hogy Sharpe vagy Donaju visszautasítják,de amikor egyikük sem tiltakozott, szélesen elmosolyodott.– Kiváló! Nos, Sharpe, nem óhajtja szemügyre venni aterepet? Mégsem küldheti ki a muníciót, ha nem tudja, hováis kell!Az ajánlat lehetővé tette, hogy Sharpe ideiglenesen kicsiveltöbb szabadságot élvezhessen. Tudta, hogy őt és Donajutegyszerűen félretolták és nem volt titok előtte az sem, hogyTarrantnak ugyan a legcsekélyebb mértékben sem voltszüksége a jelenlétükre, de világosan látta, hogy nagycsatára készülnek, és minél jobban átlátja a csatamezőt,annál jobb. Később, amikor Harperrel kettesben aködfedte fennsík peremén sorakozó tüzérségi ütegek felétartottak, megjegyezte:– Jobb ez így, Pat – morogta Sharpe. – Ha ugyanis beüt amennykő, bizonyos, hogy mi a vastagából kapunk.A két férfi magával hozta ugyan fegyvereit, demenetfelszerelésük többi részét a muníció s szállítószekereknél hagyták.– Mégis furcsállom a dolgot, uram – morogta Harper. –Még csak rendes feladatot sem kaptunk!– Majd a rohadt békazabálók tesznek róla, hogy nemaradjunk munka nélkül! – felelte a kapitány savanyúan.A két katona elérte a keletre irányzott angol ágyúk vonalát.A felkelő nap fényében látszott a ködtől párálló Dos Casafolyó, amely déli irányban ömlött tova a magas, lapos tetejűhegygerinc alatt. Ez volt az egyetlen akadály, amelyelválasztotta a francia sereget Almeidától. Öngyilkosságlett volna persze, ha frontális támadást intéznek a folyón át,hisz nem elég, hogy felfelé kellett volna haladniuk, de

egyenest a brit ágyúk elé kerültek volna. Még két útonpróbálkozhattak hát; a fennsíktól északra fekvőn, amelyetazonban továbbra is védett a romjaiban is félelmetes FortConcepción, így Wellington arra a következtetésre jutott,hogy Masséna a déli útvonalat választja majd, amelyFuentes de Onorón vezetett keresztül.A falu a fennsík lábánál helyezkedett el, ahol lankássászelídült a lejtő és a hegyoldal lassan mocsaras síksággáváltozott. A nyílegyenes, Ciudad Rodrigóba vezető útfehéren világított a ködben, hogy aztán a Dos Casa folyóntúl folytatódjon. Odaát a hegyi falu házai között haladttovább, majd kettéágazott. Egyik ága néhány mérföld utánaz északnyugatra lévő Almeidába vezetett, a másik pedigCastello Bomhoz, ahol a gyilkosan keskeny híd átívelt aCoa mély folyóvölgye felett. Ha a franciák az út bármelyágát el akarják érni, felmentve így a várost azostromgyűrűből, először kénytelenek lesznek hát házrólházra elfoglalni Fuentes de Onorót, a falu szűk utcái pedigzsúfolásig megteltek vörös kabátosokkal és zöldzubbonyοsokkal.Ha a fennsíkot vagy a falut támadják, akkor a franciáknakfelfelé kellett volna harcolniuk, volt azonban egy jóvalkellemesebb esélyük is, ugyanis a másik út, amely afennsíktól nyugatra, a várostól pedig délre haladt, a Coafolyó egyik délen elhelyezkedő gázlójához vezetett. Ez voltaz egyetlen lehetséges útvonal Wellington számára, aholvisszamenekíthette Portugáliába az ágyúit, szekereit éssebesültjeit, ha a franciák bekerítéssel fenyegetik Fuentesde Onorót egy déli átkaroló hadművelettel. Az angolokekkor kénytelenek lennének elhagyni a fennsíkon kiépítettállásokat, hogy megvédjék visszavonulásuk útvonalát. Haúgy döntenek, hogy nem adják fel magaslati állásaikat,kénytelenek feladni az egyetlen gázlót, amelyen keresztülátkelhetnek a Coa folyón. Ha Wellington így dönt, a franciák

megszerezhetik az ellenőrzést a déli út felett is, így azangolok csak a végső győzelemben bízhattak volna,máskülönben sorsuk a teljes megsemmisülés. Sharpeörült, hogy neki nem kell efféle döntéseket hoznia.– Isten óvja Írországot – sóhajtott fel hirtelen Harper. –Nézze csak!Sharpe eddig déli irányba nézett, ahol a sík terület szintekínálta magát, hogy a felvonuló franciák gyűrűbe fogjákFuentes de Onorót, de most Harper példáját követvekeletre pillantott.Odalent oszlásnak indult a köd, és a paratölgyliget közülegy egész hadsereg tűnt elő. Masséna emberei mindenbizonnyal az erdő túloldalán táboroztak le, reggel gyújtotttábortüzeik füstjét pedig jótékonyan elrejtette a köd. Mostazonban a francia sereg fenyegető csendben közeledett aszélesen elterülő síkságon keresztül.A brit tüzérek közül néhányan az ágyútalpakhoz ugrottak ésigyekeztek a franciák felé fordítani az ágyúkat, de elősietettaz üteg parancsnoka, egy ezredes, és parancsot adott rá,hogy ne lőjenek.– Hagyjátok őket, hadd jöjjenek közelebb! – utasítottaembereit. – Ne lőjetek addig, amíg nem látjuk tisztán, hovátelepítik az ágyúikat! Kár pazarolni a puskaport. Jó reggelt,John, szép napunk van, nemde? – vetette oda végül futólagegy ismerősének, majd udvariasan tisztelgett a két furalövésznek.– Sok dolguk lesz ma, fiúk!– Úgy látom, önnek sem lesz unalmas napja, ezredes.A tüzértiszt elsietett, Sharpe pedig ismét keletnek fordult,majd előhúzta látcsövét és egy ágyú kerekének dőlvemegszemlélte a terepet.A francia gyalogság a tüzérség mögött, a fák vonalánálfejlődött fel. A lövegeket vontató ökröket és lovakathátravitték az erdő fedezékébe, a tüzérek pedig a

forgattyúcsapokat elcsavarva célra irányították a hatalmaslövegcsöveket, míg mások faékekkel rögzítették ezeket,hogy lövés után is helyben maradjon az irányzék, vagyéppen vászonzsákokba töltött lőport és zömök hengerekbeadagolt kartácsot raktak halomba.– Szép kis tűzijátékra készülnek – jegyezte meg Sharpe. –És éppen a falura céloznak.Mellettük a brit tüzérek készülődtek. Kartácsot éssrapneleket halmoztak fel. A kartács tömör vasgolyókbólállt, amelyek csúf rendet vághattak a tömött sorokbanközeledő gyalogság soraiban, míg a srapnel az angoloktitkos fegyvere volt; ezt a fajta tüzérségi lövedéket egyetlenmás ország hadereje sem alkalmazta. A titkos fegyver együreges vasgolyóból állt, amelyet puskagolyókkal és lőporraltöltöttek tele, és oldalába kanócot illesztettek, amely azágyú elsütésekor gyulladt meg. Amikor a lőportöltetfelrobbant, a vékony vasburok széthasadt, a golyók pedigakár egy jól irányzott sortűz lövedékei vágódtak azellenséges hadrendbe. A kanócokat fából vagy nádbólfaragták, puskaporral töltötték meg, majd jelölésekkel láttákel őket. Minden kis esik, amit rájuk festettek, félmásodpercnyi időt jelzett. Az időzítés igen fontos volt, mertha későn robbant fel, akkor a lövedék ártalmatlanul süvítettel az ellenség feje fölött, ha pedig túl korán, akkor messzeelőttük robbant, teljesen hatástalanul. Az őrmesterekkülönböző méretűre vágták a kanócokat, majd akkurátusrendben feltornyozták őket nagyság szerint. Az elsőkanócok fél hüvelyk hosszúak voltak, így csak akkorrobbantották szét a srapnelt, amikor ezeregyszáz yardnyiutat megtett a lövedék, míg az utolsókat alig egyötödhüvelyknyi csonkokká metszették, ezeket pedighatszázötven yard távolságra állították. Ha a franciák ennélis közelebb értek, kartácsra váltottak, ha pedigháromszázötven yardnyi távolságra közelítették meg az

ágyúkat, akkor egyszerűen bádoghengerekbe töltöttpuskagolyókat lőttek ki, amelyeket már a csőtorkolat utánszétvetett a puskapor, így a gyilkos ólomgolyók rögvestmegtöltötték a levegőt.A lövegek a lejtő aljára céloztak, a folyó túloldalára, így afrancia gyalogság végig ki volt téve az ágyútűznek. A seregoszlopokba rendeződött. Sharpe megpróbáltamegszámolni a sasokat, de az odalenti nyüzsgés észászlóerdő megakadályozta benne, hogy pontoslétszámbecslést végezhessen.– Legalább tizenkét ezred lehet – mondta végül.– Akkor hol a többi?– Isten tudja – vont vállat Sharpe. Hogannel tett felderítő-útjasorán vagy nyolcvan Almeida felé menetelő francia ezredetszámolt meg, de most ezeknek csak a töredékét láttafelsorakozni az erdőnél.– Tizenkétezer ember.A köd akkor szállt fel végleg lassan a falu fölül, amikor afranciák tüzet nyitottak. Az első sortűz meglehetősenszaggatott volt, hiszen csak be akarták mérni a távolságot,és elvégezni a szükséges célzásmódosításokat. Eleintetehát rövidre sikerültek a lövések, a becsapódó golyókpedig felpattanva átrepültek a házak és a falak felett, éscsak az egyik szántott végig egy cserepekkel borítottháztetőt. A lövések döreje később ért oda, mint aszéthasadó gerendák és tetőcserepek hangja. A másodiklövés egy almafát talált telibe a folyó keleti partján, majdszerteszórta a fehéren bimbózó virágokat, mielőtt a vízbecsattant volna. Ezután azonban a sortüzek már a házakbavágódtak. Még a brit tüzérek is kénytelenek voltakmorgolódva elismerni a francia oldalon állók tudását.– Kíváncsi vagyok, mi van azokkal a szerencsétlenekkel,akiket a város védelmére osztottak be – csóválta meg afejét Harper.

– Menjünk hát, és nézzük meg a saját szemünkkel!– Az igazat megvallva annyira azért nem érdekel a dolog,uram! – tiltakozott az ír, de követte parancsnokát A fennsíképpen a falu felett ért véget, ahol a hegyoldal szűk ívbennyugat felé kanyarodott, itt pedig két sziklás dombemelkedett. Ezek egyikén állt a templomtorony, amelynek atetején gólyafészek díszelgett, a másikat, a keleti oldalitpedig egy temető foglalta el egészen a faluig. A sírkövekmögött, a köves talajon most katonák görnyedtek. A szikláscsúcsok között keskeny fűsáv húzódott, és az almeidai útinnentől a sírkövek között kanyargott. Itt most egycsoportnyi tiszt figyelte lóhátról a francia ágyútüzet. Lassanbeborította a lőporfüst a látóhatárt. A távolbanfüstpamacsok szálltak az ég felé, valahányszor elsütöttekegy francia ágyút. A golyók könyörtelenül pusztították a faluépületeit, nyomukban cseréptetők hullottak darabokra,gerendák hasadtak meg és falak omlottak le. Habár azágyúk döreje tisztán hallható volt, ám Fuentes de Onorofelett, magasan a fennsíkon úgy tűnt, hogy a csata igencsaktávol dühöng.Sharpe kerülőúton vezette Harpert a törzstisztek mögé.– Nem lennék boldog, ha Wellington észrevenne –magyarázta az altisztnek.– Rosszul áll a szénája nála, ugye?– Még annál is rosszabbul, Pat. Haditörvényszék eléfognak állítani.Sharpe nem óhajtotta ugyan megosztani gondjait Donaju-val, de mert Harpert a barátjának tartotta, neki kiöntöttelelkét, ha már nem tudott változtatni helyzetén, hiszen ez voltaz egyetlen, amit tehetett.– Mégis, mit tettem volna? Talán hagytam volna, hogy azokaz erőszaktevők elsétáljanak?– Hogy ítél majd a hadbíróság?– Isten tudja.

– Legrosszabb esetben kidobnak a hadseregből, de alegjobb esetben is lefokoznak hadnaggyá. Ha eztmegteszik, végem. Beosztanak valami raktárba, ahol aztánszépen halálra vedelem majd magam.– De hát először be kell bizonyítaniuk, hogy lelövette azokata disznókat! Írországra mondom, egyikünk sem mondanaegy szót sem, ha valaki pedig mégis megpróbálná, a kétkezemmel gyilkolnám meg!– Mások is vannak ám, Pat. Például Runciman ésSarsfield.– Ők sem szólnak egy szót sem, uram!– Úgyis késő. Az a vérbajos Valverde tábornok már tudja,és csakis ez az, ami számít. Belém döfte a kését, éskészen áll rá, hogy meg is forgassa.– Akár le is lőhetnénk azt a kurafit – mélázott el Harper.– Ugyan, lehetetlen. Soha nem jár egymagában – legyintettSharpe, aki korábban már szintén elgondolkodott ezen, dearra a következtetésre jutott, hogy nem igazán lesz effélérelehetősége. – Ráadásul Hogan szerint komoly esély van rá,hogy Loup hivatalosan is panaszt tesz ellenem!– Ez nem lenne valami sportszerű eljárás, uram!– Valóban, Pat, de még nem történt meg a dolog, és Loupakár bele is sétálhat egy ágyúgolyóba a mai napon. Azértmaradjon köztünk a dolog, mert nem szeretném, ha a félhadsereg ezen köszörülné a nyelvét.– Egy szót sem mondok el, uram! – mondta Harper, bárbizonyos volt benne, hogy a hir már réges-rég beszédtémaa katonák között, akik minden bizonnyal nem értik, miértvan szükség arra, hogy keresztre feszítsenek egy tisztetcsak azért, mert lelövetett két francia fattyút. Most azonbankövette Sharpe-ot a szekerek közé. Sharpe felismerte azöld hajtó-kás zubbonyba öltözött 24-eseket Warwickshire-ből, mögöttük pedig a skót szoknyát és barettet viselő 79-es felföldieket pillantotta meg. A skótok dudásai és

dobosai vad indulókat játszottak, megpróbálták túlharsognia franciák ágyúinak dörejét. Sharpe úgy gondolta, hogy akét ezredet akkor vetik majd be, ha úgy tűnik, hogy afranciák elözönlik Fuentes de Onoro utcáit. Nemsokára egyharmadik ezred is csatlakozott a tartalékhoz, de ekkorSharpe már a falakat és tetőket pusztító becsapódó golyókzáporát szemlélte.– Nézze csak! – mondta a kapitány, és egy kis ösvényremutatott, amely a temető déli fala mentén húzódott. Talánkecskék taposhatták ki, és olyan meredek csapás volt,hogy a két férfinak a kezével kellett egyensúlyoznia, hogy elne csússzanak. Lent egy gyengén összetákolt fedezékretaláltak, amely mögül egy ideges vörös kabátos ugrott előérkeztükre, célra tartott fegyverrel.– Ne lőj, fiam! – kiáltotta Sharpe. – Aki onnan érkezik,ahonnan mi, az a te oldaladon áll, ha pedig mégsem, akkoramúgy is nagy bajban vagy.– Sajnálom, uram – mondta a katona, majd lehúzta a fejét,amikor egy tetőcserép szilánkja elsüvített felette. – Zajlik azélet, uram – tette hozzá, miután ismét kihúzta magát.– Akkor aggódj, ha majd abbahagyja a tüzérség, mert azazt jelenti, hogy hamarosan jön a békazabálók gyalogsága.Ki itt a rangidős tiszt?– Nem tudom biztosan, uram, de talán Patterson őrmester.– Kétlem, fiam, de azért köszönöm – felelte Sharpe, majdfutva elindult az utca vége felé, jobbra fordult, átszökellt egycserépszilánkokkal borított lépcsőfok felett. A lejtős,cikcakkosan haladó főutcán találta magát. Egy lövedéképpen akkor találta el az utca közepét, amikor lebukott egytrágyadomb mögé. Az ágyúgolyó kődarabokból és földbőlálló gejzírt lökött az égnek, majd felpattanva szétzúzott egyzsúpfedeles istállót. Egy másik golyó közben szálkáváaprított egy tetőgerendát, mutatva, hogy a francia tüzéreknem tétlenkednek. Sharpe és Harper egy kapuboltozat alatt

talált ideiglenesen fedezéket, az ajtófélfán még látszottakmindkét hadsereg be-szállásolásért felelős tisztjeinekjelölései. Tisztán ki lehetett venni például az 5/4/60-asjelölést, ami azt jelentette, hogy a hatodik lövészezrednegyedik századának öt embere volt elszállásolva a –mostanra tetejét vesztett – kis házban, a fölötte lévőszámok alapján pedig azt lehetett megtudni, hogy ugyanittlakott a franciák 82. ezredének hét katonája. A hetesszárán lévő vonal egyértelművé tette, hogy ezt a feliratot azellenség hagyta itt. A hiányzó ajtó helyén benézve látszott,hogy odabent ködként kavarog a por, az ablak mögöttpedig tépett, szakadt függöny lengett. A falu lakóit ahadsereg szekerei a holmijukkal együtt a közeli Frenadavárosába evakuálták, néhány használati tárgy azonbanóhatatlanul hátramaradt. Az egyik ajtót egy gyerek kiságyatorlaszolta el, egy másik ház mellett pedig néhány,egymásra rakott pad szolgált tűzlépcsőként. Lövészek ésvörös kabátosok görnyedtek a legvastagabb falakfedezékében, azonban a francia tüzérségi előkészítés így iseredményes volt; Sharpe legalább három halottat és félttucat sebesültet látott az utcákon.– Melyik egységben szolgál? – kérdezte a kapitány azt azőrmestert, aki az egyik elhagyott ház mögött keresettfedezéket a tüzelés elől.– A 3. könnyűgyalogos ezredben, uram! – felelte az altiszt.– Mi meg az l-ben! – kiáltott közbe valaki. – Ne feledkezzenmeg az 1-ről sem!Úgy tűnt, a hadsereg kiválasztotta tehát a két ezred krémjétés a portyázókat, majd őket vezényelte Fuentes de Onoró-ba. A portyázok voltak a hadsereg legjobb katonái, akiknemcsak a harci alakzatban állták meg a helyüket, hanemképesek voltak egymástól függetlenül is harcolni. Mostkemény utcai harcokra készültek, ahol fontos volt akezdeményezőkészség, és az, hogy pontos parancsok

nélkül, egységüktől elszakadva is sikeresen küzdjenek.– Ki a legfelsőbb parancsnok? – kérdezte Sharpe azőrmestert.– Williams ezredes a 6-októl, uram. A fogadóban találjamajd.– Köszönöm! – biccentett a kapitány, majd Harperrel együttelindult szorosan a házak mentén. Egy golyó süvített el afejük felett és becsapódott az egyik épület zsúptetejébe.Valaki felsikoltott, majd hirtelen, nagyon hirtelen el ishallgatott.A kocsma ugyanaz volt, ahol Sharpe korábban El Castra-dorral találkozott. Még itt volt a félig elvágott szőlőtőke is.Hamar megtalálta Williams ezredest és kis vezérkarát.– Sharpe-hoz van szerencsém, ugye? – kérdezte a derűswalesi tiszt, aki a hatodik lövészezredben szolgált. – Magátmég nem ismerem – pillantott Harperre.– Harper őrmester vagyok, uram.– Jó katonának látszik, őrmester – biccentett az ezredes. –Zajos napunk van ma, nemde? – jegyezte meg azágyútüzre célozva. Egy padon állva nézett ki az ablakon, ígytisztán láthatta a falakkal elválasztott kerteket és azalacsonyabban fekvő házak tetejét.– Mi szél hozta erre, Sharpe?– Meg akartam győződni róla, hogy a megfelelő helyreküldik-e a muníciót, uram.Williams döbbenten nézett a kapitányra.– Ez lenne a feladata? Nem értem. Egy magafajta embertehetségét kár effélére pazarolni. Különben is, nem hinném,hogy sok munkája akadna itt, hiszen a fiaim megfelelően elvannak látva. Kétezer katona, fejenként nyolcvan golyóval,és a templomban is jelentős muníciókészletünk vanfelhalmozva. Uramisten! – kiáltott fel az ezredes hirtelen,amikor egy golyó kétlábnyival a feje felett süvített el, majdbelecsapódott egy ház falába. Aláhulló kövek zaja

hallatszott, majd hirtelen minden elcsendesedett.Sharpe mereven figyelt. Nyugtalanította a minden átmenetnélkül beállt némaság a golyók becsapódásainak zaja ésaz ágyúdörgés után. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a furacsend véletlen volt, afféle, mint amikor egy beszélgetésközben váratlanul mindenki elhallgat. Az ilyesmire mondják,hogy angyal szállt el a társaság felett. Talán a franciaágyúkat véletlenül mind egyszerre töltötték meg. Sharpemost azon kapta magát, hogy azért fohászkodik, hogyismét elkezdődjön a tüzelés, de a szünet egyre hosszabbraés hosszabbra nyúlt, jelezve, hogy valami sokkalrosszabbra lehet számítani, mint az ágyúk sortüzei voltak.Tisztán hallatszott, ahogy valaki köhint egyet, és hogy valakifelhúzza puskája kakasát. Valahol a gerincen a skótdudások közelében felnyerített egy ló, törmelék hullott aláegy ház belsejébe, ahol egy sebesült jajgatott, és egyfrancia ágyúgolyó gördült alá lassan az egyik utcán, majdmegakadt egy földre hullott gerendában.– Úgy gondolom, nemsokára társaságunk érkezik, uraim –mondta Williams, ahogy lelépett a padról. Leporolta a zöldzubbonyára rakódott port, majd megtörve a csendet megintmegszólalt.– Nagyon is hamarosan. Sajnos semmit sem látok innen alőporfüsttől. Rosszabb, mintha köd lenne, én mondom.Biztosan a patakvölgyben közelednek majd, ott pedig nemtudjuk tűz alatt tartani őket, de ha a városba értek,megkeseríthetjük az életüket, legalábbis nagyon remélem.Biccentett Sharpe felé, majd kisietett az ajtón. Tisztjeikövették.– Ugye nem akarunk itt maradni, uram? – kérdezte Harper.– Akár meg is nézhetjük, mi történik, hiszen amúgy sincsjobb dolgunk. Töltve vannak a fegyverei?– Csak a puskám.– Bölcs lenne készenlétben tartani a hétcsövűt is – jegyezte

meg Sharpe, majd amikor az első angol sortűz eldördült agerincen, ő is megtöltötte fegyverét. Puskapor füstjeemelkedett az ég felé, és golyók fütyültek el a közeledőfrancia ezredek katonáinak feje felett. Sharpe felállt apadra, hogy szemmel tarthassa a gyalogság oszlopait. Azelső angol srapnelek láng- és füstpamacsokat okádvavágódtak a tömött sorok közé, de nem használtak; afrancia sereg egyre közelebb ért. Tizenkétezer embermenetelt dobszó kíséretével, a sasos jelvények alattkeresztül a síkságon, egyenest az angol ágyúk torka felé.Sharpe se jobbra, se balra nem látott több franciát, kivévenéhány zöld kabátot viselő dragonyost, akik a déli mezőkönőrjáratoztak.– Egyenesen felénk tartanak, Pat. Nem húzzák az időtelterelő manőverekkel, és biztosan van még néhányezredük tartalékban. Nem nyugszanak, amíg el nemfoglalják a templomot, utána pedig az óceánig kergetnekminket. Ha itt nem állítjuk meg őket, akkor sehol nem fogjuktudni többé.– Nos, uram, ez esetben nincs választásunk – felelteHarper, aki közben megtöltötte hétcsövű puskáját, majdfelkapott egy kis rongybabát, amelyet az egyik kerti padalatt talált. A bábun – amelyet minden bizonnyal az egyikkatona anyja varrt – vörös kabát volt, és fehér keresztöltésjelölte az angol gyalogosok kincstári övét. Harper a falegyik repedésébe helyezte.– Őrködj – morogta a babának, miközben Sharpe kardjaélét ellenőrizte.– Nem volt időm megéleztetni – csóválta meg a fejétbánatosan. Csata előtt mindig megköszörültette fegyveréta lovasság fegyvermesterével, de most nem volt erreérkezése. Remélte, hogy ez nem rossz előjel.– Nos, uram, ez esetben kénytelen lesz egyszerűenagyonverni a fattyakat – mondta Harper, majd ellenőrizte,

hogy a zsebében rejtőzik-e szerencsehozó nyúllábamulettje. Visszanézett a rongybabára, és az a furcsagondolata támadt, hogy saját sorsa is attól függ, vajonmegmarad-e a kabala a falrepedésben.– Vigyázz magadra – mondta, és egy darab kővel eltakartaa fal repedését, hogy a játékszer bizonyosan ne eshessenki.Mintha vászonruha hasadt volna ketté; hangos csattanásjelezte, hogy a brit portyázok tüzet nyitottak. A franciavoltigeurök száz lépéssel a hadoszlop előtt haladtak, demegtorpantak, amikor tüzet nyitottak rájuk a kertekben és afolyó túlpartján lévő elrejtőzött angolok. Perceken átfolytatták a tüzelést és csak akkor hagyták abba, amikor atúlerőben lévő franciák már-már bekerítették őket. Ekkor azöld kabátosok a tisztek sípjeleire és az őrmesterekkiáltásaira visszavonultak a kertek alatt. Ketten közülükugyan bicegtek, egy harmadikat pedig két társuk cipelt, delegtöbben saját lábukon keresztezték a patakot, majdeltűntek az utcák labirintusában.A voltigeurök fedezékbe vonultak a kerteket elválasztófalak mögé a patakmeder távolabbi oldalán, és ők is lőnikezdtek. A patakot hamarosan lőporfüst takarta el, amelyeta szél lassan délnek sodort. Sharpe és Harper, akik mégmindig a kocsmában várakoztak, tisztán hallották, ahogy adobok elkezdték a pas de charge-ot verni, az ütemet,amelyre Napóleon veteránjai fél Európa hadseregeitelsöpörték. Amikor a dobszó végre elhallgatott, a két angolönkéntelenül is ugyanazokat a szavakat motyogta magaelé, amit a tizenkétezer támadó francia katona is: Vivel'Empereur! Fel is kacagtak, amikor a dobok ismétmegszólaltak.A hegygerincen álló ágyúk nem srapneleket lőttek ki többé,hanem kartácsra váltottak. A golyók véres rendet vágtak azegyre közeledő sorokban, amelyek már-már elérték a falu

keleti határát. Sharpe látta, ahogy egy-egy becsapódásután vérpermet száll a levegőben, ahogy a találatot kapottemberek hátrarepülnek, akár az elhajított rongybabák.Habár egymás után vágódtak az alakzatba a lövedékek, afranciák kitartóan újra és újra szorosabbra zárták soraikatés megállíthatatlanul közeledtek. A dobszó lankadatlanulfolytatódott, az égnek emelt sasokon és bajonetteken meg-megvillant a napfény.Vive l'Empereur! Hangzott el ismét a csatakiáltás, amikora dobok elhallgattak, de ezúttal az utolsó szótag márüdvrivalgásba torkollott, ahogy a katonák támadásbalendültek. Többé már nem volt lehetőség rá, hogy tartsák azárt formációt, így a város keleti felén álló falakatmegkerülve a gyümölcsösökön és zöldségeskertekenkeresztül megrohanták a falut, mit sem törődve Williamsezredes embereinek tüzével.– Isten óvjon mindannyiunkat! – fohászkodott Harper,látván, ahogy a francia gyalogság elözönli a patakközelebbi partját. Az ellenség átgázolt a veteményen, éscsatakiáltásokat harsogva átkeltek a keskeny csermelyen.– Tűz! – hangzott a parancs, majd megszólaltak a házakbarendelt védők fegyverei. Egy francia elbukott, vére vörösrefestette a vizet. Egy másik a hídon esett össze, a mögöttehaladók pedig teketóriázás nélkül a patakba lökték testét.Sharpe és Harper is tüzet nyitottak a kocsma kertjéből,golyóik elsüvítettek az alacsony tetők felett, majd atámadók sorai közé csapódtak, akiket már maga a falutakart el a tüzérség elől.A franciák első sora elérte a város keleti falait, ahol vadkézitusa kezdődött. Sharpe látta, ahogyan egy franciaátugrik a falon és egy kertbe ér. Hamarosan több másikkatona követte.– Kardra, Pat! – kiáltotta Sharpe, majd fegyvert rántott ésmegvárta, amíg Harper is feltűzi hosszú bajonettjet.

Kisiettek a kertből és végigrohantak a főutcán. Itt vöröskabátosokba botlottak, akik tüzelésre kész fegyverrel,szuronyt szegezve várták az ellenséget, húszlábnyivalelőrébb pedig nagyobb létszámú angol alakulat tüzelt azajtókból, ablakkeretekből, kézikocsikból és fatörzsekbőlrögtönzött barikád mögül. Időnként a torlasz meg-megremegett a franciák rohamának súlya alatt, sőt néhaegy-egy puskacsövet is átdugtak a nyílásokon, vaktábanleadott lövésekkel nehezítve a védők helyzetét.– Alakzatot nyiss! – kiáltotta el magát egy nyugati partikiejtéssel beszélő hadnagy, aki bár alig nézett kitizennyolcnak, határozott hangon osztogatta parancsait.Biccentett egyet üdvözlésül Sharpe-ék felé, majdvisszanézett a barikádra. – Tartsátok magatokat, fiúk!Sharpe látta, hogy még nem lesz szüksége a kardjára,ezért visszadugta a fegyvert hüvelyébe, és inkább isméttölteni kezdte puskáját. Kiharapott egy lőszert atölténytáskából, és szájában tartotta, miközben félig, azelső kattanásig felhúzta a puska kakasát. Érezte, ahogyanszétárad nyelvén a puskapor csípős-sós íze, amikorelharapta a töltény papírhüvelyét, és a serpenyőbe szórtegy csipetnyi lőport. Felhúzta az acélt is, amelyhez akovakő hozzácsapódva szikrát csihol majd a lőporra, majda földhöz támasztotta a bronzveretes puskatust. Ahüvelyben maradt puskaport a csőbe töltötte, majdutanaküldte a galacsinná gyúrt, viasszal kezelt papírhüvelytis, fojtásnak. A biztonság kedvéért beleköpött a csőbe,majd az acél puskavesszővel keményen szorosra döngölteaz egész töltetet, és visszahelyezte azt a cső alá. Amikor avessző a helyére került, baljával felemelte a puskát, jobbkezével pedig teljesen hátrahúzta a kakast a másodikkattanásig, így a puska teljesen tűzkész állapotba került. Azegész folyamat tizenkét másodpercbe tellett, és már odasem kellett néznie, annyira beleégtek a tudatába a

mozdulatok.A puska megtöltése annyira alapvető képzettségnekszámított, hogy az újoncokkal ezt gyakoroltatták alegtöbbet, egészen addig, amíg minden mozdulatot el nemtudtak végezni álmukból felébresztve is. Sharpe tizenhatéves korában, újoncként még álmában is muskétákattöltött. Addig sulykolták bele a mozdulatokat újra és újra ésújra, amíg úgy nem érezte, hogy leköpi azt az őrmestert, akimég egy alkalommal erre kényszeríti. Egészen addig ígyérzett, amíg egy flandriai ütközet alatt perceken átügyetlenkedett a tölténnyel, elfelejtette felhúzni a kakast, éselvesztette a puskavesszőt. Valahogy túlélte a csata napját,de ezután önszántából gyakorolt, amíg gondolkodás nélkülvégig nem tudta csinálni a mozdulatsort. Természetesenarra törekedett szerencsétlen véget ért San Isidró-itartózkodása alatt is, hogy ugyanezt elérje a RealCompanía Irlandesa esetében is.Most, ahogy azt figyelte, ahogyan a védők elhátrálnak azösszeomló barikád mögül, azon töprengett, hogy vajonhány alkalommal is tölthetett már meg fegyvert. Perszemég arra sem volt ideje, hogy becslést készítsen, mert afranciák már diadalkiáltásokat harsogva szétdobálták atorlasz darabjait, az angolok pedig elkezdtek visszavonulni.– Sort nyiss! – kiáltotta a hadnagy, emberei pedigengedelmesen két csoportra oszolva hagyták, hogy abarikád védői elhaladhassanak közöttük. Három britkatona holtteste maradt az utcán, egy sebesült pedig aföldre zuhant és egy kapualjba vonszolta magát. Egy vörösképű, szürke pofaszakállas kapitány sietett elő,parancsszavára az alakulat ismét zárta sorait.– Első sor, térdelj! – kiáltott a hadnagy. – Várjatok még! –tette hozzá, ez alkalommal tisztán hallatszott hangján azidegesség. – Várjatok! – ismételte meg nyugodtabban,majd kivonta kardját és néhányszor belesuhintott a

levegőbe. Nagyot nyelt, amikor megpillantotta, hogy aközeledő franciák áttörtek a romokon és bajonettetszegezve rohamra indultak.– Tűz! – kiáltotta végül a fiatal tiszt. A huszonnégy puskaegyszerre dördült el, lőporfüstbe borítva a levegőt az útfelett. Sharpe is lőtt, és tisztán hallotta, ahogy egy lövedékeltalálja egy puska tusát.– Első sor, talpra! – adta ki az utasítást a hadnagy. – Előre!Amikor a füst végre eloszlott, fél tucat kék egyenruhásholttest vált láthatóvá az ösvény kövei között. Lángolófojtásdarabok égtek a földön, mint megannyi kicsinygyertya. Az ellenség gyorsan hátrált a bajonettel közelítőbritek elől, de hamarosan újabb francia katonák tűntek előa falu határa felől.– Kész vagyok, Pollard! – hangzott fel a kiáltás Sharpeháta mögött, mire a hadnagy megállította embereit.– Vissza, fiúk! – kiáltotta a két sornak, akik nemfolytathatták az előrenyomulást a nagy tömegben támadóellenséggel szemben, így az alakzatot megtörve adombtető felé hátráltak. A franciák meg-megálltak, hogycélozhassanak. Harper közéjük lőtt a hétcsövű puskával,majd követte Sharpe-ot. A nagy fegyverből áradópuskaporfüst sokáig lebegett még a házak között.Az ősz pofaszakállas tiszt parancsára új védővonalformálódott, amely átengedte a hadnagy hátráló embereit,majd ismét összezáródott. A hadnagy katonái a kapitányéimögött két sorba formálódtak, a fiatal tiszt pedigparancsba adta, hogy töltsenek újra. Sharpe is követtepéldájukat, Harper pedig tudván, hogy nem lesz idejehétcsövűje újratöltésére, inkább puskáját hozta lövésrekész állapotba.A dobosok még mindig a pas de charge ritmusát verték,válaszként a Sharpe mögötti hegygerincen álló skót dudáksaját nyers dallamaikkal feleseltek. A gerincen álló ágyú

tovább tüzelt, minden bizonnyal srapnelekkel bombázva atávoli francia tüzérségi állásokat. A falu levegőjepuskaporfüsttel telt meg, mindenfelől lövések dörrenése, asebesültek kiáltásai és a rémült katonák ordításaihallatszottak.– Tűz! – bömbölte a kapitány, mire emberei sortűzzelárasztották el a franciákat, akik viszonozták. Az ellenséginkább a tűzerejében bízott, nem bocsátkozott közelharcba,így a kapitány számára világossá vált, hogy ebben aharcban nem nyerhet.– Közelebb, Pollard! – adta ki hát az utasítást, mire ahadnagy katonái csatlakoztak az övéihez.A hadnagy is tüzet vezényelt, majd felnyögött éshátrahanyatlott. Vér festette vörösre kabátja fehér gallérját.Kardja aláhullott elerőtlenedő kezéből.– Vigye hátra, Pat! – mondta Sharpe. – Későbbtalálkozunk majd a temetőnél!Harper könnyűszerrel felkapta a hadnagy testét ésvisszarohant az utcán. A vörös kabátosok újratöltöttékfegyvereiket, puskavesszeik egyszerre emelkedtekcsákóik fölé. Sharpe türelmesen várt, amíg a lőporfüsteloszlott, majd egy ellenséges tisztet keresett. Egybajuszos férfit pillantott meg, aki kardot tartott kezében.Célzott, majd lőtt, és mintha látta volna, hogy a franciamegperdül és hátrazuhan, de a füst miatt nem lehetettbiztos a dolgában, csak abban, hogy rengeteg ellenségeskatona rohamozza meg az utcát.– Szuronyt szegezz! – kiáltotta a kapitány. Az egyik brithátrált egy lépést, mire Sharpe ismét előrelökte, vissza ahelyére. Vállára vetette puskáját, majd kardot rántott. Habára britek csatárlánca nem ingott meg, nyilvánvaló volt, hogynem állhatnak meg a túlerővel szemben.– Vissza! – parancsolta a kapitány. – Lassan hátráljatok,akinek pedig töltve van a fegyvere, lője a kurafiakat!

