2012 Advent

HírlevélBudai Református Egyházközség

Kedves Testvér!

Karácsonyi ünnepünk legszentebb pillanata, amikor a család együtt van, amikor leülhetünk közösen az asztalhoz, amikor egymás mosolyát és jelenlétét élvez-hetjük. Ehhez azonban sokszor útra kell kelni, hogy a karácsony igazi megérkezés lehessen. Most arra hívlak, kerekedj fel, indulj el a karácsonyi utakon!Az első út, amin el lehet indulni, ez a gyülekezeti újság. A karácsonyi történet helyszínei, szereplői, eseményei adják szimbolikusan a lehetőséget arra, hogy a rövid cikkek és beszámolók segítségével bejárd és megismerd gyülekezetünk éle-tét. Mi hálásak vagyunk, hogy nagyon sok szín és esemény látható e képzeletbeli utazáson: gyerekek és idősek, lelkészek és presbiterek, örömök és nehézségek. Sok lehetőséget és áldást kapunk Urunktól a közösségi életre, Vele és egymással. Ezen az úton gondolkozz el, hogy te hol érzed, éreznéd magad legjobban ebben a közösségben!?A második út a pásztorok útja: ők a hírt hallván elmentek Betlehemig, hogy meg-lássák az angyal szavának igazságát, mely szerint Üdvözítő született. Nem lehet igazi karácsony anélkül, hogy el ne mennénk egészen Jézusig. Ez az út nem egyszerű, de mégis mindig békességet adó. Hol tartasz ezen az úton?A harmadik út: maga Jézus. Az Ő útja kezdődik Betlehemben, és végződik a Gol-gotán. Egy út, amelynek fontos minden mozzanata, de legfontosabb a befejezése: áldozatos kereszthalála adja meg nekünk a lehetőséget, hogy tisztán álljunk Isten előtt.Karácsonykor, összegyülekezve, megállva, elcsendesedve gondolj Rá, aki érted is végigjárta az élet és halál útját.

Illés Dávid, vezető lelkész

„Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr” (Lukács 2,15)

1

A mennyei Atya álma fiairól

Vajon mit adhat nekünk a karácsonyi történetben József példája?Belegondoltunk-e már valaha is, hogy milyen nehéz lehetett a helyzete ennek a becsületes ácsnak?Látta, hogy jegyese, Mária gyermeket vár, és mivel József igaz ember volt, aki nem akarta őt (Máriát) megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el... Végül nem ez történt, mert az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van...” József úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala pa-rancsolta neki. Magához vette feleségét, és befogadta a megszülető kisgyermeket is.És vajon milyen lehetett a viszony (nevelő)apa és fiú, József és Jézus között?Csak találgatni tudunk. József alakja annyira láthatatlan, hogy például az evangéliu-mok egy szót sem idéznek tőle. Jézus 12 éves kora után többé nem is említik. Ad-dig viszont háromszor olvassuk róla: Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját...

2

„József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki.” (Olvasandó: Máté 1,18–25)

Názáret

Minden esetben azt, amit az Úr angyala álmában parancsolt neki, azonnal megtette! (Mt 1,24, Mt 2,14 és Mt 2,21)Úgy tűnik, József bibliai ábrázolásában jellemző motívum az álom, ezért apák és fiak témakörében hadd kalandozzak tovább én is e motívum alapján!Kedves Apák! Hozzátok szólok elsősorban: biztos vagyok benne, hogy vannak ál-maitok!Álmok arról, hogy gyermekeitek biztonságban érzik magukat veletek!Álmok arról, hogy szeretnek és elfogadnak benneteket, és ettől ők is magabiztosak!Álmok arról, hogy gyermekeitek a társadalom megbecsült tagjai, őszinte, dolgos emberek!Álmok arról, hogy korunk káros befolyásainak ellent tudnak állni.Álmok arról, hogy családjuk van, és hűségesek társukhoz.Józsefhez hasonlóan az a csodálatos lehetőségünk, Istentől kapott küldetésünk, hogy valósággá változtassuk gyermekeink számára ezeket az álmokat. Azono-suljunk a karácsonyi történetben Józseffel! Merjük az álmainkat álmodni és merjük azokat valósággá formálni! Karácsonykor gyermekeink álmait igyekszünk valóra váltani, ajándékok formájában. Gondoljuk végig most azt is, hogy nap mint nap mit teszünk mi azért, hogy gyermekeinkkel kapcsolatos álmaink valóra váljanak?Meggyőződésem, hogy József álmaiban az Úr szavára való odafigyelés (angyal), az önzetlen engedelmesség, tulajdonképpen az Úr hatalmába vetett feltétlen bizalom a kulcsa mindennek.Álmok Álmodói, Apák!E történet arra hív, hogy vegyük komolyan álmainkat, és merjünk bízni az Úr hatalmában!

Molnár Péter, lelkész

Apák és fiak — Atya és Fiú

„Megcsinálod, Fiam!” – majd néhány másodperc múlva: „Ezt nem hiszem el, … (ide gondold, kedves Olvasó, a focipályán leggyakrabban elhangzó kifejezést)! De könyörgöm, miért nem a hosszúra?!!!” Néhány másodpercen belül reménység, bizta-tás, majd csalódás és számonkérés egy apai szívben, és ennek őszinte, kendőzetlen kifejezése egy tizenéves kisfiúnak címezve. A fővárosi korosztályos bajnokság mecs-csein, a futballpálya szélén álló apukák valahogy így járnak be lelki magaslatokat és mélységeket. Azt a szót, hogy „fiam” nem hallottam még öntudatosabban kiejteni másoktól, mint focista kisfiúk apukáitól. Telve büszkeséggel, bizonyossággal, hogy a gyerek sokra viszi, és egyszer majd kezdőként kifut a gyepre egy külföldi sztárcsapat stadionjában. Aztán ahogy a gyerek nő, és az álmok szertefoszlani látszanak, keve-

3

Názáret

sebb a biztatás és egyre gyakoribb a csalódott hang a pálya szélén.Édesapám engem gyerekkoromban soha nem szólított fiamnak, „Atikám” voltam, mivel nem én voltam az egyetlen fiú a családban. De azért én is reménység vol-tam, aki hozta is a kötelezőt, de aki azért csinálhatta volna mindig egy kicsit job-ban. Elégedetlenséggel, elvárásokkal, csalódásokkal, mint nehéz apai örökséggel, bár nem szeretném, én is rendszeresen megterhelem immár saját fiamat. Mint az edző a szorító sarkában, lelkére beszélek, megpaskolom, küldöm egy-egy újabb küzdelmes menetre, és izgulok a győzelemért. Világi harcok diadalait várom tőle, olyan eredményeket, amelyek megnyugtatják az apai szívet, hogy a fiú megállja majd a helyét az életben.A bibliai József, Jézus nevelőapja nagy gondban lehetett. Miután az angyal felfedte előtte az érkező gyermek eredetét, ha voltak is előtte apai tervei, azok nagyon két-ségessé váltak. Az elképzelt asztalosüzem néhány alkalmazottal, egy derék meny, az unokák, talán mégsem aranyozzák majd be az öregkort. Mert a fiú nem Józsefé. A fiú az Úré. Az Úrnak kell nevelni, az Úr terve szerint, és csak az Úr tudta, hogy mi-lyen céllal ajándékozta akkor a világnak azt a gyermeket. József mégis csodálatos módon engedelmes, „felserken” és neveli fiát, most már az Úrnak.Örök és egyetemes példa ez nekünk, apáknak, hiszen helyzetünk abban hasonla-tos Józseféhez, hogy fiainkat mi is az Úrtól kaptuk ajándékba. És kaptuk velük azt a tökéletes isteni tervet is életükre, amelynél jobbat mi bizonyosan nem tudunk kitalálni. E terv szerint haladni persze nem könnyű. Nevelni őket az Úrnak, mennyei édesatyjukhoz elvezetni őket, nem mindig éppen az, amit gyermekünkkel kapcso-latban elképzelünk. Nehéz, de mégsem lehetetlen. Test szerinti atyáinktól kapott olykor-olykor súlyos örökségeink mellett-helyett, van egy mennyei örökségünk is, amit teljes bizalommal tovább adhatunk fiainknak. A pálya mellett pedig ott szurkol Ő, aki ismeri az apaság és a fiúság minden gondját-baját, és kezét a vállunkra téve, velünk együtt kiabálja: „Megcsinálod, Fiam!”

