Mizser Lajos

A TATÁRJÁRÁSOK EMLÉKEI PESTY FRIGYES HELYNÉVTÁRÁBAN

Az 1864. év legelején Pesty Frigyes történész, akadémikus országos hely­névgyűjtő mozgalmat indított. Elsősorban a topographiai (ma: földrajzi) nevekre volt kíváncsi, de a helység történetere is vonatkoztak kérdőpontjai. Magyaror­szág, Erdély, Horvát- és Szlavónorszá^ minden helysége megkapta a kérdőíveket, és megyénként változó számban küldték vissza. A kitöltés igen nagy tarkaságot mutat. Van olyan, aki csak felsorolta (jobbára a telekkönyvből) a határ részeit, mások viszont a történelmet, a mondavilágot részesítették előnyben. Az esetek többségében a kör-, kerületi- és községi jegyzők írták, ritkábban lelkészek, bírók, tanítók, sőt Szatmárban a szolgabírók is besegítettek. Ezeknek az embereknek a nyelvi, történelmi, földrajzi, művelődéstörténeti stb. felkészültsége ugyancsak el­tért egymástól. Pl. Bátyúban (Bereg megye) még a patak kanyarulatainak a neve­it is feljegyzik, Felsőhomoródon (Szatmár megye) viszont elfelejtik a névadó pa­takot is leírni. Öt megyének az anyagát írtam és tisztáztam le eddig: Bereg: 89 helység, Szabolcs: 145, Szatmár: 254, Ugocsa: 30, Ung: 60, így tehát 578 telepü­lésről vannak adataim. Sőt ehhez hozzá kell venni Király István Ugocsa megyei és id. Mándy Péter, Szatmár megyei anyagban található vendégszövegeit, ame­lyek hasznosan egészítik ki az ún. szöveges részt. És tegyük még hozzá, hogy Szatmárból elég sokan ismerték Szirmay Antal: Szathmár vármegye' fekvése, tör­ténetei, és polgári esmérete I - I I . című könyvét (Budán, 1809-10), s másoltak is belőle jócskán. A történelmi szakirodalom ismerete nem korlátozódik csak erre a műre, hiszen páran hivatkoznak, Anonymusra, Istvánffyra, Katona Istvánra, egy­háztörténeti művekre. Szerettem volna még anyagomat kiegészíteni Máramarossal és Zemplénnel, hogy Északkelet-Magyarország teljes legyen, ám eddig Máramarosból 31, Zemplénből 53 helység leírásával vagyok készen. A Le­véltári Évkönyv X I . kötetében megjelent beregi gyűjtés nem kritikai kiadás, ha­nem adatközlés, a feldolgozás, illetőleg a mutató közzététele még a jövő felada­ta.

A hatalmas anyagból egy részt emeltem ki, mégpedig a tatárjárásokat, így többes számban! Az 578 helységből 111-en tartották fontosnak, hogy az ún. tatár­járásról közöljek több-kevesebb információt. S ha azt nézzük, hogy némelyik fa­lu két-három adatot is közöl, akkor ez a szám magasabb. Nem valószínű, hogy a tatárdúlások csak ennyi helységet érintettek, bár már az is nagy szó, hogy csak­nem a 20%-uk megemlítette.

Először is nézzük meg, hogy kik is voltak ezek a tatárok az 1860-as em­berek szemével! Eléggé nagy a bizonytalanság. Ez nem is véletlen, hiszen XVI .

századi glosszákban ilyen meghatározások szerepelnek: parthús, scytha, geta. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I -VI . (1862-74.) mind­máig a legteljesebb értelmező szótárunk szerint: mongol, kipcsak jellegű nyelvet beszélő népek, oszmán-török, sőt még a finnugorok is. Szólásainkban is gyakran szerepel a tatár népnév. Az érdekesség az, hogy ezekben a szólásokban sokszor anakronizmusnak tűnőén a török régebbi, mint a tatár (pl. híre van, mint a török járásnak, nem hajt a török stb.). A török szónak a tatárral való helyettesítésével először Dugonics András Jeles mondásaiban találkozunk a XVII I . század végén.

