1. tétel

Balassi Bálint és a reneszánsz

A magyar reneszánsz sajátosságai

Míg Itáliában a quattrocento, az 1400-as évek már a reneszánsz kultúra második százada, addig Magyarországon még csak a reneszánsz első csírái jelentek meg. Hunyadi Mátyás műveltsége, illetve felesége, a nápolyi Beatrix révén itáliai kultúrájú udvartartása teremti meg először a lehetőséget a reneszánsz magyarországi térnyerésére. Néhány év alatt e humanista légkörben bontakozott ki Janus Pannonius Ferrárában és Páduában kiművelt tehetsége is. Az első, Európában is tisztelt, elismert magyar költő még latinul verselt. A XVI. század a magyar történelem szinte legviharosabb korszaka, a szellemi élet ennek ellenére pezsdülést mutat; hátterét, közegét a reformáció elterjedése adja. Kialakul egy új protestáns arisztokrácia, mely művészetkedvelő, művelődő. A reformáció hatásaként a polgárok körében is terjed az írás-olvasás, a bibliaismeret és fölvetődik a bibliafordítások szükségessége. Sylvester János 1541-ben az Újtestamentumot, Károli Gáspár 1590-ben a teljes magyar vizsolyi Bibliát bocsátja közre. Elterjednek a zsoltárfordítások, zsoltárírások. Emellett megjelennek világi irodalmi műfajok is.

Líra: virágénekek, alkalmi dalok, helyzetdalok, jeremiád - Szkhárosi Horvát András, búcsúvers - Bornemisza Péter.Epika: történeti énekmondás: históriás ének - Farkas András, Tinódi Lantos Sebestyén, széphistória - Gergei Albert, Ilosvai Selymes Péter, tanító célzatú: példabeszéd - Heltai Gáspár, fabula - Pesti Gábor, Heltai Gáspár.Dráma: hitvitázó dráma, iskoladráma (szakrális műfajok), tragédia - Bornemissza Péter.

Balassi Bálint (1554-1594)

A XVI. század gazdag és eleven irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Őt tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának, világirodalmi szintű költőjének. Minden bizonnyal kora legműveltebb embere volt: a magyar mellett még nyolc nyelven beszélt: latinul, szlovákul, horvátul, lengyelül, románul, törökül, németül és olaszul. A klasszikusokon kívül kitűnően ismerte és fordította a XV. és a XVI. század újlatin költészetét is.

Zólyom várában született 1554 októberében. Apjától, az arisztokrata földesúr Balassi Jánostól nemcsak szertelen természetét kapta örökül, de politikai kegyvesztettségét, összekuszált pereit, ellenségeit, rokon- és ellenszenveit is. Kitűnő nevelést kapott. Egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója, prédikátora tanította, aki zólyomi udvari papként állt Balassi János szolgálatában. 1565-től Nürnbergben járt egyetemre. Életének első sorsdöntő dátuma: 1569. Édesapját - hamis vádak alapján - összeesküvés gyanújával letartóztatták. A család Lengyel-országba menekült, s követte őket fogságból megszökött apja is. Balassi János később formálisan elnyerte ugyan a király kegyelmét, de a bécsi udvar bizalmát visszaszerezni már többé sohasem tudta. A gyanakvó bizalmatlanság eloszlatására mindent megpróbált. 1575-ben fiát - a bécsi udvar szándéka szerint - elküldte a Báthori István

