Az Elet Faja - Christian Jacq

330
Fordította Vaszócsik Crista

Transcript of Az Elet Faja - Christian Jacq

Page 1: Az Elet Faja - Christian Jacq

Fordította Vaszócsik Crista

Page 2: Az Elet Faja - Christian Jacq

Christian Jacq OZIRISZ TITKAI I.

Az élet fája

Európa Könyvkiadó Budapest, 2005

Page 3: Az Elet Faja - Christian Jacq

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Christian Jacq: Les Mysteres d’Osiris. L’arbre de vie

© XO Editions, Paris, 2003. All rights reserved.

Hungarian translation © Vaszócsik Crista, 2005

A szerzőtől az Európa Könyvkiadónál megjelent:

Champollion, az Egyiptomi A fekete fáraó

A meggyilkolt piramis 1. Az egyiptomi bíró A meggyilkolt piramis 2. A sivatag törvénye A meggyilkolt piramis 3. A vezír igazsága

Ramszesz 1. A fény fia

2. Évmilliók temploma 3. A kadesi csata

4. Abu Szimbel úrnője 5. A Nyugat akáciája alatt

A Tutanhamon-ügy

Page 4: Az Elet Faja - Christian Jacq

Minden megmarad és folyton megújul, mert a nap útja soha nem szakadt meg. Minden dolog tökéletes és teljes, mert Abüdosz titkait soha nem fedték fel.

Jamblikhosz: Egyiptom misztériumai, VI, 7

Neoplatonikus filozófus, a Kr. u. 2. század második felében született.

Page 5: Az Elet Faja - Christian Jacq

5

Page 6: Az Elet Faja - Christian Jacq

6

1

Iker kinyitotta a szemét. Moccanni sem bírt, mert szorosan a főárbochoz volt kötözve egy, a tenger habjait sebesen szelő nagy hajón.

Eszébe ötlött a part, ahol munka után fáradtan sétált, a rátámadó öt férfi, a záporozó botütések, aztán a fekete sötétség… Iker minden porcikája fájt, a feje zúgott.

− Oldozzatok el! − könyörgött. Kövér, szakállas ember lépett hozzá. − Nem vagy elégedett a sorsoddal, fiam? − Miért raboltak el? − Mert a hasznunkra leszel. Szép hajó, ugye? Sebesjárású a neve, száz-

húsz könyök hosszú, és negyven könyök széles. Szükség is van ekkora ha-jóra a küldetésemhez!

− Milyen küldetéshez? − Nagyon kíváncsi vagy! De mivel tudom, hogy mi vár rád, nyugodtan

elmondhatom: Punt országába igyekszünk. − Az istenek földjére? Hiszen az csak a mesékben létezik! A kapitány elmosolyodott. − Gondolod, hogy ez a százhúsz rettenthetetlen szívű tengerész egy daj-

kamese miatt szállt hajóra? Az embereim nem kergetnek hiábavaló ábrán-dokat! Kemény fickók, és egyetlen vágyuk a mérhetetlen gazdagság.

− Fütyülök a gazdagságra! Én írnok akarok lenni. − Felejtsd el az írótáblát, az ecsetet és a papiruszt! Látod, a tenger

ugyanolyan veszélyes és legyőzhetetlen istenség, mint Széth, de én tudom, hogyan csillapíthatom le a vihart, ha kitör. Egy kivételes áldozatot kell neki bemutatni, hogy elérhessük Punt országát. Ezért fogunk téged élve a tajték-zó habokba vetni. A tengerbe fúlsz, és ezzel megvédelmezel minket.

62,4 x 20,8 méter.

Page 7: Az Elet Faja - Christian Jacq

7

− De… De miért épp engem? A kapitány az ajka elé emelte mutatóujját. − Államtitok − suttogta. − Még annak sem árulhatom el, aki az élete

utolsó óráit éli. Ahogy a kapitány távolodott, Iker majdnem sírva fakadt. Hát tizenöt

évesen kell meghalnia, s azt sem tudhatja, miért? Van ennél nagyobb igaz-ságtalanság? Elkeseredetten igyekezett megszabadulni a kötelékektől, de hiába.

− Kár erőlködnöd, fiú! Erős csomók azok − jegyezte meg egy ráncoktól barázdált arcú, negyven év körüli ember, miközben hagymát majszolt. − Én kötöttem őket, és amit Teknőcszem csinál, az jól meg van csinálva.

− Ne add a fejed gyilkosságra! Megbüntetnek az istenek. − Elmegy az étvágyam, ha tovább hallgatlak − vetette oda Teknőcszem,

és hátravonult a hajó tatjába. Iker árva volt. Egy öreg írnok nevelte, tanította szeretettel, és Iker nagy

kedvvel tanult. Kitartásával biztosan kiérdemelte, hogy állást kapjon egy templom irodájában, ahol boldogan teltek volna napjai.

De most semmi más nem maradt számára a világból, mint ez a hatalmas víz, amely hamarosan elnyeli.

Vállra vetett evezővel egy fiatal tengerész ment el mellette. − Segíts rajtam! A tengerész megállt. − Mit akarsz? − Oldozz el, könyörögve kérlek! − Hova mennél, te bolond? Ostobaság volna idő előtt vízbe fúlnod. Ha a

kellő pillanatban halsz meg, legalább a hasznunkra leszel. Most pedig hagyj minket békén! Különben, szavamra, kivágom a nyelvedet! És ezt nem akárki mondja, hanem Éleskés.

Iker felhagyott a próbálkozással. A sorsa megpecsételődött. De miért éppen őt választották? Mielőtt meghal, legalább erre az egy

kérdésre választ akar kapni. Államtitok… Milyen fenyegetést jelenthetne ő, a vagyontalan írnoktanonc Szeszósztrisz fáraóra, aki már harmadikként vi-seli ezt a nevet, és vaskézzel kormányozza Egyiptomot? A kapitány nyilván csak a bolondját járatta vele. A kalózbandája elkapta az első embert, aki az

Page 8: Az Elet Faja - Christian Jacq

8

útjába akadt. Teknőcszem megitatta egy kis vízzel. − Jobb, ha nem eszel semmit. Nem hinném, hogy tengerészgyomrod

van. − A kapitány tényleg meg tudja jósolni a vihart? − Ha viharról van szó, bízhatsz a szavában! − És ha nem lesz semmiféle vihar? Akkor elengedhettek! A kapitány félretolta Teknőcszemet. − Ne is álmodozz róla, fiam! Az a sorsod, hogy feláldozzunk. Törődj

bele, és gyönyörködj ebben a nagyszerű látványban: mi szebb van a tenger-nél?

− A szüleim kerestetni fognak, titeket pedig mind letartóztatnak! − Neked már nincsenek szüleid, senki sem fogja észrevenni, hogy eltűn-

tél. Te máris halott vagy.

Page 9: Az Elet Faja - Christian Jacq

9

2

A teljes szélcsendben tikkasztóvá vált a hőség. A tengerészek lerogytak a fedélzetre, legtöbbjük aludt. Még a kapitány is elbóbiskolt.

Ikerben remény apró szikrája sem maradt. Ezek a banditák eldöntötték, hogy megölik, bármi történjék is, és neki semmi esélye sincs a szökésre.

Rettegett attól, hogy elnyeli a tenger, hogy Egyiptomtól távol kell meg-halnia, anélkül hogy elvégeznék fölötte a szertartásokat, anélkül hogy sírba tennék. Testének halálán túl ez maga lenne a teljes megsemmisülés, az a büntetés, amely a bűnözőkre vár.

Vajon mit követett el, hogy ilyen sorsot érdemel? Nem gyilkolt, nem lopott, nem vádolhatták sem hazugsággal, sem lusta-

sággal. Most mégis itt van, a legrosszabbra ítélve, ami csak embert érhet. A távolban meg-megcsillant a víz. Iker azt hitte, hogy csak a napsugarak

játéka ez, de a jelenség egyre terjedt a víz színén. Olyan váratlanul futott szét, egyfajta határvonalat alkotva, mint amilyen hirtelen a ragadozó lecsap a prédájára. Ugyanekkor százával özönlötték el az eget a semmiből előbuk-kant kis felhők, s hamarosan egyetlen, sűrű, fekete tömeggé váltak.

A kapitány, miután valaki durván felverte kábultságából, hitetlenül fi-gyelte, ahogy elszabadulnak az elemek.

− Semmi sem jelezte ezt a vihart − motyogta elképedten. − Ébredj fel, és add ki a parancsokat! − szólt rá erélyesen Teknőcszem. − A vitorlák… Vonjátok be a vitorlákat! Mindenki a helyére! Az ég akkorát dördült, hogy a legtöbb tengerész megdermedt félelmé-

ben. − Fel kell áldozni a kölyköt! − emlékeztetett Éleskés. − Rajta! − parancsolta a kapitány. Iker elhatározta, hogy amikor kioldják kötelékeit, küzdeni fog az életé-

ért. Persze semmi esélye sincs arra, hogy leterítse az ellenfelét, de legalább méltó halált hal.

− Előbb inkább elvágom a torkodat − mondta a tengerész. − Marad még benned némi élet addig, míg átdoblak a korláton, a tenger istene elégedett lesz.

Iker nem tudta levenni a szemét a kovakőből készült késről, amellyel az életét készültek kioltani.

Page 10: Az Elet Faja - Christian Jacq

10

Már-már a húsába vágott a kés, amikor villám tört át a felhőkön, láng-nyelvvé vált, és lesújtott Éleskésre. A tengerész üvöltve rogyott össze.

− Hullám! − ordította Teknőcszem. − Micsoda iszonyatos hullám! Valóságos vízfal zúdult a hajóra. A fedélzeten tapasztalt tengerészek voltak, de még egyikük sem élt át

hasonló rettenetet. Tudták, hiába minden, bénultan, tehetetlenül meredtek a hullámra, amely rémisztő robajjal csapott le a Sebesjárású-ra.

Jobb kezének ujjai valami nedves puhaságba mélyedtek. Iszap… Igen, ez csak iszap lehet.

Tehát a túlvilág földje egy kielégíthetetlen tengerrel elárasztott sivatag. Bizonyára szörnyűséges teremtmények népesítik be, akik felfalják az elítél-teket.

Ha van még egy keze, akkor talán még megvan az egyik lába, vagy akár mindkettő is.

A lába is mozgott, és a bal keze is. A fiatalember ekkor már ki merte nyitni a szemét, azután a fejét is fel-

emelte a homokból. Tengerpart. Gyönyörű, fehér homokú tengerpart. És nem túl messze zöldellő fák. De miért érzi ilyen súlyosnak a testét? Iker észrevette, hogy derekánál fogva még mindig hozzá van kötve a tö-

rött árboc egy darabjához. Nagy nehezen kiszabadította magát, majd lassan felállt, de nem tudta igazán eldönteni, hogy életben van-e vagy már meg-halt.

A tengeren meglátta a Sebesjárású szerteszét sodródott maradványait. Az óriási hullám kiszakította az árbocot és vele Ikert, hogy kisodorja erre a napfényben fürdő, buja növényzetű szigetre.

Az ifjúnak néhány karcoláson és zúzódáson kívül kutya baja sem volt. Tétován körbejárta a szigetet. Talán egyik-másik tengerésznek hasonló

szerencséje volt, mint neki. Ha igen, készen kell állnia a küzdelemre! De a parton egy lelket sem talált. A hajót és legénységét elnyelte a tom-

boló tenger. Az egyetlen túlélő: Iker, akit áldozatként akartak a vízbe vetni. Mardosta az éhség. Bemerészkedett a sziget belsejébe, ahol datolyapálmákra, fügefákra,

Page 11: Az Elet Faja - Christian Jacq

11

szőlőre lelt, sőt egy tiszta vizű forrás közelében egy kertet is talált, ahol uborka nőtt.

Iker jóllakott gyümölccsel, aztán arra gondolt, hogy ezek szerint nem ő az egyetlen ember ezen a víz ölelte kis földdarabon.

Vajon miért rejtőzött el a lakója − vagy a lakói −, és hogyan fogják fo-gadni a betolakodót?

Iker félelemtől görcsbe rándult gyomorral végigkutatta a szigetet. Senki. Ráadásul nyoma sincs annak, hogy lakna itt bárki is. Tehát immár telje-

sen magára maradt. És egy tizenöt éves fiú pusztán az emlékeiből nem so-káig táplálkozhat.

A lelki megpróbáltatásoktól kimerülten Iker elaludt egy szikomorfa ár-nyékában.

Amikor felébredt, még egyszer végigkutatta birodalmát, de, mint korábban, most is eredménytelenül. Közben észrevette, hogy nagyobb halak is bátran úszkálnak a part közelében, könnyű zsákmányt ígérve. Egy ágból és a kö-télből horgászbotot eszkábált, és földigilisztát kötött rá csalinak. Amint be-lemerítette kezdetleges horgát a vízbe, máris ráharapott egy sügérféle hal. Legalább éhen halni nem fog.

Még egy feladat volt hátra: tüzet kellett gyújtania, márpedig nem volt nála az Egyiptomban szokásos tűzszerszám, amelynek legfontosabb darabja egy kis vonó vagy egy kézifúró volt. Szerencsére Iker talált egy darab pu-hafát, a térde közé fogta, és egy másik, hosszúkás, hegyes fadarabot nyo-mott bele. Ezt a pálcikát olyan gyorsan sodorgatta, amilyen gyorsan csak tudta, és így annyira átforrósította a puhafát, hogy végre szikrát csiholt be-lőle. Jó száraz pálmarostokkal táplálta a lángocskát, és megsütötte fölötte a halat, amit fogott.

Mielőtt nekilátott volna az evésnek, el kellett végeznie a legfőbb köte-lességét: meg kellett köszönnie az isteneknek, hogy megmentették az életét.

Ám ahogy imára emelte a kezét a láng fölé, mennydörgés hallatszott, a fák hajladozni kezdtek, és megrendült a föld a lába alatt.

Iker rémületében futásnak eredt, hogy menedéket találjon, de megbot-lott, és estében beütötte a fejét egy fügefa törzsébe.

Page 12: Az Elet Faja - Christian Jacq

12

3

Villámok, lángokban álló ég, és egy óriási, aranybőrű, lazúrszemöldökű kí-gyó! Iker szentül hitte, hogy most már tényleg meghalt, s ez a rettenetes túlvilági szellem azért közelít felé, hogy összeroppantsa.

De a hüllő egyszer csak megállt, és csak nézte őt. − Miért gyújtottad ezt a tüzet, kisember? − Azért, hogy… azért, hogy hódoljak előtted! − Ki hozott téged ide? − Senki, egy hullám… A hajó, a tengerészek… És aztán… − Az igazat mondd, de rögvest, különben hamuvá perzsellek. − Elraboltak a kalózok Egyiptomban, és élve a tengerbe akartak dobni,

hogy lecsillapítsák a dühét! De a kapitány nem tudhatta, hogy ilyen nagy vihar lesz. A hajó elpusztult, és egyedül én maradtam életben.

− Isten mentett meg a haláltól − állapította meg a kígyó. − Ez a sziget a ka szigete, mely a teremtő erő, a világegyetem ereje. Semmi sem létezik nélküle. De erre a földre lesújtott egy csillag, amely az égből hullt alá, és minden felperzselődött. Én, az isteni föld, Punt csodálatos országának az ura, nem tudtam megakadályozni, hogy ez a világ elpusztuljon. Hát te? Megteszed, amit tenned kell?

Iker arra ébredt, hogy égeti valami. A tűz átterjedt egy bokorra, és a lángok már elérték az ifjú vádliját. Ahogy félreugrott onnan, megállapította, hogy egyetlen óriási kígyó

sincs a közelben. Gyorsan eloltotta a tüzet. Milyen különös álom… Iker megesküdött volna rá, hogy a hüllő nem a

képzelet szüleménye volt, és hogy valóban beszélt hozzá, olyan hangon, amelyhez foghatót sohasem hallott, s amelyre örökké emlékezni fog. Ahogy az utolsó lángnyelvek is kihunytak, az ifjú a forráshoz ment.

A földön két láda hevert. Iker megdörgölte a szemét. A ládák még mindig ott voltak. Lassan közelebb óvakodott hozzájuk, fi-

gyelve, milyen veszélyt tartogathatnak. Valaki igencsak próbára akarja tenni a lelkierejét. Valaki, aki nyilván a bozótban rejtőzködik, és aki most előhozta onnan

ezt a zsákmányt, ami bizonyára a Sebesjárású-ról, vagy egy másik hajóról

Page 13: Az Elet Faja - Christian Jacq

13

került ide. Valaki, aki hamarosan meg akar majd szabadulni a betolakodó-tól, hogy ne kelljen megosztania vele a kincsét.

− Nem kell félned tőlem! − kiáltotta Iker. − Nem érdekel a kincsed! Ne harcoljunk egymás ellen, inkább fogjunk össze, hogy életben maradjunk!

Senki sem felelt. Iker ismét bejárta a szigetet, folyton-folyvást irányt változtatva, visszafordulva arra, amerről jött, hol megszaporázva a lépteit, hol hirtelen lelassítva. Minden érzékszervével figyelt, azt fürkészte, hátha valahol egy apró jel elárulja az esetleges ellenség jelenlétét.

Hasztalan. Be kellett látnia: tényleg egyedül lakja a szigetet. De ezek a ládák… Talán csak nem vette észre őket korábban. Nyilván

egy régebbi hajótöréskor sodorta ide őket egy hullám. Nincs más hátra, ki kell nyitni azokat. A ládákban kellemes illatot árasztó lenvászon zacskók és porcelán-

edénykék sorakoztak. Ezek a drága illatszerek biztosan egy kisebb vagyont érnek.

Tényleg megmenekült a haláltól? A szigeten a halál kevésbé tűnt riasz-tónak, mint a kalózhajón, pedig a sors itt sem látszott különösen kegyesnek hozzá. Persze elélhet itt több hónapig, talán több évig is, de nem fog végül beleőrülni a magányba? És mi lesz, ha kiszárad a forrás, ha nem tud több halat fogni? Ahhoz, hogy erős tutajt építsen, szerszámok kellenének. Egy törékeny csónakkal öngyilkosság tengerre szállni.

Iker egyre csak arra gondolt, amit a kígyó, Punt csodálatos országának az ura mondott neki. Hogyan lehetne ez az aprócska sziget azonos a mesés kincsekben bővelkedő isteni földdel, amelyek után annyian sóvárognak?

Képtelenség! Az aranykígyó csak az ő képzeletében létezik. De miért beszélt arról,

hogy meg kell menteni a világát? Hiszen fáraó uralkodik, Egyiptomot nem fenyegeti veszély!

Egyiptom! Milyen távoli, milyen elérhetetlennek tűnő! Iker a kis tanyá-jára gondolt, amely a Thébától északra eső Medamud titokzatos szentélyé-nek közelében állt. Az öreg írnoknak hála, aki befogadta őt, Iker csak ritkán vett részt a mezei munkában, az olvasás és az írás tudományának szentel-hette magát. Kivételezett helyzete miatt sok irigye akadt, akik egyre gú-nyolták, de ő nem törődött ezzel, mert a tanulás a lelkét táplálta.

Page 14: Az Elet Faja - Christian Jacq

14

Iker a parti homokba rajzolt néhány jól ismert hieroglifát. Egy mondatot alkottak, amely az írnokok munkáját dicsérte. Az ifjú azután végignézte a naplementét, majd hosszan bámulta a csillagos eget, végül lassan elaludt, félve, de egyszersmind remélve is, hogy ismét találkozik az óriási kígyóval.

Felébredve elhatározta, hogy sült halat fog enni. Fogta a horgászbotját, és elindult a tengerpartra.

Elképedve látta, hogy az egész homokfövenyt tenger borítja. Biztosan előbb-utóbb visszahúzódik. Többször is bedobta a horgát, de nem volt kapás. Elcsodálkozott a dol-

gon, beugrott a vízbe, és sokáig úszott, anélkül, hogy egyetlen halat is látott volna.

Ahogy ismét kilépett a partra, észrevette, hogy a tenger tovább emelke-dett. Vagy a sziget süllyedt…

Egy helyben állva figyelte, ahogy a tenger eléri a lábikráját, azután a térdét, azután a combját. Hogyha ez így folytatódik, a ka szigete hamarosan eltűnik a föld színéről.

Iker rémülten, kezét-lábát végighorzsolva felmászott a legmagasabb pálmára.

Kifulladva, félelemtől reszketve nézett körül, és amikor a végtelen kék-ségben észrevett egy fehér vitorlát, azt hitte: ismét csak álmodik.

Page 15: Az Elet Faja - Christian Jacq

15

4

Integetni kezdett, és teli torokból segítségért kiabált. Hiába minden erőfe-szítés, nevetséges, ahogy ott hadonászik… A hajó a nyílt vízen halad, túl messze ahhoz, hogy meglássák őt.

Iker mégsem adta fel. Hátha van ott egy éles szemű matróz, aki észreve-szi! Az is lehet, hogy felfigyelnek a süllyedő szigetre.

Egy pillanatig úgy tűnt Ikernek, mintha a hajó irányt változtatott volna, és közeledni kezdene hozzá. De rá kellett jönnie, hogy tévedett, ezért in-kább lehunyta a szemét. Most nem tör ki vihar, nem kerekedik egy hatal-mas hullám, hogy megmentse. A víz lassan eléri a mellkasát, az arcát, ő pe-dig elmerül a kék, langyos sírba.

Az élet utáni vágy mégis olyan erős maradt benne, hogy ismét kinyitotta a szemét.

Most már semmi kétség! A hajó a sziget felé tart. Iker ismét hadonászni és kiabálni kezdett. Egy kisebb hajó volt, mintegy húsz tengerésszel a fedélzetén. Minthogy

a tenger már a pálmafa törzsét nyaldosta, Iker gyorsan lemászott, és ami-lyen gyorsan csak bírt, a megmentői felé úszott.

Erős karok húzták fel a fedélzetre, ahol egy zömök, ellenséges tekintetű emberrel találta magát szembe.

− Ott úszik két láda! Halásszátok ki őket! Hát te ki vagy? − Ikernek hívnak, hajótörött vagyok, az egyetlen, aki életben maradt. − A hajó neve? − Sebesjárású. Százhúsz könyök hosszú, negyven könyök széles, száz-

húsz tengerésszel. − Sose hallottam róla. Mi történt? − Elnyelt minket egy hatalmas hullám. Azután ott találtam magam

egyedül ezen a szigeten, amelyik most süllyed el. A tengerészek megrökönyödve nézték, ahogy a tenger ellepi a fák csú-

csait. − Ezt sose hinném, ha nem a saját szememmel látom – vallotta be a ka-

pitány. − Melyik kikötőből indultál? − Nem tudom. − Bolondnak nézel, fiú?

Page 16: Az Elet Faja - Christian Jacq

16

− Nem. Elraboltak, leütöttek, és amikor magamhoz tértem, az árbochoz voltam kötözve. A kapitány azt mondta, a hullámokba vetnek, csak hogy lecsillapítsák a tengert.

− És miért nem tették meg? − Mert váratlanul meglepte őket a vihar! Az egyik tengerész megpróbált

feláldozni, de a hullám megelőzte. Iker látta, hogy a kapitány nem hisz neki, ezért nem beszélt a kígyóról,

sem arról, amit a kígyó mondott neki. − Elég különös história… Senki más nem élte túl a vihart, biztos vagy

benne? − Senki. − És ezekben a ládákban mi van? − Nem tudom − felelte Iker óvatosan, mivel látta, hogy a ládák teteje le-

csukódott. − Majd később megnézzük. Megmentettem az életedet, ezt ne felejtsd

el! A mesédet pedig nem hiszem. Soha senki nem látott olyan hajót, amit Sebesjárású-nak hívnak. Már régóta kinézted magadnak ezeket a ládákat, ugye? És megszabadultál a tulajdonosuktól. De balul ütött ki a dolog, a ha-jó megrongálódott a tengeren, te pedig elég ravasz voltál ahhoz, hogy a zsákmányoddal együtt megmenekülj.

− Az igazat mondtam! − Elég, fiú! Nem vagyok olyan hiszékeny. Engem nem szedsz rá. De

legfőképpen, meg ne próbálj ellenállni! A kapitány intésére két tengerész megragadta Ikert, hátrakötötték a ke-

zét, és kikötötték a fedélzeti korláthoz.

A zsúfolt, nyüzsgő kikötőben a kapitány ügyesen a parthoz kormányozta a hajót. Iker hinni sem merte, hogy megmenekült. Úgy látta, nem szánnak va-lami fényes sorsot neki.

A kapitány hozzá lépett. − A helyedben fiú, én meghúznám magam. Hajótörött, tolvaj, talán

gyilkos is vagy… Nem sok ez egy kicsit egyetlen gazembernek? − Ártatlan vagyok. Ártatlan áldozat! – No persze! Természetesen. De a tények, tények. A bíró hamar eldön-

tené, mit gondoljon felőled. Hiába ravaszkodnál, nem úszód meg a halál-

Page 17: Az Elet Faja - Christian Jacq

17

büntetést! − Nincs mivel vádoljanak! − Szerintem van, fiú. De lásd, mit javaslok, vagy elfogadod, vagy sem:

vagy megtartom a ládákat, és sosem láttuk egymást, vagy pedig elviszlek téged az első rendőrőrsre, és az egész legénység ellened fog vallani. Vá-lassz, de gyorsan!

Még hogy válasszon… − Tartsa meg a ládákat! − Jól van, barátom, látom, értelmes gyerek vagy. Elveszíted a zsákmá-

nyod, de megmented az életed. Ha legközelebb valami hasonló gazember-séggel próbálkozol, igyekezz egy kicsit ügyesebben megszervezni a dolgot! És egyet ne felejts el: engem nem láttál.

A kapitány bekötötte Iker szemét. Két tengerész eloldozta a lábát, és le-vezették a hajóról. Azután sietősen elindultak vele, és sokáig, nagyon soká-ig mentek.

− Hova visztek? − Hallgass, vagy leütlek! Iker teljesen megizzadt, egyre nehezebben tartotta az iramot. Lehet,

hogy azért kísérik messze a kikötőtől, hogy megöljék valami elhagyatott helyen?

− Adjatok inni, könyörgök! Még csak nem is válaszoltak. Iker sosem gondolta volna, hogy ilyen szívós. Egy ismeretlen erőt fede-

zett fel magában, amely nem engedte, hogy elhagyja magát. Egyszer csak durván hátba taszították. Gurult lefelé egy hegyoldalban, tüskés cserjék szaggatták a testét. A végsőkig kimerülten, elcsigázva végre leért a puha homokba. Biztos

volt benne, hogy hamarosan szomjan hal.

Page 18: Az Elet Faja - Christian Jacq

18

5

Valaki rágcsálta a haját. Annyira fájt, hogy Iker azonnal fölpattant. A kecs-ke rémülten hátrahőkölt.

− Elvonod a kenyeret a szájától! − siránkozott a kecske torzonborz pász-tora. − Egy ilyen szép állattól! Megvárhattad volna, míg jóllakik.

− Oldozz el, kérlek, és adj innom! − Inni adhatok neked, de hogy eloldozzalak… Hogy kerültél ide? Soha

nem láttalak még errefelé. − Kalózok raboltak el. − Kalózok? Itt? A sivatag közepén? − Egy hajón voltam, kényszerítettek, hogy szálljak le, és azután jó soká-

ig tereltek az úton. A pásztor megvakarta a fejét. − No, ennél hihetőbb történetet is hallottam már! Nem szökött fegyenc

vagy véletlenül? Iker végső elkeseredésében elsírta magát. Hát már senki sem hisz neki? − Figyelj! − folytatta a pásztor. − Nem látszol túl veszélyesnek, de annyi

tolvaj jár errefelé, hogy jobb, ha óvatos az ember. Fogd, igyál egy kicsit! A kulacs vize nem volt friss, de Iker mohón inni kezdett. − Csak lassan! Később adok még belőle. Elviszlek a falum főnökéhez.

Ő tudni fogja, hogy mit kell tenni veled. A fiatalember engedelmesen követte a kecskenyájat. Ha elszökne, az

úgyis csak a bűnösségét igazolná, márpedig meg kell győznie az elöljárót az ártatlanságáról.

A gyerekek, amint észrevették az idegen jövevényt, mellészegődtek. − Biztos egy bandita! − kiáltotta az egyik. − Nézd! A pásztor fogta el,

biztos majd busás jutalmat kér érte! A pásztor felemelte a botját, hogy elijessze a zajos gyereksereget, de

azok nem féltek tőle. Így aztán nagy nevetés, rajcsúrozás közepette ért el a menet az elöljáró házához.

− Mi történik itt? − A sivatagban akadtam erre a fiúra − magyarázta a pásztor. − Gyanús

volt, minthogy hátra volt kötve a keze. Ugye, jár érte valami jutalom? − Azt majd meglátjuk. Te ott, gyere csak be!

Page 19: Az Elet Faja - Christian Jacq

19

Iker engedelmeskedett. Az elöljáró durván belökte egy kis terembe, ahol egy sovány, furkósbot-

tal felfegyverkezett ember ült. − Pont jókor kerültél ide, te kölyök! Éppen ezzel a rendőrrel beszélget-

tem. Hogy hívnak? − Iker. − Ki kötötte hátra a kezed? − Tengerészek, akik egy lakatlan szigeten szedtek föl, aztán nem messze

innen a sorsomra hagytak, hogy szomjan haljak. − Ne zagyválj itt nekem összevissza! Biztos csak egy tolvaj vagy, és azt

hiszed, hogy megmenekülhetsz a büntetéstől. Mi van a rovásodon? − Semmi! Szavamra mondom! − Egy jó kis botozás majd felfrissíti az emlékeidet! − Azért csak hallgassuk meg előbb! − javasolta a rendőr. − Kár időt fecsérelni rá… Hát jó, rendezze el ezt az ügyet! Nekem a

magtáraknál van dolgom. Mielőtt elvinné magával ezt a kis banditát, hagy-jon nekem itt egy jegyzőkönyvet, már csak a rend kedvéért!

− Rendben. Iker már felkészült a verésre, de mi mást mondhatott volna, mint az

igazságot? − Meséld csak el a történeted egy kicsit részletesebben! − Minek, ha úgysem hisz nekem? − Azt meg honnan tudod? Általában megismerem a hazudozókat. Ha

igazat beszélsz, nincs mitől félned. Iker szorongva elmesélte a kalandjait, csak az álmában látott kígyóról

nem szólt. A rendőr figyelmesen hallgatta. − Tehát te voltál az egyetlen túlélő, és az a sziget eltűnt a tengerben? − Így igaz. − És akik téged megmentettek, megtartották a ládákat? − Igen. − Hogy hívták a hajójukat? − Nem tudom. − És a kapitányt? − Azt sem tudom.

Page 20: Az Elet Faja - Christian Jacq

20

A kérdésekre felelve Iker rájött, hogy a története nemigen állja ki a pró-bát. Egyetlen józan ember sem hinné el.

− Hová valósi vagy? − Medamud környékére. − Vannak ott rokonaid? − Nincsenek. Egy öreg írnok adott nekem szállást, tőle tanultam a mes-

terség alapjait. − Vagyis azt állítod, hogy tudsz olvasni és írni… Bizonyítsd be! A rendőr a fogoly elé tett egy kis fatáblát és egy fekete tintába mártott

ecsetet. − Hátra van kötve a kezem − emlékeztette Iker. − Eloldozlak, de ne felejtsd el, hogy tudok bánni a furkósbottal! A fiatalember gondosan formált írással a következő mondatot írta le: A

nevem Iker és semmiféle gaztettet nem követtem el. − Tökéletes − állapította meg a rendőr. − Tehát nem hazudtál. − Hisz nekem? − Miért ne hinnék? Megmondtam, hogy meg tudom különböztetni az

őszinte embereket a hazugoktól. − Akkor… szabad vagyok? − Menj haza, és örülj, hogy életben maradtál annyi viszontagság köze-

pette! − Le fogja tartóztatni a kalózokat, akik az életemre törtek? − Foglalkozni fogunk velük, ez biztos. Iker nem mert kimenni a helyiségből. A rendőr hozzálátott, hogy megír-

ja a jegyzőkönyvet. − No, fiú, mire vársz? − Egy kicsit tartok a falubeliektől. A rendőr látta, hogy az elöljáró háza előtt egész csapat bámészkodó

gyűlt már össze. Magához intett egy embert közülük. − Te ott, adj neki egy gyékényt, és vizet! Iker most már jól fel volt szerelkezve az útra, mégis ugyanolyan elve-

szettnek érezte magát, mint a ka szigetén. Valóban szabad? Igazán hazatér-het a falujába?

A rendőr nézte, merre indul, majd meg se várva, hogy az elöljáró vissza-térjen, gyorsan ő is útnak eredt. Minél előbb csatlakozni akart a társaihoz,

Page 21: Az Elet Faja - Christian Jacq

21

akik a környéket fésülték át, hátha használható felvilágosítást kapnak a Sebesjárású legénységéről.

A társaihoz hasonlóan ő sem tartozott a sivatagi rendőrség kötelékébe.

Page 22: Az Elet Faja - Christian Jacq

22

6

A delelőn járó, perzselő nyári naptól a Keleti-sivatag izzott, mint egy ke-mence. Az a néhány élőlény, ami fenn tudott maradni ebben a pokolban, mint a kígyó és a skorpió, beásta magát a homokba.

Az öt férfiból álló kis csapat mégis csak ment tovább, előre. Az élen egy hórihorgas ember, jó egy fejjel magasabb a társainál. Szakáll, mélyen ülő szem, telt ajkak, úgy tűnt, mintha meg sem érezné a forróságot. Fején tur-bánnal, bokáig érő tunikában, egyenletes léptekkel vezette a menetet.

− Nem bírjuk tovább! − fakadt ki az egyik társa. A többiekhez hasonlóan ő is többszörösen elítélt tolvaj volt. A magas,

szakállas férfi ösztönzésére szökött meg a gazdaságból, ahol kényszermun-kát végzett, pedig a büntetése hamarosan letelt volna.

− Még nem értünk a sivatag közepére − mondta a vezetőjük. − Mit akarsz még tőlünk? − Érd be azzal, hogy engedelmeskedsz nekem, és fényes jövő vár rád. − Én visszafordulok. − Akkor a rendőrök letartóztatnak, és visszadugnak a börtönbe − emlé-

keztette a vörös hajú Sab, akinek a neve azt jelentette „a Sunyi”. − Még az is jobb lenne, mint ez a pokol! A tömlöcben adtak enni és in-

ni, és nem kellett időtlen időkig gyalogolnom a semmibe! A szakállas megvetően nézett a panaszkodóra. − Elfelejted, hogy ki vagyok? − Őrült vagy, és azt hiszed, hogy szent küldetésed van! − Az összes isten beszélt hozzám, ez így igaz, és a hangjuk ma már egy,

mivel egyedül én birtoklom az igazságot. És mindenki, aki szembeszáll ve-lem, meghal.

− Azért követtünk, mert azt ígérted, gazdagok leszünk! De az biztos, hogy nem itt fogunk meggazdagodni!

− Én vagyok a Hírhozó. Akik hisznek bennem, gazdagok és hatalmasak lesznek, akik nem, azok elpusztulnak.

− Elegem van a szónoklataidból! Becsaptál minket, és nem vagy hajlan-dó elismerni, ez minden!

− Hogy mered szidalmazni a Hírhozót? Kövesd meg, azonnal! − Isten veled, szegény bolond − válaszolta a férfi, és visszafordult arra,

Page 23: Az Elet Faja - Christian Jacq

23

amerről jöttek. − Sab, öld meg! − parancsolta a Hírhozó szenvtelenül. A vörös hajú láthatóan zavarba jött. − De hát csak velünk jött, és… − Fojtsd meg, legyen a nyomorult teste a férgek tápláléka. Azután elve-

zetlek titeket oda, ahol majd ti is megvilágosodtok. Ahol megértitek, hogy ki vagyok.

A Sunyi nem most ölt először. Mindig hátulról döfte áldozata nyakába a hegyes kovakő kését.

Amióta először találkozott ezzel a magas, szakállas emberrel, meg volt győződve róla, hogy az erélyes szavú bandavezérrel még sokra viheti.

Megfordult hát, a szökevény után ment, megölte, majd ismét csatlako-zott a kis csapathoz.

− Sokáig kell még gyalogolnunk? − kérdezte. − Semmit se félj − felelte a Hírhozó −, csak kövess! Az iménti jelenet láttán a két másik tolvaj már nem mert ellenkezni. A

szakállas ember őket is megbabonázta.

A Hírhozó homlokán egyetlen csepp izzadság sem gyöngyözött, lépte sze-mernyi fáradtságról sem árulkodott. Úgy tűnt, biztos benne, hogy merre tart.

Késő délután, amikor a társai már majd’ összeestek, egyszer csak meg-állt.

− Itt van − jelentette ki. − Nézzétek meg jól a földet! A sivatag megváltozott. Elszórtan fehér foltok tűntek fel rajta. − Kapard, és kóstold meg, Sab! A vörös letérdelt. − Ez só. − Nem. Ez Széth isten tajtékja, ami a föld mélyéből tör elő. Ez engem il-

let, hogy erősebb és könyörtelenebb legyek magánál Széthnél is. Ez a láng el fogja pusztítani a templomokat és az ültetvényeket, semmivé teszi a fá-raó hatalmát, hogy eljöjjön az igazi hit uralma, amelyet majd én terjesztek el az egész földön.

− Szomjazunk − emlékeztette az egyik tolvaj. − És ettől nem fog elmúl-ni a szomjunk!

Page 24: Az Elet Faja - Christian Jacq

24

− Sab, adj nekem belőle, de jó sokat! Három követője alig hitt a szemének, amikor látta, hogy a Hírhozó sót

töm magába, ráadásul annyit, hogy az már égetné az ember nyelvét és szá-ját.

− Nincs ennél jobb ital − jelentette ki. A legfiatalabb rabló tört magának egy darabkát a sókéregből, és ő is el-

kezdte enni. Szinte azonnal felkiáltott fájdalmában, és a földre vetette magát, remél-

ve, hogy el tudja oltatni a tüzet, ami emésztette. − Csak énnekem adatott meg, hogy az Isten akaratát közvetítsem − je-

lentette ki a Hírhozó −, és bárki akarna is a helyembe lépni, ugyanez lesz a sorsa. Ez a hitetlen megérdemelte a halált.

A szerencsétlen még rángatózott egy ideig, azután megmerevedett. A két megmaradt tanítvány leborult a mester előtt. − Urunk − könyörgött Sab, a Sunyi −, bennünk nincs meg a te hatalmad,

és elismerjük a nagyságodat… De szomjazunk! Tudod enyhíteni a szenve-désünket?

− Isten engem választott, hogy segítsem az igazi hívőket. Ássatok, és a kívánságotok teljesül.

A vörös hajú és a társa buzgón ásni kezdtek. Hamarosan egy kút kávájára bukkantak. A felfedezéstől újult erővel ás-

tak tovább, majd szétdobáltak egy száraz kőréteget. Meglátták a vizet. Tunikájuk övéből kötelet sodortak, arra kötötték az egyik kulacsot. Amikor a Sunyi visszahúzta a teli kulacsot, először a Hírhozónak kínálta. − Uram, előbb te igyál! − Nekem elég Széth tüze. Sab és a társa megnedvesítették ajkukat, azután kis kortyokban ittak,

majd lelocsolták a hajukat és a tarkójukat. − Amint ismét visszatér belétek az erő, megkezdjük hódításunkat − je-

lentette ki a Hírhozó. − Kezdetét vette a nagy háború.

Page 25: Az Elet Faja - Christian Jacq

25

7

Szobek, a Védelmező, Szeszósztrisz fáraó személyi testőrségének a pa-rancsnoka szokatlanul idegesnek látszott. Hat rendőrrel gondoskodott az uralkodó biztonságáról, de ezt a hat embert hatékonyabbnak tartotta egy egész zászlóaljnyi katonánál is, mivel egyfolytában éberek voltak, mint a mindig ugrásra kész vadállatok. Szobek, a Védelmező, nem csupán pa-rancsnokolt. Ugyanolyan atlétatermetű, gyors és erős volt, mint az aláren-deltjei, s maga is részt vett a napi gyakorlatozásokban, amelyek során senki sem fogta vissza ütései erejét.

A király védelme még a fővárosban, Memphiszben is ezeregy gonddal-bajjal járt. Itt Abüdoszban pedig, ismeretlen terepen, váratlan veszélyekre is fel kellett készülniük.

A hajóút alatt semmi említésre méltó nem történt. A kikötőben csak né-hány fegyvertelen pap fogadta a fáraót, aki onnan egyenesen Ozirisz temp-lomába ment.

A király ötvenéves, több mint két méter magas, szigorú arcú kolosz-szus volt. Szeszószteiszként Dinasztiájában a harmadik a következő neve-ket viselte: „Isteni átváltozású”, „Isteni születésű”, „Aki átváltozik”, „Az isteni fény ereje dicsőségben megmutatkozik” és „A hatalmas istennő em-bere”.

Noha tekintélye vitathatatlan volt, uralkodásának első öt évében nem si-került kiegyeznie néhány gazdagabb tartományi kormányzóval, akik fegy-veres erőket tartottak fenn, és a területükön igazi uralkodóként léptek föl.

Szobek, a Védelmező e kormányzók katonai támadásától félt. Szeszószt-risz ugyanis igazán szálka lehetett e kiskirályok szemében, hiszen tudhat-ták, hogy előbb-utóbb elvitatná tőlük a függetlenségüket. A fáraó most ti-tokban utazott Abüdoszba, a minden gazdasági szerepet nélkülöző szent vá-

Egyiptomi nyelven Szobek-khu. Abüdosz a mai Kairótól (ami az ókori Memphisz közelében fekszik) 485 ki-

lométerre délre, és Luxortól (az ókori Thébától) 160 kilométerre, északra található. Manethón szerint négy könyök, három tenyér és két ujj magas volt S-n-Useret, innen a Szeszósztrisz név. Más értelmezés szerint: „Ozirisz fi-

vére”. III. Szeszósztrisz Kr. e. 1878 körül lépett a trónra.

Page 26: Az Elet Faja - Christian Jacq

26

rosba. De vajon titokban maradhat-e bármi is a memphiszi palotában? Szobek meg volt győződve róla, hogy nem, de hiába próbálta lebeszélni az uralkodót az utazásról.

− Van jelentenivaló? − Semmi, parancsnok − felelték sorra az emberei. − Néptelen és csendes hely ez − tette hozzá az egyikük. − Természetesen, hiszen ez Ozirisz birodalma − jegyezte meg Szobek, a

Védelmező. − Foglaljátok el a helyeteket, és tartóztassatok fel mindenkit, aki csak közelíteni próbál!

− Még a papokat is? − Kivétel nélkül mindenkit.

A „Nagy Föld” − a hagyomány szerint így hívták azt a területet, amelyet Ozirisznak, a feltámadás titkát ismerő istennek szenteltek. Egyiptom első uralkodója volt ő, aki lefektette a fáraók kultúrájának alapjait. Megölték, ő mégis a halál legyőzője, aki most az „igazhangúak” felett uralkodik. Egye-dül az ő misztériumainak a megtartása biztosítja örökösének, a fáraónak, a természetfelettiséget és a teremtő hatalmakkal való kapcsolattartás képes-ségét. Az oziriszi rítusok elvégzése nélkül Egyiptom nem maradhatna fenn.

Néhány termékeny mező, ahol az ország legjobb hagymája terem, né-hány szerény ház egy csatorna partján, a hosszú sziklafallal elzárt sivatag, egy nagy, fákkal övezett tó, egy akáciaerdő, egy kis templom, szentélyek, sztélék, az első fáraók sírjai és Ozirisz sírja: ez volt Abüdosz, az időtlen, történelmen kívüli város.

Itt volt az Igazak szigete és az ég kapuja, amit a csillagok őriztek. Szeszósztrisz belépett a kis terembe, ahol az örökös papok várták. A pa-

pok felálltak, és meghajoltak előtte. − Köszönjük, hogy máris eljött, fenség − mondta a főpap, egy lassú sza-

vú, idős férfi. − A leveledben egy nagy szerencsétlenséget említettél. − A saját szemével is meggyőződhet róla, fenség. Amikor a főpap és a fáraó kilépett a templomból, Szobek, a Védelmező,

csatlakozni akart hozzájuk egyik emberével. − Maguk nem jöhetnek! − jelentette ki a pap. − Egyszerű halandó nem

léphet be oda, ahova megyünk.

Page 27: Az Elet Faja - Christian Jacq

27

− Könnyelműség! Ha bármi is… − Senki sem sértheti meg Abüdosz törvényét − vetett véget a vitának

Szeszósztrisz. A király levette csuklójáról arany karkötőit, és Szobekre bízta őket. Ozi-

risz szent területén semmiféle fémtárgyat nem lehetett viselni. A rendőr aggódva nézte, ahogy a két férfi eltávolodik, végighalad az

Élet tavát körülvevő fák alatt, majd rátér a sztélék és szentélyek szegélyezte útra, amely Peker szent erdejébe, az ország éltető, titkos közepébe vezet.

Az erdő közepén egy akácia állt. A fa, amely Ozirisz sírjából nőtt ki, s amely tudatta híveivel, hogy az

„igazhangúak” ura feltámadt. Szeszósztrisz azonnal felfogta a baj súlyosságát: az akácia sorvadozott. − Amikor Ozirisz újjászületik − emlékeztette a főpap −, az akácia levél-

be borul, és az ország virágzik. De Széth, a gyilkos, a felforgató, mindig megpróbálja kiszárítani a fát. Ha az akácia elpusztul, a földön elszabadul az erőszak, a gyűlölködés és a pusztítás.

A fában jelen lévő Ozirisz egyesítette az eget, a földet és a föld alatti te-reket. Benne a halál összekapcsolódott az élettel, és egy másik, ragyogó élet foglalta magába mindkettőt.

− Mindennap megöntözted a tövét vízzel és tejjel? − Nem mulasztottam el a kötelességemet, fenség. − Akkor tehát van egy ártó lény, aki befolyásolni tudja Széth erejét, és

Ozirisz és Egyiptom ellen fordítja azt. − A szövegekben benne foglaltatik, hogy ez az akácia az ősóceánban

gyökerezik, és onnan veszi az éltető energiát. Csak egy erre alkalmas, kü-lönleges arany gyógyíthatja meg.

− Lehet tudni, hogy hol található ez az arany? − Nem, fenség. − Meg fogom találni. És tudom a módját, hogy lelassítsam, sőt, talán

meg is állítsam az akácia pusztulását: építek egy templomot és egy örök lakhelyet Abüdoszban. Ezeknek a mágikus ereje hatni fog, megfékezi a ki-száradás folyamatát, és, reméljük, időt ad arra, hogy megtaláljuk az igazi orvosságot.

− Fenség, a papi testületnek túl kevés tagja van ahhoz, hogy… − Hozatok ide szertartási papokat, és építőket is, akiknek kizárólag ez

Page 28: Az Elet Faja - Christian Jacq

28

lesz a feladatuk. Mindannyiuknak tökéletes titoktartást kell fogadniuk. Egy képtelen gondolat hasított hirtelen Szeszósztriszba. − Lehet, hogy valaki megpróbálta elrabolni a szent edényt? A pap elsápadt. − Fenség, jól tudja, hogy ez lehetetlen! − Azért csak nézzük meg! Szeszósztrisz megállapította, hogy Ozirisz sírjának az ajtaja tökéletesen

zárva van, és sértetlen rajta a királyi pecsét. Egyedül ő adhatna parancsot arra, hogy törjék fel a pecsétet, és hatoljanak be a szentélybe.

− Ha egy őrült betörné is ezt az ajtót − emlékeztette a fáraót a főpap −, nem tudna az edény közelébe férkőzni, és még kevésbé tudná kézbe venni.

− Erősebb védelmet kell biztosítanunk Abüdosznak – vélte a király. − Ezentúl katonák fogják őrizni a szent helyet.

− De fenség, beavatatlan ember nem… − Ismerem Abüdosz törvényét, hiszen én őrködöm felette. Beavatatlan

ember nem fogja bemocskolni Ozirisz birodalmát, de minden idevezető utat őrizni fogunk.

A szent halom tetejéről Szeszósztrisz végignézett a szent területen, ahol az ország, a nép sorsa forgott kockán, sőt még a végső valóság egy bizo-nyos felfogása is.

Amikor a trónra lépett, tudta, hogy nem lesz könnyű a feladata, hiszen jelentős reformokat kellett végrehajtania. De sosem gondolta volna, hogy Ozirisz újabb halálával kell megküzdenie.

Szeszósztrisz határozott léptekkel kiment a sivatagba, egy szűz területre a homokdűnék és a megművelt mezők peremén.

Közömbösen tűrte a nap nyilait, s megjelent előtte a jövő. Látta, ahogy felépül ott két épület, a temploma és örök lakhelye, ame-

lyek késleltetik majd a végzetes bukást, gátként emelkedve a sötétség erői elé.

Mi állhat e váratlan, félelmetes támadás mögött? Olyan állhatatosnak kell lennie, amennyire csak egy ember képes lehet, hogy ne csüggedjen, és harcba szálljon a még láthatatlan ellenséggel.

Page 29: Az Elet Faja - Christian Jacq

29

8

Kétnapi erőltetett gyaloglás után Iker szerencséjére csatlakozhatott egy ka-ravánhoz, amely árukkal megrakodva Thébába tartott. A főnök először hú-zódozott attól, hogy gondoskodjon még egy emberről, de amikor a fiatal-ember elárulta neki, hogy tud olvasni, megenyhült.

− Kaptam írott vételi ajánlatokat. Ellenőriznéd őket? − Mutassa! A főnök türelmetlenségében nem bírta magába fojtani a legfontosabb

kérdést: − Ugye a palota tisztviselői kötelezik magukat arra, hogy fizetnek ne-

kem? − Úgy van. És jó árat tudott kialkudni. − A tapasztalat, fiam, a tapasztalat! Hol laksz? − Medamudban. − Micsoda porfészek! Mit kerestél a sivatagban? − Nem ismer véletlenül két tengerészt? A nevük Teknőcszem és Éleskés. − Semmit sem mondanak ezek a nevek… − mondta a kereskedő az állát

simogatva. − A hajójuk neve? − Sebesjárású. Százhúsz könyök hosszú, negyven könyök széles. − Sose hallottam róla. Nem csak álmodtad? − Talán rosszul emlékszem. – Az biztos! Sebesjárású… Gondolhatod, hogyha valaha is létezett egy

ilyen hajó, arról tudnánk! Nem tennéd egy kicsit rendbe az irataimat? Az ember sosem lehet elég óvatos az adószedőkkel!

Iker megtette, amire a kereskedő kérte, vendéglátója teljes megelégedé-sére.

Az utazás ritmusát a szamarak diktálták, a pihenők idején Iker szárított halat és hagymát evett, amit a munkájáért kapott.

Noha a kérdések egyre ott motoszkáltak az agyában, egy időre belefe-ledkezett a tájba, amikor a karaván végre kiért a sivár ösvényről a pálmali-getekkel tarkított zöldellő mezőkre. Hová tűnt már a veszélyes tenger, hová a fenyegető hegyek! Mindenfelé jól öntözött földeket láttak, a földművesek zöldségféléket takarítottak be.

− Mondd, fiú, nem szeretnél nekem dolgozni? − kérdezte a kereskedő.

Page 30: Az Elet Faja - Christian Jacq

30

− Nem, vissza akarok térni a tanáromhoz, hogy tovább tanuljam az ír-nokmesterséget.

− Ó, megértelek! Egy írnok nem keres feltétlenül sokat, de mindenki tiszteli őt. Hát akkor, fiú, sok szerencsét!

Iker beleszagolt az illatos levegőbe, élvezte a tavasz lágy melegét. Sie-tett a falujába, immár olyan ösvényeken haladt, amelyeket számtalanszor bejárt gyerekkorában, magányosan, hogy elmerülhessen a táj derűs nyu-galmában. Jóllehet nem volt ellenére a társaival való játék, jobban szeretett a világ titkain és a láthatatlan erőkön töprengeni.

Medamud falujának kicsi fehér házai egy dombtetőre épültek. A naptól akáciák, pálmafák és tamariszkuszok árnyéka védte őket. A falu kapujában egy kút állt, amelynek őre azt hitte, hogy szellemet lát.

− Te nem… ugye nem Iker vagy? − De igen, én vagyok. − Nahát, Iker! Mi történt veled? − Semmi különös. Ismerve, milyen szószátyár az őr, Iker inkább a tanárának tartogatta val-

lomásait. − Azt hiszem, vissza kellene fordulnod. − Visszafordulni? Haza akarok menni, folytatni akarom a tanulmányai-

mat! Az ifjú méltatlankodását látva az őr nem erőltette a dolgot. Iker sietett az öreg írnok házához, ahol lakott és ahol tanult. Amerre el-

haladt, a gyerekek abbahagyták a rongybabáikkal való játszást, az ételt hor-dó nők megtorpantak, és gyanakodva méregették.

Az ajtó zárva volt, az ablakokat bedeszkázták. Iker egyre csak kopogott. − Ne kopogtass! Az öreg írnok meghalt. Iker úgy érezte, rárogyott az ég. − Meghalt… Mikor? − Egy hete. Miután elmentél, elemésztette a bánat. Iker leült a küszöbre és sírva fakadt. A kalózok, azzal, hogy elrabolták,

megölték a nevelőapját. − Menj az elöljáróhoz! − tanácsolta a szomszédasszony. − Ő többet tud

mondani erről.

Page 31: Az Elet Faja - Christian Jacq

31

Noha lesújtotta a bánat, Iker mégis érezte, hogy a falu ellenségesen fo-gadja. Itt mindenki őt tartotta felelősnek mestere haláláért.

Életében először érezte az igazságtalanság elviselhetetlen perzselését. De majd mindent elmagyaráz, és ez a seb begyógyul.

Nehéz fejjel és nehéz szívvel ment az elöljáró házához, aki éppen a csa-tornajavító munkásoknak adta ki utasításait.

− Lefogadnám… a kis írnoktanoncunk! Tényleg te vagy az? Micsoda meglepetés! Biztos voltam benne, hogy nem látlak többé − mondta gúnyo-san a kövérkés, ötven év körüli elöljáró, és egy lekezelő kézmozdulattal el-bocsátotta a munkásokat.

− Megölted a pártfogódat, Iker! Belehalt a bánatba! Ezért a bűnért majd az istenek előtt kell felelned. Hogyha megtehetném, börtönbe küldenélek.

− Téved, én ártatlan vagyok! Kalózok raboltak el, kész csoda, hogy megmenekültem tőlük.

Az elöljáró elnevette magát. − Találj ki valami hihetőbb mesét! Vagy inkább hallgass és kotródj in-

nen! − De én… én hazajöttem! − A házra gondolsz? A tulajdonosa nem végrendelkezett a javadra. Így

hát lefoglaltam a házat. A falu lakói meggyűlöltek téged, nincs helyed kö-zöttünk.

− Hinnie kell nekem, engem tényleg elraboltak, én… − Elég! Remélem, hogy a lelkiismeret-furdalástól megrohad a lelked!

Hordd el magad innen rögvest, vagy megparancsolom a cselédeimnek, hogy botokkal kergessenek el. Ja… a pártfogód kívánsága az volt, hogy ad-jam át ezt a ládikát, hogyha netán visszajössz. Ebből is látszik, milyen nagylelkű volt, és milyen naiv… De kénytelen vagyok teljesíteni az utolsó kívánságát. Menj el Medamudból, Iker, és semmilyen ürüggyel ne gyere ide vissza többé!

Iker magához szorította a ládikát, megvárta, míg jó messze ér a falutól, s csak akkor nyitotta ki. Észrevette, hogy a fából készült reteszt feltörték.

A ládikában egy kicsi, összetekert, lepecsételt papirusz volt. Látszott, hogy a pecsétet is feltörték, majd ügyetlenül ismét összeillesz-

tették. Az öreg írnok néhány sorban megátkozta tanítványát, és ezernyi bünte-

Page 32: Az Elet Faja - Christian Jacq

32

tést ígért neki. De Iker elég jól ismerte tanára írását ahhoz, hogy megálla-pítsa, durva hamisítványt tart a kezében.

A ládika alján vékony gipszréteg. Egy tamariszkusz árnyékában Iker le-kaparta ezt a réteget egy fadarabbal.

A gipsz alól előbukkant egy szívmelengető üzenet:

Tudom, hogy nem szöktél meg, mint egy tolvaj. Imádkozom azért, hogy ép és egészséges legyél. Az én életemnek vége, és én azt kívánom, hogy jó ír-nok váljék belőled. Ha visszajössz Medamudba, remélem, hogy ez a hara-mia elöljáró átadja neked a végrendeletemet, amelyben rád hagyom a há-zat és ezt a ládikát, a legszebb írónádjaimmal. De járt itt egy idegen. Az elöljáró egy követ fúj vele. Érzem, hogy sötét erők ólálkodnak erre, ezért inkább elrejtem ezt az üzenetet, ahogy neked tanítottam. Ne maradj ezen a vidéken! Menj Dzsu-ka, a „Magas-hegy” tartományába. Az lesz utad első állomása. Az istenek vezessenek a Keresés végére. Bármilyen megpróbálta-tás vár is rád, ne engedj a csüggedésnek! Mindig melletted leszek, fiam, hogy segítselek, hogy a sorsod beteljesítsd, melyről még mit sem tudsz.

Kau-el-Kebir.

Page 33: Az Elet Faja - Christian Jacq

33

9

Amikor Medesz kincstárnok belépett a Memphisz központjában fekvő pompás otthonába, két szolga sietett elé, hogy megmossák a kezét és a lá-bát, ráadják az otthoni saruját, illatszerrel szórják be, majd töltsenek neki az oázisok hűs fehérborából.

Tekintélyes ember lévén gyakran kapott vacsorameghívást a palotába, sőt az uralkodó asztalánál is evett már: a főváros legelső tisztviselői közé tartozott. A legfinomabb gyolcsba öltözve járt, ő ellenőrizte a templomok leltárait. A templomok feladata volt ugyanis, hogy újra szétosszák a java-kat, miután megszentelték őket.

Medesz a kinevezésétől kezdve kihasznált minden előnyt, amit kivételes helyzete nyújthatott a számára. Igyekezett a lehető legjobban kihasználni a számvevő írnokok, az intézők és a levéltárosok szolgálatait, keveset lopott, de annál gyakrabban. Olyan óvatosan tette, hogy nyoma se maradjon tetté-nek, és olyan ügyesen hamisította meg a hivatalos dokumentumokat, hogy az még a gyakorlott szemnek sem tűnhetett fel.

Ennek ellenére Medesz nem volt sem elégedett, sem boldog. Először is úgy érezte, hogy egy helyben topog. Persze Szeszósztrisz fá-

raó fontos állásba helyezte, de a kincstárnok többre vágyott. Hiszen nem is volt nála rátermettebb ember. Ő volt a legjobb, és azt akarta, hogy ezt min-denki elismerje. Ha az önfejű fáraó nem képes belátni ezt, akkor lehet, hogy valamilyen döntő tettre kell elszánnia magát. Szeszósztrisznak sok ellensé-ge volt, főként a dúsgazdag tartományi kormányzók, akikkel Medesz kitűnő kapcsolatokat ápolt. Ha a fáraó megpróbálná megfosztani őket a kiváltsága-iktól, akkor bizony nem lesz hosszú életű az uralma. Hiszen azt beszélik, hogy az egyik elődje is gyilkosság áldozata lett!

Medesz sokat gondolkodott a hatalom igazi természetén, és azon, hogy mi lehet a legalkalmasabb mód a megszerzésére. Világi papnak is beállt, hogy könnyebben rátehesse a kezét néhány termékre, amelyet a templomok számára tartottak fenn. Részt vett a szertartásokon, és így megérinthette a szentséget. Fennen hangoztatta, mennyire lelkesedik a lelkigyakorlatokért, hízelgett a magasabb rangú papoknak, a bőkezű adományozó szerepében tetszelgett, de leginkább azok a misztériumok foglalkoztatták, amelyek tilt-va voltak előtte. E misztériumokba csak a fáraó és néhány hivatásos pap

Page 34: Az Elet Faja - Christian Jacq

34

volt beavatva. Lehet, hogy a király ezekből nyeri hatalma lényegét? A fedett templom kapui zárva maradtak a kincstárnok előtt. Erre a terü-

letre még nem volt befolyása, pedig feltételezte, hogy ez ugyanolyan fontos lehet, mint a gazdasági tevékenység. Az persze meg sem fordult a fejében, hogy lemondhatna világi tisztségeiről.

Úgy látta, ebből a zsákutcából nincs kiút, mígnem egy szép nap a memphiszi Hathor-templom egyik magas rangú papja az Isten földjét, Punt országát meg nem említette neki. Egészen eddig Medesz is csak mulatott a Puntról szóló mesén, mint mindenki, aki ismerte. A nép és a gyerekek sze-rették a csodás dolgokat, kedvtelve hallgatták a legendákat.

De ez a főrangú pap azt állította, hogy Punt nem mese. Igenis létezik az Isten földje, és rendkívüli kincseket rejt magában, pél-

dául olyan aranyat, ami semmi máshoz nem fogható, s amit valaha, nagy ti-tokban néhány szentélyhez használtak. Egy drága bútorért cserébe a fecse-gő pap még arról is beszélt, merre található Punt, de azóta szívrohamot ka-pott, és meghalt. Nem mondott sokat, de éppen eleget ahhoz, hogy elkez-dődhessen a kutatás.

− Uram − jelentette Medesznek az intézője −, megérkezett a látogatója. − Várjon egy kicsit, pihennem kell néhány percet! Egy idő óta Medesz meghízott. Negyvenkét éves létére változatlan mo-

hósággal habzsolta az életet, és állandó elégedetlenségét csillapítandó, egy-re többet evett és egyre többet ivott. A testi vágyait már nehezebb volt ki-elégítenie, mert felesége ugyanolyan kövér volt, mint ő, igaz, igyekezett le-leményesen elfedni ezt a hibáját.

Kerek koponyára lapuló, fekete haj, holdvilág-arc, széles mellkas, rövid, hurkás láb: leginkább ezek a külső jegyek jellemezték a zömök Medeszt.

Néha fulladás gyötörte, főleg olyankor, ha nem kapta meg elég gyorsan azt, amit akart. De olyan kapzsi volt, hogy ilyenkor rögtön összekapta ma-gát, s törtetett tovább előre. Valószínűleg döntő állomást jelent életében a mostani találkozás az egyik emberével.

A háza nagyon jól védve volt az utca felől: az ablakokon farács, a vastag deszkákból készített, súlyos kapun egy nagy retesz, a szolgálati bejáratnál állandó őrség. Két emelet, tizenöt szoba, egy terasz, egy nyitott, a kerti tóra néző balkon.

Medesz az egyik kerti pavilonban fogadta a látogatóját, azt az álrendőrt,

Page 35: Az Elet Faja - Christian Jacq

35

aki Ikert kihallgatta. − Remélem, jó híreket hoztál! − Többé-kevésbé, uram. − Megvan az arany? − Igen is, nem is. Vagyis, lehet… Medesz érezte, hogy mindjárt elönti a düh. − Ha üzletről van szó, nem szeretem a pontatlanságot. Kezdjük tehát

elölről, apránként. Mikor tért vissza a kikötőbe a Sebesjárású? − Nem tért vissza, uram, elsüllyedt az emberekkel együtt. − Elsüllyedt! Biztos vagy benne? − Csak egy tanú van rá, de az komolynak látszik. − A kapitány? − Nem. Az a fiatalember, akit el kellett rabolnunk Medamudban, és akit

egy Koptosz környéki kis faluban kaptam el. Tudja, az az árva fiú, aki any-nyira kedvelte a magányt és a tanulmányait.

− Tudom, tudom! A tökéletes áldozat, akivel le lehet csillapítani a vi-hart. Medamud elöljárója ajánlotta ezt az ártatlan fiút, és nem is bánta meg. De hogyan lehetséges, hogy egyedül ő menekült meg?

− Nem tudom, de tény, hogy megmenekült. Elmesélte, hogy egy hatal-mas hullám maga alá temette a Sebesjárású-t, és hogy ő valamilyen csodá-nak köszönhetően egy lakatlan szigeten találta magát, ahol azután felvette egy hajó, de annak a kapitánya egy szót sem hitt el a históriájából. Ez a ka-pitány magához vett két ládát is, amelyek a szigetről valók, azután partra tette a fiút, akit azóta mindenki bolondnak néz.

„Vajon Puntban járhatott ez a hajótörött?”, töprengett Medesz. − A fiú meg tudná találni a szigetet? − Azt mondta, uram, hogy a sziget elsüllyedt. Elnyelte a tenger. − Mi volt a ládákban? − Különféle illatszerek. − Semmi egyéb? − A fiú semmi mást nem említett. − És te hagytad elmenni! − Mi mást tehettem volna, nagyuram? Mint rendőrnek, fel kellett ven-

nem a vallomását. A falu elöljárója semmi rendkívülit nem látott a dolog-ban, és nem volt okunk arra, hogy ott tartsunk egy ilyen nagyotmondót.

Page 36: Az Elet Faja - Christian Jacq

36

− Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg hazudik? − Én őszintének hiszem. − Én nem vagyok ebben olyan bizonyos! Megmondta, hogy melyik hajó

vette fel? − Nem tudta a nevét. − Az a fiú a bolondját járatta veled! − mennydörögte Medesz. − Dajka-

mesékkel ámított téged, hogy eltitkolhassa az igazságot. − Biztosíthatom, hogy… − Meg kell találnod! Gyorsan! Biztosan visszatért Medamudba. Az elöl-

járó nyilván elkergette, de talán tudja, hogy merre indult. Ha elkapod, szedj ki belőle mindent, azután szabadulj meg tőle!

− Azt akarja mondani… − Tökéletesen érted, hogy mit akarok mondani. – De, uram… − Annak a földönfutónak nincs családja, senki sem fog aggódni, hogyha

ismét, és most már véglegesen, eltűnik. Rejtsd el a tetemét, a keselyűk és a rágcsálók majd elbánnak vele. Téged pedig busásan megfizetlek. Indulj azonnal!

A kincstárnok nem tudta leplezni dühét. Számolatlanul költött a hajó felszerelésére, és arra, hogy felbérelje a kalózokat, akik képesek eljutni Puntba. Eddig sikerült elkerülnie a hatóságok figyelmét, de ezt az akciót nem ismételheti meg egyhamar.

Amint az álrendőr elhagyta a házát, Medesznek eszébe jutott, hogy an-nak a hajónak a legénysége, amely felvette a hajótöröttet, biztosan nem tud-ja majd tartani a száját. A kikötő fogadóiban nyilván már kifecsegték a tör-ténteket, a kapitány pedig biztosan megpróbálja eladni a két láda tartalmát. Ha valóban csak illatszer van bennük, már az is egész kis vagyont érhet. És ha ez a különös szállítmány ennél értékesebb dolgokat is tartalmazott, ak-kor a kapitánynak kell találnia egy igen gazdag és hozzáértő embert, aki megveszi.

Ha ez a kapitány tényleg létezik, semmiképpen sem maradhat észrevét-len.

Medesz tehát azonnal hívatta lelkének sötétebb felét, Dzsergut, a meg-rögzött élvhajhászt, a rettegett adószedőt. Ő teljesen törvényesen fog eljár-ni, és elhozza majd azt, ami Medeszt illeti.

Page 37: Az Elet Faja - Christian Jacq

37

10

A Memphiszbe visszatérő hajón Szeszósztrisz teljes nagyságában felmérte a helyzetet: pont akkor találja magát szembe a rettenetes kihívással, amikor már meg akarta kezdeni a harcot a kiváltságaikhoz makacsul ragaszkodó tartományi kormányzók ellen.

Amióta Ozirisz létrehozta Egyiptomot, kialakítva a Delta-vidéket és a Nílus völgyét, a fáraó uralkodott a Két Földön, miután szilárdan egybekö-tötte őket. Mint „az, aki a Méhé”, Északot kormányozta, és mint „az, aki a Nádé”, a Delet. A méh készítette a mézet, a növényi aranyat, amely nélkül nincs gyógyulás, a nádat pedig százféle dologra használták, és papiruszként a hieroglifák, „Isten szavainak” hordozója lett. Hórusz, az ég ura, Ozirisznak az apja őrzésével megbízott fia védelmezte a fáraót, akinek a személyében minden teremtőerő egyesült. A fáraónak kellett összefognia az ország szétszórt részeit.

Szeszósztrisznak legalább hat félelmetes ellenféllel kellett szembenéz-nie, hat tartományi kormányzóval, akik valamennyien önállóságukra hivat-kozva semmibe vették a memphiszi uralkodót. Szerencsére arra nem gon-doltak, hogy összefogjanak, mivel mindegyikük körömszakadtáig ragasz-kodott a függetlenségéhez. Csakhogy ez a helyzet romlásba sodorta Egyip-tomot. Ha nem változtatnak rajta, akkor bár elkerülik a súlyos viszályokat, ám az ország menthetetlenül a hanyatlás útjára lép.

Különös volt, hogy a hat fáraóellenes nagyúr közül öt Abüdoszhoz közeli tartományok élén állt. Talán az egyiküknek sikerült Széth pusztító erejét Ozi-risz akáciája ellen fordítania? Ha ez bebizonyosodik, akkor Szeszósztrisz kö-nyörtelen harcot indít, hogy megmentse a pusztulástól a fát és Egyiptomot.

Először is a lehető legtöbbet meg kell tudnia erről a hat hatalmasságról, hogy rájöhessen, melyikük a vétkes. Azután le kell sújtania az ellenségre, de úgy, hogy az soha ne tudjon újból talpra állni. De kire bízhatna a fáraó ilyen kényes feladatot? A memphiszi udvar tele van hízelgőkkel, cselszö-vőkkel, törtetőkkel, gyávákkal és hazugokkal. Csak Szobek, a Védelmező szentelte magát önfeláldozón testestül-lelkestül a feladatának.

Szeszósztrisznak tehát azt a kevés erőt kell felhasználnia, amellyel maga rendelkezik, és legfőképpen a megérzéseire kell hagyatkoznia. Ami az akáciát meggyógyítani képes aranyat illeti, annak a felkutatása még nehe-

Page 38: Az Elet Faja - Christian Jacq

38

zebb feladat lesz. A legenda úgy tartja, hogy Punt zöld aranya kivételes tu-lajdonságokkal bír, de immár senki sem tudja, hogy hol van pontosan az Is-ten Földje. És vajon még mindig van ott a drága fémből? Azonkívül ott vannak a keleti-sivatagi bányák, néhány tartományi kormányzó felügyelete alatt, és a núbiaiak, amelyekhez nem lehet hozzáférni.

Úgy látszott, Szeszósztrisz számára ez sem járható út, hiszen nincsenek meg az eszközei egy ilyen kiterjedt kutatáshoz.

Nincs más hátra: meg kell teremteni a szükséges eszközöket. Először is: új erőt kell adni az élet fájának. A fáraó nekilátott hát, hogy megrajzolja az Abüdoszban építendő temp-

lom és az örök lakhely tervét.

A földeken kemény munka folyt. Semmi sem veszhetett el a bőséges, tava-szi vetésből.

Medamudtól egynapi járóföldre, Iker jelentkezett egy nagy földbirtok intézőjénél, hogy, mint írnoktanonc, felajánlja szolgálatait.

− Kapóra jössz, fiú! Ezt a sok zsákot itt meg kell számolni, megjelölni, azután listát kell róluk készíteni.

Ez egy hétre való munkát jelentett, a megfelelő fizetéssel együtt: élelem, egy gyékény, egy kulacs és egy pár saru illette Ikert.

Munka közben a fiatalember magában füstölgött Medamud elöljárója miatt. Az a rabló! Megsemmisítette az öreg írnok végrendeletét, hogy kisa-játíthassa a házát, amit a tanítványára akart hagyni! Még az elhunyt utolsó akaratát is megszegte, amikor kinyitotta a ládikát, ellopta belőle az íróná-dakat, és megírta az átkozódó levelet az öreg mester nevében.

Hogy lehet valaki ilyen aljas? Iker most szembesült először ezzel az új világgal, ezzel a kegyetlen, könyörtelen világgal, amelyben hazugság és csalárdság uralkodik. De kiábrándultságát feledtette az öröm, hogy tanára mindvégig megbízott benne, és tudta, hogy ő nem szökött el. És mégis… milyen különös az üzenete! Milyen keresésre, milyen sorsra gondolhatott? Az öreg mester hirtelen ugyanolyan titokzatosnak tűnt Iker szemében, mint a ka szigetének hatalmas kígyója.

Iker legszívesebben bepanaszolta és elítéltette volna Medamud elöljáró-ját. De ki hinne neki? A végrendelet hiányában semmi joga nincs a tanára házára, Medamudban pedig mindenki őt vádolná: a szemére vetnék, hogy

Page 39: Az Elet Faja - Christian Jacq

39

szó nélkül elhagyta a falut. Amikor a megbízatását teljesítette, Iker felkészült, hogy továbbinduljon. − Nagyon lelkiismeretesnek tűnsz, fiam. Nem szeretnél biztosabb mun-

kát? − Egyelőre nem. − Fiatal vagy még, de ne felejtsd el, hogy előbb-utóbb jobb lesz, ha lete-

lepszel. Tessék, ebből elélhetsz néhány napig. Kenyér, szárított hús, fokhagyma és füge: az intéző igazán bőkezű volt. − Merre indulsz? − A Magas Hegység irányába. − Jobb, ha tudod, hogy annak a területnek a kormányzója nem könnyű

ember.

Alacsony falak választották el egymástól a parcellákat, és tartották meg raj-tuk a vizet, ameddig csak szükséges volt. A parasztok tökéletes hozzáértés-sel, a lehető leggondosabban öntözték a földjeiket. A jólétért szakadatlanul meg kellett küzdeni, csak a dolgos emberek örülhettek igazán az ünnepnap-okon.

Uadzset, a kígyóistennő tartományába érve, amit „a Zöldellő” néven is emlegettek, Iker meglepő megfigyelést tett: Dzsu-Ka, a „Magas-hegy” nevé-ben éppúgy szerepel a ka szó, mint a „ka szigetében”, a kígyó földjének ne-vében, amely most már örökre az álmok távolába veszett. Puszta véletlen ez, vagy egy jel? Talán annak a sorsnak a jele, amelyet az öreg írnok említett?

Ka, „magas”… Milyen titokzatos cél felé kell törnie? És mi igazából ez a ka, ez a titkos erő, amelynek a hieroglifája két felemelt kar?

Iker annyira a gondolataiba merült, hogy nekiment egy bottal felfegy-verkezett férfinak.

− Ejnye, fiú! Miért nem nézel a lábad elé? − Bocsásson meg, de… maga az a rendőr, aki kihallgatott engem Kop-

toszban! − Én bizony. Nem volt könnyű rád találnom. − Mit akar tőlem? − Hiányos a vallomásod. El kell mondanod ismét az egészet, de részle-

tesen. − Mindent elmondtam magának. Inkább Medamud elöljáróját kellene

Page 40: Az Elet Faja - Christian Jacq

40

letartóztatnia. − Aztán miért? − Tolvaj. Megsemmisített egy végrendeletet, amely a javamra szólt. − Tudod ezt bizonyítani? − Sajnos nem. − Akkor térjünk csak vissza a te vallomásodra, és arra a két, drága áru-

val megrakott ládára. Biztosan megnézted, hogy mi van bennük. Mondd el nekem részletesen!

− Mintha illatszerek lettek volna. − Gyerünk, fiú, ennyi nekem nem elég. Többet is tudsz ennél. − Biztosíthatom, hogy nem tudok semmi egyebet. − Térj észre, különben nagy bajba kerülhetsz! − fenyegette meg az em-

ber Ikert, és nagyot ütött a bottal a fiú lábára. Iker elesett, az álrendőr pedig a földre nyomta. − Most mondd el az igazat! − Már elmondtam! − Mi a neve a hajónak, amelyik megmentett? − Nem tudom. Csak úgy záporoztak a botütések Iker hátára, a fiatalember meg felkiál-

tott fájdalmában. − Hogy hívták a hajót és a kapitányát? − Nem tudom! − Te tényleg bolond vagy, fiú. Nekem kellenek a nevek, és meg fogod

mondani őket, különben megöllek. − Esküszöm, hogy nem tudok semmit! Az álrendőr tovább verte Ikert, de feleletet nem kapott a kérdésére. A gyerek nyilván igazat beszélt, és már semmi újat sem tud mondani. A fiú feje, háta, dereka már csupa vér volt. Aztán egy újabb ütéssorozat-

tól elájult. Már alig lélegzett. Az álrendőr behúzta a csatorna partján egy papiruszbozótba. Iker hamarosan kileheli a lelkét. Belehal a sebeibe, így aztán az álrendőr nem teljesen lesz felelős a halá-

láért. Jobb ez így az esetleges bírák előtt, akár az e világiakra, akár a túlvi-lágiakra gondol.

Page 41: Az Elet Faja - Christian Jacq

41

11

Először elviselhetetlen volt a fájdalom, azután enyhült, és végül olyan üde érzés következett, amit Iker még sohasem tapasztalt. Már nem is fájt a háta, ő pedig kinyitotta a szemét, hogy megnézze, milyen világba küldte őt az az állítólagos rendőr.

− Felébredt! − kiáltotta egy fiatal lány. − Biztos vagy benne? − kérdezte egy érdes férfihang. − Ránk néz, apám! − Amilyen állapotban volt, csoda, ha életben maradt. Iker megpróbált felülni, de az égető fájdalom a gyékényre szegezte. − Ne mozogj! − szólt rá a lány. − Nagy szerencséd van, tudod? Én talál-

tam rád a papiruszbozótban, amelyet Hathor istennőnek szenteltek. Általá-ban csak leteszem előtte az áldozati ajándékot, de mivel egy tucatnyi madár repkedett fölötte csivitelve, most bemerészkedtem a bozótba. A madarak sosem viselkednek így, nem tudtam volna nyugodt szívvel eljönni onnan. Azután szóltam az apámnak, és két paraszt idehozott téged. Három napja állandóan kenem a sebeidet leghatásosabb balzsamunkkal. Sziksóból, fehér olajból, víziló és krokodil, harcsa és tengeri pérhal zsírjából, fenyőtömjén-ből és mézből áll. A tartomány főorvosa még mirhakivonat-golyóbisokat is adott, hogy azzal csillapítsuk a fájdalmaidat. Csak én hittem abban, hogy nem halálosak a sebeid.

A lány barna volt, szép és eleven. Az apja, egy keménykötésű gazda, kimondottan ellenségesnek látszott.

− Mi történt veled, fiam? − Egy férfi rám támadt, hogy kiraboljon. − Mi volt nálad, ami olyan értékes lett volna? − Egy gyékény, egy kulacs, saru… − Ez minden? És honnan jöttél? − Árva vagyok, vándorírnokként dolgozom. − Sokba kerülsz nekem, fiam, nagyon sokba − jegyezte meg a gazda

mogorván, és elment. − Csak ne aggódj! − nyugtatta Ikert a lány. − Az apám zord és nyers

modorú, de jó ember. Engem Virágszálnak hívnak. És téged? − Ikernek.

Page 42: Az Elet Faja - Christian Jacq

42

− Nem vagy valami szép látvány! De ha a sebeid begyógyulnak, biztos nem leszel csúnya.

− Gondolod, hogy tudok majd járni? − Egy hét sem telik el, és együtt sétálhatunk a mezőkön.

Virágszál nem túlzott. A balzsamnak, a fájdalomcsillapítóknak és a sok masszázsnak köszönhetően Iker pár nap múlva már talpra állt. Csodával ha-táros módon nem törött csontja, és a botozás nyomai máris múlni kezdtek.

Mégsem sétálhattak a mezőkön, mert a gazda más tervvel állt elő. − Szívósabb vagy, mint amilyennek látszol − állapította meg. − Remé-

lem, tudod, hogy nagyon eladósodtál. Ez a kezelés egy vagyonba kerül. − Hogyan fizethetem vissza az adósságot? − A gazdaságban nincs szükségem írnokocskákra. Mezőgazdasági mun-

kásra annál inkább. − Attól tartok, hogy nem venné sok hasznomat a földeken! − Rajtad áll: vagy munkával fizetsz, vagy mehetsz néhány évre börtön-

be. A tartományunk kormányzója nem szereti a szélhámosokat. Én felve-hetlek az egyik csapatba, amit a munkavezetőm irányít. Egy kis házban lakhatsz, és kapsz egy kis darab földet is, ahol zöldségeket termeszthetsz. De mielőtt ilyen bőkezűen ellátlak, tudni akarom az igazat. Ki vagy te való-jában, és miért támadtak rád?

Iker arra gondolt, hogy esetleg ismét csapdába esett, és talán ezt a gaz-dálkodót is ugyanolyan fából faragták, mint Medamud elöljáróját, ezért óvatos volt.

− Kezdő írnok vagyok, mint már mondtam, Théba környékéről jövök. Az a célom, hogy vándorírnok legyek, faluról falura járjak, s megírjam a hivatalnokok eljárása ellen tiltakozók leveleit. Az ember, aki leütött, ellopta az írószerszámaimat.

Úgy tűnt, sikerült meggyőznie a gazdát. − Előbb fizesd vissza az adósságodat! Azután, ha megtetszik a munka,

akkor maradsz, ha nem, akkor elmehetsz.

A munkavezető elég rendes embernek tűnt, de nem kímélte az újonnan jöt-tét. Ikernek először is fel kellett takarítania a gazdaság udvarát, aztán tisz-tán kellett tartania a baromfiudvart, amelynek tetejét lótuszszár formájúra

Page 43: Az Elet Faja - Christian Jacq

43

faragott kis oszlopok tartották. Itt fehér fejű, szürke ludak, fürjek, kacsák és tyúkok nevelkedtek. Az ember, aki etette őket, mindig nagy, maggal teli kosarakkal érkezett, s a kosarak tartalmát vályúkba öntötte. A szárnyasok-nak egy kis tavacskájuk is volt, amelyet öntözőárkok tápláltak.

Iker már a harmadik napon kénytelen volt rászólni az emberre. − Azt hiszem, hogy hiba van a dologban − mondta a kosarakat hordó,

szőrös meláknak. − Milyen hiba? − Az első nap hat kosárral öntöttél a vályúkba, a másodikon csak öttel.

Ma pedig sokkal kevesebb mag van a kosaraidban, mint eddig. − Mit zavar az téged? − Az én felügyeletemre bízták ezt a baromfiudvart. Az állatokat rende-

sen kell etetni. − Egy kicsit több, egy kicsit kevesebb… Akarod, hogy osztozzunk a kü-

lönbségen? − Azt akarom, hogy hat teli kosár magot hozz. A melák látta, hogy Iker nem tréfál, és hogy alkudozásról szó sem lehet. − Ugye nem szólsz a gazdának? − Ha nem ismétlődik meg a dolog, akkor nem. Iker nem szerzett magának barátot, de a baromfiudvar zajos érzelem-

nyilvánításokkal köszöntötte ezután, valahányszor csak megjelent. − Elégedett vagy az új munkáddal? − kérdezte Virágszál Ikertől, aki egy

gyönyörű, szinte teljesen szelíd libát simogatott. − Megteszem, ami tőlem telik. − Nem fáj már semmid? − A kiváló ápolásnak köszönhetően meggyógyultam. Megmentetted az

életemet, ezért mindig hálás leszek neked. − Nem voltál teljesen halott, és Hathor istennő nem hagyta volna, hogy

elpusztulj. Én csak siettettem a gyógyulásodat. Úgy látszott, hogy Virágszálat bántja valami. − Az apám megtiltotta, hogy beszéljek veled. − Elégedetlen velem? − Ellenkezőleg, de nem tetszik neki, hogy más vagy, mint a többiek.

Megparancsolta, hogy egy igazi földműveshez menjek feleségül, akinek majd szép gyerekeket szülhetek, s akivel majd együtt viseljük gondját a

Page 44: Az Elet Faja - Christian Jacq

44

gazdaságnak. − Ha az ember olyan szerencsés, hogy becsületes és bátor apja van, ak-

kor hallgatnia kell rá. − Úgy beszélsz, mint az öregek! Mondd, Iker, te nem akarsz igazi föld-

műves lenni? − Még sokat kell törlesztenem, de a foglalkozásom szerint írnok vagyok. − Most el kell mennem. Ha az apám meglát minket, biztosan megver.

− Sosem láttam még ilyen szép baromfiudvart, fiú! − állapította meg a gaz-da. − Szeretem, amikor valaki szívvel-lélekkel dolgozik. De úgy látom, nem nagyon barátkozol a többiekkel.

− Szívesebben vagyok magamban, az állatokkal. − No, ez mától másként lesz! Sok árpa termett az idén, megtanulhatod,

hogyan kell bánni a sarlóval! Ikernek tiltakozni sem volt ereje. Egyre csak a benne motoszkáló kérdéseken rágódott, miközben tudta,

hogy nem itt fogja megtalálni rájuk a választ. De azt is tudta, hogy csak ak-kor folytathatja az útját, ha kifizeti az adósságát, tehát megállás nélkül dol-goznia kell, hogy minél előbb visszanyerje a szabadságát. Az ifjút szívós, tapasztalt aratók közé osztották be, akik vidáman méregették a jövevényt.

− Ne félj a munkától, kölyök! − mondta egyikük. – Nagy a mező! Jó évünk volt, a föld gazdag, semmiben sem szenvedünk hiányt, és nincs jobb a bárányhúsnál. De ki kell érdemelni. Úgyhogy legyen erős a kezed, ne hát-ráltass minket! Még senkit sem láttam, aki belehalt volna a munkába.

Ikernek hamar megfogta a nap az arcát. Egyedül a fuvolaszó tartotta benne a lelket. A fuvolás változatos ritmusban játszott, de minden dalát ün-nepélyesen fejezte be.

− Puffadt az arcod − szólt rá Ikerre az egyik aratómunkás. − Túl hosszú ideig lógattad lefelé a fejed. Menj a fuvoláshoz, ő majd felfrissít!

Iker szívesen engedett a felszólításnak, mivel rosszul is érezte magát. Friss víz a nyakára és a halántékára, azután néhány korty, és máris job-

ban lett. − Kemény munka ez − ismerte el a zenész −, ezért játszom a ká-toknak.

Hogy erőt adjak neked és a társaidnak. − Mi az a ka? − kérdezte Iker.

Page 45: Az Elet Faja - Christian Jacq

45

− Ami lehetővé teszi, hogy éljünk, létezzünk, fennmaradjunk. Ozirisz azért találta fel a muzsikát, hogy a harmónia eltöltse a szívünket. A zene azt a pillanatot köszönti, amelyben levágjuk az árpát és a búzát, hiszen ezzel elvégezzük a szent cselekedetet, amely előhívja a szellemüket, magát Ozi-riszt.

Iker szinte itta a zenész szavait. − Hol tanultad mindezt? − A tartomány főtemplomában. A zenemester tanított meg engem fuvo-

lázni, ahogy én is megtanítom majd az utódomat. A zene nélkül, a varázslat nélkül, amit közvetít, az aratás csupán kimerítő robot lenne, és Ozirisz szel-leme elhagyná az érett kalászt.

− Ozirisz… Ő az élet titka? − Munkára, Iker! − kiáltotta a munkavezető. A fuvolás ismét játszani

kezdett. Iker folytatta az aratást, és az volt az érzése, hogy minden egyes mozdu-

lat, ahelyett, hogy fárasztaná, erőt ad neki. Vajon ez a ka, ez az erő, amelyet a jól végzett munka szül?

Page 46: Az Elet Faja - Christian Jacq

46

12

A többi aratónak nem kellett kalászt szednie, nem úgy Ikernek, akire ki-szabták ezt az újabb fáradságos munkát is. A fiatalember összekötözte a kévéket, és betette őket a zsákokba, amiket egy fiú hordott neki.

− Sokáig kell még itt görnyedeznünk? − kérdezte a fiú panaszosan. − A mi falunknak elég az, amit már eddig összeszedtünk!

− Vannak más falvak is − emlékeztette Iker −, és a termés nem lesz mindenütt ilyen bőséges. Nem csak magunkra kell gondolnunk.

A fiú rosszallón nézett rá. − Csak nem a gazda pártján állsz? − A jól végzett munka pártján állok. A legényke megvonta a vállát, és egy újabb zsákot tartott Ikernek. − Ebédszünet − jelentette be a munkavezető. Egy nádkunyhó árnyékában egy gyékényen várták az aratókat a finom

ételek: zöldségespiték, aranyszínű, ropogós cipók, olajban sült fokhagyma, zöldfűszerekkel megszórt, kecsketejből készült sózott joghurt, aludttej, szá-rított hal, pácolt marhasült, füge, gránátalma és friss sör.

