A TULAJDONHOZ VALÓ JOG A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG …rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/03... ·...

33

* Válogatás a Romániai Magyar Jogászok Egyesülete által szervezett szakmai konferencia eloadásaiból (Székelyudvarhely,2004. május 7-8)

** A szerző egyetemi tanársegéd a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Alkotmányjog tanszékén.1 Vö. Sven Bradke: Ein Wirtschaftsverfassungsmodell für die Sweiz. Vorschläge neuer Wirtschaftsartikel für die

schweizerische Bundesverfassung. Verlag Rüegger AG, Zürich 1997. i.m. 85. o. 2 Ld. Hummer/Schweitzer (1992), amely az EU államokat tulajdoni rendje alapján vizsgálta. Bradke: uo.3 Az 1949. augusztus 20-án kihirdetett Alkotmány 2. §-a

I. rész:A MAGÁNTULAJDONOSIRENDSZER KIALAKÍTÁSA

A tulajdoni garancia szavatolása nemcsak törté-nelmi, hanem jelenleg is aktuális és univerzálisemberi jogi törekvés. A tulajdonhoz való jog al-kotmányjogi szempontú vizsgálatának jelentőssé-gét és indokoltságát a vizsgált alapjog azon jel-lemzője fejezi ki a legmarkánsabban, hogy azalapjogi rendszerben alig van olyan más alapvetőjog, amely a társadalmi rendszert úgy meghatá-rozza, mint a mindenkori tulajdoni rendszer.Ebből adódóan fontos, hogy egyrészt az alkotmá-nyos valóságban milyen politikai, szociális, társa-dalmi változások mennek végbe, illetve ehhez atulajdoni rendszer hogyan igazodik, másrészt azállam miként és milyen mértékben ismeri el, ga-rantálja és védi a tulajdont. Az értékelést nehezíti,hogy a tulajdon fogalma, jelentése mindig vita tár-gyát képezte, és a történelmi korok, illetve politi-kai áramlatok alapvetően befolyásolták.¾1 Az Em-ber és Polgár Jogainak Deklarációja például asérthetetlen tulajdon szentségét deklarálta, Pro-

udhonnál viszont a tulajdon megegyezik a lopás-sal, a magántulajdonba történő jogszerű beavat-kozásokat illetően pedig országonként nagyon el-térő határok alakulhatnak ki.¾2 Az alkotmánynak ekülönböző felfogások közötti középutat kellenemegtalálnia: a liberális tulajdongarancia, illetve azindividuális szabadság és a szociális tulajdonirendszer kiegyensúlyozását indokolt elvégeznie.Éppen emiatt indokolt megvizsgálni a jelenlegi tu-lajdoni rendszer kialakításának főbb állomásait isfényjelző alkotmánybírósági határozatokat, illetveértelmezni az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébenszereplő „magántulajdon” kitételét.

I. A tulajdoni viszonyok átalakítása

1. (Alkotmány)történeti háttérAz 1949. évi XX. törvény a sztálini-buharini alkot-mány „másolataként” a Magyar Népköztársasá-got a munkások és a dolgozó parasztok olyan ál-lamaként fogalmazta meg, amelyben mindenhatalom a dolgozó népé, és ahol a gazdasági éle-tet a népgazdasági terv határozta meg.¾3 E társa-dalmi és gazdasági berendezkedésen az Alkot-

Drinóczi Tímea**

A TULAJDONHOZ VALÓ JOGA MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGGYAKORLATÁBAN

TULAJDONVISZONYOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS ROMÁNIÁBAN*

4 A preambulum szerint az 1972-es alkotmánymódosítással az új Alkotmány „kifejezi az országunk életében végbementalapvető változásokat, a társadalmi haladásért vívott küzdelem és az országépítő munka történelmi eredményeit”, és„biztosítja eddigi eredményeinket és további előrehaladásunkat a szocializmus útján”.

5 Sárközy Tamás: A hatékonyabb kormányzásért. Magvető, Bp. 1996. 131. o.6 16/1991. (IV. 4.) Alkotmánybíróság határozat, ABH 1991. 637 17/1992 (III. 30.) AB határozat, ABH 1992. 106-108

mány 1972-es módosítása – a szocializmus általmeghatározott kereteken belül¾4 – enyhülést veze-tett be. A politikai rendszerváltozás előtt tehát atulajdonviszonyok hazánkban alapvetően a szoci-alista társadalomképnek megfelelően alakultak.¾5Az uralkodó tulajdonforma a társadalmi tulajdonvolt, amelynek alapvető formájaként az ún. állami(össznépi) tulajdont ismerték el. A szövetkezetitulajdon másodlagos társadalmi tulajdonkéntkerült meghatározásra, és az állampolgári (ál-lampolgárok közösségének-társaságának) tulaj-don csak kiegészítő jelleggel jöhetett számításba.Az állampolgári tulajdonból szocialista jellegű-nek csak a fogyasztási javakra irányuló személyitulajdont ismerték el, és a kisárutermelő (kis-ipar-kiskereskedelem) termelő-eszköz tulajdona megtűrt” kategóriába tartozott. A kapitalistavállalkozói tulajdon – természetesen – elméletilegtiltott volt.

A gazdasági rendszerváltás fókuszában az újgazdasági rend kialakítása helyezkedett el, ésemiatt – a tulajdonhoz való joggal összefüggés-ben – az állami tulajdon privatizációjáról, a társa-dalmi tulajdon lebontásáról, és a piacgazdaság ál-tal megkövetelt egyéb alkotmányi intézményekkialakításáról sem szabad megfeledkezni. A poli-tikai rendszerváltás után az alapvető feladat teháta magántulajdonon alapuló piacgazdasági rendmegteremtése lett, amelynek keretében az Alkot-mány megszüntette az állami tulajdon primátu-sát. Az alaptörvény továbbá a 9. §-ának (1) bekez-désében a köztulajdont és a magántulajdontegyenrangú minőséggel ruházta fel, és a 13. § (1)bekezdése pedig tulajdoni formákra tekintet nél-kül biztosította a tulajdonhoz való jogot. Ez a fo-lyamat nagyrészt a korábbi társadalmi tulajdonmagántulajdonná alakításával járt, de létrejöttekúj tulajdoni formák is, amelyek forrása jelentősrészben szintén a társadalmi tulajdon, például azönkormányzatok tulajdona volt.¾6 A szocialistajogrendszer és tulajdonfelfogás jellemzői közül avizsgált témakör szempontjából az alábbiak igé-nyelnek elmélyültebb figyelmet.

2. Az állami tulajdon oszthatatlanságaés a kezelői jog

A rendszerváltást megelőző jogrendben a tulaj-doni felfogás tekintetében, bár különböző idő-szakokban eltérő módon, de mégis a meghatáro-zó a társadalmi tulajdon, ezen belül pedig azállami tulajdon szerepe volt; az állami tulajdonmagyarázatát pedig elsősorban nem a polgári jo-gi intézmények keretében keresték, hanem abbana közhatalmi elemek túlsúlya dominált. Az álla-mi tulajdon domináló szerepén nyugvó gazdaságdöntően az önálló jogalanyisággal felruházott ál-lami vállalatok (és egyéb gazdálkodó szerveze-tek) gazdálkodási tevékenységére épült, a fő gaz-dálkodó szervezetek az állami vállalatok voltak.Ezek, mint önálló jogalanyisággal felruházottszervezetek, az állam tulajdonával az ún. „kezelőijog” alapján és keretében gazdálkodtak. Az álla-mi tulajdon „oszthatatlansága” nem tette lehető-vé a társadalmi szervezetek tulajdonjogának for-mális elismerését sem.¾7

A szocialista Alkotmány és az irányadó törvé-nyi rendelkezések az állami tulajdon „egységessé-gét és oszthatatlanságát” tételezték. Az államitulajdon alkotmányosan deklarált egysége ésoszthatatlansága azt fejezte ki, hogy az államnakteljes tulajdonosi rendelkezési hatalma volt a ke-zelésbe adott tulajdoni tárgy felett, azaz a tulajdo-nát a kezelőktől bármikor visszavehette, és aztközöttük feloszthatta, átcsoportosíthatta stb. Azállami tulajdon oszthatatlanságának és a struktu-rált tulajdoni felfogásnak két meghatározó elemevolt. Az egyik az államnak a tulajdon tárgya felet-ti gazdasági (tulajdonosi) hatalmát, a másik pediga „kezelői jogot” gyakorló állami (társadalmi)szerveknek az önálló tulajdonosi fellépésre valójogosítványát jelentette. E két mozzanat az államitulajdon egységén belül jól elkülöníthető: az elsőaz ún. belső, a második a külső jogviszony. A bel-ső jogviszony az állam, illetőleg gazdaságirányítószervei és a tulajdon tárgyát kezelő szervek közöt-ti kapcsolat. Az ún. külső jogviszony a kezelői jo-got testesítette meg. Az oszthatatlansága kritériu-ma tehát a tulajdonjogra és nem a „kezelői jogra”

DRINÓCZI TÍMEA

34

8 ABH 1992. 106-1089 ABH 1992. 106-10810 ABH 1992. 106-10811 ABH 1991. 58, 63

vonatkozott.¾8 Az állami tulajdon oszthatatlansá-gára vonatkozó koncepció és évtizedekig alkal-mazott gyakorlat a rendszerváltozáskor, az államitulajdon lebontásakor alkotmányossági problé-mákat okozott. A jogilag nehezen értelmezhetőkezelői jog kártalanítás nélküli megszűntetése akezelői jog jogosultjai szerint sértette az Alkot-mányban is biztosított tulajdonhoz való jogukat,különösen azokban az esetekben, amikor az új jo-gosult a kezelői jogot a vagyontárgy korábbi keze-lőjétől írásos megállapodással, ellenérték fejébenés földhivatali bejelentési kötelezettséggel szerez-te meg.

Az állami vállalatok az állam tulajdonával te-hát az ún. „kezelői jog” alapján és keretében gaz-dálkodtak. A külső jogviszonyban az állami tu-lajdon kezelője harmadik személyek irányábantulajdonosként viselkedett. A gazdaságirányításirendszer változásával a külső kapcsolat egyre in-kább megközelítette a polgári jogi tulajdont.A kezelői jog tartalma évtizedről évtizedre átala-kult, terjedelme pedig az egyszerű birtokjogtól a„majdnem igazi” tulajdonjogig terjedt. A kezelőazonban sosem szerzett „igazi” tulajdonjogot,mivel az állammal szemben legfeljebb az államtulajdonjogából derivált kötelmi pozícióban volt:többnyire tisztázatlan vagy jogilag csak részbentisztázott és szabályozott sui generis jogviszonyegyik alanyaként a jogviszony másik pólusán el-helyezkedő államtól ingyenesen (egyes esetek-ben visszterhesen) vagyonértékű jogosítványo-kat – például használati jogot – szerzett. Evagyonértékű jogok megnyilvánulása volt, hogya kezelő a harmadik személyekkel fennálló, kül-ső jogviszonyokban dologi jogi pozícióba került.Ez a pozíciója azonban a tulajdonos állam tulaj-donjogán alapult és abból származott.¾ Máskéntkifejezve a „kezelői jog” címzettje nem tulajdo-nosként tulajdonosi jogokat gyakorolt.¾9

A „kezelői jogról” egyrészt tehát elmondható,hogy mivel annak jogosultja a tulajdonos állam-mal szemben egyáltalában nem áll dologi jogipozícióban, e kategória a tulajdonjoggal nemazonosítható, másrészt megemlítendő, hogy a„kezelői jog” a rendszerváltozás után is számoslétező jogviszony forrása, és törvényi szabályo-

zás tárgya. Az állam ugyanis ezt az intézményt atörvény eszközével kívánta megszüntetni. A ke-zelői jog megszüntetésének alkotmányos alapjátmaga az Alkotmány adja, mivel annak rendelke-zései a köztulajdon védelme körében az államitulajdont is oltalmazzák, az állam számára is biz-tosítják a tulajdonhoz való jogot. Az állam tulaj-donosi szabadságából pedig az következik, hogyaz államnak az állami tulajdon intézményét, bel-ső struktúráját joga van törvényhozói úton is át-alakítani. Az állam dologi jogi pozíciójából fakada kezelői jog visszavonására, megszüntetésérevonatkozó jogosultsága. Ez abból a már ismerte-tett struktúrából következik, amely szerint a ke-zelő „kezelői jogát” minden esetben az államtól,mint tulajdonostól származtatta, és a kezelő abelső jogviszonyban az állammal szemben tulaj-donosi jogokat soha nem gyakorolhatott. Ebbőlegyrészt az adódik, hogy a kezelői jog jogosultjáta tulajdonossal szemben alkotmányos tulajdon-jogi védelem nem illeti meg. Másrészt mindeznem jelenti azt, hogy a kezelői jog alanyai jog-fosztottá válnának, ha a társadalmi szervezetek-nek a kezelői jogból „visszamaradt” jogát, ahasználati jogot a törvényi rendezés nem érinti,mivel ez, mint vagyonértékű jog, alkotmányosvédelem alatt áll.¾10

3. A magántulajdoni rendszer kialakítása

a) Privatizáció vagy reprivatizáció?A tulajdoni struktúra megváltozásával össze-

függésben alapvetően a piacgazdaság, vagyis amagántulajdoni rendszer kialakításával, illetve atársadalmi tulajdonból létrejött egyenjogú tulaj-doni fajták (pl. önkormányzati, szövetkezeti) lét-rehozásával indokolt foglalkozni.¾11 A téma szélesspektruma miatt – a magántulajdoni rendszer ki-alakításán túlmenően – a továbbiakban azonbanezekkel a tanulmány nem kíván foglalkozni.

A rendszerváltozás során értelemszerűen me-rült fel az elvont tulajdonért adandó kártalanításvéghezvitelének problémája, illetve azoknak aszemélyeknek történő jóvátételi igények teljesíté-sének a kérdése, akik az elmúlt rendszerekben(1939-től) nem vagyoni károkat szenvedtek, tehát

A TULAJDONHOZ VALÓ JOG A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG GYAKORLATÁBAN

35

12 Ez utóbbi ismertetése meghaladja e tanulmány kereteit. 13 E koncepciónak a szorgalmazója az akkori legnagyobb kormánypárt (MDF) volt.14 Ezt az ötletet az akkori kormánykoalíció parlamenti többségét biztosító párt (Független Kisgazdapárt) képviselte.15 Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris 2001. 615. o.16 Sólyom: i.m. 615-616. o.17 Sólyom: i.m. 617. o. 18 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73, 7519 Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a Kormány alkotmányértelmezési indítványa a „kártalanítás” szót nem a ki-

fejezés szokásos értelemében használja. A kártalanítás – az általános jogi szóhasználat szerint – ugyanis a jogosan okozotthátrányok és károk, így a tulajdonelvonás jóvátételét jelenti, szemben a jogellenesen okozott károkért járó kártérítéssel.Mind a kártalanításra, mind a kártérítésre a károkozónak jogi kötelezettsége, a károsultnak pedig alanyi joga van. ABH1990. 73, 76 A kártalanítás tehát kizárólag a szuverén állami elhatározáson múlik.

20 ABH 1990. 73, 7621 ABH 1990. 73, 74-78

akiket üldöztek, vagy hátrányokkal sújtottak.¾12

Az 1990. évi első szabad választások után a kárta-lanításra két megoldási javaslat született. A priva-tizációs tervezet hallgatólagosan a fennálló államitulajdon legalitásából indult ki, és a tulajdoni sé-relmekért és – ettől függetlenül – egyes erkölcsikárokért részleges pénzbeli kártalanítást kívántadni.¾13 Ebben a koncepcióban az állami tulajdonmagánosítása és az egykori tulajdonosok kártala-nítása teljesen elkülönült egymástól. A javaslat amiatt volt előnyös, mert az állami tulajdont vásá-roló befektetők biztosak lehettek abban, hogy azta hajdani tulajdonosok igényei nem terhelik.A másik elképzelést a reprivatizációt előtérbe he-lyező koncepció alkotta,¾14 amelynek keretében aföldtulajdont mindenképpen természetben kí-vánták visszaszolgáltatni, és ehhez a mezőgazda-sági termelőszövetkezetek birtokait kártalanításnélkül akarták kisajátíttatni. Ez a megoldás arészleges kártalanítást csak más tulajdoni tárgyakesetében fogadta el.¾15 A javaslat kapcsán hátrány-ként jelentkezett volna, hogy 1939-től kezdve Ma-gyarországon ugyanaz a vagyontárgy a törvényerejénél fogva többször is gazdát cserélhetett, ígyel kellett dönteni: melyik korábbi tulajdonosnakadják vissza az elvett tulajdonát.¾16

Az Alkotmánybíróság e problémával először aKormány privatizációs programjáról való döntésalkotmányossági megítélését is magában foglaló21/1990. (X. 4.) AB határozatában foglalkozott.A testület e határozatban az Alkotmány 70/A §-átértelmezte a 9. § és a 13. § (1) bekezdésére tekintet-tel, illetve a 12. § (1) bekezdése és a 13. § (1) bekez-dése közti összefüggést vizsgálta. Később az ittkimondottak szolgáltak a további határozatokalapjául.¾17 A Kormány a tulajdonosi szerkezet át-alakítása szempontjából alapvető céljának tekin-tette a privatizációt, amelynek megvalósításához –véleménye szerint – számos törvény megalkotása,

illetve korrekciója volt szükséges.¾18 E felfogásábana Kormány egyrészt azt tekintette a privatizációáltalános elvének, hogy az új tulajdonosok az álla-mi tulajdonból visszteher ellenében jussanak tu-lajdonhoz, másrészt a korábbi tulajdonosoknakrészleges kártalanítást¾19 adott volna. A korábbiföldtulajdonosok esetében viszont az eredeti tulaj-donviszonyokat állították volna helyre: vagy aföld természetbeni visszajuttatásával, vagy csere-föld tulajdonba adásával. E „visszaadást” a szö-vetkezeti földekből a kisajátítási eljárás és a kár-talanítás mellőzésével valósítottak volna meg.Ezekre alapozva az Alkotmánybíróság megálla-pította, hogy a koncepcióban a részleges kártala-nítás alapja az elvett tulajdon és az elszenvedettsérelem, a jogalapja pedig a méltányosság, va-gyis az nem jelent állami kötelezettséget. A kár-talanítás tehát kizárólag a szuverén állami elha-tározáson múlik.¾20 Ennek megfelelően a testületaz ingyenes reprivatizációt és a kártalanítást apolitikai jóvátétel egymástól jogilag függetlenformáinak tekintette: míg az első célja a piacgaz-daság megteremtése, a másodiké a sérelmek or-voslása. Az állami tulajdonból való tulajdon-szerzés során tehát a volt földtulajdonosokkedvezményben részesültek, amit viszont nemegyenlíti ki a kártalanítás hiánya. A földre vo-natkozó eredeti tulajdonviszonyok helyreállítá-sa, illetőleg az egyéb vagyontárgyak tulajdono-sainak eleve részleges pénzbeli kártalanításaugyanis nem tekinthető ugyanazon kártalanításkülönböző módjainak. A testület szerint tehát eb-ben az esetben a tulajdon tárgya közti megkülön-böztetés személyek közti megkülönböztetéssévált, mivel a tulajdonszerzésre vonatkozott.¾21

A kormányzati elképzelés ugyanis alkotmányosindok hiányában különböztette meg egyrészt avolt tulajdonosokat és a nem tulajdonosokat, mi-vel utóbbiak visszterhesen szereznek, előbbiek

DRINÓCZI TÍMEA

36

22 A személyeknek joguk van az egyenlő kezelésre, ami azt jelenti, hogy őket azonos körültekintéssel és elfogulatlansággalkell kezelni, illetve a szempontjaikat hasonló figyelemmel és méltányossággal kell értékelni. ABH 1990. 73, 78

23 A volt tulajdonosok közötti különbségtétel objektív alapja mellett bizonyítani kellett volna, hogy a nem földtulajdonosokhátrányos helyzetbe hozása szükséges volt ahhoz, hogy a majdani piacgazdaságban a személyek egyenlőségét a lehetőlegteljesebben megközelítsük, valamint azt is, hogy a többi korábbi tulajdonos hátrányos helyzetbe hozása nélkül a piac-gazdaság induló feltételei sokkal rosszabbak lennének. ABH 1990. 73, 78

24 ABH 1990. 73, 8025 Sólyom: i.m. 616. o.26 Sólyom: uo.27 Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény és módosításai, illetve az ezekkel kapcsola-

tos alkotmánybírósági megállapítások egyrészt szétfeszítenék e tanulmány kereteit, másrészt a e jogszabályok alapvető-en nem a magántulajdoni rendszer kialakításához, hanem inkább a piacgazdaság megteremtéséhez kötődnek. Emiattezek tárgyalásától indokolt eltekinteni.

