ALAPÍTVA 1866 - real-j.mtak.hureal-j.mtak.hu/1901/19/jk1504.pdf · Btk. rendszerén belül, akár...

TanulmányVASKUTI ANDRÁS: Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések a új Btk-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173SZALMA JÓZSEF:Felelõsség a szerzõdésszegésért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183GÁRDOS ISTVÁN: Jog, jogértelmezés. Gondolatok a devizahiteles törvények kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193SZMODIS JENÕ: A jogelvek néhány jogelméleti kérdésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206

SzemleHÁGER TAMÁS: A bizonyítási kísérlet kriminál-taktikájának hatása a bírói döntésre az élet elleni bûnügyekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218

Jogirodalom–jogéletHAMZA GÁBOR:Az európai magánjog történetének új feldolgozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226

J K4

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

ANDRÁS VASKUTI: Age and Regulations Regarding Juveniles in theNew Criminal Code JÓZSEF SZALMA:Liability for Breach of Contract ISTVÁN GÁRDOS: Law, Interpretation of Law – Thoughts Aproposthe Foreign Currency LawsJENÕ SZMODIS: On Some Legal Theoretical Questions of LegalPrinciples

ReviewTAMÁS HÁGER: The Criminalistic–Tactic Effect of the Evidenceby Experiment on the Judicial Decisions in theCrimes Against Life

Legal Life –Legal Literature GÁBOR HAMZA:New Revision of the History of the European CivilLaw

AbhandlungenANDRÁS VASKUTI:Regeln bezüglich Alter und Jugendlichen im neuen StrafgesetzbuchJÓZSEF SZALMA:Schadensersatz wegen VertragsverletzungISTVÁN GÁRDOS:Recht, Rechtsauslegung. Überlegungen aproposder FremdwährungskreditverträgeJENÕ SZMODIS:Über einige rechtstheoretische Fragen der Rechtsgrundsätze

RundschauTAMÁS HÁGER:Wirkungen der Kriminaltaktik des Beweis-versuches auf die richterliche Entscheidungenbetreffend Verbrechen gegen das Leben

Rechtsliteratur–RechtslebenGÁBOR HAMZA:Neue Verarbeitung der Geschichte des europäischen Privatrechts

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453 e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 19 400 Ft, külföldön 125 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1850 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: PR-Innovation Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma JózsefFelelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva, Dr. Udvary Sándor

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.Egységes törvény, külön fejezet

1. Az elõzmények

A fiatalkorúak magyarországi büntetõ igazságszol-gáltatásának fejlõdéstörténetét a speciális jogalkotásaspektusából összefoglalva az alábbi megállapítás tehe-tõ: külön törvény volt 1913-tól a fiatalkorúak bírósá-gáról, és annak eljárásáról, 1947-tõl a fiatalkorúak bu-dapesti törvényszékérõl, 1951-tõl (törvényerejû rende-let formájában) a fiatalkorúakra vonatkozó büntetõjo-gi és büntetõ eljárási rendelkezésekrõl. A külön szabá-lyozás az anyagi jogban 1961-tõl, az eljárásjogban1962-tõl szûnt meg, ettõl kezdve a kódexek külön feje-zetei tartalmazzák a fiatalkorúakra vonatkozó – az ál-talánostól eltérõ – szabályokat. Az elmúlt száz eszten-dõ elsõ felében létrehozott elkülönült szabályozás azévszázad a második felében felszámolásra került. Tör-ténelmietlen tehát minden olyan hivatkozás, ami aztállítja, hogy külön kódexre a nemzeti hagyományokkövetése miatt nincs szükség. A büntetõjogi kodifiká-ció során az egyik kulcskérdés volt, hogy készüljön-ekülön törvény a fiatalkorúakra vonatkozóan?

2. Érvek a fiatalkorúak büntetõjogának önállósága (kü-lönállása) mellett

Nagy Ferenc 1994-ben foglalta össze téziseit1 a fiatal-korúak remélt jövõben törvényi szabályozásával kap-csolatban. Álláspontja szerint a szabályozásra akár aBtk. rendszerén belül, akár attól elkülönülten kerülsor, a fiatalkorúak büntetõjogának az alábbi követel-ményeknek kell megfelelnie: (i) meg kell õriznie bün-tetõjogi jellegét; (ii) messzemenõen figyelembe kellvenni a jogállami követelményeket; (iii) csak bûnösenmegvalósított bûncselekmény kimerítése jelentheti afelelõsségre vonás alapját; és (iv) a szankció felsõ ha-tárát az elkövetett cselekmény súlyával és az elkövetõibûnösség fokával adekvát arányosság szabhatja meg,míg lefelé el lehet térni a preventív minimumig.

Csemáné Váradi Erika és Lévay Miklós a fiatalkorúakbüntetõjogának fejlesztése, és önállósága mellett érvel-tek.2 Álláspontjuk szerint a „más elbánás” tartalmi kö-vetelményei a jelenlegi helyzethez képest akkor érvé-nyesülhetnek jobban, ha a fiatalkorúak hazai büntetõ-joga nem csupán viszonylagos, hanem valós önállóság-ra tesz szert. Az önállóság alatt azt értik, hogy a „máselbánás” lehetõségét megteremtõ anyagi jogi, eljárásjo-gi és végrehajtási szabályok nem az adott kódex egy-egy fejezetében, hanem egyetlen jogszabályban – aBtk. kodifikációjával párhuzamosan megalkotandó –fiatalkorúak büntetõ igazságszolgáltatási törvényébenszerepelnének.

VASKUTI: AZ ÉLETKOR ÉS A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK… 173

* Az új Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló tanulmány-sorozat hetedik tanulmánya (Szerk.)1 Nagy Ferenc: A fiatalkorúak büntetõjoga reformjának szükségességérõl. Magyar Jog. 1994. 5. sz. 289–2902 Csemáné Váradi Erika–Lévay Miklós: A fiatalkorúak büntetõjogának kodifikációs kérdéseirõl – történeti és jog-összehasonlító szem-

pontból. Büntetõjogi Kodifikáció. 2002. 1. 24–25.

TANULMÁNY

Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések a új Btk-ban*

Vaskuti András kúriai bíró (Budapest)

Az új Büntetõ Törvénykönyv – elõdeihez hasonlóan és bizonyos szakmai várakozásokkal ellentétben –továbbra sem külön könyvben, mindössze külön fejezetben szabályozza a fiatalkorúakra vonatkozó ren-delkezéseket. A fiatalkor új alsó határa (12 év) alacsonyabb lett, mint a gyermekkor felsõ határa (14 év).Meghatározott életkorban és bizonyos cselekményekhez kapcsolódóan újra vizsgálandó a belátási képes-ség megléte. Bõvült a szabadságelvonással járó szankciók köre a fiatalkorúval szemben is alkalmazhatóelzárással, valamint a javítóintézeti nevelés idõtartamának felemelésével.

3 Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntetõ igazságszolgáltatási törvényének koncepciója. Büntetõjogi Kodifikáció. 2006. 2. 34–38.4 Fenyvesi Csaba–Herke Csongor: A fiatalkorúak büntetõ igazságszolgáltatási törvényének koncepciója a hatályos szabályozás tükrében.

Rendészeti Szemle. 2007. 9. 34–36.5 Tóth Mihály: Remények és aggodalmak negyedik büntetõ törvénykönyvünk bölcsõjénél. Állam- és Jogtudomány. 2011. LII/4. 441.6 Tóth Mihály: Magyarország negyedik Büntetõ Törvénykönyve. Jogtudományi Közlöny. 2014. 10. 447–448.JO

GTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

A kodifikációs folyamat 2006-ban állt legközelebbahhoz, hogy ismét megalkotásra kerüljön a fiatalkorú-ak önálló büntetõ igazságszolgáltatási törvénye. LigetiKatalin elkészítette a fiatalkorúak büntetõ igazságszol-gáltatási törvényének tervezetét is, mely anyagi és eljá-rásjogi szabályokat egyaránt tartalmazott.3 A szerzõszerint a fiatalkorúak büntetõ igazságszolgáltatásárólszóló törvény megalkotása kodifikáció-technikailag iskifejezné a fiatalkorúk büntetõjogának különállását,így azt, hogy a fiatalkorúak büntetõjoga nem része afelnõtt korúak büntetõjogának, attól egyértelmûen el-válik, tartalmazná továbbá a fiatal felnõttekre vonat-kozó normákat is A különállás egyúttal szorosabb kap-csolatot tesz lehetõvé teszi a fiatalkorúak büntetõjoga,és a gyermekvédelem és családjog között.

Fenyvesi Csaba, és Herke Csongor is egyetértettek azönálló kódex megalkotásának koncepciójával,4 sõt, ál-láspontjuk szerint annak a büntetés-végrehajtási sza-bályok mellett bizonyos szociális, és családvédelmirendelkezéseket is tartalmaznia kellene. A Ligeti Ka-talin által megalkotott normaszöveg-tervezethez ki-egészítésként hozzátették, hogy a törvénynek az eljá-rásjogot illetõen is tartalmaznia kellene a nevelési célmegjelenítését.

A kép teljességéhez hozzátartozik Tóth Mihály felfo-gása, aki az egységes Btk. megalkotását támogatta:„[n]em csupán a tradíciókhoz való ragaszkodás okán, ha-nem jogbiztonsági szempontból is helyesebbnek látszik, haragaszkodunk az egységes Büntetõ Törvénykönyvhöz. Két-ségtelen, hogy ennek ellenkezõjére a nemzetközi kitekintéssorán több példát találunk. Németországban vagy Franci-aországban pl. a Btk-n kívül igen nagyszámú törvény tar-talmaz büntetõjogi rendelkezéseket is. Látnunk kell azon-ban, hogy a széttagolt büntetõjoggal szemben, éppen ezek-ben az országokban is folyamatos kifogások hangzanak el,s az elméleti szakemberek állandó bírálata mellett a jogal-kotás másutt is törekszik e helyzet megváltoztatására. A miegységes Btk-nk tehát felfogható akár nehezen megszerzett,ám feltétlenül korszerû szemléletet tükrözõ vívmánynak is,amit nem szabadna feladnunk. Jogalkalmazóknak és atörvénnyel összeütközésbe kerülõknek egyaránt megnyugta-tóbb, ha valamennyi, a társadalom legsúlyosabb értékítélet-ét megtestesítõ magatartás a Büntetõ Törvénykönyvbenolvasható.”5 Tóth Mihály azonban éppen a fiatalkorú-ak (és a katonák) esetében lehetséges tartotta volnakülön törvény megalkotását, például egy „Gyermek-és ifjúságvédelmi törvényt,” mely a szerzõ szerint „a sze-lektív büntethetõségi korhatár-leszállítás inkább szimboli-kus, mint valódi eredményt ígérõ megoldásánál koherenseb-ben, áttekinthetõbben és komplexebb módon reagálhatottvolna a gyermekbûnözés fiatalkorúak kriminalitásávalamúgy is szorosan összefüggõ kérdéskörére.”6

Az a kérdés, hogy a fiatalkorúak büntetõjoga az ál-talános büntetõjogi kódex egy fejezete legyen, avagyarról önálló törvény készüljön, nem pusztán jogszer-kesztési, jogtechnikai kérdés, hanem alapvetõen egyszemléletet, megközelítést is tükröz. Az elsõ esetben(egységes kódex) a felnõttek oldaláról közelítem mega fiatalkorút, megvizsgálom, hogy mik azok a lénye-ges pontok, ahol a különbözõséget meg akarom jelení-teni. A másik esetben (elkülönült szabályozás) azon-ban figyelmen kívül hagyom a felnõttek jogát, egészé-ben a gyermek oldaláról tekintek a rendszerre, a gyer-mek cselekményére, környezetére, magatartásánakokaira, megvizsgálom milyen módon tudom a bünte-tõjogot – annak anyagát, eljárását, végrehajtását – ös-szekapcsolni a gyermek védelmének, nevelésének, kö-zösségbe való beillesztésének módszereivel, annak ér-dekében, hogy a fiatalkorú a bûnözõi életpálya helyettbecsületes, tisztességes, a törvényt, valamint másokszemélyét, javait, becsületét tisztelõ személlyé váljon.Másképpen fogalmazva: nem azt vizsgáljuk, hogy a fi-atalkorúak törvénye miben térjen el a felnõttek törvé-nyétõl, hanem azt, hogy az alapjaiban eltérõ szabályo-zás milyen legyen.

3. Az új Btk. XI. Fejezete

Annak ellenére, hogy a Btk. 2006-os tervezete jócs-kán bõvíthetõ, és további elemekkel is gazdagíthatólett volna, mégis megfelelõ kiindulási alapul szolgál-hatott volna a fiatalkorúakra vonatkozó, nemzetközielveknek és trendeknek megfelelõ önálló kódex meg-alkotásához.

A 2012-ben elfogadott új Btk. azonban az utolsó félévszázad hagyományait követve – az indokolásban er-re kifejezetten is utalva – egy külön fejezetet szentelt afiatalkorúaknak, a jogalkotó külön kódex megalkotá-sát nem tartotta szükségesnek. Az Országgyûlés által2013. december 17-én elfogadott és 2015. január 1-énhatályba lépett, a büntetések, az intézkedések, egyeskényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végre-hajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) egy-séges szerkezetben tartalmazza a fiatalkorúakra vonat-kozó – részenként külön is megfogalmazott – szabá-lyokat. Az elmúlt évek kodifikációi során tehát a jog-alkotó nem tartotta szükségesnek a fiatalkorúakra vo-natkozó külön jogszabály megalkotását, a Bv. tv. indo-kolása ennek okáról még említést sem tesz. Ennek el-lenére nem reménytelen, hogy a jogalkotói akarat a ké-sõbbiekben módosulhat, figyelemmel arra is, hogy azúj Btk-n a hatályba lépése óta már tizennyolc törvény ésegy alkotmánybírósági határozat is változtatást eszközölt.

174 TANULMÁNY 2015. MÁRCIUS


7 Hornyák Szabolcs: A gyermekkor és büntetõjogi értékelése. In: Emlékkönyv Vargha László egyetemi tanár születésének 90. évfordu-lójára, PTE-ÁJK, 2003. 115–116.; Rosta Andrea: Van véleményem – avagy új fejlemények fiataljaink büntetõjogi érintettségében. Ma-gyar Rendészet. 2011. 3. 71–72. és 75–76.

8 Gyurkó Szilvia: A büntethetõség alsó korhatára, valamint a gyermek és fiatalkorú elkövetõkkel szemben alkalmazott jogkövetkezmé-nyek körüli dilemmák. In: Kriminológiai Tanulmányok 45. Országos Kriminológiai Intézet, 2008. 80–81.

9 Csemáné Váradi Erika–Lévay Miklós i. m. 25.10 uo. A szerzõk utaltak Vavró Istvánnal folytatott beszélgetésre, lásd: Együtt kell-e élni a bûnözéssel? Beszélgetés Vavró István címzetes

egyetemi tanárral. Az interjút készítette: Pogonyi Lajos. Kritika, 2000. június, 8–10.): „tudni kell, hogy 1962. 1-éig tizenkét év volt a fele-lõsségre vonás alsó korhatára. Ekkor a korhatárt tizennégy évre emelték fel. Vagyis, ha ez ma újra tizenkét év lenne, akkor nem leszállításról, ha-nem az eredeti állapot visszaállításáról beszélhetnénk. A mai gyerekek egyébként korábban lesznek biológiailag érettek, bár azt nem mondhatnám,hogy szellemileg is. A jelenlegi korhatárral egyébként egy jelentõs korcsoportnál kizárják a felelõsségre vonás lehetõségét. Azzal, hogy a tizennegye-dik életévben húzták meg az alsó korhatárt, egy sor probléma megoldását megnehezítették. Azért tartanám helyesnek az alsó korhatár tizenkét, vagyakár tíz évben történõ megvonását, mert egy nevelési, igazgatási, adminisztratív rendszer kiépítésével talán elejét lehetne venni annak, hogy késõbbbüntetõjogi szankciót kelljen alkalmazni. Az alacsonyabban megvont korhatár segítségével „ketté lehetne vágni”a büntetõjog fiatalkorúakra vonat-kozó szabályait, tíztõl tizennégy, illetve tizennégytõl tizennyolc éves korig terjedõ szakaszokra lehetne osztani. Az elõbbi korcsoportba tartozókra vo-natkozóan lehetne kiépíteni …a nevelõ jellegû rendszert, méghozzá az önkormányzatok, iskolák, nevelõintézetek részvételével. Így nem kellene rög-tön büntetõjellegû intézkedést alkalmazni a fiatalkorúval szemben. Egy felügyelõ vagy megbízott ellenõr rendszeresen ellenõrizhetné a gyereket: jár-e iskolába, tanul-e rendesen, adnak-e neki enni, vagy inkább elküldik lopni? Nagyon sok esetben egyébként nem is a gyerek követi el az adott bûn-cselekményt, hanem a felnõtt keni rá a”balhét”, mondván õ még kicsi, tehát nem büntethetõ, nem vonható felelõsségre. Sajnos, ha valaki ebben azéletkorban ráébred, hogy büntetlenül bármit csinálhat, vagy valamit könnyebb ellopni, mint megvenni, akkor máris megvan a késõbbi <utánpótlás.>A gyerekkorban megszokott normaszegõ életmódról a helyes életmódra már nehéz bárkit is visszatéríteni.”

11 Csemáné Váradi Erika–Lévay Miklós i. m. 26.12 Ligeti Katalin: i. m. 34–38.

II.A fiatalkor új alsó határa,

avagy büntethetõ gyerekkorúak

1. Négy megválaszolandó kérdés

A büntetõjogi kodifikációs idõszaknak szinténegyik kiemelt fontosságú kérdése volt a büntethetõségalsó korhatárának meghatározása. A kodifikátorok azalábbi kérdésekre kerestek választ:

a) hol kell (célszerû) meghúzni a felelõsségre-vonásalsó életkori határát?

b) kell-e, – ha igen – milyen módon kell vizsgálni agyermek értelmi-erkölcsi fejlettségét?

c) hol kell meghúzni a fiatalkor felsõ határát?d) milyen bánásmódot célszerû kialakítani a fiatal

felnõttekkel kapcsolatban?

2. Érvek pro és kontra

Hornyák Szabolcs és Rosta Andrea csokorba szedték7

a büntethetõségi korhatár leszállítása mellett és ellenszóló érveket, majd akként foglaltak állást, hogy a bün-tethetõségi életkor alsó határának leszállítását elfogad-hatónak tartják, amennyiben a gyermek rendelkezikazzal a képességgel, hogy felismerje cselekménye ve-szélyességét, káros voltát. Gyurkó Szilvia felvetette,8hogy a büntethetõségi korhatár leszállítása adott eset-ben ellentétes lehet a nemzetközi normákkal, hiszenaz ENSZ Gyermekjogi Egyezménye 40. cikkének 3.pontja szerint minden lehetséges és kívánatos esetbena gyermek ügyét bírói eljárás mellõzésével kell kezel-ni, oly módon, hogy a törvényes garanciákat és embe-ri jogokat teljes mértékben be kell tartani.

Váradi Erika és Lévay Miklós a 14. életévben meg-vont korhatár fenntartását javasolták,9 arra utalva,hogy az európai országok többségében is ez a büntetõ-jogi vétõképesség alsó korhatára, míg annak leszállítá-

sa csak kivételes jelenség. Nem értettek egyet a leszál-lítást képviselõ felfogással, e körben utaltak Vavró Ist-ván véleményére,10 aki annak radikális, akár tíz évretörténõ leszállítása mellett érvelt. Megjegyzendõ, hogyVavró ugyanakkor felvetette azt a gondolatot is, hogya fiatalkorúak kategóriáján belül az alacsonyabb kor-osztályba sorolandókkal szemben lényegesen enyhébb– nem büntetõ jellegû – szankciók alkalmazására ke-rülhetne sor, ezzel mintegy elõrevetítve az új Btk. in-dokolásában is megfogalmazott szektorális felelõsséggondolatát. Váradi és Lévay szerint a 14 évesnél fiata-labbak (gyermekkorúak) esetén a gyermekvédelmirendszer továbbfejlesztésével lenne szükséges olyanváltoztatásokat megvalósítani, aminek keretében a kis-korúak ezen csoportja által megvalósított normaszegõmagatartásokra megfelelõ válasz-reakciót (kezelést) kilehetne alakítani. Váradi Erika és Lévay Miklós továb-bá akként foglaltak állást, hogy az életkor és a beszámí-tási képesség megléte mellett felelõsségi kritérium le-hetne az értelmi-erkölcsi fejlettség is.11

Ligeti Katalin, a 2006-os koncepció elkészítõje akövetkezõ megállapításokat tette:

a) a gyerekeknél megfigyelhetõ a korábbi biológiaiérés és a késõbbi társadalmi érés;

b) a gyermekvédelem felkészületlen a deviáns gyer-mekekkel való foglalkozásra.

Ligeti Katalin a következõket fejtette ki: „Tekintet-tel arra, hogy a gyermekkorúak által elkövetett büntetendõcselekmények 62%-át a 12–14 év közötti gyermekek köve-tik el, továbbá arra, hogy a gyermekvédelem intézményeirendeltetésüknél fogva nem a deviáns gyerekekkel való törõ-désre irányulnak, felmerült a büntetõjogi életkori korhatárleszállításának a lehetõsége különösen a kirívóan súlyos sze-mély elleni bûncselekmények körében. Az életkori korhatárleszállítása a 12. életévre azt a büntetõpolitikai állásfogla-lást tükrözi, hogy a társadalom védelme és a 12–14 év kö-zötti elkövetõkkel szemben érvényesülõ garanciális szabá-lyok a legteljesebben a büntetõjogban valósíthatóak meg.”12

Ligeti a jogalkotás számára alternatív javaslatokatfogalmazott meg a következõ indokolással: „Az elsõ



13 Ligeti Katalin: i. m. 29.14 Fenyvesi–Herke: i. m. 36–37.15 Gellér Balázs József: A magyar büntetõjog tankönyve I. – Általános tanok. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. 2008. 180.16 Vaskuti András: A New York-i Gyermekjogi Egyezmény 37. és 40. Cikkének érvényesülése a kiskorúak büntetõ igazságszolgáltatásá-

ban. Jog és Állam 14. Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK. 2010.17 Bogár–Margitán–Vaskuti: Kiskorúak a büntetõ igazságszolgáltatásban. KJK-Kerszöv. Budapest, 2005. 201.

megoldás a szándékos személy elleni cselekmények esetén,az életkori korhatárt leszállítja a 12. életévre. Ebben amegoldásban a 12–14 év közötti elkövetõk felelõsségét csakszûk bûncselekményi kör esetében lehet vizsgálni és a bün-tetõjogi felelõsségre vonás feltétele a belátási képesség meg-léte. A 12–14 év közötti elkövetõkkel szemben büntetéskéntcsak javítóintézeti nevelés alkalmazható, emellett bármi-lyen intézkedés kiszabása lehetséges. A másik megoldásnem szállítja le a gyermekkor korhatárát, az marad tovább-ra is 14. év. Ennél a megoldásnál azonban a gyermekvédel-mi intézmények alapos továbbfejlesztésére van szükség ah-hoz, hogy a súlyosan deviáns gyermekkorú elkövetõk szá-mára is lehetõséget biztosítsanak a társadalmi integrációraés szocializációra.”13

Megjegyzendõ, hogy az új Btk. megalkotói lényegé-ben Ligeti Katalin elsõ alternatívájával egyezõ megol-dást alkalmaztak, a büntetõjogi felelõsségi kört azon-ban kiterjesztették bizonyos erõszakos, vagyon ellenibûncselekményekre is.

Fenyvesi Csaba és Herke Csongor a büntethetõségiéletkor alsó határának az akkori törvény szerinti rög-zítését javasolták. Érveik szerint „lehetséges ugyanis,hogy biológiailag korábban érnek a mai gyermekek, szociá-lisan azonban teljesen ellentétes tendencia érvényesül.Gyakorlati tapasztalat, hogy sokszor még a 16-17 éveseksem tudják megfelelõen felmérni cselekményük következ-ményeit. Ennek oka lehet az is, hogy többségük jóval ké-sõbb kerül ki a társadalomba, de az is, hogy a modern tö-megkommunikáció, média sokszor elbagatellizálja, közna-pivá teszi a bûncselekmények elkövetését. Az a változat,miszerint egyes (fõként élet elleni) bûncselekmény-csopor-toknál lehetséges lenne a 12–14 év közötti személyek bün-tetõjogi felelõsségre vonása, egyrészt ellentétes a nemzetkö-zi tendenciákkal (általában a büntethetõségi életkor alsóhatárának felemelése jellemzõ), másrészt a hivatkozottszakirodalom is inkább a gyermekvédelmi intézményrend-szer továbbfejlesztését javasolja.”14

Figyelemre méltóak Gellér Balázs gondolatai, aki azakkor hatályos jog életkori, felelõsségi szabályainakfelülvizsgálatával kapcsolatban a következõket írta:„Napjainkban is léteznek olyan nézetek, amelyek felül-vizsgálnák a hatályos jogot. Megállapítható ugyanakkor,hogy a modern társadalomban mind a gyermekkornak,mind pedig a fiatalkornak a határa fokozatosan kitolódik,figyelemmel arra, hogy egyre több és bonyolultabb ismeretetkell elsajátítani ahhoz, hogy valaki felelõsséggel tájékozód-ni tudjon a világban.”15

Korábban a régebbi törvény életkori szabályainakkritikájaként fogalmaztam meg azt, hogy a születés-napok mindent eldöntenek,16 ez pedig olyan abszurdhelyzeteket is eredményez, hogy a gyermekkorúként

elkövetett minõsített emberölés is büntetlen marad,míg a büntethetõség alsó korhatárát éppen betöltött fi-atalkorúval szemben ugyanazon cselekményért akártíz évig terjedõ fiatalkorúak börtöne büntetés is ki-szabható. Nem éleztem ki a kérdést arra, hogy a bün-tethetõségi korhatár leszállítása indokolt-e, hanem azátmenet, a fokozatosság és az egyéniesítés elveinek ér-vényesülését szorgalmaztam, következésképpen nemegyszerûen a büntethetõségi, hanem a felelõsségi korha-tárok leszállítását tartottam elfogadhatónak. Ehhezazonban végiggondolandó az is, hogy a gyermekkorúhogyan válik, illetõleg hogyan válhat felelõssé, honnanismeri meg, ki tanítja meg neki, hogy mi a bûn, és an-nak megvalósítása milyen következményekkel járhat.Utaltam arra is, hogy megoldást kell találni a kiemel-kedõ tárgyi súlyú, élet elleni cselekményeket tizenket-tedik életévük betöltése után elkövetett kiskorúak szi-gorúbb szankcionálására, valamint a felismerési-be-számítási képesség körültekintõbb vizsgálatára.17

Mindeközben népszavazási kezdeményezés18 indulta büntethetõségi korhatár 12 évre történõ leszállításaérdekében, majd nyilatkozott a miniszterelnök is:„Napirenden van a büntethetõségi korhatár leszállításánaklehetõsége is. Ebben a kérdésben szociológusok, pszicholó-gusok, gyermekvédelmi szakemberek véleményét, valaminta hazai és nemzetközi tapasztalatokat egyaránt figyelembeveszik.”

A továbbiakban – részben az említett népszavazásikezdeményezés kapcsán is elindult közéleti vita során– többen is megszólaltak, ezek közül idézek fel né-hány fontos gondolatot.

Gönczöl Katalin – utalva arra, hogy pl. Svájcbanmeglehetõsen alacsony (tíz év) a büntethetõség alsókorhatára, – a következõket említette: „[a] korhatár ottvalóban igen alacsony. Svájcban azonban – és más európaiországokban – a felelõsség vizsgálatánál valójában nem abüntetésre, hanem a személyiségfejlõdés korrekciójára tö-rekszenek. Ezért az eljárásban a család- és gyermekvédel-mi szervek, az iskola, az illetékes szakértõk és a szülõk bí-rói, ügyészi kontroll alatt együtt döntenek arról, hogy mi-lyen intézkedésekkel fordíthatják kedvezõ irányba a gyer-mek erkölcsi fejlõdését – mint ahogy a legtöbb európai or-szágban a büntetõeljárás csak keretül szolgál ahhoz, hogyösszeállítsák azt a „csomagot,” amelyben a védõ és korrek-ciós intézkedések dominálnak. Svájcban egyébiránt a 15.életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben kizárólag fi-gyelmeztetés alkalmazható, emellett a szabadidõ terhére,felügyelet mellett a közösség kiengesztelésére legfeljebb tíznap közérdekû munkakötelezettséget írhatnak elõ. Végre-hajtandó szabadságvesztés – maximum négy év –csak azennél idõsebb, súlyos bûncselekményt elkövetõvel szemben

176 TANULMÁNY 2015. ÁPRILIS


18 http://www.valasztas.hu/hu/ovb/hatarozatok/2010/2010-3442.html, (2014.08.22.) Magyar Közlöny 2010. október 1. 153. szám19 http://magyarnarancs.hu/belpol/megszunnek_a_fiatalkoruak_ugyeit_targyalo_birosagok_-_egy_bekezdes_torlese-76174 (2014.08.22.)20 http://index.hu/belfold/gyerek080115/ (2014.08.22.)21 Ld. 20. jegyzet22 Tóth Mihály: i. m. (5. jegyzet) 448–449.

szabható ki. Fontos megemlíteni, hogy az ilyen ügyekbeneljáró bírák, ügyészek, pártfogó felügyelõk Európában álta-lában speciális szakértelemmel rendelkeznek – mint ahogya fiatalkorúakkal szembeni büntetõ igazságszolgáltatást iskülön törvényben szabályozzák. Szögezzük le azt is, hogya fiatalkorúak büntetõ igazságszolgáltatása a legtöbb civi-lizált országban a felnõttkorúakétól elkülönült szervezetirendszerben mûködik.

Az életkorhoz kötött felelõsség a mechanikus jogalkalma-zás nagyon kényelmes és praktikus megoldása. Ezért ked-velik azok a hatóságok, amelyeknek nincs megfelelõ tudá-suk az ilyen ügyekben hozott rossz döntések káros, adottesetben végzetes következményeinek felismeréséhez. Sajnosma az õ munkájukat a befejezett ügyek száma és nem a mi-nõségi mutatók alapján értékelik.”19

Kerezsi Klára viszont nagyon károsnak tartaná azéletkori határok leszállítását, véleménye szerint20

nem a büntetõjogi felelõsség szélesítésén volna ahangsúly, hanem a gyermekvédelmi rendszer anyagiés szervezeti támogatásán. Úgy vélte, az oktatási-, ésgyermekvédelmi rendszer nem reagál hatékonyan agyermekkorúak speciális helyzetére, és csak akkor fi-gyelnek fel ezekre a gyermekekre, amikor bûnelköve-tõkké válnak. Nézete szerint azokban a nyugati orszá-gokban, ahol alacsonyabb a büntethetõség korhatára,mint 14 év, ott a rendszer is készen áll fogadásukra.Nálunk a büntetõ igazságszolgáltatás rendszere alap-vetõen a felnõttek jellemzõihez igazodik, és csak for-málisan veszi tekintetbe a fiatalkorú bûnelkövetõkéletkori sajátosságait.

Herczog Mária szerint sem megoldás a büntetõjogbevonása a gyerekek esetében. „A korhatár-leszállítás-nak semmi értelmét nem látom, és tévútnak, pótcselekvés-nek érzem. Kamaszként az igazságszolgáltatási rendszerbekerülõ gyerekekre sajnos többnyire ugyanaz vár, minthanem kerülnek be, de ez a gyerekvédelem egy jelentõs részé-re is igaz. Késõn és nem adekvát módon történik a beavat-kozás (beavatkozás a korai, megelõzõ segítségnyújtás, krí-ziskezelés is), és alapvetõen hiányzik a gyerekek – különö-sen a veszélyeztetett 15-25 százalék körüli gyerek – elérése,és szüleik, támogatása nevelési, gondozási tekintetben.Nem tudják, hogy mik a gyerekek fejlõdési szükségletei,ezekre hogyan lehet jó válaszokat adni. Sajnos ez igaz aszakemberek, intézmények többségére is, az iskola kiemel-kedõen rossz e tekintetben, többnyire nem is tekintve ezt fel-adatának. A gyerekek egy része rákerül egy nehezen meg-változtatható sínre, ahol ki-bekerül a büntetõ intézmények-be, a késõbbiekben is.”21

Tóth Mihály minderrõl a következõképpen véleke-dett: „A büntethetõségi korhatár 12 évre történõ leszállítá-sának terve a kriminológusok heves ellenérzését szokta ki-váltani. Minden korhatár lehet bizonyos esetben igazságta-

lan: a testi és szellemi fejlõdés különbözõsége folytán létez-hetnek 13 éves „felnõttek”, és 19-20 éves „gyerekek”.Azok, akik korhatárokat szállítanak le, vagy emelnek fel –kiváltképpen, ha ez a csúsztatgatás kiforratlan személyi-ségfejlõdés során 1-2 évet érint – nem megoldják a problé-mát, csak megkerülik, magukat, de csakis magukat talánmegnyugtatva. Összességében azonban mégiscsak megfi-gyelhetõ az a sajátos tendencia, hogy az általános életkornövekedésével, a lakosság fokozatos elöregedésével együttmind markánsabban érzékelhetõ a bûnözés megfiatalodá-sa. Nemigen lehet komoly érvet az ellen sem felhozni, hogya gyermekvédelem mai eszközrendszere elégtelen a legtöbb13 éves rablóval, vagy emberölést elkövetõvel szemben.Magam ezért egy ideje a korhatár bizonyos kiemelt – s azéletkor alacsonyabb szintjén is felismerhetõ veszélyességû –bûncselekményeket érintõ leszállításának híve voltam. Er-re új bûncselekmény kategóriát sem kellene kitalálnunk:alkalmas rá pl. a személy elleni erõszakos bûncselekmé-nyek már ma is a Btk.-ban szereplõ kategóriája.”22

3. A tervezet

Ilyen elõzmények után készült el 2012 februárjában(közzétéve az igazságügyért felelõs minisztérium hon-lapján 2012. február 8-án) az új Btk. tervezete.

A tervezetre 2012. március 9-ig lehetett észrevétele-ket tenni, így a szakmának, a tudományegyetemek-nek, az akadémiai intézeteknek, a hivatásrendeknek,a civil szervezeteknek és az egyéneknek egy hónap álltrendelkezésre véleményük megfogalmazására. Azéletkori szabályokat illetõen a nyilvános vitára bocsá-tott tervezet a gyermekkor felsõ határát, és a fiatalkoralsó és felsõ határát az 1978. évi IV. törvénnyel azonosmódon szabályozta.

Helyeselhetõnek véltem, hogy a tervezet – a népsza-vazási kezdeményezés, és egyes képviselõi indítvá-nyok ellenére – nem szállította le a büntethetõségikorhatárt, sajnálatos viszont, hogy nem változtatott azaddigi mechanikus szabályokon, amelyek szigorúan aszületésnapokhoz kötötték a büntetõjogi felelõsséget,és adós maradt a fiatal felnõttkor büntetõjogi kategó-riájának megteremtésével.

4. A Javaslat

A jogtörténet számára érdekes lehet majd annak fel-tárása, hogy mi történt a közzétételt követõen, a feb-ruár és április között eltelt két hónap alatt milyen ész-revételek érkeztek a tervezetre. Tény azonban, hogyaz áprilisi T/6958. számú törvényjavaslat (Javaslat) a



23 http://www.csagyi.hu/hirek/item/510-bunos-12-evesek (2015.02.24.)24 http://www.csagyi.hu/hirek/item/510-bunos-12-evesek (2015.02.24.)

felelõsségi életkor (gyermekkor/fiatalkor) tekinteté-ben radikális változást eredményezett. A javaslat a fi-atalkor alsó határát leszállította 12 évre, bár 12 és 14év között csak meghatározott – élet-, testi épség elleni– bûncselekmények vonatkozásában, és a belátási ké-pesség megléte esetén tette lehetõvé a büntetõjogi fe-lelõsség megállapítását.

A Javaslat közzététele után az ombudsman, vala-mint az UNICEF magyarországi szervezet fogalma-zott meg aggályokat.23 Szabó Máté szerint nem indo-kolt a büntethetõségi korhatár leszállítása. Azombudsman úgy vélte, hogy a deviáns gyermekekproblémáját nem elsõsorban büntetõjogi szankciók-kal, hanem a megelõzést és a gyermekek jogait ki-emelve kell kezelni. Az alapvetõ jogok biztosa szerintnem indokolt a büntethetõségi korhatár leszállítása azúj büntetõ törvénykönyv tervezetében, amely szerinta gyermek bûnösségének megállapítása akár szabad-ságelvonással is járhat

Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a büntethetõ-ség alacsonyabb korhatárának megállapítása csak tár-sadalmi vitát és komoly szakmai egyeztetést követõenlehet indokolt, azonban a Btk. ezen rendelkezésénekmódosítását nem indokolja a kiskorúak által elköve-tett bûncselekmények száma, jellege, és az életellenescselekmények statisztikai száma sem. A büntethetõ-ség alsó korhatárának meghatározása kapcsán nemegységes az európai államok gyakorlata. Az ENSZgyermekjogi egyezménye szerint a gyermekközpontúigazságszolgáltatás célja, a gyermek legfõbb érdekétszem elõtt tartva, a nevelés, a segítés és a társadalmivisszailleszkedés; eszerint a szabadság elvonása csu-pán végsõ és rövid ideig tartó intézkedés lehet – írta agyermekjogi szakombudsman feladatait is ellátó alap-jogi biztos.

Az UNICEF Magyar Bizottsága arra hívta fel a fi-gyelmet, hogy „a büntethetõségi korhatár 12 évre való le-szállítása súlyosan érinti mindazokat a gyerekeket, akikvalaha botlottak az életükben. Mi hiszünk abban, hogy ne-kik is jár a második esély, és nem szabad õket megfosztanisem az oktatáshoz sem a munkaerõ piachoz való esélytõl ésnem szabad õket olyan helyzetbe hozni, ami nehézségetokoz nekik egész életükben. Az UNICEF Magyar Bizott-sága bízik abban, hogy a gyermekek joggal gyerekek ésezért azután megengedhetik maguknak azt, hogy ha elkö-vetnek valamilyen büntetendõ cselekményt, akkor a követ-kezmény nem a bûnösség kimondása, hanem a segítség és atársadalomba való visszailleszkedés segítése lesz. Kérjük adöntéshozókat, és mindazokat, akiknek most lehetõségükvan arra, hogy a Büntetõ Törvénykönyv vitájában hallas-sák a hangjukat, álljanak ki a gyerekek mellett.”24

Az Országgyûlés az említett aggályok ellenére a2012. június 25-i ülésén e tekintetben azzal a változta-

tással szavazta meg a Javaslatot, hogy két cselekmén-nyel (rablás és kifosztás) kibõvítette azon deliktumokkörét, melyekért a gyermekkorúak is büntethetõvéváltak.

5. Gyermekkor és fiatalkor az új Btk.-ban

Az új törvény szerint– fiatalkorú az, aki a bûncselekmény elkövetésekor

tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadi-kat nem (105.§ (1) bekezdés);

– gyermekkor miatt nem büntethetõ, aki a bûncse-lekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nemtöltötte be (16.§ elsõ fordulat);

– büntethetõ a gyermekkorú meghatározott (az ere-deti javaslatban meghatározottakon túl bizonyos va-gyon elleni erõszakos) bûncselekmények miatt, ha azelkövetéskor rendelkezett belátási képességgel (16.§második fordulat).

A törvény – indokolása szerint – a büntethetõség al-só életkori határát fõszabály szerint az elkövetõ 14.életévében határozza meg. A 14 éves korhatár megál-lapításának indoka az, hogy a gyermekek nagyobb ré-sze ebben a korban fejezi be általános iskolai tanulmá-nyait, és ér el olyan testi és szellemi fejlettségi szintet,amelyre tekintettel büntetõjogi felelõsségre vonható.Napjainkban azonban a gyermekek biológiai fejlõdé-se felgyorsult, a gyermekek korábban „érnek,” az in-formációs forradalom következtében a kiskorúakatmár tizennegyedik életévüket megelõzõ életszaka-szukban elérik a társadalom olyan különféle hatásai,amelyektõl a korábbi idõkben még védve voltak. AzIndokolás szerint a 12–14 év közötti gyerekek körébenis egyre nagyobb mértékben elterjedt az erõszakos ér-dekérvényesítés, ezért szükséges a büntethetõségikorhatár módosítása, a kirívóan agresszív, élet ellenirányuló bûncselekményt megvalósító gyermekkorú-ak büntetõjogi felelõsségre vonása és egyes súlyosbûncselekményeknél a büntethetõség korhatáránakleszállítása tizenkét évre. Az ilyen bûncselekménytmegvalósító gyermekkorú magatartásából ugyanis ar-ra lehet következtetni, hogy megfelelõ segítség hiá-nyában nem lesz képes a késõbbiekben a társadalom-ba való beilleszkedésre és a törvénytisztelõ életmódra,ezért a speciális prevencióhoz mindenképpen szüksé-ges a büntetõjog eszközeinek igénybevétele.

Így állt elõ az a különös helyzet, hogy a fiatalkor al-só határa alacsonyabb lett, mint a gyermekkor felsõhatára. Ugyanakkor azonban a fiatalkorúak egy részé-nél a gyermekkor büntethetõségi akadályt képez, míga gyermekkorúak egy része, mint fiatalkorú válikbüntethetõvé.



25 Magyar Büntetõjog I–III. – Kommentár a gyakorlat számára. HVG-Orac, 2013. szerk.: Kónya István. 96–97.26 „A törvény – a büntethetõségi korhatár szektorális leszállítása miatt – a hatályos törvénytõl eltérõen határozza meg a fiatalkorúak fogalmát. Esze-

rint fiatalkorú az a személy, aki a bûncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennyolcadik életévét még nem. A fi-atalkor szabályozása alapvetõen a gyermekkor szabályozására épül, kivéve, ha a tizenkettedik életévét betöltött személy szándékos emberölést, erõsfelindulásban elkövetett emberölést, illetve életveszélyt vagy halált okozó testi sértést követ el. A fiatalkor kezdete tehát fõszabály szerint a gyermek-kor felsõ határát követõ nap (a tizennegyedik születésnapot követõ nap), kivételes esetben a tizenkettedik életév betöltését követõ nap, a vége pediga nagykorúság általános életkori határa, azaz a tizennyolcadik életév. Az ennél fiatalabb személyek házasságkötéssel szerzett nagykorúsága nembefolyásolja a büntetõjogi speciális jogalanyiságukat.A büntetõjogi fiatalkorúságnak a bûncselekmény elkövetése idõpontjában kell fennállnia. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat akkor is alkal-mazni kell, ha az elbírálás idõpontjában az elkövetõ már nem fiatalkorú, de csak akkor, ha a terheltet kizárólag fiatalkorban elkövetett bûncselek-ményekért vonják felelõsségre.”

27 Belovics-Gellér-Nagy-Tóth: Büntetõjog I. – A 2012. évi C. törvény alapján. HG-Orac, 2012. 538.28 új Btk. XI. Fejezete29 Tóth Mihály: Vélemények és várakozások. In: Hagyomány és megújulás a büntetõjogban (szerk. Hack Péter), ELTE, Bibó István Szak-

kollégium, 2013. 45.30 Nagy Ferenc: Alkotmányosan megkérdõjelezhetõ aggályokról az új Btk. kapcsán. In.: Emberek õrzõje (szerk. Hack Péter és Mohácsi

Barbara), ELTE Eötvös Kiadó, 2014. 130.

Kónya István errõl az általa szerkesztett Kommen-tárban25 az alábbiakat fejti ki: „A törvény 15. §-ának a)pontjára figyelemmel, a 16. §-ban szabályozott gyermekkorfõszabályként továbbra is büntethetõséget kizáró ok, amely-nek tartalma az a törvényi vélelem, hogy aki még nem töl-tötte be a tizennegyedik életévét, az nem rendelkezik a bün-tetõjog által megkívánt beszámítási képességgel. A gyer-mekkorúak büntetlensége a bûncselekmények nagy többsé-ge tekintetében feltétlen, vagyis független az ilyen életkorúszemély belátási képességétõl. Ez a törvényi vélelem az em-lített öt bûncselekményi kör tekintetében azonban megdönt-hetõvé vált. Azt kell tehát bizonyítani, hogy az említett ötcsoportba tartozó bûncselekmény elkövetõje jóllehet a tizen-kettedik életév betöltése, de a tizennegyedik életév túl nemhaladása miatt gyermekkorú lenne, aki nem büntethetõ, áma bûncselekmény következményeinek felismeréséhez szük-séges belátási képessége az elkövetés idõpontjában adott éserre figyelemmel bûnfelelõssége fennáll, tehát büntethetõ.”Kónya szerint a jogalkotó nem a fiatalkorú fogalmát(105. §) kívánta újraalkotni, hanem a gyermekkor,mint büntethetõséget kizáró ok érvényesülési körealól akart kivételt tenni annyiban, hogy a már említetttörvényi vélelmet – szûk körben – megdönthetõvé tet-te. Ezért tartja aggályosnak a 105. § (1) bekezdésébenadott meghatározást. Álláspontja szerint a kifejtettek-bõl nem következik az, hogy a kodifikáció a fiatalko-rú életkori határát kívánta generálisan két évvel le-szállítani, és megítélésem szerint nem oszlatja el a fél-reértést az utóbbi törvényhelyhez fûzött indokolás26

sem.” Nagy Ferenc a Btk. 105.§ (2) bekezdése alapján arra

utal, hogy büntetõjogunk a „fiatalkorú” fogalmát afelnõtt korúakkal szembeni megkülönböztetéskénthasználja.27

Tóth Mihály határozott kritikája szerint „a tartalmikérdéstõl eltekintve technikailag teljesen zavaros és értel-mezhetetlen az elfogadott szabályozás. Fiatalkorúnak te-kinti a törvény a 12. életévét betöltött személyt (105. §), ámláttuk, hogy a 12 és 14 év közötti gyermek csak néhánybûncselekmény miatt büntethetõ. Vagyis: az egész fejezet28

vonatkozik a I2 évet betöltõ személyekre, jóllehet annak akörülménynek, hogy a leszállított életkor alapján «fiatalko-rú» csak igen-igen kivételes esetekben van jelentõsége.