Gondos Attila, egy édesapa a gyülekezetből

4

Mi kell neked? Fatető? Fatető!

Kevés dolog van, amit meg tudok építeni fából. Néhány hete azonban eggyel nőtt ezeknek a száma. Köszönhető ez Balla Gabunak: kevés dolog van, amit ő ne tudna megépíteni fából. Csinált már díszletet, bábokat, játszóterek fajátékait, leg-utóbb pedig arra vállalkozott, hogy egy vasárnapi gyermekfoglalkozás keretében madáretetőket eszkábáljon a népes gyerekcsapattal. Segítségül lelkes apukákat hívott, akik fúrókkal, fogókkal, kalapácsokkal felszerelkezve várták a mester uta-sításait. Nemcsak a gyerekek szeme kerekedett nagyra, amikor meglátták a „full

5

extrás” prototípust, a minden madár-igényt kielégítő házikót. Apák nagy álma való-sult meg: közösen alkothattak gyermekükkel maradandó és hasznos dolgot. Ahogy készültek sorjában a madáretetők (végül majdnem kevés is lett a 40 madáretetőnyi alapanyag), úgy lettünk egyre gyakorlottabbak, végül aztán mindenki segített mindenkinek. Csodálatos volt megtapasztalni a közös munka örömét, azt, hogy mennyire koncentráltak a legkisebbek is. Annak ellenére, hogy Gabu lapra szerelve hozta az alapanyagot, a fúrás-faragás, festés-ragasztás során mindenki bele tudta vinni egyéniségét az alkotásába – ahány gyerek volt, annyiféle madáretető szüle-tett. Külön öröm, hogy együtt munkálkodhattunk a Mészáros utcai fogyatékosok napközijéből érkezett gyerekekkel, szüleikkel és az otthon munkatársaival.

Pompor Zoltán, egy másik édesapa

Téged Isten dicsérlekés hálát adok mindenért.Hogy megvolt mindig a mindennapimés nem gyűjtöttem másnapra valót,hála legyen.Hogy mindig jutott két garasom adni,és magamnak nem kellett kéregetnem,hála legyen.Hogy értenem adatott másokat,és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,hála legyen.Hogy a sírókkal sírni jól esett,és nem nevettem minden nevetővel,hála legyen.Hogy megmutattál mindent, ami szépés megmutattál mindent, ami rút,hála legyen.Hogy boldoggá tett minden, ami szép,és ami rút, nem tett boldogtalanná,hála legyen.Hogy sohasem féltem a szeretettőlés szerethettem, akik nem szerettek,hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,hála legyen.Hogy amim nem volt, nem kívántam,és sohasem volt elég, aki voltam,hála legyen.Hogy ember lehettem akkor is,mikor az emberek nem akartak emberek lenni,hála legyen.Hogy megtarthattam a hitet,és megfuthattam a kicsik futását,és futva futhatok az Érkező elé,s tán nem kell a városba mennema lámpásomba olajért,hála legyen!Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!és ma is kiálthatom: úgy legyen!és holnap és holnapután és azután isakarom énekelni: úgy legyen! –hála legyen, Uram!hála legyen!

Téged Isten dicsérlek(Sík Sándor)

6

„Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint.” (Olvasandó: Lukács 1,27–38)

Az édesanya, Anna levele leányához, Máriához, amikor hírül vette, hogy áldott állapotban van

Drága Kislányom, Máriám!Azért írok neked, mert hallottam, miféle csoda dolgok történtek veled. Elindultak a gondolataim, s a szívem feléd. Oly régen nem találkoztunk – mennyi minden történ-hetett veled…Kicsiny, puha babám voltál, szerettelek, szoptattalak, óvtalak – angyalok szava kísér-te napjainkat. Együtt vészeltünk át nehéz időket, összekapaszkodtunk, együtt sír-tunk, együtt nevettünk, egymás támaszai voltunk: két nő a férfi-világ tengerében.De az évek egykedvű könyörtelenséggel telnek. Te felnősz, én megöregszem. Min-den okos asszony tudja ezt, de a szív nehezen éri utol az okosságot. A szív a bú-csúzás, az elengedés útjáról tud. Te is elmentél a családi háztól idegenbe – ahogy én is annak idején. Minden asszonyok útját járjuk.Drága kicsi Lányom! Hallom a szóbeszédeket felőled. Megszólnak téged, s ettől nekem is keserűvé válik az édes méz is. De én tudom, ki vagy. Együtt neveltünk édesapáddal és a Mindenhatóval. Az Örökkévaló leánya vagy. Kevéske időre meg-kaptunk Tőle ajándékba, hogy szeressünk az Ő szeretetével. Olykor sikerült, máskor nem. Az öröm és a tépelődés egyként látogat. Reménykedem és kérem az Örök-kévalót, hogy amit elrontottam, amivel megsebeztelek, azt szeretetével csiszolja lelked kincsévé – ahogyan engem is megerősített sebeim által. S kérem, hogy te is tudj nekem megbocsátani.Lelkem, veled angyalok beszélnek. Különleges leányka vagy. Ne hallgass a rosszin-dulatú szóbeszédekre, ne hallgass a félelem szavára. Ezek gonoszul el akarnak tán-torítani az örök szeretettől. Ügyelj csak az angyal szavára. Ő hozza neked az öröm-hírt: áldás a gyermek. S az áldás olykor meglepetés, máskor öröm, néha fájdalom. De ne feledd: kaptál mélyre nyúló gyökereket, magasra emelő szárnyakat, melyek erősítenek és emelnek, bárhová visz is az élet. Drága Lelkem, Leánykám!Az Úr szolgálóleánya vagy. Ez az örökséged – és a jövőd. Kívánom, hogy erősödj meg ebben. Mi pedig jó apáddal reménykedve bízunk a Mindenhatóban, az angyal szavában, s abban, hogy a leglényegesebb tudást szavak nélkül is átadtuk neked.Ölelő szeretettel,Édesanyád

Sebestyén Katalin, lelkész írása

7

„Hogyan lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (Olvasandó: Lukács 1,39–45)

„Útnak indulni, találkozni, áldottnak lenni és együtt örülni”

Szeretettel köszöntünk gyülekezeti újságunk adventi számának sorain keresztül. Örülünk, hogy újra találkozhatunk! Most egy kis játékra hívunk, gyere, játssz velünk! Melyik bibliai történetre ismersz rá, ha a következőket olvasod: „útnak indult”, „si-etett”, „üdvözölte”, „megmozdult”, „eltelt Szentlélekkel”, „felkiáltott”?Igen, ez Mária és Erzsébet találkozásának története Lukács evangéliuma elejéről (Luk 1,39–45).Ahogy olvastam Mária látogatásának sorait, olyan ismerősen csengtek fülemben a fenti kiemelt szavak. Felidézték bennem a komatálas körök pezsgését, nyüzsgését, jövés-menését, hangos örömét, boldogságát. Mert erről szól ez a szolgálat! Azért indult útnak 2008-ban gyülekezetünkben a komatálazás, hogy meglátogassuk és megajándékozzuk a friss édesanyákat és családjukat. Amikor meghalljuk egy új kis-baba érkezésének hírét, mozdulunk, vesszük a fakanalat, és már készül is az ízletes ebéd, vacsora. Teszünk-veszünk, csomagolunk, majd útnak indulunk és sietünk, hogy a sokszor még gőzölgő finomságok időben megérkezzenek, örömet okoz-

Asszonyok találkozása

8

Asszonyok találkozásazanak. Üdvözöljük egymást, találkozunk, és egy láthatatlan erő közösségbe forraszt bennünket. Hisszük, hogy ezt a Szentlélek Isten ereje teszi velünk, és Ő kísér ben-nünket ebben a kedves odafigyelésben már hosszú évek óta!Hála Istennek ősz elején újabb körökbe kezdhettünk, amelyek kitartanak egészen december közepéig. És már most tudjuk, hogy van folytatás, mert gyülekezetünk folyamatosan gyarapszik újabb és újabb pici babákkal!Ha szívesen részt vennél ebben az örömteli szolgálatban, akkor gyere bátran és jelentkezz komának, várunk szeretettel! Ismerd meg te is, hogy milyen érzés mozdulni, útnak indulni, találkozni, áldottnak lenni, és együtt örülni!

