Szakmai - módszertani, információs folyóirat

XVIII. évfolyam

2008.

5-6 .szám

��Kollégiumi szakmai nap 3.old.

��Regionális KI MIT TUD? 4/8.old.

��Kollégista élet 12.old.

A tartalomból:

Érseki Szent József Kollégium, Eger

Immáron hagyomány intézmé-nyünkben, hogy a tavasz bekö-szöntével megemlékezünk név-adónkról, Szent Józsefről, SzűzMária jegyeséről, a családapákpéldaképéről. Fontos a megemlé-kezés, a példaállítás, hiszen zűrza-varos, értékeket felborító és meg-másító világunkban a valós éstiszta értékkel rendelkező em-berek, az igazi „sztárok”.Az idei év különösen fontos voltszámunkra, mert immáron 15 éve,hogy ismét keresztény módon fe-jezhetjük ki hitünket. Ezen falakközött lelkeket ápoló, igazi neve-lőmunka folyik. Nagyon fontos agyermekek nevelése. A rendszer-váltás óta pedig mintha háttérbekerült volna ez a fontos feladat avilágban.Az idei jubileum színes, élmények-kel gazdag napot nyújtott a diá-koknak. A reggeli ébresztőt köve-tően a délelőtt a kulturális fejlő-dés, a Sportmúzeum, a SzékelyBertalan kiállítás, valamint az Ér-seki Gyűjtemény és az Ostyasütőmegtekintésével telt.

A múzeumi kitérőt követően a2004-ben világsikert arató Kóris-ták című francia filmet tekintettemeg a kollégium a MűvészetekHáza mozi-termében. Az alkotás-ban néhány évtized távlatábólszemlélte a közösséggé válás fo-lyamatát egy film, egy zenei kórustükrén keresztül.A déli ebédet követően némi pihe-néssel telt az idő, majd a BibliaÉve kapcsán Deli Lajos atya osz-totta meg gondolatait az ifjúság-gal, buzdítva őket a Szentírás min-dennapi használatára, az embererkölcsi mércéjének hozzá valóigazítására. Az előadást szellemitotó követte, melyet örömmel töl-töttek ki a kicsik és a nagyokegyaránt.

Fél öt órától a Bartakovics BélaMegyei Művelődési Központ dísz-termében folytatódott az ünnep-lés, mely két fő részből állt: SzentJózsef, a ma élő diákok apaképe,eszménye, valamint az ünnepigondolatok és díjak átadása. Aműsorban egyaránt meglelhetőekvoltak mind a vers, mind az ének,mind pedig a táncos produkciók.

Az ünnepi megemlékezésen résztvett többek között Habis LászlóEger Megyei Jogú Város polgár-mestere, Kiss Ferenc a Heves Me-gyei Kollégiumi Szövetség elnöke,a Heves Megyei Pedagógiai Inté-zet, a Polgármesteri Hivatal Okta-tási Irodájának képviselője,Mándy Zoltán helynök atya, DobosJózsef a kollégium egykori igazga-tója, valamint a társintézményekés kollégiumok igazgatói.Szarvas István atya, a kollégiumlelki vezetője kiemelte, hogy az el-telt 15 év alatt az oktató munkamellett a nevelésre helyeződött ahangsúly, köszönetet mondott azez idő alatt végzett minden mun-katárs segítségéért, legyen az pe-dagógus, dolgozó, vagy éppen egyjótevő. Az ünnepi gondolatokatLanczki Péter igazgató Úr szavaitették teljessé, aki megköszönte afenntartó eddigi gondoskodását,és kifejezte háláját mindazon szü-lőknek, akik ebbe az intézménybeíratták be fiúkat, legféltettebb kin-csüket.

A Szent József-díjak átadása im-máron hagyomány, ezt azok a leg-kiválóbb végzős kollégisták kap-ják, akik az itt eltöltött kollégiumiévek alatt hitéletükkel, minden-napi tevékenységükkel, tanulmá-nyi eredményükkel tanúságottesznek a keresztény erkölcsi ér-tékek mellett és valójában JézusKrisztusba vetett hitük mellett. Az

idei díjat Balla Ádám és HorváthGábor érdemelte ki.Az ünnepséget követően szentmi-sében adtunk hálát az elmúlt évekminden bajáért, gondjáért, szo-morú és vidám percéért. Dr. Ter-nyák Csaba érsek Úr homíliájábanaz eszményi apát, Szent Józsefalakját emelte ki, aki munkával ésIstennel való intenzív kapcsolatá-val vívta ki értékét a társadalom-ban. A munkavégzésben eltöltöttcsendes tanúság példája lehetminden ma dolgozó embernek, le-gyen az tanár, segítő munkatárs,vagy kollégista. Kiemelte prédiká-ciójában, hogy ez a nap egyben II.János Pál pápa halálának is anapja volt (2004), aki szerette afiatalokat, és egész élete a gondoscsaládfőre hasonlított, hiszen fi-gyelte és szerette övéit. A szent-misén került sor a kollégium újon-nan restaurált keresztjének meg-áldására is, amelyért egyik kollé-gistánk édesanyjának mondunkhálát, aki munkáját ajánlotta felszámunkra.

A szentmisét követően az Érsek Úrmegáldotta a kollégium épületét,annak minden lakóját, a múlt és ajelen dolgozóit, segítőit egyarántés a Jóisten segítségét kérte a jö-vőbeli feladatokra is.A kollégium szemrevételezéseután ünnepi vacsorával zárult azeste. Az évfordulóra készült el a kollé-gium elmúlt 15 év eseményeit,történéseit, a végzős diákok név-sorát tartalmazó kollégiumi év-könyv, valamint a kollégium jelvé-nye is.

Vigh Péter Jánosnevelőtanár

2 Kollégium

15 éves az Érseki SzentJózsef Kollégium

3Kollégium

2008. február 21-én, Kecskemétena Kollégiumvezetők Munkaközössé-gének meghívására kollégiumi ne-velők és kollégiumvezetők találkoz-tak. A találkozó témája: a kollégi-umi tanár hétköznapjai, vala-mint a kollégiumi tanár és akollégiumvezetők teljesítményértékelésének gyakorlati kér-dései voltak. Nagy Kálmán tan-ügy-igazgatási szakértő, kollégi-umvezető tartott előadást, a tízkollégium képviseletében megje-lent hallgatóságnak. Helyszín aKecskeméti Református Diákotthon(Internátus) díszterme volt.

A gyorsan és sokszor változó köz-oktatási törvénynek megfelelőenkell a kollégiumnak is működni. Azelőadó nem véletlen hangsúlyoztaa szakmaiságot és kiemelte, hogyhatósági ellenőrzés (OKÉV, ÁSZ afenntartó) során is meg kell lennimindazon dokumentumoknak, me-lyekből az intézményben folyószakmai munka jól kiolvasható.

Nem csak a kötelező tanügyi doku-mentumok, mint pl. a létszám nyil-vántartására szolgáló törzskönyv afontos, de a kollégiumban folyófoglalkozások vezetése azok terve-zése is komoly, gondos munkátigényel. Ezért azokat a dokumen-tumokat évről évre el kell készíteni,a pedagógiai programban leírtakalapján. A házirend fontosságárólis hallhattunk, mert az, az intéz-ményben élők „iránytűje,” eligazí-tója nagyon sok kérdésben. Véle-ményem szerint a házirend éven-kénti felülvizsgálata ugyan lehetsé-ges, de módosítása nem célrave-zető.

