2010. második negyedév XIX. évfolyam 2. szám

Baptista lelkészi szakfolyóirat

SzolgatársSzolgatársA TARTALOMBÓL:

w Kortárs hazai ige-hirdetõk: Tenkely Béla

w Igehirdetések – A feltámadt Úr– A könnyek örökre

eltûnnek– A keresztre sze-

gezett adóslevél

w Thiatira

w Archeológiai érdekességek

w Lelkierõ

w Teljes szívedbõl...

w Oláh Róza missziói naplójából

w Mécses a te igéd: Önuralom és életmód

w Az utolsó szó

w A lelkipásztor és a gyülekezetvezetõ kapcsolata

TARTALOMJEGYZÉK

HIRDESD AZ IGÉT!

Tenkely Béla: Gondolatok a bojtárkodásról ................................................................................................................. 1C. H. Spurgeon: A feltámadt Úr elsõ megjelenése a tizenegy tanítvány körében........................................................ 5Lee Roberson: A könnyek örökre eltûnnek .................................................................................................................. 7Nagy Ferenc: A keresztre szegezett adóslevél .............................................................................................................. 10

BIBLIAI TÁJAK – EMBEREK

Larry E. McKinney: Thiatira ........................................................................................................................................ 12Grüll Tibor: A legõsibb héber írás ................................................................................................................................ 16Agyagedény igazolta az õsi király nevét ...................................................................................................................... 18Monumentális héber felirat töredéke Jeruzsálembõl .................................................................................................... 19Megtalálták Jeruzsálem bizánci fõutcáját ..................................................................................................................... 20Megtalálták Jeruzsálem salamoni városfalát?............................................................................................................... 21Római vízvezeték (újra)felfedezése Jeruzsálemben ..................................................................................................... 23Szenzációs lelet a babiloni fogságról............................................................................................................................ 24

A SZOLGÁLAT ÚTJÁN

Szebeni Olivér: Lelkierõ ...... ......................................................................................................................................... 25

ISTEN NÉPE A GYÜLEKEZETBEN

Hegyi András: Teljes szívedbõl, teljes elmédbõl, minden erõdbõl ............................................................................. 31

MISSZIÓTÖRTÉNETI SZEMELVÉNYEK

Részletek Oláh Róza misszionárius naplójából (4.) ..................................................................................................... 36

MÉCSES A TE IGÉD

Dr. Matus István: Az önuralom és az életmód.............................................................................................................. 38

TANULMÁNYI SZEMLE

Szebeni Olivér: Az utolsó szó....................................................................................................................................... 49Kapitány Zsolt: A lelkipásztor és a gyülekezetvezetõ kapcsolata a baptista gyülekezetekben (2.) ............................. 52

VIDÁM SAROKA tökéletes lelszész ....................................................................................................................................................... 61

A Magyarországi Baptista Egyház kiadványa

Felelõs szerkesztõ: Lukács Tamás

Felelõs kiadó: dr. Mészáros Kálmán egyházelnök

Tördelõszerkesztõ: Lukács Tamás

SzolgatársBaptista lelkészi szakfolyóirat

2010. harmadik negyedév XIX. évfolyam 3. szám

SzolgatársSzerkesztõség és kiadóhivatal:1068 Budapest, Benczúr u. 31.

Telefon: 352-9993Fax: 352-9707

E-mail: ltg952@pr.huhttp://szolgatars.fw.hu

A folyóirat önköltségi áron megvásárolhatóés elõfizethetõ a Baptista Kiadónál.

Egy szám ára: 600 Ft,egyéves elõfizetési díj: 2400 Ft.

Megjelenik: negyedéventeISSN 1218-425X

Címlapon: Godwin: Jézus feltámadása (részlet)

-H I R D E S D A Z I G É T !

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra,amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétekaz Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel20,28)

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj megezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is,hallgatóidat is.” (1Tim 4,16)

Néhány éve lehetőségem nyílt arra, hogy a pásztori szol-gálat egyik fontos területén tovább képezzem magam. Talánaz idősebbek már sejtik a címből, hogy a KRE GyökössyIntézetében, Bandi bácsi tanítványaitól tanultam, mivel nekivolt a kedvelt kifejezése a lelkészi szolgálatra az általamválasztott meghatározás. A lelkigondozás tanulása közbennéhány figyelemre méltó kérdés előkerült: ki- ésbemosakodás, közelség és távolság, vagy az érintettség.Hogyan készülök elő egy lelkigondozói beszélgetésre, éshogyan jövök ki belőle. Mennyire engedem magamhoz közela gondozott problémáját (esetleg már nemcsak az övé, hanemaz enyém is), vagy mennyire maradok távol tőle (szinte nemis érdekel, csupán illik meghallgatnom, úgyis neki kellmegoldania). Néha tudni kell nemet mondani a gondozottnak,hiszen olyan problémában képtelen vagyok segíteni, amit énsem tudtam még megoldani. Nagyon fontos, hogy aki segíteniakar, az tudja átérezni a gondozott problémáját, deönmaga ne roskadozzon alatta. Ismernie kell a sajátkorlátait, illetve elakadásait, mert nem elég a páciensismerete, hanem ugyanolyan fontos az önismeret is. Agyengeségeinkkel is tisztában kell lennünk, hogyvigyázhassunk magunkra. Isten igéje arrafigyelmeztet, hogy „aki tehát azt gondolja, hogy áll,vigyázzon, hogy el ne essék”, vagy Pál apostolönmagáról így ír: „amíg másoknak prédikálok,magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”. Azigében is azt látom, amit a népi bölcsesség is megfo-galmaz, „a jó pap holtig tanul”, főleg ha talpon akarmaradni. Érdemes újra átgondolni a magunk életét,szolgálatát, és megvizsgálni az ige tükrében, hogyvalóban jól látom-e magamat. Természetesen a szol-gálat mindig az első helyen van az életünkben,legalábbis ezzel nyugtatjuk magunkat. A két igevers,amit Isten a szívemre helyezett a fentiekről gondol-kodva, mintha nulladik helyről is beszélne. Próbáljukátgondolni együtt ezt, a szolgálatot megelőzőfigyelmeztetést, majd ennek a fényében a szol-gálatunkat! Mit is jelent a „viseljetek gondot tehátmagatokra”, vagy a „legyen gondod önmagadra” fel-hívás?

A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány gondolatotfelvetni, amit nekem jelent az önmagamra való gondviselés.Két fő területre koncentrálva teszem ezt. Az első, még mielőttszolgálok, majd a második a szolgálatommal kapcsolatban.

I. Még mielőtt szolgálokSzámolnom kell azzal, hogy ember vagyok, azzal

együtt, hogy Isten elhívott a szolgálatra. Ha pedig embervagyok, akkor nem vagyok tökéletes. Ráadásul különbözökminden más embertől is, mert Isten így teremtett, tehát a szol-gatársaimtól is különbözöm. Ez nem azt jelenti, hogy jobbvagy rosszabb vagyok, csupán azt, hogy más vagyok. Ez amásság jelentkezik a képességben, a készségben, azismeretben, a jártasságban és a kísérthetőségben is. Hívőkéntsem vagyunk egyformák, hívő férfiként is vannak átgondolni-valók. Bár bizonyosan még több részletét fel tudnánk sorolnia másságunknak.

Ismerem-e eléggé önmagam ahhoz, hogy az egyedi-ségem nyilvánvaló legyen számomra, és tudom-e kezelni azezzel járó sajátosságokat? Milyen következménnyel jár, hatudatlanul élem meg, vagy mit változtat a tudatos szembenézés?

a) Ki vagyok én mint ember? Erre a kérdésre látszólag könnyű felelni, de ha

mélyebben átgondolom a kérdést, akkor sokkal bonyolultabb

1

Tenkely Béla

Gondolatok a bojtárkodásról

Garay Ákos: Kisbojtár

-H I R D E S D A Z I G É T !

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra,amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétekaz Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel20,28)

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj megezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is,hallgatóidat is.” (1Tim 4,16)

Néhány éve lehetőségem nyílt arra, hogy a pásztori szol-gálat egyik fontos területén tovább képezzem magam. Talánaz idősebbek már sejtik a címből, hogy a KRE GyökössyIntézetében, Bandi bácsi tanítványaitól tanultam, mivel nekivolt a kedvelt kifejezése a lelkészi szolgálatra az általamválasztott meghatározás. A lelkigondozás tanulása közbennéhány figyelemre méltó kérdés előkerült: ki- ésbemosakodás, közelség és távolság, vagy az érintettség.Hogyan készülök elő egy lelkigondozói beszélgetésre, éshogyan jövök ki belőle. Mennyire engedem magamhoz közela gondozott problémáját (esetleg már nemcsak az övé, hanemaz enyém is), vagy mennyire maradok távol tőle (szinte nemis érdekel, csupán illik meghallgatnom, úgyis neki kellmegoldania). Néha tudni kell nemet mondani a gondozottnak,hiszen olyan problémában képtelen vagyok segíteni, amit énsem tudtam még megoldani. Nagyon fontos, hogy aki segíteniakar, az tudja átérezni a gondozott problémáját, deönmaga ne roskadozzon alatta. Ismernie kell a sajátkorlátait, illetve elakadásait, mert nem elég a páciensismerete, hanem ugyanolyan fontos az önismeret is. Agyengeségeinkkel is tisztában kell lennünk, hogyvigyázhassunk magunkra. Isten igéje arrafigyelmeztet, hogy „aki tehát azt gondolja, hogy áll,vigyázzon, hogy el ne essék”, vagy Pál apostolönmagáról így ír: „amíg másoknak prédikálok,magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”. Azigében is azt látom, amit a népi bölcsesség is megfo-galmaz, „a jó pap holtig tanul”, főleg ha talpon akarmaradni. Érdemes újra átgondolni a magunk életét,szolgálatát, és megvizsgálni az ige tükrében, hogyvalóban jól látom-e magamat. Természetesen a szol-gálat mindig az első helyen van az életünkben,legalábbis ezzel nyugtatjuk magunkat. A két igevers,amit Isten a szívemre helyezett a fentiekről gondol-kodva, mintha nulladik helyről is beszélne. Próbáljukátgondolni együtt ezt, a szolgálatot megelőzőfigyelmeztetést, majd ennek a fényében a szol-gálatunkat! Mit is jelent a „viseljetek gondot tehátmagatokra”, vagy a „legyen gondod önmagadra” fel-hívás?

A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány gondolatotfelvetni, amit nekem jelent az önmagamra való gondviselés.Két fő területre koncentrálva teszem ezt. Az első, még mielőttszolgálok, majd a második a szolgálatommal kapcsolatban.

I. Még mielőtt szolgálokSzámolnom kell azzal, hogy ember vagyok, azzal

együtt, hogy Isten elhívott a szolgálatra. Ha pedig embervagyok, akkor nem vagyok tökéletes. Ráadásul különbözökminden más embertől is, mert Isten így teremtett, tehát a szol-gatársaimtól is különbözöm. Ez nem azt jelenti, hogy jobbvagy rosszabb vagyok, csupán azt, hogy más vagyok. Ez amásság jelentkezik a képességben, a készségben, azismeretben, a jártasságban és a kísérthetőségben is. Hívőkéntsem vagyunk egyformák, hívő férfiként is vannak átgondolni-valók. Bár bizonyosan még több részletét fel tudnánk sorolnia másságunknak.

Ismerem-e eléggé önmagam ahhoz, hogy az egyedi-ségem nyilvánvaló legyen számomra, és tudom-e kezelni azezzel járó sajátosságokat? Milyen következménnyel jár, hatudatlanul élem meg, vagy mit változtat a tudatos szembenézés?

a) Ki vagyok én mint ember? Erre a kérdésre látszólag könnyű felelni, de ha

mélyebben átgondolom a kérdést, akkor sokkal bonyolultabb

1

Tenkely Béla

Gondolatok a bojtárkodásról

Garay Ákos: Kisbojtár

a válasz. Azt pedig még számításba sem vet-tem, hogy az évek alatt folyamatosan válto-zok. Van egy velem született adottságom, ésehhez társul még az a sok történés, ami mindhatással van az életemre, és közben azéletkorom is folyamatosan változik, amitszintén figyelemmel kell kísérnem. Aszemélyiségem típusát nagyon fontosmegismerni, mert a négy személyiségtípustfigyelembe véve nincs tiszta személyiségtí-pusú ember, hanem teljesen egyedi módonkeverednek a jellemzők az életemben.Lehet, hogy nem az emberek idegesítőek,csupán nekem van felettébb lobbanékonytermészetem. Mások talán irigylik az önural-mamat, pedig csak belül emésztem magam,mert ilyen vagyok. Eszembe jutnak azok aszorgalmas idős testvérek, akik arrólpanaszkodtak, hogy mennyivel kevesebbetképesek elvégezni egyetlen nap alatt, mintfiatalabb korukban. Már nekem is számol-nom kell azzal, hogy ötven felett sem azalvás, sem a munkavégzés, sem a memória,sem az idegrendszer nem olyan, mintharminckét évesen volt, amikor a szol-gálatomat kezdtem. Talán azért kell gyógy-szereket szednem, mert kopik a testem. Még van jövőm, demár van múltam is, mindkettővel számolnom kell, ha tudniakarom, hogy ki vagyok én most mint ember. Ahogy napontaborotválkoznom kell, és rendszeresen fodrászhoz járni, ahhozhogy legalább valamelyest megőrizzem a külsőm„állandóságát”, ugyanúgy folyamatosan szemlélnem kellönmagam, hogy ne egy elsárgult képet szorongassak majdreszkető kezemben, ha Isten hosszú életet ad. Állandóanfigyelnem kell magam a hétköznapokban és a gyülekezetbenis, hogy ne gondoljak mást magamról, mint aki valójábanvagyok. Ha megismerem magam, akkor jobban látom, hogymiből kell változnom és miben kell megerősödnöm. Tisztábanleszek azzal, hogy mit érdemes tennem és mitől kelltartózkodnom, mi jelent komoly kísértést a számomra, mitőlvagyok szabad. Jobban gondot tudok viselni magamra, hatisztában vagyok az ember voltommal.

b) Ki vagyok mint hívő ember?„A régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Pál apostol beszél

erről a hatalmas változásról, de úgy, mint feltételhez kötötttörténésről. Ebben az esetben viszont a változás attól függ,hogy valaki mennyire van Krisztusban. Efelől is szeretemmagam megnyugtatni, hogy Krisztusban vagyok, de időnkénttarthatatlan ez az önigazolás, mert a tetteim olykor egészenmást mutatnak. Aránylag későn tértem meg, és előtte kevésgyülekezetben fordultam meg, de azóta sokféle közösséggeltalálkoztam. A törvényeskedőktől a hagyományoson átegészen a szélsőséges karizmatikusig, szórványtól a nagygyülekezetig. Néha megdöbbentő, mennyire eltorzul az az új,ami létrejön. Tisztán kell látnom, hogy mit kaptam Krisztustól,és mit az általam szeretve tisztelt testvérektől. Ezen a területensem szabad eltéveszteni, hogy miben kell változnom, és mibenkell megszilárdulnom vagy tovább növekednem. Bizonyosvagyok abban, hogy nemcsak én látom jobban másokban atorzulásokat, hanem mások is bennem. Ha gondot viselek

magamra, akkor ezzel is folyamatosan törődnöm kell, mertmég a bibliaolvasásomat is befolyásolja, hogy Krisztusbanvagyok-e, vagy csak úgy gondolom.

c) Ki vagyok mint hívő férfi?Modern világunkban a férfi szerep egyre inkább elhomá-

lyosodik, néha teljesen kivész, hiszen egyedülálló nők nevelikfel a fiaikat. A gyülekezetben is megfigyelhető folyamat, hogycsak a nők tanítják a bibliakörösöket, sőt otthon a saját gyer-mekeiket is. Pedig a férfi a család papja a bibliai példák szerint.Nekem, az Úr szolgájának is az elsődleges küldetésem afeleségem és a gyermekeim felé szól. Azt gondolom, eléghatározottan beszél az ige a presbiter alkalmasságánakfeltételeiről. A viselj gondot önmagadra ezen a területen isnagyon fontos. A családban elmulasztott lehetőségeimet agyülekezeti szolgálattal fogom ellensúlyozni, pedigelőfeltételről van szó! Mennyi időm van a családom számára, ésmennyire rájuk figyelve használom ki, vagy csak letudom akötelességem? Milyen hívő férj vagyok? Mennyire boldog aházasságom, mennyire véd a kísértésekkel szemben? Nagyonsok múlik rajtam! Legyen gondod önmagadra és a házasságod-ra! Legyen gondod a gyermekeidre!

Mennyi elgondolkodtató kérdés, és még a szolgálatrólszó sem esett, mert ezek a kérdések meghatározzák a szol-gálatomat, ha akarom, ha nem. Éppen ezért ismernem kellmagam, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim. Azerősségeimet is karban kell tartani, de a gyengeségeimendolgoznom kell. Látnom kell a veszélyeket, és meg kellelőznöm a bajokat. Az Úr ebben akar segíteni, de csak akkorfogadom el tőle, ha tudom, hogy segítségre szorulok!

II. A szolgálatommal kapcsolatbanÉrdekes kérdés egy lelkipásztor életében, hogy mikor

van szolgálatban. Egyáltalán tud magánember lenni? A jelen-legi szolgálati helyemen közéleti embernek számítok mint a

2 Hirdesd az igét!

Haranghy Jenő (1894–1951): Fohászkodó szántóvető

gyülekezet pásztora. Ismernek a testvéregyházak tagjai, ahivatalokban dolgozók, a szociális területen dolgozók, aképviselő-testület tagjai stb. Ha kilépek a szolgálati lakás ajta-ján, már szolgálatban vagyok, bár ez a legegyszerűbb területea szolgálatomnak.

a) Ki vagyok mint az Úr bojtárja?A Félix-fürdői lelkipásztor-házaskonferencián dr.

Kovács József testvér nagyon szépen bemutatta, milyennekkell lennie a lelkipásztornak. Azt hiszem nem voltamegyedül a gondolatommal, hogy én olyan soha nem leszek,mert képtelen vagyok rá. A kegyelmi ajándékaink, a szemé-lyiségünk és az elhívásunk annyira más és annyira egyedi,hogy nem lehet minden területen maximálisan teljesíteni. Van,aki a szószéken érzi igazán otthon magát, van, aki a családlá-togatásban, van, aki a lelkigondozásban, van, aki a szervezés-ben, és van, aki a menedzselésben. Még a felsoroltakat islehetne tovább részletezni, és különböző összekapcsolásokattenni, de mindenképpen felismerhető, hogy különböző módonkell szolgálnunk. Meg kell találnom önmagam adottságait,mert nem csak Dávidnak jelentett problémát Saul páncéljábanharcolni. A legfontosabb, hogy megértsem, mit vár tőlem azén Uram, mert amikor visszajön, abban a munkában szeretnetalálni, amit rám bízott! Hiába tudom, hogy ki vagyok mintember, ki vagyok mint hívő ember, és ki vagyok mint hívőférfi, ha nem tudom, hogy ki vagyok mint az Úr bojtárja!Természetesen, ha már tudom, ki vagyok, láthatom alehetőségeket a tovább fejlődésre, és tudok is törekedni rá.Különben másokat igyekszem másolni, és az nem fog örömet,megelégedést adni a szolgálat végzése közben. Ez elég hamarkiégéshez vezet.

b) Ki vagyok a szószéken?Teológiai hallgató koromban sokszor hallottam, hogy pró-

fétafiaknak neveznek bennünket. A próféta Isten üzenetéthirdette a választott nép meghatározott élethelyzetében. Istentképviselte a nép felé. Az igehirdetésre készülve átgondolom-emindig, hogy kit kell képviselnem? Fel tudok-e készülni az Úrjelenlétében erre a hatalmas feladatra? El tudom-e kérni azüzenetet, amit Gazdám kíván mondani nekik, vagyvérmérsékletemtől függően torzul ez a kijelentés? Mindigostorozom őket, pedig vigasztalásra szorulnak, vagyagyondicsérem őket, pedig intésre van szükségük? Az ismerethiánya okoz zavart a gyülekezetben, én pedig tanítás helyettcsak elvárásokat szajkózok. Fordítok-e elég gondot arra, hogymit bízott rám a Gazdám a mai igében, és tud-e ő szólni raj-tam keresztül népéhez? Ha én nem tartom magam alkalmas-nak erre a feladatra, bizonyára megérzi ezt a gyülekezet is. Necsodálkozzak azon, ha ők sem tartanak alkalmasnak rá!Ráadásul ez még nem is az ő hibájuk, mert magam romboltamle bennük ezt a képet. Ne az elődömet vádoljam vagy agyülekezetet, hanem önmagamat vizsgáljam meg! Csak ezsegít a tisztánlátásban, ami biztosítja a megoldás megtalálását.Gazdám ehhez a megoldáshoz akar elvezetni lépésről lépésre,hogy felismerjem, hogyan akarja választott népét vezetni.

A szószéken a népet is képviselem az Isten előtt, közben-járó imádságaimban. Hogyan képviselem azt, akit nemszeretek vagy akikre neheztelek? A megértés és együttérzéselengedhetetlenül szükséges a megfelelő képviselethez.Átérzi-e a gyülekezetem, hogy most érettük imádkozom?Érzik-e, hogy nem egyedül hordják a terheiket, hanem a bojtár

és a jó Pásztor is hordozza azt az Isten előtt? Erre kinek töb-bet, kinek kevesebbet, de tudatosan készülni kell!

Az istentisztelet végén van egy imádság, amely áldáslehet, amely békességgel és reménnyel tölti el az Isten házábóltávozókat. Gondoljunk csak Annára, mit jelen neki távozáselőtt Éli főpap szava: „Menj el békességgel! Izráel Istene tel-jesítse kérésedet, amit kértél tőle!”. Hogyan engedem el az Úrnépét? Tudhatják magukon az Úr áldását? Az ároni áldás kije-lentésénél Isten megígéri, hogy megáldja népét, ha a papelmondja azt, ami ehhez szükséges.

c) Ki vagyok a családlátogatásnál?Eddigi életem során kétszer fordult elő, hogy olyan

család hajlékába mentem be, akik komolyan elgondolkodtattak.Az egyik családban, mikor együtt hazaérkeztünk, a családfőhálát adott Istennek azért a megtiszteltetésért, hogy az ő szol-gáját fogadhatják szerény hajlékukban. A másik alkalommalvidékről bejáró idősebb házaspárt vittem haza, és behívtak azotthonukba, amit néhány perc erejéig elfogadtam, majdkésőbb a gyülekezeti tagoktól hallottam, hogy milyen nagymegtiszteltetésnek tartották, hogy az ő szerény hajlékukat nemvetettem meg, hanem bementem hozzájuk. Valóban ritka pil-lanatai a szolgálatunknak ezek az alkalmak, de vajon ki rontjael? Mindig úgy megyek, mint az Úr szolgája? A másikatfelértékelő módon, vagy csak magammal vagyok elfoglalva?Gyermekkoromat szórványban éltem, és a megtérésembenmeghatározó volt a lelkipásztorunk családlátogatási szokása.Ha velünk, gyermekekkel találkozott először, nemcsakészrevett, hanem azt éreztük, hogy hozzánk jött. Szüleimvalószínűleg szintén átélték ugyanezt a maguk szemszögéből,és e kettő nem zárta ki egymást. Mindannyian azt tapasztaltuk,hogy személyesen lettünk meglátogatva. Később, felnőtt-koromban, húszévesen ennek a lelkipásztornak a beiktatásánfogadtam meg, hogy mától gyülekezetbe fogok járni.

Be tud-e térni Jézus azokhoz az emberekhez, akikhezelmegyek? Átélik-e, hogy az Úr meglátogatta őket? Viseljetekgondot magatokra és a nyájra! – mondja a Szentírás.Készülök-e erre, vagy csak beesek emberekhez, és rohanoktovább, hogy minél hamarabb letudjam a kötelességemet? Agyülekezet tagjai talán nem változnak meg hamar, de én vál-toztathatok a szolgálatomon!

d) Ki vagyok a betegágynál?A beteglátogatás olyan egyszerű szolgálatnak tűnik.

Elmegyek, meghallgatom a beteget az állapotáról, mondoknéhány biztató szót, majd olvasok igét, imádkozom vagyegyütt imádkozunk, és kész. Egy gyülekezeti tagtól vagy hoz-zátartozótól ez elegendő is. Az Úr szolgájától talán mást vár abeteg, mert Isten ismeri a szívében zajló változásokat. Acsalódását, hogy Isten megengedte a betegséget az életében. Abizonytalanságát, hogy ezek után mit remélhet Istentől, akivalamilyen mértékig elfordult tőle. Ezek a problémák abetegség súlyosságától, a beteg hitbeli állapotától nagybanfügghetnek. Az Isten embere hidat jelenthet a megváltozottvagy megromlott kapcsolat pótlására. Érdekli-e még Istent,hogy mi van a beteg szívében, várhat-e még tőle segítséget? Amegjelenésem ezek miatt egészen más tartalommal bír a betegszámára. Kire figyelek, mikor a beteg szobájába belépek? Azorvosa megkérdezi tőle, hogy van. A nővér kér valamit vagy advalamit, esetleg megkérdezi, hogy jobban van-e. Tőlem nem

Hirdesd az igét! 3

ezeket várja. A köszönés után ha megkérdezem, hogy leül-hetek-e, és hová ülhetek le, jelzi, hogy nem én diktálok, hanemhozzá igazodom. Figyelek rá, mert ő fontos nekem, és érdekel,mi történik vele. Az egészségügyi dolgozók irányítják,utasítják, néha a családtagok is. Tőlem mást vár, megnyug-tatom-e, hogy nem hiába, mert én is mást szeretnék neki nyúj-tani, mert akit képviselek, ő mást is nyújt, mint az emberek. Hamegérzi ennek a lehetőségét, élni fog az alkalommal. Tőlemfügg, attól, hogy hogyan lépek be és hogyan szólalok meg. AzÚr bojtárjának folyamatosan két irányba kell figyelnie, az Úrra,aki Lelke által vezet, és a betegre, akit szeretnék megérteni éstámogatni, reménységgel megajándékozni, ami segíti a gyó-gyulásban. Elsősorban a lelki gyógyulásban, amit követhet atesti gyógyulás is. Mennyire fontos a tudatos készülés ezekre, alátogatásokra, és a súlyosabb betegek látogatása után a sajátgondolataimnak és hitemnek a rendbetétele. A terhek lerakása.Közben magamra figyelni, hogy ki vagyok a betegágynál!Miben kell változnom, mit kell egészen másként tennem, mibenkell megmaradnom. Isten szeretne közel kerülni a beteghez, denem akar belőlem áldozatot, hiszen őt is, engem is szeret.

e) Ki vagyok a családi eseményekben?A szolgálatomban sokszor lehetőségem van ott lenni az

eljegyzéseknél, a menyegzőknél, a gyermekbemutatásnál, de aválás eseményeinél, a halálesetek után a temetéselőkészületeinél, majd a temetésen és jelenlegi helyemen atemetés utáni gyászistentiszteleten. Mind olyan alkalom,amely nyitottsággal jár, de kihasználatlanul is maradhat. Kit isképviselek ezeken az eseményeken? Istent, aki tele vanelvárásokkal, vagy Istent, aki feltétel nélküli áldásokat oszto-gat? Istent, aki kész megmutatni azt az utat, amelyen az emberáldó szeretetét megtapasztalhatja, vagy odahajló vigasztalásátélheti át? Figyelek-e felfelé, vagy már eleve válaszaim van-nak? Figyelek-e a hozzám fordulóra, hogy neki mire van szük-sége, miben szükséges tisztábban látnia, érti-e, hogy mi miértfontos az ő számára? Figyelem-e önmagam forgolódását ezek-ben a meghitt vagy éppen szomorú körülményekben?Tanulok-e hibáimból, vagy másokra hárítom a felelősséget?„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra!”

Joggal merül fel bárki szívében, hogy mennyiben állítmás elvárások elé mindez, amivel most találkoztam, mint azokaz elvárások, amelyek szerint a lelkipásztornak polihisztornakkell lennie, és minden területen maximálisat nyújtania. ATimóteusnak írt igevers nagyon fontos ígérettel fejeződik be:„megmented magadat is, hallgatóidat is”. Isten kegyelmeáltal kettőt az egyben akar, mert nem áldoz fel engem azért,hogy másokat megmentsen, de nem mond le másokról semazért, hogy engem megmentsen. Neki minden ember fontos,és ennek megvalósításában akar folyamatosan formálni ésegyre képesebbé tenni arra, hogy rajtam keresztül őmunkálkodhasson. Pál apostol azt írja: „többé tehát nem énélek, hanem Krisztus él bennem”. Ahhoz, hogy ennek meg-valósulása felé haladjak, fel kell ismernem, hogy mikor nemél Krisztus bennem, akkor ott változtatnom kell. Amikor ő tudbennem élni, abban kell megmaradnom. Csodálatos lehetőség,hogy Krisztus bennem élve tud változtatni rajtam, és rajtamkeresztül másokon. Tudja végezni üdvözítő munkáját ma is,bennem is, rajtam keresztül is! Megteszek-e mindent azért,hogy ez a csoda valósággá legyen? Bizony, nem könnyűönmagamat megsanyargatni, folyamatos tanulásra serkenteni,

de az ígéret beteljesülése mindenért kárpótol, már itt a földönis, de még inkább odaát! A Mester is nagyon sokat vállaltazért, hogy ez a lehetőség a mienk legyen, és ha van még vala-mi híja, azt érdemes vállalni! Segítsen ebben mindannyiunkata mi mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által!

***

Tenkely Béla 1959. augusztus 24-én született a nyírbátorikórházban Tenkely Zoltán és Bodogán Margit harmadik gyer-mekeként, akit Hodászra vittek haza a kórházból. A család aKántorjánosi Baptista Gyülekezetbe járt. Hatéves korábanAporligetre költöztek az anyai nagyszülők házába. Itt járta kiaz általános iskola első hét osztályát. Mindkét település a nyír-bátori körzethez tartozott. 1972-ben Hajdúszoboszlóraköltözött a család, itt végezte a nyolcadik osztályt, majdEsztergom-Kertvárosban tanult szakközépiskolában, ahol1977-ben középfokú vegyipari gépész szakérettségit szerzett.Első munkahelye a Vegyépszer volt, amit tíz nap múlvakövetett a Taurusz Tranzit Kirendeltség, ahol raktárosként dol-gozott. Másfél év múlva, a Sasad Mgtsz Ipari mel-léküzemágában öntvénytisztító, majd betanított marós. 1980.december második vasárnapján, bemerítkezett Asztalos Imrelelkipásztor által Ócsán, mert Rákosszentmihályon akkor mégnem volt bemerítőmedence, és a teológia elvégzéséig agyülekezet rendezett tagja volt. 1981 februárjában katonaiszolgálatra bevonult Aszódra, majd 1982 augusztusában le-szerelt. A Sasad Mgtsz-ben dolgozott mint raktáros.Megismerkedett Biró Gyöngyivel, és 1984. november 17-énházasságot kötöttek Debrecenben a SzabadkeresztyénGyülekezetben Asztalos Imre lelkipásztor által. 1985-ben azÉLGÉP vállalatnál dolgozott szervizlakatosként. 1985.augusztus 27-én megszületett Béla nevű fiuk. 1986-ban aLampart Vegyipari Gépgyárban dolgozott mint egyengetőlakatos, majd forgácsoló. 1987. februárban megtért felesége.Ekkor elhívást érzett a teológiai tanulásra, a Szemináriumnyílt napján rész vett, és még azon az estén elhívást kaptak alelkipásztori szolgálatra. Pünkösdkor felesége bemerítkezett,szeptemberben pedig Béla elkezdte tanulmányait a BaptistaTeológiai Szemináriumban. 1988. június 17-én megszületettZoltán fiuk, majd 1990. augusztus 27-én István. 1991májusában meghívást kapott a pécs-somogyi gyülekezetbe,ahol 1992. augusztus 15-én lelkipásztorrá avatták. 1993.május 7-én megszületett Gyöngyi leányuk. 2000. márciuselsején kezdte szolgálatát az albertirsai és pilisi gyülekezet-ben, ahol jelenleg is szolgál. 2007-ben a KRE GyökössyIntézetében lelkigondozói alaptanfolyamot végzett.

4 Hirdesd az igét!

Szeretett barátaim! Az előttünk levő igében az Úr meg-jelenései között ez a legteljesebb, a leggazdagabb leírás afeltámadás első napjának eseményeiről! A hosszú és megje-lenésekkel teljes napnak záradéka ez. Összefoglalja a hét elsőnapjának történéseit, a látott, tapasztalt dolgait.

Megdöbbentő látvány volt a tátongó üres sír. Előtte a sírtbezáró és lepecsételt kőkapu félrelökve. Belül az otthagyottleplek és a hely, ahol az Úr feküdt. Ezen túl ott voltak a szentasszonyok, akik angyali megjelenést láttak, és azt mondták,hogy ő él! Magdalai Mária egy különös párbeszédről számol-hatott be, amelyet az Úrral folytatott. Péter és János is megje-lent az üres sírnál. Egy mondatban azt is közlik, hogySimonnak is megjelent. Ezt összefüggésbe hozhatták az őtagadásával.

A különös és a most még zavaró hírek arra indították atizenegyet, hogy összegyűljenek (Mk 16,14), talán közös va-csorára. Már nagyon későre járhatott az idő, és az emmausiak,akik visszatértek Jeruzsálembe, még együtt találták atanítványokat, és ők is elbeszélték, hogy látták az Urat (nohamás alakban), de az azonosítást „kétségtelenné” tették. Őkemlítik meg, hogy Simonnak is megjelent az Úr. Ezekrőlbeszélgettek az egybegyűltek, vagy inkább vitatkoztak, és úgylátszik, hogy kölcsönösen nem hittek egymásnak. Pedig, meny-nyire szerették volna, ha ezek a dolgok igazak lettek volna!(Feltételezhető, hogy Tamás közben elhagyta a tanítványiközösséget, és a „terméketlen” vitában tovább már nem vettrészt).

A felforrósodott pillanatban azonban megállt köztükJézus, noha az ajtók zárva voltak. A kételkedőket egy újabb„képtelenséggel”, nem várt megjelenésével lepte meg az Úr!Azt a fagyos légkört, amely betöltötte nemcsak a termet, aholegyütt voltak, hanem dermedt szívüket is, fel kellett oldani. AzÚr szeretetének teljes melegével fonta körül tanítványait, éstöltötte be a szomorúsággal telített termet. Ez a felfoghatat-lanul megrázó megjelenés szükséges volt ahhoz, hogy ebbőlaz állapotukból kiemelhesse az Úr tanítványait, hogy az Írásokjövendöléseinek beteljesedését az ő rest szívükkel felfoghas-sák, és ráeszméljenek arra, hogy mindezeknek meg kelletttörténni!

A feltámadás bizonyosságaTörténeti tekintetben a legbizonyítottabb Jézus

Krisztusnak a halálból való feltámadása. Ezt nem tagadhatjasenki, aki hajlandó felebarátja bizonyságtételének csak a leg-csekélyebb fontosságot is tulajdonítani, hogy Jézus, aki akereszten meghalt és az Arimáthiai József sírjába eltemet-tetett, a halálból egyértelműen feltámadt.

A feltámadás első jele a házban egybegyűltek számáraaz volt, hogy a feltámadt beszéde hallható volt! A hallás

bizonyító ereje el nem vitatható. A köszöntés-üdvözlésszokása, hangneme ismert és jellemző volt. „Békesség nek-tek!” A kívülvalók is megtapasztalták, hogy ember úgy nemszólt, nem beszélt, mint Jézus (Mt 7,28–29). Jézus utolsószavai felerősödtek a tanítványok fülében a köszöntésre:„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nek-tek.” De az intő szavak is emléket idéztek fel a tanítványok-ban: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetek-ben? Lehetetlen, hogy a Genezáret-tó viharában elhangzóintés: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” – most nejutott volna eszükbe. Vagy egy másik esetben, amikor az Úr ahabokon járt, és kísértetnek gondolták, de ő szólt: „Bízzatok,én vagyok, ne féljetek!” – Elképzelhetetlen, hogy ez nemébresztett volna reményt a szívükben?

Urunk tanítványai hibáit soha el nem hallgatta,tévedéseiktől soha el nem tekintett hamis, elnéző hajlammal, abűnt eltűrve saját kényelméért. A szemrehányás is jeladás volta megszeppent tanítványoknak. Jézus földi életének utolsónapjaiban az Írásokra emlékeztetett gyakorta. Most isMózestől, a prófétáktól és a zsoltárokból veszi emlékeztetőszavait, amelyek őrá mutatnak. Ezek vigasztalták atanítványokat, de fel is kavarta őket lelkük mélyéig. A hang ésa beszéd hatalmas meggyőző erő!

Vegyétek figyelembe, hogy a hang, a szó ereje annál isinkább hathatós volt, mert ők (legalábbis látszólag) ugyan-azok az emberek maradtak, mint akik azelőtt voltak.Megrémültek, álmélkodtak, azt vélték, hogy lelket látnak,

C. H. Spurgeon

A feltámadt Úr első megjelenése atizenegy tanítvány körében

Lk 24,36–44(Részlet „Az üdv üzenete” prédikációiból)

Hirdesd az igét! 5

vagyis ugyanazt tették, amit sokkal korábban a tengeren is tet-tek! Az Úr halála és megjelenése közötti időben változás nemtörtént velük és rajtuk. A Szentlélek még nem áradt ki senkire.Az utolsó vacsorai, a Gecsemáné kerti és a kereszt alatt látott,tapasztalt események még a kívánatos átváltozást nem alakí-tották ki. – A lelkesedés nem ragadta el, a rajongó képzelgéssem emelte fel a magasba őket. Még rest a szívük és rettegnek,

mint régen. Nem olyan fából faragott emberek ők, akikhagyják magukat megcsalni! – Napjainkban szoktak beszélnicsodákról, mintha azok a hit gyümölcsei lennének. De ezekolyan emberektől hallhatók, akik könnyen „hisznek”, és aztlátják, amit látni szeretnének. Ismerek olyan jóhiszeműembereket, akik ugyan nem akarnak másokat szándékosanmegcsalni, de sok dologban nagyon is megbízhatatlanok, éslelkesültségüknél fogva másokat és magukat is megcsalják.Minden csodaházaló (csodás eszmét árusító) vevőre talál acsodát áhítók között. A tanítványok ezeknek ellentétei voltak,nem a könnyen hívő, és nem a könnyen fölpiszkálható fajtábólvalók!

A tanítványok „hitetlenségét” nem akarom menteni (bárabban a tűzpróbában, amelyen át kellett menniük), vessük fela kérdést, hihető lett volna-e az a viselkedési mód, amely csakpünkösd után vált jellemzővé az apostolokra nézve? Azt azon-ban állítom, hogy bizonyságtételeikre annyival is inkább nagysúlyt helyezhetünk, mivel azok a legnagyobb próbatételekbenedződtek szilárd meggyőződéssé! És ez a tapasztalati feltá-

madáshit kétszeresen biztonságossá teszi a mi feltámadásbavetett hitünket! Látva pedig a későbbeni tántoríthatatlanhitüket Jézusban, mi csak szégyellhetjük magunkat, ha akételkedés legkisebb szikráját is megtűrjük magunkban! Ahallás által elnyerhető hit milyen erős, milyen hatalmas!

Jézus és az apostolok is hangsúlyozták, hogy mi hitbenjárunk (amely az ige meghallása által keletkezik és erősödik),nem látásban. Urunk most a tanítványok hitét a látás által isteljessé akarja tenni! – Lássátok meg (mondja Jézus) az énkezeimet és lábaimat! És amikor ezeket mondta, megmutattaa sebhelyeket. János evangéliuma kiemeli, hogy az oldalát,ahol a dárdával megsebesítették, és abból víz és vér folyt ki,ugyancsak láthatóvá és tapinthatóvá is tette. Bizonyos, hogyaz érintéstől mindnyájan visszariadtak, de a roncsolt testétláthatóvá tette, vizsgáló tekintetüknek egészen alávetette.Később pedig Tamást (aki itt nem volt jelen) a megtapintásrais felszólította! De Jézus egész alakja, mozgása a teljes, akételkedésmentes felismerést lehetővé tette mindnyájukszámára!

El kell hárítani azt a kísértést is, amely a csodalátásakortörhet rá az emberre. Amikor valami képzelt szellem, valamilátomás, valami titkos tünemény vakíthat el, és csalhat megbennünket! Jó, hogyha az ember nem akar tévedés áldozatáulesni, és még jobb, hogy Jézus sem akarja ezt! Ezért Urunk ateljes bizonyossággal, hiánytalan hittel ajándékozta megtanítványait, hogy ne legyen köztük egy sem hitetlen, hanemcsak hívő. Ezt a hitet pedig az ő lényének teljes feltárásával,láttatásával; a kiválasztottak fülének, szemének, érzékeiknekkiélesítésével; valamint a belső látás, és az értelmi felfogásmegnyitásával felgerjesztette és ajándékul adta. Mi pedig ezta hitet megörököltük a Krisztus Jézus elfogadása által, hogyaz idők végezetéig hirdethessük: Él az Úr, feltámadott!

Fordította: Balogh Lajos

6 Hirdesd az igét!

Szinte Gábor: Töviskorona

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; ésa halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalomnem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)

Isten igéje egy olyan napról beszél, amikor a könnyeketörökre letörli az ő gyermekei szeméről, és eltünteti azoknyomait. De amíg eljutunk erre a napra, könnyek közötthaladunk át ezen a világon.

Ne gúnyoljunk ki senkit azért, mert sírni látjuk! Még avilág legkiválóbb emberei is hullatták időnként a könnyeiket. Ittvan például az angol Gladstone, aki nagy lélekjelenléttel bírt,emellett erős fizikumú volt és nagyszerű vallásos tapasztala-tokra tett szert. Mégis a legemlékezetesebb történet arról maradtfenn, hogy ez a nagy ember hogyan sírt. A kormányon belülibarátai meséltek arról, hogy sokszor megesett, amikor kör-beülték a tanácstermet, és Anglia problémáiról elmélkedtek,hogy Gladstone leejtette a fejét kezei közé, melyekben zseb-kendőjét tartotta, és a könnyeit törölgette szeméből.

Egyik alkalommal, amikor Gladstone miniszterel-nökként a parlament felé haladt, megállt a bejárati ajtó előtt,hogy beszélgetésbe elegyedjen egy idős utcaseprővel, aki márévek óta ugyanazon a helyen szolgált.

Amikor az idős férfi beszámolt szeretett feleségehaláláról és az asszony nagyszerű karrierjéről, miközben a fér-jének rendszeresen segített ebben a kemény fizikai munkában,Gladstone könnyekre fakadt, akár egy kisgyerek.

Az államférfi sírása nem a gyengesége jele volt.Ellenkezőleg. Ez a férfi erejének a jele volt.

Henry Ward Beecher mondta egyszer: „Ismertem két fel-fuvalkodott embert, akik azt állították magukról, hogy miótaaz eszüket tudják, még soha nem sírtak. Évekkel későbbtudomásomra jutott, hogy az egyikük elmegyógyintézetben, amásikuk egy börtönben lelte halálát.”

Ne büszkélkedjünk azzal a keményszívűséggel, hogy misemmilyen körülmények között nem fogunk sírni!Ellenkezőleg. Kérjünk Istentől olyan irgalmas szívet, melyegyüttérzőn tekint mások gondjaira.

A könnyekkel kapcsolatban három fontos dolograszeretném emlékeztetni testvéreimet.

I. Jézus könnyei

Jézus a könnyek férfiúja volt. Ézsaiás úgy ír róla, mintaki „a fájdalmak férfiúja és a betegségek ismerője”.

A Bibliában három helyen olvasunk róla, hogy Jézussírt: Lázár sírjánál, Jeruzsálemet szemlélve és a Gecsemánékertjében. Igen, a mi hatalmas Megváltónk sírt egy városmiatt! Amikor Jézus szívét átjárta a szomorúság, ő mindig azelveszettekre gondolt. Ki volt ő, aki így tudott sírni? A Bibliaszerzője, lelkünk vigasztalója, feltámadásunk reménysége, amenny kivitelezője, az áldások forrása és közvetítője.

A Szentírás több mint 250 névvel illeti a miKrisztusunkat, úgymint „a kőszikla, melyből atyáink ittak”,„lelkünk erős és bátor horgonya”, „közbenjárónk az Atya trón-jánál”, az „eljövendő királyok királya és uraknak Ura”.

Ő az a Krisztus, aki felfüggesztette a csillagokat az égreés az Atya mellett dolgozott a teremtés munkájában.

Amikor Krisztus sírt Jeruzsálem felett, vajon miért tette?

Először is, látta a jeruzsálemiek lelki vakságát. Krisztusképes meglátni az emberek legmélyebb lelki állapotát. Láttaaz emberek lelki halálát a bűneikben és törvényszegéseikben.Látta az embereket Isten haragja alatt. Látta, hogy mennyireIsten nélkül és reménység nélkül élnek.

Ó, lenne csak olyan lelki látásunk nekünk is, hogy felis-merjük az emberek Krisztus-nélküliségét! Úgy lássuk azembereket, mint akik halottak a bűneik és törvényszegéseikmiatt, és már ezen a földön a pokol kínjait élik át Jézus vigasz-talása nélkül!

Egyáltalán nem helyes, hogy ezt mindennapi dologkéntnyugtázzuk! Napjaink gonosz irányzata ez, hogy nemtörődünk mások lelki hogylétével. Bárcsak megérintenészívünket Isten Lelke, és „felocsúdnánk az ördög tőréből” miis, meglátva testvéreink lelki szükségleteit. Kezdjünk el úgynézni a körülöttünk élőkre, hogy vajon van-e vigaszaembertársamnak Jézusban, vagy nincs? Megmenekült-e, vagyelveszett állapotban van? S mindez mit jelent?

