BEKÖSZÖNTÕa Szeretet alázatával párosul, és csak a hit érzékével ismerhetõ fel –...

Marcell atya, amikor élete elsõ négy évtizedérõlszóló önéletrajzi írását megírta, annak a „Szépszeretet”címet adta. Ebben a mûvében azt meséli el, hogy mi-ként talált rá a „Szépszeretetre”, azaz Jézusra, Máriá-nak, „a Szépszeretet Anyjának” a vezetése alatt,s hogy ilyen módon õ maga hogyan lett a „SzépszeretetFia” (vö. Szépszeretet, 39. old.).

A „Szépszeretet Anyja” kifejezés nem Marcell atyatalálmánya, hanem a Szentírásból származik. Az Egyházhivatalos latin nyelvû bibliafordításában, a Vulgátában– amelybõl a liturgikus használatra szánt szentírási for-dítások is készülnek – Sirák fia könyvében (24, 24)található az a vers, amely a bibliakutatók szerint utólagosan került a szent szövegbe,ahogyan azt néhány latin és görög nyelvû szövegváltozat tanúsítja. Ebben a versben– amelyet az Egyház egyes Mária-ünnepek alkalmával mindig elõszeretettel alkalma-zott és alkalmaz mindmáig a Szent Szûzre vonatkozóan – a megszemélyesített bölcses-ség önmagát dicséri: „Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hit-nek és a szent reménynek”. Innen származik a „Szépszeretet Anyja” elnevezés, amiminden bizonnyal arra utal, hogy Mária egészen különleges módon van kapcsolatbana Jézusban megjelent isteni szeretettel illetve az arra való megnyílás titkával.

Maga II. János Pál pápa is, mint a „szép szeretet Anyjához”, fordult Máriáhoza harmadik évezred küszöbéhez érve a Tertio millenio adveniente kezdetû apostoli le-velének végén, azt kérve, hogy Õ „legyen a harmadik évezred Nagy Jubileum felézarándokló keresztényeinek vezércsillaga, aki biztos utat mutat az Úr felé” (n. 59).

A magyar Kármelhez tartozók számára külön örömet jelenthet az a felismerés,hogy Marcell atya Szépszeretet címû önéletrajzi írása révén egy olyan lelki kincsjutott számunkra osztályrészül, mely a Mária alakján keresztül felragyogó abszolútszépség magával ragadó erejérõl és annak titkáról misztikus mélységû módon vall.Marcell atya mûve arról tanúskodik, hogy Mária szépsége – annak ellenére, hogynem kihívó és minden mást elhomályosítani akaró módon jelentkezik, hiszena Szeretet alázatával párosul, és csak a hit érzékével ismerhetõ fel – mindennélvalóságosabb és örök szépség, mely ellenállhatatlan erõvel képes vonzani a hit vilá-gosságára megnyíló embert, hiszen „az – hiánytalan, az az Isten, Jézus, a Szenthá-romság szépségét tükrözi, adja, kínálja és elmerít benne” (Szépszeretet, 98. old.).

fr. Rafael

BEKÖSZÖNTÕ

3Kármel 2008/2 ELMÉLKEDÉS A LELKI ANYASÁG TITKÁRÓL

Magasztalja lelkem az Urat!

Avilai Szent Teréz mélyen megtapasztalta Isten irgalmas szeretetét. Ez a tapasztalata megtéréséhez vezetett. Elõtte képtelen volt arra, hogy kizárólag Isten akaratát kövesse.Önéletrajzában van egy rész, amit a szakértõk „Szent Teréz Magnificat-jának” neveznek:„Mert bizony sokszor gondolok álmélkodvaIsten nagy jóságára, s lelkem ujjongva szem-léli, hogy milyen végtelenül bõkezû és irgal-mas. Legyen áldott mindezekért. Mert hiszenvilágosan láttam, hogy nem ébredt bennemegyetlen jó vágy sem a nélkül, hogy már földiéletem folyamán meg ne jutalmazott volna ér-te; s akármilyen rosszak és gyarlók voltak istetteim, az én jó Uram javítgatta, tökéletesítet-te és értékessé tette õket; ellenben rossz tette-imet és bûneimet azonnal elrejtette. Sõt, mégha valaki nyílt szemmel látja is ez utóbbiakat,Õ szent Felsége vakságot bocsát rá, s kitörliazokat emlékezetébõl. Megaranyozza bûnei-met; erényt ragyogtat bennem, amelyet õ ma-ga helyez belém, és szinte rám erõlteti õket. ”2

Ez a hálával teli alázat hasonló ahhoz, amit Mária fejezett ki, miután megértet-te, hogy az Úr milyen nagy dolgot tett vele. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívemujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme,mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cse-lekedett velem a Hatalmas és Szent az õ Neve. Irgalma nemzedékrõl nemzedékre,azokra száll, akik õt félik. Hatalmas dolgokat mûvelt karja erejével, szétszórtaa gondolataikban kevélykedõket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket fel-emelt. Éhezõket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szol-gáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak,Ábrahámnak és utódainak mindörökre”(Lk 1, 46-55).

Mária és Teréz különbözõ módon fejezi ki azt a tapasztalatot, hogy mindenIsten ajándéka, mindenük Istentõl ered. Ez az igazságra alapozott alázat azt jeleni,hogy nem dicsekedhetnek semmivel, mégis boldogok, mert mindaz, amilyük csakvan attól a Személytõl származik, aki végtelenül szereti õket. A MagnificatbanMária Istennek azt a kegyelmét magasztalja, amire az Angyali Üdvözletkor igennelválaszolt: „Legyen nekem a Te igéd szerint”, vagy mondhatná így is „legyen ez ígyjó, ahogy mondod, legyen meg a te akaratod, folytasd és teljesíts be az életemben

2 Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, 4, 10.

2 ELMÉLKEDÉS A LELKI ANYASÁG TITKÁRÓL Kármel 2008/2

LELKISÉG

A Szépszeretet Anyja

„Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nõvérem és anyám”(Mk 3, 35)

ELMÉLKEDÉS A LELKI ANYASÁG TITKÁRÓL

Jól ismert a Jézus rokonairól szóló evangéliumi rész: „Amikor anyja és rokonaiodaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hivatták. Sokan ültek körülötte, szóltakneki: »Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek«. Így válaszolt: »Ki az énanyám és kik az én testvéreim?« Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülõkön,s csak ennyit mondott: »Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten aka-ratát, az az én testvérem, nõvérem és anyám.«” (Mk 3, 31-35).

Nem nehéz elképzelnünk, hogy Jézus testvérei vagy nõvérei vagyunk, hiszenõ emberré lett értünk, részesedett a mi életkörülményeinkben. Nehezebb elképzel-ni azt, hogy anyjává válhatunk.

Ez a kérdés éppolyan nagy titok lehetett Jézus édesanyja, Mária számára is,ahogy nekünk is nehéz megértenünk, hogy miképpen lehetünk anyja a mi Terem-tõnknek és Megváltónknak.

A II. vatikáni zsinat, amikor az Egyház és Szûz Mária kapcsolatáról beszél,kiemeli az Egyház anyaságát: „Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségétszemléli, szeretetét utánozza, és hûségesen teljesíti az Atya akaratát, az Isten Igéjénekhívõ elfogadása által maga is anya lesz. Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanisúj, halhatatlan életre szüli a Szentlélektõl fogant és az Istentõl született fiakat.”1

Csodálatos az Egyháznak ez a nagy méltósága, az evangélium elõbb említettszavai mégis arra hívnak minket, hogy külön-külön, az Úr „anyjai” legyünk. Nembeszélve arról, hogy az Egyház tevékenységének hatékonysága a mi személyes élet-módunktól is függ.

Hogy valóban alkalmasak legyünk erre a hivatásra, Jézus szavai szerint Istenakaratát kell megtennünk. Ahogy a zsinati szöveg mondja Mária titokzatos szentsé-gét kell szemlélnünk, és a szeretetét utánoznunk. Hogy jobban megértsük, hogy mitjelent ez az anyai magatartás, és a Szûzanya hivatása, néhány szentnek, rendi szü-leinknek, Avilai Szent Teréznek és Keresztes Szent Jánosnak, valamint Szent Pálapostolnak a példáját és néhány gondolatát hívjuk segítségül.

1 LG 64.


ennek az újjászületett léleknek a mikéntjérõl.„Ez a lélek annyira megfeledkezik önmagáról, mint-ha valóban nem is léteznék. Annyira megváltozott,hogy nem ismer többé önmagára. Nincs többé gondjasem arra, hogy reá mennyei boldogság vár, sem arra,hogy neki becsülte is van, mert csakis Isten dicsõségetudja õt érdekelni és annak elõmozdítása egyetlen cél-ja. (…) A második hatás valami rendkívüli vágyako-zás a szenvedések után, csakhogy ez a vágy nem okoztöbbé nyugtalanságot, mint annak elõtte. Ugyanisannyira kizárólagos óhaja neki, hogy mindenben Istenakarata teljesüljön, hogy bármit is tegyen Õ szent Fel-sége, azt õ jónak találja. Ha azt akarja, hogy szenved-jen, annál jobb, de ha azt akarja, hogy ne szenvedjen,nem szomorkodik emiatt, mint azelõtt szokta tenni”4.Az eredeti spanyol szövegben a padecer (=szenvedni)ige, nem egyszerûen a szenvedést jelenti, hanem a sze-retettel teli fáradtságos szolgálatot az Úr terveiért.Maga Teréz pontosítja az elõbb megfogalmazott vágyat:„Van azonban ebben az állapotban valami különösenmeglepõ. Hallottátok, mily szenvedés és szomorúság gyötörte ezt a lelket, mert nem tu-dott meghalni; minden áron szerette volna ugyanis élvezni a mi Urunk látását az égben.Most ellenben minden áron szolgálni akar neki és tehetségéhez képest elõmozdítani azÕ dicsõségét és a lelkek üdvösségét, úgyhogy nemcsak nem vágyódik a halál után, ha-nem sokáig évek hosszú során át szeretne élni és elviselni a legnagyobb szenvedéseket,hogy ezek fejében az Urat hacsak valamivel is jobban dicsérjék ezen a földön”5

Szent Pál apostol ugyanerre a megoldásra jut ezen a feszültségen elmélkedve:„Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha pedig tovább kellélnem, az gyümölcsözõ munkát jelent. Nem tudom, tehát mit válasszak. Mind a ket-tõ vonz: szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobbvolna. De hogy életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Ebben a meggyõzõ-désben biztosra veszem, hogy megmaradok, sõt elõhaladásotokra és hitbõl fakadóörömötökre maradok meg mindnyájatok javára” (Fil 1, 21-25).

A lényeg tehát az, hogy az ember meghaljon önmaga és minden más számára éséljen egyedül Isten szolgálatáért. Ebben a magatartásban rajzolódik ki az anya ma-gatartása, vagyis pontosabban Jézus anyjának a misztériuma. Vagyis ha nem élekmár másért, csak azért, hogy Jézus éljen bennem, - ahogy Szent Pál is írja: „élek,de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2, 20) -, akkor Jézus életét segí-tem elõ itt a földön. Az õ evangéliumát hirdetem, és egész életemmel tanúskodok

4 BV 7. lakás, 3, 2. 4.5 BV 7. lakás, 3, 6.


a tervedet!” Mindketten meggyõzõdtek tehát arról, hogy Isten akarata, a boldogsá-got adja nekik és másoknak, és megvallják, hogy Isten a fõszereplõ az életükben.

II. János Pál pápa a Redemptoris Mater címû enciklikájában kiemeli, hogy a ke-gyelemnek azt a teljességét, amit Mária megkapott, azt minden hívõ kereszténymegkapja. Érvelését Szent Pál apostolnak az egyik himnuszára alapozza: „Elevearra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságostetszése szerint, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel megajándékozottminket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az õ vére által, a bûnökbocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelõen, amelyet igen bõségesen juttatottnekünk minden bölcsességgel és ismerettel” (Ef 1, 5-8).

Tisztán, szépen szeretni

Ez a tapasztalat Isten végtelen szeretetérõl, egy hivatást, és késõbb egy külde-tést is ad az embernek. Arra vágyik, hogy mások is részesüljenek ebben a nagyszeretetben. Mária hálaénekében kifejezi, hogy ami vele történt, az egész Izraelmegmentését is jelenti. Másrészrõl az isteni szeretetrõl szerzett tapasztalat egy fáj-dalmat is okoz a léleknek. A világ dolgai ezután már csak zavarják õt, mert azIstenrõl szerzett tapasztalat fényében ezek már semmit sem jelentenek a számára,és akadályul szolgálnak abban, hogy Isten szeretetét élvezhesse. Szent Pál apostolígy vall errõl: „Sõt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten min-dent szemétnek tartok” (Fil 3,8). Avilai Szent Teréz pedig így panaszkodik: „Jaj énUram, jaj én Uram, milyen hosszú ez a számûzetés, és nagy büntetéssel jár az énIstenem utáni vágy. Uram mit fog tenni egy börtönbezárt lélek? Ó Jézus milyenhosszú az ember élete, habár azt mondják, hogy rövid! Rövid az Uram, akik, nyer-

ni akarnak rajta, vágyuk nem teljesedik; azonbannagyon hosszú annak a léleknek, aki arra vágyó-dik, hogy Isten jelenlétében lássa magát. Milyenorvosságot adsz erre a szenvedésre. Nincs ilyen,hanem csak az, hogy a lélek érted szenvedhet”3

Teréznek ebben a sóhajában már meg is szü-letik a válasz. A lélek egyetlen orvossága az,hogy szenved azért, akit szeret. Ez azt jelenti,hogy valóban meg kell halnia teljesen önmagaszámára, és még ahhoz sem ragaszkodhat, hogyIsten jelenlétében érezze magát. A lelki házasságkegyelmét megtapasztaló Szentanya elõtt így vi-lágossá válik a lélek átalakulásának az útja.A Belsõ Várkastély hetedik lakásában tárgyal

3 Exlamaciónes (Felkiáltások) 15


Természetesen tehát, ha Jézust így tisztán szeretjük, akkor megnyílunk az ember-társaink iránti tiszta szeretetre is. Úgy szolgáljuk õket, hogy nem a saját érdekeinketkeressük, és az övékét is csak úgy, ahogy az egyezik Jézus szándékaival.

Alázatosan és határozott elhatározással

Ez a hivatás, minden keresztény ember sajátja. Szent Pál így ír a keresztségkegyelmének a következményérõl „Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézus-ban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségbenugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsõ-sége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert hahalálának hasonlóságában egybenõttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hi-szen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre,hogy a bûn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bûnnek. Aki így meghaltmegszabadult a bûntõl. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együttfogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, ahalál nem lesz többé úr rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bûn-nek, aki azonban él, az Istennek él. Ezérttekintsétek magatokat is úgy, hogy meg-haltatok a bûnnek, de éltek az Istennek Jé-zus Krisztusban” (Róm 6, 1-11).

Ez az élet, a tökéletes tiszta szeretetélete, többször elérhetetlennek tûnik a szá-munkra. Habár arra vágyunk, hogy Jézustervei vágyai, vagyis akarata teljesülön azéletünkben, sokszor a konkrét életkörülmé-nyek között nem látjuk, hogy mit akar,vagy lehetetlennek tûnik elõttünk annakmegvalósulása. Ennek a tiszta szeretetnektehát a hit és a remény Istentõl belénk ol-tott erényén kell alapulnia. Hitünk támasz-kodhat a Szent Pál által elõbb idézett igaz-ságon: Krisztus többé nem hal meg, velünkvan, õ a fõszereplõje az életünknek, csakutat kell neki engednünk. Nem vagyunkképesek meghalni önmagunknak, ha nemlátjuk az örök életet. A Jézusba, az Istenbe,életünk fõszereplõjébe vetett hitre tudjukalapozni a reményünket: Ha az övéi va-gyunk, meg fogja adni a szükséges eszkö-


annak hitelességérõl. Mondhatnánk azt is, hogy segítem, hogy megszülessen ben-nem az õ vágyaival és terveivel. Elõször is úgy hogy engedem, hogy továbbgyógyítson, mint orvos, megváltsa a bûneimet és ezen keresztül engedem, hogykilépjen belõlem, a cselekedeteimet Õ irányítsa, és így másokhoz, is eljussonaz õ szeretete. Ahogy Avilai Szent Teréz írta: elõmozdítom az Õ dicsõségét.

Nagyon szép a szülni, gyermeket szülni ige spanyol jelentése: „Dar a luz”, amitvalahogy úgy lehetne fordítani, hogy a fénynek ad vagy a fénybe helyez. Talán meg-felelõek azok a magyar kifejezések, mint a napvilágra hoz, vagy reflektorfénybe állít.Ha tehát a bennünk élõ Jézust és evangéliumát, tetteinkkel és egész életünkkel a nap-

világra hozzuk, vagy a reflektorfénybeállítjuk, akkor mi is az õ szava alapján„anyjai” vagyunk. Ez egy nagy titok, amia Megtestesülés és az Eukarisztia misztéri-umához kapcsolódik, és azt az utat követi,amin Mária járt: világra szülte, hordozta éstáplálta a Teremtõt, az Isten Fiát, aki máraz õ életét megelõzõen, az Atyától szüle-tett az idõk kezdete elõtt. Avilai SzentTeréz leír egy látomást, amiben valószínû-leg az Eukarisztiát szemlélve volt része.Megjelent neki az Úr egy értelmi látomás-ban. Úgy látta, mintha Jézus a karjaibanfeküdne, ahogy „Pietá” festményekenszokták ábrázolni a Szûzanya karjaibanfekvõ meghalt Jézust.6

Ehhez a hivatáshoz tehát egy egészen tiszta szeretettel kell rendelkeznie a léleknek,vagy ahogy Marcell atya nevezi szépszeretettel. Ezt a hivatást írta le õ az Emésztõ vágycímû versében. Ez egy teljes önzetlenséget jelent, amivel a lélek csak az áltata szeretettszemély érdekeit nézi. Már csak azért él, hogy Isten élhessen benne, hogy Isten használ-hassa õt a maga terveire a világban. Testét azért táplálja és védi, hogy azzal is Jézus hasz-nára lehessen. Minden ellentétes szándékkal és tettel a saját önzését keresné, a saját vá-gyait szülné a világra.

Keresztes Szent János atyánktól csak egy gondolatot idézünk. Ugyanerrõl a sze-retetrõl ír a Szellemi páros énekben:

„Lelkem s egész valómSzolgálatára szentelé magát.A nyájat már nem õrzömS tisztem nincs semmi más,Egyetlen dolgom: õt szeretni”7

6 Lelki számadások 58.7 SZÉ 28.

9Kármel 2008/2 ANYJA VAGYOK A SZÉPSZERETETNEK

ANYJA VAGYOK A SZÉPSZERETETNEK

Minden ember vágyakozika szépség után. Fiatal korbanfõleg a külsõ szépség után, ké-sõbb azonban rájövünk, hogyvan egy fontosabb, jelentõ-sebb szépség, a belsõ szépség.Egy gyermekét szeretõ édes-anya sohasem találja csúnyá-nak gyermekét. Ezért szépminden gyermek, és ezért érziminden gyerek a legszebbnekaz édesanyját. Minden embernagyon szép, és értékes, hi-szen mindenki a Szûzanyánakgyermeke, akkor is, ha korbanfelnõtt már. Minden emberszép, ha szeretik, és ezt a sze-retetet tovább is adja. „A sze-retet arra vágyik, hogy csele-kedetekben mutatkozzék meg.”(Boldog Kalkuttai Teréz anya)10

Minél intenzívebb a szere-tetünk, annál könnyebbenészrevesszük mások szépsé-gét, és õk is felismerik a miszépségünket. Az egyik med-jugorjei látnoknõ megkérdezte a Szent Szûzet, hogy miért olyan szép. Õ ezt vála-szolta: „Szép vagyok, mert szeretek, ha ti is szépek akartok lenni, szeressétek egy-mást.”(Szent Szûz szavai Medjugorjéban)

Kis Szent Teréz nõvérünk minden szeretet cselekedetéhez hozzátett egy mo-solyt. Ez a mosoly tette széppé. Õ lett a mosoly szentje. Boldog Kalkuttai Terézanya, aki igen bensõséges kapcsolatban volt Teréz nõvérünkkel így ír: „Mosolyomcsak köntös, amely sok-sok fájdalmat takar. Mindig mosolyogni kell.”

Ha mindent teljes, õszinte szívvel teszünk, a szeretet állandóan növekszik majdbennünk. A szeretet virágjainak azonban tövisei is vannak, amitõl sok ember visz-szariad. Nekünk inkább Kis Szent Terézt kell követnünk, aki azt mondta:„Akkor is énekelni fogok, amikor virágjaimat tövisekkel kell szednem.”11

10 Paul Poupard: Mit jelent ma szentnek lenni? 38. old.11 Önéletrajz B kézirat


zöket terve végrehajtásához, és be fogja teljesíteni bennünk, amit megígért. Máriaerrõl az ígéretrõl énekelt a Magnificat-ban és harminchárom évvel késõbb mindezszertefoszolni látszott, amikor Jézust látta meghalni a kereszten. Õ mégis hitt és re-mélt az Úrban, mert nem akart hûtlen lenni ehhez a tiszta szeretethez, és Isten ter-veihez, ezért õ a hit példaképe mindnyájunk számára: „Így maga a BoldogságosSzûz is a hit zarándokútját járta, Fiával való egybetartozását hûségesen vállalta egé-szen a kereszthalálig, amelynél ott állott (vö. Jn 19, 25), hogy ezzel is az Isten el-gondolása teljesüljön.”8

A hitben, reményben és szeretetben való átalakulás még tovább mélyíti az emberalázatát, vagyis ahogy Szent Teréz nevezi az igazságban való járását. Így egyre sza-badabb lesz Isten tervének a befogadására, egyre inkább Isten erejére bízza magát,az Atyától vár mindent, együttmûködik a Szentlélekkel és önmagáról elfeledkezik.

Avilai Teréz is arra buzdította a nõvéreit, hogy legyenek nagy vágyaik: „Legyenbennünk nagy bizalom, mert igen fontos dolog, hogy ne szállítsuk le vágyaink szín-vonalát. Legyünk arról meggyõzõdve, hogy ha mi megtesszük a magunkét Isten ke-gyelmébõl, ha nem is egyszerre, de lassan-lassan mégis csak eljuthatunk oda, ahováegyes szentek; mert hiszen ha ezek sohasem szánták volna rá magukat, hogy ezt óhaj-tani fogják, s ha lépésrõl lépésre nem valósították volna meg: õk sem jutottak volna

olyan magasra. Õ szent Felsége a bátor lelkeketszereti, de viszont azt is megkívánja, hogy mind-amellett alázatosan haladjanak, és ne bízzanak ön-magukban”9. Többször leírja, hogy határozott el-határozással vágjunk neki a lelki élet útjának,hogy elnyerjük azt, amit az Úr megígért nekünk.Az istenfélelem erényérõl tárgyalva, – ami arrahivatott, hogy elkerüljük még a bocsánatos bûnö-ket is –, megjegyzi, hogy ez nem jelenti azt, hogyaggályosnak kell lennünk. Isten szeme ugyanisnem akad fönn olyan apróságokon. A lényeg az,hogy jó szándék és eltökélt akarat legyen ben-nünk, hogy nem bántjuk meg Istent.

Gyengeségeinket ismerve kérjük a Szûzanyát, hogy segítsen nekünk ezen az úton.Legyen édesanyánk, akihez gyermeki szívvel fordulhatunk, de legyen nõvérünk is, akibevezet minket abba a hivatásba, amit Õ kapott az Úrtól, és amit elsõként élt át az em-berek között. Nekünk keresztényeknek is ez a hivatásunk. Az Õ pártfogásával indul-junk neki szilárd hittel, erõs reménnyel, tiszta szeretettel, alázatosan, de határozottelhatározással, és ne utasítsunk vissza semmit abból az ajándékból, amit az Úr nekünkígért, és nekünk is akar adni.

fr. Imre

8 LG 58.9 Önéletrajz 13, 2

11Kármel 2008/2 MAGNIFICAT

MAGNIFICAT

Akkor ismerünk igazán valakit, ha tudjuk, milyen az imádsága, hogyan lépkapcsolatba Istennel. Szent Teréz errõl így ír: „Ebben a várkastélyban nagyon soklakás van..., a legközepén azonban van egy, amely fontosabb valamennyinél, mertbenne folynak a legbizalmasabb beszélgetések Isten és a lélek között.” (Belsõ vár-kastély, 1. lakás) Amikor a Magnificatot imádkozzuk, belépünk Mária lelkébe.Az egész Ószövetség Máriában teljesedik be. A Magnificat Hanna hálaéneke(1Sám 2,1-11) Mária ajkán: elérkezett az üdvösség ideje, a jövendölés beteljesült,új módon léphetünk kapcsolatba Istennel.

