2009. elsõ negyedév XVIII. évfolyam 1. szám

Baptista lelkészi szakfolyóirat

SzolgatársSzolgatársA TARTALOMBÓL:A TARTALOMBÓL:

w Kortárs hazai ige-hirdetõk:Floch Gábor

w Dr. Mészáros Kálmán lelkipász-tor búcsúztatása

w Boldogmondások a posztmoderntársadalomban

w Bibliai tájak –

emberek

w A farizeusok

w A pászkaünneptörténete

w Evangélizációs módszerek

w Szolgálatkezdés

w Néhai könyvkötõ

w Mécses a te igéd:Megszentelõdés

w Misszió a harmadik évezredben

w Misszió a poszt-modern korban Krisztus a kereszttel, St Michel Katedrális, Brüsszel

TARTALOMJEGYZÉK

HIRDESD AZ IGÉT!

Floch Gábor: A győzelem ............................................................................................................................................. 1Dr. Mészáros Kálmán szolgatársunkra emlékezünk ..................................................................................................... 3Balog Miklós: Isten minősítése (dr. Mészáros Kálmán temetésén elmondott prédikációja) ....................................... 4

BIBLIATANULMÁNY

Durkó István: A boldogmondások életre szóló alkalmazása a huszonegyedik század posztmodern társadalmában... 6

BIBLIAI TÁJAK – EMBEREK

Dennis J. Norton: A farizeusok ..................................................................................................................................... 9W. Murray Severance: A pászkaünnep története .......................................................................................................... 13

A SZOLGÁLAT ÚTJÁN

Francois Boudreau: Gyülekezet, evangélizáció és módszerek ..................................................................................... 16Hegyi András: A szolgálatkezdés kihívásai (1.) ........................................................................................................... 19David Thurman: A prédikátor és hallgatósága.............................................................................................................. 26

MISSZIÓTÖRTÉNETI SZEMELVÉNYEK

Szebeni Olivér: A néhai könyvkötő padlásáról ............................................................................................................ 28

MÉCSES A TE IGÉD

Dr. Matus István: A megszentelődés bibliai útja (2.).................................................................................................... 29

TANULMÁNYI SZEMLE

Liptai Gábor: Misszió a harmadik évezredben (3.) ...................................................................................................... 38Varga László Ottó: Misszió a posztmodern korban...................................................................................................... 44

A Magyarországi Baptista Egyház kiadványa

Felelős szerkesztő: Lukács Tamás

Felelős kiadó: dr. Mészáros Kálmán egyházelnök

Tördelőszerkesztő: Lukács Tamás

SzolgatársBaptista lelkészi szakfolyóirat

2009. második negyedév XVIII. évfolyam 2. szám

SzolgatársSzerkesztőség és kiadóhivatal:1068 Budapest, Benczúr u. 31.

Telefon: 352-9993Fax: 352-9707

E-mail: ltg952@pr.huhttp://szolgatars.fw.hu

A folyóirat önköltségi áron megvásárolhatóés előfizethető a Baptista Kiadónál.

Egy szám ára: 600 Ft,egyéves előfizetési díj: 2400 Ft.

Megjelenik: negyedéventeISSN 1218-425X

H I R D E S D A Z I G É T !

A győzelemről szeretnék néhány gondolatot szólni afenti textus alapján inkább bizonyságtétel jelleggel.

Pál itt egy gladiátor vagy egy harcra kész katona képétvázolja fel, amit tökéletesen értett a korabeli hallgatóság. Sokilyet láttak a mindennapi életben is.Isten szava szerint a keresztyén élet egy tudatos, aktív,következetes élet! Krisztusi élet, amit nem lehet félvállrólvenni. Nem lehetek úgy keresztyénné, hogy ezt iskipróbálom…Pálnak többször kellett a fiatal Timóteust erősítenie,hogy miként kell Krisztus katonájának forgolódnia. Levelénekelején és végén is előjön e gondolat, jelezve a témafontosságát (1Tim 1,18–19; 6,12).A legismertebb igeszakasz e témában az 1Kor 9,24–27,ahol az apostol életünket egy versenyben lévő sportolóéletéhez hasonlítja. Súlyos kifejezéseket használ. Az ago-nizálás szava, nagyon megérintett, amikor először olvastam.Mennyire tudatosodik bennem az, hogy az életem egy élet-halál harc? Mennyire tekintek Isten igéjére úgy, hogy bennenem tanácsokat olvasok, hanem élet-halál kérdése azengedelmességem?A szabálytalan sportolót diszkvalifikálták az isthmosijátékokról is, nemhogy a legnagyobb küzdelemből.A sportoló erején felül küzd! Mit mond Pál? Legyetekerősek? Nem, hanem: „erősödjetek meg az Úrban!” (10. v.)Arturo Toscanini, a kiváló karmester egyszer az USA-ban adott egy koncertet, melyet körülbelül e szavakkal nyitottmeg: „Hölgyeim és uraim, én semmi vagyok!” (Itt felkapta aközönség a fejét, de a folytatásnál azt gondolom még inkább.)„Önök is semmik. Beethoven valaki!”Sokszor érezzük, hogy a mi erőnk semmi. Nem tudokazzá lenni, ami lehetnék, akárhogy is harsogja ezt a világ.Nem tudok azzá lenni, akivé Krisztus akarja, hogy legyek.Az én erőm nem tud megtartani. Az én erőm kevés,amikor egy haldoklóval kell beszélnem, vagy olyan valakivel,aki nagyon komoly próbában van, és nekem semmi bajom.Ha talpon akarunk maradni e világban – ami egyszerűenelhasznál minket –, akkor meg kell benne erősödnünk! Ehhezszoros, élő, mindennapi kapcsolatra van szükség ővele. Istennel békességben kell élnünk (nem szabad megtűrnibűnt az életünkben, mert Spurgeon szerint: „egy lázadó semhódolhat királya előtt!”), a sátánnal pedig ellenségeskedésben!Ha jön felénk a kísértés, ne mondjuk azt, hogy ez olyan kicsi,ezzel én is elbánok! Vagy ne gondoljam soha azt, hogy haelkövettem, az magánügy, és nincs kihatással az életemre,családom, gyülekezetem, missziónk jövőjére! Gondoljunk a híres angol mondókára, mely szerint egyhanyag kovács miatt kiesett a szög a patkóból, ezért leesett apatkó a ló lábáról, a ló miatt elesett a lovas, a lovas miatt a

csata, a csata miatt a háború, a háború miatt az ország. Ésdöbbenetes a csattanó: „máskor verd be jól a patkószeget!”Tudjuk, hogy kétféle bűn van: rendezett és rendezetlen.Ne engedjük meg soha az utóbbit személyes életünkben!De jó lenne megtanulni, hogy ha valaki megbánt, akkorlássak mögé (12. v.)! Tudom, hogy roppant nehéz abban a pil-lanatban, de mégiscsak ez a helyes gondolkodás. Ne xy-raharagudjak, hanem lássam meg és tudatosodjon bennem, hogyőt most az ellenség felhasználta, hogy elvegye abékességemet! (Az egy külön prédikáció lehetne, hogybékesség-e az ilyen, amit könnyen el lehet venni?!...)Ez az egyik dolog e versből, a másik pedig, hogy haannyira komolyan veszem a keresztyén életet, ahogy azt Istenelvárja, mivel krisztusinak mondom magam, akkor nem leszidőm holmi szópárbajokra sem a gyülekezetben, sem máshol.Egyszerűen látom, hogy annyi ember rohan a veszedelembe,és velük kell foglalkoznom, nem pedig arról vitatkozni, hogykék legyen vagy fehér a csempe a bemerítőmedencében.

Hogyan használjuk ki időnket?Egy tanulmány kimutatta, hogy az átlagos hetvenévesember huszonnégy évet tölt alvással, tizennégy évet munká-val, nyolc évet szórakozással, hat évet az étkezőasztalnál, ötévet utazással, négy évet beszélgetéssel, három évet tanulássalés két évet olvasással. Négy évet vegyes foglalkozásra fordít.E négy évből vasárnaponként 45 percet istentiszteleten tölt, ötpercet naponta imádkozásban. Ez összesen öt hónapot tesz ki,amit Istennek ad élete hetven évéből. Még ha ez az emberhűséges templomlátogató is, aki részt vesz a vasárnapiiskolán, és hetenként háromszor egyórás istentiszteleten,akkor is csak egy évet és kilenc hónapot tölt a templomban.Ha kérdésed van ezzel a számolással kapcsolatban, ülj le ésszámítsd ki, hogy miként használod idődet! Milyen nagyrészét fordítod Isten ügyeire? Amikor befejezed ezt a számítást, gondolkozz azon,amit Jézus mondott: „Mit használ az embernek, ha az egészvilágot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26)Ahogy valaki egyszer mondta: „a mi harcunk olyan harc,aminek minden pillanatában a legfontosabb forog kockán…”Igaza van. Azt mondja az ige, hogy az ellenség a magas-ban van, mi pedig a völgyben, tehát stratégiailag ő jobbhelyzetben van, és nem rest! (Zsolt 7,13)ApCsel 19-ben van egy érdekes rész, mikor visszakérdez adémon a Szkéva fiai történetében, hogy: ti kik vagytok?„Jézustismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?!” (15. v.)Magyarul: ért hozzánk, tudja, hol kell támadnia. Fontos,hogy mi is lássuk meg életünkben, hogy hol vagyunkgyengébbek, és erre különösen is ügyeljünk!Az Ef 6,13. verstől elmondja Pál az Isten szemében sike-res (győztes) élethez elengedhetetlen kellékek listáját.

1

Floch Gábor

A győzelemEf 6,10–20

2 Hirdesd az igét!

Fontos, hogy ezeket nem egyszer s mindenkorra vesszükfel, hanem mindennap. Mindennap erőt kell kérni Urunktól,hogy jól futhassunk.Szükségünk van az igazságszeretetre a hazugság atyjá-val szembeni küzdelemhez! Sokszor sikeresen el tud bátorta-lanítani minket. Szeretné, ha célt tévesztők lennénk, szeretnéelérni, amit Péterrel is elért, hogy levegye tekintetét róla, ésfigyeljen a hullámokra.„A százlábú boldogan élt, míg a béka meg nem kérdezte:melyik láb jön melyik után? Nosza esett aggódásba és olyannagy lett a zavartsága, hogy az útszél gödrébe esett tehetetlen-ségébe’, s nem tudta, hogy merre menjen.”Talán sokszor mi is így járunk…Mellvas: a legfontosabb belső szerveket védi. Azigazság mellvasa. Itt az a szó van, ami a tervre, rendre utal,magyarán, ha életünk Isten tervébe illeszkedik, akkor védvevan az életünk!Békesség evangéliuma hirdetésének készsége: olyankészek vagyunk vicceket, e-maileket terjeszteni, de mi van alegfontosabbal, ami megmentette az életünket, és célt adott?Múlt héten hallottam egy börtönben megtértfiatalemberről, aki úgy tért meg, hogy cellatársa, aki fölöttealudt az emeletes ágyon, egyszerűen lenyújtotta a Bibliájátneki. Egy mozdulat… (ApCsel 4,20).Moses Leet Kínában börtönbe zárták, mert sokakatKrisztushoz vezetett, és a sok verés sem „használt neki”.Aztán kiengedték, mert majdnem az egész börtön megtért, deelőtte kemény időszakot élt át. Cellatársai eltörték mindkétlábát és két kezét. Homokkal etették így vesebeteg lett.Amikor kilenc hónap múltán kiengedték, mint egy roncsot, ezvolt az első mondata: „Hetvenketten fogadták el Krisztust,mert erőt adott ahhoz, hogy kinyissam a szám…”Így is lehet…Hit pajzsa: sokszor inkább úgy érezzük, hogy hitünk egyvékony fonál. De milyen jó, hogy a másik végét a Mindenhatófogja! A hit azt is jelenti, hogy hűség. Mennyire vagyokhűséges hozzá?

Üdvösség sisakja: már itt a földön kell hogy üdvbi-zonyosságunk legyen! Ez nem elkényelmesít, felelőtlennétesz, hanem még inkább munkára ösztönöz!Lélek kardja: az egyetlen támadó fegyver, ahogy szok-tuk mondani. A kard a Léleké, ne vegyük ki a kezéből, külön-ben csak esetlenül vagdalkozunk vele, mint Péter azon azéjszakán!A sikeres élet ma egy nagyon felkapott és hangzatos jel-szó. A mai keresztyénség is rendkívül sokat beszél a győzteséletről, de egyvalamit nagyon elfelejtünk: győztes életküzdelmes életből fakad! Nem spórolhatjuk meg a harcokat!Mi a siker Isten szemében (2Tim 4,6–7)? „Istennek a legnagyobb fájdalmat egy vesztes katonaokoz a győztes seregben!” (Spurgeon)Nehogy így járjunk!

Mi a győzelem?„Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak, ha tudatosanmellőznek, és te mindezt alázattal vállalod és Uradnak hálátadsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor az: győzelem.Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyol-ják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pont azt teszik,ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik,nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül,türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor az: győzelem.Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy; haminden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, amagányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet, megelégedettvagy, akkor az: győzelem.Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását,minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről nemtehetsz, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor az:győzelem.Ha a körülötted lévők különcségét, lelki érzéketlenségét,saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféleüldözést elszenvedsz, s mind elviseled úgy, amint azt JézusKrisztus hordozta, akkor az: győzelem.” (Johannes Gossner)

Floch Gábor BarnabásIsten szolgálatában

Nem tudom mással kezdeni e sorokat, mint azzal azigeverssel, amit avatásomkor olvastam fel:

„Azt gondoltam, nem törődöm vele, nem szólok többé aző nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba vanrekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincsrajta hatalmam.” (Jer 20,9)

Isten elhívott az ő szolgálatába. Ez a tudat már nagyonsokszor félelemmel töltött el, és még többször felemelt,megerősített, szilárddá tett, és új erővel ruházott föl.

Simone Weil, a híres francia katolikus gondolkodó,Pilinszky János tanítója és barátja mondta:

„Isten türelmesen vár, hogy végre beleegyezzem abba,hogy szeretem...” Ő valóban türelmes volt velem szemben is,hogy végre rájöjjek: nála van biztonságban az életem, akkor,ha beleilleszkedem tökéletes tervébe. Meg kellett tanulnom,hogy ne csak bemagolt tény legyen a Róm 8,28, hanem megéltvalóság az életemben!

Mióta teljes időben szolgálok neki, helyén van azéletem, a családom, és ez nagyon felemelő!

Kezdem megérteni, amit Alexander Maclaren mondott1910-ben bekövetkezett halála előtt:

„Egész keresztyén életünk alatt oltárokat állítunk fel,amiken magunkat kell feláldozni, különben egy lépéssel semjutunk előbbre!”

Isten nálam letett kincseit szeretném kamatoztatni,azokkal a talentumokkal, amiket ő rám bízott. Engedjék meg akedves olvasók, hogy ezt egy igaz történettel világítsam meg:

A berlini fal felhúzását követően a „keleti” oldalról más-napra átdobtak egy nagy halom szemetet provokálás gyanánt.Mire a „nyugatiak” válaszul átdobtak tiszta ruhákat, élelmi-szereket, gyógyszereket egy cetlivel, amin a következő állt:„Mindenki azt adja, amije van!”

Azt tudom adni a testvéreknek, akik közé Isten helyezett,amim van, amit ő rám bízott.

Többet nem tudok, kevesebbet nem akarok.2007 augusztusa óta szolgálok Vácott és

Püspökszilágyon mint teológus. Szokolyán pedig 2007

szeptembere óta. Szolgálatom nagyon sajátságos. Három tel-jesen különböző gyülekezetről van szó, és mindhármat másértszeretem. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy MeláthAttila mellett szolgálhatok, és tőle tanulhatok. „Együtt nézünkugyanabba az irányba”, ahogy a Kis herceg írója írta az Emberföldje című művében.

2007. július 6-án volt az avatásom. Azóta Szokolyánmint lelkipásztor, Vácott és Püspökszilágyon pedig mintsegédlelkész szolgálok feleségemmel és két gyermekünkkel.

Szolgálataim többsége Szokolyán van, Vácott pedig azalkalmankénti szolgálatok mellett elsősorban a fiatalokkalfoglalkozom.

Hála az Úrnak elmondható a fiatalokról az, ami agyülekezetről is, hogy állandóan bővül a létszámunk. A fia-talok nagyon komolyan veszik – a minden keresztyén köte-lességét – a hívogatást és a bizonyságtételt.

Egyik tervem, ami szépen halad a megvalósulás útján,hogy a hét minden napján legyen valamilyen alkalom Istenházában.

Az ifjúság többsége megtért és elkötelezett tanítvány. Jóvelük dolgozni! Szeretnek szolgálni, és komolyan veszik fela-dataikat.

Szokolyán nincs külön ifjúsági óra. A fiatalokkal együttmegyünk át Vácra péntekenként.

A gyülekezet létszáma kisebb, mint Vácott, de nagyonvárok minden alkalmat, amikor együtt lehetünk Isten igéjemellett. Szeretik a testvérek az igét és a közösséget is!

Aki vasárnap eljön, az eljön a hétköznapi alkalomra is,tehát létszámban nincs lényeges különbség a két alkalom között!

Szeretem és gyakorlom is a családok látogatását. Atestvérek nagyon nyitottak. Szeretetük és gondoskodásuk tet-tekben nyilvánul meg, és kézzelfogható.

A településen nagyon jó véleménnyel vannak a bap-tistákról, amiért nagyon hálás vagyok.

(E jelző mindhárom gyülekezetre igaz!)

Hálás vagyok Istennek a három gyülekezet testvérisé-géért, hogy könnyű őket szeretni, és jó közöttük szolgálni.Továbbá azért is, hogy valóban türelmesen várt arra, hogy bele-egyezzem abba, hogy szeretem! Hogy rájöjjek, akkor vagyokegész és teljes, ha őt szolgálom teljes életemmel!

Charles Studd, a cambridge-i híres XI-es számúkrikettcsapat kapitánya mondta, miután otthagyta apjavagyonát, és a „cambridge-i hetekkel” elment Kínába, hogy:„Ha Jézus Krisztus Isten lévén meghalt értem, akkor semmisem lehet részemről túl nagy áldozat, hogy megtegyemérte!”

Valóban a kereszt óta nem lehet áldozathozatalrólbeszélni!

Örülök, hogy neki szolgálhatok! Nem mondom, hogynincsenek álmatlan éjszakáim, de ezeket nem egyedül kell töl-tenem, és nem mardosó kilátástalanságban, hanem mint gyer-mek jöhetek Atyámhoz, mint – ahogy Spurgeon mondta –„Koldus, aki tudja, hol osztanak kenyeret!”

Tudom, hogy ő a válasz minden kérdésemre, és olyan jó,hogy ő úgy mutatkozik be a Szentírásban, mint akitől bátranlehet kérdezni!

Hirdesd az igét! 3

Igehirdetés és búcsúszavak egy igehirdető temetésén

2008. november 29-én vettünk búcsút id. dr. MészárosKálmán szolgatársunktól a Péceli Baptista Temetőben. Agyászistentisztelet ifj. László Gábor rákoscsabai lelkipász-tor imájával kezdődött, majd Balog Miklós lelkipásztor – avolt diáktárs, teológiai tanulmányok idején évfolyamtársés utód a pécsi gyülekezetben – hirdetett igét a gyászisten-tiszteleten. Egyházunk Központi Énekkara szolgált OláhGábor karnagy vezetésével.

Mészáros Kornél főtitkár testvér ismertette az el-hunyt szolgatárs életrajzát, majd a sírnál Révész Lászlókorábbi alelnök – munkatárs az egyházvezetésben – szólta feltámadás bizonyosságáról. Dr. Almási Tibor, a teológiarektora és Papp János missziói igazgató imádságban adotthálát Mészáros testvér életéért és szolgálatáért.

Az alábbiakban közreadjuk a Mészáros Kornél főtitkártestvér által ismertetett életrajzot és a Balog Miklós testvéráltal elmondott prédikációt.

Idősebb dr. Mészáros Kálmán életútjaSzankon született 1925. november 17-én hívő baptista

szülők első gyermekeként. Szüleit tíz gyermekkel áldotta megaz Úr. Közülük kilencet fel is neveltek, akik felnőttkorukbanvalamennyien hitvalló baptisták lettek családtagjaikkal együtt.

Dr. Mészáros Kálmán szolgatársunkra emlékezünk

Dr. Mészáros Kálmán (1925–2008)

„Monda néki az ő ura: Jól vagyon, jó és hű szolgám,kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnakörömébe!” (Mt 25,23)

Egy életnek, egy földi életnek a lezárulásánál összeszoktuk foglalni az elköltözött életművét, minősíteni szok-tunk. De minden minősítésünk pontatlan, mert itt e földön„tükör által és homályosan látunk” (1Kor 13,12). E jézusipéldázat végső kicsengésében azonban a mindentudó Istenminősítése van, így hangzik egy jól sáfárkodó szolga felé:„Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokrabízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe!”Bocsáttassék meg nekünk, lelkipásztoroknak, ha egy-egyhívő ember, különösen pedig egy-egy szolgatárs mél-

tatásánál a szeretet elfogulttá tesz, és fölfelé kerekíti a jót!Legyen ez mindnyájunknak példa arra, hogy a szeretetelfogultságát merjük mindig vállalni embertársaink életébenis; azt, hogy másokat magatoknál alázatosan különbeknektartsatok (Fil 2,3)!

Isten minősítése ígéretes minősítés, mert nemcsak amúltra, hanem a jövőre is vonatkozik. Isten előtt a múlt és ajövő összetartozik, s a jelenben arra tanít mindnyájunkat, hogyezt az összetartozást ne feledjük el soha. Ha Istennel, az őelvárásai szerint töltjük e világi életünket, akkor a túlvilágit isvele fogjuk tölteni. Hisszük, hogy az Úr szerint munkálkodószolgára alkalmazhatják az ő minősítését, melynek ilyen súly-pontjai vannak:

4 Hirdesd az igét!

Isten minősítése

Mészáros testvér megtérésére és az azt követőbemerítésére Budapesten került sor a Nap utcai imaházban1941. április 5-én dr. Somogyi Imre lelkipásztor által. Nehézgyermekkora volt. A nagycsalád anyagi gondjai miatt évekigvolt gazdasági cseléd, gyári munkás, kubikus, részarató,illetve summás. Első ismeretei nagy részét olajmécses éspetróleumlámpa mellett szerezte. A középiskolát munka mel-lett végezte el, majd „népi kollégistaként” tanult továbbKecskeméten. Ezt követően ösztöndíjasként tanári diplomátszerezett Szegeden, ahol egy évtizeden keresztül általános ésközépiskolában tanított. Ezzel párhuzamosan a városban indí-tott diákmisszió vezetője lett. Fellendült a gyülekezeti élet,imaházat vásároltak, ének- és zenekart hoztak létre, melybenmaga is tevékenyen részt vett.

Már 18 éves korában érezte az Úr elhívását a lelkipász-tori szolgálatra, de csak 1958-ban döntött úgy, hogyközépiskolai tanári állását föladva elfogadja a SzokolyaiBaptista Gyülekezet meghívását, teljes idejű lelkipász-torként munkálkodik tovább. Ez idő alatt végezte el aBaptista Teológiai Szemináriumot bejáró hallgatóként.Lelkipásztorrá való felavatása 1960. március 3-án történtKovács Imre, az akkori misszióbizottság elnöke által. ASzokolyán eltöltött évek alatt indította el 50 évvel ezelőttVácott a baptista missziót, melynek következtében ott isnépes gyülekezet jött létre.

1963-ban meghívást kapott a pécsi gyülekezettől, ahol14 esztendeig végzett lelkipásztori szolgálatot. Ez idő alattmegduplázódott a gyülekezet taglétszáma. A gyarapodógyülekezeti létszám szükségessé tette az imaház folyamatosbővítését és egy új imaház tervezését. A pécsi évek alatt érteaz a megtiszteltetés, hogy felkérték a budapesti TeológiaiSzemináriumban való tanításra – előbb 1967-től óraadóként,majd 1969-től rendes tanárként – az egyháztörténeti tan-széken. 1972-ben országos közösségünk az egyház alel-nökévé választotta, mely tisztséget 12 éven keresztül viseltLaczkovszki János egyházelnök mellett.

A tanári munkáját közel 35 esztendőn keresztül végeztetöretlenül intézményünkben. A tanári és elnökségi feladataiegyre inkább Budapesthez kötötték. Ez indokolta döntését,hogy elfogadva a Rákoscsabai Baptista Gyülekezetmeghívását 1976-ban Budapestre költözött családjával együtt.1978-ban írta meg doktori disszertációját a pécsi gyülekezet

történetéről, amit az Evangélikus Teológiai Akadémia elfo-gadott, és 1980-ban teológiai doktorrá avatták. Nyugdíjas éveialatt is tovább folytatta tudományos kutatásait, melyekbőlújabb könyvek születtek.

Dr. Mészáros Kálmán testvér 1984 és 1992 között ateológiánknak is dékánja volt nyolc éven át. Ez idő alatt, 1989-ben kapta meg Teológiai Szemináriumunk az akadémiai ran-got. 1995-ben Mészáros testvér 70. születésnapja alkalmából,hűséges munkája elismeréseként a Főiskolai Tanács döntéseértelmében a Baptista Teológiai Akadémia történetébenelsőként „professor emeritus” címet kapott. A teológiaalapításának 100. jubileumi esztendejében, 2006-ban pedig azakadémia vezetése és közösségünk Országos Tanácsa nekiítélte oda az egyházunk által alapított „Spurgeon-díjat” Istenországáért végzett szolgálatainak elismeréseképpen.

Nyugalomba vonulása után is aktív maradt a lelkipász-tori szolgálatban. Vácott, Szigetszentmiklóson, Soltvadkertenvolt hosszabb ideig ügyintéző lelkipásztor. Emellett sokat uta-zott az ország határain belül és kívül, hirdetve fáradhatatlanulaz evangéliumot a nagyvárosok gyülekezeteiben éppúgy, mintszórványban élő kisebb közösségek tagjainak. 2005-benszülőfaluja, Szank község önkormányzata a település jóhírének öregbítése okán „díszpolgári címet” adományozottneki.

Mindezeken túl családja jelentett számára nagy örömet.Felesége, Bódi Katalin 42 évig volt mellette hűségestámaszként, akit másfél évtizede szólított el mellőle aTeremtő. Három gyermeke és 13 unokája előtt is követésreméltóvá vált a szülők/nagyszülők Krisztusba vetett töretlenhite. Gyermekei közül egy a lelkipásztori szolgálatban is apéldamutató családfő nyomába lépett.

Mészáros testvér az élettel betelve, 83. születésnapjaelőtt egy nappal, 2008. november 16-án, vasárnap délelőtt 10órakor, otthoni áhítatos csendességében hallotta meg a meny-nyei istentiszteletre szólító hazahívó szót. Pál apostoltólidézett, általa is sokat emlegetett kedves igéje álljon itt mostbefejezésül bátor bizonyságtételként: „Ama nemes harcotmegharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyetmegad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsakénnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő meg-jelenését.” (2Tim 4,7–8)

„Jól vagyon…” „Jó szolgám!” „Hű szolgám!” „Én szolgám!”„jól vagyon”, azaz: „jól van”.

Egyszerű nyugtázás, de nagyszerű nyugtázás, mertnem akárki mondja, hanem az örökkévaló Isten. S ha ővalamire azt mondja, hogy jó, különösen egy befejezettéletműnél, egy újjáteremtett életműnél, akkor az annyira jó,hogy többé el sem lehet rontani – szemben a kezdeti teremtés-sel –, ez megváltoztathatatlanul, maradandóan, örökre jó,tökéletes. Isteni pecsét: „jól vagyon”. Az isteni, örök elpec-sételés végeredménye.Isteni dicséret is ez: „Jól van”. Nem mindenkit dicsérmeg az Isten, csak azt, aki a rábízott javakkal jól sáfárkodik.Az isteni dicséret egyben dicsőség is, részesíttetés az istenidicsőségben, hiszen „ha vele együtt szenvedünk, vele együtt isdicsőülünk meg” (Róm 8,17).„Jó szolgám”. Kicsoda jó? Azt csak az Isten tudja. Igen,de ő tudja és mondja, kimondja, ő mondja ki. Ő mondja jónak,amikor Jézus szerint „senki sem jó, csak egy, az Isten” (Mt19,17). A minősítést az egyedül jó mondja, az Isten, s ezzel jószolgáját önmagához teszi hasonlóvá. Micsoda minősítés!„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lettnyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyil-vánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, mert meg fogjukőt látni, amint van” (1Jn 3,2).„Hű szolgám”. A hűség a szolgálat időtartama,hosszmetszete. „Aki mindvégig állhatatos marad – azaz hűmarad –, az üdvözül” (Mt 24,13). A hűség minősítésébenbenne van a végső megkoronáztatás is: „Légy hű mindhalálig,és néked adom az élet koronáját” (Jel 2,10). „Hű szolga, te, kivitézül harcoltál – zengi egy régi ének –, Buzgó munkádbanmajd összeestél; Te megnyugszol, de a mennyben majd ott élÉrt gyümölcsként, mit Jézusért tettél. Óh ez megmarad, ez elnem hervad, Sosem hervad, mit Jézusért tettél”. „Én szolgám”. A hű szolgát magáénak vallja az Isten.Nemcsak a teremtés jogán, hanem a megváltás jogán is: „Nefélj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyémvagy!” (Ézs 43,1). „Megváltottalak”, azaz megvásároltalak,„nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon… hanem drágavéren…, a Krisztusén” (1Pt 1,18–19). Aki megvásárolvalamit, az vitathatatlanul az övé. Erre a megváltásra, erre anéven szólításra boldogan válaszolta elköltözött testvérünk is:„Az övé vagyok, gyermeke vagyok”. Megismerte és elfogad-ta „a mi Urunk Jézus Krisztusnak a jótéteményét, hogy gazdaglévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége általmeggazdagodjatok” (2Kor 8,9). Ezzel a gazdagsággalajándékozta hű szolgáját az Úr, s ebből a roppant ésmaradandó gazdagságból merített a mi testvérünk egészmegváltott életében, s ebből osztogatott másoknak is, míg itttartotta életét az Úr, belépve azok végtelen sorába, akik úgyéltek itt a földön, „mint szegények, de sokakat gazdagítók”(2Kor 6,10). Itt állunk bizonyságul annak a sokaságnaktöredékeként, amelyet ő gazdagíthatott sáfárságra kapott meny-nyei javaival.„A kevésen hű voltál”. Hogy merem ezt én mondani, akiaz elvégzett szolgálatban sehol sem vagyok őhozzá képest?Kevésen? Hát keveset bízott rá az Úr, amikor a szokolyai

kezdő évek után az ország egyik legnagyobb gyülekezeténekrendbe hozását, majd pásztorlását, s ezzel együtt – bizonyosszempontból – az egész Dunántúlért való felelősséget rábíztaaz Úr? Közben és ez után hosszú évekre a MagyarországiBaptista Egyház alelnöki tisztét töltötte be. Olyan nehézidőkben, amikor az ország politikai vezetése azt a célt tűzte ki,hogy az egyházakat, a gyülekezeteket elsorvasztja. Ebben azidőszakban munkája nyomán nem elsorvadtak, hanem felvirá-goztak a gyülekezetek. A vidéken és a végeken szolgálólelkipásztoroknak ezt mondta: „Ti csak dolgozzatok, evangé-lizáljatok – noha hivatalosan ez tilos –, majd én tartom ahátam, ha emiatt valami baj lesz!” „Kevesen – azaz a kevésen – voltál hű.” Ezt nem énmondom, hanem az Úr, és ő sem abban az értelemben mond-ja, hogy kevesli, hiszen akkor nem dicsérné és nem hívná mosthaza mondván: Szolgám, elég. A hangsúlyt arra teszi az Isten,hogy mivel a kevésen hű voltál, többre méltatlak:„Sokra bízlak ezután”. Isten nem földi, hanem mennyeimértékkel mérve minősít és viszonyít. Nem az a több, amiteddig végeztünk az ő szolgálatában; nem is lehet több, mégakkor sem, ha e koporsóra írt életkor duplája adatnék. Mi ezaz örök élethez képest! – van „ezután”! Van folytatás, és az atöbb. A menny nem „sűrített unalom” – ahogy a gúnyolódókmondják, hanem az abszolút, akadálytalanul végezhetőönkéntes szolgálat örök öröme; a halhatatlan test megdicsőült,romolhatatlan létformájának legmagasabb rendűerőhatásaiban végzett korlátlan lehetőségeinek szolgálata, amegbízatás örökkévalósága, isteni ténykedése. „Nem tudjá-tok-e, hogy angyalokat fogunk ítélni…?” (1Kor 6,3)

Mi mindenben részesedik a jó szolga, a hű szolga?„…amint meg van írva – tehát Isten még írásba is adta –,amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve megsem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (1Kor2,9). Mert az Isten igéjén alapuló Hitvallásunkbizonyságtétele szerint: „Hisszük, hogy az ember élete ahalállal nem ér véget. A halálban a lélek különválik a testtől.Az elhunytak lelke tudatos állapotban van, és így a hívők lelkeazonnal élvezi a megváltottak örömét…”„Menj be a te uradnak örömébe”. Ez a beszólítás történtmost. Isten hazaszólította az ő szolgáját, újra néven szólította:„Jól vagyon, jó és hű szolgám, menj be...”a mennybe! Ámen.

Balog Miklós

Hirdesd az igét! 5

„A kevésen hű voltál!” „Sokra bízlak ezután!” „Menj be a te uradnakörömébe!”

BevezetésIsten igéje általános érvényű. Minden korban aktuális és

erőteljes. A Krisztus korában élő társadalom jelentősen eltért amai modernből a posztmodern felé haladó társadalomtól, de azemberek alapszükségletei és a problémái ugyanazok vagy nagy-on hasonlóak. Ezért bizton állíthatjuk, hogy a Biblia és benne aboldogmondások nem csupán egy letűnt kor emberének szól-tak, hanem a ma embere számára is nagyon időszerű.Megvizsgáljuk a Krisztus korában élő társadalmat és a boldog-mondások aktualitását, majd jelentősebb terjedelemben a maitársadalmat vesszük górcső alá, hogy lássuk a boldogmondásokmai alkalmazásának a lehetőségét és annak áldásait.

A korabeli társadalom bemutatásaA zsidók Isten ígéretei alapján szabadok és függetlenek

lehettek volna, de Jézus korában megalázottan egy pogányhatalom, Róma alatt nyögtek. A birodalom növekedése és sta-bilizálódása a provinciák fejlődését eredményezte. A rómaiakelég jelentős úthálózatot építettek ki, stabil volt a pénzügyirendszer, és kiszámíthatóak a törvények, mégis mindez nemboldogította az embereket, mert a társadalom szűk rétege voltcsak tehetős. Az elszegényedett parasztok szinte tömegévelhagyták el a földjeiket, és inkább beálltak katonának, amiveszélyesebb, de kifizetődőbb volt. Így erősödött a hadsereg,és a hódító háborúk eredményeként a rabszolgák tömegeáramlott a birodalomba. A rabszolgák természetesen a tár-sadalom kiszolgáltatottjaivá váltak, de a szabad munkásoksem voltak sokkal jobb helyzetben, mert nekik is keményenküzdeniük kellett a mindennapi megélhetésért. Ennek a kétrétegnek szinte lehetetlen volt a kitörés. Az akkori társadalomjelentős része tehát a létminimum alatt élt. Egy nagyon szűkközépréteg fölött létszámában szintén csekély, de mindenturaló gazdag réteg alkotta a felső osztályt. A társadalomnehézségeit még tetézte, hogy a farizeusok által képviselttörvények betarthatatlanok voltak. Erre utalnak Jézus szavai,amikor az írástudókról és farizeusokról beszél:

„Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és azemberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarjákazokat megmozdítani.” (Mt 23,4)

Jézus korában a zsidó társadalom eléggé frusztrált volt arómai szolgaság, a kilátástalanság és a szegénység miatt. Areménység még ott élt bennük, hogy eljön a Messiás, de amindennapok terhe óriási nyomást jelentett számukra.Boldognak és kiegyensúlyozottnak semmiképpen nem lehetjellemezni az akkori közhangulatot. Jézusról így van megírva:

„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötör-tek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Mt 9,36)

Ebben a történelmi környezetben érkezik meg aMessiás, és beszél arról, hogy kik a boldogok.

Jézus szavai igazi reformüzenetek voltak, mert minda-zok, amiket addig általánosságban gondoltak az emberek aboldogságról, most kiderült, hogy egyszerűen nem igazak.

A mai társadalom bemutatásaA mai társadalom átalakulóban van. A modern gondol-

kodást folyamatosan felváltja a posztmodern. A jelen tár-sadalom a korabeli Palesztinával szemben a lehetőségektárházát kínálja az embereknek. Ma mindegy, hogy ki milyenháttérből jön, elvileg bármilyen magasra juthat, mert a tár-sadalmi osztályok átjárhatóak. Persze elég kevesen tudják eztmegtenni, és ezért óriási tömegek csalódottan élnek. Másoksikere így az ő kudarcukká válik. Ma átalakulóban van min-den. A tradicionális értékek kezdenek amortizálódni, és ezértcivilizációs válságról beszélünk, kevés a biztos pont. Mivel amai ember elutasítja az abszolút igazságot, ezért szerinte min-den viszonylagos és relatív. Ez nem szabadságot, hanembizonytalanságot és kiszolgáltatottságot eredményez. Mígkorábban a társadalomban betöltött szerep adta az identitást,most mindenkinek meg kell határoznia a sajátját, meg kellküzdeni a helyekért, posztokért és címekért. Ez sok vívódástés harcot jelent. A mai embert annyiféle hatás és kihívás éri,hogy alig képes érzelmileg feldolgozni mindezt, ezért kiég. Akorábbi modern racionalitásra épült társadalom átalakult, ésérzelemközpontúvá lett. Mindegy, hogy mi történik, nem baj,ha nem logikus vagy nem igaz, talán démonikus valami, csakjó érzéseket váltson ki. Ma a nyugati civilizáció országaibantöbb a gazdag ember, és a szegényebbek is sok országbanolyan életszínvonalon élnek, mint régen a gazdagok, mégis atársadalom üres, fél, éhes a szeretetre, és tele van bizonytalan-sággal. Ma a régi Római Birodalom területén élő embereketalapvetően nem a hódító hatalom sanyargatja, hanem a sajáttévelygésük, és Istentől elszakadt életük miatt szenvednek.Ma a mammon imádata a hatalom, a „mutassunk többet, mintakik vagyunk” gondolkodás és az okkultizmus fertője nyomjaés uralja az embereket. Keresik mindenáron a boldogságot, denem találják, ezért „boldogság” nevű pótszereket fogyasz-tanak. Jézus megállapítása ma is időszerű.1

A boldogmondások tehát ma legalább annyira aktuálisak,mint amikor élő szóban elhangoztak. Az a tény, hogy Jézus aboldogmondásokkal kezdte a hegyi beszédét, világosan mutatja,hogy Istennek eltökélt szándéka az emberiségre nézve, hogymegmutassa a boldogság útját.2 A Biblia kijelenti, hogy az igaziboldogság nem csupán jó érzések összessége, nem a szerencsevagy a siker következménye, és alapvetően az ember életkö-rülményeitől is független. Azok lehetnek boldogok, akiknek azéletében valósággá válik Isten szabadító munkája. A Biblia kije-lenti, hogy Isten boldog, és aki önként az ő uralma alá jön, aztátjárja Isten természetfeletti boldogsága, ami minden űrt betölt.3

6

B I B L I A T A N U L M Á N Y

Durkó István

A boldogmondások életre szóló alkalmazása a hu-szonegyedik század posztmodern társadalmában

A boldogmondások üzenete„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyekországa.” (Mt 5,3)

Jézus éppen azokat nevezte boldogoknak, akiket a tár-sadalom sajnált vagy megvetett, mert szerencsétlennek ésboldogtalannak ítélt. Krisztus korában egy „szellemi elit”réteg gondolta magáról, hogy ők bővölködnek a lelki javak-ban. A farizeus imája jól kifejezi az akkori közgondolkodást:

„A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten,hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember:rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.” (Lk 18,11)

Jézus azonnal leleplezte ezt az önelégült hamis felfogást.Ma is hódít egy hamis állítás, ami az ördög műve: tömegek gon-dolják azt, hogy az igazán életre való emberek sikeresek ésboldogok, akik pedig nem bírják a versenyt, azok frusztráltaklesznek, és kell valami pótszer, ami a Biblia vagy Isten. A gon-dolkodás reformjára van szükség, mert Jézus nem azt állítjahogy a nincstelenség, éhezés vagy puritán élet boldogít. A lelkiszegénység lelki természetű állapot. Akik lehetnek szegényekvagy gazdagok, sikeresek vagy csalódottak, de érzik, hogyönmagukat nem menthetik meg, saját erejükből nem szabadul-hatnak meg a bűneiktől, azok értékelni fogják a kegyelmet, ame-lyet Krisztus nyújt. Ezek a lelki szegények. A lelki szegénységönmagában még nem boldogság, de annak forrásává válhat.Manapság sok lelki szegény keresi fel a pszichológiai ren-deléseket, de csak az lesz boldog és részesül az ígéretből, hogyövé a mennyek országa, aki Krisztust behívja az életébe.

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”(Mt 5,4)

Ma is sokan vannak, akik fájlalják, hogy vétkeztek, sőtmintha meg is javulnának külsőleg, mert félnek attól, hogybűneiknek lesznek következményeik, de ez a megbánás nemazonos a bibliai értelemben vett bűnbánattal. Az ilyenekinkább a bűn következményeit fájlalják, semmint magát abűnt. Így bánkódott Ézsau is, amikor rádöbbent, hogy örökreelveszítette elsőszülöttségi jogát. Ma is sok ember sír, de őkazok, akik Ézsau módjára nem nyernek vigasztalást.4

A bűnbánat magában foglalja a bűn elkövetése miattérzett mély szomorúságot, sírást és a bűntől való elfordulást, ésezután jön a krisztusi szabadítás és öröm. A bűnbánat „sírásán”kívül megtapasztalhatjuk, hogy akik Krisztusban vannak, azoksírni tudnak a bűnös világ szenvedésének láttán is. Nem tudnakközömbösek maradni, mert Krisztus sem tudott.5

A mai önző, magamutogató és magabiztos szemléletmódlelepleződik Jézus üzenetével. A jövő nem a büszke, hanem azőszinte ember lehetősége.6

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5)Sem a pogányok, sem a zsidók nem igazán értékelték azt

a jellemet, amely türelmes és szelíd, amikor igazságtalanulszenved. A Szentírás azt mondja, hogy Mózes a legalá-zatosabb és legszelídebb ember volt a földön,7 és kortársai eztmégsem igazán értékelték. Ez a gondolkodás a 21. százademberére is jellemző. A szelídeket sokszor gyengének tartják,akik veszteni fognak, és nem a földet örökölni. A szelídségnem visszahúzódó csendességet jelent, hanem az Istennel valómegbékélés következménye. Az önszeretetéből kigyógyulóember olyan erőt kap, hogy a hibákat, gyengeségeket látva tudőszinte szánakozással tekinteni a bűnösökre. Tud megbocsá-tani, szeretni, mert ebben gyógyító hatalom rejlik. A mai

ideges és eléggé agresszív világban nagy szükség van szelíd-ségre, ami nagy erő.8

A szelídek kiegyensúlyozott emberek, akiket nem sodoride-oda valamiféle szél. A jelenlegi körülmények közöttsokszor tűnik úgy, hogy az erőszakosoké a világ. A jövő azon-ban mégis a szelídeké, a béke embereié.

