„Környezetismeret környezetvédelem” – állatok¶rnyezet_állatok_4.o.pdf ·...
Transcript of „Környezetismeret környezetvédelem” – állatok¶rnyezet_állatok_4.o.pdf ·...
„Környezetismeret-környezetvédelem” – állatok
4. évfolyam
Juh
A köznyelv inkább birkának nevezi ezt a bégető állatot.
Tülkös szarvú, páros ujjú patás. Az egyik legrégebben
háziasított állat.
Bizonyos fajtái mindössze 15 kg-ot nyomnak, más fajtái a
150 kg-ot is elérhetik. A hím (kos) nagy csavarodó
szarvakat visel, a nőstény szarva jóval kisebb. Léteznek
szarvval nem rendelkező fajták is. Testét többnyire vastag
szőrzet, gyapjú fedi.
Növényevő, kérődző állat. Leginkább legelészni szeret.
A nőstény (anyajuh) 150-160 nap vemhesség után hozza
világra 1-2, ritkábban három bárányát.
Húsáért, tejéért és gyapjáért tenyésztik.
Verőköltő bodobács
A poloskák közé tartozó rovar. Hazánkban igen gyakori,
kora tavasztól késő őszig találkozhatunk vele. Gyakran
csapatostól sütkéreznek házfalakon, fák tövében,
kőrakásokon. Ha beköszönt a tél, a talajba, vagy a vastag
avarba húzódnak.
A verőköltő bodobács testhossza kb. 1 cm. Hasi rész, feje
és lábai fekete színűek. Repülni nem tud. Nem csíp, és
más poloskafajokhoz képest kevésbé kellemetlen szagú. A
népnyelv fülbemászónak is nevezi ezt az ízeltlábú állatot,
ám a fülünkbe nem mászik.
Különféle korhadó növényi részek, földre hullott
gyümölcsök és más, főleg elpusztult rovarok nedveit
szívogatja.
Petéit a talajba helyezi. A petékből kikelő lárvák nem
bábozódnak be, hanem tovább növekedve többször is
vedlenek, míg végső, kifejlett állapotukat el nem érik.
Májusi cserebogár
A kifejlett példányok általában májusban bújnak elő a
földből. Leginkább lombos erdőkben, réteken, mezőkön
találkozhatunk velük.
Nagyméretű bogár, az imágó hossza 20-30 mm.
Rendkívül érdekes a pajorok mozgása a talajban.
Rágóikkal összekaparják a földet, majd bukfenceznek
egyet, s a laza földcsomót testük mögé gyömöszölik. Ezt
ismételve haladnak előre.
A pajorok 3 vagy 4 évet töltenek a talajban, különböző
talajmélységekben. A tél beállta előtt 80 cm mélységre is
lehúzódnak a hideg elől. Tavasszal pedig újra feljönnek a
felszín közelébe, ahol táplálékuk, a növények gyökerei
találhatók. Az imágók faleveleket rágnak, ám előfordul,
hogy friss hajtásokat is megrágnak.
A májusi cserebogár komolykárokat okoz a mezőgazdaság
és az erdőgazdaság számára.
Német darázs
Az egyik leggyakoribb darázsfaj, hazánkban is széles
körben elterjedt. Testhossza 12-20 mm. Összetett
szemekkel, fejlet rágó szájszervekkel rendelkezik. Ha
nyugalomban van, hártyás szárnyait testéhez szorítja.
Fullánkja mérget tartalmaz, ami főleg azok számára jelent
komoly veszélyt, akik allergiásak rá. Fullánkját többször is
tudja használni.
Elsősorban fák nedveivel, mézharmattal, nektárral
táplálkozik, de a lárvákat rovarokkal táplálja.
Hatalmas létszámú családban, államban élnek. Az államot
a királynő, a hímek és a dolgozók alkotják. A királynő
megbénított és a darázsfészekbe szállított rovarra helyezi
petéit.
Közönséges daru
Hazánkban nem vagy csak nagyon ritkán fészkel.
Vendégként érkezik hozzánk márciusban vagy áprilisban.
Kedveli a Hortobágyot. Leginkább a réteket, mezőket,
vizes területeket kedveli.
Hosszú távú vonuló.
Mindenevő. Állati és növényi eledel egyaránt szerepel az
étlapján. Kedveli a rovarokat, halakat, madárfiókákat,
szívesen fogyasztja a magvakat és egyéb növényi részeket.