Mária elõször szemeit Istenre emeli, utána tér vissza önmagához. Az igazi imád-ság a dicsõítés. „Azt hiszem azonban, hogy sohasem fogjuk magunkat igazán meg-ismerni, ha nem igyekszünk megismerni Istent. Csak akkor értjük meg igazábankicsinységünket, ha az Õ nagyságát szemléljük.” (1BV)

Minden a dicsõítésbõl indul. „Magasztalja lelkem az Urat!”; „Áldjad lelkemaz Urat, és egész bensõm dicsérje szent nevét!” (Zsolt 103); „Szívem mélyébõldicsõítem az Urat!” (Zsolt 111) Mária nem ragad le a dicsõségnél, melyet Istentõl

kap, Istenhez vezeti azt vissza. „Mertnagyot mûvelt velem Õ, aki Hatalmas.”„Bármi jót teszünk is, az végelemzés-ben nem tõlünk származik, hanemabból a forrásból fakad, amelybe lel-künk fája ültetve van, s annak a Napnakköszönhetõ, amely éltetõ melegétárasztja cselekedeteinkre. (Az a bizo-nyos személy) bármi jót tesz is õ magavagy más, azt azonnal végsõ forrásáravezeti vissza, s átérti, hogy anélkülsemmire sem vagyunk képesek. Ha te-hát valami jót talál tenni, Istent dicsériérte, önmagára pedig a legtöbb esetbennem is gondol.” (1BV)

Mária lényének legmélyéig örven-dezik. „Az õ lelke legyen énbennem!Egész lényem magasztalja az Urat!Istenben ujjongjon, õbenne örvendez-zék.” Az imádság tánc, az imádságünnep!

Mária a szolgálóleány, nincs mársemmije, õ az a teremtmény, aki telje-sen átadta magát. Isten rátekintett ki-

10 ANYJA VAGYOK A SZÉPSZERETETNEK Kármel 2008/2

Az igazi szeretet összefügg az alázattal, ez pedig az engedelmességgel. A sze-retet az út Isten felé, az engedelmesség a kapu, amelyen keresztül ráléphetünk erreaz útra. Ezt Jézus így mondja el az evangéliumban: „Nem mindenki jut be a meny-nyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyeiAtyám akaratát” (Mt 7, 21). „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem”(Jn 14, 21)

Legjobb példaképünk abban, hogy miként kell Istent igazán szeretni a SzentSzûz. Az õ szeretete igazi, erõs és tiszta volt. Szeretete nem puszta szavakban vagyérzelmekben merült ki. Õ, „az Úr alázatos szolgáló leánya” engedelmes volt,teljesen átadta magát az Úrnak, egész élete – az angyali üdvözlettõl a Golgotáig –egy nagy „Fiat” (Legyen!) volt. Ez az alázatos engedelmesség tette õt képessé arra,hogy Isten Anyjává legyen. Szent Terézia anyánk a következõket írja errõl a misz-tériumról (a sakk játékot használva hasonlatként): „Nincs olyan királynõ, amelyhamarább késztetné Õt a megadásra12, mint az alázatosság. Ez vonzotta le Õt azégbõl Szûzanyja méhébe s ennek segítségével, mint egy hajszállal, húzzuk õt a milelkünk belsejébe. Akiben nagyobb az alázatosság az tökéletesebben, akiben kisebb,az kevésbé tökéletesen fogja Õt bírni. Mert én nem értem és nem is fogom sohamegérteni, hogyan volna képzelhetõ alázatosság szeretet nélkül és szeretet aláza-tosság nélkül.” (TU 16 fej)

Az alázatos engedelmességben valami különös erõ van tehát, amely képes ma-gát Istent az ember lelkébe, életébe vonzani. Ezért csak az alázatos és engedelmesember válik szentté, csak õ tanul meg igazán szeretni, Isten szeretetével.

Boldog XXIII. János pápa püspöki jelmondata ez volt: Oboedientia et Pax!(Engedelmesség és béke!). A nagy pápa így magyarázta egyszer az engedelmességés a béke kapcsolatát: „Az engedelmességgel minden probléma megoldódik,ha engedelmesek vagyunk, nem kell a fejünket törnünk, és békénk van”. Istena szeretet és a béke Istene. Aki Isten szeretetét befogadja, az Õ békéjének is része-se lesz.

Szûz Mária olyan nyitott és engedelmes lélekkel állt Isten elõtt, hogy képes volta maga teljességében befogadni az Isten szeretetét, aki benne testté lett.Ezért nevezi õt Marcell atya (a Szentírást idézve) a Szépszeretet Anyjának.

Szûz Mária nem csak megszülte a Isten Szépszeretetét (Jézust), hanem azóta isállandóan Õt szüli azok lelkébe, akik hozzá fordulnak, akik lelkük anyjává fogad-ják. Szûz Mária megtanítja õket, miként kell hozzá hasonlóan Istent tiszta, önzetlenszeretettel szeretni, és elviszi szívükbe Jézust, hogy megtanítsa õket Isten szép,igazi szeretetére.

Szépszeretet Anyja, taníts meg minket Isten igazi szeretetére!

Szent Arcról nevezett Magdolna OCDS12 Tudniillik a királyt (Istent)

13Kármel 2008/2 MAGNIFICAT

A szem, mely látta Istent, tudja élvezni a dolgokat. A kiegyensúlyozott személyiség tudszeretni, dolgozni és élvezni. Ha lelkem ujjong Istenben, akkor örülni fogok Isten bará-tainak, és ha elvesznek tõlem olyat, ami nem Isten, nem fogok szenvedni, mert Bennelakom. „Senki nem veheti el tõletek örömömet” – mondja Jézus.

Annak a szolgának, aki odaadta magát, nincsenek többé jogai. ’Tied vagyok,Uram, szívemben, értelmemben és gondolataimban.’ Alázatosság és szolgaság ösz-szekapcsolódnak. Imánk legyen az alázatos szolga imája. „Segíts, Uram, hogy má-sok szolgája lehessek, adj alázatot és a szív szelídségét. Add, hogy Benned ujjong-jak, segíts, hogy átadhassam magam Neked.”

„Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” Mária szabadon fogadja a dicsé-retet és a szenvedést, mert mindent Istenre vezet vissza, Istenben gyökerezik.

’Uram, még túl sok van belõlem...’ Az Úr gondoskodik arról, hogy megalázzonminket. Ha nyitottak vagyunk a Szentlélekre, az Úr megengedi, hogy lássuk, kikvagyunk. Olykor féregnek érezzük magunkat. Aki az Igéhez közeledik, olyannakkell lennie, mint a pornak, amit mindenki eltaposhat.

Az elsõ versekben Mária tekintete Istenen nyugszik, majd a világot szemléli.A szemlélõdés nem elmenekülés, hanem megtestesülés. Forradalmi erõ, megtalál-juk benne a Boldogságokat. Ha szemeink az Urat szemlélik, tekintetünk megválto-zik, és amikor visszatérünk a világba, másképp értelmezzük a történéseket,Krisztus kenózisának, a kereszt botrányának a fényében. „Mivel a világ a magabölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek,hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívõket. A zsidók csodajeleketkívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztusthirdetjük. Õ a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívot-taknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessé-ge. Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyön-gesége” erõsebb az embereknél. Isten azt választotta ki, ami a világ elõtt gyönge,hogy megszégyenítse az erõseket, s ami a világ elõtt alacsonyrendû és lenézett,azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akikvalaminek látszanak.” (1Kor 1,2kk)

Amikor a liturgikus szövegeket imádkozzuk, belekapcsolódunk egy láncba,a Magnificattal Mária lelke él bennünk. A Magnificat a fiatalok imája, a jövõt hir-deti. A Benedictus a felnõtteké, a jelen bátorságáról szól. A Nunc Dimittis pedigaz idõseké, akik már bejárták az élet állomásait. Az Egyház minden este az éjszakaközeledtével, a vesperás csúcspontjaként énekli a Magnificatot – a sötétben fénytlát, mert a Magnificat evangelizál és minden teremtményt megvilágosít, aki enneka világnak az útján az égi haza felé vándorol.

Szépszeretet Anyjáról nevezett Beáta nõvér OCDMindenszentek Kármel, Magyarszék

12 MAGNIFICAT Kármel 2008/2

csinységére, szegénységére. Hagyja, hogy Isten nézze õt. Ha engedjük, hogy az Igeberagyogjon minket, minden fénnyé, világossággá lesz. Mária öröme, hogy megen-gedi Istennek, hogy nézze õt. A tekintetek találkozásakor a kapcsolat személyesséválik, „ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek”. Ez a szerelem nyelve:már csak Õ létezik, Õ tölti be az életét: „Mert nagyot mûvelt velem Õ, aki Hatal-mas: Õ, akit Szentnek hívunk.” A Magnificat további részében már csak Õ a fon-tos, hogy Õ mit tesz.

Megdöbbentõ, hogy mennyire összecseng azzal, amit Szent Terézia ír a lelki há-zasságról: „Az illetõ személynek, akirõl beszélek, szent áldozása után jelent megaz Úr nagy fényben, szépségben és fenségben, úgy amint volt feltámadása után.Azt mondotta neki, tekintse mostantól fogva az Õ érdekeit saját érdekeinek, viszontpedig az õ dolgaira majd Õ Szent Felségének lesz gondja.” (7BV)

Isten fényében alázatosakká leszünk: ha nem vagyunk alázatosak, az azt jelen-ti: kevésszer engedjük meg neki, hogy nézzen minket. Minél többet nézzük az Urat,egyre tudatosabbá válik elõttünk, hogy kicsinyek vagyunk. A dicsõítés csak az alá-zatos emberben születik meg. „Dicsérlek, mert Üdvözítõm vagy!” Ha ránk néz,és alázatosaknak talál, lakást vesz nálunk. Az Ige megtestesülésének az útja az alá-zat. A kegyelem akadálya a mi gõgünk. Mária lelke legyen bennünk, az alázatos-ság és a dicsõítés lelke.

Az imádság elsõ mozzanata: Istent nézni. Az igazi ima arról szól, hogy Istennagy, nem önmagunk körül való forgás. Az a korlátunk, hogy Istent összezsugorít-juk, és a szívünket nem tágítjuk ki felé.Az én imám dicsõítés? FelemelkedemIstenhez, vagy a saját elképzelésem falaiközé akarom Õt beszorítani? Mária egészlelkével az Urat dicséri, Máriában már otta templom, a szívében.

Szabadítsuk meg lelkünket az érzékekelnehezítõ hatásaitól, a szolgaságtól.„Magasztalja az én lelkem az Urat...” Uj-jong Istenben, aki belé helyezi örömét...Hányszor más dolgokba helyezzük örö-münket, és amikor csalódás ér, elszáll ezaz öröm, mint pelyva a szélben. Ujjonga-ni több mint örvendezni, ilyenkor a szívcigánykereket hány. Ha ujjongunk Isten-ben, ujjongani fogunk minden másban is,amit Õ nekünk adott.

Az imádság a szeretet Istenének mélymegtapasztalása. Tartós öröm. Ha a legfõbbjó a miénk, a szikrákat is élvezni fogjuk.

15Kármel 2008/2 A KIS SZÛZANYA TISZTELETE MARCELL ATYA LELKISÉGÉBEN

sokra tesz szert, amelyek – bár lehet, hogy értékesek és különlegesek, de – nincse-nek szerves egységben Jézus Krisztus és a Szentháromság misztériumával, jóllehetkeresztény életük alapvetõ mivolta éppen ezen nyugszik.

Elmélkedésünk elsõ részében azt vizsgáljuk meg, hogy Marcell atya írásaibanilletve a róla szóló tanúságtételekben hogyan tükrözõdik a Kis Szûzanya tisztelete.Ezután a Kis Szûzanya tiszteletének lehetséges szentírási alapjait próbáljuk megta-lálni, végül pedig néhány gyakorlati következtetést vonunk majd le az elhangzot-takból a magunk számára.

A Kis Szûzanya misztériuma Marcell atya írásaibanés a tanúságtételek fényében

Elõször tehát az lenne a dolgunk, hogy néhány olyan forrást keressünk, amelyarról ad hírt, hogy Marcell atya számára különösen is sokat jelentett a Kis Szûzanyamisztériuma. Ha a Szépszeretet címû önéletrajzi írását szemügyre vesszük, amelyMarcell atyának a legközismertebb mûve, akkor ennek harmadik részében, amely-nek azt a címet adta, hogy a „Jó Halál Asszonya”, arról olvashatunk többek között,hogy egyszer Pécsett töltött el néhány napot. Éppen erre az idõszakra esett szeptem-ber 8-a, Kisboldogasszony ünnepe. Utalva a szentmisén való részvételre, Marcellatya sokat sejtetõen, egyetlen mondattal megjegyzi: „Nem is sejtettem: majd egy-szer e városban szeretek bele elõször és véglegesen a – »Kis« – Szûzanyába!”(Szépszeretet, 51)14. De aztán nem ír róla bõvebbet.

Marcell atya hatvanhárom éves, amikor a Szépszeretetet írja. Másoknak azon-ban többet is elárult errõl az élményérõl. Például Kusztódia nõvérnek, aki Marcellatyának gondját viselte életének utolsó három évében. Õ írja a visszaemlékezésé-ben: „Egyszer elmondta Marcell atya azt, hogy Pécs-Bányatelepen tartott lelkigya-korlatot a bányászoknak. Szabadidejében az erdõben sétált, s egyszer csak a karja-iban találta a Kis Szûzanyát. Kérdeztem: »Beszélgettek?« Azt mondta: »Nem, csakmosolyogtunk egymásra.« Arra az újabb kérdésemre, hogy mennyi ideig tartott, aztválaszolta, hogy fogalma sincs.” Ez az elsõ nyom Marcell atyának a Kis Szûzanyá-val való bensõséges kapcsolatáról.

Vegyünk szemügyre most egy másik ezzel kapcsolatos tanúságtételt, ugyancsaka Szépszeretetbõl. A Szépszeretet befejezése, amint tudjuk, egy Szûzanyához szó-ló ima. Többek között ezt írja benne Marcell atya:

„Királynõm, Anyám, Arám, dalomat neked zengem. A dalt, amelyet tõledtanultam: »Magnificat anima mea Dominum…« S a dalt, amelyet én daloltamNeked abban a mennyei órában, mikor titkos igéket hallottam, mikor fehér kövecs-két adtál nekem az új névvel, amelyet nem tudhat meg senki sem.” (Szépszeretet, 158)

14 A Szépszeretet cím után lévõ szám Marcell atya eredeti kéziratának oldalszámát jelenti, amely majda hamarosan megjelenõ kritikai kiadásban is szerepelni fog.

14 A KIS SZÛZANYA TISZTELETE MARCELL ATYA LELKISÉGÉBEN Kármel 2008/2

13 Olaszországban például egy olyan szerzetesi nõvérkongregáció is mûködik, amelyet leginkábba „Kis Szûzanya Nõvérek” néven ismernek. Intézményük története és lelkiségük szorosan kapcsolódika Kis Szûzanya tiszteletéhez. 1984. február 6-án, egy Általános Káptalanjuk alkalmával II. János Pálpápa többek között a következõ szavakkal buzdította õket a Kis Szûzanya tiszteletére: „Az Úr aztmondta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert a gyermekeké a mennyek országa, és ezekközött is mindenekelõtt egy gyermeké: a kis Máriáé” (Nel Segno dell’unitá, rivista bimestrale delleSuore di Maria Bambina, 1984/2, p. 2).

A KIS SZÛZANYA TISZTELETE MARCELL ATYA LELKISÉGÉBEN

Az alábbi tanulmány a 2007. augusztus 25-én Budapesten megrendezettKármelita Napon elhangzott elõadás összefoglalása és kiegészítése.

Ebben az elmélkedésünkbenMarcell atya lelkiségének egyikfontos misztériumába próbálunkbelehatolni, konkrétan azt próbál-juk megvizsgálni, hogy miként ésmiért tisztelte Marcell atya – fõkéntélete utolsó éveiben – különös mó-don is a „Kis Szûzanyát”.

Mária kicsiségére, a gyermeksé-gére való utalás meglehetõsen szo-katlannak tûnhet számunkra, hiszenaz evangéliumokban csak Jézusgyermekségérõl van szó. Mária gyer-mekségérõl csak apokrif iratokbanolvashatunk. Az a kérdés is felmerül-het bennünk (ha nem vagyunk eléggéinformáltak e téren, és nem tudjuk,hogy egyes országokban a Mária-tiszteletnek ez a megnyilvánulásamég mindig a közismert vallásigyakorlatok közé tartozik)13, hogynincs-e valami egészen eredeti, új-szerû dologról ennek kapcsán szóa keresztény lelkiségben. Bár, ha így lenne, az még egyáltalán nem biztos, hogy po-zitívumot jelentene Marcell atya életszentségét illetõen, mert az életszentségbennem az a meghatározó tényezõ, hogy az illetõ személy valami újat találjon föl, ha-nem hogy a már két évezred óta ismert Evangéliumot élje meg, s hogy az erénye-ket hõsiesen gyakorolja. Ha ugyanis valaki pusztán újszerûséget keres a kereszténylelkiségben, akkor nagy a veszélye annak, hogy olyan élményekre vagy elgondolá-


„Álmomban a Kis Szûzanya megmutatta az Õ gyönyörû két szép szemét. (…)Csak a két szemet láttam egészen közelrõl. De ebben a két szemben minden volt:anyai gondosság, roppant figyelem, mely vizsgál, utasít s végtelenül szeret. Olykifejezõ volt, hogy gondossága páratlan valósággal hatolt belém. Mintha mondtavolna: »Látod, én szüntelen veled vagyok, vigyázó szemeim mindig rajtad vannak.«”

S végezetül hadd idézzek egy még késõbbi feljegyzésébõl Marcell atyának,amelyet 1966 április 21-én írt, tehát a halála elõtt alig több, mint egy hónappal.A „Két szem” címû költeményérõl van szó. Visszaemlékszik az elõbb említettálmára, és ezt írja:

„Csak a két szemét láttam – álmomban.Azóta mindig látom örömben, bánatban. (…)Egy lépés nem sok, amit tehetnék, Le nem veszi rólam soha a szemét. (…)Mindenki más egyszeriben a semmibe veszett, Mert Õ lefoglalta örökre egész valómat, S biz’ lehoztam volna Neki a ragyogó csillagokat.most, ni csak, ni! Még csak egy mosolya sincs, Csak a komoly két kerek csoda-szeme;Úgy rám sugárzik, hogy megremegek bele! (…)Amit ezerszer megígért a pásztorórán, Azt viszi teljesedésbe A Legédesebb Kicsike Gyönyörû, de komoly két csodaszeme!”

Mi következik mindebbõl? – tehetjük fel a kérdést. – Nos, ebbõl az következik,hogy Marcell atya Kis Szûzanya tisztelete nem valamiféle általa kitalált vagy má-soktól átvett ájtatossági gyakorlat volt, hanem egy mély lelki tapasztalatnak volta része, amit akár misztikusnak is nevezhetek. Ez pedig azt jelenti a mi számunkra,hogy bizonyos szinten Marcell atyát ebben utánozni nem lehet. Mert ezek olyanneki szóló személyes kegyelmek, amelyeket az ember elfogadhat, amelyek elõttaz ember megnyílhat, de semmit nem tehet azért, hogy ezeket megszerezze. Ezektermészetfölötti módon, ingyenesen adott kegyelmek. Nyilvánvalóan, ha Marcellatya efféle kegyelmekben részesült, akkor Istennek ezzel megvolt a célja. Ezértahelyett, hogy Marcell atyát azonnal utánozni akarnánk az õ Kis Szûzanya-tisztele-tének külsõ ájtatossági gyakorlataival, annak titkába próbálunk most belehatolni,hogy Isten vajon miért adhatott neki éppen a Kis Szûzanya misztériumán keresztülilyen kegyelmeket? Annál is inkább érdekes lehet ennek a kérdésnek a felvetése,mivel annak ellenére, hogy a lelkiségtörténetben számos olyan szentet ismerünk,akik különleges módon tisztelték a Kis Jézust, a Kis Szûzanyát tisztelõ és errõl ta-núságot is tevõ szentek száma ennél jóval kevesebb. Ezzel kapcsolatban általábanmég Marcell atya sem szokott idézni más szerzõket, kivéve azt a néhány sort,


E néhány mondattal kap-csolatban Szedõ LászlóSzeverin atya, aki Marcellatya novíciustársa volt vala-mikor, s aki Marcell atyáróléletrajzot is írt, megjegyzi:„Egyszer igen fáradtan, kime-rülten indult lelkigyakorlatraCsopakra az Angolkisasz-szonyokhoz, akiknek ott gyö-nyörû nyaralóházuk volt,1949 szeptember elején. Nemvolt egy árva gondolata; deamint a Balatonhoz közele-dett a vonat, fölragyogott anap, és tündöklött a nagy víz-tömeg, az egész táj: ebbena fényözönben szinte leszállt rá és betöltötte lelkét a Kis Szûzanya. Szeptember8.-a! Errõl fog szólni a lelkigyakorlat! Azon az éjszakán, megérkezése utánmár misztikus kegyelemrõl számol be, mely lelkesült költeményre hangolja:»…s a dalt, amelyet én daloltam neked abban a mennyei órában, mikor titkos igé-ket hallottam, mikor fehér kövecskét adtál nekem az új névvel, melyet nem tud-hat meg senki sem: leszálltál, jöttél...«”.

Ha Marcell atya életének utolsó éveire figyelünk, arra az utolsó tizenhat évre,melyet a feloszlatás után élt meg számûzetésben a többi szerzetessel együtt, 1963augusztus 27.-i keltezéssel találunk egy „Hajnalban” címû verset „A teréziás»szívsebzés« ünnepén – Dialógus rendi Anyámmal” megjegyzéssel. Csak néhánysorát idézem a versnek:

„– Mondd hol tanultad, honnan veszed mindezt?”– kérdi tõle Avilai Szent Teréz.

„– Tõled anyám” – válaszolja Marcell atya.„– Nem értem” – mondja Avilai Szent Teréz.

Mire Marcell atya így válaszol:„– Téged is megsebzett, szíven ütött a kis Szeráf dárdája!” „– No és?!”„– Engem meg a legédesebb Csöppség: a Kis Szûzanya mosolya!...”

Erre Avilai Szent Teréz így válaszol neki: „– Most már értelek! Akkor hátegyütt ünnepeljünk! Én a szeráfi dárdát, te meg a Kis Szûzanya mosolyát!”

Aztán egy újabb eset 1966. február 3-i feljegyzéssel. Alig néhány hónappala halála elõtt írja a következõ sorokat a naplójába:


alapgondolata, ez az Eszmény: »Hacsak meg nem változtok, s lesztek, mikénta Kisded, nem mentek be a mennyek országába.« – A lelki gyermekség – ez a Meny-nyország.” (Szépszeretet, 43-44)

Ebben a néhány sorban Marcell atya kommentálta nekünk az elõbbi evangéliu-mi részt. Azt állítja nekünk ebben a néhány sorban, hogy ahhoz, hogy meg tudjunknyílni az Isten országa elõtt, hogy azt be tudjuk fogadni, vagyis hogy a miénklegyen a mennyország már itt a földön: ahhoz gyermekké kell lenni. S miért éppengyermekké? Mit jelent az, hogy gyermekké kell lenni? – Érdekes módon, mi embe-rek, azt szoktuk mondani a gyermekeinknek, amikor jót kívánunk nekik, hogy „nõjetek nagyra, minél nagyobbra!” S amikor ideálokat állítunk elébük, akkor azokszinte mindig a felnõttséggel vannak kapcsolatban, vagyis olyan személyeket állí-tunk elébük, akik tõlük sokkal nagyobbak. Azt mondjuk ugyanis nekik: „Nézzétekmeg, nektek is majd ilyen naggyá kell válnotok! Nézzetek csak föl rájuk!” – Milyenérdekes, hogy az Úr Jézus a felnõttek elé meg a gyermekeket állítja példaképül,mintegy azt mondva a felnõtteknek, hogy nekik meg a gyermekekhez kell hasonlí-taniuk. Jellemzõ ez Jézusra, hogy mindig sarkaiból forgatja ki a mi gondolkozásun-kat, s épp’ ez által hív mindig megtérésre bennünket...

