az emberi kapcsolatok Efézusi levél - Hetednapi Adventista ...Az emberi kapcsolatok evangéliuma...
Transcript of az emberi kapcsolatok Efézusi levél - Hetednapi Adventista ...Az emberi kapcsolatok evangéliuma...
Bibliatanulmányok
Efézusi levél –az em
beri kapcsolatokevangélium
a
Írta: John M. Fow
ler
2005. október, november, decem
ber
TA
RT
ALO
M
Előszó
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1. tanulmány: A
z efézusi gyülekezet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
2. tanulmány: E
mberi kapcsolatok E
fézusban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
3. tanulmány: M
it tett értünk Isten?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
4. tanulmány: D
icséret és imádság
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
5. tanulmány: A
z egyház Isten alkotása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
6. tanulmány: Válaszfalak nélküli egyház
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
7. tanulmány: Isten titka: az egyetem
es közösség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
8. tanulmány: A
sokszínűség egysége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
9. tanulmány: Ú
j életet élni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
10. tanulmány: A
keresztény élet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
11. tanulmány: A
keresztény kapcsolatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
12. tanulmány: H
arc a gonoszság erőivel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
13. tanulmány: A
keresztény fegyvertára. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
14. tanulmány: K
eresztény életmód
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
Reggeli dicséret. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
Felelős kiadó: Dr. Szilvási A
ndrás
Felelős szerkesztő: Zarkáné Teremy K
risztina, Gyetvai G
ellért
Fordította: Zarkáné Teremy K
risztina
Korrektor: D
ankó Erika
Borítóterv: Gyetvai G
ellért
Kiadja a H
etednapi Adventista E
gyház és azÉ
let és Egészség K
önyvkiadó Kft.
1171 Budapest, Borsfa u. 55.Tel./fax: (06-1) 256-5205
E-m
ail: [email protected]
Felelős vezető: Tóth Józsefügyvezető igazgató
ISBN 963 9577 34 0
3
zött áthatolhatatlan gátakat képező falak az ő életében is leomoljanak. M
elyiket vá-lassza: a falakat vagy Jézust? N
em tarthatta m
eg mindkettőt, hiszen Jézus azért jött,
hogy a válaszfalakat ledöntse, azokat a falakat, amelyek oly sok gyűlöletet, félreér-
tést és szenvedést zúdítottak és zúdítanak még m
ost is a világra. R
avi Jézust és nem a korábban őt is büszkeséggel eltöltő falakat választotta. M
ilett az eredm
énye? Megérintette az érinthetetlent!
Az efféle újdonság, K
risztusban való felszabadító egység teszi az efézusi levelet am
egújult emberi kapcsolatok evangélium
ává. Ez volt K
álvin János kedvenc levele.W
illiam Barclay „a levelek királynőjének” nevezi, C
harles Dodd pedig „a páli írások
koronájának”. E. J. G
oodspeed meghatározása szerint „ez a keresztény üdvösség
nagy rapszódiája”. Tanulm
ányozhatjuk a levél teológiáját, az egyházra vonatkozó tanítását vagy akeresztények együttélését szabályozó előírásait, ám
egy gondolatot semm
iképp semkerülhetünk ki: Pál m
élyen hitt a Krisztusban való új terem
tésben és Isten végső di-adalában a nagy küzdelem
lezárulásakor. Pál apostol levelét teljes egészében áthat-ja a kegyelem
, az ima és a hit ereje, am
ikor arról szól, hogy Isten „kiválasztott minket
Őbenne a világ terem
tése előtt”(E
f 1:4); majd ír a küzdelem
ről, amelyet „a gonoszság
erői ellen”(6:12) folytatunk, és m
egígéri: Jézus „véghetetlen bőséggel mindeneket m
eg-cselekedhetik, feljebb hogynem
mint kérjük vagy elgondoljuk, a m
ibennünk munkálkodó
erő szerint”(3:20).
Ilyen imádkozó lelkülettel, szeretettel és hittel kezdjünk hozzá a Biblia egyik leg-
nagyszerűbb, szeretetről szóló levelének, az efézusi levél tanulmányozásához! A
djaaz Ú
r, hogy a tanulmány végére érve ne csak azt értsük m
eg, hogy mi késztette R
avitegy olyan em
ber elfogadására, akit korábban ő is érinthetetlennek tartott: imádkoz-
zunk, hogy mi m
agunk is tapasztaljuk az evangélium életet átform
áló erejét!John M
. Fowler, a negyedévi tanulm
ányunk szerzője a Generál K
onferencia ne-velési osztályának helyettes vezetője. Indiából szárm
azik, és hosszú évekig Dél-Á
zsiá-ban állt az egyház szolgálatában, m
ielőtt a Generál K
onferenciához jött. Itt először aM
inistry folyóiratnál dolgozott, majd onnan m
ent át a nevelési osztályhoz. Nős, két
gyermeke és két unokája van.
Clifford R
. Goldstein
ELŐSZ
Ó
Az em
beri kapcsolatok evangélium
a
„Most pedig a lábm
osás szertartása következik” – jelentette be a lelkész. A gyüleke-
zet felállt, és megindultak külön a nők, külön a férfiak, hogy a m
egszokott módon
részt vegyenek az alázat szertartásában. Menet közben választottak párt m
aguknak.A
terem végében egy em
ber csendben várakozott. Késve érkezett az istentiszte-
letre, majd leült a padlóra és figyelte a prédikációt. K
omolyan vette, hogy bárki, aki
elfogadta Jézust, részt vehet az úrvacsora nyílt szertartásában. Akkor járt először a
gyülekezetben, senkit nem ism
ert, és őt sem ism
erte senki. Várta, majd csak odalép
hozzá is valaki, és megkérdezi, hogy m
osna-e vele lábat. Öltözete szegényes volt. Lát-
szott a férfin, hogy nincsenek ott barátai, nem illett a gyülekezet közösségébe. A
zidegen egyre rosszabbul érezte m
agát, a kisváros gyülekezetének tagjai pedig zavar-ba jöttek, hiszen abban az országban a lakosság életét m
a is nagyban befolyásolja akasztrendszer.
Vajon melyik gyülekezeti tag vállalkozik arra, hogy egy m
agányos idegennelm
osson lábat? Ki tud ennyire m
egalázkodni? A gyülekezeti vének szorgalm
asan vé-gezték dolgukat a szertartás alatt. A
diakónusok csendben szorgoskodtak, hordtáka vizet a gyülekezet épülete előtti csaptól. É
s a többiek…? A
történelem tanúsága sze-
rint a papok és a léviták roppant elfoglalt emberek, akiket ilyen aprósággal nem
le-het zavarni!
Ravi A
nandan odalépett a vendég mellé, és javasolta, hogy m
ossanak együtt lá-bat. R
avi letérdelt a betonpadlóra, szeretettel megm
osta az idegen poros lábát a hűs,tiszta vízben, am
i azonnal sáros lett. A
lig egy hónappal korábban Ravi nem
tett volna ilyet. Még az idegen árnyékától
is iszonyodott volna, hiszen ez azt jelentette, hogy kapcsolatba került egy érinthetet-lennel. E
zt vallási értelemben tisztátalannak, a társadalom
körében pedig undorító-nak tekintették. M
ost mégis ennek az em
bernek a lábát mossa!
Mi történhetett? M
i okozta ezt az óriási változást Ravi szívében? M
i adott nekierőt arra, hogy a választófalat ledöntve m
egölelje az idegent? A következő bibliaszö-
vegben találhatjuk a választ: „Hogy ti, m
ondom, abban az időben K
risztus nélkül valókvoltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, rem
énységeteknem
vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a K
risztus Jézusban ti, kikegykor távol valátok, közelvalókká lettetek a K
risztus vére által. Mert Ő
a mi békességünk,
ki eggyé tette mind a két nem
zetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellensé-geskedést az Ő
testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogyam
a kettőt egy új emberré terem
tse Ő m
agában, békességet szerezvén; és hogy megbékél-
tesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, m
egölvén ezen az ellenséges-kedést”
(Ef 2:12-16).
Egy hónappal korábban R
avi elfogadta Jézust, mint U
rát és Megváltóját. A
z Új-
szövetséget tanulmányozva m
élyen meghatotta az efézusi levélben szereplő ledön-
tött falak képe. Ha keresztény akar lenni, akkor engednie kell, hogy az em
berek kö-
54
Vasárnap szeptem
ber 25.
JÉZU
S VAG
Y D
IAN
A (A
postolok cselekedetei 19:24–29)
A K
is-Ázsia nyugati szélén, az É
gei-tenger partvidékén elterülő Efézus K
r. u.az I. és II. században ért dicsősége csúcsára. E
fézus, a Róm
ai Birodalom ne-
gyedik legnagyobb városa, Kis-Á
zsia fővárosa, a jómód, a filozófia és a róm
aitörvények gazdag örökségével büszkélkedhetett.
A város talán legnagyobb nevezetessége az a tem
plom volt, am
elyet Dia-
nának, a termékenység istennőjének szenteltek, „kit az egész Á
zsia és a világtisztel”
(ApC
sel 19:27). A görögök A
rtemisnek, a róm
aiak Dianának nevez-
ték. Hívei buzgón gyakorolták a varázslást és a csillagjóslást. A
bálványszo-bor tiszteletére hívők és utazók áradata özönlött a városba. M
árványból épí-tett, arannyal borított tem
plomának alapm
érete kb. 130 méterszer 70 m
étervolt, és szentélyének közepén állt D
iana szobra. Pál idejében a világ hét cso-dája között tartották szám
on. A város kereskedelm
ét, iparát és gazdaságáterősen befolyásolta a bálvány tiszteletére odasereglő em
berek sokasága.Pál ebben a term
ékenységi kultuszba merült városban kezdte hirdetni,
hogy „nem istenek azok, am
elyek kézzel csináltattak”(ApC
sel 19:26). Üzenete
mindenben ellentm
ondott annak, amit az ottani em
berek fontosnak tartottak.
Olvassuk el A
pCsel 19:24–28 verseit! M
i késztette az embereket arra,
hogy szem
beszálljanak az igazsággal?
A K
risztus és Diana közötti küzdelem
éppen olyan régóta folyik, mint a
Krisztus és Sátán között dúló háború. A
harc nem m
indig akörül forog, mi
helyes, vagy ki kínál jobb életet. A pillanatnyi áll szem
ben az örökérvényű-vel, az érzelem
a lelkiekkel, az élet örömei a bűntől való m
egváltással. E
fézusban e kettő került szembe egym
ással. Pál képviselte az egyik ol-dalt, D
emeter pedig a m
ásikat, és mindketten hitük védelm
ében fordultakaz em
berekhez. Veszélyes elfeledkezni arról, hogy minden sarkon – beleért-
ve saját szívünket is – mintha E
fézussal állnánk szemben!
Olvassuk el m
ég egyszer, milyen
érveket sorakoztattak fel az efézusi-ak P
ál és az általa hirdetett h
it ellen! Figyeljük m
eg, mikén
t igyekez-tek igazoln
i magukat az apostol ellen
felei azt a látszatot keltve, hogy
nem
a saját megélh
etésük miatt aggódn
ak, han
em egy n
áluk hatal-
masabb erő védelm
ében járn
ak el! Előfordulhat velün
k is, hogy lát-
szólag egy nem
es cél érdekében teszün
k bizonyos dolgokat, pedig
csak saját, közvetlen érdekein
ket képviseljük?
1. tanulmány
szeptember 24–30.
Az efézusi gyülekezet
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: A
postolok cselekedetei 19; 20:17–38
„Ekképpen az Ú
rnak igéje erősen
nevekedik, és h
atalmat vesz vala”
(ApC
sel 19:20).
Az efézusi gyülekezet igen szerencsés volt, hiszen Pál apostol közöttük szol-
gált. El tudjuk képzelni, m
ilyen lenne, ha Pál volna a gyülekezetünk lelké-sze? N
agy kiváltságban részesültek az efézusiak.Szükségük is volt Pálra a sok ellenség m
iatt, akik közül néhányan vér-szom
jas fenevadként támadtak rájuk (1K
or 15:32). Ennek fényében m
égérthetőbb, m
iért is alakult ki olyan szoros kapcsolat az apostol és az efézusigyülekezet között. N
em csoda, hogy hosszan és sok fáradsággal m
unkálko-dott közöttük, ám
elégedetten távozhatott, hiszen bármelyik lelkész m
egiri-gyelhette volna eredm
ényeit: „Nem
vonogattam m
agamat, hogy hirdessem
nék-tek az Istennek teljes akaratát”
(ApC
sel 20:27). A
gyülekezettel kapcsolatban állt többek között Akvila és Priscilla, A
pol-lós, T
imóteus és János apostol is. M
indegyiküknek szerepe volt abban, hogylétrejött az első század egyik legkiválóbb gyülekezete.
Mit tanulhatunk, ha visszatekintünk az őskeresztény történelem
nek er-re a nagyszerű és tanulságos korszakára?
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen volt Efézus kulturális környezete Pál apos-
tol idejében? Mi váltotta ki a Pál elleni tám
adások nagy részét? Mit tudunk
Akviláról és Priscilláról? M
i volt Apollós erejének titka? M
iről szólt Pál bú-csúbeszéde, am
it az efézusiaknak mondott el?
76
Kedd
szeptember 27.
APO
LLÓS EFÉZU
SBA
N (A
postolok cselekedetei 18:24–28)
Apollós zsidó volt, aki egy
görög istenről kapta a n
evét. Milyen rejtett,
mégis fontos üzenetre figyelhetünk fel itt (lásd m
ég Dán 1:7)?
Mielőtt Pál elkezdett volna m
unkálkodni Efézusban, a gyülekezet m
ár hall-hatta A
pollóst. A kiváló szónok a R
ómai Birodalom
második legfontosabb
városából, Alekszandriából szárm
azott. A görög m
űveltség egyik fellegvárá-ban tanult, a filozófia és a retorika terén jól képzett volt, em
ellett kitűnőenism
erte a Szentírást is (ApC
sel 18:24). De m
it számít a kultúra m
eggyőző-dés nélkül? M
i haszna a meggyőződésnek, ha nem
párosul a szenvedéllyel,am
ely másoknak is el akarja m
ondani azt, amiről ő m
ár megbizonyosodott?
Olvassuk el az A
pollósról szóló beszámolót A
pCsel 18:24–28 versei-
ben! M
i lehet a m
agyarázata ann
ak, hogy A
pollós olyan kiválóan
hir-
dette az evangélium
ot?
Akvila és Priscilla hiányosságot talált A
pollós beszédében, annak ellenére,hogy a szónok kiváló képességekkel rendelkezett. Látták, hogy „csak
a Jánoskeresztségét tudja”
(ApC
sel 18:25), Jézus keresztségéről azonban nemhallott.
Keresztelő János is állította, hogy a két keresztség között nagy különbség
van: míg az egyik vízzel, a m
ásik „Szentlélekkel és tűzzel”keresztel (M
t 3:11).N
em elég csak átesni a keresztségen, m
ert ez a szertartás önmagában nem
üdvözíthet, csupán egy sokkal mélyebb és nagyszerűbb dolog szim
bóluma.
János beszélt a bűnbánatról is, ami azonban csak az első lépés. A
z egészevangélium
arra szólít, hogy térjünk meg, higgyünk Jézusban, halálában,
feltámadásában, és változzunk át a Szentlélek keresztsége által. E
rről azon-ban A
pollós még nem
hallott. Ezért történt, hogy „A
kvila és Priscilla magok
mellé vevék őt, nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát”
(ApC
sel 18:26). Így tehát elm
ondhatjuk: az efézusi gyülekezetnek már a kezdet kezdetén
része volt abban, hogy egy nagy tudós magyarázta közöttük az Írásokat, és
éppen a gyülekezetben érett ez a nagy tudós Krisztus igaz tanítványává.
Apollós jó tulajdon
ságai közé tartozott, hogy kész volt elfogadn
i a ta-n
ítást és a helyreigazítást is. M
iért olyan fon
tos min
den keresztén
y-n
ek ugyanez? M
ikor fordult elő utoljára, hogy valaki fel akarta h
ívni
a figyelmün
ket egy hián
yosságunkra? H
ogyan fogadtuk? H
ogyan ta-
nulh
atjuk meg jobban
fogadni a szükséges h
elyesbítést?
Hétfő
szeptember 26.
EFÉZU
S: AK
VILA
ÉS PR
ISCILLA
Pál először csak rövid időre látogatott el Efézusba a m
ásodik misszióútja vé-
gén,
amikor
Korin
tusból A
ntiókh
iát érin
tve Jeruzsálem
be tartott.
Korintusban ism
erkedett meg A
kvilával és Priscillával. Sok közös vonás voltbennük: zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, m
int Messiást. Sokat utaztak;
Pál missziós küldetésben, A
kvila és Priscilla pedig üzleti ügyekben. Mene-
kültek voltak – a házaspárt Róm
ából üldözték el, Pált pedig több városbólis elkergették. M
indhárman jól ism
erték a sátorkészítés mesterségét.
A szükséghelyzet a Jézus iránti szeretet és az evangélium
hirdetésénekvágya rem
ek csapattá kovácsolta őket. Krisztusról beszéltek K
orintusban,m
ajd elindultak Efézusba (A
pCsel 18:19). Pál szokásához híven elm
ent azsinagógába, és ott a zsidóknak m
ondta el első prédikációját. Az em
berek-re nagy hatást gyakoroltak szavai, ezért kérlelték, hogy m
aradjon tovább ná-luk. N
em m
aradhatott, azt azonban megígérte: „ism
ét megjövök hozzátok, ha
Isten akarja”(21. vers). A
z apostol minden bizonnyal m
egérezte, hogyE
fézus erős keresztény központtá válhat. Ezért m
egkérte Akvilát és Pris-
cillát, hogy maradjanak m
ég a városban. E két hűséges gyülekezeti m
unkássokat fáradozott az első efézusi hívőkért. K
ésőbb, Kr. u. 57 körül, am
ikorPál az 1korintusi levelet írta E
fézusból, Akvila, Priscilla és a házukban ösz-
szejövő csoport üdvözletét is továbbította a korintusi gyülekezetnek (1Kor
16:19). A házaspár az efézusi gyülekezettel együtt nagyszerű példát m
uta-tott a csoportos m
issziómunkára.
Olvassuk el az A
kvilára és Priscillára von
atkozó szövegeket: ApC
sel18:2–3, 18–19; R
óm 16:3–4; 1K
or 16:19! Mit tan
ulhatun
k e részekbőla keresztén
y élettel és szolgálattal kapcsolatban?
Akvila és Priscilla nem
csak az efézusi gyülekezet számára jelentett áldást,
hanem összességében az őskeresztény m
issziós mozgalom
nak is, mivel ők
ismertették m
eg Apollóst a teljes igazsággal (A
pCsel 18:26). M
unkájuk nyo-m
án az őskeresztény egyház egy kulturált, ékesen szóló és félelmet nem
is-m
erő igehirdetőt nyert Apollós szem
élyében.
Olvassuk el újból R
óm 16:3–4 verseit! H
ány em
berért kockáztatnán
kaz életün
ket? Milyen
ügyért vállalnán
k akár az életveszélyt is? Gon
-dolkozzun
k, mielőtt felelün
k ezekre a kérdésekre! Milyen
következte-tést von
hatun
k le önm
agunkról a válaszun
k alapján?
98
Csütörtök
szeptember 29.
PÁL SZ
OLG
ÁLA
TÁ
NA
K H
AT
ÁSA
(Apostolok cselekedetei
20:17–38)
Pál apostol három évet töltött E
fézusban, majd onnan m
isszióútra indultM
acedóniába, Görögországba és Tróásba. Ú
gy tervezte, hogy visszatér Jeru-zsálem
be. A hajó útitervében szerepelt, hogy m
egállnak Milétoszban. E
z aváros E
fézustól körülbelül 50 kilométerre fekszik. Pál m
egkérte az efézusigyülekezet vezetőit, látogassák m
eg, hogy búcsút vehessen tőlük. Ehhez a
gyülekezethez mindig is különösen szoros kapcsolat fűzte az apostolt. Sze-
retetének, ragaszkodásának mélységét jól tükrözi az is, am
it búcsúbeszédé-ben m
ondott (ApC
sel 20:18–35).Figyeljük m
eg Pál életével kapcsolatban a következőket, majd indokol-
juk meg, m
iért nélkülözhetetlenek a szolgálatban! 1.
Élete nyitott könyv volt, éppen úgy, m
int szolgálata (18. vers)2.
Őszinte szívvel szolgált (19. vers).
3. A
z igazságot hirdette a nyilvánosság előtt, és barátai körében is (20. vers).4.
Zsidóknak és görögöknek egyaránt beszélt a Jézusba vetett hitről (21. vers).
5. A
szolgálatot fontosabbnak tartotta saját érdekeinél (24–26. vers).6.
Hirdette Istennek az élet m
inden részére vonatkozó tanácsait (27. vers).7.
A nyáj pásztorolásának feladatát m
ásokra bízta, és figyelmeztetett a szolgálattal
járó veszélyekre (28–31. vers).8.
Hitte, hogy K
risztus saját vérén váltotta meg az egyházat (28. vers).
9. H
itt abban, hogy önfenntartónak kell lennie (33–35. vers).Pál az efézusi hívőket hozzáértő gyülekezeti vezetők gondjaira bízta (17. vers).A
mikor m
egbízta Timóteust a lelkészi szolgálattal, különösen a lelkére kötöt-
te, hogy az efézusiak „ne tanítsanak más tudom
ányt, se mesékkel és végehossza
nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, am
elyek inkább versengé-seket tám
asztanak, mint Istenben való épülést a hit által”
(1Tim 1:3–4).
János, a szeretett tanítvány is az efézusi gyülekezetben szolgált, és taná-csaival erősítette azt (lásd: E
. G. W
hite: Jézus élete, 153. old.). Ireneus, az ős-keresztény egyházatya (kb. K
r. u. 130–200.) arról számolt be, hogy János
efézusi tartózkodása idején írta le evangéliumát (A
gainst Heresies, 2.22.5;
3.1.1). Az idős apostol efézusi tartózkodása m
ár önmagában is nagy erő és
öröm forrása lehetett a gyülekezet tagjai szám
ára.
Olvassuk el újra P
ál ApC
sel 20:18–35 verseiben feljegyzett búcsúbe-
szédét, és imádkozzun
k! Mely része h
at ránk legjobban
, és mit tan
ul-tun
k belőle! Gon
dolkozzunk el azon
, hogyan
javíthatn
ak életünkön
Pál tan
ácsai, és hogyan
erősíthetik az Ú
rral való kapcsolatunkat!
Szerdaszeptem
ber 28.
PÁL EFÉZ
USB
AN
(Apostolok cselekedetei 19:1–20)
Harm
adik misszióútja során Pál betartotta efézusi barátainak tett ígéretét
(ApC
sel 18:21). Visszatért a híres városba, ahol azután közel három
éven áthirdette Isten üzenetét, és igen erős gyülekezetet alapított. „M
indazok, akiklakoznak vala Á
zsiában, mind zsidók, m
ind görögök, hallgatták az Úr Jézus igé-
jét”(A
pCsel 19:10). É
rdemes m
egfigyelnünk a zsidók és görögök kifejezést.A
z efézusi gyülekezet vegyes közösség volt, ahol az egység és a jó kapcsola-tok öröm
ét élvezhették a tagok. Erről Pál többször is említést tesz a levélben.
Pál szolgálata a városban már az elején jól kezdődött: az igazság teljes-
ségével ismertette m
eg a gyülekezethez tartozó hívőket. Apollóshoz hason-
lóan ezek az emberek is részesültek János keresztségében. Jézus keresztsé-
gét még nem
ismerték, sőt m
ég azt sem hallották, „hogy ha vagyon-é Szentlé-
lek”(A
pCsel 19:2). Pál pedig m
int nagyszerű tanítójuk, csakhamar m
égtöbb igazságot m
egvilágított előttük az efézusiak őszinte örömére.
Pál efézusi szolgálata azon
ban kiváltotta n
éhán
y ember ellen
állását.B
ármilyen
kiváló igehirdető volt, m
égsem tudott m
inden
kit meggyőz-
ni. H
ogyan fogadta az ellen
állást az apostol? Vajon m
iért?
Ném
elyek ugyan ellenálltak, de mégis elm
ondhatjuk, hogy egész Ázsia tar-
tományában zsidók és görögök egyaránt m
eghallották az Úr üzenetét. T
öbbm
int két éven át tanított és prédikált Pál Efézusban, Isten pedig „nem
közön-séges csodákat”
tett általa (ApC
sel 19:11). A
z apostol igehirdetésének és gyógyításainak eredménye teljesen lenyű-
gözte az embereket. Sokan hittek szavára, m
egvallották bűneiket, és elfor-dultak a m
ágiától meg a varázslástól. A
z okkultizmusnak hátat fordító
efézusiak hatalmas m
áglyát építettek, és elégettek mindenféle ördögi m
es-terséggel kapcsolatos könyvet, m
ai áron kifejezve több millió dollár érték-
ben (ApC
sel 19:18–19). A legfontosabb m
égis az volt, hogy „az Úrnak igéje
erősen nevekedik és hatalmat vesz”
(20. vers). Miközben azonban „m
agasztal-tatik vala az Ú
r Jézusnak neve”(17. vers), m
ások a város lakói közül attól tar-tottak, hogy „a nagy istenasszonynak, D
ianának templom
a is semm
ibe vétetik,és el is vész az ő nagysága”
(27. vers).
Olvassuk el A
pCsel 19:18–19 verseit! G
ondolkodjun
k arról, mibe ke-
rült ezeknek az em
bereknek, h
ogy elfogadták az új hitet! Fon
toljukm
eg, vajon n
ekünk m
it kellene „m
áglyán elégetn
i”?
1110
Péntekszeptem
ber 30.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: O
lvassuk el Jel 2:1–7 verseit! Figyeljükm
eg, mit üzen Isten az efézusi gyülekezetnek elism
erésként és figyelmezte-
tésként! Vonatkozhat ez az üzenet saját gyülekezetünkre? O
lvassuk el Az apostolok története 27-28. fejezetét (186–196. old.)! Fi-
gyeljük meg azt is, m
ilyen problémákkal kellett szem
benézni az Efézusban
végzett evangélizáció során!A
pollós Akvila és Priscilla „tanítása nyom
án jobban megértette a Szent-
írás üzenetét, és így vált a keresztény hit egyik legtehetségesebb védelmező-
jévé. Más szóval tehát, a m
agasan képzett tudós és lebilincselő szónok a sá-torkészítés szerény m
unkájában foglalatos keresztény pár tanításaiból is-m
erte meg m
ég tökéletesebben az Úr útját” – (E
llen G. W
hite megjegyzései,
Seventh-day Adventist Bible C
omm
entary, 6. köt. 1063. old.).„N
apjainkban a spiritiszta médium
ok, látnokok és jövendőmondók ha-
sonmásai a pogány idők varázslóinak…
Ha a fátylat szem
ünkről fellebbent-hetnénk, láthatnánk a gonosz angyalokat, hogy m
inden furfangjukat csalás-ra és pusztításra használják” – (E
llen G. W
hite: Az apostolok története,
191–192. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. M
inden korszaknak és minden em
bernek meg kell vívnia ugyanazt a
harcot: választania kell Diana és K
risztus között. Mi vette át a m
ai ember
életében Diana szerepét? M
it tehet a gyülekezet azért, hogy az emberek
igazán értsék döntésük fontosságát? Mit tehet szom
batiskolai csopor-tunk, nehogy gyülekezetünk tagjai lassacskán belesodródjanak D
ianatiszteletébe, bárm
ilyen formában jelentkezzen is az?
2. O
lvassa fel valaki Pál apostolnak az efézusi hívőkhöz szóló búcsúbeszé-dét A
pCsel 20:18–35-ben! Beszéljük m
eg, mi jut eszünkbe Pál szavairól!
Olvassunk ism
ét azokról, akik elégették könyveiket (lásd: a szerdai tanul-m
ány)! Nem
túlzás azért ez mégis, hiszen könyvekről volt szó? M
ilyen ta-nulságot vonhatunk le tettükből? Beszélgessünk arról a csoportban, hogytapasztalt-e m
ár valaki hasonlót, amikor is az Ú
rért el kellett égetnie vala-m
it! Mi volt az? M
i késztette őket erre a döntésre? Örülnek, hogy m
egtettékvagy inkább bánkódnak?
1312
Eg
y érd
ek
lõd
õ e
mb
er
Budapesten a K
odály köröndön járva elmerengtem
, látva a rügyezõ fákat anapsütésben. É
ppen hazafelé tartottam, m
iután meglátogattam
az egyikkedves ism
erõsömet. K
aptam tõle egy könyvet, E
rnest W. M
arter: Prófécia
és történelem cím
mel. A
könyv túl nagy volt ahhoz, hogy táskámba tegyem
,ezért a hónom
alá vettem, és úgy m
entem le a kis földalattihoz a lépcsõn.
Velem szem
ben jött felfelé egy hölgy, majd m
egfordult és utánam szólt:
„Bocsánat! M
egengedné, hogy egy pillanatra belenézzek a könyvébe?”„Term
észetesen!” – válaszoltam, és átnyújtottam
neki a könyvet. „Igen, hallottam
már errõl az írásról!” – m
ondta. „Tudja, csak egy alényeg, egy dolog fontos igazán, hogy jók legyünk. H
a ezt megtesszük, m
in-dent m
egtettünk!”M
eglepett ez az álláspont. „Igen – feleltem –, nagyon fontos, hogy jó
emberek legyünk, de ez m
ég nem elég.”
„Mégis, m
ire volna még szükség?” – kérdezte a hölgy.
„Hinni Istenben és ism
erni üzenetét, a Szentírást, a parancsolatait m
eg-tartani” – válaszoltam
. „Igen, igen, de az nagyon nehéz!”„N
em nehéz annak, aki Jézust m
egismerte, hiszen Õ
segít!” – bátorítot-tam
. A hölgy letért az útjáról, és egy darabig együtt folytattuk az utat. O
lyanjól elbeszélgettünk a hit m
élységeirõl, hogy szinte észre sem vettük, m
áreltelt egy óra. Ú
gy éreztem, a hit szikrája lángra lobbant szívében. A
Teremtõ
hozzánk küldi az evangéliumra éhezõ em
bereket.
Vasárnapoktóber 2.
A SZ
ERZ
Ő: PÁ
L
„Pál, Jézus K
risztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban
lévő ésK
risztus Jézusban h
ívő szentekn
ek” (Ef 1:1).
Pál már levele kezdetén apostolnak nevezte m
agát. Az ókori görög nyelvben
a szó jelentése követ, nagykövet, hírnök. Ezek a szavak pontosan illenek Pál
életére és szolgálatára, hiszen valóban fontos üzenetet közvetített. A
z evangéliumok az apostol szót szinte kizárólag a tizenkét tanítványra
használják, akiket Jézus elhívott, és elküldött a szolgálatra (lásd: Mt 10:2–4;
Mk 3:14–19; Lk 6:13–16). A
nnak ellenére, hogy Pál nem tartozott a tizen-
kettő közé, mégis ezzel a kifejezéssel utal m
agára az efézusi levélben és még
számos m
ás helyen. Ez is azt jelzi, hogy biztos volt elhivatásában.
Miért és h
ogyan érvelt apostoli tekin
télye mellett P
ál?
Gal 1:1________________________________________________________
Gal 1:11–17 ___________________________________________________
1Kor 9:1–2 ____________________________________________________
ApC
sel 26:9–19 ________________________________________________
Pál számára sosem
volt kérdéses, hogy Isten apostolnak hívta el. A D
amasz-
kusz felé vezető úton történtek erősen emlékezetébe vésődtek. O
tt hívta elJézus, hogy Isten eszköze legyen a pogányok elérésére (A
pCsel 9:15; 22:21).
Attól a pillanattól kezdve nem
a saját útját járta, hanem Jézus szolgája lett.
Isten akarta, hogy apostol, követ, küldött legyen, aki Jézus Krisztus hírnö-
ke. Pál teljes szívvel elfogadta a hívást, és attól kezdve élete egészen megvál-
tozott. De nem
csak az ő élete, hanem az egyház és a világ is m
egváltozottezután.
Pál drámai m
egtérési élményen esett át a dam
aszkuszi úton, amelyhez ha-
sonlót nem sokan éltek át m
ég azok közül sem, akiket Isten elhívott. Isten
ma is választ m
agának hírnököket.
Hogyan
hívott el Isten
? Mit válaszoln
ánk, h
a valaki megkérdezn
é, mi-
lyen feladatot szán
t nekün
k az Úr?
2. tanulmány
október 1–7.
Emberi kapcsolatok
Efézusban
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: É
saiás 14:12; Apostolok cselekedetei 26:9–19;
Róm
a 1:7; 1Korinthus 1:3; G
alata 1:11–17; Efézus 3:11–12; Kolossé 1:20–21;
Jelenések 12:7
„Áldott legyen
az Isten, és a m
i Urun
knak, Jézus K
risztusnak A
tyja,aki m
egáldott min
ket min
den lelki áldással a m
enn
yekben a K
risz-tusban
” (Ef 1:3).
Hála a gyülekezet közösségéért. A
mint az elm
últ héten is említettük: Pál a
harmadik m
isszióútja végéhez közeledve, amikor Jeruzsálem
felé tartott, el-m
ondta efézusi barátainak, hogy „nem látjátok többé az én orcám
at” (ApC
sel20:25). Igaza is lett, hiszen ham
arosan letartóztatták, majd bebörtönözték
Róm
ában. A pogányok apostolának a m
isszió frontvonalától távolabb kerül-ve, a császár fogságában volt ideje visszaem
lékezni életére (Ef 3:8).
A börtön m
agányában írta meg leveleit Filippi, K
olossé gyülekezeténekvalam
int Filemonnak és az efézusi gyülekezetnek, m
iközben örömm
el gon-dolt arra, m
ilyen nagyszerű a Jézusban való közösség. A
z efézusi gyülekezetnek szóló levélben sem a tantételekkel, sem
a tár-sadalm
i problémákkal nem
foglalkozott, kizárólag a Krisztusban való kö-
zösség, az emberi kapcsolatok és az egység m
iatti örömét fejezte ki. N
agy-szerűen m
egfogalmazta háláját, dicsőítette Istent m
indazért, amit K
risztus-ban tett az egyház létrehozásával.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
iért volt annyira biztos Pál abban, hogy Istenhívta el? H
ogy határozhatnánk meg, ki az apostol? M
it jelent szentnek len-ni? M
it jelent a Bibliában a béke fogalma? M
it értett Pál a Krisztusban kife-
jezés alatt?
1514
Kedd
október 4.
KEG
YELEM
ÉS BÉK
ESSÉG
„Kegyelem
néktek és békesség Isten
től, a mi A
tyánktól és az Ú
r JézusK
risztustól” (Ef 1:2).
Pál legtöbb levelét szokás szerint a „kegyelem…
és békesség”üdvözlettel kezd-
te (Róm
1:7; 1Kor 1:3; 2K
or 1:2; Gal 1:3;
Fil 1:2; Kol 1:2 stb). A
görög szó,am
it itt a kegyelemre használt m
ás, mint a m
egszokott köszöntés. Nem
egyáltalános jókívánság a m
ásik ember egészségére és jólétére vonatkozóan.
Ahelyett, hogy olvasóinak jó egészséget és m
inden jót kívánt volna, Pál a ke-gyelem
re egy olyan görög kifejezést használt, ami a keresztény szóhaszná-
latban új jelentést kapott. Utalás volt arra, hogy az érdem
telen bűnösöketIsten jóindulatával veszi körül. E
gyedül Isten szeretete által és az Ő kezde-
ményezésére m
enekülhet meg bárki is a bűntől. E
zt a gondolatot Pál ké-sőbb is hangsúlyozta: „M
ert kegyelemből tartattatok m
eg, hit által; és ez nemtőletek van: Isten ajándéka ez”
(Ef 2:8). A
kegyelem m
ellett Pál még békessé-
get is kívánt olvasóinak.
Krisztus h
alála és feltámadása új jelen
tést adott a békesség fogalmá-
nak. A
z Isten és em
ber, valamin
t az ember és em
ber kapcsolatának
kapuit szélesre tárva új tapasztalatokhoz vezet. O
lvassuk el a követ-kező szövegeket: Jn
14:27; Róm
5:1; Ef 2:14–15; 6:15! Hogyan
értel-m
ezhetjük a békesség fogalm
át az itt felsorolt részekben?
A kegyelem
és a békesség egyaránt „a mi A
tyánktól és az Úr Jézus K
risztus-tól”
(Ef 1:2) ered. E
bben a versben is az látszik, hogy Krisztus egyenrangú
az Atyával, tehát a Szentírásban itt is Jézus istenségéről olvashatunk. Jézus
nélkül Isten kegyelme nem
nyilvánulhatott volna meg az em
berek között,sőt az Isten és a bűnösök közötti békesség sem
válhatott volna lehetővé. Eb-
ből eredően az efézusi levélben az a leghangsúlyosabb, hogy mit tett értünk
Isten Krisztusban. Ő
a váltságunk, Krisztus kegyelm
e miatt üdvözülhetünk.
Ő a békességünk, hiszen általa kerülhetünk új kapcsolatba az Ú
rral.
Hogyan
tapasztalhatjuk Isten
békességét? Miben
különbözik ez a vi-
lág nyújtotta békességtől? M
it kellene ten
nün
k azért, hogy jobban
megism
erjük és átéljük azt a békességet, amit Isten
kínál?
Hétfő
október 3.
A C
ÍMZ
ETT
EK: A
Z EFÉZ
USI SZ
ENT
EK
A levél „az Efézusban lévő és K
risztus Jézusban hívő szenteknek”(E
f 1:1) szól.A
z őskeresztény egyházban általánosan elfogadták, hogy az efézusi gyüleke-zetnek szólt ez a levél, noha néhány fontosabb régi kódexből kim
aradt azE
fézusban szó. Em
iatt vált néhány kutató számára kérdésessé, hogy erede-
tileg valóban az efézusiaknak írta-e levelét Pál. A konzervatív teológusok ál-
talánosságban elfogadják, hogy a címzettek az efézusiak voltak, m
ajd azüzenetet továbbküldték m
ás ázsiai gyülekezeteknek is. Ez m
agyarázatot adarra, hogy m
iért hagyott ki Pál minden szem
élyes utalást a helyi emberekre
vagy problémákra vonatkozóan. H
elyette Krisztus tettének kozm
ikus hatá-sát m
éltatta, beleértve Isten munkáját a m
ennyekben, Krisztus kereszthalá-
lát valamint az egyház tusakodását „fejedelem
ségek ellen, a hatalmasságok el-
len”(E
f 6:12).