28 ABH 1991. 58

pedig részleges kártalanítást kapnak, másrészt avolt tulajdonosokon belül a volt földtulajdonoso-kat és a volt más tulajdonosokat. Az első csoporttekintetében a pozitív diszkrimináció feltételeinem teljesültek,¾22 míg az utóbbi esetben a különb-ségtételnek nem volt objektív alapja.¾23 A szövet-kezetek tulajdonával kapcsolatban az Alkot-mánybíróság kifejtette, hogy azt csak a kisajátításiszabály 13. § (2) bekezdés található tartalmánakalkalmazásával lehet elvonni. A szövetkezetekönállóságának az Alkotmány 12. § (1) bekezdésé-ben található állami elismerése ugyanis annakellenére magában foglalja a szövetkezetek tulaj-donhoz való jogának garantálását, hogy az alap-törvény a szövetkezeti tulajdonra nézve kifejezettrendelkezést nem tartalmaz.¾24

A kártalanítással kapcsolatban alkotmányosnézőpontból tehát a következő szempontokatkellett feltétlenül figyelembe venni: Egyrészt ajogegyenlőség megvalósulását, mivel a korábbiföldtulajdoni viszonyok teljes körű helyreállítá-sát nem lehetett oly módon elvégezni, hogy azegyéb tulajdoni sérelmeket egyidejűleg csakrészlegesen orvosolják. Másrészt az Alkotmánytulajdonjogra vonatkozó rendelkezéseit, mivel atermelőszövetkezetek a többi tulajdonoshoz ha-sonló tulajdonvédelmet élveznek, és így a tulaj-donuk kisajátítása csak az Alkotmány 13. §-ánakmegfelelően vált lehetségessé. ¾25

b) A kárpótlási törvény alapján levont alkot-mányjogi megállapítások

E fentiek hatására és eredményeként a kár-pótlási törvény szerint a károsultak csak részle-ges kárpótlást kaptak, mégpedig értékpapírokformájában, amelyen privatizálandó állami tu-lajdont, vagy termelőszövetkezet tulajdonábanálló földet vásárolhattak.¾26 Az Alkotmánybíró-ság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében,az állam által az állampolgárok tulajdonában

igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlá-sáról szóló 1991. évi XXV. törvény rendelkezése-it alapvetően három nagy szakaszban vizsgálta.Az első a törvényjavaslat vizsgálata volt, a má-sodik és a harmadik két év eltéréssel a törvényegyes rendelkezéseinek értelmezésére irányult.A kárpótlási törvény egyes rendelkezéseivelkapcsolatban az Alkotmánybíróság természete-sen napjainkban is kap indítványt. ¾27

A piacgazdaság megteremtésének első lépcső-jeként az Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.)AB határozatában¾28 – 50 országgyűlési képviselőindítványára – a tulajdonviszonyok rendezése ér-dekében az állam által 1949. június 8-a után az ál-lampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozottkárok részleges kárpótlásáról szóló törvényjavas-lat egyes rendelkezései alkotmányellenességételőzetes normakontroll keretében vizsgálta, pon-tosabban az ismertetendő megállapítások megté-telét követően a vizsgálatot elutasította. Mivel atestület a törvény egyes rendelkezéseivel törvény-javaslat formájában ekkor találkozott először, in-dokolt pár gondolatban összegezni annak rele-váns tartalmát.

A kárpótlási törvény célja – a preambulumá-ban rögzítettek szerint – kettős jellegű volt: egy-részt „az elmúlt rendszer által az állampolgároktulajdonában igazságtalanul okozott károk or-voslása”, másrészt „a tulajdonviszonyok rende-zése”, azaz a modern piacgazdaságnak megfele-lő stabil tulajdoni viszonyok kialakítása, és atulajdoni állapotok bizonytalanságának felszá-molása, aminek következtében megteremtődik aforgalmi viszonyok és vállalkozások biztonsága.A törvény szerint az állam e kettős célt a volt tu-lajdonosok részleges vagyoni kárpótlásával kí-vánta orvosolni. Ezt a megoldást a nemzet anya-gi teherbíró képessége, valamint az a körülményindokolta, hogy a múltban – a mai életviszo-


37

29 ABH 1990. 73, 79, 8030 Ennek megfelelően a diszkrimináció korlátja az előnyben részesítés elvi határa. A személyeket egyenlő méltóságúként

kell kezelni, és alapjogokat tiszteletben kell tartani, valamint a megkülönböztetés nem lehet önkényes. ABH 1991. 58, 63,és köv.

31 16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991. 58, 62, 6432 A földtulajdon speciális megítélését lásd még például a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatban, ABH 1994.107, 202

nyokra is kihatóan – nem csak a tulajdonosok,hanem a nem-tulajdonosok is szenvedtek olyananyagi kihatású sérelmeket, amelyek orvoslásá-ra még részleges jelleggel sincs mód. Ezért a kár-pótlás időben és mértékében is korlátozott, avégrehajtásának pedig szakaszoltan kell történ-nie. A törvény az eredeti (elvételkori) kár össze-gét átalányban határozta meg, a kárpótlás mér-tékét tekintve pedig szűk körben ugyan, dekülönbséget tett teljes és részleges kárpótlás kö-zött, a termőföldre vonatkozóan pedig sajátosszabályokat állapított meg. A kárpótlás – az inf-láció növekedését is elkerülendő – nem kész-pénzben, hanem kamatozó és forgatható érték-papír – kárpótlási jegy – formájában történt.

A testület e törvényjavaslattal kapcsolatbanhivatkozva a 21/1990. (X. 4.) AB határozatra¾29 –amelyben megállapított, hogy az megkülönböz-tetés alkotmányossága csak a mindenkori szabá-lyozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizs-gálható – kijelentette, hogy ez a szabályozásikoncepció szűkebb és egyszerűbb. E törvényja-vaslatban ugyanis már – ellentétben a privatizá-ciós programban szereplő elképzeléstől – nemvolt szó a termőföld reprivatizációjáról, csak arészleges vagyoni kárpótlásról. E részleges va-gyoni kárpótlásban azok jogosultak, akiknek amagántulajdonában – a megadott határidő belül– az állam a törvényjavaslatban felsorolt jogsza-bállyal „igazságtalanul” sérelmet okozott. A tör-vényjavaslat indokolása szerint egyrészt az ál-lam az orvoslást erkölcsi kötelezettségének érzi,másrészt a kárpótlás mértéke nem lehet teljes. AzAlkotmánybíróságnak tehát a kárpótlási techni-kák alkotmányosságát ezen új koncepción belülkellett értelmeznie. Az, hogy az állam nem jogiigényeket elégít ki, vagyis nem eleve jogosultakközött különböztet, egyrészt azt jelenti, hogy atörvényhozó szabadsága nagy. Másrészt magá-ban foglalja az is, hogy senkinek sincsen joga exgratia juttatásra, ezért nem alkotmányellenes akárpótlás szakaszoltan történő megvalósítása.¾30

Ebből következően az Alkotmánybíróság a hatá-rozatában kimondta, hogy nem kifogásolhatókaz alábbi megoldások:¾31

Kárpótlási jeggyel nem állami tulajdonban ál-ló termőföldet is lehet szerezni.

Ha lehetőség van a földdel való kárpótlásra,önmagában nem alkotmányellenes, hogy enneka korlátozott és sajátos jogi helyzetű fedezetnekaz elosztását a kárpótlás alapjául szolgáló egyébvagyontól eltérően állapítja meg.

A nem állami tulajdonú termőföldek tekinte-tében korlátozzák a kárpótlási jeggyel való tulaj-donszerzésre jogosultak körét. Ennek során nemkifogásolható olyan prioritások megállapítása,amelyek más jogát nem sértik. A törvényhozómérlegelési lehetőségénél fogva például gazda-ságpolitikai preferenciák kielégítő alapot képez-hetnek, ha speciálisan a földre vonatkoznak.¾32

A kárpótlás alapjául szolgáló érték eltérő szá-mítási módja sem alkotmányellenes önmagában,mivel a törvényjavaslat által érintett vagyontár-gyak különbözők. Ha azonban az eltérő számítá-si mód a különböző vagyontárgyakért kapottkárpótlásban kirívó különbségre vezet, ez okotadhat alkotmányellenesség megállapítására.

Miután az Alkotmánybíróság tisztázta, hogya vételi jog nem az Alkotmány 13. § (2) bekezdé-se alá tartozó tulajdonelvonás, hanem a tulaj-donjog megterhelése, megállapította: nem alkot-mányellenes a teherelosztás azok között, akik atársadalmi tulajdont ingyenesen megszerzik. Atörvényjavaslat arra vonatkozóan is tartalmazottugyanis rendelkezéseket, hogy a jogosultakmeghatározott köre számára a kárpótlási jegy el-lenében vételi jogot ad az állam és a termelőszö-vetkezet tulajdonában álló olyan termőföldre,amelyet a törvény hatálya alá tartozó módonvontak el. A választott szabályozási megoldástehát a termelőszövetkezetek tulajdonhoz valójoga vonatkozásában vetett fel alkotmányosságiaggályokat. Az alkotmánybírósági felfogásban atehert a társadalmi tulajdon lebontása során atársadalmi tulajdon egykori létrehozásából szár-mazó terheket, illetve az 1989. október 23-ai al-kotmánymódosítás folytán esedékessé vált köte-lezettségeket jelentették. A teherelosztás – mivelcsak egy része jogi kötelezettség, más része azátalakulás társadalmi költsége – egyrészt nempolgári jogi jogutódlás, és nem tulajdonosi ak-

DRINÓCZI TÍMEA

38

33 ABH 1991. 58, 6334 Az Alkotmánybíróság értelmezése a határozat szerint a „jogilag hibátlan” állami tulajdonra vonatkozott. 21/1990. (X. 4)

AB határozat, ABH 1990. 73, 76, Sólyom: 616. o.35 ABH 1992. 72, 74, Sólyom: uo.36 ABH 1992. 72, 74, Sólyom: 618. o.37 15/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1992, amely a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatra, a 27/1991. (V. 20.) AB határozatra,

illetve a 28/1991. (VI. 3.) AB határozatra hivatkozik.38 16/1991. (IV. 20.) AB határozat ABH 1991. 63, 27/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991. 73, 77 Sólyom: i.m. 619. o.

tus, másrészt nem automatikus vagy mechani-kus folyamat. A teherelosztást ugyanis a tulaj-doni rendszert átalakító törvényhozás valósítjameg, a mindenkori gazdasági és politikai célo-kat – az akkori szövetkezeti tulajdon átalakításaa szövetkezeti tag magántulajdonosok közös tu-lajdonává, vagy az önkormányzati tulajdon lét-rehozása – követve. A törvényhozás a különféleterheket a különféle tulajdonátalakulások soránkülönbözőképpen oszthatja el. A testület ebbőlvezette le azt, hogy a törvényhozó a különbözőalapú kötelezettségeit megújíthatja: új jogcímen,új terjedelemben és új feltételekkel tarthatja fennlényegét tekintve ugyanazt a tartozását. Ilyennováció jelent meg a törvényjavaslatban, ahol azúj jogalap a méltányosság volt, ami kizárja a ré-gi jogcímekre való hivatkozást. Ebből követke-zik, hogy amíg az érintett vagyontárgyra nézveaz átalakulás be nem következett, az új tulajdoniforma jövendő alanyának nincs joga a korábbitársadalmi tulajdont e teher alól mentesen meg-szerezni. Viszont, amint az átalakulás folyamatamegtörtént, az új tulajdon védelme természete-sen teljes: e vonatkozásban nincs alkotmányoslehetőség a társadalmi átalakulás terhének utó-lagos vagy visszamenőleges szétosztására.¾33

c) A kárpótlási törvény alapján levont alkot-mányjogi megállapítások

ca) Az Alkotmánybíróság a kárpótlási törvény-re vonatkozó indítványok alapján a következő je-lentős – az alkotmányos tulajdonvédelmet érintő– megállapításokra, következtetésekre jutott. Azállam privatizálási és reprivatizálási joga elvilegkorlátlan, mivel e joga a tulajdonosi szabadságá-ból következik.¾34 Ezt az absztrakt-formális érvet arendszerváltás sajátosságaival való érvelés feléirányuló orientáció váltotta fel, amely kiváltó oka-ként a jogfolytonosság elmélet kialakulása jelölhe-tő meg. E teória egyrészt azt jelenti, hogy a lezártjogviszonyok nem követik automatikusan azalapjukul szolgáló normák sorsát, másrészt utalaz Alkotmánybíróság tevékenységének korlátozá-sára is, mivel a testület a 10/1992. (II. 25.) AB ha-

tározatában kimondta, hogy az Alkotmány ha-tályba lépése előtti időpontra norma tartalmi al-kotmányellenességét nem állapítja meg. Az egyesjogviszonyok és jogi tények – jelen esetben az ál-lam tulajdonszerzése – önállósulnak az alapulfekvő normától, és annak sorsát nem osztják. ¾35

Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 25.) ABhatározatában pedig kifejtette, hogy a rendszer-váltás a legalitás alapján ment végbe, vagyisérvényességét tekintve nincs különbség az „Al-kotmány előtti” és „utáni” jog között. Keletke-zési idejétől függetlenül minden jogszabálynakaz új Alkotmánynak kell megfelelnie. E megál-lapítások az érintett témára vonatkoztatva aztjelenti, hogy a mai jogállami viszonyok nem al-kalmazhatóak a hajdan jogszerű államosításokés tulajdonelvonások megítélésére, mivel azegyes jogviszonyok és jogi tények – jelen eset-ben az állam tulajdonszerzése – önállósulnak azalapul fekvő normától, és annak sorsát nemosztják. ¾36 Az állam tulajdona tehát „jogilag hi-bátlannak” minősül. A későbbi alkotmánybírósá-gi döntések fényében a jogilag hibátlan tulajdonaz az állami tulajdon, amelyre nézve az állam tu-lajdonosi mivolta a privatizálás idején hatályosjog alapján megtámadhatatlan.¾37

cb) Az Alkotmánybíróság a kárpótlási tör-vényt a rendszerváltás összefüggéseibe helyez-ve vizsgálta, és megállapította, hogy a tulajdonisérelmek orvoslása – hasonlóan azok keletkezé-séhez – rendkívüli és egyszeri történelmi körül-mények között zajlanak egy újabb tulajdonirendszerváltás részeként.¾38 A tulajdoni rend át-alakulása során alkalmazott ténylegesen egysze-ri és rendkívüli jogi megoldásokhoz az Alkot-mánybíróság által alkalmazott jogalap eleinte azvolt, hogy a kárpótlással az állam erkölcsi köte-lezettségének tesz eleget, ami a 27/1991. (V. 20.)AB határozatban a különböző jogi kötelezettsé-gek teljesítésére változott. E határozatában a tes-tület az államosítási jogszabályok alkotmányel-lenességét állapította meg, mivel a jogalkotónem gondoskodott az ezekben „megígért” kár-


39

39 ABH 1991. 73, 7540 Az indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt, hogy a Kormány akkorra már benyújtott egy a té-

mát érintő törvényjavaslatokat, illetve a kapcsolódó területek szabályozását ígérte. Emiatt a testület felfüggesztette a mu-lasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. ABH 1991. 73, 77. Lábady Tamás alkotmánybíró szerintazonban a testület nem teheti meg, hogy az államosítások alkotmányellenessége tekintetében a döntését a hatályos Alkot-mányra, az azokhoz kötődő kártalanítási rendelkezéseket viszont az alkotmányellenesnek ítélt jogszabályra alapozza.Szerinte a teljes és feltétlen kártalanítás kilátásba helyezése káros és gazdaságilag lehetetlen. ABH 1991. 73, 83-84. Ezzelkapcsolatban azonban kétséges, hogy a teljes ülés valóban ezt mondta volna ki.