De mi az a magatartás, amit a felnõtt megtanulhat egy gyermektõl? Nyilván nem azt,hogy a gyermek idõnként toporzékol, hogy valamit elérjen; hogy infantilis módon visel-kedik; hogy vannak neki szeszélyei, pláne a mai gyerekeknek, akik hozzá vannak szok-va, hogy szüleik minden földi jóval elhalmozzák õket kérés nélkül is; hanem a gyermek-nek az a sajátos magatartása, hogy van benne bizalom, hogy nyitott a jövõre. Aztán meg,hogy a gyermek tudja: nem az érdemeiért szeretik. A szülõk szeretetéhez való elõjogainem a cselekedeteibõl fakadnak, abból, hogy valamit produkálni lenne képes a felnõttekelõtt, hanem abból, hogy szeretetre méltó, hogy kicsi. Gondoljunk csak egy édesapára,aki fáradtan hazamegy a munkából, morgós kedvében van, a feleségének sem tud mégegy jó szót sem szólni; de ha van neki egy pici gyereke, aki már tud mosolyogni, semmitöbbet nem tud még, csak mosolyogni és elõtipegni, akkor lehet, hogy az a morgós papaegy pillanat alatt elfeledi a fáradtságát, meg a gondját-baját. Ilyen csodát képes elõhozniegy picike gyermek a felnõtt magatartásában!Mivel hozza ezt létre? – Nem azzal, hogy pro-dukál valamit, hanem azzal, hogy megéli,hogy szeretetre méltó és kicsi, s hogy bízik ab-ban, hogy a nagyok majd lehajolnak hozzá.Természetes dolog számára az, hogy a felnõt-tek, még akkor is, ha fáradtak lennének is,majd felemelik és magukhoz ölelik õt, s hogynem neki kell a felnõtteket fölemelnie, amitamúgy sem lenne képes megtenni. Nos, agyermek ilyen módon egy élõ parabola arról,hogy milyennek kell lennünk Isten elõtt.


amelyre Jean Jacques Olier-t15 olvasva bukkan rá, s amitnagy örömmel ki is másol magának a naplójába:

„Ó, mily ismeretlen Mária gyermeksége,mily kevéssé szeretik, s mégis mennyire megér-demli világok és boldog lelkek millióinak csodá-latát és tiszteletét! Az igazi szeretet az elhagyottdolgok felé fordul, s az igazi jámborság az elfe-ledett misztériumok tiszteletére irányul: szentel-jük hát életünket Mária gyermeksége tiszteletéreés szeretetére, melyet oly kevéssé ismer, s mégkevésbé tisztel a világ; s bizonyos, hogy a Szép-szeretet Anyja bõségesen megjutalmaz érte.”

A Kis Szûzanya tiszteletének szentírási alapjai

Ezek után nézzük meg, hogy a Szentírásban van-e valami nyoma annak, hogymit jelenthet a Kis Szûzanya misztériumának hozzánk szóló üzenete. Elsõ pillan-tásra úgy tûnik, hogy az evangéliumokban semmi nyoma nincsen a Kis Szûzanya-tiszteletnek. De csak látszólag.

a) Az evangéliumi gyermek modelljeMáté evangéliumában, a 18. fejezet elején olvassuk: „Abban az idõben a tanítvá-

nyok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz. Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyekországában? Õ odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt: Bizony mon-dom nektek, ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nemmentek be a mennyek országába. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek,az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeketaz én nevemben, engem fogad be.” (Mt 18, 1-5) Marcell atya a Szépszeretetben, ép-pen erre az evangéliumi részletre utalva a következõképpen elmélkedik:

„Ó, tudom, ez voltam valaha: gyermek! Tele ilyen hajlamokkal. Szerettemaz édesanyát, a földit, az Égit. – De rám aggatták, rám mázolták ezt a hypokrita,képmutató, hazug európai »mûveltség«-et, és úgy érzem most, mintha páncélbavolnék beszorítva: a kevélységbe, amely nem mer, nem tud, nem akar meghajol-ni, még a gondolatától is irtózik: gyermekké lenni! Pedig ez az Evangélium

15 Jean Jacques Olier (1608-1657) a Saint-Sulpice Társaság és a papnevelést elõsegítõ elsõ francia sze-mináriumok alapítója. Az ún. „Francia lelkiségi iskola” egyik számottevõ alakja. Jó néhány mûvet írt.Marcell atya által idézett sorai a Vie intérieure de la Tres-Saint Vierge címû kötetbõl való (chapitre II,»Conception et nativité«), amelyet Olier tanítványai állítottak össze mesterük mûveibõl. A Marcellatya által idézett sorok az Útmutató csillag – Marcell atyával végig az éven címû mûben is olvashatók(Szent Gellért Kiadó, 1993, 104. old.).


Pontosabban, hogy elébe idézte a legfontosabbat, hogy miért is van õ ezen a vilá-gon: az Atya miatt! De nagyon érdekes az, hogy egy ilyen jelenet után az evangé-lista mégis azt írja, hogy a 12 éves Jézus visszament a szülõkkel Názáretbe ésengedelmeskedett nekik.

Az evangéliumi kicsiségnek ki a legfõbb példaképe? Az Úr Jézus maga.Amikor Jézus azt mondja, hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek, akkor aztmondja, hogy „legyetek olyanok, mint Én! Azt akarom, hogy azonosuljatok velem,mert csak így lesztek az Atyának a gyermekei, ha egyek lesztek velem.”

Most pedig azt fontoljuk meg, hogy Máriának hol van a helye ebben a Jézusáltal a tanítványok elé állított és az általa az Atyával kapcsolatban megélt kicsiség-ben. Nos, az elsõ megállapításunk az lehet, hogy a Jézus által megélt kicsiségneka Szûzanya az elsõ és mindvégig a legközvetlenebb szemlélõje és tanúja. Olyany-nyira igaz ez, hogy az evangélista megjegyzi, hogy miután Jézus, szüleinek enge-delmeskedve, hazament velük Názáretbe, a Szûzanya a szívébe véste ezeket a sza-vakat (vö. Lk 2, 51). Vagyis a saját szemével látta és hallotta Jézust, amint az Atyá-tól, valamint tõlük, a szüleitõl való függést felvállalta és megélte. Azt mondhatjuk,hogy magától Jézustól tanulta meg igazán még õ is az evangéliumi gyermeki lelkü-let megélését, s azt kezdettõl fogva, egyre nagyobb tudatossággal meg is élte.

c.) Mária kicsisége Isten elõttGondoljunk csak az angyali üdvözletre, amikor az angyal elmondja neki, hogy

milyen küldetést szánt az õ számára Isten: hogy a Messiásnak, aki egyúttala Magasságbeli Fia is, õ legyen az anyja. Mária természetesen nem érti a mérhetet-len misztériumot, amelyben hirtelen benne találja magát. Visszakérdez, s az angyalválaszol neki, mondván, hogy a Szentlélek száll majd le rá és majd Õ termékenyítimeg Máriát. – Valljuk csak be: nem mintha ezzel valami nagy magyarázatot mon-dott volna az angyal a Szent Szûznek! Tulajdonképpen csak azt érthette meg belõ-le, hogy neki nem kell nyugtalankodnia amiatt, hogy nem ért sokat ebbõl az egész-bõl, mert úgysem neki kell cselekednie: nem õ lesz a fõszereplõ mindebben, hanemmaga Isten. – Ugye micsoda félelmetes ez a helyzet, és mennyire kicsinek kellettlennie Máriának, hogy azt tudja mondani: „az Úr szolgálóleánya vagyok, történjékvelem szavaid szerint”! (vö. Lk 1, 26-38)

Talán egy kicsit – mondom, egy egészen picit! – Lisieux-i Szent Teréz példájamegvilágítja ezt az esetet. Amikor halála elõtt egy évvel írja a híressé vált „B”kéziratot, a tulajdonképpeni önéletrajzának a második részét, már tudja, hogyhamarosan meg fog halni, mert halálos beteg; s már akkor hónapok óta szenved at-tól a mérhetetlen lelki fájdalomtól, hogy nem tud a mennyországra gondolni kétsé-gek nélkül: hogy nincs mennyország, a végén egy nagy ürességbe torkollik majd azélete, vagyis hogy az egész élete egy merõ hazugságra épül. És ebben a lelki álla-potban nem csak, hogy el meri gondolni, hanem le is meri írni egy másik személy-hez címzett levelében, hogy „kicsinységem dacára is éppen úgy meg szeretném


Jézus tehát mit akar ezzel az elõbb hallott evangéliumi jelenettel megértetni,amit egyébként a többi szinoptikus evangélium is elmesél? – Azt, hogy fel kellismernünk önmagunk kicsiségét ahhoz, hogy a mennyek országát be tudjuk fogad-ni. A mennyek országát ugyanis nem lehet megszerezni, csak elfogadni lehet.A legnagyobb hõstetteket végrehajthatjuk, odadobhatjuk még a testünket is elégõáldozatul: ez önmagában nem biztosítja számunkra a mennyek országát, ha nincsbennünk az a gyermeki lelkület, amellyel a kicsi gyermek önmaga kicsiségét elis-merve, de éppen ezért a nagyok jóságába vetett bizalommal oda mer állni a felnõt-tek elé úgy, ahogyan van, és mer bízni bennük.

A felolvasott evangéliumi rész úgy fejezõdött be, hogy Jézus azt mondta: „aki be-fogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be”. Jézus itt minden bi-zonnyal nem a gyermekek örökbefogadására gondolt, ami persze nagyon dicséretesdolog, hanem arra, hogy a gyermek magatartásának elsajátításával az ember ugyanazta magatartást követi, amely benne, Jézus Krisztusban megvolt. Konkrétan micsoda?

b) A Jézusban élõ gyermek modellje - Máriával szemlélveJézus önmagáról és az Atyával megélt kapcsolatáról azt állítja, hogy „a Fiú ön-

magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát” (Jn 5, 19). Másuttmeg azt mondja, hogy õ „szelíd és alázatos szívû” (vö. Mt 11, 29). A Getszemánikertben meg úgy kezdi az imáját, hogy „Abba, Atya”, s azt kéri az Atyától, hogy halehetséges, vegye el tõle ezt a keserû kelyhet, a szenvedésnek a kelyhét. De ugyan-akkor hozzáteszi, mégsem az legyen, amit õ akar, hanem az, amit az Atya szeretne(vö. Mk 14, 36). Pál apostol a filippiekhezírt levelében pedig azt írja, hogy „Jézusmegalázta magát, engedelmes lett a halálig,mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2, 8).Lukács evangélista meg arról számol be,hogy amikor a tizenkét éves Jézust fölviszika templomba, akkor Jézus – szülei tudtanélkül ott marad, s a szülei három napigmindent felkutatnak érte, mire nagy nehe-zen megtalálják. Amikor pedig megtaláljákés édesanyja szomorúan, szemrehányóanmondja neki, hogy »miért tetted ezt velünk,hiszen atyád és én bánkódva kerestünk?«,õ így válaszol: »Nem tudtátok, hogy Atyámdolgaiban kellett lennem?« (vö. Lk 2, 41-50)

Mit élhetett meg a templomban Jézus?Minden bizonnyal az Atyának a jelenléte,az Õ közelsége, egy olyan élménnyé váltszámára, hogy elfelejtett minden mást.


leli abban, hogy kicsi lehet, mert úgy érzi, hogy éppen ezzel a kicsiséggel ad Isten-nek alkalmat arra, hogy felemelve naggyá tegye õt. S Mária egyre kisebb akarlenni azért, hogy az Isten semmilyen akadályt ne találjon benne, s így teljesen vég-rehajthassa benne és általa mindazt, ami a vele kapcsolatos terve. Mindez pedigMáriát végtelenül boldoggá teszi, hiszen azt énekli: „Lám, ezentúl boldognak hir-det engem minden nemzedék”. (vö. Lk 1, 40-55)

A Magnificat ilyen módon Mária lelkületének a leghûbb tükre. Mi van ebbena lelkületben? – Kimondhatatlan hála, mérhetetlen bizalom, végtelen öröm, azIsten cselekvésérõl való mély meggyõzõdés, nagy-nagy alázat és a saját kicsiségefölismerésének napnál világosabb tudata. És pontosan ez az a lelkület, amelyrõlJézus beszél akkor, amikor azt mondja a tanítványoknak: „ha nem lesztek olyanok,mint a gyermekek, nem mentek be az mennyek országába” (Mt 18, 3). Mit szeret-ne ezzel Jézus megértetni? Azt, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek,Isten nem tudja magát kinyilatkoztatni nekünk, nem tud cselekedni az életünkben,mert akkor állandóan csak mi akarunk cselekedni, mi akarunk mindent végrehajta-ni, mi akarjuk magunkat naggyá tenni, mi akarunk mindenféle célokat elérni stb.Ilyen módon viszont nem lehet megtapasztalni azt, hogy az Isten él és cselekszik,s hogy Õ tesz igazán nagy dolgokat, és hogy Õ Üdvözítõ Isten, aki az embertüdvözíteni akarja, aki abban leli az örömét, hogy leereszkedhet a kicsihez, és föl-emelheti, s eljuttathatja oda, ahová az ember nem juthat el a maga erejébõl, vagyisnekiadhatja az Õ országát! Mert az Isten ilyen, és Õ ebben leli örömét. S nekünknem azért kell az Isten elõtt leborulnunk, mert félünk tõle, vagy mert mások aztmondták, hogy ezt kell csinálni elõtte, hanem azért, mert megértjük mi magunk is,hogy Õhozzá hasonló nincs senki!

Nos, az evangéliumokban végeztünk egy kis kutatást, hogy megértsük: mi lehe-tett a magja annak a mély lelki tapasztalatnak, amire Marcell atya csak néhány sza-vával utal, de amit õ maga is olyan mélyen megélt, ahogyan azt tanúsítja példáula Szépszeretetnek az a néhány oldala, amelyeken arról mesél, hogy mit jelent szá-mára állandó hálaadásban, a Magnificat lelkületével élni (Szépszeretet, 103-105).

Marcell atya Kis Szûzanya tiszteletének megértéséhez tehát a kinyilatkoztatás-hoz fordultunk, vagyis ahhoz, amit Isten önmagáról Jézus Krisztuson keresztülkínál nekünk. Ez ugyanis az alapja mindennek. Most már megválaszolhatjuk azta kérdést, hogy Marcell atyának miért éppen a Kis Szûzanya élõ ikonja által adottIsten nagy kegyelmeket? – Nos, azért, hogy Mária kicsiségét befogadva egyreinkább õ is kicsivé váljon. Hogy be tudja fogadni Isten országát, itt Magyarorszá-gon, a XX. századnak tragédiákkal átjárt idõszakában, és tanúságot tudjon tenniarról, hogy Isten itt van közöttünk, hogy Õt be lehet fogadni, és hogy Õ cselekvõIsten, s hogy ezt a kicsinyek képesek felfedezni és tanúsítani, úgy, ahogyan aztMária is tette, amikor a Magnificatot énekelte.

Egyébként Lisieux-i Szent Teréz is utal az önéletrajzában a Kis Szûzanyára.Bár arról nem tudni, hogy Teréz végzett-e hozzá valamilyen egyéni áhítatgyakorla-


világosítani a lelkeket, mint a Próféták, a Doktorok, Apostoli hivatásom van …én egyszerre szeretném az Evangéliumot hirdetni mind az öt világrészben…”.Õ maga is felteszi ugyanakkor a kérdést, hogy nem õrültség-e az, hogy ilyeneketmer remélni egy ilyen nyomorult helyzetben? Hamarosan meg fog halni, senki nemismeri, az emberek nem tudnak róla semmit, és neki eközben ilyen mérhetetlenálmai vannak! Igen, nagyon kicsinek kell lenni ahhoz, hogy ilyen emberileg re-ménytelen helyzetben önmagunkról elfeledkezve megnyíljunk Istenre, és Õt olyanmérhetetlenül nagynak lássuk a hitben, aki elõtt valóban nincs lehetetlen.

Még egy másik evangéliumi szöveget veszünk szemügyre ahhoz, hogy behatol-junk annak a kicsiségnek a titkába, amellyel Mária megnyílt arra a mérhetetlenülnagy küldetésre, amit általa és vele tett az Isten, s amihez hasonló nagy dolog egyet-len teremtmény életében sem történt még, és nem is fog történni. Amikor Máriaelmegy Erzsébethez, s Zakariás házába megérkezve köszönti Erzsébetet, Erzsébe-tet betölti a Lélek, s így kiált föl: „Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldotta te méhednek gyümölcse. Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?”Aztán még mond más egyebet is, ami után így zárja le szavait: „Boldog vagy, merthitted, hogy mindaz beteljesedik, amit az Úr mondott neked!”

Erre Mária nagyon furcsa lelkiállapotba kerül. Egy olyan különleges lelkiálla-potba, amiben teljesen nyilvánvaló módon feltárul elõtte, hogy Isten jelenlétehogyan volt és van jelen a népe életében, és hogy miként van jelen az õ életében is.Tetten éri a népe életében tevékenyen jelenlévõ Istent, s ennek a kinyilatkoztatás-nak a fényében a saját életében is felfedezi Õt, mint aki az õ személyes életében isnagy dolgokat cselekszik. Mária erre felujjong, és annyira örül, hogy azt lehetnemondani, hogy nem talál saját szavakat, nincsenek neki saját szavai örömének a ki-fejezésére! Csak a Szentírásnak a szavait, vagyis a népének a szavakban kifejezetttapasztalatát tudja ismételgetni, összefonvaazt egy olyan szintézisbe, amelyben ujjong-va kiáltja ki, hogy Isten mérhetetlenül nagy,s hogy ezt úgy érti meg, hogy õ meg mérhe-tetlenül kicsi elõtte! Azt mondja ugyanis,hogy az Úr „tekintetre méltatta alázatosszolgálóleányát”, s hogy „nagy dolgokatmûvelt velem Õ, a hatalmas és a Szent”.Egyszerre vallja meg Isten nagyságát ésa saját kicsiségét, s ugyanakkor azt állítja,hogy Istennek ez a nagysága nemfenyegetõleg hat rá. Nem úgy hat rá, minta bûnös emberre Isten jelenlétének tudata.Mária teljesen átérzi a kicsiségét, és éppenezzel együtt nyílik meg Isten nagyságának afelismerésére és magasztalására. Örömét


Így siettem a seckaui magányba, Mödlingbe. S ez óta kizárólag az történt, s törté-nik még ma is velem, amit Jézus akar. Õ pedig azt akarta, hogy karizmásanaz Õ Anyját szolgáljam, propagáljam, s megszerettessem minden emberfiával, akitelém sodor az isteni Szellõ, a Szentlélek, azaz a Szentséges Akarat!(…)

Merek misézni, süketen is gyóntatni, lelkeket irányítani, „merek” élniúgy, ahogy adja a jó Isten. Ez a „merés” itt nem akciót jelent, inkább termé-szetesen fogadott állapotot: a gyermek helyzete anyja ölében, szívén, mellén,az anya karjai közt, avagy a bölcsõben, fürdetés közben… Hagytam, hagy-tam, hagytam magam! Kis Szent Teréz hozzáértõ szavával szólva: Jézusnakegyetlen kívánsága tõlünk: a teljes Reá-hagyatkozás és a folytonos hála!Hálálkodás! Nem ezt teszem-e most is szünetlen?!… (…)

Ezer baklövés, elcsúszás naponta, hiba, hiba hátán – ma is! Talán szé-gyellem? Ugyan, ugyan! Mi telhetnék ki tõlem más! De – mélyül mindegyikután az alázat völgye, és szilárdul a türelem ereje, a Hála pedig magasracsap vidám ajkamon, s ott turbékol a szívem a Szentlélek fehér galambjávalaz édes Kis Szûzanya bölcsõje elõtt, gyönyörû szemének egyik sarkában!Ave, Ave, Ave Parvula Dulcissima!…” (1965. máj. 11.)

Ennek az evangéliumi gyermekségnek a megéléséhez azonban annak két tökéletes, élõikonja is segítségére volt Marcell atyának. Az elsõ a Kis Jézus volt, akinek a példája arravonzotta, hogy kövesse õt. Így vall errõl önéletrajzában: „a Kis Jézus pedig – átadta magátAnyjának. Követõje lettem – õszintén és egyszerûen. Éltem együtt – Anyámmal!”(Szépszeretet, 111). Ezen kívül pedig a Kis Szûzanya volt Marcell atya számára az evangé-liumi Krisztus-követés legragyogóbb élõ ikonja. E két csodálatos példaképpel kapcsolatbana következõképpen vall Marcell atya a naplójegyzeteiben:

„Meg kell érteni a jó Istent. Miért ünnepelteti a kis Jézust, a kis Szûzanyát.Nem elég csak – Jézus, a Szûzanya! De így: Kis Jézus…! Megértjük az evangé-liumot, szellemébe beleéljük (magunkat). Isten gyermekei vagyunk. (…) Nema felnõttjei! Nem tudósai. Nem szónokai, tényezõi. Elõtte nem apák, anyák,vezérigazgatók stb. (vagyunk), (…) hanem az Õ gyermekei. Ezt a gyermekségetel kell sajátítani. Hacsak (nem lesztek olyanok, mint a gyermekek)... (Isten)adja a példát: kis Jézus, Mária! Hogyan kövessem a példát? – Szemlélet:ez, ami átalakít. A kis csecsemõ a családban átalakítja a goromba apát,a türelmetlen anyát. Rá sem ismerünk.” (1963. pontos dátum nélkül)

Marcell atya egy nagyon lényeges dolgot mondott ki ebben a naplójegyzetében.Azt mondta, hogy a szemlélet az, ami átalakít. Így már kezdjük érteni, hogy miértírhatta azt élete végén, hogy amit a Kis Szûzanya megígért neki a pásztorórán,azt az Õ tekintete végbe is fogja majd vinni õbenne16. Minden bizonnyal azta reményét fejezte ki ezzel, hogy ha tudatosítja ezt a tekintetet önmagán, vagyisha a hitben szemlélni fogja azt, akkor a Kis Szûzanya tekintete majd õt is kicsivé

tot, de a fogadalomtételérõl, amely éppen szeptember 8-ra esett, ezt írja: „Az egynaposkis Szent Szûz mutatta be a kis Jézusnak kis virágát” (A kézirat, 77 r°).Ez is kifejezi, hogy Mária kicsisége Teréz számára is fontos lehetett, még akkor is, hamindenekelõtt azon a mérhetetlen titkon álmélkodott, hogy Jézus milyen kicsinnyé tettemagát értünk! Marcell atya ezen a ponton továbblép. Nem azért, mert Terézzel verse-nyezni akarna, hanem azért, mert ehhez kapott kegyelmet. Olyan egyéni kegyelmekbenvan ugyanis része, amelyek Mária kicsiségét értetik meg vele. S talán azért is, mert férfilétére, Mária személye még meghatározóbb módon hat rá, mint Terézre. Ezért van az is,például, hogy Marcell atya nem csak édesanyjául fogadja Máriát, hanem jegyeséül is,amit Kis Szent Teréz egyáltalán nem szokott emlegetni az írásaiban.

Gyakorlati következtetések

Befejezésül arról gondolkodjunk még el, hogy milyen gyakorlati következteté-seket lehet levonni a magunk számára Marcell atyának a Kis Szûzanya iránti tisz-teletébõl. Vagyis: milyen mondanivalója lehet a mi számunkra, hogy Marcell atyaolyannyira szerette és tisztelte a kis Szûzanyát? – Nyilvánvalóan nem az, hogya Marcell atya által a kis Szûzanyával megélt misztikus kegyelmekre áhítozzunk,s hogy mi is feltétlenül ezekben akarjunk részesülni. Nem, mert ezek neki adott sze-mélyes kegyelmek. Marcell atya ezekrõl maga is azt vallotta, legalábbis konkrétana csopaki „lelki eljegyzésérõl” a Kis Szûzanyával, hogy egy olyan kis fehér kövecs-két kapott ott, amire az a név van írva, amit senki el nem olvashat rajta kívül, mertez kizárólagosan neki szól. Ebben tehát nem kell õt utánoznunk. De akkor mi az,ami után érdemes és kell is áhítoznunk?