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot...”(Mt 5,6)

A mai posztmodern ember mindenáron boldog akarlenni. Az emocionális élmények mindennél fontosabbakkáváltak, ezért elutasítja az abszolút igazságot, és azt mondja,hogy minden relatív. Mindenkinek az a jó és igaz, amit elfo-gad, és így mindenkinek igaza lehet. Ennek a teljes tévedésneka felszámolása csak akkor történik meg, ha valóban az igazitkeressük. Az éhség és a szomjúság igen erős vágy, amelymegelégítést keres. Ilyen erős vágyra van szükségünk, hogy azigazságot megismerjük és megéljük. A Mt 5,6 eredeti szövegenem azokról beszél, akik az igazságot mint elméletet éhezik ésszomjazzák, hanem azokról, akiknél életté válik az ige. Agörög nyelvben két szó is szolgál az igazság jelölésére, és ezena helyen a dikaioszüné található, amely a gyakorlati igazságot,az életszentséget, valakinek az igaz voltát jelöli. Az élet-szentség azonosulás Istennel. Igazságból fakadó igazi élet,tiszta lelkiismeret nem nyerhető el rendkívüli erőfeszítés vagyáldozatok árán. Isten ingyen ajándéka ez, melyet mindenéhező és szomjúhozó léleknek megad.9

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságotnyernek.” (Mt 5,6–7)

Isten az irgalmasság forrása. Az ő neve: „irgalmas éskegyelmes”.10 Nem úgy bánik velünk, mint ahogy megérde-meltük volna, nem kérdezi, hogy méltóak vagyunk-eszeretetére, hanem ránk árasztja jóságának gazdagságát. Nembosszúálló, nem büntetni akar, hanem megváltani. A gond-viselésében megnyilvánuló szigorúság is az elesett embereküdvére szolgál. Leghőbb vágya, hogy az emberiség szenvedé-seit enyhítse és sebeit gyógyítsa. Az irgalmas emberekbenIstennek ez a szánakozó szeretete nyilvánul meg, mert ők azisteni természet részesei. Ha segítséget kérnek azok, akik rá-szorulnak, a keresztyén ember nem azt kérdezi: Vajonmegérdemlik-e? – hanem: Hogyan segíthetnék rajtuk? A leg-nyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelketlát, akiért Jézus meghalt, s akinek érdekében Isten megbíztagyermekeit, hogy a békéltetés szolgálatát végezzék.11 Az irgal-masok minden korban azok, akik részvétet éreznek aszegények, szenvedők és elnyomottak iránt, és miközbenadnak, Isten mennyei irgalmassága az ő sebeiket is bekötözi.

Ha ezt tömegek gyakorolják, megváltozik a világ.12

„Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják azIstent.” (Mt 5,8)

Izrael népe a ceremoniális követelményeknek kínos gond-dal igyekezett eleget tenni úgy, hogy végül már azok betartásateherré vált. Vallásos életük tele volt szabályokkal, korlátozá-sokkal és külső tisztátalanságtól való félelemmel. Nem törődtekazonban azokkal a foltokkal, amelyeket a szennyes gondolatok,a haszonlesés és a gyűlölködés okozott lelkükön.

Krisztus szavainak – „Boldogok, akiknek szívük tisz-ta...” – sokkal mélyebb a jelentése, mint annak, amit világiértelemben tisztának neveznek. Ilyen tisztaság alatt azt értjük,

Bibliatanulmány 7

hogy valaki mentes az érzékiségtől, a gonosz gondolatoktól, alélek rejtett, bűnös szándékaitól, a büszkeségtől, az önzéstől.Ma a smink, a divat a státusszimbólumok ugyanolyaneszközök a belső tisztátalanság takarására, mint a vallásosceremóniák. Ezeket sokan alkalmazzák, de Jézus állítja, hogya „lebukás” rövid időn belül megtörténik.13

A posztmodern ember ritkán érzi a tiszta szív áldásait,mert tele van feszültséggel, állandó versenyben van, és mindigvan valaki, aki jobb. Ezért ha nem is igaz, de mutatni kell,hogy minden rendben van. Jézus olyan lehetőséget kínál a maemberének, amire igazán vágyik. Megtalálni a boldogság for-rását, és megnyugodni a sok stressz után. A ma emberének anaptárjába mindennap ezt kellene beírnia:

„Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjekparancsolataidtól” (Zsolt 119,10).

Így a megtisztult szív már nem nyughatatlan, hanem aSzentlélek lakóhelyévé válik.

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainakneveztetnek.” (Mt 5,9)

Békességre igyekezni nem azt jelenti, hogy mindennelés mindenkivel kiegyezni akaró, simulékony magatartásttanúsítunk. Különösen ma, a New Age korában, a kompromisz-szumok világában fontos ezt tisztázni. Nem igaz az, hogy min-degy, hogy kit imádsz, csak ne zavard a másikat. Nem igaz,hogy minden vallás vagy filozófia Istenhez vezet. Jézus nagy-on jól tudta, hogy az evangélium igaz képviselete sok esetbenellenállást fog kiváltani. Így már érthető Jézus szava:

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességethozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak,hanem hogy kardot.” (Mt 10,34)

A békesség evangéliuma sokszor fegyverként fog hatni.Ezért az evangélium képviselői részéről az igazság mellettibátor kiállás kívántatik meg, és nem a békesség érdekébenvaló megalkuvás! Mindez nem áll ellentétben a boldogmondá-sok összességével. A szeretet azt kívánja, hogy ne nézzük tétlenközönnyel a vesztébe rohanó világot, hanem konfrontálódjunkazzal.14 Jézus tehát azokat nevezi békességszerzőknek, akikpéldaadásukkal és az evangélium hirdetésével békességetteremtenek az emberi szívekben, vagyis azt teszik, amiért őjött. Ez az azonosulás mutatja be az ígéret valóságát, hogyIsten fiainak neveztetnek, mint Jézus.

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék amennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznakés üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyek-ben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”(Mt 5,10–12)

A nyugalomra vágyó embernek világosan tudnia kell,hogy akik Krisztus követőivé lesznek, azok az ő szenvedé-seiben is osztozni fognak. Pál is felkészítette Timóteust, hogytudja, mire számítson.15 Az evangélium hirdetése mindig ellenál-lás, veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre di-csőségesen. A levegőbeli hatalmak, fejedelemségek és a gonoszszellemek azonnal készek harcolni azok ellen, akikengedelmeskedni akarnak a menny törvényeinek.16 A sátán„emberölő volt kezdettől fogva”.17 Üldözte, kínozta azokat, akiknem e világból valók, akik nem hajlandók követni akaratát.Mindenkor megtalálta az eszközöket, akiken keresztül ártani

tudott. Azt viszont tudnunk kell, hogy akik Krisztusért jutnak agyötrelmek közé, azok mellett ott áll Jézus, ahogy Babilonbanis mellette állt a három zsidó férfinak.18 Míg világi emberekföldi javaik után törtetnek, addig Jézus a mennyei kincsekreirányítja a figyelmet. A jutalmat azonban nem kizárólag azeljövendő életre ígéri, kiosztását már itt, e földön megkezdi.Amikor megjelent az Úr Ábrahámnak, ezt mondta:

„Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igenbőséges.” (1Móz 15,1)

Amilyen valóságosak a szenvedések, olyan valóságosak,de sokkal bőségesebbek az ígéretek is.

ÖsszegzésA boldogmondások ellentétben álltak a korabeli közgon-

dolkodással, és ellentétben vannak a mai életgyakorlatokkal is.Aki valóban keresi a boldogságot, az nem spórolhatja meg, hogyszembemenjen az árral, és átélje Jézus tanításának igazivalóságát. A mai egyházban is rendre felbukkannak azok azerők, amik az igazi boldogságot gyengítik vagy hamisítják. Sokközösség befelé forduló, és az „érezzük jól magunkat” progra-mot valósítják meg. Mások csak az áldásról és a sikerekrőlbeszélnek, és nem akarnak Krisztusért szenvedni. Problémákadódnak a túlzott toleranciával és a szív tisztaságával is. A maiegyháznak céltudatosan harcolni kell, de teljes szelídséggel,hogy Isten ereje működjön. Jézus üzenete a boldogságról ma iselemi erővel hat. Akinek van füle, hallja meg és cselekedje!

Jergyzetek1 Mt 9,36.2 Jn 10,10.3 1Tim 1,11.4 Zsid 12,16–17.5 Lk 19,41–44; Mt 23,37; Jn 11,32–35; Róm 8,17; 12,15. 6 2Kor 1,3–5.7 4Móz 12,3. 8 Mt 11,29.9 Jer 33,16.10 2Móz 34,6.11 2Kor 5,18–19.12 2Pt 1,3–4. 13 Mt 12,35.14 Ez 33,7.15 2Tim 2,3.16 Jn 15,18–19.17 Jn 8,44.18 Dán 3.

Felhasznált irodalomBiblia – különböző fordításokJohn R. W. Stott: A hegyi beszéd, Harmat, Bp., 1993Dr. Almási Tibor, Máté evangéliuma, GyuRó Art – PressKiadó, Szokolya, 2000William McDonald: Újszövetségi Kommentár I. EvangéliumiKiadó, Bp., 2001.John F. Walvoord – Roy B. Zuck (szerk.): A Biblia ismerete,Kommentársorozat VI., KIA, Bp.,1997A Szentírás magyarázata III. Kálvin, Budapest 1998Budai Zsolt: Én pedig azt mondom néktek… (Hegyi beszéd),Előadásjegyzet, Logos-Hungary Alapítvány, Miskolc, 2005

8 Bibliatanulmány

„A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6).Micsoda ellentét van az idézett szavak és Pál megtérés előttiéletgyakorlata között! Mikor levelet ír a Korinthusban élőkeresztyéneknek, arra inti őket, hogy óvakodjanak a törvényholt betűivel való ítélgetéstől, és forduljanak az életet ésszabadságot adó Krisztushoz. Tudjuk azonban, hogymegtérése előtt ő maga is teljes életét a törvény betűinek szen-telte a farizeusi szabályok és rendtartás szerint. A kérdés az,hogy mi okozta ezt a változást. A válasz: szembetalálta magátJézus Krisztussal.

Nem Pál volt az első farizeus, aki Krisztussal találkozott.A farizeusok gyakran felkeresték Jézust. Mágnesként vonzód-tak hozzá és gyűltek köréje, aztán elutasították. A közös hitösszehozta őket, viszont a teológiai különbség elsodorta őketegymástól ellenkező irányba.

Az a csoport, amely később farizeusként vált ismertté,egyre inkább ellenállt minden külső tanításnak, amely felfogá-suk szerint gyengítette a tiszta judaizmust. A külső behatásokellen már Babilóniában is küzdöttek a száműzetésben a nagyelnyomás alatt, azután a görög uralom idején és később arómai megszállás alatt. Annak érdekében, hogy ne kevered-jenek idegen vallással és kultúrával, néhányan a zsidó vezetőkközül elszigetelték magukat.

BIBLIAI TÁJAK – EMBEREK

Dennis J. Norton

A farizeusok

Rembrandt van Rijn: Farizeusok a templomban

9

Nagy Sándor seregével meghódította Közép-Keletet a Kr. e.-i4. században, és ezzel minden megváltozott. A hellenizmus térthódított a zsidóságban is, ahol létrejött egy párt, hogymegtisztítsa a kultúrát. Ezekből az elszánt zsidókból alakult kikésőbb a farizeusok pártja

10 Bibliai tájak – emberek

Nagyon jó példa erre Ezsdrás könyve. Ezsdrás visszavittegy csoportot a száműzetésből Jeruzsálembe, s megérkezvesiránkozni kezdett a Palesztinában maradt zsidók felett, akiktragikusan összekeveredtek az idegenekkel. Egybegyűjtöttetehát őket, és felszólította valamennyit, hogy tisztuljanak megúgy, hogy „váljatok külön az ország népétől és az idegen asz-szonyoktól” (Ezsd 10,11). Ezsdrás szerint az ilyen keveredésés pogány kultúra befolyásának veszélye drasztikus reformotkövetelt.

A zsidóknak szembe kellettnézniük egy másik kihívással is,mikor Nagy Sándorral együtt agörög kultúra is megérkezett. NagySándor halálát követően Kr. e. 323-ban utódai felosztották az óriásibirodalmat öt különböző király-ságra. Így a görög nyelv, a göröggondolkozásmód és szokások gyor-san elterjedtek, és ezt a folyamatotnevezték hellenizmusnak.

Kr. e. 175-ben IV. Antiochuslett Palesztina uralkodója, akikötelezővé tette a görög vallás éskultúra elfogadását. Ez azerőszakolt hellenizmus ellenállástváltott ki azokból a zsidókból, akikszerették volna megőrizni a hitet éstisztasági szabályt, amit Ezsdrásmegállapított. Ezek nem vettekrészt a pogány szertartásokban, őkvoltak a „kegyesek” vagyhasidimok, akik csatlakoztak azsidó Hasmoneus családhoz (másnéven Makkabeus), és fellázadtak.Sikerült is nekik 25 év utánátmenetileg felszabadítani a zsidónépet az idegen uralom alól.

Bár nem minden tudós értegyet a farizeusok Hasidimekkelvaló kapcsolatával, mégisvalószínű, hogy ezek a kegyesekvoltak a farizeusok előfutárai. AHasidim csoport papokból és szá-mos laikus személyből tevődöttössze. Marcel Simon feltételezéseszerint a farizeusok abból a néhányelszánt laikusból alakultak ki, akikközvetlen kapcsolatban voltak ahivatalos papsággal.

A „farizeus” kifejezés a Kr.e.-i 2. századból ered és a héberperushim szóból származik, ami-nek jelentése „elkülönültek”. Ezektávol tartották magukat a hivatalospapságtól, bizonyos politikaiérdekeltségtől, rituális tisztátalan-ságtól, idegen kultúrától és azok-tól, akik nem tisztelték a törvényt.A farizeusi elkülönült magatartásegyfajta kegyességet közvetítettazzal, hogy elzártan külön

szentségben élt. Azt akarták érzékeltetni, hogy „bár ebben avilágban élnek, de nem tartoznak a világhoz”.

Mikor a rómaiak Kr. e. 63-ban átvették a hatalmatPalesztinában, akkor kulcspozícióban voltak a farizeusok mintvezetők, akik megtartották Mózes törvényét, és ezáltalmegőrizték a tiszta judaizmust. Hitük szerint Mózes nemcsakírott törvényt, a Tórát (az Ószövetség öt könyve) hagyta rájuk,hanem szóbeli törvényt is, amivel részletesen magyarázza

A szeleukida elnyomás ellen lázadók a Kr. e.-i 2. században Modinban kezdték el alázadást, ahol a Makkabeusok éltek, és történetesen itt is vannak eltemetve

Bibliai tájak – emberek 11

annak alkalmazását a mindennapi életükben. A farizeusokegész életüket a törvény megmagyarázására szánták. Josephus(az első század zsidó történetírója) szerint a farizeusok „pon-tosságban és törvényismeretben felülmúltak mindenkit azországban (Vita 38). Jártasságuk alkalmassá tette őket arra,hogy hatalommal szóljanak a zsidó néphez, és a zsi-nagógákban a farizeusok tanítása legyen a középpontban.Itt ők vezették az embereket a Szentírás-olvasásban, azimádságban és magyarázatban. A hetenkénti sorozatostanítások a törvényről úgy működtek, mint valami hathatósoltóanyag a római pogány fertőzés ellen.

Mivel a törvényre helyezték a hangsúlyt, ezért afarizeusok társultak az írástudókkal és a törvénytudókkal,akik szintén érdekeltek voltak a törvény megismerésében.A zsidó törvény hivatalos képviselői az írástudók éstörvénytudók voltak, míg a farizeusok laikuskéntműködtek (Mk 2,16 és ApCsel 23,9). Az evangéliumokbanvalahogy mégis váltakozva használják ezeket a terminu-sokat. Így lett a farizeus, írástudó és törvénytudó szinonimkifejezés, de mind arra az embercsoportra utal, aki a Tóratanulmányozására és alkalmazására szánta magát.

Természetesen a farizeusok nem vették jó néven akülönböző szekták működését az első századiPalesztinában. Jézus idejében háromféle zsidó csoportküzdött egymással: a szadduceusok, esszéneusok észélóták. A farizeusok és szadduceusok képezték a fő vallásicsoportot, míg a kettő másik csak a társadalom pereméngyakorolta hitét.

Az esszéneusok a farizeusokhoz hasonlóan nagyraértékelték a Tórát, és mindegyik csoport a maga értelmiképessége szerint magyarázta azt. Az esszéneusoknak isvoltak hivatásos papjaik, akárcsak a farizeusoknak. Ők atársadalomtól elvonultan éltek annak érdekében, hogy

tiszták maradjanak az „Úr napjára” – és ennél fogva egyelzárt közösséget alkottak. Noha a farizeusok szintén„elkülönítették magukat”, de úgy döntöttek, hogy nemvonulnak ki a társadalomból, hanem megmaradnak azemberek között, hogy bátoríthassák őket a törvény szerin-ti életre.

A zélóták sem különültek el, hanem az emberekközött éltek, és sok mindenben osztoztak a farizeusokkal.Ők képviselték a radikális „balszárnyat”, amely afarizeusi kegyességben gyökerezett, de tövises hajtásapolitikai lázadás palántája lett. Josephus jellemzéseszerint „törhetetlenül ragaszkodnak a szabadsághoz” (Ant18,1,6). Ezért a zélóták honfitársaikon túlmenve aktívanharcoltak az idegen uralom ellen.

A farizeusok hite és gyakorlata a szadduceusokkalvaló ellentétben nyilvánult meg legjobban. A farizeusok atörvényt és a prófétákat is szentírásként fogadták el, míga szadduceusok csak a törvényt tartották szentnek.Emellett a farizeusok fontosabbnak tartották a hitük körészerkesztett magyarázatokat, ami később rabbinikusjudaizmus néven vált ismertté. Ezeket a törvénybe foglalthagyományokat nevezték Mishnah-nak, amit Kr. u. 200-ban rögzítettek írásban. A Mishna a Gemara néven ismertkommentárral együtt lett a Talmud.

Az ebben foglalt szóbeli adalékok és magyarázatokvédőbástyaként vették körül a Tórát. Például a szombatmegtartása érdekében 39 fő szabályt dolgoztak ki arról,hogy milyen munkát tilos végezni szombatnapon: „Egy

ember nem egyengetheti el fekhelyén a szalmát kezével, csakaz egész testével” (Sabbat 20,23). Ezek az előírások elmélet-ben lökhárítók voltak az embereknek ahhoz, hogy bizonyosaklegyenek a törvény lényegének betartása felől, ha netánvalamilyen részletet kihagytak volna. A legtöbb farizeus

Ez az érem a Kr. e.-i második századból való, és IV. AntiochusEpifanest ábrázolja. Ez a szeleukida uralkodó túl messzire ment

a zsidók elnyomásában, mikor megkísérelte a pogány isten-tisztelet gyakorlatát bevezetni a templomokban

II. János Hyrcanus volt az utolsó a Hasmoneus családból,akinek még volt befolyása a kormányzás dolgaiban, noha a

római hatalom parancsnoksága alá volt rendelve. Ez az éremmég uralkodása alatt készült

12 Bibliai tájak – emberek

valójában engedett a részletekből azért, hogy elősegítsék aTóra betartásának szándékát.

A zsidók többsége, beleértve a szadduceusokat, egy-szerűen figyelmen kívül hagyta a sokféle értelmetlen dolgot,amit a farizeusok előírtak.

A farizeusok gondosan kidolgozták az angyalokkal ésdémonokkal kapcsolatos hitelvet, és táblázatot készítettekmindkét szellemi létező hierarchiáról. A különbözőbetegségeket, torzulásokat és rendellenességeket a démonok-nak tulajdonították, miközben oltalomért és vezetésért azangyalokhoz fordultak. Mivel a szadduceusok csak a Tóra te-kintélyét fogadták el, nem láttak bizonyítékot az írásokban azilyenfajta hit igazolására.

A farizeusok teológiájában fontos szerepe volt a halottakfeltámadásába vetett hitnek. Hitük szerint a feltámadást jutal-mazás vagy büntetés követi aszerint, ki hogyan élt. A szad-duceusok viszont nem hittek a halálon túli életben, mert nemlátták megalapozottnak ezt a hitet az általuk elfogadott Írás-ban. Ezért is tették fel Jézusnak a leviratus (sógorházasság)kérdését, mert ezzel akarták igazolni a feltámadás lehetetlen-ségét (Mt 22,23–28).

A farizeusok saját szemléletüket főként a zsinagógánkeresztül terjesztették. A templom lerombolása után Kr. u. 70-ben a zsinagóga lett a zsidó hit központja. Ezért nem a szad-duceusok, hanem a farizeusok emelkedtek ki a nagy felfor-dulásból Jeruzsálem pusztulása után, és ők élesztették fel ajudaizmust.

Az evangéliumok arról tudósítanak, hogy Jézus gyakrankeveredett konfliktusba a farizeusokkal. Ez mindkét részrőlkölcsönös érdeklődésből adódott. Jézus és a farizeusok hasonlószemlélettel fogadták a Szentírást. Véleményük osztozott a jó ésgonosz lények létezésében és a feltámadásba vetett hitben is. Afarizeus Nikodémus például közelebbről meg akarta ismerniennek a tanítónak a törvényről szóló magyarázatát (Jn 3).Lukács három olyan alkalomrólszámol be, mikor farizeusokotthonaikban vendégül láttákJézust. Lukács 13,31-ben arról ír,hogy néhány farizeus szólt Jézusérdekében, és figyelmeztették aveszélyre, hogy a király, akiBemerítő Jánost lefejeztette, őt ismeg akarja ölni. Ennek alapján azegyik író azt a következtetéstvonta le, hogy Lukács tisztelet-ben tartotta a farizeusokat mint azsidó közösség vezetőit, akikugyan „komoly jellemhibákkalrendelkeztek”, de elég sok min-denben hasonlítottak Jézushoz, és„közel állnak a keresztyén-séghez”. Még Máténál ésMárknál is, ahol többnyirenegatív szempontból van említésa farizeusokról, kifejezésre jut aza kíváncsiság, ami ott volt ben-nük Jézus tanítása iránt.

Mivel Jézus tömegeketvonzott maga után, a farizeusok

biztosak akartak lenni Jézus tanításának tisztasága felől, hogyazok megfelelnek-e az ortodox (hagyományos) tanításoknak.Bár a politikai célzatú teszteket Jézus kiállta (Lk 20,21–25), avallási ortodoxiában a legtöbb farizeus kifogásolta Jézust.Szerintük Jézus tanítványai nem böjtöltek, és még szombat-napon is éhségük csillapítására fizikai munkát végeztek (Mk2,23–24). Véleményük szerint maga Jézus is vétett a szombatellen, mert beteget gyógyított (vagyis szombat napján dolgo-zott, Lk 6,6–10). Az ő szemükben még ennél is rosszabb volt,hogy Jézus bűnt bocsátott meg, holott ez csak Isten kiváltsága(Mk 2,5–7). Ezért az általuk „paródiának” nevezett dolgokértnemcsak hitehagyottnak bélyegezték, hanem istenkáromlónakis (Mt 9,3).

Jézus szempontjából nézve a farizeusok voltak azok,akik nem feleltek meg az Isten igazságos elvárásának.Rámutatott, hogy képtelenek felfogni Isten törvényéneklényegét, mert őket csak a részletek érdeklik. Róluk mondta:„…kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Mt23,24). Mivel nagy volt bennük a gőg, a hatalomvágy ésönigazultság, képmutatónak nevezte őket (Lk 16,14;18,1–14). A legtöbb farizeust csak a törvény betűje érdekelte,ami előbbrevaló volt nekik az emberek érdekeinél.Teológiailag vakok lettek (Jn 9,39–40).

Jézusnak a farizeusokkal való találkozása legtöbbszörösszeütközést eredményezett. A legrosszabb összecsapásJézus halálos ítéletéhez vezetett. De mindezek ellenére néhányfarizeusnak Jézus megadta a megigazulás és üdvösségajándékát. Nikodémus és Pál, valamint mások is a farizeusokközül megismerték Isten törvényének valódi jelentőségét,amely Jézus Krisztus által teljesedett be.

Ford. Gerő SándornéBiblical Illustrator, Winter, 1991

Anthony van Dyck (Flemish, 1599–1641)Krisztus és a farizeusok

A pászka ünnep egyedülálló a zsidó vallásos ünnepekközött. Ha egy bibliaiskolás diák ezt a megnevezést hallja,azonnal arra a jelentős eseményre gondol, mikor a zsidókkivonultak Egyiptomból. A „kivonulás” onnan ered, hogyIsten kijelentette, miszerint az „öldöklő” angyal átvonul aházak között, és ahol ott lesz a bárány vére a szemöldökfán,onnan továbbmegy. Azokban a házakban viszont, ahol nincsmegkenve az ajtófélfa a bárány vérével, minden elsőszülöttetlevág, és így vet véget a tíz csapás-nak, amit Egyiptom ellen előre meg-mondott, mivel nem akarták elen-gedni Isten népét.Ahogy ősidők óta építkezésnélegyik szint a másikra épül, ugyan-úgy a föld különböző népeinek kul-turális hatása az emlékünnepekkel,kulturális fesztiválokkal, szentnapok megtartásával összekap-csolódik. Következésképpen bár azsidók pászkaünnepe a többi ünnep-pel együtt történelmi alapokra épül,mégis az évszázadok során sokatváltozott.Már a babiloni fogság is sokatváltoztatott az ünnepen. Nemcsak asalamoni templom hevert romok-ban, hanem az izraelitákat isszáműzték otthonaikból. Hasonlóvolt a helyzet Kr. u. 70-ben is, mikor

Róma rombolta le Jeruzsálemet és a Heródes idejébenfelépített templomot. Ezután a pászka ünnepe újból családiünnep lett.

Menjünk vissza a pászkaünnep történetének kezdetére!Az Ex 12,23-ban találkozunk a „pusztító” öldöklő angyal kife-jezéssel, ami ilyen formában megismétlődik az 1Kor 10,10-ben. Isten haragjának volt eszköze a pusztító, aki az ő ítéletét

Bibliai tájak – emberek 13

A pászkaünnep története

A Golgota sziklája

W. Murray Severance

A samaritánusok legszentebb helye a modern Nablusz, amely a Garizim és Ebál hegyközött helyezkedik el

14 Bibliai tájak – emberek

hajtotta végre. Némely ősi kultúrában azért kenték be vérrel azajtófélfát, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. A zsidóközösségben azon az éjszakán ez a gyakorlat más hangsúlytkapott – oltalmat jelentett az Istentől küldött halál angyalávalszemben. Egyéb hasonlóság is van az ősi kultúra és a zsidópászkaünnep között.Évekkel a zsidók kivonulása előtt az ősi népeknek is voltegy bizonyos ételemben vett pászkaünnepük. A bárányáldozatis ismert volt az ősi pásztornépeknél, amit a tavaszi teliholdelőtti estén tartottak meg. Sőt mi több, a sült hús és keserű fűfogyasztása kovásztalan kenyérrel szintén ismert volt. Viszonta zsidóknál csak az Egyiptomból való kivonulás után kapottigazi jelentőséget, és lett nemzeti ünnep. A bárány, tehén vagykecske vérének kiontása túlmutat az egyszerű emlékezésen. ANum 18,17 szerint „ezek szentek”. Az első beszámoló a véresáldozatról Ábellel kezdődik (Gen 4,4). Noé „égőáldozatotmutatott be az oltáron”, miután kijött a bárkából (Gen 8,20).Hasonló esemény történt Mória hegyén, mikor egy kost ren-delt ki Isten áldozatul Ábrahám fia, Izsák helyett (Gen 22,13).A samaritánusok ma is áldoznak pászkabárányt a Garizimhegyén Észak-Izraelben, Sikemhez közel. A zsidók viszont aHeródes által épített templom lerombolása óta bárányáldozatnélkül ünneplik a pászkát.Valószínű, hogy a pászkaünnep valamikor két különünnep volt. A kananeusok is ünnepeltek kovásztalan kenyérreltavasszal, az árpaaratás kezdetén. Így a zsidók is, miutánelfoglalták az országot, és földművelőkké lettek, ezt az ünnepiszokást is bevették az eseménynaptárukba. Izrael gyermekei aszent ünnepekkel együtt a pogány szokásokat is magukévá tet-

A pászkabárányt feláldozás előtt vízzel megitatják

A samáriai családok betű szerint úgy gyako-rolják a pászkabárány leölését, ahogy az

Mózes törvényében le van írva (Ex 12,3–10)

Abban a hitben vágják le a pászkabárányt,hogy így a család védve lesz Isten haragjától,

és ehelyett áldásban részesül

Zsidó húsvét

ték, és átvették a bennszülöttek bálványimádó istentiszteletét.Ennek következtében 500 éven keresztül nem tartották meg ahagyományos pászkaünnepet.Ezékiás király megkísérelte helyreállítani ezt azünnepet, de a reform csak haláláig tartott. Ezt követőenManasse király befolyására az izraeliták visszatértek abálványimádásra. Újabb 100 év telt el, mielőtt Jósiás királyszínre lépett, és kihirdette a pászka ünnepére vonatkozó refor-mot, a többi reformmal együtt. Bizonyára a kovásztalan ke-nyerek és a pászkaünnep kérdése is felmerült Jósiásuralkodása alatt (2Kir 23,21–23). Ezeket az ünnepeket rend-szerint tavasszal, az első holdtölte után tartották.Később, mikor Róma uralkodott Palesztina földjén, ahivatalos szervek felfedezték, hogy a pászkaünnep jó alkaloma népszámlálásra. Egész egyszerűen megszámolták a Heródestemplomába behozott áldozati bárányokat, megszoroztáktízzel, mert egy bárány tíz áldozót képviselt. Ezen az alaponvette számba Róma a zsidókat adófizetés szempontjából.Vegyük fontolóra az összefüggés fontosságát Jézus és apászkaünnep között! „Jézus szülei évenként elmentekJeruzsálembe a pászka ünnepére” (Lk 2,41). „Közel volt apászka ünnepe, és Jézus is felment Jeruzsálembe” (Jn 2,13).Ehhez kapcsolódik Mt 26,2; Mk 14,1–2 és Lk 22,1–2, ahol ezvan megírva: „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a zsidókpászkaünnepe, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszít-sék”. A pászkaünneppel kapcsolatban Mt 26,20; Mk 14,17 ésLk 22,14–20, mely az utolsó vacsorát is feljegyzi.Az itt felsorolt versek a többivel együtt előfeltételezik ésvilágosan utalnak arra, hogy a két ünnep összetartozik. Sőt, mi

több, ez a legfontosabb tényező, hogy Jézus áldozatos halála ésa pászkabárány ünnepe között összefüggés van. János úgy mutatrá Jézusra, mint az Isten Bárányára (Jn 1,29). A keresztyénségma ezt a típusú pászkaünnepet éli meg az úrvacsora jegyeiben.

Az Isten igazi Báránya, Jézus Krisztus hozta el az igazmegváltást áldozatos cselekedetével. Akkor részesülünk amegváltásban, ha elfogadjuk, hogy Jézus, az Isten Fia a mibűneinkért áldozta fel magát, hogy váltságot szerezzen ésmegmentsen a bűntől.

Ford. Gerő SándornéBiblical Illustrator, Winter, 1991

Bibliai tájak – emberek 15

A család egyik tagja rákeni az áldozati vérta szemöldökfára

A törvény rendelése szerint a leölt bárányvérével megkenték az ajtó szemöldökfáját,jelül Istennek. Az első pászkaünnepen a

zsidók az ősi Egyiptomban így kenték fel avért otthonaikra, és megmenekültek azelsőszülöttek az öldöklő angyaltól, aki

áthaladt az országon

Balra: összegyűjtik a bárány vérét rituáliscélra

16

TörténetemAmikor 21 évesen megtértem, feladtam a szórakoztató-ipari karrieremet. Ezt meggyőződésből tettem, s nem azért,mert a trükkök az ördögtől valók, hanem mert az éjszakaiklubokban való munka nem segített volna abban, hogy meg-szabaduljak bűnös életemtől. Emellett a „varázslat” addig azéletemet jelentette, s nem akartam, hogy bármi is Isten ésközém álljon. Mielőtt meghoztam ezt a döntést, órákig, köny-nyek között könyörögtem Istenhez, hogy hadd folytathassamelőadóművészi tevékenységemet, mint olyasvalaki, akiegyben az ő üzenetét is hirdeti. Ő világosan a szívemrehelyezte: „Nem akarom, hogy most ezzel foglalkozz”. Attólkezdve mindenféle munkát elvállaltam, hogy eltartsammagam, az időm nagy részét pedig a Szentírás tanulmány-ozására és az evangelizációra fordítottam. A bibliaiskolábantalálkoztam néhány komoly keresztyénnel, akik alkalmaznitudtak egysze-rű, de evangéliumi vonatkozásúbűvésztrükköket. Először nem tudtam, hogy mit gondoljakerről. Azelőtt arra kaptam buzdítást, hogy használjam a talen-tumaimat, de fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan tegyem.Lassanként, innen-onnan felszedtem néhány olyan trükköt,

amelyeket tiszta üzenettel társítva utcai evangelizációimsorán, illetve a vasárnapi iskolában alkalmaztam. Évek alattsikerült összeállítanom egy bűvésztrükkökből, pantomim-előadásokból, vidám jelenetekből és zsonglőrmutatványokbólálló műsort, mely evangelizációs alkalmak során jól használ-ható. Tavaly több mint negyven alkalommal mutattam be ilyenműsorokat Magyarországon és külföldön egyaránt. Nagyonhasznos eszköznek bizonyult a gyülekezetek számára, melyekezáltal igen sok „külső” látogatót tudtak elhívni az ilyen alka-lmakra. Tisztában vagyok azzal, hogy néhány keresztyén nemtámogatja az előadóművészetek és a bűvésztrükkökhasználatát az evangelizáció során, de örömmel mondhatom,hogy az én „trükkjeim” nem akadályoztak meg egyetlen hitet-lent sem abban, hogy az igazság üzenetét megértsék.Mindannyian tudják, hogy nem „igazi varázslásról” van szó,és emellett érdekesnek tartják az üzenet ily módon történőelőadását. A következőkben az evangelizációval, a módsz-erekkel, s különösen az általam rendszeresen használt módsz-erekkel kapcsolatos alapelvekről szeretnék néhány dolgotleszögezni.

Módszerek és elvekA Biblia nem ad számunkra egyértelmű útmutatást azevangelizáció módszereit illetően. Az Apostolok cselekede-teiben azt látjuk, hogy Pál apostol rendszerint a kiszemeltváros vagy falu zsinagógáját kereste fel először, ám későbbváltoztatott ezen a gyakorlatán. A többi apostol hosszú évekigegyáltalán nem beszélt Jézusról a nem zsidók számára. Jézusnéha csónakban ülve tanította a sokaságot, máskor félrehúzó-dott néhány tanítványával. Ezékielt és Hóseást arra vezetteIsten, hogy egészen drámai, kissé teátrális módon hirdessék aző üzenetét. Ezsdrás megszaggatta a ruháját, majd haját és sza-kállát tépdeste. Ezeket a példákat nem feltétlenül kell követ-nünk, mindenesetre jelzik, hogy a Szentlélek vezetése hogyanvalósult meg a múltban. Számomra úgy tűnik, hogy Istenmódszere egyrészt megfelel a szükségeknek, másrészt a leg-nagyobb eredményességre törekszik. Az egyháztörténetbenis nyomon követhető a módszerek időről időre történő vál-tozása. A kilencvenes évek elején még, amikor sokat utaztamKelet-Európa országaiban, egy tisztán érthető üzenettel, egyakkumulátoros erősítővel, egy egyszerű trükkel, egy pan-tomimcsoporttal, vagy akár rajztáblával is könnyedén összelehetett hívni akár száz főt is a város központjába a jó hírmeghallgatására. Tizenöt év elteltével viszont már nem ez ahelyzet. Az idők gyorsan változnak. A szabadtéri evangelizá-ciót alkalmazó gyülekezetek azóta hatalmasat növekedtek, sokúj gyülekezet is született. Bármely módszer egyszerű lemá-solása nem feltétlenül bizonyulna ugyanolyan hatékonynakmost, mint egykor. A módszert ahhoz a tálhoz lehetne hason-lítani, amelyen az ételt felszolgáljuk: tisztának és a

A S Z o l G á l A T ú T J á nFrancois Boudreau

(pécsi baptista missziói lelkipásztor)

Gyülekezet, evangelizáció és módszerek

Francois Boudreau

körülményekhez illőnek kell lennie. Úgy érzem, a mifelelősségünk az, hogy módszereinket a saját hatékonyságunkérdekében átalakítsuk. Eszembe jut néhány keresztyéntestvérem, akik, megértvén az Antikrisztus eljövetelében ját-szott szerepét, távol akarták tartani magukat a számítógéptől.Remélem, hogy azóta meggondolták magukat, és felismerték,hogy ezek a gépek Isten dicsőségét is szolgálhatják. Az, hogyhogyan használunk egy eszközt, legalább annyira lényeges,mint maga az eszköz.

Hogyan győződhetünk meg egy módszer „tisz-taságáról”?Szívemben mindig hittem, hogy a Szentlélek uralmaalatt nagymértékű szabadságban és vezetésben van részünkazért, hogy az örömhírt minél több embernek, alegmegfelelőbb módon tudjuk átadni. Észrevettem, hogyegyesek számára a színjátszás nem elfogadható a templomépületében, kultúrházakban viszont alkalmas lehet arra, hogykreatív módon jelenítsük meg az örömhírt. Bizonyos stílusúzenéket általában szentként fogadnak el, melyeknek vanhelyük az istentiszteleten és az evangelizációban, míg másstílusokat világiasnak vagy akár ördöginek bélyegeznek meg.Én rendszeresen használom a bűvésztrükköket a tanításeszközeként, egy figyelemfelkeltő illuzionista előadás segít-ségével pedig olyan helyre hívom a nem hívőket, ahol nemc-sak egy jó „show-t” láthatnak, hanem az örömhírt ishallhatják. Elsődleges célom természetesen az evangéliumhirdetése, hiszen sem érdekem, sem más törekvésem nemfűződik ahhoz, hogy pusztán szórakoztassak. Egy állítólagosszektaszakértő egyszer ezt mondta: „a szekták azok a vallásicsoportok, amelyek számomra nem szimpatikusak”. Sajnosúgy tűnik, hogy ez a gondolkodásmód nem ritka: „a megszen-telt zenei stílus olyan, amilyet én szeretek, amelyhez hozzás-zoktam; azokat a dolgokat lehet az evangelizációban fel-használni, amiket a múltban már használtunk”, vagy rosszabbesetben: „tényleg mindent meg kell tennünk azért, hogy azevangélimot eljuttassuk a világba?”.A Biblia az egyetlen abszolút mérce számunkra, mellyel

eldönthetjük valamiről, hogy szent-e vagysem. Mivel a Szentlélek templomavagyunk, nem látom be, hogy amiegyébként jelen van az otthonunkban vagyaz autónkban, miért elfogadhatatlan agyülekezetben. Ezen a téren egy szomorúellentmondást látok: ellenezheti valaki apantomim-előadásokat vagy a mai stílusúkeresztyén zenét úgy, hogy ugyanakkornincs ellenvetése kifogásolhatótévéműsorok vagy akár az alkoholizmussalhatáros ivási szokások ellen. (Úgy érzem,hogy magyarországi baptista családjainkkörében nagyon alacsonyak a korlátok azalkohol és a televízió vonatkozásában.) Egy módszer sem tiszta önmagában.Az internet se nem Istentől, se nem azördögtől való. Ugyanez vonatkozik arádióra, a televízióra vagy a zenére is:ezeket az eszközöket mindkettőjük képeslehet használni, ugyanúgy, ahogy a testün-ket is. Ha a Biblia valamit megtilt szá-munkra, akkor, legyen az akár a legjobb

szándéktól vezérelt dolog, el kell határolódnunk attól.Hazugság, lopás, erkölcstelenség, illetve a bűn bármely for-mája soha nem használható Isten országának hirdetésében. Haaz igazságot hirdetjük, ha a módszer elfogadható, a hirdetőpedig tiszta edény, akkor várhatjuk Istentől az áldást.

A gyülekezeti helyiségek használatárólA gyülekezeti helyiségek rendeltetése a Krisztustestének táplálása, illetve az, hogy segítsenek bennünket anagy parancsolat teljesítésében. A gyülekezet mindenfunkciójának kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani, legyen azdicsőítés, ifjúsági óra, imaóra, tanítás, kiscsoportosfoglalkozás, gyermekfoglalkozás vagy evangelizáció.Véleményem szerint a gyülekezet épülete a legjobb hely evan-gelizációs alkalmaink számára. Ha a látogatók kellemesenérzik magukat, akkor vissza fognak térni. Ha a templom csaka hagyományos istentiszteleti formáknak képes helyet biztosí-tani, akkor nem használjuk ki a lehető legnagyobb mértékbenaz épületeinket, s nem vagyunk jó sáfárai annak, ami fölöttrendelkezünk. Minden helyi gyülekezetnek van szabadsága aSzentlélek vezetése alatt annak eldöntésére, hogy mit engedmeg és mit nem. Ahol nincs egyetértés, ott a kisebbség köte-lessége, hogy a többség akaratát elfogadja. Pécsett igyekszünkmaximálisan kihasználni a gyülekezet épülete által nyújtottlehetőségeket. Az istentiszteletek mellett bibliatanulmányozóórákat, baba-mama klubot, kézimunkaklubot, ének- észenekari próbákat, ifjúsági órákat, kávéházat, különféle stílusúzenei programokat, konferenciákat, gyermek-összejöveteleketés evangelizációs alkalmakat is tartunk. Ez utóbbiak közöttmutattunk be színielőadásokat, illetve az én „kreatívevangelizációs műsoromat” is. Ezek eredményeként folyam-atosan érkeznek hozzánk a látogatók, s többen vallást tehettekmár hitre jutásukról is. Az a kifogás, hogy egy koncert vagyegy színielőadás nem elég szent ahhoz, hogy a templomépületében kerüljön megrendezésre, nem támasztható alá bib-likus érvekkel. Amikor D. L. Moody evangelizációs módsz-ereit kritika érte, ő készségesen egyetértett a bírálókkal, mond-ván, hogy azok számára sem mindig szimpatikusak. A kri-

A szolgálat útján 17

François és Claudia Boudreau, Sofia, Markus, Benjamin, Heidi és Jean

18 A szolgálat útján

tikushoz azonban így szólt: „És megkérdezhetem, hogy mi azön módszerének a lényege?” „Módszer? Nekem nincs módsz-erem!” Erre Moody így felelt: „Nos, ebben az esetben inkábbaz enyémet választom!” „A tisztának minden tiszta” (Tit1,15).

