Beadandó művtörire
-
Upload
mimi-kovacs -
Category
Documents
-
view
73 -
download
3
Transcript of Beadandó művtörire
9
Bevezetés
Az iszlám művészete a muszlim vallású országok hagyományos művészete, a muszlim
kultúra művészeti megnyilvánulása. Fő sajátossága a rendíthetetlen hit, a dogmák szigorú
tiszteletben tartása, sok esetben az iszlám kultúra területi kiterjedésén alapuló területi (helyi)
sajátosságokkal. Az iszlám vallás térhódításával érintkezésbe került a szomszédos, vagy
meghódított területek művészeti hagyományaival: a keresztényekével Jeruzsálemben és
Bizáncban, másrészt a hellenisztikus ókoréval Szíria területén, illetve a Szászánidákéval
Perzsiában (a mai Irán), keleten pedig az Indiai és Kínai kultúrával. E keveredés
eredményeként sajátos művészeti stílusvilág alakult ki, amelyben a világ színgazdagsága
iránti csodálat, a témák és anyagok fantáziadús felhasználása nyilvánul meg.1
Az iszlám és a művészet
Elsődleges fontosságú megemlíteni, hogy a Korán tartalmaz olyan részeket, amelyek
meghatározzák, hogy a muszlim embereknek hogyan kell hozzáállniuk a művészetekhez. Két
féle értelmezést ad.
1. A műalkotás olyan dolog, amin az ember csodálkozik, ezek az adzsa’íb2 néven
váltak ismertté
2. A műalkotás valótlanság, hazugság, mivel olyasvalami benyomását kelti az
emberekben, ami nincs. Ezért elítélendő.
A másik fontos kérdés az élőlények ábrázolása. A Koránban ugyanis nincs olyan
konkrét kijelentés, hogy ez tilos lenne, de tényként beszélhetünk a képtilalomról. Ez
kezdetben inkább társadalmi mintsem ideológiai volt. És valószínűleg az Indiában és Közép-
Ázsiában található gazdag képi világ váltotta ki. Később már teológiai igazolást is nyert. A
képtiltást engedékenyen alkalmazták, és számos más nézet is kialakult ezzel kapcsolatban.
Ennek következtében más módokat találtak önkifelezésre. Ilyen például a kalligráfia, a
szőnyeg- és csempeművesség. Ezen kívül van még egy jelentős téma, ami hatott a muszlim
művészetre, a Paradicsom és kertábrázolások. 3
1 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 35. o.2 Adzsa’íb a csodálatos vagy megdöbbentő szó többes száma3PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 38-39. o.
9
Építészet
A iszlám művészeten belül el lehet különíteni vallási és világi építészetet, bár meg kell
említeni, hogy a világi építészet sokkal jelentősebb volt, mivel a vallás beleivódik a
mindennapi életbe. Számos vallási épülettípust említhetünk meg (mecset, dzsámi, medresze,
minaret, mauzóleum, kolostor, türbe, haram, haus), ezek közül néhányról részletesebben is
írnék.4
A legjelentősebb típus a mecset. A
mecset vagy arabul maszdzsid, szó jelentése
az imádkozás, a földre borulás helye;
lényegében imahely, az iszlám vallási
szertartás kollektív gyakorlásának nyilvános
létesítménye, és már a Koránban is számos
helyen megtalálható az említése. Építészeti
tekintetben többféle változata van. Állhat
egyedülállóan, de a jelentősebb mecsetek
általában a vele funkcionális kapcsolatban álló létesítmény (ekk)el építménycsoportot
alkotnak (előkert rituális kúttal, medresze, esetleg kolostor). A korai mecsetek olyan épületek
voltak, amelyek be tudták fogadni az egész város lakosságát. A kibla5faluk Mekka felé nézett
közepén egy fülkével a mihrábbal (700 körül alakult ki, az épület legdíszesebb része, gyakran
lámpákkal díszítik), amiben állt az imám, aki az imát vezette, a minbar-on vagyis a szószéken.
A mecsetek nem nyújtottak menedéket, és jogi értelemben nem számítottak szent helynek.
Eredetileg ima célját szolgálta, de itt szedték be az adókat is. És a társadalmi, politikai élet sok
eseménye is itt zajlott. A mecsetet eredetileg fal vagy árok választotta el a város többi
részétől. A korai iszlám idején a muszlim közösség kincstára is itt volt.
