Arthur Miller: Kallódó emberek

8/19/2019 Arthur Miller: Kallódó emberek

1/50

ARTHUR MILLER

Kallódó emberek

MAGVETŐ KIADÓ / BUDAPEST


2/50

ARTHUR MILLERThe Misfits

Fordította FALVAY MIHÁLY

A szöveget az eredetivel egybevetetteZENTAI ÉVA

© 1957 by Arthur MillerHungarian translation Falvay Mihály, 1980


3/50

Szél fújt a hegyek közül egész éjjel. Vad levegőáradatörvénylett végig a fekete égbolton, lecsapott a kék siva-tagra, megsöprűzte, és sziszegve nyargalt vissza a

hegyekbe. Takarókba csavarva aludt a három cowboy,háttal a félkörben álló hegyek első nyúlványának, arccala zsályacserjét zörgető sivatagnak. Álmaikon átbukott aszél árhulláma, s mikor visszavonult, a nyomábantámadt holdbéli csönd felébresztette Gay Langlandet.Meghallotta saját lélegzetvételét, három nap óta először,

s az újdonatúj szélcsöndben felnézett az égre. Látta, acsillagok tisztán, fényesen ragyognak. Gay Langlandetelfogta a bol dogság; kicsusszant a takarói alól, s fölegyenesedett. Teljesen föl volt öltözve.

Ő volt az egyetlen mozgó teremtmény a két hegyláncközé ékelt néma fennsíkon. Hátranézett, majd lassan

körbefordult, vihar jeleit kutatva a tintakék égbolton.Látta, ez a nap jó nap, szélcsöndes nap lesz. Elsétált azalvók mellől, és a homokra vizelt. A szélcsönd izgalmaelkergette sze méből az álmot. Visszaballagott, salágyújtott az este gyűjtött zsályacserjének. Néhányvastagabb ágat tett a fellobbanó lángokra, aztán fogta, sa tüzet körülvevő kövekre állította a kormoskávéskannát, majd fél lábát maga alá húzva letelepedett,s belebámult az élénknarancs zsarátnokba.

Negyvenöt éves volt, de most is olyan karcsú és fürge,mint ifjúkorában. Földerült, ha volt mit tennie -kiegyenesíteni egy szöget, ellátni egy állatot-, ésnyomban elkomorult, el is álmosodott, ha nem akadtdolog a keze ügyébe. Ha valahol kerülközött munka a


4/50

számára, maradt, míg el nem végezte, aztán továbbállt.Fele sége és két gyereke ott élt nem messze, talán ha százmérföldnyire, mégis jó három éve, hogy utoljára látta

őket. Megcsalta az asszony, nem kellett neki GayLangland, és hát a gyerekek persze jobban elvannak azany juknál. Elfogta olykor a magányérzet, vágyódottutánuk erősen, de mikor megnyugodott, többé nem törtea fejét, hogyan is hozhatná össze a családot. Hegyekközött született, ott is nevelkedett, s tudni vélte: ami

meges ett, azt nem lehet jóvátenni, aminthogy a hullózápor sem állítható meg félúton. Mosolya, tekintete isezt a hitét tükrözte. Homlokán egyenletes- mély barázdák, mintha örök várakozásban, enyhénmeglepetve, volta képp mégis derűsen húzná föl aszem öldökét; szája bizalomgerjesztő, barátságos. Füle

elálló, mint a kisfiúké vagy a zsenge borjaké, orra iskisfiúsan turcsi. Bőrét azonban barnára cserzette a szél,apró szeme figyelmesen nézett, mindent meglátott, és,ami a fő, tudta, hogyan kell titkolni a félelmet.

Gay Langland most elfordult a tűztől, fölnézett azégre, s meglátta peremén az első, hajnali-fakó csíkot.Oda lépett az alvókhoz, megrázta Guido Racanellikarját. Guido üdvözlésfélét morgott, de úgy maradt, azoldalán fekve, szemlehunyva.- Elült végre a nyavalyás-

jelentette Gay. Guido hallgatott, nem moccant, arccal atűznek, szeme hunyva, csontjai a hús zsíros melegébeágyazva. Gay szívesen megrázta, fölébresztette volna,ha az utóbbi két nap folyamán fészket nem rak benne agyanú: Guido talán egyáltalán nem is akar repülni. A


5/50

motor nak csörögnek a szelepei, az egyik lökésgátló isrossz. Gay évek óta ismerte a pilótát, ismerte stiszteletben tar totta hangulatait is. Föl és alá röpködni

azokban a szurdékokban, sokszor épp csak lábnyir a asziklafaltól: kényszeríteni senkit nem lehet erre. Mostazonban, hogy elült a szél, Gay erősen remélte, Guidohajlandó lesz fölszállni reggel, s megkezdhetik amunkát.

Talpra állt, ismét az eget kémlelte. Aztán csak állt, és

Roslynra gondolt. Szeretett volna estére pénzzel azsebében térni vissza hozzá, pénzzel, amit maga keresettmeg. Az utóbbi időben egyre gyakrabban lepte meg azérzés, hogy túljutott a kritikus ponton: dolgoznia kell,megélni a munkájából, mint azelőtt, mikor még nemismerte Roslynt. Nem mintha az asszonynak nem

dolgozott volna, de hát az mégsem az igazi. VezetniRoslyn autóját, javítgatni a házát, komissiózni- hátmunkának lehet ezt nevezni? Miért ne lehetne, gondolta.Lehet a fenét, gondolta máskor.

Odalépett a másik alvóhoz,meg rázta. Perce Howlandkinyitotta a szemét.

- Elült a nyavalyás- mondta neki is Gay.Perce tekintete elkalandozott az égen. Bólintott.

Aztán kibújt takaróiból, ellépkedett Gay mellett,megállt, rávizelt a homokra, egyenletesen szuszogva,akárha álmában. Gay jókat mulatott rajta, mikor- mintmost is - mély álomból ébredt, nekiment a tárgyaknak, snemegyszer a saját csizmáját hugyozta le. Olyan volt,


6/50

mint a gyerek, ha ébresztették, szeme most is fátyolos,álomittas.

- Azért jobb, mint bérből élni, mi?- kiáltott utánaGay.- Szentség is, hogy jobb- motyog ta Perce, fázósanmegdörgölte magát az ingén keresztül, és visszajött atűzhöz.

Gay már ismét a tűz mellett térde pelt, halombakaparta a parazsat, s fölébe tette a serpenyőt. Puszta

kézzel meg tudta fogni a forró tárgyakat, most is ujjávaltolt arrébb egy zsarátnokot.- Ne csináld már, a hátam is borsózik - mondta Perce,

átkukucskálva Gay válla fölött. - Ugyan, hisz csak egy kis tűz- mondta elégedetten

Gay.

Hallgattak e gy percet, élvezték a fényesedő reggelt. - Guido fölszáll?- kérdezte Perce. - Nem mondta, de azt hiszem, ab ban töri a fejét. - Nemsoká világos lesz- szólt figyelmeztetőleg

Perce.Tekintete a legközelebbi hegyvonulatra vándorolt, s

nézte, hogyan nyúlnak a sötétlila, titokzatos szikla-ormok a fakó csillagok felé. Perce Howland huszonkétesztendős volt, keskeny csípőjű, magas fickó; olyankönnyed-természetesen állt ott, mint a hegyek,amelyeket nézett; mintha egyenest oda termett volnaoveralljá ban, kar csúsított, kockás ingében,háromgombos mandzsettájával, széles karimájú,


7/50

krémszínű kalapjával, melyet most szőke tarkójára tolt;két hüvelykjét a derékszíjba akasztotta, de úgy, hogyujjai érintették a csatot, melyre a neve volt vésve, s

föléje egy ágaskodó ló. Első rodeó-díja volt ez a csat,szerette babrálni, ha várni kellett. Várni is szeretett. Gay Langlandet még csak öt hete, Guidót három

napja ismerte. Bowie- ban, egy kocsmában akadt összeGay-jel. Gay megkérdezte, hová valósi, mit csinál, ésPerc e elmondta élete történetét, amely nem sokban

különbözött a rodeó-lovasok szokásos históriájától. Nevadából jött, hogy benevezzen az itteni rodeókra, snémi pénzt keressen bokros lovak betörésével,merthogy ezt műveli tizenhat esztendős kora óta, de ez az útja más, mint a többi, mert nincs kedve hazamenniimmár.

Barátok lettek még aznap éjjel;Gay magával vitteéjszakára Roslyn házába, s reggel, mikor fölébredt,Perce nem akart hinni a szemének: hogy egy iskolázott,keleti parti nő ilyen rendes le gyen, ilyen belevaló, shogy ennyire érdekelje, amit ő, Perce Howland mond!Így esett, hogy ott ragadt Roslyn és Gay Langlandmel lett, ami korántsem volt kényelmetlen a számára,annál is kevésbé, mivel Gay soha nem bizgette, kezdjenmár valamit az életével. Gay mellett úgy érezte,rendjénvaló, hogy így máról holnapra, hétről hétreéldegél. Perce Howland senkiben meg nem bízottigazán, de Gayben nem is kellett megbíznia, hisz azsemmit nem kívánt tőle, semmire nem akarta rávenni.

Nem, neki csak partner k ellett a musztánghajszához, és


8/50

Perce, mivel soha nem látta, hogy megy az, készséggelráállt, hogy segít. És most, íme, itt vannak, hatvanmérföldnyire a legközelebbi várostól, hétezer lábnyira atenger fölött, s két napja várják a szélcsöndet, hogy a pi lóta berepülhessen a hegyek közé, ahol a vadlovaktanyáznak.

Perce a sivatag felé fordult, amelynek némaszemhatára most volt bontakozóban.

- Fogadok, a hold is éppilyen, ha föl bírna valaki

menni, hogy körülnézzen. Gay Langland nem felelt. A közeli hegységbenlegelésző, kószáló vadlovakra gondolt, szinte érezteőket, szeretett volna hozzájuk férkőzni. Guido Racanellifelé bökött:- Rázd meg. Perce. Rögtön fönn a nap.