41 Vö. 27/1991 (V. 20.) AB határozat ABH 1991. Sólyom: i.m. 621, 622. o.42 ABH 1991. 88, 9243 ABH 1991. 73, 78. Sólyom László párhuzamos indokolásában külön is hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság az álla-

mi kártalanítások ügyében csak a nováció elvi megengedhetőségének kérdésében döntött. ABH 1991. 73, 8744 ABH 1991. 73, 85-8745 28/1991. (VI, 3.) AB határozat, ABH 1991. 88, 95

talanítási jogszabályok megalkotásáról.¾39 Az Al-kotmánybíróság azt is kimondta, hogy a helyzetegészen addig alkotmányellenes, ameddig akártalanításról meg nem születik a megfelelőnorma, ami megalkotása a mindenkori kormányés parlament feladata.¾40 Ennek indoka az, hogyaz állam az államosítási jogszabályokban közjo-gi kötelezettséget vállalt a kártalanításra, és e kö-telezettsége megújítható. A jogi kötelezettségrevaló utalással az Alkotmánybíróság tehát elakarta kerülni, hogy a kártalanítási kötelezettségelenyésszen, míg az állam egykori tulajdonszer-zése érintetlen marad. Mivel, ha a kártalanításiigények elismerést nyertek volna, azok jogalap-ja, léte, nagysága és perelhetőségének bizonyta-lansága, illetve a teljes kártalanítási kötele-zettség nehezen feloldható ellentmondáshozvezetett volna.¾41 A 28/1991. (VI. 3.) AB határo-zatban az Alkotmánybíróság megállapította,hogy a kilátásba helyezett kártalanítási kötele-zettség fennáll, tehát az államnak az államosítás-sal okozott igazságtalanságok körében jogi köte-lezettsége van a kártalanításra.¾42

cc) A fentebb jelzett probléma megoldása ér-dekében a testület a novatio intézményéheznyúlt, amelynek keretében – az Alkotmánybíró-ság álláspontja szerint – a törvényhozás megte-heti, hogy különböző alapú kötelezettségeit –novatio mintájára – megújítja. Ez azt jelenti, hogyúj jogcímen, új terjedelemben és új feltételekkeltartja fenn lényegét tekintve ugyanazt a tartozá-sát. E felfogás szerint a kárpótlási törvények új,eredeti jogalapot teremtettek a tulajdoni sérelmek(és nem vagyoni károk) orvoslására. A novációelőször a 16/1991. (IV. 20) AB határozatban me-rült fel, amelyre később a 27/1991. (V. 20.) ABhatározat elvi lehetőségként hivatkozott.¾43 A no-váció alkotmányjogi alkalmazhatóságát és korlá-tait Sólyom László fejtette ki a határozathoz fű-

zött párhuzamos indokolásában. Ennek alapján amegújítást nem lehet korlátlan és feltétlen államijogosítványként felfogni. Az állam ugyanis még arendkívüli történelmi körülmények között semváltoztathatja meg tetszése szerint a kötelezettsé-gei jogcímét, feltételeit és terjedelmét. A novációarra alkalmas, hogy a törvényhozó az államosítá-sok akkori és a felülvizsgálatok mai rendkívülivoltára és körülményeire tekintettel legyen. Só-lyom fontos korlátként szögezte le, hogy a nová-ció nem sérthet alkotmányos jogot vagy elvet.¾44

A nováció alkotmányjogi elméletének e megfo-galmazását alkalmazta a testület a 28/1991. (VI.3.) AB határozata érvelési bázisaként. E szerintaz, hogy az Alkotmánybíróság az adott ügyben anováció módszerét alkotmányosan megengedhe-tőnek tartotta, nem jelenti azt, hogy a kártalanítá-si kötelezettségek tényleges megújítása sem sértiaz Alkotmányt. Erre azonban csak a kárpótlásitörvény egyes rendelkezéseinek vizsgálata adha-tott választ.¾45

cd) A magántulajdoni rend kialakításával kap-csolatban a 28/1991. (VI. 3.) AB határozatból, illet-ve a 15/1993. (III. 12.) AB határozatból az alábbiszempontokat érdemes kiemelni: a törvény hatá-lyának a problémáját; azt a kérdést, hogy nem al-kotmányellenes-e: a törvény csak a tulajdonukbankárt szenvedetteket kárpótolja; a jogellenesen kül-földre távozottak tulajdonával kapcsolatos prob-lémákat; a kárpótlás mértékének törvényhozó ál-tali megállapítását; illetve az önkormányzati ésszövetkezeti tulajdon kérdéskörét.

A kárpótlási törvény hatályával kapcsolatbanaz Alkotmánybíróság újra hivatkozott a tételére,miszerint a törvény egy politikai jóvátételi folya-mat indokoltan elkülönített része. E miatt és azex gratia jelleg miatt nem emelhető kifogás az el-len, ha a kárpótlás szakaszoltan történik. A sza-kaszolásnak azonban a folyamat egésze tekinte-

DRINÓCZI TÍMEA

40

46 ABH 1991. 88, 102. E határozatnak megfelelően a jogalkotó megalkotta az állam által az állampolgárok tulajdonában az1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károkrészleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvényt.

47 ABH 1991. 88, 97, 10248 ABH 1991. 88, 9749 Az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV.

törvény, illetve az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alko-tott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvény.

50 45/2003. (IX. 26.) AB határozat, Complex Jogtár. A csehszlovák állam az 50 hektárt meg nem haladó területű ingatlano-kért kártalanítási kötelezettséget vállalt azzal, hogy a kártalanítás mértékéről megállapodik a magyar állammal. Az Or-szággyűlés azonban nem rendelkezett a Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek Csehszlovákiábanlévő, de 50 hektárt meg nem haladó nagyságú, mezőgazdasági rendeltetésű földön fennálló tulajdonjogának elvonása mi-att történő kárpótlásról. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotó feladatát 2004. június 30-ig tel-jesítse.

tében időben is beláthatónak kell lennie. Azegyes jóvátételi esettípusokra nézve az időpontnem lehet önkényes. Ezt az elvet a törvény nemkövette, mivel a rendelkezéseit (a részleges kár-pótlást) csak az 1949. június 8-a utáni sérelmek-re rendelte alkalmazni.¾46

A második esetkörrel kapcsolatban az az al-kotmányossági aggály merült fel, hogy nem va-lósít-e meg az állam hátrányos megkülönbözte-tést azzal, hogy csak a tulajdonban okozott kártszenvedetteket kárpótolja, és nem elégíti ki azokigényét, akiket anyagi kihatású, de nem vagyonisérelem ért. Az Alkotmánybíróság a 28/1991.(VI. 3.) AB határozatában megállapította, hogy atörvény a politikai jóvátételt szolgáló, ezen belülanyagi orvoslást is nyújtó intézkedések folyama-tába illeszkedik. A testület érvelése szerint az ál-lamot nem terheli olyan jogi kötelezettség, amelyalapján a múlt rendszerben bármilyen sérelmetszenvedetteket, vagy akár csak az anyagi kihatá-sú sérelmet szenvedetteket csupán a hátrányokténye miatt bármilyen elégtételben, különösenanyagi juttatásban részesítsen. Tekintettel arra,hogy különféle elégtételi intézkedések indultakmeg, nem alkotmányellenes az, hogy a sérelmekorvoslása nem általános jelleggel történik, és azsem, ha a tulajdonban sérelmet szenvedettek kár-pótlásáról nem egy törvény rendelkezik.¾47 Mivelnem eleve jogosultakról van szó, csupán önké-nyes megkülönböztetésük lehet alkotmányelle-nes, azonban jelen ügyben nem volt megállapít-ható a csoportképzés önkényessége.¾48 Hasonlóprobléma merül fel abban az indítványban is,amely szerint a magyarországi zsidóság által el-szenvedett sérelmek tekintetében a teljes körűkártalanítás elmaradását alkotmánysértő. A 15/1993. (III. 12.) AB határozatban a testület a dönté-sét a fentiekre alapozta, és e szabályozási hiátustnem tartotta alkotmányellenesnek. A 45/2003.(IX. 26.) AB határozatában az Alkotmánybíróság

nem tartotta azt sem alkotmányellenesnek, hogy akárpótlási törvények¾49 nem vonták be a kárpótláskörébe a Csehszlovákiából áttelepült személyektulajdoni sérelmét. A testület azonban alkotmány-ellenes mulasztást állapított meg a tekintetben,hogy a magyar allam nem teljesítette azt a kártala-nítási kötelezettségét, amelyet nemzetközi szer-ződésben vállalt.¾50

A jogellenesen külföldre távozottak tulajdo-nával kapcsolatos problémákat az indítványozószerint az vetette fel, hogy a kárpótlási törvénymelléklete szerint nem jár kárpótlás azok után avagyontárgyak után, amelyek tulajdonjoga meg-határozott jogszabályban foglaltak szerint azöröklésre jogosult családtagokra szállt át. Az in-dítványozó szerint a kárpótlásnak ez a korláto-zása sérti a tulajdonhoz és az örökléshez valóalapjogot. Az Alkotmánybíróság szerint azon-ban e személyek és azok a személyek, akiknek atulajdona társadalmi tulajdonba került, nem ké-peznek azonos, összehasonlítható csoportot.A fentebb már leírtak alapján megállapítható,hogy a részleges kárpótlás egész koncepciójátegy dolog teszi alkotmányossá: az, hogy általaolyan folyamattal okozott károkat kell orvosol-ni, melyben a magántulajdon módszeres meg-szüntetéséről volt szó. A disszidensek tulajdoniviszonyait rendező jogszabály viszont többfélecélt kívánt megvalósítani: megtorlást, illetve agazdátlan javak – jelen esetben az üresen álló la-kások – sorsát. Ennek során – részben a büntetőszándéktól vezetve – a disszidensek lakástulaj-donának elvonására, „polgári haláluk” kinyilvá-nítására, került sor, amivel az öröklés meghatá-rozott rendje megnyílt. A sérelmek természeteés mértéke tehát eltért a részleges kárpótlás kö-rébe vont igazságtalanul okozott károkétól: azelvont tulajdon nem társadalmi tulajdonba ke-rült, hanem – öröklés folytán – személyi tulaj-donban maradt, és később sem államosították.


41

51 ABH 1993. 52 A kárpótlás megállapítását ugyanis a törvény eltérően állapította azokra vonatkozóan, akik termőföldet és akik kárpótlá-

si jegyet igényelnek. Utóbbiak 200000 forintig részesültek csak 100%-os kárpótlásban, míg előbbiek 1000 aranykorona ér-tékig, ami egymillió forintnak felel meg. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a termőföld sajátos volta, a mező-gazdaság-politika preferenciái, s mindenekelőtt az a tény, hogy a termőföldek tekintetében a kárpótlással párhuzamosana tulajdonviszonyok átfogó átalakítása megy végbe, lehetőséget ad a termőföld és egyéb tulajdoni tárgyak eltérő kezelé-sére a kárpótlás során. Ez a megkülönböztetés azonban, ami a teljes kárpótlás értékhatárát illetően ötszörös különbségetenged a föld és más vagyontárgyak között, az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmát tartalmazó 70/A. §-ába ütközik.ABH 1991. 88, 99, ABH 1993.

53 ABH 1993. 112. és további oldalak.54 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, ABH 88, 103, 104. Az önkormányzati tulajdonra vonatkozó szakirodalmi álláspontokat ld.

például Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog és az önkormányzatok. Az önkormányzatok tulajdona és gazdasági tevékeny-sége. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Logod Bt. Budapest 1994.

55 Miután a 21/1990. (X. 4.) AB határozat (ABH. 1990. 73, 74) alkotmányellenesnek mondta ki a termelőszövetkezeti tulaj-don törvénnyel elrendelt, kártalanítás nélküli elvonását, a kárpótlási törvény javaslata úgy vonta be a szövetkezetek tu-lajdonában álló termőföldeket a kárpótlásba, hogy ezekre a földekre nézve a károsultak egy szűkebb körének kárpótlásijegyeik erejéig vételi jogot adott.

Nem minősíthető tehát alkotmányellenesnek,hogy a törvényhozó a kárpótlási törvény kereté-ben erről a kérdésről nem rendelkezett. ¾51

Az Alkotmánybíróság a 28/1991. (VI. 3.) ABhatározatában megállapította, hogy a törvény-hozó a kár és a kárpótlás mértéke meghatározá-sánál nagy szabadsággal rendelkezik, mivel ajuttatás új, egységes jogalapját a méltányosságfigyelembe vételével maga teremtette meg. Akár mértéke kiszámításánál a törvény ugyanmás-más átalányértéket rendelt figyelembe ven-ni az ingatlanokra (lakás, üzlet, műhely és üresbelterületi telek), a vállalatokra, illetve a termő-földre, de ezek ésszerű megkülönböztetésekettartalmaznak, mivel egyrészt figyelembe veszika kárpótlás technikai lebonyolításának egysze-rűsítését, másrészt a vagyontárgyak jellegébenlévő különbségeket. Az a megkülönböztetésazonban, amely szerint a volt földtulajdonosokeredeti földtulajdonuk mértékében természetbe-ni kárpótlást kapnak, más tulajdonosok viszontcsupán részbeni pénzbeli kárpótláshoz jutnak,áttöri a törvénynek azt a koncepcióját, amelyikelveti a reprivatizációt és részleges kárpótlástnyújt, illetve nem nyújt alkotmányos alapot akülönbségtételre. ¾52 A testület a 15/1993. (III. 12.)AB határozatában vizsgálta a rendelkezésnek a28/1991. (VI. 3.) AB határozat alapján módosí-tott változatát, és megállapította, hogy az Or-szággyűlés a korábbi rendelkezés alkotmányel-lenességét csak látszólag szüntette meg azzal,hogy a földdel való kárpótlást is besorolta a min-denkire közös számítási szabályai alá.¾53

Az önkormányzati és szövetkezeti tulajdonalkotmányi védelmével összefüggésben az Al-kotmánybíróság hasonló érvelési alapot alkal-mazott. Az önkormányzati tulajdonnal kapcso-

latban a kárpótlási törvénynek az a rendelkezé-se jelentett alkotmányossági kérdést, amely sze-rint a kárpótlásra jogosult kárpótlási jegyét azönkormányzat tulajdonában lévő lakás értékesí-tése során fizetőeszközként névértékben fel-használhatta. A testület az önkormányzatok tu-lajdonhoz való jogára hivatkozva a rendelkezésijog korlátozására vonatkozóan különbséget tettaz önkormányzat tulajdonában álló lakások kö-zött a tekintetben, hogy azok a korlátozást beve-zető kárpótlási törvény hatálybalépésekor máraz önkormányzat tulajdonában voltak, vagy azönkormányzat azokat csak a kárpótlási törvényhatálybalépése után szerezte meg. Az Alkot-mánybíróság visszanyúlt a 16/1991. (IV. 20.) ABhatározatához, amelyben kifejtette a teherelosz-tás alkotmányosságát. Mivel egyrészt az önkor-mányzatok – az önkormányzati törvény és azállami tulajdonban lévő vagyontárgyakat önkor-mányzati tulajdonba adó törvények alapján – in-gyenesen szerzik meg az államosítással államitulajdonba került lakásokat, másrészt a tehermár a szerzés előtt is létezett, e terheket az ön-kormányzatnak is viselnie kell. Ennek indokaaz, hogy a lakások államosításáért járó kártalaní-tási kötelezettségének az állam a kárpótlással kí-vánt eleget tenni, és kötelezettséget vállal arra is,hogy lakások eladás esetén a kárpótlási jegyekfizetésre felhasználhatók lesznek.¾54

A teherelosztás érvelését alkalmazta az Alkot-mánybíróság a szövetkezeti tulajdonnal öszsze-függésben is,¾55 ami alapján nincs alkotmányosakadálya annak, hogy az állam ezekből a terhek-ből azokra is telepítsen, akik a szövetkezeti tulaj-dont ingyenesen megszerzik. Ez a megterhelhe-tőség a szövetkezetek jogutódaira is mindaddigvonatkozik, amíg földtulajdonuk át nem alakult

DRINÓCZI TÍMEA

42

56 ABH 1993. 112. és következő oldalak. A szövetkezeti tulajdonra vonatkozóan az eltelt évek alatt az Alkotmánybíróságtöbb határozatot is hozott, amelyek közül kiemelendő a szövetkezeti üzletrészre vonatkozó döntés. 10/2001. (IV. 12.) ABhatározat, ABH 2001. A szakirodalmi feldolgozást lásd például Tassy Irén: Szövetkezeti résztulajdon, mint alkotmányosvédelem alatt álló tulajdoni forma, Gazdaság és Jog 1998. 11. sz. 19-21.

57 ABH 1991. 88, 94-95, Sólyom: i.m. 621-622. o.58 A tulajdonhoz való jog alapjogi rendszerben történő elhelyezése egy másik tanulmány részét képezi.

magántulajdonná. A testület szerint a tulajdon-rendezéssel kapcsolatos állami feladat elvégzésesorán egymásra tekintettel kell megoldani a ter-melőszövetkezeti tulajdon magántulajdonná ala-kítását, illetve a kötelezettségeknek a rendezésétis, amelyek az államot a szövetkezeti tulajdonegykori létrehozása alapján terhelik. Az Alkot-mánybíróság újra a rendkívüli történelmi hely-zetre hivatkozott akikor, amikor alkotmányosnakfogadta el azt a megoldást, hogy a jövendő tu-lajdonosok megterhelésének nem akadálya az,hogy az állam ebben az esetben nem saját tulajdo-nát alakítja át, és terheli meg állami kötelezettsé-gek következményeivel az ingyenes szerzőt.További hivatkozási alapkánt szerepelt a megkü-lönböztetés tilalma is. Ha ugyanis csupán azállami tulajdonban maradt földterület terhérevalósulhatna meg a kárpótlás, ez a volt földtulaj-donosok olyan hátrányos megkülönböztetéselenne, amely összeegyeztethetetlen az Alkot-mány 70/A. §-ában foglaltakkal. Az Alkotmány-bíróság a 15/1993. (III. 12.) AB határozatábanazonban megállapította a teherelosztás alkot-mányos határait. Nem engedte meg ugyanis,hogy a támogatási utalványokat az árverés sorána kárpótlási jeggyel azonos módon lehessen fel-használni, mert ez azt is jelentette volna, hogy aszövetkezettel szembeni vételi jogot az is gyako-rolhatja, aki utalvánnyal vett részt az árverésen.A vételi joggal a szövetkezeti tulajdonra rótt tulaj-donkorlátozás kizárólag a szövetkezeti tulajdonmagántulajdonba adása és a kárpótlás megvalósí-tása keretében szükséges és arányos. Ezzel szem-ben a szövetkezetek megterhelése az állam általnyújtott mezőgazdasági vállalkozói támogatássalalkotmányosan nem indokolható. A támogatás aszövetkezetek tulajdonjogát többszörösen is sérti:egyrészt azzal, hogy kötelező számukra a vételijog alapján a támogatás jogosultja részére földeteladni; másrészt azzal, hogy a földet a kárpótlásiárverések sajátos körülményei között kialakultáron kell eladniuk, s végül azzal is, hogy az utal-ványt csak kárpótlási jegyre válthatják át. A Kpt.24. §-a mindezek alapján ellentétes az Alkotmány13. §-ával.¾56

Az államnak tehát kötelessége, hogy a tulaj-don védelme és a jogállamiság elve alapján min-den egykori államosításból folyó kötelezettségét– akár megújítás révén is – rendezni. Eközben fi-gyelemmel kell lennie a teherelosztás alkotmá-nyosságára és az már meglévő és a terhek vise-lése utáni tulajdonhoz való jog tiszteletbentartására, valamit arra, hogy az érintettek egyet-len csoportja se kerüljön hátrányba. A kötele-zettségek megújítása révén közös jogalapja leszaz eredetileg is jogi kötelezettségen alapuló, és atörvény által, korábbi kötelezettség fennállásanélkül adott kárpótlási igényeknek. Mindezek-nek az alapja az államosítás és a tulajdoni viszo-nyok jogállami rendezésének sajátos történelmikörülményei, az államosítás ugyanis a magántu-lajdon totális felszámolására törekedett.¾57

A rendszerváltozás folyamatában végbementa társadalmi tulajdon lebontása, amely alapvetőjelentőséggel rendelkezett egyrészt az államifeladatként is megjelenő piacgazdaság megte-remtésében, illetve fenntartásában, másrészt amagántulajdon kialakításában. A magántulajdo-nosi rendhez természetesen szorosan kötődik atulajdonhoz való jog is, amit a magyar Alkot-mány – a magántulajdonról szóló rendelkezéshezképest más helyen – külön is elismer. A magántu-lajdoni rendszer kialakítására vonatkozóan azon-ban e helyütt meg kell elégedni a „magántulaj-don” kitételének, illetve tulajdonhoz való joggalvaló kapcsolatának az értelmezésével.¾58

II. Az Alkotmány„magántulajdon”-ra vonatkozórendelkezésének értelmezése

1. Kapcsolat a piacgazdasággal

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a magántulaj-don és a köztulajdon egyenjogúságát és egyenlővédelmét fogalmazza meg. Mivel e rendelkezéskapcsolatban van egyrészt a piacgazdasággal,másrészt a 13. §-ban megfogalmazott tulajdon-hoz való joggal, indokolt e rendelkezéseket egy-másra vonatkoztatva értelmezni. Az alkotmányi


43

59 A téma gazdasági tárgyú ismertetését lásd például Arne Jon Isachsen-Carl B. Hamilton-Thorvaldur Gylfason: Ismerjükmeg a piacgazdaságot. Akadémia Kiadó, Budapest. 1995., Kurtán Lajos: Piacgazdaságtan.

