Baromfitenyésztéseta.bibl.u-szeged.hu/2436/1/Baromfitenyésztés... · 1/16/2017 ·...

Szegedi Tudományegyetem

Mezőgazdasági Kar

Baromfitenyésztés

jegyzet

(készült az EFOP-3.5.1-16-2017-00004 projekt keretében)

Dr. Benk Ákos

2019

2

Jelen tananyag a Szegedi Tudományegyetemen készült az Európai Unió támogatásával.

Projekt azonosító: EFOP-3.5.1-16-2017-00004

Tartalomjegyzék

Előszó .................................................................................................................... 5

Bevezetés ............................................................................................................... 7

1. Tyúkfajták eredete ........................................................................................ 9

1.1. A tyúkfajták háziasítása ............................................................................................ 9

2. Tyúkfajták csoportosítása .......................................................................... 12

2.1. A tojó típus általános jellemzése ............................................................................. 13

2.2. A hús típus általános jellemzése ............................................................................. 14

2.3. A kettőshasznosítású típus általános jellemzése ................................................... 14

2.4. A viador típus általános jellemzése ........................................................................ 14

2.5. A dísztyúkok általános jellemzése .......................................................................... 15

2.6. Fontosabb tyúkfajták jellemzése ............................................................................ 16

3. Hibridek a tyúktenyésztésben .................................................................... 22

3.1. Hibridek csoportosítása .......................................................................................... 22

3.2. Hibridek jellemzése ................................................................................................. 23

3.2.1. Tojóhibridek általános jellemzése ................................................................... 23

3.2.2. Húshibridek általános jellemzése .................................................................... 26

4. A tyúk biológiai sajátosságai ...................................................................... 29

4.1. A tojásképződés ........................................................................................................ 29

4.1.1. A tojásképző szerv felépítése ........................................................................... 29

4.1.2. A tojás kialakulása ........................................................................................... 29

4.1.3. A tojás szerkezete ............................................................................................. 31

4.2. A vedlés ..................................................................................................................... 32

4.3. A kotlás ..................................................................................................................... 34

4.4. A keltetés .................................................................................................................. 35

3



4.4.1. A tyúktojások keltetése .................................................................................... 36

4.4.2. A pulykatojások keltetése ................................................................................ 39

4.4.3. A kacsatojások keltetése .................................................................................. 40

4.4.4. A lúdtojások keltetése ...................................................................................... 40

4.4.5. A pézsmaréce tojások keltetése ....................................................................... 42

4.4.6. A gyöngytyúktojások keltetése ........................................................................ 42

5. Tenyészállományok felnevelése és tojóházi tartása ................................. 44

5.1. Tenyésznövendékek nevelése .................................................................................. 45

5.1.1. Tartástechnológia ............................................................................................. 45

5.1.2. A nevelési technológia ...................................................................................... 50

5.1.3. Ivararány beállítása ......................................................................................... 51

5.1.4. A tenyésznövendékek takarmányozása .......................................................... 53

5.1.5. Tenyészállatok egészségvédelme ..................................................................... 55

5.2. Tenyészállományok tojóházi tartása ...................................................................... 55

5.2.1. Tenyészállományok tojóidőszak alatti takarmányozása .............................. 58

5.2.2. Tenyésztojások kezelése ................................................................................... 60

6. Árutojástermelés (étkezési tojás) ............................................................... 63

6.1. Tartástechnológia .................................................................................................... 63

6.2. Tojótyúkok takarmányozása .................................................................................. 68

6.3. Tojáskezelés .............................................................................................................. 69

7. Pecsenyecsirke előállítás ............................................................................. 72

7.1. A baromfihúsok hasznosítása ................................................................................. 72

7.2. A pecsenyecsirke jellemzői ...................................................................................... 73

7.3. A pecsenyecsirke-nevelés technológiája ................................................................. 73

7.3.1. Az istálló előkészítése naposcsirke fogadásra. ............................................... 76

7.3.2. A naposcsirkék betelepítése ............................................................................. 77

4



7.4. Takarmányozás ........................................................................................................ 80

7.5. A nevelés eredményességét befolyásoló tényezők ................................................. 81

8. Kacsatenyésztés ........................................................................................... 83

8.1. A kacsaágazat helyzete ............................................................................................ 83

8.2. A kacsa faji sajátosságai .......................................................................................... 83

8.3. Pecsenyekacsa előállítás .......................................................................................... 86

8.3.1. Pecsenyekacsák előnevelése ............................................................................. 87

8.3.2. Pecsenyekacsák utónevelése ............................................................................ 88

8.3.3. A pecsenyekacsák takarmányozása ................................................................ 91

8.4. Kacsamáj előállítás .................................................................................................. 91

9. Lúdtenyésztés............................................................................................... 95

9.1. A lúdtenyésztés jelentősége ..................................................................................... 95

9.2. A lúd faji sajátosságai .............................................................................................. 95

9.3. A lúdhús előállítás .................................................................................................... 99

9.3.1. Pecsenyeliba előállítás .................................................................................... 100

9.3.2. Húsliba előállítás ............................................................................................ 102

9.4. Libamájtermelés .................................................................................................... 102

10. Pulykatenyésztés .................................................................................... 105

10.1. A pulyka faji sajátosságai ..................................................................................... 105

10.2. Pulykahús előállítás ............................................................................................... 108

10.2.1. Pecsenyepulyka előállítás ............................................................................... 109

10.2.2. Gigantpulyka előállítás .................................................................................. 110

Irodalomjegyzék .............................................................................................. 113

5



Előszó

A tantárgy oktatásának általános célja, hogy a hallgatók a tárgy keretén belül szerezzék meg a

különböző baromfi fajok tenyésztésével, tartásával és takarmányozásával kapcsolatos

ismereteket. Ezen ismeretek alkalmassá teszik baromfitartó üzem irányítására, a mai modern

állattenyésztési technológiák bevezetésére és alkalmazására.

A jegyzet olvasója tudás szinten ismerje a szakterületéhez és szakirányához kapcsolódó

baromfitenyésztés és tartás alapvető fogalmait. Tudja és értse saját szakterületére vonatkozóan

a baromfitenyésztés és -tartás alapvető, általános elméleti ismeretanyagát, valamint gyakorlati

alkalmazásának módszereit és eszközeit. Rendelkezzen a baromfitenyésztés és -tartás területén

az alapvető etikai szabályok ismeretével. Ismerje szakterületének alapvető jellemzőit, a

gazdálkodó szervezetek működésének mechanizmusát, szabályait. Tisztában legyen az

élethosszig tartó tanulás jelentőségével. Ismerje a baromfitenyésztés szakmai szókincsét,

valamint a szakszerű és hatékony kommunikáció írásbeli és szóbeli formáit.

Képes legyen a baromfitenyésztés területén a jártasságot igénylő feladatok előírások szerint

történő végrehajtására. A termelés rutin feladatainak elvégzéséhez szükséges, megfelelő

módszereket és eszközöket önállóan megválasztja és alkalmazza. Képes a munkafeladatok

megoldásában a munkatársaival és vezetőivel együttműködni. Képes legyen tudását fejleszteni,

és ehhez alkalmazni a tudásszerzés, önfejlesztés különböző módszereit, valamint a

legkorszerűbb információs és kommunikációs eszközöket. Szaknyelven kommunikáljon

társaival és a munkáját irányító vezetőkkel.

Nyitott legyen tudásának karbantartására, a baromfitenyésztés új eredményeinek befogadására.

Törekedjen az újdonságok megismerésére, megértésére és alkalmazására. Elkötelezett legyen a

minőségi szakmai munkavégzés iránt. A jobbítás szándékával kritikusan, de együttműködési

szándékkal szemlélje saját munkáját és a környezetében zajló szakmai tevékenységeket.

Törekedjen a szakterületéhez kapcsolódó folyamatok mélyebb megértésére. Nyitott legyen az

új termelési módszerek nyomon követésére és azok befogadására. Fogadja el szakmája

társadalmi szerepét, értékeit.

Fel tudja mérni, hogy képes-e egy adott probléma, feladat megoldására. Általános szakmai

felügyelet, irányítás és ellenőrzés mellett a baromfitenyésztés területén önállóan végezze

munkáját. Felelősséget érezzen saját munkájának eredményei és kudarcai iránt. Vállalja a

6



felelősséget a szakterületével kapcsolatos következtetések levonásáért, önálló javaslatok

megfogalmazásáért. Önállóan képes legyen szakmai ismereteinek bővítésére. Szakmai

beszámolóit maga készítse.

7



Bevezetés

Magyarországon a baromfitartás régi múltra tekint vissza. A Kárpát-medence domborzata,

éghajlati viszonyai, a megfelelő ökológiai környezet kedvező a baromfitartásnak. A hazai

tanyasi gazdálkodás lehetővé tette a nagy létszámú baromfi tartását. Ez a gazdálkodási mód

egészen a II. világháború utáni időszakig volt jellemző. A különböző baromfifajokat extenzíven

tartották, teljes egészében háztáji, kisüzemi jellegű volt. Valójában a baromfitenyésztés és –

tartás a háziasszonyok feladata volt. A változást az 1960-as évek hozták, amikor a megjelenő

baromfihibridek egy intenzív irányba tolták a baromfi tartástechnológiáját. Az 1960-as évek

végére kialakultak hazánkban is az iparszerű baromfitartás feltételei. Az 1980-as évek végéig a

mezőgazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata volt a baromfihús előállítás, ezen belül a

pecsenyecsirke előállítás. Az 1990-es rendszerváltást legfőképp a baromfifeldolgozó ipar

szenvedte meg, ami magával hozta a teljes baromfiágazat összeomlását. Kedvező tendenciák

1993 után jelentkeztek, mivel a belső fogyasztás, és az export aránya is növekedett, a

baromfiágazat kedvező pályára állt. Manapság a hazai baromfitermékeket előállítóknak komoly

vetélytársaik vannak, ugyanis az uniós szabad-kereskedelem miatt a magyar fogyasztók

számára más országok baromfitermékei is minden egyes üzletben megtalálhatók, ami újabb

kihívást jelent a magyar gazdáknak.

A baromfi termékeknek a táplálkozásban betöltött szerepe nagyon fontos, mivel mind a

kedvező ára, mind az egészséges táplálkozás szempontjából, és kedvező beltartalma miatt is

igen előkelő helyen szerepelnek a fogyasztók listáján. A naponta elfogyasztott táplálékaink felét

az állati eredetű élelmiszereknek kell, hogy adják. Ezekben megtalálhatóak a fehérjék, amelyek

jelentős mértékben tartalmazzák az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakat.

A baromfihúsokra jellemző, hogy kedvező a bennük lévő aminosavak aránya, ennek

következtében nagy biológiai értékűek. A tojásban lévő fehérjét teljes értékű fehérjének

tekintjük, amelynek aminosav tartalma szinte teljes mértékben fel tud szívódni. A baromfihúsok

előnye, hogy konyhatechnikai elkészítésük során is megtartják a kedvező tulajdonságaikat,

nagy biztonsággal állíthatók elő, valamint, hogy a fogyasztó számára bármikor elérhetőek.

A gazdaságos állati termék előállítás manapság csak iparszerű gazdálkodással, nagyüzemi

technológiákkal valósítható meg. Ehhez hibridekre van szükség. Manapság a régi hagyományos

8



fajtáink háttérbe szorultak, szerepüket átvették az egyre több-, minőségi-egységesebb terméket

előállító hibridek. A hibridek szerepét és tartásuk előnyeit összefoglalóan így jellemezhetjük:

- A hibridek minden eddig tartott fajtánál többet termelnek

- Termelésük gazdaságosabb

- Tartásukra az iparszerű termelés jellemző

- A különböző baromfihúsok előállítását csak szakszerűen felszerelt, a modern

állattartási technológiáknak megfelelő környezetben lehet maradéktalanul teljesíteni.

A baromfihúsok előállítására (pecsenyecsirke, pecsenyepulyka, gigantpulyka, pecsenyekacsa,

pecsenyeliba, húsliba stb.) hazánkban világszínvonalú technológiákat alkalmaznak. Ezek a

tartástechnológiák minden baromfifaj számára kidolgozottak, mert egységes, jó minőségű

terméket csak megfelelő tartástechnológiával tudunk előállítani.

9



1. Tyúkfajták eredete

A tyúkfajták monofiletikus eredet szerint egy őstől, a bankiva tyúktól (Gallus gallus), vagy

más néven vörös dzsungeltyúktól származnak. Ezt a nézetet osztotta Darwin is, de ma már több

olyan elmélet is van, amely a tyúkok eredetét négy ősre vezetik vissza. A polifiletikus eredet

szerint a bankiva tyúkon kívül a szürke dzsungeltyúk (Gallus sonneratii), a ceyloni

dzsungeltyúk (Gallus lafayetti) és a jávai, vagy villásfarkú tyúk (Gallus varius) is szerepet

játszott a jelenleg tenyésztett tyúkfajtáink kialakulásában. A polifiletikus eredetet igazolják

azok az elméletek, miszerint a négy ősi tyúkfaj keresztezése során fellépő neokombinációk

révén válhatott a házityúk a manapság is tapasztalható szín- és formagazdaggá. (pl. négy- és

ötlábujjúság). Ezen kívül mind a négy ős egymás között és a házityúkkal is eredményesen

párzanak, és az utódok termékenyek lesznek. A vadtyúk fajok kereszteződésében a könnyű

szállíthatóság és ajándékozás is szerepet játszhatott.

A tyúkfajták háziasítása

A háziasítás i.e. a 3. évezredben kezdődött. Az Indus mentén talált Harappa és Mohenjo

Daro romvárosok ásatásai során, ebből a korból származó tyúkcsontvázak kerültek elő,

valamint már háziasított tyúkot ábrázoló különböző terrakotta szobrokat is találtak.

1. ábra: A házityúk domesztikációjának helyei [1]

10



A tyúk domesztikációja Indiában és a hozzá tartozó szigetvilágban kezdődött, majd innen

terjedt el és jutott el Európába. Az elterjedésnek két útvonala volt. Az egyik az alsó kör – India

– perzsa kereskedő karavánok közvetítésével Földközi tenger vidéke – Kréta – ókori

Görögország – Egyiptom – Itália és a római birodalom tartományai. A másik útja az

elterjedésnek a felső kör - India – Kína – Japán – népvándorlások útján Oroszország –

Lengyelország területén át – Észak-Európa – Britannia.

A háziasítás okai között:

elsődlegesen a kakasviadalok tartását kell megemlíteni, mint az akkori emberek

egyik szórakozási módját.

Másodszor a vallási kultusz és jóslások, valamint áldozati állatok bemutatása

szerepelhet a háziasítás okaként.

Harmadsorban a kedvtelésből tartást említhetjük, ugyanis a tyúkok szépsége

akkoriban is (mint manapság) sok embert elbűvölt.

Csak ezek után jelentkezett a negyedik ok, a gazdasági haszonból történő tartás,

amely később az állatokban rejlő értékek miatt elsődlegessé vált.

1. táblázat: A különböző baromfifajok háziasításának részletei (Vidács, 2003)

Faj A törzsfaj A háziasítás ideje

és helye

A háziállat tudományos

elnevezése Kacsa Tőkés réce (Anas platyrhynchos) i.e. 1. évezred

Dél-Európa, Kína

Anas platyrhynchos f.

domestica

Lúd Nyári lúd (Anser anser) i.e. 4. évezred

Délnyugat-Ázsia

Anser anser f.

domestica

Gyöngytyúk Afrikai gyöngytyúk (Numida

meleagris)

i.e. 1000 körül

Földközi-tenger

partvidéke

Numida meleagris f.

domestica

Pulyka Mexikói vadpulyka (Meleagris

gallopavo)

i.e. 1000 körül

Mexikó

Meleagris gallopavo f.

domestica

Tyúk Bankiva tyúk vagy vörös

dzsungeltyúk (Gallus gallus)

Szürke dzsungeltyúk (Gallus

sonneratii)

Ceyloni dzsungeltyúk (Gallus

lafayetti)

Jávai dzsungeltyúk vagy

gangatyúk (Gallus varius)

i.e. 3. évezred

India

Gallus gallus f.

domestica

Galamb Szirti galamb (Columba livia) i.e. 4. évezred

Földközi-tenger

partvidéke

Columba livia f.

domestica

Fürj Japán fürj (Coturnix coturnix

japonica)

Jelenkor,

20. század

Japán

Coturnix coturnix f.

domestica

11



Ellenőrző kérdések:

1. Melyek a házityúk kialakulásában szerepet játszó tyúkfajok?

2. Milyen érvek szólnak a polifiletikus eredet mellett?

3. Melyek voltak a háziasításra késztető okok?

4. Sorolja fel baromfifajaink őseit, valamint háziasításuk idejét és helyeit!

12



2. Tyúkfajták csoportosítása

Ahhoz, hogy az állattenyésztésben megfelelő szakszavakat használjunk, elsősorban ismernünk

kell a különböző állatfajaink egyedeinek megnevezéseit. Fontos, hogy a baromfitenyésztésben

is megfelelő kifejezéseket használjunk.

A baromfi jelentése háztáji szárnyas, ami háziasított madárféléket jelöl. A baromfi egy gyűjtő

szó, ami a különböző háziszárnyas fajainkat (tyúk, kacsa. lúd, pulyka, gyöngytyúk, stb.) jelöli.

A „tyúk” szó kettős jelentőségű. A faj megnevezését és a kifejlett nőivarú egyedeket is jelöli

A tyúk faj egyedeinek kor és ivar szerinti elnevezései a következők:

Naposcsibe: a kelés után megszáradt, még nem etetett, 36 óránál fiatalabb állat

Csirke: az ennél idősebb, de 10-12 hetesnél nem korosabb egyedek.

a nőivarúakat jércéknek,

a hímivarúakat kakasoknak nevezzük

Növendékek: 20-22 hetesnél fiatalabb állatok

a nőivarúakat jércéknek,

a hímivarúakat kakasoknak nevezzük

A kifejlett, termelésben részt vevő nőivarú egyedek a tyúkok, a hímek a kakasok.

Manapság 200-nál több tyúkfajtát tartunk, amelyek nagyon sokfélék, nagyon változatosak.

Több szempont alapján csoportosíthatjuk őket:

1. A kitenyésztettség mértéke szerint megkülönböztetünk primitív vagy parlagi (magyar

parlagi tyúk), átmeneti vagy nemesített (pl. magyar nemesített tyúk) és kultúr fajtákat

(pl. rhode island, new hapshire, sávozott plymouth, stb.),

2. Az elterjedés alapján ázsiai (pl. Cochin) és földközi tengeri eredetű (pl. Leghorn) fajták

csoportjáról beszélhetünk

3. . A tenyésztési hely alapján magyar és külföldi (francia, német, angol) fajtákat

említhetünk meg.

4. Küllemi bélyegek és sajátosságok alapján is lehet a fajtákat csoportosítani.

Pl: szín, alak, taréjforma (egyszerű-, borsó-, dió-, rózsataréj stb.), lábujjak száma (négy-

és ötlábujjúság)

5. Testnagyság alapján megkülönböztetünk kis-, középnagy és nagytestű fajtákat.

13



6. Típus alapján történő csoportosítás:

a) tojó típusú (pl. leghorn, olasz tyúk)

b) hús típusú (pl. brahma, cochin)

c) kettőshasznosítású típusú (pl. rhode island, new hampshire)

d) viador típusú (pl. fehér cornish, maláj viador)

e) dísztyúk típusú fajták (pl. selyemtyúk, holland bóbitás)

2. ábra: A tyúkfajták hasznosítási típusai [2]

Sófalvy (2004) szerint a baromfitenyésztésben a hasznosítási típus fogalma alatt értjük a

kiválasztás és céltudatos párosítás következtében létrejött testalkati sajátosságokat és velük

összefüggésben lévő értékmérő tulajdonságokat, melyek a teljesítőképesség egyik vagy másik

irányával kapcsolatosak.

A tojó típus általános jellemzése

kis test, élénk vérmérséklet,

finom szervezet,

gyors fejlődés, korai ivarérés,

jól fejlett, testhez simuló feszes tollazat, nagy fedőtollak,

kiváló tojástermelő képesség,

kotlási hajlam elenyésző, vagy hiányzik,

14



testük hátrafelé mélyül

Gazdasági jelentőségük: Manapság a leghorn fajtának van gazdasági jelentősége. A

könnyűtestű tojóhibridek előállítására használják.

A hús típus általános jellemzése

nagy test,

nyugodt vagy tunya vérmérséklet,

lassú fejlődés, késői ivarérés,

nagy tömeget érnek el, de fiatal korban még nem vágóérettek,

tollazatuk borzolt, gyakori tollas láb (gatyásság),

a törzsbe O-t lehet rajzolni,

kis tojástermelés,

erős kotló hajlam,

Gazdasági jelentőségük: Ma már gazdasági jelentőségük nincs. A húshibridek elterjedése,

valamint az alacsony szaporaságuk miatt kiszorultak a termelésből. A különböző hústípusú

fajták a dísztyúktartók és hobbitenyésztők körében kedveltek.

A kettőshasznosítású típus általános jellemzése

tojó- és hústípus között vannak,

fiatal korban hús-, kifejlett korban tojó hasznosításúak

többhasznúak, kevésbé igényesek,

a hibridek megjelenéséig uralkodó fajták voltak.

Gazdasági jelentőségük: Kevésbé intenzív viszonyok között tartják őket. Az egyes fajtákat

(rhode island, sávozott plymouth, stb.) tojástermelésre, a középnehéz testű tojóhibrid-

előállításra valamint a pecsenyecsirke előállításban anyai vonalként (fehér plymouth)

használják.

A viador típus általános jellemzése

bátor, támadó természet,

szilárd szervezet,

erőteljes, vastag csontalap,

hatalmas, széles, jól fejlett mell,

15



vastag izmolt comb,

jól fejlett szétálló láb,

testhez simuló tollazat,

hátrafelé keskenyedő törzs

Gazdasági jelentőségük: A jó húsformák és gyors növekedés miatt egyes fajták (pl. fehér

cornish) a pecsenyecsirke előállításban apai vonalként szerepelnek.

A dísztyúkok általános jellemzése

különleges alak, nagyság, tollazat, taréjforma miatt kedvtelésből tartják

Gazdasági jelentőség: Gazdasági jelentőségük nincs. A disztyúk fajták megőrzik a tyúkfajták

teljes génkészletét, vissza lehet nyúlni sok jó tulajdonsághoz, amelyeket a tenyésztési eljárások

során fel lehet használni.

16



Fontosabb tyúkfajták jellemzése

Fehér leghorn

3. ábra: Leghorn kakas és tyúk [3]

A leghorn tyúkfajtát az Amerikai Egyesült Államokban az olasz parlagi tyúk, a wyandotte és

minorka fajták keresztezéséből tenyésztették ki.

A fajta a kiváló tojástermelő képességének, a jó honosulóképességének és a jó hőtűrő

képességének köszönhetően az egész világon elterjedt. Gazdasági jelentősége a könnyűtestű

tojóhibridek előállításában rejlik.

A kifejlett tojók testtömege 1,5-2,1 kg, a kakasoké 1,9-2,5 kg. Ellenálló, élénk vérmérsékletű,

gyors fejlődésű és növekedésű fajta, fiatal korban gyorsan tollasodik. 4,5-5 hónapos korban

válik ivaréretté. Tojástermelése fajtatisztán 230-250 db. Kotlásra nem hajlamos, a fajtából

szinte teljesen eltűnt a kotló hajlam. Tojásainak héjszíne mészfehér, 56-60 g átlagos tömegűek.

A nagyszámú tojástermelés ellenére a tenyésztojások keltethetősége igen jó.

A fajta bőre, csőre és lába sárga színű, amely a tojóidőszak előrehaladtával veszít a

pigmentációjából.

17



Fehér cornish (ejtsd: fehér kornis)

4. ábra: Fehér cornish kakas és tyúk [4]

A fehér cornisht az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki. A kiemelkedően jó

húsformái (comb, mell), valamint a fiatalkori jó növekedési erélye miatt, amelyeket

megbízhatóan örökít, a pecsenyecsirke előállításban a fajta apai vonalként szerepel. A 9

hónapos tojástermelés alatt 100-110 db, 55-58 g átlagos tömegű tojásokat termel. A tojáshéj

színe krémszíntől a világosbarnáig változik.

A kakasok kifejlettkori testtömege 4,5-6,0 kg, a tojóké 3,8-4,5 kg. Erős kotlóhajlam jellemzi a

fajtát. A tollazatának színe fehér, de a vállakon és szárnyon előfordulhatnak sárgás tollak. A

bőrének és csőrének színe, sárga.

18



Rhode Island (ejtsd: ród ájlend)

5. ábra: Vörös rhode island kakas és tyúkok [5]

A fajta az Amerikai Egyesült Államokból származik. Rhode Island államban élő vörös parlagi

tyúkfajtát a húsformák javítása végett több fajtával (cochin, vörös maláji) kereszteztek, majd a

tojástermelés növelése érdekében barna leghorn kakasokat használtak.

Ma a vörös és a fehér tollszínű változatoknak van jelentősége, a színes héjú tojások előállítására

használatos középnehéz testű tojóhibridek előállításában.

A tojók 2,3-2,6 kg, a kakasok 2,9-3,5 kg testtömegűek. A fajtatiszta állomány180-230 db tojás

termelésére képes. A tojások héjszíne barna, és 56-61 g tömegűek.

19



New hampshire (ejtsd: nyú hempsír))

6. ábra: New hampshire kakas és tyúk [6]

A fajtát az Amerikai Egyesült Államokban 1912 után, 25 éves tenyésztő munka révén

alakították ki a rhode island red fajtából. A fajta kialakításának célja egy jó húsformákkal

rendelkező jó tojóképességű, háztáji tartásra alkalmas fajta kitenyésztése volt. A new hampshire

fajta ketreces tartásra nem alkalmas.

A kakasok kifejlettkori testtömege 3,2-4,2 kg, a tojóké 2,4-3 kg. Éves tojástermelésük hasonló

a rhode island fajtáéhoz. Fajtatisztán 180-230 db, barna héjú, 56-61 g tömegű tojást tojik.