Pál a leveleiben
elég gyakran h
asználja a „szen
tek” kifejezést. Az Ú
j-szövetségben
összesen 61 alkalom
mal fordul elő ez a szó, és ebből
39-szer Pál írásaiban
. Az alábbiakban
felsoroltunk öt ilyen
esetet. Ta-n
ulmán
yozzuk min
degyiket, és vizsgáljuk meg, m
ilyen von
atkozás-ban
utal a szentségre! Jel 14:12; 1K
or 1:2; Ef 4:12; Ef 5:3; Kol 1:26
A szent szó nem
valamiféle lelki elitre utal, hanem
minden hívőre vonatko-
zik. Szó szerint annyit jelent, mint elkülönített, itt pedig: K
risztus Jézusbanelkülönített a belé vetett hitre. A
z újszövetségi szóhasználattól idegen az agondolat, m
iszerint a szentek bűntelenek vagy erkölcsileg tökéletesek vol-nának. Fontos, hogy a szentek „m
egtartják az Isten parancsolatait és Jézushitét” (Jel 14:12), a hangsúly m
égsem az erkölcsi tökéletességre, hanem
a Jé-zushoz való hűségre kerül. K
risztus kegyelme által m
egváltást nyert ember
a szent. Az efézusi szentek K
risztus Jézusban vannak. Kettős állam
polgár,aki elfogadta K
risztust: Efézusban és K
risztusban él. Otthona ez a világ, de
az eljövendőnek is polgára. „E
gy kislány az istentiszteleten látta az ólomüveg ablakokat a tem
plom-
ban. Am
ikor megkérdezték tőle, ki a szent, így válaszolt: ‘az a szent, akin
átsugárzik a fény’. Az a szent, akinek Jézusra m
utat egész élete: beszéde, tet-tei,
magatartása
és em
beri kapcsolatai
is” –
(Life
Application
Bible
Com
mentary, E
phesians, [Wheaton, Ill.: Tyndale H
ouse, 1996.] 4. old.).M
ennyire mutattak Jézusra tegnapi tetteink és szavaink? Van valam
i, amit
másképp csinálnánk?
1716
Csütörtök
október 6.
A K
ULC
SSZÓ
: KR
ISZT
USB
AN
Pál írásaiban közel 200 alkalomm
al fordul elő a Krisztusban kifejezés, illet-
ve ennek valamilyen változata. A
z efézusi levélben ez egy olyan kulcsszó,am
i annak mélységét érzékelteti, hogy Pál m
egértette, milyen sokat tett Is-
ten értünk és az elbukott világért Krisztus élete, halála és feltám
adása által.A
levélben harmincnál is többször fordulnak elő a K
risztusban, az őbennevagy az akiben szavak. E
zeknek többsége arra utal, hogy Krisztus által va-
lósította meg Isten eredeti szándékait a terem
tésben, a történelemben, a
megváltásban és a helyreállításban.
Pál tehát nemcsak K
risztus emberi testben végzett küldetésének jelentő-
ségét ismeri el, hanem
nagy bátorsággal jelenti ki azt is, hogy Krisztus nél-
kül nem juthatnánk üdvösségre, nem
válhatnánk Isten gyermekeivé. N
élkü-le nem
nyerhetnénk bűnbocsánatot, nem fordulhatnánk Istenhez, nem
mu-
tatkozhatott volna meg Isten szeretete, nem
lenne egyház, nem következhet-
ne be az egész világegyetem helyreállítása és nem
lenne jövő sem. Így tehát az
efézusi levél minden tekintetben K
risztus-központú irat. Jézust dicsőítő ének,hiszen nélküle csak „idegenek”
és „távolvalók”volnánk (Ef 2:12).
Mi történ
t értünk K
risztusban a következő versek tan
úsága szerint?
Kol 1:13-14; Ef 3:11-12; Ef 1:7; Ef 1:10-11; 2K
or 5:19; Kol 2:10
Keresztényként egyedül K
risztusban kaphatunk meg m
indent, amink csak
van vagy amire vágyunk. K
risztus megtette értünk, am
it semm
iképp sem te-
hettünk volna meg önm
agunkért. Ezért tartozunk neki olyan sokkal, ezért
illeti meg őt az első hely életünkben, és em
iatt kell alárendelnünk az akara-tunkat neki. N
incs bocsánat arra, ha az ember visszautasítja K
risztust ésm
indazt, amit Ő
jelent. Ha elvetjük Jézust, az életet vetjük el!
Krisztusé a fő hely életünkben, aki kim
ondhatatlanul fontos számunk-
ra, hatása mindenre kiterjed. E
lengedhetetlen, hogy Ő álljon otthonunk,
munkánk, értékrendünk és istentiszteletünk középpontjában. K
risztusbanm
indent lehetővé tett Isten.
Ha K
risztus benn
ünk lakozik, m
indez valósággá válik. M
it kell meg-
változtatnun
k az életünkben
ahh
oz, hogy valóban
Isten m
aradjon a
középpontban
?
Szerdaoktóber 5.
EGYSÉG
„Megism
ertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő
jó kedve szerint, melyet
eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ism
ét egybe-szerkeszt m
agának mindeneket a K
risztusban, mind am
elyek a mennyekben
vannak, mind am
elyek e földön vannak”(E
f 1:9–10).
Figyeljük meg, hogy a versek fő tém
ája az egység. Milyen egységet akar
az Úr? Jobban fel tudjuk m
érni az egység fontosságát, ha ismerjük a
nagy küzdelem gondolatkörét, am
elyhez hozzátartozik Lucifer bukásá-nak története is? (Lásd m
ég: Jel 12:7; Ésa 14:12; Kol 1:20–21!)
Pál e két versben levele központi témájaként em
líti az egység gondolatát.„Levelét olyan gyülekezetnek írta, am
elynek tagjai zsidók és görögök, ázsi-aiak és európaiak, rabszolgák és szabadok voltak. E
z is azt példázta, hogy adarabjaira hullott világ K
risztusban válik majd újból teljes egésszé. E
nnekm
egvalósulásához elengedhetetlen az emberek, a családok, a gyülekezetek
és…Isten egész világegyetem
ének egysége” – (Ellen G
. White m
egjegyzései,Seventh-day A
dventist Bible Com
mentary, 6. köt. 995. old.).
Pál szerint kétféleképpen értelmezhető az egység gondolata. A
z egyik azegyházzal kapcsolatos, ahol zsidók és pogányok egy testület tagjaivá váltak.A
másik értelm
ezés egyetemes, am
ely szerint mennyen és földön m
inden aK
risztusban való végső egység felé halad. A
z emberek közötti ill. a világegyetem
et összefogó egység forrása, indí-tóoka és kiváltó eszköze nem
lehet emberi igény, képesség, és nem
találha-tó a term
észet semm
iféle evolúciós, történelmi vagy gépiesen m
űködő fo-lyam
atában. Az efézusbelieknek írt levélben Pál nem
esebb, biztosabb útrautalt. A
z apostol kifejtette, hogy Isten gondolata és akarata biztosítja a világ-egyetem
igazi egységének megvalósulását. M
inden előre halad „az Ő jó ked-
ve szerint, melyet eleve elrendelt m
agában”(E
f 1:9).Pál azt is elm
ondta az efézusi híveknek, hogy az egyetemes egységnek a
keresztény egyházon belül már itt és m
ost létre kell jönnie.
Miért olyan
fontos az egyh
áz egysége? Mi történ
ik, ha m
egoszlás, el-len
tét és széthúzás üti fel a fejét a közösség sorai között? K
i sérülilyen
kor? Milyen
hatása lesz a széth
úzásnak? M
ilyen kon
krét tettek-kel segíth
etjük elő mi m
agunk is az egység légkörén
ek kialakulását agyülekezetün
kben?
1918
Péntek október 7.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: Pál apostoli küldetéséről: „Pál ügyesen
igényt tartott tisztségére, mint K
risztus apostola. Kijelentette, hogy apostol-
sága ’nem em
berektől, nem is em
berek által kapta elhivatását, hanem Jézus
Krisztus által, és az A
tya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak kö-
zül’ (Gal 1:1). N
em em
berektől, hanem a m
enny legmagasabb tekintélyétől
kapta megbízatását. E
zt a tisztséget a jeruzsálemi gyűlés is elism
erte, amely
döntésnek Pál eleget tett a pogányok közötti munkájában” – (E
llen G.
White: A
z apostolok története, 255. old.). A
z egységről: „Mikor az em
bereket nem a kényszer vagy önérdek köti
egymáshoz, hanem
a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvénye-sül, am
ely felette áll minden em
beri befolyásnak. Ahol ez az egység m
egvan,az annak bizonyítéka, hogy ott Isten képm
ása helyre lett állítva az ember-
ben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. E
z azután abban is megm
u-tatkozik, hogy az isteni term
észet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmassá-
goknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az em
ber szívében lakozó önzést”– (E
llen G. W
hite: Jézus élete, 585-586. old.).K
risztus munkájáról: „K
risztus megváltói m
unkája igazságot szolgáltatIsten uralm
ának. Megtudja a világ, hogy a M
indenható a szeretet Istene. Sá-tán vádjai alaptalannak bizonyulnak; jellem
éről lehull a lepel. A lázadás so-
ha többé nem ism
étlődhet meg. Bűn soha többé nem
hatolhat be a világ-egyetem
be. A hitehagyás ellen m
indenki örökre biztosítva van. Az önfelál-
dozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a föld és a menny lakóit Te-
remtőjükkel” – (i. m
. 18. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. M
it felelhetnénk, ha valaki ezt mondaná: „Á
tadtam szívem
Krisztusnak.
Hiszem
, hogy meghalt bűneim
ért, és képességeim szerint m
indent meg
is teszek, hogy engedelmeskedjem
akaratának. Vajon miért nincs béke
mégsem
a szívemben”?
2. Van olyan problém
a a gyülekezetünkben, ami m
egosztja a tagokat? Mit
tehet szombatiskolai csoportunk az egységért?
3. Beszélgessünk a csütörtöki részben felsorolt bibliaszövegekről, am
elyekarról szólnak, hogy Isten m
i mindent tett értünk K
risztusban! Válasz-szunk egy gondolatot, am
i a legtöbbet jelenti számunkra, és m
ondjuk elazt is, m
iért tartjuk olyan fontosnak a kiemelt szöveget!
2120
Pa
pírzs
eb
ke
nd
õre
írt te
lefo
nszá
m
A röntgenosztályon várakoztam
, amikor elhaladt elõttem
egy tolószékbenülõ hölgy, nehezen forgatva széke kerekeit. Felálltam
és elsegítettem oda,
ahová igyekezett. Miután végzett, visszasegítettem
. Kért, hogy m
ellém ül-
hessen. Nehézkesen kiszállt a tolószékbõl és leült a padra. „M
ilyen vizsgá-latra vár?” – kérdezte.
„Gyom
orröntgenre – válaszoltam –. A
gipszkása miatt nem
lesz kellemes
dolog!” „Ó
, nem kell félni! N
ekem m
ár többször is csinálták.” „N
em félek! – válaszoltam
. Hívõ em
ber vagyok, tudom, hogy a Terem
tõm
egsegít.” „É
n is az vagyok – mondja –, olvasom
is a Bibliát, csak nehezen értem
.Fõleg a jövendölések nehezen érthetõk.”
Beszélgetni kezdtünk, m
ajd megkérdeztem
: Megengedi, hogy elm
ond-jam
, hogyan kell értelmezni pl. D
ániel könyvébõl egy próféciát? „Ö
rülnék neki!” – válaszolta. E
lmondtam
nagyon röviden a következõket: Nabukodonozor babiloni
király álmában egy hatalm
as álló szobrot látott, amelynek arany feje, ezüst
melle, réz hasa, lábszára vasból, lábujjai részint cserépbõl voltak. M
ajd egykõ leszakad, a szobor elé repül, és darabokra zúzza azt, a kõ pedig betöltia földet. A
megfejtés pedig így szól: az arany fej te vagy, ó, király, B
abilon.A
z ezüst mell M
édo-Perzsia, a réz has G
örögország, majd következik a
Róm
ai Birodalom
. Ezek m
ind-mind beteljesedtek. A
vas és cserép korsza-kában vagyunk, jön m
ajd a kõ, az Úr Jézus K
risztus, betölti az egész földet,és igazságot hoz.
„Ó, ezt nekem
így még soha senki nem
mondta el!” – m
ondta leplezetlenlelkesedéssel az asszony. E
kkor nyílt az ajtó, és éppen õt szólították.E
lindult, de visszalépett, és hangosan egy telefonszámot m
ondott nekem,
amit én azonnal a kezem
ben lévõ papírzsebkendõre írtam. A
bemutatkozás
akkor történt, amikor felhívtam
a hölgyet telefonon. A fenti tém
át lefénymá-
soltattam bõvebb m
agyarázattal együtt, és elküldtem neki. B
aráti kapcsolatalakult ki köztünk. A
z Úr ism
ét küldött hozzám valakit, aki keresi az igazsá-
got.
N. N
.
Vasárnapoktóber 9.
A K
IVÁLA
SZT
OT
T
„Aszerin
t, amin
t magán
ak kiválasztott min
ket Őben
ne a világ terem
-tetése előtt, h
ogy legyünk m
i szentek és feddh
etetlenek Ő
előtte szere-tet által” (Ef 1:4).
Pál kifejtette: Isten határozta el már eleve, hogy létrehívja az egyházat (E
f1:4–5). Isten m
egváltási terve és a megváltottakkal való szándéka nem
a vé-letlen m
űve. Már az idők kezdete és a terem
tés előtt készen állt tervével.G
ondolatban megfogalm
azta célját, hogy kiválasztja az embert K
risztusban.Isten m
ár akkor látott minket a K
risztussal való kapcsolat által, amikor m
égnem
is léteztünk, és ezért fogadhatott gyermekeivé. E
bből következik, hogynem
az biztosítja üdvösségünket, amik vagyunk vagy am
it teszünk. Nem
befolyásolhatjuk Istent, nem juthatunk el Istenhez saját erőfeszítéseink ál-
tal. Valójában amikor m
ég nem is léteztünk, Istennek m
ár akkor is szándé-kában állt üdvösségre juttatni m
inket. Azt akarta, hogy am
ikor megszüle-
tünk, ne kelljen mást tennünk, csak elfogadni, am
it Krisztus felkínál.
Hogyan világítják m
eg a predesztináció, azaz az eleve elrendelés kérdé-sét a következő szövegek? 1K
or 2:7; Ef 1:4–5; Ef 3:11; 1Pt 1:20; Jel 13:8
Sokakat összezavar az a gondolat, hogy Isten előre kiválasztotta az embert
az üdvösségre, mivel ebből arra következtetnek, hogy akkor m
ásokat bizo-nyára a kárhozatra szánt. D
e a Bibliából nem ezt a tanítást ism
erhetjük meg.
Valójában az Isten szándéka szerint előre elkészítette a megváltási tervet
azért, hogy mindenki üdvösségre jusson (1T
im 2:6; 2Pt 3:9). M
ár a világkezdete előtt elhatározta a m
inden emberre kiterjedő m
egváltási tervet. Azt
azonban nem döntötte el, ki-ki egyénileg hogyan fogadja m
ajd tervét. Istenelőre tudja, m
i lesz a sorsunk, ám ez nem
ugyanaz, mintha Ő
határoznám
eg azt, hogyan döntsünk. Krisztus értünk hozott áldozata következtében
ajánlja fel Isten az üdvösséget nekünk, és ezt a tervét már a terem
tés előttm
egalkotta az Úr. E
gyedül az a kérdéses, mi hogyan fogadjuk ajánlatát.
Isten m
ár a teremtés előtt azt akarta, h
ogy üdvösségre jussunk, azaz
eredeti terve szerint örökké vele legyün
k a men
nyben
és az újjáterem-
tett földön. Gondolkodjunk el azon, m
it jelent személy szerint nekünk
ez az áldott remén
ység! Adjun
k hálát Isten
nek a m
egváltás ajándéká-
ért! Beszélgessün
k erről is a szombatiskolai csoportun
kban!
3. tanulmány
október 8–14.
Mit tett értün
k Isten?
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: 1K
orinthus 2:7; Róm
a 8:15–16; Efézus 1:3–14;
1Péter 1:20; Jelenések 13:8
„Akiben
van a m
i váltságunk az Ő
vére által, a bűnökn
ek bocsánata
az Ő kegyelm
ének gazdagsága szerin
t” (Ef 1:7).
Hála és könyörgés. A
görög eredetiben Ef 1:3–14 egyetlen hosszú m
ondat,am
elyben az apostol a keresztény teológia fő gondolatait említi m
eg; többekközött azt is, hogy a Szenthárom
ság is részt vett az egyház, azaz Isten földicsaládja m
egalapításában. Az A
tya Isten „magának kiválasztott m
inket Őben-
ne [Krisztusban] a világ terem
tetése előtt”(4. vers). Jézusban „van a m
i váltsá-gunk az Ő
vére által”(7. vers). A
Szentlélek pedig biztonságot ad, gondosko-dik arról, hogy elnyerhessük hervadhatatlan örökségünket (13–14. vers).
Pál kifejtette, hogy Isten ugyan cselekszik az emberiség történelm
énekés idejének keretein belül, de „a m
ennyekben” lakozik. Ez a kifejezés öt alka-
lomm
al fordul elő az efézusi levélben azzal kapcsolatban, hogy honnan jönaz áldás (3. vers), hol tartózkodik a feltám
adott Krisztus (20. vers), hol le-
szünk majd m
i is (2:6), hol nyilatkoztatja ki Isten szándékait az egyháznak(3:10) és honnan szárm
aznak a sötétség erői, amelyekkel tusakodnunk kell
(6:12).
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
it jelent az eleve elrendelés a bibliai nyelvhasz-nálatban? A
z efézusi levél szerint mit tett értünk Isten K
risztusban? Mit ért
Pál azon, hogy Isten gyermekeivé fogad m
inket? Hogyan váltotta m
eg Krisz-
tus az embert?
2322
Kedd
október 11.
MEG
VÁLT
ÁS K
RISZ
TU
SBA
N (Efézus 1:7–8)
Hogyan
részesülhetün
k a megváltásban
Ef 1:7–8 versei szerint? N
yer-h
et-e üdvösséget bárki is véráldozat nélkül (lásd m
ég: Zsid 9:22)?
A m
egváltás azt jelenti, hogy a szolga felszabadul, ha valaki kifizeti érte aváltságdíjat. A
Szentírásban a megváltás azt jelenti, hogy Isten K
risztusbanm
egváltotta az embert a bűn rabságából. K
risztuskereszten kiontott vére
nemcsak a bűnbocsánatot, de a m
egváltást is lehetővé tette a bűnös számá-
ra, és azt, hogy Isten befogadja családjába (Gal 4:4–6; E
f 1:7–8). Krisztus
nélkül ezek közül egyik sem történhetne m
eg.A
bűnbocsánat nekünk semm
ibe sem kerül, hiszen nem
is határozhat-nánk m
eg az árát, és meg sem
tudnánk fizetni. Isten azonban igen sokat áldo-zott azért, hogy m
egbocsássa bűneinket – Jézus vérével fizetett érte. A bűn ter-
mészetéből fakad, hogy halált hoz. A
bűnösnek kellene meghalnia, de helyet-
te valaki más halt m
eg. Az ószövetségi áldozati rendszerben Isten akkor adott
bűnbocsánatot, ha a bűnös kiontotta egy állat vérét. Az áldozati rendszer elő-
remutatott arra a napra, am
ikor Krisztus, az Isten báránya „elveszi a világ bű-
neit”(Jn 1:29). A
kereszten Jézus a mi bűneinkért fizette ki a váltságot. K
ion-tott vére szerezte m
eg a bűnbocsánatot (Róm
5:8–9; Ef 2:13; Kol 1:20).
A kereszt tette lehetővé m
egváltásunkat és azt is, hogy Isten gyermekei-
vé fogadjon „az Ő kegyelm
ének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött
velünk”(E
f 1:7–8). Pál hatszor használta a „gazdagsága”szót az E
fézusi le-vélben (E
f 1:7 18; 2:4, 7; 3:8, 16). Lehet, hogy sok tekintetben szegények va-gyunk és nyom
orgunk, de bővölködünk Isten kegyelmében! M
egszabadul-tunk a bűntehertől!
Egyszer valaki megkérdezett egy gazdag gyárost, m
ennyi pénzzel lenne elé-gedett. „Akkor, ha m
indig egy kicsivel több van, mint am
ennyi volt”– felelte a m
ul-tim
illiomos. H
a egy kereszténynek tesszük fel ugyanezt a kérdést, ezt a választkapjuk: „Az én Istenem
pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő
gazdagsá-ga szerint dicsőségesen a K
risztus Jézusban”(Fil 4:19).
„A kegyelem
meg nem
érdemelt jóindulat. A
hívő nem a saját érdem
eirevaló tekintettel igazul m
eg, hiszen nem adhat sem
mit az Ú
rnak. Isten am
egváltás által igazítja meg az em
bert, és ezt a mennyei törvényszéken a bű-
nös helyetteseként és kezeseként álló Krisztus Jézusban nyerhetjük el” –
(Ellen G
. White: Selected M
essages, 1. köt. 398. old.). Tanuljuk meg ezt az
idézetet! Segítségünkre lehet, különösen akkor, ha üdvösségünk miatt aggó-
dunk, ha elcsüggedünk vagy ha kétségek gyötörnek.
Kedd
október 10.
AD
JUN
K H
ÁLÁ
T IST
ENN
EK, M
ERT
GY
ERM
EKEIV
É FO-
GA
DO
TT
(Efézus 1:4–6)!
Olvassuk el Ef 1:4–6 verseit! E versek szerin
t mi az a h
árom dolog,
amit Isten
megtesz értün
k? 4. vers; 5. vers; 6. vers
Am
ikor Isten már a világ terem
tése előtt megalkotta a m
egváltási tervet,gondolt az egyházra is. D
e kikből áll majd az egyház? Isten családjának kik
lesznek tagjai? Ef 1:4-ben Pál részben m
egadta már a választ: azok, akiket
Isten kiválasztott Krisztusban, hogy „szentek és feddhetetlenek” legyenek,
és szeretetben járjanak. A K
risztusban való kiválasztás nem jelenti Isten ön-
kényes döntését, hanem azt fejezi ki, hogy Isten m
egteremtette a lehetősé-
get, és elérhetővé tette az üdvösséget az egész világ számára. E
zt azonbancsak azok nyerik el, akik igényt tartanak rá.
Az üdvösség és az örök élet Isten ajándékaként m
inden ember szám
áraelérhetővé vált Jézusban (Jn 3:16; E
f 2:8–9), de csak az üdvözül, aki „hiszenŐ
benne”. Isten előre elhatározta, hogy az ajándékot mindenki m
egkaphatja.A
döntés viszont a mienk, hogy igényt tartunk-e Isten felajánlására.
Ehhez Pál m
ég hozzáfűz egy gondolatot. Isten eleve elhatározta, hogy Jé-zus K
risztus által gyermekeivé fogadja azokat, akik elfogadják a felkínált üd-
vösséget Jézusban (Ef 1:5). Tehát nem
mondhatjuk, hogy Isten kiválasztott
némelyeket, m
ásokat pedig kárhozatra rendelt. Akik elfogadják, am
it Krisz-
tus értük tett, egyszerűen beteljesítik, amit Isten m
ár kezdettől fogva elter-vezett velük kapcsolatban.
Figyeljük meg, m
enn
yire han
gsúlyos a gyermekké fogadás gon
dolata(5. vers)! M
iért ezzel a kifejezéssel akarta érzékeltetni P
ál, hogy m
ittett értün
k Isten (lásd m
ég: Róm
8:15–16; Gal 3:26–29; 4:5)?
Isten gyermekei alkotják az egyházat. A
kik nem lettek Isten gyerm
ekei, azokárvák és tékozlók. Bűneik m
iatt nem tagjai Isten családjának és azért, m
ert el-döntötték, hogy m
egmaradnak az Isten elleni lázadás útján. A
mikor azonban
elfogadják Isten eleve elrendelt ajándékát, az Úr őket is befogadja családjába.
Ettől kezdve velük is létrejön a szereteten alapuló családi kapcsolat.
Mi m
otiválja tetteinket az általunk szeretett emberek irányába? M
ilyenlegyen kapcsolatunk Istennel, aki gyerm
ekeivé fogadott? Segítenek em-
beri kapcsolataink abban, hogy jobban megérthessük ezt?
2524
Csütörtök
október 13.
ZSID
ÓK
ÉS PO
GÁ
NYO
K (Efézus 1:11–14)
Ef 1:11–13-ban Pál m
egemlít egy példát az új egységgel kapcsolatban,
amely a zsidók és pogányok között alakult ki K
risztusban. Különbséget tesz
a mi és a ti között: „vettük is az örökséget”
(11. vers); „mi, akik m
ár korábbanis K
risztusba vetettük reménységünket”
(12. vers, katolikus fordítás); „akibenti is, m
inekutána hallottátok az igazságnak beszédét… hittetek is”
(13. vers). A„m
i” itt a zsidókból lett keresztényekre utal, mert Pál is közülük való volt, a
„ti” pedig a pogányokból lett keresztényekre vonatkozik.
Milyen
értelemben
jöttek előbb a zsidók? Isten először őket választot-
ta népén
ek (5Móz 4:20; 9:29; Z
ak 2:12). „...reájok bízta az Ő beszéde-
it” (Róm
3:2). Nekik h
irdettetett először az evangélium
(Róm
1:16), ésígy először ők h
ittek Jézusban (Jn
1:11; 8:31; ApC
sel 1:8; 3:26).
Pál nem a zsidó keresztények felsőbbrendűségére gondolt, am
ikor megje-
gyezte, hogy előbb tértek hitre a zsidók. Ef 1:13-ban azt írta a pogányokbóllett keresztényekkel kapcsolatban, hogy
„ti is…hittetek”, és a Szentlélek lett a
záloga „a mi [a zsidóból és pogányból lett keresztényeknek egyaránt] örökségünk-
nek”(14. vers). Isten országában senki nem
juthat kiemelt helyhez azáltal,
hogy előbb ismerte m
eg vagy fogadta el Krisztust. N
em az a lényeg, m
ikor fo-gadjuk el az evangélium
ot, inkább az, hogy hűségesen kitartunk-e mellette!
Pál a Szentlélek munkájára utalva hangsúlyozta, hogy biztos az öröksé-
günk. A Szentlélekkel kapcsolatban három
meghatározást m
ondott el. Elő-
ször: az ígéretnek Lelke. Isten Jézus által mindenkinek m
egígérte a Szentlélekajándékát, aki m
egtér és hisz (Lk 24:49; Gal 3:14, 16). M
ásodszor: a Lélek Is-ten pecsétje. A
pecsét a tulajdonjogot és hitelességet fejezi ki. Ha a Szentlélek
bennünk lakozik, ez annak jele, hogy Istenhez tartozunk (lásd még: R
óm8:14–17; 2K
or 1:22). Harm
adszor: a Lélek Isten záloga. A zálog szót fordíthat-
juk még „foglalónak”, „biztosítéknak” is. A
Lélek által Isten zálogot, foglalótadott, am
ivel jelzi, hogy úgy a zsidóknak, mint a pogányoknak tett m
indenígéretét beteljesíti „az Ő
dicsőségének magasztalására”
(Ef 1:14).
Az Ef 1:13–14 verseiben m
egismerkedhetünk az üdvösségre jutás há-
rom alapvető lépésével. O
lvassuk el ezt az igeszakaszt, majd írjuk le a
folyamatot! M
iben különböznek az olvasottak attól, amit m
i éltünk át? Teh
etnén
k, esetleg változtathatn
ánk valam
it azért, hogy elm
élyít-sük és gazdagítsuk ezt az élm
ényt? H
a igen, akkor m
i volna az?
Szerdaoktóber 12.
A T
ITO
K (Efézus 1:9–12)
Olvassuk el Ef 1:9–12 verseit! Figyeljük m
eg, hán
yszor említi P
ál eb-ben
a néh
ány versben
, hogy Isten
akarata vagy célja megvalósul! Ez a
gondolat fordul elő a fejezet első n
yolc versében is! H
ogyan erősíti bi-
zalmun
kat, hogy Isten
valóra váltja velünk kapcsolatos szán
dékait?
Isten népének bőven van oka dicsérni az Urat: a kiválasztásért, az Isten csa-
ládjába való befogadásért, a megváltásért, a bűnbocsánatért és azért, hogy
elfogad minket. A
mai tanulm
ányunk még egy dolgot em
lít: Isten megism
er-tette velünk akaratának „titkát az Ő
jó kedve szerint”(9. vers).
A titok szót hatszor használja Pál az efézusi levélben. A
görög szónakkétféle jelentése is van. A
z első: valami titkos dolog, am
it csak néhányan is-m
ernek; a második: valam
i korábban titok volt, de Isten mostanra felfedte.
Pál a második értelem
ben használja a szót.
Mi „az Ő
akaratjának titka”, am
iről Pál Ef 1:9–12 verseiben
beszél?
Az efézusi levél 3. fejezetében Pál kifejti, hogy Isten terve volt a zsidók és po-
gányok egy közösségbe forrasztása. Más szóval úgy is m
ondhatnánk, hogyegységessé akarta tenni az em
beriséget, megosztottságtól m
entessé, elvá-lasztó falak nélküli gyülekezetté. Á
m ennek a titoknak létezik egy m
ásik ol-dala is. A
mit K
risztus elvégzett a kereszten, tehát hogy a zsidókat és pogá-nyokat egy közösségbe vonta, m
ég csak az előíze annak, amit Isten „eleve el-
rendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ism
ét egybeszerkesztm
agának mindeneket a K
risztusban, mind am
elyek a mennyekben vannak, m
indam
elyek e földön vannak”(E
f 1:9–10). Ahogyan az időnek teljességében (G
al4:4) Isten elküldte Fiát egyesíteni a zsidókat és a pogányokat, az is szerepela tervében, hogy m
indent egységbe forrasszon Krisztusban (E
f 1:10). „Isten szándéka, hogy visszaállítsa a felbom
lott egységet, aminek szük-
ségképpen Krisztusban kell m
egtörténnie, mert Ő
a központja minden-
nek… A
bűn megtörte a világegyetem
egységét. Isten akaratának titka Istenterve arra nézve, hogy a m
egfelelő időben helyreállítsa az egységet, mégpe-
dig Krisztusban. A
kkor ér csúcspontjára ez a titok, amikor a nagy küzdelem
lezárul, és Krisztusban egységre jut m
ennyen és földön minden. E
kkor min-
denki elismeri, hogy tökéletes az Istenség jellem
e” – (Ellen G
. White m
agya-rázatai, Seventh-day A
dventist Bible Com
mentary, 6. köt. 1000. old.).
2726
Péntekoktóber 14.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: „A
világ alapítása óta”(Jel 13:8): „M
egvál-tásunk terve nem
Ádám
bukása után – mint utólagos m
egoldás – jött létre.A
megváltás terve »am
a titoknak kijelentése’ volt ‘mely örök időtől fogva el
volt hallgatva« (Róm
16:25). A m
egváltás terve azokat az elveket tárta fel,am
elyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva… N
em Isten akar-
ta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes ve-szedelem
nek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy el-
kötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, »hogy valaki hiszen őbenne, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen« (Jn 3:16)” – E
llen G. W
hite: Jézus éle-te, 13–14. old).
Az eleve elrendelés: „A
mennyei tanácsban Isten m
egtalálta a módját an-
nak, hogy még ha törvényszegővé is lettek az em
berek, ne kelljen elveszni-ük engedetlenségük m
iatt, hanem K
risztusba, mint helyettesükbe és zálo-
gukba vetett hit által Isten gyermekei lehessenek, akiket akarata jótet-
széséből előre kiválasztott magának Jézus K
risztusban. Isten azt akarja,hogy m
inden ember üdvözüljön. […
] Akik elvesznek, azért vesznek el, m
ertnem
engedik, hogy Isten gyermekeivé fogadja őket K
risztus Jézus által” –(E
llen G. W
hite magyarázatai, Seventh-day A
dventist Bible Com
mentary, 6.
köt. 1114. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. A
vasárnapi tanulmány alapján beszéljük m
eg, ki miért ad hálát, és m
i-ért dicsőíti Istent leginkább! M
it tanulhatunk egymástól?
2. K
épzeljük el, hogyan érezheti magát az az árva gyerm
ek, akit egy szere-tő, gondoskodó család befogad, és épp olyan szeretettel veszi körül,m
int a család többi gyermekét! M
it tudhatunk meg ebből az Isten irán-
tunk való szeretetéről és arról, hogy hogyan kell bánnunk „testvéreink-kel”?
3. Beszéljük m
eg, hogyan segíthetünk valakinek a gyülekezetben – talánegy új gyülekezeti tagnak, esetleg valakinek, aki elcsüggedt vagy a fiata-loknak – m
egérteni, mit jelent Isten családja tagjának lenni!
2928
A „katonaszökevény”Isaszegen történt 1944-ben, 18 éves korom
ban. Özvegy édesanyám
mal és három
kiskorú testvéremm
el laktunk együtt, amikor a m
ásodik világháború hullámai
hozzánk is elértek. A
kisbíró kidobolta, hogy 18–60 éves korig minden férfi jelentkezzen a
községháza elõtt, és hozzon magával három
napi hideg élelmet. É
desanyámim
ádkozó szívvel és azzal a megjegyzéssel indított útnak, hogy az Ú
r Jézusvelem
lesz.M
ielõtt ötös és tízes sorokban felállítottak bennünket, egy magas rangú ro-
mán tiszt a következõket jelentette ki: „E
mberek, vegyék tudom
ásul, hogy havalaki szökni próbál, azt katonaszökevényként kezeljük.”
Ezután gyalog hajtottak el m
inket Kókára. E
zen az éjszakán egy ablak és ajtónélküli istállóban húztam
meg m
agam, és a ló friss alm
án aludtam. É
jjel az egyikló fejen rúgott; m
ég jó, hogy nem volt patkó a patáján.
Ezután Ú
ri község következett, ahol két hetet töltöttünk, házaknál elszállásol-va. A
hazai élelem m
ár elfogyott, így közös konyhán fõzött egy bácsi, amit én m
intadventista nem
ehettem m
eg. Elm
ondtam problém
ámat a bácsinak, és kértem
,hogy legyen segítségem
re. Megértéssel fogadta kérésem
, és adott egy pár szemburgonyát, m
eg babot és sót, és mondta, hogy fõzzem
meg m
agamnak. B
ol-dogan fõztem
meg, m
iközben tanulságos dolgokról beszélgettünk.A
harmadik héten Ú
ri községbõl visszatértünk Isaszegre. Ekkor én m
inden-képpen haza szerettem
volna menni, hogy m
eglátogassam édesanyám
at éstestvéreim
et. Ebben segített nekem
egy román katona, aki m
agyar származású
volt. Azt tanácsolta, hogy vegyek a kezem
be egy vödröt, és ha valamelyik rom
ánkatona kérdi, hová m
egyek,feleljem
azt, hogy a lovaknak viszek vizet. Azt is
mondta, hogy õt ne nevezzem
meg, m
ert abból neki is, nekem is nagy bajom
lehet. A
baj be is következett. A m
ásodik háznál már m
eg is állított egy román
katona, aki nem fogadta el a lódítást. Fülön fogott, és odavitt egy rom
án tiszthez,aki elõvette a pisztolyát, és le akart lõni a helyszínen. K
érdezte, hogy emlékszem
-e,m
it jelentettek ki, hogy mi lesz azzal, aki szökni akar. A
zt mondtam
, igen, emlék-
szem. M
ivel a katona is elõkerült, aki nekem a tippet adta, a tiszt õt is kérdõre
vonta. Õ bevallott m
indent. Elm
ondta románul, hogy én neki m
egígértem, hogy
visszamegyek, csak három
hete nem tisztálkodtam
és nem láthattam
családo-m
at, akik a közelben laknak. A tiszt csak forgatta a pisztolyát, és m
ár ki is biztosí-totta, m
intha lõni akart volna. Erre a kis rom
án katona letérdelt elé, és úgy kérte,hogy ne lõjön le. N
agy nehezen eltette a fegyverét, de azt mondta, ha m
égegyszer ez elõfordul, nem
lesz irgalom.
Nem
tudom, m
i lett a kis román katonával, de azt tudom
, hogy Isten bevál-totta szavát, am
i szerint még az ellenséget is jó akaratúvá teszi, s am
it számta-
lanszor megtapasztaltam
a háború idején. Áldassék az Õ
szent és nagy neve!
E. E
.
Vasárnapoktóber 16.
HIT
ÉS SZER
ETET
„An
nakokáért én
is, hallván
a ti hiteteket az Ú
r Jézusban, és m
inden
szentekh
ez való szerelmeteket, n
em szűn
öm m
eg hálát adn
i tiérette-tek, em
lékezvén reátok az én
könyörgéseim
ben” (Ef 1:15–16).
Pálból feltört a hála „minden lelki áldás”
(Ef 1:3) m
iatt, amit Isten az efézusi
gyülekezetre árasztott. Am
int az elmúlt héten is láttuk, ezek közé tartozik a
kiválasztás, az Isten családjába való befogadás, a megváltás, a bűnbocsánat,
Krisztusban való egység, és hogy Isten végül m
indent helyreállít.A
keresztények hálája több, mint puszta érzés. A
hálaadásból olyan élet-vitel fakad, am
ely folyamatosan visszatükrözi és továbbadja Isten áldásait.
Az efézusi hívők élete m
aga is bizonyság volt. Pálhoz még a börtönbe is el-
jutott az Úrba vetett hitük „és m
inden szentekhez való”szeretetük (E
f1:15–16) híre. Szám
ukra a kereszténység nem csupán tantételek sora volt,
hanem úgy érezték, hogy Isten új életre és élettel teli kapcsolatra hívta el
őket. A hitnek cselekedetekben kell m
egnyilvánulnia. A hit szeretet által
munkálkodik (G
al 5:6), és „a hit cselekedetek nélkül megholt”
(Jak 2:20, 26).
Milyen
kapcsolat van a „m
inden
szentekh
ez való” szeretet és a „a hit
cselekedetek nélkül m
egholt” gon
dolatok között? Milyen
kapcsolat-ban
áll a hit a szeretettel?
Az efézusiak hite élő hit volt. A
hit azonban több, mint pusztán értelem
mel
elfogadni valamit. A
hűség lelki képességét is magában foglalja, az efézusi
gyülekezet pedig hűséges volt Krisztushoz. Jézusba vetett hitükből term
é-szetszerűen fakadt a „m
inden szentekhez való”szeretet (15. vers), legyenek
azok származásukat illetően akár zsidók, akár pogányok.
A hit, rem
ény és szeretet alapvető jellemzői a keresztény életének (1K
or13:13; K
ol 1:4–5). Bármennyire szigorúan ragaszkodunk hitelveinkhez,
vagy kifogástalan istentiszteletünk és bizonyságtételünk, bármilyen hűsége-
sen sáfárkodunk is, mégsem
vagyunk keresztények, ha életünket nem az Is-
ten és emberek iránti szeretet jellem
zi. Vajon nem ezt parancsolta Jézus (M
t22:37–39)? Lehetséges szeretni Istent, hogy közben nem
szeretjük népét(lásd: 1Jn 4:20–21)?
Keresztényként hogyan fejezhetjük ki szeretetünket? M
ivel tudnánk bizo-nyítani a következő napokban, hogy K
risztusba vetett hitünk őszinte?
4. tanulmány
október 15–21.
Dicséret és im
ádság
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: Lukács 1:37; K
olossé 4:5; Efézus 1:15–23; Ja-
kab 2:20, 26; 3:13, 17
„És min
deneket vetett az Ő
lábai alá, és Őt tette m
inden
eknek fölötte
az anyaszen
tegyházn
ak fejévé” (Ef 1:22).
DIC
SÉR
ET
ÉS IM
ÁD
SÁG
. Pál igen sok küzdelmet, m
egpróbáltatást és szo-m
orúságot élt át, de élete végéig imádságos lelkületű em
ber maradt, aki
mindenért hálát adott Istennek. M
iután az előző versekben újból számba
vette Isten nagyszerű tetteit, amelyeket K
risztusban vitt végbe értünk, hálátadott az efézusi gyülekezet hitéért. N
em csak a hitükről hallott, hanem
„minden szentekhez való”
szeretetükről is (Ef 1:15). H
ozzáfűzte még, hogy
nem felejt el im
ádkozni értük. H
ajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azokért kell im
ádkoz-nunk, akik bajokkal küzdenek. Itt viszont Pál azokért fohászkodik Isten-hez, akik nyilvánvalóan igen jól vannak. E
bből az a tanulság, hogy semm
itne vegyünk könnyelm
űen. Mindenkiért fontos im
ádkozni, függetlenül at-tól, hogy szilárdan állnak-e hitükben, vagy m
ár-már fogytán az erejük.