A komák közössége nevében: Tika (Csizmadia Márti)

Látogatásaink egymásnál

Látogatás. Vajon miért van ennek a szónak olyan sejtelmes, jó érzést adó íze? Mert látogatót kapni, vagy látogatóba elmenni alapjában véve jó dolog. Mert egymás-sal találkozni jó. Ezt éljük meg, ha elmegyünk egy-egy nehéz sorsú gyülekezetbe, intézménybe határainkon innen, vagy azon túl. Vagy meglátogatunk egy beteget, hogy magányát enyhítsük. A látogatás mindig ajándék is: egymást ajándékozzuk meg azzal az idővel, amit a látogatásra odaszánunk. Jó az is, ha vendégeket kapunk, ha mi fogadhatjuk a hozzánk betérőket. Különös örömöt jelentenek a nemzedékek találkozásai. Egymás sorsának megismerésével megláthatjuk a másikban rejlő ér-tékeket. A látogatás rejtett üzenet is: „Fontos vagy a számomra.” Látogatni azt je-lenti: odaállni a másik mellé, így a terhek is könnyebbekké válnak. Biztatok hát min-denkit a látogatásra, amelyben mi magunk is gazdagságra lelhetünk a szemünk előtt feltáruló mindennapi, apró csodák által, amelyeken át – Reményik Sándor sza-vaival élve – Isten szól: jövök!

Csenki Zsuzsa, diakóniai gondnok

„Ajándék minden nap, minden óra”

Az Asszonykör létszámában és összetételében évek óta szinte változatlan. A testvé-rek megtapasztalták a közösség előnyeit, a közöttünk kialakult szeretet-függőséget. Idős, sokszor egyedülálló, magányos, remeteéletű, zárkózott életüket cserélték fel a tevékeny és imádkozó közösségre. Életkorunk, hasonló problémáink, meggyengült egészségünk ezt a kis csapatot igazi testvéri közösséggé alakították. Őszinte, igaz barátságok létesültek.Míg a szorgos kezek közül hasznos, szép munkák kerülnek ki, alkalom adódik arra is, hogy felemlegessük a régen elmúlt fiatalságunkat. Segítünk egymásnak a jelen

9

10

Öreg kút az utca szádán,öreg asszony ül a káván.Mint a botja, olyan görbe,beleréved a vödörbe.Nézi magát, motyog, motyog.Mosolyt próbál – be nagy dolog! –,de a mosoly nem sikerül,abbahagyja kedvetlenül.Jaj, mert az a félvödör vízégeti, mint eleven tűz.Ég a karja, ég a háta,azért ült le a kávára.

Én istenem, hányadik is!Nincs a kútban most annyi víz,amennyit ő eddigeléhúzott reggel s estefelé.Ha az a víz egybefolyna,fél falunak elég volna.Nagy tó lenne, talán tenger,elsírt, lenyelt könnyeivel.Talán ezen, talán máson –tűnődik az elmúláson.Sokáig élt, nincs más bűne...S ottfelejti magát ülve.

Öreg kút az utca szádán(Kányádi Sándor)

idő megértésében, hogy elkerüljük az önsajnálatot, saját magunk elsiratását. Ezek az órák sok áldást nyújtanak. Segítenek elfogadni a tényt, hogy átkerültünk a napos oldalról az árnyékosra. Kézimunkázás közben a lelkünk felüdül, és a múltba nézés mellett a jövőt tervezgetjük. Igen! A JÖVŐT!Nemcsak azt, hogy mi lesz a holnapi ebéd, hanem például a karácsonyi előkészületek, az ajándékok elkészítése, tervezése már előre is örömöt nyújt. Igen! Tudunk még előre tekinteni.Tudjuk, hogy ha Istenünk megengedte nekünk, hogy megéljük az öregséget, akkor annak értelme is van. Erről az értelemről nekünk kell gondoskodnunk. Meg kell ten-nünk azt, amire képesek vagyunk, ahogy Túrmezei Erzsébet írja versében: „Ha kezed gyenge más munkára, összekulcsolhatod imára.” Ajándék minden nap és minden óra – és ezt Isten nagyobb dicsőségére használjuk.Fogyatkozó erőnket hasznos dolgokra fordítjuk. Beszélgetés, novellaolvasás köz-ben szorgos munkával takarókat kötögetünk, keresztelő kendőket hímezgetünk. Így az alkotás öröme, a sikerélmény megújítja kitartásunkat. Mindezeken túl pedig még örömöt is szerzünk azoknak, akik ezeket a kézimunkákat használni fogják.Kedves Testvérem! Kérlek, gondold meg: itt a helyed közöttünk! Mit tudunk mi Neked nyújtani? Szerető testvéri közösséget, életszeretetet, a hívő élet receptjét. Isten terveiben remélhetőleg Te is megéred az öregkort, vagy már el is érted. Ta-lán vágysz valami alkotói tevékenységre? Megértő, szerető barátokra? Jöjj közénk! Szeretettel várunk. S.D.G.

Az Asszonykör tagjai

Ebben a rovatban az a két gyülekezeti lelkésznő vezeti gondolatainkat Mária hálaéneke alapján, akik közösségünk-ben a keresztelőre jelentkező családok felkészítésével és keresztelő utáni kí-sérésével foglalkoznak. Siba-Rohn Hil-da már bemutatkozott e hasábokon. Most Lakatos Enikőt is megismer-hetjük.

„Az Úr közel”

Lakatos Enikő református lelkipásztor vagyok. 1976-ban születtem, egye-temi tanulmányaimat Debrecenben folytattam, ahol néprajz (2000) és teoló-gia-lelkipásztor (2002) szakon végez-tem. Az egyetemi évek után többször volt lehetőségem az USA-ban tanulni (Princeton, NJ; Hartford, CT).Életem meghatározó állomásai: a gyer-mekkor, az egyetemi évek, a szolgálat kezdete és most a doktori képzés. 2012-ben a Semmelweis Egyetem PhD hallgatója vagyok, így kerültem a Bu-dai Gyülekezetbe, ahol szerető és be-fogadó közösségre találtam.Igényesen és szabadon szeretek élni. Bizonyos dolgokban az állandósághoz ragasz-kodom, másokban meg mindig újabb és újabb hegyeket mászok meg. Egyetlen dolog azonban soha nem változik bennem, és ez a kegyelem.Szolgálatom a kisgyermekes családokkal való kapcsolattartás, keresztelős családok lelki útjának kísérése és megerősítése. Kedves igém, amely vissza-visszatér életem-ben: „Az Úr közel” (Filippi 4,5).

„Magasztalja lelkem az Urat…” (Olvasandó: Lukács 1,46–55)

11

Szeretjük a meglepetéseket?