A párzási időszakban a kakas táncot jár, így udvarol a
nősténynek. A párzást követően zavartalan mocsarakon,
pusztákon épít fészket a pár. A kicsinyek leendő otthonát
növényi részekből építik, majd a tojó lerakja 2 db tojását,
melyen a szülők felváltva ülnek egy hónapig. A vonulás
megkezdéséig együtt gondozzák a kicsiket, majd ősszel
útra kelnek mindannyian.
Házi egér
Ez a rágcsáló mezők, erdős területek, emberlakta
települések és házak, pincék, magtárak lakója.
Szőrzetének színe lehet sárgásbarna vagy szürkésfekete.
Leginkább szürkületkor merészkedik elő búvóhelyéről, de
„macskamentes” környezetben világos nappal is sokat
mozog. Fű- és gabonamagvakkal, valamint rovarokkal
táplálkozik, ám ha beszabadul egy éléskamrába,
metszőfogai segítségével. szinte bármilyen élelmiszert
megrágcsál.
A párzási időszak nem kötődik évszakhoz, az év bármely
szakában szaporodhat.
Házi galamb
Szárnyaival 5-8 csapást végez egy másodperc alatt.
Magevő állat, leginkább az olajos magvakat és a hüvelyes
szemterméseket kedveli. A kifejlett példányok általában
megkeresik maguknak a szükséges táplálékot.
Tenyésztik, tehát értelemszerűen az ember közelében „kap
szállást” a galambcsapat, padláson, dúcban vagy külön
házban.
A nőstény tavasz elején kotlik, a tojásokat a hímmel
felváltva költi ki. A párzás és a tojásrakás a nyár folyamán
többször megismétlődik. Többnyire 6-10 tojás várható egy
évben.
Bizonyos fajtáit díszmadárként tartják, másokat a húsáért
tenyésztik, s vannak, amelyeket sportcélokra (röptetés)
tartanak.
Gyapjaslepke
Mezőgazdasági kártevő rovar.
A nőstény nagyméretű szárnyai ellenére röpképtelen. A
hím tud repülni.
A fás szárú növények lombját rágja, meggátolva ezzel a
növény megfelelő fejlődését. Többnyire nyár elején
kezdődik meg a rajzása, s ha a nyár meleg és száraz,
könnyen elszaporodik.
A nőstény fák törzsére, ágaira, vagy leveleire teszi a
petecsomóit. A petéket gyapjas szőrök védik. A következő
év tavaszán fejlődnek ki a szőrös lárvák, amelyek később
bebábozódnak. A nyár második felében kelnek ki az
imágók (ez a rovarok fejlődésének utolsó fázisa).
Házi kacsa Baromfiféle. Kedveli a halastavakat, de remek
alkalmazkodóképességének köszönhetően száraz
területeken is jól tartható, nevelhető.
Tollazata dús. A faroktőnél zsírmirigy található, ennek
váladékával rendszeresen átkeni magát, így válik
vízhatlanná a tollazata. Csőre lapos, belül szaruredők
találhatók, melyekkel képes kiszűrni a vízből a szükséges
táplálékot, illetve annak aprítását is lehetővé teszi.
Úszóhártyás lábainak köszönhetően kiválóan úszik,
szárazföldön imbolyogva totyog.
Különféle magvakkal, növényi részekkel,
vízinövényekkel, csigákkal, rovarokkal táplálkozik.
A kacsacsalád egész évben bővül. A tojó akár 300 tojást is
lerak egy év alatt. A kiskacsák kb. 1 hónap eltelte után
kelnek ki, s a fiatal nőstények már 6 hónapos korukban
tojni kezdenek.
Tolláért, húsáért, májáért, zsírjáért és tojásáért tenyésztik.
Házi tyúk
Húsáért, belső szerveiért, tojásáért és tolláért tenyésztett
baromfi. A kakas általában díszesebb tollazatú, nagyobb
termetű és erősebb, mint a tojó. Úgynevezett kapirgáló
lábakkal rendelkezik. Csőre igen erős, lefelé hajló. A
kakas általában legyezőszerűfarktollat visel. A nőstény
jellegzetes kotyogó hangot ad, a kakas kukorékol.