60 A magántulajdon felelősségteljes viselkedésre, az erőforrások hatékony felhasználására késztet, és összességében javítjaa piacok gazdasági működőképességét. Otto Schlecht: Jólét egész Európának a piacgazdaság előretörésével. OMIKK.1998. 106. o.

61 Schlecht: Jólét egész Európának… 11. o.62 Vö. Isachsen-Hamilton-Gylfason: i.m. 73-81. o.63 Ennek oka az is, hogy a magánszervezetek a javakat és a szolgáltatásokat általában versenyképesen tudják kínálni.

Schlecht: Jólét egész Európának… 76. o.64 Dürr: The Social Market Economy in the Federal Republic of Germany. 9. o.65 A tulajdonhoz való jogot gazdasági szabadságként fogja fel: Sven Bradke: i.m. 30 és 31. o., illetve G. B. Madison: The

Political Economy of Human Society and Human Rights, Routledge Studies in Social and Political Thought, London andNew York, 1998. 151. o. A gazdasági fejlődés és a politikai jogok biztosítása közötti összefüggést Barro és Slembeck, illet-ve Marini tanulmányukban mutatják be. Az eredmények Barro/Slembeck (1995), 28. és következő oldalak. (Idézi: Bradke:50. o.), Francesco Saverio Marini: Il „privato” e la Costituzione. Rapporto tra proprieta ed impresa, Milano, Dott. A.Giuffre Editore, 2000. 3. o. és köv. Eltérő felfogást ld. Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Az emberi jogok rendszere, In.Emberi jogok, (szerk: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila), Osiris Kiadó, Budapest 2003. 87. o., amely szerint a tulajdonhozvaló jog sem keletkezéstörténete, sem tartalma alapján nem sorolható a gazdasági jogok köré.

66 Schlecht: Jólét egész Európának… 13. o.67 Értelmezett Alkotmány. 159. o.68 Ezt az Alkotmánybíróság helyesen érzékelte.

megfogalmazás miatt a piacgazdaság elvéhezközvetlenül kapcsolódik a köz és a magántulaj-don egyenjogúsága és egyenlő védelme, vala-mint a verseny és a vállalkozás szabadsága.A piacgazdaság általános értelemben felfogott –tehát nem jogi¾59 – fogalmának nem lenne tartal-mi eleme a köz- és a magántulajdonra vonatko-zó egyenlőségi szabály, de az alkotmányjogimegközelítés szükségessé teszi az Alkotmányszövegéből való kiindulást. A közgazdasági iro-dalom szerint ugyanis a magántulajdon,¾60 és a –dinamikus piacgazdaság elválaszthatatlan része-ként megfogalmazható¾61 – hatékony verseny, illet-ve a szabad árucsere, valamint a csődmechaniz-mus (csőd és a vállalati szanálások) területei apiacgazdaság előfeltételeiként jelölhetők meg.¾62

Az Alkotmány preambulumában található szociá-lis piacgazdaság miatt azonban egyértelmű, hogya 9. §-ban rögzített piacgazdaságot – amely államifeladatként jelenik meg – a szociális piacgazda-ságnak megfelelő koncepciók szerint kell meg-valósítani. A szociális piacgazdaságban az álla-mi szerepvállalásnak tehát – a magántulajdondominanciája miatt – az alapfeladatokra kellkorlátozódnia, azaz az államnak a szociális pi-acgazdaságban nem feladata a vállalkozói te-vékenység. ¾63 Bár a piacgazdasággal az állami tu-lajdon elméletileg nem ellentétes, a versenyfenntartása mégis inkább a magántulajdontigényli. ¾64 A gazdasági alapjogok – különösen atulajdonhoz való jog, a szerződési és a vállalko-zási szabadság – feladata tehát az, hogy a piacszereplői számára megfelelő mozgásteret bizto-

sítson az önálló kibontakozásra, valamint a gaz-dasági folyamatokban történő állami beavatko-zásokkal szemben a lehető legnagyobb mértékűvédelmet nyújtsa.

A gazdasági alapjogok biztosítása így a társa-dalom piacgazdasági fejlődésének döntő ta-lapzatát alkotják. ¾65 A szociális piacgazdaság el-méletének szociális dimenzióját az általánoskeretfeltételek, illetve az általános jólét és az em-beri szabadság alapfeltételeit jelentő piacgazda-ság és annak összetevői – magántulajdon, ipar-űzés, szerződéskötés szabadsága, szabad piaciárak – jelentik. ¾66 A „magántulajdon és a köztulaj-don egyenjogúsága és egyenlő védelme” tehát amagántulajdonosi rendszer kialakítása biztosíté-kaként is értelmezhető, bár – a fentiek alapján –e tekintetben elegendő lehet a 13. § is.

2. Kapcsolat a tulajdonhoz való joggal

Ha az Alkotmány szövegéből indulunk ki, akkoraz Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, misze-rint a köz- és magántulajdon egyenjogúsága ésegyenlő védelme nem értelmezhető önállóan, an-nak valós tartalmát az Alkotmány tulajdonjogra,mint alapjogra vonatkozó rendelkezései adják,¾67

nem tartható. Egyrészt azért, mert a magántulaj-don ilyen szövegkörnyezetben a piacgazdasághozkapcsolódik, tehát – bizonyos tekintetbe – önálló-an is értelmezhető. Mint önállóan értelmezettegység azonban függ a 13. § (1) bekezdésénektartalmától,¾68 de nem feltétlenül fedi le a 13. § általvédett tárgyakat. Itt különösen a közjogi alapú jo-

DRINÓCZI TÍMEA

44

69 Amelynek a sérelmét az Alkotmánybíróság azonban csak a szélső esetekben állapítja meg. Vö. 21/1994. (IV. 16.) AB ha-tározta, ABH 1994. 119-120.

70 Vö. Vörös: i.m. 248-249. o., 7/1991 (II. 28.) AB határozat, 28/1991. (VI. 3) AB határozat, ABH 1991. 101. o., 1441/B/1990/2.AB határozat, ABH 1991. 510-511.

71 Az ellenkező véleményt ld. 21/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990. A határozat szerint azért nincs összefüggés az Alkot-mány 9. § (1) bekezdése és a 13. § között, mert a tulajdonhoz való jogot ez utóbbi a 9. §-ban foglalt különbségtétel nélkül fo-galmazza meg. Hasonló álláspontot foglalt el Vörös Imre is, aki szerint a két rendelkezése között azért nincs összefüggés,mert a 9. § (1) bekezdésének nincs tulajdonvédelmi irányultsága. Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog az Alkotmányban. ActaHumana 1995. 18-19. sz. 161. o. Összevetve az Alkotmánybíróság megállapításait, amelyek egyébként egymást követő be-kezdésekben foglal helyet, megállapítható, hogy a testület önmagának mondott ellent. A későbbiekben ez az ellentmondása két rendelkezése kapcsolatának elismerésében oldódik fel. Ld. 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993. 247. 250.

72 Vö. Vörös: A gazdasági jogalkotás... 251-252. o. Az ezzel kapcsolatos problémák az Alkotmány 70/A. §-ánál alkalmazottmódszer alapján kerülnek elbírálásra. 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990., 39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH1992. 238. A védelem terjedelmének és intenzitásának a tulajdon alanya szerinti eltérő rendezése személyek közti diszk-riminációnak minősül. 59/1992. (XI. 6.) AB határozat, ABH 1992. 271. 273.

73 E két legjelentősebb módosítás az 1989. évi XXXI. törvény, és az 1990. évi LX. törvény. 74 A tulajdoni formák jellemzőinek közvetlenül a piacgazdaság rögzítése után történő ilyen formában való deklarálása a

rendszerváltozás során megvalósuló modellváltásos alkotmányozásra jellemző. (Bár például az olasz alkotmány 42. sza-kasza szerint a tulajdon magán- és köztulajdon.) A téma gazdasági tárgyú ismertetését lásd Arne Jon Isachsen-Carl B.Hamilton-Thorvaldur Gylfason: Ismerjük meg a piacgazdaságot. Akadémia Kiadó, Budapest. 1995., Kurtán Lajos: Piac-gazdaságtan. ELTE. Budapest. 2001.

75 Annak a biztosítására törekedtek tehát, hogy ne valósulhasson meg újra az állami tulajdon egyoldalú privilegizálása. Vö.a törvényjavaslat indokolásával, illetve az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatával. ABH 1993. 247. 249-250.Ld. még: 15/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1992. 112. 125.

76 Vö. Vörös: i.m. 161. o.77 E tekintetben most figyelmen kívül marad az a tény, hogy a piacgazdaság önmagában is a magántulajdonon alapuló gaz-

daság létét jelenti.

gosítványokra lehet gondolni, mivel azok a piac-gazdasággal csupán érintőleges kapcsolatbanvannak.

Az állítás másrészt tehát azért nem tartható,mert a két rendelkezés közt feltételezési viszonyáll fenn. Ez abban ragadható meg, hogy ha a Ma-gyar Köztársaság nem biztosítaná a tulajdonhozvaló jogot, nem lenne értelme a köz- és magántu-lajdon egyenlőségéről beszélni, illetve az Alkot-mány nem deklarálná kifejezetten a magántu-lajdoni rendet. E rendelkezés nélkül pedig adiszkrimináció mentességre – a piacgazdaságfenntartásának kötelezettségén kívül¾69 – nem len-ne tényleges garancia, mivel a 70/A. § csak aszemélyek¾70 közti megkülönböztetést tilalmazza,míg a 9. § (1) bekezdése a tulajdoni formákra vo-natkozóan mondja ki a hátrányos megkülönböz-tetés tilalmát.¾71 Ezek szerint tehát a piacgaz-dasághoz kötődő alkotmányi rendelkezések agazdasági élettel összefüggő diszkrimináció tilal-mát is megfogalmazzák. Ennek jelentősége abbanáll, hogy – a piacgazdaság szintjén – nem zárja kia köztulajdon és a magántulajdon különbségénekmegfelelően az eltérő szabályozást, viszont tilal-mazza az olyan szabályozást, ami az állami tulaj-don egyoldalú privilegizálását valósítaná meg.¾72

A 9. § (1) bekezdése és a 13. § (1) bekezdéseközti kapcsolatot e rendelkezések történeti értel-

mezése is megerősíti. A rendszerváltozás soránmódosított Alkotmányunkba a gazdasági jogok,illetve a piacgazdaságra vonatkozó alapelvekvagy lényegi elemek ugyanis két részletben jelen-tek meg, illetve kerültek módosításra.¾73 Ebből – atárgyalt vonatkozásban – lényeges momentum,hogy a köztulajdon és a magántulajdon egyenjo-gúsága és egyenlő védelme 1989-ben fogalmazó-dott meg,¾74 és a cél a magántulajdonon alapulópiacgazdaság egyik garanciális feltételének meg-teremtése volt.¾75 A tulajdonhoz való jog alkotmá-nyi biztosítására „csak” 1990-ben kerül sor.

A rendszerváltozás folyamatában – a fentebbkifejtettek szerint – kialakított magántulajdonosirenddel kapcsolatban összefoglalásként megálla-pítható, hogy a tulajdoni formák egyenlőségéneka 13. §-hoz képest más a funkciója.¾76 Az általánosértelemben és elvontan felfogott tulajdonhoz valójog gazdasági jogként a piacgazdaság statikája-ként, míg szabadságjogként a személyiség szabadkibontakoztatásaként értelmezhető. Ez az alkot-mányokban eltérő módon jelenik meg. A tulajdo-ni formákról szóló kifejezett alkotmányi rendelke-zés – a magántulajdoni kitétel (9. § (1) bekezdés) –tehát – az alkotmányjogi értelemben felfogott – pi-acgazdaság nélkülözhetetlen elemét és a gazda-sági élettel összefüggő diszkrimináció tilalmátjelenti.¾77 Mivel azonban a tulajdonhoz való jogot –


45

78 Ebből következik, hogy a magántulajdon intézménye valamint a tulajdonjogok védelme – függetlenül a megengedett ál-lami beavatkozások fokától – egy szabad piacgazdaság szükséges feltételét mutatják be. Bradke: i.m. 89. o.

79 Vö. Vörös: A tulajdonhoz való jog… Acta Humana. 156. és 160. o.80 A rendelkezési jog azt jelenti, hogy a dolog tulajdonosának joga van arra, hogy a dolog birtokát, használat jogát, a hasz-

nok szedésének (és a dolog hasznosításának) a jogát másnak engedje át, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon meg-terhelje, a dolog tulajdonjogát másra átruházza, a dolog tulajdonjogával felhagyjon. Lenkovics Barnabás: A dologi jogvázlata. Eötvös József Könyvkiadó. Bp. 1999. 18-19. o., 61. o., 65. o., 84. o., 92-101. o., Jogi Lexikon.

81 Lenkovics: uo., Jogi Lexikon.82 Jogi Lexikon.83 Lenkovics: uo., Jogi Lexikon.

ami nélkül a magántulajdon egyenjogúságárólnem lehetne beszélni – a 13. § (1) bekezdése garan-tálja, az itt biztosított alapjog a magántulajdononnyugvó piacgazdaság statikájaként fogható fel, ésmint ilyen az egyik legfontosabb gazdasági alap-jognak is minősül.¾78 Ez az alkotmányi rendelkezésa tulajdonhoz való jogot minden megkülönbözte-tés nélkül biztosítja, amihez másik alkotmányirendelkezés is járul: a 9. § (1) bekezdésében meg-fogalmazott sui generis diszkrimináció tilalom. Efentiekből következően a (magán)tulajdon nem-csak alanyi jogként definiálható (13. § (1) bekez-dés), hanem a piacgazdaság és ezáltal a moderndemokratikus állam intézményeként is meghatá-rozható.¾79 E jog intézményként történő felfogásá-nak alapját pedig a 13. § (1) bekezdésben – azegyéneknek az állammal szemben biztosított – tu-lajdonhoz való joga és a 9. § (1) bekezdésében dek-larált köz- és magántulajdon egyenjogúsága ésegyenlő védelme alkotja.

II. részAZ ALAPJOGI RENDSZERBENVALÓ ELHELYEZKEDÉS

I. Bevezetésa tulajdonhoz való jog elméletébe

A tulajdongarantálás, illetve a tulajdonvédelemfeladata – amelyből a tulajdon alkotmányjogi ér-telemben felfogott funkciója következik – azegyének részére a vagyonjog területén olyan sza-badság biztosítása, amely lehetővé teszi számuk-ra az élet saját felelősségen való alakítását. A tu-lajdon garanciájának napjainkban használt jogitartalma a liberális és a szociális jogállami felfo-gás ötvözete, amely a tulajdoni tárgy feletti sza-bad rendelkezési jogosultságot foglalja magábana tulajdon szociális funkciójának megállapításá-

val kiegészítve, illetve korrigálva. Amenynyibenadott alkotmányokban a tulajdonhoz való jog ele-mi, alapvető értékként jelenik meg, indokolt azt afunkciójának megfelelően olyan alapjogként ke-zelni, amely az állami beavatkozástól szemben, il-letve minden vagyoni érdek elleni jogtalan beha-tástól véd. Az állami beavatkozás mértéke atulajdonhoz való jog funkciójával van összefüg-gésben, mivel a tulajdonvédelem a funkcionálisértelemben felfogott tulajdonra terjed ki.

Az alkotmányjogi, illetve alapjogi értelembenhasznált tulajdonhoz való jog önálló életet él, apolgári jogi értelemben felfogott tulajdonjoghozképest eltérő kategóriát jelöl. A tulajdonjog a pol-gári jog (magánjog) kiemelkedő jelentőségű jogin-tézménye, a tulajdonjogviszony pedig a polgárijog által szabályozott vagyoni viszonyok alapjog-viszonya, teljes dologi jog. A tulajdonjogviszonytartalmát a rendelkezési jog, a birtoklás, a haszná-lat és a hasznok szedése képezik, amelyek a tulaj-donjog részjogosítványai is egyben.¾80 A teljestulajdonjog részjogosítványainak önállósult válto-zatai a tulajdonjog ún. szelvényjogai: használatijogok: földhasználat, haszonélvezet, használat,közérdekű használati jog, örökhaszonbérlet, épít-ményi jog; személyes és telki szolgalmak; zálog-jogok. Az birtok nem csupán a tulajdonjog rész-jogosítványa, hanem számtalan más jogcímenalapulhat, sőt jogcím nélkül is fennállhat.¾81 A tu-lajdonjog magánjogi korlátai közé tartoznak aszomszédjogok és az elidegenítése és terhelési ti-lalmak. Közjogi korlátként a birtoklási, használatiés rendelkezési jog törvényi vagy hatósági korlá-tozásai, illetve a kisajátítás említhetők meg.¾82 Haegy dologi jog jogosultja valamely közjogi jog-alany, az jogilag a magánjogi dologi jogosultakkalesik egy tekintet alá.¾83

Ehhez képest az alkotmányjognak mint önállójogágnak ki kellett dolgoznia saját fogalomrend-szerét, amely az alkotmány jogállambeli helyéből,fogalmából és funkciójából, illetve az egyes alkot-

DRINÓCZI TÍMEA

46

84 Az alkotmányi értékek legmodernebb feldolgozását Az alkotmányi értékekről lásd bővebben Ádám Antal: Alkotmányiértékek és alkotmánybíráskodás, Osiris Kiadó, Budapest 1998. 66. o. vagy Uő: Az alkotmányi értékek fejlődési irányairól,JURA 2002. 1. sz. 5. és köv. oldalak.