Nos, igen. Minden emberben lakik egy kisgyermek, aki örül, ha meglátogatják. Mária éneke az egyik legszebb bibliai ének, amely egy fiatal nő meglepettségét tükrözi. Belülről fakadó, hálával teli magasztalás, hogy a kegyelem Istene kiválasz-totta, meglátogatta, és szolgálatra hívta az izraeli nép egyszerű leányát. Máriát, aki József jegyese volt, és szűz, maga Isten szólította meg. Gábriel hírül adta számára, hogy nagy és csodálatos az Isten akarata, hiszen gyermeket küld az embervilág számára, akit Mária fog megszülni. Talán el tudjuk képelni Mária meglepettségét. Hiszen a kor társadalmi szabályai szerint, jegyességben, szűzen várandósnak lenni halálos bűnt jelentett. Meglehet, félt a pirkadat kijózanító világosságától. Máriának minden lelki erejére szüksége lehetett, hogy igent tudjon mondani Isten tervére. Ebben a meglepettségben sokkal több van, mint a mi ideig-óráig tartó meglepett-ségünkben. Mert mi emberek vagy rácsodálkozunk a pillanatra, vagy megörülünk a helyzet nyújtotta lehetőségnek. Olyan ez, mintha ismét kicsi gyermekek lennénk, de fölocsúdva a negédes pillanat csodájából, a meglepetésből nem marad más, mint a széttört álomvilág szilánkos-szúrós valósága. Kicsit törékeny, kicsit torz, és mint a kámfor, elillan.Mária meglepettsége nem a pillanatnak szólt. Mélyről felfakadó örömüzenet a szabadító Isten dicséretével. „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt” (Lukács 1,46–47). Mária énekében Istent úgy szólítja meg, mint személyes Megváltóját. Fölfelé beszél, lénye legmélyéről, hiszen Isten egyszer és minden időre megváltoztatta nemcsak József és az ő életét, hanem Jézus születé-sével megváltozott az embervilág élete. „Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve” (Lukács 1,49). Isten, amikor cselekszik, nagy dolgokat visz véghez. Nem azért, hogy bizonyítson, hanem azért, hogy láthatóvá legyen az Ő szent neve.Mária örvendezett Isten jelenlétének. Annak az Istennek, aki megragadta fiatal-ságában és olyan szolgálatra hívta, amely örömöt, békességet és teljességet adott számára. Hiszen egy anya életében a legszebb pillanatok egyike gyermeke meg-születése, amikor a végtelen kegyelem összeér az emberi testtel, és kettőjük akara-tában új élet terem. Ilyen örömöt élt át Mária, Erzsébet, és minden édesanya, akik gyermekkel ajándékozták meg szeretteiket. Máriának mégis látnia kellett az életet a kereszten azért, hogy „jó dolgunk legyen teljes életünkben” (5Móz 6,24).Isten ma is meglep bennünket. Hiszen minden mozdulatunkban, egymás iránti kedvességünkben, és belső szobánk imádságaiban ott az új élet. Az Istentől meg-nyert új öröm forrása, hogy ne csupán a pillanatban, a negédes hangulatban, a külsőségek örömében tündököljünk, hanem adjuk át magunkat az élő Istennek, aki ma is megszólít, szolgálatba állít, és ígérete szerint velünk van minden napon a világ

12

végezetéig. Így legyen teljes az örömünk Krisztusban, hogy tudjuk Őt magasztalni nagyságában, születésének ünnepére készülve, örömben és békességben.

Lakatos Enikő, lelkész

Boldogan énekelhetünk…

„...íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék” (Lukács 1, 48).Karácsony közeledtével sokszor eszünkbe jutnak gyerekkori emlékek, havas tájak, meghitt otthonok, melegség, közelség. Érezzük, hogy az elrejtettségben, a közel-ségben ott lapul a boldogság. A boldogság, amelyet nem lehet utolérni, megvenni, kiharcolni; ami ott jelenik meg, ahol közelségben vagyunk: Istennel, önmagunkkal és egymással. Ahol egy pillanatra megállunk, jelen leszünk, és a körülményektől függetlenül átéljük, hogy mindennek ellenére megajándékozott emberek vagyunk.Az angyal szavai után Mária énekel. „…és íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék”. Érezhetné magát boldogtalannak, megszégyenültnek, hisz' nem úgy tervezte az életét, ahogy alakult. Félelem tölthetné el a szívét a jövő bizonytalansága, kiszámíthatatlansága miatt. Mégis boldog. Elengedi a saját akara-tát, és ráhagyatkozik Isten vezetésére. Megérti, hogy élete egy nagyobb egész ki- csiny része, Isten nagy, titkos munkájának részese. Megérti, hogy Isten érintésével az élete egy hatalmas ügy részévé olvad, megsejti, hogy az élete túlmutat önmagán és helyére kerül. Énekel, mert Istenre emeli tekintetét, és már semmi sem foszthatja meg az örömtől.Minden évben elolvasom Mária énekét, és arra gondolok, nem számít, mi történik. Életünk egy nagyobb kép mozaikdarabkája. Mária lelkisége azt jelenti, hogy nem számít, mi történik velünk, énekelhetünk. Ha Istenre emeljük tekintetünket, semmi sem foszthat meg minket a karácsony örömétől.

Siba-Rohn Hilda, lelkész

13

„…az emberekhez jóakarat.” (Olvasandó: Lukács 2,8–20)

Mitől vagyunk mi ökogyülekezet?

Sokan kérdezik ezt szeptember vége óta, hiszen úgy tűnik, semmi különlegeset nem teszünk. Így igaz. Csak a gyülekezeti levelezésben pár éve már újrahasznosí-tott papírt használunk. Felhívjuk a figyelmet a villanyok lekapcsolására, a felesleges nyomtatás elkerülésére. Energiatakarékos izzókkal világítunk. Megünnepeljük a Te-remtés Hetét, imádkozunk a teremtett világért. Rendszeresen szervezünk vásárokat magyar termelők jó minőségű gyümölcseiből. Házi süteményeket készítünk a közös

Betlehem

14

Betlehemalkalmakra. Maradék fonalakból készítünk takarókat a hajléktalan embereknek. Gyűjtjük a műanyag kupakokat, a használt könyveket, a gyermekjátékokat, ruhákat, és továbbadjuk a rászorulóknak. Virágokat ültetünk a templom körül és az udvaron. Madáretetőt készítünk közösen, és tanítgatjuk a fiatalabb nemzedék tagjait a te-remtett világ védelmére.Valóban, semmi különlegeset nem teszünk, csak apróságokat, amelyekben kifejeződik az Isten által teremtett világ iránti szeretetünk, megbecsülésünk és örömünk.Úgy tekintünk a világra, mint Isten ajándékára, amellyel minket, embereket gazda-gított meg!

Csenki Zsuzsa, diakóniai gondnok

Hajléktalanok közé küldve

Konfirmációm alkalmából, 13 éves koromban ezt az Igét kaptam útravalóul: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Máté 3,3). Ez az Ige kísért és adott értelmet az utamnak. Életem minden jó vagy rossz szituációjában azt gondoltam, hogy jó helyen vagyok, és ezért az esetleges rögös szakasz ellenére is követtem az Ige üzenetét.Ennek jegyében kerültem 1999-ben a – lakóink között – „Dankónak” nevezett szer-vezethez, az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utca 9–15. szám alatt lévő, hajlék-talan embereket ellátó intézményéhez szociális gondozó, majd szociális munkás munkakörbe. Ez a szervezet, és annak vezetője, Iványi Gábor célkitűzései, tiszta szavai miatt maradtam itt, és végzem ezt a számomra fontos munkát. Bár a munka szó talán nem a legjobb kifejezés arra, amit én csinálok. Mert a munka az a valami, ami elfáraszt, ami plusz energiát igényel az ígért, kialkudott bér reményében. Én viszont ezen a he-lyen csak kapok, mégpedig úgy, hogy nagyon keveset tudok cserébe adni érte.Tudom, akik nem ismernek személyesen hajléktalan embereket a „kötelező alamizs-nán túl”, csak az esetenként ápolatlan külsejű embert látják. De nem látják a tisztán csillogó szemeket, a lelki tisztaságot, nem hallják az esetenként hangos, de őszinte szavakat, amelyekből én már 13. éve gazdagodom a „Fűtött Utcán”, itt a „Dankóban”. Nem találkoznak emberekkel, akiket a családjuk tesz ki, akiknek otthon nem jut hely, akik szomszédnak nevezik egymást a vaságyak sűrűjében, a világhoz ilyen módon ragaszkodva, s nem látják a békésen alvó tömeget, ahol egy emberre alig jut 1,5 négyzetméter.Pedig lehet itt látni erősnek tűnő embereket s védtelen sokaságot. Fiatalokat, időseket, nőket, férfiakat, tömeget, akiknek földi világunkban nincs már semmijük. De valami rájuk is vár, valami nekik is van! A MEGVÁLTÓ szeretete, az a tény, hogy