Nos, mindenekelõtt arra a belsõ magatartásra, amire Marcell atya is vágyvavágyott, és amit éppen eme kegyelmek mélyítettek el benne. Élete mélyen összefo-nódott Mária kicsiségével már születésében is, hiszen a Szûzanya születésnapjátkövetõ napon, szeptember 9-én született. De még inkább összefonódott veleaz Istentõl kapott kegyelmek és a tudatosan gyakorolt erényei révén. Ahogyanaz önéletrajzából már láttuk, Marcell atya az evangélium alapgondolatát a lelkigyermekségben találta meg. Az volt számára az ideál, hogy kicsivé lehessen, minta gyermek, hogy Isten azt tehesse vele és általa, amit csak akar. Ahogyan halálaelõtt egy évvel egyik naplójegyzetében egész életére reflektálva írta:

„…Hogy én mit csináltam?! – Semmit. Hagytam, hogy az én Uram cselekedjék!(…) Hagytam, engedtem, minden különösebb, vagy fontoskodó meggondolás teljesmellõzésével, hogy cselekedje az Úr azt, ami neki tetszik. Én tehát csak azt tegyem,ami Neki tetszik. És ez nem mehet másként, csak úgy, hogy kizárólag Õ cselekszi– bennem, általam, velem. Egészen átadtam magam, mit tartanék tehát vissza?! (…)

Ez az én életem igazi története is: hagytam, hogy az én Uram cselekedjékEvvel mentem Keszthelyre, Nagyszombatba, az egyetemre, katonának a harctérre.



A Kis Szûzanya tisztelete jelenthetné még azt is, hogy november 21.-ét– a Kis Szûzanya templomban való bemutatásának emléknapját – is különlegesmódon ünnepelnénk meg. Ez ugyancsak nagyon kedves nap volt Marcell atyaszámára: annak a misztériumnak a megünneplése, amikor Mária, még meglehe-tõsen zsenge korban, tudatosan felajánlja magát Istennek.

De minden hónap 8-a is lehet számunkra egy olyan nap – amikor a liturgikusszabályok azt megengedik – hogy Marcell atyáról a szentmisében megemlékez-zünk. Ugyan nem õt ünnepelve, hiszen õt még boldogként egyelõre nem tisztelhet-jük, de a Kis Szûzanyára irányítva figyelmünket, aki Marcell atya lelkiségénekmintegy élõ ikonja volt. A Kis Szûzanya alakján keresztül ugyanis megelevenedikszámunkra a lelki gyermekségnek ama lelkülete, amelyet Marcell atya Lisieux-iSzent Teréztõl tanult el, de amelyet a maga eredeti módján élt meg. Egyre kisebbéválva így tapasztalta meg életében Marcell atya is a Mindenható Isten szereteténekhatalmas erejét, amely nem teremtményeit eltiporva nyilvánítja ki hatalmát, hanemúgy, hogy fölemeli azokat, akik kicsinyek – akik nagy dolgokra képtelennek érez-vén magukat – nagy mûvek helyett önmagukat kínálják fel neki. A Kis Szûzanyaikonja ugyanakkor Marcell atya Máriával megélt bensõséges kapcsolatára és arraa mérhetetlen ajándékra is utal, amiben Mária személye által részesült. AhogyanMáriáról önéletrajzában írja: Õ volt az, aki Fiát „elhozta nekem, engem Hozzá vitt,Neki adott, úgy, hogy én Benne éltem” (Szépszeretet, 73). „Benne megkapom,enyém lesz – a Minden: Jézus! Vele jönnek hozzám a Szentháromság Személyei:a Teremtõ Atya, a személyes Bölcsesség: a Fiú, a személyes Szeretet: a Szentlélek”(Szépszeretet, 120).

A Kis Szûzanya ikonja megérteti velünk, hogy amikor a Szûzanyához fordu-lunk, õt nem csak úgy képzelhetjük el, mint fölöttünk trónoló Királynõt vagy rólunk

gondoskodó mennyeiÉdesanyát, hanem úgyis, mint „Kicsi Máriát”,aki nem félt attól, hogyönmagát alázatban sok-kal kisebbé tegye tõ-lünk, s aki saját kicsi-ségének példájával akarvonzani bennünket ar-ra, hogy – egyre inkábbalázatossá válva – miis megtapasztalhassukIsten szeretetének nagy-ságát.

fr. Rafael

fogja tenni. És ha kicsivé válik, akkor Isten szabadon cselekedhet az életébenés üdvözítheti is õt. Íme, a kis Szûzanya tiszteletének a magja! Hogyan sajátíthat-juk ezt mi is el? – Például úgy, hogy ha olvasgatjuk Lisieux-i Szent Teréztanítását, aki a lelki gyermekségnek a legközismertebb tanítómestere, immár egy-házdoktori címmel, akinek a tanítását Marcell atya is magáévá tette olyannyira,hogy ezt írta rá vonatkozóan a naplójegyzetébe élete vége felé: „Ez az én utam is!Ezen járok én is, ezt tanítom, s átadom, akinek csak lehet” (1965. aug. 3.).

Egy másik hatékony eszköz az evangéliumi gyermekség elsajátításáraaz lehet, ha magának Marcell atyának a Szépszeretet címû önéletrajzi írásátolvasgatjuk, amely ugyanolyan felszabadító olvasmány lehet számunkra, mintpéldául Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza: egy embernek a végtelenül õszintevallomása, aki feltárja nekünk a szívét; egy olyan alázatos és szabad emberneka vallomása, akit Isten megszabadított az õt kevélységbe belekényszerítõ mindenpáncéltól. Szükségünk van ilyen egyszerû, felszabadítóan õszinte olvasmányokraahhoz, hogy egy olyan világban ne hagyjuk magunkat félrevezetni, amely az ámí-tás vagy a képmutatás „kultúrájával” számunkra is nagy kísértést jelenthet.

De hatékony eszköz lehet még ehhez – ahogyan azt Marcell atya esetébenis láttuk – a Kis Szûzanya szemlélése is. Lehet szemlélni õt a testi kicsiségében,különösen szeptember 8-hoz vagy november 21-hez kapcsolódóan, ahogyanazt a Kis Jézussal kapcsolatban is szoktuk tenni a liturgikus év karácsonyi idõsza-kában. De ettõl még fontosabb, hogy azt a belsõ magatartást szemléljük benne,amirõl az evangéliumok elbeszélései tanúskodnak. Különösen is segítségünkrelehet ebben a Magnificat gyakori elimádkozása, s az abban tükrözõdõ lelkületfelindítása magunkban, amely Marcell atyának is egyik legkedvesebb imádságavolt.

Befejezésül még egy kérdés: eme általános alapelvek elsajátításával együttMarcell atya Kis Szûzanya tisztelete milyen konkrét, immár belülrõl fakadó,külsõleg is megnyilvánuló vallási gyakorlatokat inspirálhat számunkra, amelyekhatékonyan köthetnek minket a Kis Szûzanya valamint Marcell atya személyéhezés az általuk megélt ideálhoz? – Érdemes lenne elgondolkodni például azon, mi,magyar kármeliták miként ünnepelhetnénk még nagyobb buzgósággal szeptem-ber 8-át abban a tudatban, hogy ez volt az a misztérium, amin keresztül Isten– a Kis Szûzanyával való lelki eljegyezés révén – lefoglalta Marcell atyát magá-nak. Jelenthetne ez az ünnep számunkra egy olyan napot, ami különösen is arraemlékeztetne bennünket, hogy nekünk is kicsinyekké kell válnunk, ha azt szeret-nénk megtapasztalni, hogy Isten mivelünk is nagy dolgokat mûvel; s hogy mer-jünk kigyógyulni ennek a világnak az õrültségébõl, amelyben az emberek azértvágynak naggyá lenni, hogy senkitõl ne kelljen függésben élniük, s hogy uralkod-hassanak mások fölött.


16 Lásd a már idézett „Két szem” címû versét 1966. ápr. 21.-i dátummal

29Kármel 2008/2 SZÉPSZERETET, AVAGY NÉHÁNY GONDOLAT A NÕI HIVATÁSRÓL

barátunkká lett, ha õ másképp is érzi,mégis otthon van nálunk. Imáinkkal, ve-le kapcsolatos fájdalmainkkal, szerete-tünkkel otthont adhatunk számára. Mon-dom, akkor is, ha a másik ebbõl mit semérez! Mert ma az embernek semmiresincs nagyobb szüksége, mint az elfoga-dó, befogadó cselekedeteitõl független ésítéletektõl mentes szeretetre. A nõi nemerre képességet kapott meg van ajándé-kozva ennek a szépszeretetnek karizmá-jával. Szerzetesként, egyedülállóként,gyermek nélkül is lehet édesanya, hitves,testvér. A lényeg a szeretet! Akkor is, hanem fogadják, akkor is, ha én vétkeztem benne, akkor is, ha nem tudom kimutatni,a szívem lángolhat a szeretettõl, vagy öntözhetik könnyeim. Az érzelmek is Isten-tõl adott és áldott ajándékok. Bátran kell élnünk velük! Valahol olvastam, hogy egyédesanya, messzire vándorló, tékozló fiát mindennap hazavárta. Nem tudta ezt el-mondani neki de minden este gyertyát gyújtott, s azt kitette az ablakba, hogyhaa szeretett fiú egyszer csak hazaindul, a kicsiny gyertya fénye vezesse otthonába.S ez a várakozás nem volt hiába való.

Ha szeretek, Jézus parancsát követem. Jézus az utolsó vacsorán azt mondta ta-nítványainak, hogy ahová én megyek, oda ti nem jöhettek, szeressétek egymást! A szeretetet tanulni kell. Van, hogy szeretetünk egy mosolyban, egy fohászban fe-jezõdik ki, de az is elõfordulhat, hogy életünket kell adni. Akár konkrétan, akára hétköznapok vértanúságában. Az is nagyon fontos, hogy szeretetünk a személy-nek szóljon, és ne egy hivatalnak, vagyis, hogy azért szeressem a másikat aki, ésnem pedig azért ami, vagy ami lehetne. Isten sem azért szeret bennünket, mert szé-pek, okosak, ügyesek vagyunk. Nem azért szeret, mert anya, szerzetes, vagy orvosvagyok, hanem személyemért, önmagamért. Ezt az elfogadó szeretetet kellene él-nünk. Lehet, hogy ez sokszor fájdalommal jár, de az igazi szeretet, a szépszeretetmindig gyümölcsöt terem. Ez a Szûzanya élete, s Teréztõl tudjuk, hogy az anya kin-cse a gyermeké is. Máriára figyelve, az õ szívét vizsgálva, térdeire hajtva fejünketátjárhat minket ez a szépség. Róla tudjuk, hogy boldog, hogy áldott. Ez a boldog-ság és áldás a miénk is. Jézus az örömre, a boldogságra hív bennünket, s ez az örömés boldogság csak a szeretetben létezik, vagyis mindenképpen feltételez egy másikszemélyt. A szeretet öröme pedig már itt a földön miénk lehet, s ezt végsõ soronsenki nem veheti el tõlünk, mert a szeretet örök és mert Isten a Szeretet.

„Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, és örömötök teljes le-gyen.”

S. M.

28 SZÉPSZERETET, AVAGY NÉHÁNY GONDOLAT A NÕI HIVATÁSRÓL Kármel 2008/2

SZÉPSZERETETavagy néhány gondolat a nõi hivatásról

Kisleányka, nõ, asszony. Mit jelentenek ezek a megnevezések ma nekünk?Mit jelent a nõi hivatás? Hol a helyünk, hogyan éljünk, mit kell tennünk?

Megszületünk egy családban. Jó esetben egy úgynevezett jó családban, keresz-tény szülõkkel, szeretet-teli légkörben, s ez esetben az emberségünk, nõiségünk kel-lõ módon fejlõdik, bontakozik. Sokszor ez azonban nem így van.

Sokszor a látszat is csal. Hordozzuk sebeinket, fájdalmainkat, melyeket kimon-dunk, vagy elhallgatunk. Vagy van tapasztalatunk a szeretetrõl, vagy nincs, de az islehet, hogy sekélyes, vagy téves tapasztalataink vannak.

Mindez azonban Istent nem korlátozza abban, hogy Õ igenis meg akarja mutatnia szeretetét. Vágyik arra, hogy megismerjük, mit jelent szeretni, és szeretve lenni.

A nõi szív nagyon érzékeny. Ezt az érzékenységet a mai világ ezer eszközzeligyekszik eltompítani, vagy kiölni. Olyan egzisztenciát kínál a nõnek, ami igazábólnem az övé, ami azonban elégséges ahhoz, hogy elvonja Istennek, létére vonatko-zó tervétõl, s végsõ soron is boldogtalanná tegye.

A minap két lányka beszélgetését hallgattam a metrón a házasságról. – Miért kötelezném el magam idõ elõtt? Majd, ha mindenem meglesz

– így az egyik.– Én is megmondtam, hogy nekem mindegy, ha nagyon akarják és kifizetik

a költségeket… Legfeljebb elválunk…Ebben a stílusban folytatták a beszélgetést. Ezeknek a lányoknak még valószí-

nûleg senki sem tárta fel, mit jelent szeretni valakit, kitartani jóban, rosszban, mitjelent az elfogadás, hûség, mély szerelem, anyaság. Kívülrõl fújták a médiábólrájuk ömlõ beteges gondolatokat, s mindezt saját véleményükként tették közzéa hallgatóságnak. Az emberek pedig közömbösen hallgatták.

Fájdalmas, hogy mit sem tudnak a nõ igazi hivatásáról. A hivatásról, mely füg-getlen az életállapottól, a kortól, de nem független a nemtõl. A nõ alapvetõ, Isten-tõl rendelt feladata az otthonteremtés, a fészek melegének õrzése, az, hogy hacsaládban él, ha egyedül, ha szerzetes, olyan légkör vegye körül, mely másoknakoltalom, béke, szeretet. A názáreti ház hangulatát kell árasztania. A biztonságotannak, aki hozzá megy. A terített asztalt, az otthon melegét, a tiszta ruha illatát,vagyis az ingyenesen gondoskodó szeretet érzetét, biztonságát kell nyújtania. A nõ,ha ezt a hivatását éli, megéli, olyan, mint a kismadár, aki fészket rak. S ha durva ke-zek lerombolják fészkét, akkor újat készít, mert ez a természete. Nem bír másképptenni. Ha valóságos otthonunk nincs is, a szívünk mindig azzá válhat. Nem baj, hasokan nem értik, vagy félre értik. Nem baj, ha azt gondolják nincs számukra hely.Az sem baj, ha szívükben, vagy nyilvánosan vádolnak. A fontos az, hogy Isten elõtta szívünk tényleg hajlék legyen. Templom. Az imádság háza, a szeretet melegénekhelye. Kint tombolhat bármiféle vihar. Aki egyszer gyermekünkké, hitvesünkké,

31Kármel 2008/2 „BÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK ...”

a Szentlelket. Ez a Szentlélek erõsíti majd meg õket, hogy bátran kiálljanak a világelé és hirdessék mindazt, amit Jézustól hallottak.

Láthatjuk tehát, hogy a keresztet és az örömöt nem lehet elválasztani, mert azöröm a keresztbõl forrásozik. Ezért a nagyböjtben sokszor térdeljünk a kereszt elé,valljuk meg bûneinket, hogy majd a feltámadt Krisztus örömében is részesüljünk.Igyekezzünk találkozni az Emberfiával minden nap, hiszen velünk lakik, közöttünkél. Olvassuk szavait, és halljuk meg, hogyan szól hozzánk a Bibliában!

fr. Béla

„BÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK,AZ ÉN BÉKÉMET ADOM NEKTEK.”

(JN 14, 27)

Jézus Krisztus feltámadásának misztériuma magában hordozza a fényt, minta világosság megtapasztalását, az õ békéjének ajándékát, szenvedéseink Veleegyütt vállaló áldozatát és az Atyával a Szentlélekben való találkozásunk örömét.

Ebben az egyházi évben idõben közel ünnepeltük Krisztus megtestesülésénekés megváltásának misztériumát. Nehéz a feltámadás örömét magunkénak érezni,ha elõtte nem mentünk át a szenvedések megtisztító fürdõjén. Az aranyat is a tûzbenpróbálják meg, az emberi szív is a kiengesztelõdés szentségében részesülve szaba-dulhat fel az istengyermekség örömére. Ennek lehetõsége azonban nemcsak nagy-böjt idejére szorítkozik. Egyházunk papjai által adva van az év minden napjára.

Krisztus világítja meg mindennapjainkat, vele találkozunk a másik emberben ésaz egész teremtés csodájában. Mindenen az Atya arca sugárzik át, de különösmódon is a legcsodálatosabb teremtményén, az emberen keresztül. Vajon meglá-tom-e a feltámadt Urat a felém közeledõ emberben, azokban, akikkel együtt élek,együtt dolgozom?

A keresztség szentsége – különleges kegyelme révén – hordozza az újjáterem-tés, az újjászületés ajándékát, a feltámadás elõízét, amelynek élõ valóságát a fel-nõttként megkereszteltek talán tudatosabban élhetik meg.

Krisztus megtestesülésekor az angyalok örömhírt vittek a pásztoroknak, melyéletre szóló feladatot jelentett számukra: „Dicsõség a magasságban Istennek,és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2, 14) Életünknek Isten dicsõ-ségét kell hirdetnie, és az õ békéjének õrzésére kell törekednünk.

Halálának elõestéjén Jézus békét adott tanítványainak szeretete zálogaként:„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” Feltámadása után pedig ígybátorította övéit: „Békesség nektek!” (Jn 20, 19. 21.) „Krisztus kereszthalála általmaga békített ki minden embert Istennel, a saját testében ölte meg a gyûlöletet”– fogalmazza meg a II. Vatikáni Zsinat dokumentuma (GS 78). Személyes áldoza-

30 „ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET” Kármel 2008/2

ELMÉLKEDÉS

„ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET!”

A megfeszített Krisztus a keresztény ember számá-ra az Élet és a Feltámadás! Hittel és bizalommal vall-juk, hogy meghalt ugyan, de feltámadt, ezért nincs ûrbennünk, mert itt van velünk és nem hagy el bennünket.Krisztus halála után viszont nagy ûrt érezhettek a tanít-ványok, hiszen úgy érezhették, hogy elvesztettéka Mestert, aki pótolhatatlan. De ez csak addig tartott,amíg a sírban feküdt, mert feltámadt, és megjelenve ne-kik, az Örömhír hirdetésére küldi õket az egész világra.

Õ megmondta elõre, hogy keresztre feszítik, meghal,de feltámad! Mindezt tanítványai sem tudták maradékta-lanul elhinni, hiszen bezárkóztak és féltek a zsidóktól,hogy õket is keresztre feszítik. Amíg meg nem jelent ne-kik, nem tudták elhinni, hogy feltámadt, hiába vitték hí-rül nekik az asszonyok. De mikor fülükkel hallották, kezükkel tapintották és ettekvele, tanúsították az egész világ elõtt, hogy Jézus feltámadt. Mivel ezek a tanúk hite-lesnek bizonyultak gyorsan terjedt a hit, pedig meggyõzõdésükért sokan életükkelfizettek. Hiszen a feltámadt Jézust nem mindenki láthatta, csak akinek megmutattamagát, mert teste a transzcendens (természetfeletti) világba került, ahol nincs idõ és tér.Mert a hithez nem szükséges látni és tapintani! A hithez elég hallani, és elfogadnia tanuk vallomását, akik szavaikkal bizonyítják, hogy Jézus meghalt és feltámadt, hogynekünk örökéletünk legyen.

Jézus feltámadása után, megnyugtatja tanítványait, és velük együtt minket, azEgyházat, hogy nem hagy magunkra. „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig”(Mt. 28,20). A feltámadásban beteljesedik Isten minden ígérete, amit az õsszülõk-nek tett, mert Krisztusban újra megnyitotta az örökélet kapuját, amelyre valójábanteremtette az embert. A feltámadt jelen van, mindenhol ahol hívják, segíti és veze-ti Egyházát. „Azt is mondom nektek, hogy ha közületek ketten a földön megegyez-nek akármilyen dologban, és úgy kérik, mennyei Atyám teljesíti azt. Mert aholketten vagy hárman az én nevemben összegyûlnek, ott vagyok közöttük” (Mt. 18,20).

Húsvétvasárnap a feltámadt Jézus minden kétséget kizáróan jelenik meg tanít-ványainak. Új fényben érteti meg velük a Szentírást, és parancsot ad a világmisz-szióra. „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek el tehát, tegyé-tek tanítványaimmá az összes népeket, kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiúés a Szentlélek nevére. Tanítsátok õket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsol-tam nektek” (Mt. 28,18-20). Ezek után megígéri, hogy elküldi az Atya ígéretét,

33Kármel 2008/2 „BÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK ...”

Valahol a Csendes-óceán egyik szigetén, egy lepra-telepen, nap, mint nap egyedülálló jelenet játszódott le.Lábon járó holttestek, kétségbeesett, dühös és fájdal-masan megcsonkított emberek éltek az egész szigeten.

A nagy nyomorúságban még élt egy idõs férfi, akia megpróbáltatások ellenére is meglepõen nyugodttekintetû volt és sokat mosolygott. Testi fájdalmaiolyan nagyok voltak, mint a többi szerencsétlen leprá-sé, mégis ragaszkodott az élethez. Nem esett soha két-ségbe és környezetében mindenkit gyöngéden segített.

A többiekben feltört a kíváncsiság: mi lehet azoka, hogy ebben a pokolban egy valaki a sok közülolyan erõs és derûs? Talán nem érezte a fájdalmatvagy már hozzászokott? Ez nem valószínû.

Történt pedig, hogy az idõs ember pirkadatkormindennap odavánszorgott a lepratelepet körülvevõkerítéshez, egy megszokott helyen leült és várakozott.

Nem a napfelkeltét szemlélte és nem is a Csendes-óceán szigeteinek szépségét.Megvárta, amíg a kerítés másik oldalán megjelenik egy asszony, aki szintén idõs,mint a férfi. Arcán kisimultak a ráncok és szeme tele volt gyöngédséggel.Az asszony semmit sem szólt. A csöndben tapintatosan titkos üzenetet adott: egymosolyt. A férfi megértette a mosoly mondanivalóját és õ is mosollyal válaszolt.A néma társalgás rövid ideig tartott. Az öregember felállt, és visszaballagott barakkok felé. Ez így ment minden reggel. Olyan volt, mint egy mindennapi áldo-zás. A leprást a nõi mosoly éltette, megerõsítette és egy nap terhét könnyûvé tet-te. A másnapi találkozóig abból élt, amit hajnalban adott neki ez a mosoly.Az a tovasietõ nõ pedig nem volt más, mint az öreg leprás felesége. Így beszélróla: „Mielõtt ide kerültem, titokban ápolt, minden elérhetõ gyógyszerrel. Egy ja-vasasszony valami kenõcsöt is adott neki. Azzal mindennap bekente az arcomat,kivéve egy kis helyet, ami csak akkora volt, hogy egy gyöngéd csók elfért rajta …Minden hiába ... A hatóság nem sokat teketóriázott, és egyszerûen ide hoztak aleprások közé, de õ még ide is követett. Amikor minden reggel meglátom, tõle tu-dom meg, hogy még élek és õszintén mondom, csak az õ kedvéért élek.”

Valaki ránk is mosolygott ma reggel, ha nem is vettük észre. A mai napon pe-dig biztosan várja valaki a mi mosolyunkat is. Ha belépünk a templomba, ésa mélységes csöndben megnyitjuk szívünket, észrevehetjük, hogy elõször Istenmosolyával találkozunk. EZ IS FELTÁMADÁS.

Szent Családról nevezett Angéla nõvér OCDMindenszentek Kármel, Magyarszék

32 „BÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK ...” Kármel 2008/2

tunk nélkül nem lehetünk békességesek, béketeremtõk. Önmagunk feláldozása áránkell a béke építõivé válnunk. Ha Jézus tanítványának valljuk magunkat, nem vár-hatjuk el, hogy mások teremtsenek békét. Nekünk kell kezdeményezni úgy, hogymegpróbáljuk elsimítani testvéreink elõtt az utat, értük lemondunk saját érdekeink-rõl, ha úgy látjuk, hogy azok akadályozzák vagy sértenek másokat. Ez nem megyegyik napról a másikra. A jézusi szeretetparancsot életünk Istentõl számunkra kije-lölt idejében kell megtanulnunk. Mindennap eleshetünk, de fel kell állnunk Istenkezébe kapaszkodva, és így haladhatunk a kiengesztelõdés, az irgalmas szeretetkrisztusi útján. Az igazán békességes ember nem tud örvendezni a saját békéjének,amikor körülötte háború dúl! És nem tudunk békét közvetíteni, ha szívünkben, gon-dolatainkban nincs békesség! Le kell szállnunk a küzdõtérre, de nem azért, hogy abéke fontosságáról beszéljünk, hanem hogy megtegyük a magunk részét, ami raj-tunk áll, ami tõlünk függ, még ha személyes áldozatunkba kerül is . Béketeremtõk-ké válhatunk puszta létünkkel is mozdulatainkon, szavainkon keresztül.

Szent Ágoston írja: „A béke olyan kenyér, ami megszaporodott az azt megtö-rõ és osztogató tanítványok kezében.” Mekkora ajándék van egyházunk papjainakkezében, amikor a kenyér átváltoztatásával Krisztust adhatják nekünk! És mek-kora ajándékot kaptunk Istentõl hitünkben, hogy fölszentelt szolgáiban õt magátláthatjuk meg!