Pál közbenjárói imádsága révén jobban bepillanthatunk abba, hogy m
itis tett értünk Isten K
risztusban, és milyen nagyszerű rem
énységünk lehetem
iatt.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen volt az efézusi gyülekezet lelkiállapota?H
ogyan viszonyul egymáshoz a szeretet és a hit a keresztények között? H
o-gyan ism
erhetjük meg igazán Istent? M
ilyennek mutatja be az Ú
r hatalmát
Pál?
3130
Kedd
október 18.
REM
ÉNYSÉG
ÉS ÖR
ÖK
SÉG (Efézus 1:18)
Olvassuk el Ef 1:18 versét, m
ajd fogalmazzuk m
eg, mit akart közöln
iaz Ú
r ezzel a bibliaszöveggel!
A bölcsesség és ism
eret mellett Pál azt is kéri Istentől, hogy az efézusi gyü-
lekezet tagjai megérthessék „az Ő
elhívásának reménységé”-t és „az Ő
öröksé-ge dicsőségének a gazdagságá”-t (18. vers). Pál írásaiban az elhívás egyarántkiem
eli a keresztény jogait és kötelességeit. Isten arra hívott el, hogy Krisz-
tushoz tartozzunk (Róm
1:6), „az ő Fiával, a mi U
runk Jézus Krisztussal való
közösségre”(1K
or 1:9). Isten népének tagjai lettünk, akik korábban nem vol-
tunk azok (Róm
9:24). Az elhívottak szám
ára Krisztus lesz Isten hatalm
a ésbölcsessége (1K
or 1:24). Isten a hívőket örök életre hívta el (1Tim
6:12). Az
elhívás szabaddá és képessé tesz rá, hogy szeretettel szolgáljanak egymás-
nak (Gal 5:13). Biztosítja, hogy a faji és társadalm
i különbségek ellenére isbékés közösség alakuljon ki közöttünk. Isten azt kéri, hogy úgy éljünk,„m
int illik elhívatásotokhoz”(E
f 4:1). Isten tehát „szentségre hívott el minket”
(1Thessz 4:7) és békességes életre (K
ol 3:15), „hogy Istenhez méltóan viseljé-
tek magatokat, aki az ő országába és dicsősségébe hív titeket”
(1Thessz 2:12).
Ez az „Istennek a K
risztus Jézusban onnét felülről való elhívása”(Fil 3:14), és
ez késztessen arra, hogy a keresztény élet küzdelmét tovább folytassuk.
Az isteni elhívás eltakarja a m
últat (bűnbocsánat), felöleli a jelent (békésközösségi élet), és várja a jövendőt: „várván am
a boldog reménységet és a nagy
Istennek és megtartó Jézus K
risztusnak dicsősége megjelenését”
(Tit 2:13). E
z„az Ő
elhívásának a reménysége”
(Ef 1:18) – mondja Pál, és azt kéri Istentől, vi-
lágosítsa meg értelm
ünket, hogy felismerjük e rem
énység nagyszerű voltát. Az apostol hozzáfűzte m
ég, hogy reménykedünk „az Ő
öröksége dicsőségé-nek gazdagságá”-ban (Ef 1:18). Az örökséget kétféleképpen is érthetjük. Elő-ször: a hívők Isten örökösei: „örökösei Istennek, örököstársai pedig K
risztusnak”(R
óm 8:17). M
ásodszor: az örökséget a szentek Istentől kapják. Az utóbbi ma-
gyarázat alapján az örökség kiváltság itt és most, m
ivel már m
ost miénk a m
eg-váltás öröm
e, jövőbeli jutalom, am
elynek a biztosítéka a Szentlélek, aki meg is
pecsételte azt (Ef 1:13–14). Ez a végső ajándék „romolhatatlan, szeplőtelen és
hervadhatatlan… am
ely a mennyekben van fenntartva szám
unkra”(1Pt 1:4).
Olvasd el 1T
hessz 2:12-t! B
űnöskén
t méltatlan
ok vagyunk az üdvös-
ségre, mégis m
egnyertük azt, ezért m
ostantól „m
éltóan” akarun
k él-ni. M
it kell változtatnunk, hogy életünk igazán méltó legyen Istenhez?
Hétfő
október 17.
BÖ
LCSESSÉG
ÉS ISTEN
ISMER
ETE (Efézus 1:17)
Az előző részekben m
egfigyelhettük Pál imájának első részét, hálaadását a
hittel és szeretettel teljes életért. Most könyörgésének közbenjárói szakaszát
tanulmányozzuk (E
f 1:17–23). Gyakran előfordul, hogy im
ánkban csak sa-ját érdekeinkkel kapcsolatos kéréseinket soroljuk fel. A
z imádság nem
esebbváltozata a közbenjárói im
a, amikor m
ásokért fohászkodunk. Pál azt kéri Is-tentől: adja m
eg az efézusi híveknek a „bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét azŐ
megism
erésében”(E
f 1:17).
Olvassuk el az alábbi bibliaszövegeket! Vajon
a bölcsesség fogalma a
Bibliában
pusztán csak elm
életi ismeretet jelen
t? Zsolt 111:10; P
éld2:2; 4:5; 9:10; 11:12; K
ol 4:5; Jak 3:13, 17
A filozófia arra bátorít: Ism
erd meg önm
agad! A pszichológia állítja, hogy ha
az ember m
egismeri önm
agát és képességeit, felfedezheti az élet értelmét.
Isten ismereténél azonban nincs m
agasabb rendű tudás, és az a legtöbb,am
it megtudhatunk Istenről, am
it Ő m
aga nyilatkoztat ki.
Hogyan
nyilatkoztatta ki Isten
önm
agát?Z
solt 19:2 _____________________________________________________R
óm 1:19–21 __________________________________________________
Jn 5:39 _______________________________________________________
Jn 14:9–10 ____________________________________________________
Zsid 1:1–3 ____________________________________________________
Istent kinyilatkoztatásai által ismerhetjük m
eg (Ef 1:17), azonban „nem
tud-juk igazán m
egérteni vagy értékelni az isteni önkinyilatkoztatást a Lélek se-gítsége nélkül, aki által kaptuk az Igét is” – (E
llen G. W
hite: Testimonies for
the Church, 5. köt. 241. old.). E
zért kéri Pál imájában Istent, hogy „világosít-
sa meg értelm
etek szemeit” (18. vers). A
hívőknek nem elég a pusztán elm
é-leti tudás. Szükségük van lelki bepillantásra is, hogy értelm
ükkel jobban fel-ism
erhessenek négy nagy igazságot: Isten elhívásának reménységét, öröksége
dicsőségét (18. vers), az Úr hatalm
a erejének megnyilvánulását (19. vers) és
azt, hogy Krisztus a feje az egyháznak (22–23. vers).
Hogyan
változtatta meg életün
ket Isten ön
kinyilatkoztatása? M
iértvolt rán
k hatással Isten
ismerete? H
ol lenn
énk m
a ezek nélkül?
3332
Csütörtök
október 20.
AZ
EGY
HÁ
Z: K
RISZ
TU
S TEST
E
Hogyan ecseteli Pál annak a végső győzelem
nek a fenségét és dicsősé-gességét, am
it Krisztus Sátán felett aratott? M
it mond az apostol arról a
meghitt kapcsolatról, am
i Krisztust az egyházhoz fűzi (Ef 1:20–23)?
Pál imádságának negyedik elem
e a dicséret és a fohász mesteri összekap-
csolása. Dicséri Istent K
risztus feltámadásáért és felm
agasztaltatásáért, vala-m
int fohászkodik azért, hogy a hívők megérthessék: K
risztus halál feletti di-adala és felm
agasztaltatása kétszeres, az egész világegyetemet érintő jelentő-
séggel bír. Először is, Isten felülem
elte Krisztust „m
inden fejedelemségen és
hatalmasságon és erőn és uraságon és m
inden néven, mely neveztetik nem
csak evilágon, hanem
a következendőben is: és mindeneket vetett az Ő
lábai alá”(E
f1:21–22). E
z jelzi az egész világegyetemnek, hogy a K
risztus és Sátán közöttdúló kozm
ikus küzdelemben K
risztus szerezte meg a végső győzelm
et,m
ost Ő áll m
indenek felett. Ő az, akit m
indenki elismer a M
indenség Urá-
nak (Fil 2:9–11). Másodszor pedig Isten tette K
risztust „mindeneknek fölöt-
te az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő
teste”(E
f 1:22–23).
Mi következik Ef 1:23 állításából, m
iszerint az egyh
áz Krisztus teste!
Milyen
felelősséget jelent ez szám
unkra (lásd m
ég: 1Kor 12:12–25)?
A test hasonlatával az apostol kihangsúlyozza: elengedhetetlen, hogy az egy-
ház egységben legyen Krisztussal, ill. K
risztusban. Az egyháznak, m
int a hí-vők közösségének létezése K
risztus üdvözítő munkájától függ. K
risztustólered az egyház m
egalapítása, és Ő tűzte ki a végső célt is, hogy az új földre
jussunk. Krisztus nélkül nincs egyház. A
feltámadott Jézus nem
csak a világ-egyetem
, hanem az egyház ura is! E
zért mondja Pál, hogy K
risztus a feje azegyháznak, „m
ely az Ő teste”
(Ef 1:23). E
bből következően Krisztus az egy-
ház hatalmának és küldetésének forrása, székhelye.
Az egyház egysége m
iatt Isten betöltötte azt annak teljességével, „akim
indeneket betölt mindenekkel”
(Ef 1:23). E
bben rejlik a tökéletes biztonság:K
risztus tölti be az egyházat minden áldással és ajándékkal (E
f 4:11–16)azért, hogy teste, az egyház hűséges m
aradhasson hozzá.
„Nem
kell csatlakoznom
egyetlen egyh
ázhoz vagy szervezeth
ez sem,
hogy szolgálh
assam az U
rat!”? Mivel bátoríth
atjuk és tanácsolh
atjukazt, aki így gon
dolkodik?
Szerdaoktóber 19.
ISTEN
HA
TA
LMA
(Efézus 1:19–21)
Imájában Pál érintette, hogy m
ilyen fontos a bölcsesség és Isten ismerete va-
lamint Isten elhívásának és örökségének felism
erése. Ezután arra fordítja fi-
gyelmét, hogy m
egtudjuk, „mi az Ő
hatalmának felséges nagysága irántunk,
az Ő hatalm
a erejének ama m
unkája szerint”(E
f 1:19).
Isten m
inden
hatósága azt jelen
ti, hogy ereje m
inden
re elegendő. H
o-gyan
nyilván
ul meg ez az erő? Soroljun
k fel néh
ány példát! (P
l. 1Móz
2:7; Ésa 66:22;Lk 1:37; 2K
or 5:17; 1Th
essz 4:16)
Pál négy görög szót használ Ef 1:19-ben Isten m
indenre kiterjedő, páratlanerejére vonatkozóan. A
z első: „az Ő hatalm
ának felséges nagysága”.Az itt ha-
talomnak fordított szó a dunam
is, ami arra utal, hogy valakiben benne rej-
lik a képesség a célul kitűzött dolog elvégzésére. A m
ásik három szó pedig:
„az Ő hatalm
a [ischys] erejének [kratos] ama m
unkája [energeia] szerint.” Pálitt halm
ozza a szinte azonos jelentésű szavakat, így próbálja érzékeltetni,m
ennyire felmérhetetlen és teljes az, am
it Isten hatalma végbevitt a világ-
egyetemben. A
z energeia tevékenységet és eredményességet sugall. Isten
ereje hat. Az
ischysa belső erőre, hatalom
ra utal. A Szentírásban a kratos szó
kizárólag Istennel vagy az igével kapcsolatban fordul elő, a diadalmas erőt
jelenti, ami legyőz m
inden mást. E
zt a négy szót egymás m
ellé állítva nagy-szerű m
eghatározást kapunk: Isten hatalmának nagysága abban m
utatko-zik m
eg, amit szándékában állt elvégezni. M
inden erejét és hatalmát latba
vetve állt munkába. Fényes diadalt aratott, ellenségét legyőzte, leigázta.
Az apostol azonnal hozzáfűzi, hogy Isten erejének m
indent felülmúló ki-
nyilatkoztatása abban látszik meg, am
it Krisztusban vitt végbe (E
f 1:20). Ezt
az eredményt Pál három
gondolattal határozza meg. (1) Feltám
adás: „feltá-m
asztotta Őt a halálból”
(20. vers). Pál szerint Isten szeretete Krisztus halá-
lában (Róm
5:8), hatalma pedig K
risztus feltámadásában m
utatkozott meg
(Ef 1:19-21). (2) Felm
agasztalás: „ültette Őt a m
aga jobbjára a mennyekben”
(20. vers). (3) Mindenek feletti uralom
: „mindeneket vetett az Ő
lábai alá”(22. vers). K
risztus a világegyetem U
ra.
Krisztust a h
alálból visszahozó erő ugyan
az, min
t ami a bűn
től meg-
szabadítva üdvösségre juttatja az embert. M
iért bukunk el m
égis olysokszor, h
a ilyen h
atalmas erő m
unkálkodik ben
nün
k? Hol a h
iba?H
ogyan szabn
ak határt dön
téseink Isten
cselekvésének?
3534
Péntekoktóber 21.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: Ü
dvözítő hit: „Nem
elégséges hinni vala-m
it Krisztusról, K
risztusban kell hinnünk… A
megm
entő hit egyezség: akikelfogadják K
risztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel… A
z élő hitaz életerő növekedését jelenti, odaadó bizalm
at, mely által a lélek győzel-
mes hatalom
má válik” – (E
llen G. W
hite: Jézus élete, 286. old.). Isten kinyilatkoztatása: „Isten azért adott Igéjében kinyilatkoztatást ön-
magáról, hogy tanulm
ányozzuk azt. Igyekezhetünk megérteni, ám
ne me-
részkedjünk azon túl! A legélesebb elm
e is egészen belefáradhat Isten ter-m
észetének fürkészésébe, próbálkozásai mégis eredm
énytelenek marad-
nak. E problém
a megoldása nem
adatott meg nekünk. E
mberi elm
e nemfoghatja fel Isten hatalm
asságát. Halandó em
ber ne kísérelje meg m
agyaráz-ni Istent…
E kérdésben az em
ber akkor szól a legékesebben, ha hallgat. AM
indentudó Isten nem lehet vita tárgya” – (E
llen G. W
hite: Testimonies for
the Church, 8. köt. 279. old.).
Krisztus az egyház feje: „K
risztust igen szoros és szent kapcsolat fűziegyházához: K
risztus a vőlegény, az egyház a menyasszony; K
risztus a fej,az egyház a teste. E
bből következik, hogy ha az ember kapcsolatba kerül
Krisztussal, kapcsolatba lép az egyházzal is.
A K
risztushoz való hűség megköveteli az egyházi feladatok hűséges tel-
jesítését, ami igen fontos része az em
ber képzésének. Ha az egyházat áthat-
ja a Mester élete, ez közvetlenül m
egnyilvánul a világért tett erőfeszítések-ben” – (E
llen G. W
hite: Education, 268–269. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. G
ondoljuk végig újra Pál imádságát az e heti tanulm
ányunkban idézettszövegek alapján! M
it kért imájában az apostol? N
ekünk is szükségünkvan arra, hogy könyörögjünk ezért Istenhez?
2. Pál azt kéri, hogy adjon az Ú
r bölcsességet és értelmet a hívőknek, hogy
igazán megism
erhessék Istent. A görögök szám
ára Isten ismerete elm
é-leti tudást jelentett. A
héber gondolkodásmód szerint a tapasztalatok ál-
tali megism
erés a fontos. Beszélgessünk az ismeret e két fajtájáról!
3. E
f 1:20–23 részeiben Pál arról írt, hogy Krisztus győzelm
et aratott. Be-szélgessünk arról a csoportunkban, hogy m
iért nincs még m
indig végea Sátánnal folytatott küzdelem
nek? Milyen választ adhatunk erre a kér-
désre a nagy küzdelem gondolatának ism
eretében?
3736
„...úgy érezte, hogy m
ellettem nem
lesz sem
mi baja”
1956-ban a lövöldözések m
iatt sokszor a pincében húzódtunk meg. H
a aharc szünetelt, a lakók elhatározása alapján valakik kim
entek kenyeretvenni. É
n kértem õket, hogy a férjem
nek ne kelljen kimennie. N
égy fiunkvolt, és az ötödik gyerm
eket vártam. E
lég gyenge voltam, és ha férjem
etvalam
i baj érte volna, én nem tudtam
volna öt gyermeket egyedül felnevel-
ni. Két férfi önként jelentkezett, m
ondván, ha õket baj éri, nem fognak hiá-
nyozni senkinek. Minden család rendelt egy két kg-os kenyeret, és többen
lemondtak részükrõl a javunkra. C
saládomm
al pincefülkénkbe húzódtam, és im
ádkoztunk a ház minden
lakójának védelméért, és azokért is külön, akik kenyérért m
entek. Valószí-nûleg m
eghallhatták imáinkat, m
ert a mellettünk levõ fülke lakói voltak az
elsõk, akik kenyerüket velünk megosztották. A
pincében tej nélkül fõztemvízbegrízt, és az orvostól kapott kakaós tápszerrel ízesítettem
. Adtam
belõlea 4-5 éves gyerm
ekeknek, akik nagy örömm
el fogadták el. Az egyik m
ama
különösen hálás volt, akit az Úr segítségem
re adott.M
ég nem állt helyre a rend egészen, am
ikor feljöttünk a pincébõl, de már
elmertem
menni vásárolni, m
ert a Szentlélek szólt, hogy
elmehetek a csar-
nokba. Egyik szom
szédom, aki ellenséges volt velünk, m
ost hozzám csat-
lakozott az úton, mert úgy érezte, hogy m
ellettem nem
lesz semm
i baja. Ez
többször, és más lakótársakkal is m
egtörtént. Azt m
ondták, segítenek acipekedésben, csak velem
jöhessenek. Egyszer, am
int befejeztem a vásár-
lást, a Szentlélek szólt a szívem
hez, hogy azonnal menjek haza. A
mint a la-
kásba beléptünk, már az ajtó bezárásánál hallottuk, hogy újra lövöldöznek.
Milyen csodálatos Istenünk van! Ö
rök dicsõség szent nevének!
(P.-né
N. G
.)
Vasárnapoktóber 23.
HO
LTA
K A
BŰ
NEIK
BEN
(Efézus 2:1–3)
A bűn lett az em
beriség sorsa attól a pillanattól fogva, amikor Á
dám és É
vaúgy döntött, hogy saját akaratának, és nem
Isten kívánságának enged. „Mi-
képpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akkép-
pen a halál minden em
berre elhatott, mivelhogy m
indenek vétkeztek” (Róm
5:12). A bűn az egész világra kiterjed (R
óm 3:23), ezért a halál is az egész
világon uralkodik.
Mit áruln
ak el a bűn term
észetéről a következő szövegek?1Jn
3:4 ________________________________________________________Jak 1:15_______________________________________________________Ésa 59:2 ______________________________________________________R
óm 14:23 ____________________________________________________
Ef 2:2–3 versei három
dolgot sorolnak fel a hitetlenekkel kapcsolatban. (1)„A
világ folyása szerint”élnek (2. vers), azaz Isten ellen lázadva, széthúzás-
ban. Aki a világ barátja, az Isten ellensége (Jak 4:4), és m
int Isten ellenségé-nek, élete sötét, az Ú
rtól elidegenedett. (2) „A levegőbeli hatalm
asság fejedel-m
e szerintӎlnek (E
f 2:2). Sátánt nevezte Jézus „e világ fejedelmé”-nek (Jn
12:31). Sokan csak mesealaknak képzelik Sátánt, de a Biblia szerint valósá-
gos lény, aki „mint ordító oroszlán szerte jár”
(1 Pét 5:8), hogy Isten népét el-pusztítsa. Ő
„a mi atyánkfiainak vádolója”
(Jel 12:10), aki arra veszi rá az em-
bereket, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek (E
f 2:2). (3) Rom
lottak „ésterm
észet szerint haragnak fiai”(3. vers). A
bűn mindent m
egront – az értel-m
et, a gondolatot, a tetteket, a vágyakat, az akaratot stb. Em
iatt az emberi
természet lealacsonyodott, és állandósul az em
berben a belső küzdelem. E
za lelkileg rom
lott és lealacsonyult természet teszi a bűnösöket „haragnak fi-
ai”-vá (3. vers), olyan gyermekekké, akiket Isten haragja elér. E
mberileg
szólva halottak a szó végleges értelmében.
Keressük ki Jak 4:4 versét! M
it jelent a világ barátján
ak lenn
i? Ho-
gyan értsük m
i keresztények ezt a fon
tos kérdést (hiszen
ha valaki a
világ barátja, akkor az Isten ellen
sége)? Gon
doljunk ebben
az össze-függésben
Jn 3:16-ra, ah
ol az áll, hogy Isten
szereti a világot! Beszél-
gessünk erről a csoportun
kban!
5. tanulmány
október 22–28.
Az egyh
áz Isten alkotása
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: R
óma 3:24–28; 6:8-11; E
fézus 2:1–10; 2Korin-
thus 5:18; Kolossé 2:12
„Mert kegyelem
ből tartattatok meg, h
it által; és az nem
tőletek van:
Isten aján
déka ez; nem
cselekedetekből, hogy sen
ki ne kérkedjék” (Ef
2:8–9).
A francia M
ichael Foucault azt hirdette, hogy minden börtönt le kell rom
-bolni, és a rabokat szabadon kell engedni. M
iért? Foucault úr úgy gondol-ta: az em
beri agy szüleménye m
inden olyan erkölcsi meghatározás, m
int he-lyes vagy helytelen, jó vagy rossz, am
it a hatalom birtokosai fogalm
aztakm
eg azért, hogy a többi embert elnyom
ás alatt tarthassák ezekkel. Gondo-
latmenetének logikus végkövetkeztetése pedig, am
it ki is jelentett, hogym
ég a bűnözés fogalma is em
beri kitaláció, ezért minden elítéltet szabadon
kellene engedni. E
lképzelését bármennyire túlzottnak érezzük is, jól tükrözi az em
berek-ben uralkodó általános érzést, m
iszerint nincs bűn, az erkölcs, a helyes és ahelytelen fogalm
ának meghatározása pedig nem
több egyéni véleménynél.
Pál apostol korában fel sem vetődött ilyen elképesztő gondolat. E
zen ahéten először a bűn valóságosságával foglalkozunk, m
ajd szót ejtünk arról,hogy a bűn elkerülhetetlen következm
énye a halál. Ezt aligha m
ondhatnánkpusztán az em
beri fantázia termékének. Tanulm
ányunk végén elérkezünka rem
énység és a bizalom szavaihoz. Figyeljük m
eg, mit akart elm
ondaniPál nem
csak a gonoszságról, hanem a bűn problém
ájának egyetlen megol-
dásáról is!
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen állapotban volt az ember K
risztus előtt?M
iért kegyelmezett Isten az em
bernek? Mivel adta tanújelét irgalm
ának? Mi
mindenre vonatkozik az, hogy Isten alkotása vagyunk? H
ogyan üdvözü-lünk?
3938
Kedd
október 25.
„MEG
ELEVEN
ÍTET
T” (Efézus 2:5)
Pál újból és újból olyan kifejezéseket használt Isten kegyelméről, szereteté-
ről és a bűnösök iránti irgalmáról szólva, m
int gazdagság, nagyság vagy ha-talm
asság. Ebből is látszik, hogy az egykori farizeus m
ilyen hatalmas érték-
nek tartotta Isten ajándékát, az üdvösséget, ami nem
emberi erőfeszítés
eredménye. E
f 2:1–8 egyértelműen felvázolja azt a folyam
atot, ami által a
bűnös a halálból az életre megy át.
Olvassuk el Ef 2:5–6 verseit, és figyeljün
k meg h
árom fon
tos dolgot,am
it Isten tesz értün
k Krisztusban
– „megeleven
ített”, „feltámasz-
tott”, „ültetett”!
A görögben m
ind a három szó a sun
előtaggal kezdődik, ami annyit jelent,
mint együtt vele. E
z arra utal, hogy a hívők egymással és K
risztussal osztoz-nak az áldásokban.
Először: „m
egelevenített együtt a Krisztussal”
(Ef 2:5). A
kik hisznek Krisz-
tusban és vele együtt meghalnak, feltám
adása erejének részeseivé válnak, éslelkileg életre kelnek a feltám
adott Úrral együtt (R
óm 6:8–11).
Hogyan tapasztaltuk azt, hogy m
egeleveníttettünk Krisztussal együtt?
Másodszor: „feltám
asztott”(E
f 2:6). Nem
cél nélkül történt, hogy feltámasz-
tott Isten Krisztusban. É
rte kell élnünk. Új életünk tanúsítja K
risztus feltá-m
adásának erejét azáltal, hogy életünkben és jellemünkben is bem
utatjaugyanazt az erőt.
Hogyan
tapasztaltuk, hogy feltám
asztattunk K
risztus által?
Harm
adszor: „együtt ültetett a mennyekben, K
risztus Jézusban”.A
kereszté-nyek legnagyobb kiváltsága, hogy együtt ülhetnek a m
ennyben Krisztussal,
osztozva uralmában (2T
im 2:12; Jel 22:5). M
ár most bem
utathatjuk azegész világegyetem
nek Jézus mindent elviselő szeretetét és igazságát. M
árm
ost a mennyekben ülhetünk Jézussal, ha hit által szoros kapcsolatban
élünk vele.
Hogyan
tapasztalhatjuk, h
ogy Jézussal együtt ülünk a m
enn
yben m
árm
ost?
Hétfő
október 24.
DE IST
EN...
Pál mesterien fogalm
azta meg Isten nagyszerű igazságait. E
f 2:1–3 versei-ben a hitetlenek szánalm
as helyzetét ecsetelte: holtak bűneikben, Sátán rab-jai, a test kívánságai szerint élnek, a harag gyerm
ekei, akikre ítélet vár, re-m
énytelen, szorult helyzetben vannak, képtelenek segíteni magukon. A
4.versben az apostol két drám
ai szóval érzékelteti ennek a rettenetes helyzet-nek a dicsőséges m
egoldását: „De Isten…
”Talán a Biblia leggyönyörűbb szavai között tarthatjuk szám
on ezt a kétszót is. H
alottak voltunk, de Isten; lázadók voltunk, de Isten; kimondatott
ránk a halálos ítélet, de Isten; idegenek voltunk, de Isten; látszólag talán Sá-táné a győzelem
, de Isten. Van okunk a reménységre, am
íg ez a két szó meg-
található a Bibliában!
Keressük ki a következő szövegeket, és figyeljük m
eg, hogyan
szere-pel ben
nük a „de Isten
”-hez h
asonló gon
dolat! Milyen
remén
ységetm
utatnak ezek a versek? Z
solt 73:26; Róm
5:7-8; 6:16–17; ApC
sel13:29–30; Fil 2:27
Miért kezdem
ényezte Isten
, hogy m
egszabadítja az embereket a h
alálrabságából? M
iért döntött úgy, h
ogy kimen
t a bűn szorításából? M
i-ért n
em en
gedte, hogy Á
dám és Éva elvesszen
rossz választásuk mi-
att? Miért n
em h
ozott létre új teremtm
ényeket, akik m
egingath
atatla-n
ul szeretnék és követn
ék az Urat?
Az apostol két választ is ad. A
z első: „Isten gazdag lévén irgalmasságban”
(Ef2:4). A
természetéből fakad az irgalm
asság: „Mert irgalm
as Isten az Úr, a te Is-
tened”(5M
óz 4:31). „Magasztaljátok az U
rat, mert jó; m
ert örökkévaló az ő ke-gyelm
e”(Zsolt 106:1). A
z irgalom annyira fontos az üdvösség folyam
atában,hogy az apostol a m
egváltottakat „az irgalom edényei”-nek nevezi (R
óm 9:23).
A m
ásodik: „Az Ő
nagy szerelméből, m
ellyel minket szeretett”
(Ef 2:4). Is-
tent arra késztette önzetlen szeretete, amit a bűnösök nem
érdemelnek
meg, hogy „az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesz-
szen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Isten „kegyelm
ének és szereteté-nek ajándéka épp olyan szabadon árad m
indenkire, mint a levegő, a fény
vagy a talajt felüdítő zápor” – (Ellen G
. White: Testim
onies to the Church,
9. köt. 190. old.).
4140
Csütörtök
október 27.
„AZ
Ő A
LKO
TÁ
SA VA
GY
UN
K” (Efézus 2:10)
Pál világosan
kifejti Ef 2:8–9 verseiben, h
ogy nem
a cselekedeteink
által üdvözülünk. M
ajd a 10. versben h
ozzáfűzi, hogy „a K
risztus Jé-zusban
jó cselekedetekre” teremtett, és m
ég előre el is készített az Is-ten
, hogy azokat tegyük. Vajon
nin
cs itt valami ellen
tmon
dás? Ho-
gyan értelm
ezhetjük, am
it Pál ebben
a három
versben m
ond?
„Mert az Ő
alkotása vagyunk, teremtetvén általa a K
risztus Jézusban jó cseleke-detekre, am
elyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk”(10. vers) –
ezekkel a szavakkal foglalja össze Pál az üdvösség történetét. Isten kegyel-m
éből élünk, igaz ez ránk egyénileg éppúgy, mint a hívők közösségére. Is-
ten alkotása, sőt remekm
űve vagyunk, akiket Krisztus Jézusban terem
tett. E
z azonban ne tegyen önteltté minket! A
9. versben éppen a kérkedés-től óv az apostol: „N
em cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”. Tetteink
nem üdvözíthetnek, bárm
ilyen nagyszerűek vagy maradandóak legyenek
is. Az üdvösség tekintetében nincs helye annak, hogy önm
agunkat dicsér-gessük. Isten azt várja el tőlünk, hogy m
egtagadjuk magunkat, m
eghaljunkaz énnek, m
ert csak így uralkodhat bennünk vetélytárs nélkül. „Csak K
risz-tus palástjában jelenhetünk m
eg Isten színe előtt… A
mennyei szövőszéken
szőtt palástban egyetlen ember sodorta szál sem
található. Krisztus em
beriterm
észetében tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellem
et kínálja fel ne-künk” – (E
llen G. W
hite: Maranatha, 78. old.).
A keresztényeknek kétféle tévedéstől is óvakodniuk kell: (1) nekünk is
hozzá kell tennünk valamit Isten kegyelem
éhez; (2) Krisztusban szabadok
vagyunk, tehát már nem
kell engedelmeskednünk.
Igen, Isten alkotása vagyunk, új teremtés Isten kegyelm
éből, hit által, deazért váltunk új terem
téssé Krisztusban, hogy végezzük a jó cselekedeteket,
„amelyeket előre elkészített az Isten”
(10. vers). Azt jelentené ez, hogy üdvös-
ségünk előfeltétele a jó cselekedet? Korántsem
, viszont a megváltott élethez
elengedhetetlenül hozzátartoznak a jó cselekedetek. Pál arra szólít, hogyéletünk és életm
ódunk álljon összhangban a hit követelményeivel. A
z apos-tol tulajdonképpen ezt tanítja: Igen, hit által tartattok m
eg, Isten ingyen ke-gyelm
éből. De Isten azért m
entett meg, hogy éljetek! A
hit váljon életformá-
vá! A m
egváltott ember életét kell élnünk. E
nnek része az engedelmes élet-
forma éppen úgy, m
int ahogy példaképünk, Jézus Krisztus is egészen a ha-
lálig engedelmeskedett a m
egaláztatásban (Fil 2:5–12). A keresztény élet
mindannyiunk saját felelőssége, senki m
ás nem vállalhatja át helyettünk!
Szerdaoktóber 26.
KEG
YELEM
BŐ
L, HIT
ÁLT
AL
(Efézus 2:8–9; Róm
a 3:24–28; Titus 3:4–7)
„Mert kegyelem
ből tartattatok meg, h
it által; és ez nem
tőletek van:
Isten aján
déka ez; nem
cselekedetekből, hogy sen
ki ne kérkedjék” (Ef
2:8–9).
A két vers szerint az üdvösségben Isten része a kegyelem
, amire a hit az em
-ber válasza. A
z üdvösség pedig Isten ajándéka, amit kegyelem
ből nyerünk,hit által, nem
lehet megdolgozni érte. A
kegyelem és a hit itt a kulcsszó. A
kegyelem arra utal, hogy a kezdem
ényezés Istentől ered, és ez az alapja abűntől való m
egváltásunknak. Bűnösök vagyunk, tehát halált érdemelnénk,
Isten mégis életet ajánl. A
bűn és az ítélet kötelékében vergődünk, ám Isten
szabaddá tesz. Nem
érdemeljük m
eg, amit felkínál. A
kegyelem Isten m
egnem
érdemelt jóindulata a bűnös em
ber iránt. A
kegyelem Istentől ered, aki a bűnösöket üdvösségre juttatja. E
z a ke-gyelem
megjelent „az időnek teljességé”-ben (G
al 4:4), amikor Jézus belépett
a földi történelembe, pontosabban, am
ikor meghalt a kereszten. A
z ember-
nek nincs része a megváltási terv m
egalkotásában vagy véghezvitelében. Istenajándéka ez m
indazoknak, akik hisznek Jézusban (lásd: Jn 3:16).
2Kor 5:18 verse m
it árul el a kegyelem fogalm
áról?
A hit az em
ber válasza arra, amit Isten tett. A
kereszténység szóhasználatá-ban a hit nem
olyan erény, amit az em
ber önmaga fejleszt ki. E
z a csodálat-ból fakadó válaszunk arra, am
it Isten tett a bűntől való megm
entésünkért.H
it által készségesen elfogadjuk, hogy Isten munkálkodik az életünkben. A
megm
entő hit azt jelenti, hogy énünk helyett Istenhez akarunk hűségeseklenni. A
z istentagadás vagy az Istennel szembeni közöm
bösség helyett már
fenntartások nélkül elfogadjuk Istent. A hit kitárja szívünk ajtaját, hogy be-
fogadhassuk Krisztust. A
hit tehát nem alakulhat ki m
agától a szívben. „Ahit Isten ajándéka, de a m
i dolgunk, hogy gyakoroljuk ezt az ajándékot. Ahit az a kéz, am
ellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelm
et és irgalmat, am
itIsten felajánl nekünk” – (E
llen G. W
hite: Pátriárkák és próféták, 399. old.).
Milyen
lépéseket követve erősíthetjük h
itünket? H
ogyan h
at ránk
min
daz, amit olvasun
k, mon
dunk vagy gon
dolunk?
4342
Péntekoktóber 28.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: H
it általi megigazulás: „Szögezzük le ha-
tározottan és egyértelműen, hogy sem
mivel nem
tüntethetjük fel magunkat
jobb színben Isten előtt. A terem
tmény saját érdem
eiből semm
ivel nem egé-
szítheti ki Isten ajándékát. Ha hitével vagy cselekedeteivel az em
ber megvá-
sárolhatná az üdvösség ajándékát, akkor a Teremtő tartozna a terem
tmény-
nek. Itt fennáll a veszélye annak, hogy egy helytelen gondolatot igazságkéntfogadjanak el. […
] Ha jó cselekedeteinkkel nem
érdemelhetjük ki az üdvös-
séget, akkor az üdvösséget kizárólag kegyelemből kaphatja m
eg a bűnösem
ber, mégpedig azért, m
ert elfogadja Jézust, és hisz benne. Az üdvösség
teljes egészében ingyen kapott ajándék. A hit általi m
egigazulás tana vitánfelül áll” – (E
llen G. W
hite: Faith and Works, 19–20. old.).
A gyüm
ölcstermésről: „A
kik a Krisztus Jézusban új terem
tmények, a Lé-
lek gyümölcseit hozzák: a szeretetet, öröm
öt, békességet, türelmet, barátsá-
got, jóságot, hitet, nyájasságot és mértékletességet (G
al 5:22–23). Nem
ta-lálnak többé öröm
et a régi élvezetekben, hanem az Isten Fiában való hit ál-
tal, nyomdokait követik, az Ő
jellemét tükrözik vissza, és »m
egtisztítják ma-
gukat, aminthogy Ő
is tiszta«. Am
it régente gyűlöltek, azt most szeretik; s
amit régebben szerettek, azt m
ost gyűlölik. Akik azelőtt büszkék és akara-
tosak voltak, most nyájasak és alázatosak; akik azelőtt a hiúság és önérzet
rabjai voltak, most szerények és kom
olyak lesznek. Az iszákos m
értékletesés józan, a szem
érmetlen pedig erényes lesz. A
világ hiú szokásait elhagy-ják” – (E
llen G. W
hite: Jézushoz vezető út, 48. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. Beszélgessünk a vasárnapi rész végén feltett kérdésről, hogy m
it jelent avilág barátjának lenni!
2. Beszéljük m
eg az előbbi két White idézetet! H
ogyan hozhatjuk össz-hangba az itt felvázolt tanításokat?
3. Beszéljünk arról az elképzelésről, m
iszerint mindig csak viszonylagos le-
het minden erkölcsi kérdés és érték, a helyes és a helytelen fogalm
a! Vanolyan dolog, am
inek helyességéről ill. helytelenségéről kizárólag vi-szonylagos, egyéni vélem
ényt mondhatunk, vagy m
inden ilyen kérdésegyértelm
űen eldönthető?4.
Mit tehet a szom
batiskolai csoportunk annak érdekében, hogy a gyüle-kezet m
inden tagja jobban megértse a hit általi m
egváltás nagyszerűigazságát?
4544
Az ig
azg
ató
nõ
Am
ikor az elõadó a gyülekezet megbízásából elm
ent a falu mûvelõdési házába, izgult,
vajon kap-e termet a sorozat m
egtartásához. Ha igen, akkor sem
mindegy, m
ennyiért!„H
a az Úr akarja, hogy itt dolgozzam
, akkor nem lesz akadály” – gondolta bizakodva.
Míg ezen töprengett, a folyosó végére ért, az igazgatói irodához. B
ekopogott. Egy
határozott nõi hang válaszolt. „Igen!” Az elõadó belépett, tisztelettudóan, udvariasan
beszélt a középkorú igazgatónõvel. Elm
ondta, miért is jött. K
özben többször megállt,
és elgondolkodva nézte az igazgatónõt, aki viszonozta töprengõ pillantását. Már úgy
tûnt: nem lesz sem
terem, sem
elõadás, hiszen a hölgy határozottan közölte, hogy õutál m
indent, aminek a valláshoz köze van. E
lvégre nem véletlenül ism
erik õt a falu„legistentelenebb” em
berének! Ekkor az elõadó tapintatosan m
egkérdezte: „Nem
Magdinak hívják önt véletlenül?"
„De igen” – válaszolt kissé m
ogorván a bizalmaskodó férfinak.
„Ne haragudjon, de olyan ism
erõsnek tûnt az elsõ perctõl kezdve. Nem
a szom-
széd községben járt iskolába?” „D
e igen! Hát ez nem
lehet igaz! Csak nem
azt akarod mondani, hogy te vagy…
”– kérdezte leplezetlen m
eglepetéssel a hölgy. „D
e, egy iskolába jártunk!” – válaszolt az elõadó. „Jól m
egváltoztunk az elmúlt 15–20 év alatt! – ism
erte el az igazgatónõ. Na m
i aza program
, amit ajánlasz?”
