1

2

3

Misckolci Egyetem

Bölcsészettudományi kar

Történettudomány intézet

A vietnámi háború:

győztesei és vesztesei

Készítette: Konzulens oktató:

Dózsa Gergely Sziszkoszné Dr. Halász Dorottya

Történelem BA Egyetemi Adjunktus

Miskolc

2021

4

Tartalom Bevezetés ............................................................................................................................... 5

1. Vietnám a háború és szabadságharc útján: .................................................................. 8

1.1 Vietnámi előzmények ................................................................................................. 8

1.2 Ho Si Minh fiatalkora ................................................................................................ 9

1.3 Ho Si Minh a független Vietnámért ....................................................................... 10

2. Amerika háborúhoz vezető útja ................................................................................... 13

2.1 Eisenhower elnök ..................................................................................................... 13

2.2 A dominó elmélet ..................................................................................................... 14

2.3 A másik dominó elmélet .......................................................................................... 16

2.4 Kennedy Elnök ......................................................................................................... 17

3. Lyndon B. Johnson ........................................................................................................ 19

3.1 Lyndon B. Johnson korai évei ................................................................................ 19

3.2 Lyndon B. Johnson az elnök ................................................................................... 20

4. Richard. M. Nixon ......................................................................................................... 23

4.1 Az elnök személye és a ’68-as kampány ................................................................. 23

4.2 Út a háború végéhez ................................................................................................ 23

5. A katonák és Civilek helyzete ....................................................................................... 26

5.1 A katonák élete a félszigeten ................................................................................... 26

5.2 A vietnámi civilek és hadsereg viszonya ................................................................... 27

5.3 A háború megítélése Amerikában .......................................................................... 28

Összegzés ............................................................................................................................ 29

Felhasznált Irodalmak ...................................................................................................... 32

Summary ............................................................................................................................ 34

5

Bevezetés

Az emberiség történetének folyamán egy dolog folyamatos volt és állandó. Sokszor Ez az

egy dolog volt az, ami előre mozgatta vagy felgyorsította a fejlődését a gazdaságnak,

iparnak. Ezáltal munkát vagy megélhetést biztosított, az embereknek évezredeken át. Ez

megmozgatta a társadalom szinte egészét sokszor és emiatt hatással is volt erre a

társadalomra egészére. Ugyanakkor ezek az emberek meg is szenvedték el a pusztulást,

éhínséget és káoszt is, amit oly sokszor magával hozott. Ez az egy dolog pedig ami ilyen sok

féleképpen, ilyen tömérdek mennyiségű emberre egyszerre és mégis folyamatosan a

történelem folyamán hatással volt az nem más, mint a háború.

Mivel pedig olyan sok arccal rendelkezik és olyan sokszor hatással volt a különféle

népekre, legyen az felemelkedése vagy bukása annak, így kétségtelen a

legjelentőségteljesebb események közé kell sorolni. Ezért is figyelhető meg az a jelenség a

történelem-tudomány kutatása során, hogy nagyon sokan a hadtörténettel foglalkoznak. A

hadtörténetnek ugyanis tucatnyi ágazata van és így még annál is több témával foglalkozik,

aminek minimális köze van a háborúhoz, kezdve a fegyvernemek, vagy stratégiák

fejlődésétől, a külpolitikán és általános politikán át egészen olyan távoli témákig, mint a

gazdaság vagy társadalom-történet. Ezért is véleményem szerint és sok más kutató szerint is

a háborúk a történelem pillérjei, azok kezdete és vagy vége, sokszor korszakhatárként

szolgálnak számunkra.

A békeszerződésekről, amik lezárják azokról évtizedekig vagy évszázadokig folyik

a vita, hogy megfelelőek voltak-e a büntetések a vesztes félnek, vagy sem. Ebből ered a híres

mondás, amit oly sokszor lehet hallani, ami szerint „a győztesek írják a történelmet”. Mint

tudjuk nagy részben ez igaz és vitathatatlan. Ezért is tartom fontosnak, hogy mind két oldalt

(vagy ha annál is több van mindegyik másikat) megvizsgáljuk és úgy adjunk egy

összetettebb és ezáltal pontosabb képet az eseményekről. Emellett még fontos azt is

megnézni, hogy miért is folyik a háború. Sokak szerint ez e legfontosabb feladatja a

történésznek, hogy megmondja, miért történt és hogy lehet elkerülni azt, hogy újra

megtörténjen. Az apropó pedig lehet akár több dolog is. Könnyű azzal indokolni egy

háborút, hogy van egy agresszor, aki terjeszkedni akar a másik ország rovására, vagy épp

azt bekebelezni, a másik oldalt pedig ott van az áldozat, aki semmit nem akart a másik

országtól amelyik megtámadta őt. Viszont, mint tudjuk ez egy nagyon jelentős mértékű

alábecslése az események hátterében álló motivációknak.

6

A kérdés bonyolultsága pedig tovább fokozódik, ha szabadságharcról vagy

forradalomról beszélünk. Hiszen itt teljes mértékben nézőpont kérdése, hogy dicső

szabadságharcosokról beszélünk, akik az elnyomás ellen fel akarnak lépni és függetlenséget

elérni, vagy a lázadókról, akik felbujtást és káoszt akarnak teremteni az ország vagy

birodalom természetes rendjét felborítva. Ugyan ez pedig megfigyelhető a másik oldalon is.

Egyik nézőpont szerint a zsarnokok és elnyomókról kell beszélni, akik csak el akarják

nyomni a népet a, másik szélsőség szerint viszont az ősi jog szerinti uralkodó esetleg

anyaország, ami nélkül a kiválni kívánó nemzet életképtelen lenne. Ezek miatt nem egy

egyszerű feladat akármilyen szabadságharc elemzése, ugyanis a források jelentős része

elfogult, nagy eséllyel valamelyik szélsőség felé. Ez pedig a választott témámban sincs

másként, ami nem más, mint a Vietnámi háború.

A vietnámi háború pedig azért egy érdekes és egyben fontos korszak a világ

történelmében mivel, ha megkérdez az ember egy tucat történészt lehetséges, hogy mind

máshogy fogja azt kezelni. Egyes vélemények szerint, ami szerintem a legelterjedtebb, a

háború Vietnámban nem volt más, mint az Egyesült Államok hadseregének legnagyobb

bukása. Gyakran lehet azt hallani például mégis, hogy nem tudta legyőzni az alul fegyverzett

és sokszor alultáplált Vietnámi rizs farmereket a hidegháború legfejlettebb hadserege. Erre

és sok más kérdés megválaszolására próbálok majd törekedni szakdolgozatom során. Ezek

között a kérdések között természetesen elengedhetetlennek tartom, hogy beszéljek az

amerikai külpolitikáról és belpolitikáról, valamint ennek a vietnámi megfelelőiről.

Ugyanis a Vietnámi háború időszaka Amerikai Egyesült Államok történetének egyik,

ha nem a legjelentősebb társadalmi átalakulásával is egybe esett. Ez pedig kétségkívül

meghatározó szerepet foglaltak el ezek az események a háború menetében, mind direkt,

mind indirekt módon. Ezeken felül, ha civilek helyzete életkörülményei és a háborúhoz való

viszonyát fontosnak tarjuk, akkor kötelességünk fontosnak tartani a katonák és a veteránok,

helyzetét is. A körülmények és viszonyok, ugyanis különlegesek voltak minden addigi és

minden azóta zajlott háborúhoz képest, amiben az Egyesült Államok részt vett. Annak

érdekében pedig, hogy minél pontosabb képet tudjak felrajzolni ezekről a helyzetekről

megpróbáltam jelentős mennyiségű veteránokkal készült interjút vagy interjú részletet is

felkutatni és az elemzés szerves részévé tenni. Emellett pedig több a vietnámi háborúval

egyidejűleg vagy kis idővel utána készült elemzést is megpróbáltam integrálni, hiszen ez egy

pontos képet adhat véleményem szerint arról, hogy mily módon is vélekedett a kor

értelmisége erről a konfliktusról.

7

A szakdolgozatom címe a vietnámi háború győztesei és vesztesi és ezt tükrözően

természetesen nagy mértékű figyelem került a konfliktus politikai, társadalmi és katonai

következményeire. Legyen az fényes politikai karrier, amelyet ez tett tönkre, vagy éppen ez

által emelkedett ki és lett egy személy, aki mai napig a történelmi emlékezet jelentőségteljes

része. Ez a háború, mint sok más az utána és lőtte megrázta és átformálta a világot és ezáltal

emberek millióinak életére hatással volt, így hát nem szabad hagynunk, hogy feledésbe

merüljön.

8

1. Vietnám a háború és szabadságharc útján:

1.1 Vietnámi előzmények

A vietnámi háború és szinte akármilyen téma elemzésekor fontosnak tartom, hogy

egy kiindulás pontot meg tudjunk fogalmazni. Ugyanis mint mindig el tudnánk indulni a

kályhánál és azzal kezdeni az elemzést, hogy miért is foglalta el Franciaország Indokínát,

vagy például miért volt a tizenkilencedik század folyamán a legfontosabb és legnagyobbra

becsült tartománya a Francia-Indokína a gyarmati birodalomnak. Azonban úgy gondolom az

elemezni kívánt témára nem olyan fontos. Gyakran fel szokták még hozni a Francia

Indokínai háborút, mint a Vietnámi háború része vagy annak a „nulladik felvonása”.