Iker majd’ éhen halt, de a melák nem hagyta, hogy a gyékényhez üljön. − Itt nincs több hely. Menj máshova! − De ebben a csapatban dolgozom! A többieket nem ismerem. − Nem akarunk téged itt látni. Nem szeretjük a besúgókat. − Engem nevezel besúgónak? − Elmeséltem a fiúknak, hogy beárultál a gazdánál, mert nem vittem

elég magot a baromfiudvarba. − De hát ez nem igaz! − Te úgyis mindig félrehúzódsz, tedd most is azt! Ne zavarj minket evés

közben! Ha nem takarodsz, majd ellátjuk a bajodat! Ikernek semmi kedve sem volt verekedni. − Nesze, egy kis víz és egy darab kenyér − mondta nagy kegyesen a me-

lák győzedelmes vigyorral. − Aztán nehogy az ebéd után hátráltass minket a lassúságoddal, különben majd mi árulunk be téged a gazdánál.

Iker távolabb húzódott a csapattól, és megette azt a pár falatot, amit ka-pott. Ennyi ugyan nem ad elég erőt neki ahhoz, hogy rendesen végezhesse a munkáját.

Page 47: Az Elet Faja - Christian Jacq

47

Iker szokása szerint elmélázott evés közben, s egyszer csak rémült kiál-tásokra kapta fel a fejét.

Rejtekhelyéről kibújva, hirtelen egy királykobra jelent meg a gyékény-nél.

Az ott ebédelő emberek egyszerre ugrottak fel. − Tereljétek Iker felé! − kiáltotta a melák. Lábukkal dobogtak, köveket dobáltak a kígyó felé, s az Iker felé siklott. A fiatalember meg se moccant. Ennek a kobrának sokkal nagyobb volt a szeme, mint a kobráknak álta-

lában, a pikkelye aranyszínben csillogott, kecses mozgása lenyűgöző volt. Iker megbűvölten nézte, és a Ka szigetének kígyója jutott az eszébe. − Az aratás istennője! − kiáltotta az egyik paraszt. – Hagyni kell, hogy

tegye, amit akar, és nem szabad bántani! Különben tönkreteszi a termést. Iker letérdelt, és a kobra elé helyezte kenyerének maradék darabkáját.

Azután, a hódolat jeleként felemelte a kezét. Egyszeriben mélységes-mély csend lett. Az ifjú és a kígyó között háromlépésnyi távolság sem volt. Mindketten

szobormereven vártak, de a kobra bármelyik percben lecsaphatott. Mintha megszakadt volna az idő folyása. És megtörtént a csoda, mint Ozirisz idejében, amikor a tüske nem szúrt,

és a vadállatok nem haraptak. A kígyó megelégedett az áldozati felajánlás-sal, és eltűnt a szomszédos mezőn. Jobb jelet nem is kaphattak volna a vár-ható, gazdag termésről.

− Bocsánatot kérek tőled, a fiúk nevében is − mondta a melák, aki nem tudott hová lenni nagy zavarában. − Nem tudhattuk, hogy az istennő vé-delmez téged. Reméljük, hogy nem haragszol ránk nagyon, és megoszthat-juk veled az ebédünket. És, természetesen, te leszel a csapatvezetőnk, így mi is az istennő védelme alá kerülünk.

Iker nem kérette magát, hiszen már kopogott a szeme az éhségtől.

− Mint csapatvezető − mondta a munkavezető Ikernek −, te vezetheted a szamarakat a gyűjtőhelyre. Csendben vedd le ott róluk a zsákokat, hagyd, hogy a szertartási papok végezzék a dolgukat, és ne kérdezősködj felőle!

− Tehát külön szertartást végeznek? − Ne légy kíváncsi!

Page 48: Az Elet Faja - Christian Jacq

48

Az öt szamár jobban ismerte az utat Ikernél, ők vezették oda a marokba szedett gabonából rakott ideiglenes asztaghoz. Ott aztán a négylábúak ma-guktól megálltak, anélkül, hogy az ifjúnak a botját kellett volna használnia.

Két írnok feljegyezte a zsákok számát. Egy rész a parasztoknak és csa-ládjuknak járt, a másik a tartományi pékségnek. Munkájuk végeztével az írnokok távoztak.

Csak a kilenc csapatvezető és hét gabonarostáló asszony maradt ott a három szertartási pappal, köztük a fuvolással.

− A gyűjtőhely négyszögletűnek látszik − szólalt meg a fuvolás −, de valójában kerek. Egy hieroglifát rejt magában, amely azt jelenti, „az első alkalom”, az a pillanat, amikor a teremtés megnyilvánult. Hódolat az aratás istennőjének!

A két másik pap felállított egy kis faoltárt, és egy edényben tejet, kenye-ret és süteményeket helyezett rá.

− Sírtunk a jó pásztor, Ozirisz temetésén − folytatta a fuvolás. − A ma-got betemette a föld, s mindörökre halottnak hittük. De örvendtünk, mert bő lett a termés! A búza és az árpa kihajt Ozirisz hátán, hordozza a természet gazdagságát, fáradhatatlanul, és soha nem panaszkodik. A csapatvezetők helyezzék a gyűjtőhelyre zsákjaik tartalmát!

Iker annyira boldog volt, hogy részt vehet a szertartáson, hogy meg sem érezte a zsákok súlyát.

− Hozzák a szamarakat − rendelkezett a fuvolás −, és vezessék őket körbe!

− Hajtsák el őket innen! − tiltakozott egy másik szertartási pap. − Ne ti-porjanak az atyámon! Széth szamarainak nem szabad összezúzniuk Ozirisz magját!

− A misztériumot be kell mutatni − jelentette ki a fuvolás. A szamarak csak mentek körbe-körbe, ugyanolyan átszellemülten, mint

az emberek, akik nézték őket. Iker, noha nem teljesen értette, mit jelent mindez, érezte, hogy egy alap-

vető cselekedet tanúja. Száz kérdése is lett volna, de tisztelettudóan hallga-tott.

− Tisztítsák meg a gabonát! − szólt ismét a fuvolás.

Szép tépi, „az első alkalom”, a kezdet kezdete.

Page 49: Az Elet Faja - Christian Jacq

49

A két másik szertartási pap kivezettette a szamarakat a gyűjtőhelyről, és ekkor következtek a rostáló asszonyok.

Feladatuk végeztével megtöltötték a zsákokat, és feltették őket a szama-rak hátára.

− Széth követői vezessék Oziriszt az égbe, ahonnan szétárasztja majd jótéteményeit erre a földre! − rendelkezett a fuvolás.

A menet elindult a magtárakhoz. − A csapatvezetők málházzák le a szamarakat, menjenek fel a magtárak

tetejébe, és öntsék a magtárba a zsákok tartalmát! „Így tehát − állapította meg Iker magában − a magtár az éggel azonosul,

ahol Ozirisznak a gabonában lakozó szelleme él.” Miután megtette, amire utasították, a rendkívüli rítus hatása alatt lassan

lépdelt lefelé a lépcsőn, hogy annak minden egyes pillanatát az emlékeze-tébe véshesse. Ahogy puszta talpa a lépcső mészkő fokaihoz ért, még erő-teljesebben átérezte a szertartást, amely egy új valóságot tárt fel előtte.

A fuvolás, a másik két szertartási pap, a csapatvezetők és a hét rostáló asszony leborult egy óriás előtt, akinek mélyen ülő szeme, súlyos szemhéja és kiugró járomcsontja volt. Metsző tekintete megbénította Ikert. A szigorú férfiúnak egyenes, finom metszésű orra, ívelt ajka, széles mellkasa, nagy füle volt, a leghalkabb susogást is meghallotta.

A bal vállán átvetett pántú gyolcsinget és kötényt viselt, amelyet egy Egyiptom ellenségeit eltaposó griff díszített.

A fuvolás fél kézzel lehúzta Ikert maga mellé, a földre. − Borulj le a fáraó előtt, aki életet ad nekünk!

Page 50: Az Elet Faja - Christian Jacq

50

13

Szeszósztrisz az égnek emelte az isteneknek járó búza- és árpaáldozatot. Azután felment a lépcsőn a legmagasabb magtár tetejére, és parázzsal töm-jéngolyóbisokat gyújtott meg egy parázstartó tálban. Közben még mindig maga előtt látta a fiatalember tekintetét. Sosem látott még hozzá foghatót.

Iker figyelmesen hallgatta a fáraót. − Ozirisz meghal és újraéled, önmagát adja, hogy táplálja népét. Az em-

berek atyja és anyja, ő hozza létre a gabonát az önmagában rejlő titkos erő-vel, hogy az élők fennmaradjanak. Minden az ő lélegzetéből és az ő testé-ből él, az övéből, aki a láng szigetéről jött, hogy megtestesüljön a gaboná-ban. Mi megesszük Ozirisz testét, a növényi aranynak köszönhetjük, hogy élünk.

Virágszál egy kalászokból font babát nyújtott a fáraónak. A búza meny-asszonyát minden ház homlokzatára kitették a következő aratásig.

Azután a fuvolás érkezett egy nagy, színes kosárral, amelyet hajlékony, sárgára, kékre és pirosra festett gyékényszálakból fontak. A kosár alját két keresztbe tett farúd erősítette.

− Íme a misztériumok kosara, fenség. Ami szétszóratott, az begyűjtetett. − Térjen vissza a templomba! − rendelkezett Szeszósztrisz. Ebben a pillanatban ért oda a gazdaság tulajdonosa, szinte reszketve a

felindultságtól a földre borult, és így szólt: − Fenség, most ellik a legszebb tehenem! Ismét megtörtént a csoda! A szertartás valamennyi résztvevője az istállóhoz ment. A fuvolás az ellést segítő bűvös igéket mondott, miközben a csordások

vezetője segített az állatnak, aki megnyalta a kezét. A tehén a fájdalmakkal küzdve megfeszítette a nyakát, és begörbítette a

farát. A csordás nyugtatólag megsimogatta az állat véknyát. − Az Igét a bikák birtokolják − emlékeztetett a fáraó −, az ösztönös fel-

ismerés pedig a teheneké. A legnagyobb tisztelettel kell bánni velük! Az uralkodó magabiztos hangja megnyugtatta az állatot, és egyszer csak

előbukkant a kisborjú feje, amit a csordás óvatosan húzni kezdett a mellső lábakkal együtt. Gyönyörű, foltos, barna szemű boci volt.

A csordás letette az anyja elé, aki sokáig nyalogatta. Mindenki az ő döntésére várt.

Page 51: Az Elet Faja - Christian Jacq

51

A tehén Ikerre szegezte mély, határozott tekintetét. − Gyere ide, és vidd el a foltos borjút! − szólt rá a fuvolás. Iker kicsit ügyetlenül, de gyengéden a karjába fogta a kis lényt, amely

ezt nyugodtan tűrte.

− Feltűnt az új nap − állapította meg a fáraó. − Egyesítsen minket az öröm-ben az aratás végi ünnep!

Szobek, a Védelmező, és az emberei számára szóba sem jöhetett, hogy lazítsanak, és maguk is részt vegyenek a mulatságokban. Egészségi állapo-tára való tekintettel Uakha, a Kobra tartomány kormányzója nem vett részt a szertartáson. Talán számításból maradt távol, hogy egy merénylet esetén a gyanú árnyéka se vetődjék rá?

Őrültségnek tűnt bemerészkedni az ellenséges területre, de Szeszósztrisz úgy határozott, hogy megteszi, és a testőrparancsnok nem tehetett mást, al-kalmazkodott. Szerencsére a memphiszi udvar még mit sem tudott az ural-kodó valódi terveiről.

− Mit tudtál meg Uakháról? − kérdezte Szeszósztrisz. − Jó vezetőnek tűnik, szeretik az emberek, és sosem lépett fel nyíltan ön

ellen. Legfőbb gondja ugyanaz, mint az elődeié volt: időben be akarja fe-jezni örök lakhelyét.

− Van katonasága? − Nem, csak rendfenntartói vannak, elég kevesen, nem számítva a siva-

tagi rendőröket, akik a Dakhleh- és a Khargeh-oázishoz vezető utakat fel-ügyelik. Az oázisokkal kezdődik a tartomány, így ők látják el a karavánok védelmét is.

− Kinyomoztad, hogy ki az a fiú, akit mutattam? − Ikernek hívják. Nemrég vették fel mezőgazdasági munkásnak. − Ne veszítsük szem elől! Szobek felkapta a fejét. − Ha veszélyesnek találja, fenség, miért ne tartóztassuk le? − Nem jelent veszélyt. – Hát akkor… − Te csak figyeltesd, de meg ne sejtse!

Page 52: Az Elet Faja - Christian Jacq

52

Az ízületi betegségben szenvedő Uakha tartományi kormányzó a fáraót káprázatos örök lakhelyének küszöbén fogadta, amely a nagy piramisok idejének építészeti együtteseire emlékeztetett. A hatalmas sír felkúszott a sziklafal csúcsa felé, hogy áthassa a Magas-hegy ereje. Egyre magasabban fekvő részeit lépcsők kötötték össze.

A fogadótemplom után egy hosszú út vezetett az első udvarba, majd egy oszlopos portikuszhoz, ahonnan egy második, magas falakkal körülzárt ud-var nyílt. Azután egy szentélyféle következett, a feltámadás szobájával. Az út végén, az épület főtengelyében állt a ka fülkéje, az itteni világ és a túlvi-lág találkozási pontja.

− Ragyogó síremlék, szinte egy királyhoz is méltó lenne − állapította meg Szeszósztrisz.

− Tudom, fenség, de ne lásson ebben semmi rosszat. Nálunk ez volt a hagyomány, de velem véget is ér.

− Miért? − Mert az ön királysága nagy lesz, és ön elhatározta, hogy véget vet a

tartományi kormányzók függetlenségének. − Ezt miből gondolod? − Abból, hogy ön itt van. − És ha igaz lenne, amit gondolsz, mit tennél? − Fenntartás nélkül támogatnám, amit tesz, mert ez az anarchia már túl-

ságosan sokáig tartott. Egyelőre nem okozott nagy kárt, de ideje szilárdan helyreállítani Máát törvényét. Ha egyesíti a tartományokat, és erős kézzel megtartja egységüket, virágzóvá teszi Egyiptomot. Megengedi, hogy leül-jek erre a kőpadra?

Szeszósztrisz bólintott. − Boldog vagyok, mert elég hosszú ideig éltem ahhoz, hogy megélhes-

sem ezt a pillanatot − vallotta be az öreg Uakha. − Egy gyenge király elté-kozolta volna a hatalmat, és pusztulást hozott volna az országra.

− Néhány tartományi kormányzó nem osztja a véleményedet. − Tudom, fenség. Őrükkel talán kemény összecsapásra kell számítania,

talán véresre is. De ne hátráljon meg! A nagy családok rosszul teszik, hogy ragaszkodnak a tisztségek örökléséhez, s elfeledkeznek arról, hogy az em-ber jelleme és képességei előbbre valók, mint a születése. A rendszer túl merev lett, véget kell vetni ennek. Ön az uralkodó, senki más.

Page 53: Az Elet Faja - Christian Jacq

53

A fáraó arca kifürkészhetetlen maradt, semmi jelét nem mutatta az elé-gedettségnek.

− Az ellenfelei gazdagok, arcátlanok és elszántak − folytatta Uakha. − Ön számíthat rám, a rendőreimre és a tartományom népére. Támogatjuk a vállalkozásában.

− Egy másik háború indult meg mostanában − árulta el Szeszósztrisz. − Ki támadott önre? − Valaki, aki képes befolyásolni Széth erejét, és aki eltökélte, hogy újra

megöli Oziriszt. Uakha arca elsötétült. − És ön azt feltételezi, fenség, hogy valamelyik ellenséges tartományi

kormányzó az? − Ezt a feltételezést nem vethetem el. − Hogyan szülhetett a mi földünk ilyen szörnyeteget? Ha megteszi, amit

ön mondott, tönkreteszi mindazt, amiért az istenek ideje óta küzdöttünk, és sötétségbe taszít minket!

− Ezért kell rájönnöm, hogy ki az, s közben ismét egységessé és erőssé kell tennem Egyiptomot.

− Nem hallottam olyan démoni emberről, aki ilyesmire vetemedne − szögezte le Uakha.

− Mit tudsz Puntról? − Szép mese csak, fenség. Azt beszélik, valamikor régen a hajósok meg-

találták ezt a csodálatos országot, és arannyal tértek vissza onnan. − A te tartományodban nincsenek aranylelőhelyek? − Nincsenek. − Elégedett vagy a kőfaragóiddal, Uakha? − A munkájuk magáért beszél. − Hosszú időre szükségem lenne rájuk, és titoktartást is kell fogadniuk. Máris kiderül, hogy Uakha tartományi kormányzó tényleg szövetséges-e. − A szolgálatára állnak, fenség.

Page 54: Az Elet Faja - Christian Jacq

54

14

Dzsergu adófelügyelő és járulékszedő megrögzött iszákos volt, noha ritkán látták részegen. Szerette a nőket, de csak örömszerzésre alkalmas tárgyak-nak tekintette őket. Már háromszor volt házas, örömét lelte feleségei gyöt-résében, akik annyira rettegtek az erőszakos embertől, hogy nem merték bevádolni. Egyetlen lánya az anyjához menekült előle, és megesküdött, hogy sohasem akarja látni többé ezt a vadállatot.

Találkozása Medesz kincstárnokkal új távlatokat nyitott Dzsergu előtt. A hivatalos tisztség álcája alatt a nagy ember jobbkeze lett, ami még jobban felbátorította. Immár teljesen büntetlenül kiélhette veleszületett kegyetlen-ségét az áldozatokon, akiket Medesz jelölt ki neki, és azokon is, akiket ma-ga választott magának.

Jól megfizették a munkáját, ráadásul szép előmenetelre is számíthatott. Medesz egyre feljebb fog jutni a ranglétrán, és Dzsergu is vele együtt.

Az adóhivatal hajóját maga kormányozta, hiszen tengerésznek tanult va-laha, a szárazföldi utak viszont mindig jól megizzasztották. Babonás ember lévén tucatnyi amulettet vitt magával, valahányszor útnak indult.

Fellélegzett, amikor végre megérkezett Koptoszba. A sivatag nyomasz-totta, és a főnökéhez hasonlóan ő is rosszul viselte a hőséget. De csakis eb-ben a városban bukkanhat a nyomára annak a két ládának, amelyek Medesznek kellettek. Vadászösztöne ritkán hagyta cserben, és már elég sok vadat kiugrasztott a bokorból ahhoz, hogy érezze, nem lehet távol az a becstelen tengerészbanda.

Dzsergut furkósbotokkal felfegyverzett rendőrcsapat kísérte, nyilvánva-ló volt, hogy nem válogat az eszközökben. Végigjárta a tavernákat, és min-den egyes fogadóst kikérdezett.

A hatodik máris tudott valamit. − Igaz − ismerte el a fogadós −, voltak néhányan, akik azzal dicseked-

tek, hogy váratlan kincs került a kezük közé. Hajnalig itt ittak és mulatoz-tak.

− Azt nem mondták, milyen kincshez jutottak? − Úgy hallottam, illatszereket és drága kenőcsöket emlegettek. − Honnan szerezték? − Arról nem beszéltek.

Page 55: Az Elet Faja - Christian Jacq

55

− És merre indultak tovább? − A legnagyobb hangú, akit „kapitánynak” szólítottak, említette, hogy a

szüleinek van egy gazdasága a várostól délre, ahol nyugodtan kivárhatják, míg túladhatnak a kincsen. Ez minden, amit tudok.

− Ezzel már megyünk valamire, fogadós. Feltéve, természetesen, hogy nem hazudtál.

− Hogy hazudtam volna? De ugye, nem esik bántódásom emiatt? − Ellenkezőleg − jelentette ki Dzsergu elégedett mosollyal. − Szép

hasznot is hozhat neked, ha olykor felvilágosítasz engem egyről s másról. − Az a gazdaság, a várostól délre… elmondom, hogy pontosan hol találja.

A kapitány meredten bámulta a két ládát, amelyekből finom illat áradt. Valahányszor ki akarta nyitni őket, annyira átforrósodtak, hogy kénytelen volt felhagyni a próbálkozással. A cinkosai már kezdtek türelmetlenkedni, de senki sem akarta kockáztatni, hogy áldozatul essen a rontásnak. Nagy vagyon volt a birtokukban, de hogyan kaphatnának a legtöbbet érte?

El kell hagyniuk Koptoszt, és egy nagyobb városban kell lebonyolítani-uk az üzletet, hogy észrevétlenek maradjanak. Talán Memphiszbe kellene menniük.

A legbosszantóbb az volt, hogy osztozni kell a kincsen. Egyelőre szük-sége van teherhordókra, de azután már más lesz a helyzet.

A kapitányt dulakodás zaja riasztotta fel töprengéséből. Odakint verekedtek. Tudta, hogy ki kellene mennie, de nem tudott el-

szakadni a ládáktól. Néhány kiáltás hallatszott, azután pár pillanatig teljes csend telepedett a

házra. Dzsergu belépett a szobába. − Nocsak! Nyilván maga az a híres kapitány, a tolvajok vezére! És nincs

is egyedül… íme a két láda, amelyet az adóhatóság keres! − Az adóhatóság? De… − Bejelentetted a hivatalban ezeket a kincseket? – Még nem, de… − Az egyik embered meghalt, a többieket letartóztattuk. Megütötték és

megsebesítették a rendfenntartó erők tagjait, és ezzel súlyos bűnt követtek el. Kemény büntetés vár rájuk. Sem ők, sem te nem fogjátok viszontlátni a

Page 56: Az Elet Faja - Christian Jacq

56

tengert. − Én nem tanúsítottam ellenállást! − Csak a gyávák bújnak ki a felelősségük alól − vágott vissza Dzsergu. − Nem az enyémek ezek a ládák! Vigye, és hagyjon engem futni! − Hogy jutottál hozzájuk? − Véletlenül, amikor egy lakatlan szigetről felvettem egy hajótöröttet. − Hol van az a sziget? − Láttam, ahogy belesüllyedt a tengerbe! Dzsergu pofon vágta a kapitányt. − Gyűlölöm, ha bolondnak néznek! Beszélj, de gyorsan! − mondta, és

élvezettel tovább ütlegelte a tengerészt. A kapitány végül betört orral, törött bordákkal, vérző arccal részletesen

előadta, mi és hogyan történt. Dzsergu látta, hogy igazat mond, és ettől egy kicsit elbizonytalanodott.

− Mi van a ládákban? − Nem sikerült kinyitnom őket! Valahányszor próbálom, megégetik az

ujjaimat. Dzsergu nem kísérletezett, a merészség nem volt az erős oldala, és nem

is fizették meg, hogy kockára tegye a testi épségét. Ez az ügy egyre fur-csábbnak tűnt, mindenesetre Medesz feladata, hogy kibogozza a szálakat.

Egy cseléd friss sört szolgált fel Medesznek és látogatójának. − Beszélt a kölyök? − kérdezte a kincstárnok türelmetlenül.

− Valóban nem tudott semmit, nagyuram − jelentette ki az álrendőr. − Egyre csak a különös történetét ismételgette. Azt hiszem, hogy a fiú annyi-ra megijedt a hajótöréskor, hogy az eszét vesztette.

− Megszabadultál tőle? − Teljesültek a parancsai. − Jobb lesz, ha egy időre elhagyod a környéket. Találtam neked egy

pompás állást Fajjúmban. Kevés munka, szép ház, jó jövedelem. Már fog-laltattam is neked helyet egy hajón.

Az álrendőr meghajolt, és távozott. Medesz bosszúsan kiivott két kupa sört. Nem kételkedett benne, hogy az

álrendőr alapos munkát végzett, és hogy az írnokocska tényleg elvesztette az eszét. Csak a két láda maradt, ha egyáltalán valóban léteznek.

Page 57: Az Elet Faja - Christian Jacq

57

A válasz nem késlekedett. Dzsergu másnap este pirospozsgásan, örvendezve jelentkezett Medesz

otthonának kapusánál. A kincstárnok azonnal fogadta. − Küldetés végrehajtva, főnök! − Hol vannak a ládák? − Egy használaton kívüli raktárban, erős őrizet alatt. Túl feltűnő lett

volna, ha idehozom őket. − Kiváló gondolat! A legénység? − Senki nem hall többé róluk. Banditák voltak, a fegyenctelepen fognak

elrohadni. − Mit tudtál meg a kapitánytól? − Elhiheti, hogy nem kíméltem! De az a szegény ördög megőrült. Egy

lakatlan szigetről vett fel egy fiút a ládákkal együtt. Az ön hajója elsüllyedt egy viharban, a szigetet elnyelte a tenger, és az a kölyök volt az egyetlen túlélő. Ez minden, amit ki tudtam húzni belőle.

Medesz nem titkolta csalódottságát. − Úgy tűnik, hogy ez valóban így történt, Dzsergu. Elveszítettük a

Sebesjárású-t és a legénységét, a tenger nem fogadta el áldozatként a kis ír-nokot. Annyi erőfeszítésembe került, hogy megszervezzem ezt az expedíci-ót, olyan türelemmel készítettem elő, és mégis kudarcba fulladt!

− Elfeledkezik a ládákról! Mindeddig senki sem nyitotta ki őket. − Ezt miből gondolod? − Rontás van rajtuk. − Megtörjük a rontást. A két férfi azonnal a raktárba sietett, amelyet Dzsergu bérencei őriztek. Medesznek meggyőződése volt, hogy Punt országa igenis létezik, és a

meglepő, csodálatos események csak megerősítették ezt a nézetét. Hiszen a hullám, amely elpusztította a hajót és annak legénységét, nyilván az Isten Földjének védekezése volt, így próbálta megóvni kincseit.

Méretükből ítélve, a ládák egy egész vagyont rejthettek. − Különös − jegyezte meg Dzsergu. − Most már nincs illatuk. Egészen

eddig hihetetlenül édes illat áradt belőlük. − Nyisd ki őket! Dzsergu hátrahőkölt. − Azt mondták, hogy megperzselik annak a kezét, aki hozzájuk ér!

Page 58: Az Elet Faja - Christian Jacq

58

− Add a késed! Medesz nagy mogorván maga látott neki, és két deszka közé illesztette a

kés pengéjét. − Látod? Nem történik semmi. Dzsergu, kissé megnyugodva, átvette tőle a munkát. A ládákban már

csak rothadó bűzt árasztó sár volt.

Page 59: Az Elet Faja - Christian Jacq

59

15

A kimerítő napra hűs este következett. Az aratás végeztével a földművesek munkájának ritmusa lassult, egyre hosszabbodott a délutáni pihenő ideje, és mindenki örült a termésnek, amelynek kivételes bőségét mindenki a fáraó jelenlétének tulajdonította. A kormányzóval együtt a tartomány lakói is Szeszósztrisz odaadó híveivé váltak.

Az alkony utolsó fényei kihunytak, beköszöntött a balzsamos éjszaka. Az állatok és az emberek már megéheztek, vidám vacsoratársaságok szer-veződtek a szabadtéri konyhák körül.

Egyedül Ikernek nem jött meg az étvágya, magányosan ült a mező hatá-rát jelző egyik kövön. Itt senki sem ismerte Teknőcszemet és Éleskést. Az életére törő álrendőr külsejét is leírta az embereknek, remélve, hogy valaki ráismer, de az bizonyára nem ebben a tartományban élt, és dolga végeztével hamar eltűnt a környékről.

A kérdezősködéssel semmire sem ment. Ezért aztán inkább hallgatásba burkolózott. El kell mennie innen, hogy folytathassa a nyomozását, de hova menjen? Arra pedig jobb nem is gondolni, mennyi idő kell még hozzá, hogy visszafizethesse az adósságát.

A csüggedésben az egyetlen fénysugarat a fáraó jelenlétében végzett szertartás jelentette a számára. Iker sohasem képzelte volna, hogy útjai va-laha is keresztezik a fáraóét. Mint a többiek, ő is alig mert ránézni az ural-kodóra.

− Ha nem eszel semmit − hangzott Virágszál vékony hangocskája −, el-sorvadsz.

− Mit számít az? − Olyan fiatal vagy, Iker, és olyan sok jó tulajdonságod van! Miért nem

nyugszol bele a helyzetedbe, miért nem győzöd meg az apámat, és lépsz a helyébe, ha eljön az ideje?

− Mert túl sok megválaszolatlan kérdés foglalkoztat. − Felejtsd el őket! − Lehetetlen. − Hidd el nekem, hogy feleslegesen teszed bonyolulttá az életed! − Az a szertartás sem volt olyan egyszerű, amin részt vettem. − Ezek régi, falusi szokások, ne gyötörd magad miattuk!

Page 60: Az Elet Faja - Christian Jacq

60

− Akkor miért tisztelte meg a fáraó a jelenlétével ezt a misztériumot? − Mert maga mellé akarja állítani a tartományunk kormányzóját! Te is

láthattad, az uralkodó nem erőtlen ember, hogy osztozzon a hatalmon! Ha-marosan szembeszáll a helyi hatalmasságokkal, akik nem hajlandók enge-delmeskedni neki. De nekünk legalább nyugtunk lesz. Ne törődj a múlttal, Iker, csak a jövőre gondolj! Én itt vagyok. És itt van ez a gazdaság, a me-zők, a magtárak! Ha akarod, mindez a tiéd lehet.

− Jusson eszedbe: az apád megtiltotta, hogy beszélj velem. − Amióta te vehetted a karodba a kisborjút, a születő nap jelképét, min-

den megváltozott. Most már nem illethet rossz szóval senki. Együtt tölthet-nénk az éjszakát.

A lány egy kicsit túl erősen festette magát, de sosem sugárzott még be-lőle ennyi megkapó báj.

− Gondolkodnom kell. − És hogyha azután gondolkodnál? − Meggyűlölnél, Virágszál, és igazad lenne! A szavaid megérintettek,

ezt elismerem, de igazán gondolkodnom kell.

A gazda szokásos nyers modorában szólt Ikerhez. − A marhapásztor beteg. Vidd le az ökröket a csatornához, hogy igya-

nak és fürödjenek. A majorságban már az aratás végét ünneplő lakomára készültek. Vidé-

ken mindenütt nagy ünnepet ülnek ez alkalomból, utána pedig több pihenő-nap következik. Ez a boldog nyugalom bizony Szeszósztrisz műve, az ural-kodóé, aki, miután a főtemplomban elvégezte a szertartást, már el is hagyta a tartományt.

A marhák alig várták, hogy felüdülhessenek, így hát nem kérették ma-gukat. Maguktól elindultak a csatorna felé, az ifjúnak egyszerűen csak kí-sérnie kellett őket.

Kedvenc fürdőhelyüket kellemes árnyékot nyújtó öreg fűzfák szegélyez-ték. Az állatok békésen, egymás után ereszkedtek le a domboldalon, és lát-ható élvezettel ittak a vízből.

Iker leült a parton. Egész éjjel nem aludt, azon gondolkodott, milyen békés életet élhetne

Virágszál mellett. Elképzelte magát jó családapaként és példás gazdaként, a

Page 61: Az Elet Faja - Christian Jacq

61

lányt mint az ő tökéletes feleségét és figyelmes anyát, a bő termést, a szép csordát, a teli magtárakat, de mindez nem vidította fel a szívét.

Nem ámíthatja magát: nem tudja kitörölni emlékezetéből az átélt meg-próbáltatásokat. Legfőbb célja változatlanul az, hogy megértse a jelentésü-ket.

Különös szél kerekedett, olyan, mintha egyszerre minden irányból fújna. A marhák moccanatlanul álltak. Iker meglátta az asszonyt. A lombok közül lépett elő. Szépsége fenséges, haja arany, a bőrénél si-

mábbat képzelni sem lehet. Hosszú, fehér ruhájából vakító fény áradt. Egy pillanatra, egyetlenegy pillanatra találkozott a tekintetük. Ő. Ő az. Nincs senki hozzá fogható.

− Furán festesz − mondta a melák Ikernek. − Honnan jössz ezekkel a mar-hákkal?

− A csatornaparti fűzfáktól. − Á, már értem. Nyilván azt hiszed, hogy az istennőd láttad. Nyugodj

meg, nem te vagy az első! De ez csak a fény és az árnyék játéka: a marha-pásztorok gyakran egy gyönyörű nőt képzelnek oda, akiről aztán lelkesen mesélnek. De ő sajnos csak egy látomás!

A melák cinkosan kacsintott. − Virágszál, ő aztán valóság! Az a pletyka járja, hogy szerelmes beléd!

Ez komoly, ugye? − A pletyka méreg, nem szabad bevenni. − Ugyan, megint egy haszontalan bölcsesség! Én mondom, jó úton

jársz, Iker. Virágszál! Mindenki róla álmodozik. A gazda lánya, felfogtad? No, gyerünk, készülődjünk a lakomára! Idén mesés lesz!

Miközben a férfiak több nádpavilont állítottak fel, hogy óvják a lakomá-zókat a naptól, a gyerekek addig nyaggatták a szakácsokat, míg azok előre adtak nekik a süteményből.

Iker nem jött lázba a nagy felfordulástól, egykedvűen bevezette a mar-hákat az istállóba.

Amikor kijött, Virágszálba ütközött. − Gondolkodtál?

Page 62: Az Elet Faja - Christian Jacq

62

− Úgy vélem, hogy nem tudlak boldoggá tenni téged. − Tévedsz, Iker! − Túl nagy fontosságot tulajdonítasz nekem, Virágszál. − Te más vagy, mint a többiek. Én téged akarlak − válaszolta a lány,

majd bosszúsan hátat fordított Ikernek, és csatlakozott apjához, aki az éte-lek készítését felügyelte.

Mielőtt az emberek nekiláttak volna a lakomának, tisztelegni kellett az iste-nek előtt.

Vagy húsz áldozatvivő rakta meg az oltárt a templom által megszentelt élelemmel, amit a lakoma felett őrködő, láthatatlan hatalomnak szántak. A fekete parókás, kar- és bokaperecekkel ékes papnők kék gyöngyhálóval bo-rított, testhez álló ruhát viseltek, egyikük elragadóbb volt, mint a másik.

De a legutolsó szépsége mindet elhomályosította. Kecsessége a megcsömörlött embereket is rabul ejtette. Nemes járása,

páratlanul finom vonásai, keskeny csípője volt, úgy tűnt, mintha egy olyan világból jött volna, ahol a tökéletesség uralkodik. Az isteni ékszerész for-málta a szépségét, rajzolta meg szemöldöke ívét, s tette a szemét olyan csil-logóvá, mint a hajnalcsillag.

A fiatal papnő nyugodtan, lassan, mintha csak egyedül lenne egy temp-lomban, az oltárra helyezett egy kinyílt lótuszvirágot.

Így a túlvilág illata lengi be az emberek örömünnepét. Azután visszavonult, de egy ideig még mindenki a hatása alatt maradt. Amikor elhaladt Iker mellett, az ifjú rájött, hogy ő volt az a fenséges je-

lenés, akit a fűzfalombok között megpillantott.

Page 63: Az Elet Faja - Christian Jacq

63

16

− Hogy érzed magad? − kérdezte Virágszál Ikertől, aki a gyékényén feküdt, vizes kendővel a homlokán.

− Csukd be az ajtót, nem bírom elviselni a fényt! A lány kicserélte a kendőt. − Akarod, hogy megmasszírozzalak? − Nem kell. − Úgy tűnik, alaposan elrontottad a gyomrod. − Igen. Alaposan. − Nem tudsz hazudni, Iker! És figyeltelek, szinte semmit sem ettél. Nem

gyomorrontás miatt nyomod az ágyat. − Mit számít az! − Nagyon is számít! Miért kerültél ilyen siralmas állapotba? − Nem tudom. − Én viszont tudom! Azt hiszed, nem láttam, hogy milyen lázas szem-

mel nézted őt? − Kiről beszélsz? − Arról a papnőről, akit minden férfi majd’ felfalt a szemével, és te

nemkülönben! Te képes vagy rá, hogy beleszeress, és bele is betegedj rög-tön.

− Te ezt nem értheted meg, Virágszál. − Éppenséggel, nagyon is jól értem! Rosszul teszed, ha egy ilyen elérhe-

tetlen álmot kergetsz. Az a lány papnő, a templomban él, és csak a szertar-tásokra jön ki. Soha nem fogod viszontlátni.

Iker felült. − Melyik templomban? − Látom, mennyire nem érdekel téged az a lány! Képzeld el, hogy senki

se tudja, és jobb is így. Térj végre magadhoz! Vedd észre, hogy én itt va-gyok, és én nem vagyok álom!

− Hagyj békén! Kérlek! Iker élesen az emlékezetébe akarta vésni azt a varázslatos pillanatot,

amikor a fiatal papnő ránézett. Meg kellett volna szólítania, meg kellett volna kérdeznie, hogy hívják, meg kellett volna próbálnia ottmarasztalni őt, még akkor is, ha nevetségessé teszi magát ezzel.

Page 64: Az Elet Faja - Christian Jacq

64

− Most jött ide először? − Először és utoljára. − Te biztos tudod, hogy hívják, Virágszál! − Sajnos, ki kell ábrándítsalak. − De csak van valaki, aki idehívta, valaki, aki beszélhetne nekem róla! – Arra ne számíts! Most pedig kelj fel, és menj dolgozni! A gyomorron-

tásod nem tarthat a végtelenségig. Emlékezz rá, hogy vissza kell fizetned az adósságodat!

Semmi értelme az életnek, ha nem láthatja viszont azt a lányt. De sajnos, ahogy a gazda lánya mondta, senki sem tudta, mi a neve a

szép papnőnek. Csak egy gyönyörű látomás volt a szertartáson, nincs mese, el kell felejteni.

De Iker szerette őt, és egyetlen más nőhöz sem vonzódott. Viszont kell látnia, bármi áron.

− Elérkezett az év legrosszabb napja − mondta neki a melák. − A szám-vevő írnokok jönnek, és ellenőrzik, hogy mennyi a jószág a gazdaságban. Itt nem lehet csalni, mert azért botozás és magas bírság jár. Ráadásul még kedvesnek is kell lenni ezekkel az arcátlan vérszívókkal.

Az írnokok egy vászontető alatt foglaltak helyet, az adószedő még egy párnát is kapott. Ikernek egyáltalán nem tetszett a pökhendi, öntelt képe.

Elkezdték sorban felvonultatni az ökröket, teheneket, szamarakat, birká-kat és disznókat.

Iker óvatosan az egyik írnok háta mögé került, hogy lássa, hogyan dol-gozik.

Az adószedő nem jegyzett fel semmit, egyszerűen csak figyelte a mun-kát, és többször is kért a friss sörből. Az összeszámlálás végeztével magá-hoz hívta a gazdát.

− Felülvizsgáltam az írnokok becsléseit − közölte hűvösen. − Hétszáz korsó mézből hetvenet kell adnod adóba, hetvenezer zsák gabonából hétez-ret.

− Emelkedett az adó, de ezt nekem senki sem mondta! − Most mondtam. − Panaszt teszek a tartományi bíróságon. − Jogodban áll, de ne felejtsd el, hogy annak én is a tagja vagyok mint

Page 65: Az Elet Faja - Christian Jacq

65

szakértő. Úgy látom, az állataid nem teljesen egészségesek. Ha nem vagy hajlandó fizetni, az állatorvosi szolgálat súlyos bírságot szab majd ki rád.

− Ne hallgasson erre a tolvajra! − lépett közbe Iker, egy papiruszt lobog-tatva, amit az imént tépett ki az írnok kezéből. − Nézze inkább meg ezt a feljegyzést! Ennek a gazembernek a parancsára az írnokok meghamisítják a számokat! Több állatot jegyeznek fel, mint amennyi van, hogy emelhessék az adót.

A rajtakapott adószedő ajka megrándult. A földművesek soraiban haragos zúgolódás támadt. − Tartóztassák le ezt az arcátlant! − parancsolta a tisztviselő. − Nem lát-

ják, hogy hazudik, csak azért, hogy a hatóságok ellen fordítsa magukat? Ha rám mernek támadni, mindannyian a börtönben végzik!

Néhány pillanatra mintha megállt volna az idő. − Csak semmi ostobaság, fiúk! − ajánlotta a melák. − Az adószedőnek

igaza van. Aztán meg ez a gazda és az ő ügye. Nem tartozik ránk. − Kapjátok el azt a gazembert! − parancsolta az adószedő a kíséretében

lévő négy rendőrnek. Iker futásnak eredt. Jobban ismerte a terepet, mint a rendőrök, volt esélye rá, hogy egérutat

nyerjen.

A melák segítségével, aki örült, hogy megszabadul végre a kellemetlen ve-télytárstól, a rendőrök átkutatták a kunyhókat, a nádtetős menedékeket, az istállókat, végigjárták a mezőket, átfésülték az erdőt. A gazfickó eltűnt.

− Nem jut messzire − jelentette ki az adószedő. − Hacsak nem hagyja el a tartományt − helyesbített a gazda. − Arra ne számíts! − És ezzel mit tegyek? − kérdezte gúnyosan a gazda, meglobogtatva a

papiruszt. − Alig tudsz olvasni! − Épp eléggé tudok ahhoz, hogy lássam, tényleg tolvaj vagy. Az embe-

reim pedig nem fognak cserbenhagyni. − Tegyük fel, tegyük fel… No, akkor felejtsük el ezt a históriát! Vélet-

lenül elírták a számokat, azonnal kijavítom a hibát. − Felejtsd el a jogtalan adóemelést is!

Page 66: Az Elet Faja - Christian Jacq

66

− Nagy szerencséd, hogy ilyen megértő ember vagyok. De ennyi elég legyen!

A rendőrök elhatározták, hogy még két napig figyelik a majorság kör-nyékét, hátha észrevesznek egy nyomot, vagy találnak valakit, aki látta a szökevényt.

Hazatérőben Virágszál a szép, széles homlokú, zöld szemű és mély te-kintetű fiatalemberre gondolt, aki elszökött tőle. Az ifjú lelkében égő tűz nem tetszett neki, de úgy vélte, előbb-utóbb lecsillapította volna. Annyira más volt Iker, mint a többi fiú, aki tette neki a szépet! Határozott fellépése volt, mint egy vérbeli vezetőnek. A felesége ösztönzésére még több földet szerzett volna, kibővítette volna a birtokot, még több bérest alkalmazott volna. Nagyon szép sikereket érhettek volna el együtt.

De Iker immár csak egy szökésben lévő bűnöző. Virágszál magára zárta a szobája ajtaját. Ide még az apját sem engedte

be soha. Itt tartotta széles szájú kosarakban a ruháit, a parókáit és a köpö-nyegeit. A gazdaság jövedelméből tellett a finom öltözékekre. A szépítő-szereit két kis alabástromládikában tartotta a fürdőhelyiségben.

Majdnem felsikoltott, amikor észrevette a fiút. − Iker! Mit keresel itt? − Nem ez a legjobb búvóhely? − A rendőrök keresnek… − Nem tettem semmi rosszat, sőt! − Nem szállhatunk szembe az adószedővel! − Dehogynem! Bizonyítékunk van arra, hogy sikkaszt, el fogják ítélni. − Az nem olyan egyszerű, Iker. − Hívd ide az apádat, hogy megbeszéljük, mit tegyünk! Én leszek a ko-

ronatanú. − Ismétlem: az nem olyan egyszerű. − Magyarázd meg, miért nem, Virágszál! − Mindent megtehetek, feltéve, ha hajlandó vagy feleségül venni engem. − Nem tudok hazudni, ezt magad is megállapítottad. Nem vagyok sze-

relmes beléd. − Mit számít az? Az a lényeg, hogy jó párt alkossunk, és gazdagok le-

gyünk. − Szerencsétlenséget vonnánk a fejünkre, biztos lehetsz benne.

Page 67: Az Elet Faja - Christian Jacq

67

− Hát véglegesen így döntöttél? − Igen, Virágszál. − Nem tudod, hogy mit veszítesz. − Bocsáss meg, de én mást akarok. − Azt a papnőt, akibe olyan ostobán belebolondultál! − El akarom ítéltetni ezt az adószedőt. Nem lehet élni ebben a világban,

ha nincs igazság. Elmennél az apádért? Virágszál elgondolkodott. − Rendben. Iker gyengéden homlokon csókolta. − Meglátod, ezután egyetlen kapzsi tisztviselő sem mer majd háborgatni

titeket. Az ifjúnak nem kellett sokáig várnia. − Jöhetsz, Iker − hívta Virágszál. Ahogy kilépett a szobából, három rendőr vetette rá magát, és hátrakö-

tözték a kezét. Virágszál az apjához bújt, nem is nézett oda. − Részemről minden rendben − jelentette ki a gazda. – A lányom jól tet-

te, hogy szólt a rendőröknek, hogy itt bujkálsz, és megfenyegetted. Végül is csak egy arcátlan, eladósodott tolvaj vagy. Példás büntetést érdemelsz, sen-ki sem fog sajnálni.

− Isten veled, Virágszál − mondta Iker. − Most már nem tartozom neked semmivel.

Page 68: Az Elet Faja - Christian Jacq

68

17

Az ítélet ellen nem lehetett fellebbezni: egy év kényszermunka a hivatalát gyakorló tisztségviselő megsértéséért, a rendőrökkel szembeni erőszakos fellépésért és szökési kísérletért.

A bírót, aki a tartomány falvainak elöljáróiból álló bíróságon elnökölt, egyáltalán nem érdekelte Iker magyarázata. Az adószedő, az írnokok, a gazda, a lánya és a melák terhelő vallomása meggyőzte az esküdteket.

A hosszú út során a Sínai-félsziget rézbányáiig, Ikernek nem esett bán-tódása. Nem szenvedett hiányt vízben és élelemben, a sivatagi rendőrök együtt érzőn bántak vele, de nem titkolták, hogy kemény megpróbáltatás vár rá.

− Szerencsére fiatal vagy és egészséges − mondta neki a rendőrök veze-tője. − Egy gyenge szervezet nem bírna ki ott egy évet.

− Nincs semmi bűnöm! Csak lelepleztem a csaló adószedőt. − Tudjuk, fiam. De teljesítenünk kell a parancsot. Ha hagynánk, hogy

elszökj ebben a sivatagban, nagy bajt hoznál a fejünkre. De neked sem len-ne semmi esélyed arra, hogy élve kikeveredj belőle. Jobb, ha letöltőd a bün-tetésedet, még akkor is, ha igazságtalanul kaptad.

A menet Szopdu isten védelme alatt állt: az éles csőrű sólyom uralta a Kelet perzselő, magányos tájait. Az ég magasából aláhulló fénysugárhoz hasonló, háromszög alakú, szent kőben rejtőzött, és megóvta híveit a ho-mok vándorainak rajtaütésétől. A se istent, se törvényt nem ismerő rablók rendszeresen megtámadták a karavánokat és lemészárolták a kereskedőket.

A sivatag bűvöletében Iker elfeledkezett a gazdaságról és annak jelen-téktelen lakóiról. Nyoma sem maradt benne a neheztelésnek, s gyakran je-lent meg lelki szeme előtt a szép papnő arca. Ahogy a lány felemelte a te-kintetét és ránézett, Iker olyan erősnek érezte magát, hogy hegyeket tudott volna megmozgatni, és megfeledkezett minden fáradtságról! Ám ahogy a látomás eltűnt, üresnek érezte magát, letaglózottnak, szinte még arra is kép-telennek, hogy egyetlen lépést tegyen előre. De aztán felülkerekedett benne a viszontlátás vágya, s ismét bizakodni kezdett. Igen, legyőzi ezt az újabb akadályt, és felkutatja az elérhetetlen lányt.

Page 69: Az Elet Faja - Christian Jacq

69

Timnában, a meredek sziklafallal szegélyezett, sivatagos völgykatlan-ban működtek a rézbányák. Az első dinasztiák óta művelték őket. A bányá-szoknak szamárkaravánok hordtak rendszeresen élelmet, ruhát és szerszá-mokat. A nehéz munkakörülmények miatt az ide szegődött bányászokat gyakran váltották. Ami az elítélteket illeti, ők vagy hozzászoktak a munká-hoz, vagy elpusztultak. A gyilkosok, állandó, éber őrizet alatt, végképp nem henyélhettek. Ők vájták és erősítették meg az aknákat és a járatokat, hogy megkönnyítsék a bányászok munkáját.

Az épületeket, a házakat, a raktárakat és a börtönt kövekből rakták, kö-tőanyag nélkül. Az egyetlen faragott kőből emelt építmény a Minnek szen-telt szentély volt. Min az élet ura, a kőfejtők és a bányászok védelmezője, aki elszabadítja a mennydörgést és a ciszternákat megtöltő viharokat. Neki köszönték a munkások, akik a hegy gyomrából termelték ki a rezet, hogy volt elég vizük.

A bánya vezetője, egy zömök, napbarnított, rekedtes hangú ember, igencsak meglepődött az érkezők láttán.

− Hol vannak az elítéltek? − Csak egy van. Ez a fiú az. − Ez valami tréfa? − Neki nem az. − Mit követett el? − Leleplezte a Kobra tartományban az egyik adószedő becstelenséget. − De hát… ez nem bűn! − Egy gazda, a lánya és a rokonaik ellene tanúskodtak. Az ítélet: egy év

itt, a bányában. – Az rengeteg! Miért nem fellebbezett? − Nem volt rá ideje. Úgy tűnt, mindenkinek sürgős volt, hogy megsza-

baduljanak tőle. A kis ember megvakarta a tarkóját. − Nem tetszik ez nekem… Egyáltalán nem tetszik! Nálad vannak a hi-

vatalos iratok? − Tessék! Itt hagyjuk neked a fiút, és már megyünk is. Legközelebb

igyekszünk jobb munkaerőt hozni.

Elathtól (Edom) 30 kilométerre északra.

Page 70: Az Elet Faja - Christian Jacq

70

Míg a rendőrök megebédeltek, a köpcös bányavezető az elítéltet mére-gette.

− Mi a neved? − Iker. − Korod? − Tizenhat éves vagyok. − Földműves vagy? − Nem, írnoknak tanultam. Megtámadtak, megloptak, azután… − Nem érdekel a történeted. Neked nem kellene itt lenned, de itt vagy,

és ezen senki sem változtathat − szögezte le az ember, majd töprengve kö-rüljárta Ikert.

− Lássuk csak… Túl magas vagy ahhoz, hogy beférj egy vágatba, és nem is vagy elég izmos a fejtéshez. A kemencék mellé osztalak be. Ennél többet nem tehetek érted, fiam.

− Köszönöm. − Igyekezz, hogy álld a próbát, és ne hagyd magad! Két felügyelő elvezette Ikert egy kis kőkunyhóba. A földön két gyé-

kény. − Várj itt! Nem volt túl szívderítő hely, a hegy zordan emelkedett a bányák fölé.

Az ember itt olyan messze érezte magát Egyiptomtól, hogy a szülőföld el-érhetetlennek tűnt. De Iker nem akarta, hogy úrrá legyen rajta a csüggedés. Ki fog kerülni ebből a börtönből, és meg fogja találni a fiatal papnőt.

Egy húsz év körüli, csontos arcú, vastag szemöldökű, pocakos férfi lé-pett a kunyhóba.

− Te vagy az új ember? − A nevem Iker. − Az enyém Szekari. Egy csapatban dolgozunk. Úgy hallom, ártatlan

vagy. − Valóban. − Én is. Jobb, ha nem is beszélünk a múltról, és csak a jelennel foglal-

kozunk. A csapatvezetőnk Ferdepofa. Gonosz, szemét alak. Visszaeső bű-nöző, már tíz éve itt van! Túlélte a bányát, most ő az olvasztókemencék ura. Egyik felügyelő sem mer szembeszállni vele. Ügyelj, nehogy magadra haragítsd! Ami az ellátást illeti, előre szólok: sovány, és nem valami híres.

Page 71: Az Elet Faja - Christian Jacq

71

De szerencséd van. A szakács kedvel engem, és szokott adni nekem repetát. Jóravaló fiúnak tűnsz, ezért jó leszek hozzád, két feltétellel: tartod a szádat, és elvégzed a munkám egy részét.

− Rendben. Szekari letérdelt, és a helyiség legsötétebb sarkában ásni kezdett. Egy

alabástromvázácskát emelt ki a földből, kihúzta belőle a szövetdugót, és kis pasztillákat öntött belőle a tenyerébe. Odakínálta őket Ikernek.

− Ezt nyeld le! − Mi ez? − Szentjánoskenyérmag és kapor keveréke. Megakadályozza a hasme-

nést, és más emésztési problémákat is. Néhányan már belehaltak itt az ilyesmibe.

Iker lenyelte a pasztillákat, Szekari pedig egy másik kincset ásott elő. − Nem elég a testedet védened, a lelkeddel is törődni kell, különben le-

gyűr a bánat, és elveszíted az életerődet. Hogy nyugodtan viseld a sorsod, ezt hordd a nyakadban! − mondta, azzal egy kis zsinórt nyújtott Ikernek, amelyen egy sor aprócska karneolamulett sorakozott: sólymot ábrázoltak, Hórusz madarát, és páviánt, Thot isten, az írnokok védelmezőjének az álla-tát.

A fiatalember hosszan dörzsölgette őket. − No, most már mennünk kell. Különben megbüntetnek minket.

Ferdepofa egy szőrös szörnyeteg volt, aki nem félt a kemencék forróságá-tól. A rézötvözeteket hétszáz és ezer fok közötti hőmérsékleten redukálták.

Ferdepofa már első pillantásra megutálta az újonnan érkezettet. − Itt senki sem ártatlan, kölyök. Ha nem engedelmeskedsz, eltaposlak.

És senki sem fogja a szememre vetni. Még örülnek is majd, ha egy szájjal kevesebbet kell etetni.

Iker keményen állta Ferdepofa tekintetét. − Erősebb vagy nálam, de nem ijedek meg tőled. − Először a rudakat fogod rakodni. Azután majd meglátjuk. Míg a kőzet burka a felszínen maradt, az olvad réz leülepedett a kemen-

ce aljára, és kifolyt az árkokba, ahonnan azután a nyers fémet kiemelték, új-raolvasztották egy mélyedésben, majd formákba öntötték, keményre kala-pálták, rudakká formálták, és végül a rudakat leltárba vették, beszámozták,

Page 72: Az Elet Faja - Christian Jacq

72

és elszállították Egyiptomba. Egy hónap múltán Iker még mindig a rudak raktározásával foglalkozott,

Ferdepofa pedig egyetlen rossz szót sem szót hozzá. − Különös − állapította meg Szekari egy fügét eszegetve. − Általában

mindenkivel rosszul bánik. − Engedelmeskedem neki, és hallgatok. Talán ennyi elég is. Biztosan

azok az amulettek is hatottak, amiket tőled kaptam. − Annál jobb, de azért csak vigyázz! − Nem hallottál véletlenül két tengerészről, Teknőcszemről és Éleskés-

ről? Szekari gondolkodott. − Nem, soha nem hallottam a nevüket. − Meg tudnád kérdezni a többi rabot? − Ha akarod. A barátaid? − Szem elől veszítettem őket, és szeretném tudni, hogy hová valósiak.

Szívesen viszontlátnám azt az embert is, aki rendőrnek álcázva magát meg-próbált megölni engem.

− Egy álrendőr?! Biztos vagy abban, hogy… Iker pontosan leírta az embert, aki rátámadott. − Jól van, megteszem, amit kérsz, de nem ígérhetek semmit.

Szekari kutatása eredménytelen maradt. Egyik elítélt sem tudott felvilágosí-tással szolgálni az említett személyekről.

Csalódottságán felülkerekedve, Iker szorgalmasan végezte a feladatát, ami az igazat megvallva nem is volt olyan nehéz.

− Jól dolgozol, fiú − ismerte el Ferdepofa szinte kedvesen. − De jobbat érdemelsz. Legyen legalább valami hasznod abból, hogy itt vagy: mindent tudnod kell a rézről, kezdve a kemencékkel. Holnap együtt fogjuk őket ki-takarítani. Ez nagy kiváltság, elhiheted. Csak azért lesz részed benne, mert tudod, hol a helyed. Ez egy ritka jó tulajdonság, jutalmat érdemelsz érte.

Ferdepofa ezzel faképnél hagyta Ikert. Nem szenvedhette tovább ezt a kölyköt. Nyilván a rendőrség besúgója, s azért küldték, hogy rájöjjenek, hogyan alakul ki és marad fenn a rangsor az elítéltek között.

És a célpont ő volt, Ferdepofa! Ez az Iker fel fogja jelenteni, őt pedig visszaküldik valamelyik bánya

Page 73: Az Elet Faja - Christian Jacq

73

mélyére. Egyetlen megoldást látott a helyzetre: megsütni Iker fejét egy kemencé-

ben, és elhitetni, hogy baleset történt.

Felkelt a nap. Szekari ásítva nyújtózkodott. − Ma a konyhán kell segítenem. Te mit csinálsz? − A kemencéket tisztítom Ferdepofával − felelte Iker. − Tényleg bír téged! Lefogadnám, hogy ki akar tanítani. Te leszel az utóda! Ahogy kiléptek a kunyhóból, a bánya vezetőjébe és egy szakasz sivatagi rendőrbe ütköztek.

− Ti ketten, Ferdepofa, és három másik azonnal indultok. − Hova? − kérdezte Szekari. − Hathor istennő türkizbányáiba. − Miért? − Felsőbb parancsra. − De hát jó magaviseletűek voltunk, nem részesültünk megrovásban… − A türkizbányákban sürgősen munkaerőre van szükség. Viselkedjetek

jól, és dolgozzatok keményen, különben visszahoznak titeket ide. És akkor, megígérhetem, különleges elbánásban lesz részetek!

Page 74: Az Elet Faja - Christian Jacq

74

18

Minden Abüdoszba vezető szárazföldi utat katonák őriztek, akik senkit sem engedtek áthaladni az ellenőrző pontokon. Ahhoz, hogy Ozirisz szent terü-letére bejusson valaki, csak a kikötő maradt, s azt is szigorúan felügyelték. Ide érkezett meg a flottilla, élén a fáraó hajójával.

Az uralkodó végignézte, ahogy a tengerészek lerakodják a kőtömböket, oszloptalapzatokat és kőlapokat. Azután partra szállt a Kobra tartományból érkezett mesterek csapata, egy munkavezető, szobrászok és ácsok. Mind-annyian megesküdtek, hogy senkinek nem beszélnek munkájukról. Tudták, hogy csak az építkezés befejeztével látják majd viszont a családjukat.

Az abüdoszi főpap meghajolt az uralkodó előtt. − Az akácia? − Változatlan az állapota. − Azért jöttem, hogy egy templomot emeljek, egy örök lakhelyet és egy

várost − jelentette be Szeszósztrisz. − A szent helytől délre megépítjük Uah szút városát „a tartós helyet”. A városba mindennap küldünk húst, halat és zöldséget. Hentesek és szakácsok is laknak majd benne, hogy a papok és a mesterek semmiben sem szenvedjenek hiányt.

− Nekünk milyen szerepet szán, fenség? − Legutóbbi rendeletem szerint egyetlen abüdoszi szertartási papot sem

helyezhetnek máshova. Egyik sem kötelezhető munkára a földeken, és semmilyen intézménynek sem lesz joga elcsípni Ozirisz területéből. A pa-pok két fajtája szolgálhat itt: örökös és időleges papok. Amíg az időleges papok egyik csoportja át nem adja a helyét egy másiknak, addig tökéletesen kell végeznie feladatát, különben büntetésre számíthat. Örökös pap lesz a Kopasz, aki az Élet Házának rítusaiért felel, a Ka-szolga, aki a szellemi energiának fog hódolni, és azt fogja fenntartani; az, aki az italáldozatot önti az áldozati asztalokra; az, aki Ozirisz nagy testének épségét vigyázza; az, akinek a cselekedete titok, és aki látja a titkokat; a hét zenész, akik az isteni lelket elbűvölik; és végül az, aki az arany írótáblát hordozza, amelyre fel vannak jegyezve a tudás szavai. Ezt a táblát rád bízom.

A király átadta az értékes kincset az öregnek. − Méltó leszek a bizalmára, fenség. Mikor nevezi ki a többi örökös papot? − Válaszd ki te a legkiválóbb szertartási papokat! De mielőtt ennél töb-

Page 75: Az Elet Faja - Christian Jacq

75

bet tennénk, tudnom kell, hogy a hely szelleme kegyes-e hozzánk. Szeszósztrisz egyedül indult a sivatagba. Szobek, a Védelmező hiába intette az uralkodót számtalanszor az ilyen

óvatlanságtól, a fáraó megtiltotta, hogy testőre kövesse. Az idők hajnala óta egy titokzatos istenség őrködött Abüdosz felett „aki

a Nyugat élén áll”. Amikor megnyíltak a láthatatlan kapui, a sötétség túl-oldaláról átjutva az élők birodalmát is bejárta.

Az ő jóváhagyása nélkül a fáraó vállalkozása kudarcra van ítélve. A fáraó megállt azon a helyen, ahol templomának szentélye fog emel-

kedni. A föld itt különleges összhangot alkotott az éggel. A természet elhallgatott. Egyetlen madár dala, a szél apró suhanása sem hallatszott. A lény hirtelen bukkant elő a semmiből. Egy magas, fekete sakál, hatalmas farokkal, nagy, egyenes füllel. Bizalmatlanul, jókora távolságot tartott a betolakodótól. Szeszósztrisz

hamar rájött, mit kíván tőle. Az Első Nyugati megtestesülése felszólította őt, hogy árulja el szándékait.

− Meg kell akadályoznom az akácia pusztulását − jelentette ki a fáraó. − Hogy ez sikerüljön, templomot építek, ahol mindennap elvégzik a szertar-tást, amely fenntartja a hely életerejét. De ez hatástalan lenne, ha nem épít-tetnék egy örök lakhelyet is, ahol a halál és a feltámadás misztériumait vég-zik. Nem az én dicsőségemre emelik a mesterek ezeket az épületeket, ha-nem azért, hogy Ozirisz maradjon az alapja az egyiptomi kultúrának. Ol-vasd el szívemben a mű terveit, és jelöld meg őket hatalmad pecsétjével, mert anélkül nem jöhetnek létre.

A sakál a hátsó lábára ült és a nap felé emelte fejét. Abüdosz Nagy Föld-jén minden élőlény lelke beleremegett elnyújtott, zengő és mély énekébe.

A Hírhozó, követőivel, egy újabb mészköves fennsíkra ért, amely meredek csúcsokkal szabdalt, sziklás dombságra következett. A fennsíkon olykor, váratlanul, felbukkant egy-egy zöld liget, ahol néhány órát pihenhettek, mi-előtt továbbindultak volna a sivatagba.

A fáradtságot és kétséget nem ismerő vezér annyira megbabonázta az

Khenti Imentiu.

Page 76: Az Elet Faja - Christian Jacq

76

embereket, hogy még mindig sikerült lépést tartaniuk vele. Már nem is la-tolgatták, vajon mennyi ideig bírhatják még ebben a katlanban.

− Nem fogjuk megtalálni őket − jelentette ki Sab, a Sunyi. − Jobban tennénk, ha feladnánk, nagyuram.

− Csalódtál már bennem valaha is? − Soha, de hogyan hihetnék ilyen mesékben? − Láttál már olyan hullákat, amelyeket a sivatag szörnyetegei szedtek

ízekre? − Nem. − Én viszont igen. És akkor megértettem, hogy ezek a lények olyan erő-

vel rendelkeznek, amelyre nekünk szükségünk van. Ennek az erőnek a bir-tokában legyőzhetetlenek leszünk.

− Nem lenne jobb egy jól képzett fegyveres sereg? − Minden sereget le lehet győzni, de az, amelyet én összegyűjtők, más

lesz. − Ne haragudjék, de a miénk itt nem egyéb egy szedett-vedett kompáni-

ánál! − És gondolod, hogy egy szedett-vedett kompániána még életben lenne,

hogyha nem hallotta volna meg a szavaimat? − Meg kell hagyni… Hihetetlen, hogy még nem dőltek ki! Csak húszan voltak, de ráálltak, hogy követik a Hírhozót, aki kemény

harcokat, de azt követően busás vagyont is ígért nekik. Bűnözők és elítéltek voltak, már annak is örültek, hogy megmenekülnek a büntetés elől.

Akárhányszor valamelyikük arra készült, hogy feladja vagy fellázadjon, a Hírhozó hozzálépett, és megnyugtatta a tekintetével. Néhány monoton, de igéző hangon kimondott szó visszaterelte a tévelygőt a helyes útra. Arra az útra, amely a végtelen sivatag mélyére vezetett.

Napnyugta volt, amikor a menet élén járó embernek úgy rémlett, hogy a szedzsá-t, a kígyófejű és oroszlántestű szörnyet látja megjelenni.

− Fiúk, látomásom van! De ha nem látomás ez a förmedvény, mindjárt meglátja, mit teszek vele!

A szörnyeteghez futott, hogy botjával összezúzza a fejét, de a kígyónyak elhajolt, az oroszlánkarmok pedig belemélyedtek a támadó mellkasába.

− Akkor hát tényleg létezik − motyogta Sab rémülten. Felbukkant a sólyomfejű, oroszlántestű széref, és az abu is, a hatalmas,

Page 77: Az Elet Faja - Christian Jacq

77

rinocéroszszarvú kos. Ketten megpróbáltak elmenekülni, de a két szörnyeteg elkapta és szét-

tépte őket. A sivatagot lángba borító vörös fényben megjelent a sa, Széth négylábú

állata, amelynek a feje olyan, mint az okapié. Jóllehet a sa kevésbé tűnt fé-lelmetesnek, mint a másik három, vöröslő szeme láttán szinte megbénultak a még életben lévők.

− Mit tegyünk? − kérdezte Sab, félelemtől vacogva. A Hírhozó felemel-te karját.

− Minden istenség sugallatát meghallom, a rossz isteneiét éppúgy, mint a jó isteneiét − szónokolta. − A nap fénye és a sötétség erői lakják szelle-memet. Csak hozzám beszélnek, egyedül én közvetítem az akaratukat. Aki nem engedelmeskedik, az elpusztul, aki engedelmeskedik, az jutalomban részesül. Ezt a sok hatalmat én egyetleneggyé teszem, és én leszek egyedüli hirdetője. Az egész föld be fog hódolni, egyetlen hitet és egyetlen urat fog szolgálni.

Mindenki levetette magát a homokba, hátha a szörnyek nem veszik ész-re őket, csak Sab, a Sunyi maradt állva, és nem hitt a szemének.

A Hírhozó odament a három gyilkos szörnyeteghez, lassan végighúzta a kezét a karmokon, a csőrön és a szarvon, és megkente magát áldozataik vé-rével. Azután kivájta Széth állatának parázsszemét, és a saját szemére ta-pasztotta.

Homokvihar kerekedett, Sab is kénytelen volt a földre borulni. A vihar éppolyan rövid volt, mint amilyen tomboló, s jeges szelet hagyott maga után.

A Hírhozó egy sziklán ült. A szörnyeknek nyoma sem maradt. − Nagyuram… Csak rémálom volt? − Természetesen, barátom. Ilyen teremtmények csak a félős emberek

képzeletében léteznek. − De hát ott vannak a széttépett hullák! − Egy vadállat bánt el velük, mert felingerelték. Most már tudom, amit

tudni akartam, és megkezdjük a hatalom elleni első támadásunkat. Sab talán csak a délibáb játékát látta, hiszen az olyan gyakori a sivatag-

ban. De vajon mitől vált vérvörössé a Hírhozó szeme?

Page 78: Az Elet Faja - Christian Jacq

78

19

Mielőtt a rézbányáktól délnyugatra elterülő türkizbányákhoz indultak vol-na, Szekari orvosságot készített köményből, mézből, édes sörből, mészből és egy „páviánszőr” nevű növényből. Az összetevőket porrá zúzva, elke-verve és leszűrve olyan gyógyitalt nyert, amely elengedhetetlen volt a siva-tagban: segítette megőrizni az ember erejét, és taszította a sivatagban ta-nyázó hüllőket. A kígyók és a skorpiók elriasztása érdekében még hagyma-pürével is bekenték a testüket. A hagymapüré ráadásul az öt érzéket is éle-sebbé tette, ami nem elhanyagolható előnyt jelentett az ellenséges környe-zetben.

Csak Ferdepofa nem kért a védőszerekből, de neki nem is lett volna rá szüksége, mert annyira büdös volt, hogy még egy szarvasvipera sem merte volna megmarni.

− Szekari, te ismered a növények titkait? − csodálkozott Iker. − Elkövettem néhány ostobaságot, de azelőtt kertész és madarász vol-

tam. Nézd a nyakamat! Látod a tályog helyét? A rúdtól lett, amelynek a két végére akasztva hordtam a vízzel telt korsókat. Hogy hány ezerszer, azt magam sem tudnám megmondani! De legjobban ahhoz értettem, hogyan kell elkapni a madarakat! Szeretem a kis jószágokat, de akad néhány, ami mindent tönkretesz a kertben! Ha nem tennénk semmit ellenük, egyetlen gyümölcs sem maradna. Tehát csapdával és hurokkal elkaptam őket, hogy rájöjjenek, máshol kell eleséget keresniük. A fürjek persze a nyárson vagy a serpenyőben végezték, de a többi madarat eleresztettem. Volt, amelyiket még beszélni is tanítottam, és volt, amelyiknek olyan ügyesen utánoztam az énekét, hogy távol tudtam tartani őket a gyümölcsöstől.

− És milyen nagy ostobaságokat követtél el? Szekari habozott. − Tudod, mi, kertészek, nem vallhatunk be mindent az adószedőknek,

különben felkopna az állunk. Volt egy ellenőr írnok, aki kipécézett magá-nak, egy csúf, nagydarab, pattanásos orrú ember. A képmutató! Megveszte-gethetetlennek mutatta magát, közben hazudott, mint a vízfolyás! Egyszó-val, az én földemre fájt a foga, de ott már várta egy csapda. Amilyen ügyet-len volt az ostoba, beleakadt a hurokba, és megfulladt. Senki nem sajnálta, de a bíróság mégis bűnösnek ítélt. Szerencsére félig-meddig baleset volt a

Page 79: Az Elet Faja - Christian Jacq

79

dolog, ezért nem ítéltek halálra, de gondolhatod, hogy nem kerülök ki egy-hamar a bányákból!

− Csakugyan nincs szerencsénk az adószedőkkel! Nem lehet, hogy el-engednek valamennyit a büntetésedből, ha jól viseled magad?

− Dehogynem, ezért húzom meg magam. Légy csendes és szolgálatkész, ez a jelszavam. Így a felügyelők elégedettek velem.

− Ismered a türkizbányákat? − Nem, de azt mondják, hogy ott könnyebb a munka, mint a rézbányák-

ban. − Miért küldenek minket oda? − Fogalmam sincs. Ha akarsz egy jó tanácsot, vigyázz Ferdepofával! − Velem elég jóindulatú − vetette ellen Iker. − Pontosan ez az, ami nem tetszik. Ferdepofa egy gyilkos, jóllehet csak

lopásért és verekedésért ítélték el. Meg vagyok győződve róla, hogy való-jában gyűlöl téged, és a jóindulata csak látszat.

Iker megdörzsölte az amulettjeit. Nem vette félvállról a figyelmeztetést. Hiszen már valóban megfeledkezett arról, mi volt az első benyomása Fer-depofáról, és jó ideje nem volt elég óvatos vele.

Ő, az írnoktanonc vihette Szopdu fátyollal takart, háromszögletű kövét. Nem jelezték, hogy a vidéken járnának a homok vándorai, mégis jobb volt biztosítani maguknak az isten védelmét.

− Mindjárt odaérünk − szólt egy rendőr.

A hely lenyűgöző volt. A végtelenbe vesző hegységek és vádik ölelte fennsík kissé távolabb esett a medencéktől, amelyek fölé magasodott. Né-hány tüskés bokor, kicsipkézett szikla, sárga és fekete homokkő, vörös dombok, erős szél: ellenséges, egyszersmind vonzó táj.

A rendőrök, áthelyezett rabok, vizet és élelmet hordó szamarak alkotta karaván egy lejtős ösvényen ereszkedett le a fennsíkra.

A sztélékkel szegélyezett út mentén, amely egy templomhoz vezetett, erős testalkatú, ötven év körüli ember várta őket.

− Horuré a nevem, én vezetem az expedíciót, amelyet Szeszósztrisz fá-raó küldött ide. Az időjárás igencsak megnehezíti a dolgunkat, nem voltunk

A körülbelül 20 négyzetkilométernyi fennsík mai neve: Szerabit-el-Hadím.

Page 80: Az Elet Faja - Christian Jacq

80

elegen hozzá. Ezért küldettelek ide titeket. A meleg évszak negyedik hó-napjában járunk, és ez az időszak egyáltalán nem alkalmas a türkiz bányá-szására, mert a kő rosszul tűri ezt a hőmérsékletet: elveszíti miatta erőteljes kékeszöld színét. A fáraó mégis megparancsolta, hogy vigyem el neki a legszebb követ, amit valaha találtak. Nem vallhatunk kudarcot. Mindennap hódolunk a bánya fölött uralkodó Hathornak, hogy vezessen minket. Ma pihenhettek. Holnap hajnalban kezditek a munkát.

A lakóházak a templomtól keletre álltak. A jó pénzért ideszegődött sza-bad emberek aggódva figyelték a bűnözőket, akikkel kénytelenek majd együtt dolgozni. Ferdepofa láttán csak nőtt az aggodalmuk.

Több, kőből rakott kunyhót cellává alakítottak át, az ajtajukat kívülről zárták és őrizték.

A gyékényeken csicseriborsóval töltött pite, datolya és víz várta az ér-kezőket.

− Rosszabbat is megéltem már − vallotta be Szekari, és nekiesett az ételnek.

A rabok csapata másnap szigorú rendben, őrök kíséretében jelentkezett Horurénél, aki egy szót sem szólt hozzájuk, csak megindult előttük az osz-lopos udvarokból álló templomba, amelynek oltárai roskadoztak az áldozati ajándékoktól. A csendes, tömjénillat járta szent helyre belépve Iker áhítatá-ban úgy érezte, mintha egy másik világba ért volna.

Horuré egy nagy, ciszternákkal és a megtisztulást szolgáló medencékkel szegélyezett udvarra vezette őket.

A hegységre emelte tekintetét. − A védelmezőnk, Hathor szentélye előtt álltok. Irányítsa ő a kutatása-

inkat, és segítsen hozzá a tökéletes kőhöz! Horuré borral teli alabástrompoharat, egy nyakláncot, két szisztrumot és

egy macskaszobrocskát helyezett az oltárra. − Ha az istennő haragos, és meg akarja büntetni az embereket, akkor

egy oroszlán alakját veszi fel. Felkoncolja azokat, akik a sivatagban kóbo-rolnak. Amikor a Távoli visszatér az istenek szeretett földjére, átalakul kedves, szeretetre méltó macskává. Övé a türkiz, az öröm és a megújulás jelképe, amely képes legyőzni a bajt, a szerencsétlenséget. Ez a kő átadja erejét a fény gyermekeinek, és vidámságot ébreszt a szívükben. Hathor, te

Page 81: Az Elet Faja - Christian Jacq

81

engeded a napnak, hogy felkeljen, és minden reggel felélessze a világunkat. Hatoljon be sugarad a szívünkbe!

Iker minden egyes mondatot kinyilatkoztatásként élt meg. Olyan jól érezte magát a szentélyben, hogy ismét megjelent előtte a szép papnő arca. Ott volt, mellette állt, és osztozott a megrendültségében.

Sajnos gyorsan vége lett a szertartásnak, és mindannyian elhagyták a templomot. Horuré egy ijesztő sziklafal lábához vezette az elítélteket.

− Veszélyes ez a hely − árulta el nekik. − Ezért küldünk titeket ide. Amikor elhoztuk ide Min szobrát, a szobor hátrahőkölt. Vagyis: a bánya terhes, de nem hajlandó kiszolgáltatni méhe gyümölcsét. Ha tehát megpró-bálunk járatot vágni, azzal megsértjük, a bosszúja pedig az, hogy megöli a bányászokat. Az óvatosság azt kívánná, hogy kivárjuk, amíg a hegy meg-engedi, hogy feltárjuk. De mint már mondtam, sietős a dolgunk.

− Miért nem próbálkozunk máshol? − kérdezte Szekari. − Mert meggyőződésem, hogy itt rejtőzik egy kivételes, örök türkiz. Vá-

laszthattok: ha nem vállaljátok a veszélyt, visszaküldünk titeket a rézbá-nyákba. Ha sikerrel jártok, akkor elnyeritek a szabadságotokat.

Szabadság! A szó egyre csak ott visszhangzott Iker fejében. − Én nem vállalom − jelentette ki Ferdepofa. − Inkább visszatérek a

kemencéimhez. Ha a vérbeli bányászok kibújnak a munka alól, akkor tény-leg rohadt hely ez.

A többi rab egyetértett vele. − Én megpróbálom − határozott Iker. − Megőrültél? − tiltakozott Szekari. − Nem hallottad a főnököt? Még

Min isten is meghátrált! − Adjanak nekem szerszámokat! − Iker, gondold meg! A vesztedbe rohansz! Egy magányos embernek

sohasem sikerülhet ez a vállalkozás! − Hát te nem tartasz velem? Tétovázol? A rézbányát aligha éled túl. In-

kább ott vesznél, mint hogy gyorsan visszaszerezd a szabadságodat? Szekari zavartan méregette a sziklafalat. − Ha így nézzük… De te mész elöl! − Rendben. − Nincs több önkéntes? − kérdezte Horuré. − Nincsen − vágta rá azonnal Ferdepofa, örvendezve, hogy megszaba-

Page 82: Az Elet Faja - Christian Jacq

82

dult a besúgótól. Horuré fél térdre ereszkedett, és a hódolat jeleként a hegy felé emelte a

karját. − A járat, amit belevájtok, azt a nevet fogja viselni: „Az, aki eredmé-

nyessé teszi a bányászokat, és megengedi, hogy meglássuk Hathor tökéle-tességét”. Fogadja jóindulattal az élő kő a szerszámotok ütéseit! Tudja meg, hogy a fényért munkálkodunk, nem magunkért!

Az expedíció vezetője csákányokat és kovakőből és doleritből készült ütőszegeket adott a két önkéntesnek.

− Hol fogjunk hozzá? − kérdezte tőle Szekari. Horuré rámutatott egy pontra, és a hegy csendjét megtörte a szerszámok

dala.

Page 83: Az Elet Faja - Christian Jacq

83

20

A Fürkész elégedett lehetett magával. Már tíz éve portyázott a Szuezi-szoros útjain, számtalan karavánt kirabolt, most pedig harc nélkül megszabadult leg-főbb riválisától. Az ellenséges banda főnöke ostoba mód belezuhant egy vízmosás szakadékába, és az emberei képtelenek voltak megegyezni abban, hogy ki legyen az utóda. Ezért inkább a Fürkészhez csatlakoztak, hogy a si-vatag vándorai közt a vidék legfélelmetesebb bandáját alkossák. Így aztán olyan erőssé váltak, hogy egyetlen kereskedő sem menekülhet már előlük.

Olykor mindent elvettek a kereskedőktől, olykor megelégedtek a javak egy részével, és azzal, hogy megeskették az áldozataikat − megtorlás terhe mellett −, hogy nem jelentik fel őket. A nőket megerőszakolták, de nekik is megparancsolták, hogy hallgassanak.

− Zsákmány a láthatáron − jelentette egy őrszem. − Szép karaván? − kérdezte Szaglász sóváran. − Nem úgy néz ki. − Hát akkor mi? − Vagy húsz ember lehet. − Rendőrök? − A kinézetükből ítélve biztosan nem! Nyilván eltévedtek. Szerencsét-

len nyomorultak. − Bevehetjük néhányukat magunk közé. A többieket megöljük. A szánalmas csapat vezérének a fellépése nagy hatást gyakorolt a siva-

tag vándoraira. Több lépéssel a társai előtt haladt, tekintete, mint egy vér-szomjas vadállaté.

Fürkész, restellve félelmét, megszólította. − Ki vagy, barátom? − A Hírhozó. − És milyen hírt hozol? − Azt, hogy mindenkinek, aki a fáraó ellensége, engedelmeskednie kell

nekem, hogy eltiporhassam a zsarnokot. Fürkész csípőre tette a kezét. − Nocsak! És miért kellene segítenünk neked? − Mert én vagyok a hatalmak egyetlen tolmácsa. És csak én győzhetek. − Neked elment az eszed, barátom, de mulattatsz!

Page 84: Az Elet Faja - Christian Jacq

84

− Akkor miért reszket a hangod? − Nem ijedek meg a pimaszságodtól! − Ha élni akarsz, hódolj be azonnal a Hírhozónak! Fürkész elnevette magát. − Elég a fecsegésből! Egyenként megvizsgállak benneteket. Aki elég

erős, azt beveszem a bandámba. A többiek megaszalódhatnak a sivatagban. A Hírhozó kinyújtotta a bal karját. − Utoljára mondom, hódolj be! Fürkész ütésre emelte a karját, de a Hírnök keze karmos lábbá változott,

orra pedig ragadozócsőrré. − A sólyomember! − kiáltotta az egyik rabló. − Megöl mindannyiunkat! A Hírhozó hívei leborultak a homokba, kezüket fejükre tették, remélték,

hogyha mozdulatlanul várnak, elkerülik a szörnyeteg haragját. Jeges szél borzongatta őket. Egyikük végül felemelte a fejét, és körülnézett. Meglátta a porban a Fürkész elvágott torkú tetemét. − Ki az, aki nem hajlandó engedelmeskedni nekem? – kérdezte halkan a

Hírhozó. A sivatag vándorai leborultak új uruk előtt.

− Megvagyunk − állapította meg Szekari izzadságban úszva. − Állnak a tar-tóoszlopok! Most már van némi esélyünk arra, hogy élve kijussunk innen.

Ahogy egyre beljebb haladt az üregben, amelyet feltártak, Iker nem is gondolt arra, hogy a mennyezete rájuk omolhat. Ha a társa nem cselekszik, akkor maga alá temeti őket a hegy.

− Elég szerencsések vagyunk − vélte Szekari. − Csak néhány napja dol-gozunk, és máris ráakadtunk a szikla mélyén erre az üregre. Mintha csak ránk várt volna.

− Azt hiszem, elkelne itt még néhány támoszlop. − Igazad van. Jobb, ha rendesen aládúcoljuk az egész vágatot, mielőtt

folytatnánk! Horuré csodálkozott, hogy a két őrült megint élve került elő. − Rátaláltunk! Nagy felfedezés, főnök! − harsogta Szekari. − Türkizek? − Még nem, de egy üreg, ami biztosan elvezet minket a kincshez!

Page 85: Az Elet Faja - Christian Jacq

85

A hír hamar elterjedt Hathor istennő birtokán, ahol Ferdepofa és a többi elítélt alantasabb munkákat végezve várta, hogy visszatérhessen a rézbá-nyákba. Keserűségük immár irigységgel párosult.

Amióta belefogtak a veszélyes kalandba, Iker és Szekari nem vegyültek többé volt társaik közé. Ráadásul sokkal jobb ellátást is kaptak náluk.

Napnyugtakor Horuré odaült hozzájuk. − Egyikőtök sincs híján a bátorságnak. − Én már szinte minden bátorságomat feléltem! − tiltakozott Szekari. −

Nem gondolja, hogy megtettük már amit csak tudtunk? − A legszebb türkiz kell nekem. Addig tart a küldetésetek, amíg meg

nem találjátok. − Kérdezhetek valamit? − kérdezte Iker. − Hallgatlak. − Nem ismer véletlenül két tengerészt, a nevük Teknőcszem és Éleskés.

Nem hallott a hajójukról, a Sebesjárású-ról? − Az én világom a sivatag, nem a tenger. Most pihenjetek! Holnapután

visszatértek a hegy gyomrába.

A karaván megállt egy vádi szélén, amelyben kevéske víz csörgedezett még. A rendőrök őrködtek, a kereskedők pedig kapkodva lemálházták a szamaraikat, mert az állatok türelmetlenül törekedtek a vízhez.

− Még három nap gyalogút és elérjük a Delta-vidéket – vélte a karaván vezetője. − Ott csatornák, fák, füves rétek vannak! Mennyire örülök, hogy végre kijutunk erről a perzselő, magányos vidékről! Most hosszabbnak tűnt az út, mint általában.

− Légy boldog, hogy élve kikerülsz innen! − felelte rá a rendőr hadnagy. − Errefelé egyre veszélyesebb a helyzet.

− A sivatag vándorai miatt? − Legutóbb valóságos vérfürdőt rendeztek. − Miért nem sújt le rájuk a fáraó? − Biztos van nagyobb gondja is ennél. De látod, én itt vagyok, egy tu-

catnyi tapasztalt járőrrel. − Menjünk a tartalék korsókért! Megérdemeljük, hogy jóllakjunk végre. Minden sivatagi vezető ismerte azokat a helyeket, ahol kicsi sztélék és

amulettek mágikus védelme alatt rendszeresen feltöltött élelemkészletek

Page 86: Az Elet Faja - Christian Jacq

86

voltak elrejtve. Ezek a készletek segítették ki azokat a megfáradt utazókat, akik rosszul számították ki az útra szükséges élelem mennyiségét.

A sztélét összetörte valaki, az amulettek szanaszét hevertek. − Ki merészelt ilyet tenni? − méltatlankodott a hadnagy. − Ezeknek a

barbároknak most már semmi se szent! A vezető észrevette, hogy az élelem is eltűnt. − Azonnal megírom a jelentést! Szép kis visszhangja lesz! − ígérte a

tiszt. − Ezúttal a hadsereg fogja átfésülni a vidéket. A két férfi kiáltásokra lett figyelmes. − Megtámadták a karavánt! A vezető megpróbált elfutni, de két sivatagi vándor elkapta, és botjaik-

kal összezúzták a koponyáját. A hadnagy szembeszállt az ellenséggel, de a túlerő hamar elbánt vele. Meglepetésére nem ölték meg, hanem egy szokatlanul magas, sovány,

vörös szemű ember elé vezették. − Mióta járod a sivatagot? − kérdezte tőle a Hírhozó. − Több mint tíz éve. − Akkor az egész vidéket ismered. Ha nem akarod, hogy megkínozzunk,

mondd el, melyek a fáraó számára a legfontosabb helyek benne, és írd le részletesen!

− Miért? − Te csak válaszolj! És nagyon pontosan! A rendőr elsorolta a kis erődítményeket, a karavánok kötelező állomás-

helyeit, a réz- és a türkizbányákat. − A türkiz − ismételte a Hírhozó, s a hangja megváltozott. − Védi vala-

melyik istenség? − Hathor istennő. − Mindig jóindulatú? − Olykor rettentő oroszlán képét ölti fel, bejárja Núbiát és felfalja a lá-

zadókat. A türkizzel viszont le lehet csillapítani. − Őrzik a bányát? − Rendőrök vigyázzák egyfolytában. − Nincs többé szükségem rád, derék katona. Látom rajtad, hogy nem

olyan ember vagy, aki elárulná a hazáját – mondta a Hírhozó, és hátat fordí-tott a hadnagynak, akit Sab, a Sunyi azon nyomban kivégzett.

Page 87: Az Elet Faja - Christian Jacq

87

21

Iker fulladozott, köhögött a portól, de tovább vájta a járatot a hegy szíve fe-lé. Szekari, miután megerősítette a tartóoszlopokat, kimerülten figyelte tár-sát, akivel osztozott a bajban.

− Semmire se jutunk, Iker! Addig kísértjük a szerencsénket, míg végül maga alá temet minket a hegy.

− Itt nagyon kemény a szikla. Egyre nehezebben jutok előre. − És még mindig nem találtunk egy szemernyi türkizt sem! − fakadt ki

Szekari, és dühösen belevágta a csákányát a járat falába. − Nézd! Ott! Széttörtél egy telért! Kékeszöld csillámlás tűnt a szemükbe. Szekari odaemelte gondosan elkészített, füstmentes lámpását. − Türkizek… türkizek!

Horuré parancsnok arckifejezése semmi jót nem jelzett. − Teljesen min-dennapi kövek − hangzott az ítélete. − A színük fakó, élettelen. Ezeket nem vihetjük az udvarba.

− De hát maga is mondta, hogy ez az időszak nem kedvez a türkiznek − emlékeztette Iker.

− Kaptok egy nap pihenőt, azután folytatjátok. Tudom, hogy ebben a hegyben rejtőzik a türkizek királynője. Meg kell szereznem. Ez az ára a szabadságotoknak.

Iker és Szekari igyekeztek úrrá lenni csalódottságukon, és ismét munká-hoz láttak. Az írnoktanonc fáradhatatlan volt.

− Van egy ötletem − jelentette ki. − No hiszen! Csak nem valami újabb őrültség? − Mi lenne, ha éjszaka dolgoznánk? Amikor a hold fénye behatol a já-

ratba, megélednek a falak. Biztos vagyok benne, hogy a szikla másképp lé-legzik éjszaka, mint nappal.