Perce elindult feléje, de Guido megmozdult, mielőtt

hozzányúltak volna. - Világosodik, Guido - mondta Perce.Guido Racanelli ültő helyzetbe hengeredett terebélyes

fenekén, pocakja rábuggyant a derékszíjára. Avilágosodó távoli mennyboltot tanulmányozta, mintakinek névre szóló üzenetet hagytak odafönn. A hajnalszóródó, rózsás fénye megvilágította ábrázatát. Szemekörül, a pilótaszemüveg helyén fehér volt a bőre, másutt barna, szélcserzett. Ha hallgatott, hallgatása mélyebbvolt, mint másoké, mert kövér orcái, mandrill módra, aszája síkjánál is előbbre nyomakodtak. Mindazonáltalk emény volt ez az arc, kemény, akárcsak a hozzá tartozótekintélyes potroh. Mint egy dzsungellakó madár, olyanvolt most Gui do, amint tekintete lassan pásztázta a


9/50

messzi égboltot- mint egy komoly kodó nagy madár, barna fejű, fehér szemű. Guido tökkopaszvolt.Meg emelte keki katonasapkáját, megdörgölte a feje

bőrét. Gay Langland odament hozzá, s kezébe nyomta a bádogtányért a rántottával meg a vastag szelet sültsza lonnával.

- Elült a szél, Guido- nézett le a pilótára. - Nem sokat számít, mi van idelenn. - Guido fölfelé

bökött a hüvelykujjával.- Ami fönn van, az az érdekes. - Fönn se igen fújhat- vélte Gay, szemében csipetnyiderű. Nem akarta, hogy úgy tessék, erőlteti a dolgot.- Atojásunk mindenesetre elfogyott, Guido- jegyezte megsokatmondóan.

Guido evett.

Föllángolt a hajnal, az igazi, mint amikor tüzet fog anyirkos papír. Perce és Gay a pilótával szemközt ült aföldön. Ették a rántottát.

Hamarosan a néhány yardnyira álló vörös teherautó islerázta magáról a homályt. Aztán föltűnt a mögöttehor gonyzó kis repülőgép. Guido Racanelli evett,

szürcsölte a kávét, Gay Langland pedig szótlanul,halvány mosollyal nézte. Perce elégedetten pislogott fölaz egyre világosodó égre: ő egy kissé elkülönült a másikket tőtől. Felhörpintette a kávéját, egy pofa bagót dugotta szájába, s csöndben rágcsálta.

Körös-körül rózsás volt már az ég.


10/50

Gay Langland vonalat húzott combjai közt ahomokba.

- Hát fölszállsz, Guido?- kérdezte a pilóta szemébenézve. Mosolygott. Guido eltöprengett. Idősebb volt, ötven körüli.K iejtése valami megmagyarázhatatlan módon keleti

partvi déki, keményen görgette az r -eket. Olykor szinteiskolázottnak hatott. Elnézett a guggoló kis repülőgépfelé.

- Tudod, el- eltűnődök, mi a nyavalyára megy ki ez azegész. - Már hogy értve?- kérdezte Gay.Perce élénken figyelte Guido arcát. Guido érzékelte a másik kettő figyelmét, élvezettel

beszélt. Még egyre a gépet nézte. -

Tetű állapotban vannak a szele peim. Te is tudod,Gay.- Régóta ilyen állapotban vannak, Guido- mondta

rokonszenvvel a másik. - Tudom - felelt Guido. Nem vi táztak: puhatolóztak.-

És jó, ha fejenként húsz dollárt nyerünk a bolton. Nincs

több ló odafönn, legföljebb négy vagy öt. - Hiszen tudtuk, Guido. - A két férfi, látszott, kedveliegymást.

- Otthagyhatom a fogam rongyos húsz dollárér t.- Ugyan már, úgy ismered a hegyet, mint a tulajdon

tenyered.


11/50

- Csakhogy a szelet nem lehet látni, Gay - jegyeztemeg a pilóta.

Gay most már tudta, hogy Guido föl fog szállni.Megértette, csak elősorolja a veszedelmeket, hogy neérjék váratlanul, akkor aztán szembeszáll velük.

- Az ember, ugye, röpköd té és tova azokban aszurdékokban, zuhanóval lecsap a kurva lovakra, aztánmikor emelné föl a gép orrát, egy sanda légáram szépenlenyomja, és kész- pássz, nincs tovább.

- Tudom — mondta Gay.Csönd lett. Guido a kávéját hörpölte, s nézte a gépet. - Mindég eltűnődök, hogy hát hogy is van ez-

mondta aztán. - Hát, a francba is, csak jobb, mint bérből élni!- tört

ki Perce Howland.

- Az hétszentség, Perce- hagyta rá elgondolkozva a pilóta. - Láttam én már meghalni hapsikat, akik sohase

repültek — bátorodott neki Perce.A két idősebb férfi tudta, Perce apját- jó régen már-

bika ölte meg, és a fiú végignézte, hogy hal meg az ap ja.

Ő maga is törte már kezét-lábát a rodeókon, és egyszerrátiport egy bika a mellére. - Egy rodeón, Salinasban, saját szememmel láttam,hogyan nyakazott le egy hapsit a drótkötél. Lovakathúztak föl a teherautóra, a drótkötél egyszer csakelpattant, és már gurult is a hapsi feje, mint a kugligolyó.De úgy képzeljétek, gurult vagy huszonöt yardot, mire


12/50

megállította egy kerítéscölöp.- Perce kiköpte a bagólét,aztán visszafordult, és Guidót nézte.- Bajusza is volt.Fura, de sose tudtam, hogy az a hapsi bajuszt visel. Nem

tűnt föl, na. Amíg el nem gurult a feje. Mert akkorészrevettem, merő egy por volt. - Szegény bajusz, az se ér már bele többet a levesbe-

mondta Gay, elvi gyorodva a gonosz tréfán. Mosolyogtak mind a hárman. És akkor egy röpke

percre fönnakadt az idő. Végre Guido félfenékre fordult,

és így szólt: - Akkor hát tankoljunk. Fél kézzel letenyerelt, és tenyere körül körben

csoszogva föltápászkodott. Gay és Perce Howland márúton volt a teherautó felé; Percemenet közben följebbhúzkodta az overallját rántottával megtömött hasán,

Gay, az idősebb frissebben, élénkeb ben mozgott. Guidocsak állt, fél keze nyitva a tűz fölött, s nézte, hogyan rakföl a másik kettő hat óriási teherautóabroncsot ateherkocsi pőre platójára. Mindegyikhez jó húszlábnyikötél volt hozzádrótozva, a kötelek végén csúszóhurok.Gay, mielőtt föllódították őket a kocsira, egyenkintmegvizsgálta, jól oda vannak -e kötve a kötelek, nyitva-ea hurok, alkalmas- e a dobásra?

Guido belehun yorgott a melengető napvilágba, néztetársait, aztán jobb kéz felé tekintett, amerre a hágókvannak; lelki ujjaival kitapintotta a hágón is túlivölgyteknőket, horhosokat, amelyekben a múlt hétenmeg látta a legelésző kisded ménest. Érez te végre azt akönnyedséget, a repülés testetlen vágyát, amit három


13/50

napig hiába várt. Három hosszú napon át kerülte arepülőgépet, mert valami végzetes könnyelműség bujkált benne, s tudta, egyszer ez az érzés okozza ma jd avesztét. Vagy öt hete történt, hogy feljött erreamagaslati puszta ságra Gay Langlanddel, és hétmusz tángot kergetett ki a hegyek közül. Igen, de ekkortörtént az is, hogy amikor átment bukórepülésbe, aföldtől mindössze egylábnyira rántotta föl gépét, éskésőbb, a tűznél, vacsoráját fogyasztva, Guido úgy

érezte, most, hogy megcsinálta ezt a nagy zuhanást,nyugodtan halhat meg. És megint eszébe jutott halottfelesége meg az a gondolat, amely mindig a halottasszony arcával együtt tolakodott emlékezetébe: acsodálkozás, a csöndes, de kérlelhetetlen felismerés,hogy nőt soha meg nem kívánt azóta, hogy feleségét

meg a halva született apróságot elhantolták Bowietemetőjében. Immár hét esztendeje várja, hogy amúgyistenigazából ráéhezzen egy nőre, de sehol semmi.Örömére szolgált a tudat, hogy lám, ettől legalábbmegszabadult, s ettől lett felelőtlen néhanap arepülőgépen is, mintha csak abban hinne, hogy ha jólodaveri magát, megint az az ember lesz, aki volt egykor.Most már ott tartott, hogy elkószálhatott akár egy hétigis Bowie-ban, s csak hol mi véletlen pillanatban döbbentrá, hogy jószerint meg se nézi az arra járó lányokat -ilyenkor jött aztán a nagy bánomisén, a boldogfelelőtlenség állapota, amikor mindent és mindenkitnevetségesnek látott. Addig-addig, amíg végre nemhajtotta ama bizo nyos zuhanórepülést, mikor szinte


14/50

végignyalatta a füvet a légcsavarral, s bambán elnyíltszájjal, verejtékben úszva rántotta föl a gép orrát. Egy-szóval az elmúlt három nap alatt ellenállt a kísértésnek,

várta, hogy teljesen elüljön a szél, és pocsék kedve volt. Nem hagyott semmit a véletlenre, hideg fővel,felkészülten akart fölszállni. Ezen a reggelen végreteljes volt a szélcsönd, s Guido érezte, legyőzte alelkében bujkáló baljós derűt. Odahagyta a roskadótüzet, elhúzott Gay és Perce mellett, s gépe felé tartott az

enyhe lejtőn. Olyan volt, mint egy testes, komorrögbiedző a sorsdöntő mérkőzés előtt. Megvizsgálta a törzset, a csupasz ballonkerekeket.