Azonban azt kell mondjam, hogy az indokínai háború (vagy ahogy ennek az elméletnek a

hívői szeretik mondani az „első indokínai háború”) nem a része és önmagában nem is

tekinteném a „második indokínai háborúnak” az Egyesült Államokkal folytatott háborút.1

Ugyan akkor vannak elemek, amelyek folytonosságra utalnak. Egy nyugati hatalom, aki

kommunista ellenes, Ho Si Minh a vezető szerepében, a harcmodora a vietnámi erőknek,

ezen kívül még pár apróbb dolog szintén folytonosságra adhatok okot a két háború között.

Ámbár meglátásaim alapján a két háborút el kell válasszuk egymástól és habár

összefüggések és kapcsolatok vannak, mégis csak kettő másik egymást követő háborúhoz

lehetne hasonlítani nagyon erős túlzásokkal hasonlítani. Persze azok sem rendelkeznének az

itt megjelenő sajátosságokkal. Ugyanis a két háborúnál mások a szereplők mindkét oldalról,

mások a célok és ezen felül más indíttatásból is kezdődött meg a két háború.

Mindenekelőtt a legfontosabb az, hogy miért is harcoltak a Ho Si Minh vezette

vietnámiak. 1946 és 1954 között a függetlenségükért küzdöttek az őket addig elnyomó

franciák alól, ezt viszont nem mondható el az úgymond „második szakazról”. Ugyanis a

Vietnámi háború már egy az egyesítésről szóló harc, amiben nem egy gyarmati ország

kívülről sokak szerint kilátástalannak tűnő harca látható. Hanem a kommunizmus és a

kapitalizmus harcának újabb helyszínévé vált az indokínai félsziget.

1 History of the Joint Chief of Staff: The joint chief of staff and the first Indochina war 1945-1954. Washington D.C., 2004, Office of the Joint History. 1. p.

9

Azonban felmerül a kérdés, hogy mégis, hol kellene elkezdeni az elemzését ennek a

háborúnak és hatásainak. Úgy vélem a vietnámi háborút nem lehet egy bizonyos háborúhoz

vagy hasonló eseményhez viszonyítani. Ehelyett pedig ahhoz kell viszonyítani, ami

meghatározta ezt a háborút, az pedig nem más, mint akik miatt kitört. Tehát az emberek,

akik a két nemzetet ebbe a közel egy évtizedig tartó és több milliós áldozattal járó háborúba

vezette. Ehhez pedig személyenként más-más mértékben szükséges a visszatekintés.

1.2 Ho Si Minh fiatalkora

Úgy gondolom egy bizonyos Nguyen Sinh Cung-t és életútját kell megtekintenünk,

aki a történelemkönyvekbe Ho Si Minh néven vonult be, mint a vietnámi kommunista párt

vezetője. Nguyen egy mandarin fia volt, más szóval hivatalnok, aki mellesleg paraszt

származású volt.2 Ennek ellenére nagyon jó oktatáshoz jutott, hozzá fiatal korában. Míg

apjától konfuciánus nevelést kapott addig Hue-ben tanult, ami egy franciák által fenntartott

gimnázium volt. Még fiatalon apja új névvel látta el, ami Nguyen That Than, ezzel

szimbolizálva, hogy az apja nagy reményeket fűzött hozzá. Tanulmánya elvégzése után egy

francia hajón szakácsként „Ba” néven talált munkát, ennek köszönhetően pedig elhagyta az

Indokínai félszigetet és bejárt több nyugati központot- Kisebb-Nagyobb ideig élt New York-

ban, Bostonban, Londonban és többek között Párizsban is. Ezek mindegyike, valamilyen

módon meghatározta személyiségét és politikai gondolkodását, viszont legfőképpen a

Párizsban töltött időszakot kell kiemelnünk.

A sors ugyanis úgy hozta, hogy a francia fővárosban tartózkodott 1919-ben, az I. első

világháborút lezáró békeszerződésen idején. Ez önmagában nem lenne fontos hiszen ekkor

még nem volt aktív politika színterén, valamint véleményem szerint minimum vitatható,

hogy véglegesek voltak-e politikai nézetei. Ám jelentőségét azzal nyeri el jelenlét, hogy első

fontosabb politikai petícióját itt írta meg „Annam népének követelései” címmel, amelyet az

amerikai delegációnak és a Washingtoni vezetőségnek szánt.3 Ennek az iratnak lényegi célja

az volt, hogy felhívja a figyelmet a gyarmati helyzetekre, főképp pedig Indokína helyzetére

2 History of the Joint Chief of Staff: The joint chief of staff and the first Indochina war 1945-1954. Washington D.C., 2004, Office of the Joint History. 3. p.

3 Wilson elnök és párizsi Ritz segédkonyhása. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/wilson_elnok_es_a_parizsi_ritz_segedkonyhasa/ (letöltés ideje: 2021.02.24)

10

a figyelmet. Az pedig, hogy az Amerikai Egyesült Államokat célozta meg ezzel véleményem

szerint egyáltalán nem véletlen volt. Úgy vélem két oka volt ennek, egyrészt az amerikaiak

gyarmati múltjára emlékeztető párhuzamot akart vonni a brit és a francia gyarmat

Birodalmak között, amire nem ez az alkalom volt az utolsó próbálkozása. Másrészt Wilsoni

tizennégy pontra alapozva, aminek egyik kulcs pontja a népek önrendelkezési joga. Viszont

hiába a próbálkozások választ soha nem kapott Nguyen, viszont a meghatározó szerepe volt

ennek a pillanatnak, a politikai karrierjének a megkezdésében. Ugyanis ennek az írásának

köszönhetően került először szimbolikusan a Vietnámi ellenállás vezetője.

1.3 Ho Si Minh a független Vietnámért

Ezután Nguyen That Than Franciaországban maradt, itt Lenint ismerkedett meg

Lenin munkásságával és a francia kommunista párt alapító tagjai között szerepelt az 1921-

es évben.4 Ekkor kapta a Nguyen Ai Quoc nevet, ami a haza szeretője vagy patrióta jelzőkkel

egyezik meg. Quoc a ’20-as évek során pedig magához hasonló gondolkodású gyarmati

származású fiatalokat gyűjtött, akikkel együtt a Kominternhez csatlakozva Moszkvába

utaztak. 1930-ban Hong Kong-ban már megalapította az Indokínai Kommunista pártot és

ennek az élén folytatta a Komintern szolgálatában munkásságát. Az 1930-as évek folyamán

több sikertelen felkelést is vezetett, míg nem el kellett hagynia az országot és végül

Moszkvában kötött ki, ahol a Kominternen belül fontos pozíciókat töltött, viszont sokáig a

publikum úgy tudta, hogy a szabadságharcos meghalt.5

A második világháború volt a nagy alkalom amire a Vietnámi forradalmárok

évtizedek óta vártak. Ugyanis a Francia ország második világháborús bukása után Vichy

központú bábállam alakult ki. Ezt a helyzetet pedig a Japánok kihasználták és 1940 őszében

fennhatóságuk alá vonták Indokínát, viszont nem csak ők akarták betölteni a hatalmi űrt

délkelet Ázsiában.6 A japánok mellett a kommunista Szovjetunió és a szövetségesek által

támogatott erők is megjelentek. Ezek pedig nem volt más mint, Nguyen Ai Quoc, aki 1940

végén a kínai határ környékén Tonkin körüli hegyek között össze tudott szedni egy

jelentősebb számú kommunistákból álló szabadságharcos guerilla harcosokat. Itt alakult

4 History of the Joint Chief of Staff: The joint chief of staff and the first Indochina war 1945-1954. Washington D.C., 2004, Office of the Joint History. 3. p.

5 u.o. 3-4. p 6 Tarján M. Tamás, 1945. szeptember 2. Ho Si Minh kikiáltja Vietnam függetlenségét http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_szeptember_2_ho_si_minh_kikialtja_vietnam_fuggetlenseget/

11

meg a Viet Nam Doc Lap Dong Minh, avagy a Vietnam függetlenségi ligája, röviden pedig

Viet Minh, ami egy nacionalista irányultságú csoport volt a magjában mégis kommunista

vezetőséggel és célokkal. Ezen a néven híresült később el, mint a Vietnámi háború

legnagyobb és legjobban szervezett guerilla harcosokból álló fegyveres ereje. Ezzel egy

időben pedig Quoc megváltoztatta újra a névét most már Ho Si Minh nevet felvéve.7 Ez a

név pedig két értelmű is volt egyrészt a kínai támogatóinak a figyelmét el akarta terelni

kommunista kötelékeiről, másrészt pedig a Ho Si Minh jelentése pedig „az, aki

megvilágosodott”, ezzel jelképesen magára vállalva a nemzet vezetőjének szerepét és a

nemzet tanítójának vagy bölcsének a szerepét is véleményem szerint.

A Viet Minh megalapulásától kezdődően folyamatosan növekedett és pár

éven belül az egész Indokínai félszigetet behálózta valamilyen mértékben, ha csak pár

ügynökről is legyen szó. Ez azt eredményezte, hogy a második világháború végére már Ho

Si Minh irányítása alá került a vietnámi ellenállás egésze, ugyanis össze tudta fogni a

különböző ideológiai alapú csoportokat a Viet Minh zászlaja alatt. Fontosnak tartom még

megemlíteni 1945. szeptember 2.-i beszédét, amelyben gyakorlatilag kikiáltotta Vietnám

függetlenségét és egységét.8 Habár ez még nem jelentette a harcok végét, hanem inkább az

igazi függetlenségi harc kezdetét mégis szimbolikus jelentősége lehanyagolhatatlan.

