Az egyiptomi művészet

korszakai

• Predinasztikus korszak (i.e. IV-III. évezred)

• Óbirodalom (i.e. III-II. évezred)

• Első átmeneti kor

• Középbirodalom (i.e. 2000-1700)

• Második átmeneti kor (hükszoszok kora)

• Újbirodalom (i.e. 1580-1000)

• Késői birodalom (i.e. 1000-252)

Egyiptom térképe a városokkal

Általános jellemzők

• Az egyiptomi művészet első olvasatra változatlannak tűnik 3000

éves története alatt. Ennek a szigorú művészi formának az előidé-

zője az a természeti környezet, ami a Nílus megtermékenyítő ára-

dásától teszi függővé az életet az emberek számára. Ez a rendsze-

res ismétlődés, ami az idők kezdete óta létezett, ösztönözte a mű-

vészetet is az egyetemes rend állandóságának kifejezésére.

• Minden egyiptomi alkotás vallási tartalmat hordoz, amelyet a világot

irányító isteni erőknek rendeltek alá. A művészet a természetet, mint

az istenek alkotását, azok létezésének bizonyítékát, a művészi ihlet

forrásának tekinti.

• A művészi önkifejezés ismeretlen volt számukra, a művész nem volt

más, mint szakértő kézműves. Tudásukat a szigorú ábrázolási rend-

szernek vetették alá, amik már a predinasztikus korban kialakultak.

A műtárgy nem reprodukciója vagy utánzata a valóságnak, hanem

közvetítő vagy védő szerepe van a halottkultuszban.

Az egyiptomi térábrázolás

• Az egyiptomi térábrázolás nem ismeri a perspektívát. Egyrészt a

tárgyakat és tereket a kép síkjába forgatták, hogy a teljes kiterjedé-

sük láthatóvá váljon.

Halastavat és kertet

ábrázoló falfestmény

i.e. 1350

(London, British Museum)

Az egyiptomi térábrázolásUgyanez a szabály, a nagy felületek törvénye vonatkozik az ember és

állatfigurák ábrázolására is. Az emberalak részeit a legjellemzőbb

IV Thotmesz istenekkel

(részlet)

ie 1390 k

nézetből ábrázolják: a fejet profilból, a szeme-

ket, szemöldököt és a vállakat szemből. A tör-

zset félprofilból, a lábakat pedig teljes oldalné-

zetből mutatják meg. Ez az ellentmondásos áb-

rázolásmód teszi annyira szuggesztívvé és

tipikussá az egyiptomi festményeket. A férfi

színe förös, a nőé világosabb, sárgás. Az

alakok magassága hierarchikus, a

legfontosabb figura a legmagasabb. Ha

csoportban vagy mozgás közben ábrázolják az

alakokat, akkor a művész nagyobb

szabadságot élvez, mert itt elsősorban a

mozgás dinamizmusának a megragadása volt

a mérvadó.

Az egyiptomi térábrázolás

Összetett jeleneteknél a kép síkját vízszintes sávokra osztják, ezzel

párhuzamosságot érzékeltetnek térben és időben is.

Paraszti élet jelenetei

Az egyiptomi művészet arányrendszere

• Az egyiptomi művészetben megfigyelhető stilisztikai egység kulcsa

a szigorú arányrendszer. Az építészetben és az emberalakoknál is

gyakori a 11:14-es aránypár. Az emberi alak volt a képeken

mindenmásnak is a mértéke.

• Álló helyzetben való ábrázolásnál 18 egység volt a magasság, a

11.-nél volt a köldök, az élet jele. A szélesség 9 és 11 egység között

váltakozott. A trónon ülő figura magassága 14 egységnek felelt meg.

Az utolsó négyzetrács nem a figura magasságát jelöli hanem a

hajas fejbőr kezdetét, a fejfedők, koronák ugyanis nehezítették a

magasság meghatározását.

• A befejezetlenül maradt sírok falain megfigyelhető a vonalhálós

technikák alkalmazása. A kézművesek először a vonalhálót rajzolták

fel, s csak ezt követően kerültek fel az alakok. Vörös festékbe

mártott ecsettel vázolták fel az alakokat és hieroglifákat, majd

ezután a munkát irányító elöljárómester fekete tintával kijavítja a

szükséges részleteket, hogy a kompozíció harmonikussá váljék.