Fölismerjük-e a köztünk jelenvaló Isten Fiát az Eucharisztiában? Meglátjuk-epapjainkban a megtöretett és szolgálatunkra lévõ Emberfiát? Támogatjuk-e õket,hogy a feltámadás fényét minden nap közvetíteni tudják a világnak? Imádkozunk-e értük, hogy õk is fölismerjék a Feltámadott szeretõ jelenlétét nehéz perceikben ésa nehéz emberekben?

A feltámadás ténye távolinak és megfoghatatlannak tûnik mindennapjaink hét-köznapiságában, pedig átélhetjük ennek az örömnek egy-egy szikráját. Istennel ta-lálkozhatunk a szentgyónás megtisztító és újjáteremtõ fürdõjében, vele találkozha-tunk a szentmisében és õ van jelen a mellettünk élõ emberben. Hiszünk-e ebben?Hiszem-e, hogy a pap Krisztus képmása, még akkor is, ha látom emberi korlátait?Elfogadom-e saját gyöngeségeim és hibáim ellenére, hogy bennem is, értem is fel-támadt Krisztus?

Engedjük, hogy a Feltámadott Krisztus békéje áthassa életünk ünnepeit, szenve-déseit, hétköznapinak tûnõ cselekedeteinket! Segítsen minket kegyelmeinek gaz-dagságával, hogy amint mindig õ teszi meg felénk az elsõ szeretõ lépést, úgy tud-junk mi is elsõként közeledni békére és szeretetre vágyakozó embertársunk felé.

Bruno Ferrero „Hajnali mosoly” címû írása talán megmutatja azt az egyszerû lé-pést, amelyet mi is könnyen megvalósíthatunk ott, ahol élünk, abban a környezet-ben, ahová feladataink, szolgálataink szólítanak. Mi is találkozhatunk a FeltámadtKrisztussal a legsivárabb, legkilátástalanabb helyzetekben, és közvetíthetjük má-soknak Krisztus örömét, békéjét, szeretetét, mert kivétel nélkül minden ember vá-gyódik a szeretetre, a békére és az örömre!

35Kármel 2008/2 LAKÁSRÓL LAKÁSRA AZ ÉLETSZENTSÉG ÚTJÁN

KARMELITIKUM

LAKÁSRÓL LAKÁSRA AZ ÉLETSZENTSÉG ÚTJÁN„A belsõ várkastély”: negyedik lakás (2)

A negyedik lakás szimbóluma

Hogy jobban megértsük ezeket a dolgokat, képzeljünk el két kutat, s mindegyikelõtt egy-egy vízzel telt medencét ... Az a két medence, amelyrõl beszélni kezdtem,különbözõképpen telik meg vízzel. Az egyiknek vize messzirõl jön, s úgy van mester-ségesen odavezetve, boltíves csatornán. A másikat ellenben ott helyben táplálja egyforrás, s megtölti minden csobogás vagy más egyéb zaj nélkül. A forrás bõvizû, úgyhogy ha a medence színig telt, túlárad, és tekintélyes patak ömlik ki belõle. Itt tehátnincs szükség mesterséges vízvezetékre vagy boltíves csatornára: a víz anélkülis ömlik szüntelenül ... Magából a forrásból, ez esetben magából Istenbõl kapjaa vizét. Ha tehát Õ Szent Felségének úgy tetszik, hogy valami természetfölöttikegyelemben részesítsen bennünket, a legnagyobb nyugalomban, szép csendesenés gyöngéden bugyogtatja ezt a vizet a lelkünk mélyébõl. Hogy azonban honnét ésmiként jön, azt én nem tudom. Ezt a boldogságot és szellemi örömöt az ember nemúgy érzi, mint a földieket; legalább kezdetben nem, bár késõbb mindent betölt.Az említett víz ugyanis végigfolyik az összes lelki lakásokon és lelki tehetségeken,végül pedig még a testre is átterjed.

A létnek, az életnek két forrása van. A víz az életet jelképezi. Az egyik, amit min-den jó keresztény az erények gyakorlásával, a jóra való törekvéssel megvalósít. Vala-miképpen a természetest meghaladó jóságot érhetünk el. Ez keresztény életünkbõl for-rásozik, a keresztségi kegyelem gyümölcse. Ebben az elsõ részben nagyon fontos,hogy a munka el legyen végezve, különben meglepetésekben lehet részünk. Vissza le-het esni elõzõ lakásokba, ismétli Szent Teréz, van, aki a hetedik lakásból esik vissza.

A második forrásnál másvalaki a fõszereplõ. Végre Isten!A legnagyobb nyugalomban, szép csendesen és gyöngédenbugyogtatja ezt a vizet a lelkünk mélyébõl. – Meg lehet látni,ha valaki éli. Az elsõ vagy a második vízbõl élsz? Ha az el-sõbõl, akkor még nyugtalan vagy, félsz, mi történik holnap.– Milyen munkát bíznak rám, el tudom-e majd végezni? –Mindezek a félelmek azokra jellemzõk, akik az elsõ vízbõl él-nek. Ha saját erõfeszítéseddel akarsz elõre jutni, elõbb-utóbbösszeomlasz. A második vizet a béke, nyugalom, ráhagyatko-zás jellemzik. Valójában mindnyájan ebbõl a második vízbõlvagyunk teremtve, közvetlen kapcsolatban Istennel. Mégishozzátapadunk sok értéktelen dologhoz, ezektõl kérünk életet.

34 AKI VAN Kármel 2008/2

AKI VANLelkigyakorlat Attyapusztán

Még mielõtt elkezdõdött volna a délutáni tanítás,imádkozni mentem a templomba. Egyszer csak meg-értettem, hogy a mi imánk olyan kell legyen, mintMáriáé. Mint ahogy õ tartja karjában a keresztrõllevett Jézus holttestét, olyan kell legyen az imánk.Nagyszombat misztériuma a mi imánk. Isten – halott.Nézzétek, a szolgám, akit támogatok … nem kiáltmajd, és nem emeli fel hangját (Iz 42,1). A mi húsunkés vérünk, az igazi – halott. Akit mindennél jobbanszerettünk – halott. Akiben bíztunk, aki megválta bûntõl, megment a haláltól, a reményünk – halott.Ez a mi imánk. A mély, sötét hit imája, a föltétlenbizalom imája, a reménytelenségben remélõk imája.És most, Uram, mire várhatok? Egyedül Bennedreménykedem (Zsolt 38). A semmit nem tudók, semmit nem értõk imája a mi imánk.

Ó, Mária, próbálok valamit ’kapiskálni’ ebbõl az egészbõl. A szülésed is ilyen vég-telen titok. Minden cselekvésnélküli foganás, megfoghatatlan belsõ növekedés.Mindenki számára hihetetlen állapot – MAGNIFICAT! És aztán egy valóságos emberszületése. Teljes bizonytalanságon alapuló hitedben: ez az Isten Fia. Bizonyítékod:maga a létezése a Gyermeknek, Jézusnak. Ez azért több, mint jelenés, álom, képzelet.Ez a hit igazi alapja: az Isteni csoda létezése. Nem hiszem, hogy Isten Fiát szerettedvolna benne. Te Õt szeretted.

A benned Fogantat, a Növekedõt, a belõled Születõt, a tejedtõl Jóllakottat, a tipegõ,kacagó, okosodó, értelmes, kedves, ügyes, figyelmes, önfeláldozó, gyógyító, jóságos, sza-bad, imádságos, béketeremtõ, õszinte Fiút. Aki szüleit tisztelte, az embereket szerette.Még akkor is jobban megértetted, amikor elítélték, kínozták, szenvedett. Ezek az emberiszív számára felfoghatók! De hogy meghalt, és nem bizonyosodott be semmi Isteni, ez márcsak a sötétség, a hit éjszakája. Kit tartasz karodban? Isten? Ember? Fiú? A Fiad? Most nemszámít. Most egyek vagytok. Jobban, mint az áldott állapot idején, mikor a szíved alatthordtad. Akkor változott, most az örökkévalóságban vagytok. Az idõ megállt Jézusodszámára, és vele a te idõd is. Most a te Fiad teljesen. Most szeretned sem kell, csak Vagy,és Õ már Volt. Már eltörölhetetlenül biztos, hogy élt. Mert csak az élt, aki tudott meghalni.

Csend van. Csendetek a teljes egyetértésé, egységé. Ez a Csend a mi imánk! Isten csendje. Várni, a nem tudjuk mire. Szeretni Istent,

Aki hallgat. Az embereket, akiket nem értünk, az eseményeket, amelyek elõírássze-rûen megtörténnek.

Nem mi cselekszünk. Csak van, Aki Van!Teréz Ibolya OCDS


ned van, belsõ világ vagy, így lettél megteremtve. Ne ámítsd magad, hogy egyedül is boldo-gulsz! Szükséged van erre az életre, erre a mélységre, ami nem a mi anyagunkból készült,hanem az isteni bölcsesség tiszta színaranyából. – Királyi gyermek vagy, erre az életre hi-vatva. „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16) Te vagy az a medence, amit helyben táplál a forrás. Ha a második forrásból akarszélni, Isten megadja a kegyelmet, hogy mintegy bent találod magad. Azt szokták mon-dani, hogy a lélek magába száll, vagy azt is, hogy önmaga fölé emelkedik. Én az ilyen szó-lásmódokkal semmit sem tudnék megmagyarázni; lehet, hogy ez hiba részemrõl, de hát énmár a fejembe vettem, hogy ha a magam kifejezéseinél maradok, akkor jobban megértitek,amit mondok. Pedig hát, ki tudja, nem tévedek-e; hátha csak én magam értem meg maga-mat?! Képzeljük tehát a dolgot úgy, hogy a belsõ várnak lakói, az érzékek és a lelki tehet-ségek – mert hiszen ezzel a hasonlattal kezdtem a magyarázatomat – elhagyták a várat,az ellenséghez pártoltak, s már napok, sõt évek óta annak társaságában csatangolnak oda-kint. Közben azonban észbe kaptak, s belátták, hogy így saját vesztüket készítik elõ; vissza-tértek tehát, de mivel megrögzött rossz szokásukká vált a csatangolás, nem tudnak a vár-ban megülni. Azonban nem árulók többé s szégyenkezve ott settenkednek a vár körül.A nagy király, aki a várban lakik, látja a javulásukat, s mivel Õ annyira irgalmas szívû, aztszeretné, hogy térjenek vissza hozzá. Mint egy jó pásztor, füttyent nekik, de oly halkan, hogyõk maguk is éppen csak, hogy meghallják. Ily módon adja tudtukra, hogy mit kíván: azt tud-niillik, hogy ne pusztuljanak el odakint, hanem térjenek vissza lakásukba. S a pásztor füttyeoly hatással van rájuk, hogy azonnal otthagyják azokat a külsõ dolgokat, amelyeknek bi-lincseiben sínylõdtek, s visszatérnek a várba. Azt hiszem, még sohasem sikerült ezt ilyen jólmegmagyaráznom. Arra, hogy Istent saját bensõnkben megtaláljuk, ez a kegyelem a leg-jobb segédeszköz. Szent Ágoston mondja valahol, hogy miután Istent mindenfelé kereste,önmagában találta meg. Mi is úgy vagyunk vele, s ne gondoljátok, hogy ez értelmünk mun-kájának gyümölcse, amennyiben tudniillik a bennünk lakozó Istenre gondolunk, vagy pediga képzeletünké, amennyiben bensõnkbe képzeljük õt. Hiszen ez is egészen rendjén van, s ezutóbbi módon kitûnõen lehet elmélkedni, mert igazságon alapszik, amennyiben Isten tény-leg bennünk lakozik. Azonban itt nem errõl van szó, s nem olyasmirõl, amire az Úr kegyel-me segítségével mindenki képes. Amirõl én beszélek, az egészen más. Sokszor az ember mégnem is gondol Istenre, s az említett lelki tehetségek máris bent vannak a lelki várban.Azt sem tudni, honnét jöttek, és hogy miképpen hallották meg a pásztor füttyét. Fülükkelnem hallhatták, mert semmi sem volt hallható. Ekkor azután az ember nagyon is határozot-tan érez valami édes bensõ áhítatot, amint ezt jól fogja tudni, akivel megtörténik. Én nemvagyok képes azt világosabban megmagyarázni. Úgy emlékszem, olvastam valahol, hogya lélek ilyenkor úgy tesz, mint a sündisznó vagy a teknõsbéka, mikor összehúzza ma-gát, s így mintegy önmagába megy vissza.

Ha valaki elkezd Istenre figyelni, a várkastélyban találja magát. A belsõ összeszedettségsegít el ehhez a második vízhez. Az Úr ezzel az összeszedettségi ima által hívja fel figyelmün-ket a belsõ kegyelmekre. Arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy Õ Szent Felsége az ilyeneketmagasabb tökéletességi fokra akarja juttatni, s ha õk ennek a kegyelemnek helyt adnak, még

36 LAKÁSRÓL LAKÁSRA AZ ÉLETSZENTSÉG ÚTJÁN Kármel 2008/2

Amíg belõlük akarsz életet meríteni, nem vagy nyugodt. Sokat beszéltünk már a bálvány-imádásról. Nagyon fontos, amit a szentanya mond. Vagy az egyik vízbõl élsz, vagy a má-sikból. Olyan nincs, hogy egy kicsit ebbõl, és egy kicsit abból.

Ki vagy? Márta vagy Mária?

Nézzük az evangéliumi Márta és Mária példáját. Márta vagy Mária vagy?Márta „sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendõket. Egyszer csak megállt:»Uram –méltatlankodott –, nem törõdöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szol-gáljalak ki?«” Mi a gond Mártával? Meg akarja szerezni az elismerést. – Nem látod,hogy érted dolgozom? Szólj a húgomnak, hogy segítsen! Jézus, én érted dolgozom,figyelj rám! – Márta még az elsõ forrásból él. Mennyi idõt töltöttél el az életedbõlezekkel a gondolatokkal: Látják, nem látják, elismernek, megbecsülnek, szeretnek,megértenek? – Más életre vagy teremtve, nem ezekre a semmitmondó kérdésekre,hogy az emberek mondják-e vagy sem, milyen szépen dolgozol stb.

„Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Ezzel akarja Márta magára vonni Jézus figyelmétés elismerését. Ha ezt emberekkel teszi, talán eléri szándékát, de Istennel nem bánhat így.

Hadd térjek vissza arra az idézett versre. Valami kitágításról beszél, s ez a gondolatsegítségemre lesz e dolgok megvilágításában. Midõn ugyanis az a mennyei víz kibuggyana forrásból, a mi lelkünk kellõs közepébõl, olyan érzést kelt, mintha bensõnket kitágíta-ná és kiszélesítené. Egyúttal kimondhatatlan boldogságot okoz, s a lélek nem is képes fel-fogni, hogy mit kap e pillanatban. Valami csodálatos illatot élvez,mintha, mondjuk, bensejében egy égõ füstölõ ontaná magából azillatos füstöt. Nem látni a tûz fényét, sem azt, hogy hol van, deazért a melegség és a tömjénillat áthatja az egész lelket, sõt, mintmondom, sok esetben a testnek is jut ebbõl az élvezetbõl. Ne értse-tek félre, nem azt akarom mondani, hogy igazi meleg, vagy illatérezhetõ – ezt a hasonlatot csak megvilágítás céljából alkalmaztam –,mert amit a lélek érez, az sokkal fenségesebb valami ezeknél. Azok,akik ezt még tapasztalatból nem tudják, legyenek arról meggyõ-zõdve, hogy mindez igazán így történik. A lélek maga természete-sen sokkal világosabban érti meg ezeket a dolgokat, mint ahogy éntudom õket kifejezni. Lehetetlen e tüneményt a képzelet játékánaktulajdonítani, mert akármennyire igyekezzünk is, sohasem leszünkképesek azt erõszakkal elõidézni, s ebbõl magából kitûnik, hogy nem a mi anyagunkbólkészült, hanem az isteni bölcsesség tiszta színaranyából.

A negyedik lakás ebbe a világba vezet be. Ha saját erõdre támaszkodsz, akkor továbbrais méricskélni, követelõzni fogsz. Ha Istenbõl élsz, nem félsz semmitõl, nyugodt vagy, nin-csenek problémáid; ha saját erõfeszítéseidbõl, akkor hihetetlenül megharagszol, amikorcsorba esik hírneveden vagy jogaidon, keménnyé, szigorúvá válsz. Mit jelent Istenbõl élni?Felfedezni ezt a belsõ forrást, ezt a tüzet, mely ontja magából az illatos füstöt. Ez az élet ben-


a lelki lakásból a következõbe nem a sok gondolkodás segíti át az embert, hanem a nagyszeretet. – Vagyis ahhoz, hogy önmagadból kilépj, rá kell hagyatkoznod az Úrra, mert bi-zonyos dolgokat nem vesz el tõled. Ezer akadályt látsz magad elõtt: rossz gondolatok, szó-rakozottság, stb. Ne foglalkozz velük! Nem a bravúrodat akarja, téged akar és kész!

Ebbõl a lelki lakásból a következõbe nem a sok gondolkodás segíti át az embert, hanema nagy szeretet. – A szeretet útja: minden lakás végén visszatér a szeretet kérdéséhez.

Azért ne is mulasszatok el semmit sem megtenni, ami a szeretetet éleszti. De talánnem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám, ha így állna a do-log, Az az egy bizonyos, hogy nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága,hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük,s óvatosan kerülünk mindent, ami Õt megbánthatná; imádkozzunk azért, hogy SzentFiának dicsõsége folyton növekedjék; hogy a katolikus Anyaszentegyház folyton gyara-podjék és terjedjen. Ezek a szeretet jelei. Azt azonban szintén ne képzeljétek, mintha más-ra gondolnotok sem volna szabad, s hogy minden el van veszve, amint egy kissé elszóra-koztok. – Lehetsz szórakozott, lehet számtalan problémád. Nem a sok gondolkodásonvan a hangsúly, hanem a szereteten. Ezek a jelek: szilárd elhatározás, hogy mindenbenIsten akaratát keressük, semmivel sem bántjuk meg. A szeretet nõni fog benned, körülöt-ted. A lényeg mindig ugyanaz, ki kell lépni önmagadból. Hiszen az Övéi vagyunk nõvé-reim, tegyen velünk tetszése szerint; vezessen bennünket, amint Õ akarja. Ha azonban vala-ki igazán megalázza magát, s õszintén lemond mindenrõl – de õszintén mondjon ám le, s necsak úgy képzelje, hogy lemond, mert a képzeletünk e tekintetben sokszor megtéveszt ám ben-nünket – tehát mondom, ha valaki igazán nem ragaszkodik semmihez, attól az Úr nem fog-ja megvonni ezt a kegyelmet, sõt ad neki sok más olyant is, amit kívánni sem volna képes.

A negyedik lakás végére értünk. Teréz itt beszél utoljára arról, hogy milyen is az em-ber. – Csúnyácska vagy, de van egy lehetõséged: nézz Valakire! Minél inkább nézed Õt,annál inkább vonzani fog, kilépsz önmagadból, és életet merítesz Belõle. Ha nem jutszel a negyedik lakásba, akkor egész életedet panaszkodással, elégedetlenkedéssel, zúgo-lódással fogod tölteni. Arra vagy meghívva, hogy ebbõl a mély vízbõl meríts életet,

ebbõl a forrásból, ami benned van. Gondolj Mártára ésMáriára! Márta a benned élõ duzzogó, aki nem ebbõl a víz-bõl él, még Jézus Krisztust is eszközül akarja használni, megakarja vásárolni. – Ha adsz nekem valamit, én kifizetem a je-gyet. – Mária már egy magasabb rendû életet él. Melyiketválasztod? A negyedik lakás megmutatja, milyen vagy való-jában, és ebbõl kiindulva Isten óriási dolgokat mûvelhetveled. Errõl szól az ötödik lakás: miután elkezdtél Rá nézni,Úrként lép be életedbe és teljesen megváltoztat.

A Szépszeretet Anyjáról nevezett Beáta nõvér OCDMindenszentek Kármel, Magyarszék

(P. Giuseppe Pozzobon OCD elõadása nyomán)

38 LAKÁSRÓL LAKÁSRA AZ ÉLETSZENTSÉG ÚTJÁN Kármel 2008/2

nagyobbakra van kilátásuk. Aki tehát ezt a kegyelmet észreveszi önmagán, buzgón dicsõítseÕt, mert e kegyelem megismerése és az érte való hálaadás nagyon jó elõkészület a maga-sabb kegyelmekre. Arra is nagyon jó elõkészület, hogy megértsük Isten sugallatait. Egyeskönyvek azt tanácsolják, hogy ilyenkor az ember igyekezzék egyáltalában nem gondolkodni,hanem figyeljen arra, amit az Úr tesz a lélekben. Én ellenben nem tudom megérteni, hogyha csak Isten nem küldött rá elragadtatást, miképpen akadályozhatná meg az ember értel-mének mûködését anélkül, hogy abból ne származzék több kár, mint haszon.

Mit jelent ez a rácsodálkozó tekintet, mely ámulattal figyeli, Isten hogyan mûködikbenned? Teréz nem beszél imamódszerekrõl, hiszen ezt a kegyelmet nem szerezhetjükmeg magunknak, Isten adja nekünk. Azonban kapunk néhány útbaigazítást: a ráhagyat-kozás útján juthatunk elõbbre. Az említett magatartás legjobban megfelel annak a lélek-nek, amelyet az Úr tetszése ebbe a lelki lakásba helyezett. Mikor érzi az összeszedettségiima kegyelmét, jól teszi, ha szép csendesen és minden erõltetés nélkül beszünteti az okos-kodást és elmélkedést, anélkül azonban, hogy az értelemnek vagy a képzeletnek mûködé-sét igyekeznék teljesen felfüggeszteni. Sõt nagyon is jó, ha arra gondol, hogy Isten jelen-létében van, s megfontolja, hogy ki az az Isten. Ha már most az, amit az értelem magá-ban érez, önkéntelenül okozná mûködésének felfüggesztését, akkor rendben van a dolog.– Ez a ráhagyatkozás útja: Õ majd gondoskodik, te pedig tudatosítsd magadban, hogy ottállsz elõtte. Mint Mária, aki Jézus lábánál ül, az Úr vonzza õt a jobbik rész felé, aztánMártát is vonzza, elõször azonban megszidja, mert még az elsõ vízbõl él. A nyugalomimájában ellenben az akarat annyira el van merülve az Istenben, hogy az értelemnek em-lített nyughatatlansága rendkívül terhére van. Legjobb is, ha nem törõdik vele, hanemmagára hagyja, s õ maga teljesen beleveti magát Isten szeretõ karjaiba. – Ez a ráhagyat-kozás útja. Mit tesz Mária Jézus lábainál? Hallgatja szavait, arra figyel, amit Isten tesz.Teréz arra akar minket ránevelni, hogy lépjünk ki önmagunkból, mert itt a fõ kérdés nema nagy misztikus kegyelmek, hanem hogy lépjünk ki önmagunkból. Ha ezt nem tesszükmeg, akkor még mindig ugyanazon a ponton állunk: Igazam van, nincs igazam, jól bán-nak velem vagy sem, jól vagyok, rosszul vagyok stb. – Ki kell tehát lépni, ehhez pedigaz kell, hogy Valaki Másra figyeljünk, és nincs más választásunk. Vajon nagy misztikuslelkiségrõl, lehetetlen és nehéz dolgokról beszél? – Még mindig az ember valóságáról be-szélünk. – Isten tevékenységére figyelj, ne önmagadra! – mondja Teréz. Higgy abban,aki meghívott téged erre az életre. – De annyi bajom van – mondod. – Nem érdekes, nézzRá! – Rosszul vagyok..., fáj a fejem, a gyomrom stb. – Nézz Rá végre, tedd meg ezt azerõfeszítést! Meglátod, mindjárt jobban leszel.

A szeretet elsõbbsége

A másik dolog a szeretet elsõbbsége, vissza kell térnünk az elsõ fejezethez, hogymegértsük, mit akar kifejezni Szent Teréz ezzel az egyébként rá nagyon jellemzõ gon-dolattal: Errõl a dologról részletesen beszéltem egy más alkalommal, s azértnem akarok róla itt többet mondani. Csak azt az egyet jegyezzétek meg jól, hogy ebbõl

41Kármel 2008/2 A TÜKÖR

Telt-múlt az idõ, de hiába várta a király útnak indult fiát, az nem érkezett visszasem aranyalmával, sem aranyalma nélkül.