Azonban miután Japán megadta magát és a második világháború véget ért Amerika

a status quo visszaállítására törekedett, ami nem volt jó hír a vietnámi függetlenségről

álmodók számára. Ez viszont azt jelentette, hogy a francia iránytást visszaállították a

térségben és ezzel, megkezdődött a franciák elleni szabadságharc. Erről az időszakról csak

egy-két fontosabb dolog van, amit figyelembe kell venni. Egyrészt az amerikai támogatás

jelenlétének megszűnése egy fontos fordulópont, ezt jól jellemzi az is, hogy amikor Ho Si

Minh a függetlenséget kikiáltotta, hiába üzent többször az akkori elnöke az Egyesült

Államoknak, Truman nem reagált. A másik, ami még ehhez az időszakhoz köthető az a Viet

Minh erők gerilla harcmodorának tökéletesítése. Mivel a harcok jelentős része az indokínai

7 History of the Joint Chief of Staff: The joint chief of staff and the first Indochina war 1945-1954. Washington D.C., 2004, Office of the Joint History. 5. p.

8 Tarján M. Tamás: 1945. szeptember 2. Ho Si Minh kikiáltja Vietnam függetlenségét. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_szeptember_2_ho_si_minh_kikialtja_vietnam_fuggetlenseget/ (letöltés ideje: 2021.03.30)

12

félszigetet beterítő dzsungelekben zajlott, így jelentős mértékű előnyt jelentett számukra ez

a harcmodor. Ezt a harcmodort pedig tovább a következő háborúba is.

A Franciaország elleni szabadságharc, vagyis az indokínai háború történetéből

csupán az azt lezáró békét és a legjelentősebb csatát szeretném még kiemelni. A szóban forgó

összecsapás a híres Dien Bien Phu-i ütközet. Ami igazából nem is azért volt fontos, mint egy

átlagos csata, hogy sok áldozata lett volna, vagy éppen oly mértékű pézügyi terhek itt érték

volna el a franciákat. Ez a csata, ha úgy nézzük csak egy volt a sok közül és szinte

véletlennek is betehető, hogy pont az utolsó jelentős ütközet volt ez a franciák és a

vietnámiak között. A vereség után is közel félmillió francia állomásozott kulcs

központokban. A háborúnak, viszont igazán csak a genovai tárgyalóasztalnál ért véget.

Ekkor ugyanis már mindkét fél látta, hogy mi lesz a végeredménye a háborúnak és a béke

alapjait így lefektették.9 Ebbe Ho Si Minh pedig azért egyezett bele mivel legfőbb

tanácsadója szerint 2-5 év alatt tudták volna leggyorsabban kiűzni a franciákat, másrészt

pedig tudta, hogy hiába osztják fel Vietnámot két részre az ígért 1956-os népszavazáson

tudta, hogy elsöprő győzelmet fog aratni a francia támogatású Saigon-i vezetéssel szemben

és így rövidesen egyesülhet újra az az ország, de ezúttal már külső elnyomás nélkül.

9 Dávid Ferenc: Vietnám a háborúban. In Világtörténet. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének folyóirata 3. évfolyam (2013) 2-3. p.

13

2. Amerika háborúhoz vezető útja

2.1 Eisenhower elnök

Hogyha egy mondattal vagy kifejezéssel kéne a vietnámiak helyzetét jellemezni az

1945-ös világháború háború lezárása és a ’60-as évek között, amikor is az amerikai

beavatkozás kezdetét, szokás tenni akkor nehézségekbe ütközünk. Valaki azt mondaná ekkor

emelkedett fel a kommunizmus az országban, mások szerint viszont az életükért és

szabadságukért küzdött a nép ekkoriban. Ezzel ellentétben pedig, ha az Egyesült államokban

megkérdezünk valakit mi jellemezte a poszt világháborús érát akkor egyértelmű a válasz,

prosperáció. Ebben az időszakban az USA gazdasága szárnyalt köszpontjában a Detroiti

óriások, mint a Ford, General Motors és a Chrysler.10 Érdekes még azon is elgondolkodni,

hogy ez a gazdasági fellendülés milyen eredményeket hozott nevezetesen pedig a társadalom

újra struktúrálódásának egy új időszaka kezdődik.

Ebben az Amerikában választják meg 1952-ben Dwigth D. Eisenhowert elnöknek,

aki idővel a hidegháború egyik legmeghatározóbb személyévé vált. Mivel, a vietnámi háború

idején nem volt hatalmon így nem szokták a sokan, akik csak felületesen tekintenek a

konfliktusra egy releváns karakternek tartani. Eisenhowert, azonban nem szabad figyelmen

kívül hagyni, ugyanis ő és alelnöke Richard M. Nixon tette meg az első lépéseket, amely

elindította az országot egy újabb ázsiai háborúba a koreai után. Eisenhowerről volt az elnök

Diem Bien Phu idején és francia segítségkérésére nem válaszolva, Ho és a vietnámi

kommunista vezetőség úgy gondolhatta, hogy a gyarmati felszabadulásuk után újra élvezni

tudják az amerikaiak támogatását.11 Ezzel ellentétben a Genovai megállapodások

értelmében történő 1956-os vietnámi választások közeledtével, a paranoia kezdett

eluralkodni Washingtonban. hiszen tudták, ha Vietnámban megrendezésre kerülnek ezek a

választások, akkor egyértelmű és elsöprő győzelmet aratna, Ho Si Minh és a kommunisták.

Ennek elkerülése érdekében Eisenhower és külügyminisztere John Foster Dulles

megalapította a SEATO-t, amelynek célja egyszerűen az ázsiai kommunisták feltartóztatása.

A SEATO segítségével pedig megkezdődött a dél vietnámi kormány támogatása. Annak a

10 Magyarics Tamás: Az Amerikai Egyesült Államok története 1914-1991. Budapest, 2008, Kossuth.104. p.

11 Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Budapest, 1998, Maeccanas. 263. p.

14

kormánynak, amelynek élén Ngo Dinh Diem állt.12 Diem pedig nem igazán jellemezhető

másként, mint egy elnyomó diktátor, vagy minimum erősen autoriter vezető. A hatalmi

bázisa legfőképp a francia szimpatizánsokból, állt össze ámbár ebből oly kevesen voltak az

akkori Vietnámban, hogy nem, hogy államok, de egy tisztességes méretű pártot nem tettek

volna ki. Ennek a rezsimnek az óriási összegekkel való támogatása volt pedig az meglátásom

szerint az első lépés a háború felé.

Az pedig tovább fűtötte a kedélyeket, hogy ezen lépésekkel Eisenhower vált az első

amerikai elnökké, aki katonailag is megjelent Vietnámban. 1954-ben ugyanis úgy kötelezte

el magát amerikai a Diem rezsim mellett, hogy nem csak gazdasági, hanem katonai

támogatást is ígért, ha szükséges az a kommunisták fenntartóztatásához, a délkeletázsiai

régióban.13 1955-ben habár szívroham és egy évre rá hasüreg operációja ellenére

Eisenhower elindult a választásokon és győzött újra. A második négy fehérházban töltött év

pedig talán még jelentőségteljesebb volt, mint az első, abból is kiváltképpen fontos az 1957-

es év.

Dwight Eisenhower egyik legfontosabb tevékenysége a szegregáció intézményének

megszüntetésének megkezdése, ezt pedig azzal érte el, hogy aláírta az első polgárjogi

törvényt a rekonstrukció kora óta. Ez pedig lehetővé tett, hogy állandó polgárjogi bizottság

működjön és akár a szövetségi kormány beavatkozását is lehetővé tette a szavazati jogok

megvédésére.14 Erre pedig azért volt szükség, mivel hiába volt meg a feketék szavazati joga,

ennek ellenére nagyon sok helyen a helyiek megnehezítették vagy ellehetetlenítették ennek

a jognak a gyakorlását.15 A másik ok, ami miatt az 1957-es év fontos az pedig, hogy ekkor

hozta nyilvánosságra a jól ismert dominó elméletet.

2.2 A dominó elmélet

Azt pedig, hogy miért ilyen fontosak ezek a doktrinák egészen egyszerű

megválaszolni. Ugyanis vagy közvetett vagy közvetlen módon a hidegháborús külpolitikát

ez határozta meg legalább a hetvenes évek végéig, de a nyolcvanas években is nagy

12 Cuddy, Edward: Mr. Johnson’s war. Or Mr. Eisenhower’s? In The Review of Politics, 65. (2003), No. 4.355p

13 Hahner Péter. 265p.

14 Hahner Péter. 264p. 15 Cuddy, Edward. 355p.

15

jelentőséggel rendelkezett. A lényege a dominó elvnek, hogy a kommunista erőket minél

hamarabb fel kell tartóztatni és ehhez minden eszközt fel kell használni, mielőtt a helyzet

eszkalálódna. Ezt pedig úgy érik el, hogy minden olyan nemzetnek katonai támogatást

nyújtanak, amely arra igényt tart és segítséget kér az Egyesült Államoktól. Ennek jegyében

történ többek között a Libanoni kommunista hatalom átvétel megelőzés egy évre a doktrina

kihirdetése után. Valamint ide kell sorolnunk a tömérdek Dél-Amerikai forradalmat, amelyet

vagy nyíltan, az USA vagy pedig a CIA látott el, pénzzel, fegyverekkel, élelmiszerrel és sok

esetben kiképzéssel is. Meglátásaim szerint a Dulles külügyminiszter által Trumantól átvett

elvek egyikére épül jelentős mértékben. A szóban forgó átvett elv pedig a nulla összegű játék

elmélet, amely abból indul ki, hogy mivel a kommunizmus alapelve, hogy az ideológiáját

terjessze az egész világra. Így a Szovjetunió, nem fog megállni addig, ameddig minden egyes

országba el nem juttatta az eszményeit és azok nem jutottak hatalomra.16

A vietnámi háború kapcsolatában azért érdekes az elmélet, mivel az Egyesült

Államok külpolitikusai és felső vezetősége félt attól, hogy az Ázsiában még jobban fog nőni

a kommunisták befolyása, ha Vietnám kommunista irányítás alatt egyesül. Úgy gondolták,

ha Dél-Vietnám elesik akkor utána Kambodzsa és Laosz is a vörösök kezébe kerül. Ezért is

dominó elmélet, mivel az országok dominókként lehullanak egymás után, ahol jelen esetben

Vietnám láncreakciót idéz elő.