Másodszor azért sírt Jézus Jeruzsálem felett, mert látta,hogyan fogja őt elutasítani a hűtlen város. Ez az elutasítás abűnösség legvégső állapota, a Lélek bizonyságtételének teljesvisszautasítása, ami az örök kárhozatot vonja maga után.

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsaazt, ami elveszett”, de amikor Jézus ránézett Jeruzsálemre,előre látta, hogyan utasítják vissza kegyelmét. „Az övéi közéjött, de az övéi nem fogadták be őt.” Persze voltak néhányan,akik elfogadták Jézust. De a többség elvetette a „világ vilá-gosságát.” „És Jézus sírt.”

Harmadszor, azért is sírt Jeruzsálem felett, mert láttahiábavaló végét, értelmetlen pusztulását. A mi számunkratalán elhanyagolható tény a pokol szörnyűsége, de nem az voltMegváltónk számára. Ő egy szempillantás alatt belelátott azelveszettek kínjaiba és a megváltottak boldogságába. AmikorJeruzsálemre nézett, látta, hogy milyen sokan „mennek azörök gyötrelemre” elutasításuk miatt, akik pedig elnyerhettékvolna a mennyet a Megváltó áldozatának elfogadásával. „ÉsJézus sírt.”

Krisztus látta, ahogy a bűnösök reménység nélkül hal-nak meg, és az örök kárhozat lesz az osztályrészük.Megváltónk nem azért volt szomorú, mert az emberekmeghalnak, hanem azért, mert reménység nélkül halnak meg.

Az ember az örökkévalóságra teremtetett. De nem mind-egy, hogyan fogja átélni ezt az örökkévalóságot. Krisztus azért

Hirdesd az igét! 7

Lee Roberson

A könnyek örökre eltűnnek

8 Hirdesd az igét!

sírt Jeruzsálem felett, mert látta annak lefelé, halálba ívelőpályáját.

Imádkozzunk Krisztushoz való hasonlóságért, amikorma ezt az elveszett világot szemléljük! Töltsék el szemünket arészvét könnyei úgy, ahogy eltöltötték Jézusét egykor! Lássukcsak magunk előtt Jézus könnyeit!

II. Mai könnyeink

A könnyeknek és a szomorúságnak számos oka lehetAz elveszített barátok. A barátságok megszakadása köny-

nyekkel jár. Én vagyok az élő példa arra, hogy milyen szívfáj-dalmat okoznak a megszakadt barátságok.

Mióta a prédikátori hivatást gyakorlom, számos kollégá-nak segítettem, ahogy tudtam. Ajánlottam őket olyanszószékekre, ahol a gyülekezetek elfogadták a szolgálatukat.Nagyon kevés kivétellel éppen ezek a kollégák fordultakkésőbb ellenem, sőt, legnagyobb kritikusaimmá is ők váltak.

Ha nem Isten kent volna fel erre a szolgálatra, már régfelhagytam volna azzal, hogy embereken segítsek. De aszívem mélyén mindig ott volt a vágy, hogy segítő kezet nyújt-sak a körülöttem élők felé. A lehetőségeim és a képességeimugyan korlátozottak, de amíg nem érek a végükre, addigsegíteni fogok másokon.

Sokunknak volt már olyan barátsága, ami megáldotta ésbátorította kicsiny életünket; azután hirtelen történt valami, ésa barátságnak vége szakadt. Csalódottságunk eredményekép-pen a szívünkbe szomorúság, a szemünkbe pedig könnyekszöknek.

És a könnyeink folynak, amikor kudarcot vallanak a ter-veink. Mindnyájan nagy reményekkel kezdjük. De aztán areményeink egymás után szertefoszlanak, köztük az önzőek ésa nem önzőek is, és számos kudarcot élünk meg. Nagyreményekkel és ambíciókkal vágunk neki céljainknak. De avilág kevés lelkesedéssel fogadja terveinket, így aztán egyreinkább összetörünk lelkileg.

Néhányan kudarcot vallanak abban, hogy keresztényotthonuk legyen. Ez a szívük fájó pontja. A szépség és a har-mónia helyett csonka családjuk van és bűntől terhelt szívük.

Sokaknak megtört a szíve amiatt, hogy gyermekeikkudarcot vallottak az életben. Odaszántuk őket Istennek, mertarra vágytunk, hogy kiteljesedjen az életük. Valószínűleg lát-tuk a saját kudarcainkat, és azt reméltük, hogy a gyer-mekeinknek majd jobb lesz.

De ahelyett, hogy örömet szereztek volna nekünk, agyermekeink megszomorították a szívünketsikertelenségükkel és bűneikkel. Könnyeknek kell elhomá-lyosítaniuk a szemünket, ha belegondolunk félresikerültújtaikba.

És a könnyeink folynak a megromlott egészségünkmiatt. Jól akarunk teljesíteni és a legtöbbet nyújtani, de azegészségünk nem engedi. Talán még nem is vagyunk öregek,de a testünk már elfáradt, megbetegedett, megsérült. Nemtudunk úgy dolgozni, ahogyan szeretnénk.

Legyünk részvétteljesek embertársainkkal, akiknekhasonló fájdalmaik vannak! Hiszen Krisztus együtt érzett aszenvedőkkel. Legyünk mi is irgalmasok mások felé!

A megromlott egészség valóban könnyekhez vezet, denemcsak önmagunk miatt, hanem a körülöttünk élők miatt is.

Ismerek egy évek óta a kórházi ágyon fekvő kedves fér-

fit. Amikor imádkozom vele együtt, mindig könnyezek. Biztosvagyok benne, hogy a felesége is így tesz. Hónapokon éséveken keresztül összetört szívvel szemléli, hogyan fekszik azágyban tehetetlenül szeretett férje.

És a könnyeink folynak a halálesetek miatt. Nincs olyancsalád, amely ment lenne ettől. A halál nem válogat, legyenszó akár kisdedről, anyáról, apáról, férjről vagy feleségről. Aszeretteink elvesztése könnyekkel jár.

Igen, szóval vannak könnyeink. De hála legyenIstennek, van Megváltónk, aki gondoskodik rólunk, számtalanjelét adva szeretetének. Amikor Mennyei Urunk emberként élta földön, Lázár sírjánál a legmélyebb együttérzését ésrészvétét nyilvánította a gyászolók felé. Kifejezte fájdalmát éssajnálkozását akkor is, amikor sírt Jeruzsálem felett. Jézusszíve könyörületességre indult minden beteg vagy szenvedőláttán, meggyógyította, sőt, a halálból is feltámasztotta őket.Kiegyenesítette a hajlott hátat, meggyógyította a béna lábat, avaknak visszaadta szeme világát, a süketnek a hallását.Feltámasztotta a gyászoló özvegy fiát, és kegyelmet ígért akereszten mellette haldokló tolvajnak, látva ezeknek azembereknek a hitét és a szívük állapotát.

Jézus törődik velünk! Van egy ilyen énekünk is:

Az Úr gondol ránk,Ő gondol ránk,Napfényben és árnyékban,Az Úr gondol ránk.

Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy lehet-e beszél-getni a halottainkkal. Én nem hiszem, hogy lehetne, deértelmét sem látom ennek. Beszélgessünk inkább Istennel!Örüljünk annak a kegyelemnek, hogy őhozzá fordulhatunkJézus Krisztus nevében, őrá bízva minden gondunkat ésbajunkat!

A spiritizmus követői azt állítják, hogy lehet beszélgetnia halottainkkal. Ezzel szemben a Biblia elítéli ezt atevékenységet. Lásd 5Móz 18,9–14 – „Mikor bemégy arra aföldre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne cselekedjazoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassékközötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, sejövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló, sebűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titokfejtő, se halott-idéző, mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és az ilyenutálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened előled.Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek,a kiket elűzöl, halottidézőkre és jövendőmondókra hallgatnak,de néked nem enged ilyet az Úr, a te Istened.”

3Móz 20,27 – „És akár férfi, akár asszony, hogyhahalottidéző vagy jövendőmondó lesz közöttük, halállallakoljanak, kővel kövezzétek őket agyon, vérük rajtuk.”

Valakitől azt hallottam, hogy a spiritizmus azértműködik olyan jól a sötét szobákban, mivel három „sötétszeme” van:

Az első a hamissága, amikor azt állítja, hogy „nincsenekgonosz lelkek, nincs ördög és nincs Megváltó”. A spiritizmusszerint az isteni vagy sátáni lelkek azonosak.

A második az erkölcstelensége, amikor megfogalmazza

célkitűzését: „A spiritizmus küldetése, hogy kiszabadítsa azembereket a házasság rabszolgaságából, és megvalósítsa a tel-jes szexuális emancipációt.”

A harmadik pedig a beteg szellemisége, amit mi sembizonyít jobban, mint hogy szinte minden elmeintézetbenápolnak a spiritizmus követői közül néhányat.

Nekünk viszont tudnunk kell, hogy az elhunytszeretteink Istennél vannak, mert „elköltözni a testből aztjelenti, mindenkor az Úrral lenni”. Nincs értelme halottakkalbeszélgetni, de van értelme Istennel beszélni és aMegváltónkkal beszélgetni, aki gondoskodik rólunk.

Más kérdés, hogy vajon az elhunyt szeretteinknek van-etudomása azokról a dolgokról, amik velünk történnek itt aföldön!

A Bibliában találhatunk bizonyítékot arra, hogy akik amennyben vannak, törődnek azzal, hogy mi történik a földön.Például Urunk megdicsőülésekor Mózes és Illés beszélnek aKrisztus elkövetkező szenvedéseiről. Máshol azt olvassuk,hogy „...öröm van a mennyben egy bűnös megtérésén”.

Számomra az a fontos, hogy az elhunyt szeretteinkelsősorban arról értesüljenek, ami örömmel tölti el szívüket.Hiszen a menny az örök boldogság hona!

De amit biztosan tudunk, hogy Isten látja mindazt, amivelünk történik itt a földön. Éljünk olyan életet, ami biztosantetszik neki! És biztosak lehetünk abban, hogy Isten mindenkönnycseppet lát, még mielőtt kigördülnének a szemünkből.Krisztus gondoskodik rólunk. Ő ismeri lelkünk mindenrezdülését.

III. Holnapi, könnyek nélküli életünk

„És Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről...”Most vannak könnyeink. De nem lesznek, miután Isten

végleg eltörli őket a mennyben.A menny felé utazunk, közülünk néhányan gyorsabban,

míg mások lassabban. Néhányan előrébb járnak, míg másokmég valamivel hátrébb.

A keresztyének meg fognak érkezni arra a helyre, aholmár nem érheti őket több csalódás. Nem hiúsulnak meg a ter-veink, nem enyészik el a testünk, és a halál nem lesz többé.

Szeretném, hogy annyi embernek segítsek elérni a meny-nyet, ahánynak csak tudok. A pokol ugyanis olyan hely, ahol„sírás és fogcsikorgatás” van, miközben a menny a sírás éskönnyek nélküli öröm és boldogság helye.

A lélekmentés több a puszta prédikálásnál, gyógyításnálvagy rendkívüli dolgok megcselekvésénél. Azt kell elérnünk,hogy az emberek készen legyenek a mennyek országára.

Dr. George W. Truett mondta el nekem az alábbi igaztörténetet, ami a dallasi gyülekezetében esett meg:

Egy hívő özvegyasszony egy kétszobás lakásbanlakott a város egyik eldugott kis utcájában. Volt egyrossz életű fia, aki nap mint nap részegeskedéssel tobzó-dott, éveken át keserítve az édesanyja szívét. Öt éven áthiába kérlelte az anyja, hogy a fiú elkísérje agyülekezetbe.

Egyik este a fiú a szobájában aludt, amikor az öz-vegy lábujjhegyen odament az ágyához, és imádkoznikezdett az ágy mellett térdelve. Arra kérte Istent, hogyhadd menjen vele a fia ma este a gyülekezetbe. Eközbenannyira erőt vettek az anyán az érzelmei, hogy nem is

vette észre, hogy hangosan zokogni kezdett. Errefelébredt a fia. Felugrott és megkérdezte: „Anyám, mitörtént?”

Az özvegy így válaszolt: „Ó, fiam, kérlek bocsássmeg, nem akartalak felébreszteni. Azért térdeltem leimádkozni, hogy Isten engedje meg, hogy meghallja afiam ma este a pásztorunk prédikációját.”

A fiú erre ezt mondta: „Anyám, ha megígéred,hogy nem fogsz többet zaklatni ezzel, ma este elmegyekveled.”

„Fiam, ezt nem tudom megígérni. Egészen asírodig foglak követni.”

Végül a fiú beleegyezett, hogy elkíséri az anyját.De nem kapkodott, hogy odaérjenek, hanem megvárta atömeget, hogy már csak a kijárat közelében maradjonnekik ülőhely.

Azután odaértek a gyülekezetbe. Már csak kétülőhely maradt, éppen az ajtó mellett. Az anyaelőreengedte a fiát, és ő ült szélre. Nagy tömeg volt jelenaz evangélizáción. A fiú hátul ült ugyan, de az ajtó ésőközte ott ült az anyja. Az ajtó az utcára vezetett, azutcáról pedig az ivóhoz vezetett az út, és a pokol rögtönott volt.

Dr. Truett prédikált és megtérőket hívott előre.Elhangzott a felhívás: „Van itt valaki ma este, akiszeretne Krisztusban megmenekülni?” Isten hatalma ésaz anya imáira adott válasza megragadta ezt afiatalembert. Előresietett a szószékhez, és még mielőttodaért volna, már átadta magát Jézus Krisztusnak.

Amikor eloszlott a tömeg, a kedves idős édesanyaleborult a földre a fia előtt, és megcsókolta a fiú lábait,majd a szemét és a homlokát. Majd átkarolta az igehir-dető lábát és így szólt: „A mi kedves pásztorunk volt azeszköze ma este a fiam megmenekülésének!”

Truett testvér így szólt: „Én pedig jobban örülökennek a bizonyságtételnek, mint ha az angol koronátajánlották volna fel számomra.”

S mi mit teszünk azért, hogy mások készen álljanak amennyek országára? Imádkozunk? Bizonyságot teszünk?Dolgozunk?

Bűnös barátaim, akikkel a könnyek világában élünk,tudjátok meg, hogy lesz egy könnyek nélküli holnap! Ez leszaz a hely, amit úgy hívnak, hogy menny. És a menny felévezető utat úgy hívják, hogy Jézus Krisztus, Aki maga mond-ta ezt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehetaz Atyához, hanem csak énáltalam.”

Hirdesd az igét! 9

Egyik fiatal tanársegédünk annak idején utcai baleset-ben elvesztette úgyszintén fiatal feleségét. Amikor eljutotthozzá a szörnyű hír, rohant hozzá, és útközben becenevétkiáltozva hívta, de már az összekötő aranyszálak véglegelszakadtak, a hívására válasz többé nem érkezett. Mi, hall-gatók csak annyit tudtunk meg a továbbiakban, hogyelőadóként a megözvegyült tanár többé nem jelent meg, nemmutatkozott sehol sem.

Az ilyen esetek felkeltik a közfigyelmet, s a vélekedésekhosszú sora bontakozik ki és terjed szét az emberek között.Így volt ez a régmúltban is. Egy ilyen, bár nem valóstörténetet mond el Vergilius, a latin költő. Ezt csak azérthozzuk elő, mert ugyan az ilyen helyzeten változtatni már nemlehet, a költő azonban elmond egy mítoszt, egy olyan esetet,amelyben a szenvedő ember megpróbálja helyrehozni azt, amiaddig még senkinek sem sikerült.

Orpheusz a neve annak az embernek, aki feleségét,Eurydikét egy mérges kígyó marása következtébenelvesztette. Orpheusz lantja zengő hangjában akart vigasz-talódni. Fájdalmas énekét visszhangozta az egész környék.Ődöngése közben eljutott az alvilág tátongó torkánakmélységéhez, és lehatolt a fekete félelemtől sötétlő ligetbe, azalvilágba. Ott az alvilág királya elé járult, hogy kérleljeemberi könyörgésekre meglágyulni nem tudó szívét. –Énekével elbűvölte az ott tengődő árnyakat, Hadész, azalvilág királyának palotáját is. Perszephoné viszont, az alvilágkirálynője megilletődve a csodás énektől visszaengedteEurydikét az életbe azzal a feltétellel, hogy Orpheusz elölmegy, a megszabadult felesége pedig követi, de Orpheuszaddig nem nézhet vissza feleségére, amíg ki nem érnek anapvilágra. Már majdnem felértek, amikor a vágytól égő férjvisszanézett. Azonnal meghiúsult minden. Visszahív akegyetlen végzet – mondta a szabadulását már átélő Eurydike.Szememre újra álom borul, a nagy éjszaka vesz körül és sodormagával, csak erőtlen kezeimet nyújthatom feléd még egy-szer, de nem lehetek többé a tiéd…

Eddig a mese – mondhatná valaki. Azonban a bánat, afájdalom annyira igaz és emberi, amelyet ma is százezrekélnek át minden órában! És néhány megfellebbezhetetlenigazság is ránk néz szigorú tekintetével ebből a „meséből”. Ahalál elszakíthatja a legszentebb köteléket is; akiknek ilyensors jut, egyiküknek mennie kell; a megnyugodni nem tudószív pedig erejének teljes latba vetésével sem szerezhetszabadulást eltávozott kedvesének; a sírt feltörni nem lehet. Asírból még nem jött vissza senki. Tegyük hozzá bátran: azoksem, akikről a Biblia említést tesz. Ők ugyanis életmeghosz-szabbítást nyertek, de később visszatértek a porba, amelybőlvétettek. A mítosz sem mese mindenestől fogva!

Elmondhatjuk, hogy a felsorolt igazságok ismertekvoltak régen is, és ismertek ma is, de ez az egyetemes ismeretmagában megnyugvást az emberiségnek nem ad. Ha valakiodament volna például a pusztulásnak arra a helyére, aholnemrégen napokon át kutakodtak az emberek a romok között,

hogy élve vagy halva kiszabadítsák szeretteiket, és azt mond-ta volna: Nyugalom, emberek, hasztalan emelgetitek aköveket, amelyek alatt szeretteitek már úgy sem élnek! Egyilyen érzéketlen prókátor a síró, aggódó emberek között nagyvalószínűséggel, kőzápor alatt fejezte volna be rögtön azéletét! – Ma sem lehet napirendre térni az élet és a halálkérdése felett azzal, hogy ezen nem változtathatunk. PappLajos szívsebész mondta, hogy szívműtét előtt senki semateista. Ez arra mutat, hogy még él a remény a legnehezebbhelyzetben is, de ez a remény csak felfelé nézhet! Areménykedésnek csak itt a földi létben van értelme, létjogo-sultsága. Lent a sírban nem lehet reménykedni, de fent sem,mert ahol a beteljesedés már valóság, a remény, a földön mégéltető lelki kincs, ott hamuvá omlik szét!

Sokféle veszély leselkedik az élőkre. Nem kivételek akeresztyének sem. Alapigénkben Pál apostol így kiált fel:Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket! Az intéstmegfogalmazó apostol maga is fogságban van. A rabságrajutásnak több formája volt. Az örökös rabszolgaságot örököl-ni is lehetett. Gyakori volt a börtönbe zárás is valamilyen okmiatt. Ezeket testi, fizikai rabságnak mondhatjuk. Az apostolazonban Krisztusért viselte a bilincset. Ő nem az ilyen bilin-csek elkerüléséért emelt óvást a gyülekezetben, hanem ahívőknek a sátán börtönébe való visszatoloncolásának, vagyisújbóli elesésüknek megakadályozása végett! A Krisztustólvaló elszakadás, az elpártolás, a hűtlenség bűnénekelkövetésétől akarja a kolosséiakat megóvni az apostol.Fogságba esni azonban nem csupán a sátán dolga, ehhez azembernek is beleegyezését kell adni. A titkos szellemi erőkmegszállni akarják a gyülekezetet. De örülnek annak is, hacsak egyeseket ragadhatnak ki a gyülekezetből.

A sátán milyen eszközöket alkalmaz az emberelfogásához, rabul ejtéséhez? – A beszéd a legkézenfekvőbbeszköz a hívők lerohanására. A bölcselkedés, a megtévesztőüres beszéd. Amint tudjuk, a legelső megkísértésnek is ez volta sikerhez vezető eszköze. A másik pedig az emberi ha-gyományokhoz való visszatérés ajánlgatása. De vigyázzunk!Van jó, megtartásra méltó hagyomány is. A hívőknek azonbannem a Krisztustól és az apostolok közvetítésével átvett hagyo-mányokat akarja a sátán „divatba” hozni, hanem az egykorelhagyott, a nagy nehezen levetkőzött óságokat akarja vissza-állítani. A „busót járók” egykori kellékeiknek a felöltözésével(bármennyire csúf és rettentő) sikereket lehet elérni a mábanis! A megtévesztés, a rabul ejtés eszközeként nevezi meg azapostol a világ elemeihez való igazodást. De mik ezek az ele-mek? Az igehirdetők gyötrő kérdése ez. Hogy mi a bűn, aztolykor magyarázat nélkül is meg lehet érteni. Esetenként aBiblia a bűnök egész listáját tárja szemünk elé. Ebből bárkimegértheti, hogy mi a bűn. De az elemeket az apostol nemnevezi meg, nem sorolja elő. Ám ez nem olyan titok, amit nemfontos érteni, csak elhinni kell. Feltételezhető, hogy a korabelikeresztyének tudták, hogy mik ezek a Krisztustól elszakítóelemek.

10 Hirdesd az igét!

Nagy Ferenc

A keresztre szegezett adóslevélKol 2,5–15

A görög szó és „ragozott” változata szerint gondolnilehet valamilyen sorozatnak egy tagjára, így lehet az ábécénekegy betűje vagy valaminek egyszerű tagja, lehet az ősanyag(tűz, víz, föld, levegő) egyike, filozófiai-mitológiai értelem-ben pedig égitest, csillag is lehet. A jó szándékú kutatók, amegértést elősegítendő, körbejárják a felvetett kérdést, min-den oldalról szemlélgetik, hogy fény derüljön a titokra. Haazokat az igehelyeket sorra vesszük, amelyekben az elemekrőlesik szó, akkor felvillan előttünk a titok lényege, és a feleletmegfogalmazódik az igehirdetők és -olvasók töprengőkérdésére.

Amikor Péter apostol az Úr napja eljövetéről szól, kije-lenti, hogy az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemekégve felbomlanak. Itt valóban az anyag elemeiről (részeinekfelbomlásáról) esik szó (2Pt 3,10). A Héber levél írója felrójaa lelki értelemben kiskorúaknak, hogy őket az Istenbeszédeinek alapelemeire kell még mindig oktatni, szemben anagykorúakkal, akik már alkalmasak a jó és a rossz megkülön-böztetésére (Zsid 4,12–13). A galatákat arra emlékezteti Pál,hogy kiskorúságuk idején a világ elemei alá voltak vetve szol-gaságra. Ezért érthetetlen, hogy most, amikor már megis-merték Istent, vissza akarnak térni az erőtlen és szegény ele-mekhez, hogy újra szolgálják azokat. Aggódva figyelik anapokat, hónapokat, évszakokat és esztendőket. A kedvező éskedvezőtlen napok megkülönböztetése az asztrológia (a csil-lagjóslás) eszközével. Találóan naptárkegyességnek nevezikezt a pogány (görög) vallásba beépülő gyakorlatot.

Ha az alapigét tovább olvassuk, az apostol felveti akérdést, ha már egyszer meghaltatok a világ elemei számára,miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyekcsak a világ szerint élőkre kötelezők. Ilyenek: Ne nyúljhozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd! Ezek csak emberi ren-delések, megtartásuk a bölcsesség látszatát kelti. A test sa-nyargatása maguk formálta kegyeskedés, amelynek semmiértéke és haszna nincsen – mondja az apostol. Egy ma for-galmazott kis könyvecskébe tekintettem bele, amely akegyes élet gyakorlására sokféle és valóban hasznos taná-csokat sorol elő. Az egyik ilyen tanács így fogalmazódikmeg benne: törekedj arra, hogy negyven napig tudj böjtölni!Sem az apostol, sem maga az Úr Jézus a böjtöt mint csúcs-teljesítményt vagy érdemszerző tettet elismeréssel nem jutal-mazta. A farizeusoknál ez kizárólag az önreklámozáseszköze volt. De nem negyven napon át, hanem hetenkéntcsak kétszer. A képernyőn láttam, hogy egy szelíd arcúöklöző a ring egyik sarkában leborult, „villámáhítatot” tar-tott. Majd a ring közepén is. Ekkor lépett a kötelek közzé avetélytársa, aki egy medvétől csak csekély mértékben külön-bözött. Nem tudom, hány menetre volt tervezve a mérkőzés,de már a másodikra sem került sor. Sokan meg vannakilletődve, amikor a sportrolók serényen vetik magukra akeresztet. Láttam egy kéregetőt, aki nagy forgalmú téren, azemberek lába előtt fekve, szünet nélkül vetette a keresztet.Az emberek nem hatódtak meg ezen a buzgóságon, inkábbellenérzést váltott ki bennük. Milyen eltévelyedés formálismozdulatok gyakorlásával készülni az ellenfél kiütésérevagy az emberek könyörületének felszítására!

Régen is, ma is számtalan megkötöttség tartotta, tartjarabságban az embereket. Elég, ha a szenvedélyek sokaságáragondolunk. Amiről az apostol szól itt az alapigében, olyansátáni követelés, amely által fékezni, megállítani, visszafordí-

tani akarja a keresztyéneket, ráállítani a régi, az elhagyott útra.Azt akarja elérni, hogy a régi élet szabályait érvényesítsék újraaz életvitelükben. Az ilyen változást szokták restaurációnaknevezni. A gyülekezet léte veszélybe sodródna, ha a restaurá-ciónak szabad utat engednének.

Már az előző fejezetben lenyűgöző, az elme felfogó-képességét próbára tevő hatalmas bizonyságtételt olvashatunkJézus Krisztusról. Ezzel emlékezteti az apostol a gyülekezetet,hogy a legszentebb kapcsolatot akarja a sátán szétszakítani, éshiábavalóvá tenni azt a drága hitet, amely már osztályos részüladatott a számukra. Most tovább folytatja az apostol amegkezdett vallástételt Jézusról, hogy ellensúlyozza azt anyomást, amely rájuk nehezedik ez idő szerint, s hogy továbberősödjön a Jézusba vetett hitük.

Krisztusban lakik az istenség egész teljessége testileg.Mindaz, amit Istenről tudhatunk a Kinyilatkoztatásból, ateremtő és fenntartó, a világot jó véghez vezérlő hatalom,Isten Lelkének minden ereje Jézus lényét testileg hiánytala-nul betölti! Jézusban testbe öltözötten áll előttünk Isten!

Egy kis kitéréssel közelebb hozhatjuk a korabeli és amai keresztyének szívéhez is az emberi testben láttatottJézust. A görögök vallásának nem volt szent könyve. Azisteneikről és az isteni származású hőseikről szólóelbeszéléseket, a mítoszokat, költők, elsősorban Hésziodosz,Homérosz és Hérodotosz irodalmi műveiből ismerhetjükmeg. A görögök, akik nem hittek ezekben az elbeszélések-ben, meséknek, mítoszoknak nevezték őket. A filozófusokközül Xenophánesz helyezkedett szembe a legélesebben amítoszokkal. Azt állította, hogy Homérosz és Hésziodosztalálta ki azokat, s az istenekre ráfogtak minden gonoszságot,loptak, egymást csalták. Erkölcsileg mélyre süllyedve éltek,és gyarló emberi jellemvonásokba öltöztették őket. Bárszülettek, mégis halhatatlanok voltak, mert az Olimposzhegy tetején háborítatlanul éltek, ahol nektárt ittak ésambrosiát ettek, melyeket galambok hordtak fel a számukra,s a halhatatlanságukat ennek köszönhették. (Hermész egyszemélyben az ékesszólás, tolvajok, kereskedők istene!) – Anép azonban hitt ezeknek a meséknek. Ebbe a mesés világ-ba, amelyben nem ambrosia, hanem bűn terem, kaptakmeghívást a keresztyének!

Jézus azonban nem képzelt Istenként állt a hívők előtt,hanem amint a másik nagy tanú, Péter apostol vallja: nemkitalált meséket (eredeti jelentésben ‘mítoszt’) követveismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát ésmegjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fen-ségének, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség:„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt mi hal-lottuk, amikor együtt voltunk vele a szent hegyen. Tehát a test-ben és teljes hatalommal felruházott Krisztust ismerhettékmeg a szemtanúk által a gyülekezet tagjai, és már részesülhet-tek szabadító hatalmában is! Akik ugyanis halottak voltakbűneik miatt, feltámadtak, életre keltek az Isten erejébe vetetthit által. A feltámadásban, az életre kelés kiváltképpeniáldásában, már most, a földi tartózkodás idejében részesülnekIsten gyermekei. Megváltónk a bennünket terhelő adóslevelet,a bűnök teljes lajstromával, a keresztfára szegezte, s bűneinkítéletét magára vette, és itt e földön szenvedte el helyettünk,ártatlanul a dicstelen halált! – A keresztre hittel feltekintvemár itt és most részesülünk a feltámadás örömében ésáldásában!

Hirdesd az igét! 11

12

A homályos ThiatiraEz a jelző kitűnően illik az újszövetségi városra. Ha a

környező nyugat-kis-ázsiai városok – úgy mint Pergamon,Szárdisz vagy Efézus – romjai és a várossal kapcsolatos ókoriírások fennmaradtak volna, bizonyára sok minden megvilá-gosodna számunkra. De sajnos keveset tudunk Thiatiráról. Azókori írók meglehetősen kevés utalást tettek a várossal kap-csolatosan, ráadásul egy modern török város épült Thiatiraromjai fölé.

A bizonyítékok szűkös volta azonban senkit netévesszen meg, ez nem a városjelentéktelenségét mutatja.Thiatira neve két helyen szerepelaz újszövetségben – azApostolok cselekedeteiről írtkönyvben és a Jelenésekben –mint a korai keresztyénség egyikjelentős központja egyben. Agörög érában Thiatirát katonaiközpontként tartották számon. Arómai korban pedig stratégiaiállomásként szolgált a SzárdisztPergamonnal összekötő úton.

Igaz, stratégiailag jóhelyen, de minden feltűnésnélkül illeszkedik környezetébe aváros. A város alapját szinte alig

emelték a föld fölé, ráadásul nyitott, sík vidéken terül el. Nememeltek a közepére akropoliszt – „hegyen épített várost”, azaztemplomot középületekkel –, ahogy az más városoknál szoká-sos volt. Szerencsére bőséges vízforrással rendelkezett, hiszen„a széleit mosta a Lykosz [folyó]”, ahogy a római történetíró,Plinius írja (Natural History, 5.31.115).

Strabo, a Kr. e. 1. századi görög geográfus miközbenPergamonról és Szárdiszról alapos leírást készít, Thiatirávalkapcsolatban vázlatos képet ad, és csak annyit jegyez meg avárosról, hogy „Makedón telepesek alapították, ezért a

BIBLIAI TÁJAK – EMBEREK

Larry E. McKinney

T h i a t i r a

Thiatira földrajzi fekvését semmi sem jelöli meg olyan félreérthetetlenül, mint a Lykoszfolyó. A város egy sík területre épült a folyómeder két oldalán

Nagyon keveset tudunk Thiatiráról. Egy modern török város épült a város romjai fölé

Mizianiták legtávolabbivárosának nevezték”(Geography, 13.4.4).

Mízia az északnyu-gat-kis-ázsiai térség egyikrégiója, és Thiatira éppen aMízia és Lídia közöttihatárvidéken terült el, Dél-Míziaterülete mellett.

Ahogy Strabo megjegyezte,Thiatirát a makedónok, Észak-Görögország őslakosai alapították. Atelepülés valószínűleg Nagy Sándorhadseregének győzelme után, a Kr. e. 4. században jöttlétre. A makedónok letelepítése a leigázott területekre NagySándor politikájának szerves része volt.

Nagy Sándor halála után, Kr. e. 323-ban birodalma többtartományra esett szét, melyek élére kormányzók kerültek,akik a megszerzett területek növelése érdekében állandó harc-ban álltak egymással. Pergamont és Míziát Lizimachus kor-mányozta, Lídiát pedig Szeleukos uralta. Thiatira – a két biro-dalom határán – kezdetben Lizimachus fennhatósága alá tar-tozott.

Mintegy Kr. e. 300-ban Szeleukos lerohanta Thiatirát,hogy katonai helyőrséget képezzen hadserege számára. Ő

Bibliai tájak – emberek 13

A thiatirai fémműves mesterek egyesületének jelképe egyAthéné részére sisakot készítő munkás. Az istennőszobrot

Cresilasnak, egy Kr. e. 5. századi szobrásznak tulajdonítják.Az istennő tiszteletének egyik központi kegyhelye

Thiatirában volt

III. (Nagy) Antiochus nevéhez fűződik Thiatira történelménekegyik kedvezőtlen időszaka, aki a Szeleukida birodalmat

kormányozta Kr. e. 223–187 között. Az uralkodó Kr. e. 190-ben Róma ellen indított egy elhibázott

támadást Thiatirából, amit a rómaiak visszavertek és száműzték Antiochust

14 Bibliai tájak – emberek

nevezte el a várost Thiatirának1, ami szó szerint aztjelentette, hogy „helyőrség Thia számára”. A településkorábbi neve Pelopia volt. Ezután III. Antiochus – I.Szeleukos birodalmának későbbi örököseként – továbbfejlesztette Thiatirát mint katonai központot. Kr. e.190-ben Antiochus egy elhibázott stratégiai lépést tett,amikor támadást indított a Római Birodalom ellen.Ennek eredményeképpen hadseregét megtizedelték arómaiak. Thiatira ismét a pergamoni királyságfennhatósága alá került Kr. e. 133-ig, amikor a rómaiakjogot formáltak ezekre a tartományokra és az összeshozzájuk tartozó településre.

Eztuán Thiatira Róma számára szolgált katonaiközpontként. A pénzverdéiben készült római érmék jóltükrözik a történelem alakulását. Például az egyikpénzérmén egy csatabárd látható. Egy másik érmén azegyik helyi istenség, Apollón Türimnaosz tart akezében egy hasonló bárdot, miközben éppen csatábalovagol.

Thiatira számára a római fennhatóság számoselőnnyel járt együtt. Egész Nyugat-Kis-Ázsiában nemvolt még egy város, melyben ennyiféle mesterségvirágzott volna, többek között a bronz- ésrézművesség, kelmeszövés, tímárság, pékség ésfazekasság stb. A thiatirai Lídia, aki bíborszövetetárult, bizonyára tagja volt valamelyik helybeli iparosegyesületnek. Egy másik makedón város, Filippi melletttalálkozott Lídia Pál apostollal, s ennek eredményeképpencsatlakozott a keresztyénséghez egész családjával együtt

(ApCsel 16,14). Az igencsak színtartó, sötét karmazsín színűthiatirai „bíbor fonalból” – amit a különböző rákfélék és vegyianyagok főzetéből nyertek – finom gyapjú és lenszövet

készült.2 1872-ben Filippiben találták meg azta márványoszlopot, melyen a következő görögfelirat volt olvasható Thiatiráról: „a város,melynek a legkiválóbb bíborszövői vannak”3.

Nem sokkal Pál filippibeli missziós szol-gálata után Néró császár kiadott egy rendeletet,melyben megtiltotta a bíborszövettel valókereskedést az egész Római Birodalomterületén. A császár kétségkívül azt szerettevolna elérni ezzel, hogy az igen értékes bíbor-szövetből csak királyi ruhát lehessen készíteni(Suetonius, Nero, 32).

Magában az Újszövetségben is találunkutalásokat a thiatirai iparosmesterségre. A Jel1,15 és 2,18 versek a görögben igen ritkachalkolibanó szóval Isten Fiának külsejét írjákle. Ez a kifejezés sehol máshol nem találhatómeg az Újszövetségben. Egyes fordítások„finomított sárgarézként” (KJV) vagy „égetettbronzként” (NIV, NASB, RSV) és „fényes sár-garézként” (TEV) adják vissza. [A MagyarBibliatanács ökumenikus fordításában„aranyérc” – a szerk.]

A Jel 2. fejezetében éppen a thiatiraigyülekezetnek szóló üzenetben fordul elő ez akifejezés. Tehát ezt a kifejezést jól ismerték ahelybeliek, akiknek a kézművesmestersége jóhírnévvel bírt. A rómaiak azzal fejezték kitiszteletüket a város iránt, hogy olyan jubileumipénzérmét verettek, amelyen egy üllőn kalapálómester látható. A kézműves éppen Athéné

Thiatira a fémművesmesterek hazájaként volt ismert, ezt illusztrálja a képenlátható két férfi, amint egy darab ezüstöt kalapálnak éppen. A mesterséghez

használt egyéb szerszámok jól láthatók a fejük felett a falra függesztve

részére készít sisakot, az istennő pedig készenlétben áll, hogy akész mesterművet átvegye.

Athéné csak egyike volt a számos görög-római isten-ségnek, akiket Thiatirában tiszteltek. A legnagyobb kultuszaazonban Apollón Türimnaosznak volt. A helybeli mitikus hőstugyanaz a tisztelet illette meg, mint Apollón istent. A rómaikorban a thiatiraiak magát a császárt tisztelték a helyi istenföldi képmásaként. Egy másik vallási csoport pedig az efézusiArtemiszt imádta istenként. Az Artemisz-templom Efézusközelében a világ hét csodájának egyike.

Thiatira pogány kultuszai dilemmát jelentettek a fiatalkeresztyén gyülekezetek számára. Jel 2,20 szerint az egy-házban is voltak olyan személyek, akik egy Jézabel nevűhamis prófétára hallgattak. A hamis tanító szerint a keresz-tyének számára meg kell engedni a pogány kultuszokon valórészvételt, ahol gyakori volt a kultikus paráznaság és abálványáldozati hús fogyasztása. A thiatirai gyülekezetnek írtlevél óva inti a keresztyéneket az efféle dolgokban valórészvételtől.

Sajnos elég kevés információ áll rendelkezésünkre a thi-atirai keresztyénség eredetéről, melynek legkésőbbi időpontja– Jel 2,18–29 versek alapján – a Kr. u. 1. század második felelehetett. A thiatiraiaknak írt levél szerint nézeteltérések voltaka gyülekezet tagjai között. Tehát a Kr. u. 1. század végén,amikor a Jelenések könyve keletkezett, az őskeresztyén egy-ház már szervezett formában létezett.

A Jézabel-féle dilemma után a Kr. u. 3. század elejénkellett a thiatirai gyülekezetnek egy újabb fenyegető prob-lémával szembenéznie. A római könyvek szerint mártírhaláltszenvedett egy Papylus nevű thiatirai diakónus, amikor – kétmásik keresztyénnel együtt – élve elégették, mert megta-gadták a római istenek tiszteletét. A vértanúság igen gyakorivolt Decius uralkodásának idején, aki Kr. u. 250-ben kiadtaazt a dekrétumot, mely szerint a római istenek tisztelete min-denkire nézve kötelező érvényű. Akik lerótták kegyeletüket,írásos elismervényt kaptak tettükről, akik nem így tettek,azokat pedig kivégezték.

Sokan túlélték a Decius-féle keresztyénüldözést, mégisprédáiul estek a Kr. u. 3. század másik eretnekségének. Ez atanítás az ún. montanisták eretnek mozgalmából eredt a Kr. u.2. században, amit egy Montanus nevű püspök indított útjáraFrígiában, Thiatirától keletre. Ez a tévtanító azt állította, hogyIsten Lelke egyedülálló módon lakozik benne, és ezért arrabuzdított minden keresztyént, hogy „tisztítsák meg magukat”,

és kövessék tanait. Követőit szélsőségesen aszketikus életmód-ra és életidegen viselkedésre vette rá emberfeletti, érthetetlenbeszéddel az állítólag közelgő világvégéről. Montanus tanaielterjedtek Kis-Ázsia-szerte, és néhányan a thiatiraiak közül ishittek benne. Az ókori egyházi történetíró, Eusebius így írerről: „a hithűek gyakran találkoztak [Kis-]Ázsiában… ebbőla célból… visszautasítva az eretnek tanokat, elűzték azokkövetőit az egyházból” (Eusebius, Egyháztörténet, V. 16.7).

A thiatirai gyülekezetnek a montanistákkal szembenikorai elhatárolódását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény,hogy Sozon nevű püspökük Kr. u. 325-ben küldöttként vettrészt az ökumenikus niceai zsinaton. Majd Kr. u. 431-ben azEfézusi Tanácsban is képviseltették magukat. Mindazonáltaligen kevés információ áll rendelkezésünkre a thiatiraigyülekezet életéről az ezt követő századokban is.

Kr. u. 1425-ben Thiatira az ottomán birodalom része lett.Ekkor a város neve Akhisar, vagyis törökül „fehér palota” lett.A város korábbi neve teljesen feledésbe merült, egészen 1675-ig, amikor újból felfedezték az azonosságot Akhisar és azókori Thiatira között. 1675-ben a brit konzul, Sir Paul Rycantmegtalálta a görög Thiatira nevet egy ókori római oszlopravésve Akhisar főterén. Ekkor Rycant megállapította, hogy azegész városban nem több mint tíz ember lehetett keresztyén.4

Akhisar napjainkban egy növekvő létszámú, moderntörök város kb. 50 000 fős lakossággal. Az ókori Thiatiránakigen kevés romja maradt fenn. Komolyabb ásatásokelvégzésére jóformán semmilyen lehetőség nincs, mivel amostani város ráépült a korábbinak a romjaira. Ennek ellenérea város központjában történtek feltáró munkák. A régészekfeltárták egy Kr. u. 2. századi római út fennmaradt részeit.Emellett egy oszlopcsarnoknak (az ún. sztoának) és egy nyil-vános épület közfalának romjaira bukkantak a Kr. u. 6.századból. Az I. világháború előtt néhány évvel felszínrekerült a feltehetőleg Kr. u. 5. és 9. század közötti korai bizán-ci korból származó márványoszlop is, amelyen kereszt for-májú jeleket találtak, és amit egy Manisa melletti régészetimúzeumban helyeztek el.

A „homályos Thiatira” igen csekély betekintést engedókori történelmébe. Egyet azonban biztosan tudunk. Nincsolyan parányi bizonyíték, legyen szó akár egy római érmérőlvagy egy ókori forrásban található hivatkozásról, amit nelenne érdemes megvizsgálni. A mai kornak szükséges megis-mernie az ókori Thiatirát ahhoz, hogy megértse a Jel 2,19-benezeknek a keresztyéneknek a „szeretetét, szolgálatát, hitét éstűrését”, amit Urunk parancsolt.

Biblical Illustrator – Spring 1992. 68–71. o.Ford.: Jeviczky Andrea

Jegyzetek1 Blake and Anna G. Edwards, Biblical Sites in Turkey, 2nded. (Istanbul: Redhouse Press, 1982), 141.2 I. Irving Ziderman, “Seashells and Ancient Purple Dyeing”Biblical Archaeologist, 53 (June 1990), 98–100.3 Otto F. A. Meinardus, St. John of Patmos and the SevenChurches of the Apocalypse (New Rochelle, NY: CratzasBros., 1979), 93.4 Uo., 96. o.

Bibliai tájak – emberek 15

16 Bibliai tájak – emberek

Kánaánban és Szíriában valamikor a Kr. e. 2. évezredközepén létrejött hangjelölő (alfabetikus) írásrendszer valósá-gos információs forradalmat indított el az emberiségtörténetében. Ez az írásrendszer – valamennyi később születettbetűírás alapja –, amely a jelek számát 30-nál is kevesebbreredukálta, lehetővé tette az írásbeliség tömeges elterjedését,ezáltal a civilizáció rohamos fejlődését. Két fő típusa alakultki Kánaánban: az ékjelekkel és a vonalas (lineáris) betűkkel írtírás. Ezeknek a következő altípusait találták meg a térségben(F. M. Cross felosztása szerint):

I. Protokánaáni (lineáris betűírással írt) szövegeka) ópalesztinai, 17–12. század,b) protosínai, 15. század.II. Kánaáni ékírásos szövegeka) ugariti, 14–13. század,b) palesztinai, 13–12. század.

Az alfabetikus írások kutatásának fordulópontjátFlinders Petrie 1905-ben Serabit el-Khademben, a Sínai-fél-szigeten folytatott ásatásai jelentették. Ezek során egy ittfeltárt Hathor-templomban, továbbá a közeli türkizbányákbanfedeztek fel egy addig ismeretlen írást, amelynek megfej-tésében 1916-ban az egyiptológus Gardiner érte el az elsőeredményeket. Az ő munkáját Albright folytatta tovább, aki

1948-ban a 27 jel közül 22-t sikerrel azonosított, s aztfeltételezte, hogy a feliratokat a bányákban dolgozó kánaáni-ta, vagy nyugati-sémi származású munkások készítették.Ekkor még azt hitték, hogy a protosínainak nevezett ábécéthelyben találták fel, sőt azt többen a zsidók egyiptomikivonulásával is kapcsolatba hozták. Az 1960-as évek ótaIzraelben több azonos betűtípussal írt szöveg is előkerült(Sikem, Gezer, Lakis), amelyek közül a legkorábbiakat a 17.századra – vagyis a protosínai feliratoknál két évszázaddalkorábbra – datálják. A protokánaáni írásrendszer egy ún. akro-fonikus írás, ami azt jelenti, hogy maga az írásjel egy le-egyszerűsített hieroglifa, a betű neve pedig az ábrázolt képkánaáni nevének első betűje. Más szóval: minden betű neveegyben annak a dolognak a neve, amit a betű képe ábrázol.