− És aludni mikor fogunk? − Próbáljuk meg! Szekari megvonta a vállát. A járat valóban egészen másnak tűnt. Mindkettejüknek az volt az érzése,

hogy egy szentélybe hatolnak be, ahol titokzatos erők dolgoznak. Áhítato-

Page 88: Az Elet Faja - Christian Jacq

88

san, lassan haladtak a hegy mélye felé. Szekari lámpása kialudt. − Már csak ez hiányzott! Megyek, hozok egy másikat. − Várj egy kicsit! − De sötét van! − Nem egészen. − Nahát, igazad van! A járat fala egy helyen erőteljes, mégis lágy, kékes fényt árasztott. − Azt hiszem, minél előbb el kéne tűnnünk innen. − Add ide a kicsi csákányt! Iker óvatosan vájni kezdte a sziklát a fényesség körül. Gyönyörű türkiz bukkant elő, amelynek ragyogása ámulatba ejtette a

felfedezőket. Az ifjú meglátott benne egy arcot. A kő közepéből a szép papnő mo-

solygott rá.

− Kitűnő munka − ismerte el Horuré. − Soha nem láttam még ilyen gyö-nyörű türkizt.

− Akkor szabadok vagyunk? − kérdezte Iker. − Az adott szó kötelez. A következő karavánnal indulhattok a Nílus völ-

gyébe. − Iratokra is szükségünk lesz. − Tessék! Az ifjú a szívéhez szorította a fatáblát, amely visszaadta a jövőjét. − Ezért a hőstettért nem érdemlünk egy kis bort? − kérdezte Szekari. Horuré úgy tett, mintha gondolkodna. − Te aztán nem szerénykedsz… De én is gondoltam erre. Szekari egymás után három kupa bort felhajtott, azután már kissé

ráérősebben ízlelgette a testes nedűt, miközben négy ember helyett is evett. − Kár, hogy itt nincsenek nők! Különben most teljes lenne a boldogsá-

gom! De hamarosan vidám estéket tölthetünk velük. Van barátnőd, Iker? − Van egy lány, akit meg akarok találni. − Egyetlenegy? Hol találkoztál vele? − Először egy csatorna partján, egy fűzfa alatt. − Az istennő, aki a marhapásztoroknak szokott megjelenni! Régi mese,

Page 89: Az Elet Faja - Christian Jacq

89

és elég szép is. De én igazi nőről beszélek. − Ő igazi. − Hogyhogy igazi? − Találkoztam vele még egyszer. − Megint a fűzfa alatt? − Nem, hanem egy falusi ünnepen. Most pedig harmadszor is láttam, a

türkizben. Szekari kiivott egy újabb kupát. − Sokat dolgoztál, Iker, keveset aludtál, ez a nagy öröm pedig teljesen

összezavart. Néhány óra alvás majd helyrehoz. − A nevét nem tudom, de azt tudom róla, hogy papnő. − Nocsak… Szép, vagy inkább komoly? − Nincs nála szebb nő a világon. − Úgy látszik, tényleg szerelmes vagy! Remélem, hogy az a papnő nem

az abüdoszi Aranykör tagja. − Az mi, Szekari? − Mi, kertészek így hívtuk azokat a beavatottakat, akik visszavonultan

élnek egy templomban. − Ő nem tartozhat közéjük, hiszen áldozatvivő volt az ünnepen. − Annál jobb! De remélem, hogy nem ez volt az utolsó feladata, mielőtt

bevonult volna a templomba. − Miért „Aranykör”, és miért Abüdosz? − Most aztán túl sokat kérdezel! Abüdosz Egyiptom legtitokzatosabb

helye, ahol Ozirisz feltámad, hogy az ország boldogságban élhessen, ezt mindenki tudja. A többi pedig nem tartozik a magunkfajtára.

− Gondolod, hogy be lehet jutni ebbe a körbe? − Az igazat megvallva, nem érdekel. És alapjában véve téged sem. − Ezt miért mondod? − Mert neked fontosabb feladatod van! Nem te akarsz a nyomára lelni

két tengerésznek, akik a szerencsétlenségedet okozták? − Két tengerésznek, egy hajónak, az álrendőrnek, aki meg akart ölni −

mormogta Iker. − És Punt országának… − Jaj, ne! Nehogy megint elkezdd! Vedd már észre, hogy te fedezted fel

a legnagyobb türkizt, és hogy erről a tettről talán magának a fáraónak is be-számolnak!

Page 90: Az Elet Faja - Christian Jacq

90

− Elfeledkezel arról, hogy az expedíció vezetője Horuré. Az érdem az övé lesz.

− Ebben kétségtelenül igazad van − ismerte el Szekari. – No jó, de még-is szabadok vagyunk!

− Segítesz nekem a nyomozásban? A kertész zavarba jött. − Tudod, én békés fickó vagyok, nyugodt életre vágyom, kerülöm a

bajt. A harc nem az erősségem. − Megértelek. Akkor hát, elválnak az útjaink.

A lerészegedett Szekari, amint lefeküdt a gyékényére, mély álomba merült. Iker viszont nem tudott elaludni, ezért kiült a kunyhó elé, és a csillagokat bámulta. Miért játszik vele a sors? S vajon merre vezérli?

A fiatal papnő emléke megnyugtatta, ugyanakkor kínozta is. Ha valóban elérhetetlen a lány, Iker sohasem fogja megtudni, mi a boldogság. De miért veszítené el a reményt, amikor most már visszatérhet a mesterségéhez és a kereséshez? Megtalálta a türkizt, ez jó jel! Vállalta a kockázatot, feltárta a hegy titkát, célhoz ért. Ha továbbra is ezt teszi, nyomára fog bukkanni a támadóinak, és meg fogja tudni, hogy miért őt választották áldozatul. Las-san meggyőzte magát, hogy Hathor istennő majd elvezeti őt ahhoz, akit szeret.

Mintha egy fojtott kiáltást hallott volna abból az irányból, ahol a na-gyobb út kiért a fennsíkra, s ahol állandóan ott posztolt egy őr.

Elindult a kiáltás irányába, de ösztönösen vigyázott, nehogy észreve-gyék.

A sziklák mögött árnyak lapultak. Minden olyan gyorsan és olyan csendben történt, hogy a környék most

teljesen háborítatlannak tűnt. De Iker nem tévedett: betolakodók hatoltak be az istennő területére, mi-

után megölték az őrszemet. Iker homlokát elöntötte a veríték. Megpróbált eljutni Horuré házához,

de újabb árnyak tűntek fel, amelyek elvágták az útját. Hirtelen kiáltás törte meg az éjszaka csendjét. − Támadás! − üvöltötte Sab, a Sunyi. − Senkinek se kegyelmezzetek!

Page 91: Az Elet Faja - Christian Jacq

91

22

Miután egyenként megöltek minden őrszemet, akik a fennsíkot vigyázták, a támadók elözönlötték a tábort.

A Hírhozó nyugodt tekintettel figyelte a harcot, nem is kellett közbelép-nie. Sab, a Sunyi és a sivatag vándorai lemészárolták a rendőröket és a bá-nyászokat.

Horuré megpróbálta megszervezni az ellenállást, de Ferdepofa egy kő-vel szétzúzta a tarkóját.

− Csak keményen, barátaim, veletek vagyok! − üvöltötte a támadóknak. Iker tanácstalanul állt, már éppen bele akarta vetni magát a harcba, ami-

kor valaki lerántotta a földre. − Tégy úgy, mintha meghaltál volna! − parancsolt rá Szekari. − Erre tar-

tanak. Több gyilkos is elhaladt mellettük vértől csöpögő botokkal, de szeren-

csére nem vették észre őket. − El kell tűnnünk innen, de gyorsan! − Te vagy az, Szekari? − Annyira megváltoztam volna? Na, mozdulj már! − Harcolnunk kellene… − Semmi esélyünk. Iker szinte bódultan hagyta, hogy Szekari magával rángassa.

− A neved? − kérdezte a Hírhozó. − Ferdepofa. – Miért álltál mellénk? − Életfogytiglanra ítéltek. A rézbányákban voltam. Azért hoztak át ide, hogy megtaláljam a türkizek királynőjét.

− És sikerült? − Nekem nem. De egy Iker nevezetű besúgó kihúzta a hegy gyomrából. − És hol van most az a csodás kő? − Biztosan a parancsnok, Horuré házában. A saját kezemmel öltem meg

őt! Élveztem, hogy megszabadulhatok a börtönőreimtől. És kiszabom rájuk a legnagyobb büntetést, azt, amiben ők részesítik a bűnözőket: elégetem a holttestüket.

Page 92: Az Elet Faja - Christian Jacq

92

A Hírhozó helyeslően bólintott. Miközben Ferdepofa és Sab, a Sunyi meggyújtották a máglyákat, a ve-

zérük bement Horuré házába. Nem kellett sokáig keresgélnie, hamar rátalált az alabástromládikóra, amely a csodálatos türkizt rejtette.

Míg a csapata jól belakmározott, büszkén az első nagy győzelemre, a Hírhozó felemelte a drágakövet a holdfény felé, hogy feltöltődjön energiá-val.

Ezzel megszerezte a döntő fegyvert a hódításához. − Ki maga valójában? − kérdezte Ferdepofa, kissé pityókásan. − Az, aki mellett annyi egyiptomit ölhetsz meg, amennyit csak bírsz. − Akkor maga egy tábornok! − Sokkal több vagyok annál. Én vagyok a Hírhozó, aki az egész földre

kiterjeszti majd kultuszát és az új vallást. − Mi hasznom lesz abból? − A követőimre dicsőség és gazdagság vár. − A dicsőség nem érdekel, a vagyon már annál inkább. − A tiéd a bánya kincstárában őrzött türkizek fele. Ferdepofának összefutott a nyál a szájában. − Maga aztán igazi főnök! Én úgysem termettem parancsolásra. Ennyi-

ért követem magát. De aztán nehogy feladja a harcot! – Attól ne félj! − Csak az bosszant, hogy nem láttam annak az Ikernek a hulláját. De

ezek a tetemek olyan gyorsan égnek, hogy már senkit sem lehet felismerni közülük. Nem iszik egyet velünk?

− Valakinek józannak kell maradnia. Ferdepofa dülöngélve botladozott a rendőrök és bányászok testéből ra-

kott máglyák fényében, míg odaért a győztesek rikoltozva ünneplő hordá-jához.

Sem Szekari, sem Iker nem hitte volna, hogy ilyen sokáig képesek futni. Kifulladva lerogytak egy-egy lapos kőre.

− Nem szabad megállnunk − mondta Szekari. − Ezek a banditák bizto-san megpróbálnak elkapni minket.

− Mit gondolsz, kik lehetnek? − Csakis a sivatag vándorai. Bár azok általában karavánokat szoktak

Page 93: Az Elet Faja - Christian Jacq

93

megtámadni. − Ferdepofa melléjük állt! − Ezen ne csodálkozz, Iker! Ő gonosz szívű. Újra útnak eredtek, és addig gyalogoltak, míg végleg ki nem merültek.

A szomjúság kiszárította a torkukat. − Hogy lehet itt megtalálni a víznyerő helyeket? − kérdezte Iker. − Fogalmam sincs. − Az az igazság, Szekari, hogy aligha éljük ezt túl. − Egyáltalán nincs ínyemre a te igazságod. − Jobb lett volna, hogyha a harc közben esünk el. − Nem. Látod, még élünk! Dörzsöld egymáshoz az amulettjeidet, és

tedd rá őket a torkodra! Iker megtette, amit Szekari tanácsolt, és tényleg, egy kicsit enyhült a

szomjúsága. − Most én jövök. A rövid pihenő után továbbindultak, hogy minél távolabb kerüljenek a

mészárlás helyszínétől. Delelőre ért a nap, a homok annyira átforrósodott, hogy már égette a

talpukat. Gödröt ástak, abba húzódtak be, a kötényüket pedig ráterítették a fejükre, így próbáltak védekezni a tűző napsugarak ellen.

Amikor a forróság enyhült, ismét útra keltek. Most már az amulettek sem tudták enyhíteni a szomjukat. Egyszer csak egy különös, aranyos színekben játszó hegység tűnt fel

előttük. − Nem lesz erőnk átkelni rajta − állapította meg Szekari. − Nézd! Mozog! − Mit beszélsz? − Mozog a hegy, Szekari! − Csak délibáb. − Felénk jön! Szekari, ahogy figyelmesebben megnézte, kénytelen volt igazat adni a

társának. − Iker, szegény barátom, úgy látszik, mindketten megőrültünk. A hegy csúcsáról sziklák váltak le, végiggurultak a sziklás hegyoldal-

ban, és nagy robajjal lezuhantak a földre.

Page 94: Az Elet Faja - Christian Jacq

94

− Földrengés! − kiáltotta Szekari nem tudva, merre menekülhetnének. − Nézd csak a hegy színét! − mondta Iker nyugodtan. A sziklák hasadékai kékeszöld színben játszottak. − Hathor az! Ő védelmez minket. Ne mozduljunk innen, hanem hódol-

junk előtte! Szekari kevéssé volt meggyőződve róla, hogy társa jól látja a dolgokat,

mégis vele együtt letérdelt, és imádkozni kezdett az ég istennőjéhez. Bal lába előtt kétujjnyival kettéhasadt a föld. − Itt igazán nem vagyunk biztonságban! − Nézd csak, mit tesz az Istennő! Az egész hegy türkizzé vált, a félelmetes dübörgés alábbhagyott. Amikor a föld nyögése végképp elcsitult, Szekari lepillantott az előtte

tátongó hasadékba. A látványtól teljesen elképedt. – Hiszen ez… víz! Lenyújtotta a karját, és vizesen húzta vissza. − Víz! Iker! Megmenekültünk! − Kis kortyokkal igyunk! Szekari életében először örült annyira a víznek, mintha bor lett volna.

Lelocsolták magukat, megmosakodtak és ittak belőle. − Nincs tömlőnk − siránkozott Szekari. − Ha eltávolodunk innen, vé-

günk. Ráadásul most már igazán kezdek éhes lenni. − Hathor védelmez minket − emlékeztette Iker. − Töltsük itt az éjszakát,

hátha kapunk egy újabb jelet! − Azonnal megnyugszom, ha bevallod, hogy minden istennő kedvel té-

ged. − Én is csak egy eltévedt éhenkórász vagyok, mint te. De úgy tűnik,

hogy ez a világ titokzatosabb, mint amilyennek látszik. Ha tudunk olvasni a jelekben, talán felfedezzük a kiutat.

− No, akkor aludjunk.

Szekari hatalmas, fűszeres sült oldalasról és egy korsó friss sörről álmodott, amikor Iker felrázta.

− Mi történt? Megint megmozdult a hegy? − Felkelt a nap. Útra fel, Szekari! Addig kell gyalogolnunk, amíg túl

nagy nem lesz a forróság.

Page 95: Az Elet Faja - Christian Jacq

95

− Hogyhogy útra fel? Én egy tapodtat sem megyek ettől a forrástól! − Ne várassuk meg a vezetőnket! A kertész azon nyomban felpattant, és körülnézett. − Én nem látok itt senkit! − Ott fent, az égen! Egy sólyom körözött fölöttük. − A bolondját járatod velem, Iker? − Az öreg mesterem arra tanított, hogy Hathor neve azt jelenti „Hórusz

otthona”. Ez a sólyom Hórusz megtestesülése, az istennő küldte, hogy ve-zessen minket!

− Neked a sivatag tényleg megzavarta az eszedet! − Gyere, kövessük! – De hát… a forrás… − A sólyom majd mutat nekünk egy másikat. − Én inkább itt maradok. − És megvárod, hogy a sivatag vándorai ideérjenek? Ez az érv hatott. Szekari vonakodva bár, mégis elindult. Iker után. − A sólymod ránk se hederít! Csak zsákmányt keres. Látod, egyre mesz-

szebb repül, itt hagy minket! De a sólyom visszatért. Hol előreszállt, hol vissza a védenceihez. Több-

órányi gyaloglás után ismét égető szomjúságot éreztek. − A sólyom leszállt! − kiáltotta Iker, és megbotlott egy kőben. − Te pedig felrúgtál egy kis sztélét. Ássunk! A szerény kőjel lábánál két, szárított gyümölccsel teli korsó volt a föld-

be rejtve. Kissé távolabb pedig egy kút. − Nem túl bőséges ebéd − állapította meg Szekari −, de nekünk éppen

jókor jön.

Hathor az egyiptomi Hut-Hor átírása. Hut azt jelenti: otthon, birtok, templom.

Page 96: Az Elet Faja - Christian Jacq

96

23

A két vándor már régóta nem számolta a napokat. Követték a sólymot, amely először kelet felé vezette őket, majd délnek fordult. Valahányszor le-szállt a földre, Iker és Szekari vagy vizet, vagy élelmet talált, vagy mind-kettőt. És nem keresztezték sehol a sivatag vándorainak útját.

A sivatagban tüskés bokrok és törpe tamariszkuszok kezdtek feltüne-dezni.

A sólyom egyszer csak néhány erőteljes szárnycsapással magasabbra emelkedett, és eltűnt a vakító déli napsütésben.

− Elhagy minket a vezetőnk − állapította meg sajnálkozva Szekari. − Nézz oda! Kapunk helyette egy másikat. Az egyik domb tetején egy szép, fehér gazella állt, szarvainak hajlása

olyan volt, mintha egy lírát hordozna a fején. − Egy mesemondótól tudom, hogy a gazella ízisz állata, és hogy meg-

mutatja az utat az eltévedt embereknek – mondta Szekari. A gazella hirtelen eliramlott. − Ez sajnos csak mese volt! − Nem olyan biztos az − ellenkezett Iker. − Nem láttad, hogy kereket oldott? − Kövessük a nyomait a homokban! Lehet, hogy távolabb bevár minket. Iker nem tévedett. A légies négylábú azzal játszott, hogy eltűnt, majd ismét felbukkant,

csodálatos ugrásaival, eszeveszett nekiiramodásaival szórakoztatta a rábí-zott vándorokat, nem hagyva őket sokáig aggodalmak között, ha olykor el-tűnt a szemük elől.

A táj megváltozott, a sivatag visszahúzódott, egyre burjánzóbb növény-zet vette át a helyét.

− Ha nem csal a megérzésem − jósolta Szekari −, a Nílus völgye fölé emelkedő fennsíkhoz közeledünk. Milyen szépek ezek a lankák és halmok! Itt elég egy-két csepp eső, és máris kizöldell a táj. Hamarosan rutát és akáciát is látni fogunk. Érted már? Kijutottunk a sivatagból!

− Hála Hathornak, a sólyomnak és a gazellának − emlékeztette Iker. − Én megyek vissza a kertészetembe. Te is feledhetnéd a múltat! − Nem felejthetem el, ráadásul egy új feladatom is lett: ismét meg kell

Page 97: Az Elet Faja - Christian Jacq

97

találnom a türkizek királynőjét! Hiszen benne láttam viszont azt, akit szere-tek! Az a kő biztosan a segítségemre lenne még!

− Már rég a sivatag vándorainál van, Iker! Ha pedig szerencsétlenséged-re az útjukba kerülnél, biztosan megölnek. Szép nő pedig van Egyiptomban ezrével!

Iker megtorpant, aztán lerántotta Szekarit a földre. − Vagy húsz ember jön erre, íjakkal és kutyákkal… − Biztosan vadászok. A gazella még nem vette észre a veszélyt, nyugodtan legelészett a kö-

zelben. Iker felállt, és hadonászva kiáltozni kezdett. − Menj innen! Menj innen! Épp hogy elszaladt a gazella, amikor felugattak a kutyák. Nyíl fütyült el Iker füle mellett, és nyers parancs harsant. − Ne moccanj, vagy megöllek! Az íjász nem tréfált. Hamarosan utolérték a társai a meglehetősen ideges kutyafalkával

együtt. Szekari meg sem próbált elfutni. − Becsületes emberek vagyunk! − jelentette ki. − Inkább a sivatag vándorai. A mi vadjainkra vadásztok − vélte a boros-

tás képű tiszt, akinek a törzsén számtalan sebhely idézte egy vadállat élet-halálharcának emlékét. − Az Antilop tartományában ezért szigorú büntetés jár. És mivel ránk támadtatok, kénytelenek voltunk rátok lőni. Jogos önvé-delem. De adok nektek egy esélyt: fussatok, amilyen gyorsan csak tudtok. Lehet, hogy nem találunk el titeket.

− Nem futunk − határozott Iker. − Épp hogy megmenekültünk a gyilko-soktól, akik feldúlták a türkizbányát. Nem gondoltuk, hogy náluk is kegyet-lenebb barbárok fognak megölni minket.

Több vadászon is látszott, hogy nem tudják igazán, mitévők legyenek. − Nem vagyunk barbárok − tiltakozott az egyikük. − A sivatagi milícia

katonái vagyunk, Khnumhotep tartományi kormányzó szolgálatában. Az a feladatunk, hogy megvédjük a karavánutakat, és vadakat vigyünk neki. Te ki vagy?

− Iker vagyok, írnoktanonc. A társam pedig a kertész Szekari. − Mesebeszéd! − szólt közbe a tiszt. − Kémek vagytok és tolvajok. Ha

Page 98: Az Elet Faja - Christian Jacq

98

nem tűntök innen azonnal, itt helyben vágom el a torkotokat. − Az embereid majd bevádolnak a gyilkosságért. A tiszt kihúzta tőrét a tokjából, de az egyik katona lefogta a karját. − Nincs joga ezt tenni. A tartomány kormányzójának kell döntenie. Ne-

künk csak az a dolgunk, hogy elé vezessük ezt a két csavargót.

A négy ember megkönnyebbült sóhajjal engedte le a földre a magas, dönt-hető háttámlájú hordszéket, amelyben Khnumhotep ült. Az Antilop tarto-mányának a kormányzója izmos, testes ember létére még jó étvágynak is örvendett. Három hordszéket is készíttetett magának, amelyek oldalát ló-tuszvirágok díszítették, és mert sokat utazott, a hordszékvivők nemigen la-zsálhattak a szolgálatában.

Amint lelépett a földre, három vadászkutyája rohant hozzá, egy igen eleven kan és két, testesebb szuka.

− Már több mint fél napja nem láttuk egymást, kedveseim! A hím felágaskodott, mellső lábait gazdája vállára tette. A szukák félté-

kenyen ugráltak körülötte. Khnumhotep hosszan simogatta őket, hogy le-csillapodjanak.

− Jól ettek? − kérdezte a kormányzó az ernyővivőjétől. − Igen, uram. − Remélem, nem hazudsz! − Természetesen nem! Semmit sem hagytak az ételből. − Ma este nyulat kapnak szósszal, mint én. Az istenek ellen való vétek

lenne, ha nem kényeztetném ezeket a kutyákat. A lakoma említésekor a kutyák, mintha legalábbis értették volna a „nyúl

szósszal” kifejezést, megnyalták a szájuk szélét. Azután gazdájuk nyomá-ban bementek a pompás palotába, amely egyik ékessége volt a tartomány fővárosának, ahol Kheopsz, a legnagyobb gízai piramis építője született.

Miután Khnumhotep délelőtt meglátogatta az egyik gazdag földbirtokot, ahol a parasztok keményen bár, de nagyon jó fizetésért dolgoztak, elégedet-ten dőlt hátra magas támlájú karosszékében. A háttámlát két nagy, a tetejé-nél összefogatott deszka alkotta, elég erősek ahhoz, hogy nyikorgás nélkül megtartsák a leggazdagabb tartományi kormányzó súlyát. A kormányzó ki-válóan gazdálkodott, az alattvalói jólétben éltek. Szó sem lehet róla, hogy egy fáraó, még ha azt Szeszósztrisznak hívják is, beleártsa magát az ő

Page 99: Az Elet Faja - Christian Jacq

99

ügyeibe. Hogyha a memphiszi uralkodó fegyveres erővel akar felvonulni ellene, elszánt ellenállásba fog ütközni.

Egy szolga öblös mosdótálat hozott, egy másik pedig hosszú csőrű réz-kancsót. A kancsóvivő vizet öntött Khnumhotep kezére, aki naponta több-ször is alaposan kezet mosott növényi szappannal.

Azután odanyújtották neki kedvenc kenőcsét, amelyet aromás borban főztek tisztított zsírból. Édes illata távol tartotta a rovarokat.

A pohárnokot nem is kellett szólítania, az máris ott termett egy ragyogó kupával, amelyet lótuszszirmok formájában elrendezett aranylevelek díszí-tettek. Kedvenc itala, három öreg bornak a finom elegye volt benne, amely visszaadta az életerőt az embernek.

− Sajnálom, hogy meg kell zavarnom, nagyuram, de az egyik sivatagi járőrcsapat parancsnoka mihamarabb kihallgatást kér öntől.

− Jöjjön csak be! A tiszt mélyen meghajolt a kormányzó előtt. − Két veszélyes egyént tartóztattam le. Az ön földjein vadásztak, és ránk

támadtak. Ha nem léptem volna közbe, az embereim megölték volna őket. Mit kíván, nagyuram, hogyan végezzek velük?

− A sivatag vándorai? − Nehéz lenne megmondani, én… − A te tapasztalatoddal ezt már igazán tudhatnád! Hozd elém őket! − Ez nem szükséges, ők… − Azt én döntöm el, hogy mi szükséges és mi nem. Ikert és Szekarit hátrakötött kézzel vezették az Antilop tartományának

kormányzója elé. − Kenyeret adok az éhezőnek, vizet a szomjazónak, ruhát a mezítelen-

nek, bárkát annak, akinek nincs − sorolta a tekintélyes kormányzó −, de keményen megbüntetem a bűnözőket.

− Nagyúr − jelentette ki Iker méltóságteljesen −, nem bűnözők vagyunk, hanem áldozatok.

− A tiszt, aki kihallgatott titeket, nem így látja. − Én csak elzavartam egy gazellát, mert egy istennő hírnöke volt, meg-

mentette az életünket. − Ez a gazember vagy őrült, vagy hazug! − kiáltotta a tiszt. − Oldozd el a rabokat, és távozz! − parancsolt rá Khnumhotep.

Page 100: Az Elet Faja - Christian Jacq

100

− Nagyuram, a biztonsága… − Azt bízd csak rám! Szekari fellélegzett, Iker változatlan nyugalommal várta, miként alakul a

sorsuk. − No, legények, halljam az igazságot! Az én földemen vagytok, mindent

tudni akarok. − Hathor istennő türkizbányáiban dolgoztunk − fogott hozzá a történet-

hez Iker. − Mint bányászok vagy mint rabok? − Mint rabok. A rézbányákból vittek át minket oda. − Tehát valóban bűnözők vagytok! − Engem egy év kényszermunkára ítéltek, mert szembeszegültem egy

becstelen adószedővel. − És téged? − kérdezte Khnumhotep Szekarit. − Engem is, uram − habogta a kertész. − Rosszul jártok, ha be akartok csapni! − A barátomat és engem azzal bíztak meg, hogy kutassuk fel a hegyben

a türkizek királynőjét − folytatta Iker nyugodtan. − Minthogy jól elvégez-tük ezt a veszélyes munkát, szabadon engedtek minket.

− És természetesen erre van bizonyítékod? − Íme, nagyúr − mondta Iker, s előhúzta kötényéből azt a fatáblácskát,

amelyen Horuré az aláírásával is igazolta, hogy szabaddá és bűntelenné nyilvánította őt és Szekarit.

Khnumhotep figyelmesen elolvasta az írást, a fogával próbálgatta a táb-lát, próbálta megkaparni.

− Eredetinek tűnik. A tartományi kormányzó már hallott erről a Horuréről, Szeszósztrisz hí-

véről, aki a sivatagok neves szakértője volt. Tehát ez a büszke, határozott fiatalember nem hazudik.

− És mi lett a türkizek királynőjével? − Az istennő birtokát megtámadta egy fegyveres banda, akiket az egyik

rab, Ferdepofa is segített. Ferdepofa megölte Horurét, a rendőröket és a bá-nyászokat felkoncolták, a tetemüket elégették. Csak mi menekültünk meg.

− Iker harcba akart szállni velük, de az kész öngyilkosság lett volna − egészítette ki a történetet Szekari. – Ezért menekültünk el.

Page 101: Az Elet Faja - Christian Jacq

101

− És átkeltetek a sivatagon víz és élelem nélkül? Iker semmit sem hallgatott el a csodás eseményekből, amelyeknek kö-

szönhetően életben maradtak. A fiatalember őszintesége olyan nyilvánvaló volt, hogy Khnumhotep

nem kételkedett az elbeszélésében, s mivel közismert volt, hogy az istensé-gek gyakran megjelennek a sivatagban, hitelt adott a hallottaknak.

A sivatag vándorai most először merészelték megtámadni a türkizbá-nyákat, amelyek a fáraó védelmét élvezték.

De nem az Antilop tartomány kormányzójának a feladata értesíteni Szeszósztriszt. Valaki előbb-utóbb tájékoztatni fogja a fáraót, hogy a tekin-télye csorbát szenvedett. Az uralkodót így majd sürgetőbb feladatok fogják lefoglalni, és nem fogja keresni az összetűzést a hatalmaskodásának gátat vető előkelőkkel.

− Mihez értetek? − Én kertész vagyok − válaszolta Szekari. − Én pedig írnoktanonc. − A tartományom gazdag, mert dolgos népek lakják – jelentette ki

Khnumhotep. − Egy kertésznek jó hasznát veszem, de írnokom van épp elég.

Page 102: Az Elet Faja - Christian Jacq

102

24

− Viszont − folytatta Khnumhotep −, több katonára van szükségem, hogy a milíciám minden támadót vissza tudjon verni. Te fiatal vagy és egészséges. A katonák közt a helyed!

− Én írnok akarok lenni, nagyuram, nem katona. − Hallgass ide, fiú! Az istenek egy küldetést bíztak rám: tegyem a tar-

tományt az ország leggazdagabb vidékévé. Itt az özvegyek nem szenvednek hiányt semmiben, a hajadon lányokkal tisztelettel bánnak, senki sem éhe-zik, senki sem koldul. A gyengék nem szenvednek hátrányt az erősekkel szemben, nincs ellentét a gazdagok és az egyszerű emberek között. Miért? Mert én vagyok az oszlopa ennek a vidéknek, bármilyen baj sújtsa. Amikor rossz volt az áradás, magam kártalanítottam a földműveseket, és eltöröltem az adótartozásokat. Minél több adót vetünk ki, annál inkább akadályozzuk az új kezdeményezéseket. Az én tartományomban sem csalók, sem lefizet-hető tisztviselők nem élnek meg. De nincs törékenyebb ennél a boldogság-nál! Veszély támad, a neve Szeszósztrisz. Előbb-utóbb megpróbálja meg-szerezni a tartományomat. Vagy velem vagy, vagy ellenem. Ha azt akarod, hogy befogadjalak, akkor állj be hozzám katonának! A javadra fog válni, amit megtanulsz nálam.

Khnumhotep csodálkozva vette észre, mennyi érvet elősorolt csak azért, hogy meggyőzze ezt az ismeretlen ifjút. Általában rövid parancsokat adott az embereknek, és sosem tűrt ellenvetést.

− Megbízom önben, nagyuram.

Medesz kincstárnoknak sikerült ismét bőkezű adományozó színében feltün-tetnie magát. Ptah templomának főpapja meleg köszönetet mondott az adományért, nem is sejtve, hogy csalásból származik. Medesz előtt mégis zárva maradtak a fedett templom kapui. Be kellett látnia, hogy nem tudja megvásárolni azokat, akik a kulcsát őrzik.

Hogyan ismerhetné meg végre a szentélyek titkát? Ezt a gondot később-re kellett halasztania, mivel érdekes hírek keringtek a fővárosban. Szeszósztrisz elhatározta, hogy visszahódítja a hűtlen tartományokat, a Kobra tartományon kezdve, amelyet az öreg Uakha kormányzott.

Az uralkodónak semmi esélye sincs a győzelemre, ezeket a lépéseit

Page 103: Az Elet Faja - Christian Jacq

103

mégis komolyan kell venni, hiszen Szeszósztrisz erős egyéniség: nem hát-rál meg az akadályok előtt.

Márpedig Medesz vagyona a tartományi kormányzókkal fenntartott kapcsolataitól függött, akiket közvetítők segítségével rendszeresen tájékoz-tatott mindarról, ami az udvarban történt. Lelke sötétebb fele, Dzsergu ki-vételével senki sem tudta, hogy kicsoda is ő valójában, senki sem tudta, hogy mit forral a háttérbe húzódva.

Egy idő óta viszont igen nehezen tudta ellenőrizni azt, hogy mi igaz az egymásnak ellentmondó híresztelésekből. Szeszósztrisz nyilván az udvaron-cok jó részét a kezében tartja, és ő maga gerjeszti ezt a zűrzavart, hogy annál könnyebben haladhasson előre azon az úton, amelyet kijelölt magának.

Hogyha az uralkodónak sikerül igazi vihart támasztania, lehet, hogy az még őt, Medeszt is elsodorja?

Egyetlen megoldás van, amivel elkerülheti ezt a katasztrófát: el kell ten-ni láb alól a fáraót.

Ám egy ilyen gyilkosságot jól elő kell készíteni, hiszen a fáraót olyan kiváló rendőr védi, mint Szobek, aki senkiben sem bízik, legfőképpen a fá-raóhoz közel állókban nem. Medesznek tehát igen óvatosan kell eljárnia.

A véletlenben nem bízhat. Ki kell dolgoznia egy olyan stratégiát, amelynek a segítségével egyetlen, biztos csapást mérhet az uralkodóra.

A kiképző elgáncsolta Ikert, aki tehetetlenül elnyúlt a földön. − Nem figyelsz, fiú! Állj fel, és próbálj a gyomromba ütni! A próbálkozás fájdalmas kudarccal végződött, Iker ismét a földön találta magát, újabb kék foltokkal ékesítve.

− Nem kis munka lesz… De ha egy kicsit igyekszel, előbb-utóbb meg-tanulhatsz verekedni.

Iker összeszorított fogakkal indult újabb támadásra, tudva, hogy hetek-be, hónapokba fog kerülni, hogy utolérje az újoncokat, akik egyre csak gú-nyolták.

Először is nem panaszkodhat, hogy a sors ide vezérelte. A javára válhat, ha megpróbál minél többet megtanulni a kiképzésen. Jól meg kell figyelnie, hogy mit tesznek a harcedzett katonák, és csak utánuk kell csinálnia mindent.

Nem volt se barátja, se szövetségese, se pajtása, de ez, ahelyett, hogy el-csüggesztette volna, megtízszerezte az erejét. Csak magára számíthatott, és

Page 104: Az Elet Faja - Christian Jacq

104

a magányból merített erőt ahhoz, hogy most erre, csakis erre az új feladatra koncentráljon.

A csípődobástól a gáncsolásig sok fogást megtanult, minduntalan csi-szolgatva a technikáját. Rájött, hogy a gyorsaság fontosabb, mint az erő, és arra is, hogy a támadója ellen tudja fordítani saját erejét.

A kiképző nem volt beszédesebb Ikernél. Magyarázat és kommentár he-lyett inkább százszor elismételtette a helyes mozdulatot, bármilyen szenve-déssel vagy fáradsággal járt is. Mivel Iker sosem tiltakozott, vele még ke-ményebben bánt, mint társaival.

− Holnap válogatót rendezünk a távfutáshoz − jelentette be egy nap. − Puszta kézzel fogtok verekedni. Csak azok maradhatnak, akik kétszer is győznek.

Az első ellenfele magasabb és testesebb is volt Ikernél. − Gyerünk, fickó, hadd lapítsalak szét! Iker fél térdre ereszkedett. − Áhá, harc nélkül feladod! Nem lep meg. Csak nálunk születnek jó

harcosok. − Te mégsem születtél annak. − Mit merészelsz…? − kiáltott az újonc, s már rohant is Iker felé, öklét

előrelendítve. Iker félrevetődött, de a lábát kinyújtotta, hogy elbuktassa ellen-felét, amikor pedig az elterült a földön, leszorította a nyakát a jobb karjával.

Amikor a legyőzött a földet verte a bal kezével, a kiképző ráparancsolt Ikerre, hogy engedje el.

A második ellenfél már nem volt ennyire ostoba. Váratlanul támadott, és a jobb karjával átfogta Iker jobb combját, hogy fölemelhesse. Iker azonban nem hagyta magát, sikerült kiszabadulnia a fogásból, hirtelen a másik mögé perdült és a bokáját elkapva kirántotta alóla a lábát. A legyőzött elvágódott, Iker pedig átfogva a torkát a földhöz szegezte.

− Két győzelem, rendben. Menj, igyál és egyél!

Ötven fiatal milicista futásnak eredt. Jóllehet a kiképző elmondta, hogy a kitartás a fontos, néhányan teljes erőbedobással indultak, hogy elképesszék a többieket. Úgy tűnt, hogy Iker lemarad, de most javára vált a hosszú, ki-merítő sivatagi gyaloglás tapasztalata. Nem erőltette az iramot, mégis egy-más után hagyta le a többieket, jómaga is meglepődött, milyen kitartó.

Page 105: Az Elet Faja - Christian Jacq

105

Másnap újra kezdődtek a próbák, s még keményebbek voltak. − A legjobbaknak száz kilométert kell majd teljesíteniük nyolc óra alatt

− jelentette be a kiképző. − A legtöbb hírnök hajón indul útnak, de a kato-nai postások olykor szárazföldi utakra kényszerülnek. Ehhez jól felkészült emberek kellenek.

Iker egyre gyorsabb iramban futva folyvást csak arra a gyönyörű arcra gondolt, amelyet a türkizek királynőjében látott utoljára. Hogyne töltötte volna el önbizalommal egy ilyen rendkívüli jel? Meg fogja találni lányt, és azokat is, akik halálra ítélték őt.

Az utolsó pillanatban vette észre az úton elszórt éles kovakődarabokat, de már csak annyit tehetett, hogy oldalra vetődött. Legurult a lejtőn, s egy tamariszkusz törzse állította meg. Majdnem elvesztette az eszméletét, de a legrosszabbat elkerülte, hiszen a kovakő mély sebeket ejtett volna a talpán, és hosszú időre mozdulatlanságra kárhoztatta volna.

Miután összeszedte magát, lassan ismét leküzdötte a távolságot, ami az élen haladó futótól elválasztotta. Egy katona fia volt az, aki gyűlölte őt, és mindig azon igyekezett, hogy befeketítse a társai előtt.

Ahogy Iker lehagyta, az álnok megpróbálta a vállával kibillenteni őt az egyensúlyából, de Ikernek sikerült elhajolnia.

− Ami a kovát illeti, nem szólok róla a kiképzőnek. Ezt az ügyet majd magunk között elrendezzük a kaszárnyában.

A következő gyakorlat előtt a kiképző rövid bevezetőt tartott. − A núbiaiak bánnak a legjobban a bottal. Én is tőlük tanultam azokat a

fogásokat, amiket nektek tanítok − árulta el a tiszt. − Most a gyakorlatban fogjátok kipróbálni, párharcban. Ne fogjátok vissza magatokat, amikor ütésre kerül a sor! Két önkéntest kérek!

Iker rögtön kilépett a sorból tudva, hogy a katona fia kapva kap majd az alkalmon. Úgy is lett.

Hasonló termetűek és egyforma erősek voltak, de Iker, szokása szerint, a fürgeségében bízott. Iker úgy tett, mintha tartana ellenfele támadásaitól, az pedig nem tudta fékezni a dühét, úgy forgatta a botot, akár a cséphada-rót, s a számtalan eredménytelen támadással kifárasztotta magát.

Iker, erős, könnyű botjával csak egyszer sújtott le rá, de pont a homloka közepén találta el.

A katona fia elterült a földön, mint egy zsák.

Page 106: Az Elet Faja - Christian Jacq

106

A kiképző odament hozzá, megvizsgálta. − Ha magához tér, még jó sokáig fogja kínozni a fejfájás. − Nagyobbat is üthettem volna. − Nem ismerek rád, Iker. − Ki nem állhatom a gyávákat. A kiképző rápillantott a tanítványára. − Van valami, amiről nem tudok? − Az ügyet elrendeztük. − Ezt már szeretem, Iker. Nem érdekel, hogy mi történik a katonák kö-

zött, feltéve, ha fegyelmezettek, értik a dolgukat és bátrak. Neked még meg kell tanulnod magasat ugrani.

A két cölöp közé kifeszített kötél eleinte nem volt túl magasan, de las-sacskán olyan magasra került, hogy úgy látszott, képtelenség átugrani. Nem volt elég érteni a módját, akaraterő is kellett ahhoz, hogy ne torpanjon meg az ember a kötél előtt. Iker ebben is a legjobbnak bizonyult.

Szép, barna, negyven körüli asszony közeledett a gyakorlótérre. − Tesat asszony! − örült meg neki a kiképző. − Mi jót hozott nekünk? − Sajtot és gyümölcsöt. Mondd, mi a neve ennek a fiatalembernek? − Iker. − A mi tartományunkból való? − Nem, de kiváló újonc! Tisztet faragok belőle! Az üzletasszony, aki a tartomány kincstárnoka is volt, talányosan elmo-

solyodott. Ő úgy találta, hogy Iker jobb sorsra érdemesebb.

Page 107: Az Elet Faja - Christian Jacq

107

25

Miután letették Szeszósztrisz szentélyének első kövét, az alapító szertartás végén, amelyet személyesen az uralkodó irányított, az akácia egyik ága ki-zöldült.

Sajnos egyetlen másik ág sem követte példáját. A remény mégis újjáé-ledt, az út ki volt jelölve: meg kell építeni az új templomot, és az örök lak-helyet, hogy harcba lehessen szállni a sötét erők ellen, amelyek azzal fe-nyegettek, hogy elfoglalják Ozirisz birodalmát.

Szeszósztrisz ellenőrizte a munkaeszközök minőségét, és mindegyik mesterrel váltott néhány szót. Természetesen a lehető leggyorsabban kellett dolgozniuk, de a sietség nem csorbíthatta a mű erejét.

Az építkezés kezdetével egy időben szertartási papok egy újabb csapata is munkához látott. Az arany írótábla hordozója jelölte ki őket a feladatra.

A kopasz pap őrizte az Élet Házának szent levéltárát, ahova az ő bele-egyezése nélkül senki sem léphetett be. Az a pap sem volt kevésbé éber, akinek Ozirisz testének sértetlenségére kellett ügyelnie: naponta többször is ellenőrizte a pecséteket, amelyek az isteni sír ajtaját zárták. Ami a titkokat látó papot illeti, ő a napi szertartásokat végezte el a fáraó nevében, az író-tábla hordozójának a társaságában. Az Ige mágiájának segítségével tartot-ták fenn a kapcsolatot a láthatatlannal. Az ősöket és a fény lényeket tisztel-ve, a ka szolga tovább erősítette ezt a kapcsolatot, az a pap pedig, aki min-dennap friss vízáldozatot öntött az áldozati asztalokra, cselekvővé tette az anyagban rejtőző finom szubsztanciákat, hogy az istenségek magukhoz ve-gyék azt táplálékként, és megvédjék Abüdoszt.

Mindannyian teljesen tudatában voltak feladatuk fontosságának. Ők, az örökös papok szervezték meg a rendfenntartó erők által szigorúan ellenőr-zött időleges papok munkáját. A rendőrök mindenkit kikérdeztek, állításai-kat ellenőrizték. Ha egyetlen apró hibát vét egy időleges pap, azonnal kizár-ják Ozirisz birtokáról. A helyzet súlyossága szigort követelt. Ugyanilyen szigorú szabályokat alkalmaztak a hét zenész papnővel szemben is. Ők a társadalom legkülönfélébb rétegeiből származtak, volt köztük magas udvari személyiség és egyszerű parasztlány is. Egyikük olyan szép volt, és olyan átszellemült, hogy bája még az írótábla öreg hordozóját is megérintette. Ki ne lett volna szívesen apja helyett apja egy ilyen ragyogó fiatal nőnek, aki-

Page 108: Az Elet Faja - Christian Jacq

108

nek a pillantása örömmel és reménységgel töltött el mindenkit, aki csak rá-nézett? Egészen biztos, hogy egy nap be fogják avatni a nagy misztériu-mokba, és azután nem kell majd áldozatvivőként szerepelnie a templomon kívül rendezett ünnepeken. De ahhoz, hogy valaki örökös szertartási pap legyen, és különösen Abüdoszban, ismernie kellett a ranglétra minden fo-kát, és be kellett járnia minden állomást a fedett templomba vezető úton. Ez volt a Szabály a kezdetek óta, és ez is marad mindörökké.

Az öreg pap − aki egyedül tisztségének szentelte életét, örült a fáraótól kapott feladatnak, és elszánta magát arra, hogy a végsőkig harcoljon a sötét erők ellen −, észre sem vette a veszélyt, amely a közelben leselkedett.

Az egyik örökös pap, egy csúf arcú égimeszelő elégedetlen volt a sorsá-val. Mindenki azt tartotta róla, hogy csak a szellemi dolgok érdeklik, sőt önmagát is ebben az illúzióban ringatta, amíg fel nem ismerte saját igazi természetét: szerette a hatalmat. Nem az olyan hatalmat, mint a királyé, aki ki van téve az események sodrának, és ezeregy kényszer köti, hanem a hát-térben gyakorolt, titkos hatalmat.

Ahogy múltak az évek, lassan rájött Abüdosz és Ozirisz mítoszainak je-lentőségére, arra, hogy a fáraói hatalomnak a léte függ tőle. Ezt kell hát uralnia, hiszen ez őrzi az élet és a halál titkait.

Földmérők és matematikusok iskolájából jött, rideg volt, mint a téli szél, s arra számított, hogy legközelebb ő lép majd a rangidős pap helyébe, ő lesz a papok elöljárója. Ám Szeszósztrisz közbelépése és a szertartási papok tes-tületének az átszervezése keresztülhúzták a terveit. Végtelenül csalódott volt, amikor az arany írótábla hordozója végül csak egy olyan feladattal bízta meg, amelyet alantasnak tartott, s amely igen távol állt attól, amiben reménykedett. Persze így is a hierarchia élén állók közé tartozott, de ő több-re vágyott.

Ez az átkozott Szeszósztrisz a felelős a mellőzéséért. Napról napra nőtt a haragja a fáraó ellen. De hogyan szabadulhatna meg tőle, hogy megkaphas-sa végre azt, ami neki jár?

A párás forróság és a rovarok állandó támadásai miatt a mocsárvidéken va-ló átkelés különösen megviselte a Hírhozó csapatát, amely most már több mint kétszáz főt számlált. Két ember kígyómarásba halt bele, egy harmadi-kat elragadott egy krokodil. A legfőbb vezető elszántsága mégse rendült

Page 109: Az Elet Faja - Christian Jacq

109

meg, ő sosem tétovázott azon, merre kell tartaniuk. Egy félig vízben álló sáserdőbe behatolva bokáig merültek az iszapba.

De így elkerülték Szeszósztrisz katonáit, és minden este sült halat lakomáz-tak. Jóllehet Sab, a Sunyi, és Ferdepofa nehezen fogta vissza magát, a Hír-hozó megtiltotta nekik, hogy kifosszák azt a néhány halászfalut, amelyek mellett elhaladtak.

− Hamar végeznénk − erősködött Ferdepofa. − Nevetséges lenne a zsákmány, és nem szabad nyomot hagynunk ma-

gunk után. Hathor birtokának a megtámadása még csak az első lépés volt. Hamarosan súlyosabb csapást mérünk rájuk.

− Megtudhatnánk, hova megyünk? − Az Uralkodói Falon túlra. Ezért kell ennyire óvatosnak lennünk, és

ezért kell ilyen helyeken átkelnünk, amelyeket járhatatlannak tartanak. − Csak nem gondolja, hogy megtámadhatjuk az egyiptomi erődítmé-

nyeket? Mindenki hallott már a védelmi rendszerről, amelyet az első

Szeszósztrisz hozott létre, hogy megerősítse az ország északkeleti határát, és visszaszorítson minden betörési kísérletet. Fényjelekkel kötötték össze a számos őrhelyet, amelyek íjászait felhatalmazták arra, hogy lőjenek min-denkire, aki csak megpróbál erővel bejutni az ország területére.

− Most még túl korai lenne − ismerte el a Hírhozó −, de eljön az az idő is. Az Uralkodói Fal csalóka biztonságérzetet ad Egyiptomnak.

− De mégis − vetette ellen Sab, a Sunyi −, igazi katonák őrzik, és… − Te csak bízz bennem úgy, mint eddig, és minden rendben lesz. Az el-

ső cél: átlépni a határt anélkül, hogy észrevegyenek minket. Azután majd kapcsolatba lépünk az új szövetségeseinkkel.

− Kikről beszél, Nagyuram? − Az ázsiaiakról és a beduinokról, akik szűkölködnek Kánaán földjén,

és akiket üldöz az egyiptomi hivatalnoksereg. Folyton-folyvást megalázzák őket, ők pedig egyre a lázadásról álmodoznak. Csakhogy félnek a véres megtorlástól. Egy vezérre várnak, és ez a vezér én vagyok, a Hírhozó.

Sab, a Sunyi le volt nyűgözve, Ferdepofa nemkülönben. Noha őrültnek tartotta vezérét, képesnek hitte arra, hogy a fosztogatásokból gazdaggá te-gye a követőit. Persze ehhez előbb át kell jutni az Uralkodói Falon, anélkül, hogy elkapnák őket, és e vállalkozás sikerében a rézbányából szabadult el-

Page 110: Az Elet Faja - Christian Jacq

110

ítélt nemigen hitt. Ferdepofa tévedett. A Hírhozó türelmesen kivárt. Több felderítőt is kiküldött, hogy megta-

lálják azt az átjárót, amelyet a legkevésbé őriznek. Miután ezt a feladatot sikeresen teljesítették, a Hírhozó több napig figyelte az egyiptomi katonák és határőrök mozgását. Egy holdtalan éjszaka közepén pedig felébresztette híveit, és megparancsolta, hogy kövessék őt.

Tökéletes csendben osontak el egy erőd mögött, amelyet egyetlen őr-szem sem vigyázott.

− A főnök igazán nagy ember! − ismerte el Ferdepofa. − Ha olyan szerencséje van valakinek, hogy ilyen vezérre akad, nem szabad elszalasztania − helyeselt Sab, a Sunyi.

− És ami a zsákmányt illeti, nem túl mohó? − A zsákmány nem érdekli. Mi vagyunk a közvetlen segédei, vegyünk

hát a zsákmányból magunknak annyit, amennyit csak lehet, és csak a mara-dékot osszuk szét. Rendben?

− Rendben. Ha valaki háborogna miatta, leverem a veséjét. Semmi sem hatásosabb az elrettentésnél! De mondd csak… végül is mit akar elérni a főnök?

− A rögeszméje az abszolút és végleges igazság uralma, amelynek ő az egyetlen letéteményese, és amelyet az egész világra rá akar kényszeríteni. Vagy aláveti magát valaki ennek, vagy meghal. A legfőbb ellenfele pedig a fáraó, mert a fáraó elutasítja az ő tanait.

− Vicces, amikor ilyen okosakat mondasz, Sunyi! − Hallom, hogy mit mond a Hírhozó, és csak megismétlem a szavait. − Engem nem érdekel, mit mond! Az a fő, hogy jó hadvezér legyen, és

hogy karddal és vérrel harcolja ki új hite győzelmét. Minél több egyiptomit ölünk meg, annál gazdagabbak leszünk.

Amikor a Hírhozó összetalálkozott a pásztorkodó ázsiaiakkal, Szeszósztrisz elszánt ellenségeként mutatkozott be nekik, így a törzsek fő-nökei figyelmesen meghallgatták. Hajlandó volt részt venni a hosszú, part-talan beszélgetésekben, és ezzel elérte, amit akart: beszélhetett az igazi ve-zetőjükkel, egy öreg, vak, fehér szakállú beduinnal, aki napról napra jobban gyűlölte az egyiptomiakat. Ő hangolta össze a támadásokat a gyenge véde-

Page 111: Az Elet Faja - Christian Jacq

111

lemmel rendelkező karavánok ellen, és ő végeztette ki azokat a kánaánia-kat, akiket az ellenséggel való összejátszással gyanúsítottak.

Alighogy belépett a Hírhozó az egyszerű szobába, amelyben az öreg egy fotelhez szegezve ült, a szakállas vénség arcára lelkes mosoly ült ki.

− Végre megérkeztél! Már olyan régóta reméltem, hogy eljössz… Én már csak annyit árthatok nekik, mint egy rovarcsípés. De te villámot tá-masztasz, és vérfürdőt rendezel! Véget kell vetni Máát törvényének és fia, a fáraó uralmának.

− Te mit tanácsolsz? − Ha nyílt háborúra kerülne a sor, eleve kudarcra vagy ítélve. Néhány

hű embereddel, akik készek az életüket adni az ügyünkért, rettegésben kell tartanod az egyiptomiakat. Pontos csapásokkal a lehető legtöbb áldozatot kell szedni, hogy eluralkodjon az emberek között a zűrzavar. Mindezért Szeszósztriszt fogják felelőssé tenni, és a fáraó trónja meginog.

− Én a Hírhozó vagyok, és megkövetelem, hogy a harcosok, akiket a rendelkezésemre bocsátasz, feltétlenül engedelmeskedjenek nekem.

− Úgy legyen! De sok más harcost is ki kell képezned. Add a kezed, hadd érintsem meg!

A Hírhozó közelebb lépett. − Különös… Megesküdnék rá, hogy sólyomkarmok! Olyan vagy, ami-

lyennek megálmodtalak: kegyetlen, könyörtelen, elpusztíthatatlan! − Ha meglennének hozzá az eszközeid, te hol kezdenéd a hódítást? − Szihemnél! Ott csak egy kicsi egyiptomi helyőrség van. A népet

könnyű lesz fellázítani, látványos győzelmet arathatsz. − Akkor hát Szihem lesz az első. − Hívd ide a szolgáimat, és kérd meg őket, hogy vigyenek ki a házam

küszöbére! Mindenki gyűljön össze, aki fegyveres harcot akar! Az öreg korát meghazudtoló hévvel szónokolt az Egyiptomot elsöprő

háború mellett, az utódaként mutatta be a Hírhozót, mint az egyetlen em-bert, akinek a vezetésével a hívei győzelmet arathatnak.

Annyira magával ragadta a gyűlölet, hogy végül görcsbe rándult és ki-szenvedett.

A jelenlegi Náblusz városa.

Page 112: Az Elet Faja - Christian Jacq

112

26

Szihem kisvárosa békésen szunyókált a tűző napsütésben, s az egyiptomi helyőrség egykedvűen végezte mindennapos feladatait, amelyek között a gyakorlatozásnak elenyésző szerepe volt. A parancsnok, miután már vagy tíz évet töltött ezen az isten háta mögötti helyen, lemondott arról, hogy gá-tat vessen a helybéliek örökös civakodásainak. A megszámlálhatatlanul sok gyermeket nevelő családfők egymás között rendezték ügyeiket. Meglopták, megölték egymást olykor, azután mintha mi sem történt volna, kibékültek, de közben ügyeltek, hogy a közrendet meg ne zavarják. Ezen a téren ugyanis a parancsnok nem ismert bocsánatot. Elfogadta, hogy semmiről sem kell tudnia, de nem is akart látni semmit.

Az adókat illetően szintén beadta a derekát. A kánaániak hazudtak, mint a vízfolyás, nem lehetett rájönni, hogy mikor mondanak véletlenül igazat. A parancsnoknak pedig nem volt elég ellenőre. Be kellett érnie azzal, hogy beszedje azt a keveset, ami a bemutatott termésből járt. Hányszor átélte már a szokásos színjátékot! Az emberek panaszkodtak a forróságra, a hidegre, a rovarokra, a szélre, a szárazságra, a viharra és a sors ezernyi más csapására, ami nyomorba döntötte őket. Már nem is figyelt oda a sirámaikra, hiszen olyan unalmasak voltak, hogy bárkit kigyógyítottak volna a kóros álmatlan-ságból.

Nap mint nap könyörgött Min istenhez, akinek a szentélye a kaszárnya északi falánál állt, hogy minél előbb hazatérhessen Egyiptomba. Arról ál-modozott, hogy viszontláthatja delta-vidéki szülőfaluját, ejtőzhet a pálmali-getben a csatorna partján, ahol a meleg évszakban fürödni szoktak, és végre gondját viselheti majd öreg édesanyjának, akit már olyan régen nem látott.

Kitartóan küldözgette leveleit Memphiszbe, amelyekben a hazarendelé-sét kérte, de úgy tűnt, a fölöttesei elfeledkeztek róla. A parancsnok pedig, türelemmel viselve sorsát, igyekezett minél békésebben tölteni napjait, s ebben segítette az erős, de gyakran cudar ízű sör.

− Megérkezett az északi karaván − tájékoztatta a segédje. − Semmi különös jelentenivaló? − Még nem ellenőriztem őket. − Felejtsd is el! − De a szabály szerint…

Page 113: Az Elet Faja - Christian Jacq

113

− Majd a kánaániak ellenőrzik helyettünk. Ők jól megértetik magukat a szíriai karavánokkal.

− Meg fogják hamisítani a szállítóleveleket, el fogják titkolni az áruk fe-lét, és…

− Mindig ezt teszik − emlékeztette a parancsnok. − Úgy hallom, bele-szerettél egy bennszülött nőbe.

− Találkozgatunk, ez igaz. − Szép? − Vonzó, és nagyon ügyes. − Nehogy feleségül vedd! Az itteni lányok inkább engedelmeskednek a

törzsüknek, mint a férjüknek. Az ilyen házasságnak végül mindig rossz vé-ge lesz.

− Az egyik őrünk jelentette, hogy valami zavargásféle volt a város déli kapujánál.

A parancsnok hirtelen feleszmélt tompa kábultságából. − Tréfálsz? − Még nem ellenőriztem a hírt. − Akkor azonnal tedd meg! A szerződés az szerződés. Ha a kánaániak

elfeledkeztek róla, majd az eszükbe juttatom. Két óra múlva a segéd még mindig nem tért vissza. A parancsnoknak rossz előérzete támadt. Megparancsolta a katonáknak,

hogy vegyék a fegyvereiket, és kövessék. Időnként hasznos egy kis erőfi-togtatás. Hogyha pedig az altisztjét valami baj érte, meg fogja mutatni, ki az úr Szihemben.

A déli kapunál több mint háromszáz férfiból álló tömeg gyűlt össze. Az egyiptomi tiszt meglepődött: a legtöbbjüket még sohasem látta.

A kevés katonájával semmiképpen sem szállhat szembe egy ekkora tö-meggel, annál is inkább, mivel a katonák nem voltak felkészülve egy ha-sonló összecsapásra, és máris reszkettek a félelemtől.

− Parancsnok, talán jobban tennénk, ha visszavonulnánk − javasolta egyikük.

− Mi képviseljük a rendet Szihemben. Ez a gyülevész horda nem zavar-hatja meg azt.

Egy fiatal nő lépett hozzá. − Akarod hallani, mi történt a segédeddel, parancsnok?

Page 114: Az Elet Faja - Christian Jacq

114

− Te ki vagy? − Az a nő vagyok, akit megbecstelenített, és bemocskolt. Azt hitte, hogy

örökre hallgatnom kell majd, de sem ő, sem te nem sejtettétek, hogy elérke-zik a Hírhozó! Az ő segítségével a kánaániak el fogják pusztítani Egyipto-mot.

− Azonnal engedd szabadon a segédemet! A fiatalasszony ajka kegyetlen mosolyra húzódott. − Ahogy kívánod, parancsnok. Ferdepofa három zsákot vetett az egyiptomi tiszt lába elé. − Tessék, ez maradt a pribékből! A parancsnok keze remegett, ahogy kinyitotta a zsákokat. Az elsőben a

segéd feje volt, a másodikban a keze, a harmadikban a férfiassága. Ekkor egy magas, gondosan nyírt szakállú és különös vörös szemű férfi

lépett elő. − Tedd le a fegyvert, és utasítsd az embereidet, hogy engedelmeskedje-

nek nekem! − mondta szelíden. − Kinek képzeled magad? − Én vagyok a Hírhozó, és neked, éppúgy, mint Szihem valamennyi la-

kójának, be kell hódolnod előttem. − Neked kell behódolnod a hatalom jog szerinti képviselőjének! Hogyha

te bujtottad fel az embereket erre a gyilkosságra, akkor téged is kivégzünk, az elkövetőkkel együtt.

− Térj észre, parancsnok! Hogyha szabad utat engedek a gyűlölségnek, akkor a beijedt embereid nem sokáig tudnak ellenállni.

− Kövess engem azonnal, különben… − Egy utolsó esélyt adok neked, egyiptomi. Vagy engedelmeskedsz ne-

kem, vagy meghalsz. − Fogjátok el ezt a lázítót! − utasította a parancsnok az embereit. A Hírhozó hívei támadásba lendültek. Először Ferdepofa döfte át a tiszt mellkasát, de végül Sab, a Sunyi vég-

zett vele, aki még az arcát is megtaposta, mikor már meghalt. Egyetlen ka-tona sem tudott olyan gyorsan futni, hogy megmeneküljön az üldözők elől.

Page 115: Az Elet Faja - Christian Jacq

115

Szihem népe megéljenezte új urát, aki áttérítette őket arra a vallásra, amelynek ő volt egyetlen támasza és tolmácsolója. Mivel a terve az volt, hogy megdönti a fáraó uralmát, és kiterjeszti a kánaániak területeit, ez utóbbiak lelkesen csatlakoztak az új hithez.

Nagy rikoltozások közepette földig rombolták a kaszárnyát és Min templomát. Ezután egyetlen istenségnek sem emelnek templomot, s nem ábrázolják őket, sem szobor alakban, sem képen. Egyedül a Hírhozó szavait vésik kőbe, és ismételgetik, hogy teljesen áthassák a lelküket.

A győztes és hadnagyai a város elöljárójának a házában rendezkedtek be, akit megköveztek, mert együttműködött az egyiptomiakkal.

− A földek fele az enyém − jelentette ki Ferdepofa. − Rendben van, de igen keveset kérsz − válaszolt a Hírhozó, Ferdepofa

legnagyobb megrökönyödésére. − Miután annyit szenvedtél a rézbányák-ban, nem érdemelnél többet?

− Ha így vesszük… Mire gondol? − Fiatal harcosokat kell kiképeznünk, akik készek meghalni az ügyün-

kért, mély sebeket ejtve Egyiptomon. Van kedved ehhez a munkához? − Hitemre mondom, nekem való feladat! Megteszem, ami tőlem telik, és

nem leszek kíméletes. Kiképzés ide vagy oda, nem fogom visszafogni ma-gam.

− Éppen így gondoltam. Ilyen fontos küldetést csakis egy tökéletesen harcedzett csapatra lehet bízni. Sab és én az ő embereit fogjuk felkészíteni. És minden reggel elmagyarázom majd a híveknek azt, hogy miért harco-lunk.

Sab, a Sunyi egyre büszkébb volt arra, hogy fontos szerepet kapott eb-ben a jelentős vállalkozásban. A Hírhozó egyszerű szavai boldogsággal töl-tötték el, és a legodaadóbb hívévé tették.

Szihemben kezdett körvonalazódni a nagy kaland.

Page 116: Az Elet Faja - Christian Jacq

116

27

A memphiszi udvar izgatottan várt. Egyre azt lehetett hallani, hogy Szeszósztrisz, aki a fővárosba visszatérve hamarosan összehívja a Király Házát, azokat a főméltóságokat, akik jelképesen szinte az uralkodó testének feleltek meg. Feladatuk nem merült ki a szokásos miniszteri feladatokban. A nap sugaraihoz hasonlították őket, hiszen az volt a szerepük, hogy közve-títsék és végrehajtassák a fáraó rendeleteit, aki maga volt a teremtő fény földi kifejeződése.

Márpedig ezen a téren, mint sok más területen is, Szeszósztrisz átfogó reformot hajtott végre: csökkentette a Király Házához tartozó tisztségvise-lők számát, és mint az ország jövőjén munkálkodó legfelsőbb testület tagja-it, titoktartásra kötelezte őket a rendeletekre vonatkozóan.

Mindenki azt találgatta szorongva és vágyakozva, hogy vajon ő is a bol-dog kiválasztottak között van-e. Csak néhány öreg udvaronc igyekezett le-hűteni a törtetők lelkesedését, emlékeztetve őket arra, hogy milyen hatal-mas súly nehezedik a kinevezettek vállára.

Medesz türelmetlenül várta a híreket. Vajon megtartják az állásában, vagy elmozdítják? Vagy, ami még rosszabb, lehet, hogy száműzik egy kis-városba? Abban biztos volt, hogy a munkája során sosem hibázott, tehát semmi szemrehányás nem érheti. De vajon a király megfelelően értékeli-e az érdemeit?

Amikor Szobek, a Védelmező két rendőre kért bebocsátást, Medesz érezte, hogy elhagyja az ereje. Vajon mi vezethette nyomra ezt az átkozott kopót? Dzsergu… csakis Dzsergu fecseghetett! Az a féreg nem éli túl, ha megtette! Medesz számtalan bűntettért be fogja vádolni.

− A palotába kell vezetnünk − jelentette be az egyik őr. − Miért? − Azt a parancsnokunk közli majd. Minden ellenállás hiábavaló lenne. Még a félelmén is uralkodnia kell,

hogy ártatlannak vallhassa magát, hátha sikerül meggyőznie az uralkodót róla.

Szobek elé érve minden bátorsága elpárolgott, és nem bírta kinyögni az előre kigondolt mondatokat.

− Őfensége arra utasított, hogy közöljem önnel, többé nem ön vezeti a

Page 117: Az Elet Faja - Christian Jacq

117

Kincstárat. Medesz már hallani vélte, ahogy a zárka ajtaja becsapódik mögötte. − Ezentúl a Király Házának a titkári teendőit kell ellátnia. Mint titkár,

írásba foglalja majd a királyi rendeleteket, és ügyelnie kell arra, hogy az egész országban végrehajtsák azokat.

Medesz pillanatokig azt hitte, álmodik. A hatalom közvetlen közelébe kerül! Persze egyelőre nem jut be a fáraó köré szerveződött legbelsőbb kör-be, de már érintkezésbe lép vele. Közvetlenül az ország vezetői alatt fog dolgozni, ő szerez tudomást elsőként igazi szándékaikról.

Csupán rajta múlik, hogy mennyire tudja kihasználni ezt az új helyzetet.

A memphiszi királyi palota fogadótermében csak négyen voltak: Szobek, a Védelmező, Szehotep, Szenankh és a tábornok Neszmontu.

Hallgattak, nem mertek sem egymásra nézni, sem belegondolni abba, hogy őket választotta az uralkodó a belső tanács tagjainak. Egyiküket sem a dicsőség foglalkoztatta, sokkal inkább az, hogy mekkora nehézségekkel kell majd megküzdeniük. Tudták, hogy Szeszósztrisz nem tűri sem a ku-darcot, sem a mondvacsinált kibúvókat.

Amikor megjelent a fáraó, a sokaság összhangját megteremtő Egy szim-bóluma, felálltak és meghajoltak előtte. A fejfedője révén az uralkodó gondolata isteni sólyomként hasított az égbe, összegyűjtötte a nap energiá-ját és ünnepelte a legtitokzatosabb egységet, Ré és Ozirisz összetartozását. Kötényével, amelynek neve az akáciáéhoz hasonlított, a fáraó tanúságot tett arról, hogy ismeri a nagy misztériumokat, színarany karkötői pedig je-lezték, hogy szimbolikusan az isteni szférához tartozik. Szeszósztrisz lassan leült a trónjára.

− Legfőbb feladatunk, hogy Máát uralmát biztosítsuk ezen a földön − emlékeztetett. − Egyenesség és igazság nélkül az ember embernek farkasa lesz, és világunk lakhatatlanná válik. A szívünk legyen éber, a nyelvünk ha-tározott, ajkunkat csak igaz szó nagyja el. Nekünk kell folytatnunk Isten és az istenek művét, nap mint nap újra kell kezdenünk a teremtést, újra meg

Teljes neve Szehotepibré, „aki elégedetté teszi Ré szívét”. A nemesz fejkendő. Sendjit „kötény”, sendjet „akácia”.

Page 118: Az Elet Faja - Christian Jacq

118

kell alapítanunk ezt az országot, mint egy templomot. Nagy az a Nagy, amelynek a nagyjai nagyok. Egyikőtök sem lenne képes nemtelenül visel-kedni, egyikőtök sem gyengítheti a királyi művet.

Az uralkodó tekintete megpihent Szehotepen, a választékosan öltöző, előkelő, harmincas éveiben járó férfiún, akinek finom vonású arcát értelem-től csillogó szemek tették élénkké. Egy gazdag család örököse volt, tapasz-talt írnok, annyira gyors észjárású, hogy néha szinte idegesnek látszott. Az udvaroncok egyáltalán nem becsülték sokra.

− Téged Egyetlen Társsá, a királyi pecsét hordozójává és a fáraó minden művének irányítójává nevezlek ki. Te ügyelsz arra, hogy a templomok tit-kát megőrizzék, és hogy az állatállomány gyarapodjék. Légy egyenes és igaz, mint Thot. Vállalod-e, hogy mulasztás nélkül betöltöd feladataidat?

− Vállalom − esküdött Szehotep megindultan. Szeszósztrisz ekkor egy telt arcú, nagy hasú, negyvenes éveit taposó,

életművészt sejtető férfira pillantott. A konyhaművészet rajongója valójá-ban a pénzügyek szigorú szakértője volt, megalkuvást nem tűrő vezető, aki-től tartottak az alárendeltjei. Mivel gyenge diplomáciai érzékkel volt csak megáldva, ezért gyakran összetűzésbe került a hízelgőkkel és a semmitte-vőkkel.

− Téged, Szenankh, gazdasági miniszternek nevezlek ki, a királyság Nagy Kincstárnoka leszel, a Kettős Fehér Ház élén. Te fogsz ügyelni a ja-vak igazságos elosztására, és arra, hogy senki se éhezzen.

− Vállalom, fenség. Az öreg Neszmontu tábornok, akit túl szigorúnak tartottak, és akinek

felrótták azt is, hogy soha nem tűr ellentmondást, már I. Amenemhat ural-kodása alatt kitüntette magát. A rangot, dicséreteket közömbösen fogadva Memphisz fő kaszárnyájában élte a katonák egyszerű életét. Egyetlen ügyért élt: hogy mindenáron megvédje Egyiptom területeit.

− Téged, Neszmontu kinevezlek a fegyveres erőink fejévé. Az öreg tiszt, aki gyakran bajba került szókimondása miatt, most sem

hazudtolta meg hírnevét. − Magától értetődik, fenség, hogy mindenben, aggályosan az ön paran-

csai szerint fogok cselekedni, de talán nem árt emlékeztetnem arra, hogy amennyiben a tartományi elöljárók milíciái egyesülnek, erősebb hadsereget fognak alkotni a miénknél! És akkor nem is említettem a felszerelésünk hi-

Page 119: Az Elet Faja - Christian Jacq

119

ányosságait, sem az omladozó katonai épületek állapotát. − Az utóbbi két kérdésről azonnal készíts pontos jelentést, hogy felszá-

molhassuk a hiányosságokat. Ami a többit illeti, tisztában vagyok a súlyos a helyzettel, és nem várakozom tétlenül.

− Számíthat teljes odaadásomra, fenség − ígérte Neszmontu. Szobek, a Védelmező szívesen távozott volna e megbeszélésről, mivel

úgy találta, hogy nincs helye itt, ám az uralkodó ráemelte súlyos tekintetét. − Téged, Szobek, a királyság valamennyi rendőrségének a fejévé nevez-

lek ki. A te feladatod, hogy gyengeség és túlkapások nélkül gondoskodj a biztonságról, garantáld a személyek és a javak szabad mozgását, ügyelj a hajózási szabályok betartására és tartóztasd le azokat, akik zavart szítanak.

− Vállalom − mondta Szobek −, de kérhetem fenségedtől azt a kegyet, hogy ne kelljen egy irodába zárva dolgoznom? Szeretném, ha továbbra is én biztosíthatnám a közvetlen védelmét, válogatott embereimmel.

− Találd meg a módját, hogy összeegyeztesd e két feladatod! − Számíthat rám, fenség! − A fáraó hatalma élethalálkérdés − folytatta Szeszósztrisz. − Még ha

nincs se fia, sem fivére, aki folytathatná művét, e hatalom gyakorlójának akkor is helyre kell állítania elődje építményeit, és be kell teljesítenie saját uralkodói nevét. Csak a gyengéknek nincs ellensége, és Máát harca az iszefet, az erőszak, a hazugság és az igazságtalanság ellen, sosem szakad meg. De ma ez a harc új fordulatot vesz, mert néhány ellenségünk, elsősor-ban azok, akik elhatározták, hogy elpusztítják a királyságot és magát Egyiptomot, nem láthatók.

− Talán az életére törnek, fenség? − kérdezte aggódva Szehotep. − Most nem ez a legfontosabb kérdés. Ha én meghalok, az istenek majd

kijelölik az utódomat. Abüdosz van veszélyben. Sötét erők ostromolják, Ozirisz akáciája sorvad. Az újabb épületeknek köszönhetően, amelyek megújító energiát sugároznak majd, remélem, hogy legalább megállíthatom ezt a folyamatot. De nem tudom, hogy ki az okozója a bajnak, és mindad-dig, amíg nem sikerül azonosítanunk, fel kell készülnünk a legrosszabbra is. Ki merészelné felhasználni Széth pusztító erejét, ki akarná veszélyeztet-ni Ozirisz újjászületését?

− Szerintem − szólt közbe Neszmontu tábornok − ez nem is kérdés: minden bizonnyal valamelyik tartományi kormányzó az, aki nem hajlandó

Page 120: Az Elet Faja - Christian Jacq

120

elismerni az ön teljes, felsőbb hatalmát. Nyilván az egyik ilyen gonosztevő határozott úgy, hogy a gonosz mellé áll, ahelyett, hogy behódolna, és ezzel elveszítené a kiváltságait.

− Létezik olyan őrült egyiptomi, aki el akarná pusztítani a saját orszá-gát? − kérdezte Szenankh.

− Egy olyan hatalmasság, mint Khnumhotep, semmitől sem riad vissza. Csak egy a célja, hogy megőrizhesse örökölt hatalmát! És nem ő az egyet-len.

− Én kezeskedem Uakháért, a Kobra tartomány kormányzójáért − jelen-tette ki Szeszósztrisz az öreg tábornok legnagyobb meglepetésére.

− Tisztesség ne essék szólván, fenség, biztos, hogy nem tévesztette meg önt?

− Az őszinteségéhez kétség sem fér. Uakha hű szolga kíván lenni. − Akkor is marad öt másik lázadó, akik sokkal veszélyesebbek nála! − Szobeket megbíztam, hogy nyomoztasson utánuk. Én majd azon le-

szek, hogy meggyőzzem őket. − Nem akarok borúlátó lenni, fenség, de mi lesz, ha kudarcot vall? − Akár szépszerével, akár erővel, Egyiptomot újra egyesíteni kell. − Már ma elkezdem felkészíteni az embereimet az összecsapásra. − Nincs rettenetesebb, mint a belső háborúskodás! − tiltakozott

Szehotep. − Háborút csak a legvégső esetben indítok − nyugtatta meg a fáraó. −

Egy másik feladat is van, amit el kell végezni: meg kell találni az aranyat, amely képes meggyógyítani az akáciát.

− Keresse a tartományi kormányzóknál! − vetette fel Neszmontu tábor-nok. − Ők felügyelik a bányákhoz vezető sivatagi utakat, egész vagyonokat halmoznak fel. Ekkora gazdagsággal busásan meg tudják fizetni a katoná-kat és a zsoldosokat.

− Valószínűleg igazad van − ismerte el sajnálkozva az uralkodó −, de Szenankhra bízom, hogy kutassa át minden templom kincstárát. Talán meg-találja ott, amire szükségünk van.

A fáraó felállt. Most már mindenki tudta, milyen roppant feladat vár rá. Szobek kinyi-

totta a fogadóterem ajtaját, ahol rögtön az egyik, láthatóan halálra rémült emberébe botlott.

Page 121: Az Elet Faja - Christian Jacq

121

− Rossz hírek, főnök. A sivatagi rendőr, aki ezt a jelentést átadta nekem, komoly ember.

A rövid és riasztó szöveg olvastán Szobek úgy vélte, meg kell kérnie a fáraót, hogy folytassák a tanácsülést.

Page 122: Az Elet Faja - Christian Jacq

122

28

− E jelentés szerint − mondta Szobek teljesen tanácstalanul −, Hathor isten-nő türkizbányáit megtámadták, a bányászokat megölték. A környéken jár-őröző sivatagi rendőrök csak megégetett tetemetek találtak.

A Király Házának minden tagját felkavarta a hír. Szeszósztrisz még a szokásosnál is szigorúbbnak látszott.

− Ki tehetett ilyen alávalóságot? − kérdezte Szehotep. − A sivatag vándorai − vélte Neszmontu tábornok. – Minthogy az illeté-

kes tartományi kormányzók csak a saját biztonságukkal törődnek, a hara-miákat pedig hagyják szabadon garázdálkodni!

− A sivatag vándorai általában csak karavánokat támadnak meg − vetet-te ellen Szobek. − Elég gyávák, és tudják, hogy egy királyi birtok kifosztá-sával nagy bajt vonnak a fejükre!

− Elfeledkezel róla, hogy nem lehet őket elkapni! Ami történt, rendkívül tragikus. Azt bizonyítja, hogy a törzsek szövetkeztek egymással, és általá-nos lázadásra készülnek.

− Ebben az esetben nem marad ennyiben a dolog – vonta le a következ-tetést Szeszósztrisz. − Mihamarabb jelentést kérek az Uralkodói Falról és a kánaáni helyőrségekről!

Szenankh Medeszre bízta a feladatot, aki figyelemre méltó hatékonyság-ról tett tanúságot.

Az iratokat átnézve az uralkodó észrevette, hogy egyetlen helység jelen-tése hiányzik: Szihemé.

− Kicsi, silány helyőrsége van, egy unatkozó tiszt parancsnoksága alatt, aki folyton-folyvást a hazarendelését kérvényezi − tájékoztatott Neszmontu tábornok. − Hogyha elég sok elszánt beduin támadta meg őket, akkor bizto-san nem tudtak helytállni. Minden jel arra utal, hogy hamarosan lázongás tör ki a tartományban, és meg fogják támadni a határvédő erődöket.

− Riadóztassák őket! − rendelkezett Szeszósztrisz. − Te pedig, tábornok, mozgósítsd azonnal a seregeinket! Amint menetre készen állnak, elindu-lunk Szihembe.

Page 123: Az Elet Faja - Christian Jacq

123

Ferdepofa örvendező szívvel látott munkához. Új foglalkozása, a leendő harcosok kiképzése annyira tetszett neki, hogy nem is számolta, mennyi órát töltenek kemény és élesben végzett gyakorlatozással. Naponta több fia-talember is meghalt. Ferdepofa úgy érezte, nem volt kár ezekért a pipogya szerencsétlenekért, ő mindegyre többet követelt az embereitől, és egyre durvább lett. A Hírhozónak olyan egységek kellettek, amelyek nem hátrál-nak meg semmilyen veszélytől.

Mindennapos szónoklatai, amelyeket az otthonukba zárt asszonyok ki-vételével Szihem minden lakójának meg kellett hallgatnia, feltüzelték az embereket. A Hírhozó nem titkolta előlük, hogy ádáz harc vár rájuk, de a teljes győzelemnek ez az ára. Ami a harcokban elesett hősöket illeti, ők rögtön a paradicsomba jutnak, ahol gyönyörű asszonyok elégítik ki majd minden szeszélyüket, és patakokban folyik majd a bor.

Sab, a Sunyi kifürkészte, hogy kik nem lelkesednek eléggé, és átadta őket Ferdepofának, hadd szolgáljanak célpontul az íjászoknak és a késhají-tóknak. A Hírhozó jobbkeze, noha megrészegült a váratlan szerencséjétől, mégsem tudta titkolni aggodalmait.

− Nagyúr, attól tartok, hogy a mostani győzelmünk rövid életű lesz. Nem gondolja, hogy a fáraó hamarosan cselekedni fog?

− De igen. − Nem lenne jobb, ha kevésbé lennénk feltűnőek? − Egyelőre nem, mivel most leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy mit

lép a fáraó, és mekkora erőket mozgósít. Ebből fogom megtudni, hogy ki is valójában Szeszósztrisz, és akkor ahhoz igazodva alakíthatom ki a stratégi-ámat. Az egyiptomiak annyira tisztelik mások életét, hogy úgy viselkednek, mintha gyávák lennének. Az én híveim viszont tudják, hogyan kell megölni az istenteleneket, és azt is, hogy az igaz Isten a fegyverek által győzedel-meskedik.

A Hírhozó meglátogatta Szihem legszegényebb családjait, hogy elma-gyarázza nekik, szerencsétlenségük egyetlen okozója a fáraó. Ezért kell a gyermekeiket őrá bízniuk, még a legkisebbeket is, hogy azokat az igaz hit harcosaivá nevelje.

Page 124: Az Elet Faja - Christian Jacq

124

Egy utolsó, puszta kézzel vívott próbatételben Iker, gyorsaságának köszön-hetően leterített két nálánál sokkal nagyobb erejű ellenfelet. Tíz társával együtt bekerült tehát az Antilop tartomány milíciájába, Khnumhotep szol-gálatába.

− Téged a hajóépítő műhelyek őrzésével bíztak meg – közölte vele a ki-képzőtiszt. − Tesat asszony lesz a felettesed. Nehogy azt hidd, hogy enge-dékeny, csak azért, mert nő. A tartományunk kormányzója azért nevezte ki kincstárnokká és a raktárak felügyelőjévé, mert rendkívül határozott asz-szony. A kormányzó még a saját vagyonának a kezelését is rábízta, pedig a tanácsadói megpróbálták lebeszélni erről! Hogy őszinte legyek, fiam, rosz-szabb helyre nem is kerülhettél volna. Óvakodj attól a nőstény oroszlántól! Minden férfit felfal.

A kiképző elvezette tanítványát a hajóépítő műhelyekig, ahol egy igen rusnya munkafelügyelő fogadta.

− Csak nem ez a kölyök fog gondoskodni a biztonságunkról? − kérdezte gúnyosan.

− Ne higgy a látszatnak, és főleg, ne köss bele! A felügyelő most már figyelmesebben megnézte Ikert. − Hogyha ezt a figyelmeztetést nem a milíciánk kiképzőjének a szájából

hallanám, azt hinném, tréfa. Kövess engem, fiam, megmutatom a posztodat. Egyetlen utasítást kapsz: senkit sem engedsz be ide anélkül, hogy előtte ne szólnál nekem.

Iker egy új világot fedezett fel: a mesterek a hajó különböző részeit ké-szítették. Szeme láttára született meg egy fenyőárboc, egy kormány, egy orrtőke, hajótest, fedélzeti korlát, az evezősök padjai. Másutt többen egy valóságos mozaikot állítottak össze kisebb deszkákból, míg társaik erős kö-teleket vertek és vitorlákat varrtak lenvászonból.

A fiatalember lenyűgözve, rendkívül figyelmesen nézte a munka min-den mozzanatát, és gondolatban el is végzett minden mozdulatot a meste-rekkel együtt.

Hirtelen visszatérítették a valóságba, mert egy zömök fickó megtaszaj-totta, hogy bejuthasson a telepre.

− Ki maga? − kérdezte tőle Iker, elkapva a karját. − A testvéremhez jöttem, az egyik ácshoz. − Szólnom kell a felügyelőnek.

Page 125: Az Elet Faja - Christian Jacq

125

− Kinek képzeled magad? Nekem nincs szükségem engedélyre! − A parancs az parancs. − Birokra kelnél velem? − Ha muszáj. − Majd móresre tanítunk a csapattal! A fickó felemelte a karját, hogy segítségül hívja a munkásokat, de szinte

azonnal le is eresztette, sőt hátrahőkölt, mintha valamiféle szörnyeteget pil-lantott volna meg.

Iker megfordult, és szembe találta magát Tesat asszonnyal, aki világos-zöld ruhájában nagyon csinos volt.

− Menj innen! − parancsolt rá Tesat a betolakodóra, aki azonnal odébb-állt.

Az asszony azután körbejárta a szinte szoborrá dermedt ifjú milicistát. − Nagyra értékelem, ha valaki a saját érdekeinél, sőt a testi épségénél is

fontosabbnak tartja a feladatát. Úgy hallottam, a kiképzés alatt ragyogó tel-jesítményt nyújtottál. Talán tiszti családból származol?

− Árva vagyok. − És katona akartál lenni? − Írnok akarok lenni. − Tudsz olvasni, írni és számolni? − Igen. − Ha azt akarod, hogy segítsek neked, többet is el kell árulnod magadról. − Ellopták tőlem az életemet, és tudni akarom, hogy miért. Úgy tűnt, sikerült felkeltenie Tesat asszony érdeklődését. − Ki akart ártani neked? Iker úgy gondolta, próbára kell tennie a szerencsét. − Két tengerész: Teknőcszem és Éleskés. A hajójukat úgy hívták,

Sebesjárású. Hosszú csend lett. − Írd le nekem, milyen ez a Teknőcszem! A fiatalember eleget tett a kérésnek. − Azt hiszem, hogy nem ismeretlen előttem ez az ember, de igen homá-

lyos emlékeim vannak róla. Kerestetnem kell, és az bizony hosszú ideig el-tarthat.

Iker máris álmodozni kezdett. Megcsillant előtte a remény! Mégis, hirte-

Page 126: Az Elet Faja - Christian Jacq

126

len bizalmatlanná vált. − Miért segítene? − Mert tetszel nekem. Jaj, félre ne érts! Csak a korombeli férfiakat sze-

retem, feltéve, ha nem zavarnak a munkámban, azt hivén, hogy ők jobban értenek hozzá. De még sosem láttam hozzád hasonló fiatalembert. Ismeret-len tűz ég benned, olyan erős, hogy biztosan sok irigy szeretné módját ta-lálni annak, hogy elrabolhassa tőled. Valószínűleg ez az oka minden bajod-nak.

A fiatalember óvatos maradt és zárkózott. − Majd én elintézem, hogy áthelyezzenek − jelentette ki Tesat asszony.

− Holnaptól a tartományi levéltár őrének leszel a segédje. Számos irat nincs még besorolva, talán az a munka majd boldoggá tesz.

Page 127: Az Elet Faja - Christian Jacq

127

29

Medesz háza felbolydult. Borús jóslatok szerint a palota kincstárnokát le-váltják a tisztségéből, és áthelyezik egy déli kisvárosba, ahol az általános közöny közepette bevégzi pályafutását. A szép memphiszi házat eladják, a cselédeket szélnek eresztik.

Medesz feleségét reggel óta szorongás gyötörte, ezért egyfolytában a két cselédet ugráltatta, akik fésülték, és az arcát festették.

− Megtaláltad végre az ötzsíros csuprot? − Még nem − felelte a fodrász. − Nem tűröm ezt a hanyagságot! − Nem lehet, hogy az elefántcsont ládába tette? A ház izgatott úrnőjének el kellett ismernie, hogy úgy történt, ahogy a

cseléd mondta. De nem kért elnézést kemény szavaiért, miközben megke-nette a haját az oroszlán, krokodil, kígyó, kőszáli kecske és víziló hajából készült csodaszerrel.

− Jól masszírozd bele a fejbőrömbe! − parancsolta. − Azután ricinusola-jat is kensz rá. Így sosem őszül meg a hajam.

Medesz bukása után a felesége nem veheti meg többé e drága, pótolha-tatlan szépítőszereket. Elváljon? Azt nem teheti. A vagyon Medeszé. Vi-szont, ha bevádolhatná házasságtörésért, megkapná mindennek a felét. Csakhogy ehhez olyan bizonyítékokra van szükség, amelyek tényleg meg-állják a helyüket, különben még attól a járadéktól is eleshet, ami az élelem-re jár.

− Jobban fess ki! − rikácsolta. − Még látszanak a piros foltok az arco-mon és a nyakamon.

A cseléd egy púderréteget vitt fel úrnője arcára. A görögszéna hüvelyes magjaiból mézzel és alabástrommal készült, különleges keverék eltüntette a korral járó nyomokat.

Amikor Medesz belépett felesége szobájába, majdnem visszahőkölt. − Hogy érzed magad, kedvesem? A felesége felpattant, szinte fellökte közben a szolgálóit. − Te… mi… elmozdítottak minket? − Hogy elmozdítottak-e? Épp ellenkezőleg! Jóval feljebb lépek a rang-

létrán! A fáraó bölcsességében felismerte az érdemeimet.

Page 128: Az Elet Faja - Christian Jacq

128

Medesz alig tudta lecsillapítani a fúriát, aki most csókokkal halmozta el. − Éreztem, tudtam, te vagy a legjobb, a legnagyobb, a leg… − Nagy felelősséggel járó munka vár rám, kedvesem. − Még gazdagabbak leszünk? − Az biztos. − Milyen feladattal bízott meg a fáraó? − A nagytanács állandó titkára leszek. − Akkor sok titkot fogsz tudni! − Így van, de hallgatnom kell róluk. − Még nekem sem mondhatod el őket? − Még neked sem. Az államügyek valójában nem is érdekelték a főtisztviselő feleségét,

hogyha egyszer Medesz vagyona lehetővé teszi, hogy minden szeszélyét kielégítse! És ez a legfontosabb.

Miközben a nagyszerű hír szájról szájra járt a ház minden emeletén, majd az egész negyedben, Medesz visszavonult a dolgozószobájába, ahol néhány perccel később fogadta Dzsergut.