Dulles, ily mód való gondolkodás pedig ahhoz vezetett, hogy kis túlzással, minden

egyes kommunista, vagy akár bal oldali irányultságú párt vagy személy felemelkedésekor

sürgette az intervenciót. Ugyanis minden ilyen megmozdulás mögött Sztálin irányító kezét

látta az árnyékokban. Az ilyen és ehhez hasonló nézeteket pedig nem egyedül vallottam,

olyan neves szenátorok is mint Joseph McCarty szenátor is egy világot behálózó Moszkva

és Peking központú kommunista hálózatban hitt. Ezáltal teljes mértékben lehetetlennek

tartották, a nemzeti kommunisták létezését, annak ellenére, hogy az ’50-es, 60’-as években

jó pár példát lehetne rájuk mondani Legyen az a vietnámiak vezetője Ho Si Minh, viszont

nem kell messze menni hazai példánk is van erre Nagy Imre szerepében17

Viszont, ha léteztek nemzeti kommunista vezetők, akik nem csak orosz parancsokra

léptek, valamint elég jelentős volt a számuk, akkor úgy gondolom meg kell kérdőjeleznünk

a dominó elmélet működőképességét és azt, hogy mennyire tükrözi a valóságot. A dominó

16 Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Budapest, 2000, Eötvös. 253p.

17 u.o.

16

elv megkérdőjelezése viszont nem egy új keletű dolog ugyanis már a kortárs humán

tudományokkal foglalkozók is cáfolták, ennek eredményeképpen pedig 1967-ben

megszületett a „másik dominó elmélet”.

2.3 A másik dominó elmélet

Az Eisenhower által elhíresült elmélet antitézisére nem kellett sokat várni, mint már

említettem, ugyanis a még a vietnámi háború idején megtörtént az. Jean Collins cikkéről és

az abban megfogalmazott gondolatokról úgy vélem beszélni kell, ugyanis olyan szintű

egyszerű, de mégis logikus végig. Az alap állítás abból ered, hogyha a szovjetek elkezdenek

támogatni egy kis országot legyen az bármilyen jelentéktelen is legyen az valóságban akkor

az USA ugrani fog a lehetőségre, hogy a másik oldalt támogassa. Ebből eredően pedig a

Szovjetunió a leg minimálisabb erőfeszítéssel is fel tudta kelteni az érdeklődését az Egyesült

államok külpolitikusaiban. Collins elmélete alapján Moszkva első számú célja nem az

azonnali terjesztése az ideológiájának, hanem az amerikaiak meggyengítése anélkül, hogy

egyszer is közvetlenül megütközne a két szuperhatalom hadserege. Mivel pedig Amerikában

nem is gondolkodtak legtöbbször miért jelent meg egy új országban a kommunizmus, hanem

közbeléptek legyen az hivatalosan, vagy csak titkos szolgálaton keresztül.18

Viszont Collins nem csak azt mondja el, hogy mi a probléma a dominó elmélettel,

hanem egy alternatívát is ad. Ugyanis mi a megoldás arra, hogy amint az amerikaiak

győzelmet aratnak egy országban és ott megállítják a „kommunizmus terjedését” és szinte

egyből felüti az a fejét egy másik délamerikai vagy ázsiai országban az, hogy az USA-nak

az anyaországot kell megtámadnia. Viszont itt nem áll meg a gondolatmenet, ugyanis úgy

folytatja, hogy ha sikerül is az egész Szovjetuniót úgy lebombázni, hogy kapituláljon és ne

is támadjon vissza saját atom arzenáljának bevetésével, akkor is jön a következő kommunista

hatalom. Legyen az Kína, Észak-Korea, vagy akármilyen másik ország, az Egyesült Államok

sosem fogyna ki az ellenfelekből. Ez pedig így a fordított dominó elv, ha úgy tetszik ugyanis,

ha a legnagyobb dominót próbáljuk is eldönteni először akkor is ott lesz a többi, amit már

az USA-nak kell „eldönteni”, mivel szimpla egyszerűséggel mindig is lesznek ellenségei.19

18 Collins, Jean: The Domino Theory. In North American Review 252. (1967) No. 3.19. p.

19 Collins, Jean. 20.p.

17

2.4 Kennedy Elnök

Az idős konzervatív Eisenhower-t 1961-ben John F. Kennedy váltotta, az Egyesült

Államok addigi legfiatalabb elnöke volt. Talán fiatalságából is eredően gyökeres és gyors

változásokat akart elérni, szinte egyből ahogy a fehérházba betette lábait. Ennek

eredményeképpen űrkutatási programot, több gazdasági reformot és adócsökkentést is

sürgette többek között. Ami viszont a legfontosabb a mi szempontunkból az a külpolitikája.

Kennedy ugyanis ellenébe ment az Eisenhoweri „súlyos megtorlás” politikájának. Az elveit

egyszerűen „rugalmas reagálásnak” nevezzük, amely egy sokkal óvatosabb külpolitikát

eredményezett, ugyanakkor a fejlesztésre és fegyverkezésre szánt összegek nőttek a

kiadások elnök hivatalban töltött ideje alatt.20 Kennedy külpolitikának volt pár győzelme de

jó pár mellé nyúlása is. A leghíresebb sikere az 1962-es Kubai rakéta válság és annak a

kezelése, viszont azt megelőző események, tehát a Disznó-öböli incidens és a Castro ellenes

fellépések sora az adminisztráció egyik legnagyobb baklövése volt.21 Ezek a fellépések

eredményezték a Kubai rakéta válság kialakulást, így mondhatni annak a megoldása is csak

félsikerként könyvelhető el, mivel a saját maguk által előidézett helyzetet oldotta meg

Kennedy.

A helyzet Vietnámban viszont meglehetősen furcsa volt John F. Kennedy elnöksége

alatt. Mivel kijelentései alapján kulcsfontosságú csatatérnek tartotta, viszont úgy gondolom,

hogy cselekedetei ezt nem támasztották alá. Ugyanis 1963 novemberéig csupán 16263

amerikai katonát vezényeltek Vietnámba, ami igaz nagymértékben növelte a jelenlétüket a

régióban, ám közel sem volt elég ahhoz, hogy a gerillaharcokat felszámolják. Ezeknek

azonban egy részük, úgy nevezett Zöld sapkások, azaz gerilla ellenes elit alakulatok voltak,

mivel Kennedy úgy vélte, hogy az ilyen alakulatok nélkül nem tudnak győzni.22 Emellett

pedig abban bízott, hogy a Dél-Vietnami lakosság fogja főként megvívni ezt a háborút és az

amerikai csak támogatás és kiképzés céljából lenne jelen, mint ahogy a legtöbb kisebb

jelentőségű hidegháborús konfliktusnál, amiben egy baloldali diktátort hatalmát akarták

megdönteni. Viszont ez a módszer nem úgy sült el ahogy arra Kennedy számított,

elképzelése szerint az Északiak harci kedve idővel lecsökkenne és így nem lenne szükség a

továbbiakban nagyobb mozgósításokra. A CIA álláspontja is érdekes ebben a kérdésben,

20 Hahner Péter. 272p.

21 Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Budapest, 2000, Eötvös. 261-262p.

22 Magyarics Tamás. 310p.

18

hiszen folyamatosan sürgették a fiatal elnököt, hogy legalább 200000főt csoportosítson át

Vietnámba.

Eközben viszont 1960-ban Dél Vietnámban meglapult a Nemzeti Felszabadítási

Front (NLF). Ez a csoport és tagjai pedig Vietkong néven híresültek el az amerikaiak között.

Még az év szeptemberében pedig Hanoi hivatalosan felhívta a népet a dél felszabadításáért.

Ezzel pedig az látszott egyértelműen, hogy még csak most fognak elkezdődni az igazi harcok

és ezért, ha ténylegesen fontosnak tartotta Kennedy a régiót és sorsát akkor gyorsabban

növelte volna az odavezényel katonák számát.

Bárhogy is tervezte a további eszkalációját a háborúnak Kennedy, sajnos sosem

tudjuk meg. Ugyanis 1963 november 22.-én Dallas-ban merénylet áldozata lett. Így az Air

Force One fedélzetén hivatalosan egy órakor pedig esküt tett alelnöke Lyndon B. Johnson.23

Ezekben a zűrzavaros időkben a még gyászoló first lady mellett állva került beiktatásra az

Amerikai Egyesült Államok 36. elnöke.