A Kánanánban és Egyiptomban is használt proto-kánaáni betűírásból a zsidók – mai ismereteink szerint –Kánaán meghódítása után, valamikor a 12–11. századbankezdték kialakítani egyéni írásmódjukat, a héber betűírást.Ennek ma ismert legkorábbi emléke az ún. Gezer-kalendári-um, amely írásmódjában a 10. századi föníciai feliratokkalmutat közeli rokonságot. Furcsa, de a sajátosmegkülönböztető jegyekkel rendelkező héber írás először egy9. századi moábita feliraton, az ún. Mesa-sztélén tűnik fel,valamint egy töredékes kövön, amely Mesa apját, Kemosijátemlíti. Bár ezek nyelve moábita – egy héberrel rokon, de vele

Grüll Tibor

A legősibb héber írás

Elah-erőd (mai arab nevén Khirbet Qeiyafa), ahol megtalálták az érdekes osztrakont

Bibliai tájak – emberek 17

nem azonos kánaáni nyelvjárás –, az írás félreérthetetlenülhéber. A zsidók által használt írás további 9. századi emlékeikerültek elő újabban az izraeli Kuntillet Adzsrudban folytatottásatásokon: részben kőedényekre vésve, részben tintávaltárolóedények falára írva. A különböző íráshordozók (perga-men/papirusz, kő és agyag) jelenléte bizonyítja, hogy a héberírásban (csakúgy mint föníciai és arámi rokonainál)párhuzamosan fejlődött ki a lapidáris és kurzív változat.Később a feliratokhoz használt lapidáris stílus lehanyatlott,mivel Izraelben nem volt szokás királyi feliratokat, vagyIstennek szóló dedikációs feliratokat állítani. Ez is mag-yarázata lehet annak, hogy nem ismerünk a 9. század – vagyisa szellemi szempontból hanyatló periódusnak számítómegosztott királyság – előttről kőbe vésett feliratokat; a 8.századtól viszont jelentősen megnő az írott dokumentumokszáma, ami viszont már az írásbeliség általános növekedésév-el is összefügghet.

A jeruzsálemi Héber Egyetem régészei most a Kr. e. 10.században virágzó Elah-erődben (mai arab nevén KhirbetQeiyafa) találtak egy érdekes osztrakont, amely lehet, hogyátírja a héber írás keletkezéséről eddig vallott elméleteket. Akapu padlózatán felfedezett 15x15 cm-es osztrakonon egyfekete vonalakkal egymástól elválasztott ötsoros proto-kánanáni írást találtak, amelyet a Gezer-kalendáriumnál iskorábbinak vélnek. Bár az írást teljes egészében még nemolvasták el, annyi bizonyos, hogy a héber „király”, „rabszol-ga” és „bíró” szavak szerepelnek benne. A szakértők szerint acseréplevél egy jól képzett, professzionális írnok munkájáravall. A 2,3 hektáros területen fekvő Elah-erőd Júdea ésFilisztea határán, Bét Semestől kb. 5 km-re délre feküdt. Avárat egy átlagosan 4 méter széles, 700 méter hosszú fallalvették körül. 10,5 méter hosszú kapuja négykamráskialakítású, szemben a Salamon korára datált hatkamráskapuzatokkal. Az ásatásvezető régész, Yosef Garfinkel

(Hebrew University) szerint ez az egyetlen hely Izraelben,ahol a történelmi Dávid király nyomai kutathatók: „KhirbetQeiyafa kronológiája és földrajzi elhelyezkedése egyedülállótalálkozópont a mitológia, történelem, történetírás és régészetközött.” Az erőd területének 96%-a egyelőre még feltárásravár, és a máris ígéretes leletek (például több mint 100 pecsételtamforafül) miatt a tudósok élénk figyelemmel követik azásatásokat.

2008. szeptember 20.

http://bibliairegeszet.blog.hu/2008/09/20/a_legosibb_heber_iras_egy_elahi_osztrakonon

2008. szeptember 20-án adtunk hírt Grüll Tibor: Alegősibb héber írás című bejegyzésünkben egy különleges, de

akkor még meg nem fejtett osztrakonról:Gershon Galil, a Haifai Egyetem bibliai tudományok

tanszékének professzora most előállt a felirat teljes megfej-tésével. A szöveg keletkezését a 10. századra, pontosabbanDávid király uralkodásának korára teszi. A felirat nyelveóhéber, s ez egyben a héber írás legelső emléke, amelymegelőzi a „Gezer-kalendárium” néven ismert feliratosemléket. A 15x16,5 cm-es, trapéz alakú cserépdarabra tintávalírták az óhéber szöveget, amelynek valódi jelentőségét bibliaivonatkozásai adják. Galil professzor szerint: „A szöveg a rab-szolgákkal, özvegyekkel és árvákkal kapcsolatos társadalmikérdésekkel foglalkozik. Olyan igéket használ, amelyek ahéberben találhatók meg, például ‘ászá (tette) és ‘ábad(csinálta), ezeket a szavakat csak elvétve találjuk meg akörnyező népek nyelveiben. A szövegben előforduló egyesszavak, mint például az ‘almáná (özvegy) szintén nemjellemzőek más helyi sémi nyelvekre. A szöveg tartalma is – ahéber társadalmat kivéve – idegen a környező kultúráktól: afelirat olyan rétegekkel foglalkozik, amelyekkel a bibliaipróféták; míg más kultúrák prófétái isteneik dicsőítésével éstermészetes szükségleteikkel voltak elfoglalva.” Galil hoz-zátette, hogy amennyiben a tudományos körökben elfogadjákmegfejtését, az elahi osztrakon nemcsak a legkorábbi hébernyelvemlék lesz, hanem olyan bizonyíték is, amelyegyértelműen alátámasztja, hogy a Bibliát (illetve annakbizonyos részeit) már a Kr. e. 10. században ismerték.

A megfejtő azt is hozzátette, hogy a feliratot egyeldugott júdeai kisvárosban találták meg, s ha itt éltek írnokok,mennyivel inkább lehettek ilyenek a központi régióban és

Khirbet Qeiyafa

18 Bibliai tájak – emberek

A jeruzsálemi Olajfák-hegyén ásatásokat végzőrégészek egy háromezer éves edény agyagból készült fogan-tyújára bukkantak, amelyen ősi héber írás olvasható. A leletrégebbi az összes írással ellátott tárgynál, amelyet a városterületén korábban találtak.

Korábban

A vaskori fogantyúra a Menáhem nevet vésték, amelyegy zsidó király neve volt, és mind a mai napig népszerű néva zsidóság körében. A véseten egy majdnem teljesen ép betű,a héber nyelvben a „számára” szócskát jelző karakter is fenn-

maradt. Ez vélhetően arra utal, hogy az edény ajándék volt egyMenáhem nevű férfinak – mondta Ron Beeri, az IzraeliRégészeti Hatóság megbízásából végzett ásatások vezetője.Nincsenek arra vonatkozó jelek, hogy a szöveg magára a ki-rályra utalna.

A névre és annak különböző változataira már egy 3500éves egyiptomi edényen is rábukkantak, és maga a Biblia isemlítést tesz Menáhem Ben Gádiról, Izrael ősi királyáról.Ugyanakkor ez az első alkalom, hogy egy Jeruzsálemben kiá-sott tárgy hordozza a nevet – jegyezte meg Beeri. Ez rendkívülfontos, mivel azt mutatja, hogy abban a korszakban valóban

Jeruzsálemben: „Most már joggal feltételezhetjük, hogy a Kr. e.10. században, Dávid király uralkodása alatt, éltek olyanírnokok Izraelben, akik képesek lehettek irodalmi szövegek ésmás összetett történeti művek írására, olyanokéra, mint aBírák vagy Sámuel könyve”. Galil azt is hozzáfűzte, hogy aszöveg komplexitása, valamint Elah masszíverődítményrendszere cáfolja azokat az elméleteket, amelyekszerint Izrael Királysága nem létezett ebben a korban.

A szöveg az alsóbb társadalmi rétegek iránti szociálisérzékenységről tesz tanúságot, továbbá azt is bizonyítja, hogyidegenek is éltek Izraelben, hiszen a született zsidókat ezektámogatására szólítják fel. Az özvegyek és árvák ügye mellettis hitet tesz, továbbá arra biztatja a királyt – akit ebben azidőben fő felelősség terhelt a szociális egyenlőtlenségekért –,hogy erősítse meg Izrael társadalmát. Ez a leírás igen hasonlít

olyan bibliai próféciákra, amelyek például a 2Móz 23,3-ban, aZsolt 72,3-ban vagy Ézs 1,17-ben olvashatók. A szöveg azon-ban nem a Bibliából vett szó szerinti idézeteket tartalmaz. Amegfejtés hozzávetőleges magyar fordításban így szól:

[- - - - - - - - - - - - - - - - - -]1 ezt ne tedd, hanem tiszteld az [Urat].2 Ítéld a szolgát és az özvegyet, / ítéld az árvát, 3 [és] az idegent. Védelmezd a gyermeket, / védelmezd a[szegényt és]4 az özvegyet. Állítsd helyre [a szegényt] a király keze által.5 Védd a szeg[ényt és] a szolgát / [támo]gasd az idegent.

2010. január 9.http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/01/09/a_legosibb_heber_n

yelvemlek

A „Gezer-kalendárium” néven ismert feliratos emlékre, mely egy 15x16,5 cm-es trapéz alakú cserépdarab, tintával írták az óhéber szöveget

Agyagedény igazolta az ősi király nevét

használták a Menáhem nevet. Most már nemcsak aBiblia, hanem archeológiai lelet is bizonyítja – tettehozzá a szakember.

A felirat stílusát megvizsgálva a régész i. e. 900környékére helyezte a lelet keletkezésének időpontját,arra a korszakra, amikor az első zsidó templomról teszemlítést a Szentírás. A fülhöz tartozó edény nem élte túlaz azóta eltelt évezredeket, így lehetetlen megmondani,hogy mire használták. A rendelkezésre álló ismeretekszerint hasonló edényekben olajat és gabonát tartottak.

A régészeti kutatások színhelyéül szolgáló terepeneredetileg építési munkálatok zajlottak, egy lányiskolaalapozásához kezdtek volna hozzá, amikor előkerültekaz ősi kincsek.

http://www.mult-kor.hu

Bibliai tájak – emberek 19

Agyagból készült fogantyú, amelyen ősi héber írás olvasható. A lelet régebbi az összes írással ellátott tárgynál, amit azon a

területen eddig találtak

Egy monumentális héber betűkkel írt mészkőtábla-töredék került elő a Gihon-forrásnál végzett feltárások során,a Jeruzsálemi Nemzeti Park területén. A feltárást az IzraeliRégészeti Hatóság (IAA) végezte Ronny Reich (HaifaiEgyetem) és Eli Shukron (IAA) vezetésé-vel, a Dávid Városa Alapítvány (‘Ir DavidFoundation) pénzügyi finanszírozásában.A kőtábla keletkezését a Kr. e. 8. századrateszik a kutatók az ott talált tárgyi leletek(főként cseréptöredékek), valamint a héberbetűk formája alapján. A tábla sajnos min-den részén töredékes, és mindössze két-sornyi írás maradt fenn rajta. A felső sor-ban egy név végződése: QYH (ejtsd: kijah)olvasható, amely legvalószínűbben a[Heze]qijah névre egészíthető ki, de nemzárható ki más megoldás (például[Ama]qijah) sem.

A második sorban két szó töredékeolvasható: az első szónak csak a végződése(-KH, ejtsd: -ka) maradt fenn, amit azásatók előzetesen [BR]KH (birkha), vagyis„áldás, jókívánság” egészítettek ki, de nemzárták ki a brekha olvasatot sem, amely„vízgyűjtő medencét” jelent. Az utóbbiazért sem zárható ki, mert a közelben talál-ható a Siloám-medence (héberül Brekhatha-Siloah), ahová a Gihon-forrás vizétvezette el Ezékiás király a 8. században. (Acsatornaépítés történetét megörökítő feli-ratát ma Isztambulban őrzik.) Amitegyelőre biztosan kijelenthetünk: a kőtáblavalamiféle építési felirat lehetett, amelynyilvánvalóan a Gihon-forráshoz vagyannak környékéhez kötődött. A régészek

remélik, hogy a nem túl távoli jövőben további részek is elő-kerülnek majd a feliratból.

http://bibliairegeszet.blog.hu

Monumentális héber betűkkel írt mészkőtábla-töredék került elő a Gihon-forrás-nál végzett feltárások során, a Jeruzsálemi Nemzeti Park területén

Monumentális héber felirat töredékeJeruzsálemből

20 Bibliai tájak – emberek

Az Izraeli Régészeti Hatóság által vezetett ásatások ajeruzsálemi óváros szívében alátámasztották egy 1500 évestérkép adatait.

A 6–7. századból származó úgynevezett Madaba-térképa jordániai Madaba templomában található 8x16 méteresmozaik, amely a bizánci kori Szentföldet ábrázolja. A térképsematikusan mutatja a területet, kiemelve a keresztyén szent-helyeket. A templomokat pirostetők jelzik a mozaikon. AMadaba-térkép egyértelműenmutatja, hogy Jeruzsálem nyugatibejárata egy hatalmas kapunkeresztül nyílt a kelet–nyugatiirányban húzódó főútra, azazdecumanusra. Az észak–délifőutat, vagyis a cardót már a 70-esévekben föltárták, a térképenszereplő számos jelentős épületmaradványait szintén sikerültkiásni, vagy mindig is ismert volt(például a Szent Sír Templom),azonban a főútvonal a mai napigfeltáratlan maradt. Az okrendkívül egyszerű: az itt végzettásatások rendkívüli fennakadást

okoztak volna ezen a forgalmas helyen. Most azonban aJeruzsálemi Fejlesztési Ügynökség a környék átfogó infra-strukturális fejlesztése mellett döntött. A munkálatok ritka

lehetőséget jelentenek a régészek és a nagyközönségszámára, hogy megismerjék az oly ismerősutcakövek alatt rejtőző régmúltat.

Ofer Sion, a Régészeti Hatóság ásatásvezetőjemár korábban is feltételezte a Madaba-térképalapján, hogy a decumanus a óváros keresztyén,örmény és arab negyedének találkozásánál fekvőJaffa-kapu közelében található, éppen ott, ahol mosta munkálatok folynak. „És valóban, miután számosásatási réteget eltávolítottunk, a mai utcaszint alattkb. 4,5 méterrel legnagyobb örömünkre a szemünkelé tárultak az utcát borító hatalmas járdakövek.” Atöbb mint egy méter hosszú kövek megrepedeztek azévszázados terhektől. Egy kőalapzat is napvilágrakerült az utca mellett, melyen egy járda és egy mégfeltáratlan oszlopsor ismerhető fel. „Fantasztikuslátni, hogy a Dávid utca, amelyen ma zajlik az élet,gyakorlatilag megőrizte az 1500 évvel ezelőttinyüzsgő utca útvonalát” – nyilatkozta a régész. Aelőkerült leletek között található rengetegcserépedény és pénzérme, valamint öt szögletesbronzsúly, amelyeket a kereskedők nemesfémekmérésekor használtak.

A középkor folyamán egy utcára néző hatal-mas épületet emeltek a bizánci kori kőalapzaton. AMameluk korban (13–14. század) meghosszabbítotthelyiségek épültek ezen a struktúrán belül, néme-lyikük boltozatos; nyilvánvalóan üzletekként és rak-tárhelyiségekként szolgáltak. Az is kiderült, hogy azépület alatt, közvetlenül a Dávid-torony és a Dávidutca között haladó és az Örmény negyedbe vezetőutca alatt egy óriási, 8x12 méteres, 5 méter mély

ciszterna található, amely az itt lakókat látta el vízzel. (Fotók: Assaf Peretz, Israel Antiquities Authority.)

http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/02/12/megtalaltak_jeruzsalem_bizanci_foutcajat

Megtalálták Jeruzsálem bizánci főutcáját

Február 22-i sajtótájékoztatójánEilat Mazar, a Héber Egyetemrégészprofesszornője újabb szenzációsbejelentéssel lepte meg a bibliairégiségek iránt érdeklődő közönséget.A bejelentés súlyára jellemző, hogy avilágsajtót is azonnal fellármázta a hír,amely röviden és tömören így szól:megtalálták Jeruzsálem Salamonkorában épült városfalának marad-ványait az egyik városkapuval. Afeltárt falszakasz 70 méter hosszú és 6méter magas, vastagságáról egyelőrenincsenek adataink. A fal az Ofel (aTemplomhegyet és Dávid városátösszekötő völgynyereg) keleti felén, aKidron-patak völgyének nyugatilejtőjén található. (Lásd a felső képen akörrel jelzett területet.) Mazar „nagyvalószínűséggel” a Kr. e. 10. századrateszi keletkezését, részben másvárosok falaival összehasonlítva,részben az itt talált kerámialeletekalapján. Egy hatalmas „négykamrás”

Bibliai tájak – emberek 21

A fal az Ofel (a Templomhegyet és Dávid városát összekötő völgynyereg) keleti felén, a Kidron-patak völgyének nyugati lejtőjén található

Eilat Mazar, a Héber Egyetem régészprofesszornője, aki megtalálta JeruzsálemSalamon korában épült városfalának maradványait az egyik városkapuval

Megtalálták Jeruzsálem salamoni városfalát?

22 Bibliai tájak – emberek

kaput is találtak ugyanitt, amely erősen emlékeztetett a koráb-ban Megiddóban, Gezerben, Beersebában, Asdódban ésHacórban talált „hatkamrás” kapukra. A kapu magassága 6méter. A kapu mellett egy kb. 24x18 méter alapméretűkaputorony alapfalai is előkerültek. Mazar nyilatkozata szerintbizonyos új feliratokat is találtak, amelyek megerősítik a 10.századi keltezést, ám a régésznő egyelőre nem részletezteezeknek mibenlétét.

Eilat Mazar 1986–87 között már ásott ezen a területen,melynek feltárását még nagyapja, Benjamin Mazar(1906–1995) régész kezdte el a 70-es években. A régésznőegyébként már ekkor is azt állította, hogy megtalált egy aVaskor IIA periódusba (vagyis az Egységes Királyság idejére)datálható kapuzatot, amely mellett nagy tárolóedényeket(pithoszokat) is találtak. Ezt a kutató a Nehemiás könyvébenszereplő Vízi-kapuval azonosította (Neh 3,26), amelyközvetlenül a királyi palotához csatlakozott. Eilat Mazar egy2006-ban megjelent cikkében is összefoglalta az ekkoribantalált leleteket:

E. Mazar: “The Solomonic Wall in Jerusalem”, in “IWill Speak the Riddles of Ancient Times”: Archaeological and

Historical Studies in Honor of Amihai Mazar on theOccasion of His Sixtieth Birthday. Ed. A. Maeir and P. deMiroschedji. Winona Lake: Eisenbrauns, 2006, pp.775–786.

Így feltehető, hogy a mostani ásatások a nyolcvanasévekben elvégzett munkálatokat újították fel, és a leletekegy része is akkor került elő, de csak most hozzák őket(remélhetőleg hamarosan) nyilvánosságra. Meg kelljegyeznünk azonban, hogy az azonosítás nem aratott osztat-lan sikert az izraeli régésztársadalomban. Nemhogy a leletSalamon kori datálását nem fogadták el, de még azt ismegkérdőjelezték, hogy az úgynevezett „C épület” esetébenegyáltalán beszélhetünk-e kapuról. (Mazar állítása szerintez lényegében azonos a Megiddó VA–IVB rétegben elő-került palota kapujával.) Az Ofelen feltárt C és D épületpadlójában olyan építési áldozatokra bukkantak, amelyekMazar értelmezése szerint a 10. századi keletkezésttámasztják alá: „ez egyezik azzal a bibliai megjegyzéssel,miszerint Salamon király egy védőfalat épített Jeruzsálemköré. Nincs okunk azt feltételezni, hogy valaki más, mintSalamon építhette vagy restaurálhatta az Ofel védelmi rend-szerét valamikor a 10–9. században.” Úgy tűnik, a régésznőa jelenleg folyó ásatásokon új bizonyítékokat is talált, ame-lyek a Salamon kori datálást erősítik.

http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/02/24/salamoni_varosfal_jeruzsalemben

Benjamin Mazar (1906–1995)

Eilat Mazar, akinek háta mögött az Ofel újonnan kiásott rész-lete látható a salamoni időkre datált falmaradványokkal

Az Izraeli Régészeti Hatóság(IAA) régészei a Jaffa-kapunál jelenlegfolyó ásatáson egy föld alattivízvezetéket fedeztek fel. A körülbelülezernyolcszáz évvel ezelőtt épültaquaeductus Jeruzsálem egyik legfor-galmasabb útján, a Dávid TornyaMúzeum közelében, a Dávid utcai arabbazár nyomvonalán vezetett. Dr. OferSion ásatásvezető (IAA) így nyilatko-zott a sajtónak: „Az ásatások soránfelfedeztük a vízvezeték oldalfalát.Mikor elmozdítottuk a köveket és bepil-lantottunk a csatornába, egy gyönyö-rűen épült aquaeductust láttunk, amitkőlapokkal fedtek. A csatornában gug-golva akár negyven métert is megtehetaz ember. Izgalmas dolog egy olyanhelyen járni, ahová több száz év ótaember nem tette a lábát.” Dr. Sionszerint „a jeles 19. századi tudós,

Conrad Schick (lásd következő oldalon) már leírta azaquaeductus egy részét, amelyet 1898-ban, egy itteniépület alapozásánál fedezett fel; ezt az épületet maImperial Hotel néven ismerjük. Schick pontos mérnökidokumentációja adott kulcsot a kezünkbe, amely végül avízvezeték feltárásához vezetett.”

Az aquaeductus kb. 60 cm széles és 1,5 m magas.Tizenöt méterenként szellőzőaknák vezettek belőle a fel-színre, amelyek azt is lehetővé tették, hogy a vezetékállapotát az akkori felszínről megvizsgálják. A Kr. e.2–1. században Jeruzsálem hagyományosvíznyerőhelye, a Gihon-forrás már nem biztosítottelegendő vizet a megnövekedett lakosság számára. Azállandó vízhiány vezetett arra, hogy a Hasmoneusokalatt, majd Heródes korában több vezetéket is kezdteképíteni. Amihai Mazar (Héber Egyetem) a 60-as évekvégén térképezte fel a Jeruzsálem vízellátását szolgálóvezetékrendszer maradványait, aminek során kiderült,hogy a római korban legalább öt aquaeductus létezettJeruzsálemben: az ún. Arrub-, Bijar- és Heródes-vezeték, valamint az „ala-csony” és „magas” aquaeduc-tus. Érdekesség, hogy ezek némelyikét – természetesenmodernizálva – mind a mai napig használják.Valamennyi eddig azonosított vízvezeték aJeruzsálemtől délre fekvő dombvidéktől, Hebron ésBetlehem környékéről szállította a vizet. A természetesforrások vizét először három hatalmas tárolómedencébe,az úgynevezett „Salamon-meden-cékbe” vezettékBetlehemtől kb. 10 km-re délre. Általános véleményszerint Jeruzsálem legkorábban (a Hasmoneus-időkben)épült vízvezetéke az ún. „ala-csony” aquaeductus volt,amelyet egészen az oszmán–török időkig használtak.Jeruzsálem leghosszabb vízvezetéke az Arrub, amelynekteljes hossza 60–65 km volt. A becslések szerint a

Bibliai tájak – emberek 23

Római vízvezeték (újra) felfedezéseJeruzsálemben

Jeruzsálemi vízvezeték

Jeruzsálemi vízvezeték

24 Bibliai tájak – emberek

vízvezeték 90–115 méterrel magasabban fekszik, mint aTemplomhegy, amely 735 méterre van a tengerszint felett. Avezeték látszólag fölösleges ka-nyargására azért volt szükség,hogy a víz esési szögét szabályozhassák: az Arrub-vezetékkilométerenként 3,6–4,5 métert esett, ami 0,15–0,19%-osesési szögnek felel meg. Az ún. „magas” vezeték, amely aSalamon-medencéktől rövidebb úton szállította a vizet a maiJaffa-kapuhoz, a leginkább elfogadott álláspont szerint az Kr.u. 2. század első felében épült, bár Charles Wilson a 19. századközepén azt feltételezte, hogy azt Heródes építtette a Felső-városban lévő palotája számára. A „magas” vezetéken minde-nesetre a Jeruzsálemben 70 után állomásozó X. Fretensis legioépítési feliratait is megtalálták, ami a churbán utáni építésttámasztja alá. Dr. Ofer Sion véleménye szerint „mostanra avízvezeték feltárt részét a 2. századra tudjuk keltezni, AeliaCapitolina építésének idejére, amikor a Bar Kochba-felkelésleverése után, 135-ben Hadrianus egy pogány várost építettJeruzsálem romjain. Ugyanakkor azt is feltételezhetjük, hogya vízvezeték építését Betlehem környékén még Heródes alattkezdték. A régészeti kutatások bebizonyították, hogy azaquaeductus teljes hossza kb. 13 km volt.”

http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/02/19/egy_romai_kori_vizvezetek_ujra_felfedezese_jeruzsalemben

Conrad Schick (1822–1901)

Szenzációs lelet ababiloni fogságról

Egyelőre csak amerikai internetes forrásokon értesül-hetünk arról, hogy a jezsuiták által alapított Szent JózsefEgyetemen (Philadelphia) március 21–22-én elhangzóelőadáson bejelentik: újabb dokumentumokat találtak, amelyeka zsidók babiloni száműzetéséről tanúskodnak. Az ékírásostáblák a Kr. e. 6–5. századból származnak, és egyelőre „Al-Yahuda-szövegek” gyűjtőnéven hivatkoznak rájuk. Dr. BruceWells, a Szent József Egyetem docense és az ókortörténetiprogram vezetője nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy „az Al-Yahuda jelentése ’Júda városa’, ami minden bizonnyalJeruzsálemre utal”. Az eddig ismeretlen leletekre természetesennem Jeruzsálemben, hanem Irakban bukkantak rá, az egykoriBabilónia tartomány területén. Az ékírásos dokumentumokabban az időszakban keletkeztek, amit a „babiloni fogság”néven ismer a zsidó történelem. Ennek szűken értelmezettidőhatárai: Kr. e. 608/7 (Nabu-kudurri-uszur első hadjárataJúdea ellen) és Kr. e. 538/7 (II. Kürosz rendelete a zsidókhazatéréséről), bár valamennyi száműzött zsidó természetesennem tért vissza hazájába, hanem leszármazottaik is Babilonbanmaradtak. „Az Al-Yahuda kifejezés használata elárulja, hogyelegendő számú ember volt a száműzetésben, akik létrehoztáksaját városukat” – mondja Wells. A táblák tartalmáról csakannyit árultak el, hogy azok normál üzleti ügyekkel foglalkoz-nak, és találhatók közöttük rabszolga-adásvételi szerződések ésházasságkötési okmányok is. A táblákat babilóniai írnokokvetették agyagtáblákra, közülük nem egy héber nevet viselt.„Már régóta vita folyik arról, hogy hány zsidót kényszerítettekszáműzetésbe ebben az időben” – folytatta Wells. „A táblák alegelső bizonyítékot szolgáltatják arra vonatkozóan, hogy aJúdeából származó egyszerű emberek is éltek Babilonban”. Amárciusi konferencia felszólalói között lesz Laurie Pearce(University of California, Berkeley) és Cornelia Wunsch(University of London), akik jelenleg is a szövegek kiadásán ésfordításán dolgoznak.

http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/03/11/szenzacios_lelet_a_babiloni_fogsagrol

Yahudu Tablet

Élsportolók, erőművészek, „izompacsirták” emberfelettiprodukcióinak legfrissebb eredményét kiáltják ki a küzdőtérszélén. A pódium középső, legmagasabb pontján áll a győztes.Mosolygó arcú barátok gratulálnak, versenytársak kezet ráz-nak. Világsiker, hírnév, tisztelők és bálványozók fanatikusünneplése. Aranymedália, nemzeti színű szalag, könnyes sze-mekkel énekelt himnusz, taps és lángoló sikerélmény. Azünneplésnek nincs múlása, csak folytatása a hazatérés után.Most ő a bajnok, úgymond, a „király”. A repülőtéren VIPváróteremben várják. Fogadások, vacsorák éspohárköszöntők. Az edző, a sporttársak ölelése. További sik-erekre lelkesítenek, új tervekkel állnak elő. Egy kis kamaszodasza-lad, és autógrammot kér. A nagy embertől valamiirkafirkát kap, miközben csillogó szemével kartávolságróltekinthet rá. Elmondja otthon: „Ő a példaképem, a hősöm,akire feltekintek.” Micsoda szerencse ez a nagyszerűgyőzelem!

Mint a filmeken, kimerevedik a kép, és a tájékoztatá-sunkra megjelenik egy felirat: „Öt évvel később.”

A bajnok valamilyen nem várt körülmény folytán az iri-gyelt helyzetből messzire sodródik. A háromszínű szalagoncsüngő érem csillogó fényét szürke porréteg vonja be, és antikdarabbá válik. Sárgul a falon az aranyos emléklap. Azünnepelt hős alakja körül köd sűrűsödik. Lassan elfelejtik anevét. Újabb siker, tizedmásodperc, néhány milliméter, egy-két deka, és más a „jobb”. Több babér nem terem, leírták,elfelejtik. Ő csak emlék az idők pergését rögzítősporttörténészek előtt. A családja sem érdeklődik izgalommaltöbbé az eredményeiről. Amit örökzöldnek hitt, az ólom-szürkévé vált. A falról a képét bámuló nézők ritkulnak, avégén elkéri a nagymama. Örülhet, ha edzőként felkészíthetmásokat. A kiskamasz nem esdekel az aláírásáért. „Józsi bác-sitól” inkább egy kis kíméletet kér. Hiszen látható, alig győziszedni a levegőt. A leányka „Joli nénitől” elnézést kér, mertelmulasztotta a legutóbbi megjelenést az edzésen. Most issietne, „mert várják”. Az egykori bajnok szeszélye szerint adjameg a kérést, vagy megtagadja, ha éppen úgy akarja, esetlegelfordul és megtörli az akaratlanul kibuggyanó könnyeit.(Eddig tartott a világ dicsősége!)

Sötét gondokkal küzd. Önmagát megadva fokozatosanegy láthatatlan ellenség előtt kapitulál, és a hangulata gyorsansüllyed. Régen üdvözölték a győztest, most átéli: „Jaj alegyőzötteknek!” A mindennapi feladatok teljesítéséhez semmaradt elég ereje. Elszállt a kiapadhatatlannak hitt erő és ahírneves képesség. Újabb évek múltán már a mozgása semsportos. Az egykor daliás testtartás megroggyan. Már teljesenkiábrándultan, valósággal kiégve nézi reggelente a tükörbenarcán a ráncokat. Hiába járja végig az egykori diadalhozvezető utat, emlékhelyeket, nem talál ismerős barátokat az útmentén, senki nem kapja fel a fejét, ha érkezik. A régi emléknem hiányzik, inkább csak fáj. Mennyire jó lenne egy segítő.Fölveti magában a megválaszolatlan kérdést: „Megérte?”

A lelkész mindezeket mély átérzéssel kíséri, és kibon-takozódik egy bibliai mondat roppant igazsága: „A test sa-nyargatásának kevés a haszna…” (1Tim 4,8a). Nem bírálja aszövegfordítást, de a görög kifejezés, a „gymnasia” (ãőìíáóéá= tornacsarnok) ismerős, amiből értelemszerűen nemkövetkezik elsődlegesen a „sanyargatás”. Inkább a régifordítás, a „testgyakorlás” az, amire gondolhat. Annyi biztos,hogy mai tapasztalattal kétségtelenül „kevés a haszna” a sokedzésnek, fáradságnak. A diadal csúcsát nehéz elérni, a sikerörömét könnyű elviselni, de az utána következő csendesidőszakot annál nehezebb, pedig erre nagy szükség lenne. Bárahhoz nem elég az izomzat ereje.

„Az ember testből és lélekből áll”Ezt olvastuk egy régi hittankönyvben. A könyvet talán

már az egyházi könyvtárakban is a legporosabb kötetek közöttaz alagsori raktárakban tartják, pedig nagyon maradandó,valóságos értéket képvisel a benne foglalt igazság.

A gyülekezetekben a „lélekről” az esztendő mindenvasárnapján és legalább két köznapján tartott isten-tiszteleteken, az imaórákon és bibliai elmélkedéseken mindenegyes alkalommal évente száznál is többször esett szó.Nemcsak valamilyen elszólás formájában, hanem főtémaként.A „lelki erő” fogalmára gyakran hivatkoztak a másodikvilágháború idején. „Lelkületről”, „lelki emberekről” gyakranbeszéltek. Határozottan megkülönböztették őket a „testiemberektől”. Ha egy mai értelmező segédkönyvet nyitunk fel,nem találunk benne megfelelő magyarázatot. Nemcsak a ma-gyar, hanem a külföldi kiadásokból is hiányzik. 2000 óta min-den, ami „lelki”, az ezoterikához tartozik. A kínai naiv foga-lompár, a körben elhelyezett, sajátos vonalvezetésű jang-jinmutatja az európai embereknek, hogy a test és a lélek egyen-súlyát komolyan vehetnénk, mert ez az optimális helyzet. Akínai parasztok tudták ezt mindig, a hazai tudósok viszonttagadták. Ez nem bizonyítja az európai civilizációmagasabbrendűségét. Tulajdonképpen a két értékrend nemmondott egymásnak ellent. Viszont az európai keresztyénséglemondott értékeiről. A gyülekezetekben addig beszéltek„lelki erőről”, amíg ki nem találták, hogy három dolgot – éssemmiként sem kettőt – kell figyelembe vennünk: test, lélek,szellem. A lélek, az csak a lélegzetvétel az orrunkban.Miközben folyt a vita, elfogyott a Szentírás ihletett tanításá-nak tekintélye, bár a bibliai idézetek tömege röpködött. A„lelkiséget” minden velejáróval kerülni kezdték azigehirdetők. Más felekezet dogmatikája erősítette a folyama-tot, és a második világháború utáni egyházak tekintélyén esettcsorbák folytán a csalódások széles kaput nyitottak minden„hivatalos véleménnyel” szemben. Így derült ki, hogy léleknincs is.

A „tényleges angol” haladó tanítóknak kiadott modernértelmező szótár szerint annak van „lelki ereje” (psychic pow-ers), aki hiszi, hogy „vannak erős mentális képességek;

25

A S Z O L G Á L A T Ú T J Á N

Szebeni Olivér

Lelkierő

emberek, akik képesek olvasni mások gondolataiban, és látjáka jövőt”. Roppant félreértés, és a meglepő nézettel több okbólsem érthetünk egyet.

A német nyelven megírt, hasonlóan modern és nagyonnépszerű „Duden szótár” helyesírási és értelmezőkiadásában több címszó is foglalkozik a lélekkel, sőt aszorosabban vett témánkkal, a lelki erővel is. Haladóknaktartott szerkesztői igyekeznek az egészet a mindennapiéletből visszatolni az ókorba. Psziché a görög mitológiábanÉrosz felesége volt. Az orvostudomány keretébe tartozik apszichiátria, „szellemi betegek” (geistliche Kranken)kezelésére. A lelki dolgokat másként föl sem fogják, mintbetegséget, zavart és pszichoanalitikai módszerrel feltár-ható problémát. A szótárból teljesen hiányzik az „ép testbenép lélek” tisztes múltú régi mondata.

A lélek nem csak meghatározás és értelmezés ügye. Azemlített két lexikon keletkezése idejében készített más teoló-giai irodalom is zavarban van a lélek fogalmi körével. A valóigazsághoz egy kevésbé tudományos panelbeszélgetéstelevíziós közvetítése legalább közelebb vitt. A test semrossz, mivel Isten rosszat nem teremtett; ám a test léleknélkül halott. A lélek súlyos félreértése az, hogy nincsen,vagy ha lenne, akkor feltétlenül beteg, esetleg valamilyenzavart, meseszerű fantáziavilág. A megismerés messziremegy a korai időkbe, a kopt keresztyének és az ortodoxoktanításához. Náluk egyáltalán nem hiányzik a lélek fogalma.Meglepő, hogy a görög szertartású ortodoxia hívei és papjai,a lelket tagadó materializmus ellenére, hűségesen kitartanaksok évszázados felekezeti tanításaik mellett. Nem törődtek a„modern” nézetek félelmetes hatalmi helyzetével, vagyazzal, hogy a hagyományos dogmatika követése nem elégérdekes. A szótárak természetesen náluk sem tudnak, csakisbeteg lélekről. A lélek ragozatlan formában egyáltalán nemszerepel az orosz értelmező kiadványokban. A tagadás domi-náns szószólói hittek tehát „egy lélek nélküli lélektanban”,és ez elég komoly szerepet játszott az ottani tudományosvilágban. A lélektan tudományos besorolása azonbancsapong: hol szociológiai kérdés, máskor a pedagógia ügye.Mások orvosi témává zsugorítják. Nehezen ismerik el önál-ló tudományágnak.

A gyülekezetekben egységes nézet uralkodott a lélekrőlEurópa-, Ázsia- és Amerika-szerte. Az általános nézeteketmeghaladó, de a gyülekezeti közösségben elhangzóvélemények a lelki élet problémakörét határterületnek fogtákfel a teológia (mint standard bibliai látás) és a filozófia mezs-gyéjén, továbbá a pszichológia és az antropológia egymástfedő vagy éppen kiegészítő szegmensében. Mások a lélekmeghatározására használták a költőket, és azokat idézgették.Az áhítatok (Losung) német szerkesztői a keresztyén énekiro-dalomból is vettek példákat. Mintegy „kontúrosan” ábrázolvafejtették ki a gondolatot; és nem a szokott német pontossággal,úgy, mint egy műszaki rajzot, amit a tervező mérnök papírravet. A német irodalomban azonban nem alárendelt helyzetű alélek, az alkalmazott tudományok között inkább felsőbb rendű(Dachgedächtnis).

A bibliás hitben járók a fogalom lerombolásánakfelelősségét nem kizárólag a filozófusokra hárítják. Már aJehova tanúinak korai magyarázói megtettek mindent a rom-bolás érdekében, amikor elkezdték propagálni: „A lélek nemmás, mint az ember maga.” Az adventisták is megtettek min-dent annak érdekében, hogy senki el se képzelje a „lélek hal-

hatatlanságát”. Egyenesen az ördög tanításának mondták: „Akígyó mondta Évának először, hogy nem hal meg.” A lélekfogalom lett az egyik monumentális határkő a laicitás és ateológiai látás között: Ki mit hisz a lélekről? A magyarázás,méricskélés, hasogatás, pontosítás eredménye egyszer csak asemmi lett. Úgy jártak, mintha valaki éles burgonyatisztítókéssel meghámozná a luftballont.

Találhatunk a Szolgatárs 2005-ös 2-ik számában HegyiAndrástól egy alapos publikációt (Lélek vagy szellem?). Abibliai ismeretek keretében nélkülözhetetlen háromklasszikus nyelv ismerője (a latint is ide számítva) fontospárhuzamokat von le, és arra a következtetésre jut, hogy akézben lévő magyar bibliafordítást nem indokolt ebben atekintetben korrigálni.

A megbontott egyensúly következménye A kétkarú mérlegről, az egyenlően terhelt karok

egyikéről, ha levesszük a súlyt, a másik kar hirtelenlezuhan. Ehhez hasonló zuhanást szenved most azemberiség. Ez már nem a nyelvtudomány vagy a pszicholó-gia, értelmezés elvont világának része, hanem a gyakorlatilét ügye miatt fontos. A lélek tagadásával zuhant a tudatbóla lelkiismeret, a megbízhatóság, a bizalom, a becsületesség;egyszerűen mindaz, ami egy hívő-keresztyén élet szabá-lyozása alatt álló lelkiismeretes ember számára természetesés mindig objektív valóság volt. Nem egy idea, nem isvalamilyen miazmás agyszülemény a lélek világa. Nem kella lelkiismeretességtől óvni mindenkit, mert majd nem tudérvényesülni, nem lesz képes önmagát megvalósítani, és ígytovább; hanem a legszigorúbb értelemben vett valóság, desajnos elveszett.

A főhatalom elnyomása alatt átváltozott a „lélek”értelmezése. Szinte gúny és szitokszó lett a lélekből. A „lelkiprobléma” üres zagyvaság, aki ilyennel vívódik, azt senki semveszi komolyan. Aki „lelki problémákat” hallgat meg, azt„lelki szemétládának” nevezték el. A durva, kíméletlentörtetés, mások semmibevétele erénynek minősül. Az hozottfordulatot, amikor kiderült, hogy a hazai fiatalság a megoldat-lan lelki problémák miatt öngyilkos lesz. A társadalom semmitnem adott a lelkiekre, legfeljebb szűkös ígéretet, amivel a drá-mai eseményeket nem tudták kezelni. Kiderült, hogy semorvosilag, sem erkölcsi engedményekkel, a fegyelemfelfüggesztésével, apró jutalmakkal, mit sem érőkitüntetésekkel nem előzik meg évente több száz ifjúmenekülését a halálba. Az egykori „keleti blokk” valamennyiországában tapasztalható volt a jelenség, de a gyakoriságbanmi „vezettünk”.

A gonoszság természetesen nem egy filozófiai rendszer-hez kapcsolódik, de a művelődés sem oldja meg. Semmilyentársadalmi formáció nem segít, mivel ez nem szocializációskérdés. Ott leskelődik egyformán a juhakolban és atudományos akadémián; a parlamentben, az egyetemi kated-rán és akár a templomokban. Alattomos emberi gonoszágszámtalan sok van a marxizmuson kívül. A tanult vagy tanu-latlan ember, a lelkész vagy a laikus agyában is megfordul.Nem segít, hogy szidjuk és gyűlöljük egymást akár a tudá-sunkért, akár az ostobaságunkért.

Szathmáry Sándor református kutató professzor Areménység etikája című könyvét svájci intézmény segítségé-vel készítette az úgynevezett „kétpólusú világ” idejében. Atestes kötetben áttekinti a halhatatlan lélek dogmatörténelmét,

26 A szolgálat útján

beleértve annak ó- és újszövetségi alapjait. Sőt a nagy világ-vallások eszmekörén belül is, ami a munkát az összehason-lításban értéknövelő tényezővé teszi. A meglepő, hogy atávol-keleti hiedelmekben több a spiritualitás, mint az európaitársadalmakban. Pedig a termelőeszközök és Európakényelmesebb környezetében többre juthatott volna népünk,mint amire az ázsiai társadalmak jutottak. Sajnos azonbanmég a protestáns keresztyénség sem becsülte annyira előnyeit,hogy azokat lelki nemességének fokozására fordította volna.Teljesen elmerült a mammon tiszteletében, a testiességben éstársadalmi pozícióinak féltékeny őrzésében. A megbontottegyensúly állapotában napjainkra elveszett a józangazdálkodás a javakkal. Elveszett az ember és az élet értéke,ezért fokozódó sebességgel sodródunk a teljes káosz felé.Minden a feje tetejére fordult. Az egyensúlyi helyzet meg-bomlása a nyugati civilizációkra nézve roppant drámaikövetkezményekkel jár. Minden okunk meg lett volna, hogyféljünk attól, aki „a lelket megölheti”. Megölték, egyáltalánnem féltek megtenni, de vele pusztult a test. Lélek és lelkiis-meretesség nélkül bármilyen erős az ember, csak rombolniképes, építeni nem. Miközben mást rombol, saját magát szin-tén rombolja.

A keresztyén írásmagyarázók népes táborában a pszyché(øő÷ç) méltatlanul került a negatív tartalmú fogalmak közé,átadva trónját kizárólag a pneumának (ðíåýìá). Mt 10,28-banJézus Krisztus a test és a lélek gyilkosára, a sátánra mutat. A11-ik részben az Üdvözítő oly sok fáradt embert megerősítőhívása és ígérete azoknak szól, akik felveszik igáját, és ennekáldott következménye a lélek megnyugvása (Mk 11,29). AzÚr Jézus Krisztus Mt 12,18 szerint Ézsaiás prófétától, az ÚrSzolgájára vonatkozó legszebb próféciák egyikéből idéz. ASzentháromság egy igaz Isten kapcsolatában ez egyik leg-csodálatosabb kinyilatkoztatás Ézs 42,1–4. Az evangélistatudatosan és hajszálpontosan idézi a héber Biblia „nefes”($pn) kifejezést a „pszyché” (øő÷ç) következő üdvtörténetikapcsolatában.

A Szentírás tanításának teljességét tehát nem lenneszabad semmiként sem az egyházi dogmatika, sem a szemé-lyes okoskodás mesterkedéseinek kénye-kedvére alakítani,csonkítani, csűrni-csavarni, hanem egyszerűen hittel el kel-lene fogadni. Nem kellene csorbítani az értékes keresztyénszellemi örökséget. Nem az a legfőbb küldetésünk, hogyhelyesen disztingváljunk a test-lélek-szellem kifejezésekben,hanem megtaláljuk a kiutat a halálból az életre.

Csakhogy ott a baj gyökere, hogy devalválódott akeresztyén hit. Ennek oka részben hirdetőinek alkalmat-lansága, tévelygése és gőgös önteltsége, másrészt a tár-sadalom kényszerítése a tévutakra. A védvonal utolsó front-ját nagyon egyszerű, keresztyén hívők, kiszolgáltatottemberek hősies helytállása tartja még. Pedig kívülről ésbelülről egyaránt támadják őket. Sorsuk a történelem soránváratlanul változik meg, a hatalmas Isten által jónak tetszőpillanatban. Lehet, hogy hirtelen, lehet az is, hogy soká, demindig a kellő időben érkezik az egek Urának segítsége.Most azonban még az egyensúly megbomlása utáni bizony-talanság tapasztalható, ez jellemző a mi korunkra. Akövetkezőkben – mondjuk egy kölcsönvett, de nem teológiaiszóval – „a terepmunka” során feltárt néhány eseménythozunk fel tanulságos példaként.