20



Plymouth rock (ejtsd: plimut rokk))

Kétféle színváltozatát tenyésztik a sávozott plymouth (Barred Rock) és a fehér plymouth (White

Rock) fajtákkal.

7. ábra: Sávozott plymouth kakas és tyúk [7]

Sávozott színváltozatát az Amerikai Egyesült Államokban, Massachusetts államban

dominikánus kakasok és fekete cochin tyúkok keresztezésével tenyésztették ki. Európába az

1880-as években került. A 20. század közepén a nagyüzemi, iparszerű pecsenyecsirke előállítás

kezdeti szakaszában anyai vonalként használták a nagy fiatalkori növekedési erélye, a jó

tojástermelése, és a nagy vitalitása miatt. Napjainkban a középnehéz testű tojóhibridek

előállításában van jelentősége, ugyanis a fajtán belül kialakított kisebb testű (2,2-2,6 kg), nagy

tojástermelő képességű (240-260 db/év) vonalakat anyai partnerként használják vörös rhode

island kakasokkal való keresztezésekben.

A pecsenyecsirke tenyésztésében a sávozott plymouth fajtának megszűnt a szerepe. Jelenleg a

fehér plymouth, fajtán belül kialakított vonalait használják anyai vonalként a brojlercsirke

előállításban.

21



8. ábra: Fehér plymouth kakas és tyúk [8] [9]

A fehér plymouth tojók testtömege éves korban 3,0-3,5 kg, a kakasoké 3,6-4,5 kg. Fajtán belül

kialakítottak fehér bőrű és lábú, illetve sárga bőrű és lábú vonalakat. Attól függően, hogy adott

területen milyenek a pecsenyecsirkék bőr- és lábszínével szemben támasztott igények, úgy

használják a keresztezésekben a fehér, vagy a sárga bőrű vonalakat.

A fajta tojástermelő képessége a 9 hónapos tojástermelési időszak alatt 150-170 tojás. A tojások

átlagos tömege 59-62 g, héjszínük a világos krémszínűtől a barnáig terjedhet.


1. Milyen szempontok szerint csoportosítjuk a tyúkfajtákat?

2. Jellemezze a tojótípusú tyúkokat!

3. Jellemezze a hústípusú tyúkokat!

4. Jellemezze a kettőshasznosítású tyúkokat!

5. Jellemezze a viador típusú tyúkokat!

6. Jellemezze a dísztyúkokat!

7. Sorolja fel a fontosabb tyúkfajtákat és ismertesse azok jellemzőit!

22



3. Hibridek a tyúktenyésztésben

Hibridek csoportosítása

A tyúktenyésztésben hasznosítás alapján tojástermelő és hústermelő hibrideket különböztetünk

meg.

Sófalvy (2004) szerint a tojástermelő hibrideket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk.

1. Testnagyság alapján a tojóhibridek lehetnek:

kis (könnyű) testű,

középnagy (középnehéz) testű,

nagy (nehéz) testű tojóhibrideket.

9. ábra: Kistestű (Tetra blanca), középnagytestű (Tetra SL) és nagytestű (Amber)

tojóhibridek [10]

2. A termelt tojás héjának színe alapján megkülönböztetünk:

fehér héjú tojást termelő hibridek,

színes héjú tojást termelő hibridek, amelyek termelhetnek

barna színű tojást termelők

krémszínű tojást termelők

3. A tartási mód alapján lehetnek

intenzív (ipari jellegű) hibridek

kettős-hasznosítású ún. háztáji hibridek

23



A hústermelő hibrideket csoportosítása:

1. Tartási mód (intenzív) szerint:

fehér tollú, ipari jellegű (ún. indusztriál típusú) brojlerek

színes tollú (alternatív tartásra alkalmas) típusok

2. Testnagyság szerint:

normál testtömegű brojlerek és

törpeanyás brojlerkombinációk ún. mini brojlerek

Hibridek jellemzése

A baromfi árutermelésben a biológiai alapok rendelkezésünkre állnak. A különböző tartási

rendszerekben a forgalmazott fajták és hibridek a legkényesebb igényeket is kielégítik. A

nemzetközi kapcsolatokat és együttműködéseket kihasználva, mindazon genotípusok

rendelkezésünkre állnak, amelyek a korszerű, gazdaságos és hatékony baromfi árutermelés

genetikai feltételét biztosítani tudják. Az a feladatunk, hogy ezen genotípusoknak a tartási,

takarmányozási igényeit kielégítsük.

3.2.1. Tojóhibridek általános jellemzése

A könnyűtestű tojóhibrideket leghorn vonalak kombinációjából állítják elő, ezért az

elnevezésük is innen ered – leghorn hibridek. A leghorn fajtára a mészfehér színű tojás

jellemző ezért a leghorn hibridek is kivétel nélkül mészfehér héjú tojásokat termelnek.

Magyarországon nem nagyon kedvelt a mészfehér étkezési tojásszín, ezért exportra vagy a

tésztagyárak használatára termeltetnek leghorn hibridekkel. A kis testtömeg jobb szaporasággal

és kedvezőbb takarmányhasznosítási képességgel jár, ezért tartásuk gazdaságosabb, mint a

középnehéz testű tojóhibrideké.

Előállításukhoz zárt vonalak kombinációjával állítják elő a tojóhibrideket, legtöbbször reciprok

rekurrens szelekciót alkalmazva. Így elkerülhető a beltenyésztés leromlás (pl. reprodukciós

mutatók csökkenése) megjelenése, amely a régebben használt keresztezési eljárásoknál a

rokontenyésztett vonalak előállításánál jelentkezett.

24



10. ábra: Reciprok rekurrens szelekció folyamata (Horn, 2008)

11. ábra: A reciprok rekurrens szelekció végrehajtásának módja. (Horn, 2008)

25



A piac kívánalmaihoz alkalmazkodva, a középnehéz testű tojóhibridek később jöttek létre.

James J. Warren nevéhez fűződik [11] az első középnehéz testű tojóhibrid előállítása.

Tiszteletére az ilyen típusú tojóhibrideket ma is Warren hibrideknek nevezik.

Előállításukhoz kettőshasznosítású vonalakat használnak (vörös rhode island és fehér rhode

island, new hampshire, sussex, barred rock stb.) és aszerint, hogy milyen fajtába tartozó

vonalaktól állítják elő őket, lehetnek rhode jellegű hibridek (vörös rhode apavonal és fehér

rhode anyavonal keresztezése) vagy plymouth anyaságú hibridek (sávozott plymouth

anyavonal és vörös rhode apavonal keresztezése).

Az utódokat szín szerint lehet sexálni. A rhode ellegű hibridek jércéi vörös alapszínnel, és

fehéres nyak illetve farok tollakkal rendelkeznek, míg a plymouth anyaságú hibridek alapszíne

fekete, vöröses nyaki és begytájáki tollazattal.

12. ábra: Rhode jellegű és plymouth anyaságú tojóhibridek [12]

A középnehéz testű tojóhibridek színes héjú tojásokat (krémszínűtől a barnáig) termelnek.

Ez az európai gasztro-kultúrának megfelelő, de egyes angolszász kultúrájú országokban a

mészfehér színű tojások a kedveltek. A mészfehér héjú tojásokat tojóhibridekkel állítják elő.

Hazánkban forgalmazott könnyűtestű tojóhibrid a Tetra Blanca, Tetra-L Superb, míg a

középnehéz testű tojóhibridek a BábolnaTetra SL, a Bábolna Harco, a HyLine Brown, a Bovans

Gold Line és Bovans Nera, a Hisex Brown, az ISA Brown, stb.

26



Az alternatív tartási módszerek elterjedésével megnövekedett azoknak a száma, kik a kevésbé

igényes, de megfelelő színvonalú termelést elérő állományokat tartanak. Ezeknek a háztáji

baromfitartóknak az igényét elégítik ki az ún. kettőshasznosítású- vagy háztáji tojóhibridek

csoportja. Ezen hibridek közül megemlítjük a Tetra H háztáji hibridet, valamint a Shaver Farm

kettőshasznosítású hibrid változatait: Farm color, Farm Q, Farm master, Shaver avicolor.

3.2.2. Húshibridek általános jellemzése

A fehér tollú, ún indusztriál típusú húshibridek az intenzív, zárt tartási viszonyok közé valók.

Ezekre a hibridekre a teljesítő-képeség jellemző mind a szülőpár tartás, mind a végtermék

előállítás fázisában. Tömegfogyasztásra alkalmas nagy mennyiségű, kiváló minőségű, egységes

a termékeket állítanak elő. Manapság a húshibrideket fehér plymouth anyavonalakkal és fehér

cornish apavonalakkal, keresztezés útján állítják elő. Háromvonalas, vagy négyvonalas

keresztezések révén állítják elő a végtermék húshibrideket. A háromvonalas hibridek esetén az

anyai oldalon két white rock (fehér plymouth) nagyszülői vonal keresztezéséből előállított F1

anyákra fehér cornish apákat visznek, míg a négyvonalas hibridek esetében az F1-es anyákra

két fehér cornish vonalból előállított F1-es apákat raknak.

13. ábra: Pecsenyecsirke szülőpár [13]

Az indusztriál típusú hibridek növekedési erélye rendkívül nagy, de genetikai potenciáljuk

maximumát ennek ellenére még mindig nem érték el. A tenyésztésük során, a szelekció révén

arra törekednek, hogy 1,4:1 kg takarmányértékesítés mellett a 35. életnapra 2,5 kg-os

átlagtömeget érjenek el. Az élőtömeg növelés mellett másik fontos szelekciós szempont az

értékes húsarányok, különösen a mellhús arányának a növelése, valamint a szervezeti szilárdság

csökkenésének kiküszöbölése.

27



A húshibridek teljesítményének fejlődésére jellemző, hogy az 1957-ben forgalmazott

brojlertípusok közül a kakasok élőtömege 42 napos korban 680 g, a jércéké 573 g volt, 1999-

re a tömeggyarapodásuk megnégyszereződött, ugyan ezek az élősúlyok 2.997 és 1.968 g voltak

(Sófalvy, 2004).

14. ábra: Az 56 napos pecsenyecsirkék testtömegének alakulása az évek során [14]

A baromfi húsáru termelésben mintegy 30 éve jelentek meg a színes tollú hibridek.

Jelentőségük a háztáji tartásban, az ökogazdálkodásban, a szabadtartásos rendszerekben

jelentkezik ahol a különböző védjegyekkel ellátott márkázott- és a biotermékek előállítása

történik.

Az indusztriál típusú húshibridek ezen áruféleségek előállításához nem felelnek meg. Az ilyen

termékek előállításához lassúbb növekedésű típusok kellenek, hiszen bioterméket csak 12

hétnél idősebb növendékbaromfi szolgáltathat, így edzettebbek és ellenállóbbak kell legyenek.

A lassúbb növekedés miatt ízvilágban gazdagabb, jobb minőségű terméket állítanak elő. Ezen

kívánalmaknak a színes tollú brojlerkombinációk maradéktalanul megfelelnek.

Hazánkban a következő fehér tollú húshibrideket vannak forgalomban: ross 308 és 508, ross

308 x arbor acres classic, hybro N és G, shaver starbro és minibro, cobb 500, anak 2000, stb.

A színes tollú brojlerkombinációkból a következőkkel találkozhatunk: shaver redbro, shaver

rusticbro, shaver master gris, anak 40, stb.


1. Milyen szempontok szerint csoportosítjuk a tojástermelő és hústermelő hibrideket?

2. Jellemezze a tojástermelő hibrideket!

3. Jellemezze a hústermelő hibrideket!

28



4. Sorolja fel a hazánkban forgalmazott tojóhibrideket?

5. Sorolja fel a hazánkban forgalmazott kettőshasznosítású vagy háztáji tojóhibrideket?

6. Sorolja fel a hazánkban forgalmazott húshibrideket?

29



4. A tyúk biológiai sajátosságai

A tojásképződés

4.1.1. A tojásképző szerv felépítése

A női ivarsejteket, vagy más néven petesejteket (tojás sárgája) a petefészek (ovárium) termeli.

A petefészek:

szőlőfürthöz hasonló, páratlan szerv

a hasüreg bal oldalán a bal vese előtt helyezkedik el

a tyúkembrióba csak a baloldali fejlődik ki, mivel a keltetés 5-6. napja után a jobb oldali

petefészek fejlődése megáll

A petevezető vagy tojócső (oviductus), hosszú, cső alakú, rugalmas szerv, amely a testüregben

rövid hashártya kettőzettel van felfüggesztve.

A petevezetőnek a következő részei vannak:

petevezető tölcsér (infundibulum),

petevezető öböl (magnum),

petevezető szoros (isthmus),

madárméh vagy tojástartó (uterus),

hüvely (vagina).

4.1.2. A tojás kialakulása

A tojás képződéséhez 25-26 órára van szükség. A pete leválásától (ovuláció) a megtojásig

(ovipozíció) 25 óra telik el, de ha ehhez hozzáadhatjuk az előző tojás megtojása és a következő

pete leválása közötti 1 órát.

A tojás sárgája a petefészek tüszőiben képződik és a tüsző fejlődésével párhuzamosan

növekszik. Kezdetben lassan növekszik, de amint eléri a 6 mm átmérőt növekedése felgyorsul

és a kezdeti növekedés ütemének 25-szöröse lesz. A tojás sárgájának teljes kialakulásához

körülbelül 10-14 napra van szükség. A petefészekben kettős hártya veszi körül az érett

petesejtet. A belső hártya a szikhártya, a külső a hártyát tüszőhámnak nevezik, amelynek a célja

a sárgájának a rögzítése. H a külső hám a stigma (csíkocska) a mentén megreped (itt nincs

hajszálér) a sárgája a petevezető tölcsérbe esik. Itt termékenyül meg a tojás. Ha nem az stigma

mentén reped meg a hártya, akkor apró vérzések keletkeznek és a tojás vérfoltos lesz.

30



A tölcsér mirigyhámsejtek fehérjeszerű anyagot választanak ki, amelyből a későbbiekben a

jégzsinór fog kialakulni. A tojás kb. 15-18 percet tartózkodik a tölcsérben. Az

izomösszehúzódások következtében a sárgája haladni kezd a petevezetőben. A petevezető belső

falának ráncai (akár egy huzagolt puskacső) forgómozgásra késztetik a sárgáját. Ez a forgás

sodorja fel a sárgáját körülvevő sűrű fehérje zacskót és létrejön a jégzsinór. A tojásfehérjének

több mint fele a petevezető öbölben termelődik. Itt képződik a belső sűrű fehérje állomány

(sűrű, kocsonyás anyag), amely mint egy zacskó körülveszi a tojás sárgáját. Itt kb. 3 órát

tartózkodik a tojás.

15. ábra: A petefészek és a petevezető felépítésének részei [57]

A petevezető szoros mirigyei váladékból alakul ki a kettős lemezű héjhártya vagy

pergamenhártya. A petevezető szoros anatómiai felépítése határozza meg a tojás alakját.

Lazább izomzatú szorosban gömbölyűbb tojások-, míg feszesebb izomzatú petevezető

szorosban hosszúkásabb tojások alakulnak ki. 1-2 óra a szorosban eltöltött idő.

A madárméh felső részében a pergamenhártyán keresztül fehérje diffundál a tojásba, ahol sűrű

és híg fehérjékben rétegződik. A kitágult középső szakaszában, a fehérjével telített, kifeszült

héjhártyára megkezdődik előbb a szemcsés héjhártya, majd a mészhéj kialakulása. Itt

fehérjeanyagok és színképző anyagok is beépülnek a tojás héjába. A madárméh alsó (hátulsó)

szakaszaiban képződik a kutikula, mely megvédi a tojást a fertőző anyagok behatásaitól. A

madárméhben tartózkodik legtovább a tojás, közel 20 órán át.

A petevezető utolsó szakasza a hüvely, ahol a tojás a megtojásig tartózkodik, kb. 5 percen át.

Tojásrakáskor a hüvely kitüremkedik, kifordul, ezáltal a tojás nem halad át a kloákán, nem

érintkezik annak bélsár tartalmával, így tisztán jut a külvilágba. A tojás a hegyesebbik végével

31



helyezkedik a petevezetőben, de a megtojás előtt megfordul és az esetek kb. 70%-ban, a tompa

végével kerül a külvilágba.

4.1.3. A tojás szerkezete

A tojás a keltetés folyamán benne fejlődő embrió kialakulásához szükséges feltételeket és

táplálóanyagokat optimális mennyiségben tartalmazó petesejt.

A tojásnak 3 fő rész van: a tojássárgája, a tojásfehérje és a mészhéj. Egy átlagos tyúktojásban

30 %-ot tesz ki a tojássárgája (más néven szik), 58,5 %-ot a tojásfehérje, valamint 11,5 %-ot a

mészhéj.

16. ábra A tojás szerkezeti felépítése [58]

A tojássárgáját vizsgálva meg kell említeni a csírakorongot (discus germinativus), amely a

tojás megtermékenyülésének a helye. Alatta a rejtek (latebra) található, amelyből keltetés első

36-48 órájában táplálkozik az embrió. A tojásképződés során a rejtek köré koncentrikus

körökben egy világosabb réteg (peteszik) és egy sötétebb réteg (táplálószik) rakodik. A

tojássárgáját kívülről kívül szikhártya borítja

A tojásfehérjének több rétege van. Legbelül helyezkedik el egy belső sűrű fehérje zacskó a

jégzsinórral, majd a belső híg fehérje, külső sűrű fehérje és külső híg fehérje rétegek találhatóak.

A fehérjét körülveszi egy kettősfalú hártya a belső héjhártya vagy pergamenhártya, mely a tojás

tompább végén kettéválva alkotja a légkamrát.

A tojáshéj szerkezetét vizsgálva belülről kifelé haladva találjuk a szemcsés héjhártyát, majd a

belső oszlopos szerkezetű- és külső szivacsos szerkezetű állomány. Legkívül a kutikulát

találjuk, amelynek szerepe a mikrobák elleni védelem és a belső nedvesség elpárologtatásának

mérséklése, késleltetése.

32



Hidas (2013) szerint az emberi táplálkozási szempontból a tyúktojás rendkívül értékes. Nem

csak magas fehérjetartalma említésre méltó, hanem annak összetétele is! A tojásban található

fehérjének talán a legmagasabb a biológiai értéke. Összehasonlítva más élelmiszerekkel, az

anyatej után a második legértékesebb fehérjeforrás. Viszonylag alacsony a zsírtartalma (egy

tojásban kb. 6 g) és az energiatartalma is viszonylag alacsony (egy tojásé 76 kcal). A zsírok

közül a telítetlen zsírok 60-70 %-ban dominálnak. A tojás a természet vitaminkapszulájának is

tekinthető, oly magas a vitamintartalma.

A vedlés

Vedlés során a baromfi lecseréli a tollazatát, azaz a régi tollazatát ledobja és új tollazatot

növeszt helyette. A tojástermelési ciklus végén az állat megvedlik és ezalatt felkészül a

következő termelési időszakra, tartaléktápanyagokat raktároz. Vedlés során csökken az ivari

élet, a tojásrakás szünetel, a kakasoknak alábbhagy a párzó kedve. A vedlés időpontja és tartama

tehát befolyásolja az állatok termelését is.

A vedlést több tényező egymásra gyakorolt hatása határozza meg. A vedlés idegrendszeri és

hormonális szabályozás alatt áll. A vedlés befolyásolja az öröklött hajlam, a szervezet

hormonális tevékenysége valamint a környezeti tényezők elsősorban a fény játszik fontos

szerepet.

A rövidülő megvilágítás (természetes vagy mesterséges) hatására csökken a hipofízis

gonadotrop hormon termelése, és ezzel egyidejűleg megnövekszik a tireotrop hormon

szintje. A tireotrop hormon a pajzsmirigyben a tiroxin hormon elválasztását serkenti, ami a

toll papillák vérellátásának megszűnéséhez vezet. Ezáltal a régi toll elhal és kihullik,

megkezdődik a vedlés. A gonadotrop hormon csökkenése az ivari élet csökkenését, a

kakasoknál a párzási kedv csökkenését, a tojóknál a tojásrakás beszüntetését eredményezi.

Fényküszöbnek nevezzük azt a legrövidebb fénytartamot, amely hatására ezek a hormonális

változások bekövetkeznek. Fajonként és fajtánként is változik a vedlés időtartama. A parlagi

fajtáknál 3-tól 6 hónapig is eltarthat a vedlés. Lefolyása szerint lehet gyors és lassú,

megkezdésének időpontja szerint lehet korai és késői. A korai vedlők, amelyek rendszerint

gyenge tojástermelők lassan-, a későiek, amelyek a jó tojástermelők gyorsan vedlenek.

A vedlésnek sorrendje van. Először a nyaktollak váltása kezdődik, majd ez átterjed a hátra

aztán a szárnyakra, majd a törzsre és végül a farokra. Gyors vedlés könnyen felismerhető mivel

a vedlés során a tollazat jelentős része hiányzik az állatról. A lassú vedlés, amely szinte

33



észrevétlenül zajlik le nehezen felismerhető, jóformán csak akkor vehető észre, ha az állatot

kézbe vesszük és a tollazatát megvizsgáljuk.

A tyúkok első vedlését szűzvedlésnek nevezzük. Ez a vedlés 3-4 hetes korban a legintenzívebb,

ilyenkor a napos állatok elkezdik a pihetollaikat fedőtollakra cserélni. A második tollváltás a 9

és 12 hét között zajlik le, amelyet a nevelési technológia, a takarmányozás valamint a

hőmérséklet is befolyásolhat. A húsáru előállításakor a szűzvedlés befejeztével, de még a

második tollváltás megkezdése előtt értékesíteni kell a pecsenyebaromfit. A második tollváltás

során kialakul az ivarra jellemző tollazat.

A tojástermelés befejeztével megkezdődik a harmadik tollváltás, amely mesterséges

világítással irányítható. Intenzív, zárt tartásban a vedlés 16-17 órás világítási programmal

késleltethető, így a tojótyúkokkal akár 64-65 hetes ún. nyújtott termelési év is elérhető.

Tartástechnológiai hiányosságokra, mint például a takarmányozási hiba, vízhiány vagy

fénykimaradás, a tyúkok rendellenes vedléssel ún. nyakvedléssel reagálnak. Ez a részleges

vedlés azonos hatású a teljes vedléssel így a tojástermelésben nagy kiesést okozhat.

17. ábra: Nyakvedlés tojótyúknál [15]

A két- vagy több ciklusos tojástermelésben a vedlést mesterségesen is ki szokták váltani. Az

állományokat kényszervedletéssel késztetik a tojástermelés befejezésére, valamint a következő

tojástermelés ciklusra történő felkészülésre. Megfelelő program szerint korlátozzák a fényt, a

takarmányt, az ivóvizet, ezáltal az állatok szervezetében olyan hormonális változásokat idéznek

elő, melyek hatására megindul a vedlés.

34



2. táblázat: Vedletési program a kettőshasznosítású tyúkállományban

Idő (nap) Takarmány Ivóvíz Világítás (3W/m²)

1-7. takarmánymegvonás ad libitum 1/3 intenzitás, 8 óra/nap

8-10. takarmánymegvonás ad libitum nincs világítás

(csak az állomány ellenőrzésekor)

11. búza etetés 20g/tyúk +gritt ad libitum 8 óra/nap



14-40. búza ad libitum ad libitum 8 óra/nap

41-49. fokozatos áttérés tojótápra ad libitum 8 óra/nap

50. tojótáp ad libitum ad libitum 12 óra/nap



A kotlás

A kotlás olyan élettani megnyilvánulás, amely a fajfenntartást szolgálja. Neuro-hormonális

szabályozás alatt áll. A kotlás az örökletes alapra, valamint a környezeti hatások együttesére

vezethető vissza. A klimatikus hatásoknak, mint például a napfény időtartama, -intenzitása, -

hullámhosszúsága, valamint a hőmérsékletnek és az évszakoknak is nagy szerepe van a kotlás

kialakulásában. Más idegrendszeri behatások, mint például a sötét tojófészek, a tojás látványa,

a csipogó csibék hangja is elősegítik a kotlás kialakulását. A kotlás előfeltétele, hogy az állat

előzőleg tojást termeljen.

A kotlás kialakulását az agyalapi mirigy első lebenyében termelődő prolaktin hormon okozza.

Kezdetekben a kis mennyiségben termelődő prolaktin hormon visszahat a köztiagyra és amely

érzékenyebbé válik a folyamatosan érkező ingerekre. A köztiagy és az agyalapi mirigy

egymásra hatásának eredményeként nagy mennyiségű prolaktin hormon termelődik, amely pár

nap alatt teljesen elnyomja a tojástermelést serkentő gonadotrop hormon termelését. A prolaktin

hatására a petetüszők beszüntetik a növekedésüket és fokozatosan visszafejlődnek. A tojás

termelésben hosszabb-rövidebb szünetek keletkeznek, amely gazdasági károkat okozhat. A

kotlás ideje alatt az állatok viselkedése is megváltozik. Manapság a kotlás hátrányos

tulajdonság, mivel a keltetőgépek megjelenésével már nincs szükségünk kotló állatokra.

Szelekcióval és tenyésztési eljárásokkal igyekeznek a különböző genotípusok kotlási hajlamát

a háttérbe szorítani. A gondozói munkával ki kell küszöbölni a kotlást kiváltó okokat. A

35



tojófészkek megfelelő helyre helyezésével, gyakori tojás szedéssel megakadályozható a

kotlóhajlam kiváltódása.

A már kialakult kotlást meg kell szüntetni. Erre különböző kotlásleszoktató módszereket

dolgoztak ki. A nagyüzemi módszereknél kotlásleszoktató ketreceket, -fülkéket használnak. A

kotlást mutató tojókat leszoktató ketrecbe kell elhelyezni. Az elkülönítés lényege, hogy az

állatok az addig megszokott környezetüktől jelentősen eltérő viszonyok közé kerülnek. A kotló

egyedek a fülkék sorrendjében 1-1 napot töltenek el, ahonnan visszakerülnek az állományba.

