AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRAT A · (1833–1837) óta könyvek, cikkek és...

2012

. D

EC

EM

BER

A Z A N T R O P O Z Ó F I A É S A S Z O C I Á L I S É L E T F O L Y Ó I R A T A

15/4Antropozófia | „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény KözösségrõlVilághelyzet | Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...Szociális élet, hármas tagozódás | Andreas Delor: A szociális hármas tagozódásEuritmia | Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy valami más?

Szerkesztõi bevezetõ

Karácsonyi számunk antropozófia rovata ismét fel-idézi Európa árvájának, Kaspar Hausernek alakját.Elõzõleg ezoterikus jelentõségét helyeztük közép-pontba, most a való világban ellene zajló küzdelem-re térünk ki. Itt nem egy emberért, hanem a szellemigazságáért, az igazság szelleméért folytatott harcrólvan szó, mindannyiunkat érintõen. Küzdelem. A Keresztény Közösség képviselõivel be-szélgetve is többször fölmerült ez a fogalom. „Ak-kor válunk igazán emberré, ha szembenézünk a ki-hívásokkal, amelyek a valóságban egyre erõteljeseb-ben jelennek meg. Mert ez az emberlényünk mag-vát és egzisztenciáját érinti. Felismerjük-e a jelentõ-ségét annak, hogy szellemi lények vagyunk?”Kitekintve a világhelyzetre: ismét a harc. FolytatjukTerry Boardman írását az új világrendrõl, a kultúrákharcáról. A következõ Römmeler cikk kitágítja azeuróról alkotott képünket: létrejötte elõszobája egyegységes európai államnak:…”az euróval a pénzügyipolitika kikerül a politikusok hatókörébõl….A de-mokráciának pedig többé nem engednék meg, hogya piac útjait még valaha is keresztezze.” Gyógyítóerõként a hármas tagozódású szociális organizmustajánlja. Ugyanazt a szociális hármas tagozódást, amitAndreas Delor vehemens hangvételû cikke taglal.Hogyan függ össze a komolyzene és a könnyûzeneaz iparral és az állammal, miközben a feketék elsõbluesa az ültetvényeken abszolút spirituális magaslatvolt. A kommunizmusban az állam irányította a gaz-daságot és a szellemi életet, a kapitalizmusban agazdaság befolyásolja az államot és a szellemi életet.A gyógyító erõ: szabadság a szellemi életben, egyen-lõség a jog területén, és testvériség a gazdaságban.Ritkán szólunk az euritmiáról. Egy elõadás kapcsánszületett meg az írás, amely a beszéd, a nyelv, a ze-ne szerepét elemzi a felnövekvõ ember életében.„Az euritmia hármas felosztásban meghatározható,pedagógiai, gyógy- és színpadi ágakként…” Azelemzés ez utóbbiba tartozó konkrét esetet ismer-tet.Végezetül Ertsey Attila egy kis svájci atmoszférát va-rázsol elénk fénnyel és árnyékkal, a jóléti vasfüggönytúloldalára betekintve.

„De Isten jóságának nincs határa:Váltságul és eltörleni a bûntEgyszülött fiát küldte el nekünk.”

Antropozófia

1 Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek”igazságáért, 1828-tól máig

8 „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a KeresztényKözösségrõl

Világhelyzet

13 Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világ-rend II. rész

23 Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységesállam” létrehozásának tervszerû üzemanyaga

Szociális élet, hármas tagozódás

28 Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás

Euritmia

33 Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagyvalami más?

Szemlélõdések

37 Ertsey Attila: Svájc atmoszférája

Könyvismertetés

39 Johannes Tautz: W. J. Stein – Egy életrajz

40 Hirdetések

TARTALOMJEGYZÉK

12012/4

Antropozófia

Terry Boardman:Küzdelem az „Európa gyermek”igazságáért, 1828-tól máig

Kaspar Hauser, akit már életében elneveztek „Euró-pa gyermekének”, árvájának, 1974 óta fokozatosanismét a nyilvánosság világába lép: ebben az évbenmutatták be az elsõ filmet életérõl, melyet a híresnémet rendezõ, Werner Herzog készített (címe:Mindenki magáért, Isten mindenki ellen, angol címe:The Enigma of Kaspar Hauser). A film az ifjú „vad-ember” történetének lélektani feldolgozása volt,akit 1828. május 26-án, Pünkösdhétfõn találtakNürnberg utcáján, s akit titokzatos körülményekközött megöltek 1833 decemberében (a mellékeltfestmény a megtalálása pillanatában ábrázolja).Herzog filmje nem részletezi az esetet, inkább azártatlanságról szól, melyet elpusztít az értetlen,szívtelen, kegyetlen világ.

1993-ban egy másik film is megjelent Németor-szágban, amely az 1970-es évek óta végzett törté-neti kutatásokon alapult, beleértve Johannes Mayerantropozófus kutatásait, aki 1988-ban adta ki fon-tos könyvét, Lord Stanhope: Kaspar Hauser ellenfelecímmel (Lord Stanhope – Gegenspieler KasparHausers, Verlag Urachhaus, 1988). E második film aKaspar Hauser – bûntény a lélek ellen, és Peter Sehrrendezte. Öt díjat kapott Németországban, köztüka Legjobb Filmért járó Gold-díjat (1994), a LegjobbRendezés és Rendezõ díját, de sajnos nem terjedtel Európában (DVD-kiadásán ma sincs angol fe-lirat).1 A drámai és megindító film, melyben egy an-gol színész, Jeremy Clyde nyújt ragyogó alakítástLord Stanhope szerepében, nem vádolja a badeni

és bajor királyiházak egyes tag-jait (a Hoch-berg és Wittel-sbach családo-kat [ld. a badenicsaládfát a cikkvégén – a ford.])mint a fõ felelõ-söket azért,hogy KasparHausert, aki va-lójában a ba-deni trón jogosörököse volt,16 éven át el-zárva tartottákés aztán meg-ölették. Stanhope alakja olyan, amilyen volt, egyvégtelenül ravasz és álnok ügynök, aki azon igyeke-zett, hogy Kaspart lélektanilag megsemmisítse. Atörténeti kutatás szerint Stanhope gróf állítólagosindítéka a pénz volt. Pazarló apjától való elidegene-dése, aki gyakorlatilag elherdálta a családi vagyont,azt jelentette, hogy nem volt önálló anyagi bázisa.Ismertté vált, hogy Stanhope-ot mint titkos ügynö-köt a Kaspar Hauser-ügyben a második nagyher-cegné, szül. Luise von Geyer bárónõ szeretõje pén-zelte, Moritz von Haber karlsruhei bankár(Karlsruhe Baden fõvárosa). Végül, miután a 21éves Kaspar egyre tisztábban emlékezett és leírtaszármazását, az igazságtól való félelem túlságosankényelmetlenné vált a badeni hercegség számára,és már nem volt szükség Stanhope lélektani nyomá-sára, melyet eszközén, Johann Meyer ansbachi taní-tón keresztül alkalmazott: Kaspart egy ismeretlenleszúrta december 14-én, és három nappal késõbbmeghalt.

A Sehr-film németországi sikere és díjai 1994-bennem egy vákuumban születtek. Kaspar Hauser1833-as meggyilkolása és a Kaspar emlékének befe-ketítésére indított Stanhope-féle hadjáratA

kar

lsru

hei n

agyh

erce

gi p

alot

a

Kas

par

Hau

ser

2 2012/4

Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...

(1833–1837) óta könyvek, cikkek és tanulmányokezrei foglalkoztak az esettel. A badeni nagyherceg-ség egész idõ alatt hallgatott, és így tesz azóta is.Peter Sehr filmje után viszont csak két év telt el, ésmegérkezett egyfajta válasz a film felvetéseire, fel-éledt az érdeklõdés Kaspar Hauser iránt Németor-szágban. Megjelent egy cikk a Der Spiegel 1996. nov.25-i számában: Minden idõk legbájosabb thrillere cím-mel, és a lap sajtókonferenciáján – melyetAnsbachban tartottak, ahol Kaspart megölték – kétnappal korábban ismertették, hogy a DNS-vizsgálatmegoldotta a rejtélyt, ami Németországot 150 évignyugtalanította. Mint mondták, a modern genetikaegyszer s mindenkorra bebizonyította, hogy KasparHauser nem volt badeni trónörökös, ahogy sokansugalmazzák, s nem volt kapcsolatban a badeni her-cegi házzal; királyi származásának története valótlan,és a németeknek fel kell hagynia azzal, hogy higgye-nek benne. „A rejtély megoldódott, a történelmithriller, amely sokak képzeletét megmozgatta, most le-leplezõdött, hogy csupán a német romantika egyikmeséje... A mítosz, a megható, szívbemarkoló, nagyonnémet mysterium egy senkirõl, aki az uralkodóosztály-hoz tartozott volna – most szertefoszlott.”2

A kutatást komoly tudományos munkaként mutattákbe, melyet nemzetközileg megerõsítettek, s amely alegújabb genetikai elemzõ módszereken alapult:

„Az alsóruhán lévõ vérfoltból két mintát vettek, melye-ket független laboratóriumok vizsgáltak: a müncheniIgazságügyi Orvostani Intézet (Wolfgang Eisenmengervezetésével) és a birminghami Törvényszéki Tudomá-nyos Laboratórium (John Bark vezetésével).Mitokondriális [anyai] DNS-t különítettek el a vérfol-tokból, valamint Stephanie de Beauharnais [Kasparfeltételezett anyja] két élõ anyai leszármazottjánakvérmintáiból. A ruhadarabról származó vérminta DNS-e különbözött mindkét leszármazott DNS-étõl a hétmegerõsítõ vizsgálat során. Ez bizonyítja, hogy a vér-folt nem Stephanie de Beauharnais fiától származik.Így világossá válik, hogy Kaspar Hauser nem voltbadeni herceg.”3

A hírt gyorsan felkapta a média és a mértékadó tu-dományos testületek, és az interneten is terjedt. Akövetkezõ évben (1997) autóbalesetben meghaltDiana hercegnõ, és a média az õ esetében is gyor-san igyekezett meggyõzni a közvéleményt, hogynem kell érzelmeket és szellemi erõfeszítést paza-rolni a kacifántos és hamis „összeesküvés-elméle-tekre”. A kocsi vezetõje, Henri Paul vérének tudo-mányos elemzése „meggyõzõen” kimutatta, hogy„alkohol és drogok” hatása alatt állt a „szerencsét-len baleset” idején. Ügy lezárva; a média nagy részetovábblépett. De nyolc év múlva [e cikk 2006-banjelent meg elõször – a ford.] még mindig várjuk a hi-vatalos brit jelentést a „balesetrõl”, ami sokkal in-kább a kételyeket erõsíti meg. És az emberek el-kezdtek kérdéseket feltenni: „A vizsgált vérmintatényleg Henri Paulé volt?” Hasonlóképpen hitetlen-kedtek Németországban is: „honnan való az alsóru-ha?”, melynek vérfoltját elemezte a Spiegel-cikk? Ésmiért tudunk oly keveset a kutatás megrendelõirõlés pénzelõirõl?

1998-ban események sora zajlott a Kaspar Hauser-ügy körüli küzdelemmel kapcsolatban. A vezetõantropozófus Kaspar Hauser-kutatók egyike, PeterTradowsky kiadta könyvét: „Ismét gyaláznak és elta-posnak oly hosszú idõ után?” – Kaspar Hauser alakja ajelenkor szellemi küzdelmében, amelyben tárgyalja,hogy Hermann Pies és mások komoly történeti ku-tatásai túlmutatnak a kételyen, és megerõsítik, hogyKaspar Hauser valóban a nagyhercegné, StephanieBeauharnais, Napóleon Bonaparte fogadott lányá-nak fia volt; egy kétséges DNS-teszt ezen nem vál-toztat. Bírálta azokat az antropozófusokat, mint pl.Michael Klussmannt, akiket meggyõztek a tesztek,melyek nyilvánvalóan vitathatók. Klussmann egycikkben fejezte ki a kételyeit, mely a DasGoetheanum címû antropozófiai hetilapban jelentSt

epha

nie

de B

eauh

arna

is

32012/4


meg (1996. No. 38–39), Kaspar Hauser születése,titka és misztifikációja címmel.

Tradowsky könyvén kívül ugyancsak 1998-ban nap-világot látott a nagytekintélyû Springer kiadónálmegjelenõ szakfolyóiratban a genetikai eredmé-nyek összefoglalása (Weichhold-Bark-Korte-Eisenmenger-Sullivan: DNA analysis in the case ofKaspar Hauser, International Journal of LegalMedicine, 1998, Volume 111, Issue 6, pp 287–291).Ebben megemlítik, hogy a vizsgált ruhanemût „leg-valószínûbben” (most likely, höchstwahrscheinlich)Kaspar Hauser viselte a gyilkosság napján, s hogy„feltételezhetõen” Kaspar Hauseré a vérfolt (sus-pected bloodstain, vermutlichen Blutfleck). Komolyokunk van tehát arra, hogy kételkedjünk az alsóru-ha hitelessége felõl, ugyanúgy a tesztek lefolytatásá-nak körülményeivel kapcsolatban.4 A Der Spiegel el-zárkózott attól, hogy felfedje, ki pénzelte a geneti-kai vizsgálatokat.

Ugyancsak 1998-ban jelent meg egy Kaspar Hauser-kutató, Dr. Rudolf Biedermann részletes bírálata az1996-os Spiegel-tesztrõl.5 Dr. Biedermann kihívta a

Spiegel kiadóját, Stefan Austot és dr. Eisenmengert,az egyik vezetõ kutatót, hogy vitassák meg a teszttudományos állításait, de a felkértek elutasították.1998-ban nagy, kétévente megrendezésre kerülõKaspar Hauser-ünnepek kezdõdtek Ansbachban.Majd 2002 augusztusában a francia–német ARTE te-levíziós csatorna bemutatta dokumentumfilmjét[Kaspar Hauser, Das Rätsel seine Zeit, K. H., koránakrejtélye, Youtube-on is elérhetõ – a ford.], melybenbemutatták egy következõ, második DNS-teszteredményeit, amelyet prof. dr. Bernd Brinkmannvégzett el a Münsteri Egyetem Igazságügyi Orvosta-ni Intézetében (Institut für Rechtsmedizin,Münster). Hat mintát vett Kaspar Hauser hajmarad-ványából és a ruháin talált testsejtekbõl, melyekettöbbszörösen elemeztek, és az elsõ teszthez képestnagyon eltérõ eredmények születtek. A genetikaikód mind a hat mintában ugyanaz volt, és 95%-banmegegyezett az Astrid von Medingertõl, Stephaniede Beauharnais egyik leszármazottjától vett DNS-mintával:

Kaspar Hauser genetikai mintázata:AATCAACCC

Kas

par

Hau

ser

és a

bad

eni z

ähri

ng d

inas

ztia

csa

ládf

ája

4 2012/4


Astrid von Medinger genetikai mintázata:AATCACCCC

Dr. Brinkmann következtetése szerint: „Teljesen tu-dománytalan és téves jelenleg kizárni Kaspar Hausertmint lehetséges badeni trónörököst.”

A Spiegel visszaütött 2002. dec. 21-én (No. 52) egyrövid cikkel, mely a „Szõrözés” címet viselte, s azt ál-lítja, hogy Brinkmann kutatása „nevetséges”, míg a sa-ját 1996-os cikkük a Kaspar Hauser-rejtély „alapvetõvizsgálatát” jelentette. Dr. Eisenmengert idézték: „Azeredmények (dr. Brinkmanné) ellentmondásosak és ér-téktelenek.” [A kontrollvizsgálat is az mtDNS-vizs-gálatra terjedt ki, de vizsgálni kellene az apai, Y-DNS-sorozatot is – a ford.]. A felületes fricskán túl a Der Spiegel azóta sem hallatott egy szót sem az ügyben.Sajnos dr. Brinkmann és a 2002-es dokumentumfilmetkészítõ Caligari GmbH „jogi okokra” hivatkozva nemadták ki a 2002-es tesztrõl szóló jelentést. Követke-zésképpen, a tényleges kontrolldokumentum hiányá-ban az 1996-os tesztek gyakorolnak hatást azóta is, ésa 2002-es vizsgálatról csak nagyon kevés anyagot le-het találni az interneten. Eközben maga a badeni her-cegi ház, mint eddig is, mélyen hallgat [az interneteslexikon, a Wikipedia angol nyelvû Kaspar Hauser szó-cikke szerint a badeni ház nem adott engedélyt arrasem, hogy vizsgálatot végezzenek a Pforzheimbennyugvó Stefanie nagyhercegnõ maradványain – a mégma is meglehetõsen negatív „tárgyilagossággal” fogal-mazó angol nyelvû szócikk odáig megy, hogy azokat avéleményeket erõsíti, melyek azt állították, hogyKaspar Hauser valójában egy „csaló” volt, aki végül re-ményvesztettségében „öngyilkos” lett, míg Stanhope-ot kifogástalan színben tünteti föl – a ford.]. Az 1996-os tesztet szellemesen kommentálta AndréEisermann, aki Peter Sehr filmjében Kaspar Hausertjátszotta: „Úgy látszik, a megvizsgált alsónadrágnak (dieuntersuchte Unterhose) nincs köze a badeni házhoz.”

2001–2002-ben két másik fejlemény is bekövetke-zett a második DNS-teszten és az ARTE-dokumen-tumfilmen kívül. Megjelent a színen egy játék faló ésegy titkos szoba, melyek mindegyike szerepelt a do-kumentumfilmben. Már 1924-ben felfedeztek egykis, alacsony kamrát a Nürnberg melletti Pilsachkastélyban egy szoba padlója alatt; a kamra megfelelannak a leírásnak, melyet Kaspar adott arról a hely-rõl, ahol 1816–1828 között fogva tartották. Kasparegyetlen játéka a hosszú évek alatt egy pár falovacs-ka volt, melyeket feldíszített kék és vörös szalagok-kal, valamint egy kis fakutya. 1982-ben ebben a pil-sachi szobában, átalakítás közben az új tulajdonosok

találtak egy kis falovat. 2001 decemberében pedigugyancsak felfedeztek egy bejárat nélküli szobát adélnyugat-németországi Beuggen kastélyhoz tarto-zó egyik épületben. A szoba falán találtak egy vöröskrétával készített, megfakult gyerekrajzot, mely lo-vat ábrázolt, s amelyet a 19. század elejére keltez-tek. Itt tarthatták fogva Kaspar Hausert elõször,1815–16-ban, amikor a kastély a badeni ház tulajdo-nában volt. Mikor Kaspart szabadon engedtékNürnbergben, a kezében lévõ névtelen levélben kétmegjegyzés volt róla, melyek egyike „1812 októbe-rét” említette, és arra utalt, mintha Kaspar anyjátólszármazna: „Mikor 17 éves lesz, vigye õt Nürnbergbea 6. lovasezredhez: az apja oda tartozik. Könyörgöm,vigyázzon rá, míg 17 éves lesz.” Kaspar fogva tartóifeltehetõleg azt remélték, hogy Kaspar eltûnik a vi-lágban, s talán meghal a katonaságnál, azonban asorsa titokzatosan alakult, és a sötétség szolgáinakeszközei gyakran ellenük fordulnak és a mélyebb je-lentésekre mutatnak. Kaspar, aki nehezen fejezte kimagát, a kamrájában megtanulta leírni a nevét shogy ismételje a mondatot: „Lovas akarok lenni,mint az apám.” A másik szó, amit ismételgetett, a„ló” volt, a német tájnyelvi Ross. Azután hosszú idõ-re a „ló” lett a kedvenc szava. Kedvenc színei voltaka vörös és a fehér: a fehér lovakat mindennél szebb-nek és gyorsabbnak tartotta; a fekete lovakat pedigmindennél félelmetesebbnek. Meglepõen gyorsan,csupán néhány nap alatt megtanult lovagolni, s a vé-delmezõje és mentora, Anselm von Feuerbach bírófeljegyezte, hogy nagyon határozott lovas. Kasparértelmi képességei és individualitásérzéke is figye-lemreméltó gyorsasággal fejlõdtek szabadsága ötéve alatt.6

2002 augusztusában a beuggeni kastélyba és szobá-jába látogattam és láttam a fali rajzot, nem sokkal azARTE-film bemutatása után. Az épületet, melyben a

Faló

52012/4


titkos szoba volt, 1666-ban építették, ez az évszáma bejárati ajtó felett volt látható. Megtudtam, hogyaz idõ tájt, míg Kaspar Hausert itt õrizték, a helyiektöbbsége távol maradt a kastélytól, mivel a közel-ben volt eltemetve kb. 3300 katona egy tömegsír-ban; a katonák fõleg tífuszjárványban haltak meg anapóleoni háborúk folyamán, amikor a kastélyt kór-házként használták. A kastélykápolnában több he-lyen látható volt a Totenkopf motívum, a koponya akeresztben elhelyezett csontokkal, ami gyakoriszimbóluma a Golgotának, használták a templomo-sok, de titkos társaságok is (a kastély a 13. század-ban a teuton lovagrend tulajdona volt). „Ami csakmozdítható volt, elvitték [az 1815-ös háború után].Minden szoba tele volt vérrel, gennyel, szeméttel ésmocskos szalmával. A pusztulás levegõje töltötte be azegész házat. És ez így maradt öt évig” – írja a kastély-ról szóló ismertetõ.7 Ezen a helyen tartották fogva amég kisgyerek Kaspar Hausert majdnem két évig, adadájával, Madame Dalbonne-nal, majd átköltöztet-ték a Pilsach kastélyba Nürnberg mellett, és annakszûk kamrájában tartották újabb 12 évig.

2004-ben részt vettem a 4. Kaspar Hauser-ünnep-ségen Ansbachban, ami két héten át tartott, elõadá-sokkal, vers- és táncbemutatókkal, filmekkel, kiállí-tásokkal, melyek Kaspar Hauserhez kapcsolódtak. Afesztiválon a legkülönbözõbb életkorú és társadalmihátterû emberek vettek részt. A legmegindítóbbesemények egyike volt a közeli fürthi gimnázium ta-nárainak és diákjainak bemutatója. A tanárok egy

teljes évig a Kaspar Hauser-témával foglalkoztak atanterv egészében. A diákokkal együtt elõadtak egyzenés darabot a helyi operaházban, és DVD is ké-szült az elõadásról. A tanárok és a gyerekek tanúsá-ga és a DVD szerint, melynek egy részét bemutat-ták a fesztiválon, a produkció létrehozása teljesenmagával ragadta õket. A Kaspar Hauser körüli ese-mények a Peter Sehr-film 1993-as bemutatója óta,nem kevésbé a Spiegel-cikk és a DNS-tesztek, sugyanúgy maga a fesztivál, nyilvánvalóan mutatják,hogy nemcsak a 176 évvel ezelõtti történet kelti felaz érdeklõdést a németekben, hanem mindez tük-röz egy folyamatos, intenzív, szellemi küzdelmet –egy küzdelmet az igazságért.

Kaspar Hauser tanára és gondviselõje, GeorgFriederich Daumer, aki a legjobban ismerte õt – sakit Rudolf Steiner „az utolsó rózsakeresztesnek”nevezett,8 „kit nem lehet eléggé becsülni”9 –, mélyenhitt Kaspar Hauser identitásában, és megfogalmaztaKaspar jelentõségét a német nép számára: „E törté-netben való hit a német nép sajátja; ez természetes. Anemzetnek nem kell szégyellnie magát; ez az igazság-érzetének és érzéseinek ügye, és nem hagyja magátegykönnyen elszakítani ettõl.”10 Daumer így folytatta:„...ha a nép hagyná magát eltéríteni a szívtelen ésszellemtelen kritika által, amely ezt a történetet me-sévé teszi, nyersen hazug, meghamisított módon ésrosszindulatúan, úgy többé nem lenne igazi német,nem nagyon érezhetnénk magunkat igazi németnek.”11

Peter Tradowsky rámutat, hogy Daumer megjegy-zéseinek igazi jelentõsége nem csupán az õ hit irán-ti megbecsülése fényében érthetõ meg:

„Amit hit által megértek... az annak elismerése, amiszokatlan, még ha ellentmond is az általánosan elfoga-

Kas

par

rajz

a eg

y lá

tom

ásáb

an m

egje

lent

arc

ról,

1828

Ans

elm

von

Feu

erba

ch

6 2012/4


dottaknak; ez a megmutatkozó tényekhez való hûség,amit csupán erõvel lehet tagadni, a mély és bensõsé-ges kapcsolat, mely a dolgok között van, azoknak adolgoknak az elismerése, melyek közvetlenül nem nyil-vánvalóak, nem lehet megérteni õket materiálisan ésmechanikusan, s mégis igazak és valódiak, de amit azáltalános materialista felfogás oly ellentmondásosnakérez, hogy mindenáron és minden elképzelhetõ esz-közzel eltávolítani igyekszik. Ezen a hiten nyugsziknem csupán minden vallás, hanem minden kultúra is,a szó teljes, emberi értelmében; ez nemcsak egy külsõszabály vagy tekintély parancsa, hanem józan igény,igény az igazi, részrehajlatlan kutatásra az igazság éstudomány terén; s ha ez nem sikerül, akkor az út, me-lyen az emberiség jár – a technológia, ipar és a mate-rialisztikus-racionális irányítás és aktivitás ellenére –,a barbarizmushoz és a teljes emberi lény elpusztításá-hoz vezet, az ember magasabb méltóságának elveszté-séhez, az emberi szív legkifinomultabb és legnemesebbérzéseinek és az emberi szellem mélyebb megismeré-sének elfojtásához, az ember képességeinek és életé-nek mérhetetlen elszegényedéséhez, és ezért általá-nos hanyatláshoz és megsemmisüléshez, melyet talánnem lehet külsõleg látni, de bensõleg igen.”12

Tradowsky hozzáteszi: „A német nemzet hite KasparHauserben és sorsában az volt, amirõl Daumer úgylátta, hogy a szellemmel való kapcsolat megõrzéséneklehetõségét adhatja. Daumer világosan látta, hogy ehit nélkül elveszne a talaj a német nemzet lába alól, ésa mélybe zuhanna.”13 Pontosan 100 esztendõvelKaspar Hauser meggyilkolása után a német nemzeta mélybe zuhant. Azonban Daumer fent idézett sza-vai a hitrõl és igazságról nem csupán a németekrealkalmazhatók. Kaspar esetének híre gyorsan elter-jedt szerte Európában a megjelenése után; úgy be-széltek róla mint „Európa gyermekérõl”, és a nemszûnõ küzdelem Németországban a vele kapcsola-tos igazságért nem csupán a németek közötti küz-

delem a saját magasabb szellemükért – ez egy küz-delem magáért a szellemért, itt, Európában. LordStanhope és a londoni külügyminisztérium, Sándorcár, Metternich herceg, az osztrák kancellár és a ró-mai jezsuiták, a katonák, bankárok, papok, rend-õrök, újságírók és tudósok északon, délen, keletenés nyugaton – mindannyiukat foglalkoztatta KasparHauser esete abban az idõben, ugyanúgy, mint Né-metország népét és uralkodóházait.