23 Tarján M. Tamás: 1963. november 22. Merénylet Kennedy amerikai elnök ellen. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1963_november_22_merenylet_kennedy_amerikai_elnok_ellen/ (letöltés ideje: 2021.04.03)

19

3. Lyndon B. Johnson

3.1 Lyndon B. Johnson korai évei

Fontosnak érzem leszögezni, hogy Johnson elnök nem csak egy egyszerű

helyettesítése Kennedy-nek, akit csupán kényszerből került elnöki pozícióba. Úgy vélem

Lyndon B. Johnson nem véletlenül került alelnöki pozícióba. Továbbiakban pedig úgy

gondolom, hogy a hidegháború fontos elnökei közé kéne sorolnunk, a Nixon-ok és

Eisenhower-ekkel együtt

Ha az életútját kicsit megvizsgáljuk szerintem egy egész jó képet kaphatunk arról,

hogy mit és miért is tett elnöksége során. Texasban született nem egy nem éppen gazdag

családban és egy nem éppen homogén etnikai környezetben nőtt fel.24 Mivel pedig szülei

nem engedhették meg, hogy egyetemre járjon így egy szinte jelentéktelennek számító vidéki

tanárképzőt végzett el, ami miatt egész pályafutása során alsóbbrendűségi komplexussal

bajlódott. Ez olyan hatással volt karrierjére és viselkedésére a fehérházban, mint nem sok

elnöknek az Amerikai Egyesült Államok történetében.

Johnson-nak fiatal politikusként is fontos volt a színes bőrű amerikaiak helyzete.

Még Texas fiatalokért felelős adminisztrátoraként majd ugyan ennek az államnak

szenátoraként olyan lépéseket tett a hátrányos helyzetű fiatalok segítésében. Ezek a

programjai pedig oly mértében sikeresek voltak, hogy több államban lemásolták vagy ahhoz

hasonlót indítottak.25 Azonban amint 1948-ban szenátornak indult tudta, hogy ha azt az,

államot akarja képviselni, amiben született akkor muszáj kulcs a kérdésekben a többségben

lévő konzervatív és mai szemmel bigottnak mondható lakosságával kell „egyet értenie”.

Ezért is szavazott véleményem szerint 1949-ben a „discrominatory public accomodations

ammendment” kérdésében igennel. Ugyanakkor minden lehetőséget próbált megragadni

amikor úgy érezte, hogy a szavazata többet fog érni. 1949 és ’61 között a kongresszusi viták

és játszmákat kiismerte és meg tanulta megválogatni a harcait. A másik ok, ami miatt pedig

nem támogatta a szegregáció megszüntetését először az volt, hogy nem akarta ráerőltetni

azokra az államokra a változást, akik arra még nem álltak készen. Johnson pedig látta, hogy

24 Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Budapest, 1998, Maeccanas. 276. p.

25 Billington, Montoe: Lyndon B. Johnson: The Early years. In The Journal of Negro History, (1977) No. 1. 28. p.

20

milyen hatással volt a korai polgárjogi mozgalmak a népre és úgy vélte erre még nem áll

készen a dél és legfőképpen a szeretett állama Texas.26 1957-ig így minden egyes polgárjogi

törvényjavaslatot visszautasított még nem ’57-ben és ’60-ban. Ez mind vezetett ahhoz, hogy

1956-ban már jelen volt az elnökjelölti diszkurzusokban, valamint az Kennedy az ő

felkérésével akarta elnyerni a délieket, akik körében a fiatal elnök nem volt éppen népszerű.

3.2 Lyndon B. Johnson az elnök

Mint ahogy már említettem Johnson először kényszerből került az elnöki pozícióba.

A merénylet után azonnal ígéretet tett arra, hogy folytatni fogja Kennedy programját. Ennek

keretein belül sürgette a faji alapú szegregáció eltörlését is, ami elődjének egyik nagy célja

volt. A csúcspontja 1964-ben volt amikor a polgárjogi törvények aláírásával a szisztematikus

rassz alapú elválasztását az embereknek megtiltotta. Ez pedig ugyan olyan siker volt minden

egyes egyenlőségért küzdő feketének, mint az elnöknek, akinek számára idegen frontokon

is bizonyítania kellett azonnali hatállyal. Az idegen front pedig itt két értelműen értendő,

mivel egyszerre Vietnám, mint egy távoli idegen ország volt a front, másfelől pedig a

külpolitika is egy merőben új dolog volt Johnson számára. Mivel pedig nem értett a

külpolitikához és nem rendelkezett egy Nixon-hoz hasonló külpolitikában és diplomáciában

jártas alelnökkel, ezért nem volt más választása minthogy hallgasson Kennedy tanácsadóira.

Ezek a bizonyos tanácsadók viszont a folyamatos eszkaláció elvét vallva arra sürgették az

elnököt, mint elődjét is, hogy azonnali hatállyal emelje meg a Vietnámban állomásozó

katonák létszámát 200000-re.27 Johnson pedig aki tapasztalat nélkül úgy került hatalomra,

hogy szinte az első dolog, amiket hallott a vietnámi helyzetről az politikai instabilitás,

katonai vereségek sora, valamint a Vietkong megerősödése és folyamatos utánpótlása a Ho

Si Minh ösvényen keresztül nem igazán tudott nemet mondani ezekre a tanácsokra. Ámbár

ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hitt a háború helyességében vagy éppen fontosságában.

Érdekes mód nem a dominó elmélet és délkelet Ázsia kommunista kézbe jutásától való

félelem volt az oka annak, hogy LBJ a tanácsadóira hallgatott.

Ekkortól kezdve ugyanis egy válaszút előtt álltak az ország és annak vezetői. Vagy

minden erejükkel belépnek egy háborúba, amit az elnök sem igazán akar megvívni és aminek

26 Billington, Montoe: Lyndon B. Johnson: The Early years. In The Journal of Negro History, (1977) No. 1. 41. p. 27 Cuddy, Edward: Mr. Johnson’s war. Or Mr. Eisenhower’s? In The Review of Politics, 65. (2003), No. 4. 361. p.

21

során nem számíthatott segítségre szövetségeseitől. Vagy ellépnek és magára hagyják

Vietnámot ezzel jelentős presztízst veszítve a nemzetközi szintéren.28 Ezt pedig mivel nem

engedhette meg magának egy frissen beiktatott elnök hiába félt is a kimeneteltől, túlságosan

élénk volt még az emlékezetekben a Kínai kudarca a Truman adminisztrációnak. Johnson

úgy is nagyjából úgy nyilatkozott a Vietnámi helyzetről, hogy „bent vagyunk, lehet nem

kéne bent lennünk, de bent vagyunk”. Ezzel a helyzet kilátástalanságát és a saját úgymond

kötelességtudatát egyaránt kihangsúlyozva. Az első tervezetek alapján persze csak az volt

az általános konszenzus, hogy csak addig folytatják a harcokat amíg Hanoit nem tudják a

tárgyalóasztalhoz kényszeríteni és egy számukra kedvező békét kiharcolni. Ennek elérése

érdekében 1965-ben megindult a vietnámi háború legnagyobb bombázási hulláma, amely

sok történész szerint a háború kezdőpontja is egyben, amelynek neve az Operation Rolling

Thunder lett. A hadművelet keretein belül amerikai gépeke több mint 300000 bevetés

keretein belül közel 410000 tonna bombát dobtak le Hanoi és a 17. szélességi fok között,

1965 és 1968 között.29

A bombázások és szinte minden katonai akcióhoz Johnson úgy kapott felhatalmazást,

hogy kihasználta a Tonkin öböli incidenst. Aminek a lényege az, hogy egy amerikai

hírszerzés egyik hajóját 1964 augusztus 2.-án lelőtték nemzetközi vizeken. Ennek

köszönhetően pedig az elnök be tudta állítani Észak-Vietnámot mint agresszorok, akiknek

már nem elég, hogy amerikai katonákat ölnek, akik „csupán segítik a demokratikus

délieket”, hanem már az országhatáron túl is terjed az agressziójuk. A kongresszus pedig

augusztus 7.-én szinte egybehangúan megszavazta a Tonkin-öböl-határozatot, amely minden

szikséges intézkedésre feljogosította az elnököt. A határozat pedig nem csak az Operation

Rolling Thunder-t tette lehetővé, hanem ez volt az alapdokumentuma a háborúnak végig, ez

által lehetett az, hogy 1973-ig hadüzenet nélkül háborúban lehetett Amerika Vietnámmal.

Ám a bombázások nem voltak hatékonyak az Észak vietnámiak ellen így folytatódott

az amerikai csapatok folyamatos küldése a Johnson adminisztráció során. 1969 áprilisára az

ott állomásozó amerikai katonák száma meghaladták az 540ezer főt, viszont a frontvonal

lényegében nem változott. A guerilla harcok visszaszorítása sikertelen volt és az elfoglalt

területek megtartásával is nehézségekbe ütköztek. Néhány tartománynál csak a központot,

28 Cuddy, Edward: Mr. Johnson’s war. Or Mr. Eisenhower’s? In The Review of Politics, 65. (2003), No. 4. 364. p.

29 Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Budapest, 2000, Eötvös. 314. p.

22

vagy jobb esetben egy-egy várost tudtak ellenőrzés alatt tartani, ellenben amint a város

határát átlépték már ellenséges területnek számított. Azonban a valóság az volt, hogy még a

legnagyobb köszpontokban sem voltak biztonságban az amerikai katonák.

Az 1966-67-es években nagy mértékben elkezdett emiatt csökkenni a népszerűsége

LBJ-nek. A tüntetések, amelyek egész hidegháború során felütötték fejüket ebben az

időszakban viszont jelentős mértékben felerősödtek ebben az időszakban.30 A tüntetések egy

része maga a háború ellen folyt és ez alakította ki a keménymagot. Azonban ekkoriban fény

derült arra mekkora különbség van a média által bemutatott helyzet és a valóság között.