Dzsergu két, illatos palkából és ladángyantából készült pasztillát rág-csált, ami fertőtlenítette a szájat, és kellemes leheletet biztosított.

− Gratulálok a kinevezéséhez! Ismét egy kicsit szabadabb lesz a kezünk, ugye?

Medesz kitekert egy papiruszt. − Ez itt egy panasz. Ellened szól. − Panasz? Kitől? − Az egyik volt feleségedtől, akit részegen megütöttél. − Elképzelhető, hogy megütöttem… − Biztos! Tanúja is volt az esetnek! Betörted az ajtaját, megfenyegetted,

és felpofoztad. − Az nem olyan nagy bűn. − Egyiptomban igen. − És ki a tanú rá? − A szobalánya, egy vidéki lány. – Talán őt… − Már elintéztem az egész ügyet − árulta el Medesz. − A lány elutazott

valami isten háta mögötti helyre, nagy kártérítéssel, a feleséged pedig több

Page 129: Az Elet Faja - Christian Jacq

129

bútort is kapott azzal a bocsánatkéréssel együtt, amit én magam fogalmaz-tam a nevedben. A panaszt törölték.

Dzsergu leroskadt egy kisszékre. − Most legalább egy nagy kancsó méregdrága sörrel tartozom magának,

főnök! − Felejtsd el a régi hódításaidat, és fogd vissza a nőgyűlöletedet,

Dzsergu! Csakis tiszteletre méltó ember lehet a magtárak főfelügyelője. − Én, főfelügyelő… − Szenankh, a felettesem aláírta a kinevezésedet. − Már holnap megkezdem a vadászatot! Egy vagyont hozok magának,

kivéreztetem a drága népet! − Semmiképp sem teszel ilyet. Dzsergunak leesett az álla. − De enyém a hivatalos hatalom, én… − Most már más léptékben kell gondolkodnunk. Éveken át jól dolgoz-

tunk, de szerényen. Az új állásainktól jóval többet remélhetünk, de ezentúl sokkal inkább szem előtt leszünk, tehát sokkal óvatosabbnak is kell len-nünk.

− Nemigen tudom követni, amit mond − vallotta be Dzsergu az amulett-jei után nyúlva, hogy megnyugodjon, és megvilágosodjék az elméje.

Medesz idegesen fel-alá járkált a szobában. − Én fogom megtudni elsőként, milyen döntéseket hoztak az állam leg-

felsőbb szintjén. Nekem kell átírnom a fáraó rendeleteit, és nekem kell el-juttatnom őket az ország minden pontjára. Minden balfogás, minden kirívó túlkapás azonnal nyilvánvalóvá tenné, hogy én vagyok a bűnös. Különösen nehéz lesz a saját szakállamra ügyeskedni, mivel az uralkodó és a tanácso-sai közvetlenül ellenőrizhetik tetteimet és lépéseimet.

− Akkor hát… ez az előléptetés kész sorscsapás! − Nem az, hogyha ki tudom használni, annak rendje és módja szerint.

Szerencsére te továbbra is szabadon mozoghatsz, a segítségeddel fenn tu-dom tartani a barátaink és támogatóink hálózatát. Én pedig közben újabb kapcsolatokat hozhatok létre a legfelsőbb vezetésen belül.

− És a hajó, amivel elérhetjük Puntot, és elhozhatjuk onnan az aranyat? − Arra most még csak nem is gondolhatunk. Szeszósztrisz különös uta-

sítást adott: össze kell írni a templomok minden kincsét, hogy megtudhas-

Page 130: Az Elet Faja - Christian Jacq

130

suk, milyen gazdagok valójában. − Mi ebben a különös? − Az, hogy a király tisztában van a templomok vagyonával! Meggyőző-

désem, hogy csak keres valamit, de vajon mit? Minthogy neked is lesz fel-adatod ebben az ügyben, igyekezz majd minél többet megtudni! Ugyanak-kor azt is meg kell jegyezned majd, melyek a legérdekesebb szentélyek. És ez még nem minden… A fáraó általános mozgósítást rendelt el.

− Tehát rászánta magát, hogy megtámadja a tartományi kormányzókat! − Nem találtad el, Dzsergu. Történt valami Kánaán földjén, valami,

aminek sem a nagyságát, sem a jelentőségét nem ismerem. − Nem lehet csekélység, hogyha ilyen ellenlépést tett a fáraó! − Én is ezt gondolom. De azt még nem tudom, hogy Neszmontu tábor-

nok áll-e a csapatok élére, vagy maga a fáraó. − Vagyis Szeszósztrisz akár meg is halhat a csatában, és Memphiszben

megdönthetik az uralmát! − Mindenre fel kell készülnünk − ismerte el Medesz. – A négy főméltó-

ságot, akik a fáraó szűk tanácsát alkotják, mindenki megvesztegethetetlen-nek és rendíthetetlenül hűségesnek tartja. De ők is csak emberek. Gyakran találkozom majd velük, megtalálom a gyenge pontjukat, és kihasználom ezt a tudást. Ami az uralkodót illeti, őneki különleges védelmet ad az, hogy egyedül ő ismeri a fedett templom minden titkát. E nélkül az ismeret nélkül minden hatalomátvételi kísérlet eleve bukásra van ítélve. Ez egy áthatolha-tatlan fal, és én még nem tudom, hogyan lehet áttörni.

− Sikerülni fog, biztos lehet benne! − Addig is, Dzsergu, egyetlen baklövést sem követhetsz el! Tiszteletre

méltó férfivá kell válnod, aki minden beosztottjának a példaképe. Dzsergu kajánul elmosolyodott a gondolatra. − Ha csak egyikük is utánozni próbál, kitöröm a nyakát! A két szövetséges felnevetett. Azután Dzsergu hirtelen elkomolyodott. − És ha beérnénk azzal, amit már elértünk? A mérlegünk nem is olyan

rossz. A kockázat olykor részegítő, de attól még kockázat. Punt országa na-gyon messze van.

− Nem annyira, mint hinnéd − vetette ellen Medesz. – Te kiváló tenge-rész vagy, csak a viharban érzed jól magad. Hogyan tudnál lemondani erről a tervről? Még csak az út elején járunk, Dzsergu. Aztán meg te is olyan

Page 131: Az Elet Faja - Christian Jacq

131

vagy, mint én: magáért a hatalomért szereted a hatalmat, és az erőért az erőt.

Dzsergu egyetértően bólintott. − Egyiptom bölcsei elítélik a mohóságot és a becsvágyat − folytatta

Medesz. − Tévednek. Nincs más ezekhez fogható ösztönzés. Minden gátat ledöntenek. És a közelgő események, azt hiszem, csak megerősítenek majd ebben a meggyőződésemben.

− Van egy kérdés, ami nem hagy nyugodni. De mielőtt feltenném, adjon nekem valami erős italt!

Dzsergu felhajtott két pohár datolyapálinkát. − Miért tesszük mi a rosszat, Medesz? − Azért, mert lenyűgöz minket. Egyébként, mi a rossz? − Szembekerülni Mááttal, aki az egyenes út és a fény. − Az öreg bölcsek ostobaságait szajkózod. Azt hiszed, hogy ettől meg-

gazdagodhatsz, s elérheted azt, amire vágysz? − Még mindig szomjas vagyok. Medesz tudomásul vette, hogy olykor-olykor neki kell majd lelket önte-

nie Dzserguba. Hiszen sötét lelkű cinkosa tévedett: még nem is cselekedték igazán a rosszat, mivel még mindig nem találtak senkit, aki egy templomon belül a támogatójuk vagy összekötőjük lehetett volna.

Page 132: Az Elet Faja - Christian Jacq

132

30

Iker egy nap alatt több munkával birkózott meg, mint két tisztviselő egy egész hét alatt, ezért többen rossz szemmel néztek rá. Ha nem Tesat asz-szony pártfogolja, meggyűlt volna velük a baja. A felettese is igyekezett a lehető legbonyolultabbá tenni a feladatát, de Iker nem esett kétségbe. Apró-lékosan és kitartóan rendezgette az iratokat, remélve, hogy megtalálja va-lamelyiken Teknőcszem, Éleskés és a Sebesjárású nevét.

Ám ebben a tekintetben eredménytelen maradt a munkája. A segédlevéltáros mégsem látszott kedveszegettnek, amikor a pártfogója

magához hívatta. − Semmi eredmény, Iker? − Semmi. Az ön részéről sem? − Semmi − mondta őszinte sajnálattal Tesat asszony. − Pedig nem az én fantáziám szüleménye, amiről beszéltem! − Egyáltalán nem vonom kétségbe a szavadat, Iker, de emlékezz rá,

hogy én figyelmeztettelek: lehet, hogy sokáig kell kutatnod utánuk. − És ön nem emlékszik…? − Sajnos, nem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a Teknőc-

szem megfordult a mi tartományunkban. Most pedig, azt hiszem, egy kicsit ki kell zökkenteni téged a munkából! Közeleg Pahet istennő ünnepe. Te le-szel a napernyővivőm.

Pahet, „aki karmol” egy nőstény gepárd volt. Egy barlangban élt, amelyet papnők, többnyire vidéki nemesek feleségei, tiszteltek.

Tesat hajóján, útban az istennő szent barlangja felé, Iker nagyokat szip-pantott a tiszta levegőből, élvezve a lágy, egyenletesen fújó szelet. A Nílu-son hajózni mindig is varázslatos élmény. A fiatalember néhány pillanatig arra gondolt, hogy akár véget is vethetne kóborlásának, és, békés napok reményében, letelepedhetne ebben a tartományban. De ismét megrohanták a megválaszolatlan kérdések, és úgy szomjazott a válaszokra, mint a siva-tagi vándor a vízre. Nem, az őt ért csapásoknak biztosan van valami jelen-tésük. Értelmeznie kell őket, meg kell fejtenie, mit rejt a sorsa.

A Beni-Haszánhoz közeli, föld alatti Artemisz-templom.

Page 133: Az Elet Faja - Christian Jacq

133

A hajó jó messze kötött ki a pompás ébenfától, amelynek ágai a szent barlang bejáratát takarták.

− Vigyázz, nehogy hozzáérj e fához! − figyelmeztette Tesat asszony. − Gyakran ott rejtőzik rajta az a nőstény gepárd, amelyben az istennő testet ölt. Ráugrik minden szentségtörőre, aki nem ismeri a szavakat, amelyekkel meg lehet nyugtatni őt.

− Hogy lehet megtanulni ezeket a szavakat? − Milyen kíváncsi vagy! − Legalább azt árulja el nekem, hogy mi Pahet szerepe. Ezt a fiút tényleg kemény fából faragták, nem úgy, mint az emberek

többségét, gondolta Tesat asszony. − Ez az istennő uralja a pusztító tüzeket, és kígyóvá változva ráveti ma-

gát a nap ellenségeire, hogy megakadályozza őket ártó cselekedeteikben. Mire észreveszik, már túl késő. De a feladata nem merül ki abban, hogy győzelmesen harcol a fényért. Varázserejével ő is segíti azt, hogy az áradás, amely az egész ország életereje, visszatérjen.

− Ezt hogyan teszi? − Nem gondolod, hogy túl messzire mész, Iker? − Olyan messze, amilyen messze csak ön engedi. − Mondjuk úgy, hogy ő Ozirisz szövetségese. Ne kérdezz erről többet!

Érd be azzal, hogy figyelsz, és csendben maradsz! Tesat asszony vagy tudott valamit, és hallgatott róla, vagy egyszerűen

csak nem tudta az Ikerben felmerülő kérdésekre a választ. Tehát hiába is zaklatná tovább a kérdéseivel, több magyarázatot úgysem kaphat.

A fiatalember pártfogója fölé tartotta a hosszú nyélből és szögletes len-vászondarabból összeállított napernyőt.

Egy idős papnő lépett ki a barlangból. − Nyíljanak meg az ég kapuinak reteszei, hogy az isteni hatalom dicső-

ségben megjelenjen! Most négy másik papnő lépett elő. Meghajoltak az első előtt. Hajuk kü-

lönös kontyban volt hátrafogva, amely a fáraó fehér koronájára emlékezte-tett. Rövid kötényt viseltek, a kötény pántjai eltakarták a keblüket.

− Így érkezik az ég négy szele − mondta a főpapnő. – Szelídüljenek meg, hogy az ország gazdag legyen! Íme az északi szél, hűvös és éltető.

Az első lány lassú, ünnepélyes táncba kezdett. Mozdulatainak szépsége

Page 134: Az Elet Faja - Christian Jacq

134

elbűvölte Ikert. − Íme a keleti szél, az égi kapuk kinyitója, aki tökéletes utat alkot az is-

teni fény számára, és beenged a túlvilági paradicsomba. A második táncosnő sem maradt el kecsességben az elsőtől. Magabiztos

mozdulatokkal követte az andalító ritmust. − Íme a nyugati szél, amely az Egyetlen kebléről származik, a Kettő te-

remtése előtt. A halálon túl keletkezik. A harmadik táncosnő felülmúlta a társait. Mintha átitatódott volna azzal

a szellemi üzenettel, amelyet jelképezett, mozdulatai drámaibbak és kidol-gozottabbak voltak. Némelyik lépése felidézte az elmúlás elleni küzdelmet, a törekvést az elmúlás legyőzésére.

− És íme végül a déli szél, amely elhozza az éltető vizet, és táplálja az életet.

Iker először azt hitte, hogy téved, hogy a kivételes hasonlóság káprázat csupán.

Azután jól megfigyelte a fiatal papnő arcát, aki páratlanul kecsesen tán-colt. Sugárzó lénye tolmácsolta a déli szél által feltámasztott élet erejét.

Ő az. Semmi kétség. A különös ruha és a hajviselet ellenére is megismeri. − Tartsd rendesen azt a napernyőt! − szólt rá Tesat asszony. − Már telje-

sen rám süt a nap! Iker megigazította a napernyőt, de közben le sem vette a szemét a szere-

tett lányról, akinek a táncát borzasztóan rövidnek találta. A négy szél most mozdulatlanul állt. A szertartást vezető papnő lótusz-

virággal díszítette a táncosok haját. − Így tárul fel az isteni ige, amelyet a természet rejt magában. Ezek a vi-

rágok, amelyek édes illatukkal éltetik a fényt, biztosítják az újjászületés csodáját!

Mindegyik lótusz vakító világosságot árasztott. Azután az öt papnő hajóra szállt, s hajójuk eltávolodott Pahet szent föld-

jétől, ahol a szertartás után lakomát rendeztek az előkelők feleségei tisztele-tére. Iker a többi szolgával külön fog étkezni.

− Megrendültnek látszol − jegyezte meg Tesat asszony. − Nem. Vagyis, igen… Ez a szertartás olyan felkavaró! − Talán megérintett a táncosnők szépsége?

Page 135: Az Elet Faja - Christian Jacq

135

− Kit ne érintett volna meg? Az, amelyik a déli szelet testesítette meg, maga volt a tökély! Nem tudja véletlenül, hogy kicsoda ő, és hogy hívják?

− Fogalmam sincs. Ezek a papnők Abüdoszból jöttek, hogy bemutassák Pahet istennő rítusát, és máris visszatérnek a templomukba.

− Ön sohasem látta őt ezelőtt? − Nem. Bizonyára egy új lány. Felejtsd el! − Mert az Abüdoszi Aranykörbe tartozik? Tesat asszony összevonta szemöldökét. − Ki beszélt neked erről? − Egy kertész. − Ez csak egy költői kifejezés, Iker. Semmi jelentősége! Felejtsd el azt a

lányt! Egy olyan világban él, amelyet te sohasem ismerhetsz meg. Ha tet-szenek neked a táncosnők, vannak még szebbek is, elérhető közelségben hozzád.

Iker hihetetlenül hamar rendbe tette az Antilop tartomány levéltárát, de nem bukkant nyomára se a két tengerésznek, sem a hajójuknak. Tesatnak tehát másik feladatot kell találnia a számára, hogy lefoglalja gondolatait.

Ő sem járt sikerrel: senkitől sem kapott megbízható felvilágosítást. Nincs más hátra, ki kell irtania a bosszú gondolatát az ifjú szívéből, és rá kell vennie őt arra, hogy lehorgonyozzon ebben a tartományban, ahol ma-gas rangú írnokká válhat.

Tesat éppen ehhez gyűjtötte magában az érveket, terasza magasából nézve az újholdat, amely Ozirisz győzelmét jelzi, amikor egy hangra össze-rezzent.

− Beszélhetek önnel, Tesat asszony? Nyugodjon meg, nem akarok rosz-szat magának! De nehogy hátranézzen! Ha megpróbálkozik azzal, hogy megnézze, ki vagyok, leütöm.

− Mit akarsz tőlem? − Lehet, hogy van egy szál, amin el lehet indulni a két tengerész és a ha-

jó nyomában. Thot főpapjainak a tartományán át vezet az út. Eressze el Ikert oda!

− Ki vagy te, hogy parancsolgatni mersz nekem? − Egy szövetséges. − Hazudsz! Az igazságot, vagy lefogatlak!

Page 136: Az Elet Faja - Christian Jacq

136

− Ha megmondom magának, akkor is börtönbe vettet! − Egyezzünk meg! Az igazságot a szabadságodért. − A szavát adja? − Igen. − Szeszósztrisz fáraó parancsát teljesítem. Maga sokat segített nekem

azzal, hogy a pártfogásába vette Ikert. De most lehetővé kell tennie, hogy folytassa a keresést.

− Ikernek el kell felejtenie a múltat, hogy boldogan élhessen! − Ha sikerül meggyőznie őt, ám tegye! De legyen vele őszinte! Mondja

el neki, amiről beszéltem!

− Beszélnünk kell a jövődről − mondta Tesat asszony Ikernek. − Itt is lete-lepedhetnél, és folytathatnád az írnoki tanulmányaidat!

− Nagylelkű az ajánlata, de nem fogadhatom el. Semmit sem tudott ki-deríteni az ügyemben, ezért tovább kell mennem.

− És ha a bolyongás nem vezet sehova? − Ellopták az életemet, és én meg akarom találni. Meg akarom érteni,

mi a sorsom, kerül, amibe kerül! − Ezt az életet végleg el is veszítheted. − Ha tétlenkedem, akkor még hamarabb meghalok. − Ha már nem tudlak meggyőzni, segítek neked, de most utoljára. − Elenged? − Máris indulhatsz a Nyúl tartományba. − Ez azt jelenti, hogy… a nyomukra bukkant? − Olyan halvány nyomra, hogy nem is tudok semmi többet mondani ró-

la. Menj oda, és találd fel magad! − Khnumhotep nagyúr elenged? − Ezt majd én elrendezem. Egy hivatalos iratot viszel Dzsehuti nagyúr-

nak. Megírom neki, hogy írnoktanonc vagy, és tökéletesíteni akarod a tudá-sodat. Itt nincs hely a számodra, ezért az ő jóindulatába ajánllak. Reméljük, hogy befogad. Ha ez a szerencse ér, a kutatást végezd a lehető legóvatosab-ban! Dzsehuti nem könnyű ember, semmiképpen sem szabad megharagíta-nod!

− Hogyan köszönhetem ezt meg, Tesat asszony? − Szívesen itt tartottalak volna, de az Antilop tartománya túl kicsi ne-

Page 137: Az Elet Faja - Christian Jacq

137

ked. Itt az ajándékom. Védelmezni fog téged. Azzal átadott a fiatalembernek egy újhold formájú tárgyat. − Ezt a talizmánt egy víziló szemfogából faragták. Az apám nagy mágus

volt, de már meghalt. Ő véste bele a griffet és a hieroglif feliratot. El tudod olvasni?

− „A szellem vagyok, aki levágja az ellenség fejét, akár férfi, akár nő.” − Esténként, mielőtt elalszol, tedd ezt az amulettet a hasadra. Távol tart-

ja a pusztító erőket.

Page 138: Az Elet Faja - Christian Jacq

138

31

A Hírhozó szónoklatát a szokásosnál jobban megéljenezték. Az egyetlen is-ten nevében, akinek az utasításait ő közvetíti, Kánaán minden városa egye-sül, hogy megtámadják Egyiptomot, megöljék a fáraót, lemészárolják az elnyomókat és átvegyék a hatalmat. A győztesek azután az egész népet át-térítik a hitükre, ha kell, akár erőszakkal is.

− Felébresztette az alvókat − állapította meg Sab, a Sunyi. − Hamarosan nagyszerű sereget alkotnak majd, amely elözönli a világot!

− Abban nem vagyok olyan biztos − vágta rá a Hírhozó, letörve hű segí-tője lelkesedését.

− De ezek az emberek hisznek magában, követik, akár a halálba is! − Ezt nem kétlem. Viszont nincsenek fegyvereik, és nem igazi katonák. − Talán azt gondolja, hogy… vereséget szenvedünk? − Minden attól függ, mit lépnek az egyiptomiak. − Egyelőre nem tesznek semmit! − Nehogy azt hidd, hogy ez így marad, barátom! A fáraó nyilván azért

késlekedik, hogy erősebben sújthasson le. − De hát akkor… Szihem lakóit le fogják mészárolni! − Nem ez a sorsa minden csalinak? Nekik ez a szerepük. Méltósággal

fognak meghalni, és biztosak lesznek benne, hogy a paradicsomba jutnak, amelyet ígértem nekik. Azok az emberek fontosak csak, akiket Ferdepofa képez ki. Nekik el kell kerülniük a megtorlást, meg kell lapulniuk az ár-nyékban, hogy cselekedhessenek, amikor majd eljön az ideje.

A két férfi a kiképzőtáborba ment, ahonnan éppen egy betört koponyájú ifjú holttestét vitték ki. Ferdepofa nem fogta vissza az ütéseit, a csapat fel-készítése egyre keményebben folyt.

− Elégedett vagy? − kérdezte a Hírhozó. − Még nem. A kölykök többsége nagyon gyenge! Persze néhányat ki tu-

dok képezni közülük, de időbe telik. − Attól tartok, hogy már nincs sok időnk. − Ha megtámadnak minket, meglátjuk, mire képesek! − Nem, Ferdepofa. Te a legjobb embereiddel elhagyod ezt a vidéket.

Egy biztos helyen húzódtok meg, Imettől északkeleti irányban kétnapi járó-földre, a Delta lakatlan vidékén. Ott vártok be engem.

Page 139: Az Elet Faja - Christian Jacq

139

− Mi ez a zagyvaság? − Csalódtál már bennem valaha, Ferdepofa? – Nem. − Akkor bízz bennem! Az őrszem majd’ kiköpte a tüdejét a gyors futástól, mikor végre megér-

kezett, és a Hírhozótól tisztes távolságra megállt. − Jönnek, nagyúr! Egyiptomi katonák! Százával. − Nyugodj meg, derék fiú! Hiszen megmondtam, hogy idejönnek. Ri-

aszd a híveinket, hogy készüljenek fel Szihem védelmére! Isten a mi olda-lunkon áll.

A Hírhozó összegyűjtötte a főtérre az egységek vezetőit, és emlékeztette őket a követendő stratégiára. Mindenki harcoljon utolsó leheletéig. Akár győznek, akár legyőzetnek, a hívekre mindenképpen az örök boldogság vár.

Az Uralkodói Fal erődjeinek parancsnokai megköszönték az isteneknek, hogy még életben vannak. Maga a fáraó hívta össze őket, s fojtott dühvel zúdította rájuk szemrehányásait, ami rettenetesebb volt, mintha felemelte volna a hangját. Tehetségtelen mihasznáknak nevezte őket, mivel sem előre látni, sem megakadályozni nem tudták a szihemi lázadást, ezért már szinte látták, ahogy az oázisok kényszermunkatelepein dolgoznak.

Ám Szeszósztrisz másként döntött sorsuk felől: megtartotta őket tisz-tükben, de értésükre adta, hogy ezentúl a legkisebb hibát sem követhetik el. Ez a tüske hatásosnak bizonyult, mivel a hivatásos tisztek mindeddig azt hitték, helyzetüket semmi sem rengetheti meg. Felrázta a tiszteket a tespe-désből, a régi éberségre sarkallta őket, s arra, hogy embereiket buzdítva is-mét hatékonyan megakadályozzák az idegenek betöréseit.

Szeszósztrisz határozottsága és tekintélye gyógyírként hatott. Az embe-reket lelkesítette, hogy ilyen nagy uralkodót szolgálhatnak.

Miután ismét hatékony védelemmé tette az erődítményrendszert, az uralkodó serege élére állva elindult Szihembe.

− Még mindig semmi hír a városról? − kérdezte Neszmontu tábornokot. − Semmi, fenség. A tartomány többi helységével viszont zavartalan az

összeköttetés, ami azt bizonyítja, hogy a lázadás szűk körű maradt. − A daganat látható nagysága nem mindig jelzi a kór súlyosságát − ve-

tette ellen az uralkodó. − Küldj ki egy tucatnyi felderítőt, figyeljék meg a

Page 140: Az Elet Faja - Christian Jacq

140

várost és a környékét! A felderítők egyöntetűen azt jelentették, hogy a négy égtáj irányában

mindenütt kánaáni őrszemek figyelik a környéket. − Tehát a város valóban fellázadt − vonta le a következtetést Neszmontu

tábornok. − A mi kis helyőrségünk tagjait nyilván kivégezték. De vajon miért nem próbálták a lázadók kiterjeszteni a mozgalmukat?

− Ennek egyszerű az oka: előbb tudni akarták, hogy mit tesz a fáraó. Mielőtt elfoglalnád Szihemet, zárj el minden odavezető utat és ösvényt! Senki sem szökhet meg! Amint a seregünk elhelyezkedik, támadunk.

A Hírhozó elhitette Szihem lakóival, hogy Isten segítségével visszaszorít-hatják a hódítókat, így a nép üvöltve rohant rá Szeszósztrisz gyalogosaira. A katonákat először meglepte a mezőgazdasági szerszámokkal felfegyver-kezett emberek ádáz elszántsága, de azonnal magukhoz is tértek az első meglepetésből. Neszmontu tábornok vezetésével a kánaániakat hamar le-verték.

A győzelem olyan gyors volt, hogy Szeszósztrisznak nem is kellett sze-mélyesen részt vennie a harcban. Ám az összecsapás kegyetlenségét bizo-nyította, hogy körülbelül harminc katona meghalt. A kánaániak közt pedig még a nők és a serdülő ifjak is inkább a halált választották, semhogy meg-adják magukat.

A visszahódított városban egyenként átkutatták a házakat. Fegyverkész-letnek semmi nyoma.

− Letartóztattad a vezetőjüket? − kérdezte a fáraó Neszmontut. − Még nem, fenség. − Gondosan ki kell kérdezni minden túlélőt. − A lakosság fele elesett. Csak öregek, betegek, gyerekek és nők marad-

tak. A nők azt állítják, hogy férjeik az egyetlen isten segítségével akarták lerázni az egyiptomi igát.

− Hogy nevezik ezt az istent? − A Hírhozó istene. Ő avatta be az igazságba Szihem lakóit, és mind-

annyian követték őt. − Tehát ő okozta ezt a szerencsétlenséget! Gyűjtsd össze a lehető leg-

több tanúvallomást róla! − Le kell rombolnunk a várost?

Page 141: Az Elet Faja - Christian Jacq

141

− Valami csodaszer kellene, nehogy ismét ennyire eltévelyedjenek az emberek. Egy új, jelentősebb helyőrség fog őrködni a telepesek biztonsá-gán, akik már a jövő hónapban megérkeznek ide. Te pedig, tábornok, vé-giglátogatod Kánaán minden városát. Azt akarom, hogy a lakóik lássák a hadseregünket, és tudják, hogy kíméletlenül fellépünk Egyiptom ellensége-ivel szemben.

Szeszósztrisz több helyen is − például a feldúlt templom közelében, amelynek az újjáépítését azonnal megkezdték − vörös cserépdarabokat ása-tott el a földbe, rajtuk a sötét erők és a kánaániak elleni átkokkal. Hogyha még egyszer megsértik a békét, valamennyien átkozottak lesznek.

A király pedig elgondolkodott: ez a Hírhozó vajon csak egy vérszomjas őrült vagy valóban veszélyes ellenfél.

A Hírhozó most már tudta. Szeszósztrisz nem az a gyenge, határozatlan uralkodó, aki tehetetlenül ver-gődik az események sodrában, és képtelen meghozni a szükséges döntése-ket. Ez a fáraó nem riad vissza az erőszaktól, és sohasem fog gyáván meg-futamodni.

Ez még felemelőbbé teszi a végső győzelemért vívott küzdelmet, vi-szont ellehetetleníti a nyílt harcot. A kánaáni és a beduin törzsek, még ha összefognának is − márpedig igen valószínűtlennek tűnt, hogy ezt hamaro-san megtegyék −, nem tudnak elég katonát kiállítani ahhoz, hogy szembe-szállhassanak Szeszósztrisz seregével.

Egyetlen hatásos módszer marad tehát: az erőszak. Ha egyesítenek minden ellenséges, lázadó és bomlasztó erőt, akkor ret-

tegésben tarthatják az egyiptomiakat, előbb-utóbb megmérgezhetik és el-pusztíthatják az országukat.

Ferdepofa és az egységei délre menekültek, mielőtt az ellenség elzárta volna az utakat. A Hírhozó és Sab, a Sunyi három tapasztalt emberrel egy keleti ösvényt választott, amely szeszélyesen kanyargott a napégette dom-bok között.

− Hova megyünk? − kérdezte Sab, akit aggasztott, hogy esetleg ismét sivatagi túra vár rá.

− Megtérítjük a beduin törzseket. Azután csatlakozunk Ferdepofához. Alkonyatkor a kis csapat megállt egy vízmosás alján. A Hírhozó felka-

Page 142: Az Elet Faja - Christian Jacq

142

paszkodott egy domb csúcsára, hogy megnézze, merre folytassák az utat. − Ne mozdulj! − parancsolt rá egy rekedtes hang. − Ha szökni próbálsz,

véged. Az íjaikkal és furkósbotjaikkal felfegyverkezett sivatagi rendőrök és a

kutyáik a semmiből bukkantak elő. A Hírhozó még különleges képességeit használva sem tudna leteríteni

ennyi tapasztalt fegyverest, és főleg nem a kutyáikat, hiszen azok nem fél-nek a sivatagi démonoktól.

− Egyedül vagy? − Igen, egyedül vagyok − mondta jó hangosan, hogy a társai meghall-

ják. − És, amint látja, nincs fegyverem. Egyszerű beduin vagyok, az elkó-borolt kecskéimet keresem.

− Nem Szihemből jössz véletlenül? − Nem, itt élek a nyájammal, távol a várostól. Csak azért szoktam a vá-

rosba menni, hogy eladjam a sajtot és a tejet. − Rendben. Kövess minket! Ellenőrizzük, amit mondtál. Az egyik rendőr jó szoros kötéllel összekötötte a Hírhozó kezét, egy

másik kötelet pedig a nyakába tett, hogy annál fogva húzhassák, mint egy csökönyös szamarat.

− Senki mást nem láttatok? − kérdezte az osztag vezetője. − Csak ezt az egy embert találtuk.

Page 143: Az Elet Faja - Christian Jacq

143

32

Tesat asszony megajándékozta Ikert a hajóút árával, Hemennig, „a Nyolcak Városáig”, a Nyúl tartomány fővárosáig. Miközben Iker a folyamot bámul-ta, melynek fensége lenyűgözte, megérezte, hogy valaki kitartóan figyeli. Hátrafordulva egy magas, sovány, parancsoló tekintetű férfit látott.

− Meg fogsz állni Hnumban, vagy továbbutazol délre? − kérdezte szárazon. − Miért kellene válaszolnom magának? − Mert az én földemen vagy. − Maga ennek a tartománynak a kormányzója? − A kormányzó jobbkeze vagyok, Szepi tábornok. Én vigyázok arra,

hogy mindenki betartsa a törvényeinket. Minden kétes idegent azonnal ki-utasítunk. Vagy elmondod, mik a szándékaid, vagy elhordod az irhádat.

− A nevem Iker. Az Antilop tartományból jövök, Tesat asszony ajánló-levelével, hogy kérvényezzem, hadd folytassam önöknél az írnoki tanulmá-nyaimat.

− Tesat asszonytól… Hát még él? − Persze hogy él. Tanúsíthatom! − Mondd el, hogy néz ki! Iker leírta az asszonyt. Szepi tábornok arca kifürkészhetetlen maradt. − Hát az ajánlólevél? Hadd lássam! − Dzsehuti nagyúrnak szól, senki másnak! − Nagyon önfejű vagy, fiatalember! Talán van valami titkolnivalód? − Megtanultam, hogy ne bízzak az idegenekben. Mi bizonyítja, hogy

maga valóban tábornok? − Önfejű és bizalmatlan… Ha jobban meggondolom, ezek jó tulajdon-

ságok. A hajó partot ért. Katonák ellenőrizték az utazókat, hosszasan kifaggatva őket. Egy tiszt

Szepihez lépett, és tisztelgett. − Örülök, hogy viszontlátom, tábornok. Meg sem merem kérdezni, hogy… − Az anyám meghalt. Szerencse, hogy mellette lehettem az utolsó perce-

Az Ogdoad, a négy párt alkotó, nyolc teremtő istenség székhelye, későbbi, gö-

rög nevén Hermupolisz.

Page 144: Az Elet Faja - Christian Jacq

144

iben, és megszervezhettem a temetését. Egyenes asszony volt, és tudom, hogy Ozirisz a javára ítél.

Iker nem mert eltávolodni a tábornoktól. − Ez a fiú magával van, tábornok? − A fővárosba viszem. Tedd a holmidat egy szamár hátára, Iker! Az írnoktanonc engedelmeskedett. Az állat nem lett nagyon túlterhelve. Szepi tábornok jól kilépett. − Ha az Antilop tartományába való vagy, miért jöttél el onnan? − Khnumhotep nagyúrnak nincs szüksége új írnokra. Én pedig

Medamudban születtem. − Valóban? Medamudban? − Igen. − És miért hagytad el a családodat? − Árva vagyok. Az öreg írnok, aki megtanított a mestersége alapjaira,

meghalt. − És akkor te az Antilop tartományába mentél szerencsét próbálni…

Miért? − Így hozta a véletlen. − A véletlen − ismételte a tábornok hitetlenkedve. − Nem keresel te va-

lakit véletlenül? − Azért jöttem ide, hogy jó írnokká váljak. − Nagyon elszántnak látszol, mintha valami belső tűz égetne. Azt megér-

tem, hogy nem mondod el rögtön a teljes igazságot. De ha ebben a tartomány-ban akarsz munkát kapni, akkor meg kell majd magyaráznod egyet s mást.

− Mikor láthatom Dzsehuti nagyurat? − Megemlítelek neki, ő majd eldönti. Tudsz türelmesen várakozni, Iker? − Csak akkor, ha szükséges.

A nagy hírű Nyúl tartomány kormányzója, Dzsehuti, már nem is emléke-zett, hány éves. Thot misztériumainak első vezetője, Máát istennő papja volt, egy olyan régi család leszármazottja, amelynek eredete a piramisok korába nyúlt vissza. Miután megismerte II. Amenemhat és II. Szeszósztrisz uralmát, most a név szerint harmadik Szeszósztriszét kellett elviselnie, aki-

A teljes neve Dzsehutihotep volt, vagyis „Thot a teljességben (van)”.

Page 145: Az Elet Faja - Christian Jacq

145

ről tanácsadói és kémei a legrosszabbakat mondták. Miért nem marad nyugton memphiszi palotájában, ahol az udvaroncok körülhízelgik? Hogy-ha valóban az a terve, hogy eltörli a tartományi kormányzók előjogait, elke-rülhetetlen a belháború.

De mit is róhatott fel az uralkodó a Khnumhotephez vagy önmagához hasonlóan lelkiismeretes vezetőknek? A birtokaikat jól kormányozták, gaz-dag csordáik jó egészségben voltak, műhelyeik virágoztak. Persze jól fel-szerelt milíciával is rendelkeztek, de hát a fáraó csekély létszámú hadserege képtelen volt egyedül fenntartani a tartományok biztonságát.

Jobb, ha minden marad a régiben, ez a fontos! Dzsehuti elég tekintélyes ahhoz, hogy erről meggyőzze a többi kormányzót is.

Életének apró örömei közé tartozott, hogy naponta váltogatta hordszéke-it. Három hordszéke volt, mindhárom egyformán nagy és kényelmes, szinte el is nyújtózhatott bennük, a napernyő árnyékában. Több, nyolcfős csapat vitte felváltva, jó kedvvel énekelve a régi nótát: „A hordszékvivő boldog, ha nem üres a szék. Hogyha az úr jelen van, a halál eltávozik, Szokarisz − a mélységek ura − megújítja az életet, és az elhunytak feltámadnak.”

A borotvált fejű Dzsehuti becsületbeli kérdésnek tartotta, hogy ne hord-jon parókát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy adjon magára. Szíve-sen öltözött finom, gondosan szőtt köpenybe és hosszú köténybe, amely egész lábát eltakarta. Úgy vélte, az ápolt kinézet is késlelteti az öregedést.

Miután meghallgatta felesbérlőinek kedvező beszámolóit, elhatározta, hogy egy kis sétát engedélyez magának a mezőkön. Ám alighogy kilépett palotája kapuján, meglátta öreg barátját, Szepi tábornokot.

A tekintetéből látta, hogy a barátja fájdalmas megpróbáltatásokon ment keresztül.

− Senki sem enyhítheti a bánatod. Tudom, hogy nem vársz tőlem vi-gasztaló szavakat. Ha pihenni kívánsz, mielőtt jelentést tennél…

− Anyám halála ellenére elvégeztem a feladatomat. A hírek egyáltalán nem szívderítők.

− Tehát Szeszósztrisz elszánta magát, hogy kipróbálja az erejét? − Azt nem tudom, mivel az udvari kapcsolataim hirtelen megszakadtak. − Egyszóval: a fáraó kézbe vette az ügyeket! Rossz jel, nagyon rossz

jel… Egyéb? − Szihem városa fellázadt, a nép felkoncolta az egyiptomi helyőrség

Page 146: Az Elet Faja - Christian Jacq

146

tagjait. − A fáraó ellenlépése? − A lehető legkegyetlenebb: utasította Neszmontu tábornokot, hogy in-

dítson támadást. Szihem ismét egyiptomi ellenőrzés alatt áll. Tehát az uralkodó nem habozik, hogy erőszakhoz folyamodjon. Ez vilá-

gos üzenet minden tartományi kormányzónak, aki nem hajlandó engedel-meskedni neki.

Dzsehuti hátat fordított a hordszéknek. − Gyere, igyunk egy pohár bort a lugasban! Azt mondtad, Szihem. Az a

Szihem, amellyel kereskedelmi kapcsolatban vagyunk, ugye? Szepi bólintott. − Amilyen harcias a fáraó, azzal fog vádolni, hogy a lázadók cinkosa

vagyok! Azonnal helyezd készültségbe a milíciánkat! − Egyiptomiak pusztuljanak egyiptomi kezek által… Milyen sötét jövő! − Tudom, Szepi, de nincs választásunk. Szeszósztrisz nem hagyja. Írj

Khnumhotepnak és a többi tartományi kormányzónak, hogy bármikor sor kerülhet az összetűzésre!

− Azt fogják hinni, hogy befolyásolni próbálja őket, hogy így akarja ki-csikarni a szövetséget, amelyet ők semmi áron sem akarnak megkötni.

− Igazad van. Akkor ne írj nekik, törődjön mindenki csak magával! A bor kiváló volt, de Dzsehuti silánynak ítélte. − Egy idegen kíván találkozni önnel − közölte vele a tábornok. − Remélem, nem Szihemből jött. − Nem, ez a fiatalember az Antilop tartományból érkezett Tesat asszony

ajánlólevelével. − Nem szokása ilyesmit írni! Legfeljebb, ha saját maga ajánlkozik va-

lamire. Küldd el! Ma senkit sem akarok fogadni. − Bátorkodom javasolni, tegyen kivételt ezzel a fiúval. Ezzel a mondattal a tábornok felkeltette Dzsehuti érdeklődését. − Mi olyan rendkívüli a védencedben? − Szeretném, ha azt saját maga állapítaná meg. A tábornok nem szokott a levegőbe beszélni, és sohasem kért kedvez-

ményeket. − Hozd ide azt a fiút! Iker láttán Dzsehuti azonnal rájött, mivel kelthette fel Szepi érdeklődé-

Page 147: Az Elet Faja - Christian Jacq

147

sét. Látszólagos szerénysége ellenére az ifjú látogatóban olyan belső tűz égett, hogy azt még az áradás sem olthatta volna el.

Tesat asszony csupa jót írt róla ajánlólevelében. − A mostani helyzetben − jelentette ki Dzsehuti − nagyobb szükségem

van milicistákra, mint írnokokra. − De én, nagyuram, azért jöttem ide, hogy írnok legyek. Hol tanulhat-

nám meg jobban a mesterséget, mint Thot tartományában? − Miért épp írnok akarsz lenni? − Mert meggyőződésem, hogy az élet titka a tudás szavaiban rejtőzik.

Márpedig csak a hieroglifák elmélyült ismerete révén férhetek hozzá. − Nem vagy túl nagyravágyó? − Kész vagyok rá, hogy éjjel-nappal dolgozzam. − Ezt rögvest bebizonyíthatod. Az intézőmnek majd gondja lesz rád. Az

írnoktanoncok negyedében laksz majd. Kerüld a feltűnést, nem szeretem a rendzavarókat. Hogyha a tanítód nem lesz elégedett veled, akkor elűzlek a tartományomból.

Iker elköszönt. − Önfejű, bátor, független… Nem tévedtél, Szepi. Ez nem mindennapi

fiú. − Láthatta, hogy nem pusztán egy edzett jellem. − Képesnek hiszed arra, hogy belépjen egy templomba? − Azért még bizonyítania kell!

Page 148: Az Elet Faja - Christian Jacq

148

33

Tesat asszony számított Khnumhotep haragjára, ezért hagyta, hogy csak hadd adja ki a dühét.

− Miért engedte meg annak a fiúnak, hogy elmenjen? − Mi volt benne olyan különleges, nagyuram? − Kiváló milicistává képeztük ki, és jó katonákra van szükségem ahhoz,

hogy megőrizhessem a függetlenségemet. − Ez kétségtelen, de Iker írnok akart lenni. − Nem írnokok fognak győzni Szeszósztrisz katonáin! − Nem rajta múlna a győzelem. Khnumhotep mogorván keresztbe fonta a karját. − Megismétlem a kérdésemet: miért engedte, hogy elmenjen? − Azért, mert úgy láttam, különös tehetsége van a leendő szakmájához,

és az Antilop tartomány nem tudta volna neki biztosítani a megfelelő kép-zést. Thot isten tartományában majd megkapja azt, amire vágyik. Hiszen, nagyuram, maga mondta, hogy nincs szüksége új írnokokra.

− Hát igen, igen… De csak én dönthetek, senki más! Tesat asszony elmosolyodott. − Ha nem foglalkoznék én a jelentéktelenebb személyi kérdésekkel, ki

sem látszana a munkából. Maga is tudja, hogy Ikernek végig kell járnia az útját, amit a sorsa kijelölt neki.

− És maga persze tudta, hogy ez az út a Nyúl tartományán vezet át? − Egyszerűen megéreztem. − Különös az a fiú. Olyan elszántnak látszik, mintha semmi sem tánto-

ríthatná el a céljától. Szerettem volna jobban megismerni. − Talán még viszontlátjuk.

Iker félrehúzódva fogyasztotta el a reggelijét, majd a többi írnoktanonccal együtt a tanterembe ment, s leült egy gyékényre.

Amikor a tanító belépett, Iker csalódottan és sértődötten ismert rá Szepi tábornokra. Tehát a Nyúl tartományának a kormányzója becsapta, és egy kaszárnyába küldte, ahol milicistákat képeznek.

Felállt. − Elnézést kérek, de nekem semmi dolgom itt.

Page 149: Az Elet Faja - Christian Jacq

149

− Nem írnok akarsz lenni? − kérdezte Szepi. − De, ez a szándékom. − Akkor ülj vissza! − De maga tábornok, és… – ...és a Nyúl tartomány első írnokiskolájának a vezetője. Vagy enge-

delmeskedtek egyetlen intésemnek, vagy máshol kell szerencsét próbálno-tok. Akik az én irányításom alatt akarnak dolgozni, azoknak kitartóaknak, szorgalmasaknak és fegyelmezetteknek kell lenniük. Megkövetelem a pon-tos megjelenést és a kifogástalan öltözéket. A legkisebb hanyagságért is ki-zárás jár. Most pedig tisztelegjünk isteni mesterünk, Thot előtt és minden írnok őse, Imhotep előtt.

Szepi egy ólomhuzalt akasztott fel a mestergerendára. − Nézzétek meg figyelmesen, mivel ez Thot szimbóluma, aki változat-

lan a mérleg szívében. Elutasítja a rosszat, megméri a szavak súlyát, béké-vel ajándékozza meg a tudás birtokosát, és felidézi azt, amit elfelejtettek.

Szepi tábornok ezután egy vászonnal bélelt papiruszkosárból kivette az írnokok szokásos eszközeit: egy szikomorfából készült írótáblát; egy hen-ger alakú tokot, teli írónáddal és ecsettel; egy zsákot, amelyben papiruszok voltak, és egy másikat, amelyben a festékek; egy kis, kalapácsszerű esz-közt, amellyel a fényesítést végezték; egy simítófát, amely a papiruszon történő javításokhoz kellett; tintás edényeket; piros és fekete festéktömbö-ket; fatáblákat és egy kaparót.

− Hogy hívják az írótáblát? − „Látni és hallani” − felelte egy diák. − Pontosan − helyeselt Szepi. − Ne feledjétek, hogy az írótábla Thot

egyik megtestesülése. Csak ő teszi lehetővé, hogy megismerjétek Isten sza-vait, és felfogjátok jelentésüket. Az ő írótáblájának köszönhetően van megírva Ré, az isteni fény életének tartama, és Hórusznak, a fáraó védel-mezőjének királysága. Az írótábla használata komoly, szent cselekedet. Ezért egy rítust kell elvégezni, mielőtt hozzáfognánk.

A tábornok a földre helyezett egy mély, elgondolkodó tekintetű, ülő pá-

Maa-szedjem. A hieroglifa szó görög kifejezés, amely „szent vésetet” jelent. Az egyiptomi

elnevezés medu netjer „Isten beszéde”.

Page 150: Az Elet Faja - Christian Jacq

150

viánt ábrázoló szobrocskát. Thot megtestesüléseként ez a szobrocska ihlette az átszellemült írnokokat. A tanár azután megtöltött vízzel egy edényt.

− Neked, a szent nyelv urának öntöm ki az energiát, amely szellememet és kezemet mozgatja. Íme a tintatartó vize a ká-d számára, Imhotep.

Egy hosszú pillanatig tartó csend után a tanító kiigazította több tanuló testhelyzetét, amelyeket vagy túl lazának, vagy túl merevnek ítélt. Azután megmutatta nekik a huszonöt centi hosszú írónádakat és a finoman vágott ecseteket.

− Tudja valamelyikőtök, mi a legjobb anyag, amiből elkészíthetők ezek? − A tengerisó-lepárló telepnél nőtt nád − felelte az egyik diák. − Nem lenne jobb a sarlós buvákfű? − vetette fel Iker. − Miért? − kérdezte Szepi. − Mert szívós növény, és elűzi a rovarokat. − Nem fogtok azonnal papiruszra írni − folytatta a leckét Szepi. − Elő-

ször fa táblát használunk, amelyet vékony rétegben megkeményedett gipsz fed. Így ki tudjátok majd törölni, ha elvétetek valamit, és könnyen letisztít-hatjátok a felületét. Hogyha a mészréteg elfogy, újabbat tesztek a táblára. A legfőbb ellenségetek a lustaság, a hanyagság és a fegyelmezetlenség. Ez a három tulajdonság ostobává teszi az embert, és megakadályozza, hogy fej-lődjön. Hallgassátok meg azok tanácsát, akik többet tudnak nálatok, és dol-gozzatok buzgalommal mindennap! Aki erre nem áll készen, azonnal hagy-ja el ezt az iskolát!

A tanító szigorú szavai annyira megrémítettek két tanoncot, hogy ki-mentek a teremből.

− Thot elválasztotta a nyelveket − folytatta Szepi. – Megkülönböztetve vidékről vidékre a kimondott szavakat, kifordította azoknak az embereknek a gondolatait, akik elfordultak az igazságtól és a helyes úttól. Az aranykor-ban élt istenek ugyanazt az egy nyelvet beszélték. Ma az emberek szemben állnak egymással, el vannak vágva az istenitől, és nem értik meg egymást. De Thot átadta nekünk a hatalmas varázsigéket is, amelyeket majd megta-nultok olvasni és felírni a fára, bőrre, papiruszra és kőre. Egy alapvető sza-bályt be kell tartanotok: soha ne tegyetek egy szót egy másik helyébe, soha ne keverjetek össze egy dolgot egy másikkal. Itt megtanuljátok az Élet Há-

J.C. Goyonnak a heden növényre vonatkozó kutatásai alapján.

Page 151: Az Elet Faja - Christian Jacq

151

zának írását, amelynek a jelei a tudás megannyi elemét alkotó, mágiával és misztériummal telt szimbólumok. Az igaz írástól függ a szellem sugárzása. Ha azt hiszitek, hogy a hieroglifák nem többek rajznál és hangnál, sosem fogjátok megérteni őket. Az igazság az, hogy a létezők és a dolgok titkos természetét foglalják magukba, a legvégső lényegeket. A szent nyelvnek kozmikus ereje van, ez teremti a világot. Csak a fáraó, aki az első az írno-kok között, csak ő képes teljesen uralni. Ezért per-aa a neve, ami annyit tesz, „a nagy templom”. A hieroglifáknak nincs szükségük emberekre, ma-guktól hatnak. Ezért is tisztelettel kell fordulnotok a szövegek felé, amelye-ket majd megtanultok és továbbadtok, mivel sokkal fontosabbak, mint a ti kicsiny személyetek.

Ikert lenyűgözte a tábornok beszéde. Ő már korábban megérezte mindezt, de Szepi tábornok olyan pontosan

fogalmazta meg a gondolatokat, hogy szavai több kaput is kitártak, számos út felé.

− Nem a saját dicsőségetekre lesztek írnokok, hanem azért, hogy Thot művét folytassátok − figyelmeztette a hallgatóságát a tanár. − Ő mérte fel az eget, ő számlálta meg a csillagokat, ő határozta meg az időt, az éveket, az évszakokat és a hónapokat. Ő tartja markában az élet leheletét, az ő kö-nyöke minden mérték alapja. Ő az, akin nem fog a zűrzavar, s akit nem ve-zet félre semmi szabálytalanság, ő határozza meg a templomok alaprajzát. Thot tudománya nem meddő spekuláció, hiszen a túlzott gyakorlat és tudás árt. Szavaiból meg fogjátok tanulni, hogyan kell épületet emelni, hogyan kell igazságosan elosztani az élelmet vagy megbecsülni egy mező nagysá-gát. Aki fent van, az olyan, mint aki lent, aki lent van, az olyan, mint aki fent, és a kétszeresen nagy Thot megtanít benneteket arra, hogy ne válasz-szátok szét az eget és a földet.

− Tehát csak a kész mondásokat kell másolnunk! − tiltakozott az egyik tanonc. − Ezzel nem a gyengeségünket ismerjük be?

− Hogyha erős akarsz lenni − válaszolt Szepi −, akkor légy a szavak mestere! Az igazi hatalom a megfogalmazásban rejlik, mivel a jól használt szavak minden fegyvernél hatásosabbak. Néhány írnok valóban csak egy-szerű másoló, de ettől még nem megvetendők. Mások, igen kevesen, beha-tolnak a teremtés szférájába.

− Mi különbözteti meg őket a többiektől? − kérdezte Iker.

Page 152: Az Elet Faja - Christian Jacq

152

− Hallgatás, megértés, uralkodás a tüzek fölött. Te és a társaid még na-gyon messze vagytok ettől! Fogjátok a táblátokat és az írónádat! Lediktá-lom nektek Kemit könyvé-t, azután együtt kijavítjuk a hibáitokat. Hogy ér-tendő a kemit szó?

− Kemit a kem tőből alkotott szó − mondta Iker −, aminek két jelentése van. Vagy azt jelenti, hogy „a fekete föld”, más szóval Egyiptomnak az iszaptól termékennyé tett földje, vagy pedig azt, hogy „befejezett, teljes”.

− Mindkét jelentést figyelembe kell vennetek − tette hozzá Szepi. − Ez a könyv az írnoktanoncok számára írt tanítás, és az a célja, hogy termékennyé tegye a szellemüket. Készítsétek elő az íróeszközeiteket!

Iker megtöltött vízzel két kagylóhéjat, és feloldotta bennük tintatömbjeit. A tanár lediktálta Kemit könyvé-nek fejezeteit. A könyv kezdete örök életet, teljességet és bőséget kívánt a Mesternek.

Azután arról beszél, hogy „igaz hangra” van szükség Ré városa, Héliupolisz istenségei és lelkei előtt. Erőért és segítségért folyamodott Montuhoz, a thébai tartomány bikaistenéhez, majd pedig örömért és magas korért Ptahhoz.

„Tegyenek boldoggá az írások!”, ez volt a jókívánság minden írnok számára, aki hallgat a mesterre, tiszteli a nála idősebbeket, nem fecseg, mindenben a pontosságot választja, és hasznos szövegeket olvas, vagyis azokat, amelyek a világosságot tartalmazzák.

Az egyik mondatra − „Mentse meg a jó írnokot Punt illata!” − Iker ösz-szerezzent, és majdnem kizökkent az írás ritmusából.

Két óra megfeszített figyelem kifárasztotta a tanoncokat. Voltak, akik-nek begörcsölt a kezük, voltak, akik a hátukat fájlalták. Szepi tábornok las-san végigment a sorok között.

− Siralmas − jelentette ki. − Egyikőtöknek sem sikerült pontosan leírni minden szavamat. A fejetekben homály, az ujjaitok tétovák. Holnap reggel újrakezdjük. Akik túl sok hibát ejtenek, azok átkerülnek egy másik iskolába.

Iker lassan rakodta el a holmiját. Amikor a terem kiürült, odalépett a ta-nítóhoz.

− Feltehetek egy kérdést? − Csak egyet, sietek. − Ez a könyv „Punt illatát” említi. Ez ugye egy képzeletbeli ország? − Te mit gondolsz?

Page 153: Az Elet Faja - Christian Jacq

153

− Miért másolna egy leendő írnok olyat, ami csak mendemonda? És mi-ért mentené meg őt egy képzeletbeli ország illata?

− Azt mondtam, egyetlen kérdést tehetsz fel. Menj a társaid után! A tanoncok egyáltalán nem fogadták szeretettel Ikert. Mindannyian a

Nyúl tartományában születtek, és többeket bosszantott az, hogy egy idegen is tanul Szepi tábornok osztályában, ahová pedig olyan nehéz volt bekerülni.

Egy kicsi, kötekedő tekintetű barna fiú kezdte a gyűlölködést. − Hát te honnan jössz? − Itt vagyok, csak ez a fontos − felelte Iker. − Ki ajánlott be? − Mit számít az? Mindenki maga bizonyítja a rátermettségét. A próbával

egyedül kell megbirkóznunk. − Ha így gondolod, hát te még inkább egyedül leszel, mint mi, többiek! A tanoncok azzal otthagyták a betolakodót, gyűlölködő pillantásokat

vetve rá. Szívesen elpáholták volna, hogy megleckéztessék, de Szepi tábor-nok szigorúan megbüntette volna őket érte.

Iker a többiektől félrehúzódva fogyasztotta el ebédjét, és közben újraol-vasta a Kemit könyvé-ről készített másolatát. A „Punt” szón minduntalan megakadt a szeme. Hiszen majdnem meghalt e miatt a titokzatos ország miatt!

Page 154: Az Elet Faja - Christian Jacq

154

34

− Készítsék ki az eszközeiket! − parancsolta szárazon Szepi tábornok. Iker döbbenten nézte, milyen rettenetes dolog történt. Az írótábláját egy másikra cserélték, amely szinte használhatatlanul kopott volt. Írónádjait és ecseteit széttörték. A tintatömbjei kőkemények, aligha készíthet belőlük használható tintát.

− Tönkretették az eszközeimet − mondta felállva. Vidám, elégedett tekintetek szegeződtek rá. − Ismered a bűnöst? − kérdezte Szepi. − Ismerem. Az írnoktanoncok soraiban nagy pusmogás kezdődött. − Súlyos dolog megvádolni valakit − emlékeztette a tábornok. − Biztos

vagy a dologban? − Igen. − Akkor mondd meg, hogy hívják! − A bűnös magam vagyok. Azt hittem, hogy senki sem tenne ilyen alá-

valóságot. Most látom, mennyire ostoba voltam, de már késő. Iker lehorgasztott fővel, nehéz léptekkel az ajtó felé indult, a diákok

csúfondáros tekintete követte őt. − Lehet-e túl késő ahhoz, hogy megpróbáljuk helyrehozni a hibánkat? −

kérdezte a tábornok. − Íme egy zsák, benne egy teljes írnokfelszerelés. Tes-sék, Iker, neked adom. De ha az éberséged ismét ellankad, be ne tedd többé a lábad ide!

A tanonc tisztelettel átvette a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, de hiá-ba kutatott agyában a megfelelő köszönet után, amellyel kifejezhetné hálá-ját.

− Ülj vissza a helyedre − szólt rá a tanár −, és gyorsan készülj fel a munkára!

Iker máris megfeledkezett ellenségeiről, és szemügyre vette az új és jó minőségű eszközöket, amelyeket a tábornoktól kapott. A keze nem reszke-tett, gyönyörű fekete tintát tudott készíteni magának.

− Írjátok le a bölcs Ptahhotep következő intelmeit! – mondta a tanár:

Page 155: Az Elet Faja - Christian Jacq

155

Tudásodra büszke ne légy, tanultságodban el ne bízd magad. Értekezz a tudóssal − ám a tudatlannal is. A tudás legvégső határa úgysem érhető el, És nincsen egyetlen mester sem, aki meghódítaná a tökéletest. Smaragdnál rejtettebb kincs a szép beszéd, Ám föllelhető az őrlőkő mellett is, a szolgálólány száján.

A szöveg nem volt könnyű, számos helyen el lehetett téveszteni az írást, de Iker keze ügyesen rótta a sorokat. Minden egyes szóra gondosan figyelt, miközben szem előtt tartotta az egész mondat értelmét.

Amikor Szepi elhallgatott, Iker nyomát sem érezte a fáradtságnak. Szí-vesen folytatta volna még az írást.

A tábornok ellenőrizte a táblákat. Mindenki visszatartott lélegzettel várt. − Az osztály fele nem érdemli meg, hogy nálam tanuljon. Ők más mes-

terekkel fogják folytatni a tanulmányaikat. A többieknek még sokat kell fej-lődniük, és az is biztos, hogy ők sem maradnak végül mindannyian nálam. Egyetlen diák van, aki csak két hibát vétett: Iker. Tehát ő lesz a felelős a te-rem rendjéért. Mindennap ki kell takarítania, és nála lesz a terem kulcsa.

A többi tanoncnak nem volt ellenére a döntés: hiszen ez, ugye, megalá-zó az idegenre nézve! Ők sosem alacsonyodtak volna le annyira, hogy há-zimunkát végezzenek. De Iker megtiszteltetésnek tekintette a feladatot, nem újabb nyűgnek. Ugyanilyen örömmel látott neki a táblák leltárbavé-teléhez is, és a tőle megszokott buzgalommal végezte el a munkát.

Micsoda boldogság az írás eszközei között tölteni az időt! Anyaguk sze-rint csoportosította a táblákat, és mindegyiknek egy számot adott: külön tet-te a nyers agyagtáblákat, amelyekre egy durva hegyű eszközzel lehetett ír-ni, külön a négyszögletes szikomor és jujubafa táblákat, amelyek több, zsa-nérral összefogott darabból álltak, és külön a gondosan simára csiszolt mészkő táblákat.

Kész szerencse volt, hogy egész nap nem kellett látnia a tanulótársait. Remélte, hogy Szepi tábornok, aki álmában sem gondolta volna, hogy Iker katona is volt, továbbra is rábízza a lehető legtöbb munkát, és ez a helyzet így is marad.

Ptahhotep vezír intelmei. (Ford.: Wessetzky Vilmos. Valóság, 1988/3. 82-94. o.)

Page 156: Az Elet Faja - Christian Jacq

156

Már leszállt az éjszaka, amikor Iker kilépett a raktárból, hogy az ebéd-lőbe menjen, ahol csőben sült cukkinit és friss sajtot evett. Ptahhotep intel-mei olyan mélyen belevésődtek az emlékezetébe, hogy egyre a fejében zúg-tak, mint valami varázslatos zene.

A szobájából fénysugár szűrődött ki az ajtó alatt. Pedig nem hagyta égve a lámpását! Aggódva, lassan nyitotta ki az ajtót,

és meglátta, megint mekkora pusztítást végzett valaki. A gyékénye szétszaggatva, a köténye cafatokra tépve, a ruhásláda ezer

darabban, mosdóeszközei ripityára törve, szandálja szétszakítva, a falak összefestékezve… Felháborodásában majdnem elsírta magát. Hogyan fogja megszerezni magának ezeket a legalapvetőbb használati tárgyakat?

Fogalma sem volt, de most ereje sem volt, hogy gondolkozzon rajta. Összetörten lekuporodott a földre, és elaludt.

Amikor felébredt, eltöprengett: vajon tényleg a javára válik, hogyha maka-csul kitart ebben a gyűlölködő környezetben, ahol egyre több ilyen övön aluli ütésben lehet része? Mit fognak még kitalálni a tanulótársai, hogy el-tántorítsák? Egyedül áll velük szemben, és ezt a tarthatatlan helyzetet úgy-sem bírná sokáig.

Elhatározta, hogy óra előtt még kisöpri a termet, aztán bejelenti Szepi tábornoknak, hogy elhagyja az iskolát.

Ahogy kinyitotta az ajtót, egy csomagot talált a küszöbén. „Megint valami gonoszság”, gondolta Iker, és tétován bontogatni kezdte

a zsinórt. Két ing és két új kötény, egy pár szandál, tisztálkodószerek, egy erős

gyékény… Még jobban is járt a cserével! Lehet, hogy valamelyik ellensé-gének lelkiismeret-furdalása támadt? Vagy talán pártfogóra akadt, aki nem akarja felfedni a kilétét?

Egy elegáns Iker fogadta aznap a tanítóját a teremben, amelyet olyan tisztára söpört, mint amilyen a szűz papirusz.

A társai elképedtek: hogyan jutott ezekhez a ruhákhoz? Nyugalmát látva esküdni lehetett volna rá, hogy semmi kár nem érte!

− Ptahhotep más intelmei következnek − mondta Szepi tábornok. − Az iskolánknak hamarosan több példányban is el kell készítenie a jelentős mű teljes másolatát:

Page 157: Az Elet Faja - Christian Jacq

157

A helyes hallgatás egyben helyes beszéd. Aki elfogadja a hallgatást, a kiválóság birtokosa, Így válik üdvössé a hallgatás a Hallgatónak. A hallgatás mindennél többet ér, és jó érzést kelt.

Ikernek hirtelen az az érzése támadt, hogy nem másol, hanem ír. Már nem-csak átadta a kimondott mondatokat, hanem részese lett a jelentésüknek. írásjelei formájával, sajátos rajzával eddig ismeretlen színt adott a bölcs gondolatainak. Persze ez egy végtelenül csekély hozzájárulás volt, mégis Iker először életében megérezte az írás hatalmát.

Az óra befejeztével ismét kisöpörte a termet. Ahogy munkája végeztével kilépett az ajtón, a társaiba botlott, akiknek a gyűlölködő tekintetű kis, bar-na fiú szónokolt.

− Ne akarjatok ismét ártani nekem! − ajánlotta nekik Iker kimérten. − Ezúttal nem tűröm tétlenül.

− Azt hiszed, hogy megijedünk tőled? Mi tízen vagyunk, te pedig egye-dül!

− Gyűlölöm az erőszakot. De hogyha megint bántani akartok, kénytelen leszek móresre tanítani titeket.

− Csak lássuk! A kis barna fiú dühösen öklözni próbálta Ikert. Fel sem fogta igazán, mi történik vele, és máris felrepült a levegőbe, és

nagy puffanással a hátára zuhant. A segítségére siető barátja ugyanerre a sorsra jutott. Amikor egy harmadik fiúnak is ugyanez lett az osztályrésze − aki pedig a legerősebb volt a bandában, a többiek meghátráltak.

Iker tekintetéből kiolvasták, hogy ennél sokkal jobban el tudná látni a bajukat.

− Egészen biztos, hogy kiképezték katonának! − kiáltotta egy soványka diák. − Könnyűszerrel összetörheti a csontjainkat. Hagyjuk békén, mielőtt még igazán feldühödik!

Még a kis barna fiú sem ellenkezett. Ahogy a szánalmas csapat eltávolodott, Iker hálát adott a szerencséjé-

nek. Hogyha egyszerre támadtak volna rá, akkor egykettőre a földre teper-

39-es maxima.

Page 158: Az Elet Faja - Christian Jacq

158

ték volna. Iker megköszönte magában Khnumhotep kormányzónak, hogy tűrhető harcost faragott belőle.

Az ebédlő felé menet egy fenséges íbiszt pillantott meg az égen, megállt és egy jó darabig nézte a madár röptét.

Thot madara nagy köröket írt le fölötte, mintha azt jelezné, hogy beszél-ni akar hozzá. Az íbisz azután elrepült a Nílus felé, majd visszatért a fiatal-emberhez, és ismét a folyó irányába fordult.

Iker követte. Az íbisz többször is vissza-visszaszállt hozzá. Gyakorlott futó lévén, Iker rövid idő alatt elért a folyóhoz. A madár egy papiruszbozót fölött várta. Csupán pillanatokra leereszkedett a növény ernyős virágaira, hegyes csőrével csipegetni kezdte őket, majd felrepült az égbe.

Semmi kétség, az írnokok istenének hírnöke azért vezette őt erre a kihalt vidékre, hogy mutasson neki valamit.

Nem volt veszélytelen feladat bemenni a bozótba, hiszen krokodil vagy kígyó is rejtőzhetett ott. Ezért Iker a lábával dobbantott a földön, mielőtt a nádakat széthajtva bemerészkedett volna.

Nyöszörgést hallott, amitől a földbe gyökerezett a lába. A bozótban egy csecsemő sírt! A veszélyről megfeledkezve olyan gyorsan hatolt előre a sűrűben, ami-

lyen gyorsan csak tudott, és végül rátalált... egy kis szamárra! Az egyik lá-bán megsebesült szürke állat összekuporodva várta a halált.

Iker lassan, nehogy megrémissze, megtisztította a sártól. A szerencsét-len állat csupa csont és bőr volt, a bordái is kilátszottak.

− A karomba veszlek − mondta neki Iker −, és a gondodat viselem majd. A csacsi nagy barna szemében rettegés tükröződött. Eddigi élete során

nyilván nem sok jót tapasztalt az emberi fajról. Iker leült mellé, hogy megnyugtassa, és megpróbálta megsimogatni. A

kis sebesült reszketett a félelemtől. Azt hitte, hogy megint meg akarják ver-ni, de a lágy, szeretetteli simogatás meglepte és megnyugtatta. A fiatal ír-nok lassanként megnyerte a bizalmát.

− Kiviszlek innen, és megetetlek. A szürke csacsi nem volt nehéz. Iker félt, hogy rúgkapálni fog, de a kis

jószág érezte, hogy biztonságban van, és megnyugodva simult Iker karjába. Ahogy a megmentője elindult a mezők felé vezető úton, a kis állat egy-

szer csak mocorogni és bőgni kezdett. Félelmének okát nem volt nehéz ki-

Page 159: Az Elet Faja - Christian Jacq

159

találni: egy villával felfegyverkezett földműves közeledett feléjük öles lép-tekkel.

− Dobd be a mocsárba azt a szörnyeteget! − rikácsolta. − Falják csak fel a krokodilok!

− Hol látsz te itt szörnyeteget? Ez csak egy sebesült, éhező csacsi. − Nem nézted meg alaposan! − Elég alaposan megnéztem ahhoz, hogy lássam, bántották. Ha te tetted,

el fognak ítélni érte. − Elítélni? Azért, mert megszabadultam egy rosszindulatú teremtmény-

től? Éppen ellenkezőleg, dicséret lesz a jutalmam! − Mi a bajod vele? − Mindjárt megmutatom! − Ne gyere közelebb! − Nézd csak meg a nyakát! Nézd meg a jegyet rajta! Iker észrevett néhány vörös szőrszálat az állat nyakán. − Ez az állat Széth teremtménye, szerencsétlenséget hoz ránk! − Thot íbisze vezetett engem arra a helyre, ahol magára hagytad ezt a

csacsit, miután megverted. Azt hiszed talán, hogy az írnokok istene nem ismeri fel a rosszat?

− De a folt… A vörösek Széth teremtményei! − Ez a csacsi talán rendelkezik az ő erejével, de Thot íbisze megtisztította. − Te ki vagy? − Egy írnoktanonc Szepi tábornok osztályából. A földműves most már más hangot ütött meg. − Jól van, no. Talán megegyezhetünk. Ez a szamár az én tulajdonom, de

neked adom, hogyha nem panaszolsz be. − Túl sokat kérsz. − Figyelj, én azt hittem, hogy helyesen cselekszem. A bíróság biztosan

felmentene, hiszen hogyan láthattam volna előre, hogy Thot isten közbe-lép?

− Megegyeztünk, barátom. A földműves örült, hogy ilyen ügyesen kimászott a csávából, és elment.

A kis állat rögtön megnyugodott. Amikor feltámadt a lágy északi szellő, a csacsi beleszimatolt a levegőbe.

Végre érdeklődve szemlélte a világot. Ahogy lassan visszatért belé az élet,

Page 160: Az Elet Faja - Christian Jacq

160

tekintete megtelt szeretettel megmentője iránt. − Tudom már, mi lesz a neved − mondta Iker. − Északi Szélnek foglak

hívni.

Page 161: Az Elet Faja - Christian Jacq

161

35

A delta-vidéki rejtekhelyükön, Imet városától kétnapi járóföldre északkeleti irányban, Ferdepofa és a tanítványai vadászatból és halászatból éltek. Min-den este nagy mulatságot csaptak, és a vezetőjük ezt is kihasználta arra, hogy még keményebbé tegye a kiképzést. Hiszen ilyenkor könnyen intéz-hette úgy, hogy az emberek összezördüljenek, és különféle párharcokat ta-lálhatott ki. Két újonc az életét vesztette, de Ferdepofa elégedett volt a cse-kély veszteséggel. Ez ugyanis azt bizonyította, hogy a munkájának meglett a gyümölcse, és a kommandók hamarosan készen állnak a bevetésre.

Övé lesz a legnagyszerűbb rablóbanda, ami valaha létezett Egyiptom földjén: ez volt Ferdepofa célja. Annyi szenvedést okoz az ellenségeinek, hogy előbb-utóbb rettegve emlegetik majd a nevét.

− Az őrszem betolakodókat jelez, főnök. − Az lehetetlen… De jó móka lesz! Mindenki a helyére! Természetesen számítottak az ilyesmire, és felkészültek arra, hogy elte-

gyék láb alól az alkalmatlankodókat. − Hány kíváncsiskodó jön? − Négy. Négy férfi. − Túl egyszerű a dolog. Ketten elbánunk velük.

Szerencsés nap volt ez Sab, a Sunyi számára, mivel Ferdepofa felismerte, még mielőtt belehajította volna a tőrét. A társával együtt olyan nesztelenül toppant elő a nádasból, mint valami ragadozó.

− Szervusz, testvér! Jó utatok volt? − Megijesztettél, te eszement! − De hol a nagyfőnök? − Letartóztatták a sivatagi járőrök, valószínűleg Szihembe vitték. − Miért nem bántatok el velük? − Túl sokan voltak. Azonkívül a Hírhozó is azt parancsolta nekünk,

hogy meneküljünk el. − Szomorú vég egy magafajta fickó számára − sajnálkozott Ferdepofa. − Miket beszélsz? Elmegyünk Szihembe és kiszabadítjuk! − Észnél vagy, Sunyi? Azt hiszed, hogy az egyiptomiak akkora hibát

követnek el, hogy védelem nélkül hagyják a várost? Biztosan egy egész ez-

Page 162: Az Elet Faja - Christian Jacq

162

redet állomásoztatnak már ott. Mi nem vehetjük fel velük a harcot. − Jól kiképezted az embereidet, nem? − Igen, de kis rajtaütésekre készítettem fel őket, nem nyílt összecsapásra! − Nem a kaszárnyát fogjuk megtámadni, hanem a börtönt. − Először is, azt jól őrzik, és semmi remény arra, hogy sikerülhet kisza-

badítanunk a Hírhozót. Másodszor: biztos vagyok benne, hogy túl későn érkeznénk.

− És miért? − Mert addigra ki fogják végezni. Azt hiszed, hogy a fáraó kesztyűs

kézzel fog bánni a lázadók vezérével? Sab elhúzta a száját. − A te Hírhozód már halott. Kész öngyilkosság lenne Szihembe mennünk. − Akkor szerinted mit csináljunk? − Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba, és törődjünk a saját jö-

vőnkkel! Ezzel a csapattal jobbak leszünk, mint a sivatag vándorai. − Persze, persze… de a Hírhozó… − Felejtsd el! Most már a pokol kemencéiben sül. − És ha adnánk neki egy esélyt? − Milyen esélyt? − csodálkozott Ferdepofa. − Hátha megszökik. Jól tudod, hogy nem mindennapi ember. Olyan

rendkívüli képességei vannak, talán megmenekülhet az ellenségtől. − Mégis letartóztatták! − És mi van, ha ő akarta így? − Miért akarta volna? − Azért, hogy bebizonyítsa nekünk, senki sem börtönözheti be! − Te azt hiszed, a Hírhozód egy isten! − Birtokában van a sivatagi démonok hatalmának, és tudni fogja, ho-

gyan használja azt. − Mesebeszéd… Mi szabadok vagyunk, élünk és készen állunk arra,

hogy egyiptomiakat fosszunk ki. − Maradjunk itt újholdig! − javasolta Sab, a Sunyi. – Hogyha addig nem

érkezik meg a Hírhozó, akkor mehetünk. − Rendben − hagyta rá Ferdepofa. − Addig is jókat fogunk enni, bár alig

várom, hogy végre ihassunk is. A tanyákon és a villákban biztos szép bor- és sörkészletek vannak. No meg, néhány lány is akadhat!

Page 163: Az Elet Faja - Christian Jacq

163

A döngölt padlójú cellában vagy tíz férfi volt, a Hírhozó kivételével mind-annyian testileg-lelkileg kimerültek. A Hírhozó inge egyik szárnyába rejtve őrizte a türkizek balsorsot elűző királynőjét, és amióta ebbe a bűzös cellába vetették, a jövő tényleg felderült előtte, mivel az egyik rab úgy hasonlított rá, mintha a testvére volna. Szinte ugyanolyan magas volt, mint ő, hosszú-kás arcú, hasonló kinézetű. Csak a szakállát kell még növesztenie néhány napig. A Hírhozó biztos volt benne, hogy lesz erre ideje, mivel megtudta, hogy az egyiptomi katonák először a városlakókat faggatják ki alaposan, s csak azután kerítenek sort a város környékén elfogott pásztorokra.

− Ti nem ismertek engem − jelentette ki −, de én ismerlek titeket. Az emberek kérdőn nézték. − Ti bátor, dolgos emberek vagytok, de egy olyan kegyetlen hódító

zsákmányol ki titeket, hogy már feladtátok a harcot ellene. Én azért jöttem, hogy segítsek nektek.

− Talán le tudod rombolni ennek a börtönnek a falait? – kérdezte gúnyo-san egy birkanyáj tulajdonosa.

− Igen, de nem úgy, mint képzeled. − Akkor hogyan? − Hallottatok a Hírhozóról? Egyetlen pásztor bólintott, s megkérdezte: − Nem egy varázsló az, aki szövetkezett a sivatag démonaival? − De bizony. − Miért jönne ide, hogy kiszabadítson minket? – Nem jön ide. − Ugyan! Összevissza beszélsz! − Nem jön, mert már itt van. A Hírhozó rátette a kezét a magas, bamba hasonmása vállára. − Íme a megmentőtök. − Ő? Hiszen beszélni is alig tud! − Talán eddig nem beszélt. Nem ismertétek fel, és ez súlyos hiba volt.

De alig egy hét múlva készen fog állni arra, hogy legyőzze az ellenséget, és kiszabadítson minket.

A pásztorok vállat vontak, és ki-ki behúzódott a saját zugába. A Hírhozó pedig nekilátott, hogy megtanítsa a hasonmását arra a néhány egyszerű mondatra, amelyet már ezerszer hallottak tőle Szihem lakói. A bamba min-

Page 164: Az Elet Faja - Christian Jacq

164

dent megtett, hogy megtanulja e beszédeket, annyira hálás volt a törődésért, s azért, hogy egy időre elfeledheti, hogy egy sötét börtönben raboskodik.

Eltelt egy hét. A cella ajtaja recsegve-ropogva kitárult. − Kifelé! Mindenki! Kihallgatunk titeket − kiáltott egy egyiptomi rendőr. − Mi csak a Hírhozónak engedelmeskedünk − jelentette ki egy pásztor, aki belement a játékba.

A rendőrnek elakadt a lélegzete. − Ismételd meg, amit mondtál! − A Hírhozó a vezetőnk. Csakis ő mondhatja meg, hogy mit tegyünk. − És hol van ez a híres vezető? − Itt van, közöttünk. A rabok félrehúzódtak a hasonmás elől, akire a Hírhozó ráadta a turbán-

ját és a tunikáját. A rendőr a különös ember mellkasának szegezte furkósbotját. − Te vagy a Hírhozó? − Én vagyok. − Te vagy az, aki fellázította Szihemet? − Isten engem választott, hogy leterítsem az elnyomókat, és győzelemre

vezessem a népet. – Azt meglátjuk! Viszünk Neszmontu tábornokhoz, fickó. − Egyetlen ellenség sem győzhet le engem, mert a sivatag démonai a

szövetségeseim. − Kötözzétek meg ezt itt! − szólt a rendőr a társainak. Ekkor odalépett hozzá az igazi Hírhozó. − Mi pásztorok vagyunk − mondta halkan. − Semmit sem értünk ebből

az egészből. Várnak minket az állataink. Ha nem tudjuk ellátni mihamarabb őket, mindet elveszítjük.

A rendőr földművesek fia volt, hatott rá ez az érv. − Jól van, kikérdezünk titeket. Azután meglátjuk, mit tehetünk. A megbeszélt terv szerint a pásztorok mindannyian az ártatlanságukat

hangoztatták. Egymás után szabadon engedték őket. A rendőrség túlságo-san örült annak, hogy elkapta a nagyvadat, a kisebbekkel már nem foglal-kozott.

Page 165: Az Elet Faja - Christian Jacq

165

Neszmontu tábornok gyanakodva nézte a turbános férfit. − Te lennél az a lázadó, aki elrendelte Szihemben az egyiptomi helyőrség katonáinak a le-mészárlását?

− A Hírhozó vagyok. Isten engem választott, hogy eltiporjam az elnyo-mókat, és…

− ...és győzelemre vezesd a népet, tudom. Már huszadszor mondod. Ki áll mögötted? Ázsiaiak, líbiaiak vagy csupán a kánaániak?

− Isten engem választott, hogy… A tábornok megpofozta a rabot. − Néha sajnálom, hogy a fáraó tiltja a kínvallatást. Világos kérdésre vi-

lágos választ akarok hallani: Egyedül tetted, amit tettél, vagy valaki felbuj-tott rá?

− Isten engem választott… − Elég! Vigyék el, és folytassák a kihallgatását. Talán beszélni fog,

hogyha már nagyon megszomjazik. A Hírhozó tanításának köszönhetően a bamba meg volt győződve róla,

hogy dacolni tud az egyiptomiakkal. Egyikük sem tudott kihúzni belőle mást, mint azokat a betanult mondatokat, amelyeknek a kimondása megin-gathatatlanná tette őt.

− Tényleg azt az őrült gazembert kaptuk el − vélte a tábornok szárnyse-gédje.

− Kell még tennünk egy utolsó próbát − vezessétek végig a város utcáin! Amikor elindultak, a feladattal megbízott osztag tagjai azt hitték, hogy a

rab egyszerű csaló, mivel az emberek ügyet se vetettek rá. Ám egyszer csak egy asszony felkiáltott. − Ő az, felismerem! − Visszatért a Hírhozó! − tódította rá egy öreg. Néhány pillanat alatt összecsődült a nép. A rendőrök gorombán utat tör-

tek maguknak az emberek között, és visszavitték a rabot a kaszárnyába. − Semmi kétség, tábornok − jelentette ki egy tiszt. − Ez a bolond való-

ban a Hírhozó. Csak úgy kerülhetjük el, hogy ismét bajt okozzon, hogyha a lehető leghamarabb megmutatjuk a holttestét a népnek.

− Itass vele mérget! − rendelkezett Neszmontu. Miközben a tábornok hosszú jelentést írt a fáraónak, a bamba tökéletes

közönnyel fogadta a halált. Hiszen a Hírhozó megígérte neki, hogy pompás

Page 166: Az Elet Faja - Christian Jacq

166

palotába kerül, amelyet gyönyörű és szolgálatkész teremtmények laknak, akik minden kívánságát teljesítik, miközben a pohárnokok a legjobb borok-kal kínálgatják.

Page 167: Az Elet Faja - Christian Jacq

167

36

Iker a történtek után sem barátkozott a tanulótársaival, kizárólag a munká-nak szentelte napjait. Este beérte egy lencselevessel és főtt babbal, amely-hez hagymát és fokhagymával bedörzsölt kenyérhéjat evett, azután ricinus-olaj-lámpásokat gyújtott. Az olcsó olajat a legszegényebbek testápolásra is használták, de elsősorban világításra szolgált.

Az írnoktanonc kitartóan másolta a régi szövegeket, hogy bevésse őket az emlékezetébe és gyors, s egyszersmind olvasható kézírásra tegyen szert. Ahogy lerajzolt egy-egy gondolatot, olyan élővé változott, hogy számos körvonal teljesen beleivódott a lelkébe. A hieroglifák nem pusztán egymás után sorakozó képek voltak, jóval többet jelentettek ennél: az istenségek te-remtő tetteit visszhangozták, hogy minden szónak megadják teljes hatását.

Vajon az írás meghosszabbíthatja, és derűsebbé teheti az életet? Ahogy a szelleme magába itta a jeleket, amelyek szinte maguktól termettek ott a lapon, Ikernek egyre inkább a meggyőződése lett, hogy igen. Nem akart egyszerű írnok maradni, akinek a tevékenysége hivatali feladatokra korlá-tozódik, hanem meg akarta érteni a misztériumát ennek a nyelvnek, amely egyszerre elvont és konkrét, s amelynek az egyiptomi civilizáció a létét kö-szönheti.

A buzgó munka közben igyekezett nem gondolni a titokzatos papnőre, de egy-egy szófordulatnál ismét feltűnt előtte az arca, és esztelen remény-kedéssel töltötte el. Sosem láthatja viszont, hacsak írnoki képességei meg nem nyitják előtte Abüdosz kapuit. De talán vannak más ünnepek és más szertartások is, amelyeknek fényét emeli a jelenlétével!

Nem, nem adja fel a reményt. A papnőért indul a nyelvtan, a szavak, a hieroglifák meghódítására, érte tanulja meg helyes elrendezésüket a fán, a papiruszon vagy a kövön, hogy olyan harmóniát sugározzanak, amelyet csak az írás mesterei ismernek.

Iker gyakran felkereste a csacsiját, amelynek kényelmes helye volt a minden reggel frissre cserélt almon. Északi Szél jó étvággyal evett és szem-látomást hízott, hamarosan a sebe is csak rossz emlék marad.

Amikor először sétáltak ki a város környékére, a csacsi rögtön az élre állt, és tétovázás nélkül rátalált a helyes útra. Szemében határtalan öröm csillogott.

Page 168: Az Elet Faja - Christian Jacq

168

− Jó, hogyha igaz barátra lel az ember, akinek mindent elmondhat − val-lotta meg Északi Szélnek Iker, azzal elmesélte neki élete történetét, semmit sem hallgatva el belőle, miközben az állat figyelmesen hegyezte fülét.

− Nem érdekel azoknak a pökhendi, ostoba diákoknak a piszkálódásai. Inkább erőt adnak nekem! Ahogy látom, annyira el vannak telve magukkal, hogy nem tisztelik sem a többi embert, sem pedig a szent jeleket. Nekem pedig egyetlen vágyam az, hogy végigjárjam a saját utamat, nem törődve azzal, hogy ők mit gondolnak. Az ostobák terméketlenek, ez teszi őket iriggyé és féltékennyé. El akarnak tiporni mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Te és én testvérek vagyunk. Együtt szembeszállhatunk velük.

A szamár megnyalta megmentője kezét, aki sokáig simogatta, mielőtt visszatért volna a szobájába. Elalvás előtt, mint minden este, a hasára tette a bűvös vízilócsontot, amelyet Tesat asszonytól kapott a rossz szellemek tá-vol tartására, reggel pedig, amint felébredt, ráhelyezte a sólymot és a pávi-ánt ábrázoló két amulettjére, hogy feltöltse őket a gonosz elleni erővel.

− Holnap pihenőnapot kaptok − jelentette be Szepi tábornok annak a tíz di-áknak, akik az osztályában maradtak, s akikből valamikor magas rangú ír-nok válik majd.

Mint rendesen, Iker most is utolsóként hagyta el a termet. − Tábornok, egy nagy kérésem lenne. − Felhatalmazlak arra, hogy ne söpörd ki az osztályt a pihenőnapon. − Engedje meg, hogy betekinthessek a tartomány levéltárába! − Nem szeretnél inkább szórakozni, pihenni? − Előbb-utóbb úgyis találkozni fogok efféle iratokkal. Szeretném, ha ez

minél előbb megtörténne. − Milyen típusú iratok érdekelnek? − Ó, mindenféle. Nem szeretnék csak egyetlen dologgal foglalkozni. − Írok a számodra egy belépési engedélyt. A fiatalember igyekezett leplezni izgatottságát. Az engedély valóban kitárta előtte a levéltár kapuját. − Melyik nyilvántartást szeretnéd megnézni? − Mindent, ami hajókról és a hajók legénységéről szól, és a kereskedel-

mi szállítmányokra vonatkozik. − Mikortól kezdve?

Page 169: Az Elet Faja - Christian Jacq

169

− Legyen, mondjuk… három évvel ezelőttől. A levéltáros elvezette egy hatalmas, téglafalú terembe, ahol a polcokon

takaros rendben sorakoztak a papiruszok és a táblák. − Nem tűröm a rendetlenséget. Ha bármit széthagysz, meg fogom kérni

a tanítódat, hogy vonja vissza az engedélyedet. − Tartani fogom magam a szabályzathoz − ígérte Iker. Noha türelmetlen volt, igen módszeresen dolgozott. Nem ijedt meg at-

tól, hogy hosszú órákig tartó kutatás vár rá, ellenkezőleg! Biztos volt ben-ne, hogy ennyi irat között talál valamit, ami nyomra vezeti.

A Nyúl tartománya számos hajóval rendelkezett, de egyiket sem hívták Sebesjárású-nak. Ezen a csalódáson túllépve, Iker azt remélte, hogy a két tengerész, akiket keresett, korábban más hajókon is szolgált. De semmi nyoma nem volt sem Éleskésnek, sem Teknőcszemnek.

A különféle kereskedelmi expedíciók közül pedig egy sem ment Punt országába.

Az eredménytelen kutatás után csak a szemlátomást növekedő Északi Szél és Szepi tábornok órái mentették meg attól Ikert, hogy kihunyjon ben-ne a remény.

Amikor egy nap kilépett a tanteremből, miután minden zugát kisöpörte, Iker három csinos, vidám fiatal lányba botlott. Ruháik könnyen libbentek, csuklójukon és bokájukon karkötők villantak, nyakukat gyöngyök, fejüket búzavirágos diadémok díszítették… Igazi hercegnők voltak, s büszkén mu-togatták gazdagságukat.

