A Természet - 9. évf. 23. sz. (1906. december...
Transcript of A Természet - 9. évf. 23. sz. (1906. december...
IX É V F O L Y A M . XXIII. S Z A M .
1V06. X I I . 1.
„A Természet" előfizetési ára
egy évre 6 korona,
díszes bekötési tábla hozzá 2 korona.
Állattani, vadászati és halászati folyóirat.
Megjelenik minden hő l-én és 15-én.
Szerkeszti és kiadja:
Dr. L E N D L A D O L F
Hudapest,
II. ker., Donáti-utcza 7. szám.
Kis-ázsiai utazásom. Dr. 1 .null Adolf.
(Folytatás )
Különben régi emlékek találhatók mindenfelé. Xagy
és viharosan változatos múl t ja van Kis-Ázsiának. Hajdan
termékeny ós magas kul túrá jú volt de késöhben kipusz -
t í tották kegyetlenül és kizsarolták oktalan módon. Azért
oly e'hanvagolt és gyéren lakott most. De az emlékek,
amik köböl vaunak, megmaradtak Nagy épületek romjai
sokfelé láthatók, szintúgy sziklákba vésett kép de. oltárok
és keresztek. Barlangbejáratok díszes kapukkal és lépcső-
fokokkal minden télé vannak a nagy pusztaságban.
Egyik ilyen emlék, ez az ősrégi kép, itt talál-
ható Ivris-ben, • bben a kis faluban ki tudja, hajdan
milyen nagy város létezett i tt -
Még három napig bolyongtunk e vidékem, azután
visszatértünk Eregli városába, az utá atos ,,han -ba.
Egy ikünk se kívánkozott itt sokáig maradni. Ismét
hazakiildtünk egv nagy ládával allatokat, s elhatároztuk,
hogy mindjárt nagv utunkra indulunk, a Taurusz hegy-
ség közepébe.
Tizennégy napra terveztük; tizenhét lett belő u.
Némelyik napon jó dolgunk is volt, de bizony rendesen
esak szenvedtünk.
Nem az uti fáradalmak, a gyaloglás é- gyűjtés,
sem a s/.omjub<»zas és koplalás gvengit»'tt el bennünket-,
még a nappali hőség sem, hanem a hideg éjszakák,
mert ueui tudtunk levetkezni egyszer sem a hideg mi itt.
Volt ugyan sátrunk és meleg köpenyegünk, de min-
dig esak úgy a puszta földön aludni, nap-nap után egy-
folytában fáradni, hiányosán táplá lkozni , soha le nem
vetkezni és egész éjjel fázni — bizony, ez sok volt a
jóból .
De azért nem csüggedtünk.
Gyalog kellett j á rnunk , inert gyű j ten i akar tunk; a
teve, ló, vagy szamár nyergéből nem lehet a földön fut-
kosó bogarat felszedni, gyíkokat fogdosn", p csolyákból
bókákat kihálózni s a bogáncsvirágon zsongó-dongó
méhet elfogni. Há t gyalogszerrel mentünk. F t nélkül,
térkép és mágnestűvel kijelölt irányban. Száraz mezőkön,
kopár hegyeken át, néhol patakok mentén, máskor úgy,
hogy egész nap egy csepp vizet vngv árnyékot se lát tunk.
E lő t tünk volt a Taurusz óriási heg\láticza. ahova
törekedtünk Miué' közelebb ju to t tunk , annál magasabb-
nak látszott. Szürke niészkö-gerinezéu hóval fedett, fehér
mezők, égbe meredő csúcsok. Mi csak mentünk és gyűj-
töttünk. Mögöttünk döezögött a ló, amely a p nlgyászun •
kat vitte. Itt-ott lőttünk egypár madaiat. néhol meg-
állapodtunk óra hosszat, ahol a g\űjtés é jen eredményes
volt. Estére lehetőleg víz, patak kö ze l be igyekeztünk,
vagy ha volt falu, hát abba tértünk.
Sokszor azonban a sátrat kellett felállítani, hogy
abban háljunk. A legforróbb napon délben 60° C-t je-
gveztünk és ugvanakkor éjjel csak tokot.
— 2í;I —
Ez a nagy hőingadozás a szürkülettel következik
he. Amin t a nap lenyugszik, hirt-denül hül le minden,
levegő és tölil s a teljesen fedetlen területen megfázik
minden. Dideregve bu j tunk a sátor alá amin t sötétedni
kezdett.
Ha falut értünk, kicsit jobb do'guuk volt Néhol
kaptunk sajtot, vajat. Ha pazarul éltünk, to jásrántottát
főztünk. IJendes eledelünk azonban a nyers uborka volt
Mindazonáltal jól bírtuk ós közülünk senkise bete-
gedett meg.
Végre, több napi fáradságos űt után el jutottunk
a Taurusz-hegységet átvágó Bozauti-völgybe, melyben
széles medrft patakot találtunk. Frissen zöldé1 ö rétek
fogták körül és fák meg bokrok ál ltak a mentén. Meg-
változott a fauna is.
Ú jbó l felébredt kedvünk, fokozatott e rőnk ; embe-
rek j á r ta útra is kerültünk, mely keresi ül vezet a nagy
hegységen, annak déli oldalán levő tengerpartig. Vígab-
ban haladtunk már most, mert tudtuk, hogy nemsokára
czélt érünk.
Itt-ott egv kis falu, amott egy malom, vagy út-
széli han. ahol betérhettünk. Mindenütt szíves, bár na-
gyon egyszerű embereket ta lá l tunk.
Azonban még sokat kellett emelkednünk, m íg végre
egyik végpontunkhoz. Csiftehan-ba értünk.
l l á rom irányban jövő útnak talalkozása van ott a
Taurusz kellő közepén Néhány ház áll e ponton s az
egyikben vendégszoba is volt, de csak úgy török érte-
lemben véve a szót. Zsandárállomás is van itt. Nyugod-
tan megszánhattunk.
Kaptunk szállást, kaptunk ennivalót a közelfekvő
bányavárosból, Bulgar-MadenbV, meg egv kis fürdő
telepről, ahol vendéglős is volt és vagy 50—60 csúzos
ember. Kénes-vasas meleg fotrások vannak ott, me\veknek
vize gyógvíti) erejéről híres. Slrausz barátunk megfürdött
benne, de 10 perez múlva úgy jö t t ki belőle, mint a tő i t
rák, mert a \ í h ő m é r s é k l e t e 5.V C.
Azonban sokáig nem maradhattunk Csiftehanban
ÉŐsz a télben.
I r t a : Vutshits Gyi) » yy dr.
— ,,A T E R M K s X K T " eredet i t ú re z á j a —
i J ános urambátyám összekészülődött A
^ v á jába beletett egy fél kenyeret, a zacs-
kóját telenvümöszölte jóléle kukoriczaközi do-
hánynyal , — ott is megnevekedik szép nagyra az Isten-
adta plánta
Kitapogatta, zsebbe' van-e a pipa, meg a bicska,
mert a nélkül nem is ember az ember. Az t án elköszönt
a teleségitöl. Holnap esak gyertek ki a zöldségért, meg
mi egymásért.
Az asszony helybenhagyta: jó.
Há t kend mikor gyün elő ?
Az öreg rántott egyet a vál lán. H a a Sanyi is ki jön — előbb végzünk a er-melés-el
sem. Még fe'jebb hatol tunk Bulgar-Madenig*\ ahonnét
FöUváry és Salamon megmásztak a hegység egyik leg-
magasabb csúcsát; 3500 m magasságban voltak és íorró
déli napon hóban gázoltak. De oda is voltak, mire ismét
leértek, én ped ig láttam, hogy napról-napra mindinkább
kimerül már az egész társaság.
Azoubati még lejebb, délre is kellett törekednünk.
Legalább Bozaut i helységig el akartam j u t n i Még 2-3
napi nehéz ú t volt előttünk. H á t felkerekedtünk más-
nap. E l is j u to t t unk odáig — de hogyan?
Nagyon fáradtan pihentünk le egy kis han-bm,
Ak-köprü liidja mellett.
Es amint másnap felkelek, látom, hogy még senkise
mozog. Költögetem őket, de még nem akarnak felkelni
Kimegyek az udvarra, hát ott fekszik a ló é-i amint a
szintén a lö l l ön heverő dragom int biztatom, keljen már
lel, magas égeu ál l a nap, ki kell n u n u ü n k a hegyo'-
dalakba gyűjteni, há t esik annyit tudot t elhaló hangon
felelni : — Ach, Herr Doctor . . .
Oda voltak mindannyian. Aznap délelőtt csak ón
egymagamban menteni ki gyűjteni.
Dé lu t án azonban talpra áltak isméi.
Következő napon nagy sikerrel gyü j tö tTmk és
mert már megvolt minden, ami t k ívántunk — az a
három nevezetes gyík faj is több példányban, ami
nélkül haza jönn i nem mertünk vo'na, de most már
büszkék is lehettünk, hogy megszereztük: hát elhatároz-
tuk, hogy másnap visszatérünk. Nagy öröm kelt ennek
nyomában
Eszembe jutot t jókedvünkben az az ismert adoma
arról a vadászemberről, aki vizslakutyájáuak örömet akart
okozni. E lő fog ja a kutyát és kezdi döngetni A kutya
j a jga t és sír, ő meg c-ak üti-veri. Megszólítja a szom-
szédja, hogy miért veri oly kegyetlenül a szegény ál latot ?