15

nincsenek egyedül, és van remény! Mert van, és ezt ők sokszor tudat alatt ugyan, de tudják. Nem érdemes direkt módon közelíteni hozzájuk az Igével. Viszont szabad szeretni, és azt nem eltitkolni!Szerintem a lelkükben gazdag hajléktalan emberek jobban értik a cselekedetek erejét, mint a „távoli szavakat”. Mondom ezt én, mint gyakorló szociális munkás, örökké kezdő hívő. Ezért az én dolgom itt elsősorban nem a „hívő ember” titu-lusának hangoztatása. Remélhetőleg az vagyok, s ha ennek van ereje, akkor azt lakóink érzik. Nekem az a dolgom, hogy feltétel nélkül szeressem őket, és ott álljak, amikor testben-lélekben elgyengülnek, vagy akkor, amikor elindulnak. Elindulnak a társadalomba, az életbe, ahová vissza kell csatlakozniuk, s ahonnan visszanézve kapcsolatuk kell hogy legyen a földi világgal. De ott kell akkor is lennünk, amikor a megfáradt testek az utolsó útra indulnak. Mert ez is a munkánk része. Ott is velük lenni, hogy értékes emberként tudjanak távozni, hogy tudják, minden rendben van. Mert úgy van! Hiszen hazafelé vezet az út…Azt gondolom, nagyon nehéz hivatás a miénk, de azt is gondolom, hogy a hajlékta-lan emberektől kapott – sokszor szavak nélkül kimondott – köszönet, amiért bizton-ságban vannak, megéri. Ez az egyetlen igazi sikerünk, és ez elég is. Ez nekem elég erőt ad az „útkészítéshez”.

Farkas Barnabás, a Keddi csoport tagja

„Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz” (Lukács 2,10)

Azt az ígéretet, amit 2012 éve, Krisztus születésekor az angyalok mondtak el a pász-toroknak Isten üzeneteként, azt ma is komolyan vehetjük, mert Jézus ma is él, és minden néphez el akarja juttatni örömhírét. Az „egész népbe” beletartozik kicsi és nagy, elesett és egészséges egyaránt. Öt éve kezdtem el azon gondolkozni, hogy a tehetetlen, látszólag a világból keveset felfogó fogyatékosokkal mi a helyzet…Az Úr a szívek vizsgálója, és ő olyanokat is lát, amit mi nem. Ránk bízta azt a fe-ladatot, hogy legyünk emberek halászává, vagy inkább örömhírt vivő pásztorokká. A magunk egyszerű szavaival elmondva, hogy mit tett értünk a SZERETET. Evvel a szándékkal indíttatva vállaltam el ezt a nem túl egyszerű, de csodálatos felada-tot: szeptember óta a Mészáros utcai Szivárványország Fogyatékos Napközi Otthon hittanos foglalkoztatója lettem. Nagyon sok örömöm van benne, és ha tehetem, a foglalkozáson kívül is szívesen velük vagyok.Ezek a gyerekek, egy kivétellel, nem tudnak beszélni. Nagyon nehéz a mozgásuk. Gyakran a kedvük is kiszámíthatatlan. Sok kreativitást igényel, ha valaki üzenetet szeretne átadni nekik. A hittanon báránykákkal bábozunk, éneklünk mutogatással,

16

csörgő hangszerekkel. Hitem szerint a lelkük egészséges, és mint egy különleges receptorral, ezzel is tudják fogni az örömhírt. A hozzáállásunkat nézik. Megérezhetik azt is, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az Atyával. Ezért nagyobb hangsúly van a hogyanon, mint a miérten. Hiszem, ha többször találkozom velük, jobban megis-merem őket, akkor Isten meg fogja értetni velem, hogy melyik az a csatorna, ame-lyen keresztül eljuthat hozzájuk is az evangélium.

Tárnok Anna, diakónus

Az otthon gondozóinak beszámolója:

„...a ti gyermekeitek pedig szentek” (1Kor 7,14).Tudjuk, hogy a gyermekek nemcsak a mieink, elsősorban Istenéi! Isten gyerme-kei! Nem csak mi szeretjük őket – van Valaki, aki még nálunk is nagyobb, igazabb szeretettel néz rájuk. Nemcsak mi viseljük gondjukat – Valaki ott áll mögöttük láthatatlanul és vigyáz rájuk. Igen, lehet, hogy ilyen szavaknak, mint Isten országa, megváltás, újjászületés, bűn, örök élet az értelmét nem tudják felfogni, de nem is ez a fontos. A gyermeki lélek és Jézus között valami titokzatos kapcsolat van, megértik egymást. Sőt, így is mondhatnám: a gyermekeinknek szüksége van Jézusra. Nem azért, hogy hallgassák a számukra bizonyára érthetetlen tanításokat, hanem így van megírva: „hogy Jézus illesse meg őket!” Érintse meg őket! Érjen hozzájuk! Van ennek valami nagyon mély értelme. Jézus érintése gyógyulást, vigasztalást, segít-séget, életet jelent. Hálásak vagyunk Annának, hogy segít gyermekeinket Jézushoz szeretgetni.Amikor Anna meglátogat minket, minden figyelem rá összpontosul. Kisugárzásával megváltozik a légkör, mindenki egy kicsit jobbá válik, és elkezdődik a hittanóra, amin kissé izgul még, de próbáljuk őt biztatni, és amiben tudunk, segítünk neki. A hittanórák témáját óra elején fölvázolja nekünk, hogy tudjuk mire számítsunk, és minden felnőtthöz tartozik akkor egy vagy két gyermek, akinek próbál segíteni. Az alkalmak nagyrészt dalolással, zenéléssel, bábozással és csak kevés beszéd-del telnek. Anna, ha tud egy kicsit maradni, akkor segít nekünk az ebédeltetés-ben is, így még jobban meg tudja ismerni gyermekeinket, és egyre meghittebb, bensőségesebb kapcsolatot tud kialakítani velük.

17

Önkéntes szolgálat az Emmaus Gyermekotthonban

Idén a nyári szünetben két hetet töltöttem önkéntesként Marosbogáton az Emmaus Gyermekotthonban. Ez az idő nagyon sok dologban megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat. Megtanultam: igazából nem számít, hogy milyen körülmények között élünk, hiszen Isten minden embert különlegesnek teremtett, és szeret. Azt gondolom, az otthonban élő nehéz sorsú gyerekeknek még inkább szükségük van Isten szeretetére és arra, hogy mi is szeressük őket. Azzal hogy velük foglalkoztam és megismertem az életüket, önmagamat is jobban megismertem. Mindenkinek kívánom azt a boldogságot, amit közöttük átélhettem: úgy megtapasztalni Isten gondviselését magunkon, hogy más emberek segítésére szentelünk időt. „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne ma-gunknak kedveskedjünk” (Róm 15,1).