Kedveli a gabonamagvakat, gilisztát, rovart, csigát. Mivel
a tenyésztésnek általában az a célja, hogy minél előbb
felhízlalják az állatot, rendszerint fehérjedús takarmánnyal
etetik.
A kakas a párzási időszakban „táncot” jár a nőstény előtt,
pöffeszkedik, ha kell, megvív a többi hímmel. A nőstény
10-15 tojást rak, melyekből 3 hét alatt kelnek ki a pelyhes
kiscsibék. Ha a lerakott tojást naponta elveszik, egy tojó
akár 300 tojást is tojhat évente.
Hétpettyes katicabogár
A legkülönbözőbb élőhelyeken megtalálható. Számára az
a legfőbb, hogy környezetében táplálékot jelentő
levéltetveket találjon. Rendkívül hasznos bogár, mert
nagyszámú levél- és pajzstetvet elfogyaszt, amelyek
károsítanák a növényeket. A nőstény tavasszal rakja le
petéit, többnyire a levelekre. Leghamarabb 10 nap múlva
kelnek ki a mozgékony lárvák, majd bábként folytatják
életüket. A kifejlett katicabogarak az áttelelést követő
szaporodás után elpusztulnak.
Házi kecske
Páros ujjú patás. Hazánkban úgy is nevezték: a szegény
ember tehene. A hím kecske neve bak, a fiatal hímé gida, a
nőstény kecske neve anya, a még nem ivarérett nőstény
kecske pedig a gödölye. Fején egy pár tülkös szarvat visel,
amely hátrafelé hajlik.
Növényevő. Különösen kedveli a káposztaféléket,
szívesen fogyaszt répaféléket, alacsonyan lévő faleveleket
is.
A bakkecskék csatákat vívnak a nőstényért általában
szeptemberben és novemberben, olykor májusban is. Az
anyakecske leggyakrabban 1-2 utódot ellik, ritkán akár
ötöt is.
Bizonyos fajtáit húsáért és tejéért tenyésztik, másokat csak
a tejért, némely fajtát pedig szőréért.
Házi kutya
Húsevő ragadozó, de a megfelelő emésztéshez bizonyos
növényi táplálékra is szüksége van.
A nőstény kutya (szuka) évente többször tüzel, ilyenkor
készen áll a párzásra. A vemhesség 61-63 napig tart, majd
világra jönnek a kutyakölykök, melyeknek száma igen
változó, akár 10-nél több kölyök is születhet.
Burgonyabogár
Más néven kolorádóbogár. Előszeretettel rágja a burgonya
és más burgonyafélék (pl. paradicsom) levelét, s ezzel
megakadályozza a növény fejlődését.
A nőstény bogár a növények levelein rakja le petéit,
összesen kb. 2500 darabot. A lárva pirosas színű, később
sárgává válik. A teljes kifejlődést követően beássa magát a
talajba és bebábozódik. A kikelés után rögtön rágni kezdi
a burgonyafélék leveleit.
A termesztők permetezéssel és összeszedéssel irtják, de
természetes ellenségei is vannak: ragadozó rovarok,
rovarevő madarak.
Házi légy
Ez a kétszárnyú rovar minden élőhelyen megtalálható, az
ember lakta környezetet is kedveli.
Egy pár repülő szárnyat visel, második pár szárnya billérré
alakult, melynek segítségével zümmögő hangot hallat,
valamint manőverezni tud repülés közben. Többnyire
cikkcakkban repül. Szeme összetett szem: apró
szemecskékből áll, melynek segítségével mozaikképet lát.
Alaklátása gyenge, ám érzékelni tudja a legkisebb
mozgásokat is. Tapogatópárnás nyaló-szívó szájszervvel
rendelkezik. Csápjai igen rövidek. Három pár lábán
tapadókorongok vannak.
Rászáll az ember által fogyasztandó élelmiszerre,
leginkább a húsra, húskészítményekre, gyümölcsre. Ezek
nedvéből szívogat. Az egyik legfőbb tápforrása az állati
ürülék.
Rendkívül szapora rovar. Egyetlen pártól akár félmillió
utód is származhat egy hónap alatt. A megtermékenyített
nőstény lerakja petéit, s egy nap alatt kikelnek a lárvák, (a
lárvát nyűnek vagy csontkukacnak is nevezzük), majd
bebázódnak. Az imágó legfeljebb 10 nap alatt kifejlődik, s
kibújik a bábból. A nőstény akár 3 napos korában képes
petéket rakni.