Az előadás egy kollégiumban élődiák hétköznapján keresztül világí-totta meg a kollégiumi tanár fel-adatait, lépésről lépésre a reggeliébresztőtől kezdve az esti villany-oltással bezárólag.Mikor milyen feladata van a neve-lőnek? Hová és hogyan kell irányí-tani a rábízott diákot? Melyek a kö-

telező foglalkozások? Hetentehány órában kell felkészítő foglal-kozáson – hétköznapi nevén, szi-lenciumon – részt venni egy diák-nak, és hány óra az összes köte-lező foglalkozása egy középiskolaikollégiumban lakónak. Mi az a lak-hatási jog, az étkezést hogyanszervezzük, mi a teendő, ha betörtaz ablak? Miközben mindenki vé-giggondolhatta, hogy a saját intéz-ményében hogyan szervezik az ottélők napjait, világos választ kapha-tott az előbb felsorolt kérdésekmindegyikére.

A nevelőtanárok munka időbeosz-tása is sokakat érintő kérdés, ezértolyan tények leszögezése is nagyonfontos, hogy napi 12 óránál nemlehet több, bármilyen munkarendszerint működik az adott kollé-gium. A munkarendről, az ellá-tandó órák számáról, a foglalkozá-sok mennyiségéről, az éjszakai éshétvégi ügyeletről, annak fizetésimódjairól is hallhattunk. Többlet-munka a helyes fogalom a túlórahelyett, az érte járó kereset kap-csán a teljesítményértékelésről isszó esett.

Jól felépített, lendületes, igazángyakorlati kérdéseket feszegetőelőadást hallhattunk, melyet be-szélgetés követett. Felvetődött acsaládokkal való együttműködés,mely a konfliktusok megoldásáhozelengedhetetlen. Szóba kerültek azaktuális pályázati lehetőségek. Akét órahosszára tervezett előadásután még több mint egy óráig be-szélgettünk az előadóval, egymás-sal a közös problémákról, a lehet-séges megoldásokról.

Úgy gondolom tehát, a KollégiumiSzakmai Nap minden bizonnyalhozzájárult a kollégiumi neveléshatékonyságának növeléséhez.

dr. Kodácsy Jánosné A Kecskeméti Ref. Internátus

vezetője

Kollégiumi Szakmai Nap

Kiad ja: a Kol lé giu mi Szak mai és Érde kvé del mi Szö vet ség, a „Kol lé giu mo kért“ Saj tó a la pít vány meg bí zá sá ból

Fele lős kiadó: Horváth Ist ván elnökAlapító főszer kesz tő: dr.Be ne dek Ist ván Főszerkesztő: Benda János

Rovatszer kesz tők: Fuchsné Hat tin ger Zsu zsan na, Gulyás Béla, Deák Erika, Pethes Zol tán.Szer kesz tő ség címe: Kőrösy Lász ló Közé pis ko lai Kol lé gi um, 2500 Esz ter gom, Szent Ist ván tér 6. Tel./fax: 33/400-005

Ter jesz tés: Pethes Zol tán, Tel.: 30/9-376 - 042; Előfizethető a kiadó címén: 1068 BUDAPEST, Városligeti fasor 10. Tel./fax: (1) 352-9601E-mail: ujsag@ksz.t-online.hu Web: www.ksz.axelero.net. Pél dány szám: 1500 Ára: 300 Ft

Kollégium

4 Kollégium

Az elmúlt hetekben azország több térségébenlezajlottak a regionális„Ki mit tud?” vetélke-dők, amelyek legjobbjaiországos versenyenmérik majd össze tu-dásukat áprilisban, Bu-dapesten. Az alábbiak-ban a dél–alföldi régióHódmezővásárhelyenmegtartott diákművé-szeti seregszemléjérőladunk közre beszámo-lót.

Kell egy otthonKell egy hely, ahol az emberotthon érezheti magát. Avilág is lehet otthonos, át-meneti szállás annak, akiszéppé teszi saját maga ésmások napjait. Ezekkel a gon-dolatokkal vágtunk neki az„OTTHON A VILÁGBAN” című„Ki mit tud?” megszervezésnek,amelyhez az oktatási minisztérium KollOKA VIII. Regio-nális Ki mit tud? pályázati kiírásában kerestünk forrást.Azzal a hátsó szándékkal írtuk meg a pályázatunkat, hogyha sikerül a vállalkozásunk, a kollégiumot mint intéz-ménytípust népszerűsítsük vele, amellett, hogy a diákja-ink önkifejező készsége előtt is tágas teret nyitunk.

Támogatás és partnerekA közel másfélmilliós támogatást elnyertük, amit az is se-gített, hogy Hódmezővásárhely önkormányzata hozzá-tette a kötelező önrészt. 166 ezer forintot. Így mindenkészen állt arra, hogy nekivágjuk a szervezésnek. Nálunkugyanis él a jó szokás: hogy ha egy intézmény pályáza-tot ad be, ahhoz a város hozzáteszi a saját erőt. Partnereket kerestünk, és találtunk országos szakmaiszervezetünk, a KSzÉSz segítségével, a békéscsabaiSzent–Györgyi Albert Gimnázium, Szakközépiskola ésKollégium, valamint a kecskeméti Táncsics Mihály Közép-iskolai Kollégium vezetőinek, Kalászné Gelencsér Iloná-nak és Szappanos Benedeknek a személyében. A háromkollégium azt vállalta, hogy ki–ki a saját megyéjét meg-szólítja, megmozgatja.

Hogy indult a szervezőmunka?Még a tanév elején hozzáláttunk a szervezésnek. Fölállí-tottuk az ütemtervet, összeraktuk a vetélkedő, vagy in-kább seregszemle kategóriáit. Úgy gondoltuk, hogy haminél több művészeti ágat meghívunk, annál több ér-deklődőt tudunk megnyerni az ügynek. Meghirdettük az írásmű (vers-, próza, esszé- és tanul-mányírás) és alkotóművészeti (rajz–grafika, fotómontázs,plakát, fotó, tűzzománc, tiffany, üvegfestés, kerámia,kisplasztika, térkompozíció) kategóriákat, a helyszínimegméretkezésre pedig az előadóművészeti (vers- és

prózamondás, színpadi produkció,ének, zene és tánc), valamint a kol-légiumismereti versenyeket.

Megmozdult a diákságHála Istennek, nem kellett csalód-nunk. Bár, ahogy ez lenni szokott,eleinte csak alig–alig volt érdeklődő,a kitűzött határidő körül azonbanmeglódultak a jelentkezések és azelőre beküldött pályamű–csomagok.Több mint kétszáz pályamunka gyűltössze. Az előzsürizett alkotásokatszakértők segítségével bíráltuk el, aképzőművészeti munkákat Békés-csabán, az írásműveket Kecskemé-ten és Hódmezővásárhelyen.

Verseny, három helyszínenVásárhely három középülete adottotthont a kategóriaversenyeknek: aMozaik mozi kamaraterme az iro-dalmi, színpadi és táncos produkció-kat, a Péczely Attila Művészetokta-tási Intézmény hangversenyterme azénekes és zenei fellépőket fogadta,míg a képzőművészeti kiállításnak ésa kollégiumismereti versenynek akollégiumunk adott helyszínt. Azírásműveket a honlapunkon(www.cseresnyes.hu; www.komp-lexnet/cseresnyes.hu) tettük közzé.A zsűri a szakemberek és a kategó-

ria–helyszínek szerint osztódott szét. El-nökéül Szenti Tibor írót, néprajkutatótkértük föl. A diákok egymás műsorszá-mait meghallgatva készültek a sajátjuk

előadására. A ráérőknek városnézést szerveztünk, az Em-lékpont múzeum meglátogatásával.

Gálaműsor: ízelítő a javábólAz esti gálaműsor programját sebtében kellett kialakítani,hiszen azokat szólítottuk a kollégium ebédlőtermének„színpadára”, akiket a zsűri előresorolt a végső elszámo-láskor. A nagyérdeműt maguk a versenyző diákok alkot-

OTTHON A VILÁGBANREGIONÁLIS „KI MIT TUD?”

HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

A gálaest egyik fénypontja, a békéscsabainéptánc-páros (Kiss Alexandra

és Szeverényi Barnabás)

Gun-Uils Tuguldur (Kecskemét) mongol népi hangszeren játszik

5Kollégium

ták, akik többek közt gordonkaszólót, tréfás monológot,diákszerelmes jelenetet, mezőségi kettőst, és mongolmorin–hur népzenét hallottak–láttak. Bónuszként vará-zsolta el a bemutató közönségét a két vásárhelyi Gergőegyedi hangzású, ritmusdob–citera duettje. A díjakat vá-sárhelyi keramikus és hímző népművészek alkotásaibólválogattuk össze, amelyeket a zsűri műfaj–felelős tagjaiadták át.

Díjazottak

Kollégiumismereti verseny: 1.) Berta Janka (Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium);2.) Erdős Katalin (Arany János Kollégium – Békés-csaba); 3.)Katona Emese (Szent-Györgyi AlbertKoll. – Békéscsaba).

Írásművek:1.) Ködmön Szimonetta (Szent-Györgyi Al-bert Koll. – Békéscsaba); 2.) Szirony Brigitta(Szent-Györgyi Albert Koll. – Békéscsaba); 3.)Zámbó Csilla (Táncsics Mihály Kollégium - Kecske-mét).

Rajz–grafika–plakát: 1.) Nagy Tamás; 2.) Turcsányi Brigitta; 3.) Gár-gyán Attila (mindhárman: Jelky András ÁMK Kollé-gium, Baja).

Fotó:1.) Wéber Attila (Jelky András ÁMK Kollégium, Baja);2.) Balatoni Szandra (Szent-Györgyi Albert G. Koll.,

Békéscsaba); 3.) Juhász Anna (Cseresnyés Kollé-gium, Hódmezővásárhely).

Textil, kerámia, szövés, nemezelés:1. Mile Kitti: (Jelky András ÁMK Kollégium, Baja) 2 . Szász Alexandra: (Jelky András ÁMK Kollégium,Baja) 3 . Juhász Csilla: (Jelky András ÁMK Kollégium,Baja)

Vers- és prózamondás:1.) Berényi Ildikó (Szent-Györgyi Albert Gimná-zium Koll., Békéscsaba); 2.) Katona György (Jelky ÁMK Kollégiuma, Baja;3.)Kosztán Zsófia, (Táncsics M. Középiskolai Koll.,Kecskemét)

Ének–zene: 1.) Umenhoffer Erik (Táncsics M. Koll., Kecske-mét); 2.) Pintér Bence, Szőke Endre (Városi Koll.Déry Miksa Tagint. Szeged); 2.) Pál Gergely–Zatykó Gergő (Cseresnyés Koll., Hódmezővásár-hely); 3.)Csernus Veronika, Táncsics M. Koll.,Kecskemét 3.) Tauser Karolina (Jelky ÁMK Koll.,Baja).

Színpad:1.) ÁFEOSZINPAD, (ÁFEOSZ Szki. Koll, Kecske-mét); 2.) Jelky ÁMK Kollégiuma, (Baja); 3.) VerébJózsef (Cseresnyés Kollégium, Hódmezővásárhely)

Tánc:1.) Szuda Péter (Széchenyi István Kollégium, Kecs-kemét); 2.) Kiss Alexandra – Szeverényi Barna-bás (Arany J.Koll), Békéscsaba; 3.) KettererAnett–Tóth Anett (Széchenyi I. Koll., Kecskemét)

A közönség különdíját kapta a Jelky ÁMK Kollé-giuma csoportja:Parányi Renáta, Páli Nikolett, Mile Kitti, JenovaiGyöngyi, Mészáros Alex, Rideg Gergely, FehérNorbert, Igaz Máté (Baja).

A csapatverseny eredménye:Jelky ÁMK Kollégiuma (Baja)Szent–Györgyi Albert Gimnázium, Szakközépis-kola és Kollégium (Békéscsaba) ésVásárhelyi Cseresnyés Kollégium (Hódmezővá-sárhely)Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium (Kecs-kemét)

A szervezők nevében köszönetet mondok a támogatóOktatási és Kulturális Minisztériumnak, Hódmezővá-sárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Dr.Sipka Sándor Kollégiumi Kulturális Alapítványnak, to-vábbá védnökeinknek, Dr. Lázár János polgármesterúrnak és Dr. Horváth István KSzÉSz–elnök úrnak, va-lamint a zsűrinek. Külön köszönöm békéscsabai éskecskeméti partnereink együttműködését, továbbá,minden résztvevő tanár és diák aktivitását. Jövőre,ugyanitt, ugyanekkor, a DaKoTa (Dél–alföldi Kolesz–Találkozó) napjain!

Dr. Kádár Péterigazgató

Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium

A bajaiak csapatkapitánya, Engler József átveszi az elsőcsapat díját Szenti Tibor zsürielnöktől

A győztes bajai csapa

6 Kollégium

Száz százalékos eredményesség-gel zárták az előző tanévet a szol-noki Városi Kollégium Halmozot-tan Hátrányos Helyzetű TanulókArany János Kollégiumi Szakisko-lai Programjában. Az intézménypedagógusai egy sikeresen bead-ott pályázatot követően egy újtanulócsoporttal is megkezdték amunkát. A program eddigi tapasz-talatairól Jusztin László kollégiu-migazgatóval beszélgettünk.

Igazgató Úr! Hogyan értékeli azelmúlt tanévet?Nagy sikerélmény volt a tantestületszámára az előző tanév az AranyJános Kollégiumi Szakiskolai Prog-ramban, mert sikerült elérni, hogy évvégére csupán egy tanuló bukottmeg. Eredményes pótvizsgát tett, így100 százalékos eredménnyel zártukaz évet. Természetesen az eredmé-nyek mögött rengeteg munka, erőfe-szítés, pedagógusi hozzáadott értékvan, és napi kapcsolat az iskolákkal,szülőkkel, az önkormányzattal. A vég-zett munkát értékelve döntöttünkúgy, hogy pályázunk a folytatásra.Augusztus közepére eldőlt, hogy a2008-2009-es tanévben két évfolya-mon folytatódhatott a program: egyúj évfolyam indult 24 fővel, a 10. év-folyamot pedig tovább vittük szintén24 fővel. Ebben a tanévben is lesznekprogramhétvégék, diákokat segítő,motiváló programok, tevékenységek.Bízom benne, ez az év hasonlóan si-keres lesz az előző évhez, amit nehézmegismételni, mert a 100 százalékoseredmény felülmúlhatatlan.

Az újonnan induló tanulócsopor-tot egy másik tagkollégiumbanhelyezték el, nem ott, ahol az elsőindult. Mi az oka ennek?Ez a program ezekkel a kimeneti kö-vetelményekkel nagy erőfeszítést, ki-hívást jelent a pedagógusoknak,ugyanakkor az erre való felkészülésfejleszti is a szervezeti kultúrát. Ezértvezetőként fontosnak tartom, hogy azöt tagintézményünk közül ne csakegy intézményben működjön ez aprogram, hanem egy másik tagintéz-mény is ismerkedjen meg a tevé-kenységsorral, és a szervezeti kultúr-ája alkalmas legyen ennek végrehaj-tására. Be kell látni, hogy más fajtafelkészüléssel jár ez a program, mintamit eddigi tevékenységeink megkí-vántak tőlünk. Egyfajta érzékenységis kell hozzá. A két tagintézmény kö-zelsége miatt megoldható az egy köz-pontú irányítás is, valamint az integ-ráció, mert ott egy újabb környezetbe

kell beilleszkedni a tanulóknak. Lét-számukat tekintve az együttélés pe-dagógiailag is indokolttá teszi, hogymásik intézménybe kerüljenek a ta-nulók. Ez a lehetőség csak több tag-intézmény megléte esetén van meg.