És valamennyien részeseivé váltak a katasztrófánakis, amely elborította õket 100 évvel késõbb, mintEurópa kollektív mulasztásának eredménye, hogyegy népet hozzásegítsen ahhoz, hogy megtalálja kul-túráját és helyét az európai népek családjában. Ehe-lyett kivetítették saját sötétségüket, a szellem eluta-sításának eredményét egyetlen népre, ahogyan a ná-cizmus tette a zsidósággal. Ha bárkinek kételyeivannak efelõl a britek között, annak csak el kellmennie a nagyobb könyvesboltokba a mai Angliá-ban, és megnézni a „Német történelem” szekciót.A legtöbb esetben azt fogja találni, hogy kb. 2000 évtörténelmébõl csupán az 1933–1945 közötti tizen-két évet tárgyaló könyvek vannak a polcokon [mahasonlóan démonizálják a magyarságot is, az EU-valkirobbantott jogértelmezési vita során, melyet az1990 elõtti diktatúra örökösei, a rendszerváltozásfõ haszonélvezõi indítottak el a demokratikus ma-gyar kormány ellen, mely a magyarság szellemi, kul-turális, jogi-politikai, gazdasági felemelését tûzte kicéljául, a választópolgárok kétharmadának felhatal-mazásával – a ford.].

Egy brit lord, majd egy brit egyetemi laboratóriumrészvétele az 1996-os DNS-analízisben és a hivat-kozás a 007-es ügynökre, James Bondra a Spiegelcímoldalának sarkában, egyaránt mutatják ennek azországnak folyamatos érintettségét a KasparHauser-történetben, valamint az angol–német vi-szony ma is fennálló talányát. Ha Kaspar 1848-banmég él, mint az igazi badeni nagyherceg, 36 éves lettvolna. Baden nyitotta meg 1848-ban a forradalmaksorát Németországban a régi rend ellen. Kaspar be-folyásának hiánya ebben a döntõ pillanatban kihatás-sal volt az egész korra. A demokratikus erõk1848–49-es összeomlása után Németország elfor-dult az idealizmustól, ami táplálta Goethe kora óta,és inkább választotta a materialisztikus Anglia útját anemzeti nagyság felé, a gazdasági, ipari és katonaihatalom révén: a vér és vas révén. 14 évvel késõbbBismarck megragadta a kormányrudat Poroszor-szágban. 1948-ban, 100 évvel az 1848-as német li-berális forradalom bukása után, a gyõztes anglo-

Kas

par

emlé

keze

tbõl

lera

jzol

t cí

mer

e

72012/4


amerikai szövetségesek egy liberális alkotmány elfo-gadására kényszerítették a legyõzött németeket, és1992-ben, míg Peter Sehr forgatta filmjét, a brit épí-tész, Norman Foster kapott megbízást, hogy elké-szítse a német parlament (a Bundestag) üvegkupolá-ját Berlinben.

Azok, akik folytatják a lélektani háborút KasparHauser emlékének befeketítésére és lerombolásá-ra, még itt vannak és aktívak. Játsszák a szerepüket,és még nem gyõztek. A Kaspar Hauser körüli küz-delem, a Kaspar Hauserért folytatott küzdelem mégtart. Ez az igazság szelleméért és a szellem igazságá-ért folytatott küzdelem, mindannyiunkban.

Fordította: Z. Tóth Csaba

A fordítás forrása:

http://www.monju.pwp.blueyonder.co.uk/KH1.htm (2006)

Jegyzetek:

1 A filmnek csak a VHS videokazetta kiadásán van angol felirata, meg-

rendelhetõ a neten

2 Der Spiegel 1996. nov. 25., No. 48., Der entzauberte Prinz – Gen-

Forscher lösen ein Jahrhundert-Rätsel (A visszavarázsolt herceg – a

génkutatók megoldották az évszázados rejtélyt). Kaspar kezében

floppy, alakja mögött ansbachi sírkövének felirata (eredetiben lati-

nul): „Itt nyugszik Kaspar Hauser, korának rejtélye; születése ismeret-

len, halála titokzatos 1833.”

3 A DNS-vizsgálat tudományos közleményének kivonata:

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=

PubMed&list_uids =9826086&dopt=Abstract [a vizsgálati minták az

ansbachi múzeumban õrzött K. Hauser-relikviákról származtak; ezek

közül némelyek elvesztek 1945 után – a ford.]

4 Ld.: http://www.ulrich-flechtner.de/DNA_Hose/dna_hose.html; v. ö.

Kaspar Hauser életének kronológiája,

http://www.ulrich-flechtner.de/Biographie/body_biographie.htm

5 Biedermann részletes kommentárja: Offenbacher Fehlerprotokoll

zur 1996er Münchener Gen-Analyse-Farce Kaspar Hauser, see

http://www.rhellbart.de/Kaspar/O_fehler.rtf

6 Számos költõ, író – köztük Rilke – feldolgozta mûvében Kaspar alak-

ját és lovak iránti szeretetét, legutóbb az amerikai énekesnõ-dalszö-

vegíró, Suzanne Vega is a Wooden Horse (Caspar Hauser’s Song) címû

dalában. Ld.: http://www.mtholyoke.edu/courses/gdavis/

325students/lyrik2/Inhaltsverzeichnis.html [ld. beemp3]

7 h t t p : / / f r e u n d e - s c h l o s s - b e u g g e n . d e / D o k u m e n t e /

KurzgeschichteBeuggens.pdf

8 Karl Heyer: Kaspar Hauser und das Schicksal Mitteleuropas im 19.

Jahrhundert, Basel: Perseus Verlag, 1999, p. 23.

9 Heyer, p. 21.

10 Peter Tradowsky: Aufs neue nach so langer Frist Soll ich beschimpft,

zertreten werden – Kaspar Hauser im Geisteskampf der Gegenwart,

Dornach: Verlag am Goetheanum, 1998, p. 72.

11 Peter Tradowsky: Kaspar Hauser – The Struggle for the Spirit, London,

Temple Lodge, 1997, p. 76.

12 Tradowsky, Kaspar Hauser, pp. 76–7.

13 Tradowsky, Kaspar Hauser, p. 77.

[A ford. megj.: ld. még Ertsey Attila: Kaspar Hauser – a jelen sorskérdései

és Peter Tradowsky: Kaspar Hauser és a szellem háborúja a jelenben, Sza-

bad Gondolat, 2003/4; v. ö. Rudolf Steiner több elõadásában leleplezte a

nyugati titkos testvériségek, páholyok negatív okkult tevékenységét, mely

az emberiségnek és az elhunytak lelkeinek a materializmus bilincseiben

való visszatartásában áll, s részben magyarázatot adhat Kaspar Hauser

esetére is, ld. GA 153, 178, 182, 346 és angolul: Krisztus újramegjelenése

az éteri világban, 10. elõadás, a GA 178. kötet három elõadása, Dornach,

1917. nov. 18, 19, 25, rsarchive.org; – Lord Stanhope, a 4. Earl of

Stanhope (1781. 12. 04 – 1855. 12. 24), az angol Orphic Circle tagja volt,

mely ceremoniális mágiával, magnetizmussal stb. foglalkozott (neten:

After the End); ebbe a körbe vezethetnek a Kaspar Hauser elleni machi-

nációk és végül a megölése, összhangban az egyéb családi és nagyhatalmi

érdekekkel, mintegy ezek „takarásában”, melyek végeredményben nem

akartak egy Napóleon-unokát látni a badeni trónon; Stanhope aktív ügy-

nöki szerepet játszott a Kína elleni ópiumháborúban is; megjegyzendõ,

hogy Stanhope az anyai nagyapja volt Archibald Philip Primrose-nak, az 5.

Lord Roseberynek (1847–1929), aki az anglo-amerikai Round Table

Group vagy Rhodes-Milner csoport egyik oszlopos tagja, felesége pedig

Hannah de Rotschild volt; e csoport célja a 19. század óta egy nyugati vi-

lágdominancia, világkormány megteremtése, a szabadság, demokrácia,

jólét elterjesztése jegyében, de lényegében önérdekûen, provokált hábo-

rúk, konfliktusok, anyagi függõségbe taszítás (a középkor óta fenntartott

uzsorakamat) révén; a Kerekasztal-csoportok tevékenységét részletesen

tárgyalja a neves amerikai történészprofesszor, Carroll Quigley a The

Anglo-American Establishment és a Tragedy and Hope címû munkáiban, ld.

a neten: alexanderhamiltoninstitute.com, vagy libertyparkusafd.org, John

Hancock Institute for International Finance; v. ö. Karl Heise: Die Entente

Freimaurerei und Weltkrieg, Basel, 1920, Rudolf Steiner név nélküli elõsza-

vával az elsõ, 1918-as kiadáshoz; ld. Steiner felismeréseit a társadalmi élet

meglévõ hármas tagozódásával kapcsolatban, melynek tudatos továbbfej-

lesztése a valóban szabad szellemi élethez és a szociális igazságossághoz

vezethet]

8 2012/4

Antropozófia

2011 adventjén alakult meg a Keresztény Közösség ma-gyarországi gyülekezete, amelynek központja egy buda-pesti, elsõ emeleti belvárosi bérlakásban van. Itt találha-tó a rendszeres kultikus szertartásoknak helyet adó ká-polna, és van tér a szociális élet számára is, közös vagyegyéni beszélgetéseknek is. Itt ültünk le beszélgetni dr.Jakabné Nagy Ágnessel, a Keresztény Közösség egyik tag-jával és Silye Imrével, a Keresztény Közösség papjával.

Szabad Gondolat (Sz. G): Milyen közösségi élet folyik itt?

Dr. Jakabné Nagy Ágnes (N. Á.): A Keresztény Kö-zösségre vonatkozóan két szintrõl kell beszéljünk. Azegyik a Krisztussal való közösség, amely a szertartásokáltal jön létre, a másik azon emberek közössége, akikKrisztus közösségében szeretnének élni. Természete-sen a mindenkori szertartások állnak a középpontbana hét szentséggel.Silye Imre (S. I.): Például a felnõttek számára tartottemberszentelõ szertartás hetente, az iskolás gyerme-keknek tartott szertartás egy hónapban egyszer és ke-resztelõk szinte minden hónapban, illetve a konfirmá-ció, amelyre egy évet átfogó folyamatban készítjük fela gyermekeket. A szertartások mellett beszélgetésekis folynak különbözõ témákról, a szentségekrõl, azevangéliumról, aktuális életkérdésekrõl és antropozó-fiai témákról is, amelyek foglalkoztatnak bennünket.Minden hónapban tartunk egy szombat délutáni kö-zösségi napot, amikor a gyülekezeti tér és kultikus esz-közeink ápolása után vannak ilyen beszélgetések.Nemrég a haldoklók és az elhunytak kísérése volt a té-mánk: Mi történik egy haldoklási folyamatban? Mi tör-ténik a halál és a halál utáni idõszakban? Hogyan tudjukezt kísérni különbözõ szertartásokkal? Van kenetszer-tartás, temetési szertartás, és létezik a temetés utánegy olyan emberszentelõ szertartás, amelyben a sze-retett elhunytunkhoz még mélyebben tudunk kötõdnia személyes ima által. Nagyon gyakran kerül sor egyéni beszélgetésre, ami-kor valaki életkérdéseivel, sorsával kapcsolatos segít-séget kér. Ekkor lelki gondozóként segítek, és ha ké-rik, a beszélgetéshez kapcsolódhat az a szertartás,amit a megújított gyónás szertartásának nevezünk. Ez

abban segít, hogy megtalálja az ember azt, amit valójá-ban akar, amivel békében tud élni az életében, és amiáltal nõni tud benne a szeretetképesség a szellemi irántés az emberek iránt. Nagyon rövid szertatás, amelyetaz egyéni élethelyzethez igazodva egy embernek tar-tunk. Ez része a hét szentségnek, amit ápolunk, és amia központi erõforrása keresztény közösségünknek.Gyülekezetalapításunk azt jelenti, hogy ahhoz a szelle-mi közösséghez, Krisztus-közösséghez kapcsolódunk,amelyet 1922-ben Dornachban az elsõ Goetheanum-ban alapítottak Rudolf Steiner segítségével, és amely-nek azóta a Föld minden kontinensén vannak közössé-gei, gyülekezetei.

Sz. G.: Hogyan lehet a Keresztény Közösség tagjává válni?

N. Á.: Ez a felnõtt ember önálló, személyes, individu-ális döntése. Attól még nem válik automatikusan a kö-zösség tagjává valaki, mert részesült a szentségekben,megkeresztelték és konfirmált. A felnõtt önálló dönté-se szükséges: „Igen, én szeretnék a Keresztény Közös-ség tagja lenni!” Ez az egyik oldala a döntésnek. A má-sik, hogy jelenleg a mai világban egyesületi formábantudunk mûködni, ez a jogi formánk, és ehhez szükségvan egyesületi tagokra. Ezenkívül létezik egy tágabb,harmadik kör, amelyhez az érdeklõdõk tartoznak. Kö-zöttük vannak, akik aktívan részt vesznek a közösségi

„Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetésa Keresztény Közösségrõl

Emil

Boc

k, a

köz

össé

g eg

yik

legj

elen

tõse

bb a

lapí

tója

92012/4

Antropozófia „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény Közösségrõl

életben, éppen kapcsolódni szeretnének, vagy csupánszívesen olvassák híreinket. S. I.: Ez a tág kör több mint 300 családot ölel fel az or-szágban. Ezen belül van az egyesületi tagság, a jogi for-mánk fenntartásáért. Szellemi értelemben véve tagokazok, akik korábban külföldön váltak a közösség tagja-ivá, Michael Kaiser úr úttörõ közösségépítõ tevékeny-ségének idejében, vagy az elmúlt években csatlakoz-tak. A gyülekezetalapítás óta foglalkozunk mélyebbena szellemi taggá válással, amelyhez a pappal folytatottbeszélgetések szükségesek. Egyrészt, hogy ki-ki a sajátszellemi életének, egyéni vallásgyakorlásának eszköze-it erõsítse és gazdagítsa, az evangélium, a hitvallás, azima és meditáció egyéni ápolásához segítõ szemponto-kat kapjon. Másrészt egy személyes beszélgetésben abelsõ életút, a lelki-szellemi fejlõdésének fõbb állomá-saira és jellemzõire tekintünk, majd a közösség egé-szérõl, lényérõl, a hét szentségrõl beszélgetünk, amelyközponti alapját alkotja közösségünknek. Fontos, hogykialakuljon egy alapos, átfogó kép arról, hogy minekválik tagjává az, aki azt mondja, hogy igen, akarom eze-ket a szentségeket, és igyekszem hozzájárulni szociáli-san és gazdasági szinten is a közösség fenntartásához.Ez a folyamat a tudatosítása annak, hogy egy sorskö-zösség részesévé válik a tag – ezt nevezzük a taggá vá-lás folyamatának.

N. Á.: Szeretném elmondani, hogy nincs meghatáro-zott dogma vagy elvárásrendszer azokkal az emberek-kel szemben, akik a Keresztény Közösségben szeret-nének élni.S. I.: Saját erõinkkel, egyéni gondolatainkkal, érzése-inkkel és tetteinkkel 21. századi emberként sem tu-dunk mindent megteremteni, ami szükséges az élet-hez. Folyamatos adományként, kegyelembõl fakadóankapunk rengeteg mindent az élet forrásából, amit az-tán így vagy úgy fogadunk saját életünkben. Aki keresiazt, hogyan lehet jobban együttmûködni ezzel az égiadománnyal, az valójában vallásos, akkor is, ha nemnevezi magát annak. Mindenki szabad abban, hogy megtalálja azt a közössé-gi formát, szertartást vagy szertartás nélküli közösségiéletet, amelyik a leginkább segíti kibontakoztatni szel-lemi törekvéseit. A mai világban sokan tartózkodnak aegyházaktól, vallási közösségektõl. Ez teljesen érthetõ,mert a régi vallási közösségek megnyilvánulásai nem aszabad emberre, nem a tudatosan fejlõdni igyekvõ em-berre irányulnak, aki egyre inkább önmagából fakadó-an akar cselekedni, hanem a szabadság határain túllé-põ befolyással próbálják az emberi lelkeket megragad-ni és ide-oda terelni. Gyakran nem a felé az akarat fe-lé, amelyet az egyéni ember belülrõl igazán szeretne.

Sz. G.: Mi az emberszentelõ szertartás lényege? Egyálta-lán, mi a ceremónia, a szertartás jelentõsége ma?

S. I.: Az emberszentelõ szertartás szellemi alapokon,szellemi lények segítségével jött létre. Így fogalmazottmaga Rudolf Steiner. Ez azt jelenti, hogy amit érzékel-hetõ módon megnyilvánulni látunk a szertartásban, azszellemi folyamatoknak a képmása, és ettõl kultusz, et-tõl élõ egy szertartás. Amit teszünk, azt úgy és azérttesszük, ahogyan és amiért a szellemi világban párhu-zamosan szellemi lények, angyalok és maga Krisztusköveti ezt a szertartást. Szerkezete, különbözõ részeiKrisztus elõtti misztériumokra nyúlnak vissza, mint akatolikus misének a felépítése is. Olyan õsképek, azemberi lény lelki, szellemi rétegeihez kapcsolódó alap-folyamatok nyilvánulnak meg ebben a szertartásban,amelyek például a jeruzsálemi templom építésénél ismegtalálhatók. Egyfajta bevezetése, elõtere a szertar-tásnak, amikor az evangéliumot halljuk. Egy következõszinten, a felajánlás nevû részben azokat az erõinketvonjuk be a szertartás folyamatába, amelyek az embe-ri érzés, gondolat és akarat által kötnek a szubsztanci-ákhoz. A harmadik részben egy átváltozáson megy ke-resztül a kenyér és a szõlõlé, ami azt jelenti, hogy szel-lemi lények erõi kötõdnek a fizikai szubsztanciákhoz.Végül a negyedik része a szertartásnak a kommunió,amikor lényünk mélyén, belsõ szentélyünkben ma-gunkba fogadjuk azokat az erõket, amelyek áthatjákezeket a szubsztanciákat, égi lényeknek és magánakKrisztusnak átváltoztató, gyógyító erõit. Teljesen érthetõ, hogy eleinte furcsának tûnhet többminden a szertartások külsõ megjelenésében. Viszontha fokozatosan keressük érzésben és gondolkodásbanis azt, ami a külsõ mögött kezdõdik, eljuthatunk ahhoz,hogy érzékelni kezdjük azt, ami a szokványos érzéke-inken túl nyilvánul meg. Ami ott, az emberi közösségés szellemi lények közösségének együttesébõl létre-jön, az segít a mindennapi életben, hogy közelebb ke-rüljünk önmagunkhoz: egyéni isteni lényünkhöz, szel-lemi eredetünkhöz hûen élhessünk, a szellemi céljainkfelé törekedve.N. Á.: Elõször nekem is szokatlan volt ez a szertartás.Most azonban azt érzékelem, minden mozdulatnak je-lentése, értelme van, valamit ki akar fejezni. Jelenlévõ-ként vagy ministránsként a kezdettõl a végéig tartóidõtartam alatt nagyon erõs jelenléttudatban próbálommeg követni ezt az utat, amit most Imre fölfestett.Bennem ezt a jelenléttudatot erõsítette a hétköznapiéletben, amelyben sokkal erõsebben tudok jelen lenni,amit már nagyon régóta szerettem volna a saját éle-temben elérni. A szertartásban átélhetõ tudatos jelen-lét kiárad a nap 24 órájára.

10 2012/4


Sz. G.: Nagy szerepet vállaltál a szertartáshoz szükségespapi és ministráns ruhák megvarrásában. Mennyire mé-lyedtél el a ruhák színeinek, szabásának jelentéseiben,pontosan tudod, mi mit jelent?

N. Á.: Nagyon nagy mélysége és sok rétege van a szí-neknek és formáknak, mindig tudnak újat mondani.Nem tudom, hogy eljutok-e valaha arra a szintre, hogymindenrõl tudom már, mi mit jelent, és miért éppenúgy van. Minden gyülekezetnek van saját kultikus ruhakészle-te. A kazula szó, a pap egyik szertartásruhájának el-nevezése latinul azt jelenti, hogy házacska. A há-zacska, ha a gyerekrajzokra visszanézünk, az a gye-reknek egy külsõ burka, egy megjelenési formája. Aruhák is egy közösségnek a külsõ megjelenési for-mái. A ruhavarrásban sok minden újdonsággal talál-koztunk. Hárman fogtunk hozzá, és Hollandiábólérkezett még két hölgy, akik szakértõi ennek, velükegyütt dolgoztunk egy hétig. Ezalatt igazából nem atû és a cérna kezelését tanultuk meg, hanem azanyagokkal való bánásmódot. Egy egész másfajtahangulat az, amikor ezekkel a ruhaanyagokkal dol-gozunk, mert ha elkészül, akkor a háza lesz egyszellemi dolognak. Természetesen van szabásminta, megvan a rend, hogymilyen színekkel dolgozunk, hogy milyen kultikus ru-hákra van szükség az adott évkör-idõszakban, sõt mégaz anyagok sem mindegy, milyenek. Ezek mind termé-szetes anyagból készülnek, gyapjúból, lenvászonbólvagy selyembõl.

Sz. G.: A szertartás résztvevõjének kell tudnia, hogy mimit jelent, vagy elegendõ csupán az, hogy hat?

N. Á.: Mindenképpen van egy átfogó hatása a szertar-tásnak, de az egyéni embertõl függ, hogy õ mennyittesz ebbõl tudatossá, és milyen mértékben akarja ösz-szekötni magát vele. S. I.: Nem az a fontos, hogy mit jelent az adventikék, mert gondolatban, asszociatív módon sok min-dent lehet kapcsolni egy színhez. Nem ez a lényeg,hanem az, hogyan hat, hogyan érzékeljük. Amikormegfogalmazzuk egymásnak egy-egy szín hatását,kiderül, hogy nagyon hasonlóan éljük át, ha enged-jük, hogy igazán hasson az a szín a lelkünkre. Hanem a gondolatainkban keressük a jelentését egyszínnek, egy formának, akkor érdekes módon, denem véletlenül, hasonlóan hat ránk. Mert egy tá-gabb világból, a makrokozmoszból érkezõ megnyil-vánulás az, ami a mikrokozmoszban, az emberi lé-lekben hat valamilyen módon. Õsképek, õsformákés olyan színek vannak jelen a kultuszban, amely azadott idõszak kozmikus minõségeit, erõhatásait ké-pezik le abban a térben, ahol a szertartást tartjuk.Itt ezek a hatások segítik szabadon átélni, és min-denki számára szabadon tudatosítani az emberi lé-lekben, hogy része vagyok az egész világnak, és alelkem folyamatai is részei egy passió-húsvéti idõ-szakban a halál és feltámadás folyamatának. Ad-vent-karácsonyi idõszakban a lelki folyamataink ré-szesei a világ adventjének és karácsonyának. Ez az,amit a szertartás segít, és amelynek nagyon értékesrésze mindig az elején és a végén elhangzó idõsza-ki ima, amit episztolának is nevezünk. Ezeket a mi-nõségeket nyilvánítják meg. Idõnként épp a szertar-tás szavai által döbben rá az ember, hogy ez az,amit megél a hétköznapokban is. A szertartás egy misztérium, amelynek elõször csakegy részét érzékeljük, és általában sokadik alkalommalérzékelhetjük a mélyebb hatását. Nagyon gyakran úgy,ahogy Ágnestõl elhangzott. A jelenlét erõnket, az „Énvagyok” erõinket, Én-ünket erõsíti. Ezt kívánjuk mi sokembernek, és ezért dolgozunk, hogy minél több em-ber a magasabb Én-jébõl fakadóan élhessen, szeretet-képességét fejlessze.