Luzsicza Fanni

Örökbe fogadott kilométerek

Októberben 257-en lila pólóban futottuk le a Spar Maratont. De nem csak a pólónk színe különböztetett meg minket a többi futótól, hanem a célunk is. Futásunkkal a daganatos és krónikusan beteg gyerekek számára élményterápiás programokat szervező Bátor Tábor Alapítvány javára gyűjtöttünk össze összesen 16 745 700 Ft adományt. Már ez az összeg is éppen elég kitartást adott a holtpontokon, de csodálatos élmény volt több ezer emberrel együtt futni, illetve rengeteg erőt nyertünk az igencsak lelkes Bátor Táboros szurkolóktól is.Ehhez a különleges jótékonysági akcióhoz gyülekezetünkből is rengetegen hozzájárultak néhány kilométer jelképes örökbe fogadásával. Nagyon megható látni, hogy sok-sok ember apró felajánlása mennyit jelent, ha összeadódik. Az összegyűlt pénz már biztosan jó helyre kerül, az alapítvány a beteg gyerekek javára fordítja. Azonban a pénznél a hitnek még sokkal nagyobb ereje van, ezért hor-dozzuk imáinkban ezeknek a gyerekeknek a gyógyulását, és családjaik lelki meg-nyugvását a betegség okozta nehéz időszakban.

Imre Noémi, gyülekezetünk bátor futója

18

Az igazi templom

„Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek URa.” (Haggeus 2,9)Amikor ez a prófétai szó elhangzik, Isten válasz-tott népe krízist él át. Újjá kell építenie a lerombolt templomot, de elfogy a lendület és a motiváció, fontosabb lesz a saját ház és a kényelem. Pedig Istennek templomra van szüksége. Méghozzá három fajtára!Az első a kőből épült templom. A hely, ahol a nép dicsérheti Istent, közösen imád-kozhat, és megnyithatja szívét az Úr szava előtt. Milyen jó, hogy nekünk van temp-lomunk! Budapesten és az országban több helyen épül templom a templomot építő gyülekezetek óriási áldozatvállalásával és odaszánásával. Nekünk már nem kell ilyen áldozatot hoznunk, lehet másra összpontosítanunk az erőinket. Jézus egyszer nagyon furcsán nyilatkozott. Arról beszélt, hogy rombolják le nyu-godtan a templomot, ő három nap alatt felépíti (János 2,19–22). Mire is gondolt? Arra, hogy a kőből épült templomnál van egy igazibb templom: az Ő feltámadott teste. Mert Jézus feltámadása adja meg a templomi istentisztelet igazi értelmét és lényegét.A csoda az, hogy ennek fényében mi is templommá lehetünk. Isten Lelke lakhat bennünk, megtisztel és megáld jelenlétével. Járj úgy az életben, hogy magad is, mások is lássák rajtad, hogy Isten templomává lettél!

Illés Dávid, vezető lelkész

„… mert nem volt számukra hely…” (Olvasandó: Lukács 2,1–7)

19

Megújul az orgona

Templomunk orgonája elöregedett. Ezt kicsit elsiette, mert hosszú évek óta nem ju-tott pénz a karbantartására. Szemünk előtt lezajlott csoda, hogy egy örökség révén, és kormánytámogatással most elvégeztethetjük a felújítást. A sok apró bíbelődést kívánó munka reméljük, kész lesz a karácsonyi ünnepekre. A munka teljes befe-jezése jövő év tavaszán lehetséges, mert a jó idő beálltával lehet csak a végső hang-beállítást elvégezni. Az orgona hagyományaink szerint a maradandó értékű egyhá-zi zene kulcsfontosságú hangszere. Jól használva mély lelki örömhöz vezető zenei hatások személyes tapasztalatát adhatja nekünk. Hálával köszönjük, hogy lelkünk megújulását is szolgálhatja majd a megújult orgona.

Fekete Márton, gyülekezetünk főgondnoka

A Budai reformátusok harangjai

Gyülekezetünk eddig is sokféle módon segítette a magyarországi és Kárpát-meden-cei gyülekezeteket, szociális és oktatási intézményeket. Most egy olyan ajándékozás-ra nyílt módunk, amelyhez hasonlóról még csak nem is hallottam: az elkészült, már használatban lévő, de még szentelésre váró Budapest-Szemere telepi Református Egyházközség templomának tornyába kerülhet az a harang, amely több mint 100 éven át a mi tornyunkban volt. Ennek kapcsán megtörtént a mi 62 méteres tor-nyunk belső takarítása, a galambok bejutását megakadályozó acélháló kifeszítése, a harang szakszerű leemelése a tartószerkezetről, leválasztása az elektromos hálózat-ról és leengedése a templomtérbe. Az ünnepség november 25-én volt, Illés Dávid, az ajándékozó, és Kiss László, a befogadó gyülekezet lelkipásztorának szolgálatával. Ezt követően a harang átkerült a monori mester műhelyébe, ahol teljes felújításon esik át. Karácsonykor már a Szemere-telepi templom bejáratának előterében várja, hogy a helyi testvérek adományának köszönhetően a toronyba felkerüljön, és Sze-mere-telepen újra szóljon református harang.Miért is kerülhetett sor erre az ajándékozásra? Azért, mert nekünk négy harangunk is van, Szemere-telepen pedig egy sincs, és belátható időn belül anyagi okokból talán nem is kerülhetett volna új harang a toronyba.Milyen lelki nyeresége lehet a harang adományozásának? Egyrészt ajándékozni öröm, és ez az ajándékozás közelebb hozhat minket egy távoli kerületben élő gyü-lekezethez, akiknek örömeit és gondjait is megismerhetjük, ha azokat megosztják velünk, másrészt további személyes és közösségi kapcsolatok születhetnek ennek folytatásaként, és végül közös szolgálati alkalmak is adódhatnak, és ha ezekkel élünk, mi magunk is épülhetünk egymás hite által.

20

Jeruzsálem

E sorok olvasóit szeretettel hívom arra, hogy maguk is legyenek ajándékozók, mert ajándékot nemcsak kapni jó, hanem adni is, függetlenül annak pénzben kifejezhető értékétől.

Berzétei László, építési gondnok

Szolgálatom a gyülekezetben: idősek látogatása

Vajon mit adhat nekünk a karácsonyi történetben József példája?Azt hiszem, annyi dolgom még sosem volt idősekkel az eddigi 24 évem alatt (amely évekért nagyon hálás vagyok Istennek), mint most, mióta ebbe a közösségbe kül-dött az Úr. Talán természetes is ez, mert az ember a saját korosztályával érti meg jobban magát, viszont feltűnő, hogy mennyire nem tudnak egymásról a különböző korosztályok. A megismerés legjobb módja, ha időt töltünk idős testvéreinkkel:

„… meglátták szemeim a te üdvösségedet…” (Olvasandó: Lukács 2,25–38)