Nehéz, bonyodalmas esetek

Társadalmunk éjjel-nappal dicsekszik a sikereivel.Minden grafikon fölfelé tör, jobbra a két oldalfal és a meny-nyezett harmadik síklapjának metszéspontja felé. Az ered-mények fárasztóan együgyű ábrázolását egy amerikai sta-tisztikus meglehetős színpadiassággal egy óriási grafikononévről évre felfelé nyomuló jelleggörbével úgy szemléltette,hogy előbb székre állt, végül egy 16 fokos létrára. Humoraellenére iszonyú dolgokra, roppant súlyos félreértésekveszélyeire hívta fel a világ figyelmét. Csakleleményességtől függ, hogy egy ügyes magyarázónyereségnek tüntesse fel az égbekiáltó veszteségeket.Fejlődik minden – szajkózzák öndicsőítő mondatokkal. „Azárak a földön járnak”, az áruházi reklám szerint. Az apróbbpénz valóban a földön marad. Minden olcsóbb, szebb, biz-tonságosabb – mondják. Csökken a közteher, növekszik abiztonság. A Békehírnök viszont a magányos öregek óvásárakényszerül, hogy ne járjanak „rosszkor rossz helyen”. Akieste bottal botorkál az utcán, baj érheti. Köznap estiistentiszteletről hazafelé tartó, idős, gyenge asszonyok közültucatnyit megtámadtak. Örülhetett egyikük, hogy a tolvajelpucolt, és otthagyta őt jajgatva, kiabálva. A lakáskulcsot isellopta az erszénnyel együtt. Amíg a lakatos odaért, a bejáratelőtt didergett a szegény idős asszony, várva, hogy kinyissaa zárat. Nincs még egy évszázada, hogy közhelynek számí-tott „a gyenge nők védelme”, manapság célponttá váltak akönnyű préda reményében.

Mindenkinek kijut a súlyos terhekből. Idős és fiatalegyaránt retteg, nem tudja, mit hoz a holnap. A sikeres vál-lalkozás váratlanul „becsődöl”, és minden odavész. Az in-tegrálódott kisebbségi irigyelt pozícióból veti el az életétnagypénteken. Ha beáll a jó idő, kezdődnek az árverezések.A népszerűtlenné vált egészségügyi miniszter könyvbe írjapanaszait. A kórházak és orvosok megtizedeléséről azértrendelkezett, mert rászedték, hazudtak neki. A másikjómódú, sikeres pozíció birtokosa panaszkodik, mertHorvátországban lebontották a tenger partjához közel építettvilláját. Arca megtört, a hatalom osztozkodására elmennisem készül. (Mulandó a világ dicsősége.) Az utcán kövérkoldus fenyegetve könyörög. A mindenéből kiforgatott öregkoponyájában mélyen ülő szemekkel rettegve néz a kamerá-ba. A kisgyerek arca elé védekezve görbíti karját, ha simo-gatásra emelkedik egy felnőtt keze. Egy korábbi mélypontonhárommillió koldus országa voltunk, most a gyanakvók,bizalmatlanok, valós és álságos panaszkodók tízmilliósországa lettünk.

A társadalmi bajok: mint gyümölcsöt a pusztító férgek,berágják magukat a „szentek táborába”, a gyülekezetbe is.Mindnyájan súlyos lelki terhek alatt roskadozunk, pedigvigasztalhatna az ókori bölcs közmondás: „Teher alatt nő apálma” (Sub pondere crescit palma). Csakhogy a növekedésiidő után már nem nő a terhelt pálmafa. Oly sajnálatos, hogyidősebb korú prédikátoraink közül alig van, akiből ne dőlnepanasz a sérelmeiről. A felekezet felsőbb körei nem találnakidőt a jelenség tanulmányozására, még kevésbé képesek amegoldására.

A külföldi igehirdetők közül egynek már nem jutottkiemelt jelentőségű nagy hely, kisebb vidéki gyülekezetvendégszeretetét várta, és a vendéglátója óriási igyekezetéveltörekedett pótolni a leplezhetetlen hátrányait, 26 fő várja anagy múltú gyülekezetben, ahol néhány évtizede köznapesténként 150-en is voltak. A vendéglátó tüskénkedett

A szolgálat útján 27

körülötte, hívogatott, a telefon sűrűn csengett, a kocsijávalhozott még néhány idősebb, gyenge hallgatót, de a végső lét-szám most sem ment feljebb 26-nál. A vendég elővette aszárdiszi levelet: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”(Jel 3,1). Hosszan beszélt a gyülekezet agóniájáról, és későbbazzal vigasztalta a vendéglátóját, hogy az Úr majd könyörülrajta, és hamarosan máshová viszi. Konkrét segítség kérésérea válasz az volt: azzal is csak a haldoklás idejét hosszabbí-tanánk meg. Úgy tűnt, a „kegyes halál” a gyülekezetre nézveelkerülhetetlen. Csakhogy a helyi prédikátor ebbe nehezennyugodott bele. A vendég távozása után újra elővette aszárdiszi levelet, és a 2-ik versben megtalálta programját:„…erősítsd meg a többieket, akik halódóban vannak!”

A lelkész terhe és lelki erejének próbája a magányosság,a saját kilátástalan, krónikus betegsége, a csalódottság, azegyre fogyó gyülekezeti taglétszám. A lelkipásztor megértéstkeveset, kritikát bőven kap. Ha elmondja, önmagát hozzarossz hírbe. Ítélgetjük és okoljuk egymást, és amikor valakiértimádkozunk, az is inkább pusztán liturgiai tétel, nem őszinte,esdeklő közbenjárás.

Kiüresedett lélekkel lehetetlen a szolgálat Sok éve már, hogy elmondta valaki személyes panaszát.

A hivatalosan nyilvántartott szolgálati viszonyon kívülrekerült. Akkor így mondták: „önhibájából esett ki”.Kilátástalan helyzetében beismerte saját hibáit. Elmondta,hogy soha nem tudta, mi történt Saul királlyal, amikor elhagy-ta az Isten Lelke. Mióta őt is elhagyta, nagyon érzi a hiányát,és emiatt gyötrődik. Elragadta a test indulata. Megbánta márszázszor a tettét, de meg nem történtté már nem teheti.Sokszor kérlelt embereket, hogy segítsenek rajta. Akiben aleginkább bízott, visszautasította a kérését: „Nem én vagyokaz az ember, aki rajtad segíthet” – mondta neki, és rántottegyet a vállán.

Szánalmas Isten összetört és kiégett szolgáit látni. Nemárad belőlük többé a nárduskenet illata. Nem teszik meg, amitmég megtehetnének. Nincs lelkierejük, nem lobog többé amécsesük. Ízetlen sóként valóban kidobják, exkommunikáljákőket, vagy önmaguktól vonulnak félre. Hallani egy különösintézményről: alkoholista papok detoxikációs és rehabilitációsotthonáról, saját egyházi kezelésben. Bemutatják akápolnájukat, benne a térdeplőt. Éppen összeomlottrajta egy férfi. Ő már egy gyógyulóban lévő „beteg”,mert „ébredezik benne a lélek”. Egy fél év elteltévelmegerősödik, és újra misézni mehet – a pártfogójavéleménye szerint. Azoknak a papoknak nincs annyilehetőségük saját magukat kiadni, mint mondjuknekünk. Egy adott szöveg ismételt felmondása zajlika misében, előírt mozdulatokkal, és az „oltáriszentség” kiszolgáltatásával.

Lapunk olvasói lelkimunkások, mindenszerzőtől elvárják, hogy a szerzők a gyülekezetipraxishoz adjanak segítséget, onnan gyűjtsék a pél-datárukat. Saját ajtónk előtti sepregetés után arrólgyőződtünk meg, hogy található kudarc, baj a „mipapjaink” körében is. Lelkierejüket vesztett emberekköztünk is bőven akadnak. Megerőtlenültmunkatársainknak erőt adni belmissziói feladatgondja lehetne. Ha megrendül a „legkülönb is”, aznem csupán fegyelmi ügy, hanem alkalom és

lehetőség lélekmentésre. Mi hamar „leírjuk” a papjainkat. Alelkierő felújításához a legfőbb feltétel, hogy egyáltalántörődjünk egymással. Miközben a problémák gyarapszanak,egyelőre lényeges változás nem prognosztizálható. Sokhasábot töltöttek meg egyházunk történészei az úttörők külön-leges képességeivel. Milyen leleményes volt Meyer Henrik,Kornya Mihály, Tóth Mihály, Seres Sámuel az ellenállók lesz-erelésében, az érdeklődők felvilágosításában és megny-erésében. Évenkénti kétszámjegyű csoportokat baptizáltak,éppen csak alatta maradva a háromszámjegyű létszámoknak.Sokkal kevesebbet írunk és mondunk arról, hogy azúttörőknek milyen szilárd volt a jellemük, és önfeláldozó ahűségük. Még méltatlan, de bőséges sérelmeik ellenére ishűségesek maradtak a gyülekezetekhez. Ők nem ragyogógyőzelmeik után álltak dobogóra, hanem amikor a méltatlanhelyzetek terhe padlóra sújtotta őket, akkor lábra álltak. Nemtámolyogtak bizonytalanul. Az elfogadott keskeny útonmaradtak, és a tanításuk sem változott semmiben. E sorokszerzője saját életének súlyos próbatételei között éppen az őéletük tanulmányozása közben talált követendő példát ahelytállásra. Lelkierőt kapott tőlük. Abbahagyta a kesergéstazon, hogy a kortársaitól kevés segítséget kapott. Viszont televan hálával a szíve azokért a kevesekért, akik segítették.

A test és a lélek egymásra utaltságában a teremtő Istenbölcs korrelációt hozott létre. A test eszköz, és a lélek vezeti.A léleké a döntéshozatal, a végrehajtás a test feladata. A lélekvezet és „vezettetik”. (Jobban nem lehet kifejezni.) Azénekünk szintén igazolja: „Vezetni úgy tudok, ha Szentlelkedvezet…” Aki csupán testi vágyai szerint dönt, akit érzelmeivezérelnek, csak a földi haszonnal méri élete értelmét, eljön anapja, amikor csalódottan és elkeseredetten látja összeomlott„életművét”: nincs nyeresége semmi, csupán veszteségemarad. Ezért kell tiszteletben tartanunk mindenkor azt ahelyes összefüggést, amit Istenünk bölcsessége rendelttestünk és lelkünk célszerű együttműködése megteremtésével.Akkor a jól végzett munka örömével érünk révbe.

Hol számíthatunk erőtlenségünkben lelki segítségre?A nagy földrajzi felfedezések idején bátor hajósok indul-

tak nyugat-európai kikötőkből vitorlásokkal, csupán kedvező

28 A szolgálat útján

szelekre várva, ismeretlen célok felé. Azzal bátorítottákmagukat: „Tudom, hogy Isten vezet, bár nem tudom, hová”. Anem cölibátusban élő lelkész segítséget találhat a saját családikörében. A család ugyanis nem csupán állandó gondokkimerítő forrása. Egy szerető kisgyermek hamisíthatatlanjóindulatával, a jóhiszemű és jó szándékú házastárs kéznéllévő terapeuta. Mindig potenciális segítők. Különösen alelkész család bízzon bennük, és vegye igénybe segítségüket!Csak találjon a család időt közös áhítatra!

A gyülekezet szintén telve van potenciális segítőkkel.Vannak személyi problémák a gyülekezetben, de vannakbenne olyan hívő emberek, akik készek és alkalmasak is asegítségnyújtásra. A kákán is csomót kereső, kötekedőemberek is hasznos tanulságokhoz segíthetnek. Igaz, csakközvetve erősítenek. A segítőinket mégis azok közül kellkiválasztanunk, akik a közelünkben vannak. A gyülekezetnem azonos a közös érdekek mentén összeverődött „baráti”körrel. Vannak barátságosabb kinézetűek, mégis rosszszándék lapul meg a hízelgésük mögött.

„A másik gyülekezet sokkal jobb!” – ez csak fikció. Másegyházban, más gyülekezetben is van hiba, legfeljebb másfa-jta, és az újonnan érkezett ember nem veszi mindjárt észre. Afelekezetközi kalandozások láttán a gyülekezet reagálása tel-jesen jogos tiltakozás. Jellemtelen dolog, ha valaki éppen azta gyülekezetet nem nézi semmibe, ahonnan megélhetést,ellátást, lakást és szolgálati lehetőséget kap. Ennyiért akárhálás is lehetne.

Vannak próbálkozók. Az utolsó időkre jellemzően haj-szolva keresik az Üdvözítőt, vagy egy alig meghatározhatóigazságot, remélve attól a „teljességet”. Kiolthatatlan vágy törfel belőlük, mint egy vulkán. Nekik menniük kell. Mit semtörődnek Jézus Krisztus óvásával: Itt a Krisztus, vagy amott,ne higgyétek! (Mt 24,23)

„Ne csak logoszt, rhémát is prédikáljon!” – indokoltahűtlenségét meglepő és szakszerű fordulattal egy mindig újatkeresgélő. A vájt fül számára a kegyes szavak használataolyan, mint egy külföldi turista beszéde, aminek hallatán azember orientálódik. Rögtön tudja, honnan jött, ha fölismeri,milyen nyelvet beszél. Ez sok mindent jellemez, még aközeledésének okát is. Mindez azonnal kiderült az idézettszemélyről is. Kegyes szavai ellenére céltudatos szándékanyilvánvaló lett. Akivel csak tehette, kapcsolatot vett föl. Aházi imakör azonnal rá is mozdult. Mondták, hogy agyülekezetben ígéretes kilátások nyíltak: változás, nyitás, újkor hajnala kezdődik, mondogatták. Kezdett minden forrni,feszülni, erjedni. A gyülekezet hűséges tagjai pedig aggódnikezdtek. Egyesek sürgetőbben léptek föl. Azután váratlanul,„kéz érintése nélkül” minden lecsendesült, és elsimultak a„frontok”. Ha egy újonnan érkező kegyes szavakkalmegszólal, akkor a gyülekezeteinkben rögtön mindenkifeléjük fordul. Ilyenkor érvényesül egy elmélet: Dobd el arégit, kapd fel az újat!

Kutassuk csak, van-e lelki békességük azoknak, akiketkeresgélés jellemez? A lelki békesség meglátszik azembereken, szinte sugárzik belőlük. Nekik talán nem voltbajuk, gondjuk, nehézségük? Őket Fortuna kíméletesebbenszekereztette? – Ez pogány reménység. Aki hol ezért, holmásért borul ki, az egy gyenge, esendő lélek.

Egy lányt végzős teológus diák kért meg. Az ajánlatváratlanul érte, mert szerény, egyszerű ember volt. Úgy érezte,

leendő lelkész segítőtársaként annyi mindent kellene tudnia.Hosszan sorolta, hogy milyen szegény, mennyi mindent nemismer még. Ahogy önmagát a fiatalemberhez méregette, egyreerősödött benne a bizonytalanság. Sehogy sem akart volnaerőtlenül állni a mellé, akit tisztel és szeret, és aki mellé – úgyérezte – Isten akarja állítani. Őrlődött a döntése előtt, és önma-ga csekélységét mérlegelte. Egész szolgáló élete bizonyítottakésőbb alkalmasságát, méltóságát. Lelki békességgel és teljesmegnyugvással indult élete új, akkor még teljesen ismeretlencéljai felé.

Az összefonódások test, lélek, szellem között egyemberben egyesülnek és elválaszthatatlanok. A lelkierő éppena transzcendens, szellemi világ természetfelettiségének földimegvalósulását segítheti elő. Életünk egyik naponta ismétlődőfolyamata, a helyes döntés megtalálása, olyan esetekben,amikor a testi szem nem lát előre, a spekuláció számítgatá-saiban sem bízhatunk, bízzunk Istenben, és nem jutunk sötétzsákutcába.

Egy prédikátor nyugdíjaztatása után felnőttoktatókéntegy teljes tanév ideje alatt órákat tarthatott egy zárt intézetben.Óra közben egyszer a fehér köpenyesek egyike a kifejezéseithallgatva belekapaszkodott két szavába, kérdést tett fel:„Tessék mondani, megtalálhatnám én is Jézus Krisztusnál alelki békességemet?” Orvos volt, pszichiáter és talán 30 éves.A hangja keserves volt, fájdalmas és segélykérő. Nem emelteki a tudománya a hínárból. Beismerte, hogy életében eddigsemmit sem törődött Jézus Krisztussal. Kifakadása után jötteka kollégái felvilágosítást, magyarázatot adni különösviselkedése okairól: „Ő talán betegebb, mint azok, akiketőrzünk” – mondták. A prédikátor a következő órán felhívta akétségbeesett panaszos figyelmét az Újszövetségre. A tan-folyam ideje lezárult. Szinte csoda volt, hogy egy tömegkom-munikációs közvetítés alatt kiderült: Jézus Krisztusnál meg-találta az orvos is a saját lelki békességét.

A lelkierő próbáiIstennek ránk fordított kegyelmét fel kell használnunk

jól és jóra. Ezzel tartozunk Istennek, amint ezt Jézus Krisztusa sáfárokról szóló példázatában gyakran megvilágította. Aránk bízott isteni energiáknak nem a mennyisége számít (hánytalentum van, vagy milyenek az ajándékaink), hanem a fel-használási készség. Akartuk-e a jót jól szolgálni, vagy belesem kezdtünk? Ezek mentén nyilvánul meg a lélek ereje. Atest legfeljebb eszköz lehet. Tudnánk jót cselekedni, tehátelindulunk. Vesszük a fáradságot, esetleg anyagiakat isráfordítunk, de a vezettetésre hallgatva nem taszítjuk éserőltetjük a testünket rossz célok felé. Engedünk Isten bölcstaná-csainak. Nem azt kérjük: „Add meg, Urunk!” Hanemmegkérdezzük: „Urunk, megengeded nekünk, szabad megten-nünk?”

A késztetéseket bölcsen és józanul kontrollálvalegkevésbé a ráfordított anyagi áldozat hasznát kell keres-nünk. Nem azt kell minduntalan vizsgálgatnunk, hogy mibőltehetnénk jót, vagy megéri-e az áldozat. Akkor soha nemteszünk semmit. A saját kényelmünkre gondolunk, nem a másbajára. Segítsen rajtuk más, miért vonnánk meg bármitmagunktól? Pedig a szükséget azért hozta elénk Isten, hogykijelölje benne a feladatunkat.

Egy gyülekezeti vezető fiatalon jól kereső állásba jutott.Kortársaihoz és a hasonlóan szerencsésnek mondható

A szolgálat útján 29

ismerőseihez nem igazodott, nem vett hétvégi hobbikertet,balatoni nyaralót. Viszont jelen volt Isten országa építésénekminden adódó feladatánál. Katasztrófa sújtotta gyülekezetépítkezésére vett ki fizetetlen szabadságot. Serényen dolgo-zott, és keveset beszélt. Hálás volt azért, ha másokon segít-hetett, nem csak elvárta a mások segítségét. Szilárd voltabban, hogy a felismert evangéliumi szemlélet érvényre jut, ésmeg is áll a szellemi versenypályán. Akkor is hűséges maradt,amikor a „háza népe” nem azt az utat választotta, ahol ő szol-gált. Helytállásával kiváltotta mások pozitív magatartását.Krisztus lelkében nyert erőt, de nem arra csak, hogy errőlbeszéljen, vitatkozzon, esetleg másokat erre kényszerítsen. ASzentlélek ereje nem szavakban nyilvánul meg csupán(1Thessz 1,5–6). A „szavak ereje” majdnem illúzió, főlegakkor, ha azok a szavak nem fedik az igazságot. A tettekre

indító szónak beszélhetünk az erejéről, de az ilyen tett is csakmásodlagosan tulajdonítható a szó erejének.

A lelkierő abban nyilvánul meg, hogy szilárdan helytáll,lepattan róla az ellenség minden tüzes nyila, mint akőszikláról. Csalódások, rossz példák nem kedvetlenítik el,mert Jézus Krisztusra néz, és hozzá marad hű. Nemembereket, új izmusokat vagy más képtelenségeket követ.Döntései a józan ésszel összhangban vannak, bár annál is találmagasabb rendű, mennyei sugalmazót, és őt veszi figyelembe.

Akik gyakran hibáznak, azt szokták mondogatnimentségül: „Az ember nem tévedhetetlen”. Csakhogy ahitéleti tévedésnek nagyon komoly következménye lehet. Alelki vezettetés kikerüli ezeket a megszégyenítő, jó vezetőhözméltatlan kísértéseket. Mások azt mondják, hogy helyesdöntésüket „női megérzésükre” bízzák. A helyes döntés azon-ban nem a női vagy férfi lét függvénye.

Mielőtt a záró fejezethez érnénk, felvetődik egy igenfontos tétel: az igazi lelki segítőt a földi életben nem mitaláljuk meg, Isten állítja mellénk. Nem őrzőangyalként,hanem megértő testvérek személyében. Ott kell megtalálnunkés elfogadnunk, ahol éppen vagyunk. Életünket, viselkedésün-ket nem a jóváhagyással vagy a mindenkivel szembefordulómakacs hajthatatlansággal tesszük szerencséssé. Jobb elfogad-ni a hízelgő szó helyett a prófétai dorgálást, mint amikéntDávid királyt Nátán próféta leleplezése segítette (2Sám

12,7–14). Hiszen ha a gyengeség hátterében a bűn áll, akkornem segít azon, csak az őszinte bűnbánat.

Váljunk erős oszlopokká! Ha már semmink nincs, az anyagiak elsiratása helyett

legyünk gazdagok lelkileg! Pál apostol, aki Jézus Krisztusidőben utolsó, mégis oly nagy apostola volt, oszlopoknak te-kinti a jeruzsálemi Jakabot, Kéfást és Jánost (Gal 2,9). Pedigők is emberek voltak. Kéfásról elég keveset tudunk. Azt vi-szont jól tudjuk, hogy a Jelenések könyvében található levelekszerint Jézus Krisztus üzenete arról szól: aki győz, azt Istentemplomában oszloppá teszi (Jel 3,12).

A lelkierőnek kipróbált forrásai vannak, és ezek a for-rások soha nem apadnak el. Álljon elénk – rövid mondatok-ba szedve – tíz nagyon sokszor bevált igazság! Ezzel a mód-

szerrel kövessük a „prédikátorokfejedelme” C. H. Spurgeon jó példáját,aki nemcsak időben és hatásban tartottóriási igehirdetéseket, hanem az angolkeresztyénség körében máig használtszállóigék a rövid epigrammái.

1. Lelkierőre Isten társaságábantehetünk szert elsősorban. Aki gyakranjár a legfelsőbb hatalom forrásánál,mindig lesz lelki energiája.

2. A hit kibontja a lélek szárnyait,az okoskodás megbénítja azokat. Hitnélkül nem emelkedünk föl, hanembénán zuhanunk lefelé, mint egy kő.

3. A gyülekezet egy rendezett,szép, nagy család. Mindig kapunk újerőt, ha hazatérünk, ha elhagyjuk,rosszul jár a gyülekezet, de mi is sokatveszítünk.

4. Másra soha ne irigykedj sem-miért! „Szent irigység” nincsen, ne kívánj semmit másoktól!Magadon azzal segítesz, ha másnak segítesz.

5. Amikor mást meg szeretnél nyerni az utcáról, gon-dold meg: becsülöd-e azokat, akik már bent vannak agyülekezetben.

6. Aki állandóan zúgolódik, és nem érez hálát a minden-napi falat kenyérért, annak az életkilátása hamarosan elsötétül.

7. Nem érdemel száz juhot a pásztor, aki nem megy aszakadékba esett vagy elcsatangolt egyetlenegy után. A lelkierőtlenség a mai kor legmélyebb szakadéka.

8. Nem az a boldog, aki sikeres, hanem az, aki lélekbengazdag. Lehet, hogy lelki kincseidért más nem adna semmit,de Isten mégis azokkal gazdagít meg.

9. Az hasonlítsa önmagát az irgalmas samáriaihoz, akisérültet, erőtlent látva nemcsak sajnálkozik, hanem módottalál a segítségnyújtására is.

10. A lelkierő legáldottabb megnyilvánulása a hűség.Fontos karaktere a mások megbecsülése és Jézus Krisztusalázatos követése, mégpedig szívünk utolsó dobbanásáig.

A hűség nagy érték. A hűséges embert nemcsakmegszokni és megunni, de megbecsülni is lehet. JézusKrisztus nem mondja, hogy szép sorban, egymás után ugrasda hegyeket bele a tengerbe, akkor majdcsak szenzációs leszel.Azt viszont mondta: „A kevésen hű voltál, sokat bízok rádezután” (Mt 25,21).

30 A szolgálat útján

Legtöbb kortársunk, köztük honfitársunk számára akeresztyénség sem mint tan, sem mint szervezet semmifélesúllyal nem bír, még csak komoly érdeklődésre sem tart szá-mot. Valószínűleg nem sokat tudnak a keresztyén hitről, aBibliáról, a hívők gyülekezetéről. Amit a sajtóból vagy másinformációs forrásból innen-onnan felcsipegetnek, az majd-hogynem a nullával egyenlő. Mégis a keresztyének irányába anem keresztyének, Péter apostol szavai szerint a „pogányok”magatartása valami megmagyarázhatatlan idegenkedés,esetleges ellenséges érzés, sőt magatartás.

Legtöbb esetben nem a munkahelyen vagy bárhol az életkülönféle területén együtt töltött idő és kollegiális vagy szom-szédi alapon történő együttműködés ennek az oka. Hanem az,hogy az úgynevezett szabad idős programokban az utak elvál-nak egymástól. A keresztyén hívő a templomba vagy valami-lyen egyházi rendezvényre, a kolléga viszont a meccsre, mo-ziba, esetleg a kocsmába igyekszik. „Bizony, elég volt abból,hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongások-ban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban,tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokbanéltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mertnem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba aposványába” (1Pt 4,3–4).

Az Isten áldásait nem ismerő ember az önmegtartóztatóéletben csupán értelmetlen lemondást lát az élet örömeiről. Jóesetben ez így van, sőt így van rendjén. Azért kell így fogal-maznunk, hogy jó esetben, mert ez azt jelzi, hogy a keresztyénnem úgy él, mint a nem keresztyén. Vagyis nem pénzimádó,hiszen Istent imádja. A pénzét is Isten kezéből fogadja, éshasználja fel a mindennapok szükségleteire, sőt mások támo-gatására is. Nem gyönyörhajhász, hanem Isten kezéből vesziel az élet megszentelt és tiszta örömeit, de nem szereti azokat,amelyek beszennyezhetnék. Nem iszik, nem nőzik, nemfiúzik, nem narkózik, sőt el is kerüli azokat a helyzeteket,amikor ezekbe belesodródna. Nem hazudik. Áldozatokbakerülő ígéreteit is igyekszik megtartani, emiatt olykor csoda-bogárnak nézik. De kollégáinak sem segít, amikor pedigelvárnák tőle, hogy bosszúvágyukban, gyűlölködésükbenlegyen velük szolidáris, és ne traktálja őket önmérsékletre ésmegbocsátásra intő „szövegekkel”.

Ennek következtében (és még sok más „érthetetlen”tulajdonság következtében, például káromkodásmentesbeszéd, munkájában pontos és megbízható, ritkábban borul kistb.) a keresztyéneket valamiféle csodabogárnak,szenteskedőnek, nem egészen e világra valónak, társaságtól vis-szahúzódónak, örömtelennek, ivászatoktól, szórakozásoktóltartózkodónak, egy kicsit naivnak, és nem pedig rátermettnek,ügyesnek, vagánynak, rámenősnek tartják. Ennek következ-tében pedig nem tartják vonzónak.

Némely mai kegyességi mozgalom képviselői, hogy ezt– az egyébként a keresztyénekről kialakított torzképet – old-

ják, megpróbálkoznak azzal, hogy átvegyék a „pogányok”stílusát, keressék azt, ami a hitetlenek szája íze szerint való.Ebből született a happy-kegyesség, amely ugyanúgy a fel-dobottságra törekszik, mint a diszkófiatalság. Ugyanazokkal adallamokkal szórakoztatják a nagyközönséget, mint a rock-együttesek. Csak itt a nagyközönséget „gyülinek” híjják. Aztképzelik, hogy ilyen módon elhódíthatják onnan azembereket. Nem veszik észre – vagy nem akarják –, hogyugyanolyan üresen lelkendezővé válik, aki ebbe belesodródik,mint amott. Hiszen egy popénekes fellépése közben senkitsem érdekel, hogy boldog-e valójában vagy nem, rendbenvan-e az élete vagy nincs, békesség van-e a szívében vagynincs, csak peregjenek a számok.

Hogy aztán a búslakodónak kikiáltott evangéliumikeresztyének valóban búslakodnak-e vagy sem, az egy máskérdés. Néha igen, máskor nem. Sokszor joggal. Mint mindenembernek, nekik is vannak gondjaik. Egyébként pedig a világmai állapota (valószínűleg a bűneset óta ez így van) nem sokigaz derűre ad okot. Ha van derű, az számukra nem csupán azélet apró örömeiből, hanem azon túl a természet har-móniájában Isten keze nyomának felfedezéséből is adódik. Deaz örök jövőből is több örömöt és több reménységet, biztatástkapnak, mint a kicsapongásnak a posványában szaladgálók,akik legtöbb esetben azt se tudják, hova futkosnak és kinek akarmesteri pálcájára táncolnak.

1. A keresztyének aszkéták?Ez nagy vád a keresztyének ellen a felvilágosodás kora

óta. Sőt a nem keresztyének részéről az önmegtartóztatás(aszketikusnak hitt életmód) vélelme összemossa a keresz-tyéneket, mintha minden keresztyén egyben aszkéta is volna.

Mi egyáltalán az aszkézis? Nyilvánvaló, hogy atörténelem során az aszkézisnek sokféle formája keletkezett.Az aszkézis nem csupán a keresztyén vallásban található meg.A hinduk tanítása szerint az istenek reszketnek, amikor egyszent szerzetes következetes aszkézist gyakorol. Hiszen ahindu vallás elképzelése szerint az istenek nemcsak hatal-mukkal, hanem intellektuális képességeikkel is meghaladjákaz embereket. De ebből semmi más, csak az istenek imperia-lizmusa következik, amit csak a beavatott aszkéták képesekkorlátok között tartani.1

Az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a keresztyénaszkézis nem erről szól. Közismert tény az első századokrómai felső- és középosztályának romlott, erkölcstelenéletvitele. A házastársi hűség, az utódokért érzett felelősségpéldául nevetség tárgya volt. A tivornyák pedig mindenna-posak, Rómában ezekben az időkben a közbiztonság a nullá-val volt egyenlő. Alig volt férfi vagy nő, aki többszörösenelvált ne lett volna, miközben folyamatosan szeretőket tartott.Az említett péteri ige ebben a helyzetben nyújt eligazítást ésbátorítást a hívőknek. Ne ijedjenek meg, ha környezetük

I S T E N N É P E A G Y Ü L E K E Z E T B E N

Hegyi András

Teljes szívedből, teljes elmédből, minden erődből

31

szembefordul velük, mert – hitük alapján – kiszakadtak ebbőla romlott közegből.

Tudott dolog, hogy a gnosztikus szekták és a késő-középkor aszketikus mozgalmai az aszkézisnek milyen torzformáit alakították ki. A gnosztikusok szerint az anyagi világteremtése csupán a tudatlanság műve. A teremtő és a megváltóistenek elkülönülnek egymástól. A teremtők egy rossz világotalkottak. Ezért a gnosztikusok nem is vállaltak semmilyenszolidaritást a világgal. Lázadtak minden tekintély és minden„régi” ellen, és ujjongva fogadtak minden újat.2

Az egészséges aszkézis azonban ebben a korban sem errőlszólt. Tertulliánus szerint az aszkézis egyenlő a keresztyénfegyelemmel. Ez a megszentelődés egyszerű útja. Ő a kegyelemhirdetése mellett nagy gondot fordított a keresztyén tanításra,sőt a keresztyén igazságok gyakorlatba való átültetésére is.Szerinte minden keresztyénnek „aszkétának” kellene lenni. Őebben benne értette az Isten szerint való életmódot, az Istenigéjének való engedelmességet, de ha szükség van rá, azaszkézis legmagasabb fokát, akár a mártíromság vállalását is.3

Az önfegyelmezés, az önmegtartóztatás, ha tetszik„aszkézis” dolgában a keresztyéneknek akadt dolguk a magukháza táján is. Montanust például (Kr. u. 135–175) kortársaielmarasztalták, mert noha „nagy ébredést” hozott az egyház-ba, de nagy pénzösszegeket kezelt, feltűnő, hivalkodó utazá-sokat tett, és komoly javadalmazást biztosított legközelebbihíveinek.4 Pedig sikere abból fakadt, hogy felemelte szavát aromlott egyházi vezetők, a szerinte megmerevedő egyházihivatalok ellen.

Ha már belefogtunk, említsünk meg az aszkézissel kap-csolatban keleti teológust is! Görög területen – ahol pedigvirágzott a világtól való visszavonulás eszméje, lásd a mainapig fennmaradt meteórákat – „nagy” Baszileiosz története-sen nem volt híve a látványos aszkézisnek. A túlzásokkalszemben a racionalitásra törekedett, a bűnbánat gyakorlását ésaz önmegtagadást tartotta a szerzetesi élet céljának, semmimást. Szerinte az aszkézis egyszerűen azt a célt szolgálja,hogy a testi szenvedély terrorja alól felszabadítva a lélekszabadságának uralma alá helyezze a hívőt.5

Mai katolikus teológus, Paul Tillich szerint az aszkéziscsak akkor fogadható el, ha fegyelmi eszközként hat, és nemakar több lenni. Mint ilyen, minden erkölcsi alapmagatartás-nak szükségszerű része. Korlátot emel a végtelennek kikiáltottlibidó és hatalomakarás elé, és visszafordítja az embertvégessége és a végességében is megnyilvánuló örök rend

irányába. Az aszkézis semmiképpen nem az önüdvözítéseszköze.6

A fentiekben azért tartottam fontosnak elmondaniezeket, hogy elejét vegyem egyfelől annak, hogy valakibenmegfogalmazódjon az ellenvetés és a keresztyén önsa-nyargatás, másfelől láttatni akartam azt, hogy annak túlzó ésértelmetlen formáit a keresztyénség hosszú, kétezer esztendőstörténelme idején a kortársak is látták és elutasították.Ugyanakkor nem akarták a fürdővízzel együtt a gyereket iskiönteni. Csupán egészséges mederbe akarták terelni azönmegtartóztatás, az önfegyelem ügyét.

Ma egy olyan korban vagyunk, amikor a posztmodernitása meghatározó. (Most kellene valami korrekt meghatározástírnom, amennyiben ez a valami egyáltalán igényelné vagymegtűrné a meghatározást, és nem lenne lényege a csepp-folyósság, mindenféle rend és normalitás elutasítása.) Mi ez?gondolkodásmód? Értékrend? Stílus? Világszerte divatos,sodró erejű korszellem? Az, aminek hatására az önmeg-valósítás, önérvényesítés, a „küzdj és győzz!” szellemiségeérvényesül. Ez veszi körül a keresztyéneket is. Van-e mégértelme az önmegtartóztatásról, az önmegtagadásról, a„lemondásról”, a mások személyének és szempontjainaktiszteletben tartásáról, sőt előtérbe helyezéséről szólni? Vagypedig éppen ezért kell beszélni róla!

Egészem mai probléma. A kamasz szorong, hogy elveszítiönmagát, életének egy tartalmas részét, ha kimarad a szexua-litás gyönyöréből. És szorong a belé oltott tiltások, ahogy mamondani szokás: tabuk következtében is. Ma tagadott vagysemmibe vett, de mégiscsak létező félelme: hogy elveszti ártat-lanságát. Az üzletember is dilemma elé kerül: vagy tisztességte-lenül megragadja a kínálkozó lehetőségeket, és akkor övé anagyobb nyereség, esetleg extranyereség, vagy tisztességesmarad, de akkor a hasznot más viszi el.

Nem mindig ilyen tudatosodott vagy megfogalmazott eza dilemma, de a modern kor papjai, a pszichológusok ismerikés leírják ezeket a szituációkat. Mert minden egyes döntés azerkölcsi szabadság, de az egyén, sőt a közösség sorskérdése is.Az egyik oldalon a szabadság (esetleg mindenáron valószabadság, erkölcsi korlátokat is átlépő „szabadság”), a másikoldalon a rend biztosította biztonság és jó lelkiismeret van.Akkor most melyiket válasszam? Általában a szabadosságfelé sodródnak az emberek, legalábbis a köny-nyebbnek véltút a kívánatosabb és gyakoribb.

2. Önmérséklet és önsajnálat összetartoznak?Hívő emberként nem is az a baj, hogy általában némi

vívódás után meghozzuk a helyes döntést: lemondunk arról,ami veszélyeztetné Istennel való egészséges kapcsolatunkat,lelki egyensúlyunkat, tiszta lelkiismeretünket, és az ebbőlfakadó lelki békénket. A baj ott kezdődik, amikor ténylegesenlemondunk ugyan, de utána azért eljátszunk a gondolattal:pedig milyen jó lett volna… Mármint az a csekély öröm a zordés sokszor unalmasnak vélt Krisztus-követő úton: egy kevéspluszpénz, főleg, ha kevés van, sőt ha éppen a becsületességmiatt van kevés… Egy lopott pillantás a tilos, mert mocskosgyönyörök felé… Egyéb engedmény az óemberünknek. Ilyen-kor persze úgy járunk, mint Szókratész tanítványa, aki mikormegkérdezte mesterét, hogy elvegye-e azt a bizonyos leánytvagy ne, Szókratész így válaszolt neki: akár elveszed, akár nem,megbánod. Mert a választás másik lehetősége döntésed utánmegszűnik, és nem vagy képes ezt tudomásul venni.

32 Isten népe a gyülekezetben

Meteorák

A másik baj az, mikor döntésünk meghozatala után eztlemondásként, veszteségként éljük meg. Tulajdonképpensajnáljuk magunkat, mert elestünk valamitől, amit pedig egykicsit szerettünk volna mégis. Sőt, sok esetben sajnáltatjukvagy ünnepeltetjük magunkat. Gyakran azokkal, akiksegítenének nekünk döntésünk megváltoztatásában.Feloldanának erkölcsi gátjaink alól. A lelki értékekhez valókövetkezetes ragaszkodás, a tisztesség, az egyenesség, asegítőkészség, a kötelességtudat követelményei alól. Mintahogyan önmagukat is könnyű szívvel feloldják. Különösenakkor, ha ennek ára van. „Nem kell azt olyan komolyanvenni…!” – Ugye ismerős?

Mi pedig azért leszünk sajnálatraméltók, mert Istenakarata szerint döntöttünk? Igaz, hogy Isten terve más logikaszerint valósul meg, mint azt a világban a világiak képzelik.Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki én utánamakar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, éskövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét,elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mertmit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri,lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjula lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségébenangyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekede-tei szerint” (Mt 16,24–27).

Ezt nem egykönnyen értik az emberek. Még mondatkéntsem. Mi az, hogy meg akarja tartani és elveszti, elveszti ésmegtalálja? Teljesen logikátlannak tűnik. Legyünk őszinték,mi is sok esetben csak később jövünk rá, hogy ami előnyösnekmutatkozott, kárunkra lett volna, és ami nehezebbnek látszott,az nagyon is sok jót tartogatott. Egy csábító flört boldogházasságokat döntött már romba, ártatlan gyerekeket fosztottmeg a biztonságos családi élet oltalmától. Egy jónak ígérkezőüzlet balul végződött. Vagy csőbe húztak, és a több kevesebblett végül, míg a tisztességgel nyert kevés is elégnekbizonyult. Isten útja végül előnyösebbé vált, bár első pillan-tásra nehezebbnek tetszett.

Pedig itt Jézus még mást is mondott. Azért fordulnak adolgok más irányba, mert Isten fordítja őket úgy. Ő áll ugyan-is az élet eseményei mögött, és ő áll ki igaz követői mellettmár itt, jelenvaló világunkban is, de az eljövendőben méginkább. És ez a „mit adhat váltságul a lelkéért?” – vajon nema fölborult vagy megtartott lelki egyensúlyról beszél? A tisztaés a nem tiszta lelkiismeretről? Az engedelmességekövetkeztében szabad, vagy az azt elutasító, de ennekkövetkeztében csapdába esett emberről? A csapdába esettembert ki kellene onnan szabadítani valahogy. De bekerülnikönnyebb, mint kijönni onnan. Van-e ereje és képessége erre?Nem vált-e máris a rossz döntése rabjává?

3. Az isteni vonzás titkaA régi szentek és költők tudtak arról valamit, hogy sem

a hit gyakorlójának, sem pedig a hit terjesztésének nem válikjavára a nyigő-nyögő-nyekergő keresztyén. Akinek kényszer ahitből való élet és nehéz a kereszt.

Paul Claudel francia költő 1868-ban született, tizennyolcéves korában tért meg, aztán mint hitbuzgó római katolikuslett nagy hatású költő. A volteriánus kor izmos ateizmusa ésfrancia szabadosságeszménye idején látta meg a „hájas éslapos materialista pozitivizmus” ürességét. A fiatalokat szán-ta, akik olyan könnyedén hagyták ott hitüket, valójában nemtudva, mibe kerül azt visszanyerni. Milyen kínokkal kell majd

fizetni érte, hogy visszanyerjék. De ugyanilyen üresnek látta avallás dekadens könyöklő és lökdösődő nagymiséit is.7

Gyönyörű vallomása az Istenben megtalált új életöröméről: „a végtelen terek örök csendje nem riaszt meg. Akicsaládias bizalommal jár benne, tudja, hogy Isten csak tökélete-set alkotott. Nemcsak verebeinek számát ismeri, hanem csilla-gainak számáról sem feledkezett meg. Ha a tiszta eget látommagam felett, megerősödik bennem az állandóság érzése.”

Claudel elfogadta a világot olyannak, amilyen, „meg-másítva rajta bármit, csak rontanék” – vallja. A hit olyanóriási, monumentális dolog, amely bizonyos módon egybeesika teremtett természettel. Az isteni igazságban ugyanúgy meg-találjuk a harmóniát, mint a természet létében. Mint hívő nemvetette el, hanem készséggel és alázatos szívvel szemlélte atermészetnek mint Isten teremtésének szép rendjét.„Megtanultam úgy nézni a természetet, mint Isten igazsá-gainak reprezentációját. Ez nem holmi utánzat, otromba ésnyers színkeverék, hanem szent prezentáció, amelynek mi iscsodálattal és tisztelettel áthatott szereplői vagyunk. A víz, alevegő, a tűz, a nap, az ég, az állatok, a növények, egy lámpafénye, egy gyermek arca, én Istenem! Milyen visszhangot keltmindez bennem! És mindez milyen jelentős!”8

Claudel meglátta, hogy nincs külön anyagi és különszellemi létünk, a kettő egybe van gyúrva, egyik a másikbaszervesen bele van ágyazva. Lelki életünk minden moz-zanatában az egész ember működik. Válaszol vagy tagad,javall, vagy elutasít. De ez nincs külön, a lét egészétől elsza-kadva. Az univerzumnak célja, rendje, értelme és hierarchiájavan. A világ ugyanis nem értelmetlen halmaz, hanem egyolyan könyv, amelyben Isten dicsősége van megírva. Olyanképződmény, amelynek rajta kívül álló célja van. Ez a célegyúttal eredet is: mégpedig mindkettő az Isten. Arra szület-tünk, hogy uralkodjunk a világon, és nem arra, hogy a világuralkodjék felettünk. Ugyan együtt születtünk vele, és derékigbenne gázolunk annak konkrétumaiban. De a látható világbanIsten kegyelmének képei jelennek meg annak, aki ezt látniakarja. Amikor ő mint költő átöleli ezt a világot, egyben fela-jánlja annak, akié, az Istennek. Még a történelmet is Istenkegyelmi távlatából volt képes szemlélni.

Pascallal vitatkozva azt írta: „leginkább azt rovom fölneki, hogy gyalázza, kárhoztatja az emberi természetet.Mégpedig nemcsak azt, amit a bűn bemocskolt, hanem azt is,amit Isten teremtett és a kegyelem megdicsőített. Ez nemkeresztyénség, ez csak beteges rosszkedv.”

Vajon nem szükséges számunkra is visszaadni az isteniszeretet üdeségét, gazdagságát, a szép és a szeretett súlyát?Amint azt Dávid is tette: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét,kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adjaát e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincsbeszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egészföldre, szavuk a világ végéig” (Zsolt 19,2–5).

Ha ez így van, akkor a keresztyén önsajnálat nem hason-lít ahhoz, mint mikor a tüdőrákos sajnálja a kimetszett daganatátgyógyulása után? A púpos ember, ha elveszti púpját? Mitsajnálunk? Azt, amitől a kegyelem megszabadított?

4. Nem kell ehhez semmi különlegességHa már a régiekre hivatkoztam, hadd említsem még

Szalézi Szent Ferencet is! Ő ugyan sem nem középkori, semnem modern, hiszen a 17. században élt szintén Franciaország-ban. Ő a középkor önsanyargatásával, a reformáció és ellenre-

Isten népe a gyülekezetben 33

formáció vallásháborúinak türelmetlenségével és az inkvizíciókegyetlenkedéseivel szemben a keresztény humanizmusderűjét, egyensúlyát, nyugodt optimizmusát képviselte.9

Az embereket mindig érdekelte és vonzotta mindaz, amiérdekes, különleges, egészen a fantasztikumokig. Ekkoriban issok jámbor lélek a misztikumban látta eszményképét, éskülönleges élményekre vágyott. Ahogy Szalézi Ferenc megfo-galmazta: a mennyei édességek ízére. Ő ebben a fülledt ésegzaltált, rendkívüliségre áhítozó légkörben azt képviselte,hogy vannak Istennek általános, mindenkit mindenütt egyfor-mán kötelező parancsai és áldásai, de vannak különlegesek is.A nagy alkalmak, amelyekkel Istent szolgálhatjuk, ritkák, akicsinyek ellenben mindennapiak. Nem kell különlegesmódon keresnünk őket, hiszen mindennap ott vannak aszemünk előtt. „Nem elég nagy a karunk ahhoz, hogy aLibánon cédrusaihoz felérjünk, de megfoghatjuk a völgyekizsópjait, hogy áldozzunk és gyógyítsunk velük.”