Vagyis a program számára hely-zeti előnyt jelent a több telephe-lyes intézmény?Pontosan így van. Egyrészt a tantes-tület felkészülhet módszertani kultúr-ájában a program fogadására, végigvitelére, másrészt a diákok szem-pontjából is jó beilleszkedési lehető-séget jelent ez a fajta elhelyezés.

Az Arany János szakiskolai, il-letve tehetséggondozó program-ban folyó munkába a tagkollégiu-mok mellett egyre több kolléga isbevonódik. A minőségi kollégiumimunkára való törekvés Szolnokonszinte természetes. Miért alakultez így?A Városi Kollégium a 12 évvel ezelőttiindulásakor azt a célt tűzte ki, hogytartalmában többet kíván tenni, mintaz alaptevékenység. Élenjárója kívánlenni a szakmának, a szakmán belüliújszerű, előremutató kezdeményezé-seknek. Ezért vettünk részt alapító-ként az elsők között az Arany JánosTehetséggondozó Programban. Sok jótapasztalatot, nagyon sok pozitív él-ményt gyűjtöttünk a nyolc év soránmind a diákok, mind a pedagógusokrészéről. Elmondhatjuk, eredményesvolt az elmúlt időszak. Most a kétprogram egymás mellett működik, ésazt látjuk, hogy az Arany János szak-iskolai program egy halmozottan hát-rányos helyzetű célcsoportban a szak-maszerzést igyekszik támogatni, míga másik, a hátrányos helyzetű diákokkörében az eredményes, felsőfokonvaló továbbtanulás esélyét teremtimeg. A két történet nagyon jó sziner-giahatással van mind az öt tagintéz-mény munkájára, a kollégium egé-szére. A tehetséggondozó program-ban olyan tevékenységeink, hagyo-mányaink, iskolai kapcsolataink ala-kultak ki, amelyek példaértékűek le-hetnek a hasonló intézmények szá-mára.

Visszatérve a szakiskolásokra:hogyan élték meg a hétvégi köte-lező programokat, illetve a szi-gorú tanulmányi követelménye-ket a tanulók, hiszen igen fejlet-len szociokulturális környezetbőljöttek?Egyik sem volt könnyű számukra.Kezdetben érzékelhető volt egyféle

idegenkedés a hétvégi itt maradásokmiatt, de csak addig, amíg nem ta-pasztalták meg, hogy ez egy kötetlen,a felszabadulás élményét adó prog-ramsor, ahol sikerélményhez juthat-nak. Később ez már beépült a tevé-kenységeik közé. Nehezebb dolog volta tanulással, ahol mindenkinek megkellett vívnia az egyéni harcát. A ta-nulóknak személyre szabott támoga-tást kellett adni a tantárgyi segítés-ben, felzárkóztatásban, mentálhigié-nés támogatásban. Nem egy, hanemhat iskolából érkeztek a tanulók, amimeghatszorozta a kapcsolattartást is,tovább bonyolította az életünket. Vi-szont nem egyszer többoldalú infor-mációval rendelkeztünk, mint a szak-tanár, amit az iskolai kapcsolatban ishasznosítottunk a gyerekek érdeké-ben. Így tudtuk elérni, hogy átsegí-tettük a buktatókon, nehézségekenőket.

A mostani tanévet tekintve, van-evalami lényeges változás a prog-ramban, vagy az állami támoga-tás rendszerében?A megkezdett, jó programelemeketfolytatjuk, a feltételek elegendőeklesznek ehhez. Változás az eddigiek-hez képest, hogy ebben a tanévbenmár az iskolák is kapnak tanulónként360 ezer forint támogatást a programmegsegítésére, így még erősebbentudjuk a jó irányba vinni a programot.Tavaly a kollégiumi költségvetésünk-ből finanszíroztuk azokat a pedagó-gusokat is, akik az iskolákban tartot-ták a felzárkóztató foglalkozásokat. Aközös nyitóértekezleten megtörtént afeladatmegosztás az iskolák és a kol-légium között. Ez megelégedéssel töltel bennünket, hisz az a célunk, hogyösszefogva, a gyerekek érdekében vi-gyük tovább a programot.

Csirke József

Két programban is élenjár a szolnoki Városi Kollégium

Jusztin László kollégiumigazgató:„Az eredmények mögött rengetegpedagógusi hozzáadott érték van”

7Kollégium

A békéscsabai Szent-Györgyi Al-bert Gimnázium és Szakközépis-kola Kollégiuma 39 fős diákcsapataés 6 fős nevelőtanár kísérője - aBékés Megyei Közoktatási Közala-pítvány által meghirdetett nyertespályázatának köszönhetően – bu-dapesti tanulmányi kirándulásonvett részt a tréfás kedvű áprilisegyik verőfényes napján, Vascsuk

Gertrúd és Hajnal Mónika nevelőta-nárok szervezésében.Köztudott, hogy diákjaink a megyehátrányos helyzetű településeirőlszármaznak. A közösségi munká-juk alapján jutalomba részesítetttanulók nemcsak érdemként, deértékként is megélték a számukraoly ritka eseményt. Érték számukraez az utazás, hisz hazájuk főváro-

sát, illetve annak nevezetességeitlátogathatták meg: a FővárosiÁllat- és Növénykertet és a Nem-zeti Színházat. A híradóból nap mint nap figyelem-mel kísért főváros utcái térképkéntvezéreltek bennünket a Hősök te-rétől az állatkertig. A lányok egy-más emlékeiben kutakodva kérdez-gették: ki járt már az állatkertben?Függetlenül múltbéli emlékeinktől,megcsodáltuk a park nyújtotta fló-rát és faunát.A kirándulás fénypontja a NemzetiSzínházban eltöltött este volt, ahola Warrenné mestersége című G.B.Shaw-darabot tekinthettük meg.Életmódbeli konfliktusok, generá-ciós összecsapások, a női emanci-páció témaköre ölelte körül a kapi-talizmus értékválságát, mely nem-csak a XIX. század, de korunkégető problémája is. „Szerettemvolna, ha „happy end”-del végződika színdarab” – mondta az egyiklány az előadást követő napon. Aprobléma azonban élő maradt:szembe tudunk-e nézni az igazság-gal, s meg tudjuk-e változtatni azt?

Ananené Márianevelőtanár

Mentünk, láttunk, nyertünk

A Parlament által elfogadott törvény-módosítás megteremti a jogi kereteketahhoz, hogy minden gyermek, mindentanuló lehetőséget kapjon a sikeres is-kolakezdéshez és az iskola sikeres be-fejezéséhez.A törvénymódosítás alapján új több-célú intézmény létrehozására nyí-lik lehetőség azokon a településekenahol az alacsony gyermeklétszámmiatt nincs lehetőség önálló bölcsődeicsoport, önálló óvodai csoport kialakí-tására. Az új intézmény az egységesóvoda-bölcsőde, amely befogadhatjaaz óvodás gyermekek mellett a kétévesnél idősebb bölcsődés korú gyer-mekeket is.

A sikeres iskolakezdés előfeltétele,hogy a gyermek minél hosszabb ideigóvodába járjon. A gyakorlat azt iga-zolja, hogy a halmozottan hátrányoshelyzetű, az átlagosnál szegényebbszociális helyzetben lévő családokból,ahol a szülők iskolázottsága is ala-csony a gyermekek nem, vagy csakrövid ideig járnak az óvodába. A ja-vaslat bevezeti az óvodáztatási se-gélyt, amelyre akkor válik jogosulttáa szülő, ha halmozottan hátrányoshelyzetű gyermekét három vagy négyéves korában beíratja az óvodába.