Ugyanis az amerikai médiában, legfőképpen a híresebb újságokban, mint a New York Times

és hasonlókban úgy volt ábrázolva a háború mintha a győzelem olyan közel lenne. A Tet

offenzíva viszont megmutatta, hogy ez mennyire is messze álla valóságtól. Habár óriási

katonai vereséget jelentett a vietnámi oldalon az offenzíva, az a tény, hogy Saigonban harcok

dúltak az amerikai narratívával jelentős mértékben eltért. Így hiába volt katonailag sikeres a

védekezés a társadalmi elégedetlenség az egekbe szökött. Ezért Lyndon B. Johnson 1968-

ben bejelentette, hogy nem küldd több csapatot Vietnámba, abba hagyja a bombázásokat

tárgylás reményében és nem indul az elnök választáson.

30 Hall, Mitchell K.: The Vietnam Era Antiwar Movement. In OAH Magazine of History 18. (2004), No. 5. 14. p.

23

4. Richard. M. Nixon

4.1 Az elnök személye és a ’68-as kampány

Az Egyesült államok 37. elnöke meglehet, hogy a 20. századi elnökök közül a

leghírhedtebb. Ezt a címet viszont úgy vélem nem érdemelte ki. Habár mint elődje ő is

leszegett fejjel kellett, hogy elhagyja a fehérházat nem mondhatjuk, hogy elnöki karrierje

sikertelen lett volna. Az 1968-as választás, amelynek megnyerésével Nixon hatalomra jutott

nem éppen mondható szokványos vagy éppen egyszerű győzelemnek. A legfőbb ellenfelét

Robert F. Kennedy-t és a szegregáció elleni harc legjelentősebb alakját Martin Luther King

Juniort a kampány évében megölték. Így ellenfele az amúgy nem túl jelentős tömegeket

megmozgató Hubert Humphrey lett, aki az előző rezsimben alelnökként is szerepet foglalt.

Nixon a kampányát a csendes többségre alapozta. Ugyanis úgy gondolta, hogy az átlag

amerikai nem jár tüntetésekre és sokkal visszafogottabb, mint a legfőképp egyetemista

fiatalokból álló lázongó tömegek. Az emberek rendet akartak és sokakat főleg délen

feldúltak a 60-as évek változásai. Igaz már Nixon elnöksége alatt, de New Yorkban „kék

galléros dolgozók verték szét egy háború ellenes tüntetést.31 Eisenhower volt alelnökének

győzelme pedig nem csak önmagában volt jelentőségteljes. Ugyanis a 70-es évek során

végig tartó konzervatív uralmat alapozta meg.

Richard Nixonról olyan értelemben egy érdekes elnök, mivel annak ellenére, hogy

egy remek politikus volt, aki mellesleg a külpolitikában és a diplomáciában kimagasló

képességekkel bírt, mégis a médiával való bánásmódja hagyott bőven kívánnivalót maga

után. Egyszerűen nem tudott felülemelkedni politikai ellenfelei támadásain és inkább

megpróbált elzárkózni a médiától. Dick, ahogy közeli barátai becézték soha nem volt képes

az a nyílt kedélyes barátságos karakter lenni, amelyet a média sokszor szeret a fehérházban

látni.32

4.2 Út a háború végéhez

31 Magyarics Tamás: Az Amerikai Egyesült Államok története 1914-1991. Budapest, 2008, Kossuth.136-137. p.

32 Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Budapest, 1998, Maeccanas. 286. p.

24

A vietnámi konfliktus lezárása volt az elsődleges célja Nixonnak amint hatalomra

jutott és az eddig említett elnökök közül ő volt legalkalmasabb erre. Kennedy lavírozása és

Johnson lassú eszkalációja csak folyamatos romláshoz vezetett. Ő ezzel ellentétben nem

kerülgette a háborút, hanem tudomásul vette, hogy márpedig van egy probléma, amit meg

kell oldani. Egyes történészek szerint 1963 végére Kennedy is kezdte észlelni, hogy ki kell

vonni még a politikai tanácsadóit is, mivel nem fogják tudni megvédeni az érdekeiket

Délkelet-Ázsiában, míg mint már említettem LBJ inkább a belpolitikában brillírozott és

diplomáciai ügyekben tanácsadóira hagyatkozott

Az egész stratégiát így sokkal összefüggőbbnek és ezáltal sikeresnek is mondhatjuk.

Itt hozzá kell tennem, hogy olyan értelemben sikeres, hogy elérte a célját és nem pedig olyan

értelemben, hogy a háborút megnyerhették volna. Ugyanis Richard Nixon célja a

tisztességes és elfogadható béke volt. Ehhez pedig a stratégiai bombázás volt a

legjelentősebb eszköze. Ellentétben az Operation Rolling Thunder-rel a

szőnyegbombázások ezúttal sokkal célozottabbak voltak. Ugyanis a kiterjesztették a háborút

Kambodzsára az utánpótlási vonalak megcélzásával. Többek között a Ho Si Minh ösvény is,

amely a legjelentősebb utánpótlási útvonal volt, ezek közé tartozott.33 Melynek a célja az

volt, hogy a „tárgyaló asztalhoz bombázzák a kommunistákat”.

Ezzel egyidejűleg az amerikai csapatok fokozatos kivonását és a háború

„vietnamizációját” megkezdték. Ezen túl 1969-ben Henry Kissinger segítségével titokban

megkezdődtek a fegyverszünet tárgyalások az Észak-vietnámi kommunista párt egy

tagjával. 1970-ben bejelentette, hogy Kambodzsába is küldenek csapatokat, hogy tovább

gyengítsék a vietnámiak állását. Azonban épp az ellenkezőjét érték el ezzel, ugyanis a

Kambodzsai kommunisták megerősödtek ennek köszönhetően. Ez az akció viszont nem csak

az ázsiai kontinensen volt sikertelen. Odahaza háborúellenes tiltakozási hullámokat

gerjesztett, amelynek a csúcsán Ohio-ban a nemzeti gárda 4 tüntetőt halálosan

megsebesített.34 A tragédia pedig arra kényszerítette a kongresszust, hogy megpróbálják

megállítani a Vietnámon kívüli akciókat. Ennek ellenére a támogatási vonalak bombázását

folytatni tudták.

Ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy 1972 végére a tárgyalóasztalhoz kényszerítse az

Észak-vietnámiakat. Így az 1972-es „karácsonyi bombázásoknak” is köszönhetően 1973.

33 Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Budapest, 2000, Eötvös. 320. p.

34 Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Budapest, 1998, Maeccanas. 288. p.

25

január 27.-én Párizsban aláírták a fegyverszüneti egyezményeket. A végső megállapodás

szerint az amerikaiak még abba is beleegyeztek, hogy a fegyverszünet után meghatározott

mennyiségű Észak-vietnámi csapatok délen maradjanak, tudván, hogy amint az utolsó

amerikai csapatok is elhagyják a félszigetet akkor kitör a polgárháború. Még azéven március

29.-én ez meg is történt, erre kettő évvel pedig be is következett déli területek és Saigon

elfoglalása, ezzel végleg egyesítve Vietnámot.35

35 tarján M. Tamás, 1973. március. 29. Az utolsó amerikai katona is elhagyja Saigont http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1973_marcius_29_az_utolso_amerikai_katona_is_elhagyja_sigont/

26

5. A katonák és Civilek helyzete

5.1 A katonák élete a félszigeten

Mint minden háborúban itt is a nagypolitika mellett fontos a „kisemberek” helyzetét

is megfigyelni, hiszen hatásuk az események alakulásában elhanyagolhatatlan. A katonákra

nézve különösen nehéz volt ez a háború. A csapatszállítókról frissen érkezők óriási kulturális

sokkot éltek át szinte egyből. Hiszen a legtöbben a besorolás előtt úgy tudták, hogy azért

harcolnak, hogy felszabadítsák és megvédjék a vietnámiakat. Így sokan azt remélték a

fogadtatásuk hasonló lesz, a második világháborús katonákéhoz, mikor azok egy nácik által

megszállt várost felszabadítottak. Viszont a helyiek többsége nem örült az amerikai

jelenlétnek, valamint sokan nem a kommunistákat látták az ellenségnek délen, hanem a

megszálló nyugatot, ami pénzeli a korrupt és buddhistákat elnyomó kormányt. A zord idegen

terület ezáltal szinte minden téren a védekező felet támogatta, erre pedig egy lapáttal rá tett

a guerilla harcok, amely tovább rontotta a morált.

Először is az ország ellenséges mivoltáról kell beszélni mindenféleképpen. Ugyanis

bárhova is ment egy amerikai katona sehol nem lehetett igazán biztonságban. Még a relatíve

biztonságosnak tűnő városokban is minden utcasarkon a veszély leselkedett. Egy veterán

beszámolók alapján nem mertek olyan vízből inni, amit nem a bázison forraltak és hűtöttek

le, mivel a Vietcong szimpatizánsok üveget rakhattak a jégbe. Mások arról beszéltek, hogy

egy öngyújtót sem mertek venni az ottani árusoktól, mivel az felrobbanhatott egy-két

használat után.36 Az ilyen és ehhez hasonló szimpatizánsok miatt állandó rettegésben élt az

átlag amerikai katona, a háború legnyugodtabb vidékein.

Ezen túl a város elhagyásával szinte azonnal ellenséges területre léptek, legyen az

vidéki falu vagy az esőerdők. Itt pedig már a Vietcong által állított csapdák tömérdekje várta

a terepet nem ismerőket. Ilyen téren a guerilla harcosok nagyon kreatívok voltak. A szimpla

aknáktól kezdve, a csapóajtós szerkezeteken át, amelyek alját kihegyezett bambuszok

borították sok szörnyű találmánya volt a vietnámiaknak. Talán a legrosszabb ezek közül a

csak „buzogányként” emlegetett csapda. Ez egy kifeszített drót volt, ami nyomás hatására

egy a fához kötött tüskés fém vagy fa golyót repített az áldozat felé.