– Ne szomorkodj, apám – mondta erre középsõ fia –, én is elmegyek, és nem té-rek vissza addig, amíg az aranyalmát meg nem találom!

A középsõ királyfi is útnak indult egy csapat válogatott vitéz katonával együtt.A várkapun kívül a koldus öregasszony tõlük is kért egy kis alamizsnát, de a királyfiúgy tett, mintha nem is látná. Csak a csapat utolsó katonája szánta meg, és adott nekiegy apró rézpénzt.

Az öregasszony illedelmesen megköszönte, és egy kis tükröt adott helyette a ka-tonának:

– Mivel jók voltatok hozzám, én is segítek nektek. Amikor szükségetek lesz ta-nácsra, csak nézzetek bele a tükörbe, és az megmutatja nektek miként kell helyesencselekednetek.

A királyfi egy gúnyos mosollyal intett a katonának, hogy tegye el a tükröt, majdszó nélkül tovább mentek. Bármennyire keresték is azonban a kristálykastélyt, se-hol sem tudtak nyomára bukkanni.

Sok ideje voltak már úton, amikor egy nagy hegyhez érkeztek. A hegynek mere-dek, égig érõ sziklái voltak, azokon sehogy sem lehetett volna keresztül hatolni.A hegy jobb oldalán egy sûrû ködtõl borított feneketlen szakadék tátongott, balrapedig egy folyó volt. A folyón túl olyan gyönyörû volt a táj, hogy szemük-szájukelállt tõle. A folyón azonban lehetetlenség volt átkelni, olyan mély és erõs sodrásúvolt. Ahogy azonban jobban szemügyre vették a folyót, észrevették, hogy valamivellejjebb, a fák között, egy aranyhíd vezetett át rajta.

A királyfi már indult is csapatával az aranyhíd felé, amikor hirtelen eszébe ju-tott a tükör.

– Add csak ide azt a csodás tükröt, hadd lássuk, mit tud – szólt gúnyosan a ka-tonának.

A katona odavitte a kis tükröt, a királyfi pedig belenézett. A tükörben saját ma-gát látta amint visszafordul a hegy lábához, majd a bokrok közül kiemel egy sas-fiókát, és vele együtt felmászik a meredek sziklákon, hogy visszahelyezze a fész-kébe, ahonnan az kiesett.

– Még mit nem! Ez aztán tanács! – nevetett fel hangosan a királyfi –. Azt sze-retné, hogy egy semmirekellõ madárért, akinek kedve szottyant kipottyanni a fész-kébõl, törjem ki a nyakamat azokon a sziklákon! Ennyit errõl a tükörrõl! Koldus-hoz illõ, koldusbotra juttató ajándék!

Dühösen a szakadékba hajította a tükröt, majd határozottan az aranyhíd felé indult.– Gyertek – mondta a katonáknak –, hiszen még a vak is látja, hogy merre kell

tartanunk ahhoz, hogy végre célba érjünk!A hídon túl valóban gyönyörû táj fogadta õket. Olyan mesésen szép volt

az egész, hogy már csak arra vártak, hogy mikor és hol fog felbukkanni a csodáskastély.

40 A TÜKÖR Kármel 2008/2

NEM CSAK GYERMEKEKNEK

A TÜKÖR

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, bölcs és igen gazdag király. Enneka királynak három fia volt. Boldogan éltek mindaddig, amíg az egyik nap a király be-tegen ágynak nem esett. Hiába hívták össze a királyság összes bölcs orvosát és kuruzs-lóját, egyik sem tudta meggyógyítani. Nagy gyász borult az országra, mert mindenkinagyon szerette a királyt.

Az egyik éjjel a király azt álmodta, hogy valahol messze jár, egy idegen, számáraismeretlen kastélyban. Gyönyörû kastély volt, olyan, mintha csupa kristályból vagygyémántból lett volna az egész. A kastély belsõ udvarában volt egy nagy fa, a fa alattpedig egy kút. A fán aranyalmák lógtak, a kútból pedig kristálytiszta víz csordogált.Az almák csábítóak voltak, ezért letépett és megevett egyet. Érezte, hogy új erõ áradtagjaiban, és teljesen meggyógyult. Majd ivott a kút vizébõl, és ettõl ismét olyan fiatalés erõteljes lett, mint húsz éves korában.

Mindez sajnos csak egy álom volt, mert amikor felébredt, sem egészséges nemvolt, sem fiatal. Az álmát elmesélte fiainak is, majd azt mondta nekik:

– Arra hagyom királyságomat, akimeghozza nekem a kristálykastélybantermõ aranyalmát és az ott folyó vizet.

– Majd én meghozom neked –vágta rá gyorsan a nagyobbik fia, akiúgy gondolta, hogy csakis õt illetia királyi trón.

A szót tett követte. A királyfi fel-nyergelte a királyi istálló leggyorsabbparipáját, oldalára egy zacskó aranyatakasztott, maga mellé vette két leghû-ségesebb vitézét, és mint a szélvész,úgy vágtattak ki a vár kapuján.

A vártól nem messze, az út szélén,egy idõs koldusasszony ült.

– Egy kis alamizsnát adjanak, az égáldja meg kegyelmeteket! – könyör-gött, kezét kérõn nyújtva az arra elhala-dó királyfi felé.

Az viszont csak egy megvetõ pillan-tásra méltatta a koldusasszonyt, miköz-ben tovább vágtatott vitézeivel együtt.


– Isten áldja meg érte ezerszer! Ha pedig majd szerencsésen visszatérek, nekemis lesz rá gondom, hogy megháláljam.

– Ha a tükörre hallgat, biztosan látni fogjuk még egymást – válaszolta sejtelmesmosollyal az öregasszony.

A királyfi még egyszer megköszönte az ajándékot, és könnyû szívvel indult to-vább. Most már biztos volt benne, hogy útja sikerrel fog végzõdni. Visszafordult,hogy még egyszer elköszönjön az öregasszonytól, de az úgy eltûnt, mintha sohanem ült volna ott.

Útja során a királyfinak sokszor meg kellett állnia, hiszen gyakran találkozottnyomorult, segítségre szoruló emberekkel. Kinek egy kis pénzre volt szüksége, ki-nek valami más fajta segítségre: volt akinek vérzõ sebét kellett bekötöznie, volt aki-nek lovát segített kihúzni a mocsárból, vagy akit éppen a rablók kezébõl mentett ki.Néha elbizonytalanodott, hogy mindezeket valóban meg kell-e tennie, vagy sajátútjára kellene inkább figyelnie, és arra törekednie, hogy mihamarabb célba érjen.Hiszen ki tudja, hogy édesapja él-e még addig, amíg õ hazatér? Ilyenkor elõvette atükröt, amit az öregasszonytól kapott, de a tükör általában ugyanazt tanácsolta ne-ki, amit õ is jónak látott, ezért nyugodtan tette meg azt, amire a szíve indította.

Annak ellenére, hogy ilyen sokszor kellett megszakítania útját, mégis elég gyor-san ért ahhoz az égig érõ hegyhez, amelynek egyik oldalán a feneketlen szakadék,a másik oldalán pedig a folyó és az aranyhíd volt.

A királyfi is ösztönösen az aranyhíd felé vette útját, amikor egy sasra lett figyelmes,amely a feje felett a magasban keringett, és szomorú kiáltásokat hallatott. Ahogy jobbankörülnézett, meglátta a tüskés bokrok között a fészkébõl kiesett sasfiókát. Szépen fejlettvolt már, tollai is mind kinõttek. Valószínûleg, hogy túl korán próbálta elhagyni a fészket,és szárnyai nem bírták meg. A sûrû tüskés bokrok közül pedig nem tudott szabadulni.

– Vissza kellene helyezni fészkébe – gondolta magában a királyfi –. Amikorazonban felnézett, és látta, hogy milyen meredek sziklákat kellene ezért megmász-ni, elhagyta a bátorsága. Azzal próbálta magát nyugtatni, hogy az édesapja egész-sége talán mégis elõbbre való egy szerencsétlenül járt sasfiókánál.

Fájó szívvel ugyan, de már indult is volna tovább, amikor eszébe jutott a tükör.Elõvette, belenézett, és bizony azt látta, hogy nem hagyhatja cserben a szegény sast.Most az egyszer szívesen mellõzte volna a tükör tanácsát, szeretett volna nem hin-ni neki, de eszébe jutott, hogy eddig mindig jó tanáccsal látta el. Valószínûlegtehát, hogy most sem téved. De hát azok a meredek sziklák…! Még egyszer bele-nézett a tükörbe, de az ugyanazt mutatta neki.

A királyfi nagyot sóhajtott, leszállt a lóról, a vállára emelte a fiatal sast – hiszmost mind a két kezére szüksége volt –, és hozzálátott a sziklák megmászásához.

– Aztán nekem szépen ülj, mert ha nem, mindketten bajba kerülünk, de legfõ-képpen én! – szólt a királyfi a sasnak, mintha az értette volna szavát.

Fölösleges volt azonban aggódnia emiatt, mert a fiatal sas olyan nyugodtan ülta vállán, mintha ez lett volna számára a világ legtermészetesebb dolga.


A kastély azonban váratott magára. Sõt, minél jobban haladtak elõre, a táj egyreinkább megváltozott. Már nem is volt olyan szép, mint korábban, egyre kopárabb ésbarátságtalanabb lett. A végén már csak tövisek és bogáncsok nõttek mindenfelé.

A királyfi érezte, hogy valami nincsen rendben. Vissza akart fordulni, de sehogysem találták a visszafelé vezetõ utat. Bármely irányba haladtak, a táj egyre ellensé-gesebb lett: sehol egy ösvény, egy árnyékot vagy gyümölcsöt adó fa, sehol egy víz-forrás. Csupa tövis, kõ és hegyes sziklák voltak mindenütt, alattuk pedig mérgesskorpiók és viperák…

A király hiába várta haza középsõ fiát, õ sem tért vissza sem aranyalmával, semaranyalma nélkül.

– Add áldásodat, apám – mondta erre egy szép napon a kisebbik fiú –, én is elakarok indulni szerencsét próbálni.

– Ó, kedves fiam, téged már nem engedlek el – válaszolta a király –. Mi lesz, habátyáidhoz hasonlóan, te sem térsz vissza? Ki fog majd helyettem a trónon ülni?Mert érzem, hogy nekem nemsokára meg kell halnom. És lehet, hogy ez az álomtényleg csupán egy álom volt, és az a kristálypalota, meg minden, amit ott láttam,nem is létezik

– Én akkor is elmegyek, apám, és megpróbálom. Nem tudnék úgy trónodonülni, hogy elõtte nem tennék meg minden tõlem telhetõt azért, hogy ismét egészsé-ges légy.

Két nagy szomorú könnycsepp gördült ki a király szemébõl. Nehéz szívvelugyan, de megáldotta fiát, az pedig rövidesen útnak is indult.

A vártól nem messze, az út szélén mostis ott ült a koldus öregasszony. A királyfileszállt lováról, és kezébe tett három ara-nyat.

– Tessék – mondta –, vegyen belõlemindent, amire csak szüksége van.

– Isten áldja meg jóságáért! – köszön-te meg hálás szívvel az öreg koldusasz-szony.

– Isten hallgassa meg jókívánságát,mert nagy szükségem lesz rá – válaszoltaa királyfi, és lovára pattant, hogy továbbinduljon.

– Álljon csak meg egy pillanatra-szólt utána a koldusasszony –, én is adokvalamit. Az út, amelyen indult, hosszú ésnehéz lesz. Segítségül itt van ez a tükör.Ahányszor csak belenéz, mindig megmu-tatja majd azt, amit tennie kell.


nem lehetett rajtuk átmászni. Eszébe jutott a tükör. Elõvette zsebébõl, de még arrasem volt ideje, hogy belenézzen, mert abban a pillanatban egy kapu nyílt meg elõt-te a hatalmas kristályfalban, éppen ott, ahol állt. A királyfi belépett, és a kapu mö-götte bezárult.

A kastély belülrõl sokkal nagyobb volt, mint gondolta. Rengeteg épület, sok-sokteremmel, szobával, folyosóval, kertekkel, belsõ udvarokkal, és ezeken túl erdõk,rétek, folyók, hegyek – egy egész világ. És mindez kristályból vagy gyémántból,vagy valami ezekhez hasonlóból, hisz nem volt sem az egyik, sem a másik, hanemegy egészen különleges dolog, amivel addig még nem találkozott. Nem volt ke-mény és hideg, miként a kristály vagy a gyémánt, hanem lágy, kellemes tapintásúés élõ! Nem csak a fák, a virágok, hanem minden, még a kövek is olyanok voltak,mintha élet lett volna bennük. Egy titokzatos fény áradt ki mindenbõl, amelybenegyszerre volt benne a Nap ragyogása, az arany csillogása és a szivárvány mindenszíne. Sõt, mintha benne lett volna egy alig hallható, de az ember egész lényét át-ható szelíd, földöntúli zene is, amelyhez különlegesen finom illatok párosultak.Mélységes béke és boldogság töltötte be a királyfi szívét, olyannyira, hogy teljesenmegfeledkezett mindarról, ami addig vele történt, és amiért õ egyáltalán ott volt.

Nem tudni mennyi idõ telt így el, hiszen semmi sem volt a kastélyban, ami alap-ján érzékelni lehetett volna az idõ múlását. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogya kis tükröt szorongatja a kezében. Ekkor hirtelen eszébe jutott a királyfinak az arany-alma és a víz. Hol keresse azonban õket? A tükörbe nézett, de most az egyszer a tü-kör nem mutatott semmit. Nem mutatott ugyan semmit, de mintha õ is megelevene-dett volna, és vinni, vezetni kezdte a királyfit a kastély labirintusszerû épületeinkeresztül. Sok termen, folyosón mentek át, amíg egy olyan teremhez nem értek,amelynek falai körös-körül tükörbõl voltak. A terem közepén egy szépséges király-kisasszony várta õt.

– Isten hozott minálunk! – üdvözölte mosolyogva a királyfit –. Vártam rád. Em-lékszel, mondtam neked, hogy fogunk majd még egyszer találkozni!

– Nekem mondtad ezt? – kérdezte csodálkozva a királyfi –. Nem emlékszem,hogy valaha is találkoztunk volna.

– Hát persze, hogy találkoztunk! Én vagyok az a koldus öregasszony, akivel tejót tettél, és aki neked ezt a tükröt ajándékozta. Miért, nem hasonlítok rá? – neve-tett fel elbûvölõ hangon a királykisasszony, nevetését pedig az egész terem úgyvisszhangozta, mintha nem is egy, hanem száz csilingelõ hangú királykisasszonynevetett volna fel egyszerre.

A királyfi teljesen zavarba jött. Visszaemlékezett az öregasszony érdekes moso-lyára, és a szemeire… Igen, a szemek ugyanazok voltak! Tehát õ volt az! Ekkormintha egy lepel hullt volna le szemérõl, olyan világos lett elõtte minden, mindenami vele történt mindaddig, amíg ide nem érkezett. A világossággal együtt a békeis visszaköltözött a szívébe. Ekkor azonban eszébe jutott beteg édesapja és azaranyalma.


Sok fáradtság és nehézség árán ugyan, de végül is sikerült a királyfinak a fészketelérnie. Visszahelyezte a sast, õ pedig leült a hatalmas fészek szélére kipihenni fára-dalmait, még mielõtt megkezdené a veszedelmes visszautat. Ekkor a nagy sas, amelyaddig a fejük felett keringett, leereszkedett, és emberi hangon így szólt a királyfihoz:

– Én vagyok ennek a hegynek az ura. Mivel jó voltál hozzánk, én is segítek neked.A meglepetéstõl a királyfi alig tudott szóhoz jutni.– Hát … há … örülnék neki, ha segítenél épségben lejutnom ezekrõl a borzal-

mas sziklákról!– Szívesen – válaszolta a sas –, de ennél többet is megteszek neked. Tudom mi

járatban vagy errefelé. A kastély, amelyet keresel, nem a hídon, hanem a nagy sza-kadékon túl van, amin ember át nem kelheta maga erejébõl. Én azonban átviszlek rajta,csak mássz fel a hátamra, és jól kapaszkod-jál meg!

A királyfi felmászott a sas hátára, az pe-dig átrepült vele a nagy szakadék fölött. Egyteljes nap és egy teljes éjjel utaztak, amíg si-került áthatolniuk a sûrû ködön, amely aszakadékot borította. Ekkor a sas leszállt.

– Megérkeztünk – szólt a királyfinak –.A kastély már nincsen messze, ezt az utat ma-gad is meg tudod már tenni. Sok szerencsét!

Erre letette a királyfit, õ pedig visszare-pült a nagy hegy irányába. Mire a királyfimagához tért, és eszébe jutott, hogy neki in-nen valahogy vissza is kellene jutni, addig-ra a sas már rég eltûnt a sûrû ködben.

„Mi lesz majd a visszaúttal?” – szomo-rodott el a királyfi, és elõvette a tükröt.Belenézett, de nem látott mást benne, csakegy gyönyörû kristálykastélyt. Ekkor egybõl elmúlt a szomorúsága. „Örülnöm kel-lene, hogy végre itt vagyok, a kastély közelében, a többi majd csak megoldódikvalahogy” – gondolta magában, és máris továbbindult.

A kastély valóban nem volt messze. Nem sok idõ telt el, amikor hirtelen ott álltelõtte. Olyan vakítóan ragyogott, hogy szinte alig tudott ránézni. A királyfi szívenagyot dobbant.

– Mégiscsak létezik – sóhajtott fel boldogan –, és most itt állok elõtte! Alig akart hinni a szemének. Sokáig állt mozdulatlanul, és csak nézte, nézte,

nem bírt betelni látványával. Majd szép lassan elindult feléje.A kastélynak magas falai voltak, de kaput nem látott rajta sehol. Azon gondol-

kodott, hogy miként fog majd bejutni, hiszen a falak olyan magasak voltak, hogy

47Kármel 2008/2 KEDVES GYERMEKEK

eljutunk, örökké fiatalon és boldogan fogunk élni – és ez a boldog állapot soha többémeg nem fog szûnni. Bár ezt nekünk sokszor elég nehéz elhinni, és hajlamosakvagyunk azt képzelni, hogy ilyen csak a mesében létezik.

A mennyország Istennek az országa, az Õ világához tartozik, ezért egészen más,mint az a világ, amelyben most élünk. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy mind-az, ami itt a földön szép, jó és élvezetes, az odaát is meglesz, még ha más formábanis, sõt, a mostaninál sokkal tökéletesebb módon. Errõl a másik világról írta SzentPál apostol, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amitIsten azoknak készített, akik szeretik õt” (1Kor 2,9).

Miként lehet ebbe az országba eljutni? Éppúgy mint a mesében, sokan megpró-bálják elérni, de nem mindenkinek sikerül. Igaz, hogy ma sokan nem kifejezettena mennyországba szeretnének eljutni, de azért mindenki szeretne olyan csodás arany-almára” és „élet vizére” szert tenni, amelytõl egészségesek, hosszú életûek, örökké fi-atalok és nem utolsó sorban boldogok lesznek. Mivel azonban nem mindenki tudja,hogy ezek a csodás dolgok hol vannak, sokan ott és úgy keresik, ahol és ahogyan nemtalálhatók meg. Sok csalóka „aranyhíd” létezik ma is a világban, amelyeken átkelveideig-óráig úgy tûnhet, hogy valóban ez az út vezet az áhított boldogság felé. Van akia mértéktelen szórakozásban, van aki egy jó állásban, a karrierben, vagy ellenkezõ-leg, a munkakerülésben, netán a csalásban, erõszakban, a kábítószerben, alkoholban,vagy más hasonlókban véli felfedezni a számára jó utat.

A jó Isten viszont azt mondja nekünk, hogy csak egy út vezet ezekhez a javakhoz,mégpedig a szeretetnek az útja. Csak a szeretet szárnyain lehet átjutni abba az egészenmás világba, Õhozzá, az Istenhez, akiben az élet és a boldogság forrása található.

Minden ember szokott valamilyen szinten szeretni. Ahhoz azonban, hogy a jóIstenhez – magához a Szeretethez – eljussunk, nem elég akármilyen fajta szeretet.A jó Isten ezért nekünk is adott egy tükröt, amelybe beletekinthetünk, és amelybenláthatjuk, hogy miként kell élnünk, cselekednünk ahhoz, hogy az igazi szeretetnekaz útján megmaradjunk. Ez a „tükör” nem más, mint maga az Úr Jézus. Õt kell kö-vetni ahhoz, hogy az igazi szeretet útján haladjunk. Ezért adta nekünk Jézus azta parancsot, hogy úgy szeressük egymást, amint õ szeretetett minket (vö. Jn 15, 12).Õreá kell tekintenünk és néha el kell gondolkodnunk, hogy egy-egy adott helyzet-ben mit tenne Jézus? Ha az Úr Jézust valamelyest ismerjük – mivel tanultunk hit-tant, olvassuk vagy hallgatjuk a szentírást, és beszélgetünk vele, imádkozunk hozzá– akkor ilyenkor a lelkiismeretünkben, ebben a másik „tükörben”, amelyet a jóIsten minden ember lelkébe elhelyezett, látni, érezni fogjuk a helyes hozzáállást.Azt a helyes hozzáállást, amelyet nekünk is követnünk kell, ha nem szeretnénk letér-ni arról az útról, amelyen Jézus járt elõttünk. Mert Jézus az az út, amelyen járnunkkell, ha Istenhez, az Õ országába szeretnénk jutni. Jézus mondta: „Én vagyok az út,az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14, 6).

Sok embernek néha nehéz úgy tekinteni Jézusra, mint mintaképre, akit követnilehet. Úgy gondolják, hogy mivel õ Isten is volt, õk pedig csak egyszerû emberek,


– Ha nem haragudnál … - szólalt meg a ki-rályfi, de a királykisasszony nem engedte befe-jezni mondanivalóját, mert kedvesen rábólintott,és ezt mondta:

– Igen, tudom, az aranyalma és az élet vize.Megmutatom neked. De ha elvitted õket, térj visz-sza hozzánk, visszavárlak.

– Hozzánk? – kérdezte csodálkozva a király-fi –. Él még itt valaki rajtad kívül, hiszen senkitsem láttam ez idáig?

– Tán azt gondoltad, hogy egyedül élek eb-ben a szép nagy birodalomban? – nevetett fel is-mét kedvesen a királykisasszony, és nevetésétezer és ezer más hasonló nevetés visszhangoztaa teremben, sõt az egész kastélyban –. Majd havisszatérsz, te is láthatod õket – és kezével vé-gigmutatott a termen, mintha sok más láthatatlan személy is ott lenne velük együtt.

A királykisasszony elvezette a királyfit a kastély legbelsõbb udvarába, ahol való-ban ott állt az aranyalmát termõ fa, és az élet vizének a kútja. Majd a vállára terítettegy palástot, amelynek segítségével egy pillanat alatt hazaérkezett beteg édesapjához.

A király nagyon megörvendett, hogy viszontláthatta fiát, de még nagyobb volt azöröme, amikor a fia elmesélte mindazt, ami vele történt, és megmutatta a magávalhozott aranyalmát és az élet vizét. Az almától a király valóban meggyógyult, a víz-tõl pedig ismét olyan fiatal lett, mintha csak húszéves lett volna.

Ezek után a királyfi elbúcsúzott édesapjától, akit most már nyugodt szívvel hagy-hatott magára, hogy még sok évig kormányozza királyságát. Vállára terítette a kö-penyt, és egy szempillantás alatt ismét ott találta magát a kristálykastély csodálatosbirodalmában, ahol a királykisasszony már várt rá. Nagy lakodalmat csaptak, ésazóta is boldogan élnek, mert biztos, hogy közben meg nem haltak. Hiszen az azország, ahová a királyfi eljutott, egy olyan ország, ahol az örökké boldog élet vizénekforrása fakad, és ezért ott a boldogság és az élet soha nem ér véget.

-T-(illusztráció: Klesitz Piroska)

Kedves Gyermekek!