Az elmúlt időszakban nagy visszhan-got kaptak azok az esetek, amikor atanuló erőszakos magatartásamegzavarta az iskola életét, lehetet-lenné tette tanulótársai részére a nyu-godt tanulást. Az új rendelkezésekalapján a szülő kötelezhető arra,hogy ilyen esetben vigye el gyer-mekét az iskolapszichológushoz ésvegye igénybe gyermeke a részéreajánlott fejlesztő foglalkozásokat. Atörvénymódosítás nem érintette az is-koláknak azt a jogát és kötelezettsé-gét, hogy indokolt esetben kérje a csa-ládvédelemmel foglalkozó szervek, agyermekvédelemmel foglalkozó szer-vek, legsúlyosabb esetben az ügyész-ség, a rendőrség segítségét.

Az elmúlt évben nem egy esetben oko-zott problémát, hogy meghatározotttelepülésen nem biztosítják az óvodaiszolgáltatás igénybevételét, illetvenincs olyan általános iskola, amely el-látná az úgynevezett kötelező felvételifeladatokat. Az Oktatási Hivatal arrakap felhatalmazást a törvényben,hogy kijelölje azt az önkormányzatifeladatellátásban részt vevő óvodát,illetve általános iskolát, amelyiknem tagadhatja meg a gyermek,illetve a tanuló felvételét. A kijelö-

lés költségeit annak az önkormányzat-nak kell megfizetnie, amelyik nemgondoskodott az óvodai nevelés, il-letve az iskolai oktatás megszervezé-séről.

Az Oktatási Hivatal megállapít-hatja az óvodai felvétel, a tanulóijogviszony, a kollégiumi tagsági jog-viszony létrejöttét, ha hatósági el-lenőrzés során feltárja, hogy a neve-lési-oktatási intézmény a felvételi,átvételi kérelem elbírálása soránmegsértette az egyenlő bánásmódkövetelményét. Ilyen döntést a Hiva-tal a szülő kérelmére hozhat.

A javaslat elfogadásával az Ország-gyűlés felhatalmazta a Kormányt arra,hogy meghozza azokat a szükséges in-tézkedéseket, megalkossa azt a ren-deletet, amely biztosítja, hogy azok apedagógusok, akik átlagon felüliteljesítményt nyújtanak nagyobbjövedelemre tegyenek szert.Ugyancsak a Kormány szabályoz-hatja a törvény új felhatalmazásaalapján a pályakezdő pedagógusokátlagostól eltérő díjazását.

2008. június 3. forrás: okm.gov.hu

Törvénymódosítás az esélyegyenlőség növeléséértés a pedagógusok munkájának elismeréséért

8 Kollégium

A művészet kifejezés maga, le-hetne akár elvont fogalom, hiszenlényegének körülírási pontjai elmo-sódottak, megfogalmazni jelentés-ének eszenciáját, ábrázolási geo-metriáját, bonyolultnak tűnő fel-adat, bár ha megpróbáljuk, s leá-sunk a kút mélyére, akkor mindun-talan az egyszerűen megfoghatószépbe ütközünk, amit életnek hív-nak. Ez az „élet”,az élet maga, aművészet szimbolikus igazsága,mely társastáncot lejtve a halállal,tör fel elementáris erővel az emberilélek legmélyebb régióiból, mely fé-kezhetetlen alkotóerő pont ebbőlaz élet-halál szimbiózisból táplál-kozva teremti meg saját igazságát,a szemléletein túlit, transzcendensmivoltát.

Bár a művészet borzongatóan tá-lalhatja a halált, annak kifejezéseis maga az élet, tehát a megfeszí-tett, kitágított térben, a művészetkifejeződésének misztikus porond-ján mindig az életet tapasztaljukmeg. Mindezt vakmerően, letisztul-tan, fittyet hányva mindarra, amianyagi.De vajon ki meri, ki akarja, kiképes felvállalni a művészetre valónevelést – akár vak buzgalommal –az oktatás terepén? S itt nem aművészeti szakiskolákra gondolok.Egyáltalán milyen a művészeti ne-velés jelen társadalmi prioritása, sebből kifolyólag az iskolák tantár-gyi oktatási-nevelési preferenciája?Sajnos ezen a területen a negatív

tendenciák idejét éljük: az iskoláka szaktárgyi tudást helyezik okta-táspolitikájuk középpontjába, il-letve a technokrata, posztmoderntársadalmak kihívásaihoz alkal-mazkodó, annak megfelelő tudástnyújtó tantárgyakat helyezik elő-térbe, így szorítva háttérbe – Ko-dály és Bartók hazájában – a mű-vészeti-vizuális értékeket, a gyere-kek, a fiatalok pszichikus fejlődésé-nek, lelki támasztékának tartópillé-reit. A humán, elvont szellemi éskulturális értékek, s ezzel együtt azerkölcsi normák társadalmi erózi-ója nem csupán a családra, hanema szocializáció másodlagos színte-reire is rányomja súlyos bélyegét.Ha az iskolák nem, vagy csak jóvalkevésbé, talán a kollégiumok in-tenzívebben felvállalhatják a mű-vészeti nevelést-oktatást, hiszenfunkciójuk némileg fordított, in-kább a nevelésre koncentrálódik azoktatás mellett, s az ott élő diákokszabadidejét – amennyiben felvál-lalja – sokkal inkább megtölthetiértékes programokkal, tehát tarta-lommal.

Ilyen jellegű nagyszabású prog-ramnak számított a Váci MihályKollégium rendezésében lebonyolí-tott, az Oktatási- és KulturálisMinisztérium, valamint a kol-lOKA - VIII által támogatott regi-onális szintű „Ki Mit Tud?”, melyterep a fiatalok önkifejezésénektalán legmegfelelőbb színtere, aművészeti-szellemi értékek meg-

nyilvánulásának lokális paradi-csoma. Hatalmas szervezőmunkaelőzte meg e rendezvényt, s erre anapról-napra formálódó majd mo-zaikszerűen összeálló biztos alapratámaszkodhatott a három naposratervezett művészeti program.

„Mindenem az irodalom..”—hirdettemottóként az első nap, ahol acsend, és az egészséges lámpalázvárakozástelien gomolygó lelki-szellemi ködében Kucserka Fannimagyartanár, Nagy Gergely Miklósújságíró, és Szász Eszter drama-turg próbálta bogozni a szálakat,felvállalva a zsűrizés hálásnak nemmondható feladatát. Mert az iroda-lom súlyos műfaj..„Nem mondanivaló, hanem ihletettbetű, szavak, sorok, mondatok.Ehhez hozzátartozik a kihordásiidő, a belső spirituális-testi csönd.Nincs a műnek külön mondaniva-lója, a világon kívül fekvő világokközül hullott ide, mint új elem, újlény, új világ. Az irodalmi mű min-dig több a történetnél, s ha el le-hetne mondani, nem kellene meg-írni.” Verset, prózát interpretálnipedig komoly vállalkozás – hogytovább görgessem Vasadi Pétergondolatait. Azt gondolom kevés azelszántság, meg kell hozzá érni,komoly, megélt belső tartalommalbirtokunkban vághatunk csak azútnak, csakúgy, mintha zenélniszeretnénk. Mégis, ha egy fiatalhiba nélkül eljátszik egy Chopin ke-ringőt, a megelégedettség, az él-ményérzet teljesebb, mint egy versszavalatának hallatán. A verbálismegnyilatkozást tanulni kell, egyirodalmi mű előadásának hitelessé-géhez nem elég azt megtanulni, el-mondani, kevés az akarat, a jószándék, sokszor még a készség is.Ez szolgált tanulságul e napon, a„Ki Mit Tud?” vers és prózamondóversenyén. Sajnos egyértelműentapasztalhattuk szinte a legtöbbesetben a mű értelmezésének hiá-nyát, az előadók rémeként felbuk-kanó memóriazavart, s a művekhányaveti szövegbiztonságát. És ittlép porondra a felkészítő tanárokszerepe, felelőssége. Azonbanüdítő, meglepő színfoltnak számí-tott a zenés-vers kategória, aholminimális szinten sem türemkedettki a kontrollnélküliség, az önjelölt-ség kellemesen virító sziluettjemögül. Itt érezhetővé vált a törő-dés, az átélés, a megértés, tapasz-talhatta zsűri és hallgatóság az ér-telmezés és előadás biztonságát,mely meglévő elemek együtt vala-

a Váci Mihály Kollégiumban

9Kollégium

melyest a transzcendencia világábatolták el – karöltve a zenével – eze-ket a produkciókat. A jól interpre-tált verseket a zene egy magasabbszférába emelte. S erre csak a zeneképes…