O ir.eg azt fe'eli, hogy örömet akar neki okozni. Nem
érti a s: omszéd, hogy mi öröme lehet a szegény állat-
* ) Ú tközben , A l i-Hodzsa f a l u ban l e t t ü nk eiry s z a j k ó t ,
ame l ye t Madarász dr. ú j f a j nak dek l a r á l t
No Isten áldjon — s indul t kifelé a l égyre
A mifa j ta parasztunk, ha nem is hegyen van a
szőleje, mégis hegynek mondja.
Szép lassan poroszkált az öreg. akár egy kiérde-
mül t igavonó állat, — ki is izzadt, el is fáradt egy
kicsit, mire kiért. Ott leült előbb a pincze előtt egy
tuskóra, nagy akkurátusan megtömte a p ipá já t , rá-
gyúj tot t .
A pinezelikakon csak ugy áradt az uj bor szaga
s nem hagyta nyugton az öreget.
Szétnézett, nem-e lát ja valaki és nagv óvatosan
kihúzta a félrőfös régi módi kulcsot a pincze füstös
j náderesze alul. Kinyitotta a pincze nehéz, vastag tölgy-
í faaj ta ját — hadd szellőzőn Add ig köi í i lnéz a szőlőben.
! Csodálkozva nézi, hogy haj t a szőlő, még virágot
| is hoz, ebbe a ritka szép, meleg, bosszú őszbe A domb
; alján bágyadtan il latozik az akáczfa virága. A luezernát
meg min t a húznák — ugy nő haragos zöld színében.
, Oh de bolond jó idő — sóhajt ja az öreg és örül
| öntudat lanul a meghosszabbított életnek, ami körülte van.
- 2(>7 ~
link abban, ha igy elbánnak veié, mire folytatja a va-
dászember: nézze csak, milyen öröme lesz mindjárt a I
vizslának, ha most eleresztem ! . . .
I lyen ö römünk volt n künk is, amikor kijelen-
te t tem: már elég a szenvedésből, mehetünk haza!
Az t az utat, amit idejövet egy hót alatt tettünk j m g, most harmadfé l nap alatt futottuk át.*) Igaz, hogy I
eUő nap 55 ki lométert , második nap 32 kilométert ós
a harmad ik félnapon még 20 kilométert gyalogoltunk
egyfolytában. Akkor azután ismét ott vol iunk abban a
megútá l t városban, Eregl iben és abban a piszkos hanban,
amelyből azelőtt csak menekültünk.
Es mégis, hogy örü l tünk most neki, a sok szen-
vedés u tán !
Örü l t ünk , mert ott volt a vasút is. Nem ké l tünk
sokáig. Felkerekedtünk ós mindenestül visszatértünk
Komába , Eszki-Csehirbe.
Nyolcz hete volt épen. Strausz barátom megelégelte
ós h a z a j ö t t ; vele indult Földváry is. Ketten még
ott maradtunk két hét ig, mert még egyet-mást kellett
szereznünk. Bejártuk a Bos-Dag hegységet, ahol még
két szál l í tmányra valót gyűj töt tünk. Azután mi is siet-
tünk hazafelé.
Visszajövet felkerestük a Kis-Ázsia városaiban el-
szórtan lakó honfitársainkat, akikről útközben hallót unk
Eregl iben voltunk Ürmös Károly-nál, aki a német
vasút tisztviselője és Csongrádból származott oda.
Kon i ában lakik Kremplrr Károly és Slczinger Adolf vállalkozó.
EszV i-Csehirben ta lá l tuk (trendi Károly-t, akinek
rokonsága Brassóban van.
Slezingcr-nek, m in t nagy útép í tő vállalkozónak,
gyakran volt tilkalma régiségeket gyűjteni és van is neki
egy egész kis nuizeumra való szép tárgya : érmek, périz?k.
gyűrűk, edények, l ánczok; kések, kardok, meg más.
*) r t k ö z b e n a negyed i k s z á l l í t m á n y t k ü l d t ü k haza Dör/ler
A. osz t r ák s z á r m a z á s ú mérnök szíves közvet í tése révén, ak ive l
a f ü rdőben i smerked tünk meg s ak i e lv i t te a nagy l á d á t magá-
val Mers i nába , hogy tengeren tovább í t sa F i u m e felé.
Az ökörnyál ide-oda szállong, beleakaszkodik a
,.libájába, bajuszába, röpül u ' ána m'nt a czéruaszál.
K i é r a dombra, leül — innen belátni a birtokot
— szemlélődik. |
H á t látja án?, hogy ép most száll a tarlójára három
szép fáezáu. Csak ugy csillog a tarka tollúk a nap fé- j
nyében. |
Az öreget megbizsergett' valami — az orrában van
az uj bor szaga. De inni esik akkor lehet jó l , ha eszik
előbb valamit az einb.T. !
Milyen közel vannak ! Haj de jókorák,
l ' gyan mi t szólna a Sanyi, ha fáczánpec-enyére
várnám. Fgy megsütném pirosra a nváivon, mint a gról
szakác>a. <íalambocska'im csak várjatok, mindjárt jövök '
Hozok nekt d\ s/.emet - vasból. Indult is az öreg sza-
p »ra léptekkel a pincze felé a puskáért. Ott áll a kor-
paszsák mögött a öreg, rozsdás ni ualalv, de azért jól j
hord, csak érteni kell hozza ' Az üreg meg érti. Kihozza,
megtölt i , ámbár , hogv ninesen tégy verengedélye !
ng v bot- z veV a dombra
Egyet ezek közül különösen megbecsül Rákócz i idejéből
való kót kardja van, melyek közül az egyik különösen
sz^p. Finom, haj l í tott penge, belevésve Szüz-Mária képe ;
a la ' ta az á l l : „Patrona Hungár i áé . " Ugyancsak egy
másik kóp is lá tható ra j ta : a magyar czimer a szent
koronával, de ezen nem a ferde kereszt, hanem a török
félhold vall.
Ez t a kardot kapta Kossuth Lajos, amikor Kis-
Ázsiában, Kutaiah-ban volt a számkivetésben. Amikor
onnét is mennie kellett, elajándékozta ezt a kardját vala-
melyik pasának. Ennek a f iától szerezte meg Slezinger
drága ereklyeként ós megígérte, ha jövőre hazajön Buda-
pestre — régóta vágyik haza a messze idegenből —
elhozza magával ós a M. N . Múzeumnak fogja aján-
dékozni.
Tiz heti távol 'é t után végre hazajöhettünk miuk is.
Egy-két nap alatt rendbe hoztuk utolsó gyűjté-
seinket. Különösen a rovaroknak konzerválása nagy
gondot okozott mind ig . Sok bajlódással bár, de elvé-
geztük ezt a munkát , hogy a hosszú úton való sok há-
nyatás ne nagyon károsítsa a gyűjteményeket és hogy
a tudományos feldolgozást lehetővé tegyük.
Azóta megérkeztek mindazok a ládák: is, miket
állatokkal megrakva a Múzeumba küldtünk. Körü lbe lü l
"-4000 darab ál latot gyű j tö t t ünk , többnyire rovarokat
és más apróbb fajokat, de köztük van Méhély bará-
tomnak örömére, nagy herpetologiai munká jának befeje-
zéséhez, az a 3 gyíkfaj is, melynek megszerzéseórt tulaj-
donképen legtöbbet kellett szenvednünk.
l)e szívesen szenvedtünk ós mindig törekedtünk,
hogy becsületes kitartással végezzünk
A „Szuszkó" kutya alighanem megérezte, mi készül,
— eőkerí i l t és feszült figyelemmel né ' i a gazdáját..
Az öreg fohászkodik egyer, esak nagyot ne szólna
ez a fene puska. Czéloz — megesetten a ravasz, két
fáczán rémült rebbenóssel menekül, a harmadik, a kakas,
nem bír felrepülni ugy látszik Egy-két pil lanatig forog
maga körül , azután örült futással neki a rétnek, a remiz
léié.
Hajrá Szuszkó, fogd m e g ! a kis juhászkutya meg-
feszült inakkal nekirugaszkodik. Az öreg nézi s látja,
h'»gy a kakas fölröppent nagv messzi, a kutya k i lógó
nyelvvel csak fut u tána Egv fordulónál eltűnik kutya is,
kakas i- és az öreg elszontyolodva b;d!ag a pinczébe
E z t ugyan elszalajtottam, biztos csak a szárnyát érte
(d a lövés.
.ló télóra után lemegy János b:;esi egy kis derék-
aljnak való szalmáért, l l á t uramtia, ott rágódik a Szuszkó
immáron a fején a faezánnak. Szanaszét a sok szép,
fényes toll, a vér összekente a sok szalmát.
Az öívgból ki - z badui egy káromkodás: bogy a
Hány emlösfaj él Magyarországon j ]
A madarak tanulmányozásával sokan foglalkoznak
hazánkban, m ig az emlősök nem részesülnek ily szeren- ,
csében. Ennek az az oka. hogy a kisebb emlősöket sok-
kal nehezebb tauulmányozni ós zsákmányul ejteni ré-
szint mert éjjeli állatok, részint mert rejtett életmódot
folytatnak. I nnen van, hogy m r 'g ma, a huszadik század-
ban is vau elég tenniva lónk hazáuk emlös f iuuá ja érdé- |
kében Hány emlősfaj é! ma hazánk erdeiben és mezőin, j
a barlangok odúiban és a íöld üregeiben, megál lapitani !
nem könnyű feladat. Természetesen csak a vadon élő j emlősöket vehetjük számításba, mert ezek jellemzik j hazánk faunáját. Vadon élő emlőseink öt rendbe tartóz- j
n a k : a Denevérek, Ragadozók, Rovarevők, Rágcsálók és |
Patások rendjébe. Az európai alt égi ón kivül a kelet- |
európai és mediterrán alrégió emb'sei ezek.