A becsvágyók áhítatosságánál többre értékelte a szívszelídségét, a lélek szegénységét, az engedelmesség egysze-rűségét. „Látogassuk csak a betegeket sietség nélkül!” A hig-gadt nyugalom, az értelmes önfegyelem, a keresetlen nyá-jasság van olyan érték Isten előtt, mint az, ami csodálatraméltó. Óvott még a túlzott szigortól is, de a könnyedlazaságtól is. Ő maga is idegenkedett, és másokat is óvott akülönlegestől, a rendkívülitől. „Soha nem műveltem semmititokzatosat vagy olyasmit, ami csodálatot kelthetett volnabárkiben. Csak semmi eredetieskedés, semmi kirívó, semmi,ami meghökkenti az embereket, és ámulatra indítja őket.”Tegyük meg a kötelességeinket! Ne hanyagoljuk el a kicsinydolgokat! Azt kell akarnunk, amit Isten akar. Ha ő azt akarja,hogy egy dologban szolgáljam, nem szabad arra vágynom,hogy én pedig egy másikban szeretném. Ha Isten jóakaratamegnyugszik rajtunk, semmi másra nem vágyik a lelkünk.Tegyük meg a kötelességeinket, és akkor helyrebillen az élet-utunk! Istennek kedvesebb az a szántás-vetés, amit szárazságidején is végzünk, mint az a dús lakoma, amikor az asztalcsupa édességekkel van tele.

Emléke úgy maradt fenn kortársaiban, prédikációi hall-gatóiban, hogy megrágta azt, amit mondott. Új szolgálatihelyén első dolga volt, hogy rendet rakjon mind a hivatalában,mind a hallgatói fejében, mind a város olyan ügyeiben, ame-lyek rá tartoztak.

5. Teljes szívedből, minden erődbőlMikor unalmas, lapos és nyögve nyelős a kegyességünk,

és egyáltalán mi a kiút belőle, ha ilyen? Vajon nem akkor,amikor mint említettük, megosztjuk szívünket Isten szereteteés szolgálata és a világ szeretete és szolgálata között? Ezt isakarjuk meg azt is. Nagyon szeretnénk Krisztust követni, csak

ne kerüljön sokba! Lemondunk a világi kívánságokról, demégis kívánjuk is őket. Ahogy Jakab apostol levele jellemziezt a lelkiállapotot: „olyan az ilyen ember, mint a tenger hul-láma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt, kétlelkű és mindenútjában állhatatlan ember” (Jak 1,6.8). Még Istentől is hiábakér az ilyen bármit, mert nem kap semmit. Miért is adna nekiIsten, hiszen azt sem tudja az ilyen ember, hogy mit is akarigazán. Pedig a megtérésben nem válunk egy csapásra szent-té. Az azonban világosan kitisztázódik bennünk, hogy mitakarunk. Azt, amit Isten kínál, és nem azt, amit a világ.

Az Izráelnek adott parancsolatok summáját – „szeresdaz Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljeserődből!” (5Móz 6,5) – a Názáreti Jézus szóról szóra megis-mételte (Mt 22,37). A rabbik magyarázata szerint ez a parancsa következőket foglalja magában:

Először fordul elő az emberiség történetében, hogy avallás szeretetet követel híveitől Isten felé, és nem ide-genkedéssel és rettegéssel tekint rá.

Mivel Isten csak egy van (a többi annak tekintett isten-ség valójában nem az), őneki osztatlan hódolat jár.

Az Istennel való pozitív viszony, vagyis a szövetségiszeretet és hűség – mivel Isten is hasonló módon viszonyulIzráelhez –, megköveteli és lehetővé teszi az egész ember tel-jes odaadását az ő számára.

Izráel Istene, az Örökkévaló egyben a történelemegyetemes uralkodója és irányítója is. De csak a teljes odaadásméltó hozzá. Izráel a maga történetében megtapasztalta azEgyiptomból való szabadulás és a sínai törvényadás tényeibenIsten történelemformáló hatalmát. Istene ezért nem elvontisteneszme, és Isten nem „hallomásból ismert” valaki, hanemnépéért önmagát latba vető személyes hatalom.

Isten szeretete azt jelenti, hogy az ember vágyódjonIsten közelsége után, és ne érezze idegennek Isten szentségét,hanem törekedjen annak légkörében otthonosan mozogni. Eza szentségre való törekvés lényege.

Minderre azonban meg kell tanítani az utódokat is. Hateljes szívvel, minden erőnkkel szolgáljuk, akkor mind velük,mind a pogányokkal megszerettetjük Isten nevét.10

Dr. Almási Tibor Máté evangéliuma kommentárjábanehhez hozzáfűzi, hogy a felebarát szeretetének mértéke azönszeretet, amire viszont senkit sem kell tanítani.11

Paul Tillich hozzáteszi: „a törvény mindaddig nincsbetöltve, amíg nem örömmel teljesítjük. Az Isten törvényenem idegen létünk számára, hanem annak természetes kerete,tulajdonképpen beteljesedése. Létünk beteljesedése viszontigazi öröm.”12

A teljes szívvel Isten felé fordulásunk lehetővé teszi szá-munkra az Isten gazdag világában való részesedésünket.Mivel Isten szeretetéből fakadóan meg akarja osztani teremt-ményeivel azt, ami az övé. Az Istentől való elfordulás viszontezt szétzúzza. Ez a részesedés Isten világából nem jelentföltétlen állandó feldobottságot. Olyanfajta folytonos örömöt,állandó feldobottságot, amely ma odatolakodik akár magánakIstennek a helyére is. Jelenti azonban ugyanazt, amit apróféták átéltek. Isten őket bevonta saját körébe. A prófétákazt érezték, amit Isten érzett. Azt gondolták, amit Isten gon-dolt. Azt mondták, amit Isten mondott. Bennük nyilvánultmeg Isten gondolata és indulata, ami olykor düh, máskortanácstalanság, aggodalom, szeretet, irgalom, megvetés voltsaját népe, Izráel felé is (Hós 6,4; 11,8; Ézs 1,12–15; 6,8stb.).13 Meg Isten öröme is, amikor népe engedelmességben

34 Isten népe a gyülekezetben

járt (Neh 8,10; Ézs 55,12–13; Fil 4,4–7). Ennek a részesedés-nek ebben az esetben is értéke, sőt méltósága van.

Részünkről a „teljes szívvel” Isten felé fordulás azonbanminden esetben csak magának Istennek a szeretetére adottválaszunk. Amikor ő közösségébe meghív, az abba valóbekapcsolódásunk egész embert kíván. Mert Isten szeretetebetölti az egész létet. Még haragja is ebből a szeretetből fakad.De irgalma, türelme, amely időbeli folytonosságot jelent, ateremtményeket mindenképpen üdvözíteni akaró munkálko-dása, amely „lenni hagyja” a másikat, s ezért tud létet ajándé-kozni teremtményeinek. Ezt fejezi ki a Lélek „fúvása” (Jn3,8), amely betölti az egész teremtést, mert ennek erejébőlfakad a teremtmények élete is.14 De a vele való találkozás és avele való megszentelt és folyamatos kapcsolat semmi máshoznem hasonlító üde örömöt, lelki békét és stabilitást ered-ményez.

A részesedés magában foglalja a földi élet helyérezökkenését éppúgy, mint annak örökkévaló távlatát. Ez pedigaz ember számára irigylésre méltó, és nem siránkozásra éspanaszkodásra való állapot. Mert az isteni és emberi akaratösszhangba kerül egymással, nem pedig egymás kioltásáratörekszenek.

6. „Örömmel esek áldozatul”Ez az alapmagatartás az Újszövetségben nem egyedi. Pál

apostol írta a fenti mondatot Filippibe. Azt, hogy ha életét kel-lene szolgálatának végzéséért feláldoznia, azt sem keserűség-gel, hanem örömmel tenné (Fil 2,17). Sőt halálát nem pusztánelmúlásnak, erőszakos halálát nem véletlen kisiklásnak tekin-tené, hanem egyenesen Isten előtti papi szolgálatnak.

A Zsidókhoz írt levélben ezt találjuk: „vagyonotokelrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektekértékesebb és maradandóbb vagyonotok van a mennyben”(Zsid 10,34). Az első hívők nemcsak korban, hanem lelkület-ben is nagyon közel voltak ahhoz a Jézushoz, aki szinténönsajnálat nélkül önként ment a kereszthalálba az emberekért,méghozzá az érdemtelenekért, de azokért, akik áldozatára rá-szorultak.

Pál apostol egy helyen azt írta: „örülök a tiértetekelviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, amiKrisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely azegyház” (Kol 1,24). Vajon az apostol nem tudta, hogy Krisztus„egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentel-teket” (Zsid 10,12)? Hogy Krisztus keresztáldozatához hoz-zátenni nem kell, de nem is lehet? De tudta.

Azonban azt is tudta, hogy amíg bűn van a világon,addig szenvedés is lesz. Ahogy Krisztus szenvedett abűnösöktől és a bűnösökért, – amíg az emberi történelemfolytatódik – ez folyton ismétlődni fog azoknak a sorsában,akik Krisztust követik. Akik nem tartják magátólértetődőnek a világ lázadó értékrendjét, nem azonosulnakvele, de nem is törődnek bele, hogy az élet romlik körülöt-tük, az emberi kultúra dekadenssé válik. Aggódnakkörnyezetükért, de főképp azért, mert a legtöbb szenvedés azember bűnének következménye. Bár nyitottak a körülöttüklévő világra, de azt Isten szemével nézik. Jobban bántja őketaz Istennel szembeni ellenségeskedés, mint annak károskövetkezménye. Tudatában vannak, hogy csak úgy lehetsegíteni az embereken, ha legalább ők állandóan Istenrefigyelnek, és megkérdőjelezhetetlenül Isten oldalán állnak.Ennek minden következményét vállalják: felelősségét,

szenvedését, méltóságát, örömét, békességét. Tudatábanvannak, hogy ezek elválaszthatatlanok egymástól. Önmeg-tartóztató életmódjuk sem öncélú, hanem ennek a szol-gálatában áll.

Az apostol nem kiegészíteni akarta Krisztus keresztál-dozatát, hanem ennek a folytatásában, vonzásában, a vele valóazonosulásban tudta magát. A szenvedés és az öröm a milogikánk szerint szétválik. Ő egynek látta. Nem cserélte volnael az áldozatvállalást és annak örömét azokéval, akik a másikoldalon, Istennel szemben álltak. Pál szerencsésnek láttamagát, hogy Krisztus mellett lehetett, vállalva ennek mindenvelejáróját, feladatát, örömét, terhét, áldozatát, még az ennekérdekében elszenvedett halált is. Úgy látta: nagyobb anyeresége, mint a vesztesége.

Mert a becsületességnek, emberségnek, jóakaratnak,irgalom gyakorlásának, egyszóval a Krisztus-követésneknemcsak terhe van, hanem rangja, méltósága, sőt öröme is.Ahol Krisztus jelen van, nem csupán szenved, hanem tisz-tulást is hoz, enyhet is ad, gyógyít és megszentel. Jó, hatudjuk, hogy ennek ára is van, de hatása, áldása, öröme ésbékessége is.

Aki Krisztust követi, az az embereknek szolgál, ennekkövetkeztében elkopik, sőt esetleg teljesen el is használódik.De az is igaz, hogy nem él hiába. Önmérséklete, önfegyelme,önátadása alkalmassá teszi arra, hogy szabad legyen a másikember, a felebarát, az embertárs, a testvér szolgálatára.

Pál apostolnál erre nézve sem önsajnálatot sem di-csekedést nem találunk. Az, hogy ezt tehette, dicsőítette Istent,aki önző kegyességéből emelte ki, hogy felismerje ezt a titkot:az az irigylésre méltó és gazdag, akinek lelki egyensúlya,Istenben nyugvó békessége, tőle kapott feladata, Krisztus általbiztosított jövője van. És nem az, akinek csak pénze vagyhatalma. Ez ugyanis elmúlik, jelentéktelenné válik, míg amazmegmarad örökre.

Jegyzetek1 Paul Tillich: Rendszeres teológia. Osiris Kiadó, Budapest,2002. 179. o. 2 Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. SzentIstván Társulat, Budapest, 1980. 79. o.3 Jos Colijn: Egyetemes egyháztörtént. Iránytű Alapítvány, h.n., 2001. 41. o. 4 Paul Johnson: A keresztyénség története. Európa Kiadó,Budapest, 2005. 70. o.5 Vanyó, 595. o.6 Tillich, 299. o.7 Rónay György A kereszt igazsága című könyvéből a PaulClaudel vagy a líra mint liturgia című cikkből idézet. KairoszKiadó, Budapest, 1999. 263–265. o. 8 Uo., 268–269. o.9 Uo., 82–98. o. – a „Mi és a szentek” című cikkekből.10 Mózes öt könyve és a haftárák – Deuteronomium.Budapest, 1942. 64–93. o.11 Almási Tibor: Máté evangéliuma. Gyuró Technik,Budapest, 1989. 199. o.12 Tillich, 297. o.13 Gerhard von Rad: Az Ószövetség teológiája II. OsirisKiadó, Budapest, 2001. 66. o.14 Wolfhart Pannenberg: Rendszeres teológia I. Osiris Kiadó.Budapest, 2005. 327. o.

Isten népe a gyülekezetben 35

Misszióúti beszámoló 1942. február 3-tól március 12-ig tartó utazásról

Kedves Bányai néni!

Ismét tollat ragadtam, hogy beszámoljak újabb misszió-utamról.

A missziói körutat csak február 17-én tudtam megkez-deni, mivel az előző utazásom során szereztem egy igenkellemetlen bőrbetegséget, és amíg teljesen ki nem kezeltemmagam, addig nem indulhattam el, mert több kárt csináltamvolna, mint hasznot.

Február 17-e óta a következő községekben voltam: Újkí-gyós, Orosháza, Hódmezővásárhely, Makó, Magyarcsanád,Battonya, Mezőkovácsháza, Magyardombegyháza, Kisdomb-egyháza, Medgyesegyháza, Rétegyháza, Gyula, Sarkad,Méhkerék és Sarkadkeresztúr. Összesen tizenöt község.

A rossz vonatközlekedés és a nagyon megenyhültidőjárás miatt kerékpárral indultam el, de igen megszenved-tem miatta, mert a gondozatlan országutakon sok helyen azegész téli hó az útra lett taposva, és a nagy olvadás beálltávala különböző járművek kerekei igen összevágták, ugyanannyi-ra, hogy sokszor a kerékpár alá is kerültem, hol mellette, holrajta és hol alatta voltam. Rengeteget estem, de Isten mindany-

nyiszor csodálatosan megoltalmazott, semmi komolyabbbajom nem történt. Mindig megfelelő időben befuthattam akijelölt helyre, ahol azután a testvérek szeretete mindenbengazdagon kárpótolt.

Összesen 159 kilométert tettem meg.kerékpárral 119 km-t,vonattal 28 km-t,gyalog 12-t.

Negyvenhét alkalommal tartottam előadást a következőfelosztás mellett:

lányoknak: hétszer,asszonyoknak: tizenötször,általános evangelizálást: tizenhétszer,vasárnapi iskolát: kétszer vezettem,istentiszteletet: kétszer tartottam,imaórát háromszor,ifjúsági órát egyszer.

A mostani utazásom során csupán öt beteget látogathat-tam meg a rövid idő miatt.

A nők a legtöbb helyen örömmel vesznek tudomást min-den általuk végezhető munkáról, viszont nehezen mernek hoz-záfogni, mert attól félnek, hogy nem lesznek majd áll-hatatosak. A legtöbb helyen így beszélnek: „Megpróbálhatjuk,de úgyis tudom, hogy csak egy pár nőegyleti órán jövünkössze ilyen szép számmal, azután ismét csak egy néhányanmaradunk, ezért nem érdemes hozzá sem fogni.” Úgy látszik,hogy mindig a restek és a közömbösök döntik el a dolgokat,mert ezek sokkal többen vannak, mint az imádkozó és a dol-gozni akaró nők. Isten segítségével azonban mégis sikerült öthelyen nőegyletet szervezni, éspedig Battonyán, Mezőkovács-házán, Magyardombegyházán, Sarkadon és Sarkadkeresz-túron. Két helyen pedig leánykört, úgymint Magyarcsanádonés Sarkadkeresztúron.

Több gyülekezetben találtam dolgozó nőket, de igengyengék és kevés eredménnyel járó munkát tudnak végezni amegértés és kölcsönös megbecsülés hiánya miatt. Vannaktöbben, akik azt mondják, hogy imaórára, bibliaórára nemérdemes összejönni. Természetesen ezek a gyülekezet és amagánélet komolytalan személyei, de mégis nagyon nagyhatást fejtenek ki, hiszen megerőtlenítik és elfárasztják a dol-gozni akarókat is. Az Úr Lelke azonban erősíti a hitbenhűségeseket, és én hiszem, hogy nem is fogják félbehagyni amegkezdett munkát. Mindenütt éreztem Istennek csodálatosvezetését és erejét, úgy a nappali összejöveteleken, valamintaz esti evangelizálások alkalmával.

A nehéz anyagi helyzet miatt igyekeztem mindenüttkevés időt tölteni, és azt is lehetőleg a legjobban kihasználni.Több helyen emiatt utánpótlást kell szereznem, mert egy napnem volt elégséges ahhoz, hogy a kívánt munkát megkezd-

36

Részletek Oláh Róza misszionárius naplójából (4.)

Oláh Róza (1914–2008)

MISSZIÓTÖRTÉNETI SZEMELVÉNYEK

hessük, több nem várt ügy miatt. Március második felét után-pótlásokra kell felhasználnom.

Egy különös kéréssel találkoztam ezen a körúton: van-nak olyanok, akik nem ismerik a nőszövetség munkájátközelebbről, csak a csekklapról, és kértek, hogy írjam meg anőtestvéreknek, hogy vagy körlevélben, vagy a Békehírnökáltal mutassák be a missziónak ezt az ágát is, mert egyesekszeretnék támogatni, de előbb ismerni szeretnék.

Március 7-én este érkeztem haza nagy influenzásan. Delegyen hála az Úrnak, ma már elég jól érzem magam. Egy párnapra még idehaza kell maradnom a különböző missziói le-velek megírása végett, és azután újból hozzáfogok az abba-hagyott munkához.

Az Úr áldását kívánva testvéri üdvözlettel köszönti:Oláh Róza

Rosszerdő, 1942. március 13-án**

Misszióúti beszámoló 1942. november 23 – december8-ig tartó utazásról

Kedves Bányai néni!

Legyen hála az Úrnak, újra misszióúti beszámolót írha-tok. Van mit írnom.

Isten kegyelméből sikerült a betegápolási tanfolyamoteredményesen elvégezni, és így november 23-tól missziózás-sal foglalkozom. Előreláthatóan tavaszig zavartalanul dolgoz-hatom a behívás miatt, mert akik a múlt évben elvégezték atanfolyamot, azoknak is egy jó része még odahaza van.

Misszióútra indultam november 23-án, és hazatértemdecember 8-ra. Ezen idő alatt a következő községekben tettemlátogatást: Békés, ahol az első kerületi gyülekezetben voltam,majd innen átmentem Mezőberénybe a körösvidéki elöljárósá-gi ülésre, az ülésről azután egyenesen a biharugrai körzetbeindultam: Zsadány, Biharugra, Körösnagyharsány, Körössza-kál, Körösszegapáti, Beregböszörmény, Körmösd, Magyar-homorog és Komádi, tehát összesen 11 község.

Az utazás mindenütt kerékpárral történt. Észrevételeim:a gyülekezetek mindenütt fáradtak és erőtlenek. A nőegyletekmajdnem teljesen élettelenek, nagyon nehezen lehet felrázniőket a tétlenségből. Bár lehetne a megfelelő módszert meg-találni, amellyel össze lehetne őket tartani, akkor még volnareményem ahhoz, hogy életre kelnek, de így csak vergődnekaz élni és dolgozni akarók is. Igen jó szolgálatot tett annakidején a nőegyleti program, amit a Békehírnökben közölt anőszövetség. Ha lehetséges, továbbra is kérnénk ilyen kidol-gozott programot nőegyleteink részére. Még ezen a télen újbóltervezek egy jövetelt a biharugrai körzetbe, ha majd a rend-szeres látogatást az általam ismert összes gyülekezetekbenelvégeztem.

Ha az Úr is úgy akarja, napok múlva a bihartordaikörzetbe indulok. Kérem a nőtestvéreket, hogy imáikbanemlékezzenek meg rólam.

Az Úr áldását kívánva maradtam testvéri üdvözlettelcsekély testvére az Úrban:

Oláh Róza1942. december 12-én

Beszámoló az 1942. december 16-tól 1943. január 28-

ig tartó utazásról

Kedves Bányai néni!

A beszámolóval kissé elkéstem, így két körútról szá-molok be egyszerre.

1942. december 16-tól 1943. január 2-ig a következőgyülekezetekben tettem látogatást: Darvas, Zsáka,Berettyószentmárton, Bakonszeg, Bihartorda, Nagyrábé,Biharnagybajom, Szerep, Füzesgyarmat, Körösladány ésKöröstarcsa, mely összesen 11 gyülekezet. Az utazáskerékpárral történt.

Tapasztalatom szerint a nők közül kevesen éreznek szol-gálatra való elhívást. Többeknél még a gyülekezeti órákonvaló megjelenés is igen fárasztó. A testvérnők nagy része csakvasárnapi hívő, ki saját bajával annyira le van kötve, hogy aligvan, aki a betegekkel és a szegényekkel gondolna és látogatnáőket. Itt-ott akad néhol egy-két nő, aki fáradtságot nemismerve, a mai nehéz viszonyok mellett is tud időt és anya-giakat áldozni ott, ahol a helyzet így kívánja. De sajnos na-gyon kevés az ilyenek száma.

Igen nagy szükségét látnám egy olyan lap megindításá-nak, ami a baptista hívő nők rendszeres, hetenként vagyhavonként megjelenő lapja lenne. Természetesen ez a jelenbenmég nem valósítható meg, de azért jó volna már előre gyűjteniaz anyagot és tervszerűen leosztani, hogy mire a háború elmú-lik, a kívánt lap is megszülethessen.

Szeretném, ha ez a gondolat, mint egy indítvány, anőszövetségi ülésen elő lenne terjesztve.

Most pedig folytatom tovább a beszámolót. 1943. január2-től 16-ig idehaza voltam, mivel előző utamban igen megfáz-tam, így csak 16-án indultam ismét útnak, de már nemkerékpárral, hanem vonattal.

Január 16-tól 28-ig az alábbi gyülekezeteket látogattam:Kétegyháza, Medgyesegyháza, Mezőkovácsháza, Magyar-dombegyháza, Kisdombegyháza, Battonya, Magyarcsanád,Makó, Kiszombor, Szeged és Hódmezővásárhely. Ami szintén11 községet tesz ki összesen.

Ugyanazon tapasztalattal tértem haza, mint előbbi utam-ról. Egy év alatt óriási hanyatlás látható. Kivéve amedgyesegyházai nőegyletet és a leánykört, kik ma is ugyana-zon szorgalommal és hűséggel teljesítik kötelességüket, minta háború előtt. Egyéb helyekre igen kívánatos volna a szelle-mi gyors segítség. Egy élő hitű nőegyleti vezetőre volna leg-nagyobb szükség, aki biztatná, buzdítaná, bátorítaná éstanácsolná őket, és aki jó példával mindenben elöl járna. Azttapasztalom, hogy amikor közöttük vagyok, mindenbenáldozatra készek, minden nemes feladatra vállalkoznak. Deahogy magukra maradnak, ismét átadják magukat a tehetetlen-ségnek.

Ez a helyzet annyira elkeserít, hogy szinte belefáradok.A lelki kényszer hajt ugyan a missziómunkára, de ha azimában folytonos támogatást nem kapok, nem lesz erőmsokáig dolgozni.

Én hiszem, hogy Bányai néni átérzi e súlyos helyzetet,és imáiban nem felejtkezik meg rólam.

Az Úr leggazdagabb áldását kívánja egy fáradt szol-gatárs.

Oláh Róza1943. január 29.

Missziótörténeti szemelvények 37

M É c S E S A T E I G É D

Dr. Matus István

Te pedig... idővel megtérvén…

Az önuralom és az életmód„…megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánsá-

gokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló vilá-gon…” (Tit 2,12b)

A jelenlegi helyzetEz a tanulmány tanulságos lesz elsősorban azok

számára, akik változtatni szeretnének az életük eddigimenetén, életmódjukon. Akik változni szeretnének, mivel vanegy olyan tapasztalatuk, hogy ahogy eddig „csinálták”, azvalahogyan nem jó. Itt is igaz a mondás, tudniillik hogy amegelőzés végtelenül magasabb értékkategória a mármeglévő baj, betegség gyógyításánál vagy szanálásánál. Nemis beszélve a – divatos kifejezéssel – költséghatékonyságról,társadalmi szempontokról. Valóban egy életminőséget, egyminőségi életet tudjunk megélni. Kikerülve a nagy többségdekadens életvitelét, és az ebből adódó bajait, betegségeit ésnyomorúságait. És ne csupán jelenséget jelenségre vezessünkvissza, hanem a valós háttérokok feltárásával, lényeglátásá-val, kritikai gondolkodással tudjuk kikerülni korunk – már-már mondhatni – népbetegségeit, mentális betegségeit. Hiszenigaza van a Maróti Egon-féle mondásnak: „legjobb védekezésa gondolkodás”. Tehát a primer prevenció, a mentálhigiéné, atényleges megelőzés a súlyponti gondolatrendszer. Ami pedigaz információk akkreditált voltát illeti, szükséges megem-líteni, hogy ezek a legilletékesebb, nemzetek feletti szintűakkreditációval, legitimációval bírnak. Tehát ezek a lépések –ez a cselekvési algoritmus, a radikális életváltozás protokollja– elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy ténylegesenkikerüljünk korunk modern csapdáiból, melyekjelenleg még meglehetősen sokunkat fogva tar-tanak. Egy szemléletes, ezen a területenmeglehetősen életközeli példával illusztrálva:ha mondjuk, primerzöldségárut akarunk termel-ni, akkor az első lépés a talaj-előkészítés, a talaj-melioráció. Így van ez mentális területen is, ésennek felel meg a tudatformálás, a megfelelőenhelyes szemlélet kialakítása. Tehát minden ottkezdődik, hogy a talaj legyen jól előkészítve.Van egy törvényszerűség, amit ugyanúgy nemlehet átlépni, mint a mezőgazdaságban. Azért,mert akkor az eredmény nem lesz ugyanaz. Mindenkinekszeretnénk javasolni, hogy a törvényszerűséget feltétlenülkövesse, ha nincs most teljesen megelégedve a jelen életével,és egy jobb, egészségesebb, s egyben egy minőségibb emberiéletet szeretne élni. Az itt megfogalmazódó szemlélet- ésinformációközlés tehát nem véletlenszerű és nem is önkényes.Nem valami paramedicinális, antipszichiátriai megközelítés,

hanem sokkal inkább egy olyan egységes, zárt gondolatrend-szer része, mely megközelítés nemzetek fölötti illetékességi„pecséttel”, azaz ENSZ-WHO illetékességgel bír.

Mára már rájöttünk, hogy az embereknek nem csak egyelőadásra, tanulmányra van szüksége. Információt annyitkaphatnak, mint a parttalan tenger, lásd a tengernyi népsze-rűsítő szakirodalom, továbbá most már az internetvégeláthatatlan információözöne, szakirodalma. Egynemzetközileg élvonalbeli egészségtan- és életmódkutatószerint most már nem az információhiánnyal és a tudat-lansággal van a baj, sokkal inkább az „összezavarodott -sággal”. És erre már nem újabb többletinformáció és szak-anyag jelenti a gyógyírt, hanem végre már intuíció,lényeglátás, sőt új szemlélet kell. Annál is inkább, mivel„minden új egy elfelejtett régi”, ahogy tartja ezt egymondás. Bölcs Salamon hogyan is mondta ezt? Nincs semmiúj a nap alatt. Az intuíciót a középkorban, a skolasztikábanígy definiálták: „Közvetlen észlelése annak, ami jelenleg alétező valóság.” Szeretnénk közvetlenül észlelni azt, ami ajelenleg létező valóság? Sokszor a tényektől nem látjuk aválóságot. Rilke szerint pedig a „tények és a valóságmegkülönböztetése” alapvető fontosságú a reális gondol-kodáshoz. Bolberitz Pál filozófus professzor szerint szinténalapvető fontosságú a „tények és tények értelmezése közöttikülönbségtétel” a hiteles gondolkodáshoz. Egy régi keletimondás szerint „A böl-csesség a megkülönböztetésképessége”. Az ókori héber nyelv és logika ennél továbbmegy: „A bölcsesség a jó és a rossz megkülönböztetésénekés a jó választani tudásának a képessége”.

Szeretnénk ilyen értelemben, ilyen logika mentén böl-csek lenni? Mivel ma már a legtöbben a legjobb eredménytakarják a legrövidebb idő alatt elérni, ezért nem információra,pontosabban nem sok információra van szükség, hanem –nagyon célzott, nagyon korrekten – kevés információra vanszükség ahhoz, hogy tudjam, mit kell tennem a boldogulá-somhoz, jólétemhez. Ma ilyen a világ. Egyébként is az infor-

38

Egy régi keleti mondás szerint „A bölcsesség amegkülönböztetés képessége”. Az ókori héber nyelv éslogika ennél tovább megy: „A bölcsesség a jó és a rosszmegkülönböztetésének és a jó választani tudásának aképessége”.

mációk ma nagyon gyorsan változnak. Négy-öt év alatt telje-sen megújulnak, megkétszereződik az információk halmaza,akár egy témakörön belül is. Az agy úgy működik, hogymegszűri ezeket a többletinformációkat, és csak a leg-fontosabbakat hagyja bent, ami bennünket legjobban érdekel.Az életmód-változtatáshoz alapvetően hozzátartozik, hogy aWHO a közelmúltban egy jelentést adott ki: Mi késztet ben-nünket a teljes életmód-változtatásra? Nem elég ma már csakazt tennünk, hogy egy kicsit többet mozgunk, egy kicsit töb-bet iszunk sárgarépa- és céklalevet, vagy több fokhagymátfogunk enni. A WHÓ szerint az elmúlt években gyökeres vál-tozások történtek – 2003-as jelentés – a fejlett országokélelmiszer-termelése, -feldolgozása, -raktározása és -elosztásaterületén. Ezt érdemes megjegyezni: a fejlett országok termel-nek, feldolgoznak, raktároznak és elosztják az élelmiszert.Mindez hogyan történik ma, és hogyan történt régen? Régenaz történt, hogy a nagypapa és a nagymama berakták apincébe, nem a hűtőraktárba, meg befőttként elrakták.Csakhogy a világ alig néhány évtized alatt nagyot változott. Aspájzunk most már csak egy szekrény lett, a szupermarketeklettek a mi élelmiszerraktáraink, a mi vermünk meg abefőtteket tároló helyiségünk. Ezekből táplálkozunk, ez a miélelmiszerraktárunk. Honnan szerezzük be az élelmiszereket?Mindenki lassan ott vásárol. Gyökeres változás történt a ter-melésben is, mondja a WHO. Hogyan termelnek ma nagyonsokan? Hidroterápiával, csepegtető öntözéssel, fűrészporbabeleteszik a palántát, és intenzív hajtatással termesztik. Csakegy baj van, hogy ezek a palánták napfényt nem látnak, illetvea talaj tápanyagaihoz nem sok közük lesz. Ezek a termékeknagyon szépek lesznek, de a beltartalmuk? Semmi köze anapfényhez és a talaj tápanyagaihoz! Gyökeres változástörtént a termelés, feldolgozás, a raktározás, az elosztásterületén. Az elosztás? A közellévők még hozzájutnak a frissáruhoz, a távollévők már nem valószínű, mivel az üzem-anyagköltség nem térül meg. Mivel gyökeresen megváltozottaz egész élelmiszerpiac, ezért a WHO szerint ez a változástáplálkozási, valamint életmódbeli szokások gyökeresmegváltozásában jelenik meg egyértelműen. Félkész, készételek, esetleg akciós áron! Nagyban megváltoztak az étkezésiés életmódbeli szokások. Megnövekedett az energiadús ételekszáma. Egy alma 50 kalória, egy almássütemény 600 kalória.Tudom, nagyon finom! A kalória megtízszereződik, viszontezzel megjelennek bizonyos problémáink. Ezek az ételekcukorban, zsírban gazdagok, de hiányosak komplex szén-hidrátban, rostban, tápanyagokban, mikroelemekben.Epidemiológiai kutatók kimutatták, hogy megváltozott azélelmiszer-gazdaság, megváltoztak a táplálkozási, valamintéletmódbeli szokásaink, emiatt megnövekedett a betegségekszámaránya, ezen belül is a krónikus betegségeké, és azoksúlyossági foka is. Kimutatták, hogy szoros és tartós kapcso-lat van az ilyen étrend és szokásrendszer, illetve a krónikusbetegségek között. Keringésrendszeri, daganatos betegségek,anyagcsere- (Diab. mell.), emésztőrendszeri-, mozgásrendsz-eri stb. És akkor még nem is beszéltünk a mentális zavarokról!Megváltozott az élelmiszerpiac, ez más hatóokok mellett ge-nerálja a megváltozott életmódot, és ezek eredőjeként megvál-toztak a betegségek. Mintha csak az egészet mesterségesenvezérelnék! Egy egész sereg rizikófaktor, kockázati tényezőjelent meg egy csapásra a kialakult helyzetben. Már 2003-bannemzetközi szinten teljesen topon volt az életmód és a testi-

lelki betegségek kérdésköre, kölcsönhatásai. Azóta nagyotváltozott a világ. Ma már a nemzetközi szakmai színterek éscsúcsintézmények felelős vezetői nem eufemizálják, nembagatellizálják a kérdést, mint ahogy ez nálunk és még sokhelyen tapasztalható. „Éhínségek és döghalálok lesznek…” –mondja egy több ezer éves irat egyik verse a Mt 24-ben avégidőkre vonatkozóan. A „döghalálok” egyenlő avilágjárvánnyal. A krónikus betegségek világszerte gyorsannövekednek. Azaz nem tartják stabilan a halálesetek korábbanhitt 60%-át, hanem folyamatosan növekednek, és 2020-raelérik a 75%-ot. Tehát rohamos növekedés a krónikusbetegségek területén. Nagyon aggasztó nemcsak azért, mert alakosság egyre nagyobb szegmensét érinti, hanem azért is,mivel az egyre fiatalabb korosztályt éri el.

A WHO készített egy összállapot-felmérést, majd egyösszegzést, és megfogalmazott bizonyos alapvetően szük-séges válaszlépéseket. Mik ezek a végkonklúziók, válasz-lépések? Fejleszteni kell az egészségügyet? Jobb gyógy-szereket kell adni az embereknek? Mi a válasz? Most tessékfigyelni! A legjobb kórház, a legjobb gyógyszer, a legjobborvos, legjobb tudomány sem segít ezen a helyzeten, mertcsak a tünetet kezeli és nem az okot! Mi az ok? A világmegváltozott, az élelmiszer-gazdaság megváltozott, a teljeséletmód, szokásrendszer megváltozott, ezzel együtt a szem-lélet, gondolkodásmód is megváltozott. Ez, mint egy áradat,özönvízszerűen áraszt el és tesz tönkre mindent. Hol lehetmegállítani a problémát? Az embereknél. Új szemléletet kellformálni, mondja a WHO. Ha ez nem történik meg, akkorpéldául a cukorbetegség rövid idő alatt kétszeresére növek-szik. Nincsen olyan egészségügyi rendszere egyetlen ország-nak sem, még Amerikának sem, amely képes ezt a jelenlegihelyzetet kezelni.

Megoldás: ez a beszámoló radikális változtatásra hív.Kit? Az egészségügyi szakembereket? Nem! Minket!Mindenkit! De milyen változtatásra? Olyanra, hogy most máregy órával többet sétálunk? Ez nem változtatás, ez csak javít-gatás! Ez csak tüneti kezelés, ami már kifutotta magát. Agyökeres változás azért szükségeltetik, mert gyökeres változástörtént az életmódban is, éspedig nem a jó irányba. Ha alap-jaiban elromlott a táplálkozás, az életmód, az életvitel, a gon-dolkodásmód, a szemlélet, akkor itt az oki terápia: a gyökeresváltoztatás. Ez a beszámoló nem a félelemkeltést akarjaelőidézni, nem riogatni akar, hanem egy segélykiáltás csupán,hogy nagy a baj, nagyon nagy a baj! Azt akarja mondani, hogyemberek, nagyon nagy bajban vagyunk. Az egészségügyirendszer már képtelen segíteni. És aki egyáltalán egészségesakar maradni, az úgy vigyázzon az egészségére, mint mégsoha, aki pedig meg akar gyógyulni, az most kezdje el, deminél gyorsabban a gyökeres változtatást! Az elmúlt évekbenmár gőzerővel ezzel foglalkozik az EgészségügyiVilágszervezet, tudniillik az oki terápiával, és nem a tünetivel.Nem újabb medicina, újabb kórház, újabb egyetem stb.,hanem „ahol a pulóvert elgomboltuk, odáig visszagombolni”!

T. Colin Campbell az egyik leghíresebb életmódkutató,az egészségtudomány, életmódkutatás „Einsteinjének” isszokás őt nevezni (lásd Kína-tanulmányát). Campbell, akineka kutatási eredményei teljesen megegyeznek a WHO szem-léletével és eredményeivel, azt mondja, hogy „Amerika és alegtöbb nyugati nemzet téved ”. Kik tévednek a táplálkozás ésaz egészség kérdésében? A szakemberek! Tessék kijelenteni,

Mécses a te igéd 39

40 Mécses a te igéd

hogy tévednek, és aztán fejvesztés lesz a következménye!Tévednek az egészség, a táplálkozás és az életmódkérdésében, és ezért súlyos árat fizetnek. Kik? Mi! Ha nemakarunk súlyos árat fizetni, akkor tessék mindent elkövetni,hogy az egészségügyi rendszerbe ne kerüljünk bele! Biztosvannak egészségügyi szakemberek, akik e gondolatokatolvassák. Véletlenül sem akarunk itt senkit és semmit meg-bántani, végképp nem akarunk hangulatot kelteni. Épp elégbaja van a magyar egészségügynek, orvosoknak, ápolóknak,külön is a neuropszichiátriának!

Ne felejtsük el, hogy a kialakult helyzet hatóokai sokkal-sokkal mélyebben keresendők! A hangsúly inkább a gyó-gyításra és nem a megelőzésre, azaz inkább a tüneti, mintsemaz oki megoldásra helyeződött. Azokat, akik ilyenekről mégisbeszéltek, negatív tipizálással rögtön egészségprófétáknak,áltudományos sarlatánoknak címkézték. Agata Trash szerinttúlsúlyosak vagyunk, és összezavartak. „Az emberek ezértsúlyos árat fizetnek” – mondja Campbell. A világ változáselőtt áll, mondja az idézett szerző. Ha valahol válság van,például megrendül a világ gazdasági, közbiztonsági helyzetestb., ott az emberek mintegy kézi vezérlésre kapcsolnak, éskezükbe veszik a dolgok irányítását. Erre van szükség azegészség területén is. Elérkeztünk a történelmünk egy olyanpontjához, ahol a rossz szokásokat már nem tudjuk tolerálni.Társadalmunk a szakadék szélén van, vagy betegeskedünk,elszegényedünk, vagy radikálisan változtatunk. Mire vanszükségünk ehhez? Bátorságra a döntéshez. Az emberek rövididő alatt kevés, pontos, korrekt információval tudni akarják,hogy mit kell tenniük az egészségük megőrzése, illetve vissza-szerzése érdekében. Hippokratész mondta: „Ha nem vagy készváltoztatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad!” Krisztuselső kérdése a betegekhez ez volt: „Akarsz-e meggyógyulni?”Tízből kilenc beteg nem akar változtatni. Inkább halad azárral.

A legtöbb ember akárhány évig, évtizedig rongálta aszervezetét, de most azt várja, hogy egy hét alatt rendbe hoz-zák. Lehetetlen! A lehetetlent várják el, és valójában le is járat-tuk az orvoslást. Valaki már régebben ezt mondta. „Ez anemzedék rábízza a testét az orvosra, lelkét meg a papra, újab-ban talán a pszichiáterre”. Egyszer egy fiatalasszony vasárnapdélelőtt ment haza a templomból, és férje megkérdezte:„Milyen volt, drágám? – Nagyon szép volt. – Aztán mirőlbeszélt a pap? – Miről is? A bűnről… – Mit mondott róla? –Hát… ellenezte!”

Amit neki, a páciensnek kellene megtenni, azt nem teszimeg. Amit neki kell megtenni, azt neki kell megtenni! Mostmár nem vitaminokról, fitokemikáliákról, nem újabb hatékonyeljárásokról kell az embereknek beszélni, hiszen ezekről min-denkinek van bőségesen információja, hanem a szemléletről, aradikális változásról, a változás szerkezetéről, irányulásáról.

Tennivalók

A változtatás hat lépése:1. Meg kell szabadulni az egészségkárosító tényezőktől.Tizenvalahány ilyen van. Itt kell kezdeni. – drogok (kávé, tea, nikotin, alkohol),– nassolás (tudományos kísérlet: 4 óra helyett 6–9 óra

emésztési időre van szükség),

– kevés vízivás (savasodás, elmérgeződés),– hűtött ételek, italok (fagyi),– étkezés közbeni ivás (levesek is),– túlzott só használata (a szükséglet négy-ötszörösét

fogyasztja az átlagember, vagyis 2 gramm helyett 8–10 gram-mot. A túlfogyasztás minden grammja 25 mg kalcium-veszteséget okoz! Úgynevezett rejtett sóbevitel, például pék-sütemények, tej formájában. Lásd anyatej: 1 liter/350 mg,tehéntej: 1 liter/1500 mg),

– túlzott cukorfogyasztás (12 kockacukor 60%-át köti lea fagocitózisnak, ez 3 dl üdítőben lévő cukormennyiség),

– irritáló fűszerek, ún. stimuláló ételek, KIR-hatás,biológiai hatás.

2. Az önuralom fontossága.Mit, mikor, mennyit? Mit ne?

3. A helyes étrend.– Étkezés előtt fél órával 2 pohár víz,– reggeli: gabonaféle + gyümölcs + olajos mag,– ebédig öt-hat óra teljen el, addig csak 3 pohár víz.– vacsorára lehetőleg csak gyümölcs.

4. A testmozgás.Legalább napi 2-szer fél óra gyaloglás.

5. A lélek egészsége.A fejlődés legmagasabb szintjeire jussunk el (csak a

Teremtő tudta, mi a lelki egészség titka, érdemben csak tőlelehet ezt elsajátítani.)

6. Az állhatatosság, a kitartás elemei, titkaSok életmódkutató úgy tartotta sokáig, hogy a

betegségek 80–85%-áért felelős az életmód, az, ahogyanélünk. T. Colin Campbell mondja, hogy nem a döntő többsége,hanem a 100%-a ugyanabból a forrásból ered. Azaz „mindenbetegség a helytelen, káros életmódból származik!” Azaz:

1. Az egészségtelen, nagymértékben mérgező étrend. 2. Betegséget előidéző tényezőkben gazdag, egészségte-

len életmód.3. Egészséget elősegítő tényezők hiánya.

Ha ezeket megnézzük, nem jelentenek mást, mint az ún.nyugati életmódot és étrendet. Lehet vitatkozni a szerzővel,lehet ezt egészségprofetizmusnak tartani, áltudományossággalvádolni. Az a helyzet, hogy ez egy cseppet sem változtat atényálláson. Továbbá azon sem, hogy az EgészségügyiVilágszervezet illetékes szakintézményének a véleményével,szemléletével megegyező szakvéleményről van szó.

Egy rövid időre most elhagyjuk a WHO-t, T. ColinCampbellt, az életmódreformot, és áttérünk a pszichoszocioterületekre. Megvizsgáljuk, hogy ott szükséges-e szem-léletváltás.

Popper Péter: Derű vagy ború? (Szimpatika-cikk)„Nem tudom megmondani, mitől lesz valaki optimista

vagy pesszimista. Még a világhíres pszichoanalitikus,Alexander is elismerte, nagyon sok mindent megértett azemberi lélek működéséből, de ezt az egyvalamit nem. Vannak

emberek, akik számára csak a rossznak van realitása, csak ezttudják megragadni.

A velük történő jó dolgok álomszerűek. Meggyőződésem,hogy egy kultúrában az általános hangulat valóra válik,önmagát beteljesítő állapot, pszichológusként éppen ezértnagyon aggódom, ha azt látom, hogy valakinek ok nélkülkitölti az életét a ráktól való félelem, ugyanis ez egy hívás abetegségnek, ami elősegítheti a megbetegedést, hiszenállandóan erre koncentrál. Ez a hozzáállás nagyon rossz, amitmeg kell fogni a gyökerénél. A kérdés persze az, lehetséges-emegfogni a gyökerénél? A mi felelősségünk az, hagyjuk-e,hogy elhatalmasodjon rajtunk a negatív indulat. Egy nagyonokos pap (Luther) mondta egyszer: az átmenetileg felvillanóérzelmekért, gondolatokért nem vagyunk felelősek, ezek ui.olyanok, mint a fejünk felett elröpülő madarak, de azért márfelelősek vagyunk, ha ezek a madarak fészket is rakhatnak afejünkön. Az a kérdés, van-e bennünk annyi önkontroll, hogybefelé figyeljünk, és észrevegyük, amint valami elkezd elhatal-masodni a lelkünkben. A tao szerint a tízemeletes házat is egysor téglával kezdik építeni, az ezermérföldes út is egy lépésselkezdődik. Ekkor még változtathatunk rajta, később máraligha…”

Szintén Popper Péter tanulmányából való ez a néhánygondolat: (Az ember fáj a földnek, 2004. május 22.)