erdélyi fejedelem elleni hadjáratba. Balassi Bálint fogságba esett, de a foglyot barátként kezelték Erdélyben, s a fiatalember kitűnően érezte magát az olaszos műveltségű fejedelmi udvarban. Mikor Báthorit lengyel királlyá választották, Balassi követte urát külföldre is. A Habsburg-udvar szemében ez egyet jelentett a felségárulással. Hogy apját és családját megszabadítsa az örökös zaklatástól, otthagyta lengyelországi nyugodalmas és gyönyörűséges életét, s 1577-ben hazatért. Édesapja ekkor mát halott volt. Balassi János zilált anyagi ügyeket hagyott maga után. A költőt - több futó kaland után - 1578-ban hozta össze a sors Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével. Szerelmük közel hat évig tartott, felhőtlenül boldog e viszony csak az első két-három hónapban volt. Ennek a szerelemnek a tüzében formálódott igazi költővé, az első nagy magyar lírikussá. Hadnagyságot vállalt Egerben. Négy esztendőt szolgált itt, jelesen vitézkedve a törökkel, de - állítólag összeférhetetlenség miatt - távoznia kellett. Hogy súlyos anyagi gondjait rendezze, 1584-ben érdekházasságot kötött első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hozományként elfoglalta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertőzés és a felségsértés vádját vonta magára. Hiába tért át a katolikus hitre, házasságát érvénytelenítették, agyagi gondjai növekedtek, szerelmi botrányai fokozták rossz hírét, s egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Egy ideig Érsekújváron szolgált hadnagyként, de a főkapitány hamarosan kiutasította a várból, mert felesége beleszeretett. Vakmerő házassági reményeket táplált az időközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt, de a dúsgazdag asszony hallani sem akart már a rossz hírű és vagyontalan emberről. 1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Egy feltételezés szerint házigazdája felesége, Szárkándi Anna az ekkor keletkezett Célia-versek ihletője. Ez a kapcsolat ugyan nem bizonyított, de az biztos, hogy valódi élmény húzódik meg ezeknek az udvarló verseknek a hátterében.

Balassi 1591-ben tért vissza Magyarországra. Megtépázott hírnevét a török elleni, 1593-ban megindított "hosszú háborúban" szerette volna helyreállítani. 1594. május 19-én Esztergom ostromakor megsebesült; mindkét combját ólomgolyó járta át, s e sebtől, bár a golyó nem ért csontot, 1594. május 30-án meghalt.

Szerelmes versek:Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb

értékének tekintette. Két nagy reménytelen szerelem, ihlette az Anna, Júlia és Célia verseket. Ezekben a versekben rendkívül sok az allegória, sok mitológiai utalás is található bennük. Sok vers dallamra készült, s ez kihat olvasásukra is.

A Júlia-versek már az Anna-szerelem második korszakának szülöttei. A Júlia-versek önmagukban, mint egyedi költemények is kiválóak, igazi értéküket és jelentőségüket azonban abban a nagyobb kompozícióban, ciklusokba komponáltan nyerik el, melybe a költő belefoglalta őket. Ezek a versek - a szerkesztés eredményeképpen - a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el, s ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé (elérhetetlen szerelem - Trubadúrok, Petrarca), az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. A Júlia-ciklus egyik fontos jellemzője, hogy a végéről hiányzik a megnyugvás. A Júlia-versekkel hiába udvarolt, nem ért el eredményt. Ezután íródtak Célia-versei, melyek érzéki, láttató, olykor barokkosan pompázó képekkel rögzítik ezt a szerelmi élményt.

E versek majdnem mindegyikében megtalálható a Balassi strófa: 3* 3-as egység (3x3-as versszerkezet, 3 soros versszakok, 1 versszak is 3 részre oszlik föl, belül is rímelnek a szótagok, két hatszótagos után egy hetes rímképlet.)

Hogy Júliára talála így köszöne néki... Az egész vers elragadott ujjongó bókok halmaza, mely túlzással indul: "Ez világ sem kell

már nékem..." Boldog felkiáltás, üdvözlés. Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ.

Metaforák sorozatával dicsőíti Júliát. Az imádott hölgy tulajdonságai nem derülnek ki, csak a költő érzelmei. A köszöntéssel nem áll arányban a válasz. Bókok halmozásán keresztül (szívem, lelkem, szerelmem) jut el az 5. versszakig, melyben vallomást tesz: "Csak téged óhajt lelkem"

Az utolsó versszakban látszik a szerelmesek közötti végtelen távolság. A megközelíthetetlen Júlia képével zárul a vers, mivel Júlia csak elmosolyodik Balassin, ki térdet és fejet hajt előtte, nem viszonozza szerelmét.

A középkor udvarlóköltészetének elemei a versben:- nemes, udvari ember világa: palotának, fejedelemnek nevezi a költő Júliát- virág metaforákkal nevezi meg: viola (fiatalság), rózsa (szerelem)- ütemhangsúlyos verstechnika: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos

váltakozása alkotja a ritmust, kétütemű nyolcasok (ütemosztás 4/4), pattogó, élénk ritmus- felsorolások, fokozások, ellentétek (nap - szemöldök feketesége)- alliterációk (élj, élj életem...)