Mert valóban a misztikum lehetmögötte, hiszen a zene nem lát-ható, nem tapintható, egyszerűencsak rezgések, melyek egy spiritu-ális szűrőn keresztül hatolnak azemberbe, ezáltal más, új, szavak-kal kifejezhetetlen, betűkkel le nemírható, kézzel megalkothatatlanrezgéseket keltve, érzelmi képeketelőhívva, s olyan ősi húrokat meg-pengetve az emberi lélekben, me-lyek zsigeri és emocionális reakció-ként törnek elő annak művelőjéből,s hallgatójából. Mert „Zene nélkülnincs élet..”—kölcsönözte Kodálygondolatát a második napi programcégérként.

Bár „igazi” drámát nem éltünk át,mégis, ez a nap eleget tett a hall-gatóság várakozásainak. Sok lelki-ismeretesen kidolgozott zenét hall-hattunk, igaz most több, a zenétsok éve művelő fiatal diszponáltamagát, s nem a szakiskolásokragondolok. Egészen meglepő, kivá-lóan meghangszerelt darabok isfelbukkantak, meggyőzően inter-pretálva. Megszólalt egy-egy fél-profinak számító csapat, átélhettükvelük az együttmuzsikálás örömét,mely bár a zenei élvezetből nemvett el, de mégis kisebb felelősség,mint a szólóban zenélés. A hang-szerelési kultúrával talán kevesebbprobléma adódott, mint a zenei da-rabok belső kényszerből fakadó át-élésével, többen eveztek inkábbpopulárisabb vizekre, valamelyestlerázva a mélyebb megmerítke-zést, így inkább a hatásra utazva.Nos, ezzel abban az esetben nincsis baj, ha az előadó megfelelőenfelkészült, ura hangszerének, tor-kának, s bár hatásosan populárisművet választ, mégis inkább a tar-talmi belbecs a fontos számára, azenei prozódia, a befelé fordulás, sígy a hallgatók számára a frázisokszépségében elmélyülő előadó tar-talmi kinyilatkoztatása tárul fel, snem a „külcsíny”, a hatás kiprovo-kálása mindenáron. Természetesvelejárója egy selejtezőszerű meg-mérettetésnek a kontroll nélkülimegnyilvánulás, az önjelölt „művé-szet” „budapesttévés” felbukka-nása, de ezen a napon a közönségjól vizsgázott toleranciából, s in-kább a befogadást, a felhőtlen szó-

rakozást válasz-totta az unatko-zás, vagy akár afájdalmas gúnyhelyett. A zeneipaletta szeren-csére széles vá-lasztékot kínált,igaz, a klassziku-sok mellett akönnyűzene túl-súlyát tapasztal-hattuk a jazz-től,egészen a hip-hop-ig. Hiába, akönnyűzene iga-zából a fiatalokzenéje, s ez nem is baj akkor, havan tanult pedagógus aki képes ki-választani az értékeset a könnyebbműfajokból, azt meg is tudja sze-rettetni a fiatalokkal, elmagyarázvaazt, hogy miért is értékes akárMáté Péter, akár Sting muzsikája.Ezen a napon a kiegyenlítettebbszínvonal miatt komoly feladat há-rult a zsűrire Makrai Pál éne-kes(Apostol), Rekettye Sándor kar-vezető(„Lyra” Blockflöte Együttes),Prokai Balázs néptáncos és MikóczyAnita koncertszervező személyé-ben.A zenei program végére a Ka-raoke tette fel a pontot. Zene nél-kül valóban nincs élet, soha nem isvolt. Karonfogva akár egy irodalmialkotást, együtt utaznak a közlésentúliba hang és betű, a közös akarattejútrendszere által vezetve, s tál-cán kínálják a művészetek talánegyetlen emberre szabott, a jelenta múlt varázsdobozába rejtő hoza-dékát, az élményt. És ez a lényeg.

Élményben nem szűkölködtünk a„Ki Mit Tud?” harmadik napjánsem. „Uralkodj testeden, hogy lep-lezze lelkedet..” Mert a materiális,a „való” élet mozzanatait, a testmozdulataihoz szánt energiákat ál-talában kontrolláljuk, azokkal taka-rékoskodunk. „Mozdulj meg!”—szólt a harmadik nap felhívása, detudjuk: a művészi mozgás más.Annak pazarolnia kell. Kifejezést,mozdulatot, energiát, tehát érzés-tartalommal kell megtöltenie a testmozdulatainak élet-szimbolikájátahhoz, hogy kifejezze azt, amit kiakar fejezni. Végül is, a kör bezá-rult: világos, hogy a művészet el-vont, kifejezőeszközeit, kelléktárátcsak komoly, éveken át tartó mun-kával lehet jól elsajátítani. A táncsem különbözik ettől, a kifejezőmozgás kultúráját ötvözi a színmű-vészettel. Megkockáztatom, hogytalán az egyetlen művészeti szeg-

mens, ahol a külső szemlélő ke-zébe pottyanhat az élmény gyü-mölcsfájáról egy termés még akkoris, ha azt nem művelték, gondoz-ták tudatosan. Persze ez ritka. Fi-gyelembe véve a selejtezőjelleget,kellemes meglepetést okozott a„táncos nap”. Néha belengte a szín-padot a profizmus szele, s az különörömöt jelentett, hogy mindez astandard, a népi, és az akrobatikusműfajok világából érkezett, s olymértékben emelkedtek ki ezek aprodukciók, hogy Taskovics Sándortestnevelőtanárnak, Szarka RóbertLászló szakedzőnek, és PignitzkynéLugos Ilona tánctanárnak – akik azsűrit képviselték – talán mondha-tom, hogy megkönnyítették a dön-tés hálátlan feladatát. Kitettek ma-gukért a fellépők, még a gyengébbmegnyilvánulások esetében is ér-zékelhettük a felkészülést, a törő-dést.

Ez a három nap a művészeteketpártoló, élvező, és gyakorló fiata-lokról szólt, ezért íme a győzteseklajstroma, azoké, akik az első 3 he-lyezést érték el, hiszen itt mindenkigyőzött.