Vagy egy tucat angol lőtt, de válaszként legalább kétszerannyi francia sütötte el fegyverét. A sorok megremegtek,amikor a golyók célba találtak. Sharpe most egy őrmesterfeladatát látta el, aki hátulról biztosította, hogy a sorokegyenesek maradjanak. Amikor egy pillanatra felnézett,egy csapatnyi zöld zubbonyos lövészt és vörös kabátostpillantott meg, akik rendezetlenül menekültek elő egysikátorból. Tempójuk azt sejtette, hogy a franciák nemlehetnek messze mögöttük, így könnyen megeshetett, hogybekerítik a kis brit csapatot.– Kapitány! – kiáltotta tiszttársának, majd kardjával azelőözönlő emberekre mutatott. A másik megértette acélzást, és azonnali visszavonulásra adott parancsot. Akatonák közül néhányan megfordultak és futottak, detöbbségük együtt maradt. A sebesülteket sértetlenbajtársaik támogatták. Az alakulat lassanként csatlakozottWilliams ezredes nagyobb létszámú csapatához, akik afalu központjának kövezett utcáit védték. Az ezredes hárompihent századot tartott tartalékban biztonságos házakban,és ezek a katonák most előözönlöttek, hogy útját állják afrancia támadásnak.Az ellenség éppen akkor bukkant fel az utcából, amikor azangol század keresztezte azt. Az egyik vörös kabátostszurony döfése ölte meg, a kapitány kardvágása pedig egyfrancia arcán ejtett vérző sebet. Egy nagydarab franciaőrmester puskája tusával Sharpe felé vágott, de az kitért,és válaszul a férfi szeme közé csapott pengéjével. Vágásaugyan nem volt tökéletes, de éppen elegendő időre tartottafel ellenfelét, amíg képes volt fogást váltani kardján. Egymásik francia megpróbálta szuronyával ledöfni, de akapitány hántotta a szúrást, aztán egyetlen kemény, alulrólindított vágással kibelezte, majd kiszabadította kardját aférfi holttestéből és a dombtető felé rohant. Hirtelenmegragadta egy kéz, és az újra csatarendbe álló katonák

közé rántotta. Tűzparancs harsant, Sharpe pedig szintemegsüketült a mellette eldördülő puskák lövésétől.– Tisztítsák meg azt az utcát! – kiáltotta Williams. –Gyerünk, Wentworth, ne hagyja, hogy megvessék ott alábukat!A vörös kabátos alakulat támadásba lendült. A franciákfolyamatosan tűz alatt tartották őket az ablakokból, de őkberontottak az ajtókon, és igyekeztek kiűzni onnan azellenséget. Egyre több francia közeledett a főutcán. Kiscsoportokban vonultak, és csak akkor torpantak megidőnként, ha leadtak egy-egy lövést, de hamarosan elértéka teret, ahol a forrongó csata központja volt. Egy kiscsoportnyi vörös kabátost franciák hulláma söpört el.Sikolyok hangzottak fel a lecsapó bajonettek döféseinyomán. Egy fiatal katona csodával határos módon túlélte avérengzést, de menekülés közben elterült a köveken.– Hol a puskája, Sanders? – kiáltott rá az egyik őrmester.A fiatal katona káromkodni kezdett, majd elejtett fegyverefelé nézett, ám ekkor golyót kapott tágra nyitott szájába. Afranciák győzelmükön felbátorodva megrohamozták azangol egységet, amely a frissen visszafoglalt utca torkolatátvédte. Gyilkos közelharc alakult ki. Acél csendült acélon,puskatusok fáján vástak el a pengék. A zaj nagyobb volt,mint a lövéseké, néhány embernek pedig sikerült a rövididő alatt újratölteni fegyverét, a többség azonban bajonettelés puskatussal küzdött. Időnként bátor katonák egy-egycsapata támadást indított az ellenséges tisztek ellen. Azegyik rohamot egy magas, kopasz francia tiszt vezette, akikardjának egy-egy csapásával két vörös kabátossalszámolt le, majd egy angol tiszt felé fordult, aki éppenpisztolyával ügyetlenkedett. A brit hátralépett, így Sharpevált a francia célpontjává, aki félrecsapta az angol kardját,majd visszahúzta kardját, hogy ledöfje. Arcára márgyőzelemittas vigyor ült ki, Sharpe harcmodora azonban

teljesen más volt, mint amilyet a párizsi vívóiskolákbantanítottak. Egyszerűen ágyékon rúgta ellenfelét, majdkardjának nehéz markolatgombjával lesújtott a fejére, végülfélrerúgta. Ezután az egyik francia katonát találta el egyvisszakezes vágással, aki éppen megpróbálta kiragadni apuskát az egyik angol kezéből. Habár Sharpe kardjaéletlen volt, a csapás elég erős volt hozzá, hogy ellenfelefejét két keze közé fogva hátratántorodjon.– Előre! – hangzott a parancs, mire a brit csatárlánc elindultaz utcán. Az ellenség hátrálni kényszerült, és Williamsembereinek mintha módjuk nyílt volna rá, hogyvisszafoglalják a város alsó részét, de ekkor egy szélrohamelsöpörte a lőporfelhőket, így láthatóvá vált a folyó keletipartján rohamra induló franciák újabb hulláma.– Sharpe! – kiáltott a tábornok. – Feladatom lenne aszámára.– Uram? – fordult vissza a kapitány a szorosan egymásmellett álló vörös kabátosok közül.– Átkozottul hálás lennék, ha megkeresné Spencertodafent és közölné vele, hogy hasznunkra lenne némierősítés.– Azonnal, uram!– Tudja, elvesztettem néhány segédemet is... – kezdteWilliams, de Sharpe már elindult, így nem hallhatta. – Jókatona! – biccentett utána az ezredes, majd visszafordult,és a küzdelmet nézte, amely mostanra kétségbeesett,ember ember elleni küzdelmek vad kavalkádjává változott.Williams attól tartott, nem tud ellenállni a franciarohamoknak, ha nem veti be saját tartalékait is.Sharpe elrohant néhány sebesült mellett, akik lassanvonszolták magukat felfelé a lejtőn. Mivel a falu felett lebegőfüst-és porfelhők zavarták a tájékozódásban, egyszer rosszsarkon kanyarodott be, és egy zsákutcában találta magát.Visszafordult hát és megindult felfelé a lejtőn. Elrohant

néhány sebesült mellett, akik segítségre vártak, merttúlságosan gyengék voltak ahhoz, hogy egyedülfeljussanak. Néhányuk kétségbeesetten szólongattaSharpe-ot, de ő nem törődött velük. Elérte a temető mellettelhaladó csapást, és elindult rajta. A templom mellettnéhány aggodalmas arcot vágó tiszt állt.– Tudja valamelyikük, hol találom Spencer tábornokot? –kérdezte Sharpe. – Üzenetem van számára!– Mondja csak, én vagyok a segédtisztje! – felelte egyikük.– Williamsnek sürgősen erősítésre van szüksége, mert túlsok a békazabáló!A tiszt sarkon fordult és elindult a dombtetőn állomásozóezred felé, míg Sharpe igyekezett visszanyerni lélegzetét.Kardját még mindig kezében tartotta, a pengéről csöpögötta vér. Beletörölte a fegyvert zubbonya ujjába, de azonnalarrébb kellett vetődnie, mert egy golyó éppen mellettecsapódott a kőfalba. Amikor megfordult, látta, hogy egyfüstpamacs emelkedik az ég felé a falu határa felől egyleomlott tetejű házból. Rájött, hogy a franciák elfoglaltákezeket az épületeket, így próbálva elvágni a Fuentes deOnoróban maradt védők útját. A zöld zubbonyos lövészektüzet nyitottak a temetőből, fedezékbe kényszerítve ezzel afranciákat, hiszen lövéseik bárkit eltaláltak volna, akióvatlanul megjelenik egy ajtóban vagy egy ablakban.Sharpe hüvelyébe csúsztatta kardját és elindult a falmentén, majd fedezékbe húzódott egy gránátlap mögé,amelybe keresztet véstek. Megtöltötte puskáját, majdgondosan megcélozta azt a házat, ahonnan rálőttek. Akovakő elferdült a kakasban, ezért meglazította arögzítőcsavart, állított egy keveset a bőrdarabon, amely akovát rögzítette, majd ismét a helyére rögzítette a csavarsegítségével. Pokolian szomjazott, hiszen nagyon sok ideigtartotta a szájában a sós puskaport. A levegő füsttől bűzlött.A leomlott tetőgerendák között egy muskéta csöve jelent

meg, majd egy másodperccel később egy fej is. Sharpetüzelt először, de a füsttől nem látta, hogy bizonyosan talált-e.Harper is megérkezett. Lecsúszott a meredek csapáson,és éppen Sharpe mellett ért földet.– Uramisten! – sóhajtotta az ír. – Siralmas a helyzet odalent – intett Sharpe a város felé,majd újratöltötte puskáját és a puskaveszővel együtt asírkőnek támasztotta.– Egyre többen jönnek a patak felől – mondta Harper, majdszünetet tartott, amíg a töltényt a fogai között tartotta atöltéshez. – Az a szerencsétlen hadnagy meghalt – mondta,miután végzett.– A mellkasán sebesült meg – mondta Sharpe, miközbenkeményen a csőbe döngölt egy golyót. – Az efféle sebeketkevesen élik túl.– Végig vele maradtam. Elmondta, hogy az anyja özvegy,és a családi ezüstöt adta el, hogy megvehesse azegyenruhát és a kardot. Remélte, hogy jó katona váltbelőle.– Az volt – bólintott Sharpe. – Nem szállt az inába abátorsága – tette hozzá elgondolkodva, majd felhúztapuskája kakasát.– Ezt mondtam neki én is, aztán elmondtam érte egy imát.Szerencsétlen fickó! Pedig ez volt az első csatája.Harper célzott és meghúzta a ravaszt.– Megvagy, kurafi! – vigyorodott el diadalmasan, deközben rögtön új töltényt szedett elő, a kakast pedig félighátrahúzta. Egyre több brit katona tűnt fel a házak között,nyilvánvalóan kiszorították őket a faluból a nyomasztótúlerőben lévő franciák.– Le kellene küldeni néhány embert, nem? – kérdezteHarper.– Mennek majd – felelte Sharpe, majd letámasztotta

fegyvere csövét egy sírkőre és célpontot keresett.– Hát nem sietik el – morogta Harper. Ez alkalommal az írnem köpte bele a fegyver csövébe a golyót, hanem egydarabka zsírral kezelt bőrbe csomagolta. Így a lövedékmegperdült a csőben, és forogva folytatta útját, tehátpontosabban talált célba. Természetesen sokkal továbbtartott így tölteni, de a Baker puska pontosságát jelentősenmegnövelte a módszer. Harper morgott a cső belsejéreragadt puskapormaradványok miatt.– Uram, forró vizet a templom mögött talál, ha esetleg megakarja tisztítani a fegyverét.– Ha máshogy nem megy, hát belevizelek a csőbe!– Már ha megy. Én úgy kiszáradtam, mint egy aszaltpatkány! Hé te, kurafi!Az utolsó kiáltás egy franciának szólt, aki előrontott két házközül és egy ácsfejszével ütött le egy zöld zubbonyost.Sharpe, akinek már töltve volt a fegyvere, a haldokló lövésztestéből kifröccsenő vérpermeten keresztül megcélozta afranciát, és így tett még rajta kívül vagy féltucatnyi másikzöld zubbonyos is. Az ellenséges katona mintharángatózott volna a golyók becsapódása nyomán, mielőttösszeesett és elhanyatlott.– Ezt neked! – mondta Harper, majd a kőre fektettepuskáját.– Hol késik már az erősítés?– Nem könnyű annyi embert összeszedni.– Talán éppen azon igyekeznek, hogy elveszítsék nekünk acsatát, mert piszmognak a szabályos menetoszlopkialakításával – mondta gúnyosan Harper, majd új célpontotkeresett.– Gyerünk, békazabálók, emeljétek már fel a fejeteket!Egyre többen menekültek ide Williams emberei közül.Megpróbáltak harci formációban maradni, de ahogyelhagyták a házak fedezékét és a franciák foglalták el

ezeket, nekik – ellenségeikkel ellentétben – többé nem nyíltlehetőségük arra, hogy védett helyen töltsék újrafegyvereiket. Habár néhány brit tartotta még magátodabent a városban, a fegyverdörgés és a felszállólőporfüst alapján egyértelművé vált, hogy már alig néhányépületet tartanak ellenőrzésük alatt a főutca tetején. Sharperájött, hogy ha a franciák még egy rohamot indítanak, aváros elvész, a visszavonulást pedig kegyetlen harcokközepette kell végrehajtaniuk a temetőn keresztül. Haelvesztik a két magaslati pontot, gyakorlatilag az ütközetetis elvesztették.A franciák pedig ismét rohamra indultak. Előjöttek azépületekből és kis csoportokban szerették volna elvágni avisszavonuló britek útját. A temetőben elhelyezkedőlövészek megpróbálták ugyan folyamatosan tűz alatt tartaniőket, de az ellenség száma túlságosan nagy volt. Egysebesült megpróbált elkúszni a harc közeléből, debajonettdöfést kapott a hátába. Két francia azonnalátkutatta a ruháját, hogy elszedjék esetleges elrejtettpénzét. Sharpe a fosztogatókra lőtt, majd egy másikfranciát vett célba, aki a temető alacsony fala mögé akartrejtőzni. Egyfolytában töltött és lőtt, válla már sajgott apuska brutális erejű visszarúgásától, a puskatus minthamár közvetlenül a csontján csattogott volna.Hirtelen skót dudák hangja szólalt meg és egy csapatnyiszoknyás katona rohant le a gerincről egyenest a városfelé.– Nézze csak! – szólalt meg büszkén Harper. – Ezek a fiúkmegtanítják kesztyűbe dudálni a békazabálókat.Hamarosan a warwickiak is előtűntek Sharpe-tól jobbra ésa skótok nyomában ők is megindultak lefelé a lejtőnFuentes de Onoro irányába. Az élen haladó franciáktétováztak egy ideig, amíg felmérték az ellentámadáskomolyságát, aztán sietve visszavonultak az épületek

fedezékébe. A felföldiek elérték a falut, csatakiáltásaik mára falak között visszhangzottak, majd a warwickiak isbevették magukat a nyugatról nyíló utcákba.Sharpe érezte, hogy alábbhagy benne a harc feszültsége.Azonnal kínzó szomjúság kezdte gyötörni, érezni kezdtetagjai sajgását, a vállában nyilalló éles fájdalmat ésfáradságot, mely ólomsúllyal nehezedett rá.– Uramisten – motyogta. – És ez még csak nem is a micsatánk volt.Emlékezett rá, hogy kulacsát a lőszereskocsiknál hagyta,de nem volt ereje hozzá, hogy elmenjen érte. Nézte, ahogya harcoktól sebzett városban egészen a patakig törnekelőre bajtársai, de csak csekély lelkesedést érzett.Végigfutott agyán, hogy számára nem maradt remény.Nem annyira a megszégyenüléstől, mint inkább asikertelenségtől tartott. Remélte, hogy valódi katonákatfarag a Real Companía Irlan-desában szolgáló férfiakból,de amikor számot vetett magában a rommá lőtt házak felettgomolygó lőporfüstbe meredve, rájött, hogy még legalábbegy egész hónapra volna szüksége ehhez, és Wellingtonnem szándékozott ennyi időt pazarolni rájuk. Sharpe tudta,kudarcot vallott mind velük, mind Hogan-nel, és úgy érezte,a kettős fiaskó megtöri harci szellemét. Villámként vágottazonban bele a felismerés, hogy ugyanabba a csapdábaesett, mint aznap reggel Donaju; hagyta, hogy eluralkodjonrajta az önsajnálat.– Jézusom – morogta magában méla undorral.– Uram? – kérdezett vissza Harper, aki nem hallotta tisztánfelettese szavait.– Semmi – felelte Sharpe. Érezte, helyzete reménytelen ésméltánytalan. Kapitányként csak megtűrték a tisztek között,őrnagy pedig már soha nem válhat belőle.– A pokolba az egésszel, Pat! – mondta végül, amintnehézkesen feltápászkodott. – Szerezzünk valami innivalót.

Odalent a faluban egy haldokló vörös kabátos megtalálta arongybabát, amelyet Harper rejtett el a fal egyikrepedésébe az ütközet előtt, és a szájába gyömöszölte,hogy elfojtsa valahogy fájdalomkiáltásait. Mostanra márelszállt belőle az élet, a játékszer pedig a torkából kiömlöttvértócsában pihent. A franciák a patak túlsó partjáravonultak vissza, és csak szórványosan tüzeltek a skótokraés a warwickiakra, akik az utolsó francia túlélőketvadászták le éppen. A felföldiek és a lövészek rendezetlensorokban vonuló hadifoglyokat kísértek a domboldal felé.Williams ezredes megsebesült az ellentámadás során, ígyemberei a templomba vitték, amelyet ideiglenesen táborikórháznak neveztek ki.A harangtoronyban továbbra is ott volt a gólyafészek, de amadarakat elijesztette a csatazaj, így hátrahagytákfiókáikat egyedül, éhhalálra ítélve. Egy ideig még hallanilehetett a lövéseket a patak felől, de lassan mindkét fél úgygondolta, ideje egy tűzszünetnek.Mindenki tudta, a nyugalom nem tart majd sokáig.

Nyolcadik fejezetA franciák nem támadtak újra. A patak keleti partján

maradtak, mögöttük pedig, a távoli, fehér kövekkel kirakott,egyenes utat szegélyező fák vonalában ott gyülekezettMasséna teljes hadserege. A franciák letáboroztakéjszakára, tábortüzeik lángja szürkére festette az eget,miután a nap lenyugodott a brit kézen maradt hegygerincmögött. A faluban nem dúlt már harc, de a tüzérségnapnyugtáig folytatta tevékenységét. A francia ágyúkatkénytelenek voltak hátravonni a fennsíkról, így csak azépületek égre rajzolódó körvonalait célozhatták meg.Természetesen a lövések túl magasra sikerültek, ígytöbbnyire ártalmatlanul húztak el a brit csapatok feje felett a

lövedékek. Az alacsonyan becsapódó ágyúgolyók pedighatástalanul vágódtak bele a lejtős földte-rüleleten, ezértnem pattanhattak fel, hogy gellert kapva pusztítsákcélpontjaikat. Ezzel szemben a brit tüzérek tisztán látták azellenséges ütegeket, így hosszú kanócú srapneljeikelnémították a francia ágyúkat vagy éppen messzire űztékközelükből a tüzéreket.Az utolsó ágyút naplementekor sütötték el. A visszhanglassan elhalkult az árnyakba borult fennsík felett, a csőbőlelőkanyargó lőporfüstöt pedig eloszlatta a szél. A faluépületeinek romjai között tüzek világították meg a leomlottfalakat és a kettétört tetőgerendákat. Az utcákon holttestekés fájdalmukban kiáltozó sebesültek hevertek, a templommögött pedig, ahová a szerencsésebb sérülteketszállították, feleségek kutatták férjeiket, fivérek fivéreiket,barátok barátaikat. Temetési menetek kerestek egytalpalatnyi földet a sziklás lejtőkön, miközben tisztekárverésre bocsátották elesett társaik értékesebbszemélyes tárgyait. Nem tudták kiverni a fejükből azt agondolatot, hogy közel lehet az idő, amikor az őingóságaikat kótyavetyélik majd el potom áron. A fennsíkonegy frissen leölt marha húsát sütötték a katonák, miközbenérzelmes, lányokról és zöld erdőkről szóló dalokaténekeltek.A hadseregek katonái kezükben töltött fegyverrel aludtakel. Őrszemek figyelték az eget, miközben az ágyúkátforrósodott csövei hűltek. Patkányok özönlöttek előFuentes de Onoro romba dőlt falainak kövei közül, és azelesettek húsából lakmároztak. Az élők közül kevesentaláltak nyugalmat. A brit sereg tagjai között sok volt ametodista, akik most éjféli imára gyűltek össze, míg egyskót tiszt rájuk nem morrant, hogy jobban tennék, hanyugton hagynák mind őt, mind az Urat. Voltak, akik az éjleple alatt a holttestek fosztogatásába kezdtek. Egy-egy

francia sebesült tiltakozni próbált, ilyenkor a magasbaemelkedett a bajonett, vér ömlött a köves talajra, és a frisshalott uniformisában máris mohó kezek keresték azsákmányt.Tarrant őrnagy megtudta, hogy Sharpe haditörvényszék elékészül. Persze nem maradhatott sokáig titokban a dolog,hiszen számos tiszt érkezett a munícióraktárhoz, hogykifejezze együttérzését. Egy emberként állapították meg,hogy az a hadsereg, amely képes meghurcolni az egyikemberét csak azért, mert ellenséges katonákat öletett meg,idióták és bolondok irányítása alatt áll. Maga Tarrant semértette Wellington döntését.– Hát nem érdemelte meg az a két gazember a halált?Persze lehetett volna hivatalosabban is intézni a dolgokat,de kétségtelen, hogy bűnösek voltak – állapította meg.Donaju, aki velük költötte el vacsoráját, egyetértőbólintással nyugtázta az őrnagy szavait.– Nem arról a két gazfickóról van szó, uram, ez politikaikérdés – mondta Sharpe. – Miattam nem bíznak bennünk aspanyolok.– Egyetlen spanyol sem halt meg, az ég szerelmére!– Így van, uram, de sok jó portugál katona a fűbe harapott,így Valverde tábornok azt hangoztatja, hogy nem szabadránk bízni a szövetséges országok csapatainak vezetését.– Kissé merész megállapítás! – csattant fel Tarrant. – Ésmégis, tudja, mi fog önnel történni?– Ez haditörvényszéki tárgyalás, uram – vont vállat Sharpe.– A legrosszabb, ami történhet velem, az az, hogymegfosztanak a rangomtól.Donaju láthatóan megdöbbent.– Talán beszélhetnék Valverde tábornokkal pár szót azérdekében.– Ne tegye – rázta meg a fejét a kapitány. – Semmiszükség rá, hogy a saját karrierjét is kockára tegye

miattam. Hálás vagyok nagylelkű felajánlásáért, deköszönettel vissza kell utasítanom. Különben is, ez azegész komédia csak arról szól, hogy ki legyenSpanyolország generalissimója. Mi Wellingtont akarjuk, deValverde ezzel nem ért egyet.– Persze, hiszen magának akarja ezt a rangot! – mondtaTarrant megvetően. – Nos, sajnálom a dolgot, Sharpe.A skót tiszt lenézett tányérjára, amelyben vese és máj volt.A vacsoráról Góg és Magóg gondoskodott, és bár a leöltmarha belsőségei automatikusan a tiszteket illették,Tarrant örömmel lemondott volna erről a megtiszteltetésről.Egy különösen rosszul festő vesedarabot lökött ahadsereget kísérő egyik kóbor kutya felé, majd lemondóanmegrázta a fejét.– Nincs valami lehetőség arra, hogy elkerülhesse ezt atárgyalást?Sharpe-nak eszébe ötlött Hogan szarkasztikusmegjegyzése, miszerint egyetlen esélye az lenne, ha afranciák nyernék meg az ütközetet, így feledésbe merülnemindaz, ami a San Isidro-erődben történt. Ez a megoldásegyáltalán nem volt ínyére, de akadt még egy haloványreménysugár. Egész nap ezen töprengett.– Mondja csak bátran! – szólt Tarrant, mert látta, hogy akapitány habozik kimondani, ami a fejében jár.– Wellington hires róla, hogy néha megbocsát azembereinek, ha jól küzdenek. Volt egy fickó a 83-asoknál,akit Guardá-nál rajtakaptak, hogy fosztogatja abecsületkasszát. Pesze kötél általi halálra ítélték, de aszázada úgy küzdött Talaveránál, hogy Wellington végülfutni hagyta.Donaju késével a falu felé mutatott.– Tehát ezért harcolt úgy odalent egész nap?– Nem – rázta meg a fejét Sharpe. – Csak úgybelekerültünk a csata közelébe.

– De hát ön egy császári sast is zsákmányolt! – kiáltott felTarrant. – Mégis, mit akarnak, hányszor bizonyítsa még abátorságát?– Sokszor, uram. Szegény vagyok, így nem volt pénzem akapitányi rang megvásárlásához, még kevésbé egyőrnagyiéhoz. Csak magamra támaszkodhatok, és egykatonát mindig a legutóbbi csatája alapján ítélnek meg. Azenyém a San Isidró-i volt. Most el kell feledtetnem még azemlékét is.– Nekem pedig az volt az egyetlen csatám – morogtamaga elé Donaju.– Azt mondja, Sharpe, hogy valami nevetségesen bátordolgot kell végrehajtania, hogy megússza? – kérdezte azőrnagy.– Pontosan, uram. Ha tehát lenne valamiféle különösenrohadt feladata holnapra, uram, én örömmel vállalom.– Uramisten, jóember! Azt várja tőlem, hogy a halálbaküldjem? Ezt nem tehetem meg!– Uram – mosolyodott el a kapitány. – Megkérdezhetem,mit csinált ön tizenhét esztendővel ezelőtt?Tarrant töprengett néhány másodpercig.– Kilencvennégyben? Lássuk csak... Nos, iskolás voltam.Horatius műveit recitáltam egy napos iskolateremben aStirling-kastély lábánál, és minden alkalommal elvertek,amikor hibát vétettem.– Uram, én már akkor is a franciák ellen harcoltam ésazóta is így teszek. Higgye el, tudok vigyázni magamra!– Nem nyugtatott meg, Sharpe – rázta meg a fejét Tarrant.– Különben szereti a vesét?– Az egyik kedvencem, uram!– Nos, akkor fogyassza egészséggel – tolta elé a tányérjátaz őrnagy. – Holnap minden erejére szüksége lesz –mondta, majd a vörösen pislákoló, távoli francia tábortüzekfelé pillantott. – Természetesen csak akkor, ha támadnak.

– Uram, a kurafiak csak akkor takarodnak el, haelkergetjük őket. A mai napon puhatolództak, az igazi csatamég el sem kezdődött. Higgye el hát, a békazabálókegyáltalán nem adták fel.A muníciót szállító szekerek közelében aludtak. Sharpefelriadt rá, amikor egy futó zápor cseppjei miatt sisteregnikezdett a tábortűz, de visszaaludt és fel sem kelt, csaknapfelkelte előtt egy órával. Köd volt, a tábortüzekre ügyelőkatonák szürke korvonalai homályosan látszódtak. Sharpemegosztott egy adagnyi vizet Tarrant őrnaggyalborotválkozáskor, majd felhúzta zubbonyát, felkötöttekardját és a Német Királyi Légió egyik fegyvermesterévelmegélesíttette cserébe félpintnyi rumfejadagjáért. A németköszörűköve mellé görnyedve próbálta rendbe hozni apenge élét, a szikrák világítva repültek szerte a hajnalifélhomályban. Sharpe visszacsúsztatta hüvelyébe kardját,majd elindult a szekerekhez.A napfényt elhomályosították a franciák tábortüzeirőlfelszálló füstfelhők. A patak túlsó partján állomásozóellenség az új napot egy Fuentes de Onoro felé leadottsortűzzel üdvözölte, de mivel senki nem viszonozta alövéseket, másodikra nem került sor. A gerincenállomásozó brit tüzérek néhány új kanócot vágtak méretreés takaros halmokba rakták a srapnele-ket, de a franciákgyalogsága nem jött elő a fák közül, így igyekezetük méghiábavalónak bizonyult. Az ellenséges lovasság egynagyobb osztaga dél felé vágtatott a mocsaras síkságon aNémet Királyi Légió katonáinak figyelő szemei előtt, demire a köd utolsó maradványai is elszállingóztak a talajról,nyilvánvalóvá vált, hogy Masséna nem tervez azonnalitámadást.Két órával napfelkelte után az egyik őrségben álló franciavoltigeur próbaképpen köszöntést kiáltott a romos fal felé,ahol – mint ahogy bizonyos is volt benne – egy brit őr

rejtőzött. Habár nem látta ellenfelét, de a kéken gomolygópipafüst nyilvánvalóvá tette, hogy ott van.– Goddam! – kiáltotta át a patak túlsó felére a franciák általhasznált gúnynevet.– Te vagy, békazabáló? – érkezett a felelet, mire a franciaválaszul meglengette üres kezeit az ő falrésze túlsó felén.Lövés nem dördült, így egy perccel később előbukkant agondterhelt kifejezésű, bajszos arc is. A francia egymeggyújtatlan szivart tartott a kezében, és jelbeszéddeladta a másik tudtára, hogy tűzre lenne szüksége.A zöld zubbonyos ugyanolyan óvatosan előmerészkedett afedezékből, de amikor nem lőttek rá; felbátorodott és akeskeny hídhoz lépett – amelynek egyik kőlapja alaposanmegrongálódott a tegnapi csata során – és előrenyújtottapipáját.– Gyere csak, francúz.A voltigeur közelebb merészkedett, majd átvette a pipát éselőrehajolva meggyújtotta a szivart. Viszonzásul egy darabfokhagymás kolbászt csúsztatott az angol kezébe. A kétkatona csendes egyetértésben dohányzott és élvezték anapsütést. Mintha csak erre vártak volna, más voltigeurökis kinyújtóztatták tagjaikat és az angolok is követtékpéldájukat. Többen lehúzták csizmájukat és áztatni kezdtéka lábukat a patak vizében.Fuentes de Onoróban eközben a britek igyekeztekmegszabadulni az utcákat eltorlaszoló holttestektől. Akatonák szájuk elé kötött rongydarabokkal védekeztek abűz ellen, miközben a naptól felpuffadt hullákat cipelték elazokról a helyekről, ahol a legvéresebben dühöngött a harcaz előző este. A délelőtt közepe táján egy csapatnyifegyvertelen francia gyalogos érkezett, hogy elvigyék sajáthalottaikat a hídon keresztül, amelyet időközben kijavítottakegy, az angolok oldalán álló vízimalom egyik deszkájával. Afrancia sebesültszállítók különleges, rugózott kerekű

kézikocsikkal várakoztak odalent. Az angolok érdeklődvenézték ezeket, mert az ő seregükben a sérülteket egyszerű,tanyákon is használt taligákkal hurcolták, ami csak fokoztaa sebesültek kínjait.A kocsma kertjében egy francia őrnagy borozgatás közbenegy zöld zubbonyos lövészkapitánnyal sakkozott, miközbenodakint egy ökrös szekérre pakolták a holttesteket, hogyeljuttassák őket a nyughelyükül szolgáló tömegsírig.Hirtelen hangos röhögés hangzott fel odakintről, mire akapitány felállt, az ajtóhoz ment és magyarázatot kért azegyik, arra tébláboló őrmestertől.– Malloryn nevettünk, uram – mondta az őrmester egyvöröslő arcú katonára mutatva, akin egy emberként továbbkacagtak mind a britek, mind a franciák. – Elaludt aszerencsétlen, mire a békazabálók őt is felrakták aszekérre.A francia őrnagy levette a tábláról ellenfele egyik bástyájátés megjegyezte, hogy egyszer majdnem ők is elhantoltakegy eleven embert.– Már szórtuk rá a földet, de szerencsére tüsszentett egyet.Még Itáliában történt a dolog. A fickó azóta már őrmester.A lövész, habár a játszmában vesztésre állt, eltökélhette,hogy nem marad alul az anekdotázásban, ezért ő ismegszólalt.– Két emberrel is találkoztam Angliában, akik túlélték azakasztást. Túl hamar szedték le őket a bitóról, aztáneladták a holttestüket a sebészeknek. Úgy hallani, ötguinea-t is megadnak a doktorok egy hulláért, hogy aztángyakorolhassák rajtuk az istentelen módszereiket.Gyakrabban kél lábuk a holttesteknek, mint gondolná azember! A bitófa körül mindig ott vannak a kivégzett rokonai,és levágják a halottat a kötélről, mielőtt még a sebészekráteszik a mocskos mancsukat a testre. Persze ilyenkorritkán van ott hozzáértő, aki megállapíthatná, hogy annak