Nagyon szerette ezt a gépet. Mint mindig, most isszem ügyre vette a megroggyant jobb oldali lökésgátlót-miatta állt egy kissé ferdén a gép-, és úgy döntött, nem

is olyan vészes. Hallotta, fölzúg a teherautó motorja;meglazította a köteleket, amelyek földbe vertcövekekhez rögzítették a repülőt. Megállt a teher kocsi, afiatal Howland leszökkent róla, megragadta a repülőgépfarokfo gantyúját, megemelte s megfordította a gépet,úgyhogy az most nem a hegyre, hanem a végtelen pusztára nézett. Akkor lecsévélte a kocsiplatón a benzineshordó köré tekert gumicsövet, végét bedugta arepülőgép tartályába- ott volt a motor mögött-, ésrángatni kezdte a szárnyszivattyú karját.

Guido megkerülte a szárnyat, s a pilótafülkéhez ment,amelynek jobb oldali ajtaját, szellőzés végett, éjszakárais lehajtva hagyták. Guido benyúlt a fülkébe, kihúzta smagára öltötte viharvert pilótazekéjét.


15/50

Perce a gépkocsi sárhányójának dőlve nézte.Vigyorgott.

- Ez ám a szellős viselet, Guido- mondta.- Mit csináljak, nem kapni olyat, ami rám is megy-felelt a pilóta. Valóban, a zeke egyik ujja könyöktől

hiányzott, hátán a száraz bőr repedéseiből kivillant afehér báránybunda bélés. Hajdan ebben a zekében bombázta Németországot. Benyúlt az ülés mögé, s aszemüvegtokból elővette pilótaszemüvegét, gondosan

eligazította az arcán, aztán újra benyúlt, s most egy pisztolyt és négy töltényt varázsolt elő az ülés mellettifadoboz ból. Betárazta a fegyvert, s gondosan a pilótaülés alá dugta. Aztán fölkapaszkodott a fülkébe,elfészkelte magát, meghúzta és rögzítette hasán a biztonsági övet. Gay ezenközben készenlétbe

helyezkedett a légcsavarnál. Guido rákiáltott a nyitott fülkeajtón át:- Forgasd át,Gay komám!

Gay odalépett a légcsavarhoz, gondosan megnézte,sima- e háta mögött a talaj, nem lesz-e baj, amikorhátralép. Akkor hirtelen mozdulattal lefelé rántotta acsavarszárnyat, és fürgén hátraszökkent.

- No még egyszer!- kurjantott be le a csöndbe Guido. Gay előrelépett, megint a sarka mögé kukkantott,

megint rántott egyet a légcsavaron. A motor szívott,szusszant, hallani lehetett az olajos belsőségek súrlódóneszét.

- Gyújtás rajta, Gay koma!- kiáltotta Guido,elfordítva a kapcsolót.


16/50

Gay ezúttal még aggályosabban vizsgálgatta a talajt,aztán mélyen szemébe húzta a kalapját. Perce a gépkocsisárhányóját támasztotta, bagózott, köpködött,

belehunyorgott a rezes napfénybe. Gay fölnyúlt acsavarlapátért, megmarkolta, lerántotta, hátraszökött. Amotor püf fent egyet és fekete füstöt prüszkölt vissza a

porlasz tón. - Ez az istenverte autóbenzin!- mérgelődött Guido.-

Gyújtás rajta. Mehet, Gay koma.- Alacsony

oktánszámú benzint vettek, takarékoskodni kellett.Gay negyedszer is megrántotta a légcsavart, a motorfelcsühögött, s fehér füstöt eregetve ketyegett a hűvös reggeli levegőben. Gay odaballagott Perce mellé, ésmost együtt figyeltek. Megreszketett a repülőgéptest,fényes tányérrá vált a légcsavar, a gép mögött

fölkavarodó por a hegyek felé szállongott. Guidoföltúráztatta a motort. A gép bukdácsolva vágott nek i asivatagnak, átgázolt a cserjéken, szétszórta a télenkimúlt marhák fehérlő csontjait. Egyre kisebb lett azegyenes hátú kis gép, rendületlenül nyomult előre azegyenetlen talajon, aztán egyszer csak égnek emelte azorrát, és tágasság csusszant a ballonkerekek meg asivatag közé. Guido gépe lustán emelkedett, megfordult,s most jött visszafelé. Elszállt Gay és Perce feje fölött, ésGuido rájuk integetett. Idegennek hatott félelmetes pilótaszemüvegével, bőrbe csomagolva, derekáigláthatóan. Aztán elfordult, s a szélvédőn át már a hegyetfürkészte. A gép egyenletesen emelkedett, s lassacskán

beleveszett a siva tagból fölmeredő narancs és ibolyaszín


17/50

sziklafalakba, amelyek makacsul rejtegették acowboyok elől a musztángokat. Tudták, legalább két órá juk van ad dig, amíg a repülőgépkibukkan a he gyek közül, maga előtt hajtva a lovakat.Elmosták a három pléhtányért meg a poharakat, mindent berámoltak az alumínium ételdobozba. Ha Guidomegtalálja a lovakat, tábort bontanak, és estére márBowie-ban les znek; katonás rendben összecsavartákhálóholmijukat, s egymás mellé tették a földön. A hat

nagy ab roncs, karikába tekert kötéllel a belsejében, kétoszlopba rakva a lapos pla tón. Gay Langland mégutoljára megtapogatta őket, aztán némán állt egy percig,elgondolkozva, megvan- e minden, ami kell. Fölmászotta platóra, hogy ellenőrizze, visszacsavarták -e a benzineshordó kupakját. A hordó oda volt kötve a

vezetőfülke mögé, kupakja a helyén. Gay akkorleugrott, bemászott a volán mögé, és indított. Perce már benn ült, kalapja orrára húzva a szélvédőn bezáporozósárga napfény ellen. Gay már csukta volna az ajtót,mikor egy sovány és aggodalmas skótjuhász szukakerült elő s kéretőzött be a fülkébe. Kecsesen fölugrott, s befészkelte magát a fülke fala meg a kuplungpedál közé.

- Az anyját, majdnem itt felejtettem Belle-t - mondtaGay, és elindultak.

A teherkocsi Gay tulajdona volt. Féltette a mellsőfutóművet, amely, tudta, elcsavarodhat az egyenetlentalajon, így aztán lassan hajtott. Hátuk mögött hallhatóan kotyogott a benzin. Kezdett meleg lenni.Csöndben voltak, az előttük kígyózó kettős


18/50

keréknyomot figyelték a szétszórt állati csontok meg azsályacserje között. Harminc mérföldnyire, a sivatagészaki peremén emelkedtek a vulkáni hegyek, hétezerláb magasságban ölelve körül egy völgyteknőt, amelyetember még nem látott, leszámítva azt a néhány cowboyt,akik három- négy havonkint arra is megfor dulnak holmielbitangolt marha nyo mában. Bowie lakói, hatvanmérföldnyire innen, nem is tudnak er ről a helyről.Ketten voltak csak, no meg a teherautó és a kutya, s

most, hogy ha ladtak, megérezték a célratörés örömét, deelszigeteltségüket is; Perce mélyebbre csusszantültében, és úgy hunyorgott, mint aki menten elalszik,Gay cigarettázott, s hagyta, hadd zötykölje testét a kocsi.

Bal kéz felől, a távolban mozgó porfelhő támadt. - Antilopcsorda - mondta Gay, és Perce, kalapját

hátrébb taszítva, fölfigyelt.- Mennek vagy hatvannal - koc káztatta meg. - Többel! - tódította Gay. - Egy szer a nyomába

szegődtem egynek, és hiába, hogy hatvannál is jobbanmen tem, úgy otthagyott, hogy még.

Perce ámulattal csóválgatta fejét, aztán megint csak

néztek maguk elé. Perce, miután tűnődött egy sort, megszólalt: Jó lenneátmenni holnap Largó-ba, ha be akarok nevezni arra arodeóra. Marha nagy tömeg lesz, tolongani fognak a jelentkezők.

- Reggel átkocsikázunk- ígérte Gay. - Aztán fogadásokat is akarnék kötni.


19/50

- Korán indulunk, rendben? Akkor azt is nyélbeütheted.

- Kinéz talán egy kis pénz- mondta Perce. - Csak jólovat kapjak.- Ne félj, boldogok lesznek, ha megtudják, hogyindulsz. Ismerik már a neved errefelé. Te leszel afavo rit, meglásd.

Perce csakugyan a legjobb musz tánglovasok egyikevolt, előszeretettel írták ki a nevét a rodeóplakátokon.

Csönd lett. Gay jobb keze állandóan a sebességváltón,hogy ki ne dobja a váltó az alacsony fokozatot a hepe-hupás talajon. Tudta, ki van kopva a léptetővilla. Amellső kerekek is kotyognak. Belenyúlt anadrágzsebébe, kitapogatta a négy ezüstdollárt, ennyimaradt a Roslyntól kapott tízből.

Perce, mintha csak olvasna Gay gondolataiban,megszólalt: - Roslynnak tetszene idefönn. Fogadok, oda lett

volna az antilopcsor dától is.- Perce elvigyorodott; minda ketten így szoktak vigyorogni, mikor Roslyn keletimódra ámuldozott azon, amit ők, nyugati férfiak

tesz nek, látnak, mondanak. - Egen - hagyta rá Gay-, Roslyn szeret látni ezt-azt. -Szeme sarkából méregette a fiút, aki mosolyogva nézettelőre.- Benne van minden jó heccben- tette hozzá.

- Az biztos! - kontrázott lelkesen Perce Howland. ÉsGay hiába fürkészte rajta a bűntudat nyomát: Perce


20/50

szemlátomást ártatlanul lelkendezett.- Életembe seláttam ilyen nőt- mondta most is.- Pedig vannak ilyenek - felelt Gay. - Ezeknél a keleti parti nőknél sose lehet tudni. Műveltek meg minden, deigazán belevalók is tudnak lenni. És micsoda jónők. ..már amelyik.