„Ezt írta annak idején Vörösmarty, amikor még nem voltrepülőgép, rakéta, tank, mérges gáz, nem voltak mégvilágháborúk, totális rendszerek, amikor még az EgyesültEurópa csak Napóleon rögeszméjének számított, és senki semtudta, mi az, hogy globalizáció.,. Azóta a természet lassan hal-doklik körülöttünk. A simli önfenntartásunk legfontosabbeszközévé vált, legyen szó adózásról, életrajzírásról, üzletről.És mégis: ennél keserűbb mondatot azóta sem írtak le. Vagytalán még Mérei Ferenc, aki szerint ’hallgasson a szociálpszi-chológia, amíg nem magyarázza meg, hogyan volt lehetséges,hogy Krisztus után kétezer esztendővel embermészárszékalakult ki Európa közepén’. A pszichológia hallgat, de énnem! Én azt gondolom, hogy a XX. század, sőt már a XXI.század kezdete is bebizonyította, hogy a civilizáltság, a keresz-tyén kultúra milyen hihetetlenül vékony máz rajtunk. Hiszen anémetek voltak Európa egyik tudományos és műveltségitartóoszlopa. Itáliába utaztunk, hogy teleszívhassuk magunkata művészetek éltető és csodálatos levegőjével. S ez a huma-nista csoda vékonyabbnak bizonyult, mint az egynapos jég aBalatonon, amint meglegyintette az őrület szele, a gyilkoláslehetőségének a fuvallata, már darabokra is hullott, s feltörtalóla a világ legostobább fanatizmusának kénköves bűze.Freud szerint a civilizáció akkor kezdődött, amikor az ősem-ber vesztett dühében rikácsolt, de nem csapta fejbe bunkójávala másik embert. Mi, magas kultúrájúak, már újra fejbecsapjuk. Mert a technológia, a tudomány szédületes fejlődésétnem követte az emberi intelligencia, erkölcs, érzelmi világhasonló ütemű fejlődése. Az olló egyre jobban szétnyílt közöt-tük. S mihez kezd az emberiség egy intelligenciáját, moráljátmeghaladó technológiával, például haditechnikával? Ahelyzet egyre jobban hasonlít arra, amikor egy gorilla kezébekézigránátot adunk. Végül vagy magát robbantja fel, vagyegész környezetét. Az apostoli korszak óta mennyi idő alattvált egy üldözött egyház üldözővé? Az egykor keresztyén

Közép- és Kelet-Európa a megkeresztelt pogányok népirtóbirodalmává? Nem a beismert észvesztés jele-e, amikor a val-lásos Amerikáról kiderül, hogy kínzókamrákat működtet? Nemtűnik-e becsavarodottnak az a bíró, aki egy drogos fiatalem-bert arra ítél, hogy hónapokon keresztül szobájában egykoporsó mellett aludjon?! Normális-e az a ’jogállamiság’,amire hivatkozva sok tíz- és százmillió üti a markát kirúgott,alkalmatlan vezetőknek? Rendjén van-e, hogy negyvenezerelsikkasztásáért börtön jár, de négyszázmillió lenyúlásánaknincs következménye? Tévedés ne essék, nem csak mi vagyunkebben a döglődő kaméleonállapotban. Az emberiség valami-lyen világszemlélet-váltás véglegesen átmeneti zűrzavarábanél. Egyszerűbben szólva: az emberek többségénekítélőképessége, arányérzéke mintha megbillent volna. Ez azőrület fenyegetésének a jele. Őrületen én azt értem, hogy afejekben összekeverednek a racionális és a mitologikus, sőt amágikus gondolkodás elemei. Félelmetes, amikor egy-egy népa politikusok által szított olcsó és tetszetős nemzeti, fajimítoszokba gabalyodva mindennapos, racionálisnak tűnőcselekvésekkel tölti ki a legendakört. Olyan, mint az igaziparanoiás reakció: minden részlet logikus, csak az egészabszurd. Mindez még nem a totális elmebajt jelenti, de márjelentős eltávolodást az épeszűségtől. A téboly egyelőre csak amagasabb politikát művelő politikusok megnyilatkozásaibanárulja el magát. Például ahogy egy vezér és haverjai szemé-lyes diktatúrára törekednek. A lakosság életérzésében pedignövekszik a kollektív rettegés a kiszámíthatatlan erőszaktól,amit annak idején az anarchizmus soha nem tudott elérni…pénzimádatuk következményeként nap mint nap miniszterel-nökök, miniszterek, rendőrkapitányok elszánt maffiózóvoltáról lehet értesülni. A keresztyén Európát szajkózónépvezérek számára Pál apostol szavai megmosolyogni valónaivitások: ’Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme:mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, ésmagokat általszegezték sok fájdalommal.’ (1Tim 6,10) FüstMilán idéz egy nyolcvanéves aggastyánt, aki a tolvajok falu-jának a lakója. ’Ilyen vénséges vénember létedre még mindiglopsz? Uram, nálunk mindenki lop. Ha mindig csak tőlem lop-nak, éhen halok.’

’A világ érezhetően a megőrülés felé tart – mondjaPopper Péter. Ennek egyre több jele regisztrálható. Állítom,hogy a valamikor nézhető, olvasható média ma már azért nemnézhető, olvasható, mert kizárólag perverz eszementek kiszol-gálására rendezkedett be, akkor, amikor a hírt mint műfajtcsakis a gyilkosságokra és egyéb köztörvényesbűncselekményekre, a botrányokra, ostoba és műveletlenműsztárokra és primitíven tálalt obszcén szexre redukálja.

A reklám már nem árucikket hirdet, hanem vágyak tel-jesülését ígéri, hogy vásárlóközönségét ne csak kiszolgálja,hanem meg is teremtse.

Nálunk az amerikanizált elmezavar váltja fel a kihalószovjet típusút, néha még keverednek. Mi ennek az őrületnek alényege? Valami olyasmi, mint amikor apa-anya meghaltak,és a gyerekek magukra maradtak, és rémületük kritikátlannáteszi őket, s azt hiszik, hogy agresszivitásukból biztonságfakad. Hamarosan törni-zúzni kezdenek, mert pusztítani éskegyetlennek lenni a legegyszerűbb… beszéljek érthetőbben?Mint vallástalan ember mégis az Istent siratom, mert úgy lát-szik, ha az erkölcs és spiritualitás gyökereit elvágják, abbaminden társadalom egy-két generáció alatt belebolondul,

Mécses a te igéd 41

42 Mécses a te igéd

belezüllik. De aki Isten után kapaszkodik, csak reverendákba,papi civil ruhákba vagy filléres misztikák guruinak köntösébemarkolhat, mert a bennük tartózkodók nagy része már régenmegbolondult és üzletté meg politikává alakította át egykoriképességét a leborulásra. Mi a megoldás? Az euroamerikaikultúrákba és az általuk fertőzött globalizált területeken sem-mire sincs megoldás… Az én szakmámban súlyos lelki beteg-nek tartjuk azt az embert, aki semmilyen problémáját sohanem tudja megoldani. Eszerint a nyugati civilizáció is az. Samiket problémának nevezünk, azok valójában tragédiák. Ez abeszűkült tudattal csak a pénz kegyelmére áhítozó világszükségszerűen embertelenebbé és kegyetlenebbé válik. Talánmégis Pilinszkynek van igaza: ‘Nem megoldásokra van szük-ség, hanem irgalomra.’”

Ami a nevelésügyet, oktatásügyet illeti, érdemesmegvizsgálnunk erről Konrad Lorenz világhírű pszichiáter,viselkedéstan-szakértő véleményét: „Az egész mai oktatási-nevelési rendszer és iskolarendszer arra az előfeltevésreépül, hogy az embert meg kell tanítsa hatékonyanversenyezni, magát mások fölébe helyezni, másokat legyőzniés hivalkodni tudni fölöttük. Ehhez még hozzájárul azöntudatosságra nevelés, a tudományos magabízás és gőgmentalitásának a kinevelése. És máris együtt van a kórosönszeretetre, nárcizmusra, énközéppontúságra, önzésrenevelés valamennyi előfeltétele és kelléke. Ezek pedig aszeretet kibékíthetetlen ellentétei.”

Hamvas Béla a „Pátmosz”-ban Kierkegaard Szorongáscímű művéből idéz: „A gondolkodás csak akkor lehet hiteles,ha a bűntudatot számon tartja. Az egész újkor pedig a bűntényének szándékos letagadására épült fel… A modern korbana bűn gondolatát annyira sikerült elkenni, hogy az vagy izga-lom vagy botrány lett. Ha az ember azt akarja, hogyboldoguljon és gyarapodjék, ún. harmonikus életet éljen, eset-leg karriert csináljon, akkor a konvencionális hazugság-szisztémával ki kell egyeznie. Alkalmazkodni kell, az opportu-

nizmus kötelező! Az alkalmazkodás megtagadása lázadáshozvezet, amelynek eredménye elmebaj: az alkalmazkodás viszonttovábbi opportunizmushoz vezet, amelynek eredménye korrup-ció, vagyis a másik elmebaj. Szép kis csáva. Több mint ameny-nyit egy pszichológus megbír. Tény, hogy lényünk csak másod-sorban társadalmi. Lényünk, létünk gyökere az igazság, s azember bármit tesz és mond és gondol, lényét és létét az igaz-ságról letépni nem tudja. Az ember szabadságában áll azigazságot megtagadni, de egyetlen pillanatig sem tud azigazság nélkül élni. Ha már most az ember végső boldogságátnem teszik sem külső javak, amelyeket szerencsejavaknakszokás nevezni, sem a test javai, sem a lélek javai, akár azérzéki vagy az erkölcsi tevékenységre törekvő mozzanatot tek-intjük, akkor az ember végső boldogságának az igazság szem-lélésében kell állnia.”

Bármi, ami az egészséget rongálja, az nemcsak a fizikaierőt, hanem az erkölcsi és mentális képességeket is csökkenti.A jó és rossz között nem fog tudni különbséget tenni. Nehezentud ellenállni további kísértéseknek.

T. C. Campbell írja: „A rossz szokások zöme azegészségtelen étrendre vezethetők vissza. Minden betegségvalójában egy rossz szokásból következik, ez pedig a nyugatiéletmódból.”

Az önuralomEgyrészt vannak az egészséget károsító rossz szokások,

melyek már legtöbbünk előtt nyilvánvalóak, mondhatniközhelyszerűek, s mégis sokan, legtöbben talán ezekfogságában élünk. Nem tudunk tőlük megszabadulni.Szeretnénk megvárni, hogy hagyjon el magától a rossz szokásbennünket. Mikor hagy el bennünket a rossz szokás„magától”? Életünk végén! Meglehet, hogy minőségilegtönkretett, megnyomorított, megrövidített életünk végén.Merthogy itt is igaz az alapelv, hogy amit nem mi győzünk le,az fog bennünket legyőzni. Ha viszont mi szeretnénk hama-rabb a rossz szokásaink felett győzni, akkor az életmód-vál-toztatásban az önuralom, az akaraterő nélkülözhetetlenülfontos. Ma már hatalmas szakirodalma van az életmód-változ-tatásnak, az egészségvédelemnek és -megőrzésnek. Ezeknélegy hibapont rendre megtalálható. Egy alapvető hiányosság.Egy szemléleti mód, egy gondolkodásmódnak a hiánya. Csakaz hiányzik belőle, ami nélkül viszont az egész életmódprog-ram nem működik!

Mintha csak a cement hiányozna a betonból. Mindenvan, csak az nincs, ami az egészet összeköti. Az akaraterő azaz elem, ami az egészet összefogja, ami nélkül nincsgyőzelem. Kérdés: megér ennyit a szabadság? Mekkora áratkell fizetnünk a szabadságért? Mit kell „befektetnünk azért,hogy megszabaduljunk?! A rossz szokásaink keményennyomnak, préselnek le, és mi esetleg elkeseredett, reményte-lennek látszó küzdelmet folytatunk ellenük. Vajon mennyitér a szabadság? Ez alapvető kérdés, megkerülhetetlen. Vajonmik alakítják ki, tartják fenn az uralkodó rossz szokásainkat?A génjeink? Talán a rossz szülői vagy környezeti minták? Asok tekintetben ellentmondásos, rossz társadalmi minták?Ahol ez a harc eldől, az az agy első, ún. homloklebeny része,kb. 35%-a a teljes emberi agy össztömegének. Úgy is mond-hatnánk, ez az irányítóközpontja az egész lényünknek. Ahomloklebeny három területét irányítja a mi szemé-lyiségünknek.

A gőg kifejeződése az arcon

Ezek rendre: az erkölcsiség, az akarat és a lelkiség.

Sok példát, kutatási eredményt lehetne itt elmondani.Például ha valakinek megsérül az első agyrésze, mondjukbaleset vagy stroke miatt, akkor jelentősen sérülhet a szemé-lyiség is, és – mondjuk – abnormálisan kezd el viselkedni. Azújabb megfigyelések bizonyították, hogy nemcsak balesetvagy érrendszeri történés, hanem bizonyos káros ételek ishasonlóképp károsíthatják az agy eme legfontosabb részét.Megfigyelték például, hogy ha a gyerekek sok édességet,cukrot fogyasztanak, ezeknek is van homlok-lebenyt befolyásoló, károsító hatása.Hasonlóképp a húsokban is vannak bizonyosaminosavak, károsító anyagok, melyek hason-lóképpen hatnak. Az idegimpulzusok áramlásátbefolyásolják, gátolják, amik viszont elenged-hetetlenül szükségesek a normál agyműkö-déshez. Ezeket megfigyelték és bizonyítottákszámos kísérlettel.

Azaz ételek, italok, bizonyos szokásokközvetlenül befolyásolják a homloklebenyműködését, ami pedig a személyiségünkközpontja. Az állatok ösztönösen cselekszenek.Az embernek viszont van egy egyedi képessége,ami megkülönbözteti őt az állatoktól. Ez pedigez a központ, a homloklebeny. A majomnak vanméreteiben és arányában hasonlóan nagy homloklebenye. Dea majmoknak is csak kb. fele az ember (37%) százalékosarányához képest a homloklebeny aránya az agy össztérfo-gatához, kb. 19–21%. Azaz az ember egy teljesen különbözőlény az állatvilágtól. Az emberi személyiségnem evolúciós fejlődés „végterméke”, mertakkor hasonló részarányúnak kellene lennie azállatokéhoz, és nem teljesen eltérőnek attól. Amásik döntő szempont, hogy az embertudatosan dönt cselekvései előtt, az állat pedigösztönösen viselkedik. Ezt nagyon fontos meg-jegyezni. Az, hogy mi tudatosan dönthetünkcselekvéseink előtt, egy felbecsülhetetlenajándék a Teremtőtől! Vajon az életmódra mi az igaz? Atudatosság vagy az ösztönösség? Milyen az életmódunk?Kinek milyen az életmódja? Vajon kik vannak többen? Atudatosan gondolkodók, vagy az ösztönösen élők? Egyéletmódszakértő már az 1880-as években leírta, hogy sokanhagyják magukat sodortatni az ösztöneik által. Mennyien van-nak százalékos arányszámban kifejezve a „sokan”? Ha sokan,túlnyomó többségben vannak, akik a szokásaik által vezérel-tetve élnek, akkor ebből az a tanulság és az első teendő lépés,hogy a szokásainkat az ellenőrzésünk alá kell vonni. Azaztudatossá kell tenni az életmódot. Hiszen, mint láttuk, amúgyis ez a tudatosság különböztetne meg az állatvilágtól. Sokanhagyják magukat sodortatni az ösztönök, illetve a környezetszokásai által. Vajon mi melyik csoportba tartozunk?

Nagyon lényeges, hogy amikor viszont elkezdünk gon-dolkodni az életmódunkról, akkor alighanem legtöbbentudjuk, hogy mi döntően melyik csoportba tartozunk. Azösztönösen vagy a tudatosan élők csoportjába? Kevésbévagy nagyon hagyjuk magunkat sodortatni?! Itt a kulcsszó

tehát a „tudatosság”, ami markánsan megkülönböztet(het)bennünket az állatoktól. A mi egyéni életünkben ez mennyirekülönböztet meg? Nagyszerű szlogeneket gyártunk a„környezettudatos” vagy az „egészségtudatos” életrevonatkozóan. A hangzatos jelszavak megvannak, csakérdemben nem történik semmi! Amikor elkezdünk gondol-kodni a saját életünkről, akkor mindenki tudhatja, hogy mijellemzi azt. A tudatosság vagy az ösztönösség? Az élvezeticikkek fogyasztásában, a szórakozásban, az öltözködésben, amunkában, egyszóval bármiben, amik szokásszinten jelle-meznek bennünket. „A betegségeknek és a szenvedéseknekleginkább az az oka, hogy az ember a rossz szokásaival mint-egy magára hozza a bajt” – mondja egy életmódkutató.

Megszegi az egészség törvényeit, merthogy mindenttörvény szabályoz, még az egészséget is. Egyáltalán nemmagától értetődő, mint azt olyan sokan gondolják. Sokakszámára akkor értékelődik fel, amikor már nincs vagy pedig

már erősen fogyóban van. Érdekes, hogy az ember nagyonsokszor világosan tudja, hogy mit kell(ene) tennie, mégsemazt cselekszi. A betegségek és szenvedések túlnyomó többségeaz egészségügyi törvények megszegéséből fakad. Érdemesmegtudni, hogy életünkben hogyan alakulnak ki, hogyan for-málódnak a szokások. Nagyon fontos dolgot szeretnénk mostkihangsúlyozni. Azt a képességet, hogy az ember gondolkod-hat, választhat, mérlegelhet, dönthet és akaraterővel ren-delkezhet ahhoz, hogy döntését véghezvigye, ezek őt erkölcsilénnyé teszik. Erkölcsi lénnyé, aki képes érzelmeit, vágyait,szokásait uralni. Tehát az ösztönt az értelem uralja. Az álla-toknál csak az ösztön uralkodik. Mégis azt tapasztaljuk, hogya szokások olyan erősek bennünk, hogy uralnak bennünket.Figyeljük meg nagyon jól, hogy hogyan alakulnak ki a szoká-sok életünkben! Minden egyes gondolat vagy cselekedet,melyet újra és újra megismétlünk, fizikai változást hoz létre azagyban. Egy cselekedet tehát, amit egyszer elkövettünk,azután ismételgetjük, fizikai változást fog létrehozni az agy-ban. A legújabb kutatások viszont arra is utalnak, hogy ez a

Mécses a te igéd 43

„A betegségeknek és a szenvedéseknek leginkább az azoka, hogy az ember a rossz szokásaival mintegy magárahozza a bajt.”

...sokan hagyják magukat sodortatni az ösztöneik által.

... Ha sokan, túlnyomó többségben vannak, akik a szoká-saik által vezéreltetve élnek, akkor ebből az a tanulság ésaz első teendő lépés, hogy a szokásainkat azellenőrzésünk alá kell vonni. Azaz tudatossá kell tenni azéletmódot. Hiszen, mint láttuk, amúgy is ez a tudatosságkülönböztetne meg az állatvilágtól. Sokan hagyjákmagukat sodortatni az ösztönök, illetve a környezetszokásai által.

44 Mécses a te igéd

mechanizmus már a gondolatok szintjén is igaz! Tehát egygondolat, amit megismétlünk, rögtön fizikai változást ered-ményez az agyban. Nem is szólva, ha eljátszadozunk vele,ismételgetjük! Tehát az – akár csak egyszer is – ismételt gon-dolat és cselekedet máris egy ún. ingerületi ösvényt hoz létreaz agyban (az impulzusok áramolnak, és idegösvényt alakí-tanak ki), azaz beíródik, „nyomatot” fog képezni, egy „nyom-vályút”, ami a későbbi gondolatismétlést, cselekedetismétlést– a közutak nyomvályúihoz hasonlóan – egy irányban viszi el,

teszi könnyebbé. Tehát ha egy információt, egy gondolatotelindítok, és azt akár még tettekre is váltom, akkor az egyidegösvényt fog kialakítani az agyban. Kérdés: mit gondol-unk, legközelebb ezen a pályán fog futni az ingerület az agy-

ban, vagy egy új pályát fog kijelölni a gondolat és cselekvésismétlésekor? Ugyanezen a pályán, mert ez már ki van jelölvea gondolatnak és a cselekedetnek. Ez teszi könnyűvé ugyanan-nak a gondolatnak és cselekvésnek a megismétlését. Tehát haegy gondolatot elindítunk, és azt tettekké érleljük, akkor azokkijelölnek egy idegpályát. Tehát valamit megtenni egyszer aztjelenti, hogy már nem vagyunk szabadok tőle. Innentől márazon kell dolgoznunk, hogy – esetleg – ezt az idegpályátkitöröljük, hogy szabaduljunk tőle. És minél többszörismételjük, annál mélyebb lesz az „ösvény”, és annál köny-nyebb lesz ennek az információnak haladni az idegpályákon.Tehát minél többször ismételjük, annál inkább beíródik azelménkbe.

Nagyon érdekes, a bibliai teremtéstörténetben mondja akígyó Évának, hogy „próbáld meg”! Csak kóstold meg! Csakegyszer! És ha akár csak egyszer megkóstoltam, márbegyűjtöttem rengeteg információt az agyban arról a dologról.Ezernyi információt, amikkel már eddig találkoztam az élet-ben. Mármost minél többet találkoztunk valamivel, annál többinformáció gyűlt össze róla. Minél többet kóstoltuk meg,annál több az emlékkép erről. Ezernyi változatban el tudjukképzelni – mondjuk – a dinnyét, tehát ezer információt

begyűjtünk egy dologgal kapcsolatosan, ésmáris azonnal reagálunk, ahogy a szót csakmeghalljuk. Ha egy dologról nincs informá-ciónk, akkor nem vagyunk kísérthetők vele! Eznagyon fontos tétel! De miután van informá-ciónk, már nem vagyunk szabadok, hiszen azidegpályák már kijelöltek egy ösvényt, és márállandóan kísérthetők vagyunk, és minél több azinformáció, annál nagyobb a kísértés. Lehet,hogy valaki azon dolgozik, hogy minél kísért-hetőbbek legyünk? Az ősbűneset után azt mond-ja Isten, hogy „Íme az ember olyanná lett, mintmiközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz”(1Móz 3,22). A tudni, ismerni azt jelenti, hogyegyütt van vele, együtt él, együtt létezik vele,azaz együtt él, együtt létezik a rosszal. Közelébemegy, megkóstolja, és begyűjt egy csomó infor-mációt azon nyomban róla. Az ember csakakkor „szabad” a rossztól, ha meg sem kóstolja,még csak a közelébe sem megy!

Különösen fiataloknál jól megfigyelhető,hogy egymást biztatják: „Csak kóstold meg!Legalább csak egyszer! Nem vagy elég bátor ésmerész!” És megkóstolja, akár csak egyszer is,és máris foglyává válik annak a dolognak!

Minden dohányosnál valahogy ígykezdődött. Egy dohányzásról leszoktató trénin-

gen megkérdezzük, hogy „Ki hogy szoktatott rá?”. És nagyonérdekes, hogy szinte mindenki a társaságot hibáztatja, példáula katonaságnál vagy az iskolai, kollégiumi életben stb.Ilyenkor meg szoktuk kérdezni, hogy kezdődött.

– Talán megkötözték a kezét, és be-nyomták a szájába? … Akkor hogy gyújtott rá?

– Hát… végül rágyújtottam. – Tehát akkor ön döntött.– Hát igen, ha így vesszük!Ne felejtsük el: az ember tudatos lény,

mindig dönt cselekvései előtt! Viszont nagyonfontos leszögezni, hogy amikor bizonyos szoká-

sokat kialakít, eközben egy jellemet is formál. Az alkoholistais egy jellemet formál. A dohányos is egy jellemet formál. Asportoló is egy jellemet formál, úgy ismerjük őt, mint akiáldozatokat hoz, küzd, sikerorientált, hogy bizonyos ered-ményeket elérjen. Mindenki egy jellemet formál. A jellemnemcsak azt foglalja magában, ahogy öltözködünk vagyahogy beszélünk, hanem ahogy egymáshoz viszonyulunk,ahogy gondolkodunk, ahogy érzünk, ahogy viselkedünk,ahogy teljesítünk, tehát az egész lényünk, egyéniségünk, akikvagyunk lényegében egyenlő a jellemünkkel. Vagyis a szoká-sok által jellemet formálunk. A Krisztus példázatai címűkönyv egy bámulatos idézetet tartalmaz. Az idegélettanikutatások előtt több mint nyolcvan évvel íródtak ezek:

Az ember csak akkor „szabad” a rossztól, ha meg semkóstolja, még csak a közelébe sem megy!

Minden egyes gondolat vagy cselekedet, melyet újra ésújra megismétlünk, fizikai változást hoz létre az agyban.Egy cselekedet tehát, amit egyszer elkövettünk, azutánismételgetjük, fizikai változást fog létrehozni az agyban.A legújabb kutatások viszont arra is utalnak, hogy ez amechanizmus már a gondolatok szintjén is igaz! Tehátegy gondolat, amit megismétlünk, már rögtön fizikai vál-tozást eredményez az agyban. Nem is szólva, ha elját-szadozunk vele, ismételgetjük! Tehát az – akár csakegyszer is – ismételt gondolat és cselekedet máris egyúgynevezett ingerületi ösvényt hoz létre az agyban. Azimpulzusok áramolnak, és idegösvényt alakítanak ki,azaz beíródnak, „nyomatot” képeznek, valamiféle„nyomvályút”, ami a későbbi gondolatismétlést, cse-lekedet ismétlést egy irányban viszi el, és így teszi köny-nyebbé. Tehát ha egy információt, egy gondolatot elindí-tok, és azt akár még tettekre is váltom, akkor az egy ideg-ösvényt fog kialakítani az agyban.

„Ismételt cselekedeteinkkel szokásokat alakítunk ki.” Miindítja el a cselekedeteket? A gondolat. Utána döntünk.Semmi baj nem lenne a gondolatokkal, ha ezek nem válnánaktettekké. Abban a pillanatban, ahogy a gondolatok tettekkéváltak, abban a pillanatban ezek megvalósultak. Így múltidőben, befejezetten. Szokásokat alakítunk a cselekedetekkel.A gondolatok és az azt kísérő érzelmek együttesen elindítanakegy cselekvést. A cselekvések aztán szokássá válnak, mivelismétlődnek. A szokások viszont jellemet formálnak. A jellempedig meghatározza jelen és örök sorsunkat.

Amikor az önuralomról beszélünk, akkor ennek tulaj-donképpen a lényege ez. Tehát itt lényegében arról van szó,hogy az önuralom az, amikor megfeszítjük magunkat, és kéthétig, mondjuk, csak leveket iszunk stb. Ennek is köze van azönuralomhoz, de nem egyenlő vele. Mert utána ott folytatjuk,ahol abbahagytuk. Itt nem egészen erről van szó. Itt jellemrőlvan szó. Arról a kincsről, amit nem lehet pénzen megvenni. Aza célunk, hogy lehetőleg sikerüljön mindenkinek megértenieezeknek a felbecsülhetetlen értékét. Ha ez teljesül, akkor márelértük a célunkat. Az egész élet tulajdonképpen erről szól. Ajellemről. Látunk-e kiváló képességű embereket lecsúszni amélybe? Kérdés, hogy az intelligencia, a tudás elég-e ahhoz,hogy sikeresek és elég erősek legyünk céljaink eléréséhez? Ezcsak fele a „történetnek”. Az intelligencia és az érzelmi intel-ligencia, azaz a jellem jelenti az egészet, a teljes körűt, azegészségest, az egészlegest! Nincs ugyanis siker, célelérésjellemváltozás nélkül, jellemváltozás pedig nincs akarat, erő,önuralom használata nélkül. Hogyha a tömeg befolyása,vagyis az ösztönök irányítanak, akkor a tömeggel együttfogok haladni, és az ő jellemükre fogok formálódni. És énnem akarom, hogy a tömeg formáljon engem! „Vagy éngyőzöm le a szokásokat, vagy azok győznek le engem, és pusz-tulásomat okozzák!” Vagy én befolyásolom a környezetemet,vagy ők befolyásolnak engem.

Egyszer egy továbbképzésen egy előadó a következőpéldát mondta el: „Tudjuk-e, hogy az egészséges halak merreúsznak a vízben? Felfelé vagy lefelé az árral? Szemben azárral. A betegek és a döglöttek? Együtt az árral, lefelé.Sodorja őket az ár.” Könnyű az árral szemben úszni? Nem,nem könnyű! De ez tesz egyedivé bennünket. Senki nemakadályozhat meg abban, hogy másként gondolkodjam. Kimire motivált? Muszáj nekem úgy gondolkodni, mint a töb-bieknek? Muszáj nekem úgy élni, mint a többieknek, muszájnekem sodródni velük? És itt nemcsak evésről, ivásról vancsupán szó, hanem munkahelyi viselkedés, társas viselkedésés a többi szokásaink. Muszáj nekünk együtt lépni a sorral,vagy pedig ki is léphetünk? Tehát hogy félreértés ne essék, ittnemcsak csupán evésről és ivásról, egyes káros szokásokrólvan szó, hanem a jellemfejlődésről. Mindannyian fejlesztünkegy jellemet, ha akarjuk, ha nem. Ezt nem tudjuk kiküszöböl-ni az életünkben. A kérdés, hogy milyet. Két hatalom irányít-ja a jellem kialakulását. Az egyik az akaraterő, másik pedig az

önuralom hatalma. Mindkettő a legfejlettebb agyiszegmensünkből, a homloklebenyből indul ki. Az akaraterő ésaz önuralom hatalma. Az önuralom az, amikor én leállítom acselekvést, és uralkodok a vágyaimon, a rossz szokásaimon.Az önuralom uralja a gondolatokat, az érzelmeket, a cse-lekedeteket. Az akaraterő az, amivel ezt elindítom. Ez az„energetikai” faktor, tényező, ami ezt megvalósíthatja.

Kutatást végeztek e téren. Patkányokat tettek be aketrecbe, és ételt osztottak nekik, minden előfeltétel nélkül.Egy másik patkánycsoportnak viszont csak akkor adtak ételt,ha megoldották az elébe tett labirintust. De hogy megnehezít-sék a feladatot, azt tették, hogy ahányszor megtalálták az ételt,annyiszor visszahozták a kiindulási helyszínre, és mindany-nyiszor megváltoztatták a labirintust. Tehát minden alkalom-mal nagy „fejtörést” okozott a patkányoknak, hogy meg-találják az ételt, szemben a kontrollcsoporttal, ahol ez azelőfeltétel nem volt meg. Ennek a második csoportnak meg

kellett küzdeni mindenért. Melyik csoportnakvált a javára az adott feladathelyzet? Annak,akinek nem kellett érdemben gondolkodnia a si-kerért, vagy amelyiknek keményen meg kellettküzdeni mindig az elérendő célért? A második-nak. Vajon miért? Mi ilyen ábrándozóakvagyunk, amikor ezt mondjuk, hogy de jó lenneúgy élni, hogy szinte semmit se kelljen tenni!

Egy föld körüli utazás, kimennénk jachttal a tengerre…Semmi gondunk nem lenne. Munka, felelősség, terheknélküli, könnyű élet? Tehát minden alkalommal megváltoztat-ták a labirintust, melynek a megoldása volt a célhoz vezetőfeltétel. A kísérlet végén mind a két csoport állatainakmegvizsgálták az agyát. Több száz patkánnyal kísérleteztek. Akísérlet végén az első elkészített felvételek azt a csoportotmutatták, melyek erőfeszítés, előfeltétel nélkül elérték azételt. Megvizsgálták az idegsejtek méretét és a csatlakozásipontok (szinapszisok) számát. Az tudvalévő ismeret, hogy kétidegsejt minél több ponton csatlakozik, annál jobb az infor-mációáramlás, -átadás és -feldolgozás az agyban. Mi aztszeretnénk, ha gyors reagálásúak lennék, jó reflexekkel, éleselmével, jó problémamegoldó képességgel rendelkeznénk.Megfigyelhető a második csoportról készült képeken, hogyazok a patkányok, amelyek kényszerítve voltak a labirintusmegoldására, lényegesen több csatlakozási ponttal ren-delkezik az idegsejtek között, és az idegsejtek lényegesen

„Vagy én győzöm le a szokásokat, vagy azok győznek leengem, és pusztulásomat okozzák!”

Mécses a te igéd 45

Az önuralom uralja a gondolatokat, az érzelmeket, a cse-lekedeteket. Az akaraterő az, amivel ezt elindítom

46 Mécses a te igéd

nagyobbak is voltak! Kérdés, vajon jó-e az, ha törni kell afejünket, hogy megoldjuk a feladatainkat ahhoz képest, hogycsak minden úgy az „ölünkbe” hullana? Hadd kérdezzünkvalamit! A szokás késztet-e bennünket arra, hogy gondolkod-junk? Kell-e gondolkodnunk azon, hogy kössük bokára acipőnket? Nem! Az ösztönös cselekvések nem késztetnekgondolkodásra. Jó ez nekünk? Nem, egyáltalán nem!Összegzés: az agyunk bölcs használata – felfogva, mér-legelve, következetesen végiggondolva – növeli az agy kapac-itását! Valaki azt kérdezte, hogy mit javasolnánk felejtésre.Erre a válasz valahonnan: Cavinton. Nem e szer alkalmazásátjavasoljuk – elsősorban –, hanem az agyunk használatát,tréningezését, például szövegek memorizálását és sokolvasást.

Érdekes, ez a generáció lényegében leszokott az olvasás-ról. Mindent készen kapunk, megrágott, konzumált formában.Gyorsétterem, félkész, kész ételek, információinterneten, semmit nem kell gondolkodni, alátvány a televízión, nincs szükségképzelőerőre, oktató dolgok, mind készen jön,csak be kell nyomni a gombot, és már el isindult. Nem kell gondolkodni, fejünket törni.

A mi életünk is hasonló a labirintushoz. Mindennap újalakzatot, új kihívást kell megoldani ahhoz, hogy elérjük cél-jainkat. És döntéseket kell hozni. Ha kicsik az idegsejtek, éskevés a csatlakozópont, akkor csak kevés ingerület haladhat,és az is csak lassan. A cselekedeteinkben az idegösvény nem-csak részt vesz, hanem erősödik is. Kellő számú ismétléskormár tudatos döntés nélkül is automatikusan végrehajtható acselekedet. Ezért van az, hogy dolgokat minden erőfeszítésnélkül, sőt egy idő után már ösztönösen is meg tudunk oldani.Az ismételt cselekedetek mélyen bevésődnek a tudatunkba,és egy idő után ösztönös cselekedetté válnak. Például hogyhaa füvön elkezdünk gyalogolva járni, mondjuk, napokonkeresztül, akkor egy ösvényt fogunk létrehozni. Ugyaneztörténik az agyban is. Ugyanazon a helyen többen elindulunk,

vagy többször, akkor ezek egy ösvényt hoznaklétre. Kérdés: új ösvényt vágni a fűben köny-nyebb, vagy a régi ösvényen haladni, a jó régikitaposott úton? „A járt utat ne add fel a járat-lanért!” Itt ez a szólás-mondás negatív üzenetethordoz! Itt nem érvényes, nem hatályos! Aszokások, amik jól bevésődnek, ezekre ezegyáltalán nem igaz. Ez igaz például a cipőfűzőbekötésére. Vannak-e rossz szokásaink, melyekösztönösen késztetnek a cselekvésre? Ésamikor már megtettük, megint elbuktunk, pedignem kellett volna. Van-e kiút, van-e remény,

hogy ezektől a mélyen bevésődött szokásoktól meg-szabaduljunk?

Vajon van-e valamilyen megoldás erre? „Mindenszokás, ami nincs akaratunk ellenőrzése alatt, egy bizonyosfüggőséget eredményez, amely gyakran kétségbeejtően uralbennünket.”

Minden szokás, amely nincsen ellenőrzésünk alatt, azolyan erősen ural, hogy gyakran kétségbeejtő. Vagy mi uraljuka szokásainkat, vagy a szokások uralnak bennünket.

Harmadik lehetőség egyszerűen nincs! A kétségbeejtőhelyzet természetesen a rossz szokásoknál áll fenn, ugyanis ajó dolgokat is lehet szokássá tenni. Például a korai fekvést, azoptimális vízivást, a helyes egészségügyi alapelvek gyakor-lását stb. Egyszóval az életmódot, a megújulást, a test és lélekegészségét, egészségvédelmet. És amit megtanult,begyakorolt, azt erősen szokássá, pozitív szokássá is tette,gyakorlatilag irányítani fogja az életét. Végre én mondommeg, hogy mit kap a testem, és nem az fogja követelni rajtam.Erős szokások, amikkel küzdünk? Néha kétségbeejtően ural-nak bennünket. Például valaki csak egyszerűen indulatos, ésmindenféle kis dologra is indulatosan reagál. Ha látnának ben-

Összegzés: Az agyunk bölcs használata – felfogva, mér-legelve, következetesen végiggondolva – növeli az agykapacitását! Valaki azt kérdezte, hogy mit javasolnánkfelejtésre. Erre a válasz valahonnan: Cavinton. Nem eszer alkalmazását javasoljuk – elsősorban –, hanem azagyunk használatát, tréningezését, például szövegekmemorizálását és sok olvasást.

„Minden szokás, ami nincs akaratunk ellenőrzése alatt,egy bizonyos függőséget eredményez, amely gyakrankétségbeejtően ural bennünket.”

Vagy mi uraljuk a szokásainkat, vagy aszokások uralnak bennünket.

Mindent készen kapunk, megrágott, konzumált formában

E-mail

Szöveges üzenet

Telefon

Televízió

Hívásjelző

nünket ilyen dührohamos állapotban ismerősök, vajon mitszólnának? Az igazi önuralom nem a mértékletesség, amit énhasználhatok kis mértékben. Sajnos ez nem működik. Az ideg-pályákban, idegsejtekben mélyen bevésődik, és a legkisebbújbóli ingerre ismételten előjön.

Az igazi önuralom azt jelenti, hogy ami káros, attóltartózkodni kell. Lásd egészségkárosító tényezők. A döntéstőlkezdve. Miért? Mert tudatosan kezdünk el gondolkozni.Megvizsgáltuk, hogy a szervezetünkre hogyan hat. És ha ígyhat, akkor ezeket nem szeretnénk. Mi ilyenkor a reakció?Amikor az emberek felismerik, hogy nyomasztja őket egy sorrossz szokás, akkor megijednek. Az igazi önuralom azt jelen-ti, hogy ami káros, azt nem, és ami hasznos, abbólmértékkel…

A mai nemzedéknek kisebb az akaratereje, mint azelődeiké volt. Vajon mi lehet az oka ennek? Sem az étvágy-ban, sem az erkölcsiségben nincs önkontroll. Az Írások szerinta végidő egyik jele, hogy az emberek mértéktelenné válnak.Szélsőséges dolgok mindenben. Míg a világ egyik fele éhezik,addig mi fogyókúrás tanfolyamokon veszünk részt! Óriásiellentmondás! Az ellentmondások világában élünk. Ez anemzedék gyengébb. Mi idézi elő az akaratgyengeséget? Az,hogy bizonyos rossz szokásokat ösztönösen ismételgetnek. Amai nemzedéknek megvan az a lehetősége, hogy tömegével,egyszerre mindent ismételhessen. A szokásoknak károsítóhatása van. Nemcsak a fizikai egészséget kezdik ki, hanem aszellemi és erkölcsi erőt is gyengítik. Ha egy területengyengék vagyunk, akkor gyengék leszünk egy másik területenis, és fordítva… Bármilyen rossz szokásnak való hódolásnehezebbé teszi a jó és a rossz közötti különbségtételt és agonosznak való ellenállást.

A teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy az ősellenségazt akarta, hogy az ember az ő csapdájába essen. Elindítottaegy rossz szokás kialakításának az útján, és azt akarta, hogyezáltal minden további más rossz szokás is kialakuljon nála, ésígy teljesen rabságába essen. Ha egyet sikerül bevésni azéletébe, akkor a többi is sikerül, ő átveszi az irányítást az életefelett. Ádám és Éva döntően lelki lények voltak, hihetetlenmagas érzelmi és értelmi intelligenciával. Elbuktak, és ekkoraz érzelmek, a rossz szokások kezdtek el kiteljesedni rajtuk.Emiatt változott meg Ádám viselkedése Éva felé és a Teremtőfelé. Testies, állatias lénnyé alacsonyodott le, egy másikdimenzióba lépett le.

Ezért van a sorrend is. Jézus tanítja, hogy először a testrendbetételével kell kezdeni, és utána jön a lélek rendbetétele.

Jézus negyven napig böjtöl. Pál apostol azt mondja: a testemetmegzabolázom… Az enkrateia szót használja, azaz azt mond-ja, hogy önuralmat gyakorolok. Az önuralomnak át kell hatniaz egész életünket: evést, ivást, pihenést, munkát. Kizárólagaz önuralom az alapja az elérhető győzelemnek. Nincsgyőzelem önuralom nélkül. Nincs jellem önuralom nélkül. Hanekem a Mester a példa, akkor láthatom, hogy ő negyvennapig böjtölt, és megszerezte az önuralmat a továbbigyőzelmeihez! Aki szeretne a Mester lábnyomában járni,annak követnie kell az ő példáját. Ellenőriznie kell a szokásait.Az életmódreform ábécéje egy rendszer kialakítása, amelyegészséges szemléletű. Test, lélek és értelem vagyunk.Egészségünk megőrzése érdekében szükségünk van mindendologban önuralomra. Ha használjuk, akkor megnyertük, ha

nem, akkor elveszítjük. Az első jellemtulajdon-ság, ami jellemünkről tanúskodik: szelídség ésalázatosság. Akik akarják a kapcsolatukat ren-dezni, e nélkül a jellemtulajdonság nélkül nemtudják. A bűnbeesés egyik legszomorúbbkövetkezménye, hogy az ember elveszítette azönuralmát. Evés, ivás, munka. Hogyan nyer-hetjük vissza a helyes rendet? Akaraterővel.

Hogyan erősíthetem? Megszabadulhatok-e rossz szokásaimrabságából?

Vágyainkat az akaratunk uralma alá kell rendelni! Eztehát a megoldás. Az akaratunkat pedig Isten uralma alá.Akkor győzhetünk. „…az akarás megvan bennem, de a jóvéghezvitelét nem találom.” (Róm 7,18) – mondja Pál. Milyennyomorultak is vagyunk mi ekkor. Miért? Mert ez hiányzott,mert saját akaraterőből próbáltunk sikert. Egy emberfelettiküzdelembe lépünk bele, és ehhez nincs meg az emberfelettierőnk. Az étvágy az egyik legerősebb vágya az embernek,ezért itt kell kezdeni. Hogyan lehet akkor győzni? Az akaraturalja a vágyat, és az akaratot Isten akarata alá kell rendelni.Uralom a vágyaimat, az akaratomat pedig átadom Istennek,hogy ő segítsen engem kiszabadulni a vágyak uralma alól. Ezaz egyetlen út, hogy meg tudjunk szabadulni rossz szoká-sainktól.

1. Meg kell fogalmazni az alapelveket, ésezeket szigorúan, következetesen végigvinni!

2. Az étrend a lehető legegyszerűbb kellhogy legyen!

3. Legyünk rendszeresek mindenben!

Az új életmód: ezt kell szokássá tenni!Egyedül a test és lélek orvosa adhat csak

győzelmet. Jézus az evangéliumok leírása szerint egy csomóakaratgyenge emberrel találkozott, akik tönkretették azéletüket. Amikor ő emberekkel találkozott, akkor legelőször atestet gyógyította, azért, hogy képessé legyen a lelki értékek,a lelki természet befogadására. Nagyon sok ember ma istönkreteszi a testét. És felülről jövő segítség nélkül sajnos nemfog menni a gyógyulás. Csak a lélek orvosa adhat győzelmeta szenvedélyek felett, amelyek a testet tönkreteszik. Mindentbiztosít viszont ahhoz, hogy az ember tökéletes jellemretegyen szert. „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg;mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” (Gal 6,7)

Egy jó tanács azoknak, akik úgy döntenek, hogy Istensegítségét akarják igénybe venni: Isten a bűnbánat után csak a

Mécses a te igéd 47

Az igazi önuralom azt jelenti, hogy ami káros, azt nem,és ami hasznos, abból mértékkel…

Bármilyen rossz szokásnak való hódolás nehezebbé teszia jó és a rossz közötti különbségtételt és a gonosznak valóellenállást.

megújulási szándékból fakadó kéréseket támogatja. Isten nemtámogatja a botladozásokat!

Nagyon sajnálatos, hogy tudatlanságból vagyfelelőtlenségből az emberek lejáratták a keresztyénséget. Akeresztyénség nem az, amit csináltak belőle! A keresztyénségegészen más. A Mester, aki megtanította az elvhűséget és akövetkezetességet, a Mester, aki azt mondta: legyetek az éntanítványaim! És ne olyan vallásos emberek, akik mikor atemplomból kimentek, azt csináltok, amit akartok!