Házi lúd
Baromfi. Tollazata általában fehér, de létezik szürke vagy
tarka változata is. Úszóhártyás lábainak és csónakszerű
testének köszönhetően jól alkalmazkodik a vízi
életmódhoz. A töméssel hizlalt lába általában mást már
nem fogyaszt.
A természetes szaporodási ciklus az év első két
hónapjában megkezdődik. Egy alkalommal általában 5-6
tojást rak, melyekből közel egy hónap eltelte után kelnek
ki a kislibák.
Húsáért, májáért, tollazatáért tenyésztik. A hasznosítás
szerint megkülönböztetünk húsludakat, pecsenyeludakat,
toll-ludakat stb.
Ló
Páratlan ujjú patás, fejlett izomzatú állat. Nagyon sok
tenyésztett fajtája létezik, ezért testméretük, formájuk,
színük igen változatos.
Ménesnek nevezzük a nagyobb lócsoportot, melyekben
alá-fölérendeltségi viszony van a tagok között.
Az 1-4 éves nem herélt hím ló neve csikó, a 4 évesnél
idősebb hímet csődörnek vagy ménnek nevezzük. A
legfeljebb 4 éves nőstény ló a kancacsikó, a 4 évesnél
idősebb a kanca.
Kizárólag növényi táplálékot fogyaszt. Szeret fűféléket
legelészni, szénát és szalmát rágcsálni. A tenyésztett lovak
legfontosabb tápláléka az abrak, amely tartalmazhat pl.
rozst, húslisztet vagy zabot.
A nőstény vemhessége 320-355 napig, tehát közel egy
évig tart. Általában egyetlen utódot ellik.
Házi macska
A házi macskának napjainkra nagyon sok fajtája alakult
ki, ismerünk szőr nélküli, hosszú szőrű és rövid szőrű
fajtákat. A test nagyságában, a mancs formájában és a
farok felépítésében is lehetnek különbségek.
A faroknak igen jelentős szerepe van a test
kormányzásában, egyensúlyozásában. Hallása és látása
kiváló. Még az egerek egymás közötti halk
kommunikációját is képes meghallani. Térlátása és
színlátása egyaránt jól fejlett. Behúzható karmai segítik a
megkapaszkodásban, zsákmányszerzésben, harcban.
Remekül fut, kiválóan ugrik. Mindig talpra esik. Ezt úgy
éri el, hogy esés közben testével megcsavarodik, s a
megfelelő irányba (a talaj felé) fordul. Ezt önigazító
reflexnek nevezzük.
A házi koszton vagy macskatápon élő házi kedvenc is
vadászik néha, pl. egerekre, kisebb madarakra, esetleg
patkányokra. Zsákmányát hosszasan figyeli, a földre lapul,
majd megtámadja áldozatát. Mivel ragadozó, a húsféléket,
húskészítményeket kedveli leginkább, de kis
mennyiségben növényi táplálékra is szüksége van.
Tavasszal és ősszel van szaporodási időszaka. Ilyenkor a
kandúr és a nőstény is hallatja jellegzetes hangját. A
nőstény bő két hónapig vemhes, majd világra hozza 3-5
kölykét.
Házi sertés
Párosujjú patás, elsősorban húsáért tenyésztett haszonállat.
A kölyök sertést malacnak, a hímet kannak, a nőstényt
kocának nevezzük. Szaglása kiváló. Állandóan növő
metszőfogakkal rendelkezik, az alsó és felső szemfogai
agyarrá nőhetnek, zápfogai gumósak.
Mindenevő. Szinte bármilyen zöldséget, gyümölcsöt,
ételmaradékot megeszik, de mivel általában az a cél, hogy
minél előbb elérje a vágósúlyt, eledelét fehérjedús táppal
keverik.
Búgásnak nevezzük a disznók ivarzását. Egy alomból 6-12
malac születik.
Nemcsak a húsért, hanem a disznóbőrért is tenyésztik,
amelyet pl. a bőripar hasznosít, szőrét pedig
ecsetkészítésre használják.
Házi nyúl
Haszonállatként és házi kedvencként egyaránt tartják.