Ugyanakkor a 16. § «gyermekkor» címszó alatt fõszabály-ként 14 évben jelöli meg a büntethetõség alsó határát.”29

Nagy Ferenc ezen túl alkotmányos aggályokat ismegfogalmaz, miszerint „a jelenleg hatályos szabályozásaz Alaptörvény Alapvetés B) cikkének (1) bekezdésébenfoglalt jogállamiság eszméjébõl következõ jogbiztonság, anormavilágosság alkotmányos követelményének nem felelmeg.”30

Összefoglalva:– gyermekkorú, és emiatt nem büntethetõ, minden,

(az elkövetéskor) 12. évét be nem töltött személy;– gyermekkor miatt nem büntethetõ az a fiatalkorú,

aki nem a Btk. 16. §-ában meghatározott cselekmé-nyeket követte el, avagy bár az ott meghatározott cse-lekményeket követte el, de az elkövetéskor nem ren-delkezett belátási képességgel;

– fiatalkorúként, de azon belül is speciális szabályokszerint [Btk.105.§ (2) bekezdés második fordulat] bün-tetendõ, aki a Btk. 16. §-ban meghatározott cselekmé-nyeket követte el és rendelkezett belátási képességgel;

– fiatalkorúként és a XI. Fejezetben írt szabályokszerint büntetendõ, aki az elkövetéskor a tizennegye-dik évét már betöltötte, de a tizennyolcadikat nem;

– felnõtt korú, aki az elkövetéskor a tizennyolcadikéletévét már betöltötte.

III.A belátási képesség

1. A belátási képesség története

A belátási képesség fogalma nem áll elõzmény nél-kül a magyar büntetõjog történetében. A Csemegi-kódex szerint „A ki akkor, midõn a bûntettet vagy vétsé-get elkövette, életkorának 12-ik évét már tulhaladta, de ti-zenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bûnös-ségének felismerésére szükséges belátással nem birt, azoncselekményekért büntetés alá nem vehetõ.”[84.§]

Az 1908. évi XXXVI. törvény (az I. Büntetõnovella)ehhez képest más alapokra helyezi a büntethetõségifeltételt: „[a]z, a ki a bûntett vagy vétség elkövetésekor éle-



31 Belovics–Gellér–Nagy-Tóth: i. m. 224.32 Ld. 25. jegyzet 96. Kónya István itt az elsõ Büntetõ Novella 16.§-ára utalva kifejti: „A szabályozás azt jelentette, hogy az értelmi, er-

kölcsi fejlettség megállapíthatósága a büntetõjogi felelõsségre vonás feltételeit a tizenkettedik életévét már betöltött, de a tizennyolca-dik életévét meg nem haladott személyre kiterjesztve bármely bûncselekmény miatt megalapozták.”

33 Ld. 25. jegyzet 97.34 Nagy Ferenc: i. m. (30. jegyzet) 132.

tének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyol-czadik évét még be nem töltötte (fiatalkoru), ha a büntethe-tõséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem voltmeg, büntetõjogi felelõsségre nem vonható.” [16. §] Az I.Büntetõnovellához kapcsolódó indokolás szerint„[h]elytelen az alapgondolatuk, hogy a fiatalkorú büntetõ-jogilag felelõs, mihelyt elég belátással bir cselekménye bû-nösségének felismerésére; mert a bûnösség feltétele s a felelõs-ség alapja az erkölcsi szabadság; e szabadságot nem a felis-merési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggelegyütt járó ellentálló erõ biztosítja. A bûncselekmény akara-ti elhatározás folyománya. Az akarati elhatározásra a fia-talkorban különös befolyást gyakorol az észbeli tehetség mel-lett az érzéki ösztön, a külsõ inger, az egész környezet. Ekorban tehát nem lehet a büntetõjogi felelõsséget kizárólagaz ismeretek mennyiségétõl, az értelmi erõ nagyságától ten-ni függõvé.” Ezen indokok alapján elvetette a „belátásiképesség” fogalmát, helyette bevezette az „erkölcsi és ér-telmi fejlettség” vizsgálatát, utalva az individualizációelvének követelményére. Az indokolás szerint: „Abirói intézkedés pedig csak akkor felel meg ezen elv követel-ményeinek, ha a fiatalkorú egyéniségét, értelmi és erkölcsifejlettségének fokát, életviszonyait és az eset összes többi kö-rülményeit figyelembe véve, ezekhez alkalmazkodik.”

Az új Btk-t megelõzõ kódexek azonban már nemtartalmazták a belátási képességet, így az több mint félévszázad után került vissza büntetõjogunkba.

2. A belátási képesség tartalma

Az új Btk. hatálybalépése óta mind a kommentárok,mind a tankönyvek adósak a fogalom tartalmi elemei-nek pontos és részletes meghatározásával. Magam ré-szérõl is elfogadhatónak tartom Belovics Ervin azonmegállapítását,31 miszerint a Btk. 16.§-ban meghatáro-zott öt bûncselekmény esetén a fiatalkorú szellemi-ér-telmi fejlettségétõl függ a büntethetõség (hozzátéve,amennyiben más büntethetõségi akadály nem állapít-ható meg). Ezzel lényegében egyezik Kónya István fel-fogása is, aki a következõket írja: „A gyermekkorból vé-tõképessé elõlépéshez feltétlenül megkívánt belátási képes-ségnek inkább a jogtörténeti elõzményként felhozott32 értel-mi, erkölcsi fejlettség felelhet meg.”33 Következésképpen avizsgálat tárgya a következõ: (i) a fiatalkorúnak – te-kintettel értelmi-szellemi fejlettségére – tudnia kellett-e, hogy az általa megvalósított cselekmény veszélyes aközösségre (társadalomra, másokra stb.), esetleg azt is,hogy a magatartást a törvény büntetni rendeli; (ii) a fe-lelõsség pedig azért terheli, mert ennek tudatábanmégis megvalósította a tilalmazott cselekményt.

Változatlan kérdés marad azonban az erkölcsi fej-lettség értelmezése, továbbá az ezzel kapcsolatos kö-vetkeztetések levonása. A kérdés akként is feltehetõ,ha valaki olyan erkölcsi környezetben nevelkedik,ahol a bûn elkövetése nem kifogásolt, akkor ez ment-heti-e, felelõtlenné teheti-e a gyermeket, ha õ maga istényállás-szerû magatartást valósít meg? Ez azonbanolyan kérdés, amelyre valószínûleg megnyugtató vá-lasz nehezen adható, így a belátási képesség legfõbbtartalmává az értelmi, szellemi fejlettség szintje válik.

A belátási képesség ugyanakkor merõben különbö-zik a kóros elmeállapot miatt kizárt beszámítási ké-pességtõl. Akinél ez utóbbi hiányzik, annál – az adottkonkrét cselekményre vonatkoztatva – értelemszerû-en a belátási képesség vizsgálata is szükségtelen. Ab-ban az esetben azonban, ha a beszámítási képesség va-lamilyen elmekórtani okból csupán bármilyen fokbankorlátozott, akkor még szükséges a belátási képesség-re történõ vizsgálat lefolytatása is.

Nagy Ferenc utal arra is, hogy: „[a] belátási képességtartalmilag sem azonosítható a beszámítási képességgel,mivel a belátási képességhez a következmények felismerésé-hez szükséges képesség kívántatik meg, de a felismerésnekmegfelelõ akarati képesség egyértelmûen nem törvényi felté-tel, nem kell ezt megállapítani, ami a beszámítási képesség-hez egyébként nélkülözhetetlen.”34

Mind a beszámítási, mind a belátási képességet abûncselekmény elkövetéskori idõpontjára vonatkozó-an kell megállapítani, a beszámítási képesség – késõbbkialakuló elmekórtani tûnetek, betegségek miatt –változhat az eljárás során, aminek eljárásjogi követ-kezményei lehetnek (pl. az eljárás felfüggesztése), ez-zel szemben a belátási képesség folyamatosan bõvülõ,növekvõ jellegû, elvesztése önállóan nem, csak a be-számítási képesség elvesztésével, csökkenésével össze-függésben alakulhat ki.

3. A beszámítási és a belátási képesség elhatárolása

A beszámítási és a belátási képesség hiánya egyarántbüntethetõségi akadályt jelent, és vizsgálandó a 12-14év közötti elkövetõknél a Btk. 16. §-ban meghatáro-zott bûncselekmények elkövetésének megalapozottgyanúja esetén.

A beszámítási képességet a 14. évet betöltött elköve-tõknél akkor kell vizsgálni, ha ez bármilyen okbólszükségesnek és indokoltnak mutatkozik. A vizsgálatvalójában a kóros elmeállapot és ezzel összefüggésbena Btk. 17. §-ban írt feltételek fennállásának megállapí-tására irányul. Az elmemûködés kóros állapotának és



35 1998. évi XIX. törvény36 Nagy Ferenc: i. m. (30. jegyzet) 132.37 Domokos Andrea: Törvényszegõ fiatalok. In: Örökség és büntetõjog. Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére. PPKE, ÁJK 2011. 54.

így a felismerési képességnek vannak fokozatai: (i) azteljesen hiányozhat, vagy (ii) enyhe, közepes, súlyosfokú korlátozottságot jelenthet. Elõfordulhat, hogy abüntetõeljárás során történik változás az elkövetéskorteljes felismerési és akarati képességgel rendelkezõ el-követõnél. Ennek eljárásjogi következménye a nyo-mozás [Be.35 188. § (1) bekezdés b) pont], illetve a bí-rósági eljárás [Be. 266. § (1) bekezdés a) pont] felfüg-gesztése.

A belátási képesség 14. életévét betöltött elkövetõ-nél nem vizsgálható. Nemcsak kóros elmeállapottalösszefüggésben, hanem egyébként ép-lélektani alaponis megállapítható a kizártsága, annak nincsenek foko-zatai, továbbá az az eljárás során a belátási képességcsak bõvülõ lehet, és önállóan nem, csak a beszámítá-si képességgel együttesen veszíthetõ el, illetve ezutóbbival együtt csökkenhet.

4. A belátási képesség vizsgálatának módja

A Be. a fiatalkorúakkal kapcsolatos speciális és kö-telezõ bizonyítási eszközökrõl rendelkezõ 453. § nememlíti a belátási képesség vizsgálatát, ám a Be. 99. §(1), (2) bekezdés a) pont, valamint az igazságügyiszakértõi mûködésrõl szóló 31/2008. (XII. 31.) IRMrendelet 17. § és 19/A. § összevetése alapján megálla-pítható, hogy ennek vizsgálata kötelezõ és szakkérdés.

A büntetõeljárás során, ha a szakkérdés 12. életévétbetöltött, de a 14. életévét be nem töltött fiatalkorú ter-helt beszámítási és belátási képességének vizsgálata, aterhelt beszámítási képességét az általános vizsgálatiszabályok szerint kell vizsgálni. A beszámítási képes-ség vizsgálatát követõen – ha a terhelt beszámítható –a szakértõ a belátási képességrõl is véleményt ad azzal,hogy a belátási képesség vizsgálatához a terhelt klini-kai és mentálhigiéniai felnõtt- és gyermek szakpszi-chológiai vizsgálatát is el kell elvégezni. A beszámításiés belátási képességének vizsgálatához szak-konzul-tánsként gyermek- és ifjúsági pszichiátriai vagy ezzelegyenértékû szakvizsgával rendelkezõ, és e képesítésetekintetében az egészségügyi dolgozók mûködési nyil-vántartásában szereplõ személyt kell igénybe venni.

Ezen jogszabályok egybevetésébõl a 12-14 év közöt-ti gyermekek (fiatalkorúak) ellen a Btk. 16. §-banmeghatározott bûncselekmények miatt indult eljárá-sokban az alábbi következtetések adódnak:

– elõször az elmeállapotukat illetõen kell lefolytatnielmeorvos szakértõi vizsgálatot,

– az elõbbi vizsgálat eredményének függvényébenkell lefolytatni a belátási képességre vonatkozó vizsgá-latot.

5. A belátási képesség hiányának következménye

A belátási képesség vizsgálata a nyomozási szakasz-ban a Btk. 16. §-ban említett kivételek esetén kötelezõ.Ha a belátási képesség hiányzik, a nyomozást, illetve abüntetõeljárást a Be. 190. § (1) bekezdés d) pont alap-ján – gyermekkor, mint büntethetõséget kizáró ok mi-att – meg kell szüntetni.

Ha a nyomozás során a belátási képesség hiánya nemnyer megállapítást, az még vitatható lehet az eljáráskésõbbi (vádemelést követõ) szakaszában is. Nem zár-ható ki, hogy az ügyész, illetve a bíró jut arra a követ-keztetésre, hogy hiányzott az elkövetéskor a gyermekbelátási képessége. Ez esetben szintén az említett okmiatt vádelejtésre (Be. 321. §) és a Be. 332. § (1) bekez-dés e) pontja alapján az eljárás megszüntetésére kerülsor, illetve – vádelejtés hiányában – a Be. 331. § (1) be-kezdése alapján a gyermekkorút a vád alól fel kellmenteni.

Mindezzel kapcsolatban Nagy Ferenc az alábbi ag-godalmát fogalmazta meg: „[j]oggal tehetõ fel a kérdés,hogy a belátási képesség hiánya esetén mi lehet a büntethe-tõség kizárásának törvényben szabályozott, pontos és megfe-lelõ jogcíme? A kérdésre az a válasz adható, hogy ilyen sza-bályozott, pontos kizáró jogcím nem található a Btk.-ban. Afelvetõdõ szabályozott okok valamelyikébe (kóros elmeálla-pot, vagy gyermekkor, avagy büntethetõséget kizáró egyébok) ugyanis a belátási képesség hiánya nem illeszthetõ bele.Vagyis a Btk. IV. fejezetében a büntethetõséget kizáró okokköre törvénymódosításra, pontosabban kiegészítésre szorul,így a «belátási képesség hiánya» vagy a «belátási képességetkizáró ok» használata lehetne a megoldás.”36

IV.A fiatalkorúakkal szembeni

szankciók változásai

Domokos Andrea szerint „míg általában a büntetés cél-ja hármas egységben fogható fel napjaink elfogadott bünte-tõpolitikai irányvonala szerint: a társadalomvédelmi, aprevenciós és a megtorló funkció egyenlõ mértékben kapszerepet a szankciók kialakítása és alkalmazása során, ad-dig a fiatalkorúak esetében, már csak pragmatikus szem-pontból is elsõbbséget élvez a bûnmegelõzés, a prevenció ésazon belül is leszûkítve, a differenciálás és egyéniesítés szel-lemében a speciális prevenció.”37

Ezért is sajnálatos, hogy az új Btk. megalkotóiegyetlen olyan új szankciót sem iktattak be a törvény-be, ami speciálisan, csak fiatalkorúval szemben lehet-ne alkalmazható.



38 Nagy Ferenc: A szankciórendszer. Jogtudományi Közlöny. 2015. 1. 6.39 A szakmai kritikák miatt a T/6598 számú javaslat indokolásából a dõlt betûs részt elhagyták.40 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról

1. A szabadságvesztés

A szabadságvesztés tekintetében lényeges változásnem történt, a generális minimuma egy hónap, míg alehetséges leghosszabb tartama – 16. életévét meghala-dott fiatalkorú halmazati büntetésének maximuma –20 év.

2. Az elzárás

Új szabadságelvonással járó büntetés az elzárás,melynek tartama fiatalkorúval szemben három naptól30 napig terjedhet.

Nagy Ferenc a büntetõjogi elzárást – egyebek között– a következõképpen értékelte: „az elzárás nem a rövidtartamú szabadságvesztés alternatívája, ugyanis a szabad-ságelvonást csak szabadságot el nem vonó szankció helyet-tesíthet. Az elzárás mint rövid tartamú szabadságelvonásvalójában szabadságvesztés-büntetés akkor is, ha azt más-ként nevezik, a stigmatizáló, megbélyegzõ káros hatásával,illetve az ilyen hatás komoly eshetõségével egyetemben.”38

Az elzárást a jogalkotó valójában a fiatalkorúakkalkapcsolatban kívánta bevezetni, errõl árulkodik a2012. évi februári törvényjavaslat tervezetének indo-kolása is: „A hatályos Btk. értelmében az egyetlen szabad-ságelvonással járó büntetés a szabadságvesztés, amely ha-tározott ideig vagy életfogytig tart. Az Elõterjesztés emellettbevezeti az elzárást, amely a rövid tartamú szabadságvesz-tés alternatívájaként (öt naptól három hónapig, fiatalkorú-ak esetében három naptól egy hónapig tarthat) fõként a fi-atalkorú, illetve az elsõ bûntettes elkövetõknél hatékonyanszolgálhatja a speciális prevenciót.”39

A fiatalkorúval szemben alkalmazandó elzárást ille-tõen a következõ kritikai megjegyzéseket teszem. Arövid tartamú elzáráshoz nem rendelhetõ semmilyenszakmai, pedagógiai program. Több káros hatása van:bûnözõi kapcsolatok kialakításához vezethet; vagy afiatalkorú beleéli magát a bûnelkövetõi szerepbe ésigyekszek a továbbiakban ennek megfelelni; bizonyosfiataloknál pszichés sérülésekhez is okozhat. Végre-hajtása a közösség részére költségesebb, mint pl. a va-gyon elleni cselekményekkel okozott kár. Ellentétbena szabadságvesztéssel, az elzárást nem lehet felfüg-geszteni, így az a különös helyzet áll elõ, hogy egy rö-videbb tartamú szabadságelvonással járó szankcióadott esetben hátrányosabb lehet, mint egy hosszabbtartamú büntetés (mely utóbbinak a végrehajtásaugyanis felfüggeszthetõ). Ez ugyanakkor ellentétes is

a Btk. 106. § (3) bekezdéseiben – helyesen – megfogal-mazott azon büntetéskiszabási elvvel, mely szerint fi-atalkorúval szemben szabadságelvonással járó szank-ciót akkor kell alkalmazni, ha a Btk. 106. § (1) bekez-désében meghatározott nevelési célok másképpennem érhetõk el.

3. A javítóintézeti nevelés

Az új törvény nem csak csökkentette a fiatalkor al-só határát, hanem azt is lehetõvé tette, hogy büntethe-tõ gyermekkorúakkal szemben akár szabadságelvo-nással járó intézkedés is alkalmazható legyen, ami va-lójában a javítóintézeti nevelés. Ennek lehetséges leg-hosszabb tartama is megnövekedett, a korábbi tör-vény ezt három, az új törvény négy évben határoztameg. A korábbi törvény szerint azt, aki a 19. évét be-töltötte, a javítóintézetbõl el kellett bocsátani. Az újtörvény szerint nem rendelhetõ el javítóintézeti neve-lés azzal szemben, aki az ítélet meghozatalkor 20. élet-évét betöltötte. A Bv. tv.40 382.§ (1) bekezdése szerint,ha a fiatalkorú a 21. életévét betöltötte, az igazgató ajavítóintézetbõl elbocsátja. Így a javítóintézeti neveléslényegében a fiatal felnõtt kor betöltéséig tarthat. Ajavítóintézetekben az komoly pedagógiai kihívást je-lenthet, hogy a korábbi 14-19 év közöttieken túl a 12-21 év közötti korosztály nevelését kell együttesenmegoldani.

V.Összegezés

A jogalkotó szigorításra való törekvése érvényesültaz új Btk. XI. Fejezetében is a fiatalkor alsó határánakleszállításával, új szabadságelvonással járó büntetés(az elzárás) bevezetésével és a javítóintézeti nevelésidõtartamának kitágításával. Miközben egyetérthe-tünk a belátási képesség vizsgálatának újbóli beiktatá-sával, sajnálatos, hogy ez csak a gyermekkorú elköve-tõkre korlátozódik.

A szektorális büntetõjogi felelõsség bevezetése mel-lett az életkorok/felelõsség/szankciók rendszerébentovábbi differenciálás is indokolt lehetne. Végezetülsajnálatos, hogy nem történt meg a fiatal felnõtt kortörvényi meghatározása, és ezzel öszszefüggõ különösszabályok kialakítása.



1 Ld. pl. Menyhárd Attila: Felelõsség szerzõdésszegésért, Polgári jogi kodifikáció, Budapest, 2001/1. sz., 25.; Miskolci Bodnár Péter:Kontraktuális és deliktuális károk elhatárolásának nehézségei in: Bíró-Szalma (szerk.) Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok(2003–2005), Novotni Kiadó, Miskolc, 2005, 100–144.; Csécsy Andrea: A szerzõdésszegés szabályozásának néhány problematikája az újPtk. tevezetének tükrében, in: Miskolci konferenciák, A magánjogi kodifikáció eredményei, tanulmánykötet, szerk. Gondosné Puszta-helyi Réka, lektorálta: Bíró György, Novotni Kiadó, Miskolc, 2008, 256–268.

2 E tanulmány kidolgozása során a szerzõ, többek között, az új Ptk. következõ forrásait, tükrös és önálló kiadásait, és kommentárjaitvette figyelembe: A polgári törvénykönyvrõl szóló 2013. évi V. törvény tükrös szerkezetben (a hatályos joganyaggal), I.-II. kötet, szerk.Juhász Ágnes, lektorálta Bíró György, a szerkesztésben közremûködött: Pusztahelyi Réka–Révész Katalin és a miskolci egyetem doku-mentátorai, Lícium Art, Novotni Kiadó és Alapítvány, Miskolc, 2013; A polgári Törvénykönyv – Ptk. 1959. Ptk. 2013, Gt. 2006. Ptk.2013, Csjt 1952. Ptk. 2013, Complex Wolters Kluwer Kiadó, szerk. Gárdos Péter, Budapest, 2013; A polgári Törvénykönyv magyará-zatokkal, szerk. Vékás Lajos, munkatársa: Gárdos Péter, Wolters Cluwer, Budapest, 2013; Polgári Törvénykönyv, Patrocinium, Buda-pest, 2014; Új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó jogszabályok, Novissima Kiadó, Budapest, 2014, ebben, többek között: 2013.éviCLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggõ átmeneti és felhatalmazó ren-delkezésekrõl.

3 V.ö., Újváriné Antal Edit: Felelõsségtan, Novotni Kiadó, Miskolc, 2014, 215–217.

I.A szerzõdési és a szerzõdésen

kívüli felelõsség kapcsolata – közös és eltérõ nevezõi

A szerzõdési és szerzõdésen kívüli (deliktuális) fele-lõsség kapcsolatáról két alapvetõ elmélet alakult ki a né-met és a francia jogirodalomban, amelyek hatást gyako-roltak a magyar jogirodalomra is, beleértve az új Ptk.-nak a szerzõdésszegés jogkövetkezményeire vonatkozó ren-delkezéseit. Az elsõ elmélet az ún. monista, a másodikaz ún. dualista elmélet. A monista elmélet szerint a kétfelelõsségnek döntõen, túlnyomóan közös nevezõi van-nak, s ennél fogva elfogadható a polgári jogi felelõsség ál-talánosító fogalma, mint a két felelõsséget összefogó ki-fejezés és szabályozás. A dualista elmélet szerint tagadjaa polgári jogi felelõsség általánosításának lehetõségét,annál fogva, hogy a közös nevezõkön túlmenõen, idõkfolyamán a szerzõdési és deliktuális felelõsség jelentõskülönbségeinek kialakulásával egymástól elvált ésegyenként „önálló” útra tért. Valójában a kontraktuális

és deliktuális felelõsség szigorú elhatárolása nehézségek-be ütközik,1 de talán teljes egészében nem is lehetséges,hiszen ezeknek a felelõsségi rendszereknek vannak kö-zös nevezõi, de sajátos, egymástól eltérõ jellemzõi is.2 Aszerzõdésszegés akkor von magával kártérítési felelõssé-get, ha a kötelezett megszegte a szerzõdésben foglaltbármely kötelezettségét feltéve, hogy ebbõl a másik fél-nek kára származott. A szerzõdésszegés tipikus esetei anemteljesítés (Nichterfüllung, inexecution), hibás teljesí-tés (beleértve a kellék- és jogszavatosságot), részlegesteljesítés, amennyiben a szerzõdés teljes teljesítésre kö-telez, (jogosulti, vagy kötelezetti) késedelem.3 Az ellehe-tetlenülés akkor von magával szerzõdési felelõsséget, hajellegénél fogva szubjektív, vagyis az ellehetetlenülés akötelezettnek felróható.

1. A közös nevezõk

A monista elmélet képviselõi szerint mind a szerzõ-désszegés, mind a polgári jogi deliktum jogellenes ma-gatartás, ami az ebbõl következõ kárfelelõsség, azaz

SZALMA: FELELÕSSÉG A SZERZÕDÉSSZEGÉSÉRT 183

TANULMÁNY

Felelõsség a szerzõdésszegésért

Szalma József egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest)

Az új Ptk. a szerzõdési felelõsséget, a szerzõdésszegéshez fûzõdõen (nemteljesités, hibás teljesítés, ké-sedelem) a deliktuális, szerzõdésen kívüli felelõsségtõl elkülönülten szabályozza. A két felelõsségi rend-szer közötti kapocs azonban ezzel nem szûnt meg. A Ptk. ugyanis elõirányozza, hogy amennyiben a szer-zõdési felelõsségre nézve nincs külön jogszabály, a deliktuális felelõsség szabályait kell alkalmazni. Aszerzõdési felelõsségre nézve a deliktuális felelõsség szabályainak megfelelõ alkalmazására elsõsorban afelelõsségi feltételekre és a felelõsség mértékére vonatkozóan kerülhet sor.

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 4 Ld. pl. Földi András: A kontraktuális és deliktuális felelõsség konkurrenciájának történetéhez, Acta, Budapest, 27 (1985).

5 Ld. pl. Görög Márta: Immaterieller Schadenersatz, oder Schmerzensgeld – Schadenersatz in der Neukodifikation des ungarischenZivilgesetzbuches, in Legal Transitions – Development of Law in Formerly Socialist States and the Challenes of the European Union,Szeged, 2007, 297–392.

6 Az általános károkozási tilalom, mint a jogellenesség generálklauzula útján való megfogalmazása a francia jogból (Code civil) ered. Ez-zel szemben a német BGB, beleértve a 2002. évi reformokat, felsorolásszerûen határozza meg azokat a javakat, melyeknek megsértésekártérítéssel jár. Ezek pedig az élet, a testi épség, a vagyoni és nemvagyoni javak. Ld. errõl, Szalma József: Szerzõdésen kívüli (delik-tuális) felelõsség az európai és a magyar magánjogban, ELTE ÁJK Bibliotheca Iuridica, Budapest, Bíbor Kiadó Miskolc, 2008. Ebbena német, francia, olasz, svájci, angolszász szabályozási, jogalkalmazási és jogelméleti fejlõdésmenetre nézve, ld. 42–138. Ugyanebben amûben, a magyar jogfejlõdést ld. a 138–215. V.ö.: Hein Kötz, Gerhard Wagner: Deliktsrecht, Zehnte neubearbeitete Auflage,Luchterhand, Wolters Kluwer Deutschland, München,2006, 40.: Grundtatbestände der Verschuldenshaftung, 64.

7 Ld. a Ptk. 6:518. paragrafusát, mely szerint „a törvény tiltja a jogellenes károkozást”, továbbá 6:519. paragrafusát, mely szerint. „Akimásnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelõsség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nemvolt felróható.”

kártérítési szankciójával jár.4 A kártalanítás kötelezett-je (kivéve a másokért való felelõsség eseteit), a károko-zó, a szerzõdést megszegõ, vagy a deliktum elkövetõ-je. A kártérítés jogosultja mindkét felelõsségi endszer-ben a károsult, vagyis az, akinek a vagyonát (anyagikár esetében), vagy személyiségi jogait (a francia jogszerint, erkölcsi vagyonát – dommage moral) a károko-zó jogellenes magatartása csökkentette, vagy sértette(nemvagyoni kár, sérelem esetében).5 Közösnek te-kinthetõ továbbá az általános károkozási tilalom,6 (nem-inem laedere), mely immáron bevezetést nyert az újmagyar Ptk.-ban.7 Ezek szerint egyaránt tilos a szer-zõdésszegés, vagy a polgári jogi deliktum útján törté-nõ (vagyoni és nemvagyoni) károkozás. Természete-sen, a bûncselekménnyel, szabálysértéssel okozott káris ide, e tilalom alá tartozik. Vagyis, aki másnak jogel-lenesen kárt okoz, köteles annak kárát megtéríteni.Meg kell azonban különböztetni a bûncselekménnyelokozott kárért való polgári jogi felelõsséget, az inkri-minációs módszerek tekintetében. A polgári jogi fele-lõsség inkriminációja általános, míg a büntetõjogi kü-lönös (a nullum crimen sine crimine et sine lege elve mi-att). A büntetõjogi felelõsségnek ritkán elõfordulóelõkérdése lehet polgári jogi kérdés vagy jogviszonyfennforgása (pl. bigámia), melytõl a felelõsségre vonásfügg. Megfordítva, a polgári jogi felelõsség elõkérdéselehet büntetõ jogi kérdés. A kérdés mindkét esetbenprejudiciális, ha az illetékes eljárásban az elõkérdésrõlmár jogerõs marasztaló bírói döntés született. Hailyen elõzetes döntés nincs, akkor a polgári jogi eljá-rás felfüggeszthetõ, bevárható az illetékes büntetõ bí-rósági határozat. Ugyan a polgári peres eljárást lefoly-tató bíróság dönthet a büntetõ jog elõkérdésrõl, de en-nek nincs büntetõ jogi hatálya. Amennyiben a polgá-ri eljárást lefolytató bíróság büntetõjogi elõkérdésrõlszóló állásfoglalása, mely alapját képezte a polgári jo-gi felelõsség megállapításának, a késõbbi büntetõ eljá-rásban fõkérdésként más megoldást tartalmaz, ez elõ-idézheti a polgári perben hozott döntés felülvizsgála-tát.

Elvben a szerzõdési és polgári jogi deliktuális fele-lõsségi rendszerekben közösek a kárfelelõsségi feltételekis, – (1) az, hogy létrejött a kár, akár vagyon, akár nem-vagyoni; (2) hogy a kár jogellenes magatartás következ-ménye; (3) hogy a jogellenes magatartás és a kárkövet-

kezmény között okozati összefüggés áll fenn; (4) alanyi(szubjektív) felelõsség esetén, fennáll a szubjektív felró-hatóság, vagy vétkesség, azaz az a tény, hogy a károko-zó magatartása eltért az adott helyzetben általában el-várható magatartás követelményétõl. Utóbbi a külföl-di (német, francia, svájci, osztrák stb.) jogrendszerek-ben a károkozó vétkességében nyilvánul meg, vagyisabban, hogy a kárt a károkozó szándékosan, vagy gon-datlanul okozta (culpa). Az elvárhatósági feltétel, ha-bár a magyar jogban objektív, külsõ megítélés tárgya,s a bíróság ennél nem a belsõ, szubjektív elhatározástpuhatolja – a károkozási szándékot, hanem adott eset-ben az általában elvárható magatartástól való eltérést.Habár a „vétkesség” ilymódon objektív megfogalma-zást nyert, marad alanyi, szubjektív felelõsség, tehát –nem azonosítható az ún. tárgyi, vagy objektív (a magyarjogban veszélyes üzemi) felelõsséggel. Ugyanis az utóbbi-nál a szubjektív felróhatóság jogi szempontból nemfelelõsségi feltétel. Míg a szubjektív felelõsség eseténkizárható a felelõsség annak bizonyításával, hogy akárokozó úgy járt el, ahogyan általában elvárható, ad-dig az objektív felelõsségnél ennek bizonyítása nemhárítja el a károkozó felelõsségét.

Fõszabály szerint a felelõsségi feltételek fennforgá-sát illetõen a bizonyítás a károsultat terheli.

Ugyanígy, fõszabály szerint közös nevezõként te-kinthetõ az ún. teljes térítés elve, amely szerint a kár-okozó köteles a károsultnak teljes kárát – anyagi káresetén a felmerült kárt (damnum emergens) és az elma-radt hasznot (lucrum cessans) megtéríteni. Nemvagyo-ni kár esetén, pedig, a károkozó köteles, ha ez lehetsé-ges, a nemvagyoni sérelmet egészében elhárítani, vagykárpótolni. A térítés, kárpótlás módja is elvben azo-nosnak minõsíthetõ. Ez nem más, mint a károkozástmegelõzõ helyzet helyreállítása (in integrum restitutio).Ez vagyoni kár esetén lehet dolog kijavítása, vagy ki-cserélése a károkozó költségén. Amennyiben a vagyo-ni kárnál a természetbeni helyreállítás nem lehetsé-ges, akkor a károkozó pénzbeli térítésre kötelezhetõ.A nemvagyoni kár helyreállítása nem mindig lehetsé-ges, ezt helyettesíti a pénzbeli kárpótlás, vagy a sére-lemdíj. Van azonban a nemvagyoni kárnál sajátos inintegrum restitutio lehetõség, pl. sajtósérelem esetén avalós tényállás megjelentetésére kötelezés, rágalomesetén bocsánatkérés, alaptalan bûntetõ bírósági ma-



8 Ld., Ptk. 6:520. paragrafusának (1) bekezdését, a)–d) albekezdésekkel.9 Ld. Ptk. 6:526. paragrafus: „A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért

való felelõsséget korlátozó vagy kizáró szerzõdési kikötés semmis.”10 Az új Ptk. 6:524. paragrafusának (1) bekezdése szerint ugyanis „ha többen közösen okoznak kért, felelõsségük a károsulttal szemben

egyetemleges. A (2) bekezdés szerint a bíróság mellõzheti az egyetemleges felelõsség alkalmazását, ha károsult a kár beközvetkeztébenmaga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények fennállása miatt indokolt. Az egyetemleges felelõsség al-kalmazása esetén a bíróság a károkozókat magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányábanmarasztalja.” A (3) bekezdés szerint, „a károkozók a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapít-ható, közrehatásuk arányában viselik.” A (4) bekezdés szerint „a többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni abban az eset-ben is, ha a kárt több, egyidejûleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is elõidézte volna, vagy nem állapítható meg, hogya kárt melyik magatartás okozta.”

11 Ld. Ptk. 6:534. paragrafusának (1) bekezdését.

rasztalás esetén a felmentõ ítélet közzé tétele, stb. Bal-eseti tartós mozgásképtelenség, vagy mozgáskorláto-zás okozása esetén azonban a helyreállítás nem lehet-séges így az emiatt beálló lelki fájdalmak (sérelmek)csupán méltányos pénzbeli térítés útján kárpótolha-tók.

A felelõsségkimentõ, a felelõsség csökkentõ továbbá fele-lõsségmegosztó törvényi vagy szerzõdési okok (harma-dik személy, erõhatalom hatása, jogos önvédelem, ká-rosult hozzájárulása, megengedett önsegély, végszük-ség, károsult beleegyezés8 továbbá felelõsségkorlátozószerzõdési klauzulák9) is elvben közösnek mondhatók.

A több személy által okozott kár (többes károkozás)esetében a jogösszehasonlító irodalom zöme nemajánlja a primáris egyetemleges felelõsséget, hanem el-sõdlegesen a vétkességi (szubjektív felróhatóság) és azokozatossági hozzájárulás alapján az osztott felelõsséget.Ha az osztott felelõsség nem alkalmazható, mert a hoz-zájárulási arányok bizonyítása körülményes, költséges,vagy nem állapíthatók meg, csupán másodlagosan al-kalmazható az egyetemleges felelõsség. Ez esetben is csakakkor, ha a társtettesek között közös károkozási szán-dék állt fenn. A másodlagos egyetemlegesség azt jelen-ti, hogy a tettes, társtettes, felbujtó közül bárkin be-hajtható a kártérítés egésze. Az osztott felelõsség olda-lán az áll, hogy ezzel elkerülhetõ a regressz-, azazvisszkereseti per. Az utóbbi nem más, mint az elsõdle-ges perben perelt egyetemlegesen felelõs pere a nemperelt egyetemleges kötelezett(ek) ellen. Annak okán,hogy az egyik egyetemleges felelõs irányában a káro-sult egészében behajtotta kárát. Az elsõdleges perbenperelt és a teljes térítésre marasztalt kárfelelõs felperesa visszkereseti perben, melynek alperesei az elsõdlege-sen nem perelt egyetemleges kárfelelõsök. A visszkere-seti per célja az elsõdleges kártérítési perben perelt ésaz abban nem perelt egyetemleges kárfelelõsök közöt-ti kármegosztás, összhangban a károkozáshoz valóhozzájárulásukkal. A visszkereseti perben tehát végülis a végsõ kárviselés megosztása céljából meg kell álla-pítani, a hozzájárulás arányát, mégpedig vagy az oko-zatossági, vagy a vétkességi (szubjektív felróhatósági)mérce alapján. Adott esetben pl. megállapítás nyert,hogy károkozási hozzájárulás a következõ: a tettes 40százalékban, a társtettes 30 százalékban, a felbujtó 20százalékban felelõs a kárért. Ha a felbujtó volt az elsõd-leges perben az egyedüli perelt fél és a kárt 100 száza-

lékban fedezte, akkor õ a visszkereseti perben a tettes-tõl 40, a társtettestõl pedig 30 százalékos visszatérítéstkövetelhet. A többes károkozás esetén bevezetett el-sõdleges egyetemlegesség elõnye, szemben az elsõdle-ges osztott felelõsséggel, az, hogy a károsult „könnyeb-ben” megvalósíthatja térítését. Perelhet bárkit (mond-juk a legszolvensebbet) az egyetemlegesen kötelezet-tek közül és tõle megvalósíthatja a teljes térítést. Álta-lában azonban az egyetemlegesség a jogösszehason-lítási irodalomban és szabályozásban kivételes, csak ak-kor alkalmazható, ha a törvény az adott többes károko-zás típusra nézve az egyetemlegességet külön elõ irá-nyozza. (Ilyen például az egymással tudatos, szerveze-ti kapcsolatban álló több tettes a deliktuális felelõsségesetén, vagy pedig a kereskedelmi szerzõdéseknél ese-tében, ha az egyik fél oldalán több kötelezett van.Utóbbi esetben a kereskedelmi jog gyakran vélelmezia kötelezettek egyetemleges teljesítési és kárfelelõsségipasszív egyetemlegességét. Ám ez a vélelem megdönt-hetõ.) Az egyetemlegességnek van egy méltánytalanvonulata, sajátossága, ami abban nyilvánul meg, hogya visszkereseti perig a teljes kárviselés terhét adottesetben a károkozáshoz legkevésbé hozzájáruló hor-dozza, pl. az elsõdleges kártérítési perben perelt felbuj-tó, a károkozáshoz nálánál jelentõsebben hozzá járulóelsõdlegesen nem perelt tettessel, vagy társtettessel,vagy akár a kársegítõvel szemben.

Egyébként a hatályos magyar jogban (Ptk.) maradta korábbi Ptk. megoldása, amely szerint a többes kár-okozás esetén nem primáris az osztott, hanem az egye-temleges felelõsség.10 A kereskedelmi (vállalkozói)szerzõdési jogban általában, ha a szerzõdés egyik feleoldalán több kötelezett van, az õ egyetemleges felelõs-ségük megdönthetõen vélelmezett.

Pénzbeli kártérítés esetén közösnek mondható a kétfelelõsségi rendszerre nézve a károkozás idõpontjátólaz ítélet meghozatala idõpontjáig beálló értékviszonyokváltozásának kérdése. Az új Ptk. rendelkezése szerint,ha a károkozás és az ítélethozatal között az idõmúlásá-ra vagy egyéb körülményre tekintettel az értékvi-szonyokban jelentõs változás következett be, a bíróságaz okozott kár mértékét az ítélethozatal idõpontjábanfennálló értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebbenaz esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére azérték meghatározásának idõpontjától kezdõdõen köte-les.11 Nota bene, az utóbbi nem szokásos megoldás a



12 Ld. a Ptk. 6: 152. paragrafusát. A felelõsségkizárás érvénytelensége csupán a szándékosan okozott ilyen nemû károkra vonatkozik.13 Ld. Ptk.., 6:526. paragrafusát.14 Ld. pl. Fischer, D.: Vertragsstrafe und Vertragspauschalierung, 1981.15 Ld. Ptk. 6:531. paragrafusát, mely szerint „ha a kár mértéke nem állapítható meg, a károkozásért felelõs személy olyan összegû kárté-

rítés megfizetésére köteles, amely a károsult kárának kiegyenlítésére alkalmas.”

késedelmi kamat fizetésének kezdõ idõpontját illetõ-en. Szokásos az, hogy mint az alapkártérítés, a késedel-mi kamat is a károkozás idõpontjától kell legyen ese-dékes, annál az oknál fogva, hogy a károkozó ettõl azidõponttól szegte meg a károkozási tilalmat. A szerzõ-dési felelõsség esetén ezeknek a szabályoknak az érte-lemszerû alkalmazása mellett van egy különleges lehe-tõség, mégpedig az ún. értékmegõrzõ klauzulák útján, pl.devizaklauzula, aranyklauzula, csúszó skála az építé-szeti szerzõdéseknél. Ugyanis a tartós szerzõdéseknél aszolgáltatás értéke módosulhat a szerzõdés tartama fo-lyamán infláció, vagy defláció esetében. Az értékmeg-õrzõ szerzõdési klauzulák szolgálják a tartós szerzõdé-seknél a pénzbeli szolgáltatások állandó értékét.

2. Az eltérések

Az eltérések már a felelõsségi feltételek körében iskimutathatók. Míg a deliktuális jogellenesség az álta-lános károkozás törvényi tilalmából fakad, tehát álta-lános jogi aktus megsértésébõl, addig a szerzõdési fe-lelõsség a szerzõdésszegésbõl (nemteljesítés, hibás tel-jesítés, késedelem) ered, tehát egyedi jogi aktus meg-sértésébõl. A két felelõsségi rendszer forrása tehát jo-gi természeténél fogva különbözik. A deliktum tör-vény-, a szerzõdésszegés szerzõdésellenes magatartás.Ebbõl következõek a további különbségek.

A szerzõdésszegésbõl fakadó szerzõdési felelõsség iselvben a teljes kártérítésre kötelez, úgy mint a delik-tuális felelõsség, feltéve, hogy a szerzõdés nem tartal-maz felelõsségkorlátozó, vagy felelõsségkizáró klauzu-lát. Amennyiben összhangban a szerzõdéskötési sza-badsággal, tartalmaz ilyen klauzulákat, a szerzõdéstmegszegõ fél vagy csak részben, vagy teljes egészébenmentesül a kárfelelõsség alól. A felelõsség kizárásárólvagy korlátozásáról szóló szerzõdési klauzula azonbanérvénytelen, ha kiterjed az életre, testi épségre vagyegészségkárosodásra.12 Tehát ezekre a károkozásokravonatkozóan a felelõsség kizárása semmis, a törvénykényszerítõ jellegû jogszabálya alapján, amit az új ma-gyar Ptk., mint más Ptk.-k is elfogad.13

A deliktuális felelõsség nem áll be, ha a jogellenesmagatartásból nem következett kár. Ezzel szemben, aszerzõdési felelõsség beállhat akkor is, ha a szerzõdés-szegésbõl nem keletkezett kár. Ez akkor lehetséges, ha aszerzõdési felelõsségi klauzula szerzõdés megszegésé-nek tényéhez fûzi a felelõsséget elõre elõirányozván atérítés összegét. Ez a szerzõdési térítés fizetendõ ak-kor is, ha nincs kár, de akkor is, ha van és az nagyobb-nak bizonyul a szerzõdésben meghatározott kártéríté-

si összegnél. Ha nagyobb a kár a szerzõdésben elõremegszabott értéknél, mérvadó a szerzõdésben elõ-irányzott térítés-összeg. E kárfajtát absztrakt kárnaknevezzük, mely a szerzõdésben elõre megszabott ös-szeghez és a szerzõdésszegés tényéhez fûzõdik, ponto-sabban a szerzõdésszegéstõl esedékes és a szerzõdés-szegéstõl kezdõdõen fizetendõ, függetlenül attól, hogyennek következtében volt-e kár, s ha volt, az mekko-ra. Ilyen pl. a szállítmányozási szerzõdésnél késede-lem esetére elõirányzott pönálé, vagy bírság – Vertrags-strafe (pl. minden nap késedelem után a szállított áru2 százalékának értéke). Vagy ilyen a szerzõdési bírság(stipulatio poenae),14 mely rendszerint szintén a szerzõ-dés késedelmes teljesítése estére elõirányozható klau-zula. Igaz, utóbbi esetre nézve, ha késedelem folytánbeálló kár kisebb a bírság összegénél, akkor a bírságösszege fizetendõ, ha pedig a kár nagyobb ennél, ak-kor követelhetõ nemcsak a bírság, hanem a bírságotmeghaladó különbözet is, vagyis a teljes kár. A fen-tebb említett kártalanítást kárredukciónak is nevezzük.Ez nem azonos a deliktuális felelõsségben alkalmazottkárátalánnyal.15 Utóbbit a bíróság akkor szabja meg,ha a kár értékének pontos meghatározása költséges,vagy körülményes, nincs arányban a feltételezett kárértékével. Ez utóbbi tehát egy a bírói mérlegelés útjánmeghatározott becsült kár, mely megközelíti a valóskárt.