16. ábra: Kotlásleszoktató fülkerendszer [16]

Régen a kis üzemi és a háztáji tartásmódban vízbe mártották, kútba eresztették, ugató kutya

mellé helyezték a kotló állatokat, ezáltal tudtak a kotlás ellen fellépni. Ma már állatvédelmi

okok miatt nem alkalmazzák azokat a módszereket, amelyeket a múltban a nagyüzemekben

használtak. Ilyenek voltak az elektromos kotlásleszoktató készülékeket vagy humán

táplálkozási tiltás miatt ma már nem alkalmaznak hormonális kezeléseket és nem adnak

lázcsillapító szereket sem az állatoknak.

A keltetés

Keltetés során a megfelelő hőmérséklet beindítja és fenntartja a sejtek szaporodását és az

embrionális anyagcsere folyamatokat. Az optimálistól eltérő hőmérséklet hatással van a

keltethetőségre, a kelés idejére, a fejlődő embrió-, majd a kikelt csibék nagyságára. Befolyásolja

36



az embrióelhalás mértékét, a kikelt csibék életképességét, valamint a kelésgyenge napos állatok

arányát.

A baromfifajaink tojásai 37 és 38 oC közötti keltetési hőmérséklet igényelnek. Az optimális

hőmérsékleti értékeket rendszerint a keltetőgép típusa határozza meg. Minden gyártó cég

megadja a legjobb keltetési eredmény eléréséhez szükséges értékeket. Az üzemeltetési

hőmérséklet tekintetében a természetes légcserés asztali és a kényszer légkeveréses szekrényes

(termes) keltetőgépek között nagy eltérések vannak. Az asztali keltetőgépek jobban

hasonlítanak a kotlósok által teremtett hőmérsékletekhez.

4.4.1. A tyúktojások keltetése

3. táblázat: A különböző fajok kelési ideje

Faj Kelési idő (nap)

Fürj 17

Galamb 17

Tyúk 21

Fácán 24

Gyöngytyúk 28

Pulyka 28

Kacsa 28

Páva 30

Liba 30

Mulárd 32

Némakacsa 35

Hattyú 36

Strucc 40

Emu 56

Hagyományos keltetéskor a kotlóstyúk alatt a tojások felső felülete 39,2-39,4 oC között van,

míg az alsó része, amely a fészekalommal érintkezik 36-37 oC-os. Ilyenkor a tojások

középpontjában átlagosan 37,8 oC a hőmérséklet. A szekrényes vagy más néven termes

keltetőgépekben egyenlőbb a meleg levegő elosztása, mivel ventilátorokkal keringtetik a

levegőt. A megfelelő keltetés érdekében a keltetőgépek különböző részei között csak

kismértékű (0,2 oC) hőmérsékletkülönbség engedhető meg. Az egyenletesen eloszlott meleg

levegő miatt a tojások középpontjában is 37,5-37,8 oC a hőmérséklet.

37



Az optimális keltetési hőmérsékletet a következő tényezők is befolyásolják:

a tojások genetikai háttere

a tojóállomány kora

a tojások nagysága

a tojáshéj a minősége

a tojások kora a keltetőbe rakáskor

a keltetés alatti páratartalom

Hústípusú állományok esetében a hosszan tárolt, nagytömegű, a tojástermelési ciklus kezdetén

vagy végén gyűjtött tojásoknak némileg több melegre van szükségük. A tojótípusú fajtáknál a

kistömegű, frissen berakott tojások valamivel alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek.

A mesterséges keltetést két szakaszra lehet osztani, az előkeltetésre és a bújtatásra.

A szakaszos üzemeltetésű keltetőgépekben, ahol nincs légkeverés, a keltetési hőmérsékletet

változtatjuk az embrió korának megfelelően. Mivel az embrió fejlődésével kialakul az

embrionális vérkeringés, ezért a véráram keltető által biztosított hőmérsékletet könnyebben

tudja a tojások középpontja felé közvetíteni. A keltetés első szakaszában biztosított 37,5-37,8

fokos hőmérsékletet a keltetés második felére 37,0-37,5 fok közötti hőmérsékletre

csökkenthetjük. A légkeveréses keltetőgépekben a keltetés ideje alatti 37,5-37,8 fokos

hőmérsékletet biztosítunk. A keltetés végén, a könnyebb és sikeresebb kelés érdekében az

utolsó két napon, vagyis a 20. és a 21. napon alacsonyabb értékre 36,7-37,2 fok közöttire állítjuk

a keltetőgépek hőmérsékletét. Ezt „bújtatásnak” nevezzük.

Az optimális hőmérséklettől eltérő hőmérsékletek befolyásolják a kelési időket. A magasabb

hőmérséklet gyorsítja, míg az alacsonyabb hőmérséklet késlelteti a kelést.

4. táblázat: A tyúk faj keltetési hőmérsékletének és a kelési idők közötti összefüggése

Keltetés alatti hómérséklet (oC) 35,6 36,7 37,2 37,8 38,9

Kelési idő hossza (nap) 23,6 21,6 20,8 20,2 19,5

A tojásban fejlődő embrióra a keltetés 10. napjáig nagy hatással van a hőmérséklet, míg a

keltetés második felében ez a hatás mérséklődik. Ez azt jelenti, hogy a 10. napig a

hőmérsékletváltozás gyorsítja vagy lassítja-, míg az ezutáni időszaban kevésbé befolyásolja a

embrió fejlődését.

38



A természetes keltetés során a kotló naponta többször, rövidebb-hosszabb időre leszáll a

fészekből. Ez idő alatt a tojások leülnek, ekkor tudnak a tojások megszabadulni a felesleges

hőtől. Ez akár 10 oC-os lehűlés is lehet. Ezt utánozva, a tojások keltetésének második felében

szükség van a tojások hűtésére, mivel a biológiai hőtermelés intenzitása, a megnövekedett O2

igény és a CO2 termelődés megköveteli azt. Hűtés során levegőcserére is szükség van, és ezáltal

a tojásban a hőmérséklet-változásból adódó nyomáskülönbség hatására élénkül a gázcsere. A

szakaszosan ismétlődő hűtés az embrió hőszabályozását és anyagcseréjét is segíti. A tojások

hűtése a gépben és a gépen kívül is lehetséges. A periodikus hűtés mindennapos keltetői feladat,

amikor is a tojásokat a keltetőgép ajtajának nyitva tartásával, és/vagy a tojástartó tálcák

kihúzásával gépen kívül hűtik. A modern keltetőgépekben már hűtőberendezés van beépítve Ez

a folyamatos fűtés szükségtelenné teszi a szakaszos fűtést. A tyúktojások keltetősége 2-3 %-al

a pulykatojásoké 4-6 %-al is javítható. A víziszárnyasok esetében a periodikus hűtés

elmulasztása 20 %-os kelési eredmény romlást is előidézhet. A tojásokat addig kell hűteni, míg

a hegyes végüknél mért hőmérséklet 9 oC-os nem lesz. A hűtést a tojások permetezése követi

(kivéve a tyúk fajt), ami a tojások elvesztett vízének pótlására is szolgál.

A baromfitojások a keltetés alatt a héj pórusain át történő párolgással vizet veszítenek. A

berakástól a kikelésig a teljes veszteség kb. 21 % körül alakul Az előkeltetés alatti vízveszteség

az eredeti tojástömeg kb. 15 %-a, majd a pattogzás és kibújás közötti időben további kb. 6 %-

nyi vízveszteséggel kell számolni.

Gazdasági baromfifajainkat az előkeltetés során 50-60 % közötti relatív páratartalomban

keltetjük. A bújtatás során a pattogzás kezdetekor 5-7 %-kal magasabb relatív páratartalmat

állítunk be, majd fokozatos emeléssel a kelés csúcsának elérése előtt 75-80 %-os relatív

páratartalmat biztosítunk. A magasabb páratartalom elősegíti a magzat kibújáskori elfordulását,

a héjhártyák és a héj áttörését, valamint a kalcium mobilizálását. A kelés ideje alatt a túl

alacsony páratartalom miatt a csibék tojáshéj maradvánnyal összeragadva vagy ragacsos

pihetollal, részben kiszáradtan fognak kikelni. A túl nagy páratartalom miatt a csibék a

tojástartalommal szennyeződnek és a köldökük sem fog tökéletesen záródni, így kelésgyenge

csirkék lesznek.

Az embrió fejlődése során az anyagcserefolyamatok termékeként nagy mennyiségben

keletkezik CO2. Kis koncentrációban ez szükséges az embrió fejlődéséhez, mivel CO2 hatására

történik a Ca mobilizálás, viszont túlzott mennyiségben csökkenti a keltethetőséget. A friss

levegő 0,03-0,08 % CO2-ot tartalmaz, ami 0,3 0,5 % mennyiségig még nem károsítja az

39



embriót. Ha viszont a CO2 koncentráció 1,5-2%-ig emelkedik, az nagyban rontja a tojások

keltethetőségét.

A keltetés ideje alatt a tojásokat forgatni kell. A fejlődő embrió számára nagyon fontos a tojások

forgatása, mivel a tojásban szabadon úszva, lebegve így tud megfelelően érintkezni a

tojástartalommal. A forgatás elősegíti az allantois szabályos kifejlődését, valamint a tojás

táplálóanyagainak egyenletes eloszlását is. Forgatással megakadályozzuk, hogy a keltetés első

napjaiban az embrió vagy a szik hozzátapadjon a belső héjhártyához. Forgatás hiányában a

chorioallantois a szükségesnél korábban a keltetés 7. napja előtt összenő a belső héjhártyával.

A tojások forgatása a tengelyük körül történik. Nagyon fontos a forgatás szöge és a forgatás

gyakorisága. A tyúk, pulyka és a gyöngytyúk tojások mesterséges keltetésekor függőleges

helyzetben, tompa végükkel fölfele helyezzük el a tojásokat. Az előkeltetés alatt kétóránként a

függőleges síktól eltérően jobbra és balra 45 °-os szögben el kell forgatni a tojásokat.

17. ábra: A tyúktojások forgatásának módjai

A csibék a fejlődésük folyamán mindig úgy igazodnak, hogy fejük legfelül legyen, így a kelés

megkezdésekor a csőrükkel először a légkamrába hatolnak, így az első légvétel a tojás

légkamrájának levegőjéből történik.

4.4.2. A pulykatojások keltetése

A pulykatojások kezelése, tárolása, és keltetésre való előkészítése tyúktojáséval azonos a. A

keltetés során nagyon fontos a pontosan beállított keltetőgép, ugyanis a pulykaembrió nagyon

érzékeny a túlfűtésre. Az előkeltetés alatt 37,3-37,7 °C hőmérsékletet biztosítunk. A 9-16. nap

között, naponta egyszer 10-15 percig, 17. naptól naponta kétszer 15-20 percig 20 °C-on hűtjük

a tojásokat. Minden hűtés után 40 °C-os vízzel permetezzük a tojásokat A 25. napon a tojások

40



átkerülnek a bújtatóba. 36,9-37,5 °C-os csökkentett hőmérséklet mellett, 70-80 %-ra kell emelni

a relatív páratartalmat. 60 óra elteltével megindul a kelés és a 28. napon befejeződik. Ha a

tojások 80 %-ából kikelt a pulykapipe, és az állomány nagy része felszáradt a naposállatokat

célszerű leszedni. A tojások lámpázása a 10. és 21. napon, valamint a bújtatóba helyezéskor

történik.

4.4.3. A kacsatojások keltetése

A víziszárnyasok életmódjával összhangban a tojások kezelése és azok keltetése eltér a

tyúktojásétól. Víziszárnyasok esetén a keltetés előtt 24 óráig pihentetni kell a tojásokat.

A kacsatojások keltetése nagy figyelmet és óvatosságot kíván, mert a kacsatojás könnyen törik.

A kacsák a hajnali órákban és állomány szinten viszonylag rövid időn belül megtojják tojásaikat

(délelőtt 9 órára a kacsák 90 %-a), ezért nem nehéz gondozói feladat a tojásokat kétóránkénti

begyűjtése. A kacsatojások egyöntetűek, nagy számban megfelelnek az alakindexnek (1,30-

1,45).

Az előkeltetés 37,5-37,8 °C-on 55-57 % relatív páratartalom mellett történik. A kacsatojásnál

is elfogadott a függőleges (tompa végével felfelé állított), vagy a 45 °-os szögben fektetett

tálcázás. A pulykához hasonlóan a 25. napon kell a bújtatóba helyezni a tojásokat ahol 37,4-

37,5 °C hőmérsékletet és fokozatos emeléssel 75-80 %-os relatív páratartalmat biztosítunk.

Tömeges pattogzás idején a páratartalmat 80-90 %-ra tovább kell növelni.

A lámpázások a 6. napon és a 22. napon vagy a bújtatáskor történnek. Az előkeltetés alatt két

óránként a függőleges síktól eltérően jobbra és balra 45 °-os szögben el kell forgatni a tojásokat.

Mivel a naposkacsák rendkívül elevenek ezért a kikelés után rövid időn belül célszerű a azokat

leszedni., ezért gyorsan célszerű őket leszedni.

4.4.4. A lúdtojások keltetése

A lúd szerényebb tojástermelése miatt a tenyésztojások nagy értéket képviselnek. A megfelelő

keltetési eredmények elérése érdekében, mind a tojáskezelés-, mind a keltetés folyamán a faji

sajátosságból adódó speciális igényeket ki kell elégíteni. A lúdtojás alaki szórása nagy, ezért a

tojásindex megállapítása sem túl szigorú (1,36-1,65).

41



A tojások előkeltetése az első 12 napban 37,8 oC-on történik, a 13-24. nap között 0,3 oC-ot

csökkentve 37,5 oC-on folytatódik. a 25. naptól a bújtatóba helyezésig (28. nap) 37,2 oC-ra

tovább csökkentjük a keltető hőmérsékletét. A bújtatás 37,0 oC-on történik.

5. táblázat: Lúdtojások páratartalom szükséglete szekrényes keltetőgépben [17]

Keltetési fázis A keltetés napja

Relatív páratartalom

(%)

Előkeltetés

1-4 70

5-12 54

13-23 56

24-27 57

Bújtatás 28. a tömeges pattogzásig 63

29-30 77-80

A lúdtojások keltetés alatti kezelése lényegesen eltér a tyúktojásétól. Az előkészítő tálcákra

fektetve kell helyezni a tojásokat. A napi kétóránkénti 2x45°-os forgatáson túl a keltetés 11.

napjáig naponta egyszer 180°-ban kézzel elfordítják a tojást. A keltetés 11-20. napja között

naponta kétszer kell elvégezni a kézi forgatást. Ezt követően kézi forgatás már nem szükséges.

A modern keltetőgépekben speciális tálca használatával nincs szükség kézi forgatóra. A kelés

beindulásakor a gépi forgatást be kell fejezni.

18. ábra: A lúdtojások forgatásának módjai

A tojások hűtésénél periodikusan drasztikus hűtést is alkalmaznak. Ennek elmulasztása 20 %-

kal is ronthatja a kelést. A hűtésnek addig kell tartania, amíg a tojás hegyes végének hőfoka 29

°C lesz. A lúdtojások periodikus hűtési technológiáját a következő táblázat tartalmazza.

42



6. táblázat: A lúdtojások periodikus hűtési technológiája szekrényes,

hűtőberendezéssel ellátott keltetőgépekre [18]

Keltetési

fázis

A keltetés

napja

A hűtés időtartama gépen

kívül,

20 °C-os teremhőmérsékleten

Permetezés, gépen kívül,

40 °C-os vízzel

Előkeltetés

1-7 nincs nincs

8-15 naponta egyszer 8-15 perc minden hűtés után harmatszerűen

16-23 naponta kétszer a pattogzás

kezdetéig 20-30 percen keresztül

minden hűtés után kissé megnövelt

mennyiségben

24-27 pattogzás kezdetéig lemosásszerűen

Bújtatás 28-30 kelés ideje alatt nincs kelés ideje alatt nincs

A naposliba kelés után még sokáig tehetetlen. Minősítését csak kelés után 8-10 óra múlva

végezzük.

4.4.5. A pézsmaréce tojások keltetése

Keltetéstechnológiája a lúdtojáséhoz hasonló. Az előkeltetés 37,7 °C-on, 50-60 % relatív

páratartalom mellett történik. Bújtatni a 32. keltetési napon kell, 37,5 °C-on, 75-80 % relatív

páratartalommal.

Forgatása és hűtése a lúdtojáséval azonos.

4.4.6. A gyöngytyúktojások keltetése

A gyöngytyúktojások keltetési technológiája a tyúktojáséhoz hasonló. Életkörülményeik is

nagyon hasonlóak, sőt a két faj tojásainak vegyi összetétele is majdnem egyező. A

páratartalommal szemben módosultak az igényei. A kisebb tojástömeg a párt a páratartalom

növelését indokolja, a vastagabb tojáshéj ellenkező igényt jelez. A páratartalom növelése így

mérsékelt.

A gyöngytyúktojások előkeltetése 37,5-37,8 °C között, 60 % -os relatív páratartalommal, míg

a 25. napon kezdődő bújtatást 37,0-37,2 °C-on 70 %-os relatív páratartalom mellett célszerű

elvégezni. A kelés a 27. napon várható.

Az első lámpázás a 10., a második a 21. vagy a 25. napon történik.

43




1. Milyen tényezők váltják ki a vedlést?

2. Milyen hormonok váltják ki a vedlést?

3. Milyen összefüggés található a vedlés és a tojástermelés nagysága között?

4. Ismertesse a vedlési sorrendet!

5. Ismertesse a kényszervedletési program lényegét!

6. Melyek a kotlást kiváltó okok?

7. Milyen hormonok játszanak szerepet a kotlás kiváltásában?

8. Ismertesse a kotlásleszoktatási eljárásokat!

9. Ismertesse a különböző baromfifajok keltetésének jellegzetességeit!

44



5. Tenyészállományok felnevelése és tojóházi tartása

Tenyész-állományoknak nevezzük azokat az állományokat, amelyek a tenyésztés és

szaporítás során keltetésre alkalmas tojásokat tojnak.

A gyakorlatban általában a szülő- vagy nagyszülő állományok tartoznak ide. A

tenyészállományok által megtermelt tojás lehet tenyésztojás vagy keltetőtojás. A két fogalom

között különbség van. Tenyésztojásnak nevezünk minden olyan tojást, amelyből a kikelt utód

tovább tenyésztésre kerül, míg a keltetőtojás olyan tojás, amelyből a kikelt utód haszonállat

előállítás céljából tartunk és nem kerül továbbtenyésztésre. (pl. pecsenyecsirke vagy étkezési

tojást előállító tojótyúk)

A tyúk tenyészállományok hasznosítási típus szerinti csoportosítása:

1. Tojó típusú tenyészállományok

könnyű testű tenyészállományok,

középnehéz testű tenyészállományok,

2. Hústípusú tenyészállományok

indusztriál típusú (fehér tollú) tenyészállományok,

háztáji tartásra alkalmas (színes tollú) tenyészállományok,

3. Kettőshasznosítású típusú tenyészállományok

fajtatiszta tenyészállományok

háztáji hibrid tenyészállományok

Tenyészállományok tartását nevelési- és tójóidőszakra lehet osztani. Egyfázisos tartási

rendszernek nevezzük azt, amikor a nevelési időszak és ott tojóidőszak egy helyen, egy

épületben történik, míg többfázisos rendszernek nevezzük azt, amikor a nevelési időszak és a

tojó időszak helyileg elkülönül egymástól.

A többfázisos rendszerben kétfázisos- és háromfázisos rendszereket különböztetünk meg.

Kétfázisos rendszer esetén a nevelés időszak egy fázisban történik, majd ennek végén telepítik

át az állományt a tojóházba. A háromfázisos rendszerek esetében a nevelés időszak két részre

oszlik elő- és utónevelési fázisra, majd az utónevelési fázis végén kerülnek az állományok a

tojóházakba betelepítésre.

45



Tenyésznövendékek nevelése

5.1.1. Tartástechnológia

A tenyésznövendékek nevelése nevelőházakban történik. A nevelőházak lehetnek padozatos

vagy ketreces rendszerűek. A padozatos technológiáknál mélyalmos és rácspadozatos

rendszereket ismerünk, vagy ezek kombinációját alkalmazzák. A ketreces technológiák

állatjóléti és állatvédelmi okokból ma már ritkábban használják.

A nevelőépületekkel szemben támasztott követelmények, hogy azok a naposcsibék fogadására

és tartására valamint a növendék állományok nevelésére alkalmasak legyenek. Rendszerüket

tekintve lehetnek zártak és nyitottak. Minden olyan épület megfelelő a tenyésznövendékek

felnevelésére, amelyben biztosítani lehet a neveléshez szükséges feltételeket.

Azért hogy az épület könnyen takarítható és fertőtleníthető legyen alapkövetelmény, hogy a

falak és a mennyezet is sima legyen, valamint a sima padozat a gépi kitrágyázást is nagyban

megkönnyíti.

A takarmánykiosztás eszközei a baromfi életkora szerint változnak. Legelterjedtebbek az

automata etető berendezések, amelyeket kezdetektől a nevelés végéig alkalmazni lehet. A

csibék 10-14 napos koráig a csibeszállító kartonból, vagy műanyag etetőtálcáról is etethetők,

de ebben az időszakban fólia csík is leteríthető, melyre kiszórható a takarmány.

19. ábra: Csibék takarmányozása fóliacsíkról és automata etetőből [19]

46



Az itató berendezésekből napos korban a kúpos csibeitatókat, később a túlfolyós súlyzós vagy

súlyszelepes körönitatókat használják. Legjobb megoldás az egyedi szelepes (csepegtető

rendszerű vagy csészés) itató berendezések használata, amely napos kortól a nevelés végéig

használható, egyúttal az állategészségügyi és higiéniai követelményeket is ez a berendezés

elégíti ki a legmesszemenőbben.

20. ábra: Egyedi szelepes itatórendszer [20]

A tenyésznövendékek felnevelése során a növekedés, a fejlődés és így az ivarérés is

szabályozható. Ezért az épületekkel szemben támasztott követelmények közé sorolható, hogy

az épület mesterségesen világítható, szellőztethető és fűthető legyen.

A tenyésznövendékek fejlődésének irányítása nagyban függ a fényviszonyoktól. Az épületek

világítási rendszerét úgy kell kialakítani, hogy szabályozható legyen a fény időtartama

valamint intenzitása.

A madaraknál a nappalok hossza befolyásolja a nemi fejlődést. A megvilágított órák számának

növekedése gyorsítja az ivarérést, míg a csökkenő megvilágított órák száma késleltetik az

ivarérés idejét. Ezért a természetes fényviszonyok mellett tartott állományoknál kiegészítő

világítást alkalmaznak az ivarérés idejének a beállításához. A zárt istállókban, mesterséges

fényviszonyok között az ivarzás ideje szinte napi pontossággal meghatározható, beállítható. A

nevelés alatt az első pár napban 24 óra órát világítanak 35 lux/m2 a fényerősséggel. Ezt

követően fokozatosan csökken a megvilágított órák száma, és típustól függően 1-3 hetes kor

után ivarérésig 8 órás megvilágításban (fényküszöb) tartják a növendékeket. Ilyenkor, hogy a

csipkedést megelőzzék a fényerősséget 10 lux/m2-re korlátozzák, mivel az erős fény élénkíti az

állatokat, míg alacsonyabb fényintenzitásban az állatok nyugodtabbak lesznek. A fény szerepe

nem csak a nevelési időszak alatt fontos, hanem a tojástermelés idején is. Ivarérés idejére a tojó

47



típusú tenyész-állományoknál 18-20 hetes-, míg a hús típusú állományoknál 23 hetes korra kell

a tojástermelést legjobban segítő világítási programokra áttérni. Folyamatosan növelve a

megvilágított órák számát a tojótípusú állományoknál 16 órára, míg a hústípusú állományoknál

15 órára növeljük a fénytartamot. Ezzel párhuzamosan a fény intenzitását is növelni kell 35-40

lux/m2 értékre. Ezek értelmében általánosan elmondhatjuk, hogy a nevelési időszak alatt

mesterséges őszt, míg a tojóházakban mesterséges tavaszt állítunk elő.

A szellőzési rendszerek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy az istálló minden részében

a szellőző rendszer biztosítani tudja a friss, tiszta, oxigéndús levegőt valamint megfelelően

lehessen csökkenteni a káros gázok tartamát. A ventillációnak fontos szerepe van még a benti

levegő portartalmának csökkentésében valamint az istálló hőmérsékletének és a

páratartalmának szabályozásában. A szellőzési rendszerek közül a két leggyakoribb a

keresztszellőzési és az alagútszellőzési rendszer. Bármilyen szellőzési rendszert alkalmazunk

elsődleges szempont, hogy úgy alakítsuk ki a szellőzési rendszerünk kapacitását, hogy a

megfelelő levegőmennyiség cseréje mellett, ne legyen huzat az istállóban (általában 0,1-0,3 m/s

légsebeség mellett, 1-5 m3/óra/ttkg levegőmennyiség cseréje).

21. ábra: Keresztszellőszési és alagút-szellőzési rendszerek sematikus ábrája [21]

A tenyésznövendékek nevelése során ki kell alakítani az életkornak megfelelő hőmérsékleti

komfortzónát. Komfortzónának nevezzük azt a hőmérsékleti intervallumot, melyben az

állatok legjobban érzik magukat. A megfelelő hőmérséklet kialakítására különböző fűtési

rendszereket használunk. A fűtés lehet teremfűtés, műanya fűtés vagy kombinált fűtés

(teremfűtés és műanya fűtés együtt).

Teremfűtésnek nevezzük azt a fűtési technológiát, amikor az istálló teljes levegő mennyiségét

fűtjük (radiátor, hőlégbefúvó berendezés stb.). Műanya fűtés során csak a csibe magasságában

fűtünk. (infralámpák, gázinfrák).