85 Vörös Imre alkotmánybíró 64/1993. (XII. 22.) AB határozathoz fűzött különvéleménye. ABH 1993. 373. 39486 Vö. G. Müller (1987), Rz. 1; Häfelin/Müller (1993) Rz. 1574; Hangartner (1989), 714. és következő oldalak. Bradke: 85. és 86. o.87 Alfred Katz: Staatsrecht Grundkurs im öffentlichen Recht, 12., überarbeitete Auflage, C.F. Müller 378. és köv. oldalak,

Sonnevend Pál: A tulajdonhoz való jog, In. Emberi jogok, (szerk: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila), Osiris Kiadó, Buda-pest 2003. 644. o.

88 A német Alkotmánybíróság szerint éppen amiatt igaz, mert a magántulajdon egyértelműen definiált fogalma – a mi 13.§-unkhoz hasonlóan – hiányzik, a Grundgesetz 14. cikkelye 1. bekezdésének 2. mondata alapján a szabályozási jogosít-vány szükséges és alkotmányos mindaddig, amíg a törvény tartalma és sorompói az alkotmányban megfogalmazott alap-vető értékeket figyelembe veszi: a vonatkozó szabályozás formailag és tartalmilag is megfelel az alkotmánynak. G.Gutmann-W. Klein-S. Paraskewopoulos-H. Winter: Die Wirtschaftsverfassung der Bundesrepublik Deutschland, GustavFischer Verlag, Stuttgart-New York, 1976. 24. o.

89 Hamburg Flood Control Case (1968) 24 BVerfGE 367. Donald P. Kommers: The Constitutional Jurisprudence of theFederal Republic of Germany, Duke University Press, Durham and London 1997. 254. o.

90 Ld. P. Kunig: German Constitutional Law and the Environment, Adelaide Law Review 8 (1983) 326-327. o., Georg Ress:The Rights to Property under the Constitution of the Federal Republic of Germany, paper delivered at Notre DameGerman –American Constitutional Law Conference, April 1986, 10. o., Kommers: i.m. 254. o.

91 Ellentétes véleményt ld: Sonnevend Pál: A tulajdonhoz való jog, In. Emberi jogok (szerk. Halmai Gábor-Tóth Gábor At-tila) Osiris Kiadó, Budapest 2003. 641. o. Szerinte a tulajdonvédelem paradoxonát jelenti, hogy „a tulajdonhoz való jogotúgy kell védelemben részesíteni, ahogy azt a törvényhozó kialakítja. Ha a tulajdon a jog számára csak a törvényhozó ál-tal meghatározott módon és tartalommal létezik, akkor az alkotmányjognak nehéz támpontokat találnia a tulajdon fogal-mának autonóm, a törvényi fogalomtól független meghatározására.” A tulajdonvédelem védelmi körének kiterjesztésé-vel az Alkotmánybíróság viszont éppen ezt tette.

92 Sonnevend Pál álláspontját ld. Sonnevend: i.m. 644. o. 93 Ezt igazolja az is, hogy a szociális jogok tulajdoni védelméből az tartozik a tulajdon alapjogához, amit az Alkotmánybí-

róság a 13. § védelmébe bevon. Sólyom: i.m. 644-645. o.

mányi intézmények, értékek¾84 és alapjogok speci-ális tartalmából és funkciójából adódóan más jog-ágakétól eltér. A saját fogalom kialakítása azért isszükséges, mert a törvényhozó az alkotmány ér-telmezésében, vagyis a tulajdon védelem konkre-tizálásának „kialakítási” folyamatában tevékenyrészt vállal. Ennek oka egyrészt, hogy a tulajdon-hoz való jog olyan szabadságjog, amelyet a törvé-nyek jelentős mértékben alakíthatnak és konkre-tizálhatnak: „a tulajdonhoz való elvont jogot akonkrét tulajdonosi helyzetre a konkrét tulajdon-lásra nézve a törvényhozó tölti ki tartalommal.”¾85

A tulajdon biztosítása másrészt – ellentétben alegtöbb alapjoggal – nem egy tulajdonságot, vagyképességet, illetve tettet, hanem a jog által alko-tott berendezkedést, jogintézményt véd.¾86 Ebbőlkövetkezően felmerülhet az a koncepció, misze-rint a jog tartalmát a törvényhozó konkretizálja,és csak az általa meghatározott tulajdonfogalomélvez védelmet.¾87 Nem állapítható meg azonban,hogy a magántulajdont az alkotmány csak olyanmértékben szavatolja, amennyire a törvényhozókezt engedik.¾88 A német Flood Control¾89 ügy muta-tott rá arra, hogy a polgári törvénykönyv – éppenemiatt a megközelítés miatt – nem módosítható

úgy, hogy ennek a szabadságnak a lényegétkorlátozza.¾90

Az alkotmányi rendelkezések fogalmánakmeghatározásával kapcsolatban tehát nem sze-rencsés a törvényhozó hatalom által használtfogalomrendszerből kiindulni, jobban mondvaazt alkalmazni.¾91 A fentieken túl és azok alapjánennek oka kettős: az alkotmány meghozatalánakjoga az alkotmányozó és nem a törvényhozó ha-talmat illeti meg, illetve az Alkotmány minden-kire kötelező értelmezésérre nem a törvényhozóhatalom jogosult, hanem az Alkotmánybíróság.A tulajdonhoz való joggal kapcsolatban ugyaniselmondható, hogy az Alkotmány nem csak a tör-vényhozó által meghatározott tartalommal el-ismert, konkrét időpontban fennálló konkrétjogosítványt védi,¾92 amely a tulajdonvédelemesetében a magánjogi tulajdonfogalmat jelenthe-ti, hanem az olyan alkotmánybíróság által kidol-gozott és a tulajdonvédelem körébe vont – egyéb(közjogi) jogosítványokat is, amelyeket a tör-vényhozó – legalábbis eddig – nem tulajdonkéntismert el.¾93 Az Alkotmány által garantált tulajdonfogalmának tehát magából az Alkotmányból kellerednie. Az alkotmányjogi értelemben felfogotttulajdon fogalma nem származhat az Alkot-


47

94 Kommers: i.m. 258. o., illetve vö. Vörös Imre alkotmánybíró 64/1993. (XII. 22.) AB határozathoz fűzött különvéleményé-vel ABH 1993. 373. 394.

95 Erről lásd bővebben például Sólyom: i.m. 636. és köv. oldalak, Alkotmánytan (szerk. Kukorelli István) Osiris kadó, Buda-pest 1998. 200-203. o., Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog és az önkormányzatok, Önkormányzati füzetek 10. Budapest, 1994.

96 Felvethető ugyanis, hogy a szövetkezetek önállóságának alkotmányi garantálása már nem feltétlenül szükséges, tekintet-tel arra, hogy ma ennek semmilyen oka nem áll fenn. Ha a szövetkezetek alkotmányi intézményként jelennek meg, jog-gal kérdőjelezhető meg a többi jogi személy ilyen szabályozásának a hiánya. Az alkotmányozó hatalom döntésének meg-felelően természetesen a szövetkezetekről az alaptörvény rendlelkezhet. E megoldást választotta az olasz alkotmányozóhatalom is. A magyar és az olasz alkotmányi rendelkezések között azonban az az alapvető különbség, hogy a magyar –eltérően az olasztól – nem szabályozza a „gazdasági kapcsolatokat”. Vö. az olasz alkotmány III. címével, amely a mun-kával, a tulajdonnal, a magánkezdeményezéssel, a munkavállalók vállalatigazgatásban való részvételével, a szövetkeze-tekkel, illetve a megtakarításokkal foglalkozik.

97 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. IX. pont98 Vö. 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22, 25., 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73. 99 Hamburg Flood Control Case (1968) 24 BVerfGE 367. Kommers: i.m. 251., 297. o., Sólyom László: Az alkotmánybírásko-

dás kezdetei Magyarországon, Osiris Kiadó Budapest 2001. 640. o.

mánynál alacsonyabb rangú jogi normából, és akonkrét tulajdon garancia nem határozható mega magánjogi rendelkezésekre alapozva.¾94

II. A tulajdonhoz való jogalkotmányi szabályozásaés értelmezése

1. Az Alkotmány rendelkezései

A tulajdonhoz való jogot – és így az alkotmá-nyos tulajdonvédelem alapjait is – az Alkot-mány meghatározott rendelkezései alkotják.A preambulum rögzíti, hogy az Országgyűlés ahatályos Alkotmány szövegét – többek között –a szociális piacgazdaságot megvalósító jogál-lamba való békés átmenet elősegítése érdekébenaz új Alkotmány elfogadásáig állapította meg.Az Alkotmány 9. § mondja ki, hogy hazánk gaz-dasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztu-lajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlővédelemben részesül. A tulajdonhoz való jogot a13. § (1) bekezdése deklarálja: A Magyar Köztár-saság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A (2)bekezdés pedig meghatározza a kisajátítás fel-tételeit: azt csak kivételesen és közérdekből, tör-vényben szabályozott esetekben és módon, tel-jes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellettlehet. A tulajdonhoz való joggal kapcsolatban azAlkotmány az állami tulajdonhoz kötődő ren-delkezéseket is tartalmaz. A 10. § szerint a ma-gyar állam tulajdona nemzeti vagyon, illetve azállam kizárólagos tulajdonának, valamint kizá-rólagos gazdasági tevékenységének körét tör-vény határozza meg. E témakörhöz tartozik azaz alkotmányi szabály is (11. §), amely szerint az

állam tulajdonában álló vállalatok és gazdálko-dó szervezetek a törvényben meghatározott mó-don és felelősséggel önállóan gazdálkodnak.

A tulajdonhoz való joggal összefüggésben azAlkotmány megemlíti az önkormányzatokat is,mivel a 12. § (2) bekezdése szerint az állam tiszte-letben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Bár atéma szempontjából az önkormányzatok állam-mal szembeni tulajdonhoz való alkotmányos jogareleváns lenne, és az alábbinál bővebb kifejtéstigényelne, a téma bonyolultsága és sajátosságamiatt itt részletesen ez nem kerül kifejtésre.¾95 Ha-sonló indokokból, illetve e rendelkezés történelmikötöttsége miatt¾96 marad el a szövetkezeti tulaj-don értékelése is: a szövetkezetek önállóságánakállami elismerése (12. (1) bekezdés) ugyanis ma-gában foglalja a szövetkezetek tulajdonhoz valójogának elismerését is.¾97

2. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébenbiztosított jog általános értelmezése

A tulajdonhoz való jogról a fentieken túlmenőena következőket lehet megállapítani.

Az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot nema XII. – ún. alapjogi fejezetben – szabályozza, ha-nem azt a szabadságjogoktól különválasztottankezeli, de nyilvánvalóan alapvető jogként része-síti alkotmányos védelemben.¾98 A tulajdonhozvaló jognak az alkotmányos jogok általánosrendszerében az a feladata, hogy a biztosítsa atulajdonos szabadságát a gazdasági területeken,és ezáltal lehetővé tegye a számára azt, hogyönálló életet éljen, vagyis e jog a személyiségszabad kibontakoztatásának jogához, illetve azegyéni cselekvési autonómiához kötődik.¾99 Azegyéni cselekvési autonómiája körébe a tulajdo-

DRINÓCZI TÍMEA

48

100 33/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002. 101 Sólyom: i.m. 641. o.102 Vörös Imre alkotmánybíró párhuzamos véleménye. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 394103 Ezzel szemben a Grundgesetz 14. § (1) bekezdés második mondata ezt megteszi. 104 Ez jelenik meg más államok alkotmányaiban is. A német Grundgesetz 14. § (2) bekezdésében az alkotmányozó rögzítet-

te a tulajdon szociális kötöttségét is: A tulajdon használta egyúttal a közjót is szolgálja. A görög alkotmány 18. §, a 24. §(1), illetve a 117. § (3) bekezdései a példák arra, hogy az alkotmány kifejezetten elismeri a magántulajdon szociális tartal-mát a tulajdonos hatalmának a korlátozásával.

105 7/1991 (II. 28.) AB határozat ABH 1991. 25-26, Kommers: i.m. 297. o.106 Vörös Imre alkotmánybíró párhuzamos véleménye. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 394-395. Sérti a lé-

nyeges tartalmat az, ha a tulajdoni tárgy használatát, hasznai szedését az állam magához vonja, és jogszabályban még el-idegenítési tilalmat is telepít. Ez történt a Csepeli Nemzeti Szabadkikötő ügyében. 45/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH1997. 311. és köv. Ld. Sonnevend: i.m. 665-666. o.

107 Ld. P. Kunig: German Constitutional Law and the Environment, Adelaide Law Review 8 (1983) 326-327. o., Georg Ress:The Rights to Property under the Constitution of the Federal Republic of Germany, paper delivered at Notre dameGerman –American Constitutional Law Conference, April 1986, 10. o., Kommers: i.m. 254. o.

nos életvitele, illetve gazdasági tevékenysége isbeletartozik.¾100

Az Alkotmány a tulajdon biztosítását garan-tálja, amely a funkcióképes tulajdont,¾101 illetve aszociálisan kötött tulajdont jelenti.¾102 Az Alkot-mány viszont nem állapítja meg sem ezt, sem atulajdon, illetve a tulajdonhoz való jog fogalmát,illetve a tartalmát. Utalást sem tartalmaz arra vo-natkozóan, hogy ezeket törvénynek kell meg-határoznia.¾103 Az alaptörvény alkalmazásában ésértelmezésében a közjogi értelemben felfogott de-finíciók megalkotásáig alapvetően a polgári jogifogalmakhoz kellett fordulni, azokból kellett kiin-dulni. A kezdeti „kölcsönvétel” után azonban azAlkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogönálló életet él, amelynek a tartalmát az Alkot-mánybíróság maga határozza meg.

Az Alkotmányból az sem derül ki, hogy a tu-lajdon használata minek van alárendelve: a tu-lajdonos tetszőlegességének, vagy valami más-nak is. Az alkotmányozónak tekintettel kellenelennie arra, hogy az úgynevezett liberális indi-viduál jellegű tulajdont összekapcsolja azzal,hogy a tulajdon kötelezettséget is jelent.¾104

A tulajdonhoz való jog korlátozásával kapcso-latban megjegyzendő, hogy az Alkotmány 8. § (2)bekezdése is eleve teret enged az alapjogok törvé-nyi korlátozásának. Ez egyébként még a leglibe-rálisabb tulajdonfelfogás korában is ismert volt.A korlátozásnak azonban kompatibilisnek kelllennie más alkotmányi jogokkal, például azegyenlőség elvével,¾105 illetve az alkotmány másrendelkezésével: a 13. § (2) bekezdésével.

A tulajdonhoz való elvont jogot a konkrét tu-lajdonosi helyzetre, a konkrét tulajdonlásra nézvetartalommal a törvényhozó tölti meg, viszonylag

szabadon. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó adottesetben a tulajdonhoz való jog gyakorlása útjábakorlátokat állíthat. A jogalkotói szabadság ugyan-akkor azt is tartalmazza, hogy az alkotmányoskorlátokat a szabályozásnak tiszteletben kell tarta-nia, azaz az alapjog tartalmát nem üresítheti ki,nem vezethet tehát oda, hogy a korlátozás tulaj-donképpeni tárgya megszűnik.¾106 Az állam jogal-kotói szabadságának tehát a tulajdonhoz való jogalapjogi jellege szab határt, és ezt erősíti az is,hogy az államot intézményvédelmi kötelezettségterheli. Ennek következtében a törvényhozó sza-badságát azonban alapvetően meghatározza a tu-lajdonhoz való jog biztosítására vonatkozó alkot-mányi rendelkezés, ami alapján a törvényhozóhatalom tulajdonfogalmat csak az alkotmányirendelkezésnek – annak szűkszavúsága miatt azalkotmánybírósági határozatoknak – megfelelőenalkothat.

A tulajdonhoz való jog az objektív karakteremiatt pozitív állami védelmet igényel: az állam-nak olyan körülményeket kell teremtenie, ame-lyekben e jog megvalósulhat. Nincsen viszontkidolgozva, hogy mit jelent az állam pozitív köte-lezettsége a tulajdonnak mint objektív értéknek azerősítése tekintetében. Újabban a szerzők a tulaj-donhoz való jog objektív karakterén a tulajdon ér-tékét megőrző környezetvédelmi törvényhozástkövetelnek meg, mivel a termelékenység a tisztavíztől és szennyezetlen földtől függ.¾107 A törvény-hozónak a gazdaság szabályozásában, sőt még atulajdon definiálásában is nagy a mozgástere, de aszociális változásokra és a közjó szükségleteire fo-gékonynak kell lennie. Ha a garantált jogot tech-nológiai, gazdasági vagy szociális változás veszé-


49

108 A megváltozott gazdasági körülmények és a kereskedelmi mezőgazdaság fejlődése miatt alkotmányellenes az a törvény,ami korlátozza a tulajdonos jogát, hogy megszüntesse a kert parcelláinak haszonbérletbe adását. Korábban ez indokoltvolt, és a korlátozás összhangban állt a tulajdon szociális kötöttségével és a növekvő nemzeti politikával a városi terjesz-kedéssel kapcsolatban. Kommers: i.m. 255., 297. o.

109 Vö. a német Groundwater üggyel (1981) 58 BVerfGE 300. Kommers: i.m. 254. o., 258, 259. o. A német és a magyar alkot-mányi szabályozás közt a különbség abban áll, hogy a magyar alaptörvény expressis verbis nem kötelezi a jogalkotót amegfelelő szabályok meghozatalára, és nem szól a tulajdon szociális kötöttségéről. Mindezek azonban következnek az Al-kotmánybíróság e tárgykörben, illetve az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségével kapcsolatban hozott határo-zataiból.