Egyfajta absztrakt kárt képez az alotmánszerzõdésnél(vendéglátói kapacitások szezon elõtti foglalásáról szó-ló szerzõdés, mely a vendéglátó és a turisztikai ügy-nökség között jön létre) a teljes fizetés üres kapacitásesetén is, vagy „teljes az üresért” – klauzula. E szerzõdéslényege, hogy a turisztikai ügynökségnek vendéglátóáltal fizetett provízió (térítés) ellenében a megrendelõügynökség lefoglalja a vendéglátó meghatározott ven-déglátói kapacitását.(Pl. száz fél- vagy teljes panziósszállás). Ha ebben a szerzõdésben helyet foglal az em-lített klauzula, akkor az ügynökség teljes napi árat fi-zet az elmaradó turisták helyett, akkor is, ha nem tud-ta biztosítani a turisztikai idényre a foglalt kapacitá-sokat, sõt akkor is, ha a vendéglátó a folyó turisztikai,vendéglátói kínálatból eredményesen feltöltötte a le-foglalt, de ügynökség által nem teljesített turista-lé-lekszámot.

Alulbiztosítás esetén is sor kerül a kárredukcióra. Ezabban nyilvánul meg, hogy biztosítási szerzõdés le-szerzõdött biztosítási összege kisebb mint a biztosí-tott kockázat feltehetõ valós értéke. Ha beáll a bizto-sítási esemény, azaz megvalósul a biztosítási kockázat,a biztosító csupán (alul) biztosítási összegért felelõs.

A különbözeti vagy differenciális kár, mint szerzõdési



16 Ld. pl., Koziol–Welser: Bürgerliches Recht, Band II.Welser, Schuldrescht Allgemeiner Teil, Schuldrecht besonderer Teil, Erbrecht, 12.Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2001, 299.: Nichterüllungs- und Vertrauensschaden (nemtel-jesítési és bizalmi kár). Welser utal arra, hogy a szerzõdési felelõsség német és osztrák elmélete és joggyakorlata (jogalkalmazása) meg-különbözteti a nemteljesítési kárt – Nichterfüllungsschaden (pozitív interesse – érdek) és a bizalmi kárt – Vertrauensschaden (negatív érdek).Ezek értelmében a károsult szerzõdõ fél vagyoni helyzetét olyképpen kell helyre állítani, amilyen az volt volna, ha a teljesítésre sor ke-rült volna. Az elmaradt teljesítés értéke a nemteljesítési kár, ehhez azonban csatolható a nemteljesítés miatt elmaradt haszon irántiigény is.

17 Ld. a Ptk. 6:48. paragrafusénak (1–4) bekezdéseit. A késedelmi kamat mértékét a Ptk. a késdelemmel érintett naptári félév elsõ nap-ján érvényes jegybanki alapkamat szintjén szabja meg. Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre akibocsátó jegybank meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat egyharmada a mérvadó. A késedelmi kamat pönális,– szemben a szerzõdési kamattal, mely a pénzhasználat térítését jelenti, vagyis jellegénél fogva kompenzációs jellegû.

18 Ld. OÁPtk. 920. paragrafusát, mely szerint, a szerzõdéstõl való szándékos elállás esetén a másik fél igényelheti a nemteljesítés miattelszenvedett kárát. Pl. in: Kodex des österreichisches Rechts, Bürgerliches Recht 2012–2013 ABGB, bearbeitet Dr. Franz Mohr,Lexis/Nexis, Wien, 103. Az osztrák Ptk. 1323. paragrafusa szerint a kártérítés az eredeti helyzet helreállítása útján történik, azonban,ha ez nem lehetséges, a kár becsült pénzbeli értékben téríthetõ, beleértve az elmaradt hasznot is. A károsult nemvagyoni kártérítés ese-tén (Beleidigung) jogosult a teljes kártérítésre (volle Genugtuung). Az OÁPtk. 1324. paragrafusa szerint, amennyiben a kár szándékosvolt (böser Absicht), a károsult jogosult a teljes kártérítésre (damnum emergens et lucrum cessans),egyéb esetben azonban csupán afelmerült kárt (damnum emregens) igényelheti. Ld. Kodex des österreichischen Rechts, ibid, op. cit., 137.

19 Ld. a Ptk. 6: 143. paragrafusának (3) bekezdését.20 Ld. pl. a magyar jogban Zlinszky János: Elvárhatóság a magánjogban (in: Bíró–Szalma, szerk.), Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok,

Novotni Kiadó, Miskolc, 2005, 43–50. Az ún. elõreláthatósági klauzula, mint a vétkességi, alanyi felelõsség egyik felelõsség mértékétkorlátozó elem az angolszász jogból ered. Nem jellemzõ sem a német, sem a francia jogra, melyek a klasszikus szubjektív, fokozatai-ban kimutatható (szándékosság és gondatlanság) szubjektív vétkességet fogadják el. Ld. továbbá: Vékás Lajos: Elõreláthatósági klau-zula szerzõdésbõl eredõ kártérítési igényeknél, Eörsi Gyula emlékkönyv 1922–1992, szerk. Sárközi Tamás és Vékás Lajos, HVG-Orac,Budapest, 2002.Ld. e dilemmának klasszikus vonulatát, a német jogban: Rümelin, Max: Kulpahaftung und Kausalhaftung, in: Archiv für zivilistis-che Praxis, 888, 1898; u.õ (ibid), Gründe der Schadenszurechnung, 1896; u.õ, Die Verwendung der Kausalbegriffe im Straf- undZivilrecht, Archiv für civilistische Praxis, 90, 171; u. õ, Schadenersatz ohne Verschulden, Tübingen, 1910; Schlechtriem,Vertragsordnung und ausservertragliche Haftung, 1972.; Ehmann, Horst: Garantie- oder Verschuldenshaftung bei Nichterfüllung undSchlechtleistung, in Festschrift für Claus Wilhelm Cannaris zum 70. Geburtstag, Verlag C. H. Beck, München, 2007, 165–218.; a fran-cia jogban: Savatier Renné : Tarité de la responsabilité civil en droit Français, – civil, administratif, professionel, procedural, I. kötet,második kiadás, Paris, R. Pichon et R. Durand-Auzias, 1951; Esmein August: La faut et sa place dans la responsbilité civil, Revuetrimestrielle de droit civil, 1949, 480-490.; u.õ., La fondament de la responsabilité contractuelle raprochée de la résponsabilitédelictuelle, Revue trimestrielle, 1933, 627–692 ; u.õ, L'obligation et la responsabilité contractuelle (Le droit privé Français du XX.siècle), Etudes offertes à Ripert, II. Paris, 1950, 102–115; u.õ., Trois problems de la résponsablité civil (causalité, concours de réspon-sabilité, conventions d’irresponsabilité), Revue de Trimestrielle, 1934, 317–115.

érdek- kár(interesse)16 akkor esedékes, ha az eladó el-áll a szerzõdéstõl, nem teljesíti szolgáltatását, pl. in-gatlanvétel esetén. Ha adott típusú dolog értéke az el-maradt telesítés idõpontjában magasabb a leszerzõ-dött adásvételi árnál, a vevõnek jogában áll nemcsak akifizetett adásvételi ár visszatérítésére, hanem arra akülönbözetre is, ami az adott ingatlan – típus árnöve-kedése teszi ki. Pl.: ha a leszerzõdött ingatlan-adásvé-teli ár 30 millió forint, a nemteljesítés idején pedigimmáron 35 milliót ér a hasonló ingatlan, akkor az el-álló eladó az in integrum restitutio során 35 millióvaltartozik a vevõnek – amibõl az 5 millió a különbözetikárt képezi.

Ha pénztartozást rögzít a szerzõdés (pl. hitel, köl-csön, adásvételi ár, bérletdíj, munkabér, stb. eseté-ben), ezeknek késedelmes teljesítése esetén a kötele-zett köteles a szerzõdésben foglalt összeg mellett a jo-gosultnak késedelmi kamatot is fizetni.17

Az új magyar Ptk. – hasonlóképpen, mint az osztrákPtk.18 – csupán a szándékos szerzõdésszegés esetéreirányoz elõ teljes kártérítést.19 Ami azt jelenti, hogykizárólag ebben az esetben kötelezi a késedelmesadóst mind a felmerült kár és elmaradt haszon teljesí-tésére. Argumentum a contrario – habár ezt az új Ptk.kifejezetten nem szabályozza – gondatlan szerzõdés-szegés esetében nem irányoz elõ teljes térítést, s csu-pán a felmerült kár térítésére kötelezi a károkozót. Emegoldás szerintem nem következetes. Nincs össz-hangban az ún. objektív vétkességfogalommal, amitaz új Ptk. átvett a régi Ptk.-tól. Ugyanis az objektívvétkességfogalom, mint eltérés az elvárt magatartás-

tól, nem tartalmazza értelemszerûen a vétkesség(szubjektív felróhatóság) fokozatait, a szándékosságotés a gondatlanságot. Ugyanis az absztrakt zsinórmér-tékkel megszabott elvárhatóságtól való eltérés legki-sebb mértékben is felróható, nincs benne az, hogy et-tõl a károkozó „nagyon”, vagy „kicsit” tért el. Az ob-jektív vétkességfogalom tehát azt jelenti, hogy az el-várt magatartástól való legkisebb eltérés is felróható.Ennek ellenére, megjelenik a szándékosság, amelymegkülönböztetõ teljes térítést irányoz elõ. Megje-gyezhetõ, hogy az újabb magyar jogirodalomban nemegy szerzõ úgy vélekedett (pl. Zlinszky János),20 hogya nehezen értelmezhetõ objektív vétkességet felváltsaa klasszikus kódexekben (pl. a francia Code civilben,a német BGB-ben, osztrák Ptk.-ban, svájci Kt-ban) el-fogadott szubjektív vétkességfogalom, amely nem „kí-vülrõl”, hanem „belülrõl” határozza meg a vétkessé-get, így nem külsõ zsinórmértékhez viszonyítja azadott megatartást, hanem vizsgálja a belsõ szándékot,a károkozó szubjektív károkozási akaratát (akarta-e,tudatosan idézte elõ a kárt, vagy csak könnyelmûenhitte, hogy az nem fog beállni). A szubjektív vétkes-ségfogalom lehetõvé teszi a vétkesség fokainak meg-határozását, és a kárfelelõsség mértékének ehhez kö-tõdõ meghatározását. Ha a Ptk. elfogadta volna a vét-kesség szubjektív meghatározását, akkor érthetõ lettvolna a szándékos szerzõdésszegéshez fûzõdõ szigo-rúbb felelõsség. Még ha így is lett volna, mármint azúj Ptk. elfogadta volna a klasszikus szubjektív vétkes-ségfogalmat, problematikusnak tartom a vétkesség fo-kához fûzõdõ teljes (súlyosabb vétkesség esetén) vagy



21 Ld. pl. Eörsi Gyula: Kísérlet egy egységes polgári jogi felelõsségi rendszer felvázolására, Akadémiai Közlöny, 9. kötet, 1959,117–137.;u. õ, Prevenció és vétkesség, ÁJI-Ért., III/1960, 33-58.; u.õ., Tézisek a polgári jogi felelõsségrõl, Állam- és Jogtudomány,1976/2. sz., 185–207.; u.õ, Elhatárolási problémák és a polgári jogi felelõsség, Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1958; ibid, A jo-gi felelõsség alapproblémái, A polgári jogi felelõsség, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961, stb.

22 Ld.: Sólyom László: A polgári jogi felelõsség hanyatlása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977; u.õ., A környezeti károk elosztásának né-hány elõkérdése, Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1987, 221.; u.õ., Környezetvédelem és polgári jog, Budapest, 1980; u.õ. Egy kör-nyezetvédelmi populáris akció elvi lehetõsége polgári jogunkban, Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1978/11. sz. 672–682. Az aktuá-lis európai környezetvédelmi irányelvi jog, melyet a magyar környezeti törvényhozás is elfogadott, méltán tér el a környezeti károkkorábbi szocializálásától, és fogadja el a „szennyezõ felel“ elvet. Ld. újabban, Csák Csilla (szerk.), Jogtudományi tanulmányok a fenn-tartható természeti erõforrások témakörében Miskolci Egyetem, 2012. 26–27., 34.

23 Ld., Szalma József: Okozatosság és polgári jogi felelõsség, Miskolci Egyetem és a Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért, Mis-kolc, 2000, 45–72. U.õ: Szerzõdésen kívüli (deliktuális) felelõsség – Az európai és a magyar magánjogban, Budapest, ELTE ÁJK tu-dományos kiadványai – Miskolc – Bíbor Kiadó közös kiadványa, 2008, 395–417.

részleges (enyhébb vétkesség esetén) kártérítést.Ugyanis a kártérítés célja, mely egyaránt vonatkozik adeliktuális és szerzõdési kárra, nem az, hogy a károko-zót „büntessük”, hanem a károsultat kártalanítsuk. Abüntetõ jog célja közjogi, az elkövetõ büntetése, és eztörténhet a szándékosság fokához fûzõdõen enyhébb,vagy szigorúbb. Ezzel szemben a polgári jogi felelõs-ségre vonás célja magánjogi, vagyis a károsult vagyo-ni helyzetének károkozás elõtti állapotának helyreál-lítása. Ha ez a cél, akkor az értelemszerûen fokozot-tabban oltalmazott károsultnak éppen mindegy, va-gyis számára közömbös, hogy kárát a károkozó szán-dékosan, vagy gondatlanul okozta. Az õ érdeke az, sezt kell oltalmazni, hogy fõszabály szerint, káránakteljes térítésére kerüljön sor, még akkor is, ha a kár-okozás gondatlanságból következett be, vagyis már azenyhébb vétkesség esetén is, mely egyáltalában kárfe-lelõsséget vonhat magával.

A kártelepítés fogalmát a magyar jogba Eörsi Gyula21

„hozta be”, mégpedig a német objektív felróhatóságfogalom és jelentéstartalom alapján (Vorwerfbarkeit). Anémet jog megkülönbözteti az objektív és a szubjektívfelróhatóságot. A szubjektív felróhatóság gyakorlati-lag a klasszikus szubjektív értelembe vett vétkesség-hez fûzõdik. Vagyis a kárért az felelõs, akinek a kár-okozás szándékában volt. Az igazi, valós objektív fel-róhatóság azonban az okozatosság fogalmát és jelen-téstartalmát követi. Vagyis a kárért az felelõs, aki aztjogellenes magatartásával okozta. Eörsi objektivizáltaazt, ami egyébként a klasszikus polgári jogi felelõssé-gi elmélet szerint szubjektív, vagyis a vétkességet. Azõ kártelepítési elméletében ezt a váltást talán az moti-válhatta, hogy a felelõsséget áthárítsa arra, aki törté-netesen „képes” a felelõsségi terhet átvállalni, mind-ezt a károsult oltalma céljából. Részben ez vezetett akárfelelõsségi jog ún. szocializálásához, ami gyakorla-tilag a gondos magatartást mintha háttérbe szorítottavolna. Nem tudni, vajon ez vezetett-e a polgári jogi fe-lelõsség hanyatlásához, aminek tényét Sólyom Lászlóállapította meg,22 vagyis az, hogy horribile dictu, nema károsult, hanem a károkozó volt fokozottabban ol-talmazva.

Az felróhatóság objektív vonulata a német elméletszerint az okozatosság. Vagyis kárért az a felelõs, aki-nek a cselekménye, vagy mulasztása következtébenállt be a kár-következmény. Számos elmélet alakult ki

az okozatosság meghatározása céljából, melyeknekközponti témája vagy az ún. természetes okság, vagy ajogi, kiválasztott ok. Megmutatkozott, hogy a termé-szettudományokban alkalmazott okság nem alkalmasa jogi felelõsségre vonásra. E nézet szerint ugyanis azokok egyenértékûek, legyenek azok a károkozás idejé-tõl távolabbiak, közelebbiek, megfelelõek, tipikusak,vagy hipotetikusak, mivelhogy az ok az a feltétel, melynélkül nem jött volna létre a károkozás. Az ok felelõs-ségi rendeltetése az, hogy rámutasson a felelõs sze-mélyre és megszabja a felelõsség mértékét. Vagyis akárokozó csak annyi kárért felelõs, amennyi saját cse-lekménye vagy mulasztása következtében beállt. Ha azok-feltétel idõben túl távoli, az jogilag megnehezíti,vagy ellehetetleníti a felelõsségre vonást (Nefretete effek-tus). A joghallgató nem azért bukott meg, mert profesz-szorának nagyapja életben maradt az elsõ világháború-ban, s ilymódon lehettek gyermekei és unokája, hanemazért, mert a hallgató nem készült, nem tudott. Ez jo-gilag akkor is igaz, ha a nagyapa nem éli túl a világhá-borút. Akkor ugyan nem lett volna a professzor-uno-ka, és õ személyesen nem vizsgáztathatott, tehát nembuktathatott volna. Ám más professzor lett volna, s le-het, hogy ugyanolyan negatív osztályzatot adott volnaaz elégtelen tudásra. A bukás oka nem a nagyapa élet-ben maradása, hanem a hallgató nemtudása. A feltételtehát nem a távoli végeláthatatlan okozati lánc idõbenvisszamenõ végén, hanem a károkozást idõben közvet-lenül megelõzõ döntõ okokban kereshetõ.23

A deliktuális felelõsség terén az ok, okozatosság,mint egy felelõsségi feltétel fennforgása a károsult bizo-nyítási terhére tartozik. Ezzel szemben a szerzõdési fe-lelõsségnél jellemzõ a károsult javát szolgáló ún. vélel-mezett okság. A károsultnak csupán azt kell bizonyíta-nia, hogy a másik szerzõdõ fél a szerzõdést megszegte.Amennyiben bizonyítást nyert, hogy a szerzõdés meg-szegésére sor került, a vélelem kiterjed arra is, hogy azösszes szerzõdésszegést követõ kárt a szerzõdésszegõ okozta.E vélelem azonban relatív, megdönthetõ, a megdön-tést illetõ bizonyítási teher azonban a károkozóra, aszerzõdésszegõre hárul. Míg a szerzõdési felelõsség te-rületén a vétkesség (szubjektív felróhatóság) bizonyí-tási terhe úgyszintén vélelmezett, addig a deliktuálisszubjektív felelõsség terén a vétkesség nem vélelme-zett, s bizonyítási terhét a károsult viseli. A szerzõdé-si felelõsség terén a (vélelmezett) vétkes az, aki meg-



24 Ld. Ptk. 6:527. paragrafusának (1)-(3) bekezdéseit, 6:528. paragrafusának (1–6) bekezdéseit, 6:529. paragrafusának (1–5) bekezdéseit,továbbá 6: 530. paragrafusát

25 Ld. A Ptk. 6:122. paragrafusát. A Ptk. 6:137–6:184. paragrafusai szabályozzák a szerzõdésszegés eseteit és kártalanítási jogkövetkez-ményeit. A Ptk. 6:137. paragrafusa szerint a szerzõdés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerzõdésszerû teljesítésének elmaradása. A6:138. paragrafus szerint a szerzõdésszegés esetén a sérelmet szenvedõ fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A Ptk. aszerzõdésszegés szankciói közé sorolja a visszatartási jogot (Ptk, 6:139. paragrafus), a másik fél elállási jogát, ha a szerzõdésszegés miatta szerzõdéses teljesítéshez érdeke megszûnt (Ptk. 6.140. paragrafusa), valamint a szerzõdésszegéssel okozott károkért való felelõsséget (Ptk.6: 142. paragrafusa). A szerzõdésszegésbõl származó károk mértékét illetõen, a Ptk. elvben a teljes kártérítés elvét követi, tehát a köte-lezettet mind a felmerült kár, mind az elmaradt haszon térítésére kötelezi (Ptk. 6:143. paragrafus). A Ptk. továbbá általános szerzõdé-si felelõsségi szabályaiban rendelkezik a párhuzamos (deliktuális és szerzõdési) igényekrõl, (Ptk. 6:145. paragrafusa), a teljesítés során elõ-idézett károkért való felelõsségrõl (Ptk. 6:147. paragrafusa), a kártérítési felelõsségrõl az ingyenes szerzõdések körében (Ptk. 6:147. paragra-fus), a közremûködõi kártérítési felelõsségérõl (Ptk.. 6:148. paragrafusa). A Ptk. tartalmazza továbbá a szerzõdésszegés egyes külön esete-ivel kapcsolatos felelõsséget, mint a jogosulti és kötelezetti késedelem (Ptk.6:153–6:156. paragrafusai), a hibás teljesítésbõl eredõ kártérí-tési szabályokat (Ptk. 6:157. paragrafus), a kellékszavatosságot (6:159–6:167. paragrafusok), a termékszavatosságot (6:168. -170. paragra-fusok), a jótállást (Ptk. 6:171–6:174. paragrafusok), a jogszavatosságot (Ptk. 6:175, 6:176. paragrafusok), a szerzõdés teljesítésének lehe-tetlenülését (6:179–6:182. paragrafusok), a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményeit (Ptk. 183. paragrafus), jognyilatkozat tételénekelmulasztását (Ptk. 184. paragrafus.) Ezeket követik a teljesítés megerõsítését szolgáló szabályok, a foglaló, a kötbér, jogvesztés kikötése(Ptk.6:185–6:190 paragrafusok). A szerzõdésszegéstõl függetlenül, vagy ettõl függõen a szerzõdõ felek módosíthatják, közös megegyezés-sel a szerzõdést. (Ptk. 6:191–6:192 paragrafusok). A teljesítési körülmények megváltozása (clausula rebus sic stantibus) esetén a felek kér-hetik a szerzõdés bírósági módosítását. (Ptk. 6:192. paragrafus).

26 V.ö.: Bíró György: Kötelmi jog – közös szabályok, szerzõdéstan, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 413. bd) pont.27 Ld., Szalma József: Rosszhiszemû szerzõdéskötési tárgyalás során beálló polgári jogi felelõsség – Prekontraktuális felelõsség, culpa in

contrahendo, Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok, Miskolc, 2012, 219–234.

szegte a szerzõdést. A vélelmezett vétkesség megfordít-ja a bizonyítási terhet, a vétkesség hiányát a károkozóköteles bizonyítani. Szemben a deliktuális kárfelelõs-ségi jogban általában alkalmazott szabállyal, mely sze-rint a kárfelelõsségi feltételek fennforgását a károsult-nak kell bizonyítania.

Míg a szerzõdésszegés területén az erõhatalom (vismaior) továbbra is felelõsség-kimentõ ok, a deliktuálisfelelõsség egyik különleges alakzata, az atomkárok ese-tén, a harmadik személynek okozott károk irántiüzembetartói (objektív) felelõsség nem zárható ki, ak-kor sem, ha a döntõ ok erõhatalomnak tudható be. Eztelfogadják az európai irányelvi jog mentén a nemzetiatomfelelõsségi törvények (Atomhaftungsgesetze, pl.: anémet és az osztrák), de úgy tûnik, a magyar vonatko-zó törvény is. E felelõsség, mely a deliktuális jogbanún. abszolút felelõsség elnevezéssel minõsített, nem ér-vényesül a szerzõdési felelõsség területén.

Ha a szerzõdés vagylagos szolgáltatásra szóló kötele-zettséget tartalmaz, s ezek közül az egyik szolgáltatásegyedileg meghatározott, melynek tárgya erõhatalomfolytán megszûnik, tönkre megy, sor kerül a szolgálta-tás-koncentrálódásra, vagyis a vagylagos kötelem meg-szûnik és csak a megmaradt szolgáltatásra szorítkozik.A vagylagos szerzõdési kötelmeknél a szolgáltatásokkoncentrálódására sor kerülhet a többes kötelezés kö-zötti – adósi, vagy hitelezõi – választás útján is.

A járadékszolgáltatás (munkaképesség csökkenéseesetén jövedelmet pótló járadék, eltartó halálánakokozása esetén tartást pótló járadék)24 mint kártéríté-si mód a deliktuális felelõsségre jellemzõ. A szerzõdé-si jogban ismeretes az idõszakonként ismétlõdõ telje-sítés, mint pl. a bérleti díj, részletfizetéses adásvétel. Akettõ között a lényeges különbség az, hogy az elsõ atörvényi kényszerítõ szabályokon alapul, a második afelek akaratán múlik.

A fakultatív, vagy kötelezõ felelõsségbiztosítás terüle-tén is érvényes a teljes kártérítés elve, ami azt jelenti,hogy a szerzõdési klauzulával, vagy általános üzletkö-tési feltétellel nem korlátozott biztosításnál a biztosí-

tási összeg azonos az elszenvedett kárral. E fõszabályalól kivételt képez, ha a biztosító általános biztosításifeltétele, a biztosítási szerzõdés, vagy a törvény adottbiztosítási nemre nézve mást, limitált összeget, ír elõ.Így pl.: a biztosítási szerzõdésben elõirányozható akárosult részbeni kárviselése, ún. franchise, vagy önré-szesedési klauzulák révén. E klauzula értelmében pl.: akárosult a kárt annak bizonyos százalékáig maga vise-li, azon felül pedig a biztosító, vagy amely szerint abiztosító a kárt meghatározott összegig nem viseli (le-választási franchise), de a megszabott összegen felülteljes egészében fedezi (integrális franchise).

A szerzõdés szerzõdésszerû teljesítése esetén a kár-veszély kockázata a másik félre száll át.25

A szerzõdésszegés nem mindig jár kártérítési fele-lõsséggel. Így az objektív ellehetetlenülés felelõsségkizá-ró. Ha a szerzõdõ fél szolgáltatása egyedileg meghatá-rozott és az erõhatalom (vis maior) hatására a teljesítésesedékességéig megsemmisült, a kötelezett mentesülmind a teljesítési, mind a kártérítési felelõsség alól.Azonban, ha a szerzõdés vagylagos szolgáltatásokattartalmaz, s közülük az egyik egyedi szolgáltatás tár-gya erõhatalom folytán megsemmisül, a kötelem nemszûnik meg, marad a másik szolgáltatás, mivel sor ke-rült az ún. teljesítési koncentrációra, minthogy meg-szûnik a választás joga.26

A szerzõdéskötési tárgyalás rosszhiszemû félbesza-kítása (culpa in contrahendo) során okozott kár nem te-kinthetõ szerzõdési felelõsségnek, mivel a szerzõdésmég létre sem jött. Ehelyett a deliktuális (szerzõdésenkívüli) felelõsség szabályait kell alkalmazni (Savignyelmélete). A jogsértés itt a törvényi jóhiszemûségi éstisztességi követelmény megtagadásában nyilvánulmeg. Tehát a culpa in contrahendoban nem a szerzõ-dés, hanem a törvényi elvárás megszegésére kerül sor,ennél fogva kell alkalmazni rá nézve a deliktuális fe-lelõsség szabályait, beleértve elvben a kár mértékénekmegszabásáról szólóakat is. Mégis e szabályok módo-sultak, mert a térítés mértéke a szerzõdésszegésbõleredõ kárban nyilvánul meg.27



28 Gierke, Otto: Schuld und Haftung im älterendeutschenRecht, 1910.29 Ld., a Ptk. 6:186–6:189. paragrafusait. A Ptk. szerint azonban a kötbérfizetési kötelezettség fizetése alól mentesül a kötelezett, ha a

szerzõdésszegést kimenti. [Ptk.. 6:186 (1) bekezdés].30 Ld. pl. Grandmoulin, De l’ unité des responsabilté (Thése), Rennes, 1892.31 Ld.: Szalma József: A polgári jogi (szerzõdésen kívüli és szerzõdési) felelõsség alapelvei – különös tekintettel az Új Ptk. Koncepciójá-

ra (2002. november), valamint a Lábady – Javaslatra (2003. Június), in: Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok (2003–2005), NovotniKiadó, Miskolc, 2005, 51–99.

32 Ld. az új Ptk. 6. könyvének X. címét: A szerzõdésszegés, 6:137–6:191. paragrafusokkal, egyfelõl, másfelõl, a 6. könyv negyedik részé-ben, XXVI–XXVIII. címekben szabályozott deliktuális felelõsségi rendelkezéseket (Ptk.. 6:518–6:564. paragrafusokat). A nemvagy-oni kártérítés jogát illetõen, ide tartoznak a Ptk. harmadik részében, azaz a XI. és XII. címében (2:42–2:54. paragrafusok) szabályo-zott és nevesített személyiségi jogok (élet, testi épség, egészség, személyes szabadság, magánélet, magánlakás, becsület és jóhírnév, sze-mély hátrányos megkülönböztetése, titoksértés, névviselési jog, képmáshoz és hangfelvételhez való jog, kegyeleti jog, szellemi alkotá-sok személyi jogi vonatkozásai) és megsértésüket illetõ kártérítési és kárpótlási szankciók, beleértve a 2:52. paragrafusban szabályo-zott sérelemdíjat. Utóbbi csupán akkor követelhetõ, ha a Ptk. által oltalmazott személyiségi jog megsértésére került sor, s ez esetbenmértékét, pénzbeli kárpótlás útján, a bíróság a jogsértés súlyára, ismétlõdõ jellegére, a sértettre és környezetére gyakorolt hatására, to-vábbá a felróhatóság mértékére tekintettel szabja meg.

33 Ld. a Ptk. 144.paragrafusának (1) bekezdését, mely szerint a szerzõdésen kívül okozott károkért való felelõsség szabályai kiegészítõenalkalmazandóak, mégpedig a kár, a megelõzési, a kárelhárítási és a kárenyhítési kötelezettségre, a közös károkozók felelõsségére, a kárfogalmára és a kártérítés módjára nézve, azzal, hogy a szerzõdési felelõsségnél a deliktuális felelõsség területén érvényes, a kár méltá-nyosságból való mérséklésére vonatkozó szabályainak nincs helye.

3. Az elsõdleges és a másodlagos szerzõdési kötelezettségiránti felelõsség, mint a szerzõdési felelõsség sajátossága

A német jog megkülönbözteti a szerzõdési kötelemkettõs tartalmát, az ún. elsõdleges (primáris) kötelmetés a másodlagos (szekundáris) kötelmet.28 Az elsõdle-ges szerzõdési kötelmet a szerzõdésben foglalt szolgál-tatás képezi. A másodlagos kötelmet pedig a szerzõdésmegszegésével járó kártérítési felelõsség jelenti. Szem-ben a deliktuális kötelmekkel, melyeknél nincs kettõskötelezettség, csupán egy, ez pedig a törvényi károko-zási tilalom megszegésébõl eredõ kártérítési kötele-zettség.

Alapvetõ gyakorlati kérdés az, hogy a szekundáris kö-telezettség teljesítése, vagyis a kártérítés, mentesít-e aprimáris kötelezettség teljesítése alól. A fõszabály szerintiválasz az, hogy nem. Tehát a szerzõdésszegésbõl ere-dõ kártérítés teljesítése elvben nem mentesít a szerzõ-dési kötelezettség teljesítésének kötelezettsége alól (apacta sunt servanda elve miatt). E szabály alól azonbanvan egy jelentõs kivétel, ez pedig a kötbér kikötése. Akötbér szerzõdési kikötése azt jelenti, hogy a szerzõdõfél szerzõdésszegése esetén a kötelezett a kötbér fize-tésével mentesül a szerzõdés (primáris) kötelezettsé-gei, azaz ennek teljesítése alól. A jogosult kötbérigé-nyét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötele-zett szerzõdésszegésébõl kára származott-e.29 A kettõskötelezettség melletti érv szerint az elsõdleges kötele-zettség és a másodlagos kötelezettség különbözõ jogcí-mû. Az elsõdleges követelés a szerzõdés maradéktalanteljesítésének kötelezettségébõl fakad, úgy, ahogyan aszerzõdés szól. A másodlagos, kártérítési kötelezettségpedig e kötelezettség megszegésébõl eredõ kár téríté-sének kötelezettsége.

Hozzá fûzhetõ, hogy a francia jogelmélet a kettõskötelemfogalom ellenében a monista álláspontotképviseli,30 mely szerint a kötelem tartalmában nemfogadható el a primáris és szekundáris kötelezettségelválasztása, hiszen (a német jogelmélet szerinti)primáris kötelem nem más, mint a kötelem diszpozí-ciója (rendelkezõ része), a kártérítési kötelezettség pe-

dig e primáris kötelezettségnek megszegésébõl eredõszankció. Habár ez így igaz, a jogalkalmazás szemszö-gébõl hasznosnak tartom a német duális (kettõs fele-lõsségi) koncepciót, elméletet.

II.A polgári jogi felelõsség kodifikációs

dilemmái és az új Ptk. normatív megoldása

1. Az elsõ kötelmi jogi tervezet megoldása

Nekem úgy tûnik, hogy az új Ptk. elsõ, 2003. évi kö-telmi jogi tervezete (Lábady-tervezet) ahhoz az elkép-zeléshez állt közelebb, hogy indokolt a polgári jogi fe-lelõsség általános és közös jogszabályokon alapulómegfogalmazása. E szabályozási módszer számba vet-te volna a közös nevezõket (kárfelelõsségi feltételek,mint kár, jogellenesség, okozatosság, felróhatóság,kárfelelõsséget kimentõ okok) majd ebbõl deriválta,szabályozta volna a szerzõdési felelõsségi jogban és adeliktuális felelõsségi jogban elõforduló eltéréseket.31

2. Az új Ptk. megoldása

Ezzel szemben, az új, immáron 2014. március 15.-étõl hatályos új Ptk. nem fogadta el a közös és általánosszabályozás elvét, külön-külön, egymástól elválasztvaszabályozza a szerzõdési és a szerzõdésen kívülifelelõsséget.32 A két felelõsségi rendszer között fennál-ló vitathatatlan kapcsolat kérdését pedig úgy oldottameg, hogy amennyiben a szerzõdési felelõsségre nézvenincs lex speciális, tehát sajátos szabályozás, a szerzõ-dési felelõsségre nézve (értelemszerûen) mérvadóak adeliktuális felelõsségre vonatkozó szabályok.33

Ilymódon a szerzõdési felelõsség lex generalis-át nemaz általános felelõsségi szabályok, mivel ilyenek az újPtk.-ban nincsenek, hanem a deliktuális jogra vonatko-zó jogszabályok képezik. Az újabb magyar jogiroda-



34 Ld. Újváriné Antal Edit: Felelõsségtan, Novotni Kiadó, Miskolc, 2014. 36. A szerzõ hivatkozik az 1959. évi többször módosított Ptk.318. paragrafusának (1) bekezdésére. Megállapítja, hogy a két felelõsség azonos elvek szerint valósul meg.

35 Ld. Ptk. 6:535–6:562. paragrafusok.36 Ld. pl.: Dr. Köles Tibor: (sorozatszerk. Petrik Ferenc), Orvosi mûhiba perek, HVG-Orac, Budapest, 1999. Az orvosi jogviszony polgá-

ri jogi szerzõdési jellegérõl, ld. Jobbágyi Gábor: Kezelési szerzõdések az orvosi jogban, in Miskolci Konferenciák, 2009, A magánjogikodifikáció eredményei, lektorálta Bíró György, szerkesztette Pusztahelyi Réka, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 33–50.

37 Ld. pl.: jogtörténeti és komparativisztikai szempontból, Földi András: A másért való felelõsség a római jogban, Rejtjel Kiadó, Buda-pest, 2004.

38 Ld. Ptk., LXXI. Fejezet – Felelõsség a közhatalom gyakorlásával okozott kárért, 6:548–6:549. paragrafusok.39 Ld. a Ptk. 6:551, 6:550. paragrafusait. Ld. továbbá, Újváriné Antal Edit: Felelõsségtan, Novotni, Miskolc, 2014, 186.40 Ld., Ptk. 6:525. paragrafusát.41 Ld. Ptk. 6:562. paragrafusának (1) bekezdését.42 Ld. Ptk.6:562. paragrafusának (2) bekezdését.

lomban megállapítást nyert, hogy az új Ptk. ennek elle-nére, a kontraktuális és deliktuális felelõsséget szétvá-lasztotta, szemben a korábbi Ptk.-val, mely megterem-tette a két felelõsségi rendszer egységét.34 Az új Ptk.megoldása azonban elfogadható. A két felelõsségi rend-szer „szétválasztása” lehetõvé tette a szerzõdési felelõs-ség sajátosságainak pontos, közelebbi szabályozását.

3. A különleges felelõsségi alakzatok tényszerû (okozatos-sági) deliktuális és szerzõdésszegési jellegérõl

A különleges felelõsségi alakzatok (mint pl. épület-károk, orvosi felelõsség, sportkárok stb.)35 az általánoskárfelelõsségi szabályoktól azért eltérõek, mert tényál-lástól függõen, lehetnek szerzõdési, de deliktuális jellegûekis, szubjektív és objektív felelõsséget magával vonóak,továbbá tartozhatnak a saját és másokért való felelõs-ség szabályainak körébe. Az orvosi felelõsség a gyógyke-zelési szerzõdésbõl fakad. Sajátossága az orvos betegtá-jékoztatási kötelezettsége, melyben különösen a koc-kázatok ismertetése a jelentõs, egyúttal a betegnek akezeléssel való egyet értése. Jogellenesség tekintetébennemcsak a Ptk. károkozási tilalma, továbbá az egész-ségügyi törvény a mérvadó, hanem az orvosi etika be-tartása is. Elsõsorban eszközkötelem, tehát az orvos-nak a legmagasabb szintû szakmai ismeretek mellettköteles elvégezni diagnosztikai és gyógyítói tevékeny-ségét. Célkötelemként (eredménykötelemként) talánaz esztétikai mûtétek minõsíthetõk. Habár az orvosifelelõsség elsõsorban eszközkötelem, tehát az orvosmentesül a felelõsség alól, ha úgy járt el ahogyan ezt azorvosi hivatás és szakma megköveteli. Ám orvosi mû-hiba esetén, tehát ha az orvos nem járt el így, felelõs abetegnek, kivételesen szûkebb családtagjainak az oko-zott vagyoni és nemvagyoni kárért.36

Sportkár eredhet szerzõdésszegésbõl, de a sportsza-bályok megsértése esetén lehet deliktuális is. Sportká-rért felelõs lehet a sportszervezet, objektív felelõsségealapján, ha a károkozásra a sportrendezvényen a sport-objektumok karbantartásának hiánya miatt (pl. tribünleomlása) a sportközönség tagjai testi sérelmet szen-vednek. A sportszervezet, vagy a sportorvos felelõs le-het akkor is, ha a sportolót nem vetette alá kötelezõ or-vosi vizsgálatnak, vagy e vizsgálat eredménye szerintiletiltás ellenére, a sportolót a sportban való részvételre

ösztönözte. Sportoló felelõs lehet a másik sportolónakokozott kárért, testi sérelemért, ha nem tartotta be asportszabályokat. Sportkár felelõs alanya lehet a sport-szer gyártó is, amennyiben a sportoló testi sérülésénekoka a rejtett hibás sportszerbõl ered, pl. szertornábanhibás gyártású nyújtótörés, vagy síversenyben hibásgyártású síléc leesése esetén. Testi sérelmeket inkor-poráló sportok esetén vélelmezhetõ a károsulti hozzá-járulás. Ám ez a vélelem megdönthetõ, ha a károkozás-ra a sportszabályok megsértése (pl. bokszban övön alu-li ütés) alapján került sor, vagy amennyiben szándékoséletellenes és tartós egészségkárosodást okozó cselek-ménybõl fakadt. A sportfelelõsség lehet szubjektív, pl.sportalkalmazási szerzõdés megszegés, de lehet objek-tív is, hibás és ezáltal tényszerûen veszélyes sportszerhatása esetében. A különleges felelõsség indokai közétartozik, hogy tényszerûségbõl következõen lehetnek asaját és mások magatartási felelõsségi szabályainakmegfelelõek,37 pl. elõbbi a sportszabályok megsértése,utóbbi pedig a sportszervezet felelõssége, a sportbiz-tonsági mulasztás esetén. A másokért való felelõsségszabályai a vétõképtelen kiskorú cselekményei iránti szü-lõi felelõsség. Ide tartozik a vállalkozás harmadik sze-mély iránti felelõssége az alkalmazott munkatevékeny-sége során, az általa okozott kárért, az állam felelõsségea közhatalom jogellenes gyakorlása során harmadik sze-mélynek okozott káráért.38

A termékkárért a gyártó39 felelõs. A gyártónak nemkell megtérítenie azt a kárrészt, amely a károsult köz-rehatásának tulajdonítható.40

Az állatkárokért az új Ptk. szerint elvben az állattartóa felelõs, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásávalkapcsolatban felróhatóság nem terheli.41 Elsõdlegesentehát az új Ptk. az állattartó szubjektív felelõsségét irá-nyozza elõ. Ezzel szemben, az új Ptk. szerint a veszélyesállat tartóját objektív (veszélyes üzemi) felelõsség ter-heli.42 A korábbi Ptk. a vadállatot tartotta veszélyesüzemi felelõsség tárgyának. Szerintem az új Ptk. meg-oldása a helyes, mivel jogi szempontból nem fogadha-tó el az a felosztás, mely szerint a háziállatok iránti fe-lelõsség alanyi, a vadállatok iránti felelõsség tárgyi, an-nak a vélelemnek alapján, hogy a háziállatok nem, avadállatok, vagy vadban élõ állatok maradéktalanulkárveszélyesek. Ugyanis, tényszerû, hogy a vadállat islehet olyan, mely nem hordoz fokozott kárveszélyt(pl.: a vadgalamb) és a háziállat is jelenthet fokozott



43 Ld. Újváriné Antal Edit: Felelõsségtan, Novotni, Miskolc, 2014, 202–208. 44 Ld. Ptk. 6:560. paragrafusát. V. ö. Újváriné Antal Edi:, Felelõsségtan, Novotni, Miskolc, 2014, 194–196. 45 Szerintünk téves az új Ptk. megfogalmazása: az lenne a logikus, ha az épület tulajdonosa akkor felelõs, ha a kár pl. az építkezési sza-

bályok megsértésébõl ered, és nem akkor, ahogyan a törvény fogalmaz, ha az építõ betartotta az építkezési szabályokat.46 Ld.,Prugberger Tamás: A magyar munkajogi felelõsség szabályainak felülvizsgálatra szoruló néhány kritikus pontja, Kötelmi jogi kod-

ifikációs tanulmányok (2003–2005), Novotni Kiadó, Miskolc, 2005, 185–192.; Prugberger Tamás- Kenderes György: A munkaviszony ke-retében fennálló kártérítési felelõsség új szabályainak egyes problémáiról, Magyar Jog, 2013/7. szám, 393-402.

47 Ld. A Munka Törvénykönyve, Novissima Kiadó, Budapest, 2014, – A 2012. évi I. törvény A Munka Törvénykönyvérõl, kiegészítve a2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) vonatkozó részeivel, – ld. ebben: a 42-83. paragrafusait, melyek a munkaszerzõdést, valamint 166-191. paragrafusait, melyek a munkáltatói és munkavállalói kártérítési felelõsséget szabályozzák.

48 Ld. Mt. 177. paragrafusát, mely szerint „a kár megtérítésére egyebekben a Ptk. 6:518–538. paragrafusait kell alkalmazni.”

kárveszélyt (pl.: bika, fertõzött házigalamb). A vadonélõ meghatározott állatok által okozott kárátalányi tí-pusú kárfelelõsséget külön törvény szabályozza. Kü-lön kár fajtát képez a vadászati kár, mely a vadászat,mint veszélyes tevékenység különleges kárfelelõsségiszabályait öleli fel.43

Az épületkárok is sajátosak, a döntõ oksági kapcsolatalapján a kárért felelõs lehet az épület tulajdonosa, ter-vezõje, kivitelezõje, karbantartója, vagy használója azépület leomlása, vagy az épületrõl tárgyak, részek le-hullása, vagy ledobása miatti károkért, általában a tár-gyi felelõsség szabályai alapján.44 Az új Ptk. fõszabályszerint az épület tulajdonosát teszi felelõssé, kivéve, haõ bizonyítja, hogy a kár az építkezésre és karbantartás-ra vonatkozó szabályok megsértésébõl ered.45

Az új Ptk., akár a korábbi, a tárgyi (objektív) felelõssé-get is különleges felelõsségnek minõsíti. Igaz, hogy atárgyi és alanyi felelõsség, legyen az szerzõdési, vagydeliktuális forrású, egymáshoz úgy viszonyul, mint azáltalános a különöshöz. Fõszabály szerint érvényes aszubjektív felelõsségi rendszer, aminél a szubjektív fel-róhatóság (vétkesség) is felelõsségi feltétel. E fõszabályalól kivételt képez a veszélyes üzemi felelõsség, ponto-sabban a veszélyes tárgy, vagy tevékenység következé-ben beálló kár iránti üzembentartói vagy tulajdonosifelelõsség. Ha a fokozott veszélyt hordozó dologból,vagy tevékenységbõl ered a kár, a szubjektív felróható-ság, a „vétkesség” bizonyítására nincs szükség, mivelennél a felelõsségnél döntõ felelõsségre vonási feltételaz okozatosság. Felelõs nem az, aki akarta a kárt, ha-nem akinek tevékenysége vagy dolga okozta a kárt. Te-hát ilyen értelemben a tárgyi felelõsség kivétel a fõsza-bály alól, tehát attól, hogy szükséges a vétkesség (szub-jektív felróhatóság) bizonyítása. A legtöbb jogrendszer-ben azonban – ennek ellenére – az objektív felelõsségetnem minõsítik különleges felelõsségi alakzatnak, annálfogva, hogy tényszerûen, a veszélyes üzemek és dolgokgyakorisága folytán az objektív felelõsség szinte egyen-rangú helyet foglal el a szubjektív felelõsség mellett. Atárgyi felelõsség tényszerû gyakorisága azonban nembontja fel a szubjektív felelõsség elsõbbségét, – ugyanisa szubjektív felelõsség szabályait akkor kell alkalmazni,ha a kár nem a veszélyes üzem, vagy tevékenység hatá-sára jött létre.