A tömeges evangelizációról és a városi evangelizációskampányokrólNem kétséges, hogy a gyülekezet születésétJeruzsálemben ébredés, illetve tömeges prédikációk kísérték.Ezek nélkül nem válhattak volna ezrek és ezrek a gyülekezettagjaivá ilyen rövid idő alatt. Kevesen vannak ma azok, akiknek ajándéka arra szól,hogy több gyülekezet erejét egyesítve képesek legyenek egy-egy falu vagy város evangelizálására. Nagyon kevés a „BillyGraham”. Néha egyetlen gyülekezet is képes lehet olyan alkal-makat szervezni, amelyek rengeteg embert vonzanak. Az islehetséges, hogy két vagy három gyülekezet fog összeugyanezért a célért. Ezeknek az alkalmaknak a fő célja azevangélium hirdetése, illetve az, hogy a megfelelő időbenarathassunk majd. Azt hiszem, hogy az evangelizációs rendezvényekönmagukban nem alkalmasak gyülekezetek plántálására vagya meglévő gyülekezet növekedésének az elősegítésére, ennekellenére fontos szerepet játszhatnak ezekben a folyamatokban.Ezek legnagyobb eredménye az lehet, hogy segítséget éslehetőséget nyújthatnak a gyülekezet tagjai számára abban,hogy az örömhírt az őket körülvevő emberekkel meg tudjákosztani.

Használhatunk-e bűvésztrükköket vagy illúziót azevangélizációhoz?Szerintem azóta használnak trükköket evangélizációsmódszerként, mióta az első bűvész megtért. Amiótamegtértem, a következő ige arra ösztönzött, hogy a hitemtovábbadására újabb és újabb módszereket fedezzek fel éspróbáljak ki: „Mindenkinek mindenné lettem, hogy min-denképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig azevangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban”(1Kor 9,22–23). Először is hadd idézzek Josh McDowell & Don StewartKézikönyv a mai vallásokhoz (Handbook of Todays’sReligion) című könyvéből: „Varázslat (magic) – Az okkultiz-

musban minden olyan gyakorlat, amely okkult erőket kívánfelhasználni, illetve amelyekben okkult erők nyilvánulnakmeg. A szórakoztatóiparban szórakoztatásra használtbűvészmutatványok és trükkök.” Minden egyes előadásom elején kihangsúlyozom azillúzió és az „igazi varázslat” közötti különbséget, és mindigfelhívom a figyelmet arra, hogy minden, amit bemutatok,egyszerűen csak trükk, bűvészkedés, és semmi természetfelet-ti nincs benne. Ahogy André Kole is mondja: „Bármely ötévesgyerek meg tudná csinálni ezeket a trükköket harmincévesgyakorlattal…” Amit a Biblia elítél, és amit a mi Bibliánkban gyakran a„varázslás” szóval fordítanak, az az a gyakorlat, ami az okkul-tizmusra és a boszorkányságra utal, nem pedig a szórakoztatásegyik népszerű gyakorlatára, amit szintén sokszor varázslás-nak neveznek. A keresztyénekben sokszor felmerülőaggodalom ezzel kapcsolatban tehát inkább a tudatlanságra,illetve a szavak többértelmű használatából eredő problémáravezethető vissza. Néhány bűvésztrükk valóban nagyonagyafúrt, de attól még, hogy nem tudjuk, miként kell csinálniőket, nem jelenti azt, hogy ezeknek természetfeletti ma-gyarázata kell hogy legyen. Az illúzionisták egyik szabálya,hogy nem adjuk tovább mindenkinek, hogy hogy működnek a

trükkök. Előfordult már, hogy néhány nem keresztyénelőadóművész bűvésztrükköket használt, és úgy tett, minthatermészetfeletti képességei lettek volna. Ettől ők csak hazugoklettek, nem természetfeletti képességűek. Jómagam az„illúzionista” elnevezést szeretem, és úgy gondolom, hogy atrükköket nagyon jól lehet használni annak a szemléltetésére,hogy nem bízhatunk abban sem, amit látunk, és hogy amegtévesztés hazugságokat hitethet el az emberrel. Ezt észbentartva mindig rámutatok, hogy az igazság egyetlen abszolút ésmegbízható forrása nem az, amit látunk vagy érzünk, hanemIsten igéje.

Hiszem, hogy Isten teljesen világosan kijelentette azt azüzenetet, amit tovább kell adnunk, de nagy szabadságot adotta módszerekre nézve. Ahogy Billy Graham mondaná: „Azüzenetnek soha nem szabad változnia, de a módszerek soha

Az előadás üzenete: A bűn elválaszt Istentől

Hegyi András

I. A szolgálat kezdete (1Thessz 2,1–12)

Kezdőnek számít: a frissen avatott vagy új szolgálatihelyre kerülő lelkipásztor, a kezdő ifjúsági vezető, szociálismunkatárs, bármely keresztyén, akár főnöki, akár beosztottiminőségben, főleg az első vagy új munka-, illetve szolgálatihelyén.

1. A szolgálatot kezdő egyén pozíciójaA vezetés a gyülekezeti közösség szerkezetében egy

speciális hely, betöltendő poszt, elvégzendő feladat. Olyan,mint például a falu tanítója, orvosa, egy kórus élén a karnagy.Stabil helyzetet teremt, megelőzi a káoszt vagy a leálltságot.Olykor felnéznek rá, olykor „lőnek rá”, de mindenképpenirányt szab (adott esetben döntő módon). Befolyást gyakorol adolgok menetére, (jó vagy rossz) példát mutat, mint példáulMózes Izrael népének élén egy emblematikusan jó vezetőszemélyiség, Saul király rossz.

Többször előfordul, hogy egy – rendes ember, sőtIstentől szolgálatra elhívott fiatal – és egy normális gyülekezetelkezdene együtt szolgálni az Isten országáért, azután eltelikegy-két év, és szembekerülnek egymással. Annak, akit agyülekezetben ünnepélyes keretek között, nagy reménnyelbeiktattak szolgálatába, és aki nem akart ártani, hanem építeniés hasznára válni a közösségnek, egy idő után megromlik agyülekezettel való kapcsolata. A gyülekezet is úgy érzi,rosszul választott. Maguk sem értik pontosan, hogy miért.Sorozatban félreértik egymást. Észre sem veszik azokat aveszélyes pontokat, amelyekre ügyelniük kellett volna. Hanem nekik, hát valaki másnak. Egyházi vezetőiknek, vagy egymindkettejüket szerető harmadiknak, valamely bölcs vagylegalábbis érettebb, tapasztaltabb testvérnek. Aki nemcsakfigyelmeztetett volna, hanem segített volna visszaépíteni aszakadásban lévő barátságot, mielőtt végleg elmérgesedettköztük a helyzet.

Próbáljuk meg mindkét részről, a lelkipásztor és agyülekezet szempontjából is szemügyre venni ezeket a kényespontokat! Méghozzá tárgyilagos, nem bántó, de szókimondómódon, hiszen a dolgok elkendőzése nem segít.

Először azokat tekintem át, amelyekről úgy vélem, hogya leggyakrabban okozzák a problémát. Ha egy kissétúldimenzionálnám őket, csak azért teszem, hogy könnyebblegyen tetten érni: miről is van szó.

a) Félreértett, illetve félreértelmezett pozícióA kezdő lelkész „minitudós” – bár a lelkipásztor bib-

liai tudása óriási értékFriss diplomával a kézben, görög, héber szigorlatokkal a

háta mögött, olyan hallgatósággal (tanári kar), akik mindeztdíjazzák, könnyen belecsúszik abba a hibába a kezdő, hogy aszószéket tanári katedrának véli. Bizonyos tekintetben aszószék az is. Tudását nem kell elfelednie, sem titkolnia. De ateológiai tudományokban laikusnak – más területen esetleg

szakembernek – számító hallgatóság nem kompetens az ifjútudós képességeit minősíteni. Csupán igére vágyik.

Ha a „minitudós” időben nem kapcsol, hamar válik fél-reismert zsenivé, aki aztán a sebeit nyalogatja, hiszen ilyen„primitív” gyülekezet nem érti és értékeli az ő tudományát.Pedig csak arra lenne szükség, hogy ne felülről, és ne iskolás,és főleg ne kioktató módon adja elő mondanivalóját, hanemalázattal, egyszerű szavakkal és magyarul.

Persze ehhez el kell engednie – azt az esetleg önmagaelőtt sem tisztázott – elvárását, hogy tudománya miatt meg-becsüljék, felnézzenek rá.

(Hamis) próféta Az ilyen természettel megáldott/megvert ember „kinyi-

latkoztat”. Úgy véli, hogy neki különleges kapcsolata vanIstennel, ebből adódóan különleges jogok illetik meg.Mérlegelés nélkül tessék mindenkinek meghajolni előtte.Olyan benyomást kelt, mint akinek már nincs is harca a sajátóemberével. Felette van az átlagembereknek, átlaghívőknek,hiszen ő a lelkipásztor.

Ma nagy divat „kijelentést venni az Úrtól”. Ha pedig aza kijelentés tényleg az Úrtól van, felesleges a prófétai póz. Azember nyugodt lehet a valóra válásában. Ha pedig mégsem,akkor egy idő után senki sem fog emlékezni rá, főképp ő nem.Sajnos. Pedig jobb lenne, ha emlékezne, mert szelídebbéválna. Akinek persze van prófétai tiszte anélkül, hogy prófétaiallűrjei lennének. A próféta ugyanis aktualizálja az Igét. Ahamis próféta pedig csak kitalálja vagy beképzeli azt.

„Izzó lelkű” evangélista Igen sokszor egy eredménycentrikus missziós társaság

vagy kegyességi irányzat van a háttérben. Az evangéliumszent dolog, mert Istené. Az Istentől származó jó hír szaksza-va. Az evangélizációra szüksége van a világnak is meg agyülekezetnek is. De a gyülekezetnek szüksége van tanításrais, lelkigondozásra is, lelki növekedésre is, intésre is,közösségvállalásra is, és még számos más lelki értékre. Hacsak evangélizációs prédikációkat hallgatnak, megrekednekaz Isten országába való meghívásnál. Hogy ennek folytatásavan, hogy ebből egy életforma alakul ki, az elsikkad. Végültele lesz a gyülekezet lelki csecsemőkkel, akik ugyanmozgalmi jellegű szolgálatokra vevők és készek, de nem biz-tos, hogy rendben van a magánéletük, főleg a magánhitéletük,családjukhoz való viszonyuk. Ez pedig az evangélizációsmunkának is kárára van.

Briliáns (át)szervező Az ilyen pásztornak egy idő után nem győzik követni az

észjárását és javaslatait, sőt szép csendes ellenállás alakul kivele szemben. A szervezés elősegíti a gyülekezet egészségesműködését, természetesen szükség van rá, hiszen ha nincsszervezés, akkor ad hoc módon történnek a dolgok, és ez semnem ékes, sem nem gazdaságos, csupán kaotikus. Ha azonban

A szolgálat útján 19

A szolgálatkezdés kihívásai (1.)Elsősorban a lelkipásztori elhivatásról van szó, de beazonosítható bármely más szolgálati területre is

20 A szolgálat útján

valakinek a szervezés erőssége, beleszerelmesedhet, ésmiközben ő esetleg érti is, hogy milyen új változtatás milyenelőnyökkel jár, a közösségnek szüksége van arra, hogy egy újhelyzettel megbarátkozzon, azt megszokja, hogy aztán végülmagáénak érezze. És ha túl gyors tempóban változnak a dol-gok, mindenkinek olyan érzése van, mintha egy hánykolódóhajó fedélzetén kellene lakni.

Intimpista A gyülekezet mindent tőle tud meg, méghozzá a

szószékről. Az ilyen prédikátor stílusa is legtöbbször „intim-pistás”: gyüli, ifi, dicsőcsopi, buli stb. „Beszéltem a Ferivel”– újságolja. Kiderül, hogy az a polgármester.

Az istentiszteletről nem tudni, hogy az egy hangulatosbaráti összejövetel, ahol emberekről érdekes dolgokat lehetfelcsipegetni, vagy tényleg van valami szakrális jellege is.Nem kell ahhoz karót nyelni, hogy az istentiszteletnek, és per-sze a lelkésznek tartása legyen. Elég, ha méltósággalviselkedik. És a szószék nem az a hely, ahonnan a napi hírek,főként a bizalmasan megosztott információk terjedjenek,hanem ahonnan igét vár a gyülekezet.

leendő „sztárlelkész” Látszik rajta, hogy ő nagyra hivatott. Esetleg az is, hogy

ez a hely, ahol éppen most van, csupán egy lépcső afelemelkedése útján.

Valamikor el nem tudtam képzelni ezt a párosítást, hogya lelkész lehet sztár. Persze azokban az időkben ez a jelzőbeszűkült nagyjából a táncdalénekesek minősítésére. Még akiváló színészeket sem nevezték sztárnak. A tanácselnököketmeg a párttitkárokat meg végképp nem.

Ma bizonyos kegyességi körökben ez a kifejezésmagától értetődő. Sztárügyvéd, világhírű evangélista, csakegy lépés, és máris a sztárlelkésznél tartunk. ElképzelemPétert, az apostolt, amint bejelentik Rómában a gyülekezetelőtt. „Most következik sztár-szent-Péter fő-fő apostol, a nul-ladik pápa…” Nem folytatom. Péter apostol a hagyományszerint ment a keresztre, amit akkor sem a sztároknakácsoltak. Ő csak követte a Mestert, akiről sem az Ó-, sem azÚjszövetségben nem olvassuk, hogy sztár lett volna.

Amerikai vagy egyéb missziós-módszer-ügynökSokan olvasmányaikból vagy személyes kapcsolataikból

csodálatra, rajongásra, elkötelezésre jutnak különféle misz-sziós módszerek vagy kegyességi irányzatok felé.

Tragikusabb, és persze nagyobb feszültséget keltő, haegy modernebb, világpolgári környezetből kerül egy ilyenhatás alatt lévő kezdő lelkipásztor egy erőteljes helyi ha-gyományokkal rendelkező vidéki gyülekezetbe.

Tanulni persze mindenkitől lehet, de ahhoz, hogy igazszívvel Istenhez tartozzunk, nem kell feladnunk sajátkultúránkat egy másik kultúra kedvéért. Az meg teljesenfelesleges, hogy azoktól, akik sok esetben képtelenek követnia folytonos ösztönzéseket olyan irányba, amiről ők azt semtudják, hogy micsoda, elvárjuk, hogy beadják a derekukat.Hamar elhidegülnek egymástól. Egy kultúraidegen, de egyéb-ként jó módszer bevezetéséhez is idő, türelem és bölcsességkell. Legtöbbször az eredmény nem is olyan látványos.

Végképp baj van ezekkel a módszerekkel, ha az újlelkipásztor emberileg vagy netán anyagilag elkötelezettvalakik felé, akikről a gyülekezet ráadásul nem is tud. Minden

más területre igaz, hogy ha a gyülekezet előtt nem vagyunkáttekinthetők, nyitottak, és főképp ha eltitkoljuk azokat azelkötelezettségeinket, amelyek így vagy úgy befolyásolják agyülekezetet is – ez nem becsületes magatartás.

nyelvújító (kánaáninyelv-irtó) Az ilyen ifjú lelkész egyik ismertetőjele, hogy szeret

bravúrosnak gondolt kifejezéseket használni. Mégpedig ott,ahol ezt a legkevésbé kellene: a szószéken. Az is előfordul,hogy időnként leblamáló kijelentéseket tesz a „kánaáninyelvről”, vagyis a Biblia nyelvéről. Tudnivaló, hogy az több-nyire Kánaánban keletkezett, nem pedig New YorkHarlemében vagy egy kőbányai kocsmában. Még csak nem isa számítógép szoftverén. Ha Isten jónak látta, hogy így és ottjelentse ki magát, mindenesetre nem illene az ige hirdetőjénekezt nehezményeznie. Ja, hogy a bibliai kifejezéseket meg kel-lene magyarázni? „Krisztus nyáját” a szentek gyülekezetének,vagy az Úristen akaratát kereső emberek közösségének kel-lene „fordítani”, nem pedig gyülinek, mert attól ugyan a kívül-való nem lesz okosabb.

Nagy hiba, ha a kezdő igehirdető felkap egy-egyközkedvelt és ennek következtében rövid lejáratú kifejezést:„kihívás”, „szuper”, „mi a gond?”, s hogy szlenget is mond-jak: „necces” stb. Régebben ilyen volt a „valóban”, a „fan-tasztikus” stb. Kár megszegényíteni a szókincsét.

De megkísértheti a szokatlan, szellemesnek vélt szófor-dulat is. Amikor egyszer egy fiatal pásztor az Ézsaiás könyve6. fejezetében található mennyei jelenésről prédikált, és bele-fogott az angyalok hat-hat szárnyának értelmezésébe, ettőlkezdve gyakori volt a prédikációjában a „szárnyas-angyalok”emlegetése. Vagy az 1Kor 12,13 „mindnyájan egy Lélekkelitattattunk meg” – nyomán: az „itató Lélek”. Bizonyosközösségekben unos-untalan emlegetett „rajta van a kenet”.Az ilyen nyelvi „telitalálatok” lehetnek ugyan frissek is, deerőltetettek és öncélúak is.

Ifjúságvédő (idősebbekkel szemben)Nagyon könnyű a gyülekezet egyik korosztályát a másik

ellen hangolni, annál nehezebb azután összebékíteni őket. Managyobb a kísértése annak, hogy a fiatal pásztor a fiatalokkedvét keresse. Évekkel ezelőtt fordítva volt. Évekig hallgat-tam valakinek a prédikációját, akinek minden negatív példájaidős hívő volt, és minden pozitív példája fiatal. Szerinteminden idős megtéretlen, képmutató, vallásoskodó vagytörvénykező. És minden fiatal élő hitű, missziós lelkületű,őszinte, odaszánt. Az ember nem is tudja, miként maradhatottmeg az élő hit, ha az előttünk járó generáció mind elfajzott, éshonnan ez a nagy elismerés azok felé, akik még nem bizonyí-tottak, csak azért, mert még előttük áll az élet.

A lelki vezetőnek nem az a dolga, hogy igazságot osz-szon. Az az Isten dolga. Az sem, hogy behízelegje magát egykorosztály szívébe azzal, hogy ki is mondja: „a fiataloké ajövő!” Az a jövő, amelyet egyedül csak Isten tud, és amimégiscsak az ő Krisztusáé. Egyébként pedig a hízelgés meg aszeretet két különböző dolog.

Dicsőítésvezető vagy új zenei stílus – zászlóvivőjeEz rendszerint összekapcsolódik az imént mondottakkal.

Bizonyára az Istent sokféle módon lehet magasztalni.Rutinból is, frissen szerzett tapasztalatokból is, tiszta szívbőlis, alig felismert hamis indítékból is. Lehet az éneklés maga-

mutogatás is, szereplés is, de lehet az emberi lélek legmélyebbmegnyilatkozása is: Isten művének csodálata, áhítat,bűnbánat, a bűnből való szabadulás öröme.

Ami pedig a stílust illeti: a zenében van, ami eleve szentmódon született, és szakrális üzenetet hordoz, de van, amineka szülőszobája legalábbis kétes. A rock’and roll eredeti jelen-tése: New Yorkban a hatvanas években az autó hátsó ülésénvégbemenő tisztátalan nemi kapcsolatot jelentette. Elvis Presliszövegei és dallamai telve vannak lázadással minden erkölcsirend és tekintély ellen, és nyers trágársággal.

Hogy ennek van megszelídített változata is, ma senkinem tagadja. De hogy ez lenne kizárólagosan illő a menny ésföld Teremtőjéhez, az legalábbis kétséges.

A lelkésznek viszont akár fiatal, akár idős, nem az adolga, hogy ő legyen ennek vagy bármilyen zenei irányzatnaka főapostola. Főképp ha: 1. nem is képzett zeneileg (esetlegirodalmilag sem), 2. soha nem nézett ennek a kérdésnek ala-posan utána, hogy a zenei anyag milyen üzenetet hordoz.(Ugyanis a zene is hordoz üzenetet, nem csak a szöveg.Méghozzá erősebbet, mint a szöveg.) Ez pedig mint „Izraeltanítójától” elvárható lett volna.

Szenvedélyes vitanyertes hősKellemetlen dolog állandóan egy feszült, ellentmondás-

ra, vitára kihegyezett emberrel együtt élni. Márpedig a lelkivezetőnek áthidaló, egybeölelő, integráló személyiségnek kelllennie. Ha ő maga – anélkül esetleg, hogy ennek tudatábanlenne – a viták kirobbantója, akkor ő maga közösségrombolótényező a gyülekezetében.

Egy megnyert vita sok esetben egyet jelent egyelvesztett baráttal, munkatárssal, esetleg Istent keresőlélekkel. Hiába kerül ki belőle győztesen a pásztor. Ami ráadá-sul, ha teológiai kérdésről van szó, nem is nagy dicsőségazokkal szemben, akik ezen a területen képzetlenek. Aveszteség mérhetetlenül nagyobb.

A vita sok esetben elkerülhető, ha a pásztor tud hallgat-ni. Mérlegel. Megéri-e nem fontos kérdések miatt közösségetrombolni? Ha alázatos ember, akkor ez a vita szempontjábólelőny. Nem érzi magát másodrendűnek, ha nem ő kerül kigyőztesen.

átokmondó – varázsló – fenyegeti a gyülekezetétNem könnyű megemészteni, ha a legjobb akaratú

igyekezetünk sem hoz eredményt. Legalábbis nem úgy, ahogyszeretnénk: azonnal. Nem vagyunk varázslók, akiknek egyszavára megvalósulnak a dolgok. Az egyiptomi varázslókat kikellett irtani, hiszen varázslásukkal saját céljaik szolgálatábaakarták állítani az istenség erejét (5Móz 4,19–20; 18,9–14).

Ha úgy véljük – mint a mai médiában –, hogy mindenbajra azonnal tudjuk az orvosságot, azután kudarcot vallunk,jön a bosszú. A keserűség gyökere nem szokott édes gyümöl-csöt teremni. A keserűségünket pedig hamar a gyülekezetnyakába zúdíthatjuk. Nem mondunk éppen szóval átkot (bárma már ez sem olyan biztos, megvannak az ebben példátnyújtó közösségek). De fenyegetjük a gyülekezetet. Ettőlpedig nem változik jó irányba semmi, csak (jogosan)megharagszanak ránk.

Minidiktátor Aki saját tekintélyéért harcol. A tekintély pedig vagy

van, vagy nincs. Minél inkább kívánja valaki, hogy legyen

neki, annál inkább nem lesz. Ha pedig már úgy kell kiharcol-ni, akkor kár is ilyen áron megszerezni. A gyülekezetet pedigszelíd lélekkel és jó szóval kell vezetni, nem felülről diktálni.Másnak is lehet igaza, nem csak a pásztornak.

Különösen nagy a veszélye a tekintélyelvű vezetésnekakkor, amikor a kezdő még bizonytalan a maga pozí-ciójában, és öntudatlanul is hatalmi szóval akarjamegszilárdítani azt. Diktálni kezd. Nem tűr ellentmondást.Ha erre alapmagatartásánál fogva van rátermettsége, előbb-utóbb még az is meglehet, hogy elfogadják. Az emberekszívesen követnek egy erős egyéniséget. Hogy ez aztánKrisztus-követés lesz-e, vagy annak a torzója, azt nemnehéz kiszámítani.

De ebben az esetben a gyülekezet lelkisége már másrólszól: emberi érdekek harcterévé válik Krisztus egyházánakgyógyhelye helyett. Ethelbert Stauffer írja Újszövetségiteológiájában: az egyház, ahol Isten dicsőségének kellene fel-ragyognia, gyakran vált kegyes érvényesülési vágyaktenyészőhelyévé.

olvasmányainak függvénye Aki lelki kísérleti nyúlnak tekinti a gyülekezetét.

Egyszer ezt, máskor amazt olvas. Amint valami divatba jön akegyesség hatalmas piacán, vagy éppen a kezébe kerül egybestsellernek kikiáltott könyv, föllelkesedik, és amit éppenfelcsipegetett, azt megpróbálja átültetni a saját gyülekezetegyakorlatába. Hátha bejön. És ha nem, akkor mi van?

A legtöbb gyülekezet létezett, mielőtt az új lelkész odaérkezett, és akkor is létezni fog majd, amikor ő továbbáll. Alegtöbb gyülekezetnek van egy már kialakult rendje.Valószínűleg sok benne az érték, de sok benne az olyan dologis, amit meg kellene változtatni. Ahhoz, hogy valamin változ-tassunk (együtt a gyülekezettel), először is ki kell ismernimagunkat a változtatásra érett dolgokban. Aztán egyáltalánnem biztos az, hogy a te gyülekezetedben olyan irányú vál-tozásra van szükség, amivel olvasmányaidban, barátaid olvas-mányaiban találkozol. Azok lehetnek érdekesek, de többnyiremás kultúrkörben, más viszonyok között élő gyülekezetek,mint a te gyülekezeted. Sokszor azért vonzók neked a távolitájakon történtek, mert folklorisztikusak, viszont pont ezértnehezen alkalmazhatók idehaza.

Ha valamit tényleg meg kell változtatni, azt nem ilyenalapokon kell, azonban meg kell hogy érjen az idő arra is. Demég ez sem elegendő: egyetértés is szükséges hozzá.

SzámítógépfüggőEz már sokszor az első jele annak, hogy a kezdő

lelkipásztor körül valami nincs rendjén. Hacsak nem volt márkorábban a számítógépe rabja. De ha gondok adódnak agyülekezetben az emberekkel, könnyen válik pótcselekvéssé,hogy (esetleg a gyülekezet érdekében) a számítógép előtt ül alelkész, ha kell, ha nem. Sok esetben éppen ahelyett, hogy atérdein lenne az Örökkévaló előtt. Ott kutatná, hogy mi agond. Netán ott rá is jönne, a megoldást is meglelné, sőt azerőt is megkapná hozzá, hogy rendbe tegye.

A régiek azt tanították, hogy ha egy prédikátor a kol-légájához betér, a következő helyzetekben találja: 1. Bibliátolvas, készül a szolgálatára, 2. ebédel, 3. vagy beteget látogat.Mára ez így módosult: órák óta ül a számítógépe előtt. Ez nemis lenne hiba. Csak akkor az, ha az emberekkel valófoglalkozás helyett ül ott.

A szolgálat útján 21

Kiábrándult kora-„vén” ember „Na ugye…” – mondogatja. Isteni igazságokat, az életet

élhetőbbé tevő tanácsokat, intéseket, vigasztalásokat, lelkierőket kellene továbbítania vasárnaponként a szószékről. Jól-rosszul el is játssza a „szerepét”. De már nem szereti sem aszószékét, sem a gyülekezetét. Elfáradt.

Ha meg nem találja a megoldását, előbb-utóbb szemé-lyiségét rontó jellemhibák következnek. Tv-függővé válhatunalmas óráiban. Céltudatos tévtanítók céltáblájává. Károsvagy kevésbé káros szenvedélyek rabjává. A palettameglehetősen tarka.

Egyik fiatal pásztorról mondta a gyülekezete: nappal ahalakkal (csodálatos akváriuma volt), éjszaka a csillagokkal(érdekelte a téma és teleszkópja volt) foglalkozik, csak velünknem.

A csodavárás lesz az a vélt kitörési pont, ami ebből acsődből kiemeli? Legalábbis egy-két napra, hétre, hónapra.Még ebből is ki lehet kecmeregni Isten és emberek segít-ségével.

De nagy az izolációs veszély: magára marad,elszigetelődik. Egy-két csalódás emberekben, és kiállítja abizonyítványt: „Nem érdemes!” – teljesen mindegy, hogyutána mi következik.

Az Isten legyen irgalmas az ilyen kezdő lelkipásztorhoz!Pár évvel ezelőtt csupa lelkesedés, csupa terv volt, ekkorramár ezt rég elfújta a szél. No nem a Szentlélek szele. Hanema rossz hozzáállásé. No meg azé, hogy ezt nem sikerültvalakivel megbeszélnie, megimádkoznia még idejében, hogya melléfogásokból megfelelő fogás alakulhasson ki.

Alig van otthon Ha még egyáltalán nem vált pályaelhagyóvá, akkor visz-

szajöhetnek a teológuskori emlékek. Milyen üdítő volt egy tel-jesen ismeretlen gyülekezet várakozó szemébe nézni, és úgyprédikálni, hogy senkiről semmit se tudott, és róla se tudottsenki semmit. Ráadásul csupán egy-két alkalommal kellettszószékre lépnie, amire akár készülés nélkül is képes volt.Nem pedig hétről hétre, hónapról hónapra ugyanannak a hall-gatóságnak prédikálni. A siker, a dicséret pedig jólesett. Atanulság levonása hamar megszülethet: „máshol bezzeg meg-becsülik a szolgálatomat”. Persze, mert ott nem arról van szó,hogy hosszú távon kell minőséget produkálni. Ugyanannak agyülekezetnek újra és újra csak komoly készülés árán lehetmegtörni az Ige kenyerét.

A fent leírtak nem determinisztikus jellegűek. Nem isszükségszerű, hogy minden fiatal átessen a szolgálatkezdésgyermekbetegségein. Sőt, ha éppen valamelyik ráillik bárkire,kedves szolgálatot kezdő lelkipásztortársamra, ne essen két-ségbe! Alig van olyan tapasztaltabb pásztor, beleértve e sorokíróját is, aki valamelyik vagy néhány fent felsorolt hibába belene esett volna. Ez nem a világ vége. De ha már tudjuk, holszorít a cipő, lazítani is ott tudunk rajta.

b) Megfelelő módon betöltött pozícióKínos lehet a kezdő lelkipásztornak, ha úgy érzi, hogy

eszköztelen a maga hibáival vagy a gyülekezet fals elvárásaivalszemben. Pedig vannak eszközei. Méghozzá tisztességesek éstisztességtelenek egyaránt. Tisztességtelenek: a gyülekezetrossz hírének keltése, a szószékről történő kioktatás, párthívekszerzése stb. Én most csak a tisztességesekkel akarokfoglalkozni. Hogyan segíthetjük meg magunkat, hogy Isten is

megsegíthessen? Külön foglalkozunk a gyülekezettel, mert itt isigaz, hogy kettőn áll a vásár.

A kezdő lelkész becsülettel készül a prédikációiraIdő telhet addig, míg rájön arra, hogy szolgálatában ez

az egyik legfontosabb terület. Egyrészt, mert ez a dolga. Agyülekezet megváltozik akkor, amikor a soron következő tex-tus részleteinek és mélységének kibontása következtében azIsten által teremtett rend szilárd egyszerűsége világossá váliktagjai számára. Kiegyensúlyozottabbak, bölcsebbek,békességesebbek, jobbak lesznek a testvérek. Sok gyülekezetiprobléma „magától”, vagyis az Isten érvényes szavától, azIgétől megoldódik. Már mindenki túl van rajta, mire valamitintézni kellene. Ez az isteni szó gyógyító hatalma.

Másrészt a prédikátor maga is ettől gyógyul megleginkább. Órák telhetnek el, anélkül, hogy érzékelné, hogy aBibliája fölé hajolva készül. Belefeledkezik az adott prédiká-ciós textusba. Szótárazik, könyveket emel le a polcáról,összevet, nyelvtani formációk nüanszai világosodnak megelméjében, összefüggésekre ébred rá. Feltárul előtte egyhihetetlenül gazdag világ a maga szépségeivel,megkérdőjelezhetetlen rendjével, igazságaival. Őt is megméri,megítéli, meggyógyítja, kineveli, hatalmába keríti. Közbenészre sem veszi, hogy alkot. Teljes szellemi kapacitása izzik.Semmivé törpülnek a személyét ért bántások, „hegyekomlanak a tengerbe”, gyülekezeti problémák, amik majd agy-onnyomták, nyomtalanul tűnnek el belőle. Mire „elkészül”,vagyis annyira telítődik az adott ige minden igazságával, vil-lamosra szállva, autóbuszon zötykölődve, vagy az éjszakakellős közepén is prédikál, és nem ő bánik már az Igével,hanem az bánik vele. Úgy érzi magát, mint a nemes paripaverseny előtt, kapál a lábával, alig várja, hogy nekieredhessena célnak.

Úgy megy a szószékre, mint az Ige által leigázott, akithatalmába kerített az a Valaki, aki őt is, a gyülekezetét ishasználja. Amikor „Áment” mond, úgy érzi, hogy mindenereje kiment belőle. Legszívesebben egy fotelba roskadna. Ésmégis szelíd boldogság keríti hatalmába. Megtette, ami rábízatott. Jöhet az este, lefekszik, és alszik, mint a tej.Nincsenek rémálmai, hiszen Az vigyáz rá, akinek holnap isszüksége van az ő fizikai és lelki erejére.

Időt enged magának – meg akarja érteni az adódóhelyzeteket, a gyülekezetét, mért olyan, amilyen? – agyülekezetbe tartozó egyéneket is.

Az egyik leggyakoribb hiba, amit elkövethet a kezdő,hogy türelmetlen. Majdnemhogy nem lehet nem elkövetni. Agyülekezet tagjainak vagy legalábbis a vezetőknek meg kel-lene érteniük, hogy a friss diplomás lelkész mielőbb ered-ményt akar látni munkája következtében. Mért, hát mit akar-jon látni, ha nem eredményt?

De erre alighanem várni kell. A korán kialakítottvéleményt rendszerint módosítani, megváltoztatni vagy egye-nesen elfelejteni kell. A korán kimondott szót viszont nehézvisszaszívni.

Aki valahová odakerül, és emberek között kezdi megmunkáját, időt kell hogy adjon magának arra, hogy egyáltalánkiismerje magát az adott helyzetek, emberek, szokások, jogoselvárások, fals igények szövevényében. Ahogy jönnek anapok egymás után, egyre világosabb lesz számára, hogy egyadott helyzet milyen korábbi eseményekre vezethető vissza.

22 A szolgálat útján

Az emberi kapcsolatoknak milyen erős elkötelezése, mélysebe vagy szép emléke áll előtte. Nem úgy néznek ki a dolgok,mint azt az első pillanatban láthatta.

Ha kicsit óvatosabb az ítélethozatalban, döntésekben,iránymutatásban, később kevesebbet kell korrigálnia, esetlegjogtalanul megbántott emberektől bocsánatot kérnie. Arrólnem is beszélve, hogy gyors és kapkodó, állandóan változásrakényszerülő hozzáállásával eljátszhatja tekintélyét. Esetleg otthelyben végleg.

nem enged a torzító hatásoknak (saját jó lelkiál-lapotára gondja van)

Pál apostol tanácsa ifjabb munkatársa, Timóteus számáramára sem vesztette aktualitását: „gondod legyen magadra ésa tanításra…” (1Tim 4,16). A sorrend sem véletlen: a szol-gálatra való alkalmasságod attól függ, milyen vagy te magad.Ideges, bosszankodó, félelmekkel küszködő, vagy nyugodt,bizakodó, szeretetteljes, Isten előtt jó lelkiismeretű? Márpediga jó lelkiállapotunk, ami ha állandósul, jó lelkiség lesz belőle,az Isten előtt eltöltött magányos csendességünktől függ. Hamegbántottak, ott engedünk ki. Ha bizonytalanok vagyunk, ottkérhetünk Istentől vezetést. Ha erőtlenek vagyunk, ottkérhetünk erőt. „Menj be a belső szobádba, és ajtódat bezár-va imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig, aki látja, amittitokban teszel, megfizet neked” (Mt 6,6). A mi Urunk Jézustanította, és ma sem tudunk jobbat.

Azután tapasztalod, hogy amíg te nyugodt vagy, előbb-utóbb megnyugszik mindenki más is, míg te józan vagy,kijózanodik más is, míg te győzöd szeretettel, elsimulnak aproblémák, míg te alázatos tudsz maradni, mindig lesznekszelídek melletted, akik megvédenek anélkül, hogy ezt nekedkellene felvállalnod.

Pontos, igényes, becsületes feladatainak ellátásábanHa a lelkész ígéreteinek betartásában megbízható, az

időpontok tekintetében pontos, a testileg vagy lelkileg betegekfelkarolásában számítani lehet rá, prédikációja nem mesedé-lután, hanem az adott textus igazságainak kibontása, egyszóvalmunkája igényes, – bármilyen állapotban legyen is gyülekezete,– előbb-utóbb felzárkóznak mögé. A gyülekezet erkölcsi,intellektuális és spirituális színvonala növekedni kezd.

Ez már önmagában megold sok olyan problémát, amicsupán szőrszálhasogató kicsinyességből, emberikisszerűségből, lelki igénytelenségből fakad. Még ha lesznek is,akiket ilyen okból el kell hordozniuk a többieknek, a többségfelül- emelkedik ezeken. Kinövik a hitélet gyermekbetegségeit.Mert ha ezeket szüntelenül gyermeteg módon kezeljük, meg-marad a közösség kiskorúnak. Ha ellenben a pásztor igényes ésa mércét magasra teszi, a gyülekezet minősége növekedni fog.

Közel engedi magához az embereket – anélkül, hogyleuralná őket, engedne a fals elvárásoknak, vagy lekötele-zettjévé válna bárkinek.

Ha közel kerülünk emberekhez, sebezhetővé válunk, sőtmi is kiismerjük az emberek gyengéit, és megsebezhetjükőket. Emiatt óvakodnunk kellene attól, hogy barátainklegyenek a gyülekezetünkben. Viszont ha közel vagyunkgyülekezetünk tagjaihoz, látni fogják indítékainkat, és ha ezektiszták, nem kell félnünk, hogy belelátnak a kártyáinkba, sőt amagánéletünkbe is. Hiszen a vigasztalás és bátorítás erőinekfelszabadulni csak akkor van módjuk, ha emberi kapcso-

lataink nem ridegek, számítók, távolságtartók. Az ilyen „kap-csolatokkal” szemben mindenki védekezik.

De ez a közelség nem járhat együtt azzal, hogy leuralunkmásokat, vagy engedjük magunkat leuralni. „Nem akartunkuralkodni hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömö-töknek” – írja Pál a korinthusiaknak (2Kor 1,24). Egészségte-len függő viszonyokkal tele van a világ. Ha te hallgatsz az énsaramról, én is hallgatok a tiedről. Ha elintézed az ügyemetsoron kívül, én is elintézem a tiedet. Ez nem az Isten népénekútja. Itt nem számításból, hanem tiszta szívvel és tisztaszándékkal vannak egymással közösségben a hívők.

Tanul a hibáibólHibátlanul valószínűleg csak az angyalok dolgoznak,

meg maga az Isten. Általában nem azért hibázunk, mertakarunk hibázni, hanem azért, mert nem vagyunk okosabbak,mint amennyire okosak vagyunk. De egyik-másik idősebblelkész azért irigylésre méltó, mert tanult a hibáiból. Nempróbálta szépíteni, magyarázni azokat, hanem változtatott ott,ahol kellett.

Hibáink elkövetésekor lehetnek mentő körülmények,vannak kényszerhelyzetek. Mégsem ezek számbavétele és azönmagunknak adott felmentés segít. Ha nem készültünk föltisztességesen a prédikációra, hát készüljünk föl! Ha elvesztet-tük a fejünket egy vitában, hát legközelebb ne veszítsük el!Ezen innen még a bűnbánat sem segít.

Jó kapcsolatot épít ki egy idősebbel, tapasztaltabbalEz egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fiatalokkal ne legyen

jó kapcsolata. De azért fontos az életkor, mert ha jó lelkületűidős embert talál bizalmasának, az a szeme, füle lesz agyülekezetben. Felhívja a figyelmét sok olyan problémára, ellá-tatlan területre, adódó jó lehetőségre, amit nem biztos, hogy azifjú pásztor észrevesz. Emberekre, akiket méltatlanul mellőztek,szolgálati területekre, amelyeket elhanyagoltak, apróbb-na-gyobb hibákra, amelyek gyorsan és egyszerűen kijavíthatók.Sokszor elég csupán a jó szó. Egy megbízása valakinek.Felesleges sallangok elhagyása a prédikációból stb.

Sok nálam idősebb és tapasztaltabb barátom volt mindengyülekezetben, ahol szolgálatban állhattam. Kedves, bölcs,tapintatos és sok-sok szeretettel telt ember. De sokat kaptamtőlük! Megszívlelni való jó tanácsot, bátorítást, figyelmes-séget, életpéldát. A hibáimat is úgy tudták megmondani, hogykiépülhettem belőlük, és kapcsolatunk nem lett gyengébb,csak még erősebb.

Önfegyelme, teherbírása kifejlesztésére törekszikA fegyelmezetlen, nárcisztikus, zabolátlan, kiszámíthatat-

lan, kiismerhetetlen ember nem való lelkipásztornak. Ha ilyenkihullik a lelkészi karból, nem történik semmi tragikus, sőt alelkészi kar színvonala csak növekszik. Ha a lelkész szüntelenülcsak panaszkodik terhei miatt, sajnáltatja magát, akkor ténylegsajnálatra, de nem tiszteletre és követésre méltó.

A Názáreti Jézusnál senki nagyobb terhet nem hordott,de emiatt sohasem panaszkodott. Márpedig szolgálatunkmégiscsak az ő követése volna! Pál apostol is egyetlen le-velében „panaszkodott”, amit ő ugyan dicsekvésnek nevezett(2Kor 11,16–33), de akkor is csak azért, mertkikényszerítették belőle.

Ha szolgálatunk nem jár együtt a terheinek hordozásá-val, akkor valószínűleg nem is ér sokat. A könnyű élet léha

A szolgálat útján 23

élet, a pásztori szolgálatban is. A könnyedségből hamar válikkönnyelműség, és a terhek alól való kibúvás rejtettszándékáról árulkodik. Nem kell nyögni a szent szolgálatterhe alatt. Jézus az ő igájának gyönyörűségéről beszélt (Mt11,30).

Jó, ha a pásztor megtanulja fegyelmezni magát.Evésben, ivásban, beszédben, házaséletben, alvásban stb.,mindenben mértéket tart. Még a „szent” területeken is: építőtörténetek elmondásában, imádkozására csodálatosesemények bekövetkeztének ecsetelésében is. Jó, ha ahihetőség határain belül mozog.

Felelősségérzete állandósulHa egy sebészorvos sohasem felelős a műtét közben

keze között meghalt emberekért, akkor valószínűleg sokáignem maradhat sebész. Ha a lelkek megmentéséért és meg-tartásáért munkálkodó „szakembernek” nem fáj a feje a rábí-zottakért, akkor ő alkalmatlan arra a feladatra, amit vállalt. A„ne aggódjatok!” parancsa nem erre a helyzetre vonatkozik.

Mert igaz, hogy agyonaggódhatja magát, vagyfelelősségérzete nyomasztóvá válhat, sőt hitetlenséggé is. Deigaz az is, hogy ha vállát nem teszi oda, ahová kell, a kárértsenki más, csupán ő a felelős. Pedig szolgálatunkbanemberekről van szó, olyan valakikről, akikért a Krisztusmeghalt (Róm 14,15). A felelőtlenség amikor emberek öröksorsáról van szó, megengedhetetlen.

Ez nagyon gyakran azt hozza magával, hogy az Úr szol-gájának az Úr elé kell állnia, mint hajdan a prófétáknak, és ottkell harcolnia a rábízottakért. Ott kell elkérni Istentől az adotthelyzetre nézve a megfelelő megoldást.

Megbocsát azoknak, akik megbántották vagy bántjákNagy lelki erőre van szükség, hogy megbocsássunk az

ellenünk vétkezőknek, de ha megtesszük, a gyülekezet nagyotlép előre. Mégpedig azért, mert nem csupán tanítást hall Istenirgalmáról, és ami ebből következik, hogy nekünkembereknek is irgalmasoknak kell lennünk egymáshoz,hanem látja is ezt. Hogy amit Isten parancsba ad, azt teljesíteninem lehetetlen. Nem kárunkra, hanem javunkra van. Hiszenha megbocsátunk, megszűnik a haraggal, gyűlölködéssel,irigykedéssel együtt járó feszült légkör, és működőképesséválnak újra az emberi, sőt testvéri kapcsolatok.