A Denevfoek rendjében rendben van a szénánk i
Méhely monographiá ja ota. „Magyarország denevéreinek
monographiá ja" czimen jelent meg 1900-bar. Húsz dene- |
vérfajt irt le hazánkból s kifejezte gyanúját , hogy még ;
három faj előfordulhat. M r g a muuka megjelenésének
évében előkerült a tavi denevér is, melylvel együtt ma ,
már huszonegy denevérlajt ismerünk hazánkból Remé- ;
nyünk lehet még két oly faj felfedezésére, melyet eddig
nem ismerünk Magyarország területén.
A Ragadozók rendjéből t izenhét faj él hazánkban,
melyek közül a kutyát ós nu.cskát az ember honosította
meg, a sakál pedig ritka vendég, miá l ta l a ragadozók
száma tizenötre olvad le. Ide tart< zik a vadmacska, hiúz,
borz, nyuszt, nyest, görény, vadászgörény, hermelin,
nyércz, vidra, farkas, róka, medve. A medvének azonban
két faja fordul e lő : a barna medve (Trsus arctos) és a
hangyaevő medve ( l r us formicarius). Az utóbbi faj ko-
ponyá j a és termete kisebb, Xopcsa szerint Erdélyben
fordul elő. A nádi farkas (<1anis lupus minor) ma már !
nem él Magyarországon, úgy látszik kihalt , mert a '
„Természet" kutatásai eredményre nem vezettek. Az az j
ménkő üssön a kónis hasadba és a c>izmi sarkával j ó t |
rug a Szuszkó jó l lakot t , kidül ledt hasára Eltakarodj*
mert agyoncsaplak. Szuszkó nagy alázattal, bűnbánóan j
húzódik odébb, egyenesen a tyúkok ó l jához zarándokolt i
csak ugy lafatyolja a vizet a finom uri pecsenye után' '
Az öreg meg csak dohog : mégis esak j d bele- I
ta lá l tam é n ; ha ez a ronda dög be nem zabálta volna j már meg is kopasztottani volna > j
Menne a dolga után, de a vadászszerencse nem 1
hagy békit neki.
H á t b a egy nyulacska — finom kis süldő, az sem I
volna kutya.
Megint csak elkullog a puskáért — kiü l a dombra-
Kezd alkonyodni. Az öreg éles. szürke szeme kémlelve
j á r ja körül a lucz^rnást, azon alul a kelkáposztás darabot.
Ni-ni, a luczernásba mozog valami, egv nyúl. A
puska durran s a nyúl véresen hempereg a fii vön. Az
öreg m in t a fürj fut u 'ána, fülénél viszi a hajlek télé,
boldog diadallal.
\ égig simogat ja a puskája'*, ugv teszi vissza a
állat, melyet midi farkas néven a dr. Lendl Ado l f inté-
zetébe beküldtek, fiatal közönséges farkasnak bizo-
nyult.
A liovarcvök rendjéből hót faj é l : a sündisznó, az
erdei eziczkáuy, törpe cziczkány, a havasi cziczkány, a
vízi cziczkány és a vakondok. E rendnél csak az lehet
kétséges hogy a házi cziczkánynak hány válfa ja él ha-
zánkban Eddig csak e-jy ismeretes s az is csak egye ien
lelőhelyről. A sündisznó mellett az Alföldön sünkutyát is
ismernek, ez azonban csak nemi különbség.
A Rágcsálók közül huszonöt faj ól, közülök csak
ket tőt tenyészt az ember, a többi vadon él. Tenyésztik a
tengeri nyulat és a tengeri malaczot, szabadon élnek a
mókus, az ürge a havasi marim ta, a hörcsög, a nagy
pele, erdei pele, mogyorós és kerti pele, a házi és ván-
dorpatkány, az erdei, házi gözü, pirók ós törpe egér, a
földi kutya, a csikós egér, a mezei és sarki nyú l . Nem
vettem fel a jegyzékbe az északi poczok (Microtus
oeconomicus) nevíi poczokfajt. mert erről még kétes,
hogy váj jon él-e Magyarország terü le ten? Íme, egy
nagyon szép feladat, melyet a természet kedvelői egy
kis fáradsággal megoldhatnak. A Nemzeti Múzeumban
két példány északi poczok van, de lelőhelyek ismeretlen
s igy lehetnek úgy magyarországiak, mint külföldiek.
E l f o r du l á suk nagyon valószínű. Az apró rágcsálókkal
már Petényi Salamon na<iy szeretettel fogla kozott s ö
fede/.te fel a göziiegeret 1841-ben, melyet előtte senki
sem ismert. Felényi Mus sjnrilegus néven nevezte, de
iájdalom. értekezése csak jóval később je'ent meg s i g y a
gözüegér ma a tudományban 3íus Wagneri Eversm néven szerepel, pedig Eversnianu csak hét évvel később
találta meg Oroszország dó i vidékein. Hazánk állatvilá-
gának egyik érdekessége a földi kutya (Spalax typblus
Pal i ) is Nehr ing egyik válfaját Spalax hungar icnsnéven
nevezte, ezt azonban öná l 'ó tajnak nem fogadhatjuk el,
mert a megkülönböztetés csupán a fogak zoniánczredőire
volt alapítva, ez a jel lemvonás pedig a koptatás folytán
változik. Kutatásra sz'-rulnak még a mezei nyéil (L e p u s europeus L ) válfajai is Valószínű, hogv három válfaja
helyére. Fölakasztja a tapsifülest, belekezd a nyúzásba.
Az is megvan A bőrét kipéczézi, felakasztja há tu l a
sötétbe a gerendára. J ó lesz a dolmány bélését kifoltozni.
A nyulat a cseberbe rakja, viz^t önt rája hadd
szijja meg.
M ntha az égből pottyant volna le, eléje kerül a
komája, a hegypásztor.
Adj Isten Ján< s bácsi, min tha lövést hal lottam
volna errefelé. János bácsi elfordul egy kicsit, öreg ké-
pire egy kis pirosság lopódzik.
Hásze, j ó l hallottad. Hittek oda át, a doktor fia
próbál ja ki a puskáját. En is lát tam, fáin egy fegyver,
1 ;>0 pengős.
Ha az durrogat. akkor jó .
Mit csinál János hatvani, véres a keze fe je?
Az öreg a pokolba kívánja a komáját , de azért
nagv nyájassággal magyarázza.
Egv tvukot öltem paprikásnak, k i jön a Sanyi is,
a vőm.
- 269 —
ól M agyarország területén, de a beható kutatások még
hiányoz mik.
A Patásolc rendjéből tizenöt fajt találunk, de eze-
ket j ó részben az ember tenyészti s vadon élő őslakó-
nak csupán négy iá jukat fogadhat juk el : a gímszarvast,
özet, zergét ós vaddisznót Az ember honositotta meg a
dámszarvast, muf lont , kecskét, juhot , bivalyt-, szarvas-
marhát , lovat, szamarat. I t t említhetem meg, hogy egyes
könyvek szerint a kőszáli kecske ( C a p r a ibcx L . ) még
ma is él Erdélyben. Ez azonban tévedésen alapul, mert
a kőszáli kecske régen k ihal t hazánkban s ujabban né-
hány darabot Hohenlohe herczeg hozatott javor ina i va-
dászterületére
Ezek szerint hetvenegy faj vadonélő emlős ól
Magyarország területen, összesen tehát körülbelül nyolcz-
vanöt faj emlős, nem számítva a válfajokat
Bizony sok még a tennivaló az einlcsök kutatása
terén hazánkban ; hiszen a felsorolt fajok között van
számos, mely esak egy-két lelőhelyről ismeretes; sok,
melynek válfajai nem ismeretesek; még több olyan, mely-
nek életmódjáról a hazai megfigyelések még hiányoznak.
Má r Petényi a jánlta a magyarországi emlősök kutatói-
nak a denevérek, cziczkányok, egér- és poczokfajok
tanulmányozását , de meg kevesen fogadták a szavát. E. E.
Arra esik csak jól az uj bor, kiváltkép a magáé
J ános bácsi.
Nincs több olyan bor a hegybe. Az öreg büszkén
dülleszti a mellét, jól esik a dicséret a fülének nagyon,
annyira, hogv elfeledi, hogy ép a hordók felett fityeg a
nyul bőre s beinvitál ja a hegypásztort egy ital borra
Az nem kéreti magá t és belépnek a pinczébe. Sötét
van. János bácsi nem lát ja a hordó akonáját , előkoto-
rássza az olaj mécsest és meggyújt ja .
Milyen bor kő fiam, fehér vagy piros ?
Tán a piros jobb.
E p a//»n hordó fölött lenget: a betóduló esti szellő
a kifeszített nyulbőrt.
Míg J ános bácsi szí a hébériel , a hegyjásztor
szemlélődik.
Xi-ni n u i l b ő r ! Még csöppög is!
János báesi ijedten kapja fel a fejét, a hébérből
nagy zuhogással ömlik vissza a bor.
Otöl-hatol, inig kinyögi Az a , — jó l látod Ferkó.