Sz. G.: A szentségek közé tartozik a kenetszertartás és atemetési szertartások. Hogy lehet együttmûködni a maivalóságos helyzettel? Magyarországon például nem lehetaz elhunyt otthonában ravatalozni.

S. I.: Az ÁNTSZ engedélye szükséges ahhoz, hogytemetõn kívül lehessen ravatalozni. Ez is nagyon ak-tuális kérdés számunkra. Hogyan lehet ezen a térenelérni, hogy ismét élõvé váljon a ravatalozási kultúra.Az ember õsi kegyeleti jogához tartozik, hogy a halált

Frie

dric

h Ri

ttel

mey

er, a

köz

össé

g el

sõ k

özpo

nti v

ezet

õje

112012/4


követõ három napban lehetõsége legyen a hozzátar-tozóknak búcsút venni, és az elhunyt lelki-szellemi lé-nyének nyugalomban eloldódni a testtõl. Ebben arendkívül fontos idõszakban válnak el az életerõk amulandó fizikai testtõl, amely fokozatosan visszakerüla földi elemek körforgásába. Svájcban teljesen termé-szetes, hogy ott lehet ravatalozni, ahol kérik a hozzá-tartozók, vagy maga az elhunyt kérte még végrendel-kezésében. Otthonában, kórházban vagy idõsek ott-honában, vagy a közösség, a gyülekezet kápolnájá-ban. Nálunk ez már nem és még nem lehetséges. Azelhunytat a halál bejelentését követõ órákban el kellvinni hûtõházba, és azután csak egy rövid idejû rava-talozás lehetséges a temetõ kápolnájában közvetlenüla temetés elõtt. Sajnos manapság ravatalozásnak ne-vezik azt is, amikor már csak a hamvakat helyezik ela kápolnában egy rövid idejû búcsúztatóra. Ez nem aza ravatalozás, ami eredetileg annak nevezhetõ, ami-kor az elhunyt teste még a koporsóban van, és úgy le-het tõle búcsút venni. Ehhez a Keresztény Közösség-nek két rituáléja van. A halál utáni harmadik napontartjuk az úgynevezett útra bocsátó áldást (németülAussegnung), amely segít a léleknek, hogy a képivisszaemlékezés háromnapos idõszakából átlépjenabba a lelki térbe, amit kamalókának is nevezünk, il-letve régen tisztítótûznek neveztek. A másik, amelyhosszabb, a temetési szertartás a sírhelynél vagyhamvasztás esetén abban a kápolnában, amelynekközvetlen közelében a hamvasztás lesz. Több ilyenszertartást tartottunk már Magyarországon is.

N. Á.: A hivatalokat végigjárva nagyon furcsán néznekrám, hogy miért szeretném azt, hogy a halott még há-rom napig otthon maradhasson vagy ravatalon lehes-sen. Mint igény, ez nem igazán merül fel manapság azemberekben. S. I.: Miután ez feledésbe merült hosszú évtizedekalatt. Régen természetes volt, hogy a halottasháználravataloztak, és három napig tartott, nem véletlenül.Feledésbe merült, miért is kellett ezt így csinálni. Hoz-tak olyan jogszabályokat, amelyek közegészségügyiszempontokból, de fõleg félelembõl, az elhunytat mi-nél hamarabb el akarja távolítani abból a közegébõl,ahol még az ember méltó módon búcsút vehetne tõ-le. A halált követõ elsõ, második, harmadik napon na-gyon fontos látni azt, ami az elhunyt arcán megnyilvá-nul. Az ember jellemének legmélyebb vonásait lehetfelfedezni. Lényének, életútjának olyan jellemvonásait,amelyeket csak részben tudunk megismerni élete fo-lyamán. Nagyon markánsan érzékelhetõ ez gyakran ahalál utáni napokban a holttest arculatán, mely naprólnapra változhat.

Sz. G.: A Keresztény Közösséget 1922-ben alapítottákmeg. Változott azóta a feladata?

S. I.: A 20. századtól kezdve abban a korszakbanélünk, amely eljövendõ évszázadok és évezredek kor-szaka is. Saját lényünk bensõjébõl kell egyre inkábbmeghatározni, mit akarok tenni, hogyan akarok élni.Ez az egyik legfontosabb törekvés, amit egyre többember felfedez. Ha ez él bennünk, és ez alakítja szel-lemi törekvéseinket, magasabb szinten fedezhetjük felaz élet értelmét, ezáltal válhatunk igazán emberré, fej-lõdve önismeretben és a világ megismerésében. Egyreinkább az az átfogó Én élhet bennem, amire igent tu-dok mondani. Hogy ez így jó, ahogyan gondoltam, tet-tem, és ahogyan törekszem újabb célok felé. Ez az Én-tudatnak a kérdése. Van egy földi Én-tudatunk, amelygyakran félelmekkel, gondokkal teli, és keresi a földikörülmények között az útját, de van egy magasabb ön-tudatunk, egy magasabb Én-tudatunk, amely békéveltelve tekint mindarra, amit a földi Én-tudatunkkal ke-resünk. Amely a krisztusi feltámadási erõbõl fakadóankap erõsítést, hogy a földi életutunkon megnyilvánul-hasson az égi fény, az isteni-emberi lényünk.

Sz. G.: 2000 évvel ezelõtt Krisztus fizikailag jelent megitt a Földön. A mostani idõszakra tehetõ Krisztus éterimegjelenése. Ez mit jelent?

S. I.: Rudolf Steiner az 1910-es évektõl kezdve sok elõ-adást tartott Krisztus éteri megjelenésérõl. Görögülparusiának nevezik ezt, amit az egyházi szóhasználatKrisztus újra eljöveteleként fordított le, ami valójábanKrisztus fokozódó jelenléte. A 20. század kezdetétõlfogva az életerõk szintjén olyan módon van jelen, hogyegyre több embernek megnyilvánul mint belsõ fény vagyhang, útmutató bátorítás, a mélységekbõl is felemelked-ni képes életerõ. Megnyilvánulásának módjai nagyonegyéniek. Akár szellemi törekvéseinken keresztül is ér-zékelhetjük a lényét, ha az isteni világgal összhangbanigyekszünk élni. Õ hordozza emberi lényünk fejlõdõké-pességének forrását. Õ nem fél semmitõl, ami a földiéletben, az emberi életben jelen van, és ma is szenvedé-sutat jár be egy új Golgota felé. Petõfinek van egy csodá-latos verse, a Sors, nyiss nekem tért, amely az új Golgo-tán lévõ új keresztrõl szól. Petõfi már a 19. század köze-pén megfogalmazta az éteri Krisztus közeledését.

[...]„Láng van szívemben, égbül-eredt láng,Fölforraló minden csepp vért;Minden szív-ütésem egy imádságA világ boldogságáért.

12 2012/4


Oh vajha nemcsak üres beszéddel,De tettel mondhatnám el ezt!Legyen bár tettemért a díj egyÚj Golgotán egy új kereszt!” [...]

Krisztus közeledése az éteriben, az életerõk szintjénazt jelenti, hogy úgy van egyre fokozottabban jelen azéletünkben egészen a szívverésünkig, a vérkeringésün-kig, hogy az, amit eddigi emberi fejlõdésünk során ma-gunkban érlelni tudtunk, az az emberiség boldogulásá-ért történjen bennünk egészen a szívdobbanásunkig.Ha arra tekintünk, milyen óriási kérdések vannak ép-pen szociális téren az egész emberiség szintjén, akkorérzékelhetõ, hogy Krisztus megjelenése az éteribenhatalmas mértékben szolgálja a fejlõdést egészen aszociális viszonyainkig. Nem lehet már régi gondolko-dásmóddal továbblépni, egészen új szívdobbanásokra,egészen új érzékelésre van szükségünk ahhoz, hogyigazán emberi, testvéri módon alakíthassuk a kultúrán-kat. Egyáltalán lehetõsége legyen a kultúránknak afennmaradásra és továbbfejlõdésre.

Sz. G.: Ahrimán fizikai megtestesülése is a mostani idõ-szakra esik.

S. I.: Hatása már régóta érzékelhetõ és az is, mennyi-re fokozódik mindaz, ami ahrimáni hatásnak tulajdonít-ható. Ez az emberi fejlõdés keretében történik, és azemberért történik. Mindaz a sok nehézség és az is, amigonoszként nyilvánul meg, a jó erõsödését szolgálja.Hogy megszülessen, kifejlõdjön belõlünk az a krisztusierõ, amely megtartja az egyensúlyt két hatalmas kísér-tõ szellemi erõ között. Akkor válunk igazán emberré,ha szembenézünk ezekkel a kihívásokkal, amelyek a vi-lágban egyre erõteljesebben megjelennek. Mert ez azemberlényünk magvát és egzisztenciáját érinti. Felis-merjük-e a jelentõségét annak, hogy szellemi lényekvagyunk? Emberként szellemi lények vagyunk és nemanyag, nem por és hamu vagyunk, az csak a fizikai tes-tünk anyagi megjelenése. Szellemi erõk áradnak az éle-tünkbe, és nem szabad, hogy a tekintetünk az anyag-hoz ragadjon. Mert akkor megvan a veszélye annak,hogy egész lényünk erõi egyre inkább az anyagi köréfonódnak, és nem lesz elég erõnk elszakadni az anyag-tól és továbbélni a szellemiben. Ekörül zajlik ez a küz-delem. Ez a hatás egyre inkább az anyaghoz akar köt-ni mindent, ami bennünk emberi. Küzdenünk kellazért, hogy ki tudjunk ebbõl emelkedni. A küzdelemsorán fejlõdik bennünk az a jó, amely teremtõ erõbõlered, krisztusi szereteterõ, amelyet Tõle kaptunk éskaphatunk mint teremtõ, alkotó képességet.Ezt erõsíteni, fejleszteni kell, hogy teremtõ munkatár-

saivá váljunk, hozzájáruljunk az életnek és a kultúránkmegújításához. Nem befejezett teremtmények va-gyunk, hanem fejlõdõ és egyre inkább teremtésre al-kotott lények.

Sz. G.: Félelem irányítja életünket, félünk, nem merjükmagunkat rábízni a gondviselésre.

S. I.: A félelemre szükségünk van. A félelem leküzdé-se által tudunk felegyenesedni. Ha nincs leküzdött fé-lelem, akkor nincs igazi élõ bátorság, nincs élõ egye-nesség és kitartás. Csak a leküzdött félelem által tu-dunk emberré válni. A gyermek egy adott idõszakbanelkezd „idegenkedni”. Ha belép egy idegen, az anyjaszoknyája mögé bújik, „idegenkedik”, de miután elbújt,újra elõbújik. Találkozni akar a félelemmel, amit az ide-genség okoz számára. Egyszer csak legyõzi a félelmetés megerõsödik. Hasonló folyamaton megyünk ke-resztül felnõttként. Találkoznunk kell a félelmekkel, ésa félelem hívja elõ az Én-erõnket, amikor kénytelenekvagyunk a szorongató félelem hatására azt mondani,hogy távozz félelem, most én jövök. Most énnekemfeladatom van, ezt akarom, és ezt teszem. És lám, a fé-lelem eloszlik az Én-erõk hatására. Az ember megta-pasztalja, hogy sokkal nagyobb az Én-ereje, -jelenléteés hatása, mint amit eddig gondolt. Csak meg kell ra-gadni bátran, és használni kell.Amikor az ember átéli a félelmet, érzi, hogy ezzel nemlehet így együtt élni. Dönteni kell, félni vagy élni aka-rok. Ha élni akarok, akkor azt csak az Én-embõl, lel-kem, szívem szellemi erõm legmélyérõl fakadóan tu-dok. Ez változtatja át, oszlatja el a félelmet. Hoz egyolyan emberi minõséget, emberi jelenlétet, ami elõttenem volt. Ami új. Hálásak lehetünk annak a félelem-nek, amit leküzdöttünk. Amikor éppen uralkodik raj-tunk, akkor természetesen szenvedünk tõle, de ami-kor leküzdöttük, akkor hálásak lehetünk érte, hogyvolt mit leküzdeni.

Sz. G.: Köszönöm a lehetõséget, hogy beszélgethettünk.

S. I.: Hálásan köszönjük a Keresztény Közösség nevé-ben a Szabad Gondolatok Háza közösségének az ér-deklõdést, az alapítási ünnepségünkön elhangzott kö-szöntõt és a gyülekezetalapításunkhoz nyújtott jelen-tõs támogatást!

Az interjút Buella Mónika készítette

132012/4

Világhelyzet

A Hizb ut-Tahrír

Üzbegisztánban a kilencvenes évek eleje óta két je-lentékeny iszlám szervezet is aktív. Az ÜzbegisztániIszlám Mozgalom (IMU) és a Hizb ut-Tahrír (IszlámFelszabadítási Párt). Az IMU-t 2001-ben, az afga-nisztáni háború során többé-kevésbé megsemmisí-tették, a maradványai pedig jelenleg feltehetõen apakisztáni határ mentén tevékenykednek. De aHizb ut-Tahrírral egészen más a helyzet. 2006-banDaniel J. Ruder, az amerikai hadsereg õrnagya be-mutatta a School of Advanced Military Studies elõttaz egyik monográfiáját, amelyben a szaúd-arábiai fi-nanszírozásra és támogatásra utal: „A monográfia tézise az, hogy ha az USA nem veti bea befolyását a Hizb ut-Tahrír (Islamic Party ofLiberation = Iszlám Felszabadítási Párt) jelentetteiszlám veszély ellen, akkor a közép-ázsiai régiót hosz-szú távon az fenyegeti, hogy a globális terrorellenesháború egyik fontos frontjává váljon.”( h t t p : / / w w w. d t i c . m i l / c g i - b i n / G e t T R D o c ? A D=ADA450614) .Ruder itt annak lehetõségére utal, hogy a Hizb ut-Tahrír egy pániszlám mozgalom csíráját alkothatná,amely egész Közép-Ázsiára, sõt az iszlám világ ösz-szes többi részére is kiterjedhetne. Az 1953-banalapított Hizb ut-Tahrírnak semmi köze sincs azújabb keletû, nyugati létrehozású al-Kaidához. AHizb ut-Tahrír egy globális mozgalom, amely csak-nem mindenütt megtalálható, ahol muzulmán kö-zösségek vannak. A Hizb ut-Tahrír el akarja kerülniaz erõszakot, és gondolatok révén próbál meg-gyõzni. Az a célja, hogy egy olyan globális ummát,vagyis közösséget hozzon létre, amely felett egyet-len kalifa uralkodik, úgy, ahogyan ez elméletileg1924-ig fennállt, amíg Kemal Atatürk véget nem ve-tett neki. A Hizb ut-Tahrír nem olyan fundamenta-lista, mint néhány szaúd-arábiai szalafista funda-mentalista mozgalom. Támogatja, hogy a nõk isrendelkezzenek bizonyos jogokkal, valamint, hogya kalifátusban választásokat tartsanak. Mindazonál-

tal szenvedélyesen harcos attitûddel viseltetik aNyugattal és Izraellel szemben, és megalkuvás nél-küli politikai vonalat képvisel a kafírokkal (nem mu-zulmánokkal, vagyis hitetlenekkel) szemben. Elsõ-sorban is egy országokon átívelõ pániszlám állam-ban hisz, amely képes arra, hogy az összes nemmuzulmán államnak ellenálljon.És kifejezetten ennek a csoportnak az elõretörésé-

vel magyarázható az is, hogy miért érdekliBrzezinskit annyira Üzbegisztán, hiszen a Hizb ut-Tahrír ott erõsen lehorgonyzott, és – amint arrólRuder beszámol – éppen az üzbég kormányzatirendszert szemelte ki az elsõ dominókockának,amelynek Közép-Ázsiában le kell dõlnie, pontosanazért, mert az a legkeményebb dió. Az InternationalCrisis Group (Nemzetközi Válságcsoport) – egyBrzezinski és Soros György vezetése alatt álló glo-bális nyugati elit szervezet, amelynek sok más elitszemély is a tagja – egy 2003-as, a Radical Islam InCentral Asia: Responding To Hizb-Ut-Tahrír címet vi-selõ értekezésében arról számol be, hogy az üzbe-gisztáni rendszer politikai vonala „erõsen polarizálja[-ta] a társadalmat. Az egyik oldalon az a politikairendszer áll, amely nem képes arra, hogy megemelje alakosság életszínvonalát és felélénkítse a sorvadó gaz-daságot. A másik oldalon pedig egy politikai vákuumtalálható, törvényes politikai pártok és a vélemény-nyilvánítás szabadsága nélkül. A Hizb ut-Tahrír pedigpontosan beleillik ebbe a vákuumba, nem is annyiraazért, mintha az üzbég muzulmánok olyan radikálishajlamúak lennének, hanem elsõsorban azért, mert arendszer nem kínál politikai alternatívát.”

Hogyan kerültek hatalomra a bolsevisták

Ez azért figyelemreméltó, mert Rudolf Steiner arrólszóló elemzésére emlékeztet bennünket, hogy ho-gyan kerültek hatalomra Oroszországban a bolse-visták. Steiner leírja (1918. 10. 25., GA 185), hogyaz, ami 1917 októberében történt, nem egy nyo-másnak, hanem egy vákuum létrejötte által kifejtett

Terry BoardmanNew World Order, vagyis az új világrend21. századi külpolitikára vonatkozó amerikai tervek – avagy melyek a soron következõ lépések a kultúrák harcában?

II. rész

14 2012/4

Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

szívóerõnek a következménye volt. A burzsoáziánbelüli eszmehiány vákuumot teremtett, és ebbe avákuumba nyomult bele a radikális baloldal. Hamajd a keményvonalas üzbég elnök, Islam Karimovelhagyja a színpadot, akkor Üzbegisztánban is kön-nyen bekövetkezhet valami ehhez hasonló.Karimov pedig immár 21 éve hatalmon van.

A nyugati jövõkép

Vegyük most szemügyre azt a jövõképet, amelyet aThe Economist angol folyóirat már 1992-ben felvá-zolt. Ebben is Üzbegisztán áll a régióra vonatkozójövõprognózisok központjában. Három évvel azelõtt, mielõtt Samuel P. Huntington 1993-ban meg-jelentette volna a Foreign Affairsben A civilizációkösszecsapása címû úttörõ cikkét, a The Economistmár elébe vágott Huntington érveinek az A NewFlag – A Survey of Defence and the Democracies (Egyúj zászló – áttekintés a védekezésrõl és a demokra-tikus államokról) címû írásában. Ez minden valószí-nûség szerint Brian Beedham munkája volt, aki1964 és 1989 között a folyóirat külügyi szerkesztõ-je, 1989 és 2002 között pedig társkiadója volt.

Egy héttel azután, hogy 1990-ben megjelent aDefence and the Democracies, az idõsebb GeorgeBush elnök a kongresszus szeptember 11-én (!) tar-tott ülésén kifejtette, hogy a krízis az Új Világrend-hez fog vezetni! Mellesleg fenomenológiailag ésszimptomatológiailag az is figyelemreméltó, hogyaz ENSZ Biztonsági Tanácsa mindössze két nappalaz Új Világrend ezen proklamálását követõen,szeptember 13-án adta ki éppen a 666. számú ha-

tározatát! Szeretném világossá tenni azt, hogy né-zetem szerint a The Economist 1990-es cikke ésHuntington 1993-as Foreign Affairs-beli cikke nemszokványos folyóiratcikkek, hanem azon elit rétegalapelv-kinyilvánításai, amely a háttérbõl irányítja avilág történelmét. Õk e világ fejedelmének a képvi-selõi. És az õ legjelentõsebb médiaszolgáik roppantjeleket dobtak be a köztudatba, amelyekrõl leolvas-ható volt, hogy a dolgok milyen irányt fognak vennivagy még inkább, hogy a dolgok milyen iránybalesznek terelve. Ezeket a jeleket pedig – ahogyan aBiblia is mondja – bárki meghallhatta, akinek van fü-le a hallásra.

Huntington és Beedham

Idézzük csak még egyszer az emlékezetünkbe azt,hogy mi is állt Huntington és barátja, Beedhamszándékában. Huntington A civilizációk összecsapásacímû mûvében azt írja, hogy a Nyugatnak az az ér-deke, „hogy elõmozdítsa a saját civilizációján belülinagyobb együttmûködést és egységet, különösen azeurópai és az észak-amerikai elemek között; hogy akelet-európai és latin-amerikai társadalmakat, ame-lyek kultúrái közel állnak a Nyugatéhoz, beillessze aNyugatba; hogy kooperatív kapcsolatokat ápoljonOroszországgal (...); hogy korlátozza a konfuciánus ésiszlám államok katonai hatalmának terjedését; hogymérsékelje a Nyugat katonai kapacitásának csökken-tését, és fenntartsa katonai fölényét Kelet- és Dél-nyugat-Ázsiában; hogy kihasználja a konfuciánus ésiszlám államok közötti különbségeket és konfliktuso-kat; hogy támogassa a más társadalmakban élõ olyancsoportokat, amelyek szimpatizálnak a nyugati érté-kekkel és érdekekkel; hogy erõsítse a Nyugat érdeke-it és értékeit tükrözõ nemzetközi intézményeket, éspártolja a nem nyugati államok ilyen intézményekbenvaló részvételét.” A Nyugatnak – így mondja – „fennkell tartania azt a gazdasági és katonai hatalmat,amely érdekei védelméhez ezen kultúrák vonatkozá-sában szükséges.”Vajon nem látjuk-e visszamenõleg azt, hogy mikénthaladt ez a célkitûzés a megvalósítás felé azóta,hogy 1993-ban elsõ ízben a nyilvánosságra került?Mi állt emögött? Az a nagy történelmi hullám, amelya proletariátus új társadalmi osztályát és az osztály-harcot, valamint a kapitalizmus és szocializmus kö-zötti dialektikát megteremtõ ipari forradalommalkezdõdött, alapjában véve egy gazdaságra alapulófejlõdés volt, amely a szovjet kísérlet összeomlásá-val és a hidegháború végével véget ért. Meg kell ér-tenünk azt, hogy ez a nagy hullám a Gábriel-kor-szakban, vagyis nagyjából 1500 és 1800 között bon-Id

õseb

b G

eorg

e B

ush

152012/4


takozott ki, amikor a nyugati civilizáció figyelme afizikai világ kutatására és megértésére irányult.Mármost egy arkangyal régensségének impulzusanem hirtelen ér véget, hanem addig folytatódik,amíg a hullám el nem éri a csúcsát, meg nem törik,majd lassan le nem cseng; mindez pedig aközben istörténhet, miközben már közeledõben van a kö-vetkezõ hullám, a következõ arkangyal-korszaknakaz impulzusa. Így bizonyos tekintetben a Gábriel-korszak impulzusa is csak a 20. század elsõ felénekvilágháborúi során, majd pedig a háború utáni idõ-szakban, a 20. század közepe táján vívott gyarma-tosítás elleni harcok során érte el a csúcspontját, éskezdett el lassan lecsengeni.

A Mihály-korszak

1979-ben kezdõdött el a Mihály-korszak másodikévszázada. E világ fejedelmének szolgái tudják ezt;rendelkeznek az erre vonatkozó ezoterikus isme-retekkel, és a stratégiájukat ennek megfelelõen iga-zítják. Õk az idõ minõségével dolgoznak. Éppenezért az uralkodó osztály médiájában nem sokkal aMihály-korszak második évszázadának kezdetétkövetõen megjelent a globalizálás témája. Az 1980-as években deregulálták és liberalizálták a nemzet-közi pénzügyi rendszereket, hogy kedvezõbb felté-teleket teremtsenek a transznacionális vállalatokszámára; 1990-ben egy ócska fogással elûzték a hi-vatalából a jó öreg nacionalista Margaret Thatchert,mivel õ ösztönösen is megpróbált küzdeni Német-ország küszöbön álló újraegyesítése és az Európai

Unió létesítése ellen. És 1990-ben volt az is, hogyaz idõsebb Bush elnök kihirdette az Új Világrendet.Ekkor léptek elõ az Új Világrend ideológusai a me-netrendjükkel. Bill Gates nem sokkal ezután némi –Al Gore alelnöktõl kapott – törvényhozói támoga-tással elkészítette az Information Superhighway-t(infosztrádát).1993-ban pedig jött a World Wide Web: W-W-W.