Rendet tart a házatáján, irodájában, ha van: kertjébenLátszólag ennek több köze van a vérmérsékletünkhöz,

mint a szolgálatunkhoz. Úgy véljük, ha valaki pedáns szemé-lyiség, valószínűleg rendet tart, nem is nehéz neki, mert ez avérében van. De ha valaki flexibilis, meg egyébként is szét-szórt a gondolkodásmódja, nem csak a dolgai, annak ezlehetetlen. Hát szedje össze magát! Legalábbis ha nem akarja,hogy a gyülekezete is szétszórt legyen, esetleg szó szerint: akörnyező gyülekezetekbe szétszóródva azokat gazdagítsáktehetségükkel és szolgálatukkal.

Apró dolgoknak tűnnek ezek, de a valóságban fontosab-bak, mint gondolnánk. „Ha valaki a tulajdon házát nem tudjajól igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?”(1Tim3,5) És ha rendetlensége kiterjed nemcsak a házára,hanem szolgálatára, értékrendjére, időbeosztására, érzelmeire,emberi kapcsolataira, akkor szinte alkalmatlan arra, hogy alelkek pásztora legyen.

A mai ember úgy véli, hogy a rend és a szabadság ellen-tétes fogalmak. Pedig megfordítva igaz. Ha valaki nem képesrendet tartani, az előbb-utóbb valamilyen rossz szenvedélyrabjává válik. Isten a teremtésben is, az újjáteremtésben is akáoszból rendet alkotott. Ennek meg kell mutatkoznia,méghozzá a vérmérséklettől teljesen függetlenül a környeze-tünkben is, a szolgálatunkban is.

Megtanul gazdálkodni az idővelA régiek szerint vannak sürgős dolgok és vannak fontos

dolgok. A sürgős dolgok olykor egyáltalán nem fontosak. Apillanatnyi kényszer nem hozza elénk minden esetben afontosakat. Ha egyvalaki arra ösztönöz, hogy sürgősen adjakneki igazat, vagy tegyem azt, amit ő kigondolt, ez korántsemannyira fontos. Lehet, hogy szerinte sürgős, adott esetbennekem is, mert kezelnem kell az ügyét, ha tetszik, ha nem.Bibliát olvasni, lelkemre gondot fordítani, felkészülni aprédikációra, lehet, hogy nem sürgős, de fontos.

Igaz, hogy nem lehet egyszerűen egyik vagy másikdobozba beletenni feladatainkat, de az is igaz, hogy meg kelltanulni bánni az időnkkel. A baptista lelkészeknél általábankét veszély fenyeget. Mivel nincs kötött „munkaidő”, a jóktúlvállalják magukat, és idő előtt elhasználódnak, vagy amiveszélyesebb, kiégnek. A rosszak annyit lustálkodnak, ameny-nyit nem szégyellnek. Senki sem ellenőrzi őket, hogy éppenmost beteget látogatnak, prédikációra készülnek vagy tévétnéznek, pihengetnek, kicsit trécselnek egy erre szakosodottbaráti körben.

Nemcsak szavainkról, hanem az időnkről is be fogunkszámolni az idő Urának. Időt létrehozni nem tudunk. A ren-delkezésünkre álló időt – ami nem végtelen – vagykihasználjuk, vagy nem. Visszahozni nem vagyunk képesekegyetlen percet sem.

Megtanul hallgatniMéghozzá nem sértődötten, a felsőbbrendűek fölényé-

vel, hanem bölcsen. Ritkán kell megbánnunk azt, amit nemmondtunk ki vagy nem mondtunk el.

A hallgatásunk nem arra a területre terjed ki, hogy agyülekezetre tartozó minden dologról kötelesek vagyunk agyülekezetet informálni. Hanem amikor vagy a jólértesültségpózából, vagy a ránk bízott titkok kifecsegéséből származóbajokat előzzük meg vele. A bölcs szerint ideje van a szólás-nak és ideje van a hallgatásnak (Préd 3,7).

A fecsegő prédikátor árfolyama kicsi. Komoly dolgokatnem éri meg rá bízni, mert mások életének titka nem maradsokáig titok. A hallgatásban is nagy példa előttünk az Úr Jézus.Sose kellett az összekuszálódott szálakat bogozni utána. Nemcsak Pilátus előtt tudott hallgatni, hanem akkor is, amikor atizenkét éve vérfolyásos asszony elmondott neki mindentigazán (Mk 5,33). Ebből senki nem tudott meg semmit.

2. A gyülekezet pozíciójaOlykor a gyülekezet (legalábbis egyes tagjai) úgy vélik,

hogy ha a lelkipásztor munkája közben problémák adódnak,annak csakis a pásztor kezdő volta lehet az oka. Míg a pásztormeg nem érkezett, a gyülekezetben semmi probléma nem volt.Ez ugyan kevesebbszer igaz, mint hiszik, de vélekedésnekelég gyakori. A kezdő lelkész sem azért ment oda, hogy bajtcsináljon. Némi (esetleg nagyon is jó) felkészültséggel

24 A szolgálat útján

érkezett, és tele volt ambícióval, őszinte vággyal arra, hogyIsten és emberek kedvére tegye a dolgát. És a gyülekezet?Vajon a gyülekezet tényleg hibátlan? Ha megromlik közöttüka kapcsolat, csak a lelkipásztorban lehet a hiba?

a) A gyülekezet fals elvárásaiAzt várják, hogy kész ember érkezzenEz az elvárás majdnem jogos, hiszen a gyülekezet fel

akar nézni a prédikátorára, és nem le. Tanulni akar tőle, ésnem gondolja azt, hogy neki kellene tanítani a pásztorát. Demint a „majdnem” dolgokkal, általában az a baj, hogy csakmajdnem vannak így.

Igaz, hogy a lelkészjelölt a teológián befejezte tanul-mányait, de az emberekkel való bánásmód, a napi munkatem-pó kialakítása, egy haldokló mellett elvégzendő feladatok, ésmég nagyon sok minden csak viszonylagosan ismerhető megaz iskola falai között. Amikor kikerül, egy teljesen újhelyzetben találja magát. Ettől kezdve nem a tanárai, hanem agyülekezete, sőt esetleg az egész falu előtt vizsgázik.

Új környezetbe kerülhet, egy addig állandóan a városbanélő fiatal a számára szokatlan, például falusi környezetbe. Azátállás csak fokozatosan történik. Eddig ő diák volt, akinekmeghatározták a feladatait. Ettől kezdve nemcsak szabad kezevan feladatai sorrendjének kialakításában, hanem bizonyostekintetben ő válik irányítóvá. Nem kell az egészgyülekezetnek felvállalnia a beilleszkedés elősegítését. Havan a gyülekezetben bölcs, szelíd, idősebb, a fiatal pásztortelfogadó ember, sokat segíthet neki abban, hogy abeilleszkedés zökkenőmentesen történjen.

Két rivális vagy veszekedő nagycsalád szabja meg agyülekezet arculatát

A gyülekezet is emberekből áll. Ahol pedig emberekvannak, problémák is vannak, sőt érdekellentétek és riva-lizálások is lehetnek. Ez míg egyfelől érthető (haértetlenkedünk is, találkozhatunk vele), másfelől kezelendőügy. Mégpedig nem úgy, hogy valamelyik családnak a pártjáraköteles állni a fiatal pásztor, vagy méricskélnie kellene, hogykinek miben van és miben nincs igaza, hanem enyhítenie kellaz ellentéteket. Ha még lehet egyáltalán segíteni amegbékélést, és idővel nem kell elszigetelni őket a közösségegészséges részétől.

A gyülekezetnek nem ártana tisztában lenni azzal, hogynem a kezdő pásztor miatt vannak ezek a sok esetbenévtizedes ellentétek. Ő belecsöppen ennek a kellős közepébe.Semmit sem feltételezve, gyanútlanul kezdi építeni a tagokkala kapcsolatát, és egyszer csak állásfoglalásra késztetik olyanügyekben, amikhez neki semmi köze nincs. Amit esetlegtapasztaltabb elődei sem voltak képesek megoldani. Ha állástnem foglal, már az is gyanússá válhat. Márpedig a lelkipász-tor nem azért kezdett bele a szolgálatába, hogy békebírólegyen olyan ügyekben, amiket csak a felek őszintejószándékával, igaz bűnbánattal és kölcsönös megbocsátássaltudnak megoldani, elsősorban az érintettek.

Kiképzett kritikusokAki folyamatosan egész életében csak kritizálta mások

munkáját, az legtöbb esetben képzett kritikussá vált. A kritikaés a jobbító szándékú tényfeltárás között különbség van. A kri-tikus elmondja azt, hogy mi a rossz, és befejezte. Esetleg

olyan hangon vagy olyan arccal, ami róla magáról kiállítottkritika. Ettől még lehet igaz is, amit elmondott. Legalábbismegfontolandó, hogy az-e. Akinek lelki otthona a gyülekezet,és testvérei annak a tagjai, joga van elmondani a hibákat,hiszen maga is kész arra, hogy részt vegyen azokkijavításában.

De megáll a lelki fejlődésben, mind szentség dolgában,mind pedig a közösség építésében az a gyülekezet, amelybenelharapódzott a kritikai szellem.

Ha így lenne is, az a dolga a lelki vezetőnek, hogymások munkája megbecsülésének adjon hangot, mert a rosszszónál van erősebb: a jó szó. A kritikai szellem csak szeretet-teljes bölcsességgel és jó szóval győzhető le.

Pletykaóra, traccsparti Esetleg kiscsoportos foglalkozás címén. Egy akkora lét-

számú gyülekezetben, amely alig több, mint egy kiscsoport,felesleges kis csoportokra osztani a gyülekezetet, csak azért,mert ma ez a divat. Ha a kiscsoportok szektásodnak, ami alattazt kell érteni, hogy kitárgyalják azt, aki éppen nincs ott, vagynem tartozik a csoporthoz, akkor szelíden, bölcsen meg kellszüntetni a házicsoportokat, a gyülekezet létszámátólfüggetlenül. Nyilván a pletyka nem kötődik szorosan a cso-portos foglalkozásokhoz, de nagy a kísértése annak, hogybenne a résztvevők túl közel kerülnek egymáshoz, mígmásoktól eltávolodnak.

Ha pletykás a gyülekezet, akkor beteg. Valószínűlegnem az segít, hogy ki akarják bogozni, melyik fals hír honnanered, és kik adják tovább. A hamis hír hordója bűnt követ el.Az is, aki hallgatja. Az is, aki továbbadja. A korrekt és nyílttájékoztatás gyógyít, és a pletyka meghallgatása elől való tel-jes elzárkózás is.

Mozgalmi jellegű gyülekezetKülönösen egy pangó társadalomban lehet vonzó a moz-

galmi jelleg, nem pedig ott, ahol a politikai mozgalmaktólmegcsömörlöttek az emberek. A „mozgalom” megmozdít.Legalábbis mozgást imitál. De általában ez megreked azimitációnál, ami semmivel sem több, mint ha valaki futást,evést, alvást imitál, anélkül, hogy futna, jóllakna vagy kialud-ná magát. Az Úr Jézus nem indított mozgalmat, pedig megte-hette volna. Ő valóságosan mozdította ki az embereket bűnbetespedt állapotukból, hogy minden mozgalmi jelleg nélkülkeressék az Istent.

A mozgalmi gyülekezetek első látásra lelkesek,örvendezők, ott mindig történik valami érdekes. Új és új dol-gok ragadják magukkal a gyülekezet tagjait. Aztán semmimellett nem tartanak ki sokáig, semmit nem visznek végig,semmi érdemleges vagy tartalmas nem történik, de jól érzikmagukat mozgalmasságukban, mert nyüzsöghetnek.

Sok unalmas gyülekezetet hagytak el, főképp a fiatalokegy ilyen mozgalmi gyülekezet kedvéért. Aztán az értelme-sebbje egyszer csak rájött, hogy minden csak megjátszás, tar-talom nélküli üres lelkendezés, és esetleg a hitben is hajótöréstszenvedve hátat fordított még Krisztusnak is. Az ilyengyülekezetben nem az a feladat, hogy a lelkesedést kell elfoj-tani (sok esetben nem is lehet), hanem jó tartalommal kell aztmegtölteni.

(Folytatás a következő számban)

A szolgálat útján 25

A modern kor igehallgatói részéről gyakran merül fel azigény, hogy olyan prédikátort hallgassanak, aki számukraszimpatikus. Ha szerencsések vagyunk, akkor „választottprédikátorunk” a helyi gyülekezetben szolgál, vagy a televí-zióban, rádióban is hallhatjuk. Az internet és a digitálisadathordozók korában bármikor újra láthatjuk, hallgathatjukotthonunkban a nekünk tetsző igehirdetéseket. Azonbanóvatosnak kell lennünk, amikor olyan prédikátort keresünk,akit kedvelünk. Igazából nem az a fontos, hogy kedveljük-eőt, hanem hogy mit tanít. Olyan prédikátort kell keresnünk,aki Istennek tetszik. Pál élete alkonyán fiatal barátját,Timóteust az igehirdetők munkájára tanította. Az apostol akövetkezőket írta a prédikátorokról és a hallgatóságukról:

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a kiítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az őországában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkal-matlan időben, ints, fedj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítás-sal. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nemszenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenekmagoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtólelfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak. De tejózan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkájátcselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Tim 4,1–5)

Pál tanítása sokat elárul munkájáról. Ehhez kapcsolód-nak a hallgatósággal kapcsolatos tapasztalatai és intelmei.

néhányan csak jóváhagyást keresnek Pál elmondja nekünk, hogy néhányan nem akarják hal-

lani, mit mond Isten, inkább azt szereik, ha valaki „a fülüketcsiklandozza”. Ezek az emberek olyan prédikációkra vágy-nak, melyek nem járnak azzal a veszéllyel, hogy megszólítjákőket. Azt szeretnék hallani, hogy ők hívőként bármit megte-hetnek, és Isten mindent helyesel. Ezek a hívők csupán aprédikátor helyeslését és végső soron Isten igazolását keresiktetteikhez.

Fiatal éveim alatt a polgárjogi mozgalom legszebbvirágkorát élte. Tagjai közt voltak olyan istenfélő, templombajáró, komoly bibliatanulmányozó hívők is, akik hallani semakartak arról, hogy ez a kezdeményezés esetleg nem Istentőlvaló. Ragaszkodtak a saját értékrendjükhöz és megszokottútjaikhoz. Azonban hála Istennek, voltak olyan prédikátorokis, akik nem elégedtek meg azzal, hogy hallgatóságuk „fülétcsiklandozzák”, hanem szilárd igazságokra alapoztak.

Minden hallgató saját felelőssége azonban, hogy Istenszavát munkálkodni engedje önmagán. Nem engedhetjük megmagunknak, hogy a Szentírás egyes részeit elhanyagoljuk,mert nem kedveljük vagy nehezen értjük azokat. Nekünk a tel-jes Bibliát kell megismernünk, és nem csak azokat a részeket,amelyek a mellettünk ülőnek szólnak. Rá kell irányítanunk azemberek figyelmét a bemerítkezésre, mely szükséges azüdvösséghez. De ne feledkezzünk meg a megbocsátásról szólótanításról sem, hisz ez éppen annyira létfontosságú üzenet!Miközben felemeljük szavunkat az Istenhez méltó dicsőítésügyében, ne feledkezzünk meg az Úr Jézus szavairól, hogy azegymás iránt tanúsított szeretetünkről ismerik meg azemberek, hogy az ő tanítványai vagyunk (Jn 13,34–35).

És még ha megpróbálunk is újszövetségi hívőkkéntviselkedni, vigyáznunk kell, hogy ne csak azokat a prédiká-torokat hallgassuk szívesen, akik helyeslik, jóváhagyjákútjainkat. Nekünk Isten minden igéjével kell élnünk, akkor is,amikor éppen hitbeli növekedésre vagy másoktól valókülönbözőségre szólít fel.

Az emberek azt hallják, amit hallani akarnak Míg egyesek jóváhagyást keresnek életmódjukra, mások

szórakozásra és örömre vágynak. Így aztán némely prédikátorkenetteljes szavakkal és vicces történetekkel traktálja hall-gatóit, és ezt nevezi prédikációnak. Amit Pál apostol mítosz-nak nevez, annak több köze van a tréfához, mint azigazsághoz. Sajnos még sok hívő ember is megengedi magá-nak, hogy nem a biblikus, hanem inkább a szórakoztató ige-hirdetéseket részesíti előnyben. Ezért írja Pál Timóteusnak,hogy „hirdesd az igét”. A tiszta evangélium örömmel tölti ela hallgatóságot, elfordítja az embereket a bűntől, ésodafordítja őket Istenhez. Néha a jó hír bevezetéseként aprédikátornak fel kell tárnia az élet nehézségeit is.

Néhányunknak előbb szembe kell fordulnia korábbiszokásaival, és meg kell térnünk Istenhez. Egyesek számáraproblémát jelent a szexuális kicsapongás, míg mások számáraa téves dogmák. Sajnos, néhány ember csak azt hajlandómeghallani, amit hallani szeretne. Isten emberének azonbanarról kell bizonyságot tennie, amit Isten mond.

26 A szolgálat útján

David Thurman

A prédikátor és hallgatósága

Edgar Tolson: A prédikátor

Ez igen komoly felhívás napjaink igehirdetői számára.Manapság az élet minden területén a semleges állásfoglalás azáltalános. Némely igehirdető a támadások elkerüléseérdekében csak a mindenki által elfogadott igazságokat han-goztatja. De éppen ezért: fordítsuk „fülünket” a teljes Íráshoz,és hagyjuk, hogy az ige formáljon minket! Ha nem ragaszko-dunk kedvenc igehelyeinkhez, akkor majd Isten igéje kezd elmunkálkodni az életünkben.

A hallgatóságunk szívesebben választja a könnyebb utat.Az igehirdetőnek azonban Isten útját kell választania.

Prédikátorok, figyeljetek a hallgatóságra!Érdekes, ahogy Pál az igehirdetésre buzdítja Timóteust

„az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket ésholtakat”. Az apostol így emlékezteti fiatal tanítványát és veleegyütt minden prédikátort, hogy legfigyelmesebb hallgatósága,akinek a véleménye valóban számít, a mindenható Isten. Persze,én is annyira szeretek bókokat hallgatni, mint bárki más. Jó hal-lani, hogyan segített Isten valakinek rajtam keresztül, hogy úgyszólított meg valakit az igehirdetésem, hogy Isten megváltoz-tatta az életét. De attól, hogy kedvező visszajelzéseket kapokemberektől, még mindig Isten marad az, aki meg fog ítélniengem az utolsó napon. Csak ez lehet a mérce a prédikátor (ésugyanígy a hallgatóság) számára. Isten a bíró.

Jézus az, aki „ítélni fog élőket és holtakat”, és „senkisem menekülhet az élő Isten kezéből”. Egyszóval, a prédikációlehet felemelő számomra, az előadásmód lebilincselő ésfelvilágosító, az egyedüli, ami számít, az Isten tetszése.Amennyire igyekszem megnyerni az embereket a prédiká-ciómmal, annál inkább Isten tetszését kell elnyernem.

Prédikátorok, óvatosan az intéssel!Pál arról ír Timóteusnak, hogy milyen feladatai vannak

tanítóként. Értenie kell az intéshez. Ez azt jelenti, hogy újra ésújra be kell bizonyítania, hogy Isten igaz, és nem lehet őtmegcsúfolni. Gyakorolnia kell a feddést. Más szóval, meg kellértetnie az emberekkel, hogy letértek Isten útjáról. Értenie kella buzdításhoz. Azaz, vidítsa fel a hallgatókat, bátorítsa őket ajó cselekedetekre, a helyes életvitelre, és buzdítsa őket olyanhitre, mely engedelmeskedik Isten akaratának. A tanító legyennagyon türelmes! Tudnia kell, hogy nem fog minden hallgatóazonnal eljutni az érett nagykorúságra. Néhányan gyorsabbanfejlődnek a hitben. Vannak, akik egyik hitbeli területengyorsan előrehaladnak, míg sajnos más területen kiskorúság-ban maradnak. Tehát a pásztornak ehhez kell szabnia atanítását. És persze legyen alázatos az intésnél! Már nememlékszem, hány prédikációt mondtam el fiatal igehirdetőkénta hit igazságairól, melyeknél nem voltam elég alázatos. Ezekaz előadások könnyűnek találtattak Isten mérlegén, mert jófor-mán csak a saját vélekedéseim voltak, nem pedig a Lélek inté-sei. A prédikátor nem járhat el könnyelműen a mennyei üzenetközvetítésekor. Alázatra kell törekednie Isten irányában.

Prédikátorok kötelességeiMeggyőződésem, hogy Isten iránti alázatunk mértékét

semmi sem munkálja jobban, mint az imádsággal és ige-olvasással eltöltött idő, miközben Isten akaratát keressük.Emellett azonban az apostol számos egyéb dologra is felhívjaTimóteus figyelmét.

Elsőként említi a józanságot. Persze itt nem az alkohol-ra kell gondolni. Pál és Timóteus is megoszthattak egymással

derűs történeteket, és bizonyára nem vetették meg az ártatlantréfálkozást sem. Viszont komolyan vették a szolgálatukat.Nem vicceltek a tanítással és az emberi kapcsolataikkal.Amikor Timóteus olyan keresztyénnel találkozott, aki nehézhelyzetbe került, a lelki érettség szintjén, higgadtan tudott vi-szonyulni az emberekhez és a körülményekhez.

Másodszor pedig, Timóteus megtanult kitartani anehézségekben. A mi köreinkben a szolgálat inkább hivatás,mint elhivatottság. A prédikátoraink hozzá vannak szokva ajóléthez. Nem hiányoznak a kényelmes irodák, a kellemesmunkakörülmények és az Isten szolgájának járó tisztelet agyülekezetben. De valójában a jó prédikátornak, aki kizárólagcsak Isten tetszését keresi, hozzá kell edződnie anehézségekhez. A kritikusaid támadni fognak, a barátaid eset-leg elkerülnek, a kedves emberek hirtelen eltűnnek mellőled.Ezek a dolgok nap mint nap megtörténhetnek, akár a világban,akár az egyházban. Az igehirdetőnek szembe kell néznie avalósággal, és ki kell tartania a nehézségekben.

Harmadszor, Timóteusnak „végeznie” kellett „az evangé-lista munkáját”. Az evangélista az a személy, aki megosztja azemberekkel „a jó hírt”, újra és újra elmagyarázza, hogy milyenkülönleges ajándék a megváltás és az üdvösség JézusKrisztusban. Sajnos néhány igehirdető abba a hibába esik, hogyaz emberekkel „a rossz hírt” osztja meg. Pál arra buzdítjaTimóteust, hogy hirdesse az igét és mondja el az evangéliumot.

Végül pedig, ez a fiatalember igyekezett, hogy betöltse aküldetését. Egy prédikátor mindig azt teszi, amire a munkájasorán szükség van. Lehet az prédikálás, beteglátogatás vagybörtönmisszió. Taníthat csoportokat, asszonyokat vagy ifjakat.Ez a munka nem más, mint szervezett igyekezet a lélekmen-tésre. A jó prédikátor mindig azt a feladatot igyekszik ellátni,amire Isten egyházának szüksége van.

Amikor igehirdetést hallgatsz, próbáld a hallottakat azigéhez mérni, és ne végy semmilyen más „zsinórmértéket”!Felejtsd el, hogy mit hallottál vagy gondoltál korábban! Nekérd lelkipásztorodat nyíltan vagy burkoltan arra, hogy „csik-landozza a füled”! Kérd inkább arra, hogy hirdesse az igét,még akkor is, ha néha át kell értékelned azt, ahogy korábbanvélekedtél. Egyesek azt vélik önmagukról, hogy újjászületettemberként merítkeztek alá, miközben csak felületesen szem-lélték az Írás tanításait. Ha megkérjük őket, hogy„merítkezzenek alá” Isten szavában is, ezzel mi magunk isIstennek engedelmeskedünk. Amikor a prédikátor prédikál,egyedüli mércéje a Biblia legyen!

Vagyis: Hirdesd az igét!Ha igehirdető vagy, akkor a fő feladatod az, hogy hir-

desd Isten szavát. Nem számít, mennyire értesz a nyilvánosbeszédhez vagy milyen tudományos fokozatod van. Arrahivattattál el, hogy a küldetésed betöltsd, és hirdesd az élőIsten szavát!

Ford. Wágnerné Jewiczki Andreahttp://www.wfcoc.org/gospel_minutes.htm

A szolgálat útján 27

28

Fodor Énok testvér egész életében azzal szolgált az Istennépének mint könyvkötő, hogy mindig elsőbbséget adott aközösségi munkának minőségben, árban és teljesítményben. Apadlásán maradt sok töredékes, de még felhasználható könyv. A„hithangjai” énekes, sokféle nagyságú Biblia és Újszövetség lap-jai között két épen maradt könyv került elő. Abból az időből,amiről azt mondjuk, hogy nem is voltak még az országbanbaptista hívők. Egy-egy régi német folyóirat gót betűs, évenkéntegybekötött számai. Nem múlt el felettük nyomtalanul a közel160 év. Elárulja ezt a színük, a gondos szakmai munka ellenérea könyvek állapota. Az egybefűzött kötetek (kolligátumok)elsősorban azt tanúsítják, hogy az ő korukban a hívő testvérekhálás olvasók voltak, nagyon sokra értékelték anyomtatványokat.

Az első kötet az Evangéliumi Testvér-Szövetség folyói-rata, Elberfeld városban készült, címe: Magvető (Säemann). Abelföldi misszió és házi áhítat hetilapja. A két évfolyam (1851és 1852) összesen 780 oldalon bátorítja és tájékoztatja azevangélium barátait. A Testvér-Szövetség 1850. június 19-énalakult. A két évfolyamhoz külön témás címtár és oldalszámosmutató készült. A témák a naptári év ünnepköréhez igazodnak,de a szerzők nevét általában nem közlik, legfeljebb csak nevükkezdőbetűit. Az Evangéliumi Testvér-Szövetség munkájáról,gyűléseiről és határozatairól gyakrabban írnak információt.Megtudhatjuk, hogy nem csupán Elberfelden, hanem Kölnbenés másutt is működik Testvér-Szövetség. Verseket, nevezetestörténelmi személyektől archív írásokat közölnek (például G.Tersteegen, O. Cromwell). Skóciából, Franciaországból ésmeglepetésünkre Magyarországról is tesz említést a kötet. AXIV. század jellemző hitéletéről, az inkvizicíóról és azistenfélő emberek kitartó szilárdáságáról olvashatunk (317.o.). Oliver Cromwell (1599–1658) lordprotektor keménységét éshitbeli buzgóságát hozzák az első és a második évfolyamban. A„vasbordájúak” seregében a káromkodást, ivást, fosztogatásttiltották, és a rendelkezés teljesítését szigorúan ellenőrizték. A„kegyes államférfiak” közül másokat is bemutat a lap. Egyikükaz alázatos Whitelocke, az angolok svédországi követe. A királyiudvarban a keresztyén lelkületet is képviselte. A svéd királynőmeglepődött azon, hogy az angol tisztek közül többen imádkoz-nak és prédikálnak. A követ elmondta, hogy az ismert svéduralkodó, Gusztáv Adolf többször is imádkozott a seregei előtt.Közlik az evangéliumiak 17 pontos hitvallását, amelyben azelső és legfontosabb pont, hogy a Szentírásnak mindenrészében Isten szava szól hozzánk. Más pontban a két szent-ségről beszélnek, amely jel és az üdvösség záloga. A lapszerzői ismertetik a Brit és Külföldi Bibliatársulat mega-lakulását Wales és Anglia határán, ahol addig 80 családnakcsak egyetlen Biblia jutott.

A másik kötet Hamburgban készült, J. G. Oncken kiadása.A Németországi Egyesült Keresztelt-keresztyének (baptisták)

Gyülekezetei Vasárnapi Iskolai Szövetségének Körlevele(Sendschreiben des Sonntagsschul-Vereins des Bundes dervereinigten Gemeinden Getaufter Christen in Deutschland). AKörlevél a vasárnapi iskolai tanítók és tanítónők lapja. 1871-ben készült az első évfolyam, a kötetben nem kronologikusan1873-ból szintén illeszkedik néhány példány. A kötet utolsóévfolyama Meyer Henrik Magyarországra érkezésének eszten-deje, érthető tehát, hogy kezünket ezért a kötetért mégfokozottabb érdeklődéssel nyújtjuk ki. A kötet belső fedőlapjánés egyik további oldalon is kézzel írva a tulaj-donos neve: „Joh.Rottmayer jun.”, azaz ifjabb Rottmayer János (1849–1925). Ővolt a kolozsvári bibliaterjesztő fia, aki apja özvegysége, majdmásodik házassága után Kolozsvárról Bécsbe került. Bécsben,1869-ben alapító tagja volt a gyülekezetnek. Meyer Henrik1876-ban utazott Kolozsvárra. Késő éjjel érkezett a városba.Idős Rottmayer barátságosan fogadta, de a felesége annálkevésbé. Meyer az önéletrajzában egy szót sem írt ifjabbRottmayerről, valószínűleg azért, mert már nem otthon élt.Bécsből úttörő munkát végzett Pozsonyban, 1887-ben az elsőhitvallókkal lépett hullámsírba, majd egész életében, 76 éveskorában bekövetkezett haláláig, gyakran állt mind a német,mind a magyar szövetség segítségére. Ehhez a kötethez iscsatoltak évenként egy témás összefoglalást, de a könyvkülönlegességét emeli ki a levelezők beszámolóinak földrajzikimutatása. Mindenhonnan kaptak ismertetést a vasárnapiiskolák helyzetéről. Némelyik országból évente többször is. Aföldrajzi helyneveket alfabetikus rendben közlik.Kolozsvárról két levél érkezett 1871-ben. 1873-ból Bukarestjelentkezett sok más németországi, svájci, kelet-poroszorszá-gi, lengyelországi, galíciai régi gyülekezet mellett. Apéldányszámok lapszámozás szerint, de olykor eltérnek a kro-nológiától. Az első kolozsvári beszámolót ifjabb Rottmayerírja, mely szerint két-három gyermekkel kezdte meg a vasár-napi iskolai munkát. Sajnos keltezés nélkül írta a levelét, de alevél a folyóirat 1871. áprilisi számában jelent meg. Mivel akezdési nehézségekről tudósít, azok természete szerintbizonyára az első két alkalom után írhatta meg. Nyelvinehézségei voltak, mivel csak gyengén tud magyarul, viszonta második alkalomra olyan fiú jött, aki csak magyarul tudott,ezért mindkét nyelven beszélnie kellett. Mindenesetre nagyonörül: „Isten lehetővé tette nevének dicséretét”.Az augusztusi szám ismét hoz erdélyi beszámolót ifjabbRottmayer testvértől. Ebből kevés adatot kapunk, mivelinkább személyes erőfeszítéseiről írt, és a reménységéről,hogy előbbre jut, feltekintve Jézus Krisztusra. Ehhez kéri min-den olvasójának közbenjáró imáit. A közlemények évében akolozsvári levelező mindössze 22 éves. Édesapjával öt éveköltözött Erdélybe. Úgy tűnik, hogy körülbelül 40 évvelkésőbb találkozott „Erdély fővárosában” Kornya Mihállyal. Őmaga akkor már koros ember, és bizonyára csak látogatást tettKolozsvárott. Egész életében felnőttek és gyermekek között jómagot hintett.

MISSZIÓTÖRTÉNETI SZEMELVÉNYEK

Szebeni Olivér

A néhai könyvkötő padlásáról

29

Hogyan szabadulhatunk meg bűneinktől a gyakor-latban?

„Megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó, és mitkíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél,szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a teIsteneddel.”

(Mik 6,8)

Csak annak az embernek az élete változik meg, aki eljutarra a döntésre, hogy meg akar változni! Továbbra is erről fog szólni a tanulmány. Pál az egész 6.fejezetet (Római levél) ennek a kérdésnek szenteli. Az Istentiszteletben tartja az ember szabad választását, és akarataellenére senkit sem fog megváltoztatni, és senkit sem fogüdvösségre vezetni. Ideillik az ismert szójáték: „aki megvál-tott téged nélküled, nem fog üdvözíteni téged nélküled”.Gondolatilag, eszmeileg ugyanezt mondta ki Jézus. Azaz ember fog élni, aki az ő áldozatáról szóló üzenettel„táplálkozik”. Aki „eszi az ő testét, és issza az ő vérét”, akinaponként szemléli Krisztust mint az ő személyesMegváltóját, aki naponként feltekint a keresztre, és eljut arra afrenetikus, döbbenetes és megrázó gondolatra, hogy „ő azérthalt meg, hogy én élhessek. Méltó tehát, hogy neki éljekezután, és átadjam neki az életem fölötti irányítás jogát mintIstennek.” Ez az ember egyetlen lehetséges logikus válasza azéletben. Ő azt kéri az embertől, hogy tekintsen az őszeretetének megnyilatkozására. Tekintsen arra a személyesszeretetre, amelyet irántunk mutatott, amikor megváltásunkrólgondoskodott. Mint akiben van az élet a számunkra, és amikorezt tesszük, egyszer csak élet költözik belénk, és „eltörik” abűnhöz való megkötözöttségünk. „Eltörik” a bűnnek aszeretete, „megtörik” a bűnnek a varázsa az ember felett,elveszíti a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűsége a magavonzó mivoltát, és a bűn a maga teljes-totális, retusálatlanmivoltában, Janus-arcúságában tűnik fel. Annak, amivalójában, ami halált okoz, ami egyenlő a halállal, annak, amiaz Isten Fiának halálát okozza. Még egy nagyon fontos gyako-rlati megjegyzés: aki megérti a Római levél elején –különösen a Róm 3,21–31 – lévő értelmezési kulcsokat (a bűn,a törvény és az erre adott isteni válasz, a kegyelem összefüg-gésrendszerét), annak meg fog nyílni a Római levél értékek-ben, lelki kincsekben hihetetlenül gazdag tárháza, gondo-latgazdagsága, és meg fogja érteni a bibliai lélektan alapjait,felépítettségét, végtelenül magasrendű gondolatmenetét, gon-dolatkonstrukcióit, melyek az idők végezetéig felülírhatat-lanok maradnak. Az ember ezen értelmezési kulcsok bir-tokában biztonsággal tájékozódni tud az ihletett Írás teljesgondolatrendszerében.

„Ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnakfegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda magatokat azIstennek.” Elmondható, hogy aki a bűn útján jár,automatikusan a bűn eszközévé, terjesztőjévé válik. A bűn„rabszolgaságában” kép annyit jelent, hogy a rabszolgatartó a„piszkos munkát” a rabszolgával végezteti el. A „fegyvereiül”kép annak felel meg, hogy a fegyverrel másokat szoktakmegsebezni, leteríteni, azaz a rabszolgatartó kezében„eszköz” a rabszolga mások megsebesítésére, elpusztítására.Vagyis amikor a bűn oldalán állunk, akkor nemcsak a magunklétromlását idézzük elő, hanem egyidejűleg mások életének aromlását is előidézzük. Ugyanúgy elmondható, hogy viszontaki az Istennek engedelmeskedik, az Isten eszközévé, azigazság, az evangélium terjesztőjévé, képviselőjévé válik azéletben, mintegy automatikusan. Időnként hangot adhatunk annak a gondolatnak, hogyaz ember a legtöbbet azzal teheti embertársaiért, ha végrekomolyan veszi és hűségesen megharcolja a saját hitharcát.Ez a legnagyobb dolog, amit tehet ő a környezetéért, mert azIsten kezében ekkor válhat egyáltalán eszközzé arra, hogy jóbefolyást árasszon az élete. Ha az ember segíteni akar akörnyezetének, akkor először a saját hitküzdelmét vegyekomolyan! A saját megszabadulásáért való küzdelmet vegyekomolyan, mert annak az embernek az életét az „igazságfegyvereként” tudja felhasználni az Isten. „Mert a bűn ti raj-tatok ne uralkodjon, mert nem vagytok törvény alatt, hanemkegyelem alatt vagytok.” Gyakran hallani ilyenvélekedéseket, hogy nekünk a missziói parancs a leg-fontosabb, és máris menjünk, hogy minél több embertmegtérítsünk. Egyszer Spurgeontől megkérdezte egymozdonyvezető, hogy hogyan szerezhetne alkalmasságotminél több ember megtérítésében, hiszen ég a vágytól, hogysike-res missziói munkatárs lehessen. Erre Spurgeon válaszaa következő kérdés volt: „és legyen szíves mondani, a fűtőmegtért már?”John Stanley, India misszionáriusának (Krisztus a világországútján című könyv) jelszava volt: „Nem mehetünk előbb-re, míg nem megyünk mélyebbre.” Ehhez az előzőleg említett,lényegében „keresztyén egoizmuson, nárcizmuson” alapulómissziói buzgalomhoz kapcsolódik az alábbi idézet is, CarlEichhorn gondolata, lélekmentés szeretet nélkül:„Ezek az emberek valóban nem kíméltek költséget ésfáradtságot, hogy lelkeket nyerjenek meg ügyüknek. Messzividékeket beutaztak, és örültek, ha csak egy pogányt is meg-nyerhettek. Mégis csak a poklot gazdagították, és a sátántkötelezték hálára. Intő példa ez minden időkre.”„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mertbejártátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogánytáttérítsetek...” (Mt 23,15)

M É c S E S A T E I G É D

Dr. Matus István

A megszentelődés bibliai útja (2.)

„Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” (1Pt 1,16)

30 Mécses a te igéd

Ezek után nézzünk meg néhány olyan típuskérdést,melyek evangélizációs alkalmak után, bibliateológiai szak-előadások utáni konzultációs anyagban szerepelnek, illetvelelkigondozói, orvosi-pszichológiai, pszichoterápiás beszél-getésekben fogalmazódhatnak meg! Tekintsük át az erre – ateljesség igénye nélkül – adható válaszokat! Gondoljuktovább ezeket!

1. Mi a bűn, és hogyan gondolkozzunk a bűnről?Mit mondjunk annak az embernek, aki azt mondja, hogy„Én nem vagyok bűnös, és ezért mi szükségem van nekem amegváltásra?! Nem kértem én, hogy megváltsanak, és –hangsúlyozom – nem vagyok bűnös!”A bűn valóban egy „gumifogalom” a mi világunkban,döntő többségében teljesen viszonylagos az embereknek,hogy kinek mi a bűn. Ha egyáltalán még a bűn fogalmávalfoglalkoznak. Többnyire az emberek megrántják a vállukat, ésígy szólnak: neked ez bűn, nekem nem. Általában nekünk aznem bűn, amit érdekünkben áll megtenni. Lehet, hogy a másikéletében bűnnek bélyegzem, de meg fogom gyártani az ide-ológiát, hogy az én életemben ez miért nem bűn! Sőt olyanálláspont is hallható, hogy „dialektikus” fogalom a bűn. Azazegyszerre jó is, rossz is. Egyszer egy hitoktató nővér mondtahittanórán a következőket: „Tudjátok, gyerekek, a bűn olyan,mint a fűszer a konyhában. Egy kicsi belőle megízesíti azételt, a sok belőle viszont rossz. A bűnnel hasonló a helyzet.”A Bibliában nem ilyen képlékeny fogalom a bűn.Mondhatnánk, hogy egy nagyon masszív, merev, precíziósfogalom. Nagyon kíméletlen, könyörtelen, erőteljes, markánsmegfogalmazása van a Bibliának, mégpedig következetesen.Négy bibliaverset olvassunk el! Axiómaként, alapelvkéntszólnak arról, hogy mi a bűn. Az első 1Jn 3,4: „Valaki a bűntcselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi. „A bűn pedigtörvénytelenség.” Elég világos meghatározás! Kicsit közelebbmenve a görög szöveghez: a „bűn a törvény tagadása,áthágása”. Az, hogy milyen törvényről van szó, nem lehetkérdés: Isten törvénye, Isten beszéde.

A törvény szó jelentése a Bibliában Az értelmezési tartomány két szélső pontját nézzükcsupán! Jelenti legtágabb értelemben – főfogalomként – a tel-jes Szentírást, az Isten beszédét, az Isten összes kinyilatkoz-tatását. Megfogalmazza a Biblia továbbá azt a két axiómát, kétfőszabályt, ami többnyire eléggé közismert Jézustól, hogy„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljesszívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37)A második parancsolat hasonlatos, „szeresd felebaráto-dat, mint tenmagadat”. Vagy pedig az egymondatos„legfelsőbb” szabályt, ahogy a Római levél fogalmazza meg13,10-ben: „a törvény betöltése a szeretet”. Jézus azt mondta,hogy „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelektiteket”. A törvény fogalomnak további szintjei is vannak,amelyekbe most nem mehetünk bele. Ma a hívők jelentősrészében a törvény szó, fogalom „akusztikája” meglehetősennegatív. A törvényeskedés, a szektázás, a zsidózás, valamiféleneo-judaizmus negatív képzetköreit asszociálják a törvény szóhallatán. A Biblia ezzel a véleménnyel totálisan szembemegy!Amikor közép- vagy alfogalomként használja (példáulpolgári, ceremoniális stb. törvények), akkor többször negatívértelmű az Újszövetségben, de amikor főfogalomként használ-ja (Jézus Krisztus: „A törvényt nem eltörölni, hanem betölteni

jöttem…”, vagy Pál: „ám a törvény szent, igaz és jó…” stb.),akkor csak szuperlatívuszokban beszél erről a Biblia. Mivelmindent törvény szabályoz, a legkisebbtől a legnagyobbig,emiatt logikailag nem nehéz átlátni, hogy az életnek, a létezés-nek is van globális, egészleges illetékességű törvénye, és azcsak értelemszerűleg Isten törvénye lehet. János apostoltanításában olvassuk: a „törvény betöltése a szeretet”, más-részt „Isten szeretet”, tehát ebből a szempontból Isten és az őtörvénye lényegileg ugyanaz. A törvényt tehát hatályon kívülhelyezni nem lehet, mivel ez az élet törvénye. Ha ez mégmindig nem evidens, akkor érdemes egy kérdést feltenni: azéletet lehet hatályon kívül helyezni? Valakinek, egy„levegőbeli hatalmasságnak” nagyon is érdekében áll, hogyezeket a fogalmakat mint törvény, igazság stb. nagyon isbagatellizálja, ignorálja, lehetőleg hatályon kívül helyezze,ezzel egyidejűleg a logikus emberi gondolkodást építse le,hiszen így a bűn, az igazság-hamisság stb. fogalmakautomatikusan viszonylagossá válnak, mellőzhetők, hatályonkívül helyezhetők. Ezek a fogalmak egymással hermeneu-tikailag nagyon is szoros, korrelatív kapcsolatban állnak, lásd:Római levél: „a bűn ismerete a törvény által vagyon…” Egyutolsó hivatkozás: egyszer felekezetünk egyik egyházelnökeprédikációjában a következőket mondta Soltvadkerten: „leheta bibliai törvény fogalmat mellőzni, idejétmúltnak, anakro-nisztikusnak minősíteni, hatályon kívül helyezni, mint ahogy eztnapjainkban már sokan megteszik. Ekkor az így kialakulthelyzet a következőképp illusztrálható egy példával megvilágít-va: az összes autósnak, gépjárművezetőnek akkor tessék aztmondani: a KRESZ-törvények idejét múltak, nyugodtan hatály-on kívül helyezhetők, de vigyázat, tilos karambolozni…” Agörög szövegben mondja az Írás: „e két (fő)parancsolattólfügg a törvény és a próféták”, azaz e két parancsolatban bennefoglaltatik a törvény és a próféták. Nem azt mondja, hogy ettőltegyük függővé, hanem e két parancsolattal összefoglalhatómindaz, amit a törvény és a próféták elmondanak. Itt leheteljutni arra a rövidzárlatos megfogalmazásra, hogy a bűnegyenlő önzés, énközéppontúság. Ha az ember végigviszi agondolatot, akkor ez egyértelmű. Ahhoz, hogy megtudjam,hogy mi a bűn, meg kell határoznom, hogy mi a törvény. Atörvény betöltése, azaz a törvény lényege: a szeretet. Most aszeretet lényegét kell meghatároznom. A szeretet lényegét nememberi, hanem isteni mérce szabályozza, ezért a Biblia úgyhatározza meg, hogy „nem abban van a szeretet, hogy miszerettük az Istent, hanem abban, hogy Isten szeretett minket”,ahogyan megbocsátotta bűneinket, és önmagát adta áldozatul.Tehát a szeretet lényege, hogy ő nem önmagának élt, nem én-középponttú volt, nem magának kedveskedett, hanem önmagátfeláldozta miértünk. A szeretet lényege, hogy nem a magamérdekeit szolgálom, hanem másokat magam elé helyezve amásik, illetve mások javára törekszem. A teológiai szakiro-dalom ezt így fogalmazza meg, hogy egocentrikus, énközép-ponttú gondolkodás helyett allocentrikus, másikközéppontúgondolkodás, és ennek nyomán megvalósuló életvitel. A bűntehát a szeretetellenesség, a szeretet tagadása, áthágása, aszeretet ellentéte, azaz önszeretet. A bűn lényege pedig az én-középpontúság, ami ellentéte a másikközéppontú gondol-kodásnak. Valóban ki lehet mondani, hogy minden bűnnél fellehet fedezni az önzést mint végső gyökeret. Ezer megnyil-vánulása van a bűnnek, de ha az ember az indítékokat ele-mezve közelíti meg a dolgokat, akkor bizony lelepleződik azönzés a bűn konkrét megnyilatkozása mögött.