Csönd. Aztán megkérdezte a fiatalabbik: - Sokatismersz? Mármint hogy keletit.

- Hát fölcsípek néha egyet-egyet.

- Iskolázott nőt én eddig csak odahaza ismertem. Atanárképzőből. Főisk olásokat. Tudod, komám...-melengette emlékeit Perce Howland- tudod, aztgondoltam, a francba is, nagy dolog ez a műveltség.Hanem mikor láttam, micsoda pasasokhoz mennek ezekfeleségül, tanítókhoz, ugye, meg hasonlókhoz, hát azóta

nem sokat adok rájuk. És hogy ráhajtanak a férfiakra,uramatyám! Tudom, mert valamikor lovagolnitanítottam őket odahaza. - Nem sokat számít, ha egy asszony iskolázott. Attólazért még csak asszony marad- jelentette ki Gay. Afelesége képzett meg előtte. Vajon most is azzal a

férfival él-e még, gondolta, akit ő, Gay úgy elkalapált,mikor - hat éve már - rajta kapta őket egy parkolókocsiban?

- Elváltatok?- kérdezett rá Perce. - Nem. Arra se vettem a fáradságot. - Gayt mindig

meglepte, hogyan lehet, hogy Perce sokszor éppen aztmondja ki, amit ő forgat a fejében.- Honnan tudtad,


21/50

hogy éppen arra gondolok?- kérdezte zavart vigyor ral.Mert noha röstellte, nem hagyta békén a kíváncsiság.

- Tudta a franc - felelt tömören Perce. - Pedig örökké ezt csinálod. Valami motoszkál

benne m, és te puff, már mondod is. - Hát ez fura. Némán autóztak tovább. Közeledtek a sivatag

közepéhez, ahol majd keletnek kell fordulniuk. Gaymost már gyorsabban hajtott: ő akart elsőnek érni a

megbeszélt helyre, hogy békén elüldögélhessenek, amígmeg jön a repülőgép. Kezét a sebességváltón tartotta, sérezte, a fogaskerék ki akarja dobni a fokozatot. Megkéne csináltatni. Rohamosan közeleg az idő, amikor- haössze nem kapar ötven dollárt- el kell adnia a kocsit,mert az nem sokáig húzza már javítás nélkül. Teherautó

és ló nélkül pedig végképp le van csúszva, akár azsebében is elfér minden ingósága. Perce törte meg a gondterhes csöndet. - Ha nem

győzök szombaton, a végén még munka után kellnézzek.

- Az istenfáját, megint a számból szeded ki a szót!

Perce nevetett. Nagyon üde, nagyon fiatal volt azarca. - Hogyhogy?- Csak úgy, hogy én is épp azon dióztam, mivel

kereshetnék egy kis pénzt. - Nagy dolog. Kérsz Roslyntól.Perce gyanútlanul mondta, amit mondott, de Gay

hiába tudta, mégis belevörösödött a nyaka. Történt


22/50

valami ez alatt az öt hét alatt, csak azt nem tudta,micsoda. Roslyn rákapott, hogy szivikémnek szólítsaPerce- t, és megesett, nem is egyszer, hogy mikor Perce

ott ült a nappaliban, és iszogattak, Roslyn fölébe hajolt,és megcsókolta a ta rkóját. Nem mintha ez így, magában, olyan nagy ügy volna;

Gay ismerte a keleti asszonyokat, ilyen a stílusuk, éskész. Különösen a középiskolát végzett, elvált nőké. Nem, Gay csak azon ütközött meg, hogy Perce alig is

vette észre, mit művel az asszony. Úgy tűnt néha, a fiúmár megkapta Roslynt, s most nyugodtan semmibeveheti, tudva, hogy biztosan ül a nyeregben. De aztánarra gondolt, hogy talán csakugyan hidegen hagyja azasszony, vagy éppenséggel az őiránta való tiszteletbőltartóztatja meg magát.

És megint csak erős sóvárgás ébredt benne, hogydolgozzon és pénzt keressen. Érezte, a világ is összedől,ha kiderülne, hogy ez a fiú, aki itt ül mellette, csakugyanRoslyn szeretője. A feleségével megjárta már egyszer,de ez a lehetőség most még inkább rémítette, bár magasem tudta, miért. Hiszen el tudna ő lenni Roslyn nélkül.Tudta, bárkit, bármit képes nélkülözni. Roslyn annyiidős nagyjából, mint ő, tele kacajjal, ami nem is kacaj, jókedvvel, ami nem is jókedv, tele csupa kényszeredettkalandvággyal: és Gay pontosan tudta ezt, miközbenegyütt kacagott vele, s együtt szórakoztak a kocsmákbanés a rodeókon. Gay csak egyszer élte igazán az életét,akkor, amikor háza volt, felesége, gyerekei. Jól tudta, mia különbség, de hát soha semmit nem bírt megtar tani;


23/50

soha nem is gondolt megőrzéssel, szétszórással. Egészéletében olyan volt, mint ez a Perce Howland, aki itt ülmellette, örökké úton volt, vagy éppen menni készült.Csak mi kor rajtakapta feleségét az idegennel, csakakkor tudta meg, hogy volt veszt enivalója: lám, őt isgyöngéd rabság kötelékei fűzték valakihez. Évek ótanem látta sem a feleségét, sem a gyerekeit, gondolni isritkán gondolt rájuk. Aminthogy az ő apja sem igengondolhatott rá azok után, hogy Gay tizennégy éves

fővel fölpattant a lovára, hogy a tanyáról bemenjen avárosba, aztán Montanáig meg sem állt, és ott is maradthárom kerek évig. Végtére Amerikában él, ott az apja is,ha ugyan él még; bárhová megy az ember, ugyanaz avégtelen hegylánc húzódik mindenütt, s valahogy ez isösszeköti apjával, feleségével, gyerekeivel. Bármelyik

városban összeakadhatnak egy rodeón, mondjuk; egynap, amikor hátranéz, megláthatja tulajdon lányát vagyvalamelyik fiát a tömegben, de az is lehet, hogy sohanem találkoznak. Ha úgy vesszük, senkit elnem hagyott,és hű sem maradt senkihez, hiszen mindnyájan ezekközött a hegyek között élnek, ahol mindig minden túlvan a szemhatáron, és ő, ugyebár, többnyiremagányosan, legföljebb ha egy-két társával dolgozik ahegyekben.A távolban vibrált a levegő az áthevült agyagos síkvidékfölött. Közeledtek; a síkság megnyílt az izzó légtömegalatt, s látni lehetett a történelem előtti tófenék irdatlantérségeit. Tökéletesen sima, fakóbarna pusztaságnyújtózott harminc mérföld szélességben két hegylánc


24/50

között, sehol egy fűszál, egy bokor, egy árva kő; százmérföldes sebességgel, elengedett kormánnyal isautózhatni rajta, mert nincs, aminek nekihajtson az

ember. Csöndben haladtak tovább, az autó sem bukdácsolt már, mert simább talajra értek, a zsályacserje is megritkult. A hőhullámok tömör falként, szintetapinthatóan tornyosultak előttük. Most már atómederben gördültek. További néhány száz yard utánGay lefékezett, a motort is leállította. Halotti,

napperzselte csönd. Mikor Gay ajtót nyitott,megnyikor dult az ajtópánt: ezt sem lehetett máskorhallani. Ha mozdultak, meghallatszott, hogyan reszelihátukat az ing, hogyan súrlódik oldalukhoz az ingükujja.

Ott álltak a betonkemény agyagon, s nézték, merről

jöttek. Látták a hegyeket, amelyeknek tövében táboroztak; a hágót figyelték, látszik -e már Guidórepülőgépe. Korán volt még, komótosan tettek -vettek;leszedték a kocsiról a benzineshordót, mert a platón nemlehet fölösleges holmi, mikor eljön az ideje, hogy alovak nyo mába szegődjenek. Aztán fölmásztak a platóra, belefeküdtek egy-egy abroncsba,megtámasztották a fejüket, s a lábukat lógázták.

- Remélem, azért vannak odafönn vagy öten- jegyezte meg Perce.

- Guido azt mondja, ötöt látott. - Azt mondta, nem tudja, nem- e csikó az egyik.


25/50

Gay csöndet erőltetett magára. Érezte,veszekedhetnékje támad. Szeme sarkából figyeltePerce- t, szikár, sápadt arcát, szépívű, erős nyakát, s úgy

érezte, valami alattomosság bujkál a fiúban. - Hogy tervezed, Perce, meddig maradsz ezen avidéken?

Mindketten a távoli gerincet nézték. Várták arepülőgépet.

- Nem is tudom - köpött át a platón Perce.- Annyi

biztos, hogy ezt itt unom már egy kissé. - Jobb, mint bérből élni, Perce. - Naná hogy. Annál akármi jobb. - Szép kis csődtömeg vagy, fiacskám- hunyorított

Gay.- Na és, jó így nekem. - Nem először pergették le ezt a

beszélgetést. Érzéssel fűszerezték.- Még mindig jobb,mint valami istenverte marhafarmon cowboykodni.Hogy a dagadt tulajnak megkeresd a benzinre valót aCadillacjébe.

- De milyen igaz! - tett alá Gay. - Mert itt vagy például te is, Gay.Keresve se

találhatni náladnál nagyobb rakás csődtömeget, aztánmégis milyen jól megvagy. - Hát nem panaszkodhatok. - Na látod. Én se akarok semmit. Nem is akarok

akarni.- Ez az, fiacskám.


26/50

Gay ismét közelebb érezte magához a fiút. Ürült,hogy így van. A hegygerincet nézte. Vállát jólesőenmelengette a nap.