48



22. 23. 24. ábra: Fűtési technológiák: infralámpás, hőlégbefúvós, gázinfrás [22], [23], [24]

Nem csak az istállók fűtéséről kell gondoskodni, hanem azok hűtéséről is. Nagy melegben

csökken a takarmányfelvétel is. A baromfik különös veszélynek vannak kitéve, ugyanis

verejtékmirigyek hiányában nem tudják magukat lehűteni. Csupán 4°C fokos testhőmérséklet

emelkedés is az állat elhullásához vezet. Ez különösen nagy problémát okoz az intenzív

tartásmódban, ahol a madarakat nagy állomány-sűrűségben tartják.

25. ábra: A baromfiállomány viselkedése különböző környezeti feltételeknél

A baromfitartásban évről évre visszatérően a legnagyobb veszteséget a nyári hőség és az erre

való felkészületlenség okozza. A veszteség a nem megfelelően hűtött istállóban egésznyáron

jelen van, nem csak az extrém meleg periódusokban.

49



Az istálló hűtésének három legismertebb módja van:

1. Hűtőpaneles megoldás:

Ebben az esetben az istállóba belépő levegő útjába egy nedves szűrőpapír szerű hűtőpanelt

állítunk, amin állandóan keringtetjük a vizet, ezáltal a panel igen nagy párolgó felületén belépő

levegőt a párolgási hővel lehűtjük. 7-10 oC hőmérséklet csökkenés is elérhető ilyen

hűtőrendszerrel. 75-80 % relatív páratartalomig használható. Olyan földrajzi körülmények

között ajánlott, ahol a nyári hőmérséklet rendszeresen eléri, vagy meg is haladja a 30 oC-t és a

relatív páratartalom 50-60 % körüli vagy az alatt van. Ez a körülmény az utóbbi években igen

jellemző a magyarországi éghajlati viszonyokra.

26. ábra: Baromfiistálló hűtőpaneles hűtése [25]

2. Külső vízporlasztás alacsony nyomáson:

Ezt a gyakorlatot házilagos kivitelezésben gyakran alkalmazzák Magyarországon is.

Elsősorban kereszt szellőzésnél alkalmazható. Az istállóba belépő levegőt a légbeejtő nyílások

előtt vezetékekre szerelt porlasztófejek alacsony nyomáson (3-4 bar) szétszórt vízzel hűtik.

Istállón belül nem ajánlott alkalmazni az ilyen rendszert, mert az alom igen gyorsan

elnedvesedik. A módszer előnye az egyszerűsége és az olcsósága, a hátránya a kismértékű 2-4o

C hőmérséklet csökkentés.

3. Belső vízporlasztásos rendszer:

Ennél a rendszernél nagynyomású cső rendszerre porlasztó fejek vannak felszerelve, amelyek

ködösítik a vizet. A nagy nyomás (70-120 bar) következtében, finom, ködszerű porlasztás

lehetővé teszi a víz azonnali elpárolgását. A rendszer páratartalom érzékelővel vezérelt, ami

megakadályozza az alom elnedvesedését.

50



27. ábra: Belső vízporlasztásos rendszer [26]

5.1.2. A nevelési technológia

A tenyésznövendékek nevelésének célja, hogy olyan állományokat állítsunk elő, amelyek a

tojóidőszakban maximális termelésre lesznek képesek. Ezért a növendékek kiegyenlítettek-,

típusoknak megfelelő fejlettségűek legyenek, rendelkezzenek megfelelő szervezeti

szilárdsággal valamint optimális kondícióban és mindvégig megfelelő egészségi állapotban

legyenek.

A naposcsibék fogadására elő kell készíteni a nevelőistállót. Az előkészítés a következő

fázisokból áll:

Legelőször az ól takarítását kell elvégezni. A berendezési tárgyak szétszedése, majd

az ólból való eltávolítása után kezdődhet a takarítás. Száraz takarítás során seprűtiszta

állapotban hozzuk az istállót, pókhálózással és portalanítással egybekötve. Nedves

takarítás során magas nyomású mosószeres vízzel tisztítunk, majd fertőtlenítőszeres

lemosást végzünk.

Ellenőrizni kell az istálló műszaki állapotát, és ha indokolt, javításokat kell rajta

végezni.

A megfelelő egészségügyi állapot eléréséhez az istállót egy ideig pihentetni kell azért,

hogy a tisztítás során el nem pusztított kártevők és kórokozók elpusztuljanak.

A szétszerelt berendezési tárgyakat tisztítani, fertőtleníteni, karbantartani kell.

Az istálló bealmozása után gázos fertőtlenítést végzünk.

Ezután következik az ól belső technológiájának kialakítása, majd az felfűtése.

Ellenőrizni kell a technológiai berendezések műszaki állapotát, működését. Ha indokolt

akkor javítani szükséges.

A mikroklíma beállítása után az ivóvíz valamint a takarmány előkészítése következik.

Ha ez megtörtént ezután következhet a naposcsibék átvétele és telepítése.

51



5.1.3. Ivararány beállítása

A szülőpárállományt már napos kortól célszerű nemek szerint külön tartani, mivel eltérő

igényük (takarmányozási, világítási, stb.) van. Általában a szülőállományokat a keltetőből már

szexáltan, azaz nemek szerint elkülönítve hozzák a telepre. Ha a telepen nincs lehetőség a két

nem külön tartására, akkor egy istállóba, de nemek szerint elkülönítve, (például kerítéssel

elválasztva egymástól) telepítsük be azokat. 10. hét után összeengedhetjük az állományokat,

ekkortól a kakasok is a jércékkel hasonló takarmányozásban részesülnek.

A tojóházakba történő áttelepítéskor egy kakasra 10 jércét számolunk. Azért, hogy ezt az

ivararányt biztosítani tudjuk, napos korban több kakast kell beólazni, mivel a kakasoknál a

nevelés során nagyobb az elhullás és a selejtezés.

Tojótípusú szülőpárok esetében napos korban 12 %-kal több kakast telepítenek. A nevelési

időszak alatti, folyamatos selejtezéssel alakítják ki a tojóházakba történő áttelepítések előtti (18

hetes korra) 10:1-es ivararányt. A hústípusú szülőpároknál a jércékhez 15 %-kal több kakast

telepítenek, majd nyolc hetes korban történik egy selejtezés, amely után 12 %-kal több kakas

marad. A nevelés végén 18-20 hetes korban, a tojóházakba történő áttelepítés előtt végeznek

még egy kakasszelekciót, mely selejtezés eredményeként alakul ki a végleges 10:1 jérce-kakas

ivararány. Az áttelepítések előtti válogatást mindig nagy körültekintéssel kell végezni. Azok az

egyedek kerülnek betelepítésre, amelyek küllemben, fejlettségben, testsúlyban koruknak

megfelelőek valamint kitűnő egészségi állapotban vannak. A kakasok válogatásánál nagy

figyelmet kell fordítani a lábalakulásra is.

A megfelelő nevelési eredmények eléréséhez optimális állománysűrűség beállításra van

szükség. Optimális állománysűrűségnek nevezzük azt az egy m2-re telepíthető csibék számát,

amikor mind az állat szempontjából mind gazdasági szempontból a legkedvezőbb

állománysűrűséggel dolgozhatunk. Az optimálisnál nagyobb telepítési sűrűség esetén romlik a

nevelési együttható, csökken a súlygyarapodás, a kiesések száma növekszik, valamint romlik

az állomány egyöntetűsége, azaz szórt lesz az állomány. Ha a telepítési sűrűség az optimálisnál

alacsonyabb, akkor az istálló rossz kihasználtsága miatt a gazdasági mutatók csökkennek.

52



7. táblázat: Az állománysűrűség ajánlott értékei a nevelés alatt (Horn, 2000)

Tartásmód Férőhelyigény (db/m2)

jérce vegyes ivar kakas

Hús típusú szülőpárok

előnevelés

utónevelés

-mélyalom

-rácspadló

10,8

6,2

6,7

-

6,0

6,2

8,6

3,0

3,6

Tojó típusú szülőpárok

Könnyűtestű v. leghorn típusok (mészfehér héjú tojást termelők)

-mélyalom

0-10 hét

11-18 hét

19 hét felett

-rácspadló

0-10 hét

11-18 hét

19 hét felett

12

8

6

14

9

8

Középnehéztestű típusok (színes héjú tojást termelők)

Mélyalom

0-10 hét

11-18 hét

19 hét felett

Rácspadló

0-10 hét

11-18 hét

19 hét felett

10

7

5

12

8

7

Azért hogy az állatok a későbbiekben ne okozzanak egymásnak sérülést, már a keltetőben a

kakasok első és hátsó karmait csőrkurtító berendezés izzó pengéjével levágják, néhány esetben

a sarkantyúkat is lesütik. Van, amikor a kakasok taréját is kurtítják úgy, hogy ollóval a taréjt

teljes hosszában végig vágják.

A nevelés alatt is különböző technológiai beavatkozásokra van szükség. A tollcsipkedés

elkerülése és a kannibalizmus megelőzése miatt ajánlott 6-8 napos korban elvégezni a szülőpár

állományok csőrkurtítását. Elektromos árammal izzított pengével (termokauter segítségével)

az orrnyílások előtt 2 mm-rel visszavágják a felső csőrkávát úgy, hogy az 1-2 mm-rel rövidebb

legyen, mint az alsó csőrkáva. Ezek az állatvédelmi okokból aggályos eljárások azt a célt

szolgálják, hogy az állatok ne tudjanak egymásnak sérülést okozni, amely sérülés az állat

pusztulását, selejtezését vonná maga után.

53



28. kép: Csibe csőrkurtítása [27]

5.1.4. A tenyésznövendékek takarmányozása

A baromfik takarmányozásánál a populációs szemléletet vesszük alapul, ugyanis az állatokat

nem lehet egyedileg takarmányozni, hanem mindig állományokat takarmányozunk. A

táplálóanyag szükségletet a megetetett takarmány 1kg-jának összetételével szabjuk meg, ahol

figyelembe vesszük az állat testsúlyát, a termelését, a tartási technológiát, a hőmérsékleti

értékeket valamint az állomány hasznosítási típusát.

A nevelés ideje alatt két- vagy három fázisos takarmányozást alkalmazunk. Két fázisos

takarmányozási rendszerben 0-8 hetes korig csirketápot etetünk (indító és nevelő táp

egységesen), majd a 9. héttől a 20. hétig jérce táppal takarmányozunk. A háromfázisú

takarmányozási rendszerben 0-3 hétig indító tápot, a 4. és10. hét között nevelő tápot, majd a

11. héttől az első tojás megtojásáig (20 hetes korig), jérce tápot etetünk. Minden

takarmányváltást átmenettel kell végrehajtani. A várható tojástermelés megindulása előtt

körülbelül két héttel, tojótápot is adunk az állománynak, amely magasabb fehérje és Ca

tartalommal rendelkezik, mint az előtte etetett jérce táp.

Tenyésznövendékek nevelésnél figyelni kell arra, hogy az állomány mindig optimális

kondícióban legyen. Azért, hogy a nevelési időszak alatt ne legyen az állományban elhízás, a

különböző hasznosítási típusú állományokat változó takarmányozás mellett neveljük. Az

elhízásra nem hajlamos, könnyűtestű tojóhibrid szülőállományokat korlátozás nélkül, ad libitum

54



etetjük. A középnehéz- és kettős hasznosítású tenyészállományokat a 8. hét után mérsékelten

takarmány-korlátozásban részesítjük, míg a hús típusú tenyész növendékeket már a 2. hét után

szigorú takarmány-korlátozásban részesítjük. Ha az állományunk a fejlettségi szintjüknek

megfelelő testtömeget képviselnek és megfelelően alkalmazzuk a takarmánykorlátozás

szabályait, akkor megakadályozzuk a növendékek elzsírosodását, valamint az idő előtti

tojásrakást, biztosítjuk a belső szervek, elsősorban a tojószervek arányos fejlődését. Minden

takarmánykorlátozást átmenettel kell megvalósítani!

A takarmánykorlátozási módszerek a következők (Sófalvy, 2004):

1.) Minőségi korlátozás

2.) Mennyiségi korlátozás

a.) Napi csökkentett adagú korlátozás

b.) Napkihagyásos rendszer

Váltónapos korlátozás: első nap a takarmánykeverék napi adagjának kétszerese,

másnaponként gabona, legtöbbször zab.

Skip a day korlátozás: adag kétszerese másnaponként, következő napokon nincs

takarmányozás.

Három napi adag két napra elosztva: két napig az előírt fejadag 50 %-kal

megemelt adagja, harmadik nap nincs takarmányozás.

Heti adag öt napra elosztva: Öt napra elosztva etetjük a heti adagot, 2 nap nem

adunk takarmányt (pl. szerdán és pénteken).

A takarmánykorlátozás szabályait mindig következetesen be kell tartani:

A takarmánykorlátozás alatt lévő állományban minden egyed számára elegendő etető-

és itató férőhelyet kell biztosítani.

A takarmány mellett korlátozni szükséges az ivóvíz mennyiségét, ugyanis az éhes

állatok többlet-vízfogyasztással csökkentik az éhségérzetüket, ami hasmenést okozhat.

Rendszeres, reprezentatív súlymérést kell végezni az állományban, ahhoz, hogy a

növekedést nyomon tudjuk követni és az elhízást meg tudjuk előzni. Ilyenkor lemérjük

az állomány 3 %-át, minimum 50 egyedet, majd az adatokból átlagsúlyt számolunk,

illetve variációs koefficienst (CV %) számolunk, ami kifejezi az állomány szórtságát.

A mérlegelést mindig a takarmány kiadagolása előtt végezzük, válogatás nélkül.

Törésmentesen, óvatosan kell bánni az állatokkal.

55



Valamilyen betegség első jele esetén a takarmánykorlátozást azonnal fel kell

függeszteni!

5.1.5. Tenyészállatok egészségvédelme

A szülőállományok állategészségügyi helyzete meghatározza az utódok termelését is. Tartós,

kiemelkedő teljesítményre csak egészséges állomány képes, ezért az állategészségügyi ellátás

fontos része a technológiai előírásoknak. Az egészséges állomány érdekében be kell tartani a

járványvédelmi és állathigiéniai előírásokat, ezenkívül végre kell hajtani az immunizálási és

vakcinázási programokat.

A szülőállományok egészségi állapota érdekében a következő vakcinázási programot lehet

alkalmazni.

8. táblázat: Vakcinázási program tenyészállományok részére

Kor Betegség Vakcinázás módja Vakcinázás helye

1. nap

baromfipestis permet

keltető fertőző bronchitis permet

marek I.M.

2-3. hét baromfipestis itatás/permet telep

4-5. hét gumboro itatás telep

6-7. hét fertőző bronchitis itatás telep

7-8. hét baromfipestis itatás telep

12. hét baromfihimlő szárnyredőszúrás telep

16. hét fertőző agy- és gericvelő gyulladás itatás telep

18. hét

baromfipestis I.M.

telep gumboro S.C.

fertőző bronchitis S.C.

Tenyészállományok tojóházi tartása

A nevelési időszak végén az ivarérett tenyészállományokat tojóházakba telepítik át. A

tenyészistállóknak mindenben meg kell felelniük az elvárásoknak. A baromfitartásban

tenyészállományokat padozatos technológiában tartjuk. A ketreces tartásmód a tenyészállatok

esetében nem megfelelő. A padozat típusa alapján megkülönböztetünk: mélyalmos tartást,

rácspadlós tartást, valamint ezek ötvözetét un. kombinált tartást.

56



Mélyalmos tartásban leginkább a hústípusú tenyészállományokat tartjuk. Ezeknél az

állományoknál ritkábban alkalmazzák rácspadlós technológiát, mivel a nagy testsúly miatt

rácspadlón gyakrabban és nagyobb számban fordulnak el a lábvégbetegségek. A kakasoknál

fellépő gyakori lábszerkezeti hiányosságok, a termékenységet akár 5-7 %-kal is csökkentheti.

A rácspadlós technológia a tojó típusú tenyész állományoknál elterjedtebb. Előnye a nagyobb

állatsűrűség, a higiénikusabb tartási körülmények, stb., amelyek lehetővé teszik a

gazdaságosabb tenyésztojás-előállítást.

A tenyész állományok tartás a nála legelterjedtebb tartástechnológia ma kombinált tartás,

amikor az istálló kétharmadán rácspadló található egyharmada pedig mélyalmos tartásra

hasonlít. Ez gazdasági- és állatjóléti szempontból is kedvező tartási mód. Az istálló

elrendezésére különböző megoldásokat találunk. Lehet a mélyalmos részt (amit kaparótérnek

nevezünk) az istálló közepére helyezni, ekkor az istálló két oldalán helyezkedik el a rácspadlós

rész vagy fordítva, amikor középre helyezik a rácspadlós részt így a mélyalmos kaparótér az

istálló két oldalán kap helyet.

29. ábra: Kombinált típusú tenyészistálló [28]

Ahogy az előzőekben említettük a ketreces tartásmód a tenyészállományok esetében nem

kedvező, ezért kevésbé elterjedt. A szűk élettér, a ketrec rácspadozata okozta

lábrendellenességek miatt romlik a termékenység. A ketreces tartásmódnál megkülönböztetünk

csoportos ketreces elhelyezést, amelyet kizárólag a tojó típusú állománynál lehet alkalmazni,

valamint egyedi ketreces megoldást, amikor az állomány tojó egyedeit mesterségesen

termékenyítjük. A tenyésztési eljárások során alkalmazott tesztpárosítások esetében, a

57



tenyésztésben résztvevő tojókat szintén ketrecben tartják. Magyarországon a törpésített brojler-

anyák tartásánál találkozhattunk ketreces szülőpártartással.

A tojóházak berendezése megegyezik a nevelésnél használatos technológiával, ugyanazon

berendezési tárgyakat találjuk meg itt is. A padozatos tartás elengedhetetlen berendezési tárgya

a tojófészek. Ezek lehetnek egyedi és csoportos tojófészkek, feltétel hogy tágas szellős

könnyen tisztíthatóak legyen, valamint az ezekben megtojt tojások épen maradjanak, ne

törjenek el. A minél több, ép és tiszta tenyésztojás begyűjtése érdekében bőven almozni kell

ezeket a tojófészkeket. Azoknál a tenyésztő szervezeteknél, amelyeknél a tenyész-

állományoknál pedigrés tojástermelés- és egyedi tojáshozam ellenőrzés folyik, ott csapófészkes

megoldásokat alkalmaznak. A tojófészekrendszer lehet egyszintes és többszintes megoldású. A

könnyűtestű állományoknál kétszintes-, míg a nehezebb testű tenyész-állományoknál

egyszintes tojófészek rendszert alkalmaznak. Az automata tojófészkek kigurulós rendszerűek,

amelyeknek nagy előnye, hogy a megtojás után a tojás azonnal kigurul a tojófészekből egy

gyűjtővályúba. Így azok nem szennyeződnek, nem sérülnek, ezáltal növelhető a tiszta, ép

tenyésztojások száma. Hagyományos, almos tojófészek esetében 4 tojót számolunk egy

tojófészeklyukra, míg automata tojófészeknél 5-5,5 tojót.

A tenyészállományok termelésben tartását mindig a keltetési eredmények határozzák meg.

Sófalvy (2004) szerint a tenyészállományok tojóidőszakának hossza hasznosítási irányonként

eltérő:

könnyűtestű tojóhibrid szülőpároknál 40-44 hét,

középnehéz testű tojóhibrid szülőpároknál 42-46 hét,

húshibrid szülőpároknál 36-40 hét,

kettőshasznosítású állományoknál 40-48 hét

A termelés színvonala a fent említett tojó időszakoknál hosszabb ideig történő tartást tenne

lehetővé, viszont ilyenkor a kelési eredmények jelentősen romlanak, ezért a tenyészállományok

túl hosszú ideig történő termeltetése nem javasolt.

A tojástermelés kezdetén a tojások mérete és szerkezete miatt még nem alkalmasak a keltetésre,

csak 2-3 hét elteltével lehet kezdeni a tenyésztojások gyűjtését. Statisztikailag az első tojóhetet

az 5 %-os termelés elérésétől számítjuk. A perzisztencia (tojástermelési időszak hossza) egy

ciklusos tojástermelésben a selejtezésig, míg többciklusos tojástermelési rendszerben a

mesterséges vedletés kezdetéig tart.

58



A megfelelő minőségű és mennyiségű tenyésztojás előállításához a tenyészállományoknak

megfelelő életteret kell biztosítani, ahol a mozgásigényüket kényelmesen ki tudják elégíteni.

Az állománysűrűség meghatározásánál azt is szem előtt kell tartani, hogy megfelelően tudják

megközelíteni és használni az etető- és itató berendezéseket, valamint a tojófészkeket. Az alábbi

táblázatban a különböző hasznosítási típusok tojóházi telepítési sűrűségét láthatjuk.

9. táblázat: Tojóházi telepítési sűrűség

Típus megnevezése Mélalom Rácspadló

db/m2

Könnyű tojó típus

Középnehéz tojó típus

Hús típus

6

5

4

8

7

5

Maximális tojástermelés csak optimális környezetben, megfelelő mikroklímában lehetséges.

A tenyészállományokat 18-20 oC hőmérsékleten 60-70 %-os relatív páratartalom mellett

termeltetjük. A termelési színvonal 16 oC alatt és 24 oC felett már jelentősen romlik. A szellőzés

mértéke 5 m3/óra/ttkg 0,1-0,3 m/s légsebesség mellett. Nyári időszakban csak fokozott

ventillációval tarthatjuk fent az állományunk egészségét és a megfelelő termelési színvonalát.

Ilyenkor 11-12 m3/óra/ttkg-ra célszerű növelni a szellőző kapacitást.

5.2.1. Tenyészállományok tojóidőszak alatti takarmányozása

Többféle módszer ismeretes a tenyészállományok takarmányozásában. Az egyik módszer,

amikor a tojástermelési időszak alatt mindvégig tojótápot etetünk, a hasznosítási iránynak

megfelelő beltartalom mellett. A másik módszer a fázisos takarmányozás, melynek két módját

ismerhetjük. Az egyik módszer a tojástermelés színvonalához igazodik, a másik a tojástömeget

veszi figyelembe.

A várható tojástermelés kezdete előtt két héttel átmeneti, másnéven tojás előkészítő tápot

kezdünk el etetni az állománnyal. A tojástermelési időszak alatt változtatni lehet a takarmányok

beltartalmi értékein valamint a takarmányadagok nagyságán.

Eltérő takarmányozási módok vannak a tojótípusú- valamint a hústípusú

tenyészállományoknál.

59



A könnyűtestű tojótípusú tenyész állományok takarmányozása ad libitum történik a

tojástermelési időszak folyamán. Ezeknél az állományoknál a tyúkok napi

takarmányfogyasztása 115-120 g között mozog.

A középnehéz testű szülőpárok esetén adagolt (korlátolt) takarmányozás mellett, a tyúkok napi

átlagos takarmányfogyasztása 118-122 g között változik. Ezeknél a tojóállományoknál a napi

adag kiszámítása mindig a tojástermeléshez igazodik. A perzisztencia azon időszakában,

amikor növekvő a tojástermelés a takarmány-adagokat növeljük, míg a csökkenő tojástermelési

időszakban csökkentünk a takarmányadagok nagyságán. A csökkentés mértéke ne lépje túl a

napi 2-3 g-ot.

A hústípusú tenyészállatok takarmányozása szigorúan a tojástermelés függvényében alakul.

Kezdetekben, amikor nő a tojástermelés intenzitása növeljük a takarmányadagot. A napi

takarmányadag a csúcstermelés időszakában éri el a maximumát. Ilyenkor, a hústípusú

tenyésztojók átlagos napi takarmányfogyasztása 150-177 g között alakul A csúcstermelési

időszak után a tojástermelés szintjének csökkenésével párhuzamosan csökkentjük a napi

takarmányadagot.

10. táblázat: Etető és itató szükséglet a tojóházi tartásban (Sófalvy,2004)

Etető szükséget Itató szükséglet

etető típusa mértékegység szükséglet itató típusa mértékegység szükséglet

láncos etető

felsőpályás etető

spirál etető

cm/madár

madár/cső

madár/etető

15

12

10-12

vályús itató

szelepes itató

függesztett itató

cm/madár

madár/szelep

madár/itató

2,5

10-12

80

A tenyészállományokat ivarspecifikus takarmányozásban részesítjük. Külön kakas- és külön

tyúk etetőket helyeznek el a tojóházakban. A kakasok alacsonyabb beltartalmú tápot kapnak,

míg a tyúkokat fehérjében gazdag tojótáppal takarmányozzuk. Ennek érdekében a kakasokat ki

kell rekeszteni a tojók etetőjéből valamint a tojókat szintén ki kell zárni a kakasok etetőjéből.

A gyakorlatban az ivari dimorfizmusra alapozva az etetők kialakítása, illetve elhelyezése

különböző. A kakasok vaskosabb, szélesebb feje nem fér be a tyúkok etetőjének rácsai közé,

valamint a tyúkok nem tudnak takarmányt fogyasztani a kakasok magasabbra elhelyezett

etetőiből.

60



30. ábra: Ivarspecifikus takarmányozás [29]

Az ivarspecifikus takarmányozás számos előnnyel jár. A kakasoknál kevesebb a

lábrendellenesség. Mivel nem híznak el a magas beltartalmi értékű tojótáptól, ezért aktívabbak

lesznek, gyakrabban párosodnak a tyúkokkal, ezáltal javul a tojások termékenysége.

Ivarspecifikus takarmányozás mellett 3-5 %-os keltethetőség javulással számolhatunk. Mivel a

kakasoknál adagolt takarmányozást alkalmazunk ezért kakasonként 30 g-os napi takarmány

megtakarítást érhetünk el.

5.2.2. Tenyésztojások kezelése

Az étkezési tojásoknál jóval nagyobb értéket képviselnek a tenyésztojások, ezért különös

figyelmet kell szentelni annak, hogy minél több keltetésre alkalmas tojást tudjunk a

tenyészállományunk után nyerni. A jó termelési eredmény elérése érdekében a megtermelt

tojások legalább 94 %-ának keltetésre alkalmasnak kell lennie.