Az atomkár különleges felelõsségi alakzatnak számít,miután a német, osztrák, stb., de úgy tûnik, újabban amagyar jogban is érvényesülõ Atomfelelõsségi törvé-

nyekben (Atomhaftungsgesetz), bevezetésre került az ún.abszolút felelõsség. Nem vitás, hogy az atommûveküzembentartója az atomkárokért a tárgyi, vagy objektívés deliktuális felelõsség szabályai alapján felelõsek azatommûvek sugárzása, megkárosodása következtébenharmadik személynek okozott élet-és egészségi, testiépségi káráért, mivel az atommûvek fokozott kárve-széllyel járó dolgoknak számítanak. Legtöbb törvény-ben azonban maga a törvény limitálja a kárösszeget,kár típusától függõen. Míg az általános tárgyi felelõssé-gi szabályok szerint az erõhatalom kimentõ ok, addigaz abszolút felelõsséget bevezetõ atomtörvények mellõ-zik e kimentõ okot. Pl.: ha az atommû megkárosodásá-ra, és károsító hatására földrengés miatt került sor, fe-lelõsségkimentése céljából, az üzembentartó eredmé-nyesen nem hivatkozhat erõhatalomra (vis maior-ra).

A munkajogi kárfelelõsség46 abban a tekintetben tarto-zik a különleges felelõsségi alakzatok közé, hogy ténytõlfüggõen lehet szerzõdési és deliktuális. Az új Ptk. amunkaszerzõdést nem vette be az egyes kötelmi szerzõ-dések sorába. Ehelyett ezt a szerzõdést a többször mó-dosított Munka törvénykönyve szabályozza. Ugyanak-kor e törvény szabályozza a munkajogi kártérítési fele-lõsséget is, mind a munkáltatói, mind a munkavállalóifelelõsséget.47 A munkaszerzõdésbõl eredõ felelõsség le-het munkáltatói, vagy munkavállalói, annak alapján kiszegte meg a munkaviszonyról szóló szerzõdést. Ez a fe-lelõsség szubjektív. Objektív és deliktuális felelõsségakkor, ha a kár fokozottan veszélyes üzem, vagy dologkövetkeztében állt be. Lehet saját magatartásért való fe-lelõsség, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói ol-dalról, de lehet másokért való felelõsség is, amennyibena munkavállaló szerzõdési munkaviszonya fennállásasorán, munkaidõben harmadik személynek okozottkárt. Ez esetben primárisan a munkáltató felelõs a mun-kavállaló által munkavégzés közben harmadik személy-nek okozott káráért, de a munkáltatónak visszkeresetijoga van a munkavállalóval szemben, ha a károkozás amunkavállalónak róható fel. Az Munka törvénykönyvekifejezetten rendelkezik arról, hogy amennyiben az Mt-ben nincs speciális jogszabály, a kártérítés tekintetébena Ptk. kárfelelõsségi szabályait kell alkalmazni.48 A Ptk.tehát a munkajogi kárfelelõsség tekintetében ún. háttér-szabályozásként jelenül meg. A hatályos megoldás sze-rint a munkajogi szerzõdési és deliktuális felelõsség te-kintetében lex specialisként a Munka törvénykönyve,lex generalisként pedig a Ptk. szolgál.



GÁRDOS: JOG, JOGÉRTELMEZÉS… 193

1 Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Budapest, Osiris, 2003. 25.2 „Wellmann György kiemelte: a jogegységi határozatnak az egyoldalú szerzõdésmódosítással kapcsolatos része a legfontosabb, mert a

kollégiumi véleményben, illetve jogegységi döntésben rögzített szigorú feltételeknek szerinte nagyon kevés szerzõdés fog megfelelni,így többnyire tisztességtelennek minõsülnek.” http://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/mti_16.pdf (2015.02.01.)

„A szövegek megértése és értelmezése […] nyilvánvaló-an hozzátartozik az egész emberi világtapasztalathoz.”1

I.Elõzmények

A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. tör-vény („Régi Ptk.”) 209/A. §-a szerint semmis, illetvemegtámadható a tisztességtelen szerzõdési feltétel.

A Kúria a fogyasztói kölcsönszerzõdésben pénzügyiintézmény által alkalmazott általános szerzõdési felté-telekben szereplõ egyoldalú szerzõdésmódosítási jogtisztességtelenségérõl szóló 2/2012. (XII. 10.) PK véle-mény („Vélemény”) 6. pontjában meghatározta azokataz elveket (egyértelmû és érthetõ megfogalmazás elve;tételes meghatározás elve; objektivitás elve; tényle-gesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmond-hatóság elve; szimmetria elve), amelyeknek a fogyasz-tói kölcsönszerzõdésben a pénzügyi intézmény általalkalmazott általános szerzõdési feltételekben szerep-lõ egyoldalú szerzõdésmódosítási jogra vonatkozó ki-kötés meg kell, hogy feleljen ahhoz, hogy ne minõsül-

jön tisztességtelennek. A Kúria Polgári Kollégiuma adeviza alapú fogyasztói kölcsönszerzõdések egyes ren-delkezéseinek tisztességtelensége tárgyában hozott2/2014. PJE határozatban egyrészt kimondta, hogytisztességtelen és ezért semmis a deviza alapú hitel-szerzõdésekben az árfolyamrés alkalmazása, másrésztpedig megerõsítette, hogy az egyoldalú szerzõdésmó-dosítás jogát biztosító feltétel tisztességtelen, ha nemfelel meg a Véleményben megfogalmazott követelmé-nyeknek.

A Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje a jogegy-ségi határozat kihirdetését követõ sajtótájékoztatónúgy nyilatkozott, hogy a pénzügyi intézmények gya-korlata nem felel meg a Kúria által megfogalmazottfeltételeknek.2 A Kúria tehát abban a tudatban alkottameg jogegységi határozatát, hogy az abban foglalt jogértel-mezés eltér a pénzügyi intézmények, azaz a jogszabálycímzettjei gyakorlatától.

A törvényhozó láthatólag egyetértett a Polgári Kol-légium vezetõjének véleményével, ezért a Kúriának àpénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerzõdései-re vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatosegyes kérdések rendezésérõl szóló 2014. évi XXXVIII.törvényben („érvénytelenségi törvény”) egyrészt dekla-

TANULMÁNY

Jog, jogértelmezés – gondolatok a devizahitelestörvények kapcsán

Gárdos István ügyvéd (Budapest)

A Kúria és a jogalkotó a deviza alapú hitelezés egyes, addig egységesen jogszerûnek tekintett feltétele-it tisztességtelennek, így érvénytelennek minõsítette. Az új jogértelmezés nem pusztán szakmailag vitat-ható, hanem jogelméleti és alkotmányjogi aggályokat is felvet. A cikk központi gondolata annak hangsú-lyozása, hogy a jog az, ahogyan a jogszabály a jogszabály címzettjeinek magatartásában és a bíróságok jog-alkalmazási gyakorlatában érvényesül. Mind a Kúria, mind pedig a jogalkotó figyelmen kívül hagyta atisztességtelen szerzõdési feltételekre vonatkozó szabályoknak és a szóban forgó szerzõdési rendelkezé-seknek a több mint egy évtizeden át uralkodó értelmezését. Ezzel a Kúria és a jogalkotó jogértelmezésehibás volt, és szándékától függetlenül, valójában visszamenõleges jogszabály-módosítást valósított meg,amely sérti a jogbiztonság követelményét, a Kúria esetében pedig hatáskörének túllépését is jelenti. Saj-nálatos módon az Alkotmánybíróság ezt rendben lévõnek találta.

3 Itt most nem foglalkozunk e bírósági eljárások súlyos alkotmányossági problémáival.4 Az eljáró bírók közül nagyon kevesen találták alkotmányosan aggályosnak az alkalmazandó törvényt. Ez különösen annak fényében

sajnálatos, hogy a Kúria Gfv.VI.30.381/2014. számú felülvizsgálati ítéletében maga is kimondta, hogy az alkotmányossági kontrollravonatkozó indítványok indokoltak voltak, valamint a 34/2014. (XI. 14.) AB-határozat is rögzítette, hogy a szabályozás egészében al-kotmányossági aggályokat vet fel.

5 34/2014. (XI. 14.) AB-határozat és 2/2015. (II. 2.) AB-határozat.6 34/2014. (XI. 14.) AB-határozat, [70–113].

rálta az árfolyamrésre vonatkozó feltételek semmissé-gét, másrészt pedig felállította azt a vélelmet, hogy afogyasztói kölcsönszerzõdésekben az egyoldalú szer-zõdésmódosítás jogát biztosító általános szerzõdésifeltételek tisztességtelenek, mert nem felelnek meg a Kúriaáltal megfogalmazott feltételeknek. Az érvénytelenségitörvény kötelezte a pénzügyi intézményeket, hogy azárfolyamrésre és az egyoldalú módosításra vonatkozószerzõdési kikötések érvénytelenségének figyelembevételével, külön jogszabályban írt szabályok szerint,számoljanak el az adósokkal.

E külön jogszabály a Kúriának a pénzügyi intézmé-nyek fogyasztói kölcsönszerzõdéseire vonatkozó jog-egységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések ren-dezésérõl szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzí-tett elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelke-zésekrõl szóló 2014. évi XL. törvény („elszámolási tör-vény”; együtt: „devizahiteles törvények”).

Az érvénytelenségi törvény lehetõséget adott apénzügyi intézmények számára, hogy az állam ellenindított perben megdöntsék a törvényi vélelmet. Apénzügyi intézmények nagy számban éltek e lehetõ-séggel, és megkísérelték bebizonyítani, hogy szerzõ-dési feltételeik, helyesen értelmezve, nem tisztesség-telenek. A pénzügyi intézmények próbálkozása ered-ménytelen volt, a pereket kivétel nélkül elveszítették.

A bírósági eljárások tehát igazolták a Kúria és a tör-vényalkotó elõzetes feltevését: a pénzügyi intézményekáltal folytatott gyakorlatról bebizonyosodott, hogynem felelt meg Kúria által megfogalmazott és az ér-vénytelenségi törvény által átvett követelményeknek.3

A pénzügyi intézmények és a tisztességtelenségi vé-lelem megdöntésére irányuló pereket vivõ bírók közülnéhányan az Alkotmánybírósághoz fordultak, kérve,hogy állapítsa meg a törvény (és néhány panaszos ese-tében a jogegységi határozat) alaptörvény-ellenessé-gét.4

Az AB-eljárás kezdeményezõi kiemelten hivatkoz-tak arra, hogy a törvény a visszamenõleges jogalkotástilalmába ütközik, és így sérti a jogállamiság követel-ményét. Az AB a Fõvárosi Törvényszék és a Fõvárosi Íté-lõtábla egyes tanácsainak az indítványait megalapozatlan-nak tartotta.5 Az AB úgy foglalt állást, hogy nincs szóvisszamenõleges jogalkotásról, mert a Kúria által meg-fogalmazott követelmények kezdettõl, de legalább2004 óta a tisztességtelen szerzõdési feltételekre vonat-kozó szabályozás részét képezték.6

II.A cikk tárgya

A fentiek úgy foglalhatók össze, hogy a Kúria jogér-telmezése, az annak alapján született érvénytelenségitörvény, illetve az e törvénynek megfelelõen lefolyta-tott eljárások eredménye szerint a magyar pénzügyiintézmények hosszú éveken keresztül, ország-világszeme láttára, az árfolyamrésre és az egyoldalú szerzõ-désmódosításra vonatkozóan tömegesen tisztességtelen,azaz jogellenes, érvénytelen szerzõdési feltételeket alkal-maztak. Ennek alapján szükségszerûen felvetõdik az akérdés, hogy ez a jogi eredmény mennyire van összhang-ban a jogbiztonság követelményével. A felvetõdõ kérdésrelogikailag három válasz képzelhetõ el:

1) Nincsen abban semmi rendellenes, sõt, éppen ajogrendszer megfelelõ mûködését mutatja az, ha egy vagytöbb piaci szereplõ által folytatott gyakorlatról – szük-ségszerûen a szerzõdéskötést követõ bizonyos idõ el-teltével, utólag – kiderül, hogy jogellenes.

2) Elvileg nem lehet helytálló egy olyan jogértelmezés,amelynek alapján a piaci szereplõk által következete-sen folytatott gyakorlat jogellenesnek minõsül.

3) Szükségképpen visszamenõleges jogszabálymódosítástvalósít meg az olyan normatív jogértelmezés, amelynekalapján a piaci szereplõk által következetesen folyta-tott gyakorlat jogellenesnek minõsül.

Ebben a cikkben, a fenti lehetséges vélemények kör-be járása során – a Kúriának a devizahitelek kapcsán ki-alakított Véleménye és jogegységi határozata valamintaz ennek alapján született devizahiteles törvények kap-csán, de a devizahitelekkel és azok kezelésével kapcsola-tos problémák tárgyalása nélkül – elvi megközelítésbenvizsgáljuk azt a kérdést, hogy mi a joggyakorlat szerepe ajog tartalmának kialakulásában és a jogszabályok értelmezé-sében. Közelebbrõl arra a kérdésre keressük a választ,hogy elvileg lehetséges-e az, hogy a hosszabb idõn át,következetesen, tömegesen, egységesen, nyilvánosan, ahatóságok tudtával és jóváhagyásával folytatott gyakor-lat jogellenesnek bizonyuljon. Mindez elvezet a vissza-menõleges jogalkotás tilalmának egy speciális esetéhez.

III.Jog, jogalkalmazás, jogszabály-értelmezés

Az elõzõekben megfogalmazott probléma a jog mi-benlétére vonatkozó jogelméleti jellegû kérdés, de nincsszükség különösebb elmélyedésre a jogelmélet berkei-ben, elegendõ az alapok felidézése.





7 Szilágyi Péter: Jogi alaptan. 4., átdolgozott kiadás. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2011. 236.8 „[A] törvényt mások számára szabályként és mértékként adják. Ámde szabály és mérték azáltal adható, hogy alkalmazzák azokra, akik

szabályozva vannak, és akik számára a törvény mérték. Tehát azzal nyer a törvény kötelezõ erõt, hogy alkalmazzák azokra az embe-rekre, akiket szabályozni kell.” Aquinói Szent Tamás: A Summa Theologiae kérdései a jogról. Budapest, Szent István Társulat, 2011. 7.

9 Szilágyi: i. m. 243-248. „A szándékos magatartások körében a normák a címzett akaratának és cselekvésének szûrõjén keresztül telje-sülnek vagy nem teljesülnek.” Solt Kornél: Valóság és jog. Miskolc, Bíbor Kiadó, 1997. 140.

10 Szilágyi: i. m. 319.11 Szilágyi: i. m. 242.12 Szilágyi: i. m. 319. Ezzel egyezõen foglal állást Solt: i. m. 117.13 Antonin Scalia–Bryan A. Garner: Reading Law. The interpretation of legal texts. Thomson/West 2012. 54.14 „[A] jelenben történõ kihirdetés a jövõ idõre az írásos rögzítés által van kiterjesztve, amely azt valamiképpen minden idõre közzéte-

szi. Ezért mondja Isidorus (Etymol. II.): »A törvény [lex] az olvasásból [a legendo] nyerte a nevét, mert írásban lett lefektetve.«”Aquinói: i. m. 7.

15 A számos jogirodalmi vélemény közül két, talán kevéssé ismert: „Ugyanaz a jogrendszer sem egyidejû, egységes és öntudatos elgon-dolás eredménye, hanem történeti fejlemény és a fejlõdés különbözõ szakaszaiban is különbözõ fogalmi szerkesztésmódok jutottak ér-vényre.” Fürst László: A magánjog szerkezete. Budapest, Grill, 1934. 47. „Egyértelmû jogszabályok nincsenek, az absztrakt szabálymegalkotását követõen sok esetben annak tartalma átalakulhat, a változó társadalmi és gazdasági viszonyok között módosulhat.” Sán-dor István: Adalékok a jogtudomány és a joggyakorlat kapcsolatához. Jogi Iránytû. 2011. 4. sz. 1–4.

16 Szilágyi: i. m. 353., Solt: i. m. 46–80.17 Szabó Miklós: Ars iuris. A jogdogmatika alapjai. Miskolc, Bíbor Kiadó, 2005. 145. (Kiemelések az eredetiben.)18 Szabó: i. m. 162.

1. A jog fogalmának nélkülözhetetlen eleme a jog érvé-nyesülése

Abból kell kiindulni, hogy a jog összetett társadalmijelenség, amelynek legalább három eleme van: a jogi elõ-írások vagy jogszabályok, a jogalkalmazás során szüle-tõ hatósági döntések, valamint az elõírások megvaló-sulása a társadalom tagjainak, a jogszabályok címzett-jeinek magatartásában.7 A jog fogalmának nélkülöz-hetetlen eleme – a központi szerepet játszó jogi nor-mához kapcsolódva – a jog érvényesülése, egyrészt az er-re hatáskörrel rendelkezõ állami szervek jogalkalma-zó tevékenységében,8 másrészt pedig a jogszabálycímzettjeinek jogkövetõ magatartásában.9 „Jogérvé-nyesülésrõl akkor beszélhetünk, ha a jogszabályokcímzettjei követik a jogszabályok elõírásait vagy pediga normák megsértése esetén a kilátásba helyezettszankciókat ténylegesen alkalmazzák.”10 „Csak azokaz elõírások lehetnek társadalmi normák, […] ame-lyek az esetek többségében ténylegesen érvényesül-nek is. […] [A] normasértés általánossá válása meg-szünteti az adott norma normativitását”.11 „Az a jogieredetû elõírás, amelyik nem érvényesül, csak látszó-lag jog, valójában nem az. […] [A] tényleges érvénye-sülés minimális szintje nélkül a jogi normák (mikéntmás társadalmi normák is) elveszítik kötelezõ jellegü-ket és így érvényességüket is.”12

2. A jogértelmezés szükségessége

Mind a jogalkalmazásnak, mind pedig a tudatosjogkövetésnek elengedhetetlen eleme a jogszabály-értel-mezés. Minden olyan esetben, amikor egy jogszabálytalkalmaznak egy konkrét helyzetre, jogszabály-értel-mezésre kerül sor. Ha az alkalmazandó jogszabály tar-talma egyértelmû, akkor az értelmezése nem okozgondot, nem igényel önálló, tudatos erõfeszítést, szin-te észrevétlenül, automatikusan történik. Ezzel szem-ben, ha a jogszabály tartalma homályos, többértelmûvagy vitatott, akkor a jogszabály-értelmezés mûvelete

önállósult, explicitté válik.13 Az ilyen helyzet igengyakori, és alapvetõen három ok miatt következik be:(i) a jogszabály mint írásbeli nyelvi jelenség (szöveg)14

tartalma szükségszerûen határozatlan; (ii) ezt a bi-zonytalanságot növeli, hogy idõvel mind a fogalmak,mind pedig az azok által leírt illetve a szabályozás tár-gyát alkotó társadalmi jelenségek változnak;15 (iii) anormaszöveg szükségszerûen elvont, általános jellegû, ajogkövetés és a jogalkalmazás során azonban mindigkonkrét, egyedi élethelyzetekben kell dönteni a köve-tendõ magatartásról illetve megítélni egy tanúsítottmagatartást.16 „Ahogy a normákkal találkozunk te-hát, az egy »mondat«, valamely szöveg […]. Nyilván-való ugyanakkor, hogy nem ez a norma […]. A szöveghelyett tehát az adott szöveg normatív jelentésében kellkeresnünk a norma mibenlétét”.17 „[A] normák ön-magukban szintén üres vázak, kongó absztrakciók,amelyeket csak az esetek töltenek meg élettel és hív-ják elõ fogalmaik jelentését.”18

A jogszabályok címzettjei (akár jogkövetõ, akár jog-sértõ magatartásra törekszenek) és a jogalkalmazószervek egyaránt jogértelmezést végeznek, és e jogér-telmezésekre egységes elvek, normák, követelményekvonatkoznak. A két jogértemezés azonban különbözikabban, hogy a jogszabályok címzettjei ezt maguk számá-ra, saját magatartásuk megfelelõ alakítása érdekébenvégzik, a jogalkalmazó szervek viszont mások (felek,ügyfelek) magatartásának megítélése, vitáinak eldön-tése érdekében. Ennek megfelelõen, a jogalkalmazóijogértelmezés explicit módon megjelenik, és ideálisesetben a határozat indokolása tartalmazza annak ma-gyarázatát, hogy milyen megfontolások alapján jutottaz adott eredményre.

3. A jogalkalmazás és a jogkövetés közötti kölcsönhatás

Az egyértelmû, hogy a bíróságok és más hatóságokgyakorlata szükségszerûen kihat a jogszabályok cím-zettjeinek magatartására, kérdés azonban, hogy ellen-kezõ irányú hatásról is beszélhetünk-e. Ebben a cikk-

19 „A jogkövetés és jogalkalmazás közötti kapcsolatban egy általánosabb szinten az elõbb említett eltéréseket szintetizáló dialektikus köl-csönhatás valósul meg, amennyiben a következetes jogalkalmazás, a törvényesség erõsíti a jogkövetést, másfelõl, a jogkövetés megha-tározza a jogalkalmazás társadalmi kereteit, és végsõ fokon megadja a norma és az egész jogrend társadalmi érvényességét.” Sajó And-rás: Jogkövetés. In: Állam- és Jogtudományi Enciklopédia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 920.

20 Blutman László: Bírói jogalkalmazás és szöveghû értelmezés. JeMa. 2010. 4. sz. 101.21 Ennek a kérdésnek a jóerkölcsbe ütközés tilalma – amely a tisztességtelen szerzõdési feltételre vonatkozó szabályozás háttérjoga – kap-

csán jelentõs irodalma és gyakorlata van. Lásd Menyhárd Attila: A jóerkölcsbe ütközõ szerzõdések. Budapest, Gondolat, 2004. 105-110.

ben a mellett érvelünk, hogy a jogalkalmazás és a jogkö-vetés között kölcsönhatás érvényesül,19 azaz a jogalkalma-zás keretében végzett jogértelmezés sem hagyhatja figyelmenkívül a jogszabályoknak azt az értelmezését, ami az életvi-szonyoknak az adott jogszabály által rendezett területénuralkodó gyakorlatban kialakult. Bár a jogalkalmazás ke-retében végzett jogértelmezés a hivatalos, az rendelke-zik kötelezõ erõvel, a jogkövetés adott módjának mégiselsõbbsége van a jogalkalmazással szemben annyiban,hogy tipikus esetben egy adott jogszabály bírósági al-kalmazására csak a jogszabály hatálybalépését követõbizonyos idõ elteltével, a jogszabály rövidebb-hosszabbgyakorlati érvényesülését követõen kerül sor. A jogsza-bályok címzettjei tehát az elsõk, akiknek ki kell alakí-taniuk egy viszonyulást az adott jogszabályhoz, és en-nek keretében el kell végezniük annak értelmezését(legalábbis azon kérdések tekintetében, amelyek az õmagatartásuk szempontjából relevánsak). Minél hos-szabb idõ áll a gyakorlat rendelkezésére, és minél egységesebbaz érintett szereplõk körében a jogszabály értelmezése, annálerõsebb kell, hogy legyen ennek hatása a jogalkalmazásra.

Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha a jog-biztonság felõl közelítünk a kérdéshez. „A felismerhe-tõ normatartalom követelménye lényeges eleme a jog-biztonságnak és a jogállamiságnak.” – állapítja meg,alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva,Blutman László.20 A jogértelmezés során tehát a felis-merhetõ normatartalmat kell keresni. Ha ez így van,akkor – kétség esetén – lehet-e figyelmen kívül hagyni ajogszabály címzettjeinek az adott jogszabállyal kapcsolatosgyakorlatát, amelyben az tükrözõdik, hogy e jogalany-ok milyen tartalmat tulajdonítanak az adott jogsza-bálynak? Különösen, ha ez a gyakorlat annyira egysé-ges, mint az a szóban forgó esetben tapasztalható volt?Különösen akkor, ha olyan kérdésrõl van szó, mintarról, hogy egy szerzõdési feltétel tisztességtelen-e;amelynek a megítélésekor a társadalomnak a szerzõ-déskötés idején érvényesülõ értékítéletét nem lehet fi-gyelmen kívül hagyni?21 Összefér-e a jog fentiekbenvázolt fogalmával, a megismerhetõ normatartalomkövetelményével, a jogbiztonsággal egy bizonyosszerzõdéstípus esetében hosszú éveken át egységesenkövetett gyakorlat, több százezer szerzõdésben alkal-mazott feltétel érvénytelennek minõsítése? Jogállamijogalkalmazás helyett nem jogalkalmazói önkényrõl van-eszó akkor, ha a bíróság ilyen módon szembemegy agyakorlattal, a felek egyértelmû szerzõdési akaratával,és megfosztja a szereplõket a tömegesen alkalmazottszerzõdésbõl fakadó jogaiktól, illetve mentesíti õketszerzõdéses kötelezettségeiktõl?

4. A jogszabály-értelmezés elsõ fázisa

A jogszabály-értelmezés elsõ fázisa általában az, ami-kor a jogalanyok a jogszabály hatálya alá esõ magatar-tást tanúsítanak, az adott esetben, amikor a pénzügyiintézmények megfogalmazzák azokat az általános szer-zõdési feltételeket, amelyek az árfolyamrés alkalmazá-sáról rendelkeznek, illetve az egyoldalú szerzõdésmó-dosítás jogát biztosítják. Fentebb már utaltunk arra,hogy a jogszabály nyelvi jelenségként való léte eleveszükségessé teszi az értelmezést. Különösen nagy azértelmezés jelentõsége azoknak a normáknak az ese-tén, amelyek általános fogalmakat tartalmaznak. Errejobb példát nem is igen találhatnánk, mint a jelen cikkapropójául szolgáló esetben, amikor a kérdés az, hogya pénzügyi intézmények által kidolgozott általánosszerzõdési feltételek tisztességtelenek-e. A tisztesség-telen szerzõdési feltétel fogalma csupán általános kö-rülírással van meghatározva: olyan feltételrõl van szó,amelyet kifejezetten nem tilt egyetlen jogszabály sem,a jog azonban, „a jóhiszemûség és tisztesség követel-ményeinek megsértése” miatt, mégsem ismeri el érvé-nyesnek. Minden esetben tehát, amikor ez a kérdésfelmerül, értelmezõ mûvelet révén kell eldönteni,hogy az adott kikötés tisztességtelennek minõsül-e.Tekintettel arra, hogy e feltételek alkalmazására nemtitokban, hanem nyilvánosan, állami felügyelet alattmûködõ intézmények által közzétett általános szerzõ-dési feltételek körében tömegesen kerül sor, feltételez-nünk kell, hogy a pénzügyi intézmények e feltételekmegfogalmazása során arra törekedtek, hogy azok ér-vényesek legyenek, így többek között, ne minõsülje-nek tisztességtelennek sem. A pénzügyi intézményekáltal alkalmazott szerzõdési feltételek tehát tükrözik azérintett jogalanyoknak a felfogását arról, hogy milyen köve-telményeknek kell, hogy megfeleljenek az ilyen feltételek.

A piaci szereplõk mellett a különféle állami hatósá-gok is jogértelmezést végeznek feladataik ellátása so-rán. Az állami felügyelet keretében az illetékes ható-ság egyebek mellett vizsgálja a pénzügyi intézményekáltal alkalmazott szerzõdési feltételeket, és ha azt álla-pítja meg, hogy azok jogszabályba ütköznek, vagyegyébként sértik a fogyasztók jogait, akkor szankciótalkalmaz. A felügyeleti gyakorlat tehát szintén tükrö-zi azt, hogy az illetékes hatóság jogszerûnek illetvejogszerûtlennek ítélte-e meg az árfolyamrésre vonat-kozó illetve az egyoldalú szerzõdésmódosítás jogátbiztosító feltételek alkalmazását.

Bizonyos esetekben (az itt tárgyalt esetek is ilyenek)a felek a szerzõdésüket közjegyzõi okiratba foglaltatják,





22 A hivatalbóli észlelés terjedelme vitatott, de a 2/2010. (VI. 28.) PK-vélemény 4. pontja alapján egyértelmû, hogy ez az észlelési kötele-zettség a jogvita tárgyához kapcsolódó kérdésekre kétségtelenül kiterjed.

23 Alaptörvény C) cikk (1) bek: A magyar állam mûködése a hatalom megosztásának elvén alapszik. 1. cikk (2) bek: Az Országgyûlés a)megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét; b) törvényeket alkot. 25. cikk (1) bek: A bíróságok igazságszolgáltatási tevé-kenységet látnak el.

24 Scalia–Garner: i. m. 43.25 A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 2013. évi V. törvény („Új Ptk.”) 6:104. §-ában már maga tartalmazza ezeket a minõsítõ rendelkezé-

seket26 Az Új Ptk. 6:8. §-a ezt a szabályt, lényegében változatlan tartalommal, általánosítva, valamennyi magánjogi jognyilatkozatra mondja

ki, és a szerzõdésekre vonatkozóan egy kiegészítõ rendelkezést is ad a 6:86. §-ban.27 Scalia–Garner: i. m. 70.

éppen a szerzõdés jogi kötõerejének, érvényesíthetõ-ségének megerõsítése érdekében. Ilyen esetekben aközjegyzõk is szükségszerûen jogértelmezést végez-nek, hiszen a közjegyzõi törvény alapján õk csak jog-szerû szerzõdést foglalhatnak közjegyzõi okiratba.

A pénzügyi intézmények és azok ügyfelei közöttiszerzõdéseket bíróságok is rendszeresen vizsgálják, hi-szen e szerzõdéses kapcsolatokban gyakoriak a jogvi-ták, illetve a szerzõdésbõl fakadó követelések bíróságiúton való érvényesítése. A bíróság, az uniós jog elõírá-sai alapján, köteles hivatalból észlelni e szerzõdésektisztességtelenség miatti semmisségét,22 tehát a bíró-ságoknak az e szerzõdésekkel kapcsolatos jogvitákbantanúsított magatartása egyúttal kifejezi azt is, hogymiként értelmezték ebben az összefüggésben a tisztes-ségtelenségre vonatkozó szabályokat.

5. Jogalkotói jogértelmezés

Témánk szempontjából fontos, hogy a jogalkalma-zás és a jogkövetés mellett a jogalkotás is él az értelme-zés eszközével (legális, jogalkotói jogértelmezés). Egyakorlattal annak ellenére találkozhatunk, hogy ajogalkotói jogértelmezés alapvetõ alkotmányos prob-lémája, hogy megkérdõjelezi a hatalmi ágak megoszlásá-nak alkotmányos elvét, amelynek egyik lényegi eleme ajogalkotás és a jogalkalmazás szétválasztása, intézmé-nyesen elkülönült gyakorlása.23 Az Amerikai Egye-sült Államok bíróságai, éppen ezen az alapon, számosesetben figyelmen kívül hagyták azokat a jogalkotóitörekvéseket, amelyek elõírásokat próbáltak megfo-galmazni a jogértelmezés módjára.24

A jogalkotói jogértelmezésen belül két esetet kellmegkülönböztetnünk:

a) Számos esetben maga a jogalkotó tartja szüksé-gesnek egy jogi norma vagy annak egy elemének értel-mezését, definiálását. Erre példa a Régi Ptk. már em-lített 209. §-ának (1) bekezdése, amely meghatározta atisztességtelen általános szerzõdési feltétel fogalmát.Ugyanebbe a kategóriába tartozik, de még közvetle-nebb értelmezés az, amikor maga a jogalkotó elvégziegyes tényállások jogi minõsítését. Ilyen a Régi Ptk.209. §-ának (3) bekezdése alapján kiadott jogszabály,amely bizonyos szerzõdési feltételeket tisztességtelen-nek minõsít, más szerzõdési feltételek tisztességtelen-ségére vonatkozóan pedig vélelmet állít fel.25 Ezek az

esetek sajátos jogszabály-szerkesztési módnak is te-kinthetõk: a fogalom és annak jogszabályi értelmezé-se együtt alkotja az adott esetben értelmezendõ nor-mát.

b) Másfajta esetek azok, amelyekben a jogalkotó ma-ga nem végzi el a jogszabály értelmezését, de elõírástad annak értelmezésére vonatkozóan. Ennek neveze-tes példái az Alaptörvényben és a Ptk.-ban találhatók:az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése magának azAlaptörvénynek, a 28. cikk általában a jogszabályok-nak, a Régi Ptk. 207. §-a pedig a szerzõdéseknek az ér-telmezésére ad útmutatást.26

Közvetlenül nem tárgya e cikknek, ezért csupánmegemlítjük, hogy az Alaptörvény és a Ptk. értelme-zési szabályai eltérõ szemléletet tükröznek. Míg azAlaptörvény kiemelt jelentõséget tulajdonít a jogsza-bály célja vizsgálatának, addig a Ptk. a hangsúlyt a le-írt, illetve elhangzott szöveg hétköznapi értelmére he-lyezi, természetesen az adott kontextus figyelembe vé-telével. A Régi és az Új Ptk. jogbiztonságot szolgálóobjektív megközelítésével szemben az alaptörvényirendelkezésnek az a veszélye, hogy a jogszabály szöve-gét felülíró, önkényes értelmezések legitimálásáulszolgálhat.

Az utóbb tárgyalt kategóriába tartozik a Régi Ptk.209. §-ának (2) bekezdése is, amely arra nézve adiránymutatást, hogy egy szerzõdési feltétel tisztesség-telenségének vizsgálata során milyen szempontokrakell figyelemmel lenni. Ez a szabály lényegében aztmondja ki, hogy a vitatott rendelkezést nem önmagá-ban, kiragadva, hanem a szerzõdés egészének kontex-tusában, a szerzõdéskötés körülményeit is figyelembevéve kell vizsgálni; ezzel egyezõ rendelkezést tartal-maz az új Ptk. 6:102. § (2) bekezdése. Valójában errea szabályra, ebben a formában, nem lenne szükség, hi-szen a kontextus figyelembevétele minden jogszabály,egyéb jogi dokumentum valamint bármilyen szövegértelmezésének alapvetõ követelménye.27 A magyarjogban ezek a követelmények általánosan érvényesül-nek minden szerzõdési rendelkezés értelmezése so-rán, ahogy az új Ptk. 6:86. §-ában már a szerzõdések-re általánosan irányadó kifejezett szabályként is meg-jelenik.

Ennek külön kimondása nem annyira tényleges jo-gi igény kielégítését, inkább az alapul szolgáló uniósirányelvnek való megfelelés egyértelmûvé tételét szol-gálja.

28 Szilágyi: i. m. 354.29 Alaptörvény B) cikk (1): Magyarország független, demokratikus jogállam.30 „A jog egyik legfõbb célja, hogy a szemben álló érdekek elhatárolásában biztonságot teremtsen. Nem elég, ha a jog utólag állapítja meg,

hogy ez vagy amaz az emberi magatartás helyes volt vagy helytelen. Az életet szabályozó rendeltetését csak akkor tölti be, ha lehetõvéteszi, hogy az emberek magukat a joghoz tartsák. Az érdek-összeütközések lehetõségét elõre teljesen kizárni sohasem lesz lehetséges.De szükséges olyan irányvonalakat kijelölni, amelyek szem elõtt tartása mellett az átlagos emberi elõrelátás korlátai között megálla-píthatjuk, hogy mikor járunk el a jognak megfelelõen.” Fürst: i. m. 3–4. (kiemelés az eredetiben).

31 „A jog nem nélkülözheti a maga biztonsági követelményét: a lényegükben azonos esetek azonos elbírálását. […] De ahogy reátalálnivélt [a jogalkalmazás az eredményre], azonnal szemben találja magát a jog-azonosság és a biztonság alaki követelményeivel. Aggasztókérdésként tólul elébe az a kérdés, hogy megfelel-e a döntés annak a képnek, amelyet a régebbi döntések az új esetre reávetítenek.”Fürst: i. m. 30.

6. Utólagos jogalkotói jogértelmezés

A jogalkotói jogértelmezés különleges esete az, ami-kor az értelmezõ norma az értelmezendõ szabályt követõenszületik meg; erre példa a devizahiteles törvények,amelyek négy értelmezõ rendelkezést is tartalmaznak,amelyeket alább veszünk szemügyre. Szilágyi az értel-mezendõ normánál késõbb születõ értelmezõ rendel-kezésekkel kapcsolatban két dologra hívja fel a figyel-met: egyrészt az ilyen rendelkezések tipikusan vissza-menõleges hatályúak, másrészt pedig rendkívül fontos alegális jogszabály-értelmezés és a jogszabály-módosításegymástól való elhatárolása.28 Ennek az elhatárolásnaka megvalósítása azonban nem könnyû, hiszen az utó-lagos jogszabályi jogértelmezésre nyilvánvalóan azértkerül sor, mert a jogalkotó nem elégedett az adott jog-szabály érvényesülésével, beleértve azt is, ahogy a jog-szabály címzettjei és a jogalkalmazó szervek értelme-zik annak egyes rendelkezéseit.

Kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e olyan utólagosjogszabályi értelmezés, amely egyúttal nem jelenti az adottnorma (azaz a norma gyakorlatban kialakult értelmének)megváltoztatását. Márpedig ennek a kérdésnek jelentõ-sége van a szabály alkotmányossága szempontjából,különösen, ha az értelmezõ rendelkezés visszamenõ-leges hatályú. A jogalkotónak, természetesen, bizo-nyos keretek között, diszkrecionális döntési lehetõsé-ge van a jogszabály tartalmának meghatározása terén;ha azonban az új szabályt értelmezõ rendelkezéskéntkívánja „eladni”, akkor tartania kell magát a jogsza-bály-értelmezés bevett elveihez és módszereihez. Ajogszabály-értelmezési normák megsértése hibás értelme-zést eredményez, amely azt jelenti, hogy az új szabály– akkor is, ha értelmezésnek minõsíti magát – tényle-gesen nem értelmezi, hanem módosítja az eredeti sza-bály tartalmát. A jogszabály-értelmezés normáinak fi-gyelmen kívül hagyása vagy felrúgása ezért szükség-szerûen, és a jogalkotó szándékától függetlenül, az ér-telmezés határainak átlépéséhez, a jogszabály megvál-toztatásához vezet.

A Kúria jogegységi határozata vegyes természetû, hi-szen a Kúria egyfelõl a legfelsõbb szintû jogalkalmazószerv, másfelõl viszont, a jogegység biztosítása érdeké-ben, az alsóbb bíróságokra kötelezõ határozatot ishozhat. A Kúria nem rendelkezik jogszabály-alkotásihatáskörrel, a jogegységi határozat azonban, normatívjellegénél fogva, akár a legális jogértelmezés kategóri-

ájába is sorolható, és természeténél fogva szükségsze-rûen utólagos, egy korábban született jogszabályra vo-natkozik. Jogszabály-módosítási hatáskör hiánya mi-att azonban különösen fontos, hogy a Kúria, a bírósá-gok jogalkalmazásának egységességére irányuló tevé-kenysége keretében megmaradjon hatásköre, a jogér-telmezés keretei között. E cél elérésének fõbb biztosí-tékai talán a következõkben foglalhatók össze: a Kú-ria csak olyan kérdésben foglaljon állást, amelynekmegítélése a bírósági gyakorlatban valóban vitatott,amellyel kapcsolatban eltérõ jogalkalmazói értelmezé-sekkel lehet találkozni; a Kúria, jogegységesítõ tevé-kenysége során szigorúan kövesse a jogértelmezés be-vett elveit; és a jogegységi határozatok indokolásaialapján legyenek egyértelmûen megállapíthatóakazok a jogértelmezési elvek, amelyek figyelembe véte-lével kialakította álláspontját.

Végül, általános jelleggel, témánk szempontjábólutalni kell a jogbiztonság követelményére is, amely ajogállamiság alkotmányos követelményének29 egyikalapvetõ eleme. A jogbiztonság követelménye általá-ban a jogalkotás kapcsán merül fel, de fontos hangsú-lyozni, hogy e követelmény a jog egészével szembenmegfogalmazódik.30 A jogállamisághoz hozzátartozik,hogy a jogbiztonság a jogalkalmazás során is érvényesül-jön. A jogalkalmazás terén akkor érvényesül a jogbiz-tonság, ha a döntések elõreláthatóak, mert a bírósá-gok, legalábbis tendenciaszerûen, az azonos kérdése-ket azonos módon ítélik meg, és a jogszabályokat azo-nos módon értelmezik.31 A jogbiztonságot szolgálja azis, ha a jogalkalmazó szervek jogszabály-értelmezésitevékenységük során figyelembe veszik az adott jog-szabálynak a jóhiszemû jogkövetõ jogalanyok gyakor-latában kialakult értelmezését is.

7. Részösszegzés

Az elõzõeket röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy ajogszabályok tényleges tartalma, azaz a jog, a jogszabály-ok gyakorlati érvényesülése és az ettõl elválaszthatatlan ér-telmezõ tevékenység során bontakozik ki. Ez egyúttal aztis jelenti, hogy a jogszabályok megszületésétõl, az idõ-ben elõrehaladva, a jogszabályok érvényesülésénekmegszilárdulásával, az értelmezés egyre egyszerûbbéválik, szûkül az a tartomány, amelyen belül értelme-zési viták, bizonytalanságok alakulhatnak ki. A jog-





32 Arra nézve, hogy a szerzõ szerint az utóbbiról van szó, lásd Gárdos István: A kölcsönszerzõdésbõl fakadó követelések elévülésének kez-dõ idõpontja. Jogtudományi Közlöny. 2014. 9. 387–399.

33 Ennek részletes vizsgálatát lásd: Gárdos: i.m.

szabály értelmének feltárására irányuló tevékenységsorán ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a kiala-kult joggyakorlatban (beleértve mind a jogszabályokcímzettjeinek, mind pedig a jogalkalmazó szervekneka gyakorlatát) megnyilvánuló korábbi értelmezésekeredményét. A gyakorlatban élõ jogértelmezés bizo-nyos mértékig behatárolja a jogalkalmazó szervek jog-értelmezõ tevékenységének lehetõségeit.

IV.A jogegységi határozat

és a devizahiteles törvények

A jogegységi határozat és a devizahiteles törvényekaz alábbi értelmezõ rendelkezéseket tartalmazzák:

a) Az érvénytelenségi törvény 1. § (6) bekezdéseszerint a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdését, amely sze-rint az elévülés akkor kezdõdik, amikor a követelésesedékessé válik, „úgy kell értelmezni, hogy e követe-lések a kölcsönszerzõdés fennállása alatt nem évülnekel, azok elévülése a szerzõdés megszûnésévelkezdõdik.”32

b) A határozat 3. pontja és az érvénytelenségi tör-vény 3. § (1) bekezdése szerint tisztességtelenség mi-att semmis az elmúlt tíz évben kötött szerzõdésekbenaz árfolyamrés alkalmazására vonatkozó kikötés.

c) A határozat 2. pontja és az érvénytelenségi tör-vény 4. § (1) bekezdése hét pontba sorolva megfogal-mazta azokat a követelményeket, amelyek teljesüléseszükséges ahhoz, hogy az elmúlt tíz évben kötött szer-zõdések egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tevõfeltételei ne minõsüljenek tisztességtelennek, és a tör-vény egyúttal felállította azt a (megdönthetõ) vélelmetis, hogy a pénzügyi intézmények által alkalmazottszerzõdési feltételek nem felelnek meg ezeknek a kö-vetelményeknek.

d) Az elszámolási törvény 3. §-a szerint az érvényte-lenségi törvény fenti két szabályából adódó túlfizeté-seket úgy kell tekinteni, mintha az adósok ekkora ös-szeget elõtörlesztettek volna.

1. Az elévülés

Az érvénytelenségi törvény 1. §-ának (6) bekezdésepéldája annak, amikor a jogszabály a megfogalmazásá-ban is egyértelmûen utasítást ad arra, hogy mikéntkell értelmezni egy korábbi jogszabályi rendelkezést.Az elévülés több mint ezer éves, már a római jogbanis ismert, klasszikus jogintézmény. Az elévüléssel

kapcsolatos alapvetõ kérdések egyike az elévülés kez-dõ idõpontjának meghatározása. Az erre vonatkozószabályt a Régi Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése (az ÚjPtk. 6:22. §-a) tartalmazza. Ez a rendelkezés többmint ötven éve változatlan, és megegyezik a Régi Ptk.elõtti jog idevágó rendelkezésével, ezért alkalmazásá-nak kialakult gyakorlata volt a magyar jogban. Az ÚjPtk. változatlan tartalommal ismétli meg a korábbiszabályt, jeleként annak, hogy az kiállta az idõ és agyakorlat próbáját. Ilyen körülmények között különö-sen hangsúlyosan vetõdik fel a kérdés: mi a rendelteté-se az értelmezõ jogszabálynak? Két lehetõség adódik: azértelmezõ norma vagy megegyezik a korábbi gyakor-latban kialakult értelmezéssel, ekkor felesleges jogal-kotásról van szó (ha a szóban forgó szabály pontosítás-ra vagy értelmezésre szorult volna, annak helye a2013-ban elfogadott Új Ptk.-ban lett volna), vagy pe-dig eltér attól, akkor viszont az érvénytelenségi tör-vény, az értelmezés leple alatt, valójában, visszamenõ-leges hatállyal, megváltoztatta a korábbi jogot. Mind-két esetben az eredmény az, hogy egy klasszikus jog-alkalmazási kérdés eldöntését a jogalkotó elvonta a bí-róságok hatáskörébõl.