Mivel a tatár szót alkalmazták lejegyzőink a "hondúló hadak"-ra, egyrészt általánosítás is történt, másrészt viszont ez a szó felvette a 'kegyetlen, gyújtoga­tó, gyilkos'jelentést is nemzetiségtől függetlenül. így történt az, hogy a "hondú­ló hadak"-at szépen összekeverték tatár címszó alatt. Lejegyzőink a következőket említik (gyakorisági sorrendben): tatár, török, lengyel, német, kuruc. Lássunk a keveredésre néhány példát! Batiz (Szatmár): "Halom sor emelkedett szántó föld, és az utolsó Tatár járáskor A Szathmári Deákok összve ütvén a tatárokkal és itt te­mettettek el". Ennek ellentmond Szent Márton (Szatmár) közlése: "Bizonyosan 1672-ben a Szathmári német őrző sereg csatázott itten, s a magyarok és Szathmári diákok hullhattak el e helyen is, mint a közeleső Batizi határon, hol egy halom je­löli az ide temetettek sírját." Az Ung megyei Váraijárói ezt írják: "...mely hely­ség a régi háborús időben a tatár futáskor vagyis a nép nyelvén kurutz világban elpusztítatván..." De ugyanez megfigyelhető a törökökkel, lengyellel, sőt Lehoczky Tivadar szerint: "...sajátságos, hogy a ruthén pór minden ellenséget, a németet sem véve ki , tatár vagy töröknek mond. (Beregvármegye monographiá-ja. 3. köt. Ungvár, 1881. 385. p.). Ha történtek is keveredések, akkor is többnyi­re a tatárokhoz fűződnek az események. Ezeknek természetesen nevet is adtak. Kétségtelenül leggyakoribb a tatárjárás, s tegyük is mindjárt hozzá, hogy a járás szó itt hadjáratot jelent, miként a románban és a ruszinban is így van. Sorrendben a tatárfutás következik, (talán Jókai hatására), jelentése: menekülés a tatárok elől. További megnevezések: tatárpusztítás, (csak a Szatmár megyei Vezenden hasz­nálják többes számban), tatárdúlás, -csata, -csordajárás -foglalás, -berontás, -világ, tatár-pogányjárás, sőt Érendréden (Szatmár): tatárok bejövetele, nyilván Heltai Gáspár Chronicájából kölcsönözve.

A leírások jó része azt sugallja, hogy az 1241-42-es mongol invázióról van szó, nyilván azért, hogy helységük régiségét bizonyítsák. A nép emlékezete azon­ban jóval rövidebb, 600 évre semmiképpen sem terjedhet (jó analóg példa erre, hogy Anonymus a honfoglalás után 300 évvel a magyar törzsnevekről már sem­mit sem tud). Országos jellegű támadás csak egy volt, a többiek helyi (regionális) jellegűek voltak, néhány megyét, olykor csak néhány falut érintettek. Északkelet-Magyarországon a teljesség igénye nélkül a következők: 1241-42, 1285, 1566, 1594-95, 1599, 1617, 1647, 1657, (lengyel is) 1658, 1660-70 (a legnagyobb az

1661-es volt), 1693, 1705, 1717. Adataink többsége ez utóbbira vonatkozik, no­ha sokszor a legelsőre gondolnak. Lejegyzőink az alábbi évszámokat írták le: 1241-42: Kállósemjén, Kemecse, Lök, Mada, Petneháza, Pusztadobos, Rozsálypuszta (Szabolcs), Hodász, Kispeleske, Mátészalka, Pusztadaróc (Szatmár). 1658: Pusztaszentmiklós (Szabolcs). 1660-70: Újfehértó (Szabolcs). 1717: Tivadar (Bereg), Csenger, Csengerújfalu, Egri, Homok, Kapnikbánya, Mikola, Nagyszekeres, Sürgyefalu, Zsarolyán (Szatmár), Batár, Csedrek, Salánk, Tamásváralja, Tivadar, Turterebes (Ugocsa). A többiekre általában van közvetett adat, pl. a birtokos megnevezése, a történelmi szakirodalom adatai (pl. Szirmay, Maksay, Szabó, Lehoczky, Csikvári stb.), illetve egyéb körülmények említése.