Ivzek a bestiák tönkre teszik a luezernámat, ma is
Agancsos vadjaink fejlesztése.
j Lehetséges-e szabad területek agancsosainál a vad-
! á l lománynyal egyetemben az agaucskópződményt is
szebbé, erőteljesebbé tenni ? Azt hiszem, ez többé-ke-
vésbbé nyilt kérdés marad ; mindamellett tény az. hogy
az á l la t existencziális feltételeinek legmegfelelőbb kl ima-
tikus övek alatt kellő szaktudással, a lelövós helyes ará-
nyával és a trofeaszerzós körü l tapasztalt káros verseny-
gós kizárásával kétségtelenül e lőmozdí that juk nemcsak
az ál lat erőfejlettségét, hanem bizonyos fokig agancs-
képződménye kvalitásait is
Kezdjük az őzeken. Az őz, Eu rópa legészakibb
pont ja i kivételével, vi lágrészünk minden t á j án megho-
nosodott ; egyéb világrészek közül, az Amerikába áttele-
pítettekről ezúttal nem szólva, otthon van Középázsiában,
a rengeteg k ina i b irodalomban és Szibéria mérsékeltebb
t á j a in . Az elősorolt vidékek valamennyije az északi szé-
lesség 4 0 — 6 0 foka köz t fekszik. Ebbő l látszik, hogy az
őz kl ímához kötöt t olyan állat, a mely sem a nagy me-
leget, sem a zord hideget el nem tűri s igy az emiitett
fokokon túl existencziális zóná i megszűnnek.
Ha vannak fö ldünkön állatok, a melyek existen-
cziális köreiken túlterjeszkedni igyekeznek s erre ké-
pesek is, úgy az őzeket ezeknek az ál latoknak sorából
ki kell vennünk. Sőt abban a körben is, a melyet az
őz magának kijelölt, változatosságot felmutatni nem
képes. Vá j jon miben rejlik ennek oka? A l ighanem bi-
zonyos szélsőségekben, melyek az özek sajátosságai; így
nevezetesen a szabad területek őzá l lománva a megköze-
lithetlenségig félénk vad, m íg zártabb területeken a leg-
rövidebb idő alatt bárányszelid lesz. Az ilyen nemze-
ott legeltek benne vagy hárman. El fogott a méreg, csak
| ugy találomra hegyibük dörrentettem, hát az egyik szépen
| nyúlva maradt .
Ha már meg ott van, csak nem hagyom ott. M i ?
olyan paprikást főzök mindjárt , hogy olyant még nem
> ettél. Mire a Sanyi jön , arra megesz, oszt eszünk, iszunk.
A m i megmarad, haza viszed a gyerekeknek.
Csak rakd le azt a puskát
Maradni, maradok — hogyne, hanem há t a „hévatal ."
A fene egye a hivatalodat, hát ma korábban
végzel, oszt levan. Megszelhetnéd a hagymát , én meg
| tüzet rakok ide a diófa alá.
I A hegypásztor szó nélkül veszi le válláról a pus-
; kát és minden további ellenkezés nélkül belekezdett a
| hagymatisztogatásba.
! János bácsi kiakasztott kondér ja alatt v ígan lobo-
| gott a száraz venyige. A tűz vörös v i lágánál János bácsi
felaprózta kis fejszével a nyulat. Szalonnát is aprí tott
j zsirnak a hagyma a lá ; mikor az is kiolvadt, egymásután
rakta be a hagymát , nyulat, paprikát , sót. Két h i tvány
- 270 —
déknél a keresztezések s a vérfeltrissités sem hozhat ki-
elégítő eredményeket s az á l lomány előbb-utóbb elcse-
nevészedik. Sajnos, ráadásként azután az őz egyes olyan
j á rványoknak , melyek ház iá l la ta inkat is időszakonként
megtizedelik, fokozottabb mértékben ki van téve.
Ma már csupán Eu rópa s Ázsia egyes legfélre-
esőbb vidékeinek szabadban tenyésző özeinél beszélhe-
t ü n k változatlan nívóról. Stagnálásuk, bogy ne mondjam
visszafejlődésük, egyik hátrányos tényezőjeként szerepel
a velük született kényesség is. Az özek mód nélkül
finyásak és vá logatósak; ha zárható helyen tart juk őket,
mindent megkóstolnak, a mihez hozzá juthatnak, annélkül ,
hogy egyikből is j ó l l aknának . Ez t a tu la jdonságukat a
szabad östermészetből hoz ták magukkal . A kényeskedő-
böl az emberek köz t sem válik atléta.
H a tehát az őzeket legalább is azon az erőma-
gaslaton akar juk lentartani , a melyen agaucsképzöd-
niéuyük u tán itólve ma még ál lanak, meg kell őket
hagynunk korlát lan szabadságukban; hiszen módunkban
áll őket. földrészünk több helyén még messzemenő vé-
delemben részesíteni!
Mindenesetre gondoskodni kell arról, bogy az a
legnagyobb szabad terület, amit nekik nyú j tha tunk , er-
dő' ben, szántókban , rétekben, legelőkben a lehető leg-
változato&abhat nyú j t sa ; ez esetben az özek elemükben
lesznek s a sajnosait már sok helyen felpanaszolt vissza-
esések elöl is megóvhatok .
Kárpá t j a i nk vagv Oroszország rengeteg olyan feny-
veseiben, ahol a fenyőket más lomblml la tó fanemek nem
tark í t ják , az őz magát igazában j ó l érezni nem fogja :
ott trófeái is mindenkép visszaesést fognak mutatni .
Ám ezzel k imondva nincs az, hogv az őz a fenvve-
zöld papr iká t is ha j í to t t bele. Va lahonnan előkotorászott
egy k imustrá l t fözokanalat, avval kavarta a rotyogó
paprikást.
Micsoda j ó szaga gvi in — mondja a hegypásztor
— márég enne belőle az ember.
Mind jár t , m ind j á r t csi t t í t ja az öreg. Holla, valaki
gvíin. A Sanyi lesz. < íyere fiam, gyere!
Sanyi a t űzhöz óit . M i t csinál kend a p á m ?
Sose kérd.
Sanyi belenéz a kondérb i - a szag az ö orrát is
megigézi . Nyú l , mond ja csodálkozva Hol vette kee ?
I " fogtam, nevet az öreg és leemeli a tűzről a
kondért .
E lő a bicskát, itt a kenyér, oszt együnk.
Sanyi Jiain. hozz a csobolvóba bort, abból a szélső
hordóbó l !
seket nem kedvelné s azok neki kedvére nem volnának ;
ellenkezőleg, a megfelelő bozótos sűrűségek és lomb-
hul lató egyéb fanemek mellett a kellő arányú fenyves
területek jelentős szerepet já tszanak. E p ezért sokan,
k ik azt hiszik, hogy a pagonyokba ül tetett néhány
szál diszfenyővel az angancsosoknak eleget tettek, leg-
alább is naiv utakon j á rnak .
Sajnos, k ivá l t ná lunk Középeurópában, ti ku l tura
térfoglalása, a messzemenő vadvédelem, daczára, a visz-
szafejlődést siettető tényezők sorozatát növeli.
I lyen körülmények közt az őz existencziális ősott-
honá tó l előbb-utóbb elesik s kénytelen lassanként kul-
tivált területek nyú j to t ta szűkre szabott feltételekkel be-
érni. Egyedü l az erdők rezervált t isztásai m é g nem
nyú j tha t j ák neki mindazt , a m i t egyéb ny i l t tereken is
feltalálhat. Az őzek veszedelme különösen erősebb telek
idején szokott beállani ; i lyenkor csakis a bükkösök és
makkosok területei b iz tos í t ják lé t fe l té te le i t ; innen van
az, hogy magérések idején másnemű táp l á lék és legelők
után kutatn i al ig szoktak. Á l ta l ában bőséges makk- és
bükktennés idején a j ó l áttelelt özá l lomány mindenkor
szaporulatot mutat .
Buífon már j ó régen fö lh ívta a ügyeimet a dúsan
teritett erdők asztalaira, m i n t nélkülözhetlen olyan té-
nyezőkre, melyek a vadál lomány degenerálódá^ának ú t j á t
vághat ják .
Túlszigoru telek idején az özá l lomány átteleltetése
szerfelett kényes, fáradságos feladat. Az ilyen teleknek
nemcsak számtalan allat esik áldozatul, hanem a táplá-
lókhiány, sőt a gyöngébb m inőségű eleség mel lett ta-
| vaszig elsatnyul s e lgyöngül az az á l lomány, a mely hi-
! vatott leune uemzedéke pót lásáról gondoskodni. A rossz
! áttelelésnek kétségtelenül az á l lomány kval i tása szokta
j kárá t vallani.
I Keményebb lelek eleségszük vi lágában az özállo-
| mány gondozása, megfelelő etetése, a vadfentartó ura-
dalmak egyik elsőrangú feladata. A vadtenyésztés reud-
szerint nagyobb gazdaságokkal kapcsolatos; a gazda-
ságban sok olyan kevésbbé értékesíthető termék áll ren-
delkezésre. a melv az özek s egyéb vad tél i etetésének
j ó szolgálatokat tehet Sajnos, helytelen i rányban taka-
rékoskodók néhol beérik a legsilányabb minőség kisza-
básával s azt hiszik, hogy az özeknek a termékek hul-
ladéka meg iog lelelni, c-ak bövibben legyen abbó l !