Érdemét tekintve is problematikus az érvénytelenségitörvény által adott jogértelmezés. Az elévülés kezdõidõpontja meghatározásának logikailag szükségszerûelsõ lépése az elévülés tárgyát képezõ követelés defini-álása, azért, hogy annak jogi természete, különösenpedig esedékességének (illetve igénnyé válásának)idõpontja megállapítható legyen. Az érvénytelenségitörvény azonban csupán formális meghatározását ad-ja e követeléseknek. Csupán hónapokkal késõbb, azelszámolási törvény mondta ki, hogy az adósok általteljesített túlfizetést elõtörlesztésként kell elszámolni(lásd alább). Az értelmezés logikai lépéseinek ez a fel-cserélése önmagában elég ahhoz, hogy szakmailag hi-teltelenné, önkényessé tegye a törvény által adott ér-telmezést: valójában a jog visszamenõleges átírásárólvan szó, annak a jogpolitikai célnak az érdekében,hogy a megsegíteni kívánt hiteladósok számára ked-vezõbb eredmény jöjjön ki. A tartalmi vizsgálat is ar-ra az eredményre vezet, hogy ez a rendelkezés nem fe-lel meg az elévülés kezdõ idõpontjára vonatkozó tör-vényi szabályozásnak, az azzal kapcsolatos joggyakor-latnak, illetve jogirodalmi álláspontoknak.33

2. Az árfolyamrés alkalmazásával kapcsolatos gyakorlat

A deviza alapú hitelezés a 2000-es évek elején válttömegessé, mert „[a] lakáshitelezést az akkori 8–12%-os forint alapkamat mellett nem lehetett fenntartani,

34 Kovács Levente: A devizahitelek háttere. Hitelintézeti Szemle. 2013. 3. sz. 183–193.35 Amint ez a Ptk. 231. §-a alapján az idegen pénznemben kirótt tartozások esetén a fõszabály. Ezt erõsítette meg a Kúria is: „A deviza

alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerzõdések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerzõdések) devizaszerzõdések. A felek ahitelezõnek és az adósnak a kölcsönszerzõdésbõl fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és aztmindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerzõdéstípusnál az adós az adott idõszakban irányadó forintköl-csönnél kedvezõbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amibõl következõen õ viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forintgyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erõsödése pedig a csökkenését eredményezi.” 6/2013. PJE határozat 1. pont. Részle-tesebben: Gárdos István–Nagy András: A devizahitel jogi alapkérdései. Hitelintézeti Szemle. 2013. 5. sz. 371–397.

36 Ptk. 231. § (2) bek.37 Amit a devizahitelekrõl tudni kell! A tájékoztató a Felügyelet honlapján már nem érhetõ el, más pénzügyi intézmény honlapján azon-

ban igen, lásd pl.: http://www.zalavolgye.tksz.hu/_//devizahitelekrol.pdf (2015.02.01.)38 Ma MNB.39 Lásd a Szegedi Ítélõtábla Partiscum ügyben hozott jogerõs ítéletét (Gf.I.30.720/2010/2.), amelyet lényeges pontokon a Kúria felülvizs-

gálati ítélete hatályon kívül helyezett (Gfv.IX.30.221/2011/6.).40 A Fõvárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság például a 67.Pf.630.155/2014/6. számú ítéletében kifejezetten rögzítette, hogy

„[t]isztességtelen kikötést a másodfokú bíróság (…) hivatalból nem észlelt.”

[…] Az alacsony kamatozással kínálható deviza-, elsõ-sorban svájcifrank-alapú lakáshitelezés használhatóalternatívát jelentett.”34

A deviza alapú hitel olyan hitel, amelyben a tartozásidegen pénznemben van kiróva, de a lerovásra forint-ban kerül sor.35 A kirovó és a lerovó pénznem eltéré-sébõl adódóan, a hitel nyújtásakor és a törlesztésekoregyaránt, a fizetendõ forintösszeg meghatározása érde-kében a két pénznem között átszámítást kell alka-lmazni.36 Az átszámítás során alkalmazandó árfolyammeghatározása a felek megállapodásának a tárgya. Adeviza alapú hitelezés gyakorlatában a kezdetektõl az amegoldás alakult ki, hogy a folyósításkor vételi, a tör-lesztéskor pedig eladási árfolyam alkalmazására kerülsor, ugyanúgy, mintha az adós ténylegesen az idegenpénznemben kapta volna meg a kölcsönösszeget, és azta hazai felhasználás érdekében, átváltotta volna forint-ra, illetve törlesztéskor a rendelkezésére álló forintbólmegvásárolta volna a törlesztés teljesítéséhez szüksé-ges devizát. Ez a gyakorlat több mint tíz éven át, töret-lenül és egységesen érvényesült a deviza alapú hitele-zés gyakorlatában, több mint százezer szerzõdés tartal-mazza az erre vonatkozó elõírásokat. Ez a szerzõdésigyakorlat ismert és elfogadott volt a szakmai felügye-letet ellátó hatóság számára is, amely a fogyasztók szá-mára készített, a devizahitelekrõl szóló tájékoztató ki-adványában fel is hívta a potenciális hitelfelvevõk fi-gyelmét a termék e sajátosságára.37 A bírósági gyakor-latban sincs nyoma annak, hogy e rendelkezés bármi-lyen szempontból vita tárgyát képezte volna. Az árfo-lyamrés kifejezés közzétett bírósági határozatban2014-et megelõzõen, közzé nem tett, anonimizált íté-letben pedig 2012 elõtt nem jelent meg.

3. Az egyoldalú szerzõdésmódosítás jogát biztosító szer-zõdési feltételekkel kapcsolatos gyakorlat

Az egyoldalú szerzõdésmódosítás jogának kikötésebizonyos szolgáltatások terén régi gyakorlat; elsõsor-ban olyan esetekben kerül sor az alkalmazására, ami-kor a szolgáltató és ügyfele között hosszú idõre szóló,tartós jogviszony jön létre, és amikor a szolgáltatónagy számú ügyféllel áll kapcsolatban, üzemgazdasági

szempontból jelentõs, hogy az ügyfelekkel fennállójogviszonyokban azonos tartalmú feltételek érvénye-sülésének, ugyanakkor az ügyfelek nagy száma nemteszi lehetõvé a körülmények változása esetén a szer-zõdési feltételek újratárgyalását.

Az egyoldalú szerzõdésmódosítás joga a szerzõdésijog kritikus kérdése, hiszen az nehezen egyeztethetõössze a kölcsönös kötelezettséget jelentõ szinallag-matikus szerzõdés fogalmával. Az sem vitatható, hogymegfelelõ korlátok hiányában ez a jog egyoldalúanhátrányos lehet a szolgáltató ügyfelei számára. Ezértezt a kérdést már a fogyasztóval kötött szerzõdésbentisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet kezelte, meghatároz-va azokat a feltételeket, amelyek esetén az ilyen kikö-tés tisztességtelennek minõsül.

A pénzügyi intézmények is hosszú évek óta alkal-maznak ilyen szerzõdési feltételeket. E feltételek nyil-vánosak és meglehetõs hasonlóságot mutatnak, azazezen a téren a pénzügyi intézmények nem versenyez-tek abban, hogy melyikük kreatívabb, inkább jogbiz-tonságra törekedtek azáltal, hogy az általuk szten-derdnek tekintett feltételeket alkalmazták. A pénz-ügyi intézmények állami felügyelet alatt mûködnek,úgy, hogy az állami felügyeletet ellátó PSZÁF38

egyúttal fogyasztóvédelmi feladatot is ellát. Tudomá-sunk szerint nem volt olyan eset, hogy a felügyeletihatóság azt állapította volna meg, hogy valamelypénzügyi intézmény egyoldalú szerzõdésmódosításijogot biztosító feltétele tisztességtelen vagy egyébkéntjogellenes. Ehhez hasonlóan, egészen 2011-ig nemfordult elõ az sem, hogy bíróság jogerõsen e feltételsemmisségét állapította volna meg.39 Még a Véleményközzétételét követõen, az abban rögzített elvekre te-kintettel is számos jogerõs ítélet született, amely tisz-tességesnek minõsítette azokat az egyoldalú szerzõ-désmódosításra vonatkozó feltételeket, amelyeket ké-sõbb, az érvénytelenségi törvény alapján folyt perek-ben tisztességtelennek találtak.40

Itt is fontos hangsúlyozni, hogy az egyoldalú szerzõ-désmódosítás jogával jogszabályok is foglalkoztak, még-hozzá az idõ elõrehaladásával fokozódó részletesség-gel. A pénzügyi intézmények mûködését szabályozótörvény (a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozá-





41 Erre nézve lásd Gárdos István–Nagy András: i.m.42 A Kúria figyelmen kívül hagyta azt az értelmezési szabályt is, amely szerint egy szerzõdési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata

során az adott feltételt a szerzõdés egészének és a szerzõdéskötés kontextusában kell értelmezni. Kissé leegyszerûsítve, a Kúria az ár-folyamrés alkalmazásának tisztességtelenségét azon az alapon állapította meg, hogy az úgynevezett deviza alapú hiteleknél valutavál-tásra ténylegesen nem kerül sor. Nem vizsgálta sem azt, hogy az árfolyamrés az ilyen típusú hitelek díjazásának egy eleme, sem pedigazt, hogy az ilyen hitelek nyújtásával kapcsolatban a pénzügyi intézményeknél milyen költségek merülnek fel.

sokról szóló 1996. évi CXII. törvény, Hpt.) például2009 óta külön szabályozta e jog gyakorlásának a fel-tételeit. További szabályokat tartalmazott a fogyasztóihitelekrõl szóló törvény (a fogyasztóknak nyújtott hi-telrõl szóló 2009. évi CLXII. törvény), valamint a la-káshitelekrõl szóló kormányrendelet (a szerzõdések-ben elõírt kamat egyoldalú módosításának feltételei-rõl szóló 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet).

Ezenfelül, 2009. szeptember 16-án elfogadták a la-kosság részére hitelt nyújtó pénzügyi szervezetek ügy-felekkel szembeni tisztességes magatartásáról szólómagatartási kódexet, amelyhez szinte valamennyi, la-kossági hitelezéssel foglalkozó jelentõs pénzügyi in-tézmény csatlakozott. A magatartási kódex kétségtele-nül nem jogszabály, annak tartalmát azonban a Kor-mány alakította ki a Felügyelet, a Gazdasági Verseny-hivatal és a Bankszövetség bevonásával. A magatartá-si kódex egyik célja az egyoldalú szerzõdésmódosításijog szabályozása volt. A kódex betartását a Felügyeletellenõrizte, a rendelkezéseit megsértõ piaci szereplõk-kel szemben fellépett.

A pénzügyi intézmények ilyen körülmények közöttelsõsorban arra törekedtek, hogy az általuk alkalma-zott szerzõdési feltételek megfeleljenek e speciális jog-szabályi és a magatartási kódexben rögzített elõírások-nak, azt feltételezve, hogy a jogalkotó által lényeges-nek tartott feltételek és korlátok e szabályokban meg-jelennek. Ebben a körben a felügyeleti hatóságok vizs-gálata is elsõsorban erre irányult. Mindezek alapján ahitelezõk alappal feltételezték, hogy a jogszabályok ésa magatartási kódex rendelkezéseinek megfelelõ álta-lános szerzõdési feltételeik jogszerûek és érvényesek,így nem minõsülnek tisztességtelennek sem.

4. A túlfizetés

A szóbanforgó hitelszerzõdések adósai törlesztésikötelezettségüknek a szerzõdés elõírásai szerint tettekeleget. Az érvénytelenségi törvény alapján azonban azáltaluk fizetett összeg magasabbnak bizonyult, mint atényleges tartozásuk összege. Az adósok természete-sen nem szándékoztak többet fizetni, mint amekkoraösszeg esedékessé vált, abban a hiszemben voltak,hogy az adott összegû fizetés teljesítése felel meg szer-zõdéses kötelezettségüknek. Utólag, a jogegységi ha-tározat és az annak alapján hozott érvénytelenségi tör-vény mondta ki azt, hogy az árfolyamrés alkalmazásavalamint az egyoldalú szerzõdésmódosítás érvényte-len volt, tehát a fizetett összegnek ehhez a két elemhezkapcsolódó része valójában nem volt esedékes. Az ér-

vénytelenségi törvény erre az összegre nézve írt elõ apénzügyi intézmények számára elszámolási kötele-zettséget, az erre vonatkozó követelés elévülésére álla-pított meg speciális szabályokat, és ennek a szabályaithatározta meg az elszámolási törvény. Mindehhezszükséges volt a túlfizetés illetve a túlfizetett összegjogi jellegének meghatározása.

V.A Kúria és a devizahiteles törvények jogértelmezése

A fent bemutatott négy kérdés közül a Kúria kettõ-ben, az árfolyamrés alkalmazására és az egyoldalúszerzõdésmódosításra vonatkozó szerzõdési feltételektisztességtelenségével kapcsolatban foglalt állást, azelévülés és az adósok által teljesített túlfizetés minõsí-tése a jogalkotó eredeti terméke.

1. Az árfolyamrés értelmezése

Cikkünknek nem tárgya a devizahitelek elemzése,így nem térünk ki az árfolyamréssel kapcsolatos kúri-ai állásfoglalás a tartalmi bírálatára sem.41 Témánkszempontjából azonban alapvetõ annak megállapítása,hogy a Kúria és nyomában a jogalkotó egy hosszabb idõnát széles körben alkalmazott gyakorlatot minõsített jogsze-rûtlennek. Semmi nyoma nincs annak, hogy e minõsí-tés során a Kúria számára szempont lett volna ez a kö-rülmény, hogy jogértelmezését bármilyen módon be-folyásolta volna az a tény, hogy egy bevett, megszilár-dult szerzõdési gyakorlatról foglal állást, és az a kér-dés sem merült fel a vizsgálati szempontok között,hogy milyen okból vált általánosan alkalmazottá és el-fogadottá ez a gyakorlat.42 Ennek eredményeként aKúria egy olyan szerzõdési feltételt minõsített ér-vénytelennek, amelyet a jogszabályok címzettjei, apénzügyi intézmények, azok szakmai felügyeleti ható-sága és a szolgáltatást igénybe vevõ ügyfelek egyarántjogszerûnek gondoltak. A Kúria tehát, az árfolyam-résre vonatkozó szerzõdési feltétel értékelése kapcsánfolytatott értelmezõ tevékenysége során figyelmen kí-vül hagyta azt a körülményt, hogy az adott jogszabálytannak elsõdleges címzettjei, a szerzõdési feltételek al-kalmazói miként értelmezték. Úgy gondoljuk, a Kú-ria ezt nem tehette volna meg; ezzel jogalkalmazásaönkényessé vált, és súlyosan sérült a jogbiztonság kö-vetelménye.

43 Amint fentebb említettük, a jogegységi határozat kihirdetését követõ sajtótájékoztatón a Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje magais úgy nyilatkozott, hogy a pénzügyi intézmények gyakorlata nem felel meg az általuk megfogalmazott feltételeknek.

2. Az egyoldalú szerzõdésmódosítás értelmezése

Hasonló a helyzet az egyoldalú szerzõdésmódosítástlehetõvé tevõ szerzõdési feltételek minõsítésével kap-csolatban is. A leglényegesebb különbség az, hogy –amint erre fentebb utaltunk – ezt a kérdést speciálisjogszabályok hosszú ideje, az idõk során többször vál-tozó tartalommal, rendezték. A Kúria azonban, az eszerzõdési felvételekkel kapcsolatos követelményekmegfogalmazása során nem tért ki arra, hogy azok mi-lyen jogszabályi környezet mellett irányadóak, nemtárta fel az alkalmazott kikötés jogszabályi hátterét,nem vizsgálta, hogy az irányadó szabályok az érintettidõszakban miként változtak, és hogy ez miként érin-ti a kikötések tisztességtelenségével kapcsolatos kér-dés megítélését.

A pénzügyi intézmények és felügyeleti hatóságuk azösszetett jogi szabályozás együttes értelmezése alapjánúgy ítélték meg, hogy az alkalmazott szerzõdési felté-telek jogszerûek. Ezzel szemben, a Kúria által a Véle-ményben, illetve a jogegységi határozatban megfogal-mazott követelmények olyan feltételeket támasztanak,amelyeknek – azok szigorú, merev értelmezése esetén– a pénzügyi intézmények által az egyoldalú szerzõdés-módosítással kapcsolatban alkalmazott szerzõdési ki-kötések nem felelnek meg.43 A tisztességtelenségi vé-lelmet felállító érvénytelenségi törvény pontosan ilyenmerev jogértelmezést követett (a szerzõdés egyéb fel-tételeinek és a szerzõdéskötés körülményeinek vizsgá-latát kizárta, elzárta a részleges érvénytelenség lehetõ-ségét stb.). Ennek megfelelõen a pénzügyi intézmé-nyek törekvése a tisztességtelenségi vélelem megdön-tésére nem járt eredménnyel, a bíróságok mindenpénzügyi intézmény keresetét elutasították.

A Kúria ez esetben is a hitelezési gyakorlatban kialakultjogértelmezést figyelmen kívül hagyva értelmezte a tisztesség-telen szerzõdési feltételekre vonatkozó jogszabályt. Ez ismétazt eredményezte, hogy a hosszú éveken át, valamennyipénzügyi intézmény által, nyilvánosan, a hatóságok ésbíróságok tudtával alkalmazott szerzõdési feltételek ér-vénytelennek bizonyultak, a szerzõdésekbõl kikerültegy olyan elem, amelynek a szerzõdések hosszú távújellege miatt alapvetõ jelentõsége volt, és amely lénye-gesen kihatott a szerzõdés egyéb feltételeinek meghatá-rozására is. Ez a döntés és az annak alapján születettjogszabály is sérti a jogbiztonságot és annak részekénta szerzõdések kötõerejében való bizalmat.

3. Az elévülés és a túlfizetés értelmezése

Az elévüléssel és a túlfizetéssel kapcsolatos értelmezõrendelkezések annyiban térnek el az elõzõektõl, hogy

ezekben az esetekben nem egy szerzõdési rendelkezésmegítélése kapcsán vetõdik fel a jogszabály-értelmezés.

Az elévülés esetén egy általános törvényi normameghatározott esetcsoportra való értelmezése történt,a túlfizetés kapcsán pedig egy tény, emberi magatartásjogi minõsítésérõl van szó. Mindkettõ klasszikus bíróijogalkalmazói feladat. A jogalkotó mindkettõt elvontaa bíróságok hatáskörébõl, annak érdekében, hogy sza-bályozni tudja a bankok ügyfelekkel való elszámolá-sát. Az elévülésre és a túlfizetés kezelésére vonatkozószabályok megalkotása során az elsõdleges szempont,amint ez a törvény indokolásából is kiderül, az volt,hogy olyan megoldást találjanak, amely az adósok szá-mára a lehetõ legkedvezõbb. A két szabály a követke-zõképpen függ össze: az érvénytelenségi törvény lé-nyegében kizárta az elévülés lehetõségét, azonban azerre vonatkozó, értelmezõnek nevezett szabály tartha-tatlan lett volna, ha azt nem támasztják alá a követe-lés megfelelõ jogcímével.

Amint a fentiekben írtuk, az érvénytelenségi tör-vény alapján az adósok által teljesített fizetések egy ré-sze nem esedékes tartozás volt. A fizetések e részénektehát nem volt jogcíme; ha tisztában lettek volna ezzel,akkor az adósok azonnal visszakérhették volna bank-juktól a túlfizetés összegét, amit a bankok, hacsak vala-milyen okból felmondási joguk meg nem nyílt, a fenn-álló hitelszerzõdés alapján, kötelesek lettek volna telje-síteni. Adódik tehát, hogy a túlfizetést tartozás nélküliteljesítésnek, a hitelezõk szempontjából pedig jogalapnélküli gazdagodásnak kell tekinteni. Az azonban tel-jesen egyértelmû, hogy a jogalap nélküli gazdagodásvisszatérítése a gazdagodás bekövetkeztekor nyombanesedékes, ezért az erre vonatkozó követelés elévülése isnyomban megkezdõdik. Ezért más minõsítést kelletttalálni, amit az elszámolási törvény oldott meg azzal,hogy a túlfizetést kvázi elõtörlesztésnek minõsítette(annak ellenére, hogy az adósoknak nyilvánvalóan nemvolt ilyen szándékuk). Látszik tehát, hogy a jogalkotó,politikai preferenciái érvényesítése érdekében, meg-erõszakolta a jogszabály-értelmezés elveit, a polgári jogalapvetõ intézményeit, és valójában, egy meghatározottesetkörre, visszamenõlegesen módosította a jogszabá-lyokat, igazolva, hogy az utólagos törvényi jogértelme-zéssel kapcsolatos elvi aggályok megalapozottak.

VI.A jogértelmezés lehetõsége és korlátai

A fentiekbõl egyértelmûen megállapítható, hogy aKúria által adott jogértelmezés eltér a különféle jog-alanyok (piaci szereplõk és hatóságok) korábbi értel-





44 http://www.bankszovetseg.hu/hasznos-informaciok/fogyasztoi-kolcsonszerzodesekre-vonatkozo-torveny (2015.02.01.)

mezésétõl. Leegyszerûsítve, arról van szó, hogy koráb-ban a jogalkalmazók azt feltételezték, hogy eljárásukjogszerû. Ez a feltételezés nem pusztán a pénzügyi in-tézmények saját jogértelmezésén alapult, azt megerõsí-tette, hogy a közjegyzõk az érintett szerzõdéseket köz-jegyzõi okiratba foglalták, a Felügyelet ellenõrzései so-rán az általános szerzõdési feltételeket jogszerûnek ta-lálta, a bíróságok – a hivatalbóli észlelés kötelezettségeellenére – nem hoztak olyan ítéletet, amely e feltételekjogellenességét állapította volna meg. A Kúria állás-pontja alapján viszont az alkalmazott feltételek jogsze-rûtlennek bizonyultak. Konkrétabban, korábban ajogalanyok azt gondolták, hogy az általuk alkalmazottszerzõdési feltételek megfelelnek a tisztességtelen fel-tételekre vonatkozó jogi szabályozásnak, az érvényte-lenségi törvény illetve az annak alapján folyt eljárások-ban eljáró bíróságok viszont – a Kúria illetve a törvényáltal megfogalmazott követelményeket alkalmazva – apénzügyi intézmények szerzõdési feltételeit kivételnélkül tisztességtelennek minõsítették.

Ennek alapján a következõ kérdés fogalmazódikmeg: Minden más körülménytõl eltekintve, lehet-e he-lyes egy olyan jogértelmezés, amely ellentétes az érintettjogalanyok által hosszabb idõn át egységesen, tömegesen,nyilvánosan követett gyakorlatban tükrözõdõ jogértelme-zéssel?

Nem kivételes, egyedi esetrõl, nem is a jogszabálykijátszására irányuló titkos összeesküvésrõl van szó,és nem is az történt, hogy egy egyértelmû jogi paran-csot negligáltak a piaci szereplõk. Az adott esetben ös-szetett jogi szabályozás érvényesül, és azon belül is, atisztességtelen szerzõdési feltétel fogalmát magasabsztrakciós szinten, általános jelleggel határozza mega Régi és az Új Ptk. Az adott esetben messze nem egy-értelmû, hogy a szóban forgó szerzõdési feltételekegyoldalúan és indokolatlanul az ügyfél hátrányárahatározzák meg a felek jogait és kötelezettségeit. Sú-lyos érvek szólnak például amellett, hogy az egyolda-lú szerzõdésmódosítás lehetõsége az ügyfél számára iselõnyös, sõt amellett is, hogy – miközben az elszámol-tathatóságot biztosítani kell – az egyoldalú módosításfeltételeit nem lehet teljesen egzakt módon meghatá-rozni, az elõre nem látható eseteket is rendezni kell, ésa pénzügyi intézmény számára biztosítani kell bizo-nyos mérlegelési lehetõséget.

Ebben a komplex helyzetben alakult ki az a közfelfogás,hogy az alkalmazott – és a speciális jogszabályoknak szin-te szó szerint megfelelõ – szerzõdési feltételek jogszerûek.Persze lehet utólag kritikai véleményt megfogalmaz-ni, hogy kezdettõl magasabb követelményrendszertkellett volna alkalmazni. Egy ilyen nézõpont-váltásazonban nem vezethet arra az eredményre, hogy utó-lag jogellenesnek minõsítsenek egy korábban aggály-talanul jogszerûnek gondolt szerzõdési feltételt. Az

érvénytelenség megállapítása persze mindig utólagtörténik, és visszahat a szerzõdés keletkezésének idõ-pontjára (hiszen maga az érvénytelenségre vezetõ okis kezdettõl fennáll), itt azonban nem egy konkrétszerzõdésrõl van szó, hanem olyan szerzõdési feltéte-lekrõl, amelyeket egy piaci szegmensben, a fogyasztóikölcsönök terén nagyszámú piaci szereplõ, éveken át,százezer-számra, köztudott módon, nyilvánosan al-kalmazott.

A fentiek alapján érthetõ és indokolt az egyébkéntnyilván nem elfogulatlan Magyar Bankszövetség általaz érvénytelenségi törvénnyel kapcsolatban megfogal-mazott kritika: az érvénytelenségi törvény „a szigorúfelügyelet alatt álló bankokon olyan elveket követelmeg több mint egy évtizedre visszamenõen, amelyeketeddig sem a jogalkotó, sem a felügyelõ hatóság, sem abíróságok nem dolgoztak ki, nem tettek ismertté. Ama elfogadott jogszabály visszamenõleg rendezi át abankok és ügyfeleik között létrejött magánjogi szerzõ-déseket, és felülírja az elévülés általánosan irányadószabályát. Ez a gyakorlat sérti a jogbiztonságot, elbi-zonytalanítja a befektetõket. A Bankszövetség vélemé-nye szerint ez egy olyan precedens, mely alkalmas ar-ra, hogy megingassa a magánjogi szerzõdések alapját,aminek beláthatatlan következményei lehetnek a tár-sadalomra.”44

Mindez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi a jog,hogyan állapítható meg annak tartalma? Konkrétan, ajogszabály gyakorlati érvényesülésének és az abbanmegnyilvánuló jogértelmezésnek milyen szerepe vana jog tartalmának meghatározásában? Ténylegesen le-hetséges-e egy olyan jogértelmezés, amely bár absztrakt mó-don esetleg alátámasztható, ellenkezik a gyakorlatban ki-alakult jogértelmezéssel? Jogelméleti szempontból: le-het-e helyes egy ilyen jogértelmezés? Alkotmányjogiszempontból pedig: összhangban lehet-e egy ilyenjogértelmezés a jogállamiság alapvetõ elemét képezõjogbiztonság követelményével?

A jogszabály elsõdlegesen nyelvi-kommunikációsjelenség (többnyire parancs). Minden kommunikációalapvetõ feltétele, hogy közlõ és befogadó azonosnyelvtani, logikai szabályok szerint vegyen részt ben-ne. Ennek hiányában kommunikáció nem, csak bábe-li hangzavar lehetséges. Ezek a szabályok teszik lehe-tõvé, hogy a befogadó a közlõ szándékainak megfele-lõem értelmezze az üzenetet. Ezek a szabályok tehátegyszerre segítik és korlátozzák az értelmezést. Éppenazáltal teszik lehetõvé a megértést, hogy leszûkítik azértelmezés lehetséges terjedelmét. A jogszabályokugyanakkor legalább két olyan sajátossággal rendel-keznek, amelyek megkülönböztetik a kommunikációegyéb formáitól. Egyrészt, a jogszabály nyelve szak-nyelv is, ami azt jelenti, hogy szakkifejezéseket alkal-maz, kidolgozottabb értelmezési normákkal rendelke-

45 Pokol Béla, Scalia–Garner fentebb hivatkozott mûve alapján, azt vizsgálta, hogy a szövegbõl kiinduló jogszabály-értelmezésbe mikorlehet bevonni a jog további „rétegeit”. Pokol Béla: A jog szövegrétegének határai a jogértelmezésben. Jogtudományi Közlöny 2014.március 128–141.

zik, és – az alkotmányos alapjogoktól, a kódexeken át,a technikai, végrehajtási szabályokig terjedõ – rend-szert alkot, amely az egyes normák adott jogszabályontúlnyúló, tágabb kontextusát alkotják. Másrészt, a jogkiemelt társadalmi jelentõségénél fogva, azért, hogy ajog érvényesüljön, ugyanakkor a jogalanyok védelmetélvezzenek alapvetõ jogaik tekintetében, a jogszabály-okkal kapcsolatban a jogállamiság cím alatt összefog-lalt alkotmányos követelmények fogalmazódnak meg.E sajátosságok megnyilvánulnak a jogszabályok értel-mezése terén is: a jogszabályokban lévõ szakkifejezé-seket a szakmában elfogadott tartalmuk szerint kellértelmezni, be kell tartani az általánosan elfogadottértelmezési elveket, figyelembe kell venni a jogszabá-lyi környezetet, végsõ soron azt az alkotmányos ren-det, amelybe az adott jogi norma illeszkedik.45

Mindezek a szempontok a jogállamiság részét képe-zõ jogbiztonság követelményét is szolgálják azzal,hogy a jogértelmezés lehetséges mozgásterének szûkí-tésével az egységes jogértelmezés irányába mutatnak.Ez a követelmény elsõdlegesen a bírósági, hatóságijogalkalmazással kapcsolatban fogalmazódik meg, denyilvánvaló, hogy minden más jogértelmezés, így ajogszabályok címzettjei által végzett jogértelmezés iscsak akkor lesz helytálló, akkor szolgálja célját, haugyanezeket az elveket követi. A jogszabályok cím-zettjei és a jogalkalmazó szervek által végzett jogértel-mezés módszere egyforma, célja azonban különbözik.Az állampolgárok és egyéb jogalanyok által végzettjogértelmezés célja saját jövõbeni magatartásának ki-alakítása, a bíróságok jogértelmezése viszont egy jog-vita eldöntését szolgálja, amelynek keretében állástkell foglalni abban a kérdésben, hogy az eljárás ala-nyának magatartása megfelelt-e a jogszabály elõírásá-nak.

Mind a jogalanyok által végzett elõzetes, mind pe-dig a jogalkalmazó szervek utólagos jogértelmezésé-ben szerepet játszik az adott jogszabály kapcsán kiala-kult gyakorlat. Ez nyilvánvaló a jogalanyok esetében,amelyektõl, különösen a laikus állampolgároktól nemvárható, hogy külön-külön szakmai vizsgálatot foly-tassanak minden rájuk vonatkozó jogszabály értelmé-nek feltárása érdekében. Ehelyett, elfogadják annak aközfelfogásban kialakult értelmezését, elfogadják azt,hogy a közfelfogás szerint az adott jogszabálynak valómegfelelés érdekében egy adott módon kell viselked-ni. Még a professzionális jogalanyok magatartásábanis meghatározó szerepet játszik a közfelfogás. Ha egyjogszabálynak egységes értelmezése alakult ki a jog-alanyok releváns körében, akkor kevésbé valószínû,hogy önálló vizsgálatba fognak a jogszabály értelmé-nek feltárása érdekében, és, még ha esetleg szakmaivéleményt kérnek is, akkor sem tekintenek el a kiala-

kult értelmezéstõl, jogi tanácsadójuktól is elvárják,hogy a gyakorlat figyelembe vételével fogalmazzákmeg véleményüket.

A jogalkalmazó szervek által végzett jogértelmezés-sel kapcsolatban is követelmény az adott jogszabállyalkapcsolatban kialakult gyakorlat figyelembe vétele.Ez abból az alapelvbõl is következik, hogy a jogsza-bály szövegét – hacsak nem kifejezetten jogi vagyegyéb szakszövegrõl van szó – a laikus, hétköznapi ér-telmének megfelelõen kell értelmezni. A jogbiztonságkövetelménye magában foglalja azt is, hogy a jog-alanyoknak bízniuk kell abban, hogy a szakmai köve-telményeknek illetve a közfelfogásnak megfelelõ jog-szabály-értelmezésük, legalábbis az esetek túlnyomótöbbségében, megegyezik a jogalkalmazó szervek általelfogadott értelmezéssel. Ez nem csupán abban az el-vi megközelítésben igaz, hogy azonos elvek alkalma-zása nagy valószínûséggel azonos eredményre vezet,hanem ezen túl, azt a követelményt is támasztja a jog-szabályok értelmezõi számára, hogy értelmezõ tevé-kenységük során vizsgálják azt a körülményt, hogyvan-e az adott jogszabálynak a gyakorlatban kialakultértelmezése. Ez a követelmény is egységesen érvénye-sül mind a piaci szereplõk, mind pedig a hatóságok ál-tal végzett jogértelmezéssel szemben. Azaz nem csu-pán a jogszabályok címzettjeinek kell figyelembe ven-niük az esetleg már létezõ, kialakult bírósági gyakor-latot, hanem a bíróságnak is a piaci szereplõk gyakor-latát. Érvényesülnie kell tehát annak a követelmény-nek, hogy ha egy jogalany követi az adott piaconsztenderdnek tekintett megoldást, akkor eljárása jog-szerû lesz.

A bíróságnak, a jogvita elbírálása során meg kellítélnie, hogy a vita tárgyát képezõ magatartás jogszerûvolt-e. A vizsgálat kezdetén, amikor még nyitott a jog-értelmezés eredménye, az adott magatartás elvileg le-het akár jogszerû, akár pedig jogszerûtlen. Az értel-mezési folyamat elõrehaladása során egyre szûkül azértelmezési tartomány, egyre inkább egyértelmûvéválik, hogy melyik minõsítés helytálló. Ebben a folya-matban kell, egyéb értelmezési eszközök között, hogyszerepet játsszon a gyakorlat figyelembe vétele. Az ál-talános gyakorlatnak megfelelõ magatartás bizonyosfokú védelmet kell, hogy élvezzen, azáltal, hogy vélel-mezni kell annak jogszerûségét, míg az attól eltérõmagatartás ilyen védelmet nem élvez. Nehezen kép-zelhetõ el olyan eset, amikor a közfelfogásnak, az álta-lános gyakorlatnak megfelelõ magatartás megalapo-zottan jogellenesnek minõsülhet.

A szóban forgó esetben azonban a Kúria és a devi-zahiteles törvények jogértelmezése felülírta a gyakor-latban kialakult, hosszabb idõn át egységesen követettjogértelmezést. A Kúria, a saját értelmezése során,





46 Az Alkotmánybíróság 34/2014. (XI. 14.) AB-határozata.

nem volt figyelemmel a gyakorlatban kialakult értel-mezésre, sõt, tudatosan azzal ellentétes értelmezést fo-gadott el, jogellenesnek minõsített egy (két) a gyakor-latban egységesen követett magatartást illetve alkal-mazott szerzõdési feltételt. Lehet-e helytálló egy ilyenértelmezés?

Vissza kell térnünk kiinduló pontunkhoz: a jogsza-bály nem azonos a joggal. A jogszabály értelmezõ al-kalmazás nélkül csupán holt betû. A jog az, ahogyan ajogszabály a gyakorlatban, a jogszabály címzettjeinek ma-gatartásában és a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatábanérvényesül (amennyiben az adott jogszabálynak létezik ki-alakult jogalkalmazói gyakorlata). Ebbõl viszont az követ-kezik, hogy az élõ joggal ellentétes, vagy azt figyelmen kí-vül hagyó jogértelmezés nem lehet helytálló, nem lehet össz-hangban a gyakorlatban ténylegesen érvényesülõ joggal. Ajogszabály-értelmezés különbözõ módszerei (nyelvi,rendszertani, történeti, teleologikus stb.) az egyes ese-tekben eltérõ súllyal alkalmazandók. Az élõ joggya-korlat elemzése egyike azoknak a módszereknek,amelyek nem nélkülözhetõek, különösen egy többéves, évtizedes gyakorlattal rendelkezõ szabályozásértelmezése esetén. E gyakorlat figyelmen kívül ha-gyása esetén jelentõsen megnõ a hibás jogértelmezésveszélye.

Az eddigiek arra az eredményre vezetnek, hogy a joglényegével nem egyeztethetõ össze az olyan jogszabály-ér-telmezés, amelynek a fényében a hosszú idõn át egységesenalkalmazott teljes releváns piaci gyakorlat jogellenesnekminõsül. Egyes szereplõk magatartása lehet jogellenes,de a jogszabályok címzettjei körében egységesen érvé-nyesülõ gyakorlat nem. Lehet a gyakorlatot különbö-zõ szempontok alapján bírálni, de nem lehet jogelle-nesnek minõsíteni, mert az maga a jog. Nem lehetmást tenni, mint megállapítani, hogy ez a jog, és ha aznem megfelelõ, akkor jogalkotás útján, a jövõre nézve– illetve az Alkotmánybíróság által meghatározott ke-retek között, kivételesen, visszamenõleges hatállyal –megváltoztatni.

Mit lehet tenni, ha a jogalkalmazó vagy a jogalkotómégis elköveti azt a szakmai hibát, hogy olyan jogsza-bály-értelmezéssel él, amelynek fényében a korábbijoggyakorlat jogellenesnek minõsül? Ha ezt a hibát al-sóbb szintû bíróság vagy más jogalkalmazó szerv kö-veti el, akkor ez rendes vagy rendkívüli jogorvoslat alap-jául szolgálhat. Ha azonban ezt a jogalkotó jogszabály-ban vagy a legfelsõbb jogalkalmazó szerv elvi jellegûhatározatban követi el, akkor vele szemben csak alkot-mányjogi jogorvoslatra van lehetõség.

Ezek szerint az elvi, jogelméleti probléma végsõ so-ron alkotmányossági problémaként jelenik meg. AKúria Véleményében és jogegységi határozatában va-lamint az ezek alapján kibocsátott devizahiteles törvé-

nyekben foglalt értelmezés – azáltal, hogy figyelmenkívül hagyta a jogszabály érvényesülése során kiala-kult gyakorlatot – valójában visszamenõleg megváltoz-tatta a jogi feltételeket. Ez a Kúria esetén hatáskörénektúllépését eredményezi, a devizahiteles törvények ese-tén pedig a visszamenõleges jogalkotás tilalmába ütkö-zik. Mindkettõ a jogállamiság és a jogbiztonság sérelmétokozza.

A Kúria, illetve annak alapján az érvénytelenségitörvény által adott jogértelmezéssel kapcsolatban fel-vetõdött az az alkotmányjogi kifogás, hogy visszame-nõleg megváltoztatja az egyoldalú szerzõdésmódosításlehetõségére vonatkozó jogot. Erre a felvetésre azon-ban az Alkotmánybíróság azt a választ adta, hogynincs szó visszamenõleges módosításról, mert a tisz-tességtelenség fogalma 2004, Magyarország EurópaiUnióhoz való csatlakozása óta változatlan, a Kúriacsak „megtalálta a jogot”, felismerte a korábban kö-vetkezetesen alkalmazott jogértelmezés tévességét.46

Ezzel a kör bezárult. A tisztességtelenség szükségsze-rûen értelmezést igénylõ fogalmát a gyakorlat tölti kitartalommal. Ha kialakult egy egységes jogértelmezés,amelyet a piaci szereplõk és a jogértelmezõ hatóságokegyaránt követtek, akkor ezen értelmezés bíróság álta-li megváltoztatására nincs lehetõség, hiszen az így ki-alakult értelmezés minõsül jognak, az válik a tisztes-ségtelenség fogalmává. A Kúria ezért jogellenesen jártel, amikor a tisztességtelenség fogalmát az egyoldalúszerzõdésmódosítási jog kapcsán újraértelmezte. Ezt ahibát kizárólag az Alkotmánybíróság korrigálhattavolna. Az Alkotmánybíróság azonban ugyanazt a hi-bát követte el, mint azok a korábbi jogértelmezõk,akiknek az aktusait felül kellett vizsgálnia: annak el-lenére mondta ki a Kúria által megfogalmazott köve-telmények érvényesülését, hogy a tényleges gyakorlatéppen az ellenkezõjét mutatta.

A Kúria és az Alkotmánybíróság összecsengõ állás-foglalása azt mutatja, hogy a magyar jogalkalmazóigyakorlat számára nem érvényesül korlátként az adottjogszabálynak a címzettek körében kialakult értelme-zése, még a cikkben tárgyalt kirívó esetben sem, ami-kor a jogszabály címzettjei államilag felügyelt intéz-mények, amelyek a szakmai felügyeleti szerv jóváha-gyásával alakították ki gyakorlatukat, amelyet sokéven át, nagyszámú szerzõdésben, egységesen követ-tek. A jogalkalmazó szerveknek a gyakorlati életbenérvényesülõ jogtól való ilyen mértékû függetlenségenagyfokú bizonytalanságot eredményez a jogalanyokszámára a tekintetben, hogy jogkövetésre törekvõ ma-gatartásuk eredményes-e, adott esetben tömegesenkötött szerzõdéseik érvényesek-e.

Ez a jogállamiság követelményeivel nem egyeztethetõössze.


1 Hans Kelsen: Legal Norms and Legal Principles: Esser’s Transformation Theory. In General Theory of Norms. Clarendon Press. Ox-ford. 1991. 115–122.

2 Ez pedig azért tekinthetõ különösnek, mert igen heves viták bontakoznak ki a jogelvek jogforrási jellegérõl, illetve a jog fogalmába va-ló tartozásukról. Márpedig akár elfogadjuk a jogelveknek a jog fogalmába való tartozását, akár vitatjuk azt, nem mondhatunk le arról,hogy egy a jog szempontjából ilyen fontos jelenség meghatározását megadni legalább megkíséreljük.

3 John Austin: Lectures on Jurisprudence. (4th ed.) London, John Murray, 1879. 99.4 Austin i. m. 88. Austin egy értelmes lénynek értelmes lények számára adott parancsokról értekezik. Ezzel, tehát az ésszerûségnek és az

értelemnek a jog fogalmába való bevonásával, máris olyan mozzanatot emelt a jog közegébe, amely a Kelsen-féle jogpozitivizmus szem-pontjából metajurisztikus természetûnek minõsül.

I.A jogelvek problematikájáról általában

Amikor a jogelvekkel kapcsolatos vizsgálódásokhozlátunk, elöljáróban három igen alapvetõ tényre szüksé-ges a figyelmet felhívnunk. 1. A jogtudomány mûvelõiközött jelentõs véleményeltérés van abban a kérdésben,hogy a pozitív jog által nem rögzített jogelvek mennyibentekinthetõk a jogrendszer részének. (E kérdésben radi-kális álláspontot képvisel Hans Kelsen, aki egyértelmû-en elutasította a jogelvek jogi jellegének elismerését ab-ból az elvi feltételezésbõl kiindulva, hogy a jog rendsze-re sajátos rendben megalkotott normák rendszere. Nálatehát a jogelvek is a metajurisztikus elemek kategóriá-jába esnek. Azt is hangsúlyozta, hogy a jogelvnek neve-zett elvek pozitiválásuk – tehát a pozitív jog részévé té-telük – esetén elvesztik elvi természetüket és normáváválnak. A pozitiválásnak tehát szerinte egyfajta korlá-tozó hatása van, különösen ha maga a pozitív jog állít-ja fel bizonyos korlátait a normába foglalt elvnek.)1 2.A jogelvekrõl noha a jog elméleti mûvelõinek többsé-ge megemlékezik, a jogelv meghatározására vonatkozóigyekezet – szemben a jogfogalom meghatározásárairányuló törekvések számosságával – nem tekinthetõjellemzõnek a tudományos irodalomban.2 3. Mind a

jogelveket a jog elemi részének tekintõk, mind a jogel-vek joghoz tartozását vitatók anélkül értekeznek a jog-elvekrõl, hogy pontosan számot adnának arról, hogymi a jogelvek viszonya az általános, morális, társadalmi,politikai eszmékhez és elvekhez. Ez utóbbi problema-tika azonban szorosan összefügg a jog nyitott, vagyzárt szövedékének kérdésével, illetve azzal, hogy a bí-róságok milyen mértékben és milyen mélységben ala-pozhatják döntéseiket a pozitív jog szabályainak köré-be nem tartozó normatív tényezõkre.

ad 1) Igaz ugyan, hogy a jogelveknek a jog fogalmá-ba való tartozását fõként a jogpozitivizmus képviselõivitatják (de legalábbis gyakran mélyen hallgatnak ajogelvek kérdésérõl), azonban az egyes szerzõk közöttis különbség mutatkozik a jogelvekhez való viszony-ban. Austin sajátos álláspontot képviselt, mert – nohaa jogot egyfelõl feljebbvalótól eredõ parancskéntértelmezte3 – a jog fogalmába mégis beleértette a józanész szabályait és a jogtudomány által kikristályosítottjogdogmatikai tényezõket is.4 Utóbbiaknak azonbanegy jelentõs része szorosan összefügg bizonyos jogel-vekkel, így a jogpozitivizmus e klasszikus képviselõjebizonyos fokú rugalmasságot mutatott a jogelvek irá-nyába, és nem tartott igényt arra, hogy a jog fogalmakizárólag a hatályos jogi elõírások (jogszabályok) sajá-tos rendszerével legyen azonosnak tekintendõ.


TANULMÁNY

A jogelvek néhány jogelméleti kérdésérõl

Szmodis Jenõ egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

A magyar jogrendszernek az elmúlt fél évtizedben bekövetkezett jelentõs átalakulása praktikus kérdés-ként állította elõtérbe a jogpozitivizmus és a természetjog vitáját. A jogelvek területe azonban aligha szo-rítható be maradéktalanul a két – sokszor sarkítottan megfogalmazott – elméleti álláspont valamelyikébe.Számos jogelv a jogpozitivizmus, számos jogelv pedig az ún. természetjog számára szolgáltat érveket, mi-közben a jogelvek több ezer év alatt kikristályosodott, többé-kevésbé egységesnek mondható rendszert al-kotnak. E körülményekre való tekintettel talán nem egészen idõszerûtlen a jogelvek néhány alapvetõproblémáját vázlatosan áttekintenünk.


5 Oliver Wendel Holmes: The Path of the Law. In: Holmes, Collected Legal Papers. Harcourt, Brace & Co. New York 1920. 173. (10 Har-vard Law Review 457–478. 1897.)

6 Vö. mindezzel Jerome Frank nézeteit a bíróság szerinte egyenesen megjósolhatatlan ítéleteirõl. Jerome Frank: Law and the ModernMind. New York, Anchor Books, 1963. 161–163. (1930)

7 Hermann Isay: Rechtsnorm und Entscheidung. Berlin, F. Vahlen, 1929. 29. Isay hangsúlyozza továbbá a döntést befolyásoló, jogon kí-vüli olyan tényezõk fontosságát, mint például a gazdasági érdekek. Isay i. m. 340–342.