Nem lenne éppen haszontalan, ha az összes említéseket felsorolnám, de most válogatásra kényszerülök. S mint minden válogatás, ez is önkényes, vagy legalábbis szubjektív. Igyekszem azonban az említett négy megye területének mindegyikéről példát hozni, már csak azért is, mert jelenleg ezek négy országban vannak.

Az említéssel a helység régiségére utal pl. Gyulaháza (Szabolcs): "... ezek előtt több százakkal még az ellenségeskedések előtt a Török, Tatár futás alatt, és mikor Csehek voltak itt, akkor is ezen a néven volt". Zalkod. (Szabolcs): "Zalkod Község, mint a régi árchivális jegyzetek igazolják, 1332-tŐl újra létesült de a ré­gi hagyományok és elbeszélések után állíthatni hogy még a tatár járás előtti idők­ben is fennállott már..."

A teljes pusztulásról 40 község ír, beleértve az illető falu határába olvadt helységeket is. Újfehértó (Szabolcs): "...hagyományból annyit tudhatunk, hogy e község ez időben alakíttatott mikor a Törökök Debreczent bírták, s valóban szá­nandó bősz dühökben e vidéken hagyomány szer ént 17 falut elpusztítottak. Ez idő gyanításunk szerént 1660-1670 terjedő idő szakra esik, s így erre esik az e község határán fekvő, s ez idő tájban elpusztított Micske, Bőt és Szegegyháza községek". Oroszfalu (Szatmár, Nagybányai járás): "Oroszfalu oláhul Rusz falu Szatmár Me­gyében közzel Nagybányához század előtt oroszok lakták, ekkor érez olvasztó ko­hók is voltak itt, ezt a több helyen található de már vastagon begyepesedett salak dombok igazolják, a tatárok berontása, és a lakosok lemészárlása, s a kohók el­pusztulása után oláhok telepedtek itt le". Csedrek (Ugocsa): " . . .A legutóbbi tatár járáskor elpusztíttatván annyira hogy csak 17 ház maradt a felső vidékről Gath lakosok által telepítvén meg. " Mátyóc (Ung): "A községhez tartozik egy Luka há­za nevű erdőcske, s szántó föld, mely egykoron tatár futás előtt község volt, ekkor elpusztítatván gazdátlanul maradt". Tivadar (Bereg): " ...panyola háti düllőben szántás alkalmával találtatnak Cserép és tégla darabok melyek ott a falu létezé­sét gyaníttatják, mely sejtelem ha áll, úgy az a hon foglaló Árpád vagy IV.Béla idejében a Tatárok által pusztíttatott el ide vonatkozólag fel említendő, hogy a Halas patak háti düllőben egy ízben tett ásatás alkalmával, régi patkók és egyéb

vasdarabok s golyók is találtattak, idő közileg lelnek 1700-ból vert ezüst pénz darabok is VI. Károly kör Írással". Ehhez a szabad fantáziához aligha kell kom­mentár.

Arra is van példa, hogy a lakosság szerencsésen elmenekült, és az erede­ti helyhez nem messze új községet épített. Bácsaranyos (Szabolcs): "A nép mon­da szerint e község bár más helyen Bács névvel a tatár járáskor elpusztíttatván lakosai a mostani helyen telepedtek le s e helyet Aranyosnak nevezték Bács elő­névvel". Iloba (Szatmár): " Szátu puszta hol ezelőtt régebben falu volt de a tatá­rok által elpusztíttatott... " Csorna (Bereg): " A falu nyugati széle határának Pusz­ta Csorna mint hagyomány tartja ottan volt, de elpusztíttatott, épületnek nyomai láthatók a kő és tégla omladékokban, de hogy mikor pusztult el, nem tudhatni le­het hogy régen hihetőleg 4-ik Béla idejében a tatárjáráskor, mert az Erdő mely helyén nevelkedett hatalmas századokra mutató tölgyekből állott".

Alakosság más helységekbe is menekülhetett, és ott telepedett meg. Vaja /Szabolcs/: " Vajának a lakosai a Tatárok és Törökök által el pusztított Luskod la­kosai egy részéből népesíttetett. " Lázári (Szatmár):"... e község határában hosz-szas űdők során beolvadva lévő s a tatár romboló hatalma által egészen elpusz­tult Sziget helység népei itt menekülésekből a vész után vissza kerülvén, ezek ál­tal telepíttetett be Lázári község".