Keltetésre csak fajnak megfelelő alakú és nagyságú tojásokat alkalmasak. A tojások alakját a

formaindex, vagy alakindex határozza meg. Kiszámítása úgy történik, hogy a tojás hosszát

osztjuk a tojás szélességével.

A különböző baromfifajok tojásainak alakindexei a következők:

tyúktojás: 1,23-1,40

gyöngytyúktojás: 1,25-1,36

61



pulykatojás: 1,32-1,60

kacsatojás: 1,30-1,45

lúdtojás: 1,36-1,60

A keltetésre alkalmas tojással szemben támasztott követelmények:

fajnak, fajtának megfelelő nagyság, alak és szín

ép-, törés- és repedés mentes, porózus héjszerkezet

szennyeződésektől (sár, ürülék, stb.) mentes

kifogástalan beltartalom

termékeny (megtojás pillanatában életképes zigótát tartalmazzon)

Ennek érdekében a tojó fészkek tisztaságára mindig figyelni kell. Naponta többször (8 órás

műszak alatt legalább 5-ször) kell tojást gyűjteni.

A tojásokkal óvatosan kell bánni, a héjszerkezet sérülésének elkerülése érdekében. A

tojóházakban a megfelelő számú tojófészek elhelyezésével csökkenthető a tyúkok által okozott

mechanikai sérülések. Külön kell gyűjteni a tiszta és a szennyezett tojásokat.

A tojások begyűjtése után a válogatás következik, majd a keltetésre szánt tojásokat

fertőtleníteni kell. A fertőtlenítés történhet nedves és gázos formában is. A tárolásuk klimatizált

kamrában történjen 20 oC alatti hőmérsékleten, 80 %-os relatív páratartalom mellett.


1. Mit értünk tenyészállományok fogalmán?

2. Mi a különbség a tenyésztojás és keltetőtojás között?

3. Ismertesse a tenyésznövendékek nevelésének technológiáját!

4. Milyen fűtési rendszereket alkalmaznak a baromfiistállókban?

5. Ismertesse a baromfiistállók hűtési rendszerét!

6. Milyen szellőzési rendszerek ismeretesek a baromfi-nevelésben?

7. Ismertesse a nevelőistálló előkészítésének fázisait naposbaromfi fogadására!

8. Ismertesse a tenyészállományok ivararány beállításának jelentőségét!

9. Sorolja fel a tenyésznövendékek felnevelésénél alkalmazott takarmánykorlátozási

módokat!

10. Ismertesse a tenyészállományok tojóidőszakának hosszát hasznosítási irányonként!

62



11. Mi a jelentősége az ivarspecifikus takarmányozásnak?

12. Melyek a keltetésre alkalmas tojással szemben támasztott követelmények?

63



6. Árutojástermelés (étkezési tojás)

6.1. Tartástechnológia

A tojástermelési időszak a jércék ivarérésével kezdődik. Különböző tartástechnológiákkal

találkozhatunk. A tojóállományt tarthatjuk istállózott körülmények között vagy szabadon.

31. ábra: Tojótyúkok szabad tartásban [30]

Az intenzív tojástermelést csak irányított környezetben tudjuk megvalósítani. A tojóházi

technológiákban ismeretes a padozatos- és a ketreces tartásmód. A padozaton történő tatásnak

több változata ismeretes: a mélyalmos, a rácspadlós vagy dróthálós, és a kettő kombinációja

(trágyaaknás) a részben mélyalmos, részben rácspadlós tartás.

32. ábra: Tojótyúk tartás kombinált padozatú istállóban [31]

64



A teljes egészében mélyalmos tartásnál 10-15 cm vastagon bealmoznak, a tojófészkeket a falak

mentén szokták elhelyezni.

A teljesen rácspadlós istállókban a tojófészkeket lehet a falak mentén vagy az istálló közepén

elhelyezni. Ha az istálló közepére helyezzük, akkor azt úgy kell megoldani, hogy a szellőzést

ne gátolják.

A kombinált tartásban (trágyaakna+mélyalom) az etetők és itatók a rácspadlóra kerülnek, míg

a tojófészkek a falak mellett a mélyalmon találhatók.

A különböző tartásmódokban attól függően, hogy könnyű-, vagy középnehéz tojóhibrid

állományunk van a betelepített állománysűrűség változó. A telepítési sűrűségeket a 2. táblázat

tartalmazza.

11. táblázat: Telepítési sűrűség padlós tartásnál (Horn, 2008)

Tartásmód Könnyű testű

(db/m2)

középnehéz

(db/m2)

Mélyalmos 7 6

Rácspadló (60%)+mélyalom (40%) 9 7

Rácspadlós 11 9

Az etető- és itató berendezések méretezését úgy kell megoldani, hogy az állatok azokhoz hozzá

tudjanak jutni.

12. táblázat: Tojótyúkok etető- és itató normái

Etetők, itatók Könnyű testű hibrid Középnehéz testű hibrid

Vályús etető 8-9 cm/egyed 10-11 cm/egyed

Köretető 40 cm 18 db 15 db

Vályús itató 2,5 cm/egyed 3 cm/egyed

Köritató 25 db 20 db

Csészés és szelepes itató 8 db 6 db

Ma már nagyon sokféle tojófészek-megoldással találkozunk. Legmegfelelőbb az olyan

megoldás, amelynél a megtojt tojás azonnal kigurul a fészekből egy gyűjtő részre. Azoknál a

fészkeknél, amelyek nem ilyen rendszerűek, gyakori tojásszedést kell alkalmazni.

65



A gyakori tojásszedésnek élelmezésügyi szempontból nagy jelentősége van. Ha a tojás a

fészekben marad, ott szennyeződhet, törhet, repedhet. Mivel a közös fészekbe ürülékkel

szennyezett lábbal ül be a következő tyúk tojni, ezért azok a tojások, amelyek ürülékkel

szennyeződnek, az élelmezésben nem kerülhetnek forgalomba.

A tojások zömét a tyúkok a napszak első 4-5 órájában megtojják, ezért a tojásszedés gyakoribb

kell, hogy legyen ezen időszak alatt. A fészkeket éjszakára le kell zárni, ezzel kiiktatva a tyúkok

fészekben történő éjszakázását. A fészek mindig legyen tiszta, ha alom van a fészekben, az

legyen rendszeresen cserélve. A legmegfelelőbb alomanyag a tiszta, penészmentes

gyaluforgács, vagy szecskázott szalma, de napraforgómaghéjat is használhatunk. Azoknál a

fészkeknél, amelyek kigurulós rendszerűek, mesterséges almot utánzó anyagot használnak.

Ezeket és a tojásgyűjtő szalagokat is rendszeresen tisztítani és fertőtleníteni kell.

A tojófészkek lehetnek egyedi fészkek (4 tyúk/fészek), vagy csoportosak (50-60 tyúk/fészek).

Az egyedi fészkek mérete: magasság 30-35 cm, szélesség 25 cm, mélység 30-35 cm. Ezeket 2-

3 szintes rendszerben lehet elhelyezni. Az alsó fészek alja a padozattól 60 cm-re legyen. A

csoportos tojófészek 2-2,5 m hosszú, mélysége 60 cm. Hátránya az egyedi fészekkel szemben,

hogy ebben a tojások jobban szennyeződnek és gyakrabban törnek.

A tyúkoknál a tojás látványa kiválthatja a kotlási hajlamot, ezért a rendszeres tojásgyűjtés ezt

a kiváltó okot is megszüntetheti. A modern tojóhibrideknél már kevésbé jelentkezik a kotlási

hajlam, ha mégis tömegesen előfordul, akkor az tartástechnológiai hiányosságra utalhat.

Vannak tyúkok, amelyek az alomra, vagy a rácspadlóra tojják tojásaikat. Ezek az ún.

alomtojások gondot okoznak, mivel ürülékkel szennyeződnek és gyakoriak a héjsérülések és

törések. Ezeket a tojásokat az étkezési tojásoktól külön kell kezelni.

Az istálló mikroklímáját szakszerűen kell kialakítani, mert bármilyen eltérés a komfortzónától

tojástermelés csökkenést okoz. A tojóházakban az optimális hőmérséklet 18-23 oC, 24 oC fölött

már tojássúly csökkenéssel lehet számolni.

A világítás rendkívül fontos a tojástermelési technológiákban. A tojóállományokat 16 órás

megvilágítás és 15-20 lux fényintenzitás mellett tojatják. Ettől eltérő értékeknél a tojástermelés

csökken, illetve meg is szűnhet.

66



13. táblázat: Tojótyúkok tojástermelési technológiájának összehasonlítása [32]

Megnevezés Me. Ketreces Mély-

almos

Szabad-

tartásos Ökológiai

Tojóciklus nap 388 382 378 356

Üres napok száma nap 22 25 23 26

Tak. felhasználás kg/tojó/év 38,82 41,84 43,99 43,19

Tak. felhasználás g/tojó/nap 112 121 126 127

Tojástermelés db/tyúk 280 269 161 146

Fajlagos tak. felhasználás kg/kg tojás 2,21 2,49 2,7 2,81

Elhullás % 6 9,1 10,4 13,8

Manapság az iparszerű árutojás-termelést ketreces tojóházakban végzik, ez terjedt el

leginkább.

Előnye a padlós tartással szemben:

- egységnyi területen több állat tartható

- könnyebb őket gondozni, áttekinthetőbb a tartás

- ebben a rendszerben a tojások kigurulnak a ketrecből, nagyon kevés szennyeződik

- gyakorlatilag nincs alomtojás

- nem kell kotlókkal számolni

- ritka a belső parazitás megbetegedés

- kisebb az egy tojásra jutó takarmány-felhasználás.

Hátránya a padlós tatással szemben:

- nagy beruházási költsége van

- problémásabb a trágyakezelés

- gyakoribb a láb- és szárnytörés

- a tyúkok a mozgásigényüket kevésbé tudják kielégíteni.

A ketreces tartás kis- és nagyüzemben egyaránt elterjedt. Különböző ketrectípusokkal

találkozhatunk.

Melegebb éghajlatú országokban az egyszintes, ún. „flat-deck” ketrecek terjedtek el. A

ketrecek faltól-falig, egy síkban vannak elhelyezve, nincsenek kezelőfolyosók, a tojásgyűjtés,

az etetés és itatás belső szállítórendszerrel van megoldva.

67



A második típusú ketrec a Kaliforniai-rendszerű, vagy lépcsős típus, ahol az egymáson

lévő ketrecsor lépcsőszerűen el vannak tolva, egyik a másikhoz képest.

A harmadik ketrectípus az emeletes, vagy többszintes típus, ahol a ketrecsorok egymás

tetején 4-5 emeletben vannak elhelyezve.

33. ábra: Többszintes ketreces tojótyúktartás [33]

2012. január 1-ével kezdődően az Európai Unió előírása szerint a tojótyúkokat csak feljavított

ketrecekben lehet tartani. A feljavított ketrec jellemzői a következők:

750 cm2/tojó, (tojófészek, illetve 600 cm2/tojó hasznos felület)

egy rekesz (ketrec) minimum 2000 cm2 alapterületű

fenékrács lejtése maximum 14%

ketrecsorok között legalább 90 cm folyosó

a ketrec alsó sora és a talaj között legalább 35 cm távolság

kötelező felszerelések: ülőrúd, karomkoptató, homokágy, tojófészek

etetőhossz: min. 12 cm/tyúk.

A ketrecek fenékrácsainak mérete általában 2,5x5 cm. A ketreces tartásnál fontos a megfelelő

hőmérséklet, amit egyenletesen kell az istállóban eloszlatni. Optimális istálló hőmérséklet 13-

18 oC. A nagy állománysűrűség miatt fontos a megfelelő huzatmentes szellőztetés. A megfelelő

légcsere mértéke 5-6 m3/óra/ttkg.

68



34. ábra: Feljavított ketreces tojótyúk tartás [34]

6.2. Tojótyúkok takarmányozása

A tojótyúkok takarmányozása mindig termelésfüggő. A takarmányt az állat létfenntartásra és

termelésre fordítja. A létfenntartó takarmány mennyisége függ az állat testtömegétől és a táp

energiatartalmától. Zoltán (1997) szerint 11,5 MJ energia tartalmú tojótáp esetén 1,4 kg

testtömegű tyúk esetén napi 57 g takarmánnyal számolhatunk, míg 2,3 kg testtömegű tyúk

esetén napi 84 g takarmányt kell biztosítanunk számára. A tojástermelés növekedés

takarmányfogyasztás növekedéssel párosul. 10 %-os termelésnövekedés szükségessé tesz 4 %-

os takarmányadag növelést. A tojások nagysága is befolyásolja a takarmányadagot. A tojássúly

2 g-nyi növekedése 1 %-os napi takarmányadag növelést tesz szükségessé. Beólazás után a

jércék még növekednek, ezért 35 g testtömeg növekedéshez 1 %-nyi takarmányadag emelés

szükséges.

Fontos a tojótáp nyersfehérje tartalma is. A termelésben 3 szakaszt különböztetünk meg:

Az első szakaszban, amikor a tojástermelés növekszik, 17-18 g nyersfehérjét számolunk

1 tojóra 85 %-os termelési szintig. Ha a tojástermelés 90 % felett van, 19 g

nyersfehérje/tojó/nap mennyiséggel számolhatunk.

A második termelési szakaszban 80-85 %-os tojástermelési szinten 16 g

nyersfehérje/tojó/nap mennyiséget adunk.

A harmadik termelési szakaszban, amikor a tojástermelés 80 %-os szint alá csökken, 15

g nyersfehérje/tojó/nap mennyiséggel számolhatunk.

69



A tojóidőszakban a takarmányfogyasztás a létfenntartást és a termelést beleszámolva a

következőképpen alakul.

Könnyűtestű hibridek esetében 20. és 30. élethét között tojónként napi 85-100 g

takarmányra van szükség, 30 hetes kor után 105 g napi takarmányadaggal

számolhatunk. 52 hét termelés alatt 37-39 g takarmányfogyasztást mérhetünk.

A középnehéz testű tojóhibridek 20-27 hetes kor között naponta 90-110 g takarmányt

fogyasztanak, majd a csúcstermelés elérését követően 115 g/tojó mennyiségre

emelkedik a napi adag. 52 hét tojástermelés alatt kb. 40 kg takarmányt kell számolni

egy tojótyúkra.

6.3. Tojáskezelés

A megtermelt tojások összegyűjtése után élelmezés egészségügyi szempontból fontos a tojások

kezelése. Az összegyűjtött tojásokat három kategóriába lehet sorolni. A Magyar

Élelmiszerkönyv szerint a következő kategóriákat különböztetjük meg:

- „A” osztályú friss tojás

- „B” osztályú vagy másodosztályú, ill. tartósított tojás

- „C” osztályú vagy gyenge minőségű tojás, ez élelmiszeripari hasznosításra kerül.

A közfogyasztásban „A” osztályú tojásokat használunk, melyeket termelői kóddal kell ellátni.

- A kód első számjegye utal a tartási módra (0-bio, 1-szabad tartás, 2-istállózott (nem

ketreces), 3-ketreces

- Ezt követi az ország kódja. Magyarország esetében, HU

- Ezt követő két számjegy a megye vagy a főváros kódja

- Ez után következik az állat-egészségügyi kerület kódja

- A „T” betű tojótyúkra utal, amit az állattartó telep kétjegyű sorszáma követ.

- A „/” jel után az istálló száma látható

70



35. ábra: Tojásjelölés [35]

Az étkezésre szánt tojások mosása és száraz dörzsölése nem megengedett. Meg kell óvni a tojás

külső falán található kutikula réteget, ami a tojást védi a külső kórokozókkal szemben.

Osztályozáskor vizsgáljuk a héj tisztaságát, sértetlenségét, illetve a tojás szabályos alakját. A

tojás átvilágításával ezek vizsgálhatóak, illetve vizsgálható még a tojás belseje is. A tojás ne

legyen véres, vagy húsfoltos, valamint a tojás sárgája ne távolodjon el nagymértékben a tojás

középpontjától. A sérülésmentes tojásokat különböző súlykategóriákba osztják (XL > 73 g; L:

63-73 g; M: 53-63 g; S < 53 g, majd elszállításig klimatizált kamrában 10 oC körül tárolják.

A tojások („A” osztályú) fogyasztói csomagolásán fel kell tüntetni a tojáscsomagoló

azonosítóját, a tojás minőségi osztályát, a tömegosztályt, a minőségének megőrzési idejét (28

nap), illetve az állattartási módot. A szállítás kíméletesen és rázkódásmentesen történjen, hogy

a tojás külső és belső épségét megóvjuk.

Étkezési tojást csak egészséges állománytól szabad forgalomba hozni. Leggyakoribb a

Salmonella fertőzés veszélye, ezért fontos, hogy minden tojástermelő állomány Salmonella

mentes legyen. A Salmonella fertőzött állományok esetén germinatív úton a tojásképződés

során fertőződhet a tojás, vagy külsőleg, szennyezett ürülékkel kerülhet a tojásra a kórokozó,

ahol a tojáshéj pórusain keresztül fertőzhet. Meg kell óvni a kutikula réteget, ezért nem mossuk,

nem dörzsöljük a tojást! A tojások fertőtlenítése UV fénnyel vagy ózonnal lehetséges. Ezek

környezetbarát, természetes és kíméletes eljárások.

71




1. Milyen tartásmódokat ismer az étkezési tojástermelésben?

2. Ismertesse a ketreces tartásmód előnyeit és hátrányait a padlós tartással szemben!

3. Ismertesse a tojótyúk tartásban alkalmazott ketrectípusokat!

4. Ismertesse a feljavított ketrec jellemzőit!

5. Ismertesse a tojótyúkok takarmányozásának jellemzőit!

6. Ismertesse a tojáskezelést az étkezési tojás-termelésben!

72



7. Pecsenyecsirke előállítás

7.1. A baromfihúsok hasznosítása

A baromfihúsok hasznosítása során megemlítjük az elsődleges feldolgozást, amely mindazon

technológiai műveleteket jelenti, amelyek nem változtatják meg a hús eredeti tulajdonságát,

mint például az összetételét az ízét színét, beltartalmi értékét, stb.

Az elsődleges feldolgozásnak kiegészítő művelete lehet az előhűtés és a darabolás. Kétféle

alapgyártmány készíthető a vágott csirkéből: a belezett és a bontott termék.

A belezett termékből eltávolítják a begyet és a belet, a bontott termékből a begyen és a bélen

kívül a zsigeri szerveket is eltávolítják

A bontott csirkének két formáját különböztetünk meg:

a „bratfertig” olyan bontott csirke, amelybe teljesen vagy részben visszahelyezték a

tisztított zsigereket

a „grillfertig” sütésre kész csirkét jelent belsőségek nélkül.

Az elsődleges feldolgozás során kapott bontott csirkéből tovább feldolgozott

baromfitermékeket lehet előállítani. Ezek vagy darabolt, vagy egész formában különböző

tartósítási eljárások után (pácolás, füstölés) kerülhetnek a piacra, vagy csonttanítással nyert

húspépből töltelékáru készülhet.

Sófalvy (2004) szerint különböző vágócsirke típuskategóriák vannak, amelyek a következők:

1. Pecsenyecsirke vagy brojler élőtömeg (g) vágott tömeg (g)

1.1. Kistömegű brojler

1.1.1. Galamb brojler 700-900 500-700

1.1.2. Mini brojler 1000-1300 750-950

1.2. Grill brojler 1400-1700 1000-1300

1.3. Normál brojler 1700-2000 1300-1500

1.4. Nagytömegű vagy maxi brojler 2000 feletti 1550-2000

2. Nagy súlyra hizlalt vágócsirke az ún. roaster

10 hetes vagy annál idősebb 3000-3500

3. Márkázott és biocsirke

12 hetes vagy annál idősebb 2000 g-nál nem nehezebb élősúlyú

73



7.2. A pecsenyecsirke jellemzői

Pecsenyecsirkének (brojlernek) nevezzük azt a fiatal növendékcsirkét, amely 10 hétnél nem

idősebb (általában 6 hetes), 1,0-2,5 kg közötti súlyú, ép, érett tollazattal rendelkezik

(kopasztható), és kiváló húsformákat mutat.

A pecsenyecsirke állományok jó takarmányértékesítő képességgel rendelkeznek, és nagyfokú

kiegyenlítettség jellemző rájuk. Az állományokra továbbá jellemző a jó takarmány-értékesítő

képesség, a kiemelkedő életképesség, a gyors tollasodó képesség (35. napra ép, érett tollazat),

valamint minden egyed kiemelkedően jó húsformákkal rendelkezik.

Fogyasztói és vágóhídi követelményeknek megfelelően a pecsenyecsirke előállításban

indusztriál (fehér tollú) típusú csirkéket használnak. Az európai országok döntő részében, így

hazánkban is a sárga bőrű pecsenyecsirke előállítás jellemző, de az angolszász gasztronómia

világában (egyes nyugat-európai országok és USA) a fehér bőrszínű csirke a kedvelt.

A pecsenyecsirke előállítás gazdaságossága attól függ, hogy a rendelkezésünkre álló területen

mennyi - élelmiszerbiztonsági szempontból kifogástalan - egészséges csirkét tudunk előállítani

a lehető legkisebb költséggel.

7.3. A pecsenyecsirke-nevelés technológiája

A nevelőépületek nagyságát az egyszerre betelepítés és kiürítés lehetősége szabja meg.

Figyelembe kell venni a vágóhídi kapacitást, mivel az egyszerre történő elszállításnak ez az egy

elengedhetetlen szempontja.

A brojlernevelés gazdaságosságának egyik döntő tényezője a helyesen megválasztott

állománysűrűség. Az 1 m2-re telepíthető csibék számát a nevelőház technológiai felszereltsége

(etető-itató férőhely, a szellőzés mértéke), a tervezett értékesítési testtömeg, illetve a nevelési

idő határozza meg. A korszerűen berendezett nevelő istállókban maximálisan 32-36 kg/m2-ben

határozható meg az állománysűrűség, amely 2,0 kg-os brojlerekből 18 naposcsibe telepítését

jelenti négyzetméterenként.

Az üzem adottságaitól és a vásárlók (piac) igényeitől függően határozzák meg a nevelés

időtartamát. A rövidebb nevelési idő jobb férőhely kihasználást, kisebb hizlalási végsúlyt, jobb

74



takarmányértékesítést, gyorsabb állományforgót eredményez, ezért a nevelő istálló egységnyi

területén nagyobb mennyiségű kész áru előállítása válik lehetővé.

Az állomány rotációja vagy más néven a hizlalás éves forgója azt jelenti, hogy az adott

területről egy év alatt, hány csoportot adnak le vágásra. Az éves állományforgó nagyságát

meghatározza az egy turnus hizlalásának időtartama, valamint a két turnus közötti üresen állás

ideje (szerviz periódus). Az állományforgót a következő képlettel számoljuk:

Az állományforgó 2 hetes szerviz periódussal számolva 7 hetes hizlalásnál 5,8-szoros, míg 6

hetes hízlalási időnél 6,5-szörös. Az 5 hetes értékesítési időt, így a vágásra való érettséget

egyedül a tollasodás mértéke határozza meg, ugyanis az állomány a megfelelő, könnyű

kopaszthatóság érdekében ép, érett tollazattal kell, hogy rendelkezzen. Ha az egész test

betollasodott és a bőr felülete nem tokos, a csirke vágható. Ezt a korai értékestést a manapság

forgalmazott nagy teljesítményű hibridkonstrukciók lehetővé teszik.

36. ábra: A pecsenyecsirkék növekedését és minőségét meghatározó tényezők [36]

A pecsenyecsirke nevelés zárt tartásmódban kétféle módon történhet. Lehet mélyalmos

technológiával, és ketreces tartásban is csirkét nevelni.

75



37. ábra: Pecsenyecsirke nevelés mélyalmos tartásban [37]

38. ábra: Pecsenyecsirke nevelés ketreces tartásban [38]

A ketreces tartás előnye közé lehet sorolni a jó férőhely kihasználást és a nagyfokú gépesítettség

és automatizáltság lehetőségeit, viszont a hátrányai miatt kevésbé elterjedt nevelési

technológia. Ezek a hátrányok a következők:

- nagyobb beruházási költség

- állatvédők kifogásai

- sok a szárny- és lábtörés

- előfordul mellhólyagosodás

- problémás a csirke eltávolítása a ketrecekből, és nagy fizikai megterhelést jelent

(Sófalvy, 2004).

Ezen okokból kifolyólag a mélyalmos nevelés terjedt el hazánkban is. A napos csirkék

betelepítése előtt az istállót a csirkék igényének megfelelően kell berendezni, „felkészíteni”.

76



Ha az istállóban előzőleg is csirkenevelés folyt, akkor az istállót minimum 14 napig pihentetni

kell. A 14 napnál rövidebb „üresen állási idő” rontja a nevelési eredményeket (a nevelés végére

kisebb átlagsúllyal, romló takarmányértékesítéssel, magasabb elhullási %-kal lehet számolni).

7.3.1. Az istálló előkészítése naposcsirke fogadásra.

Az istálló előkészítése a következő feladatokat foglalja magában:

- Az előző állomány eltávolítása után a berendezési tárgyakat szét kell szerelni, a trágyát el

kell távolítani, és az istállót szárazon ki kell takarítani, ún. seprűtiszta állapotba kell hozni.

- Ez után az istálló- és a berendezési tárgyakat nagynyomású vízzel tisztára kell mosni

(padozat, falak, mennyezet), majd ezt követően fertőtleníteni.

- Az istálló száradása után a technológiai berendezéseket össze kell szerelni és meg kell

vizsgálni, hogy üzemképesek-e.

- A beszerelés után gázos fertőtlenítést kell végezni, hogy ezzel is minimálisra csökkentsük

a fertőző betegségek terjedésének lehetőségét.