8 Vö. Carl Schmitt: Über die drei Arten des Rechtswissenschaftlichen Denkens. 1934. Schmitt itt a normatív, a döntési alapú és a tár-sadalmi szokásokat elõtérbe helyezõ jogfelfogást határolja el egymástól.

9 Jerome Frank: Jerome Frank: Law and the Modern Mind. (1930) Anchor Books. New York. 1963. 112.10 Elliot Aronson: A társas lény. Budapest, Akadémiai Kiadó. 2008.11 Kelsen i. m. 12 De említhetnénk akár Roscoe Pound-ot, aki – egyebek mellett – a jogi döntés elméletérõl írott három részes tanulmányában ugyan-

csak fontos szerepet tulajdonított a jogelveknek. Roscoe Pound: The Theory of Judicial Decision. Harvard Law Review. 1923. Part 1.Vol 36, No 6., 641–662., Part 2. Vol 36, No 7. 802–825., Part 2. Vol 36, No 8. 940–959.

13 Benjamin Cardozo: The Nature of Judicial Process. New Haven, Yale University Press, 1921.14 Giorgio del Vecchio: Grundlagen und Grundfragen des Rechts. Göttingen, Vandenhoeck-Ruprecht, 1963. 19–22.15 del Veccio i. m. 23–24.16 Alfred Verdross: Die Einheit des rechtlichen Weltbildes. Tübingen, Mohr, 1923. 3.

Az amerikai jogelméletben nem csupán az elvekkel,de magukkal a szabályokkal szemben is kialakult egyigen határozott szkepszis, amely Holmesnál5 nyertklasszikus megfogalmazást, hogy aztán ez az attitûdaz ún. amerikai jogi realizmus képviselõin6 át egészena Critical Legal Studies irányzatáig alapvetõen – nohanem kizárólagosan – határozza meg a jogról való el-méleti gondolkodást Amerikában. Holmesnak az akissé provokatív kijelentése azonban, amely a jogot abíróságok ítélkezésére vonatkozó próféciákkal azono-sítja, szoros összefüggésben áll a common law rend-szerével és a legislativ jog, a statute law sokáig tapasz-talható alárendelt szerepével. Mert igaz ugyan, hogyaz angol Dicsõséges Forradalom után megnövekedetta parlamenti jogalkotás súlya és jelentõsége, megma-radt azonban az angolszász jogszemléletnek az a prag-matikus vonása, amely a gyakorlatot elsõdlegesnek te-kinti az elmélettel szemben.

Az angolszász szemléletben tehát latensen már jóvalHolmes meghatározását megelõzõen jelen volt az afeltételezés, hogy a törvények igénylik a jogalkalma-zói „megerõsítést”, a gyakorlattá válást, hogy valóbanjogi jellegûeknek legyenek elismerhetõk. A bírák általkialakított common law rendszerébõl tehát e felfogásszinte okszerûen következett, mintegy a „The proof ofthe puddins is in the eating.” angol mondás jogelmé-leti parafrázisaként. Mindennek persze az angolszászvilágnál szélesebb körben is hatása volt a kortárs jog-elméleti gondolkodásra, így Isay egyenesen úgy fogal-maz, hogy a jogot a döntések, s nem a normák összes-sége jelenti.7

Mindez persze szoros összefüggésben áll a XX. szá-zad elsõ felében markánsan artikulálódó, de régebbigyökerekkel rendelkezõ ún. decizionosta jogfelfogásterjedésével.8 Holmes szabály-szkeptikus szemléleteazután Jerome Franknál egészen annak feltételezéséigjut el (nem minden alap nélkül), hogy a bíróban az el-járás során eleve körvonalazódik valamilyen ítélet,amelyhez csupán meg kell találnia a normatívérveket.9 Ezzel a nézetével Frank voltaképp megelõle-gezte a szociálpszichológia egyik alapfelismerését,amelyet Aronson akként fejezett ki, hogy az embernem racionális, hanem racionalizáló lény.10

A normákkal szembeni szkepszis azonban távolrólsem volt egyeduralkodó a XX. század elsõ felének jog-filozófiájában. Sõt éppen ellenkezõleg. Kelsen tisztajogpozitivizmusa kizárja a jog körébõl mindazokat atényezõket, amelyek a legislativ (jogalkotás útján lét-rehozott) normákon kívül esnek. A jogelvek nála leg-feljebb arra a sorsra jutnak, mint az olyan meta-jurisztikus tényezõk,11 mint a morális és politikaimegfontolások. Kelsen koncepciója tartósan talált kö-vetõkre, noha a XX. század második felében Hart – aDworkin részérõl õt ért kritikát követõen – kénytelenvolt elismerni a jogelvek jelentõségét és a jog világá-hoz való tartozását. Normativista szemléletébenugyanis – amelyben kiemelt szerepet az ún. elismeré-si szabálynak valamint a magatartás-elõírásokat tar-talmazó normáknak tulajdonított – eredetileg nem ju-tott figyelem a jogelveknek, amelyek keletkezése –amint arra Dworkin is rámutatott – merõben eltérõ apozitív jogi szabályok létrejöttétõl.

A jogpozitivizmussal szemben a jogelvek jelentõsé-gét és a joghoz való tartozását vallotta többek közöttBenjamin Cardozo,12 aki a jogelveket éppenséggel a sza-bályréteg feletti, e réteget meghatározó tényezõknekítélte.13 A jogelvek jogi jellegének, illetve joghoz tarto-zásának elismerése természetesen nem, de legalábbisnem feltétlenül jelenti a természetjogi tanok elfogadá-sát. Például az igazságosságnak mint a jog alapvetõfunkciójának, vagy ideális céljának tételezése adottesetben együtt járhat mind a természetjogi, mind ajogpozitivista nézetekkel szembeni fenntartásokkal.Giorgio del Vecchio miközben az igazságosság elvi je-lentõségét a jog vonatkozásában elismerte,14 egyarántbírálta a jogpozitivizmus általa dogmatikusnak ítélt, apozitív jogot az egyedüli jognak tekintõ álláspontját,és a természetjog idealisztikus tendenciáját.15 AlfredVerdross ugyancsak korlátozott érvényûnek ítélte ajogpozitivizmus és a természetjog különbözõképpenegyoldalú szemléletét, ám a természetjogi nézetekkelszembeni fenntartása ellenére az igazságosságot a pozi-tív jog normatív érvényességének kritériumakéntértékelte.16 Hermann Heller megkülönbözteti egy-mástól a joglogikai elveket, amelyek mindenhol érvé-nyesek, és az erkölcsi természetû jogelveket, amelyek

SZMODIS: A JOGELVEK NÉHÁNY JOGELMÉLETI KÉRDÉSÉRÕL 207


17 Hermann Heller: Die Souveränität. Berlin, de Gruyter, 1927. 48.18 Heller i. m. ugyanott19 Heller i. m. 51.20 Josef Esser: Grundsatz und Norm in der richterlichen Fortbildung des privatrechts. Tübingen, Mohr, 1956. 50.21 Herbert Lionel Adolphus Hart: The Concept of Law. Oxford, Clarendon Press. 1961.22 Gaius 1. 2 Vö. Brósz Róbert–Pólay Elemér: Római jog. Budapest, Tankönyvkiadó, 1986. 67.23 Pólay Elemér: A római jogászok gondolkodásmódja. Budapest, Tankönyvkiadó, 1988. 43-163.24 Brósz–Pólay i. m. 74.25 Pontifikátusa:1227–1241.26 Litterae decretalis.27 Vö. Gergely Jenõ: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. 127.28 Pontifikátusa: 1295–1303.29 Jogforrásokból kivonatolt, rövid jogtételek.

kulturálisan feltételezettek,17 ezeket azonban élesenelhatárolja a pozitív jogtól. Ez utóbbit tartja egyedül ajog valóságának, míg elõbbiek pusztán jogi lehetõsé-gek.18 Heller azonban arra is felhívja a figyelmet, hogya pozitív jog kötelezõ ereje csak az erkölcsi alapelvekkötelezõ erejébõl érthetõ meg.19

A jogelvek jogiságát elismerõ Esserre ahhoz hason-lóan gyakorolt jelentõs hatást Cardozo, mint ahogyanH. L. A. Hartra Kelsen. Kelsen jogelvekkel szembenihatározottan elutasító, illetve Hart megengedõbb ál-láspontjával szemben Esser – összhangban Cardozo ál-lásfoglalásával, és sokban megegyezõen Dworkin ké-sõbbi felfogásával – a jogelveket a jog részének tekin-tette, normatív tartalmukat elismerte, noha nem azonosí-totta azokat a normákkal.20 Hart fõ mûvében21 – mintemlítettük – nem tulajdonít jelentõséget a jogelvek-nek, noha utóbb, Dworkin kritikája nyomán elismeriazok fontosságát. Érdekes azonban, hogy Dworkinnálsajátos módon az ún. alapjogok jelennek meg hangsú-lyosan, noha általánosságban a jogelvek jelentõségétdeklarálta. Megjegyzendõ, hogy az alapjogok, nohaszoros összefüggésben állnak az elvekkel, mégsemazonosak azokkal. (A jogelveknek az alapjogoktól va-ló elhatárolására még bõvebben kitérünk.)

A természetjog képviselõi természetesen igen nagyfogékonyságot mutatnak a jogelvek iránt, ez a hozzá-állásuk azonban gyakran jár együtt azzal, hogy a pozi-tív jogi elõírásokon és a bevett jogelveken túl olyan esz-méket is a jog körébe tartozónak vélnek, amelyek –meggyõzõdésük szerint – a természetjog alapvetõ ré-szét képezik. A különbözõ morális megfontolások így– amennyiben természetjogi igazolást nyernek általuk– szemléletükben attól függetlenül válnak a jog részé-vé, hogy hagyományos értelemben jogelveknek nemtekinthetõk.

ad 2) A jogelvek jelentõsége a jogbölcseleti iroda-lomban meglehetõs hullámzást mutat. A római jogbankialakultak bizonyos általános vélekedések, egyfajtaalapigazságok, ezek azonban nem különültek el a pozi-tív jogi elõírásoktól olyan módon, ahogyan a modernnyugati jogrendszerekben. A római jog sajátos, alapve-tõen nem legislativ fejlõdése gyakorlatilag értelmezhe-tetlenné is tette volna az olyan kérdésfeltevéseket,amelyek a pozitív jog és a jogelvek szembeállításánnyugodnak. Sõt, éppen ellenkezõleg, a jogtudományiálláspontok jogforrási erõvel rendelkeztek a klasszikus

római jogfelfogás szerint. Amint Gaius írja: „A rómainép joga a törvényekbõl, a plebs határozataiból, a sen-atusi határozatokból, a császárok rendeleteibõl, azok-nak edictumaiból, akiknek edictum kibocsátási jogukvan, s a jogtudósok véleményébõl áll.”22

A római jog fejlõdése során kiemelkedõ jelentõségretett szert a majdan kialakuló jogtudományt megalapo-zó pontificalis interpretatio (a törvényeknek a pontif-exek általi értelmezése), késõbb pedig a responsumok(a jogtudósok által adott vélemények) gyakorlata.23

Abban, hogy a jogtudomány, illetve a jogtudományiálláspontok jogforrási minõséget nyertek, nagy szere-pe volt annak, hogy a bíróságok a formális jogforráso-kat is a jogtudományi mûveken keresztül ismertékmeg, s mindez elvezetett ahhoz, hogy a jogtudományminden más jogforrás fölé emelkedett.24 Rómában te-hát az elméleti-tudományos jogi vélekedések sajátosegységet képeztek az egyéb jogforrásokkal, s mindez-zel együtt alkották a mai fogalmaink szerinti hatályospozitív jogot. Minthogy azonban a jogtudományban atételes jogi szabályok (törvények, edictumok, senatusconsultumok) valamint az azokról való jogtudósi vé-lekedések illetve a mindezekbõl leszûrt elvek nem kü-lönültek el élesen, így a római jog vonatkozásában –annak ellenére, hogy a Digesta ötvenedik könyvénekutolsó titulusa bizonyos jogelveket fogalmaz meg – atételes jog és a jogelvek szembeállítása gyakorlatilagértelmezhetetlen problémafelvetés volna.

A jogbölcselet XIX. századi fejlõdése, a Begriffsjuris-prudenz dogmatikus irányzata irányította a figyelmetújra a jogelvek felé. Ezt megelõzõen, a középkorban(kb. a Kr.u. VII. századtól a Kr.u. XIV. századig) egyszakrális megalapozású, biblikus hivatkozásokat al-kalmazó, illetve az abszolutizmus idõszakában (kb. aKr.u. XVI. századtól a XVIII. századig) az uralkodóiszuverenitást hangsúlyozó jogkoncepció erõsen ellen-állt annak, hogy a pozitív jog jogelvi alapjai tisztázástnyerjenek. Mégis megállapítható azonban, hogy a kö-zépkorban – nevezetesen a kánonjog közegében –megfigyelhetõ bizonyos affinitás a jogelvek iránt. IX.Gergely pápa25 az egyházfõk ún. ügyleveleinek26 gyûj-teményéhez (Gergely féle decretalis) tizenegy jogi re-gulát csatolt, amelyek voltaképpen jogelvek.27 VIII.Bonifác28 Liber Sextusa – amely a IX. Gergely óta szü-letett egyházi rendeletek gyûjteménye – a Digestamintájára jogelveket (brocardákat29 és regulákat) rögzí-


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY30 Georg Friedrich Puchta: System des gemeinen Civilrechts, zum Gebrauch bei Pandekten-Vorlesungen. München, Anton Weber’schen

Buchhandlung, 1832.

tõ függeléket tartalmaz. A Regulae Iuris-nak nevezettfüggelék összesen nyolcvannyolc jogelvet foglal magá-ban, amelyeknek többsége – mintegy négyötöde –megegyezik a Digestában található regulákkal. Ez akorszak azonban már a pápai hatalom hanyatlásánakideje, így ekkortól a kánonjog tekintélye és befolyásaa világi jogra egyaránt csökken. A XIV. század és aXV. század elsõ fele a világi hatalom emancipációjá-nak idõszaka, a XV. század második fele és a XVI. szá-zad pedig már az abszolutizmus alapjainak kialakulá-sát és kiteljesedését hozza el. Egy olyan korszak kö-szönt be tehát, ahol az uralkodói szuverenitás eszmé-je egyre kevesebb korlátot és korlátozást ismer.

A XVII. századtól bontakozó modern természetjogkésõbb számos olyan elgondolást megérlelt (Grotius,Pufendorf, Wolf), ami a felvilágosodás korától mind-inkább teret követelt magának a jogalkotás és a jog-gyakorlat során, azonban ezek az eszmék sokáig alig-alig lépték túl az elméleti diskurzus határait.

Puchta azon törekvése, hogy a jogrendszer logikailagjól illeszkedõ szabályok rendje legyen, azt feltételezte,hogy a megalkotandó jog tartalma nem pusztán a jog-alkotó pillanatnyi akaratán fordul meg, hanem a jogvoltaképp konkrét kifejezõdése bizonyos elõzetes, elvimegfontolásoknak.30 A XIX. század második felétõl el-fogadott jelentõs kódexek így rendre meg is fogalmaz-tak bizonyos alapvetõ elveket, amelyek iránymutatásulszolgáltak a joggyakorlat számára. A kontinentálisjogrendszerekben megindult tehát az a folyamat, hogya jogtudomány által jogelvekként elfogadott számoselv egyúttal pozitív jogi megfogalmazást nyert, és ez-zel a pozitív jog részévé vált. Innentõl kezdve azonbanszükségképp merül fel a kérdés, hogy hogyan viszo-nyulnak egymáshoz a kodifikált és a nem kodifikáltjogelvek.

A jogelveknek e két csoportra való bontása aztánmég problematikusabbá tette annak meghatározását,hogy a jogelvek alatt tulajdonképpen mit is kell érte-ni. A kifejezett meghatározási kísérletek viszonylaggyérek, sokkal jellemzõbbek az elhatárolásra vonatko-zó próbálkozások. Maguknak a jogelveknek a proble-matikája elméleti igénnyel a XX. században merültfel, mégpedig igen hangsúlyosan Dworkinnál, a máremlített, Hartot illetõ kritika kapcsán. CsakhogyDworkinnál is a fõ hangsúly nem a jogelvek meghatá-rozásán, hanem egyfelõl a jogelvek funkciójának meg-ragadásán (a jogrendszer kohéziójának biztosítása, ajoghézagok orvoslása), másfelõl azon van, hogy a jog-elvek miként határolhatók el a pozitív jogi elõírások-tól, valamint a policy-któl (jogpolitikai megfontolá-soktól).

ad 3) Dworkinnál is jelentõs adósságnak érezhetjüktovábbá, hogy a jogelvek (elvek) hogyan jönnek létre,

a társadalomban általánosan elfogadott morális és po-litikai elveknek mely köre az, ami jogelvekként szá-mításba jöhet. Magyarán, egy általános elvbõl mi mó-don válhat jogelv? Dworkin igyekszik viszonylag pon-tosan elhatárolni egymástól az elveket és a politikákat(pl. az olyan társadalmi elvárások körét, mint hogy le-gyen nagyobb biztonság, általánosabb jólét). E körbenleszögezi, hogy a politikák egy még nem létezõ állapotmegteremtését célozzák, míg a jogelvek már az ítéletmeghozatalakor is létezõ jogokat oltalmaznak. Nem vetazonban számot azzal, hogy az elvek és a politikák kü-lönbözõségei gyakorta a nyelvi megfogalmazás különb-ségein fordulnak meg. A közjó és a közérdek számosmozzanata kifejezhetõ ugyanis az elvekre jellemzõ le-író formában, azonban megfogalmazható elõíró, afennálló állapotok tökéletesítését célzó formában is.Dworkin utalása arra, hogy az elveknek – hogy jogel-vekként számításba vehessük õket – egy bizonyos és-szerû és logikai illeszkedése (fit) feltételez a pozitívjog elõírásaival, azért tekinthetõ problematikusnak,mert egy ontológiai kérdést (valami vagy jogelv vagynem) érveléstechnikai kérdéssé transzformál. Hogyvalamely politikai, morális elv a hatályos jog elõírása-ival kapcsolatba hozható, azokhoz illeszkedõ, mindigvita tárgya lehet. Addig legalábbis, amíg ezt az általá-nosabb politikai vagy morális elvet vagy a jogalkotásvagy valamely bírói döntés (illetve bírói döntések soro-zata) kifejezetten jogelvvé nem avatja. De még ebbenaz esetben is nyitott a kérdés, hogy egy általános elvjogelvvé válhat-e a jogtudomány, a jogirodalom által?Magyarán gyarapodhat-e a nem kodifikált jogelvekköre jogtudományi úton? A kérdés pedig azért külö-nösen indokolt, mert a jogelvek kifejlõdésének aligha-nem az utóbbi egy igen jellemzõ útja, s a kodifikációgyakran inkább csak a záró akkordja, nyilvánvalóvátétele egy jogelv létrejöttének.

II.Hogyan keletkeznek a jogelvek?

A címben jelzett kérdés természetesen helytelenülsugallja azt, hogy egy viszonylag egyszerû folyamatbanszületnének a jogelvek. Annyi azonban leszögezhetõ,hogy a jogelvek noha egyfelõl megelõzik a jogalkotást,más vonatkozásban a jogalkotás speciális irányából,sajátos tendenciájából is kikövetkeztethetõk bizonyosolyan elvek, amelyeket jogelvekként fogadhatunk el.Utóbbi esetre példa lehet a különbözõ jogkiterjesztõ sza-bályok mind gyakoribb megalkotásának tendenciasze-rû érvényesülése, majd a jogkiterjesztés egy pontjánvalamely diszkrimináció tilalmának mint elvnek a meg-



31 Pólay 1988. 39.32 A iuris consultusok, ha papi méltóságot korábban viseltek is, véleményüket nem e tisztségük viselése során adták.33 Paul Krüger: Geschichte der Quellen und Literatur des römischen Rechts. 2. München-Leipzig, Duncker & Humblot, 1912. 54.34 Pólay i. m. 16.35 Vö. Josef Esser: Vorverständnis und Methodenwahl in der Rechtsfindung. Frankfurt, Athenäum, 1970. 143.36 Ronald Dworkin: Taking Rights Seriously. Cambridge (Mass.), Harvard University Press. 1977. 24.

fogalmazása. Hangsúlyozandó, hogy a jogkiterjesztés(akár nemre, akár vagyoni helyzetre, vagy más szem-pontra tekintettel kerül rá sor) valamely társadalmikonfliktus megoldása érdekében történik. A jogelvekneka létezõ szabályokból való elvonatkoztatásának kezde-tei már a római jog viszonylag korai szakaszában meg-jelentek. A XII táblás törvény megjelenése után – delegvalószínûbben csupán a Kr. e. 300. körüli idõktõl31

– a pontifikális interpretáció mellett nagy szerepe volta világi, tehát pontifexi méltóságot nem viselõ32 jogá-szok, a iuris consulti véleményadó (respondere) tevé-kenységének.33 Ahogy Pólay fogalmaz: „E tevékeny-ség körében nyílt elsõsorban alkalom a jogszabályokértelmezésére, jogtételek alakítására.”34 Noha mindezinkább még csak az õsi jog szigorának lazítását jelen-tette, azonban szorosan összefüggött a jogszabály szö-vegének általánosabb szintû megragadásával.

A jogelvek természetesen meg is elõzhetik a jogalko-tást, rá is nyomhatják bélyegüket egy-egy nagyobbtörvénymûre. Ez sem jeleni azonban, hogy az adottjogelvnek ne volna valamilyen elõzménye, olyan tár-sadalmi-történeti forrása, amely az adott jogelv kifor-rásához vezetett. Egy-egy jogelv elsõ megfogalmazásá-ra gyakorta valamely bírói döntés meghozatala és indok-lása nyomán kerül sor.35 A bírósági döntés pedig ele-ve feltételez valamilyen konfliktust, aminek feloldásaérdekében az eljárásra sor kerül. Mindebbõl azonbanjól látható, hogy akár a jogalkotással, akár a jogszol-gáltatással függ össze valamely jogelv kialakulása, efolyamatra az jellemzõ, hogy az többnyire bizonyos(közjogi vagy magánjogi) konfliktussal áll kapcsolat-ban. Maguknak a jogelveknek a konfliktusfeloldó funk-ciójával tehát a legszorosabban függenek össze a jogel-vek létrejöttének körülményei, nevezetesen a jogel-veknek a konfliktusokhoz való kötõdésük.

Függetlenül azonban attól, hogy egy jogelv elsõmegfogalmazására ténylegesen hol kerül sor, igennagy jelentõsége van annak a folyamatnak, ami azegyszer és meghatározott esetre kimondott értékíté-letnek általánosabb, tehát elvi érvényt szerez. A gener-alizációban, egy-egy értékítéletnek az általánossá téte-lében azonban a jogtudománynak is jelentõs szerepevan, amelynek eredményeit a jogi oktatás képes tudo-mányos evidenciává avatni.

A jogelvek tehát konfliktusokból, mégpedig a konf-liktusok megoldása céljából születnek, de egyedi ér-tékítéleti minõségükön túlmenõ, általános, elvi ér-vényre azáltal tesznek szert, hogy mind a jog tudomá-nyos mûvelése, mind pedig a jogi oktatás során evi-denciává válnak. Olyan általános eszmékké, amelyek-nek érvényességéhez attól függetlenül nem fér kétség,

hogy azok pozitív jogi megfogalmazást nyernek-e vagysem.

A jogelvek keletkezésével összefüggésben kiemeltjelentõsége van az adott konfliktus természetének is,amelynek kapcsán az adott jogelv megfogalmazására,tisztázására sor kerül. Noha magánjogi és közjogikonfliktusok kezelésére egyaránt alkalmas lehet minda jogalkotási, mind a bírói út, mégis azt mondhatjuk,hogy a közjogi jogelvek tendenciaszerûen a konfliktus-kezelés jogalkotási úton való rendezéséhez kapcsolód-nak, míg a magánjogi jogelvek kikristályosodása sokkalinkább a bírói, jogszolgáltatási eljáráshoz kötõdnek.Mindez szoros összefüggésben áll a közjogi konfliktu-sok politikai relevanciájával és a jogalkotásnak a poli-tikához való erõs kötõdésével, míg a magánjogi konf-liktusok jellemzõen csekélyebb politikai relevanciávalrendelkeznek, s kezelésükre a politikától deklaráltanis független bíróság többnyire megfelelõ fórumulszolgál.

III.A jogelvek jogkeletkeztetõ hatásáról

Egy jogelv alkalmazása adott esetben eldöntheti egyvita sorsát, és ebbõl egyértelmûen következik, hogy ajogelveknek hatásuk van a feleket megilletõ jogokra, il-letve az õket terhelõ kötelezettségekre. Ha nem így vol-na, és a jogelvek alkalmazásával ugyanarra az ered-ményre jutna a bíró mint alkalmazásuk nélkül, úgy ajogelveknek nem volna létjogosultságuk. Hangsúlyoz-ni kell azonban, hogy egy jogelv önmagában sosem ke-letkeztet jogviszonyt, csupán a meglévõ jogviszonyoktartalmára hat ki.

Dworkin többek között úgy különbözteti meg egy-mástól a szabályokat és az elveket, hogy egy szabályegy eset végeredményét egyértelmûen meghatározza, 36

míg az elvek csupán bizonyos megoldási irányok felémutatnak. Ha elfogadjuk, hogy egy jogelv adott eset-ben zárójelbe teheti valamely szabály alkalmazhatósá-gát (Dworkin is ezt vallja), akkor a Dworkin-féle meg-különböztetés nem helytálló, hisz ez esetben nem aszabály fogja az ügy megoldását meghatározni, haneméppen az elv. Dworkinnak annál a példájánál marad-va – amelyben az örökös az örökhagyót meggyilkolta,ám a bíróság tõle az öröklést pozitív jogi szabály hiá-nyában is megtagadta azon jogelvre való hivatkozás-sal, hogy saját vétkes magatartására nem hivatkozhatsenki – meg kell látnunk, hogy maga a jogelv az örök-lési jogviszonyt sem nem keletkeztette, sem nem meg-



37 Az örökhagyó halálával az örökös ráadásul az örökhagyó helyébe lép, a hagyatéki vagyontárgyak tulajdonosává, a hagyatékban lévõ jo-gok jogosultjává válik. Ha az öröklésjogi jogviszonyt az örökhagyó halálához kötnénk, akkor elenyészne a különbség az öröklési jog-viszony és a tulajdonosi és kötelmi jogviszonyok között. Az örökhagyó a halálával egyúttal elveszti jogalanyiságát, így semminemû jog-viszonyban nem állhat már senkivel.

szüntette, hanem csupán kiüresítette, tényleges tartal-mát meghatározta. A gyilkos és áldozata között azöröklési jogviszony jogszabály alapján tehát fennál-lott, azt a bíróság sem szüntette meg, csupán elzárta agyilkost attól, hogy e jogviszonyból eredõ jogait gya-korolhassa. A helyzet úgy is megfogalmazható, hogy agyilkos vonatkozásában az örökhagyó quasi élõnek te-kintendõ, annak halálára ugyanis kizárólag a gyilkosnem hivatkozhat. Az ókori római jogászok valószínû-leg ahhoz hasonlóan állítottak volna fel az esetre egy– Maine által egyszerre dicsért és egyszerre bírált –fikciót, amiként a fogságba esett római polgárt rendel-ték úgy tekinteni, mintha élete utolsó szabad pillana-tában halt volna meg, hogy tõle, mint szabad ember-tõl leszármazói örökölhessenek.

Nagyjából hasonló, tehát a jogviszony tartalmára ki-ható, de jogviszonyt nem keletkeztetõ jelleget mondha-tunk el a legtöbb jogelvrõl is. A rendeltetésszerû jog-gyakorlás tilalmába ütközõ magatartások adott eset-ben nem váltják ki azokat a joghatásokat, amelyeketegyébként, jóhiszemû eljárás esetén a jogalkotó egycselekményhez fûz. Ilyen esetekben sem arról van szó,hogy egy tilalom formáját öltõ jogelv jogviszonyt ke-letkeztetne, csupán arról, hogy az egyébként fennállójogviszony tartalmát befolyásolja, vagy éppenséggel meg-akadályozza, hogy jogviszony egyáltalán létrejöjjön.Utóbbi esetben legfeljebb elszámolási viszony kelet-kezik a felek között, ezt azonban egy külön szabályrendezi, nem pedig maga a jogelv hozza létre. Meg-jegyzendõ, hogy a Dworkin által említett példában ajogelv nem az öröklési jogviszony létrejöttét akadá-lyozta meg, hanem csupán annak tartalmát üresítetteki. Az angolszász jogrendszer természetesen nem tu-lajdonít olyan elvi és gyakorlati jelentõséget a jogvi-szonynak, mint a kontinentális szemlélet, azonban azott elõforduló jelenségek többé-kevésbé pontosan le-fordíthatók a kontinentális jogrendszerek nyelvére. Apéldában szereplõ esetben annak van alapvetõ jelentõ-sége, hogy az öröklési jogviszony mikor keletkezik?Pusztán két személy rokoni kapcsolatával-e, vagy csu-pán az egyik halálával, a hagyaték megnyílásával? Te-kintettel arra, hogy a várt örökségrõl a legtöbb jog-rendszerben érvényesen rendelkezni lehet, arról le islehet mondani, az öröklési jogviszonyt így már az élõszemélyek vonatkozásában is indokolt feltételezni.37

Ebben az esetben azonban a példában a gyilkos és azörökhagyó közötti öröklési jogviszony az örökhagyóéletében fennáll. Nem arról van tehát szó, hogy a gyil-kosság ténye valamint a saját felróható magatartásravaló hivatkozás tilalmát kimondó elv nem engedi lét-rejönni az öröklési jogviszonyt – hiszen az már fenn-állt – hanem az abból egyébként elvileg eredõ jogi kö-

vetkezmények érvényesülését akadályozza meg. Egyolyan elvi megfontolás esetén azonban, amelyben azöröklési jogviszony keletkezését az örökhagyó halálá-hoz kötjük (egyúttal a jogviszony alanyainak a túlélõ-ket tekintjük), már megfontolandó a hivatkozott jog-elvnek a jogviszony létrejöttét megakadályozó szere-pe. Mindkét esetben látnunk kell azonban, hogy ajogelv önmagában jogviszonyt nem keletkeztet ésnem is szüntet meg (ezekhez szabályokra és relevánsjogi tények bekövetkeztére van szükség), csupán ajogviszony tartalmát érinti, vagy lehetségesen létrejö-võ jogviszonyok keletkezését akadályozza meg.

A jogelvek egyik fontos jellegzetessége tehát az,hogy a jogviszonyokkal való kapcsolatuk sajátos, ajogviszony tartalmát befolyásolják, vagy a jogviszonykeletkezését megakadályozzák, de önmagukban semmiesetre sem keletkeztetik, vagy szüntetik meg a jogviszonyt.

IV.A jogelvek elhatárolása

az alapvetõ jogoktól

A jogelveknek az alapvetõ jogoktól (vagy alapjogok-tól) való elhatárolását leginkább a jogelveknek és azalapvetõ jogoknak a jogviszonyok létrejöttében játszottszerepe oldaláról végezhetjük el. A különbözõ alapve-tõ jogokat, szabadságjogokat, az ember jólétével össze-függõ (pl. szociális, vagy az egészséges környezettelkapcsolatos) jogokat gyakran említik a jogelvek kö-zött. Különösen igaz ez az ember státuszával, méltósá-gával, becsületével összefüggõ jogokra. Ezek a jogokolykor olyan jogi értékekként kerülnek elõtérbe, mintamelyek a jogelvek közé sorolhatók. A fõ problémátaz jelenti, hogy az alapvetõ jogoknak, mint jogi érté-keknek szoros a kapcsolatuk az értékeket ugyancsakmegjelenítõ jogelvekkel, azonban e kapcsolat szoros-sága sem teszi azonossá az alapvetõ jogok körét és a jog-elvek körét, sõt – mint majd látni fogjuk – arról semlehet szó, hogy az alapvetõ jogokat mint a jogelvekegy sajátos csoportját határozzuk meg.

Amikor alapvetõ jogokról beszélünk, nem tekint-hetünk el attól, hogy ahol valamilyen alanyi jogosult-ság van, ott másfelõl kötelezettségnek is kell lennie.Az alapvetõ jogok tehát – amint az a terminológiábólis nyilvánvaló – jogosultságokat, kötelezettségeket,ebbõl következõen sajátos jogviszonyokat feltételez-nek. A jogviszonyok lényegéhez tartozik azonban,hogy vonatkozásukban a tárgyi jog elsõdleges ténye-zõnek tekintendõ, tehát jogviszonyok csak valami-lyen jogszabályi rendelkezés elõírásán nyugodhat-



nak. Külön problémát jelent, hogy az alapvetõ jogokés azok normatív alapja között nem látszik oly nyil-vánvalóan a jogi tények szintje, mint az egyéb jogvi-szonyok esetén. A tárgyi jog valamely releváns jogitény megvalósulása által konkretizálódik egyedi jogo-sultságban illetve kötelezettségben. A polgári jog szer-zõdésre vonatkozó elõírásai például egy konkrét meg-állapodás, egy polgári jogi szerzõdés tényleges megkö-tésével egyediesülnek és keletkeztetnek jogokat és kö-telezettségeket.

Az alapvetõ jogok vonatkozásában azonban nehe-zebben megragadható az az ontológiai mozzanat,amelyet mint jogi tényt azonosíthatunk. Az alapvetõjogoknak a jogi tényektõl való látszólagos függetlenségeaz a tényezõ, ami hasonlóvá, sõt olykor összetéveszt-hetõvé teszi ezeket a jogokat a jogelvekkel. Fontosazonban megjegyezni, hogy mind a jogelvek érvénye-sülése, mind pedig az alapvetõ jogok léte szempontjá-ból is mellõzhetetlen bizonyos releváns tények megléte.

A mindenkit megilletõ, alapvetõ jogok jelentõs ré-sze vonatkozásában pusztán az élve születés tekintendõannak a jogi ténynek, ami összefüggésben a tárgyi jog-gal a konkrét alanyi jogosultságot keletkezteti. Azélethez, az egészséghez, a méltósághoz való jog a szü-letés pillanatától mindenkit megilletõ jog, amelyetmindenki köteles tiszteletben tartani. Az alapvetõ po-litikai jogok meghatározott életkor elérésével, mintjogkeletkeztetõ jogi ténnyel jönnek létre a magukkonkrétságában. Az alapvetõ jogok tehát kifejezett tör-vényi rendelkezés következtében, releváns jogi tényekbekövetkezte esetén jönnek létre, mégpedig jellemzõenabszolút szerkezetû jogviszonyokként. Ez vonatkozikpéldául az élethez, testi épséghez, jó hírnévhez, embe-ri méltósághoz, egészséges környezethez való jogra. Apolitikai jogok sajátosságát többek között az adja,hogy az azokkal összefüggõ jogviszonyoknak gyakor-ta egyaránt vannak relatív és abszolút szerkezetû ele-mei. Például a választáson való részvétel jogát min-denki köteles tiszteletben tartani, de a választójog egyspeciális, relatív szerkezetû jogviszonyt is implikál azállampolgár és az állam között, aminek lényege a vá-lasztások megtartásának, a lebonyolítás tisztaságánakkövetelhetõsége, valamint az ahhoz való jog, hogy aszavazás eredményének megfelelõ összetételû testüle-tek gyakorolják a közhatalmat. Az alapvetõ jogok te-hát a tárgyi jog elõírásain nyugvó jogviszonyokbankonkretizálódnak, illetve realizálódnak, míg a jogel-vek alkalmazása ilyen következményekkel nem jár,hanem a jogelvek konkretizálódása és realizálódása ajogelvektõl függetlenül már meglévõ jogviszonyok kere-tei között történik meg.

Mindettõl külön kérdés, hogy az alapjogok – mintemlítettük – összefüggésbe hozhatók bizonyos jogel-vekkel. A népfelség elve például szoros kapcsolatbanáll a népképviseleti választójoggal, de ez a kapcsolatnem mechanikus. A népfelség elve ugyanis gyakorlat-tá tehetõ nem csak a közvetett, tehát képviseleti, ha-nem a közvetlen demokrácia intézményei, illetve ezek

kombinációja útján is.Az alapvetõ jogok jogszabályi kimondása lehet te-

hát bizonyos jogelvek operacionalizálódása, azonbanilyen operacionalizálás hiányában nem beszélhetünkalapjogi jellegû jogviszonyokról. Arra azonban lehetõségvan, hogy a már meglévõ jogviszonyok tartalmánakmeghatározásakor bizonyos jogelveket figyelembe ve-gyük és a jogosultságok és a kötelezettségek köréteszerint határozzuk meg. Az emberi méltóságnakalapvetõ emberi jogként való deklarálása nélkül ismegfelelõ érdekvédelem biztosítható, ha valamelyjogviszony keretén belül olyan jogelv alkalmazásáranyílik lehetõség, amely szoros logikai kapcsolatban állaz emberi méltóság védelmével. A rendeltetésszerû jog-gyakorlás elve eleve kizárja, hogy az emberi méltóságsérelmére elkövetett valamely cselekmény jogszerû-nek minõsüljön. A jogelv alkalmazása tehát egy jogvi-ta során eredményezheti ugyanazt a bírói ítéletet,mint valamely abszolút szerkezetû jogviszonyt feltéte-lezõ alapjog védelme, azonban a jogelv és az alapjogszoros kapcsolata, és adott esetben azonos eredmény-re vezetõ jellege sem teszi azonossá a jogelveket és azalapvetõ jogokat.

V.A jogelvek elhatárolása a jogdogmatikától

A jogelv fogalmának a jogdogmatikától, illetve ajogdogmatikai megfontolásoktól való elhatárolásaazért különösen problematikus, mert nem csupán ajogelv fogalma nélkülöz egy viszonylag általánosan el-fogadott meghatározást, de a jogdogmatika fogalmasem rendelkezik ilyen definícióval. A meghatározásikísérletek többnyire vagy túl tágra, vagy túl szûkre si-kerednek, és sokszor nem csupán a pontosságot nél-külözik, hanem adósak maradnak a rokon jelenségek-tõl, így a jogelvek területétõl való elhatárolással. Szil-ágyi Péter kétségtelenül lényeglátó meghatározása al-kalmas a jogdogmatika területének viszonylag pontoskörülhatárolására, azonban a jogdogmatikának és ajogelvek területének sajátos viszonya nála is kissé ho-mályban marad.

Szilágyi a jogdogmatika lényegét a következõkbenlátja: „A jogi dogmatika a jogrendszer anyagát képezõkülönbözõ jogszabályok rendszerezését és osztályozá-sát, a hasonló jogi megoldások azonos fogalmak alárendelését végzi el. A jogi dogmatika igyekszik meg-határozni, kibontani és tudatosítani a joganyagbanbenne rejlõ és ezáltal az adott jogrendszert jellemzõ,de kifejezetten ki nem mondott alapelveket, amelyekalapján a jog továbbfejleszthetõ, illetve a jogi normákközti ellentmondások kiküszöbölhetõk. Ezt szolgáljaaz a jogértelmezési elv is, amely szerint a jogszabály-ok értelmezésekor lehetõleg olyan értelmezést kellelõnyben részesíteni, amelyik a rendszer harmóniájáterõsíti, ellentmondásosságát, diszharmóniáját pedig



38 Szilágyi Péter: Jogi alaptan. Budapest, Osiris, 1998. 309.39 Szabó Miklós: Jogdogmatikai elõadások. Miskolc 1994. 8. Lásd még Szabó Miklós: Ars iuris: a jogdogmatika alapjai. Bíbor Kiadó, Mis-

kolc, 2005.40 Robert Alexy: A Theory of Legal Argumentation. The Theory of Rational Discourse at Theory of Legal Justification. Oxford,

Clarendon Press, 1989.41 Magának az alapjognak a kategóriája, és a hozzá kapcsolódó változatos terminológia is számos problémát vet fel. Éppúgy, ahogyan az

alapjogok kikényszeríthetõségének kérdései. Utóbbival kapcsolatban lásd Robert Alexy: Theorie der Grundrechte. (2. ed.) Frankfurt,Suhrkamp, 1994. 483–485.

42 Alexy 1994. 71–78.43 Carl Bergbohm: Jurisprudenz und Rechtsphilosophie. Leipzig, Duncker & Humblot, 1892. 549.44 Esser 1956. 45 A jogdogmatika elhatárolási nehézségeirõl lásd még Bernd Rüthers: Rechtsdogmatik und Rechtspolitik unter dem Einfluß des

Richterrechts. Trier, Rechtspolitisches Forum (Institut für Rechtspolitik an der Universität Trier), 15., 2003. 5–14. 46 Esser 1956. 312–318.47 A jogdogmatika elméleti relevanciáján túl nem lebecsülhetõ gyakorlati jelentõséggel is rendelkezik. A jogdogmatika praxist szolgáló

funkcióiról lásd többek között Rüthers i. m. 27–30.48 Esser 1970. 143.

tompítja.”38 Szilágyi tehát érintõlegesen utal a dog-matika módszerére is, amennyiben a jogelveket is meg-említi, azonban nem egyértelmûsíti, hogy a jogelvekvilágát egészében a jogdogmatika területére tartozó-nak ítéli-e, avagy a jog olyan sajátos területének,amely csak alkalmilag segíti a jogdogmatikai munkát.Szilágyi meghatározása mindenesetre megjelöli a jog-dogmatika két nagy problémakörét, nevezetesen anormák csoportosításának kérdését, másrészt a „jogimegoldások azonos fogalmak alá rendelését”. SzabóMiklós ugyancsak funkcionális oldalról ragadja meg ajogdogmatika kérdését. Mint írja: „A jogdogmatikafunkciójának hagyományos felfogása annak – szinténhagyományos – tág felfogásához kötõdik. Ez általábankét elem, a normák fogalmi átdolgozása, és a normákrendszerezése körül kristályosodik ki.”39 Utal egyút-tal Alexyre, aki a jogdogmatika stabilizáló, fejlesztõ, agyakorlati munkát segítõ-tehermentesítõ, rendszere-zõ-technikai, kontroll- és az új megoldások megtalálá-sát segítõ heurisztikus funkcióját határolja el.40 Alexynagy jelentõséget tulajdonít továbbá a jogelveknek is,különösen pedig akkor, amikor mérlegelés során kellelsõbbséget biztosítani bizonyos versengõ jogok közülaz egyiknek vagy a másiknak. Ez a helyzet jellegzete-sen az alapjogok41 relációjában merülhet fel, amelyeka jogelvek régiójában mellérendelt kapcsolatban áll-nak, azonban a konkrét megvalósulás esetén konflik-tusba kerülhetnek.42 Nála sem válik azonban teljesenvilágossá a jogdogmatika és a jogelvek területének vi-szonya.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a jogelvek szerepénekfelértékelõdése a XX. század második felében szoro-san összefüggött a természetjog második világháborúutáni újjászületésével, éles határvonalat képezve aXIX. század második felétõl virágzó jogpozitivizmus-sal szemben. Igen jellemzõnek tekinthetõ e korábbifelfogásra Bergbohm megjegyzése, ami kifejezetten apozitív jogot tüntette fel úgy, mint ami a gyakorlatiéletet, az emberek és közösségek magatartását megha-tározza, és amelynek normatív tartalmán túl meghatá-rozott formával is rendelkeznie kell. Olyan formával,amelyet egy jogalkotó hatalom külsõleg felismerhetõeljárás keretében ad a normának.43

Alexy nézeteihez képest hasonló a helyzet Esser fel-fogásában is, ahol a jogelvek és fogalmak egyaránt nagyhangsúllyal szerepelnek, viszonyuk azonban ponto-san nem tisztázott. Esser 1956-os, alapvetõ munkájá-ban44 nagy jelentõséget tulajdonít az ún. pozitiválásszellemi tevékenységének, az elvek pozitív jogi szabá-lyokká alakításának. E körben a jogdogmatikának45

kiemelt szerepe van. Másfelõl azonban nála mind afogalmi elemzés, mind a jogelvek világa egyaránt adogmatika területén belül tárgyaltatnak.46 Esser azon-ban nem vet számot azzal, hogy a jogelvek alkalmazá-sa – noha segíthetik a dogmatikai munkát – nem szû-kíthetõ le a jogdogmatika területére,47 illetve azzal,hogy a jogelvek sokkal régebbi eredetûek, mint a jog-dogmatika. Közel másfél évtizeddel késõbbi munká-jában a jogelveket már kissé más aspektusból viszo-nyítja a jogdogmatikai tevékenységhez,48 amennyi-ben azt hangsúlyozza, hogy a jogelveket – amelyek jel-lemzõen bírói tevékenység következtében jönnek lét-re, és a jogdogmatikai tevékenység elõttrõl származ-hatnak – a jogdogmatikai tevékenység alakíthatja, fi-nomíthatja, generalizálhatja, másfelõl a jogdogmati-kai mozzanatok, fogalmak, kategóriák is szoros kap-csolatban vannak az elvekkel. A jogdogmatika termé-szetét a jogelvek tehát meghatározzák.

A jogdogmatika határait illetõ nézetkülönbségek el-lenére, és elméleti szintû meghatározás hiányában is agyakorlatban kellõ biztonsággal kerül sor a jogdogma-tika fogalmának használatára. Így jogdogmatika alattáltalában a) a jog szempontjából releváns jelenségekáltalános fogalmait magas absztrakciós szinten megra-gadó tevékenységet értik, amely a jelenségek tipizálá-sa és a fogalmak generalizálása útján építi ki rendsze-rét, amelyben a fogalmak elhatárolására leginkább fo-galomanalízis és összehasonlítás útján kerül sor, illet-ve b) a jogi normák rendszerezésének tevékenységét.