rendje és módja szerint kiszenvedett-e az illető – csóváltameg a fejét, majd tett egy lépést egyik futárával. – Sőt azthiszem, gyakran kenőpénz is van a dolog mögött.– A guillotine nem hibáz – felelte az őrnagy a táblátböngészve. – Tudományosan megalapozott módszer,gyors és biztos. Úgy vélem, uram, sakk és matt!– Ejnye – csóválta meg a fejét az angol. – Valóban az.A francia őrnagy elcsomagolta sakk-készletét. A gyalogokmuskétagolyók voltak, felüket mésszel festették fehérre, amásik felük eredeti ólomszínben pompázott, míg a tiszteketfából faragták ki. A sakktábla egy kockás vászondarab volt,amelyet most gondosan a bábuk köré tekert, hogy ki neessenek.– Úgy tűnik, a mai napot megúsztuk – mondta, ahogy adelelőn már túlhaladt napra nézett. – Talán csak holnapfolytatódik a harc.A hegygerincen álló britek figyelték, ahogyan a franciakatonák délnek menetelnek. Világossá vált, hogy Massénaa jobbszárnyat fogja támadni, ezért Wellington a 7.hadosztályt küldte délre, hogy segítséget nyújtsanak aspanyol partizánoknak, akik elzárták az utakat a bekerítésihadmozdulathoz nélkülözhetetlen tüzérség elől. A brithadsereg most két részre oszlott; a nagyobbik felük aFuentes de Onoro mögötti területen állomásozott, feladatukpedig az volt, hogy lezárják az Almeidába vezető utat, míga kisebbik rész két és fél mérföldnyivel délebbrehelyezkedett el az út két oldalán, hogy biztosítsák avisszavonuláshoz szükséges területeket.Masséna a szeméhez emelte távcsövét, és figyelte, amint akis létszámú brit hadosztály dél felé halad. Arra számított,hogy az alakulat megáll, amikor kiér a fennsíkonállomásozó tüzérség lőtávolságából, de nem így történt;haladtak tovább.– Ezt elcseszték! – mondta szárnysegédjének, amint látta,

hogy az erős brit tüzérség többé már nem védheti meg asereget.– Alaposan elcseszte Monsieur Wellington – ismételteelégedetten, majd összecsukta látcsövét.André Masséna XVI. Lajos hadseregének közlegényekéntkezdte katonai pályáját, mostanra azonban Franciaországmarsallja lett, Rivoli grófja és Essling hercege. Habáremberei most őfenségének szólították, egykor az éhhalálszélén álló kikötői csavargó volt. Azelőtt megvolt mindkétszeme is, de egyiket maga az uralkodó lőtte ki egyvadászbaleset során. Napóleon természetesen soha nemismerte volna el, hogy ő a hibás, de Massénának eszébesem jutott volna szeretett uralkodóját vádolni szemeelvesztéséért, hiszen ő ismerte fel képességeit és nekiköszönhette szédületes karrierjét. Masséna híres voltFranciaországban és hírhedt a császár birodalmánakhatárain kívül. Győzelmet győzelemre halmozott Itáliában,szétzúzta az orosz hadakat Svájc határánál és véresvereséget mért az osztrák hadseregre Marengónál. AndréMasséna Franciaország marsallja, Rivoli grófja és Esslinghercege nem volt éppen nyalka legény, de harcolni aztnagyon tudott, éppen ezért küldték a császárSpanyolországban és Portugáliában állomásozókatasztrofális helyzetben lévő seregeinek segítségére.A kikötői csavargóból lett herceg most döbbenten figyelte,hogy a két brit seregtest között egyre nő a távolság.Néhány másodpercre még az is megfordult a fejében, hogya négy-öt ezer dél felé masírozó ember nem más, mintazok az írek, akik fellázadtak a csata előtt, ahogyan Ducosígérte, de Masséna soha nem bízott igazán az őrnagystratégiájában. Később tisztán látta azt is, hogy a kilencezred brit zászlók alatt vonul, így gyorsan elvetette azendülés lehetőségét. Sokkal valószínűbbnek tűnt, hogyinkább martalékul vetették őket elé, hiszen egyre távolabb

kerültek a fennsíktól, az egyetlen helytől, ahonnansegítséget remélhettek. A marsall látta, hogy az angolcsapat végül megáll egy falunál messze, délen. A térképszerint Nave de Havernek hívták és ötmérföldnyire voltFuentes de Onorótól.– Szórakozik velünk ez a Wellington? – fordultszárnysegédjéhez, aki ugyanúgy hitetlenkedve szemlélte azesemények alakulását, mint ő.– Talán azt hiszi, hogy megverhet minket úgy is, hogy nemalkalmazkodik a szabályokhoz, uram.– Reggel majd megtanítjuk a fickót a hadviselésszabályaira! Mindenesetre jobbat vártam ettől az angoltól.Holnap éjjel már mi hágjuk a ribancait! Nem tudja, vannakWellingtonnak kurvái?– Fogalmam sincs, uram.– Akkor hát tudja meg, és legyen gondja rá, hogy hozzámérkezzenek meg először, mielőtt valami mocskos gránátosrakja beléjük, érti?– Igen, fenség – hajolt meg a szárnysegéd, aki éppen olyanfárasztónak tartotta felettese szoknyavadász ösztöneit, mintamilyen lelkesítőnek győzelemre való éhségét. Sebaj,gondolta, holnapra mindkettőt kielégítheti.A délután közepére teljesen egyértelművé vált, hogy afranciák aznap nem rohamoznak. Az őrséget azértmegkettőzték és minden ezredből legalább háromszázadot fegyverben tartottak, míg a többiek hétköznapifeladatokra lettek beosztva, például marhákat vágtak le azestebédhez, kenyeret hordtak Vilar Formosóból vagyéppen a rumfejadagot porciózták.Donaju kapitány engedélyt kért és kapott, hogy néhányembert kölcsönözzön Kiely temetéséhez, amelyre négymérfölddel Fuentes de Onoro mögött került sor. Hoganragaszkodott hozzá, hogy Sharpe is részt vegyen aszertartáson és Harper is jelen akart lenni. Sharpe

kényelmetlenül érezte magát Hogan társaságában, főleg,mert az ír nyilvánvalóan nem vette észre, mennyire keserű akapitány hangulata a hadbírósági tárgyalás miatt.– Meghívtam Runcimant is – jegyezte meg Hogan,miközben a Vilar Formosótól nyugatra húzódó, poros útonbandukoltak. – Természetesen nem akart jönni aszerencsétlen.– Nincs valami jó hangulatban, ugye? – érdeklődöttSharpe.– A legkevésbé sem – felelte hidegen Hogan. – Azthajtogatja, hogy nem az ő hibája volt az egész. Nem értiszegény pára, hogy ez a legkevésbé sem fontos!– Hát persze. A fontos az, hogy Velverdét megnyugtassa,igaz?– Nem – rázta meg a fejét Hogan. – Ha rajtam múlna,elásnám Velverdét, mi több, ha lehet, elevenen, mertegyáltalán nem akarom, hogy ő legyen a generalissimoWellington helyett.– És ezért képes feláldozni engem is?– Természetesen. Minden katona tudja, hogy időnként felkell áldozni néhány jó embert is a győzelem oltárán.Különben is, mit érdekli, ha oda lesz a rangja? Elég, hacsatlakozik Teresa partizánjaihoz, és a hősük lehet; ElFusilero! Őrmester! – fordult a mellettük haladó Harper felé.– Magunkra hagyna bennünket néhány percre?Harper kelletlenül előresétált pár lépést, és igyekezettfülelni, de Harper szándékosan halkan beszélt, ezértegyetlen szavát sem hallhatta, Sharpe meglepettkiáltásaiból pedig semmiféle következtetésre sem jutott.Természetesen esélye sem volt, hogy megérdeklődje abeszélgetés tárgyát, mielőtt még a három brit tiszt odaértvolna a temetés helyszínére, ahol Lord Kiely tisztiszolgái ésDonaju húsz embere állt a gyümölcsöskertben ásottsírgödör mellett. Sarsfield atya lefizette a helyi sírásókat,

hogy olyan közel ássák ki a gödröt a szentelt földtől,amennyire ez csak lehetséges, így a templom kertjétől aligpár lábnyira volt csak. Az egyház törvényei ugyan szigorúantiltották, hogy az öngyilkosokat szentelt földbe temessék, apap azonban nem akarta, hogy az utolsó ítélet eljövetelekorKiely véglegesen kirekesztődjön az istenfélő keresztényektársaságából.A holttestet egy piszkos, fehér vászonlepelbe csavarták ésa Real Companía Irlandesa négy embere eresztette le amély sírgödörbe. Hogan, Harper és Sharpe kalapjukatlevéve hallgatták Sarsfield atya latin nyelvű imáját, majd azazt követő angol gyászbeszédét.– Lord Kiely a büszkeség bűnébe esett, így nem volt képesmegbirkózni a csalódottsággal. Mindazonáltal a csalódásolyasmi, amit minden írnek el kell tűrnie, mert olyanbizonyos, hogy örökségünk folytán részesedünk majdbenne, mint hogy a füst felfelé száll. A megfelelő válaszazonban az, gyermekeim, hogy ne hagyjuk, hogy areménytelenség úrrá legyen rajtunk, lelkünkben világítsonörökké a remény szikrája. Nincs hazánk, de egy naponvisszaszerezhetjük földi otthonunkat, amit őseinktől kaptunkörökségül, utánunk pedig gyermekeink és azok gyermekeikapják majd örökül.A pap elhallgatott és a sírgödörbe tekintett.– Ne aggódjatok őlordságáért, gyermekeim, mert habár azöngyilkosság szörnyű bún, de néha az élet olyan borzalmasarcát mutatja felénk, hogy inkább önkezünkkel vetünk végetéletünknek, semhogy szembenézzünk vele. Wolfe Tone isezt az utat választotta tizenhárom esztendővel ezelőtt.Amikor megemlítette az ír lázadót, néhány gárdista Sharpe-ra pillantott, de gyorsan vissza is fordították fejüket a papfelé, aki lágy hangon beszélt továbbra is. Elmondta, hogymilyen körülmények között tartották fogva az angolok WolfeTone-t, majd azt is, hogy inkább elmetszette saját torkát,

minthogy hagyja, hogy bitóra küldjék.– Habár Lord Kiely nem cselekedett oly tiszta indokoktólvezérelve, mint Tone, egyikünk sem tudhatja, mifélemélységes bánat vezette rá, hogy ekkora bűnt kövessen el.Bocsássunk meg hát neki és imádkozzunk érette!Sarsfield atya szemében könnycseppek jelentek meg,miközben szentelt vizet hintett a magányos sírra. Latinnyelvű áldást mondott, majd hátralépett. A Real CompaníaIrlandesa katonái díszsortüzet adtak, mire a madarakriadtan felrebbentek a gyümölcsfákról, repültek néhány kört,majd amikor eloszlott a füst, ismét visszaszálltak.Hogan közvetlenül a díszsortűz eldördülte után átvette aparancsnokságot. Közölte, hogy továbbra is fennáll aveszélye, hogy a franciák támadnak alkonyatkor, ezért akatonáknak vissza kell térniük a magaslati pontokra.– Hamarosan én is megyek – közölte Sharpe-pal, majdőlordsága szálláshelyére parancsolta Kiely tisztiszolgáit.Miután a Real Companía Irlandesa katonái és atisztiszolgák távoztak, lépteik zaja is elhalt lassanként.Tikkasztó hőség volt a gyümölcsöskertben, a két sírásópedig türelmesen várakozott rá, hogy megkapják a jelet,amelyre betemethetik a gödröt. Hogan hajadonfőtt állt asírnál, és a vászonba tekert holttestet nézte.– Tudja, atyám – fordult Sarsfield felé –, régóta hordoztammagammal egy kis dobozt, amelybe egy kevés írországiföldet tettem, mert úgy gondoltam, hogy ha hirtelenmeghalok, jobb, ha úgy alszom örök álmomat, hogy egy kisdarab Írország mindörökké velem van. Sajnos,elvesztettem, pedig most szívesen szórnék egy csipetnyitbelőle Lord Kiely sírjára.– Nagylelkű gondolat, őrnagy úr – bólintott a pap.– Szerencsétlen ember – mondta Hogan továbbra is a sírrameredve. – Úgy hallottam, el akarta venni Lady Juanitátfeleségül.

– Igen, mondtak effélét – felelte Sarsfield hűvösen,hangjából csak úgy sütött a neheztelés.– Szegény hölgy most minden bizonnyal nagy gyászbanvan – mondta Hogan, majd feltette kalapját. – Bár... –folytatta lassan – ...elképzelhető, hogy nem is gyászol olyannagyon. Hallotta, hogy visszament a franciákhoz? Sharpekapitány engedte el, aki balek ugyan, ha nőkről van szó, deLady Juanita még az okos férfiakból is képes bolondotcsinálni. Így járt Kiely is, nemde?Hogan szünetet tartott, mintha csavarta volna valami azorrát, majd tüsszentett.– Egészségemre! – mondta, majd megtörölgette orrát ésszemét egy nagy vörös zsebkendővel.– Szörnyű asszony, én mondom! – folytatta. – Azt ígérte,hogy házasságra lép Kielyvel, de árulást követett el ésparáználkodott is Guy Loup-val. A paráznaság ugye nembocsánatos bűn mostanság?– Nem őrnagy, a paráznaság halálos bűn – mosolyodott ela pap. – Úgy gondolom, ezt ön is jól tudja.– Égbekiáltó, igaz? – viszonozta a mosolyt Hogan, majdismét a sír mélyére tekintett. Feje fölött méhek röpködtek agyümölcsöskert virágai között.– Atyám! – szólalt meg kisvártatva. – Hát létezhet-eszörnyűbb bűn annál, mint az, ha valaki az ellenséggelparáználkodik?A pap levette stóláját és gondosan összehajtogatta.– Miért aggasztja annyira Lady Juanita lelki üdvössége,hadnagy?– Sokkal inkább Kiely lelkének sorsa nyomaszt. Nemlehetséges, hogy azért ölte meg magát, mert kiderült, hogyszíve hölgyét egy békazabáló hágja?Sarsfield összerezzent Hogan nyers szavainak hallatára.– Ha rájött egyáltalán a dologra, őrnagy, hát valóban nemtette sokkal boldogabbá, de amúgy sem volt elégedett a

sorsával és egyházunk segítő kezét is eltaszította magától.– Ugyan, mit tehetett volna az egyház? Talán megváltoztatjaa ribanca természetét? Ne mondja nekem, Sarsfield atya,hogy nem tudta: Dona Juanita de Elia egy kém!– Tudtam volna róla? – kérdezte döbbenten a pap. – Igen,tudta atyám, és az Isten bocsássa meg önnek!Juanita kém és kurva, bár ez utóbbinak kétségkívülalkalmasabb, de más ember nem állt rendelkezésére, nemigaz? Biztosan jobban örült volna egy kevésbé feltűnőjelenségnek, de hát nem volt más, ugye? Vagy Ducosválasztotta ki maga helyett? Hát rosszul döntött. Amikorelkaptuk Juanitát, olyanokkal akarta ellátni magát, mintezek itt.Hogan zsebébe nyúlt és egy kötegnyi hamis újságot húzottelő, éppen olyanokat, mint amilyeneket San Cristóbalbantaláltak.– A köteget templomi énekek kottáiba csomagolták, énpedig feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon miért.Egyszerűbb lett volna más újságok lapjai közé rejteni őket,de ha véletlenül elkapják, nincs jobb magyarázat annál,hogy Isten emberének viszi a zsoltárok kottáit, nemde?Sarsfield rápillantott az újságokra, de nem vette át őket.– Fiam – kezdte óvatosan. – Csak arra tudok gondolni,hogy a gyász megzavarta az elméjét.– Hogy én gyászolnám Kielyt? – kacagott fel Hogan. –Ugyan. Ha össze is zavarhatott volna valami, hát az nem lettvolna más, mint az a temérdek munka, amit az elmúltnapokban végeztem. Sok, nagyon sok ügynök levelét kellettelolvasnom. Érkeztek Madridból, Párizsból, sőt mégLondonból is! Akarja hallani, mire jöttem rá?Sarsfield stólájával babrált, idegesen hol szét, hol ismétformára hajtogatta.– Nos, ha ragaszkodik hozzá – bólintott végülkényszeredetten.

– Bizony hogy ragaszkodom hozzá, atyám! – mosolyodottel az őrnagy. – Tudja, mindenfelől csak azt hallottam,menynyire okos fickó ez a Ducos, és ha igazak ezek ahíresztelések, akkor minden bizonnyal elhelyezett egymegbízható és nem kevésbé okos embert a vonalainkmögé. Gondolhatja, bele is fájdult a fejem a töprengésbe,annyira ki akartam deríteni, ki is lehet az. Persze az isfoglalkoztatott, hogy vajon miért próbálták meg úgybeállítani a dolgot, hogy az újságok, amelyeket az íreknekmeg kellett volna kapniuk, Philadelphiából érkeztek. Furaegy választás. Tud követni, atyám?– Folytassa csak! – biccentett Sarsfield, majd ismét hajtottegyet a stólán.– Tudja, én soha nem jártam még Philadelphiában, bár aztmondják, pompás egy város. Kér esetleg egy csipetnyitubákot, atyám?Sarsfield atya nem válaszolt, csak merőn figyelte a tisztetés tovább babrált stólájával.– Tehát, miért éppen Philadelphia lehet? – kérdezteHogan. – Töprengtem, aztán eszembe jutott valami, jobbanmondva eszembe juttatta egy üzenet, amit Londonbólkaptam. Tudja, ott számon tartják az efféléket. Mit teszIsten, azt sem felejtették el, hogy Wolfe Tone éppen onnanküldte a francia kormánynak a bemutatkozó levelét, és otttalálkozott egy lánglelkű, ifjú pappal, akit Mallon atyánakhívtak. Mallon sokkal inkább katona volt, mint egyháziember, éppen most is önkénteseket keresett egy seregbe,amellyel az angolok ellen akart küzdeni. Fáradozásaimeglehetősen sikertelennek bizonyultak, ezért nagyonbízott Wolfe Tone sikerében. Tone ugyan protestáns volt,így nem kedvelte különösen a katolikus papokat, de Mallonelsősorban hazafi volt, csak másodsorban pap. Mallontehát összebarátkozott Tone-nal, és vele is maradt akkoris, miután távoztak Philadelphiából. Vele együtt ment

Párizsba, segített az önkéntesek kiképzésében, majdegyütt hajóztak vissza Írországba. Lough Swillynél kötöttekki. 1798-ban történt a dolog, atyám, ha esetleg elfelejtettevolna. Mallonnak pedig azóta nyoma veszett. SzegényTone Wolfe-ot elkapták, a vörös kabátosok pedig tűvétették egész Írországot a pap miatt, de soha többé nemlátta senki. Biztosan nem kér egy csipetnyi tubákot?Eredeti ír Blackguard, nem könnyű beszerezni.– Inkább egy szivart kérnék, ha esetleg van önnél egy –mondta nyugodtan Sarsfield.– Sajnos azzal nem szolgálhatok, de ki kellene próbálni atubákot is egyszer. Anyám mindig azt mondta, még a lázellen is hatásos. Mindegy. Hol is tartottam? Ó, igen, Mallonatya tehát menekült az angolok elől. Én arra gyanakszom,hogy visszatért Franciaországba, majd továbbküldtékSpanyolországba. A franciák nem tudták felhasználni azangolok ellen egészen addig, amíg el nem felejtik a '98-aseseményeket, de Spanyolországban Mallon méghasznukra lehetett. Gondolom, Madridban találkozott azöreg Lady Kielyvel is. Azt mondják, ádáz egy satrafa volt,aki csak az egyházért és Írországért élt, pedig az egyiketegyáltalán nem, a másikat ellenben túlságosan is jólismerte. Mit gondol, kihasználta vajon Mallon pártfogását,miközben a spanyolok ellen kémkedett Bonaparteszámára? Úgy gondolom, így történt, amikor pedig afranciák megszerezték a spanyol trónt, valaki eltöprengett,hogy vajon hol lehet igazán jó felhasználni Mallon atyát. Úgysejtem, a derék pap ekkor felajánlotta urainak, hogyörömmel megkeseríti igazi ellenségei életét. Végül is kiemlékezne már rá az angolok közül '98-ból? Hiszen azótamegőszülhetett, sőt még egy kis hasat is növeszthetett,akár én – fejezte be Hogan, majd megpaskolta sajátpocakját.A pap döbbenten meredt stólájára, mintha azon

csodálkozna, hogy még mindig a kezében tartja, majdóvatosan vállán tartott tarisznyájába tette, és ugyanonnanaprócska pisztolyt húzott elő.– Mallon atya tényleg sokat változhatott – mondta,miközben ellenőrizte, hogy fegyvere lövésre készállapotban van-e. – Abban azonban biztos vagyok, hogy haél, akkor azóta is igazi hazafi.– Ebben biztos vagyok – biccentett Hogan, akin nemlátszott, hogy a legkevésbé is aggasztaná a pisztoly. – Egyolyan ember, mint Mallon, csak megőszül és esetlegmeghízik, de hűsége töretlen marad.– És ön, őrnagy úr, talán nem szereti a hazáját? – kérdezteélesen a pap.– De, szeretem azt hinni, hogy igen.– Mégis az angolok oldalán harcol.Hogan vállat vont. Habár a másik férfi kezében tartottpisztoly töltve volt és fel is volt húzva, lazán tartotta oldalamellett. Hogan olyan játszmába kezdett, amelyet – habárúgy hitte, meg fog nyerni – semmiképpen nem élvezett.Most, hogy a diadal a küszöbön állt, semmiféle örömet nemérzett.– Néha valóban aggódom – bólintott az őrnagy. – Éjszakaidőnként álmatlanul hánykolódom, és azon gondolkodom,hogy vajon valóban az a legjobb Írországnak, ha Nagy-Britannia része marad-e. Egy azonban bizonyos:Bonaparte uralma alatt nem kívánok élni. Meglehet, nemvagyok annyira bátor ember, mint Wolfe Tone, de énmáshogyan is gondolkodom, mint ő. Ön más utat választott,atyám, és ezért mélységesen tisztelem, és nem is ezért kellmost meghalnia, hanem azért, mert nem Írországért, hanemNapóleonért harcol és ez végzetes különbség.– Miért gondolja, hogy én halok meg most? – kérdezteSarsfield mosolyogva, majd lassan felhúzta pisztolyakakasát és Hogan feje felé emelte.

Lövés dördült. A két sírásó rémülten felugrott, amikorfüstfelhő szállt fel a sövény felől, alig húszlépésnyire onnan,ahol Hogan és Sarsfield beszélgetett. A pap most a földönfeküdt, teste még megrándult kétszer, de aztán véglegelcsendesedett.Sharpe felemelkedett a sövény mögül és áldozatáhozsétált. Meggyőződött róla, hogy a golyó éppen ott találta el,ahová szánta; pontosan a szívét fúrta keresztül. A pap véresötéten csillogott a fekete reverendán, egy légy már rá istelepedett.– Kedveltem – mondta Sharpe rosszkedvűen Hogannek.– Ez nem tilos – hangzott a válasz. Az őrnagy szemmelláthatóan ideges volt és annyira sápadt, hogy egy pillanatigúgy tűnt, mintha a rosszullét kerülgetné.– Valaki odafent úgy akarja, hogy szeressükellenségeinket, de maradjunk ellenségek ennek ellenére is.Úgy emlékszem, hogy a Szentírás sehol nem említi meg aztsem, hogy tilos szíven lőnünk ellenségeinket.Hogan szünetet tartott. Úgy látszott, most kivételesenelpárolgott szokásos könnyedsége.– Én is kedveltem – mondta egyszerűen.– De hát le akarta lőni! – mondta csodálkozva Sharpe,habár az idevezető úton Hogan felkészítette rá, mi fogtörténni, de még akkor is hitetlenkedett, amikor meghúzta aravaszt.– Méltóbb halált érdemelt volna – felelte az őrnagy,miközben lábánál fogva arrébb húzta a holttestet és asírgödörbe hajította. A pap hullája szerencsétlenül esett, ígyúgy látszott, mintha Kiely fején ülne. Hogan utánadobta ahamis újságokat is, majd egy kis, kerek dobozt szedett előzsebéből.– Ugye, tisztában van azzal, hogy Sarsfield lelövésével mégsemmi nincs elintézve, Richard? – kérdezte ridegen. –Maradjunk annyiban, hogy ezzel letudta azt, hogy futni

hagyta Juanitát, mert a közvetlen veszély most elhárult. Mégmindig fel kell azonban áldoznunk azért, hogy a spanyolokboldogok legyenek.– Igenis, uram – felelte a kapitány sértődötten.– Tudom, az élet nem sportszerű – tárta szét a karját azőrnagy. – Ha megkérdezné Sarsfieldet, ő is ezt mondaná –intett fejével az ősz pap holtteste felé, miközben a véresreverendára szórta a doboz tartalmát.– Mi az? – érdeklődött Sharpe.– Csak föld, Richard. Semmi érdekes – legyintett Hogan,majd a sírgödörbe hajította a dobozt is és a sírásókhozfordult.– Francia volt – mondta nekik portugálul, biztosítva ezzel,hogy ne csodálkozzanak az imént lezajlott eseményeken.Egy-egy érmét adott mindkettejüknek, majd végignézte,ahogy megtöltik a gödröt földdel.Nem sokkal később már úton voltak Fuentes de Onoro felé.– Hol van Patrick? – kérdezte az őrnagy.– Azt mondtam neki, hogy várjon Vilar Formosóban.– A kocsmában?– Igen, uram. Ott, ahol először találkoztam Runcimannel.– Helyes, most amúgy is szükségem lenne egy alaposlerészegedésre – mondta Hogan olyan élettelen hangon,mintha a következő percben elsírná magát.– Látja, Richard, most már még eggyel kevesebb tanújavan a vallomásnak, amit San Isidróban tett.– Nem ezért csináltam ezt végig, őrnagy úr! – tiltakozottSharpe.– Semmit nem tett, Richard, remélem, érti – vágott közbezordan Hogan. – Soha nem került sor arra, ami abban agyümölcsöskertben történt! Nem látott semmit, nem hallottsemmit, és nem is tett semmit. Sarsfield atya életben van,isten tudja, merre jár, eltűnése pedig titok marad, amelyresoha nem derül majd fény. Sőt megeshet, hogy Sarsfield

atya soha nem is létezett, és ez esetben természetesenmeg sem ölhette, nem igaz? Soha nem beszélhet adologról senkinek!Az ír tiszt nagy levegőt vett és felnézett a kék alkonyi égre,amelyet ez alkalommal nem szennyezett be lőporfust.– A franciák egynapnyi békével ajándékoztak megbennünket, így mocskosul berúghatunk. Holnap pedig – azÚr segítsen meg bennünket – véres harc vár ránk.A nap a nyugaton tornyosuló felhők mögé süllyedt, ezért úgylátszott, mintha az égbolton egy világító glória tündököltvolna. A brit ágyúk csövéből előgomolygó lőporfüst felhőjevégighömpölygött a fennsíkon, majd a tölgyfák, és így afrancia hadsereg felé sodorta a szél. A világos nappalutolsó pillanatait kihasználva Sharpe még a látóhatártfürkészte. Egy kilencfontos ágyú hűlőfélben lévő csövéretámasztotta látcsövét, így láthatta a tüzek körül ülőellenséges katonákat. A mai napon már többszörmegszemlélte a francia tábort, reggel nyugtalanul járkált amuníciót szállító szekerek és az ágyúk sora között, ahonnanjól megfigyelhette az ellenséges sereget, most pedig,ahogy visszaérkezett Vilar Formosóból, ismét Massénaarcvonalát kémlelte, habár feje és gyomra sajgott a túl sokbenyakalt bortól.– Ma már nem jönnek – mondta egy tüzér hadnagy, aki aztgondolta, Sharpe éjszakai támadástól tart. – Abékazabálók nem szeretnek éjszaka harcolni.– Így van, most nem támadnak – bólintott Sharpe, de nemtette le a látcsövet, tovább figyelte a fák vonalában égőtábortüzeket és a körülöttük nyüzsgő katonákat.Szürke egyenruhákat pillantott meg. Loup ezek szerintmégis itt volt, és ezrede részt is fog venni Massénarohamában, amelyre minden bizonnyal akkor kerül sor,amikor a nap első sugarai előbukkannak.Sharpe egy ideg nézte az ellenséget, majd felegyenesedett

és összecsukta látcsövét. Feje ugyan zúgott még amásnaposságtól, de mivel nem volt részeg, tisztán érezte,ahogy elárad benne a félelem, ha arra gondolt, mi zajlikmajd le ezen az ágyúgolyóktól felszaggatott mezőn, amikora nap első sugarait Spanyolországra veti majd.Holnap.

Kilencedik fejezetA ködből előtűnő lovasok mintha csak egy rémálomból

léptek volna elő. Hatalmas lovaik patája alól vízfátylak törtekelő a mocsaras talajból, amint az élen haladó századaikelérték a magasabban fekvő területeket Nave de Haverközelében, ahol a spanyol partizánok táboroztak le. Minthaa föld is megremegett volna a francia lovasság hátasainakpatái alatt. Trombitaszó harsant. Hajnal volt, a nap pedigezüstös korongként ült a keleten gomolygó ködfátyolmögött, amely halálszínű szürkébe borította a földet.A spanyol őrök sortűzzel fogadták a franciákat, majdvisszavonultak a túlerőben lévő lovasok elől. Az éjszakaőrségben álló partizánok még aludtak, és most félálombanbotladoztak elő a házakból, ahová korábban szállásoltákbe őket. Ezeket a férfiakat most kardcsapások éslándzsadöfések terítették le. A Nave de Haverbenelszállásolt partizáncsapat, amelyet azért helyeztek ide,hogy szemmel tartsák a szövetségesek déli arcvonalát,semmiképpen sem számított egy ilyen heves ellenségestámadásra. A nehézlovasok azonban nagy hátasaiknyergében keresztülvágtattak a gyümölcsösökön és akerteken a Fuentes de Onorótól oly messzire, délre fekvőtelepülés házai közé. A partizánok parancsnoka üvöltveadott parancsot embereinek a visszavonulásra, de afranciák már nagyban ölték a lovuk felé siető spanyolokat.Néhányan nem törődtek az utasítással, hanem

guerilleróhoz méltóan, izzó gyűlölettel támadtak azellenségre. Vér ömlött az utcák porába és vér freccsent aházfalakra. Az egyik utcácskában egy spanyol agyonlőtteegy dragonyos lovát, így az úton ideiglenesen senki semhaladhatott át. A guerilla bajonettel döfte le a lovast, majdhátrarepült, amikor egy második dragonyos hátasa –amelyet lovasa képtelen volt idejében megállítani –megbotlott és a véres testek közé vágódott. Egy csapatnyispanyol vetette magát a lóra és a lovasra. Kések és kardokacélja villant, majd még több partizán érkezett, akik alódögök mögül adtak le sortüzet a franciákra. NéhányanMasséna katonái közül lezuhantak a nyeregből, de ekkordzsidások tűntek fel a védők mögött, lándzsájuk hegyétderékmagasságba süllyesztve. A dzsidások ésdragonyosok közé szorult spanyolok megpróbáltakellenállni, de most a franciákon volt az ölés sora. Néhánypartizán egérutat lelt ugyan a házak között, de őket adobosok indulójától megrészegült, vérszomjas lovasokvárták.Nave de Haver védőinek többsége megpróbált nyugat felétávozni a faluból és eltűnni a hajnali ködben, őket magas,fekete sisakot viselő, fényes mellvértű cuirassier-k vettéküldözőbe. A hatalmas kardok úgy csaptak le, akár ahentesbárdok; egyetlen vágásuk képes voltmegnyomorítani egy lovat, vagy éppen szétzúzni egyemberi koponyát. Tőlük északra és délrekönnyűfegyverzetű, csatakiáltásokat harsogó chasseurs àchevalok nyargaltak elő, hogy elvágják a menekülők útját.Ők könnyű, íves pengéket hordtak, amelyek súlyos sebeketejtettek a spanyolok fején és vállán. Haldokló, gyalogospartizánok hevertek szerte a mezőn, a lovasok pedig,mintha csak hadgyakorlaton lennének, arra törekedtek,hogy minél elegánsabb döfésekkel és vágásokkal segítsékőket a túlvilágra. Az épületek között nyergükből

leereszkedett dragonyosok keresték a házakban és azistállókban elrejtőzött túlélőket, és egyenként agyonlőttékmindannyiukat. Egy csapatnyi spanyol a templomban leltmenedéket, de a rézsisakos dragonyosok betörték asekrestye oldalát és a védőknek estek. A pap, aki aztremélte, hogy ma a spanyol csapatok győzelméértimádkozhat, híveivel együtt halt meg, a franciák pedignekiláttak átkutatni a templom vérben úszó belsejét, hogymagukkal hurcolhassák az ezüstedényeket ésgyertyatartókat.Egy csapatnyi katona félrerángatta a főutcáról aholttesteket, hogy a támadó tüzérség áthaladhasson afalun. Félórás munka után hatalmas zörgés és csattogásközepette az ágyúkat keresztül lehetett vontatni a vérfoltosfalú épületek között. Elsőnek a lovastüzérség könnyű,egyszerűen mozgatható hatfontosait húzták itt keresztül akék és arany egyenruhás lovasok. A nehezebb lövegekmég jóval hátrébb voltak, de már az első néhány könnyűágyú is elegendő lehetett a következő falu ostromához,amelyet a brit 7. hadtest védett. A lovastüzérek nyomábanegymás után vonultak a gyalogezredek, sasos jelvényeikalatt. A köd felszálltával láthatóvá váltak a faluban ahirtelenjében elhagyott főzőtüzek füstkígyói, valamint avéres lábnyomok, ott, ahol a diadalmas gyalogosok ismétnyeregbe szálltak, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik aspanyolokat üldözték. Néhány gyalogos megpróbáltkeresztülvágni Nave de Haveren, de a tisztek parancsbaadták, hogy a falut meg kell kerülni, ugyanis nem akartakidőt veszteni azzal, hogy megrendszabályozzák afosztogató katonákat.A legfürgébb szárnysegédek már vissza is értek Masséná-hoz, és jelentették neki, hogy Nave de Haver elesett, a két-mérföldnyivel feljebb fekvő Poco Velhát pedig mártüzérségi tűz alatt tartják. Egy második gyalogezred indult