Mármost mi is volt az a menetirány, amelyet ez amenetrend mutatott? Az, hogy ettõl kezdve márnem politikai és gazdasági ideológiák fogják megha-tározni a világeseményeket, hanem a vallás, az in-formáció, a tudás, a kultúra és a kulturális identitás:vagyis más szóval – az utóbbitól eltekintve – csupaolyan ismertetõjegy, amely a Mihály-korszak jellem-zõje. Ettõl kezdve tehát a világot vallás és kultúraalapján kell felosztani, amelyeket Huntington civili-zációs értékeknek nevezett. Ezentúl nem a nemze-tek és nemzetállamok értékeinek kell meghatározószerepet játszaniuk, mint a Gábriel-korszakban,amikor döntõ jelentõségû volt a bizonyos terület-hez vagy nyelvhez való kötõdés, hanem a civilizációvélt értékeinek, elsõsorban is a vallásnak. Ettõlkezdve sok szó esett olyan állítólagos regionálisegységekrõl, mint a Nyugat vagy a zsidó-keresztényvilág, az ortodox világ, a Távol-Kelet, vagy a konfuci-ánus világ, Latin-Amerika, az indiai szubkontines, Af-rika és minenekelõtt is az egyre gyakrabban emle-getett Nemzetközi Közösség (the international com-munity): ami tulajdonképpen az anglo-amerikai tár-

Mar

gare

t T

hatc

her

Szad

dám

Hus

zein

16 2012/4


sadalmat és annak híveit jelenti. Az elsõ öbölhábo-rú vezette be ennek az új dialektikának az elsõ ré-szét, amelyrõl a Foreign Affairs oldalain hamarosanúgy írtak, hogy A Nyugat a többiek ellen (The Westversus the Rest). Szaddám Husszein egy intésre „el-foglalhatta” Kuvaitot, és ezzel meg is volt az elsõmodern háború, amelyet a Nyugat egy muzulmánállam ellen vívott. Azt állították, hogy Husszein el-lenszegült a Nyugat, vagyis a Bush és Thatcher általvezetett Nemzetközi Közösség akaratának. Hogy akeresztes lovagok ismét menetelnek. 800 évvel ko-rábbi képeket idéztek fel. Ez volt a civilizációk elsõösszecsapása. Természetesen gazdasági indítékokálltak mögötte, mindenesetre másmilyen benyo-mást kellett kelteni. Ezután hamarosan újabb civili-zációs összecsapások következtek a Balkánon. Majdjött a New York-i World Trade Center elleni elsõtámadás, szintén 1993-ban, amelyben muzulmáncsoportok, sõt az FBI is részt vettek. Ettõl kezdvea nyugati média egyre inkább az új ellenségkéntazonosította az iszlámot és az iszlamizmust, amelyfelváltotta a vörösöket. A zöld az iszlámnak és a ZöldMozgalomnak a színe. A vörös és a zöld pedigkomplementer színek.

2992 és a 21. század

1992 végén – 1993 elején –, amikor is Bush átadtaa helyét Clintonnak, kezdetét vette az európai egy-séges belsõ piac, és ekkor múlt 70 éve, hogy az el-sõ Goetheanum leégett – a The Economistban egyolyan írás jelent meg, amely nem is annyira ideoló-giai nyilatkozat volt, hanem sokkal inkább egy ak-cióterv. Az egész egy, a jövõ perspektívájából ábrá-zolt humoros történetnek volt álcázva, amely lát-szólag 2992-bõl néz vissza 1992-re, valójában azon-ban csak 1990 és nagyjából 2050 között játszódik.Ugyanakkor vegyük észre azt is, hogy 2992 nemesik messze az Atlantisz utáni ötödik korszak végé-tõl. Emlékezzünk csak vissza arra, mit is mondott Ru-dolf Steiner: „a jövõ (...) minden kulturális fejlõdéseKözép- és Kelet-Európa egyesülésének a kérdése.”(1916. 03. 17. GA 174b)Ezzel azt akarta mondani, hogy az Atlantisz utáni 5.korszak közép-európai és kulturális impulzusát,amelynek magját a szellemtudomány és a hármastagozódás alkotja, tovább kell adni a keleti szlávok-nak, mert õk fogják alkotni a hatodik kultúrkorszakélcsapatát.Az ahrimáni ellenerõk, amelyek az ötödik korszak-ban fõképpen – azonban nem kizárólag – az angolnyelvû népek bizonyos elemein keresztül hatnak,

arra törekszenek, hogy megakadályozzák ezt a Kö-zép-Európa és a szláv népek közötti kapcsolatot, ésOroszországot másmilyen fejlõdési pályára terel-jék. Azt akarják, hogy Oroszország arra az útra tér-jen, amelyet az okkultista C. G. Harrison mutatott1893-ban – vagyis pontosan 100 évvel a TheEconomist-beli cikk és Huntington cikkének megje-lenése elõtt: Oroszországot az angol nyelvû világ-nak (és híveinek) kell „szoptatnia” és „felnevelnie”.Ez a fejlõdés pedig valóban éppen elkezdõdött. Ak-koriban Borisz Jelcin volt az orosz elnök, akinek hi-vatali ideje alatt az orosz vagyon nagy része tehetõsszemélyek egy kis csoportjának kezébe vándorolt.Továbbá az õ elnöksége alatt sok úgynevezett ta-nácsadó és szakértõ áramlott Nyugatról Oroszor-szágba, akik az oroszokból derék kapitalistákat ésdemokratákat akartak nevelni.

2011: katonai puccs Szaúd-Arábiában

2992-bõl visszatekintve a The Economist-beli cikkszerzõje – aki csaknem bizonyosan Brian Beedhamvolt – írásának a következõ alcímet adta: Világtör-ténelem, 13. fejezet: a vészterhes 21. század. Ez a13. fejezet – amely mind a „szerencsétlen 13-asszámra”, mind pedig a 14. század 1330-as éveire

Bor

isz

Jelc

inA

l Gos

aibi

172012/4


utal – azt írja le, miként került sor arra, hogy Ame-rika, Európa és Japán, vagyis a Nyugat hibáinak so-rozata után a 20. század végén egy sor szörnyû há-ború robbant ki, amely feldúlta a 21. századot.Ezek a háborúk Al-Gosaibi vezérezredes katonaifelkelésével kezdõdtek Szaúd-Arábiában, 2011-ben. Az Al-Gosaibi valójában egy kereskedõ családvolt, amely a 20. században Arábia leggazdagabb segyben elsõ milliomos családja volt. Ez az iszlámvilág leggazdagabb államában elkövetett puccs vé-gül az összes iszlám állam egyesüléséhez vezetettegy pániszlám mozgalom vezetése alatt, amely Üz-begisztánból indult ki, majd pedig a kalifátus újbóliberendezkedéséhez vezetett. Csak emlékeztetünkrá, hogy ez a célja a Hizb ut-Tahrírnak, Üzbegisz-tán pedig az a közép-ázsiai köztársaság, amelyiránt Brzezinski olyan különös érdeklõdést muta-tott.De tovább a történetben: ez a pániszlám kalifátusazután szövetségre lépett Kínával. S ez az új szu-perhatalom pedig ahelyett, hogy – amint az várha-tó lett volna – a Nyugat és a Nyugat legfõbb közel-keleti csatlós államai, Izrael és Egyiptom ellen for-dult volna, Oroszország ellen fordult, az ellen az or-szág ellen, amely globálisan nézve a Nyugat és Ke-let közötti hidat alkotja. „Itt [Oroszországban] talál-ta meg az Új Kalifátus az alapot a Kínával való szövet-séghez, amely azután a következõ két évszázadotmeghatározta.” Mivel a Rothschildoknak már régóta komoly gazda-sági érdekük fûzõdik a The Economisthoz, ezért va-lószínûtlen, hogy a cikk szerzõje Izraelnek ezenszövetség általi elpusztítását is megjósolta volna.Éppen ezért Izrael, az az ország, amely immár évti-zedek óta a nemzetközi feszültségek gyújtópontjátjelenti, a cikkben említésre sem kerül. Ebben a tör-ténetben a támadás két célpontja Törökország ésOroszország, két olyan ország, amely úgymond kö-zepes pozíciót foglal el Kelet és Nyugat között.

Csinálj háromból kettõt

Itt tehát megfigyelhetjük a jól ismert ahrimáni takti-kát: minden hármasságból el kell távolítani a köze-pet, hogy ezáltal dualitás keletkezzen. A három ígykettõre redukálódik. A cikk szerint a támadás fõcélpontja „Oroszország oszlásban lévõ holtteste”volt. Rudolf Steiner 1916-ban utalt egy 1890-bõlszármazó térképre, amely az angol Truth (Igazság)folyóiratban jelent meg, amelyen Oroszország úgyvolt ábrázolva, ahogyan majd egy jövendõ európaiháború után fog kinézni. Oroszország ott sivatag-ként volt lefestve; a The Economist pedig száz évvel

késõbb oszlásban lévõ holttestként írja le. Az elit kö-rök Oroszországgal szembeni gyûlölete szemláto-mást nem ismer határokat. Huntington ezt írja aForeign Affairsben (1993, 3. sz.):„Egy nyugati demokrata egy szovjet marxistával intel-lektuális vitát tudna folytatni. De hogy ugyanezt egyorosz tradicionalistával tegye, az úgyszólván lehetet-len lenne. Ha (...) az oroszok elutasítanák a liberálisdemokráciát és elkezdenének oroszként, nem pedignyugati emberként viselkedni, akkor az Oroszországés a Nyugat közötti kapcsolatok ismét visszafogottáés konfliktusossá válhatnak.” Vagyis az oroszoknak nem szabad megengedni,hogy oroszként viselkedjenek!Visszatérve a The Economist által lefestett 21. szá-zadi forgatókönyvre: a Nyugat visszavágott Kínánakés a Kalifátusnak, Törökországot azonban nem tud-ta megmenteni. A szövetséges keleti haderõket va-lahol a Balkánon feltartóztatták, amire egy bizony-talan fegyverszünet következett; a keleti erõketEurópa „erõs atomfegyverei” védték. De 2050-ig akínaiak és a pániszlám államok Oroszországnak azUráltól keletre esõ összes területét – vagyis Orosz-ország teljes ázsiai részét – elfoglalták. Oroszor-szágnak ez a megcsonkolása, s Oroszországnakmint a Kelet és Nyugat közötti hídkultúrának az el-pusztítása továbbra is a Nyugat egyik fõ célja ma-rad. Amit Huntington konfuciánus-iszlám szövetség-nek, a The Economist pedig kínai-muzulmán szövet-ségnek nevez, az egészen 2200-ig fennmarad, másszóval csaknem a Mihály-korszak egész ideje alatt.Steiner közléseire támaszkodva már kifejtettük,hogy a mostani 600 éves idõszak – 1800 és 2400között – annak az ideje, amikor a Nyugat és a nemiszlám keleti kultúrterület, más szóval a Nap- és aMerkúr-áramlat találkozik egymással, majd ezt fog-ja követni egy következõ 600 éves periódus, amely-ben majd ennek a találkozásnak az eredményei fog-nak kibontakozni és továbbfejlõdni. Erre az idõ-szakra 2400 és 3000 között kerül sor. Vagyis ezzeleljutottunk a The Economist által tárgyalt szcenári-um végére – 2992-be.A The Economist szerint – hasonlóan ahhoz, aho-gyan az a 13–14. században is volt – így a 21. szá-zadban is szinte egész Európát meg kell majd men-teni az agresszív keleti hordáktól, és ismét csaknemegész Oroszországnak leigázásra és elpusztításrakell kerülnie. Ez az egész pedig azzal kezdõdik majd,hogy valamelyik iszlám országban 2011-ben katonaipuccsra kerül sor! Nos, ez most bekövetkezett;ugyan még nem Szaúd-Arábiában, hanem Egyip-tomban, de ténylegesen a lakosság által támogatottkatonai puccsra került sor.

18 2012/4


6 milliárd helyett 3 milliárd

De a történet még rosszabbra fordul. A TheEconomist-beli cikk az utolsó szakaszban arra utal,hogy a Föld lakossága a 30. században 3 milliárdotfog kitenni. 1992-ben a Föld lakossága 6 milliárdvolt. Ez pedig azt jelentené, hogy a lakosság 1000éven belül mintegy a felére csökkenne. Ez elképzel-hetõ lenne. De ha megfontoljuk azt, hogy a TheEconomist-beli írás voltaképpen nem ezer évet, ha-nem fõként a 21. századot tárgyalja, akkor azt kellfeltételeznünk, hogy ennek a 3 milliárd embernekmég a Mihály-korszak vége elõtt kell eltûnnie, talánmég a 21. század során. Az angol nyelvû világ szá-mos közéleti személyisége (úgymint JamesLovelock, Sir Crispin Tickell) nyilatkozott már úgy,miszerint helyeselné, ha a lakosság a század végéigvagy akár még korábban ilyen drasztikusan lecsök-kenne.Én elsõ ízben 1992-ben olvastam a The Economist-beli cikket, amikor még semmit sem tudtam a Hizb

ut-Tahrírról, Üzbegisztánról és az al-Kaidáról. Ak-kor azt a kérdést tettem fel magamnak, vajon hon-nan kerülhetne elõ egy ilyen pániszlám mozgalomés egy ilyen állam. De Osama bin Laden fellépéseóta, amikor is Nyugaton elkezdték az iszlámot go-noszként beállítani – ami pedig az iszlám ifjúságonbelül ahhoz vezetett, hogy a Nyugattal szembenegyre megkeseredettebbekké váltak –, majd pedigaz idei, 2011-es évi tunéziai és egyiptomi esemé-nyek óta azonban már kevésbé vagyok tanácstalanazzal kapcsolatban, hogy hogyan jöhetne létre egyilyen mozgalom.

Egyiptom és az orosz forradalom

Egyiptommal kapcsolatban tartsuk szem elõtt azt,hogy mi is történt Oroszországban a két, 1917-esforradalom alkalmával. Az elsõ, 1917. februári for-radalom eltávolította a cárt, majd ezt követõen lét-rejött egy ideiglenes kormány, amelynek sok sza-badkõmûves tagja is volt – egy olyan kormány,amely készen állt arra, hogy kövesse a Londonbólés Párizsból érkezõ utasításokat, és folytassa a Né-metország elleni háborút. És most gondoljunk csakvissza arra, hogy C. G. Harrison már 1893-ban fel-fedte a Nyugat arra vonatkozó terveit, miszerintOroszországban létre kell hozni egy szocialista kí-sérletet. Amikor aztán Amerika belépett a háború-ba, azzal ezek a tervek is közelebb jutottak a meg-valósulásukhoz; a bolsevisták hatalomra kerültek,és hatalmon is maradtak, mert a Nyugat mindentmegtett annak érdekében, hogy megakadályozza ésmeghiúsítsa azok törekvéseit, akik megpróbáltak abolsevistákkal szembeszegülni. A polgárháború ka-tonai harcai mellett azonban volt egy ideológiai di-menzió is, amelyre Steiner 1918. október 25-én(GA 185) utalt, amikor is azt mondta, hogy a bolse-visták azért tudták megnyerni ezt az ideológiai har-cot, mert azoknak, akik szembeszálltak velük – amensevistáknak – egyszerûen nem voltak eszméik.Ezáltal pedig egy vákuum, egy szívóerõ keletkezett,amelybe a bolsevisták a vonzó jelszavaikkal – Békét!Földet! Kenyeret! – és az osztályharcról szóló, kö-zérthetõ dogmájukkal bele tudtak áramlani.A bolsevisták internacionalisták voltak, akik arra tö-rekedtek, hogy a forradalmukat az egész világbaexportálják. Nos, a mostani Egyiptomban is ahhozhasonló a helyzet, mint amilyen Oroszországbanvolt 1917 márciusában, a forradalom gyõzelmét kö-vetõen. Egy olyan kormány van hatalmon – ki tud-ja, meddig? –, amely kész a Nyugat akarata szerintcselekedni. Vajon vannak-e bármilyen új eszméivagy megoldásai ennek a kormánynak? Voltak-e

Love

lock

Jam

esSi

r C

risp

in T

icke

ll

192012/4


ezeknek a fiataloknak – akik olyan szenvedélyesenkövetelték Hosni Mubarak lemondását – bármiféleeszméik Mubarak lemondásának sürgetésén és aszabadság utáni homályos vágyukon kívül? Vajonlétre fog-e hozni ez a helyzet is egy vákuumot, egyolyan helyzetet, amely extrémebb elemeket fogbeszívni – talán az országhatáron kívülrõl is –, vagymaga a muzulmán testvériség lesz az, aki majd be-lülrõl átveszi a kormányt? Lehetséges-e, hogyEgyiptom játssza a pániszlám mozgalom katalizá-torszerepét, azt a szerepet, amelyet a TheEconomist és Brzezinski Üzbegisztánnak szánt?Vagy ez az arab forradalom esetleg másutt fog egykatalizátort felvetni? Talán mindegy is, hogy hol, afontos, hogy egyáltalán megjelenjen.-

E világ fejedelme és az õ szóvivõi

Brzezinski, Huntington és a The Economist nyilatko-zatait úgy tekinthetjük mint a Nyugat valódi urainakszócsövét. Õk e világ fejedelmének, Ahrimánnak aképviselõi, akinek már közeleg a saját megtestesü-lése is, és akinek a szolgái igyekeznek elõkészíteni avilágot az õ eljövetelére. Az õ szolgáinak megnyilat-kozásaiból azt vehetjük ki, hogy a Nyugat az iszlámvilágban nem feltétlenül egy engedelmes, áldemok-ratikus államok alkotta klikket szeretne látni, ha-nem egyetlen összefüggõ ellenséget, akit fel lehethasználni dialektikus ellenfélként, és akire rá lehetsütni ezt a bélyeget úgy, ahogyan az 80 évvel ez-elõtt és 800 évvel ezelõtt is történt. A 13. század-ban is elõbb két ellenfél állt egymással szemben,majd ehhez jött egy harmadik; három hatalom álltharcban egymással: a keresztény Nyugat, az iszlámvilág és az új jövevények, a mongolok, akik csak-nem egész Kínát és Közép-Ázsia északi részét le-igázták. Oroszországon és Kelet-Európán kívülszinte sehol másutt nem került sor a mongolok éskeresztények közötti harcokra. Sõt a nyugati ke-resztények – érdekes módon Edward angol trón-örökös 1271-ben, a IX. keresztes hadjárat során –arra törekedtek, hogy szövetségre lépjenek a mon-golokkal a muzulmánokkal szemben. Abban az idõ-ben a muzulmánok voltak azok, akik kétfrontos há-borút folytattak a keresztények és a mongolok el-len. A muzulmánok alkották a köztes kultúrát, ésnagyon szenvedtek. A The Economist és Brzezinskiáltal vázolt forgatókönyvben Oroszország áll közé-pen; Oroszország az, amely a fõ veszélyt képviseli,és Oroszország az áldozat, amelyet a kínai-muzul-mán szövetség és a Nyugat kereszttüzében el kellpusztítani. A Nyugat a kisujját sem mozdítaná megazért, hogy Oroszországnak segítsen.

Robert Kaplan és Baluhisztán

Most pedig vegyünk szemügyre néhányat a neokon-zervatív Robert Kaplan legújabb elképzelései közül.Robert Kaplan a Warrior Politics: Why LeadershipDemands a Pagan Ethos (2002) (Háborús politika:avagy miért van szükség az irányításhoz pogányetoszra) címû könyv szerzõje. Kaplan a védekezés ésa biztonság kérdéseirõl ír, és ezekkel kapcsolatos elõ-adásokat tart. Az amerikai védelmi miniszter, RobertGates 2009-ben meghívta Kaplant az USA kormányá-nak Védelmi Bizottságába. Ennek a bizottságnak atagja Henry Kissinger is és további 24 személy. 2009májusában a Foreign Affairs vezércikként jelentettemeg Kaplan: Centre Stage for the 21st Century (A 21.század központi színtere) címû írását. Ez a cikk azttaglalja, hogy miért tölt be az Indiai-óceán geostraté-giaiag fontos szerepet, és hogy miként veszélyezteti akínai haditengerészet növekvõ jelenléte az Indiai-óceánon az amerikai érdekeket. Kaplan kifejti, hogyaz Indiai-óceán azért olyan fontos, mert az jelenti Kö-zép-Ázsia elõudvarát, amely pedig Brzezinski ésMackinder értelmében a világ feletti uralom legfonto-sabb kulcsa. Egy szó mint száz, az USA csak úgy tud-ja veszélytelenül megvalósítani a – Brzezinski által Anagy sakktábla címû könyvben vázolt – Közép-Ázsiátérintõ katonai és gazdasági céljait, ha az Indiai-óceánfelett megszerzi az uralmat. Kaplan azt javasolja, hogyehhez a régióban meg kell szerezni az Amerika irántbaráti érzületeket tápláló országok segítségét. Addigpedig a szomáliai kalózság jó ürügyet szolgáltat arra,hogy a NATO haditengerészete jelen legyen az In-diai-óceán nyugati részén.

Ezekkel az indiai-óceáni fejleményekkel kapcsolatbantovábbi fontos hely az Indiai-óceánnal határosBaluhisztán nevû pakisztáni tartomány, valamint a kí-naiak által épített gwadari kikötõ. Ezt a kikötõt azamerikaik arra akarják használni, hogy onnan szállít-

Robe

rt K

apla

n

20 2012/4


sák hajókon Türkmenisztánból a földgázt, amely Af-ganisztánon keresztül érkezik oda. 2006-ban az ame-rikai fegyveres erõk folyóiratában, az Armed Forces Jo-urnalban a Pakisztán területének radikális lecsökken-tésére vonatkozó tervek kerültek napvilágra, amittöbbek között egy független Baluhisztán állam létre-hozásával kellene megvalósítani. A múlt évben írtákalá a Türkmenisztánból Indiába vezetõ TAPI-vezetékrõl szóló szerzõdést, amely Afganisztánon ésPakisztánon szállítja keresztül majd a gázt a tenger-partra. Ennek az amerikai UNOCAL olajtársasággalvaló megállapodásnak az aláírását a tálibok 1999-benmegtagadták. Nem sokkal azután – 2001-ben – meg-kezdõdött az invázió Afganisztánba.

Kína megfékezése

2010 májusában Robert Kaplan továbbszõtte az elõ-zõ évi érvelését a The Geography of Chinese Power –How Far Will Beijing Reach on Land and at Sea? (A kí-nai hatalom földrajza – avagy meddig fog terjeszked-ni Peking a szárazföldön és a tengeren?) címû cikké-ben, amely szintén a Foreign Affairs vezércikkekéntjelent meg. Új feltartóztatáspolitikát javasolt Kínatengeri elõretörésére, és javaslatokat tett arra, mi-képpen tudná a Nyugat beszorítani Kínát a száraz-földre. Mivel Kína jelenleg baráti kapcsolatokat ápolOroszországgal, sõt még katonailag is együttmûködikvele a Shanghai Cooperation Organizationben, ígyOroszország felõl semmi sem szorongatja Kína észa-ki határát. Ennek köszönhetõen pedig Kína szabadonkoncentrálhat a haditengerészetére. Kaplan javaslataezért az, hogy nehézségeket kell okozni Kínának a

nem orosz államok felé húzódó „érzékeny határain”.És noha Kaplan ezt nem mondja ki, de ezt csak bur-kolt mûveletek által lehet elérni, az olyan területe-ken, mint a nyugat-kínai Hszincsiang, Tibet, Tajvan,Laosz, Vietnam, Burma, Mongólia, Nepál és termé-szetesen India. A Nyugat stratégiájának egyik fõ céljaa következõ években és évtizedekben az lesz, hogyIndiát egyre jobban bevonja a Nyugat befolyási öve-zetébe. Dél-Koreát és Japánt pedig arra biztatja aNyugat, hogy Kínával és Oroszországgal szembenegyre hûvösebben viselkedjen, és úgy tûnik, az utób-bi években ez így is van. Sok jel mutat arra, hogy azUSA megpróbálja Kínát korlátok közé szorítani,ugyanúgy, ahogyan azt 1947-ben a Szovjetunióval ismegpróbálta. Az USA vezetõ elitjének diskurzusaibólpedig arra lehet következtetni, hogy meglehetõsenbizakodóak a tekintetben, hogy ez éppúgy sikerülnifog nekik, ahogyan az annak idején Oroszországgal issikerült.

Oroszország betagolása a NATO-ba

Kaplan cikkét a Foreign Affairs ugyanazon 2010. máju-si számában még három további cikk is követte, ame-lyek szintén rendkívül érdekesek. Elõször is a NATO’sFinal Frontier (A NATO utolsó határa) címû írásCharles Kupchannek, Henry Kissinger egyik követõ-jének a tollából. Akárcsak Brzezinski, úgy Kissinger issokat köszönhet a Rockefeller családnak a karrierjétilletõen. Ez a cikk azt ajánlja a Nyugatnak, hogy en-gedje meg Oroszországnak, hogy belépjen a NATO-ba. A cikk érvei visszafogottak, de világosak: Orosz-ország ezzel fel lesz szólítva arra, hogy „csatlakozzonhozzánk a Kína elleni eljövendõ harcban”. Úgy tûnik,hogy Kupchannek az a célja, hogy azt az elképzeléstterjessze, mely szerint az oroszoknak úgy kellenemagukra tekinteniük, mint pusztán európai kultúrára,hogy így a Nyugathoz lehessen õket kötni. Ha pedigerre nem lehet õket békés úton rávenni, akkor vanmég egy másik lehetõség is, az, amelyet – mint aztmár említettük – a The Economist 1992-ben leírt. Egy további cikkben – The Brussels Wall (A brüsszelifal) – William Drozdiak azt a nézetet képviseli, hogyitt az ideje annak, hogy az EU egyesüljön a NATO-val, vagyis a NATO ténylegesen az EU haderejévéváljon, amely bármikor bevetésre kész a Föld bár-mely pontján. Végezetül pedig Richard Rosecrance azt írja a Bigger isBetter (Minél nagyobb, annál jobb) címû cikkében,hogy Washingtonnak el kellene fogadnia Európa arravonatkozó ajánlatát, hogy egy transzatlanti gazdaságiközösséget hozzanak létre, amely a jelenlegi amerikaigazdaság hatótávolságát és dinamikáját kibõvítené. A

Kap

lan:

A K

inai

hat

alom

föld

rajz

ából

212012/4


kifáradt USA-nak az európai csatlósok támogatásáravan szüksége ahhoz, hogy úgy konkurálhasson Kíná-val, hogy közben ne függjön a kínai befektetésektõl, éshogy fenn tudja tartani katonai erejét. Ez az „európaiajánlat” Rosecrance szerint Angela Merkel egy 2006-ból származó ajánlata. Az USA-nak – így írja – egyesül-nie kell Európával, „a világ legerõsebb hatalmával”.