- A bealmozást, illetve a belső tér kialakítását követően szükség van egy záró, gázos

fertőtlenítésre. Ezek után lépnek életbe a járványvédelmi szabályok.

- Az istálló almozását végezhetjük búzaszalmával (ez a leggyakoribb), puha faforgáccsal,

napraforgómag héjjal, darált kukoricacsutkával, szecskázott kukoricaszárral, stb. Az a

lényeg, hogy az alom száraz, por- és penészmentes, rugalmas, és jó nedvszívó legyen, és

természetesen minél olcsóbb. A poros, penészes alom légúti megbetegedéseket okozhat, a

rugalmatlan, kemény alom lábdeformációk okozója lehet.

77



7.3.2. A naposcsirkék betelepítése

A pecsenyecsirke betelepítéshez szükséges ismerni a berendezési tárgyak normáit, ahhoz hogy

megfelelő számú tárgyat telepítsünk az adott létszámhoz.

14. táblázat: Etető-itató normák, berendezési-tárgy szükségletek (Sófalvy, 2004)

Delta műanya:

Naposcsibe itató (2 l-es):

Etetőtálca - karton:

- műanyag:

Súlyszelepes köritató:

Vályús önitató:

Szelepes itató - csepegtetős

- csészés

Hengeres önetető (18 l-es):

Vályús (láncos) önetető:

Automata köretető (csöves):

Takarmány mennyisége:

- az első napon:

- az első héten összesen:

Ivóvízszükséglet az első napon:

Kamillatea szükséglet:

Alomszükséglet:

500 naposcsibe/műanya

80 naposcsibe/itató

100 naposcsibe/szállító karton

80 naposcsibe/műanyag tálca

100 db egyed/40 cm átmérőjű köritató

2 cm lineáris itatóhossz/egyed

1 cm kétoldalas vályú/egyed

12-15 egyed/szelep

30-35 egyed/csésze

30 egyed/önetető

5 cm lineáris etetőhossz/állat

2,5 cm kétoldalas etetővályú/állat

50 db állat/40 cm átmérőjű köretető

13 g/naposcsibe

145 g/első hét/1 csibe

4 l/100 csibe/első nap

5 g (fél marék) 10 l víz

0,8-1,0 lg szalma/m2

Az alomnak és a berendezési tárgyaknak is megfelelő hőmérsékletűeknek kell lenniük a csibék

érkezésekor, ezért a várható érkezés előtt 12 órával be kell állítani a mikroklímát.

Az istálló teljes területét az első hetekben nem használjuk ki, ezért a kisebb gazdaságokban

mobil fallal szokták az istálló egy részét lerekeszteni a fűtési költség csökkentése miatt. A

telepítésnél figyelni kell a csibék szakszerű elhelyezésére. Egyes tartástechnológiákban a

csirkéket csibegyűrűkbe helyezik el. A csibegyűrű 3-4 m átmérőjű, 40-60 cm magas oldalfalú

kartonból vagy egyéb könnyen kezelhető anyagból kialakított kör, ami a kisebb csoportnagyság

78



miatt megakadályozza a csibék esetleges ijedtség miatti összezsúfolódását, ezáltal minimálisra

csökkentve a fulladás okozta elhullást.

39. ábra: Csibegyűrűk kialakítása [39]

A csibéket 30-33 oC-on fogadjuk. Ezt a kívánt hőmérsékletet teremfűtéssel, műanyás fűtéssel,

vagy a kettő kombinációjával tudjuk elérni. A nevelési időszakban heti 2-3 oC-kal kell a

hőmérsékletet csökkenteni, így a nevelési idő végére 18-20 oC-ot biztosítunk a csirkék számára.

15. táblázat: Fűtési program Ross hibrid tartástechnológiában (Aviagen) [12]

Életkor

(nap)

Teremfűtés

(oC)

Műanya alatt

(oC)

1 30 32

3 28 30

6 27 28

9 26 27

12 25 26

15 24 25

18 23 24

21 22 23

24 21 22

27-től leadásig 20 20

79



A telepítési sűrűségnél tudni kell a tervezett végső átlagsúlyt. 1 m2 területre 30-32 kg csirkét

számolunk. Például: ha a nevelési idő végére átlagosan 2 kg-os testsúllyal számolunk, akkor

úgy tervezünk, hogy - beleszámítva az elhullásokat - a nevelés végére 15-16 csirke jusson 1 m2-

re.

Az istálló levegőjének káros gázoktól (ammónia, szénmonoxid stb.) mentesnek kell lenni. A

nevelés első 1-2 hetében nincs szükség szellőzésre. Ezután a szellőzés mértéke 5 m3/óra/testsúly

kg legyen, ügyelve a huzatmentességre. Ezért a légsebesség mértéke ne legyen nagyobb 0,3

m/s-nál.

A nevelés elején az istállóban 60-80 %-os relatív páratartalmat alakítsunk ki. Ezzel

megakadályozzuk a légút nyálkahártyájának kiszáradását, elkerülve ezzel a különböző légúti

megbetegedéseket. A második héttől a nevelés végéig 50-60 %-os relatív pártartalmat

biztosítunk az istállókban.

A pecsenyecsirke nevelésnél a megvilágításnak nincs akkora szerepe, mint a tojást termelő

állományoknál. Arra azonban figyelni kell, hogy a tartós és túl erős megvilágítás fokozott

aktivitással jár, ami agresszivitást, csipkedést válthat ki az állatokból. Ez kannibalizmusba is

átmehet.

Kétféle világítási program ismeretes. Az egyik a hagyományos világítási program, ami egy

hosszú világos periódusból (általában 23 óra) és egy rövid sötét periódusból (1 órás) áll. Ennél

a rendszernél a kezdeti fényintenzitás 20 lux, míg a nevelés végén 8 lux fényintenzitást kell

alkalmazni.

16. táblázat: Megszakításos világítási program brojler-ólakban (Sófalvy, 1994)

Életkor Világos Sötét

Megjegyzés órák száma

1-3

4-14

15-21

22-28

29-35

36 felett

23

6

10

14

18

23

1

17

13

9

5

1

+ 1 óra világos a sötét periódus közepén




A másik világítási program az ún. megszakításos világítási program, aminek a lényege, hogy

háromhetes kortól 1-2 órás világos periódus után beiktatnak 2-4 órás sötét periódust. Ez a

80



módszer javítja a nevelési eredményeket, valamint csökkenti a rezsiköltséget. Arra kell

vigyázni ennél a világítási programnál, hogy a szükségesnél nagyobb etető- és itatófelületet

biztosítsunk az állomány számára, mert a sötét periódusok miatt jelentősen csökken az evésre,

ivásra fordítható időtartam.

7.4. Takarmányozás

A nagy növekedési eréllyel rendelkező húshibrideket koruknak megfelelő teljes értékű,

megfelelő beltartalmú keveréktakarmánnyal szabad takarmányozni.

Két- és háromfázisú takarmányozási rendszer ismeretes. A kétfázisú takarmányozással lehet

legjobban kielégíteni a csirkék igényét, de valójában a gazdaságos takarmányozás érdekében

az indító- és nevelő (hizlaló) táp mellett befejező tápot is etetnek. Mind a kétfázisú- (indító- és

nevelőtáp), mind a háromfázisú (indító-, nevelő- és befejezőtáp) takarmányozás esetén ügyelni

kell arra, hogy élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelő minőségű csirkét állítsunk elő.

Az etetett tápokban (kivétel a befejező táp) gyógyszer van, amely a nevelés alatt megvédi a

csirkét bizonyos betegségektől. A gyógyszereknek van kiürülési idejük, ezért szigorúan be kell

tartani ezt a kiürülési (várakozási) időt. A várakozási idő lejárta előtt levágott csirkékben

kimutatható a gyógyszermaradvány, ezért elkobzásra kerülnek, ami nagy veszteséget okoz a

termelőnek. Ennek érdekében a nevelési idő utolsó szakaszában nem szabad gyógyszeres tápot

etetni, így a vágásra érett csirke gyógyszermaradványoktól mentes lesz.

A csirkék takarmányozása ad libitum (étvágy szerint) történik. A nevelés kezdetén morzsázott

indító tápot etetünk, majd a 22. naptól granulált nevelő tápra térünk át. Elkerülve a túlhízást, a

nevelés végén alacsonyabb beltartalmi értékkel rendelkező, granulált befejező tápot etetünk.

17. táblázat: Brojlercsirkék táplálóanyag igénye (Sófalvy, 2004)

Táplálóanyag M.e. Indító táp Nevelő táp Befejező táp

3 FÁZISÚ TAKARMÁNYOZÁS

Nyersfehérje % 22 20 18

Metabol. energia kcal/kg 3100 3150 3200

MJ/kg 12,97 13,18 13,39

2 FÁZISÚ TAKARMÁNYOZÁS

Nyersfehérje % 22 20,5 -

Metabol. energia kcal/kg 3090 3200 -

MJ/kg 12,935 13,395 -

81



A jó etetőberendezések magassága állítható. A helyesen beállított etető pereme a csirke

hátmagasságával van egy szinten. Az etető berendezések úgy vannak kialakítva, hogy a

takarmány ne szóródjon ki belőle, alommal, ürülékkel ne szennyeződhessen, valamint könnyen

tisztítható, és jól fertőtleníthető legyen. Lehetnek kézi- vagy gépi feltöltésűek.

40. ábra: Függesztett etető és itató berendezés pecsenyecsirke nevelő istállóban [40]

Fontos a takarmányfogyasztás rendszeres ellenőrzése. A takarmányfogyás tájékoztat az állatok

növekedéséről és egészségi állapotáról. Bármilyen rendellenesség takarmányfelvétel

csökkenéssel jár.

Szintén fontos dolog a vízfogyasztás mérése. Az itatórendszert úgy kell kialakítani, hogy az

elfogyasztott vízmennyiséget ellenőrizni tudjuk. Vízóra segítségével mérhetjük a

túlfogyasztást, vagy éppen a kevesebb fogyasztást.

Mindkét esetben ellenőrizni kell a rendszer helyes működését, mert ezeket a fogyasztási

rendellenességeket okozhatják a rendszer különböző meghibásodásai. Ha a rendszer jól

működik, akkor tartástechnológiai hibákra, vagy betegség kezdetére utalhatnak a fogyasztási

rendellenességek.

7.5. A nevelés eredményességét befolyásoló tényezők

A nevelés végén a tartás eredményességét célszerű eredményességi indexxel kiszámolni.

82



A nevelés eredményességét döntően befolyásolja az nevelés időszaka alatti elhullás, a

leadáskori átlagsúly, a nevelési idő hossza és az állatok takarmányértékesítő képessége. Az

Euribrid cég által alkalmazott eredményességi indexszámítás a következő:

A nevelés akkor tekinthető eredményesnek, ha az index eredménye 220 fölötti.


1. A baromfihúsok hasznosítása során mit nevezünk elsődleges feldolgozásnak?

2. Ismertesse a vágócsirke típuskategóriáit!

3. Melyek a pecsenyecsirke előállítására alkalmas állomány főbb jellemzői?

4. Ismertesse a brojlernevelés legfontosabb technológiai paramétereit!

5. Milyen állománysűrűség ajánlott a pecsenyecsirke nevelésben?

6. Mit jelent az állományforgó a brojlernevelésben?

7. Melyek a ketreces pecsenyecsirke hízlalás előnyei és hátrányai az almos tartással

szemben?

8. Mi a folyamatos és alternatív világítási program lényege a brojlerek nevelésénél?

9. Sorolja fel a két- és háromfázisos brojlertakarmányokat!

10. Hogyan számoljuk ki a pecsenyecsirke nevelés eredményességét megmutató indexet?

83



8. Kacsatenyésztés

8.1. A kacsaágazat helyzete

A 20 század közepéig a kacsák tartása a külterjes tartási mód volt jellemző. A kacsákat az őszi

tömése hízlalásig legelőkön tartották ahol kevés ráfordítással, szinte ingyen felnőtt. Az ötvenes

évektől kezdődően fő termékként megjelent a pecsenyekacsa, ami a termelési technológiákban

is változást okozott. Elterjedt a nagyüzemi kacsatartás, amely intenzív takarmányozás mellett

félintenzív vagy extenzív tartásmódot jelentkezett. A kacsaágazatban a nagyüzemi

pecsenyekacsa mellett a másik nagy változást a pézsmakacsa megjelenése idézte elő.

Húshasznú változatát barbari kacsának nevezzük. A házikacsa és a pézsmakacsa

keresztezéséből előállított fajhibrid a mulárd kacsa, amelyet töméses hízlalással hízott máj

előállításra használnak.

41. ábra: Mulárd kacsa előállítás [41]

A kacsatojás étkezési célra történő felhasználása Európában nem jellemző. A távol-keleti

országokban jelentős szerepet játszik a gasztronómiában. A kacsatoll kevésbé értékes, mint a

libatoll. Nagyüzemben nem foglalkoznak a kacsák tépésével. Háztartáji tartásban, kisüzemi

viszonyok között tépik a kacsát, amely ipari tollként kerül felhasználásra.

8.2. A kacsa faji sajátosságai

A kacsa faj egyedeinek kor és ivar szerinti elnevezései:

Napos kacsa: keléstől 36. óráig

Kiskacsa: 4-5 hetes korig

Növendékkacsa: 4-5 hetes kor után

A tojó és a gácsér: a kifejlett nőivarú és hímivarú állat.

84



A házikacsa a tőkésrécétől származik. A házikacsa fajták közül a pekingi kacsa terjedt el

legjobban a világon, ezért a házikacsákat manapság pekingi típusú kacsáknak is nevezik.

A kacsa víziszárnyas, ami azt jelenti, hogy életmódja szorosan a vízhez kötődik, így

testalakulása, szervezetének a működése, táplálkozása a vízi életmódhoz alkalmazkodott. A

kacsának kevés a tollatlan testzónája, szinte az egész testét tollazat borítja. A vízi életmódnak

megfelelően, csőre lapos, lemezes, táplálékát a vízből szűri ki. A szárazföldön a takarmány

felvétele ügyetlen.

42. ábra: A kacsa lapos lemezes csőre [42]

A lábujjai között nagyméretű úszóhártya található. Bőrében nincsenek verejtékmirigyek.

Nagyméretű faggyúmirigy található az utolsó farokcsigolyán, amelynek a szerepe a tollazat

olajozása, zsírzása. A kacsa ellentétben a lúddal szívesen tartózkodik a vízen. E tulajdonságok

következtében speciális tartás technológiák alakultak ki. Mivel a takarmányfelvételhez nagy

mennyiségű vizet fogyaszt bélsara híg, magas víztartalmú, ami az almos tartástechnológiában

az alom gyors elszennyeződése miatt hátrányos. Az almos tartástechnológia mellett

kialakítottak drótrácsos technológiát is, aminek a tisztán tartása egyszerűbb, könnyebb így

higiénikusabb is. Mivel a táplálék gyorsan áthalad a kacsa emésztőrendszerén ezért gyakran

eszik és ürít. Emiatt a takarmányhasznosítása gyengébb, mint a tyúkoké. A kacsának nincs

anatómiailag elkülönült begye, hanem a nyelőcső egy része orsó-szerűen kiöblösödik, amely

mirigyekben gazdag (hamisbegynek nevezzük).

A gácsérnak speciálisan csavarodott párzószerve van. Az ivarszervek különbözősége lehetővé

teszi a naposkori ivarmeghatározást a kloáka kifordításával (japán módszer)

85



43. ábra: A hím kiskacsa csavarodott párzószerve [43]

A küllem alapján történő ivarmeghatározás csak a másodlagos nemi jellegek kialakulása után

lehetséges. A gácsér erősebb testfelépítésű, feje vaskosabb, csőre hosszabb és szélesebb, mint

a tojóé. A faji tulajdonságai között mindenféleképpen meg kell említeni, hogy a gácsérnak

jellegzetesen hátára visszakunkorodó faroktollai vannak, amelyeket gácsér tollaknak nevezünk.

5-6 hetes kor után hangban is különbég van a hím ivarú és a nőivarú kacsák között. A tojók

erőteljes hápognak, míg a gácsérok halk, susogó hangot hallatnak.

44. ábra: A gácsér és a tojó faroktollainak alakulása [44]

A kiskacsák első vedlése 3-5 hetes korban történik, amikor a naposkori pihetollakat fedőtollakra

cseréli. Ezt szűzvedlésnek nevezzük. A második vedlés a fiatalkori vagy juvenilis vedlés,

amely 9-12 hetes kor közé tehető. Ekkor alakul ki az ivarra jellemző tollazat, a gácsérok

színesebbek lesznek a tojóknál (színes fajták esetében). A fiatalkori vedlés megkezdése előtt

kell a pecsenyekacsákat értékesíteni. A harmadik tollváltásra a tojástermelés befejeztével kerül

86



sor. A kacsáknál is alkalmazzák a mesterséges vedlést (kényszervedletés), amellyel idő előtt

leállítják a tojástermelést és felkészítik a kacsát a következő tojástermelési időszakra.

A házikacsáknál a kotlás szinte teljesen eltűnt. Tartástechnológiai hibák következtében (pl.:

hosszú fénytartam és alacsony fényintenzitás) a meleg nyári napokon a törzskacsa tartásban

tömeges kotlás fordulhat elő.

A kacsák 90%-a, a reggeli órákban 5 és 9 óra között rakja le a tojását. Ezért az eltojt, ürülékkel

szennyezett, sáros tojások számának csökkentése érdekében célszerű az állományt csak 9 óra

után kiengedni a kifutóba.

A baromfifajok közül a kacsának van a pecsenyekor eléréséig a legnagyobb növekedési

kapacitása. Pecsenyekorra a kelési súlyuknak akár az 50-60 szorosát is elérhetik. 7 hetes korig

érdemes a kacsákat pecsenyekacsaként értékesíteni, mivel a 7. hét után a kacsa fajlagos

takarmányfelhasználása nagymértékben romlik. Ilyenkor már 1kg élősúly előállítására csaknem

9 kg takarmányt használ fel.

A kacsa tojástermelése rendkívül intenzív. A nagy szaporaságához az intenzív tojástermelés

mellett hozzájárul a jó termékenység és -keltethetőség is.

8.3. Pecsenyekacsa előállítás

Pecsenyekacsán a 2,5-3,5 kg közötti élősúlyú, 46-52 napos korú fiatal növendék kacsát értünk,

amelynek érett a tollazata, húsa enyhén zsírral átszőtt, bőre alá 2-3 mm zsírréteg rakódott, ezért

a kacsa saját zsírjában megsüthető.

Magyarországon a kacsaágazatban a pecsenyekacsa előállításnak van jelentős szerepe. A hízott

kacsamájnak az exportban betöltött szerepét kell még megemlíteni, de nincs akkora jelentősége

a hazai baromfitermék előállításban, mint a hízott libamájnak. A kacsatojás fogyasztása

Magyarországon nem jellemző, az a távol-keleti gasztronómia elengedhetetlen kelléke.

A pecsenyekacsa előállítás technológiájában találkozunk egyfázisos és kétfázisos neveléssel.

Az egyfázisú nevelés pecsenyecsirke mintájára zártan, istállóban történik fürdésre alkalmas víz

nélkül. A kétfázisú nevelés előnevelésből és utónevelésből áll.

87



8.3.1. Pecsenyekacsák előnevelése

Az előnevelés hossza aszerint változik, hogy mely évszakban neveljük a kacsákat. Nyári

főszezonban 14 napig, a főszezon elején és végén 21 napig, kora tavasszal és késő ősszel 28

napig, és télen 35 napig tart az előnevelés.

Az előnevelés lehet egyfázisú és kétfázisú. A kétfázisú előnevelésnél megkülönböztethetünk

meleg- és hideg előnevelést. A meleg előnevelés a pecsenyecsirke neveléshez hasonló.

Mivel a kacsa hőigénye kisebb, mint a többi baromfifajé, köszönhetően a bőr alatti zsírréteg

kialakulásának, és a gyors anyagcseréjének, ezért a második élethéttől már egy csökkentett

hőmérsékletnél is állandó értéken tudjuk a testhőmérsékletüket tartani. A kezdeti 30-32 oC-os

hőmérsékletet fokozatos csökkentéssel a második hét végére 24 oC értékre vihetjük le.

Időjárástól függően a kéthetes kacsák már kifutóba engedhetőek. A két hétnél idősebb

kacsáknak már elegendő a 20-22 oC-os teremhőmérséklet. Legkorszerűbb fűtési megoldás a

gázinfrás fűtési rendszer, amely a kacsák magasságában biztosítja a kellő hőmérsékletet. A

kacsák kifutóba engedését nagyban befolyásolja a kinti hőmérséklet, ami a betelepítési

sűrűségre is hatással van. Ha kedvező az időjárás és a külső hőmérséklet legalább 24 oC, akkor

a kacsák már első hét után kifutóba engedhetők, így a betelepítendő állománysűrűség elérheti a

25 db/m2-t. Ha a kiengedésre csak 10 napos kor után kerülhet sor, akkor a telepítési sűrűség

max. 15 db/m2 lehet.

A hideg előnevelést akkor alkalmazzuk, ha a kacsákra 14 napos korban már nem kell fűteni.

Ilyenkor a kacsák a nap jelentős részét már a kifutóban töltik.

Az előnevelés történhet drótrácson is. A kacsák ebben a rendszerben 80-100 cm-es lábakon

álló, 30 cm magas oldalfalú 15x15 mm lyukbőségű drótsodronyon vannak. Ezen a

drótsodronyon vannak elhelyezve az etető- és itatóberendezések is.

Ennek a nevelési technológiának számos előnye van a mélyalmossal szemben.

Mivel nincs almozás, ezért az alomköltség megtakarítható.

Ennél a rendszernél a kacsák 0,8-1 m magasságban, emelt szinten vannak, így a

fűtőenergia felhasználás gazdaságosabb.

Az ól tisztítása folyóvízzel történik, ezért a kacsák tiszták, és a levegő is mentes a káros

gázoktól.

Egységnyi felületen több kacsa nevelhető (3-4-szer annyi).

A drótrácson történő előnevelés hátránya, a mélyalmos neveléssel szemben:

Hígtrágya keletkezik, amelyet szakszerűen kezelni kell.

88



A nagy páratartalom miatt összeállhat a pihetollazat, ezért a kacsák későbbi tollasodása

vontatottá válhat.

A drótrács miatt lábkárosodások, -feltörések keletkezhetnek.

8.3.2. Pecsenyekacsák utónevelése

A pecsenyekacsák előnevelés után, ha már eléggé megerősödtek, megedződtek, az utónevelőbe

kerülnek át.

Háromféle utónevelési módot ismerünk.

1.) A víz nélküli utónevelés lehet teljesen zárt istállóban, illetve beszélhetünk szárazföldi

pecsenyekacsa utónevelésről.

a) A zárt rendszerű pecsenyekacsa nevelés a brojlernevelés mintájára jött létre. A zárt

előnevelés után továbbra is kifutó nélküli, mesterséges mikroklímán tartják, nevelik a kacsákat

7 hetes korig, majd innen történik a vágóhídra szállításuk.

45. ábra: Kacsák intenzív, zárt nevelése [45]

b) A víz nélküli ún. szárazföldi pecsenyekacsa utónevelésnél a kacsákat nagy kiterjedésű

legelőre helyezik ki. A legelőt kb. 50x50 m-es karámokra osztják, amelyeket kb. 70 cm magas

drótkerítéssel alakítanak ki. A takarmányozás földről történik, illetve árnyékolókat kell

biztosítani a kacsák számára. Az árnyékolás méretét úgy kell meghatározni, hogy 1 m2-ére 8-

10 kacsa jusson.

89



2.) A félszáraz rendszerű pecsenyekacsa nevelés egy másik utónevelési mód. Két változata

van: a beton úsztatócsatornán történő nevelés és a korlátozott természetes vízi kifutón történő

nevelés.

a) A betonúsztatós kifutós tartásnál a kacsák 3 oldalról zárt épületben vannak elhelyezve,

amelyhez kifutó tartozik. A kifutó végén az épülettel párhuzamos beton úsztatócsatorna van

kialakítva. A csatorna átfolyós rendszerű, amely mindig tiszta, ivásra alkalmas vizet biztosít a

kacsáknak. Az épületbe 10-12 kacsát telepíthetünk 1 m2-re, az úsztatócsatorna 1 m2

vízfelületére pedig 20-25 kacsa jusson. A nem megfelelő úsztató víz a kacsák egészségét

veszélyeztetheti, ezért csak ott létesíthető ilyen rendszer, ahol a tisztavíz utánpótlás megoldható.

A kifutónak lejtősnek kell lenni, hogy a kihordott víz elfolyjon, és ne legyenek ürülékkel

szennyezett tócsák a kifutón.

b) A korlátozott, természetes vízi kifutón történő utónevelés során tavak mellett, folyón,

csatornán, egyéb természetes vízfelület mellett (pl. téglagyári gödrök) nevelhetünk

pecsenyekacsát. A természetes vízfelület mellett kialakított száraz kifutóra nyári szállást lehet

építeni, tekintettel arra, hogy a kihelyezés után az állatok éjszaka még a szálláson tartózkodnak,

és onnan járnak le a vízhez. A természetes vízfelületből és a száraz kifutóterületből együttesen

1 m2 szükséges. 1m2 vízfelületre 10-15 kacsánál többet ne helyezzünk. (Sófalvy, 2004)

46. ábra: Természetes vízi kifutós tartás [46]

A természetes víz partján, épület nélkül is el lehet helyezni a kacsákat. Ilyenkor árnyékolókat,

vagy szalmabálából épített szélfogókat kell biztosítani a kacsáknak. A partvédelemre nagy

90



gondot kell fordítani, valamint az etetők környékéről a trágyát minden turnus elszállítása után

fel kell nyesni.

3.) A halastavi pecsenyekacsa nevelés a harmadik utónevelési rendszer, mely során

vízfelületen neveljük pecsenyekacsákat. Hegyvidéken, völgyzárógátas-, sík területeken

körgátas halastavakon lehet megoldani. Jelentősége ennek a pecsenyekacsa utónevelésnek,

hogy a halastavakat komplexen lehet hasznosítani. A tó ad a kacsának fürdővizet, ivóvizet,

illetve állati és növényi táplálékot, a kacsa pedig szerves trágyát juttat a tóba, ami a tó biológiai

egyensúlyát, a biológiai körfolyamatát elősegíti. Ezen kívül a kacsa írtja a kóros növényzetet

is.