azon alakulatok támogatására, akik a szövetségesek déliszárnya felé fordultak és északra meneteltek azon az úton,amely Fuentes de Onorótól a Coa folyó gázlóiig húzódott.Fuentes de Onoróval szemben a francia tüzérség főerejemegkezdte az ágyúzást. Az ütegeket a fák vonalánálállították fel, legénységüket pedig kivágott fák törzseivelvédték a gerincen elhelyezkedő brit ágyúk srapneljeitől. Afranciák közönséges, lőporral és vasgolyókkal töltöttlövedékekkel lőttek, amelyeknek éppen a fennsík felettkellett robbanniuk, mert kanócaikat úgy méretezték. Rövidcsövű tarackjaik pedig Fuentes de Onoro utcáira céloztak,így a falu házai között hamarosan égett lőpor bűzeterjengett, a házak falán pedig fémdarabok koppantak. Azéjszaka folyamán négy-és hatfontos lövegeket vontattak apatak keleti partján fekvő kertek és házak közé, és mostezek vették kartácstűz alá a védők állásait. A voltigeurök abritek fedezékeit lőtték és üdvrivalgásban törtek ki,valahányszor a fal egy szakasza vagy egy tető omlott avörös kabátosokra. Az egyik zsúptető lángra kapott ésszikrákat hányva, sisteregve égni kezdett. A füstfelhőt atemetőben állomásozó katonák felé fújta a szél. A franciagolyók úgy feltúrták a sírok környékét, hogy úgy tűnt, minthaegy gigantikus disznókból álló csorda akarná kiásni ahalottakat.A brit ágyúk időnként vissza-visszalőttek, de a tüzérekinkább kivárták a pillanatot, amikor a francia hadoszlopokmegindulnak a síkságon keresztül a város felé. Egy-egysrapneljük néha így is a fák vonalában álló francia ágyúkközelében robbant, ilyenkor a tüzérek a földre vetettékmagukat és hangosan átkozódtak. A francia ágyúk csöveezután egyesével felemelkedett, majd a gerinc helyett afalut kezdték lőni. Az egyre terjedő füst azt mutatta, nagypusztítást vittek véghez. A hegygerinc mögött egy vöröskabátos ezred figyelte az ágyúdörgést és a katonák azért

imádkoztak, hogy senki se parancsolja meg nekik, hogybehatoljanak az égő és füstölgő pokolba. A táborilelkészek felemelték a hangjukat, hogy a várakozó ezredektagjai az ágyúdörgésen keresztül is tisztán hallhassák areggeli imádságot. Az ismerős szavak a többségnekmegnyugvást nyújtottak, de akadtak olyanok is, akik fel-felvihogtak, amikor a lelkészek arról kezdtek beszélni, hogyellen kell állni a hús bűneinek. A renitensekre azőrmesterek reccsentek rá. Végül imádkoztak őfelségéért, akirályi családért és a klérusért, de alig néhány ima hangzottel azért, hogy a király Spanyolországban harcolókatonáinak életét is kímélje meg az Úr ezen a szombatinapon.Hárommérföldnyire Fuentes de Onorótól cuirassier-k,voltegeurök, dzsidások és dragonyosok csaptak összeegy csapatnyi brit dragonyossal és német huszárral.Hirtelen és véres harc volt ez, és bár a franciák számbanfelülmúlták a szövetségeseket, azok megfelelőformációban várták őket, akiknek alakzata üldözés közbenfelbomlott. Masséna lovasai tétováztak az ellenség láttán,majd visszavonultak, de ekkor a szövetségesek szárnyainálújabb francia lovasok jelentek meg Poco Velhánál, éppenott, ahol egy angol és egy portugál ezred várakozott asövények és a falak fedezékében. A brit és a németlovasok gyorsan hátráltak, hogy ne keríthessék be őket, deaz ellenség nem törődött velük, inkább a falu védőitrohamozták meg.– Tűz! – ordította a portugálok ezredese. Szakadozottfüstfelhő emelkedett fel a kerteket határoló falak közül.Lovak nyerítettek fel, mielőtt elbuktak volna és lovasoktántorodtak hátra a nyeregből, amikor a puskák ésmuskéták golyói átütötték mellvértjüket. Trombitaszóharsant, mire a francia lovasok visszavonultak, hogyrendezzék soraikat, maguk mögött hagyva haldokló

bajtársaikat és vérző lovaikat. Egyre több francia lovasérkezett, hogy csatlakozzon a támadókhoz, többek közöttkarabéllyal és kardokkal felfegyverkezett birodalmigárdisták, mögöttük pedig lassan megérkezett anehéztüzérség is, amely azonnal tüzet nyitott, ahogyankorábban a lovastüzérség hatfontosai. Az első, húszfontosgolyók ugyan sokkal a cél előtt csapódtak be, de ezutánpontosan belőtték Poco Velhát és hatalmas réseket vágtaka falakba. A gyalogosok két hadoszlopba rendeződtek, éslavinaként zúdultak a falu védőire. A francia kisdobosokmegfeszítették a bőrt dobjaikon, Poco Velhán túl pedig abrit 7. hadtest megmaradt hét százada várta, mikor indulmeg a roham. A gyalogság szárnyait lovastüzérségfedezte, de a franciák egyre több ágyút hoztak, hogyfelmorzsolják a főseregtől elszigetelődött védőket. Akorábban nyugatra vezényelt brit és a német lovasság mostszéles körben ügetett vissza, hogy csatlakozhasson abekerített 7. ezredhez.A francia portyázok a támadó hadoszlop előtt haladtak.Keresztülvágtattak a patakon, elhaladtak a tüzérség vonalaés a támadás első rohamában elesett vagy megsebesültlovasok teste és a lótetemek mellett, majd párokraszakadoztak és tüzet nyitottak. Brit és portugál katonákfogadták őket, lövések dörrentek, amelyeket Wellington istisztán hallott. Látta maga alatt, hogy Fuentes de Onorótmár füstölgő romhalmazzá lőtte a franciák tüzérsége, de őnem törődött vele, csak déli irányba kémlelt, ahol az őutasítására harcolt a 7. ezred, kívül a fennsíkon elhelyezettbrit lövegek hatótávolságán.Wellington tudta, hibát követett el. Kettéosztottahadseregét, és a kisebb részt most elsöpréssel fenyegetteaz ellenség. A futárok azt hozták neki hírül, hogy a spanyolegységek megtörtek, és arról, hogy hatalmas létszámúfrancia gyalogság kel át a patakon Nave de Havernél, hogy

csatlakozzanak a 7. hadtest kilenc százada ellenitámadáshoz. Legalább két ellenséges ezred vett résztebben a támadásban, és egyenként is erősebbek voltak,mint a frissen formálódott 7., és nemcsak a gyalogságitámadásnak voltak kitéve, hanem egyenesen úgy tűnt, hogyminden, Spanyolországban tartózkodó lovas is őketzaklatja.A francia gyalogsági tisztek támadást vezényeltek, adobosok pedig buzgón ütötték a pas de charge ütemét. Atámadás úgy érte Nave de Havert, akár a szökőár azalacsony partvonalat, elsöpörve a szövetséges lovasságot,és azzal fenyegetve, hogy Wellington főserege mögé kerül,a francia hadsereg maradéka pedig legyűri Fuentes deOnoro megfáradt védőit.A voltigeurök egészen a fő védvonalig szorították vissza akartácstűz által megtizedelt, kis létszámú portyázókat.Sebesültek kúsztak végig Poco Velha szűk utcáin, hogyfedezéket találjanak a szörnyű kartácstűz elől. A faluhatáránál kardot markolva vagy lándzsát szegezvevárakoztak a francia lovasok, hogy kardélre hányhassákmindazokat, akiket a gyalogság rohama majd várhatóankikerget az épületek közül.– Vive l'Empereur! – hangzott a csatakiáltás. A ködmostanra már teljesen felszállt, a nap sugarai pedigmegcsillantak az ezernyi francia bajonetten, valamintelvakította a védőket, akik csak homályosan láthatták aközeledő hadoszlopokat, de tisztán hallhatták a dobpergéstés az ezernyi torokból feltörő hurrázást. A voltigeuröktüzelni kezdtek a brit és portugál védők arcvonalára, mireaz őrmesterek szorosabb alakzatba rendezték a katonákat,és idegesen pillangattak a várakozó ellenségeslovasságra, amely bármelyik pillanatban lerohanhatta aszárnyakat.A brit és portugál alakulatok egyre tömörebb harcrendbe

álltak, ahogyan a halottak és a sebesültek kidőltek asorokból.– Tűz! – kiáltotta egy angol ezredes, mire emberei sortüzetadtak, a puskáik csövéből előgomolygó lőporfüst elborítottaaz arcvonalat. A portugálok is követték példájukat. Atámadó franciák első soraiból néhányan felbuktak, atöbbiek kikerülték a sebesülteket és a halottakat, majdzárták soraikat és tovább közeledtek. A szép, rendezettenleadott sortüzek hamar átadták helyüket az egyedilövéseknek, mivel a tisztek engedélyezték, hogy akinektöltve van a fegyvere, lőhet, nem kell megvárnia bajtársait.A füsttől már közelről sem látszódtak a falu épületei.Francia könnyűlovasok adtak le lövéseket karabélyaikból aportugálokra. A dobosok egy pillanatra abbahagyták a pasde charge ütemének pergetését, mire a francia katonákismét elkiáltották magukat.– Vive l'Empereur! – hangzott fel ezer torokból, majd ismétfeldübörgött a dobszó, és a hadoszlopok, keresztülvágva akerteken, elérték a falu szélső házait. Sortűz dörrent, vérfreccsent a falakra.– Vissza! Vissza! – szólt a parancs. A két zászlóaljnakesélye sem volt rá, hogy tarthassa a falut, így most, amikoraz ellenség már kis híján elérte őket, a vörös kabátosok ésa portugálok sarkon fordultak és menekülőre fogták. Akicsiny templom körül alakították ki hadrendjüket újra. A kétezred gránátosszázadai felsorakoztak a templom falainál.Puskavesszők súrlódtak a csövek oldalán. A franciák mára városban voltak, hadoszlopaik kisebb egységekrebomlottak szét, amint a gyalogosok utat találtak akanyargós utcákon és kerteken át. A lovasság is közeledettNeva de Haver határához, készen arra, hogy leszámoljanaka rendezetlen sorokban menekülő szövetségesekkel. Azelső franciák már látótávolságba értek, amikor egy portugáltiszt kiadta a tűzparancsot. A lövések nyomán a szűk utca

halott és sebesült franciákkal telt meg.– Hátra! Hátra – kiáltotta a portugál. – Figyeljétek aszárnyakat!Kartács találta telibe a templom tetejét, cserépszilánkokzáporoztak a visszavonuló gránátosokra. Ismét franciagyalogosok tűntek fel az utca végén, rögtönzött alakzatbaformálódtak és sortüzet adtak le, amely megölt kétportugált és egy vörös kabátost. A két zászlóalj legtöbbembere ekkorra már kiért a faluból és lassan csatlakoztaka másik héthez, amely négyszög alakzatot vett fel, hogyelriassza a francia lovasokat. A lovasság, úgy látszik, tartottattól, hogy megfosztják prédájától, így néhányan közülükmegrohanták Poco Velha visszavonuló védőit.– Gyülekező! Alakzatba! – parancsolta egy vörös kabátostiszt, amikor egy századnyi cuirassier kezdett köröznialakulata körül. Emberei követték utasítását, az ígykialakuló hadrend pedig elég tömör volt ahhoz, hogyegyetlen ló se merjen nekirontani.– Várjatok a tüzeléssel, amíg közelebb érnek!– Hagyja! – kiáltotta egy őrmester, amikor látta egyikemberét kiválni az alakzatból, hogy sebesült bajtársasegítségére siessen.– Készüljetek! – bömbölt egy másik kapitány, miután az őalakulata is felvette a harcrendet.– Tűz!Az emberek csak mintegy harmadának volt töltve afegyvere, a ritkás sortűz azonban így is megölt egy lovat,lovasa lerepült a nyeregből, páncélja keményen csattant aföldön. Egy másik keresztüljutott és közvetlenül az arcvonalelőtt vágtatott el. Egy vörös kabátos kiállt az alakzatból, ésfeltűzött bajonettel támadott rá, de az diadalüvöltést hallatvaarcába csapott szablyájával.– Smithers, maga átkozott barom! – üvöltötte a kapitány avérbe borult arccal felsikoltó katonának.

– Vissza! – parancsolta embereinek a portugál ezredes. Afrancia gyalogság egyre közeledett a falu északi végén átés hamarosan támadó formációt vett fel. Egy britkönnyűlöveg tüzet nyitott ugyan rájuk, de a lövés célttévesztett és a falu épületei között robbant.– Vive l'Empereur! – kiáltotta egy francia tiszt, majd a pasde charge rettegett ütemére a császári gyalogosokmegkezdték az előrenyomulást. A két szövetségeszászlóalj így a támadó gyalogosok és a lovasok közészorult. Egy kis csoportjukat dzsidások mészárolták le,mások pánikba esve a négyszögek felé rohantak, de őketkarjukat lándzsaként előreszegező dragonyosok döftékhátba. A két legnagyobb lovascsapat azonban az alakzatotfürkészte, hogy a pánik első jeleire lerohanják amegfélemlített szövetséges gyalogosokat. A zászlóaljaklobogói kívánatos zsákmányt jelentettek, megszerzőiketszerte Franciaországban hősként ünnepelték volna, ezértezekre pikákkal felfegyverzett őrmesterek ügyelteklándzsaszerű fegyvereikkel, akik készen álltak arra, hogybárkit megöljenek, aki csak a közelükbe jut, legyen azlovas, vagy gyalogos.– Maradjatok a helyeteken! – biztatta az angol ezredes akatonáit, miközben a lovasok színlelt támadásokatindítottak alakzata ellen, abban a reményben, hogy esetlegki tud provokálni egy sortüzet. Ha ez megtörtént volna,dzsidások indították volna meg az igazi támadást, akiknekelég hosszú volt a fegyverük ahhoz, hogy keresztüldöfjék atöltetlen puskákkal és bajonettekkel védekező katonák elsőnéhány sorában álló embereket.– Ne lőjetek, fiúk, várjatok! – Emberei egy sziklákkalborított területen voltak most, és úgy tűnt, igencsakragaszkodnak a mohos kövekhez, amelyek fedezéketnyújtottak nekik, míg a nyílt tér, amely felé a tisztek és azőrmesterek terelték őket, ideális támadási hely volt a

lovasság számára.A francia dragonyosok karabélyukkal, a többi lovaspisztolyaival lőtte a szövetségeseket, így amerre a britek ésa portugálok elhaladtak, véres csapást hagytak magukután. A sietve közeledő francia gyalogosok saját lovasaikralőttek, hogy megtisztítsák tőlük a tűzvonalat, de azokat nemlehetett ilyen könnyedén elriasztani attól, hogymegszerezzenek egy ellenséges zászlót. A legkevésbésem akartak ugyanis osztozni a dicsőségen egyközönséges talpassal. Folytatták tehát a szövetségesalakzat üldözését, és igyekeztek takarni őket sajátgyalogosaik tüzétől. A brit és a portugál mesterlövészekmenet közben töltöttek, céloztak és lőttek. Az alakzatokfelbomlottak; nem voltak többé sorok és oszlopok, csakegy csapat-nyi kétségbeesett ember, akik tudták, hogyéletben maradásukat csakis az garantálja, ha közelmaradnak egymáshoz, valamint az, ha elérik a 7. hadtestmegmaradt századainak kétes biztonságot jelentőnégyszögeit, amelyekben a katonák még mindig csakvártak, annak ellenére, hogy a lovasság és a tüzérség tüzeegyre inkább közelebb ért hozzájuk.– Tűz! – harsant a kiáltás, mire a négyszög egyik oldalafüstbe borult és golyóik elsöpörtek egy óvatlanul közelmerészkedő chasseur csapatot. A folyamatosan hátrálógyalogság már-már olyan közel ért a nagyobb létszámúangol csapathoz, hogy a lovasok elkezdtek komolyantartani attól, hogy a dicsőség kicsúszik kezeik közül.Néhányan a cuirassierök közül tehát megszorították kardjukcsuklószíját, majd szorosan egymás mellett haladvarohamra indultak, amint a kürtös jelt adott. Térdük szinte aszomszédos lovaséhoz ért, oly közel lovagoltak, hogy a húsés az acél egyesített tömegével szaggassák szét azalakzatot, hogy aztán a menekülőket vágóhídra vonszoltbarmokként gyilkolhassák le. Sokat kockáztattak: ötven

lovas a kétszáz rémült gyalogos ellen. Ha sikerülvéglegesen demoralizálniuk a szövetségeseket, akkoregyikük egy királyi zászlót zsákmányolhat, egy másikukpedig a 85-ösök golyó szaggatta, sárga selyemlobogójávaltérhet majd vissza Masséna elé.– Első sor, térdre! – kiáltotta a 85-ösök ezredese. –Célozzatok pontosan és várjatok a parancsra, mielőttlőnétek, az anyátok mindenségit! Még ne lőjetek!Ezek a vörös kabátosok Buckighamshire-ből jöttek.Néhányuk Chilterns farmjairól vagy éppen az Aylesbury-völgy falvairól származtak, de a legtöbben London bűzhöttnyomortanyáit vagy a megye déli részére száműzöttbörtöneit hagyták maguk mögött a hadsereg kedvéért.Szájuk most kiszáradt a reggel szétharapott töltények sósízű puskaporától, körülöttük pedig a győzedelmes ellenségtombolt. A 85-ösök ugyanis tudták, hogy talán csak őkmaradtak életben a britek közül, és most szembe kellnézniük a magas sisakot, nehéz kardokat lengetőlovasokkal, akik mögött dzsidások, dragonyosok éschasseurök közeledtek. Az egyik francia elordította magát,amint megsarkantyúzta lovát, és már-már úgy látszott, hogya vörös kabátosok későn adják le egyetlen sortüzüket,amikor ezredesük elkiáltotta magát:– Tűz!Lovak estek el véres haláltusájuk közepette, egy lovas ésegy ló egyszerre szenvedett ki a találatoktól, sok százfontnyi száguldó, cifra ruhás hústömeggé válva, amelypuszta tömegével képes lett volna megbontani az alakzatot,ha eléri azt. A rohamban résztvevő legmagasabb rangútiszt haldokolva hevert a fűben, a lovasok pedigfelsikoltottak, amikor saját hátasaik holt súlya zúzta összeőket. A mögöttük haladók nem tudták elkerülni az előttükkavargó húsmasszát, a második sor így összegabalyodottaz elsővel. Lovak nyerítettek, amint lábukat törték, a gyilkos

rohamban részt vett emberek és állatok halódva vagysebesülten feküdtek alig néhány méterrel a vöröskabátosok sorai előtt a terjengő lőporfüst felhőjében.A további támadások természetesen lehetetlenné váltak,hiszen a testek elálltak a vágtató lovak útját, így a francialovasok két csapatra váltak és az alakzatot a szélérőlpróbálták felbomlasztani, de miközben a britek nyugat feléhaladtak, már folyamatosan viszonozták a tüzet.– Tartsátok magatokat, fiúk! – kiáltotta az ezredes, de azegyik katona elhagyta a sort, hogy levegye egy halottfrancia fejéről a lószőrrel bevont sisakot, majd rögvestvissza is szaladt a helyére. A négyszögben álló csapatleadott még egy sortüzet a bajtársaikat üldöző ellenségre,majd Poco Velha egykori védői csatlakoztak a 7. ezredhez.Most éppen egy keresztútnál álltak, amelynek egyik ágadélnek, a másik nyugatnak haladt mélyen a töltések között.Ez az útvonal vezetett a Coa biztonságos gázlóihoz,hazafelé, a biztonságba, igy mindenáron meg kellettvédeniük, amíg mind a kilenc gyalogezred, akönnyűtüzérség és a Poco Velha-i harcokat túlélő lovasságide nem ér.A két Poco Velhából visszatért ezred kis négyszögekberendeződött. Habár kemény harcokban vettek részt a faluutcáin és az azt övező mezőkön, zászlaik fennen lobogtak,megvolt hiánytalanul mind a tizennyolc. Körülöttük ott cirkálta császári lovasság, északra tőlük pedig két teljesgyalogsági hadtest menetelt. A két, harcokban megtizedeltezred tehát pillanatnyilag biztonságba ért, de úgy tűnt, hogycsak azért, hogy később aztán a teljes alakulattal együttsemmisüljenek majd meg, hiszen a négyezer-ötszáz brittelés portugállal tizenhatezer francia állt szemben.A császári lovasok kivágtattak a kézi lőfegyvereklőtávolságán kívülre, majd újraformálták soraikat. Erősenmegfogyatkozott a számuk a reggeli támadás miatt. A

gyalogság megállt, hogy támadó alakzatot vegyen fel,keleten pedig, a patak túloldalán tüzérek célozták beágyúikat, hogy cafatokká lőjék a kilenc várakozónégyszögben álló katonákat.Két órája kelt fel a nap, a Fuentes de Onorótól délre fekvőmezőn pedig – úgy látszott – egy halálra szánt hadseregsorakozott fel.Közeledtek a franciák.– Két választása van – mondta Masséna marsall Ducos-nak. Nem óhajtott ugyan győzelme hajnalán egyközönséges őrnaggyal társalogni, de tudta, hogy Ducosnehéz ember, akit különös szálak fűznek az uralkodóhoz,így hát André Masséna, Franciaország marsallja, Rivoligrófja és Essling hercege időt szakított rá, hogy reggeliután elmagyarázza az őrnagynak, milyen lehetőségekettartogat számukra a mai nap, és hogy kinek a homlokátdíszítheti majd a győzelem babérkoszorúja.Ducos Ciudad Rodrigóból érkezett, hogy tanúja lehessen acsatának. Hivatalosan ugyan Masséna támadása csakisarra szolgált, hogy élelmiszer-tartalékokkal lássák elAlmeidát, de minden francia jól tudta, hogy a tét sokkalnagyobb annál, mint egy, mélyen a brit vonalak mögöttfekvő erőd sorsa. A hadművelet igazi célja az volt, hogyelvágják Wellington seregeit a hátországtól, egyetlen, dicsőcsata során megsemmisítve azt. Ez a győzelem azonnalgerincét töri a britek ellenállásának Portugáliában ésSpanyolországban, így szerezve még több dicsőségetannak a valaha volt kikötői naplopónak, aki közlegénykéntcsatlakozott a francia király hadseregéhez. Talán trónt isszerezhet, hiszen az uralkodó fél Európa trónusáratestvéreit ültette, így elképzelhető, hogy Masséna marsall,Eppling hercege is kaphat egy koronát. A lisszaboni palotatrónjának sem ártott volna egy ülep, hogy melegen tartsa,és Masséna úgy gondolta, hogy az övé sem

alkalmatlanabb erre a célra, mint Napóleon bármelyiktestvéréé. Mindehhez csak Fuentes de Onorónál kellgyőzelmet aratnia, és úgy vélte, hogy nagyon is közel járehhez.– Fenség, mintha azt mondta volna, hogy Wellingtonnak kétválasztása van – emlékeztette Ducos a szemmel láthatóanelábrándozott Massénát.– Így van – bólintott a marsall. – Magára hagyhatja ajobbszárnyat, így minden esélyét elveszítheti, hogyvisszavonulhasson, így, ha megtörjük a főseregét Fuentesde Onoró-ban, a jövő héten vadásszuk le a seregeit ahegyek között.Persze feladhatja Fuentes de Onorót is, hogy megmentsea jobbszárnyat, de akkor meg sík területen ütközhetünkmeg vele. Én előre megmondom, hogy nem fogja ezt tenni,mert ez az angol olyan fajta, aki biztosabban érzi magát, haegy hegyet kell megvédenie. Fuentes de Onoróban maradtehát, így pokolra küldhetjük a jobbszárnyát.Ducos elégedett volt, hiszen nagyon régóta nem hallott mároptimista szavakat Spanyolország földjén egyetlen franciatiszttől sem, így jó volt hallania, hogy a császári sasok alattmenetelő seregeket önbizalommal telt parancsnok vezeti.Masséna elismerést érdemelt és Ducos örömmel adta ismeg ezt neki, azonban figyelmeztetnie is kellett.– Fenség, az a bizonyos angol meglehetősentehetségesen védi azokat a hegyeket. Fuentes deOnorónál sem bizonyult ügyetlennek pénteken, nemgondolja?Masséna megvetően felhorkant az őrnagy szavainakhallatán. Ducos ugyan ötletes tervet kovácsolt az angolokmoráljának megtörésére, de egyetlen oka annak, hogy ittvolt, az, hogy a császár többé nem bízott katonáiban, az őjövetelének oka pedig, hogy nem bízott többémarsalljaiban. Meg kellett tehát mutatnia neki, hogy ha

Franciaország egyik marsallja igazán elhatározza magát, agyőzelem egészen bizonyos.– Ducos, pénteken csak megcsiklandoztam őket néhányszázadnyi katonával, de ma három teljes hadtestteltámadok arra a porfészekre. Teljesen feltöltött, nagyhadtestekkel, tele elszánt, zsákmányra éhes emberekkel.Mit gondol, mennyi esélyük lehet odabent?Ducos szokása szerint módszeresen eltöprengett akérdésen. Tisztában volt vele, hogy Fuentes de Onoro csakegypár nyomorúságos parasztházból áll, amelyeket rommálőtt a francia tüzérség. A porfelhőkön és a füstön túl afennsíkra vezető út mellett látta a temetőt és a kistemplomot is. A lejtő meredek volt ugyan, de nemtúlságosan, pénteken pedig teljesen sikerült kiűzni avédőket a faluból, mi több, már a temető kövei között issikerült fedezéket találni, így bizonyos, hogy ha csak mégegy támadást indítanak, a császári sas magasan a fennsíkfelett szárnyalt volna, karmaival beletépve az ellenség lágyalhasába. Most pedig, a britek látókörén túl, háromhadtestnyi gyalogság vár rá, hogy megadják a jelet atámadásra, az ékbe pedig Masséna nem másokat osztottbe, mint a félelmetes hírű medveszőr kucsmásgránátosokat. Franciaország legjobb csapatai támadnakhát egy megtört sereg reménytelen helyzetben lévőembereire.– Nos, mit gondol, Ducos? – kérdezte kihívóan Masséna.– Kérem, fogadja gratulációmat, fenség.– Ez azt jelenti tehát, hogy elégedett szerény tervemmel? –kérdezte a marsall gúnyos hangon.– Ha győzelmet hoz, fenség, egész Franciaországelégedett lesz bele.– A győzelem csak akkor lesz teljes, ha én szerzem megWellington kurváit is. Unom már a mostaniakat. A felükhimlőhelyes, a másik felük terhes, egyikük pedig véresre

ordítja a torkát, ha levetkőztetem!– Wellingtonnak nincsenek kurvái – jegyezte meg fagyosanDucos. – Ő tud uralkodni az ösztönein.A félszemű Masséna kacagásban tört ki.– Tud uralkodni az ösztönein? Jézus a kereszten, Ducos,ha magán múlna, még egy mosoly is bűnnek számít. Hauralkodik az ösztönein, akkor kötöznivaló bolond, ésholnapra egyenesen vesztes bolond lesz belőle.A marsall többé nem figyelt Ducos-ra. Magához intetteszárnysegédjét.– Szárnyaljanak azok a sasok, Jean! Engedje szabadjáraőket!A dobosok a sorakozó ütemét verték, a három hadtestkatonái pedig felkészültek a harcra. Kiürítettékkávéscsészéjüket, késüket és tányérjukat tarisznyájukbatették, majd magukhoz vették gúlába rakott puskáikat ésfeltöltötték lőszereszsákjukat is. Vasárnap volt, két órájakelt fel a nap. A marsall hadseregének katonái, álljanakbárhol is a füstölgő falutól egészen a déli síkságig húzódóarcvonalban, a győzelem biztos tudatában mentek harcba.– Én mondom, ez egyszerűen nem tisztességes, Sharpe,egész egyszerűen nem tisztességes! Hogy is állíthatnakhadbíróság elé?Runciman ezredes nem tudott ellenállni a kísértésnek, ígyokvetlenül látni akarta a nap drámáját. Eljött hát a fennsíkra,bár nagyon ügyelt arra, hogy semmiképpen ne közelítsemeg a gerincet, ott ugyanis eltalálhatta volna egy kószakartácslövedék. Füst gomolygott az égő falu felett, délenpedig, a síkságon lőporfüst adta hírül, hogy megkezdődöttodalent a franciák átkaroló hadművelete.– Csak időpazarlás erről a méltánytalanságrólpanaszkodni, tábornok úr – jelentette ki Sharpe. – Az efféleellen csak a gazdagok emelhetik fel a szavukat, amagunkfajtának meg kell elégednie azzal, hogy

megszerezzük, amit meg tudunk, de ne vágyakozzunkhiábavalóan olyasmi után, amit soha nem birtokolhatunk.– Mégis, Sharpe, nem találja teljesen tisztességtelennek adolgot? – ismételte Runciman, aki szokatlanul sápadtnakés gondterheltnek látszott. – Csak a szégyen az, amiaggaszt. Az ember azt gondolná, hogy ha hazajut Angliába,megbecsülés lesz az osztályrésze, erre rágalmakatszórnak a fejére! – panaszkodott, majd hirtelen lebukott,amikor egy francia lövedék húzott el magasan a feje felett.– Komoly reményeim voltak, Sharpe, nagyon is komolyak!– A térdszalagrendre vágyott, uram, vagy esetleg arra,hogy lovagi címet adományoznak önnek?– Azért ennyire nem vagyok nagyravágyó, de abbanreménykedtem, hogy jóféle házasságot köthetek. Van egy-két módos hölgy Hampshire-ben. Nem óhajtom az egészéletemet agglegényként leélni. Szegény drága jóédesanyám – isten nyugosztalja – mindig azt mondogatta,hogy jó férj válna belőlem, ha a feleségem nem teljesenvagyontalan. Nem dúsgazdag, persze, hiszen kár lenneelszakadni a realitásoktól, de azért jó, ha elég pénzzelrendelkezik ahhoz, hogy meglehetős kényelmet tudjonbiztosítani. Semmi komoly, csak egy-két hintó, néhánytucatnyi ló, hozzáértő szakácsok, egy kisebb vadaspark, naés egy tejgazdaság. Gondolom, érti, miről beszélek.– Persze. Szinte honvágyam támad a szavaitól, tábornok –bólintott gúnyosan Sharpe.Runciman nem vette észre a kapitány szavaiban bujkálóiróniát.– Most azonban el sem tudom képzelni, hogy akadna olyancsalád, amelyik beleegyezne abba, hogy a lányuk az énmeghurcolt nevemet viselje – folytatta panaszosan, majdbúsan megcsóválta a fejét. – Még az is lehet, hogy egymetodista nővel kell házasságot kötnöm!– Ugyan, tábornok úr, hiszen még nem is történt semmi, és

a mai nap komoly változásokat hozhat!– Úgy érti, hogy akár meg is halhatok? – kérdeztenyugtalanul Runciman.– Az is meglehet, de én arra gondolok, hogy abátorságával kitüntetheti magát. Tudja, Wellington gyakranmegbocsát embereinek, ha azok méltóképpen viselkedneka csata forgatagában.– Uramisten, erről szó sem lehet! Ez nem járható út,Sharpe! Én nem vagyok az a fajta, soha nem is voltam.Csak azért lettem katona, mert drága jó édesapám nemtalált számomra jobb hivatást, így megfelelő rangot vásároltszámomra a hadseregben, mert úgy találta, hogy nemlennék rossz gazdasági tiszt, de a harc nem az énkenyerem. Soha nem is volt az.Runciman egy darabig figyelte a Fuentes de Onorórazúduló ágyúk tüzét. A zajt csak még félelmetesebbé tetteszámára a voltigeurök muskétáinak dörrenései.– Nem vagyok éppen büszke a helyzetre, Sharpe, de az azigazság, hogy nem hiszem, hogy elviselném, ha egy ilyencsetepaté közepén lennék.– Nem hibáztatom érte, uram – mondta Sharpe, majdmegfordult, amikor meghallotta, hogy Harper szólítja.– Megbocsát, tábornok úr?– Persze, Sharpe, menjen csak!– Nézze csak, uram! – intett az őrmester fejével Tarrantőrnagy felé, aki éppen egy hajtóval beszélt erősengesztikulálva, majd megfordul, amikor látta, hogy Sharpe-ék közelebb érnek.– Sharpe, a könnyűhadtestet délre rendelték, de alőszertartalékuk északon maradt. Elkísérné az embereivela célig?Sharpe nem szívesen tett volna így, hiszen ott akart lenni,ahol a legjobban tombolt a küzdelem, tehát Fuentes deOnoro közelében, de inkább magában tartotta gondolatait.