Németország: a gazdasági gépezet

Az európai gazdaság központjában természetesenNémetország áll, a The Economist pedig úgy tekintNémetországra mint egy gazdasági gépezet legna-gyobb fogaskerekére. A Kínával való háborúra nemlesz szükség – írja Rosecrance gondtalanul –, mert„Washington a saját és az Európai Unió piackapacitá-sát fel tudja használni arra, hogy más kapitalista beál-lítottságú országokat a saját hálójába vonzzon.” A sa-ját hálójába! A cikk utolsó fejezetének az a címe, hogyResistance is futile (Az ellenállás hasztalan) – ami azegyik amerikai tévémûsorban, a Star Trekben szerep-lõ, nyilvánvalóan ahrimáni, földönkívüli fajnak, aBorgoknak a kedvenc szavajárása. De hiszen ez atranszatlanti összeolvadási projekt már régen kezde-tét is vette. Ez már évtizedek óta folyik, folyamato-san, lépésrõl lépésre, távol a média reflektorfényétõl.Ennek a kontextusa pedig Kína. Az amerikai tervekezt a problémát egy masszív transzatlanti szövetség,egy egységes gazdaság és egy egyesített haderõ létre-hozásával akarják megoldani.

Az USA–Európa gazdasági unió

Az amerikai–európai fúzió különféle követelményei ahíres 20. századi újságíróra, Walter Lippmannra em-lékeztetnek, aki az amerikai értékek és az Új Világ-rend nagy propagandistája volt. Az õ karrierje az elsõvilágháborútól egészen az 1970-es évek kezdetéigtartott. Az 1943-as US Foreign Policy: Shield of theRepublic (Amerika külpolitikája: a köztársaság védõ-pajzsa) címû könyvében ezt írta: „A mi életünkbennem fogjuk megérni a világot. De amit talán meg fogunkérni (¡K) az egy nagy, nyugati közösségnek vagy legalábbaz európai és amerikai nemzetek szövetségébõl állókonföderációnak a létrejötte, amely kész lesújtani azok-ra a hazugságokra, amelyek azt állítják, hogy a civilizá-ciónk hanyatlásra van ítélve, és amely kész megújítaniazok hitét, akik attól félnek, hogy ahol a szabadságmegszületik, ott el is fog tûnni.” És milyen célt kell ezeknek a grandiózus terveknekszolgálniuk? A Beedham és Huntington által a 90-esévekben konfuciánusnak nevezett világot és iszlámnaknevezett világot – a Nyugat hegemóniájával szemben-

álló kulturális ellenállás két fõ központját – be kell il-leszteni ebbe a transznacionális ipari és kereskedel-mi társaságok uralta globális hálózatba. Brzezinskiezt A nagy sakktábla címû könyve zárszavában így fe-jezi ki: „(¡K) a hagyományosabb nemzetállam-rendszermellett feltartóztathatatlanul növekszik a globális ösz-szefonódások egy új hálózata. Ez a multinacionálisrészvénytársaságokból, nem állami szervezetekbõl –melyek közül sok országhatárokon átnyúló – és tudo-mányos közösségekbõl szõtt hálózat, amelynek együt-tesét az internet még jobban felerõsíti, már létrehozottegy laza globális rendszert, amely természeténél fogvaalkalmas az intézményesítettebb, globális együttmûkö-désre. Az eljövendõ évtizedek során tehát létrejöhetnea geopolitikai valóságon alapuló globális kooperációmûködõképes szerkezete, amely aztán fokozatosanmagára ölthetné a világban lévõ stabilitásért és békéértjelenleg felelõsséget viselõ »világuralkodónak« a palást-ját. Ennek az ügynek a geostratégiai sikere méltó örö-köse lenne Amerika szerepének mint az elsõ, egyetlenés utolsó valóban globális szuperhatalomnak.” Bár-mennyire is fennhéjázón és arrogánsan hangzikmindez, természetesen van benne valami igazság,ahogyan az sok ahrimáni megnyilatkozás esetébenlenni szokott. Mindaddig, amíg az ember nem jut to-vább a tudati lélek legalacsonyabb szintû vonatkozá-sain, addig az ötödik kultúrkorszak az antipátia és azegoizmus korszaka lesz. Tehát nagyon is értelmesnektûnhet, hogy a tudati lélek korában egyetlen, nagy,egoista nemzetállam jöjjön létre a világban: egy glo-bális világbirodalom. Mert noha Brzezinski az ameri-kai nemzet hatalmának az Új Világrend globális hatal-ma általi eljövendõ leváltását tartja szem elõtt, akönyve utolsó oldalán mégis arról ír, hogy abból indulki, hogy Amerika majd „odáig fog fejlõdni, hogy a világbékés vezetéséért vállalt közös felelõsség geopolitikaimagját alkossa.” Voltaképpen tehát ez azt jelenti,hogy Brzezinski abból indul ki, hogy továbbra isAmerika lesz a kulturális házigazdája azoknak a sze-mélyeknek, annak az okkult testvériségnek, amelyvalójában a világot kormányozza.

Ahrimán és Lucifer versengése

Az okkult testvérek tudni fogják, hogy a Mester ha-marosan közöttük lesz. Azt is tudni fogják – mivel já-ratosak az okkult ismeretekben, beleértve azantropozófiát is –, hogy a Mesterük riválisa, Lucifer, akínai civilizációban és kultúrában inkarnálódott, és otthagyta hátra a legmélyebb nyomokat maga után. Mi-közben tehát a testvérek – akiket persze sosem sza-bad összetévesztenünk Amerika lakosságával – pórá-zon tartják a szegényebb, fejlõdõ országokat, vala-

22 2012/4


mint ezzel egyidejûleg ellenõrzésük alatt tartják azúgynevezett „keresztény” Nyugatnak a gondolkodá-sát, továbbá miközben azon igyekeznek, hogy a kele-ti szláv népek alulmaradjanak, és hogy megakadályoz-zák és eltorzítsák az õ jövõbeli küldetésüket, mind-eközben a 21. században nagy mérkõzésbe bonyo-lódtak az iszlám és a kínai civilizációban jelen lévõ lu-ciferi erõkkel. E két hatalom közötti versengés alkot-ja azt a feszültségi mezõt, amelyben mindannyian ar-ra törekszünk a saját korunkban, hogy mevalósítsuk asaját szabadságunkat. Az ahrimáni és a luciferi hatal-mak teremtik meg azt az ellenállást, amely nélkülnem tudnánk megszerezni a szabadságunkat.

Mi az, amit tehetünk?

No és mit tehetünk mi magunk ebben a helyzetben?Könnyû lenne azt gondolni, hogy ez az ellenállás meg-haladja az erõnket, hogy ez az egész valahol „messzeföldön” történik, „amelyrõl nem tudunk semmit”,ahogyan azt az angol miniszterelnök, Neville Cham-berlain mondta az 1938-as müncheni válság idején.De Rudolf Steiner egészen más véleményen volt.Azoknak az embereknek, akik részt vettek aGoetheanum építésében, és akik gyakran kétség-beesetten kérdezték tõle: „Doktor úr, mit tehetünk mia háborúval kapcsolatban?”, ezt válaszolta: „Hogy mit tehetünk? Azt, hogy értelmesen, azantropozófiailag orientált szellemtudományunk értel-mében viszonyulunk a jelen dolgaihoz! Ami számít, azaz, hogy ezeket a dolgokat a lehetõ legvilágosabban ésa lehetõ legszárazabban szemügyre vegyük. És ezekrõl adolgokról tulajdonképpen csak akkor tesz szert az em-ber, mondjuk úgy, kellõképpen árnyalt fogalmakra, hahelyesen, a szellemi világokkal összefüggésben szemléliõket. Ezáltal az ember rámutatást kap a szimptómák-

ra, és ami számít, az a »szimptomatikus történelem«(...). Természetesen nem kell rögtön mindenben feketemágiát gyanítaniuk. De azok a dolgok, amelyek már je-len vannak, a szürke vagy a fekete mágia szolgálatábalesznek állítva. És nem is kell minden dolgot erkölcsi íté-lettel ellátniuk, hanem csak a megfelelõ megvilágításbankell azt nézniük.” (1917. 01. 08., GA 174) „És annak alehetõsége” – mondja Steiner néhány nappal késõbb –„hogy az ember ezeken a dolgokon túljusson, egyedül ab-ban rejlik, hogy az ember tisztán és helyesen megértseazt, ami van; minden más semmit sem ér. Éppen ezért –még ha bizonyos oldalról nem is fogják majd szívesenhallani és nézni, és megteszik majd a megfelelõ intézke-déseket ellene – mindig is lesznek olyan emberek, akikvalóban rámutatnak annak az egész, teljes intenzitásá-ra, ami történik, akik nem hagyják magukat eltántoríta-ni attól, hogy rámutassanak az egész, teljes intenzitásá-ra annak, ami történik.” (1917. 01. 22., GA 174)A tudati lélek korában élünk. Éppen ezért a legfõbbtörekvésünk az kell hogy legyen, hogy tudatába ke-rüljünk annak, ami a világunkban történik. Amint pe-dig ennek a tudatára ébredünk, és az az érzésünk,hogy ezt megértettük, akkor már felfelé – a szellem-világ felé – és horizontálisan, az embertársaink felé istovábbadhatjuk ezt.Ily módon növekszik és terjed a tudatosság, ez pediglassacskán az összes hátráltató erõt le fogja gyõzni,erõszak nélkül.

A Gegenwart szerkesztõsége által átdolgozott és enyhén lerövi-

dített autoreferátum a 2011. március 5-én Pforzheimben, a

Freie anthroposophische Vereinigungban tartott elõadás alapján.

Fordította: Wagner Noémi

Forrás: Gegenwart Zeitschrift für Kultur, Politik, Wirtschaft

Nr.4/2011, Bern

Károly Sándor: Kalendáriumi iniciálék

Tél, tavasz, nyár – õsz:Belsõ csöndre érlelõdsz.

Õsz, tél, tavasz – nyár:Mindig a gyümölcsig várj.

Nyár, õsz, tél – tavasz:Merd, és rügyre fakadhatsz.

Tavasz, nyár, õsz – tél:Maggá sûrûsödve élj.

(1978. jún. 23. – 1979. szept. 14.)

232012/4

Világhelyzet

Ez év augusztusának elején Mario Monti, a 68 évesvolt EU-biztos és jelenlegi olasz miniszterelnök (akitavaly november óta vezeti a – nem a nép által meg-választott – kormányát) a következõket nyilatkoztaa Spiegel magazinnak adott interjújában: „»Azok afeszültségek, amelyek az elmúlt években azeurózónát kísérik, immár Európa pszichológiai fel-bomlásának a jegyeit viselik magukon.«Ha az euró Európa szétsodródásának egyik ténye-zõjévé válna, »akkor ezzel romba dõlnének az Euró-pa-projekt alapjai«.”1 A Frankfurter Allgemeine Zei-tung Online 2012. augusztus 5-én szintén a hírhedt„Skull&Bones” klubról ismert Yale Egyetemenvégzett* Monti miniszterelnököt idézte: „A kormá-nyoknak fel kell nevelniük a parlamenteket”, majd akövetkezõket tette hozzá: „Monti azt javasolta akormányvezetõknek, hogy a saját parlamentjükkelszemben is õrizzék meg a cselekvési szabadságukat:Ha a kormányok teljes mértékben hagynák, hogy asaját parlamentjük döntései megkössék a kezüketanélkül, hogy megõriznék a saját tárgyalási mozgás-terüket, akkor valószínûbb lenne Európa széttöre-dezése, mintsem hogy szorosabb integrációra ke-rülne sor.2

A churchilli „világméretû szuperhatalom”

Az egyik „kulisszák mögötti” (ld. fenti idézet) társa-ság marionettbábuja volt Winston Churchill is, akiDisraeli miniszterelnök második hivatali idejénekkezdetén született (1874–1965; amerikai édesanyjamellesleg irokéz származású volt*). Churchill, az„Egyesült Angol Nagypáholy”* egykori tagja 1929-ben a következõ szavakkal tekintett vissza az elsõ

világháborúra: „A halál várakozásteljes és ügybuzgókészségességgel lesi, hogy a népeket tömegesen le-kaszálhassa; készen áll arra, hogy egy hívásra a civi-lizáció minden maradványát megmásíthatatlanulporrá zúzza.” (a The World Crisis 4. kötete: TheAftermath (1918–1928*). S hogy a Nagypáholy-tagChurchill mennyire magáévá tette ezt a mondatot,azt Brüninggel, a korábbi német birodalmi kancel-lárral folytatott egyik 1938-as beszélgetésébõl (ld.idézet) láthatjuk. Azután, hogy 1945 áprilisában SanFranciscóban megalapították az ENSZ-t, Churchill

Franz Jürgen Römmeler:Az euró mint az „egységes állam” létre-hozásának tervszerû üzemanyagaSzimptomatológiai jelenségek a szellemi, a jogi és a gazdasági életterületérõl

„A világot egészen más személyek kormányoz-zák, mint ahogyan azt azok hiszik, akik nincse-nek a kulisszák mögött.”*

Benjamin Disraeli3

Chu

rchi

ll Z

üric

hben

, 194

6 A

z EN

SZ m

egal

apítá

sa, 1

945

24 2012/4

Világhelyzet Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...

teljes energiáját arra fordította, hogy megfeleljenazoknak, akik „a kulisszák mögött vannak”: ennekjegyében 1946. szeptember 19-én Zürichben egypopulista, ugyanakkor nemzetközileg nagyon elis-mert szónoklatot tartott „Európáról”, majd 1947.május 14-én pedig a Royal Albert Hallban egy másik,igaz, csupán nemzeti jelentõségre szert tevõ, mind-azonáltal annál sokkalta lényegesebb beszédet. Lon-donban többek között ezt mondta: „Természetesennem áltatjuk magunkat azzal, hogy az Egyesült Euró-pa jelentené az utolsó és tökéletes megoldást anemzetközi kapcsolatok terén jelentkezõ mindenproblémára. Végcélként egy autoritatív, mindenhatóvilághatalom létesítését kell kitûznünk. Ha nem si-kerül létrehoznunk és mihamarabb cselekvõképes-sé tennünk egy hatékony világméretû szuperhatal-mat, akkor a békére és emberi haladásra nézve csu-pán borús és kétséges kilátásaink maradnak.”4

Végtére is mind a Nagy-Britanniát, Ausztráliát ésÉszak-Amerikát magában foglaló angolszász tömb,mind pedig Oroszország és Kína is inkább homogénképzõdmények. Aki ott hatalmon van, az könnyentud kormányozni, ugyanakkor maga is könnyen kor-mányozható a Churchill által kigondolt „világméretûszuperhatalom” által. Más a helyzet a sok népre ésállamra szétaprózott kontinentális Európával. Pon-tosan errõl szólnak Churchill következõ mondatai:„De ne áltassuk magunkat illúziókkal a fõ kérdést il-letõen: Egyesült Európa nélkül semmilyen biztos ki-látásunk sem lehet a világuralomra. Az Egyesült Eu-rópa jelenti a nélkülözhetetlen elsõ lépést ennek acélnak a megvalósításához.”5

1920–1923: A Reichsbank és a bankóprés

Ezen a ponton helyénvalónak látszik, ha kézbevesszük Guido Giacomo Preparata ConjuringHitler7 címû könyvét, mivel az abban tárgyaltakdöbbenetes hasonlóságot mutatnak a mai forga-tókönyvvel. Ebben a mûben, amelynek az erede-ti angol nyelvû kiadása jellemzõ módon a HowBritain and America made the Third Reich (Hogyancsinálta meg Anglia és Amerika a Harmadik Biro-dalmat) alcímet viseli, találunk egy idézetet ErnstJüngertõl, aki már 1939-ben megállapította a kö-vetkezõket az Auf den Marmorklippen címû írásá-ban: „Akkor majd a nagy rendekben titkos jára-tok és boltozatok fognak létrejönni, amelyek ve-zetõinek a kilétét egy történész sem találja majdel.”

A központi bankok az utóbbi évtizedben is cél-zott és masszív pénzmennyiség-bõvítéseket haj-tottak végre. És hogy ezalatt mi történik a felszí-nen, azt megtudhatjuk Preparatának az angol-szász pénzügyi szektor erkölcstörténetérõl írottmûvébõl. Preparata ebben Fritz K. Ringernek aThe German Inflation of 1923 (New York, 1969)címû könyvébõl Havensteinnek, a birodalmibank akkori kormányzójának a szavait idézve akövetkezõképpen foglalja össze a történteket:„Az állam a központi banktól szerezte be azt ahiányzó pénzösszeget, amelyet a nyilvánosságnem akart kölcsönadni neki. A központi bank pe-dig diszkontálta azt, vagyis kincstári jegyekért[kölcsönkötvényekért] cserébe készpénzt adott.Ezen diszkontálások mindegyikének pedig a lik-viditás nettó növekedése felelt meg [...]. Vala-hányszor a központi bank kormányzati kötvé-nyeket vásárolt, azokat pénzre változtatta át[»monetarizálás«]. Az 1922-es év közepére a bi-rodalmi bank... immár a birodalom kiadásainakfelét fedezte.” S noha az angolszász pénzügyi vi-lág pontosan tudta, hogy most a történelemmely fogaskerekét kellene elfordítani, inkább aberlini ellenfél tapasztalatlanságára épített.Preparata a következõképpen idézi az ottani britnagykövetet (Viscount d’Abernon, EinBotschafter der Zeitenwende. Memoiren. NewYork, 1929): „Havenstein szemlátomást azon anézeten van, hogy a német valuta összeomlásasemmilyen kapcsolatban sem áll a német bank-jegykibocsátás hatalmas mértékû növekedésé-vel, és vígan tekeri tovább a bankóprését anél-kül, hogy tudatában lenne annak, hogy az milyenvégzetes következményekkel fog járni.”8

„Amit akarunk, az nem más (nem mást aka-runk), mint hogy a német gazdaság teljességgelszétzúzassék.”*

Winston Churchill, 19386

A R

eich

sban

k 19

00 k

örül

252012/4


2010–201x: A � KB monetarizálja az államadós-ságokat

Olyan idõkben, amikor már mindenki rendelkezikbankszámlával, s amikor a készpénztulajdonról az álla-mi intézmények szinte közvetlenül a feketén szerzettpénzre asszociálnak (a bushi adminisztráció által kivál-tott hisztéria folytán), természetesen egyik központibanknak sem jut eszébe, hogy beindítsa a bankóprést.Az � KB manapság hitelvonalakat rendez be, ezek akövetelések pedig arányosan az egyes nemzeti ban-koknál kerülnek lekönyvelésre (Németország hánya-da pl. 27%); s ha valamelyik hitelfelvevõ nem tud fi-zetni, akkor az adott veszteségek az illetõ nemzetibankot érintik, nem pedig az � KB-t. Ugyanakkor jel-lemzõ, hogy a szavazati jogok viszont nem arányosanvannak elosztva; az � KB tanácsában minden egyes ál-lam csak egy szavazattal rendelkezik. Így aztán azolyan, félig-meddig megfontoltan gazdálkodó fõváros-ok konzervatív pénzügyi szakembereinek a szavaza-tát, mint amilyen Berlin, Hága, Helsinki és Bécs, rend-szeresen ellensúlyozzák Görögország, Málta, Portugá-lia és Ciprus szavazatai. Az így elért patthelyzetnekköszönhetõen pedig szabad út nyílik a „Club med”számára az � KB önkiszolgáló boltjában. Hiszen a ha-gyományosan inflációs Olaszországot, a gazdaságtalanállamgazdaságú Franciaországot vagy a spanyol ingat-lanspekulánsok „mentõprogramjait” finanszírozó� KB-nek a kifosztása egybevág mind François Mitte-rand-nak (lásd lejjebb), mind pedig Winston Churchill-nek (lásd fenti idézet) a szándékaival. A Földközi-ten-ger partján fekvõ országok – amelyek évtizedeken ke-resztül a pénz leértékelése révén maradtak verseny-képesek – most a gigantikus frankfurti pénzkondéroncsüngnek. Úgy is mondhatnánk, hogy a közép-európaiés a skandináv adófizetõ államoknak minden feltételnélkül folyósítaniuk kell a földközi-tengeri térséget„minden alap nélkül megilletõ könyöradományt”... De aki egy ilyen megoldáshoz a beleegyezését adta,az legalább annyira naiv volt, mint a fent idézettHavenstein háromnegyed évszázaddal korábban; sõtmég sokkal rosszabb, hiszen a húszas évek keserû ta-pasztalatai folytán ennek a téves hozzáállásnak mint-egy bélyegként kellett volna beleégnie a német politi-kusok és pénzhivatalnokok tudatába, és automatiku-san meg kellett volna akadályoznia, hogy ismét hason-ló hibát kövessenek el. Amikor a történelem majdan apolitikusok tetteirõl fog ítélkezni, akkor Kohlt,Schäublét és a többieket a 20. század elsõ felénektönkrement egzisztenciáival és az új évszázad berliniparlamentjének csõdöt mondó politikusaival fogjákegy kalap alá venni, és a kalap ezt a feliratot fogja vi-selni: „Közép-Európa sírásói.”

A Fed spekulációs buborékjai

S hogy milyen külsõ utak vezetnek az effajta ka-tasztrófákhoz, arról Guido Giacomo Preparata ígyír az egyik friss interjújában: „Az 1979–1981-esneoliberális fellendülés óta, amely Paul VolckerFed-elnöksége idején játszódott le, az USA-biro-dalom új stratégiát folytat [...]. A jelenlegi straté-gia abban áll, hogy szándékosan spekulációs bubo-rékokat fújnak fel. Emögött pedig mindig ugyanaza logika fedezhetõ fel. Az elsõ spekulációs bubo-rék felfújására 1982 és 1987 között került sor[...]. A buborékot még Reagan elnöksége alattkezdték felfújni, és egészen Alan Greenspan1994–2001 közti dotcom buborékjáig kígyózott.[...] Amikor aztán a dotcom lufiból kifogyott aszusz, akkor a pénzpiacok elkezdték [...] felpum-pálni az ingatlanpiacot [...]. Erre egy újabb ötévesciklus következett, [...] majd pedig ismét azösszeomlás. [...] Amerika gyakorlatilag végérvé-nyesen leselejtezte az egykor dicsõséges ipariszektorát, mivelhogy egy mindent átfogó szolgál-tató gazdasággá alakult át, amelynek a pénzügyiszektor a turbótöltõje. [...] Az ipari gyártást át-vette a (megfizethetõ) teljesítõképességû Távol-Kelet, míg a sorozatos légbuborékok pedig a WallStreetre vonzották a világtõkét, ezáltal elõteremtveaz imperiális kormányzáshoz szükséges kiegészítõforrásokat.”9

Meg kell jegyezni, hogy a Fed a maga „mentõ mil-liárdjaival” a jelzáloghitel-válsággal párhuzamosanelkezdte felfújni a negyedik árbuborékot is, amelynem más, mint a „nyersanyagbuborék”. S hogymilyen virágok fakadtak ennek a buboréknak anyomán, arra íme egy példa: az EU-ból számûztéka hagyományos izzókat – mégpedig elsõ ránézésre„környezetvédelmi” okokból. A valóság azonbanegészen másképp fest: egyfelõl ugyanis a wolframannyira megdrágult, hogy már nem tanácsos ezt anyersanyagot egyszerû hétköznapi tárgyakra el-herdálni. Másfelõl a nyugati világ Kínától függ,márpedig Kína „messze a legnagyobb wolfram-gyártó az egész világon. Az egész világon elõállí-tott wolframtermelésnek több mint a 80%-át[62 000 tonnát] Kína szolgáltatja.”* A wolframot akeménysége miatt szerszámacélként, továbbá jethajtómûvek turbinalapátjaként és páncéltörõ lõ-szerként is használják. A Mardert leváltani hivatottújonnan tervezett Puma páncélozott gyalogságiharcjármû például szintén wolframtechnológiávallesz felszerelve *...