110 Ez hasonlatos ahhoz az érveléshez, amit az Alkotmánybíróság a vállalkozás szabadságával összefüggésben alkalmazott,vagyis, hogy az államnak biztosítania kell a vállalkozóvá válás lehetőségét. Vö. a 54/1993. (X. 13.) AB határozattal, ABH1993. 340. 342, illetve a 887/B/2000. AB határozattal. Az Alkotmánybíróság határozatai. 2002. 11. sz. 668, 671. Az Alkot-mánybíróság gyakorlatában a tulajdonszerzéshez való jog megítélése változásokon ment keresztül, aminek a végeredmé-nye a 35/1994 (VI. 24.) AB határozatban található, amely a tulajdonszerzés képességét – dogmatikai okok miatt nem is-meri el alapjogként. ABH 1994. 191, 213

111 Az 1989. évi XXXI. törvény indokolása112 7/1991 (II. 28.) AB határozat ABH 1991. 25-26113 Az 1989. évi XXXI. törvény indokolása

lyeztetné, az államnak meg kell hoznia megfelelőkorrekciós rendelkezéseket.¾108

Az Alkotmány alapján – a magyar alkot-mányjogi dogmatikát figyelembe véve – az Al-kotmányból a jogalkotót terhelő következő ket-tős feladat vezethető le: olyan módon kellmeghatároznia a tulajdonhoz való jog fogalmát,hogy azzal védje az egyén és a közösség érdekét.Ennek megfelelően a tulajdont szabályozó ma-gánjogi szabályokat kell megalkotnia, illetve aközérdeket kell – lehetőleg közjogi szabályokkal– védenie, aminek eredményeképpen tulajdonosalkotmányjogi pozíciójának meghatározásáhoza magánjog és a közjog egyenlően járul hozzá.¾109

Az állam az Alkotmány rendelkezéseiből adó-dóan köteles a tulajdonhoz való jogot biztosítaniés védeni: garantálnia kell a tulajdonhoz való ju-tás elvi lehetőségét, illetve a már megszerzett tu-lajdon védelmét. Ennek érdekében olyan jogsza-bályokat alkothat csak, amelyek mindezekettiszteleten tartják. A tulajdonhoz való jog bizto-sítása, a tulajdonhoz való jog alkotmányos vé-delme állami feladatként tehát azt jelenti, hogyaz állam az alkotmányjogi értelemben felfogotttulajdon tárgyát részesíti védelemben. A tulaj-donhoz való jutás elvi lehetősége azonban nemjelenti az ahhoz kötődő tulajdonszerzéshez valójog elismerését, csak azt foglalja magában, hogyaz államnak garantálnia kell a tulajdonosi jogál-lást: azt, hogy az alapjog alanya egyáltalán tulaj-donossá válhasson.¾110

A korábbi felfogáshoz képest az 1990-ben mó-dosított Alkotmány egyértelműbben kinyilvánítjaa tulajdon védelmét. Egyrészt azzal, hogy tétele-sen meghatározza a tulajdon kisajátítására vonat-kozó szabályokat,¾111 amelyek a tulajdon korlátozá-

sának korlátozásaként foghatók fel. A tulajdon vé-delmét másrészt azzal jeleníti meg, hogy a tulaj-don alkotmányos védelme akkor is fennáll, ha bi-zonyos körben a tulajdoni részjogosítványokategyes törvények korlátozzák.¾112

Az állam elsődleges feladata a társadalmi életlétfeltételeinek megszervezése. Ehhez bizonyoskörben azonban az államnak magának is tulaj-donosnak kell lennie. Az állam – mint közhata-lom – különválik a társadalom egyéb elemeitől,tulajdona ezért a társadalmat alkotó magyarnemzet vagyonaként nyer megfogalmazást.¾113

III. A tulajdonhoz való jog helyeaz alapjogi rendszerben

A tulajdonhoz való jog alapjogi szisztémábanvaló helye képezi e jog fogalmának, jellemzői-nek és tartalmának háttéranyagát, ad hozzá ér-telmezési keretet. Mivel a vizsgálódás alapja azalapjogi rendszer, így az alábbiakban az alkot-mányjogi értelemben vett tulajdonhoz való főbbjellemzői kerülnek meghatározásra.

1. A tulajdonhoz való jog fogalma

Az Alkotmánybíróságnak a tulajdonvédelemmelfoglalkozó határozatainak elemzéséből a követke-zőképpen határozható meg a tulajdon alkotmány-jogi értelemben felfogott általános és funkcionálisfogalma. A meghatározás alapját az az alkot-mánybírósági felfogás adja, mely szerint az alkot-mányos tulajdonvédelem köre és módja nemszükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. Ekülönbség elsősorban az egymással – bizonyos te-

DRINÓCZI TÍMEA

50

114 A külföldi alkotmányok közül több ilyen megoldást alkalmaz: például az olasz alkotmány 42. §-a, a Cseh KöztársaságAlapvető Jogok és Szabadságjogok Chartája 11. §-a, az észt alkotmány 32.§ (4) bekezdése.

115 Alaphatározatként lásd: 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 373. Sólyom: i.m. 645., 646. o. 44/1995. (VI. 30.) AB hatá-rozat, ABH 1995. 207, 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995. 264, 268, 38/1996. (IX. 25.) AB határozat, ABH 1996. 130.Ezekről lásd bővebben később.

116 Marini: i.m. 1. o. 117 Marini: i.m. 2. o., Sonnevend: i.m. 639. o., Alkotmánytan 198. o.118 Lábady: i.m. 49. o. 119 Ld. Alkotmánytan 190. o.

kintetben – kölcsönhatásban lévő két jellemzőbennyilvánul meg. Az egyik a tulajdonhoz való jogalapvető jogként való értelmezése és az alkotmá-nyos tulajdonvédelemnek a polgári jogi tulajdon-védelmen túli kiterjesztése, illetve a tulajdonfunkcionális értelemben való felfogása. Ezek a tu-lajdonvédelemnek tágabb teret nyitottak, a tulaj-don szociális kötöttségének a felismerése viszonta tulajdonosi autonómia korlátozási lehetőségei-nek kitágulását eredményezte. Az alkotmányjogiértelemben felfogott tulajdonhoz való jog és a tu-lajdonjog közt megnyilvánuló eltérések pedigezekből a különbségekből adódnak. Természete-sen a tulajdonhoz való jog alkotmányjogi értelme-zése nem teszi feleslegesség a magánjogi tulajdon-fogalmat, sőt az az alkotmányos tulajdonvédelemegyik részelemét képezi. Ezt maga az Alkotmányigazolja, amikor a 14. §-ban biztosítja az öröklés jo-gát. A magánjogi felfogást felhasználva tehát azöröklési jognak is van tulajdonjogi vonatkozása.¾114

A tulajdonhoz való jog általános értelembenaz egyik legkorlátozhatóbb, mindenkit megilletőgazdasági alapjog. A tulajdonhoz való jog min-denkit megillető alapvető jogként való meghatá-rozása azt juttatja kifejezésre, hogy mind amagánszemély– az állampolgárságtól függetle-nül – mind a jogi személy – kivéve az állam –ezen alapjog alanya lehet, illetve ezeknek az ala-nyoknak azonosak a jogai és a kötelezettségei

A tulajdonhoz való jog alkotmányjogi ésfunkcionális értelemben a személyes autonómiátközvetlenül, illetve közvetetten biztosító alapve-tő jog. A személyes autonómiát közvetlenül a tu-lajdoni tárgy, a tulajdon állaga mint az egyénicselekvési autonómia hagyományos anyagi alap-ja garantálja, közvetetten pedig a tulajdon szere-pét – annak helyettesíthetősége miatt – átvevővagyoni jogok, illetve közjogi alapú jogosítvá-nyok alapozzák meg. E meghatározás a tulajdonfunkciójának figyelembe vételére, és következe-tes alkalmazására épül, amelynek lényege: az al-kotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulaj-don társadalmi szerepének változását, hogy

közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa.A funkcionalitás ezen elve azt is magában foglal-ja, hogy a társadalombiztosítás a saját vagyononvagyis munkán alapuló biztonság helyébe lép, il-letve, hogy a biztosítási igények fedezetét a tör-vény nem vonja el.¾115

2. Generációs és emberi jogi jelleg

A tulajdonhoz való jog mindenkit megillető em-beri jog. Tartalma szerint a gazdasági szabadság-jogok és funkciója alapján a védőjogok csoportjá-ba sorolható, gyakorlási módja szerint egyéni éskollektív jogként is meghatározható, míg kialaku-lása szerint első generációs alapjognak minősül.

Az alapjogok, alapszabadságok először azabszolutizmus teljhatalmával szemben fogalma-zódtak meg. A szabadság alatt legelőször azegyénnek a közhatalommal szembeni biztonsá-gát értették, és e körbe vonták például a vallás-szabadságot, a véleményszabadságot, a szemé-lyi szabadságot, illetve a tulajdon védelmét.A tulajdon tehát a szabadság egyfajta – gazdasá-gi – manifesztációjának tekinthető,¾116 ami ilyenminőségében emberi jog.

A tulajdonhoz való jog e fejlődési szakaszban akülönböző nyilatkozatokban, okmányokban je-lent meg: az Ember és Polgár Jogainak Deklaráci-ójában, a Virginiai Nyilatkozatban.¾117 A XIX. szá-zadban a magánjog kezd eltávolodni a klasszikusközgazdasági kívánalomtól, amely a teljes ver-senyszabadságot, a gazdasági liberalizmust és azindividualizmust tekintette a vagyonjog alapesz-méinek. Ekkor jelennek meg – jobbára törvényiszinten – a tulajdoni rend kötöttségei: elidegeníté-si és terhelési tilalmak, otthon védelme, szociálislakástulajdon.¾118 A tulajdonhoz való jog – a gazda-sági és szociális jogokhoz hasonlóan – az alkotmá-nyokban az I. világháború után jelent meg, ahol amegfogalmazására az általánosság volt jellemző.A szocialista államokban a (magán)tulajdonhozvaló jog a gazdasági rendszernek megfelelőennem volt biztosított,¾119 a magánjog viszont ekkor


51

120 Vö. például a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény VIII-XII. fejezeteivel, ame-lyek a tulajdonjog formáiról, a tulajdonos tárgyairól, a tulajdonjog tartalmáról és védelméről, a tulajdonjog megszerzésé-ről, illetve a közös tulajdonról szólnak.

121 A 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 379-382 megállapította, hogy a magyar Alkotmánybíróság tulajdonvédel-mi felfogása összhangban van az Emberi Jogok Európai Egyezményével és az Emberi Jogi Bíróság ítélkezésével. Sólyom:i.m. 640. o.

122 Vörös Imre alkotmánybíró párhuzamos véleménye. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 394123 Vörös Imre alkotmánybíró párhuzamos véleménye. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 394 124 Katz: i.m. o.

is rendelkezett a tulajdonról.¾120 A rendszerválto-zás során a jogállami intézmények, illetve apiacgazdaság kialakítására vonatkozó követel-ménynek megfelelően és annak következtében azAlkotmány biztosította a tulajdonhoz való jogot,illetve felállította – többek között – az alkotmányerga omnes értelmezésével felruházott Alkot-mánybíróságot. Mivel a testületnek már a műkö-dése kezdetén szembe kellett néznie azzal a fel-adattal, hogy ki kell dolgoznia a tulajdonvédelemkoncepcióját, a kezdetekben az Alkotmánybíró-ság a 13. § (1) bekezdése értelmezési (vagy védel-mi) körébe a polgári jogi tulajdont vonta be, mivelazt ismerte. Az alkotmányos tulajdonvédelem je-lenlegi elméletének – tárgyának, tartalmának, kor-látozási lehetőségeinek stb. – kialakításában atestület ugyanúgy szükségszerűen nyúlt a ma-gánjogi tulajdonfogalomhoz, mint a német al-kotmánybíróság, vagy az Emberi Jogi Bíróságdöntéseihez.¾121

3. A tulajdonhoz való jogáltalános funkciója

A tulajdonnak az emberi létezésre vonatko-zó, alapvető jelentősége van, mivel az egyénszempontjából alapvetően a materiális lét alapjátjelenti, gazdaságilag pedig a társadalmi, állam-polgári függetlenség biztosításának teremti megaz előfeltételét. Tulajdon nélkül az individuumkiszolgáltatott, a társadalom és a gazdaság ak-kor minősülhet szabadnak, ha van tulajdon. Eb-ből következően a tulajdon általános funkciójaegyrészt a vagyoni jogi területen történő szemé-lyi szabadság biztosítása, illetve a saját felelőssé-gű életalakítás lehetővé tétele.

A tulajdonhoz való jog védőjogként olyan ne-gatív jellegű parancsként határozható meg, amelytartalmilag tartózkodási kötelezettséget fogalmazmeg, és amely a tulajdonhoz való jogból fakadójogi helyzet zavartalan fennállását és élvezetét ga-rantálja. A tulajdonhoz való jog közjogi igény-

ként való felfogása továbbá egyrészt megalapoz-za a jogalanyok állammal szembeni tulajdonhozvaló jogra történő hivatkozását. Ezzel szemben azállam a tulajdonhoz való jogra a jog alanyáhozvaló viszonyában csak akkor hivatkozhat, ha ma-ga is tulajdonos.¾122 A tulajdonhoz való jog – a tör-téneti kialakulásában és napjainkban is – az ál-lammal szemben másrészt olyan közjogi igénytfejez ki, amely szerint az államnak egyrészt alap-vetően és főszabályként – kivételes esetektől elte-kintve, amelyeket azonban szintén az Alkot-mánynak kell tartalmaznia – tartózkodnia kell azalapjog alanyának tulajdonosi pozíciójába valóbehatolástól. A tulajdonhoz való jog az államramásrészt azt a kötelezettséget rója, hogy kötelesbiztosítani a tulajdonhoz jutás elvi lehetőségét ésa már megszerzett tulajdon védelmét, illetve a tu-lajdonjog korlátozása elleni garanciákat.¾123

4. A szociális kötöttség

a) A tulajdonhoz való jog biztosításának jogialapja a szabad rendelkezés, a saját vagyon és azértékteremtő munka, amely funkciókat a szociá-lis funkció egészít ki, aminek következtében atulajdonhoz való jogot nem csupán individuálisjogként kell értelmezni. ¾124 A tulajdonhoz valójog egyben szociálisan kötött is: az Alkotmány,bár ezt expressis verbis nem mondja ki – hason-lóan a többi alkotmányhoz – a szociálisan kötötttulajdont véd.

A német alaptörvény a 14. §-ában a tulajdonszociális kötöttségét expressis verbis tartalmaz-za. A tulajdon szociális kötelezettséget von ma-ga után, mivel használatának korlátja az összesállampolgár szükséglete és a társadalombanszükséges közrend. Az állam alkotmányellene-sen cselekszik, ha az egyént arra kötelezi, hogy alényeges jogát áldozza fel a közjó érdekében, deha az általános szabályozással érintett egyén aköz része, és ha a szabályozásból haszna szár-mazik, akkor elvárható tőle, hogy a költségen

DRINÓCZI TÍMEA

52

125 A Vineyard ügyben (21 BVerfGE 150 (1967)) a BVerfG fenntartotta az új szőlők művelését korlátozó törvényt, mivel ezhozzájárult a német bor minőségének a fenntartáshoz, és a német boripar gazdasági pozíciójához. Kommers: i.m. 253. és254. o.

126 Pl. a 18. §, a 24. § (1), illetve a 117. § (3) bekezdés.127 Pl. a 17. § (7) és a 24. § (3) bekezdés. Lásd még: Introduction to Greek Law, (Konstantinos D. Kerameus-Phaedon J. Kozyris

ed.) Kluwer/Sakkoulas 1988. 45. és 46. o. 128 Ír alkotmány 43. §. Brian Doolan: Principles of Irish Law, third edition, Gill and MacMillan1991. 72. o.129 64/1993. (XII. 22.) AB határozat.130 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 188, 194 és köv. Részletesebben lásd később.131 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 379 és köv.132 Gutmann-Klein-Paraskewopoulos-Winter: i.m. 25. o.133 Katz: i.m. o. 134 Az egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény

alapján.

osztozzon, amely esetben a vesztesége nemkompenzálandó.¾125 A görög alkotmányról általá-nosságban az mondható el, hogy korlátozza azta keretet, amelyen belül a tulajdon védelembenrészesül, mivel hangsúlyozza a tulajdon szociá-lis szerepét. Az individualisztikus elem korlá-tozása közvetlenül az alkotmányi rendelkezé-sekből, illetve az alkotmányi felhatalmazásonalapuló törvények rendelkezéseiből adódik. Azalkotmány kifejezetten elismeri a magántulaj-don szociális tartalmát a tulajdonos hatalmánaka korlátozásával, ¾126 és azzal, hogy kötelezettség-ként jelöli meg az ún. ”törvényi szociális korlá-tozást”. Ez olyan kormányzati rendelkezés,amely lehet, hogy terhes vagy gazdaságilag ká-ros, de társadalmilag szükséges.¾127 Az ír állam isfelismeri, hogy a civil társadalmakban a magán-tulajdonhoz való jog gyakorlása a szociális igaz-ságosság elve által szabályozható, következés-képpen, ha a közjó megkívánja, a gyakorlásakorlátozható.¾128

b) Az Alkotmány által garantált tulajdon ese-tében tehát funkcióváltozásáról van szó: az indi-viduális szabadságnak és a szociális vagy törvé-nyi kötöttségnek együtt kell érvényesülniük. Atulajdon szociális kötöttsége alapvetően a ma-gántulajdon terhére kívülről, a jogalkotó általkonstituált különböző korlátozásokban nyilvá-nul meg. ¾129 A szociális kötöttség miatt – amelyalapvetően a tulajdon közérdekből történő kor-látozásának lehetőségét fejezi ki – és a közjogi(társadalombiztosítási) kapcsolata miatt azon-ban a tulajdonhoz való jog nem minősíthető szo-ciális jognak. A szociális kötöttség ugyanis csaka többi alapjognál szélesebb körű beavatkozást(elvonás) jelenti, a társadalombiztosítás eseténpedig a tulajdonvédelem kizárólag a biztosításitípusú esetekre, és nem a szociális juttatásokraterjed ki. ¾130 A jogalkotó által alkotott korlátozá-

sok az alapjogként védett tulajdon tartalmánakáltalános korlátjaként a mindenkori (alkotmá-nyos) közjogi (birtoklási, használati és rendelke-zési jog törvényi vagy hatósági korlátozások,illetve a kisajátítás) és magánjogi korlátok jelöl-hetők meg. Az alkotmányos tulajdonvédelemterjedelme mindig konkrét: függ a tulajdon ala-nyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlá-tozás módjától is.¾131

A magántulajdon szociális kötelezettségválla-lása tehát prioritásokat határoz meg az érdekekmegvalósítására vonatkozóan. Tagadja, hogymindenekelőtt olyan magántulajdoni szabályo-zást kell kialakítani, amely az egyéni hasznosságiérdekek abszolút előnyt élveznek a közösség ér-dekeivel szemben. A magántulajdon használata-kor mindenekelőtt a tulajdonosok számára a kö-zösségi vonatkozás és szociális felelősség kérdésea fontos, valamint mások érdekeinek figyelembevétele.¾132 Ezért az egyes tulajdoni tárgyak – atöbbszintű védelem koncepciójának megfelelően– a tulajdoni szabadság alapgondolatának érvé-nyesülése és a szociális kötöttség megengedettmértéke alapján differenciálhatók: ha a tárgyfunkciója szerint a személyes szabadság biztosítá-sának eleme, akkor különleges védelmet élvez,ezzel szemben annál nagyobb a törvényhozó kor-látozási szabadsága, minél inkább szociális atárgy jellege, illetve funkciója.¾133 A bérlakás-tulaj-don szociális kötöttsége például a tulajdonosok(bérbeadók) rendelkezési jogának jelentős törvé-nyi korlátozását alkotmányosan indokolhatja.Mivel az önkormányzatok eleve a rendelkezésijog korlátozásával szereztek tulajdont,¾134 ebben akörben a bérlők javára a támadott törvénybenbiztosított „vételi jog” intézménye alkotmányo-san indokolt. A lakástulajdon és a lakásbérlet fel-tételeinek szabályozása alapvetően szociális kér-dés. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a