Megfelően erőteljes tápszer nélkül eredményt érni
nem lehet A természetadta utak i t t is irányt fog-
nak muta tn i
Olyan esztendőben, midőn őszszel makk és bükk
bőven termett, az özá l lomány tavaszszal erőteljesebb
volt s j ó kondiczióban áttelelve, erőteljes trófeákkal ékes-
kedett. A hol kevés a tölgyes és bükkös, ott a pótlék-
ról m ihamarabb gondo kodni kell. Igaz, a kellő mennyi-
ségű makk és b ükkmag előteremtése talán költségesebb
lesz egyéb s i l ány tápszerénél, ám viszont az elérendő
- 271 —
eredmény a vadászt meg fog ja lepni. Azonk ívü l nem
szabad megfeledkeznünk a sózókról sem. A m i t makk-
féléken kivi i l az özeknek nyu j tunk , az i nkább csak ki-
egészítésű], pót lásul szolgálhat . Ilyenek nevezetesen a
répafélék, burgonya , zab, vadgesztenye, széna és főként
még a lombkötegek.
A z öz bizonyára szives örömest fogja ezeket kós-
to l ga tn i , m i n t nyaranta minden ügyébe eső t á pnöveny t ; |
ám erőt és megfelelő tápot neki első sorban a makk- j
neműek adnak ; ezek s azután lombkötegek mel lett köny- j
nyebben képes a tél szigorával megbirkózni .
Ta lán szükségtelen hangsú lyoznom, hogy etető-
helyekhez, m é g enyhébb telek idején is, rendszeresen j
hozzá kell szoktatn i az özeket. H a csak végszükség
esetén rendezkedünk be ilyesmire, legtöbbnyire elkés-
t ü n k azzal.
Az özá l l omány előnyös fejlesztésére az egymással j
összefüggésben álló, m i n é l nagyobb erdőterületek két-
ségtelen befolyást gyakorolnak. Bizonyára nem akadály
az, ha az erdőségeikben összefüggő területek kü lönböző j
uradalmak kezein ál lanak. X é m i véríelfrissités nem j
vá l ik kárára egyetlen uradalom á l l ományának sem. A z |
egymásra u ta l t ságukat respektáló uradalmak egyöntetűen
t á m o g a t ó eljárása nagy szolgálatokat tehet nemcsak az j
őzeknek, hanem az egész vadá l lománynak is Mindaz,
ami ál l az őzekre, r áa lkahnazha tó e r yben a szarva-
sokra is.
* * *
A szarvasok existencziális körei talán még az
özekénél is szigorúbb feltételekhez kötvék. A fajok átala-
kulásának elméleteire t ámaszkodva , nincs ki/árva. hogy
a szarvakok agancsa valamely ik őskoi>zakban esetleg |
sz impla v i l laág volt, a melyből lassanként a mai válto-
zatos formácz iókkal ékeskedő ágas-bogíis dísz fe j lődött .
A k á r m i n t á l l jon a dolog, kétségtelen, hogy á tmenet i ;
kapcsot észlelhetünk a két közel rokon, a szarvas és öz
közö t t . Egyes változatosabb őzagancsok nem ál lnak távol
e föltevés lehetőségétől, viszont nem ál lnak távol a visz-
szafej lödésétöl sem! A borzalmas létküzdelmek korsza-
kában , a pl iocénban a felsőpliocéni kor szarvasa, a leletek
u t án Ítélve, mesés nagyságú fegyverekkel ékeskedett.
M i l yen dúsgazdag legelöhelyei lehettek tikkor a szarva-
soknak s mi lyen trófeákat szolgai tathattak volna azok
egy-egy i lyesmiben kedvét lelő vadásznak !?
A névrokonság következtében, a mely az őz és a
szarvas közt fennáll , kétségtelen hogy existencziális fel-
tételeikben al ig ta lá lhatunk számbavehetöbb eltéréseket-
A m i az egyiknek megfelel, az a másik követelményeinek
is eleget fog tenni.
Megbecsülhetetlen munká t végezne az, ki az agan-
csok keletkezésének tör ténetét meg í rha t n á ! Sajnos, az
anyag, ami rendelkezésre áll, vajmi kevés. A triász, a
pl íocénkor agancsosainak re lupűá i e korszakok felöl elég
t á j ékoz ta tó t nyú j tanak ugyan, ám az átmenet i korsza-
kokból nincsenek trófeáink, fö ldünk je len korszakából
pedig, sajnos, meg in t csak végtelenül kevés áll rendel-
kezésünkre. Az egye-J számottevő gyű j teményekben , mu-
zeumokban, úgyszólván csak a legutóbb lefolyt 100 esz-
tendő képe á l l rendelkezésünkre. E g y és ugyanazon va-
dászterület p roduk tuma i ró l sincs 100 évi időközt fel-
ölelő gyű j teményünk , m é g a legteljesebbnek tar tot t kül-
földiekben sem !
Anny i mégis konstatá lható , hogy az agancskép-
ződmények még csak 100 évvel nap ja ink előtt á t h g
erőteljesebbek voltak ; m íg m a azokhoz hason l í t ha tó erő-
sebb képződmények csak r i tka k ivéte lként jelentkeznek.
A visszaesés okait ne keressük csupán magukban
az őzekben és szarvasokban, hanem a pagonyokban s az
azok nyú j t o t t a existencziális tényezőkben, továbbá a
ku l tura e lőnyomulásában s részben vadásztörvényeink
tökéletlenségében — de f őkén t a vadászszenvedély el-
fa ju lásában.
Abban az időben, m időn az őskoivzak emberének
első nyomaira akadunk, fö ldünk kont inenseit lombhu l la tó
erdőségek változatosan dús f lórája bor i tot ta . Ezek az
ősrengetegek az agarcsosok zavarta lan fejlődését kétségte-
lenü l megfelelőbben b iz tos í that ták , m i n t a mai erdőgaz-
daság szempont jából , másként elsőrangú, ám m inden ol-
dalról keresztül-kasul szelt ku l turerdőségek.
Történet i i dőszámi t ásunk ismertebb folyamán is,
p l . Tacitus és P l i n i u s idejében m é g Eu r ó p a őserdői ne-
vezett klasszikusok figyelmét anny i ra lekötötték, hogy
műve ikben terjedelmes fejezeteket szentelnek Európa ös-
rengeteinek Korukban az erdők mellékének zsarolatlan
földje, az erdő mellett, a ma iná l sokkalta csekélyebb
számú emberiségnek bőven onto t ta existencziális anya-
gait . E mellett azután zavartalanul osztozhatott az o ember az erdők b ir tokában az á l l a tv i l ágga l anné lkü l ,
hogy egyikök köre a más iké t zavarta volna. A ku l t u ra
előhaladtával s az erdők pusztulásával lépést tar tot t a
vadak pusztulása s egyben visszafejlődése. A czirkulusok
fo lyton szűkebb térre szoritkoztak. A modern technika,
a gőz- és villamkorsznk< t megelőző 18-ik században, még
aránylag kedvezőek voltak a feltételek. A kegyelemdöfést
a gőz és v i l l ám adta. A középkor derekán s a 18-dik
század vadá l l ományáná l , az egykorú leírások u t án itelve,
nem fogunk oly szembeötlő eltéréseket találni, m i n t
20-dik századunk s a 19-dik eleje közt, m időn még a
vasutak s a gyár ipar föl lendülése be nem következett.
A 19-dik század elején községi kü lön legelöterületekről
gondoskodni még nem kellett ; a marhaá l lomány az
erdőkben, szélein s tisztásain megkap ta mindazt , amihez
ma gondozot t legelőkön. tetumesebb költségeink s után-
j á rásunk mel lett képes csak hozzá ju tn i .
A szarvasnál gyöngébb a lka tú őz az ősidők erdői-
ben nem vol t oly nagy számban képviselve, m i n t az
erőteljesebb szarvas, mely hatalmas agancsaival s izmo-
sabb testalkatával az őseidök borzalmasan nagyszámú
ragadozói elleu könnyebben védekezhetett. Följegyzések
- 272 —
igazol ják, hogy Európában a mivelődéssel lépést tartott
a ragadozók számának apadása. Példa erre egy Ágost
lengyel király idejéből lenmaradt lö/ési statisztika. M ig
a király nagyatyja, a szász választó tejedelem idejében,
a 17-ik század közepén, a fejedelmi pagonyokban 40 év
alatt mintegy 12,000 őzet és szarvast hoztak térit ékre,
addig Ágost király atyja 20 év alatt 16,000 darabot,
maga Erős Ágost lengyel király fejedelmi vendégeivel s
kíséretével ugyanannyi idő alatt mintegy 30,000 dara-
bot ejtettek el. Pedig hát a hirhedt nőcsábító Ágost
király korántsem volt oly szenvedélyes vadász mint elődei.
H a tehát ugyanazokon a vadterületeken mégis oly ked-
vező eredményt tudtak felmutatni , ez csak azt igazolja^
hogy a vadál lományt pusztitó ragadozók száma rohamos
apadásnak indult.
Kégibb időkben, az önvédelem esetén kivül, al ig
akadt ember, aki az erdők ragadozóit irtotta, tizedelte
vo lna; a jelenkor ku l túrá jának volt azután fentartva ;
az agyontizedelés mivelete, a s/élsóségek legszélső határ- ,
vonalai g.
* | *
H a szarvas- és özá l lományunknak legalább szinvo- i
nalát akar juk a jövőre biztosítani, akkor első helyen
azokat az erdőterületeket részesítsük kiváló gondozásban
és figyelemben, a melyek az á l lománynak erőben és for-
mácziókbau a legkedvezőbbeket nyújthat ják. Kétségtelen,
hogy elsősorban s úgyszólván kizárólag a legeltetési
tényezők azok, melyek a legtöbb gondozást igényelik.