- Azt hiszem, Guidónak meggyűlik a baja azokkal aszarházi lovak kal.Perce is a hegyet nézte.- Még nem telt le a két óra.-

Ránézett Gayre:- Ezek a hegyek itt ki is lettek pucolva,nem igaz?

- De. Nagyjából. Egy-két kisebb csorda ha maradt.

Több nemigen. - És ha azokat is előcsalogattad? Akkor mit csinálsz? - Elmegyek északra. Ha ugyan. Hallom, a Thighbone

hegységben meg a környékén még nagy csordákkóborolnak.

- Milyen messze van az?-

Thighbone? Olyan száz mérföld. Északnak. Csak rá bírjam venni Guidót. Perce mosolygott. - Nem nagyon szeret hurcolkodni,

mi?- Ő is csak olyan elfuserált alak, mint mink.

Csődtömeg. Nem akar semmit se.- Gondolkozott egy

sort, hozzátette:- Hívták egyszer vonalpi lótának. Amontanai járatra. Jó pénzt is ígértek. - De nem ment, mi?- Guido? De nem ám!- vigyorgott Gay. - Tudod, mit

mondott? Azt mondta, mi van, ha nem tetszik nekivalamelyik utas pofája?


27/50

Nevettek mind a ketten, Perce el ismerően csóválta afejét. Aztán azt mondta:

- Nekem meg fölkínálták odahaza, vezessem a

lovasiskolát. Hát gondolkoztam. Havi kétszáz dollármeg az ellátás. Könnyű munka. Alig kellett volna lóraülni. Csak jönni-menni , kedvében járni a vendégnek,tenni- venni a lányokat a nyeregbe.

Elhallgatott. Gay tudta a folytatást. Mindig a régihistória. Ez hozta közelebb Perce- hez, elsősorban ezt

kedvelte benne. Perce sem szeretett bérért dolgozni. Akocsmában találkoztak; Perce boldog-boldogtalantmeg vendégelt a rodeónyereségéből, hajavéres-csapzottan tapadt a fejéhez: makrancos ló rúgtameg egy órával azelőtt. Roslyn orvost akart keríteni, dePerce azt mondta: - Köszönöm, nagyon aranyos, de nem

súlyos a dolog. Ha súlyos, úgyis elpatkol az ember, és adoktor semmit se tehet, ha meg n em súlyos, akkordoktor nélkül is meggyógyulok.

Gayt orvul szíven ütötte a gondolat, hogy Perce ésRoslyn bizonyára már a kocsmajelenet előttről ismerteegymást. Rámeredt a fiúra:

- Velem jössz, ha északra megyek? Perce megrágta a választ.- Azt hiszem, maradok

inkább. Odafönn nemigen rodeóznak a népek. - Pedig meglehet, hogy találok ott másik pilótát. És

Roslyn vinne ben nünket a kocsiján. Perce enyhe meglepetéssel nézett Gayre: - Hát ő is jönne?


28/50

- Persze hogy. Belevaló kis nő, nem megmondtam? -Gay élénken f igyelte, mint telik meg fénnyel,érdek lődéssel Perce tekintete.

- Hát nem is tudom, jövök talán. De meg kellmondjam, Gay, vala hogy piszkálja a csőröm, hogyösszefogdossuk ezeket a lovakat, aztán csibetáp lesz belőlük.

- Ha mi nem, összefogdossák mások.- Tudom, tudom - mondta Perce, és már újra a hegyet

nézte.- Csak hát valahogy úgy érzem, ott fönn a helyük. - Nem csinálnak azok semmit odafönn, csak pusztítják a jó marhalegelőt. A csordagazdák mentenlelövik, ha egyet is meglátnak.

- Tudom - mondta Perce.- Még csak el se viszik a mészároshoz. Ott rohadnak

meg, ahol össze-csuklottak.- Tudom - mondta Perce.Csönd lett. Nem moccant egy árva bogár, egy

gyíkocska, egy nyúl sem a teres agyagpusztán;nyakukat, comb jukat égette a nap.

- Szívesebben adnám el őket hátasjószágnak,

elhiheted - szólalt meg Gay —, de hát olyan aprók,legföljebb ha gyereknek valók. És több a költség rajtuk,mint amennyit érnek. Hisz láttad őket, csupa csont és bőr valahány.

- Hát nem tudom, de nem szeretném látni, ahogyszázával viszik őket csibetápnak. Ötöt-hatot, hátistenem, de százat? Nem tudom, na.


29/50

Gay elgondolkozott.- Hát ha nem ezt csináljuk, marad a bérmunka. Ezen a

vidéken legalábbis.- Magáról beszélt, magát mentette. - Ami engem illet, rodeóval megkereshetném akenyerem - n ézett rá a másik.- De az is lehet, hogyelme gyek veled északra. Nem tudom.

- Roslyn először semmi pénzért ki nem jött volna-mesélte Gay.- De azóta, hogy látta, milyenek, nem rág jaa fülem miattuk. Nem siránkozik. Nem is említi.

- Nem siránkozok én se, Gay. Csak hát nem tudom.Oda tette őket az Isten, hát ott a helyük. És én mégis befogdosom őket, és eztán is csak így lesz. Hát nemtudom.- Szavamra, mintha az újságban olvasnám. A bifsztekjük, az bezzeg kell nekik, a nyamvadt

városiaknak, de herélésről, billogozásról vagy avadl ovak irtásáról hallani sem akarnak. - Na, menj a fenébe. Több bikátheréltem, mint ahány

szál hajam van. - Hozom a messzelátót- mondta Gay, s kikászálódva

gumiabroncsából, leugrott az autóról. A fülkéből

előszedte a távcsövet, ráfújkált a lencsékre,visszamászott, s helyet foglalt az abroncs peremén.Könyökét a térdén nyugtatva, szeméhez emelte és élesreállította a távcsövet. A himlőhelyes irhájú kék hegyekengedelme sen közelebb jöttek. Megtalálta a hágót,amelyen, érzése szerint, át kell jönnie a gépnek;gondosan tanulmányozta a lejtőit, tapogatta fölötte a


30/50

levegőt, s közben még egyre östörgött:- Odatette őketaz Isten. Mondha tom. Mindent és mindenkit az Isten tettoda. Ezek szerint csirkét sem sza bad enni? Vagymarhát?- Megint gyűlni kezdett mérge a fiú ellen. Pisztolydörrenést hallottak valahonnan az égkékjéből. Nem moccantak. Gay összehúzott szemmel,rezze néstelen távcsővel kémlelt. - Látsz valamit?- kérdezte Perce. - Azt hiszem, bent vannak még a szurdékban.

Ültek hát és az eget nézték a hágó fölött. Most márizzasztóan tűzött a nap. Gay keze fejével megtörölteverejtékes szemöldökét. A mennybolt végtelenjébenismét eldördült a pisztoly.

- Valami eldugott zugból akarja kifüstölni őket- jegyezte meg Gay, anélkül hogy leeresztette volna a

távcsövet. Perce fölpattant fektéből: - Látom! Megcsillant az imént. Látom a gépet!-

hadarta izgatottan.Gayt módfelett ingerelte, hogy Perce fedezte föl a

repülőt, méghozzá szabad szemmel. Távcsövén át most

már ő is tisztán látta. A hágó fölött le begett,vissza- visszafordult, eltünedezett.- Bezargatta őket a hágóba. Csak vissza kell

kanyarodjon értük. - Őket is látod?- kérdezte Perce. - Még nem. Most ment vissza értük.


31/50

Ekkor látta meg Gay a mozgó pontokat, ahol a hágórányílik a sivatagos fennsíkra.

- Látom már - mondta. Mozgó ajakkal, némánszámolt.- Egy, kettő, három, négy. Négy meg egy csikó- mondta ki fennhangon.

- A csikót is elkapjuk?- kérdezte a fiú. - Hogy a fenébe ne, mikor a kancát úgyse lehet a

csikaja nélkül. Perce hallgatott. Akkor Gay a ke zébe nyomta a

távcsövet: - Kukkants bele.Gay lecsusszant a platóról, kinyitotta a vezetőfülke

ajtaját. A kutya a pedálok alatt hasalt és reszketett. Gay csettintett az ujjával, a kutya vonakodvaföltápászkodott, kiugrott a kocsiból, és csak állt és

reszketett, mint mindig, ha vadlovak közeledtek. Gaynézte, hogy guggol le s vizel a földre, hogykapkodja afejét, s milyen finnyás-félősen rakja a lábát, mintha attólfélne, aknára lép.

Otthagyta az állatot, fölkapaszkodott a platóra, s leülta rendületlenül távcsövező Perce mellé.

- Na most, Guido rájuk ereszkedik. Azannyát, hogytudnak ezek futni!

- Hadd lám - kérte vissza a távcsövet Gay. Percevisszaadta. - Rém gyorsan közelednek- jegyezte meg.

Gay a lovakat távcsövezte. A repülőgép, miután kellőmagasságot gyűjtött, meredek siklásba kezdett.Meg hőköltek, mikor rájuk csapott a dörgő gépezet,


32/50

fölkapták a fejüket, és még sebesebb vágtába kaptak.Több mint egy órája futottak már; lelassultak, mihelyst agép emelkedni kezdett, és halkult a motordörej. Gay és

Perce most újabb lövést hallott, távolit, ártalmatlant, dea lovak meg ugrottak tőle, s futottak, míg Guido, gépét bedöntve, megfordult. Aztán, épp mikor lassultak volnamár, megint nyakukon volt a gép, s ők fejüket magasratartva, lélekszakadva futottak, míg el nem halkult amotorzaj. Az ég tiszta volt, és könnyed kék; csak a

kicsiny repülőgép lengedezett a sivatag fölött, akár egyláthatatlan varázspálca csillogó hegye, és a lovak egyreközeledtek a forró agyagmederhez, ah ol a tehergépkocsivárakozott.