A mesét olvasva lehet, hogy többetekben felébredt a vágy, hogy jó lenne nektek iseljutni egy olyan csodálatos helyre, mint amilyen a mesebeli kastély volt. Jó ezért tud-ni, hogy nem csak a mesékben létezik egy ilyen hely, hanem a valóságban is. Sõt, egyennél sokkal szebb és rejtélyesebb hely, ahová mi magunk is eljuthatunk. Gondolom,sejtitek mirõl is van szó. Igen, a mennyországról. A mennyország az a hely, ahová ha

49Kármel 2008/2 A SZENTMISE

HITTANSAROK

A SZENTMISE (31)

Az átváltoztatás utáni ima (3)

A harmadik eukarisztikus imában (kánonban),miután azért imádkoztunk, hogy az Úr testébenvaló részesedés által egy testté legyünk Szentlel-kének erejébõl, a következõt kérjük Istentõl:

„Õ tegyen minket neked szentelt

örök áldozattá, hogy elnyerhessük

az örökséget választottaiddal…”

Az elõzõ részekben többször beszéltünk máraz áldozatról, hiszen – mint már említettük –a szentmise nem más, mint Jézus Krisztus engesz-telõ áldozatának a megjelenítése, és az ebben valórészesedés. A most idézett euka-risztikus imarészegy plusz elemre világít rá ezzel kapcsolatban: azáldozatában való részesedés által, az Úr Jézusminket is be szeretne vonni személyesen az õáldozatába, olyan formában, hogy mi magunk isIstennek szentelt örök áldozatok legyünk, és így,valóban eljuthassunk az örök üdvösségbe.

Azt szoktuk mondani, hogy Jézus Krisztus áldozatának végtelen értéke van, éscsupán ennek érdemébõl üdvözülhetünk. Ez teljes mértékben igaz, maga Jézus istöbbször beszélt errõl. Amikor például Szent Péter megkérdezte, hogy ki üdvözül-het, Jézus azt mondta neki: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert azIstennek minden lehetséges” (Mk 10, 27) – ezzel jelezve, hogy az ember bármit te-hetne, az önmagában egyáltalán nem elégséges az örök élet elnyerésére. Az utolsóvacsorán, az eukarisztia alapításakor, Jézus kijelentette, hogy az õ áldozata minden-kiért van, azért, hogy bûneink bocsánatot nyerjenek. A bûnök bocsánatát a „felol-dozás” szóval is ki szoktuk fejezni; ez arra utal, hogy a bocsánat egyúttal egyfajtafelszabadítás bûneink kötelékétõl, amelyek gúzsba kötnek minket, és nem enged-nek, hogy Istenhez eljussunk. „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor va-lóban szabadok lesztek” – mondta ezért egyszer azoknak a zsidóknak, akik azt gon-dolták, hogy nélküle, csupán saját jótetteik által képesek üdvözülni (Jn 8, 36).

48 KEDVES GYERMEKEK Kármel 2008/2

nem tudják mindenben követni az õ példáját. Ezért Isten megajándékozott minketegy másik tükörrel is, amelybe tekinthetünk: Szûz Máriával. Õ teljesen ember volt,olyan, mint közülünk bárki más, így tehát – Isten kegyelmével – teljesen követhetõ.

A kereszten Jézus nekünk ajándékozta az õ édesanyját (Jn 19, 20). Szûz Máriaazóta a mi édesanyánk is, mi pedig az õ gyermekei vagyunk. Minden kisgyermek-nek az édesanyja szokott lenni az elsõ tükör, az elsõ példakép, akit követni próbál.Ilyen mintaképe, tükre volt Szûz Mária az õ fiának, a kis Jézusnak is. Ezért áldottameg õt a jó Isten a kegyelmek teljességével, hogy az Õ Fiának méltó és jó édesany-ja lehessen. És ezért mi is biztosak lehetünk abban, hogy ha Szûz Máriára tekintünk– ugyanúgy, mint ahogyan Jézusra tekintenénk (ahogy errõl elõbb beszéltünk) –õ bennünket is képes teljes biztonsággal Istenhez vezetni.

Isten maga a Szeretet. Hogy milyen is ez az igazi szeretet, amely Istenben van,és amely szerint nekünk is élni kell, ha az Õ országába szeretnénk eljutni, az azÕ Fiában, Jézus Krisztusban lett számunkra láthatóvá és követhetõvé. Szûz Máriaviszont az az ember, akiben ez az igazi szeretet a legjobban visszatükrözõdött,mivel õ volt az, aki Jézusnak nem csak a földi édesanyja volt, hanem a leghûsége-sebb követõje is. Errõl ezt tanítja az Egyház:

„A keresztények … Máriára emelik szemüket, minthogy õ az erények mintaké-peként tündöklik a kiválasztottak egész közössége elõtt. Amikor az Egyház áhítattalelmélkedik róla és az emberré lett Igének világosságában szemléli õt, tisztelettudólélekkel hatol beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hasonló-vá válik võlegényéhez (Jézushoz). Mária ugyanis oly bensõ helyet foglal el azüdvösség történetében, hogy a hit legfõbb titkait egyesíti és tükrözi magában; ezértdicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atyaszeretetéhez a hívõket” (II. Vat. Zsinat, Lumen Gentium 65).

Törekedjünk tehát úgy tisztelni az Úr Jézust és Szûz Máriát, hogy nem csakimádkozunk hozzájuk, hanem idõnként úgy is tekintünk rájuk, mint a mesebelikirályfi a tükrébe. Tegyük meg ezt a nagyobb, nehezebb döntések elõtt, de legalábba nap végén. Ekkor – mielõtt lefeküdnénk – tekintsük át a napunkat, és kérjük megaz Úr Jézust vagy (fõleg most, május hónapjában) Szûz Máriát, mutassa meg ne-künk abban a bensõ lelki tükrünkben, a lelkiismeretben, hogy mi az, amiben követ-tük õket a nap folyamán, és mi az, amiben másként cselekedtünk vagy gondolkod-tunk, mint ahogy õk tették volna a mi helyzetünkben. Amiben helyesen cselekedtünk,azt köszönjük meg Istennek, amiben pedig nem a szeretet szerint cselekedtünk vagygondolkodtunk, ahhoz kérjük a továbbiakban az õ segítségüket.

Ha így teszünk, meg fogjuk tapasztalni, hogy nem kell várni a halálunkig ahhoz,hogy az élõ vizek forrásához jussunk, hiszen Jézus megígérte, hogy az, aki hisz ben-ne és követi õt, az már ebben az életben megtalálja az élõ vizeknek forrását, amelya lelke mélyén fog majd felfakadni (vö. Jn 4, 14; 7, 38).

Tarzi a.

51Kármel 2008/2 A SZENTMISE

vesszük azt. Tehát ha Jézus akaratát, amely számunkra parancs formájában jelentke-zik (mivel õ Isten, és Isten akarata mindig parancs, azaz kötelezõ érvényû), komolyanvesszük, és igyekszünk eszerint élni. Jézus itt nem sok parancsról, nem is a tíz paran-csolatról beszél, hanem arról az egyrõl, amely mindezeket a parancsokat magábanfoglalja: a szeretet parancsáról. Ennek a szeretetnek viszont nem akármilyennek kelllennie, hanem olyannak, amilyennek az övé volt velünk szemben!

Lehet, hogy úgy gondoljuk, nem is nehéz így szeretnünk egymást, de ebbentévedünk. Elég ha elképzeljük, miként szeretnénk a számunkra legkevésbé szimpa-tikus embert, mire lennénk képesek érte? Odaadnánk neki a legkedvesebb tárgyun-kat, ha neki erre szüksége lenne? Vagy lemondanánk érte valami kedvenc szórako-zásunkról, azért, hogy neki kedvébe járjunk? Pedig hol van még ez attól az igazi„ellenségszeretettõl”, amely Jézus szeretetében benne volt? Õ minden bûnös, hálát-lan emberért képes volt kínhalált szenvedni, még Judásért, az õt igazságtalanulelítélõ zsidó fõpapokért és farizeusokért, vagy az õt kínzó katonákért is. Mert, amintJézus mondja ugyanott: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátai-ért” (15, 13). Az õ barátjai pedig nem csak az õt szeretõ tanítványok, hanem min-denki, az õ ellenségei is. Hiszen Júdástól is azt kérdezte a Getszemáni kertben:„Barátom, miért jöttél?” (Mt 26, 50).

Az ilyenfajta szeretet, mint amilyen Jézusban van, áldozatokkal jár. A mi szere-tetünk sem lehet tehát áldozatmentes, ha mi is úgy szeretnénk szeretni, mint ahogyJézus azt megparancsolta. Gondoljunk erre, amikor valami nehezünkre esik! Mertilyenkor van az a pillanat, amikor a gyakorlatban eldönthetjük, hogy a szeretet ál-tal Jézusban maradunk-e, vagy sem. Ha önmagunkat legyõzzük, és nem csak arratekintünk, ami nekünk kellemes, könnyû, hanem arra is, amit a szeretet, a másikember java, vagy pedig maga a jó Isten kíván tõlünk, és aszerint igyekszünk csele-kedni, akkor Jézusban maradunk, és megengedjük, hogy a bennünk levõ szereteteáltal, Istennek tetszõ gyümölcsöt érleljen bennünk.

Mert a szeretet Istentõl van, nem pedig tõlünk (vö. 1Jan 4, 7). Amikor szere-tünk, Istent engedjük mûködni bennünk, amikor önzõk vagyunk, akkor az Õ mûkö-dését fojtjuk el magunkban. Azért mondja Jézus, hogy ha teljesítjük parancsát, az-az igyekszünk szeretetben élni, akkor megmaradunk az õ szeretetében, és így Isten-nek tetszõ gyümölcsöt hozunk õáltala, aki ilyenkor bennük és általunk szeret.

Amikor tehát azt kérjük az eukarisztikus imában, hogy Krisztus, az õ áldozatábanvaló részesedés által tegyen bennünket is Istennek szentelt élõ áldozatokká, azért imád-kozunk, hogy Krisztus szeretetáldozatában való részesedésünk ne legyen pusztán kül-sõdleges, terméketlen, hanem tegyen minket is képessé arra, hogy õt kövessük a szere-tet útján, és így gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. Mert csak ezáltal válikhasznunkra Krisztus áldozata, csak így maradunk vele valódi közösségben, amely nemcsak ideig-óráig tart, hanem egy örökkévalóságon keresztül.

Tarzi a.

50 A SZENTMISE Kármel 2008/2

János evangéliumában Jézusnak van egy nagyon szép hasonlata arról, hogy mi-lyen szorosan függünk tõle üdvösségünk szempontjából. „Én vagyok az igazi szõ-lõtõ, s Atyám a szõlõmûves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, le-metsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen …Amint a szõlõvesszõ nem teremhet maga, csak ha a szõlõtõn marad, úgy ti sem, hanem maradtok bennem. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad,s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem maradbennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, és elszárad”. (15, 1-6).

Ebben a hasonlatban Jézus két fontos igazságot mond ki egyszerre. Az egyik az,hogy nélküle semmit sem tehetünk. A másik pedig az, hogy azért kell vele közös-ségben maradnunk, mert csak így hozhatunk gyümölcsöt. „Gyümölcs” nélkül hiá-ba hiszünk benne, hiába vagyunk a hit vagy a szentségek által valamilyen szintûkülsõ közösségben vele, mert az Atya lemetsz majd róla, mint a szõlõmûves tesziezt a terméketlen szõlõvesszõkkel.

Mi is az a gyümölcs, ami tetszik Istennek, amit a Jézussal való közösség általhoznunk kell? Ugyanabban az evangéliumi részben Jézus ezt így magyarázza:„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szerete-temben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én ismegtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Az az én parancsom,hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (15, 9.10.12).

Mit is mond Jézus? Elsõsorban azt, hogy ez a vele való közösség tõle ered,õ kínálja fel nekünk szeretetét, amelyet nekünk csak el kell fogadnunk, és ben-ne „megmaradnunk”.

Miként maradhatunk meg Jézus szeretetében? Hasonlóan ahhoz, ahogy más sze-mély szeretetében is: ha figyelünk rá, kedvében járunk, hallgatunk szavára, komolyan

53Kármel 2008/2 A KÁRMELITA CSAKÁD MINDEN MAGYARORSZÁGI TAGJÁNAK

A KÁRMELITA CSALÁDMINDEN MAGYARORSZÁGI TAGJÁNAK!

Mi, a Magyar Kármelita Család elöljárói és képviselõi másodikalkalommal gyûltünk össze, ezúttal Attyapusztán, a RendtartományLelkiségi Központjában, a Kármelhegyi Szûzanya Segítõ Nõvéreivendégeként.

Mostani találkozónk választott témája az imádság volt. AhogySzent Terézia anyánk megfogalmazza: az Úrral való barátságtörténete. S még egyszerûbben kifejezve az Õ szavaival: nézni Õt.Isten jelenlétében élni szüntelenül; reggeltõl estig, és estétõl reggelig.

Ahogy ezt már Regulánk is elõírja: „Elmélkedjenek éjjel-nappal az Úr törvényérõl”! Kármelita Családunk közös kincse, gyökere és forrása az imádság. Ahogy azt XIII. Leó

pápa is megfogalmazta: „imádság nélkül semmi a Kármel”. Családunk közös nyelve ezaz imádság, ahogyan azt szentjeink tanítják; különösképpen is Avilai Szent Terézia anyánkés Keresztes Szent János atyánk. Mi mindannyian ugyanazt értjük az „imádság” szó alatt.

Talán ezért is fontos és nagy élmény számunkra újból és újból a közös találkozás ésa közös imádság.

Amikor kezdjük felfedezni, amikor kezdjük megélni az egységet a Kármelita Családban,akkor úgy gondoljuk, hogy az imádság az elsõ és az egyik legfontosabb összekötõ elemközöttünk. Mi mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük.

Ezért mi, a Magyar Kármelita Család elöljárói és képviselõi fontosnak tartjuk imaéletünkmegerõsítését. Fontosnak tartjuk az egyéni és a közösségi ima megélését, hiszen ebbõl forrá-sozik minden. Fontosnak tartjuk az egymásért, egymás közösségeiért végzett imákat.Hordozzuk egymást az Úr elõtt! Fontosnak tartjuk a közösen szervezett lelkigyakorlatokat,ahol közösen imádkozva, még jobban tanúságot tehetünk a kármelita lelkiségrõl.És fontosnak tartjuk a közösen szervezett tanulmányi lehetõségeket is, ahol egymástól, de egyirányba nézve, egymás mellett, egymást támogatva is sokat tanulhatunk, növekedhetünkaz imádságban, ami közös kincse és nyelve a Kármelita Családnak.

Ezért arra buzdítjuk az egész Kármelita Családot, hogy az imádságban megerõsödvejáruljunk hozzá a Magyar Kármel megújulásához!

Végezetül azt is elhatároztuk, hogy legközelebb november folyamán fogunk összejönniBudapesten a Jézus Isteni Szívérõl Nevezett Kármelita Nõvérek házában és következõtémánk a „hivatás” lesz.

Szeretettel és imával:P. Kovács Csaba Albert OCD

A Magyar Sarutlan Kármelita RendtartományTartományfõnöke

Az Üdvözítõrõl nevezett M. Petra OCDA Magyarszéki Sarutlan Kármelita Nõvérek

képviselõje

Oltáriszentségrõl nevezett M. Erzsébet n.A Jézus Isteni Szívérõl nevezettKármelita Nõvérek képviselõje

Jézusról nevezett Margit Teréz n. OCDAA Kármelita Segítõ Nõvérek Vezetõ Nõvére

Dr. Vén Emõke Terézia OCDSA Világban Élõ Kármeliták Országos Elnöke

Attyapuszta, 2008. április 8.

52 A KÁRMELITA CSAKÁD MINDEN TAGJÁNAK Kármel 2008/2

P. Kovács Csaba Albert OCDA Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány

Tartományfõnöke

Az Üdvözítõrõl nevezett M. Petra OCDA Magyarszéki Sarutlan Kármelita Nõvérek

képviselõje

Jézusról nevezett Margit Teréz n. OCDAA Kármelita Segítõ Nõvérek

Vezetõ Nõvére

Dr. Vén Emõke Terézia OCDSA Világban Élõ Kármeliták

Országos Elnöke

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA

A KÁRMELITA CSALÁD MINDEN TAGJÁNAK!

Mi, a Magyar Kármelita Család elöljárói és képviselõi elsõ alkalommal gyûltünk összeBudapesten, a kármelita atyák rendházában.

A mai idõkben, amikor annyi széthúzás van, fontosnak és példaértékûnek érezzük ezta találkozót, a kármelita család és lelkiség egységének megvallását. Meg akarjuk hallaniUrunk hozzánk intézett szavát: „Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám bennem vagys én benned, úgy legyenek õk is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”(Jn 17,21) Ennek a tanúságtevõ egységnek a keresését elsõsorban magunkban, a KármelitaCsaládban kell elkezdenünk.

A mai idõkben, amikor annyi az önzés, fontosnak és példaértékûnek érezzük közösségeinkkarizmáinak, gazdagságának kölcsönös felfedezését és elismerését. Hisszük, hogy kölc-sönösen tudjuk egymást gazdagítani a tökéletesség útján, a Kármel hegyére vezetõ úton,Krisztus felé. Bár a kármelita lelkiségen belül különbözõ feladatokat kaptunk, ezeket fel tudjukés fel is akarjuk használni egymás kölcsönös épülésére. Emlékezzünk az Apostol szavaira:„A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. …Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.… Isten határozta meg mindenegyes tag feladatát a testben, tetszése szerint.” (1Kor 12,12-20)

Keresni akarjuk ezért az együttmûködés különbözõ lehetõségeit. Bár már eddig is sokszorés sokféle módon tudtuk egymást segíteni és gazdagítani, úgy gondoljuk, hogy ezeklehetõségeit még tovább lehet bõvíteni.

Ezért mi, a Magyar Kármelita Család elöljárói és képviselõi kinyilvánítjuk készségünketa rendszeres találkozásra, megbeszélésre, az együttmûködések keresésére és megvalósítására.És erre szeretnénk benneteket, a Kármelita Család minden tagját is buzdítani: Keressétekaz egységet! Ismerjétek meg egymás karizmáit! Keressétek az együttmûködés különbözõlehetõségeit! Ne engedjetek a széthúzás és az önzés kísértésének!

Ehhez kérjük a Szentháromságos Egy Isten áldását a Kármelhegyi Boldogasszony,Rendalapítóink és Kármel minden szentjeinek közbenjárására!

Szeretettel és imával:

A Jézus Isteni Szívérõl nevezett Kármelita Nõvérek lelki támogatásával. (Sajnos õka találkozón nem tudtak részt venni, mert éppen a Generális Anya vizitál náluk.)

Budapest, 2007. november 30.

55Kármel 2008/2 NAGYBÁNYAI BESZÁMOLÓ

Este a minorita atyák rendeztek rövid agapét a Miskolcon mûködõ szerzetesrendektagjai számára. Teréz Anya leányai, ferences kisnõvérek, irgalmas nõvérek, jezsuiták,minorita testvérek, a ferences világi rend tagjai és a kármelita világi rend (VÉK) tag-jai ismerkedtek egymással, a különbözõ rendek karizmáival.

Élénk baráti és testvéri közösségben jó volt ezen a szent napon Világban ÉlõKármelitának lenni.

Róbert testvér

Máriának vállruhája rajtunk…A Skapuláré Társulatok rovata

NAGYBÁNYAI BESZÁMOLÓ

Nagy öröm ért bennünket nagy-bányai skapulárésokat. Az év elejénugyanis megérkezett Rómábóla Kármelita Rend Legfõbb Elöljáró-jának az a levele, amelyben megala-pítja a nagybányai Skapuláré Társu-latot. Több éve készülünk már errea számunkra jelentõs eseményre.

Ez év április 23-án megtartottuka nagybányai Skapuláré Társulat talál-kozóját, amelyen 55 személy vett

reszt. Programunk szentmisével kezdõdött, amelyet Anderko Otto és Lieb József atyáktartottak. A szentmise keretén belül azok a skapulárés tagok, akik több éve együttimádkozunk, elkötelezõdtünk az újonnan alakult Skapuláré Társulatba.

A szentmise végén Lieb József kanonok úr beszéde következett. Nagyon szépenés mélyen szólt a skapuláréról és az ezzel járó kötelezettségekrõl. Majd felolvastaTarzíciusz atya üzenetét, és egy kis elmélkedéssel zárta.

Ezek után a Társulat vezetõjének beszámolója következett. Bár az évek soránsokan lemorzsolódtak az induló tagok közül, jelenleg is szép számmal vannak, akikaktívan részt vesznek a Társulat találkozóin és apostolságában. A csoport 46 sze-mélybõl áll. Ezen kívül van még két másik kisebb csoport is 14 ill. 10 taggal, akika nagybányai csoportból nõttek ki, és külön, Nagybánya környékén találkoznak,ahonnan most is bejöttek a találkozóra.

A Skapuláré Társulat tagjai nagy örömmel vették tudomásul a római jóváha-gyást. Tudjuk, hogy ez a jóváhagyás kötelez bennünket. Eddig is ennek szellemébenigyekeztünk élni, ezek után igyekezünk buzgóbban megélni elkötelezettségeinket.

54 A MEGSZENTELT ÉLET ÜNNEPE A MISKOLCI KÁRMELBEN Kármel 2008/2

A világban, de nem a világbólA Világban Élõ Kármel rovata

A MEGSZENTELT ÉLET ÜNNEPE A MISKOLCIKÁRMELBEN

2008. február 2.-án, délután 15 óra. A szokatlanul korai idõpont ellenére hívo-gatóan tárva a miskolci kármelita templom ajtaja. Lelkes kis csapat gyülekezik.Világban Élõ Kármeliták. Jönnek megünnepelni a megszentelt élet világnapját,megújítani fogadalmaikat.

Várja õket a Kármelhegyi Boldogasszony, aki bevezette õket Kármel szent föld-jére, várja õket az Oltáriszentségben jelen levõ Mester, akinek hívására valamikorhármas ígérettel kötelezték el magukat, hogy a világban, világi körülmények közötta Kármel szellemében, a Kármel karizmája szerint éljenek. Tiszteletre méltó társa-ság. Vannak közöttük idõs, megfáradt testvérek, akik már csaknem hatvan éve élika megszentelt élet e tiszteletre méltó formáját, vannak akik üldözést, többéves mun-katábort szenvedtek el hitük megvallásáért, vannak, akik több-kevesebb ideje töltikbe a gyertya szerepét, hogy miközben égnek, fényt, világosságot és meleget árasz-tanak kihalt világunkba.

Rózsafüzér imádság, szentségimádás, szentmise, ígéretújítás, testvéri találkozása mai nap fõ eseményei. A rózsafüzér elmondásával, titkainak elmélkedésével kö-szönjük meg a Kármelhegyi Szûzanyának, hogy bevezetett a Kármel szent földjé-re, hogy befogadott anyai palástja alá, hogy bemutatott bennünket Szent Fiának,hogy megerõsítse hivatásunkat, és a mai napig megõrzött bennünket e kegyelmi ál-lapotban.

A szentségimádás meghitt perceiben kértük az Urat, hogy bocsássa meg bûneinket,közömbösségünket, amit a megszentelt élet fogadalmai, ígéretei ellen elkövettünk.Az elõimádkozó nõvérünkkel együtt nagy bizalommal kértük az Urat, bocsássa megnekünk az el nem mondott vagy közömbösen végzett zsolozsmáinkat, kötelezõ imád-ságainkat, az elmélkedésbõl ellopott perceket, azt, hogy nem egyszer engedtünka világ csábításainak, vagy túlságosan is ragaszkodtunk a megszerezhetõ földi javak-hoz… És akkor ott, az áhítatos csendben éreztük, hogy Õ újra és újra megbocsát, meg-mossa lelkünket a Bárány vérével, és így, megtisztult lélekkel végezhettük el, újíthat-tuk meg fogadalmainkat, ígéreteinket.

A szentmisében az evangélium után az oltárról meggyújtott gyertyák fényébenElek atya elõimádkozása mellett elõször örökfogadalmasaink újították meg fogadal-maikat, majd a szent lángot tovább adva ígéretet tett testvéreink mondták el lelkesenaz Elek atya által elõremondott szent szöveget. A szent liturgia végén örömmel vettünkrészt új rendtársunk, Márta nõvérünk befogadásán, beöltözésén. A közösen elvégzettszentáldozás tette teljessé a mai nap szent liturgiáját.

OLVASÓINK ÍRTÁK

GONDOLATOK ÖRÖMRÕL, FÁJDALOMRÓL

Öröm, hogy reggel felébredek,a napsütés, a madárfütty, egy mosoly,a tavasz szineiben pompázó falevelek.Ha egy ismerõs rámköszön az öröm,szívbõl jövõ szavak, egy-két szép gondolat,ha az ember a munkájával halad.Öröm, ha valaki érzékeny a szépre, jóra,fogékony a nemes, igaz szóra.Öröm a szép zene,felhõk fölé repülök vele,egy kicsit ott is maradok, egy kicsit belezuhanok.Öröm egy jól sikerült ima,öröm, ha Uram Hozzád szólhatok,hogy szívemben Neked lakást adhatok,s hogy elcsendesedhetek Benned.Öröm és fájdalom,nem elválasztható két fogalom.Fájdalom nélkül nincs öröm,s öröm nélkül nincs fájdalom.Az öröm néha elvakít,a fájdalom emberségre tanít.A fájdalom óráiban kovácsolódik a Lélek,érik tisztul, hogy kedvesebb legyen Mesterének.A fájdalom néha örömmé lehet, ha felajánlvamenthetünk vele Lelkeket,figyeljük csak a Szenteket.