26 2012/4


„Az euró arra volt hivatott, hogy Európa nemzeteit szétrombolja”

David Marsh így ír a Der Euro. Die geheimeGeschichte der neuen Weltwährung (Az euró. Az újvilágvaluta titkos története) címû könyvében(Murmann Verlag, 2009): „Németországnak az egy-séges valutához való csatlakozását többek közöttazáltal sikerült elérni, hogy François Mitterand azzalfenyegetõzött, hogy Németországot majd bekerítiNagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió hár-mas szövetsége.”10 Tudvalévõ, hogy Mitterand ké-sõbb a következõ szavakkal kommentálta Kohl alá-írását az euró bevezetésérõl: „Ilyen Versailles hábo-rú nélkül.” Ezt feltehetõleg arra értette, hogy azeuró bevezetése elõtt nem volt háború. De hogy milesz a helyzet az euró megszüntetésekor, illetõleg azután, az még nyitott kérdés. A brit The Guardian napilap 2012. június 26-i számá-ban pedig a következõ szavak láttak napvilágotGregg Palast tollából:11 „Az a gondolat, miszerint azeuró félresikerült volna, veszélyes naivitásról tanús-kodik. Az euró pontosan az, aminek a létrehozója[...] megálmodta és elgondolta.” Ezzel a szerzõRobert Mundellnek, az „egységes pénzügyi térség”és az euró (ezért közgazdasági Nobel-díjat kapott)feltalálójának a szándékaira utalt. Robert Mundellugyanis szigorúan Mario Monti érveléseinek irány-

vonalában argumentálva kifejtette, hogy „az eurómajd akkor fogja igazán betölteni a rendeltetését,amikor beáll a válság [...]. Ha az ember kivonja a va-lutát a kormányzat ellenõrzése alól, akkor a nép kelle-metlen képviselõinek semmilyen lehetõségük sem leszarra, hogy pénzügyi forrásokat vessenek be annak ér-dekében, hogy az országukat kihúzzák a recesszió göd-rébõl. Állítása szerint Mundell azt mondta neki, hogyaz euróval a pénzügyi politika kikerül a politikusok ha-tókörébõl. Márpedig fiskális politika nélkül a nemze-tek csak akkor tudják megtartani a munkahelyeiket,ha leépítik a piaci szabályozásaikat, és ezáltal ver-senyképessé válnak. Mundell ezalatt – írja Palast – amunkajogot, a környezetvédelmi törvényeket éstermészetesen az adókat érti. S mindezeket az eurófélresöpörné. A demokráciának pedig többé nem en-gednék meg, hogy a piac útjait még valaha is keresz-tezze.” Amint arról Palast beszámol, Robert Mundellazt is kifejtette, hogy az euró által gyakorolt mone-táris fegyelem kiegyenlítésképpen kikényszeríti apolitikusok pénzpolitikai fegyelmét is. Így aztán vál-ság idején az egyes nemzetek kormányai csak azttudják tenni, hogy eltörölnek minden állami szabá-lyozást, privatizálják az állami tulajdont, csökkentikaz adókat, „az európai szociális államot pedig sutbadobják” – vagyis az IMF szokásos õrült forgató-könyvét látjuk. Gregg Palast summázata: a „szerke-zeti reformok” fogalom nem egyebet takar, mint amunkásság szétzúzását; a valutaunió voltaképpen„egy más eszközökkel folytatott osztályharc”,„Mundell ivadéka, az euró pedig valószínûleg mármessze felülmúlta létrehozója célját”.

Az „új pénz”

Preparata álláspontja az effajta fojtogató intézkedé-sekkel kapcsolatosan egyértelmû: „egyértelmûen ahitelhozzáférés korlátozásának mûvészete – az úgy-nevezett »credit crunch« – jelenti a standard fojto-gatási technikát, amelynek a társadalmi struktúráragyakorolt katasztrofális kihatásai nyilvánvalóak: tö-meges munkanélküliség, stagnálás, társadalmi zava-rok, stb.”12 Preparata már a könyvében13 felvázoltaezeknek a társadalomellenes akcióknak a tágabb ke-retét: „[...] Az USA jelenlegi geopolitikája nem más,mint Nagy-Britannia régi imperiális stratégiájának aközvetlen és teljes mértékben eltökélt folytatása.Azt a félreismerhetetlen keveréket foglalja magá-ban, amelynek összetevõi az agresszió, az alávetésés az eurázsiai földtömeg meghatározó, neuralgikuspontjain – Palesztínától Közép-Ázsián át egészen Kí-na kapuiig – véghezvitt tömeggyilkosság [...]. Ezzel apolitikával minden olyan mozzanatot alá akarnak

Mar

io M

onti

272012/4


ásni, amely a nemzetek konföderációjának irányábavezetne; egy olyan szövetség irányába, amely képeslenne arra, hogy a kontinentális alapzatot átalakítsaegy eurázsiai unióvá, amely társadalmi-politikaiegyüttmûködésben és (az anglo-amerikai támadá-sokkal szembeni) kölcsönös védekezésben nyilvá-nulna meg.” Ez a beteg társadalmi szerkezet pedig csak úgygyógyulhat meg, ha megvalósul minden egyén szá-mára a szabad szellemi élet, a jogi életben mindenpolgár számára az azonos jogok, a gazdasági életbenannak minden résztvevõje számára a testvériség, va-gyis ha a társadalom teljes mértékben újrarendezõ-dik egy hármas tagozódású szociális organizmusra. Shogy akkor majd hogyan nézhetne ki egy ilyen újpénzügyi rend, azt már Alexander Caspar ésAndreas Flörsheimer számos Europäer-beli cikkbenvázolta.14

Fordította: Wagner Noémi

A cikk megjelent: Der Europäer 16/12, 2012. október

Dõlt betûs szövegek és [...]: FJR; felhasznált források:

* Wikipedia-Online

1. http://www.spiegel.de/politik/ausland/italiens-premier-monti-warnt-

im-spiegel-vor-auseinenderbrechen-europas-a-848280.html

2 ua., mint 1.

3 (1804– 1881; londoni miniszterelnök), 1844-ben a Coningsby, or the

New Generation c. írásában

4 Thomas Meyer Ludwig Polzer-Hoditz. Ein Europäer, Basel, 2008.

5 ua., mint 4.

6 in: Heinrich Brüning, Briefe und Gespräche 1934–1945, München,

1974

7 Guido Giacomo Preparata: Conjuring Hitler – How Britain and

America made the Third Reich, London – Ann Arbor/USA 2005. Né-

met kiadás: Wer Hitler mächtig machte. Alcím: Wie britisch-

amerikanische Finanzeliten dem Dritten Reich den Weg bereiteten.

Basel 2010.

8 ua., mint 7.

9 Guido Giacomo Preparata im Interview auf: http://www.larsschall

.com/2012/08/05/die-ublichen-geschafte-hinter-dem-gemetzel/

10 ua., mint 9.

11 Robert Mundell: „Der Euro sollte die Nationen Europas zerstören”,

http://www.bueso.de/node/5782

12 ua., mint 9.

13 ua., mint 7.

14 lásd még: www.Gemeinsinn.net

FED

28 2012/4

Szociális élet, hármas tagozódás

Amikor nehéz belsõ küzdelmek közepette búcsút vettema marxizmustól, beleütköztem Rudolf Steiner szociális hár-mas tagozódásának koncepciójába – radikális szétválasztá-sa államnak, gazdaságnak és kultúrának, hogy ezek a köl-csönös függõségtõl megszabaduljanak. Elõször csak vona-kodva közeledtem ehhez az eszméhez – nem akartam azegyik utópiából egy másikba esni –, kezdetben nem is nél-külözve a marxista fenntartásokat egy olyan felfogássalszemben, amely nem tisztán gazdasági területen kívánja adolgokat megragadni, hogy azután minden egyebet abbólvezessen le.De mintha itt mégiscsak kínálkozna esély arra, hogy ne le-gyünk ráutalva az össztársadalmi nagy gazdasági átalakulás-ra, hanem mindenütt és kicsiben léphessünk elõbbre. Hir-telen megszimatoltam valami reálisat, valami kivitelezhetõt.Minél inkább kibontakozott elõttem a három területSteiner által megkövetelt szigorú szétválasztásának roppantjelentõsége – olyan volt számomra, mint valami felszabadí-tó rúgás –, a társadalmi változásnak ez a perspektívája,amely nem kevésbé radikális, mint a marxizmus, de nem élaz erõszak eszközével: mindinkább az egyetlen lehetõség-ként is állt elõttem, miután a szovjet birodalom összeomlá-sa következtében és hogy Kínába bevezették a kapitaliz-must, a marxizmus végérvényesen ad abszurdum helyzet-be került. A fordulat idején elém került egyszer egy karika-túra, Karl Marxot látjuk rajta, a kommunista bûntettek lát-tán a fejét vakarva mondja: „Bocs, fiúk, ez persze csak egyötlet volt részemrõl!”

Az állam kulturális fennhatósága ellenSzabad mûvelõdésügy

Mind zenészi tevékenységem alapján, mind késõbb minttanárnak, teljesen evidens volt számomra Steiner kívánal-ma, hogy minden szellemi életet ki kell szabadítani az államkarmai közül. A pedagógiában például valamennyi közokta-tásügyi minisztériumot, iskolafelügyeleti hatóságot stb. mara-déktalanul el kell törölni, és az iskoláknak, fõiskoláknak stb.végül teljes önrendelkezést kell biztosítani, mert bürokraták,még ha egykor tanárok is voltak, elvileg semmit sem tud-hatnak arról, hogy mire van szüksége a pedagógiának – hátmég a mûvészetnek –, mint ahogy nem demokratikus dön-tés és bürokratikus érvényesítés kérdése az, hogy vajon

kettõ meg kettõ az négy-e, vagy sem.Azt mondják például, hogy a Waldorf-iskolák, mivelhogy azantropozófiával egy tudományelõtti és abszolút irracionálispozícióra épültek, nem a mai neveléstudományi álláspon-ton vannak, és egyre kérlelhetetlenebb lesz az a követel-mény, hogy ennek vessék alá magukat. Hogy mi ez az állás-pont, azt viszont az egyetemeken állapítják meg. AWaldorf-iskolák pedig szó nélkül engedelmeskednek, ami-kor egyre több államilag kiképzett tanárt alkalmaznak. Ezekazonban, mielõtt a Waldorf-szemináriumokon egy kis tej-színhabot kapnak a pedagógiájukra, belsõleg már elsajátí-tották az állami mércét, így azután megfigyelhetõ, hogy a„Waldorf-szubsztancia” rohamosan felhígul.Amit a fõiskolákon és a minisztériumokban megfogalmaz-nak, azt diktatórikusan minden pedagógiára ráerõltetik, ak-kor is, ha az a gyermek érzékfeletti lényével homlokegye-nest ellenkezik, és egy tisztán intellektuális tudásközvetítéslesz az eredmény, amely, mint Steiner mondja, a lelket el-sorvasztja, és a gyerekeket bûnözésbe és kábítószerfüggés-be sodorja. Ezzel egy kicsit sem túlzok.Pedagógiai képességeit azonban egy tanár csak akkor bon-takoztathatja ki, ha nem tantervteljesítõ akar lenni, haneminkább teremtõ, fantáziadús pedagógus, aki mindenért, amittesz, maga vállal felelõsséget, nem nyugtalankodva bármielõírt szabvány miatt. Mint mondtam, minden iskolafel-ügyeleti hatóságot, közoktatásügyi minisztériumot stb.azonnal és maradéktalanul el kell törölni, az összes iskolá-nak (a fõiskoláknak is) önrendelkezést kell adni, és mindeniskola a saját mércéjét tetszés szerint maga dolgozza ki.Senki más, csakis a szülõk döntsenek arról, hogy gyerme-kük milyen pedagógiában részesüljön – a mûvelõdési rend-szerek szabad konkurenciája! A mûvelõdési intézmények asaját kritériumaik szerint alkalmazzák a munkatársaikat éssaját záróvizsgákat adjanak; az államnak semmiféle joganincs arra, hogy akár a legkevésbé is beleártsa magát ebbe.(Ez ugyanolyan jelenség, mint az államilag meghatározottorvostudományban, ahol mindenkinek, aki orvosi képesítésnélküli gyógyítóhoz vagy akár szellemi gyógyítóhoz megyel, magának kell a költségeket megfizetnie, mert csak a be-teggé tevõ materialista orvoslást fizeti a betegbiztosító –amin egyidejûleg a bûnös gyógyszeriparnak busás hasznavan. Az állam állapítja meg, hogy mi az igazság, és a feletteshatóságnak alárendelt németek még alázatosan és

Andreas Delor:A szociális hármas tagozódás

Az alábbiakban részletet közlünk A. Delor elõzõ számunkban ismertetett „Ich meine die Revolution desDenkens schlechthin” címû könyvének 6. fejezetébõl, ami a szabad szellemi életre, különösen az oktatásravonatkozik.

Szerkesztõség

292012/4

Szociális élet, hármas tagozódás Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás

jóravalóan el is hiszik azt! Nem olyan ez, mint az „Igazság-minisztérium”, amelyet George Orwell ír le? Ez vesz körülbennünket mindenhol.)Természetesen éppily kevéssé hatolhat be a gazdaság is azoktatásügybe, mert az elõbbinek ugyanúgy semmi érdekenincs az ifjúság szabad kibontakozásában – tulajdonképpena legegyértelmûbb a világban, hogy a mûvelõdésügy (általá-ban minden kulturális jelenség) önmagát szervezi meg, a sa-ját kritériumai szerint, és olyan módon legyen finanszíroz-va, mint ahogy „feltétel nélküli alapjövedelemben” részesülaz ember (lásd alább) – a munka és a jövedelem szétválasz-tása!Teljesen eltörlendõ az államvizsga is a numerus claususszalegyütt. Aki valahol el akar helyezkedni, az tegyen szakirá-nyú felvételi vizsgát, és kapjon próbaidõt, és itt ne az érett-ségi tanulmányi átlag számítson, hanem egyedül a szakmairátermettség. A fõiskolákra való bekerülést, az elhelyezke-dést az iparban stb. többé már ne egy ostoba tanulmányiátlag határozza meg. Az állami vizsgák felszámolásakormajd nagyon gyorsan maguktól létrejönnek olyan oktatásiintézmények, amelyek a vállalatok és fõiskolák konkrét el-várásaira készítenek fel, vagyis tisztán szakirányú képesítéstnyújtanak. Ezt az elvet, ami magától értetõdõ a zeneakadé-miákon és a zenekarokban, miért nem lehet alkalmaznimindenütt?Ha azonban a szakképzést vagy annak elõkészítését ily mó-don kiveszik az iskolákból, ezek teljesen az emberképzésrekoncentrálhatnak ama kritériumok alapján, amelyeket min-den egyes iskola bármikor ismételten és a saját felelõsségé-re fogalmaz meg. Az a tény, hogy a Waldorf-iskolák mindenrossz kompromisszuma ellenére az ipar területén aWaldorf-tanulókat rendszerint már most is szívesebben ré-szesítik elõnyben – mert önállóbbak, felelõsségteljesebbek,kreatívabbak, rugalmasabbak, nagyobb mûveltségûek, ke-vésbé erõszakosak és kevésbé kábítószerfüggõk –, azt mu-tatja, hogy valójában mennyire realista ez a feltevés.Az iskola, fõiskola és oktatás finanszírozására újra és újra azúgynevezett „képzésutalványokat” javasolják a hármas ta-gozódás mozgalma alapján. A szülõk megerõsítik az illetõhivatal felé, amely szétosztja a pénzt az iskolákba (ez ideá-lis esetben ne állami hatóság legyen!), hogy a gyermekükebbe és ebbe az iskolába megy, és az eszerint határozzameg az iskolák finanszírozását. Steiner maga még radikáli-sabbat követel: azt ugyanis, hogy minden mûvelõdési intéz-ménynek szabad, azaz feltétel nélküli adománypénzekbõl kellélnie – de ennek elõfeltétele legalábbis egy már erõsen elõ-rehaladott hármasan tagolt társadalom; ennyiben a képzés-utalványok bizonyára egy nagyon jó átmeneti megoldást je-lentenek.Mint zenész természetesen a csontomban érzem a zeneteljes függését az államtól és az ipartól. Következzen egyrészlet az Új zene és antropozófia címû könyvembõl:„A zene a 20. században két hatalomnak került a keze kö-zé, amelyek azóta fojtó szorításukban tartják: a bürokráciá-

nak és az iparnak. Ma minden zene állami és/vagy kereske-delmi zene, amit ebben a képletben fejezhetünk ki: keresda zeneszerzõt (az elektronikus zenében), és professzorokra(hivatalnokra) bukkansz; keresd a zenészt (a szórakoztatózenében), és üzletemberekre találsz.Ha az állam igazgatja a mûvészetet, abból csak valami telje-sen életidegen dolog származhat – a bürokrácia a lehetõlegmesszebb áll a mûvészet lényegétõl. Bekövetkezik ezakkor is, ha az ügyintézõ hivatalnokok maguk is zenészek,vagy azok voltak; a bürokrácia következtében gyorsanmegszakad minden kapcsolatuk a mûvészeti folyamatok-kal. Elefántcsonttornyában az állami-akadémiai zene szük-ségképpen valami beporosodott, kiagyalt, sõt életrombolójellegûvé vált. Az akadémiai-avantgardista zene kifulladása,intellektuális szétdaraboltsága, de éppúgy a régi elõadás-technikákba való menekülése szembetûnõ – ezért aztánposztmodern vonásában az avantgárd ócskavassá válto-zott!A másik oldalon ott áll a rockzene. Ez tulajdonképpen miértnem kapcsolódhatott egy szemernyit sem a »klasszikusmodern zene« »rockos elemeihez« (vö. Sztravinszkij:»Tavaszi áldozás«, Bartók: »Allegro barbaro«, Hacsaturján:»Toccata« stb.)? Azért, mert a 20. század közepére ez azirányzat is teljesen akademizálódott, az állami zenevállala-tok kezére jutott, és ennek köszönhetõen zeneileg sterillévált! Így azután már a század elsõ felében ízét vesztette, aszázad második felének fiataljai pedig tragikus módon márnem tudtak ehhez, hanem csak a könnyûzenéhez kapcso-lódni. (...)A jazz és rock irányzata még inkább a nagyüzemi értékesítéskezére jutott. (...) Itt lecsaphatott az ipar. A rockzenéhezhatalmas közösségi élmények társulnak, egyik tetõpontjavolt a Woodstock Festival és Berlinben a Love Parade. Arockzene újonnan felbukkanó irányzatai, amelyek ki akarjákvonni magukat a kommercializálódás alól, éppen az ezzelszembeni tiltakozásuk miatt nehézség nélkül ugyancsak jóleladhatók. Ami itt piacra dobható, az a mámor, amibe a fi-atalok menekülnek. Ezért függnek össze olyan szorosan a ke-reskedelmi érdekek a kábítószerekkel. Ha megakadályozhat-nánk a drogellátást, egy óriási ipar veszítené el létalapját!(...)A rockzene tulajdonképpeni motorjai most is, mint mindig,az afroamerikaiak, mégpedig a szegények legszegényebbjei.Amit a zeneipar végül popzenévé tett, az kivétel nélkül anyugati népek legalsó társadalmi rétegébõl származik: anyomornegyedek szubproletariátusából. A nyomornegye-dekbõl (olykor persze a fehér nyomornegyedekbõl is) jönennek az áramlatnak majdnem mindegyik stílusirányzata: ablues, az elsõ jazz, a bebop, a rock and roll, a beat (a Beat-les is a liverpooli nyomornegyedekbõl tör fel!), a soul, areggae, a punk és a hip-hop. Itt a nyomornegyedekben egyagresszív, kemény, »véres« zene születik. A rockzene min-den újabb hulláma egészen harciasan szólal meg, hogy a rá-következõ években pallérozottabbá váljon. Csak amikor ez

30 2012/4


a zene átmegy az egyéb (ifjúsági) népességrétegekbe, jönnek hozzá a »lágyabb« elemek. A harmadik fázisban alegsekélyesebb szórakoztató zene lesz belõle, amely min-denfelõl eláraszt bennünket. Ez a hármas lépcsõ megfelelaz egyes popsztárok fejlõdésének: egy »véres« fázisból egyragyogóba, ebbõl egy teljesen üzletiesbe. A tulajdonképpe-ni elõrehajtó fejlõdés nagy dinamikával (és óriási drogfo-gyasztással) a nyomornegyedekben zajlik, majd ebbõl a fa-zékból kiszolgálja magát a zeneipar. (...)A rockzene az ifjúság jelensége. Ha korosabb emberekmég rockot hallgatnak, azt a zenét hallgatják, amely fiatal-korukban »menõ« volt, de nem haladnak tovább a minden-kori legújabb irányokkal. Ezen kívül azok az idõsödõ embe-rek, akik ifjúságuk idején a jazz és rock iránt lelkesedtek, ti-pikus vonzalommal fordulnak a felszínes és elcsépelt zene,a giccs, a popzene felé. (...)A klasszikus zene mindkét hatalom martaléka lesz: az álla-mé a zenemûvészeti fõiskolák és a zenekarok fenntartásátilletõen és a zeneiparé, amely a hanglemezhegyekért fele-lõs.Az »állami-akadémiai« zene már inkább a »mûvelt rétegek-hez« tartozik. Legalábbis odáig jutott, hogy csupán elenyé-szõen kevés számú ember mutat még általában érdeklõ-dést az avantgárd zene iránt. Az Új Zenei Fesztiválokon azeneszerzõk lényegében véve maguk között vannak. Aszázszázalékos állami finanszírozás nélkül megvalósíthatat-lan lenne az új zene akár csak egyetlen nagyobb mûvénekis a bemutatása. Állami kultúrpolitika dönt arról, hogy me-lyik projekt legyen támogatva és melyik nem, vagyis hogymilyen irányban haladjon az új zene.A kereskedelmi értékesítés általában csak az elektromoshanghordozók (hanglemez, magnókazetta, CD), a médiák(rádió, TV, internet) révén vált lehetõvé, éppen így az elekt-romosan erõsített és elektronikus hangszerek révén, ideértve

a számítógépet is, mindezek nélkül ez a zene elképzelhe-tetlen lenne. Csak ezek a találmányok teremtették megazokat az iparágakat, amelyek a zenét áruvá tették. Így a ze-neipar hatalma a zenészek és éppúgy a fogyasztók fölé nõa technikai tökély és a kifinomult technikai funkciók érvé-nyesítésével, ami lehetõvé teszi a tömeghatást. Az amerikaifeketék elsõ bluesa az ültetvényeken abszolút spirituálismagaslat volt – csak a médiák tették ezt a zenét azzá, ami-lyen manapság.”Mivel azonban semmilyen bürokrácia önként nem oszlikfel, pillanatnyilag csak az a lehetõség adódik, hogy a fennál-ló struktúrák mellett a „háttérben” teremtsük meg végtelennehézségek közepette a képzés-oktatás szabadságát. Merta legközelebbi tennivaló kétségtelenül – és Steiner mindigis hangsúlyozta, hogy a hármas tagozódás legfontosabbika a„szabad szellemi élet”, ami azután minden egyebet „mármaga után vonna” – ennek szellemi szabadságát egyszerû-en megvédeni minden ellenállással szemben: „Hozzátok elti a szabadságot, máskülönben sohasem fog eljönni!” (WolfBiermann, 1968) Onnantól kezdve, hogy 1919-ben a hár-mas tagozódás kampánya megfeneklett, úgy nézett ki,mintha a Waldorf-iskola megalapításával mégiscsak meg-történt volna a döntõ lépés a hármas tagozódás felé –Steiner is így gondolta. De létezik ma szabad pedagógia?Mindenki tudja, hogy milyen kísérteties pénzügyi, törvé-nyek szabta és vizsgaszerû kényszerzubbonyba szorultakaz úgynevezett Szabad Iskolák.Erre válaszul néhány Waldorf-iskola (például a Wernstein)megkísérelte, hogy „saját gazdasági életként” asztalos- ésegyéb mûhelyeket csatoljon az iskolához, hogy ezek finan-szírozzák és az államtól függetlenné tegyék õket (többekközött hasonló célt szolgálnak egyes iskolákban a terjedel-mes bazárok is). Svájcban és egyéb országokban, ahol aSteiner-iskolák egy fillért sem kapnak az államtól, az ilyen

Ber

lin, L

ove

Para

de

312012/4


kísérletek sikerrel jártak (természetesen nem mindig mentsimán a dolog, sokan kénytelen-kelletlen a „gazdagok isko-lái” lettek; másfelõl Svájcban már öt Waldorf-iskola szûntmeg pénzhiány miatt!), ezzel szemben Németországbanszinte valamennyi szorult helyzetben van.Érzésem szerint egyébként a mûvelõdésügy, a mûvészet ésa tudomány mellett a mezõgazdaság (és vele együtt az er-dõgazdálkodás is) feltétlenül a „szabad szellemi élethez”tartozik, és ezeket nem lenne szabad továbbra is alávetniaz értékesítési törvényeknek. Biodinamikus parasztoktólmár hallottam azt a nézetet: mi egy gazdasági üzem va-gyunk, és meg kell mérkõznünk a gazdasági versennyel. Dea tisztán gazdaságilag dolgozó biogazdaságok zihálnak,pusztulnak, vagy annyi kompromisszumra kényszerülnek,hogy bióról többé már nemigen lehet szó. A föld gyógyításanem gazdaságos, és az ipari mezõgazdaság konkurenciájá-nak nyomásával szemben a legkevésbé sem állja a sarat.Gazdaságilag eredményes a tömeges állattartás borzalma, avilágszerte folytatott vetõmag-manipuláció bûntette. Ezszármazik abból, ha a mezõgazdaságot átengedjük a gazda-sági életnek. Biológiai mezõgazdaság, „amilyennek annaklennie kell”, ott jön létre, ahol azt pedagógiai vagy terapeu-tikus nézõpontok alapján ûzik, és onnantól kezdve teljesenmásképp finanszírozódik, de facto különösen a gyógypeda-gógiában – vajon a „fogyatékosok” szereteterõi, melyeketilyen módon egy átlag halandó alig szerezhet meg, de ame-lyekre sürgetõen szüksége van a földnek, gazdaságilag akár-csak kis mértékben is értékelhetõk? Ezenkívül még arra vá-rok – és csodálkozom, hogy ez régóta nem valósult meg,jóllehet oly sok 68-as mindig errõl álmodozott –, hogy aWaldorf-iskola egy parasztgazdaság kellõs közepén legyen,ahol a gyerekek az osztálytermükhöz vezetõ úton elõszöraz általuk takarított tehénistállón mennek keresztül, illetveahol maga a tanítás is részben bent a tehénistállóban folyik,a szünetbeli játék pedig az erdõben zajlik vagy a mezõn atehenek, juhok, kecskék és tyúkok között!