36 Robert S. Laufer, Robert S. – Gallops, M. S. – Frey, Ellen – Wouters, E: War Stress and Trauma: The Vietnam Veteran Experience. In Journal of Health and Social Behavior 25. (1984) No 1. 69. p.

27

Ha pedig nem lett volna elég az általános bizalmatlanság, a folyamatos félelem, még

ezek mellé csatlakozott az éghajlat is. Az időjárás önmagában stabilan forró, a levegő fülledt

és a dzsungelek sűrűek voltak. Ez pedig a főleg kontinentális ékhajlathoz szokott

amerikaiakat nagy mértékben megviselte, viszont hasonló módon a fegyvereiket sem

kímélte. Mivelhogy a levegő olyan fülledt volt folyamatosan, gyakran elakadtak a fegyverek,

amelyek szimpla egyszerűséggel nem ezekhez a viszonyokhoz lettek tervezve.

5.2 A vietnámi civilek és hadsereg viszonya

Az átlagember szenvedett mégis a legtöbbet. Mivel az amerikaiaknak mindenki

gyanús volt így nem kivételeztek sokszor, ilyen téren pedig a ARVN (Army of the Republic

of Vietnam) még rosszabb volt. Akik támogatták vagy éppen nem csak nem osztották meg

a rendelkezésükre álló információkat a Dél-vietnámiakkal sokszor halálra kínozták. Egyes

veterán beszámolók alapján nem csak a szimpatizánsokkal, hanem a hadifogjokkal és a

civilekkel sokszor úgy bántak mintha nem is lennének emberek.

A leghíresebb esetek amikor egy-egy falut porig égettek, hogy pár Vietcong-ot vagy

azok szimpatizánsát kifüstöljék. Ezek közül a leghíresebb a Mai Lai mészárlás, amely során

körül-belül 500 fegyvertelen civilt öltek meg amerikai katonák.37 Sokan ezt tartják az

amerikai történelem egyik legsötétebb pillanatának, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy

nem ez volt az első és az utolsó eset a háború során csupán ez volt a legnagyobb és ezáltal a

leg felkavaróbb.

Az ARVN-re még érdemes kitérni egy kicsit, mivelhogy a háború korai éveiben a

hangsúly rajtuk és az ő kiképzésükünk volt. Azonban a morál ebben a hadseregben sem volt

elég magas. Voltak, akik Buddhistaként azért a katolikus rezsimért harcoltak, ami elnyomta

őket, illetve voltak, akik idegen ellenesek voltak. Azonban a legrosszabb része az ARVN-

nek úgy gondolom azok voltak, akik a legnagyobb morállal rendelkeztek, a fanatikus

kommunista ellenesek. Róluk úgy beszéltek a veteránok, hogy nem kímélték saját

honfitársaikat és a vallatási módszereik több napos kínzást is jelenthetett.38

37 Vérfürdő My Lai-ban – százakat mészárolt le a vietkongok után kutató amerikai C század https://mult-kor.hu/verfurdo-my-lai-ban-szazakat-meszarolt-le-a-vietkongok-utan-kutato-amerikai-c-szazad-20180319 38 Robert S. Laufer, Robert S. – Gallops, M. S. – Frey, Ellen – Wouters, E: War Stress and Trauma: The Vietnam Veteran Experience. In Journal of Health and Social Behavior 25. (1984) No 1. 68. p.

28

5.3 A háború megítélése Amerikában

Mondhatni az első Vietnamba küldött csapatokkal egyszerre jelentek meg a háború

ellenzői. Az 1960-as évek önmagában is a lázadás és tüntetések évtizedének mondható, így

ez egyáltalán nem meglepő. Pacifisták, liberálisok és még kommunista szimpatizánsok is

voltak ezeken a tüneteseken, ezáltal pedig mindannyian mást akartak elérni, de mégis a

közös „ellenség” motiválta őket.39 Talán az Operation Rolling Thunder volt az első olyan

katonai akció, amely hatására 1965 tavaszán tömegesen az utcákra vonultak az emberek.

Ezek a csoportok pedig, folyamatosan szemináriumokon és beszélgetéseken keresztül

próbálták felvilágosítani az átlagember.

Azonban minden próbálkozás ellenére az emberek jelentős többsége a háborúról a

médián keresztül informálódott. Emellett persze mindenkinek megvoltak a véleménye a

tiltakozókról, legyen az akármilyen is. Több szakirodalom azt hozza fel a Vietnámból való

kivonulás legjelentősebb okának, hogy ahogy eszkalálódott a háború úgy nőtt a tüntetések

száma és nagysága, ami ahhoz vezetett, hogy egyre többen ítéljék el a kormány

külpolitikáját. Az valóban igaz, hogy a háború haladtával meg nőttek ezek, viszont

szociológusok már az 1970-es években cáfolták, hogy összefüggés lenne a tüntetések

számának növekedéssel és a háborúellenesség emelkedésével a társadalomban.40

Az áldozatok száma és a háború támogatottságának csökkenése között azonban

sokkal szorosabb az összefüggés. Ugyanis ez közelebb hozta a szörnyűségeket az

emberekhez. Sokkal személyesebb volt egy rokont vagy ismerőst visszatérése utáni

történeteiből megismerni a helyzetet, mint a tüntetőktől, akikről a legtöbben amúgy is elég

rossz véleménnyel voltak. Ezen felül pedig még beszédesebb volt az, amikor valaki haza se

tért vagy olyan sérülésekkel, amelyek egész életét megváltoztatták.

39 Hall, Mitchell K.: The Vietnam Era Antiwar Movement. In OAH Magazine of History 18. (2004), No. 5. 13-14.p. 40 Schreiber, E. M.: Anti-War Demonstrations and American Public Opinion on the War in Vietnam. In The British Journal of Sociology 27.(1976) No. 2. 226. p.

29

Összegzés

A vietnámi háború sok embernek sok féleképpen befolyásolta az életét. Még azok

sem voltak biztonságban hatásaiktól, akik annak eseményeit alakították. Ez pedig legjobban

a háború ideje alatt hatalmon lévő elnökök karrierjén látszik.

Eisenhower volt az összes elnök közül, aki legkevésbé érezte meg a háború negatív

hatásait. Mivel ő volt az első elnök, aki katonákat és tanácsadókat küldött a délieknek és

ezáltal elkezdte azt a lassú folyamatot, amelyet utódai eszkaláltak, mégis ő az, aki a

háborúval kapcsolatos beszélgetésekben ritkán merül fel. Azonban nem csak katonailag, de

pénzügyileg is jelentős támogatásokat nyújtott az 1954-ben alapuló Dél-vietnámi

kormánynak és népszavazások megakadályozásával, pedig szinte biztosnak mondható volt,

hogy az Egyesült Államoknak Korea után újra háborúra kell készülnie. Az Eisenhower

adminisztráció mondhatni csak a gödröt ásta meg amelyből utódjai egymás után próbáltak

kimászni. Azon felül a dominó elmélet és az ahhoz tartozó doktrínák nem születhettek volna

meg a Vietnámban egyre jobban erősödő kommunisták nélkül. Az indokínai háború után

pedig mindenben Moszkva kezét látta ez pedig nagyon sok sikertelen akcióhoz és későbbi

problémákhoz vezetett, amelyeknek már nem ő volt az elszenvedője, mondhatni szerencséje

volt, hogy nem választhatták meg újra.

Kennedy-re már jelentős mértékben hatással volt elődjének politikája. Vietnámi

helyzet eszkalációját nem éppen támogatta és emiatt tanácsadóival jelentős nézeteltérése

volt. Azonban el kell ismerni azt is, hogy a különleges alakulat használata tényleges hadsereg

jelentléte nélkül nem a megfelelő módja volt a helyzet megoldásának. Ezzel pedig féllábbal

közelebb húzta a teljes háborúhoz az országot, anélkül, hogy kellő eredményeket tudott

volna felhozni. Továbbá a Disznó-öböli incidenst, ami elnöki karrierjének legnagyobb

kudarca, szinte készen kapta meg Eisenhower és Dulles által előkészítve. Így, ha nem is

teljes mértékben, de hibásnak mondható a kubai rakétaválság kialakulásában is Eisenhower.

1963-ban Kennedy már elgondolkozott a kilépésen is, viszont Lee Harvey Oswald

merénylete miatt sajnos kósza gondolatokon túl semmi nem lett a Vietnám elhagyásával

kapcsolatos terveiből. Véleményem szerint csak egy olyan zavaros időszak, mint amelyet a

háború is előidézett formálhatott csak is olyan embereket, akik ilyen merényletekre képesek.

Legyen az John F. Kennedy, vagy testvére Robert F. Kennedy merénylete.

30

Azonban a legnagyobb vesztese a vietnámi háborúnak egyértelműen Lyndon B.

Johnson. Mivel a nagyjából 5 év alatt, amit a fehérházban töltött jelentős változásokat hozott,

amelyek nagy része vagy még alatta, vagy pár évre rá óriási siker lett. A Kennedy által is

megkezdett szegregáció ellenes polgárjogi törvények aláírásával nagy lépést tett az ország a

rasszok egyenlősége felé. A szegénység ellen indított háborúja szintén óriási siker volt.

Olyan programokkal segítette a fiatal hátrányos helyzetűeket, mint a Head Start, food stamps

vagy épp a work study. Az egészségügy fejlesztésében is jelentős szerepe volt és a Medicare,

valamint Madicaid ami az ő nevéhez fűződik például mai napig működik. Amiről pedig még

sokan elfeledkeznek, hogy az űrprogramban is jelentős szerepe volt. Az Apollo program az

ő elnöksége alatt tudott fejlődni a kezdeti kudarcok ellenére és nélküle a Amerika lehet

elvesztette volna az űrversenyt.