Jeruzsálem

21

nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel, a szomszéd nénivel, vagy egy idős gyülekezeti taggal.Fiatal nőként az idősekkel való közösségben olyan csodát keresek, amit egy sok évet megélt ember el tud nekem mondani, meg tud velem láttatni. Mennyi csoda gyűlhet össze a megélt évtizedek alatt! Ki kell kérdezni őket. Én ezt teszem a nagy-mamámmal is, akit szintén nagyon szeretek. Többször is utaztam már hozzájuk a főiskola alatt, hogy nyugalommal, békességgel és önzetlen szeretettel töltődjek fel. Náluk lelassul az élet és megnyílik a szemem olyan csodákra, amelyeket a zajos, robogó életben sokszor nem veszek észre. Emlékszem egy őszi napra, amikor az állomásról sétáltam be hozzájuk. Ez alatt a saját „hangoskodó” gondolataimmal fog-lalkoztam. Mama már várt a ház előtt, éppen kertészkedett, és úgy üdvözölt, hogy „Gyere Annuska! Megnézzük a szép levélgyűjteményemet.” Csodálatos falevelek fogadtak nagymamám gyűjteményében. De én azon voltam megdöbbenve, hogy az úton millió ilyen mellett elmentem, és egyet sem vettem észre. Talán hozhattam volna Mamának még szebbeket is, hogy meglepjem.Az idősek olyan dolgokat látnak már, amit mi teljesen természetesnek veszünk. Működnek a szerveink, vár ránk még sok kitölteni való idő... Elfelejtünk belegon-dolni abba, hogy az egészség, az előttünk álló napok Isten ajándékai. Pedig, ha ezt látnánk, kevesebbet gyötörnénk magunkat felesleges aggodalmakkal, vagy éppen elégedetlenséggel.Az én találkozásaimon a „szép korúakkal” nem ezen van a hangsúly, de elkerül-hetetlen, hogy ez ne tűnjön fel: úgy érzem, amint a hitre terelődik a beszélgetés, egyszerre mintha eltűnnének a korkülönbségek. Mintha két diák találkozna, akik ugyanabba az osztályba járnak, ugyanazokat a leckéket veszik, és ezekről számo-lunk be egymásnak. Talán megérezhetjük egy kis cseppjét a mennyországnak. A Biblia is írja, hogy: „Az Isten országa közöttetek van.” Nekem eddig szinte minden ilyen alkalom feltöltődést jelentett.Sokszor érzem hozzájuk képest azonban a hiányosságaimat is, és ezt alázattal el kell hordoznom. Sokat kell még tanulnom, de most vannak bölcs tanítóim, akik szeret-nek, türelmesek hozzám és akiken keresztül Isten nevelget. Én azt kívánom min-den fiatal kortársamnak, hogy ismerjen meg és töltsön időt egy-egy idős testvérrel, akik egyébként nagyon várják és szeretik a fiatalokat, és kérdezze ki… hiszem, hogy csodákra fog felnyílni a szemük!

Tárnok Anna, diakónus

22

23

Valaki jár a fák hegyénki gyújtja s oltja csillagodcsak az nem fél kit a reménymár végképp magára hagyottén félek még reménykedemez a megtartó irgaloma gondviselő félelemkísért eddigi utamonvalaki jár a fák hegyénvajon amikor zuhanok

meggyújt-e akkor még az éntüzemnél egy új csillagotvagy engem is egyetlenegysötétlő maggá összenyoms nem villantja föl lelkemetegy megszülető csillagonvalaki jár a fák hegyénmondják úr minden porszemenmondják hogy maga a reménymondják maga a félelem

Valaki jár a fák hegyén(Kányádi Sándor)

Felnőttek konfirmációja

Minden nyár végén bizonytalanság van bennem: meghirdetjük a beszélgetésso-rozatot, hogy felnőttek felkészülhessenek a keresztségre-konfirmációra – de ki fog jelentkezni?Idén is így volt. Meghirdettük – de lesznek-e jelentkezők?Lettek. Most éppen 23-an vagyunk a csoportban. Csodálkozom, és hálás vagyok. Hálás vagyok Istennek, aki összegyűjti az Ő népét. És hálás vagyok a csoport tag-jainak, akik akár 18 évesen, vagy 50 felett készek voltak elindulni ezen az úton.Mindenkivel beszélgettem, és kérdeztem: miért is vagy itt? Van, aki soha nem járt templomba vagy hittanórára. Van, aki az esküvőre készül. Van, aki új életet szeretne

„…meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt…” (Olvasandó: Máté 2,1–12)

Bölcsek jöttek napkeletről

24

Bölcsek jöttek napkeletrőlkezdeni. Van, aki gyerekkorban megszerzett tapasztalatait és tudását szeretné fel-frissíteni. Van, aki a gyermekének szeretné maga megadni azt, amit ő soha nem ka-pott meg. Van, aki a kérdéseivel vagy a félelmeivel küzd. Van, aki a párját kíséri.Egy úton járunk együtt, aminek az állomásai különbözőek, de reméljük, hogy az Úrban való bizalomhoz visz közel.Jó együtt lenni. És jó, hogy amikor körbeülünk, közénk jön a nagy Valaki, aki köré érdemes összegyűlni. Köszönjük, hogy közénk jössz!

Illés Dávid, vezető lelkész

Drágakövek Isten kezében...

Szeptember közepén új csoport indult gyülekezetünkben, a JÁSPIS csoport. Nevün-ket egy Bibliában is szereplő drágakőről választottuk. A jáspis kő lehet piros, sárga vagy barna, gyakran téglavörös, ritkábban zöld. Mi is ilyen sokszínűek vagyunk: fiatalabbak és idősebbek, több évtizede gyülekezetbe járók és nemrég megtértek, néhányan kamasz gyermekekkel, mások kisbabákkal.A Bibliában szereplő drágakövek mindig valamilyen tulajdonságot hordoznak: a jáspis Isten dicsőségét, igazságát és jóságát jelképezi. Találkozásaink célja pontosan az, hogy bibliatanulmányokon keresztül megismerhessük és megtapasztalhassuk az életünkben Isten jóságát, igazságát és szeretetét.A Jelenések könyvében a mennyei Jeruzsálem falának tizenkét alapköve van, az első alapkő a jáspis. Mi is szeretnénk az alapokhoz visszatérni, életünket Istenre alapoz-ni, erre a szilárd fundamentumra építkezni, tudni azt, hogy ezeket az alapokat soha nem mossa el eső vagy szél. Végül: hisszük azt, hogy Isten kezében mindannyian az Ő szeretetét sugárzó, Számára értékes drágakövekké válhatunk!

Ludwig Dóra, a Jáspis csoport egyik vezetője

Fiatal párok csoportja

Szeptemberben indult gyülekezetünkben egy fiatal párokból álló csoport. A cso-port kéthetente szerdán találkozik a FelemelŐ keretében. Az alkalmakon életünk mély kérdéseire keresünk választ, Jézus alapvető tanításait vesszük sorra, engedjük szólni Isten Igéjét az életünkben, közösen tanulunk imádkozni. A csoportba szere-tettel várjuk mindazon párokat, akik szeretnék megismerni Isten üzenetét, szeret-nének egy befogadó közösséghez tartozni, hitben növekedni, az élet fontos kérdé-sein elgondolkodni. Jelentkezni a hilda@gyulekezet.hu címen lehet.

Siba-Rohn Hilda, lelkész

25

Kismamatorna

Imádsággal egybekötött torna indult októberben gyülekezetünkben várandós kismamák számára. A tornát Fay Krisztina szakképzett gyógytornász vezeti. Az al-kalmak végén imádságban kérünk áldást az édesanyák és a babák életére, az anya-gyermek kapcsolatra, imádkozunk Isten hordozó kegyelméért. Öt kismama részvé-telével indult a torna, de folyamatos a bekapcsolódási lehetőség. Szeretettel várjuk mindazokat a kismamákat, akik terhességük 12. hetét már betöltötték, és testi-lelki felüdülésre vágynak.

Jelentkezni Siba-Rohn Hildánál a hilda@gyulekezet.hu villámposta címen lehet

Szülők egy életen át...

Öt házaspárral kezdtük el szeptemberben a „Szülők vagyunk egy életen át” tanfolya-mot. Kilenc vasárnap délutánon át próbáltuk megérteni azt a gyönyörű, hatalmas, és időnként hihetetlenül nehéz elhívást, amit Isten ad minden egyes embernek, akit gyermekkel ajándékoz meg. Alaposan feltérképeztük saját neveltetésünk körülmé-nyeit, hiszen ez alapvetően meghatározhatja, hogy mi mit adunk tovább nemcsak gyermekeinknek, hanem az utánuk következő generációk sorának is! A hibás, isten-telen mintákat el kell hagynunk, a jókat tovább kell vinnünk. Megvizsgáltuk férj és feleség egymáshoz való viszonyát, mivel ez biztosítja azt a nélkülözhetetlen alapot, ami a gyermekek harmonikus fejlődéséhez szükséges. Egy munkafüzet segítségév-el próbáltuk minél pontosabban megismerni minden egyes gyermekünk szemé-lyiségét, szeretetnyelveit és lelki ajándékait. Sok meglepetés ért minket ezen a té-ren, szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent tudunk gyerekünkről, de sokszor felületesen, vagy egyenesen tévesen ismerjük őket, ennek felismerése már önmagában is sok problémát megoldhat pl. a kamaszkor viharos éveiben. Beszéltünk a nevelés, a fegyelmezés, a tanítás, az elengedés kérdéseiről is. Az a reménységünk, hogy a kisgyermekesek életre szóló útravalóval vághatnak neki en-nek a feladatnak, akiknek pedig nagyobb gyermekük van, új alapokra helyezhetik az esetleg néhány helyen döcögő kapcsolatukat velük. Mindannyian megtapasztal-hattuk ebben a néhány hétben, hogy „Hegyeket mozdít, beteget gyógyít az Úr ma is!”