Pártok, érdekszövetségek és törvények ellenében

A szellemi, jogi és gazdasági élet radikális elkülönítése:Steiner úgy képzelte, hogy ennek a három területnek „egy-mással úgy kell tárgyalnia mint önálló államalakulatoknak”.Abszolút szabadság a szellemi életben, abszolút egyenlõséga jogi életben és abszolút testvériség a gazdasági életben, ígylátta õ a francia forradalom eszményképét mély értelmûösszefüggésben.„Jogi életen” tulajdonképpen a politikai államot értette –amely modern értelemben demokratikusan strukturált, ésszétválik önálló végrehajtó hatalomra, törvényhozó hata-lomra és bírói hatalomra –, amelynek „minden szellemi éle-tet és minden gazdasági életet teljesen ki kell engednie a te-rületérõl”, például a vasutat, a postát, a jegybankot, a gaz-dasági minisztériumot stb. – ezeken a területeken éppúgy,mint a mûvelõdésügyben semmit sem veszít el, mert egy-

szerûen nem kompetens ebben, illetve bármi problémátcsak egy rákosan burjánzó bürokrácia segítségével tud meg-oldani. Steiner szerint az államnak mint jogbirtokosnak ar-ról kell gondoskodnia, hogy a szellemi és gazdasági életaszociális, jogtalan és szolgává tevõ tendenciáit újra és újrakorrigálja, csakis ezért létezik.A kommunista országokban az állam extrém módon és si-kerrel erõszakolta meg a szellemi életet és a gazdasági éle-tet úgy, hogy többé egyik se funkcionált már – egynéhánynem kommunista katonai diktatúrának is ilyen karakterevan.Ezzel szemben a kapitalista országokban egyértelmûen agazdaság irányítja az államot és a szellemi életet – ezt Marxkétségkívül helyesen ismerte fel –, mégpedig egyebek kö-zött a lobbizó érdekszövetségeken keresztül. A szellemi élet állam és gazdaság feletti dominanciájára pél-dák lehetnek a régi teokráciák – az õsi korokban ez telje-sen jogosult volt, csak a jelenkorban jelenik meg a hármastagozódás szükségessége –, a mai korban pedig fõleg egyik-másik iszlám állam, mint például Irán, ezért lép itt fel „azegyház és az állam szétválasztásának” sürgetõ szükségsze-rûsége.

Miután a marxista hazudozásokat már régóta és alaposankiûztem magamból, és azon tépelõdtem, hogy a mai nyu-gati demokratikus társadalomnak mi is a még mindig abszo-lút embertelen vonása (miközben gazdasági területen az„alulról felfelé történõ” feltartóztathatatlan „újraelosztás”világviszonylatban is nagy problémát jelent, lásd alább), poli-tikai-jogi területen rátaláltam éppen ezekre a lobbizó érdek-szövetségekre, továbbá leginkább a bürokráciára, a hivatal-noki karra, valamit a politikai pártok garázdálkodására, ame-lyeket már Steiner maradéktalanul fel akart oszlatni – itt ésezekben ülnek a társadalom tulajdonképpeni vérszívói, ésmi mindannyian pénzeljük õket meggondolatlanul az adó-inkkal.„Meggyõzõdéses és következetes kritikusa vagyok a pártparla-mentarizmusnak, és egy olyan rendszer híve vagyok, amelybena tényleges népképviselõt pártállásától függetlenül választjákmeg” – mondta Alexander Szolzsenyicin 2007-ben egy Spiegel-interjúban, a 30. számban –, és akik azután tudomá-sul is veszik a személyes felelõsségüket a régiójukban és a kör-zetükben, egyúttal leválthatók, ha munkájukat rosszul végez-ték. (...) Egy olyan kötelék, amely politikai meggyõzõdésekenalapul, nem szükségszerûen stabil, és gyakran jár együtt a ha-szonleséssel is. Lev Trockij mondta nagyon találóan még az ok-tóberi fordulat idején: »Egy párt, amely nem a hatalomátvételttekinti saját céljának, semmit sem ér.« Ez annyit jelent, hogy azember elõnyt akar magának, az egyéb lakosság rovására. Egyfegyvertelen hatalomátvételnél sincs ez másképp. Ha valakianonim pártprogramokról és pártnevekrõl szavaz, ezzel helyet-tesíti egy népképviselõ egyetlen hitelt érdemlõ választását.”Egészen hasonlót jelentett ki annak idején Rudolf Steiner.Gondoljuk meg továbbá, hogy aki egyszer egy magasabb

32 2012/4


politikai hivatalt tudhatott a magáénak, az az egész életénekmegélhetésérõl is gondoskodott, ezenkívül nemritkán eztugródeszkának használja a gazdaságban történõ karrierjé-hez (lásd a 68-as Gerhard Schrödert!); így világos lesz, hogymi is a mai demokrácia tulajdonképpeni rákfenéje. („Ked-ves polgártársnõk és polgártársak, most kezdõdik a nagylóvévándorlás. A lóvé a tiétekbõl az én zsebembe vándo-rol...”, miként az „Adó-dalban” éneklik, csakhogy a lóvé-vándorlás nem vagy csak közvetetten zajlik az adók útján,hanem a pártok visszaélésein és a gazdaság és az állam tel-jes összefonódásán keresztül megy végbe!)Többé nem pártokat, hanem egyes személyeket akarokmegválasztani, akik csak önmagukban állnak – mert egysze-rûen lehetetlen, hogy a megválasztandó emberek bizonyosérdekcsoportok igája alatt álljanak. Megvonnám azonnal apénzt a pártoktól, ami nélkül nem létezhetnek, és nemcsaktõlük, hanem minden érdekszövetségtõl, ezenkívül a hivata-loktól is. Itt, mint például az NDK-ban, egy hihetetlenül ma-gas rejtett munkanélküliség létezik, és mindezek a szövet-ségek semmiféle társadalmilag értelmes, hanem egyenesena termelést hátráltató munkát fejtenek ki. Mi mindent meg-takaríthatnánk! Természetesen még világosabb az érdek-csoportok vészterhes mûködése az EU-bürokráciában(teljesen érthetetlen, hogy nemrégiben a teljes hatalmatmegszavazták a nem választott EU-biztosoknak a demok-ratikusan megválasztott strassburgi Európa Parlament he-lyett – van egyáltalán valamilyen érv ez ellen?).Ezenkívül szinte már közhely, hogy a „közvetlen demokrá-cia” értelmében magának a népnek magas fokú együttdön-tési lehetõséget kell adni népi törvénykezdeményezés, nép-szavazás stb. útján. Ha nem lenne oly szomorú, mindenkormegtapsolhatnánk mint spontán kabarét a politikusok ér-veléseit, amelyekkel igyekeznek erõszakosan megvédeniprivilégiumaikat a közvetlen demokrácia sértõ kívánságaival

szemben – legalább még van min nevetnünk társadalmunk-ban!Rudolf Steiner mármost egy radikális lépéssel még továbbmegy, amennyiben – bár ezt nem tartják lehetségesnek –az összes (írott) törvény eltörlését követeli, és hogy csak ar-ra kellene építeni, ami „természetes jogérzésként mindenegyes ember keblébõl fakad”. Nem tartotta-e vissza a lé-legzetét is a világ nyilvánossága, amikor minden elégtelen-sége mellett a nürnbergi perben „az emberiesség elleni bûn-tetteket” megtorolták, és éppen hogy nem az írott törvé-nyek alapján – amelyeket nem is lehet úgy megfogalmazni,hogy szõrszálhasogató ügyvédek az ellenkezõjébe ne for-díthatnák –, hanem egyedül csak „a szív hangját” követve?!Hál’ istennek, a nürnbergi perek megtalálták bátortalanutánzásuk kísérleteit a Hágai Nemzetközi Bíróságban és aSzaddám Huszein elleni perben.Pillanatnyilag õrültségnek tûnik, hogy a „jogi életben” töb-bé már ne a paragrafusok szerint, hanem a szív nevébenhozzanak ítéleteket. De miért ne lehetne visszatalálnunk azemberiességhez? Miért ne volna lehetséges akár a legkisebbmértékben is, ami a nürnbergi perekben olyan jól mûkö-dött? Rudolf Steiner ezzel a germán jogérzéshez kapcsoló-dik, amely az íratlan törvényeken, a „kézfogáson” és a„szembe nézésen” alapult. Ma legalábbis maguk az íratlantörvények is túl sokak abban a tekintetben, hogy mindenmérce nagy hamarjában átalakuljon. Ténylegesen csak az a„jogérzés” marad, „ami minden egyes ember keblébõl újraés újra elõtör”. Semmiképp sem akarom az ügyvédek szak-mai rétegét megszüntetni, de nekik mint embereknek kelle-ne szerepelniük, saját felelõsséggel, nem pedig névtelen pa-ragrafusdzsungel mögé bújniuk, és mindent úgy csûrve-csa-varva, ahogy elõnyüknek megfelel!

Fordította : Szabó Attila

Woo

dsto

ck, 1

969

332012/4

Euritmia

2012. november 23-án a Kõrösi Csoma Sándor Kõ-bányai Kulturális Központban megtekinthetõ volt aSzófia Mûvészeti Egyesület „Csipkebokor, avagyforró hamu – egy különleges színmûvészeti éseuritmia elõadás” címû, Georgine Michaela Karesáltal rendezett bemutatója. Néhányan, akik az elõ-adás talán több száz fõs közönségének egymást is-merõ tagjai voltunk, megdöbbenéssel vettük az otttapasztaltakat. Az errõl szóló beszámolóhoz elõbbrövid áttekintést szeretnék adni az euritmia néhányvonatkozásáról, amelyeket a megértéshez fontos-nak tartok kiemelni.

1911 adventjén Clara Smith kérdéssel fordult Ru-dolf Steiner felé Lory nevû lányának pályaválasztá-sával kapcsolatban. Steiner késõbb beszámolt arról,hogy már munkája kezdetén felismerte az euritmiaszükségességét, de csak ekkor állt elõ olyan hely-zet, amelyben útjára indíthatta ezt a szellemtudo-mány számára nélkülözhetetlen mozgásmûvésze-tet. E fiatal lány, Lory Maier-Smith és TatjanaKiszeljova révén adódott lehetõség arra, hogy azegy évvel ezelõtt százéves euritmia a 20. századelején elsõ és törékeny lépteit megtegye a világban.1920 környékén a modern társadalomban is kezd-ték keresni arra a választ, hogy mozgás és lélek va-jon egybefüggõen léteznek-e, hogyan mûködhet-nek harmóniában egymással, hogyan utalhat egyik amásikra. Az antropozófia mûvészete, az euritmiaegyedülálló módon ragadja meg e kérdésre a vá-laszt. Benne nemcsak szubjektív lelki, mûvészi ele-mek, hanem attól független lelki és szellemi tartal-mak is kifejezhetõek, az ezekbe való betekintés ál-tal és a mozgásos átélés hatására az emberi szub-jektum túlemelkedik megszokott határain, eljuthata mûködõ szellemiség tapasztalásáig.Rudolf Steiner 20. század eleji neveléselmélettel isösszefüggõ közléseit és az ezekre alapozottWaldorf-iskola koncepcióját a 21. század eleji mo-dern pedagógia és zenepszichológia egyes megálla-pításai is igazolják. A leginkább a Waldorf-iskolaspeciális mûvészeti tantárgyaként ismert euritmiaalapanyagát az ember legnemesebb megnyilvánulá-sai, a zene (ének) és a költészet (beszéd) képezi, és

bár erre az alapanyagra erõsen – ahogy a zene a ze-nei, a költészet a beszédhangokra – támaszkodik,mégis önálló mûvészeti ágként értelmezhetõ. Néhány évvel ezelõtt publikált kísérletek és megfi-gyelések igazolják a következõket. Egy születésétõlvak csecsemõ kislány édesanyja énekére sosem lá-tott kezeivel hangmagasság és ritmus szerint vezé-nyel, mindig az elõtt mozdítva kezét, mielõtt egyzenei frázis elkezdõdne. Bizonyított, hogy az egy-két napos csecsemõk is felismerik egy ütem elsõhangsúlyát adott zenei sorban, sõt a csecsemõkeleve zenei minták szerint sírnak, így jönnek a világ-ra. Születésük elõtt 2 hónappal édesanyjuk beszé-dét, a körülöttük lévõ zajokat és zenét hallják, azokhatnak rájuk. Születés elõtt a csecsemõk érzéke-nyek, befogadóak a zenére, a születés elõtti hang-észleletek hatással vannak a születés utáni viselke-désre (Bower, 2010). A zeneiség és az arra való fo-gékonyság nem kizárólag biológiai alapokon vagyszerzett tapasztalásokon nyugszik. Rudolf Steiner apedagógia lényegét abban nevezte meg, hogy az aszellemi világok születés elõtti munkájának folytatá-sa a földi világba megszületett emberen (Steiner,

Turós Mátyás:Euritmia mint látható beszéd és énekvagy valami más?

Euri

tmia

elõ

adás

, 191

3

34 2012/4

Euritmia Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy valami más?

2007). Ebben a beszédet és zeneiséget rendkívüljelentõs tényezõként határozta meg. Az euritmia enevelési folyamatot kísérli megragadni sajátos mû-vészi és pedagógiai eszköztárával. Az euritmia tehátolyan nevelésmûvészet, amely a Rudolf Steinerszellemtudományos megismerésébõl fakadó isme-reteket a beszéd és zeneiség mûvelésén keresztül agyakorlatba átültetve alkalmazza.Valószínûsíthetõ, hogy idõvel a Steiner által külsõ-ként megnevezett tudomány elér oda, hogy nem-csak a méhen belüli születés elõtti és közvetlenszületés utáni, hanem a fogantatást megelõzõ idõ-szakok zeneiségének és beszédalakító erejéneknyomait és hatásait is vizsgálja és bizonyítja majd.Beszéd és zene különállóan, de elválaszthatatlanulállnak egymás mellett és hatják át egymást. Mára bi-zonyított, hogy a csecsemõk érzékenyek arra, hogyegy dallam végén leggyakrabban lassulás és halkulástörténik, ami intonációs mintázati összefüggés anyelvvel, hiszen a beszélt nyelv is, de különösen aszülõi hanghordozás szándékoltan ilyen. Ez arramutat, hogy hasonló elvek mûködnek a beszéd és azene feldolgozásában. Világossá vált, hogy a csecse-mõk nagyon hasonlítanak a felnõttekre a hangma-gasság és ritmuscsoportosítás feldolgozásában, azarra való érzékenységben (Dowling, 1999). A kísér-letekben részt vevõ kutatók azt találták, hogy acsecsemõk már az elõtt tanúbizonyságot tesznek azenei érzékrõl, mielõtt akár egy szót is tudnának,ezért is feltételezhetõ, hogy a nyelv (beszéd) azidõk folyamán énekbõl lett prózává, de legelõbbének volt. A nyelv esetében az egészséges emberrel születettképesség, hogy a nyelvi struktúrákat felfogja, képeslegyen gyorsan és hatékonyan alkalmazni azt. Anyelv és a zene közt e szempontból hasonlóság van.Az állatok ugyan nem ismerik fel a dallamstruktúrát,de aránytalan munkabefektetéssel arra tréningez-hetõek, hogy egy dallam részletét felismerjék egyadott hangnemben, míg a dallamoknak a hangnem-tõl való független felismerése, a ritmusemlékezetmár egy csecsemõnek sem okoz gondot. A zenealapelemeinek és teljességének, valamint a beszédrészeinek és egészének befogadása emberi lehetõ-ségek. Idegrendszeri sérülteken vizsgálva a nyelviés zenei befogadóképességet, arra lehet következ-tetni, hogy a nyelvi és zenei területek között nin-csen kapcsolat, mert a zenei képesség elvesztésé-vel a beszédkészség nem veszett el. Kettõs disszo-ciációs leírások mutatják be, hogy a zenei észlelõ-képesség ép maradhat úgy is, ha a beszédkészségsérült vagy elveszett. De a két terület között van-nak átfedések is, mikor a hangmagasság észlelési

képessége elvész, ebbõl fakadóan a dallam feldol-gozása is, ami fontos a beszédértésnél is, hiszen amagánhangzóknál van jelentõsége a hangmagasságészlelési képességének (Trehub, 2006). A Waldorf-iskola koncepciója mellett Kodály Zoltán zenepe-dagógiájának is fontos része, hogy megragadja azéletkori sajátosságokat, tantervét e szerint építi fel.9-10 évesen a hangjegyismeret elõtti szolmizálókétszólamúság elsõ gyakorlatai fontosak, amelyekkiegészülve a ritmusérzék fejlesztésével, erre azéletkorra elvezethetik a tanulót a régi mesterekkét- és többszólamúságához. Kodály zenepedagógi-ájában a korai fejlesztésnél ajánlja a ritmus hangma-gasságtól való különválasztását, a ritmus elõbbi be-gyakoroltatását (Kodály, 2007). A ritmus mellettimásik fontos zenei alapelem, a dallam tekintetébenis lényegesek a kutatási eredmények. A gyerekek amásodik életévük során elkezdik felismerni a dalla-mokat, ebben az életkorban a dallam és ritmus ál-landóvá válik a tudat számára, a szünetek kivételé-vel ezeket egy gyermek felismeri. Kodály Zoltán is az általános iskolai kottaolvasást iselõsegítõ korai ritmusképzés fontosságát hangsú-lyozza. Megállapítja, hogy a zene az általános embe-ri lélekfejlesztés eszköze: a ritmus figyelmet, kon-centrációt, határozottságot, beidegzõ képességetfejleszt. A dallam az érzés világát nyitja meg, állás-pontja szerint a fejlesztés elsõ eszköze a nyelv, amásodik a zene, ami óvodában talán fontosabb méga nyelvnél is. S bár a zene elsõsorban nem az érte-lemhez szól, értelemfejlesztõ hatása sem elhanya-golható. Egy helyes pedagógia tehát a nyelvi, zenei(pl.: hangmagasság átélése, ritmus, ezek összekap-csolása) és mozgásos készségeket együtt próbáljafejleszteni. A pedagógiai euritmiában mindennapo-sak a hangmagasság, ritmus átélésének gyakorlatai,a mûvészi, színpadi euritmiában a le- és felszállómozdulatok a dallamív élményét teszik láthatóvá.

Vagyis az euritmisták pedagógiai tevékenységük folya-mán nap mint nap gyakorolják és gyakoroltatjákmindazt, amirõl a zenetudósok és zenepszichológu-sok az elmúlt években, évtizedekben jelentõs megál-lapításokat tettek!

Az euritmiát, mint a beszédet, költészetet vagy ze-nét, illetve bármi mást minden ember különbözõszinten és módon tudja megragadni. Történelmiszempontból fiatal mûvészetrõl lévén szó nagyonnagy a felelõssége azoknak, akik alakítják, mûvelik,és a világban képet alakítanak ki róla. Ettõl függhet,hogy fejlõdni fog, vagy torzulva elhal. E törvénysze-rûség fokozottan érvényes az ember lényével eny-

352012/4


nyire mélyen összekötött és rendkívül magasrendûtevékenységformára. Mára más mûvészetek, mintpéldául a zene olyan magas fokon állnak, hogy ben-ne különösebb érzékenység nélkül, akár kizárólag ahagyományra támaszkodva is megkülönböztethetõaz értékes a kevésbé értékestõl vagy jelentéktelen-tõl. A zene esetében a zeneiség vagy a darab meg-ítélésén nem változtat az, ha rosszul játsszák el. Azeuritmia hagyománya egyszerûen keletkezése idõ-pontjának okán a zenénél egyelõre jóval cseké-lyebb, így egy külsõ szemlélõ számára könnyen te-kinthetõ minden euritmiának, amit annak nevez-nek. Ez a tárgy jövõbeni lehetõségeire nézve rend-kívüli veszélyeket hordoz magában.

Az euritmia hármas felosztásban meghatározható,pedagógiai, gyógy- és színpadi ágakként, de e kate-góriák keverednek, átszûrõdnek egymáson. Peda-gógiai vonatkozása leginkább a Waldorf-iskola egytantárgyaként ismert és elterjedt, de színpadra mû-vészi euritmiát ma Magyarországon nem kizárólag atanárképzés mûvészcsoportja visz. Ilyen a VáradiTibor köréhez köthetõ Szófia Mûvészeti Egyesületis. Novemberben mutatták be nem az elsõ nagyobbszabású mûsorukat, a csoport 40-45 fõs, és évekóta együtt gyakorol.

Már az elõadás kezdete nyilvánvalóvá tette, hogyvalóban egy „különleges” elõadásról lesz szó. Ameglehetõsen pátoszos és érzelmekben túltengõfelvezetés után a Moha és Páfrány címû csehszlovákrajzfilm kísérõzenéjéhez hasonló színvonalú elekt-ronikus zene csendült fel a hangszórókból, bár ér-demes megjegyezni, hogy ez a rajzfilm mai viszony-latban kifejezetten kellemesnek is hathat. Megkö-zelítõen egy percen át a nézõ abban a hitben élhe-tett, hogy talán technikai jellegû tévedés történt, derövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így van.A zene halkulásával egy idõben egy megközelítõen60 éves személy rikító színû mûanyag esõkabátban,bevásárlókocsival és olyan mozgással sétált be aszínpadra, amit sérült, mozgásukban és/vagy értel-mükben akadályozottak tudhatnak magukénak.Eközben helytelen magyarsággal megdöbbentõ ba-darságokat beszélt. Mindez körülbelül 5 percen áttartott, amely idõ alatt mindvégig nem lehetettpontosan meghatározni, hogy az ötlet gazdája mi-nek tekinti magát, illetve a közönséget. Vajonkényszerítették-e, hogy önmagát olyan helyzetbehozza, amelyben kifordul minden emberi méltósá-gából? Hogyan fogja ezt a „színmûvészeti” megnyil-vánulást az euritmiához kapcsolni? Kétség sem le-het afelõl, hogy ha valaki érdeklõdne, azt a bármit

legalizáló választ kapná, hogy mûvészi felfogással,megformálással áll a kérdezõ szemben, valaminthogy az elõadó korjelenséget parodizált. A mûsorszinte kizárólag Szélpál (Schwartz) Árpád kommünután elítélt avantgárd költõ verseire alapozódott, afelvezetõ szöveg és a program kiadványa szerintegy olyan valakire, akit a mai magyar irodalom mél-tatlan módon nem kellõen értékel, mellõz. Ennek avalóban alig jegyzett, költõként sokadrangú ember-nek csöpögõsen szerelmes és kifejezetten átlagosszintû gondolatiságot tükrözõ verseit dolgozták fel,keverve a színmûvészet és az euritmia eszköztárát.A mûsorból sajnos nem derült ki, hogy a rendezõvagy az ötlet gazdája e költõvel valamilyen meghök-kentõ eredetiséget kísérelt-e meg felmutatni, vagymivel nem az anyanyelve, talán egészen egyszerûennincsen teljesen tisztában a magyar költészettel, ésképtelen bizonyos kategóriákban különbségekettenni. Az elõadás egészének a színmûvészethez hasonló-an az euritmiát is sajátosan alacsony szinten sikerültcsak megragadnia. Debussy Clair de Lune címû da-rabjára a színpad hátsó részében egy körülbelül 250cm magas „angyal”-nak beöltözött szereplõ folya-matosan lengõ szárnycsapásokkal szimbolizálta amagasabb világok egy jóságos lényét, miközbenelõtte laposkúszásban „lebegtek” a képzeletbeliholdtündérek, ahogyan azt Móricka elképzeli. FelixMendelssohn az elõadási tempónál háromszor las-sabban eljátszott Gyászindulójára gimnázium máso-dikos színvonalon euritmiázott egy csoport, igaz, aWaldorf-iskolákban ezen az évfolyamon szoktákbemutatni ezt a darabot. Pedig e zenemûvekhez,ha tisztán euritmiaként és euritmiával dolgozzák felazokat, egy elõadás képes lenne hozzátenni. Azeneeuritmiai daraboknál maga a mûvészi ötlet éskivitelezés hiányosságai, gyengeségei mellett egé-szen tárgyszerûen megfogható dolgok is hibásakvoltak. Például különösen Schubert Asz-dúrimpromtu darabjánál a hangmagasság átélésére és amozdulatok amplitúdójára igaz ez, de a mûsorbanbemutatott zenedarabokra általában is. E pontonvisszatérve a hangmagassággal kapcsolatos megálla-pításokra és azokhoz egy következtetést hozzáren-delve: olyan euritmista, aki nem megfelelõ átélés-sel, de még külsõdlegesen sem követi egy darabdallamívét, esetleg tanári szerepbe kerülve nem-csak hogy a tantárgy céljait nem képes megközelí-teni, hanem tevékenységével kifejezetten károsanhathat a gyermeki fejlõdõ zenei- és beszédkészség-re is. A zeneeuritmia a zene láthatalan, de hallhatórészét teszi láthatóvá, a legnagyobb veszélyt azeuritmiában annak zeneietlenné válása jelenti.