11a alkalmas legeltetési viszonyok mellett, telek :
idején, özeink és szarvasaink ellátásáról megfelelően
gondoskodunk, holmi járványoknak pedig elővigyá/ati
intézkedésekkei elejét vesszük, akkor a pusztulás és a
visszafejlődés degenerativ tüneteinek sikerrel gátat szab- j
hatunk. Hogv kedvelt vadál lományunk létfeltételeit kel- '
lőeu biztosithassuk, úgyszólván versenyre kell kelnünk a j
természettel! ;
A degenerácziót ellensúlyozni hivatott eljárások kö- j
ré le sorolható a vérfeltrissités is. Ám e t-ren a klinia- j
tologiai tényezők különös figyelmet érdemelnek Olasz- !
hon Appennineiből < )roszország pagonyaiba átte'epitett j
özekkel vagy szarvasokkal czólt érni nem fognak.
Sajnos, sok helyen maguk a vadászok is hozzá-
járulnak a degenerálás siettetéséhez azálta1, hogy bőgős-
kor rendszerint a legerőteljesebb s legszebb példányokat
ki lövöldözik. Olyan uradalmakban, min t a minő hazánk-
ban pl. a bel Ivei a legkapitálisabb ál latok luxusa cs.ak
megengedhető: ámde szerényebb méretű s főként izolált
területek á l lományánál ilyesmiben szerfelett szigorú ha-
tárvo.ialakat kell betartani.
A leggyöngébb á l lományt vagy az abnormitásokat í
kimélni fölöslege*; a bikák és tehenek, ille:őb*g bakok
és suták közti nemi arányt pedig k ivá ló figyelemre kell
méltatni. Az általánosabban elfogadott normák aránya
i t t a h ím és nőstény közt az 1 : 3 számarány. Vannak
uradalmak, hol az 1 : 4 ós 1 : 6 arányok az elfogadot-
tak. H a az existeucziális feltételek mindenben kedvezők,
a b ika eleget fog tenni kötelességeinek, akár 3 akár
pedig 6, e-etleg több tehénről legyen szó. A 3 — 6 köz t
ingadozó számarány nem befolyásolja a degenerálást
Bizonyára fölösleges részletesebben kifejteni, hogy
a zárt területek á l lománya mindenkor mögötte marad a
nyílt, szabad területek ál latainak.
A szarvasok ellátása föltét lenül nagyobb gondot
igényel az őzekénél ; a szarvas ugyanis, daczára erő-
teljesebb voltának, a bőgés szakából sohasem lép ki olyan
j ó kondiczióban mint az őz, ezt tehát nála még bősé-
gesebb, legjobb minőségű téli táplá lékkal megfelelően
kell ellensúlyoznunk
Gy. Gy.
Apró közlemények.
Hegycsúcsok c\s tengermélyek.
Földünk legmagasabb pont ja - - az angol király
íróasztalán van ! . . . Ez sajátságosan hangzik, megvan
azonban az az előnye, hogv igaz.
Végtelen sok táradságba került ezt a nyers kőzet-
darabot — mint levélnyomót — a tartományokban leg-
gazdagabb ura'kodó asztalára tenni. A vi lág legmagasabb
pont járó l , a Himalája-hegység 8840 m. magas csúcsáról:
a Gaurizankárról való ez a darab kö. Sir Kverest, az
- 273 —
angol felmérési b izot tság vezetője hozta m in t szimbó-
lumo t az angol kira'lynak.
Ázs i ában van tehát a föld legmagasabb pont ja .
Amer ika legmagasahb hegye-úcsa az Andesekben van s
ez a 6970 m. magas Aconcagua-csűcs Az afrikai szá-
razfö ld legmagasabb pon t j á t a Ki l imandzsáró 6130 m-
magas csúcsa képezi. Nekünk európaiaknak meg kell
e légednünk a 4810 m. magas Montb lanc-ka l ; de Ausz-
trá l ia legmagasabb pont ja , a Moun t K'oscinsko még ala-
csonyabb, vagyis csak 2*240 m. Anyafö ldünk ábrázatának
eme nagy „bibircsei" körülbelü l megfelelnek a „gödröcs-
kóknek " is, vagyis a tengerek legmélyebb pontjainak-
Bár a tengerek közepes mélysége a legú jabb mérések
szerint nem oly igen nagy, de tekintve a tengerek rop-
pan t kiterjedését, mégis jeleutékeny. A közepes mélység-
viszonyok a következők : Csendes tenger 3900 m., Ind ia i
tenger 3600 m., At lan t i tenger 3200 m. Ez u tóbb inak
legmélyebb pon t j á t Por tor ikóná l mérték, ahol 8341 in.
mélységet á l l ap í to t tak meg. Sokkal sekélyebb az I nd i a i
tenger legmélyebb helye; ez J á v a szigetétől kissé dél-
keletre fekszik és 6200 m. mély . A legnagyobb mély-
ségek a Csendes tengerben ta lá lhatók , igy J a p á n t ó l nyu-
gatra a Tuscarora nevü 8518 m., t ovábbá a Barátság-
os Kermadac-szigetek n ellett 9184, i l letve 9427 m.
mélységek.
Azonban a legnagyobb tengermélységet, mib eddig
megmértek , Belknap nevil amer ika i fedezte fel 1899-ben
s ez a Marianna-szigetcsoport G u a m nevü sz'gete mellett
van és 9645 m . m i l y . H a tehát a fold legmagasabb
hegyét i t t elsülyeszteuők, az még 804 méternyire ma-
radna a vizszin alatt. Es mégis mi ly "elenyésző csekély
ez a mé lység az egész f ö l dgömbhöz képest ! E g y divatos
négyemeletes ház magasságú (20 m.) fö ldtekén a föld-
nek ez a legmélyebb g ö í r e csak l l / 8 cm.-t tenne k i és
a legmagasabb hegy csak olyan volna magasságban m i n t
egy szegfűszeg. H.
Ujabb mammutlcletek.
A transzwál —szibér ia i vasútvonal útteste a japán-
orosz háború befejeztével több helyen gyökeres javí tá-
sokra szoru l t ; e munká la tok közben u jabb mammutlele-
tek kerül tek Sz ibór iaban napvi lágra Az egyik becsesebb
lelet legutóbb Kö lnbe kerü l t s ott most preparálás
alatt vau.
A szá l l í tmány súlya a l i g volt U bb 400 k lg imna l
a m i a m a m m u t testarányaihoz mért MI nevetségesen
csekély sú ly ; ám ebben a 400 k lgrmb:m a legérdekesebb
szervek teljesen ép all .potukban sok érdekes adattal
gyarap í t j ak a mamn iu tok b io logiá já t .
A 400 k lgrm e^iy tetemes része b"»r, izonr/a f ,
zsiradék és szőrmoanyag. A csontvázból is sok lényeges
alkatrész megvan , úgy hogy a rekonstruálási!? 1 arány-
lag jelentéktelen fontosságú pót lásokkal felette érdekes
prepará tumhoz fognak j u tn i .
A fogazat h iányta lan s az ép állkapcsok közt meg-
van a nyelv is. A fogak közt, va lamin t a nyelven s a
gyomorban megmaradt eledelmaradékok kétségtelenül
igazol ják, hogy a m a m m u t fűneműekkel t áp lá lkozot t .
A gyomornak 2/s része elég ép á l lapotban fenn-
maradt s igy annak hata lmas mérete irő l ós működésérő l
n ém i fogalmat a l ko tha tunk magunknak . A bőrön , kü lön-
böző helyeken, teljes épségben maradt a szőrme. A has-
tá j a t tömöt t , sárgásszínü gyapjas szőr bo r í t o t t a ; a hastó l
a bordák ós gerincz felé húzódó szőr sötétebb szinezetü,
merev és órdesebb : m í g egyes k i á l l ó sörteszerü szálak
rozsdabarna szinezetüek.
A mammu t r ó l eddig összeállított képekről Ítélve,
farkát korunk elefánt jáéhoz hasonló nagyságúnak tartot-
ták. A legutóbb i leleten az á l lat farka rövidebb mai
e lefántunkénál , végét pedig bozontos bo j t díszíti.
A fel ta lá l t összes hús tömege t fölösleges lett vo lna
elszáll ítani s így a csontváz lényegesebb alkatrészein,
bőr, szőrme, gyomor- és rágószerveken kiv ü l csupán ki-
sebb menny iségű izomzatot és zsiradékot hoztak el kísér-
letezések czél jából . Az i zomzaton némi vóranvag ma-
radt fönn
A geologiai elméletek szerint a m a m m u t o k valami-
kor a t róp ikus Sz ibér iának voltak lakói s a hirtelen
| r á j uc szakadó jégkorszak temette őket h ideg sírjukba.
; Sűrű , t ömö t t bundá j uk m i n t h a e l lentmondana ném iben
! ennek az elméletnek. Hason ló t ömö t t bundá t a forró ! égövek egyetlen á l la táná l sem ta lá lunk. Lehetségts, hogy
a jégkorszakot megelőző kor Szibér iá jának csakúgy meg
; vo l t nyara és tele, m in t a ma inak s a geologiai forra-
da lmak borzalma i nkább a mienkhez hasonló t á ja t ta lá l t
ott s azt borí totta el jégtömegével . Később , a glecser-
vi lág visszafejlődésével, a jégs i r helyóo, o lvadó hómezők
közepette, új élet kezdődik.
A preparálás alatt ál ló á l la tot egy mélyebb hasa-
dékb d ho/.ták felszínre, a melybe hihetőleg belezuhant.