A férfi felvázolta, hogy bibliai tém
ájú elõadásokat tartana, majd a rendszeresen
járó vendégekbõl egy bibliakör alakulna, hiszen a Biblia ism
erete által Isten jobbem
berekké teheti a falu lakóit. Beszélgettek m
ég az elmúlt 20 év esem
ényeirõl. El-
mondta az asszony, hogy egy életre m
egutálta a vallást, amikor hittanórán a pap
megkövetelte a diákoktól, hogy letérdelve csókoljanak neki kezet, am
it õ igen mega-
lázónak érzett. Elm
esélte az életét. Idõvel m
egkezdõdött a sorozat. Az elsõ elõadáson Istenrõl volt szó. A
z igazga-tónõ az ajtóban állva, karba tett kézzel figyelt. A
mikor az elõadó ránézett, zavartan
szabadkozott. „Csak hivatalból vagyok itt. Tudnom
kell, milyen elõadás folyik az álta-
lam vezetett intézm
ényben.” A
z elõadó megértõen bólintott, és folytatta beszédét. A
következõ héten Magdi is
beült a terembe, és figyelt, m
ég jegyzetelt is. A harm
adik héten átadott az elõadónakegy papírlapot, egy tucat kérdéssel. M
ég aznap este az elõadás keretein belül meg-
beszéltek egy pár témát a felírtak közül. N
agyon késõre járt már, de ez senkit nem
zavart, hiszen izgalmas, m
indenkit érdeklõ kérdések voltak. A beszélgetés után M
agdiodam
ent az elõadóhoz: „Te Józsi! Tudnál nekem szerezni egy ilyen B
ibliát? Szeretek
olvasni, gondoltam belelapozok.”
Gyorsan elõkerült egy ajándék B
iblia a kocsiból. A
következõ szerdán olyan kép tárult az elõadó elé, amit álm
ában sem gondolt
volna. A falu „legistentelenebb” asszonya hóna alatt egy nagy családi B
ibliával vidá-m
an, felemelt fejjel m
ent végig a Fõ utcán, hogy saját maga nyissa ki a m
ûvelõdésiház ajtaját. M
agdi a környék egyik legmeggyõzõdésesebb hívõ em
bere lett. Késõbb
családjával együtt felkínálta, hogy otthonukban biztosítanak helyet a bibliakörnek, ami
igen aktívan mûködött.
T
Vasárnapoktóber 30.
KR
ISZT
US N
ÉLKÜ
L VALÓ
K, ID
EGEN
EK (Efézus 2:11–12)
Az efézusi levél 2. fejezetének első felében az apostol rámutatott, hogy az em
be-rek egyénileg Isten kegyelm
e által nyerhetik el az üdvösség ajándékát. Ezután arra tért rá, hogy m
it tett Isten a megosztott em
beri közösség megbékéléséért.
Ef 2:11–12 verseiben P
ál négy dologra h
ívta fel a Krisztust n
em ism
e-rő pogán
yok figyelmét. M
elyek voltak ezek?
Pál gyakorlatiasan kezdi. A csúfolódás nem
keresztényhez illő, bántó visel-kedés. A
zsidók megvetőleg m
ondták a pogányokat körülmetéletlennek, és
büszkélkedtek, amikor m
agukat körülmetélteknek nevezték. A
mikor Pál ki-
jelentette: a zsidók körülmetélése gyakorlatilag „a testen kézzel csinált körül-
metélkedés”
(Ef 2:11) volt, ezzel azt fejezte ki, hogy hiábavaló az ilyen csúfol-
kodás. A körülm
etélésnek ugyan egykor megvolt a lelki jelentősége, m
ostazonban a K
risztusban élők között ennek szerepét átvette a „lélek körül-m
etélése”. Ez egy lelki szövetségkötés, am
i mind a zsidók, m
ind a pogányokszám
ára lehetséges.
Róm
3:1–2; 9:3–5-ben P
ál felsorolja a zsidók előjogait. Melyek voltak
ezek a kiváltságok? Milyen
kötelezettségekkel jártak volna ezek az
előjogok és előnyök an
nak fén
yében, am
it Pál itt a pogán
yokkal kap-csolatban
leírt?
A zsidókkal ellentétben a pogányok ki voltak rekesztve az Istennel való kö-
zösségből. Nem
részesültek a szövetségi ígéretekben. Nem
volt reménysé-
gük, és ezért jövőjük sem. A
legrosszabb azonban az volt, hogy nem ism
er-ték az igaz Istent, noha sok istenük és sok uruk volt (1K
or 8:5). Csak ezt a
világot és annak kitekert filozófiáját, szilaj örömeit és pogány életform
ájáttudhatták m
agukénak. Ilyen volt a pogányok helyzete, ami sok tekintetben
tükrözi mindazok helyzetét, akik a bűn sötétségében, Istentől távol élnek.
A történ
elem során
többször is előfordult, hogy két csoport ellen
sé-ges érzelm
eket táplált egymás irán
t. Talán kön
nyen
keresztényietlen
-n
ek bélyegezzük a zsidók és pogányok ellen
ségeskedését, ám velün
kis előfordulh
at, hogy ugyan
így viselkedünk. M
ilyen területeken
lehet-
séges ez? Hogyan
léphetün
k fel akár egyénileg, akár közösségkén
t akörn
yezetünkben
előforduló ellenségeskedéssel szem
ben?
6. tanulmány
október 29–november 4.
Válaszfalak nélküli
egyház
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: R
óma 3:20–31; 2K
orinthus 5:17–19; Efézus
2:11–22; 5:12–18; Kolossé 1:20–22
„Mert Ő
a mi békességün
k, ki eggyé tette min
d a két nem
zetséget, ésleron
totta a közbevetett választófalat” (Ef 2:14).
1+1=1. Lehetetlen volna? Valóban az, hacsak nem K
risztus evangéliumának
matem
atikájáról van szó! Pál üzenetének lényege, amit ezen a héten tanul-
mányozunk: az am
i emberi szám
ítások szerint lehetetlen, az Isten hatalma
és cselekedete által valósággá válhat. Krisztus „am
a kettőt egy új emberré” te-
remtette önm
agában (Ef 2:15), ezt csak a kereszten az egész em
beriségért –zsidókért és pogányokért egyaránt – kiontott vére által tehetett m
eg.A
kereszt átalakító ereje új emberi közösséget hoz létre, am
elyben „nincszsidó, sem
görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem
nő; mert ti m
indnyá-jan egyek vagytok a K
risztus Jézusban”(G
al 3:28). A jó hír: előfordulhat
ugyan, hogy különbség van emberek, nem
ek, kultúrák, fajok és nemzetek
között, ám Istennek végső célja m
inden teremtm
ényét egységbe kovácsolniK
risztusban (Ef 1:10). A
meglévő, valóságos elválasztó vonalakat átlépi a Jé-
zusban való egység.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen volt a pogányok helyzete mielőtt m
egis-m
erték Krisztust? M
i volt Isten célja a zsidó nép kiválasztásával? Mi döntöt-
te le a népek közötti válaszfalat? Milyen következm
ényekkel járt Krisztus
békéltető szolgálata? Milyen értelem
ben mondhatjuk m
agunkat Isten csa-ládjának és tem
plomának?
4746
Kedd
november 1.
NIN
CS T
ÖB
BÉ VÁ
LASZT
ÓFA
L (Efézus 2:14–15; Galata 6:15)
Jézus vére ledöntötte a választófalat a zsidók és a pogán
yok között (Ef2:13). H
ogyan és m
iért történt m
indez? H
ogyan bizon
yítja Krisztus
kiontott vére, h
ogy min
dann
yian egyform
ák vagyunk (lásd: R
óm3:20–31; 5:12–18)? M
ostantól fogva K
risztus „a mi békességün
k” (Ef2:14). M
it tett Krisztus m
int a m
i békességünk?
Először is: „lerontotta a közbevetett választófalat”
(14. vers). A választófal itt
nem csupán a tem
plomban a pogányok udvarát a csak a zsidók szám
árafenntartott részektől elválasztó falra utal. Vonatkozik m
ég a vallási, társadal-m
i és politikai különbségekre, amelyek a két csoportot elválasztották egy-
mástól. M
ivel Krisztus az egész em
beriség bűneiért meghalt, két viszonylat-
ban is békét teremtett: Isten és em
ber között, valamint em
ber és ember kö-
zött. Az első üzenete, hogy Isten m
inden embert egyform
án szeret; a máso-
dik hangsúlyozza, hogy Krisztusban „nincs zsidó, sem
görög; nincs szolga, semszabad; nincs férfi, sem
nő; mert ti m
indnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézus-
ban”(G
al 3:28). M
ásodszor: Krisztus eltörölte „az ellenségeskedést az Ő
testében, a parancso-latoknak tételekben való törvényét”
(Ef 2:15). Sokat vitatták, hogy melyik tör-
vényre is gondolt itt az apostol (az erkölcsi vagy a ceremoniális törvényre). Pál
mondanivalójának lényege az, hogy Jézus eltörölt m
indent, ami elválasztotta a
zsidókat a pogányoktól. Most m
indenki eggyé vált benne. Krisztus békességet
hozott, és ezért jelentette ki Pál: „Mert K
risztus Jézusban sem a körülm
etélkedés,sem
a körülmetéletlenség nem
használ semm
it”(G
al 6:15).H
armadszor pedig: K
risztus „ama kettőt egy új em
berré teremtese Ő
magá-
ban”(E
f 2:15). Eszerint értelm
ezhető az evangélium m
atematikai szám
ítá-sa: 1+1=1. Valóra válik, am
i lehetetlen. Nincs többé sem
zsidó, sem görög,
hanem csak az új terem
tés (2Kor 5:17), am
elyben az emberek társadalm
ihelyzetét nem
rangjuk, színük, nemük, nem
zetiségük vagy törzsük határoz-za m
eg, hanem a kereszten m
eghalt Krisztussal való élő kapcsolatuk. „Jé-
zusnak sikerült új társadalmat, valójában új em
beriséget teremtenie…
Ez a
Krisztusban fennálló új em
beri egység a Krisztus vezetése alatt létrejövő iga-
zi egység záloga és előíze” – (John R. W
. Stott: The M
essage of Ephesians
[Dow
ners Grow
e, Ill.: Inter-Varsity Press, 1979.] 93. old.).
Milyen
előítélethez ragaszkodun
k mégis, ellen
tétben az új em
beriség-re von
atkozó, Krisztusban
nyert ígérettel?
Hétfő
október 31.
KÖ
ZELVA
LÓK
KR
ISZT
USB
AN
(Efézus 2:13)
„Most pedig a K
risztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közel-
valókká lettetek a Krisztus vére által” (Ef 2:13).
„Most pedig...”
E két rövid szó vezeti be azt a gondolatot, am
i a megváltás
történetének menetét m
egváltoztatta. Valamikor a pogányok K
risztus nél-kül éltek, nekik nem
szóltak a szövetség ígéretei, nem volt sem
reményük,
sem Istenük. M
ost pedig Krisztus szem
élyében a menny közbelépett, hogy
jóra fordítsa a pogányok tragikus, szánalmas helyzetét.
Am
ikor Isten kiválasztotta Izraelt, elhívta, „hogy megőrizze törvényének
ismeretét az em
berek között, valamint azokat a szim
bólumokat és jövendö-
léseket, amelyek az Ü
dvözítőre mutatnak. Isten azt akarta, hogy ez a nép az
üdvösség kútfeje legyen a világ számára…
Istent kellett volna kinyilatkoztat-niuk az em
bereknek” – (Ellen G
. White: Jézus élete, 19. old.). Vonatkozik-e
ma ránk, adventistákra az Izraelnek szóló elhívás?
A távol és közel szavak a pogányok és a zsidók helyzetére utalnak. A
rab-bik öntelten hirdették, hogy Izrael népe áll a legközelebb Istenhez. E
z rész-ben igaz volt Istennek Izraellel kötött szövetsége m
iatt, de a közelséget nemkellett volna csak a saját kiváltságuknak érezni, inkább kiváltságos kapcso-latnak, am
i inkább felelősséget jelent, hogy bizonyságot tegyenek a távolle-vőknek, a pogányoknak. Izrael nem
teljesítette ezt a kötelességét. Ésaiás
megjövendölte, hogy eljön a nap, am
ikor eltűnik a távolság a közeliek és tá-volvalók között, és m
indannyian békességben élnek (Ésa 57:19).
Pál értelmezése szerint „a K
risztus vére által”(E
f 2:13) jött el ez a messi-
ási nap. A zsidók azt is nagy kiváltságként tartották szám
on, hogy közel él-tek Isten tem
plomához, és így közel lehettek a kegyelem
királyi székéhez. Atem
plomi szertartásokban központi szerepet játszott az áldozati állat vére a
bűnbocsánat elnyerésében, és ez is Isten közelségébe vonta a zsidókat. Az
apostol az állatok vérétől Krisztus véréig jut el gondolatm
enetében, ami ál-
tal Urunk „új és élő”
utat nyitott, hogy „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnekteljességével”
(Zsid 10:20, 22). Krisztusban eltűnik a távolság, helyette közelsé-
get, mennyei állam
polgárságot, ígéretet, reménységet és békességet nyerünk.
Izrael népe h
itte, hogy külön
leges világosság és igazság birtokosailettek. M
égis mivé lett a n
ép a lelki gőg miatt? H
ogyan óvjuk m
eg ma-
gunkat ettől a veszélytől m
i, akik szintén
meg vagyun
k győződve ar-ról, h
ogy különleges világosság és igazság birtokába jutottun
k?
4948
Csütörtök
november 3.
„ISTEN
… C
SALÁ
DJÁ
NA
K T
AG
JAI” (Efézus 2:19–22, kato-
likus fordítás)
A tragédia öröm
re váltott, az elidegenedés helyébe közösség lépett. Krisztus
a zsidókból és pogányokból új emberiséget terem
tett. Krisztus üdvözítő
munkája tette m
indezt lehetővé. Ezután az apostol a hívők új helyzetét m
u-tatja be, am
elynek három tulajdonságát közli E
f 2:19–22 verseiben.Polgártársak. A
pogányok Krisztus nélkül csak idegenek és jövevények
voltak, akiknek semm
i részük nem volt „Izrael társaságában”
(Ef 2:12).
Krisztusban viszont polgártársai lettek a szenteknek (19. vers). A
keresz-tény Isten országának polgára. Isten országának két vetületéről beszélhe-tünk. A
kegyelem országa m
ost áll fenn, mivel az em
berek megtérnek a bűn-
ből, és elfogadják az üdvösséget, amit K
risztus ajánl. A dicsőség országát Is-
ten majd akkor alapítja m
eg, amikor K
risztus másodszor eljön, hogy szent-
jeit hazavigye. Nem
lehetünk a dicsőség országának polgárai, ha előbb nemcsatlakozunk a kegyelem
országához!
Milyen
kötelezettségek és kiváltságok járnak az állam
polgársággal?H
a a men
nyek országán
ak polgárai vagyunk, akkor m
it vár el tőlünk
Isten itt a földön
? Keressün
k bibliaszövegeket válaszunk alátám
asz-tására!
Isten családjának tagja. A kereszténység nem
csak az Isten országában valóállam
polgárságot jelenti, hanem azt is, hogy az em
ber Isten családjának tag-ja lett. A
család szó szoros kötődést, egyenlőséget és méltóságot jelez. A
szü-lők és gyerm
ekek nem távoli, üres árnyak, hanem
szereteten alapuló meleg,
bensőséges kapcsolat jellemzi őket. E
lkötelezettek egymás és családjuk
iránt. Így van ez Isten családjában, az egyházban is. Pál kifejti, hogy az egyház „az apostoloknak és prófétáknak alapkövén”
épült fel, „lévén a szegletkő maga Jézus K
risztus”(E
f 2:20). Aki kijelentette,
hogy Krisztus az egyetlen alapkő (1K
or 3:11), nem m
ondhat itt ellent ön-m
agának, és nem akarja azt állítani, hogy m
égis ember volna az alapkő.
Krisztus, a szegletkő (lásd m
ég: 1Pt 2:6) tartja össze az épület különbözőrészeit, biztosítva az épület erejét és egységét.
Hogyan
kell bánn
iuk egymással a gyülekezet tagjain
ak, ha szem
előtttartják, h
ogy az egyház olyan
, min
t egy család? Keressün
k bibliaszö-vegeket a Szen
tírásból válaszunk alátám
asztására!
Szerdanovem
ber 2.
BÉK
ESSÉG ÉS SZ
AB
AD
BEJÁ
RÁ
S (2K
orinth
us 5:17–19; Efézus 2:16–18; Kolossé 1:20–22)
Olvassuk el a felsorolt bibliaszövegeket! Foglaljuk össze, m
i a fő üze-n
etük! Hogyan
értelmezzük az itt em
lített megbékélést?
Állam
polgárrá lettek, akik korábban idegenek voltak. A rem
énység nélkülélők rem
énysége felcsillant. Akik Isten nélkül éltek, rátaláltak az Ú
rra. El-
tűntek az elválasztó falak, megjelent az egység áldásait élvező új terem
t-m
ény. Krisztus lett a békességünk. E
f 2:16–18 verseiben Pál Krisztus tetté-
nek valóságát és teljességét fejtegeti.K
risztus megbékéltette az Istennel úgy a zsidókat, m
int a pogányokat,„egy testben, a keresztfa által, m
egölvén ezen az ellenségeskedést”(16. vers).
Eközben nem
kényszerítette a zsidókat arra, hogy befogadják a pogányo-kat, sem
azokat nem vette rá a zsidó hit elfogadására. K
risztus úgy tudtam
egbékéltetni a zsidókat és a pogányokat, hogy mindkét csoport közös
problémájával, a bűnnel szállt szem
be, mert ebből fakad m
inden ellensé-geskedés. A
kereszt megbékéltette Istennel a zsidókat és a pogányokat egy-
aránt, és e megbékélés m
iatt válhattak a válaszfalak nélküli egyház tagjaivá.A
békesség teljességét a 18. versben hangsúlyozza ki az apostol: „Mert
Őáltala van m
enetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az A
tyához”.A Szenthá-
romság m
indegyik tagja, az Atya, a Fiú és a Szentlélek is részt vesz az Isten
és ember, valam
int az ember és em
ber közötti békéltetés folyamatában, úgy
függőleges, mint vízszintes irányban. E
z azonban még nem
minden. A
zsi-dók és pogányok is egy Lélek által járulhatnak Istenhez. Sem
az istentiszte-letben, sem
a közösségben nem lehetnek többé elválasztó falak a zsidók és
a pogányok között. A
„menetelünk”-nek fordított görög szó jelentése arra utal, hogy valaki a
király elé járulhat a trónteremben. K
risztus által úgy a pogányok mint a zsi-
dók, azaz minden hívő egyaránt Isten elé járulhat. U
gyanaz a Lélek kísériIsten trónterm
ébe azt, aki valaha idegen és távolvaló volt, mint azt, aki ad-
dig is szövetséges volt. Ezért igaz, hogy a K
risztusban történt megbékélés
teljes és valóságos.
A szövegben csak zsidókról és pogányokról van szó, de bárm
ilyen más
csoportot említhetnénk, függetlenül attól, m
i választja el őket egymás-
tól. Milyen gátjai vannak m
ég ezen eszményi állapot m
egvalósulá-sának? M
it lehetne tenni, hogy elmozdítsuk ezeket az akadályokat?
5150
Pénteknovem
ber 4.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: E
lőítélet és egyenetlenség: „Ugyanazok
az elemek, m
elyek az embert elválasztották K
risztustól ezernyolcszáz évvelezelőtt, m
a is működnek. A
zsidók és pogányok közti válaszfalat felépítő lel-kület m
a is tevékeny. A büszkeség és az előítélet erős válaszfalakat épített az
emberek különböző osztályai közé. K
risztust és küldetését félreértelmezik.
Töm
egek érzik úgy, hogy gyakorlatilag el vannak zárva az evangélium java-
itól. Ám
ne érezzék, hogy el vannak zárva Krisztustól! N
incs olyan ember
vagy Sátán által emelt korlát, am
elyen a hit ne tudna áthatolni” – (Ellen G
.W
hite: Jézus élete, 339. old.). „A
z osztálytagozódás gyűlöletes Isten előtt. Ő az ilyen jellegű dolgokat
semm
ibe veszi. Szemében m
inden ember lelke egyenértékű…
Korra, rang-
ra, nemzetiségre, vallási előjogra való tekintet nélkül m
indannyiunkat ma-
gához hív, hogy éljünk” – (i.m. 339. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. „A
nnakokáért emlékezzetek m
eg arról…” – figyelm
eztetett az apostol Ef
2:11 versében. Miért akarta Pál, hogy ne felejtsük el, hogyan éltünk az-
előtt? Olvassuk m
ég el 5Móz 15:15; 16:12; 32:7 verseit! M
ondja el, akicsak kész rá, hogy m
itől mentette m
eg Krisztus, és hogyan változtatta
meg az életét! Igaz, nem
jó túl sokat foglalkozni a múlttal, de m
i a hasz-na, ha nem
feledkezünk meg arról, hogy m
itől szabadultunk meg?
2. M
ahatma G
andhi egyszer megjegyezte: nem
kell félni attól, hogy a hin-duk áttérnek a kereszténységre, am
íg a keresztények körében is megvan
a kasztrendszer. Milyen szem
pontból mondhatjuk, hogy a keresztény
társadalomban is fellelhető a kasztrendszer? H
ogyan hatott a fajgyűlöleta vallásra? H
ogyan nyilvánul meg a faji előítélet m
ég a mi gyülekeze-
tünkben is? 3.
A keresztény élet és kapcsolatok alapját az Istennel és em
bertársainkkalvaló békesség határozza m
eg. Mégis tény, hogy a keresztény egyházon
belül is nagy a megoszlás, széthúzás. M
ivel magyarázhatjuk ezt az ellent-
mondást? H
ogyan lehetne ezen a bajon segíteni?4.
Természetesen a m
ennyben már nyom
a sem lesz a gyűlöletes m
egosz-lásnak. E
bből kiindulva miért olyan fontos m
ár most azon igyekezni,
hogy felszámoljuk a m
egosztottságot?
5352
„…vasárnap, a hét elsõ napján!”
Alegfiatalabb leányom
, Évike, még csecsem
õ volt, amikor elm
entem húgom
at megláto-
gatni Rákoscsabára. Vendég volt nála, aki egy könyvet hozott, és azt olvasgatták.
Valahová készültek, és húgom m
egkérdezte, hogy akarok-e velük menni. K
érdeztem,
hogy hová. „Imaházba”– válaszolta. „M
ilyenbe?”– kérdeztem. „M
ajd meglátod, csak
gyere velünk!”– biztatott. Elm
entem velük, vittem
a gyereket is. Nagyon figyeltem
, tet-szett a prédikáció, de ezután egy kis ideig nem
mentem
el többet.E
gyik szombaton két testvérnõ jött el a gyülekezetbõl, és m
egkérdezték, hogyelm
ennék-e velük a következõ szombaton az im
aházba. Mondtam
, elmennék, de a fér-
jem délben hazajön és ebédet kell adnom
neki. „Ó
, mire õ hazaér, m
ár itthon leszel. Fõzzél meg pénteken, és szom
baton csakm
egmelegíted!” – próbáltak m
eggyõzni.Ú
gy is volt. Elm
entem. A
mikor hazaértem
, az volt az elsõ, hogy elmondtam
a fér-jem
nek, hol voltam. A
zt is elmondtam
, hogy ott szombatot ünnepelnek, és õ belee-
gyezett, hogy járhatok oda.K
ésõbb Makai Im
rénétestvérnõ m
ondta, hogy szeretnék megism
erni a férjemet is.
Ezután õ is eljött a gyülekezetbe. A
testvérnõ az egész családot meghívta a lakására
is. A gyerekeknek vetített, harm
óniumozott, és énekeltünk, im
ádkoztunk. Egy m
ásik al-kalom
mal m
egkérdezte, hogy akarunk-e megkeresztelkedni. A
férjem rám
nézett, éskérdezte: „Te akarsz?” É
n mondtam
: „Igen!” Erre õ azt válaszolta: „A
kkor én is akarok!”E
zután én még eljártam
a református tem
plomba is, ahol a pap m
inden vasárnapfelolvasta a Tízparancsolatot M
ózes második könyvébõl, a 20. fejezetbõl. Többek
között azt olvasta: „De a hetedik nap az Ú
rnak, a te Istenednek szombatja…
”C
sodál-koztam
ezen, és gondolkoztam, hogy akkor m
i miért ünnepeljük a vasárnapot. É
n avasárnapot úgy m
egtartottam, hogy m
ég egy tût sem m
ertem a kezem
be venni, sem-
mit sem
csináltam, csak a tem
plomba m
entünk. Szom
baton, amikor az im
aházba men-
tünk, imádkoztam
, hogy Isten jelentse ki nekem, hogy m
elyik hát az igaz, mert én csak
az igazat akarom m
egtartani. Szom
baton elmentem
az imaházba, vasárnap pedig a
templom
ba.Vasárnap a tem
plomban a pap olyan szépen prédikált, hogy sírtam
. Az isten-
tisztelet végén lassan, tagolva mondta: „Vegyétek az áldást vasárnap, a hét elsõ
napján!” A következõ hét végén is szom
baton elmentem
az imaházba, vasárnap pedig
a templom
ba. Az istentisztelet után a pap ism
ét megáldotta a népet: „…
vasárnap, a hételsõ napján!” – m
ondta újra. Azt gondoltam
: „Köszönöm
, Uram
, Istenem, hogy m
eg-hallgattál, m
ert ez nekem szólt!” E
ttõl kezdve minden szom
baton az imaházba m
en-tünk a szom
szédasszonnyal együtt. É
desanyám nagyon haragudott, hogy a gyülekezetbe járok, és m
eg is szidott miat-
ta. Egy éjszaka azonban álm
ot látott: az Úr Jézus a levegõben állt, és pásztorbotjával
Rákoscsaba felé intett, hogy oda m
enjen. Másnap reggel sírva jött, kérte, ne haragud-
jak, hogy megbántott, ezután õ is jön a gyülekezetbe. V
égül megkeresztelkedett õ is,
a húgom is, a férjem
és én, a szomszédasszony is, késõbb m
ind a három leányom
, ésévtizedek m
úlva a szomszédasszony férje is.
Adja
meg
az én
drága m
ennyei A
tyám,
hogy m
indnyájan, akik
megkeresz-
telkedtünk, és azok is, akik még ezután fognak m
egkeresztelkedni a rokonságból, ésazok közül is, akiknek bizonyságot tettünk vagy olvasnivalót adtunk – m
indannyian ottlegyünk az Õ
szent országában! (S
z. Gy.-n
é)
Vasárnapnovem
ber 6.
MI A
Z A
TIT
OK
(Efézus 3:1–6)?
Keressük ki a következő szövegeket! Ezekből kiderül, h
ogy miért tar-
totta Pál az egység gon
dolatát olyan n
agy titoknak. 5M
óz 14:2;M
t10:5; Jn
4:9; ApC
sel 10:26–28; Gal 2:11–14
Az Ú
jszövetségben a titok nem valam
iféle titkolt dolgot jelent, hanem olyan
igazságot, amit korábban nem
ismertek az em
berek, amíg a m
aga idejébenIsten ki nem
jelentette azt a Szentlélek által. Pál utalt rá, hogy ő is kapottegy kinyilatkoztatást (E
f 3:3). „Isten kijelentette nagy titkát [Pál] életében. Atitok: Isten szeretete, kegyelm
e és irgalma nem
csak a zsidókért, hanem az
egész emberiségért adatott…
Az ókori világban feloldhatatlannak tűntek a
válaszfalak. Soha senki még legm
erészebb álmában sem
gondolta, hogy azIstentől kapott kiváltságokban m
inden nép részesülhet” – (William
Barclay:The Letters to the G
alatians... [Edinburgh: S. A. P., 1976.] 122–123. old.).
Thom
as Jefferson írta: „Magától értetődőnek tartjuk az igazságot, m
isze-rint [Isten] m
inden embert egyenlőnek terem
tett”. Szépen hangzik e nyilat-kozat, ám
a történelem történelem
során különböző csoportok mindig is
hatalmasabbnak és különbnek képzelték m
agukat más népeknél vagy nem
-zeteknél. E
z a gondolkodásmód annyira belevésődött az em
berekbe, hogym
ég az izraelitákat is – akiknek pedig Isten kinyilatkoztatásai ismeretében
bölcsebbnek kellett volna lenni – megfertőzte a felsőbbrendűség tudata.
Következésképp m
ég az olyan kiváló értelmű, szorgalm
as és tanulni vágyóem
bernek is, mint Pál, Isten külön kinyilatkoztatására volt szüksége ahhoz,
hogy megtisztítsa a belé rögződött előítéletektől. Teljességgel hihetetlennek
tartotta a gondolatot, hogy a zsidók egységben legyenek a pogányokkal,ezért nevezte titoknak, olyan fogalom
nak, amit a legtöbb em
ber ma sem
ké-pes felfogni. M
iért is lenne ez titok? Korunkban az em
berek általában elíté-lik az efféle szárm
azási, nemzeti és kulturális felsőbbrendűség-tudat m
eg-nyilvánulását, am
i sajnos, ma is létezik. M
ég ha valaki nemzetiségi, faji vagy
kulturális hovatartozása miatt különbnek is képzeli m
agát másoknál, ízlés-
telenségnek tűnik véleményének hangot adni.
Milyen
értelemben
mon
dhatjuk el, h
ogy kulturális vagy nem
zetiségih
ovatartozásunk m
iatt különbn
ek érezzük magun
kat másokn
ál? Mi-
ért állnak szöges ellen
tétben az efféle gon
dolatok Jézus Krisztus
evangélium
ával?
7. tanulmány
november 5–11.
Isten titka:
az egyetemes közösség
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: M
áté 10:5; János 4:9; Apostolok cselekedetei
10:26–28; Efézus 3
„An
nak pedig, aki végh
etetlen bőséggel m
inden
eket megcselekedh
e-tik, feljebb h
ogynem
min
t kérjük vagy elgondoljuk, a m
ibenn
ünk
mun
kálkodó erő szerint, an
nak légyen
dicsőség az egyházban
aK
risztus
Jézusban
n
emzetségről
nem
zetségre örök
kön
örök
ké.
Ám
en!” (Ef 3:20–21)
A titokra fény derül. A
Szentlélek ihletésére Pál már korábban is írt arról a
páratlan egységről, amit K
risztus létrehozott az egyházban. Az apostol előtt
élő írók is foglalkoztak az egység kérdésével, de általában egy nép sorain be-lül, és nem
a különböző társadalmi osztályok, fajok, nem
zetiségek közöttlétrejövő egységre gondoltak. E
z utóbbiról még nem
is hallhattak az ókorvilágában. Pál azonban egészen m
ás egységről írt, olyanról, amit addig a vi-
lág még soha nem
látott: a Krisztusban létrejövő egységről.
Itt azonban még nem
ért mondanivalója végére. Beszélt a zsidók és po-
gányok alkotta egyházról, valamint arról is, hogy m
it fog az Úr elvégezni
egyháza által. Az a legfontosabb, hogy az apostol Isten szeretetére irányítja
olvasói figyelmét, aki Jézus áldozata által oly sokat tett értünk.
A HÉT FŐ
BB KÉR
DÉSEI: M
iért nevezte Pál titoknak (Ef 3:3) azt, hogy Krisztus-
ban az Isten ígéretei a pogányokra is vonatkoznak? Miért nem
lett volna va-lójában ez olyan nagy titok? M
it kell az egyháznak bizonyítania a mennyei
hatalmasságok előtt? M
i mindent tett Isten értünk K
risztusban? Mit kért Pál
az efézusiakért mondott im
ájában?
5554
Kedd
november 8.
AZ
EGY
HÁ
Z Á
LTA
L (Efézus 3:9–13)
„Azért, h
ogy megism
ertessék most a m
enn
ybeli fejedelemségekkel és
hatalm
asságokkal az egyház által az Isten
nek sokféle bölcsessége”
(Ef 3:10).
Olvassuk el a m
ai szöveget! Milyen
meglepő üzen
etet közölt itt azapostol?
Olvassuk el Ef 3:9–13 verseit! Figyeljük m
eg, hogy a 9. versben
Pál
milyen
kérdést kapcsolt a megváltási terv gon
dolatköréhez! M
iértolyan
fontos ez a tém
a?
Krisztusban új terem
téssé lettünk (lásd még: G
al 6:15; Ef 4:24; 2K
or 5:17),és részeivé váltunk az egyháznak, am
it Isten alkotott. Isten teremtett, újjáte-
remt, és Ő
hozta létre az egyházat is, aminek részei vagyunk, m
int új teremt-
mények. Isten bölcsességét pedig a saját képére újjáterem
tett lényekből ál-ló egyház által láthatja m
eg az egész világegyetem (E
f 3:10). Isten hatalm
át, kegyelmét és Sátán m
egosztást szító erőit legyőző böl-csességét tárja az egész világegyetem
elé ez az új közösség, az Isten alkottaegyház, „am
az örök eleve-elvégzés szerint, amelyet m
egcselekedett a Krisztus Jé-
zusban, a mi U
runkban”(11. vers). Isten a terem
tés által nyilatkoztatta ki ha-talm
át nekünk, bölcsességét és igazságosságát pedig az új teremtés által is-
merteti m
eg „a mennybeli fejedelem
ségekkel és hatalmasságokkal”
(10. vers),beleértve a jó és a bukott angyalokat is.
„Nem
csak e világ, hanem az egész világm
indenség előtt be kell mutat-
nunk Isten országának alapelveit” – (Ellen G
. White: Testim
onies to theC
hurch, 6. köt. 13. old.). E
f 3:10 versében újból találkozunk a nagy küzdelem egész kérdésköré-
vel. Megtudhatjuk belőle, hogy a világegyetem
értelmes lényei érdeklődés-
sel figyelik világunk sorsát. Még inkább ám
ulatba ejtő az, hogy Isten terveszerint az egyház által kell m
egnyilvánulnia bölcsességének a világegyetemértelm
es lényei előtt.
Próbáljuk m
eg elképzelni, m
it gondolh
atnak a világegyetem
más
pontjain
élő lények – látva azt, am
i az egyházban
történik!
57
Hétfő
november 7.
A T
ITO
K B
IZO
NY
ÍTÉK
AI
Pál ugyan
titoknak n
evezi azt, hogy az evan
gélium eljut a pogán
yok-h
oz is, de enn
ek az ígéretnek a bizon
yítékait az Ószövetség külön
bö-ző részeiben
is megtalálh
atjuk. Olvassuk el az alábbi bibliaszövege-
ket! Milyen
módon
fejezik ki azt a gondolatot, h
ogy Isten igazsága
min
den n
éphez eljut?
1Móz 18:18 ____________________________________________________
Ésa 56:3–8 ____________________________________________________Jer 16:19_______________________________________________________Ésa 42:6_______________________________________________________Ésa 49:6_______________________________________________________Ésa 60:3_______________________________________________________Z
ak 8:23_______________________________________________________
Szomorú és m
egdöbbentő tény, hogy a nemzetiségi, kulturális vagy vallási
előítélet milyen nagy erővel hat gondolatainkra. M
ég Pál is, aki igen jól is-m
erte ezeket és számos hasonló bibliaszöveget, nagy titoknak tartotta, hogy
a pogányokkal is tudatni kell Isten igazságát. Ezt a gondolatot m
a természe-
tesnek veszi a legtöbb keresztény, akiknek túlnyomó többsége pogány ere-
detű. Ebből a szem
szögből nézve nehéz igazán megérteni, m
ilyen forradal-m
inak tűnt ez a gondolat egy olyan háttérből származó és olyan képzésben
részesült ember szám
ára, mint am
ilyen Pál volt. M
indezek ellenére mégsem
kellene annyira meglepődnünk, nem
igaz?A
z evangélium arra tanít, hogy szeressük ellenségeinket, áldjuk azokat, akik
átkoznak minket (M
t 5:44), és ne fizessünk rosszal a rosszért (1Pt 3:9; Mt
5:39) stb. Más szóval az evangélium
kívánalmainak nagy része valóban szö-
ges ellentétben áll alaptermészetünkkel, ütközik a leginkább belénk véső-
dött és a legszélesebb körben elfogadott kulturális, nemzetiségi és politikai
előítéleteinkkel. Ha Jézus szavai ilyen vagy olyan m
ódon eddig nem vágtak
elevenünkbe, akkor valószínűleg még nem
is találkoztunk vele igazán!
Mikor h
asítottak belénk utoljára Jézus szavai, azaz m
ikor éreztükazt, h
ogy az evangélium
kívánalm
ai ellentétben
állnak előítéletein
k-kel vagy vágyain
kkal? Mit tettün
k akkor?
56
Csütörtök
november 10.
KR
ISZT
US SZ
ERET
ETÉN
EK ISM
ERET
E (Efézus 3:14–21)
Olvassuk el többször is P
ál imádságát (Ef 3:14–21)! H
ogyan m
ond-
hatn
ánk el kön
yörgését más szavakkal? M
iért fohászkodik, és vajon
miért éppen
ilyen im
át mon
dott?
Pál azért imádkozott, hogy K
risztus lakjon a hívők szívében. A lakozni szó-
val fordított görög szó a katoikem, am
i az állandó ottlétet jelenti. Krisztus
nem csak vendég, hanem
életünk állandó része. Pál azért szeretné, ha K
risztus a szívükben lakozna, hogy így a megerő-
södött belső ember képes legyen m
egérteni (azaz legyen ereje és értelme fel-
fogni) Krisztus szeretetének szélességét, hosszúságát, m
élységét és magas-
ságát (18–19. versek). Pál azt kéri imájában, hogy m
egérthessék a felfogha-tatlant. Á
m tudja, a hívő kizárólag abban találhat bizonyságot, ha m
egszakí-tás nélkül K
risztus szeretetéről gondolkodik. Meg kell értenie, m
ilyen fel-m
érhetetlen szeretettel veszi körül Isten. Képtelenség K
risztus szeretetétem
beri mértékegységgel kifejezni. A
zt azonban elmondhatjuk, hogy elég
széles ahhoz, hogy körbefogja az egész földet, és elérjen minden bűnös em
-bert. E
lég magas ahhoz, hogy felérjen Isten trónterm
ébe. Elég m
ély, hogy le-m
erüljön Sátán legeldugottabb csatornájának aljára is, és kihúzza a nap-fényre annak m
ocskából a Krisztus segítségéért könyörgő bűnöst. E
léghosszú ahhoz, hogy „a világ terem
tése előtt”-i időtől (Ef 1:4) elérjen az örök-
kévalóságig, amikor a m
egváltottak vég nélkül tanulmányozni fogják K
risz-tus szeretetét. E
z a szeretet „minden ism
eretet felülhalad”, és a hívőket be-tölti Isten egész teljességével (E
f 3:19). A
z efézusbeliekhez és a kolossébeliekhez írt levelekben gyakran előfor-dul az „Istennek egész teljessége”
kifejezés. Ez arra utal, hogy Istent sem
mi
sem szoríthatja korlátok közé. „Véghetetlen bőséggel m
indeneket megcseleked-
hetik, feljebb hogynem m
int kérjük vagy elgondoljuk”(20. vers). K
egyelme gaz-
dagságából, felfoghatatlan szeretetéből, korlátlan kegyelmével, felm
érhetet-len hatalm
ával Isten a menny egész tárházát a rendelkezésünkre bocsátja,
hogy megadjon m
indent, felettébb, mint ahogy
„kérjük vagy elgondoljuk”.A
zért teszi ezt, hogy dicsősége megm
utatkozzon „az egyházban…nem
zetsé-gről nem
zetségre”(20–21. vers).