I.nap, vers és prózamondás

Önálló irodalmi alkotás kategória:1. Molnár Viola — Fábri Zoltán

Közgazdasági SzKI és Kollégium2. Horváth Györgyi – Váci Mihály

Kollégium3. Fazekas Júlia — Szent István

Közgazdasági SzKI Kollégiuma

PrózaSzabó Richárd — Táncsics MihályKollégiumTóth Klaudia — Kós Károly Kollé-giumHammer Mária —- Szily KálmánKollégiumVers

10 Kollégium

Szádovszky András és Dézsi Éva Darinka – BoronkayGyörgy Műszaki SzKI Kollégiuma, József Attila KollégiumMatics Ádám — Váci Mihály KollégiumPopovics György — József Attila KollégiumMegzenésített irodalmi alkotás(különdíj):Popovics György és Németh Ferenc – József Attila KollégiumTuránszki Alexandra – Káldor Miklós KollégiumVanya Róbert – Táncsics Mihály Kollégium

II. nap, zene

Könnyű zene egyéni (szóló):Demkó Gergely – Csepel – Sziget Műszaki SZKI ésKollégiumFonyódi Péter – Kisfaludy Károly Középiskol. KollégiumTakács Bálint – Váci Mihály Kollégium

Könnyű zene egyéni (ének):Vanya Róbert – Táncsics Mihály KollégiumMészáros Blanka — Ady Endre KollégiumGelencsér Ágnes — Káldor Miklós Kollégium

Könnyűzene csoportos:Iván Alexandra és zenekara — Váci Mihály KollégiumKós Károly Kollégium Zenekara — Kós Károly KollégiumRock Trop — Deák Ferenc Kollégium

Komoly zene egyéni:Banyák Gyula – Czóbel Ernő KollégiumNagy Gabriella – Toldi Miklós KollégiumPéter Máté – Deák Ferenc Kollégium

Komoly zene csoportos:Fúvós Quintett – Deák Ferenc KollégiumFúvós Quartett – Csepel-Sziget Műszaki SZKI és KollégiumKlarinét duó – Kós károly KollégiumKülöndíj: Steiner Márkó – Horvát Kollégium

III. nap, tánc, mozgás

Csoportos táncok1. Trixler Róbert és Kovács József — Bolyai JánosKollégium2. Kárpáti Éva és Kocsis Árpád —- Káldor Miklós Kollégium3. Four Step Tánccsoport — Toldi Miklós Kollégium

Egyéni táncok1. Illés Renátó — Váci Mihály Kollégium2. Bognár Veronika — Váci Mihály Kollégium3. Ivanov Gábor — Horvát Kollégium

A „Ki Mit Tud?” pezsgő forgatagát a Velcome Band ze-nekar zárta, tehát a buli. A zenés buli, ahol már min-denki művésznek számított, egybeolvadt előadó éshallgató transzcendenciával átitatott energiája, a fel-gyülemlett egészséges feszültség és eltárolt élmények

találkozásának szele mindenkit hűsített, aki részévévált annak az „akolmelegnek” ami a fiatalok legősibb,legzsigeribb önkifejező eszközének színtere: közöszene, és tánc…

A művészeti nevelés, illetve a művészeti jellegűrendezvények pedagógiai vonatkozása, jelentő-sége.

Művészeti nevelés:— Kulturális igényszint, a közösségi kommunikáció, és

tolerancia fejlődése— Fejlődik a memória, a kognitív képességek, a türe-

lem az önkontroll, és másokra való odafigyelés ké-pessége.

— Értékorientáció, figyelemkoncentráció és empátiafejlődése

— Önkifejezés, önmegvalósítás képességének fejlő-dése, s annak pozitív hatása a személyiségfejlő-désre.

Művészeti jellegű rendezvények pedagógiai-lélektanijelentősége:—Szórakozás, pihenés, feszültségoldás, örömforrás,

közösségi élmény— Kulturális igényszint fejlesztése, értékorientáció

Felbecsülhetetlen jelentősége van tehát a művészetinevelésnek, annak, hogy legyenek oktatási-nevelésiintézmények, melyek mindezt felvállalják és főleg,hogy gyakorlatát alkalmazzák. Meggyőződésem, hogya Váci Mihály Kollégium ezen az úton jár. Évente leg-alább 25-30 művészeti szakiskolás él a kollégiumban,velük lehetőség adódik nívós zenés-táncos, és zenés-irodalmi estek, előadások szervezésére, megtartására,ahol adott esetben – s ilyen a Karácsonyi Koncert – akollégiumban tanuló növendékek is megnyilvánulhat-nak a zene, akár az irodalom területén. (megjegy-zem,hogy a „Ki Mit Tud?” rendezvényének ideje alattkét tanár fotó-és rajzkiállítását láthatták kollégisták ésvendégek egyaránt. „Mert a lélek képekben lát..”)Meggyőződésem, hogy megfelelően mély nyomot ha-gyott résztvevőben és hallgatóban egyaránt ez ahárom nap, köszönjük a szervezőknek, de még inkábba fellépőknek, hogy megosztották elképzeléseiket aművészetről, mertek megnyilvánulni, s megfeszítettekegy olyan kulturális ívet, mely közös élményeket lét-rehozva, önnön gondolatainak értékdimenzióit csur-gatta át egy spirituális szitán.

Wéber GáborVáci Mihály Kollégium

11Kollégium

Aszékesfehérvári Nemes NagyÁgnes Kollégium az ország-ban elsőként és eddig egyet-

lenként vette fel a költőnő nevét1996-ban. Emlékét őrizzük és sze-retnénk költészetét, műveit a diá-kok széles körével megismertetni.Hagyományainknak megfelelőennévadónk tiszteletére minden évjanuárjában Nemes Nagy Ágnes-hetet rendezünk. Ennek keretébena megyei középiskolai kollégiumokdiákjai számára különböző verse-nyeket hirdetünk: Nemes NagyÁgnes-szavalóversenyt, Szép ma-gyar beszéd versenyt, fordítói pá-lyázatot angol és német nyelvből,Képzőművészeti alkotói versenyt.Az idei tanévben a szavalóversenytregionális szintre bővítettük. Azok-nak a középiskolai kollégiumokbanlakó diákoknak igyekeztünk meg-mérettetési lehetőséget biztosítani,akik szeretik a verseket és szívesenszavalnak. Célunk volt az is, hogyrendezvényünkkel elősegítsük arégió kollégiumainak szorosabbszakmai együttműködését, hogyjobban megismerjék egymást ta-náraink és diákjaink.

Virág Andreaigazgatóhelyettes

Az alábbi írások a Kalitka című kol-légiumi újságunk lelkes tudósítói-nak beszámolói a Nemes NagyÁgnes-hét házi rendezvényeiről.

Kollégiumunk - a Nemes NagyÁgnes Kollégium - minden évbennévadónkra emlékezve kulturálisprogramokat szervez. Egy hét alattszámtalan rendezvényen vehetünkrészt, s a diákok közül sokan öröm-mel készülnek a megméretteté-sekre. Az idei kínálat és eseményeksem okoztak csalódást.Igaz, számos versenyt izgulhattunkvégig ezen a héten - az írás végéntalálható az eredménylista -, mostmégis csak három programotemelnénk k, kicsit részletesebbenbemutatva. Január 22-én egyrendhagyó irodalomóra kereteinbelül ismerkedhettünk meg NemesNagy Ágnes költeményeivel. Estepedig a József Attila KözépiskolaiKollégium lakóival közösen emlé-keztünk meg a Magyar KultúraNapjáról. Csütörtökön – záráskép-

pen- egy vidám, minden tagotmegmozgató táncház várta az ér-deklődőket.

Csányi Judit12. évfolyamos kollégista

Nemes Nagy Ágnes és a fák

A Nemes Nagy Ágnes hét másodiknapján került sor a Honti Mária iro-dalomtörténész által tartott rend-hagyó irodalomórára. A földszintielőadóterem tömve volt az érdeklődiákokkal és tanárokkal.A kedves, már nem a fiatal korosz-tályba tartozó hölgy csinos kosz-tümben, mosolyogva lépett be aszobába. Bevezetésképpen hallhat-tunk néhány idézetet Balassitól Pe-tőfiig, amelyekben az volt a közösvonás,- amelyre a hallgatóknakkellett rájönniük-: a költőnő mind-egyikben párhuzamot vont a szere-lem és fák, növények szimbolikájaközött. Majd pedig ezután a beve-zető után következett Nemes NagyÁgnes költészetének mélyebb is-mertetése.Mikor elfoglaltuk a helyünket az óraelőtt, már oda volt készítve mindenegyes székre egy-egy rövid váloga-tás a költőnőnő verseiből. A tölgy,A szomj, A remete, Madár és az Éj-szakai tölgyfa című alkotások.Az idézetek segítségével olyan ösz-szefüggéseket járhattunk körül,mint például az, hogy a szerelemmindig gyötrelemmel is jár, bár-mennyire viszonzott és beteljese-dett szerelemről is legyen szó.„Ha húsevő növény lehetne tes-tem,Belém szívódnál, illatombaesten...És mind magamba lenge lelkedet(fejed fölött, mint lampion lebeg)Magamba mind, mohón, elégítet-len,Ha húsevő virág lehetne testem.De így? Mi van még? Nem nyug-szom sosem.Szeretsz, szeretlek. Mily remény-telen.”