Az egyiptomi művészetben

használt arányrendszer

vonalhálós vázlata

Az egyiptomi vallás

• Az ókori egyiptomi felfogás szerint az isteni eredet mindenütt jelen

van a világban. Minden istenségnek megvan a szerepe a világ

működésében, az élet minden apró jelenségének megvan a maga

istene. Az istenek sokasága a világot felépítő elemek sokféleségét

szimbolizálja.

• Minden istennek saját szimbóluma és jelképe van, mely alapján

könnyen azonosíthatjuk őket. Némelyikhez több alak is tartozhat. Az

istenek félig ember félig állat alakban jelennek meg.

Ábrázolásmódjuk miatt titokzatosság övezi őket.

• Az újbirodalomban figyelhető meg a szinkretizmus jelensége,

amikor is több istenalak egybeolvad és továbbhordozza elődei

tulajdonságait. Ilyen például a teremtő, Amon és Ré, a napisten

eggyé válása, akiből Amon-Ré az istenek legfőbbike válik.

Ugyancsak megjelenésbeli sajátossága az isteneknek, hogy fejük

fölé odarajzolták a hieroglif jelüket is, amitől az a megidézésük

mágikus formulájává válik.

• Amon isten a világ teremtéséért és annak rendjének

fenntartásáért felelős. Az Újbirodalom idején főisten, Amon-Ré

vált belőle a napistennel való egyesülése során.

• Az állatok közül akár a kos, akár a lúd alakját is felöltheti, ezért

a „szárnyait verdeső” jelzővel is illették.

Amon isten

Anubisz képmása

egy ládikán

i.e. 1330

• Anubis a holtak szívének megmérője. Az istenek bírájának is

tartották. Nevéhez fűződik a halottak balzsamozásának

szertartása. A halott szívét a mérleg egyik serpenyőjébe

helyezi, a másikba Maat, az igazság istenének tollát teszi. Ha

szív nehezebbnek bizonyul az igazság tollánál, akkor egy

démon felfalja a szívet.

Ízisz térdén ülő Hórusz

• Ízisz a mágikus művészetek istennője. Ozirisz húga és egyben felesége.

Feje felett a nevét jelölő, trón formájú hieroglifa jelenik meg. Hathor

istennővel egyesülve azonban napkorong és bikaszarvak díszítik a fejét.

Fontos védelmező erőt is tulajdonítottak neki. Hórusz anyja. Tiszteletét

átvetté a görögök és rómaiak is. Egész Európa területén épültek

szentélyei, így Magyarországon is a Savariai Ízisz szentély (Iseum).

• Ozírisz a túlvilág istene, akit

mindig ember alakban, fehér

gyolcsszalagokba burkolt testtel

jelenítették meg. A hozzá társított

képi szimbólumok a pásztorbot és

a jogar, amelyek a királyi hatalom

jelvényei. Az isten bőre az

ábrázolásokon fekete vagy

zöldes, ami egyaránt utal a Nílus

termékeny iszapjára és az abból

újjáéledő növényzetre is.

Ozirisz alakja egy falfestményen

• Hórusz Ízisz és Ozírisz fia, akit sólyomfejű,

embertestű lényként szokás ábrázolni, legtöbbször

Felső- és Alsó-Egyiptom kettős koronájával a fején.

A fáraók személyében lényegében ő ölt testet.

Erősen kötődik a naphoz és a Mars bolygóhoz,

hiszen az uralkodónak fenségesnek kell lennie, s

rendelkeznie kell kormányzásra való képes-séggel,

valamint isteni fény által megvilágosodottnak kell

lennie.

A sólyomfejű Hórusz

• Széth jelképezi a káoszt és a világ fel-bomló

rendjét, erőszakot. Mindent ami a világ

harmóniájával ellentétes. Emberi testén

képzeletbeli állat fejét viseli. Arca csőrszerűen

megnyúlt, feje tetején fülek vagy szarvak lát-

hatók. A harmónia és káosz közti örökös

küzdelem szimbóluma.

Széth a káosz istene egy domborművön

..• Az isteni rend földön való meg-testesülését biztosító

istennő. Az istenek a világot a Maat által

megtestesített univerzális rend alapján alkották meg.

Általában nőalakban jelenik meg és ma-dártoll díszíti

a homlokát. Sok vallási jelenet ábrázolja a fáraót az

istennő jelképének tekintett tolláldozatként való

bemutatása közben.