53

135 Vö. 1138/B/1995. AB határozat, ABH 1996. 554, 556136 ABH 1993. 373. 381. 137 Vö. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 382138 A témában ld. még: Sonnevend: i.m. 664-667. o.139 Vö. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 380140 Vörös Imre alkotmánybírónak a 64/1993. (XII. 22.) AB határozathoz fűzött különvéleménye. ABH 1993. 373, 394141 17/1992 (III. 30.) AB határozat, ABH 1992. 104, 108142 A magántulajdon alkotmányjogi szempontú felfogásának ismertetését a másik tanulmány végzi el. Lenkovics : i.m. 61. o. 143 Ptk. a tulajdonostársra vonatkozó elővásárlási jog intézményét – törvényszerkesztési, de nem dogmatikai okokból – a kö-

zös tulajdonra vonatkozó szabályok között helyezi el, nem érintve azonban azt, hogy annak gyakorlására nézve az emlí-tett kötelmi jogi rendelkezések alkalmazandók. 39/1992 (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992. 238-239

bérlő számára a bérlakás ugyanazt az funkcióttölti be, mint a lakástulajdon. Ezért az állampol-gárok megfelelő lakhatási lehetősége érdekébenerőteljesebben korlátozhatja a törvényhozás azönkormányzat tulajdonosi szabadságát mint másvagyontárgyak esetében. ¾135 A tulajdon alkot-mányjogi értelemben vett elvonása minden olyanközhatalmi korlátozást magában foglal, amikor atulajdonost a tulajdonosi jogai korlátozásáért – atulajdonának szociális kötöttsége miatt – nemtarthat igényt az értékgaranciára, azaz a kár-talanításra.¾136 Ebben az esetben az a beavatkozásminősül alkotmányosnak, amely esetében a szük-ségesség-arányosság követelménye megvalósul,vagyis a tulajdonkorlátozás súlya arányban van aközérdekkel, illetve a korlátozás nem sért alap-jogot.¾137 Ha viszont az alapjog tartalmának kiüre-sedésével kellene számolni, akkor a közhatalmibeavatkozás ellentételezésének mindenképpenaz értékgaranciának kell lennie.

c) Az Alkotmány a tulajdonhoz való jog eseté-ben a közhatalmi beavatkozásnak nagyobb teretenged, és a tulajdonhoz való jogot ezért lehet meg-fogalmazni az egyik legkorlátozhatóbb¾138 alapvetőjogként. A közhatalmi beavatkozás azonban a tu-lajdonhoz való jog esetében sem korlátlan. A tulaj-don szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómiamesszemenő korlátozását alkotmányosan lehető-vé teszi. A 13. § (2) bekezdése alapján közérdekbőlelrendelhető a kisajátítás, feltéve, ha az ott megha-tározott szabályok teljesülnek. E vonatkozásbankülönösen az értékgarancia (kártalanítás) megva-lósulása fontos, amennyiben ugyanis a kisajátítástazonnali, feltétlen és teljes kártalanítás kíséri, a ki-sajátított tulajdon értéke biztosított, vagyis a tulaj-don helyettesíthetősége révén a dolog helyébe akártalanítás összege lép.¾139 A szociális kötöttség-nek mint a tulajdonhoz való jog egyik lehetségeskorlátozásának csak addig a határig van alkotmá-nyos létjogosultsága, „ameddig még van mit

megkötni”.¾140 A szociális kötöttségre való hivatko-zás tehát nem üresítheti ki az alapjog tartalmát.

5. A tulajdonhoz való jog tárgya

Az alkotmányos értelemben felfogott tulaj-donhoz való jog tárgyát – a tulajdonhoz való jogfunkcionális értelemben felfogott definíciójábóladódóan – tehát egyrészt a polgári jogi értelem-ben vett tulajdonjog – mint a személyes autonó-mia közvetlen megvalósulása –, másrészt azolyan (egyéb dologi jellegű) vagyoni értékű jo-gok, illetve közjogi alapú jogosítványok ésvárományaik képezik, amelyek funkcionálisanképesek helyettesíteni a tulajdon személyes au-tonómiát biztosító feladatát.¾141

a) A polgári jogi tulajdon szűk értelemben aztaz abszolút szerkezetű tulajdonjogviszonybólfakadó alanyi jogot (tulajdonjogot) jelenti, amelya – polgári jogi megközelítésben – hagyományosmagántulajdon elvont jogi kifejeződése.¾142 AzAlkotmánybíróság az elővásárlási joggal kap-csolatban kifejtette, hogy a tulajdonostársatmegillető elővásárlási jog vonatkozásában az Al-kotmány 13. §-ának az alkalmazása fel sem me-rül, mivel az elővásárlási jog kötelmi jogi intéz-ménye a tulajdonostárs tekintetében nem válikattól dologi jogivá, hogy az intézmény – kötelmijogi alapon – a tulajdonostársat is megilleti.¾143 Azelővásárlási jognak jogszabályon alapuló intéz-ménye a tulajdonossal szemben a tulajdonjogbólfolyó rendelkezési jog korlátozása. Az elővásár-lási jog ugyanis hatalmasságot biztosít a jogo-sultnak arra, hogy amennyiben a tulajdonos adolgot el kívánja adni, az elővásárlási jog jogo-sultja egyoldalú nyilatkozatával a vevő helyettmaga léphet be az adásvételi szerződésbe. A jo-gosultnak tehát elsőbbségi joga van annak a do-lognak a megvételére, amelyre vonatkozóan azelővásárlási jogot kikötötték, vagy azt törvény

DRINÓCZI TÍMEA

54

144 18/1992 (III. 30.) AB határozat, ABH 1992. 111145 1328/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 578146 41/1995 (VI. 17.) AB határozat, ABH 1995. 182147 Ld. például a 7/1991. (II. 28.) AB határozatot, ABH. 1991. 22, vagy a 13/1992. (III. 25.) AB határozatot, ABH 1992, 95148 Ld. például a 17/1992. (II. 30.) AB határozatot, ABH 1992.149 2299/B/1991. AB határozat, ABH 1992., 570., 571150 17/1992 (III. 30.) AB határozat, ABH 1992. 104, 108151 Vö. 1138/B/1995. AB határozat, ABH 1996. 554, 556152 935/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 765, 769-770153 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993. 247, 254154 1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 651, 655. Sonnevend munkájában ezt külön kiemeli, míg Sólyom ennek csak ki-

sebb jelentőséget tulajdonít. Vö. Sonnevend: i.m. 652. o., Sólyom: i.m.155 40/1997. (VII. 1.) AB határozat ABH 1997. 282, 286-287156 Ennek megfelelően egyetértve Sonnevenddel, a tulajdonvédelmet tagadni kellene. Vö. Sonnevend: i.m. 656. o.

rendeli. Ez pedig tartalmilag a tulajdonost meg-illető rendelkezési jog korlátozását jelenti.¾144

Az előbérleti és az előhaszonbérleti jog korláto-zása sem jelenti a tulajdonjog alkotmányos védel-mének sérelmét, mivel nem érinti a tulajdonjog,mint alkotmányos alapjog lényeges tartalmát.¾145

A jogszabályon alapuló előhaszonbérleti jog vi-szont a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog kor-látozásával jár, viszont az elővásárlási jognál eny-hébb korlátozást jelenti.¾146

Ezek alapján tehát vitathatatlan, hogy az Al-kotmánybíróság kezdeti gyakorlata a tulajdon-hoz való jogot a polgári jogi értelemben felfogotttulajdonként ismerte el, mivel a tulajdonhoz va-ló jog tartalmát annak részjogosítványaival azo-nosította: a polgári jog szerinti rendelkezés,¾147 ahasználat¾148 és a hasznok szedése jogával, illetvea birtoklással.¾149

b) A vagyoni jogok alkotmányos védelme azAlkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendel-kezéseiből következett, mivel a tulajdon szemé-lyes autonómiát biztosító funkcióját a különbözővagyoni jogok is be tudják tölteni. Az Alkot-mánybíróság az Alkotmány tulajdonvédelemmelkapcsolatos rendelkezéseit tehát olyan alapjog-nak tekintette, amelyet mind az Alkotmánybíró-ság, mind a bíróságok az egyéb dologi jellegű va-gyoni jogok védelmére is alkalmazhatnak.¾150

Amikor a testület a tulajdon tárgyának funk-cióját is figyelembe vette, arra a következtetésrejutott, hogy az önkormányzati bérlakást bérlő-nek a bérlet biztos és tartós fennállásához fűződőérdeke – meghatározott körülmények között –alkotmányos tulajdonvédelemben részesülő va-gyoni jognak tekinthető. Az Alkotmánybíróság a1138/B/1995. AB határozatában megállapította,hogy a bérlő számára az önkormányzati bérlakáslényegében ugyanazt a funkciót tölti be, mint alakástulajdon. A lakás tehát a funkciója alapján a

helyi önkormányzat vagyontárgyai között kü-lönleges helyet foglal el, mert a területén élő em-berek legelemibb életfeltételének, a hajléknak abiztosítását szolgálja. Ezért a törvényhozás az ál-lampolgárok megfelelő lakhatási lehetősége ér-dekében erőteljesebben korlátozhatja az önkor-mányzat tulajdonosi szabadságát.¾151

A testület az Alkotmány 13. § (1) bekezdésé-nek alkalmazását kiterjesztette a társasági tagságegyes vagyonjogi vonzatú összetevőire, különö-sen a kisebbségvédelmi szabályokra, amelyeketaz alkotmányos tulajdonvédelem közvetett reali-zálódásaként fogott fel. Ennek oka a kisebbség-védelem fő céljában keresendő, ami az önmagu-kat kisebb vagyoni hozzájárulással képviseltetőtagok vagyonjogi érdekei megfelelő védelembenrészesülését jelenti a társaságon belül gazdaságierőfölényben lévőkkel szemben.¾152 A testületeterre az álláspontra vezette egyrészt a kisebbség-védelem – mint a tulajdonhoz és más vagyoni jo-gokhoz való jognak – társasági jogi konkretizáló-dásaként való felfogása,¾153 másrészt az üzletrésztulajdonjogára vonatkozó határozata.¾154

Az Alkotmánybíróság – következő lépésként– a polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő va-gyoni értékű jogok oltalmát az eredetileg védettdologi jellegű vagyoni jogokon túl is kiterjesztet-te. Adott esetben olyan tevékenységet is az alkot-mányos tulajdonvédelem tárgyává tett, amelyrendszeres jövedelemforrást jelent, és a vállalko-zásnak kialakult megrendelői köre és tevékeny-ségi területe van. ¾155 Megfontolandó azonban,hogy ebben az esetben foglalkozás gyakorlásá-hoz hoz való jog egy aspektusáról a vállalkozás-hoz való jogról van szó.¾156

ca) Az Alkotmánybíróság a tulajdonjog alkot-mányos védelmét 1995-től kezdve alkalmazza aközjogi alapú jogosítványokra és várományaira.Ebből is látható, hogy a testületnek a szociális


55

157 26/1993. (IV. 29) AB határozat, ABH 1993. 196, 202158 26/1993. (IV. 29) AB határozat, ABH 1993. 202-203159 A segélyezési típusú szociális ellátási rendszer ezzel szemben az állampolgári viszonyon alapul, és bármilyen reproduk-

ciós zavar esetére segítséget nyújt. A célcsoportját a közjogi (állampolgársági vagy közigazgatási) szabályok alakítják. Azellátási forma ebben az esetben tipikusan természetbeni, amelynek az alapját – a rászorultságot alapul véve – a központiköltésvetés a befizetett adók visszaforgatásával biztosítja.

160 ABH 1995. 188, 193161 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 188, 193162 Irreleváns, hogy a járulékfizetési kötelezettséget ki teljesíti: az egyén vagy a munkáltatója.

biztonság és ellátás, illetve az alkotmányos tulaj-donvédelem összefüggéséről, kapcsolatáról al-kotott kezdeti álláspontja a későbbiekben jelen-tősen megváltozott.

Az Alkotmánybíróság a 70/E. §-t is érintő vizs-gálata során eleinte úgy vélte, hogy e szakaszbanszabályozott szociális biztonsághoz, illetőleg azellátáshoz való jog és a 13. §-ban biztosított tulaj-donhoz való jog között nincs összefüggés. Ennekokaként azt jelölték meg, hogy az ún. szociális jo-gok alapján a nyugdíjasokat és más jogosultakatalkotmányosan megillető társadalombiztosításiszolgáltatások alapja nem a tulajdonhoz való jog,hanem az Alkotmány által nevesített ellátáshozvaló jogosultság. Az Alkotmány 70/E. §-ában azállampolgároknak biztosított, öregségük okánőket megillető szociális biztonsághoz való jog, anyugdíjjog tehát nem tulajdoni, hanem szociálisjogi igény; még „vásárolt” jogi részében is biztosí-táson és nem dologi jogi jogosultságon alapulókövetelés.¾157 Tehát a biztosítási elemmel rendelke-ző társadalombiztosítási szolgáltatások sem minő-sülnek dologi jellegűnek.

A nyugdíjakkal kapcsolatos tulajdonvédelemlehetőségét a testület az értékállóság vonatkozá-sában is vizsgálta. A kezdeti vélemény szerint anyugdíjak értékállóságával kapcsolatos államikötelezettség nemcsak a fenti összefüggés hiányamellett nem vezethető le az Alkotmány 13. §-ából,hanem azért sem, mert a szakasz alkotmányosannem garantálja a tulajdon értékállóságát. A tulaj-don értékcsökkenése tehát gazdasági, konjunktu-rális, inflációs vagy egyéb okok miatt nem azonosa tulajdon elvonásával, így a nyugdíjak – vagymás jövedelmek – reálértékének a csökkenésesem jelent nyugdíj- vagy jövedelemelvonást. AzAlkotmánybíróság alkotmányos tilalmat állapí-tott meg viszont a nominális nyugdíjcsökkentésesetén. E tilalomra azonban nem az Alkotmány13. §-ából, hanem a 70/E. §-ban szabályozott ellá-táshoz való jog társadalombiztosítási úton valómegvalósításának biztosítási (szerzett jogon ala-puló) eleméből következtettek.¾158

cb) Az Alkotmánybíróság e jelzett felfogásá-nak átalakulásában igen nagy szerepet játszott abiztosítási elem jelentőségének felismerése és atestületnek a tulajdon személyes autonómiát biz-tosító funkciójáról alkotott álláspontja. Az alkot-mányos tulajdonvédelem esetében ugyanis megkell különböztetni a saját járulékkal megfizetett„biztosítási” szolgáltatások és a segélyezési típu-sú juttatások védelmét. A biztosítási típusú szo-ciális ellátási rendszer jellemzői a következőkbenragadhatók meg. Ex lege biztosítási kötelezettsé-get jelent, és előre pontosan körülírt káresemé-nyekkel operál. Célcsoportját a legsérülékenyebbréteg, a magukat munkájukkal eltartók előremeghatározott csoportjai alkotják. Az ellátása ti-pikusan pénzbeli, és a mértéke a járulékfizetés-hez igazodik, a fedezetét tehát az elkülönült ala-pokba fizetett járulékok képezik.¾159

Az Alkotmánybíróság megváltozott álláspont-ja alapján a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában¾160

a tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terénsem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagyértékteremtő munkával. A tulajdon funkcionálisfelfogása a társadalombiztosítási szolgáltatások-hoz azért kapcsolható, mivel az emberek túlnyo-mó többsége eleve úgy él, hogy munkája ered-ményének egy részét a társadalombiztosításbafekteti, s annak a szolgáltatásai látják el a szűkenértelmezett polgári jogi vagyonbiztonságot garan-táló feladatot. Ha pedig erre a célra a javait tör-vény vonja el, törvénynek kell a tulajdonéval ös-szehasonlítható biztonságot nyújtania. Az államtehát tipikus tulajdonosi magatartást kollektivizál,mivel a vagyonelvonás olyan eszközre vonatko-zik, amivel az egyén saját kockázatára gondos-kodhatott volna magáról és a családjáról. Ígyviszont a szolidaritás alapján másokról is gondos-kodnia kell.¾161 A törvényi elvonás tehát feltételezia munkából származó „saját vagyont” a jövedel-met, amiből az egyén vagy helyette más, de azegyén jövedelméből a járulékfizetési kötelezettsé-gét teljesíti.¾162 A közjogi jogosítványok tulajdonjo-gi védelme ezért fogalmilag kizárólag a biztosítá-

DRINÓCZI TÍMEA

56

163 A funkcionalitás tehát elégséges ismérven tűnik a tulajdonhoz való jog tárgyának, illetve a tulajdonvédelem körénekmeghatározásához. Ezzel ellentétben ld. Sonnevend: i.m. 649-651. o.