Erről így soha nem beszélt. Arról szól, hogy emberekelhatározzák, hogy elveket fognak követni, és ehhez kérikIsten segítségét. Akikből hiányzik az elkötelezettség és jellem-szilárdság, azok sohasem fognak győzni. A jellemszilárdságpedig azt jelenti: elvhű leszek, nem leszek befolyásolható. Haelhatároztam magam, akkor nem engedem sem a környezetet,sem a vágyaimat, hogy befolyásoljanak. Itt mártöbbről beszéltünk, mint evésről és ivásról. Ittarról szóltunk, hogy igazándiból mindenkikialakít egy jellemet. Hogyan ismernek megbennünket az emberek? Mint következetes,elvhű embereket, vagy akiket bármikor ésbárhol lehet befolyásolni? Mikeás próféta írja:elesek, felállok, elesek, felállok, de azt mon-dom, hogy az Úrra nézek, ami azt jelenti, hogyimádkozom, hogy szabadíts meg engem. De ő kitud engem végleg szabadítani ebből az elesés-felállás állapotból. „De én az Úrra nézek, váromaz én szabadításom Istenét; meghallgat engemaz én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestemugyan, de felkelek, mert ha még a setétségbenülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik7,7–8) Megpróbáltuk már egyszer, ötször, szám-talanszor, nem sikerült. Amíg fölkelünk, addig

van segítség! Amikor föladjuk, akkor már nincs segítség. AzÚrra nézek… – mondja Mikeás próféta. Milyen gyakran?

Szüntelen! Ez egy olyan küzdelem, amibenegyetlen percet sem lehet egyedül maradni.Akik nem győznek a kisebb dolgokban, azok-nak nem lesz erejük a nagyobb dolgokban semgyőzni. A mindennapi élet változó labirin-tusában.

Egyszer egy filozófiaprofesszor azzalkezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget,és megtöltötte azt 5–6 cm átmérőjű kövekkel, majdmegkérdezte hallgatóit:

– Ugye, tele van az üveg? – Igen! – hangzott a válasz. Ezután elővett egy apró ka-

vicsokkal telt dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat azüvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közöttiüres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.Ezután a professzor elővett egy homokkal teli dobozt, éselkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok ter-mészetesen minden rést kitöltött.

– És most? – kérdezte a professzor. – Vegyék észre, hogyez az önök élete! A kövek a legfontosabb dolgok: Isten, acsaládjuk, az egészségük, a gyerekeik stb. Ha minden mástelveszítenének, életük akkor is teljes maradna. Az apró kavi-csok azok a dolgok, amelyek még erősen számítanak, mint amunka, a ház, az autó stb. A homok: az összes többi, a jelen-téktelen apróságok. Ha a homokot töltik be először, akkor nemmarad hely a kavicsoknak, és a köveknek. Ugyanez történik azéletükkel is. Ha minden idejüket és energiájukat az aprósá-gokra fordítják, akkor nem marad hely azoknak a dolgoknak,amelyek igazán fontosak. Fordítsanak időt és figyelmet azokraa dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogság szempontjából!Keressék Istent, és szánjanak reá kellő időt, hiszen ő áll azelső helyen! Egyébként is a Bibliában ő a „kő”, a „kőszikla”.Ezután törődjenek a társukkal, játsszanak, beszélgessenek agyerekekkel! Fordítsanak energiát az egészségükre! Inkább azegészségre költsenek, mint a betegségre! Legyen idejük a hoz-zátartozóikra, barátaikra! És mindig lesz idő dolgozni, takarí-tani, bevásárolni, rendet rakni! Először a kövekre figyeljenek,azokra a dolgokra, amik igazán számítanak! Életük, családjukjövője függ ettől! Állítsanak fel prioritásokat, fontossági sor-rendet! A többi csak kavics és homok.

48 Mécses a te igéd

Isten a bűnbánat után csak a megújulási szándékbólfakadó kéréseket támogatja. Isten nem támogatja a bot-ladozásokat!

Üzenet: Fordíts időt és figyelmet azokra a dolgokra,amelyek alapvetőek a boldogságod szempontjából!Keresd az Istent, és szánjál reá kellő időt, hiszen ő áll azelső helyen! Egyébként is a Bibliában ő a „kő”, a„kőszikla”. Ezután törődj a pároddal, játssz, beszélgess agyerekekkel! Fordíts energiát az egészségedre! Inkábbaz egészségre költs, mint a betegségre! Legyen időd ahozzátartozóidra, barátaidra! És mindig lesz időd dol-gozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni! Először akövekre figyelj, azokra a dolgokra, amik igazán számí-tanak! Életed, családod jövője függ ettől! Állíts fel ma-gadnak prioritásokat, fontossági sorrendet!

Mount Sion Baptista Gyülekezet, Seattle, Washington (1890)

Régebbi hitvallásainkban, vagy inkább lelkigondozói(pasztorációs) iratainkban, nem szerepel a külföldi iskolákbantalán negyedszázada előforduló tanatológia. A meglehetősenritka, de éppen nem kizárt, kötetlen felekezetközi beszél-getések keretében előfordult, hogy az egymás iránt nyílt és jószándékú érdeklődést tanúsító lelkipásztorok figyelme beszél-getés közben a végső dolgok felé fordult. Különbözőfelekezetek gyakorlatában eltérő a helyzet. Például „a halottakszentségének” kiszolgáltatói az „utolsó szó” közlésében többaktivitást mutatnak. A római katolikus többségű államokbanaz egyszerű és mélyen vallásos emberek valós életveszélytvagy haláltusát látva felkiáltanak: „Hívd a papot!” A pap megis érkezik, a haldoklóhoz kevés személyes szót szól, vagyegyáltalán semmit. Előírt ceremóniához folyamodik, megkenia súlyos beteget az utolsó kenettel, keresztet vet, elmondja la-tinul „Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében”mondást, és távozik. Sok ember egész életében kéri Istent,hogy tegye lehetővé: ne kelljen távozniuk az életből a „holtakszentségének felvétele nélkül”.

A protestáns népegyházak nem hivatkoznak szentségekre,ritkábban fordul elő, hogy a földi léttől búcsúzónak az egyházképviselője bármit is mondjon. Előfordult, hogy az evangélikuslelkész úrvacsorát vitt a súlyos beteghez. A református papkezéből vett úrvacsora után a beteg jobban lett, felkelt és mégévekig élt. Az evangelikálok, – vagy inkább pontosítsunk úgy,hogy a szélsőséges közösségek tagjai – hisznek valami „prófé-ta” csodatévő erejében. A 2009 decemberében elhunyt OrelRoberts a „lelkileg bővölködő életről” tanította, hogy „jelek éscsodatételek” igazolják. Imádságra a halálból is vissza lehetkapni a beteget. Ezzel szemben sértő közömbösség szinténtapasztalható: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat!”Akadt, aki kijelentette, hogy az ő gyülekezetében senki nem halmeg. Más, méltatlan szavak sem voltak ritkák halálhír hallatán:a koros ember „élt már eleget”, itt volt már az ideje a halálának.A halála megkönnyebbülés az eltartóknak. Vagy a fiatal özve-gyet és árvákat hagyó hióbhírét így kommentálták: „Érintette azÚr büntető keze”. Álnokul hivatkozik Jézus Krisztusra, akiilyenkor azt mondja: ő sem ment Lázárhoz, amikor beteg volt(Jn 11,6).

Festményen láttam a kivégzéshez vezényelt miseruhás,feszületet tartó papot; egyszer hallottam egy kirendeltlelkészről, aki az Úr imádságát olvasta a Bibliából, mielőtt azelítéltet a hóhérnak kiszolgáltatták. A kivégzettek tömegefelett könnyesen imádkozó rabbi körül SS-katonák gúnyolód-tak, miközben tudta, hogy utoljára ő is a nyitott tömegsírbazuhan átlőtt nyakszirtjével.

Te mit mondasz egy haldoklónak? – kérdezték tőlem.Elszorult szívvel érzem, erre nézve szegényes a teológiai

irodalmunk, és miután oly gyakran szólunk az élőkhöz, sür-getve döntésüket, az embert, aki a földi lét kapujához közeleg,

immár kifelé menet elfelejtjük és magára hagyjuk. Pedigszinte minden esetben értékes információkat szerezhetünk egyilyen beszélgetésen. Más tekintetben pedig arról győződhetünkmeg, hogy a súlyos beteg őszintébb, mint egész életében. Aharmadik tény a betegre nézve pótolhatatlanul fontos eligazításlehetősége. A lelkipásztor empátiája kíséri át a lét határán abeteget. Ennek jelentőségét senki sem vitathatja.

Egyszerű tanácsaink ilyen esetekben: Gyakran térjen bea lelkész a nagybeteghez, és imádkozzon vele! Ez talán a legál-talánosabb ajánlat, amit mondhatunk a lelkipásztornak.

Úgy véljük, hogy aki találkozott Istennel az életében,annak semmi szüksége nincs külön lelkigondozásra a halálaelőtt. Kellő időben mindent rendezett, a halál után máregyébként nincs lehetőség további rendezésre. Csakhogy kitudhatja, milyen minőségű a nagybeteg személyes kapcsolataIstennel? Senki sem mérheti, tesztelheti csalhatatlan hite-lességgel a lelkiségét. Másrészt ne feledjük, hogy a haldoklómég nem ment túl az élet határán, ennélfogva van lehetőségerendezésre (vö. Krisztussal megfeszített lator).

Amikor a hívő ember megtért, újjászületett, és betöltöttea Szentlélek, annak nincs halálfélelme, boldogan készül haza.Minden rendben van – így oktatott ki egy fiatalember, akinekmég talán a feje sem fájt soha. Szavait hallgatva azt gondol-tam, hogy jó lenne vele 25 év múlva újra találkozni. (Vajonelég bátor lennék saját szavaival szembesíteni őt? Ahogymagam ismerem, soha nem voltam ennyire bátor.)

A keresztyén világnézethez tartozik a földi felkészülés ahalál utáni létre. A halál mindenkire személyválogatás nélkülérvényes kilátás, de a halált újabb események követik: szá-monkérés, ítélet, üdvösség vagy kárhozat. Ezek mind alapvetőkeresztyén tanítások. Billy Graham több mint húsz évekönyvet írt saját halálának közeliségéről. Egy ismerőse hal-doklás alatti szavait idézi példa gyanánt: „Tudom, hovámegyek, ne gyászolj!”1

Jakab apostol ajánlja, hogy hívjunk lelki támogatót abeteghez (Jak 5,14). A szenvedővel együtt érző, igazilelkipásztori gondozás kimeríthetetlen példatárából a szerzőnyolc epizódot idéz. Valamennyiből kitűnik a segítő szándék,és érdemi választ kíván adni a kérdésre, hogy mit mondhatunkegy súlyos betegnek.

A Pestről jött vendég prédikátort a gyülekezet helyivezetője szombaton este invitálta egy nagyon súlyos beteghez,aki évek óta nem lépett ki a betegszobájából, de szellemileg épvolt és kimondhatatlanul boldog, ha a vendéget hozzávezették. A vendéglátó mondta, hogy kerülünk, fordulunk,időre visszaérünk a vacsorához. Az ott töltött órák sem telnekhaszontalanul. Akadt olyan, aki a tervet elutasította, és nemvolt hajlandó menni. A helyi vezető nem kapacitálta tovább.

Az egyik pesti vendég elmondta, hogy őt is hívták nagy-beteghez, és elment. Borzasztóan zavarban volt, hogy mit

T A N U L M Á N Y I S Z E M L E

49

Szebeni Olivér

Az utolsó szó

mondjon vagy tegyen. Attól is félt – nem is kicsit –, hogy abetegség esetleg ráragad. Na, ez kell csak neki! Úgy látszik,nem tudta, hogy nem minden betegség ragályos. Mígtépelődött, eszébe jutottak Jézus Krisztus búcsúbeszédei,kinyitotta az Újszövetséget, és felolvasta: „Ne nyugtalankod-jék a ti szívetek…” A súlyos beteg éjszaka ezt az első versetismételgette a kórterem ágyán az ápolónője szerint. Mondta,mondogatta, már eszméletlenül is, amíg mondhatta. Porig súj-tott férje és két kis árvája a sírkövére ezt az igét íratta fel.Számára ez volt az utolsó, a prédikátornak pedig az első bib-liai idézet, amit életében először alkalmazott, amikor szemtőlszemben állt egy haldoklóval.

Sürgős életmentő műtét alatt a serdülő kisfiú szíveleállt. Az orvosok azonnal az élesztéséhez fogtak. A kisfiúhalálközeli állapotról nem is hallott addig, de átélte:gyönyörű völgyben haladt előre, és nagy sereg követte őt.Néhány ismerős arcot is felismert közülük. Ő azonban acsapat élén haladva nem hátra, inkább előrenézett, a völgynem túl távoli vége felé, ahol ragyogó világosság tündökölt,és különös módon sugárzott felé a vonzó, nagy fény.Nagyon jó volt menni, csak menni a ragyogó világosságfelé, mintha a fény felől a szeretet is áradt volna. Addigilyen szép hegyek között, füves völgyben csak egyszer járt,Tahi táborban. Csakhogy az a völgy nem kelet felétájolódik. A szívleállás utáni völgy mégis a Tahi hangulatáthozta. Csodálatos énekkar hangja zengett. Váltig keresteemlékezetében az éneket. Ismerte, mert ő is együtt énekelt aláthatatlan kórussal, mégsem tudja, hogy a sok száz ismertének közül melyik lehetett. Nem a csoport énekelt, a hegyekfelől mindkét oldalról hangzott a gyönyörű kórus, az erdő, afák, a virágok énekeltek, a fényből áradó szeretet is énekelt.A szép harmónia kellemesen betöltött mindent.Megnyugtató volt az összhang. Az ének szövegének sajá-tossága alig elképzelhető volt. A gyermek az otthon gyako-rolt két nyelven egyszerre értette. Mindez csodálatosanszép, értelmes, titokzatos, sőt üdvösséges volt, valóságosistenélmény.2

– Gyere vissza! Maradj itt köztünk! Nem akarunkelveszteni! Még olyan fiatal vagy! – ébresztgették, és ezt mármagyarul hallotta. Valamennyi felszólítás izgatott volt ésserkentő. Neki szinte jobban esett volna, ha végigmehetettvolna a völgyön, és ott marad.

A határon túli idős magyar hívő, a gyülekezet első tag-jai közül, évek óta feküdt a betegágyán. A fia volt a helyiprédikátor, ami önmagában nagyon boldoggá és elégedettétette. Úgy érezte, értelmesen élt, nem hiába. Az Úrtól kértefeleségét, és azt is megadta Isten, hogy tudta a fiáról, kicsiny-korától, Isten szolgája válik belőle. Röviden szólva, ő boldogbeteg volt. Ha meglátogatták, nem kellett mondania a láto-gatóknak semmit, mert ő beszélt arról, hogy milyen szép voltaz élete. Mekkora csodát tett vele Isten! Átvonult a front, deőket Isten keze minden tekintetben megvédte. A házat, a csalá-dot, de a falut is megvédte őmiattuk. Nem telepítették ki afaluból. Most olyan sokat fáj mindene. Nem ez fáj, vagy azfáj, hanem egyszerűen az egész teste, ő maga a fájdalom. Ígyfejezte ki: „Fájok!”

Az ágy mellett a szekrénykén Biblia, mellette egykönyv. Ha jól emlékszem, fekete, kemény kötésű. A könyvetBalog Miklós testvér írta a társaival.3 A szerzők közül az egyik

éppen a látogatója. Három színnel is aláhúzta a könyv sorait.„Hogy tudták a testvérek előre az én fájdalmaimat? Pontosanazt a vigasztalást írták le, amire jelenleg szükségem van. ABiblia után ezt olvasom naponta és már évek óta. Tudja,testvér, ha már nem segít a gyógyszer, nagy szüksége van azembernek lelki erősítésre. Látja, most sem fáj már annyira.Még az ételt is kívánom.”

csak féltestvérek voltak, bár Krisztusban egészen.Életük során semmikor sem éreztették egymással, hogy azegyik szülő a másiknak mostohája. Boldogan adtak hálát,hogy van egy „igazi testvérük”. Ez a korral egyre inkább akórteremben realizálódott az orvos jelenlétében, aki régebbenbátorította őket a gyógyulással, ám most azt mondta azidősebb testvér ágyától távolabb: „Nem vagyok biztos, hogyki tudom gyógyítani”.

Még kétszer-háromszor találkoztak a kórházban. Az volta különös, hogy a beteg soha nem panaszkodott. Az ápolónőkfelfekvési sebeit gyógyították, és kérdezték: Hol fáj? Nagyonfáj? De ő csak azt mondta: Egyáltalán nem fáj. Nem zúgoló-dott, nem panaszkodott, hanem mindent megköszönt, ésmindig mosolygott, ha szóltak hozzá.

Az embernek nagyon nehéz beszélni azzal, akit szeret,látni a halálos ágyán. Mást nem tud mondani: „Bízzál Istenben,aki nem hagyott el soha, és veled marad a legvégső percig!”Talán valami nagy, szép, nagyszerű szónoklatot mondanánk, detöbb szavunk nincs. Érezzük, hogy amit mondunk, mennyirecsekély. Csakhogy vegyük tudomásul: ennyi elég. Nem a miretorikánk hatásos, hanem az Isten csodálatos kegyelme.

Az utolsó látogatáskor az ápolónő jött: „Még ilyet sohanem láttam! Tessék elképzelni, mosolyogva halt meg.”

Már a fiát sem ismerte meg – többen így kommen-tálták az állapotát a gyülekezetben: „Soha nem volt egészenrendes.” A prédikátora erősítette, hogy bármennyi lenne is adolga, ma bemegy hozzá a kórházba. Gyülekezeti tag fia,kímélte volna a prédikátort: „Ma még három helyen hirdeti azigét a testvér. Ne fáradjon a mamával, hiszen meg semismeri.” Utóbb bementek hozzá mindketten.

A mama a zárt osztályon feküdt. Nem akartak hozzákettőt beengedni egyszerre, csak kivételesen, mert a prédiká-tor szent szolgálatára hivatkozott. Egy fehér ruhás ápolóbement a két látogatóval, mindenre készen. A beteg senkit semismert meg, zavartan beszélt. A látogató szavai: JézusKrisztus, gyülekezet, Biblia, szinte ismeretlenek voltak előtte.Néha szólt, de jobb lett volna, ha nem teszi. Távol volt már,nagyon távol. Az ápoló jelezte, hogy lassan kifelé kellenemennünk. Akkor a prédikátor imádkozni kívánt.Imapozitúrába helyezkedett, de egy pillantását még a betegrevetette, és látta, hogy ő is összekulcsolja a kezét, szemét bec-sukva lehajtja a fejét. A prédikátor után az idős asszony fiaimádkozott, kissé elkeseredetten, ahogy látja édesanyja teljesösszeomlását. Ezután következett a csoda. A beteg is imád-kozni kezdett. Megszólította Istent, hálát adott a gondo-skodásért, és kérte, legyen kegyelmes hozzá végső óráiban.Mindent helyesen mondott, nem kevert össze szavakat, monda-tokat. Isten igazolta, hogy képes megdicsőülni még zavartelmeállapotában is.

családtaghoz szólni, útra készíteni különösennehéz. A házastárs, a szülő és a gyermek az elképzelhető

50 Tanulmányi szemle

legnagyobb veszteség. Azt gondolom, hogy megáll itt min-den emberi tanács, a bölcs némán áll az „utolsó ellenség”előtt (1Kor 15,26).

Egy fiatal, pályakezdő prédikátor nagyon jó kapcsolatbanállt kis, négytagú családi körével, miután a feleség édesanyjahozzájuk került. Példás és nagyon szerető szívű, egyszerű, hívőasszony volt és boldog nagymama. Élete során nagyon sokmegpróbáltatást látott, de mindig hűen ragaszkodott JézusKrisztushoz. Le kell írnom az igazat, bármennyire szokatlan ésritka: a fiatal prédikátor házaspár nagyon szerette az idős asz-szonyt. Hosszú ideig lehetne sorolni érdemeit, bizonyságtevőszeretetét, áldozatait. Megtört arcán a ritkán látott mosolyt,amikor önvádló kisebbségi érzését leküzdve szólt néhánybátorító szót Istenről, Jézus Krisztusról, az áldott megváltóról,akihez vágyódik, kedvenc hasonlatával élve: „Mint az érettgyümölcs a fán. Már készül lehullani.”

Az a fiatal prédikátor a hivatását mindennél jobbanszerette. A gyülekezeti munka apró részletét többre nézte, ésegyetlen pillanatot sem áldozott föl a családja érdekében sem.Egy betervezett tanácskozásról lemaradni nem csak illetlenség,el sem képzelhető. A drága mama azon a vasárnap délelőttönnem ment be az imaházba. Egyetlenegyszer nem, mióta hívővolt. Orvos jött hozzá reggel, és kegyetlen kínjai ellen morfintadott. A család az imaházban volt, de a beteghez bement egyhívő ember, mivel a prédikátor vő nem ért rá. A gyülekezetlegegyszerűbb, legtanulatlanabb férfija, akire egy imaórát sembíztak, bement. Úgy érezte, neki ott szolgálnia kell. Az utolsóigehirdető volt a súlyos beteg asszonynál, aki délután a helyikórházba, reggel fél nyolckor pedig a proszektúrára került.

Ahhoz, hogy a nagy útra felkészítsünk bárkit, nem kellkülönleges tudás, csupán készség és engedelmesség akésztetésre. Latinul sem kell feltétlenül tudnunk: „Mámanekem, holnap neked” (Hodie mihi, cras tibi)! Az összefüggésezzel a holt nyelvvel azért vetődik föl, mert ez az egyszerűtestvér a szerzetesrendek feloszlatása előtt egy kolostor kony-hájában „vízhordó” (aquator) volt. Ott sem találták semmimásra alkalmasnak.

A rákbeteg pszichiátriára került. Kérdeztük aprédikátort, hogy miért oda, hiszen nem oda tartozik abetegsége után. Azt felelte, hogy az indoklás nem publikus. Abeteg évtizedek óta sokat szenvedett a bajaitól. Különbennagyon komoly hívő volt, a lakásában rendszeresen találko-zott egy imakör. Eredetileg is egy másik hitvallásúgyülekezetből jött közénk. Úgy gondolta, hogy itt neki különküldetése lesz, és többen ezt el is fogadták tőle. Nem is ritkán,bár mindenképpen évekkel előbb, a gyülekezetet állandóankritizálta. Bírálta a lelkiséget, példázta a „sem hideg, semhév” állapotot (Jel 3,15). Vajon miért jött ide, ha ennyireelégedetlen velünk? Amikor bírt, kiállt bizonyságot tenni.Gyakran személyesen még a neveket is emlegette a hatá-sosság fokozására. A jelenlévők megtérését sürgette, névrőlimádkozva értük. Valósággal „kiimádkozta őket”. Ám senkinem volt, aki erről a szokásáról lebeszélte volna. Egyszeraztán mondogatni kezdte, hogy nagyon sokat szenved. Aszenvedését a legnagyobb ellenségének sem kívánja. Ő„megbeszélte már Istennel”, hogy melyik évben vegye el azéletét. Az év elején voltunk. „Csak a napot nem beszéltemmég meg” – zárta le szánalmas panaszát és a titokzatos tar-talmú mondatot. Egy bejáratos szomszédja rátalált aszobájában. Az ágya mellett hevert eszméletlenül. A barbi-

turátos doboz kiüresítve ott volt nem messze eldobva a földön.A mentő kórházba vitte, kimosták, és a pszichiátriára vitték.Azon év meg nem beszélt napján, ősszel, a kórházi ágyrólment haza. A távozást nem kellett volna annyira sürgetnie.

Az öngyilkosok, ha visszahozzák őket, szörnyűbűntudatot éreznek. A lelkigondozóknak méltányolniuk kell abeteg viselkedését. Ha bűntudata van, vagy bármennyire fáj aszíve, vagy a lelke, a terapeutának tudnia kell, hogy nemcsaka születés, a küzdelem, a szenvedés, de a halál is hozzátar-tozik az életünkhöz, és a halál érkezését bánattal fogadjuk.Úgy mondhatnánk: „Ez természetes dolog”. A szenvedőt megkell értenünk, mert ő az a testvér, akinek legnagyobb szükségevan a megértésünkre. A mai kor embere megtanult enni, inni,nyerni, élvezni, de nem tanult meg lemondani és szenvedni.Csak olyanok képesek az utóbbiakra, akik látták a golgotaikereszten értük szenvedni Jézus Krisztust.

Az öngyilkosságok statisztikai ollója nyílik. Egyreinkább a két szélső korhatár terhelődik, a serdülő ifjúságé és ahatvan-hetven éveseké. A számlált esetek arra a fontos ésdöntő serkentésre ösztönöznek, hogy törődjünk mindkétkorosztállyal. Aki az Úr nevét képes előttük említeni, azlegyen képes és köteles enyhíteni az utolsó perc küzdelmét!Nem szakmai oktatás képesít arra, hogy tegyük, a hit képesíta vigasztaló szóra. Senkinek sem tudunk az elveszítéséreszámítani vagy arra felkészülni. Istennek mindenkivel tervevolt, nemcsak a modorossal, jó baráttal. Nem a hivalkodó„hívő” az, akinek a szava hiteles, hanem a megértő testvérszava. Legyünk megértő testvérek!

A mélydepressziósokat, idegbetegeket, zavarodottakat,szellemi fogyatékosokat könnyű távol tartani magunktól, hacsaknem a családunk tagjai. Kezelni őket, foglalkozni velük, vigasz-talni azokat, akikről más lemondott, kiterjeszteni rájuk felelősgondozásunkat, vagy ha mást nem, mindezt legalább meg-próbálni, emberséges, komoly feladat. Küldetés kell hozzá. Azigei értelemben vett pasztorációhoz tartozik. A keresztyénség amostani század roppant küzdelmét, élethalálharcát nemfegyverekkel, megtorlásokkal, drákói törvényekkel, hanemközvetlenséggel és önzetlenséggel viheti győzelemre.

Mennünk kell, szólnunk kell! Nem maradhatunk semtétlenek, sem némák. Az ember egy súlyos beteghez, haldok-lóhoz Istennel indul bizonyságot tenni. Istentől kér erőt, szótés üzenetet. Soha nem az óramutató szabja ki, mikor menjen,meddig maradjon, hanem a sürgető szükség és a belsőkésztetés. Nem az erő, nem a leleményesség bátorítja,„nekünk ez a dolgunk” – még ez sem. Isten csodálatoskegyelmében van a nagy titok, amit érzünk, és amit éreztetünkazokkal, akiknek a következő lépéssel érinteniük kell a halálJordánjának jéghideg vizét. Mielőtt érintik, kézbesítjük nekikaz égi posta utolsó küldeményét.

Jegyzetek1 Billy Graham: Facing death and the life after. Grason MN,1987. 2 R. A. Moody Life after life című könyvét magyarul 2001tavaszán ismertették. A nagyon gyakori „nagy fény feléközeledés” tapasztalatát a keresztyének Istennel, JézusKrisztussal, a Szentháromság mindent átfogó nagy szereteté-vel azonosították. Hazánkban az új évezred első éveiben 3500hasonló élményt jegyeztek fel orvosok. 3 Balog Miklós: Imádkozzunk! 1980.

Tanulmányi szemle 51

52 Tanulmányi szemle

C) A Szentháromság, mint minta

1. Megfelelések a Szentháromság és a gyülekezetközött1

A háromegy Isten mint a legfőbb valóság fogalmafontos következményekkel jár az egy és a sok viszonyánakalapvető kérdésére nézve. Az egy a sokkal szemben felfogásfilozófiai értelemben univerzális megközelítés, mely az egyelsőbbségét hangsúlyozza a sokkal szemben. S ezalatt azt érti,hogy a sokféleség szerencsétlen állapot, s meg kell tőleszabadulni.2 Míg a pluralista felfogás szerint a sok a kívánatosaz eggyel szemben, és éppen az egység a hátrányos.3 Érdemesmegjegyezni, hogy gyülekezeteinkben e kettő hogyan érzékel-teti hatását, néhol a teljes egységre való törekvés, s benne egysajátos szubkultúra kialakítása a cél, míg máshol pedig a teljespluralizmus, sokféleség a cél. S az elsőből kifejlődhet azantikultúra, míg a másodikból az összevisszaság és identitás-nélküliség.

A háromegy Istenben az egység és a sokféleség,ekviprimális, egyformán elsődleges, s ebből az következik,hogy a Szentháromság az alapja mind az egységnek, mind asokféleségnek. Volf mindehhez alázattal fűzi hozzá: „Az egy-ház szentháromsági mintára való felfogása pusztán teológiaikövetkezetesség, miközben reméljük, hogy a valóság semmond ellent neki.”4

Ily értelemben, a gyülekezeten belüli kapcsolatokat is azegység és a sokféleség egymás mellett való megférése hathat-ja át, kell hogy áthassa.

2. A megfelelés alapja

Nem mondhatjuk, hogy a gyülekezeten belüli kapcsola-tok alapja azért lehet a Szentháromság, mert mindkettőben egykapcsolódik a sokhoz, többhöz.

Mint ahogy Volf is mondja, a megfelelés alapja abemerítés lehet, „»Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében«végzett bemerítéssel Isten lelke egyszerre vezeti el a hívőt aszentháromsági és az egyházi kommunióba.”5

Azt láthatjuk, hogy a keresztyének fokozatosan ismertékfel a gyülekezet szentháromsági jellegét. Az 1Kor 12,4–6 agyülekezetben lévő kegyelmi ajándékok révén beszél aSzentháromság személyeiről, a 2Kor 13,13-ban pedig Pál azüdvözlések után írja a záró áldásban a Szentháromság szemé-lyeit. A felismerés az Atya, a Fiú és a Szentlélekmunkálkodásán alapul, és az Újszövetség hármasságfor-muláiban nyilvánul meg. „Ha a keresztyének beavatása szent-háromságos esemény, akkor a szentháromság az egyház[gyülekezet] valóságára nézve meghatározó. Mivel az egy-

házaknak a Szentlélek erejében máris közösségük van aháromegy Istennel, a Szentháromság rendjének valómegfelelés reménységük tárgya, s ezért feladatuk is.

A szentháromsági és az egyházi kapcsolatok közöttimegfelelés nemcsak formális, hanem egyenesen ‘ontológiai’,mert megváltástani alapja van. Jézus főpapi imája, amelybenkéri, hogy tanítványai egyek legyenek, ‘ahogyan te, Atyám,énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek’ (Jn17,21), hit és keresztség által közvetített kommuniót feltételeza háromegy Istennel, és annak eszkatologikus beteljesülésétvárja.”6

PerichoresisA perichoresis szó arra utal – melyet a 4. században

kezdtek el használni –, hogy miképp viszonyul egymáshoz aSzentháromság három személye. „A perichoresis fogalmalehetővé teszi, hogy megtartsuk a személyek önállóságát úgy,hogy közben mindegyik személy osztozik a másik kettőéletében.”7 Az „életközösség” képe gyakran használatos ennekkifejezésére, melyben mindegyik személy megtartja saját iden-titását, de eközben áthatja a többit, és a többiek is áthatják őt.

Amint az isteni személyek, hasonlóan a gyülekezetbenélő személyek sem létezhetnek egymástól való elszigeteltség-ben. Keresztyénné, érett és önálló hívő emberré a kapcsolatainkeresztül lehet az ember, s ezt a kölcsönös adásban és az elfo-gadásban nyilváníthatja ki és erősítheti meg. A hívő ember akapcsolataiban másokkal együtt, másokból és másokért él.

A szentháromsági személyek egymásban kölcsönösenlakoznak, s mégis különbözőek. Az Atya és a Fiú egymásbanvan, a Jn 17,21, mint már említettük, arról beszél, hogy azAtya és a Fiú egymásban vannak, és a hívők bennük vannak.Ez az ige az Atya és a Fiú egymásban való létét mondja el ésazt is, hogy mégis különböznek.8

„Örök szeretetük ereje által az isteni személyek annyirameghitt közelségben léteznek egymással, egymásért ésegymásban, hogy maguk alkotják meg önmagukat ebben apáratlan, semmihez sem hasonlítható, tökéletes egyesülés-ben.”9 A Szentháromság isteni személyeinek egymásban valólétezésének szigorúan nézve nincsen ilyen megfelelője azemberi kapcsolatokra nézve. Az ember csak valamit tud adniönmagából, és ugyanígy csak egy darabot képes fogadni amásik emberből, s ugyanez a viszonyulás igaz arra a közös-ségre, aminek mi magunk is részesei vagyunk.

3. Különbözőségek

A Szentháromságon belül az isteni személyek relá-cióban, valamilyen viszonyban vannak egymással. Ebben aviszonylétben van hasonlóság a gyülekezetben s benne az

Kapitány Zsolt

A lelkipásztor és a gyülekezetvezető kapcsolata a baptista gyülekezetekben (2.)

Tanulmányi szemle 53

emberi kapcsolatokban. Mint fentebb már említettük, a hívőemberek nem élhetnek egymástól való elszigeteltségben. Akülönbség a Szentháromság és a gyülekezeti közösség közöttabban van, hogy az emberek akkor is „személyek maradnak,ha egymástól elszigetelve élnek, míg a szentháromsági szemé-lyek elképzelhetetlenek a legbelső kommunió nélkül”.10

Különbözőség még az is, hogy az emberek bár meghatározzákegymást, de ők maguk nem egyenlők a kommunióval, aSzentháromságnál azonban ez igaz. A Szentháromság maga akommunió. A gyülekezeti közösség csak részlegesen felelhetmeg a szentháromsági személyek egymás közötti tökéletesszeretetének. „Az egyházi közösség mindig átmenetetképvisel a szentháromsági személyek egymás köztiszeretetének való megfelelés történelmi minimuma és eszka-tologikus maximuma között.”11

Meg kell még említeni két fontos különbözőséget aSzentháromság és a gyülekezet s a benne levő kapcsolatokközött. A egyik az, hogy a Szentháromság Isten tértőlfüggetlen, mindenütt jelenvaló. A fizikai korlátok nem szab-nak neki határokat. Az emberi közösségekre azonban ez nemlehet igaz, hiszen meghatározott helyen tartózkodnak együttaz emberek.12

A másik különbözőség pedig az idő kérdése. Az emberszámára az idő egy múló jelenség, míg maga a Szentháromságaz időtől függetlenül, azon felül létezik. A mi közösségeink,gyülekezeteink, kapcsolataink meghatározott időben,meghatározott ideig léteznek, amíg itt e földön élünk.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk el, hogy a Szenthá-romság és a gyülekezet közössége, kommuniója között nemegyezés van, hanem hasonlóság van és kell hogy legyen.

A hasonlóság a személyek különbözősége és egymássalvaló egysége, az egymástól való függés, a kölcsönösmegosztás és az önfeltárás.

A különbözőség, hogy bár az emberek maghatározzákegymást, de ők maguk nem a kommunió, az emberek nemtudnak teljes mértékben egymásban létezni, s az ember a tér ésaz idő által határolt lény.

D) Kapcsolatok a gyülekezetben

Ebben a fejezetben a gyülekezetbeli szoros testvériegymáshoz való kapcsolódásról kívánunk írni. Arról, hogyanviszonyuljunk mint testvérek egymáshoz, milyen igazságokvezessenek bennünket, mire alapozzuk kapcsolatainkat.

A jó kapcsolatok kialakulásához, formálásához,megszilárdításához és helyreállításához szükség van arra atudatra, hogy a kapcsolatoknak értelmük van. Hogy egy kap-csolat megéri azt a fáradozást, amit érte teszünk.

Isten a gyülekezeti közösségben valami egyedülállólehetőséget adott az emberi kapcsolatok kiteljesedésében,olyan kapcsolatok lehetőségét adta meg, mely bátorító, gyó-gyító, helyreigazító erővel hat a kapcsolatokban élőkre.

Egy kutatás azt kívánta vizsgálni, hogy mi is az, amiképes az embert boldoggá tenni. Ez a kutatás arra a megál-lapításra jutott, hogy alapjában véve nem a siker, a gazdagság,a jó előmenetel vagy az irigylésre méltó tulajdonságok aboldogság alapjai, hanem sokkal inkább a kapcsolatok, s méginkább a közeli kapcsolatok a boldogság alapjai.13

A kapcsolatok kialakulásának egyik helye a gyülekezet,Lawrence Crabb a következőket mondja azzal kapcsolatban,

hogy mire van szükség a mai modern társadalomban: „A mo-dern civilizációban a közösségek kialakulására van a legna-gyobb igény – igazi közösségekre, ahol Isten szíve ad otthont,ahol alázatos és bölcs emberek irányítják az őket követőket, ésahol a bizakodó küszködők belekarolnak a többiekbe, és ígyhaladnak együtt az úton.”14

Isten a kapcsolatainkban a megismerést, a probléma-feltárást, a tudatosságot és az önfegyelmet is felhasználja aváltozáshoz: Mindannyian érzékeljük azt, hogy nem vagyunktökéletesek, s szükségünk van arra, hogy jobb emberréváljunk. Egy hívő ember azzal segítheti hozzá a másik embert,hogy változhasson, ha megengedi azt, hogy a másik emberbetekintést nyerjen valódi életébe, s ez a benne levő élet átsu-gározhasson a másik emberbe. Mindez a közösségen belülvalósulhat meg. Ahol az egyik ember a másik emberhez,Krisztushoz tatozásán keresztül kapcsolódik. Ezen a kap-csolódáson keresztül valami többet tapasztalhat meg az emberIsten természetéből.

Ha igaz, hogy másokon keresztül Istent megtapasztal-hatjuk, akkor életünk minden területén nagyon nagy segítséglehet a testvéri közösség.

Isten három dologgal segít bennünket, hogy hasonlóváváljunk Krisztushoz:15

Először megmutatja, hogy Krisztus örömét leli bennünk.Azáltal hogy:

Elfogad olyannak, amilyenek vagyunk.Meglátja bennünk, hogy mivé válhatunk.

Másodszor kutatja bennünk azt a jót, amit tőle kaptunk.Azáltal hogy:

Megőrzi nyugalmát a rossz láttán.Mindvégig hiszi, hogy a rossz mögött jóság van.

Harmadszor kíméletesen rámutat arra, ami rossz és fáj-dalmas.Azáltal hogy:

Kegyelmének megmutatására használja fel azokataz alkalmakat, amikor nehézségekkel küszködünk.

A második megállapításban, a „rossz mögött a jóságvan” kifejezés alatt nem valami az emberben levő alapvetőjóságra gondolunk. Amikor a rossz mögötti jóságra tekint azember, akkor az azt jelenti, hogy miközben a rosszat látja,aközben nem feledkezik el arról, hogy a másikban a jót, akrisztusit keresse. Crabb ezt a következőképpen fogalmazzameg: „akkor van értelme a rossz megmutatásával felrázni azembereket, ha észrevétetjük Isten kegyelmét, és jobban belát-tatjuk, mire képes ez a kegyelem.”16

1. Krisztus örömét leli bennünkAz emberi kapcsolatokban azt tapasztalhatjuk, hogy ha

valaki felületesen ismer bennünket, jó véleménye lehet rólunk.S talán bennünk van az a félelem, hogy ha mélyebben, haigazán megismer, ha meglátja bensőnket, akkor már nem leliörömét bennünk, s nem látna bennünk jót.

Ebből következően kialakulhat az, hogy magunk sehisszük el, hogy lehet bennünk valami jó, valami örömteli. Deaz is lehet, hogy elhisszük, hogy van bennünk valami jóság, deaz a bennünk rejtőzködő rosszhoz képest elenyésző. A hívőembernek nem mindig könnyű elhinni azt, hogy Krisztusbanvaló megváltása által valami teljesen új kezdődött el benne(Fil 1,6; 2Kor 5,17–18).

54 Tanulmányi szemle

Talán nehezen hisszük el azt, hogy inkább a jóság az,ami meghatározza, kik is vagyunk valójában, mint a bennünklakó rossz.

A Sátán arra törekszik, hogy elbizonytalanítson az Istenáltal kijelentett igazságokban, s arra törekszik, hogy a hibákraés a tévedésekre mutasson rá. Arra, hogy ilyen rossz és meg-bocsáthatatlan tévedéseket, bűnöket hívő ember nem tesz. Smindezzel kétségbe vonja azt, hogy Istennél van bocsánat.

Krisztus nélkül az ember jóságára való hivatkozása nemtöbb mint a humanista filozófia tanítása. Mely azt mondja,hogy az ember alapvetően jó, s csak a rossz környezet miattlakik bennünk a rossz.

A keresztyének helyesen elutasítják, hogy az emberalapvetően jó lenne, de nem szabad az elől elzárkózni, hogy aKrisztus által megváltott emberben nem lehetne jó. Ez ahívőkben lakozó jóság nem emberi érdem, hanem Krisztusmegváltó munkájának eredménye, melyet az ember önként elfo-gadhat.

A hívő embert éppen ezért nem töltheti el büszkeség,hogy kérkedjen jóságával és igaz cselekedeteivel. De az semuralkodhat el rajta, hogy önmagát megvesse, és ne fogadja el,hogy Isten minden nehézsége ellenére végtelenül szereti.„Hálát érzünk azért, amilyenné tett minket, mindig szem előtttartva, milyenek voltunk és mit érdemelnénk.”17

A jóra való hajlam abból táplálkozik, hogy bocsánatotnyertünk. Szükségünk van arra, hogy Isten előtt el tudjukengedni magunkat, tudjunk előtte leplezetlenül állni.Szükségünk van arra, hogy az Atya nem állandóan korholni éskritizálni akar, hanem meglátni bennünk a jóra való törekvést.S hogy ő arra törekszik, hogy életünk kiteljesedjen, s hogy őbiztosan meglátja bennünk a jót akkor is, ha az csupánszikrányi is.

Ennek az Istentől jövő elfogadásnak hatásában, a csak tőlevaló függés tekintetében észre tudjuk-e venni a jót a másik hívőemberben akkor is, ha a rossz a helytelen cselekvés mögöttrejtőzködik? Fontos kérdés, hogy mint keresztyén ember amásik keresztyén emberre tudunk-e olyan elfogadással tekin-teni, mint amilyen elfogadással tekint Krisztus (Róm 15,7).

Crabb igen komolyan és jogosan teszi fel a kérdést, hogyaz egyik keresztyén ember örömmel tud-e tekinteni a másikra,testvérére, azzal a tudattal, hogy látja maga előtt, mivé is vál-hat a másik Krisztus erejével.18

Az ilyenfajta hozzáállás azt a fajta bizalmat, előrelátástjelenti, hogy keresztyén testvérünk növekszik, növekedhet. Hamindez nincs meg bennünk, akkor nem tudunk igazi krisztusiéletet élni. „Ha nem engedjük másoknak ily módon megízlel-ni, milyen is az, amikor Krisztus örömét leli bennünk, akkorhiábavalók az ügyes módszerek, a bölcs tanácsadók, aleleményes értelmezések, de még a biztató szavak is.”19

Ha nincs meg bennünk az az öröm, akik vagyunk ésakikké válhatunk a jövőben Krisztus által, akkor a másemberek megváltoztatására való törekvésünk energiái kevés-nek bizonyulnak majd.

2. Keresni a jótKeresni a másikban a jót annyit jelent, hogy saját erőnk

megfeszítésével is küzdünk azért, hogy meglássuk benne mind-azt, amit Krisztus megváltása eredményezett.

Ha az a szándékunk, hogy egy kicsit is megízleltessünkIsten jóságából, akkor segíteni kell a másikat abban, hogyfelismerje, mi is az, amire ott mélyen legbelül vágyik. S hogy

hiszünk abban, hogy Isten lelke által előrébb juthat. Ha két ember között probléma alakul ki, ennek a prob-

lémának sok oka lehet, s ha ezekre a problémákra rámutatunk,akkor az jó irányba viheti a kapcsolat alakulását. Amellett,hogy az okokat meghatározzuk, s talán ezzel a megoldás útjais elénk tárul, nem szabad elfelejteni, hogy a Szentlélek az, akialapvető résztvevője kell hogy legyen az emberi kapcsolatok-nak, problémák megoldásának, változások előidézésének.

Ha rossz szándékok mögött az ember a jót keresi, akkoraz a másik ember javulására válhat. Egy ember keményebbéválik, ha a vele kapcsolatban levő másik ember csak a hibákkeresgetésével foglalkozik. Míg ha a jót keresi, s a gonoszság-ra kedvességgel válaszol, akkor az jobbat vált ki. Ez a fajtaőszinte és sokszor nehéz keresés a másik ember Krisztusbanlevő identitásában való megerősödését segíti. Crabb nagyonőszintén és mélyrehatóan ezt így fogalmazza meg: „Tudnomkell, hogy hiszel bennem. Annyi hibámat tárom fel előtted,hogy ha továbbra is kitartóan keresed bennem a jót, akkortalán képes leszek elhinni, hogy van bennem valami jó is.”20

3. A rossz néven nevezéseEgy közösségen belül nemcsak befogadásra van szük-

ség, hanem a rossz néven nevezésére is. A szoros bensőségeskapcsolatok segíthetnek abban, hogy megérezzük a jót, s abbanis, hogy felismerjük és legyőzzük a rosszat. Ehhez azonbanszükség van a megbocsátás átélésére. S arra is, hogy tudato-suljon bennünk, a bűnök elszakítanak bennünket Istentől,önmagunktól és másoktól. Isten a kapcsolatokat helyre akarjaállítani, s ezekhez a helyreállítási folyamatokhoz alkal-manként feltárja előttünk a rosszra való hajlamainkat. A rosszhajlamok oda vezetnek, hogy Istennel, önmagunkkal ésembertársainkkal szemben bűnöket követünk el.

Mikor Isten megmutatja az emberben (bennünk) lévőrosszat, akkor azt nem azért teszi, hogy ne feledjük el, hogymég mindig milyen gyarlók és rosszak vagyunk. Hanem azért,hogy tudjuk, Isten olyan jó, hogy ezek ellenére szeret,mellettünk áll. Sőt azt is tudja, hogy jobbá válhatunk. „Amikorazért tárjuk fel a hibáinkat, hogy fény derüljön Istenszeretetének mélységére és az örökké tartó boldogságígéretére, akkor a megrendülés hasznos folyamat.”21

Az, ahogyan a saját rossz hajlamaink feltárására tekin-tünk, ha helyesen tesszük, lehetővé teszi, hogy más emberekzavart lelkét is megértsük (Mt 7,3–5).