– Természetesen, uram.– Tudja, elképzelhető, hogy megrekednek, így talán egésznap harcban állnak majd, a tábornok ezért biztosítaniakarja, hogy elegendő muníciójuk legyen. Puskagolyók ésmuskétagolyók vegyesen. A tüzérség pedig majdgondoskodik magáról. Csak egyetlen szekér, Sharpe, dekíséretre van szüksége, mert a francia lovasokmeglehetősen aktívak odalent.– Segíthetünk mi is? – érdeklődött Donaju, aki meghallotta,amint az őrnagy elmagyarázza Sharpe-nak, mi is aküldetése.– Később talán szükségem lesz önre is, kapitány – felelteTarrant. – Az az érzésem, hogy eseménydús nap lesz ezmindannyiunk számára. Még soha nem láttam ennyireádáznak a békazabálókat, egyetért velem, kapitány?– Valóban igen bőszek ma, őrnagy úr – válaszolta Sharpe,majd a hajtóra nézett. – Készen áll az indulásra?A bakon ülő férfi bólintott. A szekér közönséges,négykerekű, magas oldalfalú szekér volt, olyan, amitminden farmon használtak szerte Angliában. HáromCleveland Bay ló vontatta.– Tudja, uram, azelőtt négy lovam volt, de Besst eltaláltaegy francia, így azóta csak hárommal kell beérnem –mondta a hajtó. A lovakon piros és kék lótakaró volt, aszekeret pedig lópatkók és sisaklemezek díszítették.– Tudja, merre megyünk? – kérdezte a kapitánytól,miközben Harper a szekérre, a munícióval telt ládák középarancsolta embereit.– Utánuk – mutatott Sharpe jobb felé, ahol szelíd lejtővezetett le a hegyről a déli síkság irányába, amin akönnyűhadtest menetelt. Sharpe régebben lövészekből éskönnyűgyalogosokból álló alakulatnál szolgált, amelynekkatonái a hadsereg elitjének tartották alakulatukat. Mostéppen az volt küldetésük célja, hogy megmentsék a 7.

hadtestet a teljes megsemmisüléstől.Egy mérfölddel arrébb a Dos Casas patak túloldalán, nemmessze a főhadiszállásául szolgáló szénapajtától AndréMasséna marsall figyelte, ahogyan a brit csapatokelhagyják a biztonságos fennsíkot és elindulnak a bekerítettbrit és portugál egységek felmentésére.– A bolond – mondta magában, majd megismételtefennhangon is. – A bolond!– Mire céloz, fenség? – kérdezte egyik szárnysegédje.– A háború első szabálya, Jean, hogy soha ne erősíts megkudarcot! Erre mit csinál ez az angol, akinek még kurváisincsenek? Kiküldi a csapatait, hogy a lovasságunklemészárolhassa őket!A marsall ismét távcsövébe pillantott, így tisztán láthatta,hogy tüzérség és lovasság is tart délnek a frissegységekkel.– Persze az is lehet, hogy csak vissza akar vonulni, ésmost biztosítja, hogy megmaradjon az egérútjaPortugáliáig. Hol van Loup ezrede?– Északra, fenség – válaszolta a szárnysegéd.– És természetesen ott van a kurvája is – jegyezte megMasséna savanyúan.– Minden bizonnyal, felség.A marsall összecsukta a távcsövet. Nem kedvelte Loup-t,mert tisztán látta, milyen ambíciókat dédelget. Tudta, bárkinképes átgázolni, hogy marsall lehessen, akár ő maga, ésneki is hiányzott az egyik szeme. Loup is vágyakozottazokra a címekre, amelyeket az uralkodó adományozott azarra méltóknak és a szerencséseknek. Masséna eltökélte,hogy nem segít Loup ambícióinak kielégítésében. Azember úgy maradhat marsall, ha visszafogja alárendeltjeit,nem úgy, ha bátorítja őket, így hát Masséna szilárdaneltökélte, hogy Loup-ra csak jelentéktelen feladatokat bízmajd az ütközet napján.

– Szóljon Loup tábornoknak, hogy szakadjon le a spanyolribancról és készüljön. Ő fogja kísérni a szekereket Fuentesde Onorón keresztül, amint a katonáim megnyitjákszámukra az utat. Mondja meg neki azt is, hogy Wellingtondél felé mozdul majd el, így az Almeidába vezető út így déltájban szabaddá válik.Masséna elmosolyodott. Tudta, a mai napon a franciáknagy dicsőséget aratnak, sok ellenséges lobogótszereznek meg, de Loup nem lesz a kiválasztottak között,mert csak néhány szekeret őriz majd, miközben Massénaés sasai egész Európa szívébe rettegést csempésznek.A hetedik hadtest egy alacsony gerinc irányába vonultvissza a Dos Casas patak felett. Északnak hátráltak, dedél felé figyeltek, miközben megpróbálták megállítani ahatalmas francia sereg előrenyomulását, amely a hadseregszárnyai felé tartott. Látták, amint a távolban a kétellenséges gyalogezred újraformálja a szárnyakat PocoVelha előtt, de a közvetlen veszélyt a nagyszámú francialovasság jelentette, amely a hetedik hadtest fegyvereineklőtávolságán kívül várakozott. A képlet egyszerű volt. Hanégyszögeket formálnak, még a legmerészebb lovasoksem mernek támadni, mert a nagy tömegben tüzelőmuskéták és a bajonettek biztos halált jelentettek volnaszámukra, ellenben ebben a formációban rendkívülsebezhetőek voltak a tüzérség és a kézifegyverekszámára. Onnantól, hogy a 7. hadtest felvette a négyszögalakzatot, fennállt a veszélye, hogy a franciák addiggyengítik őket sortüzeikkel, míg végül a lovasságnak nemmarad más dolga, minthogy legázolja a szétszaggatotthadrendben életben maradt briteket és portugálokat.Először a brit és a német lovasság sietett segítségükre. Afrancia lovasok ugyan jelentős létszámfölényben voltak, ígya szövetségesek nem is reménykedhettek benne, hogylegyőzik a francia vérteseket, a huszárok és a dragonyosok

mégis egyik támadást a másik után indították, hogy távoltarthassák az ellenséges lovasokat a gyalogságtól.– Tartsátok magatokat a tervhez! – kiáltotta embereinekegy angol lovassági őrnagy, aki attól tartott, hogy embereia dicsőség kedvéért megkísérelnek egy őrült rohamotahelyett, hogy minden rácsapás után visszavonulnának ésújraszerveznék soraikat. A lovasszázadok felváltvaigyekeztek távol tartani a francia lovasokat, az egyiktámadott, míg a másik a gyalogságot kísérte. A kimerültlovak reszkettek és verejtékeztek, de tették, amire lovasaikutasították őket. A katonák keze meg-megszorultszablyájuk markolatán, amikor meghallották a német ésangol nyelvű sértéseket, amelyekkel a franciák provokáltákőket, abban a reményben, hogy talán sikerülkikényszeríteniük egy támadást. Ez mindenképpenlándzsákkal, kardokkal és szablyákkal vívott közelharcbatorkollott volna, és ebben az esetben bizonyosan a franciákjavára dől el a küzdelem – pusztán nagy számbeli fölényükmiatt.– Lassabban, a francba is! Fogd vissza azt a lovat! –bömbölt rá egy kapitány az egyik lovasra, aki túlságosankorán fogta vágtára lovát.A szövetséges nehézlovasságot a dragonyosok alkották.Mind nagydarab férfiak voltak, hátasaik egytől egyig nehézlovak, fegyverük nehéz, egyenes kard. Nem vágtábantámadtak, hanem megvárták, amíg egy ellenséges alakulattámadásra készült, és lépésben hajtották végre azellentámadást. Az őrmesterek parancsba adták azembereknek, hogy tartsák a vonalat, maradjanakegymáshoz közel és tartsák féken lovaikat. Amikor azellenség már csak egy pisztolylövésnyi távolságban volt,kürtszó harsant, a dragonyosok vágtába kapták lovaikat, éscsatakiáltásokat üvöltve a franciákra vetették magukat. Ahatalmas kardok szörnyű sebeket okoztak. Csapásaikkal

egyszerűen félresöpörték a chasseurök szablyáit, arrakényszerítve a könnyűlovasokat, hogy mélyen lebukjanaklovuk nyaka mögé, hogy elkerülhessék a súlyos pengéket.Acél csendült acélon, sebesült lovak nyihogtak fel, amikorpedig a kürtös jelt adott, a dragonyosok elszakadtak azellenségtől és visszavonultak. Néhány francia üldöznikezdte őket, de a német és brit lovasok nagyszerűendolgoztak össze a gyalogsággal, és ha az ellenségeslovasság túlságosan közel került a gyalogság négyzetéhez,könnyű prédájává vált a britek és a portugálok lövéseinek.Nagyszerűen kidolgozott, fegyelmezett embereket követelőtaktika volt ez, amely megkövetelte árát lóban és emberbenegyaránt, de mivel működött, az ellenséges lovasság nemmészárolhatta le a kilenc zászlóaljat, így az alakzattovábbra is folytathatta útját észak felé.A hátráló 7. hadtest szárnyait a lovastüzérség fedezte. Atüzérek kartáccsal lőttek, amely húscafatok,szövetfoszlányok és acéldarabok rettenetes masszájáváváltoztatta lovat és lovasát egyszerre. Az ágyúk négy vagyöt lövést adhattak csak le, miközben a gyalogságvisszavonult, majd elősiettek az igáslovakat hajtó katonák,akik felemelték az ágyútalpat és a lovak után szíjazták alövegeket, mielőtt a bosszúszomjas franciák a közelükbeérhettek volna. Ezután aztán az igásokat ütlegelvevillámgyorsan pozíciót váltottak, nem mesze a négyszög újhelyétől, gondosan a gyalogság fegyvereineklőtávolságában. Itt ismét a talajra helyezték ágyúikat,elvezették a lovakat, és néhány másodperc múlva alövegek ismét tüzelésre készen álltak.A francia tüzérek a gyalogságra koncentráltak. A kartácstűzvégigvágott a sorokon, tízlábnyi távolságra csapott a vér,ha egy-egy lövedék eltalálta az alakzatot.– Szorosabbra az alakzatot! – süvöltötték az őrmesterek,és imádkoztak, hogy az ellenség lovassága takarja el őket

az ágyúk elől, de ők úgy gondolták, hogy hagyják, haddvégezzen némi munkát a tüzérség is, mielőtt learatják adicsőséget. Félrehúzódtak hát és hagyták, hogy agyalogságuk és a tüzérségük ritkítsa a britek és aportugálok sorait, hiszen lovaiknak amúgy is pihenésre voltszükségük.A szövetségesek soraiban aratott a halál. Kartácstűz éspuskagolyók ölték meg a katonákat egymás után, anégyszög így vérző testeket hagyott maga után afájdalmasan lassú visszavonulás közben. Tudták, hamegállnak, nem marad más belőlük, mint néhány ezernyinyomorúságos túlélő, akik lobogóik miatt nagyszerű prédátjelentenek. A francia lovasság tisztában volt azzal, hogy aszövetséges négyszög az utolsókat rúgja, ezért csak atökéletes pillanatra vártak, hogy megadhassák a coup degrace-t. Egy csoportnyi cui rassier é s chasseurelőrenyargalt egy emelkedőig, ahol egy kis erdőnövekedett. A lovasok parancsnoka úgy gondolta, hogykiválóan elrejtőzhet alakulatával a fák között, majdváratlanul hátba támadhatja a döbbent brit és portugálgyalogosok alkotta alakzatot, egyetlen támadássalmegszerezve így féltucatnyi lobogójukat. Két csoportraosztotta embereit, így vezetve fel őket a lejtőn. Már kis híjánelérte az erdő vonalát, amikor lőporfüst felhője takarta elelőle a fákat. Nem lett volna szabad, hogy itt ellenségrejtőzzön el, de a sortűz mégis káoszt idézett elő a lovasokközött. A cuirassier parancsnok kizuhant nyergéből,mellvértjén három golyó ütötte lyuk tátongott. Egyikcsizmája a kengyelbe akadt, megvadult, rémült lovaazonban nem állt meg, hanem végigvonszolta testét afüvön, amelyen minden lépésnél vértócsák maradtak. Végülkiszabadult, rándult egyet a füvön, majd kiszenvedett. Nyolcmásik lovas esett még el, néhányan pedig, akik ló nélkülmaradtak, a gazdátlan hátasok nyergébe kapaszkodva

menekültek sértetlen társaikkal együtt.Zöld zubbonyos katonák jöttek elő a fák közül, hogykifosszák a halottakat és a haldoklókat. A cuirassier-köblös mellvértje nagyszerű volt borotválkozóedényként vagyéppen serpenyőként, és ha lyukas is volt, mindig akadt egybarátságos kovács, aki befoltozta őket. A kis erdő délivégénél még több lövész bukkant elő, mögöttük pedig egyezrednyi vörös kabátos haladt, a menetet egy századnyilovas kísérte, de itt voltak a lovastüzérek is. A zenekar azOver the Hills and Far Away című dalt játszotta.A könnyűhadtest megérkezett.A muníciót szállító kocsi a könnyűhadtest nyomában vágottát a mezőkön. Az egyik tengely úgy nyikorgott, akár egymegkínzott lélek a pokolban, és ezért bocsánatot is kért akocsis Sharpe-tól.– Pedig megzsíroztam, úgy éljek – jelentette kipanaszosan. – Kétszer is, és a legjobb disznózsírthasználtam, amit csak szerezni tudtam, de nem használt.Azóta nyikorog, amióta Bess elpusztult. Biztosan így adja atudtunkra, hogy valahol azért még rugdalózik.Egy másik kocsi nyomait követték, de egyszer egy lejtőnélSharpe-nak és lövészének le kellett szállniuk, hogy vállukkaltaszítsák meg a szekeret. Amikor visszamásztak, az egyikzöld zubbonyos katona azt játszotta, hogy postakocsinutaznak, és buzgón utánozta a postakürtök hangját, sőtmég a postakocsi hajtójának betanult szövegét is.– Vörös Oroszlán fogadó! – harsogta. – Jó sör, ízletesételek! A hölgyek a hall utáni átjáró második ajtaját kinyitvatalálják a pihenőszobát. Miután lovat váltottunk, negyedóramúlva indulunk!A kocsis már sokszor hallhatta ezt, így nem reagált, demiután Harris vagy tíz percen át arról beszélt, milyen lehetajtóra vizelni, keményen leteremtette és ráparancsolt, hogyfogja be a száját. Ekkor ugyan úgy tettek, mintha

megrettentek volna és valóban csendben maradtak, deSharpe érezte, hibázott, hiszen talán nyers modorávalelvesztette bizalmukat. A szekér előtt puskák és muskétákszólaltak meg és egy túlságosan meredek szögben célzottfrancia kartács szántotta fel a talajt a közelben, de a lovakegykedvűen lépdeltek tovább, mintha csak ekét vonszoltakvolna, pedig a közelben csata tombolt. Csak egyszer kellettellenséges fenyegetéssel számolniuk, de ekkor Sharpeleparancsolta embereit a szekérről, és sorba állította őketaz út mentén.Ötven, zöld uniformist viselő dragonyos bukkant előnyugatra, akik szemmel láthatóan észrevették a szekeret,mire parancsnokuk támadást vezényelt. A hajtó megállítottaa lovakat, és elővette a kését, hogy gyorsan elvághassa azistrángot.– Uram! – fordult Sharpe felé. – Azt javaslom, vigyük alovakat, és hagyjuk, hogy a békazabálók kifosszák aszekeret. Ezzel nyerünk annyi időt, hogy eltűnjünk.A lovak békésen legelészni kezdtek, Sharpe pedig közbenmegpróbálta felbecsülni, milyen messzire lehetnek a fénylőrézsisakot viselő franciák.Amikor már-már arra a következtetésre jutott, hogy mindenbizonnyal arra kényszerülnek, hogy megfogadják a hajtótanácsát, egy századnyi brit, kék uniformist viselő lovaskönnyűdragonyos érkezett, akik azonnal közelharcbabocsátkoztak az ellenséggel. A bakon ülő férfi csettintett,mire a lovak ismét elindultak. A lövészek visszaszálltak aszekérre, elindultak a fák vonala felé, amely most csakelmosódottan látszott a szállongó lőporfüstben, ami déliirányban egészen elhomályosította az eget.Nehézágyúk dördültek el északon, Sharpe erre megfordultültében. Látta, hogy a brit kézen lévő fennsíkon felállított britütegek puskaporfüstfelhőt okádnak az égre, ahogy gyilkossortüzet árasztanak kelet felé.

– A békazabálók megint a falut támadják – jegyezte meg.– Rohadt egy helyzet lehet – bólintott Harper. – Örüljünk,hogy mi itt vagyunk.– Bizony, és imádkozzunk azért, hogy a mocskok ne vágjákel az utunkat visszafelé – tette hozzá Latimer borúsan.– Valahol meg kell halni, nem igaz, kapitány úr? – kérdeztePerkins.– Haljon meg inkább ágyban és párnák között, Perkins,Miranda mellett. Még mindig az ő szoknyáját kergeti,nemde?– Mostanáig nem élt panasszal, kapitány úr – feleltePerkins, mire mindenki az ő kárára kezdett tréfálkozni.Perkins-nek továbbra is hiányzott zöld zubbonya, és eztrendkívül szégyellte, különösen azért, mert ezzel együttelvesztette a legkiválóbb lövészeknek járó feketekarszalagját is, amelyet kevés kiválasztott érdemelhetettcsak ki.A szekér egy keréknyomokkal szabdalt ösvényre ért, amelydél felé vezetett a fák között a francia kézen lévő, távolifalvak felé. A 7. hadtest észak felé menetelt az erdő felől,míg a könnyűhadosztály a Portugáliába vezető széles útmentén fejlődött fel. A visszavonuló ezredek lassanhaladtak, mivel tempójuknak alkalmazkodni kellett asebesültekéhez, de zászlóik érintetlenül lobogtak aszélben, messzire hirdetve, hogy nem szenvedtekvereséget.A hajtó megállította a lovakat az erdőben, ahol akönnyűhadosztály tárolta a készleteit ideiglenesen. Kéttábori sebész készítette elő késeit és csontfűrészeit egydarab kiterített vitorlavászonra a fák árnyékában, tőlüknéhány yardnyira pedig a zenekar játszott. Sharpeutasította az embereit, hogy maradjanak a szekérnél, amígő kideríti, milyen parancsokat kapnak.A könnyűhadosztály négyzet alakzatokba formálódott a

fennsíkon az erdő és a füstölgő, romos falvak között. Afrancia lovasság el-elvágtatott a közelükben, hátharávehetik őket arra, hogy hiábavaló sortüzeket adjanak le.A brit lovasság tartalékban várakozott. Nem léptekakcióba, amíg a franciák nem értek elég közel. Alovastüzérség hat lövege tüzelt a francia ütegekre, néhánygyalogos pedig megfelelő tüzelőállást keresett a sziklákmögött.Craufurd tábornok, a könnyűhadtest lobbanékonytermészetű parancsnoka három és fél ezer embert hozott a7. hadtest megsegítésére, velük szemben négyezer főnyifrancia lovasság és húszezer gyalogos állt, az utóbbiaktámadó alakzatban közeledtek Poco Velha felől.– Sharpe! Maga meg mi a francot csinál itt? Már azt hittem,dezertált és beállt a Picton hadtest fiúkái közé! – kiáltottaCrauford, ahogy meglátta a kapitányt.Sharpe elmondta neki, hogy egy szekérnyi muníciót hozott.– Muníciót? Időpazarlás! – csattant fel a tábornok. – Abbóléppen elég van. Különben is, mióta lett maga fuvaros?Csak nem lefokozták? Hallottam ám, hogy hadbíróság eléállítják!– Adminisztratív feladatokra osztottak be, uram – felelteSharpe, aki indiai szolgálata óta ismerte Craufordot, ésmint minden brit katona, ő is vegyes érzelmekkel tekintett„Fekete Bobra”. Utálta ugyan a tábornok kemény éskönyörtelen fegyelmezési módszereit, ugyanakkor azt istudta, hogy majdnem olyan zseniális katona, mint magaWellington.– Feláldozzák magát, Sharpe – jegyezte meg a tábornokperverz élvezettel a hangjában, de eközben nem akapitányra nézett, hanem azt a nagy létszámú francia lovasalakulatot figyelte, amely éppen koncentrált támadástintézett újonnan érkezett katonái ellen.– Lelövetett két békazabálót, igaz?

– Igen, uram.– Hát, akkor nem csoda, hogy hadbíróság elé állítják! –mondta Crauford, majd felnevetett. Szárnysegédei lóhátrólfigyelték a beszélgetést.– Egyedül érkezett, kapitány?– Hoztam néhány lövészt is magammal, uram.– Emlékeznek még rá, hogyan is kell harcolni?– Gondolom, nem felejtették el, uram.– Nos, akkor tegyék azt! Új adminisztratív feladatom van azön számára, Sharpe úr. A helyzet az, hogy biztonságostávolságban akarom tudni az alakulataimat a békazabálókgyalogságától, és ez azt jelenti, hogy magunkra kellvonnunk a tüzérségük és a lovasságuk figyelmét. Persze aza célom, hogy szétzúzzam a lovasokat és a tüzéreket is,maga pedig segíthet ebben nekem. Barratt! – fordult egyikszárnysegédje felé. – Ossza ki a szekéren érkezettmuníciót, majd rakassa fel a sebesülteket és küldje vissza!Maga meg induljon, Sharpe, és tartsa nyitva a szemét, mertnem akarom magára hagyni itt, hanem muszáj!Sharpe eltöprengett. Nem volt teljesen kockázatmentesvállalkozás kérdéseket feltenni Fekete Bobnak, akihabozás nélküli engedelmességet követelt megalárendeltjeitől, de a tábornok szavai kíváncsivá tették.– Tehát nem maradunk itt, uram, hanem visszamegyünk ahegygerincre?– Persze hogy visszamegyünk! Mégis, mi a francot képzel,miért vonultunk ide? Azt hiszi talán, hogy csoportosöngyilkosságra készülünk? Nem azért vagyunk itt, hogy afranciák lőgyakorlatot tartsanak, és a mi seggünk legyen acél! Tegye, amit mondtam, Sharpe!– Uram, igen, uram! – mondta a kapitány, és visszasietettembereihez. Félt ugyan a küszöbönálló feladattól, deegyben reményt is keltett benne.Wellington eközben feladta a Portugáliába vezető út

őrzését, mivel azok védelme értelmetlenné vált. Most márnem volt esély arra, hogy biztonságban visszavonuljanak aCoa gázlóin keresztül. A brit és portugál csapatoknak csakkét választásuk maradt: a győzelem vagy a halál.Pusztulásukkal pedig elvész minden esély arra, hogygyőzelmet arassanak Spanyolország földjén. Aszövetségesek veresége tehát nem csak azt jelentettevolna, hogy Almeidát felmentik az ostrom alól a franciák,hanem azt is, hogy a brit és portugál hadseregmegsemmisül. Fuentes de Onoro tehát döntő csataszínhelye lesz.

Tizedik fejezetA vasárnap első támadását a Fuentes de Onoro ellen

ugyanazok a francia gyalogosok intézték, aki két nappalkorábban is megtámadták, és akik azóta is sorra foglaltákel a kerteket és a házakat a folyó keleti partján. Csendbengyülekeztek, a gyümölcsösök és a virágoskertek kőfalaithasználva szándékaik leplezésére, és azután anélkül, hogysortüzet nyitottak vagy megzavarták volna az előőrsökkiküldését, a kék kabátos katonák átrajzottak a ledöntöttfalakon, és belevetették magukat a folyóba. A skótvédőknek mindössze egyetlen sortűzre volt idejük, aztán afranciák már benn is voltak a faluban, barikádokrakapaszkodva vagy falakon átmászva, amiket a házakközött repkedő ágyúgolyók döntöttek le a pirkadat óta elteltkét órában. A franciák mélyen a falu belsejébe vezették askótokat, ahol az egyik támadó hullám csapdába ejtett kétszázad felföldit egy cul de sac-ban. A támadók őrjöngveestek a sarokba szorított embereknek, s a sikátor szűkközét megtöltötte a muskétások golyófelhője. Néhány skóta házfalak áttörésével próbált szökni, de a franciák atúloldalon várták őket, és a falak összeomlását csak

puskáik még hevesebb sortüzével fogadták. A túlélőfelföldiek a folyót szegélyező házakban barikádozták elmagukat, de a franciák tűz alá vették az ablakokat, alőréseket és az ajtókat, majd könnyű tábori ágyúkat hoztakfel, amivel átlőhetnek a folyón, amíg végül, miután mindentisztjük elesett vagy megsebesült, a zavarodott felföldiekmegadták magukat. A sarokba szorított skótok ellenitámadás elvonta az embereket az ostrom lejtőn felfelédühöngő fő rohamától, amely így megrekedt a faluközpontjában. A warwickiak – ismét tartalékosként –lejöttek a fennsíkról, hogy segítsenek a hátramaradóskótoknak, és együtt először megállították a franciákat,majd visszaszorították őket a patak felé. A küzdelemgyilkosan közeli lőtávolságon belül zajlott. A puskáktorkolattüze alig lábnyira villant fel a célpontjaiktól, és mikorkiürültek, az emberek bunkóként használták őket, vagybajonettjeikkel szúrtak előre. Rekedtek voltak a kiabálástólés a szűken kanyargó utcák levegőjét megtöltő lőporfüst éspor belélegzésétől. A faluban patakokban folyt a vér, éstetemek torlaszoltak el minden ajtót és bejáratot. A skótokés a warwickiak átverekedték magukat a völgyig, deminden egyes alkalommal, mikor megpróbálták kiverni afranciákat az utolsó néhány házból, a gyümölcsösökbenújonnan felállított fegyverek kartács-tüzet nyitottak, hogy afalu alsóbb utcáit és sikátorait halálos kartácstűzzeltisztítsák meg. Vér csordogált a folyóba. A falu védőit szintemegsüketítette a muskéták visszhangja és az ágyúdörgés,de azért tisztán hallották a fenyegető ritmust, amelyet aközeledő dobosok ütöttek. Új francia hadoszlop közeledetta lapályon át. A gerincen lévő brit fegyverek könyörtelensortüzet eresztettek az előrenyomuló sorokba, éssrapneleket lőttek rájuk, amelyek az ellenség feje felettrobbantak fel, de a menetoszlop mérhetetlenül nagy volt, avédők ágyúi pedig kevesek, és így a hatalmas

embertömeg bemasírozott a keleti kertekbe, ahonnanvelőtrázó üvöltéssel bozontos, fekete medvebőr sapkásemberek csapata söpört át a folyón, egyenesen fel afaluba.Ezek az új támadók voltak az elit gránátosok: a legnagyobbemberek és a legbátrabb harcosok, akiket a támadóhadosztály csak felsorakoztathatott. Bajuszt, váll-lapotviseltek, és medveszőr sisakdíszt, mely különlegesstátuszukat jelölte. Győzedelmes üvöltéssel viharzottak bea faluba, mellyel nem hagytak fel egy pillanatra sem, amígtisztára nem söpörték az utcákat bajonettjeikkel és amuskétáik tüzével. A fáradt warwickiak visszavonultak, és askótok velük mentek. Még több francia kelt át a folyón, kékkabátosok látszólag végeláthatatlan özöne követte az elitgránátosokat a sikátorokba, és föl a házakon át. Atámadók számára a falu alsóbb felében folyó küzdelem volta legnehezebb, mert noha erős lendület hajtotta a rohamotelőre, egyenesen a falu szívébe, a tetemek és sebesültekállandóan akadályozták őket a haladásban. Gránátosokcsúszkáltak a vértől síkos köveken, valóságos sokadalomkésztette a támadókat az előrehaladásra, és a védőkimmár túl kevesen maradtak ahhoz, hogy megállítsák őket.Néhány vörös kabátos sortűzzel próbálta megtisztítani azutcákat, de a gránátosok a kis utcaközökön és a kertekenát visszaözönlöttek, hogy bekerítsék a vörös kabátosokcsapatát, amely így már csak a dombnak fölfelé mehetettvissza, a falu felsőbb részének porán, cserepein és lángolózsúptetőin át. Sebesültek kiáltoztak szívszaggatóansegítségért, és esdekeltek fegyvertársaiknak, hogy vigyékőket biztonságos helyre, de a támadás túl gyorsanközeledett, így a skótok és az angolok túlságosan sietvevonultak vissza. Együtt hagyták el a falut, elmenekülve afenti házakból, hogy menedéket találjanak a temetőben.Az élen haladó francia gránátosok a faluból támadtak, a

templom irányából, ahol a temető fala mögött várakozóemberek muskétáinak sortüze fogadta őket.Az első emberek elestek, de a mögöttük lévők átugráltakhaldokló társaikon, hogy megrohamozzák a sírkert falát.Bajonettek és puskatusok vágódtak a kövek közé, aztánhatalmas francia katonák lódultak át a falon, néhány helyenle is döntve azt, hogy elkezdjék levadászni a túlélőket asírhalmok, felborult kövek és szétzúzott fakeresztek között.Még több francia érkezett a faluból, hogy csatlakozzanak aküzdelemhez, majd karabélyok és muskéták torkolattüzeivillantak fel a köves földhányás felől, épp a vértől iszamósfüvű lejtő felett. Gránátosok estek el, holttestük legurult adomboldalon. Egy második brit össztűz szaggatta fel azamúgy is golyó roncsolta sírokat, még több vörös kabátosérkezett a hegygerinc tetejére, és mozgó zárótüzet nyitottaka templom mellől és a füves vidék gerincétől, aholWellington megrendülten nézte, hogy ez a fortyogó franciaáradat szinte már a lova patáját nyaldossa.És akkor, kis időre, a csata megállt. A franciák előszörhalottakkal és sebesültekkel töltötték meg a falut, majdelfoglalták azt, és most már a temető is az övék. Katonáika sírkövek vagy az ellenség halomba hordott tetemei mögékuporodtak. Csupán pár lépésnyire voltak a hegygerinctetejétől, pár lépésnyire a győzelemtől, míg mögöttük, azárótűztől letarolt, lövedékektől felperzselt, és holttestekkelvagy haldoklókkal bontott síkon még több és több franciagyalogos jött, hogy segítse a támadókat.Ezen a napon már csak egyetlen tömeges támadásra voltszükség, hogy a francia sasok szabadonszárnyalhassanak.A könnyűhadosztály zárt oszlopokból álló századokbarendezte zászlóaljait. Minden század egy négy sormélységű és tizenkét-húsz oszlop szélességű négyszögetformált, aztán minden zászlóalj tíz százada egy oszlopba

sorakozott, így madártávlatból minden zászlóalj egy rakássorba rakott keskeny vörös téglára hasonlított. Azután –egyik a másik után – a zászlóaljak hadoszlopai hátatfordítottak ellenségeiknek, és észak felé, a lapály irányábakezdtek masírozni. A francia lovasság azonnal üldözőbevette őket, és a levegő megtelt érchangú kakofóniával,ahogy a trombita trombita után harsogta az előrét.– Formáljanak négyszöget az elülső hadosztálynál! –kiáltotta a Sharpe-hoz legközelebb eső vörös kabátoszászlóalj ezredese.Az őrnagy utasította a zászlóalj vezető hadosztályánakszázadait, amelyeket az első tégla megállításához és amásodik megközelítéséhez hívtak segítségül, így két ilyentégla már egy négy sor mély és negyven ember széles,hosszú falat alkotott.– Igazodjanak azok a sorok! – üvöltöztek az őrmesterek,ahogy az emberek a többiekkel összeszorultak, ésalaposan odafigyeltek, hogy megbizonyosodjanak róla, aző soraik olyan egyenesek, mintha vonalzóval húzták volnaőket. Míg a két vezető század a sorait egyenesítgette, azőrnagy parancsokat osztogatott a győztes seregnek.– Szakasz, kifelé fordulj! Utóvédek közel a harcvonalhoz!Megszólaltak a francia kürtök, a föld vibrált a tömegeklépteitől, de az őrmesterek és a tisztek hangja a fenyegetőveszedelem ellenére hűvösen csengett.– Kifelé fordulj! Készüljetek! Utóvédek, közel a fronthoz!A zászlóalj hat középső századának mindegyike négyszakaszra bomlott. Két szakasz, mint a lengőajtó, elfordultjobbra, kettő pedig balra, a szakaszok legbelső embereiharmincról húszujjnyira csökkentették lépéstávolságukat,míg a legszélesebbre lendülök megnyújtották lépteiketharminchárom ujjnyira, így a szakaszok kifelé fordultak,hogy elkezdjék formálni a négyszög két oldalát, melynekszilárd arcvonalát az első két század alkotta. A lovassági

tisztek siettek, hogy lovaikkal a gyorsan formálódónégyszög – amely valójában egy hosszúkás téglalap volt –belsejébe kerüljenek. Az északi arcvonalat a kétvezérszázad alkotta, a két hosszabb oldalt a kifelé fordulókövetkező hat század formálta, szorosan felzárkózva, mígaz utolsó század pusztán csak feltöltötte az üresen állónegyedik oldalt.– Állj! Jobbra fordulással hátra arc! – kiáltotta az utolsó kétszázadnak az utóvéd feletti parancsnokként az őrnagy.– Készüljetek a lovasság fogadására! – kiáltotta azezredes kötelességtudóan, mintha a francia lovaktömkelegének látványa nem lett volna eléggéfigyelemfelkeltő. Az ezredes kardot rántott, aztán a szabadkezével lecsapott egy böglyöt. A zászlós különítményfelsorakozott mögötte; két serdülőkorú zászlóvivő tartotta abecses lobogókat, melyeket vadkanlándzsávalfelfegyverzett, nyakas őrmesterek által vezényelt osztagnyikiválasztott vigyázott.– Hátsó sor! Készüljetek a lövésre! – kiáltott az őrnagy. Azalakzat legbelső sora még nem lőtt, mert tüzükre későbblehetett szükség, hiszen ők a zászlóalj tartaléka gyanántszolgáltak. A lovasság száz lépés távolságban volt ésgyorsan közeledett, izgatott lovak, kivont kardok, trombiták,zászlók és mennydörgésnek ható lárma háborgómasszájaként.– Első sor, térdre!Az első sor katonái ledobták és a földbe préseltékbajonettel ellátott végű muskétáikat, hogy egy folyamatosacélsövényt vonjanak a formáció köré.– Készülj!A két belső sor felhúzta töltött fegyvere kakasát, és célratartott. Az egész manőver egyenletes tempóban, lármanélkül zajlott le, és egy gyors pillantás az előreszegezettmuskétákra és a kitámasztott bajonettekre meggyőzte a

lovasság vezetőjét arról, hogy elkotródjon a készenlétbenálló, közönyös, csendes alakzattól. A négyszög belsejébenálló gyalogosok most éppoly biztonságban voltak alovasságtól, mintha otthon lennének a pihe-puhaágyikójukban, és a vörös kabátos zászlóalj azzal, hogy ilyengyorsan és csendben vette fel az alakzatot, a franciarohamot teljességgel ellehetetlenítette.– Nagyszerű! – szólt Latimer őrmester a zászlóaljprofesszionalizmusának kijáró tisztelettel hangjában.– Tökéletes munka. Épp úgy, mint a shorncliffe-igyakorlótéren.– Jobbra ágyúkat látok, uram! – kiáltotta Harper. Sharpeemberei elfoglalták az egyik sziklás földhányást,amilyenekkel tele volt szórva a sík, és amelyek védelmetnyújtottak a lövészeknek a portyára induló lovasság elől. Aző dolguk volt lesből lőni a lovasokra, különös tekintettel alovas tüzérségre, amely megpróbált rajtaütni a britalakzaton. A négyszögön belüli emberek biztonságbanvoltak a lovasságtól, mégis borzasztóan sebezhetőekmaradtak a gránátokkal és a sorozatlövésekkel szemben,de azokat a fegyvereseket a brit Baker puskákkal felszereltlövészek fenyegették. Egy könnyű tábori ágyú tartottpozíciót százlépésnyire Sharpe-tól, és a lövegkezelőlegénysége az ágyúcsövet az újonnan formálódottnégyszögre irányozta. Két ember emelte le a lőszeresládátaz ágyút vontató lóról, míg egy harmadik duplára töltötte azágyú kormos csövét azzal, hogy egy sor kartácsot döngölta lőportöltetre.Dan Hagman lőtt először. A férfi körbefordulva tüzelt,azután úgy kapaszkodott az előreálló töltővessző nyelébe,mintha az élete függött volna tőle. Egy második golyó törtelő az ágyúcsőből, fényes barázdát vonva a túlterheltágyúbronzba. Egy másik tüzér esett el, aztán az egyikágyúvonó lovat érte találat, amely felágaskodott, és

megrúgta a mellé befogott másik lovat.– A gondos célzás a titka – mondta Sharpe.– Tartsatok célra, fiúk! Célra tartsatok! Ne pazaroljátok agolyót!Három másik zöld zubbonyos katona is tüzet nyitott, golyóikarra késztették a bekerített fegyvereseket, hogy a továbbrais menetre felkészült ágyú mögé kuporodjanak. A lövészekodaüvöltöttek a néhány zöld kabátos dragonyosnak, hogymenjenek és ássák ki azokat az átkozott orvlövészeket akőből rakott fészkeik mögül.– Valaki figyeljen már arra a dragonyoskapitányra! –kiáltotta Sharpe.– A négyszög vonul, uram! – figyelmeztette CooperSharpe-ot, ahogy Horrell és Cresacre tüzet nyitott a távolilovasokra.Sharpe megfordult, és látta, hogy a vörös kabátosnégyszög újra oszlopba rázódik, hogy folytassa amegkezdett visszavonulást. Nem mert túl messze kerülni avörös kabátos muskétások védelmétől. Ugyanolyanveszedelem lesett rájuk, mint minden kis csoportnyilövészre, akik a visszavonulást fedezték, mégpedig az,hogy az embereit elvághatja egymástól a lovasság, ésSharpe erősen kételkedett benne, hogy a régóta támadásalatt álló, sokat tűrt francia lovasok foglyokat akarnánakejteni a mai napon. Ahány zöld zubbonyost csak aszabadban értek volna, kegyetlenül lemészárolják karddalvagy lándzsával.– Gyerünk! – üvöltötte, és emberei lezúdultak a sziklákról,és a vörös kabátos zászlóalj fedezéke felé rohantak. Adragonyosok a nyomukba eredtek, aztán a lovasok vezetősora vért fröcskölve az oldalára dőlt, ahogy egy brit táboriágyúból kilőtt kartácsfelhő vágódott közéjük. Sharpemegpillantott egypár sűrűn telepített fát a vörös kabátoszászlóalj menetirányának bal oldalán, és odakiáltott