A baknyúl (vagyis a hím) valamivel nagyobb termetű a
nősténynél. Négy metszőfoga van, fogait rendszeresen
koptatja, nehogy túlnőjenek. Többnyire ugrálva halad
előre.
Kizárólag növényi eledellel táplálkozik. Kedvenc
csemegéje a sárgarépa, kedveli a káposztaféléket, a
gyenge füveket, a búzát, az árpát és a szénát.
Az anyanyúl kb. 1 hónap vemhesség után 7-10 kölyköt
(nyúlfit) hoz a világra.
Vándorpatkány
Ez a rágcsáló különösen kedveli az emberlakta területeket.
Szívesen beköltözik szennyvízcsatornákba,
mezőgazdasági épületekbe és szemétlerakó helyekre.
Barna vagy norvég patkánynak is nevezik. Szőrzete jól
védi a nedvességtől és a hidegtől. Mellső lábaival képes
megfogni a táplálékot. Hallása és szaglása igen jól fejlett.
Kiválóan úszik.
A vándorpatkányok több nemzedék egyedei által alkotott
nagycsaládokban élnek, amelyet egy rangidős példány
ural. A nagycsalád tagjai között szigorú alá-
fölérendeltségi viszony van. Mindig a rangidős patkány
foglalja el a táplálékforráshoz legközelebb eső területet.
Leginkább éjszaka indul táplálékkereső útjára.
Mindenevő. Szívesen fogyaszt magvakat, többek közt
gabonát; emberi fogyasztásra szánt élelmiszereket; s ha
alkalma adódik rá, képes akár baromfikat is elejteni.
A nőstény általában egy föld alatti üreget bélel ki
különféle anyagokkal. Egy évben akár ötször is képes
utódokat elleni, egy alkalommal akár 11-et.
Számos – emberre is veszélyes – betegséget terjeszt, pl.
iszaplázat, vérzéses lázat, s harapás útján tetanuszt.
Pulyka
Nagy termetű baromfi. Feje csupasz, a csőr tövében
bőrlebeny látható, amely a hímek esetében különösen
feltűnő. A mellkason lévő úgynevezett tollecset a kakasnál
a földig is leérhet. A hím példány vastag sarkantyúkat
visel.
Lefelé ívelő, erős, vaskos csőre segítségével könnyen
felszedegeti a talajon lévő magvakat és a kemény növényi
részeket.
Amikor eljön a dürgés ideje, a kakas legyezőszerűen
szétterjeszti farktollait, így igyekszik elnyerni a tojó
tetszését. Földre épített fészkébe fajtától függően évente
30-80 tojást rak a tojó.
Elsősorban húsáért és tolláért tartják.
Szarvasmarha
Nagy testű, kérődző, patás állat. Húsáért és tejéért
tenyésztik.
Homlokát tülkös szarv fedi, amely a homlokcsont
nyúlványa. A szarvon a bőr vastagon elszarusodott, ezt a
képződményt nevezzük tülöknek. Az állat az ujjhegyén
jár.
Zápfogai redős felületűek, jellegzetes növényevő fogak.
A tehén évente egy alkalommal ellik, általában egy, ritkán
két borjat hoz a világra.
Bőréből ipari és ruházati cikkeket, tülkéből dísztárgyakat,
faggyújából szappant és kenőanyagokat készítenek,
csontjából enyvet nyernek ki, trágyája pedig szinte
nélkülözhetetlen a mezőgazdaság számára.
Közönséges vakond
Régies nevén vakondok. A föld alatt éli életét. Amikor a
talajfelszín közelében turkál, fölkupacolja a földet, így jön
létre a vakondtúrás. Szinte mindenféle élőhelyet kedvel,
kivéve a köves területeket.
Sötét járataiban nincs szüksége látásra, kiváló tapintása
segíti a tájékozódásban. Ásás közben hátsó mancsaival a
járat falának támaszkodik, s közben a mellső lábain
található erős karmok segítségével ás. Hosszúkás orra
jelentős szerepet játszik a zsákmány felkutatásában.
Ragadozó. Elsősorban gilisztákkal, rovarlárvákkal és
csigákkal táplálkozik. Portyázásai során az útjába kerülő
falatokat elfogyasztja.
A nőstény 1 hónapnyi vemhesség után hozza világra 2-7
kölykét. Mivel járataival megbolygatja a talaj élővilágát,
mezőgazdasági szempontból kártékonynak tekinthető.