A két férfi szótlanul adogatta egymásnak a távcsövet.Egyenes derékkal ültek az abroncson, várva, hogy a

lovak elérjek a tómedret, ahol Guido landolni fog, ésátnyergel a teherautóra. És most a lovak megtorpantak. - Aha, megijedtek a meleg levegő vibrálásától-

jegyezte meg Gay. Éppen nála volt a távcső. Látta, alovak riadtan föltartott fővel ügetnek a kopár tófenék partján; féltek, mert a hőség szabályszerűen hullámzottfölötte, s az orruk mégsem érzett vizet: nem merészeltekismeretlen területre lépni. Megint rájuk csapott arepülőgép, de a lovak csak szétszóródtak, nem voltakhajlandók odahagyni a hűvösebb, cserjés, ismerősvidéket. A gép most megdőlt odafenn, körözni kezdett,majd egy merészen döntött fordulóval átment meredeksik lásba, és szinte a fejüket súrolva húzott el fölöttük;


33/50

közben, már emelkedőben, újabb lövés dördült. A lovakelőrelendültek, ráléptek a szikkadt agyagra, szanaszétszóródtak. Megfontolt ügetésben kóstolgatták patá jukalatt a különös talajt meg a fölhevült levegő szagát.Lassacskán összeverődtek, s miközben a gép körözvegyűjtötte a magasságot, vállukat egymásnak vetve,könnyű galoppban szelték az irdatlan tómedret. A csikótesthosszal lemaradt, orra majdnem érintette a kancahosszú, selymes farkát.

- Szép, nagy kanca- jegyezte meg Perce. Szeme mégmindig álmoskás, arca is nyugodt, de a bőre márvörösödött az izgalomtól.

- Igen, tényleg nagyobb a szokásosnál- helyeseltGay.

Talpra álltak, de le nem vették volna szemüket a

lovakr ól. A nagy kanca akármelyik jól kifejlett lóvalveteked hetett volna: Gay és Perce csak ámult. Tudták, amusztángcsordák teljes elszigeteltségben élnek, s akényszerű beltenyésztés nagyobbfajta pónivákorcsosítja őket. A csorda most irányt váltott, megláttáka csődört is. A kancánál kisebb volt ugyan, de jócskántestesebb, mint amilyenekkel Gaynek valaha is dolgaakadt. A másik kettő aprócska volt, átlagos musztáng.

A repülőgép leszálláshoz ereszkedett alá. Gay ésPerce Howland előbbre ment, ahol két függőleges rúdközött, csípőmagasságban fehér heveder volt kifeszítveaz oldalfal nélküli plató teljes szélességében.Kife szítettek még egy hevedert, párhuzamosan az


34/50

elsővel, s beálltak a kettő közé. Perce rögzítette ahevedert a bal oldali rúdon. Akkor mind a kettenmegfordultak a hámban, s a gumiabroncsokbólelőhúztak egy-egy las szót. Látták, Guido gépe már aföldön gurul feléjük. Álltak és várták. Guido ateherkocsitól húsz yardnyira állította le a motort, s méggurult a gép, mikor kiugrott a fülkéből. A gép farkátodakötötte egy földbe vert cövekhez, s már keftetett is ateherko csihoz, szemüvegét menet közben tömködve

szakadt zsebébe. Perce és Gay lármásan üdvözölte, deGuido jószerint észre sem vette őket. Ábrázata csak úgydagadozott az összpontosított figyelemtől. Beugrott aveze tőfülkébe, a kutya reszketve utána. Guido indított, smár dübörögtek is az agyagsíkságon a tengermód rengőhőhullámok felé.

A csorda, kis foltok laza halmaza, több mint kétmérföldnyire tőlük, nem mozdult. A gépkocsi simángördült. Guido rásandított a sebességmérőre: hatvannális többet mutatott. Ötvenötre csökkentette a tempót, nemakarta túlpörgetni a motort. A másik kettő, Gay a plató jobb első sarkán, Perce a balon, mélyen szemébe húztakalapját, és vigyázott, nehogy összekuszálódjon akészenlétben tartott kötéltekercs. Guido tudta, hogy GayLangland tud bánni a lasszóval, Perce viszont nemannyira, ezért igyekezett balról megközelíteni a lovakat,hogy Gaynek essenek a ke zére. Az egész eljárás- ateheraut ó, a gumiabroncs, a lasszó, meg a repülőgép-Guido találmánya volt, s Guido megint egyszer


35/50

kiélvezhette a feltaláló örömét. Súlyos két mancsa akor mányon, bal lába készenlétben a fékpedál fölött.Megtapogatta a sebes ségváltót, nem akar -e üresbeugrani , és érezte, megbízhat benne, ha ugyan rá nem hajtegy bukkanóra. A csorda nekiindult, aztán megintmegtorpant, s a lovak fülüket hegyezve, nyakukat nyújtogatva nézték a teherautót. Guido elmosolyodott.Olyan butácskán, mit sem sejdítve álltak ott a lovak.Ugyanakkor szánta is őket gyanútlanságukért.

Perce és Gay arcát keményen öklözte a szél. Kalapjukkarimája föl-le csapkodott, arcuk színe sötétvörösreváltott, a lovak mozdulatlanul várják jöttüket, s hogymég közelebb értek, azt is láthatták, hogy ritka szépállatok.

Perce ránézett Gay Langlandre; Gay ugyanabban a

pillanatban nézett őrá. Sok eső esett a tavasszal, ez a kiscsorda bizonyára gazdag réteket talált. Szépen ki voltakgömbölyödve, fénylett a szőrük. A kanca majdnemfekete, a csődör meg a másik kettő sötét pej. A csikógöndör szőrű, selymesszürke. A kanca most hirtelenleszegte fejét, hátat fordított, és elvágtatott. Mintegyvezényszóra, a többi is megfordult, és patacsattogtatvautána. A csikó fölzárkózott anyja mellé. Guido

beletapos ott a gázba, az autó vinnyogva gyorsult. Néhány yardnyira voltak már csak az állatoktól, látták a paták föl-föl villanó alját, szűz paták, patkót soha nemhordtak. Lobogott, libegett a sok sűrű sörény meg a


36/50

hosszú, zászlós farkak csóvája; ha megálltak volna,csüdjükig bókol a farkuk.

A gépkocsi most a kanca mellé került; vele sorban

vágtatott a többi, hang nélkül, csak a patájuk dübögött akemény agyagon, az is csak tompán, hiszen könnyűléptű, patkolatlan volt valamennyi. Oldaluk verejtékes acsaknem kétórás eszeveszett hajszától, s mégis, mikor agépkocsi a kanca mellé húzott, és Gay már forgatta fejefölött a lasszót, a csorda kitört jobb felé. Guido teljes

gázzal, svel ük együtt kanyarodott, de a lovak köröznikezdtek, s a kocsi kénytelen volt leszakadni róluk, svárni, mikor térnek ismét egyenesbe. Azok meg csakköröztek, mint a cirkuszlovak, de egyre lassabban, ésGuido egyszer csak becsusszant a csődör meg a két pejközött támadt résbe, elvágva a kancát és csikaját a

többitől. A lovak egyenesbe tértek, gyorsult a patadübörgés ritmusa. Messzire kirúgták hátsó lábukat,nyakukat mélyen előrenyújtották. Gay megcsóválta akötelet, és a teherautó a kimerült csődör mellé húzott.Rekedten sípolt az állat tüdeje. A cowboy kezébőlkiröppent a hurok, ráhullott a ló fejére. Gay egyrándítással lejjebb, a nyakára csúsztatta. A ló kitört jobbkéz felé, megfeszítette a kötelet, s a hozzáerősített nehézabroncs lehuppant a kocsiról. Az emberek a lassulóteherautóról nézték, hogyan kerekedik el a meglepettcsődör szeme, hogyan vonszolja néhány yardon át asúlyos terhet, hogyan ágaskodik föl, s ér ismét földet,szemben az abronccsal, s próbál hátrálva szabadulni


37/50

tőle. Aztán csak állt és zihált, hátsó pár lábával jobbról bal felé, s ismét vissza, félkörívben táncolva, fejét rázvaa könyörtelen hurokban.

Guido, miután meggyőződött, hogy a csődör biztonságban van, végigkémlelte a terepet, s megállásnélkül, éles bal kanyarral megindult a lassan poroszkálókanca és csikaja felé. A két pej már eltűnőben voltészaknak, de Guido tudta, hogy fáradtak lévén,hamarosan megállnak, míg a kanca, ha hagynák, elérné

az agyagtenger partját, s visszaszökne az ismerőshegyek közé, ahová a teherautó nem követheti.Egyenesbe kor mányozta hát a gépkocsit, és rálépett agázra. Egy perc múlva utol is érte a lovat, s fölhúzott a bal oldala mellé, jobbján ugyanis a csikó futott. Látta,igen nagy testű állat, talán nem is musztáng. Vizsga

szemmel nézte a horpaszát, nincs-e rajta billog, de úgylátszott, nincs. Akkor a fülke jobb ol dali ablakán átmeglátta, hogy kirepül a hurok, átsiklik a ló fején, és a lóle blokkol. Jobbra rántotta a kormányt, bal lábbalkeményen ráfékezett, és a ló már vonszolta is azabroncsot, majd kisvártatva megállt. A szabad csikónézte az anyját, szorosan mellet te lépkedett. Guidoekkor a távoli két folt felé kormányozta a kocsit. A fol-tok rohamosan növekedtek, sötét pej musztánggávedlettek, mozdulatlanul nézték a közeledő teherautót.Guido befurakodott kettejük közé. Futni kezdtek, dePerce már meg is pányvázta baloldalt az egyiket, Gay jobb kéz felől szinte ugyanabban a pillanatban a


38/50

másikat. Guido kidugta fejét az ablakon, fölkiabáltPerce-nek:

- Nagy voltál, fiacskám!- Perce izgatott vigyorralválaszolt, bár látszott, aggasztja valami.Guido elegáns félkört írt le, s indult vissza a kancáhozmeg a csikóhoz. Néhány perccel később fékezett,megállt, és kiszállt a vezetőfülkéből. A kutya, egésztestében reszketve, maradt a helyén. Mintegy húszyard- nyira voltak az állatoktól.