Ennek az utónevelési módnak az előnye, hogy különösebb beruházást nem igényel, csekély

nevelési kockázattal jár. A kacsákat kihelyezik a partra, vagy ha körgátas rendszer van, a két

körgátas tó kiszélesített gátjára, így a kacsák az utónevelés ideje alatt a vízen tartózkodnak. Ez

összefér az életmódjukkal is, jól érzik magukat a vízen.

Takarmányozásuk történhet a parton, vagy a kiszélesített gáton, illetve úszó etetőszigeteket is

ki lehet alakítani számukra. Ennél az utónevelési módnál nagyon fontos, hogy a tó biológiai

egyensúlya fennmaradjon. Általában 170 kacsát számolhatunk 1 ha vízfelületre, de vízkémiai

vizsgálatok mellett ennek a kétszeresét is telepíthetjük.

Mindhárom utónevelési módnál fontos, hogy egy nevelési turnus végén a felhalmozódott

ürüléket el kell távolítani, és az utónevelők területét megfelelően fertőtleníteni kell a következő

turnus érkezéséig.

47. ábra: Halastavi kacsanevelés [47]

91



8.3.3. A pecsenyekacsák takarmányozása

A pecsenyekacsák takarmányozásánál figyelembe kell venni a kacsa faji sajátosságait. A vízi

életmód miatt nagymennyiségű vizet vesz fel a takarmány mellé, ezért az emésztőrendszerén

gyorsan áthalad a takarmány. Ezért a kacsák jól emészthető, magas tápanyag tartalmú

takarmányt igényelnek. Ki kell használni a kacsák fiatalkori nagy növekedési erélyét, és

megfelelő vágótest összetételt kell elérni.

A kacsák energiaéhségük szerint táplálkoznak. Alacsony energiatartalmú takarmányból is

képesek elegendő mennyiséget felvenni a növekedésük fenntartására. Nem ajánlott alacsony

fehérjetartalmú takarmányokat etetni, mert a magasabb fehérjetartalmú tápok elősegítik a

gyorsabb tollasodást, a kisebb testzsírtartalmat, elkerülhető a tollcsipkedés és a kannibalizmus.

A kacsák fehérjeszükséglete szélsőségeket mutat. Előnevelés idején 16-22 %, az utónevelés

idején 12-18 % nyersfehérje tartalmú tápok etetése ajánlott. Pontosabb képet kapunk, ha a

fehérjeszükségletet energiaegységre (g/MJ ME) adják meg. A fiatalkori gyors növekedés az

előnevelés során magas 17,5-17,7 g fehérje/MJ ME, az utónevelés folyamán 11,5-13,9 g

fehérje/MJ ME szükséglettel jár (Bogenfürst, 1999). A pecsenyekacsáknál általában

háromfázisos takarmányozással találkozunk. Morzsázott indítótápot etetnek az első két hétben,

amelyből egy kacsára számolva 0,8-1 kg fogy. A nevelés 15. napjától 5 mm átmérőjű granulált

nevelőtáp etetése történik 5-6 hetes korig, amelyből 4,5-5,5 kg-ot fogyasztanak. Ha tovább

nevelik a kacsákat, akkor vágásig befejező tápot kapnak, amelyből 3,0-4,0 kg fogyasztás

mérhető.

A halastavi nevelő- és befejező tápok alacsonyabb beltartalmúak a normál pecsenyekacsa

tápokénál, mivel a halastóból a kacsa növényi és állati táplálékot is fogyaszt.

8.4. Kacsamáj előállítás

A kacsaágazat másik fontos élelmiszeripari terméke a húson kívül, a hízott kacsamáj. Erre a

célra pézsmakacsákat vagy mulardkacsákat (a házi kacsa és a pézsmakacsa fajhibridje)

használnak.

Már az ókorban megfigyelték, hogy a vonuló ludak vándorútjuk előtt meghíznak és nagy

mennyiségű zsírt raktároznak a májukban. Az ókori Egyiptomban már tömtek kacsát és ludat,

tehát a hízott májelőállítás, nem a modern állattenyésztés vívmánya. A máj azon kívül, hogy

nagyon ízletes, sok vitamint is tartalmaz [59]. Ezek mellett egyes kutatások a máj fáradság

elleni élénkítő hatását is vizsgálták (Hay, 2008). A modern gasztronómia elképzelhetetlen hízott

kacsa- és libamáj nélkül.

92



48. ábra: Kacsák tömésének ábrázolása egy egyiptomi sír domborművén [48]

A máj alapanyag felnevelése hasonlít a pecsenyekacsák kétfázisos felneveléséhez, viszont a

tömési időszak elkezdését megelőzően fel kell készíteni az állatokat a tömésre.

A töméses hizlalásra szánt gácsérokat előtömik, amelynek az a feladata, hogy előkészítse az

állat nyelőcsövét (hamis begyét), annak térfogatát a nagymennyiségű takarmány befogadására

és emésztésére. Továbbá alkalmassá teszi a máj szöveti állományát a nagy zsírmennyiség

felvételére és megtartására, valamint kiváltani azon enzimek termelését, amelyek a

későbbiekben a tömés során fontosak lesznek (Horn, 2008).

A nyelőcsőtágítás lényege, hogy az állatokat a megszokott takarmánymennyiség felvétele után

kiéheztetik, ezért a következő etetésnél több takarmányt vesznek fel. Az adagok fokozatos

emelésével a nyelőcső kitágul. A májsejtek befogadóképességének javítása a cél.

93



18. táblázat: A töméses hízlalásra szánt hímivarú mulardkacsák takarmányozási

programja a nevelés tartama szerint (Grimaud Fréres, 1996)

Életkor

(hét)

Nevelési szakasz és

takarmányozás

Takarmányfogyasztás (g/állat) Átlagos

élőtömeg naponta halmozott

télen nyáron télen nyáron

1

2

3

Indítás

ad libitum indítótáp

12,1 MJ/ME/kg 21,0 %

nyersfehérje,

összesen 1,5 kg/kacsa

30

70

130

20

60

120

210

700

1610

140

560

1400

200

500

1000

4

5

6

7

8

Nevelés

ad libitum nevelőtáp

12,1 MJ /ME/kg 19,0 %

nyersfehérje,

összesen 8,0 kg/állat

190

240

260

260

260

160

200

230

230

230

2940

4620

6440

8260

10080

2520

3920

5530

7140

8750

1550

2150

2650

3100

3250

9

10

11

12

Előtömés

korlátozott takarmányozás nevelő

táppal, napi 1 etetés 2 óra hosszan

+ gritt, néhány napos átállással

napi 1 etetésre 4 óra tartammal,

összesen 7,0 kg/állat

220

220

300

300

200

200

260

260

11620

13160

15260

17360

10150

11550

13370

15190

3400

3650

3900

4260-4300

13-14

Tömés

12 vagy 13 nap

(25 vagy 27 tömés)

kukorica, összesen 10 vagy 11 kg

Napi kétszeri tömés

5970-6080

Az előkészítés során az elzsírosodás megindul, jelentősen megnő a máj mérete. Az előtömés 8-

9 hetes korban kezdődik és 13-14 hetes korig tart. Ekkor kezdődhet meg a kacsák tömése. A

tömést zárt, klimatizált épületekben végzik. A kacsákat rendszerint ketrecekben helyezik el,

amelyek 1-1,5 m2 alapterületűek, 40 cm-es lábakon álló rácspadlós kialakításúak. Az itatás

túlfolyós önitatóból történhet (Bogenfürst, 1999). Gondoskodni kell a megfelelő szellőzésről,

94



amely a hizlalás végén 10-13 m3/óra/testtömeg kg. Mélyalmos rendszer is ismeretes, ahol egy

csoportba 15-25 állatot helyeznek. A telepítési sűrűség mélyalmos rendszerben 11 gácsér/m2,

rácspadlós hizlalóketrecben 6 gácsér/m2.

Kacsatömésre kukoricát használnak, melyet lágydarás és szemes formában használnak,

valamint a tömés történhet a kettő kombinációjával is. A lágydarás tömés előnye, hogy

könnyebb az emésztés, ezért a kacsa gyakrabban tömhető. Hátránya viszont, hogy nagy

mennyiségű vizet tartalmaz, ezért hátrányos a tömés intenzitására vonatkozólag. A szemes

kukorica előnye, hogy tömés során koncentrált takarmányt juttatunk a kacsába, ezért a tömés

hatékonyabb lesz. A kettő kombinációja próbálja mindkét takarmányféleség előnyeit

kihasználni, valamint így a nyelőcső térfogata is maximálisan kihasználható. A tömést géppel

végzik úgy, hogy az állatnak minél kisebb stresszt okozzanak. Flexibilis csővel szabad csak

végezni a tömést, ügyelve a túltömés miatti esetleges nyelőcsőrepedés elkerülésére. Ezért csak

szakavatott dolgozók, szakszerű munkával tömhetnek.


1. Melyek a házikacsa faji sajátosságai és az ezekből a tartástechnológiákra levonható

következtetések?

2. Mit értünk pecsenyekacsa fogalmán?

3. Sorolja fel a pecsenyekacsa nevelés módszereit az utónevelés módja alapján!

4. Hány napig tart a pecsenyekacsák előnevelése?

5. Sorolja fel a drótrácsos pecsenyekacsa előnevelés előnyeit!

6. Mit értünk a halastó komplex hasznosításán?

7. Mit jelent az előtömés a töméses hizlalásra szánt kacsáknál?

8. Milyen takarmányokkal tömhető a hízóba állított kacsa?

95



9. Lúdtenyésztés

9.1. A lúdtenyésztés jelentősége

A lúd a legsokoldalúbban hasznosítható baromfifajunk. A húsa mellett egyéb termékei is (máj,

toll, tojás) nagy értéket képviselnek, és azokat is kellőképpen hasznosítani tudjunk.

Melléktermékként a trágyáját is hasznosítani, értékesíteni lehet. A lúdágazat a hazai piacokon

kívül, jelentős szerepet vállal a külkereskedelemben, mivel exportképes, eladható termékeket

állít elő. Nem csak a libahús, hanem a hízott libamáj, és a libatoll is keresett áru a külföldi

piacokon.

Az elmúlt évszázad második felében a lúd ágazat nagy változáson ment keresztül. A

legelőterületek csökkenésével drasztikusan csökkent a lúdállományunk egyedszáma is. A

termelési módban is változás következett be, ugyanis az intenzívebb tartástechnológia került

előtérbe. Ehhez intenzív lúdfajtákat és -hibrideket használtunk, amelyek többet termeltek az

addig tartott fajtáknál, tehát kevesebb állatra volt szükség. Új módszerek alakultak ki az

intenzív törzslúdtartásban és az árutermelési formákban, amelyek az ágazat átalakulásához

vezettek.

9.2. A lúd faji sajátosságai

A lúd faj egyedeinek kor és ivar szerinti elnevezései:

Naposliba: keléstől 36. óráig

Kisliba: 4-5 hetes korig

Növendék liba: 4-5 hetes kor után

A tojó és a gúnár: a kifejlett nőivarú és hímivarú állat.

A lúd a kacsához hasonlóan víziszárnyas, ezért küllemben és élettani sajátosságokban ennek

megfelelően alakult ki. A kacsával ellentétben életmódja inkább szárazföldi. Ezeket figyelembe

véve kell a lúd tartástechnológiáját kialakítani.

A lúd szilárd szervezeti felépítéssel rendelkezi. Tollazata dús, tömött nagy pehelytollak aránya.

Küllemi sajátosságai és testfelépítése alkalmassá teszi a ludat az extenzív tartásra. A csőre

kúpos, remekül alkalmazkodott a legeléshez. Mivel a felső- és alsó csőrkávájának a széle

fogazott, redőzött így könnyen tépheti és rághatja a füvet.

96



49. ábra: A lúd fogazott szélű, kúpos csőre [49]

Lábujjai között a kacsáénál kisebb felületű úszóhártya található. A lúd nem szeret a mély vízben

hosszabb ideig tartózkodni. Idejének nagy részét a parthoz közel, legeléssel tölti.

A lúd faj küllemi bélyegei közül megemlítjük:

a csőr végén csőrbab-, vagy más néven csőköröm található, amely színében elkülönülő

része a csőrnek

a bütykös ludaknál a homlokon homlokbütyök található

a szemhéjat körülvevő gyűrűt szemárnyéknak nevezik

a nyak és a csőr találkozásánál torok lebeny alakulhat ki

a hason egyszerű vagy kettős (dupla) haslebeny található

A fajra kevésbé jellemző az ivari dimorfizmus. A másodlagos ivari jellegek kevésbé

kifejezettek. Napos korban küllem alapján a libákat nem lehet megkülönböztetni: Japán

módszerrel, a kloáka kifordításával határozható meg a naposlibák neme. A kloáka kifordítása

után a hímivarú naposlibáknál 2-3 mm nagyságú, rózsaszínű phallus látható.

Kifejlett korban a testfelépítés alapján már könnyebben elkülöníthető a két nem. A kifejlett

gúnár erőteljesebb testfelépítésű és nehezebb a tojónál. A gunároknak szélesebb és nagyobb a

fejük, csőrük erősebb és szélesebb, nyakuk hosszabb és vastagabb, lábaik hosszabbak,

testtartásuk meredekebb, „peckesebb”, a hangjuk valamivel mélyebb.

97



A fajra jellemző az erőteljes kotló hajlam. A nagyüzemi tartásmódban a tenyészludaknál

hátrányos a kotlás, ezért annak kialakulását meg kell akadályozni. Meg kell szüntetni a kotlásra

hajlamosító tényezőket. A telepeken a gyakori tojásszedés és az egyenletes megvilágítás

ajánlott.

A kotló egyedeket kotlásleszoktató ketrecekben, fülkékben helyezik el. Ezekben olyan zord

körülményeket biztosítanak a ludak számára (hideg-, almozatlan-, durva padozat), ahol nem tud

fészket készíteni, nem tud leülni kotlani. A fülkéket erős megvilágítása alá kell helyezni és az

állatokat bőséges takarmányozásban kell részesíteni. Vízi kifutós tartásnál olyan kifutóba kell

helyezni a kotló ludakat, amelynek 9/10-e víz és csak 1/10-e a száraz rész.

A lúd vedlése vadmadarakéhoz hasonló. Nem egyszerre, hanem fokozatosan zajlik le. Az első

vedlés 3-5 hetes korban következik be. A szűzvedlésnek nevezett tollváltás során a pihetollakat

fedőtollakra cseréli le. Ha a nevelés során nem követtünk el technológiai hibákat (pl.: nem

megfelelő mikroklíma, zsúfoltság, nem megfelelő takarmányozás), a vedlés 7 hetes korra

teljesen befejeződik, és a ludak ép, érett (kitépés után toll csévéje nem véres) tollazattal

rendelkeznek. A második tollváltás előtt az állatokat pecsenyelúdként lehet értékesíteni. Azért

lényeges a második vedlés idejének pontos ismerete, mert a pecsenyeliba csak akkor

kopasztható (toll előállítás esetén, fájdalom- és stresszmentesen téphető), ha a tolla érett, de

még nem kezdte el a vedlést. A második tollváltás 8-10 hetes korban kezdődik, és 6-7 héten ét

tart. A második vedlést a liba még két alkalommal 6-7 hetes különbséggel megismétli.

A lúdnak sajátságos a fényhez való viszonya. A tojók 8 órás megvilágítás hatására kezdik meg

a tojástermelést, amely még a hosszúnappalos fényviszonyok között (május-június környékén)

lezárul. Ezután pihenő fázisba ún. fotórefrakter stádiumba kerülnek.

A tojástermelésüket világítási programokkal szabályozni lehet. Hosszantartó-, jó

perzisztenciájú tojástermelést a megvilágítás fokozott, 9 óra időtartamra történő emelésével,

majd ennek hosszú időn át történő fenntartásával tudunk elérni. Rövid-, de hatékony

tojástermelési periódust a 8 óráról 13-14 órás megvilágításra történő ugrásszerű emeléssel

tudunk megvalósítani.

98



50. ábra: A ludak tojástermelésének alakulása természetes fényviszonyok között [50]

50. ábra: Világítási program a ludak hosszú perzisztenciájú tojástermelésének

kiváltására [51]

99



A baromfifajok közül a lúd él a leghosszabb ideig (30-35 év), ebből következően a ludakat

tartják leghosszabb ideig tenyésztésben. Sófalvy (2004) szerint a háziszárnyasaink közül az

egyetlen faj, amelynél az első éves tojástermelés után nem csökken a következő évek

tojástermelése. A hagyományosan tartott törzsludak tojástermelése a harmadik év végéig nő, és

csak a negyedik évben kezd csökkenni, de még mindig többet termelnek a törzsludak a

negyedik évben, mint az elsőben.

Jellemző rájuk a csipkedési hajlam. Mindent össze csipkednek és összerágnak nemcsak

éhségből, hanem játékból is. A nem ellenálló anyagból készült berendezési tárgyakat hamar

tönkreteszik.

Jellegzetes tulajdonság a napos- és a kislibák összebújása, összerohanása. Ha valamilyen külső,

szokatlan, erős inger hatására megrémülnek, akkor egy csomóba, rendszerint az istálló egyik

sarkába tömörülnek, feltódulnak. Összebújás, feltódulás során az alul rekedt kislibák nagy

százalékánál fulladásos halál következik be. Ennek elkerülésére a betelepítés után kisebb

csoportokra célszerű osztani az állományt.

A ludaknak fejlett az ízlelőképességük, amit figyelembe kell venni a takarmányok

összeállításakor. A lúd igényli a zöldtakarmányt ezért még a nagyüzemi tartásmódban is a

folyamatos zöldellátást biztosítani kell számukra. Kitűnő hatásfokkal képes kipréselni a

növényi sejtekből a nedvességet és jól hasznosítja a benne lévő cukrokat és fehérjéket.

A kacsához hasonlóan a lúd is nagy mennyiségű vizet fogyaszt a takarmánya mellé, ezért

bélsara magas víztartalmú. Érzékenyek a kokcidiosztatikumokra valamint a furán-

származékokra, így a lúdtápok nem halmazhatnak ilyen készítményeket.

9.3. A lúdhús előállítás

A lúd az egyik legsokoldalúbb baromfifajunk. Termékei közül a hús, a máj és a toll piacképes

árucikk. A lúd húsárutermelését kétféle termék képezi: a pecsenyeliba és a húsliba. Az

élelmezésben szerepet játszó pecsenyeliba és húsliba húsa piacképes termék, illetve a májnak

az exportban betöltött szerepe vitathatatlan.

A két termék (a pecsenyeliba és a húsliba) vágási életkorban és a vágott test összetételében

különbözik. A liba élőtömeg gyarapodása az első 8 héten a legnagyobb. A combizomzat a 9.

hétre kialakul, viszont a mellhús növekedés a 9. hét után ugyan lelassul, de 16. hétig arányában

100



javulás mutatkozik. A vágás optimális időpontját mindig a késztermék összetétele és minősége

szabja meg. Az értékes húsrészek legkedvezőbb arányukat együttesen a 8 - 9. héten érik el, de

a mellhús fejlődése miatt a jobb mellkihozatal érdekében célszerű a vágást a 13. és 16. hét közé

időzíteni. A tollasodás is nagyban befolyásolja a vágási időpontot. A minőségi termék

érdekében tokmentes tollruhában vágják a ludakat, ezért figyelembe kell venni az állatok

vedlési idejét. A ludak vedlése többfázisú. A szűzvedlés (pihetollak cseréje fedőtollakká) 3-5

hetes korban következik be, ezután 8-10, 14-16, majd 21-23. hét között vedlenek.

A pecsenyeludakat általában a második tollváltás (8-10 hetes kor) előtt értékesítik. Fontos

ismerni az adott genotípusok tollazatának idejét, mert ez nagymértékben segít a húsliba

előállítása során alkalmazott tolltépések szervezésében, elvégzésében.

9.3.1. Pecsenyeliba előállítás

A pecsenyeliba az a 8-9. hétig nevelt első tollában lévő fiatal állat, amelynek élőtömege 4 kg

fölötti, ép-, érett-, géppel kopasztható tollazattal rendelkezik, és a testet 1-4 mm vastag zsírréteg

fedi.

Előállításánál kétféle módot különböztetünk meg. Az egyik mód a félintenzív (nyári)

pecsenyeliba nevelés, a másik az intenzív (téli) nevelés.

A félintenzív nevelés két részre, előnevelésre és utónevelésre oszlik.

Az előnevelés jól szellőző, klimatizált épületben történik. Almozott istállókba 12-15 db/m2 liba

telepíthető (hagyományos szellőzésnél 7 db/m2). A túlzsúfolt állományban előfordulhat a

tollcsipkedés, ami a tollhiányosságok miatt megnehezíti később a vágás pontos időpontjának

meghatározását. A csipkedés jellemző a fajra, ezért felkötözött lucernaszénát, fóliacsíkokat,

játékokat helyezhetünk el az istállóban, ami hozzájárul a kannibalizmus kiküszöböléséhez is.

Az előnevelési mód történhet drótrácson is, a pecsenyekacsa nevelésnél leírtak szerint. 1 m2-re

16-18 liba telepíthető. Ez az előnevelés 3 hétig szokott tartani, mert utána lábgyengeséggel,

sántasággal, csipkedéssel járhat. A libák fogadásakor 30-32 oC-t biztosítunk a kislibák számára,

amit a 3. hétre 18-20 oC-ra csökkentünk. Az optimális páratartalom 55-65 %, míg a szellőzés

mértéke 3,5-4 m3/óra testtömeg kg.

Az előnevelést követően 4-5 hétig utónevelést végzünk. Az utónevelés 4-5 hétig tart intenzív

takarmányozás mellett, extenzív elhelyezéssel, vízpartokon, vagy teljesen száraz legelőkön. A

természetes vagy mesterséges vizek partján történő elhelyezésnek előnye, hogy a libák mindig

tiszták, az ivóvíz ezáltal biztosított, illetve a nyári nagy melegben a fürdővíz hűti az állatok

101



testét. A száraz legelőn történő utónevelésnél ivóvízről is gondoskodni kell. A szélsőséges

időjárás miatt olcsó, három oldalról zárt építményeket biztosítunk az állomány számára.

Utónevelés során a maximális létszám 2500 lehet.

19. táblázat: A pecsenyelúd-utónevelés főbb tartástechnológiai paraméterei

(Sófalvy, 2004)

A paraméter

megnevezése értéke

Állománysűrűség

-nyári szállás

-védőtető

-kifutó

-fürösztőcsatorna

Csoportnagyság

Hőmérséklet az utónevelés során

Megvilágítás

-tartama

-intenzitása

Takarmányozás

Itatás

4 – 5 lúd/m2

7 – 10 lúd/m2

szabad vízfelület esetén 4 m2 természetes

kifutó és 0,2 m2 vízfelület jut egy állatra

1 – 2 m2/50 állat

max. 2500 állat, optimális: 25

optimális: 10 – 15 oC, minimum 5 oC

14 – 16 óra, illetve természetes fénytartam

5 – 10 lux

az etetőférőhely-szükséglet 4 cm/állat

vályús vagy túlfolyós itatók

az itatóférőhely-szükséglet 3 cm/állat

Az intenzív (téli) nevelés zárt rendszerben történik. Pecsenyecsirke előállításra alkalmas

épületek megfelelnek, amelyekbe fülkéket kell kialakítani. A fülkékben elhelyezett kisebb

csoportok miatt kevés az ún. összefutásból adódó fulladásos halál. Első héten 100-200 lúd

kerülhet egy falkába. Betelepítéskor 3-4 libát számolunk 1 m2-re.

Fogadási hőmérséklet 32 oC, majd a 3. héttől 18 oC-t biztosítunk. Optimális páratartalom 70 %

körüli, míg a szellőzés mértéke 3,5 m3/óra/testtömeg kg.

A zárt nevelés a tollazat minőségében, a vedlésben és a gépi kopaszthatóságban okoz

problémát, ha az állatsűrűség nem haladja meg a 3 db/ m2 értéket (Böő, 1999)

102



9.3.2. Húsliba előállítás

Húslibának nevezzük az egyszer vagy többször (max. négyszer) tépett 16 hetesnél idősebb

növendékludat, amely 3 hetes lábon hízlalás után kerül levágásra. Kedvező a hús-csont aránya

és a húsrészeik aránya jobb a pecsenyelibáénál. Bőrük alatt 4-5 mm zsírréteg található.

A húslibának szánt állományt a 8. hétig a pecsenyelibákhoz hasonlóan tartjuk. Utána adagoltan

takarmányozunk, amit a tépés idején felfüggesztünk. Az első tépés megelőzi a 9-10 hetes

vedlést. A tollnak ilyenkor már érettnek kell lenni, azaz a fedőtoll a test bármely részén könnyen

kihúzható anélkül, hogy a tollcséve véres lenne.

Az intenzív hízlalás 3-4 héttel a tépés után következik. Ebben az időszakban a libákat kisebb,

30-40-es csoportokba helyezik, 4-5 lúd/m2 állatsűrűséggel. A hízlalás történhet kukoricával (ez

a legelterjedtebb) vagy energiaszegény keveréktakarmánnyal (húsliba táppal). Hazánknál

északabbra lévő országokban (pl.: Lengyelország), ahol az éghajlati viszonyok a

zabtermesztésnek kedveznek, nagyrészt zabbal (70 % zab, 20 % kukorica, 10 % árpa) történik

a hízlalás.

A hízlalás ideje alatt a ráhízás nagysága kb. 1 kg, amelyhez kukoricás hízlalás során 5-6 kg

keveréktakarmánnyal való hízlalás során 8-8,5 kg takarmány szükséges.

9.4. Libamájtermelés

Hízott libamájat kényszertöméssel állítunk elő.