Fontos épülettípus még a dzsámi(arab: masztzid-e dzuma): más néven: nagymecset,
péntekmecset. Kizárólag ebben lehetett elmondani a pénteki khutbát. A korai időkben
minbarnak6 nevezték. A dzsámi elnevezés a fátimida korban keletkezett. Nem véletlen tehát,
hogy például a híres korai imahelyek is csak mecsetként ismertek. Kezdetben csak az omajjád
állam nagyobb városaiban létesíthettek egy-egy khutba-mecsetet (Bagdad és Kairó
kivételével, ahol a lakosságszám ezt szükségessé tette). Az arab típusú dzsámi horizontálisan
elterülő, karcsú, ívekkel összekötött, gyakran színezett oszlopok csarnokaként jelenik meg. A
4 MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 87. o.5 Kibla : Mekka iránya 6 Minbar: minbarnak a mecseteknek azt az alkotóelemét hívjuk ahonnan a pénteki ima a khutba elhangzott. Ezek magas trónusok háttámlával ellátva. MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 90. o.
2. ábra
9
teret az oszlopsorok osztják hajókra. Az ívek és az oszlopok összetett rendszerben
kapcsolódnak egymáshoz, néhol egész furcsán keresztezik egymást.
Példaként írnék a Damaszkuszi nagymecsetről részletesebben. A damaszkuszi
nagymecsetet I. Al-Valíd
kalifa uralkodása alatt
kezdték el építeni 706-ban. A
mecset építésekor
átalakították az egykori
Jupiter-templom helyén álló
Keresztelő Szent János-
bazilikát, ami heves
tiltakozást váltott ki a helyi
keresztény lakosságból. Az épület tíz év alatt készült el, és felülmúlt minden korábbi
mecsetet. A Jupiter-templom megmaradt külső fala lett a mecset külső fala. A déli oldalon
lévő imaterem három hajóból állt, melyeket két oszlopsor választott el egymástól, emiatt
hasonló a mecset szerkezete a keresztény egyházi épületekéhez, azzal a különbséggel, hogy a
mecset és a keresztény templomok eltérő módon vannak tájolva. (A keresztény bazilika hajói
az apszis felé mutatnak, a mecsetek oszlopsorai viszont a kiblafal előtt keresztben vannak, és
a hívek az oszlopokkal párhuzamosan állnak.)7
Ebben az imateremben találhatóak először boltívek, annak érdekében hogy a
tartóoszlopok minél távolabb kerülhessenek egymástól. Így a hívőknek jobb rálátásuk volt az
imafülkére. Az imaterem közepén, szemben az imafülkével, nagyméretű kereszthajót
alakítottak ki, a négyezet fölött boltozatos kupolával. A kupola alatti területen volt a
makszúra, az uralkodó díszhelye. Az épület a kupolán keresztül, valamint az oldalfalakban
kialakított ablakokon át kap fényt. A 13. század végén a mamlúk uralom alatt egy második
imafülke is épült, amelyet értékes kövekkel díszítettek. Az udvaron a másik három oldalon
egyhajós kerengőket alakítottak ki. A kerengő belsejében lévő mozaikok nagy része jó
állapotban maradt meg, az udvar mozaikjainak azonban már csak kis töredéke látható. Az
udvaron az oszlopok feletti íveket növény- és famintákat ábrázoló mozaikokkal díszítették.
Az udvar északnyugati sarkában fennmaradt a régi kincstár, ami egy kisméretű, kupolával
fedett nyolc oszlopon álló épület. Tartóoszlopainak nincs talapzata az oszlopokat egyszerűen
az udvarba süllyesztették. 8
7 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 69. o.8 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 71. o.
3. ábra
9
Végül, de nem utolsó sorban a vallási épületek közül a medreszéket emelném ki,
amelyek lényegében véve oktatási intézmények voltak. Eleinte egy-egy vallásjogi irányzat
képviseltette magát ezen intézményekben, de később megjelentek olyanok is ahol az összes
iskola képviseltette magát. Ilyen volt például a
bagdadi Nizámijja. Elterjedésüknek időpontja az
aranykorra tehető (8-tól 13. századig terjedő
időszak). Adományokkal támogatott iskolatípus.