Men
nyire vagyun
k biztosak Isten szeretetén
ek valóságában? M
it vá-laszoln
ánk, h
a valaki megkérdezn
é: Miből gon
dolod, hogy valóban
szeret az Isten? M
enn
yire tudnán
k meggyőzően
felelni?
59
Szerdanovem
ber 9.
„AZ
ÉRT
”
Figyeljük meg E
f 3:12 nagyszerű ígéretét! Pál szerint Jézus által egyenesenIsten elé járulhatunk. E
rről beszélt Jézus is Jn 10:9 versében, amikor azt
mondta, hogy „én vagyok az ajtó”.K
ezdetben Ádám
is közvetlenül járulha-tott Istenhez, de m
iután elveszítette ezt a jogát, elrejtőzött a kert fái között,m
ivel nem tudott többé nyíltan és jó lelkiism
erettel megállni Isten előtt. A
megváltás azt tette lehetővé, hogy az em
ber újból, félelem vagy korlátozás
nélkül, bátran, papok, szentek vagy szertartások közbenjárása nélkül, köz-vetlen kapcsolatba léphet Istennel. K
risztus érdemei által Istent azonnal el-
érheti az ember, ha bizalom
mal fordul hozzá.
Ezek után az „azért” szóval kezdi P
ál a 13. verset, ami a görög erede-
tiben azt is jelen
ti, hogy am
i miatt. Vagyis valam
i miatt n
em akarja,
hogy az efézusiak aggódjan
ak érte. Mire is utal az azért szó?
Mivel a pogányok m
ár Krisztus testéhez tartoznak, m
ivel Isten örök célja va-lóra vált Jézus által, m
ivel Isten bölcsessége az egész világmindenség előtt
nyilvánvalóvá lett, és mivel szabadon járulhatunk Isten színe elé, m
indezértarra kéri Pál levele olvasóit, hogy ne bánkódjanak szenvedései m
iatt, ame-
lyek azért érték, mert elvitte nekik az evangélium
ot. M
ás szóval Pál azt mondja, hogy ne rám
vagy a megpróbáltatásaim
ra fi-gyeljetek, inkább arra a csodálatosan jó hírre, hogy m
i mindent tett m
eg Is-ten a világért Jézus K
risztus által. Ez az öröm
hír sokkal fontosabb minden-
nél, ami velem
történik.
Küszködün
k? Aggodalm
askodunk? Félün
k a jövőtől? Adjun
k hálát Is-
tenn
ek Krisztus m
inden
tettéért, amiről ebben
a levélben olvastun
k!En
gedjük, hogy az ígéretek valósága elh
alványítson
életünkben
min
-den
mást! Ezek az ígéretek szem
élyesen n
ekünk szóln
ak!
58
61
Pénteknovem
ber 11.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: Isten színe elé: „K
risztus nevének érde-m
ei által járulhatunk Isten színe elé. Isten arra kér, hogy forduljunk hozzám
egpróbáltatásainkban és kísértéseinkben, mert m
egérti azokat. Nem
akar-ja, hogy em
bereknek panaszkodjunk. Krisztus vére által a kegyelem
királyiszékéhez jöhetünk, ahol kegyelm
et találunk segítségül a nehéz időkben…A
mint a földi szülő is arra biztatja gyerm
ekét, hogy bármikor forduljon hoz-
zá, az Úr is arra buzdít, hogy m
ondjuk el neki mindazt, am
it szeretnénk,am
i összezavar, de beszéljünk hálánkról és szeretetünkről is. Minden ígére-
te biztos. Jézus a biztosítékunk és a közbenjárónk, és megad m
indent, hogyjellem
ünk tökéletessé válhasson. Egyedül K
risztus vérének örökös erejébenbízhatunk, m
ert csakis Krisztus érdem
ei által nyerhetünk bocsánatot és bé-kességet” – (E
llen G. W
hite megjegyzései, Seventh-day A
dventist BibleC
omm
entary, 6. köt. 1116. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. E
gy híres prédikátor a következőket mondta: „Isten nem
csak azért üd-vözít, hogy m
egmeneküljünk a pokoltól. A
zért juttat üdvösségre, hogyaz egész világ előtt bem
utathasson egy népet, amit m
indenki ámulattal
figyelhet.” Vajon az egyháznak mennyire sikerült beteljesítenie ezt a ter-
vet?2.
Beszélgessünk Ef 3:10 verséről! M
ilyen utalást találhatunk a nagy küz-delem
mel kapcsolatban? H
ogyan hozható párhuzamba Jób könyvének
első két fejezete ennek a versnek az üzenetével?3.
Beszéljünk arról a csoportban, hogyan tapasztaltuk Isten szeretetét azéletünkben! M
it tanulhatunk egymás bizonyságtételeiből?
4. H
ogyan beszélhetnénk Isten nagy szeretetéről – amit Pál olyan ékesszó-
lással fejteget ebben a fejezetben –, ha csoportunkból valaki elmaradna
a gyülekezetből?
60
Még a szám
ítógépek is hallgatnak szavára
Nem
volt egyszerû nap. A legnehezebb napok közt is elõkelõ helyet foglalt volna
el. Legalább száz számlát kellett kiállítani aznap, és kipostázni a csom
agokat. Úgy
tûnt, csak a mi kitartásunkon fog m
úlni, hogy végzünk-e vagy nem. É
s akkor jött anehézség. M
indig „akkor” jön!A
raktáros közölte velem, hogy a szám
ítógép nem indul, holott ezen volt m
in-den adat, és a szám
lázást is csak errõl lehetett végezni. A program
maga olyan
volt, ami nem
volt meg m
ásolatban, mivel ez egy szám
unkra formázott program
,am
elyet az operátor tett fel, és csak azon a gépen lehetett futtatni, amelyikhez
installálták. Term
észetesen, siettem, hogy am
ennyiben lehet, megoldjam
a problémát.
(Már sok ilyen jellegû nehézséggel sikerült m
egküzdenem korábban is.) D
e ahibaüzenet m
ost a lehetõ legrosszabb volt: a winchester (az a része a szám
ítógép-nek, am
ely minden program
ot és adatot tárol, és amelyikrõl m
inden mûködik)
rossz! Vagyis már a program
ok elindulása sem történt m
eg, magyarul: sem
mi sem
indult el, és semm
i sem m
ûködött! C
sak a hûtõventillátor ismerõs hangja törte m
eg a rideg csendet, amint az
üzenetet bámultuk a képernyõn. M
it lehet most csinálni? G
yakorlatilag ez a leg-rosszab
b,
ami
egy
számítóg
épp
el történhet.
De
azért op
timisták
voltunk.M
egpróbáltunk mindent. E
gész délelõtt a gép elõtt ültünk, hátha valami m
egoldásttalálunk. A
rendszergazda (aki karbantartja és szereli a gépeket) tehetetlennekbizonyult. M
inden telefonhívás és próbálkozás kudarccal végzõdött. Így ment el a
délelõtt. Próbálkozás próbálkozás után, és nem
történt semm
i. Arra gondoltam
, hacsak m
ég egyszer elindulna a gép, akkor át tudnám írni C
D-re a program
ot és azadatokat, hogy legalább délután m
ár dolgozhassunk, de mindez csak vágy m
aradtabban a pillanatban. D
élután arra gondoltam, hátha m
ég egyszer érdemes m
eg-próbálni, és m
enni fog. Ültem
a gép elõtt, és reménykedtem
. Ujjam
a gombra tettem
,és egy határozott m
ozdulattal megnyom
tam. A
z üzenet az elõzõkben tapasztalt volt.E
lkeseredetten olvastuk. É
s ekkor eszembe jutott Valaki! R
ádöbbentem, hogy m
indenkinek kértük már
a segítségét, egyvalakit kivéve: Istent. Elszégyelltem
magam
at, hogy egy vallásoskiadóban ez jutott eszünkbe legutoljára. Lehajtottam
a fejem, és csak annyit m
ond-tam
: – Uram
! Kérlek, add, hogy a gép újra elinduljon! C
sak annyi idõre, hogy át tud-jam
írni az anyagokat egy CD
-re, hogy esetleg a másik gépen dolgozhassunk.
Felemeltem
a fejem, és határozott m
ozdulattal ismét m
egnyomtam
a gombot.
A látvány lenyûgözõ volt. A
számítógép, m
intha elõzõleg semm
i gond sem lett volna
vele, betöltötte a programot, és m
inden hiba nélkül elindult. És nem
csak akkor,hanem
még fél évig hibátlanul m
ûködött, és késõbb egy egészen más ok m
iattcseréltük le.
Akkor döbbentem
rá, mennyire elvonatkoztatjuk a hitünket az élet igazi valósá-
gától, és néha egy ókori mítosz m
ocsarába ragadva hagyjuk a lényeget: Istenneksem
mi sem
lehetetlen! (G
y. G.)
Vasárnapnovem
ber 13.
ELHÍVA
TÁ
SUN
KH
OZ
MÉLT
ÓA
N JÁ
RN
I (Efézus 4:1–3)
Az első h
árom fejezetben
Pál igen
sok szót ejtett arról, amit Isten
ér-tün
k tett Krisztusban
. Most pedig úgy folytatja, h
ogy ezért járjunk el-
hívatásun
khoz m
éltóan, de azt is elárulja, h
ogyan teh
etünk eleget ké-
résének. M
i az az öt jó tulajdonság, am
i alapvetően fon
tos része a ke-resztén
y jellemén
ek (Ef 4:2–3)? Hason
lítsuk össze saját válaszainkat
a tanulm
ányban
szereplő magyarázattal!
(1) ____________________________________________________________(2) ____________________________________________________________(3) ____________________________________________________________(4) ____________________________________________________________(5) ____________________________________________________________
Alázatosság. A
görögök és a rómaiak az alázatosságot a gyengeség jelének
tartották, a keresztények szemében azonban ez az erő forrása, a büszkeség
ellentéte. A büszkeség m
egoszláshoz vezet (pl. Lucifer esete a mennyben),
míg az alázatosság a m
egbékélés létfontosságú eleme, am
int azt Jézustestetöltése és kereszthalála is bizonyítja (Fil 2:2–8).
A szelídség alapvetően fontos ahhoz, hogy az egyház egységben élhessen.
A szelídség az erőszakosság ellentéte, ha az em
ber nem vág vissza, m
ég akkorsem
, amikor bosszantják. A
szelídek végül örökségül kapják a földet (Mt 5:5).
A hosszútűrés Isten jellem
tulajdonsága. Isten „hosszan tűr érettünk, nemakarván, hogy ném
elyek elvesszenek, hanem hogy m
indenki megtérésre jusson”
(2Pt 3:9). A hosszútűrés jelentése: az em
ber elviseli a szenvedést, nem haj-
landó bosszút állni a sérelmekért, és nem
mond le arról a rem
ényről, hogya m
egromlott kapcsolatokat helyre lehet állítani.
„Elszenvedvén egymást szeretetben”
(Ef 4:2) – ez több m
int kölcsönös tü-relem
. Ebben benne foglaltatik, hogy m
egértem és elfogadom
a másikat, és
kész vagyok megbocsátani.
Természetesen m
indezek a jó tulajdonságok szeretetből fakadnak. Az
ilyen cselekvő szeretet védi az emberi kapcsolatokat, békét és egységet te-
remt a keresztények közösségében, sőt m
ég azon túl is.
Alázatosság, szelídség, hosszútűrés, egym
ás elszenvedése és szeretet.M
ilyen sikerrel éltünk e tulajdonságainkkal az elmúlt héten? H
a vala-m
it újból kezdhetnénk, mi lenne az? A
mi pedig m
ég ennél is fontosabb,m
it tehetünk, nehogy újból beleessünk ugyanazokba a hibákba?
63
8. tanulmány
november 12–18.
A sokszín
űség egysége
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: M
áté 28:18–20; Róm
a 12:6–8; 1Korinthus
12:28–31; Efézus 4:1–16
„Egy a test és egy a Lélek, miképpen
elhívatástokn
ak egy remén
ységé-ben
hívattatok el is; egy az Ú
r, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten
és min
denekn
ek Atyja, aki m
inden
eknek felette van
és min
denek ál-
tal és min
dnyájatokban
mun
kálkodik” (Ef 4:4–6).
Elérkeztünk a levél feléhez. A
z első három fejezet a keresztény egység teoló-
giáját vázolta fel, ami az em
beriség körében minden m
egoszlást előidéző té-nyezőn felülem
elkedik. A m
ásodik három fejezet pedig ennek az egységnek
a keresztények életében megm
utatkozó gyakorlati következményeivel fog-
lalkozik. Pál tehát a teológia területéről átlép a gyakorlati élet körébe, a ma-
gyarázat után rátér az intésre, Isten tettének leírása után arra, hogy mit kell
tennünk Isten értünk végbevitt cselekedeteire válaszul. Teológiánknak hat-nia kell erkölcseinkre, erkölcseinknek viszont tükrözniük kell teológiánkat.
Pál ezután arra fordítja figyelmét, hogy m
ilyen életet kell élniük a hívők-nek, összhangban K
risztus titkának felbecsülhetetlen teológiai ismeretével.
A zsidók és görögök közötti egység nem
mese, hanem
olyan valóság, ami
követelményként írja elő, „hogy járjatok úgy, m
int illik elhívatásotokhoz” (Ef
4:1).
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
iért figyelmeztetett Pál, hogy járjunk az elhíva-
tásunkhoz méltóan? M
it jelent ez? Milyen sokszínűség figyelhető m
eg az Is-ten egyházára jellem
ző egység mellett? M
ilyen ajándékokat kapnak a gyüle-kezet különböző tagjai? M
it írt az apostol a Krisztusban való növekedésről?
62
Kedd
november 15.
EG
YSÉ
G:
KÜ
LÖN
BÖ
ZŐ
A
JÁN
DÉ
KO
K
(Efézu
s 4:7–11;
1Korin
thus 12:28–31)
Ef 4:6 versében ez áll: „m
indeneknek Atyja, aki m
indeneknek felette van ésm
indenek által és mindnyájatokban m
unkálkodik”.Az egyház egységét hang-
súlyozta az apostol, amikor kijelentette, hogy m
indannyiunk Atyja az Isten.
A 7. versben hozzátette: „m
idenikünknek pedig adatott a kegyelem a K
risztus-tól osztott ajándéknak m
értéke szerint”.N
em kapta m
indenki ugyanazt azajándékot, és nem
is ugyanannyit kaptunk (11. vers)! Ezért a továbbiakban
Pál nem úgy folytatja, hogy m
indannyian (6. vers), hanem hogy m
indeni-künk (7. vers), így tér rá az egyház egysége után a különbözőségekre. E
zazonban nem
megoszlást jelent, hanem
azt, hogy más és m
ás ajándékokatkaptunk, am
elyeket az egyház egysége érdekében kell felhasználnunk. Az
ajándékokat osztó Lélek által végezhetjük munkánkat.
Olvassuk el Ef 4:7–11 verseit! M
it mon
dott itt Pál? H
ogyan segíten
ekszavai felism
erni Isten
től kapott ajándékain
kat?
Am
ikor Krisztus felm
ent „a magasságba”, ajándékokat küldött a hívőknek
(8. vers), vagyis ekkor küldte a Szentlelket a földre. Hogyan értelm
ezhetjükakkor a 9. verset, ahol azt írta az apostol, hogy K
risztus „előbb le is szállott aföld alsóbb részeire”?
A felm
enetel és a leszállás közötti különbség nem tér-
beli, inkább teológiai. Mennybem
enetele és Isten jelenlétében való felma-
gasztaltatása szemben áll leereszkedésével, és a kereszten történt legm
é-lyebb m
egaláztatásával (Fil 2:5–11). Krisztus azzal ünnepelte m
eg az alá-szállással aratott győzelm
ét és felmagasztaltatását, hogy ajándékokat küldött
az egyháznak, amelynek tagjait kiragadta a sötétség fejedelm
ének kezéből.Jézus m
indeneket betölt azáltal, hogy győzelmet aratott Sátán felett és fel-
emelkedett „feljebb m
inden egeknél”(Ef 4:10). Ő
az egész világmindenség U
ra,m
égis szorosan kötődik földi egyházához, és elárasztja azt ajándékaival.
Nevezzük m
eg az Ef 4:11 versében felsorolt aján
dékokat! Hason
lítsukössze listán
kat a Róm
12:6–8 és 1Kor 12:28–31 részeiben
szereplőaján
dékokkal! Mit árult el P
ál ezek természetéről és h
asznáról? K
ér-dezzük m
eg önm
agunktól is, h
ogy milyen
ajándékot kaptun
k? Ho-
gyan h
asználjuk m
ostanában
Istentől kapott aján
dékainkat? M
iként
fejleszthetjük képességein
ket, hogy m
ég eredmén
yesebben kam
atoz-tassuk az Ú
r művében
?
65
Hétfő
november 14.
MI A
Z EG
YSÉG C
ÉLJA (Efézus 4:4–6)?
Olvassuk el Ef 4:4–6 verseit! M
i a legfőbb mon
danivalója en
nek a h
á-rom
versnek – am
ivel már korábban
is találkoztunk a levélben
?
Ef 4:4–6 a Biblia egyik legfennköltebb szakasza. T
ökéletes a szöveg felépíté-se és ékesszólása, a Szenthárom
ság egységének bemutatása pedig lenyűgö-
ző. Ha valaki m
égis feltenné a kérdést: „Miért is legyenek a keresztények
egységben?” – megcáfolhatatlanul hangzana a válasz: „A
zért, mert a keresz-
tény hit és élet lényege az egység”.Isten rendelkezett úgy, hogy a keresztények egységben éljenek. E
gy Is-ten és egy K
risztus által mentett m
eg a bűntől, egy hitet adott, egy Lélek ál-tal elevenített m
eg, egy keresztséggel egy test tagjaivá tett és egy örök re-m
énységet kínál. A
z egységnek e hét részét tanulmányozva m
eg kell említenünk m
ég egyfontos tényezőt. A
Szentháromság m
indhárom szem
élye részt vesz az egy-ház egységre juttatásában. E
z a megállapítás következetesen tükrözi a levél
gondolatmenetét, hiszen az apostol gyakorta kiem
eli a Szentháromság sze-
repét az üdvösség történetében. A
z Atya Isten, „aki m
indeneknek felette van és mindenek által és m
indnyá-jatokban m
unkálkodik”(E
f 4:6), Minden m
indenekben.A
Fiú Isten, a hitnek fejedelme és bevégzője (Z
sid 12:2), „a dicsőségnekam
a reménysége”
(Kol 1:27), testének, az egyháznak szegletköve.
A Szentlélek Isten, aki által újjászületünk. A
z újjászületés élménye vezet
el a keresztséghez (1Kor 12:13).
„Az efézusi levél 4. fejezetében [az apostol] világosan és egyszerűen írja
le Isten tervét azért, hogy Isten gyermekei m
ind megérthessék az igazságot.
Itt egyértelműen kim
ondja: egyházában azáltal szándékozik fenntartani azegységet, hogy a tagok egészséges hitéletet élnek a világban” – (E
llen G.
White m
egjegyzései, Seventh-day Adventist Bible C
omm
entary, 6. köt. 1117.old.).
„Sátán elválaszt – Isten
egyesít. A szeretet összefűz” – m
ondta
Dw
ight L. M
oody, az ismert lelkipásztor. A
z emberek általában
nem
akarnak Sátán
eszközévé válni, in
kább arra vágynak, h
ogy Isten sze-
retetének közvetítői legyen
ek. Miért olyan
fontos a tegn
ap felsorolt ötjó tulajdon
ság mai tém
ánkkal, az egység gon
dolatával kapcsolatban?
64
Csütörtök
november 17.
EGYSÉG
: NÖ
VEK
EDN
I KR
ISZT
USB
AN
(Efézus 4:14–16)
Ef 4:12–13 verseiben a befejező gondolat az, hogy Isten nem
csak azért ad-ta a lelki ajándékokat, hogy felkészítse a tagokat a gyülekezeti szolgálat m
un-kájára, hanem
azért is, mert el akar vezetni „a K
risztus teljességével ékeskedőkornak m
értékére”. Az m
ég nem elég, hogy az em
ber Krisztus oldalára áll, ré-
szese lesz a minden m
egoszláson felülkerekedő egységnek, és felkészül aszolgálatra. A keresztényeknek fejlődniük is kell K
risztusban. A 14–16. versekfelvázolják a növekedés elem
eit. (A jövő heti tanulm
ányunk a 17–32. verse-kig terjedő szakasz alapján tovább foglalkozik a növekedés tém
ájával, és aztem
eli ki, hogy milyen az újjászületett, érett, felnőtt em
ber életformája.)
Ef 4:14 – „többé ne legyün
k gyermekek”. H
ogyan értelm
ezhetjük ezt
összevetve azzal, amit Jézus M
t 18:3 versében m
ondott?
Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk mint a gyerm
ekek, de ne legyünkgyerm
etegek! Elvárja, hogy elhagyjuk „a gyerm
ekhez illő dolgokat”(1K
or13:11), és a felnőtt kor érettségével éljünk. Tudjunk különbséget tenni a lel-ki és a világi dolgok között, a tej helyett szilárd táplálékot fogyasszunk(1K
or 3:2). M
itől óv még az apostol a 14. versben
? Hogy állun
k ezen a területen
?A
szilárdság azt jelenti, hogy kitartunk hitünk mellett, m
egkülönböztetjükaz igazságot a tévedéstől, és nem
engedjük félrevezetni magunkat azok ál-
tal, akik az igazság látszatát keltik. Ehhez elengedhetetlenül szükséges,
hogy erősen álljunk Isten Igéjének alapján, és amikor az „álnok”, „ravasz”
és„csalárd”
(Ef 4:14) lelkületű em
berek támadnak, szilárdan m
egállhassunkIsten bizonyságtételébe kapaszkodva (É
sa 8:20). Pál arról is szót ejt, hogy fontos „szeretetben” elm
ondani az igazságot (Ef
4:15). Ez szó szerint azt jelenti, hogy cselekedni az igazságot, szeretetben.
Az egyháznak különbséget kell tenni az evangélium
és a tévtanítás között,és m
ég ekkor is szeretettel kell megfogalm
azni az igazságot. „Az igazság
megkem
ényedik, ha nem lágyítja m
eg a szeretet, a szeretet pedig elerőtlene-dik, ha nem
szilárdítja meg az igazság” – (John R
. W. Stott: T
he Message of
Ephesians, 172. old.).
A n
övekedés legvégső jele pedig a fenn
tartások nélküli elkötelezett-
ség és engedelm
esség Krisztus irán
t. Mi vagyun
k Krisztus teste, és a
test min
den tagján
ak kapcsolatban kell álln
ia Krisztussal. A
z igaz-ság akkor is igazság m
arad, ha durván
mon
djuk el? Miért?
67
Szerdanovem
ber 16.
EGYSÉG
: A SZ
OLG
ÁLA
T M
UN
KÁ
JÁR
A (Efézus 4:12–13)
Azokkal az aján
dékokkal foglalkoztunk, am
elyeket az Úr egyh
ázá-n
ak adott. Ezek után P
ál két dologgal indokolta, h
ogy miért adta Is-
ten az aján
dékokat. Mi ez a két ok? M
ilyen kapcsolatban
állnak egy-
mással?
Az első: „A
szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára”
(Ef 4:12). A
tökéletesbbítés-nek fordított görög szó jelentése: helyreállítani, kijavítani,m
int pl. megjavítani egy szakadt halászhálót (M
t 4:21). A »szentek tökéle-
tesbbítése« tehát a felkészítésre, képzésre vonatkozik. Képessé teszi a hívő-
ket arra, hogy jól végezzék a szolgálatukat, amire Isten elhívta őket.
Felvetődik a kérdés, kik is a gyülekezet szolgái? Az Ú
jszövetség alapján el-m
ondhatjuk: minden keresztényt szolgálatra hívott el Isten, és azt a feladatot
bízta rájuk, hogy menjenek el, tegyenek tanítványokká m
inden népeket, ke-reszteljenek és tanítsanak (M
t 28:18–20). A szolgálat m
unkája nemcsak a ki-
váltságos kevesek (a klérus) osztályrésze, hanem m
indazoké, akik Krisztus
nevét vallják. A keresztény szolgálat szem
élyes, egyes embereket érintő fel-
adat. Egyetlen gyülekezeti tag sem érezheti, hogy felm
entést kapna alóla, és alelkészek sem
vélhetik a szolgálatot kizárólagos előjoguknak. A
z ajándékok kiosztásával Isten másik célja „K
risztus testének építése” (Ef
4:12). Bármilyen ajándékot kaptunk is, legyen az tanítás, igehirdetés, evan-
gélizálás, gyógyítás, tanácsadás, látogatás, vigasztalás vagy segítségnyújtás,tisztában kell lennünk azzal, hogy nem
csak saját javunkat szolgálják. Az
egyház egészének javát és növekedését kell szolgálnunk vele, akik pedig el-rejtik ajándékaikat, azoktól Isten elveszi, am
it kaptak (Mt 25:24–30). A
zegyház csak akkor növekedhet, ha tagjai szeretettel gondoskodnak egym
ás-ról, és K
risztus kegyelmével és szeretetével fordulnak a külvilág felé. H
am
inden tag hűségesen végzi munkáját, ham
arabb eljön a nap, amikor az
egész bolygót körüljárja Krisztus m
egmentő szolgálatának híre. Így a gyüle-
kezetben megvalósul a hit egysége, és részesülünk „K
risztus teljességé”-ben(E
f 4:13). Nem
tud csendben maradni a K
risztus teljességét élvező ember,
amíg m
ások Krisztus nélkül élnek! E
z ösztönöz a szolgálatra.
Képzeljük el, m
ilyen len
ne a gyülekezetün
k, ha m
inden
ki haszn
álná
Istentől kapott aján
dékait, és bekapcsolódna a szolgálatba! M
it te-h
etnén
k enn
ek érdekében?
66
69
Pénteknovem
ber 18.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: A
lelki ajándékokról: „A Lélek hiánya m
i-att erőtlen az evangélium
szolgálata. Műveltséggel, tehetséggel, ékes be-
széddel, öröklött és szerzett képességekkel, de Isten Lelkének jelenléte nél-kül egy szívet sem
tudunk megérinteni, és egy bűnöst sem
tudunk Krisztus-
nak megnyerni. A
zonban a Lélek ajándékaival megáldott és a K
risztussalközösségben élő legszegényebb és legtudatlanabb tanítvány is hatni tud azem
berek szívére. Isten eszközül használja fel a világegyetem legszentebb be-
folyásának közvetítésére” – (Ellen G
. White: K
risztus példázatai, 225. old.).A
keresztény növekedésről: „A m
ag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrá-zolja; a növény növekedése pedig a keresztény növekedés csodálatosanszép példája. A
hogy a természet m
utatja, úgy van a kegyelem a világban is.
Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy m
eghal. A keresz-
tény életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen de állandó, mint a nö-
vény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés m
inden szakaszában; ésha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk…A
lkalmasak leszünk felelősség hordozására, és érettségünk arányos lesz le-
hetőségeinkkel” – (i.m. 39. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. Beszéljük m
eg a csoportban a csütörtöki rész végén található kérdést!2.
„Életünk tökéletes lehet a fejlődés m
inden szakaszában” – olvashattuk afentebbi idézetben. M
it jelent ez?3.
Olvassuk el újból E
f 4:14 versét! Mennyire tartotta Pál fontosnak a tan-
beli tisztaságot? Beszélgessünk arról, hogy mennyire kell az egyháznak
fontosnak tartania a tantételeket! Előfordulhat, hogy többet vagy keve-
sebbet foglalkozunk a tantételekkel, mint kellene?
4. M
it válaszolnánk, ha valaki megkérdezné: H
ogyan tudhatom m
eg, mi a
lelki ajándékom? Á
ltalánosságban véve hogyan fedezhetjük fel lelki aján-dékainkat?
68
„Nin
cs e
gye
dü
l!”
Egy ötágyas kórterem
ben feküdtem, ahol a m
ellettem lévõ ágyban egy 82
éves néni volt. Egy alkalom
mal ezt kérdezte tõlem
: „Mártika! Te G
yurcsánytvagy O
rbánt szereted?”P
illanatnyi meglepõdés után a következõket válaszoltam
: „Én nem
ha-ladok se jobbra, se balra, én nyílegyenesen az arany középúton haladok, azÚ
r Jézus Krisztus pártjának vagyok a tagja, és jelszavunk a szeretet.
A kórterem
másik végébõl hangosan hárm
an is felkiáltottak: „Nincs
egyedül!”M
ásnap megszólított Judit néni, egy idõs tanárnõ – szintén beteg – az
elõzõ napi beszélgetésre utalva: „Mártikám
, kérlek, gyere ide, és beszéljnekem
a te vallásodról!”E
z a kérés is nagyon meglepett, de ez m
ár jólesõ érzés volt.K
ezemben a 2005. 1. negyedévi bibliatanulm
ányunkkal az ágya széléreültem
, és megkértem
, engedje meg, hogy elõször felolvassak két verset.
Felolvastam P
áskulyné Kovács E
rzsébettõl két gyönyörû verset. Judit né-ninek könnyes lett a szem
e. Elm
ondtam, hogy az én egyházam
a Hetednapi
Adventista E
gyház, egy protestáns kisegyház. Több mint 100 éves. N
agyonfontos jellem
zõ – szemben a nagy keresztény történelm
i egyházakkal ésszám
os keresztény kisegyházzal –, hogy mi a B
ibliát, és csakis a Bibliát tart-
juk hitelveink alapjának, csak azt fogadjuk el. Hisszük, hogy ez Isten S
zava,nem
teszünk hozzá, és nem veszünk el belõle. A
mi benne van, azt követjük.
A többi keresztény egyház is a B
ibliát veszi alapul, de sok dologban eltértektõle. „M
iben?” – kérdezte Judit néni. „C
sak egy-két dolgot említek, am
i nincs a Bibliában: a vasárnap, a lélek
halhatatlansága, a gyermek keresztség stb. stb.”
Hosszas beszélgetés következett, m
ajd végül Judit néninek ajándékoz-tam
a leckémet, am
it már félig kijegyzeteltem
. Látva ezt egy betegtársunk,odajött hozzám
, és kért tõlem egy ilyen „könyvecskét”.
Hittestvérem
és barátnõm hozott m
ásnap még két bibliatanulm
ányt, ésazokat is ajándékba adtuk. Így küldi a Terem
tõ hozzánk az embereket, hogy
beszélhessünk az evangéliumról, am
it feladatul kaptunk.
N. N
.
Vasárnapnovem
ber 20.
MEG
SZA
BA
DU
LNI A
RÉG
I DO
LGO
KT
ÓL
(Efézus 4:17–22)
Az „elhívatásotokhoz m
éltó”(E
f 4:1) életet nemcsak az egység és a növeke-
dés jellemzi, am
ivel az elmúlt héten foglalkoztunk. E
gészen új életről van ittszó, am
ellyel együtt jár, hogy elszakadunk bizonyos dolgoktól, másokat pe-
dig felveszünk. Az első az „óem
ber”levetkőzése (22. vers). A
keresztény életkezdetén a hívő egyértelm
űen és határozottan elszakad a múlttól, és Pál azt
kéri az efézusiaktól, hogy „többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is jár-
nak”(17. vers). A
római hívőkhöz szólva sokkal erélyesebben fejezte ki m
a-gát. Felszólította őket, feszítsék m
eg az óembert, „hogy a bűnös test elpusztul-
jon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek”(R
óm 6:6, katolikus fordítás).
Vegyük számba az óem
ber néh
ány jellem
zőjét Ef 4:17–24 versei alap-ján
! Hason
lítsuk össze a Róm
3:10–18 szakaszban szereplő felsoro-
lással! Milyen
képet festett az apostol általában az em
beriségről? Vál-tozott bárm
i is Pál kora óta? H
a igen, akkor m
i?
Figyeljük meg, Pál olyan szavakat sorolt fel az efézusiak erkölcsi züllésének
okaként, mint a m
eghomályosodás, tudatlanság és szívük kem
énysége. Abűn m
iatt az értelmük képtelen volt felfogni a lelki igazságot. E
lfecséreltékaz életüket, am
ikor önmagukban vagy értéktelen bálványokban, esetleg
üres filozófiákban keresték Istent. Tetszetős tanításokkal foglalták le magu-
kat, ám eközben lelki vakságban éltek (E
f 4:18; lásd még: R
óm 1:19–21). E
r-kölcsi érzékük annyira m
egromlott, hogy nem
tudtak különbséget tenni ajó és a rossz között. A
testi örömök, különösen az erkölcstelen, rom
lott ma-
gatartás volt kedvenc szórakozásuk. Életüket a bujálkodás, a tisztátalanság
és a nyereségvágy jellemezte (E
f 4:19; lásd még: R
óm 1:26–32).
Ilyen volt az óember élete, m
ielőtt a pogányok megism
erték Krisztust.
Ezért kérte Pál a hívőket: N
e térjetek vissza a régi életformához!
Nézzük m
eg a 19. verset! Mit m
ond ebben
Pál? M
it jelent az erkölcsi
érzés nélkül kifejezés? M
itől tűnik el valakiből az erkölcsi érzés? H
o-gyan
tapasztalhatjuk ezt a szom
orú törvényszerűséget az életün
k-ben
? Miért fen
yeget ez a veszély min
denkit, m
ég azokat is, akik ke-resztén
ynek tartják m
agukat? Mi adh
at egyedüli védelmet e problé-
mával szem
ben?
71
9. tanulmány
november 19–25.
Új életet éln
i
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: R
óma 1:26–32; 3:10-18; 12:2; 1K
orinthus2:9–16; E
fézus 4:17–32; Filippi 4:8–9
„Legyetek pedig egymásh
oz jóságosak, irgalmasok, m
egengedvén
egymásn
ak, miképpen
az Isten is a K
risztusban m
egengedett n
éktek”(Ef 4:32).
A keresztény egység gyakorlati alkalm
azásának tárgyalását azzal kezdte Pál,hogy arra kérte a zsidókból és pogányokból lett hívőket: „járjatok úgy, m
intillik elhívatásotokhoz, m
ellyel elhívattatok”(E
f 4:1). Ez az életform
a több dol-got is m
egkövetel tőlünk. Az első: m
eg kell őriznünk Krisztus testének egy-
ségét a sokszínűség ellenére is (1–12. versek). A m
ásodik: e heti tanulmá-
nyunk tárgya azzal kapcsolatos, hogyan járunk az új úton, ami rendkívül
fontos az egység megőrzéséhez, és Pál is szólt erről.
Az új út nem
a régi változata vagy annak javítgatása. A régi értékektől el-
forduló gyökeres változásról és teljesen új életforma átvételéről van itt szó,
ami hat gondolatainkra, jellem
ünkre, értékrendünkre, kapcsolatainkra éscéljainkra egyaránt. Á
tlépünk a halálból az életre. Sátán uralma alól átkerü-
lünk Krisztus fennhatósága alá.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen képet fest Pál az emberi term
észetről? Ho-
gyan kell megváltoznia az em
ber életének, miután elfogadja K
risztust? Mi-
ben mutatkozik m
eg az új élet a keresztények között? A hívők új életform
á-ja kapcsolatba hozható-e az egyház egészének egységével? M
ilyen szerepetjátszik a Szentlélek m
egújult életünkben? Hogyan lehetünk „követői” Isten-
nek (Ef 5:1)?
70
Kedd
november 22.
ÚJ ÉLET
ET ÉLN
I (Efézus 4:25–29)
Az apostol nem
a valóságtól elrugaszkodott elméleti em
ber volt. Az egyik
pillanatban a teológia fennkölt magaslataira repít, a következőben pedig
már a közvetlen környezetünket érintő dolgokkal foglalkozik. A
z új életfor-m
ával kapcsolatban rendkívül fontosnak tart négy dolgot, amelyek igen
egyszerűek, mégis nélkülözhetetlenek a jó kapcsolatok fenntartásához.
1. „Levetvén a hazugságot”(E
f 4:25). A ham
isság és a képmutatás árt az
emberi kapcsolatoknak, m
egöli a bizalmat. A
bizalom viszont tovább erősí-
ti a bizalmat, m
egszilárdítja a kapcsolatokat, fenntartja az egységet. H
ogyan tapasztaltuk életünkben a hazugság kapcsolatrontó hatását?2. „Á
m haragudjatok, de ne vétkezzetek”
(26. vers). Az em
beri életből kö-vetkezően m
indannyian kerülünk olyan helyzetbe, ami haragra gerjeszt,
időnként joggal. Am
ikor az ember m
érges, három dologra kell odafigyelni:
(1) ne vétkezzünk, azaz ne engedjük, hogy haragunk sértődötté tegyen,vagy em
iatt áthágjuk a törvényt; (2) ne várjuk meg a napnyugtát úgy, hogy
helyre ne hoznánk a bajt; (3) ne adjunk alkalmat az ördögnek arra, hogy a
haragunkat felhasználva tönkretehesse az egységet vagy a kapcsolatunkatvalakivel.
Hogyan használta fel az ördög a haragot ellenünk, ill. a kapcsolataink
megm
érgezésére?3. „N
e orozzon, hanem inkább m
unkálkodjék”(28. vers). A
lopásnak sokform
ája lehet, a nyílt rablástól kezdve mások jogos tulajdonának visszatar-
tásáig, vagy a másik em
ber jó hírének, jellemének tönkretételéig. A
keresz-tények m
agas erkölcsi szinten élnek. Az új keresztényi életet jelöli a becsü-
letes munka, az önzetlen élet, a nagylelkűség és a m
ásik ember védelm
e. A
z előbbi meghatározásokat figyelem
be véve milyen ártó hatását tapasz-
taltuk a lopásnak mi vagy a környezetünk?
4. Ügyeljünk szavainkra, hogy csak jó dolgokról beszéljünk (29. vers)!
A szavak ereje óriási. H
a megfelelően élünk velük, nagy áldást jelenthetnek.
Pál azonban óva int a romlott beszédtől. A
romlottnak fordított görög szó
még azt is jelentheti, hogy rothadt. A
csúnya beszédnek, a közönségesség-nek, a károm
kodásnak és pletykálkodásnak ne legyen helye közöttünk. Akeresztény szavai m
indig építőek és felemelőek legyenek!
Mikor bán
tott meg utoljára sértő szó? N
ézzük végig a korábbi kérdé-sekre adott válaszain
kat! Men
nyire fon
tos új emberkén
t élnün
k ah-
hoz, h
ogy elérjük azt az egységet, amelyről P
ál beszélt (24. vers)?
73
Hétfő
november 21.
„FELÖLT
ÖZ
ZÉT
EK A
MA
Z Ú
J EMB
ERT
” (Efézus 4:20–24; R
óma 12:1–2)
Pál először arra kérte a h
ívőket, hogy vetkezzék le az óem
bert (lásd:Ef 4:22). M
ilyen tan
ácsot adott ezután (Ef 4:22–24)?
Am
ikor az ember elfogadja K
risztust, »levetkőzi« a pogányság régi életstílu-sát, de ez önm
agában még nem
elég. A kereszténység nem
a tiltások vallá-sa. A
kereszténynek az új életforma által erkölcsi és lelki téren fel kell em
el-kednie. E
zért bátorítja a hívőket Pál: „megújuljatok pedig a ti elm
éteknek lel-ke szerint, és felöltözzétek am
az új embert”
(Ef 4:23–24).
Ha az óem
ber életét a hiábavaló gondolkodásmód jellem
zi, akkor az újgondolkodásm
ódjában különbözik tőle. „Ne szabjátok m
agatokat e világhoz,hanem
változzatok el a ti elméteknek m
egújulása által”(R
óm 12:2).