A jogelvek ezzel szemben jellemzõen a normák általmeghatározott magatartásokra, illetve azok jogi értéke-lésére vonatkoznak. A jogdogmatika tehát a jog elméle-ti mûvelésének inkább a statikus, fogalmi-strukturálisoldalához kapcsolódik, mégpedig kiemelten (de nemkizárólag) a jogalkotáshoz fûzõdõen, a jogelvek pedig ajog mûvelésének inkább a dinamikus oldalához tartoz-



49 Cui licet, quod est plus, licet utique, quod est minus. Hagyományos fordításban: Akinek több meg van engedve, meg van engedve akevesebb is. Reg. Iur. 53.

nak, mégpedig szoros összefüggésben a már említettkonfliktusfeloldó funkcióval, amely jellemzõen – no-ha távolról sem kizárólagosan – a jogalkalmazás terü-letéhez áll közelebb. A jogelveknek egy jelentõs részétmár a jogalkotás során is figyelembe kell venni. Ezkétféle jogalkotói magatartás útján valósulhat meg. Ajogelvek figyelembe vételének „pozitív” (vagy aktív)formáját jelenti, amikor a jogalkotó magukat a jogel-veket a pozitív jog részévé teszi, „negatív” (vagy passzív)formája e figyelembevételnek pedig az, amikor a jog-alkotó a pozitív jog szabályainak kialakításakor pusz-tán ügyel arra, hogy a szabályok ne eredményezzék ajogelvek sérülését.

Ugyancsak jellemzõ különbségnek tekinthetõ, hogymíg a jogdogmatika módszerei alapvetõen formál logi-kaiak, addig a jogelvek számos morális, illetve politikaimegfontolást involválnak. Természetesen magába ajogdogmatikába, a jogdogmatika mûveleteinek ered-ményeibe is beszûrõdhetnek bizonyos morális, politi-kai megfontolások, azonban ez a jelenség kifejezettenbizonyos jogelvek közbejöttével, ilyen jogelveknek ajogdogmatika által való figyelembe vétele következté-ben valósul meg, nem pedig a jogdogmatika tevékeny-ség feltétlenül szükségszerû sajátosságaként. A szabályo-kat csoportosító, fogalmakat analizáló, absztraháló,induktív és deduktív jogdogmatikai tevékenységugyanis nem minden esetben kell, hogy tekintettel le-gyen a jogelvekre, csak ha sajátos tárgya ezt konkrétanmegköveteli.

A jogelvek területe és a jogdogmatika ugyanis szo-rosan össze is függ egymással. A jogdogmatikai tételektámaszkodhatnak bizonyos jogelvekre. Egy-egy jogin-tézmény fogalmi körülírásánál a jogdogmatika segít-ségül hívhat például olyan logikai relevanciával isrendelkezõ jogelveket, mint például a nemo plus iuriselvét, vagy „akinek a több szabad, annak a kevesebb ismegengedett”49 elvét. A jogelvek területének és a jog-dogmatikának a kapcsolata egyébként jellemzõen„egyirányú”, nevezetesen a jogdogmatika sokkal in-kább képes hasznosítani egyes jogelveket, mint amen-nyire a jogelvek kialakulásánál hagyatkozhatunk jog-dogmatikai elõfeltételezésekre. Mindennek merõbentörténeti, kulturális alapja is van. Az nevezetesen,hogy míg a római jogtudomány fejlõdése szempontjá-ból kiemelt jelentõsége volt az absztrakt jogelvek ki-alakításának, addig a római jog tartózkodott a jog fo-galmainak precíz meghatározásától. Megelégedettnagyjából azzal, hogy fogalmait viszonylagos követke-zetességgel alkalmazta. A definíciók megalkotásáravaló törekvés és a fogalom-analitikus módszer igenkésõi, jellemzõen XIX. századi fejleménye még a nyu-gati jogtudománynak is. A fokozatosan kibontakozójogdogmatika tehát a jogfejlõdésnek több mint két-

ezer év alatt kialakult jogelvi eszköztárából meríthetett,míg nyugati jogunk ma használatos jogelveinek dön-tõ többsége anélkül kristályosodott ki, hogy az akkormég nem is létezõ jogdogmatika elõfeltevéseibõl és fo-galmi készletébõl építkezhetett volna.

A dogmatikai törekvések azonban nem csupán minteszköztárhoz nyúlhatnak a jogelvekhez, hanem bizo-nyos jelenségek jogdogmatikai tisztázását éppenséggelszükségessé is tehetik, jogpolitikai szempontból ki iskényszeríthetik egyes jogelvek. Különösen igaz ez azegyes felelõsségi alakzatok fogalmi tisztázására és el-határolására. A szándékos és a gondatlan magatartá-sok megkülönböztetésekor, valamint a szándékosságés gondatlanság speciális alakzatainak (enyhe gondat-lanság, súlyos gondatlanság, egyenes szándék,eshetõleges szándék) elhatárolása közvetlenül nyug-szik az arányosság alapvetõen morális eredetû és ter-mészetû elvén. Azon a jogelven tehát, hogy a külön-bözõ magatartások a társadalmi súlyuknak megfelelõés a magatartás tanúsítójának tudattartalmaihoz isigazodó jogi értékelést kapjanak.

A jogdogmatika és a jogelvek területe tehát elhatá-rolhatóságuk és külön természetûségük ellenére szo-rosan össze is kapcsolódnak, mégpedig oly módon,hogy e kapcsolatban jellemzõen a jogelvek területe te-kinthetõ meghatározónak és a jogdogmatikai tevé-kenység meghatározottnak. Igaz ez függetlenül attól,hogy a jogelvek a jogdogmatikai eredmény szempont-jából egyaránt lehetnek eszközjellegûek és inspiráló,kényszerítõ, motívum jellegûek.

VI.A jogelv fogalmának

vázlatos megközelítése

Az eddig mondottak összefoglalásaként és a továbbitárgyalás egyértelmûségét szolgálandó kíséreljük megezen a ponton munkahipotézisszerûen meghatározni ajogelvek fogalmát. Hangsúlyozandó, hogy itt a jogelvekközött nem teszünk különbséget aszerint, hogy jogsza-bályi rögzítésükre sor került-e, avagy sem. Ez a mozza-nat ugyanis a jogelv megjelenési, megismerési helyével ös-szefüggõ olyan ismeretelméleti kérdéseket involvál, ame-lyek a jogelvek mibenlétével, lényegével, tehát ontológi-ai aspektusaival álláspontunk szerint nincsenek köz-vetlen összefüggésben. Ugyancsak megjegyzendõ, hogya jogelvek nem csupán a jogalkotás és a jogalkalmazássorán juthatnak jelentõséghez, hanem a modern jog-rendszerekben általánossá vált normakontroll során is.

A jogelvek tehát a jogalkotással, a normakontrollal,valamint a jogalkalmazással összefüggõ magatartások-



50 Georg Wilhelm Friedrich Hegel: A logika tudománya. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. Második rész 209–229.

ra vonatkozó olyan, a jogtudomány által kikristályosí-tott általános szabályok, amelyek érvényesülése jellem-zõen valamely jogszabályi rendelkezéssel kapcsolatbanvezet jogok és kötelezettségek keletkezésére. (Ez utóbbimozzanat a különbség a jogelvek és az alapjogok kö-zött, hiszen az alapjogok egy pozitív jogi normán köz-vetlenül nyugodnak, s ezért nem igénylik egy másikjogszabályi rendelkezés meglétét létükhöz és érvénye-sülésükhöz.) A jogelvek tehát nem alkalmasak arra,hogy megalapozzák valamely jogviszony létrejöttét,azonban bizonyos jogszabályi elõírások (és relevánsjogi tények) alapján egyébként létrejövõ jogviszonyoktartalmát már befolyásolhatják, vagy valamely jogvi-szony létrejöttét megakadályozhatják.

A meghatározási kísérletnél bizonyára szembetûnõ,hogy az elveket speciális szabályként ragadtuk meg, te-hát az elvek genus proximumának is a szabály fogalmáttekintettük, s ehhez képest igyekeztünk a differentiaspecificákat megadni. Ez látszólag ellent mond adworkini felfogásnak, amelyben éppen az elvek és aszabályok szembeállítására kerül sor. Csakhogy az el-vek és szabályok terminológiai megkülönböztetése el-fedi az elvek és szabályok ténylegesen meglévõ rokontermészetét: azt nevezetesen, hogy mindkét jelenség azemberi magatartásokra vonatkozóan tartalmaz elõírást.Ha ezt az elõírást általánosan szabálynak nevezzük,akkor az elvek sem vonhatók ki a szabályok körébõl,csupán a szabályok speciális, elvontabb alakzatának te-kinthetõk. Látnunk kell egyúttal azt is, hogyDworkin az alkalmazott terminológia (elvek, szabá-lyok) ellenére ténylegesen a jogelvek és a jogszabályokkülönbségérõl beszélt, azok szembeállítását és elhatá-rolását végezte el. Semmi sem indokolja tehát, hogyaz elvekre ne mint szabályokra tekintsünk, jóllehet ajogelvek csupán esetlegesen öltenek jogszabályi for-mát.

Az elveket továbbá mint általános szabályokat ra-gadtuk meg. Az elveknek éppen ez az általánossága az,ami egyik fontos különbségét képezi a szoros értelem-ben vett jogszabályoknak és a jogelveknek. Meg kelltehát különböztetnünk jogszabályfogalom szûkebb éstágabb értelmét is, hiszen a jogszabályok körébe tá-gabb értelemben beletartoznak a kodifikált jogelvekis, míg szûkebb értelmében jogszabály alatt azokat apozitív jogi elõírásokat érthetjük, amelyek normativ-itásuk és konkrétságuk következtében alkalmasak ar-ra, hogy jogviszonyok keletkezését megalapozzák. Er-re a jogelvek még abban az esetben sem képesek, haegyébként jogszabályi formát öltenek. A kodifikált el-veken kívül így viselkednek a pozitív jogrendszer bi-zonyos más elemei is, tehát jogviszony megalapozásá-ra alkalmatlanok. Az ún. önállótlan normák, melyek-nek nincs szankciójuk, vagy az olyan jogszabályi ala-kot öltõ kijelentések, amelyek valamely tényt, körül-

ményt szögeznek le (például a közoktatási intézményjogi személy). Míg azonban a jogelvek általánosságukmiatt, addig a puszta jogszabályi kijelentések norma-tivitásuk hiánya okán nem szolgálhatnak jogviszonyalapjául.

Az elvek tehát sajátos normák, emberi magatartások-ra vonatkozó sajátos szabályok. Igaz ez még akkor is, haaz elvek elnevezése adott esetben ezt a normativitástnem teszi egyértelmûvé. A népfelség elve, a hatalom-megosztás elve, a jóhiszemûség elve – mint sajátosjogelvek elnevezései – pusztán röviden fejeznek kiegy, a jogtudomány által fogalmi szinten is tisztázotttársadalmi elvárást meghatározott magatartások tanú-sítására. A nép akarata érvényesüljön a közügyek inté-zésében, a közhatalmat gyakorlók kiválasztásában ésellenõrzésében, a hatalmi ágak intézményei különül-jenek el, és tevékenységük egymás ellensúlyaként va-lósuljon meg, a különbözõ jogviszonyokban mind amagán-, mind a jogi személyek, illetve azok képvise-lõi jogaikat társadalmi rendeltetésüknek megfelelõen,a jóhiszemûség és a tisztesség követelményének meg-felelõen gyakorolják, és kötelezettségeiket is eszerintteljesítsék.

A jogelveket a korábbiak során többek között általá-nosságuk alapján különböztettük meg a szûkebb érte-lemben vett jogszabályoktól. Indokolt kérdés azon-ban, hogy mi módon vonható meg a jogelv általánossá-ga és a jogszabály különössége közötti határvonal. Ezen aponton is érdemes elhatárolásunk másik tényezõjére,nevezetesen a két jelenségnek a jogviszony keletkezésé-ben játszott szerepére utalnunk. Ha igaz az, hogy a jog-szabály a jogi tények közbejöttével megalapozza a jog-viszonyt, tehát a feleket megilletõ jogok és az õket ter-helõ kötelezettségek körét, akkor azt mondhatjuk,hogy a jogszabály az emberi magatartások tárgyát, te-hát a „mit?” kérdését határozza meg. A jogelvek ezzelszemben álláspontunk szerint jellemzõen a jogok éskötelezettségek gyakorlásának módját, a „hogyan?”kérdését határozzák meg, kijelölve egyúttal a jogok éskötelezettségek terjedelmének határait is. Igaz ez abona fides elven túl a nemo plus iuris elvére is, de mégaz olyan politikai tartalmú jogelvekre is, mint a jogál-lamiság. Elvi elhatárolási kísérletünk érvényesnek tû-nik továbbá az olyan alapvetõ fontosságú jogelvre is,mint a visszaható hatály tilalma, amely a jogalkotásjogát, tehát a „mit?” kérdését nem határozza meg,azonban jelentõsen befolyásolja a „hogyan?” kérdését,a jogalkotás módját, terjedelmi korlátait.

Azt mondtuk tehát, hogy az elvek éppenséggel álta-lánosságuk okán nem alkalmasak jogviszony alapjáulszolgálni. Ezen a ponton érdemes felidézni Hegelnekaz általános, a különös és az egyedi között megállapítottdistinkcióit.50 Ezeket meghatározottságuk foka szerintlehet elhatárolni, azonban az általános, a különös és az



51 Hegel i. m. 226.52 Peschka Vilmos: A jog sajátossága. Budapest , Akadémiai Kiadó, 1988. 79.53 Peschka i. m. 80.54 Peschka i. m. 88–89.55 Peschka i. m. 89.56 Peschka i. m. 89.

egyedi feltételezi is egymást. Ahogy Hegel mondja:„Az általánosság és a különösség egyrészt mint azegyediség levésének mozzanatai jelentek meg”51 Mind-az, ami különös az általánoshoz képest, egyúttal álta-lános az egyedihez képest. A különösség tehát egyköztes szférát képez az általános és az egyedi között. Akonkrét társadalmi viszonyok, amelyeknek részét ké-pezik a különbözõ személyek egymás iránt tanúsítan-dó magatartásai, tehát alanyi jogaik és kötelezettsége-ik is, az egyediség szintjén helyezkednek el a jogokatés kötelezettségeket elõíró normákhoz képest. A nor-mák és szabályok tehát általánosak az egyedi viszo-nyokhoz képest, azonban már különösek azoknak atársadalmi eszméknek az oldaláról, amelyeknek ér-vényre juttatásában szerepet játszanak. A jogi normatehát a társadalmi totalitás rendszerében jellemzõen akülönösség jellegét ölti. Ezért mondja Peschka Vilmos,hogy „A jogi norma tárgyi tartalma – mint azt koráb-ban kimutattuk – túlnyomóan a különösség kategóri-ájában jelenik meg. Ez mindenekelõtt annyit jelent,hogy a jogi norma tárgyi tartalmában a társadalmi vi-szonyok, helyzetek, körülmények, emberi magatartá-sok tárgyiasságának meghatározott egyedi vonásai ésáltalánossága egy komplexust hoznak létre, amely akét szélsõ pont között mintegy közvetítõ középet al-kot. A jogszabály tartalmában a különféle tárgyiassá-gok ekkor nem egyediségükben, nem is általánossá-gukban jelennek meg, hanem azokkal a jellegzetes, sa-játos, különös vonásaikkal jellemezve, amelyek egyfe-lõl a szóban forgó szituációk, körülmény, eset, maga-tartás egyedi mozzanatait bizonyos szinten, a külö-nösség szintjén általánosítják; másfelõl az adott tár-gyiasságok általánosságát az egyedi mozzanatok irá-nyában specifikálják, különössé teszik.”52

Peschka tehát igen helyesen mutat rá a jogi normakülönösségére, közbülsõ jellegére az egyedi és az általá-nos között. Szemléletesen világítja meg továbbá,hogy ez a különösség a „két szélsõ pont között” igentág térben mozoghat. Ahogy késõbb írja: „A különös-ségnek ez a rendkívül széles mozgási tere az egyes ésaz általános között a jogszabály tárgyi tartalmánakkülönös kifejezõdésében is megmutatkozik és nagyjelentõségû. Arról van szó, hogy a különféle jogi nor-mák a tartalmukban kifejezõdõ tárgyiasságot a külö-nösségnek ebben a közvetítõ mezejében a legeltérõb-ben ragadják meg. A jogi norma ugyanis tárgyi tartal-mát a különös síkján hol az egyedi, hol inkább az ál-talános közelében határozza meg, amelynek sokféleoka és indoka lehet, mint megismerési, jogrendszer-beli, a jogi szabályozás módszerébõl adódó, ideológi-ai, politikai, stb.”53

Peschka vizsgálódása során igen helyesen vetette felazt a kérdést is, hogy milyen következményei lehet-nek a jogszabálytartalom túlzott általánosságának, an-nak nevezetesen, ha a jogszabály tartalma az egyedi-ség és az általánosság szélsõ értékei között sokkal in-kább az általánosság felé közelít. Mint írja: „A tárgyitartalmát az általánosság kategóriájában megjelenítõjogszabályok nehézségei és problematikussága ugyan-is az általános tartalmú jogi normáknak a konkrét,egyedi jogesetre való alkalmazása, a konkrét jogeset ésa jogi norma közötti kapcsolat megteremtése soránmutatkozik meg. A jogi norma tárgyi tartalmának ál-talánossága – mint az imént jeleztük – elvonatkoztat atárgyiasság egyedi, esetleges jelenségformáitól, s így alehetõ legnagyobb távolságot hozza létre a jogi normatartalma és a szabályozásra kerülõ társadalmi viszo-nyok, helyzetek, esetek, emberi magatartások stb.konkrét jelenségvilága között. Ilyenformán a jogsza-bály realizálódási folyamatában, kiváltképpen a jogal-kalmazásban rendkívül problematikussá válik akonkrét jogesetek jelenségvilága és az ezekbõl abszt-rahált jogszabályi tartalom általánossága között akonkrét kapcsolat megteremtése.”54

Mindehhez hozzátehetjük azt is, hogy amennyibenaz általános norma nem képes „érintkezésbe lépni” akonkrét helyzetekkel, aligha lehet szó érdemben értel-mezhetõ jogviszonyok létrejöttérõl. Peschka tehát nohaszabályokról beszél, olyanokról, amelyek a tartalmukatilletõen túlzottan általánosak, felismeri ezek vonatkozá-sában a különös, normatív szint és az egyedi realitásokszintje közötti érintkezés problematikusságát. Jelezzük,hogy álláspontunk szerint az igen magas absztrakciósszintet képviselõ elvek is hasonló viszonyban állnak azegyedi realitások szintjével. Peschka nem állítja kifeje-zetten, hogy ilyen, túlzottan általános normatartalomesetén nem jönnek létre jogviszonyok, azonban helye-sen érzékeli, hogy az ilyen norma esetén „nagyon ne-héz pusztán a lényegi közös jegyek, tehát az általános-ság alapján a jogi norma tartalmában átfogott egyedijelenségek, egyedi szituációk, folyamatok, magatartá-sok konkrét körét megvonni...”55 De tegyük hozzámindjárt, ilyen kör kijelölhetõségének hiányában alig-ha beszélhetünk konkrét jogviszonyok létrejöttérõl.Peschka a nehézségek másik oldalaként jelzi, hogy„másfelõl könnyen – éppen a jogszabályi tartalom álta-lánossága folytán – a jogi norma realizálódásának me-netében olyan egyedi esetek, helyzetek és cselekedetekis a szóban forgó jogszabály hatókörébe kerülnek,amelyek rendezésére pedig a jogi norma nem isirányult.”56 Álláspontunk szerint azonban a jogszabá-lyi tartalom túlzott általánosságából adódó problémák



57 Vö. Heller i. m. 49. Heller arra hívja fel a figyelmet, hogy a jog az akarat határainak határozottságát követeli meg. Világosnak kell len-nie, hogy kiknek, milyen körülmények között, mi módon kell viselkedniük. A jogi szabály jellemzõjének ezt az individualizációt te-kinti, szemben a jogelvekkel, amelyek éppenséggel nélkülözik a meghatározottságnak e fokát.

58 Egy részben pedig olyan – többnyire alapvetõ jogokat és kötelezettségeket meghatározó – szabályokkal van dolgunk, amelyek megva-lósulási lehetõségének biztosításához operacionalizáló, végrehajtási normák megalkotása szükséges.

e két köre külön természetû, noha közös pontjuk megra-gadható a normatartalom fokozott általánosságában.57

A második esetben ugyanis sokkal inkább kodifikációsproblémáról, hibáról lehet beszélni, amikor is a jogal-kotó valamely jogpolitikai megfontolását nem tudtakellõen árnyalt módon artikulálni, megfelelõ normávátranszformálni. Az elsõ eset azonban – amikor az álta-lános tartalmú norma túl laza kapcsolatot tart fenn akonkrét esettel – már sokkal inkább a közel áll a jogel-vek kodifikálásának kérdésköréhez. Az ilyen – nem akodifikáció színvonalának hiányai folytán túl általá-nos – szabályoknak ahhoz, hogy kapcsolatot teremtse-nek az egyediség szintjével, éppúgy további szabályoklétére van szükségük a realizálódáshoz, mint a jogel-veknek. Álláspontunk szerint tehát az általánosságmagas szintjét képviselõ jogszabályok – amelyek ható-köre nem azért „nehezen megállapítható”, mert a jog-alkotó mulasztása, vagy szakmai felkészültségének hi-ánya vezetett a fokozott általánosságra – jelentõs rész-ben nem másnak tekinthetõk, mint a kodifikált jogel-vek körének.58 A jogelvekrõl tett kijelentéseink össze-vetését Peschka általános szabályokról szóló megálla-

pításaival nehézzé teszi, hogy Peschka – kellõ óvatos-sággal – maga is megmaradt az általánosság és az abszt-rakció igen magas szintjén, és e körben nem hozott felkonkrét példákat a túlzottan általános tartalmú szabá-lyokra. E szabályoknak az általánossága és az egyediség-gel való kapcsolatuk problematikussága – tulajdonképpena konkrét jogviszonyok keletkezésében betöltött pas-szív viselkedése – azonban egyaránt abba az iránybamutat, hogy ezeken az általános – mégpedig nem kod-ifikációs hibából adódóan általános – tartalmú szabá-lyokon nem kevés esetben voltaképp jogelveket kell ér-tenünk.

Mindezek alapján tehát a jogelveken a jogalkotással,a normakontrollal valamint a jogalkalmazással össze-függõ magatartásokra vonatkozó, a jogtudomány általkikristályosított olyan általános szabályokat értünk,amelyek a jogok gyakorlásának és a kötelezettségekteljesítésének módját határozzák meg, illetve a jogokés kötelezettségek terjedelmének határait jelölik ki, ésamelyeknek érvényesülése jellemzõen valamely jog-szabályi rendelkezéssel összefüggésben vezet jogok éskötelezettségek keletkezésére.


1 A bizonyítás tárgyára vonatkozó fõszabály szerint a Be. 75. § (1) bekezdés értelmében a bizonyítás során a tényállás alapos és hiányta-lan, a valóságnak megfelelõ tisztázására kell törekedni. Kivételt képez, hogyha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles avádat alátámasztó bizonyítékok beszerzésére és megvizsgálására.

2 A Be. a törvényalkotó szándéka szerint a bizonyítás tekintetében a hangsúlyt a tárgyalásra kívánta helyezni. E törekvés azonban úgylátom, nem valósulhatott meg a kodifikációs szándék ellenére. Egyes bizonyítási cselekmények ugyanis olyan technikai-tárgyi és sze-mélyi feltételeket kívánnak meg, melyekkel elsõsorban a nyomozó hatóság, s azok közül is a rendõrség rendelkezik. Mindez követke-zik továbbá a kontinentális rendszeren alapuló vegyes jellegû eljárási rendszerünkbõl is. – HT.

3 Btk. 160. § (1–2) bekezdés, illetve 164. § (8) bekezdés4 Finszter Géza: Monográfia az emberölésrõl (Bakóczi Antal Az emberölés címû mûvének könyvszemléje). Belügyi Szemle, 1985. 5.,

129–132. 5 Erdei Árpád: Tanok és tévtanok a büntetõ eljárásjog tudományában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2011, 79. 6 Be. 164. § (1–2) bekezdés. Lásd még: Farkas Ákos–Róth Erika: A büntetõeljárás. Complex Kiadó, Budapest, 2012, 229.

HÁGER TAMÁSbíró

Debreceni Ítélõtábla(Debrecen)

A bizonyítási kísérlet kriminál-taktikájának

hatása a bírói döntésre azélet elleni bûnügyekben

1. Bevezetõ gondolatok

A valóságnak megfelelõ, helyesés hiánytalan bírói ténymegállapítás-nak1 alapvetõ feltétele a bûncselek-mény perrendszerû, meggyõzõ ésalapos bizonyítása, mely hatóságifeladat ellátásában igen nagy jelen-tõséggel bír napjainkban is a nyo-mozás, a kriminalisztikai módsze-rek, az élet elleni ügyekben a hely-színi bizonyítás. A büntetõeljárásjelentõs reformja, a 2003-ban ha-tályba lépett 1998. évi XIX. tör-vény (továbbiakban: Be.)2 rendel-kezései ellenére a nyomozási bizo-nyítás ma is meghatározó és egyeseljárási cselekményei nem, vagycsak kivételes esetben pótolhatók,korrigálhatók a tárgyaláson. Ta-nulmányomban az elméleti és dog-matikai háttér megvilágítása utánkonkrét jogeseteken keresztül kí-vánom vázolni a bizonyítási kísérletjelentõségét, a krimináltaktikai po-zitívumokat és hibákat, elõrebo-csátva, hogy a tárgyalt bizonyítóeljárás kiemelt jelentõségû az életelleni bûnügyekben. Az élet ellenibûncselekményekhez sorolandó az

emberölés alap és minõsített esete,valamint a halált okozó testisértés,3 mely bûncselekmények he-lyes elbírálásánál alapvetõ feltételaz elkövetési magatartás részletek-be menõ rekonstrukciója. Az életelleni bûnügyek alapos és haté-kony nyomozása alapvetõ társadal-mi elvárás, nincsen bûn ugyanis,ami nagyobb felháborodást váltanaki az emberölésnél, és nincs bûnös,akit nagyobb társadalmi megvetéssújtana, mint a gyilkost.4

2. A bizonyítási eljárásokról

Hatályos büntetõeljárásunk anyomozással kezdõdik. Eljárási tör-vényünk – a több eljárási szakaszravaló tagozódásra tekintettel – nembûnvádi perrendtartás, hanemolyan procedúra, ahol jól felismer-hetõen elválik a nyomozás, a vád-elõkészítés és a vádemelés, vala-mint a bírósági eljárás. A nyomo-zást e rendszerben a törvényi elõ-feltételek fennállása esetén vád-emelés követi, majd következik amásik fõ eljárásrész, a bírósági tár-gyalás. Erdei Árpád nyomán rögzít-hetõ, „hogy a nyomozást az inkvi-zíciós hivatalból való eljárás elve,míg a pert a vádelv uralja”.5 Mind-ez eljárásunk vegyes voltának fõjellegzetessége. A nyomozás célja abûncselekmény és az elkövetõ sze-mélyének felderítése, valamint abizonyítási eszközök felkutatása ésbiztosítása. A tényállást olyan mér-tékben kell felderíteni, hogy a vád-ló dönthessen arról, hogy vádat emel.6

A megalapozott vádemeléshezszükséges döntéshez azonban kü-lönösen a tárgyalt élet elleni bûn-ügyekben rendszerint jelentõsszakértõi, tárgyi és helyszíni bizonyí-tást kell folytatni a személyi bizo-nyítás mellett. A nyomozási bizo-nyítás egyik fontos információfor-rása lehet a bizonyítási kísérlet. Lé-nyeges szabály, hogy a büntetõeljá-rásban szabadon felhasználható atörvényben meghatározott mindenbizonyítási eszköz és minden bizo-nyítási eljárás. A törvény azonbantételesen meghatározza a bizonyí-tási eszközöket, valamint azon bi-zonyítási, bizonyító eljárásokat,melyekbõl származó adatok bizo-nyítékot képezhetnek az ügyben.

A Be. bizonyításról szóló VII. fe-jezetének VII. címe határozza meg,hogy bizonyítási eljárásnak aszemle, a helyszíni kihallgatás, abizonyítási kísérlet, a felismerésrebemutatás, a szembesítés és a szak-értõk párhuzamos meghallgatásaminõsül. A bizonyítási eljárásokszorosan kötõdnek a személyi bi-zonyításhoz, de elõfordul, hogy azeljárásból származó bizonyíték tár-gyi vagy szakértõi formában jele-nik meg. Amint Herke Csongor,Fenyvesi Csaba és Tremmel Flóriánrámutatott, egyes, különösen civil-jogi irodalmi álláspontok a bizo-nyítási eljárások közül a szemlétnem tartják önálló bizonyítási esz-köznek, csak bizonyítási módnak.A szerzõk azonban e megkülön-böztetést mellõzik azzal, hogy he-lyeslik a törvényhozó azon törek-vését, miszerint a kriminalisztika


218 SZEMLE 2015. ÁPRILIS

SZEMLE


HÁGER: A BIZONYÍTÁSI KÍSÉRLET KRIMINÁL-TAKTIKÁJÁNAK HATÁSA… 219

7 Herke Csongor–Fenyvesi Csaba–Tremmel Flórián: A büntetõ eljárásjog elmélete. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2012, 170. 8 Amint Bíró Gyula kifejtette, a krimináltaktika a tudományos eredmények felhasználásával, a gyakorlati bûnüldözési tapasztalatok ál-

talánosításával a hatályos eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelõen dolgozza ki a bûncselekmények felderítéséhez, bizonyításá-hoz szükséges nyomozási cselekmények végrehajtását. Ld. Bíró Gyula: Kriminalisztika. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001, 15.

9 Bíró u.o. 10 Bócz Endre: Kriminalisztika a tárgyalóteremben. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 2008, 34–38. Bócz Endre

és Finszter Géza rámutatott, hogy a kriminalisztika kifejezés, a tudomány e megnevezése nem minden országban honosodott meg.Több országban azonban igen, például Németországban Franz Von Liszt munkássága nyomán. Ld. Bócz Endre–Finszter Géza: Krimi-nalisztika Joghallgatóknak. Magyar Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 2008, 11.

11 Lásd Be. 165. § (1) bekezdés

eredményeit egyre nagyobb mér-tékben hasznosítsa a bizonyításiszabályok hatékonyabbá tétele, fej-lõdése érdekében.7 Dogmatikai ál-láspontjukat alapvetõen osztom,megjegyezve e körben azt is, hogya szemle, illetve bizonyítási kísér-let önmagában valóban nem bizo-nyítási eszköz, hanem olyan speciá-lis bizonyító eljárás, mely lehetõsé-get nyújt releváns személyi vagytárgyi bizonyíték beszerzésére. Akriminalisztika tudománya, a he-lyes krimináltaktika,8 a megfelelõnyomrögzítés, a fontos adatokathordozó biológiai és más minták,nyomok kezelése, a bûnjelek meg-felelõ tárolása rendkívül fontos abûncselekmény kétséget kizáró bi-zonyítása érdekében. E körbenszükséges utalni arra, hogy egyesbûncselekmények, köztük az életelleni bûntettek is speciális nyo-mozási cselekményeket igényel-nek. Ennek keretében a bûncselek-ményeket kriminalisztikai sajátos-ságaik szerint csoportosítják, melya nyomozás kriminál-metodikájá-ban ölt testet. Egyetértek Bíróval,hogy a kriminál-metodika, mintnyomozási módszertan önállóságátdogmatikailag is indokolt fenntar-tani s nem célszerû csupán a krim-inál-stratégia részeként kezelni.9

Visszatérve a helyes kriminál-taktikára és a kriminál-metodikaiszempontokra, leszögezhetjük,hogy például, hiába lehet alapos éseredményes egy szemle, ha a bûn-jelkezelés felületes és egyes nyom-hordozók, tárgyi bizonyítékok fizi-kailag érintkeznek, keverednek,mert a bíróságban ilyen esetbenalappal merülnek fel kételyek a bi-zonyító eljárás szabályosságávalszemben, mely akár a felkutatottbizonyítékok kirekesztéséhez isvezethet. A kriminalisztikai szem-

pontok ezért igen hangsúlyosak.Miként Bócz Endre rámutatott, anyomozás egyfelõl hatósági, más-részt intellektuális, megismerõ te-vékenység, a kriminalisztika pedigrészben a nyomozás tudományá-nak tekinthetõ, de nem csak az.10

Következik ez abból is, hogy a he-lyes krimináltaktika a bírósági tár-gyaláson is érvényesülhet szemle,helyszíni kihallgatás, bizonyításikísérlet során, de nem vitásan aszemélyi bizonyítás, a terhelti éstanúkihallgatás lefolytatásakor is.

3. A bizonyítási kísérlet normatívháttere és elméleti kérdései

A vizsgált bizonyító eljárásnakelsõként tekintsük át a jogszabályihátterét. A Be. 121. § (1) bekezdés ér-telmében a bíróság, illetve azügyész bizonyítási kísérletet ren-del el és tart, ha azt kell megállapí-tani, vagy ellenõrizni, hogy vala-mely esemény vagy jelenség meg-határozott helyen, idõben, módon,illetõleg körülmények között meg-történhetett-e. A törvényszakasz(2) bekezdésének elõírása szerint abizonyítási kísérletet lehetõlegugyanolyan körülmények közöttkell lefolytatni, mint ahogy a vizs-gált esemény vagy jelenség meg-történt, illetve megtörténhetett.Lényeges szabály továbbá, hogy abizonyítási kísérletre és a felisme-résre, bemutatásra a szemle szabá-lyait értelemszerûen alkalmaznikell. A bíróság és az ügyész ezen el-járási cselekmények megtartásá-hoz a nyomozó hatóságot is igény-be veheti. A nyomozó hatóság a bí-róság utasításait határidõre teljesí-ti. A szemlét, a bizonyítási kísérle-tet és a felismerésre bemutatást –ha az ügyész másként nem rendel-

kezik – a nyomozó hatóság is el-rendelheti és tarthatja [Be. 123. §(1)-(3) bekezdés].

A bizonyító eljárásokra is kihatófontos elõírás, hogy a bizonyításicselekmények elvégzésekor az em-beri méltóságot, az érintettek sze-mélyiségi jogait és a kegyeleti jogottiszteletben kell tartani és biztosí-tani kell, hogy a magánéletre vo-natkozó adatok szükségtelenül nekerüljenek nyilvánosságra [Be. 77.§ (2) bekezdés].

Miként a normaszöveg is egyér-telmûen rögzíti, a bizonyítási kí-sérlet elrendelésére akkor kerülsor, ha azt kell ellenõrizni, hogy va-lamely esemény vagy jelenség ameghatározott idõben és módonmegtörténhetett-e. Lényegében amegalapozott gyanú, vagy a vádtárgyát képezõ bûncselekményélethû rekonstruálásáról van szó, ter-mészetesen megóvva az érintettekéletét, testi épségét és emberi mél-tóságát. Nyilvánvaló, hogy a bûn-cselekmény ismételt elkövetésére abizonyítás során nem kerülhet sor,de mindenképp törekedni kellolyan modellhelyzet létrehozására,mely valóban hitelesen idézi fel aztmúltbeli eseményt, ami a vádeme-lés, illetve a bírói ténymegállapításalapja lehet.

A Be. szerint az ügyész rendelke-zik a nyomozásról.11 Fõszabály-ként a bizonyítási kísérletet a vád-emelés elõtt maga rendeli el, de atörvény lehetõvé teszi, hogy a bizo-nyítási eljárás lefolytatásáról anyomozó hatóság is rendelkezhes-sen. Megjegyzendõ, hogy a kizáró-lagos ügyészi nyomozás hatásköré-be tartozó ügyekben szintén szük-séges lehet a rendõrség technikaibevonása, tekintettel arra, hogy atárgyi bizonyítékok rögzítéséhez,feltárásához, az események kont-

12 Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikke. Nemo debet prodere se impsum (senki sem kötelezhetõ arra, hogy önmagával szembenbizonyítékot szolgáltasson) elve.

13 Háger Tamás–Bencze Mátyás: A bizonyítási eszközök néhány problémája a magyar büntetõeljárásban. Bírák Lapja, 2006/2. , 108. 14 Be. 185. § (1) bekezdés15 Király Tibor: Büntetõ Eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 275–279. 16 Rábai Ferenc: Két gondolat a helyszíni eljárásokról. Belügyi Szemle, 1985/5., 62–64.17 Illár Sándor: A bizonyítási kísérlet. In (szerk. Illár Sándor) Kriminalisztika I., 1998, 168.

rolljához az ügyészség teljes mér-tékben nem rendelkezik a szüksé-ges apparátussal.

A bizonyítási kísérlet részletsza-bályait a belügyminiszter irányítá-sa alá tartozó nyomozó hatóságoknyomozásának részletes szabályai-ról és a nyomozási cselekményekjegyzõkönyv helyett más módonvaló rögzítésének szabályairól szó-ló 23/2003. (VI.24.) BM-IM együt-tes rendelet, valamint a nyomozástörvényességi felügyeletével és azügyészi részvétellel kapcsolatosana 11/2013. (ÜK.7.) LÜ utasítás ha-tározzák meg, értelemszerûen abüntetõeljárási törvény alapvetõrendelkezéseinek megfelelõen. Azidézett BM rendelet részletekbemenõen határozza meg a nyomozóhatóság eljárását. Külön kiemelen-dõnek tartom, hogy a bizonyításikísérletben résztvevõ gyanúsítot-tat, sértettet, illetve tanút a jogairaés kötelezettségeire figyelmeztetnikell és nem mellõzhetõ a bizonyítóeljárás elõtt részletes kihallgatásukarra nézve sem, hogy a bizonyítás-sal érintett eseményt mikor, mi-lyen körülmények között észlelték.

Mindezt megkövetelik az alapve-tõ európai emberi jogi normák,12 éselsõsorban a terheltet illetõen azönvádra kötelezés tilalmának a Be.8. §-ában írt elve.13 A nyomozássorán a gyanúsított, a védõ, a sér-tett és a sértett támogatója jelen le-het, és az utóbbi személy kivételé-vel indítványtételre, észrevételre, aszakértõhöz kérdés feltevésérejogosult.14 A terhelti részvétel biz-tosítása nyomozástaktikai szem-pontból is elengedhetetlen, az életelleni ügyekben ugyanis sok eset-ben csak a terhelt az, aki közvetlenszemélyi bizonyítékot tud szolgál-tatni a bûncselekményrõl. A ter-heltnek az együttmûködés megta-gadása, a hallgatási jog gyakorlásaalapvetõ joga, nem kétséges azon-

ban, hogy mindez a bizonyítás cél-jának megvalósulását befolyásol-hatja. Egy eljárási szakaszbanrendszerint csak egy ízben kell ki-oktatni a terheltet a jogaira. Mind-ez azonban fõként a bírósági eljá-rásra érvényes. A gyakorlati ta-pasztalatok azt mutatják, hogy anyomozásban minden egyes rele-váns eljárási cselekménynél, aholfelmerül a terhelt vallomástételé-nek lehetõsége, a hatóság figyel-mezteti a Be. 117. § (2) bekezdéseszerint a vallomásmegtagadás jogá-ra. Különös jelentõséggel bírmindez a bizonyítási kísérleten,ahol nem csak vallomástétel, ha-nem fizikai és pszichés közremû-ködés is szükséges lehet a terheltrészérõl a bûncselekmény rekonst-rukciója során. A fõ terhelti jogok-ra és kötelmekre kioktatást ezérthelyesnek tartom, sõt azt a felhí-vott BM rendelet meg is követeli.Más a helyzet a bírósági eljárásbantartott bizonyítási kísérleten, mertarra rendszerint nem az elsõ tár-gyaláson, hanem már a vádlott ki-hallgatása, a szükséges kioktatásokután kerül sor. Ebben az esetben azismételt figyelmeztetés szükségte-len, a vádlott elõtt ismert, hogybármikor megtagadhatja a vallo-mástételt, a közremûködést.

A jogszabályi háttér bemutatásaután szükségesnek látom a jogtudo-mány reflexióinak, a dogmatikai,elméleti alapoknak a megvilágítá-sát büntetõ eljárásjogi és krimina-lisztikai megközelítésbõl is.

Amint Király Tibor kifejtette, abizonyítási kísérlet célja a hallási,látási vagy más viszonyok utólagosmegállapítása, azaz a múltbeli ese-mények egy bizonyos fokú olyanrekonstrukciója, mely által ellen-õrizhetõvé válik a személyi bizo-nyítékok, azaz a terhelti és tanú-vallomások hitelt érdemlõsége, el-fogadhatósága. A bizonyítási kísér-

let mutat hasonlóságot a szemlé-vel, de utóbbi Király okfejtése sze-rint eredeti helyszínen vagy körül-mények között történik, míg a bi-zonyítási kísérletet a hatóság alap-vetõen olyan mesterséges helyszí-nen folytatja le, ahol megfelelõenszimulálhatók a bûncselekményvalós eseményei.15

Rábai Ferenc a bizonyítási kísér-letet nyomozási oldalról határozzameg, álláspontja szerint az olyanönálló nyomozási cselekmény,amely közel áll a helyszíni szemlé-hez, mert mindkettõ esetben anyomozó észlel bizonyos tényeket,vagy jelenségeket.16 Mindez két-ségtelen, azonban a hatályos Be.rendelkezései alapján megállapít-hatjuk, hogy a bizonyítási kísérletnem pusztán nyomozási cselek-mény, mert a tanulmány jogesete-ket feldolgozó részébõl majd jóllátható, hogy a bizonyító eljárásnagy jelentõséggel bírhat a bírósá-gi bizonyítás során is.

Illár Sándor kriminalisztikaimegközelítésbõl elsõdlegesen meg-fogalmazza, hogy a bizonyítási kí-sérletbõl maga a kísérlet fogalma atudományos megismerés egyikmódszerét, eszközét jelenti, melyvalamely jelenséget, feltételt, okottervszerûen felidéz, létrehoz tudo-mányos megfigyelés végett.17 Meg-állapításából okszerûen követke-zik, hogy a bizonyítási kísérlet amúltban lezajlott esemény (bûn-cselekmény) mesterséges létreho-zására és megfigyelésére irányulannak ellenõrzése végett, hogy azesemény miként történhetett meg,illetve az azt bizonyító bizonyíté-kok hitelt érdemlõnek tekinthetõkvagy sem. A bizonyítási kísérlet akontroll alá vont cselekvés érzékel-hetõsége és krimináltaktikája foly-tán több csoportba sorolható.Fõbb típusai a jelenségek észlelhe-tõsége (látás, hallás, ritkán ízlelés,





18 Illár uo.173–176.., valamint lásd még Herke Csongor–Fenyvesi Csaba–Tremmel Flórián: Kriminalisztika Tankönyv és Atlasz, DialógCampus Kiadó, Budapest – Pécs, 2005, 318–319., valamint Herke Csongor–Fenyvesi Csaba–Tremmel Flórián (2012): i. m.163.

19 Farkas–Róth: i. m 163. 20 Fenyvesi–Herke–Tremmel (2005): i. m. 317–320. Pozitív eredménynek tekinthetõ, ha valamely esemény, észlelés megtörténésének lehe-

tõségét objektív módon a bizonyítási kísérlet igazolja, ellenben negatív az eredmény, ha kizárja az esemény bekövetkezését. – HT.21 Rábai: i. m.: 63–64.

tapintás), a cselekvés lehetõségé-nek tisztázása, tények és objektívkapcsolatok ellenõrzése, idõtartamtisztázása, valamint nyomsorozatkeletkezési folyamatok feltárása.18

A Farkas – Róth szerzõpáros ál-láspontja szerint bizonyítási kísér-let elrendelésére rendszerint akkorkerülhet sor, ha az addig össze-gyûjtött bizonyítékok hitelességétellenõrizni kell.19 E körben úgygondolom, hogy a hitelességhezszorosan kapcsolódik a bizonyítéktartalmának valósága, mert nyil-vánvalóan a valóságnak és lehetõ-ség szerint az objektív igazságnakis megfelelõ tényállás megállapítá-sának feltétele, hogy a bizonyítok agyakran fennálló befolyásoló szub-jektív tényezõktõl függetlenül avalóságot tükrözzék.

Összegezve a jogtudomány képvi-selõinek az álláspontját, valamint ahatályos törvényi rendelkezést, abizonyítási kísérlet dogmatikaiszempontból megfogalmazhatóolyan bizonyító eljárásként, mely-nek célja elsõsorban a múltban le-zajlott, a megalapozott gyanú, vagya vád tárgyát képezõ cselekményutólagos rekonstrukciója, ami alap-ján tisztázható, hogy az esemény,annak idõbeli lefutása, az érzékelés,bizonyos nyomképzés megtörtén-hetett-e, avagy az kizárható a tudo-mány állása szerint. Emellett avizsgált bizonyítási kísérlet célja amár korábban feltárt személyi éstárgyi bizonyítékok hitelt érdemlõ-ségének ellenõrzése, valamint újbizonyítékok beszerzése.

A bizonyítási kísérlet jelentõségenem csak abban áll, hogy alkalmasa már feltárt személyi, tárgyi bizo-nyítékok ellenõrzésére, hanem újbizonyítékot is eredményezhet. Újbizonyíték lehet a terhelt vallomá-sa, tanúvallomás, a technikai rög-zítés során keletkezett tárgyi bizo-nyíték (fénykép, videó felvétel,

helyszínrajz), vagy akár szakértõivélemény (élet elleni ügyekben ti-pikusan orvosszakértõi, fegyver-szakértõi, vagy mûszaki-fizikaiszakértõi vélemény). A bizonyításikísérleten a hallgatás jogával nemélõ, valamint a mentességi joggalnem bíró tanút a hatóság rendsze-rint a bizonyító eljárás menetébenis kihallgatja kérdések feltevésével,mely egyértelmûen bizonyítékfor-rást jelent.