Ahhoz, hogy két ember nehéz helyzetekben is egymáshatékony segítője legyen, nem szükségeltetik, hogy egyik fél amély lelki folyamatok szakképzett ismerője legyen.22

Természetesen nem feltétlenül hátrány a pszichológiai, lelkifolyamatok ismerete, de a hétköznapi emberekben is megvanaz, amivel mások életét megváltoztathatják. Ezt Crabbösszekapcsolódás szóval fejezik. Az összekapcsolódás, amiazt jelenti, amikor két ember lelkének legigazibb részetalálkozik, s az egyik emberből átárad a Szentlélek ereje amásikba. „Mások életének érdemleges megváltoztatásáhoznincs feltétlenül szükség tanácsra, bár az iránymutatás és afeddés is szerepet kaphat. A siker nem az új felismerések függ-vénye – bár az önismeret, mely véget vet az önelégültségnek,és az élet újszerű felfogásához vezethet, rendkívül fontos –,hanem az összekapcsolódásé, melynek során két emberugyanazt az élményt éli át, közösen.”23 Az ilyenfajtaösszekapcsolódás nem könnyű, nem is megy egyik napról amásikra. A későbbiekben részletesen tárgyalni fogjuk a kap-

Tanulmányi szemle 55

csolatelmélyülés folyamatát.Az eddigiekben Isten és ember kapcsolatáról szóltunk,

megemlítve, hogy Isten milyennek képzelte az emberi kap-csolatokat. Szóltunk arról is, hogy a gyülekezeten belül aSzentháromság személye közötti kapcsolat lehet példaelőttünk. A szentháromsági kapcsolatban tökéletes egység és aszemélyek különbözősége együttesen van jelen.

Szóltunk még a személyek közötti kapcsolatról, arról,hogy Krisztus örömét leli bennünk, hogy feladatunk a másikemberben a jó keresése. Továbbá azt is megállapítottuk, arossz néven nevezése is része a kapcsolatoknak.

A következőkben a lelkipásztor és a gyülekezetvezetőszerepéről kívánunk szólni, valamint arról, hogy milyen leheta vezetés a gyülekezetben.

III. A lelkipásztor és a gyülekezetvezető a gyülekezetben

E dolgozat témája a lelkipásztor és a gyülekezetvezetőkapcsolata a baptista gyülekezetekben. E témát csak a ma-gyarországi és a Magyarországi Baptista Egyházhoz tartozóbaptista gyülekezetekkel kapcsolatban kívánom vizsgálni.

Mindahhoz, hogy a lelkipásztor és a gyülekezetvezetőkapcsolatáról beszélni tudjunk, szükségünk van arra, hogy ekét gyülekezeti tisztséget valamilyen módon meghatározzuk.

A jelenleg érvényben levő, a 2007-es OrszágosKözgyűlésen jóváhagyott Szervezeti és működési szabályzatnem tartalmazza sem a lelkipásztor, sem pedig agyülekezetvezető munkakörét és feladatait. Egy utalás azon-ban található a Szolgálati rendtartásra, mely e két szolgálatifeladat és más fölavatott és megválasztott tisztségviselőkmegválasztását, munkaköri leírását, és feladatait hivatottszabályozni.24 Azonban ez idáig még nem készült el aSzolgálati rendtartás, így pontos, az egész egyház által elfo-gadott szabályozást nem tudunk közölni. Mégis szükségesvalamilyen módon körülhatárolni, hogy a lelkipásztor és agyülekezetvezető milyen szolgálati helyen, pozícióban, ésmilyen feladatokkal van a gyülekezetben. Maguk agyülekezetek többféleképpen gondolkodnak a lelkipásztor ésa gyülekezetvezető szerepéről és feladatáról.

Arra mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet,hogy ezen dolgozatnak nem célja a lelkipásztor és agyülekezetvezető munkakörének és feladatainak meghatáro-zása, pontosítása. Ilyen jellegű meghatározáshoz összetett ésszerteágazó feladatokat kellene rövid, tömör, általánosérvényű, mégis gyakorlati módon használható ajánláskéntközreadni. E feladat ellátására azonban jelen dolgozat írójánaksem megfelelő tapasztalata, sem a széles körű felméréshez,kutatáshoz elegendő ideje nem áll rendelkezésre.

A) A lelkipásztor

A lelkipásztor meghatározásával kapcsolatban a 1967-es Baptista egyházszervezeti szabályzatból idézünk, melyjelenleg már nem hatályos, de mégis ez az egész egyházrakiterjedő irat, mely tartalmazza a lelkipásztormeghatározását, és valamilyen mértékben iránymutatónaktekinthető még.

„A lelkipásztor a gyülekezet első, fölavatotttisztségviselője, aki megválasztása alapján minden külön fel-hatalmazás nélkül, hivatalából eredendően: igét hirdet,

bemerít, kiszolgáltatja az úrvacsorát, megáldja a házasságralépőket, bemutatja az újszülötteket, levezeti a temetési isten-tiszteleteket; vezeti a gyülekezetet; képviseli a gyülekezetet azegyházvezető szervek és a világi hatóságok előtt.

Baptista lelkipásztorrá az a gyülekezeti tag avatható föl(első szolgálati helyen) vagy választható meg (a további szol-gálati helyeken), akinek erre a szolgálatra nyert isteni elhí-vatásáról a gyülekezet meggyőződött és teológiai végzettséggelrendelkezik; aki teljes jogú magyar állampolgár [a kiemeltfeltételek jelenleg nem szükségesek a lelkipásztorrá avatáshoz –kiemelés tőlem]; akinek erkölcsi és állampolgári magatartásakifogástalan; és házastársa is baptista gyülekezeti tag.”25

Ezen alapszabályban a lelkipásztor feladatait ésmunkaterületeit a „Szolgálati levél” határozza meg. Mely akövetkezőket foglalja magában:

„Istentől nyert elhívatásom alapján a tiszta evangéliumothirdetem, s ezáltal az üdvösség útjára vezérlem a reám bízot-takat, és az élet minden területén becsületes és szorgalmashelytállásra nevelem őket;

mindenkor gondoskodom a gyülekezet (körzet) isten-tiszteleti rendjébe tartozó összes szolgálatok pontosellátásáról, a gyülekezet és a gyülekezetbe tartozó családok,betegek lelkigondozásáról;

felügyelek a gyülekezet (körzet) jó rendjére, erkölcsitisztaságára, és mind az egyházvezető szervek, mind az államihatóságok iránti felelősségtudattal a Baptista hitvallás és aBaptista egyházszervezeti szabályzat, valamint az államitörvények értelmében irányítom a gyülekezetet.”26

B) A gyülekezetvezető

E tisztség meghatározásánál nem tudunk olyankézzelfogható leírásra hivatkozni, mint a lelkipásztoresetében. Győri Kornél Szolgatársban megjelent cikke elejénhivatkozik arra, hogy a baptista egyház Diakónusbizottságaazt tapasztalta, hogy a gyülekezetvezetővel kapcsolatban„szinte nincs két gyülekezet, amelyben egyformánértelmeznék ezt az új szolgálati munkakört”.27

A gyülekezetvezető mint tisztség 1991-ben jelent meg agyülekezetekben. Győri Kornél 1996-ban a következőket írja:„Mivel a rendszerváltás után eddig megjelent szabályok min-den tartalmi meghatározás nélkül említik a gyülekezetvezetőt,a gyülekezetek legtöbbje az előző, 1967-ben elfogadottAlapokmányoknak a helyi megbízottal kapcsolatos leírásátalkalmazták reá. Több helyütt azonban az egységes értelmezéshíján megindultak a helyi értelmezések, s ezek általában alegegyszerűbb utat követve magát a tisztségmegjelölő szótértelmezték.”28

A 1967-es Szervezeti és működési szabályzat akövetkezőket határozta meg a „helyi megbízott”-ról:

„1. Helyi megbízottá csak olyan teljes jogú gyülekezetitag választható meg, aki valamilyen eddig betöltöttgyülekezeti tisztségben közmegbecsülést szerzett. (Előnybenrészesítendők a presbiterek és a diakónusok.)

2. A helyi megbízott feladatai:a) A lelkipásztor akadályoztatása esetén a lelkipásztor

vagy a vezetőség megbízása alapján a gyülekezet hivatalosképviselete az egyházi szervezetek és világi hatóságok előtt;

b) A gyülekezeti alkalmazottak munkaügyi, társadalom-

56 Tanulmányi szemle

biztosítási stb. iratainak aláírása.3. A helyi megbízott közvetve a gyülekezet és a

vezetőség, közvetlenül a lelkipásztor irányítása és útmutatásaszerint látja el feladatát. Végzett munkájáról szükség szerint,de évenként legalább négyszer beszámol a vezetőségi ésgyülekezeti tanácskozásokon.”29

Ahol nem a korábbi „helyi vezető” tisztsége szerintpróbálták meghatározni a gyülekezetvezető tisztségét, ottmagából a szóösszetételből indultak ki. S elkezdték értelmeznia vezető szót a lelkipásztor szó viszonylatában. S arra amegállapításra is jutottak némelyek, hogy a gyülekezet elsőszámú vezetője nem a lelkipásztor, hanem a gyülekezetvezető.A kérdés nem könnyű, és mint már fentebb említettük, nem istekintjük feladatunknak e probléma megoldását, a kérdéseldöntését. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy agyülekezetvezető a helyi viszonyokat jobban ismeri, jobbantudja, hogy mik a gyülekezet és az adott közeg sajátosságai,gyökerei.

A baptista egyház Diakónusbizottsága 2008-ban akövetkező ajánlást adta ki a lelkipásztorral és agyülekezetvezetővel kapcsolatban:

„A gyülekezetvezető és a lelkipásztor a gyülekezet elsőszámú vezetői. A feladatokat megosztják egymás között.Míg a lelkipásztor az igehirdetés mellett hivatásánakmegfelelően a lelki és a pásztorolási feladatok jelentősebbrészét végzi, addig a gyülekezetvezető elsősorban a gazdasá-gi, szervezési kérdésekből vállalja fel a nagyobbik részt.Ajánlatos, hogy ezt a funkciót felavatott személy, presbitervagy diakónus lássa el… A gyülekezetvezetőnek elsődlegesenkoordinátorszerepe van. Nem áll a presbitertársak ésdiakónustársai felett, hanem ő az a személy, aki összefogja,összehangolja munkájukat.”30

Az eddigiekben próbáltuk bemutatni, hogy a lelkipásztorés a gyülekezetvezető milyen feladatokat kellett hogy ellássonez idáig, s milyen feladati megközelítések lehetségesek. Atovábbiakban röviden azt szeretnénk bemutatni, hogy milyenszerepet tölthet be a vezetés a gyülekezetben.

C) Vezetés a gyülekezetben

Egy közösségen belül a vezetőknek kulcsfontosságúszerepük van. Ha egy gyülekezetben a dolgok haladnak előre,vagy éppen az ellenkezőjét látjuk, akkor az okok valószínűsít-hetően a gyülekezet vezetésében, a lelkipásztor és agyülekezeti munkásokban keresendők.

„Az Úr Jézus úgy látja a vezetők nélküli népet, mint apásztor nélkül való juhokat (Mt 9,36). A vezetőkben kellelőször meglenni annak az elkötelezettségnek, odaszentelt-ségnek, amire szeretnénk a gyülekezet minden tagját eljuttat-ni. A biblikus vezetők nem uralkodnak a nyájon (1Pt 5,3),hanem legeltetniük kell, mindenben önmagukat adva pél-daként.”31

A baptista gyülekezeteken belül a gyülekezetek egészközösségének fontos szerepe van abban, hogy kik lesznek avezetők. Éppen ezért fontos, hogy megmaradjon agyülekezetnek azon szabadsága, hogy megválassza,kiképezze, kipróbálja, felhatalmazza, s ha úgy szükséges,

akkor visszahívja az alkalmatlanná vált szolgálókat. 1. Mi a vezetés?A vezetés mások befolyásolása, hogy egy kitűzött célt

közösen elérjenek közös megoldás találásával. A vezető az az ember, aki képes elérni, hogy a közösség

tagjai:32

elkötelezetten együttműködjenek vele,egy közös cél elérése érdekében,képességük, energiáik felhasználásával. A vezető és a vezetettek közötti jó kapcsolat egyik

feltétele az, hogy mindazokban, akik a kapcsolatban résztvesznek, kialakuljanak a szerepek teljesítéséhez szükségesismeretek, kompetenciák. Ha ez nincs meg, akkor a vezetéscsak erőfölényből álló kényszerítés lehet.33

Egy másik fontos előfeltétel szükségeltetik a vezetésmegfelelő működéséhez, ez pedig az, hogy „a vezetés során avezetett elfogadja a közte és vezetője közöttiegyenlőtlenséget”.34

Ez utóbbi feltétel bizonyos kérdéseket felvethet. Hogyhelyes-e kimondani, hogy a gyülekezetben egyenlőtlenségvan? Nem mond-e ez ellent az evangéliumi szellemű keresz-tyén vezetésnek? A gyülekezetben egyenlőség van abban a te-kintetben, mint ahogy Pál apostol is mondja, „Krisztusbantehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincsférfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a KrisztusJézusban” (Gal 3,28). Ez azonban nem jelenti azt, hogy agyülekezetben nem lehetnek funkcióbeli és szerepbeliegyenlőtlenségek. A páli levelek egy része gyülekezetimunkásokhoz szólt, valamint a Jel 2,1-ben a hét csillag a hétgyülekezet vezetőjére vonatkozik35, ez megkülönbözetés, silyen értelemben véve egyenlőtlenség. Természetesen, mintahogy már korábban is utaltunk rá, ez a fajta „alá-fölérendelt-ség” nem szabad hogy elnyomást, uralkodást eredményezzen.

Klein Sándor szerint a vezetés36 művészet, tudomány ésszakma is, melyet még egy meghatározással mindenképpen kikell egészítenünk, hogy a vezetés szolgálat is.

A vezetés művészet: mert a sikeres vezető született tehet-ség (Isten által adott ajándék).

A vezetés tudomány: mert a sikeres vezető megtanulta avezetési ismereteket, és elsajátította a vezetői készséget.

A vezetés szakma: mely két összetevőből áll: irányítás: a vezető az az ember, aki megmondja az

embereknek, hogy mit csináljanak,politika: a vezető a közösségen belüli és kívüli kapcso-

latokat épít ki, és ésszerű kompromisszumokat köt.A vezetés szolgálat: Istentől a vezetőre bízott feladat,

melyben Isten szolgálata a másoknak való szolgálatonkeresztül valósul meg.

A gyülekezeti vezetést a szolgáló vezetés37 kell hogymeghatározza (Mk 10,43–45). A szolgáló vezetők azok,akiknek a vezetésben a többiek szolgálata magától értetődő,természetes dolog, akik azért akarnak vezetni, hogy szolgál-hassanak.

Két területen gondoskodik a szolgáló vezető a rábízot-takról:

1. Gondoskodik a vezetettekről.2. Gondoskodik arról, hogy a közösség betöltse külde-

tését, elérje célját.Az első annak az átéléséből ered, hogy a vezető tudja,

hogy milyen hatással van a vezetettek, rábízottak életére.A második azt jelenti, hogy a jó vezető azonosul a

közösség céljaival és küldetésével.

2. Vezetési stílusokA vezetői stílus a vezető mások által érzékelt viselkedés-

mintája, mely szavakban és tettekben nyilvánul meg. Ígygyülekezeti környezetben is a vezetőnél elsődlegesen nem aza fontos, hogy milyennek gondolja magát, hanem az, hogymilyennek látják a rábízott közösség tagjai. A vezetéselméletszakemberei több szempont szerint különböztetik meg avezetési stílusokat, modelleket. Amit a következőkbenközlünk, az az egyik legelterjedtebb osztályozása a vezetésistílusoknak.38

Kurt Lewin vizsgálata alapján a három vezetési stílust akövetkezők jellemzik.39

A tekintélyelvű vezetési stílus:Tekintélyi elvekre épül. A vezető személyét állítja előtérbe, akit a célkiválasztás,

döntés-utasítás, ellenőrzés feladata egyedül terhel. A vezetettek kevés önállóságot és kezdeményezési

lehetőséget kapnak. Feladatuk a parancsok, az utasítások pon-tos végrehajtása.

Minden fontosabb irányelvet a vezető határoz meg, aközösség nem szólhat bele a döntésbe.

A vezető kezében van a közösség sorsa.A vezető számára megterhelő is lehet, mert minden tőle

függ.40

A demokratikus vezetési stílus:A vezető és a vezetettek együttműködésén alapszik. A vezető a célok meghatározásába, a feladat kitűzésébe

és az eredmény értékelésébe egyaránt bevonja a vezetetteket. A stílus jellemzője a rendszeres kommunikáció, a

meggyőzés és a vezetettek nagyfokú önállósága. A kezdeményező szerep megoszlik a vezetők és a

vezetettek között.

A „laissez faire” (mindent ráhagyó) vezetési stílus:A dolgoknak szabad folyást engedő, engedékeny módszer. A célok kitűzését követően nem határozza meg részlete-

sen a feladatot, nem ellenőrzi és nem számoltatja be rend-szeresen a végrehajtókat az elvégzett feladatokról.

Nagyfokú önállóságot, „szabad kezet” ad a feladatokmegválasztásában és a végrehajtás folyamatában.

Ez a vezetési stílus a vezető nagyfokú személyipresztízsére és a beosztottak magas szintű öntudatára számít.

A közösségben az egyének egyedül, illetve csoportosandönthetnek bármiben, a vezető a döntésekben csak minimálismértékben vesz részt.

A három vezetési stílussal kapcsolatban azt jegyezhetjük,meg, hogy hatékonyság szempontjából a „laissez faire” a leg-csekélyebb, míg a demokratikus vezetés által közepeshatékonyság érhető el. A „laissez faire” vezetési stílussal afeladatok iránti érdeklődés minimális, és az elvégzett munkaminősége sem jó. A tekintélyelvű vezetés a feladatelvégzésszempontjából a leghatékonyabb, azonban ez a hatékonyságcsak akkor tartható fenn, ha a vezető jelen van. A demokratikusvezetésben a vezetettek jól érzik magukat, az adott feladatok

iránt az érdeklődés nagyobb, mint a másik két vezetési stílusnál.A közösségben sokkal inkább a „mi” van jelen, mint az „én”,fontosabb az egymással való törődés. A demokratikus vezetéssorán a kreativitás jobban felszabadulhat.

3. Melyik vezetési stílus alkalmazható a gyülekezetben?Kérdés lehet, hogy a gyülekezeti vezetésben mely mód-

szer alkalmazható, s a gyülekezet vezetői mennyire tudnakegységesek lenni ebben a kérdésben.

Azt láthatjuk, hogy a gyülekezeti vezetésre (és általábanvéve is) a „laissez faire” vezetési stílus a legkevésbé alkalmas.De hogyan tekinthetünk a tekintélyelvű és a demokratikusvezetési stílusra? Vajon csak az egyik alkalmazása engedhetőmeg, vagy lehetséges mindkettő?

„Tény, hogy az evangélium szelleme kizárja azautokratikus (egyeduralmon alapuló) vezetést a gyülekezetgyakorlatából. Viszont az apostoli tanítás és az apostoligyülekezet szervezete tiltakozik a szélsőségesen demokratikus(népuralmi) berendezkedés ellen is. Ezért e két alkotmányfor-mának találkoznia kell egy arany középponton – abban azegyedülálló igazságban, hogy Jézus a »fej« (Ef 4,15).”41

A tapasztalat azt támasztja alá, hogy ha egy közösségbencsak a demokrácia van jelen, akkor ott a rend veszélyben van.Azonban a helyesen értelmezett és megvalósult demokráciá-nak is a rend az alapja és a biztosítéka, mert ha ez nincs meg,akkor maga a demokrácia semmisül meg.

A gyülekezeti demokrácia különbözik a polgáridemokráciától, mégpedig abban, hogy míg a polgári demokrá-ciát a nép uralma határozza meg, addig a gyülekezetidemokráciát Isten uralma határozza meg. Krisztus uralkodik agyülekezetben, s ha valaki más akar uralkodni, akár alelkipásztor, akár a gyülekezetvezető, akár valamely kisebbcsoport vagy az egész gyülekezet, akkor már nem Krisztusuralma van a gyülekezetben.

„A demokráciának egyik vezérmotívuma a többségi elv,amely szerint mindenben a többség akarata dönt. Ez helyes is.De ha a többségből szemmel láthatóan hiányzik a Szentlélek,a krisztusi indulat: akkor ez a többség már nem számít több-ségnek Isten országában! … Isten gyülekezetében nem lehetIsten akaratától független népakarat.”42

A gyülekezeten belül Isten különböző személyeket hív elkülönböző tisztségekre. Egy gyülekezeten belül lehet tisztségnélkül is szolgálni, munkálkodni, azonban nem lehet irányí-tani, vezetni tekintély nélkül. Ha nincs meg a gyülekezetenbelül a tekintély, akkor az kihat mind a gyülekezet lelkiéletére, mind pedig rendtartására. A Szentírás több helyen isvédelmet nyújt a gyülekezet munkásainak mind erkölcsi, mindpedig anyagi szempontból (Mt 10,14; 2Thessz 3,14; 1Tim5,17; 1Tim 5,19; 2Tim 4,14–15; 1Kor 9,14; 1Tim 5,18;1Thessz 5,12–13).

„A tekintély bizonyos mértékben hatalmat is jelent – hanem is a szó szoros értelmében –, amikor vezetésről ésirányításról van szó. De amint vissza lehet élni a demokráciá-val, éppúgy vissza lehet élni a hatalommal is. Ezért a Krisztusgyülekezetében a hatalom gyakorlása szintén a teokratikuskormányzás elve alapján történik: hatalom, de nem uralkodás-sal, hanem szolgálattal: »aki a legnagyobb közöttetek, olyanlegyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint akiszolgál« (Lk 22,26).”43

Azok a személyek, akiknek tekintély adatott a

Tanulmányi szemle 57

58 Tanulmányi szemle

gyülekezetben, nem téveszthetik szemük elől, hogy a tekinté-lyük azért adatott, hogy a gyülekezetnek szolgáljanak azzal,hogy azt pásztorolják, és nem azért, hogy azon uralkodjanak(1Pt 5,3). Ez a megállapítás igaz a gyülekezeti vezetőkegymás felé megnyilvánuló kapcsolataira is, hogy alelkipásztor ne akarjon uralkodni a gyülekezetvezetőn ésfordítva.

A gyülekezetben a demokratikus és a tekintélyelvűvezetési stílus megfér egymás mellett. Tom Marshall úgy véli,hogy a szituációktól függ, hogy mely vezetési stílus alkal-mazása a helyes. Szerinte amikor jól mennek a dolgok agyülekezetben, vagy éppenséggel komoly problémák vannaka gyülekezetben, akkor van szükség centralizált, tekintélyelvűvezetésre. Míg a két szélsőség között általában ademokratikus, együttműködő vezetés az eredményesebb.44

Meg kell jegyezni, hogy komoly konfliktusokhoz vezet-het, ha a lelkipásztor és a gyülekezetvezető különbözőhelyzetekben kíván élni a tekintélyelvű és demokratikusvezetési stílussal.

A gyülekezet vezetői olyan személyek, akik beindítanakfolyamatokat, melyekkel kapcsolatban szeretnék, ha megvaló-sulnának a gyülekezetben. A vezetők feladata, hogy ezek acélok a gyülekezet előtt láthatóak és egyértelműek legyenek.„A gyülekezet nem egy halmaz, hanem egy irányba rendezettközösség. Az irány: Isten akaratának teljesítése ebben a világ-ban.”45

D) Vezetői tulajdonságok

Ebben a szakaszban a lelkipásztorral és agyülekezetvezetővel szemben támasztott szolgálati kritéri-umokat szeretnénk bemutatni a megfelelő igeszakaszbantalálható elvárásokkal s néhány mai megfogalmazású tulaj-donsággal.

„Az újszövetségi gyülekezetekben a presbiteri tisztségenbelül, annak mint egy speciális karizmához kötöttrészterületeként jelentkezett más jól ismert fogalmak körébena pásztor (Ef 4,11).”46 Ennek értelmében a lelkipásztor egy apresbiterek közül, tehát a lelkipásztorra a presbiterekrevonatkozó kritériumok kell hogy érvényesek legyenek.

A gyülekezetvezetői tisztség esetében nem tudunk vissza-utalni egy bibliai helyre, mivel, mint már fentebb említettük, eza magyar baptizmusban jelen levő tisztség. Ezt a tisztségetáltalában presbiter vagy diakónus látja el, némely esetbenavatatlan személy. A kritériumok gyülekezetvezető esetében azavatottakra vonatkozó kritériumoknak felelnek meg.

A presbiter és a diakónus kritérium között csak egyjelentős különbséget vélhetünk találni, ez pedig hogy adiakónusoktól nem várattatik el a tanításra való alkalmasság.

Mint fentebb említettük, a gyülekezetvezető pontosszolgálati leírása jelenleg még nincs rögzítve, így igen eltérővélemények vannak arra, hogy a gyülekezetben milyenfeladatokat kell ellátnia. Hiszen gyülekezetvezető lehet pres-biter és diakónus is. Bibliai igékre alapozva azonban e kétszolgálati tisztségnek más feladatok adattak.

A presbiterek elsődleges feladata a gyülekezet lelkivezetése, míg a diakónusoké a gyakorlati szolgálatokbanhelytálló végrehajtó tevékenység volt, melyet az apostolok,később a presbiterek irányítottak.47

E néhány megállapításból is látható, hogy miért is nehéz

a gyülekezetvezető munkaterületének a helyes és pontosmeghatározása. Annyi azonban bizonyos, hogy agyülekezetvezető egy a gyülekezet első számú szolgálói,vezetői közül.

1. Bibliai követelmények a vezetőkkel szembenAz Újszövetségben arról olvashatunk, hogy a

gyülekezet vezető személyeinek bizonyos tulajdonságokkal,életvitellel, felelősségvállalással kellett rendelkezniük.Elsősorban Pál apostol leveleiben találjuk meg összegyűjtve,hogy melyek voltak azok a feltételek, amiket a gyülekezetekvezető embereinek teljesíteniük kellett. A továbbiakban aBiblia presbiterekre vonatkozó minősítési követelményeitkívánjuk bemutatni dr. Almási Tibor csoportosítása alapján.48

A diakónusok minősítési követelményei egy jelentős kitétel-ben térnek el, ez pedig a tanításra való alkalmasság.49

Lelki minősítés (generális – minden gyülekezeti tagra érvényes):– újjászületett (Jn 3,1–5),– bemerített (Mt 28,19–20),– Szentlélek által vezetett (Róm 8,14).

Jellembeli minősítés:– feddhetetlen (1Tim 3,2; Tit 1,6) (a)nepi¿lhmptoj)– józan (1Tim 3,2) (nhfa/lioj)– mértékletes (1Tim 3,2) = megfontolt, értelmes,

fegyelmezett, szerény (sw¯fron)– illedelmes, „ékesen rendes” (1Tim 2,9), tiszteletre

méltó (1Tim 3,2) (ko/smion)– igazságos (Tit 1,8) (di¿kaioj)– kegyes (tiszta), Istennek tetsző (Tit 1,8) (oÀsioj)– „jó szeretője” (Tit 1,8 – csak itt!) (fila/gaqoj)– vendég/idegen szerető (Tit 1,8; 1Tim 3,2)

(filo/cenoj)– szelíd, türelmes, méltányos (1Tim 3,3) (e)pieikhj)– (versengéstől) harctól mentes (1Tim 3,3) (aÃmaxoj)– nem haragos, nem hirtelen haragú (Tit 1,7) (mh\

o)rgi¿loj)– nem ijeszt meg, nem ver, üt – kézzel vagy szájjal

(1Tim 3,3; Tit 1,7) (mh\ plh/kthj)– nem pénzszerető, mohó, kapzsi, pénzsóvár (1Tim 3,3)

(a)fila/rguroj)– nem haszonleső, „aljas módon nyereségvágyó” (1Tim

3,3 – csak Károli) – nem önkényes, elbizakodott, önelégült (Tit 1,7) (mh\

au)qa/dhj)– nem ittas, ittasságban féktelen, mértéktelen (1Tim 3,3;

Tit 1,7) (mh\ pa/roinoj)– „jó bizonysága (legyen) a kívülállóktól” (1Tim 3,7)

(marturi¿an kalh\n)– tiszteletre méltó, tiszteletet érdemlő (Tit 2,2) (sem-

nou/j)– nem „kétnyelvű”, kétfelé beszélő, kétkulacsos (1Tim

3,8) (mh\ dilo/gouj)– nem patvarkodó, rágalmazó(an perlekedő) (1Tim

3,11) (mh\ diabo/louj)– hív (mindenben) (1Tim 3,11) = bizalmat vagy hitet

ébresztő, megbízható, hű (pistoj)– Isten sáfára (Tit 1,7) = a gazdaság felelős irányítója

Tanulmányi szemle 59

(először próbaként otthon, aztán az Úr házában) (oi¹kono/moj)– kívánni (kell), vágyni (1Tim 3,1) = törekedni a

minősítés, a szolgálat elérésére (o)re/gw)– nem uralkodni a gyülekezeten (1Pt 5,3) = erőszakosan

hatalmában tartani (de vezetni!) (katakurieu/w)– példaképe a nyájnak (1Pt 5,3) (tu/poj)

Magánéleti minősítés (férj, feleség, gyermekek):A férj– a maga házát jól igazgatja (1Tim 3,4) (proi+sth/mi)– egy feleségű férfi (1Tim 3,2; Tit 1,6) (mia=j

gunaiko\j aÃndra)A feleség (alkalmatlanná teheti férjét a szolgálatban!)– tisztességes (1Tim 3,7.11) (semno/j)– nem patvarkodó (1Tim 3,11) (mh\ diabo/louj)– józan (1Tim 3,11) (nhfali¿ouj)– mindenben hív legyen (1Tim 3,11), bizalmat, hitet

ébresztő, megbízható, hű (pisto\j)A gyermekek (az apa alkalmatlanságát jelezhetik a szol-

gálatában)– engedelmességben tartja őket (1Tim 3,4) (te/kna

eÃxonta e)n u(potagv=)– „minden tisztességgel” (1Tim 3,2) = „tiszteletre méltó,

szent”– gyermekei „hívők” (Tit 1,6) (te/kna eÃxwn pista/)– nem kicsapongók (Tit 1,6), „lázadó, zendülő”

(a)swti¿a)

Szolgálati minősítés:– Szentlélektől elhívott (ApCsel 20,28)– tiszta igei látás, és mellette való kitartás (Tit 1,9a)– tanításra alkalmas (1Tim 3,2), „aki ért a tanításhoz”,

„tanításban járatos” (didaktiko/j)– „intésre” és „meggyőzésre” alkalmas (parakaleiw,

e)le/gxw)– ne legyen „új ember” (1Tim 3,6) – újonnan megtért

(mh\ neo/futoj)– Isten ekklézsiájának legeltetésére (alkalmas) (ApCsel

20,28) (poima/nein thn e)kklhsi/an tou qeou)

2. Alkalmassági tulajdonságokA fentiekben felsoroltuk a gyülekezet vezetőitől a

Szentírásban elvárt tulajdonságokat. A következőkbennémiképp szeretnénk aktualizálni a mai korra ezeket.

A gyülekezet vezetőinek egészséges, érett személyiségrevan szükségük, olyan embereknek kell lenniük, akiktevékenyen gondoskodnak környezetükről, személyiségükegységes. Továbbá képesek arra, hogy pontosan érzékeljékmind az őket körülvevő világot, mind pedig önmagukat.

Jim Conner szerint a keresztyén lelki vezetők mélyenelkötelezett keresztyének elsősorban Isten, de a gyülekezetfelé is. Conner a következőket mondja arról, hogy milyenjellemvonásokkal kell rendelkeznie azoknak, akik Isten általrájuk bízott feladatuk alapján egy gyülekezet vezetői:

1. Őszintén elkötelezettek Isten számára.2. Becsületesek, egyenes lelkűek.3. Szolgák, nem uralkodnak.4. Világosan látják, hogy a keresztyén életvitelben mi a

fontos és mi nem.

5. Ismerik képességeiket és kegyelmi ajándékaikat.6. Kiegyensúlyozott magánéletük van.7. Gyülekezetük felől hosszú távú tervekben gondol-

kodnak.8. Az egész gyülekezetet, a gyülekezet minden tagját

számon tartják.9. Sosem elégszenek meg a status quóval.10. Szem előtt tartják a gyülekezet szükségleteit.11. Ők szabják meg az irányt, a tempót és a

megatartást, példát mutatnak.12. Inspirálják a gyülekezetet, megmutatják azt, hogy

mivé válhat.13. Becsületesek a gyülekezeti tájékoztatásban.14. Amit tesznek, dicsőséget hoz Istennek.

További húsz vezetői jellemvonást találhatunk HegyiAndrásnak A gyülekezet építése jegyzetében,50 melyek avezetői összeszedettséget mutatják:

1. A jó vezető szereti az embereket.2. Figyelmes, tud hallgatni.3. Könnyen barátkozik.4. Nehézségek nélkül elnyeri az emberek bizalmát.5. Jól kommunikál.6. Eléri, hogy az emberek bízzanak abban, amit

tesznek.7. Engedi, hogy mások arassák le a babérokat.8. Kérdező ember.9. Nyitott új ötletekre.10. Helyes önismerete van.11. Nem keseredik el egyhamar.12. Rugalmas.13. Becsületes.14. Érett személyiség.15. Bátor.16. Keményen dolgozik.17. Ismeri a határokat.18. Fegyelmezett.19. Van látása.20. Van humora.

Ezeket a feltételeket lehet tovább folytatni, de így isláthatjuk, hogy mennyi elvárás nehezedik a gyülekezetvezetőire. Úgy véljük, hogy minél több van meg ezekből,annál alkalmasabb lehetnek vezetői tisztségük betöltésére.Fontosnak tartjuk azt újfent kihangsúlyozni, hogy a vezetőneklegyen reális önismerete, tudja, milyen erősségei és milyengyengeségei vannak! Gyengeségeiben lássa meg, hogy rá-szorul Isten kegyelmére és az ő erejéből megvalósulható vál-tozásra! Továbbá erősségeiben pedig lássa meg, hogy Isten az,akinek elsődlegesen hálával tartozik!

E) A vezetők kísértései

Fontosnak tartjuk még megemlíteni a vezetőkkel kap-csolatban a kísértéseket, melyek mellett nem szabad elsiklani,félretolni őket. Éppen ezért a jó kapcsolatokra nagy szükségevan egy vezetőnek. Alapvető fontosságú Istennel való helyes,rendszeres őszinte kapcsolata, s szintén szükséges másemberekkel való szoros kapcsolata (házastárs, barátok,

lelkigondozó, szupervizor). A vezetőknél azért is kell különösen figyelmet fordítani

erre a témára, mert ha egy vezető bukik el valamely kísértés-ben, az sok ember számára megütközést okozhat, s agyülekezet hitelét és missziói tevékenységét is tönkretehetihosszú időre.

Szintén csak felsorolás szinten szeretnénk megemlíteni avezetőkre leselkedő kísértéseket:51

1. Szex2. Hatalom3. Depresszió4. Gyülekezet bírálása5. Túlérzékenység6. A felelősség nem vállalása7. Apátia, unalom8. Alkalmatlanság érzése9. A cél összezavarása az eszközökkel10. A szervezetet nem működteti vagy nem helyesen

működteti.

F) Kihívások

A lelkipásztornak és a gyülekezetvezetőnek tisztábankell lennie azzal, hogy speciális kihívásokkal kell szem-benézniük. Szolgálatuk végzésben egyidejűleg kellelkötelezni magukat az igazság védelme és az emberekszeretete mellett. Jim Petersen találóan fogalmazza meg ekettősséget: „Az igazság szeretet nélkül rombol. A szeretetigazság nélkül félrevezet.”52 Tudniuk kell, hogy saját pél-daadásukkal hatnak a legmaradandóbban.

Nem szabad elfelejteniük, hogy a gyülekezeten belül ahagyomány és az újabb kori kihívások között feszültségeklehetnek. Nekik mégis az a feladatuk, hogy fenntartsák aközösséget, s ezzel együtt előrehaladást, fejlődést szorgalmaz-zanak. Nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a gyülekezetönkéntesen követi őket. A komoly döntések konfliktusokateredményezhetnek, a konfliktusok sebeket, sérüléseketokozhatnak. Éppen a konfliktusok kezeléséhez szükség vanfelülről jövő bölcsességre. Ha mégis sérülés történt, akkor azsokszor hosszadalmas folyamat.

A gyülekezet vezetőinek ezekkel a kihívásokkal agyülekezettel kapcsolatban szembe kell nézniük. De azt semszabad elfelejteni, hogy mindezek a kihívások a vezetésbenkettejük között is megjelenhetnek. A kihívások a kettejükközötti kapcsolatot erősíthetik. Ugyanakkor a komoly ellen-tétekben, nem megfelelő viszonyulásban, gyengíthetik is ket-tejük kapcsolatát.

G) A vezetők lelki növekedésének alapjai

Minden felelős Krisztust követő alapvető igénye kellhogy legyen a növekedés, a fejlődés utáni vágy. A vezetőknéla kihívások, a példaértékű élet, az előrelátás következtében ezmég erősebb kell hogy legyen. Ennek érdekében a vezetőnekáldozatokat kell hoznia, s ez lehet fájdalmas és nehéz is, deeredménye gyümölcsöző mind a saját, mind a közösségéletében. Tudatos képzésre és gyakorlásra van szükség, nemcsupán próbálgatásra. Fontos, hogy e képzés, gyakorlásalapvetően a jellemformálására irányuljon. Tudatában kelllenni annak, hogy a lelki növekedés kihat a mindennapi életre.

S a vezetőknek nem szabad elfelejteni, hogy a lelkinövekedést Isten adja, de maga a változás függ a személytől ésa környezetétől is.

A következőkben a lelkipásztor és a gyülekezetvezetőkapcsolatát mint interperszonális kommunikációt kívánjukbemutatni, mely ha helyesen van értelmezve, lelki növekedésteredményez.

Jegyzetek1 Miroslav Volf „Megfelelések” alfejezetét foglaljuk összeröviden. Ölelés és kirekesztés. Harmat, Budapest, 2001.130–133. o.2 „...univerzalizálni, totalizálni, globalizálni, egalizálni, eman-cipálni és forradalmasítani kell” – Uo., 130. o.3 „Az egység uralma – az egy tudományé, egy párté –»szerencsétlen állapot, amelytől meg kell szabadulni: detota-lizálni, decentralizálni, differenciálni, pluralizálni, tradicional-izálni, régiósítani, individualizálni kell«.” – Uo.4 Uo., 131. o.5 Uo., 131. o.6 Uo., 131. o.7 Alister E. McGrath: Bevezetés a keresztény teológiába.Osiris, Budapest, 2002. 234. o.8 „Az egymásban lét nem szünteti meg a Szentháromság plu-ralitását, mégis, a személyek között fennálló különbözőségellenére a személyek szubjektivitása átfedi egymást. Mindenegyes isteni személy szubjektumként cselekszik, és a másikszemélyek is szubjektumként cselekszenek őbenne; ezértfogalmaz – János közvetítésével – Jézus ilyen paradox módon:hé emé didakhé uk esztin emé (‘Az én tanításom nem azenyém’ – Jn 7,16). Ennek a kijelentésnek csak akkor értjük tel-jes teológiai súlyát, ha nem oldjuk fel a feszültséget ‘enyém’és ‘nem enyém’, az egyik oldal és a másik oldal között, hanemmindkettőt egyformán hangsúlyozzuk. A személyes egymás-ban léten belül az ‘enyém’ egyszersmind ‘nem az enyém’,anélkül hogy megszűnne az ‘enyém’ lenni, amiképp a ‘nemenyém’ egyszersmind az ‘enyém’ anélkül hogy megszűnne‘nem az enyém’ lenni.” – Volf, 141. o. 9 Volf a 41. oldalon idézi Jürgen Moltmannt. Trinity, 174. o. 10 Uo., 139. o.11 Uo. 12 Igaz ez még akkor is, ha léteznek virtuális közösségek,hiszen ezek a közösségek is valamilyen térben találkoznak,még ha ez a tér virtuális is csupán. 13 Les & Leslie Parrott: Kapcsolatklinika. Harmat, Budapest,2007. 9. o. Itt a szerzőpáros hivatkozik a következő tanul-mányra: David G. Myers, The pursuit of happiness. AvonBooks, New York, 1992.14 Lawrence Crabb: Kapcsolódás. Harmat, Budapest, 2005.15. o.15 Crabb, 31. o. alapján16 Uo., 32. o.17 Uo., 34. o.18 „Ujjongunk-e afeletti örömünkben, hogy mások mire lehet-nének képesek? Mennyi időt szentelünk annak elképzelésére,hogy mi minden lehet a másik emberből? Le tudnánk-e írniszavakkal, milyen lesz húsz és múlva a lázadó fiunk vagy elide-genedett házastársunk vagy éppen a minden kákán csomótkereső barátunk, ha enged Isten lelkének?” – Uo., 36. o.19 Uo. 20 Uo., 39. o.

60 Tanulmányi szemle

21 Uo., 41. o.22 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan eset,amikor ne lenne szükség szakképzett segítőre, de talánkevesebbszer, mint azt gondolnánk. Crabb Kapcsolódás címűkönyvének végén foglalkozik, azzal, hogy mely esetekbenszükséges szakképzett segítő. 247–248. o.23 Uo., 51. o.24 Országos Missziói Közgyűlés, Budapest, 2007. 151. o. (Eza közgyűlési könyv tartalmazza a Magyarországi BaptistaEgyház legfrissebb Alapszabályát és Szervezeti és működésiszabályzatát is.) 25 A Magyarországi Baptista Egyház alapokmányai. (Szerk.Győri Kornél.) Interpress Kiadó, Budapest, 1974. 111. o. 26 Uo. 155. o.27 Győri Kornél: A gyülekezetvezető státusa, feladata éshatásköre a gyülekezetben. Szolgatárs, 1996. 6. szám, 9–12. o.28 Uo. 29 A Magyarországi Baptista Egyház alapokmányai, 151. o.30 A Magyarországi Baptista Egyház Diakónusbizottsága:Avatottak szolgálata gyülekezeteinkben. Békehírnök, 2008.14. szám, 116–117. o.31 Hegyi András: A gyülekezet építése. BTA-jegyzet,Budapest, 2005. 4. átdolgozott kiadás, 109. o.32 Klein Sándor: Vezetés- és szervezetpszichológia. Edge2000, Budapest, 2007. 29. o.33 Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris, Budapest,2001. 368. o.34 Uo.35 Almási Tibo:, A jelenések könyve I. kötet. GyuRó Art-Press, Szokolya, 1998. 60. o.36 Klein, 32. o.37 E témában jól használható, gyakorlatias könyvek: TomMarshall: Vezetők és vezetés. Zúgó Szél Alapítvány,Budapest, 1999. Ken Blanchard & Mark Miller: A titok. ÚjRemény Alapítvány, 2007. Daniel Goleman: Érzelmi intelli-gencia a munkahelyen. Edge 2000, Budapest, 2004.38 További osztályozásokat találhatunk Klein 58–67. oldalain. 39 Csepeli, 374–375. o.40 Hézser Gábor: A pasztorálpszichológia gyakorlatikézikönyve. Kálvin Kiadó, Budapest, 2002. 102. o.41 Somogyi Imre: Kié a hatalom a gyülekezetben? Budapest,Békehírnök Kiadó, 1989. 9. o.42 Uo., 10–11. o.43 Uo., 15. o.44 Marshall, 71. o.45 Hegyi, 110. o.46 Almási Tibor: Az újszövetségi gyülekezet struktúrája,működése és vezetése – mai tanulságokkal. In A baptistaekkléziológia alapjai és újkori kihívásai. BTA, Budapest,2007. 121. o.47 Uo., 116. o.48 Uo., 109–113. o.49 Azt azonban megjegyezzük, hogy diakónusok is végezhet-tek tanítói szolgálatot, lehettek a tanításra alkalmasak. LásdIstván védőbeszédét (ApCsel 7,1–53).50 Hegyi, 115–116. o.51 Uo., 121. o. alapján.52 Jim Petersen: Az evangelizálás mint életstílus. Kn., hn., én.65. o.

(Folytatása következik)

Tanulmányi szemle 61

V i d á m s a r o k(Keserédesen vidám sorok)

A tökéletes lelkész

Egy számítógépes felmérés kimutatta, hogya tökéletes lelkész pontosan 18 percetprédikál. A bűnt elítéli, de azt senkiben felnem ismeri.

Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik,de a telefont hajnali ötkor is szívesen

felveszi. Ellátja a templomi teendőket, vil-

lanyt szerel, kertészkedik ésszépen takarít.

Hetente 20 000- Ft-ot keres,jól öltözködik, értékes

könyveket vesz, és a kocsija semutolsó. Minden héten 15 000- Ft-

ot oszt szét a szegények között.Emellett 28 éves, de 30 éves

lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik. Nagyon szereti a fiatalokat, és minden idejét az idősekkel tölti.

A tökéletes lelkész mindig mosolyog, mert odaadómunkájához az erőt kitűnő humorérzékéből meríti. Naponta tizenöt gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyikórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot láto-gat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pász-torlásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.

***Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sőt szinte lehetetlen. Így van ez a papoknál is, akik bármit tesznek, valakiknekbiztosan nem felelnek meg.Ugyanis ha a lelkész a szokottnál tíz perccel hosszabbanprédikál, akkor bőbeszédű, ha hangosabban beszél, akkorordibál, ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit. Ha saját autója van, akkor világias beállítottságú;ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral.Ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat.Ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberekzsebéből a pénzt.Ha nem rendez ünnepséget, akkor nem történik semmi,ha ünnepséget rendez, akkor nem tud nyugton maradni.Ha az istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket.Ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja apénzt,ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni.Ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,ha idős, akkor „Mikor megy már nyugdíjba?!”Ha meghal, akkor nincs, aki pótolja.