A védekezésnek egyik formája főként Szabolcsban és Szatmár nyugati ré­szén az őrségállítás volt: azaz egy kiemelkedésről figyelték a vidéket. Balsa (Szabolcs): "Van még egy Kállai név alatt, és egy pupus hegy név alatt fennálló domb is, melynek utolsója mint leg emelkedettebb őr hely volt a tatárok berontá-sa idején". Mezőterem (Szatmár): "Van a falu határában egy halom (Nagy halom)... nevezetes arról, hogy a Török s tatár pusztítás alkalmával őr szem ta­nyául használták".

A védekezés természetesen vonatkozott a megtámadottak értékeinek meg­mentésére is: a tatárok elől a föld alá rejtették. Ez való tény lehet, nem csupán a kincskereső motívum alátámasztása. Sényő (Szabolcs): "Kincses hegy, erről él a nép nyelvén még most is, hogy a Tatárok elől szabadulni kívánó Debreczeni lako­sok kincseikkél ide mint rengeteg erdőségbe menekültek, s itt kincseiket elásták mikor történt nem tudatík". Krassó (Szatmár): "Ládás fold:, szántó földek a Ta­tár futás alkalmával a lakosság drágább holmijait ládákba rakta, ezen földben el ásta, az után meg szántván szépen bevetette, hogy a Tatárok rá ne találhassa­nak".

Az idejében értesített lakosság megfelelő helyre menekült. Többnyire ál­talános helyekről írnak (Erdőségek, hegyek, mocsári szigetek stb.). Eszeny (Szabolcs): "Becseny szeg... ugy beszéllik a lakossok halomásból a Tatárok elöli ide bújtak a lakosok, a hol több évig laktak jeleket is találtak benne ". Érkörtvé-lyes (Szatmár): "Leányok eredeje, melly még a tatárok pusztítása idejéből veszi

nevezetességét: ezen erdőről melly mos ugyan elpusztult) azt tartja a népmonda, hogy a tatárok megérkezte alkalmával ezen erdő roppan /!/ szövevényes, és nagy fákkal volt fedve, ezen helyre szállították a tatárok elől a leányokat és nőket hol folytonosan biztonságba voltak, mivel a szövevényes erdőben nem bátorkodtak kutatni a tatárok itt a mai napig is látható a nők számára ásott kút hely s evéshez készített föld konyha ". Sár (Szatmár): "Konyhás domb, itt a tatárok idejében ide húzódtak az emberek, és itt főztek, az ólta fent maradt ezen név...". Tiszavid (Bereg): "Konyha vagy Konyha tájéka, hagyomány szerint nevét onnan vette, hogy az őskorban üldözött őseink ezen helyen találtak menekülést az üldöző Ta­tárok elől".