Hogyan
újuljanak m
eg a hívők gon
dolkodásmódjukban
(Róm
12:2;1K
or 2:9–16; Fil 4:8–9)?
A pogányok hiábavaló, sötét és bűnös életének bemutatása után (Ef 4:17–20)
Pál kihangsúlyozta: amikor az efézusiak elfogadták K
risztust, megtanította
őket arra, hogy a korábbi életformától elszakadjanak. H
árom szóval – tanul-
tátok, megértettétek és m
egtaníttattatok – emlékeztette a hívőket arra, hogy
már jól tudják, m
ilyen hatást gyakorol életformájukra az üdvösség és az új-
jászületés. Ezt az igazságot nem
emberi forrásból nyerték, hanem
egyene-sen Jézustól (E
f 4:21). Nem
véletlenül fordul itt elő Jézus neve. Pál abbanakarta m
egerősíteni levele olvasóit, hogy a történelem által ism
ert Jézus, akitestet öltött, akit keresztre feszítettek, aki feltám
adt és a mennybe m
ent, Őm
aga az igazság, és Ő jelenti ki az igazságot (Jn 14:6).
„Akik befogadják a M
egváltót, Isten gyermekei lesznek…
Gondolkodás-
módjuk m
egváltozik… A
ttól kezdve nem önm
agukat szeretik a világon leg-jobban, hanem
Istent és Krisztust” – (E
llen White m
egjegyzései, Seventh-day A
dventist Bible Com
mentary, 6. köt. 1117. old.).
Mit tapasztaltun
k keresztény életün
k során? Egyetlen
szempillan
tásalatt tisztultun
k meg gon
dolatainkban
, szívünkben
, céljainkban
éstettein
kben egyarán
t? Ha n
em így történ
t, akkor milyen
hétközn
api,gyakorlati dolgok voltak segítségün
kre? Mi akadályozh
atja a meg-
tisztulást?
72
Csütörtök
november 24.
„LEGYET
EK…
KÖ
VET
ŐI A
Z ISTEN
NEK
” (Efézus 4:31–5:1)
Pál arra kérte az üdvösségre jutottakat, akik a zsidók és pogányok egység-be forrt közösségében éltek, hogy az új élet szerint járjanak. A
z új élettel sokm
inden jár együtt: bizonyos dolgokat levetkőzni ill. felöltözni, kitartani,nem
okozni szomorúságot a Szentléleknek. A
mai szakaszban Pál egyetlen
mondatban foglalta össze az új életform
a lényegét: „Legyetek annakokáértkövetői az Istennek”
(Ef 5:1).
Bukott em
berként h
ogyan leh
etünk m
égis követői az Istenn
ek? Mire
gondolt itt az apostol?
Miután Pál Isten követésére szólított fel, gondolatait közvetlenül, szem
élyeshangon folytatta: „m
int szeretett gyermekek”
(Ef 5:1). H
a a szülő és gyerme-
ke között szoros, bensőséges a kapcsolat, sokat vannak együtt, és közösenvégzik az élet különböző teendőit, a gyerm
ek hasonul szüleihez. Mi is m
i-nél több időt töltünk Istennel im
ádkozva, a vele kapcsolatos dolgokról gon-dolkozva, az Igét tanulm
ányozva, annál jobban hasonlíthatunk hozzá. „U
tánozzuk Krisztust, m
int ahogy a kisgyermek is utánozza szüleit!
Krisztust irántunk érzett határtalan szeretete késztette az áldozatra, hogy
azáltal mi élhessünk. A
mi szeretetünk is hasonló term
észetű legyen – olyanszeretet, am
i az érzelmeken túlm
utatva önfeláldozó szolgálatra késztet” –(Life A
ppplication Bible, On E
phesians 5:1-2).
Ef 4:32 versében P
ál arra kérte a hívőket, h
ogy életüket három
tulaj-don
ság jellemezze. M
elyek ezek, és hogyan
tükrözik Isten lén
yét? Mit
tehetün
k, hogy m
ind jobban
megm
utatkozzanak életün
kben e tulaj-
donságok?
Karácsonyeste volt. E
gy kislány kopott ruhában vágyakozva nézett a csillo-gó kirakat üvegén át egy babát. Tudta, nem
veheti meg, de m
ég ránézni isöröm
volt. Azután elszom
orodott, mert valaki kivette a játékot a kirakatból.
A következő pillanatban m
égis felderült az arca, mert a férfi az üzletből ki-
lépve kezébe adta a csodaszép babát. A gyerek felnézett, és m
egkérdezte: „Abácsi az Isten?” Valószínűleg senki nem
gondolt még ilyesm
it rólunk, még-
is hogyan fordulhat elő, hogy rajtunk keresztül valaki meglátja Istent?
75
Szerdanovem
ber 23.
„MEG
NE SZ
OM
OR
ÍTSÁ
TO
K A
Z IST
ENN
EK A
MA
SZEN
T-
LELKÉT
” (Efézus 4:30)
„És meg n
e szomorítsátok az Isten
nek am
a Szentlelkét, aki által m
eg-pecsételtettetek a teljes váltságn
ak napjára” (Ef 4:30).
Az efézusi gyülekezet m
egalapításakor az apostol a hívőkre tette a kezét,hogy ők is részesüljenek a Szentlélekben (A
pCsel 19:1–7). N
em is csoda,
hogy az efézusi levélben Pál olyan sokszor – legalább tizenkétszer – említi
a Szentlelket.
Olvassuk el a következő szövegeket, és összegezzük, m
it mon
dott Pál
a Szentlélekről! Ef 2:18; Ef 3:16; Ef 5:9; Ef 6:17
Másutt az apostol m
egjegyezte, hogy a Lélek megelevenít (2K
or 3:6), Istengyerm
ekévé tesz (Róm
8:16), értelmessé tesz (1K
or 2:10–16), gyümölcseit
megterm
i életünkben (Gal 5:22), m
egadja a jövő reményét (G
al 5:5), lelkiajándékokat osztogat (1K
or 12:4–11), megszentel (R
óm 15:16), bennünk
lakozik (Róm
8:11). E
gyértelmű, hogy Pál nagyon fontosnak tartotta a Szentlélek m
unkájátúgy az egyes keresztények, m
int az egész gyülekezet életében. Ezért figyel-
meztetett: m
eg ne szomorítsátok a Szentlelket. E
z a mondat m
ár önmagá-
ban is arra utal, hogy a Lélek nem pusztán isteni erő, hanem
a Szenthárom-
ság egyik tevékeny tagja. Személy, aki szám
ára igen fontos a kapcsolat. ASzentlélek m
egszomorítása egyenértékű azzal, ha valaki m
egszomorítja az
Atyát vagy a Fiút. A
Bibliát olvasva látjuk, mennyire odafigyel Isten a tette-
inkre, milyen nagy fájdalm
at okozunk neki bűneinkkel és engedetlensé-günkkel. E
rkölcsi és lelki kötelezettségek hárulnak mindazokra, akik a Lé-
lek által Isten családjának tagjai lettek. Aki pedig nem
tesz eleget kötelezett-ségének, m
egszomorítja Istent. N
ehezen értjük meg, hogy Istent valóban
fájdalmasan érintik tetteink, ám
ezt olvashatjuk a Bibliában. Jézus élete isazt bizonyítja, m
ilyen őszinte gondoskodással veszi körül Isten a teremtm
é-nyeit. H
a tehát szeret minket és törődik velünk, egyáltalán nem
meglepő,
hogy tetteinkkel fájdalmat okozunk neki.
Elkövettünk-e valam
it az elmúlt n
apon, am
ivel megszom
orítottuk Is-ten
Szentlelkét? Elkerülh
ető lett volna? H
a igen, m
iért nem
tettünk
máskén
t?
74
77
Pénteknovem
ber 25.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: K
risztus átalakító munkája: „Jézus végte-
len kegyelméből m
unkálkodik az emberi szívben, és m
unkája nyomán
olyan változás jön létre, amit az angyalok is csodálattal és öröm
mel figyel-
nek. A M
esterre jellemző önzetlen szeretet m
utatkozik meg őszinte követői
életében is. Krisztus azt várja el, hogy az em
ber már itt a földön részesedjen
az isteni természetben, tehát ne csak K
risztus dicsőségét tükrözze vissza Is-ten áldására, hanem
a menny fényével ragyogja be a világ sötétségét” – (E
l-len G
. White: Testim
onies for the Church, 5. köt. 731. old.).
A m
eg nem újult életről: „A
z egyház azért gyenge, mert olyan tagok csat-
lakoznak, akiknek szíve nem újult m
eg, és életüket nem reform
álták meg.
Általában szem
et hunynak e tény felett. Egyes lelkészek és gyülekezetek oly-
annyira áhítják a taglétszám növekedését, hogy nem
beszélnek nyíltan a ke-resztényhez nem
illő szokások és dolgok ellen” – (i. m. 172. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. Bizonyos nézetek szerint helytelen, sőt egyenesen káros az a keresztényfelfogás, m
iszerint az ember eredendően bűnös. H
ogyan érvelnénk, havalaki ilyen vélem
énynek adna hangot?2.
Olvassa fel valaki a m
ásodik White idézetet, m
ajd beszéljük meg közö-
sen ezt a gondolatot a csoportunkban! Hogyan tarthatjuk fenn az egyen-
súlyt, vagyis hogyan élhetünk olyan gyülekezetként, amely befogadja és
a kereszthez vezeti a bűnösöket, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz a szín-vonalhoz, am
i az őszinte keresztény élethez szükséges?3.
Beszélgessünk a csoportban valakiről, aki valóban Isten követője volt! Ki
volt az, mit tett, és hogyan hatott m
ások életére?4.
Mindenki feleljen a következő kérdésre: M
it változtatott meg Isten az
életemben? Beszélgessünk a válaszokról!
76
„Kérjetek és adatik néktek…
”K
ellemes nyári nap volt, bár a buszban egy kicsit m
elegnek éreztük az idõt. Azért jó
hangulatban haladtunk a németországi utakon S
védország felé. Csupán egyetlen
kérdés borított halvány fátylat a fiatalos jókedvre: elérjük-e a kompot, am
ivel beha-józunk S
védországba? Az elõírások szerint m
ár egy órával az indulás elõtt ott kel-lene lennünk a kom
pnál a berakodáshoz, mivel a buszunkat el kell helyezni.
Ezekkel a gondolatokkal haladtunk, és közben szám
oltuk a kilométereket. N
emvoltunk hanyagok, idõben elindultunk M
agyarországról, de a hosszú úton nem várt
helyzetek megnyújtották a m
enetidõt, így egyre kevesebb esélyt láttunk arra, hogyelcsípjük hajónkat. E
gyesek azt híresztelték, hogy már fél évvel korábban m
eg kel-lett rendelni a jegyet a kom
pra, és ha nem érjük el, akkor itt ragadunk. M
inden-esetre nem
szívesen késtünk volna le a nemzetközi cserkésztalálkozóról, am
ireigyekeztünk.
Az idõ haladt, a jókedv m
aradt, az esély pedig egyre csökkent, hogy ottleszünk idõre. V
égül a komp m
enetrendszerinti indulása körül még kb. kétórányi-
ra voltunk a tengerparttól. A hangulat kicsit kom
orabbá vált, amikor arra gondol-
tunk, hogy elúszott a lehetõség, és lehet, hogy nem tudunk eljutni a célállom
ásra,vagy ha eljutunk is, talán csak napokkal késõbb. E
kkor a velünk utazó lelkész aztjavasolta: im
ádkozzunk, hogy Isten tegyen csodát, és valahogy sikerüljön átjutniS
védországba, késedelem nélkül.
Életem
ben talán akkor elõször éltem át azt, hogy egy csapat kételkedés nélkül
Istentõl kéri a megoldást, és hitben halad tovább elõre.
Az im
a után nem em
lékszem kételkedõ em
berekre. Egyszerûen folytattuk
tovább az utunkat, mintha m
inden rendben lenne, és idõben lennénk. Akkor m
égcsak hittük, hogy m
inden rendben is van. K
b. három óra késéssel értünk a tengerpartra, ahol két m
agas drótkerítésselelkerített folyosón kellett végighaladni a busszal a kom
p felé. Meglepõdtünk,
amikor azt láttuk, hogy a szépen öltözött kikötõi alkalm
azottak, akik a haladástfigyelték, hevesen integetnek, hogy gyorsan, gyorsan haladjunk. A
sofõr erre bát-ran haladt elõre a rakpart irányába. A
kkor vettük csak észre, hogy a komp, am
irea jegyünk szól, benn áll a kikötõben.
Ahogy felhajtottunk a hajóra, az ajtó záródott m
ögöttünk, és a hatalmas acél-
test megm
ozdult, hogy elinduljon velünk Svédország felé.
Leírhatatlan volt, amit akkor éreztünk. H
álás elégedettséggel mentünk fel a
fedélzetre. Izgatottan kérdeztük, hogy mi történt, m
iért nem indult el idõben a
komp.
A
válasz az
volt, hogy
valami
probléma
keletkezett a
vasúti kocsik
berakodása közben, ezért több órát kellett vesztegelni, és csak késéssel indulhat-tunk. (A
zt is elmondták, hogy ilyen nem
nagyon fordul elõ.) A
zt hiszem, Isten tartotta vissza a kom
pot, meghallgatva im
ánkat. Jézus azt m
ondta, ha hisztek (kételkedés nélkül bíztok), akár a hegynek is szól-hattok, hogy m
enjen és ugorjon a tengerbe, és megteszi nektek.
(Gy. G
.)
Vasárnapnovem
ber 27.
SZER
ETET
BEN
JÁR
JAT
OK
!
„Legyetek ann
akokáért követői az Istenn
ek, min
t szeretett gyerme-
kek: és járjatok szeretetben, m
iképpen a K
risztus is szeretett min
ket,és adta ön
magát m
iérettünk aján
dékul és áldozatul az Istenn
ek, ked-ves jó illatul” (Ef 5:1–2).
A hívőktől azt várja az Ú
r, hogy legyenek Isten követői. Krisztusban Isten a
minta m
indenben – az erkölcsben, a szenvedésben, az engedelmességben,
a munkában, az im
ádságban és mindenekfelett a szeretetben. E
zért bátorítaz apostol, hogy szeretetben járjunk.
E szöveg szavaiból legalább három
elv emelkedik ki.
Első: K
risztus szeretete önzetlen. Ez az agape szeretet, am
ely nem érzés-
ből, hanem elvből fakad. A
rra figyel, amire a m
ásiknak szüksége van, még
akkor is, ha nem érdem
li meg. Ilyen Isten szeretete, aki bem
utatta, „hogy mi-
kor még bűnösök voltunk, K
risztus érettünk meghalt”
(Róm
5:8). Szeretetbenjárni annyit jelent, m
int szeretni azt, aki nem m
éltó a szeretetre.
Gon
doljunk valakire, aki n
em m
éltó a szeretetre! Mi m
ódon tudn
ánk
szeretetet tanúsítan
i iránta? M
iért ne teh
etnén
k meg éppen
most?
Második: K
risztus szeretete önfeláldozó. Krisztus az önfeláldozás legfőbb
példája. Vállalta a megszégyenítő kereszthalált, és odaadta az életét, hogy az
emberiségnek m
egváltást szerezzen (2Kor 5:21). Szeretetben járni annyi,
mint önm
agunktól elfordulni, hogy másoknak szolgálhassunk. „A
tanítvány-ság a szenvedő K
risztus iránti elkötelezettség, ezért egyáltalán nem m
egle-pő, hogy a kereszténységre való elhívás része a szenvedésre való elhívás” –(D
. Bonhoeffer: The Cost of D
iscipleship [New
York: Macm
illan, 1963.] 101. old).
Mikor kellett valóban szenvednünk valaki m
ás helyett? Mit árul el vá-
laszunk önmagunkról, ill. arról, hogy változtatnunk kell-e valam
in?
Harm
adik: Krisztus szeretete békítő. K
risztus helyreállított minden m
egtörtkapcsolatot, és teljes egységet hozott (R
óm 5:10; 2K
or 5:18). Krisztus szere-
tetében járni azt jelenti, hogy az ember a m
egbékélést szolgálja.
Mikén
t tapasztaltuk, hogy a szeretet ereje békít? M
ondjun
k el erreegy példát a csoportban
!
79
10. tanulmány
november 26–decem
ber 2.
A keresztén
y élet
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: 2M
ózes 20; Ésaiás 5:20; János 15:10; R
óma
5:10; 2Korinthus 5:18; E
fézus 5:1–21; 1János 5:2–3; 2János 6
„Mert valátok régen
sötétség, most pedig világosság az Ú
rban: m
int
világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8).
Pál folytatta a bátorítást az elhívásunkhoz méltó (E
f 4:1) életre, amikor arra
kért, hogy teljes komolysággal járjunk a hit útján (E
f 5:1–21). Nem
is kellsokat keresnünk Pál írásaiban, rögtön láthatjuk, m
ennyire komolyan vette
a keresztény életet! Számára nem
létezik olcsó kegyelem. K
risztus tette áránnyerhetünk üdvösséget, ezért életünkkel fejezzük ki hálánkat a m
egváltá-sért, am
i Jézusban a miénk! Ú
j életet kaptunk, akkor éljünk vele úgy, ahogyIsten m
egkívánja!A
z e heti szövegekben Pál öt okot sorol fel azzal kapcsolatban, hogy mi-
ért éljünk ilyen életet: a szeretet, az ítélet, a világosság, a bölcsesség és aSzentlélekkel való beteljesedés. M
indössze alig néhány szóval fejezte kim
indegyiket, mégis világosan felvázolta, hogy Isten m
it vár el azoktól, akikkorábban sötétségben éltek, m
ost azonban kiléptek a világosságra.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
it jelent szeretetben járni? Milyen szigorú ítélet
vár a meg nem
tért bűnösökre? Mi a különbség a világosságban ill. a sötét-
ségben való járás között? Mit jelent bölcsen járni vagy balgán viselkedni?
78
Kedd
november 29.
A V
ILÁG
OSSÁ
GB
AN
JÁR
JAT
OK
(Efézus 5:8–14)
„Mert valátok régen
sötétség, most pedig világosság az Ú
rban: m
int
világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8).
Pál meghatározása szerint a keresztény élet lényege: szeretetben járni, gon-
dolva a küszöbön álló ítéletre. Ezek után a harm
adik részre tért rá: a vilá-gosság gyerm
ekeihez illő életet élni. Szokásához híven itt is megem
lít egy el-lentétet: korábban a sötétség gyerm
ekei voltatok, most pedig a világosság
gyermekei vagytok (lásd E
f 5:8).A
sötétség a régi életformára utal, a világosság pedig az új életre. A
z apos-tol arra céloz, hogy a hívők a sötétségből átléptek a világosságba (8. vers).M
egtérésük óta ők is világossággá lettek az Úrban, azaz annak jellem
ét tük-rözik, aki azt m
ondta: „Én vagyok a világ világossága”(Jn 8:12).
Gyakran
előfordul, hogy a világosságot elm
életi tudással, a tények is-
meretével azon
osítjuk, és azt nevezzük sötétségn
ek, ha valaki n
em is-
meri a tén
yeket. Természetesen
van en
nek is alapja. O
lvassuk el Ef5:8–14 verseit, m
ajd válaszoljunk a következő kérdésre! M
ivel tartot-ta P
ál egyenlőn
ek a világosságban járást? Pon
tosabban: pusztán
el-m
életi ismeretről van
itt szó vagy az erkölcsi életről, a keresztény m
a-gatartásáról is? M
iért olyan fon
tos ez a válasz?
Pál olyannyira fontosnak tartotta az erkölcsi foltoktól mentes életet, hogy fi-
gyelmeztet: tartsuk távol m
agunkat azoktól, akik gonosz dolgokat tesznek,sőt egyenesen kér, feddjük m
eg ezeket.O
lvassuk el figyelmesen E
f 5:13 versét! Ennek alapján hogyan feddhet-
jük meg a gonoszságot úgy, hogy m
ég ki sem nyitjuk a szánkat (lásd m
égJn 3:20).
Ismertün
k-e valakit, akinek az életm
ódja, modora, jellem
e úgy hatott
ránk, m
int feddés a ben
nün
k lévő sötétségre? Mit tettün
k akkor? Alá-
zatosan, bűn
bánattal fogadtuk a csen
des feddést, vagy elmen
ekül-tün
k a világosság elől, esetleg felvettük vele a küzdelmet, pl. sötétség-
nek bélyegezve a világosságot (lásd: Ésa 5:20)?
81
Hétfő
november 28.
GO
ND
OLJU
NK
AZ
ÍTÉLET
RE (Efézus 5:3–7)!
Olvassuk el Ef 5:3–7 verseit, m
ajd válaszoljunk a következő kérdésekre!1. M
ilyen kon
krét bűnök ellen
intett P
ál?2. M
iért mon
dhatjuk, h
ogy ezek a bűnök m
ind m
egszegik a Tízpa-
rancsolatot (lásd: 2M
óz 20)?3. Figyeljük m
eg, hogy Pál szem
beállítja a fent említett bűnöket a sze-
retetben járással (Ef 5:2)! Miért ellentétesek ezek a bűnök a szeretet
útjával? (Lásd még: N
eh 1:5; Dán 9:4; Jn 15:10; 1Jn 5:2–3; 2Jn 6!)
4. Olvassuk el P
ál figyelmeztetését Ef 5:6 versében
! Mivel leh
etettkapcsolatos az üres beszéd? (Lásd m
ég: 1Jn 3:7)
Az élet egyik legnagyobb tragédiája, ha az em
ber úgy él, mintha Isten nem
is létezne, vagy mintha teljesen m
indegy volna, hogy létezik-e vagy sem. A
zefféle hozzáállásból olyan életform
a származik, am
i csak a jelenre figyel, denem
számol a jövővel. A
bibliai életszemlélet azonban elénk vetíti, hogy a
történelem a vége felé halad, am
ikor minden em
bernek meg kell jelennie Is-
ten ítélőszéke előtt (2Kor 5:10; Z
sid 9:27). Senki sem m
enekülhet el az Is-ten előtti végső szám
adás elől. Pál arra figyelmeztetett, hogy am
int Isten sze-retete m
egjelent az emberiség m
egmentéséért, éppen olyan biztosan rásza-
kad „Isten haragja a hitetlenség fiaira”(E
f 5:6). Isten haragja Isten ítélete arossz és a gonoszság gyerm
ekei felett. Az ítélet elkerülhetetlenül bekövetke-
zik, ezért kérleli Pál a hívőket: „Ne legyetek részesei ezeknek”
(7. vers). Kik-
nek? A 6. versben em
lítette az apostol azokat, akik üres beszédekkel akar-nak becsapni. H
amis tanítók, akik továbbra is ragaszkodnak pogány filozó-
fiájukhoz, tagadják a bűnt és a bűn feletti utolsó ítélet valóságát. Nem
cso-da, hogy Pál óva intette a hívőket: kerüljék ezeket az em
bereket, óvakodja-nak az általuk hirdetett életszem
lélettől, mert ellentétben állnak az igazság-
gal, amit Jézusban ism
erhetünk meg. R
ettenetesnek tartja az efféle hamis ta-
nokat, hirdetőit pedig hitetlenség fiainak nevezi, akikre eljön Isten haragja(6. vers). Pál kérleli a keresztényeket, hogy közöttük nyom
a se legyen, még
gondolatban vagy vicc formájában sem
az ilyen bűnöknek.
Ha m
egnézzük a bűn
öket, amelyekre ítélet vár, a parázn
aság mellett
ott szerepel a fösvénység (n
yerészkedés, új prot. ford.), csúnya ill. bo-
lond beszéd. M
iért kerülhetn
ek ezek a bűnök egym
ás mellé ebben
afelsorolásban
? Mi jellem
zi az őszintén
megtért keresztén
y ember
egész életét?
80
Csütörtök
december 1.
A LÉLEK
TELJESSÉG
ÉVEL JÁ
RJA
TO
K (Efézus 5:18–20)
A keresztény élet négy elem
e után Pál megem
lítette az ötödiket, ami talán a
legfontosabb: „teljesedjetek be Szentlélekkel”(E
f 5:18). A Szentlélekkel teljes
hívőnek lesz ereje szeretetben, világosságban, bölcsességben és az eljöven-dő ítéletre gondolva keresztényként élni. A
bennünk lakozó Szentlélek kétnagyszerű ajándéka, hogy világosságot és erőt nyerünk tőle.
Olvassuk el Ef 5:18 versét! M
iért említette az apostol az alkoh
olt? Mit
akart kihan
gsúlyozni (lásd m
ég: Róm
6:16)?
Pál itt az alkoholt említette példaként, de bárm
i mást m
egnevezhetett vol-na, am
i a hívő és a Szentlélek hatalma közé áll. M
ás szóval tehát, nem en-
gedhetjük, hogy valami is uralkodjon rajtunk a Szentlélek hatalm
a felett ill.azon túl. Pál itt egy alapvető teológiai tételt fogalm
azott meg, am
i szorosankapcsolódik a Szentlélek m
unkálkodásának eredményeként történő újjá-
születés és megszentelődés tapasztalatához. M
inden keresztény tegye felm
agának a kérdést: Kinek az uralm
a alatt van a testem, az elm
ém és a lel-
kem? A
z alkohol, a kapzsiság, a testi kívánság, az irigység vagy bármi m
ásuralm
a alatt állok-e, ami akadályozhatja keresztény életem
et, vagy valóbana Szentlélek uralm
a alatt élek? A Lélek irányít arra az útra, am
elyen halad-nunk kell. H
a bármi m
ás irányít, akkor bizonyosan tévúton járunk.
Ha beteltün
k Szentlélekkel, m
enn
yi hely m
arad másra? M
it mon
dottP
ál az efézusi hívőkn
ek, miután
arra szólította őket, hogy teljesedje-
nek be Szen
tlélekkel (Ef 5:19–21)? Milyen
kapcsolatban álln
ak ezekegym
ással?M
it válaszolnán
k, ha valaki m
egkérdezné: részesültün
k-e a Szent-
lélekben? M
it hozh
atnán
k fel ann
ak bizonyítékakén
t, hogy a Lélek
teljessége lakozik benn
ünk?
83
Szerdanovem
ber 30.
BÖ
LCSEN
ÉLJETEK
(Efézus 5:15–17)
Pál rávilágított: fontos, hogy a keresztény élete különbözzön a világétól. Sze-retetben kell járnunk. Bárm
it is teszünk, gondoljunk az eljövendő ítéletre.V
igyázzunk, hogy a világosságban járjunk. Ehhez fűzött hozzá az apostol
még valam
it: bölcsen kell élnünk.
A B
ibliában sokat olvash
atunk a bölcsességről. A
következő versek-ben
milyen
bölcsességről hallh
atunk? 1K
or 1:20–21; 3:19; 2Kor 1:12
Milyen
példákat sorolhatun
k fel az ilyen bölcsességre?
Az ilyen bölcsességgel ellentétben Pál m
egemlített egy m
ásfajta bölcsessé-get is. A
mint m
ár korábban is láttuk, ez a tudás nem csak elm
életi, csupána tények ism
erete, bármennyire hasznosak és jók is ezek. A
z apostol a tu-dást cselekedeteinkkel hozza összefüggésbe. A
bölcs helyesen jár el, a tudat-lan pedig balgán, függetlenül attól, hogy m
ennyi elméleti tudással rendelke-
zik.
Hogyan
határozta m
eg Pál Ef 5:17-ben
az esztelenség jelen
tését? Se-gítségün
kre lehetn
ek a válaszadásban a következő versek: Z
solt111:10; P
éld 1:7; Ésa 33:6.
A világ csakis Isten m
iatt létezik. Isten akarata által jött létre minden. N
emcsoda tehát, hogy a tudás Isten akaratának ism
erete – már am
ennyire felfog-hatjuk azt. Term
észetesen nagyon sok mindent nem
tudhatunk sem Isten-
ről, sem akaratáról, azt azonban tudhatjuk, hogy m
egkívánja: az életünk le-gyen tiszta, szent, olyan, am
i az Ő szeretetét és jellem
ét tükrözi. Ez az igazi
bölcsesség. Ilyen alapon lehetséges, hogy a világon a legértelmesebb em
be-rek között is vannak, akik a legnagyobb tudatlanságban és sötétségben él-nek.
Ef 5:15-ben az apostol arra figyelm
eztet, hogy okkal járjun
k, „nem
min
t bolondok”, h
anem
min
t bölcsek. Mit tegyün
k a hétközn
api éle-tün
kben, h
ogy ne balgán
éljük az életünket?
82
85
Péntekdecem
ber 2.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: Szeretetben járni: „M
indazok, akiket aSzentlélek m
ár átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy K
risztus szeretett. Az az
alapelv, amely K
risztus munkálkodását és szeretetét m
eghatározta, fogjaőket is m
unkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való
minden ténykedésükben és egym
ás iránt tanúsított magatartásukban.
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. »E
rről ismer
meg m
indenki, – mondta Jézus – ha egym
ást szeretni fogjátok« (Jn 13:35).M
ikor az embereket nem
a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, ha-
nem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése m
utatko-zik m
eg, amely felette áll m
inden emberi befolyásnak. A
hol ez az egységm
egvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva
az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek m
eg” – (Ellen G
. White:
Jézus élete, 585. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. A
vasárnapi tanulmányunkhoz kapcsolódva em
lítsünk példákat a szere-tet hatalm
ára, ami az egym
ással addig ellenségeskedő személyek vagy
csoportok között békességet teremtett! M
ilyen tanulságot vonhatunk leezekből a példákból?
2. „Senki titeket m
eg ne csaljon üres beszédekkel”(azaz ham
is tanításokkal),olvashatjuk E
f 5:6 versében. Milyen ham
is tanítások zavarják a mi ko-
runkban a kereszténységet, és mit tehetnénk ezekkel szem
ben?3.
Mi a szentség? Pusztán a törvényhez való ragaszkodást jelenti? E
lőfor-dulhat, hogy az em
ber szigorúan betartja a törvényt, mégsem
szent?4.
Találjunk alkalmat arra, hogy az egész csoport közösen m
egtegye, ami-
re Pál bátorított Ef 5:19–20 verseiben! É
nekeljünk Istent dicsérő éneke-ket! M
ondjuk el a csoportunkban egy tapasztalatunkat, és azt, hogy mi-
ért vagyunk hálásak Istennek! Miért fontos, hogy szokásunkká váljon Is-
ten dicsőítése és a hálaadás? 5.
Mi a különbség a világi bölcsesség és az Isten szerint való bölcsesség kö-
zött (lásd a szerdai tanulmányt)? Szükségszerű, hogy e kettő ellentétben
álljon egymással? Segíthet-e a világi bölcsesség jobban felfogni az Isten
szerinti bölcsességet? Ha igen, akkor hogyan?
84
„Ez egy valóságos csoda!”
Egy tavaszi délután m
eglátogattam egy beteg testvérnõt. H
azafelé jövet egyforgalm
as úton kellett átmennem
. A forgalom
olyan nagy volt, hogy hosszúpercekig kellett várnom
, míg végre átm
ehettem a m
ásik oldalra. Már m
ajd-nem
átértem, csak egy lépés választott el a járda szélétõl, am
ikor váratlanulegy autó rohant felém
, és teljes erejével a jobb lábamnak futott. H
atalmas
csattanás hallatszott, és várható volt, hogy elesem és a lábam
eltörik, dem
eg sem inogtam
. Fájdalmat sem
éreztem, és így tovább m
entem, m
intham
i sem történt volna. E
gy hölgy volt a vezetõ, aki a csattanást hallva kiugrott,és rém
ülten szaladt utánam, m
ert biztos volt benne, hogy elütött. Csodál-
kozva kérdezte, hogy lehet az, hogy el sem estem
. „Ez egy valóságos cso-
da!” – álmélkodott.
Boldogan m
ondtam el, hogy ez valóban csoda, m
ert Isten megígérte,
hogy Õ m
egóvja a benne bízókat, és a bajból kimenti õket.
Hálát adok az én jó A
tyámnak, hogy ez m
egtörtént, és bizonyságot te-hettem
az én drága Megváltóm
ról. Még vallásos irodalm
at is adtam az autó
vezetõjének. Köszönet és hála érte, hogy Isten m
egõrzött ezen az úton is,m
int annyiszor! (H
. J.-n
é)
Vasárnapdecem
ber 4.
„ENG
EDELM
ESEK LEG
YETEK
EGYM
ÁSN
AK
” (Efézus 5:21)
Olvassuk el Ef 5:21 versét! M
it tanácsolt itt P
ál?
A keresztény engedelm
essége nem szolgalelkűség, inkább m
egfelelő aláza-tos m
agatartás, amelyhez hozzátartozik, hogy tekintettel vagyunk a többiek
helyzetére is. Mindez nem
fakadhat természetes énünkből, hanem
szinténannak az eredm
énye, ha beteljesedünk Szentlélekkel, éppen úgy, mint
ahogy azt a közösséggel, az istentisztelettel, az énekléssel, Isten dicsőítésévelés a folyam
atos hálaadással kapcsolatban már m
egjegyeztük (Ef 5:19–20).
A Bibliában az engedelm
esség semm
iképpen nem a parancsuralm
i, ha-talm
askodó, igazságtalan felállást jelenti az emberi kapcsolatok terén.
Az engedelm
ességre vonatkozó tanácsához Pál hozzáfűzött még egy tag-
mondatot, am
i értelmezi a helyzetet: „Isten félelm
ében” vagy „Krisztus irán-
ti tiszteletből” (katolikus fordítás). A keresztény m
agatartásában és emberi
kapcsolataiban – legyen az akár a férj és feleség, szülő és gyermek, úr és
szolga kapcsolata – mindig helye van az engedelm
ességnek Krisztus iránti
tiszteletből. Isten nem rom
bol, hanem épít. N
em önző, követelőző, hanem
mindent szeretetből tesz. A
Krisztus iránti tisztelet olyan határt szab, am
intúl m
ár nem érvényes az engedelm
esség parancsa. Ott pedig, ahol az em
berlelkiism
eretével ill. Isten akaratával ellentétben állna az engedelmesség, jár-
junk el Péter bátor kijelentése szellemében: „Istennek kell inkább engedni, hogy-
nem az em
bereknek”(A
pCsel 5:29). M
it tegyen az, akit férje vagy apja prostitú-cióra kényszerít, hogy így jusson több pénzhez? M
it tegyen az a gyerek, akitőlapja azt követeli, hogy kábítószert áruljon az utcasarkon? Engedelm
eskedjen?Szó sem
lehet róla! Az engedelm
esség sohasem lehet feltétel nélküli és m
eg-kérdőjelezhetetlen. K
orlátként mindig ott áll Isten akarata. H
a ezen a határontúl követel valaki engedelm
ességet, nincs joga magát kereszténynek m
ondani.A
z „Isten félelmében”
(21. vers) való engedelmesség m
egköveteli, hogy a fe-leség tiszteletet adjon férjének, a férj pedig becsülje m
eg feleségét, adja meg
neki a kellő méltóságot. K
ülönösen a mi korunkban fontos ez a kérdés, am
i-kor olyannyira elterjedt a házastársak ill. a gyerm
ekek elleni erőszak. Istenegyetlen gyerm
ekét sem szabad m
egalázni.
Tudunk-e en
gedelmeskedn
i akkor, amikor valóban
szükséges? Miért
mon
djuk, hogy a keresztén
yi engedelm
esség lényegét a kereszt lábá-
nál leh
et csak megérten
i? Mi a szerepe az en
gedelmességben
ann
ak,h
ogy a hívő m
eghal az én
nek (Lk 9:23)?
87
11. tanulmány
december 3–9.
A keresztén
y ember
kapcsolatai
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: 2M
ózes 20:12; Bírák 1:21; Lukács 9:23; János3:13; R
óma 5:8; E
fézus 5:21–33; 6:1–9; 1János 4:10–11
„Engedelm
esek legyetek egymásn
ak Isten félelm
ében” (Ef 5:21).
Az efézusi levél 1–3. fejezeteiben fejtette ki Pál apostol az egyházról szóló ta-
nítás alapjait. A 4. fejezettől kezdődően a tantétel gyakorlati következm
énye-it tárgyalta, m
ajd a keresztény ember életére gyakorolt hatását, am
i többek kö-zött hozzájárul a sokszínűség egységének m
egőrzéséhez, bemutatja a keresz-
tény életmódot, segíti a jól m
űködő emberi kapcsolatok kialakítását.
A kereszténység olyan vallás, am
elyben igen fontos a kapcsolatok szere-pe, az em
ber Istenhez, ill. a többi emberhez fűződő viszonya. N
em állíthat-
juk, hogy valóban összeköttetésben állunk Istennel, ha ez a kapcsolat nemhatározza m
eg a családunkkal és a szélesebb közösséggel való viszonyun-kat. A
keresztény fő élettere a gyülekezet, az otthon és a munkahely. A
z em-
ber nem lehet szent a gyülekezetben, ha otthon olyan, m
int az ördög. A ke-
reszténység nem légüres térben m
egvalósuló szent állapot, mivel a vallás az
életünk minden területét m
eghatározza –a lelki, a szellem
i, a fizikai és atársadalm
i életünket egyaránt.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
it jelent a keresztényi engedelmesség? H
ogyanviszonyuljanak a hatalm
on lévők beosztottaikhoz? Milyen legyen a férj és a
feleség kapcsolata? Mit írt Pál a szülők és a gyerm
ekek viszonyáról?
86
Kedd
december 6.
FÉRJEK
ÉS FELESÉGEK
(Efézus 5:22–25)
A m
ai szövegrészt olvasva láthatjuk, hogy a házasság Istentől származó in-
tézmény, am
elyben a férj és feleség egymással egyenlő társak (1M
óz 2:24; Ef
5:31). A felek egységét és egyenlőségét hangsúlyozza az a kijelentés is, hogy
„lesznek ketten egy testté”(E
f 5:31). Hasonlítsuk ezt össze E
f 2:14 versével,ahol arról olvashatunk, hogy K
risztus a kettőt eggyé tette (zsidókat és po-gányokat), és m
egállapíthatjuk: a házasság éppúgy Istentől származik, m
intaz egyház.
Krisztus és az egyház szorosan összetartozik. K
risztus a fej, az egyház atest (E
f 5:23). Meg kell jegyeznünk, anélkül, hogy túl m
esszire mennénk a
hasonlattal, hogy (a) a test, azaz az egyház alárendelt a főnek, Krisztusnak;
(b) a fej, azaz Krisztus szereti testét, az egyházat, m
eghalt érte, megváltotta
és megszentelte. A
z engedelmesség és a szeretet nem
szembeállítja, inkább
összeforrasztja a házasfeleket. Az engedelm
esség ugyanis annyit jelent, mint
teljesen a másiknak szentelni önm
agunkat. Épp ez a szeretet lényege, hogy
az ember m
ég a halált is vállalja a másikért, m
int ahogy Krisztus tette.
Mit tan
ít a férj és a feleség viszonyáról a K
risztus és az egyház kap-
csolatát szemléltető h
asonlat? M
ilyen erőn
ek kell hatn
ia a házastár-
sakra (Róm
5:8; 1Jn 4:10–11; Júd 21)?
