A skizofrén szülők betegségének hatása gyermekeikre — védő tényezők és a (pedagógiai)

segítségnyújtás lehetőségei

H. Preston és R. Antin 1932-ben megjelent cikkének1 következtetésétől – mely szerint „joggal

állítható, hogy a pszichotikus szülők gyermekei nem igényelnek több pszichiátriai segítséget,

mint a „normális” gyerekek” – hosszú út vezetett az országonként némileg eltérő, de

alapjaiban hasonló segítségnyújtási, ellátási törekvésekig, amelyek valós igényeket elégítenek

ki, még ha nem is a pszichiátria keretein belül.

Miért a skizofrén szülők esetét vizsgálom? Már a skizofrén szó is erős stigma. A népesség

0,5-1 százalékát érintő betegséget sok nehezen értelmezhető, bizarr, a legtöbb felnőtt

emberből is távolságtartásra törekvést kiváltó jelenség veszi körül — szemben a népességnek

sokkal nagyobb hányadát érintő alkoholfüggéssel, amit a társadalom — a jelentős számú

áldozat ellenére — összekacsintással sokkal inkább tolerál.

Az érintett gyermekek életének szüleik betegsége még a tünetmentes időszakokban is életük

megkerülhetetlen része, állandó riadókészültséget, napi – segítség híján gyakran magányos –

küzdelmet jelentve számukra. A magányosságot előidézheti az is, ha a testvérek között olyan

életmód-, kor- vagy egyéb különbség van, amely miatt alapvetően más terheket élnek meg.

Fiatal felnőttet már foglalkoztathat az örökletesség gondolata, de ezt prepubertásban levő

testvérével nem fogja megosztani, illetve ha sem a családban, sem a tágabb rokonságban,

környezetben nem kimondható, nem megbeszélhető az élmény – lojalitás-konfliktus vagy

akár a stigmatizálástól való félelem miatt2. Sollberger cikke 3. oldalán a hozzátartozói lánc

leggyengébb, legelhanyagoltabb, legkevesebb figyelmet kapott elemének írja le a mentálisan

beteg emberek gyermekeit.

A’60-as, ’70-es években megjelent közleményekből3 látható, hogy eleinte a kutatások arra

irányultak, hogy milyen eséllyel jelenik meg a pszichotikus szülők gyermekeiben a betegség.

Az örökletesség mellett kezdettől feltételezték a környezeti hatások szerepét4, ezért inkább a

nemzedékek közti átvitelről, s nem pusztán örökletességéről érdemes beszélni. Anthony arra

1 Preston, G. H.; Antin, R.: A study of children of psychotic parents. American Journal of Orthopsychiatry, Vol 2, 1932, 231-238.2 Daniel Sollberger: Kinder und erwachsene Nachkommen psychisch kranker Eltern. Belastungen und Bewältigungsformen. p. 13. Vortrag anlässlich des Anna von Gierke-Symposiums, Rehaklinik Kandertal, 29.10.05, Universitäre Psychiatrische Kliniken (UPK) Basel3 Landau, R.; Harth, P.; Othnay, N.; Sharfhertz, C.: The influence of psychotic parents on their children’s development. The American Jourmal of Psychiatry. Vol. 129(1), Jul. 1972, pp. 38-43.4 Anthony, E. J.: A clinical evaluation of children with pscychotic parents. The American Journal of Psychiatry. Vol 126(2), 1969, pp. 177-184.

az eredményre jutott, hogy a skizofrén tüneteket mutató gyerekek egyharmada utánzással,

másik harmada a beteg szülő teremtette környezetre reagálva mutat tüneteket, amelyek a

szülőtől történő elválasztás után megszűnnek. Csak egyharmaduk esetében fakadnak a tünetek

saját betegségükből, s az ő tüneteik – nem meglepő módon – nem is javulnak, ha kikerülnek a

szüleik környezetéből.

A későbbiekben a figyelem a megbetegedésről az ellenálló-képességre terelődött. A kutatók

azt igyekeztek vizsgálni, hogy azok a gyermekek, akik maguk nem lesznek betegek – s az

érintettek mintánként változóan 85-90 százaléka ebbe a csoportba tartozik – minek

köszönhetik védettségüket. A betegség-egészség értelmezési keret helyébe az esendőség-

ellenálló-képesség (vulnerabilitás-reziliencia) értelmezési keret lépett5.

A lelki ellenálló-képesség fogalma folyamatos tartalmi változáson ment át: már nem

adottságként, hanem az élet folyamán megszerzett képességként tekintik. Ennek a

képességnek része a törekvés a környezet aktív megértésére és sikeres védekezési technikák

kialakítása, ami végső soron egyfajta kompetenciának tekinthető.