A tatárjárások általános velejáróit (gyilkolás, rablás, felperzselés stb.) csaknem minden helység megemlíti. Mivel az utolsó tatárjárás óta csak 147-148 év telt el, megmaradt valami az emlékezetben is, illetőleg vettek adatokat a károk felmérésekor készült jegyzőkönyvekből is. Kopócsapáti (Szabolcs): "Monda sze­rint a tatár járáskor fenn állott, sőt bizonyos Fehér Kata tatároktóli félelmében az ut melletti bokrok közé bújva, kötényéit a tatárok lovai tapodták". Nagykálló (Szabolcs): " ...azért neveztetik Butykapusztának, mert azt a Butyka Annát midőn őt a tatárok magukkal hurczolva elvinni akarták, a Kállay lakosok a tatároktól megmentvén, Nkálló ajándékozta..." Pusztatelek (Szatmár): "Nevezetes históriai adat, hogy a Tatár járáskor ugyan azok, magokkal elvittek egy szép menyecskét, a melly soh nem tért vissza". Túrterebes (Ugocsa): "Lom. a Krónika azt monda: Mindőn a tatárok honunkat tűzzel vasal pusztítók, a rombolást e vidék sem kerül­hetvén ki, az itt portyázó tatárok elől egy üldözött olá egy közeli terebélyes tölgy­fára menekült, hogy azomban jelenléte kiderülvén, azonnal nyíllal lövetett le — s csak magok tettükkel — mindőn a tatároknak megszűnt / t i . jelenléte/ temettetett el ugyanazon tölgy tövébe, a fejszés rég elpusztitá, de a sír idők viszontagságaival daczoltan ma is látható, s a kegyeletes oláh, ha Gérczéről erre veszi útját nem mulasztja el, hogy vére emlékéül egy galy oda dobásával ne áldozzék". Kislohó (Bereg): " ...a tatárok mely embert megfogták a házban, azon ember neje szeme láttára két lábát fenn tartva a Káposztás hordóba dugták fővel s a káposzta lébe fúlasztották, s hogy már nem él, mutogatták nejének". Lehoczkynak más a véle­ménye: " A néphagyomány szerint hajdan a tatárok pusztítók el s a férfiakat ne­jeik szemeláttára a káposztás hordókba, valószínűleg a svédekkel tévesztik össze az eseményt, midőn azok e tájon nagy pusztítást követtek el" A. m. 3. köt. 385. p./. Ezek a svédek I I . Rákóczi Ferenc seregében szolgáltak, és a kismajtényi fegyver­letétel után Beregben garázdálkodtak. Mivel a leírásban a tatár szó szerepel, ezért került a tatárjárások közé. Valószínűleg — mivel ez a falu nem esett a tatár betö­rés útvonalába — a svédekre vonatkozik az ugyancsak Kislohónál leírt rész: "Ha­gy ományilag a Tatár járás (szvidi). Kúrúczok jártak, pusztítottak, Kis Lohóra is elmentek, és akkor egy asszony a bé fűtött kemenczébe, kenyeret akart bé hány-

ni, - de el szaladt a Tatárok magok, mivel ehessek voltak az kenyér tésztát marok­kal hányták a kemenczébe, úgy ették"J

A nép felkészült az ellenállásra is, hiszen látták, hogy egyáltalán nem gyengébbek, mint a tatárok. Ez mutatkozott meg a mindössze két napig tartó 1717-es tatárjáráskor, több csetepaté után a máramarosi Borsa mellett tönkrever­ték a tatárokat. Lássuk a leírásokat! Györkefalu: (Szatmár): "A Tatár járásroli emlékezettel anyit birnak, hogy azon Nők, T: i: falusiak töltött fegyverekkel, az ab­lak előtt állottak, és a Tatárokat gunyhajokba be nem bocsájtották..." Mikola (Szatmár): "...a tatárok a templomba menekülőket rab szijra fűzve, Máramarosi Borsáig elhúrczolták, honnan a Szatmári és Máramarosi Nemesség, az Oláhok erélyes segítségével szinte tíz ezerén megszabadíttattak". Sürgyefalu (Szatmár): "...itt laknak azon Karátson Tódornak szomorú ivadékai, ki 1717. évben a Tatá­rokat Máramarosnál tönkre tette". Borsa (Máramaros): "...e határban történt 1717. évben Augustus középben az akkori Sandru Lupu lelkész vezetése alatt, az ugy nevezett Szinturai dűlőben, hói a fák felig meddig levágatván és az arra mennő tatárokra döntetett hői Ali 7000 lelte halálát és 8000 keresztény lett sza­baddá, azon helyen most is találnak minden fele fegyverek még most ís.- " Tamás­váralja: (Ugocsa): "Tatár kaszállónak azért nevezik, hogy az utolsó tatárjáráskor a Község csordása bojtarjával,- több tatárokat meg öltek Som fa görtsös botjaik­kal". Kisbégány (Bereg): "Bégányi Lénárd és Károly egy testvérek a tatároknak Balazsér községben levő Vérke hidnál ellent állottak, a hidat előlök fel szeték, utolsó töltésök kifogyiáig lövöldöztek, mi alatt a tatárok ujj hidat készítettek s ül­dözni kezdték az ellent állókat s Bégányi Lénárd a Balázsén határban levő ma már teljesen ki száradt - tyukos nevű tóba fúlt lovastól együtt, mely tavat a nép ma is Lénárd tavának nevezi." Patkanyós. (Bereg): "Mohilka: "...midőn Orszá­gunkban a ragadozó Tatárok e vidéken meg pihentek volna e helyen öszve vere­kedtek Oroszainkkal, s az el hunt Tatárok e sírba temettek, azért a mai napig is sír dombnak neveztetik. " Rafajnaújfalu (Bereg): "Sebes patak - Nevét onnan vet­te hogy Tatár járáskor a lakosok községöket ott hagyván, a Tatárok előtt a Sebes patakig futottak. Ott meg alván be várva a Tatárokat. A lakosság vezére Badó Mi­hály a tatárok fő vezérét a Chán fiát le dövén /!/, földre derittetett bukásul miatt a Tatárok, el vérzett Urokat lóra kötve tova futottak. A Tatárok közzül a csata té­ren sokén el vérzettek". Ez is mutatja, hogy a borsai győzelem nem volt véletlen.