− Te vagy Iker írnok? − kérdezte a legidősebb csábosan. − Még csak diák vagyok. − Úgy hallottuk, hogy túl sokat dolgozol − suttogta a legfiatalabb lány

pajkosan hunyorítva. − Én úgy gondolom, hogy sosem dolgozhatunk eleget. Annyi fontos

szöveg van, amit tanulmányoznunk kell! − Ez nem válik unalmassá idővel? − Ellenkezőleg! Minél többet foglalkozunk a hieroglifákkal, annál több

csodát fedezhetünk fel bennük. − És bennünk? Iker a füle tövéig elpirult. − De hát én… Mit is mondhatnék? Bocsássanak meg, el kell látnom a

Page 170: Az Elet Faja - Christian Jacq

170

szamaramat. − Az állatod érdekesebb nálunk? − kérdezte a harmadik lány, aki eddig

meg se szólalt. − Elnézésüket kérem, tényleg sietek. Iker elszökött, s fellélegzett, hogy sikerült megmenekülnie a három grá-

ciától, akik meglepően hasonlítottak egymásra. Biztosan nagyon kicsi volt közöttük a korkülönbség, ezért volt olyan nehéz megkülönböztetni őket el-ső pillantásra. De a szépségük túl mesterkélt volt, megjelenésük túl kere-sett, és rájuk gondolva Iker csak egyre vágyott: hagyják békén.

Ez a kívánsága nem teljesült. Még aznap este bekopogott az ajtaján a legkisebb lány. − Nem zavarlak, Iker? − Nem… azaz, igen… ide nem jöhet be, mert… − Mert már van bent egy másik lány? − Nem, természetesen nincs! – Akkor engedd, hogy odaadjam, amit készítettem neked! Erősen volt kifestve: túl sok zöld festék a szeme körül, túl sok okker az aj-kán, túl sok illatszer a bőrén.

Két tálcát tett le a földre. − Az elsőn jujubagyümölcsös sütemény van − magyarázta. − A szolgá-

lóm mozsárban finom porrá törte a gyümölcsöt, és én magam tettem hozzá a mézet, majd sütőben megsütöttem. A másodikon sajt van, zöld fűszerek-kel. A legszebb tehenünk tejéből készült. Gondolom, még sosem ettél ilyen finomságokat. Ha kedves leszel hozzám, többé semmiben sem szenvedsz hiányt.

− Ezt nem fogadhatom el. − Miért? − Maga biztosan nagyon fontos kisasszony, én pedig csak egy fiatal ír-

noktanonc vagyok. − Miért ne lehetne belőled is fontos ember? Hidd el, ebben sokat segít-

hetek! − Inkább magam boldogulok. − Ugyan, ne makacskodj! Merd csak azt mondani, hogy nem tetszem

neked…

Page 171: Az Elet Faja - Christian Jacq

171

Iker egyenesen a lány szemébe nézett. − Maga nem tetszik nekem. − Te szeretsz kockáztatni, Iker. Igazán nem tudod, hogy ki vagyok? − Bárki is, nem fogadom el a nagylelkű ajándékát. − Talán már foglalt a szíved? − Ez csak rám tartozik. − Felejtsd el azt a lányt! Hogyan mérhetné össze magát Dzsehutinak, a

Nyúl tartomány urának a lányával? A testvéreimmel magunk szoktuk kivá-lasztani a férfiakat, akikkel kellemesen tölthetjük az időt. Te vagy az egyik boldog kiválasztott.

A lány ezzel elkezdte lassan lecsúsztatni a válláról ruhája pántját. − Azonnal távozzon innen! − követelte Iker. − Ha megalázol engem, drágán megfizetsz érte! − Hagyja abba ezt a játékot, és hagyjon békén! − Ez az utolsó szavad? − Pontosan. A lány megigazította a ruhája pántját, és gyűlölködő pillantást vetett az

írnoktanoncra, aki felvette a földről a két tálat. − Nehogy itt felejtse ezeket! − Ezek az utolsó óráid ebben a tartományban, te kis arcátlan! Iker megetette a szamarát, azután az ebédlőbe ment. Csak az utolsó ka-

nálnál érezte meg, hogy furcsa íze van a levesnek. Töméntelen vizet ivott, hogy megszabaduljon a kellemetlen érzéstől, de épp az ellenkező ered-ményt érte el. A víz is ihatatlan volt.

Kérdőre akarta vonni a szakácsot, de sehol sem találta. Aztán egyszer csak elkezdett szédülni. Összeesett, és nem tudott többé

talpra állni. Elhomályosult a tekintete, mégis felismerte Dzsehuti három lányát. Azután látta, hogy a legkisebb fölé hajol. − Légy nyugodt, nem halálos méreg. Egyszerű altatót kevertünk az éte-

ledbe, hogy azt tehessünk veled, amit akarunk. Most majd megitatunk jó sok datolyapálinkával. A ruhád és a bőröd is bűzleni fog tőle. Teljesen ré-szeg leszel, mire rád találnak. Vicces, ugye?

Iker megpróbált tiltakozni, de összefüggéstelen szavai egymásba foly-tak.

Page 172: Az Elet Faja - Christian Jacq

172

− Aludj jól, te kis arcátlan, ha már vissza mertél utasítani minket! Mire felébredsz, beteljesedik a bosszúnk. Te pedig mindent elveszítesz.

− Olyan vagy, mint egy törött kormány − mondta Szepi tábornok Ikernek −, mint egy isten nélküli szentély, mint egy üres ház! Egy majmot is meg lehet tanítani táncolni, egy kutyát is be lehet idomítani, egy madarat is meg lehet fogni a szárnyainál fogva, de téged… Hogyan lehetne téged megnevelni? A szíved heves, a füled süket! Te, aki az én osztályomban tanulsz, lerészeged-tél és összemocskoltad az írnokruhát!

− Összeesküdtek ellenem! − jelentette ki a vádlott, akinek a feje még mindig nem tisztult ki teljesen.

Úgy tűnt, a tábornoknak lecsillapult a haragja. − Ugyan kik? − Olyan emberek, akik kihasználták a hiszékenységemet. − Nevezd meg őket! − Egyedül én vagyok felelős a történtekért, óvatosabbnak kellett volna

lennem. Tettek valamit a vacsorámba, és erőnek erejével leitattak. − Kicsodák? − Ha megmondanám, nem hinne nekem. Ha viszont hinne nekem, akkor

sem tehetne semmit azért, hogy megbüntesse őket. Csak rossz hírbe akartak hozni maga előtt. Mit érdemel egy írnoktanonc, akit részegen találnak, ha nem azt, hogy elcsapják az iskolából, sőt kitiltsák a tartományból is, amely befogadta?

− A tények tények, Iker. A te magyarázatod pedig túlságosan zavaros ahhoz, hogy hihető legyen. Ha be akarod bizonyítani az ártatlanságodat, akkor meg kell nevezned az ellenségeidet, és vállalnod kell a szembesítést.

− Semmi értelme nem lenne, tábornok. − Akkor csakis egy túlvilági jel másíthatja meg a döntésemet. Szepi két katonát hívott, hogy azok elkísérjék Ikert a Nyúl tartomány

déli határáig. Sajnálta, hogy így kell megválnia legjobb diákjától, de Iker túl nagy hibát követett el.

− Tábornok, nézze, ott! − kiáltotta az egyik katona hátrahőkölve. Egy fehér hasú kaméleon jött be a terembe. Különös tekintetét Szepire

emelte, aki azonnal kimondta a mondatot, amellyel meg lehetett nyugtatni az állatot. Kis tétovázás után a kaméleon visszament a szabadba.

Page 173: Az Elet Faja - Christian Jacq

173

− A kaméleon Anubisz egyik megjelenési formája – mondta a tábornok Ikernek. − Úgy látszik, kiváló párfogóid vannak.

− Akkor hát… nem űz el? − Ki lenne olyan bolond, hogy figyelmen kívül hagyja Anubisz közben-

járását? − Gondolja, tábornok, hogy egy nap bekerülhetek az abüdoszi Arany-

körbe? Szepi hirtelen megdermedt. Ikernek az volt az érzése, mintha egy fürké-

sző tekintetű szoborral állna szemben. − Ki beszélt neked erről a körről? − Ez a kör nem csupán egyszerű költői kép, ugye? − Válaszolj a kérdésemre! − Egy kertész. Az útjaink találkoztak, azután szétváltak. − A költők el tudják bennünk ültetni az álmokat, fiam. De te dolgozz

csak, hogy írnokká válhass, és foglalkozz a valósággal!

Page 174: Az Elet Faja - Christian Jacq

174

37

Dzsehuti magas támlájú karosszékében ült, három lánya türelmetlenül to-porgott előtte.

− Beszélhetünk végre veled? − kérdezte a legidősebb. − Rögtön, csak elolvasom ezt az iratot. A tartomány kormányzója az olvasás végeztével komótosan összehajto-

gatta a hosszú papiruszt. − Mi történt, kedveseim? − Apám! Fel vagyunk háborodva, és a legfelsőbb bíránkhoz akarunk

fordulni! − Máát istennőre gondolsz? − Nem, rád! Szégyenletes dolog történt a tartományodban, és a bűnös

büntetlen maradt. Dzsehutira láthatóan nagy hatást tettek leánya szavai. − Ez valóban nagy baj. Többet is tudtok az esetről? − Iker írnoktanonc datolyapálinkát lopott és lerészegedett − kezdett bele

hevesen a legkisebb lány a mondandójába. − Méltatlanul viselkedett, az ilyesmire nincs is szó! És ma reggel láttuk, hogy ez a gazember belépett Szepi tábornok iskolájának az ajtaján, mintha mi sem történt volna! Azon-nal tenned kell valamit, apám, el kell űznöd Ikert a tartományunkból!

Dzsehuti komoly tekintetében kis gúny villant, ahogy a lányaira nézett. − Nyugodjatok meg, lányaim, ezt az ügyet már tisztáztam. − Ezt… ezt hogy érted? − Az a szerencsétlen fiatalember rosszakaróinak esett áldozatul, de

Anubisz isten a védelmébe vette, kaméleon formájában megjelent, és ebből megtudtuk, hogy Iker igazat mondott.

− Megvádolt valakit? − kérdezte az idősebb lány aggodalmasan. − Nem. Ez is egy újabb bizonyítéka a nagylelkűségének. Ti nem gyanít-

játok, ki tehette? − Mi? Hogyan is… Nem, természetesen nem! − Gondoltam. Tudjátok meg, hogy Ikert nagyon értékes ifjúnak tartom.

Tudom, hogy kiváló írnok lesz belőle, és nem fogom tűrni, hogy bántsák. Bárki próbál is ártani neki, szigorú büntetésben lesz része. Jól megértetté-tek, kedveseim?

Page 175: Az Elet Faja - Christian Jacq

175

A lányok bólintottak, és magára hagyták apjukat. A fogadóterembe szin-te ugyanabban a pillanatban belépett egy kis, sovány ember, aki vézna ter-metéhez képest igen súlyos bőrtáskát cipelt.

− Ah, Gua orvos! Már jó ideje reméltem, hogy eljön. − Maga a tartomány kormányzója − fojtotta belé a szót az orvos meg-

szokott, csípős modorában −, de nem csak magát kell kezelnem. A sok re-umás, fülfájós és fekélyes között, azt sem tudom, mihez kapjak. Azt hinné az ember, hogy a betegek összebeszéltek ma reggel! Jó lenne, ha ifjú kollé-gáim jártasabbak lennének a tudományban, és szívvel-lélekkel dolgozná-nak. De hagyjuk… Ma mi a baja?

− Nehéz az emésztésem, és… − Ezt már elégszer hallottam. Túl sokat eszik, túl sokat iszik, túl sokat

dolgozik, és nem alszik eleget. Nem hajlandó belátni, hogy már jócskán benne jár a korban. Az orvostudomány tehetetlen ennyi konoksággal szem-ben. Azt hiába remélem, hogy változtat a szokásain. Maga a legrosszabb betegem, mégis kénytelen vagyok meggyógyítani.

Az orvos minden egyes látogatása ezzel a szónoklattal kezdődött. Dzsehuti őrizkedett attól, hogy belefojtsa a szót, mivel Gua kezelése min-dig ugyanolyan hatásos volt, mint amilyen helyes a diagnózisa.

Az orvos kivett a táskájából egy edényt: térdelő embert formázott, aki bal kezével támasztotta a vállán tartott vázát. Az edényen a következő fel-irat állt az orvos keze írásával: „Belefáradtam, hogy mindent én hordoz-zak.”

− Ez itt egy hashajtó. Sörélesztő, ricinusolaj és néhány más dolog van benne, hogy mifélék, azt szükségtelen tudnia. A gyomra békében fogja hagyni, sőt el is fogja felejteni, hogy van egyáltalán emésztőcsatornája. Azt fogja hinni, hogy jó egészségben van. Ami öreg hiba, de nem tudom, én mit tehetnék ellene. Holnapután találkozunk.

Gua, mint egy fáradhatatlan hangya, máris indult tovább egy másik be-teghez.

Most Szepi tábornok jelent meg a kormányzó előtt. − Hogy szolgál az egészsége, nagyuram? − Rosszabbat is megéltem már, de azt hiszem, hogy eljött az újjáéledés

ideje. − A szertartási papjaim felkészültek rá − jelentette ki Szepi −, és

Page 176: Az Elet Faja - Christian Jacq

176

Abüdosz vize is a rendelkezésére áll. − Szükséged lesz egy írnokra, aki segédkezik neked. Akár Iker is lehetne. A tábornok habozott. − Egy kissé túl korai volna, nem? − Lehet-e túl korán kezdeni az oktatását annak, akinek az istenek jelöl-

ték ki az útját? − Szerettem volna, ha több időm van a felkészítésére… − Hogyha tényleg az, akinek gondoljuk − vágott a tábornok szavába

Dzsehuti −, akkor ennek a szertartásnak az átélése még inkább öntudatra ébreszti. Ha tévedtünk, akkor legfeljebb hamarabb kiderül, hogy csak egy kérkedő, aki légvárakat épít.

Szepi azt kívánta, bárcsak megóvhatná legjobb diákját, de nem tehetett mást, meghajolt a kormányzó akarata előtt.

Ikernek még mindig semmi kapcsolata nem volt a társaival, akik irigyen fi-gyelték kiváló eredményeit. Mindenki belátta, hogy ez az idegen fiú az osz-tály legkiválóbb diákja, messze megelőzi a többieket. A legnehezebb szö-vegeket is szemtelenül könnyedén felfogta, ráadásul minden feladatot meg-oldott, mintha semmi nehézség sem lenne bennük. Szepi tábornok már egy rendelet megfogalmazását is rábízta, amely az áradás elvonulta utáni föld-mérésre vonatkozott.

Vagyis Ikert máris kinevezték a Nyúl tartomány írnokává, és hamarosan elhagyja az iskolát, hogy elfoglalja első állását.

Amióta olyan csúnyán pórul járt, minden egyes étkezés előtt kikérdezte a szakácsot. Ez utóbbi tudta, hogy őt tennék felelőssé, ha megismétlődne az eset, ezért minden ételt megkóstolt.

− Ma este később vacsorázol − szólt Ikernek Szepi. – Rendben vannak az íróeszközeid?

− Mindig magammal hordom őket. − Akkor kövess! Iker érezte, hogy nem szabad kérdezősködnie. A tábornok arckifejezése

olyan eltökélt volt, mintha csak egy bizonytalan kimenetelű csatába indult volna.

Page 177: Az Elet Faja - Christian Jacq

177

A Nyúl tartomány urai a Nílus keleti partján, egy domb tetején ásatták ki a sírjukat. Egyik oldalról a folyó, másik oldalról a sivatag fölé magasodtak, amely felé egy ösvény kanyargott, majd két sziklafal között a távolba ve-szett.

A Dzsehuti számára készült örök lakhelyet két katona őrizte, és a fák-lyák fényében az építmény lenyűgözte az érkezőket: tágas portikuszát két, pálmalevél-fejű oszlop tartotta, négyszögletes kamrájából még egy hátsó, kis szentély nyílt.

Iker megállt a küszöbön. − Azt mondtam, kövess! − emlékeztette Szepi. A fiatalember elszorult torokkal, habozva lépett be a sírba. Dzsehuti a hátsó szentély előtt állt. Egyszerű, régimódi kötényében ma-

gasabbnak és kövérebbnek tűnt, mint általában. Egyszer csak félhomály borult a helyiségre. Két szertartási pap egy-egy korsót hozott, amelyeket jobbról-balról a

kormányzó mellé helyeztek. Már csak egyetlen lámpás világított, ezt Szepi tábornok tartotta a kezében.

− Mondd ki a szavakat! − kérte Ikert. − A hangodtól valósággá válnak. Az ifjú felolvasta a gyönyörű, aranyos színű papiruszon álló mondato-

kat. − Az élet vize tisztítsa meg az Urat, egyesítse erőit, és üdítse fel szívét! A szertartási papok Dzsehuti feje fölé emelték a két korsót. Iker arra számított, hogy víz fog ömleni belőlük, ehelyett vakító fénysu-

garak borították be az öreg Dzsehutit. Iker ösztönösen behunyta a szemét. Az első pillanatban azt hitte, hogy

csak káprázott a szeme, azután az eszébe jutott, hogy a nagy fényesség meg is vakíthatja, mégis kinyitotta a szemét.

Most már lágy fény burkolta Dzsehutit, és úgy tűnt, mintha a kormány-zó több évet fiatalodott volna.

− Te akartad látni Abüdosz Aranykörét − mondta Ikernek Szepi tábor-nok −, nézd csak, hogyan hat az emberre!

Page 178: Az Elet Faja - Christian Jacq

178

38

Ikernek egész éjszaka nem jött álom a szemére. A különös szertartás min-den részlete mélyen belevésődött az emlékezetébe, de hiába próbálta meg-érteni Szepi tábornok szavainak rendkívüli értelmét.

Persze nyomára kell bukkannia azoknak, akik megpróbálták eltenni őt láb alól, és rá kell jönnie, hogy mi vezérelte tettüket. Azonfelül meg kell fejtenie az Abüdoszi Aranykör titkát, és viszont kell látnia a gyönyörűséges papnőt is, akire nap mint nap egyre növekvő szerelemmel gondolt.

Túl sok feladat és teljesíthetetlen küldetés ez egy magányos, vagyonta-lan fiatalembernek… De nem akkor, ha Iker az a fiatalember! Persze ezer-szer is meg kell birkóznia majd a kétséggel és a reményvesztettséggel, felül kell kerekednie rajtuk, és utat kell vágnia magának ott, ahol nincsenek utak.

A megpróbáltatások és a nehézségek eddig is csak még eltökéltebbé tet-ték. Hogyha nem tudná leküzdeni őket, az azt bizonyítaná, hogy méltatlan a feladatra. Márpedig akkor az élet elveszítené az értelmét számára.

− Ikert, az írnokot kéretik a kormányzó palotájába – jelentette az őr. Az ifjú sietősen összeszedelőzködött, fogta az írószerszámait, és beletet-

te őket az egyik táskába, amelyet vígan vitt utána az erőre kapott Északi Szél.

Mire a palotához értek, Dzsehuti már beült legkényelmesebb hordszé-kébe.

− Gyerünk! − rendelkezett. Iker arra számított, hogy egy egész sereg írnokhoz kell csatlakoznia,

akik rendszerint követik urukat, hogy feljegyezzék rendelkezéseit. De egyedül ő volt ott, és néhány pillanatra teljesen elfogta a pánik. Ho-

gyan tudna ő, kezdő létére eleget tenni több tapasztalt írnok feladatának? De nincs választása, és nem hátrálhat meg.

Dzsehuti a tartományt keresztülszelő csatorna mentén vitette magát. Először a vadaknak fenntartott zöld, mocsaras területet vette szemügyre, azután földművesekkel, kertészekkel, szőlészekkel és pásztorokkal találko-zott a termőföldeken. Később felkeresett néhány fazekas-, ács- és szövő-műhelyt, majd pékekkel és sörfőzőkkel beszélgetett, akiket figyelmeztetett, hogy gondosabban dolgozzanak, mert az utóbbi hetekben többen is panasz-kodtak termékeikre.

Page 179: Az Elet Faja - Christian Jacq

179

Dzsehuti meglepő lendülettel végezte a munkáját. Mindenkit ismert, mindig a megfelelő szavakkal szólt az emberekhez, és tanácsaival segítette, hogy jobban végezzék munkájukat. A nap előrehaladtával a fáradtság leg-kisebb jele sem látszott rajta.

Írnoka állta a sarat, jóllehet csuklója már fájt a gyors jegyzeteléstől. Dzsehuti végül visszatért a palotájába, ahol könnyű sörrel oltotta szom-

ját, s Ikert is ezzel kínálta, miközben átnézte az ifjú munkáját. − Elég jól boldogultál a feladattal − állapította meg. − Írj egy összefog-

lalót is, hogy később ellenőrizhessem, valóban követték-e a javaslataimat. Fontos a szó, de csak a tett számít.

− A szertartás az egy tett? − Sőt! A legfőbb tett, mivel jelenvalóvá teszi azt, amit az első alkalom-

mal az istenek vittek véghez. − Ami tegnap este történt önnel, nagyuram… − Az egyfajta újjászületés volt, feltétlenül szükséges szertartás egy ko-

rombeli ember számára, aki súlyos felelősséget cipel a vállán. Ha felmér-ted, milyen gazdag ez a tartomány, azt is beláthatod, hogy ezt a gazdagsá-got csak úgy őrizhetjük meg, ha megszállottként dolgozunk. Itt senki sem húzódozik a munkától. Ha pedig valaki csalni próbál, arra elég hamar rájö-vök. De van egy ember, aki ezt a szép egyensúlyt le akarja rombolni: Szeszósztrisz fáraó. Ő az ellenségünk, Iker.

A fiú zavarba jött. A kormányzó biztosan nem véletlenül mondta ezt ne-ki… Talán ezzel akarta tudomására hozni, hogy ki ítélte őt halálra?

Dzsehuti elégedett lehetett, hogy mezőgazdasága virágzott, de közben szorongással töltötte el az, hogy nem kapott híreket a memphiszi udvarból. Az uralkodó talán azt hiszi, hogy összejátszott a szihemi lázadókkal? Ha igen, akkor fognia kell a vándorbotját, és szövetkeznie kell a többi tarto-mány kormányzójával, hogy visszaverhessék a fáraó támadását, amire előbb-utóbb biztosan sor kerül.

Szepi tábornok nem osztotta ezt a véleményét. Ő nem hitt egy ilyen al-kalmi szövetségben, amely szerinte fájó vereséghez vezetne, s minden szö-vetséges csak veszítene vele. Szepi úgy vélte, hogy többre mennének, ha közvetlenül tárgyalnának Szeszósztrisszal, és megpróbálnák meggyőzni őt Dzsehuti álláspontjának igazáról.

Ám a kormányzó tétovázott, és ez a halogatás, ami olyan kevéssé illett a

Page 180: Az Elet Faja - Christian Jacq

180

jelleméhez, lobbanékonnyá tette. Egy fekete íbisz szállt le Iker előtt, és mereven bámulta a fiút. Azután

tett néhány lépést, lába nyoma ott maradt a porban egy háromszöget adva ki, amelynek csúcsát a madár megkaparta a csőrével, majd elrepült.

− Mit gondolsz erről? − kérdezte Dzsehuti. − Megtanultam, hogy nyugodtan ihatunk a vízből, amelyből az íbiszek

isznak, hiszen jelek által ők közvetítik számunkra a kezdetek fényét. Íme, ez itt egy jel, nagyuram: a háromszög a teremtő gondolat első kifejezése. Más szóval, alkosson valami nagyot, és a gondjai szertefoszlanak.

− A tanítód jól tanított. Valóban ez lehet a jel értelme. Dzsehutiban hirtelen felötlött egy nagyszerű terv. Hogyha sikerül meg-

valósítania, még Szeszósztriszt is elkápráztatná vele. − Szepi tábornok beszélt nekem az Abüdoszi Aranykörről... − hozako-

dott elő Iker a kérdésével. − Szeretnék… − Szepi tábornok elutazott, a küldetése meghatározatlan ideig tart. Ne-

ked pedig sok munkád lesz. Ma estétől a palotában fogsz lakni, már az egyik dolgozószobát is előkészítették neked. Összegyűjtesz minden jelen-tést tartományom erejéről és gyengeségeiről, és összefoglalod a lényeget. Tudni akarom, hogy mire vagyunk képesek, ha összecsapásra kerül sor.

Ferdepofa egy nádszéken ült. Éppen végzett egy gazellacombbal, miközben Sab, a Sunyi a szélben táncoló papiruszvirágokat nézve töprengett magá-ban.

− Eleget vártunk, Ferdepofa! Ideje útnak indulnunk. Sab kifogyott az érvekből. Most már ő is tudta, hogy a Hírhozó nem jön

többé. Vezér nélkül pedig ismét csak egy piti tolvaj lesz belőle, bizonytalan jövővel.

− Jó csapatot alkotunk − vélte Ferdepofa −, senki se veheti fel a harcot velünk. Ránk vár minden gazdag villa a Delta-vidéken! Felejtsd a múltat, barátom, és gyerünk, csináljuk meg a szerencsénket!

Fájdalomkiáltás hasított a mocsár páratelt levegőjébe. − Az őrszem… megtámadták az őrszemet! Ferdepofa harcosai felkapták fegyvereiket, és felsorakoztak, hogy beke-

rítsék a támadót. A Hírhozó láttán földbe gyökerezett a lábuk.

Page 181: Az Elet Faja - Christian Jacq

181

− Melyikőtök merészel rám támadni? − Maga, maga… megmenekült tőlük! − kiáltotta Sab örömmel. − Ezt nevezem! − állapította meg Ferdepofa. − Talán kidöntötte a börtön

falát? − Annál is jobb történt! Az ellenségeink szentül hiszik, hogy kivégezték

a Hírhozót. Az egyiptomiak számára nem létezem többé. Tehát jelentős előnyre tettünk szert: az árnyékban cselekedhetünk, anélkül hogy bárki is gyaníthatná, honnan záporoznak a csapások rá.

Sab, a Sunyi szinte itta vezére szavait. − Hát a kánaáni lázadást nem kell tovább szítanunk, uram? − Szeszósztrisz fáraó kemény ellenlépést tett, az egész tartomány nyü-

zsög a hadseregétől. Szihem új helyőrségében igazi katonák szolgálnak, akik kegyetlenül elfojtanak minden zendülési kísérletet. De nem ez a leg-nagyobb baj. Ahogy keresztülhaladtam a városokon és a falvakon, látnom kellett, hogy milyen gyávák a lakóik. Ezek a birkák képtelenek fellázadni a hódító ellen, nem fogják az életüket adni az igaz Isten uralmáért. Csak ál-tatnánk magunkat, ha rájuk akarnánk támaszkodni.

− Engem ez nem lep meg − jelentette ki Ferdepofa. − Én sosem hittem ezekben a szájhősökben! Mi bezzeg nem ijedünk meg!

− Ugye van valami új terve? − kérdezte Sab aggodalmasan. − A szihemi kaland nagyon hasznos volt − erősítette meg a Hírhozó. − Akkor − vágott közbe Ferdepofa − mivel kezdünk, egy tanyával vagy

egy villával? − Te mondd meg, melyik a legjobb! − Egy magányosan álló tanya, kevés cseléddel. Bele kell jönnünk a gya-

korlatba. Ami a zsákmányt illeti… − Mindet megtarthatod. Sab, öt ember és én Memphiszben fogunk lete-

lepedni. − Memphiszben? De hát az a város tele van rendőrrel! − De mi ott nem teszünk semmi rosszat. Ellenkezőleg! Elvegyülünk a

nép között, mint becsületes kereskedők, hogy a lehető legtöbbet megtud-hassuk az ellenségről. Sokkal jobban meg kell ismernem a fáraót és a kör-nyezetét ahhoz, hogy le tudjam győzni. Egyik célunk tehát az lesz, hogy egy szövetségest találjunk a palotán belül.

− Az lehetetlen! − vélte Ferdepofa.

Page 182: Az Elet Faja - Christian Jacq

182

− Nincs más megoldás, barátom. Te a rajtaütésekkel meggazdagodsz, és amikor kérem, megadod nekem a szükséges segítséget. Hiszen eszedbe se jutna elárulni engem, ugye?

A Hírhozó tekintete rettenetesebb volt, mint egy sivatagi démoné. Ferdepofa tudta, hogy a turbános ember olvas a gondolataiban, semmi

esély nincs rá, hogy becsapja. Amikor a Hírhozó rátette a kezét a vállára, úgy érezte, mintha egy raga-

dozó madár karmai mélyednének a húsába. − Egy enyveskezű senki voltál, én pedig olyan gyilkossá tettelek, aki

egy egész országot rettegésben fog tartani. Ne viselkedj úgy, mint egy szá-nalmas csirkefogó! Értsd meg, hogy a legfőbb hatalom két talapzaton nyug-szik: erőszakon és megvesztegetésen. Te leszel az előbbi, Sab az utóbbi. Ju-talomképpen gazdag leszel, hű barátom, és mindent megszerezhetsz ma-gadnak, amire csak vágysz. De türelmesnek kell lenned, csak álarcban dol-gozhatsz, és óvatosan meg kell tervezned minden lépésedet.

Ferdepofát most először teljesen meggyőzték a Hírhozó szavai. Ez az ember egy igazi hadvezér, aki képes kigondolni és megvalósítani a stratégi-áját. Ha neki engedelmeskedik, az erőt jelent, nem gyengeséget.

− Benne vagyok − határozott Ferdepofa.

Page 183: Az Elet Faja - Christian Jacq

183

39

Szenankh főkincstárnok felügyelete alatt a szakértők kiadták utasításaikat a csatornatisztítóknak és a gátépítőknek a következő áradásra való felkészü-lésre. A feladat nagysága miatt a földműveseket robotra kötelezték: vissza kellett hordaniuk a töltésekre a lemosott földet, helyre kellett hozniuk a vízi utakat és a medencék alját, be kellett tömniük a repedéseket. A júniusi hő-ségben nehéz volt a munka, de mindenki tudta, milyen fontos, hogy elvé-gezzék. A víztározóknak készen kell állniuk arra, hogy a lehető legtöbb vi-zet befogadják, amelyből azután egészen a következő áradásig lehet öntöz-ni a mezőket és a kerteket. Más munkacsapatok száraz fát halmoztak fel tél-re, megint mások korsókat töltöttek meg szárított gyümölcscsel, hogy le-gyen mit enni az áradás első napjaiban, amikor a Nílus hajózhatatlan. Né-hány falu önellátásra kényszerült ilyenkor, tehát előre gondoskodni kellett a lakók számára szükséges élelemről.

Minden rendben ment, ám Szenankhot ez még nem nyugtatta meg telje-sen. Egy nagyon fontos hírt várt délről.

A hadsereg egyik postása hozta meg az értesítést. Az életvidám kincs-tárnok arckifejezése egy csapásra megváltozott. Éppen bőséges reggelijé-nek akart nekilátni, de a hírtől elment az étvágya.

Tőle szokatlan sietséggel indult a fáraó munkaügyi minisztériumába, ahol Szehotep félbeszakította megbeszéléseit, hogy azonnal fogadhassa őt.

− Értesítsük őfenségét, vagy jobb, ha eltitkoljuk előtte az igazságot? − Igazad van, hogy felteszed ezt a kérdést − vélte Szehotep. − Hogyha

tájékoztatjuk az uralkodót, akkor nem fog tétlenkedni, és valószínűleg esz-telen veszélyt vállal magára. De a tanácsa tagjai vagyunk, és súlyos hiba lenne hallgatnunk.

− Én is így gondolom. A két miniszter tehát kihallgatást kért a fáraótól. Szenankh vitte a szót. − Több megfigyelés is megerősíti, fenség. A ciklámenek a lehető leg-

messzebbre eresztik gyökereiket a víz után. Tehát semmi kétség: túl gyenge lesz az áradás. Vagyis három közepes év után, amikor nem tudtuk feltölteni a gabonakészleteinket, most éhínség fenyegethet.

− Nem véletlen, hogy most ez a csapás ér minket − ítélte meg a helyze-tet Szeszósztrisz. − Ozirisz akáciája sorvad Abüdoszban. Az áradás ura ez-

Page 184: Az Elet Faja - Christian Jacq

184

zel elégedetlenségét jelzi nekünk. Elephantinébe kell mennem, hogy tiszte-legjek előtte, és helyreállítsam a harmóniát.

Pontosan ettől a döntéstől tartott a két miniszter. − Fenség − emlékeztette Szenankh az uralkodót −, az a tartomány nem

biztonságos. A kormányzója ellenzi az ön hatalmát, és a milíciája híres a kegyetlenségéről. Ráadásul ahhoz, hogy Elephantinébe jusson, több ellen-séges területen is át kell haladnia. Biztosan meg fogják támadni a hajóját.

− Azt hiszed, nem tudom felmérni a veszélyt? De van egy másik ve-szély, ami sokkal súlyosabb: az éhínség. Ennek a fenyegetését mindenáron el kell oszlatnom a fejünk felől.

− Ebben az esetben, fenség, mozgósítani kell valamennyi csapatunkat − javasolta Szehotep.

− Kánaán földjéről nem vonunk ki csapatokat. Ott csak az erős katonai jelenléttel tarthatjuk fenn a békét, amelyet helyreállítottunk. Nekem elég lesz egy könnyű hajókból álló flottilla. A lehető leghamarabb álljon indu-lásra készen!

Neszmontu tábornok maga választotta ki a húsz hajót és a legénységet, de nagyon nem tetszett neki ez az utazás, és nem állhatta meg, hogy ezt a vé-leményét el ne mondja az uralkodónak, aki figyelmesen meghallgatta.

− Tegyük fel, fenség, hogy az új szövetségese, Uakha nem képmutató, és valóban semleges marad. Ez nem ok arra, hogy elfeledkezzünk az öt má-sikról! Először is ott van a hármak csoportja: Khnumhotep, Dzsehuti és Ukh. Hiába szerepel a nevünkben a „hotep”, „a béke”, minden gondjuk az, hogy egyre erősebb milíciájuk legyen. Szerencsére annyira ragaszkodnak öröklött előjogaikhoz, hogy úgy látszik, képtelenek egyesíteni erőiket. Hogyha az ő tartományaikon túljut, Upuautba, Assziut tartomány kormány-zójába ütközik. Ő igazi harcos, aki habozás nélkül megindítja ön ellen a támadást! És hogyha valami csoda folytán mégis meglátjuk Elephantinét, még hátravan a legrosszabb, Szarenput és a fegyveres hordái, amelyeket a vadállatoknál is kegyetlenebb núbiaiak erősítenek. Remélem, világosan be-széltem, fenség.

− Nem is beszélhetett volna világosabban, tábornok. A hajóim készen állnak?

− De fenség…

Page 185: Az Elet Faja - Christian Jacq

185

− Minden életben elérkezik a pillanat, amikor egy embernek, bármilyen rangban álljon is, bizonyítania kell igazi értékét. Számomra elérkezett ez a pillanat, és ezt mindenki érzi. Ha nem mentem meg Egyiptomot az éhínség-től, nem vagyok méltó arra, hogy kormányozzam.

− Pedig tudja, hogy nincs semmi esélyünk, és hogy ennek az utazásnak tragédia lesz a vége.

− Hogyha az északi szél kedvez nekünk, és a hajósaink elég ügyesek, akkor lesz egy nem elhanyagolható előnyünk: a gyorsaság.

− A legjobbakat válogattam ki, és még ügyesebbé teszi majd őket a ha-lálfélelem.

A parancs, az parancs; az öreg tábornok nem tett fel több kérdést. Az ő parancsnoksága alatt még senki sem hátrált meg semmilyen feladattól.

Medesz hasmenést kapott, és nem a hőségtől vagy valamilyen ételtől, ha-nem a félelemtől. Rettegett, hogy egyik pillanatról a másikra ellenséges ha-jók tűnhetnek fel a láthatáron, belefúródhat egy nyíl, vagy átdöfheti egy kard, és ettől az emésztése felmondta a szolgálatot. Még Szobek, a Védel-mező jelenléte sem nyugtatta meg. Akármennyire érti is a dolgát, mit tehet-ne a tartományi kormányzók seregeinek támadásával szemben?

Medesz nem így képzelte első hivatalos részvételét egy királyi utazáson. Mégis jó képet kellett vágnia hozzá, egy szóval sem bírálhatta ezt az őrült kalandot, amelyben Egyiptom teljes kormánya oda fog veszni.

− Valami baj van? − kérdezte tőle Szehotep, a királyi pecsét hordozója gonoszkodó mosollyal.

− Nincs, nincs, csak ettől az időtől felfordult a gyomrom. − Szerintem hamarosan kitör a vihar. − Akkor ki kell majd kötnünk. Ezek nem elég erős hajók ahhoz, hogy

állják a Nílus haragját. − Az biztos. Igyon egy kis langyos sört, és egyen száraz kenyeret, attól

majd helyrejön a gyomra. Az égiháború pont akkor szabadult el, amikor a flottilla az első veszé-

lyes terület közelébe ért. Villámok cikáztak, az ég szokatlan dühvel dörgött. Az uralkodó hajóján felkészültek a kikötéshez. − Továbbmegyünk! − parancsolta Szeszósztrisz. − De fenség − ellenkezett Neszmontu tábornok −, az túl kockázatos!

Page 186: Az Elet Faja - Christian Jacq

186

− A legjobb lehetőség arra, hogy túljussunk az első akadályon. A le-génységet, ugye, gondosan megválogattad?

Medesz elképedten látta, hogy a vezérhajó a viharral dacolva a folyó közepén marad, és a többi hajó is követi példáját.

Az ájulás határán bemenekült a kabinjába, hogy ne is lássa, ahogy el-süllyednek.

A dühöngő hullámverésben siralmasan nyöszörgött a hajótest, az árbo-cok meghajoltak, majd’ eltörtek, a fedélzeti korlátok kiszakadtak. Két hajós a vízbe esett, senki sem segíthetett rajtuk.

Szeszósztrisz maga ragadta meg a kormányt. Nekifeszült a szélnek, rendkívüli összpontosítással, keményen szembeszállt Széth haragjával.

Amikor a napfény végre áttört a sűrű fekete fellegeken, és a Nílus csil-lapodni kezdett, a király ismét a kapitányra bízta a kormányrudat.

− Széth el akart mindent pusztítani − állapította meg Szeszósztrisz −, de segített nekünk. Mutassunk be neki áldozatot ezért!

A király meggyújtott egy parázstartót, és egy kis agyagfigurát égetett el rajta, amely késsel átdöfött hím antilopot ábrázolt. A csodás négylábú olyan szívós, hogy a legnagyobb sivatagi forróságot is kibírja. Vajon nem adott egy kicsit a képességéből a fáraónak?

− Átjutottunk − állapította meg Neszmontu tábornok. – A három kor-mányzó képtelen volt fellépni ellenünk!

A tábornok öröme nem tartott sokáig. − Most még előttünk áll Assziut és az a harcias Upuaut − jelentette be. −

Vagyis ádáz küzdelemre van kilátásunk. Leszállt az éj, amikor a flottilla a második veszélyes vidékre ért. A

többnapi szakadatlan hajózás után az emberek már fáradtak voltak. Azt pe-dig, hogy sötétben hajózzanak, senki sem kockáztatta volna meg, főleg nem ebben az időszakban, amikor a folyam szeszélyétől és a vízilovaktól egy-aránt tartani lehetett.

− Két nap pihenőt javaslok, hogy felkészüljünk az összecsapásra − mondta Neszmontu.

− Folytatjuk az utat − határozott Szeszósztrisz. − Hogyha meggyújtjuk a fáklyákat, amelyek szükségesek a biztonságos

haladáshoz, az assziuti milícia könnyen észrevesz minket! − tiltakozott az öreg tábornok.

Page 187: Az Elet Faja - Christian Jacq

187

− Ezért maradnak meggyújtatlanul a fáklyák. − De fenség, hogyha… − Tudom, Neszmontu. Az egyetlen megoldás, ha próbára tesszük a sze-

rencsénket. Szeszósztrisz az első hajó orrában állva folyamatosan megadta a haladás

irányát és ütemét. Az újhold éjszakáján ez különösen kemény feladatnak bizonyult. A fáraó egyszer sem tévedett, egyetlen istenség sem támasztott elé akadályt, így a flottilla csendesen siklott tovább a nyugodt folyón.

Neszmontut nem kis büszkeséggel töltötte el, hogy egy olyan embert szol-gálhat, mint Szeszósztrisz. Persze a neheze még hátravolt, de a katonák és a hajósok egyre jobban tisztelték az uralkodót. Mi félnivalójuk lehet, ha egy ilyen vezér parancsnokol, aki maga is cselekszik?

A szemük elé táruló látvány mégis a kedvüket szegte. Elephantinéhez közeledve, a partokon repedezett volt a föld. Emberek

és állatok szenvedtek a forróságtól, a napégette mezők az áradást szomjú-hozták. A szamarak dolgoztak, gabonazsákokat cipeltek egyik faluból a másikba, a földművesek pedig lassan a cséplés végére értek. De minden egyes lépés, minden egyes mozdulat nagy erőfeszítést kívánt.

− Fenség, észrevettek minket − állapította meg Neszmontu. A tábornok egy núbiaira mutatott, aki egy pálma tetején gubbasztott, s

onnan integetett egy társának, aki valamivel távolabb őrködött. Az ismeret-len hajók érkezésének híre így fától fáig haladva hamar eljut Szarenput tar-tományi kormányzóhoz.

− Nem lenne okosabb kikötni, és kidolgozni a stratégiánkat? − Folytatjuk az utat. A szél elállt, az evezősökkel már lassabban haladtak tovább a hajók, de

a katonák szíve egyre hevesebben dobogott. Nem lesz gyerekjáték a jól fel-szerelt és nagy létszámú helyi milíciával való összecsapás. Hacsak valami csoda nem történik, a harcot biztosan elvesztik.

A viszonylag nyugodt órákban Medesz egészsége helyreállt, de most ismét fájdalmasan csikart a hasa. Szarenput milíciája híres volt kegyetlen-ségéről.

Szeszósztrisz nincs tudatában ellenfele túlerejének, de hátha a veresége győzelemmé válhat Medesz számára. Ha a megfelelő pillanatban kiugrik a

Page 188: Az Elet Faja - Christian Jacq

188

partra, és megadja magát Szarenput katonáinak, hűbéri esküt tehet a kor-mányzónak, hogy szolgálni fogja, elárulhatja neki a memphiszi udvar titka-it, szövetséget ajánlhat.

Szobek pattanásig feszült idegekkel figyelt, felkészült arra, hogy az éle-te árán is megvédelmezi a fáraót. Az ellenség feltehetően nagy vesztesége-ket szenved, mielőtt a közelükbe érhetne, és emiatt esetleg meghátrál. Min-denesetre csak ebben lehetett bízni.

Szehotep olyan nyugodtnak tűnt, mintha csak egy rangos lakomára igyekezne, amelyről semmiképpen sem akar lemaradni. Ki hitte volna, hogy félelem rágja a lelkét?

− Itt vannak, fenség − jelentette Neszmontu tábornok komoran. Szarenput kormányzó komolyan vette a fenyegetést, összes hajója kifu-

tott a vízre. − Nem gondoltam, hogy ennyi hajója van − sajnálkozott a tábornok. − Az ő tartománya a legnagyobb Felső-Egyiptomban. És Szarenput na-

gyon jól gazdálkodik a kincseivel. Ő is kiváló vezető, csak a lényeget nem értette meg: a jó kormányzás nem elég ahhoz, hogy fenntartsa ég és föld él-tető egységét, amelyet a fáraó biztosít.

− Hogyha kell, fenség, harcolni fogunk. De vajon muszáj mindenáron lemészároltatnunk magunkat?

Page 189: Az Elet Faja - Christian Jacq

189

40

Szeszósztrisz fáraó figyelte, hogyan közeledik Szarenput kormányzó hajó-ja. A kormányzó a hajó orrában állt. Széles arc, alacsony homlok, távol ülő szemek, kiugró járomcsont, összeszorított ajkak, erőteljes áll, izmos testal-kat − a tartomány urán látszott, hogy tettre kész, kérlelhetetlen és energikus ember. Mellkasán egy gyöngyláncon bűvös csomót ábrázoló amulett füg-gött.

Tétovázás nélkül lépett át a királyi hajó fedélzetére. − Fenség, sajnálom, hogy nem értesítettek hivatalosan a látogatásáról −

jelentette ki bosszúsan. − Személyesen fáradt ide, tehát feltételezem, hogy alapos oka volt erre. Ezért kérem, hogy kövessen a palotámba, ahol illeték-telen fülektől távol beszélgethetünk.

A fáraó beleegyezett. Szarenput visszatért a hajójára, és a menet elindult Elephantiné fő kikö-

tője felé. − Ne menjen oda! − tanácsolta Neszmontu tábornok. – A szárazföldön

nem tudjuk megvédeni önt. Ez biztosan csapda. Szeszósztrisz nem szólt, míg partot nem értek. − Senki ne kövessen! − rendelkezett, ahogy a partra lépett. Szarenput katonái kísérték, akik közül jó egy fejjel kimagaslott. A palota

küszöbén a kormányzó két kutyája fogadta, egy keskeny fejű, hosszú lábú, fekete, magas hím, és egy sokkal kisebb, hasas, duzzadt emlőjű nőstény.

− A szukát Gazellának hívják − mondta Szarenput −, és Jó Társ védel-mét élvezi. Úgy vigyáz rá, mintha a saját anyja lenne.

Jó Társ odament a fáraóhoz, és megnyalta a kezét. Gazella is felbátoro-dott, és az uralkodó lábához dörgölőzött.

− A kutyáim ritkán fogadnak ilyen kedvesen egy idegent − mondta Szarenput csodálkozva.

− Én nem vagyok idegen. Alsó- és Felső-Egyiptom fáraója vagyok. Szarenput egy pillanatig farkasszemet nézett a fáraóval. − Lépjen be, fenség! A két kutya mutatta az utat, és Szeszósztrisz belépett a pompás palotába.

A fogadóteremben, amelynek mennyezetét virágmotívumokkal festett két oszlop tartotta, már ott volt Uakha, a Kobra tartomány kormányzója.

Page 190: Az Elet Faja - Christian Jacq

190

Az öreg felállt, és meghajolt. − Csak Uakha barátomnak köszönhető, hogy nem pusztítottam el a flot-

tilláját − magyarázta Szarenput. – Meggyőződése volt, hogy ön csak az Egyiptomot fenyegető csapást akarja elhárítani, elő akarja segíteni azt, hogy jó áradás szülessen. Meg is kért rá, hogy ne akadályozzam ebben.

− Valóban ezzel a szándékkal jöttem, Szarenput. − Engedje meg, hogy őszinte legyek, fenség: ez mesebeszéd! Valójában

azért jött, hogy leigázza a tartományomat. − Húsz könnyű hajóval? Szarenput zavarba jött. − Elismerem, ez igen kevés, de… − Kezdjük a lényegnél: Máát az élet örök szabálya. Ő az, aki megalkotta

a világ rendjét, az évszakokat, az igazságosságot és az igazságszolgáltatást, a jó kormányzást, a kiegyensúlyozott gazdaságot. Máátnak köszönhetően a szertartásaink a földünkön tartják az isteni erőket. Aki tiszteletben akarja tartani Máátot, annak követnie kell az egyenesség útját a gondolataiban, a szavaiban és a tetteiben. Ilyen ember vagy, Szarenput?

− Hogyan kételkedhet benne, fenség? − Akkor hát megesküszöl a fáraó életére, hogy ártatlan vagy a bűnben,

amelyet Ozirisz akáciája ellen követtek el Abüdoszban? – Mi… Mi történt ott? − Gonosz erő tört az országra, az akácia pusztul. Most úgy tűnik, az Ozi-

risz által árasztott éltető víznek is hiányában leszünk, ami az egész országot éhínségre ítéli. Itt, Elephantinében születik a Nílus titkos forrása. Itt nyugszik Ozirisz egyik formája. Biztosan itt zavarták meg a békéjét azok, akik meg akarják akadályozni, hogy az áradás szétterjessze jótékony hatását.

Az uralkodó érvelése megingatta Szarenputot, a kormányzó mégsem volt hajlandó elfogadni azt.

− Az lehetetlen, fenség! Senki sem merészkedne a közelébe Biga szige-tének, hiszen egyetlen ember sem léphet a földjére. A katonáim őrködnek, és az éberségüket nem játszották ki.

− Meggyőződésem, hogy épp ellenkezőleg! Valaki megszakította ott az energia áramlását, és nekem kötelességem helyreállítani azt. Engedj nekem szabad bejárást a szigetre!

− A túlvilági őrök le fognak sújtani önre a villámaikkal!

Page 191: Az Elet Faja - Christian Jacq

191

− Vállalom a kockázatot. Látva, hogy az óriás termetű fáraó nem fogja beadni a derekát,

Szarenput beleegyezett, hogy elmenjen vele és Uakhával Biga szigetére. Miután elhajóztak Szehel szigete mellett, végig hatalmas gránitbányák előtt, a tartomány kormányzója megállt az első katarakta lábánál, amelynek sziklavidéke járhatatlan volt az évnek ebben az időszakában. Egy téglafa-lakkal védett átrakodó út kötötte itt össze a zuhatag északi és déli felénél elhelyezkedő kikötőket.

− Ennél hatékonyabban nem is ellenőrizhetnénk a Núbiából érkező áru-kat − jelentette ki büszkén Szarenput. – A vámszedők által kivetett adó hozzájárul a tartomány gazdagságához.

Látva, hogy az uralkodót túlságosan lefoglalják a feladatával kapcsola-tos gondolatok, s nem érdeklődik az ilyen anyagi részletek iránt, a bőbeszé-dű kormányzó egy kissé sértetten némaságba burkolózott.

Könnyű hajón tették meg a rövid távolságot a part és a tiltott sziget kö-zött.

− Fenség, kérhetem még egyszer, hogy ne vállalkozzon erre a kalandra? − Sehol sem látom a katonáidat. − Őrzik az átrakodó utat, a vámot, a… − De nem magát Biga szigetét. − Ki merészelne Ozirisz szent földjére lépni? − Abüdosz akáciáját is megtámadták. A hajó kikötött. Különös csend uralkodott a szent helyen. Se madárdal, de még csak a

szél zúgása sem hallatszott. A fáraó behatolt az akáciák, jujubafák és tama-riszkuszok sűrűjébe.

− Hogyha Szeszósztrisz megadja nekünk a bőséges áradást, amelyre szükségünk van, hű alattvalója leszek – esküdött Szarenput.

− Emlékeztetni foglak az ígéretedre − mondta Uakha.

A lombok védelmében háromszázhatvanöt áldozati asztal volt elhelyezve egy szikla körül, éppannyi, ahány nap van az évben. A sziklában egy bar-lang, amelynek neve „Az urának otthont adó”, vagyis Ozirisz barlangja.

Mindegyik áldozati asztalon tejjel teli edény állt. A teremtő erők, ame-lyek az emberi tekintetek elől rejtve működtek, mindennap megújították a

Page 192: Az Elet Faja - Christian Jacq

192

csillagokból fakadó, drága italt. Öt edény szét volt törve. Mégpedig az az öt, amelyeket az év öt utolsó

napjának, vagyis Ízisz és Ozirisz napjainak szenteltek. Szeszósztrisz látta tehát, hogy miért fenyeget a gyenge áradás réme. Va-

laki behatolt a szent területre, az energia valóban nem keringett többé. Egy jelet keresett, amelyről azonosíthatja a tettest, és egy gyapjúdarabot

talált, márpedig a gyapjúviselet szigorúan tilos volt az egyiptomi papok számára − ők csak lenvászonban járhattak. Tehát aki idejött, az vagy nem ismerte a rituális szokásokat, vagy pedig nem törődött velük. A hely nyu-galmát szárnysuhogás zavarta meg. Egy sólyom és egy keselyű szállt a szikla tetejére, és onnan lestek a betolakodót.

− A szolgátok vagyok. Világosítsátok meg elmémet, milyen utat köves-sek!

A sólyom felszállt, a keselyű mozdulatlan maradt. − Köszönet neked, isteni anya. Aminek meg kell lennie, az meglesz.

Szarenput nem hitt a szemének. A fáraó még él! − Most már ismerem a baj gyökerét − jelentette ki Szeszósztrisz. − És képes orvosolni, fenség? − Azt mered feltételezni, hogy az istennő elhagyta a fáraót? Nézz a távolba, Szarenput, és hallgasd figyelmesen a hangját!

Először csak egy fényes pont látszott a horizonton, mint valami délibáb. Azután egyre vastagodott, lassan felvette egy bárka alakját. A törékeny csónak a szent sziget felé tartott.

A csónakban egy megfáradt evezős és egy gyönyörűen öltözött fiatal nő ült, akinek a szépsége még Szarenputot is lebilincselte, pedig ő válogatottan szép núbiai szeretőket tartott.

Melyik világból érkezett vajon ez a tökéletes, derűs arcú jelenés, akinek ragyogó tekintete a magasba emelte a lelket?

A fiatal papnő hosszú fehér ruhát viselt, amelyet egy sárga, zöld és vö-rös paszománnyal szegélyezett, vörös öv fogott össze. Hosszú parókája fe-detlenül hagyta fülét. Csuklóján arany és lazúrkő karperecek, nyakában aranyba foglalt karneol szkarabeusz.

− Ki ez a nő? − kérdezte Szarenput lenyűgözve. − Egy abüdoszi papnő, akinek a segítségére szükségem van − felelte az

Page 193: Az Elet Faja - Christian Jacq

193

uralkodó. − A jó áradásért végzett szertartáson ő testesítette meg a déli sze-let.

A csónak tatjában egy hordozható hárfa, egy összetekert, lepecsételt pa-pirusz és Hapinak, a folyó androgün szellemének egy szobrocskája.

− Készítsék elő az áldozatokat! − utasította Szeszósztrisz a két kor-mányzót, majd ismét eltűnt a növénylabirintusban, ezúttal a papnő társasá-gában.

A Nílus barlangjával szemben megálltak. A szikláról a keselyű és a só-lyom figyelte őket.

− Ízisz rátalált Oziriszre − jelentette ki a fáraó. − Elhárul az utolsó aka-dály, a perszéa virágai megértek, a csatornák megnyílhatnak és megtelhet-nek az új vízzel. Legyenek bővizűek a Nílus forrásai, a sólyom védelmezze a királyi hatalmat, a keselyű legyen az anya, aki legyőzi a halált!

A papnő játszani kezdett a négyhúrú hárfán. A hangszer teste és a pálcá-ja között egy szikomordarab ízisz mágikus csomóját formázta. A hárfa tete-jét Máát-fej díszítette, az istennő vigyázott arra, hogy a hangszer, amelyen olyan nehéz játszani, megnyugtató összhangzatokat zengjen.

− A fáraó egye Máát kenyerét, és igya Máát harmatát – énekelte a papnő lágyan, lassú ritmusban.

A barlangban megmozdult a föld. Egy hatalmas zöld kígyó kúszott elő, körbetekeredett, és bekapta a saját farkát.

− Az eltelt év köre befejeződött − mondta az uralkodó −, megszületik belőle az új év. Az önmagát faló idő az örökkévalóságot tartja fenn. A Ní-lus forrásának kígyója táplálja a Két Földet!

A sólyom és a keselyű felrepültek, és nagy, védelmező köröket írtak le az uralkodó és a papnő felett, aki feltörte a papirusz pecsétjét, kitekerte az iratot, és belépett a barlangba.

A papiruszt belemerítette egy aranyedénybe. A szűz papirusz, amelyen semmilyen írás nem állt, néhány pillanat alatt feloldódott.

A lány odanyújtotta az edényt a királynak. − Megiszom a hatalmas varázsigéket, amelyek az áradás titkát jegyzik,

megiszom őket, hogy megtestesüljenek a hangom által, és szétárasszák ere-jüket.

Page 194: Az Elet Faja - Christian Jacq

194

Szarenput, Uakha, a tartomány előkelőségei és az áhítatosan figyelő tömeg előtt Szeszósztrisz bemutatta a nagy áldozatot a születő áradásnak.

A folyóba vetette Hapi szobrocskáját, amely át volt itatva a titkos forrá-sok erejével, majd utána dobott egy lepecsételt papiruszt, virágokat, gyü-mölcsöket, kenyereket és süteményeket is.

Szothisz fenn ragyogott az ég tetején, Egyiptom minden templomában lámpásokat gyújtottak.

Már nem volt helye a kételynek: a Nílus gyors emelkedését látva bizo-nyossá vált, hogy az áradás bőséges lesz.

− Hapi, te, akinek a vize az égi víz tükörképe, legyél ismét atyánk és anyánk. Csak a dombok emelkedjenek ki a vízből, mint a világ első regge-lén, amikor te kiléptél a Nunból, az energia óceánjából, hogy életet adjál ennek az országnak.

Szeszósztrisz e legutolsó kívánságát a nép örömkiáltásokkal üdvözölte, és a fáraó az élére állt az elephantinei templom felé induló menetnek. A templomban több napon át mondják majd a hatalmas varázsigéket, amelyek egyre duzzasztják az áradást.

− Sikerült neki − állapította meg Szarenput. − Ez a király igazi fáraó. − Neked pedig meg kell tartanod az ígéretedet − emlékeztette őt Uakha.

− A tartományod, mint az enyém is, immár Szeszósztriszt szolgálja.

Page 195: Az Elet Faja - Christian Jacq

195

41

A kemény munkakörülmények ellenére a fiatal gazda nem panaszkodott. A felesége és három dolgos paraszt segítségével egy kis gazdaságot vezetett, amely elég termékeny volt ahhoz, hogy ellássa őket élelemmel, teljen belő-le bútorra és ruhára, és még a terjeszkedésre is gondolhassanak. Egy vagy két év múlva felvesz még néhány embert, és új házat épít magának. Az ál-lamtól is kapna segítséget ahhoz, hogy termővé tegye a földje melletti mo-csaras területet.

A gazda éhesen tért be a nádkunyhóba, ahova a felesége rendszerint ki-vitte a kosarat az ebédjével.

A kunyhóban ezúttal nem talált semmit. Hiába nézett körül még egyszer, nyoma sem volt a kosárnak! Először mérges lett, azután aggódni kezdett. A kunyhóból kilépve egy

csupa szőr szörnyetegbe ütközött, aki durván visszalökte. − Csak ne olyan sietősen, barátocskám! Beszédem van veled. A földműves fel akart kapni egy villát, de egy rúgás a veséjébe úgy lete-

rítette, hogy a lélegzete is elakadt. Megpróbált felállni, de Ferdepofa le-nyomta a földre.

− Csillapodj, barátom! Különben a társaim megölik az egyik emberedet. Kezdetnek, csak kezdetnek…

− A feleségem… Hol a feleségem? − Jó kezekben, elhiheted! De amíg nem adok rá parancsot, egy ujjal sem

nyúlnak hozzá. − Mit akarsz? − Megállapodást kötni, mint értelmes emberekhez illik − felelte Ferde-

pofa. − A tanyád túl magányos és védtelen. Én megajándékozlak téged a védelmemmel. Nem kell többé félned a fosztogatóktól, és nyugodtan dol-gozhatsz. Amikor azt mondom, „megajándékozlak”, ezt szinte szó szerint veheted, hiszen csak a jövedelmed tizedét veszem el a fáradságomért cseré-be.

A paraszt lázadozott. − Ez azt jelenti, hogy kétszer annyi adót fizetek, mint eddig, pedig az

adó már most is elviselhetetlen terhet jelent! − A biztonság megfizethetetlen, barátom.

Page 196: Az Elet Faja - Christian Jacq

196

− Ezt nem fogadom el. − Ahogy akarod, de súlyos hibát követsz el. Az embereidnek elvágják a

torkát, az asszonyodat megerőszakolják, és megégetik. Te is odakerülsz mellé a máglyára a gyermekeiddel együtt. Megértheted, hogy kénytelen va-gyok ezt tenni, ha meg akarom őrizni a tekintélyemet.

− Ne tegye ezt velem, könyörgök! − Tudod, jóember − mondta neki Ferdepofa, miközben felsegítette a

gazdát a földről −, én nagyon udvarias tudok lenni, de a türelem nem az erősségem. Vagy engedelmeskedsz egyetlen intésemnek, vagy azonnal ne-kilátunk a megtorlásnak.

A földműves megtörten beadta a derekát. − No, végre úgy beszélsz, mint egy értelmes ember! Néhány napig itt

fogunk lakni, hogy lássam, hogyan dolgozol, és milyen eredményt remélhe-tek az együttműködésünktől, így eszed ágában sem lesz hazudni nekem. Miután elmegyünk, a tanyádat állandóan figyelni fogjuk. Hogyha az a bo-londság jutna az eszedbe, hogy a rendőrséghez fordulj, sem te, sem a hoz-zátartozóid nem élik túl. És megígérhetem, hogy sokáig, nagyon sokáig fogsz haldokolni, a feleséged pedig különösen nagy kínok között fog meg-halni.

Ferdepofa megveregette a paraszt vállát. − Most pedig együnk-igyunk, hogy megpecsételjük az egyezségünket! Ferdepofa először azt tervezte, hogy mindenkit felkoncol, és lerombolja

a lakóházakat, de azután jobb ötlete támadt: a kényszer és a zsarolás. Hogyha hullákat és romokat hagyna maga után, akkor előbb-utóbb felfi-gyelnének rá a hatóságok, de hogyha csak vesz magának a hallgatásra kényszerülő „védencei” vagyonkájából, akkor titokban maradhat a tevé-kenysége, és közben kitűnő üzleteket köthet.

A Hírhozó büszke lehet majd rá.

Memphisz teljesen lenyűgözte Sabot, a Sunyit. A kikötő, a piac, a kis bol-tok, a lakónegyedek, az egyiptomiaktól és idegenektől nyüzsgő utcák! A napok túl rövidnek tűntek számára. Úgy vélte hónapok, nem is, évek kelle-nének ahhoz, hogy felfedezze a nyugalmat nem ismerő főváros ezernyi csodáját.

A Hírhozót látszólag közömbösen hagyta a tolongás. Elvegyült a tö-

Page 197: Az Elet Faja - Christian Jacq

197

megben, mint egy szellem, akit senki sem vesz észre. Megnyerő modorának köszönhetően hamar talált egy szerény szállást a hozzá tartozó, hetek óta bezárt üzlettel.

− Becsületes kereskedők leszünk − mondta kis csapatának −, elnyerjük a szomszédság megbecsülését és szeretetét. Barátkozzatok a memphisziek-kel, szerezzetek magatoknak szeretőket, járjatok tavernákba!

A feladat ellen nem tiltakoztak az érdekeltek. Hamar kitakarították a he-lyiségeket, és berendezték őket gyékényekkel, kosarakkal és polcokkal.

A Hírhozó elvitte Sabot a kikötőbe. Egyszer csak örömkiáltások hangzottak a város minden pontján, és az

utcákat megtöltötte a zajos, Szeszósztriszt dicsőítő dalokat zengő tömeg. A Hírhozó megszólított egy éltesebb férfit, aki a többi városlakónál egy

kissé higgadtabban figyelte az eseményeket. − Mi történt? − Attól féltünk, hogy nem lesz elég bő az áradás, de a fáraó megnyerte

magának a Nílus szellemét. Egyiptomnak bőségesen lesz vize, az éhínség réme eloszlott a fejünk fölül − mondta a megszólított, majd a boldogságtól reszketve csatlakozott az ünneplőkhöz.

− Rossz hír − ismerte el a Hírhozó. − Nem gondoltam, hogy Szeszószt-risz Biga szent földjére mer lépni, és elmerészkedik a Nílus rejtett forrásáig.

− Maga… járt ott? − csodálkozott a Sunyi. − Mivel az év utolsó öt napjának az áldozati asztala meg lett szentségte-

lenítve, az energia áramlása megszakadt. De ez az uralkodó elég bátor volt ahhoz, hogy áttörje az akadályokat, és rendet teremtsen a káoszban. Ke-mény ellenfél, nem lesz könnyű leteríteni. De ez csak még szebbé teszi a győzelmünket.

A Sunyit megszállta a félelem. Félni kezdett ettől az embertől, aki, tekintve számos különleges képes-

ségét, nem is volt egészen ember. Semmi, még a legszentebb dolog sem tartja vissza.

Mivel tökéletesen ismerte Memphiszt, a Hírhozó magabiztosan betért a kikötő mögötti kis utcácskák sűrűjébe, és végül négyet koppantott egy om-ladozó ház kicsiny ajtaján.

Egy koppanással feleltek neki. A Hírhozó ekkor gyors egymásutánban még kettőt koppantott.

Page 198: Az Elet Faja - Christian Jacq

198

Az ajtó kinyílt. Ahhoz, hogy beléphessenek a döngölt földű, tágas helyiségbe, a Hírho-

zónak és tanítványának le kellett hajtania a fejét. Három szakállas férfi hajolt meg a Hírhozó előtt. − Istennek hála, nagyúr, hogy egészségben viszontlátjuk! − Senki sem akadályozhatja meg, hogy beteljesítsem a küldetésemet.

Bízzatok bennem, és győzni fogunk! Mindannyian leültek, és a Hírhozó prédikálni kezdett. A beszédében sok visszatérő fordulat volt, gyötrő egyhangúsággal

ugyanarra a ritmusra zengtek a szavai. Isten beszélt hozzá, ő az egyetlen tolmácsa. A hitetlenekkel szemben erőszakkal kell fellépni, az istenkárom-lókat ki kell végezni, az asszonyok nem élvezhetik többé azokat a tűrhetet-len szabadságjogokat, amiket Egyiptom biztosít nekik. Minden baj forrása: a fáraó és a Máátot éltető királyi mű. Hogyha végre kiapad az erejük, a Hírhozó tana eltörli a határokat. Az egész föld egyetlen ország lesz, és ezt az országot az igaz hit fogja irányítani.

− Borotválkozzatok meg − utasította a Hírhozó a híveit −, és öltözködje-tek úgy, mint a memphisziek! Vegyüljetek el a város népe közt. Később megkapjátok tőlem a többi utasítást.

Ura szónoklatától lenyűgözötten, Sab, a Sunyi megvárta, míg kilépnek a házból, hogy kikérdezhesse.

− Nagyúr, ezek az emberek nem szihemiek voltak? − De azok. − Úgy döntött, hogy idehívja őket Memphiszbe? − Először őket, azután még sok másikat is. − Tehát nem mondott le arról, hogy felszabadítja Kánaánt! − Sosem mondok le róla, de tudnunk kell alkalmazkodni. Mi belülről

fogjuk bomlasztani az egyiptomi társadalmat, anélkül hogy sejtenék. A tü-relmes, sokszínű Memphisz maga adja a kezünkbe a mérget, amellyel el-pusztíthatjuk. Persze ehhez nagyon sok idő és nagy türelem kell, hű bará-tom, és még más fegyvereket is fel kell majd használnunk.

Sab, a Sunyi még nem is látott mindent. Egy másik utcácskában egy szép, emeletes ház kapuja előtt álltak meg.

A Hírhozó egy ismeretlen nyelven szólt az őrhöz, aki beengedte a házba őt is és Sabot is.

Page 199: Az Elet Faja - Christian Jacq

199

A két látogatót egy barátságos és bőbeszédű személy fogadta, kövérkés teste arról árulkodott, hogy nem veti meg a jó ételeket.

− Végre itt van, nagyuram! Már kezdtem aggódni! − Apróbb kellemetlenségeim támadtak. − Menjünk át a szalonba! A szakácsom olyan süteményeket készített,

amelyek a legválogatósabb ínyenceknek is gyönyörűségére válnak. Sab, a Sunyi nem kérette magát, de a Hírhozó nem nyúlt a süteményhez. − Hogy állunk? − kérdezte olyan szigorúan, hogy azonnal megfagyott a

levegő körülöttük. − Haladnak a dolgok, nagyuram. − Biztos vagy benne, barátom? − Tudja, hogy nem könnyű a dolog! De hamarosan elindul az első expe-

díció. − Semmi sem jöhet közbe! Nem leszek elnéző − emlékeztette a Hírhozó. − Számíthat rám, nagyuram! − Mit választottál érkezési pontnak? − Kahun városát. Kicsiny, de nagyon fontos Szeszósztrisz fáraó számá-

ra. Jó kapcsolataim vannak ott, az embereink könnyen letelepedhetnek. − Remélem, hogy nem tévedsz. − Inkább több időt szánok rá a tervezettnél, nagyuram, és nem követek

el semmilyen hibát. Meglátja, Kahun a megfelelő hely. A király ravasz em-ber, nagyon óvatos, és egyáltalán nem bízik a memphiszi udvarban.

A Hírhozó arcán különös mosoly jelent meg. Igen, ez a helyes út. A hálózata jól dolgozott. A feszültség engedett, és a vendéglátó kihasználta az alkalmat, hogy be-

kapjon egy hatalmas, szentjánoskenyérlében ázó süteményt. Sab is követte példáját.

− Feltételezem, hogy a fáraó szűkítette a közvetlen környezetében dol-gozók számát − vetette fel a Hírhozó.

− Sajnos, igen, nagyuram. Hitelesnek tűnő pletykák szerint a Király Há-za már csak egy szűk tanácsból áll, amelyet a hívei alkotnak.

− Tudod a nevüket? − Túl sok mindent beszélnek… Még azt is mondják, hogy a fáraó ki

akarja törni minden olyan tartományi kormányzó nyakát, aki ellenségesen lép fel vele szemben, de nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Ha megtenné, az

Page 200: Az Elet Faja - Christian Jacq

200

belháborúsághoz vezetne. − Nincsen kapcsolatod a palotában? − Nagyuram, ez igen nehéz dolog, és… − Mindent tudnom kell. − Jól van, jól van. Mindent megteszek. − Számíthatok rá, hű barátom? − Ó, igen, persze! − Hamarosan látjuk egymást. Sab, a Sunyi gyorsan befalt még egy süteményt. Azt elismerte magában,

hogy a vendéglátójuk cukrásza felülmúlhatatlan, de a házigazda egyáltalán nem tetszett neki. Amikor kellő távolságra értek a szép, de szerényen meg-húzódó háztól, úgy gondolta, kötelessége megosztani ezt a benyomását a gazdájával.

− Nem tetszik nekem ez az ember. Biztos abban, hogy nem hazudik? − Ez a gazdag kereskedő Bübloszból, Libanon nagy kikötőjéből való, és

született hazudozó. Az a mestersége, hogy becsapja a vásárlóit, minden vá-dat a vetélytársaira hárítson, és a legapróbb ügyletből is a lehető legtöbb hasznot húzza. De nekem, csakis nekem, az igazat mondja. Egyszer, egyet-lenegyszer próbált meg becsapni, és a húsában őrzi az emlékét e próbálko-zásának. Amikor a sólyomkarmok a mellkasába mélyedtek, hogy kitépjék a szívét, idejében megbánta a tettét. A bübloszi emberek nagyon hasznosak lesznek, derék barátom. Segítenek abban, hogy ügyünk számos hívét Egyiptomba hozzam.

Sabot, a Sunyit meghökkentették a hallottak. Tehát a Hírhozó több hálózatot is mozgat, és úgy ismeri Memphiszt,

mint a gyapjútunikája zsebét! A forróság ellenére nem gyöngyözik verejték a homlokán. És amikor

Sab kiivott egy nagy korsó friss sört, a Hírhozó nem rendelt magának, csak néhány érthetetlen varázsszót mormolt el.

Page 201: Az Elet Faja - Christian Jacq

201

42

Iker az egyik lábán ült, a másikat maga elé húzta. Az írnokok gyakran ültek így, ha csak át akartak tanulmányozni egy papiruszt. A fiatalembert úgy el-halmozták munkával, hogy csak nagy ritkán hagyta el a dolgozószobáját, amely a tartományi kormányzó palotájának a bal szárnyában volt.

Iker mindent maga akart ellenőrizni. Nem érte be azzal, hogy elolvassa az összefoglalókat, amelyeket más írnokok készítettek, hogy megkönnyít-sék a munkáját, mindig megnézte az eredeti iratokat is.

És szinte minden egyes alkalommal kiderült, hogy ezt helyesen tette! Hol kihagytak egy részletet, hol egy számot másoltak rosszul, hol megkur-tították egy-egy eljárás gyakorlati leírását. Iker, ha csak lehetett, tisztázta az igazságot, és így kiderült az aggasztó valóság. Több tisztviselő is szépített a tényeken, el akarván hitetni Dzsehutival, hogy egész Egyiptomban az ő tar-tománya a leggazdagabb és a legerősebb.

Márpedig a valóság nem volt ilyen fényes. A milíciában túl sok fizetett katona, a sivatagi rendőrség soraiban pedig túl sok veterán szolgált, néhány földet rosszul műveltek, és több gazdaságot hanyagul igazgattak. Viszály esetén Dzsehutinak esetleg azzal kell szembenéznie, hogy nincs elég fegy-vere. Az összefoglaló jelentés, amelyet Iker az elkövetkező napokban meg fog írni, meglehetősen borúlátó lesz.

− Ezt neked is látnod kell, gyere! − hívta egy munkatársa. − Nem érek rá. − Dehogynem! Egy ilyen látványt nem szabad kihagyni! Iker kíváncsian kiment a palotából. Az írnokok, az őrök, a szakácsok, a takarítók és a személyzet minden

más tagja együtt futott a Nílushoz. A folyó közepén, egy zsombékos szigeten vagy ötven, hamuszín tollú,

vékony lábú numídiai daru táncolt kecsesen. Egy ütemre forogtak, úgy tet-tek, mintha felrepülnének, azután visszaereszkedtek, olykor magukban pö-rögve, olykor valamiféle körtáncot lejtve a társukkal. Iker a többiekkel együtt csodálta szokatlan táncukat, amelyet a tartomány lakóinak örömkiál-tásai üdvözöltek.

− Kitűnő előjel − állapította meg a szomszédja, egy földmérő írnok. − Azt jelzi, hogy Szeszósztrisz fáraónak sikerült előidéznie a jó áradást. Ne

Page 202: Az Elet Faja - Christian Jacq

202

add tovább, de ez azt bizonyítja, hogy Szeszósztrisz nagy uralkodó. Iker a gondolataiba merülve ment megetetni a szamarát, amely egy elő-

tető árnyékában hűsölt. − A helyzet kényessé vált − vallotta meg Iker Északi Szélnek. − Hogyha

a nép a fáraó pártjára áll, Dzsehuti helyzete tarthatatlanná válik. Márpedig Szeszósztrisz olyan ragyogó sikereket ér el, hogy azt senki sem hallgathatja el.

A szamár nyugodtan evett tovább. Úgy tűnt, egy cseppet sem izgatja ez a hír.

Ahogy Iker visszatért az irodájába, ismét felderengett előtte a fiatal pap-nő arca. Ez az arc naponta mind többször beférkőzött a gondolataiba, és minden álmában egyre élesebben látta. Ahelyett, hogy emléke halványult volna, arcának vonásai egyre pontosabban rajzolódtak ki, mintha csak ott állna Iker mellett.

Mikor láthatná viszont? Talán egy szertartáson, amelyen a papnő is részt vesz? De hogy fog erről tudomást szerezni? Hogyha a lány az Abüdoszi Aranykörhöz tartozik, akkor talán el kellene mennie a szent városba, de oda nem juthat be egy magafajta kívülálló. Úgy tűnt, hogy szerelme kudarcra van ítélve, mégsem fog lemondani róla addig, míg nem beszélhet a lánnyal. Iker azt akarta, hogy a lány megtudja, hogyan érez iránta, s közben félt: aligha lesz képes kifejezni határtalan szerelmét.

Szepi tábornok talányos szavai nem tették kevésbé titokzatossá az Abüdoszi Aranykört. Talán abban áll a tevékenysége, hogy újjászülessenek általa az olyan öregek, mint Dzsehuti, amikor elönti őket fénnyel? Tehát az aranykör energia, amit különleges körülmények között az emberek fel tud-nak használni?

A tartományi kormányzó leült, és elkezdte olvasni Iker piszkozatát. − Nagyuram, ez még csak néhány jegyzet. − A lényeg világos: a hivatalnokaim csak hízelegnek, a fegyvereseim

pedig nem állnának a helyzet magaslatán, ha egy komolyabb összecsapásra kerülne sor.

Iker nem próbálta szépíteni az igazságot. − Így van. − Kiváló munka, fiam. A darvak tánca végül is a legjobbkor jött. Tudat-

ta mindenkivel, hogy Szeszósztrisznak köszönhetően az ország újra kivi-

Page 203: Az Elet Faja - Christian Jacq

203

rágzik, és a fák dús termést hoznak. A Két Föld örvendezik, boldog idők jönnek, hiszen egy igazi uralkodó tűnt fel személyében. Neki köszönhető, hogy az áradás időben eljön, a napok termékenyek, az éjszaka szép órákat perget. A fáraó a teremtőerő, szava bőséget ígér, megalkotja azt, aminek meg kell lennie, élteti a népét. Óráról órára, fáradhatatlanul dolgozik a ti-tokzatos művön, amely egyszerre alakítja a természetet és a társadalmat. A szívből jövő nagylelkűség ura ő, hogyha egyenes úton jár, az ország virág-zik.

− Ez azt jelenti, hogy… hogy ön elismeri Szeszósztrisz király hatalmát, és az ön tartománya a fáraó hű szolgája lesz?

− Jobban nem is lehetne mondani, Iker. − Tehát nem lesz háború? – Nem. − Ennek örülök, nagyuram, de… − De meglep, hogy ilyen gyorsan eldöntöttem, ugye? Csak azért csodál-

kozol, mert nem tudod felmérni, mennyire természetfeletti tettet vitt végbe Szeszósztrisz. Hogyan sikerült úrrá lennie az áradáson? Úgy, hogy felvette Thot szerepét, aki a tudás istene és az írnokok védnöke. A király bebizonyí-totta, hogy a hatalom jelei közül semmi sem maradt ismeretlen előtte, és hogy képes új vízzel ellátni a népét. Tudd meg, hogy a tápláló víz Ozirisz szétáradása. Az ő titokzatos testéből fakad, az ő izzadsága, nedvei. Amikor a kezdődő áradás vize megtölti az első áldozati edényt, a király kijelentheti: „Ozirisz megtaláltatott”. De ez nem sikerült volna neki ízisz segítsége nél-kül, aki úgy jelenik meg, mint az égen a Szóthisz csillag, miután hetven na-pig láthatatlan volt. Újra egyesült az első pár, az ős energia ismét megter-mékenyíti a Két Földet. Nélküle semmi se növekedhet. A gabona anyaméh, amelyben egyesülnek a túlvilágtól kapott elemek. Tudd meg, Iker: az egész természet a természetfeletti megnyilatkozása. Mivel Szeszósztrisz fáraó ké-pes közvetíteni ezt a misztériumot, nekem nem marad más hátra, mint hogy fejet hajtsak előtte, és engedelmeskedjem neki. De nem, még ennél is töb-bet kell tennem!

Dzsehuti felállt. − Most nekünk kell bebizonyítanunk Szeszósztrisznak, hogy mire va-

gyunk képesek. Tudod hogy mi valójában a ka, Iker? − A védelmező szellem, amely az emberrel együtt születik, és amely

Page 204: Az Elet Faja - Christian Jacq

204

nem hagyja el, feltéve, ha követi a bölcsek tanítását. − A ka az élet minden formáját fenntartó erő. Ha egy igazhangú meg-

hal, áttér a ká-jába, amelyet őseitől örökölt. Minden áldozatot a ka kap, so-sem az ember. A ka egyik legszebb szimbóluma egy szobor, amelybe rituá-lisan életet lehelnek. Ezért fogunk egy hatalmas szobrot alkotni a királyi ká-nak, hogy odaajándékozzuk a fáraónak. Téged bízlak meg a munka fel-ügyeletével.

− Isten könyöke ad mértéket a kőnek − jelentette ki a szobrászok vezetője. − Ő az, aki a földre helyezi a zsinórt, aki helyesen állítja fel a templomokat, és árnyékával védelmez minden szent építményt, ahol szíve szerint járhat. Az ő szeretete élteti a műhelyeket.

Kalapácsok és vésők dala zengett a kőbánya fölött, ahol a kolosszust, a ka hordozóját faragták.

A kőfejtők kiválasztották a legjobb kőrétegeket, s igyekeztek a lehető legóvatosabban kivágni őket, nehogy a tömbök megsérüljenek. A tarto-mány szobrászainak munkáját egy olyan mester fogja irányítani, aki be van avatva a misztériumokba. A kolosszus lenyűgöző méretei miatt – tizenhá-rom könyök magas lesz és hatvantonnás −, a kőbánya elhelyezkedése komoly nehézséget okozott. Legalább három órába telik majd, mire a ha-talmas szobrot levontatják a Nílushoz, feltéve, ha elég jól választják meg a módját. A szobor azután egy teherhajóra kerül, majd ismét vontatni kell a kikötőből a végleges helyére, Thot templomába. A hosszú és nehéz útvona-lat Iker alaposan áttanulmányozta, nehogy valamilyen kellemetlen megle-petés érje. A feladatot megkönnyítette volna, ha egy másik, a fővároshoz közelebb eső kőbányát választanak, de Dzsehuti megszabta, milyen kőből készüljön a szobor, és nem volt hajlandó megváltoztatni a döntését.

− Ez lesz a legnagyobb ünnep, amit valaha rendeztek a tartományomban! − jósolta Dzsehuti. − Patakokban folyik majd a bor és a sör, a nép öröme ha-tártalan lesz! Erről a kolosszusról még évezredek múlva is beszélnek majd az emberek. A szobrászaim egy igazi csodát alkotnak, amelyben egyesül az erő és a finomság. Szeszósztrisz le lesz nyűgözve, amikor megpillantja.

Maa-kheru. Körülbelül 6,5 méter.

Page 205: Az Elet Faja - Christian Jacq

205

− Nem szeretnék ünneprontó lenni − szólt közbe Iker −, de még nem tudtunk megoldani minden gondot a szállítással kapcsolatban.

− Hány emberrel számoltál? − Több mint négyszáz kell hozzá. Nem kis fejtörést okoz, hogyan lehet

őket egységes csapattá szervezni. − A felénél kevesebb is elég lesz − jelentette ki Dzsehuti. − A boldog

kiválasztottak mindegyikének megszázszorozódik majd az ereje! − Az ön katonái nem könnyítik meg a munkámat. Egyetlen tiszt sem

hajlandó átengedni nekem az irányítást. − Ne csak katonákat válassz! Minden erős ifjúra szükséged lesz. És ne

feledkezz meg a papokról sem! − A papokról? De… − A kolosszus szállítása nem egyszerű, világi feladat, Iker! A papoknak

az egész út folyamán a védelmező igéket kell mondaniuk. Ezt az egész nép-séget össze kell kovácsolnod, és mindenki tisztelettel néz majd rád. Csak egyre gondolj: nem vallhatsz kudarcot.

Iker örült, hogy edzett távfutó, mivel napokig csak jött-ment fel s alá, hogy kiválassza a számtalan önkéntes közül a százhetvenkét embert. Hogyha a számításai helyesek, elegen lesznek ahhoz, hogy ütemre tudják húzni a kolosszust.

Amikor a hatalmas szobor elkészült, Iker összehívta a csapatot, és négy sorba osztotta be őket. Az egyik külső sorban a tartomány nyugati részéről származó fiatal önkéntesek voltak, a másikban a keleti területekről jöttek. A belső sorokat katonák és papok alkották.

A kolosszust egy szánra tették, és szilárdan lekötözték a kötelekkel, amelyek vontatására a négy sor ünnepi hangulatban készülődött. A szakér-tőkkel Iker ellenőrizte, hogy minden rendben legyen, mégis, nem minden aggodalom nélkül adta meg a jelet az indulásra.

Az útra vizet locsoltak. − Húzzátok! − adta ki a parancsot Iker. A szán lassan megmozdult. A jól benedvesített, csúszós út megkönnyí-

tette a százhetvenkét ember munkáját, akik büszkék voltak arra, hogy egy ilyen rendkívüli vállalkozás részesei. „A Kelet ünnepel, énekelték a nyugati

A kolosszus szállításának részletei Dzsehutihotep Deir-el-Bersában található sírjának ábrázolásaiból és szövegeiből származnak.

Page 206: Az Elet Faja - Christian Jacq

206

ifjak, a szívünk örvendezik, amikor látja ura emlékműveit.” Az ütem éppen a megfelelő volt, sem túl gyors, sem túl lassú. A vonta-

tók mellett katonák pálmaágakat lengettek, hogy enyhítsék a hőséget. Az utat a lehető legsimábbra döngölték, amit Iker százszor is ellenőr-

zött, hogy ne érje váratlan meglepetés. Ahogy Iker figyelte a vontatást, egyenként végigjártatta tekintetét a kö-

tél minden rögzítési pontján, a menet minden egyes tagján, majd visszatért a tökéletesen stabil kolosszushoz.

Hirtelen rossz érzés fogta el. Úgy érezte, hogy ez a szép összhang mindjárt megtörik, de nem tudta,

miért. Látszólag semmi rendellenes nem történt, de az ösztöne nem csalt. Aggódva futott fel s alá, hogy rájöjjön, milyen veszély leselkedik rájuk.

Egyszer csak felnézett, s ekkor megértette. A kolosszus tekintete megváltozott! Kőszemei mély elégedetlenséget fe-

jeztek ki. − Gyorsan − kiáltotta Iker −, füstölőt! A ka szobra nyilván szertartásokat követelt. Szerencsére az egyik papnál volt füstölő. Iker felugrott a kolosszus térdére, és hódolata jeleként előrenyújtotta ke-

zét. A pap kinyitotta a füstölőt, amelyből illatos füst szállt fel a szobor szá-jához, füléhez és szeméhez. A tömjén, a szentjer, „ami istenivé tesz”, bal-zsamosan beburkolta a követ, miközben az ifjú írnok tovább imádkozott, az út iránya felé, kérve, hogy nyíljon meg.

A füstölést folytatták, míg el nem érték a Nílust. Az átkelés közben semmi baj nem történt, és az út vége leírhatatlan

örömmámorban telt. A tartomány egyetlen lakója sem akart lemaradni az eseményről, és ahogy Dzsehuti ígérte, hatalmas, szabadtéri lakomával ko-ronázták meg a sikert.

Amikor a kolosszust elhelyezték a templom homlokzata előtt, a kor-mányzó gratulált a kimerült Ikernek.

− Elvégezted a megbízatást, ifjú írnok! De ne feledd, hogy minden egyes hieroglifa, minden egyes jel és minden egyes szobor, bármekkora le-gyen is, rávilágít a teremtés misztériumának egy oldalára. Ma a királyi ká-nak adtunk tiszteletet. Te pedig még nem pihenhetsz, mivel máris meg kell írnod a részletes beszámolót erről a nagy munkáról.

Page 207: Az Elet Faja - Christian Jacq

207

43

A kolosszus születése alkalmából rendezett ünnepségek az áradás ünnepsé-geivel együtt zajlottak, ami a nép számára két hét szabadságot jelentett. Ez alatt a két hét alatt az emberek ettek-ittak, énekeltek, táncoltak, ünnepelték az isteneket. Dzsehuti népszerűbb volt, mint valaha, és naponta több órát is örök lakhelyén töltött, amelynek egyik készülő falán a kolosszusszállítás rendkívüli jelenetét örökítették meg. Iker felügyelte, hogy a hieroglifikus szövegek pontosan kerüljenek fel a falra.

Bizonyossá vált, hogy az ifjú írnok egyszer még magasabb tisztségeket fog viselni, ezért máris sok irigyet szerzett magának. A tapasztalt tisztvise-lők, akik már régóta dolgoztak ugyanazon a poszton, sajnálták, hogy a kormányzó ennyire rokonszenvezik a magányos kölyökkel, aki senkinek a társaságát nem kereste, inkább a munkába temetkezett. Ám egyelőre nem mertek áskálódni ellene. Egyrészt azért, mert Dzsehuti pártfogását élvezte, másrészt azért, mert túl sokat tudott meg mindegyikükről. Amikor felállí-totta a mérleget a tartomány erejéről és gyengeségeiről, észre kellett vennie, hogy munkatársai nem mindig álltak a helyzet magaslatán. Ha csak egyet-len rossz szót is szólnak róla, biztos, hogy nem kerülik el a megtorlást. Te-hát jobban tennék, ha hízelegnének Ikernek, de hogyan? A fiatalember a dolgozószobájából egyenesen a hálószobájába ment, a hálószobájából dol-gozni, és egyetlen fogadáson sem vett részt. Amikor pedig a szamarával sé-tálgatott, elgondolkodó arckifejezése mindenkit eltántorított attól, hogy al-kalmatlankodni próbáljon.

Iker még a pihenés pillanataiban is csak a munkájára gondolt. Elöljáróvá nevezték ki, egy olyan testület élére, amelyben nála sokkal idősebb, tapasz-talt írnokok dolgoztak, és tudta, hogy a legapróbb tévedés is végzetes lenne a számára. A törekvése, hogy makulátlan munkát végezzen, csak védekezés volt, úgy táplálta, mint egy belső tüzet, amely megvilágítja az útját.

Éjszakánként pedig a papnőről álmodott. Mindent érte tett. Egy nap viszontlátja majd, és akkor nem lehet se tu-

datlan, sem tehetetlen. Vajon nem azért szabta rá a sors ezt a próbát, hogy szembenézzen önmagával és bebizonyítva rátermettségét azzal, hogy első-rangú írnokká váljon? Talán ez nem lesz elegendő annak a szemében, akit szeret… Mégis a legjobbat kell nyújtania magából, hogy bebizonyíthassa,

Page 208: Az Elet Faja - Christian Jacq

208

csak érte él. Voltak rémálmai is, gyilkosokkal, szörnyekkel, megválaszolatlan kérdé-

sekkel. És a bosszúval, hiszen bosszút kell állnia azokon, akik el akarták vágni élete fonalát. Nem bújhatott meg tudatlanságban és tétlenségben.