Mécses a te igéd 31

Van még három másik meghatározás is. Az 1Jn 5,17.verse meghatározásszerűen a következőt mondja: mindenigazságtalanság bűn. Ami igazságtalanság, az bűn is egybenértelemszerűleg. A harmadik meghatározás A Jak 4,17. verse: „Aki azérttudna jót cselekedni (akinek hatalmában állna jót cselekedni),de nem cselekszi, bűne az annak.” Azaz az ún. mulasztásosbűn kategóriája. Nem csak úgy kell gondolkoznunk a bűnről,hogy valami, amit áthágok, valami rossz, amit elkövetek, az abűn. És ha mondjuk nem gyilkoltam meg egy embert, nemtettem tevőlegesen semmit, akkor máris nem vagyok bűnös.Részben az ún. mulasztásos bűnkategóriák közé sorolandó agyűlölet bibliai fogalma is. A Biblia nagyon finommá, árnyalt-tá teszi a megközelítést, amikor azt mondja: „Aki gyűlöli afelebarátját, embergyilkos az”. A fogalmi tisztánlátás miattérdemes az eredeti nyelv oldaláról megvizsgálni a szavak,fogalmak jelentésspektrumát. A görög szó: miszeó, gyűlölök,szó szerint azt jelenti: „gyűlölök és valaminél kevésbészeretek”. Az érthető meg a nyelvi megközelítésből, hogy vanegyrészt a szeretet fogalma, ami viszonylag körülhatárolhatógondolkodásmód és ebből fakadó magatartásmód. Ami aszeretet fogalmán kívül esik, az máris a gyűlölet fogalmábatartozik, különböző színárnyalatokkal. Mi viszont úgy gondol-nánk, hogy a szeretet és a gyűlölet fogalma közt létezik egykis „terrum interregnum”, egy kis fogalmi „senki földje”,ahol mi egy kicsit „meghúzódhatunk”, azaz nem gyűlölünk,de nem is szeretünk! A Szentírás ezt nem biztosítja szá-munkra. Az eredeti nyelv fogalmi spektruma a tetlegességnél,a homocídiumnál ér véget. A gyűlöletnek a legdurvább,legszélsőségesebb megnyilvánulása nyilvánvalóan azemberölés. Viszont ott kezdődik a fogalmi spektrum, hogyközömbös vagyok a másikkal szemben, bibliaiul, képies nyel-ven: elzártam a szívemet a másiktól. A közömbösségtől, azelzárkózástól kezd elindulni a gyűlölet, és ez máris a gyűlöletfogalmába tartozik, és halad át az ellenszenv, a verbális meg-nyilatkozások, illetve végső soron a tettlegességig. Hát ennekfényében nem tudom, hogy van-e közöttünk olyan, aki nem„embergyilkos”. Ezzel a finomabb megfogalmazással igennyomorultul kezdjük érezni magunkat mint „gyilkosok”. Ésnem mondhatjuk azt, hogy azért, mert láthatóan nem öltemmeg senkit, nem vagyok gyilkos. És akkor még mindig nemjutottunk el odáig, hogy „ha valaki tudna jót cselekedni, denem teszi”, az is bűnt követ el. Nem csak azzal követhetek elszeretetlenséget, hogy valamit kimondok vagy megteszek.Adott helyzetben azzal is követek el bűnt, hogy nem mondomki például azt, hogy ne haragudj. Vagy nem mondom ki azt,hogy megbocsátottam, megbocsátottam és szeretlek téged.Holott tudom, hogy benne van a fájdalom, és „fő a levében”,mert én nem mondtam ki, mivelhogy nem a szeretet szerintcselekszem.A negyedik meghatározás a legkeményebb számunkra.A Róm 14,23. vers vége: „Ami pedig hitből nincs, bűn az.”Formailag ez is ugyanolyan axióma, mint az eddigiek. Ahogya törvény áthágása bűn, itt az Írás azt mondja, hogy ami hitbőlnincs, bűn az. Bár az emberi akarat döntő jelentőségű amegváltozásban, és nem mondhatunk le róla, de nemelégséges a megváltozáshoz, mert arra szükséges rádöbbeni azembernek, hogy hiába akarja a jót, és gyűlöli a rosszat, és nemakarja elkövetni a rosszat. Könyörtelenül, kíméletlenül szem-besülnie kell a testébe írt törvénnyel, ami rabságban tartja, ésa bűnnek kiszolgáltatottá teszi az akaratát. Ezért van az, hogy

nem létezik önmegváltás, nem tud az ember saját akaratábólmegszabadulni. Erre receptként, megoldásként adja az ige,hogy hit által összekapcsolódhatok Istennel, aki kész istenihatalmában részesíteni, megosztani ezt velem, és ha hit általfolyamatosan összekapcsolódok Istennel, ennek eredménye azlesz, hogy nem a bűn uralkodik továbbá bennem, hanem IstenLelke képesít az engedelmességre. No, de ha ezt elfogadom,akkor teljesen logikus az apostol következtetése, hogy minda-zok a cselekedeteim, amik viszont nem ebből az összekap-csolódásból születnek meg, azok pedig bűnök. Mert én ma-gamtól nem tudok magamból mást kihozni, mint bűnt! Aminem az Isten által jön ki belőlem, az bűnné lesz. Szerintem eza legkeményebb meghatározása a bűnnek. Tehát ha szembesülni akarunk a bűnnel, akkor bele kellnéznünk a „szabadság királyi törvényébe”, ahogy Jakab apos-tol mondja. Az Isten törvénye jó, az élet, a szabadságtörvénye, ami azt mutatja meg, hogy mennyire vagyok szabada bűntől. Mennyire szabadultam meg a bűn uralma alól.Kezdjem azzal, hogy szembesítem magam az Isten beszédé-vel! Ebből a nézőpontból kell például a tízparancsolatról isgondolkozni, és ekkor már nem nagyon kezdjük jól éreznimagunkat, ha igazán komolyan vesszük azt, amit a törvénymond.Csupán az első parancsolatra hadd utaljunk: „Én az Úrvagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptomból, a szolgálatházából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!” Eparancsolatnak a kulcsa az, hogy mit jelent az Isten fogalombibliaiul. Azt jelenti, hogy az a hatalom, akit trónra ültetek, ésirányíthatja az életemet. Ha én ülök a trónon, akkor nem az élőIsten ül a trónon, hanem egy idegen isten. Tehát ez a kifejezés,hogy ne legyenek idegen isteneid énelőttem, ez – többekközött – az önzésnek a leghatározottabb tiltása a tízparancso-latban. Tehát a feltétel, hogy Istent koronázzuk istenné,uralkodóvá, és ne az énünk legyen a trónon. Egyszer egy erdé-lyi lelkész ezt a következőképp mondta: „A szívemben van egytrón és egy kereszt. No mármost, ha az énem ül a trónon,akkor Krisztus a kereszten van, ha viszont az énem van akereszten, akkor tud Krisztus a trónon ülni.” De hányszorvezet minket az énünk? Ki az, aki úgy kel fel reggel, hogy neaz én akaratom legyen meg, hanem a tiéd, Istenem? És úgykeresem a te akaratodat, hogy megértsem azt, és nemnyugszom bele, amíg oda nem tudom szánni magam, és amígez meg nem valósult. És ekkor csak az első parancsolatnál tar-tunk! Amikor megtette az ember ezt, akkor kezdi csak el ajézusi „értelmezéstant” alkalmazni tudni, idegen értelmezésikulcsok helyett. „Megmondatott a régieknek, én pedig aztmondom nektek...” (Mt 5) Nemcsak az a paráznaság, amikor aszó szoros értelmében házasságtörés történik, hanem amikorkívánsággal tekint az ember a másikra, amikor csak úgy elját-szik a gondolattal, az is bibliaiul már ugyanaz. Mert az alka-lom hiánya miatt el nem követett bűn nem azt jelenti, hogynincs bűn, én bűntelen, tiszta vagyok. Csak azt jelenti, hogynem volt rá lehetőségem. Nem mindegy, hogy tiszta vagyoktőle, vagy hogy csak nem volt rá lehetőségem. Gondolkodjunkel azon, hogy ami hitből nincs, bűn az! Nem tudunk nemvétkezni magunktól!

2. Miért van szüksége minden embernek kegyelemre?Azért, mert a „bűn zsoldja a halál”-törvény hatálya aláesik minden ember. Tehát még ezt a földi életet sem élhetné azaz ember, aki pedig azt mondta, hogy ő nem kérte ezt az életet,

32 Mécses a te igéd

illetve ő nem is bűnös. Ezt a földi életet sem élhetné az ember,ha Krisztus meg nem halt volna minden emberért, érte is.Ugyanis egyetlen, legkisebb bűn elkövetése azonnali haláltokozna, ha az Isten már a föld történelmében a legelső bűnelkövetésénél, az első emberpárnál azonnal nem léptette volnaéletbe a kegyelmet (az itt álló szó Pál gondolatmenetében:„pareszisz”, „mellőzés, nem az elfelejtés vagy elnézés, hanemaz időleges félretevés értelmében”). Az örök életről pedigvégképp nem gondolkozhatna az ember. Amikor szóba állunkezzel a gondolattal, akkor – jó esetben – kezd el kifejlődni aszeretet az ember szívében az Isten iránt, kezdünk valamitmegérteni az Isten végtelen kegyelméből. Egyáltalán azemberi létezést, és ebből következően mindazt az örömöt, jót,áldást stb., amit átélhetek az életben, kegyelemből kaptam, ésnem tőlem vannak ezek.

3. Kérdés: Bűn mindaz, ami nem tetszik Istennek?Önmagában ennek köze van az igazsághoz. Azértóvakodnánk mégis egy ilyen meghatározástól, mert még a lát-szatát is szeretnénk elkerülni, hogy tudniillik Isten egy olyanhektikus Isten, aki a maga kénye-kedve szerint dönt, mi tet-szik, mi nem tetszik neki. Rámutat bizonyos dolgokra, hogyez és ez bűn. Arról van ugyanis szó, hogy a bűn egy olyanlétező alapelv – a szeretet alapelvével szemben –, amely azéletet pusztítja, és az Isten nem azért nevezi a bűnt bűnnek,mert neki ez nem tetszik, hanem azért, mert ő maga az Élet, ésa bűn pedig alapelvileg életellenes, mert tönkreteszi, rombol-ja, pusztítja az életet. Az Isten kérlelhetetlenül,engesztelhetetlenül bűngyűlölő. Viszont őt nem kell azembernek kiengesztelni, mert ő „úgy szerette a világot, hogyaz ő egyszülött Fiát adta…”

4. Kérdés: Mi nem is akartunk tulajdonképpenlétezni, akkor hát miért létezünk?Nem mernénk azt mondani, hogy az ilyen típusúkérdésekre maradéktalanul tudnánk válaszolni a „feljebb valóbölcselkedés” esetleges veszélye nélkül.Először is le kell szögeznünk, hogy valóban nemkérdezett meg minket az Isten a teremtés előtt, hogy akarunk-elenni. – Ez feltehetően nehéz is lett volna neki, mivel még nemléteztünk. De az első dolog itt az, hogy Isten nem eleve rossz-nak teremtett minket, hanem a választás képességévelteremtett meg bennünket, az engedelmesség és az igazság cse-lekvésének képességével.Másodszor pedig le kell szögezni, hogy – az őskísértésalaphelyzetét képies módon kifejezve – a sportoló, azökölvívó, ha nem egy fajsúlyban, egy súlycsoportban van azellenféllel, akkor ne menjen be a ringbe! Az embernekelmondta Isten, hogy van egy ring, és abban egy nagyon erős„boxoló”, és ne menjen a közelébe se! Ki tehet arról, hogymégis bement? Mert a leckét, azt az ördögnek jól el tudta azember mondani, csak bölcs nem volt, hogy magára alkalmaz-za. „Arról a fáról ne egyél, meg se érintsd!” – mondta fel asátánnak. Ki a felelős ezért? Igaz, hogy a sátán hatalmas intel-ligencia, és teljesen esélytelen vagyok vele szemben. Senkinem kényszerített be a ringbe. Mind a mai napig „önként ésdalolva” megyek bele! A harmadik szempont: lehet, hogy a teremtés előtt nemkérdezte meg az Isten, hogy akarunk-e lenni, de nekünk itt a bűnvilágában a megváltás műve által felteszi a kérdést: „Mondd,ember, akarsz-e örök életet élni?” Azzal fejeződik be a Biblia,

hogy „A Lélek és a menyasszony ezt mondják: ’Jövel! És akihallja, ezt mondja, jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el, és akiakarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17) Isten nemkényszeríti rá senkire az életet. Egy tökéletes megváltásról gon-doskodott. Teljes bűnbocsánatról, és kész közösségben lennivelünk, és ezért olyan lénnyel kerülhetünk kapcsolatba, akivégtelenül magasabb rendű intelligencia a sátánnál. Sem gon-dolkodásban, sem fizikailag nem kell hogy kiszolgáltatottaklegyünk. Én döntöm el. Eldöntöm azt, hogy az Isten oltalmátelfogadom, és aláhelyezem magamat, vagy nem fogadom el. Azigaz, hogy Isten nem kérdezte meg a teremtés előtt az embert,de a teremtés után igen. Az első emberpárt megkérdezte, hogyakar-e örök életet élni engedelmességben, boldogságban, egytökéletes világban, ahol nincsen hiánya, vagy pedig bemegy aringbe. Most is megkérdez minden egyes embert, és felajánlja alehetőséget. Az ítéletben fogja megmutatni, hogy minden egyesembernek valódi választása volt az életben. Azok fognakelveszni, akik nem akarnak élni!

5. Ha az Isten nem tudott egy olyan világot teremteni,ahol a bűn nem jelenhetett meg, akkor miért teremtettegyáltalán világot? Nem tudunk – biblikateológiailag, létfilozófiailag –tökéletes válasszal válaszolni, embervoltunkból ez amúgy semkövetkezne. Amit elmondunk, az nem biztos, hogy mindenszempontból jó válasz. Azt érthettük meg, hogy az Istenszeretetéből az következik, hogy ő szabadságot adott teremt-ményeinek. A szabadsággal pedig értelemszerűleg felelősség járegyütt. Alapelvileg értettem meg, és tartom magam ehhez amegértéshez, hogy lehetetlent kívánunk az Istentől, ha olyanvilágot kívánunk tőle, amely eleve, előre be van biztosítva110%-kal a bűnnel szemben. Mert ekkor nem az Isten képére éshasonlatosságára teremtett lények lennénk, hanem robotok,akik lejátsszák azt a programot, amit előzetesen beléjük táplál-tak, felinstalláltak, de nem gondolkoznak, nem mérlegelnek,nem alkotnak, és legfőképpen nem tudnak szeretni. Ehelyett aprogramot futtatják. A személyes döntésük alapján nem tudnakcselekedni. Magamnak azt mondtam, hogy Istennek azt kelletteldöntenie, hogy meg akarja-e osztani a létezésnek, az életnek,a szeretetnek stb. örömét, vagy pedig nem. Ha meg akarja osz-tani, akkor ezt csak annak a veszélyével tehette meg, hogy leszvalaki, aki majd esetleg fellázad.A saját kérdésemet hadd fordítsam vissza és fogalmaz-zam meg itt, ezen a ponton! Isten tudta, mivel ő egyedül„kezdetből látja a véget”, hogy lesz valaki, aki majd fellázad.Tudta, hogy ez megváltást kíván, és mivel a törvény végighatályban marad, mivel az élet törvénye, ezért ez a megváltása Fia halálát kívánja, tudta, hogy ez mennyi szenvedést fogneki okozni, és tudta, hogy milyen hosszú küzdelem lesz ez aző életében, illetve az őt követők életében. Akkor:

6. Milyen leírhatatlan lesz majd az az élet, amit olyanfontosnak tartott megosztani, hogy mindezt vállalta? Milyen az az élet, amire mi olyan könnyen kimondjuk,hogy köszönöm szépen, ezt mégsem kérem?Nem tartotta túl nagy árnak, hogy legyünk. Logikailagodáig kell eljutnunk, hogy ha Isten azt mondja, hogy ezen azáron is akarta, hogy éljünk, akkor ez az élet valami fantasztikus.Ő maga az Élet, és azt mondja, hogy ez annyit ér, hogy még ahalált is vállalom érte, igaz, jelenleg e földi létben nagy ered-ményét nem látom, de az ige alapján tudhatok róla. Azt gondol-

Mécses a te igéd 33

hatjuk, hogy olyan értéknek kell lennie, ami minden szenvedéstés küzdelmet megér számunkra, mert más választ egyszerűennem találhatunk erre a kérdéssorra. Valami csodála-tos dolgotakar ajándékozni az Isten az embernek, és neki fontos, mégpedigennyire, akkor nekem ne legyen az? Azért, mert bizonyosküzdelmek vannak az életemben, inkább mondjam azt, hogynem, nem kell? Szavazzak bizalmat az Istennek, mert megéri, őolyan világot ad, ami megéri a szenvedést! Mondjak igent, azigent van jogom dönteni! Az ítélet nem mond ki mást, mint azember döntését. Akar-e élni, vagy nem? Ez így talán drasztiku-san hangzik. Isten minden lehetőséget megad, nem belekény-szerít egy pályába (ha tetszik, ha nem, végig kell járni), hanemalternatívákat ad, lehetőségeket biztosít. Az én döntésem lesz avégeredmény. Vagy élek vele, vagy elutasítom magamtól az életajándékát.

7. Isten szeretetéről mit tudhatunk? Nem a mi tisztünk megvédeni Isten személyét. Nagyonveszélyesnek tartjuk azt, amikor pusztán az eseményekbőlvonjuk le a következtetéseket, amikor pusztán az életembőlakarom megtudni, hogy engem szeret-e Isten, vagy sem. Vagy,hogy az emberiséget szereti-e, vagy sem. Egy történetet mondott erről valaki. Brazil mese volttalán. Lényege arról szól, hogy volt egy apó, akinek volt egylova, ezzel az egy lóval végezte a munkáját, ebből élt. Egyikreggel arra ébredt, hogy nincs a ló, ellopták. A falu lakóiösszecsődültek, és kezdték sajnálni az apót. Mondták neki,hogy no most mit mondasz? Megvert téged az Isten! Az apóazt mondta: Megvert vagy nem vert, nem tudom, de azttudom, hogy volt lovam, és most nincs meg. Eltelt 10–12 nap,nem jött meg a ló, sajnálták nagyon az emberek, hogy ennyiremegverte az Isten. Egyszer csak megjött a ló, és hozott magá-val 12 vadlovat. Összeszaladt a falu, megint kezdték mondani,hogy micsoda áldás, hogy megáldott téged az Isten. Az apócsendesen mondta, megáldott vagy nem áldott, nem tudom.Csak azt tudom, hogy megjött a lovam, és hozott tizenkétmásikat.Én óvatos lennék – békaperspektívából – megítélni,hogy ki miért felelős, és hogy mi Isten áldása, és mi az ő átka.Bibliai összefüggésben azt mondjuk: lesz egy ítélet. A Bibliaszemlélete ez: nem ez az élet a nagybetűs Élet. Nem az a na-gyon fontos, hogy itt boldogan éljünk. Azt mondja, hogy ez azélet arra adatott, hogy egyrészt eldöntsük, hogy akarjuk-e azörök életet. És ezután második feladatként: ez az életszakaszarra adatott, hogy alkalmassá váljunk rá. Mert tudniillik nemvagyunk rá alkalmasak! Nincsen „menyegzői fehér ruhánk”,és eredendően nincsen a „lámpásainkban olaj”. Lesz egy ítélet,ahol minden igazságtalanságot helyre tesz az Isten. Mindensebet be fog kötözni. A másik gondolatom: állíthatjuk, hogy azembernek semmi köze nincs az AIDS-hez? Semmi köze nincsaz embernek ahhoz, hogy idő előtt meghalnak az emberek,vagy ahhoz a „fényes, de rettenetes” történelmi-társadalmihorrorstruktúrához, ami a földön van? Miért van az, hogyelrontom a játékomat, és folyamatosan az apámat vádolom,hogy nem javította meg? Miért várom el az apámtól, hogynaponta háromszor javítsa meg tökéletesen? Óvatosnak kelllennünk a gyors véleményalkotásban!

8. Miért engedi meg Isten a szenvedéseket, ha szeret?Elsősorban nem abból indulnánk ki – deduktív módon –,hogy Isten szeret vagy nem szeret, és nem vonnánk le gyors

következtetéseket, hanem abból a biblikateológiai alap-axiómából indulunk ki, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogyéletét adta érte, ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. A legnagyobbat adta Jézus Krisztusban az Isten.Joggal teszi fel a kérdést: „Mit tehettem volna még meg?” Okavan annak, hogy megengedi a szenvedést a földön, és nemmindig tudjuk átlátni és felfogni. Higgyük el neki bizalommal,hogy ennek oka van, és lesz egy ítélet, ami helyre teszi a dolgo-kat! Van-e annyi bizalmunk a megváltás műve és a helyettesáldozat alapján, hogy merjük azt mondani, hogy nem tudunkmindent megmagyarázni, és azt sem tudjuk megmondani, hogymiért kell például egy gyereknek szenvednie, és nem akarjukmegma-gyarázni, hogy például azért, mert a szülei vétkeztek?Mint a kapunál ülő vakon született esetében a tanítványok kapás-ból tették fel a kérdést: Mester! Ki vétkezett? Ez? Vagy ennekszülei? Jézus azt mondta, hogy sem ez, „sem ennek szülei”,hanem ez azért van, hogy az Isten hatalma megnyilvánulhasson.Vagy pedig abban is megnyilvánul, hogy a betegséget elfogadva,békességben él egy szenvedésben lévő ember. De azt nem éndöntöm el, hogy melyikben fogja megmutatni hatalmát. Mind akettő az Isten hatalma. Amikor egy ember úgy tudja viselni aszenvedést, hogy „mikor kiáltottam hozzád, lelkemben erőtámadt, te meghallgattál, és erő támadt bennem”. (Zsolt 138,3)Ugyanolyan csoda ez, mint amikor a béna felkel és jár. És nemlehet azt mondani, hogy egyiket megáldotta az Isten, a másikatnem. Van-e annyi bizalmi tőkéje az Istennek bennem, hogy nemtudom megmagyarázni, de mégis azt mondom: meghajtommagam előtted? Én csak ember vagyok, és nem abban a pozí-cióban vagyok, hogy megmagyarázzam vagy megvédjem Istencselekedeteit, de hiszem, hogy ő igazságos, napvilágra fogjahozni a titkokat. Ki fog akkor majd derülni, hogy a döntésem abizalom döntése vagy a vádolás döntése. Kimondva, kimondat-lanul e mögött a kérdés mögött vád, vádolás van az Istennelszemben. Elismerve, vagy el nem ismerve nagyon hamar jön agondolat, hogy „Ha Isten volna…”Ez a kérdésfelvetés nagyon hamar magával hozza azIstennel való szembenállást. Praxisomban rövidzárlatoskérdésekkel szoktam leggyakrabban találkozni. Ehhez azért kellismeret, gondolkozás, alázat is, mert nem tudom átlátni,megítélni a helyzetet. Kétféle módon tesznek fel kérdéseket azemberek. Van, amikor valamire választ keresnek, mert informá-cióhiányos állapotban vannak. Ilyenkor az igazság érdekli őket.Sajnos ez a ritkább eset. Gyakoribb, amikor a kérdés motivá-ciója nem az igazság megismerése iránti vágy, hanem hogyhogyan tudná igazolni a saját eljárását. Hogyan tudna olyankérdést feltenni, amivel egyszer s mindenkorra beskatulyázhat-ja, és ad acta teheti az istenkérdést. A maga helyére teheti, éstöbbet nem fog nyugtalanítani. Leggyakrabban tehát nemválaszt akarnak kapni. Hanem a kérdés annak eszközekéntjelenik meg az ember életében, hogy – de facto – hogyanutasíthatják el a legegyszerűbben az istenkérdést az életükben a„hinni a templomban kell” elv alapján. Mert borzasztó dologegy autonóm embernek azzal szembesülni, hogy „nem énvagyok az Isten”, nem független, hanem függő pozícióbanvagyok, és hogy fölöttem van valaki, aki esetleg joggal mondja,hogy hogyan éljek vagy hogyan ne, és tulajdonképpen ez előlmenekül ilyenkor az ember.Hatalmas dolog, hogy egyenlő esélyünk van az örök élet-re. Lesz egy olyan világ, ahol mindaz, ami miatt nem érzemmagam jól a bőrömben, nem lesz ott. Az újjáteremtett világbannem lesz szeretetlenség, nem lesz önző emberi természet, sem

34 Mécses a te igéd

kegyetlenség, sem gyászolás, fájdalom. Elmondja ezeket aBiblia az új földről. És ha nem érzem magam jól ebben a világ-ban, ez annak a jele, hogy az Isten Lelke munkálkodik az emberlelkében, amire kezdettől fogva teremtette az embert. Akkorlehet bizalmat szavazni az Isten munkájának, amikor ezeketfelismerjük. Valóban „technikai kérdés” Isten részéről csupán,hogy kit hogyan vezet el oda, hogy ne akarjon ebben a világbanélni, hanem magasabb rendű vágyai legyenek, hogy higgye,hogy több van itt annál, mint amit legegyszerűbben elér. Hogyehhez hogyan jut el az ember, Isten sokkal jobban tudja, mintmi. Bizalmat szavazok: ha kell, verjen, ha ez kell, hogy oda jus-sak. Ha ez segít nekem, hogy megáldjon, akkor tegye. Ő tudja,hogy egy ember életében miért ez vagy miért az kell. Én csakegy ember vagyok csupán.

9. lehet olyan, hogy valaki lázadó életet él, és halálaelőtt tér meg, és üdvözül? nem érdemelne-e több jutalmat amár kora ifjúságától kezdődően állhatatos hívő?Nem igazságtalanság ez az Istentől? Aki végigszenvedi aküzdelmet, amiről az eddigiekben már szó volt, nem érdemelnetöbbet, mint az az ember, aki kiélte a maga életét a bűnben, abűn gyönyöreiben? Hát nem igazságtalanság ez? Az elsőkérdésre a választ az a valaki adta meg, aki az üdvösségünkrőldönt. Akkor foglalt állást éppen, amikor az üdvösségünkjogalapját, az áldozatot meghozta. Jól ismert ez az esemény,Lukács evangélista írja le. Jézussal együtt két gonosztevőt ítél-tek halálra, és Jézust középen feszítették keresztre, kifejezveazt, hogy ő a leggonoszabb hármuk között. Először mind a kétember szidalmazta Jézust a tömeggel együtt. Elég paradoxhelyzet, hogy valaki ott van a halál kapujában, és ráér egy har-madik halál kapujában lévő embert szidni. De Jézus maga-tartása az egyik emberben változást kezdett kimunkálni. A jobb-oldali lator egyszer csak elhallgatott, majd megszólalt, rászólt amásikra: „Az Istent sem féled te? Mi méltán szenvedjük abüntetést, de ő semmi bűnt nem követett el.”Jézus, ahogy a kihallgatásokon, majd a keresztre fe-szítéskor viselkedett, ahogy imádkozott azokért, akik őt körül-vették – „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, hogy mitcselekesznek” –, magatartásával egy mélyreható változásthozott létre benne. Felismerte, hogy ő méltán szenved, de ez azember nem érdemelte meg azt, amit elszenvedett. Felébredtbenne a meggyőződés, hogy ez az ember tényleg az Isten Fia,és ő a Messiás. Nem olyan értelemben, ahogyan gúnyolják őt:„Ha Isten Fia vagy, szabadítsd meg magad a keresztről, és majdhiszünk neked!”, hanem ténylegesen az. Ezért így fordultJézushoz: „Uram, emlékezzél meg énrólam, amikor eljössz a teországodban.” Jézus a következőt válaszolta: „Bizony, mondomneked: ma velem leszel a paradicsomban.” Az ige mondja: „akihisz Krisztusban, annak örök élete van.” Nem lesz, hanem van!Az első kérdésre egyértelmű a válasz: a lator az életevégén volt, aznap este meghalt. Gonosztevő volt. A bűneiérthalálra is ítélték. Ő nem egy átlagos kispolgári „gonosztevő”volt, hanem annál bűnösebb. De meg tudta bánni bűnét, hitretudott jutni, és ezért Jézus azt mondta neki, hogy velem leszela paradicsomban. Két dolgot azonban ne tévesszünk szem elől: Egyik: Istensoha nem a szavakat nézi, hanem a szív indulatát, és lehet, hogyvalaki a szavai szintjén szembefordul valamivel, mert a lelkiis-meret-furdalás olyan mértékben gyötri, de ez nem jelent mégbűnbánatot. A bűnbánat és bűntudat két különböző fogalom. Azegyik kérdés, amit fontos kihangsúlyoznunk, hogy csak az Isten

tudja megítélni egy lélek igazi állapotát. Csak Isten tudjamegítélni, hogy egy külsőleg, vallásban eltöltött élet valódi hitvolt-e. Valódi meghalás volt-e az énnek, és valódi alázat volt-eaz Isten előtt, vagy pedig csak vallásos élet. Csak Isten tudjamegállapítani, hogy egy külsőleg, emberi szemek előtttetszelgő, de elfecsérelt, a bűnnek odaszánt élet mélyén mi lap-pangott, a szívben milyen vágyak voltak. Ezeket a vágyakatmennyire lehetett döntéssé érlelni a küzdelmek során, ezekmilyen döntéseket hoztak, és befogadta-e az igazság szeretetét,vagy elutasította az igazságot. Isten tudja megítélni, hogy vala-ki a halálához közeledve elismeri bűneit, és odafordul Istenhez,és hogy ez az odafordulás csak félelemből történt, vagy pedigszívbeli megtérés alapján. Ezért neki is mondhatja az Úr, hogyvelem leszel a paradicsomban?A másik: a Példabeszédek könyvében van egy bibliavers:(5,22) „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a sajátbűnének kötelékével kötöztetik meg.” E szempont szerint sokember gondolkozik: kiélem magamat, élek, ahogy nekem tet-szik, és majd a végén még megtérek. Ezzel a gondolkozássalnem csak az a probléma, hogy nekünk csak a most adatott, csakmost tudunk keresztyének lenni. A múltunkat nem tudjukmegváltoztatni, azt Isten kegyelmére tudjuk csak bízni. A jövőrepedig nincsen semmi garancia egyikünknek sem, arra, hogy aholnapot megérjük. Ez az egyik probléma az ilyenféle gondol-kozással, de nem ez a fő baj. Mert az Isten gondviselése őrzi azemberi lelkeket arra, hogy akinél jóra fordítható, megtérésrevezethető még az élet egy pontján, azt oltalmazza, még akkor is,ha pillanatnyilag rossz úton jár. De senkit sem szeretnék arrabátorítani, hogy ezért járjon nyugodtan a rossz úton. Azembernek csak a „most” adatott meg. Vagy most keresztyén,vagy most nem keresztyén. Vagy most hisz Krisztusban, és vanélete, vagy most nem hisz Krisztusban, és most nincs örök élete.És ha most véget ér az élete, nem marad reménysége. Mostlehet keresztyénnek, Krisztus-követőnek lenni, holnap nem,mert csak mindig a „ma” van, és holnap nincsen ebben azértelemben, az soha nem jön el! Ennél még súlyosabb az a körülmény, hogy a bűnnek vanegy sajátossága: megkeményít. A „saját kötelékével kötöztetikmeg” az ember. Fel kell komolyan tenni a kérdést: vajon azemberben ott lesz-e a hajlandóság, hogy az akaratát a jó melléállítsa? Vajon az ember képes lesz-e még meghajolni az Istenelőtt, és őszintén az Isten akaratával azonosulni, vagy pedig abűn annyira beleivódik az életébe, hogy a bűn megkötözöttjévéválik? Törvényszerűség, hogy amivel az ember az életbenfoglalkozik, az fejlődik, amivel nem foglalkozik, az sorvad,atrofizál. Aki abban gyakorolja a gondolkozását, hogy a napiügyeket hogyan intézze el ügyesen, és ezért a „Való világot”nézi meg, vagy más efféle műsort, ez esetben tudni fogja azilyen ember, hogy hol olcsóbb a tej, milyen busszal lehet odaeljutni, milyen műsorok futnak most stb. Az ilyen egy perc alattmegválaszol az embernek. De a gondolkodásának képességegyengül abban, hogy összefüggő, mélyebb, erkölcsi-morálisdolgokat megértsen. Olyan dolgokat, amelyek ennélmegerőltetőbbek, például erkölcsi kérdések, azokban képtelentisztán, világosan látni, az nem megy neki. Mert ez ígyműködik: amilyen izmokat használunk, azok megerősödnek,amiket elhanyagolunk, azok elsatnyulnak. Ha a lelki„izmainkat” megfeszítjük, a saját magunkkal való küzdelembenkövetkeze-tesek vagyunk, akkor ez fejlődik, ebben leszünk jár-tasak, de ha a bűnben gyakoroljuk magunkat, akkor a bűnbenleszünk jártasak, és azokat a képességeket, melyekkel a bűn

Mécses a te igéd 35

ellen felvesszük a harcot, képesek leszünk teljesen elveszíteni.A saját bűnének köteleivel kötöztetik meg az ember. Van egymondás: a bűn büntetése a bűn maga! Ez az a veszély, amirefigyelmeztet Jézus, hogy nem lehet megfontoltan úgy gondo-lkozni, hogy „én most még kiélem magamat, várjál még, Uram,majd megtérek hozzád, de most még nem”. Így az emberelveszítheti az Isten követésének képességét. E nélkül nemtudjuk az Istent követni, mert az Isten személyes felelősségetadott ebben.Egy önmagunk körül forgolódó élet, melyet a magunkigazságával töltöttünk el, nagyon nehezen fordul oda, hogy csakaz Isten igazságában és az ő kegyelmében bízzon. De Jézusekkor is azt mondja, hogy „aki énhozzám jön, semmiképpen kinem vetem”. Elméletileg, illetve az Isten oldaláról gyakorlatilagekkor is van örömhír, viszont a kérdés ekkor az, hogy az adottember számára de facto létezik-e még örömhír, vagy már nem.A döntő kérdés ez: kiérdemli-e Jézus még ekkor is azt a bizal-mat, hogy hozzá menjünk, és teljes szívünkből hozzá for-duljunk?

10. Kérdés: nem igazságtalanság az Istentől az életkülönböző szakaszaiban, kiváltképp a végén megtérőknekadott egyenlő jutalmazás?Ez több eszmei kérdést is felvet. Az egyik, amit rögtön lelehet leplezni: ez a kérdés abból fakad, hogy az ember tesz bizo-nyos dolgokat, és úgy gondolja, hogy ezért jár neki üdvösség.Tehát ezzel a kérdésmegközelítéssel: nem igazságtalanság,hogy ugyanazt az üdvösséget nyeri el az, aki az egész életét abűn követésében élte le, és a végén tért meg, mint az, aki egészéletét az Isten követésében élte meg, és a végén üdvözül? Azt kell mondanunk, hogy ez a gondolkodás acselekedetekből való megigazulás elvére vezethető vissza. Mertaz húzódik meg mögötte, hogy én ennyit és ennyit dolgoztam,és ezért ennyi és ennyi jár. Erre van egy jól ismert példázat aBibliában, a szőlőmunkások példázata. Ez röviden arról szól,hogy kimegy reggel a gazda, és megegyezik a munkásokkal,hogy tíz pénzt kapnak, ha elvégzik a munkát. De a munka nemhalad jól, és kimegy később is, és újabb munkásokat fogad meg,egészen az utolsó óráig, és még naplemente előtt egy órával iskénytelen felvenni munkásokat, nyilván azért, mert a korábbanmunkába állottak nem végeztek. Amikor jött a napszámkiosztása, először jöttek azok, akik csak egy órát dolgoztak. Demindenki egyenlőképpen kapott tíz pénzt. Persze az utolsók issorba álltak, és ha „ezek” az egy óráért tíz pénzt kaptak – gon-dolták a többiek –, akkor nekünk bizonyára többet fog adni.De amikor nem kaptak többet, elkezdtek zúgolódni: „Azok azutolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tettedazokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. Őpedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cse-lekszem igazságtalanul veled, avagy nem tíz pénzbenszerződtél-é meg velem? Vedd, a mi a tiéd, és menj el! Énpedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amitakarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”(Mt 20,12–15)

Az üdvösség ingyen kegyelmi ajándék mindenembernek. Az üdvösséghez való jogot nem az ember szerzimeg, hanem Jézus Krisztus szerezte meg számunkra akereszten. Ez úgy lehet a miénk, ha lemondunk a saját igazsá-gunk útjáról, és elfogadjuk, hogy Krisztus fog megigazítanibennünket. Innentől fogva nem gondolkozhatunk úgy, hogy ez

és ez jár nekem, az pedig nem jár. Ezt megérdemlem, azt nem.Miért bánik így velem, ezt nem érdemlem meg? Hát ezt érdem-lem én? Stb. Az üdvösség kegyelemből van. Másik oldalról nézve: e mögött az a furmányos gondol-kodás van, hogy tulajdonképpen keresztyénnek lenni tartósanrossz üzlet, mert lemondással jár. Tehát annak van jó dolga, akikiéli a maga életét, és miután kiélvezte, majd gyorsan idejébena végén még megtér. Nem tudom, hogy ha reprodukálhatnánk akereszten lévő bűnözőnek az életét, és riportot készíthetnénk, ésmegkérdeznénk, hogy érdemes volt-e így élnie, vajon mit vála-szolt volna. Ebből a gondolkodásból az sugárzik, hogy az Istenkönyörtelen, számon kérő kényúr, aki tulajdonképpen nem isakarja, hogy jó legyen nekünk, és akit ha követünk, szenvednifogunk az életben. Aki a szenvedés elől akar elmenekülni, azrossz politikát folytat, mert szenvedni fog, mert a bűn jelen vana világban, és a bűnnel együtt jár a szenvedés. Ez nem alter-natíva, nem kérdés, hogy kell-e szenvedni vagy nem, csupán az,hogy előbb avagy utóbb következik be. És miért, magunkértvagy a Krisztusért? Aki azt tanítja, hogy nem kell szenvedni avilágon: az hazudik!! Továbbá még – egy sor bibliai alaptanításfélreértésén alapuló – olyan furmányosság is tetten érthetőebben a gondolkodásban, hogy a megszentelődés csaklemondással jár, és ebből csak minél kevesebbet kérnénk! Itt,ennél a gondolkodásnál ugyanis teljesen hiányoznak bibliaialaptanítások, miszerint „már ebben a földi életben is száz-annyit” kapunk. Vagy például a folyóvíz mellé ültetett fa példá-ja, „mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervadel, és minden munkájában jó szerencsés lészen”. Továbbá:„Akik Istent szeretik, minden javukra van, (mindenegyüttmunkálkodik a jóra)”, vagy „aki megtartja az életét,elveszíti azt, aki pedig elveszíti énértem, megtalálja azt”, vagyha az ő útjain haladunk, törvényét követjük, akkor ő „hordoz aföld magaslatain”.Az ige azt mondja, hogy „Ne felejtsétek el, hogy a világ-ban való atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be”.Csak az nem mindegy, hogy az ember miért szenved! A sajátbűnei következményeiként, vagy azért, mert elvhű, és ezértkétirányú küzdelmet folytat. Ez a másik dolog, amit aszenvedésről mond Jézus: „Ha a te szemed akadályozza meg azüdvösséget, jobb neked, ha kitolod a szemedet, és vakonüdvözülj, mint hogy két szemmel kerülj a gyehennára”.Figyeljük meg: nem nekem jobb, hanem neked! Nem azt mond-tam, hogy mondj le valamiről, hanem hogy jobb neked. Tehát aszenvedés annak az eszköze, hogy az ember a bűnnel szembetudjon fordulni. S nem mindegy, hogy valaki saját bűnekövetkezményeként szenved, vagy pedig azért, mert vállalta aharcot önmagával, és kész engedelmeskedni Istennek. Ezönmagával való küzdelmet is jelent. Jézus azt mondta: jobbneked, máshol pedig azt mondja, boldog lesz cselekedetében.Aki a kísértésben kitart, és cselekedet követője, megmarad azige mellett, boldog lesz az ő cselekedetében. Nem felhőtlenboldogságról beszél, hanem olyanról, amelyet semmi másbannem lehet megkapni ezen a földön. Ezt az ideológiát is le kellleplezni. Érdemes keresztyénnek lenni vagy nem? Az igeszerint keresztyénnek lenni többletküzdelemmel jár, de azértérdemes, mert olyan békességet és olyan értelmes életet nyer azember az Istentől, ami semmilyen földi haszonnal nemhelyettesíthető. Salamon tesz erről bizonyságot a Prédikátorkönyvében. Elég hatalmas uralkodó volt, hogy kipróbálja asaját boldogságvágyát, ideálját. Amit megkívánt, megtehetett.Pénze, esze is volt hozzá bőségesen. Hova jutott? A legkeserűbb

36 Mécses a te igéd

depresszióba. A Róm 2. fejezete mondja: „Nyomorúság és ínségminden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először meggörögnek. ... Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jócselekvőnek, zsidónak először meg görögnek, mert nincsenszemélyválogatás.” Kimondhatjuk: lehet, hogy a megtéretlen ember számáraúgy tűnik, hogy felesleges öngyötrés, önkorlátozás keresztyén-nek lenni, viszont az igazi keresztyénség önbecsülést, pozitívénképet, tartást és életcélt ad, értelmes feladatokkal teli életet ésolyan valóságos békességet, ami nem csak egy távoli jövőbenkövetkezik el. Egyszer egy fiatalember beszélgetett a lelkészével, akinekazt mondta, hogy nem jó üzlet az, amit ajánlanak neki. Azért,mert neki most kell fizetnie, de a törlesztés majd a messzibizonytalanban lesz. Ez nem így van, hanem úgy, hogy amit vetaz ember, azt fogja aratni egykor és már most is. Ha vet a kíván-ságnak, akkor rövidesen ki fog égni. És amikor vet azengedelmességre, akkor megtalálja azt, mit nem talált addig:békességet, reménységet, boldogságot. „Dicsőség, tisztesség ésbékesség minden jó cselekvőnek” – mondja az ige, és ez azon-nal megjelenik!