36 2012/4


A megfigyelõ nemcsak a mozgást látja, hanem azt isérzékeli és hat rá, amit a létrehozó tapasztal, létre-hoz, ezért fontos, hogy a mozdulat mögött valódiés tiszta átélés legyen, a lényeg a mozdulat mögöttvan (Steiner, 1977). Az elõadáson sajnos a legtöbb-ször tömegesen és légbõl kapott kifejezõ elemek-kel vonultak át a szereplõk a színen, úgy érzõdött,hogy a fellépõkbe akaraterõt valószínûleg a józanítélõerõ mértékének csökkentésén és érzelmi túl-fûtésen keresztül kíséreltek meg nevelni. Az embe-ri én itt nem individuálisan, de a közösségbenegyüttmûködõen részt véve jelent meg, hanemerejénél fogva elhivatottságában sok mindenre ké-pes csoport én-ként. Ehelyett meg kellett volna va-lósítani az ún. kóruseuritmiát, amely kifejezetten al-kalmas eszköz nagyobb számú szereplõ színpadimunkájához. Eme benyomáshalmaz csúcsa az volt,mikor a verseket és zeneeuritmiai blokkokat a szín-padra toluló kismackónak, nyuszikának, szemüve-ges kisördögnek, euritmistának (!) stb. öltözöttegyének ugrabugrálása szakította meg, amivel el-képzelhetõ, hogy humort kíséreltek meg az elõ-adásba csempészni. Ez sikerült, igaz úgy, ahogyanSteiner az Euritmia mint látható zene címû alapmû-vében fogalmaz: valóban komikusnak az hat, ha azember a mozdulatot nem járja át teljesen saját lé-nyével (Steiner, 1977). E hatást még fokozta azeneeuritmiai darabok közt elhelyezett fiatalemberföldön fekvõ, lihegõ és pátoszos versmondása is. Sokáig lehet elemezni egy elõadás eseményeit, ér-veket ütköztetni, hibákat keresni mozdulatokban,zene- és versválasztásban, mûvészi megformálás-ban, de végsõ soron ezek valahol erõltetetten hat-nak, mert a mozgáson vagy szellem, bölcsesség éslélek hat át, vagy az akkor sem nevezhetõ euritmiá-nak, ha a technikai elemek és külsõ formák, az öl-tözékek és megnevezés a követelményeknek vala-melyest megfelelnek. Az euritmiával való elsõ talál-kozásomkor csak sejtésem volt, amely késõbb tel-jes lényemmel átérzett meggyõzõdésemmé vált,hogy ez a még csak bimbózó és magasztos mûvé-szeti forma lelki-szellemi tartalmakba ad betekin-tést, és az embernek egyszer majd hozzáférni segítolyan világokhoz, amelyek elgondolhatatlanul ma-gasztosak és kimondhatatlan mértékben felette áll-nak. A 20. század eleji reformpedagógiák, majd eb-bõl kinövõ alternatív pedagógiák mindegyikénekvan jelentõsége, újító módszertanának elõnyei, demindegyiknél érzõdik, hogy emberi ötleten alapul.Ezek néha eredetibbek, néha inkább csak próbál-kozások. A Waldorf-pedagógia nem egy intelligensember ötleteinek eredménye, nem „ötletelés”,„újítás”, nem a divatos „keresés”. A mögötte álló

szellemiség nélkül kiüresedik, elveszti célját és va-lódi jellegét. Az ahhoz szorosan kapcsolódó eurit-mia sem egy színpadi látványosság, nem szükségesbenne „ötletelni”, „különlegeset alkotni”, „érdeke-sen újítani”, továbbá nem lehet keverni a tánccal, ajógával, tornamutatványokkal, színmûvészettel.Ehelyett a fejlõdõ technikai repertoár gyakorlásánés elmélyedésen keresztül kell kutatni, megismerniés átadni a benne rejlõ, és talaját adó bölcsességet. Sajnos ennek az elõadásnak ahelyett, hogy emeltevolna, sikerült lerántania és nevetségessé tennie emozgásmûvészetet. Széles nyilvánosság elõtt egyrendezõ elõadás tárgyává tette saját nyüglõdését,személyes félelmeit a haláltól és Istenrõl alkotottkétséges elképzeléseit, majd ezt betanította egyminden bizonnyal szorgalmas és jóakaratú kiskö-zösségnek.A színvonal és ezzel összefüggõ mûvészi, tantárgyielfogadottság biztosítéka a folyamatosan fejlõdõakkreditált euritmiatanár- és mûvészképzés, amivan Magyarországon. Az euritmia mint mûvészet,pedagógiai eszköz és beavatási út létezésének jo-gosságát fogja megkérdõjelezni, ha önértékelésbennem kellõen tudatos körök tevékenységüket elfo-gadtatni kísérlik meg, amivel pusztán azt az általá-nosan ismert jelenséget idézik elõ, amikor a dolgotmegvédeni kívánó annak hanyatlásáért válik felelõs-sé.

Budapest, 2012. 12. 02.

Felhasznált irodalom

Steiner, Rudolf (2007): Általános embertan mint a pedagógia alapja.

Genius-Magyar Waldorf Szövetség, Budapest, 24-25.

Steiner, Rudolf (1977): Eurythmy as visible music. Rudolf Steiner Press,

London. 9-12., 18-19.

Trehub, S. E., Hannon, E. E. (2006): Infant music perception: Domain-

general or domain-specific mechanisms? Cognition, 100 (1), 73–99.

Bower, B. (2010): Birth of the beat. Science News, 178 (4), 18–23.

Dowling, J. W. (1999): The development of music perception and cogni-

tion. In: Deutsch, D. (szerk.): The Psychology of Music (2. kiadás). San

Diego: Academic Press, 603–625.

Kodály Zoltán. (2007) Visszatekintés 1. Magyar zenetudomány 5., Ar-

gumentum, Budapest. 83-87., 92-96., 131-136., 166-170.

372012/4

Szemlélõdések

Genf, 2011. április, július

Az emberek kedvesek, nyitottak, boldogok, jóked-vûek, nem megjátszott módon. Kevés devianciátlátni, kevés rongálást, graffitit, részeget, hajlékta-lant. Sok bevándorló van, de õk is felveszik a köz-hangulatot.Egy vidám részeg Rumcájsz lép le csámpás léptek-kel a járdáról, a legnagyobb csúcsforgalom köze-pette, kezét feltartva kiabál megálljt az autósoknak,mert õneki most kell átmennie, a zöld jelzésre vá-rakozó gyalogos tömeg õszinte meglepetésére. Azautók megállnak, a svájci Don Quijote átér a túl-partra, õszinte derültség. Az ott álló ötfõs rendõr-csapat mosolyogva nézi végig a jelenetet, ahogy abizonytalan járású polgár egyenest a karjukba tá-molyog. Semmi sípolás, igazoltatás, hiszen nem ártsenkinek.Nemrég a Margit-hídon láttam egy ugyanilyen jele-netet. A jobb sáv közepén békésen, de határozot-tan haladt egy ittas polgártárs, amúgy gyalogosan. Amögötte haladó kocsisor lépésben követte, aki tud-ta, a bal sávban leelõzte. Mosolyogva figyeltem énis az autómból, míg az elõttem haladó dühödtenmegelõzte, és bosszúból az autójával enyhén meg-lökte, láthatóan káromkodván. Erre a másik is el-kezdett persze átkozódni.A kedves jelenetbõl a burkolt agresszivitás felszínretörésével akár tettlegességig fejlõdhettek volna azesemények. Miért nincs türelem, humorérzék? Ho-va lett? Mert volt, csak ellopták. Ha részvéttel sze-retjük mindkét felet, az agresszív autóst és a le-génykedõ részeget, csak ezt a kérdést tehetjük fel.Aki ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy a ma-gyarok kirekesztõek, intoleránsak, az hazudik, vagyegyéb aljasságra is képes. A magyar nem tudatosanszenvedi el azt az agressziót, mely õt és országátszabadságában sérti és rabszolgaságban tartja. Azezáltal okozott frusztráció ilyen nem tudatos kitö-résekben jut felszínre, amikor nem azt támadja,akit kéne, hanem aki épp az útjába kerül. Svájcbanilyen kényszer nincs, a svájciak sorsfeladata más. Genfben az állatok is szelídek, közel mennek azemberekhez. A tóba nyúló mólón lévõ strand kis ki-

fõzdéjében, a Bain de Paquis-ben, mely népszerûesti vacsorázó- és találkahely, kacsák sétálgatnak,csipegetve az asztalokról lehulló morzsákat. Béké-sen totyognak, senkit sem zavarnak, sõt a mellet-tem ülõ harmincas néger, aki mifelénk egyfajtamenõjenõ lenne, otthoni atmoszféránkban biztosankáromkodna, provokálná a környezetét, nos, õkedvesen szólongatja a kacsát, kézbõl etetné, majdtréfálkozik minden mellette elhaladóval, fõleg anõkkel. Ez így rendben van. Nincs frusztráció, he-lyette tréfálkozás, vidámság, szeretet, odafigyelésegymás és a természet iránt. Ezt megérzik az álla-tok is.Ma a hotelben egy veréb odaszállt az asztalomra,udvariasan megközelítette a tányéromat, és mellet-te az abroszról felcsipegette a morzsákat. A mellet-tem lévõ asztalra is odaszállt, és senki sem méltat-lankodott, hessegetett. A legforgalmasabb téren, a pályaudvar elõtt, a jár-dán egy pávaszem-lepke pihen. Nem tapossa elsenki, véletlenül sem.A Paradicsomban élhettek így állatok és emberek.Hasonlót éreztem Írországban. Az emberi viszo-nyok különbségét az ottani és az itthoni között éle-sen tapasztaltam nemrég, úton hazafelé a Mün-chenbõl Budapest felé tartó vonaton. A német ka-lauz kedvesen, érdeklõdéssel közlekedett az uta-sokkal, fesztelenül elbeszélgetve némelyekkel vala-milyen apropóból. Mindenki jól érezte magát a bõ-rében. Egészen a magyar határig. A vidám német kalauzt magyar kollégája váltja. Ajobb sorsra érdemes kalauz ábrázata enyhén dep-ressziós. Nem boldog. Beszéde kényszeredettenudvarias, legszívesebben itthagyná az egészet a po-kolba. Nem lehet haragudni rá. A vasfüggöny nemszûnt meg, csak átalakult. Jóléti vasfüggönnyé, melyaz uralkodó és a rabszolga nemzetek közt húzódik,és amelynek feladata a szegénység bûzét, mely abolsevizmus bomlástermékeibõl és az új gyarmato-sítás eredményeibõl árad, elzárni az illatos és bol-dog Nyugat orra elõl.Ezt az atmoszférát kell kielemeznünk, milyen ösz-szetevõkbõl áll, hogyan mérgezi az itt élõk lelkét.A békákét, a tó befagyott jege alatt.

Ertsey Attila:Svájc atmoszférája

38 2012/4

Szemlélõdések Ertsey Attila: Svájc atmoszférája

Genf, 2012. szeptember

Az emberek ápoltak, jólöltözöttek, nem hajszoltak.Reggel a tömött buszon szótlanul utazik mindenki,a borús idõ borús hangulatot kelt, de nem össze-mérhetõ mindez a pesti metró reggeli, gyûrött, el-használt arcaival.Rengeteg gyönyörû, egzotikus szépség, feketék, fi-lippínók, latinok, fél- és negyedvérek. Ide vonzzaõket a jólét. A város közepe az érzéki szépségrõlszól. A világ legdrágább autói, órái, ékszerei. A vágytárgyai uralkodnak, a genfi kálvinista polgárok szob-ra a múlt díszleteként szürkül a háttérbe, a refor-máció az idelátogatók közül már senkit nem érde-kel, legfeljebb a mindent szenvtelenül megnézõ ja-pán turistákat. A háttérben a halkan meghúzódó svájci népszellem,az elõtérben az eltérítõ, kísértõ erõk. A legdrágábbszállodák az angol világbirodalom hangulatát sugá-rozzák, arisztokraták festményeivel, súlyos kárpi-tokkal, üres tekintetû amerikaiakkal, sötét nézésûarabokkal, kiknek feleségei télen ide járnak ékszertés aranyat vásárolni.A svájci óraipar paradox módon Kálvin Jánosnakköszönheti létét. A puritán Kálvin tilalmat hirdetettaz ékszerészek és aranymûvesek hivalkodó kiraka-tai ellen, így azok kénytelenek voltak visszafogni azékszerészetet, de az idõmérõ eszközök nem voltaka tilalom tárgyai, kreativitásukat így azok fejleszté-sébe ölték. Így fejlõdött ki az óramûvesség mûvé-szete, mely mára szintén az öncélú luxus egyik te-repévé lett. A szép és kifinomult órák legbonyolul-tabb darabjai, a „Grande Complication”-ök készíté-se évekig, néha majd egy évtizedig tartó fejlesztõ-munkát igényel, magasrendû csillagászati, matema-tikai és gépészmérnöki ismereteket megkövetelve.Az órák mechanikus szerkezete évtizedekre elõreképes a naptárat mutatni, a gravitáció torzító hatá-sát semlegesíteni, a holdfázisokat, a Nap és Földkeringési viszonyainak idõeltolódásait követni. Akülönleges órákból azonban lassan elpárologtak azidõhöz kapcsolódó, alkotóik szellemiségébõl táplál-kozó jelentések, a bibliai jelenetek, a halálfej„Memento mori” figyelmeztetése, és maradt az ér-zéki szépség, a lüktetõ szerkezet, a virtuozitás.Vajon megmenti-e Svájcot Flüe-i Miklós szelleme?Felébrednek-e a jólétbe szenderült genfi polgárok,és ráébrednek-e Kálvin figyelmeztetésének jelenva-lóságára? Ha nem, akkor elõbb-utóbb egy svájciBreivik fogja markánsan tudtukra adni, hogy letér-tek az üdvösség útjáról.A tóparti sétányon alig észrevehetõen kecses nõ-alak szobra, napernyõvel, tollas kalappal, valószí-

nûtlenül karcsú, légies jelenség: In MemoriamElisabeth Imperatrice d’Autriche, Reine d’Hongrie.Kicsit arrébb, a tóparti korláton kis táblácska: Ittlett merénylet áldozatává 1898. szeptember 10-énS. M. Elisabeth osztrák császárné. Különleges hely.Miért pont itt történt e szörnyû merénylet, és mivolt a célja? A tett egyik mozzanata volt csak a Kö-zép-Európa megsemmisítésére irányuló terveknek,mely egyúttal harc is a szellem ellen. Ezért kellettmeghalnia e kivételes képességû és érzékenységûnõalaknak, aki szerette a magyarokat, és mi is sze-rettük-szeretjük õt.Közöm van ehhez a helyhez, mint ahogy közöm vanahhoz a történelemhez, amit elvettek tõlünk, s ami-nek megismeréséhez külön erõfeszítésre van szük-ségünk.A genfieket mindez nem izgatja. Jól neveltek, aszobrot rendben tartják, de mit sem tudnak arról atragikus sorstörténetrõl, mely egybefonja Sissy ésKözép-Európa életét, a múltat és a jövõt. A genfipolgárokat ma egyvalami érdekli, jólétük fokozásaegy minél kényelmesebb élet érdekében. Pedig afelszín csendje alatt forr a mélység. Az európai Kö-zép ellenerõi ide telepítik nemzetközi intézménye-iket, az ENSZ-et. És itt mûködik a CERN, a világlegnagyobb részecskegyorsítója. A CERN-ben sö-tét ügyeken dolgoznak. Az internet alapjait is itt ve-tették meg. A mai hadronütköztetés tényleges kí-sérleti céljait homály fedi: a tudósok nyilatkozatai-ból a világmindenség építõköveit kutató, megszál-lott lelkesedés hallik. A mai korban legalábbis ért-hetetlen, hogy ha a szabad tudomány, a szabad ku-tatás elenyészõ forráshoz jut hozzá, miféle kutatásfolyhat itt, mely évtizedek óta dollármilliárdokatemészt föl, feszített tempóban. Mindezt az õsrob-banás hipotézisére és egy absztrakt materialista vi-lágképre alapozva.Ahol a fény megjelenik, rögtön ott az árnyék. Sissykülönös érzékenységével, jövõre orientált lélek-ként magányos volt, gyûlölet és irigység tárgya, mígegy tõr nem végzett vele. Rejtélyes élete és halálahordozza jövõnk titkát, és az átláthatatlan hatalmakgigantikus eszközei, melyek az emberalatti világgalmanipulálnak, hogy abból egy ember nélküli termé-szetet építsenek fel.A kettõ együtt – ez Genf.

392012/4

Könyvismertetõ

Elõszó

W. J. Stein Grálról és annak IX. századi hatásárólszóló alapmûvének magyar kiadása után most meg-jelenik magyarul az életrajza is, melynek szerzõjeJohannes Tautz. Stein az elsõ stuttgarti Waldorf Is-kola történelemtanáraként dolgozott, Tautz pedigugyanezt a munkát folytatta az iskola második világ-háborút követõ újranyitása után. Az ötvenes évekelején Tautz felkereste W. J. Steint londoni szám-ûzetésében, hogy a tevékenységét Stein és annaktanítója, Rudolf Steiner szellemében folytathassa. Avele eltöltött néhány napot ahhoz hasonlította, amitParzival a Trevrezenttel folytatott döntõ, nagypén-teki beszélgetés során élt át. Így Johannes Tautz –aki 1914. szeptember 30-án született, és 2008.március 13-án hunyt el – természetes módon lettStein életrajzírója.Ez a magyar kiadás két dologgal bõvült, ami a németváltozatban nincs meg: egy 1924-es tanulmánnyal azintuitív megismerésrõl, valamint egy adalékkal RudolfSteiner élettörténetéhez, ami 1934-ben jelent meg.Az intuícióról szóló tanulmány egyik helye váratlanfényt vet a Die Philosophie der Freiheit – A szabadságfilozófiája egy részletére. Stein megkérdezte RudolfSteinert, hogy az utolsó fejezet „õslénye” mögött va-lódi szellemi lény rejtõzik-e. Igenlõ választ kapott. Ez„az archék között a legrégebbi”, „az emberiség egy-fajta csoportlelke”. Ez az utalás a legnagyobb jelen-tõséggel bír a modern társadalmi közösségalkotásszempontjából is. Ennek a gondolkodáson és a meg-ismerésen kell alapulnia, tehát szintén annak azarché-lénynek a közremûködésével kell végbemen-nie, amely csak ott tud megnyilatkozni, ahol az em-berek gondolkodnak, ami egyben mindig szabadság-tett is. Ez arra az egyetlen csoportlélekre utal, amiösszeegyeztethetõ az ember szabadságvágyával.Hasonló jelentõségû felvilágosítást kapott Steinazon a beszélgetésen, amit 1922-ben, egy hágai ülésalkalmával folytathatott Rudolf Steinerrel. A tanít-vány itt merészen azt kérdezte, „évezredek múlvami lesz még meg” az antropozófiából. A válasz ígyhangzott: „Semmi más, mint A szabadság filozófiája”,de ebben csíraszerûen benne van az egészantropozófia és minden hierarchia világa.Steint mindkét kérdésére a filozófiai problémák és akézzelfogható szellemi lények létezése iránti mély-séges érdeklõdése indította. Az ifjú szellemi tanít-vány megismerésének ez a rétege életének abban a

döntõ szakaszában kristályosodott ki, amit Magyar-országon töltött. Magyar menyasszonya és késõbbifelesége, Nora von Baditz magyarkeresztúri ottho-nában – „a természet csodálatos nyugalmában”,ahogy 1917-ben írta Steinernek – jegyezte le a disz-szertációját, melynek témáját Rudolf Steinertõl kap-ta. Ez volt a legelsõ, antropozófiáról írt doktori ér-tekezés.Amint Rudolf Steiner fizikai születése ehhez az or-szághoz kapcsolódott, úgy segítette a magyar elemW. J. Stein önálló szellemi személyiségének megszüle-tését.Ezért még örvendetesebb, hogy immár a magyar ol-vasók is megismerkedhetnek ennek a jelentõs em-bernek az életével és munkásságával.

2012. június 14.Thomas Meyer

A könyv megvásárolható a Natura-Budapest Kft.-nél.

Johannes Tautz: W. J. Stein – Egy életrajz

40 2012/4

Hirdetések

Euritmia kurzus

3 napos euritmia kurzus indul „A négy természeti lételem” témában Nemesvámoson december 28-ánHarmath Judit euritmia tanárnõ vezetésével.Ajánljuk óvónõk, tanárok, szülõk, fõiskolai hallgatók részére és azoknak is, akik kézimunkával készítenek tör-péket, tündéreket, manókat.

Mûhelymunkánk a négy elem minõségének euritmiai tapasztalására épül: saját mozgásunkon keresztül, az át-élt lelki élmények alapján alakulnak majd megismerési képességeink. Az elõadások, majd az azt követõ mû-helymunka során Rudolf Steiner mûveinek, elõadásainak témánkra vonatkozó részeiben mélyülünk el.A négy fõ elem: a föld, a víz, a tûz és a levegõ formáló erõi építik és áthatják testi organizációnkat, ezeket aminõségeket az euritmia mozgásával közelítjük meg.Feltárjuk a fény kapcsolatát az elemekkel, megtapasztaljuk, hogy milyen elemi lények mûködnek a természet-ben, és miként élhetõk át, miként érzékeli ezt a gyermek. Hogyan tudunk helyesen kapcsolódni mi, felnõttekehhez a gyermeki érzékeléshez.Végül szó lesz az utánzás képességének fontosságáról.A továbbképzésen részt vevõk kérdései, kezdeményezései tovább gazdagíthatják munkánk tartalmát.

A tanfolyam ideje: 2012. december 28. 15.00-tól december 30. 15.00-ig

Helyszín: Fehérlófia Waldorf Iskola8248 Nemesvámos, Kossuth L. u. 24Euritmiai teremSzállás: Pajta Szálló Ifjúsági Szálló (Fehérlófia Waldorf Iskola)A tanfolyamot csak kellõ számú, min. 10 fõ részvételével indítjuk.A tanfolyam díja, mely tartalmazza az euritmiai kurzust, a szállást 2 éjszakára, napi 3 étkezést:18 500 Ft/fõ Jelentkezési határidõ: 2012. december 25. Részletek: a http://www.feherlofiawaldorf.hu címenÉrdeklõdni: [email protected] vagy 70/419-1929 számon

***

A Csillagösvény Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény oszálytanítót keres a2013/2014 tanévtõl kezdõdõen, a leendõ 1. osztályába.

A jelentkezés feltételei:Általános iskolai tanítói (tanári) és Waldorf-pedagógus diploma vagy tanúsítvány;

Büntetlen elõéletet igazoló, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány.

Bérezés a közalkalmazotti bértábla alapján.

Fényképes önéletrajzokat az [email protected] e-mail címre, vagy a 1112 Budapest, Repülõtériút 6. postacímre várunk 2012. 12. 31-ig.

***

A nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Iskola fizika, informatika vagy fizika-informatika tanárt, valamint elsõs osztálytanítót keres.

A pályázatokat az [email protected] e-mail címre kérjük december 31-ig.

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaSzerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc

Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected]

A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben

és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.”

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

„Állt a világ már, frissen emelve,Mikor az emberre fordult Isten figyelme.Vett egy darab földet, s kis idõreEgy pucér embert gyúrt belõle.Ádám és Éva boldogan lakta a Kertet,Mígnem a Kígyó titkon betekergett.Bujtogatta õket, egyék az almát,Szegjék meg Isten erõs tilalmát.Így veszett el lelkükbõl a béke,Bánatot és gondot kaptak cserébe,S ítéltettek örök halálra.De Isten jóságának nincs határa:Váltságul és eltörleni a bûntEgyszülött fiát küldte el nekünk.”

Részlet a Fõrévi Paradicsomi játékból

Fordította: Eõry Attila

Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk

minden kedves Olvasónknak!

Szerkesztõség

Végre olyan bõr, ami nem áll mindig az elõtérben!Végre olyan arc, amit meg lehet mutatni! Ezeket akívánságokat sokan ismerik, akik nagyon száraz, fe-szülõ, viszketõ bõrtõl szenvednek. Végre van speci-

álisan neurodermitiszes arcbõrûeknek komponált

Dr.Hauschka Med Jeges kristályvirág arckrém!

Az arcbõr magas igényeire sokrétû receptúra a vá-

lasz. Egy többfázisú kompozícióba ágyazva értékes

növényi olajok biztosítják azonnal a bõr védelmét; a

kristályvirág frissen préselt nedve és a finom mák-

olaj olyan egymást kiegészítõ impulzusokat jelente-

nek, amelyek hosszú távon stabilizálják a bõrt.

Az új terméket tapasztalt dermatológusokkal közö-

sen fejlesztettük ki, és több mint száz ember próbál-

ta ki egy vizsgálati idõszakban a hatékonyságát és

„elviselhetõségét”. Az eredmény: a Dr.HauschkaMed Jeges kristályvirág arckrém alkalmas a rendkí-

vül száraz, viszketõ, pikkelyes és neurodermitiszes

bõr mindennapos ápolására. A szándékosan par-

fümmentes készítményt a dermatológusok gyerme-

kek számára is ajánlják.

Dr.HauschkaJeges kristályvirág arckrém

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRAT A · (1833–1837) óta könyvek, cikkek és...

Documents

Transcript of AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRAT A · (1833–1837) óta könyvek, cikkek és...