A három férfi közeledett a kancához, aki soha embertmég nem látott; rémülten elkerekedő szemmel nézteőket. Bordái hevesen emelkedtek -süllyedtek, orrábólvér szivárgott. Tömött, sötétbarna sörénye volt, far kaszinte a földet súrolta. A csikó ér tetlen szemmelváltogatta göbös, ügyetlen lábait, igyekezett anyja

túlfelén maradni, a kanca pedig a farával takargatta azemberek elől. Följebb akarták húzni a hurkot, mert- mivel hátulról

dobták rá- a nyaka közepe táján szorult meg, s félő volt,hogy megfojtja magát, ha tovább küzd az abronccsal.Korábbi portyáikon megtanulták, hogy fennáll afulladás veszélye, ha így hagyják magukra az állatokat,márpedig élve akarták fölrámolni őket a Bowie- bólhozandó nagyobb teherkocsira.

Mivel hármuk közül Gay bánt leg jobban a la sszóval,Perce és Guido félreállt, míg Gay megcsóválta a fejefölött, elengedte, s hagyta, hogy a nyitott hurokszétterüljön a földön, közvetlenül a kanca mellső lábai


39/50

mögött. Vártak egy csöppet, majd megindultak feléje. Aló hátrahőkölt, Gay keményen megrántotta a kötelet, ésmár össze is volt kötve a ló két mellső lába. Mikor Gay

megpányvázta a két hátsót is, a kanca megimbolygott, ésaz oldalára zuhant. Vadul hullámzott a mellkasa, mégislátszott, megadta magát sorsának. A csikó anyja farkátszaglászta, és csak állt, miközben a férfiak odaléptek akancához, halkan beszéltek hozzá, csitították, Guido pedig fölébe hajolt, meglazította a hurkot, és följebb

csúsztatta, egészen az állkapcsáig. Alaposan megnézték,nincs-e rajta billog. Nem volt.- Sose láttamekkora lovat a hegyekben - mondta Gay

Guidónak. Guido állt, és a nagy kancát nézte. - Egyszer rég talán minden vadló ilyen nagy volt-

kockáztatta meg Perce, s várta, hogy ezt Guido ismegerősítse. Guido leguggolt, fölhúzta a kanca ínyét. A másik

kettő nézte.- Úgy megvan tizenöt éves, mint a pinty-

nyilatkoztatta ki Gay, és Perce kedvéért hozzátette:-

Amúgy se sokáig kóválygott volna már odafönn. - Öreg is, az biztos- hagyta rá Perce, borongósgondolatokat tükröző szemmel.

Guido fölállt. Visszamentek a teherautóhoz. Percefelszökkent a platóra, leült, s a lábát lógázta. Gay ésGuido beült a vezetőfülkébe. Elkocsikáztak a csődörig,kiszálltak, megnézték.


40/50

- Jó mokány lovacska, nem mondom - jegyezte megPerce.

Némán nézegették egy percig. Mozdulatlanul állt,zihálva szedte a levegőt, orrlyukaiból szivárgott a vér.Fejét leszegve, feszesen tartotta a kötelet; melegbarnaszeme, akár két jókora távcső-lencse méregette őket.Gay készenlétben tartotta a kötelet.

- Ez a ló, ez is egy szerencsétlen csődtömeg-mondta. - Legföljebb ha egy gyerek lovagolhatná meg.

Marhaterelőnek nem jó, hátasjószágnak apró. - Apró, nem vitás, de milyen szép nyaka van- védtePerce.

- Hát igen, szépek ezek, némelyike legalábbis-mondta Guido. - De mi a jó fenét kezdjen velük azember? Mi kor a szállítási költséget se érik meg.

Gay megcsóválta a lasszót, a másik kettő közrefogta acsődört. - Félresikerült jószágok ezek, az az igazság- mondta

Gay, s kiterítette a hurkot a csődör mellső lábai mögé; aló hátralépett, Gay megrántotta a kötelet, a hurok belevágott a ló csüdjébe, egymáshoz rántva a két lábát; a

ló megingott, de nem esett el. - Fogjad! - szólt rá Perce-re Gay. A fiú rohanvástkerülte meg a lovat, megmarkolta a kötelet, és feszesentartotta. Gay új kötelet hozott, meghurkolta a ló kéthátsó lábát. És a csődör most sem borult föl.

Guido odalépett, hogy meglökje, de a ló, fogátvicsorítva, odakapott. Guido visszatáncolt.- Rántsátok


41/50

meg! - rikkantott rájuk. Gay és Perce nagyot rántott akötélen, ám a ló, mintha lecövekelte volna magát, csakállt, a nyaka kipányvázva a gumiabroncshoz, lábai a

lasszó megfeszült hurokjában. Guido odaugrott Perce-hez, kivette kezéből a kötelet, a ló mögé került, éskeményen megrántotta. A csődör térdre bukott, orrát beleverte az agyagba, fájdalmasanhorkantott, decsak- csak nem borult föl; úgy térdelt, mintha bókolnavala ki vagy valami előtt, orrával támasztva meg a fejét,

kis porfelhőket kavarva sípoló lélegzetével. Guido most visszaadta a kötélvéget a fiatal PerceHowlandnak, ő maga a ló mellé állt, két kézzelnekife szült az állat nyakának, és nyomta, amíg az el nemfeküdt; és akkor, mint a kanca az előbb, megérezve bordáin az anyaföldet, egyszeriben a csődör is megadta

magát: pislantott, talán először, mióta megfogták,viaskodó lélegzete i s sóhajjá szelídült. Guido fölhúzta anyakán a hurkot, patái fölött is meglazították a kötelet, smikor az állat megérezte, hogy szabad a lába, kíváncsianszegte föl a fejét, aztán lábra vergődött, és csak állt ésnézett egyik férfiról a másikra, hullatta az orra vérét, és atérdén, poros térdén két sötétvörös folt éktelenkedett.

A három ember nézte egy darabig, jól meg van-ekötve. Csak a teherautó motorja kattogott a két hegyláncközötti irdatlan síkon; csak a ló ziháló lélegzetvételehallatszott. Akk or aztán hátat fordítottak, ésvisszaballagtak az autóhoz; Gay a vezetőülés mögé tettekét tartalékkötelét, aztán beült a volánhoz, Guido


42/50

melléje, Perce meg fölmászott a platóra, hanyatt feküdt,s két kezét összekulcsolta a feje alatt.

Gay délnek kormányozta a kocsit, tudták, arra van a

repülőgép, noha egyelőre nem látszott. Guido lihegése isalábbhagyott lassacskán. Cigarettára gyűjtött, pöfékelt, baljával kopasz skalpját dörzsölgette. Kifelé nézegetetta szélvédőn meg az oldalablakon.

- Álmos vagyok- mondta.- Mennyire saccolod őket?- kér dezte Gay.

- Hát te? - kérdezte vissza Guido. A torkát megülő por elvékonyította, szinte lányossá tette a hangját. - Hát a kanca, az van vagy hatszáz font. - Van annyi - bólintott rá Guido. - A két pej az annyi, mint kétszer négyszáz, a csődör

valamicskéveltöbb.

- Én is így számoltam, kábé. - Mennyi is az? Guido gondolkozott.- Ezerkilencszáz. Talán kettőezer. Elhallgattak, számolgatták, menynyi az pénzben.

Kétezer font, fontonként hat centjével, azt mondja, hogyszázhúsz dollár. Néhány dollárt, nem sokat, a csikó is

hoz a házhoz. Levonva mármost a repülőgép meg ateher autó benzinköltségét meg a tizenkét dollárosfűszeresszámlát, száz dollár jut hármukra. Guido kapnegyven ötöt, mert övé a repülőgép, Gay harmincötöt,amiben benne van a teher autó-használat, Perce Howland

pedig megkapja a maradék húszat, ha ugyan nemkevesli, ami nem valószínű.


43/50

Miután ezt is megbeszélték, hallgattak. Gaygondolatokba mélyedve vezetett.

- Legutóbb is milyen jó lett volna, ha megitatjuk őket- bökte ki nagy sokára.- Ha isznak, egész rendesenmeggyarapodik a súlyuk.

- Ühüm. Az jó, csak el ne felejtsük- mondta Guido.Bölcsen tudták, leginkább mégiscsak szomjan fogják

lerakni a lovakat Bowie-ben, a kereskedő udvarán.Sietségben lesznek, szabadulnának már mielőbb a

lovaktól, s csak később fogják emlékeztetni egymást,úgy, mint most, hogy ejnye, ha megitattuk volna őket,tizenöt-húsz dollárral többet vághattunk volna zsebre.Most, hogy kiszámolták a részüket, nem gondoltaktöbbé a pénzzel; ha Per ce mégis keveslené a magarészét, kezébe nyomnak majd egy-egy ötöst, tízest, de

még talán többet is. Gay a tómeder végében megállt a repülőgép mellett.A kipányvázott lovak igen messze voltak, csak a kancameg a csikó látszott tisztán, egy mérföldnyiresemlehettek a géptől. Guido kinyitotta az ajtót.

- Hát akkor a városban találkozunk. Reggel kijövünk

a nagy teherkocsival.- Csakhogy Perce át akar ugrani Largóba holnapreggel. Benevez a ro deóra. Tudod mit? Majd mi Perce-szel megkerítjük azt a teherkocsit, és visszajövünk mégma délután. Estére le is adhatjuk őket. He?

- Hát jó, ti tudjátok. Akkor hát holnap látjuk egymást,fiúk - mondta Guido és kiszállt, de a kocsi mellett


44/50

megállt, hogy váltson egy szót Perceszel.- Perce? - a fiú félkönyékre emelkedett, s lenézett rá.