E rossz álmok egy őrült feltételezést szültek a lelkében. Egy olyan gyű-löletes feltételezést, hogy Iker először elhessegette. De a gondolat mindun-talan, makacsul visszatért, és az ifjú írnok már nem tudta elfojtani magá-ban. Ez a gondolat komorrá és hallgataggá tette őt, és még jobban elszige-telte a többiektől.

Szerencsére a szamara megérezte a legapróbb hangulatváltozásait is, és türelmesen hallgatta barátja vallomásait. Hogyha Iker feltett neki egy kér-dést, Északi Szél a bal fülét hegyezve felelt nemet, a jobbat az égnek me-resztve pedig igent. Az írnok teljesen megbízhatott hű társában. Ezért mondta el neki az őt mardosó feltételezést. És Északi Szél a jobb fülét emelte fel.

Gua orvos teljesen összeomlott. − Két hét lakomázás, és a mája teltebb, mint a tömött libáé! Orvosi szem-mel nézve ez felér egy öngyilkossággal.

Dzsehuti megvonta a vállát. − Teljesen jól érzem magam. − Felelőtlenség ellen nincs orvosságom. Hogyha nem vesz be naponta

vagy húsz pirulát, hogy rendbe jöjjön a mája, nem felelek semmiért. Gua összecsukta bőrtáskáját és kiment a fogadóteremből, ahova már

özönlöttek is be a gátak és az öntözés felelősei, akiknek a beszámolója igen kedvező volt.

Utánuk Iker következett. Komor arckifejezése meglepte a Dzsehutit körbevevő udvaroncokat.

− Mindenki távozzon! − rendelkezett a kormányzó. Az ifjú írnok mozdulatlanul meredt Dzsehutira. − Mi történt, fiam? − Tudni akarom az igazat. A kormányzó hátradőlt a székében, és egy mély sóhaj kíséretében a tér-

dére tette a kezét. − Az igazat! Elég nagy a szíved ahhoz, hogy befogadd? Tudod egyálta-

Page 209: Az Elet Faja - Christian Jacq

209

lán, hogy mi egy igazi szív, mely isteni szentélyként szolgál? Mindent a szív teremt, ismeretet ad, gondolkodik és megért. Ezért kell tágnak, nagy-nak lennie és szabadnak, de ugyanakkor kemény sem lehet. Te pedig, Iker, túl szigorú vagy másokhoz és önmagadhoz! Hogyha a szíved felindult, ak-kor elnehezedik, és nem tudja többé magába fogadni Máátot. A szellemi erő nem kering többé, és eltévelyedik a tudatod.

− Nagyuram, az írnokiskolában megtanultam, hogy ne tévesszem össze egymással a dolgokat, és hogy megpróbáljak józanul gondolkodni minden körülmények között. Márpedig most meg vagyok győződve róla, hogy az ön nagylelkűsége nem véletlen. Talán az adósom valamivel?

− Fiam, téged elvakít a képzeleted. Felismertem az értékedet, ez min-den. Egyedül magadnak köszönheted a sikert.

− Én nem így gondolom, nagyuram. Biztos vagyok benne, hogy sokat tud azokról az emberekről, akik meg akartak ölni, és hogy megpróbál meg-védeni azzal, hogy a tartománya egyik legfontosabb írnokává tesz. De most mindent tudni akarok. Miért engem választottak engesztelő áldozatnak? Ki a felelős ezért? Még mindig egy sötétben rejtőző démon játékszere vagyok? Hol található Punt országa, amelynek az illatszere megmenti a jó írnokot?

− Túl sok kérdést teszel fel, nem gondolod? − Nem, nem gondolom. Dzsehuti bosszúsan megmarkolta a széke karfáját. − Miért kellene válaszolnom neked? − Az igazság szeretete miatt. − És hogyha ez az igazság veszélyesebb, mint a tudatlanság? − Majdnem elvesztettem az életemet. Tudni akarom, hogy miért és ki

miatt. − Nem akarod inkább elfelejteni, ami történt, nem akarod inkább élvezni

azt a nyugodt életet, amely lehetővé teszi, hogy az írás és olvasás örömének élj?

− Tudatlanul a sötétségben élni, vajon nem ez a legnagyobb büntetés? − Az attól függ, kinek, fiam! A legtöbben szeretnek tudatlanságban élni,

és semmiképpen sem akarnak változtatni az állapotukon. − Én nem ilyen ember vagyok. − Én is így láttam! De még egyszer és utoljára kérlek, Iker, ne akard

megtudni azt, aminek rejtve kell maradnia!

Page 210: Az Elet Faja - Christian Jacq

210

Iker most már tudta, hogy feltételezése helyes volt. Kemény tekintete megtörte a kormányzó utolsó védőbástyáit is.

− Ahogy akarod, fiam, de lehet, hogy egyszer még megbánod ezt. Ami Punt országát illeti, arról semmilyen értesüléssel sem szolgálhatok neked. Viszont hallottam két tengerészről, akiket Teknőcszemnek és Éleskésnek hívnak.

Iker felugrott. − Ön felfogadta őket? − Nem, egyszerűen csak jártak egyszer a tartományban. A hajójuk né-

hány napig itt vesztegelt a nagy kikötőben. − A levéltárban ennek nyomát sem láttam! − tiltakozott a fiatalember. − Az iratot megsemmisítették. − Miért, nagyuram? − Azért, hogy elkerüljük a találgatásokat. − Találgatásokat… miféle találgatásokat? Azt a feltételezést, hogy maga

bérelte fel őket? − Most már elég, Iker! − mennydörögte Dzsehuti. − Nem érted, hogy a

pártodat fogom? Nem tudtam elviselni, hogy a saját sorsod ellen ágálsz. − Mindent el kell mondania, nagyuram. − Nem tudod, mivel állsz szemben. − De önnek hála, meg fogom tudni. Dzsehuti ismét sóhajtott elkeseredésében. − Ez a két tengerész egy olyan hajó legénységéhez tartozott, amelynek

különleges előjogai voltak. Valóban tudni akarod, mik? − Egyenként kell kihúznom magából minden szót? − Nem voltam Szeszósztrisz híve. Ez a hajó pedig a királyi pecsét vé-

delmét élvezte, és a kapitány engedélyt kért egy rövid kikötésre, hogy javí-tásokat végezhessenek el a hajón. Hogyha elutasítottam volna, akkor vi-szályt robbantok ki. Hogyha megadtam volna, amit kért, azzal egy olyan uralkodó alattvalójává váltam volna, akinek vitattam a fennhatóságát. Tehát úgy döntöttem, hogy az a hajó nem létezik. Aztán pedig jöttél te, a kérdése-iddel és a rendkívüli személyiségeddel. Te nem vagy olyan, mint a többi ír-nok, Iker. Tűz ég benned, amelynek még nem fogod fel a természetét. Ezért próbáltalak elszakítani a múltadtól.

− Hova mentek azok a tengerészek?

Page 211: Az Elet Faja - Christian Jacq

211

− Kahun városába. Szeszósztrisz különleges fontosságot tulajdonít an-nak a városnak. Ott őrzik az állam levéltárát.

− Ott majd választ kapok a kérdéseimre! − Hogyha odamész, azzal kihívod magad ellen a fáraó haragját. − Miért akart volna ő megöletni engem? − Azt nem tudom, fiam, de azt tudom, hogy senki se támadhat egy ural-

kodóra anélkül, hogy a vesztébe ne rohanna. − Az igazság az életemnél fontosabb. Segítsen azzal, hogy elküld

Kahunba! Egyiptom minden városában szívesen fogadnának egy írnokot, aki Thot tartományából érkezik!

− Arra kérsz, hogy küldjelek a halálba, Iker. − Végtelen hálát érzek ön iránt. Hogyha itt maradok, hogyha behunyom

szemem és bedugom a fülem, akkor hamarosan rossz szolga leszek. − Súlyos felelősséget raksz a vállamra. − Az egyetlen felelős én vagyok. Meggyőztem magát, hogy lebbentse

fel a fátylat, és hagyja, hogy kövessem az utamat. Hála önnek, megerősöd-tem, képesnek érzem magam arra, hogy szembenézzek az újabb megpróbál-tatással.

Page 212: Az Elet Faja - Christian Jacq

212

44

Elephantiné szigetén Szeszósztrisz fáraó és a hozzá közel állók egy szertar-táson vettek részt, amelyet Szarenput tartományi kormányzó celebrált a nagy tekintélyű bölcs, Hekaib tiszteletére. A VI. dinasztia idején élt ma-gasztos személyiségnek új szobrot állítottak a sírszentélyébe. A szobor itt tartja a ká-ját a földön, és meg fogja ihletni követőit.

A király kísérete és Szarenput milicistái jól megfértek egymással, egyet-értésükön egyetlen összetűzés sem ejtett foltot. Szobek, a Védelmező mégis ideges és nyugtalan volt. A mindig éberen figyelő, ifjú Szehotephez hason-lóan ő is kételkedett vendéglátójuk őszinteségében, és attól félt, hogy Szarenput esetleg csapdát állít az uralkodónak. Ami Neszmontu tábornokot illeti, ő utolsó leheletéig harcolna, hogy megmentse ura életét.

Medesz a háttérben állt, ahogy az illendőség megkívánta, és igyekezett olyan észrevétlen maradni, amennyire csak lehet. Miközben minden pilla-natban készen állt arra, hogy feljegyezze a fáraó hivatalos nyilatkozatait, megfigyelte a helyi főtisztviselőket és kikérdezte őket a tartomány működé-séről. Barátságos és előzékeny fellépésével új barátokat szerzett magának.

− Fenség, szeretném megmutatni önnek az örök lakhelyemet − jelentette ki Szarenput. − De csakis önnek.

Szobek és Neszmontu az ajkukba haraptak, nehogy kifakadjon belőlük a tiltakozás, amelyet a legalapvetőbb óvatosság diktált. Bekövetkezett, amitől féltek: Szarenput elárulta valódi szándékait. A sír közelében bizonyára bé-rencek várakoznak, hogy megölhessék Szeszósztriszt.

− Követlek − felelte a fáraó. Szobek és Neszmontu is dühösen azon kezdett töprengeni, hogyan aka-

dályozhatnák ezt meg. − Evezhetek én a bárkában? − ajánlkozott a választékosan öltözött

Szehotep. − Nem kell − vágta rá rögtön Szarenput. − Magam fogok evezni. A test-

gyakorlásnak köszönhetem, hogy nem vesztettem erőmből az évek során. Ha Szehotep tovább makacskodik, az egyet jelent a kormányzó megalá-

zásával. És meglehet, Szarenput csak erre vár, hogy kiadhassa milicistáinak a parancsot a támadásra.

Szobek rájött, hogy Szeszósztrisz arra számít, egyedül is elboldogul a

Page 213: Az Elet Faja - Christian Jacq

213

helyzettel. De hiába hatalmas a fáraó ereje, a túlerő legyőzheti. Szarenput határozottan kormányozta a szép szikomor-bárkát a nyugati

parti sziklafal felé, ahova a piramisok kora óta bevájták Elephantiné tarto-mány kormányzóinak sírjait. A sírokhoz lépcsőkőn és meredek, fallal sze-gélyezett rámpákon kellett felkapaszkodni.

A bárka finoman a parthoz simult, és a két férfi lassan elindult, csönd-ben, felfelé. A délvidék erős napsütése egyiküket sem zavarta.

Amikor Szarenput örök lakhelyéhez értek, visszanéztek, hogy végigte-kintsenek a kéken szikrázó folyó, a napfényben fürdő pálmaligetek, a sárga homok és a fehér házak tarkította, lenyűgöző tájon.

− Ezt a helyet minden másnál jobban szeretem − vallotta be Szarenput. − Azt remélem, hogy itt győzöm majd le a halált, és itt töltöm örök élete-met. Az egyik ősöm, akinek ugyanaz volt a neve, mint nekem, ezeket a szavakat vésette a sziklába: „Eltöltött az öröm, mikor elértem az eget, fejem a mennybolthoz ért, magam is csillag lévén súroltam a csillagok hasát, és táncoltam, mint a bolygók.” Ugye ez az egyetlen sors, ami irigylésre méltó? Jöjjön, fenség! Jöjjön, nézze meg legszebb birtokomat!

Szeszósztrisz homokkőbe vágott sírhoz ért, amelynek talaja emelkedett, mennyezete pedig egyre alacsonyabb lett, hogy valahol az utolsó szenté-lyen túl, egy láthatatlan pontban összeérjenek. Az első, fenséges és rideg te-remben hat oszlop állt. Innen egy lépcső után egy átjáró vezetett a szertartá-si szobába, ahonnan egy fülke nyílt Szarenput ká-jának szobrával.

A fénysugárként a sziklába hatoló tengelyen továbbhaladva Szeszósztrisz megcsodálhatott hat szobrot, amelyek Oziriszként ábrázolták a kormányzót.

− Ez a legfőbb törekvésem, fenség: hogy az újjászületés istenének a híve lehessek. Kell ennél nyilvánvalóbb bizonyíték az ártatlanságomra? Sosem ártanék Ozirisz akáciájának. És amit ön véghezvitt, az azt mutatja, hogy öné a bölcsesség, amelyre ennek az országnak oly nagy szüksége van. Bűn lenne ellenszegülnöm. Tekintsen tehát engem hű szolgájának, aki sosem fogja elárulni.

Jó Társ büszkén és magabiztosan vonult a menet élén. Jobbján Gazella vonszolta nagy hasát és lógó csecseit. Alig tudott lépést tartani társával, de semmiképpen sem hagyta volna ki ezt a nagy ünnepet, és magasba emelt fejjel igyekezett, nehogy lemaradjon.

Page 214: Az Elet Faja - Christian Jacq

214

A két kutya megállt egy sztélé előtt, amelyre Szeszósztrisz nevei voltak felvésve.

− Lelketek legmélyéből tiszteljétek a fáraót! − szólalt meg Szehotep. − Sugárzását illesszétek a gondolataitokhoz, hirdessétek a tiszteletet, amellyel tartozunk neki. Ő adja az életet. Bőkezű azokkal, akik követik az útját. Mint a királyi pecsét hordozója, megerősítem, hogy e tartomány a Kettős Koronához tartozik.

Szarenput, arcán széles mosollyal, meghajolt Szeszósztrisz előtt. Oly hosszú idő óta először, Neszmontu tábornok végre megnyugodha-

tott. Szobek is, legnagyobb csodálkozására, úgy érezte, hogy biztonságban vannak. Az uralkodó ismét győzelmet aratott, anélkül hogy egyetlen csepp vért ontottak volna.

− Vissza kell térnem Biga szigetére, meg kell győződnöm arról, hogy az energia keringése már zavartalan – fordult az uralkodó Szarenputhoz. − Készíts elő ünnepet, amelynek során bejelenthetem, hogy Elephantiné nagy templomát még díszesebbé alakítjuk.

A fiatal papnő a Nílus forrásának barlangjával szemben állt. Látta, hogy a fáraó kijön a barlangból.

− Számodra eljött az óra, hogy folytasd utadat. Beleegyezel? − Készen állok, fenség. − Minden bátorságra és minden szilárdságra szükséged lesz, amelyre

egy emberi lény képes lehet. Biztos vagy abban, hogy ez a feladat nem ha-ladja meg az erőd?

− Megteszem, ami tőlem telik. Az uralkodó megmutatott a papnőnek egy tömör aranyból készült, la-

zúrkő, türkiz és karneol berakásokkal ékes ureuszkígyót. Ez a nőstény kob-ra ágaskodott a fáraó homlokán, hogy olyan nagy lángot lövelljen, amely Máát ellenségeit elpusztítva szétoszlatja a sötétséget.

− Érintsd meg ezt a jelképet, töltődj fel varázserejével, és bízd rá magad a kézre, amely vezet téged!

A kobra égetett. A papnő érezte, hogy energiája átárad a vérébe, és új erővel ajándékozza

meg. A király visszament a barlangba, a fiatal papnő ismét magára maradt.

Page 215: Az Elet Faja - Christian Jacq

215

Áhítatba merülve élvezte a szent sziget csendjét, nem tartott attól, ami tör-ténni fog. Gyermekkora óta azt kívánta, hogy megismerhesse a templom misztériumait, és tudta, hogy az út hosszú lesz és nehéz. De minden kiállt próba hatalmas örömmel töltötte el, s ez az öröm messzebb vitte lépteit az egyre tágasabb vidékre. Ezt az utat semmi sem zavarta meg, míg fel nem tűnt az ifjú írnok, akiről megtudta, hogy Ikernek hívják. Egy egyszeri, futó találkozásnak kellett volna maradnia, de ő nem tudta elfelejteni az ifjút, és jóllehet sosem fogja viszontlátni, úgy érezte, mintha közel állna hozzá, szinte bensőséges kapcsolatban volna vele.

Hét hosszú, vörös ruhába öltözött papnő állta körbe, kezükben dobokat tartottak.

Azután előlépett az elöljárójuk. Keselyűt formázó parókát viselt, és a menat-láncot, a lelki újjászületés jelképét.

A lány megborzongott. Ezt a rituális parókát csak Egyiptom királynője, a Két Föld uralkodónője

viselhette, aki látja Hóruszt és Széthet egyesülni a fáraó lényében. A kese-lyű hieroglifikus jele egyszerre jelent „anyát” és „halált”, mivel át kell esni a beavatási halálon, ahhoz, hogy rátaláljunk az égi anyára, akinek a király-nő a megtestesítője.

− A hét Hathor zárja börtönbe a balsorsot! − parancsolta. A papnők kihajtogattak egy vörös szalagot, és körbetekerték vele a fiatal

papnőt. − Elérkezett az újjászületés órája − jelentette be a királynő. − Be lettél

avatva a tiszta papnő tisztébe, majd a zenészébe, aki a szeretetet sugározza szét. Ma, újabb misztériumokhoz érve, Felébredtté válsz. Ptah isten ott-honának Tiszteletre méltói, Kuszai városának öregasszonyai és Atum, a te-remtő elv otthonának Hathorjai a te őseid. Ők élnek a beavatottakban, akik itt jelen vannak, és akiktől meghallod az ég zenéjét, a csillagokét, a napét és a holdét.

Ekkor lágy, mély ének hangzott fel a dobok és két szisztrum ütemére, amelyeken a királynő játszott. A papnők egymás után mondták ki a hét te-

Uabet. Merut. Uresut

Page 216: Az Elet Faja - Christian Jacq

216

remtő szót, amelyet Néith istennő mondott a fény születésekor, amely ma-gától jött elő az ősvízből. Néith férfi és nő, minden létezőnél korábbi, ő kezdte meg a születések sorát, amikor megformázta az isteneket.

− Én vagyok minden, ami volt, minden, ami van, és minden, ami lesz − mondta a királynő. − Egyetlen halandó sem emelte fel soha a fátylamat, a szemfedőt, amely Ozirisz testét védi. A beavatottaknak kell megszőniük ezt. Ezért elvezetnek téged az Akácia otthonába, ahol Hathor és Ozirisz lel-ke egyesül majd a szívedben. Biga szent szigetén ez az otthon Hapi bar-langjának alakját ölti fel, ahol az égi víz egyesül a földi vízzel. Menj rajta keresztül, hogy a csillagok friss vize és az ismeret tüze táplálja életedet.

A fiatal papnő, miután levetkőztették, belépett a barlangba, ahol meg-csodálhatta a lángot. Azután végigjárta a konstellációk útját, belépett az ég ajtajain, megfürdött a fénytóban, és reggel, a felkelő nap első sugaraival, ismét megszületett.

Egy papnő felvezette őt a talapzatra, amely Máát istennőt jelképezte, és egy strucctollal, Máát egy másik jelképével legyezte, hogy a jó szél elvigye őt a boldogság városáig.

Azután ráadtak egy vörös ruhát, nyakába pedig egy széles, gyöngyökből fűzött melldíszt akasztottak, amely azt jelképezte, hogy újjászületett, miu-tán áthaladt a sötét tartományon, ahol a pusztítás erői nem tudták feltartóz-tatni.

A királynő egy írótáblát és egy ecsetet adott neki az íráshoz, majd egy hétágú csillagot helyezett a fejére.

− Neked, aki most egy Hathor vagy, Szésattá kell válnod, mivel külön-leges feladatot jelöltünk ki a számodra. Nem elégedhetsz meg azzal, hogy magadban megéled a beavatásodat és élvezed a templom békéjét a Nővére-id társaságában. Félelmetes próbatételek várnak rád, és ismerned kell majd a hatalmas varázsigéket, hogy szembeszállhass a látható és láthatatlan el-lenségekkel. Mi, amennyire lehet, segíteni fogunk téged, de neked egyedül kell győzelmet aratnod.

Page 217: Az Elet Faja - Christian Jacq

217

45

Iker már pirkadat előtt elindult, gondosan ügyelve arra, hogy senkit se éb-resszen fel a palotában. Előző nap átadta Dzsehutinak az összes iratot, amellyel foglalkozott. A kormányzó utolsó figyelmeztetéseit udvariasan meghallgatta, de a tanácsokat nem fogadta meg.

Felszállt az első hajóra, ami északra indult. A hajó napfelkeltekor szedte fel a horgonyt, és a folyó gyors és szeszélyes sodrásával vitette magát. A kapitány, egy tapasztalt, nagy bajszú hajós, mesterien bánt a kormánnyal. A fedélzeten egy tucatnyi utas, egy ökör, és jó néhány liba mellett Északi Szél is elfért.

− Hova mész, fiam? − kérdezte a kapitány. − Kahunba. − Húszórányi hajóút, számos kikötéssel és egy éjszakai pihenővel, már

ha nem jön közbe semmi… Mit ajánlasz érte? − Két pár erős szandált, egy darab lenvásznat és egy közepes nagyságú

papiruszt. − Nocsak, te aztán jól fizetsz! Gazdag családból vagy? − Nem, egyszerű írnok vagyok a Nyúl tartományban, Dzsehuti nagyúr

szolgálatában. − Nagy tiszteletnek örvendő férfiú ő. Miért mész Kahunba? Ez a kérdezősködés már nem nagyon tetszett Ikernek, mégis igyekezett

kedvesen válaszolgatni. − Egy munka miatt. − Titkos megbízatás? − Úgy is lehet mondani. − Kahun furcsa egy város. Én nem ismerem, de azt mondják, erősen őr-

zik, és külön engedély kell ahhoz, hogy valaki ott lakhasson. Te nem le-hetsz akárki!

− Már megmondtam, egyszerű írnok vagyok. Ikernek elege lett a faggatózásból, ezért lehevert a gyékényére, és alvást

színlelt. A kapitány egy másik utassal kezdett beszélgetni. Szószátyár alak volt.

Page 218: Az Elet Faja - Christian Jacq

218

Ahogy a kapitány is mondta, sokszor kikötöttek. Egyesek leszálltak, új uta-sok érkeztek, beszélgetésbe merültek, pitét, hagymát és szárított halat maj-szoltak, édes sört ittak, és a jóindulatú folyó áramlásával vitették magukat. Iker szórakozottan hallgatta a családi történeteket, a perekről és házi per-patvarokról szóló beszámolókat.

Egy újabb kikötéskor Északi Szél fülei az égnek meredtek. Nem egy falunál álltak meg, hanem egy pálmaligetnél, amelyet kis ön-

tözőcsatornák hálóztak be. Két borostás férfi közeledett, karjuk izmos volt, mint az evezősöké.

És ezek az evezősök nagyon hasonlítottak két emberre arról a hajóról, amelyen meg akarták ölni Ikert. A hajó tatjában telepedtek le.

Tehát a kapitány csapdába csalta! A bolondját járatta vele, kérdezgette, pedig tudta a kérdésekre a választ. Ez a két bandita majd befejezi a munkát.

Iker odament a bajszos kapitányhoz, aki szundikálni látszott. − Nem figyeli a folyót? − A jó hajós csak fél szemmel alszik. − Tegyen a partra, amilyen hamar csak lehet! − Még messze járunk Kahuntól. − Meggondoltam magam. − Azt sem tudod, mit akarsz, fiam. Hova akarsz menni valójában? − Tegyen partra! − Nem terveztem, hogy itt kikötök. Ha mindenképpen ki akarsz szállni,

akkor pótdíjat kell fizetned. − Bőkezűen megfizettem az útért, vagy nem? – Persze, de… − Egy új gyékény elég lesz? − Hogyha igazán új? Iker neki adta két úti gyékénye egyikét. A kapitány elégedetten nekilá-

tott a kikötésnek. Amint letették a pallót, Iker és Északi Szél kisétált rajta a partra. Az ifjú

írnok meg volt győződve róla, hogy a két evezős utána fog menni. Tévedett. A hajó továbbment. − Többet kell gyalogolnunk, mint terveztem − mondta Iker Északi Szél-

nek. − De legalább nem követhet minket senki.

Page 219: Az Elet Faja - Christian Jacq

219

A szamár helyeselt, Iker megkönnyebbült. − Az a két ember valóban gyanúsan nézett ki. Azok után, ami történt ve-

lem, természetes, hogy bizalmatlan vagyok. Iker ellenőrizte, hogy vajon semmi sem hiányzik-e az írnokfelszerelésé-

ből, a szamár eközben bogáncsot eszegetett. Azután továbbindultak észak felé egy kis ösvényen, az ültetvények mentén.

− Annyi kérdés kavarog bennem! Kahunban talán választ kapok rájuk. De miért nem hajlandó senki sem beszélni nekem Punt országáról? Dzsehuti csak egy részét mondta el az igazságnak. Lehet, hogy ő is keve-sebbet tud, mint gondoltam. Maga a fáraó akart megöletni! Mit követtem el ellene? Én egy senki vagyok, és semmilyen módon nem fenyegetem a ha-talmát. Mégis az életemre tört. Ha jobban belegondolok, menekülnöm kéne innen, és mindent meg kellene tennem azért, hogy elfelejtsenek. De bár-mekkora is a kockázat, nem mondhatok le az igazságról. És azt a lányt is viszont akarom látni. Harcolni akarok, és ez csak miatta van.

A pihenőkről Északi Szél döntött, ő választotta ki az árnyas helyeket is, ahol szundíthattak egyet, mielőtt tovább folytatták az utat. A két vándor földművesekkel találkozott, mogorvákkal és barátságosakkal egyaránt. Egy tanyán Iker több levelet is megírt a hivatal számára, amellyel a gazdának egy vitás ügye volt. Cserébe élelmet kapott.

Amikor Fajjúm gazdag, dús tartományának közelébe értek, a szamár ki-tartóan bőgni kezdett.

Semmi kétség, veszélyt érzett. Az egyik domb tetejéről egy sakál nézett le rájuk. A magas, keskeny fe-

jű állat kitartóan figyelte a betolakodókat, akik az ő földjére mertek lépni. Az égnek nyújtotta nyakát és többször felüvöltött. Északi Szél figyelmesen meghallgatta a sakál üvöltését, azután elindult, egyenesen a ragadozó felé.

Iker rájött, hogy a két állat beszélt egymással. Hiszen a sakál Anubisz megtestesülése, aki ismer minden utat ezen a földön és a túlvilágon is!

Vezetőjük ügyelt ugyan rá, nehogy elveszítsék őt szem elől, mégis igye-keztek igazodni gyors lépteihez, s így hamarosan meglátták Rakhentit, „a csatorna száját”. A nagy gát és a zsilip tette lehetővé, hogy szabályozzák, mennyi vizet vigyen a Nílus egy ága Fajjúmba. II. Szeszósztrisz mérnökei-nek köszönhetően egyre nagyobb földterületet lehetett megművelni, és sza-bályozni tudták az öntözést.

Page 220: Az Elet Faja - Christian Jacq

220

Egyszer csak több katona állta útját az utazóknak. − Ez tiltott katonai terület − mondta egy tiszt. − Ki vagy és honnan

jössz? − A nevem Iker. Írnok vagyok Thot városából. A tiszt gúnyosan elvigyorodott. − No hiszen! A korodat tekintve, teljesen hihető a dolog. Én pedig a ki-

rály hadseregének a vezérezredese vagyok. De egyvalamihez értek: felis-merem, ha valaki hazudik. Köztünk szólva, jobbat is kitalálhattál volna.

− Igazat mondtam. Megmutatok egy írást, amely meg fogja győzni. Ahogy Iker ki akarta nyitni a szamara hátán levő táskákat, a rendőrök

felhúzták íjukat, és a tiszt Iker derekának szegezte rövid kardjának hegyét. − Ne mozdulj! Fegyvert akartál előkapni, mi? Ezen az ösvényen senki

sem jár, csak a biztonsági erők. Ki mutatta meg neked az utat? − Nem fogja elhinni! − Mondd csak! − Egy sakál. − Igazad volt, nem hiszem el. Biztos valami rablóbanda küldött, amelyik

itt akar fosztogatni. − Nézzen csak bele az útitáskáimba! Csak az írnokfelszerelésem van

bennük, semmi más. De vigyázzon rájuk! A tiszt bizalmatlanul feltúrta a gyanús idegen csomagjait. Legnagyobb

csalódására nem talált bennük fegyvert. − Nagyon ravasz vagy! És hol az a híres irat? − Egy összetekert, lepecsételt papirusz, Kahun elöljárójának címezve. A

pecsét rajta Dzsehutié, a Nyúl tartomány kormányzójáé. − Hogyha feltöröm a pecsétet, az elöljáró meneszt, mert megsértettem a

hivatalos postát. Ha viszont nem teszem, akkor el kell hinnem, amit mon-dasz. Ismét egy ravasz fogás, fickó! Lefogadom, ez az irat nem is valódi. De engem nem lehet az orromnál fogva vezetni! Jól ismerem az olyan csir-kefogókat, mint te.

− Hagyjuk ezt a komédiázást, vezessen engem Kahun elöljárója elé! − Azt hiszed, hogy bűnözőkre vesztegeti az idejét? − Jól látja, hogy írnok vagyok! − Kitől loptad az eszközöket? − Szepi tábornoktól kaptam őket.

Page 221: Az Elet Faja - Christian Jacq

221

− Nem ismerem. De bármilyen nevet kitalálhatsz! Miért ne épp egy tá-bornokét említenéd?

− Téved. Minden pontosan úgy van, ahogy mondom. − Arra vagyok kíváncsi, hogy egyedül akartál cselekedni vagy cinkosaid

is vannak. Iker kezdte elveszíteni a nyugalmát, és a tiszt ezt megérezte. − Csak semmi meggondolatlan mozdulat, fickó! Különben beléd már-

tom a kardomat, és minden emberem mellettem fog tanúskodni. Túl sokan voltak ahhoz, hogy Iker elbánhasson velük, és annyira gyor-

san azért mégsem tud futni, hogy a nyilak ne érjék utol. − Ezt a pecsétet Kahun elöljárójának kell feltörnie, és ha elolvassa ezt az

ajánlólevelet, akkor maga látni fogja, hogy hibázott. − Most már fenyegetőzünk is! Erről egy ideig elgondolkodhatsz a bör-

tönben! − Nincs joga bezárni. − Azt te csak hiszed… Tegyetek rá fabilincset! Három rendőr az ifjú írnokra vetette magát, és a földre teperték. Amikor

felsegítették, a keze már a háta mögött volt, bilincsben. − A szamarammal mi lesz? − Szép állat, egészséges és erős! Jó hasznát fogom venni. − És az írnokfelszerelésem? − Elcseréljük ruhára. − Maga tolvaj! − Ne cseréld fel a szerepeket, kölyök! Te vagy a tolvaj. Engem pedig

meg fognak dicsérni, hogy időben elkaptalak. Néhány nap egy bűzös töm-löcben, a magadfajta banditák körében, és egyből beadod majd a derekad! Néhány év kényszermunka pedig megtanít majd a munkaszeretetre és a he-lyes viselkedésre. Vigyétek innen, ne is lássam többé!

Iker egy szót sem szólt a fogdmegekhez, akik egy városon kívüli bör-tönbe vitték. A cellában, ahova vetették, már három libatolvaj raboskodott, egy fiatal és két öregebb.

− Te mit csináltál? − kérdezte tőle a fiatal. − Semmit. − Én sem. És hány libát loptál? − Egyet sem.

Page 222: Az Elet Faja - Christian Jacq

222

− Nekünk nyugodtan elmondhatod. Mi a te oldaladon állunk. − Mióta vagy itt? − Néhány hete. Arra várunk, hogy a bíró végre hajlandó legyen foglal-

kozni velünk. Sajnos nem egy lágyszívű ember. Azt hiszem, nem kevés büntetést fog ránk szabni, mivel nem először vagyunk itt. De hogyha valaki vallomást tesz, és megbánást színlel, akkor kicsit enyhébben ítél. Ha elő-ször vagy ilyen helyzetben, akkor megtanítunk, hogyan csináld.

− Írnok vagyok, és senkit sem loptam meg. Az egyik öreg fél szemmel felnézett. − Egy írnok a börtönben? Akkor te nagy gazember lehetsz! Mesélj csak! Iker megelégelte a dolgot, és leült az egyik sarokba. − Hagyjuk békén! − mondta a fiatal tolvaj. Iker mindent elvesztett, de nem hagyta, hogy úrrá legyen rajta a csügge-

dés. Talán egy újabb csapdába sétált bele? Nem, hiszen Anubisz sakálja ve-

zette. Csak félreértés történt. Biztos volt benne, hogy idővel sikerül tisztáz-nia magát.

Page 223: Az Elet Faja - Christian Jacq

223

46

A cella ajtaja nyikorogva kinyílt. − Te ott − szólt egy rendőr Ikernek −, kelj fel, és kövess minket! − Hova viszel? − Majd meglátod.

Három börtönőr kivezette a börtönből, de legnagyobb meglepetésére nem tették rá a fabilincset.

− Szabad vagyok? − Nem. Az elöljáróságra kell vinnünk téged. Hogyha szökni próbálsz,

véged! A jobb sors reménye szertefoszlott. Hogyha az elöljáróságra viszik, az

súlyos ítéletet jelent, kétségtelenül több év kényszermunkát a rézbányákban vagy a nyugati sivatag oázisaiban.

Egyedül van három ellen, tehát megpróbálhatna elszökni. De a rendőrök túl szorosan fogták közre ahhoz, hogy hatásos fogásokat tudjon alkalmazni. Sajnos értették a dolgukat, nem hagytak semmi esélyt.

Iker ilyen kísérettel járt először Kahun városában, amelyet hat méter magas, három méter vastag fal vett körül, egy háromszázkilencven méter-szer négyszázhúsz méteres négyszöget alkotva. A főkapu a fal északkeleti sarkában nyílt. Négy katona őrizte.

− Elhoztuk a rabot. − Átvesszük − jelentette ki egy tiszt, majd odahívta két emberét. A katonák a rendőröknél zömökebbek voltak, és kezükben lándzsát tar-

tottak. Hogyha jól tudnak bánni vele, Iker nem jutna messzire. Bele kellett hát törődnie a sorsába.

A négy ember a széles főutcán indult el, amelyről kiindultak a két fő ne-gyed utcái. Első pillantásra látni lehetett, hogy az egész várost pontos terv szerint hálózták be az utak. Egy egyiptomi városhoz képest szokatlan nyu-galom honolt az utcáin, Iker azonnal otthonosan érezte magát.

Kevés bolt, szép fehér házak, példás tisztaság: az ifjú szerette volna job-ban megnézni magának Kahun minden zegét-zugát, de a katonák megsza-porázták lépteiket.

− Siessünk, az elöljáró gyűlöli a várakozást. Az elöljáró pompás háza fellegvárként magasodott a város fölé.

Page 224: Az Elet Faja - Christian Jacq

224

Jóllehet a hatalmas, hetvenszobás villa megvolt legalább kétezer-hétszáz négyzetméter, a kapuját meglehetősen keskenyre építették. Két oldalán egy-egy őrbódéban álltak az őrök.

− Itt a rab, akit az elöljáró látni akar − jelentette a tiszt. − Rendben, máris szólok az intézőnek. Balra egy kövezet út vezetett a konyhákhoz, az istállókhoz és a műhe-

lyekhez. Az intéző, a katonák és Iker a jobb oldali úton indult el, amely egy előszobához vitt. Innen folyosó indult egy nagy udvarba, amelyet délről egy portikusz zárt. A ház ura szívesen hűsölt az árnyékában, ha ideje en-gedte. A magánlakosztály mellett elhaladva, ahol a hálószobák és a fürdő-helyiségek voltak, az intéző a kétoszlopos fogadóterembe vezette az érke-zőket.

A teremben éppen II. Szeszósztrisz völgytemplomának gondnoka hall-gatta leszegett fővel a szigorú dorgálást. Az intéző zavarba jött, és sarkon fordult.

− Gyere közelebb! − parancsolt rá a gazdája, egy alacsony, keskeny homlokú, dús szemöldökű emberke.

− Íme a rab, akit… − Tudom − vágott a szavába az elöljáró. − Menjetek innen, hagyjatok

magamra vele! − Ez a gazfickó veszélyes lehet − szólt közbe a tiszt −, és… − Hallgass! Tedd, amit mondtam! Iker egyedül maradt a főtisztviselővel, akinek a tekintetéből semmi jót

nem olvasott ki. − Ikernek hívnak? − Valóban ez a nevem. − Hova valósi vagy? − Medamudi. − Most honnan jössz? − Thot városából. − Felismered ezeket? Az elöljáró megmutatta az ifjúnak az írnokfelszerelését, amely egy kis

asztalkára volt kirakva. − Ezek a tárgyak az enyémek. − Hol vetted őket?

Page 225: Az Elet Faja - Christian Jacq

225

− Szepi tábornok adta nekem őket. Abban a szerencsében volt részem, hogy a tanítványa lehettem, azután pedig írnoki rangra jutottam. A tarto-mány elöljárója adta nekem az első munkahelyemet.

Az elöljáró újra átolvasta a papiruszt, amelyet a rendőrök elvittek neki, és amelynek feltörte a pecsétjét.

− A városom őrzése kielégítő, de nem az ész a legfőbb tulajdonság, amelyet megkövetelek a rendőröktől. Nem tudhatták, hogy ki vagy. Fiatal írnok létedre egy olyan kormányzó ír rólad rendkívül elismerőn, aki nem osztogatja könnyen a dicséreteit. Ez figyelemre méltó. Mondd tehát, miért kívánsz Kahunban dolgozni?

− Azért, hogy bekerülhessek a legjobb írnokok közé. Az elöljáró tekintete megenyhült. − Fiam, nem is választhattál volna jobban! Ezt a várost a misztériumot

ismerő földmérők és szertartási papok építették. Egy piramist is emeltek, azután ez a hely igen fontos hivatali központ lett. Földeket, kőbányákat, magtárakat, műhelyeket kell irányítanom, összeírásokat kell végeznem, én felügyelem a munkások áthelyezését Fajjúmba, ellenőrzöm a napi vásárlá-sokat és kiadásokat, meg kell bizonyosodnom arról, hogy a papok, a kéz-művesek, az írnokok, a kertészek és a fegyveresek rendesen végzik a mun-kájukat… Ez a feladat kimerít, és nem hagy időt arra, hogy a szenvedé-lyemnek hódolhassak: az írásnak. Tudd, hogy már mindent elmondtak, és senki nem találhat ki újat, még én sem. Ó, bárcsak képes lennék arra, hogy meglepő szavakat mondjak, soha nem hallott kifejezéseket találjak ki! De minden év súlyosabban nehezedik rám, mint az előző, az igazságszolgálta-tás nem elég igazságos, és az istenségek tevékenysége továbbra is titokza-tos. Még a hatóságokat sem tisztelik eléggé az emberek. Hogyha kíváncsi vagy a véleményemre, nagyon rossz a helyzet. De ki veszi ezt észre, ki te-szi meg a szükséges lépéseket, ki meri elűzni a rosszat, ki segít igazán a szegényeken, ki harcol a képmutatás és a hazugság ellen?

− Nem a fáraó feladata ez? − vetette fel félénken Iker. Az elöljáró lelkesedése lelohadt. − Persze, persze… Jusson eszedbe, hogy a lényeg az írás! Az írók nem

építenek se templomokat, se sírokat, nincs más örökösük, mint a szövegeik, amelyek túlélik őket, és századokon át biztosítják hírnevüket. Az ecsetek és a táblák a gyerekeid. A könyved a piramisod. A vég nélküli hivatali felada-

Page 226: Az Elet Faja - Christian Jacq

226

tokkal csak elvesztegetem a tehetségemet. − Ad nekem állást? − Figyelmeztetlek: magasan képzett írnokokkal fogsz dolgozni, akik

gyűlölik a kontárokat. Nem fogják tűrni, hogy hibázz, és a visszahívásodat fogják követelni, hogyha a gyakorlati ismereteid hiányosnak bizonyulnak. De szeretném hinni, hogy Dzsehuti kormányzó nem rajzolt rólad túl hízelgő képet. No jó… Szükségem van valakire a magtárak felügyeleténél.

Iker igyekezett leplezni csalódását. Nem ilyen feladatra áhítozott. − Sokat dolgoztam már levéltárban, és… − A levéltár személyzete teljes, és maradéktalanul elégedett vagyok a

munkájukkal. Szepi tábornok talán nem tanított meg arra, hogyan kell irá-nyítani egy magtárat?

− Nem hagyta ki az oktatásból ezt a tudományt, és köszönöm az irántam érzett bizalmát.

− Csak a tettek számítanak, fiam! Rátermett vagy, vagy sem. Ha igen, Kahun paradicsom lesz a számodra. Ha nem, mehetsz vissza oda, ahonnan jöttél.

− Remélem, megfelelek majd az elvárásainak. De van egy dolog, amit nem hagyhatok annyiban.

− Mi az? − A szamaram. Ő az én egyetlen társam, ismét magam mellett akarom

tudni. − A fizetésedből vehetsz majd magadnak másikat. − Nem értett meg: Északi Szél kivételes jószág. Én megmentettem az

életét, ő pedig segít engem a tanácsaival. − A szamár… tanácsokat ad neked? − Tud felelni a kérdéseimre. Vele együtt sikerrel veszek minden aka-

dályt. Nélküle kudarcot vallok. − Azt legalább tudod, hogy hol lehet? − Valószínűleg a börtön közelében, ahol raboskodtam. − Itt egy írás, amelynek a birtokában visszakaphatod. Az intézőm meg-

mutatja neked a szállásodat. Iker tisztelettel meghajolt. − Szepi tábornok beszélt neked azokról a nagy írnokokról, akik felfe-

dezték a teremtés titkait?

Page 227: Az Elet Faja - Christian Jacq

227

− Ugye a hallgatás, a megértés és uralkodás a tüzek felett a három elen-gedhetetlen feltétel ahhoz, hogy ez sikerüljön?

− Kiváló tanárod volt! De még fel kell szerelkezned. − Nem adja vissza az írnokfelszerelésemet? − Dehogynem! Én egy másféle felszerelkezésről beszélek. A formulák-

ról, amelyek segítségével beléphetsz az ajtókon, megkaphatod a bárkát a révésztől, azaz megmenekülhetsz a nagy hálóból, amely elfogja a rossz uta-zók lelkeit. Az ismeretük nélkül hétköznapi írnok maradsz.

− És hol sajátíthatom el őket? − Magadnak kell boldogulnod, fiam! Van, amit megtanulhatsz az isko-

lában, és van, amit a gyakorlatban kell elsajátítanod. Nemde igaz a mondás, hogy az a jó kézműves, aki maga készíti szerszámait?

Amikor a börtönhöz igyekezve kilépett Kahun kapuján, Iker még min-dig zavarban volt. Miért beszélt ilyen titokzatosan az elöljáró? Miért árulta el neki azt, hogy létezik egy elérhetetlen tudás? Ő is álarc mögé rejtőzik, éppúgy, mint Szepi tábornok és Dzsehuti kormányzó. Ez az új próbatétel sem fogja a kedvét szegni, ellenkezőleg! Hogyha valóban odanyújtják neki a rudat, megragadja, nehogy a folyóba fúljon. Ha viszont csak áltatják, ak-kor legalább lerombolja a légvárakat.

A börtön küszöbén egy őr aludt, karja sállal felkötve. Iker megkocogtatta a vállát, a rendőr felugrott. − Mit akarsz? − A szamaramat keresem. − Nem egy irdatlan nagy állat, a feje gránitnál is keményebb, a tekinte-

tén pedig látszik, hogy megszelídíthetetlen? − Azt hiszem, helyes a leírás. − Hát nézd, mit tett velem! Három másik rendőrt is megsebesített, nekik

támadt, rúgott, harapott! − Ez természetes, hiszen csak nekem engedelmeskedik. Engedd el! − Már késő. − Hogyhogy késő? − kérdezte Iker, s elszorult a torka. − A parancsnok úgy döntött, hogy le kell ölni azt a vadállatot. Tíz ember

kellett ahhoz, hogy megkössék. − Hova vitték? − A börtön mögötti üres telekre.

Page 228: Az Elet Faja - Christian Jacq

228

Iker futott, amilyen gyorsan csak bírt. Északi Szél az oldalán feküdt, lábait cölöpökhöz rögzített kötelek bék-

lyózták. A szertartási pap már felemelte az áldozati kést. − Megállj! − üvöltötte az ifjú írnok. Mindenki felé fordult, a szamár reménykedve elbődült. − Ez az állat veszélyes − jelentette ki a szertartási pap. – Ki kell tépni

belőle a rettenetes hatalmat. − Ez a szamár az enyém. − Talán van róla igazolásod? − kérdezte gúnyosan a tiszt. − Az megfelel, amit Kahun elöljárója írt alá? A rendőr kénytelen volt engedni. Iker kitépte a szertartási pap kezéből a kést, és kiszabadította vele a ba-

rátját. Északi Szél tudta, hogy gazdája már másodszor menti meg az életét, há-

lásan megnyalta Iker kezét. − Gyere, Északi Szél! Sok mesélnivalóm van a számodra.

Page 229: Az Elet Faja - Christian Jacq

229

47

Egyiptom szellemi központjára, Abüdoszra búskomorság telepedett. Az or-szág többi részétől éber őrök zárták el, akik különleges szigorral szűrték meg az időleges papokat, s úgy tűnt, Ozirisz területe örökre megfosztatott az édes fénytől, amely valaha életre keltette szent épületeit.

Pedig a fáraó által kinevezett örökös papok testülete fáradságot nem kí-mélve, lankadatlanul végezte feladatát. Az évek súlya és gyengülő szíve el-lenére az öreg főpap, az arany írótábla hordozója, minden reggel elment a beteg akáciához.

A sorvadás folyamata megakadt ugyan, de a javulásnak semmi jele nem mutatkozott. Vajon még sokáig fog a fában lakni Ozirisz? Vajon a fa to-vábbra is betölti egyesítő szerepét az ég, a föld és a föld alatti világ között? Leérnek-e még a gyökerei az ősenergia óceánjába?

Az öreg képtelen volt válaszolni ezekre a kérdésekre. A tragédia bekö-vetkeztéig a szertartási papok békés életét élte, akiknek egyetlen gondjuk a misztériumok bemutatása és továbbadása. Erre a tragédiára nem volt felké-szülve, erre nem volt ellenszere.

Akkor, amikor Szeszósztrisz elindította a nagy építkezést, a fa egyik ága kizöldült, és azóta nem is száradt el. Az arany írótábla hordozója ebbe a halvány reménybe kapaszkodott, s mindennap megöntözte az akácia tövét vízzel és tejjel.

Azután nap mint nap egyre tétovább léptekkel, odament, ahol a titoktar-tást fogadott építők emelték a templomot és Szeszósztrisz örök lakhelyét.

Ezen a napon az út még nehezebbnek tűnt, mint máskor. A hűvös szél átjárta az öreg pap csontjait, a homok égette a szemét. A munkavezető elé sietett, és a karját nyújtotta.

− Nem kellene pihennie kicsit? − Ilyen nehéz időkben senki sem gondolhat saját magára. Kapott húst,

halat és zöldségeket? − A mesterek semmiben sem szenvednek hiányt, az ellátmányt mindig

pontosan, időben megkapjuk. A szakácsaink pedig kitűnő ételeket készíte-nek belőle.

− A hangja nem cseng olyan derűsen, mint amilyen derűsek a szavai. Mi a baj?

Page 230: Az Elet Faja - Christian Jacq

230

− Balesetek történnek egyre-másra − árulta el a munkavezető. − Szer-számok törnek el, kiderül, hogy egy követ rosszul faragtak ki a kőbányá-ban, az emberek könnyebben megsérülnek, megbetegednek… Esküdni mernék rá, hogy egy rosszindulatú erő igyekszik hátráltatni a munkát.

− Hogyan harcol e bosszúságok ellen? − A reggeli szertartással, és azzal, hogy összetartunk. Mindenki tudja,

hogy ilyen helyzetben csak egymásra számíthatunk. Igazságtalan lenne szimulálással vagy alkalmatlansággal vádolni bármelyiküket is. Ellenkező-leg! Az uralkodó védelme alatt egységesek maradunk, mivel ez az építke-zés tízszer akkora erőfeszítést követel, mint amire számítottunk. De nyu-godjon meg, álljuk a sarat.

− Hogyha feladnák, azzal halálra ítélnék Abüdoszt, és Abüdosz pusztu-lása Egyiptom vesztét is jelentené.

− A munkát határidőre befejezzük. Az arany írótábla hordozója lassan visszament a templomba, és ellen-

őrizte, hogy a szertartási pap, akinek a tevékenysége mindörökké titok, va-lóban rendbe tette-e az isteni otthont. Megbizonyosodott arról is, hogy az italáldozatot öntő pap aznap is elvégezte a feladatát, csakúgy, mint a ka szolgái, akiknek az ősök kultuszát kellett végezniük, hiszen az ősök segít-ségére most nagyobb szükség volt, mint valaha.

Egy pillanatig úgy érezte, mintha megállt volna a szíve, le kellett ülnie. Amikor ismét összeszedte magát, folytatta ellenőrző körútját. Ozirisz sírjá-hoz ment, amelyet az isteni test épségére felügyelő pap őrzött.

− A helyükön vannak a pecsétek? − Igen. − Mutasd! A főpap alaposan megvizsgálta a pecséteket, és semmi rendelleneset

nem vett észre rajtuk. − Próbált valaki a sír közelébe jönni? − Senki. − Semmi különös nem történt? A jelentéktelennek tűnő esemény is fon-

tos lehet. − Semmi. Az arany írótábla hordozója tudta, hogy nem kell aggódnia, amíg ilyen

éberen őrzik a sírt. A hajlíthatatlan, szigorú őr csak annak a parancsára

Page 231: Az Elet Faja - Christian Jacq

231

nyitja ki a legszentebb hely kapuját, aki az abüdoszi misztériumok szertar-tását vezette.

Az öregnek már csak a Kopaszt kellett kikérdeznie, akit az Élet Házának könyvtárában talált, tanulmányaiba merülve. A Kopasz a régi szertartások leírásait olvasta, és hatalommal teli varázsigéket jegyzett ki belőlük, ame-lyeket az év rituáléjába illesztettek.

A főpap szerette ezt a helyet, ahol érezni lehetett a bölcsek papiruszok-ból áradó gondolatainak összecsengő rezgéseit, és azt a kellemes illatot, a múlt és a boldog idők illatát.

− Hiába is könyörögnék, hogy kímélje magát − morgolódott a Kopasz, akinek ingerlékenysége a kor előrehaladtával sem enyhült.

− Valóban, hiába. Fogadtál látogatókat az utóbbi napokban? − Egyet sem. Magán kívül senkit sem engedtem be ide. Amikor dolgo-

zom, főleg, ha olyan nehéz témákon, mint a szent bárka kormányzása, nem szeretem, ha zavarnak. Azt hiszem, hogy a kutatásaim eredménye nem lesz haszontalan, fényt derít néhány homályos pontra.

A szertartások a láthatatlan megismerésének legfőbb eszközei. Folyto-nos tökéletesítésük állandó gondja volt az abüdoszi testületnek. Azért is, mert leginkább így harcolhattak a rontások ellen.

A főpap körútjának utolsó állomása az isteni lélek gyönyörködtetésével megbízott hét papnő szentélye volt. A papnők zenével, énekkel és tánccal tartották fenn a harmóniát, amely az égi hatalmakat földi megjelenéseikhez köti. A női rítusokkal a halálon kívül tartották Oziriszt. Nélkülük Abüdosz sohasem létezett volna.

A hetek legifjabbja az arany írótábla hordozója elé sietett. Ez a papnő maga volt az egyesült öröm és komolyság. Amióta visszatért Elephantiné-ből, ahol maga Egyiptom királynője emelte a Felébredt rangjára, még su-gárzóbbnak látszott, mint azelőtt.

− Szükséged van valamire? − kérdezte tőle a főpap. − Friss fenyőtömjénre és még egy áldozati asztalra. Kérem, támaszkod-

jon a karomra, és jöjjön, üljön le itt az árnyékban! Az öreg nem utasította el az ajánlatot. Amióta reggel felébredt, nem

múlt el a rá nehezedő, súlyos fáradtság. − Milyen volt a szertartás, amelyet nemrég átéltél? − Mintha egy ajtó tárult volna ki előttem egy új világra. Más létezők és

Page 232: Az Elet Faja - Christian Jacq

232

más színek tűntek elő. Azok a tájak ott voltak, egészen közel, és nem láttam őket. Mi emberek, ugye, akadályozzuk a fény útját? Azt is tudom, hogy gyümölcsöztetnem kell ezt a rendkívüli ajándékot. A királynő nem titkolta előttem, hogy a beavatás útján nehéz megpróbáltatások várnak még rám.

− Így akarták az istenségek, és Isten jóváhagyta szándékukat. Te sose leszel olyan papnő, mint a többi. Néha azt fogod kívánni, hogy hasonlíts hozzájuk, de ne ragaszkodj ehhez a kívánsághoz!

− Nem magyarázná ezt meg jobban? Nyilalló fájdalom hasított a főpap mellkasába. Szeme fennakadt, teste

oldalra hanyatlott. A papnő segített neki kinyújtózni, lefeküdni. Tanulmányai során elég

orvosi ismeretet szerzett ahhoz, hogy felismerje a szívrohamot. − Hozok vizet és egy párnát. − Ne! Maradj! Ezek az utolsó pillanataim… A te arcodat akarom meg-

őrizni az emlékezetemben, hogy segítsen a túlvilág őrei elé állnom. A kül-detésed… a küldetésed nagyobb és veszélyesebb, mint amit el tudsz kép-zelni. Én bízom benned. Nagyon bízom…

Az öreg megszorította a lány kezét, és hosszú sóhajtás hagyta el ajkát.

A Kopasz sziksószemeket oldott fel magnetizált vízben, azután letérdelt egy faragott kő előtt. A szertartási pap kevés vizet öntött a kezére. A meg-tisztult Kopasz azután megtisztította a ka-szolgát, aki tejet, bort, kenyeret és datolyát áldozott az elhunyt főpap mellszobra előtt.

Az arany írótábla hordozóját mumifikálták, és már egy napja eltemették. Immár bekerült a megigazult ősök körébe. A testület tudta, hogy ha ápolják az emlékét, sosem fogja elhagyni őket.

A ka-szolga kar alakú füstölőt hozott, és felemelte a tetejét, hogy a füst felszálljon a paradicsomba, ahol a feltámadottak a legfinomabb illatokkal táplálkoznak. Azután felemelte az alabástromba faragott bikalábat, ami a győztes hatalmat jelképezi, a papnők pedig fennhangon elsorolták az áldo-zati asztalba vésett élelmek nevét, és szalagokat hoztak az ősnek. A szertar-tás a fénnyé válás formuláinak a felolvasásával végződött, amely képessé tette a lelket arra, hogy minden világot beutazzon.

Az abüdoszi hierarchia élén álló öt örökös pap egyike nem tudott össz-pontosítani a szertartás alatt. Nem az elhunytra gondolt, hanem saját magá-

Page 233: Az Elet Faja - Christian Jacq

233

ra és a rá váró előléptetésre. Az arany írótábla hordozója és egyben a főpap tiszte csakis az övé lehet. Közben tette, amit tennie kellett, így senki sem vette észre, hogy gondolatai nem az öreg körül forognak, s hogy halála egyáltalán nem rendítette meg. Végre szabad az út előtte! A társai nagyra tartják puritán jellemét és a tudomány iránti csodálatát, vita nélkül ki fogják nevezni. Mit fog tenni Egyiptom legnevesebb beavatási közössége élén? Különös, hogy erre még nem gondolt! De most csak az a fontos, hogy az élre kerüljön, és övé legyen minden ezzel járó előny.

− Megérkezett a nagy misztériumok ura − jelentette a fiatal papnő. A reménybeli főpapot nem hökkentette meg a látogatás, számított rá. A

hatalmas személyiség részt vett az oziriszi misztériumok bemutatásában, de nem Abüdoszban lakott. Nyilván az örökös papok véleményére fog hagyat-kozni, amikor az új főpap megválasztására kerül a sor.

Szeszósztrisz fáraó hosszan imádkozott az elhunyt szarkofágjánál. Fel-olvasta a feltámadás formuláit, amelyek a Piramisszövegekből, a Szarkofá-gok szövegeiből és az abüdoszi titkos rituáléból származtak. Azután a templomba hívta az öt papot és a hét papnőt.

− Nem szükséges hangsúlyoznom, milyen fontos a szerepük. Akkor is alapvető, ha nincs bajban Egyiptom, de a jelenlegi körülmények között élet-halál függ tőle. Nagyon sok harcot kell megvívnom, és az erőm azokon a rítusokon nyugszik, amelyeket itt végeznek, hogy életben tartsák Oziriszt és az akáciáját. Hogyha önök kudarcot vallanak, nincs többé fáraó, és nincs többé a Két Föld, győz a barbárság, a romlottság, az elvakultság és az erő-szak. Elszakadnak a kötelékek, amelyek összekötik az eget és a földet, az istenségek elhagyják az országot, és talán az egész emberi világot. Önök maroknyian titokban élnek, a titok által és a titokért. A kötelességük, hogy ezt a titkot megóvják a rossztól, az aljasságtól és a saját sorsát sirató nép maró könnyeitől. Nem vagyunk biztosak abban, hogy győztesen kerülünk ki a rettenetes harcból, amelybe belekezdtünk, de a végsőkig küzdeni fo-gunk, nem teszünk engedményt az ellenségnek. Máát legyen a mércénk, ő vezessen és védelmezzen minket!

Az uralkodó szavai egy kissé megingatták a leendő főpapot, de már túl-ságosan türelmetlenül várta a döntést ahhoz, hogy igazán odafigyeljen rá-juk.

− A pap, aki az arany írótáblát hordozta, és az én parancsomra ezt a tes-

Page 234: Az Elet Faja - Christian Jacq

234

tületet irányította, egyenes ember volt. Mielőtt megjelenne az isteni ítélő-szék előtt, el kell mondanunk a saját ítéletünket róla. Az enyém kedvező. Van valaki köztetek, akié nem az?

Mindenki hallgatott. − Miután így van, a rítusokat elvégezzük. Ő, aki igazhangú volt a föl-

dön, legyen ilyenként befogadva az egekbe, és utazzon örökké az örökké-valóságban.

A reménybeli főpap egyre nehezebben tudta leplezni türelmetlenségét. Az uralkodó végre rátért a legfőbb kérdésre.

− A jelenlegi vezetés ugyanolyan szigorral folytatja tovább a munkáját, mint eddig. Ami az arany írótáblát illeti, amelyre fel vannak írva a tudás formulái, úgy határoztam, hogy azt a fáraó lényében őrzöm meg.

Az önjelölt főpap azt hitte, rosszul hall. Szeszósztrisz nem kérdezte meg a testület tagjainak a véleményét, nem nevezett ki senkit… hiszen ez való-ságos rémálom!

− Állandóan kapcsolatban kívánok lenni Abüdosszal – tette hozzá a fá-raó. − A Kopasz lesz a képviselőm, a távollétemben ő fogja irányítani a kö-zösségüket, de kifejezett beleegyezésem nélkül nem kezdeményezhet. Rendszeresen megkapja az utasításaimat, és tájékoztat engem minden apró eseményről. Aki egyetlen hibát vét, akármilyen bocsánatosat is, ki lesz zár-va a testületből. Háborúban állunk, és az ellenség sok ezer katonánál is fé-lelmetesebb. A tévedés, a figyelmetlenség vagy a gyengeség bármi más formája árulásnak tekintendő és eszerint büntetendő. Most pedig adjunk la-komát Testvérünk tiszteletére, akit a Nyugat szép istennője a kebelére ölelt.

A csalódott pap, jóllehet teljesen összeszorult a gyomra, megette a meg-szentelt ételeket és jó képet vágott a történtekhez. Senki sem vehette észre, hogy neheztel Szeszósztriszra, Abüdoszra, a többi papra és a papnőkre, akik még csak meg sem próbáltak szót kérni, hogy az érdemeit dicsérjék.

Nem elég, ha bosszút áll, a célját is el kell érnie. Ehhez pedig először is meg kell gazdagodnia. Hiszen meg kell majd vásárolnia néhányak lelkiis-meretét, úgy kell fellépnie, mintha ő lenne a szent város legfőbb személyi-sége, holott a sötétben szőheti csak hálóját. De hogyan gazdagodhat meg úgy, hogy ne lepleződjön le?

Ez a kérdés megoldhatatlannak tetszett. − Levertnek látszol − jegyezte meg az egyik papnő.

Page 235: Az Elet Faja - Christian Jacq

235

− Ki nem lenne az? Nagy megpróbáltatás egy ilyen kiváló elöljáró el-vesztése.

− Együtt felülkerekedünk rajta. Szükségünk lesz a bölcsességedre és a tapasztalatodra.

− Számíthattok rám.

Page 236: Az Elet Faja - Christian Jacq

236

48

− Dzsergu vagyok, a magtárak főfelügyelője, Szenankh főkincstárnok megbízottja. Mutasd a magtáraidat!

A magtárak felelősét meglepte a rangos személyiség látogatása Virágosdomb kis falvában.

− Éppen most van a munka dandárja, és… − Ha nem mutatod meg azonnal, a rendőrség közreműködését kérem. − Kövessen! Szenankh kíséretében Dzsergu már több nagyvárosban végigjárta a

magtárakat. Tudta, hol a helye, szótlan volt és tiszteletteljes, szó szerint be-tartotta főnöke utasításait, aki ezért tökéletes tisztviselőnek tartotta őt.

Most, hogy Szenankhnak a palotában kellett maradnia, Dzsergu megra-gadta az alkalmat, hogy a kisebb gazdaságok ellenőrzésével bizonyítsa buzgalmát. Itt azután volt alkalma visszaélni tekintélyével.

Az ember elvezette a fallal körülvett udvarhoz, ahol a magtárak álltak. − Ez a fal nem elég magas − állapította meg Dzsergu. – A tolvajok

könnyen átmászhatnak rajta. − Mi itt mindannyian ismerjük egymást, nincs errefelé egyetlen tolvaj

sem! − mondta a magtárak felelőse, azzal belökte az udvarra nyíló kaput. − Nincs rajta zár? − Nincs rá szükség. − A gabonakészleteknek biztonságban kell lenniük. Itt nem ez a helyzet. − Biztosítom, hogy… − A szabály az szabály. A szegény ember zavartan lépett az udvarba. A hátsó falnak támaszkodó

három gabonatárolót egy teraszról lehetett megtölteni, ahova lépcső veze-tett fel. A talajjal majdnem egy szinten pedig függőleges csapóajtók voltak, ezeket kinyitva lehetett venni a gabonából.

− A lépcső nem felel meg a szabályzatban előírtnak – hangzott Dzsergu ítélete. − Kevés a lépcsőfok, hanyag munka.

− Nem tudtam erről a szabályzatról! − Most már tudsz róla. Dzsergu kinyitotta az egyik csapóajtót. − A fa elkopott. Ezt az ajtót már rég ki kellett volna cserélni.

Page 237: Az Elet Faja - Christian Jacq

237

− Tökéletesen működik, biztosíthatom felőle! − A gazdák nevének a falba vésve kell állnia. − Nézze, ott! − Azok a nevek alig olvashatók már. Nem lehet, hogy csalni akartatok

az adóból? − Természetesen nem, felügyelő! A hivatal emberei jól ismerik a tulaj-

donosokat, és soha senkinek sem volt semmilyen zavaros ügye… Dzsergu óvatosan ment fel a lépcsőn, mintha valóban veszélyes lenne. − Ez a terasz túl keskeny. Meglehetősen nagy a baleset veszélye. Nem

nagyon törődsz a mezőgazdasági munkások épségével. − Ellenkezőleg, felügyelő! Ebben a faluban nagyon jó bánásmódban van

részük. Dzsergu benézett a magtárba. − Ez alapos felújításra szorul. Egészségügyi szempontból úgy tűnik, ez

az egész meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. − Kifüstöltem és újrafestettem a feltöltés előtt, én… − A te eseted különösen súlyos. Még sehol sem találkoztam ennyi sza-

bálytalansággal egyszerre! Úgy vélem, azonnal le kell tartóztassalak. Az ember elsápadt. − Nem értem, felügyelő, hiszen én… − Van egy másik lehetőséged. Hogyha kész vagy azonnal kifizetni egy

súlyos bírságot, akkor esetleg megkímélhetlek a börtöntől. − Súlyosat? − Kétségtelen, hogy nem ez a legjobb megoldás, hiszen mégiscsak meg

kell írnom a jelentést a felettesemnek. Talán van egy másik lehetőség is, de alig merek rágondolni.

− Mondja csak! − A felére csökkentem a bírságot, és nem írok jelentést, feltéve hogy

közvetlenül nekem adod, amit kérek, és tartod a szádat. A jóembernek nem kellett sokat gondolkodnia az ajánlaton. − Rendben van… hogyha ejti az ügyet. − Persze. De ha eljár a szád, akkor az én szavam áll majd a tiéddel

szemben. Megvádollak megvesztegetési kísérlettel, börtönbe kerülsz és mindenedet elveszíted.

− Hallgatni fogok.

Page 238: Az Elet Faja - Christian Jacq

238

− Okos ember vagy. Szerencséd, hogy velem van dolgod, így elkerülöd a legrosszabbat.

Dzsergu sosem tudta eléggé megköszönni pártfogójának, Medesznek, hogy ilyen állást szerzett neki. Minden kisebb magtár ellenőrzése lehetővé tette számára, hogy megtöltse a zsebét, és nem kellett tartania attól, hogy feljelentik azok, akiktől sápot szedett. Aprólékos jelentéseivel ráadásul még a buzgalmát is bizonyíthatta.

Szenankh jelenlétében Dzsergu adta az erényes embert, aki annyira a szívén viseli a közérdeket, hogy alig szán időt önmagára.

− Kiküldetésbe megyünk − közölte vele a Nagy Kincstárnok. − Melyik vidékre? − Abüdoszba. − Oda nem léphet be világi ember! − A fáraó parancsa. − Talán őfensége azt gyanítja, hogy lecsalnak az adóból? − Minden főbb várost ellenőriznünk kell, kivétel nélkül. Abüdoszt épp-

úgy, mint a többit. Holnap reggelre legyen kész az útipoggyászod! Dzsergut elgondolkodtatta a dolog. Talán a fáraó nem rendelkezik rész-

letes listával minden egyes templom kincseiről? Jobban meggondolva, ez elég valószínű. Több tartomány változatlanul őrizte függetlenségét, valójá-ban csak a Delta-vidék, Memphisz környéke és Felső-Egyiptom északi ré-sze állt Szeszósztrisz ellenőrzése alatt. Tehát azért adott utasítást az ellen-őrző útra, hogy megtudja, mennyit használhat fel a javakból hatalma meg-erősítésére.

Hogyne sejtené Szeszósztrisz valódi célját? Le akarja rohanni a lázadó tartományokat, hogy megölje kormányzóikat, és az egész országon ural-kodjon!

Szenankh árnyékában maradva Dzsergu a lehető legtöbb információt összecsipegeti, amelyek hasznosak lehetnek Medesznek is és a saját karri-erjének is. Hogyha pedig Szeszósztrisz szándéka mégsem az, amire ő gon-dol, ezt is ki fogja deríteni.

Jóllehet Szenankh közölte nevét és tisztségeit, a tiszt, aki felügyelte a hajó kikötését, megmotozta őt is és Dzsergut is. A szigorú biztonsági elő-írásokat még a legmagasabb rangú tisztviselőknek is be kellett tartaniuk.

− A katonák elkísérik önöket. Egyedül sehova se mehetnek. Hogyha ezt

Page 239: Az Elet Faja - Christian Jacq

239

a szabályt megszegik, az íjászok azonnal lőnek. − Nekem a templomba kell mennem, hogy találkozzam a vezetőjével −

közölte Szenankh. − A segédem, Dzsergu, Szeszósztrisz fáraó városának intézőjével fog beszélni.

− Értesítem őt. Addig várjanak itt, kérem! Szenankh és Dzsergu leült egy-egy kisszékre egy szikomorfa árnyéká-

ban. Egy katona vizet vitt nekik. − Nem túl vendégszerető hely − állapította meg Dzsergu. − Abüdosz

kincseit és titkait valóban jól őrzik! Min dolgoznak itt a papok? − Az eget, az orvostudományt, a mágiát tanulmányozzák, és minden

más tudományt, amit Thot isten feltárt. A legrangosabb papok legfőbb kö-telessége Ozirisz misztériumainak bemutatása. Hogyha a rituálét nem vé-geznék el megfelelően, eluralkodna a zűrzavar.

− Nem furcsállja, hogy ennyi katona van itt, és ilyen aprólékosan ellen-őriztek minket?

− Abüdosz Egyiptom legszentebb helye, Dzsergu. Megérdemli, hogy különleges gonddal őrizzék.

− De hát az istenség meg tudja védeni magát! Aztán pedig, ki merné megszentségteleníteni Ozirisz birtokát?

− Tudod, hogy az emberek a legrosszabbra is képesek! − Akárhogy van is, én örülök, hogy láthatom a templomot. − Nehogy azt hidd! Csak a hivatali épületekbe léphetsz be. Csak azt

kérdezd meg, vajon van-e elég élelmiszer Abüdoszban, jegyezd fel a pana-szokat, és ígérd meg, hogy amint lehet, pótolunk mindent, ami hiányzik.

− Ön fogja látni a templomot? − Az én megbízatásom titkos, Dzsergu.

A Kopasz Ozirisz templomának egyik melléképületében fogadta Szenankh nagy kincstárnokot. A papok rendszerint itt oltották a szomjukat, itt mond-ták el egymásnak, milyen nehézségük támadt, amit meg kell oldani, hogy semmi se akadályozza a rítusok jó folyását.

Szenankh szinte semmit nem látott Abüdoszból, de érzékelte a komor, szinte fájdalmas hangulatot. A Kopasz arca sem tette ezt a hangulatot vi-dámabbá.

− Szeszósztrisz fáraó egy kényes, de elengedhetetlenül szükséges fel-

Page 240: Az Elet Faja - Christian Jacq

240

adattal bízott meg. − Miért nem személyesen jött el? − Mert sürgős ügyek máshová szólították. Mint a Király Házának tagja,

felhatalmazást kaptam arra, hogy az ő nevében járjak el. − Van hivatalos levele az aláírásával? − Nem bízik bennem? − Egy cseppet sem. − Íme a levél. A Kopasz hosszan vizsgálgatta az iratot. − Ez valóban a királyi pecsét és őfensége kézírása. Mit óhajt? − Megtudni, hogy pontosan mit őriz a templom kincstára. − Államtitok. − Én az állam képviselője vagyok, ön tehát köteles megadni nekem ezt a

felvilágosítást, amelyet én közvetlenül a királynak adok át, és csakis neki. − Jöjjön el ő maga, hogy megtekintse a kincstárat. Így biztos, hogy

semmi sem szivárog ki. − Nem értett meg engem. Parancsot kaptam, teljesítenem kell. Maga pe-

dig nem tehet mást, mint hogy engedelmeskedik nekem. − Csak őfenségének engedelmeskedem. − Emlékeztetem, hogy ő küldött ide. − Követelem, hogy ezt ő maga erősítse meg. Szenankh hangnemet váltott. − Megsért engem, és megsérti a Király Házát! − Inkább ezt választom és nem az óvatlanságot. Maga bármennyire is

nagy kincstárnok, semmi keresnivalója itt. E hely békéjét még a palota ügyei sem zavarhatják meg. Ezt a helyzetet csak a fáraó tisztázhatja. Most pedig, bocsásson meg! Nincs időm felesleges vitákra.

Szenankh elmosolyodott, amikor magára maradt. Szeszósztrisz azért küldte Abüdoszba, hogy próbára tegye a Kopaszt.

Tudni akarta, hogy az új elöljáró a fáraó hű szolgájaként viselkedik-e, vagy annyira megrészegül a hatalomtól, hogy azt hiszi, mindent elintézhet a ki-rálytól függetlenül is.

Erre a kérdésre világos válasz kaptak: a Kopasz semmilyen nyomásnak nem engedne. Tartja magát a rendelkezéshez, hogy csakis az uralkodó hoz-hat jelentős döntéseket.

Page 241: Az Elet Faja - Christian Jacq

241

Szerencsére ez a küldetés a lehető legjobban végződött. Már csak Dzsergué volt hátra.

Dzsergut bevezették az irodaépületbe, ahol néhány gondosan megválasztott hivatalnok-őrködött mindazok jóléte felett, aki Uahszut negyedében „tartós helyen” laktak, a városnak abban a részében, amelyet a templom és Szeszósztrisz örök lakhelyének építői hoztak létre.

Dzsergu kényelmetlenül érezte magát e komor helyiségekben, ahol senki sem emelte fel a hangját. Milyen távol voltak itt Memphisz nyüzsgésétől!

A főintéző nem tűnt tréfás embernek. − Mit óhajt? − Szenankh nagy kincstárnok segédje vagyok. − Tudom. − A magtárakkal foglalkozom. − Az abüdosziak telve vannak. − Annál jobb, annál jobb… De az én megbízatásom nem merül ki ebben. − Hallgatom. − Íme, nagyon egyszerű, és egy kissé kényes a kérdés: meg kell bizo-

nyosodnom arról, hogy itt senki se szenvedjen hiányt semmiben. − Ami Uahszutot és az építők testületét illeti, semmi gond nincs. Hogy-

ha késne az élelmiszer, azonnal értesíteni fogom. Ami az örökös és az idő-leges papok testületét illeti, arról nem tudok felelni. Megkérem a felelőst, hogy beszéljen magával.

Dzsergu furcsa módon kezdte élvezni a hely nyugalmát. Még sosem voltak ilyen különös érzései: mintha távolabbról nézné önmagát, és mintha a világban nem az erőszak és a megvesztegetés volna minden esetben a leg-jobb megoldás. Dzsergu azon kapta magát, hogy egy kevésbé durva világ-ról álmodozik, ahol bizonyos emberek nem válnának se gyilkossá, se tol-vajjá, se törtetővé.

Mindazonáltal bosszantotta, hogy ilyen jó gondolatok foglalják el az elméjét. Megrázta magát, mint egy kutya, amikor kijön a vízből. Biztosan hatalmas mágusok laktak itt, és az egész hely átitatódott megnyugtató esz-ményeikkel! Dzsergu ezentúl óvatosabb lesz Abüdosszal. Mindenesetre ér-deklik a titkai, noha nem remélheti, hogy beléjük láthat.

A pap, aki a helyiségbe lépett, kimondottan csúnya volt, és meglehető-

Page 242: Az Elet Faja - Christian Jacq

242

sen fagyos. Dzsergu első pillantásra látta, hogy olyan, mint egy kés pengéje, hiány-

zik belőle minden érzés. Ugyanakkor, jóllehet egy ilyen feltételezés igen valószerűtlennek tűnt, azt is megérezte, hogy van bennük valami közös.

− Azt mondták nekem, hogy magát Dzsergunak hívják, és a gazdasági minisztérium küldte, hogy ellenőrizze, semmiben sem szenvedünk hiányt.

− Küldetésem célját nem is lehetne jobban összefoglalni. Az ön segítsé-gével, remélem, eredményesen térek vissza Memphiszbe.

A pap először egyszerűen ajtót akart mutatni a közönséges megjelenésű embernek, aki szemmel láthatóan szívesen áldoz a test örömeinek, s köve-telni akarta, hogy mást küldjenek helyette.

De különös kapcsolat jött létre közöttük. Semmi kétség, ennek a Dzsergunak vérében van a megvesztegetés és az aljasság.

Éppen kapóra jön, hiszen már tervezgetni kezdte, hogyan álljon bosszút a sértésért, amelyben része volt, s hogyan találja meg ugyanakkor a módját a meggazdagodásnak. Talán a gondviselés küldte ezt az embert!

Persze jobb, ha óvatos, és nem ragadtatja el magát. Idő és több látogatás is kell, mielőtt megpróbálhat valóban szövetséget kötni vele.

− Valóban vannak anyagi nehézségeink − árulta el Dzsergunak. − Ezek zavarhatják szent feladataink elvégzését.

− Azért vagyok itt, hogy megoldjam a gondokat, és hogy biztosítsam önöknek a tökéletes szellemi nyugalmat − jelentette ki nagyképűen Dzsergu.

Egy kis gondolkodási idő után, ami semmit sem változtatott első benyomá-sán, a Kopasz úgy döntött, hogy eleget tesz az uralkodó kérésének, és közli vele a döntését.

Igen, vissza kell adni az Abüdoszi Aranykör erejét. Igen, Szenankh nagy kincstárnok méltó arra, hogy beletartozzon.

Page 243: Az Elet Faja - Christian Jacq

243

49

Iker megdörzsölte a szemét. − Tényleg ez az? − kérdezte az elöljáró intézőjétől, aki elvezette a főúri házhoz Kahun keleti negyedében, ahol csupa hasonló, nagy ház sorakozott.

− Heremszaf, a felettesed beleegyezett, hogy nála lakj. De ne örülj! Elég mogorva ember.

Ez a város nem hasonlított egyetlen másikra sem. A keleti negyed vagy tíz hektáron terült el, és nyerstéglából emelt fal választotta el a nyugati ne-gyedtől, amely csak négyhektáros volt, tíz párhuzamos utcával. A várost észak-déli irányban egy kilenc méter széles út szelte át. A várost nyilván építész tervezte és építtette, s ez az építész gyűlölte az összevisszaságot.

Az intéző bekopogott. Az ajtót nyitó férfi valóban nem látszott kedélyes embernek. Szögletes

arcán divatos, tökéletesen nyírt bajusz díszelgett. − Íme Iker, a magtárakhoz kinevezett írnok. Ő… − Tudom, hogy mit kell majd tennie, és hogy nekem mit kell tennem, in-

téző. Az intéző már sarkon fordult, mikor Heremszaf Északi Szélre mutatott. − Ez mi? – A szamaram… − Még meg tudok különböztetni egy szamarat egy embertől, noha oly-

kor csekély a különbség közöttük. Mire szolgál? − Északi Szél viszi az írnokfelszerelésemet. − Honnan van? − Szepi tábornok adta nekem, a tanítóm, aki… − Tudom, hogy Szepi tábornok kicsoda, és azt is, hogy melyik tarto-

mányban tanít. Mikor zárt ki az osztályából és miért? − Nem zárt ki! A legjobb tanítványa voltam, ezért Dzsehuti nagyúr egy

nehéz munkát bízott rám. − Még a legéberebbek is tévednek olykor. Mi volt az a munka? − Össze kellett írnom a tartomány erejét és gyengeségeit. Részletesen

áttanulmányoztam a többi írnok jelentéseit, és bíráló összefoglalót adtam át róla Dzsehutinak.

Heremszaf megvonta a vállát.

Page 244: Az Elet Faja - Christian Jacq

244

− Túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen fontos feladatot kapj. − Biztosítom arról, hogy… − Én jól ismerem a mesterséget, te nem. Valójában csak odaadták neked

a régi iratokat, hogy rendszerezd őket. Meg kell tanulnod hallgatni, mert a hallgatás mindennél többet ér. A helyes hallgatás egyben helyes beszéd.

− Aki hallgatni tud, azt Isten is szereti − toldotta meg Iker. − Te ismered Ptahhotep intelmeit! Annál jobb. Ezt az egyet semmikép-

pen se felejtsd el: az ostoba, aki nem hall meg semmit, nem is tud az sem-mit sem csinálni, a nemtudás számára a tudás, és tápláléka a bűnös beszéd. Most pedig mondd meg az igazat! Miért akarsz Kahunban dolgozni?

− Mert a királyság legjobb írnokai itt tanultak. − És te közéjük akarsz tartozni! Nyilván nem tudod, hogy a mohóság a

legrosszabb tulajdonság, gyógyíthatatlan betegség, minden baj forrása. − Ha az ember kiválóan akarja végezni a mesterségét, az mohóság? − Azt majd meglátjuk. Biztos vagy benne, hogy mindent elmondtál? − Egyelőre igen. − Szerencséd van, van még egy hely az istállómban. De csak dolgos és

fegyelmezett szamarat fogadok be. Ugyanezek a követelmények rád is vo-natkoznak. Az ételeidet a szakácsnőm készíti, a házvezetőnőm viszont nem tartja rendben a szobádat és a fürdőkamrádat. Takarítsd őket gondosan, kü-lönben elkergetlek! Ez a ház példásan tiszta, és annak is kell maradnia. Ha valami baj történik, semmi túlbuzgóság! Megkérdezel engem, és követed az utasításaimat. Rendezkedj be gyorsan, egy óra múlva indulunk!

Meglátva új lakhelyét, Iker el is feledkezett házigazdája csípős meg-jegyzéseiről. A szoba világos volt és tágas, két kitűnő gyékényen kívül egy ágytámlás, alacsony ágy állt benne párnával, nyárra gyolcslepedőkkel, télre vastagabb lenvásznakkal, és volt még néhány tárolóláda és két olajlámpás is!

Iker még akkor is alig tért magához a csodálkozástól, amikor elvezette szamarát a ház mögötti istállóba, amely jó messze volt a szabadtéri konyhá-tól. Az istálló sem okozott csalódást. Északi Szélnek rengeteg helye volt, bőséges takarmánya és egy teknője, teli vízzel.

− Azt hiszem, mindent meg kell tennünk, hogy ezt kiérdemeljük…

Egyiptomi kultúra − egyiptomi bölcselet Ptahhotep tanításában. (Ford.: Wessetzky Vilmos. Valóság, 1988/3. 82-94. o.)

Page 245: Az Elet Faja - Christian Jacq

245

A szamár felemelte a jobb fülét. − Egyél-igyál, amennyi csak jólesik, Északi Szél, de ne késlekedj sokat!

Biztos vagyok benne, hogy a főnökünk nem tűri a késést. Iker nem tévedett. Heremszaf már a ház küszöbén várta. − Ez a szamár elbírja az én felszerelésem súlyát is? − Mit gondolsz, Északi Szél? − kérdezte Iker. A szamár beleegyezett. − Ha jól értem − csodálkozott Heremszaf −, ő dönt! − Ő az egyetlen barátom. Heremszaf összeszorította ajkait, de szó nélkül betette az írótábláját,

tábláit és ecseteit az egyik táskába. − Gyerünk! Városszerte szorgos munka folyt. Még az utcaseprők sem beszélgettek. − Legyen világos a helyzet! − mondta Heremszaf. − A fáraó engem ne-

vezett ki II. Szeszósztrisz piramisának és Anubisz templomának intézőjévé. Tehát nekem kell gondoskodnom a söröskorsók, a kenyér, a hús, a gabona, a zsírok, az illatszerek szállításáról, én ellenőrzöm a számadásokat, az al-kalmazottak munkáját, az élelmiszer szétosztását, nem feledkezve meg a napló írásáról sem. Ez rengeteg munkát jelent, semmi szabadidőm nem ma-rad utána. Tehát, ha valaki az én irányításom alatt akar dolgozni, annak bi-zonyítania kell a rátermettségét. Léháknak fel is út, le is út!

A silók területe lenyűgözte az ifjú írnokot. Számukat és méretüket látva, Kahun lakóinak nem kellett éhínségtől tartaniuk! A kisváros valóban szá-mos királyi kedvezményben részesülhet!

− Rajtad a sor − mondta Heremszaf mogorván. Iker elővette az íróeszközeit. Egy táblára feljegyezte a magányosan álló

silók számát, majd azokét, amelyeket kötegekként egybeépítettek, s ame-lyek magassága két és nyolc méter között változott. Azután megnézte a bel-sejüket, ellenőrizte a téglák minőségét, a boltozatok szilárdságát és vízálló-ságát, ami rendkívül fontos volt az üszög elleni védekezéshez.

Amikor a nap kezdett alábukni a horizonton, Iker ismét csatlakozott fe-letteséhez.

− Több napra is szükségem lesz, hogy megtudjam, nincs-e valami hibá-juk a silóknak. Rendszereznem kell a feljegyzéseimet, és alaposabban meg kell vizsgálnom őket.

Page 246: Az Elet Faja - Christian Jacq

246

Heremszafnak nem volt semmi hozzáfűznivalója. − Én Anubisz templomába megyek. Te menj haza, ott kapsz vacsorát.

Holnap légy itt a nap első órájában!

A dugók, amelyek a silók feltöltésére szolgáló nyílásokat zárták, rendben voltak, de a silók oldalán a kieresztő ajtók némelyike nehezen csúszott a vájatban. Iker vázlatokat készített, és egy pontos jelentésben jelezte a ve-szélyeket. Ám ezek csak apró részletkérdések voltak a legfőbb bajhoz ké-pest. A fiatalember éppen azon töprengett, hogyan írja le ezt a legpontosab-ban, amikor valaki megveregette a vállát.

− Te vagy a magtárak új írnoka? − kérdezte tőle egy magas, puhány, öt-ven év körüli férfi.

− Csak Heremszaf segédje vagyok. − Heremszaf kiállhatatlan ember. Az egész emberiséget gyűlöli, és csak

akkor érzi jól magát, ha kellemetlenséget okozhat a felebarátainak. − Nekem nincs okom panaszra. − Majd lesz! Mit csinálsz? − A silók állapotát ellenőrzöm. − Csak az idődet vesztegeted! Semmi baj velük. − Hogyan lehetsz ebben ennyire biztos? − Mert tavaly magam végeztem az ellenőrzést. Nincs semmi bajuk, ha

mondom. − Erről én nem vagyok meggyőződve. − Mit beszélsz, barátom? Tapasztalt és megbecsült írnok vagyok. Senki

sem vonja kétségbe a szavamat. − Ha ez így van, miért hagytad el az állásodat? − Nahát, milyen arcátlan vagy! Látni akarom a jelentésedet. − Szó sem lehet róla. A jelentést Heremszafnak írom, csakis neki. − Ugyan, ugyan! Munkatársak között nincs titkolódzás! − Sajnálom, nem mutathatom meg. − Akkor legalább mondd meg, hogyha találtál valami hibát! − Az csak a feljebbvalómra tartozik. − Megint ugyanaz a nóta! Kahunban békésen élünk, és nem szeretjük

azokat, akik idejönnek szaglászni. Megértettél? − Többé-kevésbé.

Page 247: Az Elet Faja - Christian Jacq

247

− Igazán keresed a bajt? − Csak azt akarom, hogy nyugodtan végezhessem a munkám. − Hogyha így folytatod, erre semmi esélyed! Figyelj jól! Ezek a silók

tökéletes állapotban vannak, nincs semmi bajuk, mivel én törődtem velük. Világos?

− Tökéletesen. − No látod! Egy kis jóakarattal el lehet rendezni a dolgokat. − Már csak egyetlen adat hiányzik: nem tudom, hogy hívnak. De ezt

hamar kiderítem, és akkor tudni fogom, hogy ki a felelős a súlyos bajokért, amelyeket leírtam a jelentésemben.

− Ostobaságot követsz el, és… − Senki sem fogja megakadályozni, hogy teljesítsem a kötelességem.

Heremszaf összetekerte a papiruszt, amit az imént olvasott. − Súlyos vádak ezek, Iker! − Van alapjuk. Két silót rossz minőségű téglából építettek, ezeket le kell bontani. Az elődöm fedezte a csalást, és ezzel a biztonság és a közérdek el-len vétett.

− Biztos vagy ebben? − Mindent ellenőriztem. Ráadásul az a gazember megfenyegetett! De

fütyülök rá! Csak azt szeretném tudni, hogy van-e ezen a földön legalább egyetlen olyan hely, ahol az igazság uralkodik, van-e egyetlen is, ahol bízni lehet másokban?

− Rossz kérdés, nem igazi probléma − hangzott Heremszaf ítélete. − Is-mered az isteni könyv titkait, a szertartási pap tudományát, a formulákat, amelyek lehetővé teszik, hogy az igazak lelke a világegyetemben kering-jen? Természetesen, nem! Akkor hát, ahelyett, hogy lázadozol, mint egy tudatlan, szerelkezz fel!

− Szerelkezzek fel… Ezt már az elöljáró is mondta! Hogyan tegyem, ha a magtárakkal kell foglalkoznom?