Maatot ábrázoló féldombormű

• Nut az éjszakai égbolt istennője. Ívben

megfeszített nőalakként szokták

ábrázolni, amint éppen a Föld istene,

Geb fölé hajol. Testét gyakorta

csillagok borítják, s két napkorongot is

ábrázolnak vele együtt, egyiket a

szája, másikat a nemi szerve körül. A

hiedelem szerint ugyanis az istennő

nyeli le alkonyatkor a napot, majd az

éjszaka elteltével újra világra hozza.

Nut istennő ábrázolása

egy papirusztekercsen

A napkultusz

• Ré, Aton, Harahti – az egyiptomi kultúrában mindhárom elnevezés a

különleges tiszteletnek örvendő égitestet, a napot illették. A nap

jelentette az életet és szimbolizálta a földi élet feletti abszolút hatal-

mat. A termékeny mezőkön életet adott, a kopár sivatagban halált

okozott. Sólyom vagy kosfejű emberalakként ábrázolták, fején

napkoronggal.

• Az Újbirodalomban IV. Amenhotep bevezeti az egyistenhitet,

aminek központi alakja Aton, a napkorong lesz. Saját nevét

Ehnatonra változtatja.

Ábrázolásokon Aton gyakran napko-

rongként jelenik meg, melynek sugarai

kezekben végződnek, melyek felajánlják

az életet szimbolizáló ahn-keresztet.

Az egyiptomi halottkultusz• Az egyiptomiak hittek a túlvilági életben. Hitük szerint haláluk után Anubisz a holtak

istene megméri a szívüket, s igaznak bizonyulnak lelkük egyik része (Bá) a túlvilágon

Ozirisszal egyesül. Amennyiben szívük súlyosabb, mint a mérleg másik

serpenyőjében levő Maat tolla, szívüket egy démon falja fel. Anubisz alakját és

szerepét később Ozirisz váltotta fel.

Részlet a Halottak Könyvéböl

• Az egyiptomi hit szerint szintén Anubiszhoz kapcsolható a balzsamozás szertartása

is. A holttestet, miután belső szerveit eltávolították, balzsamozó anyaggal kezelték.

Ezután gyolcsszalagokkal tekerték be, majd a halotta maszk ráhelyezése után,

szarkofágba fektették. A sírépítmény és a sírmellékletek gazdagságát a halott,

életben betöltött jelentősége szabta meg.

Részlet a Halottak Könyvéböl ie 1300 k.

Az egyiptomi halottkultusz

• A halott lelke tulajdonképpen kétlényegű. Egy része

(Bá) a sikeres meg-mérettetés után elhagyja a

földet és Ozírisszal egyesül. A másik része (Ká)

viszont a földön marad és halottat ábrázoló

szoborba költözve átlényegíti azt, azonossá teszi a

halottal.

Az elhúnyt lelke (bá)

emberfejű madárként

elreppen ie 1250 k.

Hór Ka-szobra ie 1750 k

Kanópusz edények

• A balzsamozás folyamata során csupán egyetlen szervet, a szívet helyezik vissza a

testbe. A fontosabb szerveket: tüdő, gyomor, belek, máj a tettől elkülönítve,

speciálisan erre a célra készült fedeles vázákban, kanópusz edényekben tárolták.

Hórusz négy fia őrizte ezeket, őket szimbolizálták az edények alakjai is.

Imhotep kanópusz edényei ie 1900.

• Az usébti elnevezéssel illetett tárgyak valójában kis szolgaszob-rocskák, melyek

feladata, hogy varázserejük révén képesek legyenek gazdájuk helyett az istenek által

kirótt parancsokat végrehajtani. Az usébti szó jelentése: az, aki felelőséggel tartozik.

Usébti szobrocskák

Tutanhamon sírjából

ie 1330.Usébti

Az egyiptomi hieroglifák

• Az írás a Közel-Keleten alakult ki, az i.e. IV. évezredben. A Nílus

völgyében hieroglif írást használták. A hieroglifa szó jelentése szent

írás. Tulajdonképpen ideogrammák, mert jelentésük azonos az

általuk ábrázolt dolgokkal, illetve megfelelnek azok fonetikus

értékével. A sírokban elsősorban mágikus és dekoratív szerepük

volt. A fáraó nevét eleptikus forma keretezi, ezeket kartusnak

nevezzük. A közigazgatásban a jóval egyszerűbb démotikus és

hieratikus írást használták.