Esés közben medenczecsontja és bordá i törést szenvel-
i tek. A z ele-ett állat még fel tápászkodni , sőt szabadulni
igyekezet t ; ezt a helyzet, a melyben ta lá l ták , kétség-
telenül igazolja.
Szelid szárnyasok. i
A hol az erdők, mezők, gyümölcsösök, á l ta lában
pedig a gazdaságok környezetének szárny;.sai észreveszik,
, hogy az emberek részéről o l ta lomban, sőt időnként ete-
tésben is részesülnek, hovatovább bátrabban sürgölődnek
körü löt tünk. Egy-két eset t a l á l ó an jel lemzi őket
Erdőszélen, szántásnál dolgozó emberek burgonyá t
sütöttek, a miből néhány darab a földön maradt szét-
szórva. A l ighogy az emberek meg in t munkához lát tak, né-
hány seregély j ö t t s mohón elfogyaszto:ta a sült bur-1 gonyát . A burgonyasütés másod- és harmadnap is több-
ször i smét l ődö t t s a seregélyek mindannyiszor jelentkez-
tek. Számukra kitett eleséghez hozz í se nyúltak. A mim-
kasok egy-két ln't mul tán elkészültek a szántásssal, a
seregélyek pedig napokon át hasztahm lesték a megked-
velt burgonyát.
Nagyobb parkterületeken, vadaskertekben tanyázó
éneklő szárnyasok hamar megjegyzik maguknak kivált
télen azokat a helyeket, a hol, ha másként rendes etet.ö-
helyük nines, számukra eleséget szórnak. Kövid idő mul-
tán elsősorban a pintyfélék jelentkezni fognak s bátran
lábaink elé is szállanak akkor, midőn eleséget szórunk:
akadt köztük olyan is, a melyik a kiszórt eleségből az
otthon várakozóknak is szállít egyetinást.
Kitett etetőhelyeken legbátrabbak s legfeszteleneb-
bek a harkályek és czinkék. Tél végével annyira hozzá-
szoknak az eleséget* hozó személyéhez, hogy jelenlétekor
el se szállnak az elkapott eleséggel, hanem helyben el-
fogyasztják azt.
A czinkék tél idején néha magtárak, sőt kamrák
ablakain is akárhányszor berepülnek szemlót tartani
Valami deszkára a kamraablak tá jékán eleséget lehet
eléjük szórni.
Kgy légykapó (Muscicapa grisola) az e lmúlt évben
verandáuk üvegtáblairól szedegette a legyeket és dongó-
kat, holott nem tartozik a bátrabb szárnyasok közé;
egyébként is a verandán, a hol étkeztünk, majdnem
mind ig időzött valaki ; ez azonban hasznos munká jában
korántsem feszélyezte öt.
Hasonló számtalan apró példa igazolja, hogy szái-
nyasaink mindenkép igyekeznek meghálálni azt a gon-
dot és oltalmat, a minek osztályosaivá teszsziik őket:
egyben pedig alkalmat nyújtanak egyszerű életükből is
sok olyan vonást ellesn;, melyek egyike-másika néha ép
oly kedves, mint tanulságos.
Lcpkeszárnyak.
A csillogó lepkeszárnyak fejlödés-t ismételten be-
ható megfigyelés k tárgyává tett 'k. A burkolatát áttört
lepketestnek eleinte összenyomott, ránc/os szárnyai nem
mutat ják színezetükben a:,t a csillogó pompí t , a mit
teljes kibontakozásuk után kifejteni képesek. A színár-
nyalatok erősbödése fokozatos arányban halad a szárnyak
kibontakozásával. Legelső időben a rajzok halványabbak,
fakószinüek, migneni fokozatosan folyton változatosabb
és >zebb arnyai-,tokát öltenek magukra. E tünetet töb-
ben a halványabb festöauyag-molekulak fokozódó k«m-
d»'nzál;jsának tulajdonították s azt áhítottak, hogv a lep-
kévé vedlő bab feh''riiyeany iga a szárnyak tejlödé e és
kibontakozása közben v egy bomlást szenved s e b u n l á s -
ból keletkezik a lepkeszárnyakuak szint adó f">t'>anvag.
Néhányan megint azt bizonyitgat ták. hogv a szí-
nek közül a zöld. a sárga s a vörös anvaga jelen van
mar a hernyó b "ívben s az á lat a chlorophyll és i-tíoliii
tartalmú ta'panyagok arányához. mérten túln yonié.lag h-d
az egyik, l.ol a ma'-ik szint ölti magára.
I jabb \ izsifalódások az eddigi mvd mén v»'ket k i ^ é-
* z 11 w b igazoltak, hogv a lepke sárga és vörös testő-
: anyaga minden hernyó, báb. sőt rovar vérében feltálal-
ható s abból kiválasztható. A vedlő alak bélszerveivel
maga választja ki a felölteudő szin anyagát.
Ez az anyag a hernyók beleiben tényleg föl is
lelhető s ott mint chlorophylloldat eleinte zöld szinti, a
fejlődés stádiumainak előrehaladtával pedig sárgás és
végül vöröses-barna árnyalatokat ölt.
A színeknek ilyen fokozatos képződését és átválto-
zását nemcsak a belekben, hanem a hernyók é> bábok
epitheliáiban is észlelni fogjuk. A hernyók sejt jei átala-
kulásuk közepette úgyszólván degenerálódnak, amennyiben
i a testben keletkezett összes chlorophyll a bélszervekbe
gyűlik s az itt levő vérsejtekkel egyesül : vegyülése köz-
ben pedig a sárgás-zöld anyagból vörösesszíníi termék
keletkezik, melynek eredményeként az állat külsejében
lassanként domináló alapszín lesz a vöiö es-barna
A hernyók átalakulásánál teli >t a chlorophyll testé-
anyag képződése rendkívül fontos élettani szerepet végez.
Szarvas < e li é n aga n csc\saI.
Nagy ritkaság számba megy, ha egy-egy özsuta
többnyire kicsiny, fejlet'en és vendellenes agancsot visel
Szarvast^iUM .k j i/aj i ali.i.-m.tli.<» ,uj i.hjscsal
- 275 -
Még ritkábban találunk azonban oly szai va^elumet, amely
tökéletlen agancsot fejleszt.
Devecserről kaptunk kitömés végett egy szarvas-
tejet; fél ágú és rövid, a végén kissé bunkós agancsa volt.
Lá t t uk , bogy rendellenes és későbben a beküldő leveléből
megtudtuk, hogy nem bika, hanem tehén volt az állat.
Feljegyezzük, mint ritka és érdekes rendellenességet.
Kérdés.
Mi lehet annak az oka, hogy egy nagy ós össze-
függő erdőségben az őzbakok nagy része abnormális
agancsot visel? Vannak köztük sz*p, normálisan fejlett
bakok is, de a legtöbb rendellenes agancsot mutat Ta-
pasztalt-e már valaki i lyesmit? jfj. Kubek Antal.
Á halak színezete.
A balak színezetének előidézői a testében levő kü-
lönféle testőauyagsejtek, a.: úgynevezett chromatophorok.
Ezek a bőrben valóságos rétegeket alkotnak s jellemző
tula jdonságuk, bogy összehúzódnak és t águ lnak : egyen-
letes kiterjeszkedós esetén a balnak egyöntetű alapszint
adnak Egyébkén t helyzetük nem ál landó jellegíi s azt
m indunta lan változtatni képesek. E változtatási képes-
séggel kapcsolatos nehánv csodaszép, szivárvány színárnya-
latú halfajnak irizálása.
A halak sejtjeikben kétféle festőanyaggal rendel-
keznek : feketével és pirossal. A feketék nagyobbak és
tartalmasabbak ; innen van az, hogy az a lb in izmus a
halak vi lágában a legritkább abnormitások közé tartozik.
Maga a bőr színtelen, á t lá tszó; a testőauyagsejtek alatta
foglalnak helvét. Habár a fekete sejtek a halak világá-
ban dominá lok , azért szabad elemükben náluk teljes me-
lanizmusra még nem akadtak, míg ellenben akváriumok-
ban tartott halaknál a részleges melanizmus már elő-
fordult. Rendszerint helytelen táplálás és meg nem felelő
kl ima a melanizmus előidézői s csak a legritkább ese-
tekben apró élősdiek, a Dipolstonum cuticula-k a lét-
rehozói.
Albinizmus és melanizmuson kivül beszélhetünk a
halak vi lágában még sárgaságról is. Ezt leginkább az
aranyhalaknál észlelték, de előfordul más halfajoknál is
s abban nyilvánul, hogy a fekete sejtek megtelnek olaj-
nemü sárga anyaggal, minek következtében az előbb sö-
tétebb árnyalatú halak világosabb sárga színezetiiekkó
változnak.
A >árgaság föllépését akváriumokban vastartalmú
vizanyagnak tu'a|donit ják .
Beszélhetünk végül még kék ülésről is. Ilyen ese- !
tekben a sejtanyag alapszíne fekete marad, csakis a bőr j
felület :re rakódik valami nyálkás anyag, mely sütét<skék
színt köles >nöz a halnak.
A színváltozások körébe sorolhatjuk az elszintele- |
nedó>t is, az alampiát , mely némileg közel áll az albi- |
ni/.mu-hoz.
A halak teljes szín- és fénytelen ál lapotát bizo-
nyos mikroorganikus jégeczkék h iánya okozza. Ezek a
pikkelyes halaknál nólkíl lözhetlen apró jegeczek nor-
mális körülmények közt a pikkelyek belső felületére ra-
kódnak s a halaknak azt a sajátságos csillogó fényt
kölcsönzik, mely csakis a pikkelyes halakat j e lemz i . A
jegeczkék hiánya beteges elváltozás tüneteként ered-
ményezi az a lampiát .