A leírásokban arra törekedtem, hogy az illető helység ne szerepeljen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földrajzi nevei öt kötetének egyikében sem — Mező András, Jakab László, Kálnási Árpád, Sebestyén Árpád — hiszen az ada­tokat a megfelelő helyen ők is idézik. Ha a már megjelent beregi adatokat nem számolom, akkor a többi mind első közlés.

A legutolsó példám hadd legyen stílszerű — hiszen Tatárfalva nevénél fogva is utalhat a tatárjárásra (és Kálmási-Sebestyén sem közli) — : "A község

neve eredetét - a nép monda szerint a Tatároktól vette. Ezt igazolni látszik a Gróf Károlyi család levéltárából került, s jelenleg Te. Pongrácz Alajos ur birtokában létező egy régi irat másolata, illetőleg kivonata, mely szerint itt Gothusok laktak — /:fa templom régisége és pités modora ezt igazolni látszik:/ ezen Gothusokat később a Hunnok elűzték, és itt telepedvén magyarokká, később keresztényekké lettek. Ezeket innét 4-ig Béla Király idejében a Tatárok ki öldösték — midőn mind a templomba magukat be torlaszolták. A Tatárok kivonulása utánn 3 tatár hozzá tartozóival itt maradván (egyik had önök lévén) — midőn az ország rendeztetett, a hadfőnököt a Kapuion vagy Kaplony 5 testvér leöldöste, a megkímélt két tatár rab szolgának meg tartván. Ezen öt testvér birtokaik felett meg osztozván, lak he­lyeikről Vetési - Bagosi - Kaplonyi - Károlyi és Csomaközinek nevezte magát". Ha a stílust nézzük, ez a leírás leghamarabb a XVIIL század második felében kelet­kezett. Tartalma inkább IV. László nyögéreire utal — s ha igaz, akkor ennek a ta­tárjárásnak is van valami nyoma. A bökkenő csak az, hogy a fenti genealógiát többször is közlik Szatmárban — ám a tatárokról másutt nem esik szó, csak Ta­tárfalván.

Mind a leírások, mind a visszaemlékezések nem egy időpontot tükröznek, hanem több hasonló eseményt egyesítenek. Apró adalékok ezek a történelemtu­domány számára, a kérdést azonban a buktatók ellenére is jobban megvilágítják. A leírások mind a történelem-, mind a néprajztudomány számára hasznos adalé­kokat szolgáltatnak.

Végezetül közlöm mindazon helységek nevét, amelyek több-kevesebb említést tettek valamelyik tatárjárásról. így: az 1864-65-ös név és az azóta meg­változott vagy előtagot kapott név. Továbbá megjelölöm, hogy a helységnek mi a mai neve Romániában (R), Szlovákiában (SZ) és Ukrajnában (U). Nem tüntetem fel külön, ha a község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, de a más megyé­hez való csatolást már igen.

B E R E G : Csorna (Tiszacsoma Csorna, U), Halábor (Hrabariv, U), Kisbégány (Mala Bigany, U), Kisdobrony (Mala Dobrony, U), Kislohó (Nagylohóval egyesítve Beregszőlős Lohove, U), Patkanyóc (Patakos Packanyove, U), Rafajnaújfalu (Rafajlove, U), Tiszavid, Tivadar.