A K
risztust egyházához fűző bensőséges kapcsolat tükröződjön a férj és afeleség kapcsolatában is. Pál és Péter is leírja, hogy „ti asszonyok a ti sajátférjeteknek engedelm
esek legyetek, mint az Ú
rnak” (Ef 5:22; K
ol 3:18; 1Pt3:1), am
it azzal hoznak egyensúlyba, hogy a férjek pedig szeressék feleségü-ket (E
f 5:25, 28; Kol 3:19). K
risztus határtalan, önfeláldozó szeretete (Ef
5:25) legyen szeretetük példája. A férj vezető szerepe nem
önkényuralom,
hanem a kapcsolatban m
egnyilvánuló felelősségérzet, míg az engedelm
es-ség nem
szolgalelkűség, hanem becsület, hűség és tisztelet. Term
észetesenlátnunk kell az em
beri gyarlóság hatását is. Előfordul, hogy a férj úgy bánik
feleségével, mintha a szolgája lenne, és szünet nélkül bántalm
azza. Pál ittnem
foglalkozott ezzel a bűn következményeként kialakult problém
ával,am
i egy-egy kulturális környezetben még szélesebb körben m
egnyilvánul.
A m
i társadalmunkban és kulturális környezetünkben m
ilyen hatásokrom
bolják a házasságot? Milyen tanácsot találhatunk P
ál szavaiban,am
i védi a házasság intézményét, és szem
beszáll a romboló erőkkel?89
Hétfő
december 5.
HA
TA
LOM
(Efézus 5:22; 6:1, 5)
A feleség, a gyerm
ek és a szolga engedelmességének gondolata elvezet a ha-
talom kérdéséhez. M
i a férj, az apa és az úr tekintélyének alapja? Miért vár-
ja el az engedelmességet? E
f 5:21 versében azt olvashatjuk, hogy „Isten félel-m
ében”,ill. „Krisztus iránti tiszteletből”
kell engedelmeskedni. M
ásutt is ha-sonló kifejezések fordulnak elő: „m
int az Úrnak”
(22. vers), „az Úrban”
(Ef
6:1), „mint a K
risztusnak”(5. vers). A
z ismétlődő utalás K
risztusra azt jelzi,hogy Isten rendelte el a hatalm
i felépítést. Noha Pál nem
hatolt mélyebbre
e kérdést boncolgatva, egy igen kifejező hasonlattal érzékeltette Krisztus és
az egyház kapcsolatát: „Krisztus is feje az egyháznak”,ezért „az egyház enge-
delmes a K
risztusnak”(E
f 5:23–24). Krisztus az egyház feje, neki engedel-
meskedik az egyház. A
kereszténység példáját kövesse a férj, az apa és az úrvezetői tekintélye gyakorlásakor. A
hatalom nem
korlátlan, rettegett uralom.
Pál úgy fogalmazott, hogy a hatalm
at és az engedelmességet is K
risztusbankell gyakorolni, aki „szerette az egyházat, és Ö
nmagát adta azért”
(25. vers).E
zt a gondolatot nem lehet eléggé hangsúlyozni! A
szeretet és ne az erő le-gyen a m
ozgatórugója annak a hatalomnak, am
i Isten terve szerint az egy-séget hivatott m
egőrizni! Ugyanígy a szeretet és ne a félelem
vagy a gyenge-ség érzése késztessen az engedelm
ességre!
Mit áruln
ak el a következő versek a keresztény em
ber kapcsolatairól?1M
óz 1:26–27__________________________________________________ A
pCsel 17:26 __________________________________________________
Mt 12:50 ______________________________________________________
Ef 3:6_________________________________________________________ G
al 3:28_______________________________________________________
Az Ú
r színe előtt mindannyian Isten kegyelm
ére szoruló bűnösök vagyunk.A
hatalom és az engedelm
esség fogalmát igencsak elferdítették az em
berek,m
égis e fogalmak összhangban állnak a Bibliával. A
hatalmon lévők m
indigfigyeljenek arra, m
ilyen az Istennel és az alárendeltjeikkel való kapcsolatuk.Súlyos bűnt követ el az Ú
r előtt, aki visszaél szerepével, hiszen Isten még
azt is számon tartja, ha egy verebecske a földre esik (M
t 10:29–31)!
A kereszt lábán
ál ismerh
etjük meg az en
gedelmességet, de m
it tanul-
hatn
ak a kereszt tövében a h
atalmon
lévők, amin
ek segítségével Istenelgon
dolása szerint gyakorolh
atják hatalm
ukat?
88
Csütörtök
december 8.
UR
AK
ÉS SZO
LGÁ
K (Efézus 6:5–9)
Pál idejében a Róm
ai Birodalomban több m
illió rabszolga élt. A legtöbb rab-
szolgával úgy bántak, mint az igavonó állattal. M
ég Arisztotelész is azt taní-
totta, hogy a rabszolgák csupán beszélő szerszámok. Pál m
inden bizonnyalvérlázítónak érezhette annak m
ég a gondolatát is, hogy az egyik ember bir-
tokolhatja a másikat, akár a legcsekélyebb m
értékben sem törődve annak
Istentől kapott jogaival és emberi m
éltóságával. Pál azt tanácsolta az efézusirabszolgáknak, hogy engedelm
eskedjenek uruknak, és dolgozzanak úgy,m
intha Krisztusnak szolgálnának (E
f 6:5). A jó szívvel, alaposan végzett
szolgálat „az Úrnak…
és nem em
bereknek”,nem m
arad jutalom nélkül (7–8.
vers). Pál világosan látta, hogy noha a rabszolgák nem változtathattak hely-
zetükön, mégis felül tudnak em
elkedni problémáikon. – U
gyan most m
égnem
pusztíthatjuk el a gonoszságot, de semm
iképp sem engedhetjük, hogy
a gonoszság pusztítson el minket!
A B
iblia nem ítéli el nyíltan a rabszolgaságot, a következő szövegekből
mégis kitűnik a m
ögötte meghúzódó elvek kárhoztatása. Figyeljük
meg, hogyan! M
t 22:39; Mk 10:44; Lk 6:31; R
óm 12:10; Fil 2:3; 1Jn 4:11
Az uraknak szóló tanács is igen találó. Pál arra em
lékezteti az urakat, hogynekik is van U
ruk a mennyben, akitől kegyelm
et és bűnbocsánatot nyer-nek. E
zért kéri a rabszolgatartókat, hogy ne fenyegetőzzenek, hanem legye-
nek kedvesek szolgáikkal (Ef 6:9).
Vajon miért nem
tett Pál még többet? „N
em az apostol feladata volt,
hogy önkényesen megdöntse, vagy hirtelen m
egváltoztassa a társadalmi
rendet. Ilyen kísérlettel csak az evangélium sikerét akadályozta volna. E
llen-ben oly elveket tanított, am
elyek alapjaiban támadták a rabszolgaságot, és
amelyek m
egvalósítása az egész rendszert bizonyára aláássa” – (Ellen G
.W
hite: Az apostolok története, 302. old.).
Pál szolgálata valóban gyümölcsöt term
ett, és igen sok rabszolgatartó –szolgáival együtt – őszintén m
egtért keresztény lett, mint pl. Filem
on is. Pálvisszaküldte hozzá O
nésimust, a szökött rabszolgát, és arra kérte, hogy ne
úgy bánjon vele, mint szolgával, hanem
mint szeretett atyafival (Filem
16).
Milyen
tanácsot találh
atunk P
ál szavaiban, am
i segítségünkre leh
eta h
elyzetünktől függően
akár a főnökün
kkel, akár a beosztottaink-
kal, esetleg min
dkét csoporttal való kapcsolatunkban
?
91
Szerdadecem
ber 7.
SZÜ
LŐK
ÉS GY
ERM
EKEK
(2Mózes 20:12; Efézus 6:1–4)
Nincs m
ég egy olyan vallás vagy filozófia, amelyik annyit tett volna a gyer-
mekekért, m
int a kereszténység. William
Wilberforce – aki kom
oly keresz-tény hívő volt – vetett véget a gyerm
ekek dolgoztatásának Angliában. A
ke-resztény m
issziótársaságok úttörője, William
Carey érte el Indiában, hogy
beszüntessék a gyermekek házasságba kényszerítését és az özvegyek m
eg-égetését. India déli tartom
ányainak egyes részein még m
a is megfojtják vagy
megm
érgezik az újszülött lánygyermekeket. A
keresztény kórházak és lelké-szek bölcsőket állítanak kapujuk m
ellé, ahová bárki észrevétlenül letehetiaz újszülött kislányokat, akiket családjuk nem
akar felnevelni. A
kor római kultúrája hasonló volt. „A
vad bikát levágjuk, a veszett ku-tyát m
egfojtjuk, kést döfünk a beteges marhába, nehogy m
egfertőzze a nyá-jat; a gyenge vagy testi hibával született gyerm
ekeket pedig vízbe fojtjuk”(Seneca) – (Barclay: The Letters to the G
alatians and Ephesians, 176. old.). E
bben az időben írta tanácsait a keresztény szülőknek és gyermekeknek
Pál, ami m
ár önmagában is elism
erést jelentett a gyermekeknek!
Mit várh
atunk el a gyerm
ekektől? Mivel tám
asztotta alá Pál a szülők-
nek és gyerm
ekeknek szóló in
telmeit? M
iben h
asonlít ez ah
hoz, am
ita feleségekn
ek mon
dott férjükhöz fűződő kapcsolatukról? M
ilyen kü-
lönbségeket látun
k? Ef 6:1–4; Ef 5:22; Kol 3:18
Pál az engedelmesség két okát nevezte m
eg. Elsőként azt, hogy m
inden tár-sadalom
ban helyes, természetes és elfogadott szabály az engedelm
esség.M
ásodik: az engedelmességet Isten erkölcsi törvénye is m
egköveteli.K
eresztény képzőművészek két kőtáblán m
utatják be a törvényt: az egyi-ken az első négy parancsolat szerepel, a m
ásodikon pedig az utolsó hat. Ígyosztják m
eg az Isten iránti és az emberek iránti kötelezettségeket. A
zsidókazonban öt parancsolatot tüntetnek fel m
indkét kőtáblán, mintha ezzel is azt
akarnák jelezni, hogy a szülők tisztelete hozzátartozik Isten tiszteletéhez. A
szülők elvárhatják gyermekeiktől az engedelm
ességet, amíg el kell tar-
tani őket, de a tiszteletet életük végéig meg kell adniuk. Pál azt tanácsolta a
szülőknek, hogy ne ingereljék gyermekeiket (E
f 6:4).
Milyen
erők rombolják az erős és jó szülő–gyerm
ek kapcsolatot a tár-sadalom
ban? M
ivel járulhat h
ozzá a kereszténység a családi kapcso-
latok védelméh
ez?
90
93
Péntekdecem
ber 9.
TOVÁ
BBI T
AN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A:
Szülők és
gyermekek
kapcsolatáról:„Szülők, Isten azt várja el tőletek, hogy családotokat a m
ennyei család min-
tájára alakítsátok. Őrizzétek gyerm
ekeiteket! Legyetek kedvesek és gyöngé-dek velük! A
szeretet aranyszála kapcsolja össze az apát, az anyát és a gyer-m
ekeket. A rendezett, fegyelm
ezett családi élet minden prédikációnál job-
ban bemutatja a kereszténység erejét” – (E
llen G. W
hite: Seventh-dayA
dventist Bible Com
mentary, 6. köt. 1118. old.).
Férjek és feleségek kapcsolatáról: „Sok férj a feleségével való kapcsolatá-val nem
ad hű képet az Úr Jézus és egyháza kapcsolatáról, m
ert nem az Ú
rútján jár. H
angoztatják, hogy feleségük mindenben engedelm
ességgel tarto-zik nekik. Pedig nem
az volt Isten terve, hogy a férj, mint családfő birtokol-
ja a kizárólagos uralmat, am
ikor ő maga nem
hajol meg K
risztus előtt. Krisz-
tus uralma alatt kell állnia, hogy példájával bem
utassa Krisztus és egyháza
kapcsolatát. Ki ne ejtse a száján az az em
ber, hogy a férj feje a feleségnek, ésa feleség m
indenben engedelmességgel tartozik neki, aki gorom
ba, durva,erőszakos, önző, nyers és m
indenkin átgázol! A hasonlat igazi értelm
ébenvéve nem
ő az Úr, nem
ő a férj” – (Ellen G
. White: T
he Adventist H
ome, 117.
old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. Tegyük fel, tudom
ásunkra jut, hogy gyülekezetünk egyik tagját folyama-
tosan bántalmazza a házastársa. M
it tehet a gyülekezet ilyen esetben?2.
Mit tegyen az egyház fontos társadalm
i kérdések ügyében? Maradjon tá-
vol mindentől, vagy lépjen fel valam
ilyen formában? Vannak olyan kér-
dések, amelyektől jobb óvakodni? H
a igen, milyen alapon dönthetjük el,
hogy mi a teendő? Beszélgessünk arról is, hogy m
ennyiben térít el igaziküldetésünktől, ha a társadalm
at foglalkoztató dolgokba bekapcsoló-dunk! E
setleg a társadalmi kérdések részét képeznék igazi m
issziónk-nak?
3. Beszéljük m
eg a keddi és a szerdai tanulmányunk végén szereplő kérdé-
seket! Milyen hatások rom
bolják a család intézményét? H
ogyan segíthetcsoportunk a gyülekezetünk tagjainak e tám
adásokat kivédeni?
92
De
az Ú
r má
sk
ép
pe
n g
on
dolta
… (1
)
Szabó Éva
Hé
t csod
a
Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,am
ely a gyökerekig ér,egy szó, am
ely idejében jött,egy darab ég a csönd fölött, egy kéz, am
ely utánad nyúlt,m
ikor csillagod a földre hullt,télen egy jó m
eleg szobas ha szépen érkezel…
Oda.
Érdem
em csak annyi, hogy az O
davezetõ úton talán egy kis lánc-szem
lehettem valakinek az életében. P
ici kapaszkodó, amit sokáig
nem is sejtettem
…
Juhász Ilona történetét a következõ tanulmány után a 101. oldalon
folytatjuk!
Vasárnapdecem
ber 11.
A H
ÁB
OR
ÚSÁ
GR
ÓL
„Végezetre, atyámfiai”
(Ef 6:10) – kezdi Pál a részt. A
végezetre szóval vala-m
it ki akart emelni. E
ddig azt vázolta, hogyan mentett m
eg Isten a bűntől.Szentlelke által elpecsételt, az egység kötelékébe fogott és Isten családjábabefogadott. M
int a család tagjaitól, Isten azt várja el tőlünk, hogy úgy éljünk,m
int illik elhívatásunkhoz (Ef 4:1), vetkőzzük le a régi bűnös életet, és új,
megváltozott életet öltözzünk fel; tisztaság, szeretet, világosság, bölcsesség
jellemezzen, és Istennek tetsző legyen m
inden kapcsolatunk. Keresztény
életünket az határozza meg, hogy beteljesedünk-e Szentlélekkel (E
f 5:18). Sátán dém
oni, gonosz lélek, aki a keresztények ellen tör. Meg akar kapa-
rintani magának, m
int ahogy Péterrel is próbálkozott (Lk 22:31). „Végezetre,atyám
fiai”– m
ondja Pál –, készüljetek fel a Sátán elleni mindennapos küz-
delemre! A
végezetre szó összefoglalást, következtetést jelöl. De az itt sze-
replő görög szó igazi jelentését még jobban vissza lehetne adni azzal a kife-
jezéssel, hogy „ettől kezdve” vagy „mostantól fogva”.
Olvassuk el Lk 22:31 versét! M
ire gondolhatott Jézus, amikor azt m
ond-ta,h
ogy Sátán m
eg akarta rostálni P
étert? Mit jelen
t az, ha Sátán
va-lakit m
egrostál? Olvassuk el Ef 6:10 versét! M
ilyen rem
énységet talál-
hatun
k Isten Igéjében
a győzelemm
el kapcsolatban?
Pál beszélt arról, hogy Isten Krisztusban m
unkálkodik értünk. Az Isten és
Sátán között dúló világszéles küzdelem új és hatalm
as vonatkozására vetettfényt, hogy K
risztus belépett az emberiség történelm
ébe. Krisztusnak Sátán
felett a kereszten aratott diadala teremtette m
eg az alapot arra, hogy Istenelfogadja a hívőket. A
zzal azonban tisztában kell lennünk, hogy az Isten or-szága felé vezető utunk épp csak elkezdődött. M
ostantól kezdve sok csatátkell m
egvívnunk, fortélyos ellenféllel kell megm
érkőznünk és a harcot „azördögnek m
inden ravaszságával szemben”
kell megnyernünk, (Ef 6:11). „Teljes
hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti m
indenható-ságát az em
beri eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegy-verzetében győzhetünk m
inden ellenségen” – (Ellen G
. White: Próféták és
királyok, 71. old.).
Idézzünk fel egy olyan
alkalmat, am
ikor győzni tudtun
k valamilyen
lelki küzdelemben
, majd gon
doljunk olyan
esetre is, amikor kudar-
cot vallottunk! M
i volt a különbség?
95
12. tanulmány
december 10–16.
Harc a gon
osz ellen
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: É
saiás 35:4; Dániel 10:19; Lukács 22:31; R
óma
7:15–20; Efézus 6:10–12; 2T
imóteus 4:7–8; Jelenések 12:9
„Mert n
em vér és test ellen
van n
ékünk tusakodásun
k, han
em a feje-
delemségek ellen
, a hatalm
asságok ellen, az élet sötétségén
ek világ-bírói ellen
, a gonoszság lelkei ellen
, melyek a m
agasságban van
nak”
(Ef 6:12).
A küzdelem
valóságos. A Bibliában két igen fontos beszám
olót olvashatunk.A
z első arról szól, hogy Isten tökéletes világot teremtett, am
it Ádám
és Éva
gondjaira bízott (1Móz 1:27–28). A
második azt m
ondja el, hogy Sátán Is-ten elleni lázadásra vette rá Á
dámot és É
vát, amivel rászabadította a bűn át-
kát a világra és az egész emberiségre (1M
óz 3). A Bibliában azonban olvas-
hatunk két jó hírről is. Az első: Isten elküldte Fiát a földre, hogy m
eghaljona világ bűneiért, és m
egbékéltesse önmagával az elbukott em
beri családot(2K
or 5:14–18). A kereszt és K
risztus feltámadása a biztosítéka annak, hogy
Sátán meg a bűn örökre elpusztul a világ végén. A
másik jó hír pedig, hogy
Isten új eget és új földet teremt a m
egváltottak otthonául (Jn 14:1–3).
Az ihletett Ige végigvezet a K
risztus és Sátán között zajló nagy küzdelmen,
aminek m
indannyian részesei vagyunk. Leírja, hogyan zajlik, és megm
utat-ja veszélyeit. E
zen a héten Pál üzenetének azt a részét vizsgáljuk, amiből
megtudhatjuk, hogyan szerezhetjük m
eg a győzelmet.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen harcot kell megvívnunk, és m
ennyire va-lóságos ez a küzdelem
? Milyen cselfogásokhoz folyam
odik az ördög? Hol és
hogyan küzdünk meg vele? M
ilyen ígéreteket találunk a Sátán feletti győze-lem
mel kapcsolatban?
94
Kedd
december 13.
AZ
ELLENSÉG
Milyen
nek m
utatja be Pál az ellen
ségünket? M
it árul el a küzdelem-
ről (Ef 6:12)?
Az első, hogy nem
„vér és test”(E
f 6:12) ellen, azaz nem em
berekkel kell har-colnunk. A
z önzés, a büszkeség, az énközpontúság, a keresztényekkelszem
beni gyűlölet mind-m
ind olyan erő, amivel a hívőnek m
eg kell küzde-nie, ám
vannak még ezeknél sokkal hatalm
asabb, kozmikus erők is, am
e-lyek arra törekszenek, hogy m
egszakítsák az Istennel való kapcsolatunkat.A
második: ellenségeink fejedelem
ségek, hatalmasságok, az élet sötétsé-
gének világbírói (12. vers). Félelmetes, de nagyon is valóságos az em
bernélhatalm
asabb, kozmikus, dém
oni erők bemutatása, am
elyek az Isten ellenilázadásban m
inket is csatasorba akarnak állítani. Kinek az oldalára állunk?
Sátán vagy Isten oldalára? Ez a tétje a keresztény harcának, a K
risztus és Sá-tán között dúló nagy küzdelem
nek.Sátán az ellenségünk. Félelm
etes, ádáz ellenség, dühödten harcol, lesi aprédát, „m
int ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”(1Pt 5:8). Ő
avádoló (Jel 12:10), hazug és gyilkos (Jn 8:44). „K
ezdettől fogva bűnben leled-zik”
(1Jn 3:8), az Úr igazságát elferdíti (A
pCsel 13:10), „m
ind az egész földkerekségét elhiteti”
(Jel 12:9), hadakozik Isten maradék egyháza ellen (Jel
12:17). Üldözi a szenteket (Jel 2:10), világosság angyala képében is m
eg tudjelenni (2K
or 11:14), majd ennek a korszaknak a végén az Ú
r ellenségeitegy utolsó nagy tám
adásra vezeti, mert m
eg akarja dönteni Isten uralmát
(2Thessz 2:4–10). A
keresztényeknek ezzel a természetfeletti lénnyel és se-
regével, a bukott angyalokkal kell szünet nélkül, folyamatosan hadakozni.
„Mindig m
indenkiben két erő birkózik a győzelemért. A
hitetlenség táborafelsorakoztatja erőit Sátán vezetésével, hogy elszakítson erőnk Forrásától. Ahit oldala is csatarendbe szedi erőit, vezetőjük K
risztus, hitünk szerzője ésbevégzője. Ó
ráról órára az egész világegyetem láttára zajlik a küzdelem
, akézitusa. A
nagy kérdés: Ki kerekedik felül?” – (E
llen G. W
hite: Sons andD
aughters of God, 328. old.).
Hogyan
tapasztaltuk saját életünkben
e két erő küzdelmét? H
ogyanism
erhetjük fel a küzdelm
et? Hogyan
tud Sátán elrejtőzn
i? Min
dig jóllátjuk, h
ogy mi is történ
ik valójában?
97
Hétfő
december 12.
AZ
ÖR
DÖ
GN
EK M
IND
EN R
AVASZ
SÁG
A (Efézus 6:11)
A lelki küzdelem
ről szólva Pál általánosan figyelmeztet az ördög m
inden ra-vaszságára (E
f 6:11). M
i lehet az ördög minden ravaszsága? A
z ördög nem feltétlenül a leg-
nyilvánvalóbb gonosz módon tám
adja a hívőket. Módszereit gyakran leple-
zi, kísértéseivel olyan látszatot kelt, mintha m
agasztos, fennkölt ügyeketszolgálna. K
ét példa: úgymond nem
es dologra célzott Éva m
egkísértésekor(lásd: 1M
óz 3:1–5); Júdást pedig arra sarkallta, tegyen meg m
indent azért,hogy itt a földön m
egalapítsák a Messiás birodalm
át. C
. S. Lewis egyik könyvében olyan képzeletbeli leveleket közölt, am
elye-ket C
sűrcsavar, a tapasztalt gonosz lélek írt fiatal munkatársának, aki m
égnem
elég jártas a szentek elgáncsolásának művészetében. Tegyük fel, János
az édesanyjáért imádkozik, akit reum
a gyötör. Csűrcsavar azt tanácsolja if-
jú társának, ilyenkor ne azon mesterkedjen, hogy m
egingassa Jánosnak azim
a erejébe vetett hitét, inkább késztesse állandó imádkozásra, m
ég akkoris, am
ikor inkább masszíroznia kellene édesanyja fájó ízületeit.
Egy következő levelében pedig a fortélyos ördög, C
sűrcsavar azt javasol-ja, hogy a keresztényeket óriási horderejű elm
életi kérdésekkel kössék le,m
ert akkor észre sem veszik a valódi, közvetlen problém
ákat. Csűrcsavar
szerint az a játék lényege, hogy „árvíz idején mindannyian poroltóval futká-
rozzanak”
– (C
.S. L
ewis:
Th
e Screw
tape
Letters,
[Lon
don
: C
ollins
Clear–Type Press, 1956.] 128–129. old.).
Keressük ki a következő szövegeket, és n
ézzük meg, Sátán
mely m
ód-szereit ism
erhetjük fel! M
elyik módszere tűn
ik ismerősn
ek?
Jób 2:9________________________________________________________
Zak 3:1________________________________________________________
Lk 22:3________________________________________________________
Jel 12:12_______________________________________________________
Mk 4:15_______________________________________________________
2Pt 3:4________________________________________________________
1Th
essz 2:18___________________________________________________
2Kor 2:10–11__________________________________________________
96
Csütörtök
december 15.
VEG
YÉT
EK FEL…
ÉS ÁLLJA
TO
K M
EG!
Mivel bátorította P
ál a hívőket, m
iután arra szólította olvasóit, h
ogy„legyetek erősek…
!”(Ef 6:10)? M
it kell tenn
iük és miért (Ef 6:11)?
Ha csak önm
agunkra hagyatkozunk, számolnunk kell azzal, hogy nincs
bennünk elég akaraterő és állhatatos kitartás szembeszállni az ördöggel.
Természetünkből fakadóan bűnösök vagyunk (R
óm 3:23). A
bűn elválasz-tott Istentől (É
sa 59:2), rabszolgáivá tett (Jn 8:34; Róm
6:16), megrontotta
a gondolkodásmódunkat és lelkiism
eretünket is (2Kor 3:14; 2T
im 3:13).
Mi az em
ber szerepe Sátán és a bűn
elleni küzdelem
ben? M
t 16:24; Lk13:24; A
pCsel 14:22; Fil 4:1; 2T
im 2:3; Jak 5:10–11; 1P
t 4:1
A neves újszövetséges teológus, H
erman R
idderbos így fogalmazott: „Igaz,
hogy Krisztusban [Sátán] m
ár legyőzött ellenfél, ám m
ég korántsem veszély-
telen. Az egyház viszont gazdagon felszerelt fegyvertárat kapott Istentől,
hogy felvehesse a harcot [a gonosz erőkkel], így továbbra is meg tud állni”
– (H. R
idderbos: Paul: An O
utline of His T
heology [Grand R
apids: William
B. Eerdm
ans, 1975.] 392. old.). Isten így küld csatába „a gonoszság lelkei ellen”
(Ef 6:12).Ez a fegyverzet
bőven elegendő ahhoz, hogy kivédjük Sátán megtévesztő cselvetéseit. Sátán
fortélyos ellenfél, aki nem becsületesen harcol. Felhasznál m
inden létező csa-lást, hol beszélő kígyó (1M
óz 3), hol világosság angyala (2Kor 11:14) képében
jelenik meg. Ezért szól így Pál kettős tanácsa: Vegyétek fel…
és álljatok meg!
Ha azt m
ondjuk, hogy „vedd fel!”, akkor olyan dologra gondolunk, ami
nincs „rajtunk”. A vegyétek fel az állandóságra is figyelm
eztet. A keresztény
egyetlen percre sem m
aradhat „Isten minden fegyvere”
(Ef 6:11) nélkül, és te-
tőtől talpig az egész testet, a gondolatoktól kezdve egészen a tettekig, min-
dent be kell fednie a felszerelésnek. Ef 6:11–14 verseiben az apostol négy-
szer említi az állni igét (m
egállhassatok, ellentállhassatok, álljatok elő for-m
ában), utalva arra, hogy tartsunk ki, álljunk ellen az ellenségnek, legyünkéberek, figyelm
esek, és semm
iképp se adjuk meg m
agunkat. Miénk a győ-
zelem!
Ha tudjuk, h
ogy valamelyik ism
erősünk éppen
most küzd Sátán
nal,
beszélgessünk vele! M
ivel segíthetün
k még azon
kívül, hogy im
ádko-zun
k vele és érte?
99
Szerdadecem
ber 14.
LEGY
ETEK
ERŐ
SEK
A tusakodás (E
f 6:12) a keresztény küzdelmét jelöli, és két dologra is utal.
Az első: a kézitusa vagy birkózás képét vetíti elénk. A
második: az ellenség
annyira közel van hozzánk, mint birkózás közben a küzdőfél. A
z ellenfélegyrészt igyekszik álcázni m
agát, ugyanakkor vakmerő is, sem
milyen esz-
köztől nem riad vissza, hogy m
egtévessze azokat, akik Krisztusban hisznek,
bíznak. A keresztény élet és hit három
alapelvén múlik a harc kim
enetele:„legyetek erősek”
(10. vers); „öltözzétek föl az Isten minden fegyverét”
(11. vers);és „álljatok”
(14. vers, lásd még: 11., 13. versek). M
a az első lényeges dolog-gal foglalkozunk, a m
ásik kettőt pedig majd később vizsgáljuk m
eg.A
legyetek erősek kifejezés harmincnál is többször szerepel a Bibliában,
ebből háromszor az Ú
jszövetségben. A felszólítással gyakorlatilag azt m
ondjaIsten: Tőlem
kapod az erőt! Ezért légy erős, és ne félj!
Keressük ki a következő bibliaszövegeket és figyeljük m
eg, milyen biz-
tonságot sugároz mindegyik, függetlenül a körülm
ényektől, amelyek-
kel szembe kellett nézni! Józs 10:25; Ésa 35:4; D
án 10:19; 1Kor 16:13
Pál arra szólít, hogy legyünk erősek az Úrban (E
f 6:10). Az örök ellenséggel
csak akkor szállhatunk szembe sikerrel, ha Isten oldalán állunk. „N
em erő-
vel, sem hatalom
mal, hanem
az én lelkemm
el! azt mondja a Seregeknek U
ra”(Z
ak 4:6). Pusztán emberi erővel nem
mérkőzhetünk m
eg a gonoszság se-regeivel, legyünk bárm
ilyen erősek, edzettek és erkölcsileg makulátlanok.
Ehhez a küzdelem
hez szükség van a lelki hatalmasságokra. A
gonosz elleniharchoz nem
elegendő akár csak egy hajszálnyival is kevesebb az Istentőlszárm
azó erőnél, amit a Szentlélek közvetít. „N
álam nélkül – m
ondja Jézus –sem
mit sem
cselekedhettek”(Jn 15:5). Pál ehhez hozzáfűzte: „H
ála az Isten-nek, aki a diadalm
at adja nékünk a mi U
runk Jézus Krisztus által”
(1Kor
15:57). Az Ő
kegyelme elegendő m
indenre (2Kor 12:9).
Pál még egy gondolatot fűzött a tanácshoz, hogy Legyetek erősek az Ú
r-ban. A
z Úrban lévő erő az Ő
hatalmas erejéből árad ránk (E
f 6:10). Pál már
korábban is, Ef 1:17–21 verseiben azért im
ádkozott, hogy mi is tapasztaljuk
Isten hatalmát, am
it Krisztus feltám
asztásával bemutatott. E
f 2:1–7 szaka-szában arról írt az apostol, hogyan tapasztalhatjuk ezt az erőt. A
hogy Istenképes volt feltám
asztani Krisztust a halálból, m
inket is fel tud támasztani a
bűn halálából, és új életre kelt Krisztusban. A
feltámadás erejével küzdjünk
„a gonoszság lelkei ellen, melyek a m
agasságban vannak” (Ef 6:12).
98
101
Péntekdecem
ber 16.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: A
világegyetemben dúló háborúról: „Is-
ten Igéjéből megtudhatjuk, hogy a világm
indenségben két erő küzd egy-m
ással, és mindkettő befolyásolja, irányítja az em
bereket. Mindkét fél hat
minden em
berre. Az Isten uralm
a alatt élő emberek, akik a m
ennyei angya-lok befolyása alatt állnak, képesek lesznek felism
erni a sötétség erőinek lát-hatatlan, de annál körm
önfontabb cselvetéseit. Szünet nélkül, komolyan
igyekezzenek Isten akarata szerint élni, akik a mennyei m
unkásokkal össz-hangban kívánnak m
aradni! Semm
i szín alatt ne engedjenek teret Sátánnakés angyalainak!” – (E
llen G. W
hite megjegyzései, Seventh-day A
dventistBible C
omm
entary, 6. köt. 1119. old.).A
z egész életen át tartó háborúságról: „Az ellenség m
inden érvet, min-
den csalást latba vet, hogy gúzsba kösse az embert, tehát ha el akarjuk nyer-
ni az élet koronáját, komoly, kitartó erőfeszítéseket kell tennünk. N
em rak-
hatjuk le a fegyvert, és nem távozhatunk a csatam
ezőről addig, amíg M
eg-váltónk segítségével diadalt nem
aratunk!Biztonságban vagyunk m
indaddig, amíg nem
vesszük le tekintetünkethitünk szerzőjéről és bevégzőjéről. E
hhez azonban szükséges, hogy azodafelvalókkal törődjünk és ne csak a földi dolgokkal. H
it által emelked-
jünk mind m
agasabbra Krisztus kegyelm
ének ismeretében! H
a naponkéntelgondolkodunk páratlan jóságáról, egyre inkább felnövünk dicsősége kép-m
ásához” – (Ellen G
. White: M
y Life Today, 105. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. O
lvassuk fel a csoportunkban 2Kor 10:3–5 verseit! M
it tudhatunk meg
a lelki küzdelemről?
2. Sátán gyakori csalása, hogy az igazságba burkoltan egy kevés ham
issá-got kever (például szolgálhat erre az a téves felfogás, m
iszerint Isten ál-dásának, elism
erésének jele volna az anyagi jólét). Milyen példákat em
-líthetünk m
ég arra, hogy Sátán az igazságot és a hamisságot elegyítve
igyekszik megtéveszteni?
3. Ism
erünk valakit, aki épp most vív nehéz lelki küzdelm
et? Mivel m
utat-hatjuk m
eg, hogy odafigyelünk rá és törődünk vele?
100
De
az Ú
r má
sk
ép
pe
n g
on
dolta
… (2
)
A férjem
mel m
ár összekerülésünk is problematikusan indult; egészen m
ás világ-ból érkeztünk, jó nagy batyuval. Több évig voltunk külön, m
indketten éltük sajátéletünket. É
n a Hetednapi A
dventista Egyház tagja voltam
, a férjemrõl nem
sokattudtam
, csak annyit, hogy máshol, m
ással élt. Közeledési szándékait nem
vettemkom
olyan, rendre elutasítottam.
Egy szép napon m
égis megtört a jég, nyilván m
ert az Úr m
ásként gondolta…Valahogy hirtelen letisztult m
inden, a régi beidegzõdött elvárások, tettek kihullot-tak a rostán, csak a ragaszkodás, szeretet m
aradt fenn. Szépséges év követke-
zett. Egy…
Annyi szeretetet kaptam
e rövid idõ alatt, mint ezt m
egelõzõen egészéletem
ben sem.
Majd egész váratlanul a férjem
szólt, hogy õ is csatlakozna az egyházhoz.M
ég csak a keresztségre való felkészülés szervezésénél tartottunk, amikor kide-
rült, hogy rosszindulatú daganatai vannak. Több mint két évig tartó ádáz küzde-
lem következett a kórral, am
it barátaink, testvéreink próbáltak enyhíteni, sokanim
ádkoztak értünk, segítettek. Meg is lett az eredm
énye, új, jó dolgokra csodál-kozhattunk rá. A
z értékrend megváltozásával különös hangsúlyt kapott az össze-
tartozás érzése, a féltés és a csoda. Alig m
erem leírni, m
ert világunkban könnyena képzelet szülem
ényének, gyógyszerek mellékhatásának m
ondanak mindent,
ami
földöntúli. S
okan várjuk
a csodát,
de ha
bekövetkezik, kételkedünk
avalóságában. M
i is történt tehát?A
mûtétre való várakozás idején, a kórházi ágyon fekve, idegfeszültségben,
a félelem m
akacs szorításától szenvedett a férjem. E
gyik éjjel azt látta, hogykitárul az ajtó, és nagy fényességtõl övezve közeledik hozzá valaki, akinek azarca nem
kivehetõ. A férjem
felült, kitárt kezekbe simult keze, és…
érezte a szö-gek nyom
ait. „Ne félj!” – ezt sugallta, talán m
ondta is a kései látogató, azután las-san eltûnt. S
oha nem tapasztalt tisztaság illata m
aradt a levegõben, és valami
mám
oros boldogság, nyugalom a férjem
szívében, aki alig várta a reggelt, hogyelm
ondhassa nekem ezt a csodálatos élm
ényt. A
mi ezután következett: m
ûtét, kezelések sorozata, újabb mûtét, teljes haj-
kihullás kétszer is. Ez ugye em
berileg alig tûrhetõ, de az Úr kegyelm
ébõl igen jólviselte a nehéz idõszakokat, közben pedig felkészült a keresztségre. V
égezte anapi m
unkát, és igyekezett, hogy amit lehet, m
egtegyen nekem, am
íg tart azélete.
El kellett m
ennie. Talán azért, mert akkor ért el élete csúcspontjához hitben,
kitartásban, nem kevés akadályt legyõzve. M
ivel az Úr ism
erte emberi gyengéit,
talán meg akarta védeni attól, hogy a régi rossz beidegzõdések újból visszahúz-
zák a porba. Elm
ent, de itthagyta az újbóli találkozás, a feltámadás rem
énységétés a tudatot, hogy m
ég van dolgom a földön!
„A hit pedig a rem
énylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való
meggyõzõdés”
(Zsid 11:1).
Ju
há
sz Ilo
na
Vasárnapdecem
ber 18.
„KÖ
RÜ
LÖV
EZV
ÉN D
EREK
AT
OK
AT
IGA
ZLELK
ŰSÉG
GEL”
(Efézus 6:14)
„Micsoda az igazság?”
(Jn 18:38) – tette fel Pilátus Jézusnak a kérdést. Az
emberek a történelem
során mindig is vizsgálták ezt a kérdést. G
ondoljunkvégig néhány lehetséges választ: az igazság az, am
i logikus; az az igaz, ami
beválik; az igazság viszonylagos; az igazság olyan megfigyelés, am
it ellen-őrizni lehet; az az igazság, am
it a vallásom, illetve a papom
tanít.
Mit tudhatunk m
eg az alábbi igék alapján az igazság bibliai fogalmáról?
Ésa 65:16______________________________________________________Z
solt 43:3_____________________________________________________ Jn
17:17_______________________________________________________ Z
solt 86:11____________________________________________________ 3Jn
4__________________________________________________________Jn
14:17_______________________________________________________ Jn
14:6________________________________________________________
A keresztény szám
ára az igazság egy személy: Jézus K
risztus, akiben az Úr
kinyilatkoztatta Isten egész teljességét (Ef 3:19) és az igazságot. A
z Igazság,Jézus – m
egmentő, m
egváltó igazság. Arra szólít, hogy haljunk m
eg a bűn-nek, igaz em
berként, erkölcsi tisztaságban, lelki egységben éljük az életün-ket, eleget téve Isten elvárásainak m
inden emberi kapcsolatunkban. A
z igaz-ságba nem
csak az tartozik bele, amit hiszünk, hanem
az is, amit teszünk.
A bűn és a m
egtévesztés világában csakis a Krisztus iránti m
aradéktalan el-kötelezettség fegyverezhet fel m
indannyiunkat az igazsággal. Ezért is figyel-
meztetett Pál apostol: „Ö
ltözzétek fel az Úr Jézus K
risztust, és a testet ne táp-láljátok a kívánságokra”
(Róm
13:14). A
z Újszövetség keletkezésének korában a róm
ai katona övet tett a dere-kára, am
ivel felfogta ruháját, hogy az ne akadályozza a járásban. A keresz-
tény öve az igazság. Olyannyira járja át egész lényünket Jézus, az igazság,
hogy se benső lényünk, se külső cselekedeteink ne akadályozzanak a lelkiküzdelem
ben. Akkor elárulja beszédünk és életünk, istentiszteletünk és
munkánk, hogy annak vagyunk az alattvalói, aki m
aga az igazság, és akibena változásnak m
ég az árnyéka sincs.
Hogyan
válaszolnán
k ezekre a kérdésekre: Mi az igazság? M
i a hasz-
nun
k abból, ha ism
erjük az igazságot?