Azonban hiába halmozta a belpolitikai sikereket a diplomáciai készségei jelentős

kívánnivalót hagytak maguk után. Ezáltal sorra hozta a rosszabbnál rosszabb döntéseket a

vietnámi háború kulcskérdéseiben. Már egyből ahogyan a Tonkin-öböli határozattal

megszerezte a felhatalmazást a kongresszustól sem volt egy teljesen jó döntés és már egy

páran emiatt is ellene fordulhattak volna, ha ismerik a teljes történetét az incidensnek.

Azután az Operation Rolling Thunder csak elméletben volt egy jó ötlet. Ugyan névileg

stratégiai bombázás volt, viszont a legtöbbször egy általános nem jól meghatározott terület

szőnyegbombázása történt. Aztán azzal, hogy 1965 és 1968 között közel fél millió amerkait

küldött Vietnámba nem segítette a helyzetét. Viszont a legnagyobb hibája úgy gondolom az

volt, hogy a sajtónak közölt információk és a helyzet Vietnamban jelentős mértékben eltért.

Ezáltal egy hitelességi rés alakult ki, ami általános bizalmatlansághoz és felháborodáshoz

vezetett. Johnson példája mutatja a legjobban, hogy mivel jár a világ egyik

szuperhatalmának élén állva nem jól kezelni egy krízist. A külpolitikája miatt ugyanis pár

év alatt a déliek által szeretett és északiak által tisztelt politikusból, egy olyan ember lett, aki

annak ellenére, hogy mindent megtett a hazájáért leszegett fejjel kellet visszavonulnia a

politikától.

Az utódja Nixon is egy érdekes eset volt ilyen téren. Mondhatni Johnson antitézise

nagyon sok téren, ugyanis fő területe, amin brillírozott a külpolitika volt. Ha Eisenhower

megásta a gödröt, amibe utódai estek bele akkor Nixon volt az, aki kiásta az országot ebből.

A háború vietnamizáció sikeres volt amerikai oldalról és még bizonyos háborúelleneseket

tetszését is elnyerte, akik úgy gondolták, hogy a vietnámiaknak kell megoldani a helyzetüket.

Erre vonatkozón nyilatkozott úgy Nixon, hogy nem akar Amerika már a világ rendőreként

31

fellépni és csak ott fognak beavatkozni, ahol az amerikai érdek azt diktálja. A

Kambodzsában is húzódó utánpótlást szolgáló utak és központok bombázásával jelentősen

meggyengítette a vietnámiakat.

1973-ban a sorozásokaz abbahagyták és kivonulta Vietnámból. Azonban Nixonnak

már késő volt mivel az 1972-es Watergate botrány után már nem tudta megmenteni politikai

támogatottságát. Maga a lehallgatókészülékek és az elkövetők megvédése kétségkívül nem

voltak jó döntések, de ezek nem lettek volna elegendők sok esetben ahhoz, hogy

kénszerűségből lemondjon. Úgy vélem, hogy a Vietnámi háború végén által elhozott

elégedetlenségek sora is kellett. Már a háború Kambodzsára való kiterjesztése is egy eléggé

sokak által elutasított döntése volt, de nem éppen kedvező béke melynek során feladták a

harcot a végén. Valahogy a Vietnámi háború vége mindenkinek keserű ízt hagyott a

szájában. A pacifisták szerint túl sokáig húzták, a katonai vezetésből páran pedig még

folytatni akarták. Ez pedig egy olyan légkört teremtett melyben előbb utóbb Nixon elbukott

volna.

A nagy vezetők helyett mégis a kisemberek voltak az igazi vesztesek. Az amerikai

veteránok jelentős része valamilyen sérüléssel hagyta el Délkelet-Ázsiát, legyen az testi

sérülés esetlegesen elvesztett végtagok, vagy éppen lelki sérülés. A vietnámi lakosok is

hasonlóképpen megszenvedték a háborút, de talán az utólagos hatásai voltak még

jelentősebbek számukra. A tömérdek emberáldozat mellé náluk még oda kell sorolni azokat

is, akik az Agent Orange és hasonló vegyi fegyverek áldozatai volta.41 ugyanis mai napig

hatással van ez a vegyi fegyver az ott élőkre. Sokan születésüktől fogva testi

rendellenességekkel rendelkeznek, amely testi deformációk formájában jelenik meg sokszor.

Így hát kimondhatjuk, hogy ez a háború győztesekkel nem nagyon rendelkezett.

Mindenki, aki szerves része volt az valamilyen módon elszenvedte azt. Csakis azok

mondhatók győztesnek, akik elkerülte ezt a konfliktust, hiszen még a vietnámiak, akik

papíron győztek és egyesítették országukat ők sem tudnak mai napig teljes életet élni a

háború következményei miatt.

41 Szerző: Agent Orange: a vietnami háború ma is élő öröksége. https://m.mult-kor.hu/20110620_agent_orange_a_vietnami_haboru_ma_is_elo_oroksege (letöltés ideje: 2021.04.18.)

32

Felhasznált Irodalmak

Agent Orange: a vietnami háború ma is élő öröksége. https://m.mult-

kor.hu/20110620_agent_orange_a_vietnami_haboru_ma_is_elo_oroksege (letöltés ideje:

2021.04.18.)

Billington, Montoe: Lyndon B. Johnson: The Early years. In The Journal of Negro History,

(1977) No. 1. 26–42. p.

Collins, Jean: The Domino Theory. In North American Review 252. (1967) No. 3. 19–20.

p.

Cuddy, Edward: Mr. Johnson’s war. Or Mr. Eisenhower’s? In The Review of Politics, 65.

(2003), No. 4. 351–374. p.

Dávid Ferenc: Vietnám a háborúban. In Világtörténet. A Magyar Tudományos Akadémia

Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének folyóirata 3. évfolyam

(2013) 2-3. 384-389. p

Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Budapest, 1998, Maeccanas.

Hall, Mitchell K.: The Vietnam Era Antiwar Movement. In OAH Magazine of History 18.

(2004), No. 5. 13–17. p.

History of the Joint Chief of Staff: The joint chief of staff and the first Indochina war 1945-

1954. Washington D.C., 2004, Office of the Joint History. 1-15p.

Magyarics Tamás: Az Amerikai Egyesült Államok története 1914-1991. Budapest, 2008,

Kossuth.

Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Budapest, 2000,

Eötvös.

Robert S. Laufer, Robert S. – Gallops, M. S. – Frey, Ellen – Wouters, E: War Stress and

Trauma: The Vietnam Veteran Experience. In Journal of Health and Social Behavior 25.

(1984) No 1. 65–85. p.

Schreiber, E. M.: Anti-War Demonstrations and American Public Opinion on the War in

Vietnam. In The British Journal of Sociology 27.(1976) No. 2. 225–236. p.

33

Tarján M. Tamás: 1945. szeptember 2. Ho Si Minh kikiáltja Vietnam függetlenségét.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_szeptember_2_ho_si_minh_kikialtja_vietna

m_fuggetlenseget/ (letöltés ideje: 2021.03.30)

Tarján M. Tamás: 1963. november 22. Merénylet Kennedy amerikai elnök ellen.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1963_november_22_merenylet_kennedy_amerikai

_elnok_ellen/ (letöltés ideje: 2021.04.03)

Wilson elnök és párizsi Ritz segédkonyhása.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/wilson_elnok_es_a_parizsi_ritz_segedkonyhasa/

(letöltés ideje: 2021.02.24)

34

Summary

The Vietnam war was one of if the most important war of the cold war era. The war

was part of the american everyday life and fueled discussions for 10-15years.It made the

America rethink it’s foraign policy multiple times which ultimatly helped them keep their

status as one of the two greatest powers of the coldwar. Also it led to the union of the

Vietnam under communist leadership, yet the dominos did not fall as many americans feared

it would.

In my work I tried to look at all the the major people who had an effect ont he war. I

focused ont he presidents of the era mostly because I felt like their backstory, political views

and other curcumstaces contributed a lot to how they aproched the situation at hand. All of

them from Eisenhower to Nixon gave their take ont he question „what should we do with

Vietnam?” and it was interesting to look at how differently all of the answered or tried to

answer it. On the other side of the war I felt like it unavoidable to not take a deeper dive into

to how Ho Chi Minh got from a poor family to being the leader of a whole country in

revolution, then war. For example both cases the origin of Either Ho’s or Johnson’s past

shaped him very differently from most politicians.

In my thesis I also examined the lives of those who served in the US military during

the conflict, because as many of us know the fight against guerilla warfare ws extremly harsh

on them. It left many of them with PTSD or other mental health issues with which the doctors

and the society could help them. The people of the time mostly suffered because of this and

in the longrun it helped raising the awareness for mental illness.

Last but not least I turned my attention to the civilians. I delved myself deeper into

how the american anti-war movements affected the war effort, and wrote about the civil

reforms which I found very important, because it all gives context on their psyche. Also I

did not forget about the vietnamese civilians and dedicated a subchapter tot he hardships

they had to endure.

The Vietnam war effected everyone of it’s time and noene really came out as a clear

winner at the end. For the American’s it is a great failure in many levels which they couldn’t

recovere from, even to this day. Ont he other hand Vietnam won and Ho Chi Minh’s dream

came true but at what cost? Millions of lives lost and living with and suffering from the

effects of agent orange until this day.