A kompetencia kialakulását elősegítő – védő – külső tényezők az 1987-es amerikai publikáció

szerint:

– ha a szülő betegsége nem válik krónikussá, azaz csak egy vagy néhány epizódban

zajlik;

– az affektív zavarok kevésbé terhelik az utódok életét, mint a skizofrénia;

– ha a betegség ellenére meleg, élő kapcsolat marad a családtagok között;

– ha az érintett szülő erre nem képes, akkor a másik szülő betölti az így kialakuló

érzelmi űrt.

Az ellen-állóképességet növelő belső tényezők:

– a betegség megértésére törekvés;

– amelyből tényszerű, gyakorlatias megközelítés származik a tennivalókra

összpontosítással,

– lehetővé téve az érzelmi távolságtartást, a „nem-azonosulást”.

5 Fisher, L., Kokes, R., Cole, R., Perkins, P. & Wynne, L. (1987) Competent children at risk: A study of well-functioning offspring of disturbed parents. In E.J. Anthony & B. Cohler (Eds.), The invulnerable child (pp. 211-228). New York: Guilford Press..

A sérülékenységet növeli, ha gyakori és hosszan tartó beteg időszakai vannak az érintett

szülőnek, továbbá ha a gyermek azonosul a szülővel, azaz belsővé válik számára a szülői

minta. Az ellenálló-képesség dinamikus jellegű, azaz sem térben, sem időben nem állandó:

lehetséges, hogy az otthon kompetensnek mutatkozó gyermek kevésbé kompetens az

iskolában, és az egyéni pszichés fejlődés során is vannak olyan időszakok, amikor csökken az

ellenálló-képesség, jellemzően ilyen pl. a kamaszkor. Az ellenálló-képesség szorosabb

összefüggést mutatott a gyermekek szociális kapcsolatépítési képességével, mint iskolai

előmenetelével.

Már ezeknek az eredményeknek az alapján is látszanak beavatkozási irányok a gyermekek

ellenálló-képességének növelésére:

1. külső tényezőket tekintve a szülői betegségének a lehetőségekhez képest minél jobb

menedzselése (gyógyszerszedés fenntartása, prodromális szak felismeréséhez a saját

megfigyelések rendszerezése, általános tudás nyújtása, az esetleges schubok alatt

minél gyorsabb beavatkozással, a gyermeknek akár ideiglenesen más felnőtt

felügyelete alá történő helyezésével) az időbeli és súlyosságban megmutatkozó terhek

csökkentésére; a betegség nyugalmi szakaszaiban a család működésének igény szerinti

támogatásával;

2. a belső tényezőkre vonatkozóan pedig az életkornak, érettségnek – e kettő nem

feltétlenül esik egybe – megfelelő ismeretek nyújtásával, a gyakorlati problémák

megoldásában történő segítségnyújtással.

Mit mond ugyanerről a pszichiátria Németországban, 2008-ban?6

A külső tényezőkről: a gyermekekre nehezedő pszichoszociális stressz csökkentése a cél;

a belső tényezőkről: a társadalmi és egyéni védő tényezők megerősítése a feladat a

normális fejlődésmenet érdekében.

Csecsemők és 3 év alatti kisgyermekek esetében interakció-központú anya-gyermek

terápiát alkalmaznak, biztató eredményekkel;

Általános iskolás korúak és fiatal serdülők esetében egyaránt elérhető család- és a

gyermekeket bevonó egyéni terápia (utóbbinak lehet külön a szülőkre vonatkozó része is).

6 Fritz Mattejat, Prof. Dipl.-Psych. Dr. phil., Helmut Remschmidt, Prof. Dr. med. Dr. phil.: The Children of Mentally Ill Parents. Deutsche Arzteblatt Int. 2008 June; 105(23): 413–418. Published online 2008 June 6. doi:  10.3238/arztebl.2008.0413

Hogyan történik a segítségnyújtás?

1. Minden megelőző stratégiának a szülő betegségének szakszerű kezelése az

alapja.

2. Pszichoedukáció a következő elemekkel Beardslee alapján: a) tudásátadás a

betegséggel kapcsolatban; b) az általános ismeretek alkalmazása a konkrét esetre;

c) a családon belül nyílt kommunikációra ösztönzés a betegséggel kapcsolatos.

3. További különleges, az adott helyzetre alkalmazott segítségnyújtási formák:

pszichiátriai, szociálpedagógiai, önsegítő csoportok, ha szükséges.

Nagy fontosságot tulajdonítanak a szakmaközi együttműködésnek, és: „Különösen fontos

szerep jut a tanároknak, mert gyakran ők az elsők, akik érzékelik, hogy a gyermeknek

valami gondja van, és a szülő engedélyével, intézkedéseket kezdhetnek további segítség

érdekében.”

A szülők engedélyével… Ruth Neubauer szociális munka/szociálpedagógia szakos

hallgató írja 2005-ös diplomamunkájában7:

7 Diplomarbeit zum Thema: Kinder Psychisch kranker Eltern.2005.04.21. Aus dem Fachbereich Sozialwesen der Universitat Kassel.