Bartos Bea, a csoport egyik vezetője

26

„Még így, három, már majdnem felnőtt gyermekkel is tanulunk, épülünk vasárnap délutánonként. Az átgondolt tematika mentén újabb és újabb dolgokra csodálko-zunk rá. Jó egymással meghitt légkörben gondolatokat, tapasztalatokat megosz-tani, ez tudatosít és erősít.” (A Bessenyey házaspár reflexiója.)

Önkéntesként Isten kertjében

Mi visz rá egy városlakót, hogy szabadságát egy bencés monostorkertben töltse, kapával a kezében? Hogy jut el odáig egy kálvinista, hogy zsolozsmát énekeljen a bencés szerzetesekkel? Nem kezdem a kályhánál. Maradjunk annyiban: idén tudtam, hogy pörgős nyár he-lyett megnyugvásra van szükségem. Tavasszal már láttam, hogy a bakonybéli ko-lostor csendje erre adatott: a természet gyönyörű, és a szerzetesek naponta ötször zsoltárokat énekelnek. Hogyan tölthetnék ott pár napot egyedül, de nem célta-lanul? A válasz: önkéntesként!A magány, amit kerestem (és amitől féltem is), nem talált meg igazán: néhány nap múlva barátok vettek körül, akikkel élmény volt együtt dolgozni, enni, imádkozni – lenni. Aki már beszélt (vagy imádkozott) élő hitű katolikussal, annak nem kell ma-gyaráznom: valójában egyek vagyunk. Akkor is, ha ugyanazt más szavakkal mond-juk, ha egymás számára furcsa szokásaink vannak, és nem is értünk mindenben egyet. A szingapúri önkéntesnek tört angolsággal magyaráztuk a felekezeti különb-ségeket, aztán csak legyintettünk: nem ez a lényeges.Igen, tudom, hogy a különbségek létezők, és van, amelyik valóban fontos. De ott én azt éltem meg, hogy a buddhista fiú előtt ezek a különbségek eltörpültek. A közösen végzett kerti munkában sem léteztek. És az imában, a templom csendjé-ben… egyszerűen köddé váltak. Hiszem, hogy a mennyben – ahová Krisztus az ő menyasszonyát, az Egyházat várja – mindezeket már senki nem fogja firtatni.

Pálóczi Ágnes, a Forrás csoport tagja

27

Mátraházi csendes hét nyugdíjasoknak

Január 7–12. között várjuk azokat a testvéreket, akik szívesen eltöltenének néhány napot a mátraházi református üdülőben. A bibliai témák mellett versek, filmek, jókedv és kirándulás várják a résztvevőket. Jelentkezni Sebestyén Katalinnál lehet a lelkészi hivatalban a 457-0109–es telefonszámon, vagy a katalin@gyulekezet.hu villámposta címen.

Gyülekezeti alkalmak

Gyermekkarácsony: december 16. vasárnap 10 órás istentisztelet alatt. Erre az al-kalomra nemcsak gyerekeket, hanem a szülőket is várjuk meglepetés színdarabbal a hitoktatók előadásában.Csoportok vasárnapja: január 27. az istentisztelet után a gyülekezetben működő házicsoportok mutatják meg, hogyan élnek, énekelnek, imádkoznak, szolgálnak, mivel látják vendégül egymást, miként dicsőítik az Urat.Budabál: február 9. Budavári Önkormányzat aulája, kapunyitás 19 órakor.Református Családi Napközik találkozója: március.

Tizedik, jubileumi Budabál

Mikor megálmodtuk az elsőt, nem is gondoltuk, hogy minden évben újra és újra igény, vágy, várakozás hívja életre a legújabb Budabált. Először „csak úgy”, később egy kárpátaljai oviért, majd az egész Kárpát-medence egy-egy intézményéért, misz-sziójáért szervezkedtünk, táncoltunk, énekeltünk, gyűjtögettünk.

2013-ban ismét hazaérünk, és a négy év múlva 120 éves Szilágyi Dezső téri templom kertjét szeretnénk újra álmodni, méltóvá tenni az évfordulóhoz, a világörökséghez, a városhoz, a gyülekezethez és ahhoz, Aki reményeink szerint mindezt megáldja.Aki szeretne részese lenni ennek a nagy álomnak, és nem mellékesen örömét leli a közösségben, vágyik egy önfeledt estére, ahol árad a szeretet, amikor a gyülekezet apraja és nagyja együtt, egy szívvel, énekkel, zenével, tánccal dicsőíti az Urat, ne maradjon otthon.Február 9-re jegyeket a templomban az istentisztelet után és az irodában lehet majd vásárolni. További, részletesebb információk a honlapon vagy a fordoskata@gmail.com villámposta címen.

Minden jószándékú testvért szeretettel várunk.

28

Budapest-Budai Református Egyházközség1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3. • Tel.: 457-0109

www.gyulekezet.hu

Elérhetőségek:

A lelkészi hivatal telefonszáma: 06-1-457-0109Hivatali órák: kedd-csütörtök 16-18 óra, szerda-péntek 11-13 óra

Elektronikus levelet az info@gyulekezet.hu címen tudunk fogadni.Gyülekezetünk életéről, az ünnepi alkalmakról tájékozódhat a www.gyulekezet.hu

weblapon. Itt hallgathatja meg élő istentiszteleti közvetítéseinket is.

A rajzokért hálás köszönet Balla Gábornak.

Úrvacsorai kenyerünk

Tavaly a felnőtt konfirmációs istentiszteletre egyik fiatal saját sütésű kenyérrel aján-dékozta meg az úrvacsorai közösségben lévőket. Legyen ez 2013-ban minden alka-lommal így. A missziói bizottság várja azok jelentkezését, akik örömmel és szeretet-tel sütnének egy-egy úrvacsorai kenyeret, hogy még meghittebbek legyenek ezek a közös ünnepi vasárnapok. Aki teheti, jelentkezzen Fördős Katánál a fordoskata@gmail.com villámposta címen, vagy istentiszteletek után személyesen.

Cserkészeket várnak

A gyülekezet cserkészcsapata (304. Kőrösi Csoma Sándor Cserkészcsapat) továbbra is várja soraiba a gyülekezet fiataljait. A tervek szerint idén egy 3-4. osztályos lány őrsöt indítanak, de bármilyen más megkeresésre szívesen válaszolnak, megoldást keresnek. Jelentkezni lehet Székely Csaba csapatparancsnoknál a 06-20-323-5886–os számon, vagy a csaba@cserkesz.hu címen. Jó munkát!

Adventi időben minden vasárnap 10 órakor istentiszteletet tartunk, vasárnaponként este 18 órakor könnyűzenés istentisztelet van.

December 3-tól 21-ig hétköznap reggelenként fél 7-kor a templomban zsoltáros dicsérettel kezdjük a napot.

Advent 3. vasárnapján (december 16.) gyerekkarácsony lesz.

December 25-én reggel 8 órakor és délelőtt 10 órakor, valamint

december 26-án délelőtt 10 órakor úrvacsorás istentiszteletet tartunk.

December 30., 10 és 18 óra istentisztelet

December 31., 18 óra: óévi istentisztelet

Január 1., 10 óra: újévi istentisztelet

Weboldalunkon meghallgathatjaélő istentiszteleti közvetítéseinket is:

www.gyulekezet.hu