Fenyvesi, Herke és Tremmelnyomán nagyon fontosnak tartommagam is a bûncselekményéhez le-hetõség azonos körülmények biz-tosítását, gondolok itt a helyszínre,évszakra, napszakra, idõjárási,fényviszonyokra. Az érdemben el-térõ viszonyok ugyanis különösenaz érzékelés (látás, hallás) kontroll-ja érdekében végzett bizonyítástvezethetik tévútra. A bizonyításikísérlet gondos elõkészítést igé-nyel mind a nyomozó hatóság,mind a bíróság részérõl. Biztosíta-ni kell a helyszínt, gondoskodva azeljárási cselekmény biztonságánakmegõrzésérõl, a technikai személy-zetrõl, a szakértõk részvételét, va-lamint különbözõ fizikai, imitálóeszközök beszerzésérõl. A bizonyí-tási kísérlet eredményét rögzítenikell, mindez történhet videó felvé-tel, fényképfelvételek által, de ter-mészetesen szükséges az eljárásicselekmény megfelelõ részletessé-gû jegyzõkönyvbe foglalása is. Abizonyítási kísérlet hozhat pozitív,vagy negatív eredményt. Az eljárásszabályos, törvényes lefolytatásamellett mindkét eredmény sikeres,értékelhetõ lehet. Mindkét típusúeredmény felhasználható az ügy-ben felmerült verzió megerõsítésé-re, avagy annak kizárására, de újlehetõségek felállítására is. Nemvitásan felhasználhatók a bizonyí-tó eljárás adatai a személyi bizo-nyítékok ellenõrzésére is.20

4. A bizonyítási kísérlet gyakorlatinézõpontból

Miként is érvényesülhet a bizo-nyítás krimináltaktikája a nyomo-zásban és a bírósági eljárásban?Lehetõség van-e az esetleges nyo-mozási krimináltaktikai hiba, vagyhiányosság perbírói orvoslására? Ekérdésekre konkrét jogeseteken ke-resztül kívánok választ adni, melyélet elleni bûnügyek a hatásköriszabályok által meghatározottan amagasabb hatáskörû megyei bíró-ságon indultak és a jogerõs verdik-tet a Legfelsõbb Bíróság, illetveítélõtáblák mondták ki. A bûn-ügyeket aszerint választottam ki,hogy az azokban végzett bizonyítóeljárás nagyrészt lefedje a bizonyí-tási kísérletnek a jogelmélet általkidolgozott fõ típusait. Ezt meg-elõzõen utalni kell Rábai Ferenckutatása és vizsgálatai nyomán,hogy a bûnüldözõ szervek sok eset-ben nem tulajdonítanak a helyszí-ni bizonyításnak különösebb je-lentõséget. Az 1980-as évek dere-kán rögzített megállapításai sze-rint a bizonyítási kísérletek mini-mális számuknál fogva nem befo-lyásolták a nyomozás ered-ményét.21 Gondolatai nagyrésztma is aktuálisak. Azzal egyetérteka gyakorlati tapasztalatok alapján,hogy a bizonyítási kísérletek szá-ma más helyszíni bizonyításokhozképest még a nyomozásban is cse-kély, ugyanakkor az eljárási cselek-mény mellõzése, vagy krimináltak-tikai hiányosságok téves következ-tetések levonásához vezethetnek,befolyásolva ezzel az alapos vád-emelést és a bírósági bizonyítást,ténymegállapításokat is. Megjegy-zendõ ugyanakkor, hogy harmincév alatt a technika igen sokat fejlõ-dött és mind a nyomozó hatóság-nak, mind a bíróságnak megfele-lõbb és hatékonyabb eszközök áll-

22 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 8.B.2372/2000/167., Legf. Bír. Bf.III.3/2002/5.23 Király: i. m. 481.

nak rendelkezésre az eljárási cse-lekmény elvégzéséhez, mely re-mélhetõen abba az irányba mutat,hogy az élet elleni ügyekben minélgyakrabban veszik majd igénybe abizonyítási kísérletet, elsõsorbanaz érzékelési, esemény és idõfaktorkontroll érdekében.

4.1. Láthatóság, észlelési lehetõségekrekonstrukciója

4.1.1. A sértett láthatóságának, aterhelt észlelési lehetõségeinek ellenõr-zése intézkedõ rendõr sérelmére lõfegy-verrel elkövetett emberölés kísérlete mi-att indult büntetõügyben

Az egyik ügyben egy fiatal rabló-páros férfi tagját a nyomozó ügyész-ség azzal gyanúsította, hogy egynagyváros igen forgalmas terüle-tén, egy felüljárón, kisebb közleke-dési balesetet követõen az õket ül-dözõ rendõrjárõr egyik, az elõttükmegálló szolgálati gépjármûbentartózkodó tagjára célzott lövéstadott le, miáltal a sértett életveszé-lyes tüdõsérülést szenvedett. Etényállás alapján a férfit hivatalosszemély sérelmére elkövetett em-berölés kísérletével, a terhelti ko-csiból fegyverrel kiszálló nõt pedigbûnsegédként elkövetett élet ellenibûntett kísérletével gyanúsították.A lövés leadásával gyanúsított férfinem tagadta a fegyverhasználatot,nyomozási védekezése szerintazonban a rendõrségi gépjármûhátsó szélvédõjén a nap visszatük-rözõdött, ezért nem láthatta a ne-kik háttal álló jármû jobb elsõ ülé-sen tartózkodó egyenruhát viselõrendõrt. Vallomása szerint csakijesztésképpen, a menekülés bizto-sítása érdekében adott le lövést,nem lévén vele tisztába, hogy a nagytûzerejû, 9 mm-es kaliberû Lugerpisztollyal történt lövés bárkit meg-sebezhet. Az idézett vallomás el-lenõrzése és az események rekonst-ruálása céljából a kizárólagos ügyé-szi nyomozási hatáskörbe tartozóügyben az ügyész bizonyítási kí-

sérletet tartott, melyre azonban avádbelitõl eltérõ évszakban, nap-szakban és helyszínen került sor.Az ügyben eljáró elsõfokú bíróságítéletében megállapította, hogy anyomozási bizonyítási kísérlethelyszíne nem volt alkalmas arra,hogy az elkövetés szempontjábólvalamennyi lényeges körülményt,a látási és észlelési viszonyokatpontosan tisztázni lehessen. Azügyészi bizonyítási eljárás nem fe-lelt meg a Be. 121. § (2) bekezdéselõírásának, mert az eljárási cselek-ményt az eredeti bûncselekmény-helyszín viszonyaitól jelentõs mér-tékben eltérõ körülmények között,jelesül a nyomozó ügyészség, rész-ben többemeletes házak által hatá-rolt udvarán végezték el, melynyilvánvalóan nem tudta megfele-lõen felidézni, ellenõrizni a tisztá-zandó tényeket. Úgy gondolom, te-kintettel arra, hogy a bûncselek-ményt követõen rövid idõvel tar-tott helyszíni szemle sem tárta felteljes körûen a látási viszonyokat,az eredeti helyszíntõl eltérõ helyenvégzett bizonyításnál olyan lénye-ges krimináltaktikai hiányosság,hiba tárható fel, ami érdemben be-folyásolta a bizonyítást, ugyanisnem került sor meggyõzõen a férfiterhelt védekezésének ellenõrzésé-re, mely felderítetlenség orvoslásaa bírósági eljárásban nem volt mel-lõzhetõ. Mindezt a megyei bíróságelõtti perben a vád képviselõje isészlelte és indítványt tett az erede-ti helyszínen tartandó bizonyításikísérletre. Az indítványnak a bíró-ság helyt adott és bár kétségtelenüljelentõsebb költségkihatással, és ahelyszín lezárása miatt a nagyvárosközlekedésének pár órás akadályo-zásával az eredeti helyszín pontosbeállítása mellett lefolytatta a bizo-nyítást, mely egyértelmûen cáfoltaa terhelti védekezést és igazolta,hogy a lövést leadó férfit a nap tük-rözõdése nem akadályozta a rálá-tásban, a jármûben ülõ, kiszállnikészülõ sértett észlelésében. Elvet-

hetõ volt ennek tükrében, hogycsak riasztó lövést adott le, ezzelszemben, a feltárt egyéb bizonyíté-kok tükrében is az emberre irányu-ló célzott lövést kellett megállapí-tani. A férfi terhelt még a nyomo-zás során a büntetés-végrehajtásiintézetben önakasztás által öngyil-kosságot követett el, ennek ellené-re szerepének tisztázása a rablópá-ros nõtagja elleni vád (bûnsegédiemberölés kísérlete) miatt mellõz-hetetlen volt. Más kérdés, hogy vé-gül a bíróság nem rótta terhére anõnek az emberölés kísérletében abûnrészességet, csak hivatalos sze-mély elleni erõszakot állapítottmeg, ennek ellenére az alapcselek-ményt elkövetõ tettes cselekvõsé-gének részletes bizonyításának el-maradása kétségtelenül felderítet-lenséget eredményezett volna. Azelsõfokú bíróság által megállapí-tott tényállást a Legfelsõbb Bíró-ság megalapozottnak, a minõsítésttörvényesnek tartotta.22 Nem kife-jezetten a vázolt tényálláshoz, ha-nem elsõsorban más tényállásipontokhoz kapcsolódóan a Legfel-sõbb Bíróság kritikaként fogal-mazta meg az elsõfokú bírósági el-járással kapcsolatban, hogy többesetben indokolatlanul került sorhelyszíni tárgyalás, szemle tartásá-ra. A fellebbezési bíróság nyilván-valóan a felülbírálat során jogosulta perjog revíziójára és eljárási ész-revételekre, reflexiókra, lényegeseljárási szabálysértésnél akár érde-mi, komoly kritikára. Úgy gondo-lom azonban, hogy az elsõfokú bí-róság ténybírósági jellegébõl23 és atényálláshoz kötöttség elvébõl adó-dóan nem mutatkozik célszerûnekaz ügyfelek elõtt is megismerhetõmódon az ilyen irányú bírálat, te-kintettel arra, hogy a bizonyítékokközvetlen megvizsgálása, értékelé-se és a tényállás megállapítása azelsõ fokon eljáró bíróságot terheli.Nyilván az eljárást húzó, költséges„túlbizonyítás” nem támogatható,azonban kiemelt súlyú, élet elleni





24 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.B.140/2006/10., Debreceni Ítélõtábla Bf.II.602/2006/5.

ügyekben véleményem szerintnem kifogásolható, ha a perbírót ahelyszín közvetlen megtekintése issegíti meggyõzõdése kialakításá-ban, fõként akkor, ha a helyszínibizonyítás alapvetõ jelentõséggelbírhat a tényállás helyes megálla-pítása során. A szabad bírói meg-gyõzõdés a bírói függetlenségegyik legfontosabb záloga, a bizo-nyítás körének megválasztása, a bi-zonyítás részletes volta álláspon-tom szerint a felsõbíróság részérõlnem mérlegelhetõ felül.

Az ismertetett ügy alapján is lát-ható, hogy a bizonyítási kísérletigen nagy jelentõséggel bírhat a bí-rósági bizonyításban is, és alkal-mas lehet az esetleg elõfordulónyomozási krimináltaktikai hiá-nyosságok orvoslására. Megjegy-zendõ, hogy a bizonyítás még az1973. évi I. törvény rendelkezéseiszerint folyt, de az a hatályos tör-vény 75. § (1) bekezdésében írtakellenére napjainkban is indokoltlenne, mert a vádlott javára szolgá-ló körülmények feltárására is al-kalmas lehetett volna.

4.1.2. Éjjeli órákban az idegen ház-ba lopás céljából behatoló személy moz-gásának észlelhetõsége a tolvajt tõrrelhalálra sebzõ terhelt által

A megyei fõügyészség, még a jo-gos védelem új szabályainak ha-tályba lépése elõtt a vádlottat aBtk. 170. § (1) bekezdésébe ütközõés az (5) bekezdés második fordu-lata szerint minõsülõ halált okozótesti sértés bûntettével vádoltaazért, mert a terhelt az éjjel lopáscéljából lakásába a kamrán át betö-rõ, nagydarab férfit egy nagymére-tû dísztõrrel halálosan megsebesí-tette. A sértett tartva a leleplezéstõlmár el akarta hagyni a vádlotti la-kást, a kamra ablakán mászott ki,amikor a vádlott a sötétben a nagy-fokú ijedtsége folytán nem észleltepontosan a sértett helyzetét, moz-gását és a tõrrel hátulról gerinctá-jon szúrta. Az elsõfokú bíróság a

vádlott javára a 2005. áprilisbanhatályos Btk. 29. § (1) bekezdésealapján jogos védelmi helyzetet ál-lapított meg, és a törvényszakasz(2) bekezdésére tekintettel a vádalól felmentette. Az ügyészi felleb-bezés folytán másodfokon az ítélõ-tábla járt el. A tényállást részlegeshelyesbítéssel elfogadta és a fel-mentõ ítéletet a jogi indokolás he-lyesbítésével, a felmentés okakéntjogos védelem helyett a Btk. 27. §(2) bekezdése alapján, ténybeli té-vedést megállapítva, helybenhagy-ta.24 A nyomozás során alapos sze-mélyi, tárgyi és szakértõi bizonyí-tást folyt, a nyomozó hatóság bizo-nyítási kísérletet is tartott. Az elsõ-fokú bíróság megállapította, hogya bizonyítási kísérletet eredmé-nyesnek ítélte, annak ellenére,hogy más évszakban, hó borítottatáj mellett folytatta le, a kamrábanvilágosabb volt, ezen túl a vádlottmár rácsot szereltetett fel az ablak-ra, így a nyomozó nem tudott azablakba felmászni, ahol a sértettbehatolt és a szúrás érte, hanemcsak megállni a nyílászáró elõtt. Amásodfokú bíróság azonban rámu-tatott, hogy a nyomozás során le-folytatott helyszíni bizonyítási kí-sérlet nem volt alkalmas arra, hogymegállapítható legyen, a vádlott akamrába lépve pontosan mikéntészlelte a sértett helyzetét mozgá-sát. A megfelelõ bizonyításhozszükséges lett volna a rács leszere-lése, mely nem tekinthetõ olyanakadálynak költségei folytán sem,mely ilyen tárgyi súlyú ügyben abizonyítás mellõzését indokolná.Az ügy adatai alapján megállapít-hatjuk, hogy a nyomozó hatósághelyesen törekedett a lényeges el-követési körülmények tisztázására,a helyszín azonban olyan jelentõsmértékben megváltozott, melycsak fizikai változtatások által lettvolna rekonstruálható. Másfelõl azeltérõ évszak, a hóviszonyok máslátási viszonyokat tükröztek, melyszintén releváns a sértett észlelésé-ben. Ettõl függetlenül a másodfo-

kú bíróság a helyesbítéssel a tény-állást megalapozottnak ítélte ésnem rendelte el az eredeti helyszínvisszaállítása mellett a bizonyításikísérlet újbóli lefolytatását, mertmás bizonyítékok alapján az ügyérdemben eldönthetõ volt.

4.2. A bizonyítási kísérlet, mint ese-mény-kontroll

A megyei fõügyészség a vádlottatnyereségvágyból elkövetett ember-ölés bûntettével vádolta azon tény-állás alapján, hogy lakásukban, egyvitát követõen idõs édesanyjátólpénzt követelt, majd bántalmaznikezdte, ököllel több esetben meg-ütve, végül a dulakodás során a la-kás kisebb méretû erkélyérõl a sér-tettet a korláton át a mélybe lökte.Az idõs sértett majd 9 méter ma-gasból a földre zuhant és olyan sú-lyos csonttöréses sérüléseket szen-vedett, melyek folytán a kórházbankét hónap múlva meghalt. A nyo-mozás során viszonylag széleskörûszemélyi és szakértõi bizonyításfolyt, a hatóság helyszíni szemlét istartott, azonban bizonyítási kísér-lettel nem próbálta meg kontrollál-ni a sértett kizuhanásának módját,a földre érkezés helyét, mely a me-gyei bíróság álláspontja szerintkrimináltaktikai hiányosságnakminõsült és befolyásolta a megala-pozott tényállás megállapítását. Amegyei bíróság ezért az eredetihelyszínen bizonyítási kísérletetvégzett orvosszakértõ, fizikusszakértõ, és megfelelõ bûnügyitechnikai apparátus bevonásával.A bizonyítás során egy sértettetimitáló, rendszerint közlekedésibalesetek szimulációjához használtbábu került több módon és test-helyzetben kivetésre az erkélyrõl.Az eljárási cselekményt részletesfényképfelvételek rögzítették. Ahelyszín sajátossága volt, hogy azerkélyen egy kis ládika állt, melyrea sértett felállhatott és lehetõségnyílt vétlen módon kizuhanásra,mely a vádlott védekezésében meg-

25 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 8.B.1103/2004/38., Fõvárosi Ítélõtábla 1.Bf.80/2005/7.26 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 6.B.324/2006/31., Debreceni Ítélõtábla Bf.II.186/2007.27 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4.B.556/2008/175., Debreceni Ítélõtábla Bf.III.428/2010/44.28 Debreceni Törvényszék 6.B.380/2011/125., Debreceni Ítélõtábla Bf.III.279/2013/4. 29 A tényállás megalapozottnak minõsül, ha a bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követõen a múltban lezajlott, vád tár-

gyává tett eseményt a valóságnak megfelelõen, helyesen és hiánymentesen állapította meg. Ld. Elek Balázs: A „tudati tények” a bün-tetõperben. Magyar Jog, 2014.1., 25., valamint lásd még: Háger Tamás: A megalapozatlanság kiküszöböléséhez vezetõ folyamat a má-sodfokú büntetõperben. Jogelméleti Szemle, 2013. 2., 29–43. (http://jesz.ajk.elte.hu, utolsó letöltés: 2014. február 14.)

jelent. A sértett földre kerüléséttöbbször és különbözõ kiesési mó-dok által modellezte a bíróság. Abíróság végül a vádlottat bizonyí-tottság hiányában felmentette,mert nem találta megcáfolhatónaka személyi bizonyítás adatait is ér-tékelve a vádlott védekezését, sõt, abizonyítási kísérlet álláspontja sze-rint a vétlen kiesést támasztottákalá. Az ügyben másodfokon eljáróítélõtábla azonban az elsõfokú bí-róság bizonyítékértékelõ tevékeny-ségét önkényesnek, hibásnak talál-ta és az ítéletet hatályon kívül he-lyezte.25 A megismételt eljárásbana megyei bíróság a vádat megalapo-zottnak ítélve, a vádlottat nyere-ségvágyból elkövetett emberölésbûntette miatt többszörös vissza-esõként 15 év fegyházra és 10 évközügyektõl eltiltásra ítélte. A vé-delmi fellebbezések folytán eljáróítélõtábla a tényállást részben he-lyesbítette és a vádlotti cselek-ményt halált okozó testi sértésbûntettének minõsítette, nem lát-va bizonyítottnak, hogy a vádlottaz erkélyen történt dulakodás so-rán olyan módon járt el, miszerinta sértett halálát kívánta, vagy abbabelenyugodott.26 Bár a jogerõsdöntés végül nem erõsítette meg azelsõ eljárásban hozott bírói dön-tést, a teljesen vétlen formájú, és avádlott felelõsségét kizáró ítéletet,azonban a bizonyítási kísérlet is je-lentõséggel bírt abban, hogy a meg-ismételt eljárásban a másodfokú bí-róság az elsõfokú bíróság tényállá-sát helyesbítse, és lényegesen eny-hébben minõsítse a vádlotti cselek-ményt. Egyetértve a korábban márfelhívottak szerint Rábaival, a bizo-nyítási kísérletekre még a nyomo-zásban, de különösen a bírósági el-járásban ritkán kerül sor, fõkéntilyen bonyolult, lezuhanást model-lezõ eseménykontrollra. Látható

azonban, hogy olykor ezen, mond-hatni extrém körülmények közöttvégzett bizonyítás adhat megfelelõtámpontot akár a nyomozás, akár abírói meggyõzõdés számára.

4.3. A vádbeli események idõbeli le-futásának, a tényállás szempontjábóljelentõséggel bíró idõfaktoroknak azellenõrzése

Az elsõ eljárásban a megyei bíró-ság a vádlottat különös kegyetlen-séggel elkövetett emberölés bûntet-te miatt 12 év fegyházra és 10 évközügyektõl eltiltásra ítélte. A vádszerint a huszonéves egyetemi hall-gató vádlott vidéki nagyvárosi há-zukban a vádbeli napon az éjjeliórákban önkormányzati képviselõ-ként dolgozó anyját egy tompa,hengeres tárggyal a fején olyan sú-lyosan bántalmazta, hogy a sértetthalálos arckoponya sérüléseketszenvedett, halálát közvetlenül vér-belehelés és fulladás eredményezte.Az ügyben nagy jelentõséggel bír-tak az idõfaktorok, a vádlott moz-gása, védekezésének ellenõrzése. Anyomozó hatóság és a perbíróságigen részletes bizonyítást folytatottle, azonban a perorvoslatok folytáneljáró másodfokú bíróság a tényál-lást megalapozatlannak találta, töb-bek között azért, mert a megyei bí-róság nem ellenõrizte bizonyításikísérlettel, hogy a vádlott a péntekicsúcsforgalomban a vasútállomás-ról milyen idõ alatt érhetett azonhelyszínre a városban, ahol a per-ben nagy jelentõséggel bíró mobiltelefon forgalmazását bemérték. Azítélõtábla az elsõ fokú ítéletet hatá-lyon kívül helyezte és az elsõfokúbíróságot több más bizonyítási cse-lekmény mellett a bizonyítási kí-sérlet elvégzésére hívta fel.27 Amegismételt eljárásban a bíróság abizonyítási kísérletet elvégezte, a

kérdéses útvonalat hasonló körül-mények között bejárta, az idõtarta-mot lemérte, ellenõrizve egyben avádlotti védekezést, valamint azt,hogy egy konkrét eseménysor meg-határozott idõ alatt megtörténhe-tett-e. A bizonyítási kísérlet fontosadatokat szolgáltatott – megerõsít-ve, hogy a vádlott által elmondotta-kat az idõfaktorok nem zárják ki –és más, a vádlottat mentõ bizonyí-tékok mellett a vádlott felmentésé-hez vezetett, mely felmentõ ítéleteta másodfokú bíróság jogerõsenhelybenhagyta.28 Miként az ügy istükrözi, az idõfaktorok kontrollja,szorosan kapcsolódva az esemény-ellenõrzéshez olykor elengedhetet-len élet elleni ügyekben is. A bizo-nyítás elmaradása olyan felderítet-lenséghez vezethet, mely az ítélethatályon kívül helyezését tesziszükségessé.

5. Zárszavak

Amint láthattuk, a bizonyítási kí-sérlet és az abból nyert bizonyítékokmeghatározó hatással lehetnek avád megalapozására és a megalapozottítéleti tényállás megállapítására.29

Olyan élet elleni ügyekben, ahol azelkövetési magatartás módja, az ész-lelési-láthatósági körülmények nagyjelentõségûek, különösen a terhelttagadás mellett, a bizonyító eljárásindokolt már a nyomozás során,egyrészt azért, mert annak eredmé-nye akár meggyengítheti, vagy ele-nyésztetheti a megalapozott gyanút,vagy ellenkezõleg, a vád mellett szó-ló olyan bizonyíték tárhat fel, melyaz alapos vádemelést segítheti elõ.Másfelõl azért is szükséges már azeljárási cselekmény nyomozási le-folytatása, mert a bírósági eljárásbansokkal nehézkesebb és költségesebbtárgyalási keretek között, a jelentõs





számú résztvevõ mellett a bizonyí-tást elvégezni. A bizonyítási kísérletkriminalisztikája, az élet elleniügyekre jellemzõ kriminál-metodi-ka mellett a megfelelõ krimináltakti-ka elengedhetetlen ahhoz, hogy sza-bályos, érdemi adatokat tartalmazóés felhasználható bizonyítékot sze-rezzen a hatóság a bizonyító eljárás-ban. Úgy gondolom, hogy ha elhá-

ríthatatlan akadály nem merül fel,mindenképp célszerû az eredetihelyszínen, s ha megoldható eredetiévszakban, napszakban, idõjárási vi-szonyok mellett az eljárás lefolytatá-sa, ellenkezõ esetben megtévesztõeredményeket kaphatunk. Nem vi-tatom, hogy mindezt olykor nehézbiztosítani a kötött nyomozási ha-táridõkre és a nyomozó hatóságok

leterheltségére tekintettel, de élet-fogytig tartó szabadságvesztéssel isfenyegetett élet elleni ügyeknél,ahol kimondhatjuk, emberek sorsadõlhet el véglegesen, a hatóságnakminden lehetséges eszközt fel kellhasználni az alapos bizonyításra ésennek kiemelt eszköze a megfelelõkriminál-taktikával elvégzett bizo-nyítási kísérlet.

* Brauneder, Wilhelm.: Europäische Privatrechtsgeschichte. Böhlau Verlag. UTB, Wien–Köln–Weimar. 2014. 278.

HAMZA GÁBORegyetemi tanár, a Magyar

Tudományos Akadémia rendes tagjaEötvös Loránd Tudományegyetem

(Budapest)

Az európai magánjog tör-ténetének új feldolgozása*

A komoly nemzetközi tekintély-nek örvendõ osztrák jogtörténész,Wilhelm Brauneder, a bécsi egye-tem professor emeritusa „Europäi-sche Privatrechtsgeschichte” címûmunkájának elõszavában (Vorbe-merkung) hangsúlyozza, hogy töb-bek között didaktikai célokat isszolgáló, a „cupida legum iuventus”számára írt könyvében az európaimagánjog bemutatására vállalko-zik. A könyv bevezetõ részében(Einführung) Brauneder elhatárol-ja a magánjogot (ius privatum) aközjogtól (ius publicum) és a mun-kában szereplõ egyes terminustechnicusok (heimisches Recht,deutsches Recht, römisches Recht,gemeines Recht, kanonischesRecht és Naturrecht) pontos jelen-tését világítja meg.

A tizenöt fejezetre tagolódó „Eu-ropäische Privatrechtsgeschichte”szerzõje áttekinti az európai ma-gánjogtudomány középkori, újkoriés legújabb kori történetét.

A legnagyobb, csaknem félszázoldal terjedelmû elsõ fejezetben azosztrák szerzõ az igen sokrétû,„komplex” jellegû középkori ma-gánjogfejlõdést tekinti át. Ebben arészben Wilhelm Brauneder a ró-mai jog recepciójának bonyolult,igen komplex természetû kérdésétrészletesen elemzi. Brauneder en-nek a problémakörnek kapcsánmegjegyzi, hogy bizonyos nemzet-

közi jogi hagyományok felhaszná-lása nélkül lehetetlen európai szín-vonalon álló jogtudományt, illetvetételes jogot alkotni. A recepció,vonatkozik ez a „receptio in globo”-ra illetve a „receptio in complexu”-ra,nézete szerint az „európai jogi kul-túra tudományossá válását” („Ver-wissenschaftlichung”) jelenti. Helye-sen utal arra, hogy a római jog re-cepciója és a „Staatsbildung” közöttigen szoros a kapcsolat. Foglalko-zik a Kr.u. VI. századi jusztiniánu-szi kodifikáció (kompiláció) kérdé-sével is. Röviden foglalkozik a bi-zánci joggal, anélkül azonban,hogy a ius Graeco-Romanum vagymás néven ius Byzantinum sajátos-ságait elemezné.

A fejezet tovább részében rámu-tat arra, hogy Németországban arómai jog recepciója a joggyakorlatközvetítésével az Itáliában tanul-mányokat folytató jogászok révénrealizálódott a jog, elsõsorban amagánjog (ius privatum) néhányterületén. A recepció azonban nemterjedt ki a különbözõ országok, ál-lamok jogrendszerének egészére.Joggal mutat rá arra, hogy a rómaijog recepciójának kérdésével fog-lalkozó kutatások ma még nem te-kinthetõk teljesnek, befejezettnek.A szerzõ hangsúlyozza, hogy eltéra recepció iránti hajlandóság mér-téke az egyes európai országokban.A joggyakorlat színvonala és azadott ország politikai feltételei adöntõek a recepció elfogadása irán-ti magatartást illetõen. Spanyolor-szágban például a XIII. századbanolyanok a feltételek, hogy a rómaijog X. (Bölcs) Alfonz törvénymû-vében (Siete Partidas) materiális re-cepciót nyer. Svájc viszont tipikuspéldája az ún. korai recepciónak(Frührezeption), mely már a XIII. ésa XIV. századra tehetõ. A sajátospolitikai körülmények okából nem

lehet szó átfogó, receptio in globoilletve receptio in complexu-ról.

A Leges Romanae kérdésévelfoglalkozva Brauneder, más szer-zõktõl eltérõen, nem használja azún. kevert jogi kultúra fogalmát. Apaviai jogi iskola (LangobardischeRechtsschule) kapcsán utal arra,hogy ez a jogi iskola, pontosabbanannak tanárai a római jog oktatásátis feladatuknak tekintették. Wil-helm Brauneder a továbbiakban aközépkori jogtudomány eszmetör-téneti és politikai feltételeivel fog-lalkozik, azokat tekinti át.

Brauneder vizsgálja a római jog ésa középkori császári jog, a Kaiser-recht („ius Caesareum”) kapcsola-tát is. Hangsúlyozza, hogy a reno-vatio imperii Romani ideológiai bá-zisául szolgál a római jog, mely kü-lönleges jelentõségre a Hohenstau-fok uralkodása idején tesz szert. Arómai jog egyre nagyobb mérték-ben válik a „Weltkaisertum” legiti-málásának eszközévé. Rövidenfoglalkozik a Corpus Iuris Canoni-ci keletkezésének történetével, amélyebb elemzés igénye nélkül.Hangsúlyozza, hogy a kanonistákaz egyes jogintézmények (Rechts-institute) értelmezésénél és „to-vábbfejlesztésénél” nagy szerepettulajdonítottak az általános jogel-veknek, így például a méltányos-ságnak (aequitas).

Értékesek a szerzõnek azok a fej-tegetései, amely a római jog és akánonjog formálta, a XVI. századvégétõl kezdve a jogi praxisban ér-vényesülõ tanokra vonatkoznak. Arómai jog németországi recepciójá-nak tudomány- és törvényhozás-történeti következményeivel hozzakapcsolatba Brauneder az UsusModernus Pandectarum irányzatá-nak keletkezését. Jellemzõje ennekaz irányzatnak a praxisra orientált-ság. Ekkor jelenik meg a jog szisz-


226 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2015. ÁPRILIS

JOGIRODALOM–JOGÉLET


HAMZA: AZ EURÓPAI MAGÁNJOG TÖRTÉNETÉNEK ÚJ FELDOLGOZÁSA 227

tematizálása iránti igény is. Azosztrák szerzõ foglalkozik a Rechts-buch és a Weistum sajátosságaivalis. A terjedelmes elsõ fejezet utolsórészében Brauneder a regionálisjogcsaládokat (Rechtsfamilien) te-kinti át.

A könyv második fejezete a com-mon law sajátosságaival foglalko-zik. A common law általános jel-lemzõinek áttekintésén kívül Brau-neder részletesebben elemzi a jointtenancy és a trust intézményét. Aharmadik fejezet a kora újkori ma-gánjogfejlõdéssel foglalkozik. Eb-ben a fejezetben a szerzõ a gemei-nes Recht ún. Nationalisierungjá-nak kérdését is vizsgálja. A negye-dik fejezet foglalkozik a ius Roma-no–Germanicum kialakulásával.Hangsúlyozza Brauneder, hogyNikolaus Beckmann (1634–1687)nevéhez kapcsolódik a jusztiniánu-szi Corpus Iuris Civilis-nek egy új,„korszerû törvénymûvel, a „CorpusIuris Leopoldinum”-mal történõ fel-váltásának ideája. A következõ feje-zetben a szerzõ a skandináv orszá-gok jogrendszerérõl ad áttekintést,utalva a kodifikációnak tekinthetõDanske lovra illetve a Norske Lovravalamint a Sveriges Rikes Lagra.

Megjegyzendõ, hogy a DanskeLov kihirdetésére nem 1685-ben,hanem két évvel korábban, 1683-ban került sor. A természetjoggalfoglalkozó hatodik fejezetben utalBrauneder röviden Gottfried Wil-helm Leibniz Corpus Iuris Recon-cinnatum nevet viselõ, a birodalmimagánjogot (Reichsprivatrecht) ész-jogi (Vernunftrecht) alapokon ko-difikálni kívánó tervezetére. Hang-súlyozza ugyanakkor, hogy Leibniztovábbra is a jusztiniánuszi kodi-fikációt tekintette a kodifikációmintájának.

A szerzõ önálló fejezetben foglal-kozik a természetjogi kodifikációkkal,amelyek a jog rendszerbefoglalásáttekintik alapvetõ feladatuknak.Utal a szerzõ Anglia viszonylatá-ban Jeremy Bentham kodifikációtszorgalmazó elképzelésének siker-telenségére. Megjegyezzük, hogycélszerû lett volna Bentham és I.Sándor orosz cár kapcsolatával fog-lalkozni a kodifikáció területén. A

szerzõ a továbbiakban a természet-jogi tanokról és a felvilágosodásrólad áttekintést. Komoly figyelmetfordít a természetjogi irányzat ide-ológiai alapjaira is. A továbbiakbanBrauneder a szekularizált termé-szetjog európai útjait, hangsúlyoz-va Samuel Pufendorf (De iure natu-rae et gentium, (1672) munkásságá-nak jelentõségét vizsgálja a termé-szetjog végleges „profanizálódásá-nak” folyamatát.

A szerzõ részletesen foglalkozikaz Allgemeines Landrecht für diePreussischen Staaten keletkezésé-vel, hangsúlyozva, hogy ez a kódexa közjog fontos elemeit is szabá-lyozza, kódexbe foglalja. Magánjo-gi szakaszait tekintve a porosz kó-dex a ius Romano-Germanicum-otveszi döntõen alapul amellett, hogya német jogból is átvesz konstruk-ciókat, jogintézményeket. A franciaCode civil-lel foglalkozva a szerzõ ekódex recepcióját is áttekinti. Rész-letes elemzés tárgya az Osztrák Pol-gári Törvénykönyv (ABGB), ame-lyet, tekintve az elõtervezet Bürger-liches Gesetzbuch für Galizien névenmár 1797-ben, két évvel a lengyel-litván állam (Doppelstaat) harma-dik, 1795-ben bekövetkezett felosz-tását követõen Nyugat- majd Ke-let-Galíciában hatályba lépett.Brauneder általánosságban utal ar-ra, hogy az ABGB nem tartalmaznagy jelentõségû dogmatikai „újí-tásokat”.

A nyolcadik fejezet igen rövid át-tekintést ad az európai magánjogicsaládokról az 1800-as években,anélkül, hogy akárcsak utalna a cáriOroszország magánjogának kon-szolidációjára illetve kodifikációskísérleteire. Nincs tekintettel az eu-rópai kontinens több államánakpolgári jogára, így például sem amagyar, sem pedig a lengyel polgá-ri jogra. Ez kétségtelenül fogyaté-kossága könyvének. A munkaújabb kiadásában remélhetõleg eze-ket a hiányosságokat a szerzõ pótol-ni fogja.

A bécsi jogtörténész a kilencedikfejezetben a kodifikációhoz kap-csolódó magánjogtudománnyalfoglalkozik. Részletesen elemzi azABGB-hez kapcsolódó ún. exegeti-

kus (szövegelemzõ) iskolát. Kieme-li Franz von Zeiller és Franz XaverNippel ABGB-kommentárjainakjelentõségét. Komoly értéke amunkának az olasz-osztrák jogtu-domány rövid elemzése, amely azirodalomban általában kevés figyel-met kap. Rámutat Onofrio Taglioniés Giuseppe Carozzi (nem teljes, az-az befejezett) igen terjedelmesABGB-kommentárjainak komolyértékeire, amelyekben a római jogintézményeivel való összehasonlí-tás is fontos szerephez jut. A fran-cia Code civil-hez kapcsolódóÉcole de l’exégèse-zel foglalkozórészben Wilhelm Brauneder a raj-nai jog (Rheinisches Recht) sajátos-ságait emeli ki, utalva Karl SalomoZachariae 1808-ban publikált mun-kájának (Handbuch des französischenCivilrechts) jelentõségére.

A tizedik fejezetben az osztrákjogtörténész a német Történeti JogiIskolával (Historische Rechtsschule)foglalkozik, elemezve a romanistaés a germanista „szárny” sajátossá-gait. Foglalkozik a Történeti JogiIskola szerepével az ABGB újraér-telmezésében (Pandektisierung desABGB).

A következõ fejezetben a szerzõ apandektista kodifikációkról ad átte-kintést, hangsúlyozva az 1863-banelfogadott és két évvel késõbb,1865-ben hatályba lépett szász pol-gári törvénykönyv szerepét. Utalarra, hogy a német BGB hatályba-lépését követõen háttérbe szorul arómai jog dogmatikája és veszíterejébõl a germanisták és a roma-nisták közötti vita is. A továbbiak-ban a szerzõ a svájci magánjog ko-difikálásának sajátosságait elemzi.Hangsúlyozza, hogy az 1907-benelfogadott svájci Zivilgesetzbuch,eltérõen más polgári törvényköny-vektõl, egy személy, Eugen Hubermûve. Ebben a fejezetben foglalko-zik Brauneder az ABGB három, azI. világháború idején elfogadott éshatálybaléptetett ún. résznovellájá-val (Teilnovellen).

A tizenkettedik fejezetben Braune-der az Interessenjurisprudenz kapcsánmegállapítja, hogy az alapjait illetõ-en már Rudolf von Jhering által ki-dolgozottnak tekinthetõ és lényegé-

ben véve az ún. kauzális jogi gon-dolkozással azonosítható. Az érdek-kutató jogtudomány jelentõs táma-sza a Nussbaum alapította és EugenEhrlich által továbbfejlesztett ún.Rechtstatsachenforschung, amely ajogtudomány egyfajta segédtudo-mányának tekinthetõ. A következõfejezetben Brauneder a totalitáriusállamok magánjogával foglalkozik.A tizennegyedik fejezet a sokat vita-tott dekodifikációval és rekodifiká-cióval foglalkozik. A szerzõ utal ar-ra, hogy az I. világháborút követõenlelassul, sõt esetenként meg is szû-nik a magánjogi kodifikáció.

A szerzõ a könyv utolsó, tizenötö-dik fejezetében (Die europäischenPrivatrechtsfamilien um 2000) az eu-

rópai „magánjogi családok” (Privat-rechtsfamilen) jellemzõ sajátossá-gait foglalja össze. Ebben a fejezet-ben Brauneder utal, igaz, inkábbcsak jelzésszerûen, a common lawés a kontinentális jogrendszerekegyfajta közeledésére, mely elsõsor-ban a common law jogcsaládhoztartozó jogrendszerek kodifiká-cióra emlékeztetõ konszolidációjá-ban (például az Amerikai EgyesültÁllamokban a Uniform CommercialCode – UCC) nyilvánul meg. Eb-ben a fejezetben utal az osztrákszerzõ John Austin munkásságára(Analytical jurisprudence), amelybena kontinentális pandektisztika ha-tása jelentkezik.

Az ismertetés adta keretek között

nem vállalkozhatunk a könyv, ame-lyet gazdag forrásanyag egészít ki,valamennyi fejezetének behatóbbelemzésére, csak utalunk arra, hogya szerzõ összefoglalásai értékelõ jel-legûek és tekintettel vannak a leg-újabb kutatások eredményeire.Wilhelm Brauneder legújabb köny-vének olvasója jó áttekintést kap azeurópai (magán) jogtudomány fej-lõdésérõl. A munka komoly értéke,hogy az osztrák jogtörténész ki-emelkedõ figyelemmel van a mo-dern európai magánjogtudományma is ható irányzataira. A könyv ajoghallgatókon kívül igényt tarthata magánjog történeti és elméletikérdései iránt érdeklõdõ jogászokérdeklõdésére is.


228 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2015. ÁPRILIS

Zusammenfassung

ANDRÁS VASKUTI: Age and Regulations Regarding

Juveniles in the New Criminal Code

The New Criminal Code, contrary to theprofessional expectations and similarly tothe prior codes, regulates the juveniledelinquents in a separate chapter, but notin a separate book. Lowest level of juvenileage became lower (12 years) than the upperlimit of infancy (14 years). Once again, thepossession of discretionary abilities shall beexamined in certain ages and crimes. Thecustodian sanctions were broadened withthe custody of juveniles and the increase ofthe upper limit of the duration of juvenilecorrectional incarceration.

JÓZSEF SZALMA: Liability for Breach of Contract

Contractual liability (failure to perform,defective performance, delay in perfor-mance) is regulated separately from thedelictual liability. However, the bondbetween the two system of liability did notcease to exist. According to the Civil Code,provided there is no special rule for thecontractual liability, the delictual liabilityshall be applicable. This delictual liabilityshall be applied to the contractual liabilityregarding the issues of the conditions andthe measures of liability.

ISTVÁN GÁRDOS: Law, interpretation of law. Thoughts

apropos the foreign currency laws

This article concentrates on one aspect ofinterpretation of legislation: the relevanceof the practice. The article argues that incases where such a practice exists, that prac-tice must be taken into consideration wheninterpreting the legal text. The uniformitydecision of the Kúria on foreign currencyloan contracts serves as an example. TheKúria declared these terms void in spite ofbeing aware that this practice was used gen-erally, such terms are parts of several hun-dred thousand contracts and had not beenchallenged by either the customers, thebanking supervisor or the courts. The arti-cle claims that the interpretation given bythe Kúria was wrong, because it wentagainst an established practice, therefore, itwas not an interpretation, but a retroactiveamendment of the existing law

JENÕ SZMODIS: On some legal theoretical

questions of legal principles

The study surveys the main theoreticalviews on legal principles. It examines theproblems of the formation of legal princi-ples. The paper outlines questions of rela-tionship between legal principles and

rights, distinguishing the principles fromrights and so-called legal dogma. Finallythe study attempts to define the concept oflegal principle.

ANDRÁS VASKUTI:Regeln bezüglich Alter und

Jugendlichen im neuen Strafgesetzbuch

Das neue Strafgesetzbuch beinhaltet – wieseine Vorgänger, Entgegen einigen Erwar-tungen – Regeln bezüglich Jugendlichenimmer noch nicht in einem gesondertenBuch, sondern nur in einem gesondertenKapitel. Die Untergrenze des Jugendalters(12 Jahre) wurde höher als die Obergrenzedes Kindesalters (14 Jahre). Im bestimmtenAlter und bei bestimmten Handlungen solldas Einsichtsvermögen erneut berück-sichtigt werden. Der Kreis der, mit einemFreiheitsentzug verbundenen Sanktionenwurde mit der Haftstrafe für Minderjährigeerweitert, und die maximale Dauer derErziehung in einer Besserungsanstalt wurdeerhöht.

JÓZSEF SZALMA:Schadensersatz wegen Vertragsverletzung

Der Autor dieser Studie befasst sich mit denrechtlichen Folgen der Vertragsverletzungim Lichte der Regelung des neuen unga-rischen Bürgerlichen Gesetzbuches, welch-es bereits am 15. März 2014 in Kraft getre-ten ist. Es wird festgestellt, dass das UBGBSchadensersatz wegen Nichterfüllung (odermangelhafter Erfüllung) des Vertrages vonder außervertraglichen (deliktischen) Haf-tung getrennt regelt. Das UBGB verweistim Gebiet des vertraglichen Schadenser-

satzes auf die Regeln über deliktischeHaftung, falls etwas anderes im Bereich derVertragshaftung nicht vorgeschrieben ist.

ISTVÁN GÁRDOS:Recht, Rechtsauslegung.

Überlegungen apropos der Fremd-währungskreditverträge

Dieser Artikel befasst sich mit einem As-pekt der Gesetzauslegung: die Relevanz derPraxis in der Auslegung. Es wird argumen-tiert, dass in Fällen, in denen eine solchePraxis existiert, diese Praxis in Betrachtgezogen werden soll. Als Beispiel dient dieEntscheidung der Kúria im Zusammen-hang mit Fremdwährungskreditverträgen.Die Kúria erklärt diese Bedingungen fürnichtig, obwohl diese Klauseln in mehrerenhunderttausend Verträgen verwendet wur-den, und weder von den Kunden, derBankenaufsicht, noch von den Gerichten inFrage gestellt wurden. Der Artikelbehauptet, dass diese Auslegung falsch ist,denn es widerspricht einer etabliertenPraxis, und deshalb ist es keine Interpreta-tion, sondern eine rückwirkende Änderungdes geltenden Rechts.

JENÕ SZMODIS:Über einige rechtstheoretische Fragen der Rechtsgrundsätze

Die Studie untersucht einige wichtigeretheoretische Fragen der Rechtsgrundsätze,zum Beispiel die Frage ihrer Entstehung.Es wird das Verhältnis zwischen Rechts-grundsätzen und Rechten dargestellt, dabeiwird der Rechtsgrundsatz vom Recht bzw.von Rechtsdogmatik unterscheidet. Dannversucht die Studie dem Rechtsgrundsatzeine Definition zu geben.

Summary

ALAPÍTVA 1866 - real-j.mtak.hureal-j.mtak.hu/1901/19/jk1504.pdf · Btk. rendszerén belül, akár...

Documents

Transcript of ALAPÍTVA 1866 - real-j.mtak.hureal-j.mtak.hu/1901/19/jk1504.pdf · Btk. rendszerén belül, akár...