11. Hogyan lehet megtalálni a helyes viszonyulást azaszkétizmushoz, puritanizmushoz és a világ kérdéseihez?Receptet adni nem lehet erre. Abban különbözik a keresz-tyénség a törvényeskedő vallásosságtól, ami különbség a parag-rafusos gondolkodás és a szeretetből fakadó engedelmességgondolkodásmódja között van. A hétköznapias, profán gondol-kodásunk eléggé az ún. kompromisszumos, a mediocritasaureára, aranyközéputasságra beállítódó, illetve a „kiskapus”gondolkodásmódnak felel meg. Abban a pillanatban, amikor azaranyközéputat szeretném megtalálni, óhatatlanul a paragrafu-sos gondolkodásból indulok ki. Erre azt mondja az ige, hogy abetű megöl. Ebből a gondolkodásból farizeusiasság fogtörvényszerűen kialakulni. Vagy másképp, hogyan őrizhetemmeg az önzésemet a vallásosság látszata alatt úgy 50-50%alapon? Ez nem működik. A teljes odaszánást, a szív tel-jességét kéri Isten, és minden, ami ennél kevesebb, az egy-szerűen elégtelen. Isten azt ígéri, hogy a vele való közösség-ben megmutatja az utat.Amikor egy ember magára kényszerít egy bizonyos élet-módot azzal a céllal, hogy ezzel kedvessé teszi magát az Istenelőtt, akkor ki lehet mondani, hogy „A test gyakorlásának kevéshaszna van, de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén bennea jelen való és a jövő életnek ígérete” (1Tim 4,8) az emberszámára. Ebből következik az is, hogy nem az aszkétizmusonkeresztül kell megközelíteni a keresztyénséget. Nem ez teszkedvessé Isten előtt. E mögött ráadásul ott van az a gondol-kozás, ami a görög filozófiából jött át a keresztyénségbe, hogya test alacsonyabb rendű és a lélek pedig a magasabb rendű. Alélek börtöne a test, és ebből a börtönből ki kell szabadulnia. Abibliai gondolkodásmód némileg más. Azt mondja, hogy aSzentlélek temploma a test, arra teremtette az Isten, hogy az életLelke lakjon benne, és egy olyan élő személyiség nyilvánuljonmeg, amely a helyén van, azaz az Isten vezetése alatt. Éppenezért a testhez egyfajta kettősség jellemzi a viszonyulást. Azértkettősség, mert az egyik oldalon a bűn törvényként a testbe vanbeírva, a tagjainkban. A másik oldalon pedig a testünk aSzentlélek temploma, és nekünk ebben a testben kell az Istennelvaló közösséget megélni. Csodákon keresztül, de mégis ebben atestben. Ezért egyik oldalon Pál azt mondja: „a testemet szol-

gává teszem”, azaz nem dobom oda a gyeplőt a testből jövőkívánságoknak, mert megrontotta a bűn, nem hagyatkozhatokrá, mert önzővé fog tenni. Aki mindig a saját érzésével vanelfoglalva, hogy mikor érzi jól magát – „én megérdemlem, hogyjól érezzem magamat” –, ez az ember nagyon önzővé válik.Ebből a szempontból szolgává teszem, alárendelem a kívánsá-gaimat és vágyaimat az Istentől megújult értelemnek – mondjaPál apostol. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy kíméletlenülbánik a testtel, hanem gyöngéden, védelmezően. Senki a tulaj-don testét nem bántja. A mi testünk az Isten temploma, áronvétettünk meg, nem a magunkéi vagyunk, és ez arra kötelezminket, hogy nem tehetünk bármit ezzel a testtel. Azt is jelenti,hogy védenünk, oltalmaznunk kell, amivel az egészségét, afunkcionális jó működését segítjük, elfogadva, hogy a test vala-hol, valamikor megromlik, mert a romlandóság rabsága alá vanvetve. Ez a kettősség jelen van, és csak az Istennel valóközösségben tűnik el. Ha valakinek torz az istenképe, helytelenfelfogása van, akkor eljuthat abba a szélsőséges helyzetbe, hogya saját testéről nem visel gondot, és annak az embernek arra azüzenetre van szüksége, hogy a „Ne ölj!” parancsolat azt is jelen-ti: ne tegyek olyat a testemmel, amiről tudom, hogy árt neki. Ittviszont lehet beszélni majd az életmód különböző kérdéseiről,az étkezésről, mozgásról, vízivásról, italfogyasztásról, a test-mozgás kérdéséről, mert az Istentől kapott ajándék az Istenmagasrendű céllal teremtett eszköze.Amikor viszont arról van szó, hogy ezekbe a tagokba belevan írva törvényként a bűn, és a bűnnek a lényege az önzés,akkor azt kell kimondanunk, hogy ha valaki úgy gondolkozik,hogy Jézus azért jött el, hogy bővölködjünk, tehát együnk,igyunk, holnap úgyis meghalunk, akkor megint egy szélsőségbeestünk, és helyre kell tenni a dolgokat. A helyes útmutatást amár idézett igében találjuk: „A test gyakorlásának kevés hasznavan, de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.”

12. Milyen gondolkozásmód irányíthatja a gyakorlatikeresztyénséget?„Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Kor 2,16)

Carl Eichhorn Krisztus gondolkodásmódjáról írja: „A hívő emberben a Szentlélek által Krisztus gondol-kodása, értelme van. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk,mint ő. Tagjainkban maga az Úr gondolkodik, bennünk érez, ésbennünk öltenek testet az ő vágyai. ’De ki értette meg az Úrértelmét? ’Természete által senki. A Szentlélek vezet be minketaz Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek aszív természetes gondolkodásával. Krisztus gondolkodásátkülönösen a boldogmondásokból ismerhetjük meg. Jézus aszegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat.A megváltó a szenvedőket, a világ a nevetőket és a dúskálókatrészesíti előnyben. Jézus dicséri a szelídeket, akik mindenttürelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erőszakkal célhoz érnek. AMegváltó jajt mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és ahatalomra építenek. Mindent a feje tetejére állít a világ, neki aza nagy, ami Isten országában semmit sem ér. Isten országábanpedig az a legnagyobb, aki mindenkinek a szolgája. Ott egészenmás törvények és alapelvek érvényesülnek. A lelki megítélésalapvetően más, mint a világi. A Jézustól távol élő ember gon-dolatai ferdék és tévelygők. Nem számolnak az élő Istennel, csaka természetes tényezőkkel. Nem ismerik az ember alapvető rom-lottságát, ezért nem számolnak vele. Maradnak a

Mécses a te igéd 37

külsőségekben, nem néznek a mélybe, ferde a megítélésük. Azembert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá,mondják. Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobbembereket kaptok. Ez a téves kijelentés széltében-hosszábanismert. Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Istenelőtt azonban üres és hiábavaló. Isten gondolatai a világ bölc-seinek szemében merő bolondság. Csak az újjászületés általértékelődnek át fogalmaink, fordul meg a gondolkodásunk. Ameg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelkiember előrevivőnek. Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmód-ja él, az talál rá az igazira, az Isten igéjében találja meg azisteni mértéket, ezért csak az ilyen ember mutathat kivezető utatminden nyomorúságból: Istenhez és az ő Fiához, JézusKrisztushoz való megtérést, akiben egyedül van a szabadulá-sunk.”„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérjeIstentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélküladja.” (Jak 1,5)Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjába való betekintés.„A dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentés-nek Lelkét az ő megismerésében!” (Ef 1,17) Ezt a bölcsességettehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélekmegvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megis-meri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem alelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól aBibliát, és Isten szemében mégiscsak bolond. A bölcsesség azéletnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúl-nak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg.„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő életéből aző cselekedeteit bölcsességnek szelídségével!” (Jak 3,13)Két egyszerű bibliavers, amit ide idézhetünk: Róm 12,1–2mint alapigék: „Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennekirgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent ésIstennek kedves áldozatul, mint a ti okos istentiszteleteteket. Ésne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a tielméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi azIstennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Kérlek titeket az Istenirgalmasságáért: a keresztyén élet alapelve ez, ha nem ezértteszi, akkor baj van az alapokkal. És ezenkívül még félelemből,érdekből, egoizmusból és ki tudja mi mindenből lehet cse-lekedni. A keresztyén élet alapja az: azért élek úgy, ahogyanélek, mert az Isten szeretett engem, életét adta, és én nem amagamé vagyok, hanem az Istené. „Az Isten irgalmasságáértkérlek, hogy szánjátok oda testeiteket élő, szent és Istennekkedves áldozatul”, mint a ti logikus istentiszteleteteket!Az az egyetlen logikus következtetése lehet csak azembernek, miután megismerte az Isten iránta való szeretetét,hogy ezután nem a maga esze szerint él, hanem odaszánjamagát az Istennek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy „ne szab-játok magatokat a világhoz”. A világ fogalma az önzéssel átita-tott, az Istentől elkülönült, Isten ellen lázadó gondolkozásmód.Amikor azt mondja, hogy ne szeressétek a világot, akkor ezzelazt mondja, hogy azt a gondolkodásmódot ne szeressétek, amiátitatja a világot, vagyis az Istentől való elkülönülés éstávoltartás gondolkodásmódját kárhoztatja. „Ne szabjátok ma-gatokat e világhoz, hanem változzatok meg a ti elmétekmegújulása által, hogy megvizsgáljátok, hogy mi az Istennek jó,kedves és tökéletes akarata.” A gyakorlati életben akkor járunkel jól, ha szüntelenül azt kutatjuk, hogy mi az Istennek jó,kedves és tökéletes akarata.Végül Jézus szavait idézem, mert megértettük, hogy a

legnagyobb keresztyén szükségletünk, a keresztyénség lényege,hogy élő kapcsolatban legyünk Istennel. Ezért kell küzdenünk,a Szentlélek jelenlétéért, megőrzéséért, azért, hogy a Lélek necsak vendég legyen, ne csak kívülről kiáltson be a lélek ajtaján,hanem lakozása legyen szívünkben. Jézus mondja: „Kérjetek,és adatik néktek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és meg-nyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; ésa zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki,ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér,vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a tifiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti men-nyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!” (Mt 7,7–11)Senkitől sem zárkózik el, mindazoknak ad, akik hajlandóakelfogadni, hogy amikor eljön a Szentlélek, akkor megfeddjebűn, igazság és ítélet tekintetében. Akik nem egy-szerűen amegnyugvást várják a Lélektől, hanem a megtisztulást, ésennek eredményeként a békességet.Carl Eichhorn írja az elvilágiasodott keresztyénségről:„’Ne szabjátok magatokat e világhoz…’. Ez nemcsak külső fel-lépésünkre, és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész élet-módunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzletiéletben, a társadalmi érintkezésben, gyermeknevelésben,öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ.Időben kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség, az igazikeresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyénazonban szerződést köt vele. Ha keresztyén ruhát visel, ha for-mái, szokásai keresztyén jellegűek, akkor életben maradhat. Atövisek, szúrások elmaradnak, melyek az óembert halálrasebzik. Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely keménydolog, törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek, világ elől valómenekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csú-folják. Az óembernek meghagyott szabadságot ’igazi keresztyénmagatartásnak’ mondják. Aki barátja a világnak, és nemkülönbözik tőle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyűlöletetés szégyent: ’de hiszen mi nem pogányok között élünk, hanemcsupa megkeresztelt keresztyén között!’, ’az üldözések kora amúlté’ – mondják, de sajnos az evangéliumi, biblikus keresz-tyének elleni gyűlölet a világias keresztyének között épp olyanerős, mint régen a pogányoknál volt. A világias keresztyénség senem hideg, se nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. Amegosztott szívű emberben nincs erő, tulajdonképpen a világsem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az evangéliumihívő keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokbanazonban mégis tiszteli. A megosztott szívűek össze akarják kap-csolni azokat a dolgokat, amelyeket eleve lehetetlen össze-egyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévélesz, akár akarja, akár nem. Csak a határozott keresztyénségbenvan erő, csak ez tud biztosan fellépni. ’Mert az Úr szemei forog-nak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akikőhozzá teljes szívvel ragaszkodnak’ (2Krón 16,9). Az ilyeneketmegerősíti úgy, hogy rémületére vannak a sátánnak és titkosszolgáinak, a világias keresztyéneknek: ’meddig sántikáltok mégkétfelé?’… álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!Mi nem ebbe a világba tartozunk, mely tele van látszat-

tal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal,hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szereteturalkodik.”„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg tégedet!Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességetnéked.” (4Móz 6,22–27)

38

III. A misszió mint konfrontáció

Két világ harcának vagyunk tanúi, és akarva-akaratlanulrésztvevői: a sátán és Isten akarata és meggyőzése csap összenaponta, és igyekszik uralomra jutni az életek felett. A missziómaga ez az összeütközés, a konfrontáció. A Biblia arról beszél,hogy a harc végső kimenetele már eldőlt, Krisztus halálával ésfeltámadásával győzelmet aratott sátán hatalma felett. Az Ef 6,12-ben olvashatjuk, hogy „a mi harcunk nemtest és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötét-ség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a meny-nyei magasságban vannak”. Ebből az igéből számomra kétüzenet mindenképp megfogalmazódik: először is a konfrontá-ció (harc) elsősorban szellemi területen működik, s a földikonfrontációk ebből születnek. Másodszor a harcban az ellen-fél a sátán, és nem az a nem hívő ember, aki a meghirdetésellenére sem fogadja el az evangéliumot.A misszióban Isten küldi az egyházát ebbe a küzdelem-be. Célja, hogy a hívőkön keresztül megmutatkozzon Istenalternatív uralma, az ő hatalma és a hozzá való tartozáslehetősége. Ennek az összecsapásnak a vetületeit, némelymegjelenését igyekszem számba venni a következőkben.

Korismeret vagy korigényDolgozatom első fejezetének megírásában az a célvezetett, hogy meg kell értenünk azt a társadalmat, azokat azembereket, akik közé küld minket az Úr. A korismeret fontos,nélkülözhetetlen, és véleményem szerint nem lesz képes azegyház betölteni felülről való küldetését, ha nem érti meg akörülötte élő emberek gondolkodásmódját, mindennapjait éskérdéseit. Kérdést sokkal inkább az jelent számomra, hogy meny-nyire kell az egyháznak „kiszolgálnia” a világ igényeit éselvárásait. Hiszen minden kornak megvannak a maga kérdéseiés jellegzetes témái, de emellett az egyház ugyanazzal azévezredes üzenettel rendelkezik, mivel nincs más üzenete,mint a keresztről való beszéd: Krisztus halálán és feltá-madásán keresztül a bűnbocsánat és az örök élet lehetősége.Newbigin egy érdekes kérdést vet fel munkájában:amennyiben a körülöttünk lévő világ igényeiből indulunk ki(anyagi biztonság, jólét stb.), akkor az evangélizációval seho-va se jutunk. Hogyha az egyház üzenete, az igehirdetés ezeketa témákat tekinti valós szükségletnek, és ezekre a kérdésekrekoncentrál, akkor mindez nem lesz több puszta fecsegésnél!1

Hiszen igen nagy különbségek lehetnek kérdés és kérdésközött: egészen más mozgatórugója lehet annak, aki azt akérdést veti fel, hogy „Hogy lehet jól élni, karriert építeni ésérvényesülni az életben?”, és például Kornéliusz kéréseközött: „Itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassukmindazt, amit Isten rád bízott.”2

Newbigin többször idézett könyvében így fogalmaz: „Avilágnak ezernyi egyéb kérdése is van, amelyeket sóvárogvavár hogy feltehessen. Az egyháznak nem okvetlenül kell azokközül bármelyikre is választ adnia. A világ kérdéseinekmegválaszolása nem az egyház feladata.”3

Nem feladata az egyháznak, hogy mindenhez értsen ésminden kérdésre válasszal szolgáljon. Küldetése azonban,hogy az Istent keresők kérdéseire tudjon valós választ adni.Véleményem szerint az egyháznak elsősorban azokat azembereket kell megtalálnia és párbeszédet folytatni velük,akik az élet valós kérdéseire keresik a választ, és ezt a választIstentől szeretnék megtudni.

Misszió és visszautasítás Az egyháznak a misszióban fel kell vállalnia akár a visz-szautasítást is. De ha ezt kimondjuk, fel kell tenni a kérdést:Kudarcnak tekinthető-e a visszautasítás? Kudarc, hiszen(egyelőre) visszautasították az üdvösséget. Azonban ha a misz-szió célját az evangélium hirdetésében látjuk, nem beszél-hetünk kudarcról, hiszen a döntés lehetőségét az egyház a mis-szióban felkínálta.Isten úgy döntött, hogy az üdvösséget a kegyelmenkeresztül Jézusra nézve teszi elérhetővé a bűnös emberszámára. A kegyelem valóságos. Azonban csak azok azemberek részesülhetnek a kegyelem áldásaiból, akik elfogad-ják azt. Isten különös módon választhatóvá tette azüdvösséget: aki hittel elfogadja az ő szavát, megtartatik.Az evangélium felkínálására adott válaszok vélemé-nyem szerint nem tartoznak a hirdető (egyház) felelősségébe.Úgy látom, nem az a kudarc, ha a meghirdetés visszautasítástszül, hanem az az igazi kudarc, ha ennek a visszautasításnak ahatására az egyház a) visszavonul és megtartja magánaküzenetét; b) olyan evangélium hirdetésébe kezd, melytől azigent mondók nagyobb számát várja (ennek veszélyéről máraz előző fejezetben szóltam).Nehéz küzdelem: az egyháznak hozzá kell szoknia, hogyellenséges terepen szolgál, és a misszióra adott válaszok ennekmegfelelően igen különbözők lehetnek. Minden megtérésóriási eredménynek számít. A visszautasítás azonban nem sza-bad, hogy az egyház visszavonulását eredményezze. Ahhoz,hogy ez ne történhessen meg, nagyon szilárd küldetéstudattalkell rendelkeznünk, e nélkül ugyanis fellángolásaink az evan-gélium hirdetésére hamar letargiába fulladhatnak.

A keresztyénség mint kultúraA hívő közösségek gyakorlatában beszélhetünk olyansajátos szubkultúráról, mely részben biblikus, részben fel-vett, hagyományból fakadó elemekből áll. Kialakulnakszokások: milyen módon viselkedünk, beszélgetünk,öltözködünk stb.

T A N U L M Á N Y I S Z E M L E

Liptai Gábor

Misszió a harmadik évezredben – 3.(Elsősorban a hazai viszonyokra tekintettel)

Tanulmányi szemle 39

Ez a kérdés és a téma misszióhoz való viszonya egyszemélyes élményemen keresztül vált számomra igazánfontossá, időszerűvé. Ezt az élményemet szeretném a követke-zőben röviden leírni: körülbelül egy évvel ezelőtt egy evangéli-zációs alkalmon vettem részt egy gyülekezetben. Ez a közösségnagyon készült az evangélizációs vasárnapra: szórólapokatkészített, hívogatott és várta a nem hívő, de érdeklődőembereket az istentiszteletre. Az alkalom elején leült mellémegy farmernadrágos, baseball sapkás fiú és érdeklődve tett felkérdéseket. Egy idő után ki kellett mennie, de még előtte szólt,hogy mindjárt visszajön. De sajnos nem jött vissza. Néhány nap múlva találkoztam valahol ezzel a fiúval ésmegkérdeztem tőle: mi történt, miért nem jöttél vissza az ige-hirdetést meghallgatni? És ekkor hallottam a megdöbbentőválaszt: Az ajtónálló a gyülekezetben azt mondta: vagyleveszed a baseball sapkát a fejedről, vagy kimész azimaházból. Inkább úgy döntöttem, kimegyek, mivel a hajamnagyon elhanyagolt volt – felelte. Az ajtónálló testvér kérésétnagyon a szívére vette, nem akart többé bemenni abba azimaházba. Ezért elhívtam őt egy másik gyülekezetbe. Talándacból, de ismét baseball sapkával a fején ment be az alka-lomra, és ülte végig az istentiszteletet. A végén agyülekezetből többen megszólították: kifejezték örömüket,amiért itt van, hívták a legközelebbi vasárnapra, ésérdeklődtek hogyléte felől. Az ajtónálló rámosolygott, és aztmondta: Várunk legközelebb is. Ezt követően a fiú többször isrészt vett ennek a gyülekezetnek az istentiszteletein, és néhányhét múlva elment fodrászhoz, rendbe hozatta a frizuráját, ésazóta sapka nélkül látogatja a közösséget. Micsoda különbség van a két hozzáállás, alapvetésközött: az egyik megközelítés szerint az Úr házába csakiskellően „bemosakodva”, a hely méltóságához igazodva léphetbe az érdeklődő. A második közösségben pedig a szeretettel-jes elfogadás eredményeként alakult ki a látogatóban az a gon-dolat, hogy „megtisztelem az Istent a megjelenésemmel is”. Az életváltozás a megtérés és/vagy a közösségbe valóbeilleszkedés folyamán szükségszerűen megkezdődik.Beszélhetünk lelki (szellemi) változásokról és olyan fizikai(testi) változásokról is, mint amit fent leírtam. Azonban meg-figyelésem szerint a fizikai változások nem önmagukbólindulnak ki, azok a lelki változásból fakadnak. Például amegtérés után a gondolat megváltozásával ismeri fel a hívőember, hogy a dohányzás Isten akaratával ellentétes. Ez, és azehhez hasonló felismerések többnyire megtörténnek ésszükségszerűek is. Ezt nevezzük megszentelődésnek, amikora megtérő ember az Istennel való közösségen, a Szentlélekmunkáján keresztül, valamint az ige tanítása által folya-matosan levetkőzi az óembert.A kórházba nem azok kerülhetnek be, akik már meg-gyógyultak, hanem azok, akik baleset után vannak, vagyfertőző megbetegedésekkel rendelkeznek. Azonban a gyó-gyulás utáni vágytól indítva kerülnek ide emberek. Krisztus ismegfogalmazta ezt saját küldetésével kapcsolatosan akövetkező-képpen: „Nem az egészségeseknek van szükségükorvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy azigazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”4

Nagy kísértés lehet a mai keresztyének számára, hogyegyfajta elitizmusban gondolkodjanak, s – a fenti igével szem-ben – az egészségeseket, igazakat fogadják és hívják agyülekezetbe. Jézus azonban a „bűnösből igazzá válás” mód-ját önmagára mutatva jelenti ki.

IV. Missio Dei – missio ecclesiae

Az 1932-es brandenburgi missziói konferencián tartottelőadásában Karl Barth az elsők között hangsúlyozta, hogy amisszió magának Istennek a tevékenysége. Ez azért jelentettúj megközelítést a misszió teológiájában, mert az eztmegelőző századokban a missziót igen különbözőképpenfogták fel, közelítették meg a keresztyén egyházak. Kulturálisértelemben olykor például mint a keleti és déli népek hoz-zájuttatását a keresztyén Nyugat áldásaihoz és kiváltságaihoz,vagy ekkléziasztikus megközelítésben mint az egyház (vagyegy adott felekezet) terjedését. Barth hatása mindenképpen döntőnek bizonyult:voltaképpen őt tekinthetjük a felvilágosodás teológiájával sza-kító új teológiai paradigma első képviselőjének.A missio Dei klasszikus doktrínája, amely szerint azAtya elküldi a Fiút, az Atya és a Fiú pedig elküldi aSzentlelket, egy újabb mozzanattal bővült: az Atya, a Fiú és aSzentlélek elküldi az egyházat a világba. Az egyháznak nemönmagát kell képviselnie, hanem a küldőt, a SzentháromságIstent. Isten ügye a misszió, ő a kezdeményező, elsősorban aző tevékenysége, őt mutatja be a világban. Aagaard szerint„Isten missziós Isten”. Moltmann a következőképpen fogal-maz: „Nem az egyháznak kell az üdvösség missziójátvéghezvinni a világban, hanem a Fiúnak és a Szentléleknek azAtya általi missziója foglalja magában az egyházat.” A misz-szió tehát Isten odafordulása a világhoz, s az egyház ennek amissziónak az eszköze.A missio Dei fontos következményekkel jár a missioecclesiae-re, az egyház missziói tevékenységére nézve. Neillkijelenti: „A missziók korszakának vége; beköszöntött a misz-szió korszaka.”5 S valóban, amennyiben missio Deirőlbeszélünk, akkor az egyház missziójának belesimulva Istenakaratába, az egészhez illeszkedve kell megjelennie. Isten népétugyanis azért választotta ki, hogy szüntelen emlékeztesse a vilá-got rajtunk keresztül egy alternatív uralom valóságára.

Missio Dei – két kísértésVannak, akik szélsőséges módon úgy értelmezik a mis-sio Deit, mint ami kizárja az egyház beavatkozását: „Nem a midolgunk, hogy Isten szószólói legyünk. Végtére is a missioDei azt jelenti, hogy maga Isten szót emel magáért, s nemszorul rá a mi segítségünkre, missziós tevékenységünkre” –jelentette ki Aring. Hoedemarker az ehhez hasonló megnyi-latkozások miatt a missio Dei fogalmat haszontalannakminősítette, hiszen ennek alapján egymást kizáró kijelentésekhangzottak el, leegyszerűsítve a következőképpen: kinek afelelőssége a misszió? Istené, vagy az egyházé?6

Nagyon elgondolkodtatott Packer hasonlata, aki leírjakönyvében, hogy akik főként úgy tekintenek a misszióra, mintIsten felelősségére, azok úgy látják, hogy sosem kell féltenünkIsten szövetségládáját, ahogy Uzzá féltette; Isten majd megvédia maga ügyét. Ezek a hívők látják, hogy sosem kell elkövetniükUzzá hibáját7 azáltal, hogy túl sokat vállalnak magukra, és tiltottmódon végzik Isten munkáját, attól félve, hogy az máskéntegyáltalán nem lesz elvégezve.8 Minden jó szándék mellettazonban a hívők ezen csoportját az a kísértés támadja, hogylenézzék, vagy semmibe vegyék az egyház missziósfelelősségét. Krisztus tálentumokról szóló példázata9 véleményemszerint üzenetértékű lehet ezen hívők számára, hiszen itt azokat

40 Tanulmányi szemle

nevezi „jó és hű” szolgáknak, akik minden képességükkel ésbölcsességükkel azon voltak, hogy megsokszorozzák a rájukbízott tálentumot. Ellenben az a szolga, aki a „kivárást” válasz-totta, Ura haragjával találkozott. Eszerint az evangéliummalvaló sáfárkodásra is alkalmazhatjuk ezt a példázatot: szeretnénkmindannyian „jó és hű” szolgának neveztetni.Másik szélsőséges megközelítésnek azt tekinthetjük, haa hívők a missziót kizárólagos emberi felelősségnek érzik.Természetesen helyes, ha felismerjük, hogy az egyház köte-lessége az evangélizáció és azon munkálkodni, hogy azemberek hallják az örömhírt és megtérve üdvösségre jussanak.Azonban nem helyes többet vállalnunk magunkra, mint amitIstentől megbízásként kaptunk.A keresztyéneknek sosem szabad elfelejteniük vagyfigyelmen kívül hagyniuk, hogy Isten üdvözíti az embert. Azegyház szolgálatát, evangélizációját használja föl ennekérdekében, azonban az üdvözítő erő tőle származik. Ha eztfigyelmen kívül hagyjuk, hibás következtetésekre juthatunk.Ha ugyanis elfelejtjük, hogy Isten ereje által ad eredményeketaz evangélizáció során, úgy könnyen abba a hibába eshetünk,hogy azt gondoljuk: ezeket az eredményeket a mi köte-lességünk biztosítani, s arra juthatunk, hogy a megtérésekelőidézése rajtunk (módszereinken, szavainkon, tetteinken)múlik. Ez azonban már mindenfajta manipulációra is feljo-gosítana, és arra vezetne, hogy az evangélizáció erejét alátható eredmények alapján ítéljük meg. „Így evangélizációsmódszerünk félelmetesen hasonlítani fog az agymosáshoz.”10

Newbigin szerint „a misszió lényege nem más, mint aKrisztussal való együttlét utáni vágyakozás, és a neki szenteltszolgáló élet. A misszió lényege a hálaadás és dicséret. Avalóság eltorzítása lenne a missziót saját vállalkozásunknaktekinteni, amelynek során cselekedeteink által szerezhetnénkmeg üdvösségünket.”11

A missio Dei korántsem teljesen kiforrott üzenete tehátazt jelenti, hogy támaszkodhatunk Istenre. Ha ugyanis nem ezttesszük, akkor elkerülhetetlen, hogy önmagunkra támaszkod-junk, azonban ennek „lelkülete tönkreteszi az evangélizációt.Márpedig ez fog történni, ha megfeledkezünk róla, hogy Istenszuverén a lelkek megtérése terén.”12

A küldetésben levő egyházEmberekre bízott felelősségSoha máskor nem adatott olyan nagy lehetőség a világmissziójára, mint amikor Krisztus itt járt ezen a földön. Hiszenő maga volt Isten. Minden hatalmában állt, mindent megte-hetett volna. Mégsem találkozhatunk hosszú evangélizációshadjáratokkal, nem utazta be a világot és hirdette mindenüttIsten országának eljövetelét. És néhány száz embernél nemtudunk többről, akik elkötelezett követőivé váltak háromévesszolgálata során. Ez alapján Isten Fia kudarcot szenvedett?Vagy mi más volt Jézus terve? Hogyan akarta elérni, hogy azevangélium elterjedjen ezen a földön? Az evangéliumok tanulmányozása során érdemes felfi-gyelnünk arra, hogy Jézus kikkel és milyen célból töltötteideje javát. Ha alaposan átolvassuk az evangéliumokat, felis-merhetjük, hogy minden megörökített csodája, tanítása és cse-lekedetei mellett ideje nagy részét néhány tucat emberreltöltötte. Őket tanította s képezte ki arra, hogy szolgálatát,üzenetét továbbvigyék halála és feltámadása után. Jézustervének legfőbb előfeltétele az volt, hogy legyenek emberei,akik majd bizonyságot tesznek életéről, s folytatják munkáját,

miután ő már visszatért az Atyához. Newbigin így fogalmaz:„Jézus nyilvánvalóan nem csupán tanítását akarta hátrahagyni.Ha ez lett volna a célja, akkor könyvet ír, s most nem azÚjszövetség lenne a kezünkben, hanem egy olyasféle mű, minta Korán. Ám Jézus egy közösséget készített fel arra, hogyországa titkának hordozója legyen. Jézus ezt a közösségethagyta hátra maga után.”13

Mindezeket azért szerettem volna leírni, mert nagyonfontos alapelvek tisztulhatnak le előttünk. Ez az a pont ugyan-is, ahol Isten ügye az egyház (hívők) ügyévé válik. Jézus tervevilágos volt: arra választott ki keveseket, hogy az ő országáthirdessék sokaknak itt a földön.

Missio ecclesiaeHogyan valósulhat meg Isten eredeti célja a gyüleke-zetben? Az előző bekezdések végiggondolása és megírásaközben sokszor eltűnődtem: az itt felsorolt ismeretek alapjánmilyen területekre kell energiát fordítanunk a jövőben?Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk, hogy a gyülekezet méginkább betöltse Istentől kapott küldetését? Néhánymegerősítendő területet veszek számba a következőkben:

KérügmaSokszor hallani hívők közül olyasmi érvelést, miszerint azevangélium hirdetését olyan országokban vagy földrészekenkell végezni, ahol az emberek még nem hallottak (nem hallhat-tak) Krisztusról, és mivel hazánk keresztyén ország, nálunk márezen túl vagyunk; az emberek tisztában vannak az egyházüzenetével. Bár talán kicsit kisarkítottam a mondanivalólényegét, mégis elmondhatjuk, hogy akkor, amikor az ige hir-detéséről, az evangélium hirdetéséről van szó, sok hívőbenfurcsa, szkeptikus gondolatok kezdenek motoszkálni. Meggyőződésem szerint a fenti érvelés több ponton téved.Úgy gondolom, hogy napjainkban az emberek jelentős részesokkal több ismerettel rendelkezik a keleti vallásokról, FengShuiról, spiritizmusról, mint a keresztyén hitről vagy Jézuskeresztáldozatáról, s annak céljáról és értelméről. Bár történel-mében, kultúrájában beszélhetünk keresztyén Magyarországról,azonban ezt a jelen vallásszociológiai kutatásai már nemtámasztják alá. Magyarország nem keresztyén ország a szó való-di értelmében: a „régi” örömüzenet ma ismét új üzenetnekszámít! Generációk nőttek fel úgy, hogy nem hallhattak, nemhallottak az örömhír reménységéről! Ennél fogva az egyháznakfel kell ismernie, hogy újból és újból hirdetni kell a tisztaevangéliumot, és hinni a kérügma hatékonyságában: „Ilyen leszaz én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen,hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”14

Dr. Reuss András evangélikus tanszékvezető professzoregy Bonhoeffer életéről és munkásságáról tartott előadásábanígy fogalmazta meg ezt a kérdést: „Lehetséges-e etikát hirdetniegy vallástalan világban a kérügma (vagyis az evangélium hir-detése) nélkül? Bonhoeffer erre nemmel válaszol, mert szerintenincsenek sajátosan keresztyén megoldások a világ problémái-ra, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az egyház szava avilághoz nem lehet más, mint Isten szava, azaz törvény ésevangélium. A kérügma mellőzésével tehát nem alapozható megaz egyháznak a világhoz intézett mondanivalója, mert veszélybekerülne az egyház Krisztus-arcú identitása.”15

Ezek után számomra a fő kérdés a hogyan? Hiszen hir-detheti az egyház az evangéliumot, de a mai ember nem megybe a templomba azt meghallgatni. Ilyen módon pusztába kiál-

Tanulmányi szemle 41

tott szó marad csupán. Mi az a mód, ahogyan a társadalomelérhető és megszólítható? Hogyan képes az egyházüzenetének célba juttatására? Sajnos nem tudok készmegoldásokat adni, de azt látom, hogy sok bátorsággal ésnagyfokú kreativitással és megingathatatlan meggyőződésselkell élnünk, s kihasználni azokat a csatornákat, lehetőségeket,melyeket Isten megnyit számunkra. Dolgozatom II. fejezetében idéztem dr. Boros Gézát, akiarról beszélt, hogy sok tekintetben a klérus missziója utánbeköszöntött a laikusok missziójának az ideje. Ez a kérügmaszempontjából is fontos kérdést jelent. Hiszen kérügmánakminősül-e a laikus hívő bizonyságtétele a nem hívő barátok,családtagok felé? Kérügmának tekinthető-e, amikor nem alelkipásztor hirdeti az igét, hanem egészen más környezetbena laikus? Egyáltalán, beszélhetünk-e kérügmáról a templom,imaház kapuin kívül? Véleményem szerint igen. Hiszen ígyteljesedik ki Krisztus parancsa, mely a tanítványokösszességének szólt az evangélium hirdetéséről.16

Tanítványság Az élő gyülekezetben nem a „tagtoborzás” a cél, hanemKrisztushoz hívjuk az embereket. Kiket nevezhetünk tanítvá-nyoknak? Azon újjászületett embereket, akik tudatosan követikJézus Krisztust mindennapi életükben, és növekednek a velevaló kapcsolatban.17 Ebből fakadóan szükségszerűen határvo-nalat kell tudnunk húzni a gyülekezet (Isten népe) és a világközé: meg kell különböztetnünk azokat, akik Istenhez tartoznakazoktól, akik még nem készek megtérni és őt követni. Emellett éppen a társadalomnak szekularizált volta teszikülönösen is elengedhetetlenné, hogy a gyülekezet tagjainövekedjenek ismereteikben, hitben és engedelmességben. Enélkül a lelki növekedés és elkötelezettség nélkül nehezenképzelhető el, hogy egy alapjaiban nem evangéliumi kultúrában(hiszen – mint említettem – keresztyén Magyarországról márrégen nem beszélhetünk) a hívők tanítványként éljenek.18

KözösségJézus Krisztus nemcsak az Atyával, hanem egymással isösszeköt bennünket,19 így a gyülekezetekben őszinteszeretetkapcsolatok kiépülése a cél.Ray Bakke rámutat a közösségépítés elengedhetetlenvoltára. A városi élet túl intenzív – mondja, információáradat-ban élünk, amelynek következménye egyfajta lélektani túlter-heltség. Éppen ezért a modern ember kénytelen mentálisszemellenzőket, szűrőket kialakítani, amelyek megléte atúléléshez szükséges. Semmiféle felületes kapcsolatot nemakar kialakítani, és újabb programokra sem igazán vágyik.Ugyanakkor tartós és minőségi kapcsolatra égetően szükségevan, hiszen abból van a legnagyobb hiány világunkban.20

Tomka Miklós térségünk individualizmusát mégerőteljesebbnek látja, mint amivel tőlünk nyugatratalálkozhatunk. Szerinte Magyarországon a politikai kontrollés a tudatos politikai tervezés hozzájárult ahhoz, hogy nemsikerült új közösségeket teremteni. Nálunk megmaradt azegyéni kiszolgáltatottság. Kelet-Európa nagyvárosairalegjellemzőbb az extrém individualizmus, valamint a segítőközösségek hiánya. Az ember az államra tanult megtámaszkodni az elmúlt rendszerben, passzív fogyasztó,élősködő lett. Annak idején tudatosan elvágták a múltjától, alakóhelyétől, a kultúrájától, a vallásától – ezek főként alakótelepi tömegek.

Tomka szerint a modern társadalom: közösségre kény-szerített társadalom. Csak úgy lehet talpon maradni, ha valakimegpróbál másokkal emberi viszonyt kialakítani. A szeretet, aközösségiség új jelentést kapnak a modern városban, sőt ittkapnak központi lehetőséget. Ugyanakkor a moderntársadalom jellemzői az átmenetiség, a rövid távúság, abizonytalanság, az esetlegesség, amelyek következtébennehéz közösséget építeni. Missziói helyzetben vagyunk,mondja, amelyben bűn népegyházi fejjel és módszerekkel dol-gozni. Ugyanakkor ennek a helyzetnek pozitív oldala is van: aváros éhezik a jó hírre, a szeretetre. Társadalmi igény van azelfogadásra. Vagy sikerül közösségi helyeket felkínálni, ame-lyek az evangéliumot sugározzák, vagy az egyház kimúlik.21

Tomka Miklós ezzel rámutatott a hagyományosgyülekezeti modellek gyengeségére, a közösség hiányára. Agyülekezeteknek komolyan kell venniük, hogy aSzentháromság Istennel való kapcsolat egymással is összeköt,és ennek alapján tudatosan szembe kell fordulni azzal az indi-vidualizmussal, ami korunkat jellemzi. Hogyan tudja egy százhetven tagú gyülekezet átélni aközösség erejét? Valószínűleg egy vasárnapi istentisztelet errealkalmatlan, mivel ott csupán egyirányú a kommunikáció (hall-gatom az igehirdetést), visszakérdezésre, problémáim, örömeimfelvetésére nincs mód. A gyülekezetnek törekednie kell arra,hogy minél többen bekapcsolódjanak egy kiscsoport életébe. Főképp karizmatikus gyülekezetek fedezték fel újra (!) aházi közösségek erejét. Az ún. házicsoportok gyülekezetitagok otthonaiban találkoznak. A közös éneklést, imádságotbeszélgetés követheti az otthon légköre, a közösen elfogyasz-tott étel mind az összetartozást, a koinoniát erősítik. A házi-csoportok egyik fontos feladata az is, hogy ne csakönmagukkal legyenek elfoglalva, hanem találjanak közösszolgálatot, hívogassanak másokat is összejöveteleikre.

Az újszövetségi gyülekezetmodellAkkor, amikor azon gondolkozunk, hogy az egyházmilyen gyakorlattal rendelkezik a közösség megéléséneksegítésében, és hogyan építheti be azt gyakorlatába,hasznosnak tűnik röviden áttekintenünk az újszövetségigyülekezet működését, és számba venni, akkor hogyan éltékmeg a közösséget, mi volt a napi gyakorlatuk.Jézus Krisztus mennybemenetele után az Apostolokcselekedeteiről szóló könyvben az első megemlítettgyülekezet a jeruzsálemi volt. Ez a gyülekezet kb. 120emberrel kezdődött.22 Később olvashatunk arról, hogy aSzentlélek kitöltetésének napján 3000-en csatlakoztak hozzá.Ezután arról olvasunk, hogy az Úr napról napra növelte agyülekezetet az üdvözülőkkel. Továbblapozva már 5000 hívőférfiről23 (!) beszél a Szentírás. A könyv végefelé pedig márarról olvasunk, hogy sok ezren tértek meg csak Pál harmadikmisszióútjának ideje alatt.Minden kétséget kizáróan robbanásszerű volt ez anövekedés – felmerül tehát a kérdés, hogyan lehetséges ezlelkészi testület, teológiai intézmények és mindenekelőtt óriásiépületek nélkül? Hol gyűltek össze? Hogyan prédikáltak ennyiembernek? Hogy volt lehetséges, hogy ezek a hívők mégnövekedni is tudtak a hitükben, és nem vesztek el a tömegben –hiszen napjainkban sokszor megtapasztaljuk, hogy már 90–100fős gyülekezetben sem mindig sikerül odafigyelni egymásra.Úgy vélem, az ige alapján megállapíthatjuk, hogy enneka gyülekezetnek kettős struktúrája volt; az Apostolok cse-

lekedetei arról tudósít, hogy az első keresztyének két helyengyűltek össze: a templomban és magánházaknál.Mit csináltak a templomban? Illetve a templom elő-csarnokában? Elsősorban dicsőítették Istent, azaz ünnepeltek.Isten tisztelete valósult meg a templomban. Másodsorban atemplom előcsarnokában hirdették az evangéliumot – mivelakkor ott lehetett elérni az embereket nagy tömegben.Ilyenkor nem ünnepelni gyűltek össze az emberek, hanem hir-dették Jézus Krisztus evangéliumát a vallásos tömegeknek.A gyülekezet belső és aktív életének helyszíne azonbannem a templom és nem a tömeg volt – hanem a házaknál ösz-szegyűlő közösség. A házaknál összegyűlő hívő közösségrőlsok helyen tesz említést a Biblia.24

Miért alakult ki a házi gyülekezet? Egyrészt JézusKrisztus és az apostolok tanítása miatt, akik arról tanítottak,hogy az egyház nem kövekből áll, hanem emberekből. Hogy aSzentlélek nem kézzel csinált templomokban lakik, hanem atestünk templomában. Arról, hogy eljön az idő, amikor Istentnem épületekben, hanem lélekben fogják imádni és dicsőíteni.Az Újszövetség tanítása szerint az emberek nem járnak temp-lomba, hanem ők maguk a templom! Másrészt valószínűlegszükséghelyzetből is fakadt a házi összejövetel: nem volt másegyéb olyan hely, ahol találkozhattak volna.25

Az első templomokat 314 után építették fel, miutánNagy Konstantin államvallássá tette a keresztyénséget aRómai Birodalomban. Ezt követően pedig a laodíceai zsinatvégleg megtiltotta a házaknál történő úrvacsorázást.