Ha életünk oly részéhez érkezünk,amikor nagyon nyomasztó, kínzó a fájdalom,viseljük fogainkat összeszorítva,ebben segít a Keresztfa.

Hammerné Nemes Katalin

57Kármel 2008/2 GONDOLATOK ÖRÖMRÕL, FÁJDALOMRÓL56 Kármel 2008/2NAGYKÁROLYI SKAPULÁRÉS HÍREK

Társulatunk egy élõ közösség, hiszen az imádság mellett részt veszünk a szeretet-szolgálatban is. Rendszeresen látogatjuk a kórházban levõ betegeket és az otthonegyedül élõ idõseket, hogy egy kis szeretetet és örömet vigyünk nekik. Úgy érezzük,hogy ez egy olyan fajta megbízás, amit a Szûzanya kér tõlünk Szent Fia nevében.Azt kéri, hogy szeressük Szent Fiát és felebarátainkat, ahogyan õ szeretett minket.Mindezt pedig az Õ nevében tegyük. Hiszen Õ vont bennünket palástja alá, és mi sze-retettel és tisztelettel viseljük a kis vállruhát, amely a mi Édesanyánkhoz köt minket.

A találkozó közös ebéddel, majd megbeszéléssel folytatódott. A napot közösimával fejeztük be.

Erõss Mária

NAGYKÁROLYI SKAPULÁRÉS HÍREK

1. A nagykárolyi Szentlélek plébánián 2005. október 15-én alakult a Skapuláré ima-csoport. Lelki vezetõje Ft. Borota Ottó atya. 20 tagja van a csoportnak, és minden hónapmásodik szombatján tartjuk összejöveteleinket. A kármelita lelkiségbõl újból és újból le-het lelki erõt meríteni a mindennapi küzdelmeinkhez. Szépek a szentírási részek, amiketfelolvasunk és közösen megbeszélünk. A Szatmári Egyházmegyében az Imádság Évevan és örülünk, hogy lelkivezetõnk elmélyíti Marcell atya tanításait az imáról és az el-mélkedésrõl a „Kolostori iskola a Kármelen” címû könyve alapján. A Nagyböjt elején7-en részt vettünk Tasnádon a lelkigyakorlaton, amelyet kármelita atya vezetett, és meg-szívlelhettük a gyakori gyónásra való buzdítást: úgy tudunk elõrehaladni a lelki életben,ha gyakran megtisztítjuk lelkünket a bûnbánat szentségében. Nagy öröm a közösség szá-mára, hogy 2008. március 20-án N. Ft. Schömberger Jenõ püspök úr engedélyezte, hogyközösségünk Skapuláré Társulattá alakuljon. Jelenleg még csak a Kármelita Rend rómaielöljáróságának jóváhagyását, ill. az általuk történõ megalapítást várjuk. Megválasztot-tuk tisztségviselõinket: Varga Jolán – elnök, Kese Ibolya – alelnök, Bárth Valéria – pénz-táros személyében. Kocsis Katalin testvér vezetésével, a fiatalokat is bevonva a Ska-puláré rózsafüzért és litániát mondjuk hetente egy alkalommal a szentmise elõtt.

2. Ifjúsági Skapuláré imacsoport alakult a Kalazanczi Szent József líceumbanaz idei Nagyböjt kezdetén. Lelkivezetoje Ft. Seffer Dániel és 20 diák tartozik hozzá.

Célkitûzése, hogy a Skapuláré társulat szellemében imádkozzanak és éljenek, minéljobban betekintést nyerve a kármelita lelkiségbe. A csoport tagjai minden nap imádkoz-nak egymásért, a bûnösökért és különféle egy elõre meghatározott szeretetgyakorlatáltal próbálnak engesztelni a világ bûneiért. Tudatosan a Szûzanya tiszteletét és szere-tetét próbálják elõmozdítani környezetükben és az iskolában. Havonta 1-2 alkalommaltalálkoznak, közösen imádkoznak és megosztják egymással tapasztalataikat.

3. Örülünk, hogy Nagykároly környékén érdeklõdés van a Skapuláré Társulatiránt: Mezõfényen, Nagymajtényban és Csomaközön is.

Pálinkás Gabriella

59Kármel 2008/2 BETLEHEMI BOLDOG MIRJAM ÉLETE

õ „szellemnek” nevez. Itt többé már nem hagyjuk magunkat elsodorni a természe-tüknél fogva változékony érzelmek által.

Ebben a mélységben a hit lámpása világítja meg az utat, de nem egyfajta teore-tikus hité, hanem egy élõ, egzisztenciális hité. Olyan hité, amely azt sugallja, hogyIsten szerelmes belénk, és hogy szeretõ tekintete mindig mindegyikünkön rajtapihen; valamint, hogy Isten nincs intenzívebben jelen, amikor érzékeljükjelenlétét, és nincs kevésbé jelen akkor sem, amikor teljesen száraznak érezzükmagunkat. Ez a hit megszabadít az illúziótól és fõként a félelemtõl, hogy talán elvagyunk választva Istentõl. Istent lélegezzük be, az õ szeretetében úszunk, nemkerülhetjük el az õ gyöngédségét. Õ mindig jelen van és mindig ugyanaz. Jelenléteés szeretete sohasem függ attól, amit érzünk.

Az érzékek síkjáról a szellem síkjára való átmenetet nevezik az „érzékek éjsza-kájának”. Ez az éjszaka magában foglalja a meditációból a szemlélõdésbe valóátmenetet. Keresztes János szóhasználatában a meditáció aktív imát jelent, amikora hit titkairól elmélkedünk, az Úrral társalgunk, röviden: amelyben képességeinkethasználjuk. A szemlélõdés csendesebb ima: kiszolgáltatjuk magunkat az Úr szere-tõ tekintetének, és engedjük, hogy átjárjon bennünket. A szavak átadják a helyeta csendnek és magának az odahallgatásnak.

Van egy másik éjszaka is, amelyrõl itt nem esik szó: a szellem éjszakája, ahol– a keresztségben már útjára indított, és benne végre teljesen megvalósuló – kopernikuszifordulat megy végbe: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).

Az érzékek éjszakája az aktív imából a szemlélõdõ imába vezetõ döntõ jelentõ-ségû szakasz. Ez az átmenet képezi e kis könyv témáját.

Fr. Wilfrid Stinissen OCD

A KÁRMEL LÁTÓHATÁRA

AZ ISTENI SZERETET LÁNGJA

Betlehemi Boldog Mirjam élete

„…örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben…” (1Pét 4,13)

A Megfeszített Jézusról nevezett Boldog Mirjam a Szentföld szülötte. Életét, gon-dolatait olvasva megérint bennünket a levegõnek az a különös illata, amely Isten je-lenlétével van tele, és amely a Kármelnek is sajátja. Látjuk Mózest, aki visszatartjaaz Úr haragját, hogy el ne pusztítsa a népet.

Mirjam nõvér mindenki szenvedését magára akarja venni isteni Mestere példájára.Számtalanszor megvallja gyöngeségét, mégis egészen belehelyezkedik Isten akaratába.

58 A KÁRMEL LÁTÓHATÁRA - KONTEMPLATÍV IMA A KÁRMELBEN Kármel 2008/2

KÖNYVAJÁNLÓ

A KÁRMEL LÁTÓHATÁRA

Kontemplatív ima a Kármelben

„Uram! Taníts meg minket imádkozni” –mondják a tanítványok Jézusnak (Lk 11,1)17.Van-e ennél döntõbb jelentõségû kérés?Ha imádkozni tanulunk, élõ kapcsolatotakarunk fenntartani Istennel, így az élet egyúttá válik, amely egyenesen a célba vezet.

Imádkozni mélységesen emberi. Nemimádkozni embertelen. Ha Istennel valókapcsolatunkat elhanyagoljuk, létezésünkelveszíti helyes irányát.

Az ima nem valami felépítendõ dolog.Az igazi ima már és mindig itt van. Megke-reszteltként, lelkünk mélyén párbeszédzajlik az Atya és a Fiú között a Lélekben.Az ima ebben a szentháromságos párbe-szédben áll. Bennünk lakik. Az ima részünk-rõl abban áll, hogy felfedezzük, hallgatjukõt, és engedjük, hogy a Szentháromságnakez az imája elárassza mélységeinket.

Ez pedig azt jelenti, hogy az ima egyreegyszerûbbé válik. Imánk leegyszerûsödé-se az egyik legmegbízhatóbb jele annak a felismerésnek, hogy nem járunk rosszúton. A meditáció kifejezés könnyen megtévesztõ lehet. Az igazi imádság inkábbahhoz a felfedezéshez vezet, hogy mi magunk „vagyunk” az ima. Jézus „az énjegyökeréig ima” (Hans Urs von Balthasar), és ez ránk is vonatkozik. Ezért saját„ima-létünk” felfedezése egyben igazi önazonosságunk felfedezése is.

Keresztes Szent János a leegyszerûsödés útján megbízható idegenvezetõ.Az egyházban betöltött küldetésének egyik fontos része, hogy õ az ima nagyleegyszerûsítõje. Arra tanít, hogy ne legyünk bõbeszédûek és túlságosan aktívakaz imában. Fõként azonban az „érzékek” területe, az emocionális sík elhagyásáratanít bennünket, valamint arra, hogy fedezzünk fel egy mélyebb réteget, amit

16 A szerzõ által a Szentírásból vett idézetek fordításait a Szent Jeromos Bibliatársulat gondozásábankiadott és a Neovulgáta alapján fordított Szentírásból vesszük: Szentírás, Szent JeromosBibliatársulat, Budapest, 1997.

61Kármel 2008/2 „IGAZ VALÓSÁG”

Amikor reá tekintünk, mégse a rendkívüli kegyelmek sokasága érintsen meg,hanem az a páratlan természetesség és egyszerûség, amellyel valamennyit fogadjaés megéli! Nem tartja különleges teremtménynek magát, hanem Isten irgalmasságalegnagyobb jelének, hogy még õt is meghívta az üdvösségre.

A püspök kéri Mirjam nõvér elöljáróit, jegyezzék le gondolatait, amelynek többségétextázisban közli. Sokszor gondot okoz a hallottak leírása, mivel töri a francia nyelvet ésarab mondatszerkesztést használ, így legmélyebb gondolatai is igen egyszerû formátöltenek. Kelet nyelvezete és képi világa jelenik meg mondataiban. Mirjam nõvér a vi-gasztaló Szentlélek tiszteletének apostola is. – Közösségek kutatnak új ájtatossági formákután, s közben elhanyagolják a Szentlélek hagyományos tiszteletét, még a szemináriu-mokban is. Egymás üldözése és féltékenység uralkodik a szerzetesrendekben, ezért vansötétségben a világ – mondja elragadtatásában. Józansága a Szentlélek gyümölcse, akitszüntelenül kér a maga és az egyház minden tagja számára. II. János Pál pápa 1983-banavatta boldoggá. Amikor ismertette Boldog Mirjam életét, kiemelte óriási jelentõségéta mai világban, amikor a Szentföld állandóan véres az összetûzésektõl. A kereszt és a bé-ke az én részem – mondta Boldog Mirjam nõvérünk. Kérjük közbenjárását, hogya Közel-Keleten élõk és a velük compassio-ban lévõk hosszú szenvedése – a vigasztalóSzentlélek által – hozza meg Krisztus békéjét az emberi szívekbe, s teremje meg gyü-mölcsét a Szentföldön és az egész világon!

A magyarszéki kármelita nõvérek

Megrendelhetõ: Sarutlan Kármelita Nõvérek; 7396 Magyarszék, Kolostor 1. www.karmelita.hu

„IGAZ VALÓSÁG”

Marton Marcell kármelita atya versei

Elkészült Marcell atya verseinek CDkiadása. Hamarosan kapható lesz a kár-melita rendházakban. Az egyik felvételenmaga a szerzõ adja elõ a Jótanács Anyjacímû költeményét.

A következõ verseket hallhatjuk a CDfelvételen: Édesanya; Jótanács Anyja;Emésztõ vágy; Kiáltás; Akkor; Tõrökalatt; Áradás 1; Áradás 2; Beteljesülés;Édes eszmélkedés; Szeretet Óceánja; Egynagyothalló éneke; Szépszeretet; Kétszem; Merre, meddig; Legyek szent;Számvetés; Költõi próza; SzépszeretetAnyja; Legyek Jézus!

60 BETLEHEMI BOLDOG MIRJAM ÉLETE Kármel 2008/2

– Ezt mondja az Úr: „A rózsák másoknak szól-nak, csak a tövisek a tieid!” Hirtelen öt rózsanyílt, és mindegyiket másnak adták, nekem csu-pán a tövisek maradtak. Még az illatukat semhagyták meg nekem. – Nem baj, csak Jézus le-gyen elégedett! – Mondjátok meg a rózsatövekUrának, zárja el a rózsákat! – Isten belemeríti õta szenvedések tengerébe, hogy saját társává tegyea megváltás nagy mûvében. Eközben szíve meg-tisztul, és homlokán megjelenik a Bárány jele.

Írástudatlan, ezért nem lehet kórusnõvér; se-gítõ nõvérként szolgál, fõként konyhai munkátvégez, késõbb a betlehemi alapításnál õ vezetiaz építkezést. A szentek mély emberi vonásáthordozza: nap mint nap megküzd önmagával,szembesül hibáival, keservesen bánja azokat ésIstenhez menekül. Közben észrevétlenül szent-té lesz a kegyelem megtisztító fürdõjében.

Az Úr rendkívüli természetfölötti ajándé-kokkal halmozza el, ugyanakkor állandóanérezteti vele kicsinységét, bûnös emberi voltát, hogy a gõg szele meg ne érinthesse.– Az igazi kegyelem vezet csak a teljes kiüresedéshez – mondja. Szüntelenül hálát adIstennek, hogy megmutatja neki az ember, önmaga „semmi voltát”, és ennek jobbanörül, mint akármilyen csodának. Alázata és engedelmessége megóvja az õsellenségtõl,és kipróbálttá teszi a küzdelemben.

Mérhetetlenül sokat szenved. – „… látványossága lettünk a világnak, az angyaloknakis, s az embereknek is.” (1Kor 4,) – Egyszerûsége mégis magával ragadó:az extázisokat „alvásoknak” nevezi, a stigmákat pedig betegségnek és megszégyenítésnekvéli. Buzgón könyörög az Úrhoz, vegye el a látható jeleket, és csak a fájdalmat hagyja meg.

Életét betölti a szenvedés misztériuma. – „… akiket szeretek, azokat korholomés megfenyítem …” (Jel 3,19); „Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiúaz, akit apja nem fenyít meg?” (Zsid 12,7) – Isten gondolatai nem a mi gondolata-ink, útjai nem a mi útjaink… – Nem értjük, mi történik. – „Mert úgy szerette Istena világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki õbenne hisz, el ne vesszen,hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) – Az Úr idõrõl idõre kiválaszt férfiakat ésnõket, akik testükben kiegészítik, ami Krisztus szenvedésébõl hiányzik, testének,az egyháznak javára (vö. Kol 1,24). – Ez a Kármel egyik ismertetõ jegye.

A mi kis arab nõvérünk lángol az istenszeretettõl, amely szent õrültségre ragadja:Krisztus minden szenvedését magának akarja, hogy a távollevõket közel vezesse.Testében is megkapja Jézus öt szent sebét és a töviskoronát. A Kereszt menyasszo-nyának hívják, mert Krisztus szerelmese és az õ nyomában jár.

63Kármel 2008/2 KÁRMEL LITURGIKUS NAPTÁR

Rendi Szentjeink mûveinek rövidítése:

Avilai Szent Teréz: Keresztes Szent János:Ö – Önéletrajz KU – A Kármelhegy útjaTU – Tökéletesség útja Éj – A lélek sötét éjszakájaBV – Belsõ Várkastély SzÉ – A szellemi páros énekAlap. – Alapítások könyve ÉSz – Élõ SzeretetlángEÉ. – Elmélkedés az Énekek Énekérõl L – LevelekL – Levelek

A rövidítések elõtti szám a könyv számát (pl. 2KU = A Kármelhegy útja, második könyv) vagy a lakásszámát (pl. 6BV = Belsõ várkastély, hatodik lakás) jelzi.

A folyóiratot gyõri szerkesztõségünknél lehet megrendelni. Nincs meghatározott elõfizetési díja,adományokat fogadunk el érte. Egy szám önköltségi ára. kb. 290.-Ft (postaköltség nélkül). Ez csakirányár. Aki ennél kevesebbet tud adományozni, annak sem szûntetjük meg elõfizetését, amennyibenigényt tart újságunkra. Csekkeket évente kétszer postázunk, a folyóirattal együtt, azon lehet fizetni(a magas banki díjak miatt ajánlatos csak évente egyszer megtenni, nagyobb összegben).

Köszönjük, hogy imáikkal és anyagi hozzájárulásukkal támogatják Rendünket és folyóiratunkat.Isten fizesse meg. Minden jótevõnkért templomainkban havonta egy szentmisét mutatunk be.

Kármel liturgikus naptár

MÁJUS16. péntek Boldog Stock Simon atya – választható emléknap

(21. szerda Keszthely: templomszentelés évfordulója – fõünnep)22. csütörtök Szent Joachima de Vedruna y Mas – választható

özvegy és nõvér emléknap25. vasárnap Pazzi Szent Magdolna nõvér – elmarad29. csütörtök Szent Kelemenrõl nev. B. Elia nõvér – választható emléknap

JÚNIUS7. szombat Szent Bertalanról nevezett – emléknap

Boldog Anna kármelita nõvér12. csütörtök Boldog Alfonz Mária Mazurek vértanú – választható emléknap14. szombat Boldog Mária Candida nõvér – választható emléknap

JÚLIUS13. vasárnap Los Andes-i Szt. Teréz nõvér – elmarad16. szerda KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY – fõünnep17. csütörtök A Compiegne-i vértanú kármelita nõvérek – emléknap19. szombat Az isteni kegyelem anyja – emléknap20. vasárnap Szent Illés próféta – elmarad24. csütörtök Boldog Mária Pilar, Terézia Garcia, – választható

Mária Angeles Guadalajara-i vértanú nõvérek – emléknapvagy: B. Maria Mercedes Prat nõvér – választható emléknap

27. vasárnap Boldog Titus Brandsma atya – elmarad28. hétfõ Boldog Soreth János atya – választható emléknap

62 HÍREK-ESEMÉNYEK Kármel 2008/2

HÍREK-ESEMÉNYEK

SzületésnapÖrömmel adunk hírt arról, hogy tartományunk

exprovinciálisa Rumi Tamás atya idén, április 28.-án ünne-pelte 90. születésnapját. A magyar rendtartomány különö-sen is sokat köszönhet Tamás atyának, aki a szerzetesren-dek újraindulása után nagyon nagy lélekkel áldozta magáta magyar Kármelért. Fiatal rendtársak is sokat köszönhe-tünk neki látva életpéldáját, tanulva bölcsességébõl, ember-és Istenszeretetébõl.

Mivel Tamás atya egészségi állapota nem teszi lehetõ-vé, hogy õt ünnepélyesen közösen is köszöntsük, ezért min-den kedves olvasónak az imádságába ajánljuk szeretett jubilánsunkat. Rendtársaia székesfehérvári papi otthonban köszöntöttük Tamás atyát.

Tartományi káptalanIdén zajlanak a tartományi választókáptalanok az egész Kármelita Rendben.

Magyarországon 2008. július 7-12 között lesz a választásokkal egybekötött tartományikáptalan (tanácskozás), ahol a káptalani tagok 3 évre megválasztják az elöljárókat.Imádkozzunk közösen, hogy a Szentlélek vezesse Tartományunkat, elöljáróinkat.

A Kármelita Kispapok Neveléséért, P. Marton Marcell Boldoggá Avatásá-ért Alapítvány (adószám: 18055359-1-41, cím: 1134 Budapest, Huba u. 12.) hálásanköszöni mindazoknak, akik 2007. évben adójuk 1%-ával támogattákaz alapítványt céljainak megvalósításában. Az így befolyt 1.481.076 Ft-ot az alapít-vány céljainak megfelelõen, a budapesti rendház felújításának támogatására fordí-tottuk, ahol kispapjaink nevelése folyik.

A következõ Kármel szám – rendhagyó módon – nem a megszokott formátum-ban fog megjelenni. Idén szeretnénk újból kiadni – megújított, bõvített formában –a már rég kifogyott Skapuláréról szóló füzetet. Az idei Kármel 3-ik száma teháta Skapuláré füzet lesz.

Több oka is van, hogy miért e megoldás mellett döntöttünk. Az egyik az, hogy mi-nél több személyhez, így a Kármel újság olvasóihoz is szeretnénk eljuttatni ezta kármelita vállruháról szóló értékes füzetet. Másodsorban azért, mert – mikénta hírekben olvashatták – nyáron lesz tartományunkban a választókáptalan. Az erre ésa többi nyári programra való felkészülés elég intenzívvé teszik majd számunkraaz elkövetkezõ hónapokat. Mivel nem sok idõnk marad mindkét kiadvány megjelen-tetésére, ezért is gondoltuk erre a megoldásra. Reméljük, a kedves olvasók örömére is.

BEKÖSZÖNTÕ …………………………… 1

LELKISÉG ………………………………… 2

Elmélkedés a lelki anyaság titkáról … 2

Anyja vagyok a szépszeretetnek …… 9

Magnificat …………………………… 11

A kis Szûzanya tisztelete

Marcell atya lelkiségében …………… 14

Szépszeretet, avagy néhány

gondolat a nõi hivatásról …………… 28

ELMÉLKEDÉS …………………………… 30

„Én vagyok a feltámadás és az élet!” … 30

„Békességem hagyom rátok,

az én békémet adom nektek.” ……… 31

Aki Van ……………………………… 34

KARMELITIKUM ………………………… 35

Lakásról lakásra az életszentség útján … 35

NEM CSAK GYERMEKEKNEK …………… 40

A tükör ……………………………… 40

Kedves Gyermekek ………………… 46

HITTANSAROK …………………………… 49

A Szentmise…………………………… 49

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA ………………… 52

A Kármelita Család minden tagjának… 52

A Kármelita Család minden

magyarországi tagjának ……………… 53

A megszentelt élet ünnepe

a miskolci Kármelben ……………… 54

Nagybányai beszámoló ……………… 55

Nagykárolyi skapulárés hírek ……… 56

OLVASÓINK ÍRTÁK ……………………… 57

Gondolatok örömrõl, fájdalomról …… 57

KÖNYVAJÁNLÓ …………………………… 58

Kontemplatív ima a Kármelben …… 58

Az isteni Szeretet lángja …………… 59

„Igaz valóság” ……………………… 61

HÍREK–ESEMÉNYEK …………………… 62

Hírek–Események …………………… 62

Kármel liturgikus naptár …………… 63

TARTALOMJEGYZÉK

A Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány lelkiségi lapja.Megjelenik kéthavonta, minden páros hónapban.

Kiadja a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány 1134 Budapest, Huba utca 12.Telefax: (1) 350 0867, E-mail: [email protected]

Szerkesztõség: Kármelita Rendház, 9021 Gyõr, Aradi vértanúk u. 2. E-mail: [email protected].: (96) 618 833, Fax: (96) 618 864

A kiadásért felel P. Kovács Cs. Albert O.C.D. tartományfõnökFelelõs szerkesztõ: P. Puvák Tarzíciusz O.C.D.

Nyomdai elõkészítés: Pozsgai AttilaBorítóterv: Fehér Márta

Nyomta: Regia Rex Nyomda, Székesfehérvár; felelõs vezetõ: Szánthó Zoltán

Számlaszámaink:

Sarútlan Kármelita Rendtartomány Gyõri Rendháza és TemplomaBank: HVB 10918001-00000020-63350005 (a folyóirat erre a számlára megy)

„Kármelita Kispapok neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggáavatásáért” alapítvány(Célja: a nevében foglaltak és a Kármelita Rend összes tevékenységének támogatása.Közhasznú szervezet! Az adományok az adóalapból levonhatók)Bank: 11100104-18055359-10000001Adószám: 18055359-1-41

BEKÖSZÖNTÕa Szeretet alázatával párosul, és csak a hit érzékével ismerhetõ fel –...

Documents

Transcript of BEKÖSZÖNTÕa Szeretet alázatával párosul, és csak a hit érzékével ismerhetõ fel –...