SZABOLCS: Bácsaranyos (Aranyosapáti része), Balkány, Balmazújvá­ros (Hajdú-Bihar megye), Balsa, Bánháza (Fülöp része, Hajdú-Bihar megye), Be­senyőd, Biri , Bogát (Nyírbogát), Döge, Eszeny (Javorove, U) Gáva (Gávavencsellő része), Gyulaháza, Gyulaj (Nyírgyulaj), Ibrány, Kállósemjén, Kék, Kemecse, Komoró, Kopócsapáti (Aranyosapáti része), Luskod (Kántorjánosi része), Mada (Nyírmada), Martonfalva (Nyírmártonfalva, Hajdú-Bihar megye), Nagykálló, Nyírbéltek, Ófehértó, Petneháza, Pusztaszentmiklós (Földes része, Hajdú-Bihar megye), Pusztadobos, Rád (Tiszarád), Rohod, Rozsálypuszta (Szabolcsveresmart része), Sényő, Téglás (Hajdú-Bihar megye),

Tét (Nyírtét), Tiszaladány (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Tiszalök, Újfehértó, Vaja, Vasmegyer, Zalkod (Borsod-Abaúj-Zemplén megye).

SZATMÁR: Apa (Apa, R), Aranyosmeggyes (Mediesul Aurit, R), Batiz (Botiz, R) Csenger, Csengerújfalu, Derzs (Nyírderzs), Egri (Agris, R), Érendréd (Andrid, R), Érkörtvélyes (Curtuiseni, R), Fülesd, Gacsály, Györkefalu (Cettele, R), Hodász, Homok (Sándorhomok Nisipeni, R), Iloba (liba, R), Istvándi (Túristvándi), Kapnikbánya (Cavnic, R), Kér (Szamoskér), Királydaróc (Craidorolt, R), Kispeleske (Pelisor, R), Kölese, Krassó (Szamoskrassó Crseu, R), Lacfalu (Sisesti, R), Lázári (Lazuri, R), Magyarkékes (Unguras, R), Máté­szalka, Mezőterem (Tiream, R), Mikola (Micula, R), Nagypeleske (Peles, R), Nagysikárló (Cicrlu, R) Nagyszekeres, Ópályi, Oroszfalu (Krasznaközi járás, Ruseni, R), Oroszfalu (Nagybányai járás, Rus, R), Penészlek, Pete (Petea, R), Portelek (Portita, R), Pusztadaróc (Dorolt, R), Pusztatelek (Bontieni, R), Részle­tek (Ttresti, R), Sár (Kissár Noroieni, R), Sürgyefalu (Dióshalom Surdesti, R), Szentmárton (Kakszentmárton Mrtinesti, R), Tatárfalva (Szamostatárfalva), Tiszabecs, Tunyog (Tunyogmatolcs része), Ura, Vezend (Vezendiu, R), Zsarolyán.

UGOCSA: Batár (Bratove, U), Csedrek (Csedreg Cidreag, R), Salánk (Salanki, U), Tamásváralja (Tmseni, R), Tivadar (Tivadarfalva Fedorove, U), Turterebes (Turulung, R).

UNG: Gézsény (Hain, SZ), Hunkóc (Alsóhunkóc Chokovce, SZ), Mátyóc (Mat'ovce Vojkóccal egyesítve: Mat'ovské Vojkovce, SZ), Szobránc (Sobrance, SZ), Váralja (Tibaváralja Podhorod, SZ).

MÁRAMAROS: Borsa (Borsa, R).

Jegyzetek

1. Kéziratom leadása után érdekes adalékra bukkantam a Máramaros megyei Kelecseny leírásá­ban. Ez éppen Lehoczkyt igazolja. "Pikuj = mely düh tövibe Tatárokat svedi el nevezés alatpi-kákkal lévőket befulasztottak = pénzbk Liberdati /helyesen: libertás, M. L . / elnevezés alatt volt". Továbbá: "Ezen község kétszer pusztítatott mult századokba - és pedig egyszer Tatár-svéd elnevezés alatt, kiket az első Pikuj elnevezés tüve melett nagyágba be fulasztottak halmaikkal". Az említett szvidi tehát svidi, magyarul: svéd /ti. támadás/, a tatárnak nevezett svédek, miután Bereget végigdúlták, nyilván a Toronyai hágón akarták elhagyni az országot. Amáramarosi ru­szinok összefogván, a Nagy-ág vizébe fullasztották a rablókká züllött svéd katonákat.