Érvek a házi közösség mellett1. A házi közösség ideális lehetőséget nyújt a személyi-ség megváltozására.Nagyon sok keresztyén a templomon és a vasárnaponkívül ugyanúgy él, mint a környezetében élő nem hívőemberek, és amikor bejön a gyülekezetbe, felvesz egyviselkedési mintát. A házi közösség ezzel szemben egy sokkalzártabb, természetesebb és intimebb közösség, amelynek szín-tere általában a család, és ez a személyes és életközeli kap-csolat radikális mértékben bír életformáló erővel.2. A házi közösségen belül valódi közösség jöhet létre, ésbizalmas kapcsolatok épülhetnek fel.3. A házi közösségekkel rendelkező gyülekezetnövekedése nincs korlátok közé szorítva (pl. infrastruktúratekintetében).4. A házi közösségek személyes kereteket nyújtanak. Alegszebb templomépület vagy imaház sem képes azt a szemé-lyes, szívélyes, feszélyezetlen, nyílt légkört biztosítani, mintegy magánlakás. Amikor az emberek imaházba jönnek, akkoregy intézménybe jönnek. Amikor azonban egy lakásba hívjukmeg őket, akkor a barátaikhoz, emberekhez mennek. 5. Az előzőekből következően a házi közösségek agyülekezeten kívülieket is könnyebben elérhetik.Természetesen ehhez olyan életszentségre van szükség, amitazok is látnak, akikkel naponként találkozunk.6. A házi közösség segít, hogy mindenkit be lehessentagolni a gyülekezetbe.Egy kiscsoportban egyrészt a létszám, másrészt akötetlen formák miatt sokkal nagyobb figyelmet lehet szentel-ni az egyes emberek egyéni kérdéseire, igényeire és gondjaira,mint a nagy gyülekezetben, ahol az egyén elvész a tömegben,és általában nem kétoldalú az, ami az istentiszteleteken folyik.7. A házi közösségek képesek megoldani azt a lelkigon-

dozói dilemmát és szükséget, amely manapság az egyházatleginkább szorongatja. Hiszen a lelkipásztortól nem várható elegy nagy gyülekezet lelkigondozása. Emiatt sokszor csakakkor ül le valakivel beszélgetni, amikor már kiderült, hogynagy a baj (prevenció fontossága!).8. A házicsoportok ideális hátteret nyújtanak a közösszolgálatokhoz.Tudjuk, hogy a legtöbb gyülekezetben az a helyzetalakult ki, hogy mindig van egy kis csoport, akik sokat dol-goznak a gyülekezeti munkákban, erejükön felül vannak leter-helve, és a nagy többség kritikusan nézi és értékeli azt, amibemaguk nem sokat fektettek be. A házi közösségek nagyonhatékonyan tudnának ezen változtatni, ha elhatároznák, hogyvalamilyen munkát közösen magukra vállalnak. Így munkaközben, lakva ismerhetnék meg egymást még jobban, sokkaltöbben sokkal jobban szolgálhatnának a gyülekezetben, ésmegmenthetnénk sok értékes testvérünket a kiégéstől.9. Végül – de nem utolsóssorban – a házi közösségfeloldja a klérus és a laikusok közötti különbségeket. Ennek atémának fontosságáról már az előző fejezetben részletesebbenszóltam. A lelkipásztorok, elöljárók, diakónusok és másszolgálattevők mellett minden gyülekezeti tag felelősséget ésbizonyos kötelezettségeket vállal magára a házi közösségben.

VezetésIsten szuverén módon azt tesz, amit akar. Tudjuk, hogyemberek nélkül is tudna munkálkodni, mégis úgy döntött,hogy teremtményét, az embert használja abban, hogy céljátelérje. Ezért vezetőket hív el erre a szolgálatra, hiszen mindenközösségnek szüksége van mindenki által elfogadott rendre ésvezetésre, vezetőkre. Vezetni azt jelenti, a követők előtt járni: hitben, élet-módban, jellemben. A csüggedőket bátorítani, a lázadókat ren-dreutasítani, és a gyöngéket tanítással erősíteni, és olyanmódon vezetni a közösséget, olyan gyülekezetet formálni,melyben Isten alternatív hatalma megmutatkozhat. Óriásifelelősség terheli a gyülekezetek vezetőit, hiszen mindenpélda azt mutatja, hogy előbb-utóbb a közösség olyanná válikés arra halad, amerre vezetőik. Így volt ez az Ószövetségben:akárki volt is a király, mégis követték: Dávidot Jahve imá-datában, Salamont a templom építésében, Jeroboámot a borjúkészítésében, Ezékiást az istentisztelet helyreállításában.A missio ecclesiae kulcsa a rátermett és elkötelezettvezetőkben van. A problémát az jelenti, hogy sokgyülekezetben a vezetők ideje és energiája a „rendszer”kiszolgálására megy el, és ez felemészti a vezetőket, s elveszienergiájukat, hogy Istenre figyelve fontos kérdésekben jus-sanak döntésre, és irányt mutathassanak. A. W. Tozer emelletthat olyan területet említ meg könyvében, melyek hozzájárul-nak a rossz lelki vezetéshez:1. Félelem: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt”,olvassuk a Péld 29,25-ben. Sok vezető a vezetettek irántimegfelelési kényszertől indítva nézi karba tett kézzel azeseményeket, ahelyett hogy kiállásával kockáztassa a nyil-vános helytelenítést.2. Gazdasági szorítás: sok lelkipásztor anyagilaggyülekezetétől függ, így attól tart, hogy ha élő erkölcsi tanítástadna a gyülekezetben, úgy anyagilag ellehetetlenülne.3. Becsvágy: szeretné a tömegek tetszését elérni.4. Intellektuális gőg: egyfajta intelligenciakultusz lehetjelen, s a vezető elbeszél a nyáj füle mellett.

42 Tanulmányi szemle

5. Az igazi szellemi tapasztalat hiánya: senki sem tudmesszebbre vezetni másokat, mint ameddig ő is eljutott.6. Hiányos felkészülés: a gyülekezetekben előfordulnakolyan „lelki amatőrök”, akik nem „ragaszkodnak” ahhoz,hogy az oltár körül szolgáljanak, és a nép szenved emiatt.Rossz útra vezetik őket, és nem veszik észre.26

Nincs könnyű válaszIsten alapvető célja a történelem folyamán nem válto-zott: megmentő tervvel rendelkezik a világ számára. Különösmódon amellett döntött, hogy célja elérése érdekébenemberekre, az egyházra bízza az evangélium hirdetését. Istenszuverén módon munkálkodik, de felelősséget helyezett népevállára. Ahhoz, hogy ezt a felelősséget és küldetést hűségesenbetöltse, véleményem szerint szükséges nagyobb figyelmetfordítani a fent felsorolt területekre. Ahhoz, hogy a missioecclesiae valóban elérje célját, a gyülekezeteknek olyan áldottközösséggé kell válniuk, ahol a gyógyulás, Krisztus követéseés a lelki növekedés a közös mozgatórugó. Nagy kihívást érzek korunkban a frissen megtért hívőkutógondozásának kérdésében. Meg kell mondanom, kiscso-portok nélkül, csupán vasárnapi istentiszteleti berendezkedésesetén nem sok esélyét látom az utógondozási szükségletmegoldódásának. Ezért szenteltem egy kicsit több helyet akiscsoportokról szóló leírásnak. Szükséges, hogy a gyülekezetekben felnövekedjenek ésmegerősödjenek olyan elkötelezett, a kormányzás ajándékávalfelvértezett lelki vezetők, akik készek látást, vezettetést kérniaz Úrtól, és mindezt alázatosan, de határozottan, szeretettelképviselni. Így a közösség képes lesz Isten szíve szerint lépnielőre, egységben, s a különböző alulról induló kezdeménye-zések nem oltják ki egymást, mert a közös látás és célokmeghatározzák a gondolkodásmódot.

ÖsszegzésDolgozatom végére érve talán még több kérdés fogal-mazódik meg bennem, mint amikor elkezdtem a munkát.Főképp „hogyan?”-ok. Sok „hogyan?”-ra nem tudom aválaszt, csupán kérdéseim és kétségeim tudtam felvetni az írásfolyamán. Jó azonban, hogy bízhatunk az Úrban, aki ígéreteszerint megajándékoz minket bölcsességgel, ha kérjük tőle.27

Meg kell vallanunk, nekünk, mai magyar keresztyéneknekszükségünk van rá. Isten tudja, mi áll Magyarország előtt lelki értelemben akövetkező években. Kérdés, megszomjazik-e a népünk annyi-ra, hogy az Úr éltető vizének ízét megkívánja? Vagy maradunka szellemi sivatagban, ahol nincs reménység, csak a holnaptúlélése a cél. Imádkozzunk azért, hogy felébredjen ez azország, és szomjazzon meg Isten után! Az első fejezet talán lehangoló képet fest: a reményte-lenség megnyilvánulásai társadalmunkban nyilvánvalók, avilágban is napi beszédtémák. De oly bizalmat adó tudnunkazt, hogy a mélyben (és sokszor a felszínen is) munkálkodikIstenünk! Ennél fogva nem kell reménytelenségben élnünk, éskilátástalannak éreznünk a jövőt és az egyre nyomasztóbbmegoldatlan társadalmi problémákat. Számomra átütő volt eza felismerés: „mégis van remény! Jézusban van reményünk!” A reménység üzenetét Isten gyermekeire ruházta:láthatjuk, ahogy a gyülekezeti tagok mindinkább átélik ezenfelelősségüket, és talán mind többször lelkesen tesznekbizonyságot reménységük forrásáról. Így von be minket Isten

az ő ügyébe, s lesz az ő ügyéből közös ügyünk.Tekintetünket az Úrra kell irányítani, és felismerni, mitvégez, hogy bekapcsolódhassunk munkájába. Az egyháznakújra kell értékelnie helyzetét és gyakorlatát: fel kell ismerni,mi az, amit meg kell tartani, és mi az, amiben meg kell újulnigyülekezeteinkben, hogy küldetésünk még inkább betöltsük.Úgy érzem, vékony a jég alattunk: akár ha a megújulás agyülekezeti élet olyan területén következik be, melyeket meg-tartani kellett volna, akár fordítva, könnyen tévútra juthatunk. Adjon az Úr olyan elkötelezett hívőket ebben az ország-ban, akik nem a társadalomból (világból) kivonulva akarjákfelülről kritizálni a jelen állapotokat, hanem készek elérhe-tőnek lenni a nem hívők számára, és életükkel, szavaikkalkínálni a felüdülés, bűnbocsánat lehetőségét. Bárcsak az Úrmegerősítene minket, hogy a reménytelen helyzetű embereketmegértve ne csupán egyetértsünk, s igazat adjunkvéleményüknek, hanem bemutathatnánk az egyedüli remény-forrást: Jézus Krisztust. Hiszen nemzetünk jelen helyzetébenmásban nem bízhat és reménykedhet, kizárólag Istenkegyelmében. Ez azonban korántsem kis dolog.

Hivatkozások1 Lesslie Newbigin: Evangélium a pluralista társadalomban,Harmat Kiadó, Budapest, 2006, 160. o.2 Hegyi András: A misszió isteni megbízás, emberi feladat, deegyben kísértés is, Szolgatárs, 2007/1, 5. o.3 Newbigin, 160. o.4 Mk 2,17.5 David J. Bosch: Paradigmaváltások a misszió teológiájában,Harmat-PMTI, Budapest, 2005, 360. o.6 Bosch, i. m. 361. o.7 Uzzá, 2Sám 6,6k-ban a 4Móz 4,15-ben található tilalmatszegi meg.8 J. I. Packer: Az evangélizáció és Isten szuverenitása, KIA,Budapest, 2001. 31. o.9 Mt 25,14–30.10 Packer, 28. o.11 Newbigin, 154. o.12 Packer, 29. o.13 Newbigin, 161. o.14 Ézs 55,11.15 Petri Gábor: Száz éve született Dietrich Bonhoeffer,Evangélikus Élet, 2006, 23. o.16 Vö. Mt 28,19–20.17 Vö. Mt 28,19.18 Lovas András: Egyház és misszió a szekularizált magyartársadalomban a 21. században, Monoszló, 2006, kézirat.19 Vö. Jn 17,20–23.20 Ray Bakke: The Urban Christian, Downers Grove, InterVarsity Press, 1987.21 Tomka Miklós előadása az „Örömhír a nagyvárosnak”című konferencián, Budapest, 1998, kézirat.22 ApCsel 1,15 alapján.23 ApCsel 4,4.24 ApCsel 2,24–27; 5,42; 8,3; 16,40; 20,20; Róm 16,3–5; Kol4,15. 25 Szűcs Sándor: Felnövünk-e a kiscsoporthoz?, Kézirat.26 A. W. Tozer: Isten nem köt kompromisszumot,Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2006, 36. o.27 Vö. Jak 1,5.

Tanulmányi szemle 43

1. BevezetésEgy gyülekezetnek – bármilyen korban is él – az egyiklegfontosabb célja kell, hogy legyen az evangélium hirdetése.Jézus azonban a missziói parancsban arról beszél, hogytegyünk tanítvánnyá minden népet. Tehát nemcsak azevangélium hirdetésére buzdít, hanem az az ő akarata, hogy azemberek ne csak hallják az örömhírt, hanem el is fogadják, éstanítvánnyá legyenek. Ma Magyarországon a legtöbb élő gyülekezet hirdeti azevangéliumot, és nagyon sok evangélizációs módszertkipróbál. Ennek ellenére azt látjuk, hogy igazi átütő erejűébredés nem történt. Sok városban vannak nagy számúmegtérések, de a legtöbb gyülekezetben hiányérzet van. Ez ahiányérzet állandó feszültséget eredményez. A gyülekezetekkeresik az okát a megtérések hiányának. Sok választ megfo-galmaztak már, de sokszor ezek a válaszok is csupáncsakkérdések maradnak. Szeretnék most felsorolni néhány olyanválaszt, amit hallani lehet sok gyülekezetben:• életünk odaszánásának hiánya,• a gyülekezetben lévő bűnök,• rossz módszereket alkalmazunk,• ma egy olyan korban élünk, amikor nem érdekli azembereket az evangélium,• ez a magvetés ideje, és majd később fognak megtérniaz emberek,• a felekezetek összefogásának hiánya.Biztosan megfogalmaztak ezeken kívül is rengetegválaszt. A kérdés az, hogy mi igaz ezek közül. Mert ha meg-találjuk a választ, akkor már viszonylag könnyebb dolgunkvan: csak meg kell cselekedni Isten útmutatását. Sokszor vi-szont rossz úton indulunk el, és akkor nagy csalódás ér ben-nünket, ami inkább visszaveti a gyülekezetet, mintelőmozdítja. Ezek között a válaszok között van Isten válasza?Vagy egészen más az ok? Ezek a kérdések foglalkoztatnakengem. Ezekre szeretnék választ kapni az Úrtól.Mivel én egy konkrét gyülekezetnek a tagja vagyok, ésitt van szolgálatom, a kérdéseimet nem általánosságbanszeretném feltenni, hanem az én gyülekezetemrevonatkozóan. A rész vizsgálata révén szeretnék eljutni egy-kétolyan megállapításra, ami már általánosan is igaz lehet a maikorban. Én Sopronban lakom, ezért leginkább ennek a város-nak a szemszögéből fogom feltenni a kérdéseimet.

2. A posztmodern korA posztmodern korjellemzőinek meghatározásamég folyamatban van. Nincsegy mindenki által elfogadottdefiníció. A posztmodernleginkább a múlttal és akötöttségekkel való szem-benállást jelenti. PethőBertalan szerint: „Szembefor-dulást jelölt eleinte inkább a

XX. század modernizmusával, majd egyre inkább az elmúltnégy évszázad – társadalmi és technológiai vonatkozásban isértett – Modernjével.”1 A posztmodern tehát egygyűjtőfogalom, ami tartalmazza a mai kor jellemzőit.Minket leginkább a modern kortól való különbözőségeérdekel, hiszen a fő kérdésünk az, hogy hogyan lehet eljuttat-ni az evangéliumot a mai embereknek. Mik azok a módszerek,gondolkozásmódok, amiket el kell hagynunk annakérdekében, hogy lépést tartsunk az emberi kultúra változásá-val. A következőkben szeretném áttekinteni a modern ésposztmodern ember közötti különbözőséget, illetve megtalál-ni azokat a sarokpontokat, amik segítséget nyújthatnak aposztmodern kor mind jobb megértéséhez.

2.1. Rövid történelmi áttekintésA modern ember gondolkozásának megértéséhez visszakell nyúlnunk egészen a reneszánsz korig. Ekkor vált újraigazán fontossá az ember, a szépség, az igazság. Tudjuk, hogyezek az értékek megvoltak az ókori görög kultúrában (hiszena reneszánsz ebből is táplálkozott), erre még később visszafogunk térni, mert az apostoli kor evangélizációja részbenebben a miliőben zajlott. A reneszánsz után a barokk semnélkülözte teljesen ezeket az értékeket. Tudjuk, hogy azegyéni embert felváltotta a közösségi ember, és az igazsághelyett inkább fontossá váltak az érzelmek. Ez után érkezünkel a felvilágosodás korához, ami leginkább gyökere a moderngondolkodásnak. A felvilágosodás korának optimizmusameghatározta a XVIII. századot. A XIX. század elejére azon-ban kiderült, hogy az „ész királysága” sem tudta megoldani azemberiség problémáit. „A legnagyobb kérdés: hogyan ren-dezkedhetünk be, találhatunk-e otthont egy olyan világban,ahol egyedül vagyunk mindenféle transzcendens jelentésnélkül?”2 Hatalmas kiábrándultság lett ennek a következ-ménye. Ekkor kezdtek kialakulni a következő próbálkozások:romantika, pozitivizmus, darwinizmus, marxizmus, egziszten-cializmus, freudizmus, fasizmus.A múlt század elejére egyre inkább kezdett hinni azemberiség abban, hogy mégiscsak van lehetőség az igazságotmegismerni, és az emberiséget valamiféle haladás jellemzi(nemcsak tudományos, hanem erkölcsi értelemben is). Ezt ahitet aztán a két világháború teljesen eltörölte. A XX. századiembernek szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy azigazság megismerésébe vetett hit kudarcot vallott. Egyedülimegoldás nem rajzolódott ki. Egy filozófiai irányzat semtudott egyedüli igazságot elhitetni az emberekkel. Inkábbválaszlehetőségek sokasága töltötte be a kultúrát. Az emberekegyre inkább azt tapasztalták, hogy az igazság, az nem egyabszolútum, hanem valamiféle dinamikus egyénektől is függőelvont fogalom.

2.2. A modern emberA modern ember – itt Európában a XX. század elsőfelének emberére gondolok – keresi életének értelmét, hisz atudományban, hisz egy jobb jövő lehetőségében. Viszonylag

Varga László Ottó

Misszió a posztmodern korbanVáltozó kor – változó kór?

Hogyan gondolkozzunk a kultúra változásáról?

44 Tanulmányi szemle

könnyen el tud fo-gadni egy olyanigazságot, amit ab-szolút igazságként,egyetlen igazságkénthirdetnek. Egy diktá-tor hatalmába tudjakeríteni. Nem a mi-nőség, hanem inkábba mennyiség és a cél

fontos a számára. Leginkább feketén-fehéren látja a világot, ésez a jó és rossz esetében is így van.Dewey3 szerint a modern korszaknak a következő négyalapelve van:1. Az itteni, a földi, a természetes a fontos, amit lehetlátni, érezni és tapasztalni, ami reális.2. Nem Istennél és az egyháznál van a tekintély, hanemaz embereknél, az észnél és a gondolkodásnál.3. Az előrehaladás a cél. Az előrehaladás-mítosz: azésszel előre az utópiáig (optimista humanizmus).4. A tudomány az eszköze mindezeknek, ami kontrolláljaa természetet (tudományimádat). Ennek következménye a„tudományizmus”, a „technológizmus”, a „gazdaságizmus”.A modernizmus öt következménye a hívő emberek gon-dolkozásában:4

1. Nehéz elhinni a csodákat.2. A ráció és az ész a fontos, az érzések és a tapasztalatnem számít.3. Tudományos könyvnek tekintjük a Bibliát.4. Az evangélizálás főbb gondolatai:• tényeket mondunk• ez embert és a döntést hangsúlyozzuk

Összefoglalva a következőket mondhatjuk. A ráció afontos, az ember autonóm, nem függ semmitől. A tudatlansága bűn. Az igazság objektívan megismerhető. Csak egy igazságlétezik, nem elfogadható, ha valaki mást gondol. A modernember nem képes hinni a természetfölöttiben. A keresztyénekbuták, értelmetlenek és naivak. „Hívő” gondolkodásnakszámít a deizmus: „isten a világon kívül álló teremtő, de ateremtés után a világot az általa alkotott természetitörvényekre bízta, és fejlődésébe ezután már nem avatkozik. Etanításból következett a természetfölötti kinyilatkoztatás elu-tasítása, különösen a dogmáké és a csodáké.”5

2.3. A posztmodern emberA posztmodern ember iskeresi élete értelmét, de itt nemannyira a megtaláláson, haneminkább a keresésen van a hang-súly. A tudománytól eltávolodott,életének vezetését nem a reálisgondolkodás, hanem inkább azérzelmek, benyomások határozzákmeg. Hisz egy jobb jövőlehetőségében, de ezt leginkább atolerancia kiteljesedésében látja.Az egyetlen igazságot hirdetőketmereven elutasítja, az a szim-

patikus számára, aki mindent elfogadó módon éli meg sajátéletét. A diktátort akkor sem tudja elfogadni, ha a világról

alkotott véleménye nagy részben egyezik a diktátoréval.Nagyon fontos számára a minőség, a mennyiség és a célkevésbé lényeges. Szereti maga megtalálni a megoldásokat,nem szereti, ha kioktatják.A posztmodern gondolkodás 11 jellemzője:6

1. Szkeptikus a tekintetben, hogy biztosak lehetünkabban, amit hiszünk.2. Minden egy kultúrából származik.3. Tendencia arra, hogy humorosan látjuk a világot, kin-evetjük magunkat.4. A tapasztalat fontosabb a tényeknél.5. A modern gondolkodás szerint, ha jó a tanítás, akkormegtapasztalom Istent; a posztmodern gondolkodás szerint,ha megtapasztalom Istent, akkor elfogadom a tanítást.6. Pragmatikus haszonelvűség (az igazság a cselekede-teink hasznosságának a függvénye).7. A sokféleség nagyon jó.8. A tolerancia fontos.9. Együtt lenni emberekkel nagyon fontos és drágadolog.10. A konzervatív keresztyénség ellenség, mert nincs

benne szeretet.11. A képmutatás nagyon rossz dolog.Tekintsük meg az alábbi táblázatot,7 ami a posztmoderngondolkodás és a történeti keresztyénség gondolkodása közöt-ti különbséget mutatja be.

A történeti keresztyénség és a posztmodern felfogásösszehasonlítása

* beszéddel, szóval összefüggő

2.4. átmenet a modern korból a posztmodern korbaA különböző korok jellemzőinek és időhatárainakmeghatározása nem egységes. Attól függ, hogy ki és milyenszempontból vizsgálja. Más a képzőművészet, más a zene,

Ismeret-elmélet

lételmélet

Erkölcs

Történeti keresztyénség

Egy abszolút igazságvan, amelymegismerhető a kijelen-tésen keresztül. Az ígymegismert igazság a „miigazságunk”.

Az embernek transzcen-dens hivatása van. Lététaz Istenhez való viszo-nya határozza meg, melyfüggetlen kortól,kultúrától.

Abszolút isteni mérték atízparancsolat.

Az erkölcs kultúrafüggőjelenség, nem változ-tathatatlan és örök.

Posztmodern

Minden létezés alapja ésmércéje a személyes,transzcendens és változ-tathatatlan Isten.

Minden mehet, Istenlétéről nem tudunk biz-tosat mondani.

Jellemző

Az igazságról nemtudunk abszolút (logo-centrikus*) kijelentésttenni. Így az igazságszubjektív, amelyválasztható. Nem a „miigazságunkról” teszünkkijelentést, hanem az „énigazságomról”.

Az életet sokféle módonlehet élni. Választhatokmagamnak életmódot,életcélt. Nem lehet tudni,hogy van-e transzcenden-cia, így az a fontos,hogyan éljük meg,hogyan éljük át az életet.

Tanulmányi szemle 45

46 Tanulmányi szemle

más a történelem és más afilozófia szemszögéből nézve.Természetesen nagyon sokösszefüggés van közöttük, deez leginkább egymásra hatá-sukban van. Így van ez akkoris, amikor azt vizsgáljuk, hogya világ különböző területeinmikor jelentkeztek ezek akorok. Tudjuk, hogy példáulaz építészeti stílusok mindigkésve érkeztek Magyarország-ra Nyugat-Európához képest,és a stílusjegyek is változá-

sokon mentek keresztül. Most, amikor a modern és a poszt-modern kor átmenetének idejét és hogyanját vizsgáljuk, szin-tén különbséget kell tennünk a különböző területek között.Mivel dolgozatomat kimondottan soproni és magyarországiszempontból írom, vizsgálódásunkat a volt közép-európai szo-cialista országok területére kell szűkítenünk, hiszen ezenországok a 40 év kommunizmus következtében – nézetemszerint – a posztmodern korba való átmenetben is lemaradás-ban vannak. A közép-európai szűkítésre azért van szükség,mert a kultúrát tekintve különbség van Kelet-Európa ésKözép-Európa között. Véleményem szerint Magyarországon a posztmoderngondolkodású ember a rendszerváltással kezdett megjelenni,és ma is tart a váltás. Természetesen a többgenerációsértelmiség körén belül már jóval korábban fellelhető volt aposztmodern gondolkodás, de a népesség nagy részét ez nemérintette. Ma tehát még sok modern gondolkozású ember is élországunkban. Magyarországon különbséget kell tennünkBudapest, a kulturális értelemben vett nagyobb városok és atöbbi település között is, mivel a posztmodernizmus előreha-ladása is más ezen településeken.

3. A modern korgyülekezeti evangélizáció-jának formáiÉrdekes lenne áttekin-teni az apostoli kortólegészen máig a gyülekezetievangélizáció útját. Mivelennek a dolgozatnak a céljaaz, hogy a modern kor és aposztmodern kor közöttiátmenetet megvizsgáljuk, akorábbi időszakkal nemfoglalkozunk, bár bizonyo-

san hasznos információkhoz jutnánk.Mik a modern korra leginkább jellemző evangélizációsformák?Azt láthatjuk, hogy a 2.2 pontban leírtak jellemzőek azevangélizációs módszerekre is. Ez egyrészt helyes dolog,hiszen a modern embert a saját gondolkodásának megfelelőenlehet elérni. Másrészt viszont ijesztő, hogy majdnem mindengondolkodásbeli jellemző illik az evangélizációra is. Ez azt isjelentheti, hogy a modern gondolkodás erősen behatoltgyülekezeteinkbe annak negatív hatásaival is.Nézzük most végig még egyszer a Dewey8 szerintialapelveket:

1. Az itteni, a földi, a természetes a fontos, amit lehetlátni, érezni és tapasztalni, ami reális.Ennek következménye, hogy a gyülekezetekben kevésbéhiszünk a csodákban, mint ahogy az a Bibliából következne.Ennek következménye, hogy evangélizációinkat ritkán kísérikjelek és csodák, nem a megfelelő helyen van az Istenmunkájáért való kiáltásunk.2. Nem Istennél és az egyháznál van a tekintély, hanemaz embereknél, az észnél és a gondolkodásnál.Természetesen a modern hívő nem így gondolkodik.Istennél van a tekintély. Az észnek, értelemnek a szerepe vi-szont lényegesen nagyobb, mint az érzéseknek. Erősen azegyik oldalra billent a mérleg. Csupán ésszel akarjukmeggyőzni az embereket, és nem veszünk tudomást azérzéseikről. Ennek következménye, hogy sokszor az evangél-izációban inkább tényeket mondunk és az emberi döntésfontosságát hangsúlyozzuk a Szentlélek szerepénekelhanyagolásával.3. Az előrehaladás a cél. Az előrehaladás-mítosz: azésszel előre az utópiáig (optimista humanizmus).Az evangélizációnk célját erősen a megtérők száma ésazok gyülekezeteinkbe való bekerülése határozza meg az Istentervének keresése kárára. Az előrehaladás fontosabbá vált azigazi célnál.4. A tudomány az eszköze mindezeknek, ami kontrolláljaa természetet (tudományimádat). Ennek következménye a„tudományizmus”, a „technológizmus”, a „gazdaságizmus”.Sokszor tudományos könyvnek tekintjük a Bibliát.Érdekes megfigyelni, hogy a modernizmusból fakadóhiányok: csodák, jelek, érzések, Szentlélek munkája mindmegtalálhatóak a karizmatikus mozgalmakban. Ott néhányhelyen átbillent a mérleg nyelve a másik oldalra. Most nemszeretnék ennek a vizsgálatába belefolyni. Viszont azt látnunkkell, hogy a szakadásokat sokszor azok a hiányok hívják éle-tre, amik az addig meglévő és megújulni nem tudófelekezetekben kialakultak. A történelemben látunk a kisza-kadt felekezetekre rossz és jó példát is. Nekemmeggyőződésem, hogy egy szakadásnál nagyon fontos elgon-dolkozni azon, hogy mi okozta azt, és tanulni belőle. Természetesen a modern kor jellemzői között sok olyanis van, ami megfelel a keresztyén értékeknek. A teljességigénye nélkül megemlítünk néhányat:1. Van objektív igazság, és ez megismerhető.Könnyen el tudja fogadni egy modern ember, hogy nincsmás út, csak a Krisztuson át vezető.2. A döntéseinket észérvek alapján hozzuk meg.A Biblia tanításával egyezik a józanság, a bölcsesség, azértelem fontos szerepe. Ezen keresztül meggyőzhető a modernember.3. A alapvető keresztyén erkölcsi értékek egyeznek amodern ember erkölcsi gondolkodásával.A Biblia erkölcsi tanítását viszonylag könnyen elfogad-ja egy modern ember.

Melyek tehát a modern korra leginkább jellemzőevangélizációs formák?1. A tisztán meggyőzésre irányuló formák.2. A nagyobb tömegeket elérő formák, ahol a személyeskapcsolatnak a szerepe közepesen fontos.3. Az inkább hasznosnak látszó, mint minőségi alkalmak.4. Egy határozott, erős egyéniségű evangélistára épülő

alkalom.5. Traktátusok osztogatása.6. Tömegevangélizációk.7. Tudományos előadással összekötött evangélizációk.

4. A SoproniBaptista Gyüle-kezet környeze-tében élő emberekgondolkodásánakvizsgálataMár régótaszerettük volna fel-mérni a környeze-tünkben élő embe-rek gondolkodását,viszonyulását a ke-resztyénséghez, ahithez, Istenhez.Úgy gondoljuk,hogy ennek ismere-te segíteni fogabban, hogy meg-

értsük embertár-sainkat, és átadjuknekik az evangéliu-mot. Ezért Sopron-ban a szakdolgo-zatom keretébenkészítettünk egykérdőívet, aminekkitöltésében nagy

segítségemre volt gyülekezetünk nagy része. A kérdőív, amitkitöltettünk, alább látható.

Kidolgoztunk egy újkérdőívet a kitöltési éskiértékelési tapasztalatokatfigyelembe véve. Ezt a 4bmellékleten, ami a 4a. mel-léklet után található, mutatjukbe. Ennek segítségévelárnyaltabban vizsgálható amodern-posztmodern kérdés,és a megkérdezett emberek

keresztyénségről alkotott véleményét is jobban megismer-hetjük.

4.1. A kérdőívre adottválaszok kiértékeléseA kérdőív kétkérdéskört tartalmaz. Azelső – a táblázat és afontossági sorrendes kér-dések – segítségével vizs-gáltuk meg, hogy amegkérdezettek köre holtart a modern gondol-kozásból a posztmoderngondolkozásba való átme-netben. A 2. segítségévelarra kerestük a választ,hogy a megkérdezettekköre hogyan vélekedik akeresztyénekről.

4a. melléklet KÉRDŐÍV – Sopron, 2001

Állítás

1. Szeretek beszélgetni, vitatkozni.

2. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

3. Az emberekkel való konfliktusaimban szeretem magam megtalálni a megoldást.

4. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

5. Jobban szeretem, ha fontos kérdésekben nem nekem kell döntenem.

6. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

7. Általában fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

8. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

9. A családomon kívüli közösségekben inkább észrevétlen szeretek maradni.

10. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

11. A családomon belül fontos számomra az őszinteség.

12. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság.

13. Hiszem, hogy ez az igazság megismerhető.

14. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét.

15. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

16. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

17. A családomon belül általában őszinte vagyok mindenkihez.

18. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján.

Nagyonnemigaz

Nemigaz

Igen is,meg

nem is

IgazNagyonigaz

Tanulmányi szemle 47

48 Tanulmányi szemle

4b. melléklet KÉRDŐÍV – javított változat – Sopron, 2001. április

Állítás

19. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

Életkora: Neme: Legmagasabb iskolai végzettsége:

20. Mindennapjaim kérdéseiben általában nem szeretek segítséget kérni, inkább magam akarom megtalálni a megoldást.

21. Elképzelhetetlennek tartom, hogy csak a fizikai valóság létezik.

22. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

23. Nehezemre esik fontos kérdésekben döntést hozni.

24. Szerintem a legtöbb esetben helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

25. Különösen fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

26. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

27. Számomra egy ruhának a szépsége sokkal fontosabb, mint hogy mennyibe kerül.

28. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

Nagyonnemigaz

Nemigaz

Igen ismeg

nem is

IgazNagyonigaz

Ha vásárolok egy asztalt, számomra a fontossági sorrend: A – árB – minőségc – szépség

Miért nem jársz rendszeresen templomba?� Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok� A keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira� A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja� Nincs időm erre� Unalmasnak találom a keresztyénséget� A sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész� Nem szeretem a papokat� Egyéb:

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?� Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusok kezelése)� Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz)� Istenről szeretnék többet megtudni� Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,életem célja, életem értelme)� Egyéb:

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?� Földönkívüli (ufonauta)� Isten Fia� Legendabeli személy� Nagy filozófus� Nagy humanista� Próféta� Rendkívüli csodatevő� Zsidó politikus� Fogalmam sincs� Egyéb:

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?� Régimódiak� Elvilágiasodtak� Túl fanatikusak� Nem úgy élnek, ahogyan tanítják� A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett� Más igazságokat nem fogadnak el� Kirekesztőek� Unalmasak� Egyéb:

Ha főzök egy ételt, számomra a fontossági sorrend: A – árB – egészségességc – ízletesség

Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?� Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságonkívüli kapcsolatok, dohányzás)� Képmutatóak� Túl erőszakosak� Elzárkóznak a világtól� Lenézik a nem hívő embereket� Egyéb:

A felekezetek közül melyek a leginkább szimpatikusak?� Római katolikus� Református� Evangélikus� Baptista� Hit Gyülekezete� Egyéb:

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?� Becsületesek� Összetartóak� Szeretik embertársaikat� Segítőkészek� Kiegyensúlyozottak� A nehézségeket könnyebben átvészelik� Egyéb:

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?� Materialista vagyok� Ateista vagyok� Közömbös vagyok� Hívőnek tartom magam� Érdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel� Egyéb:

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?� A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak� Az életem értelmével kapcsolatosak� A szórakozással kapcsolatosak� A politikával kapcsolatosak� A mindennapi életemmel kapcsolatosak� Egyéb:

Szerinted melyik a leginkább jellemző állítás Jézus Krisztusra?(Csak egyet jelölj be!)� Legendabeli személy.� Isten Fia, megváltó.� Nagy filozófus.� Nagy humanista.� Próféta.� Rendkívüli csodatevő.� Ezek közül egyik sem.� Fogalmam sincs.

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?� Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusok kezelése).� Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz).� Istenről szeretnék többet megtudni.� Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,életem célja, életem értelme).� Egyszerűen csak megnyugvást, lelki békességet szeretnék kapni.� Semmiképpen nem mennék el templomba.� Ezek közül egy válasz sem igaz rám.

Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?� Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságonkívüli kapcsolatok, dohányzás).� Képmutatóak.� Túl erőszakosak.� Elzárkóznak a világtól.� Lenézik a nem hívő embereket.� Egyszerűen csak nehezen tudom őket elviselni.� Semmi, mert különösebben nem érdekelnek.� Semmi, mert szimpatikusak számomra.

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?� Régimódiak.� Unalmasak.� Túl fanatikusak.� Nem úgy élnek, ahogyan tanítják.� A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett.� Más igazságokat nem fogadnak el.� Nem foglalkoznak eléggé a szegényekkel, a rászorulókkal.� Kirekesztők.� Szerintem nem csinálnak rosszul semmit.

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?� A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak.� Az életem értelmével, a jövőmmel kapcsolatosak.� A szórakozással kapcsolatosak.

� A politikával kapcsolatosak.� A mindennapi életemmel kapcsolatosak.� A családommal, barátaimmal kapcsolatosak.

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?� Materialista vagyok.� Ateista vagyok.� Közömbös vagyok.� Bizonytalan vagyok.� Istenben nem hiszek, de a szellemvilágban igen.� Érdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel.� Hívőnek tartom magam.

Miért nem jársz rendszeresen templomba?� Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok.� A keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira.� A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja.� Nincs időm erre.� Unalmasnak találom a keresztyénséget.� A sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész.� Nem szeretem a papokat.� Lustaságból.� Mert nem hiszek Istenben.� Nem tudom.� Ezek közül egy válasz sem igaz rám.

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?� Becsületesek.� Összetartóak.� Szeretik embertársaikat.� Segítőkészek.� Kiegyensúlyozottak.� A nehézségeket könnyebben átvészelik.� Semmi.� Majdnem minden.A keresztyén felekezetek közül melyeket ismered, és mi a véle-ményed róluk?

29. Szerintem egy munkahelyen nagyon fontos az őszinte légkör.

30. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság, ami kortól és kultúrától független.

31. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét.

32. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

33. Nem zavar, ha valaki erősen meg akar győzni valamiről.

34. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

35. Minden emberi kapcsolatomban az őszinteségre törekszem.

36. Zavar, ha valaki egy kérdésben csak egy igazságot tud elfogadni.

37. Ha az érzéseim mások, mint amit az észérvek diktálnak, akkor inkább az érzéseimre hallgatok.

38. Számomra egy ételnek az ízletessége sokkal fontosabb, mint hogy mennyibe kerül.

Állítás

Életkora: Neme: Legmagasabb iskolai végzettsége: Nagyonnemigaz

Nemigaz

Igen ismeg

nem is

IgazNagyonigaz

4b. melléklet (Folytatás az előző oldalról)

Felekezet Ismerem-+

A véleményem rólasemleges

AdventistaBaptistaEvangélikusFüggetlen keresztényekGörög katolikusHit GyülekezeteKeleti ortodoxMetodistaPünkösdiReformátusRómai katolikus

Tanulmányi szemle 49

50 Tanulmányi szemle

Ezeken a kérdéseken kívül sok más érdekes vizsgálatotvégezhetünk az adatok ismeretében. Ezek nem képezik dolgo-zatom tárgyát, ezért ezekre nem térek ki, csak megjegyzem,hogy a kérdőív első felét kitöltötte minden gyülekezeti tagunkis. Ebből is érdekes információkat kaptunk gyülekezetünkgondolkodásáról, akár a posztmodern kérdésben, akár a bibli-ai gondolkodás kérdésében is.Mielőtt kiértékelnénk a válaszokat, szeretnék néhányáltalános információt ismertetni a kérdőívvel kapcsolatban:

• A megkérdezettek köre: A Soproni Baptista Gyülekezetkörnyezetében élő emberek. Családtagok, barátok,ismerősök, szomszédok, munkatársak. Tehát a felmérésnem Sopron város lakosságáról készült, hanem azokrólaz emberekről, akikkel valamilyen formában kapcsolat-ban vagyunk, tehát a felebarátainkról. Akik lehetségesalanyai egy gyülekezeti evangélizációnak. Csak olyanembert kérdeztünk meg, aki nem aktív tagja egyfelekezetnek sem (tehát azokat sem kérdeztük meg, akiknem tértek meg ugyan, de mégis valamelyik felekezetaktív tagjai). 161 kérdőívet töltöttek ki.• A kérdőív tudományos értéke: Ez a kérdőív nemtekinthető tudományos szempontból minden tekintetben

megalapozottnak. Ez vonatkozik a megkérdezettekszámára, a kérdésekre, a kiértékelésre, a kérdezőkre és amintavételre is. Egy komoly, szociológiailag megalapo-zott felmérés több millió forintba kerülne. Emellett min-dent elkövettem, hogy a kérdőív a lehető legjobbanközelítse meg a tudományos megalapozottságot. Ennekérdekében konzultáltam dr. Balázs János szociológussal,aki értékvizsgálattal foglalkozik és az ELTE BárcziGusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Kutatásmód-szertani Csoportjának vezetője.• A kérdőív használhatósága: Az előbb leírtak mellett –véleményem szerint – a kérdőívből hasznos informá-ciókhoz juthatunk, mert nagy vonalakban jól tükrözi agyülekezetünk környezetében élő emberek véleményét.Gyülekezetünk jelen pillanatban 43 tagot számlál. Afelebaráti körünk itt Sopronban kb. 2000 ember. Ennekkb. 8%-át kérdeztük meg.• A kiértékelés: Négy korcsoportot alkottunk 30–39,40–49 és 50–60 évesek). Ezeket külön-külön értékeltükki, és készítettünk egy összevont értékelőlapot is. Az5–9. mellékletek – a következő oldalakon – ezeket tar-talmazzák.

5. melléklet KÉRDŐÍV – 17–29. korcsoport – 54 megkérdezett – Sopron, 2001

39. Szeretek beszélgetni, vitatkozni.

40. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

41. Az emberekkel való konfliktusaimban szeretem magam megtalálni a megoldást.

42. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

43. Jobban szeretem, ha fontos kérdésekben nem nekem kell döntenem.

44. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

45. Általában fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

46. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

47. A családomon kívüli közösségekben inkább észrevétlen szeretek maradni.

48. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

49. A családomon belül fontos számomra az őszinteség.

50. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság.

51. Hiszem, hogy ez az igazság megismerhető.

52. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét

53. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

54. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

55. A családomon belül általában őszinte vagyok mindenkihez.

56. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján.

A 100% azt jelenti, hogy mindenki „nagyon igaz” választ adott.

állításIgaz

db

27

11

31

11

4

13

35

12

8

20

25

26

21

27

22

6

33

14

75

Nagyonigaz

db

11

5

1

13

2

6

22

4

8

4

10

2

100

Igen ismeg

nem isdb

15

22

13

25

21

29

5

28

20

22

5

19

27

12

15

21

9

30

50

Nemigaz

db

1

18

4

16

23

10

8

23

5

2

4

5

7

10

25

3

6

25

Nagyonnemigazdb

3

5

2

4

3

1

2

2

1

0

%

72

44

67

49

36

50

79

50

40

62

81

64

60

67

58

39

73

54

%

Ha vásárolok egy asztalt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 12 12 19 dbB – minőség 20 16 11 dbc – szépség 20 14 12 db

1. 2. 3.

Miért nem jársz rendszeresen templomba?4 Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok.9 A keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira.6 A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja.