•-C030'-
Szerkesztői üzenetek.
Többeknek. Folyóiratunk évfolyamai azelőtt szep-
tember hóval kezdődtek ós augusztus hóval fejeződtek be.
Az idén azonban — amig a szerkesztő Kis-Ázsiában volt
— szünetelt a nyári négy hónapon át. Ne tessék tehát
a j u l i us—október havi számokat reklamálni. E z az év-
folyamunk ép ez okból csak deczember hó végével fog
befejeződni.
S. R. főerdész úrnak. Az ál latok kitömésérói már i r tunk e
folyóirat régebbi évfo lyamaiban és kü lön k i skönyvben is adtunk
ehhez ú tmula lásokat . E z okból nem tel jesíthetjük most kiván-
! yágát A könyv intézetünkben megrendelhető 3 koronáért.
! Érdeklődőnek. Kis-Ázsiából hozott gyűj teményeinket a M.
; N. Múzeumban l á tha t ja . Sem a kü l fö ld i múzeumoknak, sem is-
j kóláinknak nem ju to t t belőlük. Iskolá inknak különben sincs szíik-
| légiik r i tkaságokra; elsősorban a hazai á l l a tok gyűjtésére és
| ismertetésére kell szorítkoznunk.
Uhu-nak. A mechanikus uhut csakúgy használhat ja, mint
| az elevent. Sokan azért szeretik, mert nem kell gondozni és
i etetni. Nem gondoljuk, hogy azon a vidéken, ahol ön vadászni
j szokott, nem válnék be. Különben tessék megpróbálni . Eleven
| uhut szerezhet hirdetés révén ; mechanikusát kapha t intézetünk-r ben. — A beküldött sas tudományos neve : Aquila albicilla.
Mindenütt lecsap az uhura , elevenre, mechanikusra egyaránt.
Winchester-fegyver
teljesen jó karban, szép bőrtokkal
90 koronáért ~
eladó.
í'zim a kiadóhivatalban.
„A T E R M É S Z E T"-ben megjelent
sok szép cliche o l c s ó n e l a d ó .
' B E K Ö T É S I T Á B L Á K * HÜ W• II " i
„A T E R M É S Z E T " IX . É S E L Ő B B E N 1 M ,
É V F O L Y A M A I H O Z K A P H A T Ó K I N T É Z E -
_ m T Ü N K B E N . — D A K A B J A 2 K O R .
Dr. Lendi Adolf preparatóriuma Telefon 194. Budapest, IL Donátl-utcza 7. Telefon 194. A Lisztéit vadáazközöneég sz íven f igye lmébe a j án l j uk
P 1 1 1 : V A I I í L Ó I x T É K K T I N k K T . ^
Gondos, művészi pre-paráczló,tartós mun-ka, jutányos árak.
Az állat ok Ifh.'tö-1 friss állapot ha n t-s nyúzatlaniil kíil-ilfiuldk l»f. annak megjelölésévé!, Imiry m ik epen kívánják azok preparálását (állványra, falra.
^zőnyt'ir. fali deko-rárzió. tablettára,
nyitott \ aur> csukot t szárny nyal. stk)
Naufyo|il» »'inlos«"»k ( p é l t l á l l l Ü l ő d v e . z i - r -
f a i 1 k a s . > t l » . ) k i -
zsiur''rt'!rndok : rsak 10 k i l ó n á l l ie| ie/ r l i l >
r s o n i a i x o k k i i l. l .Mi.lok vasiitoji (írvorsáni-k»'iit).
Pontos eziinet es 1
osrt 1»"_r a vasúti ál-lomás no'Lrj«'löl«'s»'t j kérjük.
.Hogy miért gyarapodnak a kutyák jobban, ha a
F A T T I N G K K - F K L K
szabadalmazott húsrostos
K u t y a 1 e i ó n y n y c 1
' !» lik. mint más tá|> zc-r ha>zná atánal. k'Oin\--n . • r 111 • • t • >. ha tekiíi'ctl'e \e-.-/iik. )i-».y l-'attinirur lm.-r->!ít<is kut\.i!cj• •'• n\ e ke!-I en ke\er\e m i r . 1 aj j.:. y a „• -kat tartalmazza. 11. • I \ < k a kutya s/iivi t/ükté--!et' inL'k mi-g?.''e!i:-k.
A Lv si. l'ii laj"'.- ti. i'ráuMi ;t: ia:. \ y.nt.-z.-tek é- a 1 e_ k 1 v6 !•.!!. liny«-zi-k a ku'.y.kat 1 • - ̂ - z i»«• - e 1 • 1 • • • • a 1 a t íi :i .'••:-!• 'e k w t\ i 1. j \ >. \<\ et.-ii 1111 •' \ t. i j'c: t az ál! itu: k i- a !• . rm-: e,"-• 1-! -n ajánlják
5o k.v k-.ri.ria . ."> ki<.«í 1 i n. e r»! • -• ma.: '.i k pma. .1.. • • í e; • • •r t«:yés/.!'- t-za 1-a 1 \ • kat tar a'm i/«- !'./••' n,. r.-r»• I• o-i-ién i kulinak. 1 iata! latyak. . n.»' •/<• \ /<-!u kut . ak st|. r- -/<n- k^/u't • -7 7 0. u ti i • - ' r eki ••! - ary.v/- -kel ív; . • !•• i m «•!•!•• -m kuMiink.
F A T T I N G E R E S T A R S A i'.ll:it.-|.M|.-!..r>ára
W I E N I L H V . S I . W Í C I I C I I .
200 első cJij ! Utánzások értcktelen !
M A l i V A R T A X 8 Z K i i K K S Z I T í M N T K Z E T
F K L D M ' A N N ttYULA
BUDAPEST, VI., FELSÖ-ERDÖSOR 5. (TKLKI 'ON 17 2 O
Minden irányú iskola t. vezetőinek, taua'raínak és tanítóinak szíves figyelmébe aja'nlja
h a z a i s a j á t g y á r t á s ú
fizikai, khémiai, természetrajzi és geometr iai tanszereit.
Ü v e g t e c h n i k a i i n t é z e t
Szakszerű tanáiscsal és tájékoztató k<"»11s«;ixv»*t»*ss»• 1 szívesen szol-
gálunk iskolák felszerelése alkalmával. I jal>l» szerkezein tan-
szerek elkészítései os tanszerek javitá^á* elvállaljuk : mechanikai
ós iive^tvlmikai pi'eczizios munkákat' elfogadunk.
Árjegyzékek Ingyen és bérmentve.
A m . kir. Vállá.-- és Közok ta t ás i Min is ter a F e M m a n n ( íyu!a-fé!e
p í .ys ika i és ehém ia i tanszcrpyárat t-s üveptoc l in ika i in tézete i az e n e m ü heszer-
sz'-üi t'orrásnki'il a j á n l tt haza i rz«V'.'k kii/a- u tó l agosan felvette.» (H iva ta l t s
Köz löny X . I I . 22<i )
»\ ni kir Vallás- «•» Közok ta tás i Minister K e M m a n n ( i yu l a budapes t i
tanszerpyáros á l ta l k« szitatt természet tan i eszközükbő l a részletes je^yzt-klien
felsorolt physika i alap- •'•s k ihövi tet t felszen-h'-si jegyzőket a nép i sko l ák szá-
n iára tanszerü l eniredelyezte és a/. eii}-'e«lélyezett tanszerek jegyzékébe felvette."
.H iva ta los Köz löny . X . 17. rttío.) (4o78á-19o2.)
A T r 111 c ; s z o í
ö s s z e s é v f o l y a m a i
I - 11. k ö t v e ,
111 — 1 X - í < í k ö t v e v a ^ y k ö t e t l e n ü l
i n t é z e t ü n k b e n k a p h a t ó k .
K o t d r b . I i í m f a r k a s t ,
k i t ö m é s r e a l k a l m a s , t e l j e s e n k i f e j l e t t s z é p p é l -
d á n y o k b a n v e s z i n t é z e t ü n k .
Z s á k b a k ö t v e , n y ú z a t l a n u l , c s : i k k i z s i g e -
r e l v e , f r i s s á l l a p o t b a n k é r j ü k v a s u t i y y o r s á r u k é n t
k ü l d e n i .
N a y s a s o k a 1
s z é p t o l l a z a t b a n , k i t í i m é s r e v e s z i n t é z e t ü n k .
A I ( ) T ( ) ( z I X K ( ) ( ; K A F I A I M I I N T \/Á i : i \
M r V K S / K T I S O K S Z O i a IS I ' I 'AS I >K.
C l i r l i r k l ó l y ' i ratok, k("mv\ek, ;ír je^yzékok 1 mlum:ínyns mű vek s/ámára,
k i t í inö k iv i t " !ben, ,o^j'»bb n <hI zorok s/.erint e l lnal l i tva.
Czim csakis : BUDAPEST, VI., Hajós-utcza 32. szám.
J u t á n y o s ár« ik . I K L K I o N 18 J i i t i i n y o s á r a k .
..A I l.i:\ll:>ZI«; I - - z<' i k • • • z t« h< • • ó.̂ kiiiilóliivjila : l:u«liip«'.Ht, 1 nát i-u. 7. <lr. la-nol A<lolt' in^-z. t.
N viliin főtt I. I ,1. ím ós k«• 11 \ V ovonolá) il.i n I: n<l .\pe J , II Várk »-rt-rsik p:i rt I