Sztélébe vésett hieroglifák

Predinasztikus időkaz egyiptomi királyok kora

Madárfejes kőtábla i.e. 3100.

Vadász-paletta, Predinasztikus kor

Narmer-paletta, i.e. 3000

Dzset sztéléja (kígyós sztélé), i.e. 2950

Tőr a protodinasztikus korból

AZ

EGYIPTOMI

ÓBIRODALOM

a piramisok kora

• A masztaba az egyiptomi előkelőségek temetkezési

helye volt. Föld- alatti sírkamrából és felszíni termekből

állt. A sírkamrába kútszerű járat vezetett, melyet a

temetési szertartás után lezártak. A sír mintegy

biztosítéka volt a túlvilági örök életnek. A halotti épületek

városokat, úgynevezett nekropoliszokat alkottak. A

holtak városa Memphistől nyugatra terült el.

Az egyiptomi halotti építészet

Mereruka masztabája

a szoborfülkével

és

áldozati asztallal

i.e. 2330

Domborművekkel

díszített álajtó a

masztabában

• A III. dinasztiabeli Dzsószer

fáraó uralkodása alatt i.e. 2650

körül Imhotep építészmester a

fáraó számára kizárólag kőből

épült sír-emlékkomplexumot

tervez. A fáraó nyughelye egy

150 000 négyzet-méternyi,

téglalap alapú területen épült

fel, magas kőfallal határolva.

Maga a síremlék egy 60 méter

magas többemeletes

masztaba, tulajdonképpen az

első piramis.

• A sírkomplexum további részei

a kultikus helyek és szentélyek

egész sora a piramistól keletre

fekszenek. Fából készült

épületek formáját imitálják.

Dzsószer fáraó síremlékének távlati rajza

Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa

• A piramis mellettii épületek funkciója különböző: szertartási termek,

raktárok és további sírok. A 10 méter magas falon teljes hosszában

derékszögű, függőleges vájatok vannak, amelyek az előző

korszakok vályogtéglából készült falait utánozzák. Tizennégy

álkapu, s csak egyetlen igazi található rajta, amin szűk folyosóra, a

körmeneti járatra jutunk. Ez egy háromhajós kannelúrás oszlo-

pokkal elválasztott terembe vezet. A központi hajó magasabb, mint

a két mellékhajó, így azon nyílásokat vághattak, hogy fény jusson a

helyiségbe. Ezt az elrendezést nevezzük hüposztil teremnek.

Dzsószer fáraó síremlékének fala, udvari kápolnája, oszlopsora, s hajdan fedett részei

Sznofru lépcsős piramisa

Sznofru tört piramisa

i.e. 2590

Sznofru vörös piramisa i.e. 2590

Kheopsz, Khephren

és

Mükerinosz piramisa

A gízai síregyüttes alaprajza

A piramis szerkezete

Kheopsz piramisa i.e. 2570

Khephren gízai piramisa

Mükerinosz (Menkauré) piramisa

Az egyiptomi szobrászat

• Az egyiptomi művészetben nem annyira a

külső hasonlóság puszta visszaadását tűzték

ki célul, hanem sokkal inkább egyfajta

átlénye-gült valóság megteremtésére

törekedtek. Vagyis azzal a szándék-kal

alkották meg, hogy helyettesítsék, pótolják a

személyt az örök-kévalóság számára.

• Az uralkodókról készült szobrokat azok

halotti templomában helyezték el. A modellt

általában élete virágában ábrázolták, a test

ennek köszönhetően kiegyensúlyozottságot,

egészséget, életerőt sugároz.

• A figurák helyzete statikusságot sugall, akkor

is ha valamilyen tevékenység közben

ábrázolják őket. Inkább az volt ezeknek a

szobroknak a célja, hogy bemutassa a

modell társadalomban betöltött szerepét.

Dzsószer szobra i.e. 2650

Khephren szobra i.e. 2540

Mükerinosz (Menkauré) hármas szobra

Rahotep herceg

és

Nofret hercegnő

Szeneb törpe családi szoborcsoportja

Írnok szobra

Tisztviselő szobra (A falusi bíró)

Szenbi kancellár szobra

Búzát őrlő szolga i.e. 2400