Harpernek, hogy vezesse az embereket az alacsony fáktakarásába.A tölgyek közötti biztonságban a zöld zubbonyosok újra-töltötték fegyvereiket, és új célpont után néztek. Sharpe-nak, aki már tucatnyi csatamezőn megfordult, a síkkülönleges látványt nyújtott: nagy tömeg lovas kavargott ésbukdácsolt a céltudatosan visszavonuló zászlóaljak között,ám igazából a lovasok minden izgatottságuk észajongásuk ellenére sem értek el semmit. A gyalogságkitartó és csendes volt, nagyszerűen alkalmazták abonyolult gyakorlatot, amit hosszú-hosszú órákon át vertekbeléjük, és a vég nélküli kiképzés most megmentette azéletüket. Tudták, hiába harcolnak tökéletesen,parancsnokuk legkisebb hibája is végzetessé válhat. Ha azoszlop csak pár másodperccel lassúbb a kelleténél, hogynégyszöget formáljon, a dühöngő cuirassier-k azonnaláttörnének a résen nehéz harci ménjeikkel és a tökéletlennégyszöget belülről zilálják szét. A fegyelmezett zászlóaljbólegy csapásra egy fejvesztetten kapkodó menekülő hordaválna, hogy aztán a dragonyosok vagy lándzsásokmészárolják le őket, ezért egy zászlóalj sem ejtett egy hibátsem. A franciák igyekezetét így hiábavalóvá tette a szilárdés magabiztos hadviselés eme nagyszerű példája.A franciák továbbra is várták a megfelelő alkalmat.Valahányszor a zászlóalj századokból álló oszlopokbanmenetelt, és az idő megfelelőnek tűnt a támadásra, hirtelenlovasroham zúdult át a mezőn, és trombitások adtak jelt agyülekezőre, hogy még több lovas csatlakozhasson aviharos rohamhoz, de aztán a vörös kabátos oszlopújrarendezte sorait, elfordult, és az otthoni kaszárnyájukgyakorlótéri kiképzésén begyakorolt precizitással fejlődtekújra négyszög alakzatba. A lovasosztag attól a pillanattólkezdve egy helyben toporgott, hogy a négyszög létrejött,aztán egy másik sor fordult el, az egész formáció

bajonettektől hemzsegett, s így a lovasok nem tehettekmást, tehetetlen dühtől eltelve elkotródtak a közelükből.Néhány zabolátlan francia katona mindig megpróbálta avérüket venni, és túl közel vágtáztak a négyszöghöz, csakhogy lesöpörjék őket nyergeikből, vagy hogy egy brit táboriágyú változtasson kartácszáporral véres masszává egyegész csapat dragonyost vagy cuirassier-t, de aztán alovasság kivágtatott a lőtávolságból, és a lovakmegpihenhettek, míg a négyszög oszlopokba vánszorgottvissza, és sztoikusan menetelt tovább. A lovasok nézték,ahogy haladnak, míg egy kürtjel ismét gyülekezésre nemszólította az egész lovascsapatot, hogy újabb alkalomralessenek a mező távolabbi részén. A zászlóalj ilyenkorismét négyszög alakzatot vett fel, a lovasok pedig megintcsak vértelen pengékkel voltak kénytelenek visszafordulni.És mindig, mindenütt, a visszavonuló zászlóaljak előtt,mögött és között zöld zubbonyosok csapatai lődöztek orvul,pusztítottak és gyilkoltak. A francia fegyveresek vonakodtakelőrenyomulni, míg több megfontolt lovas arra ügyelt, hogyelkerülje a karabélyosok kis állásait. A franciáknak nemvoltak ilyen lövészeik, mert a császár nem becsültesemmire az olyan fegyvert, ami túlságosan lassú ahhoz,hogy csatában használják, de jelenleg ezek a karabélyokokozták az uralkodó katonáinak vesztét.A franciák helyzete egyre romlott. A hűvösen nyugodt vöröskabátos zászlóaljak úgyszólván alig hagytak holttesteketmaguk mögött, de a lovasságot alaposan megtizedelte akarabélyok és az ágyúk tüze. Lovukat vesztett huszároksántikáltak dél felé, kezükben cipelve nemcsak tulajdonfegyvereiket, de lovaik nyergét és kantárját is. Néhánylovas nélkül maradt ló az ezreddel maradt, a sorokkalegyütt formálódva, valahányszor egy lovasszázadújrarendeződött, és tovarohantak a többi lóval, mikor atrombiták támadásra szólították a századot. Messze a

nyüzsgő lovasság mögött a francia gyalogos hadtestekiparkodtak, hogy csatlakozzanak a harcokhoz, de akönnyűhadtest az előrenyomuló francia gyalogosság elévágott. Mikor a zászlóalj oszlopot formált, hogy folytassa avisszavonulást, a kilőtt puskagolyó sebességével tette mega száznyolc lépés távolságot, percnyi pontossággal –gyorsabban, mint bármelyik gyalogság a világon. A francialépéstávolság kisebb volt, mint a briteké, és amenetsebességük sokkal lassabb, mint a Craufurdkönnyűhadtestének különlegesen képzett katonáié, ígyannak ellenére, hogy meg kellet volna állniuk, négyszögetformálniuk, és gondoskodniuk a lovasság elvonulásáról,Craufurd emberei csak lehagyták az üldöző gyalogságot,míg a könnyűhadtest északi részétől messze a fő britarcvonal újraalakult. Wellington védelme most követte a síkperemét, és derékszöget zárt be a Fuentes de Onoróval,annak sarkánál. Elsődleges fontossággal pillanatnyilag azbírt, hogy a könnyűhadtest biztonságban visszaérjen, így ahadsereg újból teljes legyen, és bújjon el a kaptatok mögé,hogy a franciákat újra támadásra ösztökéljék.Sharpe még negyed mérfölddel továbbvitte az embereit,egy olyan sziklás részre, ahol lövészei fedezékettalálhattak. Két brit löveg tüzelt a szikláktól nem messze,gránáttal, srapnelekkel és kartácstűzzel árasztva el azújonnan telepített francia üteget a Sharpe által éppelhagyott fák között. Egyre több lovas érkezett a mezőnekerre a felére, ahogy a lovasság rátalált a sebezhetőzászlóaljra. Két ezred, egy vörös kabátos és egy portugálvonult vissza a harctól, és a verejtékező lovasokbecserkészték a két oszlopot. A lovasok által jelentettfenyegetés annyira komolyra fordult, hogy az oszlopokmegint négyszögekké fejlődtek.– Szarháziak mindenütt – köpött ki Harper, miközben tüzetnyitott egy chasseur tisztre. A két brit ágyú irányzékot

váltott: áthelyezte a tarackok tüzét a lovasságra, arratörekedve, hogy megpróbálják őket a két gyalogosalakzattól minél messzebb vezetni. Az ágyúk lövés utánhátrarúgtak és visszazuhantak az ágyútalpra, kerekeikhangosan megcsikordultak. A tüzérek kipucolták azágyúcsöveket, új töltetet és kartácsot tömtek bele, alőporostasakot a gyújtólyukba nyomták, aztán félrevetődtek,miután a füstölgő rudat a kanóchoz érintették. Az ágyúfülsiketítőt dörrent, a csöve hatvanlábnyi füstöt okádott, és afű pár pillanatra lelapult, ahogy a robbanás szele végigverta síkon. Egy ló nyerített fel, ahogy a muskétagolyókszétfröcsköltek és célba találtak.A lovak tömegében kelő hullámzás és örvénylés újabbmozgást jelzett, de ahelyett, hogy visszalovagoltak volna amezőn át a menetelő alakzatot zaklatva, a lovasság hirtelena két ágyú ellen fordult. Vér csöpögött a lovak horpaszából,ahogy lovasaik őrjöngve sarkantyúzták őket a mindenreelszánt ágyúkezelők ellen, akik most felkaptak az ágyúktalapzatára, elfordították a fegyvereket, és a vontatóhorgota lövegmozdony kapcsolócsapszege után dobták. Alovascsapat befutott, a lószerszámokat a helyükreillesztették, és a tüzérek felküzdötték magukat az ágyúkravagy a lovakra. A francia lovasság azonban jól időzítette arohamot, és az ágyúkezelők még mindig fáradt állataikatösztökélték mozgásra, mikor a vezető cuirassier-kmegállíthatatlanul törtek a tüzérségi üteg ellen.A brit könnyűdragonyosok támadása mentette meg azágyúkat. Kék kabátos lovasok vágták át magukat északfelől, szablyák csaptak le forgós sisakokra és a hárítanipróbáló kardokra. Még több brit lovas érkezett, hogyoldalról védjék az ágyúkat, amelyeket most lóhalálábanvontattak észak felé. A nehéz lövegek átdöcögtek a durvatalajon, a tüzérek a lövegmozdony fogantyújábakapaszkodtak, ostorok pattogtak, és mindezen vágtázó

lovak és zörgő kerekek körül a lovasság egymástcsapkodta a visszavonulás közben. Egy brit dragonyosvéres maszkká változott képpel tántorgott ki a csatasűrűjéből, máshol pedig egy cuirassier zuhant ki anyeregből, csak hogy teste húsmasszává morzsolódjon afegyveres csapatok patái, majd az ágyúk éslövegmozdonyaik vasalt kerekei alatt. Ezután puskalövésekdörrentek, azt adva hírül, hogy az ágyúk, lovasok,dragonyosok és dzsidások görgő káosza került a portugálalakzat arcvonalának lőtávolságába, és a becsapott francialovasság elkanyarodott, ahogy a két ágyú tovarobogott abiztonság felé. A tüzérek megmenekülése felett érzettjókedv végighullámzott a két szövetséges négyszögön,majd az ágyúk eltűntek a fű és por óriási felhőjében, hogyújra tüzet nyissanak egykori üldözőikre.Sharpe emberei elillantak a sziklák közeléből, hogycsatlakozzanak a vörös kabátosok másik zászlóaljához. Azezredek között masíroztak egy darabig, majd leszakadtak,hogy kusza tövisbokrok és kőgörgetegek közötthelyezkedjenek állásba. Zöld kabátos vadászok kiscsapata ügetett el a közelben ezüstpaszományos feketecsákóban és fehér vállhevedereiken kampón himbálózókarabélyokkal. A franciák nem vették észre a tüskebokrokközt kuporgó lövészeket. Egyfolytában lekapkodtákcsákóikat, és kirojtosodott, vörös kézelőikkel törölgettékizzadságtól csöpögő arcukat. Lovaik is fehérlettek a rájukszáradt habos verejtéktől. Egyikük lába vértől volt csatakos,de valahogy lépést tudott tartani az ezredével. A tisztmegállította csapatát, az egyik ember leakasztottakarabélyát, felhúzta a fegyver kakasát, és célba vette akeleten épp lövési pozícióba helyezkedő brit löveget.Hagman golyót eresztett a fickó fejébe, mielőtt azmeghúzhatta volna a ravaszt, de a chasseurök átkozódvapróbálták lovaikat a muskéták lőtávolságából kizavarni.

Sharpe is tüzelt, puskájának reccsenése azonban elveszettaz emberei által leadott sortűz zajában, amelyet azellenséges csapat után küldtek. Fél tucat chasseurkivágtatott ugyan a lőtávolságból, de legalább ennyi holttestmaradt is utánuk.– Engedélyt kérek, hogy a fattyak után eredjek, uram! –kérte Cooper.– Menjen, de felezünk! – válaszolta Sharpe, értve ezalatt,hogy bármilyen zsákmányt találjanak, azt az egész alakulatközött egyenlően kell elosztani.Cooper és Harris elrohantak hullákat fosztogatni, mígHarper és Finn egy halom kiürült vizespalackot hozott aközeli folyóhoz. Megtöltötték az üvegeket, míg Cooper ésHarris felhasogatták a zöld kabátosok ruháinak varrásait,felvagdosták fehér mellényeik zsebét, átkutatták csákóikzsinórozását, és lerángatták rövid, fehér bojtos csizmáikat.A két puskás francia, portugál és spanyol érmék kuszagyűjteményével félig megtöltött francia csákóval tért vissza.– Szegény, mint a templom egere! – panaszkodott Harris,míg kis kupacokba rakosgatta szét az érméket. – Betársul,uram?– Mérget vehetsz rá! – felelte Harper, szétosztva a becsesvizet. Mindenki szomjazott. Ajkukat kiszárította ésmegsavanyította a fanyar, sós lőpor a töltényekben, ígymost vízzel öblögették ki a szájukat, és feketét köptek,mielőtt megitták volna a maradékot.Egy távolban sercegő hang megfordulásra késztetteSharpe-ot. Fuentes de Onoro faluja immár egymérföldnyirevolt, és úgy tűnt, a hang azokból a keskeny, haláltól fuldoklóutcákból jön, ahol füstpamacsok kúsztak fel az égre.Sűrűbb lőporfüst látszott a sík határán, bizonyságául annak,hogy a franciák még mindig támadják a falut. Sharpevisszafordult, hogy végignézzen a fáradt, áthevült lovasokseregén, akik szétszóródtak a fennsíkon. Szürke

egyenruhát keresett, de nem látott egyet sem.– Nem lenne ideje menni, uram? – kérdezte Hagman, arrautalván, hogy hamarosan elvágják útjukat, ha Sharpehamarosan nem ad parancsot a visszavonulásra.– Visszamegyünk – válaszolta Sharpe. – Futólépés, ahhozaz oszlophoz! – mutatott portugál gyalogosok egy csoportjafelé.Futottak hát, könnyedén elérve a portugálokat, mielőtt abosszúszomjas chasseurök lagymatag üldözése közelkerülhetett volna a lövészekhez, de a francia támadásmagára vonta más lovasok áradatának figyelmét is,elegendőnek ahhoz, hogy a portugál oszlop is inkábbnégyszöggé formálódjon. Sharpe az embereivel anégyszögben maradt, és figyelte, amint a lovasságkörbeveszi a zászlóaljat. Craufurd dandártábornok szinténaz alakzat belsejében keresett menedéket, és most azászlóalj lobogói alól követte figyelemmel a körülzárófranciákat. Büszke embernek tűnt, ami nem is volt csoda.Az ő hadteste, amely fegyelmezettségének köszönhetően ahadsereg legjobbjává vált, kiválóan szerepelt. Számbelikisebbségben voltak, bekerítették őket, mégsem esettkétségbe egyikük sem, egy zászlóaljat sem kaptak azon,hogy oszlopokba fejlődött volna, és egyetlen négyszögetsem rettentett el a lovasok közelsége. A könnyűhadtestmegmentette a 7.-et, és most épp magát mentette meg aprofi hadviselés eme káprázatos bemutatásával. A pusztakiképzés porrá zúzta a francia hevületet, és Massénatámadása, mely megsemmisítő erővel söpörte körbe a britjobbszárnyat, tehetetlenségében végképp elakadt.– Hogy tetszik, Sharpe? – kérdezte Craufurd a lováról. –Csodálatos, uram, egyszerűen csodálatos! – felelteSharpe, bókja szívből jövő volt.– Nagy csirkefogók ugyan, de ezek az ördögök tudnakverekedni, nem igaz? – nyilatkozta Craufurd az embereiről.

Érthető volt a büszkesége, és arról is meggyőzte azingerlékeny dandártábornokot, hogy lazítson kissé, ésengedélyezze a beszélgetést. Ráadásul barátságosbeszélgetést.– Mondok én magának valamit, Sharpe – szólalt megCraufurd. – Egy embert nem lehet megtanítani arra, hogymegölje az ellenséget, de nem hinném, hogy a segítségemaz ön javára válna.– Csakugyan nem, uram? – kérdezte Sharpe.– Valverde egy kétbalkezes gazember – válaszoltaCraufurd. – Nem szereti a briteket, és nem szívesen adnaWellingtonra spanyol generalissimói – tábornoki –kalpagot. Valverde úgy vélekedik, hogy ő maga sokkalk i tűnő b b general issimo lenne, de azon egyetlenalkalommal, mikor az a tetűláda franciákkal verekedettvolna, csak még sárgábbra hugyozta a sárga nadrágját, ésközben elveszített három jó kis zászlóaljat. De ez nem csaka hadviselésről szól, Sharpe, hanem politikáról, az egészarról az átkozott politikáról szól, és minden katonának csakegy dolgot kellene tudnia, mégpedig azt, hogy nekeveredjen bele a politikába. Csúszómászó seggnyalók apolitikusok, mindet ki kellene nyírni. Minden egyesistenverte politikust. Ágyúcső elé kötözném az egészrohadt, hazug bandát, és cafatokká lőném, ronggyá lőnémmindet! Beteríteném a mezőt a kis mocskokkal,megtrágyáznám a nyamvadt dögökkel a világot. Velük megaz ügyvédekkel.A két mesterség képviselőinek csak az említése is mindigrossz hangulatba kergette Craufurdot. Mogorván,összevont szemöldökkel meredt Sharpe-ra, majdmegrántotta lova kantárát, hogy visszalépjen a zászlóaljlobogója felé.– Én mondom magának, Sharpe.– Köszönöm, uram – felelte a kapitány.

– Ez ugyan nem segít magán, de gondoltam, teszek egypróbát – válaszolt Craufurd kurtán, majd nézte, ahogy alegközelebbi francia lovasegység elvonul.– Úgy gondolom, a senkiháziak friss hús után kutakodnak!– kiáltotta oda a portugál zászlóalj ezredesének.– Gyerünk tovább, vissza kellene érni az arcvonalon belülreebédidőre. További jó napot magának, Sharpe.A hetedik hadtest hosszú arcvonalat alkotva biztosította afennsíkot, s most a könnyűhadtest elvonuló zászlóaljaifelmásztak az emelkedőn a brit tüzérség védőszárnyai alá.A brit és német lovasság, amely újra és újra rohamozott,hogy feltartsa a francia lovasok hordáit, kimerült éssebesült lovaikkal épp a dombra léptettek fel, aholkiszáradt szájú, zúzódásokkal teli vállú lövészek vonszoltákmagukat a biztonság felé mocskos fegyvercsöveikretámaszkodva. A francia lovasok csak bámulhattákelmasírozó ellenségeiket, és csodálkozhattak, mikéntlétezhet az, hogy egy hárommérföldes üldözésen át olyanvidéken keresztül, amit a Jóisten is lovaglásra teremtett,nem tudtak megtorpanásra kényszeríteni egyetlen árvazászlóaljat. Sikerült ugyan elkapniuk és megölniük egymaroknyi vörös kabátos portyázót a nyílt síkon és ahegygerinc aljánál, de a reggeli harc összeredménye csakpár tucat halott lovas katona volt, és számtalan lemészárolthátas.A könnyűhadtest utolsó hadoszlopai is megmásztak adombot zászlóik alatt, ahol a tábori zenekarok játékaüdvözölte a zászlóalj visszatértét. Az eddig veszedelmesenfelosztott brit hadsereg immár újra egységes volt, de mégmindig távol volt hazájától, és még mindig a két franciatámadás legrosszabbikával kellett szembenéznie.A vérben ázó Fuentes de Onoro ellen új rohamra indultak adobszótól feltüzelt francia csapatok.Masséna tábornagy bosszankodva nézte a két ellenséges

hadsereg újbóli összeállását. Jóságos Isten, elküldte kéthadtestnyi gyalogságát és az egész lovasságát, azokmégis hagyták a markukból kicsúszni az ellenséget! Devégre a brit és portugál erőket elvágták az utóvédjeiktől aCoán át, így mostanra, mikorra végleg vereségetszenvedtek, Wellington teljes hadseregének itt, a vadhegyekben és a magasan fekvő határvidék mélyszurdokaiban kell megpróbálnia biztonságra lelnie, ígyfelmorzsolhatja erőit. A reggel szétforgácsolódott lovassághasztalan üldözné a sebesülteket a hegyeken át, és amiahhoz kellett volna, hogy ez a vad és gyilkosan öldöklőhajsza elkezdődhessen, az az volt, hogy Massénagyalogosai áttörjenek az utolsó védőkön is Fuentes deOnoro felett.Már a franciáké volt a falu és a temető. Az elöl haladókatonák alig voltak pár lépésnyire a gerinc csúcsától,melyet vörös kabátosok és portugálok sortüze védett.Golyóik felverték a földet a sírok környékén, és élespattogással kopogtak a falu falain. A túlélő felföldiek agerinc felé vonultak vissza a warwickiakkal együtt, akiktúlélték a durva utcai harcot, és most csatlakoztak hozzájukp o r tug á l caçadore-ok, vörös kabátosok az angolgrófságokból, a III. Györgyhöz hű hannoveriek és a Walesvölgyeiből származó portyázok; mind összekeveredtekmost, ahogy vállt vállnak vetve álltak, hogy tartsák amagaslatot, és gyilkos ólomzáporral árasszák el Fuentesde Onorót. A falu utcái tömve voltak francia gyalogosokkal,akik a végső győzedelmes támadásra szólító parancsáravártak, előtörtek a füstölgő házakból, átküzdötték magukata leomlott temetőfalon, keresztülrohantak a hantok halmánés a szilánkokra tört sírköveken, végül át a gerinc ormán,be egyenesen az ellenség sebezhető sorai közé.Támadásuk fő irányától balra a fehér falú, golyóvertetemplom állt a sziklafal kiugró részén, míg a jobb oldalon a

sziklás földhányásról – ahol a brit lövészek lapultak –legurult szürke kövek és e két tereptárgy közöttkapaszkodott fel az út azon a füves, vértől síkos lejtőn,amelyet a kék egyenruhát viselő gyalogosoknak kellenemegtámadniuk, hogy győzelemre vigyék a franciákat.Masséna most megpróbálta a győzelmet bizonyossá tenniazáltal, hogy tíz kipihent gyalogos zászlóaljat küldött előre.Tudta, hogy Wellington csak úgy tudja megvédeni a falufeletti emelkedőt, hogy odaküldi a gerinc más részeit védőembereket. Ha Masséna meg tudná gyengíteni ahegygerinc más szekcióját, az egy másik lehetőséget, újutat nyitna a sík felé, de mindehhez először is a falu felettifüves rétet a halál mezejévé kellett, hogy változtassa. Afrancia segédcsapatok két hatalmas oszlopban vágtak át asíkon, és a megjelenésük minden brit ágyút tüzelésrekésztetett a gerincen. Srapnelek szántották át a folyót, hogyólomszín füstben robbanjanak szét, zárótűz vert végig asorokon, míg a rövid csövű tarackok sisteregve köptekgránátokat, melyek füstölgő csíkot húztak maguk után azégre, mielőtt egyenesen az oszlopok szívébe vágódtakvolna.Az oszlopok még mindig közeledtek. Dobosok ütötték abuzdító ritmust, és a sasok felfénylettek felettük, ahogy asereg átmasírozott az előző támadás által hátrahagyotthullákon. Néhány francia számára ez olybá tűnt, mintha alegmélyebb pokol kapuin át meneteltek volna, füsttelkoszorúzott, tüzet köpködő torok felé, melyet a halál háromnapjának bűze szennyez. Északra és délre a mező tavaszifrissességtől illatozott, de a Fuentes de Onorót szegélyezőfolyó partjainál más sem volt, csak gyökerestül kifordult fák,kiégett házak, leomlott falak, halottak, vagy fájdalmasannyöszörgő haldoklók, és a fennsík taréján, a falu felett füst,és még több füst, ahogy az ágyúk, karabélyok és muskétákpörölye ütötte-vágta a rettentő támadásuk végrehajtására

várakozó embereket.A csata már csak erre az egy helyszínre korlátozódott, aFuentes de Onoro feletti kaptató utolsó pár lábnyi részére.Dél volt, a nap erőszakosan tűzött, az árnyékok rövidekvoltak, és a tíz új zászlóalj megbontotta sorait, hogyátfusson a kerteken, le, a folyó keleti partján. Átcsobbantaka vízen, berohantak a vérző holttestektől csúszós, ésnyöszörgő, magukat alig vonszoló sebesültekkel teliutcákba. A kipihent támadók mosolyogtak futás közben,ezzel bátorítva magukat és a várakozó franciákat egyvégső, döntő erőbedobásra. Megtöltötték az utcákat, majdhatalmas hullámokban özönlöttek elő a sikátorokból és akapubejárókból a falu tetején, és annyi volt a támadó, hogyaz újonnan érkezett oszlopok még mindig a folyón keltek át,mikor a vezető ezredek már átrajzottak a temető falán át,fel, egyenesen a sortűzbe. Emberek hullottak el aszövetséges zárótüzektől, de még több és több érkezett akaptató mögül, át a halottakon és a haldoklókon, hogyátküzdje magát a sírokon. Mások a temetőt keresztező útonát rohantak fel. Egy teljes zászlóalj kanyarodott jobbra, hogytüzet nyisson a sziklás halmon lévő lövészekre, és amuskétáik tüze olyan erejű volt, hogy visszahajtotta a zöldkabátosokat az omladék mögül. Egy francia mászott fel akaptató tetején, ahol meglengette a kalapját, mielőtthátrahanyatlott volna puskagolyóval a tüdejében. Még többfrancia kapaszkodott fel a sziklákra, ahonnan letekinthettekbajtársaik hatalmas, győzedelmes áradatára, akik akaptató utolsó rohadt kis hüvelykjein küzdöttek fel magukatéppen. A támadók elhagyták az előző támadásbólhátramaradt francia hullákat, végre felmászhattak a mégössze nem vérezett füves részre, és elérték azt agöröngyös földet, ahol a szövetségesek puskáinak fojtásaipörkölték és égették a gyepet, és csak másztak tovább, ésa tisztjeik csak nógatták őket tovább előre, és a dobosaik

még mindig a támadás ütemét verték, hogytovábbvezessék ezt a mérhetetlen áradatot fel, egészen afennsík peremén át. Masséna gyalogosai mindentmegtettek, amit a tábornagy akart tőlük. Átverekedtékmagukat a szörnyűségesen záporozó sortűzön, tulajdonhalottaikon másztak át, annyi hullán át, hogy az életbenmaradtak úgy néztek ki, mintha vérbe mártották volna őket,é s a brit, portugál és német katonákat lépésről lépésreszorították vissza, ahogy még több ember jött a faluból,hogy betöltse a szörnyű zárótüzektől elesettek helyét.Jókedv támadt, ahogy az élen járó franciák meghódítottáka gerincormot. A voltigeurök teljes ezrede a templom felérohant, hogy annak falait és sziklatalapzatát fedezékkénthasználja a muskétások elől, és most ezek az emberek azutolsó lépéseket mászták meg, és néhány, a templomajtaját védő vörös kabátost agyonszúrtak a bajonettjeikkel,aztán berontottak, hogy megtalálják azt a kőlapokkalburkolt helyet, amelyet sebesült emberek tömege töltöttmeg. Orvosok vágtak le épp szétzúzott karokat és vérzőlábakat, ahogy a francia voltigeurök berohantak és tüzetnyitottak. Egy franciát puskagolyó talált el, mire véres csíkothagyva maga után a fehérre meszelt falon a földre csúszott.A többi lekuporodva töltött újra, de ahogy azablakpárkányon át célba vették ellenségeiket, leláthattak azegész síkon át egyenesen Wellington pozíciónak szívébe.Nem messze tőlük muníciós társzekereket láttak várakozni,és egy voltigeur azon nevetett, hogy egy brit tisztet az őazon lövése késztette fedezékbe szökkenésre, ami hosszúszilánkot hasított ki a társzekér oldalából. Az orvosoktiltakozón üvöltöztek, ahogy a muskéták zaja és füstjelassan megtöltötte a templomot, de a voltigeur parancsnokcsak visszaordított, hogy fogják be a mocskos pofájukat, ésdolgozzanak tovább. Odakint, a templom melletti útonfranciák újabb áradata támogatta meg a hősöket, akik

elfoglalták az ormot, és akik most az ellenséges hadseregketté vágás ával fenyegettek, mielőtt a csalódott lovasságkönyörtelen pengéivel szét nem szórta őket.Masséna látta, hogy kék kabátosainak sorai egész aláthatárig húzódnak, és nagy kő esett le a szívéről.Arra gondolt, hogy a legnehezebb feladat, ami csak egytábornokra hárulhat, az, hogy eltitkolja aggodalmát. Egészálló nap önbizalmat tettetett, pedig komoly kételyei voltak,mert tudta, hogy annak a csirkefogó Ducos őrnagynakigaza volt, mikor azt mondta, Wellington semmit sem imádjobban egy domb megvédésénél, Masséna pedig láttaFuentes de Onoro dombját, és aggódott, hogy az ő bátoremberei soha nem lesznek képesek áttörni a peremén,hogy győzelmet arassanak felette. Most túlvoltak rajta, acsatát megnyerték, és Massénának már nem kellettnyugtalanságát tovább titkolnia. Hangosan felnevetett,rámosolygott a mellette lévőkre, és elfogadott egy flaskabrandyt, mellyel győzelmét éltették. És ez a győzelem édes,oly édes volt.– Küldjék előre Loup-t! – rendelkezett most a marsall.– Mondják neki, hogy tisztítsa meg a falun át vezető utat.Nem szállíthatjuk az ellátmányt olyan utcákon át, amit hullákborítanak. Mondják meg neki, hogy a csatát megnyertük,szóval magával viheti a kis cafkáját, ha már nem bírjalecibálni a nyakáról annak a ribancnak a nyakörvet.Újra nevetni kezdett, hiszen az élet egy csapásra nagyon,nagyon kellemesé vált.Két zászlóalj állt készenlétben a templom mellett; egy híresés egy gyalázatos. A híres zászlóalj a 74. volt, csupafelföldi, és a csatákban való kemény helytállásukról váltakismertté. A skótok buzgón elégtételt vettek volna atestvércsapataik elszenvedett veszteségeikért Fuentes deOnoro véres utcáin, és akik segítették őket, anyolcvannyolcasok, az alávaló zászlóalj, akiket a sereg

egyik legmegzabolázhatatlanabb ezredének tartottak – bára harcra való rátermettségükkel kapcsolatban még sohasenki sem emelt panaszt. A 88-asok csapata lármásancivakodó ezred volt, emberei éppoly büszkék voltak aharcban elért eredményeikre, mint szülőhazájukra, amelynem volt más, mint a vad, zordon, gyönyörű Írország nyugatirésze. A 88. volt Connaught rohamcsapata, és most, a skóthegyek közül érkező 74-esekkel együtt Wellingtonseregének megmentésére küldték őket.A franciák szorítása megszorult az oromnál, ahogy mégtöbb ember érte el az út tetejét. Nem volt rá idő, hogy askótokat vagy az íreket csatarendbe állítsák, csakszakaszokból álló oszlopokban dobták át őket azellenséges vonal legközepébe.– Szuronyt szegezz! – süvöltötte egy tiszt, majd a kétzászlóalj előrerohant. Dudások biztatták a skótokat előre,Connaught előrenyomulóinak arcán pedig vad mosolyderengett. Mindkét ezred gyorsan vonult afölött érzettbuzgóságában, hogy mielőbb legyenek túl ezeken aperceken. A szövetséges gyalogság szánalmasan keskenyarcvonala szétnyílt, hogy átengedjék az oszlopokat, majdújra összezárult mögöttük, ahogy az írek és a skótok elülsősorai az előrenyomuló franciák közé vágódtak. Nemmaradt idő a muskétásoknak, és nem volt rá esély, hogyvisszatartsák az embereket a pusztakezes küzdelemtől. Afranciák tudták, hogy csak akkor lehet övék a győzelem, havisszaverik ezt az utolsó ellenséges rohamot, míg a skótokés az írek tisztában voltak vele, hogy az egyetlen esélyük agyőzelemre azon múlott, hogy le tudják-e szorítani afranciákat az oromról.Így hát lecsaptak. A legtöbb gyalogos legszívesebbencsupán pár lépés hosszú ellenséges vonalat tartott volnaellenőrzése alatt, zárótűz alá vonva őket abban areményben, hogy az ellenség inkább megfutamodik,