10 Nincs időm erre.

Unalmasnak találom a keresztyénséget.5 A sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész.2 Nem szeretem a papokat.

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?9 Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusok kezelése)8 Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz)9 Istenről szeretnék többet megtudni

19 Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,életem célja, életem értelme)

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?Földönkívüli (ufonauta)

39 Isten Fia4 Legendabeli személy1 Nagy filozófus2 Nagy humanista6 Próféta2 Rendkívüli csodatevő

Zsidó politikus1 Fogalmam sincs

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?10 Régimódiak3 Elvilágiasodtak

Túl fanatikusak14 Nem úgy élnek, ahogyan tanítják19 A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett15 Más igazságokat nem fogadnak el4 Kirekesztőek3 Unalmasak

Ha főzök egy ételt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 3 12 29 dbB – egészségesség 12 22 13 dbc – ízletesség 39 9 1 db

1. 2. 3.Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?7 Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságon

kívüli kapcsolatok, dohányzás)14 Képmutatóak10 Túl erőszakosak

3 Elzárkóznak a világtól2 Lenézik a nem hívő embereket

A felekezetek közül melyek a leginkább szimpatikusak?32 Római katolikus

8 Református8 Evangélikus3 Baptista2 Hit Gyülekezete

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?6 Becsületesek

16 Összetartóak12 Szeretik embertársaikat16 Segítőkészek

7 Kiegyensúlyozottak14 A nehézségeket könnyebben átvészelik

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?4 Materialista vagyok5 Ateista vagyok

16 Közömbös vagyok29 Hívőnek tartom magam

Érdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?16 A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak22 Az életem értelmével kapcsolatosak

7 A szórakozással kapcsolatosakA politikával kapcsolatosak

32 A mindennapi életemmel kapcsolatosak

db – minden válasz előtt a szavazatok darabszámát adtuk meg.

6. melléklet KÉRDŐÍV – 30–39. korcsoport – 40 megkérdezett – Sopron, 2001

57. Szeretek beszélgetni, vitatkozni.

58. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

59. Az emberekkel való konfliktusaimban szeretem magam megtalálni a megoldást.

60. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

61. Jobban szeretem, ha fontos kérdésekben nem nekem kell döntenem.

62. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

63. Általában fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

64. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

65. A családomon kívüli közösségekben inkább észrevétlen szeretek maradni.

66. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

67. A családomon belül fontos számomra az őszinteség.

68. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság.

69. Hiszem, hogy ez az igazság megismerhető.

70. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét

71. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

72. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

73. A családomon belül általában őszinte vagyok mindenkihez.

74. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján.

A 100% azt jelenti, hogy mindenki „nagyon igaz” választ adott.

állításIgaz

db

14

8

16

12

12

13

19

15

10

11

12

13

16

19

13

12

19

8

75

Nagyonigaz

db

10

3

6

1

1

2

13

1

5

23

7

6

8

2

3

13

4

100

Igen ismeg

nem isdb

12

12

15

7

10

18

6

18

7

19

4

14

13

11

9

9

8

16

50

Nemigaz

db

4

14

3

17

12

7

2

4

21

5

6

5

2

12

14

11

25

Nagyonnemigazdb

2

2

4

1

2

1

4

2

1

0

%

69

47

66

46

46

56

77

57

41

60

85

63

64

71

48

50

78

52

%

Tanulmányi szemle 51

52 Tanulmányi szemle

7. melléklet KÉRDŐÍV – 40–49. korcsoport – 36 megkérdezett – Sopron, 2001

75. Szeretek beszélgetni, vitatkozni.

76. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

77. Az emberekkel való konfliktusaimban szeretem magam megtalálni a megoldást.

78. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

79. Jobban szeretem, ha fontos kérdésekben nem nekem kell döntenem.

80. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

81. Általában fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

82. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

83. A családomon kívüli közösségekben inkább észrevétlen szeretek maradni.

84. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

85. A családomon belül fontos számomra az őszinteség.

86. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság.

87. Hiszem, hogy ez az igazság megismerhető.

88. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét

állításIgaz

db

17

9

18

17

4

6

21

23

11

18

20

18

18

17

Nagyonigaz

db

7

1

8

3

1

1

6

1

1

3

15

3

2

2

Igen ismeg

nem isdb

9

11

7

6

7

19

5

8

9

11

1

9

11

11

Nemigaz

db

3

14

3

9

19

8

3

3

13

3

5

4

6

Nagyonnemigazdb

1

1

5

1

1

2

1

1

%

69

47

72

58

35

49

71

66

47

63

85

64

61

60

Ha vásárolok egy asztalt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 9 5 18 dbB – minőség 17 12 3 dbc – szépség 14 11 8 db

1. 2. 3.Miért nem jársz rendszeresen templomba?

4 Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok1 A keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira7 A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja

15 Nincs időm erre1 Unalmasnak találom a keresztyénséget3 A sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész5 Nem szeretem a papokat

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?5 Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusok kezelése)

10 Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz)8 Istenről szeretnék többet megtudni

15 Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,életem célja, életem értelme)

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?1 Földönkívüli (ufonauta)

25 Isten Fia5 Legendabeli személy2 Nagy filozófus3 Nagy humanista4 Próféta3 Rendkívüli csodatevő1 Zsidó politikus4 Fogalmam sincs

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?1 Régimódiak1 Elvilágiasodtak5 Túl fanatikusak

18 Nem úgy élnek, ahogyan tanítják11 A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett10 Más igazságokat nem fogadnak el

1 Kirekesztőek1 Unalmasak

Ha főzök egy ételt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 4 5 21 dbB – egészségesség 10 17 4 dbc – ízletesség 24 8 3 db

1. 2. 3.Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?

5 Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságonkívüli kapcsolatok, dohányzás)14 Képmutatóak

7 Túl erőszakosak2 Elzárkóznak a világtól5 Lenézik a nem hívő embereket

A felekezetek közül melyek a leginkább szimpatikusak?17 Római katolikus10 Református

8 Evangélikus4 Baptista1 Hit Gyülekezete

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?1 Becsületesek5 Összetartóak8 Szeretik embertársaikat4 Segítőkészek6 Kiegyensúlyozottak

12 A nehézségeket könnyebben átvészelik

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?3 Materialista vagyok2 Ateista vagyok6 Közömbös vagyok

16 Hívőnek tartom magam9 Érdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?8 A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak

12 Az életem értelmével kapcsolatosak3 A szórakozással kapcsolatosak

A politikával kapcsolatosak23 A mindennapi életemmel kapcsolatosak

db – minden válasz előtt a szavazatok darabszámát adtuk meg.

89. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

90. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

91. A családomon belül általában őszinte vagyok mindenkihez.

92. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján.

A 100% azt jelenti, hogy mindenki „nagyon igaz” választ adott.

állításIgaz

db

11

9

24

7

75

Nagyonigaz

db

1

2

5

1

100

Igen ismeg

nem isdb

7

13

2

14

50

Nemigaz

db

10

10

5

12

25

Nagyonnemigazdb

5

1

2

0

%

45

51

70

45

%

7. melléklet (Folytatás az előző oldalról)

Ha vásárolok egy asztalt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 5 11 10 dbB – minőség 22 7 3 dbc – szépség 10 10 8 db

1. 2. 3.Miért nem jársz rendszeresen templomba?

6 Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok4 A keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira

11 A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja5 Nincs időm erre

Unalmasnak találom a keresztyénségetA sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész

1 Nem szeretem a papokat

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?14 Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusok kezelése)

7 Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz)7 Istenről szeretnék többet megtudni7 Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,

életem célja, életem értelme)

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?3 Földönkívüli (ufonauta)

17 Isten Fia8 Legendabeli személy3 Nagy filozófus4 Nagy humanista2 Próféta1 Rendkívüli csodatevő2 Zsidó politikus2 Fogalmam sincs

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?6 Régimódiak2 Elvilágiasodtak5 Túl fanatikusak

20 Nem úgy élnek, ahogyan tanítják8 A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett6 Más igazságokat nem fogadnak el2 Kirekesztőek1 Unalmasak

Ha főzök egy ételt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 6 4 16 dbB – egészségesség 16 9 4 dbc – ízletesség 13 12 - db

1. 2. 3.Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?

2 Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságonkívüli kapcsolatok, dohányzás)15 Képmutatóak

5 Túl erőszakosak1 Elzárkóznak a világtól5 Lenézik a nem hívő embereket

A felekezetek közül melyek a leginkább szimpatikusak?14 Római katolikus

9 Református3 Evangélikus5 Baptista1 Hit Gyülekezete

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?7 Becsületesek

10 Összetartóak9 Szeretik embertársaikat

12 Segítőkészek10 Kiegyensúlyozottak15 A nehézségeket könnyebben átvészelik

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?10 Materialista vagyok

5 Ateista vagyok6 Közömbös vagyok

14 Hívőnek tartom magam6 Érdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?11 A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak

8 Az életem értelmével kapcsolatosak1 A szórakozással kapcsolatosak6 A politikával kapcsolatosak

26 A mindennapi életemmel kapcsolatosak

db – minden válasz előtt a szavazatok darabszámát adtuk meg

8. melléklet KÉRDŐÍV – 50–60. korcsoport – 24 megkérdezett – Sopron, 2001

93. Szeretek beszélgetni, vitatkozni.

94. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

95. Az emberekkel való konfliktusaimban szeretem magam megtalálni a megoldást.

96. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

97. Jobban szeretem, ha fontos kérdésekben nem nekem kell döntenem.

állításIgaz

db

11

4

18

8

5

Nagyonigaz

db

6

3

1

1

Igen ismeg

nem isdb

5

10

6

8

Nemigaz

db

2

7

3

6

6

Nagyonnemigazdb

3

3

4

%

72

41

72

48

48

Tanulmányi szemle 53

54 Tanulmányi szemle

8. melléklet (Folytatás az előző oldalról)

98. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

99. Általában fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

100. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

101. A családomon kívüli közösségekben inkább észrevétlen szeretek maradni.

102. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

103. A családomon belül fontos számomra az őszinteség.

104. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság.

105. Hiszem, hogy ez az igazság megismerhető.

106. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét

107. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

108. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

109. A családomon belül általában őszinte vagyok mindenkihez.

110. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján.

A 100% azt jelenti, hogy mindenki „nagyon igaz” választ adott.

állításIgaz

db

9

14

12

12

15

9

11

8

14

5

10

11

11

75

Nagyonigaz

db

1

6

3

1

1

13

3

4

3

1

6

2

100

Igen ismeg

nem isdb

10

4

5

2

7

2

5

3

8

8

4

7

50

Nemigaz

db

3

4

9

1

7

6

2

6

5

2

3

25

Nagyonnemigazdb

1

1

1

3

0

%

56

77

65

59

66

87

61

61

67

45

55

73

63

%

Ha vásárolok egy asztalt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 5 6 8 dbB – minőség 8 10 3dbc – szépség 9 3 8db

1. 2. 3.Miért nem jársz rendszeresen templomba?

2 Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgokA keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira

14 A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja5 Nincs időm erre

Unalmasnak találom a keresztyénséget3 A sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész3 Nem szeretem a papokat

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?12 Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusokkezelése)

3 Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz)3 Istenről szeretnék többet megtudni5 Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,

életem célja, életem értelme)

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?Földönkívüli (ufonauta)

11 Isten Fia4 Legendabeli személy

Nagy filozófus3 Nagy humanista3 Próféta2 Rendkívüli csodatevő

Zsidó politikus3 Fogalmam sincs

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?1 Régimódiak3 Elvilágiasodtak3 Túl fanatikusak

14 Nem úgy élnek, ahogyan tanítják8 A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett7 Más igazságokat nem fogadnak el

2 Kirekesztőek1 Unalmasak

Ha főzök egy ételt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 1 4 13 dbB – egészségesség 14 5 1 dbc – ízletesség 5 10 4 db

1. 2. 3.Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?

5 Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságonkívüli kapcsolatok, dohányzás)

7 Képmutatóak3 Túl erőszakosak3 Elzárkóznak a világtól4 Lenézik a nem hívő embereket

A felekezetek közül melyek a leginkább szimpatikusak?10 Római katolikus

1 Református5 Evangélikus3 Baptista

Hit Gyülekezete

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?3 Becsületesek7 Összetartóak6 Szeretik embertársaikat6 Segítőkészek1 Kiegyensúlyozottak

14 A nehézségeket könnyebben átvészelik

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?4 Materialista vagyok2 Ateista vagyok5 Közömbös vagyok

10 Hívőnek tartom magamÉrdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?3 A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak7 Az életem értelmével kapcsolatosak

A szórakozással kapcsolatosak2 A politikával kapcsolatosak

17 A mindennapi életemmel kapcsolatosak

9. melléklet KÉRDŐÍV – összesített korcsoport, 37 év átlagéletkor – 161 megkérdezett – Sopron, 2001

111. Szeretek beszélgetni, vitatkozni.

112. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz.

113. Az emberekkel való konfliktusaimban szeretem magam megtalálni a megoldást.

114. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik.

115. Jobban szeretem, ha fontos kérdésekben nem nekem kell döntenem.

116. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait.

117. Általában fontos számomra, hogy értékesnek tartsanak, meghallgassanak.

118. Szerintem az emberek alapjában véve jók.

119. A családomon kívüli közösségekben inkább észrevétlen szeretek maradni.

120. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani.

121. A családomon belül fontos számomra az őszinteség.

122. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság.

123. Hiszem, hogy ez az igazság megismerhető.

124. Konfliktusaim megoldásában szívesen veszem egy hozzám közelállónak a segítségét

125. El tudom képzelni, hogy létezhet mennyország és pokol.

126. Nekem nem szimpatikusak az erősen határozott egyéniségek.

127. A családomon belül általában őszinte vagyok mindenkihez.

128. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján.

A 100% azt jelenti, hogy mindenki „nagyon igaz” választ adott.

állításIgaz

db

72

34

86

49

25

44

92

66

44

66

70

74

65

80

55

41

90

40

75

Nagyonigaz

db

34

4

23

6

3

4

40

7

2

16

75

17

12

21

8

6

35

10

100

Igen ismeg

nem isdb

31

57

38

46

51

78

22

59

41

61

10

45

60

39

40

52

26

71

50

Nemigaz

db

13

54

13

51

62

29

5

22

68

14

3

22

20

19

39

55

10

34

25

Nagyonnemigazdb

1

10

6

18

5

5

7

4

1

1

1

15

5

4

0

%

66

45

69

50

39

52

76

58

45

62

84

64

61

66

50

48

74

53

%

Ha vásárolok egy asztalt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 33 34 58 dbB – minőség 71 46 20 dbc – szépség 54 40 36 db

1. 2. 3.Miért nem jársz rendszeresen templomba?17 Nem érdekelnek az Istennel kapcsolatos dolgok15 A keresztyénség nem ad választ a mai ember problémáira38 A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Biblia tanítja38 Nincs időm erre

1 Unalmasnak találom a keresztyénséget12 A sok felekezet számomra azt mutatja, hogy nem igaz az egész11 Nem szeretem a papokat

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a templomban, haelmennél?41 Hétköznapi problémáimra (pl. megélhetés, konfliktusok kezelése)31 Erkölcsi kérdéseimre (pl. megbocsátás, adózás, abortusz)28 Istenről szeretnék többet megtudni50 Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni (pl. házasság,életem célja, életem értelme)

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?4 Földönkívüli (ufonauta)

95 Isten Fia23 Legendabeli személy

6 Nagy filozófus12 Nagy humanista15 Próféta

9 Rendkívüli csodatevő3 Zsidó politikus

11 Fogalmam sincs

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresztyének?19 Régimódiak10 Elvilágiasodtak

15 Túl fanatikusak66 Nem úgy élnek, ahogyan tanítják48 A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett38 Más igazságokat nem fogadnak el

9 Kirekesztőek6 Unalmasak

Ha főzök egy ételt, számomra a fontossági sorrend:A – ár 16 25 83 dbB – egészségesség 55 54 25 dbc – ízletesség 83 41 8 db

1. 2. 3.

Mik zavarnak a leginkább a keresztyénekben?21 Megvetik a világi szórakozásokat (pl. tánc, bulizás, házasságonkívüli kapcsolatok, dohányzás)51 Képmutatóak26 Túl erőszakosak11 Elzárkóznak a világtól17 Lenézik a nem hívő embereket

A felekezetek közül melyek a leginkább szimpatikusak?77 Római katolikus28 Református24 Evangélikus16 Baptista

3 Hit Gyülekezete

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresztyénekben?17 Becsületesek40 Összetartóak37 Szeretik embertársaikat39 Segítőkészek24 Kiegyensúlyozottak58 A nehézségeket könnyebben átvészelik

Tanulmányi szemle 55

56 Tanulmányi szemle

4.2. A kérdőív első részének kiértékeléseAz első részben tehát arra a kérdésre keressük a választ,hogy a megkérdezettek köre hol tart a modern gondolkodásból aposztmodern gondolkodásba való átmenetben. A kérdőívelkészítésekor is erre irányuló kérdéseket igyekeztünk feltenni.Közben kiderült, hogy néhány kérdést nem tudunk használnicélunk elérésére (csak azokat a kérdéseket vizsgáltuk, amelyek aleginkább alkalmasnak látszottak). Arra jutottunk, hogy atáblázatban szereplő kérdésekből a 2., a 4., a 6., a 8., a 10., a 12.(a 13. hasonló a 12-hez, ezért ezt nem vettük figyelembe) és a18. kérdések a legalkalmasabbak. Ezek mellett vizsgálatunk tár-gyává tettünk a kérdőív második részében található kérdésekbőlhármat. Így végül tíz kérdésre adott válaszokat értékeltünk. Akövetkezőkben tekintsük át a 10. mellékletet, ahol összesítettüka kiértékelt adatokat! Többféle kiértékelést kipróbáltunk. Nagyvonalakban mindegyik ugyanazt mutatta (tehát az is, amikormajdnem minden kérdést bevontunk a vizsgálatba). A táblázat-ban az általunk leginkább érthetőnek véltet mutatjuk be.

• ÉrtékelésVéleményem szerint a megkérdezettek köre valahol amodern gondolkodás és a posztmodern gondolkodás között

félúton van. Markánsan egyik gondolkodás sem érhető tetten.Megfigyelhető, hogy a leginkább posztmodern válaszokat a17–29 éves korcsoport adta, ezután következik a 30–39 éveskorcsoport. Ami érdekesség, hogy ezután az 50–60 éves kor-csoport következik, és a legmodernebb gondolkodású korcso-port a 40–49 éves.Ennek okai talán a következők. Ez a korcsoport 1952 és1961 között született. Mire ők gondolkodó emberré formálód-tak, már lényegében eltűntek a II. világháború nyomai (akikezt átélték, azoknak erősen megingott az emberiség alapvetőjóságában való meggyőződésük, ami modern érték). Az őtudatformálódásuk idején még nagyon erős volt a kommuniz-mus hatása, még nem kezdődött el a bomlási folyamat. Akikutánuk születtek, azok már a kommunizmus végnapjaibannevelkedtek, akik előttük, azok pedig még erősen érezhették aháborús borzalmak hatását.Egy másik ok lehet, hogy az ötvenen felüli korosztály-nak már elvesztek az illúzióik, és rádöbbentek, hogy azemberiség töretlen fejlődése hamis dolog.

10. melléklet A kérdőív kiértékelése – Sopron, 2001

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?22 Materialista vagyok14 Ateista vagyok34 Közömbös vagyok72 Hívőnek tartom magam17 Érdekelne, hogyan lehetne kapcsolatba kerülni Istennel

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatnak?38 A munkámmal vagy a tanulmányaimmal kapcsolatosak52 Az életem értelmével kapcsolatosak11 A szórakozással kapcsolatosak

8 A politikával kapcsolatosakA mindennapi életemmel kapcsolatosak

db – minden válasz előtt a szavazatok darabszámát adtuk meg

A kérdés Korcsoportok

M: a kérdésre adott „igaz” válasz modern gondolkodásra utal PM: a kérdésre adott „igaz” válasz posztmodern gondolkodásra utal

összesített161 fő

PM

–

–

M

+M

+M

50–60 éves 24 fő

PM

–

M

+M

+M

+M

40–49 éves 36 fő

PM

M

–

+M

+M

+M

30–39 éves 40 fő

PM

PM

M

M

+M

+M

17–29 éves54 fő

PM

–

–

–

+M

+M

+M: erősen modern gondolkozásra utaló válaszokat adtak M: modern gondolkozásra utaló válaszokat adtak -: átmeneti gondolkozásra utaló válaszokat adtak PM: posztmodern gondolkozásra utaló válaszokat adtak +PM: erősen posztm. gondolkozásra utaló válaszokat adtak

1. Számomra egy ember általában vagy jó, vagy rossz. – M

2. Szerintem a világban egyre inkább az emberi értelem győzedelmeskedik. – M

3. Szerintem helyes elfogadni egy fölöttünk álló vezető utasításait. – M

4. Szerintem az emberek alapjában véve jók. – M

5. Hiszem, hogy a tudomány segít az emberiség problémáit megoldani. – M

6. Hiszem, hogy van egy abszolút értelemben vett erkölcsi igazság. – M

• Leszűrhető tanulságVizsgálatunkból egyértelműen kiderül, hogy a moderngondolkodásból a posztmodern gondolkodásba való átmenetmegindult. A fiatalabb korosztályok gondolkodása egyreinkább a posztmodernhez hasonlítható. Hogy ez pontosan holtart, arra értékelésünk nem ad kielégítő választ, de az iránytegyértelműen mutatja. Így fel kell készülnünk arra, hogyelőbb vagy utóbb szembe kell néznünk a posztmodern korminden vonatkozásával. Korábban láttuk, hogy vannak po-zitívumok és negatívumok is.

4.3. A kérdőív második részének kiértékelése

A következőkben áttekintjük az egyes kérdésekre adottlegjellemzőbb válaszokat, amik a megkérdezett emberekkeresztyénekről alkotott véleményét tükrözik:

Miért nem jársz rendszeresen templomba?– Nincs időm rá.• ÉrtékelésMa talán az időből van a legkevesebb az embereknek.Ebben a válaszban azonban benne van az is, hogy a „temp-lom” nem foglal el olyan helyet az emberek életében, hogyérdemes legyen a nagyon kevés idejükből szakítani rá.• Leszűrhető tanulságAz evangélizációs módszereinknél nagy gondot kellfordítani a jó időzítésre. Olyan időpontban legyenek, és olyanhosszúságúak, hogy az emberek hajlandóak legyenek időtáldozni rájuk!Az emberek érdeklődését fel kell keltenünk, mert jelen-leg nem tartják érdemesnek a „templomot” érdeklődésükre.ApCsel 17,22–23– A keresztyén emberek nem úgy élnek, ahogy a Bibliatanítja.

• ÉrtékelésEzt nagyon jól látják a nem hívő emberek is. Ne gondol-juk őket tájékozatlannak, mindent megfigyelnek, és számonkérik tőlünk tanításunkat.• Leszűrhető tanulságHa saját életünkben nem tudjuk megvalósítani Krisztuskövetését, akkor ez nagyon lecsökkenti az evangélium értékéta világ számára. A világ leginkább az emberi kapcsolatainkontudja lemérni tanításunk hitelességét. Hiába imádkozunk,hiába olvasunk Bibliát, hiába járunk gyülekezetbe, ha a világ-ban az emberi kapcsolataink nincsenek rendben.

Milyen kérdésekre szeretnél választ kapni a temp-lomban, ha elmennél?– Életem nagy kérdéseire szeretnék választ kapni.• ÉrtékelésAz egyik posztmodern érték a többféle igazság létezése.Ennek következménye, hogy ma nincsenek egyértelmű útmu-tatások életünk vezetésére.• Leszűrhető tanulságAz emberek tőlünk várják a lehetséges válaszokat aházasság, az életük célja, az életük értelme fajsúlyú kérdések-ben. Vigyázzunk arra, hogy legyünk határozottak, de adjukmeg a világnak a lehetőséget, hogy ők döntsék el válaszainkhelyességét! A posztmodern gondolkodású ember nagyon nemszereti, ha kioktatják, inkább szereti megtalálni maga aválaszt. Ebben segítsünk neki!

– Hétköznapi problémáimra szeretnék választ kapni• ÉrtékelésTöbben írták válasznak azt is, hogy lelki nyugalmatkeresnek a templomban. Ma az emberek legnagyobb része amindennapi gondoktól szenved. Azért jön el a templomba,hogy nyugalmat találjon, és útmutatást kapjon mindennapi

A kérdés Korcsoportok

M: a kérdésre adott „igaz” válasz modern gondolkodásra utal PM: a kérdésre adott „igaz” válasz posztmodern gondolkodásra utal

összesített161 fő

PM

–

–

–

43%

50–60 éves 24 fő

+PM

PM

M

M

38%

40–49 éves 36 fő

M

M

M

+M

23%

30–39 éves 40 fő

–

–

PM

+PM

48%

17–29 éves54 fő

PM

PM

PM

PM

53%

+M: erősen modern gondolkozásra utaló válaszokat adtak M: modern gondolkozásra utaló válaszokat adtak -: átmeneti gondolkozásra utaló válaszokat adtak PM: posztmodern gondolkozásra utaló válaszokat adtak +PM: erősen posztm. gondolkozásra utaló válaszokat adtak

7. Inkább az érzelmeim szerint döntök, mint észérvek alapján. – PM

8. A keresztények más igazságokat nem fogadnak el. – PM

9. A keresztények túl erőszakosak. – PM

10. Materialista vagy ateista vagyok. – M

Hol tart a megkérdezett csoport a modern gondolkodásból a posztmodern gondolkodásba való átmenetben?

(0% – teljesen modern, 100% – teljesen posztmodern)

10. melléklet (Folytatás az előző oldalról)

Tanulmányi szemle 57

58 Tanulmányi szemle

gondjainak rendezésére. Jézus az evangélium hirdetésétmindig megerősítette az emberek hétköznapi problémáinakenyhítésével. Így vált hitelessé a szenvedőknek az az üzenet,ami a szellemi problémák megoldását mutatta.• Leszűrhető tanulságIgehirdetésünkben fontos helyet kell hogy kapjon azéletünk mindennapi problémáinak kezelése.

Véleményed szerint kicsoda Jézus Krisztus?– Isten Fia• ÉrtékelésA megkérdezettek 60%-a ezt a választ adta. Az emberektöbbsége az ismeret szintjén tisztában van Jézus istenségével.Van viszont 40%, aki Jézusra csak mint egy emberre tekint.• Leszűrhető tanulságNem tekinthetünk úgy a világra, hogy senki sincstisztában Jézus Krisztus kilétével. Az evangélizációban épít-hetünk az emberek istenismeretére, mert ha teljesen tudat-lannak vesszük őket, akkor ez jogosan bántóan hat rájuk.Ezzel együtt viszont nem tekinthetünk úgy sem a világ-ra, hogy mindenki tisztában van Jézus Krisztus kilétével.Határozottan hirdetnünk kell, hogy Jézus Isten. Fontos, hogyminden ember beleütközzön ebbe a kérdésbe.Ezt a két dolgot együtt kell figyelembe vennünk, aminekmegoldását valószínűleg csak az egyedi esetben lehet meglát-ni az Úrra figyelve.

Szerinted mi az, amit rosszul csinálnak a keresz-tyének?– Nem úgy élnek, ahogyan tanítják.• ÉrtékelésEzt a választ a „Miért nem jársz rendszeresen templom-ba?” kérdésnél már kiértékeltük.– A sok felekezet egymást támadja a szeretet helyett• ÉrtékelésA világ, amikor a keresztyénséget figyeli, nem annyira ateológiára figyel (nem érdekli, hogy milyen teológiai különb-ségek vannak az egyes felekezetek között), mint inkábbazokra a mindennapjainkat érintő értékekre, amiket hirdet. Avilág számára sokkal inkább elfogadhatatlan a felekezetekharca, mint teológiai különbözősége. Ez nekem saját tapaszta-latom is.• Leszűrhető tanulságEbből természetesen nem azt kell leszűrnünk, hogy ateológia nem fontos. Hanem azt, hogy folyamatosan keres-nünk kell a módot arra, hogy hogyan valósulhat megkörnyezetünkben és a világban az újjászületett keresztyénekegysége (Jn 17,20–23).– Más igazságokat nem fogadnak el• ÉrtékelésEgy posztmodern érték a tolerancia. Ez egyre inkább áti-tatja kultúránkat. Ennek következménye, hogy az emberekbeleütköznek az egy igazságot hirdetőkbe.• Leszűrhető tanulságMint azt korábban láttuk, a posztmodern értékeiben –Isten szemszögéből nézve – vannak pozitív és vannak negatívértékek is. Nekünk nagy felelősségünk, hogy csak azokban adolgokban alkalmazkodjunk a világhoz, amelyek össze-egyeztethetőek Isten igéjével. Krisztus egyértelműen kijelen-tette, hogy nincs más út Istenhez, csak a rajta keresztül vezető.Nekünk ezt kell képviselnünk. Abban viszont sokat kell

fejlődnünk, hogy ezt az emberek iránti szeretetből tegyük, ésez láthatóvá is váljon a világ számára.

Mik zavarnak leginkább a keresztyénekben?– Képmutatóak• ÉrtékelésEzt a választ a „Miért nem jársz rendszeresen templom-ba?” kérdésnél már kiértékeltük. Már harmadszor kerül elő.Az embereket – saját bevallásuk szerint – ez zavarja a legjob-ban, ezzel gördítünk akadályt a leginkább az evangélium elé.

A felekezetek közül, melyek a leginkább szim-patikusak?– Római katolikus• ÉrtékelésAz emberek 48%-ának szimpatikus a római katolikusfelekezet. Ezt a tényt semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmenkívül. Akárhogyan is gondolkozunk a római katolikusfelekezetről, figyelembe kell vennünk, hogy annak támadásaesetén minden második embert elriasztunk magunk mellől.Fontos látnunk, hogy ezeknek az embereknek a nagy részenem aktív tagja a római katolikus felekezetnek, csak szim-patikus neki (valószínűleg egyáltalán nem jár templomba).• Leszűrhető tanulságMondhatjuk, hogy mi a másik 50% embert akarjukelérni.Ennél jobb megoldásnak tűnik, hogy a katolikusfelekezet felé nem lépünk fel minden fórumon támadólag(ApCsel 17,22–23). Fontos azonban, hogy azokat a tanítá-sokat, amelyeket ők nem a Biblia szerint tanítanak, határozot-tan képviseljük anélkül, hogy az ő tanításukat kritizálnánk.

Mik azok, amik a leginkább tetszenek a keresz-tyénekben?(Itt a két legkevesebb szavazatot kapott választ írom le.Érdemes elgondolkozni rajtuk.)– Becsületesek• ÉrtékelésA mai világban talán ez a legnehezebb próba a keresz-tyének számára. Könnyedén bele lehet simulni a világi erkölcsszabályaiba, hiszen „másképpen nem lehet érvényesülni”.• Leszűrhető tanulságÚgy tűnik, a világi emberek nem látnak túl nagykülönbséget az ő becsületességük és a hívők becsületességeközött. Vagy nem látják ezt értéknek. Fontos képviselnünk,hogy igenis lehet becsületesen, tiszta lelkiismerettel megállnia mai világban is.– Kiegyensúlyozottak• ÉrtékelésAz én tapasztalatom azt mutatja, hogy a gyülekezetekbenélő hívők között közel ugyanannyi komoly problémával küzdőember él, mint a világban. Testvéreink sokszor hosszú éveken átnem tudnak megszabadulni problémáiktól. Magyarázható ezrészben azzal, hogy a gyülekezet befogadja a megfáradtakat,problémákkal küszködőket, de a befogadás után életüknek megkellene változnia, hiszen erről beszél Isten igéje.• Leszűrhető tanulságKeresnünk kell Isten akaratát abban, hogy hogyan akarminket továbbvezetni. Olyan jó lenne, ha gyülekezeteinkbenaz emberek gyógyulásra találnának, megszabadulnának min-den rabságukból.

Hogyan vélekedsz Isten létezésével kapcsolatban?– Hívőnek tartom magam.• ÉrtékelésA megkérdezettek 45%-a hívőnek tartja magát. Akérdőív első részében szereplő kérdésekből jól látható, hogynagyjából ezek az emberek tényleg olyan válaszokat adtak,amik nagy részben megfelelnek a Biblia tanításának. Mégsemjárnak közösségbe, nem élnek imádkozó életet, nem adták átéletüket Istennek.• Leszűrhető tanulságMi lehet a gát számukra, hogy nem közelednek jobbanIstenhez? Azt gondolom, hogy sok választ találtunk már akorábbi kérdések kiértékelésénél is. Ma Sopronban nemtudjuk igazán erővel hirdetni az evangéliumot. Szükségünkvan arra, hogy Isten hatalma áttörje a hitetlenséget, a közöm-bösséget azáltal, hogy megerősíti az evangélium hirdetésétjelekkel (Mk 16,19–20).– Közömbös vagyok.• ÉrtékelésA megkérdezettek 21%-a válaszolta ezt.• Leszűrhető tanulságItt ugyanazt mondhatjuk el, amit az előbb. Az emberekközömbösségét nem tudjuk áttörni semmilyen evangélizációsmódszerrel. Istenhez kell kiáltanunk, mert csak ő változtathat-ja meg az emberek szívét. Isten tudja, hogy miért nincsébredés Sopronban. Nekünk imádkozni és böjtölni kell, és azegész életünket odaszánni Istennek, hogy mi ne legyünkakadályai az evangéliumnak.

Mik azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztat-nak?– A mindennapi életemmel kapcsolatosak.• ÉrtékelésA megkérdezettek 66%-a válaszolta ezt. Az ezutánkövetkező legtöbb szavazatot „Az életem értelmével kapcso-latosak” válasz kapta: 32%-ot. Az embereket leginkább a min-dennapjaik kötik le. Erről már a „Milyen kérdésekre szeretnélválaszt kapni a templomban, ha elmennél?” kérdésnélbeszéltünk. Jó látni, hogy az embereket nem a politika és nema szórakozás, ami igazán érdekli, hanem a mindennapjaik ésaz életük értelmével kapcsolatos kérdések.• Leszűrhető tanulságSzükséges egyre jobban megerősítenünk, hogy igenis aBiblia ad választ a hétköznapi életünkre. Nem csak filozófiaimagasságokban beszél az életről. Ezt leginkább úgy tehetjük,ha életünkkel támasztjuk alá tanításainkat, és igehirdeté-seinkben valódi válaszokat adunk. Az emberek irántiszeretetet cselekedeteinkben is megmutatjuk (Jak 2,14–17).

5. A posztmodern kor gyülekezeti evangélizációja

Ebben a fejezetben arra a kérdésre keresem a választ,hogy hogyan lehet elérni a posztmodern gondolkodásúembereket az evangéliummal. Amiket megfogalmazok, azoknem kiforrott és kipróbált válaszok, hanem inkább gondola-tok, amelyek mentén mindenki tovább gondolkozhat ezen akérdésen. Úgy látom, hogy még nem vagyunk elkésve ittSopronban, hiszen a kérdőíves vizsgálat eredménye – ami a 4.pontban olvasható – azt mutatja, hogy a soproni emberekátmeneti gondolkozásúak, tehát nem erősen posztmodernek.Azt viszont figyelembe kell venni, hogy az irány a posztmo-

dern felé halad, tehát szükséges keresnünk a válaszokat azevangélizációra, mert tíz év múlva már valószínűleg afiatalság erősen posztmodern gondolkodású lesz.

5.1. A modern kor evangélizációs formáinak alkal-mazása a posztmodern korban

Ebben a részben azt szeretném bemutatni, hogy mitörténik akkor, ha a modern kor evangélizációs módszereitalkalmazzuk egy posztmodern környezetben. „A modern korgyülekezeti evangélizációjának formái” című fejezet végénmegfogalmaztunk hét evangélizációs formát, amely a modernkor evangélizációjára jellemző. Tekintsük most át ezeketegyenként!1. A tisztán meggyőzésre irányuló formákA posztmodern gondolkodású ember nagyon nemszereti, ha meg akarják győzni valamiről. Ha ezt észreveszi,azonnal bezárkózik. Értéktelenné válik számára az egész, mertő pontosan a toleranciát értékeli nagyra.2. A nagyobb tömegeket elérő formák, tehát a személyeskapcsolatnak a szerepe közepesen fontosA posztmodern gondolkodású ember számára nagyon fon-tos a személyes kapcsolat. Ahol ő csak egy a sok közül, ott nemérzi jól magát. Szereti, ha értékesnek látják, beszélgetnek vele.3. Az inkább hasznosnak látszó, mint minőségi alkalmakA posztmodern gondolkodású ember számára a minőségrendkívül fontos. Hiába értékes valami, ha minőségilegelmarad a mai kor igényeitől (tévéműsorok, filmek, zene stb.).Ha igénytelen valami, akkor az számára azt jelenti, hogy a tar-talma is az.4. Egy határozott, erős egyéniségű evangélistára épülőalkalomA posztmodern gondolkodású ember számáraantipatikusak a túl határozott, esetleg leuraló emberek.Ezekben egy diktátort látnak, aki megmondja, hogy mit kelltenni, hogyan kell élni. Ők inkább maguk szeretik megtalálnia megoldást. Jobban szeretik a nem teljesen tökéletesembereket, mert őket igazabbnak találják.

Tanulmányi szemle 59

60 Tanulmányi szemle

5. Traktátusok osztogatásaTraktátusaink leginkább még a múlt rendszerben készül-tek, és sokszor az újak is ezeknek a hatása alatt készülnek.Meggyőzni akarnak, közepes színvonalúak, stílusukban,színeikben a múltat idézik. Ma az emberek a legtöbb helyennagyon igényesen elkészített szórólapokat kapnak. Manapságannyi szórólap, hirdetés kerül a postaládánkba és a kezünkbe,hogy egyre kevésbé olvassuk el őket.6. TömegevangélizációkA posztmodern gondolkodású ember jobban szereti abensőséges, emberi léptékű alkalmakat. Nagyobb rendezvényszámára azt jelenti, hogy ott valami nagyon színvonalasesemény lesz, ha ez elmarad a várakozástól, akkor csalódot-tan, becsapottan távozik.7. Tudományos előadással összekötött evangélizációkA mai világban már mindent be lehet bizonyítani. Azérvek elvesztették a jelentőségüket (A Mao élete című magyarfilm egy áldokumentumfilm, és azt akarja bemutatni, hogymilyen könnyű félrevezetni az embereket – aki nem tudja,hogy egy becsapás az egész, az első látásra elhisz mindent,mert dokumentumfilmnek van beállítva. A film végefelé expo-nenciálisan növekszenek a hamis dolgok, és csak az utolsómásodpercekben kap észhez az ember, aki lehet akár történészis. Azért készült, hogy rádöbbentse a nézőket arra, hogy a maivilágban már nincsenek bizonyítékok, mert minden mani-pulálható.). A posztmodern gondolkodású embert nem érdek-lik a tények, ő inkább az érzéseire hallgat.Ha egy erősen posztmodern környezetben ezeket a jólbevált módszereket alkalmazzuk, akkor elbeszélünk azemberek mellett. Lehet háborogni, hogy micsoda világ veszbennünket körül, de ezzel nem fogjuk tudni elérni azembereket. Minden kornak megvannak a pozitívumai és anegatívumai. Aki a modern korban nőtt fel, annak talán szim-patikusabbak a modern gondolkodású emberek. De a többiembernek sem kevesebb az értéke, hiszen mindannyiunkatIsten teremtett. Az erős, nagy létszámú gyülekezetek könnyenszubkultúrává alakulhatnak a világban. Itt lassabban történnekváltozások, így a világban végbemenő átalakulás isnehezebben szűrődik be. Tudatosan kell figyelnünk a világot,hogy ne szakadjunk el tőle annyira, hogy lehetetlen legyenkapcsolatot teremteni vele.

5.2. Irányelvek a posztmodern kor gyülekezeti evan-gélizációjához

Mielőtt az igei tanulmány és a kérdőívek kiértékelése alapjánmegfogalmaznánk ezeket az irányelveket, fontos elmondani,

hogy Sopronban nem mondhatjuk erősen posztmodernnek azemberek gondolkodását. Amint láttuk, a válaszok átmenetigondolkodásra vallanak. Vannak korcsoportok, amik méginkább modern gondolkodásúak, és vannak, amik már a poszt-modernhez állnak közelebb. Ha a mai korban akarunkevangélizálni, akkor pontosan emiatt az átmenetiség miatt,nagyon fontos két kérdésre odafigyelni:

• Milyen korcsoportot akarunk elérni (valószínűlegkevés az a módszer, amivel egyszerre lehet minden korcso-portot elérni)?• Az adott korcsoportra a modern, vagy a posztmoderngondolkodás a jellemző inkább?

Ha ezeket a kérdéseket figyelmen kívül hagyjuk, akkorlehet, hogy olyan „nyelven” fogunk beszélni az emberekhez,amit nem értenek, és olyan helyeken keressük majd a problé-ma okát, ahol sohasem fogjuk megtalálni.A dolgozatom bevezetésében írtam jó néhány esetlegesválaszt arra nézve, hogy miért nincs ma ébredésMagyarországon. Távolról sem akarom azt mondani, hogyennek egyedüli oka az, hogy modern evangélizációs módsze-reket alkalmazunk egy posztmodern korban. Hiszen ha egygyülekezetben bűnök vannak, akkor azokat kell rendezni, ha ahívők nem szánják oda az életüket Krisztusnak, akkor ezen kellváltoztatni. Ezek igazak. Sokszor viszont mindent megteszünkaz evangéliumért, és mégsem értik az emberek. Ezután önmar-cangolásba kezdünk, pedig lehet, hogy a megoldás egészenmáshol van. Ha azt mondanám, hogy Angliában jártam, és ma-gyarul hirdettem az evangéliumot, és nem tértek meg azemberek, akkor mindenkinek egyértelmű lenne, hogy ez ígyreménytelen dolog. Valahogy ugyanígy van ez a kultúrák és azemberek gondolkodásának a különbségeivel is.A bevezetésben leírt egyéb lehetséges válaszokat isérdemes lenne megvizsgálni, de ez nem ennek a dolgozatnaka tárgya.Az viszont egyértelműnek látszik, hogy előbb vagyutóbb átalakul a társadalmunk gondolkodása posztmodernné.Ha mi a modern gondolkozás mentén nőttünk fel, akkormegvan a veszélye, hogy a posztmodern kort valamieredendően rossznak látjuk. Pedig ez nem igaz. Már koráb-ban is rámutattunk arra, hogy minden kultúrának, korszak-nak vannak pozitívumai és negatívumai is. A posztmodernlehet tőlünk idegen, de haragudni nem szabad rá. Nemszabad harcolnunk sem ellene, mert a kulturális „fejlődés”nem megállítható. Nekünk meg kell tanulnunk azt, hogyhogyan lehet a megváltozott világban erővel és hatalommalképviselni Jézus Krisztust. Azért, hogy a posztmodern kortne ellenségnek lássuk, nézzük meg azokat a dolgokat, amik-ben egyetérthetünk vele mint keresztyének (ezekben a dol-gokban jobban kedvez a posztmodern a keresztyénségnek,mint a modern)!9

• Az ész nem szent, nem mindenható.• A tudomány sohasem érheti el a teljes igazságot, nem100%-os.• Az ember nemcsak egy „gép”, hanem szellem is.• A tudomány nem old meg minden problémát.• Van több fontos igaz dolog, mint ami bizonyítható.• Kell hogy legyen több, mint ami logikával megérthető– a szellemi.