Gyakori volt, hogy a medreszén belül is
felépítették a minbárt, és tartottak khutbákat is. A
medreszéknek már a kezdetektől fogva
két típusa alakult ki: az egyiket nyitott
udvar jellemezte, míg a másik esetben az udvart tetővel fedték be. A központi területet
esetenként egy íván9 foglalja el. A század második felében alakul ki ennek a típusnak a
klasszikus formája: az ívánt, a hátsó fal közepére helyezték át (ez az úgynevezett egyívános
elrendezés), melyet két oldalról egy-egy kupolás terem vett közre. A cellák, amelyekben a
diákok laktak és tanultak, az udvar két oldalán helyezkedtek el. Az ívános megoldások
legszebb példái a pistáq-al, azaz monumentális kapuboltozattal ellátott medreszék
Szamarkand Registan terén (15-16. század), ahol három gazdagon díszített medresze (Sír-dár-
medresze, Ulugh-bég-medresze, Tila Kara-medresze), egyedülálló módon keretezi az
egyetemi városrész központját, a Regisztán („poros”) teret.10
A világi építészetben két jelentős épülettípust emelnék ki, a palotákat és a fürdőket. A
paloták az iszlám építészet külön fejezetét alkotják, akár miniatűr városoknak is tekinthetjük
őket, hiszen minden megtalálható volt bennük, istállók, laktanyák, hárem sőt volt olyan palota
ahol még külön temető is volt. Jellemző volt rájuk a pompa és a fény, ami azonban nem a
reneszánsz élethez hasonló életmódról, hanem inkább a magasztos rítust szolgálta, és egyfajta
„színpadi kellék” a diplomácia szempontjából.11
Világhírű példa a granadai Alhambra palotakomplexum, amely a Násziridák granadai
palotája. Neve a spanyolban az arab al-hamra (الحمراء) szóból származik, amelynek jelentése
„a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt. 1223-ban, az első
Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg az építkezéseket. Az Alhambra
építészeti szempontból elüt az európai szellemben emelt királyi palotáktól, hiányzik itt az 9 Az íván az iszlám építészetben az udvar felé nyitott, nagyméretű boltozott csarnok. Az iszlám építészet a parthusoktól vette át, akik fényűző palotáikban építettek ivánokat. A legszebb ivánok egyike az iszfaháni Nagymecseté. ZÁDOR ANNA: Építészeti szakszótár, Bp, Corvina Kiadó, 1984.10 KÉRI KATALIN: Allah bölcsessége; Pannónia könyvek; Pécs, 2010. 104-116. o.11 MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 115. o.
4. ábra
9
egységes homlokzat, a főtengely, a különböző
épületszárnyak jelenléte. Az egész épületkomplexumban
fontos szerepet játszott a víz, mely a Darro folyóból
származott. Innen vezették fel a dombra mind a
kertöntözés, mind a fürdés megoldására. Az Alhambra
falain végig lehet sétálni. Összesen 27 torony védi,
melyek a különböző épületrészekből nyílnak és
különböző korokból származnak. Ilyen például az Igazság
kapu, mely előtt hatalmas patkóíves kapu, egyúttal az egész Alhambra bejárata emelkedik,
1348-ban, I. Júszuf uralkodása idején épült. Arab neve Bab-al-Saría (azaz Előtér-kapu) volt, s
a granadai emírek citadellájának főkapujaként szolgált. Zárókövében egy kifaragott nyitott
kezet vehet észre a szemlélődő. A kéz ujjai a Korán 5 alaptörvényére
utalnak. Fontos része a Fellegvár (Alcazaba), amely az Alhambra legrégebbi része.
Stratégiailag fontos helyen áll. A király tornyokkal, falakkal és kapukkal vetette körül, hogy
meg tudja védeni az Alhambra citadelláját és palotáját. De a mai épület már nem teljes
mértékben azonos az eredetivel, annak csak régi külső falai és tornyai maradtak fenn. Az
Alcazaba közel 140 méterrel fekszik magasabban, mint Granada főtere. Az
épületkomplexumnak maga a palotája az iszlám palotaépítés jellegzetes példáját követi.
Három palotája a Mexuar, a Comares-palota és az Oroszlános palota. Az El Mexuár
ülésteremként és törvényszéki kihallgatási teremként funkcionált. A keresztény reconquista
után kápolna lett. Színes csempe borítja falait. A Mexuar-udvaron keresztülsétálva visz az út a
Comares-palota területére, ami az Alhambra magja és dísze. A 14. században I. Júszuf
uralkodása alatt épült nagy kertte, ahol középen kis tavacska, oldalán pedig márványoszlopos
nyílt galéria, a Mirtusz-udvar fogadja a látogatót. Az oroszlános palota pedig a téli
rezidenciaként funkcionált. Közepén a nevezetes Oroszlános udvar áll, melyet minden
oldalról termek vesznek körbe.12
A fürdők (hammámok) egyes állítások szerint perzsa találmányok, de valószínűbb hogy
a Római Birodalom fürdőit másolták le, sőt helyenként egyszerűen átépítették azokat. A
változtatás az volt hogy a hideg vizes medencéket megszüntették, és helyette kibővítették a
vetkőzőket társalgóvá. Ezt leszámítva hasonló volt az elrendezés, langyos és meleg vizes
termek, amelyeket római mintára fűtöttek. Jelentősebb iszlám fürdőt tártak fel például az
Omajjád korból, Kuszajr Amrában, amely körülbelül 771 vagy 715 között épült. A fürdők
12 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 278- 297. o.
5. ábra
9
díszítése általában mozaikokkal történt (márvány és üveg). Kuszajr Amrában például a
bejárati csarnokot festmények is díszítették, többségük sajnos tönkrement.13
Kalligráfia
A kalligráfia igen jelentős az iszlám
művészeten belül. Mivel Allah kinyilatkoztatott
szavai szentek, az írás pedig formát ad a
kinyilatkoztatásnak és hordozza a kinyilatkoztatás
jelentőségét ezért nagyon nagy fontosságot
tulajdonítottak az írás mikéntjének. . Az, hogy az
iszlám hagyományosan tiltja az emberek
ábrázolását, a muszlim művészeket arra
ösztönözte, hogy virág, növény valamint geometrikus motívumokon, valamint az arab
betűkön alapuló díszítőstílust dolgozzanak ki. (Az építészetben ez különösen a hullámvonalas
arabeszkekben14 tükröződött.)
Az arab kalligráfiának számos változatát ismerjük. A korai korszakban a kúfi írást
használták, ami egy szögletes írásforma, amely monumentálisnak hat. Ez a XII. századig
egyeduralkodónak számított. Kezdetektől fogva létezett egy gömbölyűbb írásforma is,
amelyet a mindennapi életben használtak. Általános vélemény hogy ebből az írásformából
fejlődhetett ki a” hat stílus”. Ezek a naszhi, a muhakkak, a ríháni, a taukí, a rikaá, és a szulusz.
Az arab írásnak egyszerű alapformái vannak, ezek arányai azonban asszimetrikusak. A
kalligráfusok arra törekedtek, hogy megteremtsék az írásban az egyensúlyt. Ennek érdekében
például a betűk felső végét levélformává vastagították, vagy az alsó szárakat szintén növényi
motívumokhoz hasonló módon felhúzták. Egyes betűk keresztezhették egymást, sőt egymásba
is csavarodhattak. Ily módon alakulhatott ki a virágos vagy díszes kúfi írás. Az írás hamar
olyan művészeti kifejezésformává vált, amelyet szinte minden területen alkalmazni lehetett,
különösen az épületek díszítésénél.
Miniatúrafestészet
A kalligráfia a könyvek illusztrálásának gazdag művészetét
hozta létre. A könyvillusztráció másik fő ága a miniatúrafestészet 13 MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 125-127. o.14 Az arabeszk (másik nevén moreszk) bonyolult, ám szabályos növényi vagy groteszk díszítés. BOKOR JÓZSEF (szerk.). A Pallas nagy lexikona; Arcanum; Bp, 1998.
6. ábra
7. ábra
9
volt, amely különösen a perzsa szafavidák és az indiai Mogul dinasztia uralkodása alatt
virágzott. Az iszlám művészetének legkiemelkedőbb alkotásai a perzsa miniatúrák.
Szellemüket és egész pompadús ábrázolásmódjukat tekintve ellentmondtak a próféta
tilalmának, amely szerint az emberi alakot ábrázolni nem szabad. A miniatúrafestészet
virágkorát a perzsa szépirodalom fellendülése előzete meg, s ez szolgáltatta az anyagot a
miniatúrafestők számára. Ki kell emelni ezek közül például Firdauszi Sáhnáméját, amelyre
különösen színes motívumrendszer és képi ábrázolás jellemző.
A legrégibb perzsa miniatúrák a kínai, mezopotámiai és szíriai művészet sokféle hatását
tükrözik. Helyenként a szászánida hagyomány is felismerhető. A nagy, erőteljes alakok
betöltik a kép egész felületét, a kompozíciók egyszerűek, kevés alakot ábrázolnak. Nincs
vallásos vonatkoztatása. A mesterek minden erejüket arra öszpontosították, hogy történelmi
mondákat és a népmeséket örökítsék meg. Az elbeszélő költemények illusztrációi heves
harcokat, szorgos építkezéseket, otthoni jeleneteket,
iskolákat, borbélyműhelyeket, zajos mulatozást,
medencében fürdő nőket ábrázoltak. Ezeken a
változatos ábrázolásokon a perzsa festők kedvelt
alaptémájára bukkanunk: egy csodálatos, virágos,
pázsitos kertre, amely sokszínű szőnyegként terül a
néző szeme elé. A muszlimok álmai tükröződnek itt
a paradicsomi élet örömeiről. A nő alakja a perzsa
művészetben is jelentős helyet foglal el. A háremek lakóit vonzóan, hosszú
hajfonatokkal, hajlékony, csaknem lebegő járással ábrázolják. A perzsa művészek nem
érzékeltették a térbeliséget. A perzsa miniatúra síkszerűen terül ki a könyvlapon, a tárgyak
úgy helyezkednek el rajta, hogy alig-alig takarják el egymást.15
Iszlám csempedíszítés
Az iszlám művészet egyik legjellemzőbb vonása, az
épületeken alkalmazott színpompás csempedíszítés. A keleti
iszlám területeken geometrikus, növényi és írásos motívumokkal
díszített csempék borították a kupolákat, falakat, boltíveket. A
15 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 50-53. o.;
8. ábra
9. ábra
9
nyugati területeken, a falakon a geometrikus motívumok uralkodtak, és a csempék a padló
díszítésére szolgáltak.
Az első iszlám kori csempéknél olyan technikát alkalmaztak, hogy a mintákat a mázas
felületre festették különböző fém-oxidokkal, és aztán az egészet újra kiégették. A nyugati-
iszlám területeken a XIV. században volt a csempeművészet virágkora. Ezeken a területeken
jellemző volt, hogy a medreszék és paloták falainak alsó részét színes csempéből készült
bonyolult szalagmintával borították. Ezek
alapvetően zöld, világosbarna és fehér, de időnként sárga,
kék és fekete színvilágúak voltak.16
Jellemző technika volt még hogy a téglalap alakú
csempékből színes frízeket készítettek, hogy
élénkítsék a felületet, de ez bonyolultabb mintákhoz nem
volt alkalmas technika. Emiatt alkalmazták a csempemozaik-technikát (a nagy színes
csempéket apró darabokra vágták, amelyeket mázzal lefelé a tervezett minta szerint kiraktak,
majd hátulról vakolattal vagy valamilyen más anyaggal bekentek, és végül ezt helyezték a
falra). Ez azonban igen költséges eljárás volt. Emiatt a művészek kifejlesztettek egy új
módszert, amellyel olcsóbban, de ugyanazt a hatást tudták elérni. Ez az úgynevezett „száraz
húr” technika, amelynél a nagy csempefelületeket különböző színű mázzal borították, és hogy
ezek a színek ne fussanak egybe a kiégetés során, mangánnal kevert zsíros anyaggal
választották el őket egymástól.17
Textilművesség
Tucatjával vannak a muszlim Közel-Keletről származó, idővel világszerte megismert és
átvett szövettechnikák, -anyagok, és -stílusok. Spanyolországtól Iránig szinte minden muszlim
ország saját maga fedezte textilszükségletének nagy részét, emellett exportált is. A szövetek
zöme természetesen nem műalkotásnak készült, hanem ruházkodásra, bútor-kiegészítőnek, sőt
– sátrak esetében – szállásnak. Amit ma iszlám textilművészet néven ismerünk: elitművészet,
és azért maradhatott meg, mert az újkor előtt a selyemszövetek
kincsképzésre félretett vagyontárgynak, vagy – Európában – drága
ereklyetartónak számítottak. Ugyanez a helyzet a szőnyegekkel: a modern
kor előtt – az imaszőnyegek kivételével – csupán használati értéket
16 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 448-451. o.17 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 448-452. o.
10. ábra
9
tulajdonítottak nekik, így a szőnyegművesség tárgyi emlékeinek a száraz kairói
szeméthalmokban konzerválódott foszlányokon túl nyoma vész.
Értékessé, művészivé – az anyag finomsága mellett – mintázatuk teszi a szőtteseket.
Minta sokféleképpen készülhet: hímzéssel, applikálással, vagy kárpitszövéssel, amely azt
jelenti, hogy a díszítés az alapszövet része. Az igazán drága termékek
díszítése is bonyolultabb. Ezeken a mintát alkotó vetülékfonalak a
szövettest teljes széltében végigfutnak, de a szálakat csak ott vezetik a
láncfonal elé, ahol azt a motívum megkívánja. A
szálak bolyhos csomózásából jön létre a bársony. Brokátselymek
arany- és ezüstszálakkal átszőve készülnek. A legdrágább korai
selymek az Umajjád és az Abbászida Kalifátus udvari
manufaktúráiban készültek, olyan ruhaanyagot biztosítva a kalifának,
amelybe beleszőtték a nevét és titulusát, és amely így
ajándéktárgyként volt adományozható. Egy ilyen szövet vagyontárgy
volt, másfelől a belőle készült viselet a tulajdonos udvari kapcsolatait
jelezte.18
Az iszlám fémművesség
A fémművesség is fontos szükségleteket elégített ki és mindig is
nagy tekintélynek örvendett a muszlimok körében. Az első időkben az
iszlám fémedényeket antik mintára gyártották. Ezeket általában öntötték,
és egyszerű hornyolással19 vagy domborművel díszítették. Az arabok nagy
mennyiségű értékes fémet raboltak VII. és VIII. századi hódító
hadjárataik során. Így tehát a luxus fémtárgyak hamarosan otthonaik
elengedhetetlen kellékeivé válltak. Különösen szépek voltak a nemesfém
kancsók és lámpások, melyeket arabeszkek és állatmotívumok díszitettek.
A szeldzsuk korban kedvelték a bronztükröket, állat alakú parázstartókat, füstölőket,
víztartó edényeket.
A 13. századtól Moszulban, amely már előbb a
fémművesség egyik központja lett, a bronzok
18PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 530- 533. o.19 Hornyolás: fába, fémbe v. más anyagba vésett, gyalult v. marógéppel végrehajtott bemélyítés. A "horony" alakja lehet ívelt, egyenes, fecskefark-alakú stb. Díszítő elemnek is használják, bár célja inkább az, hogy a beleillő résszel együtt a szomszédos részek jobb, (hézagmentes) illeszkedését biztosítsa.
11. ábra
12. ábra
13. ábra
14. ábra
9
ezüstberakása volt a díszítés fő módja. Gyakran használták itt is az arab írás kalligrafikus
motívumait díszítő elmként. A fegyverkészítés a katonai hatalomra épülő iszlám
birodalmakban mindig fontos szerepet töltött be (virágkora a 14-17. sz.). A világhírű
"damaszkolt" pengéket gyakran arany- és ezüstberakásos feliratok díszítik. 20
Összegzés
Az iszlám képzőművészeti stílusáról el lehet tehát mondani, hogy díszes, színpompás,
és - a vallásos művészetek esetében - nem ábrázoló jellegű. A legtipikusabb iszlám
díszítőelem az arabeszk: olyan díszítmény, ill. stílus, amely virág-, levél- és
gyümölcsmotívumokat alkalmaz, néha pedig állat- és emberfigurák körvonalait vagy
geometrikus mintákat, s ezzel hol szögletes, hol hajlított, össze- és szétfutó vonalakból álló,
bonyolult mintázatot hoz létre. Ezt a fajta díszítést, mind az építészetben, mind kisebb
műtárgyakon alkalmazzák. Az iszlám művészetének jellegzetessége az iparművészeti ágak
páratlan virágzása. Ezek sokkal nagyobb szerepet játszottak a muszlim népek képzőművészeti
és esztétikai nyelvének kialakításában, mint a legtöbb más kultúrkörében. Ki lehet jelenti
hogy építészetében a vallás került előtérbe, és ott is igen nagy jelentősége volt az
ornamentikás díszítésnek. Páratlan színvilága egyedülállónak tekinthető mind a mai napig.
20 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 202-205. o.