mintsem hogy elfogadja a kihívást és a közelharcborzalmait, de a felföldiek és Connaught emberei nemhagytak a franciáknak efféle lehetőséget. Az elülső sorokegyként csapódtak be a francia támadók közé, ésbajonettjeiket is használták. Ősi skót és ír nyelvűcsatakiáltásokat üvöltöttek, vágtak, ütöttek, zúztak, rúgtakés döftek, és egész idő alatt még több ember halmozódottfel mögöttük, ahogy az oszlopok hátulsó sorai isberomboltak a küzdelembe. Felföldi tisztek csapkodtaksúlyos klémorjaikkal, míg az írek könnyebb gyalogságikardjukkal döfködtek. Őrmesterek vágtákvadkanlándzsáikat mélyen a francia katonák tömegébe,felnyársalva őket a fegyver hegyére, majd tisztára rázvaazokat újra odavágtak velük. Hüvelykről hüvelykre tört előreaz ellentámadás. Az a fajta harc volt, amelyet a skótokmindig is nagyon jól ismertek, ember ember ellen,miközben érezni az ellenség vérének bűzét, amint elszállbelőle az élet, így az írek megmutathatták, mi az oka annak,hogy nemcsak az ellenség, de még saját bajtársaikkörében is tartottak tőlük. Előrenyomultak, időnként olyszorosan vette körül őket az ellenség, hogy pusztán azemberek súlya és nem a fegyverek éle volt, amielőrehaladásra késztette őket. A katonák meg-megbotlottak a holttesteken, és harc közben néha olyanszéles terpeszbe kényszerültek, mintha nyeregben ültekvolna. A mögöttük haladó emberek nyomása továbbkényszerítette őket előre, aztán hirtelen a franciákvisszahúzódtak a meredek dombra, és kelletlenvisszavonulásuk pánikszerű menekülésbe váltott, úgyfutottak a biztonságot nyújtó épületek felé.A lövészek visszafoglalták a sziklahalmot, miközben aportugál katonák levadászták és megölték a voírzgeuröketa templom belsejében. Az írek és a skótok vad, véresellentámadást intéztek a sírkerten keresztül a császár

katonái ellen, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy ha ilyenszívósan sikerül tartani a hegygerincet, a stratégiai pont aszövetségesek kezén marad, a csatát pedig megnyerhetik.Aztán a franciák ismét támadtak.Loup dandártábornok megértette, hogy Masséna nemadna neki esélyt arra, hogy nevet szerezzen a csatában, deez nem jelentette azt, hogy elfogadná a tábornagyellenséges érzületeit. Loup tudta ugyan, mi az okaMasséna bizalmatlanságának, és nem volt különösebbellenvetése, mert szilárdan hitte, hogy egy katona a sajátsorsának kovácsa. Az előrejutás művészete nem más, minttürelemmel kivárni a kedvező alkalom feltűnését, aztán atámadó kígyó gyorsaságával lecsapni rá; így most ez adandár a főút megtisztításának alantas feladatára voltrendelve, és Fuentes de Onoro faluja mögött adandártábornok egy lehetőséget keresett, bármilyet, amiaz ő kitűnően képzett és keményen küzdő embereit egyképességeikhez sokkal inkább méltó feladattal látta volnael.A síkon való átkelés nyugalmas volt. A harc a falu mögöttiszoros tetején érte el forrpontját, de úgy tűnt, a britágyúknak nem tűnt fel egy egyszerű kis dandárelőrenyomulása. Páros sortűz vert végig a gyalogosain, ésegy srapnel széles ösvényt robbantott szürke dragonyosaiközött, de másrészről az ellenség nem háborgatta Loupegységének haladását. Az alakulat két gyalogos zászlóaljaaz út mindkét oldalán egy-egy oszlopban masírozott, adragonyosok két nagy négyszög alakzatban fedezték őketoldalról, míg maga Loup, barbár toportyánfarkas lobogójaalatt a formáció közepén lovagolt. Juanita de Elis melletteléptetett. Ragaszkodott hozzá, hogy tanúja lehessen acsata egymás felé közelítő színtereinek, és Massénatábornagy elbizakodott önhittségében úgy volt vele, hogy anyertes csata meggyőzte Loup-t arról, hogy Juanita

számára végül is elég biztonságot nyújt a lovaglás a DosCasas keleti partjának mentén. A brit tüzérség vérszegénylövései pedig alátámasztani látszottak Massénamagabiztosságát.Loup a falusi kerteken kívül szállította le a lóróldragonyosait. A lovakat kikötötték a viharvertgyümölcsösben, ahol addig szándékoztak maradni, míg adragonyosok megtisztítják a folyó keleti partján futó utat.Nem volt olyan számottevő akadály, amely lelassította volnaaz Almeida kisegítő ellátmányát szállító, nehéz zsákokkalmegpakolt szekereket, csupán egy leomlott fal, és néhány,a brit ágyútűz által hagyott kormos holttest; így adragonyosok egyszer megtisztították az ösvényt, majdutasították őket, hogy keljenek át a gázlón, és kezdjenekbele a nagyobb munkába a falu területén belül. Loup alovak mellett marasztalta Juanitát, míg ő felvonultatta kétgyalogos zászlóalját a falu északi szegélye körül, így eltudták kezdeni a főút megtisztítását a domb tetejétől, hogyegyre lejjebb haladva összetalálkozzanak a folyótól felfelétartó dragonyosokkal.– Ne kíméljétek a sebesülteket! – mondta embereinek. –Nem egy átkozott mentőcsapat vagyunk. A mi feladatunkaz utca megtisztítása, és nem a sérültek pátyolgatása,szóval most dobjátok csak félre a nyomorultakat, amíg idenem érnek a doktorok. Csak pucoljátok meg szépen azutat, ez minden, mert minél előbb tiszta az út, annálhamarabb pakolhatjuk meg ágyúval a dombhátat, hogyelintézzük végre azokat az átkozottakat. Munkára!Körbevezette embereit a falun át. Néhány portyázószórványos gyér sortüze érte őket felülről, amely arraemlékeztette a szürkébe öltözött gyalogosokat, hogy ezt acsatát még nem nyerték meg, és Loup, buzgón sietve előreembereivel megfigyelte, hogy a küzdelem még mindignagyon közel zajlik a sík széléhez, aztán a gerinc felől

érkező hatalmas örömujjongás azt hirdette, hogy ezt aharcot akár el is veszíthetik.Mert ez a diadalkiáltás bizony azt a pillanatot jelezte, mikora vörös kabátos gyalogosok falanxa belerohant a franciatámadásba, és visszaverte azt a gerincen át. Most,ragyogó lobogóik alatt, az ellentámadást végrehajtó britkatonák levi-harzottak a lejtőn a falu irányába. Franciavoltigeurök hagyták el hanyatt-homlok a magas sziklákat,és rohantak le fejvesztve a lejtőn, hogy fedezéketkeressenek maguknak a falu kőfalai mögött. Hirtelen pániköntötte el az elöl haladó francia gránátosokat, akikmeghátráltak a bosszúszomjas vörös kabátosok elől, deLoup a diadalmámoron kívül semmit sem érzett. Isten, úgytűnik, más terv szerint dolgozik, mint André Massénamarsall. Az utca megtisztítása várhat. Loup tudta, hogyváratlanul elérkezett a nagy lehetőség.Providence dandárját az ír ellentámadás balszárnyáhozhelyezte. A vörös kabátosok ordítva özönlöttek le a hegyről,bajonettel döfve halálra és puskatussal csépelve azellenséges katonákat, teljesen megfeledkezve az odalentvárakozó pihent gyalogosok két zászlóaljáról. Az írekmögött a szövetséges gyalogosok szétzilálódó tömegeérkezett, és mind egymás hegyén-hátán vetették belemagukat ebbe az új csatába, hogy végre uralhassákFuentes de Onoro vérben ázó utcáit.– Szuronyt szegezz! – kiáltotta Loup, és elővonta sajátegyenes pengéjű dragonyoskardját. Szóval Massénaelállna dandárjának útját a dicsőséghez? Loup megfordult,és látta, hogy egy sas keresztrúdjáról fennen lobog apogány toportyánfarkas zászlója, és aztán, ahogy a britellentámadás csapatai elárasztották a falu utcáit, ezérttámadást vezényelt.Mint az örvény, mely halálhozó tölcsérének mélyéreszippantja a folyó minden hulladékát, a falu ismételten a

közvetlen gyilkolás színterévé vált.– Vive l'Empereur! – üvöltötte Loup, és belevetette magáta küzdelembe.Sharpe meglazította a halott lövész zöld zubbonyát. A férfiegyike volt a sziklás halmon lévő mesterlövészeknek, deegy voltigeur agyonlőtte a francia támadás egyik magaslatipontjáról, és most Sharpe lehúzta a véres zekét a merev,béna karokról.– Perkins! Ide hozzám! – kiáltotta, majd odahajította akabátot a lövésznek.– Mondja meg a nőjének, hogy hajtsa fel majd az ujjakat.– Igen, uram.– Persze akár maga is megcsinálhatja, Perkins – tettehozzá Harper.– Nem bánok valami jól a tűmmel, őrmester úr.– Miranda is pont ezt mondja! – felelte Harper, mire alövészek közt kitört a röhögés.Sharpe felballagott a falu feletti sziklákra. Sértetlenülvisszahozta küldetésükből az embereit akönnyűhadtesthez, csak hogy lássa, Tarrant őrnagy máris újparancsokkal várja. A csata a falu, a temető és a templomfeletti uralom megszerzéséért folytatott ádáz küzdelemmévált, és az emberek nem használtak annyi lőszert, mintkardot, szuronyt és puskatust. Donaju kapitány engedélytakart kérni, hogy csatlakozhasson a franciákra tüzelőkatonákhoz a dombhátnál, de Tarrant annyira aggódott atámadók közelsége miatt, hogy elrendelte, a RealCompanía Irlandesa maradjon közel a lőszereskocsikhoz,amelyek elé serényen lovakat és ökröket fogatott.– Ha vissza kell vonulnunk, itt komoly felfordulás lesz –mondta Sharpe-nak. – Jobb, ha ez ember mindenrefelkészül. A Real Companía Irlandesa keskeny vonalatalkotott a társzekerek és a küzdelem színtere között, de a74-es felföldiek és Connaught lövészeinek támadása

enyhítették a Tarrantra nehezedő nyomást.– Istenemre, Sharpe, ez kemény menet lesz – mondtaRunciman ezredes, aki eddig a lőszereskocsik körülkeringett, nyugtalansággal és aggodalommal eltelve, demost előjött, hogy egy futó pillantást vessen az alant elterülőfalura. Odaadta az egyik lövésznek lova kantárszárát, sidegesen kémlelte a lent folyó küzdelmet. Tényleg keménymenet volt. A falu utcáin, ahol még csupa füst és por voltminden az előző csatáktól, most újra lőporfüst gomolygott,a véres házfalak között pedig sikolyok visszhangzottak. A74-esek és a 88-asok mélyen bent jártak a házak között,de előrenyomulásuk lelassult, ahogy a francia védekezésmegerősödött. A francia ütegek a folyam túlpartjárólkartácstüzet zúdítottak a temetőre és a feljebb fekvőházakra, ezzel is tovább fokozva a füstöt és a zajt.Runcimant megborzongatta a szörnyű látvány, és két lépésthátrált, csak hogy egy halott voltigeurbe botoljon, akinekholtteste épp ott feküdt, ahová ahol a franciák rohamakifulladt. Runciman a szemöldökét ráncolva meredt atestre.– Miért hívják őket bakugróknak? – kérdezte.– Bakugróknak? – kérdezett vissza Sharpe, nem értvén akérdést.– Voltigeur, Sharpe – magyarázta Runciman. – Ez franciáulazt jelenti, bakugró.– Mer' úgy pattognak, mint a bolhák, uram, mikor rájuk lő azember – véleményezte a dolgot Harper. – De emiatt itt márne fájjon a feje, uram – igyekezett megnyugtatni a tisztetHarper, amikor látta az aggodalmat az arcán.– Ez egy jó voltigeur, ez itten. Mert halott.Wellington nem volt mesze Sharpe-tól és Runcimantól. Atábornok a lován ült a földnek azon a véres darabkáján,ahol az út keresztezte a hegygerincet a templom és asziklák között, s mögötte semmi más nem volt, csak a

hadsereg málhái és a muníciós raktár. Északra és nyugatraaz ő hadtestei védték a fennsíkot a franciák fenyegetésétől,de itt, a központban, ahol az ellenség csaknem áttört, mársemmi sem maradt. Nem voltak tartalékok, és ő nemkarcsúsította volna meg az orom más védőinek vonalát,hogy kiskaput nyisson a franciák győzelme előtt. Ezt acsatát a felföldieknek és az íreknek kell megnyerniük, ésmind ez idáig méltóak voltak a bizalmára, hiszen épületrőlépületre járva tisztították meg az ellenségtől Fuentes deOnorót.Hirtelen szürke gyalogosok törtettek feléjük az oldalszárnyfelől.Sharpe látta a farkasbundás lobogót a füstben. Egypillanatra megdermedt. Úgy akart tenni, mintha nem is láttavolna. Egy kifogást keresett, bármilyen mentséget, csak nekelljen lemennie azon a szörnyű lejtőn a faluba, ami a halálkipárolgásától bűzlött, és ahol a levegő önmagában eléglett volna, hogy egy férfit okádásra késztessen. Egyszermár verekedett bent Fuentes de Onoróban, és egy alkalomtöbb volt, mint elég, de tétovázása mindössze egyszívdobbásnyi ideig tartott. Tudta, hogy nincs mentsége. Azellensége idejött Fuentes de Onoróba, hogy jogot formáljona győzelemre, és Sharpe-nak meg kell őt állítania.Megfordult.– Harper őrmester! Adja át üdvözletemet Donajukapitánynak, és mondja meg neki, hogy fejlődjenekoszlopba! Gyerünk! Szaporán!Sharpe végignézett emberein, az ő maroknyi jó emberénaz egész rohadt, verekedő 95.-ből.– Töltsék fel magukat, hölgyek. Ideje munkába menni.– Mire készül maga, Sharpe? – érdeklődött Runciman.– Nem akar odacsapni kicsit a hadbíróságivizsgálóbizottságunknak, tábornok? – kérdezett visszaSharpe.

Runciman Sharpe-ra meredt, nem értette, minek kérdezilyet.– Dehogynem, kapitány, természetesen! – sikerült végülkinyögnie.– Akkor menjen Wellington után, tábornok úr! – mondtaSharpe – Ha pedig odaért, kérje őlordsága engedélyét,hogy csatába vezethesse a Real Companía Irlandesát.Runciman elfehéredett.– Úgy érti...? – kezdte, de nem tudott a száján kiejteniekkora szörnyűséget. Egy pillantást vetett a falura, ami márinkább mészárszéknek volt mondható. – Úgy érti...? –kezdte újra, aztán tátva maradt a szája arra gondolván,hogy lemenjenek abba füstölgő pokolba.– Megkérem én, ha ön nem hajlandó rá! – felelte Sharpe. –Krisztus szerelmére, uram! Értse meg, hogy a harctérenszerzett dicsőséggel mindenre bocsánatot nyer! Ha jólharcol, hős lehet önből, és így feleséget szerezhet!Gyerünk, az isten szerelmére, csinálja már! – üvöltöttRunciman képébe, mintha a tábornok egy nyavalyászöldfülű kis újonc volna.Runciman egészen elképedtnek tűnt.– Velem tart, Sharpe? – kérdezte, aki éppen annyira féltmegközelíteni Wellingtont, ahogy az ellenséget.– Gyerünk! – csettintett Sharpe, és odavezette azösszezavart Runcimant a komoran álldogáló vezérkaritisztek egy csoportjához, akik körülvették Wellingtont.Hogan is ott volt, gondterhelten figyelve, ahogy a falubélitámadás egy árhulláma újfent a szövetségesek ellen fordult.A franciák felfelé araszoltak, fokozatosan szorítva vissza avörös kabátosokat, a portugálokat és a németeket ki afaluból, és egyedül most nem voltak várakozómuskétássorok a dombgerincen, akik cafatokká lőttékvolna az úton felkapaszkodó, és a feltúrt temetőt elárasztóellenséget.

Runciman hátramaradt, ahogy a két ember elérte atiszteket, de Sharpe utat tört magának a lovak között ésmagával rángatta a vonakodó tábornokot.– Kérdezze meg! – mondta.Wellington meghallotta szavait, és szigorúan meredt rájuk.Runciman ezredes tétovázva megállt, lekapta a tisztisapkáját, próbált megszólalni, de csak összefüggéstelenhabogásra futotta az erejéből.– Runciman tábornok engedélyt kíván kérni lordságodtól –kezdte Sharpe hűvösen.– Igen, hogy az íreket csatába vigyem! – sikerült Runci-mannak kiegészítenie a szófolyamot egy többé-kevésbéérthető mondattá. – Kérem, lordságod!Néhány tisztet mosolygásra késztetett a gondolat, hogy aegy fuvarostiszt csapatokat vezessen, de Wellingtonmegfordult nyergében, hogy lássa, amint a vörös kabátosReal Com-panía Irlandesa oszlopba fejlődik. Szánalmasanapró egységnek látszott, de ott volt, formációban,fegyverben, és szemmel láthatóan elszántan. Senki másnem volt. A tábornok Sharpera nézett, és kérdőn felvontaszemöldökét. Sharpe bólintott.– Csinálja, Runciman – szólt Wellington.– Jöjjön, uram! – Sharpe megrántotta a kövér férfikabátujját, hogy elhúzza a tábornoktól.– Egy pillanatra! – a tábornok hangja jegesen csengett. –Sharpe kapitány!Sharpe visszafordult.– Uram?– Az ok, Sharpe kapitány, hogy nem végezzük ki azellenséges hadifoglyokat, bármilyen hitványán viselkedtekis, nem más, mint az, hogy az ellenség ugyanezt tenné a miembereinkkel, mindegy, milyen kis mértékben ingerelték felőket.A tábornok egy fagyos téli folyó hidegségével nézett

Sharpe-ra.– Remélem, elég világosan fejeztem ki magam, Sharpekapitány.– Igen, uram. Wellington aprót biccentett.– Menjen.Sharpe magával ragadta Runcimant. – Jöjjön, uram!– Mit teszek, Sharpe? – kérdezte Runcimankétségbeesetten. – Az ég szerelmére, mi a francotcsinálok? Én nem vagyok harcoló alakulat tagja!– Maradjon hátul, uram és minden egyebet bízzon csak rám– felelte Sharpe, majd elővonta hosszú kardját.– Donaju kapitány!– Sharpe kapitány? – Donaju egészen sápadt volt.– Wellington tábornok kívánsága, a következő!Sharpe elég hangosan kiabált ahhoz, hogy a RealCompanía Irlandesa minden embere tisztán és világosanhallja őt.– A spanyol uralkodó testőrsége vonuljon le a faluba, ésöljön meg minden nyavalyás franciát, akit talál. Connaughlövészei is odalent vannak, s bizony elkélne náluk egymorzsányi ír segítség. Készen állnak?Donaju kivonta saját kardját.– Esetleg önnek lesz része abban a dicsőségben, hogylevigyen minket, kapitány?Sharpe a sorokhoz intette a puskásait. Itt nem voltakelőőrsök, sem kifinomult távolsági lövészet, csak egy vértőlcsatakos dulakodás egy istentől elrugaszkodott faluban aspanyol határon, ahová Sharpe esküdt ellenségei jöttek,hogy a megadást győzelemre változtassák.– Szuronyt szegezz! – kiáltott Sharpe. Egy vagy két pillanaterejéig megrohanta egy furcsa gondolat, hogy ez a helyzetpont olyan, mint mikor Lord Kiely akarta csatába vinni azembereit. Őlordsága mondjuk egyszerűen csak egyöngyilkos rohamra akarta vezényelni őket, és ez a hely pont

olyan alkalmasnak látszott erre a gesztusra, mint bármelyikmásik. Nincs kiképzés, ami egy ilyen csatára felkészítenéaz embereket. Zsigeri küzdelem volt, amilyen vagy azember bensejében fészkel, vagy örökre távol marad.– És előre! – üvöltötte Sharpe. – Futólépés!Felvezette kicsiny csapatát a gerincen futó útra, ahol a talajtfelszaggatta az ellenséges zárótűz, majd az orom vonalántúlra és le. Le a füstbe, vérbe és a mészárlásba.

Tizenegyedik fejezetA lejtő felső részét szanaszét heverő testek borították.

Némelyük mozdulatlan volt, másokban ott reszketett mégaz élet maradványa. Egy felföldi vért okádott, majdráhanyatlott egy sírkőre, melyet olyannyira felszaggatott arengeteg repesz és lövedék, hogy a régen eltemetettholttestek medence- és csuklócsontjai ott hevertek aföldön. Egy francia dobos fiú ült az út mellett, kezeivel fogvavissza kiomlott beleit. Dobverője még mindig az övébetűzve. Szótlanul meredt az elrohanó Sharpe-ra, majd sírvafakadt. Egy zöld zubbonyos halott hevert még ott, a legelsőtámadás mementójaként. Elgörbült francia bajonett állt ki abordái közül a felpüffedt, elfeketült has fölött, amelynyüzsgött a legyektől. Repesz csattant a test közvetlenközelében, darabkái fütyülve húztak el Sharpe feje mellett.Az egyik gárdistát el is találta, aki felbukott, s magávalrántott két másik embert. Harper odaüvöltötte nekik, hogyhagyják ott azt a férfit.– Futás tovább! – kiáltotta nyersen. – Futás tovább! Atetvek csak vigyázzanak magukra! Gyerünk!Félúton a falu felé az út élesen jobbra kanyarodott. Sharpeitt letért az útról, leugorva egy kis töltésen a bozótos egyfoltjára. Láthatta Loup alakulatát, ott voltak nem messzeelőttük. A szürke gyalogság északról vetette be magát a

faluba, és most azzal fenyegetett, hogy két részre szakítja a88-asokat. Loup támadása először visszafogta a britellentámadás lendületét, majd feltartotta azt, és Sharpejobb felől láthatta a faluból visszavonuló vörös kabátosokat,amint fedezéket keresnek a temető falának maradványaimögött. Franciák egy nyüzsgő csapata tört felfelé a falulejjebb lévő házaiból, hogy Loup dandárjának példájátkövetve elszánják magukat egy végső, bátor támadásra.De Loup dandárjának megvolt a maga ellensége; kicsinyellenség ugyan, de egyiküknek volt mit bizonyítania. Sharpekeresztülvezette a Real Compania Irlandesa seregét acserjésen, át egy földdarabon, melyen fonnyadt babkornyadozott, aztán átszökkent egy újabb alacsonytöltésen, és szélsebesen rohanni kezdett a legközelebbiszürke gyalogoszászlóalj szárnyának irányába.– Öljétek meg őket! – üvöltötte Sharpe. – Öljétek meg mindegy szálig!Ez egy vad és barbár, mindazonáltal teljesen helyénvalócsatakiáltás volt a számbeli kisebbségben lévő RealCompania Irlandesa számára, amelyet, hacsak nem esikneki a franciáknak mohó vadsággal, megtörtek ésvisszaszorítottak volna. Ez a csata tulajdonképpen akegyetlen vadságon múlott.– Öljétek meg a szarháziakat! – bömbölte Sharpe. Félt, ésegyre növekvő félelme tette hangját érdessé éselkeseredetté. Rémület rántotta össze gyomrát, de hosszúidőn át tanulta, hogy a franciákat pontosan ugyanez arettegés tölti el, és engedni neki annyit jelentett, mint tártkarokkal fogadni a katasztrófát. A mostani harcmegnyerésének kulcsa az volt, hogy gyorsan a másikcsapat közelébe kerülhessenek, majd átvágva a nyíltterepen, ott puskáik a leghatásosabban folyamatosantüzeljenek, és ezután katonái egyenesen az ellenségoldalába kerülhetnek, ahol a küzdelem már véres

közelharcba torkollik.És így üvöltötte őrült buzdítását, még úgy is, hogy közbenazon tűnődött, kitart-e vajon bátorsága vagy megtörik, s őfejvesztve keres inkább menedéket az egyik leomlott falmögött. Ezzel egyidejűleg azonban már a francia csapatonvolt a szeme. Kis sikátor tűnt fel, mindjárt Sharpe előtt,telezsúfolva ellenséges katonákkal, attól balra pedig egyalacsony fal zárt el egy kertet. Loup néhány embereátmászott a ledőlt fal omladékán át a kertbe, de legtöbbjüka sikátoron át nyomult előre, egy nagyobb összecsapásirányába, mely a falu központjában tombolt. Sharpe asikátor felé indult. Franciák fordultak meg, és riadótkiáltottak. Puskatűz vonta fehér füstlepelbe a sikátorbejáratát, aztán Sharpe belevágódott a leghátulsó szürkesorok közé, kardját mereven előreszegezte. Azösszecsapás óriási megkönnyebbülést hozott, szörnyűadag energiát szabadítván fel, melyet ő gonoszul kiélezettkardjának pengéjébe árasztott. Mindkét oldalára bajonetteskatonák érkeztek. Ordítottak és döftek; az emberekbenugyanúgy ott fészkelő rettegés már vandál őrjöngésbekezdett átcsapni. Más gárdisták a kert megtisztításáraindultak, míg Donaju kapitány másik sikátorban tört utatmagának a lejtőn lefelé.Hentesmunka volt, és ha Sharpe embereinek az elsőnéhány pillanatban úgy is tűnt, könnyebb dolguk van, mintremélték, az csak azért történhetett, mert Loup sorainakcsak a leghátsó részét rohanták le, egy olyan helyen, aholaz emberek a lehető legkisebb lelkesedéssel vetik belemagukat egy állatias küzdelembe, ilyen egyenes utcákoninkább menedéket keresnek. Minél tovább küzdöttekSharpe emberei, annál közelebb kerültek Loup legjobbharcosaihoz, és annál keményebb küzdelemben kelletthelytállniuk. Sharpe látott egy nagy bajuszú őrmestert, aki asorokon át visszafelé igyekezett, s elhaladtában maga köré

gyűjtötte az embereket. Az őrmester üvöltött és azembereket ütlegelte, a gyávákat arra kényszerítve, hogymegforduljanak, és használják szuronyaikat az új támadókellen, de aztán feje hátrabicsaklott és egy pillanatra vöröskis cseppek köde övezte, ahogy egy puskagolyó megölte.Hagman és Cooper talált egy alkalmasnak látszó háztetőt,ahonnan hathatós segítséget tudtak nyújtani, mintmesterlövészek.Sharpe testeken gázolt át, melyek közt tönkrementmuskéták hevertek, s kardjával szúrt aztán. Nem volt eléghely oldalvágásokra, csak egy keskeny kis rés, aholdöfhetett és csavarhatta a pengét. Az egyetlen parancsnokifeladat, amit most elvártak tőle, az volt, hogy verekednilássák, és a Real Compania Irlandesa szolgálatkészenkövesse őt. Mintha láncaiktól szabadultak volna,démonokként küzdöttek, ahogy egyik sikátort a másik utántisztították meg. A franciák meghátráltak a kegyetlentámadás elől, s egy könnyebben védhető hely után néztek.Donaju, akinek arcát és egyenruháját vér fröcskölte be,ismét csatlakozott Sharpe-hoz egy kicsiny, háromszögletűtéren, a sikátorok találkozásánál. Egy halott francia hevert atrágyadombon, egy másik az ajtót torlaszolta el. Hullákhevertek ott kifordult belekkel, halomba hordva a házakban,még a falakat is hullák támasztották. A testek kupacaijelezték a csata haladását, az első nap előfutárait franciákborították, rajtuk felföldiek, majd francia gránátosok súlyosmedveszőr sapkáikban, köztük még több vörös kabátos, svégül Loup szürkéinek friss rétege vitt új színt a látképbe. Aholtak bűze vastag ködként ült a környéken. A holttestekalól néha kivillanó agyagos föld nyomait beterítette a vér.Az utcákat elárasztotta a halál, s az élők is csak újabbhalált akartak osztani.Hagman és Cooper egyik romos háztetőről a másikraugrált.

– Kurafiak közelednek balról, uram! – kiáltott ki Coopertüzelőállásából, egy szűk kis köz felé mutatva, melyalattomosan kanyargott lefelé a kis háromszegletű tértől. Afranciák elég messzire vonultak vissza Sharpe-tól, hogyszusszanásnyi idejük legyen újratölteni, vagy éppenruháikból tépett mocskos csíkokkal kötözzék beösszeszabdalt kezüket és karjukat. Néhányanösszekuporgatott rumadagjukból kortyoltak egyet. Páranteljesen lerészegedtek, de Sharpe nem bánta, hisz csakannál jobban harcoltak.– Jönnek a rohadékok, uram! – riadóztatott Cooper.– Szuronyokat! – kiáltotta Sharpe. – Gyerünk!Az utolsó szót már aközben kiáltotta, hogy embereit az alighat láb széles sikátor felé vezette, ahol annyi hely semakadt, hogy az ember lendületet vehessen egy becsületescsapáshoz. Az első kanyar csupán tízlábnyira volt tőlük, ésSharpe az embereivel pont a francia rohammal egy időbenért oda. A kapitány érezte, hogy egy szurony végigszántja azubbonyát, hallotta a szövet reccsenését, aztán kardjánakvasmarkolatával egy bajszos arcába öklelt. Egy véresajkakkal vicsorgó gránátossal küzdött, aki sárgán rothadófogait villogtatta, miközben megpróbálta Sharpe-otágyékon rúgni. Sharpe pörölyként sújtott le a karddal, de acsapás elakadt a vastag medvebunda fekete, zsírosprémjében. Érezte az arcán a férfi bűzös leheletét. A férfiinkább veszni hagyta muskétáját, és megpróbálta Sharpetorkát szorongatni, de Sharpe megragadta baljában fogottkardjának felső élét, jobbjával szorosan fogta a markolatot,és a pengét keményen a francia torkába döfte. Olyanmessze lökte vissza a férfi fejét, hogy láthatta a szemefehérjét, s az még mindig nem eresztette el az ő nyakát, ígySharpe csak jobbra rántotta kardját, s e rántástól a szemeelőtt vörösbe fordult minden, ahogy átvágta az ellenségeskatona nyaki vénáját.

Átmászott a halott gránátos rángatózó testén. Rumtólelborult agyú gárdisták vagdalkoztak bajonettjeikkel,csapkodtak puskatusaikkal, üvöltve rugdalták azellenséget, akik tehetetlennek bizonyultak ekkoravadsággal szemben. Rourke gárdista eltörte muskétáját,ezért felkapott egy elszenesedett tetőgerendát, s mostezzel a szálfával rontott a franciákra, akár valamiféle valamifaltörő kos. Az ellenség hátrálni kezdett. Loup dandárjánakegy tisztje megpróbálta ugyan összegyűjteni őket, deHagman leszedte őt az egyik háztetőről, s így az ellenségkelletlen visszavonulása fejvesztett menekülésbe csapott.Egy francia bevette magát egy házba, de elveszítette ahidegvérét, és tüzelni kezdett az ablakból az előrenyomulógárdistákra. Erre írek egy viharzó csapata rontott be aházba, és megölt minden francia túlélőt, akit odabenttaláltak.– Isten óvja Írországot! – Harper épp Sharpe melletthuppant le. – Jézus, ez volt aztán a kemény munka –mondta rekedten. – Krisztusom, uram, végignézett magán?Merő vér, azt kell hogy mondjam.– Nem az enyém, Pat – felelte Sharpe, majd zubbonyaujjával kitörölte a vért a szeméből. Elérte annak az utcánaka sarkát, amely a falu szívébe vezetett. Az utca közepénegy halott francia tiszt hevert, nyitott szájában csak úgynyüzsögtek a legyek. Valaki már felvagdosta a zsebeit,ruhája varrásait és erszényeit, és félredobott egy durvánmegmunkált, elnagyolt sakk-készletet, melynek táblájacsupán egy festett vászondarab volt, a jelentősebb bábukatfából faragták, a parasztokat pedig puskagolyók jelezték.Sharpe érezte a hulla bűzét, miközben lekuporodott azutcasarkon, és megpróbálta megjósolni a csatakimenetelét a zaj és a füst kusza összevisszaságából. Úgyérzékelte, most az ellenség mögött van, és ha csak jobbrólmeg tudná támadni, már elszakítással fenyegetné Loup

szürke gyalogosait a medvebőrös gránátosoktól, akik mostkibogozhatatlanul össze voltak keveredve. Ha az ellenségazt gondolja, bekerítik, minden bizonnyal meghátrál, és ez ameghátrálás a teljes francia kivonulást hozhatná magával.Győzelemre vezethetne.Harper körbekémlelt a sarkon.– Ezerszám nyüzsögnek a rohadékok! – mondta. Egyvadkanlándzsát cipelt, amit egy halott connaughti őrmestermellől vett fel. Lenyisszantott vagy négylábnyit a végéből,hogy alkalmasabb fegyverré tegye az ilyen szűkös helyenvaló ádáz öldökléshez. A kifosztott francia tisztre nézett azutcán.– Nincs pénz abban a sakk-készletben – szólt gyászosan.– Emlékszik arra az őrmesterre Busacónál, aki azokat azezüst sakkfigurákat találta? – az ég felé emelte avadkanlándzsát.– Csak egy gazdag tiszti hullát, azt küldj nekem, Uram!– Rajtam ugyan senki nem fog meggazdagodni – feleltSharpe sötéten, aztán kikukucskált a sarkon, hogy láthassaaz utcát barikádként eltorlaszoló halott gránátosokat, melymögött francia gyalogosok tömege várakozott.– Kinél van töltött fegyver? – kérdezte Sharpe a melletteguggoló katonáktól. – Menjetek előre – adta parancsba afél tucat férfinek, akik felemelték a kezüket.– Siessetek! Mi megkerüljük a sarkot – mondta nekik. –Vártok a parancsomra, letérdeltek, tüzet nyittok, aztánrohamoztok, mint a veszett fene. Pat, maga öt lépésseltávolabbról kövessen a többiekkel. – Sharpe igencsakvegyes társaságnak osztogatta parancsait: voltak ottlövészek, connaughti felderítők, felföldiek, gárdisták éscaçadorok.– Készen vagytok, fiúk? – az ellenség vérétől maszatosarccal vigyorgott rájuk.– Akkor gyerünk!