103
13. tanulmány
december 17–23.
A keresztén
y ember
fegyvertára
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: János 14:6; 18:38; R
óma 1:16–17; 1K
orinthus1:30; E
fézus 6:13–18; 1Thesszalonika 5:8
„An
nakokáért vegyétek föl az Isten
nek m
inden
fegyverét, hogy ellen
-tállh
assatok ama gon
osz napon
, és min
deneket elvégezvén
megáll-
hassatok” (Ef 6:13).
Isten minden fegyvere. „A
keresztény élete harc és menetelés. E
bben a küz-delem
ben nincs pihenés; állandó, kitartó erőfeszítésekre van szükség. Csak-
is szüntelen igyekezettel arathatunk győzelmet Sátán kísértései felett” – (E
l-len G
. White: T
he Ministry of H
ealing, 453. old.).
A Sátán elleni harctól ugyan nem
menekülhetünk m
eg, de bátorítson kétígéret. A
z első, hogy a kereszten Krisztus m
ár legyőzte Sátánt, és az Ő győ-
zelme a m
iénk is (Gal 2:20). A
második pedig az, hogy Isten teljes fegyver-
zettel lát el (Ef 6:11). N
e feledkezzünk meg arról, hogy Pál teljes fegyverzet-
ről beszél. Fegyvertárunknak legalább hat részét sorolta fel. Mindegyikre
szükség van, mert Isten kovácsolta egységbe őket, és szerelte fel m
indenszükséges dologgal, tehát nem
mellőzhetjük egyetlen darabját sem
anélkül,hogy az egészet m
eg ne gyengítenénk. Ezen a héten a fegyverzet hat darab-
ja közül öttel foglalkozunk, a hatodik pedig a következő héten kerül sorra.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
i az igazság bibliai fogalma? M
it jelent „az igaz-ságnak m
ellvasa”(E
f 6:14)? Miért fontos része a keresztény hitnek „a békes-
ség evangéliuma”
(15. vers)? Hogyan véd m
eg a hit Sátán támadásaitól? M
i„az idvesség sisakja”
(17. vers)?
102
Kedd
december 20.
A B
ÉKESSÉG
EVAN
GÉLIU
MA
(Efézus 6:15; Ésaiás 52:7)
Olvassuk el Ef 6:15 versét! Vajon
mire utalh
atott Pál ezzel a verssel?
Pál a többi versben is a katonaság köréből merítette a példát, ezért bizonyá-
ra a római hadsereg katonáinak lábbelijére gondolt. A
római katonák olyan
lábbelit hordtak, aminek segítségével biztosan m
egállhattak a csatában. Egy
katonának nem szabad elbotlania, vagy nem
csúszhat meg, am
ikor az őtkörbezáró ellenséggel harcol. A
keresztényeknek is erősen, megingathatat-
lanul kell állniuk az evangélium igazságában, ha a lelki küzdelem
ben győ-zelem
re akarnak jutni. Szilárdan álljunk a lábunkon, ha azt akarjuk, hogy atestünk is rendületlen m
aradjon. A hitünk alapja a békesség evangélium
a.Bárm
ilyen fontos is minden m
ás igazság, mindennek az alapja az evangéli-
um üzenete, hogy üdvösséget csakis Jézus K
risztusban nyerhetünk, hit ál-tal. H
a nem ez az alap, m
inden összedől.
Olvassuk el a h
ármas an
gyali üzenetet (Jel 14:6–12)! M
i bizonyítja
ebben a szövegben
, hogy m
ilyen fon
tos része az evangélium
az üzene-
tünkn
ek?
Figyeljük meg azt is, hogy Pál a békesség evangélium
a kifejezést használja.A
béke jelenti a bűn és az én feletti győzelem eredm
ényeként fellépő nyu-galm
at. Ez a szó a kapcsolatra vonatkozik – az Isten és az em
ber közötti bé-kesség kapcsolatára (R
óm 5:1), valam
int az emberek, különösen a hívők
közösségének összetartására. Isten tehát azt várja a keresztényektől, hogym
indig a békességet munkálják (2T
im 2:22; 1Pt 3:11). K
ereszténységünkforog veszélyben, és kitesszük m
agunkat Sátán kísértéseinek, ha elidegene-dünk akár Istentől, akár a többi em
bertől.
Valóban ism
erjük az evangélium
békességét? Ha n
em, m
it kell meg-
változtatnun
k ahh
oz, hogy m
i is megtapasztalh
assuk?
105
Hétfő
december 19.
AZ
IGA
ZSÁ
GN
AK
MELLVA
SA (Efézus 6:14)
A keresztény fegyvertárának m
ásodik darabja az igazság mellvasa. M
ivel akeresztény élet alapja a K
risztusban kinyilatkoztatott igazság, az életet való-ban az igazság m
ellvasával kell védeni. A róm
ai katonák legfontosabb szer-veit – a nyakuktól egészen a com
bjukig – páncél védte az ellenséges táma-
dástól, amelyet talán a m
ai golyóálló mellényhez lehetne hasonlítani. A
ke-resztény életet az Istentől eredő és Isten által m
egerősített igazság védi.
Milyen
nek m
utatta be Pál az igazságot? M
it mon
dott Isten, h
ogyanszerezh
etjük meg? M
it tapasztal az az ember, akin
él megvan
az igaz-ság (R
óm 1:16–17; 1K
or 1:30; 2Kor 5:21)?
Isten jellemzője az igazság (É
sa 59:17; Róm
3:26; 2Tim
4:8). Az igazságot az
Úr K
risztusban jelentette ki (Róm
1:16–17), általa igazított meg (R
óm3:25–26), am
i azt jelenti, hogy igaznak mondott, és m
egbocsátotta bűnein-ket. K
risztus igazsága teszi lehetővé, hogy kapcsolatban álljunk Istennel. Sá-tán tám
adásaitól tehát semm
i sem nyújthat nagyobb védelm
et annál, mint
az, hogy igazi kapcsolatban vagyunk Istennel. K
risztus a mi igazságunk, azaz Ő
a mellvas. E
zzel gyakorlatilag ezt üzen-jük Sátánnak: „H
a az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” „Kicsoda vádolja az Is-
ten választottait? Isten az, aki megigazít; kicsoda az, aki kárhoztat?” (R
óm8:31–34).
Hogyan
mutatkozik m
eg a keresztény életében
az igazság, min
t igazikapcsolat Isten
nel (R
óm 6:10–14)?
Az Istennel való igazi kapcsolatnak, az igazságnak igaz életet kell eredm
é-nyeznie. Isten arra kér, hogy legyünk a tanítványai, életünk álljon összhang-ban K
risztus jellemével, aki követőinek hívott el. Igaznak lenni azt jelenti,
hogy Krisztushoz hasonlítunk Isten törvényét betartva, erkölcsi feddhetet-
lenségben, egyenes, becsületes életet élve, krisztusi szeretettel viseltetvem
indenki iránt.
Hogyan
vehetjük fel az igazság m
ellvasát? Hogyan
kapcsolhatjuk ösz-
sze az „öltözzétek föl” felszólítást azzal, hogy „él ben
nem
a Krisztus”
(Gal 2:20)? H
a az igazságot fel kell öltöznün
k, akkor valami m
ást lekell vetn
i? Ha igen
, akkor mit?
104
Csütörtök
december 22.
AZ
ÜD
VÖ
SSÉG SISA
KJA
(Efézus 6:17; 1Thesszalonika 5:8)
Albert fiatal, jóképű, értelm
es fiú volt. A szülei szem
efénye, igazi áldás a gyü-lekezet közösségének. Szerette a zenét, jól értett a szám
ítástechnikához, ésalaposan ism
erte a Bibliát. A gyerekek rajongtak érte. A
z idősebbek biztos-ra vették, hogyha felnő, egész közösségük büszkesége lesz. D
e a 18. szüle-tésnapja tragédiába torkollt, gyászt borítva A
lbert szüleire, és nagy szomo-
rúságba döntve a kis adventista közösséget. Alighogy elindult a közeli bolt-
ba, hogy megvegyen valam
it az egyik idős szomszédnak, egy száguldó te-
herautó fellökte Albert m
otorját, és a fiú a motorról lezuhanva a fejére esett.
„Súlyos koponyasérüléseket szenvedett” – mondta a boncolást végző orvos.
„Bárcsak felvette volna a bukósisakot…”
A sisak a fejet védi. A
világ számos országában törvény írja elő, hogy köte-
lező bukósisakot viselni, ami különböző veszélyektől véd. Pál korában a ke-
mény fém
ből, pl. bronzból vagy vasból készült sisak hozzátartozott a katonákm
egszokott viseletéhez. Karddal nem
lehetett átvágni rajta. Így van ez a ke-resztény küzdelm
ében is. A keresztényeknek feltétlenül fel kell venni a sisa-
kot, hogy védelmezzék akaratuk székhelyét, hiszen ott döntenek olyan m
eg-határozó kérdésekről, m
int pl. kinek a szolgálatában állnak, és miben rem
ény-kednek. Pál azt m
ondja, hogy a Krisztusban nyert üdvösség ez a sisak.
Olvassuk el 1T
hessz 5:8 versét! M
it árul el a vers a sisakról?
Mint keresztények, éljünk az üdvösségnek rem
énységével (1Thessz 5:8)!
Szert tehetünk erre a reménységre, m
ert bennünk van, de nem abban, am
itsaját m
agunk el tudunk végezni. Vajon ki ne adná fel végül csüggedten a rem
ényt, ha saját cselekedete-inkkel, teljesítm
ényeinkkel vagy szentségünkkel szerezhetnénk meg az üd-
vösséget? A jó hír azonban az, hogy Jézus tettei, teljesítm
énye, szentsége ad-ja m
eg az üdvösség reménységét. H
a reménységünket bárm
i másra alapoz-
nánk, előbb-utóbb elveszne. N
em kell félnünk, m
ég annak ellenére sem, hogy Sátán sokszor kétsége-
ket ébreszt bennünk az üdvösségünkkel kapcsolatban. Am
eddig Krisztus-
ban maradunk, és viseljük az üdvösség sisakját, K
risztus a biztosítékunk(Jn 6:37–39; R
óm 8:31–39; 1Pt 1:3–10).
Hisszük-e, h
ogy üdvözülnén
k, ha m
ár ma m
eghaln
ánk? In
dokoljukm
eg válaszunkat!
107
Szerdadecem
ber 21.
A H
IT PA
JZSA
(Efézus 6:16)
Ebből a szakaszból kitűnik három igen fontos dolog a keresztény fegyvertárá-
val kapcsolatban. Először: „Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát”
(Ef 6:16). Afegyverzet előbbi részei m
ellett erre is elengedhetetlenül szükség van. Másod-
szor: a keresztény élethez és győzelemhez nélkülözhetetlen a hit.
Olvassuk el Z
sid 11:6 versét! Mit tudh
atunk m
eg ebből a hit szerepé-
ről? Hogyan kapcsolódik Ef 6:16-hoz? H
ogyan dönthetjük el Jak 2:18–20alapján
, mi a bibliai h
it és mi n
em az?
Hogyan értjük m
eg a hit jelentését ezekben a versekben? Nem
az az igazihit, ha elhiszek valam
it, hanem az, ha hiszek valam
iben. Az első bizonyos
tantételek gyűjteményének elfogadása értelem
mel (E
f 4:13), míg a m
ásodikalapvető bizalom
Istenben, állandó bizalom Igéjében és ígéreteiben. E
z a fel-tétlen bizalom
elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a hit pajzskéntszolgálhasson.
„A hit Isten iránti bizalom
mal teljes, ha az em
ber hiszi, hogy Isten szeretés tudja, m
i a legjobb számunkra. E
z késztet arra, hogy saját utunk helyettIstenét válasszuk. Saját tudatlanságunk helyett Isten bölcsességét fogadjukel, gyengeségünk helyett az Ő
erejét, bűnösségünk helyett pedig az Ő igaz-
ságát. Az életünk, egész lényünk m
ár Istené, hittel elfogadjuk, hogy hozzátartozunk, és várjuk áldását” – (Ellen G
. White: Education, 253. old.).
Ez a hit ad erőt ahhoz, hogy eloltsuk „am
a gonosznak minden tüzes nyi-
lát”(E
f 6:16). Az ellenség tüzes nyilai sokféle form
ában jelentkezhetnek: kí-sértés, kétely, bűnös kívánság, csüggedés, m
egpróbáltatás, lázadás, bűntu-dat és m
ég sok egyéb.A
rómaiak pajzsa kb. 120 cm
magas és 60 cm
széles volt, erős fából ésbőrből készült, am
it vaskeret fogott össze. A katona a védekezésre és tám
a-dásra is felkészülten állt egyik kezében a pajzzsal, a m
ásikban a karddal(am
iről majd a következő héten ejtünk szót). A
mindenható Istenbe vetett
hit adja meg a teljes bizalm
at ahhoz, hogy rendíthetetlen bátorsággal ellen-álljunk Sátánnak. Isten m
aga a „pajzs az ahhoz folyamodóknak”
(Péld 30:5).
Milyen
tüzes nyilaktól védett m
ár meg a h
it pajzsa? A kételytől, a
csüggedéstől vagy a félelemtől? P
róbáljuk meg felvázoln
i azt a folya-m
atot, ahogy a h
it ilyen esetben
hat! M
ilyen tapasztalatun
król beszél-h
etünk m
ásoknak is, akiket h
asonló tám
adások érnek?
106
109
Péntekdecem
ber 23.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: A
mennyei fegyvertár: „H
a viseljük am
ennyei fegyverzetet, azt tapasztaljuk, hogy az ellenség támadásai nem
tud-nak erőt venni rajtunk. Isten angyalai körülöttünk állnak, hogy m
egvédje-n
ek” –
(Ellen
G
. W
hite
megjegyzései,
Seventh
-day
Ad
ventist
Bible
Com
mentary. 6. köt. 1119. old.).
Az igazlelkűség öve: „A
gonoszság ellen nem létezik m
ás biztosítás, csakaz igazság. E
gyetlen ember sem
képes rendületlenül kiállni az igazságért, haa szívében nem
lakozik az igazság” – (Ellen G
. White: In H
eavenly Places,179. old.).
Az igazság m
ellvasa: „Mint választottak, hűségesek és igazak állnak m
egaz Ú
r előtt mindazok, akik felöltötték K
risztus igazságának palástját. Sátán-nak nincs ereje kiragadni őket a M
egváltó kezéből. Krisztus nem
engedi,hogy az ellenség hatalm
ába kerüljön akár csak egyetlen ember is, aki bűn-
bánattal és hittel kérte védelmét” – (E
llen G. W
hite: God’s A
mazing G
race,31. old.).
A hit pajzsa: „A
megm
entő hit egyezség: akik elfogadják Krisztust, szö-
vetségi kapcsolatba kerülnek Istennel. Az őszinte hit, élet. A
z élő hit az élet-erő növekedését jelenti, odaadó bizalm
at, mely által a lélek győzedelm
es ha-talom
má válik” – (E
llen G. W
hite: Jézus élete, 286. old.).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. Beszélgessünk a csütörtöki rész végén szereplő kérdésről! M
it tudha-tunk m
eg a különböző válaszok alapján önmagunkról és arról, hogyan
értjük az üdvösséget? 2.
Az igazságot sokan pusztán tantételek gyűjtem
ényének tartják. Kapcso-
latban áll az igazság a tantétellel? Előfordulhat, hogy az em
bernek igazavan a tantételeket illetően, ám
még sincs nála az igazság? E
lőfordulhatesetleg az, hogy az em
ber ismeri az igazságot, a tantételek terén azonban
téved? Beszélgessünk erről!3.
Mi erősíti és m
i gyöngíti a hit pajzsát? 4.
Mi a különbség az üdvbizonyosság és azon nézet között, hogy ha az em
-ber elfogadja az üdvösséget, biztosan üdvösségre jut?
108
A legszebb karácsonyi ajándék
Ateista családból szárm
azom. K
özépiskolás koromig a B
ibliát még
csak nemis láttam
. A középiskolában viszont a legjobb barátnõm
egy adventista leánylett. Õ
próbált Istenrõl beszélni nekem, de én ezt a tém
át teljesen elhárítot-tam
. Nem
hittem Isten létezésében, nem
értettem, hogy szom
baton miért
nem szabad vásárolni, fõzni stb. E
zeket mind csak korlátoknak láttam
. Ba-
rátnõm tovább próbálkozott. A
dott bibliai témájú lapokat, kis füzetet Jézus
életérõl. Megkaptam
tõle E. G
. White Jézushoz vezetõ út
címû könyvét is.
Ezeket soha nem
olvastam el, de lelkiism
eretem nem
engedte meg azt sem
,hogy kidobjam
õket, így hát gyûjtögettem.
Barátnõm
nagymam
ájánál találkoztam elõször a S
zentírással, aki min-
den reggel olvasta azt. Egyszer kíváncsiságból én is beleolvastam
, de olyannehéz volt a nyelvezete, hogy nem
értettem belõle sem
mit sem
. A
szakközépiskola elvégzése után barátnõmm
el egy munkahelyre ke-
rültünk. A közös m
unkahely közelebb hozott egymáshoz bennünket. E
gy-szer m
eghívott egy elõadássorozatra. Zavart, hogy a fiatalok végig Istenrõlbeszéltek, de a dalok tetszettek. É
vek teltek így el, míg egyszer m
eghívottegy hétvégére hozzájuk. S
zombaton elm
entünk a gyülekezetbe is. Én na-
gyon vonakodtam, m
inden részem tiltakozott ellene, de m
ivel nem akartam
megbántani, hát elm
entem. M
indenki kedves és figyelmes volt velem
, de éna legszívesebben elm
enekültem volna. A
kkor eldöntöttem m
agamban, hogy
ez volt az utolsó gyülekezeti látogatásom.
Ezután 2000 õszén az E
gészség Expóra hívott m
eg a barátnõm. A
z exponagyon m
ély hatást tett rám; eldöntöttem
, hogy elhagyom az állati eredetû
étrendet, és vegetáriánus leszek. Itt is volt szó Istenrõl, de már nem
tiltakoz-tam
ellene. A barátnõm
tõl is egyre többet kérdezõsködtem a hitérõl. H
a nemis tudatosan, de vágytam
Isten közelségére. Szerettem
volna egy Bibliát, de
nem m
ertem senkinek m
egmondani. G
ondoltam, a karácsonyi vásáron m
ajdveszek egyet, de olyan sok dolgom
volt, hogy nem tudtam
elmenni a vásárra.
Decem
ber 24-én dolgoztam. M
ikor kinyitottam az öltözõszekrényem
et,egy csom
agot pillantottam m
eg. A barátnõm
karácsonyi ajándéka volt. Kí-
váncsian nyitottam ki, és egy B
ibliát találtam benne. N
agyon megörültem
neki; ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka.
Ezután januártól kezdve rendszeresen jártam
a gyülekezetbe. Nagyon
hálás vagyok a jó Istennek, hogy éveken keresztül szólongatott, hívogatott,és nem
adta fel, míg el nem
érkeztem hozzá. Ú
j munkakört is jelölt ki szá-
mom
ra. Az egészséges életm
ód kialakításában segédkezem, és ezzel is
segítek másoknak, hogy közelebb jussanak Istenhez.
(K. M
.)
Vasárnapdecem
ber 25.
AZ
IGE ÉS A
LÉLEK
Vegyétek föl „a Léleknek kardját, am
ely az Isten beszéde” (Ef 6:17).
Isten fegyvertárának hat darabja közül Pál utolsóként említi Isten Igéjét,
mégsem
akarja kisebbíteni annak fontosságát. A keresztény életm
ód alapjaaz Ige. N
élküle nem tudjuk, kicsoda Isten valójában, kik vagyunk m
i, mivé
válhatunk, mi a baj velünk. N
élküle nem tudjuk, hogyan m
enekülhetünkm
eg a bűntől, mit tett Isten K
risztusban, vagy mi is a végső sorsunk. A
tör-ténelem
tanúsága szerint, amikor – akár csak egy rövid időre is – az em
be-rek elfeledkeztek a Bibliáról, hihetetlen sötétség borult a világra. Igaz ez azegyénre és az egyház egészére nézve is. N
em véletlen tehát, hogy Pál olyan
nagy fontosságot tulajdonít Isten Igéjének az élet lelki csatáinak megvívásá-
ban.
A Szen
tírás a Lélek kardjának n
evezi Isten Igéjét. M
ilyen kapcsolat-
ban áll a Lélek a B
ibliával? Összegezzük a következő versekben
sze-replő válaszokat! 2P
t 1:21_______________________________________________________Jn
14:26_______________________________________________________1K
or 2:10______________________________________________________
Sokféle formában láthatjuk Isten kijelentéseit (Z
sid 1:1–3). A gyönyörű ég-
bolt, a természet szépsége és az élet csodája m
ind-mind a Terem
tő Istenthirdeti (Z
solt 33:6–9). Ám
annyiban más Isten kinyilatkoztatása Fia, Jézus
és az írott Ige által, hogy Jézus váltotta meg az em
bert a bűntől, és az Ige szá-m
ol be Krisztus üdvözítő tettéről (Jn 1:1–3, 14; 5:39; 17:17; R
óm 15:4). Így
tehát a Biblia bölccsé tesz „az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által”
(2Tim
3:15).Figyeljük m
eg azt is, ahogy Pál folytatja, hogy mi a Szentírás szerepe a
keresztény életében: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a fed-
désre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Is-
ten embere, m
inden jó cselekedetre felkészített”(2T
im 3:16–17).
Milyen
hatások gyen
gítik az emberek h
itét a Szentírásban
?
111
14. tanulmány
december 24–30.
Keresztén
y életmód
E H
ET
I TAN
ULM
ÁN
YUN
K: Z
soltár 119:9, 11; Márk 13:33; E
fézus 6:17–24;2T
imótheus 3:15–17; 1Péter 5:8
„Min
den im
ádsággal és könyörgéssel im
ádkozván m
inden
időben a
Lélek által, és ugyanezen
dologban vigyázván
min
den állh
atatosság-gal és kön
yörgéssel min
den szen
tekért” (Ef 6:18).
Közösség és életm
ód. Isten Igéjében gyökerezik mindaz, am
iről levelébeneddig szót ejtett az apostol – életünk eredetétől kezdve a kereszt titkáig,am
ely egységes családot hozott létre; a megváltás öröm
étől a felelősségtel-jes keresztény életig; az új em
beriség kialakításától kezdve a lelki küzdelemvalóságáig. Sem
mit sem
tudnánk az Úr akaratáról és életünkkel kapcsola-
tos szándékairól Isten Igéje nélkül, amit a Szentlélek ihletett és nyilatkozta-
tott ki. Az Ú
r közvetlenül szól hozzánk Igéje által.Igaz, hogy Isten szól hozzánk, de nekünk is beszélnünk kell hozzá! A
ke-resztény élethez nélkülözhetetlen, hogy egyrészt odafigyeljünk arra, am
itIgéjében m
ond az Úr, m
ásrészt imáinkban m
i is beszéljünk vele. Az Ige és
az imádság által nyerünk elegendő erőt ahhoz, hogy ellenálljunk a gonosz-
nak, és megm
aradjunk azon az ösvényen, amelyen Isten indított el. A
hétentöbbek között azt is m
egnézzük, mit m
ond Pál az Ige szerepéről és erejéről.
A H
ÉT
FŐBB K
ÉR
DÉ
SEI: M
ilyen helyet tölt be a Biblia a keresztény ember
életében? Mi a szerepe a bűnnel való küzdelem
ben? Miért álljanak készen
a keresztények? Mi az im
ádság szerepe az ördöggel való harcban?
110
Kedd
december 27.
AZ
IMÁ
DSÁ
G ÉS A
KER
ESZT
ÉNY
EMB
ER K
ÜZ
DELM
E
„Min
den im
ádsággal és könyörgéssel im
ádkozván m
inden
időben a
Lélek által, és ugyanezen
dologban vigyázván
min
den állh
atatosság-gal és kön
yörgéssel min
den szen
tekért” (Ef 6:18).
John Bunyan A zarándok útja
című könyvében egy m
egindító jelenetet ír le.K
eresztény a Megaláztatás völgyében találkozik A
pollyonnal, aki a sátánierőket jelképezi, am
elyek az Isten országa felé igyekvő szenteket akarjákösszetörni. A
pollyon minden fegyverét beveti K
eresztény ellen, aki a Lélekkardját forgatva ádáz küzdelm
et vív vele. A halálos ütközet hevében K
eresz-tény elveszíti a kardot. A
pollyon már örül, azt hiszi, hogy ezzel m
egpecséte-lődött K
eresztény sorsa, ám ekkor K
eresztény előkapja egy másik kipróbált
fegyverét, aminek neve: m
inden imádság, így tovább tart a tusa. K
ereszténygyakorlott m
ozdulatokkal forgatja fegyverét, legyőzi ellenfelét, és hatalmas
diadalkiáltás tör fel belőle.
Olvassuk el Ef 6:18 versét! M
ire buzdítja Pál az efézusiakat. M
iértolyan
fontos m
indez? M
k 13:33; 1Kor 16:13; K
ol 4:2; 1Pt 5:8!
Pál elengedhetetlennek tartja az imádságot. „Im
ádkozván minden időben…
vigyázván minden állhatatossággal”
(Ef 6:18). A
z imádság nem
csak a keresz-tény hétköznapi életének alapvetően fontos része, de kapcsolódik m
ég avégső esem
ényekhez is. Ez azt jelenti, hogy az im
a által nem csak a m
ábannyerünk erőt, hanem
reménységet kapunk a küszöbön álló, a végidőben be-
következő megpróbáltatások idejére is. H
a az ember Isten teljes fegyverze-
tét viseli, az igazságot, igazlelkűséget, békességet, hitet, üdvösséget meg az
Igét, és imádkozik, akkor m
inden bizonnyal legyőzi a gonoszt. Jézus im
aélete a legjobb példa erre. Az Ú
r, aki jól ismerte Isten Igéjét és
bízott is benne, negyven napon át imádkozott és böjtölt – így készült fel ar-
ra, hogy a pusztai kísértés során legyőzze az ördögöt (Mt 4:1–11). A
keresz-ten m
egvívott döntő ütközetre pedig a Gecsem
áné kertben elmondott im
á-ja készítette fel, am
ikor Isten akaratát tudakolta, és lelkében gyötrődve vá-lasztotta az engedelm
ességet (Mt 26:36–46).
Soroljuk fel, milyen
hatását érezzük az im
ának! Soroljuk fel azt is, m
iaz, am
it nem
tapasztalunk, h
a imádkozun
k! Szombatiskolai csopor-
tunkban
beszélgessünk erről!
Hétfő
december 26.
KA
RD
ÉS HA
RC
Mt 4:1–11 verseiben Jézus példát adott arra, hogyan tám
aszkodhatunk Is-ten Igéjére Sátánnal való harcunk idején. K
ét fontos tanulságot vonhatunkle Jézus pusztai m
egkísértéséből. Az első, hogy a lelki küzdelem
nagyon isvalóságos, ettől és Sátán haragja elől Isten egyetlen gyerm
eke sem m
enekül-het el. Sátán nem
támadja az övéit. M
inél közelebb kerülünk Istenhez, Sá-tán annál inkább igyekszik az ő oldalára állítani (Jób 1, 2). A
második, hogy
nem elég, ha ism
erjük az Igét. Ismernünk kell azt is, aki adta az Igét, és bíz-
nunk kell ígéreteiben. Sátán az Igét felhasználva akart kételyt ébreszteni Jé-zusban Isten ígéreteivel és szándékaival kapcsolatban. K
risztus azonbanrendületlenül bízott Istenben, és tovább haladt előre az Ú
r útján. „Jézus azÍrás szavaival válaszolt Sátánnak: »M
eg van írva« (Mt 4:4) – m
ondta. A küz-
delemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt K
risztustól isten-ségének jeleként. Á
m m
inden csodánál nagyobb, szilárdabb bizalom – az
‘Így szól az Úr’ – volt az a jel, am
elyet nem lehetett vitatni. M
íg Krisztus ezt
az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le” – (E
llen G. W
hite:Jézus élete, 91. old.).
Nézzük m
eg az alábbi versekben, m
ilyen segítséget ad Isten
Igéje ah-
hoz, h
ogy legyőzhessük Sátán
támadásait!
5Móz 8:3; M
t 4:4; Zsid 4:12; 2P
t 1:4; Zsolt 119:9, 11
A Szentlélek a győzelem
pecsétje és záloga (Ef 1:13–14), aki által újjászület-
tünk (Jn 3:3–8). Bennünk lakozik (Róm
8:9, 11, 14; 2Kor 1:22), gondolko-
dásmódunkat m
egváltoztatja (Róm
12:1–2) és vezet, hogy megérthessük a
Szentírást (Ef 1:17–23; Jn 16:13). Szintén a Szentlélek ihlette Isten Igéjét, és
ha a Lélek bennünk él, fel tudjuk venni az Igét, mint kardot, hogy kivédhes-
sük Sátán támadásait. R
endkívül fontos, hogy a keresztény katona forgassaaz Igét, am
i „élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél”
(Zsid 4:12), am
iátjár és elevenünkbe hasít, képes m
egkülönböztetni a jót a rossztól, felis-m
erni, mit m
ond Isten, és mit súg az ördög. Így válik az Ige olyan fegyver-
ré, amivel védekezni és tám
adni egyaránt lehet.
„Szívembe rejtettem
a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Z
solt119:11) – m
ondja a zsoltáros. Jézus is eszerint élt. Mi m
ilyen tapaszta-latot szereztünk az Ige erejével a Sátán elleni küzdelem
során?
112113
Csütörtök
december 29.
A K
ERESZ
TÉN
Y JELLEM
E (Efézus 6:21–23)
Pál úgy fejezi be a levelét, ahogy elkezdte: Jézus nevében mondott jókíván-
sággal. Tudjuk, mennyen és földön Jézus nevén kívül nincs m
ás név, ami ál-
tal üdvösséget nyerhetünk, de azt is épp olyan fontos tudni, hogy nincs más
név, ami által Istenhez és egym
áshoz fűződő kapcsolatunkat meg lehetne
határozni, ami létrehozná a hit közösségét. A
megváltottak közössége K
risz-tusban élő közösség. E
z a fő témája a levélnek, és éppen ezzel a gondolattal
fejezi be az apostol az egység himnuszát.
Az utolsó versekben három
keresztény tulajdonságról olvashatunk:Egységes közösség.Pál kedves szavakkal m
utatja be az efézusiaknak azt,aki elvitte hozzájuk üzenetét: „Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Ú
r-ban”
(Ef
6:21). Pál
minden
bizonnyal nem
m
ondott volna
ilyesmit
Tikhikusról azelőtt, hogy a dam
aszkuszi úton találkozott Jézussal. Ám
azapostol m
eglátta, hogy a megfeszített K
risztusban ledőlt a zsidók és pogá-nyok közötti válaszfal (E
f 2:14–18). Szeretett testvérének és hűséges szolgá-nak fogadta el T
ikhikust, aki pogányból lett keresztény. Az egységes közös-
ség nagyszerűségét csodálhatjuk, látva az apostol mások befogadására kész
lelkületét.K
özös érdeklődés.A K
risztusban való közösség mindenen átível, hogy kö-
zös céljait megvalósítsa. A
z apostoli egyházban megszokottnak tekintették,
hogy üdvözletet küldtek egymásnak, tájékoztatták egym
ást a hírekről, és havalam
elyik gyülekezetnek segítségre volt szüksége, összefogtak. E szokás
értelmében Pál tudatta az efézusiakkal, hogy T
ikhikus majd szóban beszá-
mol a R
ómában tapasztalható állapotokról. M
egvolt bennük az érdeklődésa többi gyülekezet helyzete iránt, és tudtak is egym
ásról. K
özös örökség.Hervadhatatlan a keresztények öröksége, am
i „az Atya Is-
tentől és az Úr Jézus K
risztustól”(E
f 6:23) ered. Ahogy az egyik angol fordí-
tás írja: halhatatlan szeretettel. Csak úgy lehet valaki keresztény, ha állandó
kapcsolatban áll az Úrral. „M
aradjatok énbennem és én is tibennetek”
(Jn15:4) – m
ondta Jézus. Akik ilyen halhatatlan, állandó kapcsolatban vannak
az Úrral, elnyerik a béke, a szeretet, a hit és a kegyelem
örökségét. Pál ezek-kel
a nagyszerű
szavakkal, az
Isten m
ennyei trónterm
éből szárm
azógyöngyszem
ekkel fejezi be levelét.
Mit árul el P
ál jelleméről az, am
iért Efézusba küldte Tikh
ikust? Mi-
lyen legyen
általában a keresztén
y jelleme? Lásd m
ég: Mt 4:23–25;
Gal 6:2; Fil 2:4; 1Jn
3:16!
115
Szerdadecem
ber 28.
AZ
IMÁ
DSÁ
G ÉS A
KER
ESZT
ÉNY
EMB
ER G
YŐ
ZELM
E (Efézus 6:18–20)
Ha nem
a Biblia szempontjából nézzük, az im
ádság azt jelenti, hogy az em-
ber keresi Istent, kutatja az ismeretlent. A
Biblia szerint viszont imádsá-
gunkkal válaszolunk arra, amit Isten Igéjében m
ondott. Azzal biztatott,
hogy „kérjetek”(M
t 7:7; Lk 11:9). Ha im
ádkozunk, akkor Isten késztetéséreválaszolunk. A
keresztény számára tehát nem
az ima az első szó, inkább a
második. M
indig Isten szól először. Fontos, hogy Isten ígérete alapján imád-
kozzunk. Akkor lesz teljes a kapcsolatunk Istennel, ha hallgatjuk Igéjét, és
imában keressük Ő
t. A
z imádságról gyakran azt gondoljuk, hogy csak szem
élyes dolgainkravonatkozik; kéréseinkre, gyerm
ekeinkre, családunkra. Minél közelebb áll
valaki a szívünkhöz, annál többet gondolunk imádságunk közben rá. E
z tel-jesen term
észetes, nincs is benne semm
i rossz. Az viszont helytelen, ha
imádságunkban csak a szűk körről em
lékezünk meg. N
em nagylelkűség, ha
az ember m
ásokért imádkozik, m
ert az imával azt ism
erjük el, hogy Istencsaládja szélesebb kört ölel fel, m
int azt az emberi term
észet alapján gon-dolnánk.
Olvassuk el Ef 6:18–20 verseit! G
ondolkodjun
k el arról, mit jelen
tszám
unkra az im
ádság! Hogyan
, miért és m
ikor imádkozun
k? Mit ta-
nulh
atunk az im
ádságról ebből a szakaszból?
Figyeljük meg azt is, hogy m
ilyen személyes hangon írt Pál az efézusiaknak!
Kérte őket, hogy im
ádkozzanak érte. De m
it is kért? Azt, hogy kiengedjék a
börtönből, vagy hogy kényelmesebb körülm
ények között lehessen, pl. jobbételt kapjon? N
em! Ö
nzetlenül azt kérte, imádkozzanak érte, hogy bátran
beszéljen Krisztusról, „bátran szóljak arról, am
iképpen kell szólanom”
(20.vers). M
ilyen nagyszerű bepillantani a cseppet sem hivalkodó m
ondat segít-ségével az önzetlen apostol gondolatvilágába!
Ah
hoz, h
ogy szüntelen
imádkozzun
k (1Th
essz 5:17), feltétlenül szük-
séges Isten fon
tossági sorrendje szerin
t élni. Ez azt jelen
ti, hogy bár-
hol, bárm
ikor Isten akaratával és szán
dékaival összhan
gban va-
gyunk, lén
yegében az egész életün
k imádság és bizon
yságtétel lesz.M
enn
yire fontos az im
a szerepe az életünkben
? Mit kellen
e változtat-n
unk ah
hoz, h
ogy az ima a m
egfelelő helyet foglalja el az életün
kben?
114
117
Péntekdecem
ber 30.
TOVÁ
BBI TAN
ULM
ÁN
YOZ
ÁSR
A: A
z ima fontossága: „A
z ima a lélek léleg-
zetvétele, minden áldás csatornája. M
iközben… a bűnbánó em
ber imádko-
zik, Isten figyeli harcait, látja küzdelmét, és m
egjegyzi komolyságát. A
z em-
bert nem kavarja fel érzés, nem
zaklatja érzelem, nem
árnyékolja be fájda-lom
, nem ejt rajta foltot bűn, nem
rázza fel gondolat vagy cél, amiről az Ú
rne tudna, hiszen végtelen áron váltotta m
eg, és változhatatlan szeretettelszereti” – (E
llen G. W
hite: Maranatha, 85. old.).
Szüntelen imádkozni: „G
yakran imádkozzunk m
ennyei Atyánkhoz! M
i-nél többször im
ádkozunk, annál közelebb kerülünk a szent Istenhez. ASzentlélek közbenjár azokért, akik kom
olyan imádkoznak szavakba nem
önthető sóhajtásokkal, és az ember szívét m
eglágyítja, áthatja Isten szerete-te. A
sűrű fellegeket és árnyakat elűzik az Igazság Napjának fényes sugarai,
és a gondolatok és szív rejtett kamráit beragyogja a m
enny fénye” – (Ellen
G. W
hite: In Heavenly Places, 89. ol.d).
BESZ
ÉLG
ESSÜ
NK
RÓ
LA!
1. K
eressük meg a keddi résznél az im
ával kapcsolatos kérdést, és beszél-gessünk róla! M
it tanultunk a válaszokból? Milyen téves vagy helytelen
elképzelés élhet az emberekben az im
ával kapcsolatban? Az is előfordul-
hat, hogy alábecsüljük az ima erejét és hatását?
2. H
a kegyelem által üdvözülünk, m
iért mondjuk m
égis, hogy hitünk fon-tos része a keresztény jellem
? Miért helyez a Biblia nagy hangsúlyt a jel-
lem kérdésére?
3. Vajon m
ire kell a legjobban vigyáznia a gyülekezetünknek, és mire kell
vigyáznia a Hetednapi A
dventista Egyháznak?
116
Nála sem
mi sem
lehetetlen
Egy testvérnõnk férje nem
hitt Istenben, és sokszor megkeserítette hívõ
felesége életét. Nagy kertjük volt, tele gyüm
ölcsfákkal. Pénteken és szom
-baton m
indig kért valamit, am
it feleségének meg kellett csinálnia, m
ielõtt agyülekezetbe indulhatott volna. K
ülönben nem engedte el.
Egyik péntek este naplem
ente elõtt pár perccel azt kérte tõle, hogy afaleveleket a kertben gereblyézze össze, és tegye a kijelölt helyre. A
test-vérnõ nem
tudott mást tenni, kim
ent a kertbe, térdre borult, és sírva imádko-
zott: „Uram
, én hiszem, hogy Te vagy. Te kéred, hogy szenteljük m
eg aszom
batot. Én m
eg akarom szentelni, nem
megrontani. D
e ez most csak
úgy lehetséges, ha csodát teszel értem. É
n nem tudom
a faleveleket ennyiidõ alatt összegyûjteni, de N
álad semm
i sem lehetetlen.”
Ahogy az im
át befejezte, még fel sem
állt, érdekes zajt hallott. Kinyitotta
a szemét, és nem
akarta elhinni, amit látott. A
szél fújt mindhárom
irányból,és vitte a faleveleket oda, ahová a férje kívánta. A
testvérnõ sírva köszöntem
eg ezt a nagy csodát. D
e a nagyobb csoda a konyhában, az ablak mögött történt. Férje végig-
nézte, hogy mi történt, és kem
ény szíve megtört. H
át kell ennél nagyobbcsoda?!
(Le
jeg
yezte
: S. I.)