− Hogyha a szív igaz, minden út a középpontba vezet. Egyetlen kérdés van, amit érdemes feltenni: mindennapi ember vagy-e, vagy pedig egy ke-reső, kutató szellem?

Page 248: Az Elet Faja - Christian Jacq

248

50

Szeszósztrisz és szűk tanácsa meghallgatta a Medesz által fogalmazott hatá-rozati javaslatokat. Medesz megpróbálta a lehető legszigorúbban tisztelet-ben tartani az uralkodó felfogását, ugyanakkor elkerülni, hogy Uakha és Szarenput tartományi kormányzók, akik immár bevallottan a fáraót szolgál-ták, megbántódjanak.

− Valaki óhajt megjegyzést fűzni a hallottakhoz, vagy változtatni a szö-vegen?

A Király Házának egyik tagja se kért szót. − Tehát elfogadtuk ezeket a határozatokat. Hirdessék ki őket az ország

minden részében! − Hogyan, fenség? − Térj vissza Memphiszbe, és fordulj a futárszolgálathoz. Medesz gyomra görcsbe rándult a félelemtől. − Hogyha a tartományi kormányzók elfogják a hajómat, akkor én… − Egy kereskedelmi hajón fogsz utazni, amit Szarenput bérel ki. Baj

nélkül visszajutsz vele a fővárosba. Az út nagyobbik részében Medesz csak kenyeret evett és vizet ivott. At-

tól félt, hogy bármelyik pillanatban rátámadhatnak az ellenséges milíciák, vagy fennakadhat egy szúrópróbaszerű ellenőrzésen.

De a sors kegyesnek mutatkozott hozzá, és baj nélkül Memphiszbe ért, ahogy Szeszósztrisz megmondta.

Medesz az irodájába sietett, ahol összehívta a fontosabb munkatársait, hogy utasítsa őket az azonnali cselekvésre. A legkisebb késedelemért is büntetést helyezett kilátásba, hiszen az állami tisztviselők állása nem feltétlenül egy egész életre szól. Méltónak kell mutatkozni e kiváltságra, és folyton-folyvást a kötelességre kell gondolni.

A fáradhatatlan Medesz hamar felismerte a lusta embereket, és azonnal elküldte őket. Mint általában, ezen az estén is ő hagyta el utolsóként a hiva-tal épületét, és ezt kihasználva belepillantott minden folyamatban lévő munkába. Talált egy rosszul összetekert papiruszt, és tintapacákat vett észre néhány új író táblán. A bűnösöknek már másnap új foglalkozás után kell nézniük. A Király Házának titkára néhány hónap alatt maga köré gyűjtötte

Page 249: Az Elet Faja - Christian Jacq

249

Memphisz legjobb írnokait, ezzel bizonyítva Szeszósztrisznak, milyen érté-kes munkát végez. Hogyne bízna a fáraó egy ilyen buzgó tisztviselőben?

Medesz a hivatalból nem haza ment. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem követi, a kikötő felé

indult, és belevette magát a kis utcák labirintusába, ahol könnyen észreve-hette volna, ha valaki a nyomában jár.

Kinevezése és munkája, a Szeszósztrisz által megkövetelt templomi lajstrom miatt a mozgástere szinte a semmivel lett egyenlő. A jogtalan el-látmányok elmaradtak, a titokban gyűjtött vagyona nem gyarapodott. Ösz-tönösen hamar felismert egy másik utat a vagyonszerzésre, ami sokkal jö-vedelmezőbbnek ígérkezett, de egyben veszélyesebb is volt, hiszen egy ra-vasz és becstelen közvetítőtől függött. Móresre kell tanítania azt az embert, de úgy, hogy közben ne veszítse el a jóindulatát.

A közvetítő pazar, egyemeletes háza egy szerény negyedben rejtőzött. A bejáratnál őr állt.

− Azonnal beszélni akarok a gazdáddal! − Nincs itt. − Nekem itt van. Menj, mutasd ezt meg neki! Medesz egy cédrusdarabkát adott az őrnek, amelyre a fa hieroglifája

volt rávésve. A ház ura maga sietett vendége elé. Illatszerfelhő lengte körül, sujtásos,

hosszú ruhájában leginkább egy hasas korsóra hasonlított. − Drága barátom! Milyen határtalan öröm, hogy fogadhatom szerény

hajlékomban! Jöjjön be, kérem! A libanoni kereskedő egy egzotikus bútorokkal telezsúfolt szalonba ve-

zette Medeszt. Alacsony asztalkákon sütemények és cukros italok álltak. − Épp csak csipegetek valamit vacsora előtt. Nem csatlakozna hozzám? − Sietek. − Persze, persze… Üzletről óhajt beszélni? − Pontosan. A libanoni nem szerette az ilyen sietséget, de ahhoz, hogy Egyiptomban

megvethesse a lábát, el kellett viselnie. − Mikor szállít? − kérdezte Medesz. − A hajónk a jövő héten érkezik. Remélem, hogy minden szükséges en-

gedélyt megkapunk.

Page 250: Az Elet Faja - Christian Jacq

250

− Az az én gondom. A szállítmány? − Elsőrangú cédrus. Néhány fafajta nem nőtt Egyiptomban, ezeket tehát külföldről kellett

behozni az országba. A legjobb fajtáknak magas áruk volt. Medesz már régóta tanulmányozta, hogyan működik a fakereskedelem, remélve, hogy szép hasznot húzhat belőle. Már csak arra a kereskedőre kellett ráakadnia, aki osztja az ő álláspontját, és elég ügyes ahhoz, hogy sikerre vigye a vál-lalkozást.

− Hogyan szerveződik az eladói hálózat? − A lehető legjobban, nagyuram, a lehető legjobban! Van néhány biztos

kapcsolatom a környéken, és a hivatalos árfolyam feléért kínálom a fát, amit persze előre kell kifizetni. Minthogy ez a fa sosem létezett, és nem szerepel egyetlen szállítólevélen sem, sem az eladónak, sem a vásárlónak nem kell aggódnia miatta. Az ön honfitársai szeretik a szép faanyagot, és nem haboznak, ha vásárolhatnak belőle, még ha titokban kell is megtenni-ük. Szívesen használják őket a villáik építéséhez, vagy egy asztalossal szé-pen kidolgozott bútorokat készíttetnek belőle.

− Hogyha sikeres lesz ez az első üzletünk, akkor sok más fogja követni. − Abban biztos lehet! A leghozzáértőbb emberekkel dolgozom, akik

ugyanolyan odaadok, mint amilyen titoktartók. − Tudatában vagy annak, hogy nélkülem nem sikerülhetne a dolog? − Ön az építésze ennek a vállalkozásnak, jól tudom. Öné minden hálám,

és… − A haszon háromnegyede. A negyedik negyed a tiéd. A libanoninak majdnem elállt a lélegzete. Csak a hosszú évek tapaszta-

latának köszönhette, hogy nem olvadt le a mosoly az arcáról, miközben legszívesebben megfojtotta volna ezt a rablót.

− Nagyuram, én rendszerint… − Ez egy rendkívüli üzlet, és te az egészet nekem köszönheted. Én nyi-

tom meg előtted az egyiptomi piacot, nekem köszönhetően leszel nagyon gazdag. És mivel jó a véleményem rólad, ezért az ajánlatom több mint mél-tányos.

− Ezért nagyon hálás vagyok önnek − jelentette ki a libanoni behízel-gőn.

− Ne beszélj rólam soha, senkinek! Hogyha valami hibát követsz el, le-

Page 251: Az Elet Faja - Christian Jacq

251

tartóztatlak csalásért. És a te szavad semmit sem fog nyomni a latban az enyémmel szemben.

− Számíthat a hallgatásomra. − Szeretek okos emberekkel tárgyalni. Hamarosan megünnepelhetjük a

sikeres üzletet! Medesz egyáltalán nem bízott a libanoniban, és a művelet minden egyes

mozzanatát figyelte, hogy amint a legapróbb gond felmerül, leállíthassa. De úgy vélte, a kereskedő annyira sóvárog a nyereségre, hogy talán komoly üz-lettársra akadt benne.

Dzsergu lerészegedett. Medeszre várva egymás után itta ki a kupákból az erős sört, és mindig újra-töltetett magának a pohárnokkal, aki rosszallón csóválta a fejét, mégis kénytelen volt kielégíteni ennek a faragatlan tuskónak a kívánságait, akit a gazdája olyan nagyra értékelt.

Amikor Medesz megérkezett, Dzsergu felállt, és igyekezett nem dülön-gélni.

− Lehet, hogy ittam egy kicsit, de a fejem tiszta. − Ülj vissza! Dzsergu kinézett magának egy karosszéket, és szerencséjére sikerült is

beleülnie. − Jó híreket hoztam. Szenankh nagy kincstárnok elégedett velem, pedig

ő, a látszat ellenére, nem könnyű ember. Sőt különösen gyanakvónak talá-lom, ezért nagyon óvatos és szerény vagyok, hogy ne keltsek gyanút.

− Mi a helyzet a nőkkel? − Már nem foglalkozom, csakis a hivatásosakkal − jelentette ki a magtá-

rak főfelügyelője. − Így nem kell félnem, hogy bárki is bepanaszolhat. − Csak így tovább! Nehogy valami botrányba keveredj egy jó társaság-

ból való hölggyel! Szerinted mi Szenankh gyengéje? − A jó konyha. Sem az egyszerű ételeket, sem a silány borokat nem tűri

az asztalán. − Ez nem elég ahhoz, hogy megvesztegessük. Dzsergu, te túl sokat fog-

lalkozol magaddal, és nem törődsz eleget másokkal! Többet kell tudnom Szenankhról. Miféle jó híreket említettél?

Dzsergu kéjesen elmosolyodott.

Page 252: Az Elet Faja - Christian Jacq

252

− Szenankh elvitt magával Abüdoszba. A templom kincstárával foglal-kozott és a papok életkörülményeivel.

Medesz azonnal felismerte a nagy lehetőséget. − Beengedtek téged a templomba? − Oda nem, csak egy hivatali épületbe. De mégsem vesztegettem az

időmet! Először is megállapítottam, hogy a helyet a hadsereg őrzi. − Miért? − Fogalmam sincs, de ez elég különös. Nem kérdezősködhettem, bizto-

san gyanús lett volna. Medesz tekintete villámokat szórt. − Bejutsz Abüdosz szent területére, és nem tudsz meg semmi fontosat!

Néha felmerül bennem a kérdés Dzsergu, hogy méltó vagy-e a barátságomra. − Még nem mondtam el mindent! Találkoztam egy pappal, és remélhe-

tem, hogy kapcsolatban maradok vele. Fura kis ember. Érdekelheti magát. − Miért? − Furcsán összevillant a tekintetünk. Meglehet, hogy ez az ember egy

nagy tudós, de az volt a benyomásom, hogy elégedetlen az életével, és jobbra vágyik.

− Nem lehet, hogy csak képzelődtél? − Én kiszagolom, ha valaki megvesztegethető. − Egy abüdoszi pap… Ez lehetetlen! − Majd meglátjuk. Hogyha ismét beszélek vele, többet is megtudok. Medesz álmodozni kezdett: ha lenne egy szövetségese Abüdoszban,

Egyiptom szellemi központjában, ha a kezében tarthatná ezt az embert, ha megismerhetné a fedett templom titkait, és a saját javára fordíthatná ezt a tudást! De nem, nem szabad ábrándokat kergetni!

− Tudod, hogy hívják azt a papot, és mi a tiszte? − Még nem tudom, de mivel az összes pap ellátásáért ő a felelős, vele

kellett beszélnem. Egyszerű, hétköznapi munkamegbeszélésnek kellett vol-na lennie, mégis az volt az érzésem, hogy másképp alakul a dolog.

− Mondott valamit, ami megerősíti ezt az érzést? – Nem, de… − Képzelődtél, Dzsergu! Abüdosz nem olyan hely, mint a többi. Ne re-

méld, hogy hétköznapi embereket találsz ott! − A szimatom ritkán téved, elhiheti!

Page 253: Az Elet Faja - Christian Jacq

253

− Ezúttal tévedett. − És ha igazam van? − Ismétlem: az lehetetlen.

Page 254: Az Elet Faja - Christian Jacq

254

51

Szehotep lassan vetkőztette a fiatal nőt, akivel előző este egy hivatalos va-csorán találkozott. Egész este le sem tudták venni egymásról a szemüket, és a vacsora végén megbeszélték, hogy hamarosan ismét találkoznak, s ezúttal csak kettesben. Minthogy a királyi pecsét hordozója és a szép barna nő ugyanazt akarta, nem vesztegették az időt a beszélgetéssel.

Bár a nő jegyben járt valakivel, nem tudott ellenállni a magas rangú tisztviselőnek, akinek szeme értelemtől és vágytól csillogott. És miért is tet-te volna? Hiszen Egyiptomban semmi sem kényszerítette a lányokat arra, hogy szűzen menjenek férjhez, sőt jobban tették, ha szereztek egy kis ta-pasztalatot, hogy kedvében járhassanak majd leendő férjüknek.

Ami Szehotepet illeti, ő néhány napnál tovább nem tudott meglenni asz-szony nélkül. Elviselhetetlennek tartotta az életet a varázsuk, az illatszereik, az érzékiségük, női bájuk nélkül. Azt nem tervezte, hogy valaha is meghá-zasodik, mivel túl sok elragadó lélek várt arra, hogy ő felfedezze és túl sok kecses test arra, hogy meghódítsa. Szobek, a Védelmező intése ellenére − aki megrögzött erkölcscsősz volt −, ő minden asszony számára férfi maradt.

Amióta Szarenput tartományi kormányzó csatlakozott Szeszósztriszhoz, Elephantinében érezhetően megenyhült a hangulat, így a királyi pecsét hor-dozója végre ismét gondolhatott azokra az élvezetekre, amelyeket ad és amelyeket kap. Mint a fáraó minden munkájának elöljárója, azért jött, hogy felülvizsgálja Hnum Elephantiné-szigeti templomának bővítési tervét, hol-nap pedig ellenőrizni fogja Szarenput csapatainak erőnléti állapotát, mivel a kormányzó, mint hűséges alattvalóhoz illik, vonakodás nélkül beleegyezett ebbe.

Szehotep tartott attól, hogy egy alkalmatlan látogató elronthatja az esté-jét, de szerencsére egyetlen tiszt sem jelentkezett kihallgatásra. így aztán belemerült az elé táruló gyönyörű táj gyengéd, egyszersmind szenvedélyes felfedezésébe. Új barátnőjének gödröcskéi, völgyei és dombjai a legfásul-tabb kalandor szívét is felderítették volna.

A titkára volt olyan tapintatos, hogy megvárta, míg befejezi felfedezőút-ját, s csak azután kopogtatott az ajtaján. Egy titkosírással írt levelet hozott, amit csak Szehotep és a fáraó tudott elolvasni.

A tartalma indokolttá tette a szűk tanács azonnali összehívását.

Page 255: Az Elet Faja - Christian Jacq

255

− A tartomány csendes és békés, fenség − jelentette Szobek, a Védelmező −, de nem vontam vissza egyetlen biztonsági intézkedést sem.

− Nem akarok a túlzott derűlátás hibájába esni − tette hozzá Neszmontu tábornok −, de el kell ismernem, hogy Szarenput viselkedésében semmi ki-vetnivalót nem látni. A milíciája jelenleg az én parancsnokságom alatt áll, és semmi rendbontás nem történt. Nekem úgy tűnik, hogy a csatlakozást véglegesnek tekinthetjük.

− Sajnos nem az − válaszolta Szeszósztrisz. − A rendeletek szövege minden tartományi kormányzóhoz eljutott, és már meg is kaptuk a válaszu-kat.

Szehotep vette át a szót. − Upuaut, a Gránátalma és a Szarvasvipera tartomány egyik részének a

vezetője harcias beszédet mondott, amelyben a függetlenségét hangoztatta. Ukh, aki ugyanannak a tartománynak a másik része fölött uralkodik, követ-te a példáját. A Nyúl tartomány élén álló Dzsehuti pedig bejelentette, hogy egy nagy meglepetése van őfensége számára.

− Azaz egy váratlan támadás − jegyezte meg Neszmontu tábornok. − Ami Khnumhotepet illeti, az Antilop tartomány kormányzóját, ő fen-

nen hangoztatja családja hatalmát, és azt, hogy továbbra is ő kormányozza a területét, amelyet elidegeníthetetlennek tart.

− Tehát ez a négy hatalmasság háborút akar − vonta le a következtetést a tábornok. − Szarenput és Uakha milíciáival van némi esélyünk rá, hogy legyőzzük őket.

− Az ő csapataikat túl korai lenne bevonni egy ilyen csatába − vélte Szeszósztrisz. − Csak most esküdtek fel. De nem is várhatunk tétlenül.

Neszmontu attól tartott, hogy a fáraó ismét valamilyen vakmerőséget fontolgat, ami ezúttal végzetes lesz.

− Fenség, engedje meg, hogy a legnagyobb óvatosságra intsem. Az ön-nel ellenséges tartományi kormányzók megmakacsolták magukat. Végzetes lenne, ha az ő seregeiknél kisebb erőkkel állnánk ki ellenük.

− Négyen vannak: Upuaut, Ukh, Dzsehuti és Khnumhotep, és az egyi-kük felelős az akácia sorvadásáért! − emlékeztetett Szehotep. − Bármi le-gyen is a módja, el kell távolítanunk azt az embert.

− Ha a tartományokat egységbe kovácsoljuk, összegyűjtjük azt, ami szétszóratott, és részt veszünk az oziriszi misztériumban − jelentette ki

Page 256: Az Elet Faja - Christian Jacq

256

Szeszósztrisz. − Amikor Egyiptom megosztott, Ozirisz nem uralkodik töb-bé, megszakad az újjászületés folyamata. A halál meghódítja az eget és a földet. Ezért most el kell hagynunk Asszuánt, és vissza kell vonulnunk észak felé.

− Milyen sereggel? − kérdezte aggodalmasan Neszmontu. − Azzal a flottillával, amellyel meg tudtuk hódítani Asszuánt vérontás

nélkül. − Fenség, most egészen más a helyzet! Szarenput el volt szigetelve, de a

mi négy ellenfelünk ugyanazon a vidéken él, egymás mellett. A válaszaik-ból pedig arra következtethetünk, hogy már szövetkeztek is. Upuaut közis-merten erőszakos, féktelen. Habozás nélkül beveti ön ellen a milíciáját.

− Holnap reggel indulunk − rendelkezett a király.

A Szihemből érkezett kánaániak házában a Hírhozó hosszan prédikált a fá-raó elleni felkelésről és Egyiptom elpusztításáról. Tanítványai lenyűgözve itták a szavakat, amelyeket annyira vágytak hallani. A leendő harcosoknak igencsak szükségük volt a bátorításra, mivel az egyiptomi társadalomba nem tudtak olyan könnyen beilleszkedni, mint ahogy azt képzelték. Munkát könnyen találtak, de az emberekkel való érintkezés egyáltalán nem volt kedvükre − főleg, ami a nőket illeti. Gyűlölték, hogy a nők itt szabadok, szókimondók és befolyásosak, ahelyett, hogy otthonukba zárkózva lesnék férjük kívánságait. Ráadásul a fáraó továbbra is nagyon népszerű volt. Mindenki tőle várta az igazságot és a jólétet, és Szeszósztrisz elérte, hogy az áradás tökéletes legyen, amivel hosszú időre elűzte az éhínség rémét. Ráadásul új hivatalnoki hálózata híres volt becsületességéről és következe-tességéről.

A szihemieknek volt hát okuk a csüggedésre, de úgy tűnt, a Hírhozó − velük szemben − nem ismeri ezt a lelkiállapotot.

− Nem kellene inkább visszatérnünk az otthonainkba – vetette fel az egyik kánaáni a prédikáció végén −, hogy fellázítsuk országunkat és meg-támadjuk a Delta-vidéket?

A Hírhozó kedvesen beszélt hozzá, mintha egy gyengeelméjűhöz szólna. − Magam is ezt a megoldást szerettem volna. De lehetetlenné vált, hogy

gyors és teljes katonai győzelmet arassunk. A egyiptomi hódítók hadserege csírájában elfojtana minden lázadási kísérletet. Tehát itt, Egyiptom szívé-

Page 257: Az Elet Faja - Christian Jacq

257

ben kell harcolnunk, meg kell tanulnunk itt élni, hogy megismerjük az el-lenfelet, a szokásait és a gyengeségeit. Ez nehéz feladat, és sok idő kell hozzá, de én segítek majd.

A libanoni háza nem esett messze a kánaániakétól, de a Hírhozó egy teker-vényes kerülő utat választott, amelyen egyre távolabb jutott tőle.

− Itt váljunk el! − mondta egyszer csak a Sunyinak. − Engedj egy kicsit előre, és bújj el!

− Nem vettem észre, hogy követnének minket! − Ügyes a fickó. − Öljem meg? − Érd be azzal, hogy megfigyeled, és győződj meg róla, hogy egyedül

van. Sab nem értette a dolgot. Kinek tűnhetett fel a tevékenykedésük? Hiszen

a különböző hálózatok teljesen el vannak szigetelve egymástól, és egyedül a Hírhozó ismeri valamennyit. A hálózatok tagjai ráadásul kivétel nélkül ádáz ellenségei Egyiptomnak. Egyetlen áruló sem férkőzhetett be közéjük.

A Sunyi behúzódott egy tető alá, lekuporodott, és úgy tett, mintha szun-dikálna.

Látta, ahogy az egyik utcából kilépett az a kánaáni, aki vissza akart térni az otthonába. Igen, az az ember, akit a Hírhozó igyekezett megnyugtatni!

A férfi elfutott Sab mellett, majd nem sokkal távolabb visszafordult és bement a legszűkebb sikátorba. Senki más nem volt vele.

Sab a nyomába eredt. A kánaáni láthatóan szem elől veszítette a Hírhozót. Tétovázott, nem

tudta, merre induljon tovább. Bosszúsan balra tért. Sab ekkor különös zajt hallott, olyasmit, mint a prédára csapó sólyom

szárnyának suhogása. A Hírhozó, mintha csak a semmiből tűnt volna elő, rátette a kezét a kánaáni koponyájára, aki fájdalmában felkiáltott, mintha ragadozó karma mélyedt volna a húsába.

− Engem keresel? − Nem, nem, nagyúr… Csak sétálok! − Ne hazudj! Miért követtél? − Biztosíthatom, hogy…

Page 258: Az Elet Faja - Christian Jacq

258

− Ha nem beszélsz, kivájom az egyik szemedet. Elviselhetetlen szenve-dések várnak rád. Azután kitépem a másikat is, és az még fájdalmasabb lesz.

A kánaáni rettegve vallott. − Meg akartam tudni, hogy hova megy, és kivel találkozik. − Kinek a parancsára? − Senkinek, nagyuram, senkinek! Csak nem értem, hogy miért nem akar

kánaáni hadsereget létrehozni. Ezért arra gondoltam, hogy nagyuram Egyiptom szolgálatában áll, és valójában szét akarja zúzni az ellenálló mozgalmunkat.

− Nem inkább te szolgálod a fáraót? − Esküszöm, hogy nem! − Ez az utolsó lehetőséged, hogy megmondd az igazat! A karom belemélyedt a szembe, a kánaáni üvöltése iszonyattal töltötte

el a Sunyit. − Nem, nem a fáraót, hanem a törzsem vezérét szolgálom, Szihemben.

Meg akart szabadulni magától! Az utolsó rövid, velőtrázó sikoly hallatán a Sunyi ereiben megfagyott a

vér. A kánaáni férfi összeesett. Nem volt már se szeme, se nyelve.

A libanoni kereskedő lassan lépkedett fel a lépcsőn, amely otthona teraszá-ra vezetett, ahol bódító illatok terjengtek. A Hírhozó és Sab követte. A Su-nyi nagyon bizalmatlan volt, ragaszkodott hozzá, hogy minden szobába be-nézzen.

− Szeretek itt időzni napnyugtakor − árulta el a libanoni. − A kilátás gyönyörű, az az érzése támad az embernek, hogy egész Memphisz fölött uralkodik.

Valóban, a tekintet a fehér házak fölött elért egészen a hamis isteneknek otthont adó templomokig, amelyeket a Hírhozó földig fog romboltatni. Kő kövön nem maradhat ott, a szobrokat pedig majd összetörik és elégetik. Egyetlen pap sem kerülheti el a büntetést. A régi hitnek nyoma sem marad-hat.

− Nem azért jöttünk, hogy megcsodáljuk az ellenség fővárosát − jelen-tette ki a Hírhozó. − Vannak híreid Szeszósztriszról?

Page 259: Az Elet Faja - Christian Jacq

259

− Ellentmondó pletykák. Egyesek azt állítják, hogy Szarenput kormány-zó fogságában van Elephantinében, mások azt, hogy egy véres csatában meghódította Dél-Egyiptomot. De senki sem tudja, hogy mit tervez a ki-rály, ha egyáltalán még él.

− Él − jelentette ki a Hírhozó. − Miért nem működik jobban a besúgóid hálózata?

A libanoni befalt egy süteményt, hogy csillapítsa félelmét. − Mert még nem elég fejlett, főleg Délen nem az. Az ilyesmihez hosszú

idő kell, de megígérem, hogy… − Kapsz rá időt, de nehogy csalódnom kelljen benned! A Hírhozó békés hanghordozásától kissé megnyugodva a libanoni el-

mondta, milyen nehézségekkel kell megküzdenie, elmagyarázta, hogyan toborozza a besúgóit, és hogyan helyezi el őket a nép között. A legfőbb gond a lassúság volt, de olykor a tartományi kormányzók és Szeszósztrisz viszálya is megakadályozta, hogy a hírek továbbjussanak. Khnumhotep nemritkán feltartóztatott egy-egy hajót, és lefoglalta a rakományát. Az sem jelentett kis feladatot, hogy a libanoni ügynökök megismerjék a helyi szo-kásokat, és tökéletesen elsajátítsák a nyelvet, hiszen csak így léphettek kap-csolatba a katonákkal és a tisztviselőkkel, akiktől az értesüléseket megsze-rezhették.

A Hírhozó figyelmesen hallgatta a libanonit. − Jó munkát végzel, barátom. Csak így tovább. A türelem az egyik leg-

főbb fegyver. − Van egy különös kis ember, akivel üzleti kapcsolatba kerültem − tette

hozzá a libanoni. − Csak annyit tudok róla, hogy magas rangú, befolyásos tisztviselő, és sokat akar keresni. Még többet kell megtudnom róla, de már-is gyanítom, hogy az ő közvetítésével a királyi palota valamelyik főméltó-ságával is kapcsolatba kerülhetek majd.

− Ez az egyik legnehezebb feladat − mondta a Hírhozó. − Legyél na-gyon óvatos! Mi a neve ennek az… üzletembernek?

− A nevét nem árulta el. De ha megmondta volna, biztosan nem az lett volna az igazi neve.

A Hírhozó lehunyta a szemét, és a libanoni emlékezetébe behatolva igyekezett világosan látni a különös üzletfél arcát.

− Érdekes lehetőségnek tűnik − állapította meg. − Tudd meg, ki az, de

Page 260: Az Elet Faja - Christian Jacq

260

ne kockáztass semmit! Mire szerződtetek? − Drága faárut csempészünk. Ő megnyitja előttem a memphiszi piacot,

de a feltételei az elfogadhatóság határát súrolják. Szinte semmit sem fogok keresni az üzleten.

− Ne felejtsd el megadni a hálózatomnak a szükséges részt ebből a „szinte semmiből”!

− Természetesen ez a szándékom, nagyuram! − Szerveződik a Kahunba indítandó expedíció? − Ez is időbe telik, sok időbe. A sikerhez sok cinkos kell, és a lánc

egyetlen szeme sem szakadhat el. Mégis, van egy nagyon jó hírem: az első ügynököm megérkezett Kahunba, talált magának állást, és már elkezdte ki-figyelni, hogyan működnek a biztonsági szolgálatok.

− Ügyes ember? − Ügyes, és felismerhetetlen, nagyuram! Lehetetlent persze nem kérhe-

tünk tőle, de kezdetnek jó.

Page 261: Az Elet Faja - Christian Jacq

261

52

Iker a kapkodva, nem megfelelő építőanyagokból épített magtár lebontását figyelte. A hanyag építkezésért felelős volt magtárfelügyelő nem fenyegeti többé, mivel bíróság elé került, és hosszú börtönbüntetésre ítélték. Az új si-ló építését már másnap megkezdik Iker tervei szerint, amelyeket jóváha-gyott a város elöljárója.

Kahun tisztviselőinek kis világában jelentősen megnőtt Iker becsülete. Az írnokok korábban lenézték, most veszélyes vetélytársat láttak benne, aki előbb-utóbb magasabb állásba juthat, hiszen a Thot isten városában tanult idegen méltónak mutatkozott hírnevéhez. Ezt a sötét magtárügyet csak ki-váló gyakorlati ismereteinek köszönhetően tárhatta fel ilyen hamar. Túl gyors sikerén mégis megütköztek néhányan. Féltek, hogy megbolydul miat-ta a rangsor.

A szóbeszédek, pletykák iránt közömbös Iker senkivel sem barátkozott. Beérte Északi Szél barátságával, és nem érezte szükségét annak, hogy a munkatársaival társalogjon, annál is kevésbé, mert Heremszaf egy újabb, igen fontos feladatot bízott rá: a rágcsálók elleni küzdelmet, mert elszapo-rodásuk elviselhetetlen károkat okozott.

Az ifjú írnok a legáltalánosabb eszközök mindegyikét bevetette: kifüs-töltette a házakat, betömette a járatokat és gyakorlott macskákat hozatott, sőt néhány házi kobrát is, amelyek szívesen lakomáztak egeret.

Iker egyetlen épületet sem hagyott ki a városban, a keleti negyed nagy villáitól kezdve egészen a nyugati negyed szerény otthonaiig, amelyek há-rom helyiségükkel nem voltak nagyobbak hatvan négyzetméternél, de így is kellemes lakhelyet jelentettek.

Amikor már ellenőrző körútja vége felé járt, a város legkevésbé módos negyedében, Iker észrevett egy szép barna lányt, aki térdelve őrölte egy kö-vön a búzaszemeket, amelyeket a térde közé szorított zsákból öntött ki. Öröm volt nézni gyakorlott, ütemes mozdulatait.

− Fáradtnak látszol − szólította meg Ikert. − Kívánsz egy kis friss sört? − Nem akarom, hogy miattam megszakítsd a munkád. − Éppen befejeztem. A lány rövid kötényt viselt, amely fedetlenül hagyta kicsi, kerek mellét.

Kecsesen felállt, bement a konyhájába és egy teli kupával jött ki.

Page 262: Az Elet Faja - Christian Jacq

262

− Nagyon kedves vagy. − Bina a nevem. És a tiéd? − Iker írnok vagyok. A lány tekintete megtelt csodálattal. − Én nem tudok se írni, se olvasni. − Megtanulhatnál. − Dolgoznom kell, hogy megéljek. De nem is vennének fel iskolába,

mert nem idevalósi vagyok. − Hol születtél? − Ázsiában. Az anyám ott is van eltemetve. Az apám egy karavánban

dolgozott. Tavaly halt meg, ennek a városnak a közelében. Én szerencsére kaptam egy szakácsnői állást. Kenyeret, sört, de még süteményt is tudok készíteni, ezért megtartottak. Nem fizetnek rosszul, és annyit ehetek, am-ennyi jólesik.

Közvetlen, elragadó, mosolygós lány volt. − Biztos találsz majd egy jó férjet, akivel családot alapíthattok. − Nem bízom én a fiúkban! A legtöbbjüket csak az az egy dolog érdek-

li… Érted, ugye? Te legalább komolynak látszol. − Még ha hajadon maradsz is, tudnod kell olvasni és írni. − Egy lánynak az én helyzetemben ez lehetetlen. − Egyáltalán nem! Csak mondd meg, hogy szeretnéd-e? − Biztos, hogy nem lenne ellenemre. − Majd beszélek rólad a főnökömnek. − Igazán kedves vagy… nagyon kedves. Azzal Bina megcsókolta Iker mindkét orcáját. − Bocsáss meg − mondta Iker −, de a nap még korántsem fejeződött be a

számomra. − Viszontlátásra − suttogta a lány bűbájos mosollyal.

− Kiváló munka − ismerte el Heremszaf. − Teljesen lenyűgözted Kahun la-kóit. Őszintén szólva, magam sem gondoltam, hogy ilyen gyors eredményt érsz el.

− Elsősorban a macskák érdemelnek köszönetet, igazán értik a dolgukat! − Túl szerény vagy! Kudarcot vallottál volna, ha nem tanulmányozod

olyan figyelmesen a terepet.

Page 263: Az Elet Faja - Christian Jacq

263

− Ha már szóba került, megfigyeltem valamit, és szeretném, ha megerő-sítené, hogy jól gondolom-e a dolgot. Kahun építési egysége ugye, nyolc könyök, ami Thot egyik szent száma? A város maga tízkönyöknyi négyze-tekre van osztva, és az elrendezése, de még a házak alaprajza sem a véletlen műve. Valójában itt minden egy egyenlő szárú háromszög arányait követi, amely háromszögnél az alap és a magasság aránya nyolc osztva öttel.

Heremszaf érdeklődéssel nézte a fiatalembert. − Valóban, körülbelül erről van szó. Ki terelt rá a helyes útra? − Senki. Egyszerűen megpróbáltam megérteni, amit láttam. − Akkor te valóban egy kutató szellem vagy. A magtárak ideje lezárult,

egy újabb feladattal bízlak meg: a régi raktárak leltárával. Fel kell állítanod az ott található tárgyak listáját, hogy szétoszthassuk azokat, amelyek még használhatók. Később pedig átalakítjuk a helyiségeket.

− Egyedül kell dolgoznom? − Nem úgy szoktál? − Megteszem, amilyen gyorsan csak tudom, de ahogy láttam, azok ha-

talmas épületek. − Olyan aprólékos emberre van szükségem, mint te vagy, aki ráadásul

rászánod a kellő időt a munkára, de nem vesztegeted el feleslegesen. Sem-mi sem kerülheti el a figyelmedet! Jól megértettél? Semmi.

− Értettem. Kérhetek öntől egy szívességet? Heremszaf gyanakodva összevonta a szemöldökét. − Elégedetlen vagy valamivel? − Nem magamról van szó és nem is Északi Szélről. Találkoztam egy

fiatal nővel, és… Heremszaf az égnek emelte a karját. − Ó, nem! Csak ezt ne! Töretlenül ível felfelé a pályád, most ismerkedsz

a szakmád számos oldalával, és máris meg akarsz házasodni? − Egyáltalán nem. − Ne mondd, hogy… valami ostobaságot követtél el! − Beszélgettem egy szolgálóval, aki meg szeretne tanulni olvasni és írni. Heremszaf ismét összevonta a szemöldökét. − Hol itt a gond?

Kahunt valóban az Aranyszám Isteni Aránya szerint építették.

Page 264: Az Elet Faja - Christian Jacq

264

− Idegen a lány, meglehetősen félénk, szüksége lenne egy ajánlásra. − Hogy hívják? − Bina. Heremszaf kirobbant. − Ó, nem! Azt nem! Vigyázz azzal a nővel. Senki sem ismeri igazán.

Olyan ő, mint a mély víz, amely ezernyi veszélyt rejt. Ne is közelíts hozzá! – Itt dolgozik, és… − Az elöljáró pusztán emberiességből nem küldte vissza Ázsiába, ahol

született. Megparancsolom: többé ne állj szóba vele! A lélek ugyanolyan természetű, mint a madár, a test olyan, mint a hal.1 A fejétől rothad, és a ti-éd beteg, fiam! Nem az az egyik célod, hogy írj? Elfelejtetted, hogy csak az irodalom méltó megbecsülésre, amely segít megérteni Máátot, a világegye-tem igazságosságát és a lét helyességét? Máátot mondani, Máátot cseleked-ni azt jelenti, hogy kizárod az ostoba szenvedélyeket és a meggondolatlan elragadtatást. A jellemednek, a belső életednek, a szakmádnak és a viselke-désednek összhangban kell lenniük egymással. Hogyha azt gondolod, hogy lehetsz jó írnok és hitvány ember egyszerre, akkor elhagyod Máát birodal-mát, mivel csakis az egység vezet a megismerés felé. Össze ne téveszd a tudással! Éveken át tanulhatsz anélkül, hogy valaha is eljutnál a megisme-réshez. Mivel nincs más megismerés, csak a fényességes, és igazi célja a misztériumok gyakorlása. De ki érhetné el azt beavatás nélkül? Most pedig hagyj magamra! Még tucatnyi jelentést el kell olvasnom.

Iker nem értette Heremszaf dühkitörését. Mi olyan fenyegető ebben a fi-atal lányban, aki csupán tanulni akar? Nem gazdag, nem jó családból való, árva és idegen, ez már épp elég hátrány! Miért súlyosbítják a helyzetét az-zal, hogy megfosztják minden lehetőségtől, amellyel javíthatna rajta?

Ám, még ha Binát illetően tévedett is, mégis alapvetően fontos, amit Heremszaf mondott.

Iker lefeküdt a gyékényére, és hasára tette az álmát védő bűvös csontot. Az ázsiai lány szép arca eltűnt, s helyébe lépett a fiatal papnőé. Iker egyszeriben elfeledkezett a fáradtságáról, Bináról, Heremszafról.

Az, akit ő szeret, olyan szép, hogy szépségével semmivé tesz minden meg-próbáltatást, minden szenvedést.

A csábos ázsiai lány bájtalan, szürke egér volt hozzá képest.

1 A lélek, ba, madár az írásképe, a testet, khet, pedig hal jelöli.

Page 265: Az Elet Faja - Christian Jacq

265

Iker tudta, hogy a papnő maga a boldogság, de ez a boldogság elérhetet-len. Elérhetetlen, mint a fáraó által bérelt gyilkosok, akiknek még mindig nem akadt a nyomára. Pedig igenis itt van, érezte, itt van elrejtve a rejtély kulcsa.

A valóság lassan átadta a helyét az álomnak, s a fiatalember azt álmodta, hogy a papnő gyengéden a kezét nyújtja, és együtt sétálnak egy napfényben fürdő mezőn.

Egyelőre nem tud bejutni a levéltárba. Különleges felhatalmazást kellett volna hozzá kérnie Heremszaftól, aki biztosan tudni akarta volna, mire kí-váncsi. Iker tehát nem tehetett mást, nekilátott új feladatának, de eltökélte, hogy sosem téveszti szem elől a célját. Az ellenség talán arra számít, hogy az idő majd kikezdi az elszántságát, de téved. Iker vitathatatlan bizonyíté-kokat akart. És hogyha megszerzi őket, cselekedni fog.

A régi raktárak felé vezető úton találkozott Binával, aki egy lepénnyel teli kosarat vitt a fején.

− Közbenjártál az érdekemben? − Beszéltem a felettesemmel. Határozottan ellenezte a javaslatomat. − Nagyon kemény ember lehet. De látom, te vagy a legszorgosabb írnok

Kahunban. Iker elmosolyodott. − Egyszerűen csak jól meg akarom tanulni a mesterségemet. − Akkor hát − állapította meg a lány sajnálkozó fintorral −, sose fogok

megtanulni olvasni és írni. − Nehogy azt hidd! Heremszaf nem lesz mindig a felettesem, találok

majd valakit, aki jóindulatúbb. Csak egy kis időt adj! A lány letette a kosarát, és lassan körbejárta Ikert. − És ha te tanítanál, titokban? − Rám parancsoltak, hogy ne találkozzak veled. Előbb-utóbb rajtakap-

nának és feljelentenének minket. − Vállaljuk a kockázatot! − Nagy bajt vonna a fejedre. Az elöljáró elűzne Kahunból, és talán még

Egyiptomot is el kellene hagynod. − Én nagyon szeretnélek viszontlátni téged. Te nem? − De, persze, csakhogy…

Page 266: Az Elet Faja - Christian Jacq

266

− Ahhoz csak van jogod, hogy elmenj a ház előtt, ahol dolgozom! Kere-sek egy nyugodt helyet, ahol senki sem zavar minket, és megtalálom a módját annak, hogyan tudassam, hova gyere. Viszontlátásra, Iker!

Pajkos mosollyal visszatette a fejére a lepényes kosarat, és továbbment.

Nem kis feladatot jelentett leltározni a rengeteg tárgyat, amelyek az idők során felhalmozódtak a hatalmas, elhagyott épületekben. Iker először is ki-nyitott néhány ablakot, hogy elég fény hatoljon be a termekbe. Azután hosszú ideig tartó füstöléssel fertőtlenítette a helyiségeket, majd pedig az eszközeivel felfegyverkezve, amelyeket Északi Szél hordozott, nekiállt vá-logatni, és lajstromot írni.

Mezőgazdasági szerszámok: irtókapa, gereblye, villa, lapát, kőműves eszközök, téglaformák, asztalosbárdok, bronz-, kő- és kerámiaedények, ké-sek, vésők, kosarak, edények, sőt még fajátékok is voltak ott… Szinte az egész város élete! Számos tárgyra ráfért a javítás is, hogy újra használható legyen.

Az aznapi utolsó adagnál tartott Iker, amikor a kezébe került egy törött pengéjű kés. A fába mélyen belevésve néhány elnagyolt, de még olvasható jel. Egy szót adtak ki: „Sebesjárású”.

A fiatal írnok hosszú percekig nem tért magához a meglepetéstől. Akár Éleskésé volt, akár nem, ez a kés csakis arról a hajóról származhatott, amely elvitte őt Punt országa felé.

Page 267: Az Elet Faja - Christian Jacq

267

53

− Fenség! Közeledünk Assziut városához. Hamarosan látótávolságba érünk − jelentette komoran Neszmontu tábornok. − Most még időben visszavo-nulhatunk.

Felső-Egyiptom tizenharmadik tartományának jelképe a gránátalmafa s a fölötte lévő szarvasvipera volt. A tartomány a sakál védelme alá helyezte magát, aki vezeti az utazót a sivatag veszélyes végtelenjében, amely egyre szorongatja a megművelt földeket. Errefelé a folyó völgye összeszűkült, mint egy valóságos retesz. Aki Egyiptomon akart uralkodni, annak az el-lenőrzése alatt kellett tartania ezt a stratégiai pontot, amely fölé a nemesek sziklafalba vájt sírjai magasodtak. Assziut kereskedelmi központ is volt egyben, itt értek véget a Dakhleh- és a Khargeh-oázisokból jövő karaván-utak. A helyi nagyúr, Upuaut, a karavánokra kivetett súlyos adókból fizette a milicistáit.

− A fáraó személyét biztonságba kell helyezni − vélte Szehotep pecsét-hordozó. − Felhatalmazást kérek arra, hogy egyedül kezdjem el a tárgyalá-sokat.

A királyi flottillát körülvették az assziuti hajók. Egyesek elálltak az út-ját, mások megakadályozták, hogy visszaforduljon, megint mások arra kényszerítették, hogy kikössön. Szeszósztrisz hajója orrában állt, fején az ősi nemeszkendővel, amely lehetővé tette, hogy a fáraó gondolata áthatol-jon a tereken. Mellkasán különös figurákkal ékes nyakék.

Szobek, a Védelmező odalépett hozzá. − Ez olyan, mint egy letartóztatás, fenség! − Hogyha a lázadó Upuaut kezet emel a királyra − ígérte Neszmontu −,

betöröm a koponyáját! − Egyedül lépek partra − döntött Szeszósztrisz. − Hogyha nem jövök

vissza, és megtámadnak titeket, igyekezzetek kikeveredni az egérfogóból! A parton csatarendben álló milicisták ámulva figyelték a pallóra lépő

óriást. Néhányan ösztönösen meghajoltak előtte. A sorok szétnyíltak, hogy utat

engedjenek neki. A tiszteknek parancsuk volt arra, hogy Szeszósztriszt a tartományi kormányzó palotájába vezessék, de most egyikük sem merte megszólítani.

Page 268: Az Elet Faja - Christian Jacq

268

Upuaut teljes fegyveres erejét felvonultatta. A király megállapította, hogy egy egész erős és elszánt hadsereg sem aratott volna felettük teljes győzelmet.

Különös dolog történt: mintha Szeszósztrisz az élére állt volna a jól táp-lált és jól felszerelt milíciának, amely zavartan követte. A tartomány népe némán figyelte a különös jelenetet, nem veszítve szem elől a nemkívánatos vendéget, akinek a feje kiemelkedett a katonák tengeréből.

Szeszósztrisz egyszer csak megállt. − Te, ott, gyere ide mellém! A király egy csupa csont és bőr marhahajcsárra mutatott. A torzonborz,

viseltes kötényű embernek a bordái is kilátszottak, ahogy ott állt göcsörtös botjára támaszkodva.

A szerencsétlen hátranézett. Egy katona megragadta a vállát. − Téged szólítottak, fickó! Lódulj! A marhahajcsár tétován elindult. − Tartsd a lépést! − parancsolt rá a király. A marhahajcsár annyi nehéz pillanatot átélt már a mocsaras vidéken,

hogy ez a feladat nem tűnt számára teljesíthetetlen próbatételnek. Persze ez az óriás egy nagy ember, de mit számít ez, hogyha az ember éhezik, és minden reggel csak újabb szenvedésre ébred?

A palota küszöbén hegyes orrú, szálfaegyenes férfi állt, jobb kezében jogarral, a balban egy hosszú bottal. Mögötte egy pap emelte a magasba a jelképet, amelyen egy ébenfa szobor trónolt, Upuaut sakálistennek „az Utak megnyitójának” szobra, akiről a tartomány kormányzója elnevezte magát.

− Nem örülök, hogy látom − mondta Szeszósztrisznak. − Hallottam, hogy két gyáva behódolt, de ne higgye, hogy ezért ezt én is megteszem. Az isten, aki engem védelmez, ismeri az égi és a földi utak titkait. Neki kö-szönhetem, hogy a tartományom hatalmas. Aki megtámadja, csúfos veresé-get szenved. Maga uralkodjon csak Északon, és ne zaklasson engem a saját területemen!

− Nem vagy méltó arra, hogy parancsolj − jelentette ki a fáraó. − Hogy merészeli… A király maga elé tolta a girhes marhahajcsárt. − Te hogy merészeled eltűrni, hogy tartományod egyetlen lakója is ilyen

nyomorúságban tengődjön? A katonáid nem szenvednek hiányt semmiben,

Page 269: Az Elet Faja - Christian Jacq

269

a parasztjaid ellenben éhen halnak. Te, aki olyan erősnek tartod magad, hogy a fáraót is kihívod magad ellen, elárulod Máátot, és lenézed a népet, akinek a jólétét biztosítanod kellene. Ki lenne hajlandó harcolni és meghal-ni egy ilyen szánalmas vezetőért? Egyetlen lehetőséged van: a Két Föld urának egyetértésével javítsd ki a hibát, amit elkövettél.

− A védelmező sakálom pusztítsa el a betolakodót! – kiáltotta a kor-mányzó.

A jelkép Szeszósztriszhoz közeledett. Mindenki látni vélte, hogy a ragadozó kitátja a pofáját. Az uralkodó ek-

kor megérintette nyakékét, amelynek egyik figurája a káosz erőit és Egyip-tom ellenségeit legyőző griff volt. A kettős koronával a fején ő jelképezte a fáraó hatalmát a két országon, az Északin és a Délin.

Általános elképedésre a sakál fejet hajtott. Upuaut, az Utak megnyitója, elismerte urának Szeszósztriszt. A katonák a földre dobták fegyvereiket. A kormányzó látta, hogy egyetlen katona sem engedelmeskedne neki,

ezért letette jogarát és parancsnoki botját. − Igaz, arra használtam a tartományom javait, hogy felszereljem az egy-

ségeimet, de betöréstől féltem. − Hogyan törhetne be a fáraó a saját földjére? Én magam vagyok az

egység és a sokaság. Az előbbi nem zárja ki az utóbbit, az utóbbi nem lé-tezhet az előbbi nélkül. Ha ez az egység fennáll, egyetlen marhahajcsár sem nyomorog.

− Kíméljen meg az ítélkezés szégyenétől, és öljön meg itt, rögtön! − Miért ölném meg a királyság egyik hű szolgáját? Upuaut letérdelt a király előtt, és hódolata jeleként felemelte két karját. − A tartományod lakói előtt hűséget fogadtál nekem – állapította meg

Szeszósztrisz −, és az adott szót nem lehet visszavenni. Megtartalak téged ennek a vidéknek az élén, amelyet fel kell virágoztatnod Szenankh nagy kincstárnok irányítása alatt. Ami az egységeidet illeti, Neszmontu tábornok parancsnoksága alá kerülnek. Ezentúl egyetlen gondod a tartományod lakó-inak a jóléte legyen! Állj fel, és vedd vissza tiszted jelképeit!

− Hosszú életet Szeszósztrisznak! − kiáltotta az egyik katona, akinek példáját hamarosan követték a társai.

Az éljenzés közepette a király és a tartomány kormányzója belépett a

Page 270: Az Elet Faja - Christian Jacq

270

palotába. − Soha nem gondoltam volna, fenség, hogy hatalma van Upuaut sakál

felett! − Nem tudod, hogy ő is részt vesz Ozirisz mítoszában? És Ozirisz míto-

szát a fáraó mutatja be. Te a védelme alá helyezted magad anélkül, hogy valódi természetét ismerted volna. Mondd csak, nem te vagy az a bűnöző, aki el akarja pusztítani a nagy isten akáciáját?

A kormányzó annyira megdöbbent a kérdés hallatán, hogy Szeszósztrisz nem kételkedhetett őszinteségében.

− Fenség, aki ilyen gaztettet követ el, annak a neve megsemmisül! Már-pedig én azt kívánom, hogy az enyém fennmaradjon az örök lakhelyemen, ahol a rítusoknak köszönhetően Ozirisszá válok. Tudom, hogy az akáciája a feltámadást jelképezi, amelyre az igazak vágynak. Az ön nevére, és az őse-imére, akik megátkoznának, ha hazudnék, esküszöm, hogy nem vagyok bű-nös a gaztettben!

Nagy lakomát rendeztek annak örömére, hogy Upuaut tartománya vissza-tért Szeszósztrisz Egyiptomának kebelére, és a hangulatot a szokásosnál is oldottabbá tette a megkönnyebbülés, hogy elmaradt a véres összetűzés, amelyre sokan számítottak. A girhes marhapásztor is a meghívottak közt volt, több szegény földművessel együtt, és olyan ételeket ehetett, amelyek-ről korábban álmodni sem mert.

− Milyenek a kapcsolataid a szomszédoddal, Ukh kormányzóval? − kérdezte a fáraó új szolgájához fordulva.

− Siralmasak, fenség. Egy területen osztozunk, amelynek egységesen a „Gránátalma és a Szarvasvipera földje” a neve, de soha nem sikerült meg-egyeznünk a hivatalok és a katonaság egyesítéséről. Mindegyikünk féltéke-nyen őrzi a birtokát, és már nemegyszer majdnem egymásnak estünk.

− Ő képes arra, hogy megértse, amit te megértettél? − Nem hinném, fenség! Ukh büszke és önfejű. Őszintén szólva, nem

szeretném, hogyha a katonáimnak az övéi ellen kellene harcolniuk. Nagyon sokan elesnének a csatában!

− Megpróbálom elkerülni az összetűzést, de folytatnom kell az ország újraegyesítését. A széthullásunk tette lehetővé, hogy egy gonosz erő meg-támadja Ozirisz akáciáját. Hogyha minden tartomány ismét összhangban

Page 271: Az Elet Faja - Christian Jacq

271

fog élni egymással, visszaszoríthatjuk a sötét erőket. Upuaut lehajtotta a fejét. − Semmilyen érv nem tudott volna meggyőzni engem arról, hogy az ön

lépései indokoltak, fenség. Azért járt sikerrel, mert ismeri a titokzatos uta-kat, amelyeket a sakál mutatott meg fenségednek. Hozzám hasonlóan Ukh is úgy hiszi, ő a legerősebb, és körömszakadtáig ragaszkodni fog ahhoz, amit eddig elért.

− A fáraó egyik neve „Az, aki a méheké” − emlékeztette Upuautot Szeszósztrisz. − Nem szabad elfelejtenie, hogy minden egyes méh számít, és szerepet játszik a növényi arany elkészítésében, de arra is mindig emlé-keznie kell, hogy a kaptár fontosabb, mint a méh. Nélküle, a Nagy Otthon nélkül, amelyben minden egyiptomi ember megtalálja a helyét, sem a szel-lem, sem a test nem élhet.

Neszmontu tábornok alig tért magához a meglepetéstől. Upuaut emberei még a szemvillanásának is engedelmeskedtek, fegyelmezetten, minden el-lenvetés nélkül, mintha mindig is ő lett volna a parancsnokuk. Jól képzett katonák voltak, arra vágytak, hogy jó parancsnokuk legyen, és igyekeztek kielégítően teljesíteni a feladatukat.

Miközben csatlakozott a szűk tanácshoz, amely a király hajóján gyűlt össze, az öreg katona azon töprengett, hogy vajon tényleg véges-végig jár-ják-e ezt az esztelen zarándokutat.

− Talán el kellene híresztelnünk, hogy Upuaut behódolt − javasolta Szehotep. − Tudom, hogy ez Medesz dolga, és hogy ő már visszatért Memphiszbe, de elküldhetünk néhány futárt, hátha legalább az egyikük meg is érkezik hozzá.

− Felesleges − vélte Szeszósztrisz. − A három kormányzó közül, akikkel még szembe kell néznünk, egyik sem tulajdonít jelentőséget ennek.

− Osztom a király véleményét − helyeselt Neszmontu. – Ukh egy fara-gatlan tuskó, Dzsehuti gránitszikla, Khnumhotep pedig egy törtető, aki nem fog lemondani egyetlen előjogáról sem! Ezzel a hárommal képtelenség tár-gyalni.

Az egyiptomi „a Nagy Otthon” „a Nagy Templom” jelentésű peraâ ki-fejezésből ered maga a fáraó szó.

Page 272: Az Elet Faja - Christian Jacq

272

− Az mégis lehetséges, hogy a király sikere megingatja őket − ellenke-zett Szehotep. − A tárgyalás nincs feltétlenül kudarcra ítélve.

− A következő állomás egészen közel van, mivel a Gránátalma és a Szarvasvipera tartomány másik feléről van szó − emlékeztetett Szeszósztrisz. − Ne vesztegessük az időt hiábavaló szócséplésre!

− Támadást akar indítani? − kérdezte Neszmontu. − Ezentúl is azt tesszük, amit eddig.

Page 273: Az Elet Faja - Christian Jacq

273

54

A fiatal papnő hétágú csillaggal a fején, körbe foglalt ötágú csillagokkal pettyezett, párducbőrszerű ruhájában ült, s jegyezte a hatalmas varázsigé-ket, amelyeket a hét Hathor testületi ülésén elnöklő egyiptomi királynő mondott.

Írása finom volt és pontos, az elkészült szöveget méltónak ítélték arra, hogy bekerüljön a női közösség kincstárába. Ez a „másféle beszéd”, ahogy hagyományosan nevezték, ráhagyományozódik a jövendő generációra, hogy gazdagítsa gondolkodásukat. Így az ezoterikus hagyomány élő marad akkor is, amikor már meghalnak azok, akik egy ihletett pillanatban megfo-galmazták.

Amikor a beavatottak a királynőt követve távoztak a templomból, a fia-tal papnőt nem hagyták nyugodni a kérdések. Miért jósolta neki az uralko-dónő azt, hogy el kell hagyma e szentélyt, és veszélyes harcot kell majd megvívnia? Miért beszélt a férfiak testületének elhunyt elöljárója is arról, hogy rettenetes ellenségekkel kell szembeszállnia?

Mióta felserdült, nem érdekelte más, csak a templom, és annak miszté-riumai, amelyek mellett a külvilágot meglehetősen színtelennek találta. Amikor egy tudós papnőtől elsajátította a hieroglifák ismeretét, csodálattal merült bele a teremtőerők játékába, amelyekre rávilágítottak a jelek. Az is-tenségek nevét leírva felfedezte titkos természetüket: Hathor istennő neve például azt jelenti, „Hórusz temploma”, ez az a szent hely, ahol a beavatás villámló fénye ragyog. A név első fele, „Hat”, ráadásul magában foglalja a teremtő és tápláló Ige fogalmát. A hét Hathor pontosan az Ige által táplálta a fényt, az Ige minden formájával, a rituális szavaktól a zenéig.

Kemény fizikai és szellemi próbatételek árán lehetett csak egyre feljebb lépni a rangban, de a fiatal papnő nem félt sem az egyszeri erőfeszítésektől, sem a kitartó munkától, hiszen ezek nemcsak a továbbjutás lehetőségét, ha-nem egyben az öröm kimeríthetetlen forrását is jelentették számára.

Az út során most először érezte úgy, hogy össze van zavarodva, ráadá-sul sem álmában, sem mindennapi teendői közben nem tisztultak le a gon-dolatai.

A hét Hathor testülete minden reggel és este zenélt, hogy a zenével is ápolják Ozirisz akáciájának nedveit, mert a fa állapota még mindig nem ja-

Page 274: Az Elet Faja - Christian Jacq

274

vult. Ez az ismeretlen érzés viszont, amelyet nem tudott elfojtani magában, még ilyenkor is nehezítette, hogy a feladatára összpontosítson.

Szeszósztrisz örök lakhelyének építkezésén egy kőfaragó megsérült, mert a szerszáma rossz volt. Nem volt súlyos a baleset, mégis tovább ron-totta a munkások hangulatát, mivel a kőfaragó tapasztalt mester volt, és megalázónak érezte, ami történt.

A fiatal papnő kifertőtlenítette a sebet körömvirág-tinktúrával, azután egy gyolcspólyával mézes kötést szorított rá.

− Egyre több a baleset − panaszkodott a munkavezető. − Igyekszünk megelőzni őket, de nemigen sikerül. Mind lassabban haladunk, és az embe-rek már azt mondogatják, hogy az építkezés rontás alatt áll. Nem tudna ten-ni valamit, hogy megnyugodjanak?

− Még ma beszélek erről az elöljáróval. A Kopaszt mindenképpen fel kellett keresnie, hogy az Élet Házának le-

véltárában elhelyezze feljegyzése egy másolatát, így alkalom adódott arra, hogy segítséget kérjen a nagy tekintélyű levéltárostól.

− Én is aggódom az építkezésért − vallotta be a Kopasz. − A legjobb lesz, ha megismételjük a piros szalag rítusát, amellyel meg-

köthetjük az ártó erőket. − És ha ez sem segít? − Vannak más fegyvereink tartalékban, és a végsőkig harcolni fogunk.

Kísérj engem az akáciához! A Kopasz vitte a vizeskancsót, a papnő a tejeset. Egymás után, lassan

megöntözték a beteg fa tövét. A fa egyetlen kizöldült ága egészségesnek látszott, de a valaha derűs nyugalmú, szent hely most határtalan szomorú-ságot árasztott.

− Már nem elegendő, ha magam kutatok − mondta a Kopasz. − Holnap csatlakozz hozzám a könyvtárban! A régi szövegekben talán találunk né-hány hasznos útmutatást.

A papnő örült a feladatnak, amely majd lefoglalja a gondolatait. Ahogy azonban visszasétált a nők közösségi lakhelyéhez, ismét elfogta a szoron-gás.

− A királynő látni kíván − szólt az egyik nővére.

Page 275: Az Elet Faja - Christian Jacq

275

Az uralkodónő a fiatal papnővel sétára indult a szentélyekkel és az Ozirisz-nak szentelt sztélékkel szegélyezett sétányon.

− Mi kínoz? − Nem vagyok beteg, fenség. Csak egy kicsit fáradt vagyok, és… − Előttem semmit sem titkolhatsz el. Miért nem leled a nyugalmad? − Az aggaszt, hogy vajon elég erős vagyok-e ahhoz, hogy folytassam az

utamat. − Nem ez a leghőbb óhajod? − De, fenség, ez. De a gyengeségeim meggátolhatnak benne. − Minden gyengeség csak egy legyőzendő akadály. Nem bújhatsz mögé. − Nem veszélyes mindaz, ami eltávolít a templomtól? − A Szabály nem kötelez arra, hogy visszavonultan élj. A papok és a

papnők legtöbbje házas, persze vannak, akik a magányos életet választják. − Az nem tiltott, ha egy olyan emberrel házasodnék össze, aki nem tar-

tozik a templomhoz? − Nincs törvény, amely szigorúan tiltaná. Te választod meg, hogy mi

táplálja benned az ismeret tüzét, és neked kell elkerülnöd mindazt, ami gyengíti. Sose áltasd magad, és ne próbálj hazudni magadnak! Ez a legfon-tosabb, hiszen másképp egy végtelen sivatagba jutsz, és bezárul előtted a templom kapuja.

Amikor a királynő elutazott Abüdoszból, a fiatal papnő ismét az ifjúra gondolt, akivel futólag találkozott, és akit minden bizonnyal soha nem lát viszont. A fiú nem maradt közömbös a számára, sőt különös érzés született benne, ami lassan teljesen a hatalmába kerítette. Nem kellett volna az ifjúra gondolnia, de már nem tudta kiűzni a fejéből. Ki tudja, hogy idővel elhal-ványul-e a képe az emlékezetében?

Abüdoszba érkezve Dzsergu megállapította, hogy a várost ugyanolyan szi-gorúan őrzik, mint korábban. A hajó fedélzetére több katona szállt fel, el-kérték tőle a megbízatásáról szóló parancsot, és rendkívül gondosan ellen-őrizték a rakományt.

− Kenőcsök, lenvásznak, szandálok. Mindez az örökös papok testületé-nek − magyarázta Dzsergu. − Íme a részletes lista Szenankh nagy kincstár-nok pecsétjével.

− Ellenőriznünk kell, hogy a szállítmány megfelel-e a listán szereplők-

Page 276: Az Elet Faja - Christian Jacq

276

nek − jelentette ki szárazon egy tiszt. − Nem bíztok a nagy kincstárnokban és az ő hivatalos képviselőjében? − A parancs az parancs. Dzsergu megállapította, hogy ezen a kikötőn át semmit sem lehet be-

csempészni, és túl sok a katona és a rendőr ahhoz, hogy mindet lefizethes-sék.

Türelmesen ki kellett várnia, hogy befejezzék az ellenőrzést, sőt tűrnie kellett azt is, hogy, mint a legelső alkalommal, most is megmotozzák őt.

− Azonnal vissza is indul? − kérdezte a tiszt. − Nem. Találkoznom kell egy pappal, hogy átadjam neki ezt a listát,

megtudjam, megfelelőnek találja-e a szállítmányt, és feljegyezzem az újabb igényeket.

− Várjon az őrszobában! Magáért jövünk. Dzsergu ismét nem fogja megismerni Abüdoszt. Az őrszobán rostokoló

két porkolábbal meg sem próbált beszédbe elegyedni, inkább szundított egyet.

Hogyha nem találkozhat ugyanazzal a pappal, mint a múltkor, akkor hi-ába tette meg ezt az utat. Semmit sem tudott a papi közösség működéséről, ezért attól félt, hogy esetleg valaki mást küldenek hozzá mint a múltkor.

Akkor pedig nincs remény! Milyen keserű lenne a csalódás! Egy ilyen jól őrzött hely biztosan csodálatos kincseket rejt! Dzsergu szemrehányást tett magának azért, hogy korábban nem gondolt erre: hiszen Abüdosz Egyiptom szellemi központja, a legszentebb hely, ahonnan a fáraó az erejét meríti! Szeszósztrisz nem követelné meg ezt a fegyveres őrzést, hogyha nem lenne rá igen nyomós oka. Valami fontos történik itt, és Medesz híve úgy gondolta, ha a szerencse továbbra is a kezére játszik, kiderítheti, hogy mi az.

− Kövessen minket! − parancsolta neki egy újabb tiszt, aki négy íjásszal érkezett.

Ugyanabba az irodába kísérték Dzsergut, mint a legelső látogatásakor. Idegesen járkált fel-alá, míg végre nyílt az ajtó. A már ismerős pap lé-

pett be rajta! − Örülök, hogy ismét láthatom − mondta Dzsergu mosolyogva. − Én is. − Íme azoknak a termékeknek a listája, amelyeket kért tőlem. Megfelel-

Page 277: Az Elet Faja - Christian Jacq

277

nek? A pap figyelmesen végigolvasta a listát. − Maga pontos ember, akire lehet számítani. − A parancs szerint Abüdosz semmiben sem szenvedhet hiányt. Mire

lesz szükségük az elkövetkező hetekben? − Van egy új listám magának. A pap egy táblát adott át Dzsergunak. Tekintetében megcsillant ugyanaz

a fény, mint az első találkozáskor. − Itt nyugodtan beszélhetünk? − kérdezte halkan Dzsergu. − Úgy érti, hogy… távol minden illetéktelen fültől? Azt hiszem, igen.

Miért kérdezi? Dzsergu ideges volt, tudta, hogy nem ugraszthatja el a vadat valamilyen

balfogással. − A hivatalos kapcsolataink mellett másfélét is kiépíthetünk. − Milyent? Az első győzelem! Úgy tűnt, a papot érdekli a dolog. − A magtárak főfelügyelőjeként lehetőségem van arra, hogy hivatalos

járandóságaimon túl egy kicsit kiegészítsem a jövedelmemet. Persze feltű-nés nélkül és óvatosan, de kár lenne, ha hiányozna belőlem az igyekezet. Abüdosz nemcsak szellemi központ, hanem egy egész kis város is, amely-nek virágoznia kell, hogy a papi közösségek teljes nyugalomban munkál-kodhassanak. Miért lenne kizárva innen a haszon fogalma? Miért ne lenne joga egy papnak, aki Ozirisz kultuszának szenteli magát, ahhoz, hogy meg-gazdagodjon?

E kijelentéseket és kérdéseket hosszú csend követte. A pap rendkívül fi-gyelmesen fürkészte Dzsergut.

− Azoknak a papoknak, akik csak időszakosan látnak el itt szolgálatot, ez nem tilos − jelentette ki végül. − Az örökös papok helyzete, így az enyém is, más, mivel mi soha nem hagyjuk el Abüdoszt.

− Én viszont jöhetek-mehetek. Hogyha barátságot kötünk, egészen más jövő nyílhat meg előttünk.

− Pontosan mit ajánl? − Meggyőződésem, hogy Abüdosz kincseket rejt. − Ezt mindenki tudja. − Persze. De milyen kincseket? Ezt ön tudja.

Page 278: Az Elet Faja - Christian Jacq

278

− Titoktartás kötelez. − A titkot meg lehet venni. És meggyőződésem, hogy ön sok mindent el

tud adni. − Csak nem képzeli, hogy elárulom a feljebbvalóimat? − Ki beszél itt árulásról? Abüdosz nagyon érdekel engem, maga pedig

gazdagságra vágyik. Ez az érdekünk. Segítsen nekem, és én segítek magá-nak. Mindketten jól járunk.

− Mi sem bonyolultabb és veszélyesebb! Először is: kinek és kivel dol-gozik? Kétlem, hogy az igazi főnöke Szenankh nagy kincstárnok volna, hi-szen ő Szeszósztrisz fáraó híve.

− Jogosan kételkedik. − Tehát, ki az? − Egy kicsit korai lenne elárulnom önnek. Meg kell ismernünk egymást,

kölcsönösen bizonyítanunk kell a jó szándékunkat, hogy bizalommal le-gyünk egymás iránt. Tehát hamarosan visszajövök, hivatalosan, és tovább játsszuk az áruszállítósdit. Gondolja ki, hogyan gazdagodhat meg anélkül, hogy elhagyná Abüdoszt, és majd meglátjuk, hogy megvalósíthatóak-e a terveink.

Page 279: Az Elet Faja - Christian Jacq

279

55

Iker a szobáját takarította, amikor egy jelenést látott. A papnő volt az, és őhozzá beszélt, de ő nem hallotta a szavait. Azután eltűnt, ugyanolyan hir-telen, ahogy megjelent. Az ifjú hosszú percekig nem tudott felocsúdni a káprázatból. Mi mást jelenthetett ez, ha nem azt, hogy a papnő emlékszik rá, és hogy gondolatuk találkozik? Iker persze tudta, hogy az egész csak áb-ránd, és Heremszaf parancsoló hangja visszarángatta őt a valóságba.

− Hogyha befejezted a házimunkát, gyere a dolgozószobámba! Iker gondosan befejezte a takarítást. Mivel megérkezése óta semmiért

sem feddték meg, úgy gondolta, hogy a ház ura elégedett vele. Iker befordult egy hófehér folyosóra, és bekopogott a szikomorfa ajtón. − Gyere és csukd be magad mögött az ajtót! A szoba tágas volt, az ablakok csak annyi fényt engedtek be, amennyi a

munkához kellett, a polcokon példás rend uralkodott. Heremszaf ugyan-olyan zárkózott és szenvtelen volt, mint általában.

− Készülj fel a költözésre, fiam! − Talán… talán úgy találja, hogy nem tartok elég rendet? − Ellenkezőleg, példát lehetne venni rólad. Nap mint nap meglep, hogy

milyen érett és komoly fiatalember vagy. − Akkor hát… − Előléptettek. Az elöljáró különösen elégedett a munkáddal, és bevesz

az első írnokok közé. Szolgálati lakást és egy szolgát is kapsz. Viszont na-gyobb lesz a felelősséged és több a munkád.

− Milyen állást kaptam? − Egyelőre be kell fejezned a leltárt, amit olyan kitűnően elkezdtél. Az-

után magad fogod szétosztani a használható tárgyakat. A te feladatod lesz az épületek felújítása is. Kapsz egy csapat munkást, és úgy szervezed meg a munkát, ahogy jónak látod. Természetesen az elöljáró gyors eredményt vár. Ennek ellenére most engedélyezek neked egy nap pihenőt.

Iker és Északi Szél Kahunban sétáltak, hogy az isteni arányok szerint épí-tett város minden zegét-zugát felfedezzék. A városfalak biztonságérzetet keltettek, amit csak tovább erősített a rendszeresen járőröző városi rendőr-ség. Az úttakarító szolgálat példásan tisztán tartotta a főutakat és az utcákat.

Page 280: Az Elet Faja - Christian Jacq

280

Kahunnak nemcsak a legnagyobb villa, az elöljáró pompás háza vált díszé-re, hanem minden egyes házával dicséretet érdemelt, egészen a kétszáz házból álló nyugati negyed legszegényebb kunyhójáig: sehol egy omladozó homlokzat, sehol egy lepattogzott festékű ablaktábla vagy elvásott ajtó, vi-szont mindenfelé gondozott kertek és tökéletesen karbantartott csatornák. Víznek senki sem volt híján, és igen szigorúak voltak a tisztasági előírások. A város büszke volt szent nevére: „Szeszósztrisz elégedett”.

A munka is figyelemre méltóan szervezett volt. A templomok személy-zete pontosan végezte a rituális feladatokat, a pékek és a sörfőzök mindig megkapták a megfelelő gabonamennyiséget a kenyérsütéshez és a sörfő-zéshez, a hentesek az állatorvos által ellenőrzött húst árultak, a borbély a szabadban nyírta a vendégeit, a sarukészítők és a kosárfonók a piacon árul-ták termékeiket a gyümölcs- és a zöldségárusok mellett. Kahunban senki sem szenvedett hiányt semmiben.

Iker megállt egy fajáték-faragó gyékénye előtt. Parókás, mozgatható végtagú babák, víziló, krokodil, majom, malacka... Megannyi jól sikerült darab! Ikernek szemet szúrt az egyik játék: egy gyönyörűen kidolgozott ha-jó.

Esküdni mert volna rá, hogy a Sebesjárású kicsinyített mását látja! − Gyönyörűek a játékai − mondta a fafaragónak. − A szülőknek is tetszenek, nem csak a gyerekeknek. Már családapa

vagy? − Még nem, de ezt a hajót szívesen odaajándékoznám valakinek. − Ez az egyetlen darab, amit nem magam faragtam, és ez a legdrágább

is mind között! Valóságos remekmű! − Ki készítette? − Egy öreg ács. Kahunban ő a legjobb, legalábbis a többi ács szerint.

Úgy is emlegetik, hogy Gyalu, annyira eggyé vált a szerszámával! − Hogyha még itt lakik, szeretnék néhány dicsérő szót szólni neki ezért

a szép munkáért. − Könnyen megteheted. A nyugati negyedben lakik egy kisházban. A kereskedő pontosan útbaigazította Ikert. − Mit akarsz, hogyan fizessek: természetben vagy munkával? Írnok va-

gyok, és bármilyen iratot meg tudok írni neked. − Kapóra jössz! Éppen írni akarok néhány rokonomnak. A Delta-

Page 281: Az Elet Faja - Christian Jacq

281

vidéken laknak. Tíz levél, megfelel? − Egy ilyen jól sikerült hajóért tizenkettőt is megírok neked.

Egy szolgáló nagy lendülettel söpörte a ház küszöbét. − Beszélhetnék Gyaluval? − kérdezte Iker. − Gyalu beteg. − Nagyon fontos, hogy beszéljek vele. − De ugye nem hozol rá valami bajt? − Írnok vagyok, és csak a tehetségét szeretném dicsérni. A szolgáló megvonta a vállát.

− Rendben. Vedd le a szandálod, moss lábat és töröld meg! Nehogy ösz-szepiszkolj valamit! Nem takarítok kétszer egy nap.

Iker úgy tett, ahogy a szolgáló utasította, azután belépett a házba, amelynek első helyisége az ősök kultuszának volt szentelve.

Gyalura a második szobában talált rá, amely olyan volt, mint egy mű-hely, farönkökkel, szerszámokkal és gyalupaddal. De az öregember már nem dolgozott. Borzas hajjal, görnyedt háttal, felpuffadt hassal ült egy ma-gas támlájú széken és egy bot gombjára támasztotta az állát. Egy fűrészt és egy rövid nyelű ácsbárdot nézett meredten, amelyekkel valaha a deszkákat megmunkálta.

− Iker írnok vagyok, és beszélni szeretnék magával. − Jobb elfelejteni a múltat, fiam! Én a legügyesebb, a legfáradhatatla-

nabb voltam a műhelyben, és látod, hogy mi lett belőlem? Már nem is me-rem kitenni a lábam a házból. Az öregség nagy szerencsétlenség.

− De még tud ilyen kis hajót készíteni, mint ez itt. Gyalu szórakozottan odapillantott. − Léhaság! Szinte szégyellem. − Azt rosszul teszi. Ez a hajó gyönyörű. − Hol találtad? − A játékárusnál. − Erre kényszerülök, látod? A pénzem elég az ételre, de se a fejem, se a

kezem nem viseli a tehetetlenséget. − Korábban hajóépítő műhelyben dolgozott? A kérdés felháborította az öreget. − Hogy mersz kételkedni benne? Minden valamirevaló ács ott dolgozik!

Page 282: Az Elet Faja - Christian Jacq

282

− Akkor sok hajó építésében részt vehetett. − Építettem kicsiket, nagyokat, teherhajókat… Hogyha nem tudtak

megbirkózni egy feladattal, mindig engem hívtak. Iker megmutatta neki a kis hajót. − Ez a kis hajó egy olyannak a mása, aminek látta a születését? Gyalu megtapogatta a tárgyat. − Persze! Gyönyörű, tengeri hajó volt, nem csak a Nílusra szánták! Erős

hajó volt, több vihart is átvészelt! − Emlékezik a nevére? − Sebesjárású-nak hívták. A fiatal írnok alig tudta visszatartani örömét. Végre egy komoly nyom! − A Sebesjárású − ismételte Gyalu. − Ez volt az utolsó fontos munkám. − Találkozott a kapitányával és a legénységgel? Az öreg nemet intett a fejével. − De a nevüket csak tudja? − Nem tudom, ez soha nem érdekelt. Nekem csak az volt a fontos, hogy

a hajó minden próbát kiálljon. − Tudja, mi lett ezzel a hajóval? – Nem. − Nem beszéltek magának arról, hogy hova indul, hogy Punt országába

megy? − Az csak a mesélők képzeletében létezik, fiam! Még a Sebesjárású sem

lett volna képes eljutni oda. − Kié volt a hajó? Az öreg meglepődött. − Természetesen a fáraóé! Mit gondolsz, ki másé lehet egy ilyen hajó? − Teknőcszem és Éleskés. Hallotta már ezt a két nevet? − Sosem találkoztam velük. Nem Kahunban laknak, de még csak a kör-

nyékén sem. De mondd csak, fiam, miért kérdezed ezt tőlem? − Ismertem a Sebesjárású tengerészeit, és tudni szerettem volna, mi lett

velük. − Nézd meg a levéltárban! De most eszembe jutott valami: az utolsó

munkámat nem a hajóépítő műhelyben csináltam, hanem itt. Egy szép, erős akácialáda volt. A vásárló nagyon pontos megrendelést adott, és én min-denben követtem az utasításait. Egy ilyen ládát csakis egy templomnak ké-

Page 283: Az Elet Faja - Christian Jacq

283

szíttethettek! Mégis, amikor az a férfi érte jött, elárulta, hogy egy hosszú utazáshoz van rá szüksége. Akkor a Sebesjárású jutott az eszembe, de bi-zonyára tévedtem.

− Ki volt az az ember? − Ismeretlen átutazó. Előre fizetett és bőségesen, ezért nem is próbáltam

utánajárni, hogy kicsoda. − Felismerné? − Nem. Napról napra gyengül a látásom. Azt hiszem, magas ember volt. − Jó lenne, ha senkinek se említené, amiről most beszélgettünk − taná-

csolta Iker. − Miért ne? − Tudja, a Sebesjárású igen különös sorsra jutott… − Nem tudom, de nem is akarom tudni, és egy szót sem akarok hallani

többet! Jól sejtettem, hogy nem csak úgy érdeklődésből kérdezősködsz. Öreg vagyok már, békében akarok meghalni. Hagyd el a házamat, és ne gyere vissza többé! Ezentúl zárva találod az ajtót.

Iker nem erőltette a dolgot, de megfogadta, hogy még egyszer ki fogja kérdezni az ácsot. Még sokat megtudhat tőle.

A libanoni ügynöke kileste Ikert, hogy megtudja, vajon megpróbál-e kap-csolatba lépni a fecsegő vén mesterrel. Nem hitte, hogy fennáll ez a ve-szély, hiszen ki vezethetné a fiatal írnokot erre a nyomra?

De el kellett fogadnia a valóságot: Iker nem puszta udvariasságból láto-gatta meg Gyalut!

Jóllehet igen valószínűtlen volt, hogy ez bekövetkezik, mégis előre számot vetettek a lehetőséggel.

A libanoni ügynöke tehát tudta, hogy mit kell tennie.

Page 284: Az Elet Faja - Christian Jacq

284

56

− A Níluson egyetlen hajó sincs − állapította meg Neszmontu tábornok hi-tetlenkedve.

Ahogy Szeszósztrisz flottillája Kuszai, Felső-Egyiptom tizennegyedik tartományának a fővárosa közelébe ért, mindenki harcos fogadtatásra szá-mított. De a helyi főnök, Ukh hadihajói a kikötőben vesztegeltek, és a fáraó partra szállt anélkül, hogy a legkisebb ellenállással találkozott volna.

− Ez bizonyára csapda − vélte Szehotep. − Engedje, fenség, hogy elő-remenjek mint felderítő!

A rakparton sem látni egyetlen katonát sem, úgy tűnt mintha teljesen ki-halt volna a város.

− A pecséthordozó ötlete nagyszerű − helyeselt Szobek, a Védelmező. − Adok mellé kíséretet.

− Ki tudna tisztelni egy gyáva királyt? Kövessetek! Szeszósztrisz ment elöl. Szobek egyre a környéket fürkészte, próbálta

kitalálni, honnan jöhet a támadás. A város kapujáig nem történt semmi. Az utcákon egyetlen teremtett lelket sem láttak. Az ajtók és az ablaktáb-

lák zárva. − Milyen szerencsétlenség érte ezt a várost? − kérdezte Szehotep ag-

gódva. A király végre észrevett néhány embert. Kimerülten, fejüket a térdükre hajtva kuporogtak. Úgy tűnt, annyira el-

hatalmasodott rajtuk a csüggedés, hogy már mozdulni sem képesek. A palota közelében a földön fegyverek hevertek szanaszét. A milicisták

íjai, nyilai, lándzsái, kardjai. A főkapu előtt egy tiszt ült magába roskadva. − Mi történt itt? − kérdezte Szobek. A katona felnézett sírástól kivörösödött szemmel. − A vezérünk meghalt! − Fellázadtak ellene? − Nem, természetesen nem! Ki mert volna fellázadni Ukh nagyúr ellen?

Kisz, el-Kuszíja.

Page 285: Az Elet Faja - Christian Jacq

285

Azért halt meg, mert a tartománya szent kígyója meghalt, mert a szent edé-nye eltört, mert a mezők kiszáradtak, mert a csordákat betegség tizedeli… És mindez azért, mert a védelmező jelkép már nem tölti be a feladatát!

Szeszósztrisz a Hathornak szentelt templomhoz ment. A templom előtt a város lakói és katonák csapata várt valami reményt adó jelre.

− Hódoljatok a fáraónak! − kiáltotta Neszmontu. − Ő véget vet a csapá-soknak, amelyek lesújtottak rátok.

Mindenki az óriás termetű uralkodó felé fordult. A pap odafutott hozzá, és meghajolt előtte.

− Fenség, a lázadásunkért szigorú büntetésben lett részünk! Kímélje meg az életünket, könyörgök!

− Senkinek sem kell félnie. Kuszai néhány lakójának az ajkán halvány mosoly jelent meg. Hogyha a

fáraó a védelmébe veszi őket, a baj elvonul a fejük fölül. − Meg kell mutatnom önnek a csapást, fenség! Szeszósztrisz belépett a templomba a pap nyomában. Itt egy szentélyben

őrizték a tartomány legszentebb kincsét: egy papiruszsást, amelyből két toll állt ki, keretbe fogva egy napkorongot, két oldalán egy-egy ureusz-kígyóval.

Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy a fáraó felmérje a katasztrófa nagyságát.

A papiruszsás elsárgult, a napkorong elvesztette ragyogását, a kobrák szeme nem csillogott többé. A jelképben, amely az ukh nevet viselte, ugyanazt, amit a tartomány kormányzója, már szinte teljesen kihunyt az energia.

− Mindannyian elveszünk − jósolta a pap. − Ez a hely meg van átkozva! − Csillapodj! − parancsolt rá a király. Csak a két toll őrzött valamit hajdani erejéből. A fényes levegő megtes-

tesülései voltak, amely a világegyetemben kering, és megtermékenyíti az élet csíráit. Tehát ezek a tollak jelentették az utolsó esélyt a fennmaradásra.

− Rák emészti az akáciát, és íme, itt az egyik áttétele – állapította meg a király. − Összpontosítsátok a gondolatotokat erre a napkorongra, éljétek át a szavakat, amelyeket kimondok, élesszétek fel az erőt az Igével egyesülve!

Szehotep, Neszmontu és Szobek a király szavaira összpontosítva szinte eggyé váltak vele.

Szeszósztrisz hangja egyre erősödött, ahogy elmondott egy himnuszt a

Page 286: Az Elet Faja - Christian Jacq

286

felkelő naphoz. − Tűnj fel a fény országában, világítsd meg türkizzel a Két Földet. Űzd

el a sötétséget, szüless újjá mindennap, jöjj el annak a hangjára, aki ki-mondja a nevedet. Egyetlen, aki egyetlen marad, egyesülj jelképeddel! A te természetedet mutatja meg, anélkül, hogy elárulná. Alkosd meg azt, ami lent van, mint azt, ami fent van. Mint a szemében élő láng, légy az építő, lépj be szentélyedbe!

A papiruszsás lassan kizöldült, azután a kobra szeme izzott fel vörösen, és végül a napkorong is visszanyerte ragyogását és megvilágította a szen-télyt.

− Menj a papokért! − utasította a király Neszmontut. Amikor a papok meglátták, hogy a jelképük feltámadt, meghajoltak a fá-

raó előtt, és végeérhetetlen dicshimnuszba kezdtek. − Elég legyen! − vágott a szavukba Szeszósztrisz. − Nem végeztétek el

megfelelően a rítusokat, és ezért majdnem nagy árat fizettetek. Az önsajná-lat helyett teljesítsétek pontosan a hajnali, a déli és a napnyugtai szolgála-tokat. Ha a legapróbb bajt tapasztaljátok, azonnal értesítsetek! Ez a tarto-mány ezentúl a fáraóé.

Amikor Szeszósztrisz kilépett a templomból, a nép hangosan megélje-nezte. De az örömmámor egyszer csak abbamaradt, a bámészkodók félre-húzódtak, és felbukkant közöttük vagy harminc rendőr, pórázon vezetett szelindekekkel. Ők alkották az elhunyt Ukh milíciájának díszosztagát, és úgy tűnt, a parancsnokukat nem a legjobb szándék vezérli.

− Nem hajtunk fejet! Ez a tartomány független, és az is marad. − Tartsd meg magadnak az ostobaságaidat! − szólt rá Neszmontu. −

Őfensége megmentette a tartományt a pusztulástól. A nép immár neki en-gedelmeskedik.

− Nincs szükségünk külső hatalomra! − makacskodott a parancsnok. − A tartomány új kormányzójának nyilvánítom magam, és minden betolako-dót elűzök a földemről!

− A fáraó elleni lázadásért halál jár − emlékeztette Szeszósztrisz. − Ha most behódolsz, szívesen elfelejtem ezt az esztelenségedet!

− Hogyha egyetlen lépést tesz, elengedem a kutyákat! − Vigyázzon! Nem vagyunk elegen ellenük. Menjünk vissza a temp-

lomba! − javasolta Szehotep az uralkodónak.

Page 287: Az Elet Faja - Christian Jacq

287

Szeszósztrisz elindult a tiszt felé. A parancsnok és a katonái elengedték a szelindekeket, s a kutyák rohan-

ni kezdtek a király felé. Szobek az uralkodó elé akart lépni, de az egy határozott mozdulattal

megakadályozta ebben. Alig egy méterre tőle a szelindekek megtorpantak, egymásnak ütköztek,

elkezdtek körbe-körbe forogni, vicsorogtak, dühösen ugattak, azután lecsil-lapodtak. A meghunyászkodott falka vezére simogatást koldult a királytól, majd a lába elé feküdt.

− Ezek az állatok tudják, hogy ki vagyok. Te, méltatlan tiszt, nem ér-demled meg, hogy parancsolgass nekik.

A tiszt rémülten menekülni próbált. Két katonája azonban betörte a ko-ponyáját egy furkósbottal.

Miközben a nép újra éljenzésbe fogott, Szeszósztrisz máris a harc foly-tatására gondolt. Egész Egyiptom sorsa függött az akáciától, tehát fel kellett készülnie az újabb összecsapásokra.

Egy biztos: nem Ukh hozott rontást Ozirisz fájára. Két gyanúsított ma-radt hát: Dzsehuti, a Nyúl tartományának kormányzója, és Khnumhotep, a Antilop tartományáé.

Egy kisebb helyiség az ősök kultuszának, egy szerény fogadóterem, egy há-lószoba, egy fürdőkamra, mellékhelyiség, konyha, pince és egy terasz: Iker szolgálati lakása nem éppen palota, de kellemes lakhely lesz frissen meszelt falaival, egyszerű bútorzatával. Szerencsére egy közeli istállóban egyetlen öreg szamárkanca lakott, Északi Szél jól megfért vele.

Az ifjú írnok hamar beköltözött, hiszen alig volt néhány vagyontárgya. Amikor már éppen mindnek helyet talált, egy szegény ördög kopogtatott az ajtón.

A hosszú hajú, borostás, kissé görnyedt, sovány emberre ránézni is rossz volt.

− Én vagyok a szolga, akit hivatalból kijelöltek, hetente kétszer két órára. Iker legszívesebben elküldte volna arra gondolva, hogy inkább majd

maga boldogul. De aztán rájött, hogy ismeri valahonnan ezt az embert. − Nem. Ez lehetetlen… Te volnál az, Szekari? − Nos… igen, én vagyok.

Page 288: Az Elet Faja - Christian Jacq

288

− Nem ismersz meg? A szerencsétlen végre fel mert nézni gazdájára. − Iker!… Milyen jó ruhád van! − Mi történt veled? − A szokásos. De most már kezdek egyenesbe jönni. Hajlandó vagy al-

kalmazni engem? − Hogy őszinte legyek, most egy kicsit zavarba jöttem. − Az elöljáróság fizet. Van vagy tíz ház, amit takarítok. Bevásárolok,

barkácsolok egy kicsit itt-ott, elég jól elboldogulok. − Hol laksz? − Egy kerti kunyhóban. Én gondozom a kertet, és szedhetek belőle ma-

gamnak zöldséget. − Gyere be, igyunk egy pohárral! A két régi barát felidézte a Sínai bányákban megélt kalandokat, de Iker

nem részletezte, hogy mi történt vele elválásuk óta. − Tehát itt vagy, az első írnokok között − állapította meg Szekari. −

Szép jövő áll előtted. − Ne higgy a látszatnak! − Valami baj van? − Arról talán majd később beszélhetünk. Szervezd úgy a munkádat,

ahogy jónak látod, érezd otthon magad! Most bocsáss meg, de sok dolgom van.