Az utolsó szót már úgy üvöltötte, hogy embereit a sarokkörül vezette előre. A barikád mögötti franciákra Sharpenyílegyenesen volt kénytelen tüzelni, azok meg a támadókszörnyű ordításától megrémülve túl hamar és túl magasralőttek.– Állj! Térdre! – Sharpe a térdelő emberek mögé állt.– Felkészülni!– Harper már kivezette a második egységet a sikátorból.– Tűz! – kiáltott Sharpe, és a sortűz átsöpört a halottgránátosokon, ahogy emberei kitörtek a füstből ésátküzdötték magukat a még mindig meleg, véres holttestektömegén. A franciák kétségbeesetten próbáltak újratölteniSharpe előtt, de rögzített szuronyaik minduntalanakadályozták puskavesszőiket, így még mindig csak atöltéssel küszködtek, mikor Sharpe mindent elsöprőrohama teljes erővel beléjük csapódott, és ismét kezdetétvette az öldöklés. Sharpe kardforgató karja elfáradt, torkaberekedt az ordibálástól, szemét kicsípte a lőporfüst, azizzadság és a vér, de pihenésre nem volt idő. Lesújtottkardjával, megcsavarta, kihúzta, majd ismét előreszúrt vele.Egy francia ráemelte muskétáját és meghúzta a ravaszt, dejutalma csak egy utórobbanás lett, ahogy a lőpor lángrakapott a serpenyőben, de a csőben lévő golyó kilövéséhezez már nem volt elég. Sikoltott, ahogy Sharpe kardja atúlvilágra küldte. A kapitány már annyira kimerült amészárlásban, hogy hosszú kardját két kézre fogta, jobbjaa markolaton, balja a penge tövét markolta, így keményenmeg tudta suhintani, hogy aztán az emberekbe nyomja. Atestek préselése néha olyan erős volt, hogy időnként csaknehezen mozdulhatott, így belekarmolt a legközelebbiarcába, rúgta, harapta és fejelte, míg az átkozott franciaarrébb nem ment, el nem zuhant vagy meg nem halt, és ő áttudott mászni egy újabb testen, hogy vértől csöpögőkardjával a kezében továbbhaladjon.

Harper utolérte. A vadkanlándzsa lábnyi hosszú, kiélezettacélhegyének volt egy kis keresztvasa a tövénél,megakadályozandó, hogy a penge túlontúl mélyre hatoljonaz ellenséges lovak vagy katonák testébe, s Harper újrameg újra egészen a keresztvasig tolta a pengétellenfeleibe, aztán rúgott és csavart rajta egyet, hogykiszabadítsa a fegyvert, mielőtt újra előredöfne vele.Egyszer, mikor egy francia őrmester megpróbáltösszeszedni pár embert, Harper felemelt egy haldoklótmegcsonkított lándzsája végén, és a hánykolódó testet,mint egy vérző és sikoltozó faltörő kost, az ellenség soraiközé vágta. Egypár véres képű connaughti felderítőcsatlakozott Harperhez, és immár hármasban kántálnikezdtek egy ír csatakiáltást.Egy csapat felföldi tört elő az utcából Sharpe jobb felén.Érezte, hogy a csata megfordul. Most lefelé támadtak, nemfelfelé védekeztek, Loup dandárjának szürke gyalogosaipedig visszavonulóban voltak a maradék franciákkal együtt.Baljával eleresztette a kardja pengéjének alsó részét, éslátta, hogy az teljesen szétvágta tenyerét. Muskéta lobbantfel egy ablakban balról, s egy gárdista hörögveösszeroskadt. Donaju kapitány rohamot vezényelt a tetejétvesztett ház ellen, amely visszhangzott a franciaszökevények üvöltésétől, ahogy áthajszolták őket a kicsinyszobákon, majd vissza a disznóólba. Szörnyű diadalüvöltéshallatszott jobbról, ahogy a connaughtiak egy századacsapdába ejtett két francia századot egy zsákutcában. Azírek véres utat kezdtek vágni a sikátor vége felé, és nemvolt tiszt, aki megálljt mert volna parancsolnimészárlásuknak. Lent, Poco Velhától északra, a füvesterületen úgy tűnt, a csatában a kiképzés során elsajátítottlegpompásabb manőverek mentik meg a könnyűhadtestet,most pedig az bizonyosodott be, hogy a leghajmeresztőbbrémálomba illő primitív, vad küzdelem az, ami talán elhozza

a teljes hadsereg megmenekülését.– Balról! – kiáltott figyelmeztetően Harper, Sharpe ígymegfordult, s látta, szürke egyenruhás franciák törnek átegy sikátoron. A gárdistákat nem kellett márellentámadásra vezényelni, beözönlöttek a közbe, s vadcsatakiáltásokat rikoltva gyilkolni kezdték a franciákat. AReal Compania Irlandesat magával ragadta agyőzedelmes és öldöklő küzdelem vérgőzös mámora. Azegyik embert mellkasán érte egy lövés, de fel se vette,csak ment tovább a puskáját lóbálva és bajonettjéveldöfködve. Donaju hosszú időre beszüntette a folyamatosirányítást, helyette inkább úgy harcolt, mint az emberei:vértől, füsttől, izzadságtól és a megterheléstől eltorzultarcból kivillantott szörnyű vigyorral a fején.– Látta Runcimant? – kérdezte tőle Sharpe. – Nem.– Túléli – felelte erre Sharpe. – Nem az a fajta, akicsatában hal meg.– Na és mi? – kérdezte Donaju.– Azt csak a jóisten tudja – mondta Sharpe, majdmegpihent egy pillanatra egy falszegletben. Nagykortyokban szedte a levegőt.– Loup-t látta? – kérdezte most Harpert.– Semmi jele a nyavalyásnak, uram, de az bizonyos, hogyezt neki tartom fent – felelte Harper, azzal megpaskoltahátán lógó hétcsövű puskáját.– Az a fattyú az enyém – mondta Sharpe.Üdvrivalgás jelzett újabb előretörést valahol a faluban. Afranciák mindenütt hátráltak, és Sharpe tudta, itt az ideje,hogy megakadályozzák, hogy az ellenség ellenálljon vagyújraegyesítse csapatait. Egy osztagot átvezetett a házon,átlépve két francia hullán és egy felföldi testén, hogy egy kishátsó udvaron bukkanjanak ki. Kirúgta az udvar kapuját, ésmeglátta a franciákat, mindössze néhány lábnyira tőlük.– Gyerünk! – üvöltötte, ahogy az utcára rohant és embereit

egy barikád maradványai felé vezényelte. Muskétáktorkolattüzei lobbantak fel, valami nekicsapódott Sharpeszíjon lógó fegyvere tusájának, aztán kardjával a barikádravágott, a gárdisták dobálták szét a kordékat, lócákat éslángoló szalmabálákat. Nem messze egy ház lángokbanállt, füstje megköhögtette Sharpe-ot, ahogy átküzdöttemagát az utolsó akadályon is, és kivédte egy kicsi, deszívós francia őrmester őfelé irányzott szuronydöfését.Harper felnyársalta a fickót vadkanlándzsájával. A patakcsak néhány lábnyira volt. Egy francia ágyú tüzelt,kartáccsal szórva be a főutat, és szétugrasztva vagytucatnyi felföldit, aztán a francia tüzéreket eltakarta abosszúszomjas szövetséges ellentámadás elől rohanófrancia gyalogosok áradata, amint a Dos Casas patakon átmenekültek visszafelé.Sharpe bömbölő hangot hallott jobb felől, s mikorodanézett, meglátta Loup-t magát, amint épp próbáljamaga köré gyűjteni a franciákat. A dandártábornok a régikőhíd maradványain állt, ahonnan a menekülő franciákatkáromolta, és megpróbálta kardjával visszafordítani őket.Harper felemelte hétcsövű fegyverét, de Sharpe lecsapta acsövet.– A fattyú az enyém, Pat, megmondtam! – Néhány vöröskabátos a folyón hajszolta át a franciákat, ahogy Sharpe ahíd felé rohant. – Loup, te rohadék! Loup! – üvöltött. –Loup!A tábornok megfordult, és annyit látott, hogy egy vérrelborított lövész rohan felé. Leugrott a hídról, ahogy Sharpe afolyóba vetette magát, s a két férfi középúton találkozott,combig merülve a vértől vöröslő vízbe, amelyet afelhalmozott holttestek duzzasztottak fel. A kardokösszecsaptak, Loup döfött, Sharpe hárított és megpördült,de a másik kivédte csapását. Megpróbálta térden rúgniLoup-t, de a víz mélysége akadályozta a mozgásban, így

kis híján maga esett el. Loup egyenes kardjának kaszálóvágása nyílt utat kapott felé, de Sharpe az utolsópillanatban talpra ugrott, és eltérítette a csapást kardjánakmarkolatával, majd a markolatkosárral egyenesen Loupszeme felé sújtott. A tábornok sietve hátralépett,megbotlott, de visszanyerte az egyensúlyát és gigászicsapásra lendítette kardját. A csata még mindig zajlott, demind a britek, mind a franciák magukra hagyták a kétkardforgatót. A franciák bebújtak a falak mögött és a folyókeleti partján fekvő kertekben lévő fedezékeikbe, ahol amai első támadásuk kezdődött, míg a britek és aportugálok az utolsó ellenséges katonákat űzték ki a faluterületéről. Mindeközben a folyóban a két harci lázban égőférfi furkósbotként lengette otromba kardjait.Méltó ellenfelei voltak egymásnak. Loup jobb vívó volt, dealacsonyabb, mint Sharpe, így közelebb kellett menniehozzá, ha meg akarta sebezni, ezen kívül sokkal inkább alóhátról való küzdelemhez volt hozzászokva, mint agyalogoshoz. A két férfi a vívás nemes művészeténekgroteszk paródiájaként lendítette kardját, döfött és hárított.Mozdulataikat lelassította a víz áramlása és tulajdonfáradtságuk, míg a kardvívás fortélyai kárba vesztek asúlyos lovassági kardok hossza és ormótlansága miatt. Akardok hangja egy kovácsműhelyből kiszűrődő zajraemlékeztetett.– Rohadék! – mondta Sharpe, és vágott. – Kurafi! –mondta, és egyenesen előredöfótt.Loup kivédte a szúrást.– Ezt a két meggyilkolt emberemért! – szólt, és felrántottakardját, esetlen hárításra kényszerítve Sharpe-ot. Loupsértést fröcsögve döfött kardjával Sharpe arca felé, oldalratántorítva ezzel a lövészt. Sharpe viszonozta a szúrást, ésdiadalittasan felüvöltött, ahogy pengéje beleszaladt Loupoldalába, de csupán a francia kardhüvelyét sikerült

keresztüldöfnie, amelybe azonnal be is szorult kardjánakhegye, eközben pedig Loup nekihuzakodhatott gyilkoscsapásának. Sharpe, amennyire tudott, előrelépett,csökkentve ezzel a köztük lévő távolságot, hogy megállítsaa döfést, és fejével előreöklelt, amint közel került. A franciaelkerülte a fejelést, majd felrántotta térdét. Sharpe kiosztottneki egy balhorgot, majd kiszabadította pengéjét, s Loup-rasújtott a markolattal, épp, mikor a dandártábornokmarkolatkosarával fájdalmas ütést mért fejének baloldalára.A két férfi széttántorodott. Egymásra meredtek, de továbbmár nem sértegették egymást, hiszen minden erejükreszükségük volt a küzdelemhez. Puskagolyók repkedtek afolyón át, de egyik sem zavarta meg a párbajozókat,felismervén, hogy itt most a becsületért folyik a harc, és ezcsak rájuk tartozik. Egy csapat szürke egyenruhás figyelteőket a folyó keleti partjáról, míg a nyugati oldalról lövészek,gárdisták és felföldiek vegyes csoportja bátorította Sharpe-ot.Sharpe vizet mert bal kezébe és a szájára lötykölte.Megnyalta ajkait.– Ideje, hogy végezzek veled! – szólt rekedten, éselőregázolt. Loup felemelte kardját, ahogy Sharpemeglendítette a sajátját, hárított, majd hárított újra. Sharpe-ot új, elkeseredett energia kezdte fűteni, s csapást csapásután szórt a franciára, melyek elsöpörték Loup védelmét,és olyan gyorsan záporoztak egymás után, hogy afranciának nem maradt ideje kiszakadni ebből, és sajátkardját támadásra fordítani. Sharpe erejétől hátrált, svédelme minden vágással egyre gyengült, ahogy Sharpefogát csikorgatva előretört. Egy utolsó ütés csendült Loupfeltartott kardján, s a szürke uniformisba bújt francia térdreesett a vízben, Sharpe pedig győzedelmes üvöltéssellendítette kardját a végső, szörnyű vágásra.

– Vigyázzon, uram! – kiáltott Harper kétségbeesetten.Sharpe balra pillantott, s egy szürke ló nyergében ülőszürke egyenruhás dragonyost látott, akinek fényes, feketeprémes forgódísz lógott sisakjáról egészen a derekáig.Rövid csövű karabélyt tartott, halálpontosan Sharpe-racélozva. Sharpe hátrált egy lépést, visszafogta a gyilkoscsapást, és látta, hogy az a fekete hajszerűségegyáltalában nem is forgó-dísz a sisakon.– Juanita! – kiáltotta. A nő megmentette volna Loup-t,ahogy egyszer életben hagyta Lord Kielyt is; csakhogyamíg Kielyt azért kímélte meg, hogy megőrizhessen együrügyet, amiért a brit vonalak mögött maradhat, Loup-tviszont szerelemből tartaná életben.– Juanita! – üvöltött Sharpe, annak a szürke hajnalnak azemlékre hivatkozva egy szürke farkas vackán a magashegyek közt.A nő mosolygott. És lőtt. Megfordult, hogy meneküljön, deHarper ott lapult az árnyékok közt hétcsövű fegyverével, éslövése vérfelhőt robbantva sodorta le Juanitát a lováról.Halálsikolya már azelőtt véget ért, hogy a testebecsapódott volna a földbe.Sharpe szintén zuhant. Óriási ütés érte a jobb vállát, s afájdalom hirtelen máris tűzként gyulladt fel elerőtlenedettkezében. Megtántorodott, fél térdre esett, és Loup máris ottvolt, kardja magasan a levegőben. Egy lángoló ház füstjétsodorta a szél a folyó fölé, ahogy Loup diadalittasordítással sújtott le kardjával.Sharpe bal kezével a francia jobb bokájához kapott, ésrántott rajta egyet. Loup üvöltve felbukott. Sharpevicsorogva lebukott a vízbe az elmerülő kard után, aztánsaját kardpengéjét vértől mocskos baljába kapta, így ahárom láb hosszú pengét botként fogva keményenellensége nyakára sújtott vele. Vállából vér csorgott afolyóba, ahogy a dandártábornokot a víz alá nyomta,

egészen a kavicsos meder aljáig, s ott tartotta a karddal.Szilárdan és egyenesen tartotta jobbját, bal kezében a kardvége, és fogait csikorgatta a karját átjáró fájdalomtól,ahogy teljes testsúlyával azon erőlködött, hogy a kisebbembert a háborgó folyó mélyén tartsa. Buborékok szálltakfel a vízből, és pattantak szét. Loup rugdalózott éshánykolta magát, de Sharpe ott tartotta őt a folyóbantérdelve, hogy csak feje és véres válla volt a vízszint fölött, skardját keményen a haldokló torkának szegezte, úgy fogvaezzel a franciát, ahogy az emberek fognak egy veszettentomboló kutyát.Karabélyok és muskéták lövedékei hasították a levegőt afolyó felett, ahogy Sharpe emberei tüzet nyitottak Loupgyalogosaira a keleti parton. A szürke gyalogosokelőretörtek, hogy megmentsék tábornokukat, de Louphaldoklott, víztől és acéltól fulladozott, lassan elveszítveeszméletét a folyó mélyén. Egy golyó csattant a vízbeSharpe közelében, de ő maradt, ahol volt, tudomást semvéve a fájdalomról, csak tartotta a kardot ellensége torkán.És lassan-lassan az utolsó buborék is szétpattant, éslassan-lassan a rángatózás is elcsitult Sharpe alatt, éslassan-lassan megértette, hogy megsebezte a szörnyet, ésLoup, gyűlölt ellensége halott, és lassan-lassan Sharpe ismegnyugodva fordult el a testtől, amely most felúszott a vízszínére. Véresen és sebesülten arrébb támolygott, vissza anyugati partra, ahol Harper utolérte, és visszasietett vele agolyó szaggatta fal menedékébe.– Isten óvja Írországot! – mondta Harper, ahogy gyengédenkifeszegette a nedves kardot Sharpe kezéből. – Hát magami a fenét művelt, uram?– Győztem, Pat, és rohadt jól csináltam – felelte a kapitány,majd a fájdalommal mit sem törődve elvigyorodott.Katona volt, aki győzelmet aratott.– Maradjon már nyugton, ember, az isten szerelmére! A

katonaorvos hangja borgőzös volt, lehelete brandytőlbűzlött. Fintorgott, ahogy a Sharpe vállába mélyedőszondát mozgatta. A doktor még egy kis csipeszt is tartotta kezében, amivel – vegytiszta agóniát okozva ezzel –állandóan a nyílt sebben matatott.– Ez az átkozott golyó magával vitte az egyenruhájacafatjait is – morogta. – Mi a fenéért nem hordselyemgúnyát? Az nem esne darabokra.– Nem telik nekem selyemre – felelte Sharpe. A templomvértől, gennytől, ürüléktől és vizelettől szaglott. Éjszaka volt,és a Fuentes de Onoro templomát két hadseregsebesültjei töltötték meg. Füstölgő gyertyák fényében fekvevártak a sorukra valamelyik orvosnál, akik éjhosszattüsténkedtek a kampóikkal, fűrészeikkel és szikéikkel.– Isten a tudója, megmarad-e – mondta a doktor, miközbenújabb darabka véres gyapjúcafatot rántott ki a sebből,azután csipesze szárait foltos köpenyébe törölgette.Böffentett egy brandyszagút Sharpe felé, aztán ernyedtenmegrázta a fejét.– A seb valószínűleg el fog fertőződni. Ez a szokásuk azefféléknek. Maga meg úgy fog bűzleni, mint egy lepráspöcegödre, a karja leesik, és úgy tíz napon belülmegdöglik. De mindezek előtt még alaposan felmegy aláza, összevissza gagyog majd, mint valami elmebeteg, ésizzadni fog, mint egy ló, de idehaza hős lesz magából.Persze hogy fáj, ember. Krisztus szerelmére, ne nyafogjonmár, mint egy átkozott kölyök! Sosem állhattam a rohadékkis vinnyogó taknyosokat. És üljön nyugton a hátsóján,ember!Sharpe nyugton maradt. A szonda okozta gyötrő kín olyanvolt, mintha fehéren izzó hústűket szurkálnának éscsavargatnának a vállízületében. Behunyta a szemét, éspróbált nem odafigyelni arra a nyiszorgó hangra, amit azorvos csontokhoz dörzsölődő szondája okozott, miközben

a karabély lövedéke után kutakodott.– Megvan a kis szemét. Tartson ki még egy kicsit! –mondta, majd keskeny végű fogót vett elő és kitágította velea sebet.– Szóval azt mondja, egy asszony tette ezt?– Egy asszony, igen – felelte amaz továbbra is csukottszemmel. Egy fogoly Loup dandárjából megerősítette, hogyJuanita tényleg a dragonyosokkal tartott. Senki semgondolta volna közülük, hogy a franciákat kiűzik a faluból ésvisszaverik őket a folyamon túlra, és senki sem beszéltJuanitának a veszélyről, bár úgyse hallgatott volna senkire.Kalandor volt, aki imádta a küzdelem szagát – és mosthalott.Hogy Loup is meghalt, Valverde tábornoknak többé esélyesem maradt arra, hogy találjon egy szemtanút, akialátámasztaná Sharpe vallomását, miszerint megölte afrancia foglyokat, így leplezve a San Isidró-i fiaskót. Márcsak egy tanú volt életben, Runciman, aki alkonyatkorérkezett a templomba, éppen akkor, amikor Sharpe adoktort várta.– Kikérdeztek! – közölte vele izgatottan.Runciman az egész csata alatt a faluban volt, és bár senkinem követelte meg, hogy mint hajdanán szállítmányozó tisztvállaljon vezető feladatot a harcban, az tagadhatatlan volt,hogy Runciman ezredes a legveszélyesebb helyen volt,mégsem hátrált vagy riadt meg az összecsapástól.– Ki kérdezett és mit, tábornok úr? – érdeklődött Sharpe.– Wellington és az a nyamvadt spanyol generális – mondtaRunciman, aki izgatottságában hadarni kezdett.– Egyenesen nekem szegezték a kérdést. Bele azarcomba. Beismerte, hogy megölt két franciát? Eztkérdezték.Sharpe megrándult, ahogy egy férfi felüvöltött a sebészkése alatt. A levágott karok és lábak hátborzongató

kupacot alkottak a műtőasztalként szolgáló oltár mellett.– Szóval ezt kérdezték – mondta. – Ön pedig soha nemhazudik.– Már hogy tettem volna ilyesmit! – méltatlankodottRunciman. – Megmondtam nekik, hogy ez egy abszurdkérdés. Egy úriember sohasem tenne effélét, ön pedigtiszt, tehát úriember, és őlordsága iránt érzett legnagyobbtiszteletem mellett sértőnek találom ezt a kérdést. –Runcimanben túlbuzgott a vidámság. – És Wellingtontámogatott engem! Megmondta Valverde-nek, hogy nemakar több brit tiszt ellen irányuló állítást hallani. És nem leszhadbírósági tárgyalás sem, Sharpe! A mai magatartásunk,mondták nekem, szükségtelenné tesz minden, a SanIsidró-i sajnálatos eseményekkel kapcsolatos kérdést. Ezis nagyon jó hír!Sharpe elmosolyodott. Tudta, hogy abban a pillanatbanfelmentették, mihelyt Wellington – közvetlenül a RealCompania Irlandesa ellentámadásakor a faluban –megdorgálta őt a két francia fogoly lelövéséért, deRunciman izgatott hírei örvendetesen alátámasztották ezt amentesítést.– Gratulálok, tábornok úr – mondta. – És most mi legyen?– Hazamegyünk, gondolom. Haza. Végre-valahára! –Runciman arcára mosolyt csalt a gondolat.– Csinálhatnék valami hasznosat a hampshire-i milíciábanesetleg. Javasoltam is Wellingtonnak, és ő volt olyankedves, hogy egyetértsen. Azt mondta, hogy a milíciánakszüksége van harcedzett férfiakra, éleslátású, tapasztaltvezetőkre, és jóindulatúan utalt rá, hogy én rendelkezemmindezen tulajdonságokkal. Wellington egy rendkívülszívélyes ember, Sharpe, ön nem vette még észre?– Igazán szívélyes, uram, valóban – felelte Sharpeszárazon, figyelve, ahogy a felcsersegédek épp lefognakegy férfit, akinek remegett a lába, míg a sebészek a

combját vagdosták.– Szóval, nekem irány Anglia! – szólt Runciman derűsen. –Drága Anglia, az a sok finom étel és józan vallás! És ön,Sharpe kapitány? Mihez kezd a jövőben?– Megyek békazabálókat ölni, tábornok. Másra úgysemvagyok jó. – Egy pillantást vetett a doktorra, s látta, hogy azmár majdnem végzett az előző páciensével, ígymegerősítette magát lélekben, hogy felkészülten fogadja afájdalom érkeztét.– És a Real Companía Irlandesa? Velük mi történik?– Cádizba mennek, de már hősökként! Az ütközetetmegnyertük! Almeida még mindig bekerítve, és MassénaCiudad Rodrigóig futott vissza. Szavamra mondom,Sharpe, mind hősökké lettünk!– Az édesanyja és az édesapja biztosan megmondtákönnek, hogy egy szép napon hős lesz önből, tábornok.Runciman megrázta a fejét.– Nem, Sharpe, sosem mondtak ilyesmit. Belém helyeztékminden reményüket, nem tagadom, ami nem is csoda,lévén, hogy csak egyetlen gyermekkel áldotta meg őket azég, s én voltam az a szerencsés áldás, és nagyszerű,nagyszerű ajándékokat kaptam tőlük, de hősiességet, aztsoha, azt gondolom.– Nos, ön mégis az, uram – felelte a kapitány. – Ha pedigbárki kérdezi, elárulhatja, hogy én mondtam – jelentette kiSharpe, majd kinyújtotta a jobb karját, és fájdalmát legyűrvekezet rázott Runcimannel. Harper épp akkor tűnt fel atemplom ajtajában, feltartott kezében egy üveggel,mutatván, hogy némi vigasz is vár rájuk, ha kiszedték belőlea golyót.– Találkozunk majd odakint, uram – mondta SharpeRuncimannek. – Feltéve persze, ha nem akarja végignézni,míg az orvos kipiszkálja ezt a lövedéket.– Az ég szerelmére, dehogy! Drága szüleim sem gondolták

soha, hogy lenne gyomrom orvoslást tanulni, és attól tartok,igazuk volt – sápadt el Runciman. – Hagyom inkább, haddszenvedjen nyugodtan egyedül – mondta, és zsebkendőtszorítva a szája elé sietősen elhátrált, nehogy a kórházveszedelmes kipárolgásaitól rosszul legyen.A doktor tehát kiszabadította a golyót a sebből, mielőtt egykoszos rongydarabot szorított volna a kapitány vállára, hogyútját állja a vérzésnek.– Nem tört csontja – szólt kissé csalódottnak tűnő hangon.– Van azonban itt pár kicsorbult borda, ami néhány napigmég okozhat fájdalmat. Talán örökké is, ha megéri.Megtartja a golyót? – kérdezte Sharpe-tól.– Nem, uram.– Emlékbe se, a hölgyek számára? – kérdezte a doktor,majd egy üveg brandyt szedett elő vérfoltos köténye egyikzsebéből. Nagyot húzott belőle, majd véres köpenyecsücskébe törölgette a csipesze szárait.– Ismertem egy fickót a tüzérségnél, aki tucatnyi kilőtttöltényt hordott aranyba foglalva egy láncon – mesélte azorvos. – Azt állította, hogy az egyik a szívéhez egész közelfúródott belé. Volt rajta egy sebhely, tudja, amivelbizonygatta. És megmutatta a golyót minden nőnek, akitmeg akart tömni, és elmondta az összes hülye ribancnak,hogy egy pontosan olyan nőről álmodott, mint ő, mikor azthitte, haldoklik. Működött, mesélte. Ronda disznó egycsibész volt, de arra számított, így az asszonyok alig győzikkivárni, hogy letéphessék róla a bricseszt. – Újra odakínáltaa lövedéket Sharpe-nak. – Biztosan nem akarja hát ezt azátkozott vacakot?– Egészen biztosan.A doktor félrehajította a golyót.– Bekötözöm magát – mondta. – Óvja a kötést anyirkosságtól, ha életben akar maradni, és ne engemokoljon, ha mégis feldobja a talpát.

Bizonytalanul elcsoszogott, egy felcsersegédet keresve,hogy bekötözzék Sharpe vállát.– Hogy rühellem ezeket a rohadt orvosokat! – szólt akapitány, mikor csatlakozott Harperhez a templom előtt.– Az öregapám is ezt mondta – válaszolta az ír, miközbenodakínálta Sharpe-nak a zsákmányolt brandysüveget.– Egész életében csak egyszer látott orvost, és egy hétrerá meghalt. Na nem mintha nem lett volna nyolcvanhat évesmár akkor.Sharpe elmosolyodott.– Ugyanaz, akinek az ökre leesett a szikláról?– Az, és végig bőgött estében lefelé. Mint mikor Grogandisznója beleesett a kútba. Egy hétig abba se bírtuk hagynia röhögést, de azon az átkozott disznón egy karcolás seesett! Csak csuromvíz lett.– El kell hogy mesélje ezt egyszer, Pat.– Ezek szerint velünk marad?– Nem indul vizsgálat – felelte Sharpe. – Runcimanelmondta nekem.– Nem kellett volna az első helyről kipécézniük valakit –szólt Harper gúnyosan, majd elvette a másik elől az üveget,és a szájához billentette.Átsétáltak a táboron, tábortüzek füstjétől borítva, és aharcmezőn hagyott sebesültek jajgatásától kísérve. A lármaelhalkult, ahogy Sharpe és Harper egyre távolodott a falutól.A tüzek körül ülő emberek messzi hazáik dalaiténekelgették. Az énekszó elég érzelmes volt ahhoz, hogySharpe-ban kínzó honvágy ébredjen, bár tudta, az ő otthonanem Angliában van, hanem itt, a seregben, és el sem tudtavolna képzelni, hogy elhagyja ezt az otthont. Katona volt:ment, amerre parancsolták, és megölte a király ellenségeit,ha megérkezett. Ez volt a dolga, a sereg volt az otthona, éső mindkettőt szerette, noha tisztában volt vele, hogy azelőléptetés minden egyes lépcsőfokáért, ami másnak oly

könnyed természetességgel megadatott, neki nyomorultsenkiházi fattyúként erővel kell megküzdenie. És tudta,hogy sem születéséért, sem elmésségéért, semvagyonáért nem jár jutalom, mindig csak annyira tartjákjónak, amilyen a legutóbbi küzdelme volt, de a gondolatmegmosolyogtatta. Mert az ő utolsó harca Franciaországlegjobb katonája ellen zajlott, és bizony megfojtotta akorcsot, mint egy patkányt. Sharpe győzött, Loup meghalt,és ezzel végre véget ért Sharpe csatája.

TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A spanyol királyi gárda a napóleoni időkben négy

csoportból állt: spanyol, amerikai, itáliai és flamandszázadokból, de sajnos a Real Companía Irlandesavalójában nem létezett. Mindamellett volt három ír ezredspanyol szolgálatban (név szerint de Irlanda, de Hibernia ésde Ultonia), mindegyiket ír számkivetettek ésleszármazottaik alkották. A brit hadseregben szintén sok írszolgált; néhány angol grófság ezredében a létszámegyharmadát írek tették ki az Ibériai-félszigeten vívottháborúk idején. Ha a franciák valóban képesek lettek volnabefolyásolni ezeket az embereket, a hadsereg reménytelenhelyzetbe került volna.Máskülönben tényleg meglehetősen reménytelen helyzetethozott az az 1811-es tavasz, nem is a lázadás, hanempusztán a számok miatt. A brit kormány még nem ébredtrá, hogy Wellingtonban végre olyan tábornokot fedeztek fel,aki tudja, hogyan kell harcolni, s még így is fukarul bántak aneki küldött csapatokkal. A hiányt csak részben orvosoltáka Wellington parancsnoksága alatt álló kiváló portugálzászlóaljak. Némely hadtestben, mint például a 7.-ben, több

portugál volt, mint brit katona, és a háború mindenszámvetésében külön tiszteletet érdemel ezenszövetségeseknek a harcban való jártassága. Aspanyolokkal való kapcsolat soha nem volt egyszerű vagyeredményes, még azután sem, miután Alava tábornok lettWellington összekötő tisztje. Alava közeli baráti viszonybakerült Wellingtonnal ez idő alatt, és a Waterlooi csatában isrészt vett. A spanyolok végül is kinevezték Wellingtonthadseregük generalissimójává, de vártak, míg asalamancai csata után 1812-ben a franciákat kivertékMadridból és Közép-Spanyolországból.Ám 1811-ben a franciák még mindig túl közel voltakPortugáliához, amelyét az előző három évben már kétszerelfoglaltak. Ciudad Rodrigo és Badajoz megakadályoztákWellington előrenyomulását Spanyolországba, s míg ezekaz ikererődítmények el nem estek (1812 elején), senki semlehetett biztos abban, hogy a franciák nem fognakmegkísérelni még egy inváziót Portugália ellen. Egy ilyeninvázió sokkal kevésbé lett volna hihető a Fuentes deOnorónál zajlott csatánál, de nem is lett volna lehetetlen.A Fuentes de Onoró-i sosem tartozott Wellington „kedvenc”csatái közé, melyeket szívesen idézett fel tábornokipályafutása alatt. Talán az Assaye-nál, Indiában vívott voltaz a ütközet, amelyikre a legbüszkébb lehetett és aFuentes de Onoró-i az, amelyikre talán a legkevésbé.Ritkán előforduló hibáinak egyikét követte el azzal, mikor a7. hadtestet olyan messzire engedte menetelni a seregtöbbi részétől, de a Craufurd parancsnoksága alatt állókönnyűhadtest briliáns fellépése megmentette őt azon aszombat reggelen.Ez olyan megnyilvánulása volt a taktikai zsenialitásnak,mely mindenkit lenyűgözött, aki csak szemtanúja volt: ahadtest messze volt a segítségtől, és körbezárták, mégisbiztonságban visszavonultak, és csupán maroknyi

veszteséget szenvedtek. A falubeli küzdelem már jóvalrosszabb volt ennél. A több mint mészárszékbe illőcsetepaté után halottak és haldoklók borították el azutcákat, és mikor végül – a franciák bátorsága ésdicsőséges pillanatuk ellenére – sikerült elfoglalniuk atemplomot és a dombhátat, a britek és szövetségeseikmegtartották a gerincet, és megakadályozták, hogyMasséna elérje az Almeidába vezető utat. Massénakiábrándultságában azt az élelmiszer-szállítmányt, amitAlmeida helyőrsége számára vitt, felosztotta tulajdon éhesserege közt, majd visszavonult Ciudad Rodrigóba.Így Wellington hiába hibázott, mégis győzedelmesentávozott, de Erskine elmebaja egyre akadályoztatevékenységében. Még egy nagy szégyent volt kénytelenelviselni: Almedia védőinek kivétel nélkül fogságba kellettvolna esniük, de ehelyett megszöktek a gyatra ostromzáralól, és mentek, hogy tovább erősítsék a roppant franciasereget Spanyolországban.Wellington később az egész hadjárat legszégyenteljesebbeseményének nevezte.Ε seregek legtöbbje guerrillerosokkal harcolt, nem britkatonákkal, és a következő évben néhányukra mégszörnyűbb ellenség várt: az orosz tél. A briteknek szinténnehézségeik támadtak a közeledéssel, olyan nehézségek,amilyeneket Sharpe-nak és Harpernek kell majdmegosztani, elviselni, és amelyeket szerencsére túlélnek.

TÉRKÉP

TartalomELSŐ KÖNYV

Első fejezetMásodik fejezetHarmadik fejezetNegyedik fejezetÖtödik fejezetHatodik fejezet

MÁSODIK KÖNYVHetedik fejezetNyolcadik fejezetKilencedik fejezetTizedik fejezetTizenegyedik fejezet

TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSTÉRKÉP