BÁBALELTEB A B O N A

ÍRTABEN EDEKFALVlLUBY MARGIT

BUDAPEST 1936SZERZŐ KIADÁSA

Ez az első mű, amelya magyar szedésieljárással készült.

Mojsza János könyvnyomdája, Budapest V, Nagy Sándor ucca 4.

„Bábalelte babona, bolond aki kap rajta“.Ezért a pompás ritmusú szólásért, amelyeta falu babonaköreit összefoglaló gyűjtésemcíméül választottam, a tunyogi Kis GyörgyErzsusnak lehetek hálás. Egy őszi estén lek-várfözés közben meglátogattam őket, mert ke-vés ember tud olyan nagyszerű humorralelőadni régi históriákat, mint Erzsusnakaz anyja, Kis György Kár oly né,

Az egész család a hívőkhöz csatlakozott,s igy nem is illett náluk babonáról szólnise, de hiába, — amit az új cserép bevesz,azt darabja is megtartja, — s így lassanbelemelegedtünk Kis Györgynével a babonástörténetekbe. Itt rótt meg minket aztán ezzela szóval Erzsus.

A bába szláv eredetű szó. Egy XVII. szá-zadbeli feljegyzés szerint boszorkány-bába.Más értelmezés szerint is nagyanya, öreg-asszony, dajka, bábaasszony a bába. Azegyik tunyogi asszony úgy értelmezte a mon-dást, hogy óbéli (rég elmúlt időkben élt) em-berek tanálmánya a babona, ne higyjünk,benne, ne kapjunk rajta.

Pedig a babona él. Együtt él a néppel.Aki a falu életét tanulmányozza, könnyen

4

összeszedheti minden babonakör csokrát.Persze közismertek ma már az összes babona·körök, de mégsem henye ismétlés össze-foglalásuk. Először, mert mindig felmerülhetúj momentum, amely mint tolvajlámpa asetétben rávilágít ősi kapcsolatokra; másod-szor, mert még nincs babonakataszterünk.Pedig fontos lenne annak megállapítása,hogy vidékenként milyen babonakörök is-meretesek, melyek virágoznak legdúsabban.Ilyen irányú kutatásnak a néprajzi tudo-mány határán túl is visszhangja támadna.

Az itt feljegyzett bábalelte babonák tu-lajdonképpen függelékei a Parasztélet RendjeSzatmár Vármegyében című néprajzi monog-ráfiámnak. A gyűjtés magja ezúttal is Tu-nyog, Matolcs. Távolabbi köre Szatmárcsekeés Nyírmeggyes. De a babonák zömét Ma-tolcs tiszta protestáns népe szolgáltatja. Ba-bonákbon gazdagabb falut nem is ismerek.A töszomszédos Tunyóg elbújhat mellelte.

Az egyes babono.körökböl csak Tunyogonés Matolcson találkoztam táltos babonákkal.Szatmárcseke és Nyírmeggyes népe már csaképp hallott valamit a táltosokról, de nincstáltosuk, nem tudnak táltos mondákat. El-lenben a lidérc és boszorkányos történetek,mindenütt egyformán virágoznak. Kocsis-babonakörrel Nyírmeggyesen nem talál-koztam.

A babonakörökkel kapcsolatban kis kátémódjára fellelt kérdésekre a következő fele-leteket adná a falu.

5

— Ki a rontó?— Aki másnak ártalmára tud lenni ör-

dögi segítséggel. Ezért is hívják a rontót ör-dögi mesterség tudónak, nagy tudományu-nak, tudálékosnak. Ha a mellett repülni istud,' akkor meg bizonyosan boszorkány.

— Miben lehet valakinek ártalmára arontó?

— Elveheti az egészségéi, kifogott szere-tőjét, menyasszonynak a boldogságát, tehén-nek a hasznát (tejét). Ráronthatja akárkirea szerelmet, a betegséget. Ráküldheti a házraa férget (patkányt), hogy az ellepi a házat.Rájárhat valakire álmában, amikor is aztmegkínozza, eltángálja. Fáradtabban kél felaz ilyen az ágyból, mint ahogy lefeküdt.

— Mindenkit meg lehet rontani?— Van olyan, hogy fogékonyabb a

rontásra, mint a másik. Van, akin nem foga rontás. Esendők vagyunk.

— Meglátszik-e valakin, hogy rontó ?— Nem feltétlenül. Annak, aki szemmel

ront, a nézéséről néha meg lehet állapítani,hogy ő a rontó. Mert annak a szemöldökeösszenőtt, a nézése szúrós. De megeshet, hogyvalaki nem is tudja magáról, hogy rontóerejű. Veleszületett adománya ez. De a tu-dományt át is lehet venni valakitől, meglehet tanulni a szóval, tettel való rontást.Az ilyen már praktikával ront, s enneksemmi külső jele nincs. De azért csak tud-ják azt a faluba, ki ront.

6

— A rontó, lidérc, táltos azonos?— Nem! A rontó az előbb felsoroltak-

ban lehet mester, lehet boszorkány is. Li~dérces az, aki fekete jérce első tojását kébe-Un vagy hóna alatt kiköti. A táltos foggalszületik, próbákat áll ki. Látó, aki emberiszem előtt rejtett dolgokat lát. Látja a fődbeásott kincset, a halottat a koporsóban, meg-ismeri a gonosszal szerződött embert.

A táltos és a látó kivételével, ezek mindbelefoglalhatok a boszorkány babonakörébe.

Néhány szó a boszorkányhitről.

Pogány felfogás szerint az istenek és em-berek világát a démonok, szellemek kapcsoljákössze. Az indusok 30.000-re tették e szellem-sereg számát.

A kereszténység felvételével a pogány is-tenek detronizálódtak, egyenrangúvá sülyed-tek a démonokkal. S mert a pogányság ellen-tétben áll a kereszténységgel, ellenséges rossz-szándékú ártó szellemekként éltek tovább akeresztény köztudatban az istenek és démo-nok is. A kereszténység első századaiban ál-talános volt a hit, hogy ezek a szellemek azemberbe bújva testi és lelki nyavalyát ront-hatnak rá. Az így megszállottakból az arra hi-vatott szelleműzők, exorcisták, űzték ki a rosszszellemet. Ha a gonosz kiűzése sikerült, a be-teg meggyógyult.

Az összes ártó szellemek közt leghirhed-tebbek a boszorkányok. Keresztény felfogásszerint boszorkány az, aki az ördöggel szer-ződést kötött, hogy tőle varázslást és bűbá-josságot tanulhasson.

Ha a XII. században Salisbury János aboszorkánygyülekezetek hitét szegény nembe-

8

rek rosszakaratú megtévesztésének mondja,a XIII. században Aquinói Szent Tamás tekin-télyének súlyával szerez érvényt a boszorká-nyok létezésének. Az inkvizíció kínvallatásai-val maga az egyház mélyíti el a boszorkány-mítoszt. A reformáció átvette a boszorkányoküldözését s ugyanazon fegyverekkel küzdöttellene, mint az inkvizíció. Elmondhatjuk, hogya pogányság naiv, nem is leltétlen ártó, gonoszszellemeinek tévhitét az egyházak égették beleEurópa népeinek köztudatába.

A felvilágosodás szelleme enyhíti a bo-szorkánysággal meggyanúsítottak sorsát, demég a XVIII. században is égettek 1754-benNagykárolyban, tehát éppen Szatmár várme-gyében boszorkányt.

Mi a vád a boszorkányok ellen? Legsú-lyosabb vád az, hogy az ördöggel cimborái-nak. BoszorkánygyúJéseken vesznek részt.Állat képibe mutatkoznak. Továbbá a repülés,rontás, rájárás vádjai.Mindezek a vádak ma is élnek a néphitben.

Minden keresztút gyanús lehet boszorkány-találkozás szempontjából.

De ettől függetlenül Európa minden népetud országában helyet, ahol boszorkányokgyülekeznek. Ilyen Szeged mellett az Öthalom-domb. Valószínű, hogy a Gellért-hegy csak anémet Blocksberg neve után tett szert boszor-kányos hírre.

Épp így találkozni ma is az átváltozásmegingathatatlan hitével Pedig már Kálmán

9

király törvénye úgy szól, hogy erről több szóne essék.

A legsúlyosabb vád ma ellenük a nép szá-ján az, hogy rontanak és rájárnak az emberre.Itt az öntudatlanul szemmel rontó embert megkell különböztetni a szándékos rontótól. Azilyen ártó: szemmel, szóval, tettel gyakorol-hatja tudományát. A tehén hasznának (tejének)elrontásán kívül boszorkányt nem vádolnakazzal, hogy anyagi előnyért ront. A rontás magá-nak a rossznak, a kártételnek, a bosszúnaka kedvéért történik. Azt mondhatnám, hogyaz emberi rosszakaratnak, a bpsszúállásnakkiélését jelenti művelője számára. Ősiségétmutatja, hogy az ártó kör sohasem terjedtúl egy természeti állapotban élő nép gondo-lat- és tárgykörén. A rájárás megfelel aboszorkánynyomásnak (Alpdruck, cauchemar).

Általánosan él a köztudatban, hogy a bo-szorkány repülni tud. Repülő- vagy boszor-kányzsirt akárki vehet a patikában, de hiábakeni be v ele magát, „nem hasznos neki“. Elkell hinni, hogy talán ezzel, vagy egyéb zsírralma is lehet házilag olyan szert készíteni, amelyrévületet és ebben repülés érzetét kelti. Hi-szen pl. ópiumot is tud adni a legegyszerűbbasszony is mákfőzetből pulyájának, ha annaksírását nem állja. Kérdés, van-e még olyanfüves asszony, aki ennek a titkát tudja. S hatudja, elmondja-e valaha?

Általában rosszindulatú hatalom a boszor-kányság, ezért is űzik talán titokban. Férj fe-leségéről, gyermek anyjáról nem tudja, hogy

10

az boszorkány, mert az el nem árulja. Ha meg-tudják, csak úgy tudhatták meg, hogy rálestek.A feljegyzett anyagban külön választottama rontást a ráolvasástól, a boszorkányos törté-neteket, a lidércet, aki pokolbeli szellem s anéphit szerint tyúk vagy kakas alakjában mutat-kozik. Végül külön csoportba vettem a kocsis-babonakört is, nemcsak mert mesterség-hez kötött babonakör, hanem mert érdekes-sége az, hogy csak ősi foglalkozású, leginkábbpásztorember tudós, ez esetben pedig magasabbfoglalkozási ágon találkozunk tudóssal.

11

A RONTÓ. RONTÁS.

— Ki ronthat?— A hozzáértő — felelik mindenütt.— Van-e mód arra, hogy a rontással

szemben az ember védekezzék?Az erre adott válaszokból megállapítható,

hogy vannak megelőző, védekező s vannaka beállott rossz kiküszöbölésére szolgáló el-járások.

Igaz, hogy a tudományos rá tudja kül-deni az emberre, jószágra a rontást. De akinagyobb tudományú, az visszacsinálhatja arontást ráolvasással, firesztéssel, füstölésselvagy más, — ennél is hathatósabb praktikával.

A rontó rendesen megérzi, hogy „megtö-rőben a hatalma“. A bennelakó gonosz arrakényszeríti, hogy akarata és érdeke ellen is— mert így könnyen leleplezhető — megmu-tatkozzék ilyenkor annak a házánál, akit meg-rontott.

Akit tehát nagyobb praktikával akarnakrontástól mentesíteni, annak ügyelni kell arra,hogy aki a gyógyítás három napja alatt aházánál „megtillen“ (megmutatkozik), annaksemmit oda ne adjon, semmit meg ne tegyen,

12

amit az kér. Elég egy csipet só, egy seprűkikölcsönzése, hogy a legsikeresebben indulógyógyítás hatása megsemmisüljön. Ennek pe-dig már nem a ráolvasás az oka, hanemmaga a megrontott. Magára vessen tehát, hanem mentesül a rontástól, illetve ha az érvény-ben marad.

A rontás érheti az embert álmában, deébren is. Ellopott holmija után, rábűtölésselmegtoldott átokkal, etetéssel rá lehet valakirerontani a betegséget. A megétetés leginkábbszerelmi rontásoknál használatos, ezért ezek-ről ott emlékezem meg. De el is hurcolhatvalakit a rontó, ráküldheti az őrületet, de rá-küldhet valami állatot is, aki testi erejét el-szívja, átváltozhatja amivé akarja, íme, mimindenre nem képes egy kis varázslattal aboszorkány. Az alábbiakban szinte mindenesetre vonatkozóan feljegyeztem egy-kétpéldát.

A csekei Mándiné gyerekének a fürdő-vizét lopták el. Annak az útján rontották mega fiút siketnémává. Azt mondta az anyja,hogy menten meggyógyult volna a gyerek, halátatlan-tudatlan kilenc vízimalom száraz ke-reke alól hozott vízben megfürdethette volna.De sohse sikerült. Vagyis minden kísérletnélmeglátta vagy megtudta valaki, hogy mibenjár.

*Egy tunyogi asszony azt mondja, hogy az

ő anyja is rábűtölt valakire. Nem mondhatja

13

meg annak az asszonynak a nevét, mert mostis él. De nagy oka volt rá az anyjának, hogyrábűtöljön erre az asszonyra, mert mindenmásnap egy csomó tejet adtak neki, — a megmásfér liter tejért adta el üke! Azt kívántaaz anyja, hogy összezsugorodva feküdjékágyán az asszony, ne tudjon megmoccanni.Harmincnégy esztendő múlva lett foganatosaz átok. Ma is ott senyved az asszony, nemtud meghalni.

*A szomszédos Géberjénben van egy bo-

szorkány. Csinos, rendes kis portája van. Egyott nyaraló festőnek megtetszett a házikó,nekilátott, hogy lepingálja. Nem megszólítjaegy legény:

— Aztán nem tetszik félni ezt a házatlerajzolni?

— Már mért félnék?— Merthogy boszorkány ennek a gazdája.

Engem is elhurcolt valamék éjjel. Úgy hajigáltegyik akácfáról a másikra, majd belehóttam.Semmi ennek megrontani az embert.

A daróci kovács aludt már egy éccaka,amikor megzörgetik az ablakát, hogy kelj felSándor, gyere ki. Nem tudta ki szólítja. Fel isakart kelni mindjárt, de a felesége nem en-gedte, mert félt, hogy megrontják az urát.Huzakodtak egy darabig, de végül mégiscsakfelkelt a Sándor, mert hátha valami uraság,aki utazik s annak van rá szüksége. Csak úgy

14

ingbe-gatyába ment ki, hát akkorcsak megfog-ták kint, feltették egy kocsira. Két hét múlvakerült haza. Azok hozták haza, akik elvitték.Nem emlékszik semmire, hogy mi történt velekét hét alatt, csak arra, hogy semmit se evett,de azért nagyon jól élt. Arra mégis emlékszik,hogy állandóan sáson, cseren, bokron ke-resztül hurcolták a két hét alatt, s hogy min-dig a sás susogott alatta ... Valaki megron-totta, de sohse tudta meg, hogy az ki volt.

Az egyik matolcsi gazda ráíratta vagyo-nát a feleségére. A rokonai bosszúból megát-kozták, rábűtöltek kilenc pénteken. Az lett avége, hogy a gazda megőrült, egy esztendőrerá meg is hótt.

Egy matolcsi gazdát Kusztósné rontottameg. Özvegyember volt a gazda, Kusztósnévolt a házvezetőnője. De elengedte. Mást fo-gadott helyébe. Bosszúból Kusztósné meg-rontotta s ezután egyebet sem csinált a gazdaegész életébe, csak szalmát csimbózott. Fogottegy szál szalmát, azt összekötötte, aztán magamegé hajította. Télen az egész ház, nyáronmeg az egész udvar tele volt mindig csimbó-zott szalmával. Ez a Kusztósné késő öregsé-gében Darócon halt meg. Mikor utolsókon volt,borzasztó vergődést csinált, de nem mert senkihozzányúlni, mert féltek, hogy átadja nekik atudományt: a boszorkányságot. Csak az abla-kon keresztül lesték a rettenetes vergődését,

15

hogy, hogy nem tud meghalni. Végre is beha-jítoítak neki egy seprűt, azt fogta meg. ígyszakadt ki belőle nagy nehezen a pára.

*Tunyogon a következő történetet mesélte

egy asszony:Lanykoromba Vásárosnaményba laktunk.

A barátném tehenit megrontotta valaki, denem tudtuk, hogy ki. Elindultunk azért Vámos-atyába egy tudós gulyáshoz.

De megtudhatta ezt a rontó és rajtamtőtötte bosszúját. Olyan álmosság jött rám, aligbírtam magamat vonszolni. A feleúton vettükészre, hogy amikor vizenyős helyen jöttünk,békát küldött rám a rontó. Azt vittem odáig.Amikor azt leölték rólam, még álmosabb let-tem, alig bírtak Atyába* elvonszolni. El isaludtam abba a nyomba, amint a tudóshozértünk. Hagytak is aludni, mert az is úgy kí-vánta.

Nagy égzengés volt közben, de én csakaludtam. Akkor ébredtem fel csak, mikor azokketten már végeztek. Mondta is a tudós előre,hogy most már hamarosan felébredek. Aztmár hallottam, hogy azt tanácsolta a barát-némnak, hogy állandóan döfölje a szitát egytűvel, amíg csak a rontó oda nem megyén.

Odahaza döfölte is a barátném a szitát egytűvel. Hát egyszercsak előjön a szomszéd-asszony, hogy nyomogja meg egy kicsit a ba-rátném, mert ű nagy beteg. Meg is nyomogta.

*T. i. Vámosatya községbe.

16

Egy hét múlva jön a tudós gulyás. Mikormeghallotta, hogy a barátném megnyomogtaaz asszonyt, csak rálegyintett:

— Na most már eladhatod a tehenet, nemjavul meg. Avval hibáztad el, hogy megnyo-mogtad az asszonyt. Ha megverted volna, mostminden rendbe lenne.

Ugyanez az asszony egy másik esetét ígymondja el.

Mán aludtunk. Az uram is, én is. Hátegyszer érzem én, hogy átváltoztam kereszt-gerendává. De olyan hatalmas gerendává, mintegy nagy házba való s ilyen gerendából ácsoltF betűvé váltam.

Éreztem én, hogy nagy bajba vagyok,akartam is az uramnak szólni, hogy se-gítsen, de nem tudtam én szólni, csak szé-szogtam. Mégis addig addig, hogy felébresz-tettem az uramat. De a meg azt mondta:— Várjál te, mert én is éppen úgy vagyok.

így feküdtünk több órán át, míg egyszer-csak az uram kezdett javulni. Akkor engemis megnyomogatott. Éreztem is, mikor változókvissza embernek. Biztosra veszem, hogy azaz asszony rontott meg minket, akinek a he-lyére szógálatba állottunk.

Szerelmi rontások.

A szerelem felkeltését és ébren tartásátszolgálja a hozzárontás, a szerelmesek elide-genítését az elrontás.

Aki legénynek bal lábanyomát napfelkelteelőtt kilenc nyomon felszedik s azt rongybakötve az ágy bal sarka alá elássák, annak nincsnyugta. Oda kell járnia mindaddig, mígcsakutána nem hajítják a felszedett pori

Akinek a lábanyomát jobb lábon kezdvehárom nyomon felszedik s azt a küszöb aláássák, az odajár,

— Neked is főzik a kapcádat, — mondjákannak, akinek nincs nyugta, mehetnékje van.Ez azt jelenti, hogy annak a legénynek a kap-cáját ellopták. Fedeles csuporba, rakott spóraljába betapasztották. Valahányszor a kapcaa ráöntött vízben forrni kezd, a legénynekoda kell mennie, ahun a kapcája fő. (LásdArany János Vörös Rébék című balladáját.)

*Szógált a nénémnél egy Jula nevű sza-

kácsné. Azt mondják, hogy az sokat elásta alegény kapcáját a küszöb alá. De még inkábba kürtő alá tette, ahol a füst járta. A lopottkapcának egy darabkáját este parázsra tette,háromszor körüljárta, úgy füstölte meg magátvele. Megmérte a legényt a küszöbön cérna-szállal. Azt a cérnát is a füstre vagy más ba-bonás helyre akasztotta. A fiúnak a lába-nyomát visszafelé felszedte, azt iskötötte, füstre akasztotta. Célt is ért.

18

Több asszonytól hallottam Tunyogon is,Csekében is a következő rontást:

Reptiben szárnyasegeret (Csekében Szent-György nap előtti békát) fogni. Az átlyukga-tott fenekű csuporban elevenen hangyabolybatemetni. A hangyák lerágják a csontról a húst,de nem hordhatják szét a csontokat. Egy hor-gas csontot abból kivenni. Akit ezzel az em-ber maga felé húz, az szeretni fogja. Akit pediga hegyes végivel eltaszít magától, az elhagyja.

Azt mondják, hogy a szárnyasegeret,illetve a békát gyorsan ott kell hagyni a boly-ban, mert aki annak sírását meghallja, azegyesek szerint megnémul, mások szerint nagyveszedelem éri.

Aki hallott már megkínzott békát szinteemberi hangon sírni, sikoltozni, az nem is fogcsodálkozni, hogy az ilyen lelketlen rontót ez,a hang kísérteni fogja.

*Szabó Endréné Varga Etelka Matolcson

azt mondja, hogy aki rászánja magát és bal-keze nevetlen ujjának a hegyét keresztalakbabevágja, kilenc csepp vérét pogácsába cse-pegteti és úgy eteti meg a legénnyel, azzalazt megnyeri.

Ha a jány azt akarja, hogy szeretője el-vegye, két fehér galamb zúzáját-máját etessemeg vele laptapecsenyébe.

Fecske Lászlóné Hetében csak tanács-képen hajlandó szerelmi rontást elmondani,mert különben az ő rontása többé nem lenneérvényes. Azt tanácsolja:

19

— Keress olyan ágat, amelyik az elága-zásnál egymásba csavarodik. Ezt törd le, szá-rítsd meg. Törjed lisztté. Egy csipet sót végyhozzá, ruhába kötve dugd a méhedbe. Menjvele kilencszer a templomba, mondd el ezt azimát: „A boldogságos Úr Isten vezéreljen min-ket arra az útra, amelyikre a szívünk vágyik“.

Ezt a lisztet apránkint ételbe keverve kella legénnyel megetetni. Biztos ír.

Ez utóbbi példák is mutatják, hogy a sze-relmi rontásoknál a megétetés igen hathatósszer. Sok legényt akartak már etetéssel meg-rontani. Ezért óvatos a legény minden kíná-lással szemben, különösen ha az lányos ház-nál történik. Tudok olyan asszonyt, akilegényfiát mindig azzal az utasítással engedteel, hogy: valahogy ne egyél semmit sehol. Deha az ember az első falatot kiköpi, úgy arontásnak nincs foganatja. De mégis legjobbsemmit se elfogadni.

*A tunyogi Kesztenbaum Mórné hallotta,

hogy mikor még katonák hajtották be az adót,az egyik egzekuciós katona megszeretett egyjányt. Meg is kérte feleségül. A jány se na-gyon kívánkozott a katona után, a szülők megéppen nem akarták hozzáadni. A katona arrakérte a jányt, hogy adja egy hajszálát em-lékbe. Adott is a jány egy szálat amit a szi-tából húzott ki. Mikor a katonának el kellettmasírozni, csak legurult a szita a falrul ésment mindenütt a katona előtt, így járt volnaa jány is, ha saját hajaszálát adta volna oda.

20

Hogy lehet szerető szíveket egymástól el-rontani?

A csekei Gubacsi Pálnénak azt mesélteegy asszony, aki szállást kért nála, hogy egymásik asszony el akart rontani egy legényt ajányától. A penyigei rontó asszony azt taná-csolta neki, hogy küldje ki este a jányát alegényhez a káposztás kertbe. Mikor a jánya setétbe kimegy a kiskapun, eltépi a szederinszárát. Attól meghal a legény.

El is küldte az asszony a jányát, de azmég a kapu előtt tanálkozott a legénnyel, ígynem szakíthatta el a szederin szárát.

Egy hétre rá újra eljött a rontós asszony,hát mondja neki az asszony, hogy nem sikerült.

Most azt tanácsolta, hogy a faluvéghezküldje őket a hídra. A híd mellett is van sze-der, ott is bele kell, hogy akadjon.

De a legény kihallgatta a beszédet azablak alatt és elment előre a hídhoz, egy ka-szával levágott minden szederint.

Másnap beteg lett a jány anyja s párnapra rá meg is hótt. De olyan kínja volt an-nak, mintha kézit lábát késsel hasogatták vóna,

*Matolcson Szabó Endréné Varga Etelka

tudja, hogy aki pondrós, tehát döglött kutyatestibe balkézzel belenyúl, amit onnan kimar-kolt, azt elteszi, aztán két ember közé bal-kézzel odaveti, úgy megutáltatja őket egy-mással, hogy rá se bírnak egymásra nézni.

*Csekében úgy elrontottak egymástól két

21

embert, hogy az asszony már a bútorait ra-katta szekérre, hogy elmegyen. Már a sur-gyéból rázták ki a szalmát, mikor a szomszéd-asszony megtanálta a szalma közt a hor-gas füvet, amelyik horog módjára volt egy-másba akadva.

— Lássátok-e! E miatt volt köztetek min-den veszedelem.

Azzal bedobta a horgas füvet a tűzbe.Meg is békéit a házaspár. Sohse volt azontúlköztük még szóváltás sem.

Féreg elrontása a háztól.A rontó rá tudja rontani a házra a férget

(patkányt) s nagytudományú legyen az, akiaztán el tudja azt zavarni a háztól.

A legegyszerűbb kísérlet, hogy az emberfelírja egy cédulára: patkány mars! Ezt a cé-dulát feldobják egy olyan kocsira vagy sze-kérre, amelyik elmegyen a háztól. Feltétlenülutána megy a cédulának a féreg.

Más az előírt eljárás a patkány elküldé-sére, ha férfi és más, ha nő küldi el.

A férfi hajnalban a gatyája bal szárábaszedje némán azt a földet, amit a patkány ki-túrt. Várja be, míg a csűrne jön, némán hajítsaeléje a földet, némán menjen haza.

A nő menjen ki a temetőbe. Törjön kiegy lábtulvaló fát. Vigye haza. Azzal a fávalkotorja meg a patkánylukat és hajítsa el afát. Soha nem lesz több patkány azon a tájon.

*Surgyé — szalmazsák.

22

A tehén megrontása.

A rontó elronthatja, elveheti a tehén hasz-nát. Ne adjon erre az ember maga is alkal-mat, ne vigye takaratlan az uccán a tejet.Naplemente után gondos asszony nem ad kitejet a háztól. Ha nem kerülheti el, akkor egycsipet sót tesz bele. A csekei katolikusok mégkeresztet is vetnek a csupor szájára, különbenhóttbizonyos a rontás.

Az ól ajtajába lapát és villa közé nyirá-javai felfelé állított seprű megvédi a jószágota rontótól, lopótól, mert az ezen átlépni nemtud. így aztán nem tud bemenni s nem vihetiel a kötelet, szalmát, ami egyértelmű a tehénhasznának elrontásával,

Szászi Gusztávné azt mondja, hogy a te-hén rontása mindjárt megnyilvánul, mihelythazajön az a legelőről, így történt az egyikeset.

A nyáron egy este hurkadt éhesen jötthaza Mari nénémnek a tehene. De azért atőgye majd kihasadt, úgy megfeszült. Próbál-ták fejni, de egy csepp nem sok, annyi se jöttbelőle. Az asszony nagyon szomorú volt, aztsem tudta mitévő legyen. Szerencse, hogy át-jött a szomszédból Zsófi néni. Mindjárt látta,hogy valami baj van s hozzáfogott a tehéngyógyításához. Körülsimogatta a tehenet.

— Nem beteg el Csak valami rossz em-ber járt körülte, az rontotta meg.

Kért egy darab kenyeret. Abba beleszúrtkilenc akáctövist, úgy tette a zsajtárba. Leült,

23

elkezdte fejni a tehenet De nagyon nehezenment. Fejes közben mindig mondta:

— Ezek a tövisek mindig szurkálják akezét, ha rossz ember nyúlt hozzád.

Azután elővett egy szérűseprűt, azzal kö-rülkerítette a tehén tőgyit: — Így keringjen, ha rossz nyúlt hozzád.

Éles késsel kerítette körül a tehén tőgyit,kilenc keresztet rajzolt rá és azt mondta:

— Az ujjahegyit ilyen éles kés vágja, harossz ember nyúlt hozzád.

A szoknyája hátulját a lába közt előrekapta és a ruha csücskivel újfent kilencszermegkerítette a tehén tőgyit.

— Olyan gyorsan múljék el, amilyengyorsan a ruha alja jár, amikor megyünk.

Akkor aztán fogta a seprűt meg a kést,kihajította az udvarra Azt csak naplementeután volt szabad a helyére tenni.

Másnap a tehénnek semmi baja sem volt. *

Fehérgyarmaton Korponai Imre a meg-rontott tehene gyógyítására némán vágott egytöviskes botot némán lopott egy ekecsorosz-lyát s azt némán tüzesítette meg. Éjfélben atehén orra alá tette a tüzes csoroszlyát Amikis tejet „csepergett“ a tehén, azt ráöntöttea tüzes csoroszlyára, s a töviskes bottal ütöttea tüzes csoroszlyát, ahogy bírta, így jött visszaa tehénbe a tej, mert a rontó nem bírta el averést.

24

Egy ízben már Matolcson épp le akartakvágni egy cseppet a tehén orrából, mikorszalad nagy léhogva a szomszéd.

— Ne bántsa mán azt a tehenet komám-asszony, mindjárt meghal a feleségem.

— A volt a rontó.*

A csekei Mándiné tövissel kezdte felvernia megrontott tehene tejét. Oda is ment a rontóasszony mindjárt. Ajánlkozott, hogy:

— Megkenem én a zsíromból, akit a hú-somból vettem ki, az meggyógyítja.

— Úgy is lett.

— Akiben bátorság van, az megteheti,hogy naplement után négy darab kenyeretrak ki az ól négy sarkára de úgy, hogy min-den darab kenyérrel külön járja körül azólat. Éjfélkor ugyanilyen rendbe, — de pucéron— szedje fel a kenyeret. Következő naple-mentkor etesse meg a kenyeret a jószággal saz meggyógyul.

Ilyenkor éjfélbe, kutyaképibe vonító ör-dögökre nem szabad ránézni, s így azok hiábaacsarkodnak, nem árthatnak a mezítelennek.De Matolcson úgy megriasztottak azok fertel-mes vonításukkal egy asszonyt, aki ezt csi-nálta, hogy el kellett költözniök a házból.

Nem mert az asszony tovább ott lakni.*

Tunyogon Dávid Lajos éccaka ment ha-zafelé. Hát amint a háza elé ért, egy nagyfehér kutya csak ugrik ki a palánkon. Egy

25

nagy lopótök a nyakába, csak úgy löttyentbelőle a tej. Mindjárt rosszat sejtett Dávid La-jos oszt, hogy suta vót, hát úgy odakanyarí-tott bal kézzel a kutya file mellé, hogy azmindjárt ottmaradt. Hát ahogy hajnalba ki-megy, egy hótt ember feküdt a háza előtt. Aztolyan jól helybe-hagyta.

Rontó, Illetve ráolvasó mondókák.

A rontásnak ráolvasás az orvossága.Ráolvasó szöveg megszerzése azért bajos,

mert aki elmondja, annak odalesz a tudomá-nya. Nem lesz többet foganatos a ráolvasása.

Így járt Hetébe Barát Ferenc. Elbízta ma-gát, mert ha féreg esett a jószág fűébecsak ráolvasott. Csuda nagy tudománya volt.De aztán nagy magabíztában, hogy ő milyenerejű, elmondta a tudományt. Sohse lett töb-bet foganatos a ráolvasása, mert nem az em-berben van az erő, hanem a varázsszövegbenés annak titokzatosságában.

Minden varázslatnak megvan a magaellenvarázslata. De eddig csak egyszer talál-koztam a nagygéci Hudákné személyébenolyan tudóssal, aki tudta, hogy lehet a tudo-mányt maga kára nélkül másnak átadni. Sze-rinte maga kára nélkül átadható a ráolvasószöveg, ha leírja, bal kézzel a bal válla feletthátra hajítja. Le is írt egy ráolvasást, ami el-len a szellemek igen tiltakoztak. Valósággallefogták a kezét. Mutatta is, hogy az írás után

20

úgy reszketett a keze, mint szélben fának alevele. Mert igen veszedelmes dolgot mívelt.Kihívta maga ellen a szellemeket.

A rontószövegek szájhagyományban át-öröklött varázsigék. Gyakran értelmetlenek,ami babona szempontjából nem hátráltató kö-rülmény, hisz ebben az értelmetlenségbenrejlik titokzatosságuk.

A mondőkának két formája lehet. Paran-csoló formájában megszólítja a betegséget, aférget, s szigorúan ráparancsol, hogy az ta-karodjék. Elbeszélő formájában veheti tárgyáta valóságból, a szentírásból, lehet mondaszerűis. Amint az elbeszélés szerencsés kimenetelűeseményt mond el, szerencsésen kell leiolyniaa betegségnek is, amelyre ráolvasott. Elkell pusztulnia a féregnek a háztól, akit on-nan elküldött, el kell múlnia a jószágról, em-berről a rajta levő rontásnak. Az elmondássalt. i. kapcsolatba hozta a múltban megtörténtszerencsés kimenetelű eseményt a jelenbenle játszó dóval. Ezzel a kapcsolattal biztosítottaa kedvező eredmény megismétlődését. Ős-emberien naiv módja ez a gyógyításnak.

A nyelven nőtt kis pattanás neve finkő.Ezt elmulasztja a következő versike:

Finkő kőtt a nyelvemen,Ha kőtt, ma kőtt.Holnapra olyan legyen, mint egy cipó,De inkább vesszen el.

A két utolsó sor közt háromszor köpnikell, így phü, phü, phü. Ezt a verset három-

27

szor kell elmondani — fokozva. Vagyis min-dig valami nagyobbhoz kell mérni a finkőnagyságát. Pl. másodszor a szomszédasszonyfenekihez, harmadszor a házhoz, toronyhoz,ki hogy. Fő, hogy minden esetben máshonnanvegyék a hasonlatot.

*Szatmárcsekén ezt a verset olvassák rá

a beteg gyerekre:Elindula szűz Mária az ő anyjával a jeruzsálemi

[kertbe.Vivén Jézust az ölében, három szentekkel«. .,. ,, ,,, [összetanálkozik.Ölelek, csókolák. lVivén Jézust a Jordán vizéhez, megmosá.A vizet önté piros márvánkőre.

Úgy használjon néked, az én reád való rá-[olvasásom,

Mint a mi Urunknak, a Jordán vizében való[megmosdása.

Férfi látta süvegében,Asszony látta kontyában,Leány látta pártában.

Pásztor ember maga a jószága orvosa.Nyáron, legelőn mérges csúszó megcsípheti ajószágot. Könnyű felismerni, hogy csúszó-csípés bántja, mert olyan a jószág bűri ilyen-kor, mintha paszulyszemek volnának alatta.A fehérgyarmati Silkó gazda elmondja az ezalkalomra illő ráolvasó verset, de nem a rá-olvasás módját. Már pedig a mód teszi ered-ményessé a varázslatot. Az elvégzés módját

28

halálos ágyán adja majd tovább egy józanéletű kedves emberének, íme a vers:

Ábrahám, Izsák nevében fogok e dologhoz.Terra észtem mera, észterére, észtem, mera ergoe.Ezt kilencszer kell a csúszócsípte jószág

felett elmondani. Meggyógyul.Ha az ember, akinek a ráolvasáshoz tu-

dománya van, ezt nyolcvanegyszer elmondja,akkor a kígyó úgy megszelídül, hogy kézbelehet venni.

A gyógyításnak ez a módja csúszómartaemberre is érvényes, de a betegnek meg kellfürdenie, mielőtt a ráolvasáshoz kezdenének.

29

BOSZORKÁNYOS TÖRTÉNETEK.

Nem tudni miért, de úgy van, hogynegyvennyolc óta nem fog az átok, mertazóta nincs boszorkány — mondják Tunyogon.

De hiába mondják, mert sem néhai való jóKálmán király, sem negyvennyolc nem ártottmeg a boszorkányoknak. Hogyan lesz ma va-laki boszorkánnyá?

Eddigi tapasztalataim szerint azt mond-hatnám, hogy két feltétele van. Először hárompróbát kell kiállania. Ezeket a próbákat csakaz ördög segítségével állhatja ki, s az elfo-gadott segítség ellenértéke a lélek. Későbbfel kell áldoznia még egy lelket családjábóla gonosznak, vagyis a saját lelkén kívül mégegy lelket kell lekötnie, esetleg azt testilegnyomorékká változtatnia. Elmaradhatnak ezeka feltételek, ha valaki halálos ágyon fekvő bo-szorkánnyal kezet fog és ezzel „tudva-tudat-lan“, attól a tudományt átveszi.

*Sáronszki József csarodai lakos az adta

elő Búzás Mártonnak, hogy őt gyerekkorábanaz anyja rontotta meg. Mert az boszorkányakart lenni. Az a feltétele annak, hogy valaki

30

boszorkánnyá lehessen, hogyha saját család-jából áldozzon fel valakit Őt választotta kirá. Mikor gyerekkorában egy este félrevalódógára kiment az udvarra, egyszercsak össze-esett s többet nem tudott lábra állni. Ügynőtt fel, hogy a lába elcsenevészedett.

Ez az ember most is él. Most olyan 58éves forma lehet. Megházasodott kétszer is,van vagy hét gyereke. A felső testrésze fej-lett, de a lába olyan mint gyerekkorában volt.Most is átkozza érte az anyját.

*A nyírmeggyes! Katona Ferenc gazda

eleven tiltakozás minden babona ellen. Dehogy hall ilyet az ember, azt maga is beismeri.

Meggyesen is beszélik széltibe, hogy egyszép szál fiatal asszonyt boszorkánnyá akartrontani az anyósa. Három próbát kellett volnakiáltania.

Elsőbben is darazsat bocsátottak volna azorrán keresztül a menyecskének.

Másodszor lebegő malomkő alatt kellettvolna nyugodtan feküdnie.

A harmadikat már meg se hallgatta amenyecske, mert az elsőt se vállalta. Meg-hátrált Ezért az anyósa betegséget rontott rá,kórházba került az asszony.

Ott mesélte üsmerős asszonyoknak őmaga, hogy az anyósa kétszer már seprűn iselvitte magával. A faluvégi görög keresztnélnagy csengés-bongással rettenetes gyülekezetvárt rájuk. Ő meg ijedtibe elsóhajtotta magát:

31

— Jaj Istenem segíts!Amiért az Istenhez fordult és nem az ör-

döghöz, nekiestek az ördöngösök mind s ke-gyetlenül elverték. Attól beteg.

El is pusztult.

Ha azonban a boszorkánynak kieszeltpraktikáját előre megtudja valaki, annak mód-jában áll a rontást megakadályozni. Sőt ilyenesetben a boszorkányra fordul vissza a sajátpraktikája s az a sors éri, amit áldozatánakszánt. Esetleg életével bűnhődik.

Szalkai Gyuláné Kun Juhanka szerint voltMatolcson egy özvegyasszony. Két gyerekeközül az egyiket meg akarta rontani. A jánytalkalmasabbnak találta, mert annak a szoknyájaeltakarja a lábát, nem látszik ki alóla az ör-dög patája.

Igen, de a fiú kihallgatta, mit tervez azanyja a testvérje ellen, s mikor a jányt kiküld-ték a ződségesbe, a fiú is vele ment, s bal-tával mindig elvágta az útra kúszó szederinszárát, így az nem sebezhette meg ajány lá-bát, s nem folyhatott a vére.

Mire bementek nagy jajgatásba volt azanyjuk: — Jaj fiam, a lábam vágtad ketten-ketté. Így menekedett meg a jány a rontástól.

Általánosan tudós hírük van a salánkicigányasszonyoknak.

Volt egy asszony. Megrontotta a gyerekitúgy, hogy az nem tudott beszélni. A salánki

32

tudós asszony tanácsára egy cigányaszonyhozkellett elvinni a nagyanyjának a gyereket.De úgy, hogy az úton minden szederint elvá-got maga előtt az asszony. Mert sem abbanmegbotlania, sem azt átlépnie nem volt szabad.A cigányasszony azt rendelte, hogy kilenc-féle fűből főzzön fürdővizet a gyereknek.Mikor legjobban lobog a víz, akkor tegyebele a gyereket.

— Hisz akkor meghal — szörnyedt el azasszony.

— Nem hal a meg, csak próbálja meg.A nagyanyja meg is fürdette a gyereket,

ahogy a tudós rendelte, még kifogó ken-dővel is letakarta a teknőt. De mire levettea lepedőt, nem volt alatta a gyerek, hanem azágyon feküdt és megszólalt:

— Jaj de jó, hogy megöltétek anyámat.Mindig hurcolt tyúkól tetejire, meg másfele,a számat meg betömte egy tukarcs (tekercs)szalmával, hogy ne tudjak beszélni.

Kereshették attólfogva a gyerek anyját,nem került elő soha többé.

*Ezekkel a megdöbbentő hiedelmekkel

szemben, az anyai szeretetről, szinte a nép-költés harmatos friss virágai közé kívánkozókél kis történetet is sikerült lejegyeznem.

A hetei Fecskéné meséli, hogy volt egyasszony, annak a jánya mindenáron megakarta tanulni a boszorkányságot Azt mondtaaz anyja:

33

— Gyere csak velem, hozzál magaddalegy tányér vajat.

Keresztútnál megálltak, leültek, letettékmaguk mellé a vajat.

— Nézz egy kicsit a fejembe — mondta azasszony.

Mire a fejébe nézett volna a jány, máreltűnt a tányérról a vaj.

— Jaj anyám, szörnyűség! Kígyót, békát,csúszót találtam a fejedbe.

— Azért ne akard az én tudományomatmegtanulni, — intette az anyja. — Megemlé-kezzél rá, hogy nem is fogok én meghalnitudni, csak, ha tüzes szenet tesztek a tal-pam alá.

Úgy is volt. Úgy halt meg. Ez volt a bűn-hődése a boszorkányságért.

*Ennek a történetnek egy megragadóan

kedves változatát hallottam a nyírmeggyesiOntkónétól.

A jány meg akarta tanulni az anyja mes-terségét. Az asszony beküldte a jányt az ólba.

— Eredj csak be, mit látsz?— Jaj anyám! Tele van az ól csúszóval,

békával.— Eredj csak be megint, oszt nézz szét

újra.— Jaj anyám! Be gyönyörűséges virágos

almafát láttam benn.— Na látod! Amikor először bementél,

akkor az én lelkemet láttad. Másodjára meg a

34

magad szép fiatal lelkét. Hát azért mondom,ne akard te az én szomorú mesterségem meg-tanulni.

Nem is tanulta meg a jány. Nem kívánta, *

— Halandó ember megláthatja-e a bo-szorkányt?

— Meg azt akárki, aki forgószél köze-pibe kinyitott bicskát hajít. De hozzáértő előttmáskép is megmutatkoznak.

Így pl. a matolcsi Szabó Áronnál egyszeregy tudós ember járt. Az megkérdezte, akar-ea gazda boszorkányt látni. Hát persze, hogyakart. Arra elővett a tudós egy karikát, azonugratta át Szabó Áront az ólajtóba s úgy buj-tatta el az ajtó megé.

Hát a boszorkányok mind fehér kutyaalakjában mutatkoztak. Amint egy átugrott akarikán, asszonnyá is lett menten. Rá is lehe-tett ismerni mindegyikre. Lopótökbe fejték atejet. Egy lopótök feldűlt, mind kiömlött be-lőle a tej. Azt mondja az egyik boszorkány:

— Na ezt jól megcsináltátok. Ide még ho-zunk tejet, ahelyett, hogy vinnénk.

Úgy is lett, ahogy az asszony mondta.Szabó Áronba nem állott meg a szó. El-

mondta, hogy mit látott. Attól kezdve aboszorkányok minden éjjel rájártak. Meg-dögönyözték.

Az egyik tunyogi gazda az ól faláhoztámasztotta a boronát, az alá húzódott, hogy

35

megláthassa a boszorkányt, de az neki ne árt-hasson. Rajta is kapta, ahogy a kötőjébe vittevolna kifelé a tejet Elkapta a kötőt, de azasszonyt eltűnt. Vasárnap elvitte a kötőt ma-gával a templomba. Istentisztelet után aztmondja:

— Jányok! Melyikőtöké ez a kötény?Addig is, hogy az egyik jány ráismert,

hogy, az én anyámé ez.Így tudta meg, ki a boszorkány.

*Avatatlan ember könnyen megjárhatja,

ha boszorkányok után leselkedik. Igen jel-lemző erre a matolcsi Szászi Gusztávné me-sélte történet:

Szent György éccakáján kimennek aboszorkányok a keresztútra, ott seprűre kap-nak, és elmennek a nagy urak pincéibe bortinnni. Még a királyét sem kímélik. De mikorvisszatérnek, a határba mind kihányják a bort,nem szabad azt nekik a falu határába be-hozni.

Egy embernek boszorkány volt a fele-sége. Az ember kíváncsi lett, hová járhat min-den éccaka az asszony? Látta, hogy az be-kente a hóna ajját valami zsírral, mielőtt el-indult volna. Kileste, hová dugta az asszonya zsírt, s ő is megkente magát vele.

De mert félt egy kicsit, hát jó vastag kö-téllel odakötötte magát elébb az esztovátához.De mire azt mondta: — Ott legyek, ahun aka-rok! — akkorára már esztovátástul kint volt

36

az ablakon. Az asszony csak fává lett, mikormeglátta az urát az esztovátával. Odahajítottneki egy keszkenőt, azt az ura eltette, mertnem tudta mit csinájjon vele.

Valamennyien bebújtak egy kócslyukonát egy nagy úrnak a pincéjébe és ott ittak.Mikor jól kimulatták magukat, hazarepültek.

De bizony az ember hiába mondta: —Ottlegyek, ahun akarok! — meg sem mozdult ahelyéből, mert ő nem tanulta ki a boszor-kányságot.

Reggel úgy találták meg a pincébe.Vallatta is a nagy úr, hogy került oda, de

ő maga sem tudta megmondani. Az úr meg-fenyegette, hogy megégetteti. Már készítettéka nagy kúpja nádat, amikor az ember vélet-lenül az asszonytól kapott kendővel töröltemeg az arcát, mert kiverte félelmibe a veríték.

Akkor egyszerre csak elrepült, mert akendőbe volt a boszorkányság.

*A boszorkány bármely állat képét ma-

gára veheti, de leginkább madár, kutya vagymacska képibe szokott mutatkozni.

A matolcsi Szászi Gusztávnénak olyat mon-dott erről egy átutazó drótos, hogy ő azótase mer Kisvarsányba menni,

Nyulásztak az urak Kisvarsányba. Azegyik fiú kupjakóróba dugott el egy nyulat.De magába ment el később a nyúlért, a cim-borák háta megett. Hát csak elibe áll egy öregember. Gyönyörűséges „kanális“ madár volt akezébe.

37

— Vedd meg tőlem ezt a gyönyörűségesszép kanális madarat. Egy deci pálinkáértmeg négy pengőért odaadom.

A fiú meg is vette. Alig vette kezébe agyönyörűséges madarat, az öreg ember úgyeltűnt, mintha a főd nyelte volna el

Mire meg hazaért a fiú, lehullott a ma-dárnak minden tolla. Tiszta pucér lett. Akkormegrázta magát és jány lett belőle. Azzal csakelkezdte táncoltatni a fiút. Egy hétig mindigtáncoltatta. A fiú meg is coholta (verte) ajányt, de annak a verés nem fájt.

Végül is a gulyáshoz ment el a fiú taná-csot kérni. De az rögtön mondta:

— Ide ne hozd nekem azt a vén ördögötveszedelemnek.

Mikor a gulyástól hazament a fiú, ajány bosszúból kicsalta az erdőre. Ott hajigáltaa legényt egyik fáról a másikra. A szülejenagy sírással kiment utána, de közel se mertmenni és a sok ördög ott tépte szét a fiát aláttára.

A matolcsi Balog Antalné tudja, hogyPályiba a papnál szógált egy jány. Az mindenéjjel lú, csikó meg disznó képibe kísértette afiatalokat.

Panaszt tettek a papnál. Az megleste aa jányt. Látta, hogy tizenegy óra felé az márceremóniázik, készülget. Rá is nyitott men-ten. De a jány a szoba közepin kakassáváltozott és eltűnt.

38

Így aztán másnap fölmondott neki a pap.Elküldték. Ne zavarja a falut.

*Mándiné Csekében elmondja, hogy Pecse-

nye Sári mindig száraz időbe kérte kőcsöna gubát, mégis mindig vizesen adta vissza,Már ez is mutatta, hogy nem járt igaz úton.Isten a tudója, hol használhatta éjjel.

— Egyszer aztán az anyám megbotlottegy fekete macskába — mondja Mándiné —kitörött a lába. Hiába tették gipszbe, hiábagyógyította orvos, csak fájt kegyetlen. Össze-verték erre Pecsenye Sárit, odavitték a be-teghez. Megsimogatta s az anyám ettől mind-járt jobban lett. Mert a Sári mutatkozott előttefekete macska képibe.

Ha a boszorkány szerelmi rontása nemfog a legényen, akkor a boszorkány bosszútáll. Ilyenkor aztán nagytudományú legyen az,aki tanácsot tud adni s helyén legyen annaka szíve, aki azt a tanácsot meg is merifogadni.

Matolcson egy asszony az unokáját akartahozzácsinálni egy legényhez. De a legény nemvállalta. Ezért aztán az asszony bosszúbóléccakánként rájárt a legényre. Úgy eldögö-nyözte, hogy annak már jártányi ereje semvót. A Pályiba való tudós okosította fel a le-gényt, hogy csak menjen haza. Rakjon tüzet.De jól vigyázzon, mert a kéményen fog be-jönni a rontó. Ő csak álljon ott készen, s haaz beugrik, szúrja szíven egy késsel.

39

Be is ugrott nagy lármával a boszorkánya kéményen, de a fiúnak nem volt szíve le-szúrni. Nem is hagy az békét a fiúnak ma se.A múlt héten is úgy lelték meg kihűlve, ki-meredve.

Matolcson V. Bálintnak a jányához egykondás fia járt, De nagyon haragudtak érte,kipiszkolták a háztul.

A kondás felesége bosszúból megrontottaaz embert és az mindenkép kondás akartlenni. El is ment helyet keresni, pedig mó-dos ember vót. Nem vót rászorulva, de isz-tikélte valami.

Be is állt a grófi tagba, de mikor kihaj-totta a disznót, az mind összezördült, megszázfelé szaladt.

Elment egy tudóshoz. Az azt mondta,hogy menjen ki éjfélkor a temetőbe. Ott tör-jön le egy faágat. Reggel, mikor a nyájat hajtjakifelé, minden harminc lépésre törjön le ab-ból egy darabot és lökje a nyáj közé.

Úgy is tett. Mire az utolsó darabot közé-lökte, a nyáj nekiment az egyik kocának,széttépték. Mert a vót a kondásfiú édesanyja,aki őt megrontotta.

*Egy matolcsi legény egy más falubeli

kovácsnénak udvarolt. Unta már a legény,szeretett volna szabadulni, de ördöngös voltaz asszony, nem bírt vele.

Azt ajánlották neki, hogy a gatyáját for-

40

dítsa ki és lökje átal a mestergerendán. Habejön az asszony, üsse meg balkézzel.

A legény meg is tette. Az asszony mind-járt csikóvá változott s a legény elvezette akovácshoz. Felkötötte a kovácsot, megvasaltattaa csikót mind a négy lábára, akkor ráült.Egész éccaka kurgatta.

Reggel felkel a kovács, azt mondja nekia felesége:

— Jaj de beteg vagyok. Nem bírok fel-kelni.

Megnézi az ura, hát keze lába tiszta vér,oszt rajta a patkóvas.

Akkor tudta meg, hogy a feleségét vasaltameg az éjjel, mert az ördöngös.

*Barát Ferenc hetei gazda is tud esetet,

hogy állat képibe megmutatkozott boszorká-nyon rajta maradt verés.

— Egy tavasszal — tavasznak kellettlenni, mert már ki tudtam venni a nagy dücs-kőt a fődből, — irtani mentünk Kis Józseffel.

Azt mondja Kis József:— Hogy jártam az éjjel? Már napok óta

panaszolja a feleségem, hogy éccakánként„fonástól kitépdesi valaki a haját“. Az anyó-som is panaszolta, hogy őt se hagyják nyu-godni. Csípte, rúgta valami. Az este aztán ma-gam zártam be ajtót, ablakot. A baltát magammellé tettem, virrasztottam. Egyszercsak indulkint a szél, veri az ereszt. Az eszterha rop-pan, az ablak koppan, már benn is van va-

41

laki a házba. Erre hirtelen világot gyújtok,szétnézek. A macskánk ott alszik a suton,de egy idegen macska is van a házba. Noszaén sem vótam rest. Megfogtam. A két lábamközé kaptam, hogy agyonverem. Azt mondjaaz anyósom:

— Hallgass rám fiam! Ne csonkítsd megmagad, mert bizony magadat csonkítod meg.

— Hát mit tehettem? Addig vertem a macs-kát a küszöbhöz, míg csak mozgott. A tornácelőtti küszöbhöz is odavertem, a fahíd párká-nyához is. Csak aztán dobtam az árokba. Reg-gelre kelve még se vót ott a macska. El nemtudtuk gondolni, hogy ki lehet a boszorkány,aki ránkjárt.

Mama iskola után az udvarunkon játszikKis Dani. Olyan tíz éves forma gyerek. Kér-dem tőle:

— Hogy van nagyanyád?— Bizony nem jól — feleli a gyerek, —

mert tojást keresett a tyúkólba, oszt leesett.Mind összetörte magát.

Hát csak akkor néztünk össze. Akkortudtuk meg, hogy a járt hozzánk kínozniminket.

— Jól eszembe véstem a dolgot, — mondjaBarát Ferenc, — mert igen hasznos nyilván-tartani, hogy ki boszorkány. Úgy két év múlvamegint csak tavasszal gyümőcsfát takarítottamhernyózó székről. Oszt, hogy magasan álltam,hát látom, hogy jön az úton a Kis Dani nagy-anyja. A másik oldalról is jön három asszony.Tanálkoznak. Egyszerre csak eltűnnek.

42

No ezek búcsúzni vótak egymástól, mégma este az egyiknek meg kell halni. Mind-járt el is határoztam, hogy megnézem, milyenaz ördög a térítőn.

Meg is halt este a Kis Dani nagyanyja.Én meg elmenteni halottlátni. De nem akar-ták engedni, hogy megnézem a hóttat. Le isvót mán takarva. De addig erősködtem, mígmegnézhettem.

A históriát egy fintor és egy kézlegyin-tés fejezte be.

Nevetnem kellett, de mégis megkérdez-tem, milyen vót hát?

— Hát milyen lett vóna instállom? Ronda.Össze-vissza volt törve.

*Miben áll a boszorkány bűnhődése?Erre az elmondott boszorkányos történe-

tek maguk is megfelelnek, de megfelel rákészséggel maga a falu is.

Nem viheti el büntetlenül, aki eladta lel-két a gonosznak. Nem elég, hogy egész éle-tibe rettegi a halála óráját? Szörnyű halál-tusa vár rá. Hiába bánja meg bűneit nemhalhat meg, amíg tudományát kézfogással átnem adta. Ezzel megváltja magát, a sajátlelke helyett új lelket szállítva a gonosznak.

Ennek a köztudatnak köszönhetem talán,azt a kivételes megtiszteltetést, hogy a heteiFecske Lászlóné — a közelítő halált félve —azt izente, menjek el Hetébe. Nekem akarjaátadni a tudományt. Veszedelmes megtisztel-tetés ilyen bizalmat kiérdemelni.

43

Igen, de ki is merne vele halálos ágyánkezet fogni. Nincs olyan bátor legény hét fa-luba se.

Parazsat tesznek kínlódó talpára, mert aznémelyiknél használ, s kiadja a páráját, deha már ez sem használ, akkor odahajítanakneki egy seprűt. Fogja meg azt, annak adja áttudományát. Az ilyen seprűt lapátra veszik,csípővassal emelik, úgy vetik a kemencébe.Kézzel ahhoz nem nyúl senki. Ha aztán leg-közelebbi kenyérsütéskor bennég a kemen-cébe a seprű, akkor, de csak akkor, megsem-misül vele a rontótudomány is. Nem lesztöbbet ártalmára senkinek.

De a boszorkány is tudja, hogy a seprűmegfogása a halálos ágyon a gonosszal össze-játszónak rögtöni halált és örök kárhozatotjelent. Csak így lehet felérni gyarló ésszel,hogy Sz. Györgyné, a vén tudós hiába vak is,bélpoklos is, csak nem tud meghalni. Mertnem akarja megfogni a seprűt, hogy átadvaa tudományt meghalhasson.

Ha boszorkányos háztól viszik ki a halot-tat, akkor széket, asztalt felborongatnak utána,s csak a temetés után állítanak fel újra min-den bútordarabot.

Azután meg hóttában sincs nyugta a boszor-kánynak.

A gonosz maga jön el a lelkiért. Mi-kor a vén Selybi Károlyné meghótt, éccakatizenkét órakor csak befordul az udvarra egyfekete hintó. Ott fordult meg a négy fekete

44

lú a gally tetejin. Már ez maga mutatja, mi-félék vótak. Azok vitték el Selybinét.

A vót a baj, hogy az ura nem vót otthon,mikor meghótt az asszony. Pedig annakakarta átadni a tudományát. Vissza is jártminden éccaka, oszt úgy elkínozta az urát,hogy az elment a hodosi tudóshoz. Az osztazt mondta, menjen csak haza, de úgy, hogymindenütt az útszélen menjen és ne nézzense jobbra, se balra. De jobb, ha elkőtözikmás határba.

Míg a grófi tagba laktak, a rossz lelke kisegér képibe szaladgált a házba. Hogy oszt át-kötöztek a vadasi tanyára, ott mán nem vótolyan rontó erejű. De ott is a pitvarba ültminden este a hold képibe. Úgy is féltekazok tűle, hogy reggelig senki sem mertkeresztül menni a pitvaron.

A boszorkány lelke a pokolnál is nagyobbtüzű gyehennára jut. Ez kénköves tó. Itt seny-ved az örökkévalóságon át az, aki Istentőlkapott szép lelkét a gonosszal kötött szerző-déssel bemocskolja.

A rossz lélek sem éltibe, sem hóttába nemmer belépni olyan házba, ahun az ajtó elékét nyírájával felfelé fordított seprű közt éli-vel felfelé fordított baltát tanai.

45

KOCSISBABONAKÖR.

Igazság szerint ezeket be kellene olvasz-tani a boszorkányos történetekbe. Visszatartettől az, hogy határozottan mesterséghezkötött babonakör, s a mellett hősei min-dig férfiak és nem asszonyok. A köztudatbapedig beidegződött, hogy a boszorkányságasszonyi mesterség. Ezért is látszik helyén-valónak különválasztásuk.

Évekkel ezelőtt Csekében találkoztamelőször kocsisbabonával. A 70 éves Sarkadinévetett oda annyit, hogy tudományos kocsismegállít szemmel bármiféle hintót. Nemcsakmegállítja, de rá is parancsolhat, hogy az odavigye, ahová ő akarja.

Később Bereg vármegyében Horváth Ist-ván volt beregi főispán özvegye, KölcseyEmilia terelte rá figyelmemet. Kilencven évesvolt már ekkor ez a nagyasszony. Ő látta ela háziasszonyi tisztet egy letűnt kor asszo-nyainak gráciájával. Nem is illik, hogy babona-körökkel kapcsolatosan emlékezzék meg rólaaz ember.

A csarodai Kölcsey tanyán már előzőleghallottam, hogy amikor Horváth István háza-

46

sodott, orosz kocsisa volt. Hazura Péter. Ezhótt ember ujját hordta a nyakában, zacskó-ban, annak tulajdonította kitűnő kocsis voltát.Amikor felemlítettem ezt a nagyasszony-nak, mosolygott.

— Igen, sok mindent suttogtak a cselé-dek Hazuráról. Hogy félpatkóval világít, alovát sohse puccolja, hanem minden éjjel egyfehérruhás kisasszony jön az istállóba. Fehérliliom a kezébe, azzal végigsimít a lovon, attólragyog a szőrük.

De tudnak Beregben egy másik híreskocsisukról is, akinek sajnos csak a kereszt-nevét jegyeztem fel, Jánosnak hívták. Az abo-nyi jegyző három fia közül a legkisebbik voltJános. Híres ember lett.

Lova, istállója ragyogó tiszta volt mindig,de ember azt dolgozni sohse látta. Még mé-csese se volt az istállójában. Félpatkóval vilá-gított ez is.

Lenkei Károly híres legény is Jánoshozfordult, mikor tudományt akart tanulni.

— Három próba annak az ára — mondtaJános.

— Vállalom — felelte a legény.Első próbára hétfőn este kilenckor küldte

ki János a legényt „góréval“ (kóróval) a ke-zében a keresztútra. Várat kerekített ott ma-gának a legény János parancsszavára. A várkörül egyszeribe csúszó, béka, gyík sásogott.

— No Lenkei Károly félsz-e ? — hallotta alegény János hangját, de János maga láthatat-lan vót.

47

De a legény nem félt.Másodjára szerdán este kilenckor kerített

várat a legény keresztúton János parancsára.Kocsik, szekerek rohantak el a vár mellett.Nagy danolás hallatszott a kocsikról.

— Félsz-e Lenkei Károly?Nem félt a legény.Harmadjára péntek este a temetőbe vitte

ki János a legényt. Nem a kapun mentekátal, hanem a temető árkán. Világos vót a te-mető, mintha nagy boglya égett vóna valahun.A temetőbe ott jártak a halottak mind. Aztmondja János:

— Nesze ez a nagy kés. Itt az anyádhúsa, vágj belőle Lenkei Károly!

Akkor szörnyedt el a legény. Nem is tettemeg, mire rossz lelkek támadtak rá, ütötték,verték.

János másnap nagyon hibáztatta, amértnem engedelmeskedett. Korholta.

— Most már nem vagy ember LenkeiKároly!

Nem is lett belőle jó kocsis soha. Ígymesélte ezt a csarodai Kölcsey tanyán VáradiKárolyné béresasszony 1928-ban.

*Gulácsy Pál földbirtokos mároki tanyáján

szógál Csatlós József beregsurányi születésűkocsis. Annak az apja nem egyszer elmesélte,hogy húsz esztendős korában tudományt akarttanulni Szoták Mihálytól, aki Gulácsy Istvánberegi alispánnak volt a kocsisa. Pálinkát ígért

48

a tudományért Szotáknak, mert azt pénzértnem szabad árulni.

Vállalta Szoták, de megmondta, hogy ki-lenc próbára viszi. A kilenc próba alatt semfélnie, sem megijednie nem szabad, mert ak-kor a társai nem hagyják többet békén. Kilop-ják a testiből a csontot, tán még meg is ölik.

Az első próba az lett volna, hogy éjfélbelepedővel borítsa be magát, úgy üljön lekeresztúton egy új kerékagyra. Malomkő fogreá ereszkedni és az fogja őt átalnyomni akerékagylyukon. Az utolsó próba meg az lettvóna, hogy kígyók esípdesték von a testit, de nemlett vóna belőle semmi bántódása. Nem vál-lalta az apja a tanulást. Nem rendes ember-nek való.

Csatlós Jóska meg öt társa ennek a Szo-táknak az istállójába kapott egy éccakára szál-lást. Szép istálló volt. Bokszba álltak bennea lovak. Látják, hogy elővesz Szoták egyarasznyi forma fekete botot, azzal megzörgetterendre a négy ajtófélfát. Mire a negyedikhezért, mind a négy ló egyszerre fordult ki, sparancsszóra megcsókolták a kocsis kezét.Aztán megfordultak, egyszeribe a fejükön volta szíjkötőfék.

Arra aztán ott is hagyta őket Szoták, deszigorúan megmondta, hogy semmihez hozzáne nyúljanak, mert ő úgy is megtudja. DeCsatlós Jóska felbiztatta Szántó Bertit, az megelővette a fekete pálcát, megzörgette az ajtó-félfákat. Tomboltak rá a lovak, ölték vónamegfele egymást. Jött is Szoták azonnal. Egye-

49

nest Csatlós Jóskának támadt, hogy miért biz-tatta varázslatra Bertit. Tagadták, de látszottSzotákon, hogy mindent tud. Le is csendesí-tette a lovakat, de ők nem mertek tovább ottmaradni. Féltek.

Ettől a Szotáktól vakarót meg kefét vettegyszer egy kocsis. Amíg abban tartott, addiga jószága jobb vót, mint a többi kocsisé.

Szoták Mihály 1917-ben halt meg. *

Tar János nagy dobosi vincellér tudja, hogyPerényi bárónak volt egy tudálékos kocsisa.Egyik ember tudományosabb, mint a másik.Hát ez igen nagytudományú volt.

Egyszer négy lovat hajtott ez a kocsis.Az út mellett a háztetőn két ács dolgozott.Azt mondja az egyik:

— Fogadjunk cimbora egy liter borba,hogy én azt a négy lovat megállítom.

A másik nem hitte, így hát fogadtak. Csak-ugyan odaér a négy ló, meg is állanak, minta cövek a ház előtt.

A kocsis mindjárt tisztába volt vele, hogyki parancsolt megállást a lovaknak. Oda isszólt az ácsnak:

— Hé cimbora! Eressze el a lovamat.De az bizony nem tudta elengedni, mert

annyi tudománya már nem volt.Mikor aztán harmadszori kérésre sem

engedte el az ács a lovakat, a kocsis leszállta bakról. Benyúlt a kocsiládába, kivette afrancia-kócsot és azzal ráütött a rúd végén

50

levő karikára. Menten leesett véres fejjel azács a háztetőről. A négy ló meg ment tovább.

Ugyanezt a történetet egy „szemtanú“úgy mondja el, hogy a kocsis kétszer kérte— komám eresszél el, ha lehet. De az ácsnem tudta elereszteni Avval csak leszállott akocsis; mivel, mivel nem, a rúd hegyibe vá-gott, — mindjárt leesett az ács, szörnyet halt.

— Ez csak úgy lehetett, magyarázza, hogya báró kocsisa tudományosabb volt, mintaz ács.

Ennek a kocsisnak is mindig tiszta volta lova, pedig nem takarította. Más végezte elazt helyette, — teszi hozzá titokzatosan.

Ez a titokzatosság azt jelenti, hogy a tu-dományos kocsis helyett „láthatatlan társai“éjjel tizenegy és tizenkettő közt minden mun-kát elvégeznek. A tudós kocsisnak látha-tatlanul ott kell lennie az ólban, míg társaidolgoznak. Tizenkét óra után egy perccel —aki tudományos — az láthatná és el is foghatnáaz ilyen tudós kocsist, mert akkor a társai márnem ótalmazhatnák, de „rendes“ ember akkorsem láthatja.

Egyszer aztán, mikor döglött ló hoztaőket haza és csak a ház előtt fordult ki az ahámból, a báró megborzadt tőle. Elcsapta. Dekénytelen volt visszavenni, mert a lovak más-nak a keze alatt nem mentek, leromlottak.

Ott is halt meg ez a kocsis a bárónál.Minden lova utána pusztult. Ez is azt mutatja,hogy nem voltak igazi lovak, hanem ördögök,

51

akiket szógálatára rendelt ki, s akik gazdájukhalála után nem szógálták a bárót.

Egyszer ez a Tar János a sógora szekerinsokadmagával jött haza a naményi vásárból.Mikor a Tiszához közeledtek volna, mindő-jükre nagy álmosság jött. El is aludtak mind.Mire felébredtek, már rég átaljöttek a Tiszán.De nem jöhettek a hídon, mert az még előt-tük volt.

Nézték ők a szekeret, lovat, nem volt azonegy csepp víz se. Nem lehet máskép, tudálé-kos ember a sógor. Nem is ült többet a sze-kerire, mert nem célszerű az ilyen emberrelvaló barátkozás.

Ehhez tudni kell, hogy tudományos kocsissohse megy át réven. Ott és úgy megy átala Tiszán is, ahogy akar, még a kerékráf semlesz vizes. De ennek nincs tanúja, mert aki aszekerin ül, arra álom jön, mások előtt megláthatatlanná lesz a szekér erre az időre.

Ezekről a történetekről elevenedett felbennem egy gyerekkori emlék híres Lászlókocsisunkról. Úgy látszik, ez is tudós lehetett.Egy téli képviselőválasztás után beszélték,apgy a feneketlen szatmári sárban — amely-ről nem lehet fogalma annak, aki nem pró-bálta, — erőltetett hajtás után KomlótótfalunKossuth István kúriája előtt megállva, az ostor-vegyes kifordult a hámból.

Ahogy az urak tanakodtak, hogy történ-

52

betett, mi baja eshetett, beleszólt László ko-csis nagy komolyan:

— Megdöglött e mán instállom Jankón.Úgy hoztam én ezt már onnan száron.

*Egész babonakör keletkezett egy Köcsön

Péter nevű kocsis körül. Mivel fogta meg kétvármegye népének a fantáziáját, azt ma márbajos lenne megállapitani.

Kende György báró közlése szerint Kö-csön Péter a nagyapjának, Kende Zsigmond-nak, majd Kende Kanutnak volt a kocsisa.Kende Kanut nem is vett nélküle csikót adebreceni nagyvásárba. A kiválasztott négycsikót Köcsön nyomban felszerszámozta, csakaz istrángokat nem vetette fel a hámfákra,úgy állította őket a kocsi elé. Azzal felült abakra, a gyeplőszárakat megragadta, s olyereje volt, hogy istráng nélkül, pusztán gyep-lőszárakon vitték a kocsit a csikók, míg csakbe nem törtek.

Az ilyen nagy hírre menő kocsisnak kel-lett is valami isteni adománnyal bírnia. Való-színű, hogy kicsit állatszelidítő, kicsit psziho-lógus. Ki tudja váltani a lóból annak legjobbképességeit. Bizonyítja ezt a Matolcson álta-lánosan ismert monda is.

Nagy, úri esküvőről Matolcson keresztülvitték haza a menyasszonyt. De útközben meg-ronthatta valaki a lovakat. Mire Matolcsraértek, mint a veszett állatnak habzott a szájamindnek, tajtékos volt a testük, ágaskodtak,

53

tomboltak. Menni semmi áron sem akartak.Mán át akarták ültetni a menyasszonyt egymásik hintóra.

Sok ember összeverődött erre a csudára.Köztük Köcsön is. De megszánta a kocsist —vagy talán inkább a lovakat — odament azostorhegyeshez. Megveregette a nyakát, súgottis valamit a fűébe, — hogy mit, azt nem le-hessen tudni, — de rendre megjuházott a kezealatt mind a négy lú. Nem kellett a meny-asszonynak más hintóra ülni. E vót Köcsön-nek a tudománya.

Szógált Köcsön Vályi Jánosnál Majtison,Kossuth Istvánnál Komlótótfalun, Klein Ignáe-nál Nábrádon. Szinte minden szógálati helyé-vel kapcsolatosan tudnak róla valami csodáshistóriát.

Pestre volt indulóba Vályi János. Köcsönmár három nappal az indulás előtt mindigivott. Reggelibe indultak el az úrral, akihamarosan el is aludt a kocsin. Mire reggelkilencre felébredt, már ott állott vele Köcsöna pesti első szála előtt.

Másnap sok urak sok fogadást tettek nagypénzbe, hogy két szál deszkát letesznek ésamék úrnak a kocsisa nagy sebes menésbeegyszerre megáll rajta, azé a sok pénz. Hátmeg is próbálta vagy húsz kocsis. Köcsönmaradt utolsónak. Egy happra megállította anégy lovat, de a gyeplűs ló rögtön ki is for-dult a hámból, megdöglött. Szent igaz, higy-jék el.

54

Szógált Komlótótfalun Kossuth Istvánnális Köcsön. Még akkor csak Nagykárolytól voltvonat Pestre, így hát Károlyig kocsin kellettmenni. Az úr idejében szólott Köcsönnek,hogy készüljön, mennek a vonathoz.

De az nem sokat törődött a paranccsal,hanem elment a kocsmába inni. Nagy időmúlva állott elő, de már akkor csak tíz perchíja volt a vonatindulásnak. Az úr mondta is,hogy most már késő, nem megyünk sehová.De Péter csak bizonykodott:

— Ne tessék semmivel törődni, csak tes-sék felkészülni, oszt menjünk. Az úrnak nem vót mit tenni, elindultak. Ahogy elindulnak hátraszól Köcsön:

— Hunyja be a szemit az úr! — oszt közé-csapott a lovaknak. Erre a levegőbe emelke-dett a hintó, ködbe burkolták magukat a lo-vak, annyira mentek, hogy a patkó is szikráthányt, a kerekek meg lángot szórtak. De alig-hogy megindultak, már meg is állottak. Csakhátraszólt Péter:

— Itt vagyunk tekintetes uram!Az úr nem hitte, de hogy felnézett, hát

valósággal a károlyi „indóház“ előtt állottak.Ormós Péternek is volt kocsisa Köcsön,

Át akartak menni Magosliget mellett a Batárpatakon. Át lehetett menni hídon is, gázlón is.Azt kérdezte Köcsön:

— Locsogjon vagy kopogjon?Tudniillik a víz locsog, a híd kopog.— Locsogjon — felelt vissza Ormós,

55

Hát áthajtott Köcsön a vizén, de úgy,hogy még a kerék sem lett vizes. Ebben rej-lett az ördöngössége.

Köcsön Péternek is megállította egyszeregy tudományos ember a négy lovát. Cseppetsem ijedt meg Köcsön, mindjárt tudta, hogyvalami rossz emberének a bosszúja ez. Ki-gombolta az ujjasát, leszakított a pitykés laj-biról egy pitykét s azt rákötötte a suhogóra.A suhogót kicsapta, a pityke elrepült és ki-vágta a rosszakarója bal szemét.

Tíz liter pálinkát ígért Varga Köcsönnek,ha megtanítja a tudományára. Vállalta Köcsöna tanítást.

Vakarót, kefét, suhogót adott Vargánaka kézibe, hogy azzal menjen ki éccaka Ke-nézre, ahun három község: Penyige, Gyarmat,Szekeres határa tanálkozik. Ott üljön fel azostorra. De jó előre figyelmeztette, hogy bármitörténjék is, az ostort ki ne csapja.

Ki is ment Varga a megbeszélt helyre,felült éjfélbe az ostorra, s egyszeribe ötlovashintó termett alatta. A lovak annyira mentek,hogy tüzet hányt a patkójuk, a kerekek pe-dig lángba borultak a nélkül, hogy egy ismegégett volna.

Amikor már jó darabig mentek, szembejött velük három másik kocsi. A Varga lovaiettül megbokrosodtak. Varga erre olyan dühbejött, hogy kegyetlen odavágott az ostor-hegyesnek. De úgy, hogy annak mindjárt ki-repedt a bűri.

De el is tűnt alula abban a szempillan-

56

tásban a kocsi lovastul s Varga ottmaradt aa földön ülve Beregszász alatt.

Nem volt aztán mit tennie, megindultgyalog éccakának idején Gyarmat felé. Reggelnyolc óra lett, mire odaért. Ment egyenesenKöcsönhöz, hogy elmondja, mi történt vele.

De itt ki sem nyithatta a száját, Péterbácsi már rátámadt:

— Nem való neked ecsém az ilyen tudo-mány! Nem megmondtam, hogy az ostor-hoz ne merj nyúlni. Te pedig úgy csapoltál,hogy az ostorhegyesnek még a bűri is kire-pedt. Az pedig én vótam. Gyere csak ide,oszt húzd fel a hátamon az inget, megláthatod,hogy ki van repedve.

Varga engedelmet kért Péter bácsitól,mert hát ű nem tudta, kit ver meg. Ha tudtavóna, dehogy vágott vóna oda.

Az ilyen ember lelke kísérti aztán hóttaután az utas embert.

Egy matolcsi ember jött haza éccakaGyarmatról. Egyszercsak utoléri egy feketehintó. Négy fekete lú volt elébe fogva. Kétfekete úr ült benne. Azt mondja az egyik:

— Üljön fel kend.— Nem ülök én, menjenek Isten hírivel.Arra csak megáll a négy lú, mert az

Istennel nem mehet a gonosz. Ahogy továbbment az ember, mindig utolérte a fekete hintó.Isten nevére meg mindig elmaradt. Hát ez ígytartott reggelig. Mikor megvirradt, egy csomócsont maradt a hintó helyett az úton. Mertrossz lelkek voltak azok, nem igaz emberek.

57

Mindez pedig nem példabeszéd — fűzikhozzá, — hanem igaz szó.

Utoljára Klein Ignácnál szógált Köcsön.Naményba voltak. Eccaka befogatott KleinIgnác, azt mondja:

— Na Köcsön, menjünk hazafele.Hát még jót se szippantott Klein Ignác a

pipájából, már megállott a négy lú a nábrádiportája előtt. Pedig nem egy ugrás NábrádtólNamény. Másnap reggel behívatta KöcsöntKlein Ignác.

— No fiam! itt az évi béred, én többetveled egy kocsira nem ülök, mert te ördöngösember vagy.

Köcsöntől végin úgy féltek az urak, hogyegy se akarta megfogadni. Be is ajánlottákBeregszászba a vármegyeházára kapusnak.

Sikerült Köcsön életrajzához annyit meg-tudnom, hogy Vámosorosziban született, Cégény-dányádon halt meg Tunyogtól a harmadikfaluban, mintegy negyvenöt év előtt. Azt be-szélik, hogy mint ördöngösnek, rettenetes volta meghalása.

Köcsön unokája a Fejérváry-kormányalatt miniszteri osztálytanácsos volt. Járt lentBeregben is és állandóan a nagyapját histori-zálta. Igen büszke volt rá.

A nép száján közölt történeteken kívülnéhány mondás is fenntartotta Köcsön em-lékét:

Hajt, mint Köcsön.

58

Megyünk, mint Köcsön féltalyigán.Nem mozgatott meg Köcsön népeket, nem

volt nemzeti hős, mégis kicsi híján egésznépéposzra való monda kristályosodott kikörülötte.

A LIDÉRC.

Arra a kérdésre — mi a lidérc? — min-denütt egy a felelet: fekete jércének elsőtojása, melyet asszony vagy ember hóna alattkikőttet.

A tojásra előzőleg kilenc napig rá kelljárni. Kilencednapra undorodás nélkül ki-venni, azonmód a hóna alá fogni s ott kikőt-tetni.

Amíg az ember a lidércet ki nem köti,dolgozni nem szabad.

A lidérc gazdájának minden parancsátteljesíti. Alig, hogy este lett, az mán kérdi:mit? mit? mit?

Akkor aztán hoz mindent, amit csak agazdája kíván. Törökországból kincset, élel-met, mindent.

Ennek ellenében tulajdonosa mással nemélhet, csak vele. El is emészti azt, akire fél-tékeny. Viszont gazdájának az életerejét iselszívja, mert „nagyon nagy szógálatot kíván“.

Ha a lidérc kakas, akkor nővel, — ha jérce,akkor férfigazdával él.

Megszabadulni lidérctől csak úgy lehet,ha olyan parancsot kap, amelyet nem tud tel-

60

jesíteni. Tudni pedig mindent tud, két dologkivételével: nem tud rostával vizet hozni,nem tud kötéllel homokot hordani.

El lehet aztán hagyni keresztúton, aholminden babona foganatos.

Ennyit majdnem mindenütt tudnak alidércről. Sokan hozzáteszik, hogy lidércet leg-inkább pásztorember tart, asszony ritkán.

Matolcson mesélik, hogy Vizsniczky István14 éves fiúhoz hozzászegődött a mezőn egykis fekete jérce. Nem vették észre, hogylidérc.

Mondogatta ugyan esténként a fiúnak,hogy mit? mit? mit? de az nem tudta mirevélni a dolgot s nem parancsolt neki.

Csak amikor a fiú már úgy el volt csigázva,hogy alig állt a lábán, akkor jöttek rá, hogya jérce, aki vele aludt, lidérc! De nem tudtaelhagyni a fiú. Vele volt mindenütt. A kabátjazsebében hordta. Egyszer mikor eladta azócska kabátot a cigánynak, benne hagyta alidércet. Így szabadult meg tőle.

Matolcsról Szalkai Gyuláné egyszer Szál-kán volt „kendert kivetni“. A keresztútonlelt egy kis fekete csirkét. Megszánta, a kebe-libe tette. Vitte magával. Amint a vízbe be-mentek, a csirke beszélgetni kezdett.

— Miféle csirke ez te?— kérdezte rá azanyja.

Hát erre, úgy rátámadt az anyjára a csirke,hogy az asszony nem merte hazavinni. Vissza-ment vele a keresztútra, ott letette, így sza-badult meg tőle.

61

Szalkainé egy Márianosztráról szabadultrabasszonytól hallotta, hogy ott egy asszony,aki az ura meggyilkolása miatt ült, lidércetkőtött ki a hóna alatt. Egyszer a hajdú meg-tanálta nála s mérgibe a födhöz vágta. Csakmikor elbődült a csirke (már kikelőben vót),akkor jött rá, hogy lidércet ölt meg. Ha azasszonynak sikerült vóna a lidércet kiköteni,az még a rabságból is megszabadította vóna.

Beszélik, hogy egy ember ráunt a li-dércre. Meg akart tőle szabadulni. Ez vesze-delmes, mert a lidérc gondolatolvasó és hamegsejti, hogy a gazdája miben sántikál, akkorelébb ő végez vele. Ez az ember sem mertmondani se, tenni se semmit. De mikor a li-dérc megkérdezte:

— Mit? Mit? Mit? — akkor mérgibe aztfelete:

— Sz . . t!Hát másnapra körül is hordta vele a li-

dérc az egész házat.

A TÁLTOS.

A sámánnak az emlékét a magyarságtáltosmondáiban őrzi. Ki volt a sámán? Asámánizmus az ember és a szellemek köz-vetlen érintkezésének hitét jelenti. Ez azérintkezés az arra hivatott sámán útján tör-ténik. A szellem szállhat a sámán testibe —ez a megszállás. Avagy pedig a sámán lelkehagyja el földi hüvelyét, hogy a szellemekkeltársaloghasson, — ez a révület. A sámán jó-sol, gyógyít, szellemeket űz vagy hív.

A boszorkány gonoszságával szemben atáltos jóindulatú hatalom. Szívesen segít azembereken. A neki tett szolgaiatokért hálás.

Táltosmesék európai területen csak a ma-gyarság körében élnek. Távol keleten íurk ésugor hagyományokban bukkannak fel újra.A tudomány a magyarság honfoglalás előttikorából maradt emlékeknek tekinti őket.

Érdemes lenne a Szamos és Tisza men-tén kinyomozni a táltos-mesék előfordulását.Tunyog, Matolcs tele van táltos-históriákkal,sőt táltosokat is ismernek. A Tiszabecsről Tu-nyogra származott Szabó Sándornétól gyö-nyörű táltos-történeteket lehet feljegyezni.

63

Szatmárcsekén, Nyírmegyesen nyomuk is aligvan. Nagy fanyalogva annyit mondanak, hogytáltos az, aki foggal születik. De nem ismer-nek táltost. Nem hallottak arról, hogy annaktöbb ízben „víni“ kell ellenfelével.

Matolcson, Tunyogon azt is tudják, hogya táltos kék és vörös láng, fekete és szőkebika, vas és tüzes kerék alakjában vi megellenfölével.

Tudják, hogy a táltos inkább jó, mint go-nosz hatalom, bár van gonosz táltos is s bizo-nyos körzetre terjed ki hatalmuk, ami a fel-jegyzett egyes elbeszélésekből szintén ki-tűnik.

Azt hiszem szórakoztatóbb, ha helyettema falu veszi át a szót.

Szűcs Ferencné Matolcson elmondja, hogyKis Mihálynak táltosgyereke született. Atáltosgyerek meglátja a pénzt a fődbe. Mon-dogatta is az apjának: — ni édesapám, pénztlátok. — Szilkébe vagy vasfazékba, már ahogylátta. De nem hitték neki. Míg aztán egyszeraz ő kis szilkéjét meg nem rakták pénzzel ésel nem ásták a kertbe egy zsályabokornak atövibe. Lementek aztán vele a kertbe, hátnem megmondja:

— Ni édesapám, ott a bokor alatt a kisszilkém, tele van pénzzel.

Attól kezdve aztán hittek neki, de a kin-cset soha se lehetett kiásni, mert a ráölt állat

64

miatt nem inertek hozzányúlni. Tizenkét éveskorában meghótt a gyerek, mert a táltos nemélhet tovább.

Matolcson Szálkái Gyuláné Kun Juhankaelmondja, hogy ott Fodor Évának két teljes alsóés felső fogsorral táltos-jánya született. (Atöbbi táltos megelégszik, ha két alsó foggalszületik.)

Még csak félévig vót állapotos az asszony,mikor egy tudós ember járt Matolcson, akimegmondta előre, hogy a gyereke táltos lesz.Fel is okosította az asszonyt, mit kell tennie,hogy gyermekét megtarthassa.

Azt is megjövendölte az öreg, hogy agyerek meg fogja látni a fődbe a pénzt. Deezt a tehetségét csak akkor fogja tudni meg-őrizni, ha soha más falu határát át nem lépi.

Látta is a gyerek a pénzt. Nagy halompénzt látott, de mikor ki akarta vóna venni,egy kopókutya ment rá. A volt ráölve apénzre. Széttépte vóna a gyereket.

Egy láthatatlan ősz ember kopogtatta mega gyerek fejét és ezzel megóvta a vészedé-delemtől.

Azt hibázta el az asszony, hogy a burkot,amibe a gyerek született, belevarrtáka kabát-jába. De elfeledkeztek rúla s mikor ócska letta kabát, elégették. Vele a burkot.

Ezért a kis jányért minden hét évbe el-jött egy fehér táltos lú, de az anyja elzavarta.

65

A gyerektől a rontást úgy tartotta távolaz anyja, hogy annak a táltos-fogait (tejfoga-kat) a maga zubbonyának az ódalvarrásábavarrta.

A kis Fodor Erzsi temető mellett semmehetett el soha csak sírva, mert a halottakatis látta a fődbe. Vínia nem kellett soha.

Megszólal Varga Etelka:— Mán hogyne kellett vóna vínia. Az

én anyám csak tudja. Szalka fele, egy er-dőbe kellett Fodor Erzsinek vínni. Ő ért odaelébb nem az ellenfele. Meg is kérte a favá-gókat, hogy segítsenek neki. Egy férfi piros,ő meg kék lánggá fog változni, A favágóksegítségével aztán Fodor Erzsi győzött.

*Piles Feri gyarmati gépészinasról Szászi

Gusztávné is, mások is tudják Matolcson,hogy 1933-ban** amikor 17 éves lesz, egy má-sik táltossal kell megbirkóznia.

Ez a fiú nemcsak táltos. Látja a halot-takat a fődbe és látja az elásott kincset is.

Látta, hogy a Godolyában (lankás Matolcshatárában) a hajó alakú dombban kincs vanelásva. Egy hajó pénz fekszik ott. Huszár őrzi.Csak az veheti ki, aki egy huszárt ráöl arraa dombra.

*A legteljesebb a tunyogi Szabó Sándorné

Következő története:* Híres javasasszony.**Ez 1931-ből való feljegyzésem.

65

— A nagyapám Zsibai István meg vagytizennyolc tiszabecsi ember elindult szekér-rel Máramarosba — fáért. A Pricsajda-bércrementek. Csak ott tudták meg, hogy nincskitermelt fa. Tanakodtak, mitévők legyenek,mikor csak közéjük telepedett egy sanyavészfiú. Ők falatoztak, hát a fiút is megkínálták.

Az aztán megbíztatta őket, hogy amértrajta segítettek, ő is segít rajtuk. Annyi dön-tött fa lesz reggelre, amennyit akarnak,

Nem is kér ezért a segítségért semmiegyebet, csak azt, hogy ma, amikor meg kellmérkőznie ellenfelével, segítségére legyenek.Ellensége piros láng alakjában fog támadni,ő meg kék lánggá fog változni.

Négy kis pipaszárforma vesszőt húzott kia csizmaszárból, azt odaadta nekik, hogy az-zal csapjanak a kék láng felé, ha a másikmutatkozna hatalmasabbnak. De ne érintsékegyik lángot se, semmikép se.

Erre eltűnt a fiú.Az éjjelen óriási zivatar tört ki. Az em-

berek még az erdőből is kimenekültek, mertsorra döntötte ki a zivar a fákat.

Látták a kék láng viaskodását, úgy ham-burkásztak a levegőbe. Mikor az első vesszőtközéjük hajították, a piros láng ellankadt. Amásodiknál füstté változott, a harmadiknálsemmivé lett.

Reggel volt fa, amennyi csak kellett,amint azt a táltos megígérte volt. Megfigyel-ték, hogy az is bevált, hogy a táltos az ő győ-zelme esetére hét évi jó termést ígért be.

67

Ha a piros láng győzött volna, akkor hétévig lett volna rossz termés, mert a piroslángban gonosz indulatú táltos küzdött.

Szabó Sándorné, mások is mondják, hogyminden vidéknek megvan a táltosa, akinekhatalma a végső vívással lejár. Azzal meg-váltja magát, de elveszti táltos-hatalmát

*Szalkai Gyuláné is ismerte azt a matolcsi

szolgalegényt, aki táltos volt. Derék, víg fiúvolt Éppen azért feltűnt, hogy egyszer a szé-rűn igen méláz,

Azt mondta, azért szomorú, meri a mainagy zivatarral érkezik meg az ő ellensége,akivel ma utójára kell megvívnia. Ellenfeletüzes kerék, ő meg vaskerék alakjában fogvíni. Igen kért mindenkit, segítsenek neki.Üssenek a tüzes kerék felé, de ne érintsékazt.

Kinevették. Szép meleg nyári nap voltMár hogy is kerekedne ma zivar.

De pár óra múlva nagy vihar kerekedett.A hirtelen setétségben csak kivágódik a kapu,begördül a tüzes kerék. Ott csapott össze előt-tük a vaskerékkel. Egyszerrecsak a tüzes ke-rék felemelkedett a levegőbe, eltűnt A vas-kerék meg visszaváltozott szolgalegénnyé.

Igen hálálkodott, hogy segítségére voltak.*

Nem tudom, a táltos történetekhez kell esorozni a tunyogi Szabó Sándorné következőelbeszélését De mert táltos történetekre

68

jellemző a láng, s itt is lángszekérről vanszó, hát idejegyzem.

A tiszabecsi határba kísértett egy jány.Lángszekéren járt. A lángból csak a feje éslobogó haja látszott. Éccakákon át danolta ezt:

Amerre én járok még a fák is sírnak.Gyenge ágaikról a levelek hullnak.Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,Mert az én életem nagyon szerencsétlen.

Köcse András híres, büszke csikóslegényváltig fogadkozott, hogy ő végére jár a dolog-nak, ne mesélgessenek az emberek csudát.

Egy éccaka meg is hallotta az éneket.Lóháton eredt utána a hangnak, meg is láttaa lángot s karikás ostorával elkezdte azt űzni,ütni, verni. Sírva kérte a jány ne kergesse,ne hajszolja. De ő csak coholta tovább. Véginmégis abba akarta már hagyni, de akkor mára jány nem eresztette. Akarva nem akarva,mennie kellett. Három határon át hurcoltamagával a jány. Hajnalra a sonkádi határbatanálta magát a ménessel. De a vót a csuda,hogy semmi kár sem maradt az egész éjjelszáguldó ménes után.

Délbe a legény, fáradtan az éjjeli haj-szától, ledőlt pihenni. Olyan nehéz álom jöttrá, hogy a bojtárja nem bírta felfele ébresz-teni. Délután meg ahogy felébredt, orrán, szá-ján eleredt a vér. Úgy vitték haza szekerén.Attól kezdve rájárt a jány. Évekig volt beteg,hiába gyógyították még a kórházba is.

69

Egyszer aztán megjelent előtte álmábana jány, s azt mondta:

— Amíg éltem rossz vótam, anyámat setiszteltem, de most már megbűnhődtem. Te-neked is azt mondom, eredj el háromszorPócsra búcsúra. Fogadd meg, hogy nemkáromkodsz többet, és meggyógyulsz.

Hiába volt református a legény, megfo-gadta a szavát, elment Pócsra, Azóta egész-séges, de ma se szívesen beszéli el ezt adolgát.

Szálkái Gyulánénak mesélte egy máté-szalkai öreg asszony, hogy egyszer beállítotthozzá egy olyan tizennyolcéves forma jány,szállást kért.

— Édes jányom adok én neked vacsorátis, — mondta az asszony. De a jány csak kéttojást akart.

Az öreg asszony maga mellé fektette ajányt az ágyba. Hódvilágba állott az ágy azablak mellett. Látta az asszony, hogy a jányteste tele van hasított sebbel. Nem állhattameg, megkérdezte mi lelte?

A jány elmondta, hogy ő táltos-gyerek.Hét éves korába elhagyta a szülei házát.Azóta bolyong. Hajnalba utójára kell meg-vínia régi ellenségével, aki fekete bika alak-jába fog mutatkozni. Ő szőke bikává fogváltozni a küzdelem idejére. Arra kérte azasszonyt ne engedje őket összecsapni.

70

Hajnalba csakugyan látta az asszony a kétbikát, de szérűseprűvel széthárította őket.így nem víhattak meg egymással.

A jánynak nem kellett többet mérkőznie.Letelt rula a varázslat.

A legritkábbak a táltos-históriák közt azok,amelyekben a táltos kék láng alakjában küzda vörös lánggal. Annál gyakoribb elem éppez a küzdelem azokban az ősmesékben,amelyek csak a magyarság körében fordul-nak elő s a környező népeknél ismeretlenek.Úgy lászik a kék lángot erősebbnek tartják,mint a vörös lángot. Talán mert a néphit sze-rint a lidércfény kékes lángját a víz se oltja.Erősebb annál.

A babonakörök elemei keverednek.Néha bajos megállapítani, hogy az esetekhőse boszorkány, tudós vagy táltos. Csa azaz egy bizonyos, hogy kivételes képességek-kel bír.

Így például Szászi Gusztávné elmondja,hogy Moldvay nemzetes úr bíró volt Darócon.De tudós ember vót, csak nem tudták. Acsendőrök mindig odamentek pihenni. Egy-szer bemennek, nincs ott a bíró. Keresik min-denütt. Sehun sincs. Egyszer kimennek acsendőrök félre helyre, mire visszajönnek,mán ott alszik a nemzetes úr az ágyon. Nemrendén való dolog az ilyen.

Alig, hogy ezt elmondja, előjön a szom-széd és így tódítja a dolgot:

71

— Én meg egyszer azt mondom: megyekaz éccakai vonathoz Gyarmatra. Hát engemnem hisz ? — mondja rá a nemzetes úr. Deén nem híttam. Csak elindultam nélküle. Mirekiértem a falubul mellém szegődik egy nagytüzes kerék. Egész a matócsi rétig kísért. Otta révészek mán alig tudtak észretéríteni, úgymeg vótam rémülve. Azt mondja a révész,Tót Jancsi:

— Mi baja kendnek?— Nem látja kend a tüzes kereket— Bizony látom én, meg is fogom.De mire elérte, már el is tűnt a kerék és

ott állt Moldvay uram.Mind a két történetre hitet tesz Szászi

Gusztávné, — de most tessék megállapítani, hovákell sorozni Moldvay nemzetes urat? Merta táltos joga tüzes kerékké változni. De a tál-tos nem ijesztgeti az embert. Igaz, hogy nemvitt a tekintete úr és így abban állapodtunkmeg, hogy talán inkább tudós volt.

NAPTÁRI NAPOKHOZ KÖTÖTTBABONÁK.

Szent-György nap.Kincskeresés.

Keresztúton, temető árkában, mesgyén,mezőn sok titokzatos dolog történik Szent-György éccakáján.

Szatinárcsekén Bozsányi Jánosné, vulgoBori cigányasszony elmondja, hogy van nekiegy pMtusos bátyja. Ez az ördögi tudomá-nyában bízva kifeküdt Szent György éccaká-ján a keresztútra. Ott fordul meg akkor min-den rossz. Meg is látta az ördögöt, fertel-mes vót

Szalkai Gyuláné, Kun Juhanka tudja, hogykét matolcsi fiú egyszer kint hált a mezőnGyörgy éccakáján. Az egyiken olyan gatyavót, aminek a madzagját két karácsony (nagyés kis karácsony) közt fonták. Az pedig biz-tos védelem minden kísértés ellen. A mellettmég várat is kerekített magának mielőtt le-feküdt így nem bánthatták a gonoszok. Amásiknak a testiből mind kilopták a csontot

73

a rossz lelkek. Úgy kellett másnap hazavinni.Egész esztendőbe nem bírt volna lábra állni,mert a csontjai hiányoztak.

Következő Szent-György éccakáján me-gint kivitték, de akkor meg szerencsével járt,mert ugyanazok a lelkek visszalopták a tes-tébe a csontot. Másnap már semmi bajase vót.

Aki a Szent-György éccakáján virító páf-rány virágját keresve-keresetlen megleli, azlátó lesz; mert az tudós virág.

Birtokosa mindent tud, mindent lát, értiaz állatok beszédét is.

A matolcsi Szászi Gusztávné tud egy olyanpanyolai szolgalegényről, aki lovat őrzött azerdőn Szent-György éccakáján. A bocskorábaakadt a páfrány virága. De a legény nemtudta. Mikor reggel hazament, azt mondja azasszonyának:

— Asszonyom, mért van magának akkoraszarva, mint az ökörnek ?

Csak elhűlt rá az asszony, hogy e mánlátja. Egy darab idő múlva megint megszólal alegény:

— Azt mondja a tyúk, asszonyom: hogyha nem ad neki enni, nem tojik több tojást.

Nem nyugodott az asszony. Kikutatta a le-gény hummiját, hát a bocskorába csak megleltea páfrány virágját. Ki is vette, el is hajította.Nem is „látott“ többet a fiú.

*

74

A matolcsi Balog Antalné hallotta, hogySzamosszegen vót egy asszony, annak sokpénze vót. De nem vót jól a fiával. Azért azthatározta, hogy a pénzét nem hagyja nekik,hanem inkább elássa.

El is ásta a pénzt egy szilkébe a házmegett. Hogy ki ne vehesék, kiment oda amaga bajára s azt az elásott szilke felett elvé-gezve azt mormogta:

— Aki eztet megeszi, csak az vehesse ki.De a menye kileste. Sütéshez készült éppen,

lapátra vette, a kemencébe kisütötte, s ami-kor főzött, apránként az ura ételébe keverte.

Két hét alatt meg is etette az urával egycseppig s a rákövetkező éjjel csak bevágódika szilke a ház közepire azzal, hogy;

— Én már elég ideje őriztem. Őrizd mostmár te is.

Elmondta aztán az asszony az urának,hogy mit csinált. Az meg összevissza csókolta,mert lám milyen okos asszony az ő felesége.

Azt is hallotta Balogné, hogy Keren vótegy asszony. Nem vót jól fiával, menyével.Ezért elrejtette pénzét az ólajtó küszöbe alá. Afenekit meg jól odaverte, hogy csak akkorlehessen a pénzt kivenni, ha azt újra oda-verik, Meghalt az asszony. A fia meg fogta atetemit» kivitte az ólajtó küszöbre, aztán kiástaa pénzt.

Kis György Károly födjenek mesgyéjénSzent-György éccakáján pénz lángolt fel. Hozzáis fogtak a szomszéddal, hogy kiássák. De

75

akármit csináltak, mire kötésig leástak, mindigleesett róluk a gatya. Még drótmadzaggal isfelkötözték, rnégis leesett róluk, mert vereskutya vót ráölve a kincsre s az tépte le mind-untalan. Nem is mertek tovább ásni.

Ki tudták vóna venni a kincset, ha egyveres kutyát ráölnek, de azt meg nem mer-ték. Következő Szent-György éccakára meg averes kutya akire a kincs őrizete bízva vót,elvitte a kincset másüvé. Mert ha háborgatják,akkor a kincs őriző je a főd alatt tovább vi-heti a kincset.

*Istvándiba lakik egy Nyíri nevű gazda.

Ez egyszer látja, hogy a főd egy helyen nő,meg lohad s egy hajó orra emelkedik ki be-lőle. Meg is csendült a pénz a hajóban. Ki isásta. Ma is gazdag ember.

*

A kunyhójukban felvetődő kincs láng-ját a csekei Bori cigányasszonyék is láttákmán. Az ablakon csapott be a láng. Derékonkapta az egyik jányt. Annak a dereka körülmost is ott a nyoma. Másutt cigányszínű, adereka fehér.

— De persze olyan buta, instállom, a ci-gány, hogy csak elhűltünk, a helyett, hogyruhát dobtunk vóna rá. Akkor megmaradt vona kincs, így meg eltűnt.

A láng nyomán ásni kezdtek a kunyhó-ban. Rá is tanáltak egy ladik orrára. Az uraorömibe elrikkantotta magát:

76

— Tyűh az Isten lovát neki itt a kincs!Káromkodott. Holott éppen az Istent kel-

lett vóna dicsérnie. Meglelte a kincset, merta ladik tele vót pénnzel, de el is ment az akáromkodás miatt.

De ha egy fekete kutyát ráöltek vóna ahelyre, akkor még is kivehettek von a kin-cset. Igen, de nem merték.

*Nyírmeggyesen Madarassy István főszolga-

bíró udvarán szárazmalom állott valamikor.Kincs van a malom helyén elrejtve. Szent-György éceakáján törpék bújnak ki a fődbül,körültáncolják a kincs helyét, aztán eltűnnek.Ok őrzik a kincset. Akibe vóna bátorság egytörpét megfogni, az kivehetné a kincset isbántatlanul.

*Csekében Kelemen Sándorné telkén van

elásott pénz. Látja is minden Szent-Görgyéjjelén, amint a ráölt pulykakakas körüljárja,felfuvalkodik és eltűnik. De nem is meri ki-venni, mert fél a pulykakakastól.

*Mindebből az következik, hogy a pénzt

csak úgy lehet kivenni, ahogy azt gazdája el-rejtette. A keresőnek tudnia kell, hogy ne-vetve, mezítelenül, táncolva, kit hogy tet-tek el.

Rá kell ölnie azt az állatot, amelyet akincs gazdája kincse őrizőjéül rendelt. Ezmegmutatkozik a kincskeresőnek s ez az állat

77

lehet kutya, kígyó, esetleg fehér kígyó, csikó,kakas stb., dó lehet az ember pl. katona is.

A megbolygatott kincset őrizője Szent-György éjjelén a főd alatt más rejtekhelyreviszi, ilyenkor a kincs ég, tisztul. Tisztulásaközben a főd mélyébe rejtett kincs megmu-tatkozik bárkinek is, nemcsak látónak.

Aki meglátta a lángját, tehet róla, hogya kincs feljebb vetődjék. Ha az illető a ha-jához kap, akkor megkopaszodik ugyan, — haa talpához kap, akkor a talpáról lejön a bőr:de a kincs mindenkép feljebb vetődik.

Legvégül pedig, miután a legtöbb kincs-rejtő azzal a barátságos kívánsággal húzzará a kincsre a fődet, hogy aki a kincs helyétbehúzza, haljon meg: senki kincslelő be netakarja a kincs helyét.

Egy szamosszegi ember cigánnyal huzattábe a lelt kincs helyét, meg is hótt a cigány.Ha ő húzta vóna be, ő hótt vóna meg, vagyvalaki a családjából.

*Gyarmaton a Kaszárnya uccában lakó

Dávid Dánielnek a fia a kert megyéjében el-ásva talált egy üst ezüstpénzt. Sas vót ráölve.Az őrizte. Hamarosan rá, hogy megtanálta apénzt, meghótt a fiú. Mert a sas megölte.

*Minden valamirevaló község határában

van egy kincses hely. Erről feljegyeztem két„hiteles“ történetet.

A csekei Boné Irmának a bátyja Tisza-

78

kóródon volt gulyás. Bérelt legelőn legelt agulya. Egy gyeppel benőtt domb ódalában ál-lott a pásztorok kunyhója. Igen ám, de a dombészaki ódala nem volt gyepppel benőve. Apásztorok úgy tartották: hogy azért, mert ot-tan ajtó van. Azon az ajtón őszi éccakákonegy öreg ember szokott kijönni, aki ott kin-cset őriz. A pásztorok azt is tudták, hogy me-lyik őszi hónap 13-ik napján szokott a vénember megmutatkozni. Irma már elfeledte.Denikve azon hónap tizenharmadik napjánakestéjén a fiútól a kunyhó ajtajában egy vénember kenyeret kért. Visszalépett a fiú a ke-nyérért a kunyhóba, de mire kihozta, a vénember eltűnt. Eltűnt a kunyhó cölöpjére akasz-tott tarisznya is a bennelevő szalonnával együtt.A gulya meg azon nyomon szétszóródott.

A kincskereső históriák legfantasztiku-sabbját Hetében hallottam Barát József gaz-dától. Kétségbe is vonom, hogy a néptől szár-mazik. Horvát József földbirtokos maga is láttaazt a régi írást, amelyről a gazda könyv nélkülbetanulta a történetet, így:

Keresd a benei hegyek közt Kelemenhegyét vagy Pilis hegyét, Pilis várának rom-jaival. Napkeleti ódalán találsz egy nagy kö-vet. Ha megnézed a követ: úgy gondolod,terméskő. Meglátod arról is, hogy a komló beszokta futni. Hengerítsd el a követ. Alatta kút,ez alatt, ha megásod: forrásvizet találsz. Ahola víz kibuggyan, azon a lyukon bújj be. Bár

79

a hátadat megdörzsöli a kő, de avval ne gon-dolj. Mikor bebújtál, már felállhatsz. Előttedegy ajtó. Bár nem gondolod, hogy ajtó, falnakgondolod. De jól megnézd. Veres cementtelvan kimeszelve. Keresd rajta a kócslyukat. Akócs az ajtó fölibe egy lyukba van bedugva.Nyisd ki, de be ne lépj. Doronggal taszítsd beaz ajtót, mert felül az ajtón láncosgolyó függs leüt, ha belépsz. Ha belépsz, találod tizen-két király tárházát tizenkét kádba. Mindegyikkád fedelén egy urna. Az urnán egy vereskutya, mely ha hozzámész rádvicsorít. Dene félj semmit, mert veres márványból vancsinálva.

Ha ezt nem hiszed, akkor engem az Úrörök setétségre vessen.

Itt egy ima következett, melyet Józsefgazda már nem tanult meg. Az írás állítólaga beregszászi börtönből származott.

Barát József próbálta is egyszer a kin-cset megkeresni. Talált is Pilis nevű hegyet,Kelemen hegyét is, csak az volt a hiba, hogykettőt talált. Másodízben az Ókelemen hegyetkutatta át. Megtanálta a terméskövet, elhen-gerítette. Alatta vót a kút, megásta. Megtanáltabenn a veres falat is, de bizony azon semkócslyuk, sem nyílás nem vót. Abba is hagytaa kutatást. Később a megszállás miatt nemtudta folytatni a keresést. Évekig nem is gon-dolt rá. De egyszer-egyszer ha rágondol: na-gyon bánja, hogy nem járt végire a dolognak.

80

Vannak bizonyos babonás eljárások, ame-lyek Szent-György napján gyakorolva, a házraáldást, szerencsét hoznak.

Aki Szent-György éccakáján körüljárja aházat úgy, hogy markából meg nem szakadókörben kölest hint, annak a házába nem me-het be boszorkány.

Szent-György éjjelén az ól ajtajába kö-lesből hintenek keresztet Ez megvédi a te-henet a rontástól.

Aki hajnali harmathulláskor a házat körül-járja, vagy kilenc mesgyét feljár és közben szü-netlen mondogatja: — szedem a tejet, szedem avajat, — annak sok haszna lesz abban az évben.

Fecskéné Hetében azt mondja, hogy azegész csorda annak adja le a tejet, aki Szent-György napja előtt kilenc nappal azon az úton,ahol a csorda először megyén legelőre, ru-hába sót ásott el. Szent-György nap után asót felássa, s mindennap megetet belőle egycseppet a tehénnel.

Általában tudott dolog, hogy minden gyó-gyítás új esztendőtől Szent-György napig alegérvényesebb. Szent-György nap után pl.már nem érvényes az öntés, amelyet kilenc-féle terménnyel kell csinálni. Ezeket össze-főzi az ember egy fazokba, este kiviszi akeresztútra, ott nemcsak egy cseppig kiöntia levet, de még a fazokat is odavágja, hogyszétmenjen ezer darabra. Legérvényesebb azöntés nagypéntek estéjén s egyáltalán nemérvényes György napja után. Pedig rüh ellenez az egyetlen orvosság.

81

Minden Szent-György nap előtt egy hét-tel szedett fű beválik orvosságnak. Rendesenmég csak akkor bigyeredik a hegye. A füve-ket megszárítják, s az abból készített fürdő-víz gyógyít.

Minden lábfájásra biztos ír a Szent-Györgynap előtt talált csúszó, ha azt az ember meg-szárítja, zsírban kisüti s kenőcsnek használja.

Nagypénteki fürdés minden kiütés meg-szerzése ellen biztosít egy esztendőre.

Cégénydányádon nagypénteken nem visz-nek vizet a Szamosról (ma is legkedveltebbivóvíz a folyóvíz), meri nagypéntek virradóraa rihesek beiefirednek.

Sebet nagypénteken kell kilencszer pénz-zel visszafelé megkerekíteni, s azt a pénztelhagyni. Aki megtalálja a pénzt, arra ragad.

Silkó Lajosnak sok kelés volt a kezén. Majdegy évig küszködött velük. Végre azt taná-csolták neki, hogy menjen ki némán napfel-kelte előtt nagypénteken egy folyóvízhez. Denehogy megszólaljon, még köszönni sem sza-bad. A folyóba mossa meg a kezét. A ruhát,amivel a keze be volt kötve, hagyja ott. Megf°g gyógyulni, így is lett. Egy hét múlvarendben volt a keze.

Matolcson nem szabad pénteken fésül-ködni, mert fejfájós lesz. Tunyogon, Csekébenazért nem szabad, mert pénteken semmibe seszabad kezdeni. Rendes gazda Matolcson

82

kedden, pénteken nem kezdi meg a tavaszivetést.

*Szombaton sem vasalni, sem fonni nem

szabad, mert akkor nem tojnak a tyúkok.Kenyeret sem szabad sütni, mert azt az

Isten is megtiltotta régen, de ezt már nemtartják be. Azonban Úrnapján „átalánvéggelnem szabad kenyeret sütni“. Vadász Istvánnélátott olyan asszonyt, akinek ezért a hajátegy szálig leégette a kemencéből kicsapó„kóder“. Ma is kopasz. Ilyen szigorúan mérnéha az Isten.

Aki Luca napján tizenhárom-féle fábólszéket farag úgy, hogy senki meg ne tudja éskarácsonykor éjfélbe a templom előtt ráül, azmeglátja, ki cimborál az ördöggel.

Bogáton egyszer Bodnár Miklós rászánta.Lucaszéket csinált. Karácsony éccakáján kiülta templom elé egy székre, várat kerített magakörül, mert akkor nem fogja a rossz. Hátamint mentek az emberek a templomba, min-den gonosznak meglátta a szarvát. A mindbika vót. Mikor már mind benn vótak a temp-lomba, az ajtóhoz settenkedett, de amint aztmeglátták, hogy kilépett a várból, mind ki-szaladtak a templomból, bőgtek, toporzékol-tak, fújtak. Úgy megszorították, hogy alig vótérkezése várat csinálni. Úgy szabadult meg.

83

Tunyogon a tüsszentésnek a hét mindennapjára más a jelentése:

Vasárnap prüszköl? — Levelet jelent.Hétfőn, kedden — bosszúságot.Szerda, csütörtök — náthátPénteken örömet jelent.Szombaton prüszköl? — Hűtlen lesz a

babája.

A foglalkozások körébe tartozó naptárinapokhoz kötött babonák külön könyvre tart-hatnak igényt. Ezért utolsónak csak egy szil-veszteri babonát mondok: — Óesztendő esté-jére malacot meg kakast kell sütni. A kakaselrúgja, a malac eltúrja az óesztendőt.

85

ZÁRÓSZÓ.

És most kedves olvasóm, ha szívedbenazzal az érzéssel tennéd le ezt a könyvet, hogymessze állsz a babonás századok örökét őrzőnéprétegtől, engedd meg nekem, hogy meg-gyanúsítsalak azzal, hogy magad is szoktálbabonás cselekedetet végezni. Mindjárt fel issorolok néhány példát.

Azt mondják, jó színben vagy, erre — jóórában legyen mondva, magyarosabban —unberufen — felkiáltással megkopogtatod alul-ról az asztal lapját.

Egy pólyásbaba egészséges szépségét meg-dicsérve hozzáfűzöd — el ne kiáltsam!

Tudod mi történt mindkét esetben? Áldoz-tál pogány módon, engesztelő szavakat mondvaazoknak az isteneknek, akik halandó emberszerencséjét megirigyelve, azt megronthatják.

Azt azonban nem lehet feltételezni az óés új testamentom mindenekfelett álló jóságosIstenéről, hogy ő gyakorolná az ilyen kicsi-nyes bosszúkat. Annál inkább rávall ezpogányságban élt ősünk kicsinyes gonoszkodóisteneire.

85

Telítve van életünk ezeknek a pogánybabonáknak romjaival. Ha valakinek a be-tegségét emlegeted, különösen ha meg is mu-tatod magadon, hogy hol van az illetőnekfájdalma, sebe, sérülése; vigyázz, rád ne adjáka szellemek, amit emlegettél s amire szóvalés könnyelmű mutogatásoddal kétszeresen isfelhívtad figyelmüket.

Minden vadász bosszankodik, ha szeren-csét kívánsz neki, mert tapintatlan jó kíván-ságod rátereli az ő esetleges szerencséjérevalami rossz szellem figyelmét, aki azt aztánel is rontja.

Babonás szokás az újesztendei jókívánság,amelynek tömege hatalmas forgalmat jelentma a világ minden postájának. Ez a babonásszokás a rómaiak útján lett általánossá, salapja az a hit, hogy a kimondott szó varázs-erővel bír, s így a szóval kifejezett jókíván-ságnak bűvös, áldó hatása van. Ugyanezen azalapon babonás eredetű a mindennapi jó na-pot kívánás is.

A fenyegetésre emelt ujj gesztusa azt je-lenti, hogy verés helyett elég azt szimboli-kusan jelezni, hogy már is foganatos legyenrajtad a verés. Velem is megesett már, hogyakit meg akartam fenyegetni, az ijedten lefogtaa karom. Félt, hogy a szóval ki nem mondott,de mozdulattal kifejezett fenyegetés átka meg-fogja.

Azok az értelmiségi osztályhoz tartozók,akik megbotránkoznak azon a paraszti szoká-son, hogy az újszülött csecsemőt első látogatói

87

megköpködik, nyugodtan megteszik azt elsőkeresetükkel, kártyán nyert pénzükkel, bizto-sítva ezzel a pénz maradandóságát. Mert amegköpdösés ősi jelentőségű, oltalmat és sze-rencsét jelentő cselekedet minden ártó szel-lem ellen. Sőt még rá is olvasnak a pénzreamikor azt mondják: apád, anyád ide jöjjön.

A városi babonák nagy része híjával vanannak a nemzeti bélyegnek, amellyel a ma-gyar nép még az idegenből átvett babona-köröket is ellátta. Ez az az idegen por, amelyetnyugodtan leverhetnénk — ha még hordanánk— magyar csizmáinkról. Ide tartoznak az üz-leti nyereség reményében szerencsetárgyakkal(bonzo, majom, lóhere, stb.-vel) űzött s a nagyközönség által ma szinte egyéni használatrakitalált babonák is. Ezek persze nélkülözik apogányságból származó babona ősi gyökereits így magyarázatuk nem is tartozik az etno-gráfia körébe.

Viszont Európa minden népe úgy át vanszőve a saját és idegen népektől átvett babo-nákkal, hogy azok kibogozása, hovatartozásukfelismerése komoly tudományos problémákmegoldását jelenti.

Magyar — minden boszorkányos vonatko-zása mellett, a babonák közt fiatalnak tekint-hető — kocsisbabonakör, s színmagyar az ősitáltosmondakör. Ázsiai örökségünk ez a titok-zatos és meg nem fejtett táltos-probléma. Ve-lünk élt már az őshazában és ma is él eldu-gott falvak zárkózott parasztjainak ajkán.

88

Évezredekkel ezelőtt teljes pompájukbanlehettek ezek a színes mesék s ősi pásztor-tüzek mellett beszélhettek róla az öregeka fiataloknak, a tudósok a tudatlanoknak.

Az évezredek előtt gyújtott pásztortüzek-ből nemcsak a hamu nyoma maradt meg arárakódó földrétegek alatt. Megmaradt a tuzmellett gunnyasztó pásztor lelkében megkép-zett gondolat is mese, mondóka, dallam, ba-bona alakjában a késő utódok számára.

De mi sok pásztortüzet gyújtottunk, hadimáglyát is eleget raktunk Ázsia és Európa-szerte, s minden új tűzhely megroskadó ha-muja mellől tovább vittünk, meg elhullattunkgondolatokat.

Így lehetséges az, hogy Kínában találnipárját egy szamosháti babonának s egyálta-lán nem csodálatos, ha az európai népekminden babonája gazdagította szellemi kin-csünket. Dél és északi szlávok, germánok,magyarok kölcsönösen vettünk és adtunk átegymásnak babonákat. Most aztán mindennép hamupipőke türelmével szemelgetheti aboszorkányrostából a maga babonaszemeit.

Köztudomású, hogy ünnepeink nagy részeis pogány eredetű, utólag ellátva keresztényemléknapok jegyével. A karácsony ünnepléserómai eredetű. A győzhetetlen Nap-Isten tisz-teletére rendelt napfordulati ünnep ez. Maga akarácsonyfa és a gondolatban tőle el nemválasztható kedves ajándékok északi germáneredetűek.

89

A kereszténységben tovább élő pogányés babonás emlékeken nem is csodálkozha-tunk, ha meggondoljuk, hogy Európa népeinekmegtérése pogány tömegek megtérése volt.Nem is volt annyi keresztény pap, hogy meg-felelő egyéni, lelki gondozásban részesülhet-tek volna a hívek, s a papság gyakran for-dult ahhoz a jól bevált eszközhöz, hogy po-gány szokásoknak keresztény tartalmat adjon.így maradt f én α sok pogány szokás keresz-tény színezettel.

Ilyen engedményeket kellett is tenni azegyháznak, mert valószínű, hogy nem Gézafejedelem volt az egyetlen nagy úr, aki eléggazdagnak érezte magát arra, hogy két hitetszolgáljon. Ezzel a babonaság beleszövődött akeresztény gondolkodásba, s azt onnan csaka felvilágosodás szelleme ölte ki, igaz, gyak-ran a hittel együtt.

Keresztény felfogás szerint babona min-den, ami a kereszténységet megelőző s attóllegyőzött pogány világszemléletből vissza-maradt, s ami mint élősdi a kereszténység fá-jára telepedett.

De a babonaság története mégsem azonosa pogány vallások történetével, mert a ma-gasabb míveltségű görög és római már ba-bonának mond mindent, ami nála alacsonyabbfokú világszemlélet maradványa. Viszont a ba-bonaság egyik ágának — a mágiának másod-virágzása a kereszténység idejére esik.

Magának a babonának is kettős ága vanugyanis. Egyik a pogányságból származott ág,

90

másik a mágia. A pogány babona „úgy vi-szonylik Napkelet mágiájához, mint a nép-költés a műköltéshez“.

A mágia tévútra került tudomány. A po-gány hitéletből fennmaradt babona művelőjetulajdonképpen hívő, aki hitének megfelelőencselekszik, azoknak az értelmetlenné torzultformáknak, mondókáknak a kíséretében, ame-lyeket névtelen emberek, egyszerű pásztorok,bábák, öreganyók szájhagyományban átmen-tettek. A mágia művelői közt HippokratesztőlFaust doktoron át a debreceni Hatvány pro-fesszorig világhírességek is vannak. Ezeknem hívő, hanem kereső, kutató egyének, akikspekulálnak, rendszereket állítanak fel. Ezérta mágia babonái amennyire lehet — sajnosnem mindig lehet —, a nép babonáitól elvá-lasztandók.

Általánosan ismert ma már az az elmélet,amely a pogány babonának két nagy tömeg-nevelő hatására mutat rá. Először is ez voltaz első fegyelmező eszközök egyike, amelyaz embert bizonyos célnak az elérése érdeké-ben önfegyelemre szorította, mondván — ezttedd, ezt ne tedd! S bármily naiv is volt aforma, elérte a lényeget, megtanította az em-bert ösztöneinek parancsolni. E nélkül az elő-készítő munkája nélkül a kereszténység nemtalált volna olyan kultúrfokon álló tömeget,amely tanainak befogadására képes lett volna.

Másodszor pedig rávezette az embert atermészet rendjének megfigyelésére.

91

Babona és vallás egyek abban a meg-győződésben, hogy nincs véletlen! A val-lásos hitű előtt az isteni gondviselés, ababonás előtt a vaksors zárja ki a véletlent.

A hívő lélek szerint az ember szabadakarattal bír jóra vagy rosszra. A babonaszerint az ember — babonás eljárásokkalmegerősítve — rákényszerítheti akaratát asorsra s az azt irányító szellemekre.

Vallásos elem a babonában, hogy az em-berek felett álló magasabb erők létezését hiszi,de keresztényellenes benne, hogy az egy igazIsten helyett szinte egymást korlátozó erejűistenségeket tételez fel.

Megható az a tétova keresése és öntudat-lan megérzése a babonában annak a nagyigazságnak, hogy a mindenségben rendszeresösszefüggés van. Az egyén élete nem elszi-getelt, hanem szerves része az egésznek.Ezért az egymással össze nem függő dolgokatszerinte csak összefüggésbe kell hoznunk,kapcsolatot kell köztük teremtenünk, s azon-nal érvényes lesz a másikra is az, ami azegyikre érvényes. Darabokra törtem a faágat,darabokra tépték a boszorkányt is. Elégettema seprűt, megsemmisítettem vele a rontó tudo-mányát is. Megvágtam a szederint, meg-vágtam a boszorkányt. Megvertem a feketemacskát, véresre verten kell feküdnie aboszorkánynak, aki az ő képében mutatko-zott. Megdöfölöm a szitát, megsebzem a meg-rontott állatot és felérez rá fájdalommal az,aki nekem kárt szerzett. Rávág a kocsis a

92

a rúd hegyire s lefordul holtan a háztetőrőlaz ártó erejű tudós. Töviskés bottal vervea tüzes csoroszlyát, visszajön a tehén teje,mert a rontó nem bírja el a verést. Ráíromegy cédulára — patkány mars! s amint a cé-dulát elviszik, utána megy a patkány is.

A mindenségben mutatkozó rendszeresösszefüggés elvéből önként következik sze-rinte, hogy az egyén és tulajdona közt titokzatosés szoros összefüggés áll fenn. A legényneknincs nyugta, ha kapcáját főzik, ha lábanyo-mát a küszöb alá elásták. Oda kell mennie aa lányos házhoz. Akinek hajszálát, ruháját,teste mértékét ellopták, az rabja és párjamarad annak, aki mindezt birtokbavette. Akipáros galamb húsát, saját vérit mással meg-eteti, azzal a másikat magához kapcsolja. Arózsatő elszárad, ha virágját koporsóba zár-ják. Egy nagy összefüggő egésznek érzi azegész mindenséget

A babona mélyén rejtőző értelmes gon-dolat magja nehezen közelíthető meg. Degondoljunk arra, hogy újabb ezer esztendőmúlva milyen nehéz lesz a késő utódnak ami tudományos gondolkodásunk menetébebeilleszkedni. Milyen meghaladott és naiv leszaz előtte.

Gondoljunk arra a meglepően egyszerűmegállapításra, hogy csak az ember babonás,az oktalan állat nem. Ebben tehát az felette állaz embernek. Ha nem tudnánk a babona mé-lyén az értelem munkáját megtalálni, akkor

93

nem lenne érthető, hogy mért van éppen ezaz ostobaság az ember számára fenntartva.

Ma a politika és a tudományos érdeklődéshomlokterében áll a fajelmélet. Altalános atörekvés Európa népeiben az „ösztönös, ősi,származásból eredő megmásíthatatlan tulaj-donságok keresésére“. Ezért az érdeklődés fo-kozottan fordul a tenger ősiséget megőrzőnéprajz felé.

A babonás történetek ma szinte köz-kincsei Európának. Ezen nem is csodálkoz-hatunk, mert Európa népeit mint egy boszor-kány-üst rázta-keverte össze a népvándorlás.A középkor keresztes vitézei, az idegen világ-részek terményeit közvetítő kalmárok, a fuva-rosok, a karavánok, a céhek vándorló tagjaiszinte a köntösükön vitték magukkal százfeléezeket az évezredek porrétegén átcsillanóemlékeit a múltnak, megőrizték az élet ro-hanó sodrától távoleső csendes falvak egy-szerű lakói, amíg azokat 1925 és 1935 között,már-már az utolsó órában a szájhagyományszerint fel nem jegyezte az íródeák.

95

T A R T A L O M J E G Y Z É K .

A Bábalelte szó magyarázata . . . . . . . . . . . 3Néhány szó a boszorkányhitről . . . . . . . . . . . . 7A rontó. Rontás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Szerelmi rontások . . . . . . . . . . . . . . . . 17Féreg elrontása a háztól . . . . . . . . . . . . . . 21A tehén megrontása . . . . . . . . . . . . . . . 22Rontó, illetve ráolvasó mondókák . . . . . . . . . . 25Boszorkányos történetek . . . . . . . . . . . . 29Hogyan lesz valaki boszorkánnyá. — Véde-kezés boszorkányrontás ellen. — Az anyaiszeretet és a boszorkányság. — Ki láthatjameg a boszorkányt. — Leselkedés boszor-kányok után. — Boszorkányok átváltozása(disznó, kutya, macska képibe). — Az állatképiben mutatkozón rajta marad a verés. —A boszorkány bűnhődése.Kocsisbabonakör . . . . . . . . . . . . . . 45Tar János, Csatlós József történetei. — KocsonPéter.A lidérc . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59A táltos . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Naptári napokhoz kötött babonák. . . . . . 72

Szent-György nap és kincskeresés. — EgyébSzent-György napi, nagypénteki babonák. —A szombati nap babonái.

Zárószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85