Iker a munkába temetkezett, hogy megnyugodjon. Bizonyítékot szerzett arra, hogy rémálma valóság volt, megtudta, hogy a Sebesjárású-t kahuni mesterek építették, és hogy a hajó csakis Szeszósztrisz fáraóé lehetett.

Senki sem akart hinni Punt titokzatos országának létezésében, de a fia-talember jól tudta, hogy oda indult az a hajó, amelynek a fedélzetén majd-nem az életét vesztette.

Iker ismét elment Gyaluhoz. Ezúttal mindent kihúz belőle. A ház ajtaját zárva találta. Bekopogott, de senki nem válaszolt. Egy szomszédasszony szólította

meg. − Mit akarsz? − Gyaluval szeretnék beszélni. − Azt nem lehet, szegény fiam. Tegnapelőtt éjszaka meghalt. A rokona

Page 289: Az Elet Faja - Christian Jacq

289

vagy? − Nem, de ismertük egymást, és kérdezni akartam tőle egyet s mást. − A vén zsugori senkivel se beszélget többé! A vége felé már hetet-

havat összehordott. − Miben halt meg? − Az öregségben, no! Fájt a szíve, a tüdeje, a veséje… Elkopott. De

nincs oka panaszra, nem szenvedett. − Gyakran beszélt vele? − A lehető legkevesebbszer, mint a többi szomszéd is. Mindig azokkal

az ácstörténetekkel fárasztott minket, és már nem volt tiszta a feje. Hogyha nem hallgatta valaki figyelmesen, dühös lett.

− Rendőrök nem jártak nála, mielőtt meghalt volna? − Rendőrök?! Mit követett el? − Semmit, semmit… Csak úgy kérdeztem. A szomszédasszony hunyorított egyet, mintha értené a dolgot. − Tehát belekeveredett valamibe az öreg! Te nem a rendőrségtől vagy

véletlenül? − Nem, én csak egy barátja voltam. − Kissé fiatal vagy ahhoz, hogy Gyalu barátja legyél! Iker inkább eloldalgott. Szívesen bement volna a házba, hogy átkutassa,

de mit ért volna vele? Nem hitte, hogy az öreg természetes halállal halt meg. A gyilkosai pedig nyilván minden nyomot eltüntettek.

Ki más cselekedhet teljesen büntetlenül, ha nem maguk a rendőrök, akik felsőbb parancsnak engedelmeskednek és biztosak lehetnek abban, hogy sosem háborgatják őket? Az elöljáró nyilván tud a dologról. Az elöljáró fö-lött pedig egy miniszter. A miniszter fölött pedig Kahun protektora, Szeszósztrisz király.

Iker az igazat és az igazságot akarta. A Sebesjárású létezésére volt bizo-nyítéka: az a bizonyos késnyél. A tanúja viszont meghalt, a hatóságok pe-dig nyilván azt felelnék neki, hogy ez az egyszerű tárgy nem elég ahhoz, hogy nyomozni kezdjenek.

Kahun levéltára: csakis ott találhatja meg a döntő iratokat. Az épület bejáratánál két őr állt, a városi rendőrség tagjai. − Neved, tiszted? − Iker, írnok.

Page 290: Az Elet Faja - Christian Jacq

290

− Van írásos engedélyed a belépésre? − Csak a levéltárossal akarok beszélni. − Egy pillanat. A magas rangú személyiség hajlandó volt fogadni Ikert, akinek nőttön-

nőtt a hírneve. A Levéltáros rendszerint hűvös volt és akadékoskodó, Iker-rel szemben mégis nyájasnak mutatkozott.

− Mit kívánsz, Iker? − Elég kényes a dolog. Egy megbízatásról van szó… egy kényes ügyről. − Meg tudom érteni, de többet kell tudnom róla. − A felettesem, Heremszaf küldött, hogy megnézzem a hajóépítő műhe-

lyekre vonatkozó iratokat. Nagyon szeretne ellenőrizni egy dolgot. − Miért nem ő maga jött? − Nem akart feltűnést kelteni. Azt, hogy én itt vagyok, senki észre se

veszi, de ha ő jött volna… Úgy tűnt, sikerült meggyőznie a levéltárost. Nyilván nem először talál-

kozik olyan esettel, amikor fontos, hogy semmi nyom ne maradjon egy ügyben.

− Értem, értem… De szeretném, hogyha kapnék erről egy üzenetet Heremszaf aláírásával.

− Talán nem feltétlenül szükséges, és… – A saját nyilvántartásomhoz feltétlenül kell. Gyere vissza az írással, és

megkönnyítem majd a dolgodat.

− Kiből akarsz bolondot csinálni, Iker? És mi van emögött? − kérdezte Heremszaf dühösen. − Az Állami levéltár levéltárosa értesített, hogy a ne-vemmel takarózva jogtalanul be akartál pillantani az iratokba! Te, pont te, akiben annyira megbíztam!

− Megadta volna nekem az engedélyt? Heremszaf olyan fürkészően nézett rá, mintha a veséjébe akarna látni. − Nem gondolod, hogy végre meg kellene mondanod nekem az igazat? − Ugyanezt kérdezem én is öntől. − Túl messzire mész, Iker! Nem én próbáltam meg illetéktelenül bejutni

a levéltárba! − Maga utasított, hogy válogassam szét a régi raktárakban halmozódó

dolgokat, hangsúlyozva, hogy semmi se kerülje el a figyelmemet!

Page 291: Az Elet Faja - Christian Jacq

291

− Igen, és akkor? − Nem véletlenül egy késnyélre gondolt, amelyre egy hajó neve van

vésve? Heremszaf meglepettnek látszott. − Nem a maga felügyelete alatt áll a vidék legnagyobb hajóépítő műhe-

lye? − folytatta Iker. − Ebben tévedsz! A fajjúmi művezető a felelős érte. − A késnyelet illetően, ugye, nem tévedek? − Valójában mit keresel? − Természetesen Máátot. − Nem úgy fogod megtalálni, hogy hazudsz a levéltárosnak! − Hogyha nincs semmi takargatnivalója, akkor hatalmazzon fel arra,

hogy kutassak a levéltárban! − Az nem olyan egyszerű! Nem tehetek meg mindent! A levéltárnak

több részlege is van, és csak az elöljáró engedélyezheti, hogy mindenhová bejuss. Hallgass rám, Iker, felfelé ível a pályád, de nincs sok barátod. A pontosságod és a hozzáértésed melletted szól, de hiába végzel kiváló mun-kát, ez nem elég a ragyogó pályához. Szükséged van a támogatásomra, és megadom neked, mert hiszek a jövődben. Hajlandó vagyok elfelejteni ezt a botlást, feltéve, ha nem ismétlődik meg. Értjük egymást?

− Nem, nem értjük egymást. Nem ragyogó pályára vágyom, csak az iga-zat akarom megtudni, és igazságot akarok! Nem mondok le a keresésről, kerül, amibe kerül. Nem vagyok hajlandó azt gondolni, hogy ebben az or-szágban minden romlott. Hiszen az azt jelentené, hogy Máát elhagyta Egyiptomot. És ebben az esetben mi értelme volna az életünknek?

Anélkül, hogy Heremszaf felszólította volna erre, Iker kiment az irodá-ból.

Heremszaf az elöljárót emlegette, aki nyilván cinkosa az ács gyilkosai-nak, ezzel tehát bebizonyította a saját bűnösségét. De miért vezette rá Heremszaf őt a késnyél nyomára? Hiszen ezzel segített neki. Azzal viszont, hogy nem adja meg az engedélyt a levéltári kutatásra, akadályozza, hogy továbbjusson a nyomozásban. Mivel magyarázza ezt az ellentmondásos vi-selkedést? Heremszaf nyilván hű szövetségese az elöljárónak, és nem tudott az egyszerű tárgyról, amely magán viseli a Sebesjárású nevét.

Ikert biztosan felmentik minden tisztéből, és elűzik Kahunból.

Page 292: Az Elet Faja - Christian Jacq

292

De vissza fog jönni, és meg fogja szerezni az iratokat, amelyekre szük-sége van. Tudva, hogy lehetetlennek tűnő feladat áll előtte, az utcákat rótta, oda se gondolva, merre jár.

− Dühösnek látszol − susogta a fülébe Bina. − Nehézségeim adódtak a munkában. − Észre se vettél! Nem kellene egy kicsit pihenned? − Nincs kedvem szórakozni. − Akkor beszéljünk! Találtam egy nyugodt helyet: egy üres ház, pont

amögött, amelyikben dolgozom. Gyere oda este, napnyugta után. Jót tesz majd egy kis beszélgetés!

Page 293: Az Elet Faja - Christian Jacq

293

57

A Nyúl tartomány fővárosának közelében a táj lággyá, lenyűgözővé vált, békére, nyugalomra és meditációra ösztönzött.

A király hajójának fedélzetén mindenki egyre a félelmetes Dzsehutival való összecsapásra gondolt. A hírek, amelyeket Neszmontu tábornok ka-pott, nem adtak okot derűre.

− A kormányzónak jól fizetett, harcedzett katonákból álló kis hadserege van − jelentette Neszmontu a fáraónak. − Ráadásul ügyes stratégának is tartják.

− Ha valóban az, akkor nem lesz ellenére a tárgyalás – vélte Szehotep. − Hogyha megtudja, hogy a hajlíthatatlannak tartott tartományok csatlakoz-tak, rá fog jönni, hogy a fegyveres harc hiábavaló lenne. Jelentkezem tehát követnek.

− Ugyanazt tesszük, amit eddig − előzte meg a vitát Szeszósztrisz. A Király Házának három jelen lévő tagja, Neszmontu tábornok,

Szehotep pecséthordozó és Szobek, a Védelmező egyre gondoltak: az ural-kodó nem mérte fel a veszélyt. Dzsehuti nem középszerű ember, nem teszi le a fegyvert pusztító harc nélkül.

A fáraó nyugalma megingathatatlannak tűnt. Az uralkodó úgy viselke-dett, mint egy tehetséges kézműves, aki a megfelelő pillanatban pont a megfelelő mozdulatot hajtja végre. Hogyne bíztak volna benne, hiszen mió-ta az élők trónjára lépett, tévedhetetlennek bizonyult?

Khemenu, „az Ogdoade városa”, a nyolc teremtő hatalom közösségéé, a Nyúl tartomány fővárosa és egyben Thot isten kiválasztott helye volt. Thot, mint a hieroglifáknak, „Isten szavainak” az ura, lehetővé tette, hogy a be-avatottak elérjék a tudást. A holdsarlóban mutatkozott meg, amely a halál és a feltámadás legláthatóbb jelképe, s arra figyelmeztetett, hogy az erőt-lenség és a megalkuvás helyett döntő tetteket kell végrehajtani. Madarának, az íbisznek a csőre nem keresett, hanem talált.

Hiú ábránd volna azt remélni, hogy Thot tartománya nélkül is lehet he-lyesen kormányozni az országot. Szeszósztrisz építménye küszöbénél állt.

− Fenség − szólította meg Szobek, a Védelmező −, engedje meg, hogy elkísérjem!

− Nem szükséges.

Page 294: Az Elet Faja - Christian Jacq

294

A folyón egyetlen hadihajó, a rakparton egyetlen katona sem volt. − Hihetetlen − mondta magában Szehotep. − Talán Dzsehuti kormányzó

is olyan kegyes volt hozzánk, hogy meghalt? Zavartalanul kikötöttek, mintha semmi sem állította volna szembe egy-

mással az érkezőket és Khemenu kikötőjének elöljáróit. A partra eresztett palló végében megjelent egy sovány, komoly arcú ember. Kitekert egy oszlopokba rendezett hieroglifákkal teleírt papiruszt.

Egyetlen, de ritkán ábrázolt alak volt rajta: az ülő Ozirisz, a feltámadási ko-ronájával, a hatalom jogarával és az élet kulcsával a kezében. Trónján az évmilliók szimbóluma. Körülötte tűzkörök, amelyek megakadályozzák, hogy a kívülállók a közelébe férkőzzenek.

− Szepi tábornok… Szerencsére épen és egészségben tértél vissza Ázsi-ából!

− A feladat nem volt könnyű, fenség, de a törzsek és a klánok szervezet-lensége a kezemre játszott.

− Sajnálatos lett volna elveszíteni téged, amikor épphogy beléptél az Abüdoszi Aranykörbe.

− A beavatásnak köszönhetően annyira más másnak tetszik élet és halál, hogy már nem ugyanúgy néz szembe az ember a megpróbáltatásokkal.

A királyi flottilla tengerészei döbbenten látták, hogy a fáraó és a komoly arcú férfi megölelik egymást.

− Mire jutottál, Szepi? − Ázsia az ellenőrzésünk alatt áll. A Szihembe küldött csapataink elvet-

ték a kánaániak kedvét a lázadástól. Igazságosan bánnak a helybéliekkel, és senki nem éhezik. Néhányan még elmerengenek néha, egy különös ember-re, a Hírhozóra emlékezve, de úgy tűnik, halálával a hívei is eltűntek. De nem áltathatjuk magunkat, nem lankadhat a figyelmünk. Annak az egész te-rületnek szigorú ellenőrzés alatt kell maradnia. A katonai jelenlétet fenn kell tartanunk, sőt meg kell erősítenünk. Attól tartok, hogy elterjedhet egy városi ellenállási mozgalom, ami akár zavargásokba is átcsaphat.

− Nagyra tartom a véleményedet, Szepi. Erről a tartományról mit tudsz

Az Uasz-jogar. Az ankh. Ez az ábrázolás szerepel fából készült szarkofágján, amelyen a Két Út Köny-

vé-nek szövege áll.

Page 295: Az Elet Faja - Christian Jacq

295

mondani? − Csak tegnap tértem haza. Úgy láttam, Dzsehuti igencsak megválto-

zott! Vidám, nyugodt, örül az életnek. − Adott neked parancsot arra, hogy megtámadj engem? − Nem egészen. Elárulta, hogy egy meglepetést tartogat önnek, és arra

kért, hogy egyedül fogadjam önt, fegyvertelenül és katonák nélkül. − Talán sikerült meggyőznöd arról, hogy el kell kerülni a véres össze-

csapást? − Erről nem vagyok teljesen meggyőződve, fenség. Mióta Dzsehutihoz

kerültem, arra törekedtem, hogy lassanként rávezessem, milyen képtelen az álláspontja. De hiú remény volna azt hinni, hogy ez sikerült.

− A milicisták kinek engedelmeskednek? − Neki, nem nekem. − Nos, akkor lássuk azt a meglepetést! A Dzsehuti palotájához vezető út két oldalán milicisták és a tartomány

fiataljai álltak díszsorfalat, pálmaágakat lengetve. Szepi tábornok ezen ugyanúgy csodálkozott, mint Szeszósztrisz. A kormányzó fogadótermében Dzsehuti három lánya pompázatos öltö-

zékben, művészien kifestve várt, és legszebb mosolyukkal hajoltak meg a fáraó előtt.

Apjuk bokáig érő köpenybe burkolózva, nehézkesen emelkedett fel szé-kéből.

− Bocsássa meg nekem fenséged, de fájdalmas reuma kínoz, és mindig fázom. De maradt bennem elég erő ahhoz, hogy megmutathassam, mivel hódol tartományom Felső- és Alsó-Egyiptom királyának.

A fáraót, a kormányzót és Szepi tábornokot egy-egy hordszék vitte Thot nagytemplomához. A homlokzaton ott magaslott a kolosszus.

− Íme az ön ká-jának megtestesülése, fenség − mondta Dzsehuti. − Ön-nek kell megadnia neki a fényt, amely örökre élővé teszi.

Szepi egy buzogányt adott át Szeszósztrisznak, amelyet Abüdoszból hoztak, és amelyet ott megszenteltek Ozirisz misztériumai alatt. A király felemelte a buzogányt a kolosszus szeme, orra, füle és szája felé. Minden egyes mozdulatánál egy fénysugár tört elő a buzogány végéből. A követ remegések járták át, és mindenki érezte, hogy a királyi ka egy kicsiny része ezentúl mindig jelen lesz Thot városában.

Page 296: Az Elet Faja - Christian Jacq

296

A lakoma pompásan sikerült: kivételesen finom fogások, tökéletes felszol-gálás, a memphiszi udvarhoz méltó zenekar, fiatal táncosnők, akik a legak-robatikusabb mozdulatokat is könnyedén végrehajtották. A legszebb közü-lük cinkos pillantásokat váltott Szehotep pecséthordozóval, aki nem maradt érzéketlen a lány bájaira. A művésznő egyetlen ruhadarabja egy gyöngyök-ből fűzött öv volt.

De Dzsehuti észrevette, hogy a fáraó homloka nem simult ki. − Szeretek jól élni, fenség, és büszke vagyok arra, hogy a tartományom

virágzik. De ez nem akadályoz meg abban, hogy tisztán lássam a dolgokat. Amikor biztosította számunkra a tökéletes áradást, bebizonyította, hogy egyedül ön méltó arra, hogy az újraegyesített Egyiptom felett uralkodjon. A hűségem az öné, a szolgája vagyok. Parancsoljon, és én engedelmeskedem.

− Hallottál a szerencsétlenségről, amely minket sújt? − Nem hallottam, fenség. Szepi tábornok pillantása megerősítette, hogy Dzsehuti igazat mond. − Ozirisz szent fája súlyos betegségben szenved − árulta el a király a

kormányzónak. − Az élet fája? − Az, Dzsehuti. A kormányzó eltolta magától alabástromtányérját, elment az étvágya. − Mi történt vele? − Rontás érte. − El tudja hárítani? − Minden egyes pillanatban ezért küzdök. Egyelőre megállt a sorvadás.

De hogy mennyi időre? Építünk egy templomot és egy örök lakhelyet, ami sok energiát fog adni, és meggyőződésem, hogy az is segíteni fogja a har-cunkat, ha Egyiptom ismét egyesül. Megesküszöl arra, hogy ártatlan vagy, és hogy nem vettél részt semmiféle összeesküvésben, amelynek célja az akácia elpusztítása?

Dzsehuti összehúzta magán a köpenyét, mintha a fagyhalál fenyegetné. − Hogyha bűnös vagyok, pusztuljon el a nevem, legyen semmivé a csa-

ládom, rombolják le a síromat, égessék el a holttestemet! Ezt a fáraó jelen-létében mondtam, aki Máát letéteményese.

Dzsehuti hangja remegett a megindultságtól. − Tudom, hogy nem hazudsz − mondta Szeszósztrisz.

Page 297: Az Elet Faja - Christian Jacq

297

− Ez a tartomány az öné. Öné minden gazdagsága és a milíciája is. Mentse meg Egyiptomot, fenség! Mentse meg a népét, óvja meg a feltáma-dás misztériumát!

Dzsehuti tudta, hogy nemhiába bízik az uralkodóban. Ha létezik egyet-len ember, aki képes meggyógyítani az élet fáját, akkor ez az ember a fáraó.

Ekkor egy vendég kért szót. − Az a szertartási pap vagyok, aki segített a fiatal írnoknak a kolosszus

vontatásánál. Nem volt könnyű feladat! Az írnok neve Iker. Azóta elhagyta a tartományunkat, de ettől még emlékeznünk kell a bátorságára. Azt javas-lom, hogy igyunk az egészségére. Nélküle nem sikerült volna elhoznunk az óriási szobrot a nagytemplomhoz.

Dzsehuti helyeselt, és mindenki ivott Iker egészségére. Az általános vi-dámság közepette e pohárköszöntőt sok másik követte.

Szeszósztrisz meghívta a szűk tanácsába Dzsehutit és Szepi tábornokot. − Nem a puszta megtiszteltetés miatt hívtam önöket a tanácsba. Itt döntünk és cselekszünk. Elephantiné óta visszahódítottam a velem szemben álló tar-tományokat, anélkül hogy egyetlen csepp vért ontottunk volna. Már csak egy tartomány van hátra, tehát le kell vonnom a következtetést: Khnumhotep, a Antilop tartomány kormányzója az a bűnöző, aki az élet fá-jára támadt.

− Az Antilop Széth állata, Ozirisz gyilkosáé − emlékeztetett Szehotep. − Abból, amit Khnumhotepről tudunk, arra következtetünk, hogy semmitől sem fog visszariadni, csak hogy megőrizze területét.

− Egy nagyon régi család sarja, és elszántan ragaszkodik a függetlensé-géhez − magyarázta Dzsehuti. − Makacsul elzárkózik minden tárgyalás elől. Ráadásul a katonasága a legjobb az országban. Rendszeresen és ke-ményen gyakorlatoznak, kiváló fegyvereik vannak. A katonák csak a saját urukra esküsznek, aki önállóan dönt. Őszintén meg kell mondanom: még őfensége eddigi sikerei sem fogják meghatni őket. Sőt inkább megerősíti majd elszántságukat a tudat, hogy egyedül állnak mindenkivel szemben. Khnumhotep igazi vezéregyéniség, az emberei megtízszerezett erővel har-colnak majd érte.

− Ha így áll a dolog, én egy erőteljes támadás híve vagyok − jelentette ki Neszmontu tábornok.

Page 298: Az Elet Faja - Christian Jacq

298

− Nem lenne jó, ha egyiptomi holttestek halmai fölött kellene ünnepel-nünk az egységet − vetett ellen Dzsehuti.

− Attól tartok, nincs más megoldás − ragaszkodott Neszmontu a véle-ményéhez. − A fáraó nem hagyhatja, hogy Khnumhotep semmibe vegye és veszélyeztesse az ország létét.

Nehéz szívvel mindannyian belátták, hogy olyan pusztító harcra kell felkészülniük, amely kitörölhetetlen nyomokat hagy majd.

− Minthogy nem egy külország elleni háborúról van szó − elemezte Neszmontu a helyzetet −, nem kell hadüzenetet küldenünk Khnumhotep-nek. Álláspontom szerint ez valójában egy rendfenntartói intézkedés lesz, hiszen az a célja, hogy helyreállítsa a rendet Egyiptom területén. Tehát meglepetésszerűen kellene támadnunk.

Ezt sem Szepi tábornok, sem a tanács tagjai nem ellenezték. − Végezzék el a szükséges előkészületeket! − parancsolta az uralkodó. −

A lakomán említették egy írnok nevét. Iker, ha jól emlékszem. Itt tanult? − Igen, a tanítványom volt − ismerte el Szepi. − A legjobb az osztá-

lyomban. Kimagaslóan a legjobb. − Ezért bíztam rá ekkora felelősséget − tette hozzá Dzsehuti. − Figye-

lemre méltó volt, ahogy megszervezte a kolosszus szállítását. Hamarosan a tartományi hivatalok élén állhatott volna.

− Miért ment el? − kérdezte Szeszósztrisz. Dzsehuti felállt. − Nem vagyok méltó arra, hogy részt vegyek ebben a tanácsban, fenség,

mivel egy súlyos hibát követtem el ön ellen. − Magyarázd el, mi volt az, és hagyd, hogy magam ítéljem meg a sú-

lyát! Az öreg Dzsehuti mintha hirtelen még vénebbé vált volna, ahogy vissza-

roskadt a székébe. − Iker egy tépelődő ifjú. Egyre csak azokon a kemény megpróbáltatáso-

kon járt az esze, amiket átélt, és amelyek megviselték a lelkét. Két tenge-részt keresett, Teknőcszemet és Éleskést, akik Khemenuban partra szálltak egyszer. A levéltáramból kitöröltük ezt az eseményt, mivel a hajójuk királyi pecsét alatt futott, de én nem voltam hajlandó elismerni ezt. Szerintem, fen-ség, ezek az emberek csakis az ön tengerészetéhez tartozhattak, és ezt a vé-leményemet nem titkoltam Iker előtt.

Page 299: Az Elet Faja - Christian Jacq

299

− Tehát ön miatt ez az írnok az ellenségének tekinti őfenségét! − jegyez-te meg Szehotep.

− Biztosan. − Él benne bosszúvágy? − Valószínű. Megpróbáltam rávenni őt arra, hogy felejtse el a múltat, és

maradjon az én szolgálatomban, de megingathatatlan volt az elhatározása. Ez a fiú okos és bátor, félelmetes ellenséggé válhat, mivel − az én hibámból – meggyőződése, hogy a fáraó a felelős a csapásokért, amik érték.

− Mi történt vele pontosan? − Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy az életére törtek. − Hova indult innen? − Kahunba, hogy valami nyomot és bizonyítékokat találjon, amelyek le-

hetővé teszik, hogy fényt derítsen az igazságra. − Az Abüdoszi Aranykör is érdekli − tette hozzá Szepi tábornok −, és

Dzsehuti újjászületési rítusa során láthatta is, milyen hatásos, jóllehet a természetét nem érti.

− Ez a fiú valószínűleg a cinkosa annak a bűnözőnek, aki Ozirisz akáciájára támadt − vélte Szobek. − Kapcsolatban állt Khnumhoteppel?

− Az ő tartományából érkezett ide, korábban neki dolgozott − árulta el Dzsehuti.

Page 300: Az Elet Faja - Christian Jacq

300

58

Iker összecsomagolta kevés holmiját, gondolva, hogy a Heremszaffal való heves szóváltás után egyik pillanatról a másikra elbocsáthatják.

Nem is volt tehát meglepve, amikor meglátta a nagy hajú írnokot, akiről azt beszélték, hogy mindig rossz híreket hoz. Bizonyára hamarosan a rend-őrök is megérkeznek, akik kivezetik őt Kahunból, megtiltva neki, hogy va-laha is visszatérjen.

− Készen állok − mondta a Nagyhajú. − Én is. Egyedül vagy? − Ma igen, mert annyi a munka az elöljáróságon. De holnap ketten le-

szünk. − Tehát egészen holnapig időt kaptam! A Nagyhajú összevonta a szemöldökét. − Még tízen sem fejeznénk be a munkát egy hét alatt se! Nem szabhat-

tak neked olyan rövid határidőt! Biztosan félreértettél valamit. Ehhez a munkához legalább egy hónap kell, és még úgy sem maradna időnk álmo-dozásra!

− Milyen munkáról beszélsz? − Hát arról, amivel megbíztak téged: a raktáraknak szánt berendezés lel-

tára és minden egyes tárgy leírása. − Nem azért jöttél, hogy elűzz engem a városból? − Elűzni? Téged, Iker? Ezt meg honnan veszed? Ó, már értem! Biztosan

az elöljáró valamelyik helyettese űzött tréfát veled! Meg kell vallani, a nagyfőnök környezete egy kicsit tart tőled, sőt nagyon is! Ne bízz meg bennük, mert nagyon veszélyesek tudnak lenni! De szerencsére Heremszaf támogat téged.

Iker nem értett semmit. Tehát sem az elöljáró, sem Heremszaf nem akarja elzavarni őt. Mi ez a

játék, és vajon egymás mellett vannak, vagy egymás ellen? Ikernek fogalma sem volt erről, ezért inkább Nagyhajúval együtt, aki

kevéssé volt hozzászokva az ilyen erőltetett munkához, nekilátott a felada-tának. Nagyhajú óránként többször is félbehagyta a munkát, hol egy kis vi-zet ivott, hol elrágcsált egy friss hagymát, máskor meg csak a homlokát tö-rülgette, vagy a szükségét végezte. És egyfolytában beszélt.

Page 301: Az Elet Faja - Christian Jacq

301

Iker szórakozottan hallgatta rettenetesen hétköznapi, családi történeteit, majd a végeérhetetlen pletykaáradatot a városi hivatalnokok viselt dolgai-ról: csupa homályos, megalapozatlan szóbeszédet.

Amikor a nap nyugodni tért, Nagyhajú elrakodta az írószerszámait. − No, végre, vége a napnak! Fogadj meg egy jó tanácsot, Iker: dolgozz

kevesebbet, különben elbánsz a testületünkkel. Néhányan, és nem is a leg-alacsonyabb rangúak, bosszankodni fognak, sőt megalázottnak érzik majd magukat. Fogd magad kicsit vissza, és gyorsabban felkapaszkodhatsz a ranglétrán!

Iker hazament. Szekari nem volt otthon, de már elvégezte a házimunkát. Az ifjú írnok megetette Északi Szelet, azután elindult a Bina adta randevú-ra. Jóllehet nem remélt semmit ettől a találkozótól, jelen helyzetében mégis úgy érezte, jobb, ha nem utasítja el az egyetlen embert, akit szövetségesé-nek tekinthet.

A közelben sehol senki. Nesztelenül belépett az elhagyott házba. − Bina, itt vagy? − A hátsó szobában − felelt a fiatal ázsiai nő meleg hangja. Iker gipsztörmeléken járt. A sötétségben sikerült kivennie Bina alakját.

Leült mellé. − Tehát gondok gyötörnek? − Nézeteltérés a felettesemmel. − Biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal súlyosabb dolog emészt. − Miért gondolod? − Mert megváltoztál. Még a vak is láthatná, hogy mennyire össze vagy

zavarodva. Ha csak a munkáddal gyűlt volna meg a bajod, az nem kavart volna fel ennyire.

− Nem tévedsz, Bina. − Téged is igazságtalanság ért, ugye? A zsarnokság senkit sem kímél

ebben az országban, még azokat sem, akik úgy képzelik, védve vannak el-lene.

− A zsarnokság! Kit vádolsz? − Én csak egy ázsiai szolgáló vagyok. Mindenki lenéz, nem engedik,

hogy olvassak és írjak. Te tanult ember vagy, és máris fontos állást kaptál. De mindketten egyformán boldogtalanok vagyunk, mert a jövőnket kilátás-

Page 302: Az Elet Faja - Christian Jacq

302

talanná teszi Szeszósztrisz, aki a markában tartja az országot. Ez a király rossz ember. Az én népem csak szabadságra és igazságra vágyott, erre ránk küldte a hadseregét. Halottak, sebesültek, megerőszakolt nők, szenvedő gyermekek… egész falvak nyomorognak, miközben a fáraó katonái mula-toznak és részegeskednek. Szeszósztrisz gyűlöli az embereket, csak az erőt ismeri mindenekfelett. Azt beszélik, hogy most éppen kegyetlen háborút folytat a tartományok ellen, amelyek vitatni merészelték mindenhatóságát. Az elvetemült! Nem habozik egyiptomi vért ontani!

Ikernek eszébe jutott Khnumhotep és Dzsehuti, a két kormányzó, akik segítették őt. Belháborúság, Egyiptom visszahódítása… egy király, aki mindenre képes, csak hogy a saját hatalmát rákényszerítse mindenkire − ta-lán ez a titok nyitja. De hát ő, Iker, hogyan állhatott Szeszósztrisz útjában?

− Azt mondod, a király az ellenséged, hát tudd meg, hogy az enyém is − vallotta meg Binának. − Halálra ítélt engem.

− Miért? − Azt még nem tudom, de ki fogom deríteni. Bizonyítékokat szerzek a

bűnösségéről, és igazságtételt követelek! − Te hiú ábrándokat kergetsz, szegény Iker! Egyetlenegyet lehet tenni:

össze kell fogni az elnyomottaknak, és harcolni kell a zsarnok ellen. − Talán elfeledkezel a hadseregéről és a rendőrségéről? − Nem, dehogy! De más módja is van a harcnak, mint a nyílt támadás. − Mire gondolsz? − Rád, Iker. − Ezt hogy érted? − Kiváló írnok vagy, Kahun elöljárója nagyra becsül, és ez a zsarnok

kedvenc városa. Ne viselkedj úgy többé, mint egy lázadozó kamasz, aki lázálmokat kerget! Kövesd meg a felettesedet, állj be a sorba, és lépj fel-jebb a ranglétrán!

− A sikeres előmenetel nem pótolhatja az igazságot! − Az igazságot már ismered: Szeszósztrisz a halálodat akarja. Pusztító

gyilkos ő, aki életek ezrein fog lábbal tiporni. Egyetlen megoldás van: ma-gas rangú írnokká kell válnod, hogy bemutassanak neki.

− Miért? − Hogy megöld − suttogta Bina. Iker döbbenten megpróbálta maga elé képzelni a jelenetet.

Page 303: Az Elet Faja - Christian Jacq

303

− Lehetetlen! Ott lesznek a testőrei, nem lesz időm cselekedni. − Egy ilyen tettet aprólékosan elő kell készíteni. Nem lehetsz meggon-

dolatlan, nem kockáztathatsz, és nem vallhatsz kudarcot. El kell távolítani a testőreit, hogy biztos csapást mérhess a szörnyetegre.

− És te látod, ahogy mi ketten végrehajtjuk ezt az esztelen vállalkozást? − Te egyedül vagy, nekem vannak szövetségeseim. – Kik? − Elnyomottak, mint mi, akik szeretik a szabadságot, és készek arra,

hogy feláldozzák az életüket, csak hogy megszabadulhassanak a zsarnoktól, és visszaadhassák a népnek a boldogságot. Nincs ennél szebb sors Iker, és te leszel a legfőbb eszköze!

Bina közelebb húzódott Ikerhez, de aztán, érezve, hogy az ifjú lelkében vihar dúl, nem érintette meg.

− Ez őrültség, Bina! − Persze hogy az. De mit tesznek a józan, megfontolt emberek? Fejet

hajtanak, szemet hunynak, befogják a szájukat és a fülüket, remélve, hogy csak a szomszédaikat sújtja a csapás! Szeszósztrisz rájött arra, milyen könnyű uralkodni a gyávákon! Hogyha te is efféle vagy, Iker, akkor feles-leges többet találkoznunk.

Hazaérve Ikernek annyira kiszáradt a torka, hogy nem győzött vizet in-ni. Nem nyerte vissza a nyugalmát, megragadta a késnyelet, amelyre a Sebesjárású neve volt vésve. Hogyha lenne rajta egy hosszú, éles penge, fé-lelmetes fegyverré válna!

Jogos tett a bosszú, és a legnemesebb cselekedetnek számít megszabadí-tani Egyiptomot egy kegyetlen elnyomótól. Iker megfeledkezett a saját sor-sáról, már csak az országé érdekelte, és azoké a szerencsétleneké, akik Szeszósztrisz igáját nyögik.

Hogyha sikerül megölnie őt, egy új korszak jön. De vajon a gyilkolás nem haladja meg az erejét? Hiszen azért lett írnok, hogy megszabaduljon az erőszaktól és az önkényeskedéstől! Már maga a gyilkosság gondolata is borzalommal töltötte el.

A legjobb megoldás, ha elhagyja Egyiptomot. Ha elmegy innen, elfelejti majd a démonokat, amelyek nem hagyják

nyugodni. Tudásának köszönhetően találhat tiszttartói munkát egy gazda-ságban, és új életet kezdhet.

Page 304: Az Elet Faja - Christian Jacq

304

Pirkadatkor akart indulni, ezért összekészítette a holmiját. Amikor az ecsetjeit becsúsztatta egy tokba, megjelent előtte a papnő.

Arca ragyogott, de szigorú volt. Szeméből Iker kiolvashatta üzenetét: „Ne szökj el! Maradj Egyiptomban, és harcolj, hogy Máát beteljesedjen.”

Azután a jelenés lassan elhalványult az olajlámpás táncoló fényében. Iker kimerülten aludni tért. Mielőtt lefeküdt volna ágyára, elő akarta

venni a talizmánját, hogy a hasára tegye, és nyugodtan alhasson. A bűvös csont eltűnt. Iker hiába forgatta fel érte a ház minden zugát a terasztól a pincéig. Va-

laki ellopta értékes kincsét.

Rémálmoktól gyötörtén riadt fel az éjszaka közepén, hirtelen nem is tudva, hol van. Lassanként felismerte szobáját, és ismét keresni kezdte a talizmánt, de ezúttal sem járt sikerrel.

Horkolásra lett figyelmes. A küszöbön, felhúzott lábbal, karját párnaként a feje alá téve, ott aludt

Szekari. Iker felrázta. − Mi van?… Ja, te vagy! − Már régóta alszol itt? − Nem éppen… Este és éjszaka is sok dolgom volt, tudod, hogy értem…

Az a hárpia már el sem akart engedni! Tudja, hogy hol van a kunyhóm, ezért nem mehettem oda. Ez volt az egyetlen esélyem arra, hogy végre bé-kén hagyjon! Ha akarod, hogy elmenjek…

− Ne menj, gyere be inkább! Bent jobban fogsz aludni. Szekari ásított, és nagyot nyújtózott. − Ahogy látom, te sem vagy kipihentebb nálam! − Valaki meglopott. − Mit vittek el tőled? − Egy védelmező elefántcsontot, ami sokat jelentett nekem. − Sokan gyűjtenek ilyesmit, jó ára van. − Megbocsáss, Szekari, rosszul aludtam, és… − Nem mered megkérdezni, hogy én vagyok-e a tolvaj? Nem, akkor

nem mertem volna a szemed elé kerülni. De jól teszed, ha nem bízol senki-ben. Szerintem ezt a házat is jobban kellene őrizned. Elkélne az ajtón egy jó

Page 305: Az Elet Faja - Christian Jacq

305

zár. Én megpróbálom kideríteni, hogy nem árulja-e valaki azt az elefánt-csontot. Hogy néz ki?

Iker pontos leírást adott a talizmánról. − Senkire nem gyanakszol? − kérdezte Szekari. − Senkire. − Reméljük, hogy a fülembe jut valami. Biztos vagy benne, hogy senki

sem akar ártani neked? − Mi lenne, ha megreggeliznénk? − Attól tartok, a konyhád még üres. Elmegyek élelemért. Miközben Szekari távolodott, Iker elgondolkodott a tanácsán: jobb, ha

nem bízik senkiben.

Page 306: Az Elet Faja - Christian Jacq

306

59

A libanoni igyekezett derűsen nyugodtnak látszani, és a cél érdekében két-szer annyi süteményt falt be, mint rendesen. Előbb-utóbb ki kellene gon-dolnia, hogyan fogyhatna le egy kicsit.

Kahunból jó hírt kapott: annak idején megbeszélték, hogy szükség ese-tén az öreg, fecsegő ácsot el kell tenni láb alól, és az ügynöke meg is tette ezt. Ezzel szemben tűrhetetlenül sokáig halasztódott az a kereskedelmi ügy-let, amelynek révén, reményei szerint, kulcsszerephez juthat Memphisz előkelő köreiben. A libanoni a tehetségtelen közvetítőket okolta a késleke-désért. Le is fogja váltani mindet.

Végre megérkezett Libanonból a remek cédrusszállítmány Memphisz kikötőjébe. Már csak az a kérdés, hogy a vámosok foglalkoznak-e majd ve-le, vagy sem.

A kereskedő aznap reggel már harmadszor illatosította be magát. Hama-rosan kiderül, hogy az egyiptomi a szövetségese-e vagy inkább az ellensége.

Ha ez csapda, akkor meg van pecsételve a sorsa: életfogytiglani kény-szermunkára ítélik. A gondolatra kiverte a veríték a homlokát. Vége a fényűző életnek, a szép villának, a jó lakomáknak! Ezt a megpróbáltatást nem viselné el.

A libanoni azzal nyugtatgatta magát, hogy a szimata még sose csapta be. Egyiptomi üzletfele a velejéig romlott ember, csak a vagyon érdekli!

Ám ekkor eszébe jutott, hogy még mindig nem sikerült kiderítenie, ki is ez az ember, és ismét aggódni kezdett.

A kapus látogatót jelentett. A libanoni bekapott egy méztől csöpögő datolyatortát, és lement a te-

raszról. Az egyik legjobb kopója kereste fel, aki vízárusként folyamatosan járta

Memphisz jobb negyedeit. Nyájas modorával könnyen teremtett kapcsola-tot az emberekkel, és szóra tudta bírni őket. Kiváló megfigyelő volt. Ezért a libanoni parancsára jól megnézte magának az egyiptomit, amikor az a leg-utóbbi alkalommal távozott a kereskedőtől.

− Sikerült megtudnod, ki az? − Azt hiszem, igen, nagyuram. A vízárus igen levertnek látszott, a libanoni a legrosszabbtól félt.

Page 307: Az Elet Faja - Christian Jacq

307

− Nagy hal az, nagyon nagy hal. − Biztos vagy benne? − Egészen biztos. Ismerek egy hírvivőt, aki a palotának dolgozik, gyak-

ran megtöltöm a kulacsát. Tegnap megbízták, hogy vigyen egy királyi hatá-rozatot a külvárosokba. Ahogy már vettem el a vizeskorsómat a kulacsa szájától, három férfi jött ki az egyik hivatali épületből. „Látod, mondta ne-kem, a középső a főnököm! A király parancsára ő írja a rendeleteket és a hivatalos iratokat.” Azonnal felismertem azt az embert. A múltkor őt kellett követnem.

A libanoni rosszul lett. Valóban nagy hal! Ő, a halász Szeszósztrisz egyik közvetlen munkatár-

sának a hálójába került. Jobb, ha elszökik, mielőtt a rendőrök érte jönnek. − Tudod, hogy hívják? − Medesznek. Azt mondják, szorgalmas, törekvő, szívtelen ember és

könyörtelen a beosztottaival. Házas, két gyermeke van. A kincstárnak dol-gozott, mielőtt erre a magas állásra kinevezték volna. Nyomozhatok még utána, de csak óvatosan. Egy ilyen előkelőségnek nem lehet egykönnyen a közelébe férkőzni.

A kapus ismét megjelent az ajtóban. − Egy másik látogató, nagyuram. Sürgős és fontos ügyben, legalábbis

ezt állítja. − Rendőr? − Biztosan nem! Egy csupa ránc férfi, a haja az égnek áll, és alig tudta

kinyögni, mi járatban van. A libanoni megkönnyebbült. Ez az ember csakis annak a hajónak a kapi-

tánya lehet, amelyik a drága cédrusszállítmányt hozta. − Jöjjön be! Te pedig − parancsolta a vízárusnak −, menj ki a hátsó kijá-

raton! A túlélés elengedhetetlen feltétele volt, hogy hálózatának tagjai sose ta-

lálkozzanak egymással. Most gyorsan meg kell innia egy pohár édes szentjánoskenyérlevet. Né-

hány perc múlva minden eldől. A kapitányról lerítt, hogy tapasztalt tengerész, de a szárazföldön nincs

az elemében, és keresnie kell a szavakat, ha mondanivalója van. − Megvan.

Page 308: Az Elet Faja - Christian Jacq

308

− Ezt hogy értsem, kapitány? − Hát, hogy… megvan. − Kirakodtátok a rakományt, vagy a vámosok lefoglalták? − Hát… igen és nem. A libanoni majd’ megfojtotta a tengerészt. − Mi igen és mi nem? − Nem, a vámosokat nem is láttuk. Igen, a rakományt kirakodtuk, és el-

helyeztük a megbeszélt raktárban.

Medesz felmutatta a kapusnak a cédrusdarabkát, amelybe bele volt vésve a fa hieroglifája. A cseléd meghajolt, és bevezette a látogatót a különleges bútorokkal zsúfolt szalonba. A kis asztalokon valóságos süteménykiállítás tárult Medesz szeme elé, és az édességek mellől nem hiányoztak a boros amforák sem. A levegőben bódító illat terjengett. A libanoni rózsás orcával, csillogó szemmel, lelkesen fogadta a látogatót.

− Drága barátom! Drága barátom! Mesés hírem van! − A megbeszéltek szerint most jöttem utoljára − fojtotta belé a szót

Medesz. − Hogyha nem áll az üzlet, többet nem látjuk egymást. − Hát épp ez az, áll az üzlet! − Félig, vagy teljesen? − Teljesen. Ön teljesítette, amit vállalt, és én is. A készlet biztonságban

van. – Hol? − Kóstolja meg a cukrászom remekműveit! Bátorkodom borral kínálni,

kérem, fogadjon el egy pohárral: a delta legjobb borai vannak az amforák-ban!

− Azért jöttem, hogy az üzletről beszéljünk. − Bánni fogja, ha nem kóstolja meg ezeket. − Nincs időm erre! Hol az a raktár? A libanoni leült és töltött egy kupába a csodálatosan zamatos imaui fe-

hérborból. − Nem vagyunk gyerekek! Az együttműködésünk első állomását elér-

tük, és örülök, hogy mindketten tisztességesen játszottunk. Az ön birtoká-ban van a vásárlók listája, én pedig tudom, hogy hol a raktár. Hoci nesze, nem igaz?

Page 309: Az Elet Faja - Christian Jacq

309

− Nem vagy abban a helyzetben, hogy diktáld a feltételeket! Csak egy kis idő kell, és megtalálom a raktárt!

− Az biztos. De nélkülem nem fog kapcsolatot találni Libanonból Memphiszbe. Akkor hát miért ellenségeskednénk, ahelyett hogy tovább folytatnánk ezt a remekül kezdődő együttműködést? Egy új ajánlatom is van a maga számára. Én kereskedő vagyok, maga nem az. Nem tudom, pontosan mi az ön tiszte, de egészen biztos vagyok abban, hogy a legmaga-sabb rangú hivatalnokok közé tartozik, hiszen sikerült elérnie, hogy a vá-mosok ne ellenőrizzék a szállítmányt. A fa eladása, az alkudozás, hogy a legjobb árat csikarja ki a gazdagokból… Gondolom, ettől a feladattól nem nagyon jön lázba. Hiszen veszélyessé is válhat. Nekem viszont a véremben van a dolog. Ha rám bízza, maga az árnyékban maradhat.

− Nem mondom, hogy ellenemre volna a gondolat, de feltételezem, hogy nem ingyen tennéd.

A libanoni az égre emelte a tekintetét. − Sajnos semmi sincs ingyen ezen a világon! − Tehát azt akarod, hogy másként osszuk el a hasznot? − Azt kívánnám, igen. − Hogyan? − Legyen fele-fele. Az enyém minden gond, ön pedig nyugodtan alhat. − Elfelejted, hogy közben kellett járnom a hatóságoknál! − Egy pillanatra sem felejtem el! Ha ön nincs, én nem létezem. Medesz gondolkodott egy ideig. − Kétharmad nekem, egyharmad neked. − Ne feledkezzen meg a költségeimről! El sem tudja képzelni, hány

közvetítőre van szükségem! Őszintén megvallva a tiszta hasznom egyálta-lán nem mondható mesésnek. De örömmel dolgozom önnel, és meggyőző-désem, hogy nem merül ki ennyiben az együttműködésünk.

− Más terveid is vannak? − Nem lehetetlen. A megfigyelői jelentették Medesznek, hogy a libanoni emberei figye-

lemre méltó munkát végeztek. A kereskedő nagyon érti a dolgát, és meg kell adni az árát annak, hogy vele dolgozhat.

− Rendben: legyen fele-fele. − Nem fogja megbánni. Egy kis bort?

Page 310: Az Elet Faja - Christian Jacq

310

− Igyunk a megegyezésre! Medesz értett a borokhoz, és el kellett ismernie, hogy vendéglátója nem

alaptalanul dicsekedett. − Még mindig meg akarja őrizni a névtelenségét? – kérdezte a libanoni

mézesmázosan. − Neked is, nekem is jobb ez így. Mennyi időre van szükséged ahhoz,

hogy túladj a készleten? − Amint átadja nekem a vásárlók listáját, az ügynökeim nekilátnak a

munkának. − Van mire feljegyeznie? A libanoni, miközben felírta a tizenöt memphiszi előkelőség nevét és

címét, megjegyezte magának, hogy Medesz egyetlen saját kezűleg írt sort sem akar maga után hagyni.

− Körülbelül egy hónap múlva előkészíthetünk egy újabb szállítmányt − jelentette ki.

− Akkor találkozzunk öt hét múlva, holdtöltekor. Hozom az újabb listát.

A libanoni lehanyatlott a puha párnákra. Pályafutása egyik legjobban jöve-delmező üzletét kötötte meg, és ez még csak a kezdet! Még a végén meg-kedveli az egyiptomi életet.

− Ne henyélj! − hallatszott egy súlyos hang. A libanoni felpattant. − Maga! De… Hogyan jutott be? − Azt hiszed, hogy egy ajtó megállíthat engem? − kérdezte a Hírhozó,

akinek finom mosolyában volt valami félelmetes. − Elérted a remélt ered-ményt?

− Többet is, mint amit reméltünk, uram, sokkal többet! − Csak semmi dicsekvés, barátom! − Az az ember, aki most ment el, Medesz. Szeszósztrisz fáraó megbízá-

sára ő fogalmazza a hivatalos rendeleteket. Tehát ő az udvar egyik legfon-tosabb személyisége, és a markomban tartom! Bármilyen magas állásban legyen is, nem éri be vele. Meg akar gazdagodni. Ő a társam a cédrus- és a fenyőcsempészetben.

− Kiváló munka − ismerte el a Hírhozó. − Medesz nem tudja, hogy rájöttem, ki ő − folytatta a libanoni. − Ter-

Page 311: Az Elet Faja - Christian Jacq

311

mészetesen ő is nyomoztatott utánam, és nyilván el kellett ismernie, hogy a kereskedelmi hálózatomnak nincs párja. Ezért meg is adta nekem az első vevők listáját, én fogom intézni az eladásokat.

− Közben nyilván nem feledkeztél meg arról, hogy emelj egy kicsit a já-randóságodon.

− Ez, ugye természetes, mester? − Nem kárhoztathatlak érte, hiszen így az ügyünkhöz is többel járul-

hatsz hozzá. − Ne kételkedjen benne! − Meg kell nyerned ennek a Medesznek a bizalmát – mondta a Hírhozó.

− Ez csak úgy sikerülhet, ha több jó üzletet is lebonyolítasz az ő teljes megelégedésére.

− Számíthat rám, értem a mesterségemet. Medesz meg fog gazdagodni, ráadásul gyorsan.

− A kahuni eset? − A fecsegő nem beszél többet. − A rendőrség kihallgatta? − Nem, mester. De locsogni kezdett a szomszédainak és a látogatóinak.

Az ügynökünk egyre veszélyesebbnek látta, hogy fűnek-fának meséli az emlékeit, ezért megtette, amit a biztonság megkövetel.

− Tökéletes, barátom. Építsd tovább a hálózatodat, és folytasd a mun-kát!

− Bízhat bennem, mester! − Vigyázz a súlyodra! A túl sok evés tunyává tesz, a túl sok ivás pedig

óvatlanná!

Page 312: Az Elet Faja - Christian Jacq

312

60

− Befejeztük a leltárt − jelentette Iker. − Egy hét alatt? Éjt nappallá téve dolgozhattál! − csodálkozott Heremszaf. Rátekintve a gyors, de nagyon jól olvasható írással telerótt papirusztekercs-re, hamar megállapította, hogy Ikerék kiváló munkát végeztek.

− A Nagyhajú panaszkodik, hogy belebetegedett a sok túlórába − mond-ta Ikernek.

− Sajnálom. Ezért is tanácsoltam neki, hogy maradjon otthon, mikor már a munka vége felé jártunk. Hiszen az elöljárónak sürgős volt, ugye?

− Persze, persze, de sem ő, sem én nem tűztünk ki eléd ilyen rövid határidőt! − Én úgy értettem, hogy… − Gratulálok, fiam. Nagy szolgálatot tettél a városnak. Most meg kell

határoznunk, mi legyen a következő feladatod. Mit szeretnél? Heremszaf tudta a választ, Iker semmire sem vágyik jobban, mint a le-

véltári munkára. Ám a fiatalember nyugodt maradt, és úgy tett, mintha gondolkodna. − Szeretném, ha Anubisz templomába kerülnék. − Abba, amelynek én vagyok az intézője? − Mivel önnek nagyon sok kötelezettsége van, azt hiszem, hasznossá

tudnám tenni ott magam. Heremszafban felmerült a gondolat, hogy a fiatalember talán csak gú-

nyolódik, de Iker alázatosan, kimérten, tisztelettudóan beszélt. − Végre megjött az eszed, Iker? Még egyszer mondom: hogyha elfelej-

ted a múltbéli ábrándokat, ragyogó karrier nyílik meg előtted. Ami engem illet, már nem is emlékszem a vitánkra.

− Hálás vagyok érte. Heremszaf még mindig kételkedett Iker őszinteségében, noha az ifjú

meggyőzően beszélt. − Anubisz temploma… nem rossz gondolat. A könyvtára komoly át-

szervezést igényel. A könyvtáros a múlt hónapban halt meg, és a gyakor-nok, aki átvette a feladatát, nem rendelkezik a szükséges ismerettel ahhoz, hogy fontosságuk szerint szétválogassa és elhelyezze a régi kéziratokat.

− Végre azzal foglalkozhatnék, amit szeretek: a könyvekkel − jelentette ki az írnok.

Page 313: Az Elet Faja - Christian Jacq

313

Kahun déli részén, a várfal egyik szakaszának közelébe épített Anubisz-templom nem tartozott a legnagyobbak közé. Ugyanezt nem lehetett el-mondani a nagy hírű könyvtáráról, amelyet a város tudósai látogattak. A gyakornok nem sértődött meg Iker kinevezése miatt, ellenkezőleg: meg-könnyebbült, hogy végre egy magas rangú írnokra bízták a könyvtárat, és szívesen teljesített minden feladatot, amit új főnökétől kapott.

Ikert bámulatba ejtette, mennyi sok kiváló írás sorakozik a papiruszte-kercseken: irodalmi szövegek, jogi könyvek, orvosi és matematikai érteke-zések, állatorvosi összefoglalók. A szövegek nagy része a piramisok idejé-ből származott. Csak nagyon kevésből állt rendelkezésre több másolat, ezért Iker úgy döntött, először is másolatokat kell készíteni róluk.

Boldoggá tette, hogy órákat tölthet a hieroglifák életre keltésével, hogy átadhatja őket az eljövendő generációknak. Figyelmesen és pontosan dol-gozott, keze a legjobb minőségű papiruszon siklott, amelyből több tekercs-csel is kapott. Az elöljáró és Heremszaf, ha egyáltalán egy követ fújtak, nyilván örültek, hogy ilyesmivel foglalja el magát.

A könyvtár mellett egy fazekas dolgozott korongján, háta mögött a ke-mencéje. A fazekas nem csak egyszerű, hétköznapi edényeket készített, mint a legtöbb mester, a keze alól nagyon szép vázák és kupák kerültek ki.

− Kinek készíted ezeket? − kérdezte tőle Iker. − A templomoknak, itt, Kahunban, és a környéken. − Miért pont itt rendezted be a műhelyed? − Mert Anubisz a fazekas kemencéjének ura. Ő, aki minden élő ká-

jának ura, ő birtokolja az igazi hatalmat, amelyet Abüdosz jogara testesít meg. Éjszaka ő dagasztja a teliholdat, hogy a beavatott, mint a hold is, foly-ton megújuljon. Ezüstkorongjával megvilágítja az igazakat. És Anubisz formálja a napot is, azt az aranykövet, amelynek sugarai biztosítják, hogy az energia áramlása ne szakadjon meg. A titkait egy akácialáda őrzi, ame-lyet világi ember nem tud kinyitni.

− Ez a láda is Abüdoszban van? − Abüdosz az igazi szent föld. − Te jártál ott? − Anubisz feltárta előttem, amit tudnom kellett. Egyedül ő a vezető, és a

döntése ellen nem lehet fellebbezni. − Tehát láttad!

Page 314: Az Elet Faja - Christian Jacq

314

− Látom a napot és a holdat, a keze munkáit, és az ő munkáját folyta-tom. Ez a feladatom. Mindenkinek magának kell megtalálnia a sajátját.

A fazekas hátat fordított Ikernek, és takarítani kezdte a kemencét, mie-lőtt ismét begyújtotta volna.

Iker gondolataiba merülve érkezett haza ebédre. Szekari fürjet sütött. − Feltettem egy erős szikomorfa zárat, és megerősítettem az ajtót − kö-

zölte Szekari. − A piacon ejtettem egy-két szót az elefántcsontodról, de semmi visszhang. A tolvaj óvatos, vár egy kicsit, mielőtt eladná.

− És ha meg akarja tartani magának? − Előbb-utóbb el fog dicsekedni azzal, hogy ilyen kincsre tett szert!

Együnk! Iker csak csipegetett. − Nem ízlik? − Nagyon finom, csak nem vagyok éhes. − Miért kínozod magad? Ahogy hallom itt mindenfelé, máris híres em-

ber vagy! Egy szép, kahuni írnoki karrier még magasabbra is vezet! − Abban nem vagyok olyan biztos. − Szinte mindenkinek van elszámolni valója. Meglehet, feledned kellene

a rossz napokat, hogy annál inkább élvezhesd a jókat. − Van egy pont, amelyen túlról nincs visszatérés, Szekari, és én átlép-

tem ezt a pontot. − Hogyha segíthetek neked… − Nem hiszem, hogy tudsz. − Mindenesetre tökéletesítenem kell ezt a fürjreceptet. A madárkák egy

kicsit kiszáradtak. A konyhának még nem vagyok a mestere, márpedig, hogyha tényleg szembe akarsz nézni a bal végzettel, jobb, ha rendesen eszel.

Miközben visszatért Anubisz templomának könyvtárába, hogy folytassa egy szemorvosi értekezés másolását, Iker a fazekas szavain töprengett. E szavak egy másik ajtót nyitottak a valóságra, amit olyan sokan egyszerűen csak elszenvedtek, anélkül hogy keresnék rejtett jelentését. Nem elég kisi-labizálni a hieroglifákat, a szó szerinti értelmük csak az első állomás. Ezek-ben a jelekben, amelyek a hatalom hordozói, ott rejtőzött a teremtés minden titka. Hogyha egészen az eredetig akar visszamenni, akkor Abüdoszba kell

Page 315: Az Elet Faja - Christian Jacq

315

mennie. Pedig úgy tűnik, meglehetősen más szerep vár rá. Mire jó Abüdosz,

hogyha az országot egy zsarnok irányítja? Mivel tud erről, nem dughatja a fejét a homokba, nem élhet képmutatóan.

A fazekas egy emberrel beszélgetett. Iker ránézett az emberre, de szinte mintha nem is látta volna, tovább-

ment. Azután eszébe jutott, ki az. Alig merte elhinni, visszafordult hát és ezút-

tal alaposan megnézte magának az embert. Nem tévedett: az az álrendőr volt, aki Koptosz mellett kihallgatta, az-

után, holtnak hivén, otthagyta őt a papiruszbozótban, a Kobra tartomány-ban, miután úgy összeverte!

− Hé, te! Ki vagy? A gyilkos Ikerre nézett. Szemében a hitetlenséget hamar felváltotta a páni félelem, és futásnak

eredt. Iker utána iramodott. Bízott abban, hogy kitartó futással utoléri. Arra nem számított, hogy a szökevény úgy mászik fel a házak falán, mint egy macska. A ház teraszáról azután téglával dobálta Ikert, és mire Iker is fel-kapaszkodott a falon, a gonosztevő eltűnt.

A ház üres volt. Szekari biztosan valamelyik barátnőjével tölti az éjszakát, mindenesetre hagyott Ikernek egy kis friss kenyeret, uborkasalátát és bab-pürét.

Az ifjú írnok, miközben evett, azon töprengett, hogy a gyilkos itt van Kahunban… talán már hónapok óta követi? Az nem lehet, hiszen teljesen elképedt, amikor meglátta őt! Kétség nem férhet hozzá, hogy halottnak hit-te. De akkor miben mesterkedik itt a városban?

Talán a fazekas tud erről valamit. Iker azonnal visszatért Anubisz templomának negyedébe. Mivel a faze-

kas már bezárta műhelyét, Iker kikérdezte a szomszédokat, és megtudta, hogy a kézműves a városon kívül lakik. A szomszédok pontos útbaigazítást adtak Ikernek, nem is tévedt el.

A fazekas oldalast sütött. − Ismered azt az embert, akivel beszélgettél, és aki elfutott előlem? − Először láttam.

Page 316: Az Elet Faja - Christian Jacq

316

− Mit kérdezett tőled? − Azt akarta, hogy beszéljek neki a városról, az itteni szokásokról, a be-

folyásos emberekről. − És mit feleltél neki? − Hogy mifelénk nem nagyon szeretik a kíváncsiskodókat. Akkor el-

kezdett magyarázkodni. És jöttél te. Most szeretném békében elfogyasztani a vacsorámat.

Iker visszaindult a városba egy ösvényen, amely a füzekkel szegélyezett csatorna mentén vezetett. A támadó egy bőrszíjat vetett a nyakába, és meg-szorította.

Ikernek nem sikerült becsúsztatni az ujját a szíj és a nyaka közé. Egy rúgással megpróbálta kibillenteni a merénylőt az egyensúlyából, de az gya-korlott birkózóként ellenállt, és azt sem hagyta, hogy Iker a hajába kapasz-kodjon.

Iker elfulladt, égett a torka, már haldokolt. Utolsó gondolata a fiatal papnő felé szállt.

Egyszer csak alábbhagyott a fájdalom. Mintha újra kapna levegőt! Iker térdre esett és lassan megtapogatta bedagadt nyakát.

Csobbanás. Egy vízbe ugró ember, vagy egy vízbe dobott tárgy súlyos csobbanása.

Iker még mindig homályosan látott, és alig tudta elhinni, hogy életben van. Hosszú percek kellettek ahhoz, hogy felálljon és körülnézzen.

Az ösvény… igen, ezen az ösvényen indult el. Lábainál egy bőrszíj. Az álrendőrnek nyoma sincs, nyilván valaki megölte, és a csatornába

dobta. De ki kelhetett a védelmére? Ha a titokzatos ismeretlen nem menti meg,

most már halott lenne. A fiatalember tántorogva hazaindult.

Szekari a küszöbön aludt. Mellette egy üres söröskorsó. Amikor Iker át akart lépni rajta, véletlenül vállon rúgta.

− Nahát, te vagy az! Furán nézel ki. De mondd csak, a nyakad… Azt hinné az ember, hogy véres. Téged aztán jól elintéztek!

− Csak egy baleset. Iker olajos-mézes borogatást tett a nyakára.

Page 317: Az Elet Faja - Christian Jacq

317

− Hogy történt? – Ahogy a balesetek történni szoktak. Bocsáss meg, aludnom kell. Iker bizonyos volt benne, hogy a fáraó küldte a gyilkost, így akart meg-

szabadulni tőle. Vagy az elöljáró, vagy Heremszaf tájékoztathatta arról, hogy ő Kahunban van, és az uralkodó nem tűrhette, hogy életben maradjon valaki, aki megvádolhatná, aki elszánta magát, hogy rábizonyítsa alávaló-ságát.

Szekari friss tejjel és meleg, babbal töltött pitével kínálta. − Mielőtt felébredtél, jártam egyet a negyedben. Egy csatornában isme-

retlen holttestet találtak a városfalakon kívül, amin a férgek már megkezd-ték a lakomájukat.

Iker csak hallgatott. − Jól tennéd, ha egy kendővel eltakarnád a sebedet, nem gondolod?

Majd azt mondod, hogy fáj a torkod. Az írnok megfogadta Szekari tanácsát, és elindult a könyvtárba. A fazekas nem dolgozott a korongjánál, a kemencében nem égett a tűz. Iker kikérdezte a szomszédságot. Egy péktől megtudta, hogy a fazekas

visszatért északra a családjához, és hogy hamarosan egy másik ember veszi át a műhelyét.

A hallottak megerősítették Ikert meggyőződésében.

− Biztos vagy abban, hogy nem követtek? − Óvatos vagyok − jelentette ki Bina. − És te? − Tudom, hogy senkiben sem szabad megbíznom. − Még bennem sem? − Te más vagy: te a szövetségesem vagy. Az ázsiai lány legszívesebben ugrált volna örömében. − Akkor hajlandó vagy segíteni nekem? − A zsarnok nem hagy számomra más választást. Az egyik hóhéra megpró-bált megölni. És a te egyik barátod mentett meg, ugye?

− Igen, persze − felelte Bina sietősen. − Látod, vigyázunk rád. Az ázsiai lány zavarban volt. Nem tudta, hogy ki támadt Ikerre, de azt

sem, hogy ki védte meg. − Döntöttem − jelentette ki a fiatalember −, és van egy meglepetésem a

számodra.

Page 318: Az Elet Faja - Christian Jacq

318

Megmutatta neki a késnyelet, amelyre a Sebesjárású neve volt vésve. Ezúttal volt rajta egy hosszú, kétélű penge is.

− Itt a fegyver, amellyel megölöm majd Szeszósztrisz fáraót, a vérszom-jas szörnyeteget, a hazám elnyomóját.

Page 319: Az Elet Faja - Christian Jacq

319

61

− Készen állok − jelentette a királynak Neszmontu tábornok. − Amint kiad-ja a parancsot, megindítjuk a támadást a folyó felől és a sivatagból. Bekerít-jük Khnumhotep milicistáit: ha meglepjük őket, biztos a gyors győzelem.

− Ne bízzuk el magunkat! − figyelmeztetett Szehotep. – Tudjuk róluk, hogy vadállatként fognak küzdeni. Hogyha bármi is kiszivárog a tervünk-ből, tudni fogják, hogyan fogadjanak minket! És ha túl nagyok lesznek a veszteségek, vissza kell majd vonulnunk.

− Ezért kell késlekedés nélkül megindítanunk a támadást − tartott ki vé-leménye mellett Neszmontu. − Minden egyes nappal kétségesebbé válik a hadművelet eredménye.

− Tudom − ismerte be Szeszósztrisz −, de mégis meg kell várnom Szenankh nagy kincstárnok visszatértét. Talán olyan hírekkel érkezik, ame-lyek megváltoztatják az események menetét.

Az uralkodó felállt, jelezve, hogy a szűk tanács ülését berekeszti. Senki sem volt olyan tiszteletlen, hogy szólásra emelkedjen ezután, és az öreg tá-bornok dohogva tért vissza a szállására. Amint alkalma nyílik rá, megpró-bálja meggyőzni Szeszósztriszt, hogy vizsgálja felül a döntését, és a lehető leghamarabb cselekedjen.

Neszmontu, mint mindenütt, itt is a laktanya egyik szobájába költözött be, hogy kapcsolatban legyen az embereivel. Fél füllel mindig figyelt a be-szélgetéseikre, szívesen hallotta a többé-kevésbé burkolt bírálatokat és til-takozásokat, mert így azután pótolhatta a hiányosságokat. Úgy tartotta, hogy a katonák nem szenvedhetnek hiányt semmiben, különben elvész a harci kedvük. Az a katona, akit jól ellátnak, jó a szállása, jó a fizetsége és a feletteseit tiszteli, győzni tud.

A tiszti ebédlőbe belépve Neszmontu azonnal érezte, hogy feszült a hangulat.

− Tábornok, nincs sör, és nem érkezett meg a szárított hal − közölte a szárnysegédje.

− Hívattad már az intézőt? − Hát itt a baj: az intéző eltűnt. − Őt, ugye, Dzsehuti kormányzó nevezte ki? − Igen.

Page 320: Az Elet Faja - Christian Jacq

320

− Értesítsd azonnal Dzsehutit, kerestesse meg az intézőt! Kérd meg arra is, hogy azonnal lásson el minket a hiányzó élelemmel! És még valami: a tisztek ne egyenek semmit abból, amit ez az intéző szállított!

− Gondolja, hogy… − Egy árulótól minden kitelik.

Khnumhotep roston sült halat, marhabordát, olívaolajas padlizsánt, kecske-sajtot és néhány süteményt evett ebédre, az egészet meglocsolva egy jó, Szeszósztrisz első évéből való vörösborral, majd felkereste épülőfélben lé-vő örök lakhelyét, amelynek minden egyes részletét szerette maga ellen-őrizni.

Egy tehetséges festő éppen egy akáciafán ülő, színpompás madarat fes-tett. A remekmű láttán a testes kormányzó könnyekig meghatódott. Lenyű-gözte a rajz könnyedsége, ragyogóan meleg színei, az öröm, ami ebből a paradicsomi látomásból áradt. Három kutyája a gazdával együtt gyönyör-ködött a festő legújabb remekművében.

Khnumhotep legszívesebben egész délután nézte volna, ahogy a zseniá-lis művész dolgozik, de milíciájának parancsnoka hosszas tétovázás után úgy döntött, hogy muszáj háborgatnia a kormányzó nyugalmát.

− Nagyuram, azt hiszem, hogy meg kell hallgatnia egy utazót, akit most tartóztattunk le.

− Ne zavarj most ezzel, hallgasd ki magad! − Én már megtettem, de a vallomása közvetlenül önre tartozik. Khnumhotep kíváncsian követte a tisztet az őrszobáig, ahol a gyanúsí-

tottat fogva tartották. − Ki vagy és honnan jössz? − A Nyúl tartomány főkaszárnyájának intézője voltam, és azért jöttem,

hogy figyelmeztessem önt. − Bolondnak nézel? − kérdezte Khnumhotep, s szeme haragosan villant. − Hinnie kell nekem, nagyuram! Szeszósztrisz fáraó meghódított min-

den tartományt, amely szemben állt vele, kivéve az önét. Még Dzsehuti is behódolt neki.

− Dzsehuti? Te tréfálsz! − Esküszöm, hogy nem. Khnumhotep leült egy kisszékre, amely majdnem összeroppant a nagy

Page 321: Az Elet Faja - Christian Jacq

321

súly alatt, és az intéző szemébe nézett. − Ne próbálj becsapni, mert a saját kezemmel töröm össze a koponyá-

dat! − Nem hazudok, nagyuram! Szeszósztrisz Khemenuban van a vezérka-

rával, Dzsehuti pedig a hűbérese lett. − Ki a vezértábornok? − Neszmontu. − A vén zsivány… félelmetes, mint egy kobra! Hát Dzsehuti milíciája? − Neki engedelmeskedik, mint a fáraóhoz csatlakozott többi tartomány

milíciája is. De még csak most jön a legfontosabb: Szeszósztrisz elhatároz-ta, hogy megtámadja önt.

− Megtámad engem? − Ez az igazság, esküszöm! Khnumhotep felállt, felkapta a kisszéket és ripityára törte. A katonák a

falhoz lapultak, félve attól, hogy rajtuk tölti ki a mérgét. A kormányzó taj-tékzott, mint egy felbőszült bika, és hordszékvivőire rá se hederítve, gyalog tért vissza palotájába.

Tesat asszony, látva, hogy a kormányzó olyan dühös, mint tízévente csak egyszer, inkább úgy döntött, majd később nyújtja be neki az elkészült hivatalos iratokat.

− Ilyet tesz velem! El akarja foglalni a területemet! A királynak elment az esze! De majd én kijózanítom!

− Szerintem Szeszósztrisz pontosan tudja, mit akar, és az elhatározása megingathatatlan.

Egyedül Tesat asszony mert így beszélni Khnumhoteppel. A kormányzó nem is válaszolt semmit a szavaira, úgy tett, mintha meg se hallotta volna ezt a megjegyzést, és bevonult a kellemesen hűvös fogadóterembe.

Pohárnoka azonnal hozott neki sört, majd nesztelenül távozott. Tesat asszony megállt a terem egyik sarkában. A kormányzó leült tekintélyes ka-rosszékébe, és megsimogatta két szukáját, amelyek örömmel telepedtek a térdére, miközben a kan a lábánál őrködött.

− Azt mondta: Szeszósztrisz pontosan tudja, mit akar? Maga szerint mit?

− Egész Egyiptom felett akar uralkodni, elpusztítva az utolsó lázadót, aki mostanra magára maradt. Szeszósztrisz tudta, hogy az ellenségei képte-

Page 322: Az Elet Faja - Christian Jacq

322

lenek szövetkezni egymással, és egyenként elbánt velük. − Ha azt hiszi, hogy a lába elé borulok, akkor nagyot téved! − Mégis ez lenne a legjobb megoldás − vélte Tesat asszony. − A király

erőfölényben van. − Abban lett volna, hogyha meglepetésként ér a támadása! De már tu-

dok a tervéről, ezzel az erőviszonyok kiegyenlítődtek. Van esélyem a győ-zelemre.

− Gondolt arra, hogy hányan halnának meg a harcokban? − Ez a tartomány emberöltők óta a családomé, nem fogom átengedni

senkinek! De elég a beszédből, Tesat asszony! Megyek és előkészítek a hó-dítónak egy szép fogadtatást! Sok halott lesz, és főleg az ő oldalán! Végül ő is azt fogja tenni, amit mindenki, aki megpróbálta elvenni tőlem a javaimat: meg fog hátrálni.

A fáraó, jóllehet figyelmesen meghallgatta Neszmontu érveit, mégis hajlít-hatatlan maradt. A tábornok csalódottan folytatta a sereg felkészítését a tá-madásra. Amikor megtudta a rossz hírt, azonnal elmondta Szeszósztrisznak.

− Látták az árulót, ahogy átlépte a tartomány határát, és átment az Antilop tartományba. A helyzet világos: figyelmeztette Khnumhotepet. Tehát már nem számíthatunk a váratlan rajtaütés hatására. Minél később támadunk, an-nál jobban megerősítheti az ellenség a védelmét, és annál véresebb és bizony-talanabb kimenetelű lesz a csata. Vereség esetén oda az ön tekintélye, és a tartományi kormányzók ismét függetlenedni fognak. Bocsássa meg a szóki-mondásomat, fenség, de nem tudom elviselni a vereség gondolatát!

− Milyen csapdát állíthat Khnumhotep? − Hagyományosat és ördögit. − Akkor hát, tábornok, alkalmazkodj a helyzethez, és próbáld kijátszani

a csapdákat! Neszmontu lelkesen nekilátott a feladatnak. Az ádáz lerohanás helyett

taktikai összecsapásra kell felkészülni. Akkor pedig az ő tapasztalatai döntő súllyal esnek a latba.

Szenankh kimerülten érkezett meg Khemenuba a kíséretével. A nagy kincs-tárnok lesoványodott, de csak azután evett egy keveset, miután tájékoztatta a fáraót körutazása eredményeiről.

Page 323: Az Elet Faja - Christian Jacq

323

A rendszerint derűs, nagy munkabírású embert ritkán lehetett ilyen ko-mornak látni, Szeszósztrisz tehát azonnal tudta, hogy rossz híreket hozott.

− Küldettem a Kopasznak egy-egy mintát a templomi kincstárakban őr-zött aranyból, fenség. Egyik sem gyógyította meg az akáciát.

Szeszósztrisz már tudta, hogy az az arany, amelyet Abüdoszban Ozirisz misztériumának legutóbbi bemutatásakor használtak, szintén hatástalannak bizonyult. Megrontották, demagnetizálódott, elveszítette energiáját, értékte-len fémdarab volt csupán.

A démoni lény Egyiptom szellemi központjára törve a legveszélyesebb támadást indította meg.

Az uralkodó korábban remélte, hogy Szenankh megtalálja a gyógyító aranyat, és hamarosan jelentheti új hűbéreseinek az akácia teljes felépülé-sét. Akkor minden hátsó gondolat nélkül mellé állnának, olyan erős hadse-reget alkotva, hogy azzal szemben Khnumhotep talán megadta volna ma-gát.

− Hozzáteszem − folytatta a nagy kincstárnok −, hogy templomaink aranytartalékai nagyon leapadtak. Néhány helyen még egy uncia sincs a drága fémből. A tartományi kormányzók miatt a bányák művelése abbama-radt. De elképzelhető, hogy valamelyikük jelentős készleteket halmozott fel a saját személyes használatára.

− Khnumhotep? − Gyakran emlegetik a nevét vádlón, de semmi bizonyítékom nincs a

bűnösségére. A fáraó összehívta tanácsát, amelybe ismét meghívták Dzsehutit és

Szepi tábornokot. Neszmontu arra számított, hogy szabályos hadüzenet hangzik majd el a

lázadó Khnumhotep ellen. − A közeli jövőnk a te szavadon múlik, Dzsehuti. − Nekem csak egy szavam van, fenség. Elismertem önt, mint Felső- és

Alsó-Egyiptom királyát, a Nyúl tartomány immár az ön fennhatósága alatt áll.

− Úgy látszik, nem kerülhetjük el az összecsapást Khnumhoteppal. Mie-lőtt a harc elkezdődne, van tehát egy szent feladat, amit el kell végeznem, és Szepi tábornoknak és Neszmontu tábornoknak el kell kísérniük engem. Ezért bízom rád a Khemenuban állomásozó csapatok parancsnokságát.

Page 324: Az Elet Faja - Christian Jacq

324

Neszmontu alig bírt uralkodni magán. Egy volt ellenségre bízni az em-bereit? Kész őrület!

− Mik a parancsai, fenség? − kérdezte Dzsehuti. − Míg vissza nem térek, elhelyezed a csapatokat a tartomány határain,

hogy vissza tudjanak verni egy esetleges támadást, bár nem hiszem, hogy támadást indítanának ellenünk. Ha mégis, érd be annyival, hogy visszave-red Khnumhotepet!

− Úgy lesz, ahogy kívánja. Az uralkodó végignézett a tanács többi tagján. − Mi azonnal indulunk Abüdoszba.

Page 325: Az Elet Faja - Christian Jacq

325

62

A Kopasz és a fáraó az akáciához mentek. − Szó szerint betartottuk az utasításait, fenség. − A többi papnak mi a véleménye? − Annyira tanácstalanok, hogy inkább csak a napi kötelező teendőikkel foglalatoskodnak. Már csak néhány banális mondatot váltunk, mindenki hallgatásba burkolózik.

A nagy fa, amely misztériumában az eget, a földet és a föld alatti világot egyesíti, küzdött a pusztulás ellen. Még jelen volt benne Ozirisz, de vajon a fa mennyi ideig tudja még az ősóceánba ereszteni a gyökereit, hogy onnan merítse a túléléshez szükséges energiát?

− Találtál valamilyen gyógymódot a régi szövegekben? − Sajnos még nem, fenség. De most már segítségem is van a kutatásban,

és nem veszítem el a reményt. Hűs szél fújt a szent fára. A túlvilág kapuja lassan visszazárult. Szobek, a Védelmező kíséretében Szeszósztrisz meglátogatta az építke-

zést, ahol a számos váratlan esemény ellenére szépen haladt a munka. A Hathor papnők közreműködésének köszönhetően egyre kevesebb baleset történt, a szerszámok már nem törtek össze folyton-folyvást. A munkaveze-tő beismerte, hogy még mindig vannak nehéz napjaik, de az építők elszán-tan dolgoznak. Tudatában vannak annak, hogy valódi háborút vívnak a sö-tét erők ellen, és minden elhelyezett kő egy-egy újabb győzelmet jelent.

A fáraó látogatása lelket öntött beléjük. Megbizonyosodva támogatásá-ról, az építők megesküdtek, hogy bármilyen csapás érje őket, nem adják fel a küzdelmet.

− Készítsd el az Aranykört! − parancsolta Szeszósztrisz a Kopasznak. Ozirisz templomának egyik termében négy áldozati asztalt helyeztek el

a világ négy égtája szerint. Az áldozati asztal hieroglifikus jele, hotep, bé-két, teljességet, derűt jelentett, és e fogalmak jellemezték az abüdoszi Aranykör misszióját, amelynek tagjai mind azon töprengtek ezekben a vészterhes időkben, hogy vajon tényleg képesek-e betölteni feladatukat.

A fáraó és a királyné a keleti oldalon ült. Velük szemben, nyugaton a Kopasz és Szepi tábornok. Délen Szehotep pecséthordozó és Neszmontu tábornok. Északon Szenankh nagy kincstárnok.

Page 326: Az Elet Faja - Christian Jacq

326

− A rábízott feladat miatt egyikünk hiányzik − mondta az uralkodó. − Természetesen tájékoztatni fogjuk a döntéseinkről.

Az Aranykör minden tagja beavatott volt Ozirisz nagy misztériumaiba. Elpusztíthatatlan szálak szövődtek közöttük. Teljes titoktartás kötelezte őket, mint elődeiket is, életüket annak szentelték, hogy biztosítsák Egyip-tom nagyságát és boldogságát, és ez az oziriszi beavatás pontos átadásán nyugodott.

Itt szembenéztek a halállal. Itt, mint kijelenti egy szöveg, amelyet az Óbirodalom királyi piramisaiba véstek, megölték a halált. Az Abüdoszi Aranykör tartotta fenn a Két Föld természetfölötti dimenzióját, azét a föl-dét, ahol a Tudás népe élt.

− Hogyha az akácia elpusztul, a misztériumokat nem mutathatják be többé. A nedv, ami Egyiptom nagy testében áramlik, elapad, az ég és a föld házassága felbomlik. Ezért kell szakadatlanul keresnünk a rontás okát, ame-lyet valószínűleg Khnumhotep kormányzó hozott rá.

− Még kételkedik benne, fenség? − kérdezte Neszmontu tábornok. − A többiek ártatlansága bebizonyosodott, tehát már csak ő marad!

− A saját szájából szeretném hallani azt, hogy mi vitte rá erre az alávaló bűntettre. Ebben a tragikus és vészterhes időszakban az ország egysége még fontosabb, mint valaha. A megosztottság nagyon meggyengített min-ket, ez az egyik oka annak, hogy a gonosz erő elérhette Ozirisz fáját, az övét, akinek kozmikus teste az égi és földi tartományok egyesülése.

− Az Abüdoszban kiejtett hatalmas varázsigék még mindig kedvező visszhangra találnak az istenségeknél – jelentette ki a Kopasz −, és az örö-kös papok testülete pontosan végzi feladatait.

− És hogyha valamelyik pap cinkosa a bűnözőnek? – vetette fel Szenankh.

− Ezt a feltevést nem zárhatjuk ki − mondta sajnálkozva a Kopasz −, de semmi sem erősíti meg.

− Bocsássa meg a kérdést, fenség − mondta Szehotep jelentőségteljesen −, de fel kell tennem. Hogyha fenséged meghal a Khnumhoteppel vívott csatában, ki lesz az utóda a trónon?

− A királyné lesz a régens, és azok fogják kijelölni az új uralkodót, akik

Ezt a remek kifejezést az egyik olvasómnak, A. Ingrid kisasszonynak köszön-hetem. Köszönet érte.

Page 327: Az Elet Faja - Christian Jacq

327

életben maradnak közülünk. Egy a fontos: meg kell találnunk a módját an-nak, hogy meggyógyítsuk az akáciát. Minden erőnkkel folytatnunk kell a kutatást.

− A sivatagi expedíció szervezése, a kőfejtők elérése és a megmentő fém elhozása sok időbe telik − vélte Szepi tábornok. − Nem is beszélve a veszélyekről.

− Mindegyikünknek emberfeletti feladatot kell teljesítenie − ismerte el Szeszósztrisz. − De esküdjünk meg, hogy bármilyen veszély vár is ránk, bármekkora nehézségekkel kell is szembenéznünk, nem adjuk fel a küz-delmet!

Mindenki megesküdött erre. − Elérkezett az óra, hogy tanítványunkat továbbvezessük a misztériu-

mok útján − jelentette ki a királyné. − Ő még nem készült fel arra, hogy be-lépjen az utolsó ajtón. Képzését veszélyes, és egyben hiábavaló is lenne si-ettetnünk. Mégis meg kell próbálnia egy újabb lépést tenni az Aranykör felé.

A fiatal papnő meghajolt a fáraó előtt. − Kövess engem! Fekete éjszaka volt már, amikor beléptek a fáklyákkal megvilágított szen-télybe. A szentély közepén álló ereklyetartó négy, egymásnak hátat fordító oroszlánból állt. Az általuk alkotott üregből egy nyél magasodott ki, tetejét lepel fedte.

− Íme a tiszteletre méltó oszlop, amely megjelent az élet kezdetén − árulta el az uralkodó. − Benne magasodott fel Ozirisz, a semmi legyőzője. Őt, aki Ige és Szellem, megtámadták, megölték és feldarabolták. De néhány élő beavatásával lehetővé tette, hogy azok összegyűjtsék a valóság szétszórt részeit, és feltámasszák a kozmikus lényt, amelyből Egyiptom minden reg-gel újjászületik. Nincs fontosabb tudomány ennél, és neked ismerned kell majd minden oldalát. Képes leszel-e meglátni azt, ami rejtve van?

A papnő az ereklyetartót nézte. Tudta, hogy nem maradhat tétlen. Meg-fordult a fejében a gondolat, hogy levegye a leplet, s megnézze, mi van a nyél tetején, az ösztöne mégis megtiltotta, hogy ilyen szentségtörést hajtson végre.

Biztosan az oroszlánokhoz kell fordulnia, a négy, perzselő tekintetű őr-höz.

Egymás után a vadak elé lépett. Azok kinyitották előtte a tér és az idő

Page 328: Az Elet Faja - Christian Jacq

328

ajtaját, végeláthatatlan tájakra vezették, szentélyek, dombok, arany búza-mezők, csatornák és tündérmesébe illő kertek közé. Azután két utat látott meg, egy vízit és egy szárazföldit. Az utak egy tűzkörhöz vezettek, amely-nek közepén lepecsételt edény állt.

A látomás elhalványult, és a fiatal papnő ismét az ereklyetartót látta ma-ga előtt.

− Láttad a titkot − állapította meg a király. − Kívánod folytatni ezt az utat?

− Kívánom, fenség. − Ha az istenek megengedik neked egy nap, hogy odaérj a lepecsételt

edényhez, és meglásd, mi van benne, nem e világi örömöt fogsz megismer-ni. De előbb még félelmetes megpróbáltatások várnak rád. Embert próbáló és kegyetlen megpróbáltatások, sokkal nehezebbek, mint amelyeken a ko-rábbi beavatottaknak kellett keresztülmenniük, mert sosem voltunk még ilyen veszélyben. Most még időben vagyunk, most még meghátrálhatsz. A döntésed legyen nagyon tudatos! Fiatal vagy, de viselkedj éretten, és ne be-csüld túl az erődet! A víz útja elpusztítja az élőt, a föld útja felfalja, a tűz-kör áthatolhatatlan. Hogyha vállalkozol a próbára, a legnehezebb pillana-tokban egyedül leszel, aggodalom és kétség gyötör majd.

− Hiszen az emberi boldogság mulandó, ugye, fenség? Egy olyan öröm-ről beszélt, amely nem erről a világról való. Én erre vágyom. Hogyha a hibá-im megakadályoznak abban, hogy átéljem, egyedül én leszek a felelős érte.

− Íme a fegyver, amellyel elháríthatod a balsors néhány csapását − mondta Szeszósztrisz, és egy kicsiny elefántcsont jogart adott a lánynak.

− Heka, a fényből született varázslat a neve. Benne írva van az Ige, ami erőt ad. Ő, magában, egy olyan villámló szó, hogy csak jó okkal használha-tod. Ez a jogar az első dinasztia egyik fáraójáé volt, a Skorpióé. Ő itt nyug-szik, miután sorsát Oziriszéval összekötötte. Amióta Egyiptom az istenek szeretett földje, az Abüdoszi Aranykör bebizonyította, hogy a halál nem visszafordíthatatlan. De az akácia sorvad, a túlvilág kapuja visszazárul. Hogyha nem sikerül nyitva tartanunk, akkor maga az élet hagy el minket.

Szívére helyezve a jogart a papnő tudta, hogy nem fog meghátrálni. Meglepte, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban gondolatai az ifjú írnok felé szálltak, aki egyre gyakrabban tette nyugtalanná éjszakáit. Szemrehá-nyást tett magának ezért a gyengeségért, és arra gondolt, hogy talán ez is

Page 329: Az Elet Faja - Christian Jacq

329

csak egy jel, amely azt mutatja, milyen veszélyes lesz az útja. De nem számítanak a tökéletlenségei és a belső ellenségei! Jobb, ha

megismeri őket, és szüntelenül harcol ellenük. Úgy tűnt, hogy nem gyengí-tik meg Iker iránti érzelmei, és nem is térítik el a céljától. Pedig a bölcsek azt tanítják, hogy az emberi szenvedélyek tévelygéshez és reménytelenség-hez vezetnek, ami igen távol áll az égi örömtől!

Túl sok érzelem dúlt a lelkében ahhoz, hogy teljesen józanul átgondol-hatott volna mindent. A jogart úgy szorította, mint egy kormányrudat, ahogy a fáraóval együtt kilépett az ereklyetartó szentélyéből.

− Bemutatom a hajnali szertartásokat − mondta a fáraó −, és Máátnak adom Máátot. Legyen a te utad egyenes!

Magára maradva Ozirisz templomának terén, a lány végignézte az új nap születését. A fáraó ismét legyőzte a sötétséget.

Hogyha az akácia elsorvad, a nap csillaga nem lesz egyéb perzselő ko-rongnál, ami felégeti az egész természetet.

A papnő mégis derűsen szemlélte, mint oszlik az éjszaka sötétje, mely-ben élete új távlatokat nyert, és arcát a hajnal első sugarai felé fordította, a hajnal felé, amelyből nem hiányzott a remény.

A Kopasszal hamarosan vizet és tejet önt az élet fájának tövéhez, mi-közben Abüdosz szent földjét elárasztja a fény.

Page 330: Az Elet Faja - Christian Jacq

330

Európa Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó Osztovits Levente igazgató

Tördelte a Kopf Bt. Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt. Felelős vezető György Géza vezérigazgató

Készült Debrecenben, 2005-ben Szerkesztette Petrikovits Julianna

Felelős szerkesztő Barna Imre

A sorozatot Kállay Judit tervezte Készült 26,04 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 07 7845 9