164 A várományokkal kapcsolatban ld. még 731/B/1995. AB határozat, ABH 1995. 801, 806165 Vö. a 43/1995. (VI. 30.) AB határozattal. ABH 1995. 260, 264 és köv.166 ABH 1995. 188, 193 és köv.167 2299/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 571, 29/1993. (V. 4.) AB határozat, ABH 1993. 230-231168 Vö. pl. 2/1990. (II. 18.) AB határozattal, ABH 1990. 18. 20, a 7/1991 (II. 28.) AB határozattal, ABH 1991. 25-26169 Paraskewopoulos-Winter: i.m. 25. o.170 Katz: i.m.

si elven nyugvó járulékfizetésre terjedhet ki.¾163 AzAlkotmánybíróság e felfogása tehát azt jelenti,hogy a járulék fejében járó szolgáltatás megvoná-sa vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatá-sa az alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálhatóel. A várományok és szolgáltatások védelme en-nek megfelelően attól függően erősebb, hogy áll-evelük szemben a jogosultnak saját anyagi szolgál-tatása, illetve hogy milyen közeli az alanyi jogmegnyílta. Ennek indoka az, hogy minél távolibba szolgáltatás ideje, annál bizonytalanabb, hogymire lesz képes az akkori társadalombiztosítás.Az Alkotmánybíróság e döntésében kimondta,hogy az államnak joga van a megszokott társada-lombiztosítási rendszert rászorultsági elvűvé át-alakítani, de csak a jogállamiság keretein belül. Ajogalkotói szabadságnak a korlátja tehát az, hogya szolgáltatásokat és a várományokat nem változ-tathatja meg lényegesen és egyik napról a másik-ra. Ennek megfelelően a konkrét ügy kapcsán atestület megállapította, hogy a rövid és meghatá-rozott időre szóló szolgáltatás – például a gyer-mekgondozási segély, a gyermekgondozási díj, ésa gyermeknevelési támogatást – nem csak a tár-gyuk, hanem a rövid, belátható bizalmi idő miattis fokozott védelmet élvez, ezért idő előtti meg-szüntetésük a jogbiztonságot jelentő szerzett jogo-kat sérti meg, ezért alkotmányellenes. Az egy-generációs időre szóló családi pótlék esetébenazonban a hosszú teljesítési időre figyelemmel agazdasági helyzet változása már megalapozot-tabb indoka lehet az állam részéről tervezett idő-közbeni változtatásnak. Az alapjogi védelemazonban nem jelenti a díj és a szolgáltatás egyenl-őségét.¾164 Ezt a határozatot alapul véve az Alkot-mánybíróság a tulajdonhoz való jog védelmi köré-be vonta az 56/1995. (IX. 15.) AB határozatban atáppénzt, illetve az 5/1998. (III. 1.) AB határozat-ban a saját jogú és a hozzátartózói nyugellátást.¾165

A határozatok alapján megállapítható, hogy abiztosítási alapú szolgáltatások teljesebb (alapjo-gi) védelmet élveznek, mint a segélyezési típusúellátások. Azokban az esetekben ugyanis, ahol abiztosítási elem nem játszik szerepet – vagy ez a

szerepe végérvényesen megszűnt – nem a tulaj-don alapjogi védelme, hanem a jogállamiság leg-fontosabb összetevője, a jogbiztonság követelmé-nyei alapján kell eldönteni a szociális ellátásokbavaló beavatkozás alkotmányosságát.¾166

6. A tulajdonhoz való jog korlátozása

a) A tulajdonhoz való jog korlátozhatóságát magaaz Alkotmány engedi meg, tehát ezt az alapjogota korlátozható jogok csoportjába szükséges sorol-ni. A tulajdonhoz való jogot – mint minden alap-jogot – az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapjánközvetlenül és jelentősen csak törvény korlátoz-hatja, s az is csak akkor, ha az elkerülhetetlen, te-hát kényszerítő okkal történik, továbbá, ha a súlyaaz elérni kívánt célhoz képest arányos.¾167 Ha eznem ennek megfelelően történik, akkor követke-zik be a tulajdonhoz való jog alkotmányelleneskorlátozása.¾168 A kisajátítási szabály miatt a közér-dek megalapozhatja a kisajátítást, ekkor azonbanaz államnak teljes kártalanítási kötelezettsége van.Az értékgarancia szerepe ebben az esetben a sze-mélyi autonómiának – a tulajdon tárgya helyetti –további biztosítása. Emiatt külön érdemes foglal-kozni a korlátozásban, illetve a kisajátításbanmegnyilvánuló közhatalmi beavatkozásokkal. Atulajdonba történő adott közhatalmi beavatkozá-sok kapcsán megjegyzendő, hogy azok alkotmá-nyos lehetőségei egyes esetekben eltérően ítélen-dők meg. A közhatalmi beavatkozás minden atulajdonhoz való jogba történő beavatkozást ma-gában foglal, amely egészen a tulajdon elvesztésé-ig is kiterjedhet. A kisajátítás fogalmi körébe tarto-zónak az tekinthető, ami az érintettet egyenlőtlenés elfogadhatatlan áldozat meghozatalára kény-szeríti, és ezzel súlyosan beavatkozik a tulajdonvédelméhez való jogába. Minden ezt el nem érőbeavatkozás a szociális kötöttség körébe sorolan-dó.¾169 Ha a dolog helyzeténél vagy jellegénél fog-va szenved valamely hátrányt (pl. forgalom zajaingatlannál), az szintén a szociális kötöttség része.A hátrány az elfogadhatóság határát csak akkorlépi túl, ha a dolog emiatt már nem használható


57

171 uo.172 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22, 26173 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 379 és köv.174 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373. 381. 175 Az osztályozás alapját a 7/1991 (II. 28.) AB határozat adja. ABH 1991. 22, 26. Az egyes szakaszokon belüli sorrend azon-

ban nem fontossági rendet jelent.176 66/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992. 293. 303177 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373. 382178 29/1993. (V. 4.) AB határozat, ABH 1993. 227. 230179 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373, 380. Lásd még az elkobzás és lefoglalás alkotmányossági megítélését. 180 25/1993. AB határozat, ABH 1993.

rendeltetésszerűen.¾170 Ebben a példában érhetőtetten a kisajátítás hagyományos fogalmának akiterjesztő értelmezése. A tulajdon tartalmának éskorlátozásának maghatározásakor figyelembekell venni az Alkotmány tulajdon javára szólóalapvető értékdöntését és a korlátozások többi al-kotmányi rendelkezéssel – elsősorban az egyenlő-ségi alapelvvel, a személyiség szabad kibontakoz-tatásának elvével és a jogállam illetve szociálisállam princípiumával – való összhangját.¾171

b) Az adott közhatalmi beavatkozás alkotmá-nyos lehetősége a tulajdonjogba más és más,amely kapcsán a korlátozásokkal kapcsolatbanannak nagyságát is figyelembe kell venni.¾172 En-nek megfelelően a tulajdon közjogi megterheléseaz alapjogvédelem területén vagy a közhatalmibeavatkozás alkotmányellenességének kimondá-sához – és így az alapul fekvő jogszabály meg-semmisítéséhez – vezet, vagy a teherviselés alkot-mányosságának elismeréséhez, és legfeljebb azállaggarancia értékgaranciával való helyettesíté-séhez. Ez utóbbi tehát nem kötelező, és a szélsőesetét a kisajátítási szabály (Alkotmány 13. § (2)bekezdése) kifejezetten szabályozza. Az értékga-rancia belépésének azonban – a tulajdonjog alkot-mányjogi értelemben vett elvonása értelmezésemiatt – más lehetőségei is elképzelhetőek.¾173 A tu-lajdonhoz való alapvető jog védelmében a minő-ségi határvonal ma már nem a tulajdon „korláto-zása” és polgári jogi értelemben vett „elvonása”(kisajátítás) között húzódik. Az alkotmányosságikérdés az lett, hogy milyen esetekben kell a tulaj-donosnak azt az arányos közhatalmi korlátozást,amely majdnem minden alapjog korlátozását al-kotmányosan igazolja minden ellenszolgáltatásnélkül eltűrnie. Másrészt, hogy a tulajdonos a jo-gainak „csak” a korlátozásáért mikor tarthatigényt mégis a kártalanításra, azaz az értékgaran-cia elvének érvényesítésére. Ezekben az esetbenanélkül lenne tehát szükség az értékgaranciára,hogy kisajátítás történne. E korlátozásokkal ös-

szefüggésben a kiegyenlítést a beavatkozást iga-zoló közérdek és a tulajdonos kényszerű jogsérel-me közötti arányosság követeli meg.¾174

A fentiek alapján a tulajdonhoz való jog kisebbvagy nagyobb korlátozásai olyan skálán helyez-hetők el, amelynek egyik végpontja a tulajdon lé-nyeges tartalmának a sérelme, míg a másik pont-ban a tulajdonnal való teljes „rendelkezés” áll,amikor azt semmilyen korlátozás nem éri. E skálaa lényeges tartalom sérelméhez legközelebb állók-tól halad az alkotmányos ’enyhébb’ korlátozásirányába, illetve példát ad a közérdekből történőkorlátozás alkotmányosságára és alkotmányelle-nességére is. 175

Az első csoportba sorolhatók azok az esetek,amikor a tulajdonhoz való jog korlátozása alkot-mányellenes. Az alkotmánybírósági gyakorlatbóla következő néhány példát lehet ismertetni. Nemminősíthető alkotmányosnak az, amikor a tulaj-dontól való megfosztás merül fel, vagy amikor azállampolgárok polgári jogi követelése évtizede-kig függőben marad.¾176 Az olyan tulajdonkorláto-zás is alkotmányellenes, amelynek az időtartamanem kiszámítható, illetve ha a tulajdonelvonás(pl. a kisajátítás), illetve a tulajdonkorlátozás kár-talanítás nélkül következik be.¾177 Az alkotmá-nyossági próbát az olyan szabályozás sem állja ki,amely a magántulajdon vonatkozásában egysé-gesen áll fenn, differenciálatlan, a jelentős korlá-tozás célját és indokát nem tükrözi,¾178 és az az esetsem, amikor a tulajdonkorlátozás a közérdekkelnem arányos.¾179 A tulajdonhoz való jogot sérti azállamnak az ingatlan-nyilvántartásba való be-jegyzése a tulajdonelvonás alkotmányosan ga-rantált eljárási szabályainak mellőzésével, illetvealkotmányosan nem indokolt rövidített bejegyzé-si eljárással való kedvezményezés.¾180 Az Alkot-mánybíróság szerint alkotmányellenes a társada-lombiztosítási szolgáltatásokat és várományokataz ellenszolgáltatás érintetlenül hagyása mellettlényegesen és aránytalanul úgy megváltoztatni,

DRINÓCZI TÍMEA

58

181 56/1995. AB határozat, ABH 1995.182 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22, 26183 6/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 40, 42, 29/1993. (V. 4.) AB határozat, ABH 1993. 227, 231184 Ehhez példaként az önkormányzati bérlakások esete szolgál. 185 715/B/1994 AB határozat, ABH 1997. 584, 587-588186 33/2002 (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002. 187 Katz: i.m. A pénzbeli kompenzáció adott esetben kötvénnyel is kiváltahtó. Dreher v. Irish Land Commission (1984). Idé-

zi: Doolan: i.m. 73. o. A tulajdon helyettesíthetősége miatt nem tartható az a megállapítás, miszerint ez az alapjog nem fo-kozható le az értékgaranciára. Vö. Sonnevend: i.m. 666. o.

188 Paraskewopoulos-Winter: i.m. 25. o. A közjót szolgálja az is, ha a tulajdonos jogát arra a területre nézve korlátozzák, ame-lyen nemzeti műemlék áll. O’Callaghan v. Commisioners of Public Works (1985). Idézi: Doolan: i.m. 72. o.

189 1443/B/1990. AB határozat ABH 1991. 593. 594. 190 27/1991. (V. 20.) AB határozat ABH 1991. 66. 76-77.191 Vö. Alkotmány 13. § (2) bekezdés

hogy az már az alkotmányosan védett tulajdonipozíció sérelmével járjon.¾181

Az alkotmányos tulajdonkorlátozások körébetartozik a tulajdonjog részjogosítványainak sérel-me, mint például a rendelkezési jog gyakorlásá-nak engedélyhez kötése,¾182 vagy a tulajdonnak afunkciója szerinti korlátozása, azaz a tulajdontárgyának közösségi rendeltetése, közszolgálatravaló használata, közcélú hasznossága,¾183 illetve atulajdon tárgyának szociális kötöttsége.¾184

Közérdeknek minősül például a tárgyi bizo-nyítási eszközök lefoglalása, ami miatt az nem je-lenti a tulajdontól való megfosztást, csupán adolog birtoklását korlátozza ideiglenesen, és ekorlátozás szükséges, célszerű és az adott feladat-ra alkalmas és alkotmányosan indokolt eljárásikényszerintézkedést jelent.¾185 A lefoglalással oko-zott tulajdonkorlátozás azonban csak addig alkot-mányos, ameddig az eljárásban bizonyítékkéntfelhasználható. Ha az ügyben nem folytatnak lebizonyítást, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatásá-nak eredményessége nem kívánja meg a jövedékijogsértéssel kapcsolatos dolog lefoglalását, akkora lefoglalást csak az elkobzás foganatosíthatóságaindokolhatja. Ez utóbbi esetben viszont már kizá-rólagos alkotmányi relevanciával bír a jogsértéssúlya, a jogsértéssel kapcsolatos dolog jellege (azadott típusú jogsértő cselekménnyel szükségkép-peni vagy esetleges az összefüggése), illetőleg adolog értéke. Az elkobzással megvalósuló jogkor-látozás nem ideiglenes, és nem csupán a tulajdon-jog bizonyos tartalmi elemeit érinti, hanem magá-nak a tulajdonnak az elvonását eredményezi. Azalkotmányos tulajdonvédelem során tehát – a le-foglaláshoz képest – súlyosabb megítélés alá esik.Ennek következtében, az a tény, hogy a jövedékielkobzás támadott szabályozása nem differenciálaz elkobzás alapjául szolgáló jogsértés súlya, az el-kobzással érintett dolog jellege és értéke tekinteté-

ben, kétségessé teszi a tulajdonjog Alkotmánybanbiztosított védelmének érvényesülését.¾186

c) A kisajátítást az Alkotmány 13. § (2) bekez-dése csak kivételesen és közérdekből, törvény-ben szabályozott esetekben és módon, teljes, fel-tétlen és azonnali kártalanítás mellett engedimeg. Az állam ekkor tehát nem magát a tulaj-dont, csupán – annak helyettesíthetősége miatt –a tulajdon értékét védi.¾187 A kisajátítási szabályaz állam oldalán olyan jogosultságként jelenikmeg, amely egyben meghatározott kötelezettsé-get is ró az államra. Ezáltal a (magán)tulajdonbabele lehet avatkozni, de csak akkor, ha a kisajátí-tás a közösség érdekeit szolgálja. Azonban nemminden közösségi érdek vezethet kisajátításhoz,mivel ennek feltétele egy magasrendű, ténylegesés objektív közérdek megléte. A Laden-i tarto-mányi bíróság döntése nyomán például „… aköz érdekében történő nyomós kisajátítási be-avatkozás csak akkor igazolható, ha kétségtele-nül magasabb hasznosságot eredményez a teljesnép számára.”¾188

A kisajátítás tartalmi elemeit vizsgálva meg-határozható, hogy az a tárgyát tekintve fogalmi-lag csak a nem állami tulajdonban álló vagyon-tárgyak tulajdonelvonására vonatkozhat.¾189 Azeszköze pedig egyaránt lehet egyedi hatósági ak-tus és törvény is.¾190 A közérdek az alkotmányo-san véghezvitt kisajátítás egyetlen feltétele.¾191 Hatehát érvényesül az értékgarancia, annál szigo-rúbb „szükségesség” nem alkotmányos követel-mény. A közérdek kritériumát az alapjog-korlá-tozás szükségessége, illetve elkerülhetetlenségevizsgálatánál eleve figyelembe kell venni. A tör-vénnyel érvényesített közérdek alkotmánybíró-sági vizsgálata arra szorítkozik, indokolt-e a köz-érdekre hivatkozás, illetve, hogy a közérdekűmegoldás nem sért-e önmagában is valamelymás alkotmányos jogot. A fentiekhez kapcsoló-


59

192 Katz: i.m. 193 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373. 381. és köv.194 479/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 665. 667.195 Bővebben lásd a 469/B/1997 AB határozatot, ABH 1998. 717, 724196 58/1991 (XI. 8.) AB határozat ABH 1991. 288, 291

dóan a kisajátítással öszszefüggésben elvkéntrögzítendők a következő követelmények. Egy-részt, a kisajátításhoz meg kellene követelni acélzott jogi aktus létét, másrészt leszögezendő,hogy ha a cél a kisajátítással nem érhető el, a dol-got vissza kell szolgáltatni.¾192

A klasszikus kisajátítás közérdekűségénektartalmát adó közhasznúság vagy közcélúság –különösen az ingatlantulajdon tekintetében –megváltozik abban az értelemben, hogy a tulaj-donkorlátozás vagy a tulajdonelvonás gyakranközvetlenül más magánszemélyek javára szól,következésképp csak a társadalmi problémákmegoldása által szolgálja a „köz” javát. (Pl. a vá-rosrendezés, földreformok, bérlővédelem sokesetében.) Ennek oka az, hogy mivel egyre többtulajdonkorlátozásért jár a kisajátításhoz hason-ló védelem, egyre több korlátozást kell mindenellentételezés nélkül elviselni. ¾193

A kivételesség előírása a kisajátítás lehetősé-gének további alkotmányos korlátozását jelentiannak érdekében, hogy a tulajdon közhatalmieszközökkel való elvonására – közérdekből, tel-jes és feltétlen kártalanítás mellett is – csak akkorkerülhessen sor, ha az a közérdekű cél megvaló-sítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges, haa közérdekű cél más módon, mint a tulajdonjogsérelmével nem valósítható meg.¾194

Az alkotmányos tulajdonjog tárgya kiterjeszté-sének megfelelően a kártalanításra vonatkozó ál-lami kötelezettséget is kiterjesztően kell felfogni.Így az a vagyoni értékű jog visszavonása tekinte-tében is fennáll, továbbá azokra a vagyontárgyak-ra nézve is, amelyek korábban szükséges beru-

házásnak minősültek, és amelyet a vállalkozó ké-sőbb hasznosítani, vagy megfelelő értéken értéke-síteni nem tud.195 A kártalanítási kötelezettségegyik eleme az azonnaliság. A szabályozás alkot-mányos szintjén az azonnali kártalanítás azonbannem jelenthet alkotmányosan meghatározhatópontos teljesítési határidőt vagy határnapot. Azegyenlő jogi védelemmel összhangban viszont akisajátítást kérő birtokba helyezésének és a kisajá-tított kártalanításának az egyidejűségét feltétlenülmeg kell követelni. Az azonnaliság tehát – ebbenaz összefüggésben – egyidejűséget jelent.196

Az Alkotmánybíróság határozatai, illetve ahazai és külföldi irodalmak alapján megállapít-ható, hogy a tulajdonhoz való jog nemcsak gaz-dasági alapjogként szerepelhet, hanem önállóalkotmányjogi fogalomként a magánjogi fogal-mon túlmutató elemekkel is rendelkezik. Tekin-tettel arra, hogy az egyik legalapvetobb emberijogról van szó, az államnak mindent meg kelltennie annak érdekében, hogy e jogot az egyénszámára biztosítsa. Ezt leginkább úgy lehet telje-síteni, ha az állam a szabályozása során figye-lemmel van az Alkotmánybíróság absztraktvagy konkrét jogértelmezésére, illetve a tulaj-donhoz való jogra és a kisajátítási szabályra vo-natkozó szakirodalmi ajánlásokra. Mivel olyanalapjogról van szó, amely közérdekbol is korlá-tozható, különös figyelmet kell szentelni a tulaj-donhoz való jog korlátozására, illetve a megfe-lelő értékgarancia szolgáltatására. Jelen írásbantalálható dogmatikai fejtegetések és ajánlásokalapvetően ezen állami feladat minél hatéko-nyabb ellátását szándékozott elomozdítani.

DRINÓCZI TÍMEA

60

A TULAJDONHOZ VALÓ JOG A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG …rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/03... ·...

Documents

Transcript of A TULAJDONHOZ VALÓ JOG A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG …rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/03... ·...