A májalapanyag előállításánál az állatoknak több követelménynek kell megfelelniük.

- jó kondícióban kell lenniük

- megfelelő ún. „soványliba”-testtömeggel kell rendelkezniük

- megfelelő előkészítésen kell átesniük (nyelőcső tágítás)

- kifogástalan egészségi állapotban kell lenniük.

A hízó alapanyag lehet fiatal (9-10 hetes), vagy idősebb növendéklúd (egyszer vagy többször

tépett).

A tömésre fogott lúd a hideget jól tűri, a melegre viszont érzékeny. Elhelyezésük klimatizált

istállóban történik, 40 cm-es lábakon álló léc-, vagy rácspadlós ketrecekben. Az 1,5 m2

alapterületű ketrecekbe 10 liba helyezhető el. Az optimális hőmérséklet a 10-15 oC. A tömés

alatt lévő állomány fokozott anyagcseréje miatt 13-15 m2/óra/testtömeg kg szellőzést igényel.

103



25. ábra: Libatömés [52]

Hasonlóan a kacsák töméséhez a ludaknál is megkülönböztetünk lágydarás, szemes kukoricára

alapozott és a kettő kombinációjával történő hizlalást. Az utóbbi a leghatékonyabb, mert ez tölti

ki legjobban a nyelőcsövet, illetve kevesebb vizet tartalmaz, mint a lágydarás takarmány.

A szemes kukoricát párolják, vagy áztatják tömés előtt. A takarmányhoz 0,5 % konyhasót,

kevés zsírt és vitamin premixeket kevernek.

A tömést csak szakember, szakszerűen, megfelelő tömőgéppel végezheti. A tömést mindig az

állatok teherbíró képességéhez kell igazítani. A nyelőcső fokozatos tágításával (adagok

nagyságának emelése) el kell érni minél rövidebb idő alatt, hogy naponta 1-1,2 kg szárazon

mért kukoricát juttassunk be a lúdba. Első napokban a napi 2-3-szori tömés után a napi 6-8-

szori tömés kemény, megfeszített munkával jár. Mindig vigyázni kell a ludak lehető

legstresszmentesebb tömésére (Sullivan - Wolfson, 2007), ezáltal szép, kiegyenlített, megfelelő

tömegű (600-800 g) máj előállítása válik elérhetővé.

Böő (1999) szerint a töméssel előállított máj zsírossága nem keverhető össze a máj zsíros

elfajulásával (zsírmáj). Az előbbi élettani, az utóbbi kóros állapotnak felel meg. Ha a hízlalás

előtt és a tömés alatt megfelelő a takarmány fehérjetartalma, a zsírmáj kialakulásának kicsi az

esélye.


1. Sorolja fel a lúd termékeit, melyek a lúd gazdasági jelentőségét adják!

2. Melyek a lúdfajra jellemző küllemi jegyek?

104



3. Ismertesse a lúd fényhez való viszonyát és az arra adott reakciókat!

4. Mi jellemzi a hosszú, jó perzisztenciájú és a rövid, de intenzív tojástermelést produkáló

világítási programot?

5. Mi jellemző a ludak vedlésére?

6. Mit értünk pecsenyeliba fogalmán?

7. Mit értünk húsliba fogalmán?

8. Sorolja fel a húsliba előállítás módjait!

9. Milyen követelményeknek kell megfelelniük a tömésre szánt ludaknak?

10. Ismertesse a lúd szakszerű tömésének részleteit!

105



10. Pulykatenyésztés

10.1. A pulyka faji sajátosságai

A pulyka faj egyedeinek kor és ivar szerinti elnevezései:

Napospulyka vagy pipe: keléstől 36. óráig

Kispulyka: 6-8 hétnél nem idősebb állatok

Növendékek: 6-8 hétnél idősebb állatok

A tojó és a bak (vagy pulykakakas): a kifejlett nőivarú és hímivarú állat.

A pulyka fején és a nyakán jellegzetes bőrképleteket un. bibircseket találunk. A kakas fején egy

speciális felduzzasztható bőrképletet találunk, a homlokszarvat, amely a homlokból kinőve a

csőr mellett csüng alá. A tojókon ezt a kúp alakú bőr képletet csombóknak nevezzük.

26. ábra: A pulykakakas feje a jellegzetes bőrképletekkel [53]

A pulyka a legnagyobb testű baromfink ezért a tartásuk során fokozott ventilációs igényel. A

nagy testsúly miatt a pulykatartásban a berendezési tárgyakat repülésgátlókkal kell felszerelni,

azért, hogy a pulykák ne tudjanak azokra felülni, rátelepedni. Ha nem védenénk ily módon az

istállók berendezési tárgyait, akkor egy függesztett etető- és itató rendszer esetén azok

leszakadnának, vagy az épület tartószerkezete nem bírná a nagy terhelést.

A pulykák nagy, merev tollakkal rendelkeznek. A bronzszínű fajtáknál ércfényűek, míg a hibrid

pulykák általában fehér színűek. A kakasok mellén szőrpamacsra hasonlító jellegzetes

tollképletet találunk, amit mellsörtének nevezünk. Lábbőrük erősen pikkelyes, a kakasok

sarkantyút viselnek.

106



27. ábra: Pulykakakas a jellegzetes mellsörtével [54]

Nagyfokú ivari dimorfizmus jellemző a pulykára, amely abban nyilvánul meg, hogy a kakas

és a tojó között akár 18 kg különbség is lehet. A pulykák szelekciója során arra törekedtek,

hogy minél nagyobb, minél szélesebb mellük legyen. A kakasok nagyméretű széles mellei-, a

nehézkes mozgásuk-, valamint a nemek közötti testtömegbeli különbségek lehetetlenné teszik

a természetes párzást (a tojók tipródnának), ezért a gigatpulyka előállításban mesterséges

termékenyítést alkalmaznak.

A bakok jellegzetes viselkedési formáik vannak, sátoroznak, pöfögnek valamint a glug-

gluggoló hangot adnak.

Mind a szülőpár tartásnál, mind a végtermék előállításnál szükséges a pulykák ivar szerint

elkülönített nevelése. Napos korban japán módszerrel sexálják a pulykákat. A

tyúktenyésztésben használatos más szexálási módszereket a pulykatenyésztésben nem

alkalmazzák.

A pulyka az egyik legproblémásabb, legnehezebben nevelhető baromfi. A napospulykák látása

rossz, csak foltokat érzékelnek. Fogadásukkor erősen meg kell világítani az etető és itató

berendezéseket azért, hogy megtalálják a takarmányt és a vizet. Alulról megvilágított

etetőtálcákat is használnak valamint az itatójukba csillogó tárgyakat például üveggyöngyöket

helyeznek, amik a fényt megtörve csillognak így a napos pulykák könnyebben megtalálják az

ivóvizet.

Az összes baromfifaj közül a pulykának a legnagyobb kezdetekben a nyersfehérje igénye,

ezért az indítótáp nyersfehérje tartalma elérheti a 30 %-ot is. Életkor és ivar függvényében is

107



változik a táplálóanyag szükséglet, ami a takarmányozási programok kialakításánál 5 illetve 8

fázisú takarmányozási program kialakítását vonta maga után. A növekedési erélyük valamint a

takarmányértékesítő képességük, a többi baromfi fajtól eltérően, nem csökken a pecsenyekor

elérése után. Ez a jó tulajdonság lehetővé teszi, hogy nagy súlyra hízlaljunk, ezáltal un. gigant

végtermékeket előállítsunk elő.

A pulykák első vedlése a szűzvedlés, ami 2-3 hetes korban történik. Ilyenkor fokozottan

figyelni kell a nevelőépület klímájára, hogy az állatokat a vedlés ne viseljen meg. A második

vedlés 8 hetes korban kezdődik és körülbelül három héten át tart. A második vedlés után szokták

a pecsenyepulykákat értékesíteni. Vágóhídi követelmény hogy a vágásra szánt állat ép, érett

tollazata rendelkezzen. A nem megfelelő takarmányozás vagy tartástechnológia következtében

az állatok tokossá válhatnak, ami rontja vágási értéket. Tenyészállományoknál beszélhetünk

harmadik tollváltásról, ami a tojástermelési időszak végén kezdődik, és általában mesterséges

vedletési programmal indítanak el, valamint folytatnak le.

A pulyka kifejezetten jó kotló faj. Háztáji tartásban ez előnyös tulajdonság, ugyanis a pulyka

kotló alá több tojást lehet tenni, mint a tyúk kotló alá. Mindezek mellett a pulyka kotló sokkal

jobban vigyázz a csibékre, mint a tyúk kotló, jobb a csibenevelő képessége. Nagyüzemi intenzív

tartásban a kotlás hátrányos tulajdonság. Tudni kell, hogy a kotló állat nem tojik, így a

tojástermelésben kiesés következik be a kotlás idején. A kotlások megszüntetésére a tojóházi

tartásban speciális kotlás leszoktató eljárásokat alkalmaznak. Érdekes dolog hogy a pulyka

fajnál gyakran lehet találkozni szűznemzéssel (partenogenezis). A meg nem termékenyített

pulyka tojóktól származó tojásokból is keltek már ki napos állatok.

A baromfi naposállatok közül a hőmérsékletre legigényesebb a kispulyka. Fogadáskor 38 oC-t

igényel, ami magas fűtési költségekkel jár. Újabb tartástechnológiákban már alkalmazzák a 35-

36 oC-os fogadási hőmérsékletet.

A pulyka fajra jellemző a csipkedési hajlam, ami tollcsipkedésben esetleg kannibalizmusban is

megnyilvánulhat meg. Ez nagyban nehezíti a pulykák nevelését, tartását. A csipkedési hajlam

kiküszöbölésére a kispulykáknál az első héten csőrkurtítást végeznek. A sérülések elkerülése

érdekében a kakasok homlokszarvát is, már napos korban lesütik.

108



28. ábra: Csőrkurtított pulyka [55]

10.2. Pulykahús előállítás

A pulyka a legnagyobb testű baromfifajunk. Számos olyan tulajdonságuk van, ami közrejátszik

a nevelési technológia kialakításában.

A végtermékek nevelésénél beszélhetünk extenzív tartásról, amikor régi hagyományos

fajtákkal foglalkozunk, és extenzív körülmények között neveljük a pulykákat. Ilyen tartási mód

manapság csak a biopulyka előállításban ismeretes. Félintenzív vagy háztáji tartásra jellemző,

hogy a pulykákat 6 hetes korig nagyüzemben előnevelik, majd kihelyezve kisüzemekbe,

rendszerint alkalmi épületekben (átalakított istállók, fóliasátrak stb.) folyik értékesítésig a

nevelés. Intenzív nevelési forma jellemző manapság a nagyüzemekben mind a pecsenye-, mind

a gigant végtermékek előállításában.

Az árupulyka nevelés lehet egyfázisú, illetve kétfázisú. A kétfázisú nevelés elő- és utónevelésre

tagozódik. Az előnevelés 5-6 hétig tart, majd ezt követi leadásig az utónevelés időszaka.

Kétféle terméket - pecsenyepulykát és gigantpulykát- tudunk a előállítani.

A pecsenyepulyka vegyes ivarban nevelt 12-16 hetes, 2,5-6,5 kg vágott testtömegű, széles

mellű hibridpulyka. Gigant végtermékről akkor beszélünk, amikor hústermelés céljára nemek

szerint külön nevelve, nagy testtömegre hizlaljuk a hibridpulykákat, amelyek kiváló

húsformákat mutatnak, és feldolgozás alkalmával minimálisan 2,5 kg mellfilé nyerhető.

109



10.2.1. Pecsenyepulyka előállítás

A pecsenyepulykák és gigantpulykák nevelésénél figyelembe kell venni azokat a faji

sajátosságokat, amelyek nagyban befolyásolják a tartástechnológia kialakítását.

A pecsenyepulyka előállításának körülményei hasonlítanak a pecsenyecsirke nevelésben

leírtakéhoz. A nevelőépületnek jól szigeteltnek kell lenni, hogy a mesterséges klímát könnyen

ki lehessen benne alakítani. Az épület szerkezeténél követelmény, hogy olyan erős

tetőszerkezete legyen, hogy az esetlegesen függesztett etető- és itató berendezéseket elbírja.

29. ábra: Mélyalmos pulykahízlalás [56]

A napos pulykák (pipék) fogadásakor a pecsenyecsirke fogadásánál magasabb hőmérsékletet

kell biztosítani, ugyanis a pipék hőigénye magasabb a pecsenyecsirkék hőigényénél. 36 oC-on

fogadjuk a napos állatokat, majd a 3. hétre 22 oC-ra csökkentjük a hőmérsékletet. A napos

pulyka rosszul lát, csak foltokat érzékel, ezért a nevelőben nem szükséges az első napokban

világítás, elég a műanya világítás, illetve az etetők és itatók megvilágítása. Alulról világított

etetőtálcákat is lehet használni (magyar találmány), így a pipe könnyen megtalálja a takarmányt.

5 napig elegendő a műanya megvilágítás, első nap 24 óra, a 2-5. napokban 23 óra, majd ezt

követően 14 óra megvilágítással a nevelés végéig teremfényt biztosítunk, a kezdeti 40 lux

fényintenzitásról a 25. naptól fokozatosan csökkentve akár 5 lux fényintenzitásig.

110



30. ábra: Világító etetőtálca

A csökkenő megvilágítás a kannibalizmus megelőzésének egyik legjobb módszere, ugyanis a

pulyka faj hajlamos a csipkedésre. A kannibalizmus és a takarmányszórás megelőzésére a fiatal

pulykáknál az első hét végén csőrkurtítást végeznek.

Az istállók rendszerint mélyalmos rendszerűek, amelynél követelmény, hogy por- és

penészmentes, száraz, jó nedvszívó almot kell használni. A telepítési sűrűség ne haladja meg a

30-35 kg/m2-t. A telepítési sűrűséget a hízlalás során a 6. táblázat tartalmazza.

20. táblázat: A hizlalás során ajánlott telepítési sűrűség, a típus, az ivar és az életkor

függvényében (Sófalvy, 2004)

Életkor Telepítési sűrűség (db/m2)

(hét) tojó kakas vegyes ivar

0-6

6-14

14-

8*-10**

5

4

6*-8**

4

2*-3**

7*-9**

5

-*

* nagytestű típus ** középnagytestű típus

10.2.2. Gigantpulyka előállítás

Gigantpulyka előállításnál kihasználjuk a pulyka faji sajátosságát, hogy a pecsenyekor elérését

követően is jó hústermelő képességgel rendelkezik. A gigantpulykát 2 fázisban állítják elő. Az

111



előnevelés 6 hetes korig tart, majd ezt követi az utónevelés szakasza, ami a különböző

időpontokban történő értékesítésig tart. Ha 2000 db pulykánál többet kívánunk egy épületbe

telepíteni, akkor rendszerint a két nem külön kerül, ha viszont ennél kevesebb a betelepíteni

kívánt létszám, akkor nem szerint elkülönítve, de egy légtérben, egy istállóban helyezik el az

állományt. Az előnevelés után a tojók áttelepítését követően a bakokat fel lehet engedni a tojók

helyére is.

A hízlalás hossza ivarok szerint változó. A tojókat 16 hetes korban, a bakokat 18 és 24 hetes

kor között értékesítik. A vágási időpontot a feldolgozó kívánalmai határozzák meg.

Takarmányozásuk eltér a pecsenyecsirkék takarmányozásától, ugyanis faji sajátosságából

adódóan magasabb fehérjeszükségletük van, illetve a gigant állatokat ivar szerint külön kell

takarmányozni. Kezdetben 28-30 %-os nyersfehérje tartalmú takarmányokat etetnek. 5 és 8

fázisos takarmányozási programot használnak, melyeknek részleteit a 7. táblázat tartalmazza.

21. táblázat: Takarmányozási program nagytestű pulykavégtermékek számára

(Sófalvy, 2004)

Takarmány

megnevezése

Bak Tojó Met.

energia

Nyers-

fehérje

életkor hét MJ/kg %

5 fázisú program

Prestarter

Starter

Nevelő

Hizlaló

Befejező

0-3

3-8

8-14

14-20

20-22

0-3

3-8

8-12

12-16

16-18

12,00

12,20

12,40

12,80

12,50

30

28

24

22

17

8 fázisú program

Prestarter

Starter

Nevelő I.

Nevelő II.

Hizlaló I.

Hizlaló II.

Befejező I.

Befejező II.

0-3

3-6

6-8

8-11

11-14

14-17

17-20

21-22

0-3

3-6

6-8

8-10

10-12

12-14

14-20

16-18

11,90

12,10

12,40

12,60

12,80

13,00

13,30

13,50

28

26

24

22

20

18

16

14

112



A nevelés során a takarmányok nyersfehérje csökkenésével párhuzamosan növekszik az

energiaszint. Ezt az energiaszint növekedést zsírdúsítással érik el, ezért fontos antioxidánsokat

keverni a tápba az avasodás megelőzésére.

Kiváló végterméket csak megfelelő tartástechnológiával, megfelelő takarmányozással, és

megfelelő állategészségügyi ellátással lehet elérni. Az előállított állati termékeknek, ezen belül

a baromfitermékeknek meg kell felelni a mindenkori élelmiszer-egészségügyi- és

élelmiszerbiztonsági feltételeknek, ezért a szakszerűen nevelt, megfelelő és egészséges

körülmények között tartott állatok biztosítékai az egészséges élelmiszeralapanyag

előállításának.


1. Sorolja fel a pulyka faji sajátosságait és ezekből a tartástechnológiára levonható

következtetéseket!

2. Melyek az egyéb küllemi sajátosságok?

3. Miben különbözik a kispulykák mikroklímával szembeni igénye az előnevelés során a

többi baromfifaj naposállataitól, melyek a legfontosabb paraméterek a mikroklíma elemeinél?

4. Mit értünk a pecsenyepulyka fogalmán?

5. Milyen telepítési sűrűség mellett neveljük a pecsenyepulykákat?

6. Mit értünk a gigantpulyka fogalmán?

7. Milyen takarmányozási programokat használunk a nagytestű pulykavégtermékek

előállítása során?

113



Irodalomjegyzék

1. Böő I. (1999): Libatartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 86 p. ISBN: 963912169x

2. Grimaud Fréries (1996) in Bogenfürst F. (1999): Kacsák. Házikacsák, pézsmarécék,

mulardkacsák, díszrécék. Gazda Kiadó, Budapest.352 p. ISBN: 9637445196

3. Hay, J. (2008): Anti Fatigue Factor of Liver. Nourished magazine, 2008 December.

http://editor.nourishedmagazine.com.au/articles/anti-fatigue-factor-of-liver

4. Horn P. (szerk.) (2008): Állattenyésztés 2. Baromfi, haszongalamb. Mezőgazda Kiadó,

Budapest. 429. p. ISBN: 9789632864419

5. Sófalvy F. (2004): Baromfitenyésztéstan. Távoktatási jegyzet. SZTE Mezőgazdasági

Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely. 186 p.

6. Sullivan, M. - Wolfson, D. J. (2007): What's Good for the Goose. The Israeli Supreme

Court, Foie Gras, and the Future of Farmed Animals in the United States. Law AND

Contemporary Problems, 70 (1), 139-173. p.

7. Vidács L. (2003): Általános állattenyésztéstan. Távoktatási jegyzet. SZTE Mezőgazdasági

Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely. 197 p.

8. Zoltán P. (1997): Baromfihús- és tojástermelők kézikönyve. mezőgazdasági Szaktudás

Kiadó, Budapest, 496 p. ISBN: 9633562090

[1]: https://science.sciencemag.org/content/338/6110/1020

[2]: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/mezogazdasag/allattenyesztes/paroztatas/a-

tyukfajtak-hasznositasi-tipusai

[3]: https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0059_baromfitenyesztes/ape.html

[4]: https://mamungroup.com/wp-content/uploads/2018/04/GrandParents-4.jpg

[5]: https://www.indiamart.com/proddetail/rhode-island-red-chicken-20299759555.html

[6]: https://www.cacklehatchery.com/white-rocks.html

[7]: https://thechickhatchery.com/home/white-rock/

[8]: https://www.joiceandhill.co.uk/en/product/warren/

[9]: http://www.babolnatetra.com/wp-content/uploads/2019/07/tojok-hu.pdf

[10]: https://www.afrimash.com/shop/livestock/poultry/day-old-chicks/broilers/commercial-

day-old-broiler-breeders-parent-stock-aviagen-chi-brand/

[11]: https://usemymarker.c306.net/2019/01/26/chicken-size-growth-taste-for-parts/

https://science.sciencemag.org/content/338/6110/1020

https://www.joiceandhill.co.uk/en/product/warren/

https://usemymarker.c306.net/2019/01/26/chicken-size-growth-taste-for-parts/

114



[12]: https://docplayer.hu/3626315-Brojler-tartastechnologiai-kezikonyv-an-aviagen-

brand.html

[13]: http://www.fwi.co.uk/poultry/how-sound-technology-detects-health-problems-in-

broilers.htm)

[14]: http://www.qdfarming.com/product/broiler-raising-equipment.html

[15]: https://www.hobbyfarms.com/molting-chickens-hens-health/

[16]: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/mezogazdasag/allattenyesztes/a-pulyka-

tartastechnologiaja-es-takarmanyozasa/tojoallomanyok-tartasa

[17]: https://magyarmezogazdasag.hu/2011/04/18/fejlesztesek-viziszarnyasok-kelteteseben

[18]: https://magyarmezogazdasag.hu/2011/04/18/fejlesztesek-viziszarnyasok-kelteteseben

[19]: http://kologarn.hu/index.php/2017/08/20/napos-csibek-telepitese/

[20]: https://www.wzhpoultry.com/Products/Poultry-Automatic-Drinking-System/Poultry-

Nipple-Drinking-System/Automatic-Poultry-Farm-Equipment-Chicken-Drinking-System-for-

Broiler-Farm-52.html

[21]: http://www.stockyardindustries.com/pigs-ventilation-bd-fans

[22]: https://www.indiamart.com/proddetail/brooding-system-21173792697.html

[23]: https://www.indiamart.com/proddetail/poultry-farm-heating-system-21176801797.html

[24]: http://brantradiant.com/products/agricultural-canada/brooders-tube-heaters/acs-series

[25]: http://qingzhou-yongsheng.quality.chinacsw.com/pz66e7921-greenhouse-poultry-farm-

cooling-pad-7090-brown-size-customized.html

[26]: http://klimatair.org.ua/en/cooling-of-poultry-farms-and-animals.html

[27]: https://www.online-tudakozo.hu/index.php?p=reszletek&id=9102

[28]: https://www.bigdutchman.com/en/poultry-growing/products/detail/housing-concept/

[29]: https://www.bigdutchman.com/en/poultry-growing/products/detail/separate-male-

feeding

[30]: https://www.dlg.org/de/landwirtschaft/themen/tierhaltung/gefluegel/dlg-merkblatt-405/

[31]: https://www.bigdutchman.com/en/egg-production/news/photos/aviary-systems/

[32]:https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_19_Allattenyesztesi

_agazati_okonomia/ch13s05.html

[33]: https://www.bigdutchman.com/en/egg-production/news/photos/poultry-cages/

http://www.bigdutchman.de/en/poultry-production/home/pr-section/photos/poultry-cages.html

[34]: https://www.eggfarmers.ca/2016/08/the-5-things-you-find-in-enriched-housing/

[35]:http://www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_es_gasztronomia/cikkek/a_tojasok_titk

os_jelolese_mi_mit_jelent/20140131130636

115



[36]: http://eu.aviagen.com/tech-center/download/1278/Ross-BroilerHandbook2018-HU.pdf

[37]: https://ua.all.biz/en/kurchata-a-broiler-smoke-a-broiler-ross-308-g15029967

[38]: http://www.qdfarming.com/product/broiler-raising-equipment.html

[39]: https://thepoultryguide.com/raising-of-turkeys/

[40]: https://www.bigdutchman.com/en/poultry-growing/references/detail/the-netherlands-

barn-for-poultry-growing-attracts-many-visitors/

[41]: http://www.rougie.us/rougieacutes-farming-process.html

[42]: https://www.treknature.com/gallery/Asia/India/photo203675.htm

[43]: https://www.youtube.com/watch?v=j5KZDtcvrXI

[44]: https://www.wikihow.com/Tell-the-Sex-of-a-Baby-Duck

[45]: https://www.bigdutchman.hu/hu/baromfi-neveles/termekek/detail/pekino/

[46]: http://www.agr.unideb.hu/animaldb/baromfi/kacsa/k2-62.jpg

[47]: http://www.agr.unideb.hu/animaldb/baromfi/kacsa/k1-88.jpg

[48]: http://www.artisanfarmers.org/historyoffoiegras.html

[49]: https://www.gettyimages.com/detail/photo/goose-honking-royalty-free-image/94913420

[50]:https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Allattenyesztes_2/c

h04s02.html

[51]:https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Allattenyesztes_2/c

h04s04.html

[52]: http://www.origo.hu/itthon/20120620-europai-parlament-nem-tiltjak-be-a-libatomest-az-

euban.html

[53]: https://www.foodbeast.com/news/8-things-you-didnt-know-about-turkey/

[54]: https://sciencing.com/tell-hen-jake-8389411.html

[55]: https://www.ciwf.org.uk/farm-animals/turkeys/turkey-welfare/

[56]: https://www.bigdutchman.com/en/poultry-growing/current/photos/turkey-production/

[57]: https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/2015/02/05/hogyan_tojik_a_tyuk_megegyszer

[58]:http://www.agr.unideb.hu/ebook/baromfitenyesztes/a_tojs_szerkezete_s_kmiai_sszettele.

html

[59]: (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20130201-a-magyar-belsosegkedvenc-a-

maj.html).

Baromfitenyésztéseta.bibl.u-szeged.hu/2436/1/Baromfitenyésztés... · 1/16/2017 ·...

Documents

Transcript of Baromfitenyésztéseta.bibl.u-szeged.hu/2436/1/Baromfitenyésztés... · 1/16/2017 ·...