Hm. Azért talán még a fájdalom el-lenére is érdemes szerelmesneklenni.Ezekről a kérdésekről esett szó, smindez könnyű, érthető nyelvezet-ben, élvezhető tálalásban.

Amennyiben Mária néni jövőre ismeglátogat bennünket, biztos va-gyok benne, hogy ismét résztfogok venni az óráján, amit min-denkinek csak ajánlani tudok.

Szujer Orsolya9. évfolyamos kollégista

Magyar Kultúra NapjaKollégiumi megemlékezés

Szerencsére jóval a tizenkilenc óraikezdés előtt megérkeztünk. Ekkorvolt még ülőhely. A József AttilaKözépiskolai Kollégium színház-terme zsúfolásig megtelt. Lelkesenvettem kézbe a tollamat és a jegy-zetfüzetet, hogy megörökítsem alátottakat az olvasók számára. Va-lószínűleg furcsa jelenség lehet-tem, ahogy buzgón irogattam aharmadik sorban. Bárki ügynöknekhihetett (CIA, KGB, Stazi), de akvázi 200 fős jelenlévő megnyug-tatására utólag is közlöm: ilyesmi-ről szó sem volt.Sajnos a nézőtéren ülők egy részenem éppen egy kulturális műsorbefogadására éhes állapotban fog-lalta el helyét, ilyenkor talán az isjobb lenne, ha ez a „réteg” ilyenműsorokon meg sem jelenne. Deez egy visszatérő dilemma: meg-tölteni a termet, de akkor lesz„alapzaj” is vagy „félház” előtt sze-repeljenek a tapsra szomjas fellé-pők. A közönség másik része- szépér-

zékétől hajtva- viszont örömmelmerült el az énekesek, zenészek ésversmondók világában. A szereplőkszinte minden műfajban megcsil-logtathatták tehetségüket.S az idő csak repült… Annyira lekö-töttek az előadások, hogy észre sevettem: elzsibbadt a lábam. Mégezt a kellemetlen érzést is felednitudtam, amikor tanáraink követ-keztek. A meglepetés valóbanmeglepett mindenkit a teremben.Janikovszky Éva „Kire ütött ez agyerek?” című művét adták elő.Színészi képességeikben most semcsalódtunk. Humorból- természete-sen- nem volt hiány.Később jó érzéssel tértünk nyugo-vóra. Álmunkban mi is ott voltunk aszínpadon, s a bennünket áhítattalfigyelő sokaság szemében azt islátni véltük, hogy egy kicsit olya-nok szeretnének lenni, mint mi,akik ott a deszkákon bohóckodunknekik.

Csányi Judit12. évfolyamos kollégista

Kultúra, tehetség és egy csipetnyi hagyomány

12 Kollégium

Kollégium. Meghallom, ezt a szótegy több száz fős család jut eszembe.Ez persze nem mindig volt így. Kezdet-ben féltem attól, hogy hogyan fogokbeilleszkedni egy új közösségbe, ho-gyan szerzek magamnak barátokat ésmilyenek lesznek a nevelőtanárok, deezt az érzést azt hiszem, nem kell el-magyaráznom, mert minden kollégistatapasztalhatta. Nehéz elválni a szülők-től, még akkor is, ha nem teljes elsza-kadás ez, csak felkészülés a felnőtt vi-lágba való belépésre.

Megkérdeztem néhány diáktársammi az, amit a kollégium ”adott” neki,és úgy érzi, hogy fontos számára. Ren-getek választ kaptam. Például: lehető-ségeket, szabadságot, szerelmet, ön-állóságot, és még sok hasonló dolgothallottam. Egy valami azonban mindigelhangzott, ezt persze mindenki más-ként fogalmazta meg,

Igazi barátokat szereztem.Ez talán közhelynek hangozhat,

mert ”bárhol” találhatunk barátokat,de azt gondolom a kollégiumban, szo-rosabbak ezek a szálak. Mielőtt kollé-gista lettem, már akkor is voltak ba-rátnőim, barátaim, de itt pár nap,hónap alatt olyan barátokat szerez-tem, akik úgy érzem, elkísérnekéletem végéig.

Együtt élünk, ezért akarva vagyakaratlanul is, de kitapasztaljuk szo-batársaink szokásait és alkalmazko-dunk hozzájuk. Egymás segítségévelvészeljük át a csalódásokat, szakításo-kat, baráti és családi drámákat. A szo-batársaink személyisége, műveltségemind-mind hatást gyakorol ránk. Akollégiumi közösségben számíthatunkegymásra, és tudjuk mit mondhatunkel és mit kell magunkban tartani, mertszavaink mögött valódi érzések van-nak, és mindig meglátjuk egymásbana pozitív dolgokat. Ezért gondolom azt,hogy nem túlzok, ha családról beszé-lek.

Azonban min-denhol előfordul-nak viták, néhaezek sírással vég-ződnek. Általábanezeknek a történe-teknek mégis jó avége majd nagyölelések, és bocsá-natkérések köze-pette megnyugszikmindenki.

Persze tanáraimról sem szeretnékelfelejtkezni, mert ők nem csak az ide-jükből áldoznak nekünk, hanem ma-gukból is. Bővítik tudásunkat, példa-ként szolgálnak, és még lelkileg is tá-mogatnak.

Pedagógusaink számos kulturálisés sport programokat, szerveznek adiákoknak. Hiszen minden tanulónakszüksége van kikapcsolódásra a ke-mény és fárasztó tanulás mellett.

Ez mellett rengeteg dolgot tudnék

még felsorolni, amiért szeretek kollé-gista lenni, de ezeket a dolgokat csakaz értheti meg igazán, aki a kollégium”világában” él vagy élt.

4-5 év után fájó búcsút veszünk akollégiumtól, nevelőktől, diáktársaktól,és iskolánktól. Müller Péter szavaivalélve-„Van, amikor egy emberi kapcso-lat ideje lejár. Barátok ezt értik, és csa-lódás nélkül tudják tudomásul venni,hogy ezen túl csak ritkán vagy soha-sem látják egymást. Ez a szabadságnagy-nagy ajándéka, hogy még csakrossz érzésünk sem marad a válásután-hálásan gondolunk vissza egy-másra.”

Persze ez nem azt jelenti, hogyvégleg elköszönünk egymástól, mertvan hogy életre szóló barátságok köt-tetnek,és együtt folytatjuk további ta-nulmányainkat.

Nem szeretném, ha ez búcsúlevél-nek hangzana, hiszen a kollégium televan szeretettel, vidámsággal, mókásés mulatságos történetekkel.

Ezért örülök, hogy kollégista lehe-tek, és hálás vagyok, hogy itt lehetek(a Táncsics Mihály Kollégiumban.)

Vass BarbaraKecskemét, Táncsics Mihály

Középiskolai Kollégium„Arany János” tehetséggondozó

program diákja

Kollégistaélet

Egy vidám pillanatkép a kollégiumból

Szappanos Benedekigazgató

Kósa Istvánnéigazgatóhelyettes

„Lírai kalandozások“100 éves a Nyugat

irodalmi vetélkedõ korhűjelmezekben

Vas Barbara 10. évf. kollégista