Nagyon álmosnak látszott. Guido rámosolygott.-Aludtál? Perce szemhéja mintha megdagadt volna, arcazárkózott, töprengő.

- Hát, már kicsi híján- mondta.Guido eleresztette a füle mellett a szemrehányást. - Ahogy így számolgattuk, száz dollárt kapunk

tisztán. Megfelel, ha húszat kapsz belőle? - Meg hát. Húszat? Rendben- laposakat pislogott.Látszott, alig is figyel.- Hát akkor majd a városban- búcsúzott Guido, s azzalsarkon fordult és elkacsázott a kis repülőgép felé, aholvárta már Gay, keze a légcsavaron. Guido beszállt, Gay

megrántotta a csavarszárnyat, és a motor egyből beindult. Guido intett Gaynek és Perce-nek, aki bágyadtmozdulattal intett vissza a platóról. Guido fölpör gette amotort, a gép bukdácsolva nekilódult, fölszállt, s kétember figyelte, hogyan száll a hegyek felé, s tűnik el aszemük elől.

Gay, mikor kapaszkodott volna föl a vezetőfülkébe,egy pillantást vetett Perce-re, aki még mindig félkönyéken támaszkodott.

- Elég lesz az a húsz dollár?- kér dezte, mert azt hitte,Perce amiatt duzzog.


45/50

- He? Mi? Ja, hát persze hogy- fe lelte a fiú, éslecsusszant a platóról. Gay beült a kormány mellé, Percea másik ülésre, és elindultak.

A kanca és csikaja ott állt köztük meg a zsályacserjéssivatag között, amelynek nekiindultak. Perce kinézettrájuk. Látta, a kanca aggodalmasan, de igazából félelemnélkül figyeli őket, a csikó pedig az agyagon hasal, ésaprókat bólint, mintha az álom kerülgetné. Ahogyközeledtek, Perce egyre a csikót nézte, s arra gondolt,

hogy lám, mehetne, amerre lát, mégis marad az anyjamellett. Megkérdezte Gayt: - Hallottál már olyat, hogy egy csikó odahagyja a

kancát? - Ilyen fiatal csikó soha- felelt Gay. - Nem fog az

mozdulni tapodtat se. - És ránézett Perce-re.

Elhúztak a lovak mellett, maguk mögött hagyták őket.Perce hátratámasztotta fejét, lehunyta a szemét. Balarcát kinyomta a bagó, hagyta, hadd ázzon a szájában.

A teherautó elhagyta a tómedret, a zsálya között bukdácsolt tova. A táborhely felé tartottak, hogyfölszedjék a takarókat meg a konyhaeszközöket, s aztán,

csaknem tizenöt mérföldnyi sivatagos terep után,rátérjenek az országútra. - Azt hiszem, estére visszamegyek Roslynhoz-

jelentette ki Gay.- Oké — mondta szemlehunyva Perce.- A lovakat meg fölszedhetjük reggel is. Utána

átviszlek Largóba.


46/50

- Oké - mondta Perce.Gay Roslynra gondolt. Roslyn, meglehet, jól

körülröhögi majd őket, hogy ennyit dolgoztak azért a pár rongyos dollárért, különösen, ha tekintetbe veszik amunkaidejüket meg a többi rejtett költséget. Ha Roslynthallgatta, kétségei támadtak, keresett- e valaha akár csakegy centet is.

- Roslyn sajnálná azt a csikót- mondta fennhangon. -Jobb, ha nem is szólunk róla.

Perce kinyitotta a szemét, s fejét a háttámlánnyugtatva, kitekintett a hegyekre.- A francba is, hát nem konzervkutyaeledellel eteti a

kutyuskáját? Gay rögtön megenyhült a fiú iránt. Elnevette magát. - Dehogynem.

- Na és mit gondol, mi van abban a konzervben? - Tudja, ne félj, hogy mi van benne.- Darált vad ló, az van benne- mondta ki Perce, szinte

csak magának. Némán autóztak tovább. - Ettől megyek én a falnak- dünnyögte.

Aztán megkérdezte Gay:- Vissza jössz velemRoslynhoz, vagy maradsz a városban? - Talán inkább veled tartanék. - Oké - mondta Gay. Örömmel gondolt az asszony

kuckójára. Ott lesznek a polcon Roslyn könyvei, a po lcot ő, Gay eszkábálta össze; isznak majd egyet, Perceelalszik a reka mién, ők meg bevonulnak ketten a


47/50

hálószobába. Szeretett így, munka után visszatérniRoslynhoz, jobban esett, mint ide- oda kocsikáztatni azasszonyt, vagy csak ülni a fenekén az asszony házában.

Szerette, ha pénz, ha a saját pénze van a zsebében.Meg próbálta pontosan elképzeni, milyen is leszRoslynnal, aztán magára gondolt, arra, hogy nemsokánegyvenhat éves lesz, s onnan már csak egy ugrás azötven. Roslyn, tudta, egy nap visszameg y keletre, talánmár az idén, talán jövőre. Vajon mikor kezdek őszülni,

gondolta, vajon milyen leszek deres fejjel?Megcsikordultak a fogai a gondolatra, hogy őszöregember lesz belőle.

Perce fölegyenesedett ültében. - Fel kéne már tárcsázni az anyámat. A francba is,

már vagy egy éve nem hívtam.- Kinézett a hegyekre.

Élénken emlékezett, milyen szemmel nézett rájuk acsikó; szerette volna, ha nyoma vész reggelre. Aztáncsak ezt mondta: - Ott kell lennem holnap Largóban. Beakarok nevezni.

- Megyünk- ígérte Gay.- Jól jönne egy kis győzelem.- Ötszáz dollár

motozott a fejében, meg az, hogy hányszor is nyert márötszázat. - Tudod mit mondok, Gay?- Na mit?- Nem viszem én soha semmire ebben a rohadt életben- mondta Perce, és elnevette magát. Éhes volt, féktele-nül hahotázott vagy egy percig, aztán megint csakmegtámasztotta a fejét, s lehunyta a szemét.


48/50

- Nem megmondtam neked, rögtön mikormegismerkedtünk?- vigyorgott rá Gay. Érezte, érik ahangulat egy jó kis italozásra Roslyn házában.

Perce törte meg a beállott csöndet: - Az a csikó két dollárt se igen hoz. Mit szólnál, haotthagynánk?

- Tudod, mit művelne, ember? Jönne szépen a kocsiután, egyenest be a városba.

- Hát ez az, hogy a fene enné meg- köpte ki a bagólétaz ablakon Perce.Húszpercnyi autózás után érték el a táborhelyet. A benzineshordót föltették az összecsavart pokrócokra, azalumínium dobozt berakták a fülké be, s hajtottaktovább, Bowie felé. Vagy negyedórányi mélységeshallga tás után Gay kijelentette, szeretne mielőbb

északra menni, ahol százával kószálnak a lovak ahegyek közt. Perce Howland azonban mély álombamerült mellette. Gaynek viszont beszélhetnékje támadtaz északi expedícióról, mert minél jobban közeledtekBowie- hoz, annál biztosabban érezte, hogy Roslynmegint ki fogja nevetni őket; háromnapi munkát feccölt

bele harminc dollárba, amit lehetetlen úgyelmagyarázni, hogy Roslyn is értelmét lássa, és ezértaztán roppantul kínos lesz a helyzet. És mégis, Gaytud ta, minden úgy történt, ahogy történnie kellett, mégha nem tudja is meg magyarázni az asszonynak vagyakárki másnak. Jó erősen megbökte Perce-t. Percekinyitotta a szemét, Gay felé billent a feje.


49/50

- Feljössz velem Thighbone-ba, igaz- e, pajtás? - Oké - mondta Perce, és már aludt is. Gay megnyugodott, hogy lám, a fiú nem fogja

elhagyni. Elégedetten hajtott tovább. Egész álló nap perzselő verőfényben úszott a fakósíkság. Egy árva légy, egy bogár, egy kígyó semmerészkedett ki a holt vidékre, semmilyen élőlény nemzavarta a kipányvázott négy lovat meg a csikót. Kevéshíján két óra hosszat vágtattak egyhuzamban, s hogy

rájuk telepedett a délután heve, szomjan kapálták akemény agyagot. Hiába, víz nem volt sehol. Estefeléfölkerekedett a szél. A lovak belefaroltak a légáramba, sa hegyek felé néztek, ahonnan jöttek. A csődör időnkéntmegorrontotta a legelők illatát, s nekiindult a lejtősréteknek, amelyeken annyiszor legelt, de a kötél

meghajtotta a nyakát, s néhány lépés után szembe kellettfordulnia az ab ronccsal; földobta magát a levegőbe,mellső patái az égboltot kapálták, aztán visszahullott, éscsak állt mozdulatlan.

Hogy elmélyült az ég kékje, a szél is megerősödött, beleturkált hosszú sörényükbe, hosszú farkukat belo- bogtatta a lábuk közé. Az éjszaka hűvöse lábra állította acsikót is, hozzásimult anyjához, és úgy melegedett.Arccal a déli hegylánc felé, öt ló hunyorgott bele a holdzöld ragyogásába, aztán lehunyták a szemük, és el-aludtak. A csikó anyja alatt fészkelte el magát a keménytalajon.


50/50

Odafönn, a völgyek mély teknőjé ben kiegyenesedett afű, amit reggel még a lovak haraptak. Ahol bujábbannőtt a gyep, őrizve a tavaszi esők nedvességét,

eltűnőben volt a paták nyoma. Amikor földerengett az újreggel, a csikó lábra állt, s mint minden hajnalon, mostis elbóklászott, vizet keresve. A kanca is mozdult,szarupatájával kapálta az agyagot. A csikó visszanézett,odament az anyjához, és megállt mellette ürestekintettel, mi közben orrát megcsapta a hevülő levegő

szaga.

Arthur Miller: Kallódó emberek

Documents

Transcript of Arthur Miller: Kallódó emberek